Áldott pünkösdi ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!
KÖZLÖNY
PARTIUMI
A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM
Rogériuszi Sokatmondóan beszédes alkalomnak lehettek tanúi azok, akik május 21én, vasárnap részt vettek a nagyvárad-rogériuszi új templom tornyának felavatásán. Több mint tíz évig tartott az építkezés. A volt nagyvárad-olaszi temetõ helyén, az Isten nélkülire tervezett Rogériusz-városnegyed lélektelen „blokk”-rengetegében egy évtized alatt új élet támadt. A halottak „birodalma” az új templom és új gyülekezet által új életre kelt. Amit az ateista-kommunista-nacionalista diktatúra tönkretett, feldúlt és megszentségtelenített – az most Isten kegyelmébõl megelevenedett: a kétszeres pusztulás vigasztalan temetõkertjében a megújuló élet dicsérte Istenét. Várad ünnepén emlékhelyet is avattunk – azok emlékezetére, „kiket kiirtott az idõ gazul” (Jékely Zoltán). „Hol sírjaik domborultak, / Unokáik leborultak, / És áldó imádság mellett / Mondták el szent neveiket” (Petõfi Sándor). Rogériusz mesternek a tatárdúlást idézõ Siralmas Éneke és az olaszi temetõ haló poraikban is meggyalázott lakóinak a fájdalma íme örömre fordult. Ahogyan Ezékiel próféta mondja: „Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat, és kihozlak titeket a ti sírjaitokból, én népem! És beviszlek titeket Izrael
A szerkesztõbizottság elnöke TÕKÉS LÁSZLÓ Fõszerkesztõ BARABÁS ZOLTÁN
2006. JÚNIUS 2.
örömüzenet földjére (…) És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre…” (Ez 37,12.14). A megelevenítõ Lélek mûvérõl szóló ezékieli próféciában egyszerre hangzik Húsvét és Pünkösd üzenete. „Elszáradtak a mi csontjaink, és elveszett a mi reménységünk” – mondhatnánk mi, mai magyarok is Izrael panaszát népünk drámai pusztulása láttán (Ez 34,11). Isten viszont a lehetõ legkilátástalanabb helyzetben is reményt ébreszt szívünkben azáltal, hogy az életnek Lelkét tölti ki reánk, hogy megelevenítsen. Ahol a reménység is elveszett – ott minden elveszett. „Istennél semmi sem lehetetlen” – mondja az Úrnak angyala (Lk 1,37). Azért ne veszítsük el a reménység Istenébe vetett bizodalmunkat, hogy Õ mindent megcselekedhet. Csüggedésünkbõl felráz, és a halál mélységébõl is ki tud hozni bennünket. Mert: „A – pünkösdi – Lélek gondolata élet és békesség” (Róm 8,6). 2006. május 24. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök
Jézus Krisztus „jó sáfárai” és „hû vitézei” Az 1989-es fordulat óta ismételten bebizonyosodott, hogy kezdetben, a tényleges rendszerváltozást ígérõ felszabadulás örömteli perceiben túlságosan jóhiszemûek és bizakodók voltunk. Azt hittük, hogy mintegy karikacsapásra, egyszerre gyökeresen megváltozik minden. Gyanútlanul lelkesedtünk a demokráciáért és Európáért, bíztunk a nemzet föltétlen fölemelkedésében. Azóta jócskán lehûlt a lelkesedésünk, egyik csalódásból a másikba estünk; bizakodásunk elsietettnek és túlzottnak bizonyult. A saját kárunkon kellett megtapasztalnunk, hogy a változásokra nem igazán voltunk felkészülve; az átmenet és az új helyzetek sokkoló kihívásai várat lanul értek bennünket. Jézus tanítása szerint: „ha valaki tornyot akar építeni, elõször leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mibõl elvégeznie. Nehogy minekutána funda mentumot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje õt mindenki, aki látja” (Lk. 14,28–29). Ha sonlóképpen, ha egy király háborúba megy – mondja Jézus –, azelõtt „leülvén elõször tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, aki õ ellene húszezerrel jön”, nehogy a váratlan túlerõ vesztes csatába, megadásra kényszerítse (Lk. 14,31–32). Másfél évtized után újból rá kellett ébrednünk, hogy helyzetünket és erõinket, az „ellenfél” túlerejét, valamint a reánk váró munka nagyságát hely telenül mértük fel. Nem tudtunk, nem mertünk vagy nem akartunk szembenézni a tényekkel és a
leplezetlen valósággal – vagy éppenséggel a szándékos félrevezetés propaganda- és kampánygépezete akadályozott meg abban, hogy valós helyzetünkkel szembesüljünk. Mulasztásainkért és önáltatásunkért, becsapatásunkért és hiszékenységünkért viszont utóbb drágán kell megfizetnünk. Torony helyett „bábeleket” építeni, a magabízó túlerõvel pedig önbecsülésében gyenge, „vert sereggel” hadba szállni: ez eleve kudarcra van ítélve. Az államháztartás mértéken felüli hiányáról és a feltornyosult államadósságról szóló hírek az Igével együtt arra figyelmeztetnek, hogy a nemzetnek számot kell vetnie önmagával és helyzetével – nehogy belebukjunk a „toronyépítésbe”, és „Bábel” romjai alá kerülve, nehogy a világ csúfjává váljunk. Sólyom László államelnök, amikor legutóbb példás formában vállalt felelõsséget a határon túlra szakadt nemzetrészekért, indokolt féltéssel állapította meg, hogy kisebbségi nemzetközösségeink az európai modernizáció terén lemaradtak. A szülõföldünkön való megmaradás és Trianon kárvallottjainak felemelkedése ugyancsak komoly számvetés re kell hogy sarkalljon bennünket. A baj nagyobb, mint általában gondolnánk. Fesztív támogató nyilatkozatokkal és kirakati közös kormányülésekkel semmi esély nincs e bajokat orvosolni. A nemzetünket sorvasztó többségi nacionalizmusok elsöprõ túlerejével és erõnket meghaladó nemzetépítõ feladatainkkal csak testvéri közösségvállalással és összefogással leszünk képesek megbirkózni. Ehhez
viszont gyökeres – ha tetszik, „radikális” – szemlélet- és magatartásváltozásra van szükségünk. Jézus tanítványaiként szólít meg bennünket, követõiként pedig a „jó sáfár“ és a „hû vitéz“ magatartásmintájára tanít minket. Arra, hogy bölcsen számot vetve a körülményekkel és a követelményekkel, hitelesen számba véve erõinket és lehetõségeinket – teljesítsük az Õ akaratát és tanítványi hivatásunkat. „Lopnak a bõség kosarából“ – mondja fájdal mas iróniával a Költõ. Nagy vér- és emberáldozattal megvívott szabadságharcunk ötvenedik évfor dulóján ugyanazok állanak vesztésre, akik egykor a nemzetért áldozatot vállaltak. Nyertesei vagy vesztesei leszünk az integrációnak – a jövendõnek? Ez itt a kérdés. Itt és most, Jézus Krisztus „hû vitézeinek“ és „felfogadott“ építõmunkásainak bölcsességgel és tisztánlátással, hûséggel és odaadással – életükkel és szolgálatukkal – erre a fõbenjáró kérdésre kell helyes választ találniuk. Hogy megépüljön az Ország. Hogy élet-halál harcát megnyerje a nemzet. Hogy magyarságunk – a haladottabb nemzetek sorában – érvényesülni és boldogulni tudjon. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök Elhangzott 2006. május 14-én, a Magyar Rádió Vasárnapi Újság címû mûsorában.
2. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
I. ÁLTALÁNOS FELADATOK ÉS CÉLKITÛZÉSEK a 2006. esztendõre A. MISSZIÓI, DIAKÓNIAI TÉREN 1. A Missziói Munkaév folytatása, kiterjesztése Folyamatos belmissziói mozgalom kibontakoztatása Összegezõ programirat elkészítése Számonkérhetõ célkitûzések csoportosítása Szolgálati minimum újrafogalmazása és számonkérése Szolgálati maximum összeállítása Körlevél kíséretében valamennyit kiküldeni a gyülekezetekbe Év végi jelentés a végrehajtásról Felelõsök: Valamennyien Csûry István fõjegyzõ Missziói Ügyosztály Csomay Árpád generális direktor Tõkés László püspök Kerekes József elõadó-tanácsos 2. Az Ifjúsági Missziói Munkaév folytatása, kiterjesztése Az elõbbivel egybekapcsolva és hasonló módon végrehajtandó Felelõsök: Valamennyien Csomay Árpád Missziói Ügyosztály Kerekes József Keresztyén Református Lucza István ifjúsági szakelõadó Ifjúsági Szövetség (KRISZ) Soós József, a Partiumi Tõkés László Ifjúsági Központ igazgatója 3. Az Áldás, Népesség Mozgalom folytatása, kiterjesztése Egyházkerületi mozgalom kibontakoztatása Egyházkerületi program kimunkálása A mozgalom egyházmegyei és egyházközségi leágaztatása Egyházi szervezeteink és intézményeink részvállalása a munkában Felelõsök: Valamennyien Kerekes József Missziói Ügyosztály Esperesek, Fõgondnokok Tõkés László Lelkipásztorok, gondnokok Csomay Árpád 4. Partium felemelkedése – egyházi, oktatási, mûvelõdési, gazdasági program Érmelléki fejlesztési program kidolgozása Hegyközvidéki felmérés és cselekvési terv kidolgozása Gyülekezeti szövetségek létrehozása Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Tõkés László Missziói Ügyosztály Kovács Zoltán fõgondnok Tanügyi Osztály Csomay Árpád Gazdasági Ügyosztály Tolnay István elõadó-tanácsos A Pro Universitate Partium Salánki Lóránt elõadó-tanácsos Alapítvány (PUPA) Kerekes József Illetékes egyházmegyék Forró László elõadó-tanácsos 5. Missziói gyülekezetek és szórványközpontok létrehozása Egyházkerületi Közgyûlés elé terjesztendõ elõirányzat elkészítése A svájci HEKS segélyszervezet által támogatott szórványmissziói program végrehajtása, kiterjesztése Felelõsök: Missziói Ügyosztály Csomay Árpád Közigazgatási Ügyosztály Forró László Illetékes egyházmegyék 6. Az egyházkerületi cigánymisszió kiépítése A nagyváradi Cigánymissziós Központ szolgálati hatókörének az egész Egyházkerületre való kiterjesztése Önálló cigány-szórványközpont státusának a kialakítása Felelõsök: Missziói Ügyosztály Csomay Árpád Kerekes József Nagy József Barna, a Cigánymissziós Központ igazgatója
B. GAZDASÁGI TÉREN 1. Egyházkerületi építkezések Az idei építkezések számbavétele Az egyházkerületi szintû prioritások végrehajtása Az építkezések támogatása, hozzájárulás anyagi alapjaik elõteremtéséhez Felelõsök: Gazdasági Ügyosztály Antal János külügyi osztályvezetõ Külügyi és Ökumenikus Ügyosztály Forró László Salánki Lóránt Emõdi Tamás mûszaki elõadó
2. SAPARD-pályázatok Az Egyházkerület és gyülekezetei tulajdonában lévõ földek kihasználása végett, az infrastrukturális háttér megteremtésére irányuló pályázatok benyújtása Felelõsök: Gazdasági Ügyosztály Salánki Lóránt Forró László Máthé Edit jogtanácsos 3. Termálfürdõ-program A hegyközszentmiklósi termálfürdõ kiépítése, fejlesztése, hasznosítása Az érmindszenti termálfürdõ elõkészítése Termálfürdõ, egyházi tábor kiépítése Krasznamihályfalván Termálfürdõ-program további kiszélesítése Felelõsök: Gazdasági Ügyosztály Salánki Lóránt Pro Universitate Partium Alapítvány Máthé Edit Hegyközszentmiklósi Egyházközség Pintér István (PUPA) Érmindszenti Egyházközség Lengyel György (PUPA) Krasznamihályfalvi Egyházközség Geréb Miklós 4. Autópálya-menti egyházközségek vállalkozásai Egységes koncepció kidolgozása az érdekelt egyházközségek kedvezõ helyzetének gazdasági kihasználása céljából Egyházközségeink érdekeinek egyházkerületi szintû képviselete Közvetítés az egyházközségek és az útépítõk között Felelõsök: Gazdasági Ügyosztály Salánki Lóránt Forró László Máthé Edit jogtanácsos 5. Támogatási lehetõségek és pénzforrások biztosítása Az objektív okokból vagy éppenséggel rosszindulat miatt szûkössé vált anyagiak pótlása és biztosítása; támogatók keresése, pályázatok benyújtása Jótékonysági rendezvények szervezése – példának okáért a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh keretében Felelõsök: Valamennyien Salánki Lóránt Gazdasági Ügyosztály Tolnay István Tõkés László Antal János Csûry István Dénes István pályázati referens
C. TANÜGYI TÉREN 1. Felekezeti iskolarendszerünk kiépítése Régi iskoláink helyreállítása, mindenütt, ahol lehetséges Új egyházi óvodák, iskolák, tanintézetek létrehozása A lehetõségek egyházkerületi szintû felmérése Egy jövendõbeli iskolahálózat körvonalazása: gyülekezeti, illetve települési jegyzék összeállítása Felelõsök: Tanügyi Osztály Tõkés László Közigazgatási Ügyosztály Tolnay István Egyházkerületi Tanügyi Bizottság Esperesek 2. A Partiumi Keresztény Egyetem továbbfejlesztése A PKE Vezetõ Tanácsának beépítése az egyetem struktúrájába; a PUPÁ-tól önállósodott egyetem stratégiai továbbfejlesztése Az akkreditációs folyamat továbbvitele Az egyetemi oktatás kiterjesztése Szatmárnémetibe Új szakok indítása Az Európai Tanulmányok Intézetének létrehozása A Sulyok István Teológiai Tudományok Intézetének megerõsítése és kifejlesztése Felelõsök: Tanügyi Osztály Tõkés László Pro Universitate Partium Alapítvány Tolnay István Máthé Edit 3. A Partiumi Keresztény Egyetem új székházának felépítése Tervpályázat meghirdetése – folyamatban A szükséges anyagi alapok biztosítása Az építkezés elkezdése Felelõsök: A Partiumi Keresztény Egyetem Vezetõ Tanácsa Tõkés László Tolnay István
PARTIUMI KÖZLÖNY 4. A szatmárnémeti Református Oktatási Központ létrehozása Közmegegyezés kialakítása a szatmári egyházközségek, valamint az önkormányzat és a tanügyi hatóságok között A Református Gimnázium helyzetének rendezése A Partiumi Keresztény Egyetem kihelyezett tagozatának létrehozása A Rákóczi Kollégium továbbépítése Felelõsök: Tanügyi Osztály Kovács Zoltán Szatmári Egyházmegye Tolnay István Tõkés László Sipos Miklós esperes 5. Tanintézeteink református/keresztyén szellemiségének erõsítése Átfogó iskolai pedagógiai terv kidolgozása Egyetemi terv kidolgozása a Partiumi Keresztény Egyetem keresztyén szellemiségének kialakítására Felelõsök: Tanügyi Osztály Tõkés László Missziói Ügyosztály Tolnay István Egyházkerületi Tanügyi Bizottság Csûry István A PKE Vezetõ Tanácsa Iskolai és egyetemi Iskolaszékek lelkészek Egyetemi Gyülekezet 6. Partiumi Egyetemi Gyülekezet megszervezése, az egyetemi lelkészség megerõsítése Az egyetemi gyülekezet szervezeti téren való kiépítése Városi szintû egyetemi-ifjúsági gyülekezeti központ kialakítása Az állami egyetem hallgatóinak összegyûjtése, pásztorolása és bevonása a gyülekezeti életbe Felelõsök: Tanügyi Osztály Csûry István A PKE Vezetõ Tanácsa Kerekes József Egyetemi Gyülekezet Sándor Lajos Tõkés László Árus László egyetemi lelkipásztor Tolnay István
D. JOGI TÉREN 1. Az egyházfegyelem megerõsítése Egyházfegyelmi értekezlet rendezése Hivatalból indítandó fegyelmi kivizsgálások A munkafegyelem megerõsítése A pénzügyi fegyelem megerõsítése Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Forró László Egyházkerületi és egyházmegyei Salánki Lóránt fegyelmi bizottságok Máthé Edit Közigazgatási Ügyosztály Esperesek Gazdasági Ügyosztály 2. Egyházkerületi ingatlanaink visszaszerzésének folytatása A restitúciós törvény következetes alkalmazása, az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának szoros követése (monitorizálása) és elõmozdítása Hiteles és közvetlen tájékoztatás egyházi ingatlanaink visszaszolgáltatásáról, az Internetes Restitúciós Munkacsoport keretében Nemzetközi közbenjárás a visszaszolgáltatás támogatása és felgyorsítása érdekében Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Máthé Edit Tõkés László Antal János Kovács Zoltán 3. Szabályzatok kidolgozása, véglegesítése Fegyelmi szabályzat módosítása Választási szabályzat elkészítése Diakóniai szabályzat elkészítése Közoktatási szabályzat elkészítése Egyesületi szabályzat elkészítése Alapítványok és vállalkozások szabályozása Ezen szabályzat-tervezetek Zsinat elé terjesztése Felelõsök: Egyházkerületi Jogi Bizottság Tõkés László A Zsinati Jogi Bizottság tagjai Kovács Zoltán Máthé Edit
E. KÜLÜGYI ÉS ÖKUMENIKUS TÉREN 1. A nemzetközi testvéregyházi kapcsolatok továbbépítése Kapcsolatépítés az amerikai és az írországi presbiteriánus, valamint a lengyelországi és a szlovákiai református egyházakkal Kiemelt figyelem illeti meg e téren a felvidéki kapcsolatokat
3. OLDAL
Testvérgyülekezeti kapcsolatok kialakítása a testvéri egyházmegyék egyházközségei között (Felvidék) Felelõsök: Missziói Ügyosztály Tõkés László Külügyi Osztály Csomay Árpád Egyházkerületi Külügyi Bizottság Antal János Esperesek 2. Erdélyi Ökumenikus Tanács létrehozása Az Erdélyi Egyházi Elöljárók Állandó Értekezlete révén elkezdõdött szoros együttmûködés rendjén létrehozandó az erdélyi történelmi egyházak napi ökumenikus együttmunkálkodásának kereteit biztosító Erdélyi Ökumenikus Tanács Felelõsök: Külügyi és Ökumenikus Ügyosztály Tõkés László Antal János 3. Az európai integrációval kapcsolatos tevékenység felerõsítése Egyházi nemzetközi integrációs értekezlet szervezése Együttmûködés a magyar református testvéregyházakkal és a nemzetközi egyházi szervezetekkel (RVSZ, CEC stb.) az integráció kínálta lehetõségek kihasználása érdekében A Románia csatlakozásával kapcsolatos lehetõségek kihasználása egyházi és nemzeti érdekeink szempontjából Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Tõkés László Külügyi és Ökumenikus Ügyosztály Kovács Zoltán Külügyi és Ökumenikus Bizottság Antal János 4. Egyházi közéleti szolgálat és szerepvállalás A demokratikus rendszerváltozás, másfelõl erdélyi magyarságunk iránti elkötelezettségébõl fakadóan egyházkerületünk cselekvõ módon kiveszi a részét a közéleti, politikai, érdekvédelmi és érdekképviseleti szolgálatból, nemzeti-keresztyén értékrendünk alapján Hitbeli-erkölcsi alapon támogatja nemzeti közösségünk alapvetõ, pártpolitikán felül álló célkitûzéseit (autonómia, anyanyelvû felsõoktatás stb.) Közéleti, közérdekû célból együttmûködik az egyházi, polgári és politikai életterületek képviseleti szervezeteivel Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Tõkés László Külügyi és Ökumenikus Ügyosztály Kovács Zoltán Antal János 5. A múlttal való szembenézés és a kisebbségi ügyek folyamatos képviselete Erre irányuló, 1989 után elkezdett egyházpolitikánk következetes folytatása Nemzetközi kapcsolataink ez irányú továbbfejlesztése és kihasználása Magyar református egyházi összefogás (MRVSZ, Egyetemes Zsinat) az ügy közös képviselete érdekében Tematikus értekezletek szervezése Felelõsök: Külügyi és Ökumenikus Ügyosztály Tõkés László Egyházkerületi Külügyi Bizottság Antal János 6. Az emlékezet gyógyítása nevû programban való részvétel A Leuenbergi Egyházak Közösségének Az emlékezet gyógyítása címû programja megfelelõ keretként kínálkozik az ortodox egyházzal való intézményes párbeszéd kialakítására Felelõs: Külügyi és Ökumenikus Ügyosztály Antal János 7. Külföldi ösztöndíjak A külföldi képzési lehetõségek messzemenõ kihasználása Új ösztöndíjak felkutatása Felelõs: Külügyi és Ökumenikus Ügyosztály Antal János 8. Gazdasági segélyezés és vállalkozások fejlesztése Külföldi kapcsolataink felhasználása gazdasági téren Külföldi gazdasági kapcsolatok közvetítése Felelõs: Külügyi és Ökumenikus Ügyosztály Antal János
F. EGYHÁZMEGYEI SZINTEN 1. Egyházmegyei ifjúsági központok kialakítása Ifjúsági központ felállítása valamennyi egyházmegyében A létezõ ifjúsági központok számbavétele A kialakítandó ifjúsági központok terveinek elkészítése Az ifjúsági központok mûködésének egységes szabályozási tervezete Felelõsök: Missziói Ügyosztály Csomay Árpád Egyházmegyei elnökségek Kerekes József KRISZ-egyházmegyei szervezetek Lucza István Esperesek
4. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
2. Egyházmegyei gyermekotthonok létrehozása Az állami árvaházak felszámolása rendjén új árvaházak létrehozása valamennyi egyházmegyében A felállítandó gyermekotthonok terveinek elkészítése Szimpózium szervezése, szakértõk bevonásával Felelõsök: Missziói Ügyosztály Csomay Árpád Egyházmegyei elnökségek Kerekes József Esperesek 3. Egyházmegyei öregotthonok létesítése Öregotthon létesítése valamennyi egyházmegyében A felállítandó öregotthonok terveinek elkészítése Felelõsök: Missziói Ügyosztály Csomay Árpád Egyházmegyei elnökségek Kerekes József Esperesek 4. Egyházmegyei üdülõközpontok kialakítása Üdülõközpont létesítése valamennyi egyházmegyében A meglévõ üdülõközpontok számbavétele és kihasználása Az ifjúsági központok és az üdülõközpontok lehetõség és szükség szerinti egységes létrehozása Felelõsök: Missziói Ügyosztály Csomay Árpád Egyházmegyei elnökségek Kerekes József Esperesek
G.
