KÖZLÖNY A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA

Áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendõt kívánunk minden kedves olvasónknak!

KÖZLÖNY

PARTIUMI

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM 17. SZÁM

A szerkesztõbizottság elnöke TÕKÉS LÁSZLÓ Fõszerkesztõ BARABÁS ZOLTÁN

2007. DECEMBER 10.

Kövessük Erdélyország Hajnalcsillagát! Télnek évadján, amikor a legsötétebb és leghosszabb az éjjel: virrasztunk „csillagoltó sötétségben”. Ezt tettük 1956-ban és 1989-ben, ez történik velünk e földi létben minden évben. Várjuk, hogy Csillag keljen „a fagyos Budapesten”, hogy Erdély földjén a Csillag elõttünk menjen, és a szabadító Krisztushoz vezessen. Várjuk, hogy végre-valahára hasadjon a hajnal keleten. Hogy a Csillag elõttünk menjen, míg oda nem érünk, ahol a Gyermek. Várjuk, hogy a romániai villanyoltó sötétségben Csillag keljen Érmindszenten és Menyõben... Várjuk, mert tudjuk, hogy: „Útvesztõkbõl csillag vezet ki” – hogy a pásztorokkal és bölcsekkel eljussunk mind Bethlehembe. Ezt tesszük immár ezredévek óta. A napkeleti bölcsek és az együgyû pásztorok Isten-keresõ hitének zarándokútján Vajda János, Márai Sándor és Ady Endre istenes verseinek látásával kémleljük Krisztus Csillagát: „ama fényes és hajnali Csillagot” – hogy végre virradjon már...

„Mennybõl az Angyal” ébresszen minket régi és új csodákra! „Bethlehemi mezõk” erdélyi sötétjébõl vezessen bennünket a Megváltó jászolának szívet melengetõ fénykörébe – ahol nem azért gyúl fény, hogy véka alá rejtsék, hanem hogy világítson mindazoknak, akik a házban vannak. „Menjünk el mind Bethlehembe”, hogy Krisztus legyen mindnyájunk világossága. Jertek, járjunk az Úrnak világosságában! Örök Adventünknek hadd legyen végre igaz Karácsonya! És amikor József a kisdedét szoptató Máriához Gyermeket látni végre bebocsát – a gyímesi pásztorokkal együtt, énekszóval dicsérjük és magasztaljuk az Urat: „Odafenn a Hajnalcsillag, / Erdélyország fölött ragyog”. Nagyvárad, 2007 Adventjében

KÖSZÖNÕLEVÉL

Köszönetmondás Isten gyakran választás elé állítja az embert. Mindennek rendelt ideje van – tanítja a Prédikátor. Életünk folyamán nem egyszer választanunk kell a jó és a helytelen út között, el kell döntenünk, hogy szólunk vagy hallgatunk, tétlen maradunk vagy cselekszünk, fel kell ismernünk, hogy eljött-e az ideje valaminek, vagy nem. Úgy érzem, hogy a 2007. november 25-i európai parlamenti választásokon erdélyi magyarságunk – egészében véve – jól vizsgázott. Felismerve az elõzmény nélküli lehetõséget: nemzeti közösségünk iránti elkötelezettséggel választott, és gondoskodott európai képviseletérõl. Az erdélyi magyarok európai képviselõjeként ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik szavazatuk által megtiszteltek bizalmukkal. Külön is köszönetet mondok székelyföldi honfitársaimnak, köztük is a Kovászna megyei választópolgároknak, akiknek meghatározó szerepük volt megválasztatásomban. Más megközelítésben, ugyanez mondható el a közép-erdélyi, partiumi és bánsági választókról. Az övék nélkül a székelység szavazatai nem lettek volna elégségesek a sikerhez. Köszönet illesse az ókirályságbeli és bukaresti – feltételezhetõen többségükben román nemzetiségû – választópolgárokat, akik hitem szerint egy közös, európai képviseletre szavaztak. Elfogultság nélkül, külön is megköszönöm a Királyhágómelléki Református Egyházkerület

TÕKÉS LÁSZLÓ

Tagjainak, egyházmegyéinek, gyülekezeteinek és híveinek a nélkülözhetetlen támogatását, mely által egész erdélyi magyarságunk érdekében cselekedtek. Másfelõl köszönettel tartozom erdélyi testvéregyházaink, valamint erdélyi református testvéregyházkerületünk Tagjainak, sok papjának, lelkipásztorának és vezetõjének, akik a felekezeti, szervezeti különbözõségeken túlmenõen, mindenekfölött ökumenikus egységünket és közös nemzeti érdekeinket tartották szem elõtt. Nem utolsósorban köszönetet mondok annak a hat polgári szervezetnek, amelyek a képviselõjelöltségre felkértek, majd aláírásgyûjtésükkel és kortes-munkájukkal sikerre vitték a választásokat. Velük együtt azoknak az RMDSZ-tagoknak is köszönetet mondok, akik a pártos korlátokon felülemelkedve szavaztak bizalmat európai képviselõségemre. Feltett szándékom, hogy az elnyert bizalom erejével egész erdélyi magyarságunk, valamint egész Kárpát-medencei nemzeti közösségünk, hasonlóképpen egész romániai társadalmunk érdekeit képviseljem az Európai Parlamentben. Isten segítségével minden tõlem telhetõt meg fogok tenni, hogy bizalmukban ne csalatkozzanak. Nagyvárad, 2007. november 29. TÕKÉS LÁSZLÓ EP-képviselõ

az európai parlamenti korteshadjárat Munkatársainak

Pál apostol „Isten munkatársainak” nevezi a tanítványokat. Ezzel az igei gondolattal köszöntelek és köszönöm meg Neked az európai parlamenti választási sikerünkért végzett odaadó szolgálatodat. Változott körülmények között, most is ugyanazt tapasztalhattuk meg, mint 1989-ben, Temesváron. Újból bebizonyosodott, hogy ha Krisztus „ama kicsinyei” legyõzik kicsinyhitûségüket, összefognak, és készek a cselekvésre – akkor Isten a segítségükre siet, és szinte esélytelennek tûnõ küzdelmeikben is „hadakozik érettük”, és gyõzelemre segíti õket. Isten iránti hálával mondok köszönetet mindazoknak, akik a kedvezõtlen körülményeken felülemelkedve, „Isten munkatársaiként” kiálltak erdélyi magyarságunk közös ügye mellett, és ezáltal oroszlánrészt vállaltak európai parlamenti képviseletünk megteremtésében. Az apostol tanítása szellemében igyekszem én is meghálálni a belém vetett bizalmat azzal a feltett szándékkal, hogy Isten ügyének és az Õ népének képviseletét híven teljesítsem az Európai Parlamentben. Szeretettel küldöm bajtársi üdvözletemet: Nagyvárad, 2007. november 28. TÕKÉS LÁSZLÓ EP-képviselõ

2. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

KÖSZÖNET

Nagyváradnak és Biharországnak Az európai parlamenti választások végeredményének az ismeretében fontosnak tartom, hogy városomnak és – választott – szûkebb pátriámnak, a nagyváradi és bihari választóimnak is köszönetet mondjak az Európai Parlamentbe való megválasztatásomért. Köszönöm azok bizalmát, akik nem hagyták magukat megtéveszteni a hazug pártpropaganda vagy gonosz beszéd által, és az anyagi vagy adminisztratív természetû nyomásgyakorlásnak sem engedtek, hanem demokratikus jogaikkal és a választás szabadságával élve európai képviselõvé választottak. Ezúton is kifejezem azon feltett szándékomat, hogy országunk és nemzetünk általános ügye mellett egész térségünk, egész bihari magyarságunk érdekeit fogom szolgálni az Európai Parlamentben. 2007. november 30. TÕKÉS LÁSZLÓ EP-képviselõ

Az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke

D. DR. CSIHA KÁLMÁN 2007. november 7-én, 78 éves korában váratlanul elhunyt. Csiha Kálmán az Arad-gáji, gógánváraljai, Marosvásárhely-vártemplomi, Szabadi úti és Gecse utcai gyülekezetek lelkipásztoraként és a Marosi Egyházmegye espereseként szolgált, majd 1990–2000 között az Erdélyi Református Egyházkerület püspöki tisztségét töltötte be. A kommunista rezsim idején 1957–1964 között politikai elítéltként börtönökben és kényszermunka-táborokban szenvedett. Hazai egyházi szolgálatai mellett a Magyar Református Világszövetség alelnökévé, majd a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának elnökévé választották, és több évig tagja volt az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának. Isten iránti hálával emlékezünk több évtizedes hûséges szolgálatára azzal a bizonyossággal, hogy az Úr bevezette õt az örökkévaló hajlékba. Csiha Kálmánt az Egyházkerület saját halottjának tekintette. Temetése 2007. november 10-én 13 órakor volt a marosvásárhelyi Gecse utcai templomból.

AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET IGAZGATÓTANÁCSA

Orbán Viktor beszéde Tõkés László köszöntésén 2007. december 1. Budapest, ELTE Gólyavár Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Excellenciás Urak! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Kedves Dalma asszony! A jóslás és az elõrelátás közötti különbségrõl szeretnék szólni néhány szót. A jóslás arra vonatkozik, hogy valami bekövetkezik-e vagy sem. Van, ami tõlünk független dolog. Az elõrelátás más természetû dolog, az arról szól, hogy nekünk mit kell tenni annak érdekében, hogy valami bekövetkezzen. Ilyen értelemben mi az eredményt nem megjósoltuk, hanem elõreláttuk – ami nagy különbség. Talán Tusnádfürdõn, az ottani nyári szabadegyetem keretében adódott az elsõ alkalom, hogy elmondhassuk az erdélyi magyaroknak: hogyha úgy tesszük a dolgunkat, ahogy kell, akkor mindenkinek jut majd hely a nap alatt. Köszönjük, hogy ez így történt! Nekem adatott meg, hogy a nyilvánosság elõtt ezt a gondolatot, haditervet képviseljem. Vannak jónéhányan, akikrõl nem esett szó, de akik nélkül semmilyen „haditerv“ sem válhatott volna valóra. Elõször is a párt-tisztségviselõ kötelezõ szerénységével és alázatával szeretném megköszönni Csoóri Sándornak és barátainak, hogy azt az értelmiségi össze- és együttállást létrehozták, amely Tõkés László támogatása mellett íródott levél formájában öltött testet. E nélkül a magyar értelmiségi kiállás nélkül ez nem ment volna. A döntést, hogy Tõkés Lászlót támogassuk, kiálljunk mellette, és úgy tegyük mindezt, ahogy tettük, ezt nem egymagam hoztam, hanem természetesen a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnöksége együttesen. Az õ felhatalmazásuk nélkül én sem segíthettem volna a kampányt. Úgy illendõ, hogy megköszönjük a Fidesznek és az elnökségének ezt a döntést. Megköszönjük az európai parlamenti képviselõknek – a nevüket Schmitt Pál már említette –, hiszen többen is voltak kampányolni. Egy nevet azért külön is megemlítenék: Schöpflin Györgyét. Hiszen õ egy olyan európai parlamenti képviselõ a magyar csoportban, aki egyébként Nyugatra szakadt hazánkfia. Elmondhatjuk, hogy az õ személyén keresztül a Nyugatra szakadt, nemzeti érzelmû, Erdély sorsát fontosnak érzõ magyarok is részt vettek Tõkés László kampányában. Köszönjük a nyugati magyaroknak is a segítséget. És ahogy illendõ, természetesen megköszönöm a feleségemnek is, hogy engedett, vagy inkább küldött, hogy vegyek részt ebben a kampányban. Ez nélküle nem ment volna. Nem én vagyok az egyetlen, akinek feltûnt, hogy az elõbb, amikor Önök felálltak, akkor a nõi kvótánál jóval magasabb arányban voltak Önök között a hölgyek. Akik a vállukon vitték, és végigcsinálták, segítették Tõkés László kampányát. Az erdélyi asszonyok nélkül sem ment volna ez a gyõzelem – ezt mindannyian tudjuk. A köszönetmondás után engedjék meg, hogy megosszak Önökkel néhány gondolatot. Elõször is jólesõ érzéssel állapíthatjuk meg, hogy az ellenfeleink minden vádja visszahullott a fejükre. Nem kevesebbet állítottak, mint azt, hogy egy magyar jogtalanul avatkozik bele egy másik magyar

ügyébe. Holott 1990-ben az egész rendszerváltásról mi azt képzeltük, hogy éppen arról szól, hogy ezen túl mást sem teszünk, csak beleavatkozunk egymás ügyeibe, mert nincs külön ügyünk – most már csak közös magyar ügy van, amelyben mindannyian részt veszünk. Furcsa, de tény, hogy ezek a vádaskodók viszont nem sérelmezték azt, hogy a kampány során svédek, spanyolok vagy éppen belgák is részt vettek. Õk nem avatkoztak be, csak mi, kismagyarországi magyarok avatkoztunk be – az õ gondolkodásuk szerint – az erdélyi magyarok ügyébe. Arról se feledkezzünk el, hogy micsoda provincializmus kellett ezekhez a gondolatokhoz, ami arra vall, hogy ezek az emberek nem rendelkeznek európai perspektívával. Hiszen ez egy európai parlamenti választás. Ha egy kicsit közjogi értelemben fogalmazunk, akkor azt mondhatjuk, hogy olyan képviselõket küldtek Romániából most a választók – beleértve Erdélyországot is – a brüsszeli parlamentbe, akik az Európai Parlament tagjaként olyan törvényeket alkotnak majd, amelyek mindenkire, aki az Európai Unió tagállamainak polgára, vonatkozni fog. Azt mondani egy európai parlamenti választáson az egyik tagállamból érkezett vendégnek, hogy illetéktelenül avatkozik be, világossá teszi, hogy az egész Európai Unió eszméjének megértése körül van a probléma. Hölgyeim és Uraim! Nagyon fontosnak tartom ezt a sikert azért is, mert nem tudták az egység hamis ideáljával diszkreditálni a szabad véleménynyilvánítás szabadságát és az alternatívák közötti választás lehetõségét. Jól emlékszem, még a nyolcvanas évek második felébõl, amikor még a ki sem bontakozó többpártrendszerrel szemben azt az érvet hozták fel Magyarországon, hogy az megbontja az egységet. Akik arról beszélnek, hogy azért nem szabad egymással versenyzõ véleményeket megfogalmazni, mert az megbontja az egységet, azok az emberek az egypártrendszer nyelvén beszélnek, és az egypártrendszer logikája mentén gondolkodnak. Mi, akik pedig úgy gondoljuk, hogy a nemzeti összefogáshoz és egységhez el lehet jutni a vélemények szabad megvallása, egymással való összemérése, egymással való versenyzés révén – vagyis demokraták vagyunk, mi a demokrácia hangján beszélünk, és annak logikája mentén gondolkodunk. Nekem, mint a rendszerváltásban részt vett demokratának, szükségem volt erre a megerõsítésre, demokratikus meggyõzõdésünk megerõsítésére, amit az erdélyi magyaroktól most megkaphattunk. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Püspök Úr! Kedves László! Erdélyben én leginkább „elõzenekarként“ léptem fel. Mindig a püspök beszélt utoljára, ahogy illendõ – ám ebben a dologban, ebben a sorrendben (Folytatása a 3. oldalon)

3. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY több fejezõdik ki. Szeretném megköszönni a kampányodban részt vett segítõknek, hogy ezt a kampányt, ami a Te sikeredhez vezetett – létrehozták, és mi egy ilyen sikeresen elõkészített kampányban vehettünk részt. Egy kampány nem attól sikeres, hogy sok minden történik. Schmitt Páltól tanultam meg egy elnökségi ülésen, hogy egy kampánynak az a lényege, hogy ha eldöntöttük, ki az elsõ, aki a kampányt viszi, akkor csak és kizárólag az õ gyõzelméhez szükséges szempontok érvényesülhetnek. Ahogy Schmitt Pál mondta, ez olyan, mint a vadlibák esete. Hosszú kiválasztás elõzi meg azt a döntést, hogy ki álljon a csapat élén, és ha az húzni kezd, akkor mindenkinek követni kell õt. Ha bárki hátráltatja, ha csak negyed fokot is téved az elõl repülõ, mindannyian belehullanak a tengerbe, és senki nem fogja elérni a célt. Kedves László, Neked olyan kampánystábod volt, ahol olyan emberek dolgoztak, akik ismerték ezt az igazságot, és ezért vihettük, vihetted sikerre ezt a kampányt. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sok mindent tanultam a kampány során Erdélyben. Csak néhány tanulságot említenék. Azt az érvet is felhozták egyszer Tõkés László ellen a kampány során, hogy az Európai Unióba profik kellenek, amire a Tõkés László-féle kampánystáb azt a szellemes választ adta, hogy Noé bárkáját amatõrök építették, a Titanicot meg profik... Egy kicsit gondoljuk át ezt, testvéreim. Egy másik példázatot is szeretnék elmondani, mert alkalmasnak érzem a pillanatot. A nemzeti érzelmû emberek Kárpát-medencei közösségérõl szeretnék néhány szót szólni. Arról, hogy miért nem tudják megsemmisíteni ezt a közösséget. Politikai értelemben: miért van az, hogy újra és újra – december 5. ide vagy oda – a végén mégis együtt vagyunk, elõbb-utóbb ilyen vagy amolyan sikerekben is részünk van. Régi példabeszéd az amerikai politikában az, ami a mamutfenyõrõl szól. Szerintem ez érvényes ránk. Egyes elemzések szerint a mamutfenyõk azért tudnak több mint kétezer évig is élni, mert valamikor

egy biológiai szempontból megfelelõ pillanatban erdõtûz üt ki, amely súlyosan károsítja õket, és megégeti az oldalukat. De ha ezt túlélik, akkor egy olyan ellenálló képesség fejlõdik ki bennük, hogy attól kezdve a bioszférában nincsen már egyetlen élõlény sem, aki képes lenne nekik ártani, kivéve saját magukat. Mert a mamutfenyõk is el tudnak pusztulni, ha egyenetlenül, egyensúlytalanul növesztik az ágaikat, hogyha az egyik fele túlnõ, a másik elsatnyul, akkor egész egyszerûen elbillen és kidõl. Meggyõzõdésem, hogy a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösség sorsa hasonlít erre a mamutfenyõsorsra. Az elmúlt húsz évben mindannyian megerõsödhettünk abban, hogy – nem tudom pontosan mikor, több idõpontot is megjelölhetnék – alkalmas és helyes idõpontban ért bennünket a tûzvész. És azóta, akármi is történik, jól látható, ha eljön az idõ, sikerül értelmiségieknek, egyházi embereknek, aktivistáknak, magyar s nemzetközi parlamenti képviselõknek, nyugati emigrációban élõ magyaroknak összekapaszkodniuk, és sikert elérniük. A legfontosabb, hogy az egyensúly fennmaradjon, hogy a megfelelõ pillanatban mindig képesek legyünk együttmûködésrõl szóló megállapodásokat kötni egymással, hogy ez a fa hosszú-hosszú éveket élhessen meg. Végezetül, László, hadd mondjak köszönetet a magyarországi magyarok nevében is. Tudod, nálunk az a baj leginkább, hogy egyre jobban kezdünk hasonlítani a politikai kurzushoz. Másképp fogalmazva: a politikai kurzus egyre jobban a saját hasonlatosságára, képére formálja Magyarországot. Mindinkább úgy érezzük, hogy amiben élünk, hazugság, áltatás, szemforgatás, ellenségeskedés, gyanakvás és bizalmatlanság. Ha egy ország, ha egy nép ilyennek látja a saját országát, úgy látja, hogy ilyen életet él, úgy látja, hogy egyre inkább ez jellemzi a mindennapjait, akkor nem csoda, ha elfogy az önbecsülése. Egy ilyen életre nehéz büszkének lenni. Amit most a gyõzedelmeddel adtál nekünk nem más, mint hogy megmutattad nekünk, hogy lehet másképp is élni. Van egy másik élet, ahol az egyenes beszéd, az õszinteség, a barátság, az összetartozás, a

szeretet érvényesül. Igenis van egy másik élet, amelyet, ha összefogunk, ha összekapaszkodunk, akkor itt, Kis-Magyarországon is megvalósíthatunk. Ahhoz persze, hogy ilyesmit valóra tudjunk váltani, mindig szükségünk van a jó pillanatban egy, azaz egy bátor emberre. Több nem kell. 1989-ben is így volt. Amikor már senki sem hitte el, hogy lehetséges a változás, amikor mindenkin úrrá lett a kishitûség, a „hiába akarok feltápászkodni, úgysem sikerül”, az „én egy magam nem változtathatom meg a dolgokat”, a „nálam nagyobb hatalmak fogják majd eldönteni, mi lesz itt”... Amikor már éppen betakart volna bennünket ez a kishitûség, akkor 1989-ben egyszer csak a semmibõl elõbukkant egy bátor ember, és azt mondta, hogy egyetlen dolog fontos csak: az igazságot el kell mondani! Nem azért, mert valamiféle hõsi póz vonzotta volna, hanem mert azt az igazságot képviselte, hogy az élet helyes rendje, ha az ember – függetlenül a vele szemben álló hatalmak méretétõl – a maga módján elmondja az igazságot. 2007-ben ugyanez történt. Mindenki mást mondott, hogy nem érdemes, nem kell belevágni, nem fog sikerülni, maradj inkább nyugton a szószékeden, törõdj inkább az egyházkerületeddel; de valószínûleg nem csak az erdélyi magyarok miatt, hanem a Kárpát-medencei magyarság állapota miatt úgy gondoltad, hogy ilyen helyzetben egyetlen teendõje van az embernek: a maga természetes módján kiáll, és elmondja az igazságot. Elmondja, hogy baj van, és tennünk kell valamit. Mert ha nem teszünk, akkor az Európában elfogyott, eltûnt, már nyomot sem hagyott népek sorába ír majd be bennünket a történelem. A magyar parlamentben is igyekszem a képviselõtársaimmal együtt azt az elvet követni, hogyha valaki kiáll az emberek elé, akkor egy fontos feltételnek meg kell felelnie; mármint hogyha beszélni akar az emberekhez, ha el akar nekik valamit mondani, vagy ha meg akarja õket gyõzni valamirõl, akkor annak van egy elõfeltétele: legyen egy igazsága! Nem több. Egy. Nekünk van egy igazságunk, ezt úgy hívják, hogy határokon átívelõ nemzeti újraegyesítés. Azt kívánom Neked, László, hogy ezt az igazságot, vidd diadalra a brüsszeli padsorokban is.

