KÖZLÖNY A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA

KÖZLÖNY

PARTIUMI

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA XV. ÉVFOLYAM 11. SZÁM

A szerkesztõbizottság elnöke TÕKÉS LÁSZLÓ Fõszerkesztõ BARABÁS ZOLTÁN

„Istennek engedni” Az ateista-kommunista diktatúra utolsó, vészterhes esztendejének októberében a Temesvári Lelkészi Hivatal a következõ táviratot intézte az Oradea-i Püspöki Hivatalhoz: „Lelkészi Hivatalunk tiltakozik a tegnapi presbiteri gyûlés erõszakos szétoszlatása, az egyházközség önkormányzati jogának és sza badságának a megsértése, a hatósági beavatkozás és a törvénytelen állami-egyházi kollaboráció ellen.” A táviratot végül is levélben kellett elküldenünk, mivel azt a Temesvár-Józsefvárosi Postahivatal, bizonyára felsõ utasításra, nem volt hajlandó továbbítani. A Reformációra emlékezve és a tünemé nyes 1956-os szabadságharc vérbefojtásának év fordulóján, a felidézett eset kapcsán a hatalom hoz való viszonyulás koronként felvetõdõ, örök kérdésével nézzünk szembe. „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” – tanítja Péter apostol, amikor a börtön árnyékában az õt számonkérõ jeruzsá lemi fõhatóság fenyegetõ faggatózására válaszol (Csel. 5,29). „Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyûltek az Úr ellen és az õ Krisztusa ellen” – olvassuk a Cselekedetek könyvében (4,26). Krisztus kereszthalála fenye getõ elõzményének a tudatában kell szembenézniük az apostoloknak és a tanítványoknak az életükre törõ Fõpapi Tanáccsal. Krisztus köve tõinek azóta is, a kezdetektõl fogva számtalan szor meg kellett küzdeniük az Isten fölé ke rekedõ, mindenkori hatalommal – de még in kább a megfélemlítettségükbõl fakadó, saját gyengeségeikkel és gyávaságukkal. „Vajon igaz dolog-é Isten elõtt, reátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre? Ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk” – mondják Péter és János a fenyegetõzõ fõpapoknak, szad duceusoknak és farizeusoknak (Csel. 4,19-20). „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek”! Közel ötszáz évvel ezelõtt, a mindenható német-római császárság és az Isten hatalmát bitorló pápaság ellenében ugyanilyen értelemben

vallotta meg hitét, és vállalta annak halálos kockázatát Luther Márton: „Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen” – mondotta szilárd meggyõzõdéssel a birodalmi gyûlés ha talmasságai elõtt. Közkeletû politikai divat szóval élve: nem kerülte a „konfrontációt” – mert hiszen hogyan is vállalkozhatott volna „kooperációra”, hogyan is mûködhetett volna együtt az Egyház „babiloni fogságát” elõidézõ gonosszal?! A 16. század „Marseillaise”-ének nevezett énekével válaszolt a hatalom kihívásá ra: „Erõs várunk nékünk az Isten”. Nagyot ugorva az idõben, bibliai hitünk és reformációi örökségünk igazsága vezérelt ben nünket a Trianon óta eltelt nyolcvanöt eszten dõben. Hitünk hõseinek, Egyházunk és Nemze tünk nagyjainak a tanítása és példája világolt elõttünk újkori küzdelmeinkben, amikor atyáink és szüleink, egyházunk és népünk hitét kö vetve, nem hódoltunk be idegen – nacionalista, kommunista, ateista – impériumoknak, tudván tudva azt, hogy: „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van” (Rm. 8,28). Közel fél évszázaddal ezelõtt magyar népünk az egész világnak példát mutatott az Istennek tetszõ igazságból és bátor engedelmes ségbõl. 1989-ben erdélyi magyarságunk törté netének utóbbi, másfél évtizedes idõszaka is az istentelen hatalommal való szembefordulás je gyében kezdõdött. Közelmúltunk ezen eseményei Isten Igéjével egyetemben bennünket is arra figyelmeztetnek, hogy: Istennek kell inkább engednünk, hogynem az embereknek. Az igen bonyolult hazai és nemzetközi viszo nyok nap mint nap próbára teszik tisztánlátá sunkat, tájékozódási képességünket, türelmün ket, bátorságunkat, hitünket és hûségünket. Legyünk azon, hogy se érdekbõl, se félelembõl, se tudatlanságból ne tántorodjunk el Istentõl és az õ Krisztusától. Ez a mi jövõnk és megtar tatásunk záloga. TÕKÉS LÁSZLÓ Elhangzott a Magyar Rádió Vasárnapi Újság címû mûsorában, 2005. november 6-án.

2005. NOVEMBER 23.

A REFORMÁCIÓ 488. ÉVFORDULÓJÁN

„Erõs várunk nékünk az Isten“ Nagyszabású ünnepi istentisztelet kere tében emlékeztek meg az idén a Reformáció 488. évfordulójáról a királyhágómelléki reformátusok és a testvéregyházak hívei. Október 31-én délután a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kilenc egyházmegyéjébõl, továbbá a tíz nagyváradi református gyülekezetbõl egybesereglett hívek szinte teljes egészében megtöltötték a nagyváradi Sportcsarnokot, melynek lelátóin szép számban megjelentek a Partiumi Keresztény Egyetem tanárai és hallgatói, illetve a Lo rántffy Zsuzsanna Gimnázium diákjai is. Igét hirdetett Horkay László kárpátaljai református püspök. Ünnepi köszöntõjében Tõkés László püspök, az egyházkerület elsõ õrállója kifej tette: a magyar református egyház megõrizte globális egységét. Mi több: a reformációnak köszönhetõen az egyetemes egyház is elin dulhatott a megújulás útján. A csaknem öt évszázadra visszatekintõ megemlékezésében a püspök részletesen kitért a reformátorok s hitünk hõseinek tetteire, majd pedig emlékeztetett arra, hogy 85 esztendõvel ezelõtt, közvetlenül a trianoni döntés nyo mán, Sulyok István püspök vezetésével meg alakult a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, amely Isten csodálatos 1989-es szabadítása után a szabadság és a megújhodás útjára lépett. Kovács Zoltán fõgondnok ünnepi gondo latait követõen úrvacsoraosztásra került sor. Ágendát mondott Sipos Miklós szatmári es peres. A lélekemelõ, hiterõsítõ ünnepi együtt létet két nagyváradi kórus – közöttük a Partiu mi Keresztény Egyetem énekkara –, továbbá Kardos M. Róbert színmûvész szolgálata tette még emlékezetesebbé. B. Z.

2. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

A REFORMÁCIÓ IGEI-TÖRTÉNELMI ÜZENETE „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (Csel. 5,29) Az ateista-kommunista diktatúra utolsó, vészterhes esztendejének októberében a Temesvári Lelkészi Hivatal a következõ táviratot intézte az Ora dea-i Püspöki Hivatalhoz: „Lelkészi Hivatalunk tiltakozik a tegnapi presbiteri gyûlés erõszakos szétoszlatása, az egyházközség önkormányzati jogának és szabadságának a megsértése, a hatósági beavatkozás és a törvénytelen állami-egyházi kollaboráció ellen.” A táviratot végül is levélben kellett elkülde nünk, mivel azt a Temesvár-Józsefvárosi Postahivatal, bizonyára felsõ utasításra, nem volt hajlandó továbbítani. Egyházkerületünk Trianont követõ megalakulásának a 85., valamint Egyházunk 1989 utáni újjá alakulásának a 15. évfordulóján, a felidézett eset kapcsán, Isten Igéjének fényében és a Történelem tanulságai alapján hadd fogalmazzuk meg a jelen számára a Reformáció egyik fontos üzenetét. Az üzenet lényege az Istennek való engedelmesség. „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” – válaszolja a börtön árnyékában Péter apostol az õt számonkérõ jeruzsálemi fõha tóságnak. A hatalomhoz való viszonyulás örök és koronként változatos formában újratermelõdõ kérdésérõl van szó. „Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyûltek az Úr ellen és az õ Krisztusa ellen” – olvassuk a Cselekedetek könyvében (4,26). Krisztus kereszthalála fenyegetõ elõzményének a tudatában kell szembenézniük az apostoloknak és a tanítványoknak az életükre törõ Fõpapi Tanáccsal. Krisztus követõinek azóta is, a kezdetektõl fogva számtalanszor meg kellett küzdeniük az Isten fölé kerekedõ, mindenkori hatalommal – de még inkább a megfélemlítettségükbõl fakadó, saját gyengesé geikkel és gyávaságukkal. „Vajon igaz dolog-é Isten elõtt, reátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre? Ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk” – mondják Péter és János a fenye getõzõ fõpapoknak, szadduceusoknak és farizeusoknak (Csel. 4,19-20). „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek”! Közel ötszáz évvel ezelõtt, a mindenható németrómai császárság és az Isten hatalmát bitorló pá paság ellenében ugyanilyen értelemben vallotta meg hitét, és vállalta annak halálos kockázatát Luther Márton: „Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen” – mondotta szilárd meg gyõzõdéssel a birodalmi gyûlés hatalmasságai elõtt. Közkeletû politikai divatszóval élve: nem kerülte a „konfrontációt” – mert hiszen hogyan is vállalkozhatott volna „kooperációra”, hogyan is mûködhetett volna együtt az Egyház „babiloni fogságát” elõidézõ gonosszal?! A 16. század „Marseillaise”-ének ne vezett éneke híven jellemzi az Isten hatalmában bízók hitbeli „forradalmát”: „Erõs vár a mi Istenünk, / Kemény vasunk és vértünk (…) / Önnön erõnk csak délibáb, / És bizony esnénk esten. / De harcba küldte Egy Fiát / Értünk maga az Isten.” Genf reformátora, Kálvin János nagy elõdjénél és kortársánál is tovább ment ezen a téren, amikor Institutiójában megfogalmazta az ún. ellenállás isteni elvét. Tanítása ismeretében bizton megállapíthatjuk, hogy a teljes hatalmi alávetettség középkori társadalmában a felfogása forradalminak számított. „Az Úr tehát a királyok Királya, és ha az Õ szentséges szája megszólal, akkor minden más parancs helyett és felett egyedül Õ reá kell hallgatnunk.

Vagyis alája vagyunk vetve azoknak az embereknek, akik felettünk uralkodnak, de csakis annyiban, amennyiben általuk Õ rendelkezik velünk. Ha olyasvalamit parancsolnának, ami ellenkezik Õvele, az semmis és érvénytelen” – írja Kálvin, majd õ is idézi Péter apostol igei vezérgondolatát: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek”. Az Isten iránti engedelmesség eme hívõ radikalizmusa – a késõbbi századokban – történelmi-társadalmi mértékben járult hozzá a világi hatalom mindenhatóságának a fokozatos lebontásához, az elnyomatásban élõ ember felszabadításához és mindenfajta önkényuralom tagadásához. A Reformáció nyugat-európai szellemi köz pontjaiból szülõhazánkba térve, mindenekelõtt a magyar országgyûlés ama híres, 1525-béli határo zatát idézzük, mely a Luther-követõk megégetésérõl rendelkezik: „lutherani comburantur”. A drákói szigorúságú szentenciát a hatalom azonban már nem képes végrehajtani. Hitviták tüzében: a tisztázódás és az érlelõdés évtizedei következnek. A középkorias reakciónak és a hatalmi önkénynek ugyan még sikerül egy idõre a földhözkötött népet a „cuius regio, eius religio” birtokosi elve alapján hitében is megkötöznie, az egymást követõ, fontos zsinatok, végezetre pedig a korszakos jelentõségû Tordai Vallásbéke (1568) azonban az Isten iránti engedelmesség érvényesítésével – a korabeli körülmények szintjén – példás módon vezetnek el a vallásszabad ság kimondásához. A TEMESVÁRI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG NAGYTISZTELETÛ ELNÖKSÉGÉNEK ÉS ÜNNEPLÕ GYÜLEKEZETÉNEK TEMESVÁR Tisztelt Elnökség! Kedves Testvéreim! Egyházkerületünk Trianon utáni megalaku lásának 85. évfordulóján, valamint Egyházunk 1989-et követõ újjáalakulásának a 15. évfordulóján meghatódással gondolok vissza néhai Szabolcska Mihály költõre, az impériumváltozás idõszakának nagy lelkipásztor-személyiségére és temesvári papjára, aki máig ható módon mutat nekünk példát szolgálati hûségbõl és a szolgálati õrhelyén kitartó, állhatatos népszeretetbõl. Szabolcska Mihály halálának 75. évfordulóján lélekben én is együtt vagyok azzal a temesvá ri Gyülekezettel, mely 1989 vigíliáján és embert próbáló Adventjében nagy elõdeihez méltó módon tett bizonyságot a hitbõl fakadó, cselekvõ helytállásról. Kövessük Szabolcska Mihály példáját olyanképpen, hogy mi is hittel és hûséggel, reménységgel és kitartással keressük a jövendõt – egy isteni kegyelemmel teljes Új Ezredév távlatában. Ragaszkodó szeretettel küldöm testvéri köszöntésemet mind az áldón emlékezõ Temesvári Gyülekezetnek, mind a Szabolcska Mihály nyomdokán járó Tiszakécskei Testvéreinknek: 2005. október 26. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök, temesvári lelkipásztor

„Sola Scriptura” = „Egyedül az Ige” – ez a Re formáció egyik sarkalatos tétele. „Nagyobb tekintélye van az Isten Igéjének, mint bármely embernek, bármely püspököknek, zsinatoknak, avagy az egész egyháznak is. Ez az atyáknak fõszabálya az egyház ban” – mondja ki éppen 450 évvel ezelõtt, az Egyházkerületünk területén megtartott II. Erdõdi Zsi nat (1550). Aki pedig Isten szavára hallgat – az Istennek, az Úrnak engedelmeskedik. Röviddel ezután Tordán mondják ki az erdélyi rendek, hogy: „a hit Isten ajándéka, ez hallásból lé szen, mely hallás Isten Igéje által van”. Ezért „a prédikátorok minden helyen az Evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az õ értelme szerint… és a prédikátorokat ne bánthassák, ne szidalmaz tassék senki a vallásáért senkitõl…” A Reformáció hitének tételes megfogalmazása, a reformátorok és a prédikátorok – szóbeli – bizonyságtétele után, a 16. és a 17. században a hit próbá jának a korszaka következett. A Bocskai István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelmek vezette szabadságharcok a tettek mezején, a hit „nemes harcának” árán váltották valóságra az igazságot, és vitték diadalra a szabadságot. Mert szabad csak az lehet, aki Krisztus „foglyaként” szabadul fel min den földi hatalom kötelékeibõl – nagy fejedelmünk azon igei meggyõzõdésével, hogy: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Rm. 8,31). Az ellenreformáció legsötétebb évtizedeiben a gályarabok, „a negyven prédikátor” is ebben az ér telemben lettek „szabadosai” Krisztusnak. Lelki szabadságuktól még a Habsburgok börtönei és a nápolyi gályák bilincsei sem tudták megfosztani õket, mert jól tudták, hogy „Istennek kell inkább en gedni, hogynem az embereknek”. Bibliai hitünk és reformációi örökségünk igaz sága vezérelt bennünket a Trianon óta eltelt nyolcvanöt esztendõben. Hitünk hõsei és Egyházunk nagyjai – Luther, Kálvin, Fárel, Béza, Szegedi Kis István, a „szablyás Bocskai”, Szenczi Kertész Ábrahám és Misztótfalusi – krisztusi tanítása és példája világolt elõttünk újkori küzdelmeinkben, amikor atyáink, szüleink és nagyszüleink, egyházunk és népünk hitét követve, nem hódoltunk be idegen – nacionalista, kommunista, ateista – impériumoknak, tudván tudva azt, hogy: „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van” (Rm. 8,28). A Királyhágómelléki Református Egyházkerü let, de mondhatni, hogy egész erdélyi–partiumi magyarságunk történetének utóbbi, másfél évtizedes idõszaka az istentelen hatalommal való szembefor dulás jegyében kezdõdött (1989). Ez a körülmény Isten Igéjével egyetemben bennünket is arra figyelmeztet, hogy: Istennek kell inkább engednünk, hogynem embereknek. Az igen bonyolult ha zai és nemzetközi hatalmi viszonyok nap mint nap próbára teszik tisztánlátásunkat, tájékozódási képességünket, türelmünket, bátorságunkat, hitünket és hûségünket. Legyünk azon, hogy se érdekbõl, se félelembõl, se tudatlanságból ne tántorodjunk el Istentõl és az Õ Krisztusától. Ez a mi jövõnk és megtartatásunk záloga. Istené „az ország és a hatalom”. Egyedül övé a dicsõség. Soli Deo Gloria! Nagyvárad, 2005. október 31. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

3. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Jótékonysági istentisztelet Istentisztelet volt minden ízében a Reformációi Nagyhét és Emlékhét keretében tartott erdélyi és partiumi árvízkárosultak javára szolgáló rendezvény a nagyvárad-rogériuszi templomban. A Királyhágómelléki Egyházkerület megalakulásának 85. évfordulóján, valamint az újkori újrakezdés 15. esztendejében a megemlékezések sorába lelkületével is jól illeszkedett a jótékonysági alkalom. Soha nem volt könnyû az élet ezen a tájon. A történelem fergeteges viharokat hozott erre, és most a természet sem akart alulmaradni. Tõkés László püspök igeválasztása a háborgó tenger lecsendesítésének csodájára esett. Az igema gyarázatban jól kiábrázolódott a belsõ és külsõ vihar jelenléte, és a tehetetlen ember kétségbeesése. Az üzenet egyértelmû, az elszenvedett károkat egyedül Krisztus képes kárpótolni. Hegyi Sándor, székelyudvarhelyi lelkipásztor, a székely ember serénysé gérõl és szegénységérõl szólt. Porcsalmi László, a Johannita Lovagrend Segítõszolgálatának vezetõje, az általa irányított tevékenység erõfeszítésérõl beszélt. A vendégeket a gyülekezet lelkipásztora, Fazakas Sándor köszöntötte. Az est élményét a Debreceni Kántus és a Partiumi Énekkar közös szolgálata jelentette. A fiatalok fellépése, a mûvek sodróerejû elõadása, a szólamok egymásba ölelkezõ biztos hangzása szimbolikusan is, és tényszerûen is arról szólt, hogy nincs helye a meghátrálásnak, az elkeseredésnek. Ahol ilyen emberek találnak egymásra ott a belsõ, és külsõ viharok elcsendesednek, vagy ha mégis kárt okoz tak, a nyomok és a sebek gyorsan megszûnnek,

behegednek. Ezen az estén a két kórus együttes fellépésének egészen új üzenete lett kiolvasható. Szívet szorító szépségû volt, amint a már pódiumon lévõ partiumiak maguk mellé fogadták az érkezõ debrecenieket. Gondosan helyet engedve nekik, hogy ki-ki a saját szólamában támogassa a másikat, hogy így legyenek együtt erõteljesek. A magyarság viharos jelenében ezek az ifjak bárkit megszégyenítõ könnyedséggel adták jelét az elfogadásnak, a befogadásnak, és a találkozásban rejlõ öröm és szeretet megtöbbszörözõdésének. Ilyen körülmények között a mûvek mondanivalóikban is színesedtek, vagy éppen a hallgatót egyéb, eddig nem érzékelt gondolatokra, hangulatokra késztették. A két kórus szerves és egymást többre segítõ közremûködésének a titka Berkesi Sándor Liszt-díjas zenemûvész személyében keresendõ. Hosszú évek, évtizedek munkájának eredménye olvasható le a két kórus szolgálatából. Az igényességtõl a szorgalomig rengeteg más minõsítõ fogalmat sorakoztathatnánk egymásután, mind igazakat és helyénvalókat, de most csak egyet, máskor nem annyira kiemelendõt hadd hangsúlyozzunk. Örökítõ. A magyar lélek örökségét tovább kell adnunk nemzetünknek, de másokat is gyönyörködtethetünk általa. Berkesi tanár úr nem kis büszkeséggel tekinthet énekelt mûveire, mint örökség-gyarapításra, és ami talán még lényegesebb, azokra a karmesterekre, akiket munkája során a tiszta forrásból táplálkozó zene szeretetére és tiszteletére nevelt. Õk az örökítõ követõi, majdani örökítõk. Nagyváradon büszkék lehetünk a tanár urat követõ Brugós Anikóra, aki a

Nõszövetségi zászlóavatás Borson Az õszi nap sugarai melengették a tájat és az embereket, akik november 6-án Borson sereglettünk össze. Nõszövetségi zászlóavató ünnepség volt. Az istentiszteleten Orosz Réka ártándi lelkipásztornõ szolgált Márk 2,110 alapján. Biztatta a borsi nõszövetséget és mindenkit, hogy szolgáló sze retettel vigyük imádságunkban a rászorultakat, mint az a négy ember a gutaütöttet – az Úr Jézushoz. Az úrvacsorai ágendai szolgálatot Lukács Ferenc magyarvalkói lelki pásztor végezte (Bors testvérgyülekezete Magyarvalkó). Jó volt látni, hogyan lesz eggyé négy gyülekezet az úrvacsoravétel alkalmával Jézus Krisztus kö rül. Ugyanis Bors örömében részt vett még Nagyszántó, Kisszántó és Bihar szentjános nõszövetsége is és lelkipásztorai. Jelen volt még Kardos Sándor és Baracsi István nyugdíjas lelkipásztor. Ezután Dénes Ida tiszteletes asszony elmondta nekünk, hogy a nõszö vetség már 1997-ben megalakult Borson. Akkor 20 nõtestvér alakította meg. Azóta buzgón tevékenykednek. Betegeket látogatnak és anyagiakban is se gítik a rászorulókat gyülekezeten belül és kívül. Kirándulásokat is szervez nek és színházba is eljárnak. Hetente tartanak bibliaórát és utána csigát készítenek. Ezután következett a zászló bemutatása. Az egyik oldalán a nõszövetség megalakulásának az éve van feltüntetve, alatta egy pelikán, mely testével táp lálja kicsinyeit. Ez az egyházat jelképezi. A másik oldalán Zsolt. 100,2 olvas ható: „Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel.” Alatta egy könyv és egy mécses látható. A könyv a Bibliát jelképezi, a mécses pedig a világosságot. A köszöntések sorában Csomay Piroska Bihar megyei nõszövetségi el nök köszöntötte az egybegyûlteket. A zászlót Orosz Réka lelkipásztor áldotta meg, aki elmondotta, hogy ek kor tulajdonképpen nem a zászlót, hanem a hozzá tartozókat áldja meg. A jelenlevõ lelkipásztorok is egy-egy igével kértek áldást a borsi nõszövetség munkájára. Beszédet mondott még Nagy Máté Enikõ, az iskola igazgatója, Bátori Géza polgármester és Nagy Máté András. A kultúrotthonban szeretetvendégséggel zárult az ünnepség, ahol fino mabbnál finomabb étkeket készítettek nekünk a nõszövetség tagjai. CSOMAY ÁRPÁD

jó példa nyomán gazdag örökség közelébe érkezett. Reméljük, hogy munkájukat a kórus tagjai továbbterjesztik azokban a közösségekben, ahol a rájuk bízott lelkeket, legyenek azok gyermekek, vagy felnõttek, ilyen mérce alatt tanítják. Az éneklõ imádkozót a hitetlenek is hamarabb meghallgatják. A jótékonysági istentisztelet énekanyaga valóságos imádságként jelentkezett. A debreceniek tételesen is megénekelték a munkát és az imádságot. Mendelssohn 100. zsoltárát, Máté János Semmit se bánkódjál címû mûve követte. Majd a váradiak a bajban lévõ bûnbánatával fordultak a teremtõhöz: Óh, én édes jó Istenem. Azután Kodály ZoltánBalassi Bálint Szép könyörgésével folytatódott a fohász. A Lodovico Grossi da Viadana:Exultate justi mû eléneklése után következett a közös szolgálat. A következõ mûvek csendültek fel. Draskóczy László: Gyõzhetetlen én kõszálam, Szokolay Sándor: Ima rontás ellen, Mendelssohn: Lobgesang, Kodály: Esti dal. Végül a gyülekezeteinkben is jól ismert Kádár Ferenc Magyar éneke hangzott fel Berkesi Sándor zenéjével. A kórusok mûsorát két fiatal nagyon tehetséges orgonamûvész egészítette ki. Virágh András Gábor Debrecenbõl érkezett. Kristófi János pedig a nagyváradiak szeretett mûvésze. A jótékonysági est végén a jótékonykodó gyülekezet tagjai azzal a felemelõ érzéssel távozhattak a templomból, hogy a mûvészet szépsége és a cselekvõ jóság most is tettekre indította a nemes lelkületûeket. CSÛRY ISTVÁN