KÜLÖNFÉLÉK
1. A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Egyházi, Oktatási és Mûvelõdési Központ kifejlesztése A Lorántffy-gimnázium visszaszerzett, százéves épülete felújításának a folytatása A rövid távú feladatok kitûzése és folyamatos elvégzése Hosszú távú tervek és feladatok kitûzése Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség A Lorántffy-gimnázium Iskolaszéke A Lorántffy Egyházi Központ Kuratóriuma A Nagyvárad-Olaszi Egyházközség Elnöksége
Lengyel György Veres-Kovács Attila lelkipásztor Tõkés László Tolnay István Török Sándor, a Lorántffy Központ igazgatója 2. A Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh (PMMC) kiépítése Egyéni és kollektív tagok toborzása Az egész egyházkerület, illetve Partium bevonása a Céh tevékenységébe Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Pintér István Pro Universitate Partium Alapítvány Hajdu Géza igazgató Tõkés László Barabás Zoltán szóvivõ Tolnay István 3. A Jubileumi Rákóczi Évek 2003–2011 folytatása Az esztendõnként esedékes évfordulói rendezvények megszervezése A JRÉ-vel kapcsolatos tervek és feladatok kitûzése és végrehajtása I. Rákóczi György szobrának felállítása Nagyváradon Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Tõkés László Hermán M. János Emõdi Tamás 4. Egyházzenei reform Az új Énekeskönyv fokozatos bevezetése a gyülekezeti használatba Kántorképzés megszervezése, költségvetési és szakmai hátterének biztosítása Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Egyházkerületi Egyházzenei Szakbizottság Oláh Mihály zeneügyi elõadó 5. Királyhágómelléki Pantheon Egyházkerületünk nagyjairól szóló könyv megrendelése, elõkészítése Összeállítandó egyházkerületünk emlékezetre méltó, jeles személyiségeinek névjegyzéke Felelõsök: Kiadói és Sajtóosztály Sándor Lajos elõadó-tanácsos Dr. Eszenyeiné Széles Mária Dr. Higyed István ny. lelkipásztor
II. KONKRÉT FELADATOK ÉS CÉLKITÛZÉSEK a 2006. esztendõre A. MISSZIÓI, DIAKÓNIAI TÉREN 1. Egyházkerületi Imaév – a nemzetért A Nemzeti Ökumenikus Imaév keretében az Igazgatótanács által meghirdetett Imaév gyakorlatba ültetése, idõrendjének és módjának a meghatározása, lebonyolításának az összehangolása Felelõsök: Missziói Ügyosztály Tõkés László püspök Csûry István püspökhelyettes Csomay Árpád missziói elõadó 2. Az Áldás, népesség mozgalom egyházi gyakorlatba ültetése Egyházkerületi ÁN-M-program összeállítása A mozgalom egyházmegyei és egyházközségi leágaztatása Nagycsaládosok támogatása Pro Familia-díjak kiosztása Áldás, népesség-vasárnap meghirdetése (október elsõ vasárnapja) Nõszövetségeken belül baba–mama-körök szervezése Felelõsök: Valamennyien Tõkés László Missziói Ügyosztály Csûry István Egyházkerületi szervezetek Csomay Árpád és intézmények Kerekes József elõadó-tanácsos 3. Az ifjúsági missziói szolgálat fellendítése Az ifjúsági szolgálat teljes elsõbbségének a biztosítása Az ifjúsági szolgálat fellendítésére irányuló tervek, programok, módszerek kidolgozása Teljes körû egyházi összefogás és összehangolás az ifjúsági szolgálat ügyében
Felelõsök: Missziói Ügyosztály Tanügyi Osztály Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szövetség Lucza István ifjúsági szakelõadó
Tõkés László Tolnay István v. fõjegyzõ Csomay Árpád Kerekes József
4. A Partiumi Ifjúsági Központ (PIK) továbbfejlesztése A 2005-ben létrehozott egyházkerületi ifjúsági központ infrastrukturális és szervezeti tekintetben való kiépítése, funkcióinak a kialakítása Az egyházkerületi ifjúsági lelkészi szolgálat hatókörének kiterjesztése Felelõsök: Missziói Ügyosztály Kerekes József KRISZ Lucza István Soós József ifjúsági lelkész 5. Ifjúsági Klub létrehozása A Partiumi Ifjúsági Központtal összekapcsolva hozandó létre a Központ épületében Felelõsök: Missziói Ügyosztály Kerekes József KRISZ Lucza István 6. A nem-lelkészi egyházi szolgálat megerõsítése, fejlesztése A Királyhágómelléki Presbiteri Szövetség kiépítése, erõsítése A királyhágómelléki református gazdák és az értelmiségiek találkozóinak megszervezése Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Tõkés László Missziói Ügyosztály Kovács Zoltán fõgondnok Egyházmegyék Csûry István Egyházkerületi Presbiteri Forró László elõadó-tanácsos Szövetség László Kálmán, a Presbiteri Szövetség elnöke
PARTIUMI KÖZLÖNY 7. Presbiter-továbbképzés Egyházkerületi és egyházmegyei szintû presbiterképzés megszervezése Presbiteri bibliaórák bevezetése az Egyházkerület valamennyi gyülekezetében A II. Helvét Hitvallás végigtanulmányozása a bibliaórákon, presbiteri értekezleteken Felelõsök: Missziói Ügyosztály Csomay Árpád Egyházkerületi Presbiteri Szövetség László Kálmán 8. A szakképzett vallástanárok és szeretetmunkások felszentelése Az Egyház hivatásos szolgái körébe beiktatni – a lelkipásztorok és a kántorok mellett – a vallástanárokat és a diakónusokat Felszentelésük az Egyházkerületi Közgyûlés õszi ülésén történik Felelõsök: Missziói Ügyosztály Csûry István Csomay Árpád Szûcs Éva, a Református Pedagógiai Intézet munkatársa 9. Az egyházkerületi diakóniai-szociális munka szervezeti integrációja A különféle keretekben (alapítványok, szervezetek) végzett szeretetszolgálat egyetlen intézményi „esernyõ” alatti összefogása, a munka jobb megszervezésének és a szolgálat hatékonyságának a növelése céljából A szeretetszolgálat szervezeti-intézményi viszonyainak a rendezése Felelõsök: Missziói Ügyosztály Közigazgatási Ügyosztály Kerekes József Forró László Máthé Edit jogtanácsos 10. A Fodor Edina Alapítvány létrehozása A váratlanul elhalálozott Fodor Edina érkeserûi leukémiás beteg gyógykezeltetése céljaira begyûlt adományokból az Egyházkerület, az Érkeserûi Egyházközség és az Érkeserûi Önkormányzat által alapítvány hozandó létre, rákbetegségben szenvedõ gyermekek és fiatalok megsegítése, megmentése céljából Felelõsök: Missziói Ügyosztály Gazdasági Ügyosztály Csomay Árpád Salánki Lóránt 11. A szilágyszegi Iszákosmentõ Missziói Otthon beindítása Felelõsök: Missziói Ügyosztály Zilahi Egyházmegye Elnöksége Csomay Árpád Bogdán Zsolt esperes 12. A hadadi Dégenfeld Egyházi, Oktatási és Ifjúsági Központ létrehozása és beindítása A gróf Dégenfeld Pál jóvoltából Egyházkerületünk birtokába/használatába jutott kastélyban egyházmegyeiegyházkerületi szintû szellemi-lelki központ alakítandó ki A javítási és átalakítási munkálatokat idén el kell kezdeni Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Tõkés László Gazdasági Ügyosztály Salánki Lóránt Nagykárolyi Egyházmegyei Elnökség Máthé Edit Nagy Sándor esperes Geréb Miklós fõgondnok
5. OLDAL
15. A Toldinagyfalui Missziói Szórványközpont létrehozása A Nagyvárad-Rogériuszi Egyházközség Körös-menti szórványközösségeinek Oláhszentmiklós/Toldinagyfalu központtal való önállósulása Gyülekezeti otthon vásárlása, kialakítása Felelõsök: Közigazgatási Ügyosztály Forró László Missziói Ügyosztály Kerekes József Rogériuszi Egyházközség Fazakas Sándor lelkipásztor
B. ÉPÍTKEZÉSEK, FEJLESZTÉSEK 1. Egyházi építkezések, javítások Az építkezések egyházkerületi szintû rangsorolása Az építkezések – lehetõség szerinti – központi támogatása Támogatási források felkutatása, anyagi támogatások közvetítése Felelõsök: Gazdasági Ügyosztály Salánki Lóránt Forró László Emõdi Tamás mûszaki elõadó 2. A nagyváradi Sulyok István Egyházi, Oktatási és Mûvelõdési Központ továbbfejlesztése Az Arany János Kollégium környezetének rendezése Kerítés felállítása Zsinagóga megszerzése, a Központ bõvítése céljából Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Tõkés László Tanügyi Osztály Tolnay István A PKE Vezetõ Tanácsa Pintér István (PUPA) 3. A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium felújításának folytatása Pénzügyi források, támogatók megkeresése, pályázatok benyújtása Felelõsök: Tanügyi Osztály Emõdi Tamás A Lorántffy-gimnázium Iskolaszéke Lengyel György mérnök Gellért Gyula iskolaszéki elnök Tolnay István 4. A nagyváradi Rogériuszi Egyházi, Oktatási és Mûvelõdési Központ megalapítása, megtervezése A rogériuszi templom befejezése, illetve a torony felépítése után megnyílt az út a városi–partiumi szintû új lelki-szellemi központ kialakítása elõtt Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Rogériuszi Egyházközség Tõkés László Kerekes József Fazakas Sándor 5. A nagyváradi Szenczi Kertész Ábrahám Könyv- és Sajtóház kibõvítése A félbemaradt munka újraindítása, befejezése Az intézmény teljes értékû tevékenységének beindítása Felelõsök: Gazdasági Ügyosztály Sándor Lajos elõadó-tanácsos Kiadói és Sajtóosztály Emõdi Tamás Salánki Lóránt 6. A nagyváradi Református Öregotthon továbbfejlesztése Az épület kibõvítése Új lakók megkeresése, szerzõdéses felvétele Felelõsök: Gazdasági Ügyosztály Missziói Ügyosztály
Salánki Lóránt Kerekes József
13. A hídalmási Ifjúsági és Szórványközpont kiépítése Az elszórványosodott Hídalmási Egyházközség parókiáján és telkén korszerû, rendszeresen mûködõ ifjúsági központot kell kiépíteni Felelõsök: Missziói Ügyosztály Kerekes József Zilahi Egyházmegyei Elnökség Bogdán Zsolt
7. A temesvári Új Ezredév Református Központ szociális fõépületének használatba vétele A nevezett épületrész építésének befejezése és bebútorozása Átfogó – hazai és nemzetközi – gyûjtõakció, pénzügyi forráskeresés indítása azzal a célkitûzéssel, hogy az Új Ezredév Központ 2009-re, a temesvári forradalom 20. évfordulójára felépüljön Felelõsök: Gazdasági Ügyosztály Salánki Lóránt Külügyi Osztály Antal János elõadó-tanácsos Temesvári Új Ezredév Egyházközség Gazda István lelkipásztor Dénes István pályázati referens Földváry Attila építész
14. A Cigányi Missziói Gyülekezeti Központ létrehozása A névlegesen Ördögkeresztúron szereplõ központ helyett ennek Cigányiba való áthelyezése A cigányi parókiális és missziói épület terveinek elkészítése, a munkálatok elõkészítése Felelõsök: Missziói Ügyosztály Kerekes József Gazdasági Ügyosztály Salánki Lóránt
8. A szatmárnémeti Rákóczi Kollégium továbbépítése A Kollégium bentlakási épületszárnyának befejezése és használatba vétele Felelõsök: Gazdasági Ügyosztály Salánki Lóránt Tanügyi Osztály Tolnay István Szatmári Egyházmegye Sipos Miklós esperes A Kollégium Építõbizottsága Bara Csaba fõgondnok
6. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
9. A gyantai Egyházkerületi Ifjúsági Központ továbbépítése A parókiális épület használatba vétele Az ifjúsági nyaraltatás és tevékenység bõvítési feltételeinek javítása Saját fürdõhely biztosítása a Körös-parton Felelõsök: Missziói Ügyosztály Kerekes József Gazdasági Ügyosztály Salánki Lóránt Gyantai Egyházközség Soós József lelkipásztor
3. Az Egyházkerület gazdasági tevékenységeinek az integrációja és bõvítése A különféle utakon és keretekben végzett gazdasági természetû egyházkerületi tevékenységek egyetlen intézményi „esernyõ” alatti integrálása, a gazdaságosság és hasznosság növelése céljából Az Ecclesia Kft. reformja, tevékenységi körének a kiszélesítése Az egyházkerületi vállalkozások bõvítése Felelõsök: Gazdasági Ügyosztály Salánki Lóránt
10. A nagyvárad-hegyaljai gyülekezeti-ifjúsági központ továbbépítése A parókiális épület és közösségi otthon továbbépítése Az ifjúsági üdülõház kijavítása, jó nyaralási, tevékenységi feltételek biztosítása Felelõsök: Missziói Ügyosztály Nagyvárad-Hegyaljai Egyházközség Kerekes József Forró László Wagner Erik lelkipásztor
4. Egyházkerületi pályázatok A jó úton haladó pályázati tevékenység további kiszélesítése Pályázatírási képzés bevezetése Új pályázati források megtalálása Felelõsök: Gazdasági Ügyosztály Tanügyi Osztály Salánki Lóránt Tolnay István Forró László
11. A Nagykároly-kertvárosi templom továbbépítése Felelõsök: Gazdasági Ügyosztály Kertvárosi Egyházközség Ifj. Tolnay István lelkész 12. A kistécsõi gyülekezeti és oktatási otthon felépítése Engedélyek megszerzése, az építkezés elkezdése Felelõsök: Missziói Ügyosztály Nagybányai Egyházmegye Kerekes József Sipos István esperes 13. Az érmindszenti Ady-zarándokhely kialakítása A létesítmény céljaira szolgáló földterület bekerítése Ideiglenes táborhely kialakítása A Partiumi Írótábor megrendezése Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Barabás Zoltán szóvivõ Érmindszenti Egyházközség Szilágyi András községi tanácsos Lengyel György Kabay József presbiter Máthé Edit 14. A krasznamihályfalvi de Ruyter Egyházi, Ifjúsági és Üdülési Központ megalakítása és megtervezése A Krasznamihályfalvi Egyházközség kezdeményezésére és az Ákosi Önkormányzat támogatásával egyházmegyei-egyházkerületi szintû ifjúsági és üdülõközpont hozandó létre a Nagykárolyi Egyházmegyéhez tartozó egyházközségünk területén Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Tõkés László Egyházmegyei Elnökség (Nagykároly) Salánki Lóránt Egyházközségi Elnökség (Krasznamihályfalva) Nagy Sándor Geréb Miklós 15. A budapesti Erdélyi Gyülekezet temploma építésének elkezdése A budapesti Reménység Szigetének a kiépítése keretében a templomépítési munkálatok elkezdése Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Tõkés László Missziói Ügyosztály Csûry István Erdélyi Gyülekezet Zalatnay István lelkipásztor
C. GAZDASÁGI TÉREN
5. Egyházkerületi földprogram A folyamatban lévõ földvásárlások befejezése Új földvásárlások eszközlése Egyházkerületi földprogram összeállítása Felelõsök: Forró László Illetékes gyülekezetek 6. Egyházkerületi befektetõi alap létrehozása Az Egyházkerület, az egyházmegyék és az egyházközségek fölös pénzalapjainak kamatoztatása – banki letétek formájában, vagy az értékpapírpiacon való befektetések eszközlése által Felelõsök: Gazdasági Ügyosztály Salánki Lóránt 7. Egyházkerületi könyvkötõ és képkeretezõ mûhely létrehozása Felelõsök: Gazdasági Ügyosztály Salánki Lóránt Bezgédi Imre 8. Cigány kézmûves-mûhely létrehozása A nagyváradi Cigánymissziós Központ területén állítandó fel Felelõsök: Cigánymissziós Központ Nagy József Barna igazgató Dr. Hermán M. János fõlevéltáros
D. TANÜGYI TÉREN 1. A Partiumi Keresztény Egyetem gyülekezeti és ifjúsági életének fejlesztése A vasárnapi egyetemi istentiszteletek népszerûsítése Nagyváradon Ifjúsági rendezvények megszervezése nemzeti és egyházi ünnepeinken Hegyaljai ifjúsági találkozók megszervezése A kint lakó diákok és tanárok meglátogatása Felelõsök: Missziói Ügyosztály Csûry István Tanügyi Osztály Tolnay István PKE-egyetemi gyülekezet Árus László egyetemi lelkész 2. Nagyváradi egyetemi lelkészség létrehozása A PKE egyetemi lelkész szolgálati és hatáskörének kiterjesztése az állami egyetem ifjúságára Felelõsök: Tanügyi Osztály A PKE Vezetõ Tanácsa Tõkés László Tolnay István Árus László
1. Gazdasági célkitûzések A Kossuth utcai ingatlan birtokba vétele és hasznosítása Az egyházkerület bekapcsolása a PHARE és interregionális pályázatokba Felelõsök: Gazdasági Ügyosztály Salánki Lóránt
3. Református gimnáziumi oktatás indítása Nagykárolyban A nagykárolyi római katolikus középiskolában nyílt lehetõség szerint református osztályok indítása az iskola épületében Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Tõkés László Tanügyi Osztály Tolnay István Nagykárolyi Egyházmegye Nagy Sándor
2. Pénzügyi feladatok Fedezet megteremtése a költségvetés fedezet nélküli kiadásainak finanszírozása céljából A 2%-os személyiadó-felajánlás maximális kihasználása A pénzügyi fegyelem erõsítésére irányuló eszköztár kialakítása és életbe léptetése Felelõsök: Gazdasági Ügyosztály Salánki Lóránt
4. Orvosi rendelõ a Lorántffy-gimnáziumban Az orvosi rendelõ felállítása folyamatban van Önálló orvosi állás alakítandó egyházi tanintézeteink számára (PKE, LZSG) – az állás betöltendõ Felelõsök: Tanügyi Osztály Missziói Ügyosztály Tolnay István Csomay Árpád
PARTIUMI KÖZLÖNY 5. A nagyváradi Lorántffy-gimnázium sportpályájának visszaszerzése A 2005-ben elkezdõdött jogi-politikai küzdelem folytatása a jogtalanul elkobzott sportpálya visszaszerzése érdekében Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Tanügyi Osztály Tõkés László Tolnay István Máthé Edit
E. JOGI TÉREN 1. A romániai egyházügyi törvény elfogadtatása A kultusztörvény tervezetének a véglegesítésében való együttmûködés a magyar történelmi egyházakkal Nemzetközi támogatás megszerzése Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Máthé Edit Tõkés László Antal János Kovács Zoltán 2. A felekezeti oktatás törvénybe iktatása Az Alkotmány elõírásának megfelelõen a tanügyi törvényt olyképpen kell módosítani, hogy az állami és magánoktatással egyenrangú módon szavatolja az egyházi oktatást, minden szinten, minden formában Annak elérése, hogy a módosított törvény már a következõ tanévtõl lépjen hatályba Az egyházi iskolák állami anyagi fenntartásának biztosítása Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Tõkés László Tanügyi Osztály Kovács Zoltán Zsinati Nevelésügyi Bizottság Tolnay István Máthé Edit
F. KÜLÜGYI TÉREN 1. Egyházkerületünk testvérgyülekezeti kapcsolatainak bõvítése Egyházkerületünk testvérgyülekezeti kapcsolatainak feltérképezése További testvérgyülekezeti kapcsolatokra váró gyülekezetek adattárának elkészítése, új kapcsolatok közvetítése Felelõsök: Külügyi és Ökumenikus Osztály Tõkés László Antal János 2. Külföldi egyházkerületi pályázatok közvetítése, intézése Felelõsök: Külügyi és Ökumenikus Osztály Antal János 3. A Partium Herald nevû angol internetes hírlevél megszerkesztése Felelõsök: Külügyi és Ökumenikus Osztály Antal János
G.
KÜLÖNFÉLÉK
1. Egyházkerületi reform Az Egyházkerület hivatali szerkezetének, mûködésének és személyi összetételének a felülvizsgálata Az Egyházkerület szolgálati rendjének és az egyházkerületi munkafegyelemnek a megerõsítése Az egyházkerületi állások, munkaköri leírások és munkakönyvek felülvizsgálata, szükség szerinti módosítása Az Egyházkerület alkalmazottai létszámának a felülvizsgálata Felelõsök: Egyházkerületi Elnökségi Tanács Közigazgatási Ügyosztály Tõkés László Kovács Zoltán Forró László 2. Az Egyházkerületi Program végrehajtása Gondoskodni arról, hogy az Egyházkerületi Program elõirányzatai és célkitûzései ne maradjanak papíron A Program egyházi életterületek szerinti és ügyosztályok általi végrehajtásának a kitûzése, beosztása és ellenõrzése
7. OLDAL
A végrehajtás módszertanának a kidolgozása és gyakorlatba ültetése Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Egyházkerületi ügyosztályok vezetõi Tõkés László Kovács Zoltán 3. Egyházkerületi internetes hálózat kiépítése Internetes kapcsolat kiépítése az összes egyházmegyével és a gyülekezetekkel Internetes címtár összeállítása Felelõsök: Közigazgatási Ügyosztály Gazdasági Ügyosztály Forró László Salánki Lóránt 4. A Bocskai Évek (2004–2006) befejezése A Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója (2006. augusztus 13–25.) egyházkerületi rendezvényeinek megszervezése Nagyszalonta alapításának 400 éves jubileuma Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Tõkés László Kovács Zoltán 5. 1956 félszázados jubileumának megünneplése Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából Egyházkerületünk Reformációi és Forradalmi Emlékhónappá nyilvánítja 2006 október havát 2006. október 22–29. hetében gyülekezeteink Reformációi és Forradalmi Emlékhetet tartanak Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Tõkés László Missziói Ügyosztály Csûry István Egyházmegyék Esperesek Egyházközségek Dukrét Géza Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ Hajdu Géza és Emlékhely Bizottság Barabás Zoltán Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh Pintér István 6. '56-os Emlékmû állítása Nagyváradon A Nagyvárad-Réti Egyházközség elõterében állítandó emlékmû egész nagyváradi egyházunk és magyarságunk kegyeletét és emlékezetét hivatott kifejezni Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Nagyvárad-Réti Egyházközség Pálfi József lelkipásztor 7. Nagyváradi szoborügyek A nagyváradi Sulyok-sírkert helyrehozatala és véglegesítése A nagyváradi Bethlen Gábor-szobor kivilágítása Felelõsök: Gazdasági Ügyosztály Salánki Lóránt Sándor Lajos 8. Kiadványok megjelentetése: • Egyházkerületünk tizenöt éve • Tõkés István: Bullinger-kommentárok • Egyházkerületi prédikációs kötet Felelõsök: Kiadói és Sajtóosztály Barabás Zoltán Sándor Lajos Mihálka Zoltán Antal János 9. Az új Énekeskönyv újrakiadása és egyházi használatba való bevezetése Felelõsök: Kiadói és Sajtóosztály Sándor Lajos Oláh Mihály egyházkerületi zeneügyi elõadó 10. Koncertorgona beszerzése a nagyvárad-rogériuszi templomba A finnországi Pori városának központi templomából kikerülõ koncertorgona megszerzése, és Nagyvárad-Rogériuszon való felállítása Felelõsök: Egyházkerületi Elnökség Tõkés László Gazdasági Ügyosztály Salánki Lóránt Külügyi Osztály Antal János
8. OLDAL
KÖZLEMÉNY A finnországi Pori központi evangélikus gyülekezete bensõséges ünnepség keretében búcsúzott a templomukban negyven éve szolgáló nagyszerû orgonától. Május 7-én, vasárnap délután 6 órakor a zsúfolásig megtelt templomban vette kezdetét az utolsó hangverseny, melyet maratoni orgonakoncertként hirdettek meg, öt or gonamûvész részvételével. Köztudomású, hogy a csodálatos hangszer Nagyváradra kerül, az újonnan épült rogériuszi református templom ékességeként. Az alkalom díszvendége Tõkés László püspök volt, aki a hangszert jelképes áron megvásárló Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében érkezett az ünnepélyes átvételre. A rendezvény kezdetén a finn közszolgálati rádió zenei szerkesztõje, Leena Santalahti kö szöntötte a résztvevõket, külön kiemelve Nagy várad küldötteit: a fõtiszteletû úr mellett Kris tófi János Zsigmond orgonamûvészt, valamint Simó Zsolt orgonaépítõt és munkatársait. Poriban évek óta visszatérõ, finn orgonamûvészek léptek fel, a házigazda, Juhani Romppanen mellett. Elsõként a házigazda szólaltatta meg a hangszert, majd Kari Vuola játszott. A leg nagyobb közönségsikert mégis az orgonát harmadikként megszólaltató Kristófi János Zsig mond aratta, Bach-mûvek és Liszt: BACH Fantázia és Fúgája tolmácsolásával. A szünet után Eero Annala és Markku Hietaharju játszott még romantikus és 20. századi mûveket. Ezután az orgona kulcsát átadták Tõkés László püspöknek, aki megköszönte a gyülekezetnek, hogy jóvoltukból a NagyváradRogériuszi Református Egyházközség a rendkívüli hangszerhez jutott. Hangsúlyozta, hogy a pori templom orgonája új rendeltetési helyén nem csupán a rogériuszi gyülekezet híveinek az istentiszteleti életét fogja szolgálni, hanem az egész város – a 230 ezer lakost számláló Nagyvá rad – büszkesége is lesz egyben. A négy manuálos, ötven regiszteres, monumentális hangszer tíz méter magas és hat méter széles. Május 8-án kezdték leszerelni, és a mai napon indult útnak Nagyvárad felé. A testvéri árszabás ellenére a nagy értékû mûvészorgona beszerzése, lebontása, elszállítása és újrafelállítása meghaladja anyagi erõnket. Éppen ezért pályázati úton és rendkívüli adományok révén próbáljuk kiteremteni a becses templomi hangszer költségeit. Ezúton is köszö netet mondunk mindazoknak, akik ez ideig áldoztak a célra. Adományaik remélhetõleg fedez ni fogják a hangszer vételárának második rész letét. A gyûjtés tovább folyik a bontási-építési és szállítási költségek kiteremtésére. 2006. május 17. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET KÜLÜGYI OSZTÁLYA
PARTIUMI KÖZLÖNY
A szabadság szimbóluma „Kegyelem Néktek és békesség Istentõl, a mi mennyei Atyánktól, és az Õ szent Fiától, az Úr Jézus Krisztustól!” Krisztusban szeretett Testvéreim! A Romániai Magyar Református Egyház nevében, a Királyhágómelléki Egyházkerület képviseletében sok szeretettel köszöntöm az egy begyûlteket. Itt jelen lévõ munkatársaimmal, Nagyvárad küldötteivel együtt testvéri érzésekkel osztozunk a Pori Evangélikus Egyház, a Teljä-i Gyülekezet örömében, és ennek a csodálatos hangversenynek a muzsikájával egybehangzóan, Veletek együtt dicsérjük az Urat. Abból az alkalomból látogattunk Hozzátok, hogy Gyülekezetetek jóvoltából a NagyváradRogériuszi Egyházközség újonnan épült temploma ehhez a nagyszerû hangszerhez jutott. A pori templom orgonája nem csupán a rogériuszi gyülekezet híveinek az istentiszteleti életét fogja szolgálni, hanem az egész város – a 230 ezer lakost számláló Nagyvárad – büszkesége is lesz egyben. Mindenekelõtt tehát ezért az értékes adományért mondok szívbéli köszönetet – azért, hogy finnországi Testvéreink ilyen nagy segítséget és támo gatást nyújtanak szegény sorsú, az ateista-kommunista elnyomás alól alighogy szabadult keleteurópai hitsorsosaiknak. Mi, romániai magyarok és többségi diszkriminációnak alávetett kisebbségi reformátusok hasonló elnyomatást szenvedtünk a Szovjet Birodalom idején, mint a finn nemzet az orosz impéri um uralma alatt. Istenbe vetett hitünk volt az, mely átsegített bennünket az idegen elnyomás évtizedein, és lehetõvé tette, hogy a Ceauºescu-féle nacionalista-kommunista diktatúra bukása után új
életet kezdjünk. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy 1989 decemberében a romániai forradalom éppen a mi Egyházunk gyülekezetében, a kommu nista rezsim ellen fellázadó Temesváron vette kezdetét. Ebben az összefüggésben számunkra a pori orgona akár a szabadság szimbólumát is jelentheti: a visszanyert vallásszabadság körülményei között – énekszóval és muzsikával – végre mi is szabadon dicsérhetjük az Urat. Finn testvéreinkkel bennünket – magyar protestánsokat – nemzeti és vallási kötelékek egyaránt szorosan összekapcsolnak. A finn és a magyar: rokon népek. Másfelõl az Európai Protestáns Egy házak Leuenbergi Közösségében szintén szorosan egybetartozunk. Ennek a kettõs együvé tartozásnak a megszentelt közösségében ismételten megköszönöm nagylelkû segítségeteket, és Isten gazdag áldását kérem Pori városának egész né pére, a pori Teljä-i Gyülekezet életére – az ároni áldás szavaival: „Az Úr áldjon meg, és õrizzen meg téged! Világosítsa meg az Úr az õ orcáját te rajtad, és könyörüljön rajtad! Fordítsa az Úr az Õ orcáját te reád, és adjon néked békességet!” „Herra sinuatkoon sinua ja varjelkoon sinua; Herra valistakoon kasvonsa sinulle ja olkoon sinulle armollinen; Herra kääntäköön kasvonsa sinun puoleesi ja antakoon sinulle rauhan.” Pori, 2006. május 7. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök
Brüsszeli beszámoló Tisztelt Elnök úr (asszony), tisztelt Képviselõk, Hölgyeim és Uraim! Nagyra értékeljük az EU vezetõ szerveinek törekvéseit és mûködését és bizonyosak vagyunk abban, hogy támogatásukkal sikerül megszabadulni a 20. század igazságtalanságainak és jogtalanságainak nemkívánatos következményeitõl. Múltunknak egyik ilyen területe az egyházakon elkövetett jog-sérelmek. A Szlovák Köztársaságban bizonyos tör vények 97/2002., 282/1993., 161/2005. hivatottak rendezni az egyházi jellegû vagyoni kérdéseket és tulajdonjogi problémákat. A nevezett törvények értelmében a restitúció keretei között egyházközségeink tulajdonának egy jelentõs részét már vissza adták. Azonban számos esetben eredménytelennek bizonyultak a próbálkozásaink. Most ezekrõl szeretnék beszámolni, hangsúlyozva azt, hogy ezek okmányokkal bizonyítható, valós adatok. Tehát ha bárki más információval szolgálna, az nem felel meg a valóságnak.
I. Restitúciós ügyek, ingatlanok A 104/1945-ös törvény által elvett és jelenleg állami vagy önkormányzati tulajdonban levõ – tehát mindmáig vissza nem adott földterület mennyisége: 2.349.055 m 2 (234,9 ha). Államosított: 2.045.970 m2 (204,6 ha)
Összesen: 4.395.025 m2 (439,5 ha). Ezek visszaadható és visszaadandó földterületek. Jelenleg magántulajdonban levõ, eredetileg (református) egyházi földterület: 2.875.119 m2 (287,5 ha) Vissza nem szolgáltatott beltelkek – intravillánok területe: 765.258 m 2 (76,5 ha) Ezekért ugyanolyan mennyiségben és minõség ben biztosíthat az állam földterületet, illetve az intravillánok esetében, ahol ez nem lehetséges kárpótlást nyújthat. Épített ingatlanok, azaz épületek: volt egyházi iskolák, óvodák, parókiák, templomok, temetõk: 65 db. A templomokat leszámítva az államnak vagy az önkormányzatnak módjában van hasonló értékû épületeket, vagy ingatlant felkínálni, ahol ez nem lehetséges ott kárpótlást biztosítani. Összességében: 8 035 429m 2 (803,5 ha) terület, 65 objektum, illetve temetõ. (Folytatása a 9. oldalon)
PARTIUMI KÖZLÖNY Az utolsó 161/2005-ös törvény tehát nem oldotta meg a jogos restitúciós igényeinket és amennyiben a Szlovák Köztársaság Parlamentje ezt ilyen formában lezártnak tekintené, akkor az egyházközségek, amelyeknek eredetileg a fentebb meg adott földterületek és objektumok a tulajdonát ké pezték csak bírósági úton kísérelhetik meg jogos tulajdonuk visszaszerzését. Ez viszont akár esztendõkre kiterjedõ kínos intézkedésekkel, illetve magas perköltségekkel járhat. Állam 2003 és 2004-ben juttatta, íratta rá jelenlegi tulajdonosaikra, annak ellenére, hogy tudták, eredetileg egyházi tulajdonról van szó.
II. Iskoláink helyzete Az egyházi és magániskolák nagyon nagy hát rányban vannak az állami iskolákhoz mérten, mivel az állam csak egyetlen forrásból támogatja, szemben az állami iskolákkal, amelyek minimálisan három pénzforrásból is meríthetnek. Például önkormányzati forrásból, helyi adókból... Igazságtalan, hogy a polgárok adóiból csak az állami iskoláknak jut, holott a Szlovák Köztársaság legutolsó népszámlálá si adatai szerint az ország lakossága mintegy 83–84 százaléka vallotta magát valamelyik egyházhoz, illetve vallási közösséghez tartozónak.
III. Diakónia, karitatív tevékenység A Szlovákiai Református Egyház mind ez ideig diszkriminációt szenved diakóniai szolgálata vonatkozásában. Két másik történelmi egyház a római ka tolikus és az evangélikus–lutheránus költségvetési támogatást élvez, ugyanakkor a református egyház a mai napig semmilyen költségvetési támogatást nem kapott. Ez az ügy már évek óta intézõdik, de eleddig pozitív eredmény nélkül.