A magyarság ügyét nem képviselheti egyedül az RMDSZ Úgy látszik, hogy nemcsak a mindenkori keresztre feszítéseknek vannak stációi, hanem a nehézkes, lassú föltámadásoknak is. Ha néhány évtizednyit visszafordítjuk tekintetünket az erdélyi magyarok sorsára, azt állapíthatjuk meg, hogy a diktatúrákon belüli ocsúdásuk épp úgy az irodalomban kezdõdött el, mint nálunk, beleértve az '56-os forradalmunkat is. A ránk kényszerített fakó, érdektelen szocialista realizmus után új mûvek kezdtek megjelenni: Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lõrinc, Juhász Ferenc, Nagy László, Pilinszky János, Sánta Ferenc mûvei, amelyekben a kilakoltatott nyelv ismét visszakerült az emberek ajkára. Mást forradalmasítani nem lehetett, csak a lelket. Ki-ki magából csinálhatott lázadót. Emlékezzenek csak Sütõ András mûveire: az Anyám könnyû álmot ígér címû remekmûvére, az Egy lócsiszár virágvasárnapjára, Csillag a máglyán címû

drámájára; továbbá Páskándi Géza, Lászlóffy Aladár, Szilágyi István munkáira. Ezek a könyvek azt jelezték, hogy más élet, más igazság is van, mint ami látszik. Az irodalom elsõ földrengései után jöttek az olyan etikai lázadók, mint Király Károly, aki kizsigerelt magyarságával együtt, a maga szûkebb körében, éppúgy viselkedett Ceauºescuval és titkosszolgálatával szemben, mint Szaharov és Szolzsenyicin a maguk KGB-jével. A hosszú folyamatot a temesvári református lelkipásztor, Tõkés László koronázta meg 1989 decemberében. Nélküle nem indult volna meg a romániai hegyomlás. Meggyõzõdésem, hogy legújabb „eretnekségével”, az Európai Unióban való képviselõségért folytatott küzdelmével ismét történelmi szerepre vállalkozott. Ha nem indul el a választáson, tovább zá-

pul az erdélyi magyarság sorsa. Sõt, az egész magyarságé is. Ha nem jelölteti magát, szinte bizonyos, hogy az ellenfelei se mennek el választani. Úgy is mondhatnám, hogy a megtévesztetteknek is erõt adott. Így vált egyértelmûvé, hogy a magyarság ügyét nem képviselheti egyedül az RMDSZ. Örülök, hogy Tõkés László sikerét nagyban elõsegítette Orbán Viktor hite, fáradhatatlansága és barátsága. Mindkettõjüknek baráti kézszorítással tartozunk. Sõt, kora reggeli álmunkban olyan álmot is álmodhatunk, hogy nemsokára lesz olyan Magyarország, amelynek miniszterelnöke újra Orbán Viktor lesz, s ha még öt percre visszaszenderedünk, azt látjuk, hogy a köztársasági elnöke pedig Tõkés László. Budapest, 2007. december 1. CSOÓRI SÁNDOR

4. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Bethlen Gábor óriásdobja Hölgyeim és Uraim! Tisztelt itt megjelent méltóságok! Ma este eredetileg az erdélyi magyarok kettõs látásáról terveztem értekezni – ugye emlékeznek –, ezt Hamvas Béla írja Az öt géniuszban, hogy az erdélyieknek mindenrõl két véleményük van. Bárki mást zavarna ez a dolog, de õk kiválóan elboldogulnak ezzel a duplacsövû gondolkodással – ez már nem Hamvas kifejezése. Egy újságíró ismerõsöm mesélte, hogy a választás elõtt megkérdezte egy Szatmár környéki idõs gazdaembertõl, kire fog szavazni. A bácsi eltöprengett. „Hát, az RMDSZ pénzt ígért a templom fedelét megjavítani. Tõkés viszont becsületes ember. Én bizony ráteszem a pecsétet mind a kettõre.” Hadd ne értelmezzük most e történetet. Inkább felolvasom azokat a sorokat, amelyeket Tõkés Lászlónak írtam, s amelynek címe:

Gratulálunk az európai parlamenti képviselõséghez! Köszönjük a vállalást. Köszönjük, hogy idõrõl idõre reményt ad nekünk, '89-ben és 2007-ben. Reméljük, hogy még sokszor. Köszönjük az Úr Istennek, hogy ismerhetjük, hogy mindig a jó ügy mellé áll, és hogy utat mutat a sötétben, a csábítások közepette. Köszönjük, hogy nem torpan meg, hogy krisztusi alázattal viseli a támadásokat, és hogy mindig állhatatosan Isten és a nemzet ügyét tartja legfontosabbnak. Köszönjük Istennek, hogy erõt és egészséget adott Önnek, hogy ezt a fontos ügyet gyõzelemre vihette. Hisszük, hogy Önben az erdélyi magyarság nem fog csalatkozni, hogy azt, ami fõtiszteletûségén múlik, megteszi – ígéretéhez híven. Egyik szemünk sír, a másik nevet, mert nagyon fog hiányozni itthon a püspökség élérõl,

Nagyváradnak. De az is nyilvánvaló, hogy a brüsszeli jó szolgálat, jó példát mutat majd az itthon lévõknek is. Az Ön karizmatikus lénye, rátermettsége és hite, meggyõzõdésem, hogy pozitív befolyással lesz az Európai Parlament döntéseire is, legalábbis, ami az európai kisebbségeket illeti. Hátha nem csak a zsarnokság felszámolása Romániában, hanem a romlás megállítása is a magyarság körében a Kárpát-medencében Tõkés László nevéhez lesz fûzhetõ. Az, aki most Önre szavazott, a sok fenyegetés ellenére, hadsereg. Istennel, a püspök úr hitével, erejével, igazság tudatával és ezzel a sereggel, már van mire nézni, miben bízni. Isten áldja meg Tõkés Lászlót, az Európai Parlamentet és Erdélyt az Unióban! TÖRÖK SÁNDOR

Bethlen Gábor óriásdobja Mint ismeretes, Bethlen Gábor fejedelmet foglalkoztatta volt egy olyan óriás dob elkészítésének terve, amelynek a hangja egész Európában hallható legyen. Valójában arról lehetett szó, hogy a fejedelem hadvezéri énjét a katonai hírközlés, ha úgy tetszik: a hadi telekommunikáció megújítása és fejlesztése érdekelte. Úgyhogy csak ne mosolyogjunk Bethlen Gábor naivitásán –, hiszen tudjuk, abban a korban azoknak a kifaragott, üreges rönköknek az archaikus morze-jeleivel tudták leggyorsabban továbbítani az országos fontosságú híreket, amely szálfákat – németbõl vett szóval – lármafának nevezünk, magyarul pedig száldob volt a nevük. Akárhogy is, bármi volt is a fejedelem terve, az biztos, hogy Erdély magyar népének mindig is az volt az álma, hogy beszédét meghallják egész Európában, panaszait, sorsa alakulását meghallgassák a távoli hatalmasok, akik országok és nemzetek sorsa fölött döntenek. És a történelem úgy hozta, hogy ahogy a fejedelem óriás dobja nem készült el, úgy Erdély szavát sem hallotta meg senki, sem Basta idejében, sem a mócok lázadásaikor, sem Párizs környékének kastélyaiban. Ám az erdélyi magyar mégis bizakodik, mégis remél, mert ilyen a természete. Ez a szinte irracionális hit, ez a jövõbe-kapaszkodás és élni akarás teszi érthetõvé azt, hogy az erdélyi magyar közösség november végén, szinte utolsó politikai ereje megfeszítésével, három követet is megbízott azzal, hogy ügyét képviselje azon a földön, ahol Mária királyné erdélyi tanácsosai óta, s már korábban is, e kicsiny ország küldöttei nem számítottak ritka vendégnek. Lehet, hogy az erdélyi magyarok tele vannak illúziókkal. Lehet, hogy nem értik a történelmet. Látható, hogy képesek saját sorsukon igen nagy hozzáértéssel és szenvedélyesen rontani, amikor csak lehet. De mégis, arra kérünk, kedves László püspök, hogy ott, ahova most nevünkben készülsz, minden nap jusson eszedbe a fejedelem-óriás soha el nem készült óriási dobja. Budapest, 2007. december 1. SZÕCS GÉZA

Elegem van Elegem van abból, hogy kéretlenül és gyáva névtelenségbe burkolózva szektapropagáló szórólapokat dobáljanak a postaládánkba. Megint divatossá lett az ilyen fajta önkínálgatás. Ráadásul a legalantasabb módszerrel élnek az alpári szerzõk. Úgy akarnak mindenek fölé emelkedni és tökéletesnek tûnni, hogy a keresztyénség történelmi múltját, hõsies küzdelmét, Menny felé mutató szolgálatát mocskolják be. Tûrhetetlen, hogy elemista ismereteket sem birtokló egyének, a nyomdatechnika legmodernebb felhasználásával – középkort meghazudtoló – sötétséget terjesszenek csillogóan színes oldalakon. Tudom, hogy sokan egyenesen a szemétkosárba dobják az ilyen küldeményt, azonban félõ, hogy a tájékozatlanabb olvasókat megtévesztik. Mindig könnyebb a messzirõl érkezett embernek kifogástalannak és mindentudónak mutatkozni. Különösen akkor sikeres ez a szemfényvesztés, ha sok pénzzel lehet igazolni. Látnunk kell, hogy a keresztyén egyházak letámadásának korát éljük. Kétezer esztendõs múltjában nem az elsõ ilyen kezdeményezéssel van dolgunk, de ez a legagyafúrtabb. A digitalizált világban, ahol a mûholdakról a hálószobába is belátni, a világ urainak kényelmetlen a keresztyén erkölcs. Meg akarnak szabadulni még az írmagjától is. A terv ápolói jól tudják, hogy az egészséges léleknek hit-igénye van, és ezt nem lehet durva tiltással – miként az ateisták tették – kioltani. Viszont a hit-igényt lehet mással kielégíteni, úgy, hogy a tömeg ne is vegye észre a külsõ beavatkozást. A hit kívánságát, az ósdinak kikiáltott keresztyén értékektõl távolítani kell, és az új vallásokat kell támogatni a jelenkori ateizmusban. Az ilyen irányú jövõ munkálói azért támogatnak minden új vallási kezdeményt, ha több ezren is vannak ezek, mert rájöttek arra, hogy közvetlen beavatkozás nélkül, és eredményesen ezek a leghatékonyabb eszközök. Figyeljük meg az új álvallásos társaságok támadási céljait. Megtámadják

a keresztyén történelem nagy eseményeit. Azonban a kellõ történelmi körülmények tisztázása nélkül eljutnak a végsõ következtetéshez, amely nem lehet más, mint a keresztyének lejáratása. Ennek egyenes következménye a felszólítás, mely szerint minden becsületes ember hagyja el felekezetét, gyülekezetét. Mivel a közösségi igényt ki kell elégíteni, ezért az ilyen felekezethagyóknak máris felajánlják a saját közösségüket. Mondják, hogy az õ makulátlan múltjuk, amely lehet csak néhány hónapos, biztonságot ad, de ennél többet is, biztos bejárást az üdv honába, azaz egyenesen Istennek is megparancsolhatják, hogy kik kerülhetnek az Õ királyi székéhez. Megtámadják a Bibliát. A világ legtöbb nyelvére lefordított, és legtöbbször kiadott könyvét egyre látványosabban módosítják. Néhány éve megmosolyogtató volt, hogy kihúztak részeket a Szentírásból saját elveik szeszélye szerint válogatva. Manapság a nyomdai lehetõségek kihasználásával már a saját szövegû bibliának nevezett írást terjesztik. Úgy igyekeznek, hogy társaságuk butácska tagjai ne is halljanak a Szentírás teljes szövegének története felõl. Ne tudjanak az évezredes törekvésekrõl, amelyek nyomán most a leghitelesebb könyvben áll mindenki elõtt Isten teremtõ szava. Elegünknek kell legyen abból, hogy ilyen istengyalázó elemek a keresztyén emberek amúgy is nehéz életét megzavarják. Nem rágalmazhat büntetlenül senki sem egy olyan közösséget, amelyet Isten már kétezer éve tart fenn. Ha eddig úgy gondolkoztunk, hogy az igazságszolgáltatást ebben az ügyben is a mennyei bíróra bízzuk, itt az ideje, hogy legalább kemény ellenállással már most visszautasítsuk a keresztyéneket sértõ támadásokat. Lényeges ez keresztyén önbecsülésünk megerõsítése ügyében, valamint Istenünk iránti engedelmességünk dolgában. CSÛRY ISTVÁN

PARTIUMI KÖZLÖNY

BÁTORI-AFFÉR Több mint két éve nehezíti és keseríti Bátori Gyula a Királyhágómelléki Református Egyházkerület munkáját. És történik ez azóta, hogy Bátori Gyula, volt gencsi lelkipásztor nem tud elszámolni az Új Kézfogás Közalapítványtól 2002-ben, egyházi földvásárlás céljára kapott 24.900 USD összeggel, az egyházközség tulajdonában jelenleg nem létezvén se nevezett összeg, se földterület. A banki átutalás után nem vételezte be a több mint 790 millió lejt, melyet kényekedve szerint sajátjaként kezelt, és üzérkedve a földterületekkel, jelentõs személyes nyereségre tett szert ezáltal. Ily módon cselekedetével kimerítette a sikkasztás – egyházi céltámogatás eltérítése és nem rendeltetésszerû felhasználásának – bûncselekményét. Az Egyházkerület Fegyelmi Bizottsága által kiszabott büntetés, úgymint három év felfüggesztés, a pénzösszeg visszafizetése az Új Kézfogás Közalapítványnak, valamint az egyházközség kártérítése igen enyhe büntetés az elkövetett halmazati bûncselekményre, de ennek ellenére Bátori Gyula nem ismerte el bûnösségét, nem hajtotta végre a kiszabott büntetést, mi több, világi bírósághoz fordult és perek tömkelegét zúdította az egyházkerületre, az egyházmegyére és az egyházközségre. Egyházi elöljárója ellen többrendbeli bûnvádi eljárást indított, rendõrség elé citáltatta az Egyházkerületi Fegyelmi Bizottság elnökét és a gencsi gyülekezet presbitériumát, lelakatolta a parókia bejárati kapuit és minden eszközt megragadott, hogy lejárassa egyházát és egyházi elöljáróinak tekintélyét, megszegve lelkipásztori esküjét is. A Zsinati Fegyelmi Bizottság a november 14-i fegyelmi tárgyaláson jogerõre emelte az Egyházkerületi Fegyelmi Bizottság határozatát, melynek értelmében Bátori Gyula ki van zárva a lelkipásztorok soraiból, és köteles a támogatási összeg visszafizetésére, valamint az anyagi kár megtérítésére. Egyházkerületünk mindvégig az ügy belsõ, egyházi megoldására törekedett, de Bátori Gyula vádaskodási áradata és pereskedési hadjáratával szemben, adott esetben, tehetetlenek voltunk, így egyházkerületi az közgyûlési határozat értelmében, az egyházkerület bûnvádi eljárást indított Bátori Gyula ellen. Ezek után Bátori Gyulától a világi bûnhatóságok kérik majd számon ténykedését és róják majd ki a büntetését.

Nagyvárad, 2007. december 5. MÁTHÉ EDITH egyházkerületi jogtanácsos

5. OLDAL

Október 30-án a nagyváradi Szakszervezetek Mûvelõdési Házának Dísztermében került sor a Reformációi Emlékhét jeles eseményére. A zsúfolásig megtelt teremben VeresKovács Attila nagyvárad-olaszi lelkipásztor köszöntötte az egybegyûlteket, majd átadta a szót Tõkés László püspöknek, aki áttekintette a Reformációi Emlékhét gazdag eseménynaptá-

názium jogtalanul elorozott sportpályájának mindmáig rendezetlen kérdéseire. Ezt követõen Fülöp István országgyûlési képviselõ, presbiter az egyházpolitika társadalmat és történelmet formáló erejérõl, a református egyház küldetésérõl szólt. Az elhangzott beszédeket felemelõ, ünnepi pillanatok követték, jelesül: a Czeglédy-díjak

rát, majd legvégül kitért egyházunk, továbbá civil közéletünk idõszerû kérdéseire is, többek között a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gim-

kiosztása. Alábbi összeállításunkban az elhangzott laudatiókat, továbbá a díjalapítás körülményeirõl szóló dokumentumot tesszük közzé.

CZEGLÉDY GYÖRGY-DÍJ Nagyvárad Reformációjának 450. évfordulója alkalmából a Nagyváradi Református Gyülekezeti Szövetség Elnöksége, valamint a Nagyváradi Református Presbiteri Szövetség 2007 tavaszán határozatban mondják ki a CZEGLÉDY GYÖRGY-DÍJ megalapítását. A díj kettõs célt szolgál: 1. Emléket kíván állítani a 16. század történelmi viharaiban a hit bátorságával és Isten Igéjével elõállt reformátoroknak, köztük Czeglédy György reformátornak. Isten áldotta munkásságuk révén létrejött Nagyváradon a Református Egyház. 2. E díjjal elismeri azoknak a presbitereknek a szolgálatát, akik Egyházunk, illetve gyülekezeteink életében közmegbecsülésnek örvendõ, áldásos munkát végeznek vagy végeztek.

Czeglédy György életérõl – Nagyvárad reformációjának megszervezõje 1557-ben. – Nemcsak Nagyvárad reformációját viszi diadalra, hanem ott találjuk mindenütt, ahol az evangéliumi igazságokért harcolni kell. – A disputák, hitviták, zsinatok vezérszónoka. – A Bihari Egyházmegyében esperességet visel, és mint ilyen, részt vesz a debreceni (1567) és a szikszói (1568) zsinatokon. – Tevékeny irodalmi munkásságot fejt ki Károlyi Péterrel, a váradi kollégium (Scola) rektorával együtt. Könyvet is írnak, melynek címe: Az egész világon való keresztyéneknek vallások, az egy igaz Isten felõl, aki Atya, Fiú és Szentlélek; mely fundáltatott a prófétáknak és apostoloknak fundamentomokon. – Részt vesz a református hitvallások szerkesztésében. – Méliusz Juhász Péterrel együtt járt követségben Szolnokon Mahmut Bégnél Szegedi Kis István kiszabadítása érdekében. – 1569-ben távozik Nagyváradról, felvidéki esperességet vállal.

A díj két részbõl áll: 1. Egy bronz plakettbõl, melynek felirata: Czeglédy György-díj, rajta a reformátor fantáziaképe dombormû formájában. 2. Egy oklevélbõl, amely tartalmazza a kitüntetett nevét, valamint gyülekezete nevét, amelyhez tartozik. A DÍJ KIOSZTÁSA: A díjat minden esztendõ Reformációi Emlékünnepén kell kiosztani a nagyváradi tíz gyülekezet egy-egy presbiterének. A presbiter személyérõl az illetõ gyülekezet presbitériuma dönt. A díjkiosztáskor rövid méltató beszédben (laudációban) ismerik el a presbiter szolgálatát. Nagyváradon, 2007. szeptemberében A GYÜLEKEZETI SZÖVETSÉG ELNÖKSÉGE

Nagyvárad-Újvárosi Egyházközség díjazottja BALLA DÁNIEL Presbiter Krasznahorváton született 1936-ban. Szülõfalujában részesült a keresztség sákramentumában, és ott is konfirmált. Húsz éves korában jött Nagyváradra. Mint annyi más földije, õ is magával hozta a szilágysági ember becsületességét, munkaszeretetét és mélyen megélt vallásos hitét. 1965-ben választották presbiterré az Újvárosi Egyházközségben. Azóta szolgál hûséggel gyülekezetében. Rendszeresen látogatja az istentiszteleti alkalmakat. Presbiteri tisztét igazi szolgálatként élte és éli meg. Bármilyen munkát szívesen és alázattal végez. Méltán nyerte el az emberek megbecsülését, bárhol is fordult meg életében. Bibliás hite és odaadó, csendes szolgálata érdemessé teszi arra, hogy az Újvárosi gyülekezetben õ kapja meg elsõként a Czeglédy Györgydíjat. SÁNDOR LAJOS lelkipásztor

6. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Nagyvárad-Olaszi Egyházközség díjazottja TARNÓCZY JÁNOS presbiter 1926-ban hívta életre az Úr Nagyváradon egy négy gyermekes családban. Fiatalon nehéz gyári munkát vállal, majd kitartó lelkesedéssel folytatja tanulmányait, és könyvviteli képesítést szerez. Könyvelõként kereste kenyerét nyugdíjazásáig. Gyülekezete volt második otthona. Az olaszi templomban, a legnehezebb idõkben is az elsõ padban ült, nem hivalkodásból, hanem a szolgálatra való készsége kifejezéseképpen. Harmincnyolc évig hûséggel töltötte be presbiteri tisztét, melyre Istene és gyülekezete elhívta. Minden presbitertársa számára emlékezetessé vált szójárása, mellyel mindig mérsékletre, megfontolásra intette õket: „Álljatok meg fiúk-lányok!“ Az egyházi rendszerváltozás idején, a többi presbiterrel együtt, nagy lelkesedéssel kapcsolódott be az egyházközsége lelki és fizikai megépítésének szolgálatába. Az olaszi könyvleltár összeállítása, a gyülekezet anyagi és szellemi javainak felleltározása, valamint az egyházi irattár rendezése szakértelmét dicséri. Bölcsessége és rendszeretete atyai tekintélyt vívott ki számára. Ugyan már egy évtizede gyermekei egyre bõvülõ családjának magyarországi lakhelyére távozott, olaszi gyülekezetének nagyobb családja nem felejti, hanem megbecsüli, és az atyák sorában tartja számon Tarnóczy János presbitert. VERES-KOVÁCS ATTILA lelkipásztor

Nagyvárad-Õsi Egyházközség díjazottja BORDÁS IMRE fõgondnok A Nagyvárad-Õsi Egyházközség 1994-ben választotta meg õt presbiternek. Kügypusztán született 1939-ben. A szakiskolai tanulmányai, majd az építõipari munkája Nagyváradra hívta. Nagyvárad kiemelkedõ építkezésein felelõs beosztásban tevékenykedett. Jó szervezõi készsége, szorgalma, tervezõ tehetsége megmutatkozott a presbiteri szolgálatában is. Nyugdíjba vonulása után több idõt szentelt a gyülekezeti munkának. Családja, Anyaszentegyházunk áldozatos munkása. Elõbb gondnoknak, majd fõgondnoknak választotta a gyülekezet. Ebben az idõben fejezte be a presbitérium a gyülekezeti ház építését, a templom felújítását. Az õ vezetésével a lelkészlakás külsõ tatarozására került sor, és a napokban fejezték be a templom hõszigetelõ ablakainak a cseréjét. Bordás Imre csapatépítõ fõgondnok. Tekintélye abban van, hogy a szavait mindig tettek igazolják. Gyülekezete és presbitertársai hálásak érte Istennek. CSÛRY ISTVÁN lelkipásztor

NagyváradRogériuszi Egyházközség díjazottja MÉDER ÁRPÁD presbiter Ötgyermekes család harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 81 esztendõvel ezelõtt Kolozsváron. Szüleitõl, tanáraitól és lelkipásztor nevelõitõl kapta életre szóló indíttatásait: családszeretetét, Református Anyaszentegyháza iránti elkötelezettségét, magyar nemzete szolgálatát. A szülõi ház, a kolozsvári Református Gimnázium, az önálló Bolyai Egyetem életre nevelõ „mûhelyek“ voltak, melyek széles látókört és valóságtól el nem szakadó gyakorlatiasságot, európai-nyugatos szemléletet és erdélyi kálvinista hitet, tekintélyt és gyermekekkel beszélgetni tudó közvetlenséget oltottak személyiségébe. Mind ennek nagy hasznát látta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, amelyben négy éven át a Bihari Egyházmegye bölcs fõgondnokaként, Gondnokok Kollégiuma elnökeként munkálkodott, és máig a Nagyvárad-Rogériuszi Református Egyházközség alapító presbitereként szolgál. Hûséges presbiteri szolgálata mellett a Nagyvárad-Rogériuszon létrehozott Honvéd Emlékhely kialakítása is nevéhez fûzõdik. Ezért egyházi-gyülekezeti munkássága mellett közéleti, társadalmi, missziói tevékenysége is méltóvá teszik a Czeglédy György-díjra. KEREKES JÓZSEF lelkipásztor

NagyváradCsillagváros Egyházközség díjazottja TÓTH ELEK tiszteletbeli fõgondnok Jól ismert mindnyájunk elõtt odaadó szolgálata és református hithûsége, melyet évtizedek alatt Isten és emberek elõtt bizonyított. Egy tragikus baleset során, melybõl élve került ki, Istenéhez még hûségesebbé lett, hiszen ezáltal tapasztalhatta meg, hogy minden itt töltött pillanat Isten kegyelmébõl történik. Így, ezzel a tudatos hittel végezhette presbiteri szolgálatát 1980-tól kezdve tizennégy esztendõn keresztül, majd gondnoki tevékenységét 1994-tõl 2006-ig. Mindez idõ alatt alázattal támogatta egyházát és lett segítõje a Nagyvárad-Csillagvárosi Református Egyházközségben szolgáló lelkipásztoroknak. Önzetlen szolgálatának több mint két és fél évtizedes idejét köszönjük meg a Czeglédy György-díjjal. VINCZE ZOLTÁN lelkipásztor