KÖZLEMÉNY 2005. szeptember 22-én született közös elhatározásuk értelmében szep tember 27-én az erdélyi magyar történelmi egyházak elöljárói, nevezetesen Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Pap Géza és Tõkés László református, Tempfli József, Schönberger Jenõ és Martin Roos római katolikus, valamint Szabó Árpád unitárius és Adorjáni Dezsõ evangélikus püspökök írásbeli megkereséssel fordultak Sólyom László magyar és Traian Bãsescu román államelnökökhöz, valamint Markó Béla RMDSZ-vezetõhöz. A magyar egyházi elöljárók Sólyom László államfõ segítségét kérték a határon túliak magyar állampolgárságának a megadásához. Október 20-án kelt válaszlevelében az Államelnök a következõket írta: „szívemen viselem a határon túli magyarság sorsát, teljes mértékben átérzem helyzetüket, és körültekintõen keresem a megoldást, amely mind jogilag, mind poli tikailag elfogadható valamennyi érintett számára. Hogy ennek mi lesz a konkrét módja, a sokoldalú, igen alapos konzultációk eredményeképpen válik majd el.” Traian Bãsescu államelnök még nem válaszolt a megkeresésre. Románia európai integrációja összefüggésében egyházaink püspökei fontosnak tartanák az általuk kezdeményezett találkozót, annál is inkább, mivel hasonló, magas szintû hivatalos találkozásra már több mint egy évtizede nem került sor. Markó Béla RMDSZ-elnök 2005. október 29-én, Kolozsváron ugyan sort kerített egy RMDSZ–egyházi megbeszélésre, az érdemi és valódi párbeszéd elõl azonban ez alkalommal is kitért. Paternalista módon meghallgatta ugyan az egyházak képviselõinek problémáit, az egyházakat érintõ olyan fontos kérdésekben azonban, mint amilyenek az ingatlan-visszaszolgáltatás (1), a vallásügyi törvény (2), a kisebbségi törvény (3), a felekezeti oktatás (4), az egyházfinanszírozás (5) stb. nem történt kézzelfogható elõrehaladás. 2005. november 1. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKI HIVATALA

4. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

KÖZLEMÉNY A kommunizmus idején jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok romániai visszaszolgáltatása nem halad az elõírt ütemben. Az erdélyi kisebbségi egyhá zak továbbra is több ezer ingatlant követelnek vissza az államtól. 2005. október 17–18-a között az erdélyi történelmi egyházak képviselõi brüsszeli látogatássorozaton vettek részt, melynek rendjén az Európai Par lament több vezetõje elõtt szóvá tették azt, hogy az elmúlt tizenöt esztendõben egyházaik az elkobzott ingatlanok alig 10%-át kapták vissza. Bár az egyházi javak visszaszolgáltatását törvény garantálja Romániában, ezt a gyakorlatban felemás módon alkalmazzák, önkormányzati és igaz ságszolgáltatási szinten gátolják a restitúciós folyamatot, sõt a korrupció kategóriájába tartozó visszásságok sem ritkák. A brüsszeli látogatást követõen a 247/2005-ös ingatlanügyi törvényt végrehajtó Különleges Restitúciós Bizottság (KRB) tanácskozásra hívta össze az elismert felekezetek képviselõit a bukaresti kormánypalotába, 2005. október 28-án délelõtt 11 órára. A meghívóban szereplõ egyetlen napirendi pontként az ingatlan-visszaszolgáltatás folyamatát felgyorsító megoldások együttes keresését jelölte meg a kormánybizottság. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület képviseletében Antal János elõadó-tanácsos vett részt a tanácskozáson. A nagyváradi római katolikus püspökséget Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezetõ elnöke képviselte. A KRB elnöke, Ingrid Zaarour köszöntötte a meghívottakat, rövid számvetést tartott a bizottság munkájáról, majd ismertette az egyházi ingatlanok restitúciójának megkönnyítését célzó 247/2005. számú törvény kitételeit. A tanácskozás rendjén Antal János elõterjesztette Egyházkerületünk Elnökségének az ingatlan-visszaszolgáltatás folyamatára vonatkozó kritikai észrevételeit (lásd mellékelve). Köztudomású, hogy a restitúcióban ellenérdekelt önkormányzatok nem hajlandók az egyházak kérvényeihez csatolandó igazolásokat kiadni, sõt rendre megtámadják az egyházakra nézve kedvezõ bizottsági határozatokat. Éppen ezért komoly megütközést keltett az, hogy a bizottság alelnöke, Markó Attila továbbra is abban látja a sikeres restitúció kulcsát, hogyha az egyházak

teljes dokumentációval támasztják alá – „saját érdekükben jól megalapozottá teszik” – igényléseiket. Az egyházi küldötteknek azon felvetéseire reagálva, hogy a törvénymódosítás rendjén a bürokrácia minimálissá tétele, valamint egy átgondolt jogi megoldás gyorsíthatta volna fel igazán a folyamatot, Markó kijelentette, hogy bár szerették volna egyetlen tollvonással visszaszolgáltatni az ingatlanokat, éppen úgy, ahogy azokat annakidején elvették – ez azért nem történhetett meg, mert akkor diktatúrában éltünk, most pedig a jogállami követelményeknek kell eleget tenni (sic!). Sajnos, az Európai Unió Romániáról szóló friss országjelentése fontos elõrelépésrõl szól a tulajdonviszonyok rendezése terén. Egyházaink viszont azt várták a restitúciós törvény módosításaitól, hogy azok valós könnyítést hozzanak ingatlanaink visszaszerzésében, erre azonban nem került sor. A kormány a módosítások megtétele elõtt elmulasztotta az érintettekkel való egyeztetést, és fonák módon ismét utólag kérte ki a tanácskozás keretében az egyházak véleményét, majd pedig megelégedett azzal, hogy „hasznos útmutatásokat” nyújtson a törvény alkalmazásához. Az ügyhöz tartozik még az, hogy alig egy nappal a bukaresti tûzoltó jellegû tanácskozás után, október 29-én, Kolozsváron Markó Béla RMDSZelnök is találkozott történelmi egyházaink vezetõivel, megnyugtatván õket azzal, hogy „egy éven belül elvi szinten befejezõdhet az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása”. A megbeszélésen újbólcsak az a benyomás alakult ki, hogy miközben az RMDSZ vezérkara az egyházak kárpótlását támogatja és sürgeti, valójában sokkal inkább annak a kirakatpolitikának a malmára hajtja a vizet, amely Románia föltétlen európai integrációját segíti elõ. Mindezek fényében az október 28-i, bukaresti tanácskozás színpadias pótcselekvésként értékelhetõ, az RMDSZ magatartása pedig szintén ennek az arculati politikának az igazolására szolgál. 2005. november 1. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET KÜLÜGYI OSZTÁLYA

Hálaadás Erdõhegy-Kisjenõben November elsõ vasárnapján az erdõhegy-kisjenõi gyülekezet hálaadó istentisztelet keretében köszönte meg Istennek a gyönyörûen felújított templomot. Bár a település története valahol a honfoglalás korában kezdõdik, és az írott források is ötszáz évesek lassan, de a temploma csupán hatvanhat esztendõs. Igaz ezen a telken több templom korábbi létezésérõl maradtak fenn adatok, azonban ezeket rendre lebontották. 1939-ben ez a gyülekezet a második világégés „elõestéjén” nem kis bátorságról tett tanúbizonyosságot. Az életveszélyessé vált templom helyén szép újat építettek. Idõsebb Nagy Zoltán lelkipásztor és Olosz Lajos költõ-fõgondnok (késõbb egyházkerületi fõgondnok) buzdításával felépítették Isten hajlékát, a gyülekezet otthonát. A béli és zarándi hegyek ölelésébõl a rónára futó FehérKörös partján éppen ott, ahol a Nagyvárad–Arad fõút elhalad, ma is megkapó látvány a kálvinista õrtorony és a négyszázötven férõhelyes templom. Sajnos a gyülekezet hajdani magas lélekszáma itt is ezer alá csökkent. Ebben a hanyatlásban az elmúlt hét esztendõ mégis kedvezõ fordulatot hozott. A gyülekezet tagjai, presbiterei a megújulás reményével a templomot, a lelkészi lakást, melléképületeket, kerítéseket rendre évenkénti beosztással rendbehozták. A presbitérium idõsebb és fiata labb tagjai a jó, és hasznos csapatmunka benyo mását keltik, és igazolják is a szép ízléssel elvég zett munkájukban. Nagyon kellett ebben a gyüle -

kezetben a fiatal lelkész és családjának érkezése. A margittai származású Kovács Gyula feleségével, kétéves kisfiúkkal, életet hoztak a megkeseredett gyülekezetbe. Az 1939-es esztendõben tapasztalt templomépítõ lendület feléledt. A szép munka megáldása népes gyülekezet közösségében történt. 4Móz 32,20-22 alapján igét hirdetett Csûry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület fõjegyzõje. Kiemelte, hogy a honfoglalás korában a kiválasztottak között is akadtak, akik elbizonytalanították a népet, de az ilyeneknek megszégyenülés lett a sorsuk. A megújuló gyülekezeteknek vállalniuk kell a figyelmeztetõ szolgálatot, mert sokan beletörõdni látszanak a tehetetlenségükbe, pedig ez nem Isten szerinti megoldás. Seres Géza aradi esperes a gyülekezet összefogásában nagyra értékelte a presbiterek, gyülekezeti tagok jelenlétét, a kétkezi munka áldozatát. Ennek köszönetéül Kovács Gyula emléklapokat adott át a presbitereknek, megörökítve a követésre méltó munka eredményét. A gyülekezet if júsági csoportja, valamint az Olosz Lajos irodalmi kör tagjai szép mûsorral köszöntötték az ünnepet. Az istentisztelet befejezésekor megható volt id. Nagy Zoltán és Olosz Lajos emléktáblájának a megkoszorúzása, mintegy meghajlás volt ez a példaadó elõdök elõtt, akiktõl tanulhatnak a maiak Erdõhegy-Kisjenõben és minden gyülekezetben. CSÛRY ISTVÁN

H Í R E K Gazdasági konzultáció a Partiumi Keresztény Egyetemen November 11-én a Partiumi Keresztény Egyetem közgazdaság tanszékének szervezésében gazdasági konzultációra került sor. Az Egyházkerület dísztermét zsúfolásig megtöltõ, fõként diákhallgatóság elõtt dr. Polónyi István, a Debreceni Egyetem Közgazdaság-tudományi Karának dékánhe lyettese, dr. Csépfalvi Zoltán, Nagy Máté András és Miklóssy Ferenc tartottak elõadást, melyet a magyar–magyar gazdasági együttmûködésre vonatkozó kérdések és vita követett.

Segítség szenvedélybetegeknek és hozzátartozóknak A Református Mentõ Misszió és Bonus Pastor Alapítvány szeretettel ajánlja segítségét szenvedélybetegek (alkohol-, drog-, gyógyszer-, nikotin-, játékfüggõk) és családtagjaik számára, a következõ formákban: egyéni tanácsadás, lelkigondozás; támogató csoport (hetente, kéthetente); segítõ tábor szenvedélybetegeknek; féléves terápia a magyarózdi Drogterápiás Otthonban. (20–45 év közötti, szenvedélybeteg férfiaknak, magyar nyelven). A következõ telefonszámokon lehet érdeklõdni: Kolozsvár: 0264-441969 – munkanapokon 9–14 óra között; Marosvásárhely: 0265-254460 vagy: 0741-313512 – munkanapokon 9–14 óra között; Székelyudvarhely: 0266-211541 – mun kanapokon 11–16 óra között.

PARTIUMI KÖZLÖNY

XVI. Gellért Sándor

BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY DÍJÁTADÓ ÜNNEPSÉG BUDAPEST, SZÉCHENYI KÖNYVTÁR 2005. NOVEMBER 2.

vers- és prózamondó verseny

MÉLTATÁS Vetési László református lelkipásztor, szociográfus, szórványgondozó, közíró Bethlen Gábor-díjjal való kitüntetése alkalmából A mai díjátadó ünnepség alkalmával nem lehet eltekinteni attól, hogy a Bethlen Gábor Alapítvány megalakulásának 25. évfordulójához érkezett. A félve remélt változások elõhírnökeként létrejött, elsõ magyarországi civil egyesület fennállásának – elmúlt – negyed századában, értékõrzõ és értékfelmutató hivatását betöltve, maga is értékké vált. Olyan értékké, melyet az Erdély megtarta tását és megépülését szolgáló nagy Fejedelem – a névadó – személyisége híven fémjelez. A történelmi folytonosság jegyében, ugyanebben az értelemben kell szólnunk a Bethlen Gábordíj erdélyi kitüntetettjérõl: Vetési László lelkipásztorról, aki az Erdélyi Református Egyház nemzetmegtartó szerepének és a kálvinista prédikátorok szolgálatának a hagyományát folytatva, a történelmi csapások megtépázta, egykori „Tündérkert” „Holt tengerré” csupaszult térségein végzi élet- és lélekmentõ, gyógyító, megújító és építõ szolgálatát. Az Alapítvány által odaítélt díjak rendje és a kitüntetettek mivolta nem kevésbé beszédes. Erdélyi megközelítésbõl szólva, elég, hogyha csak boldog emlékezetû Márton Áron Erdély fölé ma gasodó alakját, másfelõl pedig a néhai „Tündérkert” romjai közt éledezõ máramarosszigeti Leöwey Klára Gimnáziumot emeljük ki, ahhoz, hogy – Móricz Zsigmond megfogalmazásában – korunk és helyzetünk változatlanul érvényes Bethlen Gábor-i credójaként újból tudatosítsuk: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell. De mindig meg kell tenni, amit lehet”. Vetési László – más jeles kortársaival és a Metamorphosis Transylvaniae történelmi próbatételeit megszenvedett, hívõ erdélyi népével együtt – tulajdonképpen ennek a filozofikus, de éppen annyira gyakorlati érvényû, magvas bölcsességnek szerez érvényt meghátrálást nem isme rõ helytállásával és eszmei alázatával, fáradhatatlan ügyszeretetével és életmûszámba menõ, bámulatos munkásságával. E méltatás keretében nincs kellõ hely és idõ arra, hogy Vetési László tevékenységére érdem ben és részleteiben kitérjünk. Ehelyett talán többet mondunk azzal, hogyha – mutatóban – néhány tevékenységi körének, írásának, tanulmányának, könyvének vagy szórványmissziói tervezetének az elnevezését, címét felsoroljuk: – Juhaimnak maradékát összegyûjtöm (szórványfilm-sorozat)

5. OLDAL

– Lélektõl-lélekig misszió (falumissziói munkaterv) – Lámpás-program (vidéki pedagógusok tevékenységi stratégiája) – Iskola a nyelvhatáron (szórvány-népoktatási tanulmány) – Felebarát (szórványlap) – Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk (szór ványstratégia) – Holttenger dokumentációs program (a romániai szórványmagyarság adatbázisa, tárgyi és szellemi hagyatéka) – Megszámláltattál (az 1992-es romániai népszámlálás református adatainak értékelése) – Ne csüggedj el, kicsiny sereg (gyûjteményes kötet) – Szolgáljatok az Úrnak (útmutató és útravaló a szórványszolgálathoz) E sokatmondó felsorolás már önmagában is: egész életre szóló hitvallás, egyházi és intézményi kereteket szétfeszítõ program. Ami pedig aranyfedezetként mellette és mögötte áll: az maga a gyakorlat, a kiterjedt szórványgondozás, a munka és a küzdelem – Vetési László emberi és szolgálati életformája, sokfelé szerteágazó munkássága. Illõ és méltó, hogy erre nézve a hivatástudó és szol gálatvállaló emberek küldõ Urát idézzük – az Õ Igéje által: „Embernek fia! Õrállóul adtalak téged Izrael házának” (Ez. 3,17). A nehéz idõket megélt és a trianoni impériumváltozás következtében kivérzett Erdély, másfelõl a korszakos nyomorúságainkban szabadításunkra sietõ Úr Krisztus és az Õ szolgálatába szegõdött, komor õrállók élet- és fogalomkörébõl – végezetre – lépjünk kiesebb tájakra. Ha tetszik, Vetési László kalauzolásával szálljunk ki mi is Nagysajóra, Szépkenyerûszentmártonba vagy Pusztakamarásra, menjünk el együtt a Zsil-völgyébe, az érmelléki Poklostelekre vagy a Regátba, és lélektõl lélekig haladva, felebaráti indulattal kopogtassunk be a Jó Pásztor „juhainak maradékához” – Ez így volna egészen emberi. – És ne talán az almásmálomi Máthé Dávid vendégszeretõ házába is térjünk be, és énekeljük el közösen, lélekbõl: „Az Úr énnékem õrizõ pásztorom” (23. zsoltár). Budapest, 2005. november 2. TÕKÉS LÁSZLÓ

A Szent-Györgyi Albert Társaság, a Harag György Társulat, a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés, a szatmárnémeti MADISZ, az Ady Endre Társaság, a szatmárnémeti Szentlélek plébánia 2005. december 2-4. között rendezi meg Szatmárnémetiben a XVI. Gellért Sándor vers- és prózamondó versenyt. A verseny célja: az anyaországon kívüli magyar irodalom, a népköltészet és az egyetemes magyar irodalom népszerûsítése a pódiummûvészet ismert és kikísérletezendõ eszközeivel, anyanyelvünk ápolása, a tiszta szép magyar beszéd iránti igény felébresztése, ébrentartása. Részvételi tudnivalók 1. A Gellért Sándor vers- és prózamondó versenyen a világon bárhol élõ mûkedvelõ versmondó részt vehet. 2. Betöltötte 16. életévét. 3. A versenyzõ 2005. november 24-ig elküldi a Szatmárnémeti Szent-Györgyi Albert Társa ság címére a (Románia, 440030 Satu-Mare, str. Mihai Viteazul nr. 10, e-mail: [email protected]) jelentkezési lapját, amelyen a jelentkezõ neve, születési adatai, foglalkozása, pontos címe, telefonszáma, e-mail cím szerepel. Kérjük, mellékelje a bemutatásra szánt irodalmi mû címét és szerzõjének nevét. 4. Egy-egy fellépés idõtartama nem haladhatja meg a 8 percet, de nem lehet kevesebb 2 percnél. 5. Minden versenyzõnek rendelkeznie kell valamelyik magyar szervezet ajánlásával. 6. A versenyzõ kísérõjét, legyen az akár szakmai vezetõ, 1.500.000 lej részvételi díj elle nében tudjuk fogadni. A részvételi díjat postán küldjék el a következõ címre: Kovács Jácint, 440030 Satu-Mare, str. Mihai Viteazul nr. 10. 7. Útiköltséget nem tudunk megtéríteni. Kérjük a szavalókat küldõ intézményeket, vállalkozókat, oktatási intézményeket, hogy támogassák a versenyzõket az utazási költségeik megté rítésével vagy részbeni támogatásával. A verseny irodalmi anyaga: 1. Egy szabadon választott vers vagy próza az anyaországon kívüli magyar irodalomból. 2. Egy szabadon választott vers vagy próza az egyetemes magyar irodalomból, amelybe beletartozik mind a Magyarország határain kívüli, a magyarországi magyar irodalom, mind a nép költészet minden mûfaja. Díjazás: A zsûri három díja mellett közön ség díjat, valamint civil szervezetek, egyházak, magánszemélyek díjait osztjuk ki. A XVI. Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny legjobbjai meghívást kapnak a 2006. május 5-7. között Veresegyházon megrendezésre kerülõ Anyám fekete rózsa vers- és prózamondó találkozóra. A VERSENY SZERVEZÕBIZOTTSÁGA

6. OLDAL SZEPTEMBER 21-én Bukarestbe utazott Forró László közigazgatási elõadó-tanácsos és a Vallásügyi Államtitkárság illetékes vezetõivel megbeszéléseket folytatott az egyházi építkezések támogatásának tárgykörében. SZEPTEMBER 22-én a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központban tartották rendkívüli tanácskozásukat az erdélyi magyar történelmi egyházak elöljárói. A Temesvári Római Katolikus Egyházme gye kivételével valamennyi püspökség képviseltette magát – szám szerint hét, Egyházkerületünk nevében Tõkés László püspök vett részt a megbeszélésen, melynek napirendjén egyházaink legfontosabb kérdései, úgymint az egyházügyi törvény és a tanügyi törvény módosítása, a felekezeti oktatás ügye, az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdése és a készülõ kisebbségi törvény szerepeltek. Egyházi vezetõink közös megkereséseket intéztek Sólyom László magyar és Traian Bãsescu román államfõ höz, valamint Markó Béla RMDSZ-elnökhöz – a párbeszéd és a legfõbb egyházi és nemzeti kérdések megoldása érdekében. (A vonatkozó dokumentumokat elõzõ lapszámunkban olvashatták.) SZEPTEMBER 23-án Csûry István fõjegyzõ, Forró László és Salánki Lóránt elõadó-tanácsosok látogatást tettek a Gencsi Református Egyházközségben, ahol a gyülekezeti közgyûlés keretében igyekeztek tisztázni a fennálló gazdálkodási visszásságokat. Ugyanezen a napon egyházkerületünk küldöttsége meglátogatta az érkávási gyülekezetet is. SZEPTEMBER 24-én püspökünk Budapesten, a Reménység Szigetén hirdette Istennek Igéjét abból az alkalomból, hogy Egyházkerületünk eme rendhagyó, határon túli intézményének a létrehozója, az Erdélyi Gyülekezet elérkezett fennállásának 15. évfordulójához, Zalatnay István, a Gyülekezet és a Sziget vezetõ lelkésze pedig tíz éve végzi eme szolgálatát. (Vonatkozó tudósításunkat következõ lapszá munkban olvashatják.) SZEPTEMBER 24–25. között a Jubileumi Rákóczi Évek (2003–2011) keretében a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottság, közösen a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel, emlékkirándulást szervezett Ónod–Eger útvonalon, II. Rákóczi Ferenc Magyarország vezérlõ fejedelemmé választásának 300. évfordulója tiszteletére. Szombat délelõtt az Ónodi Lorántffy Zsuzsanna Honismereti Egyesület elnöke, dr. Ágoston István fogadta a zarándoklat résztvevõit, akik a helybeli templomban tartott áhítat után meglátogatták a helyi tájházat. Egerben dr. Kádár Zsolt esperes fogadta a küldöttséget. Másnap ünnepi istentiszteletre került sor, melynek keretében Tõkés László püspök hirdette Isten Igéjét. Délben emléktáblát avattak az egri Kálvin-házban. Dr. Kádár Zsolt esperes és Tõkés László püspök bevezetõje nyomán Dukrét Géza PBMEB-elnök tartott avató beszédet. Délután ökumenikus istentiszteletre került sor az egri Bazilikában dr. Seregély István egri érsek és Tõkés László püspök szolgálatával. Ezt követõen tudományos ülésszakkal folytatódott a zarándoklat az egri vár gótikus püspöki palotájában. (Vonatkozó tudósításunkat a Partiumi Közlöny 9. számában olvashatták.) SZEPTEMBER 29–30-án a Reformátusok Világszövetségének Európai Területi Tanácsa immár másodízben szervezte meg az európai református egyházak vezetõinek találkozóját, melynek helyszíne Utrecht (2004) után, ez alkalommal a svájci Bern volt. Egyházkerületünk képviseletében Tõkés László püspök vett részt a magas szintû tanácskozáson. SZEPTEMBER 30-án dr. Hermán M. János elõadó-tanácsos hivatalos látogatást tett a Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltári igazgatóságán. SZEPTEMBER 30-án kapuvári (Magyarország) gyülekezeti küldöttség tett látogatást Hegyközková csiban. A helybeli egyházközség nevében Forró László lelkipásztor fogadta a vendégeket. SZEPTEMBER 30–OKTÓBER 3. között került sor Hódmezõvásárhelyen az Országos Református Tanáregyesület Konferenciájára, melyen a Romániai Református Egyház mindkét egyházkerületének küldöttei (tanügyi elõadó-tanácsosok, kollégiumi taná-