IV. Általános helyzetet jellemzõ példa A nemzeti kisebbségek számára nagy hátrányt jelent, hogy valójában nincs az országnak kisebbségi törvénye, hanem csak szétszórtan alkottak az élet különbözõ területeire vonatkozón résztörvényeket. Ennek következtében még azokon a településeken is, ahol a 20 százalékos arányszámot jóval meghaladó számban élnek a kisebbségek az anyanyelvû ügyintézés nem biztosított, ennek következtében sérelmes, vontatott és fölöslegesen sok idõt, energiát igényel. A fent felsorolt példák azt bizonyítják, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház diszkriminációmentes bánásmódot kér, s mivel hívei 90 százalékban a magyar nemzeti kisebbségnek a tagjai az emberi és állampolgári jogok területén alkotmá nyos kisebbségi törvényt igényel, s az emberi jogok teljes tiszteletben tartásáért küzd. Kinyilvánítjuk azon meggyõzõdésünket, hogy a nemzeti kisebbségek sok évtizedes akut problémáit Európában is autonómia biztosításával lehetne és kellene megnyugtató módon rendezni. Így év századnyi idõ alatt bebizonyosodott, hogy az eddigi, különbözõ részmegoldások és kísérletezések csak elmérgesítik a helyzetet, illetve csak elodázzák a szük séges megoldást. Köszönöm, hogy meghallgattak. 2006. május 2–3. THDR. ERDÉLYI GÉZA püspök, Szlovákiai Református Keresztyén Egyház
9. OLDAL
Több ezer levél Olli Rehn bõvítési biztosnak Tizenhét erdélyi magyar civil szervezet – közöttük az Erdély Magyar Nemzeti Tanács –, két RMDSZ-es honatya és a magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) kezdeményezésére több ezer levél érkezett április folyamán Olli Rehn bõvítési biztoshoz, hogy az Európai Bizottság magas rangú hivatalnokának tudtára hozzuk, elfogadhatatlan azon álláspontja, melyet a romániai magyarság által sérelmezett kérdésekben képvisel. Az Erdély Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Tõkés László püspök Olli Rhenhez írott levelében az (1) erdélyi magyarság jogos autonómiaigényéhez való ellenséges viszonyulásra, (2) a magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának akadozására, (3) a csángómagyarok hátrányos megkülönböztetésére, (4) a magyarság elleni gyûlöletbeszédek fokozottságára, és a (5) a magyar nyelvû oktatás akadályozására hív ta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy: „Romániának tiszteletben kell tartania az erdélyi magyar kisebbség nemzetközi egyezményekben rögzített jogait. Ezáltal a valódi demokrácia erõsödne, illetve megszûnne a diszkrimináció, valamint az intolerancia okozta feszültség Romániában, melynek révén az EU valóban nyerne az új tagország csatlakozásával.“
A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium pedagógusi- és szülõi közössége is csatlakozott a levélíró kampányhoz, leveleikben városunk legaktuálisabb vallási és etnikai feszültségforrására, a református magyar iskola sportpályának elkobzására, majd a szomszédos román ortodox egyházközségnek való ajándékozására világítottak rá. A figyelemfelkeltõ kampány azért indult, hogy a május l6-án nyilvánosságra hozandó Romániajelentés elõtt – jó idõben – figyelmeztessük a bõvítési biztost arra, hogy az erdélyi magyarság helyzetét illetõen félrevezették. A levélkampány összhangban állt az Európai Parlament magyar képviselõinek hasonló jellegû tevékenységével: Tabajdi Csaba szocialista-, és Szent-Iványi István liberális európai képviselõk közös levele, valamint a Schöpflin György által kezdeményezett és összesen 18 képviselõ által jegyzett, Olli Rehnnek címzett levél is arra hivatott, hogy a bõvítési biztos vegye figyelembe az erdélyi magyarság segélykérését. Gál Kinga néppárti-, és Dobolyi Alexandra szocialista EP-képviselõk Bukarestben is szóvá tették a hiányosságokat. Adataink szerint Olli Rehn több ezer, az erdélyi magyarság jogfosztása ellen tiltakozó levelet kapott.
ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS HUNGARIAN NATIONAL COUNCIL OF TRANSYLVANIA
melyeknek részletes leírását az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Figyelõszolgálatának (Transylva nian Monitor) esettanulmányai szolgáltatják, a következõk szerint: 1. A magyar egyházi ingatlanak visszaszolgáltatásának akadozása (1. számú melléklet); 2. A csángómagyarok hátrányos megkülön böztetése (2. számú melléklet); 3. A magyarság elleni gyûlöletbeszédek fokozottsága (3. számú melléklet); 4. A magyar nyelvû oktatás akadályozása (4. számú melléklet). Erdélyi magyar közösségünk abban bízik, hagy Románia eleget tud tenni az EU-tagság felté teleinek, ennek viszont elengedhetetlen feltétele az, hogy a jelzett területeken gyökeres változás történjen, melynek rendjén Románia számos európai modellt követhet – Olaszországot, Spa nyolországot vagy éppen Finnországot is bele értve. Romániának tiszteletben kell tartania az erdélyi magyar kisebbség nemzetközi egyezményekben rögzített jogait. Ezáltal a valódi demokrácia erõsödne, illetve megszûnne a diszkrimináció, valamint az intolerancia okozta feszültség Romá niában, melynek révén az EU valóban nyerne az új tagország csatlakozásával. Tisztelettel küldöm üdvözletemet:
OLLI REHN Bõvítési Biztos MICHAEL LEIGH Bõvítési Igazgató Brüsszel
Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Igazgató Úr! Értesüléseim szerint Önök úgy értékelik, hogy Romániában a magyarság helyzete minden szempontból teljesen kielégítõ, és a romániai magyarságot érõ emberi jogi és kisebbségi jogi sérelmeket alapjában véve már orvosolták. A valóság viszont ezzel teljesen ellentétes képet mutat. Az erdélyi magyarság jogos autonómia igényét például „hazaárulásként“ kezelik Romániában, a törvénykezés ugyanakkor továbbra is visszautasítja a régóta esedékes kisebbségi törvény elfogadását. A szubszidiaritás elvébõl fakadó decentralizáció, regionalizmus és a kisebbségi jo gok biztosítása az Európai Unió fontos értékelvei. Érthetetlen, hogy az Európai Unió egyik jövendõ tagországa – Románia – miért viszonyul ellenségesen ezen értékelvekhez, s ugyanakkor megmagyarázhatatlan, hogy az Európai Unió egyes fõhivatalnokai miért nem állnak ki e meghatározó ér tékelvek mellett. Más területeken is súlyosan diszkriminálják romániai magyarságunkat. Megtisztelõ figyelmüket négy, idáig rendezetlen kérdésre hívom fel,
Nagyvárad, 2006. április 21. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke
10. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
A Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium tanári és szülõi közösségének formalevele Olli Rehn bõvítési biztosnak OLLI REHN BÕVÍTÉSI BIZTOS ÚRNAK EURÓPAI BIZOTTSÁG, Brüsszel Tisztelt Biztos Úr! Értesüléseink szerint Ön úgy értékeli, hogy Romániában a magyarság helyzete minden szempontból teljesen kielégítõ, és romániai magyar közösségünk emberi és kisebbségi jogait immár maradéktalanul tiszteletben tartják.
Románia magyar nemzetiségû, adófizetõ állampolgáraként mindazonáltal kötelességemnek érzem, hogy felhívjam szíves figyelmét arra, hogy a valóság ezzel ellentétes képet mutat. Levelemmel egy sajátos, a magyar reformátusságot etnikai és vallási alapon diszkrimináló konfliktusra világítok rá. 2003-ban a református egyház visszakapta a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumot. 2004-ben a helyhatóság elkobozta a gimnáziumhoz tartozó sportpályát, és azt a szomszédos ortodox gyülekezetnek ajándékozta. A városi ta-
nács döntése törvénytelen volt, különösképpen, hogy a helyhatóság és a református egyház meg állapodást írt alá a sportpálya iskolai használatá ról. A református egyház jogi úton támadta meg a városi tanács döntését, különös tekintettel arra, hogy a román tanügyi törvény értelmében csak megfelelõ testnevelési objektummal felszerelt iskolák kaphatnak mûködési engedélyt. Tisztelettel kérem, hogy az uniós csat lakozásra készülõ román hatóságok figyelmét hívja fel a hasonló visszaélések mielõbbi rendezésére.
Kedvezõ idõpont a romániai magyarság életében Autonómiatörekvések európai háttérrel A romániai magyar lakosság egy része egyre vilá gosabban áll ki az autonómiajogokért. A törekvés szö ges ellentétben áll a bukaresti, erõsen központosító államszervezettel. A magyarlakta Székelyföldön mind eddig sikerült elkerülni egy nyílt konfliktust. Wok. Marosvásárhely, március „Megengedhetetlen, hogy saját érdekeinket ille tõen a döntések Bukarestben szülessenek“ – jelentette ki Tõkés András, a Polgári Szövetség alelnöke maros vásárhelyi (megyeszékhely) irodájában. A romániai magyarok messzemenõen tisztában vannak saját ér dekeiket illetõen, így Tõkés András is, aki a helyi kö zépiskolában fizikatanár. A helyi magyarok nem akar nak sem a bánáti svábok, sem az erdélyi szászok sorsá ra jutni (akik többségét németországi kivándorlókként tartják számon); ugyanakkor az asszimiláció útját sem kívánják járni. Nem szabad megtörténnie annak, hogy a magyar nyelv területe leszûküljön a privát szféra körére. Egy rövid pillantás a telefonkönyvbe felfedi a valóságot. Sok bejegyzés mögött románosított magyar nevek rejtõznek.
Másodosztályú polgárok Az asszimiláció jelensége, állítjuk mi ezzel szemben, a világ sok más táján jelen van. Miért pont Romániában annyira visszataszító ez? A válasz: Romániában a magyarság tagjait másodosztályú polgárok ként kezelik. Ez az, amivel szembe kell szállni. Tõkés, aki az európai etnikai kisebbségek helyzetét részletek be menõen ismeri, alkalmasnak tartja az idõpontot a saját jogok követelését illetõen. Az EU keretein belül gyakorolt „egy szintre hozással“ ellentétes mozgalmak figyelhetõk meg az egész kontinensen. A kulturális és területi autonómiáért történõ harcot – hangsúlyozza a politikus – a romániai magyarság az országosan érvényes törvények keretein belül folytatja. „Mi nem vagyunk terroristák“ – mondja, ugyanakkor felhívja a figyelmet a radikalizmus veszélyeire is. Ha egy láng egyszer fellobbant, akkor azt nehéz eloltani. Legutoljára Marosvásárhelyen lobbant fel a tûz, 1990. március 19–20-án. A zavargások több halálos ál dozatot és tucatnyi sebesültet követeltek. A zavar gásokat megelõzõen a magyarság a magyar nyelvnek a közigazgatásban és oktatásban történõ bevezetését követelte. E követelésükre a román kormány a Ceau ºescu bukását követõ zavaros idõkben igencsak két ségbe vonható eszközökkel válaszolt. Az ötvenes évek ben a város négyötöde magyar ajkú lakos volt. A környék Ceauºescu által erõltetett iparosítása maga után vonta a románság nagy tömegekben történõ betelepítését. Napjainkban – mondja Tõkés – a 150 ezer fõs város lakosságának legfeljebb fele magyar szár mazású. Megyei szinten a magyarok az összlakosság egyharmadát képezik. A magyarság többségét politikai szinten az RMDSZ képviseli, amely össznemzeti szinten a kormánykoalíció tagja. Pontosan ebben látja
Tõkés és a radikális mozgalomként számon tartott Pol gári Szövetség sok más tagja a legnagyobb gondnak: a bukaresti kormány közelében az RMDSZ eltávolodott a magyarság érdekeitõl.
A születési arány növekvõben Tõkés András álláspontját magáénak vallja a Marosvásárhelytõl 25 km-re délen fekvõ, 5300 fõt szám láló Balavásár polgármestere, Máté János is. Itt a lakosság 65 százaléka magyar, 19 százaléka roma és 16 százaléka román származású. A település hat falura terjed ki. Ezek közül egy szinte kizárólag magyarlakta. A második világháborút közvetlenül követõ néhány évig a falvak lakossága szinte kizárólag az erdélyi szászok sorából került ki. A Helyi Tanács 15 tagja közül 12 magyar, három román. A romáknak nincs kép viseletük a tanácson belül – panaszolja Máté János. Mind a 12 magyar tag beszéli a román nyelvet, de a ta nácskozás legnagyobb részt, különösen vitatott tárgyú kérdések esetében, magyarul folyik, a többi tag román fordítás segítségével vesz részt. Ez – Máté szerint – nem jelent különösebb gondot. A település legna gyobb gondjai pénzügyi jellegûek; megfelelõ megol dások csak egy nagyobb hatáskörû önkormányzat keretein belül elképzelhetõk. A polgármester számára a „településnépszerûsí tés“ fogalma korántsem idegen, szerinte elsõsorban a hiányzó infrastrukturális lehetõségek okolhatók a befektetõk keresése során felmerülõ nehézségekért. Számára a gazdasági autonómia azt jelenti, hogy a tele pülés saját maga dönthet az adóösszegek felhasználá sáról. A legsürgõsebb tennivalókat illetõen gyorsan ki derül, hogy a lakosok jól tudják, mire van szükségük: a falvakat összekötõ utak sürgõsen javításra szorulnak, a kommunális vízhálózat kiépítése még mindig nem valósult meg. Sok más erdélyi településsel ellentétben ezek a falvak nincsenek kipusztulásra ítélve. Máté kije lentése szerint, a növekvõ születési aránynak köszön hetõen, újból növekszik a falvak lakosságának a száma is. Néhány magyar, aki a 90-es években Magyarorszá gon csekély vagyonra tett szert, visszatelepült. A ma gyarországi munkaerõpiac telített, a létfenntartás sokkal többe kerül, mint Romániában. A visszatelepülõk sorában sok szakképzett iparos, fõleg ács és fafeldol gozással foglalkozó található. „Eszükbe jutottak gyökereik“ – mondja Máté – „és visszatelepültek.“ A Magyarországhoz mért olcsóbb létfenntartás azonban nem elegendõ ahhoz, hogy a fiatal családokat Erdélyben lehessen marasztalni. Ennél sokkal fon tosabb, hogy mennyire nyitott elõttük a helyi köz igazgatás. Erdély sok, fõleg magyarlakta területén, így a Marosvásárhelytõl keletre fekvõ Székelyföldön is, az állami közigazgatás magasabb köreiben az alkalmazot tak háromnegyede román származású. A balavásári polgármester rámutat a kirekesztésnek egy még ennél is egyértelmûbb példájára, a rendõrségre. A magyar ajkú rendõrök még mindig ritkaság számba mennek.
A magyar származású székelyek, akiket a magyar királyok a 12. században a határok védelme céljából te lepítettek Erdély keleti határaira, mozgalmas törté netük folyamán többször is rendelkeztek messzemenõ autonómiajogokkal. Székelyföldnek nevezett otthonuk három megyére terjed ki, összesen 750 ezer fõt számláló lakossággal, melynek kétharmada magyar. Kiemelkedõ vezetõ személyiségük Székelyudvarhely polgármestere, Szász Jenõ. Március 15-én, a Habsburgok elleni 1848-as szabadságharc emléknapján, a szé kelyek bejelentették autonómiájuk kikiáltását. Ezt állította legalábbis a román nyelvû sajtó és televízió. Jól tudván, hogy az EU Románia kisebbségügyeit különösen figyelemmel kíséri, az autonómia hívei alkalmasnak találták az idõpontot. A széles körben elterjedt félelemmel ellentétben nem került sor összecsapásra román nacionalistákkal. Az emléknapot megelõzõen a román államelnök, Bãsescu is mindent megtett annak érdekében, hogy a lapokat nehogy etnikai zavargások híre töltse meg.
A szakadás veszélye Az autonómiakövetelõk megfontoltságát jutalma zandó, Bãsescu személyesen leutazott a „mágikus“ emléknapot követõen Székelyudvarhelyre, hogy sze mélyesen értesüljön Szász polgármestertõl a székelyek érdekeit illetõen. A minden hájjal megkent államfõ így két legyet ütött egy csapásra. Az autonómiakövetelõk központjában való jelenléte által a követelések elsõ alkalommal tettek szert egy bizonyos tiszteletreméltóságra. Másodsorban, Bãsescu látogatása Szásznál, aki Tõkéshez és Mátéhoz hasonlóan a Polgári Szövetség tagja, széles körben a magyarság szétszakítására tett kísérletként nyert értelmezést: az RMDSZ mindeddig a székelység autonómiatörekvését túl radikálisnak ítélte meg és elvetette azt. Ám a Bukarestben politizáló magyarok is felismerték újabban a kedvezõ idõpont jelentõségét, és már nem is ellenzik annyira a székelyek követeléseit. Így például Eckstein-Kovács Péter, az RMDSZ szenátora egy, a romániai összmagyarságra kiterjedõ kulturális autonómiát követel, párosítva ezt a székelyek területi autonómiájának a támogatásával. Toró T. Tibor, az RMDSZ képviselõházi tagja, felismerte a romániai ma gyarok csoportokra történõ szakadásának a veszélyét és megpróbál közvetíteni a radikális autonómiaköve telõk és az RMDSZ pragmatikus beállítottságú tagjai között. Ecksteinnal közösen felismerték a romániai magyarság marginalizálódásának azt a reális veszélyét, mely bekövetkezik akkor, ha a szakadás által a ma gyarság a következõ választásokon nem tudja átlépni a parlamenti képviselethez szükséges ötszázalékos határt. Ugyanis, és ebben mindkét tábor egyetért, a bu karesti politikai színpadról való távozás a romániai magyarságot kétség kívül a kisebbségeknek szánt skatulyába szorítaná vissza. (NEUE ZÜRCHER ZEITUNG, 2006. április 11.)
PARTIUMI KÖZLÖNY MÁRCIUS 13-án Tõkés László püspök, az EMNT elnöke, a magyarországi választási kampány keretében a budapesti XVII. kerület választási körzetének ünnepélyes rendezvényén vett részt, Ríz Levente képviselõjelölt meghívására. A rákoskeresztúri Dózsa György Mûvelõdési Ház nagytermében rendezett mûsoros esten a Honfoglalásról és Európáról énekelt Varga Miklós énekmûvész. Ríz Levente beszéde után, az alkalom díszvendégeként Tõkés László a politikai változás fontosságát emelte ki, és a határon túli magyarság elvárásairól szólt a népes közönséghez. MÁRCIUS 13-án Fegyelmi Bizottsági ülésre került sor Nagyváradon, amelyen Egyházkerületünk képviseletében részt vett – többek között – Csomay Árpád generális direktor. MÁRCIUS 14-én Egyházkerületünk küldöttsé ge, Tõkés László püspök, Forró László elõadó-taná csos és Wagner Erik püspöki titkár a székelyudvar helyi Szombatfalvi Református Egyházközségben tettek látogatást. Sajtótértekezleten és hálaadó istentiszteleten emlékeztek meg a 2005. évi székelyföldi árvízrõl, és ünnepélyes keretek között adták át Egy házunk jótékonysági gyûjtõakciójából származó – újabb – adományát több árvízkárosult gyülekezetnek és székely családnak. (Wagner Erik vonatkozó írását a Partiumi Közlöny 2006/3. számában olvashatták.) MÁRCIUS 15-én, a Székely Nemzeti Tanács szervezésében a Székelyudvarhelyi Városi Önkormányzat által megrendezett Március 15-i ünnepi megemlékezés keretében került sor a helybéli Márton Áron téren arra a Székely Nagygyûlésre, mely Székelyföld területi autonómiáját tûzte zászlajára. A mintegy 20–25 ezres ünneplõ sokaságot Szász Jenõ polgármester, a Magyar Polgári Szövetség elnöke köszöntötte. Az EMNT képviseletében Tõkés László elnök tartott nagy hatású beszédet. Raffay Ernõ történész az autonómia történelmi hagyományait elevenítette fel. Dr. Csapó I. József elnök az SZNT kitüntetéseit – a Gábor Áron-díjat – nyújtotta át az autonómia kivívása mellett kiálló székelyföldi önkormányzati vezetõknek, majd az SZNT Kiáltványát fogadtatta el közfelkiáltással a Nagygyûlés résztve võivel. A komoly belpolitikai feszültségeket kiváltó és a sajtó rendkívüli figyelme által kísért, ünnepi külsõségeiben igen impozáns tömegrendezvény és ünnepi mûsor a Vasszékely szobrának megkoszorúzásával zárult. Ezt követõen az SZNT vezetõi a Küküllõ Szállóban tartottak sajtótájékoztatót, me lyen Tõkés László, az EMNT elnöke is részt vett. (Vonatkozó összeállításunkat Partiumi Közlöny 2006/3. számában tettük közzé.) MÁRCIUS 15-én a nagyvárad-olaszi református templomban ökumenikus imádkozásra gyûltek össze a nagyváradi testvéregyházak lelkipásztorai és a hívek. Egyházkerületünk képviseletében Csûry István fõjegyzõ köszöntötte az egybegyûlteket, majd ezt követõen Tempfli József megyés püspök és Mátyás Attila evangélikus lelkész szólt az emlékezõ gyülekezethez. Ezt megelõzõleg kopjafaavatásra ke rült sor a biharpüspöki világháborús emlékmû parkjában. A megjelenteket elsõként Féth Irén, az RMDSZ helyi szervezetének vezetõje köszöntötte, majd Pete István szenátor, Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere, Pásztor Sándor RMDSZ-tanácsos szólt az avatóünnepség résztvevõihez. Szabó István faragómûvész alkotását Csûry István fõjegyzõ áldotta meg. Bitte Rozália, a Biharpüspöki Alapítvány elnöke zárszavát követõen koszorúzással ért véget az ünnepség. A kora délutáni nagyváradi koszorúzási ünnepségeken Sándor Lajos elõadó-tanácsos képviselte Egyházkerületünket és helyezte el az emlékezés koszorúit a rogériuszi Honvéd Sírkertben, továbbá Rulikowski Kázmér emlékmûvénél, Nicolae Bãlcescu, Szacsvay Imre és Petõfi Sándor szobránál. MÁRCIUS 17-én Tõkés László püspök, az EMNT elnöke nagyváradi sajtótájékoztatóján érté -
ESEMÉNYNAPTÁR kelte az eltelt hét folyamán tartott autonómia-nagygyûléseket, és elõzetes tájékoztatást nyújtott annak, az EMNT által kezdeményezett erdélyi küldöttségnek a küszöbön álló brüsszeli útjáról, mely az erdélyi magyarság ügyét kívánja reprezentatív mó don képviselni az Európai Unió illetékes vezetõi és fórumai elõtt. Püspökünk fontos fejleményként ér tékelte Traian Bãsescu államelnök március 16-i, székelyudvarhelyi látogatását, mely az RMDSZ-re leszûkülõ román hatalmi politizálás meghaladásának a kezdetét jelentheti. (Tõkés László elnök párbeszédre és összefogásra szólító felhívását a Partiumi Közlöny idei 3. számában közöltük.) MÁRCIUS 17-én Csíkszeredában ülésezett a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem Szenátusa, melyen részt vett Tolnay István tanügyi elõadó-tanácsos, kurátor. A Szenátus jóváhagyta a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai, marosvásárhelyi és kolozsvári karainak költségvetését és álláskereteit, meghallgatta a tudományos munkáról szóló beszámolót és idõszerû kér désekben hozott döntéseket. MÁRCIUS 17-én Kerekes József elõadótanácsos munkaebéden fogadta Porcsalmy Lászlót, a Johannita Segítõ Szolgálat elnökét. MÁRCIUS 18-án ismeretlen tettesek törték be Tõkés László püspök nagyváradi szolgálati lakása dolgozószobájának ablakát. A helyszínre kihívott rendõrség megtette kötelességét, kivizsgálta az esetet. Tõkés László ismeretlen elkövetõk ellen tett fel jelentést, és tájékoztatta a sajtót a történtekrõl. Igen valószínû, hogy a durva inzultus közvetlen kapcsolatban áll a megelõzõ autonómia-nagygyûlésekkel, másfelõl pedig az EMNT küldöttségének brüsszeli útjával. (A sajnálatos esetrõl szóló részletes tájékoztatást, továbbá a Nagyvárad-Olaszi Egyházközség presbitériumának nyilatkozatát a Partiumi Közlöny 5. számában olvashatták.) MÁRCIUS 18-án Hegyközcsatárban rendezték meg a Hegyközi Presbiteri Konferenciát, mely alkalomból A presbitérium és a misszió címmel Csomay Árpád generális direktor tartott elõadást. MÁRCIUS 19-én Budapesten tartotta XIX. Kongresszusát a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség. A közeli országos választásokat megelõzõ eseményen meghívottként részt vett Tõkés László püspök, az EMNT elnöke. MÁRCIUS 20–22. napján, az EMNT szervezésében reprezentatív erdélyi küldöttség tett látogatást Brüsszelben. Az erdélyi polgári, egyházi és politikai élet képviseletében felálló küldöttség tagjai voltak: Tõkés László püspök, az EMNT elnöke, Szilágyi Zsolt, az MPSZ választmányi elnöke, Bodó Barna, az Erdélyi Magyar Civilszervezetek Szövetségének és a Bolyai Kezdeményezõ Bizottságnak az elnöke, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, a Sapientia Egyetem kuratóriumi elnöke és Sógor Csaba RMDSZ-szenátor. (Vonatkozó dokumentumainkat a Partiumi Közlöny 2006/3. számában olvashatták.) MÁRCIUS 23-án Tõkés László püspök, az EMNT elnöke és Antal János elõadó-tanácsos, a Transylvania Monitor fõszerkesztõje a budapesti Vármegye Galéria tanácskozó-termében tartottak sajtó tájékoztatót az erdélyi küldöttség brüsszeli útjáról. Délben püspökünk, az MRVSZ elnöke Takaró Mihály MRVSZ-fõtitkárral és Somogyi István pénztárnokkal folytatott megbeszélést a Világszövetség idõszerû kérdéseirõl. MÁRCIUS 24-én, az Egyházkerületünk Székházában rendezett újabb sajtótájékoztató a hazai sajtó elõtt mutatta be és értékelte az erdélyi küldöttség brüsszeli útját és annak eredményeit. A tájékoztatót
11. OLDAL Tõkés László és Szilágyi Zsolt, mint a küldöttség tagjai, valamint Antal János, mint a brüsszeli út egyik fõszervezõje tartották. MÁRCIUS 24-én, Csíkszeredában tartotta ülését a Hargita Hotel 2000 Részvénytársaság, majd ezt követõen 25-én a Sapientia Alapítvány Kuratóriuma. Az üléseken részt vett Tolnay István világi fõjegyzõ, kurátor. A kuratóriumi ülésen elfogadták a Partiumi Keresztény Egyetem, Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem költségvetését a 2006 április és 2006 szeptembere közötti idõszakra, döntést hoztak a két egyetem alkalmazottainak fizetés emelésérõl, különös tekintettel a fiatal oktatókra. Megtárgyalták a marosvásárhelyi épület kivitelezésével kapcsolatosan kialakult helyzetet és más ingatlan beruházási ügyekrõl is szó esett. A kurá torok jelezték, hogy a jelenlegi költségvetési keret éppen csak a két egyetem mûködési költségeit tudja fedezni, így tehát a keret növelésére illetve új források felkutatására van szükség. MÁRCIUS 24-én Nagyváradon tartotta ülését egyházkerületünk Missziói Szakbizottsága Csomay Árpád generális direktor és Kerekes József elõadótanácsos részvételével. MÁRCIUS 25-én Egyházkerületünk Székházában került sor a Királyhágómelléki Presbiteri Szö vetség Közgyûlésének idei rendes ülésére – László Kálmán elnökletével. Az utóbbi években létrejött és megszervezõdõ presbiteri fórum népes közössége arról a határozott szándékáról tett bizonyságot, hogy a „papi egyház“ öröklött egyoldalúságát a nem lel készi jellegû egyházi szolgálatnak kell kiegyensúlyoznia. (Vonatkozó beszámolónkat a Partiumi Közlöny 2006/4. számában, míg László Kálmán elnöki beszámolóját a Közlöny 2006/5. számában tettük közzé.) MÁRCIUS 26-án kettõs ünnepe volt a Tasnádszarvadi Református Egyházközségnek. Pap Dénes Zsolt személyében új lelkipásztorának a beiktatását ünnepelhette a kicsiny gyülekezet, mely egyúttal kívül-belül felújított temploma felavatásának is örvendhetett. Igét hirdetett Tõkés László püspök. A beiktatást Nagy Sándor esperes végezte. Az elvégzett nagy munka iránti hálaadással tartotta meg bekö szönõ igehirdetését az új lelkipásztor. A gyülekezet ifjai, gyermekei és újonnan alakult énekkara mutattak be lélekemelõ ünnepi mûsort. A szomszédos gyülekezetek lelkészei igei áldást mondottak a falura és lelkipásztorára. Amint az esperes mondotta: „ebben az egyházközségben Trianon óta nem járt püspök“. A templomi ünnepséget ünnepi közebéd zárta, melyen az egész egyházközség örvendezõ szívvel vett részt. MÁRCIUS 26-án a síteri imahétzáró istentiszteleten hirdette Isten Igéjét Csomay Árpád generális direktor. MÁRCIUS 26-án Kerekes József elõadó-tanácsos imaheti szolgálat keretében hirdette Isten Igéjét Nagyvárad-Rogériuszon. MÁRCIUS 27-én az Aranycsapat Alapítvány szervezésében Budapesten köszöntötték fel 80. születésnapja alkalmából Grosics Gyula futballistát, az egykori legendás Aranycsapat jeles tagját. A meg hitt születésnapi ünnepséget dr. Kõrösi Mária pro fesszor asszony nyitotta meg. Köszöntõt mondottak – többek között: Kû Lajos, az Alapítvány elnöke, Balczó András, Wittner Mária, Döbrentei Kornél, Tarlós István polgármester, Buzánszky Jenõ, az Aranycsapat másik, még élõ tagja és Duray Miklós. Egyházi részrõl Kiss Rigó László esztergomi püspök és Tõkés László kértek áldást a jeles sportember és közélei személyiség életére. Köszönõbeszédében Grosics Gyula felelevenítette az Aranycsapat példamutató emlékét, és nemzetünk iránti hûségérõl tett tanúságot. MÁRCIUS 27-én tartották a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének Közgyûlését Nagyváradon. Tõkés László püspök ige(Folytatása a 12. oldalon)