Nagyvárad-Réti Egyházközség díjazottja KRAFTSIK MÁRIA fõgondnok Szentmártonban született 1941-ben. A gyógyszerészeti technikum elvégzése után rendelt mellé az Isten házastársat, és ebbõl a házasságból két gyermekük született. Huszonhárom éve választotta a gyülekezet presbiterré, tíz éve gondnokává, majd 2000-ben fõgondnokává. Kraftsik Mária presbiteri, fõgondnoki szolgálatát ismerve az elsõ pünkösdben megtértek kérdése jut eszünkbe: „Mit cselekedjünk atyámfiai, férfiak?“ (ApCsel 2,37b) Életét és elkötelezett szolgálatát a válasz tükrözi leginkább. Népéhez, gyülekezetéhez és templomához fûzõdõ hûségét naponta megvallotta. Isten Nagyváradréti népét szolgálta és szolgálja szívvel-lélekkel, értelemmel és tettekkel egyaránt, jó példával járva elõl. Ha kellett, a gyülekezet elé állt és úgy tett tanúbizonyságot, ha kellett, kemény fizikai munkában mutatott példát. Õ maga mindig hangosan gondolkodva tette fel a kérdést, de már sietett is a válaszadással, a megoldással. A presbiterség nála nem üres cím, hanem a szó igazi bibliai értelme szerinti: szolgálat. Jó szívvel mondhatjuk Kraftsik Mária testvérünkrõl, hogy nemcsak az evangélium kenyerét és gyógyszerét szolgálta, de a kenyér és gyógyszer evangéliumát is hûséggel vitte mindenkihez. PÁLFI JÓZSEF lelkipásztor

NagyváradBiharpüspöki Egyházközség díjazottja RÁCZ IMRE tiszteletbeli fõgondnok Példaértékû szolgálata közkincsévé lett a Biharpüspöki Református Egyházközségnek. 1924 április 29-én látta meg a napvilágot Biharpüspökiben. Kezdettõl fogva erõs református családi légkör vette õt körül, amelyet feleségével együtt átörökítettek gyermekeik és unokáik életébe is. Fiatal éveiben mély nyomot hagyott az öt évig tartó hadifogság kényszere, ahonnan 1949ben tért vissza övéihez. Vallomása szerint, hite segítette a nehéz idõkön át. Hitében mindenkor állhatatos maradt. Szerette a földet és a gazdálkodást. 1980–2002 között a gyülekezet fõgondnoka. Második családjában, az Anyaszentegyházban végzett áldozatos szolgálata idején építették fel az új lelkészi lakást. Szavaival és tetteivel köztiszteletet és megbecsülést vívott ki. Templomot, tornyot, gyülekezeti házat javított a mindenkori lelkésszel. Szavajárása: „Nem kell csüggedni, mert Isten kirendeli az anyagiakat is a megfelelõ idõben.“ Tiszteletbeli fõgondnokként is tekintélye töretlen. Áldott legyen Isten érette! SZEKERES SÁNDOR lelkipásztor

7. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Nagyvárad-Hegyaljai Egyházközség díjazottja

Nagyvárad-Szõlõsi Egyházközség díjazottja

Nagyvárad-Velencei Egyházközség díjazottja

ROZIK KÁROLYNÉ BÉRES KATALIN gondnok

OROSZ SÁNDORNÉ GARNAI TERÉZIA presbiter

CSATÁRI FERENCZ gondnok

1956. október 23-án született (!) a szilágysági Ippen. 1981-ben ment férjhez, és költözött a gyülekezetbe. Két gyermek édesanyja (László és Melinda). A '80-as évek közepétõl presbitere az akkor még Fugyivásárhelyhez tartozó VáradHegyaljai Református Egyházközségnek. 1990ben cselekvõen részt vesz az új templom építésének megszervezésében. Nagy gondnokelõdeitõl (Vékony József, Harsányi Imre, Révész József) 1998-ban vette át az idõközben önállósult gyülekezet gondnoki tisztét. Azóta több ízben is újraválasztotta a presbitérium. Töretlen lelkesedés jellemzi munkásságát. A kis lélekszámú gyülekezet számtalan gondja között sikerült másokba is reményt és kitartást csepegtetni a jövõbe vetett hittel, egy olyan idõszakban is, amikor rövid idõ alatt több lelkipásztor is megfordult az egyházközségben, elbizonytalanítva ezáltal a gyülekezetet. Az etnikailag egyre inkább felhíguló Hegyalján, a szekularizáció, a fásultság és a szembeötlõ ortodox elõrenyomulás és térfoglalás korában is egyházközségünk fáradhatatlan zászlóvivõje. WAGNER ERIK lelkipásztor

A gyülekezet „Terike nénije“ 1934. október 23-án látta meg a napvilágot Érkörtvélyesen, ahonnan magával hozta az Isten és az Anyaszentegyház szeretetét. Családjában nem vendég volt az Isten, hanem mindennapi jelenvalóság. Több mint húsz éve, 1984 augusztusától tagja gyülekezetünk vezetõ testületének, a Presbitériumnak. Nemes lélekkel, Krisztus szeretetében fogant felelõsséggel látja el szolgálatát. Nemcsak viseli a tisztséget, de tevékeny szolgálatban és diakóniai munkában élen járó presbiter. Önként vállalt szolgálatai közt fontos helyet foglal el az egyházi-gyülekezeti lapok terjesztése és adminisztrációja. Körzetében saját nyilvántartása alapján szorgosan gyûjti az egyházfenntartói járulékot. Számon tartja a betegeket, elesetteket. Gyülekezeti ünnepélyeken szavalataival gyakorta megörvendezteti gyülekezetét. Isten áldása legyen életén és további szolgálatán! SZÛCS IMRE lelkipásztor

Ha az egyházi tisztségében eltöltött évei számát vesszük figyelembe, melybõl két év presbiteri és hat gondnoki, nem egy rendkívülinek mondható idõ. Csakhogy szeretett testvérünk a presbiterségét, „hitben öregségét“ 73 éve bírja. Ez úgy értendõ, hogy egy olyan református családba született, mely példásan gyakorolta a hitéletét úgy a gyülekezetben, mint otthon. Csatári Ferencz 67 éve aktív tagja a velencei gyülekezetnek. Korábban is megválasztották volna presbiternek, de akkor még nem látta elérkezettnek erre az idõt, mivel õ olyan ember, aki az õ Urát és Krisztus Anyaszentegyházát nem félemberként kívánta szolgálni, nem csupán papíron akart presbiter-gondnok lenni. A családból magával hozott lelki örökségét átadta szeretteinek: õ és felesége, fiával és annak családjával minden vasárnap az Úr elõtt ülnek. Vagy talán térdepelnek? Találóbb Igével nem is tudnánk szolgálni jellemezésére, mint ami az 1Péter 3,4-ben olvasható: „...a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten elõtt“. Megelõlegezni és kívánni tudjuk számára a tálentumokról szóló példázatból vett drága krisztusi ígéretet: „Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te Uradnak örömébe“(Mt. 25,2). FARKAS ANTAL lelkipásztor

Tisztújítást tartott a Tanácskozó Zsinat A Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata 2007. október 19-én Nagyváradon tartotta ez évi ülését, amelyen a hatéves választási idõszak lejártával megtörtént a tisztújítási elõterjesztés elfogadása is. Tõkés László királyhágómelléki püspöknek a Zsid. 13,7 alapján megtartott áhítatát követõen Erdélyi Géza lelkészi elnök nyitotta meg az ülést, amelyre elsõdlegesen anyagi okok miatt került sor a szokásosnál késõbbi idõpontban. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke is köszöntötte a tanácskozást és hangsúlyozta: a nemzet és az egyházak sorsa egy, a magyarság megmaradása elképzelhetetlen az egyházak nélkül. Erdélyi Géza elnöki beszámolójában összefoglalta az elmúlt hat évben végzett munka eredményeit, meghatározó Igéje az 1Sám 7,12b volt: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” Nehezményezte a Magyarországi Református Egyház és az Erdélyi Református Egyházkerület hozzáállását az MRETZS munkájához, ugyanis a négy egyházkerület elnöksége egy 2007. szeptember 19-én kelt közös levélben kinyilvánították, hogy tartják magukat ahhoz a 2005-ben, Pápán elõterjesztett határozati javaslathoz, miszerint az MRETZS átmenetileg szüneteltesse mûködését. Az viszont, hogy a tizenöt alkotó egyháztest közül „tizenhárom pozitívan áll hozzá a Tanácskozó Zsinathoz, egyértelmûen bizonyítja a Tanácskozó Zsinat szükségességét, azt, hogy szolgálati kötelezettsége

van a világ magyar reformátussága felé, és ez bennünket további mûködésre kötelez” – fogalmazott az elnök. Így az elnöki jelentésnek – amelyet a jelenlevõk elfogadtak – a tervek is a részét képezték. Szabó Sándor amerikai püspök hozzászólásában a misszió fontosságára hívta fel a figyelmet. Tõkés László szerint a jelentés lényege a folytonosság. Elismerését fejezte ki az állhatatos munkáért, amiért egyébként nem sok köszönet jár. A zsinati ülés ugyancsak elfogadta Hegedûs Loránt ügyvezetõ elnöki jelentését, amely szintén összegzõ jellegû volt. A jelentések elfogadása után a jogi bizottság elõterjesztése nyomán – amit Tóth Miklós tett meg – több pontban sor került az alapszabály módosítására (pl. rövidült a zsinati ülés összehívásához szükséges határidõ, a korábbi négy elnökhelyettes és jegyzõ helyett a jövõben kettõkettõ végzi a munkát). A tisztújítási elõterjesztés során a jelenlevõk elõbb nyílt jelöléssel, majd titkos szavazással megválasztották az új tisztségviselõket. Lelkészi elnöki tisztségében újraválasztották egyházunk püspökét, Erdélyi Gézát; a világi elnök Kovács Zoltán királyhágómelléki fõgondnok, míg az ügyvezetõ elnök Szabó Sándor amerikai püspök lett. Lelkészi elnökhelyettessé Tóth Miklóst (Hollandia), míg világi elnökhelyettessé Lázár Csabát (Németország–Magyarország) választották. A Zsinat jegyzõi tisztségébe újraválasztotta Börzsönyi Józsefet (Magyarország) és A. Kis Bélát

(Szlovákia). Erdélyi Géza a tisztségviselõk nevében megköszönte a bizalmat, biztatónak és erõt adónak nevezte a szavazást. Ugyanakkor köszönetet mondott korábbi elnöktársainak, Bodnár Ákos világi elnöknek és Hegedûs Loránt ügyvezetõ elnöknek a lelkiismeretes munkáért. A bizalmat megköszönte Kovács Zoltán világi elnök és Szabó Sándor új ügyvezetõ elnök is. A pénzügyi jelentést Kis Boáz ügyvezetõ titkár tartotta meg, melyben bõvebben tárgyalta a tagdíjjal évekre visszamenõleg adós tagegyházak megítélésének kérdését. Végül határozat született, hogy az új elnökség írjon levelet a tagegyházaknak, tájékoztasson az új választás eredményérõl és emlékeztessen a hátralékokra. A jelentéstevõ szerint „pénzügyileg az MRETZS 2006-ban élte át a legnagyobb nehézségeket”, az idei bevételei azonban már lehetõvé tették fizetési kötelezettségeinek a teljesítését (ami köszönhetõ pl. a Dunántúli Egyházkerület nagyvonalúságának az idei tagdíjat messze meghaladó összeg befizetése vonatkozásában). Mivel igény van a gyors tájékoztatásra, határozat született az MRETZS honlapjának felújításáról. Végül a bizottságok tevékenységérõl volt szó, illetve az egyháztestek képviselõi tartottak beszámolót a fontosabb eseményekrõl.

A. KIS BÉLA

8. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Dr. Erdélyi Géza elnöki jelentése Fõtiszteletû Zsinat! Kedves Testvéreim! Elnöki jelentésem meghatározó Igéje nem lehet más, mint a Sámuel I. könyvében, a 7. fejezet 12. versében írott Ige: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr!“ Ki ne ismerné közülünk ezt a gyönyörû bibliai verset. Talán nem véletlen, hogy amikor az évi közgyûlésünkrõl beszámolok – egyben visszatekintek az elmúlt hat év zsinati munkára is –, akkor ezzel a hálaadó imádsággal szólhatok én is. Az egyházi közakaratból, teljes támogatással létrehozott és a világ magyar reformátusságát teljességében átfogó nagy magyar református világszervezetünk munkálkodására soha nem volt nagyobb szükség, mint most, korunkban. Akármerre tekintünk – sajnos – azt kell látnunk, hogy a világ magyarsága igen szorongatott helyzetben van. Nemcsak a Felvidéken, a Vajdaságban, a Kárpátalján, az anyaországban, de Dél-Amerikában, vagy ÉszakAmerikában egyaránt megvannak azok a nehézségek, amelyek akarva akaratlanul a magyar reformátusság létezése ellen hatnak és munkálkodnak. Egyre igazabbnak látszik a Világbank azon megállapításának tényszerûsége, hogy 2050-re mintegy hatmillió lesz az anyaországi magyarság létszáma, míg a határon túli, világ-magyarság asszimilációja erre az idõre teljes lesz. Vagyis, a jelenleg 45 országban élõ magyar lakosság jó, ha 2-3 országban megmarad. A magyar életfa megdõlésének oka világviszonylatban nemcsak gazdasági – pénzügyi – erõk következménye, hanem az a szellemi-lelki nyomás is, amely a globalizáció irányát és érvényesülését munkálja, a közömbösséggel együtt. Fentiek miatt, különösen is fontos és jelentõs tehát a sámueli Ige ténye, hogy: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr!“ Ha pedig megsegített, akkor nem cél nélkül tette ezt, mert mi is beletartozunk a választott nép nagy családjába, s minden munkánkkal, tevékenységünkkel errõl kell bizonyságot tennünk. Szilágyi István Kõ hull apadó kútba c. regényében arról ír, hogy Jajdon – a nevében is fájdalmas városban – egy asszony minden éjjel köveket gyûjt kosarába és a kútba önti súlyos terhét. Vállát, kezét sebek borítják, de a már régen kiszáradt kút egyre követeli az áldozatot. Ilka, az asszony csak akkor nyugodhat meg, ha sikerül teljesen betemetnie a tátongó mélységet, és vele együtt az egész múltat: szüleinek korai halálát, a város minden lakója iránt érzett ellenszenvét és kapcsolatát egy szegényebb emberrel. Ilka sajátos vezeklése mégsem hoz feloldozást: sorsa menthetetlenül tragédiába torkollik. Jaj nekünk, világ szétszórtságában élõ magyaroknak, ha arra ítéljük magunkat, hogy a felejtés kútjába hordjuk nemzeti értékeinket, szüléink, õseink örökségét, emlékét, mindazt, amit nekünk tovább kellene adnunk. Az elmúlt hat esztendõ, különösen az utóbbi egy év is annak tanulsága, hogy minden nehézség ellenére Isten velünk volt és megsegítette a Tanácskozó Zsinatot. Voltak ugyan, akik be akarták temetni a mélységes kútba mindazt a munkát, amelyet a magyar reformátusság megmaradásáért eddig is végeztünk, de „mindeddig megsegített bennünket az Úr“!

Különös nehézséget jelentett, hogy olyan alkotó egyházteste is van a Tanácskozó Zsinatnak, amelyik 2001 óta egyetlen fillér tagdíjat nem fizetett, jóllehet, 1995-ben 1200 dollár megfizetését vállalta. (Most mégis, ennek az egyháztestnek az egyik elöljárója az, aki leghangosabban támad bennünket.) Úgy látszik azonban, a pénzhatalom nem tudta az isteni segítséget keresztül húzni, meggyengíteni. Erre utal az is, hogy az anyaország 4 egyházkerületébõl 3 az elmúlt három évben szintén nem fizetett tagsági díjat. Az így keletkezett hiány, az õ esetükben összesen 840.000 forintot tesz ki. Az elmúlt hat év legnagyobb nehézsége, amiben mégis megsegített bennünket az Isten, tehát anyagi eredetû, amihez hozzájön az a tárgyi akadályoztatás, hogy a 2006. elõtt használt irodából ki kellett költöznünk, mivel olyan kis helyiséget ajánlottak fel, ahol a szükséges további munkát végezni nem tudtuk. Isten megsegített abban is, hogy a személyi munkákat önkéntes munkával tudtuk díjmentesen felváltani, hiszen a tagdíj befizetések elmaradása nem tette lehetõvé 2007. február 1-jétõl önálló titkárnõ alkalmazását. Mindazonáltal, Istennek legyen hála, hogy az elmúlt idõszakban és ebben az évben összesen mintegy 1.300.000 forintot nyertünk pályázaton, amely kiegészült a Korál könyvek eladásának vételárával, a Dunántúli, a Királyhágómelléki, a Szlovákiai, az Amerikai Egyháztestek, a Nyugat-Európai Lelkigondozói Szolgálat stb. tagdíj befizetésével. Ennek köszönhetõen, sem bérleti díj hátralékunk, sem munkabér fizetési, illetve APEH, TB járulék fizetési kötelezettségünk nincs. A 2001. évi Alapszabály-módosítás szerint, azokat a tagszervezeteket, amelyek kétszeri igazolt, írásbeli felszólítás ellenére sem tesznek eleget tagdíj fizetési kötelezettségüknek, az Elnökség kizárhatja. A tagdíj fizetésre vonatkozó felszólításokkal éltünk, a kizárásokkal nem. Az utóbbival azért nem, hogy bármikor lehetõséget adhassunk mindazoknak, akik mulasztásukat pótolni akarják. Legutoljára e mostani meghívónk tartalmaz erre vonatkozóan felhívást, amikor így fogalmazunk: „Tisztelettel kérünk mindenkit, akik nem rendezték ez évi, illetve a korábbi évek tekintetében tagdíjuk befizetését, mulasztásukat pótolják, szavazati joguk érvényesítése miatt.“ A magunk részérõl biztosítottuk annak lehetõségét, hogy ez a tagdíj befizetés, akár a mai napon, nyugta ellenében megtörténhessen. Jószerével – ahogy említettem – az elmúlt évrõl kellene csupán beszámolnom, de vissza kell utalnom egy Nyilatkozat szerint a 2005-ös zsinati ülésre. A Nyilatkozatban az áll, hogy az aláírók – 4 egyházkerület püspöke és 3 fõgondnoka – tartja magát egy bizonyos határozati javaslathoz, amely azonban a 2007. szeptember 19-én kelt Nyilatkozatban közölt szöveg formájában, a 2005-ös zsinati ülés szószerinti Jegyzõkönyve alapján nem hangzott el. Ami pedig elhangzott, azt maga az elõterjesztõ a szó szerinti Jegyzõkönyv bizonyítéka szerint visszavonta. Éppen ezért, a 2007. szeptember 19-én kelt Nyilatkozat mindenképpen újnak fogható fel, amelyben valójában az aláírók egyfajta önkorlátozást vállalnak és ezért nem vesznek részt „a TZS“ munkájában. Ezt természetesen megtehetik, viszont az idevonatkozó joganyag szerint, ezen a zsinati ülésen a határozatképesség megállapításánál ez nem veendõ figyelembe.

A 2001-tõl kezdve tagdíjhátralékban lévõ egyháztest képviselõje, a legutóbbi, miskolci Elnökségi Ülésen, ez év szeptember 10-én javasolt egy szöveget szétküldeni, melyet szeptember 25-én adott postára azzal, hogy a jelen zsinati ülésig választ kellett volna rá adni. Ugyanezen az Elnökségi Ülésen, egy másik elõterjesztés megfogalmazása is szóba jött, és ezt a kettõt együtt kellett volna szétküldeni. Ez utóbbi a mai napig nem érkezett meg, így a szeptember 25-én küldött anyag önmagában véve (egyébként is) alkalmatlan volt a szétküldésre. A fentiekhez csupán annyit kell hozzáfûzni, hogy akik szívükön viselik és viselték a Tanácskozó Zsinat sorsát és feladatát, akiket megszólított Isten, hogy a világ magyarságát ezen keresztül is szolgálják, azok vagy eljöttek ma Nagyváradra, vagy pedig jelezték valamilyen módon, hogy akadály miatt nem tudtak megjelenni, bár szívesen eljöttek volna. Itt említem meg dr. Csiha Kálmán örökös tiszteletbeli elnökünk akadályoztatásáról szóló közlését, aki anyaországi evangélizáción szolgál hetek óta, és azt mondta, hogy imádkozó szívvel gondol az MRETZS jelenkori és jövõbeni szolgálatára. Az Alapszabály szerint a Tanácskozó Zsinat alkotó tagjainak száma 15, melyek közül egy (MRE) Nyilatkozatban zárkózik el a mostani zsinati munkálkodástól – bár 2006-ban nem küldött ilyen Nyilatkozatot, amelyben most 2005-re hivatkozik –, egy másik pedig (Erdélyi Egyházkerület) már 2001 óta tagdíj be nem fizetésével bizonyítja, hogy számára valószínûleg közömbös a Tanácskozó Zsinat sorsa. Mindazonáltal 13 alkotó tag részben itt van, részben olyan kimentést küldött, amely a tagsági viszony fenntartásának bizonyítéka. Önmagában véve tehát az, hogy 13 egyháztest pozitívan áll hozzá a Tanácskozó Zsinathoz, egyértelmûen bizonyítja a Tanácskozó Zsinat szükségességét, azt, hogy szolgálati kötelezettsége van a világ magyar reformátussága felé, és ez bennünket további mûködésre kötelez. Elmondhatom, hogy a tagdíj befizetések és az 1.300.000 forint pályázati pénz befolyása, továbbá a nagyszámú Korál könyv, térkép értékesítése átsegített bennünket az anyagi nehézségeken, ami azt jelenti, hogy szûkös személyi munkabérrel, bérleti díjjal, kommunikációs költségek fizetésével, de Alapszabály-szerû munkánkat, szolgálatunkat reménység szerint végezni tudjuk az elkövetkezendõ években is. Az elmúlt 6 évben, 2002-ben Miskolcon, 2003ban, 2004-ben és 2005-ben Pápán, 2006-ban és most 2007-ben Nagyváradon tartottuk meg a zsinati üléseket. Itt is megköszönöm a vendéglátó egyházkerületek szolgálatát, amellyel a zsinati ülések lebonyolítását segítették. Az elmúlt évek során az Elnökség is megtartotta üléseit, melyekre 2007. május 18-án Rimaszombaton, 2007. szeptember 10-én pedig Miskolcon jöttünk össze. Elnökségi üléseinken az aktuális és fontos kérdéseket beszéltük meg, bizottságok munkája, tagdíjak kifizetése stb. Fontos tájékoztatást kaptunk az Országos Református Lelkészegyesület Szilágycsehben tartott, ez évi közgyûlésérõl, amely az Egyesült Magyar Református Egyházak létrehozásáról is szólt. Ez is azt mutatja, hogy más szervezetek is fontosnak tartják azt a munkát valamilyen szinten, amit a Tanácskozó Zsinat világviszonylatban a magyar reformátusokért végez. (Folytatása a 9. oldalon)

PARTIUMI KÖZLÖNY Igen fontos volt az elmúlt évben is – csak úgy, mint a ciklus egész folyamán – a bizottságok munkája. A legtöbb bizottsági ülést a missziói, szórvány és a presbiteri bizottság tartotta. De jelentõs volt a Sajtóbizottság és a Kommunikációs Bizottság munkája is. Mindezeknek a tevékenységeknek az anyagi támogatása a jövõben is igen fontos lesz. Ezért mondunk köszönetet a 2004-ben megjelent Református Egyházak a Kárpát-medencében c. térképért, az Ifjúsági Énekeskönyvért – melyet az MRE-vel együtt jelentettünk meg úgy, hogy a kiadás költségeit az MRE viselte –, és reménykedve tekintünk arra a nagy munkára, amelyet ft. dr. Csiha Kálmán püspök úr, a Lelkészi Kézikönyv készítése során eddig is végzett. Reméljük, mielõbb nyomdába kerülhet ez a hasznosnak ígérkezõ könyv. Köszönet a Világhíradó kiadásán fáradozóknak, csak úgy, mint a Tanácskozó Zsinat által készített Magyar Református Énekeskönyv nagyváradi kiadásáért. Jó lenne, ha az adott egyházkerületek széles körben nem csak használnák ezeket a kiadványokat – mint ahogy ezt bizonyíthatóan teszik is –, hanem az egyháztestek Zsinatuk által elrendelnék ezeknek a használatát, annál is inkább, mivel igen sok pozitív visszajelzés érkezett az elõbb említett kiadványokkal kapcsolatban. Terveink a jövõre nézve: 1. A Tanácskozó Zsinat terveink szerint az elkövetkezendõ ciklusban is folytatja azt a munkát, amely hasznos lehet a világ bármely táján élõ református egyházak részére. Ezért készíti Csiha Kálmán ny. püspök úr a Lelkészi kézikönyvet, amely nyilvánvalóan nevének megfelelõen nyújt segítséget. 2. Szeretnénk az Aranyhárfa verses gyûjteményhez hasonló, de a mai költõktõl idézett bizonyságtevõ verseket egy kötetben kiadni, amelyek egyaránt használhatók lennének prédikációkban (temetés, esketés, keresztelés, vasárnapi igeszolgálatok) és szeretetvendégségek alkalmával. 3. A magyar Református Egyházak egységes alkotmányozásának elõkészítése céljából folyamatban van a jelenleg használt statútumok, alkotmányok egy kötetbe való rendezése, mely megkönnyítheti a jogharmonizációt. 4. „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket“ program keretében segítségnyújtás megszervezése a nehéz helyzetben levõ – fõleg a határon túli – gyermekek részére (tankönyv, füzet, vallásos gyermek iratok küldése). 5. Az MRETZS 15 éves évfordulója alkalmával a Világhíradónk alapján emlékkötet szerkesztése és kiadása. 6. Ifjúsági (14–25 év közöttiek) konferenciák szervezése, már mûködõ táborok támogatása. 7. Szükséges az eddig sikeres énekeskönyveink újbóli kiadása is. A mi feladatunk, elfogadni a mindeddig segítõ Isten kegyelmét, hálát adni Neki a végzett munkáért, mert különben a jajdi Ilka asszony sorsára jutunk, s a felejtés köveit fogjuk hordani hitünk mély kútjába mindaddig, amíg tragédiánk beteljesül. Végezetül az Ezékiel fogalmazta prófécia szavaival zárom jelentésemet: „Mondhatjátok, hogy nem következetes az ÚR, én akkor is mindegyikõtöket a tettei szerint ítélem meg, Izráel háza!“ (Ez 33,20) Kérem jelentésem elfogadását. Nagyvárad, 2007. október 19. DR. ERDÉLYI GÉZA

9. OLDAL

Indokolt a reformáció világító történelmi példáira feltekinteni „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az õ életök végére, kövessétek hitöket”

(Zsid 13,7).

