KÖZLÖNY A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA

Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!

KÖZLÖNY

PARTIUMI

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM

A szerkesztõbizottság elnöke TÕKÉS LÁSZLÓ Fõszerkesztõ BARABÁS ZOLTÁN

2006. ÁPRILIS 12.

Várjuk, hívjuk, keressük és kövessük Õt! Húsvét nagyhetében, Jézus keresztútjának gyötrelmes stációin, nagypénteki pokoljárásá nak mélységében hadd idézzük az Õ „panaszát“, mely egy németországi – lübecki – szobrának a feliratán olvasható. Jézus panasza így szól: „Ti Mesternek hívtok – és nem kérdeztek engem... / Útnak neveztek – és nem jártok rajtam... / Világosságnak hívtok – és nem néztek reám... / Életnek neveztek – és nem kerestek engem...“ Minõ furcsa ellentmondása életünknek és magatartásunknak, hogy miközben Istent Mindennek tartjuk – mégis hajlamosak vagyunk õt semmibe venni. A mindenkori gyarló ember

nemhogy keresné és követné Õt, de épp ellenkezõleg, még keresztre is feszíti Isten egyszülött Fiát, megölné magát az életadó Istent. Jézus kálváriaútján végighaladva, érettünk hozott áldozatáért hálákat adva és lelkiismeretébresztõ „panaszait“ megszívlelve – tartsunk önvizsgálatot és bûnbánatot. Kérdéseinkkel forduljunk a Mesterhez, aki életre szóló tanítását életével és halálával pecsételte meg. Járjunk az Õ útján és az Õ feltámadott életének világosságában. Bûnös világunk kietlenségében és halálos nyomorúságainkban olyanképpen keressük Õt,

miként a tikkadt szomjúzó az Élet vizének forrását. Testvéreink! Református és magyar Testvéreink – itt, Romániában, a Királyhágómelléken! Most, amikor a múlt sötét árnyai vetülnek nemzetünkre, és a közös jövendõnk iránti kétségek kínoznak bennünket – a hit öntudatával és a Húsvét reménységével kell választ adnunk a jelen kihívásaira. Akarunk-e élni, boldogulni, útra találni és világosságban járni? Hogyha igen, akkor örök virág- és húsvétvasárnapban várjuk, hívjuk, keressük és kövessük Õt: az Élet Fejedelmét és a Dicsõség Királyát!

2006 Húsvétjának nagyhetében TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

KOVÁCSZOLTÁN fõgondnok

CSÛRY ISTVÁN fõjegyzõ

TOLNAY ISTVÁN világi fõjegyzõ

CSOMAY ÁRPÁD missziói elõadó

Akiket a feltámadás vallomásra bírt Húsvét tájékán többnyire Péter háromszor megismételt vallomása foglalkoztatja a feltámadás csodájában megéledõ lelkünket. Valahol a mélységbe alázuhant ember megmenekülésén való ör vendezés a lélek mélyén a feltámadás igazával összefonódik. Óhatatlanul mindenkiben ott van az a gondolat, hogy nem lehet nagyon megromlott állapotokat megváltoztatni, jó irányba rendezni. Péter a feltámadás után megtapasztalja, hogy Krisztus nemcsak érvénytelenítette a megtagadás háromszori vétkét, hanem a gyarló ember sze retetét elfogadta. Krisztus szeretetét figyelemre méltó vallomá sok követik. Péter felismeri a mindenek felett való hatalmat. Uraknak Ura, Jézus Krisztus. A virágva sárnapi mondat megtelik tartalommal: „az Úrnak van szüksége rá”, az Úrnak, aki Isten Fia, mondja ott Krisztus. Péter a feltámadás utáni vallomásában megismétli a kijelentett nevet, és mint alázatos tanítvány alárendeli önmagát. Uram!, hangzik ajká ról a vallomás, de ebben még mindig az alig elér hetõ titokzatos Úr érzékelhetõ. Péter szíve mintha csak félig nyílt volna meg az Úr elõtt… Különösen jól érzékelhetõ Péter tartózkodó viselkedése, ha a magdalai Mária vallomását mellé illesztjük. Õ volt az asszony, aki elsõnek érkezett a

húsvéti sírhoz. Az elhengerített kõ tényét éppen Péternek mondja el. Akkor még benne is a vissza fogott érzelem szólal meg: elvitték az Urat… Amikor magára maradt a nyitott sír mellett, és felbátorodva behajolt megtekinteni az üresen hagyott helyet, ahol most két angyal jelent meg, gyökeres változások történtek. Az angyali kérdés a legmé lyebb fájdalmat érintette, és máris enyhítette azzal, hogy az egyik legbensõbb vallomást engedte elõtörni. „Elvitték az én Uramat!” Ebben a vallomás ban már nemcsak a magasság Istenének elfogadása van, már nemcsak a sok kegyelmet nyert ember önkéntes alárendelõdése érzékelhetõ. Itt már felfedezhetõ a kapaszkodó erõ léte, a „soha többé nélküle” döntés véglegessége. Krisztus az én Istenem, mert magamhoz ragadtam, és õ engedett ennek az akaratnak. Nagyon tévedünk, ha csak asszonyi jellemzõ nek tekintenénk az ilyen természetû vallomást. Ta mással történt hasonló eset, amikor Krisztus meg mutatta sebeinek nyomát. A nagyszájú kételkedõ megszégyenült, amikor szembesült az Úr felõle való tájékozottságával. Azonban a szégyen nem bé nította meg õt, hanem az egyik legcsodálatosabb vallomásra késztette. „Én Uram, és én Istenem!” Nehéz lenne leírni mindazt, ami ebben a ki-

jelentésben benne foglaltatik. Terjedelmes teológiai, hitéleti, lélektani tanulmányokat kellene mellékelni, mert ezeknek alaptétele lehetne ez az egyetlen mondat. A kétszer emlegetett én, maga a valóságos álcázatlan ember, aki semmit nem takarhat el önmagából, de nincs is rá szüksége, mert a tulajdonos, Úr és Isten, ebben a formájában is elfogadja, és magáénak tartja. „Neveden szólítlak és enyém vagy” hallatszott egykor a kimondhatatlan nevû Isten ajkáról, és most Tamás esetében megtörik a tilalom és kimondja a legdrágább lénynek a nevét, Aki oly sokszor szólongatta népét, hívogatta gyermekeit nyájasan és becézgetve. A húsvéti vallomások valamelyike a mi vallomásunk is. Vagy ha nem lenne ilyenünk, akkor azonnal megtudható szenvedésünk oka is. Péter vallomása hosszú gyülekezetépítõ csodák sorozata után formálódott, hogy végre így hangozzék: „Simon Péter, Jézus Krisztusnak szolgája és apostola azoknak, akik ugyanazt a drága hitet nyerték, amit mi, a mi Istenünknek és üdvözítõnknek, a Jézus Krisztusnak igazságában“ (2Pét 1,1). Készüljünk tehát õszinte húsvéti vallástételre. CSÛRY ISTVÁN fõjegyzõ

2. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

„Dicsérjétek az Urat!” Ez év februárjában felhívással fordultunk a nyilvánossághoz, valamint Egyházunk közeli és távoli, kül- és belföldi barátaihoz, hogy adomá nyaikkal legyenek segítségünkre egy nagy értékû koncertorgona megvásárlásában, mely egyszerre fogja szolgálni a Nagyvárad-Rogériuszi Reformá tus Egyházközséget, melynek új templomába az orgonát felállítjuk, valamint egész Nagyvárad ze nei életét. Isten dicsõségére szolgáló kezdeményezé sünk nagylelkû megértésre talált. Mellékeljük az eddigi adakozók névsorát, akiknek ezúton is hálás köszönetet mondunk jókedvû adományaikért.

Ugyanekkor ismét közöljük Felhívásunkat, további adományokat kérve szeretettel az értékes orgona megvásárlása és Finnországból való hazaszállítása költségeinek fedezésére. A zene szavával és szívbéli adományaitokkal is: „Dicsérjétek az Urat!”