PARTIUMI KÖZLÖNY

ESEMÉNYNAPTÁR rok és az állami iskolákban tanító vallástanárok) is részt vettek. Egyházkerületünk képviseletében Tolnay István vett részt a tanácskozáson. A konferencián ér dekes elõadások hangzottak el a különféle tudományok vallásos szemléletû oktatásával kapcsolatban. Az elõadásokat gyakorlati bemutatók követték a hódmezõvásárhelyi Bethlen Gábor Kollégiumban. OKTÓBER 1-jén a nagyvárad-újvárosi templomban tartotta ünnepélyes tanévnyitóját a fennállásának 15. évébe érkezett Partiumi Keresztény Egyetem. Igét hirdetett Tõkés László püspök, aki egyben az egyetemet létrehozó és mûködtetõ Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke. A tanévet dr. Geréb Zsolt rektor nyitotta meg. Dr. Nagy János, a DTE rektora és dr. Izsák Lajos rektorhelyettes testvéregyetemeink nevében szóltak, és az együttmûködés eddigi eredményeire rámutatva, további hathatós támogatásukról biztosították tanintézetünket. Beszédet mondott még: Biró Rozália alpolgármester, a helyi önkormányzat nevében. Ugyanezen a napon zajlott a Székházban másik tanintézetünk, a Nagyvárad-réti Csillagocska Zeneóvoda szervezésében gyermek néptáncegyüttesek találkozója és gyermek-népdalverseny. Délután püspökünk a szovátai református templomban végzett esketési szolgálatot. Tudnivaló, hogy a Szovátai Egyházközséggel testvérgyülekezeti kapcsolatban áll a Nagyvárad-Olaszi Egyházközség. A székelyföldi város megnagyított és felújított templomát október 9-én avatták fel, olaszi közösségünk küldötteinek részvételével. OKTÓBER 1-jén a Királyhágómelléki Refor mátus Egyházkerület képviseletében dr. Hermán M. János részt vett a Nagyváradi Római Katolikus Püs pökségen megtartott Rómer Flóris-emlékünnepen. OKTÓBER 2-án, vasárnap este, Petkes József hazánkból elszármazott képzõmûvész odaadásának és fáradhatatlan munkájának köszönhetõen a budapesti Gellért Szállóban jótékonysági kiállításra került sor, a Szatmárnémeti Rákóczi Kollégium felépítésének javára. Megnyitó beszédet mondott Tõkés László. A kiállító mûvészeket maga a Szervezõ mutatta be. Mûvészi énekével emelte az Est fényét Mackó Mária énekmûvész. A kedvezményezett isko la képviseletében Szilágyi Éva igazgatónõ mondott köszönetet a képadományozó mûvészeknek. (A leg utóbbi adatok szerint, a képek jótékony célú megvá sárlásából több mint 500 ezer forint gyûlt össze.) OKTÓBER 2-án dr. Hermán M. János igehir detési szolgálatot végzett a Partiumi Keresztény Egyetem gyülekezetében. OKTÓBER 4–6. között K.H. Miskotte tanulmányi napokat rendeztek a györgyfalvi, Bethlen Házban. Egyházkerületünket dr. Hermán M. János elõ adó-tanácsos képviselte a RORLÉSZ által szervezett rendezvényen. OKTÓBER 5-én Tõkés László püspök, az Er délyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a román Par lament elé erõltetett kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatos sajtóértekezletet tartott, különös tekintettel annak az autonómiával és az integrációval összefüggõ vonatkozásaira. Ugyancsak ebbõl a szempontból fontos az a megkeresés, melyet az EMNT a kisebbségi törvénytervezet tárgyában juttatott el az Európa Tanács Velencei Bizottságához. Délelõtt az Egyházkerület tanácstermében ülésezett az Esperesek és az Egyházmegyei Fõgond nokok Kollégiuma. Egyéb idõszerû kérdések mellett az Egyházkerület 85. évfordulójával kapcsolatos terveket és tennivalókat beszélték meg, nevezetesen a Reformációi Nagyhét és az Évfordulói Emlékhét azon rendezvényeit, amelyekbe mind az egyházmegyék, mind az egyházközségek bekapcsolódnak. Délután ugyanezekrõl a feladatokról és a váradi szervezõmunkáról egyeztettek a Nagyváradi Presbi teri Szövetség Elnökségének és Presbiteri Közgyûlésének a tanácskozásain.

OKTÓBER 6-án, a 13 Aradi Vértanú gyásznapján szerte az Egyházkerületben megemlékezéseket tartottunk. A legtöbb településen egyházközségeink és a polgári közösség együtt emlékezett, több helyen koszorúzásra került sor. Az aradi „magyar Golgota” helyszínén a politikai megosztottság nyomta rá a bélyegét az ünnepségre. Az erdélyi politikai élet hi vatalosai maguknak akarták kisajátítani a rendezvényeket. Ez csak részlegesen sikerült nekik. A vesztõhelyi koszorúzás és a Szabadság-szobornál tartott megemlékezés után az eseménysorozat a belvárosi református templomban végzõdött, ahol nemcsak a kizárólagosságra törekvõ RMDSZ jutott szóhoz. A belvárosban Csûry István püspökhelyettes hirdette Isten Igéjét. Nagyváradon az elõbbi évektõl eltérõen, idén együtt emlékeztek az egyházak és az RMDSZ, vala mint politikai ellenzéke. Az olaszi református templomban Csomay Árpád generális direktor hirdette Isten Igéjét, majd vele együtt szolgáltak a magyar testvérfelekezetek lelkipásztorai. Az emlékünnepélyt a Nagysándor József emléktáblájánál tartott megemlékezés követte, amelyen Tõkés László püspök, Biró Rozália alpolgármester és Lõrincz Ottó kanonok szóltak az egybegyûltekhez. A nagyváradi ünnepi rendezvénysorozat este Varga Gábor Tábornokok címû színdarabjával zárult a Szigligeti Társulat mûvészeinek elõadásában. (Vonatkozó összeállításunkat elõzõ lapszámunkban olvashatták.) OKTÓBER 7-én a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központban tartotta rendkívüli ülését az EMNT Állandó Bizottsága, Tõkés László elnökletével. A soron kívüli tanácskozást az RMDSZ által erõltetett, de az erdélyi magyarságra nézve különleges veszélyt jelentõ, autonómiatörekvéseinket veszé lyeztetõ kisebbségi törvénytervezet tette szükségessé, melynek tárgyában még aznap este sajtóérte kezletet tartottak Marosvásárhelyen, és az Állandó Bizottság külön nyilatkozatot tett közzé. OKTÓBER 7–8-án a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban Szegedi Kis István születésének 250. évfordulójára emlékeztek a dr. Hermán M. János elõadó-tanácsos által szervezett kétnapos értekezleten. A nyitóáhítaton Csûry István fõjegyzõ hirdette az igét. A résztvevõket Kovács Zol tán fõgondnok, dr. Geréb Zsolt, a PKE rektora, dr. Csohány János, a Doktorok Kollégiuma Egyháztör téneti Szekciójának elnöke, valamint dr. Hermán M. János elõadó-tanácsos köszöntötte. (Vonatkozó tudósításunkat, továbbá dr. Czirják Árpád érseki helynök elõadását legutóbbi lapszámunkban olvashatták.) OKTÓBER 9-én nagy nap köszöntött a nagy szülöttjérõl, Batizi András reformátorról ismert Batizi Egyházközségre. A dicsõ múlt lehanyatlásával és kisebbségi sorsa miatt meggyengült, kicsiny gyülekezet kívül-belül felújított templomát avatták fel, melynek alkalmából Tõkés László püspök hir dette az Igét. Király Lajos lelkipásztort és elnöktár sát, Kassai Béla gondnokot, valamint az öntudatosan felálló presbitériumot dicséri, hogy új élet kezdõdött a magárahagyottságából magára találó közös ségben. A népes templomi gyülekezetet és a vendég sereget a Szatmári Egyházmegye nevében Sipos Miklós esperes köszöntötte. OKTÓBER 10-én Az Egyházkerületi Székház dísztermében került bemutatásra Karel Deurloo Kivonulás és fogság címû könyve. A kötet recenzióját dr. Hermán M. János elõadó-tanácsos tartotta. Harry Otten német nyelven elhangzott igehirdetését dr. Hermán M. János fordította. OKTÓBER 8–11. között, Budapesten tartalmas és változatos módon ünnepelték meg a Budapesti Református Theológiai Akadémia 150 éves ju bileumát. A jogutód Károli Gáspár Református Egyetem és a Dunamelléki Református Egyházkerü let által szervezett ünnepségek keretében tartott, október 10-i ünnepi közgyûlésen és díszdoktor avatáson Egyházkerületünk képviseletében részt vett Tõkés László püspök. OKTÓBER 10–14. között tartotta kihelyezett ülését Szászrégenben Egyházunk Zsinata. Napirend(Folytatása a 7. oldalon)

PARTIUMI KÖZLÖNY jén a Kánon, vagyis egyházi alaptörvényünk módosítása szerepelt. Ez a munka – természete szerint – rendkívül idõigényes. A zsinati atyák ezért is vonultak el egy viszonylag félreesõ helyszínre, hogy munkájukat zavartalanul végezhessék. A szászrégeni Diakónia i Ifjúsági és Missziói Otthonban Demeter József lelkipásztor, egyházmegyei fõjegyzõ és gyülekezetének vendégszeretete fogadta a zsinati tagokat. Az október 10-i ünnepélyes nyitóistentiszteleten megható odaadással és nagy számban jelentek meg a hívek. Sajnálatos viszont, hogy a zsinati jelenlétrõl ugyanez nem mondható el, még kevésbé a királyhá gómellékiek részvételérõl. A zsinati elnöklést felváltva, idõbeosztásuk és programjuk által is behatá rolva végezték erdélyi elnöktársaik – Pap Géza püspök és Tonk István fõgondnok – társaságában Tõkés László püspök és Kovács Zoltán fõgondnok, mint zsinati társelnökök. A Zsinat kánonalkotó munkája még ez év decemberében, Kolozsváron folytatódik. OKTÓBER 11-én a Nagykárolyi Egyházmegye Esperesi Hivatalában került sor Bátori Gyula gencsi lelkipásztor fegyelmi tárgyalására, amelyen Forró László elõadó-tanácsos képviselte egyházkerületünk vezetõségét. OKTÓBER 12-én Marosvásárhelyen tartott rendkívüli sajtóértekezletet püspökünk annak a budapesti egyházi épületingatlannak a tárgyában, melyet még az Orbán-kormány adományozott az erdélyi magyar történelmi egyházaknak, de amelytõl utóbb az MSZP–SZDSZ-es kormány meg akarja fosztani õket. OKTÓBER 13-án Miskolcon, illetve Diósgyõrön gyûlt össze rendkívüli ülésre a Magyar Refor mátusok Világszövetségének Elnöksége. A sürgõs tanácskozást a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója méltó megszervezésének útjában álló, váratlan akadályok és nehézségek tették szükségessé. Az MRVSZ Elnöksége határozati úton indítványozza a Világtalálkozó elhatározását, mely határozatot kellõ formában el is juttatott a Tagegyházkerületeknek, támogatásukat kérve a kényszerû halasztáshoz. Ugyanaznap délután, egy Nagyvárad-Félix-fürdõn rendezett gazdasági értekezletrõl visszajövet, hivatalában kereste fel püspökünket Orbán Viktor exminiszterelnök, a Fidesz–MPSZ elnöke. Szûkkörû megbeszélésükön részt vettek még – többek között – Németh Zsolt országgyûlési képviselõ és Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke, az MPSZ választmányi elnöke. Ezután Tõkés László és Orbán Viktor Székhá zunk Bolyai-termében tartott nagy érdeklõdés övezte sajtóértekezletet. A nemzetpolitikai vonatkozásban fennálló összhangot ez alkalommal beárnyékolta az, a szeptember 26-án megejtett országgyûlési szavazás, mely Románia európai integrációját elsie tett módon és politikai haszon nélkül ratifikálta. OKTÓBER 14-én dr. Hermán M. János elõadótanácsos fogadta a cigánymissziónkat támogató hollandiai Ungchelen-i Willemsen Alapítvány küldöttségét. OKTÓBER 15-én a szép koraõszies idõvel együtt nagy öröm köszöntött a hányatott sorsú Krasznamihályfalvi Egyházközségre. A Jobb Domokos lelkipásztorságával és a polgármesternek is többszörösen visszaválasztott Geréb Miklós fõgondnokságával a Gyülekezet újból a rendes kerékvágásba került, és ez alkalommal egy vadonatúj gyülekezeti otthon felavatására hívta püspökét, hollandiai támogatóit és a népes vendégsereget. OKTÓBER 16-án a nagyvárad-rogériuszi gyülekezetben dr. Hermán M. János elõadó-tanácsos hirdette Isten Igéjét. OKTÓBER 16-án Katalinban a település 600 éves évfordulóját ünnepelte a gyülekezet. Varga Károly lelkipásztor erre az alkalomra jelentette meg egyháztörténeti könyvét Koltó-katalini református egyházközség története címmel. Népes gyülekezet elõtt Csûry István fõjegyzõ hirdette Isten igéjét, majd bemutatta a könyvet. Ezt követõen Vass Béla lelkipásztorral (néhai Nógrádi Béla veje) együtt le leplezték a lelkészek és gondnokok neveit megörökítõ emléktáblát. A gyülekezet zászlaját is erre az alkalomra készítették el, amely az orgona magasságából mintegy ráterül a templomi seregre. Alatta megszólaltak a testvérgyülekezetek küldöttei igaz szívbõl fakadó gondolatokkal. A környék lelkészei Sipos István nagybányai esperes vezetésével ugyancsak imádkozó lelkû résztvevõi voltak a szép rendezvénynek.

OKTÓBER 16-án Szacsvay Imrére emlékeztek Nagyváradon. Egyházkerületünk képviseletében Sándor Lajos elõadó-tanácsos helyezte el a megemlékezés koszorúját a forradalom jegyzõjének nagyváradi szobránál. OKTÓBER 17–18-án Tõkés László püspök egy, az erdélyi magyar történelmi egyházak, valamint az szász evengélikus és a román görög katolikus egy házak püspökeit, magas rangú képviselõit magába foglaló küldöttség tagjaként Európa újkori fõváro sában, Brüsszelben tett látogatást. Az utazás meg szervezését Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök végezte, az EU magyarhoni EP parlamenti képviselõinek és képviselõcsoportjának a támogatásával. OKTÓBER 20-án, csütörtökön Tõkés László püspök, Fejes Anzelm apátkanonok és Szilágyi Zsolt szervezõ, felálló brüsszeli irodánk leendõ vezetõje közös sajtóértekezleten számoltak be brüsszeli útjukról, elengedhetetlenül szükségesnek tartva a hasonló közös egyházi fellépéseket. OKTÓBER 21-én Tõkés László püspök Forró László elõadó-tanácsossal együtt tartott sajtóértekezletet, melyen részletekbe menõen ismertették az Egyházkerület fennállásának 85. és újjáalakulásának 15. évfordulója alkalmából sorra kerülõ egyházkerületi rendezvények menetrendjét és prog ramját. Püspökünk ugyanekkor kitért az elõzõ napon, Bukarestben lezajlott, dicstelen román–magyar kormányülésen. Délután nagyvárad-régi egyházközségünk gyü lekezeti termében vetítették le Páskándi Gézáné Sebõk Anna 1956 erdélyi vonatkozásairól szóló doku mentumfilm-sorozatának egyik részletét, az alkotó jelenlétében és az õ magyarázatai kíséretében. Este az 1956-ról szóló vetítettképes megemlékezés jótékonysági rendezvénnyel folytatódott, Egy házkerületünk Székházának dísztermében. A Réti Egyházközség kezdeményezésére 2006-ban, az 1956os forradalom 50. évfordulóján felállítandó emlék mû céljára rendeztek gyûjtést. Tõkés László fõvédnök és a díszvendégként jelenlevõ Páskándiné Sebõk Anna szóltak a népes közönséghez. Pálfi József lelkipásztor ismertette a jótékonysági est, illetve a réti gyülekezet célkitûzéseit. OKTÓBER 21-én dr. Hermán M. János a Király hágómelléki Református Egyházkerület Dokumentációs Könyvtárában átvette a rotterdami SPP Alapítvány könyvajándékait, melyeket Hans van Helden és Pieter Korving nyújtott át a központ vezetõjének. OKTÓBER 22-én szenvedélybeteg-mentõ értekezlet helyszíne volt Szilágyszeg. A nyitóistentiszteleten Csomay Árpád generális direktor hirdette Isten Igéjét Mt. 9,9-13 alapján. (Az értekezlet záró nyilatkozatát jelen lapszámunkban olvasjhatják.) OKTÓBER 23-án nagy ünnepe volt a hosszú éveken át szûkös esztendõket megélt Érszakácsi Egyházközségnek. Gál Sándor lelkipásztor beiktatása mellett abból az alkalomból tartott hálaadó isten tiszteletet a gyülekezet, hogy a templom orgonáját megjavították és új gyülekezeti terem épült. Az új életre kapott egyházi közösségben Tõkés László püspök hirdette Isten Igéjét. Ott, ahol 1952 óta nem volt választott lelkésze az egyházközségnek, az új lelkipásztor beiktatása eseményszámba ment. Nagy Sándor esperes iktató beszéde után Gál Sándor tar totta meg beköszönõ prédikációját. A dunavecsi test vérgyülekezet képviseletében Ablonczy Gábor, majd a környékbeli lelkipásztorok kérték Isten áldását a beiktatott lelkészre és nyájára. Az ünnepséget az ifjúsági mûsor zárta. A jeles nap szeretetvendégség gel ért véget. Az egyházmegye nevében Geréb Mik lós fõgondnok fejezte ki jókívánságait. Kora este püspökünk Nagyvárad-Réten hirdette az Igét, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából tartott emlékünnepélyen. A vendégeket Pálfi József lelkipásztor köszöntötte. A Hónap Vendégeként meghívott Wittner Mária forradalmárt Nagy József Barna diakónus, az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetének elnöke méltatta. Wittner Mária megrázó közvetlenséggel és hitelességgel idézte fel a fél évszázaddal ezelõtt tör ténteket. (Nagy József Barna diakónus méltató beszédét a Partiumi Közlöny elõzõ lapszámában olvashatták.)

7. OLDAL OKTÓBER 23-án a X. Kárpát-medencei Napok rendezvénysorozatára került sor Budán, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában. Délelõtt a Kárpátmedencei irodalmi és kulturális folyóiratok seregszemléjére került sor. Az Irodalmi Kávéház délután nyitotta meg kapuját, melynek keretében Barabás Zoltán költõ, a Partiumi Közlöny fõszerkesztõje mutatta be Fábián Imre Jelek Várad felett címû posztumusz verskötetét. OKTÓBER 25-én a nagyváradi Lorántffygimnázium volt kisépületében került sor rendkívüli kihelyezett egyházkerületi munkaülésre. Ezen – egyebek mellett – elõkészítették a Partiumi Egyetem november 24–26-ra kitûzött Egyetemi Napoknak a programját, Kovács Lehel kolozsvári egyetemi elõadótanár, a Bolyai Kezdeményezõ Bizottság tagjá nak részvételével. Jelen voltak még a PKE és a PUPA képviselõi, köztük Szûcs István egyetemi kan cellár, fõszervezõ. Püspökünk ez alkalommal fogadta egy megbeszélés erejéig Piet Voeman hollandiai egyházi embert, a Síteri Egyházközség holland testvérgyülekezetének a képviselõjét, aki a hegyközvidéki együtt mûködésben keletkezett gondokat osztotta meg vele. OKTÓBER 25-én Varga Ferenc pusztaújlaki gondnok temetésén hirdette a vigasztalás igéjét Csomay Árpád generális direktor. OKTÓBER 26-án a nagyvárad-olaszi templomban a Lorántffy-gimnázium reggeli áhítatán, délután pedig a reformációi bûnbánati nagyhét és évfordulói emlékhét istentiszteletén hirdette Isten Igéjét Tõkés László püspök. Este a Rogériuszi Egyházközség új templomában tartott bevezetõ áhítatot annak a jótékonysági hangversenynek az alkal mából, melyet Egyházkerületünk és a Partiumi Egyetem Énekkara a temesközi és a székelyföldi árvízkárosultak megsegítésére rendezett. (Vonatkozó írásunkat jelen lapszámunkban olvashatják.) OKTÓBER 28-án Trianon és Európa címmel egyházi-közéleti est és fórum színhelye volt egyház kerületi székházunk díszterme. Nagy lélegzetû vitaindító elõadásában Székelyhidi Ágoston író, tör ténész, polikus a trianoni döntés máig kiható következményeirõl beszélt. Az est, illetve a fórum magyarországi meghívottai voltak továbbá Ékes József és Püski András országgyûlési képviselõk, a Nemzeti Fórum alapító tagjai. A jeles vendégeket Tõkés László püspök köszöntötte. OKTÓBER 28-án tartotta ülését a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Egyetemi Tanácsa. Napirenden szerepelt az oktatói versenyvizsga meghirdetése valamint minõségbiztosítási bizottság létrehozása. Egyházkerületünket Tolnay István tanügyi elõadó-tanácsos képviselte a megbeszélésen. OKTÓBER 29-én kettõs ünnepet ült az AradGáji Egyházközség. Reformáció ünnepe jó alkalmul szolgált arra, hogy felavassák a gyülekezet új templomát. A város harmadik református templomának avatóünnepélyén Tõkés László püspök hirdette Isten Igéjét. Czégé Imre lelkipásztor Isten iránti há laadással számolt be az áldozatos építkezés több mint egy évtizedérõl, és mondott köszönetet a hívek odaadó munkájáért és adományaiért, valamint a belés külföldi támogatók pótolhatatlan segítségéért, mely nélkül a nagy mû semmiképpen sem készülhe tett volna el. Alszegi Dániel fõgondnok és Miklós István gondnok elõdeik nyomába lépve, önzetlenül mellé álltak a gyülekezet erejét próbára tevõ munkának. A templomépítõ közösség az eddiginél is jobban összekovácsolódott a szolgálatban. Lelkipásztor alkalmi elismerõ oklevél adományozásával mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen formában kivették részüket az építkezésbõl – köztük az idõközben elhunyt Mádi Sándor tervezõmérnök özvegyének. A templomavatás jeles vendégei között szerepeltek és szóltak a gyülekezethez: Mózes Árpád ny. evangélikus püspök, volt aradi lelkipásztor, Ti motei aradi ortodox püspök, Király Árpád római katolikus esperes, valamint Cristian Stragea fõispán és Bognár Levente alpolgármester. Néhai Sógor Gyula, volt arad-gáji lelkipásztor családja nevében Sógor Árpád teológiai elõadó-tanár szólt az egybegyûltekhez. Gellér István munkálatvezetõ mérnök a munka nehézségeirõl és szépségeirõl beszélt. Püs (Folytatása a 8. oldalon)