Szabatosan fordítva le a szöveget, tulajdonképpen nem elöljárókról, hanem elõttünk járókról beszélhetünk. Azokról, akik elõttünk jártak példájukkal, hitükkel. Amit életük bizonyított, azt halálukkal is megpecsételték. Az ember nagy tanulsággal olvassa az elõttünk járó emberek, vezetõk, írók, tudósok, egyházi férfiak életrajzát, mert a példázat erejével hirdetik azt, amit olyan vérszegényen tudunk megfogalmazni dadogó emberi szavakkal. „Életük vége” sokkal beszédesebb, mint életpályájuk eseményei, mert az végsõ hitelét adja meg egész életútjuknak. Ha azt kérdeznétek, hogy a tizenhárom aradi vértanúnak egyenegyenként melyik volt a legnagyobb cselekedete, leghõsiesebb csatája, harci sikere, akkor azt válaszolhatnánk, hogy a vesztõhelyen nyerték meg a döntõ csatát. Mert akkor aratták a legnagyobb gyõzelmet, amikor maguk fölött diadalmaskodtak. Ilyenképpen gondolunk vissza rájuk, és életük, hitük példáját igyekszünk követni, arra törekedvén, nehogy korcs utódoknak bizonyuljunk hozzájuk képest. Testvéreim, az idén Árpád-évforduló is van. Árpádot dicsõ, „vad magyarnak” képzeli el az utókor, de ebbe a sorba is beleillik, hiszen az ezeregyszáz évvel ezelõtt lezajlott pozsonyi csatában életét áldozta nemzetéért, továbbá nagy véradót fizetett értünk, amikor is három gyönyörû, szép szál fia esett el ugyanebben a csatában, annak elõtte pedig Levente fia áldozta életét a honfoglalás elnyúló küzdelmeiben. Nem véletlen, hogy Juhász Gyula úgy örökíti meg õt is, hogy: „a néppel együtt gyõzni, veszni kész”. A mi életünkben már nem tevõdik fel ilyen élesen a kérdés. Nem követel életáldozatot tõlünk a haza, az igazság, amelyet védelmezünk, sem a szabadság, amelyért kiállunk. Azt mondhatnánk hát, hogy milyen könnyû dolgunk van, s mégis milyen nehezen tudunk megfelelni azoknak a hitbeli-erkölcsi követelményeknek, amelyek elé az élet állít. Milyen zavaros, kusza, bizonytalankodó, habozó, megalkuvó, óvatoskodó általában véve az emberek magatartása. 1989-ben egészen másképpen képzeltem el. Szabadon idézve József Attilát: „én nem ilyennek képzeltem el a rendet”. Nem így képzeltük el a folytatást. Nagyok voltak „Rúben patakjainál” az elhatározások, nagyok voltak a fogadkozások a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatánál; megszerveztük a Magyar Reformátusok Világszövetségét, mintegy vezényszóra, újból egyberendezõdött a nemzet, határon innen és túl. És amikor belenézünk az Ige és a történelem tükrébe, akkor egy kicsit elszégyenkezünk annak láttán, hogy mi is lett az akkori reményekbõl, vágyakból, fogadkozásokból, elképzelésekbõl…

Itt, ezen a helyen és ebbõl az alkalomból indokolt ezt elmondani. Indokolt a reformáció világító történelmi példáira feltekinteni, vagy éppenséggel a magyar október hõseinek az emlékét idézni. Hogy erejük felett való megpróbáltatásukból és helytállásukból példát merítsünk arra, hogy jelenkori prózai viszonyaink között hogyan kellene megállanunk a helyünket, milyen álláspontot kellene elfoglalnunk egyházi életünk vonatkozásában, hogyan kellene kiállanunk a hitért, a hazáért, az egyházért, az igazságért... Eszembe jut Petõfi Sándor verse, aki a szabadság és a szerelem értékrendjének az összefüggésében fogalmazta meg életének „prioritásait”. Hogyha a szerelmet az igazsággal cserélnénk fel, akkor azt mondhatnánk, hogy: „a szabadságért feláldozom az életet, az igazságért feláldozom a szabadságot”. Vannak olyan helyzetek és esetek, amikor a szabadságot is fel kell áldozni a szabadságért. Ilyen paradox ellentmondása ezeknek az egykori hõsöknek, hogy szabadságharcos létükre a szabadságukat voltak kénytelenek feláldozni a szabadságért, aztán pedig életüket. De hasonló példát nyújt nekünk a 125 éve született Ravasz László püspök is, vagy Márton Áron, aki nemcsak a katolikusoknak, hanem Erdélynek volt a püspöke. A gályarabok története is ilyetén példával szolgál az utókornak. Vagy Sass Kálmán református lelkész sorsa, akit az '56-os tisztogatás során végeztek ki. Temesvárnak is megvan a hõse, ott egy presbiter testvérünk, Újvárossy Ernõ áldozta fel életét 1989 szeptemberében. Számtalan példát tudnánk még mondani az elõttünk járókról. Nyilván a hõsök példája egészen rendkívüli, és talán túlzásnak is tûnhet, hogy a mi feladatainkat, a mi jelenkori küzdelmeinket az õ példájukhoz, az õ mércéjükhöz mérem, de ezeknek a példáknak a sokkoló erejével, az életük végére nézõ példakereséssel tekintsünk rájuk, hogy tudatosuljon bennünk, mennyire fontos és milyen sokat számít, hogy mit mondunk, mit cselekszünk, mennyire vagyunk állhatatosak, mennyire ragaszkodunk az igazsághoz, hitünk tanításaihoz, a szabadsághoz. Imádságban hordozzuk Felvidéket és Erdélyországot, féltõ szeretettel tekintünk összes határon túli testvérünkre. Talán többen azért is nem tudtak eljönni, mert tizennyolc évvel a változások után, újból megnehezedett az „európainak” nevezett kapcsolattartás. A Nyugatra szakadt testvéreinket is szeretettel fogadjuk. Most együtt hajoljunk az Írás fölé, és egy irányba tekintsünk az elõttünk járók életére, hitére, példájára, és ebben a szellemben végezzük egyházi, nemzeti szolgálatunkat! TÕKÉS LÁSZLÓ (Elhangzott 2007. november 19-én Nagyváradon, a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata ülésének nyitó áhítataként.)

10. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Romafesztivál Székelyhídon Messze hangzott a jókedv, a cigányzene pénteken a székelyhídi strandról, ahol a Baro Roma Társaság romafesztivált tartott. Hamza Sándor, Hamza József, Magyari Sándor és Jeremiás József helyi vezetõk mellett Patkány Attila megyei elnök vállalta fel a szervezõmunkát, ami nem kis fáradsággal járt, de a környékbeli cigányságot is összetoborozták a hangulatos együttlétre. A vendéglátást követõen Patkány Attila románul és magyarul szólt a jelenlévõkhöz. Elmondta többek között, hogy ez már a második hasonló jellegû rendezvényük a megyében, ami a romák egységének megteremtését szolgálja. Patkány valllja, hogy fontos a cigányság felzárkóztatása, aminek egyik feltétele vezetõik képzése. Elmondta, hogy megyénk harmadik helyen áll országosan a cigányok létszámát tekintve, Bihar megyében pedig Székelyhídon él a legtöbb roma, mintegy 3700 személy. Céljaik között említette a romák létszámához mérten a városvezetés ágazataiban való jelenlét megteremtését, ehhez viszont a többségiek támogatására is szükség van – jegyezte meg. Beharangozta a jövõ hónapban esedékes Európai Vajda-találkozót, amire Budapesten kerül majd sor, és várhatóan megyénk is képviselve lesz a rangos eseményen. Patkány beszédét követõen további hozzászólások következtek, javarészük lovári nyelven. Majd a nagyváradi Nicolae Guþã vezette zenész csapat elénekelte a nemzetiségi himnuszt. De ezzel szereplésük még nem ért véget, eredeti cigánydalokkal szórakoztattak az est folyamán. Elõbb helyi, majd vendég településekrõl érkezett gyerekek táncoltak, mulattattak, azt követõen pedig a Baro Roma felnõtt tánccsoportja keltette a hangulatot. Persze azok, akiknek vérükben pulzál a ritmus, nem bírtak pusztán nézõk maradni, táncra perdültek, együtt mulattak a fellépõkkel. Igazi cigányfesztivál kerekedett, a roma egység alakulgatni látszott. D. MÉSZÁROS ELEK (REGGELI ÚJSÁG, 2007. szeptember 24.)

HÍREK JUBILEMI KÖNYVÚJDONSÁG!

Erdély Adyja A nagyváradi Illyés Gyula Református Könyvesboltban már kapható az ERDÉLY ADYJA címû reprezentatív, jubileumi kötet, amelyet dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Anyanyelvi Konferencia elnöke szerkesztett Ady Endre születésének 130. évfordulója tiszteletére.

EMLÉKEZTETÕ a szilágynagyfalui cigány templom, közösségi és gyülekezeti ház felépítésének tárgyában Jelen vannak: Tõkés László püspök, Csomay Árpád generális direktor, Lukács József esperes, Vinczéné Pálfi Judit missziói elõadó-tanácsos, Papol Istvánné Anikó önkormányzati képviselõ, Farkas Csaba Békés megyei cigányvajda, Nagy József Barna, a Református Cigánymissziós Központ igazgatója. A felek a kölcsönös nézeteltérések tisztázása után a további együttmûködést szorgalmazzák, tudva azt, hogy a szilágynagyfalui templom felépítése egyházi, cigány, nemzeti, európai és humanitárius szempontokból nézve is elengedhetetlen. Jelenlévõk egyetértenek abban, hogy jövõ esztendõben (májusban) elkezdik a templom építését. Hogy ez megvalósulhasson, a legfontosabb tennivalók a következõk: 1. megfelelõ telek megszerzése: helyi, tanácsi döntés alapján, vagy telekvásárlással, 2. alapkõletétel októberben, de mindenképpen november vége elõtt (nyagi feltételek az alapkõletételig intézendõk): a) telek biztosítása (Lukács József), b) faanyag adományozása, a helyszínre szállítása, adomány felajánlása (Farkas Csaba),

PÁLYÁZAT orgonaés kórusmûvek írására A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és az Északi Evangélikus Egyházkerület pályázatot hirdet orgonamûvek, illetve kórusmûvek írására. A pályázat célja, hogy olyan mûvek szülessenek, amelyek nemcsak hangversenyeken, hanem istentiszteleten is elhangozhassanak. A zenemûvek tematikája a református és evangélikus felekezet közös dallamkincse, ezen belül elsõsorban a régi magyar dallamok. A magyarországi, illetve a partiumi és erdélyi, református és evangélikus énekeskönyvek közel negyven közös régi magyar dallamot tartalmaznak, melyeknek jegyzéke és a pályázattal kapcsolatos egyéb tudnivalók megtalálhatók a KREK honlapján: www.kiralyhagomellek.ro A mûvek stílusa, idõtartama és nehézségi foka: elõadásuk az istentisztelet szellemébe és keretébe férjen be, egy képzett – de nem professzionális – orgonista vagy karvezetõ elõadhassa, illetve betaníthassa. A zsûri tagjai: Berkesi Sándor, Gárdonyi Zsolt, Kamp Salamon, Karasszon Dezsõ, Kovács László Attila és Zászkaliczky Tamás. A bírálóbizottság által arra érdemesített orgona- és kórusmûvek bemutatójára a III. Nagyváradi Nemzetközi Orgonafesztivál (2008) egyik hangversenyén kerül majd sor. Ezen kívül a kiválasztott mûveket a pályázat meghirdetõi megjelentetik. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

DR. FABINY TAMÁS püspök

c) pénzgyûjtés, felajánlások stb. (az alapkõletételig és azután is). Farkas Csaba még az alapkõletételig kilátogat Szilágynagyfaluba, ahol tárgyalásokat folytat egy vállalkozás beindításáról a cigány közösség tagjaival, és támogatásáról biztosítja a helybelieket. Lukács József esperes vállalja, hogy tervrajzo(ka)t készíttet, illetve egy költségvetési tervezetet is elkészíttet október 4-ig. Farkas Csaba vállalja, hogy a tervrajzok kézhezvétele után nagyszabású adománygyûjtési akcióba kezd (jótékonysági estek szervezése, adományozók megkeresése stb.) Magyarországon. Nagy József Barna vállalja, hogy rövid tájékoztatót ír az adományozók felé a templom építésének szükségességérõl és hasznáról. Vinczéné Pálfi Judit teljes támogatásáról biztosítja a kezdeményezést. Jelen emlékeztetõben foglaltak megvalósításának felelõsei: Csomay Árpád, Lukács József, Farkas Csaba, Nagy József Barna. Nagyvárad, 2007. szeptember 19. Lejegyezte: NAGY JÓZSEF BARNA

KÖZLEMÉNY Amint errõl egyes napilapok beszámoltak, Egyházkerületünk 2007. november 16-i, krasznai közgyûlésén Tõkés László püspök bejelentette, hogy sikerült felfedni Gálfy Zoltán ny. teológiai tanár besúgói múltját. A „válasz jogán” a Szabadság 2007. november 23-i számában Gálfy Zoltán nemcsak hogy cáfolni bátorkodott a megalapozott vádat, hanem egyenesen hazug ellentámadásba csapott át. „A legjobb védekezés a támadás” taktikáját alkalmazva, demagóg elvszerûsködéssel nem átallotta leírni, hogy: „Igaza van Cs. Gyímesi Évának, Visky Bélának és sokaknak: az erdélyi magyarság megosztása történelmi bûn. Nem magasztos ideológia, hanem érdek, hatalom és pénz diktálta tévedés” (sic!). Annyira „van igaza” Cs. Gyímesi Évának és Visky Bélának, amennyire igaza van Gálfy Zoltán alias „Bibliotecarul”-nak, – állapíthatjuk meg nemes egyszerûséggel. Ez a történet ugyanis nem az „igazságról”, hanem a tárgyilagos tényekrõl szól. Egy 2007. november 22-én, Kolozsváron tartott sajtóértekezlet alkalmával Tõkés László román és magyar nyelven egyaránt közzé tette azt a dokumentum-összeállítást, mely Gálfy Zoltán szekus-kollaboráns voltát kétségbevonhatatlan módon bizonyítja. Ezzel együtt ezúttal magukat a terhelõ dokumentumokat is nyilvánosságra hozzuk, hogy a médiának és a közvéleménynek ne legyenek kétségei a fájdalmas leleplezés hitelességét illetõen. Nagyvárad, 2007. november 29. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET TÁJÉKOZTATÁSI SZOLGÁLATA

PARTIUMI KÖZLÖNY

EMLÉKEZTETÕ Az Új Ezredév Református Egyházközség 2007. szeptember 16-i TEB-gyûlésrõl az Új Ezredév Központban Tárgy: Építkezés folytatása – Új Ezredév Református Központ, Temesvár Jelen vannak az Egyházkerület részérõl: ft. Tõkés László püspök és Tolnay István elõadótanácsos, temesvári meghívott vendégek: Toró T. Tibor parlamenti képviselõ, Bodó Barna egyetemi tanár és Erdei Ildikó pszichológus, valamint a Templomépítõ Bizottság tagjai: Gazda István elnök-lelkipásztor, dr. Földváry Attila mûszaki vezetõ, Makkai Zoltán egyházközségi gondnok, Bara Katalin, dr. Kása József, Sepsi Béla, Sükösd Antal és Kabai József. Megállapítást nyert, hogy a Temesvári Forradalom 2009-es 20. évfordulója serkentõ konjunkturális mozzanat lehet a munkálatok folytatásához. A szükséges anyagi támogatás megszerzése érdekében külön kell választani egyfelõl a templom (A), tornyok (B1, B2), és az ideiglenes templomként mihamarabb üzembe állítandó „E“ épület, valamint másfelõl a többi, Új Ezredév Egyházi-, Oktatási- és Szórvány Központ néven beindítandó Könyvtár (C), Konferenciaépület és alagsorában Konyha és Étkezde (D), Diákszállás (F), és a Templom (A) épület alagsorában kiképzendõ szemináriumi termek, tanári szoba, mellékhelyiségek felépítésének és kialakításának az ügye.

I.a. Templom (A és B1, B2) A templomépítés folytatásának céljára megkeresés készül a román állami szervekhez, hogy az agyontámogatott ortodox „Nemzet Megváltásának Katedrálisához“ hasonlóan a mi templomunk felépítéséhez is nyújtson hasonló nagyságrendû támogatást. Ehhez szükséges megszerezni a román egyházi és közéleti személyiségek támogatását, illetve szükséges az ügy politikai elõkészítése és mediatizálása is. Ebben a munkában szerepet vállalnak: Bodó Barna, Toró T. Tibor, Tolnay István, Gazda István és Kabai József. A világ sem feledkezhet meg a Temesvári Református Egyház szerepérõl, hiszen éppen ez a gyülekezet volt az, amely Romániát elindította a demokratizálódás útján. Meg kell keresni az Európai Unió tagállamai, valamint az AEÁ és Kanada kormányait. Ennek a kivitelezését vállalja Tõkés László püspök. Dr. Földváry Attila szerint magának a templom (A) felépítésének hozzávetõleges ára 1 millió Euró.

b. Ideiglenes templom (E) Sürgõsségi szempontból a legfontosabb. Fogy a gyülekezet türelme, és fontos, hogy elsõ lépésként ezt, a már felépített és nyílászárókkal is ellátott épületet birtokba vegyük, mint istentiszteleti helyszínt a Negruzzi utcai szerény imaház helyett. Erre a célra fordítjuk a Román Államtól ígért kb. 100.000 lejt, amelynek érkezése – kifogások okán – mind késik, ill. azokat a pénzeket, melyeket egy hangsúlyozott gyûjtési akció folyamán sikerül szerezni. Szükséges a hõközpont részleges kialakítása, szigetelés, villanyszerelés, belsõ vakolási és simítási munkák, valamint az összekötõ épületrész

bádogozása és palázása, a lefolyók végleges kialakítása, a faelemek megvédése és konzerválása, illemhelyek kialakítása. Becsült költség 150.000 lej. Ebbõl a célból Gazda István lelkipásztor és Makkai Zoltán gondnok vállalják egy kis szórólapszerû kiadvány elkészítését és megszerkesztését.