Adományozók, akik a nagyvárad-rogériuszi templomunk orgonájának felállítására adakoztak

Nagyvárad, 2006. április 10. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET ELNÖKSÉGE

Academia Humana Alapítvány – Budapest Angyalosy Zsolt – Nyírbogdány Artamondo Kft. – Budapest Bethlen Farkas és Neje – Verõce

KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKI HIVATALA NAGYVÁRAD Cum Deo pro patria et libertate TÕKÉS LÁSZLÓ PÜSPÖK

Bíró András Csaba – Kolozsvár Bujdosó Géza és Neje – Budapest Csákány Dezsõ – Nagyvárad Dr. Flóra Gábor – Nagyvárad

FELHÍVÁS Örömhírt osztunk meg Önökkel! Isten segedel mével a nagyvárad-rogériuszi református templom pompás orgonához jut. Az új templomnak még nincs igazi hangszere. Évszázados tradíciókat ápolunk azzal, hogy olyan orgonát állítunk Nagyváradon, amelyen a legméltóbb módon lehet megszólaltatni az európai orgonairodalom legszebb alkotásait, hiszen váro sunk jeles egyházzenészei között Michael Haydnt és Karl Ditters von Dittersdorfot is számontartjuk. Hiszünk abban, hogy a felépülõ orgona ál dására lesz a rogériuszi gyülekezetnek, de jelentõsé ge a templom falain is túlmutat: a város polgárainak épülésére és az egész Partiumnak örömére szolgál majd. Terveink között szerepel az I. Nagyváradi Nem zetközi Orgonafesztivál megszervezése, 2006 októberének vasárnapjain. Gyakori orgonakoncertek, egyházzenei áhítatok, mesterkurzusok tervezése is folyik. A megépítendõ orgona Finnországból kerül Nagyváradra. Barátaink közvetítésével kerültünk kapcsolatba Pori városának evangélikus gyülekeze tével. A gyülekezet a templom orgonáját eladja. Nem azért, mert elégedetlenek volnának a hangszerrel, hanem azért, mert óriási templomukba ennél is nagyobb hangszert szánnak. A világszínvonalon álló finn orgonaépítészet produktuma – a szóban forgó hangszer – 1966-ban épült, de néhány évvel ezelõtt teljesen felújították. Erdély orgonái között egyedinek számít majd ez a hangszer, amennyiben ez az elsõ olyan orgona, melynek spanyol trombita regisztere is van. Korszerû elektronikával felszerelt regiszterkapcsolói, illetve beépített számítógépes rendszere pedig egye dülállóvá teszik az egész országban. A nagyszerû hangszer sorsa nem közömbös a finnországi gyülekezet számára. Ezért olyan helyen szeretnék tudni, ahol betölti majd azt a hivatását, amelyre rendeltetett: a musica sacra szolgálatát. Ennek érdekében a hangszer árát igazi értékének töredékében állapították meg. A vételárat a Királyhágómelléki Református Egyházkerület részben

Bicskei Református Egyházközség

Dr. Geréb Zsolt – Kolozsvár

már kifizette, illetve a tavasz végéig teljesen ki egyenlíti. Ez azonban csak a költségek egy részét jelenti. A helyszínen szét kell szedni ezt a bonyolult szerkezetet, gondosan be kell csomagolni, majd Nagyváradra kell szállítani. Ezután a templomban fel állítani, intonálni és hangolni. Önmagában ez a munka négy szakember több mint három hónapos munkáját jelenti. Ez sok pénzbe kerül. Ehhez kérjük az Önök segítségét. Aki úgy dönt, hogy áldozni tud és áldozni akar erre a célra, azt a következõ bankszámlán teheti meg: RO21BRDE050SV03743280500 / RON – (átutalás kísérõszövege: ORGONA) Kedvezményezett: Episcopia Reformata Oradea; str. J. Calvin 1 Bank: Banca Romana de Dezvoltare GSG Oradea, str. Regele Ferdinand 4 Mindazok nevét, akik négymillió régi lejt, vagy ennél nagyobb összeget tudnak áldozni e célra, az orgonán elhelyezett emléktáblán örökítjük meg. Valamennyi adakozó nevét, illetve adományát egyházi lapjainkban is megjelentetjük. Bõvebb felvilágosításért kérem, forduljanak bizalommal Antal János elõadó-tanácsoshoz az [email protected] e-mail címen, vagy a következõ telefon-, illetve faxszámon: 0259-414887. Hadd jusson kifejezésre „gazdag szegénységünk” ennek a rendhagyó, nemes ügynek a támogatásában. Egyházunk Híveit, nagyváradi Gyülekezeteinket, Testvéregyházaink Tagjait, Városunk Polgárait, bel- és külföldi Barátainkat és Testvéreinket ezúton kérjük fel „jókedvû adakozásra” – Isten gazdag áldását kérve, szeretettel: Nagyvárad, 2006. február 5. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

Dr. Ilona Gnandt – Németország Dr. Kozma Dezsõ – Kolozsvár Dr. Péter György – Kolozsvár Dr. Rókusfalvi Pál – Budapest Dr. Sarkady Zsolt – Nagyvárad Erdélyi Gyülekezet – Budapest Esztergom Város Önkormányzata Gaál József – Debrecen Gödöllõ Város Önkormányzata Hasas János – Rév Holanda Dénes – Marosvásárhely Jókai Anna – Budapest Kalmár István – Budapest Magyar Nemzeti Bank Német Demokrata Fórum – Nagyvárad Nistor Ioan – Nagyvárad Nyeste Sándor – Gyula Pro Patria Alapítvány – Debrecen Rittenbacher László – Budapest Szabó Lajos – Budapest Szanyó Árpád – Mány Szentesi Ágnes – Budapest A név szerint felsorolt jókedvû adakozók mellett további négy névtelen adakozót is számontartunk. Eddigi bel- és külföldi támogatóink adományainak összege jelentõs: 2.920 erõs lej, 2.000 euro, 50 amerikai dollár és 1.970.000 forint.

PARTIUMI KÖZLÖNY

3 . OLDAL

FELHÍVÁS

Az Ön véleménye is számít Európában Az Európai Unió bõvítési biztosa nemrég úgy értékelte, hogy az erdélyi magyarság helyzete összességében kielégítõ. Mi tudjuk azt, hogy ez nincs így. Mindennapi életünkben tapasztaljuk an nak a sok éve tartó hátrányos megkülönböztetésnek a hatásait, amelynek mind a mai napig szenvedõ alanyai vagyunk. Románia csatlakozásának küszöbén tudatosítanunk kell az európai döntéshozókkal, hogy a romániai magyarság gondjai megoldásra várnak és erre jó keretet nyújthat az integráció folyamata. Teljes értékû államalkotó nemzeti közösségként kívánunk az Unióhoz csatlakozni és meg kívánjuk õrizni identitásunkat. Ehhez, jogaink tiszteletben tartásán túl, olyan önálló intézményrendszerre is szükségünk van, amely az európai haladó gyakor lathoz igazodva, biztosítja megmaradásunkat, fejlõdésünket.

Tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság 2006. április havának végére zárja le a Romániáról szóló országjelentést, kezdeményezzük a romániai magyarságot érintõ problémák bemutatását, tudatosítását. Ezért egy átfogó levél és e-mail kampány beindítását indítványozzuk. Ennek során mindenkinek javasoljuk, hogy a saját maga által sérelmesnek tartott esetet vagy jelenséget mutassa be azoknak, akik az országjelentést készítik. A LEGNAGYOBB ÉRTÉKE AZ ÖN SAJÁT VÉLEMÉNYÉNEK VAN. CSATLAKOZZON! ÍRJA MEG SAJÁT VÉLEMÉNYÉT! A levelet magyar nyelven is meg lehet fogalmazni, mivel anyanyelvünk az Európai Unió hiva talos nyelve. A kezdeményezõk egy típuslevelet is szerkesztettek, amely tartalmazza legégetõbb meg oldatlan gondjainkat.