8. OLDAL pökünk az Egyházkerület köszönetét és elismerését tolmácsolta a sioni építõknek. A felemelõ ünnepség a gáji városrész Caritas-otthonában tartott közebéddel ért véget, ahol Gyülekezetünk és vendégei Sándor Tivadar intézeti igazgató-plébános vendégsze retetének örülhettek. Ugyanaznap este püspökünk a budapesti Szent Imre Gimnázium jótékonysági mûsoros estjén vett részt annak védnökeként. A Szent Imre-templom karnagyának, Csányi Tamásnak a szervezésében létrejött sikeres rendezvény bevételét a kolozsvári A Házsongárdi Temetõért Alapítvány céljaira ajánlották fel. Tõkés László pusztuló erdélyi örökségünk megmentésének a fontosságára hívta fel a figyelmet. Az Alapítvány képviseletében jelen voltak Gaál György elnök, valamint Gergely Istvánné Tõkés Erzsébet, a nemes ügy mindenese. A színvonalas mûsorban felléptek Bánfi György színmûvész, Jandó Jenõ elõadómûvész, valamint a nagy sikerû Transylmánia népi rockegyüttes. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Mádl Ferenc volt államelnök fele sége, Dalma asszony. OKTÓBER 30-án délután hálaadó és avatóünnepélyre sereglett össze a Lelei Egyházközség apraja-nagyja, valamint a környékbeliek. A jeles alkalomra Magyarországról és a távoli Hollandiából is érkeztek vendégek. Egyházkerületünk, illetve a Nagykárolyi Egyházmegye – melynek esperese Nagy Sándor lelei lelkipásztor – egy újabb értékes közintézménnyel gazdagodott. A hollandiai Vrizeevin testvérgyülekezet támogatásával felépült szeretetotthon a helybéli öregek és nélkülözõk felkarolását és ellátását hivatott szolgálni. A reformációi ünnepi igehirdetési szolgálatot Tõkés László püspök végezte, aki beszédébe belefonta az új szociális intézmény felavatásának idõszerû üzenetét. Az ünnepi gyülekezetet köszöntötte Besenyei Károly fõgondnok, Balog Ferenc helybéli polgármester, Wim Otten, a hollandiai testvérgyülekezet képviselõje, Geréb Miklós egyházmegyei fõgondnok, Bogdán János, Tatár János hadadnádasdi, Mészáros Árpád hadadi, továbbá Nemes Alin lelki pásztor, az Ortodox Egyház részérõl. OKTÓBER 30-án a temesvári református gyülekezetben megemlékeztek Szabolcska Mihály költõlelkipásztor halálának 70. évfordulójáról. Ugyancsak ez alkalommal ünnepelték meg a gyülekezet kórusa fennállásának 15. évfodulóját is. A Reformá ció emlékünnepére tekintõ istentiszteleten Csomay Árpád generális direktor hirdette Isten Igéjét Ef. 2,8-9 alapján. OKTÓBER 30-án ünnepi istentisztelettel em lékeztek a reformáció 488. évfordulójára az érmihályfalvi református templomban. Igét hirdetett dr. Hermán M. János elõadó-tanácsos. OKTÓBER 30-án ünnepi istentisztelettel emlé kezett meg a reformáció emléknapjáról a szentjobbi reformátusság. Igehirdetésében Forró László hegyközkovácsi lelkipásztor kihangsúlyozta a reformáció és Bocskai István erdélyi fejedelem szerepét a magyarság történelmében. Ezt követõen a templom kertjében ünnepélyes külsõségek közepette leleplezték a fejedelem mellszobrát. Ez alkalommal Rákosi Jenõ helybéli lelkipásztor, Cs. Nagy Zoltán, a Bocskai Hagyományõrzõ Egyesület elnöke, dr. Berek Lajos ezredes, szobrász, továbbá Gellért Gyula érmelléki esperes szólt az egybegyûltekhez. Az ünnepi együttlét koszorúzással, illetve a Himnusz eléneklé sével zárult. OKTÓBER 31-én, a Reformáció ünnepének reggelén a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium a szom szédos olaszi templomban emlékezett meg a nagy történelmi eseményrõl, református hitünk kezde teirõl. Igét hirdetett Pásztori-Kupán István iskolalelkész. Az ifjúság által bemutatott mûsorban sza valatok hangzottak el, majd Szilágyi Ágnes tanárnõ vezényletével az iskolai kórus énekelt. Délután a nagyváradi Sportcsarnokban együtt ünnepeltek váradi gyülekezeteink, valamint az Egyházkerület egyházmegyéinek küldöttei, kisebbnagyobb csoportjai. Igét hirdetett Horkay László kárpátaljai református püspök. A reformáció igeitörténelmi üzenetérõl Tõkés László püspök szólt az egybegyûlteknek. Úrvacsorai ágendát Sipos Miklós

PARTIUMI KÖZLÖNY szatmári esperes mondott. A Sándor Lajos és Kerekes József elõadó-tanácsosok szervezésében megtartott ünnepi együttlét szeretetvendégséggel zárult. (Tudósításunkat, illetve Tõkés László püspök írott üzenetét jelen lapszámunkban olvashatják.) NOVEMBER 1-jén, halottaink emléknapján, az utóbbi években kialakult hagyomány szerint a nagy váradi Rulikowski temetõben került sor vigasztaló és emlékistentiszteletre. Igét hirdetett Tõkés László püspök. Kerekes József, a Gyülekezeti Szövetség elnöke és több más gyülekezetünk lelkipásztora is részt vett a megemlékezésen. NOVEMBER 1-jén az Erdélyi Gyülekezet meghívására a hagyományos Halottak Napjáról való megemlékezés keretében igehirdetési szolgálatot végzett a budapesti Reménység Szigetén dr. Hermán M. János lelkipásztor. NOVEMBER 2-án Tõkés Lászlót hivatalában fogadta Clare Birgin, Ausztrália budapesti nagykö vete, püspökünk küszöbön álló óceánon túli látogatása alkalmából. Délután a Budavári Palotában, az Országos Szé chenyi Könyvtár díszterme adott helyt a Bethlen Gábor Alapítvány 2005. évi díjátadó ünnepségének. A díjazottak között szerepelt Vetési László református lelkipásztor, szociográfus, szórványgondozó, közíró. Laudatióját Tõkés László királyhágómelléki püspök tartotta. (A vonatkozó laudatiot jelen lapszámunkban olvashatják.) NOVEMBER 3-án Tõkés László az EMNT elnö kének minõségében Budapesten, a Vármegye Galériában tartott rendkívüli sajtóértekezletet az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete és az erdélyi magyarság autonómiája tárgyában. Egyben közzétette azt a Kö zös Nyilatkozatot, melyben az EMNT, az SZNT, a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Ifjúsági Tanács és az Erdélyi Magyar Ifjak vezetõi együttesen lép nek fel az igen gyatra tervezet jelenlegi formájában való elfogadása ellen, illetve a magyar autonómia érdekében. Délután nagyváradi Székházunk Bolyai-termében ülésezett a Pro Universitate Partium Alapítvány Kuratóriuma, Tõkés László elnökletével. Egyebek mellett elfogadták a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh alapszabályát, elõkészítették a november végén sorra kerülõ Egyetemi Napok programját és elbíráltak több sürgõs és személyi természetû kérdést. A kurátorok mellett az ülésen meghívottként részt vettek dr. Geréb Zsolt rektor és Hajdú Géza, a PMMC ügyvezetõje. NOVEMBER 4-én a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ Múzeumtermében Béza Tódor halálának 400. évfordulójára emlékeztek a dr. Hermán M. János elõadó-tanácsos által szervezett értekezleten. A nyitóáhítatot dr. Eszenyeiné Széles Mária professzor asszony tartotta a 127. zsoltár elsõ két verse alapján. A szimpózium résztvevõit üdvözölte Tõkés Lászó püspök. Oroszi Kálmán érseléndi lelkipásztor Béza Tódor életútját, reformátori jellemét mutatta be elõadásában. Fekete Csaba debreceni egyháztörténész a zsoltáros Béza magyarországi hatásáról értekezett, míg Jan-Andrea Bernhard svájci teológus tanulmányában Béza magyar kapcsolatairól hallhattak a jelenlevõk. Kálvin és Béza kapcsolatáról dr. Péter Miklós, a PKE professzora értekezett. Bibza Gábor kolozsvári lelkipásztor Béza Tódor Rövid hitvallását hasonlította össze a Heidelbergi Kátéval. (Vonatkozó tudó sításunkat jelen lapszámunkban olvashatják.) Délután egyházkerületi székházunk elsõ emeleti galériájában Holló Barna és Holló Kinga nagy váradi képzõmûvészek közös kiállításának megnyi tójára került sor. A mûvészek eddigi életútját, illetve a kiállítás anyagát Ramona Novicov mûvészetkritikus méltatta. Az egybegyûlteket köszöntötte Tõkés László püspök. Az eseményhez illõ versösszeállítással Gál Annamária és Péterffy Lajos színmûvészek szolgáltak. Este jótékonysági koncert helyszíne volt a nagyváradi sportpalota. A Republic együttes által adott nagy sikerû koncert teljes bevételét az árvíz sújtotta hodgyai református templom újjáépítésére ajánlották fel a szervezõk. (Vonatkozó anyagainkat jelen lapszámunkban tesszük közzé.)

NOVEMBER 4-én került sor Kolozsváron a Babeº–Bolyai Tudományegyetemen XVI. Benedek pápa díszdoktorrá avatására, melyen Egyházkerületünk részérõl Tolnay István világi fõjegyzõ vett részt. Ugyanezen a napon tartotta soros ülését a Sapientia Alapítvány Kuratóriuma, melyen Egyházkerületünket, a Pro Universitate Partium Alapítványt és a Partiumi Keresztény Egyetemet Tolnay István világi fõjegyzõ képviselte. Az ülés napirendjén a csíkszeredai és marosvásárhelyi egyetemi épületekkel kapcsolatos idõszerû kérdések, az egyetem külkapcsolatai és egyes költségvetési problémák szerepeltek. Tolnay István külön napirendben ismertette a Nagyváradon tervezett beruházások jelenlegi állapotát, az elkészült városrendezési tervet és az épít kezés megkezdéséhez szükséges eddigi és ezutáni lépéseket. Ugyancsak elõterjesztette a Nagyváradon mûködõ agrárszak költségigényét az akkreditációhoz szükséges laboratóriumok kialakításának vonatkozásában. A kuratórium megszavazta a kért összeget. NOVEMBER 5-én a Protestáns Teológiai Intézet Szenátusának ülésén Egyházkerületünket Tolnay István világi fõjegyzõ képviselte. Napirenden sze repeltek a következõk: jelentés az õszi vizsgákról, beiratkozásról, óraadók tanárok megbízása, kreditrendszer bevezetése, pénzügyi kérdések, 2006. évi költségvetés. NOVEMBER 5-én a budapesti R. S. 9. színház vendégszerepelt Egyházkerületi Székházunk Dísz termében. A legszebb cigány népmesék címû elõadás a regék, hiedelmek, mesék, derûs dalok és bús balladák világába nyújtott bepillantást. A tizenöt esztendeje alakult alternatív színház a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Cigánymissziós Központja meghívására érkezett Nagyváradra. Nagysikerû elõadásuk Lábán Katalin rendezõ, illetve Gergely Erika, Lacza Edit, Balogh Rodrigó és Major Róbert elõadómûvészek munkáját dicséri. NOVEMBER 6-án az Egyházkerületünkben hagyománnyá vált Hõsök, áldozatok és mártírok emléknapjának idei kiemelt helyszíne Hegyközkovácsi volt, ahol a Ceauºescu-rezsim idején a föld szí nérõl eltörölt Mezõfalváról emlékeztek meg, és állí tottak emlékmûvet – mementóként tragikus sorsáról. (Vonatkozó tudósításunkat jelen lapszámunkban olvashatják.) NOVEMBER 6-án a borsi gyülekezet nõszövetségének zászlóavatására került sor. Az ünnepi ese ményen Csomay Árpád generális direktor képvisel te egyházkerületünket. NOVEMBER 6-án az erdõhegy-kisjenõi gyülekezet hálaadó istentisztelet keretében köszönte meg Istennek a gyönyörûen felújított templomot. 4Mózes 32, 20-22 alapján igét hirdetett Csûry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület fõjegyzõje. NOVEMBER 7-én Tõkés László püspök, az EMNT elnöke megbeszélésen vett részt a nagyváradi MPSZ vezetõivel. Egyebek mellett a készülõ ki sebbségi törvény jelentette veszély elhárításáról, az erdélyi magyar politizálás jelenérõl és jövõjérõl, valamint a nagyváradi–hódmezõvásárhelyi nemzetpolitikai együttmûködésrõl tanácskoztak. Délután Egyházkerületi Székházunk Bolyaitermében került sor a Polgári Esték elsõ rendezvé nyére. Csuzi István, a Magyar Polgári Szövetség me gyei szervezete elnökének bevezetõje nyomán a meghívott jeles újságírók az autonómia esélyeirõl beszélgettek, külön-külön is kiemelve a sajtó, továbbá a politikusok felelõsségét. Egyházkerületünk képviseletében Tõkés László püspök, az EMNT elnöke magvas hozzászólás keretében foglalta össze e témakört érintõ véleményét. NOVEMBER 8-án ismételten a kisebbségi törvénytervezet esetleges parlamenti elfogadásának a veszélyeirõl volt szó azon a sajtóértekezleten, melyet Tõkés László tartott. Memento címû rendhagyó nyilatkozatában az RMDSZ hivatalosainak a nemzetáruló politikájára hívta fel a figyelmet. NOVEMBER 9-én Tõkés László püspök az Ausztráliai Magyar Református Egyház meghívásá ra szolgálati-elõadói körútra a távoli kontinensre utazott.

9. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

ESEMÉNYELÕZETES November 15. K.

Nagyvárad

16. Sze. 17. Cs. 18. P.

Szolnok (11)

19. Szo.

Érmindszent

December

Bethlen Gábor születésének 425. és I. Rákóczi György fejedelemmé választásának 375 éves jubileuma

Ünnepség a Lungo Drom cigányszervezet megalakulásának 15. évfordulója alkalmából Ady Endre-évfordulói megemlékezés

20. V. 21. H. 22. K. 23. Sze. 24. Cs.

24–26.

Bukarest

Nagyvárad

Cs.-Szo.

Nov. 28. H. – Dec. 4. V.

28. H.

29. K. 30. Sze.

Nagyvárad

Egyházi vezetõk találkozása René van der Lindennel, az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének elnökével Partiumi Egyetemi Napok – a PKE 15. évfordulója és a Bolyai Tudományegyetem alapításának 60. évfordulója alkalmából Nemzetközi kisebbségi felsõoktatási értekezlet

Királyhágómelléki Jubileumi Emlékhét – az Egyházkerület megalakulásának 85. és újjáalakulásának 15. évfordulója alkalmából A Felsõbányai Festõtelep gyûjteményes kiállítása Fényképkiállítás Egyházkerületünk elmúlt 15 évérõl Egyházkerületünk tanintézeteinek seregszemléje Egyházkerületi könyvbemutató A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Dokumentációs Könyvtárának felavatása

1. Cs. 2–3. P.– Szo. 2. P.

Nagyvárad (18)

Egyházkerületi-egyházmegyei mûsoros est Egyházkerületi Jubileumi Közgyûlés

Nagyvárad (19)

3. Szo.

Nagyvárad (10)

Egyházkerületi színházi est: Páskándi Géza: A Hazáért és a Szabadságért Lelkészszentelés A Pro Partium- és a Pro Ecclesia-díjak átadása

4. V. 5. H. 6. K. 7. Sze.

/Gyülekezetekben/ Lelkipásztori vendégszolgálatok Nagyvárad (18)

8. Cs. 9. P.

A 2004. évi népszavazás évfordulója Hódmezõvásárhelyi tiszteletbeli polgári cím kiosztása

Nagyvárad (17)

Dr. Pomogáts Béla Magyar régiók címû kötetének bemutatója A Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh toborzó/alakuló közgyûlése

(18) 10. Szo. 11. V. 12–14. H.–Sze. 13. K. 14. Sze. 15. Cs.

Nagyvárad

16. P. 17. Szo.

Wagner Nándor-szimpózium Emléktábla-avató az Ady Endre utcában

Budapest

Jótékonysági Est Borosjenõ (Arad megye) javára, a Fasori Evangélikus Templomban

Temesvár (10)

Évfordulói alkalmi istentisztelet

Nagyvárad (14)

Az Egyházkerület Karácsonya

18. V. 19. H. 20. K. 21. Sze. 22. Cs. 23. P. 24. Szo.

Nagyvárad-Olaszi (10) Gyülekezeti évfordulói ünnepély Kolozsvár A Zsinat kánonalkotó ülése

December 25–26. V.–H. 27. K. 28. Sze. 29. Cs. 30. P. 31. Szo.

SEGÉLYKÉRÉS Keresztyén Testvéreink! Édesanya két kisgyermekkel kéri segítségünket. Tasnádi Jánosné, született Fodor Mária 31 éves nõtestvérünk vérrákban szenved. Betegségét egy évvel ezelõtt fedezték fel. Ekkor még a Kolozsvári Református Asszisztensképzõ Fõiskola diákja volt. Súlyos betegsége ellenére folytatta, és jeles eredménnyel fejezte be fõiskolai tanulmányait. Betegsége tudatában is lankadatlanul tanult és dolgozott. Ezzel fejezte ki élni akarását, amelyet gyermekei és családja iránti szeretetével és ra gaszkodásával bizonyított. Sajnos, a hazai kezelés nem volt sem elégséges, sem megfelelõ, ezért Budapestre kellett szállítani. Élete megmentésének emberi útja csak egy sikeres gerincvelõ átültetés. Ennek költségei meghaladják a 20 millió forintot. A család pénzzé tette szinte minden vagyonát és ennek megfelelõen a szükséges összeg mintegy felét sikerült elõteremtenie. Fodor Mária hitves-

HÍREK

társa és két gyermeke kéri egyházunk hívõ közös ségét, hogy imádkozzunk édesanyjuk gyógyu lásáért, és hogy adakozó szeretettel járuljunk hoz zá a költségek fedezéséhez. Tegyük meg ezúttal is! Keresztyén Testvéreink! Ne feledjétek Is tennek csodáit, melyeket tett közöttünk, és amelyeknek tanúi voltatok az utóbbi években. Adományaitokat az Erdélyi Református Egyházkerület Pénztárába lehet befizetni, illetve az alábbi bankszámlára átutalni: BANCA COMERCIALÃ ROMÂNÃ Jud. CLUJ EPARHIA REFORMATÃ DIN ARDEAL CONT Nr. RO84 RNCB 2200 0001 8665 0001 - ROL RO30 RNCB 2200 0001 8665 0003 - EUR RO57 RNCB 2200 0001 8665 0002 - USD RO62 RNCB 2200 0001 8665 0009 - SFR RO35 RNCB 2200 0001 8665 0010 - HUF DR. PAP GÉZA püspök

Karácsony ünnepe

KOVÁCS ISTVÁN elõadó-tanácsos

Magyar régiók Dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész, az IKA elnöke Magyar régiók címmel megjelent legújabb tanulmánykötetének ünnepi bemutatójára került sor november 16-án a felvidéki Dunaszerdahelyen, a Vámbéry Ármin irodalmi kávéházban. A Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent tetszetõs kötetet Tóth László író, irodalom kritikus méltatta. A régiók képviseletében Hodossy Gyula felvidéki költõ, kiadó, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke, illetve Bara bás Zoltán nagyváradi költõ, a Partiumi Írótábor Egyesület elnöke szólt az egybegyûltekhez. Másnap a Magyar Kultúra Alapítvány budavári székházának Corvin termében került sor újabb könyvbemutatóra. A könyvbemutató résztvevõit dr. Koncz Gábor alapítványi igazgató köszöntötte.

10. OLDAL

KÖNYVESPOLC A jó könyvet nehéz olvasás közben letenni. A felcsigázott érdeklõdés, mind újabb információ után óhajtozik. Aki Varga Károly lelkipásztor könyvét kézbe veszi, hasonlóan jár. A múlt megidézésének megragadó módja ennek az oka, valamint az a va rázslat, ahogy a lélek nemcsak emlékezni kénysze rül, hanem elidõzhet elõdeink korában, hogy velük együtt élje át sorsukat, amelybõl a mienk is táplálkozik. A Koltó-katalini református egyházközség története címû kötet elõszavát Balogh Béla nyugalmazott fõlevéltáros írta. Kõvár vidékének, (melynek része a kötet által bemutatott két település) elsõ írá sos (1405) forrásáról szól. Majd a vidék életének változásai között kalauzolja el az olvasókat. Méltán emeli ki, hogy ez a könyv több évtizedes kutatói fáradozás nyomán, egyház és iskolatörténeti adalékaival, sikeresen ábrázolja a két település több évszázados küzdelmét. Példaértékû lehet vala mennyi lelkipásztor (tanító, tanár, népmûvelõ) elõtt az a törekvés, hogy a lehetõ legrészletesebben fog lalkozzon gyülekezetének történeti megörökítésén, valamint a közelmúlt és a jelen rögzítésén. A kötet szerzõje párhuzamosan mutatja be a két falut, amelyeknek mindig közös lelkipásztoruk volt, de két templomuk és két temetõjük. Máramaros vidékének reformációja igen korai. Tudjuk, hogy Nagybánya városi tanácsa 1547-ben Erdõdrõl meghívja Kopácsi Istvánt, a magyar reformátorok kiváló képviselõjét. A jól dokumentált esemény alkalmas arra, hogy Koltó-Katalin történetére egészen megbízható következtetéseket lehessen levonni. Minden írásbeliségi hiány ellenére már 1604-tõl ismertek a lelkészek nevei. Sõt a templom építtetésének dátuma is, azaz 1565 is tudott. Lelkész-írónk nem rejti véka alá azt a fájdalmát, hogy már akkor is voltak lelkészek, akik nem foglalkoztak kellõ lelkiismeretességgel az egyház történetének feljegyzésével. Nem gondoltak arra, hogy késõbb az ilyen mulasztások lehetõséget kínálnak a magyar történelem meghamisítóinak. 1734-ben Bogdány József lelkipásztor munkáját dicséri az a könyvecske, amely írásos adatokat is átörökített az utókorra. Az egyházi javakat, azaz a „bonumokat” lajstromozza a dokumentum, nagyon értékes adatokat hátrahagyva. Kevés túlzással lehetne azt mondani, hogy Varga Károly munkája ennek a folytatása. Természetesen ez csak eszmeiségére vonatkozik. Egyháztörténet-írónk szintén számba veszi a „bonumokat”. Kibõvítve közli a lelkipásztorok névsorát, mellékelve azokat az adatokat, amelyek a személyre, vagy a családra vonatkozóan feljegyzetten megmaradtak. A 33 név közül kiemelendõ Pásztor Jánost aki 1809–1811 között szolgált, és Ady Endre szépapja volt. Ugyancsak kiemelkedik a névsorból Nógrádi Béla, aki 1958–1977 között tudós lelkésze volt a két gyülekezetnek, majd Nagybányán esperesként szolgált, és az egyházkerület fõjegyzõje is volt. A lelkészek felsorolása mellett külön színfoltja a könyvnek a legátusok felsorolása 1977tõl, azaz Varga Károly koltó-katalini jelenben is tartó szolgálatának idejébõl. Közel harminc esztendõ alatt, közel nyolcvan teológiai hallgató hirdette Isten Igéjét. Az iskola életének személyiségeit, a rectorokat 1798-tól az államosításig sorolja fel. Tizenegy tanár

PARTIUMI KÖZLÖNY

Varga Károly: A Koltó-katalini református egyházközség története került fel erre a lapra, ugyanakkor a magyar oktatás múltja és próbatétele. Ebben a fejezetben a kántorok névsorát is megörökítette szerzõnk. A gondnokok neveit Koltón 1735-tõl, Katalinban 1898-tól ismerhetjük meg. A könyv figyelemre méltó, mában meg szívlelendõ része a hitélet tisztaságát taglaló fejezet. A 19. század elején már voltak olyan jelenségek, amelyeket sajnos lelkészeink olykor manapság is utánoznak. Vasárnap délutáni istentisztelet elmaradása, a bûnbánati istentiszteletek hanyagolása Koltó-Katalinban is felütötte a fejét, de a gyülekezet hathatósan megoldotta ezt. A neoprotestáns terjesz kedés dolgában is a gyülekezetek presbitériumai a legbölcsebb döntést hozták. Nem egyoldalú tiltással védekeztek, hanem a gyülekezeti belmissziói szol gálatot indították életképes mozgásba. A lelkipász tor leírja, hogy sajnos az egyházi fegyelem manap ság a globalizálódó világ e táján is, alig követelhetõ meg a gyülekezet tagjaitól. A Nagybányát zöldség gel, gyümölccsel ellátó falvak lakói nem (vagy alig) tudnak lemondani a vasárnapi piacolás szokásáról. Az egyháztörténeti írás következõ részei olvasmányos módon leírják a gyülekezet ingatlanainak történeteit. A templomok, a parókia, a gyü lekezeti ház, az iskola, mind annyi épülete a kö zösségeknek, amelyekben ott van a munkás és imádkozó hétköznapok verítéke, az áldozat lelkü lete, hogy a magyar, magyar maradjon ezen a helyen örökön örökké. A harangok, orgonák és kegyszerek bemutatása után találjuk Koltó-Katalin népmozgalmi adatait. Ebben a leírásban a féltõn szeretõ lelkész sajnálattal állapítja meg, hogy a családalapítási kedv „nagyon alábbhagyott”. Mint minden bajunk forrása itt is jelentkezik, a magyar fiatalok nehezen vállalkoznak a gyermekáldás fogadására. (Elszomorító ez a vállalkozások világában!) Ennek a jelenségnek sajnos az a következménye, hogy minden más áldástól is eleshet nemzetünk. A fényképekkel is gazdagon illusztrált könyvet szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe, de külö nösen azoknak, akik nemcsak a múlt tanulságaira kíváncsiak, hanem a jövõ építésének szolgálatába hisznek, és eredményeket remélnek. Megvásárol ható a könyv a Koltó-Katalin egyházközség hivatalában, illetve ennek címén megrendelhetõ. (Telefon 0040-262-289112). A könyv létrehozásában köszönet illeti Kádár Heléna képanyagszerkesztõt, Klacsmányi Sándor szövegszerkesztõt, valamint a mûszaki szerkesztésben a Rapid Pres Kft., és a Cartprint Nyomda mun katársait. Mecénások voltak a Hajdúnánási Refor mátus Egyházközség, valamint Pellei Attila és családja Pécspetribõl. Varga Károly lelkész-szerzõ munkáját ki emelve, buzdítjuk a magyar közösségek szívembereit, hogy lássanak munkához, és készüljenek ehhez hasonló, múltunkat és jelenünket megörökítendõ kiadványok. Az õ, és családja életére, KoltóKatalinban eltöltött közel harminc esztendõre hadd kívánjuk a folytonos örömet és boldogságot. CSÛRY ISTVÁN fõjegyzõ