12. OLDAL hirdetése nyomán László Kálmán, a Presbiteri Szövetség elnöke köszöntötte az egybegyûlteket, majd megtartotta elnöki beszámolóját. Ezt követõen Ke rekes József missziói elõadó szólt az egybegyûltek hez, kihangsúlyozván a missziói munka fontosságát. MÁRCIUS 28-án Egyházkerületünk képvisele tében Tõkés László püspök, Tolnay István fõjegyzõ, Salánki Lóránt elõadó-tanácsos és Máthé Edit jogta nácsos Keszthelyre látogattak, és részt vettek a 86 éves korában elhunyt Miskolczi Gyula temetésén, aki ingó- és ingatlan örökségét Egyházunkra ha gyományozta. MÁRCIUS 29-én Tõkés László püpsök a buda pesti VIII. kerület választási körzetében vett részt választási kampányrendezvényen – Beke Pál közíró és kulturális szakember, országgyûlési képviselõje lölt meghívására. Beke Pál gyakori vendége egyházkerületi rendezvényeinknek. Püspökünk ennek a vonatkozásnak a kiemelésével méltatta a képviselõjelöltet, és beszédében a határon túli magyarság ügyének fontosságát ajánlotta a választópolgárok figyelmébe. MÁRCIUS 30-án délelõtt a gyöngyösi Berze Nagy János Általános Iskola diákjainak és tanárainak népes küldöttsége tett látogatást Nagyváradon, illetve Egyházkerületünknél. Tõkés László püspök és Wagner Erik püspöki titkár fogadták a vendé geket, partiumi szellemi és lelki útravalóval indítva útba õket erdélyi körutazásukra. Délben közgyûlést tartott a Sulyok István Teológiai és Tudományos Intézet. Este Szalay Lajos Kossuth-díjas festõmûvész forradalmi ihletettségû rajzaiból nyílt tárlat Egyházkerületi Székházunk elsõ emeleti galériájában. Az S.O.S. Hungary '56 címû kiállítást Barabás Zoltán költõ, szóvivõ nyitotta meg. Szalay Lajos mûvészetét és munkásságát Sümegi György mûvészettörténész méltatta, majd Ujvárossy László grafikusmûvész köszönte meg a Miskolci Múzeum munkatársainak, hogy lehetõvé tették a kiállítás anyagának erdélyi premierjét. Legvégül Tõkés László püspök értékelte a Szalay-kiállítást és vázolta az 1956-os események 50. évfordulójának szentelt királyhágómelléki rendezvényeket. MÁRCIUS 31-én Tõkés László a Somogy me gyei Marcaliban folytatta választási kampányútjait, az 5. számú válaszótkerület Fideszes képviselõjelöltjének, Szászfalvi Imre lelkipásztornak a meghívá sára. Püspökünk eme jószolgálati útjait abból a meg gyõzõdésbõl vállalta, hogy a határon túli magyarság számára létkérdés a nemzeti oldalon álló politikai erõk kormányra kerülése. A marcali kampányrendezvényen Kerényi Imre színházi rendezõ is be szédet mondott. MÁRCIUS 31-én a Szenczi Kertész Ábrahám Kiadói és Sajtóházban ülést tartott az egyházkerüle ti Kiadói és Sajtóbizottság. Sándor Lajos elõadó-ta nácsos igei bevezetõje nyomán beszámoló hangzott el a Partium Rádió református adásának helyzeté rõl, illetve a Sajtóosztály kebelébe tartozó kiadvá nyokról. A jelenlevõk meghatározták a 2006. esztendõre vonatkozó feladatokat és célkitûzéseket is. MÁRCIUS 31-én a hollandiai Enter református gyülekezeteinek meghívására dr. Hermán M. János tartott bibliatanulmányi évadzáró elõadást a romá niai magyar református lelkészképzésrõl. A meg jelentek közül Henk ter Weele elnök és munka csoportja a kaplonyi templom építésében vállalt kiemelkedõ szerepet. Az est végeztével a közel kétszáz résztvevõ megtekintette a Ceauºescu-éra Romániáját bemutató sajtókiállítást, melyet a korabeli holland nyelvû újságokból állítottak össze. ÁPRILIS 1-jén Nagykárolyban Elnökségi Ülést tartott a Királyhágómelléki Református Egyházke rület Nõszövesége, amelyen Csomay Árpád gene rális direktor képviselte egyházunk vezetõségét. ÁPRILIS 2-án Tõkés László a Fidesz-MPSZ bu dapesti Kossuth-téri választási nagygyûlésén vett
PARTIUMI KÖZLÖNY részt. Orbán Viktor „csapata“ mellett a határon in neni és túli magyar szellemi élet sok jeles képviselõje sorakozott fel, cselekvõ jelenlétükkel igyekez vén elõsegíteni a nemzeti erõk választási gyõzelmét. Egyházaink a Nemzeti Ökumenikus Imaév keretében foglaltak állást és imádkoztak Magyarország és a magyarság lelki megújulásáért. ÁPRILIS 3–6. napjain Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban ülésezett Egyházunk Zsinata. Az ülés folyamán felváltva elnököltek Tõkés László püspök és Tonk István erdélyi fõgondnok, valamint dr. Pap Géza püspök és Kovács Zoltán királyhágómelléki fõgondnok. A testület, az utóbbi idõszak törvénymódosítási munkálatainak a betetõzéseképpen a Kánonok harmonizációjával foglalkozott, majd egységesen elfogadta azt. ÁPRILIS 4-én Tõkés László a Tápióbicskei Hagyományõrzõ Honvédtûzér Alapítvány meghívására az 1849 április eleji gyõztes tápióbicskei csata helyszínén tartott, hagyományos ünnepségen vett részt. A helyi Önkormányzat szervezésében elõbb hivatalos koszorúzásra került sor az 1848-as emlékmûnél. Ezt követõen az egykori csatatéren, a tápióbicskei hídnál elevenítették fel a hajdani csata hazai eseményeit. Bevezetésképpen Tõkés László „szárnysegédei“ kíséretében vonult el a csatára felsorakozott „hadak“ elõtt. Ezután Bori József, a társszervezõ Tápióbicske Barátinak Köre elnöke nyitotta meg az emlékünnepséget. Beszédet mondott Schmidt Pál, a Fidesz–MPSZ alelnöke. Tõkés László beszédében a Bem József tábornok vezette erdélyi és a Görgey Artúr vezette tavaszi hadjárat között vont párhuzamot, kihangsúlyozva a határon inneni és a határon túli magyarság egymásrautaltságát. A közelgõ választásokra utalva rámutatott, hogy a jelen viszonyok között nem véráldozatot, hanem békés, öntudatos kiállást követel tõlünk a nemzet, a haza. Az ünnepségen – többekkel együtt – részt vettek Czerván György országgyûlési képviselõ-jelölt és Tóth János tápiószentmártoni polgármester. ÁPRILIS 4-én Egyházmegyei Közgyûlésre került sor Nagybányán, melyen Kerekes József elõadó-tanácsos képviselte Egyházkerületünket. Ezt követõen találkozott és megbeszélést folytatott Vésõ Ágoston festõmûvésszel, a Nagybánya Festõtelep vezetõjével. ÁPRILIS 5-én nagyváradi Székházunkban került sor sajtóértekezletre, melyen püspökünk a választások vonatkozásában tartott beszámolót, és fordult felhívással gyülekezeteinkhez, hogy imádkozzanak „nemzetünkért és a rendszerváltozásért“. (A saj tótájékoztatón kibocsátott dokumentumokat a Partiumi Közlöny 2006/4. számában olvashatták.) Délután Tõkés László a Békés megyei 2. számú választókerület kampányzáró rendezvényén vett részt és tartott beszédet, Sarkadon. Tóth Imre or szággyûlési képviselõjelölt támogatására szintén felszólalt Mikola István volt egészségügy-miniszter, valamint Becsey Zsolt európai parlamenti képviselõ. ÁPRILIS 6-án az országgyûlési választásokat megelõzõ kampánycsend elõestéjén rendhagyó és példamutató rendezvény helyszíne volt Nyíregyháza. Sipos Kund Kötöny nyírségi esperes kezdeményezésére és szervezésében, az egészséges hívõ református kegyesség szellemében a város egyházainak ökumenikus közössége imadélutánt tartott Magyarországért. A mostoha idõjárás ellenére százával gyûltek össze a fõtéren azok, akik az agyonmanipulált választások lehúzó körülményein felülemelkedve, imádságaikban a nemzet sorsát – jelenét és jövõ jét – tarták Isten színe elé. Az imadélután meghívott jaként beszédében Tõkés László püspök is azt hang súlyozta ki, hogy jövõnk – végsõ soron – Isten kezében van; ezért nem elég, ha Brüsszel, Budapest vagy éppen Bukarest fel tekintgetünk, hanem – a szenvedõ Jóbhoz hasonlóan – felsõ fokon Isten elé kell vinnünk nemzetünk ügyét. A Fidesz-MPSZ képviselõjeként jelen volt még és felemelõ beszédet tar -
tott Balog Zoltán lelkipásztor. (Vonatkozó összeállításunkat a Partiumi Közlöny idei 4. számában olvashatták.) ÁPRILIS 7-én Egyházkerületünk tanácstermében tartotta soron következõ rendes ülését az Igazgatótanács. A nyitóáhítaton Csomay Árpád generális direktor Jn 12,26 alapján hirdette Isten Igéjét. ÁPRILIS 7-én a Biblia keletkezésérõl tartott elõadást dr. Hermán M. János ötvenhat nyugateurópai magyar presbiter és lelkipásztor elõtt a németországi Holzhausen egyházi konferenciatelepén. A háromnapos lelkigondozói, tanulmányi konferencia nyugat-európai magyar viszonylatban igen nagy sikernek örvendett. A Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége, amelynek dr. Varga Pál dietenheimi lelkipásztor az elnöke, évente kétszer is szer vez presbiteri találkozót, ahol a tisztségviselõk a gyülekezetépítés aktuális kérdéseirõl tanácskoznak. Idén több dolgozat és referátum is elhangzott a Bibliáról, a kinyilatkoztatás könyvérõl, amelynek okos és alázatos használata a krisztusi fundamentumra való építés egyedüli biztosítéka az európai diaszpórában. A magyar szórványgyülekezetek életképessége nagy mértékben függ az egyházközségek vezetõinek küldetéstudatától, illetve az országos testvéregyházak – támogatásukban egyre változóbb – hozzáállásától. ÁPRILIS 8-án a budapesti Magyarok Házában került sor a Szent László Alapítvány kuratóriumi ülésére. A dr. Killner György németországi orvos alapította alapítványra rossz idõk járnak azóta, hogy a Csoóri Sándor helyébe lépett Patrubány Miklós MVSZ-elnök a Világszövetség jogi helyzetével visszaélve mintegy kisajátítani próbálta azt, önkényes intézkedéseivel ismételten megalázva a kuratórium tagjait – köztük Kreutzer Dezsõ elnököt, vala mint Tõkés László és Tempfli József püspököket. Az egyoldalú MVSZ-elnöki akarat minden áron való érvényesítése végett utóbb Patrubány Miklós a hat meglévõ kurátor mellé további hetet nevezett még ki, ami a kuratórium törvényes mûködését végképp ellehetetlenítette. Az eredeti – alapító – kurátorok minden jószándéka ellenére a kuratóriumi ülés bot rányközeli helyzetbe fulladt: a volt kuratóriumi tagok tiltakozásképpen elhagyták a helyszínt. ÁPRILIS 9-én püspökünk saját gyülekezetében, Nagyvárad-Olasziban hirdette Istennek Igéjét. Istentiszteletet követõen a „virágvasárnapi sokaság“ átvonult a szomszédos Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium lezárt sportpályájához, tovább folytatva a múlt év vége óta újrakezdett békés tüntetéssorozatát az önkényesen elkobzott sportpálya visszeszerzése érdekében. ÁPRILIS 14-én, Nagypéntek fájdalmas ünnepén Tõkés László szintén Nagyvárad-Olasziban hirdette az Igét. A gyülekezet ünnepe a Lorántffy Zsu zsanna Gimnázium e napi csendesnapi jelenléte ál tal a hívek, diákok, szülõk és tanárok közös ünnepévé szélesedett. Fazakas Sándor megbízott iskolalelkész alkalmi beszédét követõen Iskolánk tanulói mutatták be ünnepi mûsorukat. ÁPRILIS 16-án, Húsvét I. napján délelõtt – hagyomány szerint – két istentiszteletet tartottak nagy váradi gyülekezeteinkben, 9 és 11 órai kezdettel. Nagyvárad-Olasziban a két alkalommal Veres Kovács Attila, majd Tõkés László püspök hirdette Isten Igéjét. Délután püspökünk a dél-bihari, Körös menti szórványközösségeinkben járt ünnepi küldetésben – Köröstarján, Rojt és Oláhszentmiklós helyszíneken. Szolgálati útján Fazakas Sándor nagyvárad-rogériuszi lelkipásztor kalauzolta végig, aki ezeknek a szórványközösségeknek a pásztorolását és gyülekezetté szervezését végzi immár évek óta. (Fazakas Sándor lelkipásztor vonatkozó tudósítását, továbbá a nagyfalusi magyarok elrománosodásáról szóló korabeli dokumentumot a Partiumi Közlöny 2006/5. számában tettük közzé.) (Folytatása a 13. oldalon)
PARTIUMI KÖZLÖNY ÁPRILIS 17-én, Húsvét második napja délutánján Kerekes József elõadó-tanácsos a nagyvára di Hajléktalan Szálláson hirdette Isten Igéjét. ÁPRILIS 19-én, a magyarországi választások két fordulója között, Székházunk Bolyai termében tartott sajtótájékoztatót Tõkés László püspök, az EMNT elnöke. Az együttélõ románság közelgõ hús vétjára való tekintettel, Egyházkerületünk nevében nekik is ünnepi jókívánságait fejezte ki, és külön körlevélben hívta fel gyülekezeteinket az or szágunkért való imádkozásra. ÁPRILIS 20-án Tõkés László a magyarországi országgyûlési választások küszöbön álló második fordulójára való tekintettel, Budapesten a Duna, a Hír és a Zenith–televíziókban lépett fel, és vett részt rövidebb, hosszabb beszélgetõ-mûsorokban. Másfe lõl, Egyházkerületünk 2006. június 3-ra kitûzött, budapesti jótékonysági hangverseny-estjének a meg szervezése érdekében a Julianus Barát Alapítványt és a Magyar Kultúra Alapítványt kereste fel. ÁPRILIS 21-én Egyházkerületünk vendége volt Ron Wallace, a Kanadai Presbiteriánus Egyház külügyi szolgálatának irányítója. ÁPRILIS 22-én, szombaton a szervezõk és a vendéglátók a Zilahi Református Egyházmegye Presbiter- és Gondnok Találkozóját a megújított nagydobai református templom felavatásával kapcsolták egybe. A rendezvénysorozat hálaadó istentisztelettel kezdõdött, melyen Tõkés László püspök hirdette Istennek Igéjét. A Gyülekezetet és a vendégeket Nagy Mihály helybéli lelkipásztor, majd a püspök köszöntötte. Rövid szünet után kezdetét vette a presbiteri találkozó, melyre szép számban gyülekeztek össze az egyházmegye nem lelkészi szolgálattevõi, nem kevésbé a lelkipásztorok. A találkozó résztvevõit Bogdán Zsolt esperes felelõsség tudattól áthatott bevezetõ beszédben köszöntötte. A Zilahi Egyházmegye Presbiteri Szövetsége nevében Vincze János elnök szorgalmazta, hogy a szervezet a névlegességbõl lépjen a tényleges szolgálat útjára. Elõadást tartottak: Õsz Elõd kolozsvári lelkipásztor és Szabó Dániel, a magyarországi Presbiteri Szövetség országos elnöke. László Kálmán az Egyházkerületi Presbiteri Szövetség képviseletében buzdította öntudatos szerep- és szolgálatvállalásra a jelenlé võket. Többek között felszólaltak még Pesthy János egyházmegyei fõgondnok, Szilágyi Zoltán zilahi iskolalelkész és Oláh Mihály zilah-ligeti lelki pásztor. Zárszavában püspökünk az Áldás, népesség mozgalom és a tavalyi Szilágysági Konferencia szellemében sürgette az összefogást – a jobb sorsra érdemes Szilágyságért. Az értekezletet követõ közebéd házigazdája Nagydoba társegyháza, Kisdoba volt, élén a vendég szeretõ gondnokkal. Hazafelé jövet püspökünk Molnár Kálmán és Szabó Dániel társaságában Szilágyfõkeresztúron otthonában látogatta meg Virág Károly rendszerváltoztató zilahi esperest, és fejezte ki neki jókívánságait Egyházkerületünk nevében. ÁPRILIS 23-án kettõs ünnep volt a – népiesen – „Isten háta mögöttinek“ nevezhetõ Pelekeszi Egyházközségnek. A hajdan virágzó és népes gyülekezet vészesen megcsappant közössége és a hazatérõ fiak a feltámadás örömével ünnepelték belsejében felújított õsi templomukat, másfelõl pedig a két világháborúban elesetteknek állítottak emlékmûvet a falu fõterén. Tõkés László püspök igehirdetése után Kurta Tõtõs Szabolcs lelkipásztor köszöntötte a népes gyülekezetet és az egyházmegyébõl, a környékrõl, valamint Szatmárról érkezett vendégeket. Felesége, a szintén lelkészi szolgálatot végzõ Beáta, érkörösi lelkipásztor az újrafelfedezett Árpád-kori templom múltjáról és felújításáról tartott kisebb fajta elõadást. A nyíribronyi testvérgyülekezet nevé ben Szalkay Károly lelkipásztor szólalt fel, aki egy ben, a vele együtt lévõ testvéri küldöttség nevében egyházközsége ajándékát is átnyújtotta a házigaz-
dáknak. A világháborús emlékmûvet Nagy Sándor esperes avatta fel. Beszédet mondottak Ludányi Horváth Attila kolozsvári konzul, Geréb Miklós egyházmegyei fõgondnok és Marian Gheorghe, a köz ség szõdemeteri polgármestere. A második világháborúban részt vett veteránok utolsó élõ képviselõjeként Szûcs Miklós 84 esztendõs pelekeszi gazda idézte fel háborús emlékeit, majd énekével és vers mondásával ejtette ámulatba és hatotta meg a sírva örvendezõ sokaságot. A lélekemelõ ünnepségsorozat koszorúzással zárult. Jelen voltak még Balogh Sándor nyugalmazott esperes, Magyarországról pedig Angyalossy Zsoltné Katica nyírbogdányi lelkipásztor. A falu vendégszeretetét a lelkipásztorokkal együtt Iszkakof Gábor és Veress Pál gondnokok nak, valamint a derekasan helytálló presbitérium nak köszönhette meg a népes vendégsereg. ÁPRILIS 24-én Tõkés László püspök és Csûry István püspökhelyettes kötetlen munkavacsorán látta vendégül Kiss Sándor Bihar megyei tanácselnököt és Biró Rozália alpolgármestert. Egymás tevékenységének kölcsönös tiszteletben tartásáról állapodtak meg, valamint arról, hogy a meghívottak által képviselt önkormányzati hatóságok szükség és lehetõség szerint segítségére lesznek Egyházunknak. ÁPRILIS 25-én püspökünk a budapesti Óbu dai Temetõben vett részt néhai Ábrahám Dezsõ temetésén, aki közvetlenül a diktatúra bukása után nagy segítségére volt – személy szerint – neki és Egyházkerületünknek. Megszüntéig a Pro Transylvania Alapítvány titkáraként mûködött. ÁPRILIS 26–27-én Egyházkerületünk meghívására Nagyváradon tartotta soros tanácskozását a Magyar Református Egyházak Egyetemes Zsinatának Sajtóügyi Bizottsága, Tonk István elnökletével. Az anyaországi, felvidéki, partiumi és erdélyi résztvevõk értékelték a bizottság eddigi munkáját és meg beszélték a további teendõket. Tonk István elnök ez alkalommal bemutatta a Világhíradó, az MRETZS hivatalos lapja Emlékszámát. A sajtóügyi tanácskozást követõen dr. Erdélyi Géza püspök, az Egyetemes Zsinat elnöke legújabb könyvének bemutatására került sor a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ múzeumter mében. Csûry István fõjegyzõ köszöntõ szavai nyo mán Tõkés László püspök vázolta a kötet erényeit, majd a szerzõ beszélt új könyve megszületésének kö rülményeirõl és dedikálta kötetét. Az eseményt Kriszta Réka énekszolgálata tette teljessé. ÁPRILIS 28-án a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ múzeumtermében, a szerzõk jelenlétében került bemutatásra a Debreceni Egyetem gondozásában megjelent Érmelléki Kalauz címû kötet. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Tõkés László püspök. ÁPRILIS 28–30. között egyházkerületünk szék házában, valamint a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban tartották Bartók Béla születésének 125. évfordulójára tekintõ konferencia-sorozatot. A nyitónapon Tokaji Ágnes, Costin Szabó Éva, Thurzó Zoltán, Bálint Johanna, Lászlóffy Zsolt, Kõvári Eszter Sára, Morzsa Oszkár közremûködésével és Brúgós Barta Anikó vezényletével szinvonalas hangverseny keretében csendültek fel Bartók mûvei. Másnap zenetudományi konferencia vette kezdetét. Ennek keretében Lászlóffy Zsolt, Német István, Szegõ Péter, Kedves Tamás, továbbá Angi István, Laskay Adrienn és Sebõ Ferenc elõadásai hangzottak el. Az ezt követõ vita és értékelés moderátora Demény Attila volt. A Romániai Magyar Zenetársaság szervezésében megrendezett háromnapos esemény a magyarországi Sebõ együttes Bartók világa címmel bemutatott nagysikerû elõadásával zárult. ÁPRILIS 29-én, a magát újjászervezõ és eddigi tevékenységét egyházkerületi és egyházmegyei szinten kiszélesíteni akaró Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szövetség a Nagykárolyi Egyházmegye KRISZ-szervezetével közösen a hadadi
13. OLDAL Dégenfeld-kastélyban, illetve annak tágas és impozáns kertjében tartotta az Egyházkerület Ifjúsági Majálisát. Megnyitásképpen Tõkés László püspök hirdette Isten Igéjét. Az egybegyûlteket Nagy Sándor esperes és Geréb Miklós fõgondnok köszöntötte. Az ifjúsági foglalkozásokat – lelkésztársaival együtt – Kurta Tõtõs Beáta irányította. A Kerület képviseletében jelen volt Lucza István ifjúsági szakelõadó. A majális azonban egyáltalán nem szolgált rá az „egyházkerületi“ jelzõre, hiszen a nagykárolyin kívül egyetlen egyházmegyébõl sem jöttek el az ifjú ság küldöttei. Újból bebizonyosodott, hogy az ifjúsági önszervezõdés halála: a restség és a közöny. Ez a vendéglátó egyházmegyére is vonatkozik, hiszen gyülekezeteinek több mint fele szintén nem képviseltette magát az – egyébként jól sikerült – ta lálkozón. ÁPRILIS 30-án, Lucian balázsfalvi görög katolikus érsek meghívására Tõkés László püspök részt vett azon az ünnepségen, melynek keretében a Gyu lafehérvári és Fogarasi Érsekséget XVI. Benedek pápa áldásával fõérsekség rangjára emelték. A fényes egyházi ceremónián valamennyi római és gö rög katolikus egyházmegye püspöke részt vett – köz tük Jakubinyi György érsek és Tempfli József megyés püspök. Jelen voltak Monica Macovei miniszter asszony, Andrei Marga, a Babeº–Bolyai Egyetem rektora és Petru Filip nagyváradi polgármester. A Miniszterelnöki és az Államelnöki Hivatal, valamint a Kultuszállamtitkárság is képviseltette magát. Püspökünk Egyházkerületünk jókívánságait kifejezve Károli Gáspár mûvészi kivitelezésû plakettjével ajándékozta meg Lucian fõérseket és metropolitát. ÁPRILIS 30-án a Nagykárolyi Egyházmegyébe bekebelezett gencsi gyülekezetben szolgált Csûry István fõjegyzõ. A gyülekezet békéje megbomlott a lelkipásztor által kezdeményezett és megbukott földpályázat miatt. A gencsiek két táborra szakadtak. Vannak, akik elmarasztalják a lelkipásztort és azonnali eltávolítását követelik, mások a felmentését szorgalmazzák. Egyházkerület Igazgatótanácsa felhatalmazta az egyházkerület elnökségét a lelkipásztor ideiglenes felfüggesztésére a kivizsgálás idejére, ezzel azonban egyik fél sem nyugodott meg. Fõ jegyzõ felszólította a gyülekezetet, hogy a fegyelmi kivizsgálás menetét elsõsorban azzal segítsék elõ, hogy türelemmel és egyházunkra tekintõ méltóság gal várják ki a döntéshozó testületek határozatait. Egyházunkban a testületi döntések biztosítékai annak, hogy a törvényeknek érvényt lehet szerezni. Ebben az értelemben kérte a fõjegyzõ, hogy tartsa mindenki tiszteletben az eddig hozott határozatokat és az elkövetkezõket is a jó rend megmaradása érdekében. A presbitériummal folytatott megbeszélés ebben a gondolatkörben zajlott az istentisztelet után. MÁJUS 2-án Tõkés László püspök, az EMNT elnöke az MPSZ bihari szervezetének képviselõivel tartott megbeszélést, élükön Csuzi István elnökkel. Jelen volt Korodi László, a nagyváradi szervezet új elnöke, valamint Szilágyi Zsolt országos választmányi elnök és Lengyel György vezetõségi tag. A pol gári erõk nemzeti szempontból létfontosságú összefogásának a lehetõségeit keresték. Délután püspökünk az általa összehívott pres biteri gyûlésre utazott, Pusztaújlakra. A Bihari Egy házmegye vezetõségének érthetetlen és méltatlan viszonyulása miatt azonban végül is nem vett részt a gyûlésen, hanem annak levezetését Forró László elõadó-tanácsosra bízta, aki Kerekes József elõadótanácsossal együtt képviselte a Gyülekezetben Egy házkerületünket. A pusztaújlaki konfliktushelyzet rendezésére az egyházmegyével egyetértésre jutva, sort fog keríteni Egyházkerületünk. MÁJUS 3-án egyházkerületünk Vezetõtanácsa bõvített munkaülésen állította össze a közelgõ Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója királyhágómelléki programját. Annak ellenére, hogy ez a Világtalálkozó (Folytatása a 14. oldalon)
14. OLDAL a külsõ és a belsõ körülmények kedvezõtlen volta miatt „csonkának“ ígérkezik – Egyházkerületünk, a mesterségesen elerõtelenített Magyar Református Világszövetség közösségében minden lehetõt megtesz világtalálkozói rendezvényei sikere érdekében. Este Egyházkerületi Székházunk Dísztermében adott jótékonysági hangversenyt Bogányi Gergely Liszt- és Kossuth-díjas zongoramûvész. Megnyitó beszédében Tõkés László püspök a dél-bihari, Kö rös menti szórványvilág javára hirdette meg az ada kozást – egy új missziói gyülekezet létrehozása céljára. Ugyanakkor köszönetet mondott a zongoramûvésznek ismételt, önzetlen segítségéért, valamint Kristófi János orgonamûvésznek, a jótékonysági est megszervezéséért. MÁJUS 4-én, a Partiumi Keresztény Egyetem – új – Vezetõ Tanácsának kezdeményezésére és tagjainak részvételével hallgatói ifjúsági fórumra és az Egyetem Tanári Karának fórumára került sor Székházunkban. Az Egyetem vezetõsége ezúton is zsenge tanintézetünk megerõsítésére és továbbfej lesztésére törekszik – különös tekintettel a többszörösen hátrányos romániai magyar felsõoktatás jelenlegi válságos helyzetére, illetve új lehetõségeire. Ugyanezen a napon került sor Érkeserûben Fodor Edina húszesztendõsen elhunyt leánytestvé rünk temetésére. A vigasztalás igei szolgálatát Csomay Árpád generális direktor, biharszentjánosi lelkipásztor végezte. A búcsú szavait Orosziné Zih Magda érkeserûi lelkésznõ foglalta imádságba és kért vigasztalást a gyászolókra. Tõkés László püspök személyesen is részvétét nyilvánította a gyászolóknak és Ezékielnek a holtak megéledésérõl szóló pró féciájával biztatta a több mint 500 megjelent gyászolót. MÁJUS 3–5. napjain került sor az Európai Protestáns Egyházak Közössége és az Európai Egyházak Konferenciája szervezésében a Healing of Memories (Az emlékezet gyógyítása) elnevezésû felekezetközi tanácskozásra. Az eseményt Jászvásáron rendezték meg a Moldvai Érsekség jóvoltából. A konferenciát köszöntötte Daniel ortodox metropolita, Petre Gherghel moldvai római katolikus püspök, dr. Reinhard Frieling és Dieter Brandes a szervezõk ré szérõl. Egyházkerületünket Csûry István fõjegyzõ képviselte és egyben köszöntötte a résztvevõket az Egyházkerület vezetõsége nevében. A konferencia elõadásai közül kiemelendõ Szakács Nagy Ilona A református egyház moldvai története címû értekezé se. Az elõadó a moldvai református misszió nehéz ségeirõl szólt történelmi hûséggel. Az ortodox, gö rög katolikus, roma, római katolikus elõadások so rán érzékletesen körvonalazódtak azok a gondok, amelyek a valós fájdalmakat okozzák egészen napjainkig. Egyházunk képviseletében elõadást tartott dr. Lukács Olga az Erdélyi Református Egyház felekezetközi kapcsolatairól, kiemelve a moldvai kötõdéseket és feszültségeket. Egyházkerületünk elõadója, dr. Péter Miklós elõadásában kitért azokra a véres eseményekre, amelyeket a mai napig sem tár tak teljes õszinteséggel a közvélemény elé. Az emlé kezet gyógyításának egyedüli járható útja a tények feltárása és a velük való szembenézés. A szervezõk ebben a reményben folytatják konferenciasorozatukat, amelynek következõ állomása Temesváron lesz júniusban. Erre az alkalomra nagy szeretettel hívják Tõkés László püspököt, mint Temesvár hõsét és a kommunizmus bukását elõsegítõ 1989-es küzdelem kiemelkedõ személyiségét. MÁJUS 5-én Tõkés Lászlónak, az EMNT elnö kének kezdeményezésére és részvételével egyeztetõ megbeszélésre került sor Marosvásárhelyen, az MPSZ-en belül hosszú ideje fennálló, megosztó ellentétek kiküszöbölése céljából. A bihari szervezet képviseletében Szilágyi Zsolt választmányi elnök, Orbán Mihály országos elnökségi tag és Lengyel György bihari vezetõségi tag, míg a Székelyföld