„Néma gyereknek anyja sem érti a szavát!“

Az Ön véleménye is számít Európában A KAMPÁNY TÁMOGATJÁK: Bolyai Kezdeményezõ Bizottság – Dr. Hantz Péter alelnök Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület – Nagy Tibor elnök Erdélyi Magyar Ifjak – Soós Sándor elnök Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – Tõkés László elnök Magyar Emberjogi Alapítvány (HHRF) – Hámos László elnök Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége – Somogyi Attila elnök Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége – Dr. Bodó Barna elnök Magyar Ifjúsági Tanács – Sándor Krisztina elnök Magyar Polgári Szövetség – Szilágyi Zsolt választmány elnök Mikecs László Csángó Baráti Társaság – Holló Barna ügyvivõ Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet – Szabó László elnök Országos Magyar Diákszövetség – Pósa Tibor elnök Politea Társaság – Szász Alpár Zoltán alelnök Reform Alapítvány – Bencze Tibor alelnök Romániai Magyar Cserkészszövetség – Gaál Sándor elnök Székely Nemzeti Tanács – Dr. Csapó I. József elnök Sepsireform Egyesület – Gazda Zoltán elnök Sógor Csaba – RMDSZ-szenátor Toró T. Tibor – RMDSZ-képviselõ

OLLI REHN BÕVÍTÉSI BIZTOSNAK ÉS [email protected] MICHAEL LEIGH BÕVÍTÉSI IGAZGATÓNAK [email protected] RUE DE LA LOI 200 1049 BRÜSSZEL, BELGIUM Tisztelt Biztos úr! Tisztelt Igazgató úr! Értesüléseink szerint Ön úgy értékeli, hogy Romániában a magyarság helyzete minden szempontból teljesen kielégítõ. Mi, akik Romániában élünk, dolgozunk és adót fizetünk, tudjuk, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Éppen ezért ezúton jelezzük, hogy melyek a romániai magyarság azon problémái, melyek megoldásra várnak, és melyek azok az életterületek, melyeken nemzeti közösségünk súlyos diszkriminációt szenved. Ezek egyebek mellett a következõk: – az egyházi és közösségi teljes ingó és ingatlan vagyonok visszaszolgáltatása – a kulturális (személyi elvû) autonómia hiánya – Székelyföld területi autonómiájának hiánya – a közoktatás megoldatlan kérdései: anyanyelvi szintû román nyelvvizsgák, Románia történelmének és földrajzának román nyelven való oktatása stb. – a csángómagyarok anyanyelvhasználatának akadályozása – a magyar nyelvû egyetemi oktatás hátrányos helyzete – az állami magyar egyetem hiánya – a magyar nyelvû oktatási intézmények hátrányos megkülönböztetése – a felekezeti oktatás diszkriminálása – a kisebbségi egyházak diszkriminációja – a fejlesztési régiók kialakításánál semmibe veszik a történelmi régiók határait – a magyarlakta vidékek tényleges kétnyelvûségének hiánya – a magyarok által is lakott régiók hátrányos költségvetési helyzete. Tisztelettel kérjük, hogy a felsorolt problémákat tartsa szem elõtt és Románia Európa Uniós integrációja során ezeknek haladéktalan megoldását szíveskedjék elõsegíteni. Üdvözlettel, Név:

A lista nyitott, további támogatók csatlakozását várjuk.

Ha úgy érzi, hogy a kezdeményezõk által készített felsorolás megfelelõ módon mutatja be problémáinkat, írja alá az általunk készített típuslevelet és postázza vagy küldje el elektronikus formában az alábbi címekre. A kezdeményezõk minél több támogató csatlakozását remélik, ezért javasoljuk: hívja fel mások figyelmét is arra, hogy levelének hatása lehet sorsunk alakulására. Mindenkit arra buzdítunk, hogy saját véleményét írja meg, de annak is értéke van, ha „csak“ az aláírt típuslevelet küldi el. Azok csatlakozását is szívesen fogadjuk, akik nem élnek Erdélyben, de közösséget vállalnak küzdelmünkkel. HA FONTOSNAK TARTJA HELYZETÜNK EURÓPAI BEMUTATÁSÁT, ÍRJON EGY LEVELET AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG BÕVÍTÉSI BIZTOSÁNAK, OLLI REHN BÕVÍTÉSIBIZTOSNAK.

Aláírás:

4. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

EGYHÁZKERÜLETI KÖRLEVÉL – III.

FELHÍVÁS életmentõ összefogásra 2006. március 9-én Egyházkerületi Körlevélben (III.) intéztünk Felhívást Egyházunk népéhez, gyülekezeteinkhez és Olvasóinkhoz, hogy siessenek a segítségére Fodor Edina fiatal nõtestvérünknek, aki súlyos betegség miatt szorul életmentõ orvosi beavatkozásra. Miközben az adománygyûjtés Egyházkerületszerte folyik, tájékoztatásképpen mellékelve közöljük az ez ideig befolyt rendkívüli adományok rögtönzött kimutatását, ezáltal is adakozásra buzdítva segítõkész Testvéreinket. „Aki gyorsan segít, kétszeresen segít” – tartja a mondás. A közösségi gyûjtéseken túlmenõen, az egyéni adományok a következõ számlaszámra juttathatók el: EPISCOPIA REFORMATÃ ORADEA RO21BRDE050SVO3743280500 BRD ORADEA Mellékelten segélykérõ körlevelünket is újraközöljük. A SZERKESZTÕSÉG

A Fodor Edina gyógykezelésére eddig begyûlt adományok ADOMÁNYOZÓ NEVE

ÖSSZEG (RON)

Nagyvárad-Hegyalja

100

Hegyközszáldobágy

200

Rév

423

Nagyvárad-Velence

500

Belényesújlak

600

Arad-Mosócz

400

Hegyközcsatár Nagyvárad-Olaszi

450 940

Hegyközkovácsi

470

Magyargéres

600

Tenke

600

Biharszentjános

500

Zilahi Egyházmegye

793

Királyhágómelléki ReformátusEgyházkerület 1000 Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákjai által szervezett jótékonysági est bevétele Összesen

3500 1 1076

Jelenkori körülményeink között különösképpen hangsúlyossá válik az igaz böjtrõl szóló prófétai tanítás: „Nem az-é a böjt, hogy az éhezõnek megszegd kenyeredet, …ha mezítelent látsz felruházzad? Ha odaadod utolsó falatodat az éhezõnek és az elepedt lelkût megelégíted: feltámad a sötét ségben világosságod és homályosságod olyan lesz, mint a dél” (És. 58,7.10). Ezt az Igét idézi fel bennünk Fodor Edina 19 éves érkeserûi testvérünk nagy nyomorúsága. Esküvõjére készült s kiderült, hogy súlyos beteg: leukémiában, fehérvérûségben szenved. Szülei el váltak, utóbb Édesanyja meghalt. Tizenhét éves öccsével – a szintén súlyosan beteg – Nagyanyjuk alacsony nyugdíjából élnek. Fodor Edina a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnáziumban tanult, ahol mindenki dicséri szorgalmáért, szerénységéért, kedvességéért.

Egyházkerületünkben gyûjtést szervezünk annak érdekében, hogy Edina csontvelõ-átültetésben részesülhessen Magyarországon. Ez azonban nagyon sok pénzbe kerül. Kérünk Benneteket, hogy adományaitokkal legyetek segítségére Edinának! Adományaitokat minél elõbb juttassátok el a lelkészi hivatalokba, tudván azt, hogy „aki bõven adakozik, annál inkább gazdagodik” (Péld. 11,24). Gyülekezeteinket felkérjük, hogy adománylistán vagy perselyes adomány formájában rendezzenek gyûjtést nagybeteg testvérünk megsegítése céljából. 2006. március 9. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

CSOMAY ÁRPÁD generális direktor

A VÁLASZADÁS JOGÁN...

Tõkés László püspök úr nem tartomány, hanem egy nemzet... Excellenciás Uram! Tisztelt Bãsescu államfõ úr! Mélyen megdöbbentett az Ön Brüsszelben tett Tõkés Lászlót, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökét, sértõ, lekicsinylõ kijelentése, amellyel látszólag azt firtatta excellenciás úr „ki az a Tõkés, egy tagállam neve?“! Tisztában vagyok azzal, hogy Ön pontosan tudja, ki is Tõkés László – ezért is igyekszik, pontosabban szeretné lejáratni. Ha netán mégis abban a tévhitben vélve harsogná Brüsszelben s amerre jár, miszerint Tõkés László püspök úr egy tagállam lenne, ezúton tájékoztatom Önt innen Budapestrõl: Tõkés László püspök úr az egyetemes magyarság kiemelkedõ képviselõje, igazi hõs és hazafi! Nem tudom, eljutott-e excellenciádhoz a hír: miközben Ön, tisztelt Bãsescu elnök úr virtuális és valódi kalózok között ügyeskedett háborgó vizeken, a magyar református lelkész 1989–90-ben Temesváron Ön helyett is hõsi tetteket hajtott végre: szembeszállt a Szekuritate ügynökeivel, testével védte a templomot, híveit, családját, szeretteit. Lelkével és óriási intellektusával s mozgósító erejével Bukarestig hatva megingatta Ceauºescu véreskezû diktátor hatalmát, kirobbantva a romániai forradalmat. Talán azt is tudja, hogy Tõkés László püspök úrnak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének éppen az ilyen, felháborítóan irritáló kijelentéssekkel lassanlassan, de tudatosan igyekszenek hitelteleníteni múltját, igazi értékeit, elhomályosítani forradalmi cselekedeteit. Teszik ezt azért, mert a mai napig tartanak mozgósító erejétõl, attól a képességétõl, amellyel igyekszik kivívni az Erdélyben–Székelyföldön élõ magyaroknak a teljes autonómiát. Nos Tõkés László püspök úr, kedves excellenciás uram, ezért járt Brüsszelben, delegáció élén! Nem is elõször! Volt szerencsém vele az Európai Parlamentben is találkozni, ahol nagy tisztelet és megbecsülés övezte tárgyalásai során! Jó érzés volt akkor, ott magyarnak lenni – Tõkés László püspök úr közelében. Akárcsak legutóbb Székelyudvarhelyen, a legnagyobb magyar nemzeti ünnep, az 1948-as szabadságforradalom évfordulóján, ahol óva-féltve, de büszkén tekintett felé a Székely Nemzeti Tanács nagygyûlésén a magyarság – az egyetemes, de még a helybéli ( s nem a kivezényelt egyenruhás...) románság is.