Falunap Kis- és Nagydobán Felüdülés volt a szilágysági táj ikerte lepülésének, Kis- és Nagydoba gyülekezetének falunapja. Bár ez volt az elsõ ebben a környezetben, de mégis nyugodtan beszélhetünk megújulásról, abban az értelemben, hogy itt nem a mai divatszerinti „alig-kultúrált” program fogadta a közösséget, hanem a helyi gyökerekrõl fakadó hiteles népi érték. A holnap reménységét tápláló települések számára példaszerû rendezés volt ez. Fel vállalták azt a nem annyira népszerû bátorságot, hogy nem valamilyen méregdrága könnyû mûfajban szédelgõ hullócsillagot, azaz „megasztárt”, hívtak meg az ünneplõk szórakoz tatására, hanem saját mûvészeikre hagyatkoztak. A helyiek citerazenakara, mely hosszú idõn keresztül szüneteltette munkásságát, erre az alkalomra felkészült, és nagyszerû mûsorral lepte meg a közelrõl és távolról érkezõ ven dégeket. Csapó Károly polgármester, mint tanár, zenész és egyházát tisztelõ személyiség örökre beírta nevét a két falu történetébe. Természetesen vele együtt említendõk, akik kivették részüket a jövõépítés csodájában. Nagy Mihály fiatal lelkész családjával együtt a próbás szolgálati helyen, lendületesen végzi munkáját elõdje Püsök Sándor nyomdokán, aki közel három évtizeden keresztül szolgálta a két gyülekezetet. Két templom és két presbitérium, amelyek között csupán a magas Csicsaj-hegye volt az ék, különben mindig közel voltak egymáshoz. A falunap alkalmával a volt lelkipásztor fia, Püsök Sándor Csaba, a jelenlegi Zilahbelvárosi gyülekezet vezetõ lelkipásztora tartott rendkívül érdekfeszítõ elõadást a templom és gyülekezet történetérõl. A hazaérkezõk között otthon érezhettük magunkat. Testvérek között voltunk. Istennek gondja van azokra, akik igaz szívvel keresik Õt, talán egyedül ennek köszönhetõ, hogy ez a teljesen magyar közösség adja a jelenlegi Szilágy megyei alispánt, Végh Sándor személyében. A megye magyar vezetõi is dicséretesen megjelentek a templomi, és az azt követõ felújított Kultúrotthon átadásán. A polgármester mellett itt Seres Dénes parlamenti képviselõ is szólt az ünneplõkhöz. Különös örömmel töltötte el a kisdobai templomban összesereglett híveket, hogy a 175 éves templom minden helye betelt. Népes gyü lekezet hallgatta Csûry István püspökhelyettes igehirdetését a Lukács evangéliuma 21. része 31. verse alapján. Az Ige központi üzenete, hogy Isten országát már most, és itt felfedezhetjük egymás között, de ehhez nyitott szívre és szemre van szükségünk. A helyi iskola, a zilahi negyedikesek, a Terbete néptánccsoport, valamint Szilágyi István népi zenekara emlékezetes mûsorral emelte a nap színvonalát. Ilyen falunapok áldását kérjük minden magyar közösségünk életére. Cs. I.

11. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

A Lungo Drom 15. születésnapja Folyó év november 18-án tartotta 15. születésnapját a magyarországi cigányokat képviselõ, össze fogó szervezet, a Lungo Drom (Hosszú út). A szolnoki sportcsarnokban megtartott összejövetelen Egyházkerületünk is képviseltette magát. Csûry István fõjegyzõ, püspökhelyettes, Nagy József Barna diakónus, a nagyváradi Református Cigánymissziós Központ igazgatója, valamint Rostás József, a nagyváradi cigányok képviselõje személyében. A zsúfolásig megtelt csarnokban a magyar és a cigány himnusz hangjaival kezdõdött a születésnapi összejövetel. Mindjárt a rendezvény elején Csûry István fõjegyzõ köszöntötte az egybegyûlteket, majd felolvasta Tõkés László püspök úr levelét. Ezt követõen Gyorgyovich Gábor a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nevében köszöntötte a hallgatóságot. A Lungo Drom cigányszervezet még az 1998-as választások elõtt szövetséget kötött az akkori Fidesszel, ezt a szövetséget nemrégen újból megerõsítették. A Lungo Drom a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség tagozataként, szövetségeseként mûködött az Orbán Viktor vezette kormány idején és azóta is a Fidesz egyik legbiztosabb szövetségese. A szolnoki gyûlésen felszólaltak a Fidesz–MPSZ más szövetségesei is. Így Lezsák Sándor a Nemzeti Fórum, Túri Kovács Béla a Kisgazdák nevében szóltak az egybegyûltekhez. A Lungo Drom elnöke, Farkas Flórián ország gyûlési képviselõ, felszólalásában bemutatta a szervezetet, éles kritikát fogalmazva meg a jelenlegi kor mánnyal szemben és a jövõ évi választások fontosságára hívta fel a hallgatóság figyelmét. A Lungo Drom a cigányok legnagyobb, legegy ségesebb, legszervezettebb képviselete, de nem csak a legnagyobb cigány szervezet, hanem a legnagyobb civil szervezet is Magyarországon. 872 településen vannak jelen, 178 településen vannak szövetséges szervezeteik. 854 kisebbségi önkormányzati képviselõjük, 88 települési képviselõjük van. Ezek mellett három országgyûlési képviselõjük és, Járóka Lívia személyében, az Európai Parlamentben is van képviseletük. Farkas Flórián szerint a Lungo Drom annak köszönheti szervezettségét, hogy a szervezet vezetõi nem csak akkor mennek ki a településekre, amikor a TV filmesei is ott forgatnak, hanem mindennap a cigányok között vannak. A Lungo Drom hosszú utat tett meg, míg idáig eljutott, de ez a hosszú út nehéz út is volt egyben. A cigányok a magyar nemzettel együtt akarnak boldogulni, nem akarnak cigány–magyar ellentétet, mert ez az ellentét sokszor nincs is meg, hanem egyes liberális körök szítják, saját érdekeik szerint. A képviselõ megfogalmazása szerint a cigányok nem tehetnek saját szegénységükrõl. Szegénységük legsúlyosabb oka az, hogy nem kaptak a történelem folyamán lehetõséget. De ugyanakkor az sem igaz, hogy a cigányok szegénységének a többség az oka. Az igazság az, hogy a felelõsség éppúgy a cigányoké is, mint a többségé. A cigányok felemelkedésének két nagy lehetõsége van: a tanulás és lehetõség a munkára. És ezek mellett kiemelkedõ fontossággal bír az, hogy a cigányok ne csak elszenvedõi legyenek a politikának, hanem saját sorsukról saját politikusaik döntsenek, alakítsák azt. A jelenlegi kormány nem becsüli a cigányokat. Félõ, hogy ahogy négy éve is tették, ki akarják

használni a választások alkalmával a cigányok nyomorát. Nem engedheti meg egy cigány sem azt, hogy adományokkal megalázzák, kicsikarják szavazatát. A 2006. évi választásokat nagyban befolyásolhatják a Fidesz szövetségesei, így a Lungo Drom is. Azért is nyernie kell a Fidesznek és vele a cigányoknak is, mert a jövõben teljesen új alapokra kell helyezni a cigánypolitikát, és ezt csak azzal a kormánnyal lehet megtenni, amelyik nem csak ígérget, hanem már bizonyított is és bizonyítani is fog. Farkas Flórián beszéde után nagy tapssal fogadták Orbán Viktort, a Fidesz – MPSZ elnökét. Orbán Viktor elsõsorban gratulált a születésnapját ünneplõ Lungo Dromnak, majd helyzetértékelõ, igen érdekes és tanulságos beszédet tartott. Kihangsúlyozta, hogy a Fidesz és a szövetségesek nem a változtatás kedvéért akarnak változtatni, hanem azért, mert az országnak, a nemzetnek, amelyiknek része a magyar cigányság is, változásra van szüksége, hogy felemelkedhessen a jelenlegi mélypontról. A cigányok gondjaira kitérve, Orbán Viktor kihangsúlyozta, hogy nem tekinthetõ emberhez méltó életnek az, amikor valaki szegénysége miatt nem tud étkezni, dolgozni, tanulni. A szegénység leghatásosabb ellenszere a tanulás és a munka. Ép pen ezért támogatta a Fidesz-kormány annak idején a cigány származású tanulni kívánókat, de a jelen legi kormány visszavonta ezt a fajta ösztöndíjat. A tanulás és a munka azért is nagyon fontos, mert a se gélyekbõl nem lehet élni. A segélyek eseti, sokszor nagyon fontos, nélkülözhetetlen segítséget jelentenek, de hosszabb távon ezzel nem lehet kitörni a szegénységbõl. Csakis a tanulás és a munka által lehet remélni a kitörést. A Fidesz éppen ezért ígéri választási programjában a tanulás segítését és a lehetõség szerinti teljes körû foglalkoztatást. A Fidesz és a Lungo Drom szövetsége a bizto síték arra, hogy a cigányok helyzete is változhat, javulhat a következõ négy évben. Amennyiben a cigányok helyzete kilátástalan, ha sikertelenek, akkor az ország helyzete is kilátástalan, sikertelen. Nagyon fontos, hogy összetartozásunk fontossága mindannyiunkban tudatosodjon. Végezetül Orbán Viktor kiemelte, hogy a magyar cigányok a magyar nemzethez tartoznak ál lamhatárokon belül és kívül is. A felszólalásokat követõen felvágták a születésnapra készült tortát, amelybõl Orbán Viktor és Farkas Flórián kapták az elsõ szeleteket. A színpadot átvették a cigányzenészek és énekesek, és fergeteges születésnapi hangulatot teremtettek. A Lungo Drom vezetõivel egyeztetve a nagyváradi küldöttség felajánlotta az együttmûködését ab ban, hogy, a határok feletti nemzetegyesítés példájára, Erdélyben is hozzunk létre helyi Lungo Drom szervezeteket. Nagyon fontos, hogy az erdélyi magyarok és a magyar identitással vagy nyelvvel bíró cigányok is meglássák az összefogás fontos ságát. A Lungo Drom és a Fidesz–MPSZ szövetsége jó példát adhat arra, hogyan kell összefogni a cigányokat, hogyan lehet és kell cigánypolitikát folytatni. NAGY JÓZSEF BARNA diakónus

A LUNGO DROM MEGALAKULÁSÁNAK 15. ÉVFORDULÓJÁRA FARKAS FLÓRIÁN ELNÖK ÚRNAK SZOLNOK Tisztelt Elnök úr! Kedves Testvéreim! Kedves Ünneplõ Gyülekezet! Rendkívüli módon sajnálom, hogy elõzete sen lekötött külföldi programom miatt nem ün nepelhetek Veletek. Lélekben és gondolatban viszont közöttetek vagyok, és körötökben vannak Egyházunk küldöttei, akik közvetlen úton is átadják személyes jókívánságaimat. A Lungo Drom 15. születésnapján Jézus szavai jutnak eszembe, melyeket akkor mondott, amikor Édesanyja és Testvérei felkeresték. „Ímé, a te anyád és a testvéreid odakünn állnak, és szólni akarnak veled” – adják hírül a Mesternek családtagjai érkezését. Jézus erre el gondolkoztató kérdéssel válaszol: „Kicsoda az én anyám, és kik az én testvéreim?” Majd kinyújtva kezét a körülötte lévõ tanítványokra, a kérdésre Õ maga adja meg a sokatmondó vá laszt: „Ímé, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám aka ratát, az nékem fitestvérem, nõtestvérem és anyám” (Mt. 12,46-50). Az Evangélium értelmében mi mindannyian Testvérei vagyunk egymásnak. Ennek a testvéri viszonynak egyetlen követelménye és krité riuma, hogy: az Atya akaratát cselekedjük. Így kerül szoros összefüggésbe egymással az Isten–fiúság és az ember–testvériség. Vizsgáljuk meg magunkat és kapcsolatain kat, és tegyük fel a kérdést: mi valóban Isten gyermekei és egymás testvérei vagyunk?! Az Atya akaratát cselekesszük – vagy pedig önzõ emberi, netalán politikai akaratok kiszolgálói és foglyai vagyunk? Hiszem azt, hogy Isten testvérekké teremtett minket. Isten azt akarja, hogy egymást sze ressük, egymással közösségben éljünk, egymás javára cselekedjünk. A Szentírás tanítása szerint még a vérségi – családi – kapcsolatokat is felülmúlja a Krisztusban való testvériség. • Ezen a téren még az erõsen megosztott cigány közösségnek is rengeteg a tennivalója. A Lungo Drom a testvéri közös út megtalálására törekszik immár másfél évtizede. • További feladat a – magyar – cigányság, valamint a magyarság közötti testvéri közösség megteremtése. A Lungo Drom a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség egyik tagozataként, illetve szövetségeseként ezt is célul tûzte ki maga elé. • Hasonlóképpen, a határok feletti nemzetegyesítés keretében a határ két oldalán élõ cigány Testvéreinknek is egymás mellett van a helyük. Legyünk azon, hogy a hármas vonatkozásban testvéri szövetségünk még jobban összekovácsolódjék, és együtt teljesítsük ki az 1989-ben elkezdõdött rendszerváltozást, mely végre valóra váltja reményeinket, és Isten akaratának útján egész nemzetünk és benne cigány közösségünk megújulásához és felemelkedéséhez vezet! Isten áldása legyen ünnepi tanácskozásotokon! Szeretettel küldöm testvéri jókívánságaimat: 2005. november 17. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök, az EMNT elnöke

12. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

KÖZÖS NYILATKOZAT a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kisebbségi törvénytervezetérõl Az RMDSZ által kezdeményezett és a Románia kormánya által a Parlament elé beterjesztett Törvény a romániai nemzeti kisebbségek jogállásáról címû törvénytervezet tárgyában, a romániai magyarság nemzeti érdekei védelmében, a romániai kisebbségi kérdés és a román–magyar viszonyok demokratikus rendezése érdekében, az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása szellemében a következõ állásfoglalást tesszük közzé és juttatjuk el – Románia kormányához és parlamentjéhez, – a Romániai Magyar Demokrata Szövetséghez, – a romániai magyar egyházakhoz és civil szervezetekhez, – a romániai kisebbségi közösségek képviseleteihez, – Magyarország kormányához és parlamentjéhez, – a nemzetközi – európai – fórumokhoz, – az Európai Unióhoz és tagországaihoz. 1. A közel kétmilliós romániai – erdélyi – ma gyar nemzeti közösség politikai közképviseletét kisajátító RMDSZ román hatalmi segédlettel a magyar és a többi etnikai kisebbségre akarja kénysze ríteni kisebbségi törvénytervezetét. 2. A román kormány által elõterjesztett törvénytervezet a politikai pluralizmus teljes kiiktatá sával, a magyar – és a többi – etnikai közösségek megkérdezése nélkül, a közvélemény és a társadalmi közakarat semmibevételével készült el és került a Parlament elé. Az RMDSZ a magyar történelmi egyházak és civil szervezetek részvételi és párbeszéd iránti igényét kezdettõl fogva mereven visszautasítja. Következésképpen a törvénytervezet nélkülözi a hazai kisebbségi közösségek társadalmi támogatottságát, és így súlyos demokrácia-deficittel rendelkezik. 3. A törvénytervezet legitimitásának látszata érdekében az RMDSZ a román kormányzat elvtelen támogatásához folyamodik, mely mind diszkrimi natív kisebbségpolitikája fenntartása, mind az ország európai integrációja szempontjából abban érdekelt, hogy a kisebbségi jogok minimumát rögzítõ törvénytervezetet a törvényhozással elfogadtassa. 4. A romániai és a magyarországi magyar közvélemény, másfelõl az európai politikai fórumok félrevezetésével az RMDSZ és kormánybeli szövetségesei azt kívánják elhitetni, hogy a kisebbségi törvénytervezet teljes mértékben megfelel az uniós követelményeknek, és példás formában szavatolja a romániai magyar – és más – nemzeti közösségek emberi jogait, esélyegyenlõségét és kulturális autonómiáját. Az RMDSZ és a román kormány arculatfestõ propagandája és látszatteremtõ kirakatpolitikája mind saját közösségünket, mind a nemzetközi fórumokat nagy mértékben megtévesztette – olyannyira, hogy a legutóbbi EU-országjelentés jelentõs elõrelépésként könyveli el Romániának „a kisebbségi integráció terén elért eredményeit”, és megállapítja, hogy „javult a helyzet a kisebbségi jogok tiszteletben tartása terén”. Ezek a hízelgõ megállapítások aligha felelnek meg a valóságnak. 5. A hivatalos RMDSZ-propaganda „áttörésnek” és „precedens nélküli eredménynek” tekintené, ha a kisebbségi törvényt elfogadná a román par-

lament. A többségi törvényhozás viszont még a törvénytervezetbe foglalt kisebbségi minimumot is maximális engedménynek igyekszik beállítani, hogy a lehetõ legkevesebbel „fizesse ki” a kisebbségeket, elsõrenden is a népes magyar közösséget. A ki szolgáltatott erdélyi magyarság helyzetét tovább nehezíti az a körülmény, hogy a határon túli magyarok valós érdekeinek megjelenítését nem vállaló magyarországi kormányzat szintén megelégszik az RMDSZ által képviselt kisebbségi minimummal. 6. Bár a kisebbségi törvénytervezet a kulturális autonómia iránti szándékról tanúskodik, és néhány pozitív kisebbségvédelmi elemet is tartalmaz, – egészében véve a jelenlegi formájában a romániai ma gyar nemzeti közösség számára elfogadhatatlan. Egyebek mellett teljes bizonyossággal megállapítható, hogy (1) nem szünteti meg az etnikai alapú diszkriminációt; (2) több ponton szembeütközik a demokrácia és a jogállamiság elveivel; (3) a politikai plu ralizmus ellenében monopóliumot biztosít a parlamenti kisebbségi szervezeteknek, köztük az RMDSZnek; (4) súlyosan korlátozza a választás szabadságát és (5) a kisebbségi közösségek tagjainak a törvény elõtti egyenlõségét; (6) végsõ soron pedig éppen azzal marad adós, amit ígér: a kisebbségi közösségek valódi autonómiájával. 7. A kisebbségi törvénytervezet által kilátásba helyezett korlátozó és részjogokkal, valamint többségi engedményekkel szemben erdélyi magyar kö-

KÖZLEMÉNY Az Új Magyar Szó 2005. október 13-i számában megjelent, Tõkés: Szatmári kapta az egyházak villáját címû írás iskolapéldája lehetne az elhallgatás újságírói „mûfajának”. A szerzõ tisz tességtelenül elbagatellizálja ezáltal a Tõkés Lász ló püspök, EMNT-elnök által október 12-i, marosvásárhelyi sajtóértekezletén felvetett, botrá nyos témát. Ebbõl a körülménybõl az következ tethetõ ki, hogy Bögözi Attila egyoldalúan elfogult a kémgyanúba keveredett Szatmári-házas pár, illetve magas rangú politikai támogatói iránt. Tárgyi pontosítást igényel az az állítás, hogy a budapesti, Eötvös utcai villát „a Szatmári család bérelte”. Nem bérelte, hanem kormányza ti kegyadományként használta. Nagy különbség! A képaláírás egy szemenszedett hazugságot tartalmaz. A célzatosan ferdítõ újságíró hamisan állítja azt, hogy: „Rokonaitól szerezte információit a püspök”.

zösségünknek – fennmaradása érdekében – tényleges személyi elvû autonómiára, Székelyföldön pedig területi autonómiára van szüksége. Ez irányú törvénytervezeteink a Parlament elé kerültek, ám a nacionalista román politikai többség az RMDSZ közremûködésével ezeket a kisebbségi törvény hamis alternatívájával kívánja helyettesíteni. 8. Szem elõtt tartva a romániai magyar nemzeti közösség politikai közakaratát, valamint az Európai Parlament szubszidiaritásra és az önkormányzatiság elvének érvényesítésére vonatkozó, 2005 áprilisi határozatát, figyelembe véve továbbá a koppenhágai integrációs kritériumok teljesítésének a köve telményét, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nevében követeljük, hogy: • Az RMDSZ vonja vissza kisebbségi törvénytervezetét. • Induljon széles körû magyar társadalmi párbeszéd a közösségi emberi jogokat is tartalmazó törvénytervezet tárgyában, az egyházi és a civil szféra részvételével. • Parlamenti pozíciójával élve, az RMDSZ támogassa az EMNT és az SZNT által benyújtott autonómiatörvénykezdeményezéseket. E támogatás végett felszólítjuk az RMDSZ-t, hogy szervezeteink szakértõivel együttmûködve, dolgozzák ki az RMDSZ parlamenti csoportjainak munkaanyagát az említett törvénykezdeményezések részletes vitában való megvédésére. Az erdélyi magyarságnak nem kisebbségi törvénytervezetre, hanem tényleges és teljes egyenlõséget szavatoló autonómia-statútumokra van szüksége! • A román kormány, az RMDSZ monopóliumát meghaladva, fogadja el partnereiként a magyar közösség többi képviseleteit. • A hatékony nemzeti érdekérvényesítés jegyében a magyar kormány és az Országgyûlés támogassa az erdélyi magyarság és Székelyföld valódi autonómiára irányuló törekvéseit. • Az Európai Unió illetékes testületei Románia integrációjának elbírálásakor vegyék figyelembe a romániai magyar nemzeti közösség valós helyzetét és jogos követeléseit és ismerjék el létfeltételként az erdélyi magyarság Személyi Elvû Autonómiájának, valamint Székelyföld Autonómiájának tör vény általi szavatolását. 2005. november 3. TÕKÉS LÁSZLÓ, az EMNT elnöke

DR. CSAPÓ I. JÓZSEF, az SZNT elnöke

SZÁSZ JENÕ, az MPSZ elnöke

SZILÁGYI ZSOLT, az MPSZ választmányi elnöke

Nagyvárad, 2005. október 31. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET TÁJÉKOZTATÁSI SZOLGÁLATA