PARTIUMI KÖZLÖNY részérõl Szász Jenõ elnök, Tõkés András elnökségi tag és Orbán Balázs vettek részt. A szembenálló felek megegyeztek az MPSZ-en belüli viszonyok rendezésében, valamint ennek – remélt – módját ille tõen. Másnap szintén Marosvásárhelyen tartotta soron következõ üléseit az MPSZ országos Elnöksége és Választmánya. MÁJUS 6-án a Királyhágómelléki Református Gazdák I. Találkozójára került sor Egyházkerületünk Székházunk Dísztermében. A rendhagyó rendezvény részét képezi Egyházunk azon törekvésének, hogy lehetõleg tagjainak minden sajátos és reprezentatív rétegét megszólítsa és önálló szervezeti formában szolgálatra mozgósítsa. Két esztendõvel ezelõtt ugyanez a szándék hozta össze az értelmiségiek találkozóját, és hozta létre a Királyhá gómelléki Presbiterek Szövetségét. Ugyanennek a napnak a délutánján Christian Passin vezetésével az Ausztriai Önkormányzati Szövetség mintegy 40 fõt magába foglaló küldöttsége kereste fel városunkat, és a helyi önkormányzati vezetõk mellett találkozott Egyházkerületünk képviselõivel. Finnországi tartózkodása miatt Tõkés László püspök, az EMNT elnöke Csûry István fõ jegyzõt és dr. Hermán János elõadó-tanácsost, valamint Szilágyi Györgyit, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorhelyettesét bízta meg a találkozón való részvétellel. A hivatalos köszöntések után a vendégek tájékozódtak a nagyváradi eseményekrõl. Szóba került az ingatlanok visszaszolgáltatásának helyzete, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium sportpályájának botránya, valamint az autonómiát, az egészségügyet és az oktatást érintõ több más kérdés is. A vendégek élénken érdeklõdtek a kisebb ségi helyzetben levõ magyarság életkörülményeirõl, a többségi nemzet magatartásáról. Peter Danich a küldöttség vezetõje és Christian Passin keleteurópai szakértõ hálás szívvel köszönték meg a találkozót és megígérték, hogy a Nagyváradon elkezdett párbeszédnek még folytatása lesz. MÁJUS 7-én Tõkés László püspök a finnországi Pori városába utazott, hogy jelképes módon, ünnepélyes keretek között átvegye azt a mûvészorgonát, mely – Isten segedelmével – õsztõl már a Nagyvárad-Rogériuszi Egyházközség új templomában fog szólni. A nagy értékû orgona megszerzése céljából Egyházkerületünk széles körû gyûjtési akciót hirdetett. MÁJUS 7-én délelõtt Dr. Hermán M. János a Dániel 1,17-21 versei alapján végezte az igehirdetés szolgálatát Hegyközkovácsiban. Az anyák napi istentisztelet végeztével a kurátorral és a jelenlévõ presbiterekkel egy hollandiai látogatás részleteirõl tanácskoztak. Délután a falu közösségi házában ünnepi mûsoros elõadásra került sor, amelyet Forró László helybeli lelkipásztor nyitott meg igemagyarázattal és imádkozással. MÁJUS 7-én Köröstarján készülõ imatermében dr. Hermán M. János és neje holland nyelven mon dott köszöntõ beszédet a délutáni istentisztelet alkalmával. A meghívó házigazda, Fazakas Sándor rogériuszi lelkipásztor magyar és angol nyelvû igemagyarázata után Németh László római katolikus esperes szólt a termet megtöltõ mintegy ötven személy hez, hálát adva az evangélium hirdetésének közös felvállalásáért, a megújult lehetõségekért. Az 1905ben épült, a katolikus egyházközség tulajdonát képezõ magyar iskolát 1948-ban államosították, s a ro mos épületet csupán tavaly tudta visszaszerezni az egyház. A szolgálattevõk sorában Farkas Zsolt segédlelkész imádkozott és mondott köszönetet a hollandiai Nijkerk lelkes diákjainak és a munkacsoportot vezetõ mestereknek, akik segítkeztek az épület rendbetételénél. Fazakas Sándor lelkipásztor vázolta a szórványgondozói munka eddigi eredményeit: a szórványban
élõ lelkek megtalálását, a menet közben megtapasztalt áldás lelkesítõ hatását. MÁJUS 7–8-án Tõkés László püspök a Pori Központi Egyházközség meghívására Finnországba tett látogatást. Erre az utazásra abból az alkalomból került sor, hogy Pori városának evangélikus egy háza templomának becses orgonáját – jelképes áron – Egyházkerületünknek, illetve a NagyváradRogériuszi Egyházközség új templomának adományozta. A nyugat-finnországi városka templomában tartott rendkívüli hangverseny-maraton és rendez vény keretében a gyülekezet lelkipásztora ünnepélyes formában adta át püspökünknek az orgona kul csát. Tõkés László nyilvános formában mondott kö szönetet az értékes hangszerért. (Vonatkozó tudósításunkat, továbbá Tõkés László püspök Poriban elhangzott beszédét jelen lapszámunkban olvashatják.) MÁJUS 9-én az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetének kezdeményezésére Erdély több helyszínén Imaestet rendeztek a magyar felsõoktatásért. Váradon, Egyházkerületünk hathatós támogatásával az újvárosi templomban került sor az imaestre Tõkés László református és Tempfli József római katolikus püspökök, továbbá Mátyás Attila evangélikus és Pap Gy. László unitárius lelkipásztorok részvételével. A rövid igei bevezetõ nyomán Tolnay István elõadótanácsos szólt az egybegyûltekhez, majd ezt követõen Nagy József Barna EMI-elnök beszélt az önálló, államilag is finanszírozott magyar egyetem fontosságáról. MÁJUS 10-én Egyházmegyei Lelkész- és Pres bitertalálkozót tartottak Nagykárolyban. A megnyitó istentiszteleten Tõkés László püspök hirdette az igét. Ezt az egyházmegyei Tanácsteremben havi köz igazgatási lelkészértekezlet követte, a megjelent gondnokok és presbiterek részvételével. A vendégeket, a püspök társaságában Salánki Lóránt elõadótanácsost is Nagy Sándor esperes köszöntötte. Püspök és Geréb Miklós fõgondnok kritikus módon értékelték ki a nemrégen tartott hadadi ifjúsági majális és a nagyváradi gazdatalálkozó iránt meg nyilvánuló egyházmegyei közömbösséget. Salánki Lóránt idõszerû gazdasági, pénzügyi kérdéseket osztott meg a résztvevõkkel. Ezután a jelenlevõ presbiterek és gondnokok tartottak különtanácskozást, melyen Geréb Miklós elnök, Gáti Dezsõ tasnádi fõgondnok-fõtitkár és Ko vács Jenõ nagykárolyi fõgondnok-pénztáros személyében megválasztották az Egyházmegyei Presbiteri Szövetség vezetõségét. Végezetre püspökünk az Ökumenikus Nemzeti Imaévrõl, a küszöbön álló Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójáról és ás fontos kérdésekrõl nyújtott tájékoztatást a résztvevõknek. Délután Egyházkerületünk küldöttei a közeli Krasznamihályfalvára látogattak el, ahol Jobb Do mokos lelkipásztor, valamint Geréb Miklós fõgondnok-polgármester kalauzolásával egy helybéli egy házi termélfürdõ létrehozásának és a létrehozandó de Ruyter központ kialakításának a módját és felté teleit vitatták meg. MÁJUS 10-én Kerekes József elõadó-tanácsos Budapesten találkozott a Magyar Kultúra Alapítvány vezetõjével, a Johannita Segítõ Szolgálat elnökével, továbbá az Erdélyi Gyülekezet és a Szent László Alapítvány képviselõivel. Megbeszélései tárgyát aktuális kérdések képezték. MÁJUS 13-án délelõtt a kilencedik Partiumi Tudományos Diákköri Konferencia keretében dr. Hermán M. János tartott díszelõadást az Egyház kerületi Székház Bolyai-termében. Háromszázötven éve, 1656. november 20-án hangzott el Apáczai Csere János kolozsvári székfoglaló beszéde, s az ezzel a címmel megtartott elõadás a kiszabott idõ keretében megelevenítette Apáczai életmûvét, a nemzeti oktatás felemeléséért folytatott küzdelmét.
PARTIUMI KÖZLÖNY
Erõ és tanúságtétel* Igehirdetések, tanulmányok, elmélkedések, inter júk – olvassuk Erdélyi Géza gyûjteményes kötetének alcímként szereplõ mûfaji meghatározásában. A mûfaji különbözõségek akár azzal a veszéllyel is járhatnának, hogy „szétesik” a könyv, illetve – a legjobb esetben – csak a Szerzõ személye vonja „praktikus” egységbe a benne található írásokat. A kötet szerkezeti egységét tovább lazítja az egyes mûfajokon belüli sokféleség. Az igehirdetések ugyanis nem a klasszikus prédikációk formájában és stílusában íródtak, a tanulmányokat és elmélkedéseket nem egyazon szaktudományi ágazat tárgyi egysége kapcsolja egybe, az interjúk pedig – természetük szerint – végképp a sokfelé való szerteágazás változatosságát mutatják. Mindezek ellenére mi az, ami mégis egybetartja, szerves egységbe rendezi ezt a kötetet? Mi az, ami a sokféleségben az egységet megteremti? Erre a kér désre maga az igei cím tartalmazza a tömör választ: Erõt kaptok és tanúim lesztek. Erdélyi Géza ugyanis a tanítványok engedelmességével veszi magára Krisztus Urunk örökséghagyó igéjének a köte leztetését, és vállalja küldõ Urának a megbízatását, mely ekképpen hangzik: „Hanem vesztek erõt, minekutána a Szent Lélek eljõ reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában és a földnek mind végsõ határáig” (Csel. 1,8). A föld „végsõ határai” felé haladó Krisztusunk, íme, a Kárpát-medencében, nevezetesen a Felvidéken is azokra a szolgáira, arra az elhivatott tanítványára talál, aki az Õ Lelkétõl ihletetten, mindig „az Ige talaján maradva”, akár a szó szoros értelmében vett igehirdetés mûfajában, akár tanulmányaiban és alkalmi beszédeiben, akár az emberi közvetlenséggel megszólaló interjúiban, vagyis másmás formában, de egyazon értelemben, ugyanarról az Úrról tesz tanúságot a Lélek által; arról az Úrról, aki erõt adott neki, hogy jó- és balszerencse közt, az elszakított szlovákiai területek felvidéki, gömöri „holt tengerében” (Makkai Sándor) végezze megté rést, gyógyulást és életmentést munkáló evangéliumi szolgálatát. A tanúságtétel eme igei és eszmei egységében áll össze ez a sokszínûségében és kü lönbözõségei ellenére is egységes, a Szerzõ szellemilelki és hivatásbeli integritására és egy tömbbõl faragott életmûvére valló, gazdag kötet. A leszûkítés leg csekélyebb szándéka nélkül, ebben az értelemben állapíthatjuk meg, hogy Erdélyi Géza beszédeinek, illetve írásainak minden szava nem más, mint Krisztus tanúságtevõjének az Úr erejét sugárzó ige hirdetése. A Felvidéki Keresztyén Református Egyház püspök-lelkipásztora bármit és akármilyen mûfajban is ír vagy mond, egy a fontos számára, hogy megváltó Krisztusáról tegyen hûséges tanúságot. A kötet minden írásán végighúzódó – tehát nem csupán a tulajdonképpeni prédikációkban megvalósuló – igehirdetés valóságos programadó darabjának nevezhetjük a pozsonyi rádió magyar adásában, 1990 áprilisában elhangzott prédikációt. „A rádiók mellett ülõ nagy gyülekezetet”, általa pedig az egész felvidéki, sõt Kárpát-medencei hívõ népünket megszólító Igehirdetõ az egyetemesség igényével, „az emberiség történetének” viszonylatában vizsgálja az isteni szabadságával visszaélõ, az Isten elleni lázadás útjára tévedõ, és ezáltal vesztébe rohanó ember – a tékozló fiú – megmenekülésének esélyeit. „Maga a történet napjainkban is millió változatában ismétlõdik meg” – írja. Ebbõl a vesztett helyzetbõl „az egyetlen lehetõ helyes út”: a visszatérés az „atyai házhoz”, a visszatalálás Istenhez, aki a hozzá térõ embert „visszahelyezi eredeti állapotába: szabadságába és jogaiba”. Az Olvasó valamennyi prédikációban és idevágó tanulmányban vagy interjúban, kimondva vagy kimondatlanul azt érzékelheti, hogy ebben az egyetemes érvényû tanításban népünk, nemzetünk, elszakított nemzetrészeink és településeink, egyházunk és gyülekezeti közösségeink sorsa szervesen benne foglaltatik. A harmincnyolc éve beteg ember meggyógyításáról szóló prédikációban saját gyógyulásunk útja körvo nalazódik. „Kelj fel… és járj!” – mondja Jézus (Jn. 5,8). „Kelj fel, testvérem, egyházam, nemzetem! Kelj fel, Európa, romlásodból, lelki bénaságodból, istentelenségedbõl, nyomorúságodból…” – olvassuk Erdélyi Géza tollából, aki errõl az irányadó igei pontról im -
már természetszerûleg jut el az Európai Alkotmány hiányosságaiig vagy éppen a 2004. december 5-i, csonka-magyarországi népszavazás fájdalmas értékeléséig – ezzel együtt pedig az ezékieli õrállók felelõs ségének kimondásáig és „a legfájóbb hiánycikket” jelentõ felebaráti szeretet igenléséig. A tékozlás, a pusztulás, a szaporodó veszteségek feltartóztatásának egyetlen valós esélye és lehetõsége az, hogyha a „vétkes szabadságból”, korunk sza badosságából visszatalálunk „az atyai ház szabadságába”, mely szeretetet, megtartó kegyelmet és életet jelent számunkra. Pál apostol példázatos útját kell követnünk – olvashatjuk egy másik igehirdetés ben –, aki „az Úr ellensége volt, és az Úr megváltott jává lett”. Erre a „döntõ fordulatra” van szüksége a tékozló embernek és nemzetnek, hirdeti nemcsak Isten Igéje, hanem az azt hirdetõ prédikátorok – egész egyháztörténeti múltunk, eleink és nagyjaink, Hanva nagy lelkipásztora, Tompa Mihály költõ –, akik „népünk és nemzetünk megmaradásáért vállal tak áldott szolgálatot” minden idõben – szûrhetjük le magunknak a kötet minden írásából és tanúságté telébõl az elõremutató tanulságot. Az I. fejezet együttható igehirdetéseinek szerkezeti íve – közel másfél évtizedet egybefogva – tanulságos módon halad a tékozló fiú történetétõl a kaini testvérgyilkosság katarzisáig. A rendszerváltozás hitbeli üzenete ez: Istenhez visszatalálni. Az eltelt tizenöt év nemzetpolitikai üzenete viszont az, hogy Krisztusban végre egymásra kell találnunk. Egyszóval a nemzet Istenben találhat egymásra és önmagára. Ezért tusakodik és emeli fel szavát az Igehirdetõ az istentiszteletek, ünnepek, események és alkalmak változatos keretei között, példamutató tömörséggel és egyszerûséggel, érthetõen és életközeli közvetlenséggel, kerülve bármely frázist és sallangot – kötetzáró prédikációja utolsó mondatában is azért fohászkodva, hogy: „A kegyelmes Isten õrizze, áldja meg és erõsítse népünket, egész nemzetünket”. A felvidéki református egyház valamennyi gyülekezetét sajátjának tekintõ püspök és az egész Kárpát-medencei magyar reformátusság körében szolgálatot vállaló püspök-elnök, igehirdetõi szolgálatának szûkebb – mûfaji – kereteit meghaladva, a kötet II. és III. fejezetében, immár a korukhoz és konkrét történelmi-társadalmi helyzetükhöz szóló próféták módjára, saját egyháza és nemzete valóságára alkalmazza Isten Igéjét, és a Trianon, valamint az 1989-es fordulat utáni idõszak sajátos problémáira, egyházi életünk idõszerû kérdéseire, magyarságunk jelenkori válságaira keresi az isteni választ. Az igehirdetõ, a tudományos kutató és a közéleti ember nem enged a szószéki emelkedettség, az elméleti elvontság vagy a vezetõi távolságtartás kísértésének, hanem a köznapi valóság kihívásaival szembenézve, ha kell, a biblika, a teológia, az etika, a pásztoráció, az egyháztörténet egész eszköztárát bevetve keres ér vényes igazságokat és megoldásokat egyházunk és magyarságunk sorskérdéseire, korunk és nemzetünk sokrétû válságára, szinte a teljesség igényével fogva át és vizsgálva olyan kérdéseket, mint: a történelmi múlt és a jelen összefüggései, a kommunista-ateista múlttal való szembenézés, az Anyaszentegyház külsõ és belsõ megújulása, a kisebbségi lét nyomorúságai, egyház és nemzet egymáshoz való viszonya, erkölcsi értékeink válsága, illetve fontossága, közösségi életünk, kultúránk, anyanyelvünk, iskoláink ügye, a magyarság demográfiai helyzete, a határon túli magyarság múltja, jelene és jövõje, a lelkipásztori szolgálat egyházi és nemzeti vetületei – hogy csak a legfontosabbakat említsük. Isten Igéjének mércéje mellett vizsgálódásainak és következtetéseinek leg fõbb mértéke egyházi-kulturális örökségünk és maga a történelem, illetve egyháztörténelem. Erdélyi Géza igei-történelmi szemléletének és megközelítéseinek mintaértékû példája „A protestáns Gömörrõl” szóló történeti és helyzettanulmánya (II. fejezet). „Virágzás, romlás és reménység” – az alcímben megfogalmazott gömörországi „szenvedéstörténet” köszön vissza reánk a III. fejezetben is, abból az interjú ból, mely az elkötelezett egyházi ember népe iránti sors- és közösségvállalásáról tesz bizonyságot. Megúju lás elõtt – ez a bensõséges beszélgetés címe. „Akkora
15. OLDAL rombolást az ateista diktatúra sehol más vidéken nem tudott végezni, mint éppen Gömörben” – mondja a gömöri Hanván szolgált püspök. A Trianonban végletesen megcsonkított „országnyi” vidéket nem véletlenül nevezi „holt tengernek”, hiszen ebben a lepusztult régióban benne tükrözõdik viharvert történelmünk minden vesztesége, másfelõl pedig jelenkorunk, illetve az összes elszakított terület minden kicsinyhitûsége és belsõ megújulásra késedelmes tehetetlensége. Az 1989 után kezdõdött Mammon-korszak, a múltból visszajáró félelem, valamint az önpusztító egykézés sújtotta Gömört akár egész határon túli magyarságunk „sorsképletének” is nevezhetnénk. „Hát hol van az öntudatos gömöri polgár?” – kérdezhetjük Erdélyi Gézával, aki püspökké választatásakor megfogalmazott célkitûzései megvalósításán fáradozva, immár közel tíz esztendeje állhatatosan törekszik arra, hogy egyházát és népét felrázza, egyháza romjait megépítse és a '89 után elkezdõdött egyházi megújulást visszafordíthatatlanná tegye. Egymást követõ egyházi helyzetelemzései, az egyház megújulását és megtisztulását sürgetõ írásai és megnyilatkozásai, vala mint az egyházi, illetve lelkipásztori szolgálatról szóló elemzései – miként a maguk helyén az igehirdetései is – mind arról tesznek tanúságot, amire Krisztus Urunk tanított minket: „A mi feladatunk hûséges szolgálattal továbbadni az igazat, az Újtestamentum megfogalmazásában: az evangéliumot, a jó hírt…”. Ezzel szemben viszont – 1989 után – „az igazi bûnbánat és a bûnök megvallása híján még az egyházak és a lelkipásztorok esetében sem beszélhetünk általános megújulásról”. „Az élet Urára figyelve, egymással összhangban kell szólnunk és cselekednünk, népeink és Európa érdekében” – írja Erdélyi Géza. És nemcsak írja és mondja, hanem a legjobb gömöri hagyományokat követve, egyházvezetõként a pozsonyi vésztörvényszéken elítélt „negyven prédikátor” közé tartozott elõdei következetességével fáradozik azon és harcol azért, hogy megapadt és kifosztott népét az eredményes lélek- és intézményépítés útján visszavezesse „az atyai házhoz”, a kegyelem Krisztusához. Királyhágómelléki Egyházkerületünk felvidéki Testvér-Egyházának püspöke és a Magyar Református Egyházak Egyetemes Zsinatának elnöke nemcsak Rimaszombatban, Hanván, Jókán, Kassán vagy Nemesradnóton, hanem szükség és alkalom szerint Temesváron, Nagyváradon, Budapesten, Trentonban, Bécsben és Párizsban is hirdeti Isten Igéjét. Ugyanez mondható el közéleti, egyházpolitikai vonatkozásban. Kárpát-medencei magyar – református – sorsközösségünk és közérdekû küzdelmeink tanúságtevõjeként az Európai Unió brüsszeli fórumán is ugyanazt mondja és képviseli. „A döntõ kérdés nem az, hogy politizáljon-e az egyház, hanem az, hogy miként politizáljon…” – vallja hitünk tanításával és hagyományaival egyezõ módon. A kétségeskedõknek és a szûkkeblû kegyeskedõknek pedig világosan megmagyarázza, hogy: „az egyháznak éppen a bûn miatt kell a politika területén is hallatnia a szavát”. Ezzel a meggyõzõdéssel lép fel, ha kell, a hírhedt benesi dekrétumok ellen, és száll síkra az igazságtételért, mely '89 óta még mindig várat magára. Isten igazságába vetett bizalmát Európára is kiterjeszti, amikor is elképzelhetetlennek tartja, „ha bármilyen oknál fogva éppen az Európai Unió mentené át a 21. századba a 20. század szörnyû ségeinek igazságtalan következményeit”. „Mit ér az ember, ha magyar, ha református?” – teszi fel egyik igehirdetésében a kérdést Erdélyi Géza. „Mennyi ér a testvér?” – erre a kérdésre keresi a választ a tavaly december 5-i népszavazásra tekin tõ, budapesti prédikációjában. Ezekre a kérdésekre lelkipásztori, teológiai és egyházvezetõi szolgálatának keresztmetszetét nyújtó, gyûjteményes kötetében bõséges választ kínál a Szerzõ. „Annyit érünk, amennyi értéket hordozunk, amennyivel egymást készek vagyunk gyarapítani” – írja, egyebek mellett. Mennyit ér a földmûves munkája? – kérdezi egyik interjújában, a szántóvetõ metaforájával szólva. „A földmûves rangja és tiszte maga a kenyér” – olvassuk címbe foglalt válaszában. Szavait parafrazálva, hadd mondjuk, hogy Er délyi Géza, a tudós lelkipásztor, egyháztörténész és igehirdetõ rangja és tiszte maga ez a könyv, mely – miként a címe mondja –: erõ és tanúságtétel. Nagyvárad, 2005. július 31. TÕKÉS LÁSZLÓ * DR. Erdélyi Géza felvidéki püspök Erõt kaptok és tanúim lesztek címû kötetének utószava.
16. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
FESTUM VARADINUM 2006 Anyák napi családnap Az idei Varadinum elõrendezvényeként fenti címmel rendezte meg a családnapot május 13-án, szombaton a Nagyvárad-Réti Református Egyházközség. A templomban elhangzott elõadások középpontjában a család állt. A nyitóáhítaton Zalatnay István, a budapesti Erdélyi Gyülekezet lelkipásztora hirdette az igét, rávilágítva arra, hogy a gyer mekáldás ajándék kell az egészséges család modelleknél. Ám az életellenes értékrend miatt ez inkább fordítva csapódik le a jelen társadalmában. Pálfi József házigazda lelkészként üdvözölte a jelenlevõket, többek között Mádl Dalmát, a csa ládnap fõvédnökét, Biró Rozáliát, Nagyvárad alpolgármesterét. A sorra kerülõ elõadásokat Wéber Csilla pszichológus moderálta. Kovács Károly debreceni szülész-nõgyógyász szakorvos filmvetítéssel illusztrált elõadásából a jelenlevõk betekintést nyerhettek a népi folklór anyamisztikájába is. Bé res Klára és dr. Kónya Csaba a Béres Alapít ványtól érkeztek és az egészséges életmódról beszéltek. Csép Sándor, az Áldás, népesség mozgalom elnöke beszélt az anyák tiszteletérõl. Topolánszky Ákos református lelkész a kábítószer-fogyasztás egyénre és családra gyakorolt hatásairól beszélt. Ezt követõen Hézser Gábor németországi pasztorálpszichológus a családi élet természetes
krízishelyzeteirõl tartott elõadást. Az egész napos rendezvényt Tõkés László püspök beszéde zárta. Míg a szülõk az elõadásokon vettek részt, az óvoda termeiben a gyermekek hasznosan töltötték el az idõt. Kézmûves tevékenységeken ajándéktárgyakat készítettek az édesanyáknak: színes virágcsokrokat festettek, hajtogatással és ragasztással virágkompozíciókat készítettek, kukorica csutkából pólyás babát „öltöztettek”, kukorica csuhéból pedig babát és virágot formáltak. A délelõtti program részeként a Csillagocska Református Zeneóvoda középcsoportosai anyák napi mûsort adtak elõ. A legszebb vasárnap címû mese dramatizálásával, mesekeretbe foglalva fejezték ki a legszebb emberi érzést, az anya iránti szeretetet. Az elõadás végén egy-egy csokor virágot adták át édesanyjuknak és a nagymamáknak. Ebédszünet után a nagycsoportosok elõadása következett. A szorgalmas és a lusta lány címû mesefeldolgozásban a gyermekek lelkébe vésõdtek az igaz emberi értékek: a szeretet, a szorgalom tisztelete és jutalma. A nap végén minden jelenlevõ maradandó élménnyel távozhatott. „Íme, az Úrnak öröksége: a fiak, az anyaméh gyümölcse: jutalom” (Zsolt 127,3) – volt az egész napos rendezvény üzenete. VARGA ELIZ
„Ismertesd a te fiaiddal” Textus: 5. Mózes 4,7-9 Varadinum-ünnepségeink a bazilikában kez dõdtek, majd a Szent László-körmenettel folytatódtak. És ha Szent Lászlóra gondolunk, máris helyben vagyunk, amikor azt idézzük Mózes V. könyvébõl: „Ismertesd meg amiket láttál, ismertesd meg a te fiaiddal és a te fiaidnak fiaival”. Mikor és hogyan lett, lehet naggyá egy nemzet? Bennünket egy nemzeti kisebbrendûségi komple xus gyötör, amikor gyakorta azt állítjuk, hogy kis ország, kis nép vagyunk. Lehetséges, sõt biztos, hogy összezsugorodott az ország, de nemzetünket semmiképpen nem négyzetkilométerekben kell mérnünk. Még statisztikailag sem igaz, hogy mi egy kis nép va gyunk. A beszélt nyelvek sorrendjében valahol a 30–40. hely között áll a magyarság. Bibliai értelem ben pedig végképp nem igaz, hogy kis nemzet vol nánk, hiszen egy nemzetet nem számos volta vagy hadereje, hanem erkölcsi és lelki nagysága tesz naggyá. Más szóval: Isten teszi naggyá. „Mert me lyik nagy nemzet az, amelyikhez oly közel volna az õ Istene – teszi fel a költõi kérdést Mózes –, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk?” Kétségtelen, hogy István király tette elõször naggyá ezt a nemzetet, amikor országot alapított, és Isten törvényének útjára vezette népét. Szent László király abból a királyi házból való volt, amely ezt a Szent István-i örökséget folytatta. Róma hiába lett volna, hiába volt nagy biroda lom – ha erkölcsében, hitében, öntudatában össze roppant, és lényegében csak túlélte önmagát, amikor megbukott. Az aláhanyatlott magyarság is akkor eszmélt és emelkedett fel, amikor hitében megújult. A középkori egyház romjain, a reformációi megújulás nyomán támadt új életre nemzetünk.