Õk pontosan tudták és tudják, ki is Tõkés László. Ön is, tisztelt excellenciás uram, Ön is nagyon jól tudja: az erdélyi–székelyföldi magyarság kiemelkedõ vallási és politikai szellemi iránytûje, az Ön nyelvi világát idézve: világító tornya, vezéregyénisége! Ám Ön, tisztelt excellenciás uram, discreditálni, hitelteleníteni igyekszik Tõkés László püspök urat! Javaslom, államelnök úr, ne tegye! Hagyja abba! (Ezt a szófordulatot bizonyos Király hegyi Pál, magyar író használta Sztálinnak írt, kommu nizmusról lebeszélõ levelében...) Ez excellenciás uram, az Ön eleve kudarcra ítélt kísérlete. Talán Markó Béla úr, RMDSZ elnök, politikai pincér- rokonszenvét kiválthatja, ám még az is múló gyen geséggé szelídül ekkora bárdolatlanság, sértés hallatán. Nem tudom, hányan ragadnak tollat, hogy Önnek, tisztelt excellenciás uram, kifejezzék rosszallásukat. Egy bizonyos: mint a magyar értelmiség nemzeti-pol gári értékek mentén gondolkodó, s Erdélyben–Székely földön élõ nemzettestvéreinkkel együtt dobbanó szívvel élõ egyik tagja, ezennel a leghatározottabban visszautasítom Tõkés László püspök és kiemelkedõ magyar hazafi: közéleti példaképelleni alantas támadását! Mit szólna Ön, ha azt kérdezném: ki ez a Bãsescu? Kalóz, kalandor? Ám én ezt, mert alantas és mélyen sértõ, nem teszem. Pusztán arra figyelmeztetem és kérem Önt, excel lenciás uram, ne igyekezzen sértegetni Tõkés László urat! Ne tegye! Mert mindig leszünk néhányan, akik a védelmére kelünk – noha püspök úr nincs erre rászorulva. Meg védjük, még akkor is, ha Ön, az oly sok tengeri kaland ban edzõdött államfõ igyekszik õt emberi méltóságában, nagy-nagy tisztességében lejáratni. Tõkés László hazafi, az egyetemes magyarság kimagasló személyisége, a mi szellemi védelmünket él vezi. Tájékoztatom Önt, excellenciás uram, Tõkés László püspök úr nem tartomány. Hanem egy nemzet – lelkiismeretének – a magyar nemzetnek féltve õrzött reménysége! Rosszallásomat kifejezve üdvözlöm Önt, excellenciás uram. M. SZABÓ IMRE, televíziós szerkesztõ–mûsorvezetõ Budapest, 2006. március 28.

PARTIUMI KÖZLÖNY

Imadélután Magyarországért Nyíregyháza, 2006. április 6., 18.00

PROGRAM 1. Mandala: István imája 2. Ének: Kõrösi Eszter 3. Pregitzer Fruzsina: Reményik: Így emlékszem 4. „Életmentõ ima“: Sipos Kund Kötöny (Amit Isten elvár tõlünk) 5. Balogh Zoltán lelkész, fõtanácsos: Az egyház és a hívõ ember hivatása a mai Magyarországon, amit elvár tõlünk az Úr 6. Tomasovszki Pálné – Ne hagyjátok a templomot és az iskolát 7. Tõkés László: Harcold meg a hitnek szép arcát, mint a Jézus Krisztus jó vitéze 8. Imádságok a. Ima az iskolákért, a gyermekekért, az ifjúságért, a keresztyén szellemben való nevelésért, egyetemistákért, a jövõ nemzedékért b. Ima a hajléktalanokért, elhagyottakért, magukra maradottakért, drogosokért, szenvedélybetegekért, börtönviseltekért, gyógyíthatatlan betegekért c. Ima az egyházak egységéért, az ökumenéért, a keresztyének összefogásáért (Ld. Jézus fõpapi imája)

d. Ima a misszióért, az evangélium terjedéséért, megtérésért, ujjászületésért, a gonosz visszaszorításáért, a démonizált világból való szabadulásért e. Ima a vezetõkért, a világ vezetõiért, egyházi és vallási vezetõkért, politikai vezetõkért, hogy legyen meg az Isten akarata úgy a földön, mint a mennyben, hogy a Biblia szellemében kormányozzák az országot f. Ima Erdély autonómiájáért, Délvidékért, Felvidékért, Kárpátaljáért, magyarságunk miatt megalázottakért g. Ima Magyarországért, a magyarság egységéért, a választásokért 9. Mandala – Dobó imája 10. Mi Atyánk 11. Apostoli Hitvallás 12.Végszó 13. Himnusz, Székelyhimnusz 14.Áldás

Ima Erdély önállóságáért, Partiumért, Délvidékért, Felvidékért, Kárpátaljáért, magyarságuk miatt megalázottakért „Öregisten, Nagyisten, nézd, hogy élünk itt lenn. Öregisten, Nagyisten, ha te nem, ki segítsen?“ Hálát adni, bûneinket megbánni, könyörög ni jöttünk ide a sûrû munka idején, hogy elsza kadjunk a világtól, s annak minden zajától. Ide jöttünk, hogy csendes buzgóságban szóljunk veled, Istenünkkel. Testvérek között jobban éled lel künk. Tûrd el, értsd meg – kérjük alázattal –, hogy mikor hálát adunk és könyörgünk áldásaidért, lel künkkel egyetemben, szétszakított hazánkról, sok szor megalázott népedrõl, népünkrõl is emlékezzünk te elõtted. Kegyelemnek Istene! Te erõsítettél eddig is minket, hogy gyarlóságaink ellenére is megállhassunk az igazság útján. Te gyújtottál világot értel münkbe, hogy értsük törvényeidet, te adtál erõt, hogy a botránkozás kövébe ne ütközzenek meg a mi lábaink, vagy ha elbotlunk is, felkeljünk elestünkbõl. Mégis újból kérünk „Öregisten, Nagyisten, más remény nincsen, mint igazad, kegyel med, hogy te szabj végül rendet, maradék ország nak adj éltes kedvet. A lecsonkolt többit gyógyítgasd, ne engedd“ ; ...„Mert nem lehet feledni, nem soha, amíg magyar lesz és emlékezet..., jog, igazság, becsület, remény, hogy volt nekünk egy országunk e földön... És nem lehet feledni, nem so ha, hogy milyen volt a kedves Pozsony... S a leg nagyobb magyar hirdette hévvel: nem volt, de lesz még egyszer Magyarország. És nem lehet feledni, nem soha, hogy a milyenk volt legszebb koszorúja Európának, a Kárpátok éke, és milyenk volt a leg szebb kék szalag, az Adriának gyöngyös párta dísze. És nem lehet feledni, nem soha, hogy Vára -