SÁNDOR KRISZTINA, a MIT elnöke

SOÓS SÁNDOR, az EMI elnöke

PARTIUMI KÖZLÖNY

Memento Mirõl írnak a román és a magyar lapok? Miközben a hazai és az anyaországi magyar sajtó a 2005. október 20-i, bukaresti román–ma gyar kormányülésrõl vezetõ hírként, a címlapon számolt be – ezzel szemben a legjelentõsebb, nyolc bukaresti román napilap többsége, a Cotidianul kivételével, valamelyik belsõ oldalon, és ott is elrejtve tálalta a nagy román–magyar összeborulást. Miközben a hivatalos magyar propaganda az eseményt túllihegve, „történelmi jelentõségûnek” minõsítette a találkozót – a bukaresti lapok jelentéktelen, másodrangú ügyként kezelték azt. Másfelõl, miközben Budapest és az RMDSZ gátlástalan sikerpropagandával ünnepelte a „történelminek” nevezett eseményt – ezzel szemben Erdély magyarsága többnyire ellenszenvvel vagy közönnyel fogadta a bukaresti kirakattalálkozót, olyannyira, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egész Erdélyben nem talált egyetlen valamirevaló közéleti személyiséget, aki hajlandó lett volna õt fogadni – nem számítva a budapesti pro tokoll által kikényszerített nagyváradi megállót. Minek tulajdonítható mindez? Miért olyan súlytalan ez a „megbékélési” kirakatpolitika? Elsõsorban is azért, mert: ásítóan üres. Mert a látványos gesztuspolitika érdemben semmit sem old meg, és tartalmatlan. Legfeljebb arra alkalmas, hogy ki tudja hányadszorra, újból megalázza a magyarságot. Vagy a legjobb esetben arra, hogy egyoldalú módon, ellentételezés nélkül elõsegítse Románia európai integrációját. Van azonban ennek az állam- és kormányközi találkozónak egy olyan járulékos hozadéka, ami azért mégis több, mint semmi: Gyurcsány Ferenc egy televíziós mûsorban kijelentette, hogy „ne künk nem kell Erdély”. Ehhez Nagyváradon azt is hozzátette, hogy: „Trianon, az semmi”. Ezelõtt több mint nyolcvan évvel Károlyi Mihálynak, majd Kun Béláéknak sem kellett Erdély. Egyedül a Székely Hadosztály küzdött érte. Hatvan esztendõvel ezelõtt a Magyar Népi Szövetségnek sem kellett Erdély. Akkor Márton Áron gyulafehérvári püspök emelte fel szavát az erdélyi magyarság érdekében. A történelem most újból ismétlõdik. A nagyváradi Püspöki Palotában mutatványozó Gyurcsány Ferencnek és a mellette felsorakozó RMDSZ-nek sem kell Erdély… És ma már hol van Márton Áron vagy a Székely Hadosztály? Annak idején, a budapesti Kempinsky Szállóban Medgyessy Péter és az RMDSZ reprezentánsai éppen Románia nemzeti ünnepén, Erdély elszakításának emléknapján (!) koccintottak pezsgõt Adrian Nãstase akkori román miniszterelnökkel… Budapestnek és az RMDSZ-nek az autonómia sem kell. 1996-ban Horn Gyula egy olyan román–ma gyar alapszerzõdést írt alá, amely lemondott az erdélyi magyar autonómiáról. Majd 2003. január 31-én, Szatmárnémetiben az RMDSZ legutóbbi kongresszusának alattvalói tapsra visszaszokott résztvevõi – Medgyessy Péter és Kovács László pártfõtitkár jelenlétében – tapsolták meg az erdé lyi magyarság autonómiáját élesen elutasító Adrian Nãstasét. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Szé kely Nemzeti Tanács parlamenti autonómia-törvénykezdeményezései nem csupán a román többségi ellenálláson, hanem elõzetesen az RMDSZ cinkos visszautasításán buknak el. A kisebbségellenes hatalomba beépült magyar pártszervezet román koalíciós partnereivel kiegyezve akarja elhá rítani a valódi közösségi önrendelkezés „veszé lyét” az általa összehozott kisebbségi törvénytervezettel. Minderre „erõsít rá” Gyurcsány Ferenc, aki pártja és kormánya koccintáspolitikáját a bukaresti

királyi palotában folytatva, kéretlenül és helyettünk is nyilatkozva, Erdéllyel együtt a nemzeti közösségünket jogosan megilletõ autonómiáról is nagyvonalúan lemond. Változott körülmények között, tulajdonképpen ugyanazt teszi, mint Kádár János 1957-ben, amikor marosvásárhelyi „elvtársi” látogatása alkalmával erdélyi magyarságunkat a nacionálkommunista román „baráti” hatalom kényére-kedvére kiszolgáltatta. Süllyedhet-e még ennél mélyebbre a magyar politika? Ennél mélyebbre még csak Markó Béla párt elnök süllyedt, amikor – Gyurcsány Ferenc tanú sága szerint – a bukaresti román–magyar kor mányülés napirendjérõl levétette az autonómia kérdését, egyúttal a román belpolitika körébe utalva azt. Budapesten és az RMDSZ-ben – tudva vagy megtévedésbõl – nemzetárulás megy végbe. Ennek a megtévesztõ aktuálpolitikai kirakata a nagy hévvel propagált kisebbségi törvény, valamint az integráció. Nagy a veszélye annak, hogy kisebb ségpolitikai szempontból az erdélyi magyarság a hõn óhajtott európai csatlakozásnak a vesztesévé váljék. Magyarságunk számára nem a német–francia asszimilációs megbékélési modell, hanem a számos európai országban kiválóan mûködõ autonómia-rendszer a követendõ. Az Unióba igyekvõ Romániának az ún. kop penhágai kritériumoknak megfelelõen teljesítenie kell az Európai Parlament ez év áprilisi Jelentésének azon meghagyását, mely a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvének alkalmazását írja elõ magyar közösségünk vonatkozásában. Az RMDSZ-nek nincs joga az erdélyi ma gyarság feje fölött, az õ sorsáról egymagában dön tenie. Választói iránti kötelessége véleményüket széles körû társadalmi közvitában kikérni és – egyebek mellett – a kisebbségi törvény tárgyában az egyházakkal és a civil szervezetekkel párbeszédet folytatni és egyeztetni. A kommunista diktatúra bukásának az évfor dulójához közeledve azon kell lennünk, hogy a de mokratikus és plurális rendszerváltozás a kisebb ségpolitika terén is megvalósuljon. Nagyvárad, 2005. november 8.

TÕKÉS LÁSZLÓ, az EMNT elnöke

Kiegészítés Az idõközben nyilvánosságot látott hivatalos megnyilatkozások szerint az RMDSZ-nek most már az önálló kolozsvári állami egyetem sem kell. Kötõ József oktatási államtitkár kijelentette: „az RMDSZ hajlik arra, hogy a Babeº–Bolyai Tudományegyetemet ne válassza szét”. Markó Béla RMDSZ-elnök véleménye az, hogy: „nem szükséges szétválasztani a BBTE-t”. Ehelyett az RMDSZ hivatalosai hét év szünet után újból elõrángatják a Petõfi–Schiller interkulturális egyetem halva született ötletét, mely egyben a magyar politikai megalkuvás szimbóluma. Következésképpen az RMDSZ „reálpolitikai” meggondolásból – Erdéllyel együtt – mind az autonómiáról, mind az erõvel megszüntetett magyar egyetemünk helyreállításáról lemondana. A megalkuvás eme veszélyes méreteket öltõ kiterjedése ellen maguknak a magyar választóknak, az RMDSZ becsületes tagságának és elvhû ve zetõinek kellene határozottan fellépniük.

13. OLDAL

Áron megvett, alkalmas idõben* Pál apostol azt tanácsolja az Efézusbelieknek, hogy „okkal járjanak, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek”. „Áron is megvegyétek az alkalmatosságot – írja nekik –, mert a napok gonoszok” (Ef. 5,15-16). Messze megelõzve az apostoli kort, mintha a Pál szavára felelne rá, a Krónikák könyve arról tudósít, hogy Izsakhár fiai „felismerték az idõ alkalmas voltát, hogy tudnák, mit kellene Izraelnek cselekednie” (1. Krón. 12,32). Kimondatlanul is ezek vagy hasonló meggondolások vezéreltek bennünket a Sulyok István Református Fõiskola, majd a Partiumi Keresztény Egyetem létrehozásakor. 1990 tavaszán, a kommunista diktatúra 1989-es bukását követõen, a biztató kezdetek után „a napok” újból „gonoszra” fordultak. Ráébredtünk arra, hogy a lopakodva visszatérõ utódkommunista hatalom nemzeti közösségünk magyar egyetem iránti jogos igényét nem lesz hajlandó egyhamar teljesíteni. Ugyanakkor viszont felismertük az idõ „alkalmatos” voltát arra, hogy a meggyengült központi hatalom adta lehetõségeket kihasználva, ezen a téren elõrelépjünk. Ennek megfelelõen, azonnal cselekedtünk, és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa már ez év májusában határozatban mondta ki a magyar nyelvû egyházi felsõoktatás létrehozását. Létrejött a Sulyok István Református Fõiskola. Egyházunk élt azokkal az elõnyökkel, melyekkel az ateista rezsim összeomlása folytán rendelkezett, ilyenképpen ajánlva fel szolgálatát saját hívei, magyar nemzeti közössége javára. Elszánt lépésünket és kezdeményezésünket utóbb helyzetteremtõ politizálásként jellemeztük – ami azt jelenti, hogy a korabeli RMDSZ-szel ellentétben, nem ragadtunk bele az egészében véve hátrányos helyzetbe, hanem annak gyenge pontjait kihasználva, új helyzetet igyekeztünk kialakítani a magyar felsõoktatás tekintetében. 1998-ban, változott formában ugyan, de az elõbbi helyzet kísértetiesen megismétlõdött. Kormányra lépése után két évvel nyilvánvalóvá vált, hogy az RMDSZ nem annyira a tagja, mint inkább a „foglya” a román hatalomnak. Kudarcos felsõoktatási politikáját látva, másfelõl pedig a magyarországi kormányváltozás nyújtotta kedvezõ körülményt kihasználva, újbólcsak elhatározó lépésre szántuk el magunkat, és az év júniusában, egy ökumenikus nagygyûlés keretében, kockázatos egyoldalúsággal – a Sulyok Fõiskola jogutódjaként – „kikiáltottuk” a Partiumi Keresztény Egyetem megalakulását. Isten megsegített, és megáldotta törekvéseinket. Az opportunista helyzetkövetõ politikával szemben helyzetteremtõ politikánk eredményesnek bizonyult. Ugyanez mondható el a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem vonatkozásában, melyet utóbb, Partiumi Egyetemünk mintájára, erdélyi történelmi egyházaink elöljárói magyar nyelvû magánegyetemként hoztak létre. Ekkor viszont már nagy könnyebbséget jelentett az a körülmény, hogy négy központban – úgymint Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában – létrejövõ egyetemi hálózatunk az Orbán-kormány jóvoltából évi kétmilliárd forintnyi költségvetési támogatáshoz jutott. Mindent egybevetve: „az áron megvett alkalmatos idõ” Isten segítségével meghozta áldott gyümölcsét. TÕKÉS LÁSZLÓ, a Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke * A Partiumi Keresztény Egyetem 2005. évi Évkönyvébe készült írás

14. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

A SZILÁGYSZEGI SZENVEDÉLYBETEG-MENTÕ ÉRTEKEZLET

ZÁRÓNYILATKOZATA Szilágyszeg 2005. október 22. „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bûnösöket a megtérésre.“ Lk 5, 31-32. Nagy pusztítást okoztak az idei esztendõ árvizei, mérhetetlen kárt hagyva maguk után mind Temes megyében, mind Székelyföldön. Az árvíz okozta sebek gyógyítására megmoz dultunk és adományainkkal a kárvallottak megsegítésére siettünk. Segítettünk és segítünk, hogy felebarátaink újraépíthessék házaikat, templomaikat – újrakezdjék az életet. Közösségeinket azonban nemcsak az árvizek pusztították az idei esztendõben. Özönvízszerû csapást meghaladó kárt okoznak népünk körében a je lenlevõ és egyre terjedõ szenvedélybetegségek – az alkoholizmus és a növekvõ drogfogyasztás. Az „ár" okozta kár csökkentése érdekében, szükségesnek látjuk a segítségnyújtást. A segítségnyújtás lehetõségeirõl gondolkoz tunk együtt a Zilahi Egyházmegyéhez tartozó, Szi lágyszegen szervezett Szenvedélybeteg-mentõ értekezleten. Az értekezlet 44 résztvevõje – a Királyhágó melléki Református Egyházkerület képviselõi, a Zilahi Református Egyházmegye képviselõi, egyházmegyei missziói elõadók, szakemberek, pedagógusok, orvosok, gyülekezeti tagok – szorgalmazzuk a következõket: l. Az igehirdetési szolgálatban a lelkészek; ok tatásban, nevelésben a pedagógusok; egészségügyi

nevelés területén az orvosok – általában a teljes egyházi és társadalmi életben, saját szolgálati területükön hívjuk fel a figyelmet: – a szenvedélybetegségek (alkoholizmus, drogfüggõség, játékszenvedély stb.) romboló hatására. Nevezetesen milyen kárt okoznak egyénnek, családnak, közösségnek, mennyire gátolják az Áldás, népesség által megfogalmazott alapelvek megvalósulását. – lehetõség van a gyógyulásra, van kiút. Az agonizálás vége lehet a halál, de lehet az élet, gyógyulás is – példa erre anyaszentegyházunk élete: agonizál, de él. 2. Tudatában annak, hogy a segítségnyújtás hatalmas humán és anyagi erõforrásokat igényel, közben ismerjük sajátos anyagi helyzetünket – mégis áldozni kell erre a szolgálatra. Javasoljuk, hogy a szenvedélybetegek ügyét az anyagi áldoza tok prioritáslistáján hozzuk elõbbre. Javasoljuk egyházi, állami, alapítványi források meggyõzését a szolgálathoz szükséges anyagi háttér elõterem tése érdekében. 3. Mivel „gyógyulás ott van ahol közösség van“ s az egészséges életben való megmaradás elsõsorban az embert körülvevõ közösségtõl függ – szükséges gyülekezeteink felelõsségének a felébresztése az elveszõ tag iránt. A szenvedélybetegek

irányába érzett ellenszenvet a szeretet kell hogy felváltsa. Tudatosítani kell gyülekezeteinkben, hogy a szenvedélybetegségben elveszõvel a közösség szegényedik s rendszerint nemcsak egy személlyel, hanem egész családdal. 4. Jézus, küldetésérõl való bizonyságtételében kiemeli: azért jöttem, hogy a „foglyoknak szabadu lást hirdessek“, „szabadon bocsássam a lesújtottakat“ (Mt.4, 18). Jézus feladatvégzése az egyház számára küldetés – a szenvedélyek foglyait, a lesújtottakat a szabaduláshoz segíteni. 5. Javasoljuk az egyházkerület irányába, hogy minden évben egy vasárnapot szenvedélybetegek vasárnapjává (szenvedélybeteg-mentõ vasárnappá) nyilvánítsunk. 6. Szükségesnek látjuk hangsúlyozni, hogy a mentõ szolgálatot a hivatalos egyház keretén belül kell felvállalni és végezni. 7. Szorgalmazzuk egyházkerületi szinten a Szilágyszegi Központ továbbépítésének a támogatását. Nevezett központ – helyszínében, fekvésében – alkalmas arra, hogy ott intézményes formában mûködhessen egyházunk szenvedélybeteg-mentõ missziói tevékenysége. AZ ÉRTEKEZLET RÉSZTVEVÕI

Béza Tódor emlékezete A magyar reformáció meghonosodásához is nagy mértékben hozzájáruló francia-svájci reformá tor, Béza Tódor (1519–1605) – eredeti nevén Théodore de Bèze – halálának 400. évfordulója alkalmá val november 4-én egynapos szimpóziumot tartottak a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ múzeumtermében. A konferenciát szervezõ Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) Sulyok István Teológiai Tudományok Intézete, valamint a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet nevében Dr. Hermán M. Já nos egyházkerületi fõlevéltáros köszöntötte a konfe rencián szép számban megjelenõket. A megnyitó rész keretét és lélekemelõ erejét a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) elsõ éves zene szakos hallgatóinak énekelõadása szolgáltatta, akik Zih Otília vezetésével a Marot Kelemen és Béza Tódor által megverselt genfi zsoltárokból adtak elõ. A konferencia nyitó igemagyarázatát Dr. Esze nyeiné Széles Mária, a PKE professzora tartotta a 127. zsoltár elsõ két verse alapján. A bölcselõ zsoltár a teremtmény hármas küldetését tárja elénk: az építkezést, az õrzést és a fáradságos munkát, mely Isten áldása nélkül hiábavaló, üres. A szerelmesének, gyermekének áldást adó Isten zsoltárbeli tanításá hoz Bézának a kiválasztottságról, a predestinációról szóló bizonyságtételét is hozzákapcsolta. Tõkés László püspök az apostoli köszöntés sza vaival is üdvözölte a szimpózium résztvevõit. Az eddig megtartott egyháztörténelmi–ünnepi szimpóziumok (Spener, Bullinger, Szegedi, Béza) építõ voltát is kihangsúlyozva, egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy ezek az évfordulók, személyek, bizonyságtéte lek is – a reformátorok szándékával egyezõen –

Istenhez, a Mester Krisztushoz kell visszavezessenek. Ezt Jézus két evangéliumi tanításával is szemléltette: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.” (Mt 19,17), valamint „Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus.” (Mt 23,8) A reformáció egyik legfontosabb jelmondatának: Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsõség! – mindenkor, minden körülmények között érvényesnek kell maradnia. A másért élés és másokért csatázás emlékezetét és vágyát a költõ Ady Endre: Mert másokért csatáz tam címû versén keresztül Arany Sándor mezõbaji lelkész tolmácsolta. A nyitó elõadás Béza Tódor életútját, reformátori jellemét mutatta be. Oroszi Kálmán érseléndi lelkipásztor Bézának a genfi és egyetemes reformációban betöltött szerepét jelképes módon a refor máció genfi emlékmûve alapján mutatta be. Mint Kálvin munkatársa, utóda, életrajzírója és tanainak rendszerezõje, s mint aki az európai protestantiz mus ügyéért mindent megtett, méltán nevezhetõ „a reformáció diplomatájának”, „az elsõ kálvinistának”; a maga 86 földi esztendejével pedig „a refor máció pátriárkájának”. Fekete Csaba debreceni egyháztörténész, liturgikus a zsoltáros Béza magyarországi hatásáról értekezve elmondta, Szenczi Molnár Albertre nem közvetlenül hatott Marot Kelemen és Béza Tódor zsoltárfordítása és versbeszedése, tudniillik Szenczi más nyelvû fordításokat is használt. Béza magyar kapcsolatairól egy svájci teológus, Jan-Andrea Bernhard tanulmányából hallhattak a jelenlevõk. A reformátor nemcsak zsoltárfordításával járult hozzá a magyar reformációhoz, hanem a

magyar reformátorok Genfben való személyes fogadása, mûveiknek kiadása és a velük folytatott gazdag levelezés által is. A mester Kálvin és az életrajzíró, tanrendsze rezõ tanítvány, Béza kapcsolatáról dr. Péter Miklós, a PKE professzora értekezett szakszerû alapossággal és költõi lelkülettel, megfogalmazással. Bibza Gábor kolozsvári lelkész Béza Tódor Rövid hitvallása (1560), valamint a Heidelbergi Káté (1563) nemcsak tanításbeli, hanem formai, nyelvi és szövegbeli hasonlóságaira hívta fel a figyelmet. A szimpóziumon résztvevõk az este folyamán ellátogattak az egyházkerület Dokumentációs Könyvtárába, ahol mûvészi elõadás és könyvbemutató tette színesebbé a szimpóziumot. A Michael Haydn kamarakórus Kristófi János Zsigmond orgonamûvész karvezetésével az alkalomhoz illõen két genfi zsol tárt (134. és 135.) adott elõ Goudimel feldolgozásában, majd J. B. Loeillet barokk zeneszerzõ egy fuvola-szonátájának tételeit hallhattuk apa és fia elõadásában: zongorán közremûködött a karvezetõ, fuvolán Kristófi László. A könyvtári est keretén belül a konferenciához elõadásával is hozzájáruló Jan-Andrea Bernhard zü richi egyháztörténész Rosius à Porta svájci peregri nusról szóló könyvének bemutatására került sor. A könyvet és a 18. századi rétoromán vándordiák erdé lyi tanulmányait Kurta József, a kolozsvári Protes táns Teológiai Intézet fõkönyvtárosa mutatta be. A reformáció emlékünnepe közelében tartott megemlékezõ ünnepély arra is figyelmeztetett, hogy hitvalló õseink példája tanítványi és munkatársi hûségre, az Ige tiszta forrásához való visszafordulásra és örök reformációra kell indítson mindenkor. OROSZI KÁLMÁN

PARTIUMI KÖZLÖNY

Egymás terhét hordozzátok Tavaly decemberben, a népszavazást követõen keserû kiábrándultsággal kellett tudomásul vennünk, hogy félrevezetett magyarországi Testvéreink nem voltak képesek egy emberként kiállani határon túlra szakadt véreik mellett. Utóbb viszont, a temesközi és a székelyföldi árvizek nyomán örömmel és hálaadással tapasztalhattuk meg, hogy „a vér nem válott vízzé“. Anyaországi Testvéreink jócselekedetre váltott igenjei nagy mértékben kárpótoltak bennünket a tavalyi nemekért és némaságért. „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét“ (Gal. 6,2) – visszhangzik bennünk hitünk tanítása. A természeti csapások okozta nyomorúság nem csupán a határok két oldalán lévõket, hanem az ideát élõket is a bajbajutottak megsegítésére késztette. Egyházkerületünk küldöttei már szeptember 2-án Isten Igéjével és adományaikkal keresték fel az árvíz sújtotta udvarhelyszéki falvakat, és az árvízkárosultak javára egész Egyházunkban széles körû gyûjtés indult. Szeptember elején a Sükõ-pataka menti Hodgyát is meglátogattuk, azt a falut, melynek elárasztott református templomának helyreállítása céljaira a bihari RMDSZ és a MIDESZ szervezésében a magyarországi Republic Együttes, valamint Tolcsvay László és Bródy János énekmûvészek november 4-én, pénteken jótékonysági koncertet tartanak a Sportcsarnokban. E példás összefogás révén újbólcsak beigazolódik, hogy az áldozatkész szeretet nem ismer határokat. Politikai megosztottságunkat felülmúlja: a segítõkész összefogás. Egyházunk Tagjait ennek szellemében hívjuk és várjuk az ígéretes zenei jótékonysági rendezvényre! 2005. november 2. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

Válasz a hodgyai református templom helyreállításáért történt segélykoncert kapcsán elhangzott interpellációra Megbotránkoztató és döbbenetes az, ahogy az RMDSZ választmányi ülésén a hodgyai református templom javára szervezett segélykoncert kapcsán interpelláció hangzott el, ahol Szabó Ödön ügyvezetõ elnök azzal vádolja egyházi vezetõinket, hogy pofátlanul megszegték azt a megállapodást, miszerint senki nem fog szólni. Mindenekelõtt kíváncsiak vagyunk arra, hogy ezt a hangnemet, melyet nevezett használ, és a Bihari Napló és a Reggeli Újság is leközöl, más egyházak elöljáróival szemben megengedné-e magának? Ami történt a következõ: 1. Tõkés László püspök két másik kötelességének eleget téve, csak az utolsó félórában érkezett meg a segélykoncertre. 2. Az utolsó énekszámok alatt – a megállapodást maximálisan tiszteletben tartva – az öltözõben Tõkés László püspök elköszönt Bródy János és Tolcsvay László mûvészektõl, amikor Abella Miklós menedzser váratlanul felszólította a jelenlévõket, hogy azonnal lépjenek színpadra. 3. Bródy, Tolcsvay és Cipõ kérésére Tõkés László színpadra lépett, ahol felszólították, hogy szóljon a közönséghez. A váratlan felkérésre püspök úr elmondta, hogy õt „feltuszkolták a színpadra“ és politikailag semlegesen néhány szóban megköszönte, hogy egy református templom helyreállítását a szép zene és a jó szándék egyesülve segít. Az a tény, hogy egy református templomért egy református püspök, a segítõk kérésére köszönetet mond, legfennebb egy tendenciózusan tett interpelláció, és az arra adott válasz keretében minõsül tisztességtelenségnek. FORRÓ LÁSZLÓ elõadó-tanácsos

Kommentár és indulat a segélykoncert apropóján „Vannak pofátlan emberek“ (idézet Szabó Ödöntõl, BN, 2005. november 7.) Szabó Ödön(ke) majdnem biliképtelen volt, amikor Tõkés László kaffkai félelmeinket, szorongásainkat médiaszinten felvállalta, a Securitate drasztikus megtorlásait tudva, ami a családja és önmaga életét is veszélyeztette. Mit tud ez a gátlástalan, ambiciózus fiatal politikus arról a heroikus tettrõl, munkáról, amit Tõkés László felvállalt annak idején? Azt a nevetséges hiúságot, ami ilyen méltatlan nyilatkozatra késztette Szabó Ödönt, ráírhatjuk a fiatal, nem igazán tapasztalt politikus rovására, vagy egyfajta politikai támadás számlájára. Nem szabad erkölcsi normákról beszélnie annak, aki annyira nem tisztességes, hogy megbecsüljön egy olyan Embert, akit Európa- és Amerikaszinten elismernek mint politikai diktatúrát és csökött történelmi formákat bontó forradalmárt. Az mindegy, hogy most – elvben – ellenzékben van ez az Ember. (De MAGYAR ellenzékben!) Vagy nem tudja, mert nincs is honnan tudnia egy Ödönnek, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek? Nem kell megsértõdni, mindig voltak okosabbak és tisztességesebbek, mint mi. ARY-NAGY ÉVA