II. Egyházi-, Oktatási- és Szórvány Központ Gazda István és Toró T. Tibor összefoglalják az ötlet megszületésének és az elsõ sikertelen próbálkozásnak (Apáczai Alapítvány pályázata) történetét, valamint id. Toró Tibor akadémikus elgondolását, miszerint az építkezés kimozdítható lenne a holtpontról, ha kérésünkkel megkeresnénk Simonyi Károly Microsoft-vezetõt, akinek hasonló nevû édesapja a „Fizika kultúrtörténete“ címû alapvetõ munka szerzõje. Az itt kialakítandó képzési-kutatási mûhely, amint azt Erdei Ildikó és Bodó Barna ismertette, elitképzés, kiegészítõ szakképzés (magyarságtudat, kisebbségi lét, közösségi szerepvállalás) és kutató mûhelyként mûködne, kollégiumi szálláshelyet biztosítva mintegy 25 kiemelkedõ képességû diáknak, és oktatási lehetõséget helyi „külsõs“ hallgatóknak. Dr. Földváry Attila ismertette az „F“, „A“-alagsor, és „D“-alagsor épületrészek e célra elkészített módosító terveit, valamint a hozzájuk csatolt, két éves munkára szóló költségvetést. Eszerint mintegy 1,6 millió Euróba kerülne a tervek és munkálatok elkészítése. Hangsúlyozta, hogy bár az épületegyüttes külsõ látványtervét az átalakítások nem érintették, mégis szükséges Makovecz Imre jóváhagyása. Az eredeti tervekkel szemben felhagynánk most a parókia F épületbeli helyével, gondolkoznunk kell viszont azon, hogy a jövõben papilakot építsünk a közelben. Az eredeti (Apáczai-pályázatra készült) elgondolás csupán a helyek kisebb száma és a körülményekhez szükséges JT-oktatás felvállalásával változna. Tõkés László püspök a Központ Partiumi Keresztény Egyetembe való bekapcsolását is kilátásba helyezi, valamint a Szatmár, Hadad, Nagyvárad-Rogériusz egyházi-mûvelõdési központok sorába való bekapcsolódását. Bodó Barna az Elearning oktatás idevágó lehetõségeirõl beszélt. Stratégiai támogatók: ifj. Simonyi Károly és más hozzá hasonló súlyú személyiségek. A Simonyi Károly számára elküldendõ anyag formai elõkészítését vállalja Toró T. Tibor és Bodó Barna. Dr. Földváry Attila vállalja, hogy elkészíti a terv átalakításához még szükséges munát és egyeztet Makovecz Imrével. Megfontolandó, a Budapesten bejegyzett Új Ezredév Alapítvány mellett itthon is létrehozni egy hasonló iker-alapítványt. Sepsi Béla felvetése nyomán megvizsgálandó a helytalálás lehetõsége egy erõnléti (kondi-) terem számára is. Temesvár, 2007. szeptember 19. GAZDA ISTVÁN lelkipásztor

11. OLDAL

ESEMÉNYNAPTÁR NOVEMBER 1. Nagyvárad, Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium Megbeszélés az iskola vezetõivel A Schola 450. évfordulójának elõkészítése NOVEMBER 2. Szászrégen, Ifjúsági Mûvelõdési Ház EP-Választási fórum NOVEMBER 3. – Magyarfülpös – EP-korteslátogatás – Körtvélyfája – -"– Gernyeszeg – -"– Balavásár – -"– Szentdemeter – -"– Nagykend – EP-választási fórum – Kiskend – Alkalmi istentisztelet NOVEMBER 4. – Székelyudvarhely – Emlékmûavatás Krónika-karaván rendezvénye – Szentegyháza, Mûvelõdési Ház EP-választási fórum NOVEMBER 5. – Oroszhegy – EP-korteslátogatás – Zetelaka – -"– Torja, református templom Alkalmi istentisztelet – Ozsdola, Mûvelõdési Ház EP-választási fórum NOVEMBER 6. – Alsócsernáton, református templom Alkalmi istentisztelet EP-választási fórum – Kézdivásárhely Márton Áron szobrának megkoszorúzása Alkalmi istentisztelet – a református templomban EP-Választási fórum – a Vigadó Nagytermében NOVEMBER 7. – Komolló – EP-korteslátogatás – Réty – EP-választási fórum – Illyefalva – EP-választási fórum – Málnás – Iskolalátogatás. EP-választási fórum – Málnásfürdõ – EP-korteslátogatás NOVEMBER 8. – Nagyvárad, Egyházkerületi Székház Királyhágómelléki Református Lelkészértekezleti Szövetség Közgyûlése Kós András Apáczai-szobrának felállítása – Nagyvárad-Velence, Petõfi Sándor Mûvelõdési Ház Cigány kulturális est EP-választási rendezvény NOVEMBER 9. – Bihardiószeg, Mûvelõdési Ház Cigány kulturális est EP-választási rendezvény – Pósalaka, Mûvelõdési Ház EP-választási fórum NOVEMBER 10. – Magyarfenes – EP-választási fórum – Marosvásárhely, Gecse-utcai református templom Csiha Kálmán ny. püspök temetése – Aranyosegerbegy – EP-választási fórum – Dés – EP-választási fórum NOVEMBER 11. – Ákosfalva – EP-korteslátogatás – Nyárádszereda, református templom Vasárnapi alkalmi istentisztelet – Nyárádszentmárton, unitárius templom Szentmártoni Napok faluünnepe – Nyárádremete, református templom Vasárnapi alkalmi istentisztelet – Szászcsávás, református templom Vasárnapi alkalmi istentisztelet. Szeretetvendégség (Folytatása a 12. oldalon)

12. OLDAL NOVEMBER 12. – Mezõbánd, református templom Kopjafaavatás Árpád nagyvezér emlékére – Vámosgálfalva – EP-választási fórum – Dicsõszentmárton – EP-választási fórum NOVEMBER 13. – Backamadaras – EP-választási fórum – Gyalakuta – -"– Makkfalva – -"– Szováta – -"NOVEMBER 14. – Korond – EP-korteslátogatás – Parajd – EP-választási fórum – Alsósófalva – -"– Felsõsófalva – -"– Korond -"NOVEMBER 15. – Nagyvárad-Olaszi, Egyházkerületi Székház Fejedelmi Emléknap, a Lorántffy Gimnázium szervezésében A nagyváradi református Schola 450. évfordulója – Nagyvárad, Partiumi Keresztény Egyetem A PKE Vezetõ Tanácsának ülése – Nagyvárad, Egyházkerületi Székház EP-Sajtóértekezlet NOVEMBER 16. – Kraszna, református gyülekezeti otthon Egyházkerületi Közgyûlés õszi ülése – Kolozsvár, Házsongárdi temetõ Temetési szolgálat – Kovács Csernátony Beatrix koporsójánál – Kraszna, református templom Lelkészszentelés Pro Ecclesia és Pro Partium díjak átadása NOVEMBER 17. – Érmindszent, Ady Emlékház és református templom Ady Endre születésének 130. évfordulója Megemlékezés. Alkalmi istentisztelet – Hadad, Dégenfeld-kastély Alkalmi istentisztelet; EP-Választási fórum NOVEMBER 18. – Nagyszalonta, református templom Vasárnapi alkalmi istentisztelet – Nagyszalonta, Városháza díszterme EP-választási fórum – Szalacs, református templom – Érmelléki Presbiteri Konferencia. Nyitó-istentisztelet – Szalacs, Mûvelõdési Ház EP-választási fórum NOVEMBER 19. – Barót – EP-választási népgyûlés – Kovászna, református templom EP-Választási fórum – Kézdivásárhely, református templom EP-Választási fórum – Sepsiszentgyörgy, unitárius templom kertje EP-választási népgyûlés EP-Sajtóértekezlet NOVEMBER 20. – Lázárfalva – EP-korteslátogatás – Csíkcsekefalva – EP-Választási fórum – Marosvásárhely, Ifjúsági Mûvelõdési Ház EP-választási fórum – Székelyudvarhely, Mûvelõdési Ház EP-választási fórum NOVEMBER 21. – Székelyudvarhely EP-korteslátogatások EP-találkozó a közélet képviselõivel EP-Sajtóértekezlet – Máréfalva Koszorúzás a Millenniumi Emlékmûnél – Csíkszereda Látogatás a Sapientia Egyetemen EP-választási fórum NOVEMBER 22. – Kolozsvár – EP-Sajtóértekezlet EP-választási fórum NOVEMBER 23. – Nagyvárad – EP-választási kampányzáró fórum NOVEMBER 24. – Nagyvárad, rogériuszi református templom II. Nemzetközi Egyházzenei Fesztivál rendezvénye

PARTIUMI KÖZLÖNY NOVEMBER 25. – Nagyvárad-Csillagváros, református templom Gyülekezeti évforduló és toronyavatás – Nagyvárad, EP-kortesközpont Sajtóértekezlet az EP-választások alkalmából NOVEMBER 26. – Nagyvárad, EP-kortesközpont EP-Sajtóértekezlet NOVEMBER 29. – Nagyvárad, Püspöki Hivatal Találkozás dr. Pap Géza püspökkel NOVEMBER 30. Partiumi EP-találkozó az EP-választások alkalmából DECEMBER 1. – Budapest, Országház Sajtóértekezlet az EP-választások alkalmából, Orbán Viktor, a Fidesz-MPP elnökével – Budapest, ELTE – Gólyavár Alkalmi ünnepség az EP-választások alkalmából, Orbán Viktor védnökségével DECEMBER 2. – Nagyvárad, olaszi református templom Adventi ünnepi istentisztelet. Úrvacsoraosztás – Szováta, Teleki Oktatási Központ Ünnepség az EP-választások alkalmából *

*

*

NOVEMBER 9-én délelõtt a száz éves Református Szemle Szerkesztõségének jubileumi nyílt ülésére került sor az Erdélyi Református Egyházkerület püspöki székházában. A zsúfolásig megtelt tanácsteremben a Szemle volt és jelenlegi szerkesztõin kívül több hazai és külföldi szerzõ, munkatárs vagy éppen olvasó volt jelen. Pap Géza erdélyi püspök rövid áhítatát követõen Adorjáni Zoltán fõszerkesztõ köszöntötte a jelenlévõket. Bevezetõjében méltatta a száz éve folyamatosan megjelenõ folyóirat jelentõségét, megemlékezve a már elhunyt egykori fõszerkesztõk érdemeirõl. Adorjáni szerint a lap szerkesztése egy idõben áldás és teher, öröm és gond, büszkeség és felelõsség. A fõszerkesztõ megítélése szerint a Református Szemle minden egyházi igénynek megfelelõ folyóirat lett, amely az elmúlt száz esztendõ alatt folytonos munkával átfogta az idõket, túlélt mindent, és rögzítette mindazt, amire a református egyház képes volt az elmúlt évszázad alatt. Beszédében id. Dávid Gyula néhai fõszerkesztõ szavait idézte, arra kérve a szerzõket, hogy becsüljék meg az olvasókat, az olvasókat arra, hogy becsüljék meg a szerzõket, együttesen pedig becsülje mindenki a Református Szemlét. A folyóirat indulásáról, az azt megelõzõ néhány évrõl Buzogány Dezsõ felelõs szerkesztõ beszélt, megemlítve a Protestáns Közlöny és a Protestáns Lap szerepét a Református Szemle megjelenésében. Az ünnepi ülés alkalmával Marjovszky Tibor (Debreceni Református Hittudományi Egyetem – DRHE) a lap ószövetségi, Gyõri István (Sárospataki Református Teológiai Akadémia) az újszövetségi anyagát méltatta. Ifj. Fekete Károly és Bodó Sára (DRHE) a gyakorlati teológiai anyagot elemezte, Fazakas Sándor (DRHE) a rendszeres teológiai cikkekrõl beszélt. Dienes Dénes (Sárospataki Református Teológiai Akadémia) a Szemle egyháztörténeti vonatkozásairól értekezett. Az elõadások után a Szemle szerkesztõsége okleveleket nyújtott át a folyóirat volt fõszerkesztõinek, Tõkés István és Gálfy Zoltán nyugalmazott teológiai professzoroknak. Ezt követõen pedig Tõkés István volt fõszerkesztõ tartott nagy lélegzetvételû, személyes élményekkel teli beszámolót a Református Szemlérõl, külön kiemelve azt az idõszakot, amikor a cenzúra szinte ellehetetlenítette az írást, a lapszerkesztést. Egyházkerületünk képviseletében Csûry István püspökhelyettes és dr. Eszenyeiné Széles Mária professzor volt jelen a rendezvényen. NOVEMBER 13-án Máthé Edith egyházkerületi jogász a Nagykárolyi Rendõrségen képviselte a panasztevõ Egyházkerületet a Bátori Gyula ellen sikkasztás és hûtlen egyházi pénzkezelés vádja miatt benyújtott büntetõjogi eljárás ügyében.

NOVEMBER 14-én tárgyalta a Zsinati Fegyelmi Bizottság Bátori Gyula fegyelmi ügyét, nevezett fellebbezése kapcsán és jogerõs ítéletben mondta ki az Egyházkerületi Fegyelmi Bizottság által hozott határozat érvényességét. Ezen határozat Bátori Gyulát kizárta a lelkipásztorok soraiból. NOVEMBER 14-én Máthé Edith egyházkerületi jogtanácsos írásos beadványt nyújtott be a Nagykárolyi Rendõrséghez Tõkés László püspök beidézésével kapcsolatosan, melyben hangsúlyozta, hogy a Bátori Gyula által Tõkés László püspök ellen benyújtott bûnvádi eljárás ügyének a kivizsgálásában nem illetékes a Nagykárolyi Rendõrség. NOVEMBER 15-én, Nagyváradon a Fejedelmi Emléknap eseményein Szûcs Éva katekétikai osztályvezetõ vett részt: 9 órától koszorúzás Bethlen Gábor erdélyi fejedelem köztéri szobránál, 16 órától Ünnepi megemlékezés, Gálaest a KRE Székházának Dísztermében, ahol dr. Hermán M. János elõadó-tanácsos az 1557-ben alapított Váradi Scholáról tartott elõadást. NOVEMBER 16-án, Egyházkerületi Közgyûlést tartottak Krasznán. NOVEMBER 22-én Máthé Edith egyházkerületi jogtanácsos részt vett a Szatmárnémeti Esperesi Hivatalban megtartott szatmárnémeti református iskolaügyi tanácskozáson, melyre meghívást kapott Illyés Gyula polgármester, a fõtanfelügyelõ-helyettes és a Kölcsey Ferenc Gimnázium igazgatója is. NOVEMBER 24-én a szatmári református oktatás 450. évfordulója alkalmából a Református Gimnázium nagyszabású ünnepséggel készült. A hálaadó istentiszteleten Csûry István püspökhelyettes hirdette Isten Igéjét, majd Sipos Miklós szatmári esperes és Korda Zoltán, a Láncos templom lelkipásztora köszöntötte a vendégeket. Szilágyi Éva, a gimnázium igazgatója röviden összefoglalta a múlt és a jelen eseményeit, köszöntötte a testvériskolák résztvevõit. Ezt követõen a diákok mûsora következett. Szívet gyönyörködtetõ élmény volt az öregdiákok szolgálata. A templomi események után az ünnep az iskolában folytatódott, ahol emléktáblát lepleztek le, megörökítve az évfordulót. Az emléktábla leleplezése után megnyitották a református oktatással kapcsolatos emléktárgyakból összeállított kiállítást. NOVEMBER 25-én, vasárnap délelõtt dr. Hermán M. János elõadó-tanácsos Nagyvárad-Csillagváros gyülekezetében igehirdetéssel szolgált a toronyavatás alkalmából. Jelen volt Tõkés László püspök is, aki áldást mondott és köszöntötte a gyülekezetet. NOVEMBER 28-án a Nagyváradi Ítélõtábla tárgyalta az alperes egyházkerület által benyújtott fellebbezést Bátori Gyula munkajogi perében. NOVEMBER 29-én tárgyalta a Nagyváradi Ítélõtábla a felperes egyházkerület által beindított semmisségi keresetet, a nagyváradi Kossuth utca 3. szám alatti ingatlan öt jogtalanul elidegenített lakása ügyében, és az Ítélõtábla jogerõs határozatban elutasította az öt magánszemély fellebbezését és kimondta az adás-vételi szerzõdések semmisségét. DECEMBER 2-án adventi ünnepi istentiszteletet tartottak a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. Csûry István püspökhelyettes hirdette Isten Igéjét a Zsid 6,17-20 alapján. Az úrvacsorai beszédet Adorjáni Zoltán dékán mondta. Ezt követõen testvéri beszélgetésre került sor a tanácsteremben, amelyen részt vettek Geréb Zsolt, Juhász Tamás, Kovács László Attila, Pásztori Kupán István, Kállai Dezsõ tanárok. DECEMBER 3-án sok százan zarándokoltak el a debreceni Köztemetõbe, hogy végsõ búcsút vegyenek Szabó Magda író porhüvelyétõl. Az urnánál Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke búcsúztatta az elhunytat. Igehirdetésének alapját a Róma 8,31 üzenete képezte. Ezt követõen Kocsis Elemér nyugalmazott református püspök méltatta Szabó Magdát, mint az egyházkerület fõgondnokát. Végül Kósa Lajos debreceni polgármester, majd a Csokonai Színház mûvészei nevében Csikos Sándor színmûvész búcsúzott az írótól. Egyházkerületünk részérõl Csûry István püspökhelyettes vett részt a temetésen.

13. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2007. december 7-i Közgyûlésének

HATÁROZATA Tárgy: A püspöki tisztségviselés szabályozása Az Igazgatótanács és az Esperesek Kollégiuma többrendbéli határozatának megfelelõen (2/2007, valamint 30/2007) Tõkés László püspök a 2007. évi romániai európai parlamenti választások során független jelöltként indult. Az elõzetes testületi határozatok egyrészt felkérték Tõkés László püspököt, hogy vállalja el a jelöltséget, másrészt pedig támogatásukról biztosították, úgy a jelöltséghez szükséges aláírások összegyûjtésére, mint a szavazatok megszerzésére nézve. Az egyházi testületek vonatkozó határozatait megerõsítette a Királyhágómelléki Református Lelkészértekezlet is a 2007. november 8-án elfogadott támogató Nyilatkozatával. Ezen elõzmények után a 2007. november 25-i választásokon Tõkés László püspök mandátumot szerzett. Az elõállt új helyzetben dönteni kell a püspöki tisztségviselés szabályozásáról.

Megelõzõ, 2007. november 22-i Közleményünkben Gálfy Zoltán ny. teológiai professzor titkosszolgálati múltjáról nyújtottunk tájékoztatást. Rámutattunk arra, hogy az egyes egyházi emberek és közéleti-politikai szereplõk besúgói tevékenységérõl szóló dokumentumok nem csupán a történelmi múlt, illetve a volt ateista-kommunista rezsim pontosabb megismerését segítik elõ, de – minden bizonnyal – a kommunizmus utáni idõszak feltárásában és megismerésében is segítségünkre lesznek. Gálfy Zoltán és más egyházi közszereplõk terhelt elõéletébõl arra is következtetnünk lehet, hogy az Anyaszentegyház – és a magyar élet – 1989 utáni történetére miként hatott ki az egykor beszervezett és továbbra is különféle egyházi és közéleti tisztségeket betöltõ kollaboránsok utóélete – feltételezhetõen tovább folytatódó titkosszolgálati tevékenységük, illetve rovott múltjuk miatti zsarolhatóságuk következtében. 1. Erre nézve újabb adalékként szolgál a „Farkas”, majd „Petrescu” fedõnév alatt kiadós besúgói pályát befutott Bányai Ferenc temesvári lelkipásztor, volt temesközi esperes esete. A nemrégen hozzáférhetõvé vált, újabb Securitate-dossziék bõséges iratanyaga arról tanúskodik, hogy nevezett rettegi, désaknai, majd újszentesi lelkész 1983-1989 idõszakában, alulíró Tõkés Lászlóra közvetlenül reá állítva, baráti kapcsolatuk okán és jóhiszemû bizalmával visszaélve, folyamatos módon és kivételes elvetemültséggel a következõ ügyekben tájékoztatta az állambiztonsági hatóságokat, és szolgáltatta ki õt a hírhedt Szekuritáténak: – Nyílt levél Papp László „oradeai” püspökhöz, annak Illyés Gyula ellen intézett nemtelen támadása tárgyában (1983) – Felmérés a Dési Református Egyházmegyében fennálló énekeskönyv- és falinaptár-hiány tárgyában (1983) – Tõkés László dési gyülekezetébõl való törvénytelen elmozdítása (1984) – Memorandum a romániai magyarság tarthatatlan helyzetérõl (1985) – Tiltakozó levél Papp László püspökhöz, melyet át is adott a Szekuritáténak (1985) – Beszámoló Tõkés László és Joó Edith dési esküvõjérõl, illetve a lakodalmáról, melynek kedves meghívottja volt (1985)

A Kánon 2006. évi I. jogszabálya 116. paragrafusa kimondja: „A püspök törvényes helyettese a lelkészi fõjegyzõ (püspökhelyettes), szükség esetén jog- és hatásköre gyakorlásának egy részét a lelkészi fõjegyzõre átruházhatja”. Ugyanezen jogszabály 121. paragrafusa megerõsíti az elõzõt: „A lelkészi fõjegyzõ a püspök helyettese a 116. paragrafus figyelembe vételével”. A fenti elõterjesztés nyomán a következõ határozat született: Közgyûlés Isten iránti hálával veszi tudomásul, hogy Tõkés László püspök az Európai Parlamentben képviselheti Anyaszentegyházunk és Nemzetünk érdekeit. Az Egyházkerületi Közgyûlés Isten iránti hálával állapítja meg, hogy fõtiszteletû Tõkés László püspök európai parlamenti mandátum szerzésével az elsõ számú európai politikai fórumon leghitelesebb módon történhet meg a keresztyén hitbõl fakadó értékrend képvisele-

KÖZLEMÉNY – Tõkés László kapcsolatai különbözõ lelkészekkel (pl. Kabay Ferenc szamosújvári lelkipásztorral) (1986) – A Dési Egyházmegye lelkipásztorainak kölcsönös imaheti szolgálatai (pl. Somkeréken) (1986) – Tõkés István teológiai tanár ellenzéki tevékenysége, tiltakozó iratai, melyeket megszerezve, át is adott tartótisztjeinek (1987) – Valóságfeltáró adatgyûjtéseikrõl és iratokról nyújtott, naprakész tájékoztatás (1987) – Fellépés a Ceauºescu-féle falurombolás ellen, az ezzel kapcsolatos tervek és tiltakozó iratok felfedése, az akciósorozat megelõzõ felgöngyölítése (1988). A múlt tényeinél is fájdalmasabb azonban, hogy „Petrescu” alias Bányai Ferenc 1989 után éppen a kommunista diktatúra bukását elõidézõ temesvári „nemes és szent eklézsiában”, illetve abban az egyházmegyében futott be egyházi karriert, melynek Lelkészi Kara 1988 õszén egyedül és egymagában volt bátor nyíltan fellépni a falurombolás ördögi tervével szemben... Ráillik a mondás: „Petrescu Farkas” „ember embernek farkasa”. Tizenhét esztendeje „ellenforradalmárként” pásztorolja a forradalmi temesvári gyülekezet becsapott nyáját... 2. Hasonló kaliberû besúgóként akadt fenn az átvilágítás hálóján a „Stelian” fedõnév alatt garázdálkodó dr. Bartha Tibor, volt kolozsvári, jelenleg Budapesten élõ ortopéd fõorvos, jeles orgonamûvész, akit még dési üldöztetése idején sodort a helybéli lelkipásztor útjába a sors – vagy a Szekuritáté. Esete még a Bányai esperesénél is perverzebb, hiszen a mélykegyes vallásosságáról és elmélyült katolikus egyházi kapcsolatairól ismert elit értelmiségi utóbb – házasság révén – a Tõkés családba is bekerült, hogy aztán intim emberi kapcsolatait is a titkosszolgálati adatgyûjtés hasznára kamatoztassa. Bartha doktor besúgói iratanyaga viszonylag hiányosnak tûnik. Jelek szerint, mielõtt Magyarhonba távozott volna, terhelõ iratai jelentõs részét sikerült megsemmisíttetnie.

te, és úgy ítéli meg, hogy ezzel az erdélyi magyarság az egész Európa jövõjének formálásában tud alkotó módon részt venni. Közgyûlés jóváhagyólag tudomásul veszi és megerõsíti a püspök azon döntését, hogy a Kánon 116. paragrafusa értelmében az európai parlamenti szolgálata idejére a püspöki tisztség viselését, valamint püspöki jog- és hatáskörének gyakorlását, a 117. paragrafusnak megfelelõen, átruházza Csûry István püspökhelyettesre. A 117. paragrafus második pontjának értelmében, mely egyebek mellett az Egyházkerület képviseletérõl rendelkezik, Püspök fenntartja magának az Egyházkerület külügyi és ökumenikus képviseletének szolgálatát, összhangban az európai képviseleti tevékenységgel. Ezen túlmenõen gyakorolja az igehirdetés szolgálatát. FORRÓ LÁSZLÓ elõadó-tanácsos

MÁTHÉ EDITH jogtanácsos

A Tõkés-dossziékból elõkerült szekusjelentései tanúsága szerint rendszeresen besúgta apósát, dr. Tõkés István püspökhelyettest, hites feleségét, valamint sógorát a következõ ügyekben és tárgykörökben: – Adatgyûjtés és memorandum készítése az 1985 novemberében, Budapesten megrendezett Európai Együttmûködési és Biztonsági Értekezletre (1985) – A budapesti értekezletre készített írásbeli anyag határon túlra csempészése és Tõkés Eszternek (!) az ebben játszott szerepe (1985) – Haraszti Miklós külhoni író, Király Károly, Tõkés István és Tõkés András, illetve „titkos” találkozásaik „eseménynaptára” (1986) – Tõkés László „rendszerellenes” írásai, azok megszerzése és kiszolgáltatása (1989) – Tõkés István és Cseke Éva (Cs. Gyímesi Éva) kapcsolatai; Doina Cornea kompromittálása; külföldi újságírók látogatásának leleplezése és megakadályozása (1989) Dr. Bartha Tibor dicstelen mûködésének jutalma a szégyen mellett az az – akkoriban nem kis – összeg, melyet 5000 lej értékben „stimulálás végett” irányzott elõ az illetékes államvédelmi hatóság. Tizennyolc esztendõvel a rendszerváltozás kezdete után Bartha doktor sikeres praxist folytat Budapesten, az orvostársadalom és a zenei élet, valamint a magyarországi-erdélyi szakmai kapcsolatok kiváló aktora... A napvilágra került esetek világossá teszik, hogy magyar kistársadalmunkat és egyházi életünket a kommunista múlt és a Szekuritáté átkos örökségétõl végre meg kell tisztítani. Országunk európai csatlakozása, illetve a volt kommunista tábor országainak felzárkózása ennek a korszakos feladatnak az elvégzését elengedhetetlenül fontossá és sürgõssé teszi. Nagyvárad, 2007. december 5. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