don egy Ady énekelt. És nem lehet feledni, nem soha, a bölcsõket és sírokat nekünk. Mert ki feled né, hogy Verecke útján jött e hazába a honfoglaló nép. Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt... Bírnád feledni Kassa szent halottját? S lehet feledni az aradi õskert 13 magasztos álmodóját... Kik mind, mind várnak egy föltámadásra.“ E föltámadás hozhatja el Erdély autonómiáját, melynek ügyét, s annak hordozóit kérünk védd és támo gasd. Mely ügyért Kós Károly már több mint 80 éve kiáltott, s hangja ma is ékes, s az igazak, a választottak számára hallható: „Vágni fogjuk kemény, vad sziklába az utat, melyen egy kemény, régi nép lép majd velünk és utánunk. Kiáltó szó vagyok, ezt kiáltom! Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája. Aki gyáva, aki rest, aki al kudni akar, az nem közénk való, mert a mi ellen ségünk, a mi árulónk. Ezt kiáltom, és hinni akarom, hogy nem leszek pusztába kiáltó szó csu pán.“ Urunk oltalmazd a kiáltókat és engedd, hogy sok-sok fájdalmas évtized után halló szívû és lelkû szolgád beteljesíthesse a kiáltás, az ébresztés küldetését. Atyánk! Te bölcsességedbõl osztod ál dásaidat, bölcsességedbõl öntöd ki búsulásod po harát is mireánk, de mégis, ha lehet múljék el tõlünk e keserû pohár, és add meg ami jó és ami könnyebb minékünk, add áldásaidat, kegyelmed bõl. „A születés elõtt, túl hosszú volt az Ádvent – hiszen az életünk hovatovább ráment – mielõtt nem késõ, ne mondd ki az Áment.“ Nyíregyháza, 2006. április 6. ANGYALOSYKATICA

5 . OLDAL

Ne szûnjön meg az imádság Szeretettel köszöntjük a megjelenteket! A mai imadélutánunk így született, hogy 2006. január 1-jén az Örökkévaló Isten az Ezékiel próféta próféciás könyve 22. fejezetének 30. versét kötötte a szívemre. Ezekben a nehéz idõkben nekünk komolyan Isten igéjét és az Úr paran csolata szerint tudatosan és hûségesen imádkozni kell. Mert hiszem és vallom, hogy népünket, nemzetünket, egyházunkat csakis az imádságot meghallgató Örökkévaló Isten tarthatja meg. Istennek népe súlyos kötelességmulasztása, ha ezt a szolgálatot nem végzi. A római katolikus egyház feje, Benedek pápa a 2006. évet az imádság évének szentelte. Vegyük mindnyájan komolyan Istentõl kapott parancsunkat. Itt és most harcos imádság kell. Isten az imádságot csudálatos fegyverként adja a kezünkbe. Dávid így gyõzhette le Góliátot, Illés a Baál papokat. Isten igéje itt hangzik: „kerestem közülük valakit aki oda állna az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam“. Azaz, Isten Izraelben imádko zó embereket keresett és nem talált. Isten szövetsége az õ népének erõs vár. Ennek a falai védik Istennek népét a külsõ támadásoktól. Ha a hívõ nép megszegi a Szövetséget, õ maga rongálja meg a védõfalakat, belülrõl repedések tátonga nak. A kívülrõl bejövõ veszedelmet csakis a rések elé odaállt imádkozó emberek állhatatos imádsá ga tarthatja fenn. Így repedeztek meg Magyarország falai, amikor a trianoni békekötés alkalmá val a világ legnagyobb igazságtalansága történt, hiszen az országnak 2/3 részét elvették, elcsatolták. Megrepedeztek a falak, Erdélybe, s Magyarországra árad a szennyhullám, és mi élet-halál harcot vívunk. Amikor Istennek népe az Ószövetségben látta a megrepedezett falakat, a próféták megpróbálták lemeszelni, ma próbálják vörös festékkel befesteni, hogy eltereljék a figyelmet, a repedésekbe szórják a sódert. Politikusok szórják a sódert, de ide beton kell és ez a beton a hívõ emberek imádsága. Egyetlen ember is hallatlanul fontos, egyetlen ember hite és imádsága – ld. Tõkés László püspök úrnak bátor helytállását, aki a Ceauºescu rendszerben szinte egyedül állt oda a megrepe dezett falak elé, hogy megharcolja a hitnek szép harcát. Számunkra hallatlanul fontos Erdély autonómiája, s nekünk, magyar keresztyéneknek imádkoznunk kell Erdély autonómiájáért. Az Örökkévaló Isten adjon erõt Püspök úrnak a nemes harc megvívásához és ebben a harcban mindenkor számíthat rám. Félelmetes világot élünk, ahogyan a falak megrepedeztek, hogy az emberek mennyire nem érzékelik, hogy mi az, hogy bûn. A bíróságon hamis ítéleteket hoznak, csalás, hazugság, korrupció, félrevezetés. Nem tudnak az emberek különbséget tenni tiszta és tisztátalan között. Ma már ami tisztátalan, az az erény, ami abnormális, az a normális. Veszedelmes repedések tátonganak a falakon. isten keresi azokat, akik oda állnak a rések elé és imádkoznak az országért, Erdély autonómiájáért. Amikor az emberiség nagy bajban volt, és a bûn betört ebbe a világba, Jézus magára vette a világnak bûnét, a Gecsemáné kertjében megvívta életmentõ imád ságát, hogy nekünk bûnbocsánatot és szabadulást készítsen. Arra kérek mindenkit, hogy ez az imádság ne szûnjön meg, hanem minden nap, minden hívõ testvér tudja megvívni és megharcolni életmentõ imádságát a magyarságért itt Magyarországon, Erdélyben, Délvidéken, Kárpátalján, Felvidéken. SIPOS KUND KÖTÖNY református esperes-lelkipásztor

6. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Ima az egységért Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen. Mindazok Atyja, akiket gyermekeidnek ne veznek mennyben és földön! Dicsérünk és áldunk Téged, hogy az egész világ számára elküldted Jézust, a mi Üdvözítõnket, és általa minden nép nek kinyilvánítottad végtelen irgalmasságodat. Irgalmas szívû örök Isten! Te nem a viszály, hanem a béke Istene vagy! Irgalmazz Egyházad nak, amely szolgálatodban szétszakadt Add meg nekünk, hogy Krisztusban és szent Igéd igazságai ban az egységet keressük, hogy egy szívvel és ajakkal dicsérhessünk Téged. Add, hogy szíven üssön bennünket az a veszteség, amit szétszakítottságunk jelent. Távoztasd el tõlünk a gyûlöletet és elõítéletet, és mindent, ami az igazi egyetértést akadályoztatja. Nézz le ke gyesen Egyházad hívõ bizalmára, és ajándékozz neki akaratod szerinti egységet és békét. Amint a föld megszámlálhatatlan kalászából kenyered, szõlõfürtjébõl pedig borod – egy szent áldozati adománnyá – a „hibátlan Báránnyá“

válik, úgy tégy eggyé minket is, akik Fiadnak testvérei lettünk a megtestesülésben. Mindnyájunkat, akiket Jézus megváltott, mindnyájunkat, akiket egy keresztségi újjászületés részesített az isteni életben. Engedd, hogy akik Krisztus nevét viseljük, mindnyájan egyetértésben valljuk meg Urunkat, hogy gondolatainkban egy hit, cselekedeteinkben egy szeretet mûködjék. Vésd jól szívünkbe, hogy mindnyájunkat dicsõséged egyetlen lakomájára hívtál, és egyetlen Lelkedet küldted, hogy vezessen bennünket az, úton. Engedd, hogy mi, akik a lelkek egyetlen Pásztorát és Vezetõjét követjük Jézus Krisztusban, egy néppé váljunk és egy szívvel dicsõítsük az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, aki él és szeret mind örökkön örökké. Ámen. Nyíregyháza, 2006. április 6. GÁSPÁRMÁTYÁS római katolikus lelkipásztor

Imafüzet a nemzeti imaévre A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által meghirdetett nemzeti imaév alkalmából nemrég jelent meg az az imafüzet, amelyet a Szent István Társulat állított össze. „Nemzeti történelmünk nagyjai mellett II. János Pál és XXIII. János pápa imádságait gyûjtöttük csokorba, hogy századokon és határokon átívelõ könyörgéssel velük együtt forduljunk a mindenség Urához és a Magyarok Nagyasszonyához. Épüljenek be ezek az imák csoportos és egyéni engesztelésünkbe, s hozzanak lelki megújulást népünk, egyházunk, családjaink és közösségeink számára! Váljék valóra Mindszenty József bíboros álma: legyen a hazánk egymillió imádkozó ember országa!“ – olvasható az imafüzet borítóján. A füzet közli a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felhívását a nemzeti imaévre, a Püspöki Kar imáját a trianoni döntés után, illetve Esterházy Pál, Pázmány Péter, II. Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Vaszary Kolos, II. János Pál pápa, XXIII. János pápa és Páli Szent Vince imádságait, gondolatait. (Forrás: MK)