15. OLDAL

KÖZLEMÉNY 2005. november 9–21. között Tõkés László püspök, a Magyar Reformátusok Világszövetsége és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az Ausztráliai Magyar Református Egyház meghívására szolgálati körutat tett Ausztráliában. A kontinensnyi ország emigráns magyarságának, illetve református egyházunknak a következõ központjaiban hirdette Isten Igéjét és tartott elõadásokat: Adelaide, Melbourne, Brisbane és Sydney. Az Adelaide-i Magyar Református Egyházközség megalakulásának 55. évfordulóját ünnepelte a november 12-i templomi ünnepély keretében. A következõ napon a Melbourne-i Egyházközség tartott hálaadó istentiszteletet abból az alkalomból, hogy impozáns, mûépítészeti értékû templomát kívülbelül megújította. Említésre méltó, hogy az ausztráliai magyar református közösségnek ez az egyetlen, saját birtokában lévõ temploma. Sajnos, saját parókiális épületekkel sem igen rendelkeznek. Ez a körülmény híven jelzi, hogy a világ legtávolabbi részére vetõdött református népünk intézményes egyházi önszervezõdése már a kezdet kezdetén elakadt. Amerikai egyházi életünktõl eltérõen, Ausztráliában nem csupán gyülekezeti intézményrendszerünk nem épült ki a szükséges formában, de törékeny egyházi közösségeink lelkipásztori szolgálata is igen hiányosan és esetlegesen alakult. Ezen az áldatlan helyzeten kívánnak változtatni azok, az Erdélybõl származó lelkipásztorok, nevezetesen Dézsi Csaba, Péterffy Kund, Szabó Attila és Kovács Lõrinc, akik az utóbbi évek során, missziói hivatástudattal vállaltak lelkészi szolgálatot a felsorolt központi helyeken. Õk azok, akik az ott már korábbi idõktõl fogva szolgálatot teljesítõ lévita-lelkipásztorokkal összefogva, igen nehéz körülmények között és nagy tehetetlenségi ellenállásba ütközve, de maroknyi öntudatos és elkötelezett emigráns magyaroktól támogatva, összesen négy anyaegyházunk és mintegy tíz leányegyházközségünk életképes egyházzá való szervezésén fáradoznak. Tõkés László püspök körútja során ennek a korszakos egyházépítõ munkának a vállalására buzdította a rendkívüli istentiszteleteken és rendezvényeken nagy számban megjelent híveket. A különbözõ területeken (Új-Dél-Wells, Victoria, Queensland) létrejött „magyar házak“ mintájára, az egyházi élet intézményes kereteinek a létrehozásához igyekezett hitbeli és erkölcsi támogatást nyújtani. Püspökünk az adelaide-i, a brisbane-i és a sydney-i magyar központokban, nem utolsósorban pedig a Melbourne-i Bocskai Otthonban, ahol a nagy erdélyi fejedelem vezette szabadságharc 400. évfordulója alkalmából emléktáblát is avattak – valamennyi helyszínen nemzetpolitikai elõadásokat tartott. Nemzeti sorskérdéseink felvetése révén, a határok – sõt óceánok – feletti nemzetegyesítés elvének szellemében igyekezett megerõsíteni és támogatni az önazonosságtudatában és közösségében meggyengült ausztráliai magyarság megújítására irányuló – helyi – erõfeszítéseket. Egyházi közösségeink és ausztráliai polgári szervezeteink törekvései ezen a ponton találkoznak, és szerencsésen kiegészítik egymást. A lelkészhiánnyal küszködõ római katolikus közösség tagjai szintén nagy számban vettek részt az egyes alkalmakon. Az egyházi és nemzeti ökuménia az eddiginél is szorosabb összefogásra készteti idegenbe szakadt Testvéreinket. Ennek az ökumenikus közösségnek volt kiváltképpeni alkalma a melbourne-i református templom avatóünnepélye, melyen a helybéli katolikus és baptista gyülekezetek képviselõi és hívei is részt vettek; továbbá a Regnum Marianum Római Katolikus Egyházközségben rendezett ünnepély, melynek házigazdája Kiss János plébános volt. Püspökünket szolgálati útjának egyes állomásaira elkísérték az Ausztráliai Magyar Református Egyház Elnökségének tagjai, Dézsi Csaba melbourne-i lelkipásztor és Csutoros Csaba fõgondnok. Az egyes rendezvényeken részt vettek az ausztráliai magyar nagykövetség és a fõkonzulátus vezetõ képviselõi, köztük Fodor Lajos nagykövet és Világos István tiszteletbeli konzul. Az ausztráliai magyar – és református – közösségek, „a nyáj maradékának" tagjai számon tartják és érzékenyen követik a Kárpátmedencei magyarság sorsának alakulását, különösképpen ami a kettõs állampolgárságot és a határon túlra szakadt magyarság autonómia törekvéseit illeti. Kiváltképpen megmozgatta õket a legutóbbi székelyföldi árvizek híre, melyek kárvallottjainak megsegítése, hasonlóképpen pedig a kisebbségi magyar oktatásügy támogatása széles körû összefogásra késztette õket. Nagyvárad, 2005. november 22. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET KÜLÜGYI OSZTÁLYA

16. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET

NEKROLÓG Berta László, a clevelandi Bocskai István Kultúrkör elnöke visszaadta lelkét teremtõjének. Egyházkerületünk régi barátja és jótevõje, református tanintézményeink támogatója volt, a tettek embere, aki az Óhaza s vele Erdély sorsát mindig szívén viselte. Berta László – sokunk Laci bácsija – harcos személyiség volt, aki lakhelyén, az Ohio állambeli Clevelandban, a magyar emigráció eme központjában szervezte és építette a magyar életet. Sok év vel ezelõtt, amikor az amerikai magyarok körében beindult – egyházi szinten is – az angolosodás, Berta Lászlóék magyar iskolát szerveztek. Az angol-pártiakra és magyar-pártiakra szakadt gyülekezet presbitériuma leszavazta a magyar iskola szervezésével kapcsolatos indítványukat, ám õk tovább folytatták a küzdelmet: Bocskai István Kultúrkör néven mûvelõdési egyesületet hoztak létre, melynek keretében felpezsdült a magyar kulturális élet. Összejöveteleiken két-háromszázan is megjelentek. Igaz magyarságukat az ellentábor „magyarkodásnak” minõsítette s odáig elment, hogy a magyar presbitereket kizárta soraiból. Elnökének leleményessége folytán azonban a Kultúrkör mindig meg tudott maradni, talpra tudott állni, sõt mára az egykori viszály is elsimult, meg szûnt az ellenségeskedés. Nem zökkenõmentesen ugyan, de a Kultúrkör ma is folytatja küzdelmét a megmaradásért, a kényszerû beolvadás lelassításáért. Ugyanezen célokért küzd a szintén Berta László által létrehozott és mûködtetett Bocskai Rádió, mely adásait Clevelandban tíz év óta megszakítás nélkül sugározza, minden vasárnap három órán át, hatvan kilométeres körzetben. Nyomdatulajdonosként is a magyar ügyet szolgálta, hiszen a Bocskai Kör iratanyagát, meg-

hívókat, mûsorfüzeteket ingyen és díjmentve az õ nyomdájában adták ki. Az anyaországban élõ, különösképpen pedig a határon túlra szakadt nemzetrészek ügyét Berta László a lehetõ legtermészetesebb módon vállalta fel, mind személy szerint, mind pedig a Bocskai István Kultúrkör vagy a Bocskai Rádió által teremtett keretekben. Nem egyszer hirdetett eredményes adománygyûjtõ akciót Cleveland városában és térségében Egyházkerületünk, nehéz helyzetben lévõ tanintézményeink számára. Õ volt az, aki áldozatkész amerikai testvéreink segítségét igénybe véve, és az egyre növekvõ közönyt leküzd ve, itthoni épülõ templomaink és iskoláink megtámogatása céljából minden lehetõt elkövetett, minden forrást felkutatott. Valóságos „nagykövete” volt református Anyaszentegyházunknak és Erdélyországnak az amerikai földrészen. Ha egy szóval kellene õt jellemezni, akkor a „fáradhatatlan” jelzõ illetné meg leginkább. Szíve, mely bevallása szerint a Kárpát-medencében maradt, egyként dobogott a vállalt új hazában élõkért, az anyaországban és a határokon túlon maradtakért, nem bírta tovább a terhet. Adja a Fennvaló, hogy teremjenek Hozzá hasonló követeink a nagyvilágban. Isten adjon vigasztalódást családjának és mindazoknak, akik szerették és tisztelték. Nyugodj békében Laci Bátyánk!

A GYÁSZOLÓ BERTA CSALÁDNAK A BERTA LÁSZLÓ TEMETÉSÉN RÉSZTVEVÕ GYÁSZOLÓ GYÜLEKEZETNEK – CLEVELAND

Lászlót kellene kinevezni” – hallottuk laudatiójából, amikor 2000-ben, a Magyar Millennium esztendejében a Pro Partium-díjjal tüntettük ki. Drága Testvéreim! Örömmel és Isten iránti hálaadással mondhatom el, hogy Berta László áldozatos szolgálata – és ezzel együtt a mi fáradozásaink – nem voltak hiábavalóak. Ha száz aka dályon át is, de „gazdag szegénységünk” meghoz ta gyümölcseit, és bizton mondhatjuk, hogy az Õ szervezõmunkája és Mindnyájatok adományai beépültek partiumi épületeinkbe: intézményeinkbe, templomainkba és iskoláinkba – épülõ jövõnkbe. Ennek bizonyságaképpen elég, hogyha a Partiumi Keresztény Egyetemet, erdélyi magyarságunk elsõ akkreditált egyetemét említjük, melynek hír nökei – gyönyörû hangú Énekkara – néhány évvel ezelõtt énekszavukkal clevelandi magyarságunkat is megörvendeztették. Kedves Testvéreim! Sírva tekintünk Laci bácsi koporsója után. Ugyanakkor viszont, vigasztalásképpen a Szeretet Himnuszát idézzük, melynek szavai igencsak ráillenek Berta Lászlóra. A szeretet „nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal” – írja Pál apostol (1. Kor. 13,6). Berta László gyûlölte a hazugságot, de szerette az igazságot. Nagy szívében ez a fajta, jóság és igazság iránt elkötelezett szeretet munkálkodott. A Bocskai Kör és a Bocskai Rádió vezetõjeként is a nagy névadó tisztánlátásával és szeretetével szolgálta népét és hazáját. Áldott legyen érte az emléke! Szívbéli szeretettel küldöm együttérzõ soraimat, és kérem Isten vigasztalását a Gyászolókra!

Szeretett Berta Család! Drága Erika Asszony! Kedves Testvéreim! Amitõl tartottunk és amit minél messzebbre szerettünk volna halasztani: az bekövetkezett. Laci bácsi – testben – eltávozott közülünk. Jóságos alak ját már én sem láthatom viszont soha többé, amikor a repülõgéprõl leszállva, Clevelandba érkezem. Pedig hogy szerettem volna még Vele ta lálkozni, odaát, a tengeren túl, vagy idehaza, a lelkéhez nõtt Erdély tájain, hogy szeretetben megosszuk egymással Egyházunk és Nemzetünk sorskérdéseit, és erõnk, lehetõségeink szerint közösen törekedjünk a megsegítésére… Amikor a távolból búcsút veszek Tõle, a legtalálóbban talán azt idézhetem, amit 2000-ben történt egyházkerületi kitüntetése alkalmával, a méltatásban írtunk: „Ha egy szóval kellene Õt jelle mezni, akkor a »fáradhatatlan« jelzõ illetné meg Õt a leginkább”. Fáradhatatlanul lobogott népé ért, nemzetéért, és fáradhatatlanul azon fáradozott, hogy népét, nemzetét szolgálja mind odaát, Amerikában, mind idehaza, a Kárpát-medencei szülõhazában. Szolgálatának kivételes kedvezmé nyezettje volt Királyhágómelléki Református Egyházkerületünk, melynek nevében ezúttal hálás és kegyeletes üdvözletemet küldöm a gyászoló Csa ládnak és Gyülekezetnek! „Ha Egyházunk hiva talos külföldi képviseletet tartana fenn, akkor amerikai »nagykövetévé« minden bizonnyal Berta

Nagyvárad, 2005. november 16. TOLNAY ISTVÁN, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület világi fõjegyzõje

2005. november 17. TÕKÉS LÁSZLÓ

EGYHÁZMEGYÉIHEZ ÉS EGYHÁZKÖZSÉGEIHEZ SZÉKHELYÜKÖN

K Ö R L E V É L – X. Egyházkerületünk testvéri együttérzéssel és egyetértéssel üdvözli az Erdélyi '56-os Bajtársi Társaság arra irányuló törekvéseit, hogy a kommunista diktatúra magyar áldozatainak hatékony érdekképviseletét megvalósítsa (1), másfelõl, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc küszöbön álló 50. évfordulójának méltó megünneplését Erdély-szerte elõkészítse (2). 1. Egyetértve az erdélyi magyar ötvenhatosok ez irányú törekvéseivel, Egyházkerületünk ezúton is szorgalmazza, hogy a 2006. esztendõ folyamán, különösképpen pedig az év októberében, a félévszázados jubileum emléknapján – október 23-án – valamennyi gyülekezetünkben ünnepélyes formában megemlékezzenek a dicsõséges magyar forradalomról. Erre nézve Egyházkerületünk további megkeresésekkel fog fordulni az egyházközségekhez. 2. Csatlakozva az Erdélyi Múzeum-Egyesü let (EME) kezdeményezéséhez, Egyházkerüle tünk támogatja az egyesület azon munkaközösségének vállalását, mely célul tûzte ki „a Romániában, 1956 után politikai váddal bebörtönzött magyarok életrajzi adattárának az össze állítását és megjelentetését“ (idézet az EME ez irányú megkeresésébõl). Ennek megfelelõen felkérjük lelkészi hivatalainkat, hogy Dávid Gyulának, a munkaközösség vezetõjének e tárgyban érkezõ megkeresése alapján nyújtsanak hathatós segítséget a nevezett adattár összeállításához. 3. Harmadsorban arra kérjük Egyházkerü letünk lelkipásztorait és ez ügyben érintett Tagjait, Híveit, általában véve pedig Egyházmegyéinket és Egyházközségeinket, hogy a közelgõ évforduló megünneplésére vonatkozó terveiket (1), elképzeléseiket és javaslataikat (2) 2006. ja nuár 15-i határidõvel juttassák el Egyházkerüle tünkhöz, Csûry István fõjegyzõhöz intézve. Külön is kérjük, hogy az Egyházunk, illetve Egyházkerületünk, illetve gyülekezeteink, lelki pásztoraink és más egyházi személyek forradalommal kapcsolatos megnyilvánulásaira, élményeire és szenvedéseire vonatkozó írott anyagaikat, beszámolóikat és visszaemlékezéseiket szintén juttassák el Egyházkerületünkhöz, egy esetleges önálló kötet megjelentetése végett (3). Ez irányú szándékukat, vállalásukat szintén 2006. január 15-ig, elõzetesen jelezzék. Isten áldását kérve – szeretettel küldöm köszöntésemet: 2005. november 18. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

17. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

„Ím, megtaláltam magamat“ Emlékünnepély Ady Endre születésének 128. évfordulója alkalmából

Ady bennünk él Szállingózó hópelyhek fogadták az Ady Endre születésének 128. évfordulójára Érmindszentre érkezõket szombaton reggel. A ma a költõ nevét viselõ Szatmár megyei falucska református templomában Kádár Zsolt egri esperes hirdette az igét Sámuel 2. könyve 22. részének verseire alapozva. A magyar irodalom és történelem nagy alakjára emlékezni gyûltünk össze határon innenrõl és túlról – mondotta az esperes –, Isten hívó szavára hallgatva. Ady, akárcsak a bibliai Dávid király, iszonyatos mélységeket élt meg, de Isten mindenikbõl kimentette, s ilyen a mai magyarság sorsa is. Pár évtizede még imádkozni sem volt módunk, elzártak bennünket, nyelvünket akarták kitépni, s szorongásunkból nem láttunk emberi kiutat. Aki azonban a mélységbõl is felfelé néz, az tágas teret kap – hiszen Isten meg akarja értetni velünk, hogy az övéi vagyunk, ezért adatik nekünk jövõ. Az isteni kegyelem a költõ életébe is váratlanul érkezett, s nekünk sem szabad elfelednünk, hogy mélységben és magasságban is közel a Megváltó. Balla Árpád érmindszenti lelkipásztor a Miatyánk közös elmondása után köszöntötte a megjelenteket, köztük a falu testvértelepülésének, a Csongrád megyei Mindszent városának küldötteit. Barabás Zoltán egyházkerületi szóvivõ ezután Tõkés László református püspöknek az Ausztráliából telefonon kapott üzenetét adta át, melynek lényege: nem mondanak le az Érmindszentre tervezett központ megépítésérõl. Szintén Barabás olvasta fel Kalász Mártonnak, a Magyar Írószövetség elnökének sorait, majd Hajdu Géza színmûvész elõadásában a Vízió a lápon címû Ady-verset hallhattuk. Az ünneplõk a Himnusz éneklése után átvonultak Ady Endre szülõházához, ahol az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület (EMKE) szervezett megemlékezést és koszorúzást. Ady szobránál Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke köszöntötte a megjelenteket, megemlítve, hogy közeleg az Új versek megjelenésének 100. évfordulója. Ezután Ioan Todorannak, Érkávás polgármesterének román. majd magyar nyelvû köszöntõjét hallhattuk, majd Lakatos Péter parlamenti képviselõ osztotta meg Adyval és a jelenlegi helyzetünkkel kapcsolatos gondolatait a megjelentekkel, utána Jánk Károly szatmárnémeti költõ villantotta fel Ady életének néhány részletét. A beszédek között és után szavalatok hangzottak el, majd koszorúzással zárult a megemlékezés. Az ünneplõk egy része ezután átvonult a tervezett Ady-zarándokhely 2003-ban elhelyezett emlékjeléhez, ahol a 90. zsoltár éneklése után Csûry István egyházkerületi fõjegyzõ beszélt Adyról és a tervezett emlékhelyrõl, mely reményeik szerint mégis felépülhet majd. Kádár Zsolt esperes egyetlen bibliai igébe sûrítette az anyaországi egyház üzenetét: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek." FRIED NOÉMI LUJZA (REGGELI ÚJSÁG, 2005. november 21.)

ÖNÉLETRAJZ 1. Geográfia szerint a Szilágyságból jöttem, a régi Partiumból, tehát se nem Erdélybõl, se nem Magyarországból. Családilag szintén se fentrõl, se lentrõl, küszködõ, nemzetes, kisúri famíliából, mely ezer éven át csak éppen hogy élt. Valamikor, régi írások szerint, jeles és gazdag família voltunk, de már a XV. században hétszilvafások. Egy sok lóerejû gõg a lelkünkben jelzi ma már csupán azt, hogy több ügyességgel ma mi is dinaszták lehet nénk. Anyai részrõl csupa pap, diákos, poétás ember az õsöm, a protestantizmus óta kálvinisták. Anyai nagyapám pap volt abban a faluban, ahol születtem, Érmindszenten, az apám a belsõ Szi lágyságból került ide az anyámhoz. Én, amin már doktorom, a tudós Konried fölöttébb csodálkozik, csak harmincegy éves múltam, holott vérem, testem, idegeim veszélyesen aggok. Bolond érzékenységet, hamar jelentkezõt, hoztam magammal, hamar értettem, szerettem és szenvedtem. Gyermekkoromban a mesék igéztek meg, a verseket nem kedveltem, s a zsoltárokat könyv nélkül nehe zen tanultam meg. De azért verset már írtam akkor, amikor még a nagybetûket nem ismertem: Lajos öcsém egy sárba esésérõl rövid, de pompás gúnyú balladát. Elsõ verseskönyvem Kisfaludy Sándor Regék-je volt, egy fatális nagynéném adta névnapi ajándékul nyolcéves koromban. Ezt szerettem, de Himfyt nagydiák koromban sem tudtam megszeretni, s Goethe Tassoja s Vajda János hódítottak meg a versnek késõbb. Késõbb: tizenhét éves koromban, amikor már, mint önképzõ köri rendkívüli tag, sok verssel bélyegeztem meg a nevemet. Nyomtatásban 1896-ban jelent meg az elsõ versem, a zilahi Szilágy lapban, hazafias vers, Kossuth-vers. De 1890–91-ben már Nagykároly ban, a piaristák gimnáziumában, írott lapot gyártottam néhányadmagammal. Okvetlenül más lelkû ember volnék különben, ha már falun ki nem cse réltetik velem a kálvinista iskolát a katolikussal. S ha a katolikus szerzetesgimnázium után ismét rám nem borul egy ellenkezõ világ a zilahi református kollégiumban. Jeles diák voltam, eminens, sõt elsõ eminens, szomorú családi emlékek, dolgok tartot tak féken. De panaszok így is voltak reám, s mikor mint debreceni jogász beálltam egy újság redak -

ciójába, szegény mártíranyámon kívül mindenki elmondta az elvégeztetettet. Debrecenbõl, ahol nemigen akarták látni bennem még a Csokonai legpicinyebb öccsét sem, s ahol elsõ verseskönyvem megjelent, Nagyváradra mentem újságírónak. Ez a nyugtalan, zsidós, intelligens város sok mindent átformált bennem, amit a falu, Nagykároly, Zilah és Debrecen, tehát a falu, formált meg. De viszont valami dacos cinizmus görcsölte le itt az ujjaimat: azért nem érdemes írni, hogy az emberbõl Kiss József legyen. Újságot csináltam, vezércikkeket írtam, s nyilván elpusztulok, vagy nagyon okos életbe kezdek, ha nem jön el értem valaki. Asszony volt, egy hozzájutott versem küld te, megfogta a kezemet, s meg se állt velem Párizsig. Ekkor rám erõltette az õ akaratát s magtalan hiúságát, hogy bennem hajtson ki, ha tud. Öt éve elmúlt már ennek, hat éve maholnap, s azóta írok, vívok, elalélok s újrakezdem: vagyok. Tanítóim nem voltak, nem volt tanítókra szükségem, mert éltem, s mert nagyon éreztem az életet. Éreztem, akartam, teljes egészében, hatványán, ezért a nagy, féktelen életakarásért vizsgálnak ma fejcsóválva az orvosaim. Mindent el akartam mondani, ami ma élõ magyar emberben támadhat, s ami ma élõ embert hajt, mint szíj a gépkereket. Elmondhatom ma már: a mai magyarság, kultúrmagyarság lelkiismeretének hiszem magam, ez a lelkiismeret pedig nem lehet mindig tiszta. Hogy mit csináltam, körülbelül tudom, s hogy mit lehetne még nekem csinálni – ha lehetne –, azt is. Egyelõre nem várom senkitõl, hogy annak lásson, aki vagyok, s magam se szeretném, ha igaz értékeimért lennék ismert vagy híres Ady Endre. Egyelõre szeretnék az élettõl még két-három-négy tûrhetõ esztendõt kizsa rolni, s szeretném, ha aludni tudnék, egy-két olyan dolgot megírni, amit csak én írhatnék meg. S ha Konried doktor úr a jövõ héten már nyugod tabban, biztatóbban nézne reám, miután össze vissza vizsgált. S ha az ellenségeim, akiknek leg többet köszönhetek, mert daccal, gõggel, szinte emberfölötti erõvel õk láttak el, ezután is ösztönöznének. (NYUGAT, 1909. június 1.)