ANTAL JÁNOS elõadó-tanácsos

14. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Ravasz László egyházpolitikai üzenete Emlékbeszéd Ravasz László születésének 125. évfordulójára Ravasz László úgy él a köztudatban, mint korának kiváló teológusa és vezetõ szerepet betöltõ püspöke. Életmûve egybefûzi a világ magyar reformátusságát, egyetemes szolgálata ma is példamutató. Nemzetünk huszadik századi misszionáriusa volt, sokszorosan sebzett hazai társadalmunk valóságos vigasztalójaként lépett fel a közéletben. Egyik gyûjteményes kötetének a címe: Isten rostájában. Ravasz László ebben rólunk és nekünk szól az Erdély címû rövid írásában: „Rájöttek a magyarok arra, hogy nem a nagy szólamok, divatos tanítások, ügyes kapkodások mentik meg a népet, hanem a gyökerekbe való visszahúzódás, önnön léte, értéktudatának felismerése és szolgálata. Rossz sors volt magyarnak lenni, mint állapotot is nehéz volt elhordozni, de mihelyt misszió lett, sugárzó élethivatásképpen lehetett egész nemzedékeknek rászentelni magukat. Megtanulta ez a magyarság azt is, hogy külsõ sorsunk rajtunk kívül álló hatalmaktól függ ugyan, mert kisebbek vagyunk annál, hogy életünk feltételeit nem magunk szabjuk meg, de belsõ sorsunk: maga az élet és az életnek a minõsége a hatalmunkban áll, s ez az egyetlen út, hogy a külsõ sors zordonságai és nyomorúságai fölé emelkedve, egy örökkévaló igent mondjunk örökkévaló életparancsokra. Magyarországon zúgott az ellentmondás: Nem, nem soha! Erdélyben hallgatólagosan szállott fel a nagy megvallás és elvállalás: Igen, igen, mindig! Így készült Erdélyben az új magyar: a pozitív magyar.“ Ravasz László idõfelettien tanít bennünket arra, hogy Erdélyben magyarnak lenni: küldetés! Többek között ez volt az oka annak, hogy a második világháború után Romániában a hatalom indexre tette a nevét. Teológiai tanulmányi éveim alatt egyetlen hivatalos jó mondatot mégis olvastam róla Borbáth Dániel professzor úr kurzusában: nagyszerû igehirdetõ volt és annak idején homiletikát tanított a Teológián. Úgy gondolom, hogy közöttünk olyanok is vannak, akik tudatosan Ravasz László féle prédikációkat tanultak és mondtak el az illegális legációk alkalmával. Családon belül Erdély-szerte emlegették és szerették, a könyveit rejtett ereklyeként õrizték. Házkutatások során rendszerint egy-egy Ravasz László-kötetet foglaltak le, hogyha egyéb nem akadt. Egyházkerületi Levéltárunkban egyetlen Ravasz-dokumentum sem maradt fenn, amit igazán fájlalunk. Jobbik esetben valaki összegyûjtötte a leveleit és elrejtette... Évtizedeken keresztül csak a Szabad Európa Rádió mondta ki a nevét hangosan, aztán halála után, 1975-tõl változás kezdõdött. A Ravasz László körüli csendet az 1982-es esztendõ törte meg, amikor a Kálvin téri gyülekezetben születésének 100. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak. Ekkor tartotta az akkori rendszer tûrõképességéhez mért összefoglalóját Tóth Károly: Az Isten beszéde, a történelmi tanulságok és a hit címmel. Amikor külföldön megjelent az Újszövetségfordítása, melybõl hozzánk is be-bejutott egy-egy példány, megtört a jég, egyes mûveit újra kiadták Magyarországon. Máris visszafelé indultunk a küzdelmes sorsot hordozó idõben. Rövid életrajzi összefoglalónk következik. A Farkasréti Temetõben az egyik fekete márványtáblán a következõ felirat olvasható:

Dr. Ravasz László 1882–1975 Ravasz Lászlóné Bartók Margit 1880–1957 Nékem az élet Krisztus. Fil. 1,21 Sírhelyük három évtizede református zarándokhelynek számít. Ravasz László 1882. szeptember 29-én született Bánffyhunyadon. Édesanyjának õsei nemzedékeken keresztül erdélyi református papok voltak. Székely származású édesapja a városka négyosztályos gimnáziumának volt a tanára. Székelyudvarhelyen érettségizett 1900-ban, ott nagybátyja, Gönczi Lajos volt az igazgató. Még ez év õszétõl a kolozsvári Teológia hallgatója lett. A Ferenc József Tudományegyetemre is beiratkozott, ahol a Bölcsészeti Karon irodalomtörténetet, esztétikát és filozófiát tanult. (Az egyetem legnagyobb tanáregyéniségével, a filozófus Böhm Károllyal bensõséges kapcsolata volt.) Negyedéves teológusként már segédlelkészi kinevezést kapott Bartók György püspök mellett, így püspöki titkárként is dolgozott. Málnási Bartók Györgyrõl is illik megemlékeznünk e helyen, mivel meghatározó szerepe volt Ravasz László életében. Bartók a nagyenyedi kollégiumban folytatott bölcsészeti, jogi és teológiai tanulmányokat, a tübingeni egyetemen doktorált, a kolozsvári egyetem magántanára lett. „Tiszta etikai magatartásával“ Bartók nagy tekintélyt vívott ki magának. Keze alatt dolgozva Ravasz László megismerhette az Erdélyi Egyházkerület fejlett központi igazgatását, a különbözõ ügyosztályok közötti munkamegosztást. Késõbb, budapesti mûködése idején ez a tapasztalat is segítette a hivatala jó ellátásában. Bartók Györggyel és családjával elmélyült a barátsága, a legkisebb Bartók-lányt, Margitot vette feleségül. Zoványi Jenõ a lexikonban fontosnak tartotta feltüntetni, hogy veje idõs Bartók Györgynek, sógora ifj. Bartók Györgynek, unokaöccse Gönczi Lajosnak, unokatestvére Gönczi Lajosnak és Musnai Lászlónak, násza Uray Sándornak és apósa Szabolcska Lászlónak. Apósa továbbá Bibó Istvánnak is – tesszük hozzá. Ravasz László 1905 õszén Berlinbe utazott, ahol két szemeszteren át neves professzorokat hallgatott. Németországi tanulmányútja során 1906-ban meglátogatta az evangélikus egyház szociális és missziói intézményeit. Hazatérve megírta és a kolozsvári egyetemen megvédte doktori értekezését Schopenhauer esztétikája címmel, majd megjelent a magántanári értekezése is: Bevezetés a gyakorlati teológiába (1907). A habilitációt a Sárospataki Teológiai Akadémián szerezte meg. Rövid ideig bánffyhunyadi segédlelkész, majd 1907 és 1921 között a Kolozsvári Teológiai Akadémia gyakorlati tanszékének nyilvános rendes tanára. Különbözõ feladatokat látott el az egyházon belül: presbiter, egyházmegyei tanácsbíró, 1917-tõl zsinati tag, 1918-tól egyházkerületi fõjegyzõ. Könyvei már 1910-tõl sorozatosan jelennek meg, a Református Szemle címû folyóiratban gyakran közöl cikkeket. A Protestáns Szemlét is szerkesztette, és kiemeljük, hogy az addig fõként egyháztörténeti szaklap profilja folyamatosan bõvült: a magyar értelmiséghez szólt idõszerû kérdésekrõl, irodalom-

mal is foglalkozott. Visszaemlékezéseiben ezt írja a lapról: „A protestantizmus, mint egységes szellemi irány, elõször jelent meg a magyar szellemi életben, irodalmi mérkõzésre, felvéve a feléje dobott kesztyût, sõt kesztyût dobva minden ellenfélnek.“ Új teológiai folyóiratot is alapított Imre Lajossal és Makkai Sándorral Az Út címmel 1915–1919 között. Nagy Károly püspök mellett már az erdélyi református magyar társadalom vezetõ személyiségévé vált. Egyéniségérõl, személyiségérõl a leghitelesebben tõle tudhatunk meg részleteket. A Hazafelé címû elmélkedés és imádság gyûjteményben így szól: „Pálmának szántál és megterhelsz, hogy magasra nõjjek; szõlõágnak és megmetszel, hogy Neked gyümölcsöt teremjek.“ A Református Teológusok Munkaközössége felkérésére Magamról címmel önéletrajzot írt, és ez meg is jelent egy füzetben 1944-ben. Sorozatnak szánták, alapgondolata és címe: Theologia Önéletrajzokban. Azzal a céllal indították útnak, hogy a hit és engedelmesség útján járó „szolgák“ életútját bemutassák, ugyanakkor pedig példaképet állítsanak a teológus hallgatók elé. Idézünk a kiadó elõszavából: „Puszta elmélkedéssel, merõ spekulációval sokra vihetjük, theologussá azonban csakis az Úr Szentlelkének vezetése alatt lehet valaki. Aminthogy ez az elsõ füzet is errõl tesz bizonyságot: »Nem mi megyünk, hanem vitetünk«.“ A többi tervezett füzetet a háború elsöpörte. Teológusoknak írta, figyeljünk tehát Ravasz László néhány tanulságos üzenetére: – „Csak a szabad, kritikai szellem lehet hívõ keresztyén, lehet igazi református, lehet igazi pap.“ – „Az erdélyi református magyar ember élete szorosan össze van forrva az egyház életével.“ – „A katholicizmusban az egyházhoz való viszony szabja meg a Krisztushoz való viszonyunkat, a protestantizmusban a Krisztushoz való viszony szabja meg az egyházhoz való viszonyunkat.“ – „Az evangélium nemzetfenntartó erõnek mutatkozott. Észrevettük, hogy a hit megtart egy népet, ha a nép megtartja a hitet.“ Erdélyben töltött utolsó éveinek a tanulsága ez a tapasztalat. Aktualitását ki vonná kétségbe? Amikor a jövõ hitvalló népegyházának a feladatait összegezte, a román uralom sok jót nem ígért és Ravasz Lászlónak diplomáciai feladatokat kellet vállalnia. 1921-ben a budapesti Kálvin téri Egyházközség meghívta lelkipásztorának s ugyanakkor a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökévé választották. E minõségében lett a Felsõház tagja (1927–1944). Akadémiai székfoglalóját 1928. május 20-án tartotta Pál Athénben címmel. A Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke volt 1937–1940 között. Munkásságával rászolgált arra, hogy számos egyetem tisztelte meg díszdoktori kitüntetéssel, kül(Folytatása a 15. oldalon)

15. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY földön mindenütt várva várt vendég volt, kiválóan beszélte az angol, a francia és a német nyelvet. A Dunamelléki Egyházkerületben az elsõ két évben mintegy 240 gyülekezetben tett látogatást; arra törekedett, hogy megújítsa a református iskolai rendszert az elemi szinttõl a tanárképzõig, illetve a lelkészképzésig. A lényeget tekintve úgy látta, hogy az iskoláztatás egy nagy evangelizáló hadjárat kell legyen, melynek az a célja, hogy „mikor a tanuló kilép az iskolából, örökre hozzá legyen kötve lelki édesanyjához, az Anyaszentegyházhoz“. A Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság Ravasz Lászlónak 26 püspöki jelentését adta ki. Püspöki kötelezettségére nézve ezt mondta: „Régi fölfogás a püspöki tisztet õrállásnak nevezte. E kép szerint vigyázó helyén, messze látva, magasban áll és õrködik a püspök. Figyeli az eget, jelenti a vihart, szabja az idõt, inti a népet és hirdeti az Igét. A kép ma annyiban változott – mondja Ravasz –, hogy az õrálló nem egy helyben áll, hanem, ha éber, szakadatlanul szerte jár.“ Ravasz László a második világháború közeledtével jól érezte, bár nem tudhatta, hogy a „szörnyû világzápor“ minden eddiginél nagyobb pusztulást hoz. A magyar politikai elittel való kapcsolatára nézve meghatározó volt az a felismerése, hogy a társadalom haladása csak úgy lehetséges, ha megvalósulnak a kálvinizmus tanításai. Önéletírásában, Emlékezéseim címmel, utal az 1947-es püspöki jelentésére. Szól arról, hogy a demokrácia szabadságot ígér, de ha ez nincs meg, álcázott diktatúra keletkezik. Csak becsületes emberek lehetnek a demokraták, csak erkölcsi erõ építhet országot. Amire számítani lehetett: 1948. március 31-én lemondatták. Megtartotta azonban a Kálvin téri lelkipásztori állását – 1953-ig. Élete hátralévõ részét

Leányfaluban, elszigetelten töltötte. Utolsó hazalátogatása – Erdélybe – 1956-ban történt. Nagy Géza nyugalmazott sáromberki lelkész mondotta el nekem, hogy augusztusban Gönczi Lajos nyugdíjba kényszerített teológiai tanár lakásán bibliaórát tartott, és a lépcsõn is hallgatták a „titokban“ egybegyûltek, mert nem fért be mindenki a lakásba. Ravasz László a 13. zsoltárt magyarázta, a tanítás a „meddig Uram“ kulcsfogalomra összpontosult. Nagy András professzor is meghívta ebédre Ravasz Lászlót, vele tartott a veje, Bibó István is. Édesapám akkor Kolozsvárra utazott, sajtot és édesanyám sütötte kenyeret vitt Nagysármásról. Arra még élesen emlékszem, hogy magával vitt az esztenára és tiszta munkára intette a bácsot, ugyanis Lakka bácsival megbeszélték, hogy az egyik sajtot Budapestre küldik. Lelkészek, jó barátok, tanítványok serege kereste Erdélyben a Ravasz Lászlóval való találkozást, érezték hogy valaminek történnie kell, hogy változás következik. Azon az õszön a magyarok világtörténelmet írtak... 1956 októberében visszahívják a püspöki szolgálat végzésére és 1957 márciusáig tölti be ezt a tisztséget. Azután Ravasz Lászlót ellenforradalmárnak nyilvánította a tankok árnyékából elõbúvó hatóság. Rájuk nézve csak azt írta: „Megbocsátom és elfeledem azokat a rágalmakat, amikkel irigyek, gyávák, megalkuvók illettek.“ Élete utolsó két évében megsüketült, megvakult, a Szabolcs utcai kórház egyik szobájában élt. Ápolói mondták, hogy minden nap hálaimádságban sorolta föl Isten jótéteményeit! Életútja vége 1975. augusztus 6-ra esik. Rákészült! „Egyedül maradtam. Kezdem úgy érezni, mintha boldog találkozásra egy csodálatos palotába mennék. Mögöttem bezárul elhagyott világom ajtaja, hívogatnak belülrõl zengõ zsolozsmák. Nem vagyok

egyedül. Az Atya velem van. Ajkam talán néma, de fáradt lelkem már énekel.“ Temetésének körülményeirõl külön dolgozatot lehetne írni. Az egyházra rátelepedett magyar ávós szervezetek mindent megtettek annak érdekében, hogy még a halála pillanatában sem kaphassa meg a méltó elismerést. A szomorú hírt a nyugati rádiók adták hírül, Nagysármáson kiharangozták, vasárnap a szószéken temetési beszéd hangzott el, így búcsúztunk a nemzet püspökétõl a Mezõségen. Befejezésképpen ki szeretném emelni, hogy a halk szavú Ravasz László püspök nemcsak könnyedén mozgott a filozófia, a teológia és a politika színterén, hanem a két világháború között olyan szuggesztív hatást gyakorolt a rádióhallgatókra is, hogy a Kárpát-medence magyarsága kénytelen volt odafigyelni reá. Tanította, hogy Krisztust ne csak az egyházban tegyük életünk királyává, magunkról a felelõsséget elhárítva és így szólván: a társadalom mûködése, így az oktatás, az ipar, a kereskedelem és a politika kívül esik az Õ birodalmán.... Az igazi egyházpolitikáról pedig 1941-ben azt mondta, hogy az csak az Ige politikája lehet: számolni a mindenkori államrenddel, bár a mindenkori államrendtõl való teljes lelki és erkölcsi függetlenségben. Amíg csak lehet, mellette van az egyház az államrendnek, mert minél több kapcsolópontot kell megtalálnunk, de ellene van az államrendnek, amennyire kell, örök függetlenségének megõrzése érdekében. A tulajdonképpeni helyes egyházpolitika szerinte a tiszta igehirdetés. Élete fõ célja: arra törekedett, hogy Krisztus üzenete érthetõ formában jusson el mindenkihez. DR. HERMÁN M. JÁNOS Elhangzott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Lelkészértekezletének 2007. november 8-án tartott ülésén.

Nyitnának a pályázati források felé Az egyházkerületi Presbiteri Szövetség november 10-i elnökségi ülésén 18-an gyûltek össze a 35 meghívottból, a Nagyvárad-Réti Egyházközség dr. Szabó Lajos mártírlelkészrõl elnevezett termében. A kilenc egyházmegyébõl hat képviseltette magát. Az egyházkerületet és a missziói ügyosztályt Csomay Árpád generális direktor képviselte. Tõkés László püspök és Vinczéné Pálfi Judit missziói tanácsos levelet írt a gyûlés résztvevõihez. Ugyancsak levélben küldte el üdvözletét Fábián Tibor, a Harangszó fõszerkesztõje. Ezek ismertetését megelõzõen Pálfi József házigazda lelkész szolgált nyitóáhítattal. László Kálmán elnök a presbiterképzésre hívta fel a figyelmet, melyben még nem sikerült áttörést elérni. Venter Miklós, a képzéssel foglalkozó bizottsági elnök az egységes képzés mellett szállt síkra. Hangsúlyozta: ez ne istentisztelet vagy prédikáció legyen, sokkal inkább interaktív folyamat. Javasolta: az egyházmegyékben egy-egy lelkész hangolja össze a képzést. László Kálmán a képzés helyi jellegét, az alapokról való építkezést emelte ki. A képzés csak legtöbb 12 fõs csoportokban lehet hatékony. Figyelmeztetett a források szûkös voltára, melynek gyökerei az elmaradt tagdíj-befizetésekben keresendõk. Rámutatott: ki kellene használni a pályázati lehetõségeket is.

Szilágyi Péter bihari PSZ-elnök a Kánonra emlékeztetve leszögezte: képzést csak lelkész tarthat. Ugyanakkor a lelkészek egy része kibúvót keres, idõhiányra vagy éppen a tagság részérõl megnyilvánuló érdektelenségre hivatkozva. A sarmasági Tóth András fontosnak tartaná a Kánon oktatását és a bibliai önképzést. Tatár Miklós szatmári PSZ-elnök aláhúzta: a képzés legalább 2-3 napos kellene legyen. Pesti János bevonná a vallástanárokat, míg Venter Miklós a Partiumi Keresztény Egyetem égisze alá vonná azt. Pálfi József nyári egyetem keretében is megvalósíthatónak látja a képzést. Vinczéné Pálfi Judit levelébõl kitûnik: a képzést három pillérre építené: bibliai, missziói és diakóniai alapokra. Egyben a presbiterek figyelmébe ajánlja dr. Gaál Botond Református vagyok és Rick Warren Céltudatos élet címû könyvét. Muhari István sajtóreferens úgy véli: a Harangszó presbiteri rovata is hasznosítható e tekintetben. Szóba került az Erdélyi Egyházkerület Presbiteri Szövetségével való együttmûködés is, mely a Zsinathoz benyújtandó közös alapszabályzat miatt is fontos. Az ülés érintette a díjlevél bevezetése körül kialakult helyzetet is. Az ezzel kapcsolatos tárgyalásokba csupán az Esperesek Kollégiumát avatták be, a Gondnokok Kollégiumát nem. A PSZ szerint a díjlevél jelenlegi tervezete hosszú idõre bebetonozna egy áldatlan helyzetet, mely súlyos

aránytalanságokhoz vezetne, több gyülekezetet tönkretenne anyagi vonatkozásban, haszonélvezõi csupán a nagy és erõs gyülekezetek lelkészei lennének. A PSZ pénzügyi helyzetét Nemes Lujza pénztáros ismertette. A lehangoló valóság, hogy a Szövetség bankszámláján mindössze 1565 RON van. Az elnök nagyobb buzgalmat kért a tagdíjak befizetésében, megerõsítve az adók 2 százalékának a Szövetséghez történõ átutalásának a lehetõségét. A vezetõség úgy döntött: az évi 5 RON tagsági díj összegét nem emeli. Egyben kinyilvánította, hogy a továbbiakban is számít Mészáros Gyöngyi egyházkerületi könyvelõ nagybecsû munkájára a Szövetség könyvviteli ügyeiben, megköszönve önzetlen segítségnyújtását. László Kálmán beszámolt a magyarországi PSZ-nél tett látogatásáról is, mely során a kapcsolattartás elmélyítését szolgáló megbeszéléseket folytatott Szabó Dániel elnökkel és munkatársaival. Tájékoztatta a jelenlévõket, hogy a jövõ évi konferencia valószínüleg Érmihályfalván lesz. Az idõpontról és a témáról késõbb születik döntés. Az elnökség köszönetét fejezi ki a szíves vendéglátásért és Isten gazdag áldását kéri a nagyváradréti gyülekezetre. MUHARI ISTVÁN

16. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

November 9-én délelõtt a száz éves Református Szemle Szerkesztõségének jubileumi nyílt ülésére került sor az Erdélyi Református Egyházkerület püspöki székházában. A zsúfolásig megtelt tanácsteremben a Szemle volt és jelenlegi szerkesztõin kívül több hazai és külföldi szerzõ, munkatárs vagy éppen olvasó volt jelen. Pap Géza erdélyi püspök rövid áhítatát követõen Adorjáni Zoltán fõszerkesztõ köszöntötte a jelenlévõket. Bevezetõjében méltatta a száz éve folyamatosan megjelenõ folyóirat jelentõségét, megemlékezve a már elhunyt egykori fõszerkesztõk érdemeirõl. Adorjáni szerint a lap szerkesztése egy idõben áldás és teher, öröm és gond, büszkeség és felelõsség. A fõszerkesztõ megítélése szerint a Református Szemle minden egyházi igénynek megfelelõ folyóirat lett, amely az elmúlt száz esztendõ alatt folytonos munkával átfogta az idõket, túlélt mindent, és rögzítette mindazt, amire a református egyház képes volt az elmúlt évszázad alatt. Beszédében id. Dávid Gyula néhai fõszerkesztõ szavait idézte, arra kérve a szerzõket, hogy becsüljék meg az olvasókat, az olvasókat arra, hogy becsüljék meg a szerzõket, együttesen pedig becsülje mindenki a Református Szemlét. A folyóirat indulásáról, az azt megelõzõ

néhány évrõl Buzogány Dezsõ felelõs szerkesztõ beszélt, megemlítve a Protestáns Közlöny és a Protestáns Lap szerepét a Református Szemle megjelenésében. Az ünnepi ülés alkalmával Marjovszky Tibor (Debreceni Református Hittudományi Egyetem – DRHE) a lap ószövetségi, Gyõri István (Sárospataki Református Teológiai Akadémia) az újszövetségi anyagát méltatta. Ifj. Fekete Károly és Bodó Sára (DRHE) a gyakorlati teológiai anyagot elemezte, Fazakas Sándor (DRHE) a rendszeres teológiai cikkekrõl beszélt. Dienes Dénes (Sárospataki Református Teológiai Akadémia) a Szemle egyháztörténeti vonatkozásairól értekezett. Az elõadások után a Szemle szerkesztõsége okleveleket nyújtott át a folyóirat volt fõszerkesztõinek: Tõkés István és Gálfy Zoltán nyugalmazott teológiai professzoroknak. Ezt követõen pedig Tõkés István volt fõszerkesztõ tartott nagy lélegzetvételû, személyes élményekkel teli beszámolót a Református Szemlérõl, külön kiemelve azt az idõszakot, amikor a cenzúra szinte ellehetetlenítette az írást, lapszerkesztést. Egyházkerületünk képviseletében Csûry István püspökhelyettes és dr. Eszenyeiné Széles Mária professzor volt jelen a rendezvényen.