Magánügy vagy személyes közügy A vallás magánügy! – gondolják ma sokan Ma gyarországon, talán nem csak a balliberális meggyõ zõdésûek között. Persze, az is! – mondják nem ke vesen a jobboldali, keresztény érzelmûek között is. De nem csak az! Ráadásul a megfogalmazás pontat lan és félreérthetõ, mert egy olyan hamis választási lehetõséget kínál fel, amelyik megcsonkítja a vallás lényegét, de megcsonkítja a közéletet is. Ha választanom kell a magánügy vagy közügy között, akkor persze hogy a magánügyet választom. Miért? Mert úgy gondolom, hogy senkinek semmi köze az én val lásos meggyõzõdésemhez. Abba kívülrõl senki bele nem szólhat, ezért engem hátrányos megkülönböztetés nem érhet, ebben az ügyben csak az lehet ille tékes, akinek én erre megbízást adok. Személyes lel kigondozóm, lelkiatyám, életem társa, legközelebbi barátom, apám, anyám, gyermekem. Rájuk tartozik, hogy mit és hogyan hiszek. Az én személyes hitbeli meggyõzõdésembõl annyi a „publikus“, közjellegû, közügy, amennyit én annak tartok. De ha hitem belsõ parancsának en gedve, hitbeli értékeim alapján a kulturális, szakmai vagy éppen politikai közéletben megnyilvánulni kívánok, s hitbeli elkötelezettségemnek megfelelõen az alkotmányos kereteket tiszteletben tartva küzdök – egyénileg vagy közösségemmel együtt – vallási értékeim, érdekeim érvényesítéséért, akkor az bizony közügy. Arról nem is beszélve, hogy a vallásszabad ság alapvetõ emberi jogának gyakorlásában benne foglaltatik a közösségi vallásgyakorlás joga. Egy ilyen vallásgyakorló közösség embereket fog össze, szervezetet épít és tart fenn, pénzügyei vannak, tag jai álláspontját képviseli az élet legkülönbözõbb te rületein, tehát részt vesz a közéletben. Mindez olyan nyilvánvaló, hogy legfeljebb rosszindulatból vagy ostobaságból lehet a vallás, a vallási közösségek ügyét szigorúan és kizárólag ma gánügynek nyilvánítani. (A történeti hûség kedvéért hadd jegyezzem meg, hogy a Fidesz egyház-politikai programjának 1992-tõl része ez a definíció: a vallás az egyik legsze mélyesebb közügy. Sasvári Szilárd és jómagam – B. Z. – fogalmaztuk meg ezt így.)

Az egyik legszemélyesebb közügy. Egyéb személyes közügyek is vannak. Például a népesség fogyásának kérdése, vagy az oktatásé. Mindenkinek „magánügye“, hogy milyen iskolába íratja a gyerekét, de közérdek és közügy, hogy megtalálja-e gyermeke számára azt a színvonalat és lelkületet, amit õ a gyermekének szán. Keveset halljuk, hogy az egyházi iskolák létesítésének éppen ez adja az egyik legerõsebb alkotmányos alapot. Miután a vallás szabad gyakorlásának része a gyermekem vallásos neveltetése is, ezért az államnak (!) kötelessége lehetõséget biztosítani a vallásos nevelést nyújtó iskolák mûködésére. A vallás közügyjellegének csak egyik, s nem is kizárólagos következménye a keresztények és a keresztény közösségek aktív közéleti szerepvállalása. Erre a nem keresztényeknek is szükségük van.

HÍREK Fellendülõ hitélet? Nagy fellélegzés Ausztriában: 2005-ben nyolcezerrel kevesebben léptek ki az osztrák római katolikus egyházból, mint egy évvel azelõtt és megnõtt az egyházba újra felvételüket kérõk száma. Ausztria 8 millió lakosa közül 5,7 millió római katolikus.

Biblia a korjákok nyelvén is Az Orosz Biblia Intézet közlése szerint hosszú évek munkája nyomán elõször vehetik most kézbe anyanyelvükön a Kamcsatkában élõ korjákok Lukács evangéliumát. Az Intézetet 1973-ban, Stockholmban alapították azzal a céllal, hogy az akkori Szovjetunióban élõ összes nép nyelvére lefordítsák a Szentírást. Az intézet 1997-ben települt át Moszkvába.

Ernst-Wolfgang Böckenförde, korábbi német alkotmánybíró figyelmeztetése változatlanul érvényes: a szabad és szekuláris állam olyan elõfeltevésekbõl él, amelyeket önmagában nem tud garantálni. Ezeket az elõfeltételeket (igazságosság, szabadság, emberi méltóság) az oktatás, a nevelés és a kultúra által a keresztény közösségek is ápolják és tartják életben. Mivel a modern politika illetékességi körét kiterjesztette az emberi élet sorsdöntõ kérdéseire, a hívõk itt sem maradhatnak szótlanok. Természetes, hogy erõszakkal nem élhetnek, másokat nem kény szeríthetnek tanaik elfogadására, de ahhoz joguk van, hogy elmondják (vallásos) érveiket. Nem fogad hatják el azok törekvését, akik az istenhívõ vallások helyett a szekularizáció vallását szeretnék megalapítani. E szekularizációhívõ kör dogmatikus kemény séggel követeli, hogy az egyházi vezetõk és a hívõ emberek tartsák magukat s mindenekelõtt vallásos érveiket távol a közélettõl. Az egyház és az állam elválasztásának alkotmá nyos elve a 19. század polgári átalakulásának vív mánya, megkerülhetetlen érték, szó sincs arról, hogy az a „feledés homályába“ veszne. Ugyanakkor az elválasztást s az államnak az abból levezetett világnézeti semlegességét nem önkényesen, hanem valós értelmének megfelelõen kell alkalmazni. Egy jogállamban ez az Alkotmánybíróság értelmezésé nek követését jelenti. A testület, még Sólyom László elnöklete alatt, több ízben is foglalkozott e kulcsfogalmak jelentésével. A ma is iránymutató határo zatok rögzítik, hogy a vallásszabadság alapjogának védelmében a vallásgyakorlás pozitív diszkriminá ciója is megengedett. Magyarul az állam támogat hatja a vallási közösségek tevékenységét. Tévedés tehát, hogy „az állam semlegességének elve kizárja a világnézeti kérdésekhez kötõdõ állami szerepválla lást és állami támogatást“. BALOG ZOLTÁN, a Polgári Magyarországért Alapítvány fõigazgatója MRÁZ ÁGOSTON SÁMUEL egyház-politikai szakértõ

PARTIUMI KÖZLÖNY

7 . OLDAL

Egyházból mentem egyházba Dr. Hermán M. János református lelkipásztor a mezõségi Holt-tengerrõl és a lelkészi sorsvállalásról itthon és külhonban – A mezõségi lét mennyire volt meghatározó késõbbi életére? Édesapját például ottani missziós tevékenységéért a Mezõség Mózesének nevezték... – A szülõi házban, vagyis a parókián, öcsémmel és három húgommal együtt a módszerkeresést, a tanulás szeretetét kaptuk örökségül. Egyszerûen éltünk, eszkö zeinket többnyire saját magunk szereztük be vagy talál tuk fel sûrû kínlódások közepette. Képletesen szólva: akkor mindenki gyalogosan küzdött, és a saját körében mindenki tudatosította, hogy túl kell élni a rendszert. Meggyötört egyházunkon kívül nem is volt más intézményféle, ahol a magyarság lelki ápolására nézve bárki biztató szót hallott volna. Aki abban a világban mezõségi magyarként számontartásra vágyott, megkaphatta, ehhez csak éppen magyarul kellett életben maradnia. Egyéb ként ez a román többségben is tiszteletet ébresztett. Szü leinknek, helybéli sorsosainknak hála abban a felemás, valójában kiszolgáltatott helyzetben tanultuk meg a túlélés, a visszavonulás és az emelkedés belsõ parancsának az elfogadását. Mennyei látás, angyali sugallat nyo mán vállaltuk a közösséget az ott élõ emberekkel, és ezek ben az üzenetekben õk megerõsítettek. Úgy emlékszem, édesapám legalább tízezer embert ismert név szerint a Mezõségen. Járta a falvakat, és idõnként minket is ma-