Erdélyrõl is határozottan elmondható, hogy a pusztuló királyi Magyarország „utódállamaként” a hitében megerõsödõ, szabadságharcaiban gyõzedelmes magyarságunk tette naggyá. Melyik az a nagy nemzet, amelyiknek olyan kincsei volnának, amelyiknek „olyan rendelései és igazságos végzései volnának mint ez az egész tör vény?” – folytatja a kérdéseit Mózes. Olyan kincseink vannak, olyan értékeket mutathatunk fel, amelyek egyedül tehetnek naggyá bennünket. Az 5. parancsolat arra tanít, hogy „tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj ezen a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad tenéked”. Ez a parancsolat tette lehetõvé, hogy megéljünk szülõföldünkön, hogy azt a földet megbecsülve, amelyet Isten nekünk adott, tarthassunk Varadinum-ünnepeket, itthon érezzük magunkat szülõhazánkban. De a törvény, a vallás betûje önmagában nem üdvözítene bennünket, még csak a vallási szervezett ség sem tehetne eléggé erõssé bennünket. Azt mondtuk, hogy egy nemzet erkölcsi nagysága a fon tos. Hozzá kell tennünk még, hogy egy nemzet lelki nagysága az, ami rendkívül fontos. „Csak vigyázz magadra, és õrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejt kezzél arról, amit láttál és hallottál” – olvastuk. Izrael ott küszködött Babilónia és Egyiptom, Szíria és Perzsia között; nagyhatalmak vették körül, de soha nem vetõdik fel az Írásban, a Krónikákban, hogy milyen nyomorult kis nemzet volna, noha valójában annak tûnhetett. Egy-Isten hitével, törvényeivel, lelki ereje által mindig sikerült felülemelkednie kicsinységén, elnyomatásán, mélységein és pusztulásain. Ki emlegetné ma már gyõztesként az elnyomóit? Ki irigyelné ma már Babilóniát vagy Egyiptomot Isten népével szemben? És ki gondolná,
hogy a Habsburg, vagy a török, az orosz, vagy pláne a szovjet birodalom volt a nagy, az erõs, hogy az volt a „nagy nemzet” – ahogyan fogalmaz az Írás – a magyarral szemben? Mert lelki erejével többet ér és mér a 13 aradi vértanú krisztusi áldozata, mint nemzetünk elnyomóinak egész hadereje – miképpen Pilátussal szemben és a „feszítsd meg”-et kiáltó sokaság ellenében Krisztus lelki nagysága, ereje és hatalma, vagy miként a Budapest utcáira bevonuló tankokkal szemben a pesti srácok fegyvertelen hõsiessége. Egy népet lelki ereje mély történelmi válságokon segít át, azokon felül tud emelkedni, és krisz tusi mértékkel mérve egy ilyen nép nagyobb tud lenni, mint az elnyomás és pusztítás minden ereje együttvéve. Korunkban szintén így tevõdik fel a kérdés: miképpen tudunk egy sorvadó, zsugorodó, pusztuló, önbecsülésében megingott, kisebbrendûségi tudattól gyötört nemzeti állapotból – csak Nagyváradon tíz év alatt több mint húsz százalékkal fogyatkozott arányszámunk – kikerülni? Hogyan tudunk meg maradni, önbecsülésünket visszaszerezni? Hogyan tudunk az igazi nagyság mértéke alatt megállani? Jól mondta Antall József, hogy jövõnket csak a keresztyén nemzeti értékrend megõrzése mellett tudja elképzelni. Mindszenthy Józsefre is gondolhatunk, aki azt mondta: „Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövõtõl”. Most, amikor nemzeti ökumenikus imaévet tartunk, az Ige szellemében azt kell mondanom, hogy akkor tudnánk talpra állani, Krisztusban megnövekedni, ha Isten közelségében maradunk. „Mert melyik az a nagy nemzet, amelyikhez olyan közel volna az õ Istene, mint mihozzánk az Úr, a mi Iste nünk, valahányszor hozzá kiáltunk?!” Fontos tehát, hogy ne korcsosuljunk el, hogy ne távolodjunk el Istentõl, hogy maradjunk meg az Õ közelségében és közösségében. Ereje a mi erõnk. A mi erõtlenségeinket az Õ ereje kipótolja. És ha nem hinnétek el ezt, akkor hadd szólaljanak meg a kövek, és ezek az évszázados kövek ugyanarról tegyenek bizonyságot, mint Isten Igéje. Halljuk meg a „kövek zsoltárának” üzenetét. Reményik Sándor szellemében vigyázzunk magunkra, õrizzük meg a mi lelkünket, mondjuk tovább, apáról fiúra, a fiaknak és a fiak fiainak mondjuk tovább az üzenetet, és hall ják meg mindannyian. Ha valami elszomoríthat bennünket, akkor az az Ér-mente posványos, lápos vidékeinek a lélektelensége, az „újjátermelõdõ” magyar ugarnak a ter méketlensége. Ha valami riaszthat bennünket itt, Nagyváradon, akkor az az egykori „Boldog Váraddal” éles ellentétben álló, mai lagymatag szellem, amelynek kellõ cáfolata ez a mai délután és ez a zenemû, amely a „kövek zsoltárát” hirdeti, és a meg szólaló kövek erkölcsi imperatívuszával késztet bennünket arra, hogy bizonyságot tegyünk hitünkrõl, Istenünkrõl, nemzetünkrõl. Így legyen. Templomunk ne legyen múzeum, vagy hang versenyterem, hanem legyen az élõ hitnek hajléka, különösképpen megújult állapotában. Kezünkben a nyomtatvány, mely arról vall, mennyien tartják szívügyüknek ennek a templomnak a megújulását, a gyülekezet hajlékát. Legyen bizonyságtétel ez is az élni akarásunkról, Isten közelségérõl, megtartó hitünkrõl. Ámen. Nagyvárad-Olaszi, 2006. május 14. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök Elhangzott a felújított nagyvárad-olaszi református templom avatóünnepélyén, ez alkalommal mutatták be a templomban Kovács Attila Kõkantáta címû oratóriumát.
PARTIUMI KÖZLÖNY
17. OLDAL
Bartók Béla-emlékest Nagyváradon A Bartók Béla születésének 125. évfordulójára rendezett esten szavalatok és zenedarabok hangzottak el a KREK székházában hétfõn este. A Varadinum keretében a Bartók Bélára emlékezõ kiemelkedõ költeményeket a Szigligeti Társulat színmûvészei adták elõ. A mûsort Lászlóffy Zsolt egyetemi tanár állította össze. A zenei anyag szerkesztésében jelentõs szerepet vállalt Thurzó Sándor zenetörténész. A mûsorban több, Bartók emlékének adózó költeményt hallgattunk meg. Kiemelkedõ volt IIlyés Gyula Bartók címû verse Meleg Vilmos színvonalas elõadásában. Továbbá fellépett Kocsis Gyula, Tóth Tünde, Kovács Enikõ, Hajdu Géza és Kovács Levente. Meghallgattunk több Bartókhoz kapcsolódó költeményt. Kivételesen szép élményt nyújtottak a fiatal muzsikus elõadók. Thurzó Zoltán Bartók Szvitjébõl (op. 14) a IV., befejezõ tételt, a Sostenutót játszotta. Ráéreztetett a sötéten izzó, tragikus hangulatú mû lassú, befelé forduló, a lehalkított zene gondolataira. A Nyolc magyar népdalból kettõt énekelt el Konrád Erzsébet
operaénekes (Istenem, istenem, áraszd meg a vizet; Annyi bánat a szívemen), vala mint nemesen csengõ szopránja avatott élménnyé két dalt A kékszakállú herceg vára dallamára emlékeztetõ Ady-ciklusból, Az öt dalból. Az énekkel egyenrangú zongorakíséretet Magyari Zsuzsanna játszotta biztonságosan, stílushûen. A Magyar népdalok címû sorozatból többet is meghallgattunk Kriszta Réka Piroskának, a Partiumi Rádió hangja gyõztesének, valamint a harmadéves Tasnádi Ferencnek (bariton) szívhez szóló elõadásában. Bartók Hat román táncát ezúttal is Costin Szabó Éva hegedûje – Thurzó Zoltán zongora kíséretével – teremtette magával ragadó élménnyé, felidézve a belényesi dallamok és táncok világát. Végezetül Bálint Johanna tanárnõ a Mikrokozmosz – Hat tánc bolgár ritmusban sorozatból egy részletet szólaltatott meg, feltárva a bartóki muzsika színpompás, erõteljes ritmusait. TUDUKA OSZKÁR
Nagy baj nem lehet, amíg velünk a zene Fõtiszteletû Püspök Úr! Kedves vendégek! Tisztelt hallgatóim! Nagy örömünkre szolgál, hogy ennyi jó arcú, szépre vágyó embert látunk a Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermében a Varadinum ünnepi hét második napján. Bartókra szeretnénk emlékezni a mai emlék esten, az õ mûvészetének hódolni, de rendhagyó for mában: összekapcsolva az õ ihletét az erdélyi írásmûvészet nagyjainak remekeivel. A mai estén föl hangzanak Bartók halhatatlan mûvei, és fölhangzanak azok a költemények – Illyés Gyula, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba, Kányádi Sándor nagy mûvei –, amelyek azt a mikrokozmoszt, azt az erdélyi univerzumot vetítik elénk, amelyek mindmáig – és hadd reméljük: még évszázadokon át – a megmaradásunk zálogai lesznek. Csak azt sajnálom, hogy teli kofferekkel megyek el – sóhajtotta a világba Bartók Béla a West Side Hospital egyik ágyáról. Én azt hiszem, hogy azok a
teli kofferek most itt vannak közöttünk elrejtve valahol, és mi mindannyian azért gyûltünk össze, hogy azokat a teli koffereket ne hagyjuk gazdátlanul, hanem ki-ki a maga pászmáján, vérmérséklete és lelkülete szerint vigye, és adja tovább azokat. Nagy baj nem lehet, amíg velünk a zene – írta Kányádi Sándor a legnehezebb esztendõkben, a ’80as évek derekán. Én azt hiszem, mindannyian átérezzük ennek a súlyát, s azért jöttünk el ebbe a közösségbe, hogy tegyünk azért, hogy nagy baj ne lehessen velünk. Ezekkel a gondolatokkal szeretném tovább adni a szót Lászlóffy Zsolt zeneszerzõnek, egyetemi tanárnak és jó barátomnak. Ugyanakkor megköszönöm Thurzó Sándor bátyámnak a mai este létre hozásában végzett áldozatos munkáját. Legyen velünk a zene! BARABÁS ZOLTÁN Elhangzott 2006. május 15-én Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermében, a Bartók-est megnyitóján.
Mindig is a mienk volt... Tisztelt hallgatóság! Nem szeretném nagyon elhúzni ezt a bevezetõt, de néhány gondolatot fontosnak tartok kiemelni ezzel az esttel kapcsolatban. Az elsõ ma ga az emlékest címe: Bartók Erdélyben, mely gondolat Barabás Zoltán fejébõl pattant ki, mintegy zseniálisan megsejtve azt, hogy szûkebb pátriánk, Erdély, de mond hatjuk azt is, hogy Kárpát-medencei magyarságunk, elsõsorban kulturális tekintetben az irodalomban ott van. Éppen azért a munkacím eredetileg a Bartók az irodalomban volt, azt változtattuk Bartók Erdélyben címre, de mondhatnánk azt is, hogy Bartók a magyar-, vagy az erdélyi irodalomban. De miért ne mondhatnánk azt is, hogy az erdélyi Bartók a magyar irodalomban? Vagy az erdélyi Bartók az erdélyi magyar irodalomban. És ezt folytathatnánk. Nem véletlenül ragozom ezeket a szavakat. Kezembe akadt egy nagyon friss havilap, amely a Román Ze neszerzõk Egyesületének a hivatalos fóruma, orgánuma, (mely egyesületnek Bartók Béla is tagja volt). Egy igen különös hangú írás arról szól, hogy március végén Nagyszentmiklóson – ami ugye, a mai Románia területén van, amikor Bartók született, még Torontál vármegyéhez tartozott –, olyan Bartók-megemlékezést mertek tartani a magyarok, amely olyan magasra emelte a mércét, olyan példát mutatott mindenkinek, aki ott lehetett, hogy azt csak irigyelni lehet. A cikk írója bevallotta, hogy nem egy magyar-ked velõ, családját annak idején atrocitások érték a horthysta erõk részérõl, de furcsamód az a következtetése a
szövegnek, hogy 2006-ban a román állam nem nézi kel lõképpen Bartóknak a financiális-kereskedelmi lehetõ ségeit, nem veszi észre a Bartókban rejlõ reklámle hetõségeket az Európai Unió felé, pedig talán ez volna Romániának a legjobb, legütõképesebb névjegykártya. Bartók Erdélyben ma azt is jelentheti, amit Bara bás Zoltán pedzett, és Bartók élete is bizonyítja: erdélyi vallást vett fel az élete vége felé, az unitárius hitre tért át, amelyet erdélyi alapított, s amit a nagyvilágban – Ja pánban, az Egyesült Államokban és másutt erdélyi val lásként ismernek. Bartók mûvészete tehát nemcsak azért fontos számunkra, mert az irodalom megtermékenyítette, mert õ maga a kortárs költõk mûvei közül – Balázs Béla, Ady Endre, és még sorolhatnám – nem egyet megzenésített, a magyar népdalt (és nemcsak a magyar népdalt, ha nem a környezõ népek kultúráját, mûvészetét is) egyetemes rangra emelte, hanem azért fontos számunkra Bartók, mert mindig is a mienk volt, s mi a világért sem szeretnénk, ha valaki, akár jó szándékból is meg próbálná elidegeníteni. Kívánok jó szórakozást és figyelmes élvezetet. LÁSZLÓFFY ZSOLT Elhangzott 2006. május 15-én Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermében, a Bartók-est megnyitóján.
Gross Arnold képei Egy hajdani kiállítási prospektus szerint 1948. május 28.–június 6. között volt megtekinthetõ Tordán a magukat „haladó mûvészeknek“ nevezõ alkotók kiállítása. Ismétlem, Tordán, ahol mûvészembernek gyökeret eresztenie soha nem sikerült. Vagy ha igen, félig-meddig mûvé szetének árán. Itt született és innen ment el a sza badságért harcolni és a magyar regényt megte remteni, az irodalomnak olvasókat toborozni Jósika Miklós. Egy évszázaddal késõbb költészetet írni Székely János és Lászlóffy Aladár. Akárcsak szobrásznak az Étienne Hajdu néven híressé vált Hajdú István, valamint Tõrös Gábor. Az egykori kiállítás történetét nem ismerem, s így eldönteni sem tudom, hogy a kisváros nekibuzdulása vagy a kiállítók kitárulkozási igénye hívta életre az eseményt. S hogy esemény volt-e egyáltalán. Az akkori kiállítók egyike azonban azóta járja a világvárosok kiállítótermeit. Építi, viszi magával azt a világot, amit kritikusai a béke, a harmónia világának ne veznek. „Arnold festõ, hogy ne érje gyengéd lelkét semmi félelem, hát elálmodott magának és nekünk is egy olyan világot, ahol minden megtörténhet és mindennek az ellenkezõje is a szépen hivõ emberrel... Nagyon megtanít minket ez a varázsló grafikus: hogy van értelme az álmoknak“ – írja róla Bálint Endre. K. Kovalovszky Márta pedig a kõvetkezõket: „Gross tiszta és otthonos vonalaiból, mint végtelen fonálból, úgy horgolja be a síkot, fölfejthetetlen, kibogozhatatlan, kimeríthetetlen változatokban ontva a mintákat... Túlcsordulva önnön határaikon, befonva lassan, szelíd állhatatossággal az egész világot. Befonva, megbûvölve és átváltoztatva, mert ahhoz is van erejük, hogy mikrokozmoszuk ártatlanságát mindenre kiterjesszék. A bûvölés eszközei a színek is, a vörös, az encián vagy a vízzöld, melyek – mint egykor Kosztolányi színes tintái vagy mint színes üvegcserép, amelyen a gyermek nézi ámulattal a jót ismert tárgyakat – a legprecízebb valóságot, a legkonkrétabb részletet is a va rázslat, a költészet, az álmok szférájába csúsztatják át.“ Gross Arnold 1929-ben született Tordán. Élete és mûvészete számára meghatározó volt a város polgári légköre, hangulata. Demeter János férfiszabó mûhelye angol és francia divat szerint készült öltönyt, Fodor Domokos könyv- és papírkereskedése utazóbõröndöket, a Szathmá ri-tesvérek Kávé Nagypörköldéje legjobb fajú nemes kávékat kínált. A Bécsbõl Tordára költözött Frucht Izidór órásmester mûhelyében õsszel az Ausztria felé tartó fiatal nemesek találkoztak német nyelvtudásukat frissítendõ a (Folytatása a 18. oldalon)
18. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
Mezõségen eltöltött vakáció után. 1909. július 3án új hidat avattak, a kor szellemében vasból és betonból, mert Követsí János mester 1815-ös remeke elégtelennek bizonyult a megnövekedett forgalom számára. Gyermekkorának emlékezetes élménye volt a rendszeresen összejáró, békésen társalgó ro konság és baráti kör, a kis házak között terjengõ kamillaillat. A freskókat, bádog-Krisztusokat festõ mûvészapa gyakran szállt ki palettájával a Torda melletti havasokba. Ilyenkor két kisfia is felállította a festõállványt, s a kritikus szemek felügyelete alatt alkotott. 1940-ben a család Nagyváradra költözött. Innen csupán Arnold ment tovább érettségi elõtt, 1947-ben a budapesti iparmûvészeti is kolára. Festõként és grafikusként megmaradt Dürer és Rembrandt csodálójának. A formáknak a nagy elõdöktõl megfigyelt és az apától tanult tisztelete, a színek harmóniája, az élõ és élettelen tárgyak világából ellesett béke Gross Arnold mûvészetének szubsztrátumává vált. Egy kiállítás-megnyitón a tisztelt mester és pályatárs, Kondor Bé1a említette, hogy ezért, a világból immár tovaillant békéért irigyli Gross Arnold világát. Egyik méltatója mitológiának nevezte ezt a lelket és világot átitató békét. Azt, ahogyan a szecessziós díszítésû épületek, a barátkozó emberek, a napraforgóvirágok, a fûben rejtõzködõ hosszúcsõrû madarak, a bábuk, az ösvényeken szaladó vonatok gyakorolják az egyetemes szeretetet. Ebben a világban még van napfény, még minden a természet törvénye szerint születik és virágzik, tavasszal rendszerint kizöldülnek a fák, a folyók a megszokott módon folynak a medrükben, még lehet beszélgetni a barátságról, Budapest még a kék álmok városa, a vonatok, az épületek még kivívják a festõ mûvészek ámulatát. Ez a gyermekkorból, a gyermeki lélekbõl megõrzött világ. Amelyet a mester úgy tesz láthatóvá rézkarcain, mint ahogyan a csipkét szövik, s mint ahogy a jégvirágok lesznek az ablakon. Gross Arnold megõrizte függetlenségét. Akárcsak néhány mesterének és pályatársának (Szabó Vladimir, Kondor Béla, Gajzágó Sándor), keze nem állt rá a dekonstrukcióra, nem hódolt a kötelezõ ideológíáknak, sem a spleen, sem az optimizmus nem betegítette meg. Tisztelte magát, a mívességet, a mûvészetért rajongókat. Mûvészete elõtt legkorábban rajongóinak szíve nyílt meg. Ezt követõen a világvárosok (Róma, Trieszt, Tokió, Amszterdam, Stockholm, Helsinki, Brüsszel, London, Köln, Hamburg, Bergen, Los Angeles, Athén), majd az anyaország galériáinak ajtaja. Legvégül a mûvészet haladására felügyelõ díjosztó bizottságok is megenyhítették haragjukat (a krakkói grafikai biennálé elsõ díja 1966-ban és 1998-ban, érdemes mûvész 1987ben, Munkácsy-díj 1956-ban és 1967-ben, Kos suth-díj 1995-ben, a Széchenyi Irodalmi és Mûvészeti Akadémia tagsága 1999-ben). Versek és képek címmel a könyvvásárlók Adamis Anna dalainak szövegeivel együtt vehették kézbe a mûvész grafikáit, a Gross Arnold emlékkönyve pedig a legszebb emlékverseket társította mûvei mellé. 1993-ban a Dunakönyv Kiadó az egész életmûvet áttekintõ színes albumot jelentetett meg. Gross Arnold munkái elõször 1990 után kerültek át Romániába. Immár láthatta õket Torda, Kolozsvár, Marosvásárhely és Sepsiszentgyörgy érdeklõdõ közönsége. Ez alkalommal Nagyváradon köszöntjük a mûvészt. A mûvész pedig köszönti ifjúkora városát, a szülei hamvát õrzõ földet. 2006. május 15. DR. KESZEG VILMOS
Erdély a hadak útján A fenti címmel szervezett kiállítást az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete a Varadinum hetének keretében. A kiállítás május 16-án nyílt meg és a Varadinum végéig, május 20-ig tekinthet ték meg az érdeklõdõk a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermének tárlóiban. A Varadinum a nagyváradi magyarság legnagyobb felsereglése, amikor is számos kulturális, történelmi, várostörténeti, mûvészeti stb. elõadásra kerül sor. A Varadinum tisztelgés a város alapítója, Szent László elõtt és bizonyítása annak, hogy a nagy váradi magyarság él és élni akar. A kiállításon a második világháborúban szolgált magyar, német, román és orosz katonák személyes tárgyait állította ki a gyûjtõ, a marosvásárhelyi diák, Benkõ József. A kiállítás megnyitóján Nagy József Barna, az EMI nagyváradi elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót Nagy Béla történésznek, aki bemutatta Benkõ Józsefet és gyûjteményét. A legnagyobb csodálattal és tisztelettel beszélt a mindössze 17 éves diákról, aki fáradhatatlanul gyûjti a második világégés relikviáit. Benkõ József részletesen bemutatta a kiállítást, ahol zubbonyok, evõeszközök, a front mindennapi kellékei, golyóhüvelyek, tárak, képes- és levelezõlapok, kitüntetések stb. kerültek kiállításra. Olyan ér dekességeket mutatott be, mint pl. az a fém kulacs, amit a tavaly kapott egy marosvásárhelyi veterántól. A kulacs megjárta a Don-kanyart, gazdája hazahozta és egészen a legutóbbi idõkig abban hordta a vizet a mezõre. Úgy érezzük, hogy kötelességünk emlékezni a katonákra, hõsi honvédeinkre. A magyar hazáért életüket áldozó katonák mindannyian hõsök voltak, akik értünk, mai utódokért, magyarokért áldozták drága életüket. Akik ezt megtették – valós vagy vélt igazságokért – hõsök voltak, a magyar nemzet leg nagyobb hõsei. Tisztelgünk elõttük, mert Õk a mi halottaink is, mindannyian a mi személyes halottaink. A kiállításon bemutattuk azt a Nagyvárad tér képet, amit a nagyváradi EMI elnökségének tagja, Csomortányi István szerkesztett. A térkép egy 1942ben készült térkép alapján készült, több száz munkaóra nyomán. A térképen magyar nyelven, úgy ahogy egykor elnevezték õket, szerepelnek az utcák nevei. A térkép mellé kiadtunk egy kis füzetecskét, amiben Nagyvárad rövid története, statisztikai adatok a város népességének alakulásáról, valamint a magyar és a jelenlegi román utcanevek jegyzéke található. Hogy miért készítettük a térképet és az utcajegyzéket? Azért, mert ezek a magyar utcanevek anyanyelvkincsünk felejthetetlen részét képezik. Hozzátartoznak Nagyváradhoz, mint a vár, mint a Sebes-Körös, mint Szent László szobra. Nagyváradi magyar népünk összetartozásának, és az egyetemes magyar nemzethez való tartozásunknak részei ezek az utcanevek. Önbecsülésünk, nemzeti hovatartozásunk jele az, ha a hétköznapi életben is ezeket az el nevezéseket használjuk. Használjuk a magyar utcaneveket, mert nemzetmegtartó erõ anyanyelvkincsünk napi használata.
Egyedi kiadás a térkép, hisz egy adott törté nelmi helyzetet rögzít, egy olyan helyzetet, amikor Nagyváradnak még volt jövõje – Nagyváradként. Tudjuk, hogyan alakult nemzetünk, és azon belül szûkebb pátriánk, Biharország és Nagyvárad történelme… Ezer év történelme köszön vissza errõl a térképrõl, olyan évszázadok, amelyek még magyarnak látták ezt a várost. Azért fontos ez a térkép és minden más, ami a város igaz történelmét tárja elénk, mert a nagyváradi magyarok igazi közösséggé kell legyenek és nem tárgyi emlékeik és saját maguk elpusztításának közönségévé. Szeretnénk, ha más nemzetek mellett, annak a magyar nemzetnek is lenne jövõje Nagyváradon, amelyik felépítette a várost. Nagyváradi magyar múltunk egy részletét mutatja be a térkép, hogy legyen magyar jövõ is Nagyváradon, hogy Nagyvárad ne csak a múlt és a jelen, de újra a Hol nap városa legyen. A térképrõl és annak készítésérõl Csomortányi István beszélt a megjelenteknek. Ezután Barta Béla, az EMI nagyváradi alelnöke ismertette az EMI azon kezdeményezését, miszerint kérjük és követeljük, hogy több utca, tér is magyar nevet kapjon. Elsõsorban a jelenlegi Szent László utca elnevezését változtassák meg. Nevezzék el újra hivatalosan is Szent Lászlóról a jelenlegi Unirii teret, amit a magyar lakosság Szent László térként hív a mai napig, hiszen évtizedekig ez volt a neve. És szüntessék meg azt a sértõ és megalázó helyzetet, hogy míg Nagyváradon a lakosság 27,5%-a magyar (2002-es hivatalos statisztika – közel 60.000 lakos), addig az utcák neveinek mindössze 3%-a magyar természetû. A nagyváradi 722 utcából 29 magyar jellegû, de úgy, hogy pl. a Szent László utca, Sf. Ladislaunak, a Dózsa György Gheorghe Dojanak van elnevezve. Hogy ezt a nyilvánvaló aránytalanságot, a város magyar lakosságát semmibe vevõ állapotot meg szüntessük, a város vezetõsége elé tárjuk kezdeményezésünket. Aláírásgyûjtésbe kezdtünk, ahol civil szervezetek, egyházak, egyesületek vezetõi írják alá, csatlakoznak kezdeményezésünkhöz. Minden nagyváradi, vagy Nagyváradon is mûködõ szervezetet, egyházat igyekszünk felkeresni, de várjuk a 0747901090-es telefonszámon azok jelentkezését, akikhez még nem jutottunk el. Mindannyian össze kell fogjunk városunkért, Erdélyért, nemzetünkért, mert csak egy erõs, népességben gyarapodó magyar nemzetnek lehet a Kárpát-medencében jövõje. Véssük jól eszünkbe Táncsics Mihály szavait: „A magyar nyelvben és nemzetségben sajátságos erõ rejlik, mi ha nem volna, már régen enyésznie kellett volna… Nincs ugyanis nemzet, melynek elenyésztetésére oly számos és kedvezõ körülmények összemunkáltak volna. És a magyar nemzetség annyi viszontagság közt fennmarada, ez reményt nyújt, hogy élni fogunk, ha még fenyegetõbb elemek is tornyosodnak fölinkbe, mint azok, melyek már mutatkoznak, ha csak önmagunk nem gyilkoljuk meg magunkat.” NAGY JÓZSEF BARNA, a nagyváradi EMI elnöke
PARTIUMI KÖZLÖNY
FELHÍVÁS Történelmi adatok és tények igazolják, hogy Várad várát, illetve (Nagy)Várad városát, Szent László (1040–1095) magyar király alapította, amikor monostort építtetett, késõbb püspökséget szervezett városunkban. Szent László király legkedvesebb városa Nagyvárad volt, olyannyira, hogy ide is temették el. Az 1192-ben szentté avatott király Nagyvárad védõszentje, a lovagkirályok eszményképe. A vá ros lakossága a szent király halála óta nagy tisz teletben tartotta, tartja városalapítóját és annak eszméjét. Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szerve zete tisztelettel kéri Nagyvárad helyi Tanácsát, hogy segítsen ápolni a város védõszentjének emlé két. Ezúton indítványozzuk, hogy a Tanács, a civil szervezetek, az egyházak, egyesületek és mindazok, akik javaslatunkkal egyetértenek, fogjanak össze annak érdekében, hogy méltó emléket állítsunk a város szent királyának. Méltó és illõ, hogy Nagyváradon egy kiemel kedõen fontos utca vagy tér viselje a város alapító jának nevét. Méltatlan a városhoz, ezeréves törté nelméhez, hogy jelenleg csak egy félreesõ, jelentéktelen kis utca viseli Szent László király „Sf. Ladislau”-ra megmásított nevét.
A vár, a város alapítója elõtt tisztelegve javasoljuk, hogy a jelenlegi Unirii teret nevezzék el Szent László királyról. Ez a tér hosszú évtizedekig viselte a Szent László nevet, itt található a hasonló nevû templom is, és a város magyar ajkú lakossága, ma is így nevezi a teret. Amennyiben ez akadályokba ütközne, a jelenlegi Republicii utcát javasoljuk a névváloztatásra. A város magyar lakossága számít minden jóérzésû várostársa, Nagyvárad helyi Tanácsa megértésére, segítségére. Annál is inkább, mivel Nagyvárad mintegy 720 utcájából jelenleg mindössze 29 viseli magyar személyiség nevét. Míg a város lakosságának mintegy 30 százaléka magyar, az utcák neveinek mindössze 3–4 százaléka magyar természetû. Megfogalmazzuk kérésünket, igényünket, hogy a városban élõ magyarok arányának megfelelõen az utcanevek is legalább hasonló arányban viseljenek magyar nevet – lehetõleg figyelembe véve az utcák, terek eredeti elnevezéseit. Kérjük mindazon nagyváradi civil szervezeteket, egyházakat, egyesületeket, akik kezdeményezésünkkel egyetértenek, hogy a mellékelt listához aláírásukkal szíveskedjenek csatlakozni. Csatlakozási szándékukat kérjük, jelezzék a 0747-901090-es telefonszámon. Nagyvárad, 2006. május 14.