VISSZATEKINTÉS Fõtiszteletû Püspök úr! Kedves Szolgatársaim és Barátaim! A bibliai felsõ korhatárt jóval meghaladó életkoromra gondolva elfogadtam, hogy a Református Szemle szerkesztõségének jubileumi gyûlése alkalmával, a meghívó záró pontjánál olvasható beszédet elmondjam. Cselekszem pedig ezt azért, mert én voltam a folyóirat szerkesztõje az 1974-tõl 1984-ig terjedõ évtizedben. A „beszéd“ fogalmát mérlegelve nyilvánvaló, hogy nincs szó sem elõadásról, sem beszámolóról vagy épp tudományos értékelésrõl, netalán konferenciazáró bölcsességrõl, hanem egyszerûen a beszéd fogalmának mindennapi értelemben vett kifejezésérõl. A nyelvi adottság maga után vonja a szolgatársak közötti gondolatközlés szabadságát. Arról beszélhetek és azt mondhatom – kötöttségek nélkül –, amirõl és amit szubjektív beállítottsággal közölni akarok. Kötelezõ korlát mindössze a folyóirat témakörének szem elõtt tartása. Beszélhetek nem várt, illetve elvárt dolgokról, vagy elhallgathatok belátásom szerinti kérdéseket. Szíveskedjetek ilyen értelemben meghallgatni a következõket.

1. A szabadság kötöttségében és a kötöttség szabadságában igyekszem kihasználni a rendelkezésemre bocsátott csaknem félórai idõt. Nem a meghívóban feltüntetett egykori fõszerkesztõk nevében, hanem minden tekintetben a magam egyéni beállítottságával, olyan múltbeli történésekrõl, amelyeket bizonyos vonatkozásukban rajtam kívül talán senki más nem adhatna elõ. Ezért jó elõre kérem szíves és bocsánat-kész megértéseteket. Némelykor egyháztörténeti síkon is jelentõssé válhatnak bizonyos csekélységnek tûnõ dolgok, amelyek idõi távlatukban értékelhetõk igazán.

2. A privát beszéd szabadságával élve hadd utaljak arra, hogy kereken negyedszázaddal ezelõtt – 1983 õszén – elhatároztam: többé nem lépem át annak a püspöki épületnek a küszöbét, ahol a román szerkesztõ bizottság megfosztott – színbõl vagy szívbõl cselekedve – a kanonikus egyházrend szerint viselt fõszerkesztõi szolgálatomtól. A mai nap jelenti azt az elsõ alkalmat, amikor hajdani döntésem záró idejé-

hez érkeztem és a folyóirat ügyeirõl beszélhetek. Ennek pedig ajtónyitója dr. Pap Géza püspök atyánkfia, aki évtizedek múltán bátor, nyilvános és páratlan szókimondásával a történelmi idõk igájától megszabadított. Nincs neki szüksége az én köszönetemre, de fogadja el tõlem evangéliumi hitbe ágyazott hálám kifejezését. A folyóirat múltja tekintetében bárki jelentéktelennek minõsítheti ezt a visszatekintésemet, de a tovatûnt „cirkumsztánciák“ mértéke alatt mégis jelentõs sajtótörténeti eseménnyel van dolgunk. A szerkesztõi bizottság névsora, akár élõ, akár elhunyt tagjaira figyelve, hadd maradjon egyházunk Urának a titka, de maga a történés a mindenkori egyházkormányzatnak Krisztus iránti engedelmességére intõ és lényegbevágó példája.

3. A lényegbevágó kifejezést azért használom, mert az összefüggések távlatában meg kell állapítani: a Református Szemle második félszázada történetileg még nincs feldolgozva. Az elsõ félszázad a maga idejében (1958) hûséges és részletes áttekintést nyert, akárcsak a következõ két évtized (1978ban), de az utolsó negyedszázad históriájának tabula razaja tagadhatatlan. Mindössze a püspökség pincéjében egykor lakat alatt tartott „A Romániai Magyar Református Egyház élete“ címû könyv tartalmaz bizonyos anyagot, de ezen kívül – bár ne lenne igazam – nincs nyoma a részletek kutatásának. A mai napon elhangzott elõadások is a Szemle történetéhez tartoznak, de a feldolgozás hiányát nem menthetik.

4. A menthetetlenség kitételét indokolja – egyebek között – az az egyház-igazgatási bûncselekmény – bocsánat a súlyos szóhasználatért –, mely a lényeget illetõen legalább annyira terhes és terhelõ, mintha egy mûemléktemplomot rombolna le valaki, vagy ha a Házsongárdi temetõt érné gyalázat, nem beszélve a történethamisítás veszélyérõl. Arról van szó, hogy a múlt század ötvenes évei után a folyóirat a legbarbárabb, és esztendõrõl esztendõre fokozódó kommunista-ateista cenzúrának volt alávetve. A nyomtatásra elõkészített anyagot három példányban kellett elõállítani. Ez az anyag már születésénél átment az elsõ és kikényszerített öncenzúrán, melynek sajátos nyomait mutatják a jelen

irodalmi könyvbemutató darabjai is. A véglegesített szöveg egyik példányát a püspökség irattára õrizte. A másik két példányt a bukaresti cenzúrához kellett fölterjeszteni. A cenzorokkal folytatott megalázó küszködés nyomán létrejött és jóváhagyott szöveg egyike a Kultuszdepartamentnél maradt, s a vele azonos példányt nyomdai elõkészítés végett vehette kézhez a fõszerkesztõ. A már kinyomtatott szöveget se lehetett postázni egy újabb és végsõ ellenõrzés (cenzúra) befejezéséig. Mindezt azért szükséges több mint dióhéjban rögzíteni, mert a hatósági pecséttel ellátott példány ismerete nélkül Szemle-történeti feldolgozást készíteni nem lehet, hacsak a kutató nem támaszkodik a Kultuszdepartament irattárában õrzött – ha õrzött – példányokra. Ez azért jelentené az egyedüli megoldást, mert az Erdélyi Református Egyházkerület irattárában elfekvõ sok kilós – esetleg mázsás – anyagot papírmalomba süllyesztették az érdekeltek, éspedig – s ez képezi a legfájdalmasabb lépést – az 1989-es „felszabadulás“ és – gondolom – cenzúramentesség után. Tény az, hogy sok esztendõre terjedõen hiányzik a folyóirat kézirat-anyagának mind a cenzúrázatlan, mind a cenzúrázott része. Pótolhatatlan veszteség. Az eljárás úgy lett nyilvánvalóvá, hogy megboldogult Gönczy Lajos teológiai professzor mintegy kérdõre vonta a fõszerkesztõt: a folyóirat miért nem emlékezett meg az elõdök iránti kötelezõ tisztelettel Ravasz László egykori fõszerkesztõrõl az õ halála alkalmával? A Ravasz-rokon Gönczy professzor azt a felvilágosítást kapta, hogy az illõ megemlékezés nem maradt – volna – el, de a terjedelmes dolgozatból mindössze a halálhír puszta közlését engedélyezte a cenzúra, állítólag és ellenõrizhetetlenül azért, mert Ravasz Lászlóról azt a tájékoztatást vette, hogy az elhunyt püspök Horthynak volt a „papja és barátja“. A tájékoztató személy neve hadd maradjon újból Istennek a titka, de a pars pro toto alapján kérdezhetõ: Hogyan készülhet el a folyóirat hiányzó történetszakaszának a feldolgozása, vagy akár az egyházkerületé, a papírmalom mûködése után? Bizony, bizony sehogy, illetve csak kérdõjeles eredménnyel. Újabb figyelmeztetés ez a mindenkori egyházi adminisztráció számára, hogy jobban vigyázzon a nála elhelyezett „drága kincsek“ épségére. Nem hallgatható el, hogy a Királyhágómelléki Egyházkerület felvilágosítást kért a történtekrõl, de érdemi választ – állítólag – nem kapott. (Folytatása a 17. oldalon)

PARTIUMI KÖZLÖNY

5. A cenzúra vonatkozásában nyilvánosságot igényel az a körülmény is, hogy a szerkesztõség, helyesebben a fõszerkesztõ egy ideig bármely egyházigazgatási beavatkozás nélkül láthatta el a maga feladatát. Egy idõ után – a 70-es években – viszont az egyházkerület központi adminisztrációja a püspök és az illetékes elõadó-tanácsos aláírásával felszólította a fõszerkesztõt: ellenõrzésük nélkül semmit se terjesszen a Kultuszdepartamenthez. Ez ellen a fõszerkesztõ írásban közölte kifogását, s egyidejûleg részletes indoklással ellátott panaszt küldött – hivatalos egyházi úton a cenzúráért felelõs kultuszhatósághoz. A felterjesztés magyar és román nyelvû szövegét – feltehetõen – mindmáig õrzi az egyházkerület irattára, és a román nyelvû példány másolata e sorok írójánál megtalálható. A kultuszhatóságok tudomásul vették a panasziratot, a hivatalos megbízottjukat – Sorin sajtóosztályi igazgatót – küldték ki a felmerülõ problémák tisztázása végett. Az összehívott gyûlésen, a püspök és az egyházkerületi fõgondnok elnöklete mellett, részt vettek a folyóirat ügyéért felelõs testület tagjai is. A Departament kiküldöttje azzal vezette be a tanácskozást, hogy feltette a kérdést: a fõszerkesztõ privát panaszáról van-e szó, vagy a vele egyetértõ testületi tagok véleményérõl? Egy személy – Csutak Csaba – kivételével mindenki úgy nyilatkozott – szavakkal vagy hallgatással –, hogy nincs szó egyházkerületi panaszról, hanem csak a fõszerkesztõ kifogásairól és javaslatairól. A bevezetõ után sorra kerültek a panaszirat problémái, s hosszú órákon át tartó megbeszélés után bizonyos orvoslási feladatokban állapodott meg a testület. Jó lenne ismerni a fölvett jegyzõkönyvet, de attól függetlenül bizonyos, hogy a cenzurális ellenõrzés viszonylatában és a szerkesztõi munkálatok tekintetében viszonylagos normalizálódás következett. Például elmaradt a püspöki ellenõrzés köteleztetése. Majd a Szemle-történet remélt elkészítõi tisztázhatják – és tisztázzák – az írott Ige szolgálatának érintett és nem érintett problémáit. Látnia kell az utókornak a „kiáltó szó“ sajtóügyi pusztaságát, valamint – párhuzamosan – a szolgálatokban jelentkezõ hûséget, illetve hûtlenséget. A feszültségeket és útkereséseket azért kell számon tartani, hogy átvitt értelemben érvényesüljön az apostoli üzenet idõkhöz nem kötött felhívása: „Avégett hagytalak téged Krétában – Erdélyben –, hogy a hátramaradott dolgokat hozd rendbe – hívõ engedelmességgel“ –. Sapienti sat.

6. Lévén szó centenáriumi megemlékezésrõl, kiváltképpeni hangsúlyt kell helyezni az egyházi sajtó szabadságára, a Református Szemle jelene és jövendõje összefüggésében. A múltbeli bibliai „csillagok“ közül (Fil. lev.) mindössze példaként említem a lánglelkû egykori fõszerkesztõ, késõbbi püspök, Nagy Károly nevét, s az õ lelki-szellemi közösségében a Ravasz László, Makkai Sándor, Vásárhelyi János, Tavaszy Sándor és Dávid Gyula késõbbi szerkesztõket és a hozzájuk tartozó névtelen munkatársak táborát. Munkásságuk idején kivételesen sem került sor a visszataszító egyházi cenzúra kíméletlenségére. Szellemi feszültségek bõséggel adódtak, de az ellentétekbõl sohasem született elvtelen ellenségeskedés, s még kevésbé került sor a „cézárok“ –

a keresztény-üldözõ római imperátorokra gondolva – érdektöltetû kiszolgálására. Bár csak megcáfolhatók lennének ezek a jelentõs korlátok között mozgó állítások, de félõ, hogy a szekuritátés doszárok nyilvánosságra kerülése után ennél is szomorúbb képet nyerünk a Református Szemle múltszázad-végi történetérõl. Bármi is következzék, kétségtelen, hogy a folyóirat szerkesztõi – a kivételektõl eltekintve – igyekeztek megfelelni kanonikus elhíváson nyugvó küldetésüknek. Gyakorolták az egyházi szolgálatok ellenõrzését és támogatását, valamint a prófétaiapostoli mérték társadalomra nézõ érvényesítését. A korszellemet és a változó történelmi helyzeteket õk sem hagyhatták figyelmen kívül, de a keresztyén szabadság (libertas christiana) korlátai és lehetõségei között úgy viszonyultak azokhoz, beteges pietistaság kiküszöbölésével, ahogyan cselekedte az apostoli korban a római cézárhoz apelláló Pál, illetve eltérõ helyzetekben akár Mózes, akár Jeremiás vagy más bibliai író. Zsinórmértékük volt az Anyaszentegyház feje, Krisztus iránti engedelmesség. A Tavaszy Sándor fõszerkesztõ által gyakran hivatkozott mértéket mindnyájan kötelezõnek tartották: „Szüntelen imádkozzatok, a Lelket meg ne oltsátok, mindent megpróbáljatok, és ami jó, azt megtartsátok.“ Ezt nevezte õ – Tavaszy – ugyancsak gyakori szóhasználattal – a teológiai magatartás „genius loci“-jának, a folyóirat-szerkesztés kötelezettségének. Történeti feldolgozásra vár annak megállapítása, hogy idõileg mikor, milyen mértékben és kik akartak, illetve tudtak kielégítõen eleget tenni elhívásuknak-küldetésüknek. Az építõ kritika elõl senki sem térhet ki. A maguk helyén és idejében a Szemle szerkesztõire és íróira ez éppúgy vonatkozik, mint a fiatalságuk virágkorában szolgáló jelenlegi felelõsés fõszerkesztõinkre, akik – Istennek hála – a mai nap hitbeli és szellemi közösségének gyümölcstermésével megajándékoztak. Végezetül: Hallottuk a megnyitó Ige-üzenetet, a bevezetõ szavakat, a folyóirat indulásáról szóló áttekintést, az ószövetségi elemzéseket, a praktika és rendszeres teológia tanulmányait, az egyháztörténeti elõadást, s megtörtént a közelmúlt szerkesztõi számára készített oklevelek átnyújtása is. A magam részérõl és magamra nézve, de feltételezhetõen a jelenlevõ fõszerkesztõ vállalásával és mindnyájatok szíves engedelmével, idézem az Úr Jézus szavait: „Mondjátok, hogy haszontalan szolgák – voltunk és – vagyunk, mert amit kötelesek voltunk cselekedni, csak azt cselekedjük“, ki-ki a maga kegyelmi ajándékai szerint. Kérem az írott Ige Doktorát és Mesterét, a mi Atyánk egyszülött Fiát, õ ékesítse fel a jubiláló folyóirat jelenlegi és jövendõ munkásait, református erdélyi Sionunk vezetõ elöljáróinak közösségében azzal a hûséggel és engedelmességgel, munkakészséggel és képességgel, melynek példázói voltak az elõttünk járó és elhunytuk után is „fénylõ csillagok“. Hadd érvényesüljön és teljesüljön mindnyájunk által a „felülrõl“ jövõ szózat: „Én annak aratásába küldelek titeket, amit nem ti munkáltatok, hanem mások munkálták, és ti a mások – elõttetek járók – munkájába állottatok.“ Ilyen szellemben ölelkezzék a Református Szemle folyóiratunk múltja, jelene és jövõje, Isten dicsõségére és Krisztus földi testének, Anyaszentegyházunknak épülésére. Köszönöm szíves türelmeteket és a meghallgatást: TÕKÉS ISTVÁN

17. OLDAL

LAUDATIO

Dr. Geréb Zsolt rektor tiszteletére Dr. Geréb Zsolt az újszövetségi teológia tudósa a Partiumi Keresztyén Egyetem jelenlegi rektora. Már 2000-tõl tagja egyetemünk tanári karának. Akkor vállalta a szolgálatot, amikor Egyházkerületünk felsõfokú oktatásának újabb szakasza kezdõdött el. Létrejött a református egyház kezdeményezésére Erdély elsõ magyar nyelvû egyeteme, az 1989-es események után. Ugyanakkor elkezdõdött az intézmény akkreditációjának sok politikai akadályoztatással megtûzdelt története. Ebben a folyamatban fogadta el dr. Geréb Zsolt a sok áldozatot megkövetelõ rektori szolgálatot. Szívét, lelkét és tudását ajándékozta, hogy megvalósuljon egyházunk egyik legnemesebb célkitûzése: magyar nyelvû egyetemet adni a partiumi és erdélyi diákoknak. Az igazi tudósokhoz illõ szerénységével és az imádkozó emberre jellemzõ buzgalmával érkezett és szolgál mindmáig közöttünk a tanító lelkész-rektor. Dr. Geréb Zsolt miután 1963-ban Kolozsváron elvégezte a teológiát Kolozspatán, Kolozsborsán és Mócson szolgált, mint gyülekezetépítõ lelkipásztor. Azok között való, akik közösségéletmentõ feladatot végeznek, az õ esetében a szamosháthegyi és mezõségi szórványvidéken. Református népünk küzdelmének és egyre nehezebben tûrhetõ állapotának részeseként vállalkozott tanulmányainak folytatásra, hogy kellõ ismerettel és megalapozott bizalommal lehessen lelki és szellemi támasz. Nagyszebeni, bukaresti és Utrecht-i peregrinációját követõen 1974-ben doktori vizsgát tesz. Az újszövetségi szakcsoport területén védte meg A modern Jézus-kutatás címû dolgozatát. Tanítói munkáját 1980-ban kezdte el a Kolozsvári Protestáns Teológián, elõbb, mint a bibliai nyelvek lektora, majd az újszövetségi írásmagyarázat és biblika teológia tanszékének vezetõ elõadótanára és professzora. 1994–1998 között a lelkészképzõ intézet rektora is egyben. Számos tanulmánya jelenik meg a Református Szemlében, amelyekben összefoglalja kutatásainak eredményeit. Ezek között kiemeljük: Hermeneutikai alapelvek váltakozása a Pál apostol kutatásban, Írásmagyarázat Pál apostol thesszalonikabeliekhez írt elsõ levelérõl, Jézus csodáinak magyarázata, A Jelenések könyvének magyarázata, A megigazulásról és a törvényrõl szóló tanítás Pál leveleiben, Karl Barth hermeneutikai alapelvei és az erdélyi írásmagyarázat. Hadd említsük meg külön örömmel, hazanézõ büszkességgel, hogy Nagyváradon a Partium Kiadó gondozásában jelent meg Az Újszövetségi tanulmányok c. kötete 2005-ben. Gazdag elméleti munkássága mellett dr. Geréb Zsoltról megjegyezhetjük, hogy részt vesz igen széleskörû kapcsolatépítõ szolgálatban is. Világ- és európai egyházi szervezetek konferenciáin jelentkezik és munkájával hozzájárult az ökumenikus kapcsolatok gyógyításához és ápolásához. A budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara 1996-ban Doctor honoris causa címmel tüntette ki. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Fõtiszteletû Közgyûlése úgy határozott, hogy dr. Geréb Zsolt professzort, a Partiumi Keresztyén Egyetem rektorát a Pro Partiumdíjjal tünteti ki. CSÛRY ISTVÁN

18. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Ady Endre születésének 130. évfordulójára emlékeztünk november 17-18-án. A kétnapos rendezvénysorozatot egyházkerületünk mellett a Pro Universitate Partium Alapítvány, a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh és a Partiumi Írótábor szervezte. Szombat reggel a költõ szülõházának udvarán találkoztak a meghívottak. A határainkon innen és túlról érkezõ vendégeket Barabás Zoltán költõ köszöntötte, majd Kocsis Gyula színmûvész szavalt. Ünnepi beszédet mondott Lázár János országgyûlési képviselõ, Hódmezõvásárhely polgármestere, Vasy Géza irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség elnöke és Tõkés László püspök. Ezt követõen megkoszorúztuk a kert közepén található Ady-mellszobrot, Fekete József alkotását. Ünnepi istentisztelettel folytatódott a megemlékezés. Szentpály-Juhász Imre, a balatonszárszói Soli Deo Gloria konferenciaközpont lelkész-igazgatója az 1Kir 19,9-18 alapján hirdetett igét. Ezután Balla Árpád, a gyülekezet nemrég felszentelt lelkésze és Nagy Sándor, a Nagykárolyi Egyházmegye esperese köszöntötte az ünneplõ gyülekezetet. Barabás Zoltán Ady Endre ébresztése címmel mondott ünnepi beszédet. Bemutatásra került

Ady Endre szobránál Érmindszenten A huszadik század nálunk kétségkívül Ady Endrével kezdõdött, nemcsak a költészetben, amelynek az egyik legnagyobb, valóban „forradalmi“ megújítója volt, hanem a nemzeti jövõkép kialakításában és a nemzeti önismeret kritikai értelmezésében is. A huszadik századi Magyarország igényét õ vetette fel máig ható érvényességgel, a huszadik századi Magyarország látomását elõször õ festette láttató erõvel a jövõt fürkészõ tekintetek elé. Ady jelölte meg hitelesen helyünket a század Európájában, és rögzítette azokat a gyakorlati feladatokat, amelyek sikeres elvégzése esetén e helyünket be tudtuk volna tölteni. Az Ady utáni magyar gondolkodás egészen más, mint az elõtte való. Vele valóban „új idõknek“ új eszméi hatottak: új ízlés határozta meg a mûvészeti gondolkodást, új normák szabták meg a közéleti cselekvés céljait és erkölcsét. Ady alakja két nagy történelmi korszak határán állott, a jövõt fürkészte, a nemzeti megújulás lehetõségeit kutattak. Mögötte a régi Magyarország, amely látszatsikerei ellenére futóhomokra épült, és szorongásait talmi csillogással fedve várta a történelem ítéletét. A felszínen a valóban példa nélkül álló gazdasági fellendülés, a tért hódító polgári civilizáció, a mélyben viszont megoldatlanul maradt szociális, nemzetiségi és kulturális kérdések, megannyi rejtett akna, amelyeket azután, ahogy ez lenni szokott, a történelem rendre felrobbantott, és ezzel az ezeréves ország is darabjaira szakadt. Ady Endre gondolkodását és költészetét, politikai nézeteit és közírói tevékenységét, így is mondhatnám: azt a szellemi és erkölcsi stratégiát, amelyet õ az egész magyarság számára felkínált nem lehet Erdély nélkül megérteni. Erdély mindig jelen volt Ady gondolkodásában, az erdélyi történelem tanulságai minduntalan átszõtték azokat a terveket és látomásokat, amelyeket Magyarország jövõjérõl kialakított. Ady számára az erdélyi hagyománynak és e hagyomány üzenetének „stratégiai“ jelentõsége volt éppen abban a tekintetben, hogy a magyar megújulásnak, amelyet õ minden idegszálával kívánt, és amelyet az elsõ világháború, majd a trianoni kényszerrendezés megakadályozott, az õ kívánságai szerint az erdélyi szellem minden irányú nyitottságára, a tradicionális erdélyi szabadelvûségre kellett volna épülnie. Ady Erdélyt állította követendõ példának a századforduló nehezen tájékozódó, identitászavarral küszködõ magyar közélete elé, és ebben a példaállításban alighanem többféle szándék és tanulság rejlett: elõször is meg akarta védeni, a magyarság számára meg akarta tartani Erdélyt, amelyrõl a kiegyezés korszak kormányainak többsége megfeledkezni látszott, amelyet legalábbis gazdaságilag és kulturálisan nem támogatott, és minden hathatósabb intézkedés nélkül eltûrte, hogy az erdélyi föld tekintélyes része idegen kézre kerüljön, és az erdélyi magyar, nevezetesen a székely népfelesleg elhagyva szülõföldjét, idegenben keressen boldogulást. Ennek a hagyománynak a szellemében Ady Endre azt szorgalmazta, hogy a nemzet politikai és szociális megosztottságát, amely már akkor is tapasztalható volt, a bölcs kiegyezés és a közös munka váltsa fel. Az akkori megosztottság – több szigorúsággal kell fogalmaznom: az a lelki „polgárháború“ –, amely feldúlta a társadalom békéjét, végül súlyos történelmi tragédiához vezetett. Természetesen Trianonra gondolok. Nos, a mai magyar társadalomban, Magyarországon és az elszakított magyarság világában ma ugyanez a megosztottság, kíméletlen küzdelem és gyûlölködés tapasztalható. Ha Ady közöttünk volna, bizonyára keserû haraggal szólna arról a lelki „polgárháborúról“, amelynek retorikája most túlharsog minden józan véleményt és megfontolást. Szükség lenne az õ haragjára, szükség lenne arra, hogy egyszer valaki, akinek hozzá hasonlóan messze hangzik és a zsigerekbe hatol a szava, egyszer azt mondja: elég. Elég az egymás ellen viselt háborúból, elég a nemzetpusztító vetélkedésbõl, elég abból, hogy közös ügyeink mögé – elvégre megmaradásunk a tét – sohasem tudunk felsorakozni. Mögöttem a szobor hallgat, mûvei azonban mindennél hangosabban üzennek. Ideje lenne odafigyelni Adyra. Érmindszent, 2007. november 17.