gával vitt. Gondolom, sok embernek bátorításul számí tott, hogy ugyanolyan életet éltünk, mint a nép, amely közé Isten helyezett. Volt sok elõnye is a gyaloglásaink nak, gyerekkorunkban megtanultunk románul, a mezõ gazdasági munkák végzése közben megismertük a falusi élet paradicsomi szépségét. Botunkra támaszkodva cso dálkozhattunk a legelõk növényzetére, a virágokra, gyógynövényekre, akácosokra, a mezõségi patakokra, szakadékokra. A sár még védett is a mindent ellenõrzõ egyenruhásokkal szemben. A vegyes lakosságú nagyfalu legnagyobb épülete ma is a református templom, amelyet a magyar földmûve lésügyi minisztérium építtetett 1903-ban. A rajonnal, sármásiasan a „szekulitátyával“, a milíciával és a pártaktivistákkal szemben ez az épület volt a másfajta erõ jelképe. A mezõségi emberek valóját, tartását, lelki méltóságát igazán csak a templomban lehet megismerni, ez volt különben az egyetlen hely, ahol teljes értékû embereknek érezhették magukat. Az iskolák szinte mindenütt az életidegen tanokat képviselték. Büntetve, olykor csúfolódva különböztették meg a kulákok, börtönviseltek, papok, a szombatos felekezet híveinek a gyermekeit. A holt-tengeri megpróbáltatások, népünk sanyargattatásának a látványa, kollektív gazdaságokba való

A hit pajzsa

FÁBIÁN TIBOR (Részlet az ERDÉLYI NAPLÓ. 2006. március 28-i számában közölt interjúból)

egyezett. Meghajtottuk magunkat: elsõ nap 160 százalék, másnap 240 százalék, harmadik nap 300 százalék. – Ezek a koszos magyarok tudnak háromszáz százalékot csinálni, ti meg a nyolcvanat sem éritek el! – mondta az igazgató a szovjeteknek. A negyedik szabályra rengeteg példát tudok. Már az is kész csoda volt, hogy éjszakánként tudtam misézni. Isten közvetlenül is megmutatta: azt akarja, hogy túléljük ezt a poklot. 1952-ben például küldött nekünk egy újszövetségi szentírást. Az Északi-jeges tenger mellõl jött egy szállítmány, tizenegy rab, köztük egy Kalocsa környéki henteslegény. Odahoz nekem egy könyvet, fedõ- és hátlap nélkül: egy 1930-as, egypengõs, a Szent István Társulat által kiadott Új szövetségi Bibliát. Elmesélte, hogy mikor három nap sötétzárkát kapott, kínjában elkezdte tapogatni a falakat, és a két fenyõgerenda között ezt találta. Rejtély, hogyan tudta elhozni, hiszen örökké motoztak, de el hozta. Akkor már hatodik éve nem láttam magyar szót, csak cirill betûs plakátokat és a Pravdát. Fantasztikus élmény volt, hogy magyarul tudtunk olvasni! Ívekre szedtük és szétosztottuk egymás között. Nem számított, hogy hitetlen vagy hívõ, szomjas lélekkel olvastuk, hiszen magyar szó volt! Hetenként cserélgettük az íveket, úgy, hogy elõször idézetet kerestünk a túlélés elsõ szabályára, aztán a másodikra, és így tovább. Értelmes dolgokról beszélgettünk – ez segített tette levenni a vattasapkámat – az már öröm volt, mert embernek maradni az embertelenségben. nem fáztam meg. Vagy: ma két krumplival több van a A holocaustról azt hangoztatják, hogy ahhoz képest levesemben, mint tegnap. a Gulág turistaút volt. Nem volt turistaút – ezt tisztázni Ha száz százalékon fölül teljesítettünk, akkor kapkell. Kétségtelen, nem voltak gázkamrák. Nem így tunk pluszban egy tíz dekás kenyeret. Mikor terveztem pusztították el az embereket, hanem munkaerõnek a szabásmintát, ha egy centit tudtam spórolni az használták õket. De gázkamra nélkül is ott pusztult a anyaggal, már öröm volt. Szinte mindenki részt vett rabok 78,3 százaléka... A Szovjetunióban még mindig köebben a játékban. Akik nem – a depressziósok –, azok dösítés folyik a számokat illetõen. A Gulág tényekben, pusztultak el leghamarabb. adatokban címû, 1991-es magyar kiadvány szerint, A harmadik szabály a legnehezebb, mert a politiamely a Szovjet Belügyminisztérium adatai alapján kékai fogoly mindig ártatlannak érzi magát, akit a gazemszült, a lágerekben mindössze 6663 a „Szovjetunión kí berek megaláznak. Ilyen szituációban kell megmuvüli nemzetiségû“ elítélt raboskodott. Ehhez képest csak tatnunk, hogy különbek vagyunk az õreinknél. Magyarországról harminckétezer hadbíróság által elítélt Erre a legjobb példa az volt, mikor aláíratták veembert hurcoltak a Gulágra. (És akkor hol van még a lünk a szabadulást. Másnap már nem kellett volna betöbbi náció?!) A magyar foglyok közül huszonhatezren mennünk dolgozni. Éktelen káromkodások közepette meghaltak odakint. Ez az elítéltek 78,3 százaléka, ami jött a bútorgyár igazgatója, hogy õt tönkreteszik, ha ez óriási szám! Hatezer egypárszázan jöttünk haza, most a hetven ember nem megy be másnap dolgozni. Nem már ezren sem vagyunk. Senkit ne tévesszen meg tehát; tudja teljesíteni a harmadik negyedévi tervet, és akkor ha derûsen beszélek a lágerrõl, mert nem a borzalmakat nem kap prémiumot. hangsúlyozom, hanem a túlélés csodáit. Mindvégig – Mi rabok garantáljuk a maga prémiumát – biztos voltam benne, hogy Isten segítségével túlélhetem. mondtuk a nagyúrnak. – Önként megyünk erre az öt napra dolgozni. A füle ketté állt a csodálkozástól. Ilyen még nem Február 26-án, a Kommunizmus áldozatainak volt a Szovjetunió negyvenéves történetében! Persze emléknapján Egyházkerületünk vendége volt Oloffson feltételeket szabtunk: csak nappali munka, azt a fizePlacid Károly atya, a szovjet Gulág egykori foglya. A tést kapjuk rubelben, amit a szabadok, nem vonhatnak hit pajzsa címmel az õ életérõl írt megrázó erejû könyvet le belõle világítás, szállás címén. Mert ha egy rubelt Ézsiás Erzsébet. Ebbõl közlünk most részletet, A túlélés adtak, 99 kopejkát levontak belõle. Mindenbe beleszabályai címmel.

2003. február 24-én ismertem meg Olofsson Placid atyát, amikor Mádl Ferenc köztársasági elnök felesége, Dalma asszony átadta neki a kommunizmus áldozatai számára alapított „parma fidei – a hit pajzsa“ kitüntetést. Már akkor meglepett az a derû és jókedv, ami csak úgy áradt belõle... Akit megpróbál az Isten, annak erõt és bölcsességet is ad hozzá. Dr. Olofsson Károly, vagyis Placid atya sohasem tudhatott maga mögött bencés tanári évtizedeket, amelyekre ifjúkorában készült. Csak növendékéveit tölthette szeretett Pannonhalmáján. Innen hurcolták el az Andrássy út 60-ba, majd a Szovjetunióba: koholt vádak alapján tíz évet töltött a Gulágon. Itt találta meg igazi élethivatását: tartani a lelket a társaiban. Ezt tette a börtönben is, majd késõbb itthon, a kommunista rendszer évtizedeiben. Életem nagy élményének tartom a vele való talál kozást. Ettõ1 a februári naptól kezdve úgy jártam Placidatyához, mint valamikor régen ahhoz a ferences atyához, aki börtönévei után is vállalta, hagy titokban hittanórákat ad nekünk a testvéremmel... A gyerekkorom jött tehát vissza, azzal a felnõttkori önvizsgálattal súlyosbítva: vajon képes lettem volna ilyen példamutatásra, vagy egyszerûen csak túlélésre, amilyenre Placid atya? Ezt a kérdést talán mindenki felteszi magának, aki ezt a könyvet olvassa. De ne keseredjünk el, ha azt érezzük, a válasz nemleges. Placid atya csak egy van. Õt az Isten különleges feladatra rendelte ide, ebbe a kis országba. Nekünk gyarló híveknek pedig azzal a példával szolgál, hogy az emberi méltóságot nem lehet elpusztítani. ÉZSIÁS ERZSÉBET