Üzenet Érmindszentre Tisztelt Ünneplõ Gyülekezet! Örömmel mondanám el köszöntõ szavaimat az érmindszenti templomban, az Úr jelenlétében, az Önök baráti körében – s arra a tavaly emléktáb lával jelölt padra tekintve, amelyben a gyermek Ady Endre ült, s szülei, földijei példáján figyelme igén, zsoltáron, énekek szövegén függött. Bizo nyos vagyok, s tudom, Önök is azok, Isten megszó lítását, ahogyan rajta kívül keveset tudunk, Ady Endre, az érmindszenti templomban tanulta, s ha még nem eszmélt is kivételes sorsára, e sorsot vi selni, beteljesíteni, a Géniusz útját végigjárni innen kapta a sugallatot. Gyönyörû költeményei so rát idézhetnénk Istenrõl, akár perelve is vele, de a Perelj, Uram, perlõimmel tudatában, a hazáról, magyarságról, gyakran perlõként szólva így is, s ha ma szavait végighallgatjuk, szorongás-megrendültség fogja el egyaránt szívünket, lelkünket. Úgy van olykor, hogy az Úr egy megkeseredett

nemzet érdekében, érzésében szólítható meg, s van úgy, hogy a sejtetõ, erõsítõ bizalomban: „Nem rója meg sok vétkeinket,/ Mert õ szeret minket…!” S tudjuk, sose csak önmaga személyét nézte, míg töprengett „Adj, Isten, ha félve keres,/ Jobb idõket szegény szívemnek,/ Mert így bizony nem érdemes / Élet, se más.” Hogy bizonyos idõkben, mint Ady életében is, minden nap küldetés, az életmûvébõl tudhatjuk, s bármiképp csüggedünk is olykor, tudnunk kell, Ady is tudta: az élet, legmélyebb fordulataiban is, nem lehet pusztán túlélés, nem lehet önmagunk elõl való bujdosás sem. Ady éle tének summája, mindennek dacára, végtére a hit volt. S ha néha úgy érezzük is, fogytán a nemzetrõl a lélek látványa is, kövessük a példát – higgyünk a nagy költõ s rendívüli egyéniség hite, s a magunké szerint. Az Úr megsegít. KALÁSZ MÁRTON, a Magyar Írószövetség elnöke

18. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Mementó egy lerombolt falunak Száz éve telepedtek le elsõ lakosai, és már közel húsz esztendeje, hogy a diktatúra felszá molta Mezõfalva települést. A múlt század elején telepedtek le az elsõ gazdák Hegyközkovácsi két volt földbirtokosának telkein. A Kovácsi–Szalárd–Hodos alkotta háromszögben lévõ, a mûút melletti egykori disznóhizlaldával (közismert nevén „pártfermával“) szemközti falunak mintegy 300 lakosa volt annak idején. Az '50-es évek elején mondták ki a halálos ítéletet rá: a lakosokat egyszerûen felszólították házaik, birtokaik elhagyására. Aki ennek nem tett eleget, az ellen erõszakot is bevetettek, az utolsó épületeket 1986-ban erõgép rombolta le. SZÉTSZÓRÓDTAK A VILÁGBAN A tegnapi ünnepség a református templom ban kezdõdött, ahol Tõkés László püspök hir detett igét. Forró László vendéglátó tiszteletes, az emlékmûállítás kezdeményezõje a vendégek kö szöntése során szép számban üdvözölhetett egyko ri mezõfalviakat, akiknek egy része ma Kovácsi ban lakik, illetve olyan elszármazottakat, akik több száz kilométerre kerültek õseik földjétõl. A templom kertjében helyet kapott emlékmûvet Tõkés László, illetve Szûcs Gyula kurátor leplezte le. „...NEKEM SZÜLÕHAZÁM...“ Utóbbi, mezõfalvi õseinek jogán, röviden ismertette a pusztulásra ítélt falu és a lakosok ellehetetlenítésének történetét. Odaillõbb vers el sem hangozhatott volna a helyszínen, mint Radnóti Nem tudhatom... címû költeménye. Nagy Gizella községi polgármester és Bor sodi Tamás, a testvértelepülés Kapuvár jegy zõjének beszéde után a szervezõk lovas kocsikon el is vitték a jelenlévõket az egykori faluba. RENCZ CSABA (BIHARI NAPLÓ , 2005. november 7.)

HIRDETÉS Szálláshely A Máramaros megyei Hosszúmezõ (437080 Câmpulung la Tisa) – 12 km-re Máramarosszi gettõl – szálláshelyet ajánl fel az erre látogató csoportoknak, baráti köröknek, gyülekezeti ki rándulásokon résztvevõknek. A szállás helye: Református Gyülekezeti Otthon, Hosszúmezõ 132. szám. Két vendégszo bában 4+4 emeletes ágyunk van. Emeleten és földszinten fürdõszoba. Külön konyha és kamara is használható. Nyáron ifjúsági táborokat szok tunk itt szervezni. Ellátás: megegyezés szerint. Ár: 5 euró. Kedvezményes ár gyermekeknek, diákoknak, egyetemistáknak: 3 euró. További 10%-os kedvezmény 10 fõ felett. Fûtésért nem kell fizetni! Helyek száma: 16 – a parókián esetleg még 3–4 személy elfér. Tõlünk 6 km-re található a szaploncai vidám temetõ, rónaszeg-aknasugatagi sósfürdõk is könnyen megközelíthetõk. Elérhetõségeink: Sebestyén László Ede református lelkipásztor. Tel: 0040-262-370616; 0040-743-939-940 E-mail: [email protected]

Egyetem született 1989–1990 fordulóján nem csupán „az idõ kereke” fordult, de az új esztendõben sorsunk is fordulni látszott. Isten szabadítása láttán „megtelt a szánk nevetéssel”, és méltán mondtuk: „Hatal masan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk” (Zsolt. 126,2-3). Hosszan tartó gúzsbakötöttség és tehetetlenség után, végre eljött az ideje annak, hogy a cselekvés mezejére lépjünk, és munkához lássunk. Évtizedekig az a lesújtó veszteségélmény határozta meg életünket, hogy: „Odalett az emberek vetése” (Vörösmarty Mihály). A társadalmi fogság kiporciózott keserû kenyerét ettük. Az ateista diktatúra még az „élet kenyerét” is megkeserítette a szánkban. Ekkor viszont megértettük és átéreztük, hogy miben áll az isteni szabadítás dialektikája. „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. / Aki vetõmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jõ elõ, kévéit emelve” – vallottuk mi is a Zsoltárossal (Zsolt. 126,5-6). Valamikori paraszti õseink legõsibb életérzése és létélményei fogalmazódtak újjá bennünk a rendszerváltozás kezdetén. Hányszor elverte búzájukat a jég! Aszály idején miként válott semmivé kezük munkájának gyümölcse! Idegen hordák hogyan tiporták le életük vetését! De aztán elvonultak a viharfelhõk, termést hozó áldott esõk fordították termõre a földet, és a pusztító hadak is elkotródtak. Õk pedig újból munkához láttak, bizodalommal vetettek és arattak, és áldás koronázta kitartásukat. Az élet örök törvénye: az újrakezdés. Már, vagy még az özönvíz után sem volt ez másképp. Ítéletidõk elvonultán a szelíd szivárvány isteni jele mindörök ké hirdeti: „míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szûnnek” (1. Móz. 8,22). 1989 sorsfordító telén és hajnalán olyan idõ virradt reánk, amelyben ismét visszanyerte az értelmét vetés és aratás. Hétszer hét „szûk esztendõ” után a kegyelem ideje köszöntött reánk, amelyet vétek lett volna elszalasztanunk. Akkor – tizenöt évvel ezelõtt – az alkalmat meg ragadtuk. A nevében „Oradea”-ira torzított Egyházkerület – eredeti – királyhágómelléki identitását, vagyis hitbeli-történelmi önazonosságát visszanyerve, újból hivatására talált. És – egyebek mellett – létrehozta a Sulyok István Református Fõiskolát. Nem itt van a helye, hogy az egyházi megújulás sajátlagosan belkörû és minden egyéb vonatkozására kitérjünk. Lehetõség nyílik majd erre az Egyházkerület megalakulásának 85. és újjáalakulásának 15. évfordulója alkalmából, idén sorra kerülõ ünnepi rendezvényeken. Egyetemünk jeles évfordulóján elég, ha arra szorítkozunk, hogy az újjászervezõdõ Királyhágómelléki Református Egy házkerület mire vállalkozott az egyházi és nemzeti felsõoktatás tekintetében. A Sulyok István Fõiskola alapítása Egyházunk nemzeti elkötelezettsége és népszolgálati hagyo mányai szellemében történt. Kisebbségi helyzetében kiszolgáltatott és a román nacionálkommunista rezsim által kifosztott és tönkretett erdélyi magyarságunknak lelki és intézményi támaszra volt szük sége. Több évtizedig tartó tudatos és „szakszerû” leépítõ politika nyomán ilyen természetû közösségi segélyszolgálatra egyedül történelmi egyházaink lehettek képesek, akik megtépázva bár, de az egyetlen olyan szervezett, intézményes erõt képviselték, mely a totalitárius diktatúrát viszonylag épen túlvészelte.

Egyházkerületünk márcsak a romániai rendszerváltozásban betöltött szerepe – Temesvár – okán is hivatottnak érezte magát a közösségi népszol gálatnak erre a magasztos feladatára. A küzdelem és az ellenállás folytatásaképpen ez esetben – változott körülmények között – a teremtõ munka és az önépítés szolgálatára vállalkozott. Bibliai és prófétai képlet: a harc és az építés egyidejû folytatása. Elmúlt másfél évtizedünk ennek a kettõs szolgálatnak a jegyében zajlott. A múlt árnyai erre az idõszakra is rávetültek. Nekünk nem adatott meg a békés teremtés áldott nyugalma. Intézményépítõ munkánkban a jogvédõ, politikai küzdelem tehertételeitõl egyetlen pillanatra sem tudtunk mentesülni. Elleneink és gáncsolóink mindvégig a sarkunkban voltak, és a Sulyok Fõiskola örökébe lépõ, törékeny Partiumi Egyetemünket mind a mai napig veszélyeztetik. Bibliai értelemben mindmáig Krisztus „ama ki csinyei” és „gazdag szegényei” maradtunk. A Magyarországnak köszönhetõ, viszonylagos anyagi biz tonság ellenére puszta létünkért is mindennap meg kell harcolnunk. Az igazi demokrácia és jogállamiság, a nemzeti egyenjogúság és a teljes vallás szabadság hiányában, továbbá az emberi erõforrások és anyagi lehetõségek szûkössége miatt féltve sze retett és korlátok között épülõ Egyetemünk léte és jövõje továbbra sem nevezhetõ biztonságosnak. Mindazáltal minden okunk megvan a hálaadásra amiatt, hogy mind ez ideig megsegített az Úr Isten. Kétségek és reménység, emberi erõtelenség és emberfeletti erõfeszítések, fontos eredmények és leverõ kudarcok közepette lépésrõl lépésre sikerült mind elõbbre jutnunk, és mind lelki, szellemi és anyagi szempontból, mind szakmai, intézményi és infrastrukturális téren megerõsödnünk. A régiók Európájának távlatában a Partiumi Keresztény Egyetem jel és szimbólum: önmagára találó és újkori reneszánszát élõ partiumi térségünk remélt felemelkedésének és jövõjének biztató ígérete. Egyetemünk megalakulásának 15. évfordulóján létrejöttének és a megtett útnak a kimondhatatlan nehézségeire visszagondolva: végezetre mit is mondjunk? A szántóvetõ metaforikus példája mellé hadd társítsuk a szülõasszony bibliai példázatának sokatmondó üzenetét. „Az asszony amikor szül, szomorúságban van, mert eljött az õ órája; de amikor megszüli az õ gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra” – olvassuk a János evangéliumában (16,21). Mi is ugyanezt érezhetjük és mondhatjuk. Újszülött, majd lassan felcseperedõ gyermeke iránti öröme és szeretete feledteti az Édesanyával a szülés fájdalmait, valamint a gyermeknevelés nehézségeit és áldozatait. „Kamaszkorba” jutott Egyetemünk öröme, partiu mi–erdélyi magyarságunk haszna és tanuló ifjúsá gunk elõmenetele bõségesen kárpótol bennünket minden fáradságért. „Ember született e világra” – mondja Jézus a tanítványoknak. Egyetem született Nagyváradon – mondjuk Jézus szavát átfogalmazva, s arra kérjük Õt, hogy õrizzen meg a gonosztól és tartsa meg fiatal „alma materünket”, és népünk, Anyaszentegyháza közösségében áldja meg Ifjúságunkat! 2005. november 8. TÕKÉS LÁSZLÓ

PARTIUMI KÖZLÖNY

19. OLDAL

Partiumi Egyetemi Napok Nagyvárad, 2005. november 24–26. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK

16.00–18.00 – Kárpát-medencei magyar felsõoktatás:

BOLYAI-EGYETEM EMLÉKKONFERENCIA Programfelelõs szervezõ: Bolyai Társaság

16.00–16.30 16.30–17.00 17.00–17.30 17.30–18.00

10.00–11.00 Érkezés, regisztráció Helyszín: PKE, I. em. társalgó 11.00–11.10 Az Egyetemi Napok megnyitása, a konferencia résztvevõinek köszöntése (Dr. Geréb Zsolt, a PKE rektora) Helyszín: A PKE díszterme 11.10–11.20 – A Bolyai Társaság elnökének megnyitóbeszéde (Dr. Veress Károly) 11.20–12.30 – A Bolyai Társaság jelenlegi tevékenységi formáinak bemutatása (Dr. Veress Károly) 12.30–13.00 – Kérdések, hozzászólások 13.00–14.30 – Ebéd, az Arany János kollégium étkezdéjében

A komáromi Selye János Egyetem A magyarországi felsõoktatás idõszerû kérdései – Kiss Ádám A magyar tudományos kutatás jelene és jövõje – László Lajos Az Andrássy Gyula Egyetem vendégprofesszorának elõadása

NOVEMBER 26., SZOMBAT A SULYOK ISTVÁN REFORMÁTUS FÕISKOLA – PARTIUMI KERESZTÉNY EGYETEM ALAPÍTÁSÁNAK 15. JUBILEUMI ÉVFORDULÓJA Programfelelõs szervezõ: Partiumi Keresztény Egyetem 10.00–10.45 – Ünnepi Istentisztelet. Igét hirdet Ft. Tõkés László püspök Helyszín: Újvárosi református templom

– 16.30–16.50 – Jogász- és közgazdászképzés a Bolyai-egyetemen – 16.50–17.10 – A tudományos munka mérlegének elkészítése 1955-ben, a Bolyai Tudományegyetem születésének 10. évfordulóján. Elõadó: Dr. Balázs Sándor, egyetemi professzor. – 17.10–17.30 – Korunk és az Antikvitás irodalma. Elõadó: Dr. Horváth Andor, egyetemi docens 17.30–18.00 – Kérdések, hozzászólások 18.00 – Az emlékkonferencia bezárása

11.00–14.00 – A PKE Vezetõtanácsának és Egyetemi Tanácsának nyilvános jubileumi ülése Helyszín: PKE díszterme Elnökölnek: Ft. Tõkés László, a PKE Vezetõtanácsának elnöke, dr. Geréb Zsolt rektor, az Egyetemi Tanács elnöke – 11.00–11.05 – A PKE zászlajának és az elnökség bevonulása – 11.05–11.10 – Rektori megnyitó, köszöntések – 11.10–12.10 – A SIRF – PKE elmúlt 15 éve. Felkért elõadók: Ft. Tõkés László, dr. Eszenyei Mária, Tolnay István, Szûcs István, Tempfli József – 12.10–12.30 – Rektori jelentés a PKE mai helyzetérõl – 12.30–13.00 – Felkért vendégek köszöntései: Szabó Tibor a HTMH volt elnöke, Biró Rozália Nagyvárad alpolgármestere, Kató Béla a Sapientia Alapítvány elnöke, dr. Nagy János, a Debreceni Egyetem rektora, dr. Kecskés Mihály, a Magyar Professzorok Világtanácsának elnöke. – 13.00–13.45 – A PKE Vezetõtanácsa „Pro Universitate Partium” díjaink, és az Egyetemi Tanács érdemokleveleinek átadása. – 13.45–13.50 – A nyilvános jubileumi ülés bezárása, a zászló és az elnökség kivonulása.

18.00–18.30 – A Bolyai Társaság nagyváradi fiókszervezetének újraszervezése. Helyszín: PKE, Bolyai Terem

14.00–15.30 – Állófogadás Helyszín: az Arany János Kollégium étkezdéje

19.00 – Vacsora, elutazás

15.30–16.00 – Könyvbemutató – Dr. Geréb Zsolt Újszövetségi tanulmányok címû könyvének bemutatása – A PKE jubileumi évkönyvének és információs kiadványának bemutatása – A Partiumi Egyetemi Szemle új számának bemutatása – Kiállítás a PKE kiadványaiból, és oktatóinak 1990–2005 között megjelent könyveibõl Helyszín: AJK elõcsarnoka

14.30–16.00 – Elõadások: – 14.30–14.50 – A Báthory-egyetemtõl a Bolyai Tudományegyetemig. Elõadó: Dr. Gaál György, irodalom- és mûvelõdéstörténész. – 14.50–15.10 – A Bolyai Tudományegyetem a politika sodrásában. Elõadó: Dr. Csetri Elek, egyetemi professzor. – 15.10–15.30 – A fizikusképzés a Bolyai-egyetemen. Elõadó: Dr. Gábos Zoltán, egyetemi professzor 15.30–16.00 – Kérdések, hozzászólások 16.00–16.30 – Kávészünet

NOVEMBER 25., PÉNTEK NEMZETKÖZI KISEBBSÉGI FELSÕOKTATÁSI KONFERENCIA Programfelelõs szervezõ: Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Bolyai Kezdeményezõ Bizottság 09.00–13.00 – Erdélyi magyar egyetemek: történet, jelenlegi állapotok, jövõbeli tervek Helyszín: A PKE díszterme 09.00–09.30 – Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Szilágyi Pál 09.30–10.00 – Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Fõiskola és Papnevelõ Intézet (Oláh Zoltán) 10.00–10.30 – Protestáns Teológiai Intézet – Juhász Tamás 10.30–11.00 – Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem – Jung János 11.30–12.00 – Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem (Béres András) 12.00–12.30 – Babeº–Bolyai Tudományegyetem – Kovács Lehel 12.30–13.00 – Kisebbségi felsõoktatás Európában – Hantz Péter 13.00–15.00 – Ebéd, az Arany János Kollégium étkezdéjében

16.00–17.00 – Donátorok találkozója. A PKE Vezetõtanácsának és Egyetemi Tanácsának találkozója az egyetem jelentõ támogatóinak képviselõivel Helyszín: PKE, Bolyai Terem – A Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete megalakulásának 10. évfordulója Kerekasztal-beszélgetés múltról, jelenrõl, jövõrõl, a PKED elnökeivel Helyszín: PKE székház, A1-es terem 17.00–17.30 – Kávészünet 17.30–19.00 – Zenei koncert. A PKE kórusának és zeneszakos hallgatóinak elõadóestje Helyszín: PKE székház díszterme

20. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Királyhágómelléki Jubileumi Emlékhét 2005. november 28.–december 4. NOVEMBER 28., HÉTFÕ • A Felsõbányai Festõtelep gyûjteményes kiállításának a megnyitása, megalakulásának 10. évfordulója alkalmából • Fényképkiállítás az Egyházkerület elmúlt 15 évérõl NOVEMBER 29., KEDD • Egyházkerületi tanintézeteink seregszemléje – Csillagocska Zeneóvoda – Nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna – Cigánymissziós Napközi Református Gimnázium – Nagyváradi Szociális Napközi – Szatmári Református Gimnázium – Partiumi Keresztény Egyetem – Zilahi Református Wesselényi Kollégium Helyszín: Egyházkerületi Székház Idõpont: 18 óra NOVEMBER 30., SZERDA • Könyvbemutató – Kalendárium – 2006 – Királyhágómelléki szoboralbum • A Királyhágómelléki Református Dokumentációs Könyvtár felavatása Helyszín: a Kis-Lorántffy épülete (Mihai Viteazul utca), Köleséri terem Idõpont: 18 óra DECEMBER 1., CSÜTÖRTÖK • Egyházkerületi-egyházmegyei mûsoros est – a Nagybányai, Szatmári, Nagykárolyi, Érmelléki, Bihari, Aradi, Temesvári, Szilágysomlyói és a Zilahi Egyházmegyék részvételével Helyszín: Egyházkerületi Székház Idõpont: 18 óra DECEMBER 2., PÉNTEK • Egyházkerületi Jubileumi Kõzgyûlés Helyszín: Nagyvárad-újvárosi templom Idõpont: 10 óra Program: – Igehirdetés – Molnár Kálmán esperes – Meghívottak köszöntõ beszédei – Elõadás: Az Egyházkerület 85 éve – dr. Molnár János történész Egyházkerületünk másfél évtizede – Tõkés László püspök – Évfordulói dokumentumok elfogadása • Egyházkerületi színházi est Helyszín: Egyházkerületi Székház díszterme Idõpont: 19 óra Program – Könyvbemutató: II. Rákóczi Ferenc emlékezete – Dukrét Géza, a PBMEB elnöke – Páskándi Géza: A Hazáért és a Szabadságért címû színmûvének elõadása – bemutatja a Szigligeti Társulat – Meleg Vilmos igazgató DECEMBER 3., SZOMBAT • Egyházkerületi Jubileumi Közgyûlés Helyszín: Nagyvárad-újvárosi templom Idõpont: 10 óra Program: – Lelkészszentelés – igét hirdet Gottfried Locher, a Református Világszövetség európai területi elnöke – A Pro Ecclesia- és a Pro Partium-díjak átadása

KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET IGAZGATÓTANÁCSA Szám: 1145/2005. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET KÖZGYÛLÉSI TAGJAINAK SZÉK- ÉS LAKÓHELYÜKÖN

MEGHÍVÓ A 2005. esztendõ kettõs évfordulót jelent Egyházkerületünk életében. Egyfelõl a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megalakulásának 85., másfelõl pedig újjáalakulásának 15. évfordulójául szolgál. Így, a szokásos õszi közgyûlésünk Egyházkerületi Jubileumi Közgyûlés szerepét is betölti. A Közgyûlést megelõzõen a Királyhágómelléki Jubileumi Emlékhéten, illetve az Egyházkerületi Jubileumi Közgyûlésen emlékezünk meg a kettõs évfordulóról, oly módon, hogy megvalósításaink és értékeink felmutatása mellett, ismételten – történelmi kontextusban láttatva – újrafogalmazzuk Istentõl rendelt feladatainkat és célkitûzéseinket. „Akik Istent szeretik, azoknak minden egyformán javukra van.“ (Róm. 8,28) JUBILEUMI KÖZGYÛLÉSÜNK NAPIRENDJE A KÖVETKEZÕ: DECEMBER 2 . A. Egyházkerületi Jubileumi Közgyûlés – Nagyvárad-újvárosi templom 10.00 Igehirdetés – Molnár Kálmán esperes Meghívottak köszöntõ beszédei Elõadás: Az Egyházkerület 85 éve – dr. Molnár János történész Egyházkerületünk másfél évtizede – Tõkés László püspök Évfordulói dokumentumok elfogadása B. Egyházkerületi színházi est – Egyházkerületi Székház díszterme 19.00 Könyvbemutató: II. Rákóczi Ferenc emlékezete – Dukrét Géza, a PBMEB elnöke 19.20 Páskándi Géza: A Hazáért és a Szabadságért címû színmûvének elõadása – bemutatja a Szigligeti Társulat – Meleg Vilmos igazgató DECEMBER 3 . Egyházkerületi Jubileumi Közgyûlés folytatása – Nagyvárad-újvárosi templom 10.00 Lelkészszentelés – Igét hirdet Gottfried Locher, a Református Világszövetség európai területi elnöke – A Pro Ecclesia- és a Pro Partium-díjak átadása A szigorúan vett közgyûlési program mellett közöljük a teljes Jubileumi Emlékhét programját, arra kérve közgyûlési tagjainkat, hogy lehetõségük szerint vegyenek részt azon, illetve legjobb tudásuk és erkölcsi, hivatali súlyuknál fogva támogassák azt. A Jubileumi Közgyûlés kétnapos voltára való tekintettel, elõre jelezzék az esetleges szállásigényeiket. Isten áldását kérve életükre és szolgálatukra, szeretettel küldjük üdvözletünket. Nagyvárad, 2005. november 2.

DECEMBER 4., VASÁRNAP – Közgyûlésre meghívott lelkipásztorvendégeink Egyházkerületünk gyülekezeteiben hirdetik Isten Igéjét

Címünk: 410210 ORADEA str. Jean Calvin nr. 1, jud. Bihor Telefon/Fax: 0259/432-837 E-mail: [email protected]

TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

PARTIUMI KÖZLÖNY www.kiralyhagomellek.ro 20 oldal

ára 2 lej (20 000 régi lej)

KOVÁCS ZOLTÁN fõgondnok

Készült: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám Nyomdájában