Benák Katalin Érmindszent, Ady Endre szülõfaluja címû kötete. Lelepleztük és felavattuk a templomban elhelyezett emléktáblát, melyet Mindszent város önkormányzata adományozott az évforduló alkalmából Érmindszentnek. A templomi ünnepség a Szózattal zárult. A gencsi szakácsnõk és a gyülekezet asszonyai által készített ünnepi ebéd, a kultúrotthonban került elfogyasztásra. Költségeit Érkávás község polgármesteri hivatala fedezte. Külön említést érdemel, a mindössze 34 református lelket számláló gyülekezet azon törekvése, hogy részben önerõbõl, részben a Nagykárolyi Esperesi Hivatal támogatásával, Isten dicsõségére és falujuk szülöttének 130. évfordulójára, belülrõl teljes mértékben felújították templomukat. A munkát, mesterek híján, Isten iránti hálából, a gyülekezet lelkésze és annak ikertestvére végezte el, mindössze hét nap leforgása alatt. Köszönet illeti mindazokat, akik anyagiakkal és imádságos lélekkel támogatták a gyülekezet ezen munkáját. Ha Isten megtartja életünket, a jövõ évi ünnepségre is szeretettel visszavárunk mindenkit. BALLA ÁRPÁD

Ady Endre ébresztése „Ím, bevallom, hogy nem hiába / Vergõdtem, nyögtem, vártam, éltem, / Megleltem az igaz világot, / Megleltem az én dölyfös énem, / Megleltem, ami visszaadja, / Amit az élet elragadt; / Annyi szenny közt a legtisztábbat: / Ím, megtaláltam magamat!...” – írja Ady Endre, és szavai belsõ világánál ma is felfényesednek az arra érdemes lelkek. Vajon mi megtaláltuk õt? – forszíroznám legszívesebben a kérdést. De nem teszem. Már csak azért sem tehetem, mert ismerem a húsba metszõ, torokszorító választ: aligha. Végre ki kell mondani: róla manapság már csak néhány „szolgálatos” irodalomtudós beszél. Az evidenciát kénytelen vagyok elfogadni: mindig ünnepre kész, kisvasárnaposra elõretolt nép vagyunk. Ide jutottunk. Itt tartunk mostanság. Hiszen Õ csak „költõ volt, de közben a hiányzó magyar filozófia forrásvidékét is odarajzolta térképünkre. A történészek háromszögelési pontjait ugyanígy. Ezer esztendõnk minden sorsszerû pillanata újratámadt benne Vereckétõl Mátyás korán át Dózsáig, Mohácsig, a kurucokig, a nótázó vén bakáig, Erdély utolsó elvesztéséig, hogy a nemzet ne csak jelenében, de múltjában is magára döbbenhessen”. Az elõbb idézett Csoóri Sándor még ennél is tovább megy: „Az õ jeremiási helyzetfölismerése óta minden magyar helyzetfölismerés töredékes”. Ezekben a napokban a Fiumei úti köztemetõben finom port és fagyhalált szenvedett, rõt faleveleket kerget Ady Endre sírja felé a kedélybeteg novemberi szél. Itt, Érmindszenten feledés búvik a hallgatáshoz. Újra – és sokadjára – megéljük a didergõ lelkek évadját? Nézzünk szembe önmagunkkal. Sikerült-e betagolódnunk Ady „lelkeket mozgató glédájába” (Dsida Jenõ)? Az emberi sorsokat mindinkább felgazló szociális szegénység és kilátástalanság ködszürke hétköznapjaiban, az országrontás, a magyar lelkek vészes fogyatkozása közepette beszél-e még valaki Ady Endrérõl? Pedig egykoron ez a vidék predesztinálta Adyt a „protestáló hit”-re és a „küldetéses vétó”-ra. Ez volt „Magyarország dagasztóteknõje”; „... itt volt víg aratása a javított vallásnak, mert e nem demokrata országnak e tájékon született meg a világ legkülönösebb demokráciája”. „... hiszen itt vannak, akik Kálvin Istenébõl bölcs, külön, magyar Istent csináltak, errefelé nem koronáz Ugocsa, ezen a tájon verõdött össze Esze Tamás kuruc hada. Ez itt a magyar föld, az elsõ foglalóké, magyar, tehát véres, szomorú, fáradt, sivár, de harcos, de szép, de elpusztíthatatlan”. Kik beszélik ma Ady nyelvét? Kik beszélnek ma a bõrüket égetõ 21. századi magyar sorskérdésekrõl? Ébredj Ady Endre! Töröld le arcodról, sötét magyar homlokodról a nyolcvannyolc éves álom koloncait. Mert: „Elvész az ország, / Ha elfogytak az aszkéta szívek”. Érmindszent, 2007. november 17. BARABÁS ZOLTÁN

POMOGÁTS BÉLA

19. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Nézz ránk, Ady Endre! Napok óta Ady Endrére gondolok, meg Érmindszentre és novemberre. A 130 évvel ezelõttire, meg mind a százharmincra, amely azóta bekövetkezett. Lehet-e a novembert szeretni? Az idõjárást tekintve az évnek a legridegebb hónapja. El kell felednünk a késõ õszi ragyogást, s messze még karácsony békéje, Szilveszter számvetése, az újesztendõ tervkészítése. Ady Endrét mégis ez a hónap adta nekünk, meg Illyés Gyulát, s még annyi derék embert. Ha novemberre gondolok és Ady Endrére, azonnal egy vers idézõdik fel bennem, Az eltévedt lovas. Századszor olvasva, mormolva még inkább az elfeledhetetlenség varázsával hat. Egy realista tájkép válik egyetemes látomássá, egy emberi sors jelképévé. Szó sincs világháborúról, tágabban a történelem érzéketlen társadalom-rombolásáról, mégis pontosan érzékelhetjük, hogy nem egyetlen lovas tévedt el, hanem maga az emberiség. Kegyetlenül õszinte, tragikus szemléletével hiteles vers ez. 1914-ben, a Nyugat november közepi számában jelent meg, s azóta nem egyszer és nem kétszer lehetett azt gondolni, hogy mennyire idõszerû. Hányszor mondhattuk el itt a Kárpát-medencében azt, hogy Vak ügetését hallani Eltévedt, hajdani lovasnak, Volt erdõk és ó-nádasok Láncolt lelkei riadoznak. És azt is, hogy Kisértetes nálunk az Õsz S fogyatkozott számú az ember: S a domb-keritéses síkon Köd-gubában jár a November. Tudjuk persze, kamaszkorunk tankönyvei és versolvasásai óta tudjuk, hogy Ady Endre történelem- és emberszemléletében nem csupán a magyarság és az emberiség tragikuma a meghatározó. Nemcsak költõi eszközeiben volt modern õ, hanem költõi világképében is. Jellemzésére a polifónia a legalkalmasabb kifejezés. Az irodalomtörténet-írás kulcsszóvá tette vele kapcsolatban a mégis-morál fogalmát. S bár a mégis szó hangsúlyozása önmagában érzékelteti azt, hogy ez valami hiánnyal, reménytelenséggel szemben fogalmazódik meg, valamennyire el is fedi az ellentétét, a tehetetlenség érzését, A Mindegy átkát. Az ilyen címû vers 1914 februárjában jelent meg, s benne a mégis és a mindegy szembesül:

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Pro Universitate Partium Alapítvány és a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh nyílt pályázatot hirdetett középiskolai tanulók számára, Ady Endre születésének 130. évfordulója alkalmából. A beküldési határidõig 24 pályamû érkezett a Pro Universitate Partium Alapítvány címére. A zsûri tagjai örömmel nyugtázták, hogy a dolgozatok szerzõinek túlnyomó többsége alapos tárgyismeretrõl, a nagy magyar költõ életmûvében való jártasságról tett tanubizonyságot. Külön köszönet illesse a dolgozat-vezetõ tanárok áldozatos munkáját. Az ünnepélyes eredményhirdetésre 2007. november 17-én, az érmindszenti református templomban került sor. Mellékelten közöljük a díjnyertesek, illetve az elismerésben részesült dolgozatok szerzõinek névsorát.

Máskor se volt itt élni jó dolog. De viharok sûrûbben jöttek És többen voltak zúgó bátorok. Most már a reménytelen Mindegy Túlságosan meggyõzött minket. A Mindegy mi ma mindent összetör. A lágy ujjakat összefonja, Hogy nem szorul össze az ököl. S hogy itt még valami teremjen, Gyertek, menjünk a Mindegy ellen. A polifóniának ezt a szép példáját számos mással lehetne kiegészíteni. A felemás, konzervatív magyar társadalom megújítását várta és követelte, ugyanakkor teljesen benne élt a magyar hagyományban. Nem a múltat akarta eltörölni, csak azt, ami rossz belõle. Kelet és Nyugat, õsiség és modernség birkózott benne. Korának legmélyebben magyar költõje volt, ugyanakkor a legeurópaibb is. Csupán a magyar nyelvbe zártság az oka, hogy a nagyvilág nem vehetett róla tudomást. A Monarchiában a századelõn sok horvát, román, szerb, szlovák fiatal jól megtanult magyarul, s közülük is többen megérezték, hogy e költészet a kezdõdõ huszadik század lényegét képes kifejezni. Az emberiség egyre korlátlanabb lehetõségeit a teremtésre, de a pusztításra is. Ady féltette fajtáját, s tudjuk, hogy nem ok nélkül. Életében ezt kevesek, inkább csak a modernisták értették meg. Mások nemcsak érthetetlen, zagyva költõnek nevezték, hanem magyarságellenesnek, nemzetietlennek is. Mintha õ elfordult volna Petõfi és Arany szellemi örökségétõl. Holott éppen õ volt igazán hû hozzájuk. S az elsõ világháború tragédiája, az elvetélt kétféle forradalom, a történelmi Magyarország széthullása kellett ahhoz, hogy a magyarság megértse Adyt. Ekkor vált egyértelmûvé, hogy azon kevesek közé tartozik, akiket nemzeti költõnek lehet nevezni. Ki a nemzeti költõ? Két feltétele van ennek. Az alkotó életmûvében központi szerepet kell kapnia a nemzeti sorskérdéseknek, s oly módon, hogy életében s halála után is lényeges hatást tudjon elérni. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy a mûvek esztétikai megformáltsága a legmagasabb szintû legyen. A nemzeti költõ fogalmát a romantika terjesztette el. Nálunk Petõfi hatására nemcsak a vátesz, hanem a népvezér fogalma is hozzátapadt,

nem egészen helyesen. Hiszen Arany János is nemzeti költõnk, de minden népvezéri ambíció nélkül. Ady Endre váteszi hajlandóságú, romantikus alkatú költõ volt, de vezérsége irodalmi jellegû, amelyhez a poétikai forradalom mellett történelem- és létszemléleti tisztánlátás társult. Amikor Ady Endre meghalt, többen a legutolsó nemzeti költõnek gondolták õt. A nemzethalál Trianon gerjesztette látomása is szerepet játszhatott ebben a tévedésben. Követték õt többen e sorban, elsõsorban József Attila és Illyés Gyula. Hiszen amíg egy nemzet létezik, addig sorskérdései is vannak, tapasztalataink szerint korántsem fogyatkozó számban, kevésbé szorító gonddal. A nemzetet mint nyelvi és kulturális közösséget sokan nevezték már idõszerûtlennek. Én úgy gondolom, hogy addig beszélhetünk emberiségrõl, amíg a Föld lakossága nemzeti közösségekben létezik. Álomlátomásaiban Ady Endre a legutolsó élõ magyarnak is elképzelte önmagát. Bárcsak cselekvésre serkentõ lehetne ez a rémlátomás minden századok magyarjainak. Hiszen Ady Endre költészete is addig lehet élõ, lélegzõ elevenség, amíg magyar anyanyelvûek olvashatják, élhetik magukévá. De akár ma is, valóban lélegzõ elevenség Ady Endre költészete? Egy életmû fogadtatása mindig hullámzó. A kisebb korszakok mást és mást emelnek ki belõle, mást és mást hallgatnak el, s nem egyformán minõsítenek. S egyetlen idõpontban is eltérõek lehetnek a vélemények. Ady költészetének száz éves fogadtatástörténete igen tanulságos. Most csak az ezredfordulóról szólva: mintha 19. századinak, szinte modernség elõttinek tekintenék a posztmodern felfogás nézõpontjából. Pedig Ady nélkül másmilyen lenne a 20. század magyar költészete, másmilyen lenne magyarság- és emberszemléletünk. Aligha lehet múltunkról és jelenünkrõl úgy gondolkozni, hogy azon ne sejlene át õ is. Ha eltévedt lovasok volnánk is valamennyien, akkor is tudjuk, hogy õ írta meg azt a verset is, amelyik Új s új lovat kér Istentõl az úton lévõ ember számára, hogy „az Öröm álmát álmodhassa”. Szeretnénk ebben a hitben létezni mi is. Segítsél, nézz ránk Ady Endre! VASY GÉZA irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség elnöke

A bibliás Ady pályázati eredményhirdetés I. DÍJ:

PAPELLÁS SZABOLCS Szatmárnémeti Református Gimnázium, XII. C osztály

II. DÍJ: KISS ABIGÉL Nagyváradi Ady Endre Líceum, XI. E osztály III. DÍJ: PETRES DALMA-KATALIN Csíkszeredai Székely Károly Iskolaközpont, XI. C osztály ELISMERÉSBEN RÉSZESÜLTEK: – PAJZOS NOÉMI Szatmárnémeti

– PÉNTEK TÍMEA Körösfõ – KELEMEN EMESE Margitta – PORTIK GABRIELLA Gyergyószárhegy – BÁLINT NAOMI Gyergyószentmiklós – NAGY RITA Gyergyószárhegy – GÁBOR IRÉN Érmihályfalva

20. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

„A Kárpátok alatt”

LAUDATIO Dr. Lázár János országgyûlési képviselõ, az Országgyûlés Honvédelmi Bizottságának elnöke, Hódmezõvásárhely polgármestere tiszteletére Dr. Lázár János országgyûlési képviselõt, Hódmezõvásárhely polgármesterét a testvéri szeretet erõs szálai kötik régiónkhoz, a történelmi Partiumhoz. De talán még ennél a kötõdésnél is fontosabb az a református hitbeli közösség, amely összeköt bennünket. Õ úgy tud hû maradni szülõvárosához, Hódmezõvásárhelyhez, hogy ugyanakkor felvállalja a nagyobb közösség, a határokon belül és kívül élõ nemzet ügyét. 1975. február 19-én született Hódmezõvásárhelyen. Iskoláit szülõvárosában végezte, 1993-ban érettségizett, majd 1999-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát. 1997 és 1999 között a polgármesteri hivatalban gyakornok, titkár, majd a polgármester politikai tanácsadója volt. 1998-tól a Páneurópai Unió helyi szervezetének titkáraként, 1999-tõl az Egységes Hódmezõvásárhelyért Egyesület ügyvezetõ titkáraként tevékenykedett. 2000-tõl tagja a FIDESZ Magyar Polgári Pártnak, 2002-tõl a Kereszténydemokrata Néppártnak is. 2002-ben parlamenti képviselõvé s még ugyanebben az évben Hódmezõvásárhely polgármesterévé választották. 2004 óta több parlamenti bizottság tagja, jelenleg a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság elnöke. Szülõvárosa és családja egyaránt hosszú, régi református hagyományokra tekint vissza. Országos megbízatásai, sokrétû teendõi mellett református presbiterként minden tõle telhetõt megtesz a hitélet ébresztése és fejlesztése érdekében. Egyházának és a nemzeti haladásnak a szolgálata egyként fontos számára. Erdélyért, Partiumért és általában a határokon túlra szakadt nemzettársaiért mindig hallatja szavát, ám – gyakorlati ember lévén – tetteivel bizonyítja, hogy egységes nemzetben gondolkodik. Velünk együtt Õt is fájdalmasan érintette a 2004. december 5-én megesett országos „csúfság“, a Trianon hatályát megerõsítõ, tragikus népszavazás. Ennek erkölcsi jóvátétele érdekében az általa vezetett önkormányzat kezdeményezte, hogy a határon túliaknak adassék meg a Hódmezõvásárhely tiszteletbeli polgára cím, s ezáltal valósuljon meg – bár jelképes formában – a határok feletti nemzetegyesítés. Istennek hála, önkormányzatok egész sora követte a nemes kezdeményezést. Nekünk pedig – valljuk be õszintén – igenigen megmelengette a szívünket, amikor a testvéri városok elöljáróitól személyesen vehettük át az anyaországi tiszteletbeli polgárságunkat igazoló okleveleket. Egyébként pedig személyes tapasztalatból is mondhatom: nem tudok olyan kérésünkrõl, amelyre a képviselõ úr ne válaszolt volna pozitívan: erkölcsi kiállásával, egyházi-politikai küzdelmeinkben való hathatós segítségével vagy éppen anyagi támogatással. Szorongatott helyzetben lévõ egyházi tanintézményeink sokat köszönhetnek a hódmezõvásárhelyi önkormányzat önzetlen segítségének. Lázár János segítõkészsége és szolgálata méltó johannita lovagi rangjához. Városunk és Egyházkerületünk mûvelõdési életét segítendõ, komoly támogatást nyújtott a Nagyvárad-rogériuszi orgona felállításához, az Egyházunk és a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh által szervezett rendezvényekhez. Mindezek alapján, dr. Lázár János képviselõ úrnak jó szívvel nyújtjuk át a Pro Partium Díjat. Nagyvárad, 2007. november 16.

Az igazi költészet az örökkévalósággal rokon. A nagy költõk holtukban az idõtlenség parnasszusára költöznek. Ritkán fordul elõ, hogy kedvenceinket a kortársak közül választanánk. Pedig valamikor megdicsõült nagyjaink is közöttünk éltek és írtak. Mégis, csak kivételes esetekben becsültük valós értékükön õket. Ez minden bizonnyal a múló jelen optikai csalódásának és szemléleti felületességének tulajdonítható. Pataki István tizenhárom versét olvasva, a mindenkori jelenkor ezen mulasztása késztet önvizsgálatra. Meglátjuk – és felismerjük-e közöttünk élõ és alkotó, igazi és hiteles íróinkat, költõinket? „Van-e fülünk a hallásra”: életbevágó – költõi – üzenetük kiolvasására? Vagy pedig értetlenül és érzéketlenül megyünk el mellettük és siklunk el eszméltetõ soraik felett? Pataki István bõbeszédûségtõl mentes, számszerûségében is ritka versajándékának minden darabja: gyöngyszem. „Szemen szedett” szavai és tõrõl metszett mondanivalója átütõ nyelvi erejével és erkölcsi hitelével szólít meg és késztet bennünket olyasféle odafigyelésre, mint amikor az Ige hirdetõjének szavára – mintegy varázsütésre – némul el a morajló gyülekezet. A Költõ meggyõzõ ereje és mûvészi kiválósága mellett Pataki István verseirõl még azt fontos elmondani, hogy a mûfaj tartós apályának idején egy korszerû, egyéni formanyelvû, eredeti értékû hazafias költészettel lep meg bennünket. A „globalizált káosz” és az adagolva kimért „fasírozott fasizmus”, „füstölt nacionalizmus”, „abált antiszemitizmus” és „kisüstön fõzött terror” korszakában olyanképpen képes meg- és újrafogalmazni nemzeti létkérdéseinket, hogy egyszerre kapcsolódik hazafias költészetünk gyökeres hagyományaihoz, és válik ugyanakkor kimondójává „csüggedt rezervátumba” kényszerített nemzetünk – és erdélyi magyarságunk – tudathasadásos létérzéseinek. Mintha ez a verscsokor – a maga sokszínûségében – egyazon tõrõl fakadó, egységes és korszerû válasz volna „Góg és Magóg fiának” megrázó kérdésére: „Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?” Ezek a remek versek ugyanakkor az Ady Endre utáni Európa kínzó kérdéseire is választ keresnek. A „költészet halála” és a „halott Isten” teológiája 20. századi nihilizmusában, amelyben „megszökött belõlünk az Isten”, s „Jézus... szemébõl / a semmi árad”, „a jövõ / – pedig – / mint húsevõ virág / tátong elnyel megemészt”, és „sátraink felett / csak a remény köröz, / mint rétisas, / ki túlélést keresve / maga lesz áldozat” – ebben a világban és korszakban a Költõ, a történelem és az abszurd határán imbolyogva, példabeszéddel, s ha kell, õsköltészeti ráolvasással száll szembe a pusztulással, ezáltal szerezve vissza verseiben a költészet õseredeti rendeltetését: „az élet beszédét” hirdetve a gonosz, a rontás és a halál ellenében. „Eurókampón / rozsdás habverõ”... Árpád, Koppány és Dózsa „pollenérzékenységben legyengült” unokáit „rózsaszín békegalambmájjal” kínálják. A másik választék: „koppányszelet” vagy „dózsaflekken”... Jól tudja a Költõ, hogy „magára marad / ki másokért lázad” és „magyar a magyarnak idegen”. Pataki István mégis „lármafát állít”, „jelzõtüzet gyújt” és „harangot kongat”; mégis szemébe vágja a „nemzetkufároknak” Petõfi Sándort idézõ márciusi versét; és elmegy, mégis elmegy „Ady Bandival a – novemberi – Csonkabálba”, hogy megkérdezze tõlünk „a Kárpátok alatt”: „Csonkaország, csonkalélek, csonkanemzet mikor éledsz?!”

2007. szeptember 14. TOLNAY ISTVÁN világi fõjegyzõ

Címünk: 410210 ORADEA str. Jean Calvin nr. 1, jud. Bihor Telefon/Fax: 0259/432-837 E-mail: [email protected]

PARTIUMI KÖZLÖNY www.kiralyhagomellek.ro ISSN 1583 - 5782 20 oldal ára 2 lej

TÕKÉS LÁSZLÓ

Készült: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám Nyomdájában