Az alábbi szervezetek, egyházak, egyházközségek csatlakoztak a kezdeményezéshez 2006. május 23-ig Királyhágómelléki Református Egyházkerület – Tõkés László püspök Erdélyi Magyar Ifjak, Bihar megye – Nagy József Barna elnök Római Katolikus Püspökség, Nagyvárad – Tempfli József püspök Evangélikus Egyházközség – Mátyás Attila lelkipásztor Sapientia Varadiensis Alapítvány – Dr. Fleisz János elnök Magyar Polgári Szövetség, Nagyvárad – Kóródi László elnök Magyar Polgári Szövetség – Szilágy Zsolt választmányi elnök Magyar Polgári Szövetség, Bihar megye – Csuzi István elnök Unitárius Egyházközség, Nagyvárad – Papp Gy. László lelkipásztor Pro Universitate Partium Alapítvány – Pintér István ügyvezetõ igazgató Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete – Kedves Péter elnök Nagyvárad-Olaszi Református Egyházközség – Veres Kovács Attila lelkipásztor Nagyvárad-Velence Római Katolikus Plébánia – Curaliuc Demeter plébános Nagyvárad-Velencei Református Egyházközség – Farkas Antal lelkipásztor Posticum – MIC, Nagyvárad – Csíki Gábor ügyvezetõ 94. számú I. Rákóczi György cserkészcsapat – Molnár Gál Zita elnök Partiumi Rákóczi Szövetség – Árus László elnök Szent László Római Katolikus Plébánia, Nagyvárad – Lõrincz Ottó kanonok-plébános
Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottság – Dukrét Géza elnök Erdélyi Kárpát Egyesület, Nagyvárad – Dukrét Géza elnök Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság, Bihar megye – Dr. Zétényi Zsigmond elnök Magyar Polgári Egyesület, Nagyvárad – Sárközi Zoltán társelnök Premontrei Öregdiákok Egyesülete, Nagyvárad – Pásztai Ottó elnök Szentlélek Plébánia, Nagyvárad-Olaszi – Kiss Albert apát-plébános Nagyvárad-Csillagvárosi Református Egyházközség – Vincze Zoltán lelkipásztor Csillagváros Alapítvány, Nagyvárad – Vinczéné Pálfi Judit elnök Nagyvárad-Õsi Református Egyházközség – Csûry István lelkipásztor Nagyvárad-Helgyaljai Református Egyházközség – Wagner Erik lelkipásztor Nagyvárad-Újvárosi Református Egyházközség – Sándor Lajos lelkipásztor Nagyvárad-Szõlõsi Református Egyházközség – Szûcs Imre lelkipásztor Nagyvárad-Réti Református Egyházközség – Pálfi József lelkipásztor Nagyvárad-Újvárosi RMDSZ-körzet – Magyari E. Mária elnök Nagyvárad-Rogériuszi RMDSZ-körzet Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Köpont – Török Sándor igazgató
A lista nyitott, várjuk további egyesületek, egyházak csatlakozását a kezdeményezéshez.
19. OLDAL
Emlékezés kövekre, nevekre, arcokra „ Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség.“ (Pál apostol) Válogatott és jó társaságban vagyunk jelen. Itt van Egyházunk elsõ Õrállója, itt vannak Esperes és Lelkipásztor urak, poilitikai vezetõk és a gyülekezet tagjai. A válogatott és jó társaság, az illusztrisak közé sorolom ma azokat is, akikre már csak a kövek emlékeznek, ide sorolom azokat is, akikre már csak felírt neveik emlékeztetnek, de ide sorolom azokat is, akiknek arcát és személyét – hosszabb-rövidebb ideje – már csak lelkünkben hordozzuk. Kövek, nevek és arcok. Élõkéi és holtakéi – mondaná a mai ember. Mert hajlamo sak vagyunk elhinni, hogy csak aki testben van az él; s akire csupán emlékeznek, az már min denestül az enyészeté. „Béke hamvaikra“ – olvassuk az ide felállított sírköveken. De olvassuk a hitvallást is: ABFRA, azaz A Boldog Feltámadás Reménye Alatt. Hadd idézzem Kálvin János bûnvalló imádságának bevezetõ sorait: „egybegyûltünk itt, az angyalok és idvezült lelkek társaságában.“ Jézus Krisztus, a világ Megváltója pedig utolérhetetlen egyszerûséggel így tanította: „Mert Isten nem a holtaknak, hanem az élõknek Istene.“ Válogatott és jó társaságban, illusztrisz személyek társaságában vagyunk jelen: ki testben, ki lélekben, élõkében és soha meg nem halókéban. A kövek, a nevek és az arcok arra figyelmeztetnek, és arra emlékeztetnek, hogy angyalok és idvezült lelkek társaságában va gyunk, A Boldog Feltámadás Reménye Alatt, az élõ Isten választottainak örökké élõ, illusztris közösségében! KEREKES JÓZSEF elõadó-tanácsos Elhangzott 2006. május 21-én a nagyváradrogériuszi református templom tornyának felszentelése alkalmával.
Gyógyítóhét Arad-Mosóczon 2006. június 12–17. „Én, én vagyok az Úr és rajtam kívül nincs szabadító.” És 43,10 „… aki az Úrnak nevét segítségül hívja megtartatik.” ApCsel 2,21 Gyülekezetünkben ismét gyógyítóhetet tartunk szenvedélybetegek számára: alkohol, drog, depresszió, különbözõ játékok, melyre minden érdeklõdõ és gyógyulni vágyó testvérünket, férfiakat és nõket szeretettel várunk. Testvérem! Ha gyógyulni akarsz ezekbõl a megkötözöttségekbõl, ha szabad és nyugalmas életre vágysz, jöjj el, esetleg újra jöjj el erre a gyógyítóhétre. Jézus vár és mi is várunk. Segíteni akarunk! Ha bátortalan vagy, szeretteid közül bárki elkísérhet, aki az itt tanultak alapján se gítségedre lehet. Érdeklõdni lehet a lelkészi hivatalban a 0257-218-414-es telefonszámon és levélben a következõ címen: Parohia Reformatã Str. A. Ivirea nu nr. 6. 310205 Arad-Grãdiºte. JÓZSA FERENC lelkipásztor
20. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
Az európai református egyházak ésszerû struktúrájáról Az európai protestáns egyházak egyszerre több európai szintû egyházi szervezetben képviseltetik magukat. Herman Schaefer kérdése ebben a cikkben: mindezen szervezetek és az általuk nyújtotta strukturális stb. lehetõségek mellett szükségünk van-e még egy külön református platformra? Az európai protestáns egyházak egyrészt tagjai az EEEK-nek (Európai Evangéliumi Egyházak Közössége – GEKE, avagy Gemeinschaft Evangelischer Kirchen in Europa, melynek korábbi neve: Leuenbergi Egyházak Közössége), másrészt pedig az EEK-nek is (Európai Egyházak Konferenciája – KEK, avagy Konferenz Europaischer Kirchen), melyben az ortodox egyházak is képviselve van nak. Az EEEK alapjait az 1973-as Leuenbergi Konkordia képezi, melynek értelmében a reformátori egyházak – a »megbékélt különbözõségek« ökumenikus modellre tá maszkodva – egymással szószéki és úrvacsorai közösségre léptek. Ez a közösség számos fontos teológiai állásfoglalást dolgozott ki és arra törekszik, hogy szélesebb társadalmi vonatkozásban is hallhatóvá váljon a hangja. Szükségünk van-e még az EEEK mellett egy olyan külön református struktúrára, mely hat- vagy hétévente, mind a 39 tagegyházat figyelembe véve, egy nagyszabású Európai Területi Nagygyûlést szervez. Az EEK a tagegyházak közös érdekeinek európai szervezetek elõtt való képviseletét tekinti fõ tevékenységi területének, mely célból egy brüsszeli irodát mûködtet. Az EEK szervezte meg az Európai Katolikus Püspöki Kon ferenciával együtt az Európai Ökumenikus Találkozókat: 1989-ben Baselben (innen származik az Európai Ház víziója), 1997-ben Grazban (itt indult útjára a Charta Ecumenica ötlete és tervezete). A 3. Európai Ökumenikus Nagy gyûlés Nagyszebenben kerül megrendezésre 2007-ben. Szükségünk van-e még egy saját, külön református struktúrára, amely például az EEK-kel párhuzamosan európai kisebbségi kérdésekkel foglalkozó konferenciákat rendez, melyek alkalmából azoknak a kisebbségi egyháza kat képviselõ partnereknek nyújt részvételi lehetõséget, akik egyidejûleg az EEK tagjai is. A 2002-es Nagyváradi Területi Nagygyûlés elõtt az Európai Területi Tanács vezetõsége az európai régió munkamenetét elégtelennek és nehézkesnek találta. Az akkori küldöttek egy részével egyetértésben ugyanakkor azt követelte, hogy a jövõben ne kerüljön sor további Európai Területi Nagygyûlésre. Ehelyett azt javasolta, hogy a képviselõk tevékenysége a már meglévõ projektek gondozására és az EEEK keretein belül, valamint a Református Világszövetség céljait szolgáló, kifejezetten református jellegû hozzájárulásokra összpontosuljon. Ezt a tervet Nagyváradon számos egyházképviselõ »elhamarkodottként és túlméretezettként« elutasította, sikerült viszont meggyezni azokat a célokat illetõen, melyek európai szinten egy kifejezetten református struktúra keretén belül kell feldolgozásra kerüljenek: – pusztán református vonatkozású kérdések kerülje nek feldolgozásra; – amennyiben regionálisan vagy Európa-szerte adott egy megfelelõ struktúra, a saját tevékenységi struktúra helyett inkább az európai tagegyházaknak a Református Világszövetséghez való viszonyát kell tovább fejleszteni. Ezt az inkább általános javaslatcsomagot lehetetlen volt a jelenlegi szerkezet keretén belül megvalósítani, általánosságánál fogva azonban egy teljesen új struktúra kidolgozását sem tette mindenképpen elengedhetetlenné. Az új tervezet most már elkészült! Ez nem utolsó sorban a Nagyváradon megválasztott új Területi Bizottságnak köszönhetõ, mely az azóta eltelt idõben a határozatok gyakorlatba való átültetésével foglalkozott, és a szeptember 29–30-án az Európai Református Egyházak Vezetõ Teológusainak Bernben megtartott konferenciáján egy meggyõzõ tervezettel állt elõ. A Bizottság elnöke a berni dr. Gottfried Locher. Németországot dr. Michael Wein rich (a vezetõség tagja) és Kerstin Koch (a Lippai Egyházkerület vezetõségi tagja) képviseli. Sabine Hofmeister (Dánia), Karl Georg Marhofer (Luxemburg) és Jan Fischer (Hollandia) is tagjai még a területi bizottságnak. Egy alapvetõ strukturális reform megvalósítása érdekében elengedhetetlen volt a tagegyházak döntéshozóinak az egybehívása. Ezt legelõször 2004-ben sikerült megvalósítani Utrechtben. Ezen elsõ találkozó – az ún. »Church Leader«, azaz egyházvezetõi konferencia – alkal-
mából azonban még nem sikerült az Európai Régió új munkamódszereit illetõ kérdésekrõl tárgyalni, mivel a Református Világszövetség küszöbön álló ghánai nagygyûlésének átfogó központi témája (Szövetségben a gazdasági igazságosságért) messzemenõen meghatározta a konferencia napirendjét. A második, berni találkozót megelõzõen a Területi Bizottság már szétküldött egy tárgyalásra alkalmas új, strukturális változtatásokat célzó tervezetet. A 39 tagegyházból 22 delegált a saját egyházi vezetõsége soraiból képviselõket Bernbe, ahol Thomas Wipf, a Svájci Evangéliumi Egyházi Szövetség elnöke köszöntötte õket. Ezt követõen a küldöttek a Kantonális Egyház vezetõsége meghívását követve a székesegyházban istentiszteleten, majd fogadáson vettek részt. A tervezettel kapcsolatos tárgyalásokat a svájci fõváros polgármesteri hivatalának egyik tárgyalótermében folytatták. A tárgyalásokat megelõzõen jól elvégzett munka és a didaktikai vonatkozásban jól moderált párbeszéd ellenére hosszú ideig tartott, amíg a tárgyalópartnerek a kívánt eredményt elérték. Egy, külön a találkozóra kidolgozott, az elõzetesen elküldött tervezet egyes pontjait felülbírálni kívánó alternatív javaslat nem bizonyult eléggé meggyõzõnek az eredeti tervezettel szemben. A kisebb református egyházak aggályai ellenére a résztvevõk a »Church Leader« megnevezéssel szemben a »Council«, azaz Tanács fogalmát részesítették elõnyben – vagyis létre hozták az »Európai Református Egyházak Tanácsát«. Ennek – a »Council« fogalmát is beleértve – az a jelentõsége, hogy a Református Világszövetség európai vonatkozású feladataival nem egy, az EEEK-kel és az EEK-kel párhuzamosan mûködõ református intézmény foglalkozik, hanem a tagegyházak vezetõségei. Ez nem azt jelenti, hogy ezennel minden feladatot nekik kell elvégezni, hanem sokkal inkább azt, hogy most már az õ döntéshozatali körükbe tartozik az olyan bizottságok létrehozása, melyek a speciálisan református jellegû hozzájárulások kidolgozásával foglalkoznak. Ez az elképzelés véleményem szerint jelzésértékû az eddigi »konferenciázó ökumenével« ellentétben, amely gyakorlat megfelelõ anyagi fedezetek hiá nyában pusztán a delegációk valamely átláthatatlan séma szerinti zsugorítá sára szorítkozott, anélkül, hogy vállalkozott volna a beidegzett struktúrák megváltoztatására és feltette volna a kérdést, mely szinten milyen mértékû képviseletre van szükség. A küldöttségek zsugorításának egyik eredménye az, hogy ezáltal lehetetlen a küldöttség összetételét megõrizni (a nõk, a laikusok és az ifjúság képviseletének a kérdése), vagy az, hogy a »Church Leader«-ek nem jutnak kellõképpen szóhoz, pedig õk azok, akiknek kötelességük a konferenciák határozatait gyakorlatba ültetni és akiket ezért adott esetben felelõsség illeti. Mindenesetre leszögezhetjük azt, hogy a református hagyományok képviseletét illetõen a már meglévõ protestáns vagy szélesebben ökumenikus szervezeteken belül nincs szükség az illetõ szervezetekre lebontott külön delegációk fenntartására. Hogy magának az elõbbiekben tárgyalt Tanácsnak a találkozói sem egy külön, párhuza mosan létezõ struktúrát képeznek, hanem lehetõség sze rint a többi, már meglévõ európai munkaközösséggel egyidejûleg kerülnek megszervezésre, mutatja azt is, hogy a berni tanácskozás során a következõ konferencia idõpontjaként az EEEK szeptemberi Budapesti Nagygyûlését közvetlenül megelõzõ idõszakot határozták meg. Ezt a konferenciát rendes Területi Nagygyûlésként hívják össze – csakis így lehetséges a szükséges döntések meghozatala –, azonban pusztán két-két személybõl álló delegációk részvételével. Már a legutóbbi nagyváradi Te rületi Nagygyûlés ennek a sürgõsségi intézkedésnek megfelelõen fogalmazta meg a meghívót – mindannak ellené re, hogy az intézkedés nem túl meggyõzõ, különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy mind az 5000 fõs lengyelországi, mind pedig az 1600000 fõt számláló ma gyarországi református egyház ugyanolyan mértékben veszi ki részét a döntéshozatalból; a határozat viszont tole rálható abban az esetben, ha 2006 szeptemberében a tag egyházak két-két vezetõ képviselõje az eddigi struktúrával ellentétben egy újat fogad el.
HERMANN SCHAEFER Fordította: ANCA TIBOR ATTILA
A hit magánügy, a vallás közügy Az utóbbi idõszakban a hazai sajtó feltûnõen sokszor adott teret s hangot annak a véleménynek, miszerint a vallás magánügy. Ez egyértelmûen tévedés, hamis állítás a tudomány fényében. Az ókortól kezdve a modern embertudományokig nyilvánvaló a felismerés: a hit az individuumé, az egyéni lélek, a személy ügye. A vallás nem az. A vallás nem magánügy, nem egyéni lelki viszony, hanem egyértelmûen a közösségé, a társas léleké, vagyis a vallás társadalmi viszony, közügy. A vallás közösségi volta nem vélekedések eldöntetlen versenye, hanem a tudománynak az emberrõl, társadalomról vallott régi alaptézise. A pszichológiában egyértelmû, hogy a hit az ember individuális pszichikai állapota, tartós és mély belsõ meggyõzõdés, amelynek hatalmas motiváló és egyensúlyban tartó ereje van. Amikor hitünket megosztjuk másokkal, a (meg)vallás, bevallás „hitvallás“ közösségi élményévé nyitjuk a személyest („Hiszem, és vallom“). Vallás és közös ségiség elválaszthatatlan fogalmak, a vallásgyakor lat és hitélet cselekvõ bizonyítéka a szilárd hitnek. Azok a hittételek, amelyekben a hívõ emberek a vallásgyakorlat során osztoznak, egymással összekötõ erõk, a transzcendenshez (Istenhez) való tartozásban (hittestvéri viszony), a vallás éppen ezt a kommunitást hordozza az anyaszentegyházhoz tartozás közösségében. A hit magánügy, az „egyéni lélek“ ügye, a vallás azonban a közösségé, interak ciós viszonyfogalom, s a vallásgyakorlás „közügy“. Aki azt állítaná, hogy a vallás „magánügy“, az olyannak tételezné az embert, mintha az ember vakon és érzéketlen közönnyel nézne mindenkire, ahogyan Leibniz monaszai (a „monaszoknak nincsenek ablakai egymásra“). Életérzés, érzelem, ér telem, akarat és hit – ezek a személy, az egyéni lélek egyéni kategóriái. A jog, a mûvészet, a tudomány, a társadalom és a vallás viszont a társas lélek társas viszonyulása. Intézményesítettsége is alátámasztja ezt a tényt. A vallás tehát nem magánügy, hanem közügy. Lehet-e számunkra, a társadalomban részt vevõk számára közömbös, vagy akárcsak magánügy az, ha valakit antiszociálisnak látunk? Nem lehet. Ez közügy, mert az életünk védelmérõl van szó! Lehet-e közömbös nekünk az, hogy valaki hívõ ember? Azaz, azt vallja, hogy az életnek van egy transzcendens dimenziója, az emberi lét önmagán túlmutató értékeket, értelmet hordoz, az életnek értelme és célja van, és legfõképpen szolgálat. A hívõ ember tiszteli az embertársát és szentnek tartva védelmezi az életet, ekképp szakralizálja közösségi életgyakorlatát. Ez sem lehet közömbös a számunkra! Ha az emberi negatív nem közömbös, akkor a pozitív sem lehet az, s ha mégoly szabados másságtolerancia vezérelné is a személyes etikát, a pozitív értékekkel és történelmi élettradíciókkal szemben nem maradhatunk tiszteletlenül érzéketlenek, közönyösek. Így vagyunk a hittel és vallással is. A vallás nem magánügy, hanem közügy. BAGDY EMÕKE pszichológus CZAKÓ GÁBOR író, jogász DEME TAMÁS tanár GÖMBÖCZ ELVIRA teológus, közgazdász (MAGYAR NEMZET, 2006. április 18.)
PARTIUMI KÖZLÖNY
21. OLDAL
Imaest az önálló, államilag finanszírozott magyar egyetemi hálózatért 2006. május 9-én több erdélyi településen együtt imádkoztak a különbözõ felekezetek lelkipásztorai és hívei az önálló magyar nyelvû felsõoktatásért. Nagykároly, Székelyhíd, Nagyvárad, Temesvár, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós kapcsolódott be az ökumenikus imaestbe. Szervezési nehézségek miatt Marosvásárhelyen, Baróton és Budapesten egy hét múlva került sor az imaestre. Az imaest védnökségét történelmi egyházaink elöljárói – Tõkés László református, Pap Géza református, Tempfli József katolikus, Adorjáni Dezsõ Zoltán evangélikus püspökök – vállalták el. Az egyházi elöljárók mindannyian fel is szólaltak az imaesten. Pap Géza püspök Kolozsvárott szólott az egybegyûltekhez a Kossuth utcai evangélikus templomban. Elmondta, azért kell most Istenhez fordulnunk ügyünkkel, mert már minden földi hatóságot végigjártunk, de meghallgatásra ez ideig nem találtunk. Adorjáni Dezsõ Zoltán ugyanezen a rendezvényen szólalt fel. Pál apostol szavait tolmácsolta: „Ne engedjétek magatokat a szolgaság igájába!” Nagykároly és Székelyhíd különleges helyszínek voltak, hiszen ezeken a településeken nincs felsõoktatás. Külön köszönet illeti a helyi szervezõket Tolnay István református lelkipásztort
Nagykárolyban és Jakó Sándor Zsigmond segédlelkészt Székelyhídon. Nagyváradon Tõkés László püspök úr igei köszöntõjével kezdõdött az ökumenikus imaest. A püspök úr éppen akkor ért haza finnországi útjáról, ahol ünnepélyesen átadták a püspök úrnak azt az orgonát, ami Erdély és a Kárpát-medence legkiválóbb orgonája lesz, miután felállítják a nagyvárad-rogériuszi református templomban. Nagy József Barna, az imaestet szervezõ Erdélyi Magyar Ifjak nevében köszöntötte az egybegyûlteket, majd felsorolta az ifjúság követeléseit. Haladéktalanul indítsanak magyar karokat a Bolyain, a jövõ tanévtõl kezdõdjön meg az oktatás a visszaállított Bolyai Tudományegyetemen, a magyar általános és középiskolába járó gyerekeknek ne kelljen anyanyelvi szinten vizsgázniuk románból stb. Nagy kijelentette, hogy csakis akkor zárkózhatunk fel Európához, ha európai jogaink lesznek, ha lesz magyar egyetemünk, autonómiánk. Tempfli József püspök kedves szavakkal fordult a nagyrészt fiatalokból álló gyülekezethez. Személyes tapasztalatok alapján beszélt arról, mennyire is fontos az anyanyelvi kultúra és ezáltal természetesen a magyar nyelvû felsõoktatás is. Mátyás Attila evangélikus lelkipásztor az evangélikus egyház oktatásban betöltött szerepét
Államilag támogatott magyar egyetemet akarunk! Nagyváradon az újvárosi református templomban tartottuk meg az ökumenikus imaestet. A szerény érdeklõdés mellett (mintegy 200 résztve võ, nagyrészt egyetemisták) lezajlott rendezvényt Tõkés László püspök nyitotta meg, a Bibliából vett textussal. Sándor Lajos újvárosi református lelkipásztor üdvözölte az egybegyûlteket, emlékeztetve, azért gyûltünk össze, hogy egyházaink ökumenikus imaközösségében adjunk hangot követeléseinknek. Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi elnöke a szervezõk nevében köszöntötte a megjelenteket. Kijelentette, hogy csakis úgy zárkózhatunk fel Európához, ha európai jogaink is lesznek, magyar egyetemünk, autonómiánk. Felhívta a figyelmet arra, hogy míg a város fõterén éppen „euro-balkáni” szellemiség ben ünnepelnek, addig mi itt a templomból üzenjük Európának és Románia kormányának: önálló, államilag támogatott magyar egyetemet akarunk. Ismertette az ifjúság követeléseit: haladéktalanul indítsanak magyar karokat a Bolyain, a jövõ tanév tõl kezdõdjék el az oktatás a visszaállított Bolyai Tudományegyetemen, a magyar általános és középiskolásoknak ne kelljen anyanyelvi szinten vizsgázniuk románból. Tempfli József római katolikus püspök II. János Pál pápa tanácsát idézte, miszerint le kell bontani a nemzetiségek, népek közötti válaszfa -
lakat, de természetesen úgy, hogy ragaszkodjunk nemzetiségünkhöz, anyanyelvünkhöz, kultúránkhoz. Mátyás Attila evangélikus lelkipásztor az evangélikus egyháznak az oktatásban vállalt szerepét domborította ki. Elmondta, természetes igény az önálló magyar egyetem, mert minden nép csak saját anyanyelvén lehet képzett, más nyelven nem. Kitért azokra, akik felemás módon vagy egyáltalán nem állnak oda a magyar egyetem ügye mellé. Õk azok, akiknek csak az a fontos, hogy hasznuk legyen valamibõl, a társadalom ügye nem érdekli õket. Figyelmeztetett arra, hogy könnyebb létrehozni egy tanintézetet, mint fenntartani azt, ezért is nélkülözhetetlen az állami szerep- és felelõsségvállalás. Papp Gy. László unitárius lelkipásztor imájában arról szólt, hogy akik hittel kérnek valamit, azokat Isten meghallgatja. Az imaesten a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium énekkara Szilágy Ágnes tanárnõ vezetésével gyönyörû énekszámokat adott elõ. A zenei élményt, az ünnepi hangulatot Majoros Attila énekszáma teljesítette ki. A rendezvény végén az egybegyûltek a magyar nemzet Himnuszát énekelték: „Isten, áldd meg a magyart!” NAGY JÓZSEF BARNA
emelte ki, külön kihangsúlyozva, hogy könnyebb megalapítani egy tanintézményt, mint fenntartani azt, ezért nélkülözhetetlen az állami szerepvállalás a magyar nyelvû felsõoktatásban is. Papp Gy. László unitárius lelkipásztor imája zárta a nagyváradi együttlétet, ahol a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium énekkara Szilágy Ágnes tanárnõ vezetésével, valamint Majoros Attila karvezetõ is felléptek. Az ökumenikus imaestek abba a sorba illeszkednek be, amit a Bolyai Kezdeményezõ Bizottság, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Ma gyar Ifjak, valamint több egyház, civil szervezet kezdeményezett, miszerint az erdélyi magyarság önálló államilag finanszírozott magyar nyelvû egyetemet, egyetemi hálózatot követel magának. Az adófizetõ romániai magyar állampolgároknak jussuk és joguk az, hogy adópénzeiket magyar egyetemek fenntartására is fordítsa a román állam. A fent nevezett civil szervezetek, egyházak a továbbiakban is mindent elkövetnek azért, hogy a magyar egyetem ügyét Erdély, az anyaország és Európa elé tárják. NAGY JÓZSEF BARNA, a nagyváradi EMI elnöke
HÍREK Gazdatalálkozót tartottak A Királyhágómelléki Református Gazdák I. Találkozóját Nagyváradon, az Egyházkerületi Székház Dísztermében tartották 2006. május 6án. A rendhagyó rendezvény részét képezi az Egyházkerület azon törekvésének, hogy lehetõleg tagjainak minden sajátos és reprezentatív ré tegét megszólítsa, és önálló szervezeti formában szolgálatra mozgósítsa.
Alkotótábor a Fekete-Körös partján Elsõ ízben volt Gyantán alkotótábor a református egyházközség szervezésében. A mûvésztelepen tizenkét képzõmûvész – Kondrák Matyik Margó, Dudás Gyula Nagybányáról, Vassy Erzsébet, Tolnay Tibor és Kristófi János Nagyvá radról, Gally Katalin és Forró Ágnes Kolozsvárról, Gothárd Veronika Sepsiszentgyörgyrõl, Szabó Vilmos Zilahról, Moldován Gyula Székelyudvarhelyrõl, Fekete Zsolt és Hunyadi László Marosvásárhelyrõl – dolgozott tíz napon át, melynek eredménye huszonnégy kép és egy szo borvázlat. A kiállítás megnyitó ünnepségét má jus 14-én, vasárnap tartották a református temp lomban. Az istentisztelet utáni ünnepélyen Soós József helybéli lelkipásztor elmondta: az alkotá sokat hamarosan aukcióra bocsátják, s a befolyó összeget az új parókia és gyülekezeti ház továbbépítésére fordítják.
22. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
A Partiumi Keresztény Egyetem a Bologna-i folyamat útján Egyetemünk fennállásának 15 éves évfordulóján, a 2005–2006-os iskolai tanév végén, számot adhatunk és számon kérhetjük oktatói–nevelõi munkánk eredményét, és ugyanakkor körvonalazhatjuk tevékenységünk, intézményünk fejlõdésének jövõképét. Ezt a feladatot olyan idõpontban végezzük el, ami kor Európa szerte a felsõoktatás korszerûsítésének re formja megy végbe. Ebben a folyamatban meghatározó az Európa Tanács 2000-ben megtartott kihívása, amely szerint Európa 2010-ig a tudásalapú gazdaság megte remtésének feladatát kell teljesítse. Természetes, hogy ebbõl a folyamatból az egyetemi oktatás sem maradhat ki, amelynek kontûrjeit az 1999-ben megtartott Bolognai értekezlet és az azt kö vetõ találkozók határozatai körvonalazták. A Bolognai folyamat során megállapított alap elvek és teendõk teljesítésével az egyetemek valóságos tudásközpontokká kell váljanak. Ugyanis a tudásalapú gazdaság létrehozásában az egyetemek a legátfogóbb, legintenzívebb, legigényesebb feladatokat teljesítik. Az egyetemi oktatás azzal a fokozódó elvárással kerül szembe, hogy képes legyen a magas szellemi tõkével rendelkezõ szakemberek kiképzésére, a Széchenyi értelemben vett tudományos emberfõ kimûvelésére. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta Vizi Szilveszter egyetemünkön tartott elõadásában, hogy a mai termelés lényegileg a kimûvelt humántényezõ ráfordítását jelenti, ugyanis a termelésben és szolgáltatásban ma a befekte tett szellemi hozzáadott tõke mértéke és színvonala je lenti a meghatározó tényezõt. Ezt a feladatot a Tõkés László püspök úr által lé tesített és személyes vezetésével mûködtetett Partiumi Keresztény Egyetemen is igyekeztünk teljesíteni. Az Alkalmazott Tudományok és Mûvészetek Kar Zene sza kán eddig 1997 és 2005 között 59 hallgató végzett és ugyanannyi sikeresen államvizsgázott. Különösen ki -
emelkedik a múlt iskolai évben államvizsgázók sikere, akik 9-es médiát értek el a Bukaresti Zeneegyetem igényes államvizsgáztató bi zottság elõtt. A Közgazdasági szakon az 1995–2006-os idõszakban 235 hallgató végzett és közülük 2005-ig 148-an államvizsgáztak sikeresen. Ezzel mind a Zene mind a Közgazdasági Menedzsment szakján eddig jóval túlteljesítettük az akkreditációs fel tételeket. Ez azt jelenti, hogy versenyképesek vagyunk, hogy egyetemi oktatásunk piacképes, annál inkább, mi vel képzett abszolvenseink legtöbben Nagyváradon és környékén, általában a Partiumban helyezkedtek el, számos volt hallgatónk felelõs állásban dolgozik és de rekasan megállják a helyüket a gazdasági-társadalmi életben. Ezzel mégegyszer bebizonyosodik, hogy ha misnak bizonyul az az állítás, amely szerint a magyar nyelven végzett fiatalok, például közgazdászok, nem képesek a gyakorlatban érvényesülni, ha nem románul tanulnak. A jövõben felmérést és tanulmányt akarunk készíteni a karunkon végzett hallgatók gyakorlati elhe lyezkedésérõl, arról, hogy milyen állásokat töltenek be, milyen javadalmazással dolgoznak. Ezzel még jobban meg fogjuk alapozni egyetemünk létjogosultságát, a gazdasági–társadalmi egységekkel kiépített szerves kapcsolatát, hogy valóban a piaci, gyakorlati, igényeknek megfelelõen képezzük ki szakembereinket. A jelen tanévben Egyházzene szakon 9-en és, a Menedzsment szakon 39-en állnak államvizsgára. Ugyanakkor a Kép zõmûvészeti, Reklámgrafika szakon 17-en, a Kereskedelmi, turisztikai és szol áltatási egységek gazdaságtana szakon 25-en, Zenepedagógián 15-en, elõször végeznek mint abszolvensek és õk is most államvizsgáznak. Jelenlegi munkánk végzõs hallgatóink államvizsgára való jelentkezésére irányul. Idejében megjelöltük a dolgozatok témáját, ki jelöltük a vezetõ tanárokat, nap mint nap irányítjuk a felkészítést. A munka már elkezdõdött, a diákok elõ-
rehaladott stádiumban dolgoznak és reméljük, hogy a sikerek az idén sem maradnak el. Külön kiemeljük azt a tevékenységet, amit az új egyetemi struktúra bevezetése terén végeztünk. A 3 éves alapképzést, a licenciátust egyetemünkön is bevezettük. A csökkentett képzési idõnek megfelelõ hallgató centrikus tanterveket és programokat dolgoztunk ki és alkalmazunk, meghatároztuk a kötelezõ és fakultatív tárgyakat és hangsúlyt helyezünk a szakmai ismeretek alapos elsajátítására, megértésére és gyakorlati hasznosítására. Kiemelkedõ terület egyetemünkön a fiatalok neve lése. Tekintettel intézményünk keresztény jellegére és a magyar nyelven folyó oktatásra, vigyázunk a keresztény etika szabályainak elsajátítására és betartására, a magyarságtudomány tanítására, az ifjúság magyarságtudatának megszilárdítására. Az egyetem az idén a Zenepedagógia szakon 25, a Reklámgrafikán 30, a Menedzsmenten 75 és a Kereskedelmi, turisztikai és szolgáltatási egységek gazdaságtana szakon 75 helyet hirdetett meg. Ezzel összefüggésben arra törekszünk, hogy az oktatást nem csupán extenzíven, hanem mély dimenzióban is fejlesszük, ahol már tartalmi kérdések kerülnek elõtérbe. Összhangban a fejlett világban kibontakozó tendenciákkal, egyetemünkön és ennek keretében az Alkalmazott Tudományok és Mûvészetek Karán is olyan jövõképet jelölõ fejlesztési curriculumot dolgoztunk ki és követünk, amelyben az elkövetkezõ 5-10 évben egyetemünket olyan versenyképes tudásközponttá, magyar nyelvû képzési és kutatási intézménnyé fejlesszük, amely a magas szellemi tõkének birtokával rendelkezõ magyar szakemberek kiképzésére hivatott. DR. PÉTER GYÖRGY egyetemi tanár Alkalmazott Tudományok és Mûvészetek Karának dékánja
Egyházból mentem egyházba
(2. rész)
Dr. Hermán M. János református lelkipásztor a mezõségi Holt-tengerrõl és a lelkészi sorsvállalásról „A Kondukátor el fog pusztulni!”
„Mi még láttuk a szép Mezõséget”
– Édesapánk a sármási kõmûvesekkel, ácsmesterek kel templomot és parókiát épített vályogból Kissármáson. Templomot mentett meg az elkezdett lebontás állapotá ból Mezõbáldon, újjá is építtette a hívek segítségével. Templomot javítottunk Cégen, padokat is csináltatott. Sármáson gyülekezeti termet építettünk, engedélyek nélkül, önerõbõl, mert hittünk a jövendõnkben. Gyerme kek százát tanította magyarul írni, olvasni, énekelni, és ha kellett, románul és németül is prédikált. Negyvenöt évi nagysármási lelkészi szolgálata alatt több mint kétszázan tértek a református egyházba a más vallásúak, fõleg az adventisták közül. Teológiai munkásságának, írásainak közlése mireánk, a gyermekeire vár. Bocskai Istvánról mondták, hogy a magyarok Mó zese volt. A mi édesapánk sokszor a megszólalásig pél dázta a mózesi küzdelmet és hûséget az elsivárosítás korszakában. A hatóság sokszorosan fenyegette, pró bálta megfélemlíteni, lejáratni, mindhiába. Barátaim csoportja, Rebike keresztszülei, Bíró József és Eszter, Dobri Janó bácsi és Klárika néném: valamennyien ott ültünk a sármási templomban 1989 húsvét elsõ napján, amikor édesapánk azt prédikálta, hogy a Kondukátor nak nem lesz része a feltámadásban. Mindenkiben megállt a lélegzet, õ pedig megismételte, hogy jól hal lották a hívek: a Kondukátor elpusztul, mert a bûnei az égre kiáltanak. Négyszáz ember hallgatta a prédikációt, de délután már csak mi, a család és a barátok voltunk az istentiszteleten, senki se mert eljönni, mindenki at tól félt, hogy elviszik. Egy haja szála sem görbült meg, ilyesmit még a besúgók sem mertek jelenteni, ma is alig hiszem, hogy megmenekült.
– A Mezõség Holt-tenger jellege mit jelent? – A Holt-tenger jelleget a táj adja. Meg Makkai Sándor közel száz évvel ezelõtti lelkészi tapasztalata Vajda kamaráson, amelyrõl regényt írt. Bizonyos idõszakokban, nyáron vagy tavasszal úgy fest a vidék, mintha az ember a Hold felületén élne, vagy mintha a Holt-tenger partján járna Izraelben. A letarolt erdõk helyén az erózió, a vízmosás, az agyagos gödrök, a sokszor úttalan utak látványa elszomorítóan hat. Gyermekkorunkban még láttuk a szép Mezõséget is, amikor még magángazdálkodás folyt, láttuk a szõlõket, a tanyákat, a dolgok természetes menete szerinti életet. A szárazságnál, víztelenségnél még holtabb tengerré a kommunizmus változtatta a különben termékeny dombvidéket, amikor mindent egybeszántottak, kivágtak, elpusztítottak, mûtrágyával kiégettek, megmérgeztek. Alig maradt valami, ami a természetes életbe beilleszkedett volna. Az állatállomány tömegesen pusztult bele a koplalásba. A nyolcvanas években már csak a túlélés reménye tartotta ott az embereket. A Holt-tenger önmagában nem volt visszataszító, kemény és emberpróbáló helyzetekben bõvelkedett, de az eredményesség leghalványabb biztosítéka nélkül. A túlélés már önmagában véve is hõstettnek számított, illetve annak számítana ma is… De tucatnyi mezõségi faluban az eltelt ötven év alatt egyetlen hívünk se maradt, ott már nincs, aki magyarul megkérdezze, hogy: Holt tenger, hol a te fullánkod? Szombattelkén, Kiscégen, Buda telkén, Viszolyán, Dombon, Csehtelkén rendre édesapánk temette el az utolsó magyarokat. Azt, hogy a régi szentegyházas helyek temetését hogyan lehet elszámolni, sorozatosan elhordozni a veszteségeket, megszabadulni a siva tagosodás iszonyú látványától, attól, hogy minden erõfe -
szítésünk hiábavaló lett volna, ezt õ az agyonolvasott Bibliájával mindig közös nevezõre tudta hozni, és folytatta a családlátogatást.
A „virtyálódás” – Tehát már az Ön ifjúkorában több volt a magyar sír, mint a magyar gyermek? – Gyerekkoromban a szórványvidékeken is sok gyermek született. Abban az idõben még volt gyermek áldás. A nagycsalád volt jellemzõ a Mezõségre, persze az azzal járó mezítlábassággal, napszámba járással, cselédsorssal. Bibliai alapú és családközpontú életet éltek az emberek. Különben gyerekkorunkban nem is tudtuk, mi az a mezõségi Holt-tenger, késõbb jöttünk rá, amikor már összehasonlítási alapunk is volt. Addig jobb legelõket és lakóhelyet nem ismertünk. Nagy volt a szeretet és az összetartozás érzése a hasonló sorsú családok között, három-négy generáció élt egy fedél alatt. Egymástól való eltávolodást a nyelvi tiltással párosuló vallási türelmetlenség hozott. A vegyes há zasságban született gyermekeket az ortodoxok „elke resztelték”. Helytelen kifejezések, de itt hallottam elõször „kikeresztelkedésrõl” és „átkeresztelkedésrõl”. Az elrománosodás káros volta nyilvánvaló volt, ma is az. Olyan helyzetben, ahol a magyarság kisebbségben van, ahol hiányzik a középréteg, ahol huzamosan alig voltak vezetõi a népünknek, ahol alig voltak iskolák, és azokat is sorban bezárták, azokban a mezõségi falvakban, mint például Katona községben, felgyorsult a nyelvromlás. Az utolsóelõtti stádiumban már maguk között is románul beszéltek, azt mondták: úgy jobban forog, jobban virtyálódik a nyelvük…
PARTIUMI KÖZLÖNY Azt hiszem, a kollektív világ volt az, ami háborús pusztítást végzett a házak táján, áttételesen a mezõségi népmûvészetben, népköltészetben. A mindent felkavaró forgószél aztán a nyelvváltásban tetõzött. Lelkészek, tanítók alig voltak, a vegyes házasságokban szinte mindig a magyar fél veszített, a maradék fiatalság elszegõdött a városi gyárakba, végül ottmaradtak a nagy olvasztótégelyben. Lehet, ez is volt a cél. A Mezõség klasszikus nagy írói, Kemény Zsig mond és Wass Albert, észlelték az elrománosodást. Föl des Károly lelkész és még annyian tettek is lépéseket a beolvadási folyamat gátolására, amely Trianon után feltartóztathatatlannak látszik. Kallós Zoltán, Kövesdi Kiss Ferenc szolgálata példaértékû, vannak követõik, de nem elegen. Hiányzik a folyamatosság, az ügy oly módon való felkarolása, mint a csángó gyermekek keresztapai intézetének esetében. Ismét vetni kellene, eleget néztük a hideg szeleket… Érdemes lenne kidol gozni egyes mezõségi szigetek hosszú távú fejlesztésé nek a tervét. Nemzeti mûvelõdésünk egyformán szegényedik a csángók és a mezõségi magyarok kultúrájának a pusztulásával, nem is beszélve arról, hogy a mezõségi õsmagyarok jóval a honfoglalás elõtt telepedtek le azon a vidéken. A rege magyarázata szerint egyenesen Csaba királyfi vezette oda a népét…
Lámpáshordozó, kutyakergetõ, palásthordozó útitársak – Van valami jelképes abban, hogy éppen ezen a holt-tengeri tájon adták az ön édesapjának a Mezõség Mózese nevet. – Szüleink sok emberrel vállaltak sorsközösséget. Gyermekkoromban sok családfõt bebörtönöztek. Ártat lan falubelieken kérték számon a kivégzett sármási zsidók szomorú sorsát, amiért a német SS volt a felelõs. A nyílt megfélemlítés korszakát éltük, Rogozsán kul tuszinspektor megfogadta, hogy nem nyugszik addig, amíg apánkat el nem viteti, mert szombatonként vallás órákat tartott. Ez tetézett 56-ban, de akkor a Mezõség is forrongott, hirtelen eltûnt Rábecz, a Securitate verõse gédje. Búza községben dr. Szabó Albert lelkész elker gette a tolvaj néptanácsot, Sármáson karácsonykor fe kete szalagot kötöttek a templomi karácsonyfára. Édes apánkat mondvacsinált koporsós fegyverszállítás gyanújával rendelték be kihallgatásra, még emlékszem, hogy akkor elbúcsúzott tõlünk. Fõ bûne az volt, hogy befogadta a kilakoltatottakat. A mezõségi küldetés vállalásában, elviselésében segítette õt a hívei szeretete. Természetesnek tartotta, hogy akár negyven kilométert is gyalogolt naponta. Ak kor még voltak olyan lelkes emberek, akik lámpáshor dozó, kutyakergetõ, palásthordozó útitársul szegõdtek hozzá. Felkereste a családokat, tanította a határbeli gyermekeket, vállalta a beteggondozást, helyettesíté seket. Olyan idõket is éltünk, amikor tíz falunak volt a lelkésze és alig láttuk. Amikor felcseperedtünk, magával vitt bennünket, sokszor még éjszaka is baktattunk, miközben a csillagos ég titkait magyarázta. Lehet, édes apámnak is jót tett, hogy egy-egy gyermek vele volt eze ken az utakon. Ilyenkor nagyon sokat beszélt nekünk a régi családokról, a gyermekkoráról, õt sirató tanárai ról, és politizáltunk is. A nyugatiak közül nem szeret tük az amerikaiakat, mert értelmetlenül bombázták Ko lozsvárt. Kis Sándor bácsival néha vitatták a Magyar Népi Szövetség dicstelen sorsát, felszámolását. Ilyen kor kiküldtek, egymást figyelmeztetve, hogy kemence van a házban. Sûrûn elhangzott, hogy: piszkos világot értünk. A bajba jutottakért leveleket írtak, befolyásos embereket kerestek fel, becsületesnek tartott közbenjá rókért fohászkodtak. Imádság nélkül senkit nem eresz tettek el a házunkból, üres kézzel senki se távozott, élel miszert, pénzt megosztott apánk a kopogtatókkal. Ro mán tisztelõi is seregestõl voltak, nem kivételezett. Vi gasztalni úgy tudott, hogy prófétának mondták. Mózes hez való hasonlítása annyiban helytálló, hogy intett, ta nított, számon kérte a törvényességet. Mózes fõpap volt, népvezér és Izrael felelõs mindenese, akihez égõ csipkebokorból szólott az Úr. Nagyszívû édesapánk a karcoló mezõségi csipkebokrok között vándorolt, fel tûnt azáltal, hogy alkalmatlan idõben is hirdette az evangéliumot, a szabadulást.
(folytatjuk)
FÁBIÁN TIBOR (ERDÉLYI NAPLÓ, 2006 április 11.)
23. OLDAL
A VÁCI SZIMFONIKUS ZENEKAR HANGVERSENYE
KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKI HIVATALA
M E G H Í V Ó Rendhagyó és rendkívüli meghívással keressük meg azokat, akik határon túl élõ magyarságunk sorsát szívükön viselik, és ennek bizonyságaképpen jó sorsra érdemes közérdekû ügyeinket idõrõl idõre jótékony támogatásukban részesítik. Egyházkerületünk egyik büszkesége a nagyváradi Rogériusz-lakótelepen épült új templom. Az idén befejezõdött templomépítés betetõzéseképpen Egyházunk egy új orgonát vásárolt – mondhatni jelképes áron – a finnországi Pori városából. A testvéri árszabás ellenére a nagy értékû mûvészorgona beszerzése, lebontása, elszállítása és újrafelállítása meghaladja anyagi erõnket. Éppen ezért pályázati úton és rendkívüli adományok révén próbáljuk kiteremteni a becses templomi hangszer költségeit. Említésre méltó, hogy új szerzeményünk nem csupán a Nagyvárad-Rogériuszi Református Egyházközség istentiszteleti céljait, hanem az egész város zenei életének a javát is fogja szolgálni. Akármennyire is hihetetlenül hangzik, tudni való, hogy Nagyvárad ez idõben egyetlen igazi – nemzetközi színvonalú – mûvészorgonával sem rendelkezik. Egyházkerületünk éppen azért állott az orgonavásárlás nemes ügye mellé, hogy ezt a hiányt pótolja. Erdély orgonái között egyedinek számít majd ez a hangszer, amennyiben ez lesz az elsõ olyan koncertorgonánk, mely spanyol trombitaregiszterrel is rendelkezik. Korszerû elektronikával felszerelt regiszterkapcsolói, illetve beépített számítógépes rendszere szintén egyedülállóvá teszik az egész országban. Az új nagyváradi orgona felállításának támogatására rendkívüli adománygyûjtést indítottunk. Ugyanezt a célt szolgálja 2006. június 3án, szombaton este 1/2 8 órakor sorra kerülõ jótékonysági hangversenyünk a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia nagytermében, melynek mûsorát tisztelettel mellékeljük. Meghívásunkat egy továbbival egészítjük ki. Isten segítségével az új orgona felavatására 2006. október 1-jén, vasárnap kerül sor, melyre ezennel a jótékonysági hangverseny résztvevõit – elõzetes módon – szintén tisztelettel meghívjuk. Terveink szerint október 1. az I. Nagyvára di Nemzetközi Orgonafesztivál kezdõnapja is lesz egyben. „Dicsérjétek az Urat“ – hangzik a Zsoltáros örök üzenete. Isten dicsõségére és hívõ nemzeti közösségünk épülésére szolgáló hangver senyünkre szeretettel hívjuk és várjuk:
2006. április 28. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök
Idõpont: 2006. június 3., szombat 19.30 Helyszín: Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem (Budapest, Liszt Ferenc tér 8.), Nagyterem Közremûködnek: A Partiumi Keresztény Egyetem vegyeskara, Nagyvárad Karigazgató: Brugós Anikó A Debreceni Református Kollégium Kántusa Karigazgató: Berkesi Sándor A Váci Vox Humana vegyeskar Karigazgató: Logo Tibor A Váci Szimfonikus Zenekar Vezetõ karmester: Farkas Pál M û s o r : Erkel Ferenc: Ünnepi nyitány Camille Saint-Saëns: Orgonaszimfónia Közremûködik: Zászkaliczky Ágnes Vezényel: Bogányi Tibor Szünet Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus Közremûködik: Molnár András, Kossuth-díjas Vezényel: Berkesi Sándor, Liszt-díjas
Kiegészítésképpen tisztelettel tudatjuk a következõket: • Jegyek kaphatók 2.500 Ft és 5.000 Ft egységárakon a következõk szerint: A helyszínen: Zeneakadémia pénztára – Budapest VI., Liszt Ferenc tér 8. sz. A Magyar Kultúra Alapítvány székházában – Budapest, Szentháromság tér 6. sz. (a Várban) A Litea könyvesboltban – Budapest, Hess András tér 4. sz. (a Várban) Megrendelés útján Schmidt Ágota úrhölgytõl: telefonon a 06-20-911-58-98 számon, vagy email útján: a
[email protected] elektronikus postacímen • Jegyvásárlástól független, támogató adományozás céljával postai befizetõ-csekk is igényelhetõ Schmidt Ágotától, vagy a Partiumi Egyetem Alapítványtól fax útján a (1) 3430-415 fax-számon. A jókedvû adakozók ugyanakkor az alábbi bankszámlaszámra is átutalhatják adományukat: HUF 10700330 – 25437504 – 51100005 – (átutalás kísérõszövege: ORGONA) Bank neve: CIB Bank Kedvezményezett: Erdélyi Gyülekezet Budapest • Az orgonaállítás támogatása céljaira Kristófi János nagyváradi festõmûvész és további jeles mûvészek alkotásaik bevételét ajánlották fel. A képeket a hangverseny alkalmával elõze tesen közszemlére állítjuk ki. Árverésükre egy késõbbi – közeli – idõpontban kerül sor, melyre ezúton szintén meghívjuk a résztvevõket.
24. OLDAL
PARTIUMI KÖZLÖNY
III. PARTIUMI ÍRÓTÁBOR
Debrecen és Határon Túli Testvérhitközségek VIII. Nemzetközi Tanácskozása
2006. június 7–9.
Debrecen, 2006. május 26.
Program 2006. JÚNIUS 7., SZERDA
A Tegnapból – a Holnap felé
9.00–13.00 Érkezés, regisztráció 13.00–14.00 Ebéd 14.30 MEGNYITÓ Emléktábla-avató az Egyházkerületi Székházban 17.00
19.00 20.30
EZERKILENCSZÁZÖTVENHAT, TE CSILLAG Felkért elõadók: Tófalvi Zoltán Szászi Zoltán Sulyok Vince Vacsora AZ A NAP A MIENK VOLT... Filep Tibor filmje 2006. JÚNIUS 8., CSÜTÖRTÖK
8.00–9.30 Reggeli 10.00 TISZTA BESZÉD Felkért elõadók: Dr. Pomogáts Béla Székelyhidi Ágoston Dr. Péter Miklós 13.00 16.00
Ebéd TISZTA BESZÉD Felkért elõadók: Kalász Márton Dr. Koncz Gábor Török Miklós Dr. Fleisz János
17.45
KÖNYVBEMUTATÓ
18.15
A SZABADSÁGRÓL ÉS A ZSARNOKSÁGRÓL A nagyváradi Szigligeti Társulat mûvészeinek estje
19.00
Erdélyi ínyencségek szabad ég alatt, szabadtüzön és szabadversben JÓKEDVÜNK TELE Cserna Csaba estje 2006. JÚNIUS 9., PÉNTEK
8.00–9.00 Reggeli 10.00 A MAGYAROK VÉRE Felkért elõadók: Dávid Gyula Dr. Ködöböcz Gábor 11.00
KÖNYVBEMUTATÓ
12.00
FOGADÁS A III. Partiumi Írótábor díjának átadása
Címünk: 410210 ORADEA str. Jean Calvin nr. 1, jud. Bihor Telefon/Fax: 0259/432-837 E-mail:
[email protected]
Kedves Elnök asszony! Tisztelt Elnök urak! Hölgyeim és uraim! Kedves Testvéreim! Már tavalyi, rövid ittjártamkor megragadott az a testvéries hangulat, melyet Weisz Péter elnök úr ekképpen jellemzett: „a Debreceni Zsidó Hitközség elképzelt egy világot, ahol nincsenek határok, ahol az eszmék áramlásának, a közös együttgondolkodásnak csak az idõ szab határt”. Nyolc évvel ezelõtt, ebbõl az elképzelésbõl nõtt ki a Kárpát-medencei testvérhitközségek immár nyolcadik alkalommal sorra kerülõ nemzetközi fóruma, mely kezdettõl fogva az Örökkévaló Istenbe vetett hit és a történelmi egyházakat, valamint a határon innenieket és túliakat magába foglaló szeretet „nagycsaládi” közösségében gyûjt össze bennünket. Határon túlra szakadt magyarként külön is hálás vagyok, hogy részt vehetek ezen a jelképes erejû, rangos találkozón, hiszen a Bukarest és Budapest által számunkra kijelölt „politikai senkiföldjén” igazán jól esik nekünk, hogyha igaz barátokra találunk, és vannak, akikre számíthatunk. Tavaly ilyenkor David Admon, Izrael Állam budapesti nagykövete – egyebek mellett – ezeket mondotta: „mind Izraelben, mind Magyarországon arra törekszenek az emberek, hogy megõriz zék sajátságos nemzeti jellegüket”. Hogyha lehet, akkor ez még inkább érvényes a vallási és nemzeti létükben többszörösen veszélyeztetett erdélyi magyarokra. 1989-ben, a kommunista diktatúrával szembeni általános elégedetlenség mellett, nekünk, Temesvár magyar és nem magyar kisebbségeinek éppen ez, az identitásunkhoz való hûséges ragaszkodás kölcsönzött erõt ahhoz, hogy összefogjunk és fellázadjunk az embertelen Ceauºescurezsim ellen, és – a románokkal együtt – kivívjuk szabadságunkat. Az elnyomottak sorsközössége és emberi, hitbeli szolidaritása hozta közel egymáshoz akkor a különbözõ nyelveket és vallásokat – köztük a zsidókat és a magyarokat. Erre nézve hadd idézzem Raj Tamás rabbi úr korabeli levelét, melyben kivételes empátiával tapintott rá a „fogságban” lévõk egyetemes sorsára: „Az erdélyi zsidóság soha nem szemlélte idegenként más kisebbségek ügyét, magáénak érezte a magyarság sorsát. Kétszeresen is üldöztetésnek volt kitéve, az antiszemitizmus és a magyarellenesség egyazon tõrõl fakadó, sötét árnyának. Ma az erdélyi
PARTIUMI KÖZLÖNY www.kiralyhagomellek.ro 24 oldal
ára 2,5 lej (25000 régi lej)
magyarok válnak „zsidóvá”, a zsidók viszont már régen magyarrá váltak. Nagyvárad például nem kis részben zsidó lelkesedésbõl és áldozatkészségbõl lett Ady »magyar Párisává«.” Mivé vált azonban Ady óta a Partium „Peceparti Párisa”? És mivé lett Trianon óta Bethlen Gábor „Tündérkertje”? Bizony porrá és hamuvá lett Várad közel harminc ezres zsidó polgársága, és Szent László király népe is „egy átoksúly alatt” sorvadozik. „A váradi zsidóság elhurcolásával a Holnap városából a Tegnap városa lett” – állapította meg keserûen Indig Ottó, Nagyvárad nemrégen elhunyt, jeles literátora. Hölgyeim és uraim! Kedves Testvéreim! A Tegnapivá süllyedt Holnap városából, a Soa – a katasztrófa és a megsemmisülés – múltbeli árnyékvilágából ide, „a Szabadság Õrvárosába” érkezve Halmos Sándor professzor úrral vallhatjuk, hogy amiképpen „történelme során a zsidó nép is többször átment a Jordánon, a halál folyó ján, és mindig fenn tudott maradni” – azonképpen nekünk, a mai kor embereinek és népeinek, sokrétû fenyegetettségünkben az Isten-fiúság és embertestvériség, az egymás iránti tolerancia és az istenes szeretet szellemében kell összefogóznunk, és a hitetlenség pusztaságán átverekedve magun kat, újból és együtt megkísérelnünk a Jordánon, „a halál folyóján” való átkelést. Erre, az embert és hitet próbáló nagy vállalkozásra pedig a legjobb útravaló mi más lehetne, mint zsidó–keresztyén kultúránk gazdag öröksége, a mostani tanácskozásunkon is felragyogó szellemi-lelki kincseink, maga a „Vagyok”-Isten áldó kegyelme! Mondanivalómat az alkalomhoz illõ módon és „Temesvár szellemében” – mintegy hiteles ámen gyanánt – hadd zárjam Neumann Ernõ, a nemes lelkû és nagy tudású fõrabbi bizonyságtévõ sza vaival. Röviddel halála elõtt, temesvári forradalmi megemlékezésünkkor ezeket mondotta: „Az igaz emberit, ami Istennek kedves, embernek üdvös, csak ideig-óráig lehet elködösíteni, de végül a legsötétebb felhõket is elûzi az igazság és a szeretet napja. Ez a meggyõzõdés hatalmasodik el valamennyiünkben, és erre soha nagyobb szükség nem volt, mint napjainkban, amikor emberek sokasága – istentelen, torz eszmék elvakultjainak tömege – áll a hajón, erkölcsi iránytû nélkül…” TÕKÉS LÁSZLÓ püspök
Készült: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám Nyomdájában