A túlélés szabályai Háromezerötszáz kilométerre az otthonunktól az volt a legfontosabb, hogyan tudjuk túlélni a nyomorúságot. Közösen megfogalmaztuk a túlélés négy szabályát: 1. A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember. 2. Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit. 3. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóink nál. Ez mozgósítja az életenergiákat. 4. A negyedik szabály kicsit vallásos: akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi hívõk, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Õ is akarja túlélésünket. A négy szabály a beszélgetések során alakult ki – nem én találtam ki –, és áthatotta az egész lágeréletünket. Senkit nem engedtünk panaszkodni. Azt vallottuk, ha más kibírta, mi sem vagyunk gyengébbek náluk! Az apró örömök felkutatására pedig versenyt rendeztünk. Egész nap lestük az örömöket és este, a káposztaleves elfogyasztása után beszámoltunk egymásnak. Aki a legtöbbet tudta felsorolni, az lett a gyõztes. A következõ fordulóban a gyõzteseket eresztettük össze. A harmadik forduló gyõztese lett az olimpiai bajnok. Úgy éltettük, mint egy igazi bajnokot. Volt egyszer valaki, aki tizenhét apró örömöt tudott felsorolni este: – Gyerekek – újságolta –, ma nem értem rá szenved ni, mert örökké az örömöket figyeltem, és mondogattam magamban, hogy el ne felejtsem. Ehhez rutin kell. Ha mínusz húsz fokban motozásnál az õr elfelej -

kényszerítése koravénségre aszalt, másfelõl felelõsség re érlelt minket. Kényszeredetten váltunk a Mezõség képviselõivé, hiszen tapasztaltuk, hogy a szórvány világban az enyészet életérzése és az elfogyás mennyire koptatja a legerõsebbeket is. Öntudatosodó ifjakként, körülbelül a konfirmálásom óta, testvéreimmel õszintén vállaltuk a környékbeliek egyházi, iskolai és egész ségügyi gondjait. Nem hagyhattuk magukra a szüleinket a sok igénybevétel közepette, sem az erõszakos elro mánosításnak kitett hittestvéreinket. De a rászoruló vagy kitaszított románokban is igyekeztünk tartani a lelket. A mezõségi cigányság a magyar kultúrából csak az õsi táncok muzsikáját õrizte meg, velük is számos kapcsolatot tartottunk és ápolunk a mai napig. A Mezõség a felnõtté válásom helye. Sármáson azt tartják, hogy nagyjából akkor lesz valakibõl felnõtt, ha vihar idején, „nagyidõben“ felmászik a toronyba és félreveri a harangokat. Persze, hogy sokszor harangoztunk...

8. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Bocskai

emlékév

Bocskai István, a vallásszabadság védelmezõje Nemzeti történelmünk kiemelkedõ személyisé ge, elsõ gyõztes szabadságharcának vezére, a „ma gyarok Mózese“ – Bocskai István 24 hónapig tartó fejedelmi szereplése sorsfordító jelentõségû volt Magyarország és fõként Erdély életében, meghatá rozta az elkövetkezõ éveket. Bocskai nemcsak a szabadság, függetlenség, önállóság harcosaként írta be nevét történelmünkbe, de a vallásszabadság védelmezõjeként is. Erdély a vallásügy rendezése terén reálpolitikát folytatva megelõzte Európa valamennyi államát. Az erdélyi rendek fokozatosan jutottak el a vallási türelem kiteljesítéséhez. 1545-ben csak a reformáció térhódítását ismerték el, azzal a szándékkal, hogy újabb területekre az ne gyakoroljon hatást. Miután ez mégis megtörtént, nem az erõszakhoz folyamodtak, hanem elismerték, törvényesítették a kialakult helyzetet. 1550-ben általában az evangélikusok, 1564-ben kifejezetten a reformátusok számára sza vatolják a teljes egyenjogúságot és a háborítatlan val lásgyakorlást. 1568-ban viszont Európában, sõt az egész világon elõször, a tordai országgyûlés kimondta a vallásszabadságot. Törvényt hoztak az evangé lium hirdetésének és magyarázatának teljes sza badságáról, „mert az hit Istennek ajándéka“. A lutheránus, református, unitárius és katolikus vallás „bevett“, azaz szabadon mûködõ, az állam által elfogadott vallás lett. A románok számára a görögkeleti vallás „megtûrt“ jellegét továbbra is megõrizték, ami azt jelentette, hogy sem a hívek, sem a lelkészek nem voltak üldözésnek kitéve, sõt Báthori István 1574ben püspököt nevez ki számukra Ghenadie pap sze mélyében. Igaz, az ortodoxokat püspökeik elismertetése ellenére sem emelték „bevett“ felekezetté. Bocskai István kálvinista vallásban született és neveltetett, de ifjúkorát 19 éves koráig katolikus környezetben töltötte. Talán így és ekkor alakult ki benne a végtelen tolerancia a más vallásúak iránt, mely idõsebb korában jellemezte. Késõbb fejedelmi levelezéseibõl látható, hogy képeit és szólásait a katonai-nemesi és a paraszti életbõl, részint a Szentírásból veszi. Werbõczy István Hármastörvénye mel lett a legnagyobb hatással a Biblia volt Bocskaira, mégpedig Károli Gáspár fordításában. Legalapo sabb ismerõje, a történész Benda Kálmán írta róla: „Nemcsak stílusára és nyelvi képeire volt nagy ha tással a Biblia, de gondolkodására, mûveltségére is. Vallási és történeti ismereteinek egyaránt ez a fõ forrása.“ 1601-tõl Basta garázdálkodása Erdélyben kivál totta Bocskai tiltakozását. Emiatt a császár Prágába rendelte és ott tartották „tisztes fogságban“. Haza térve látja a császári politika következményeit, s szembesül a császársággal. Rudolf 1603. szeptember 14-én utasítást küldött Bastanak, hogy „Erdélybõl ki kell irtani az istentelen eretnekséget“. A vallásüldö zés Magyarországon is megindult, Belgiojoso kassai fõkapitány vezetésével, templomfoglalásokkal, az evangélikus lelkészek üldözésével. 1604 októberében megindult Bocskai szabad ságharca, 1605 nyarán már Bocskai kezén volt Erdély, a Felvidék és Dunántúl. A Porta szövetségesül fogadja és támogatásával biztosítja. A nyárádszere dai országgyûlés 1605. február 21-én Erdély, a sze rencsi országgyûlés április 28-án Magyarország fe jedelmévé választotta. A szabadságharcot a császár és környezete kezdettõl fogva vallásháborúnak bélyegezte, mondván: az „eretnek tanok“ által félrevezetett protestáns alattvalók a katolikus uralkodók ellen lázadtak fel – hitbéli alapon.

Való igaz, hogy a felkelés kirobbanásának okai között nem lekicsinyelhetõ a protestánsok üldözése. A vallásgyakorlás szabadsága fõleg a jobbágyok számára a feudális társadalom adottságai között az akkor lehetséges, szinte egyedüli szabadságjogot jelentette. A felkelõk nem akarták a maguk vallási nézeteit másokra kényszeríteni, csupán a sajátjukat megvédeni. Ugyanakkor nem vitatható, hogy a szabadságharcnak protestáns, ezen belül kálvinista jellege is volt. Nemcsak azért, mert a fegyvert fogók többsége – köztük Bocskai István is – a református hitet vallotta, hanem azért is, mert a felkelés ideológiáját Kálvin tanai szolgáltatták. Kálvin bizonyos körülmények között nemcsak megengedte, hanem kötelezõvé is tette hívei számára a világi hatalommal való fegyveres szembefordulást. Szerinte az uralkodással nemcsak jogok, hanem kötelezettségek is járnak. Ha az uralkodó ezeket nem teljesíti, méltatlanná válik Istentõl elrendelt hivatására, zsarnokká lesz. A híveknek, az alatt valóknak erõvel kell õt a helyes útra és hitre visszatéríteni. Isten ilyenkor szabadítót támaszt, aki az Õ nevében vezeti a küzdelmet. E tanítás formálta a közvéleményt, és a felkelés ennek a jegyében született. Bocskai mély meggyõzõdéssel Isten küldöttének vallotta magát. A közvélemény is „a magyarok Mózesét“, szabadítóját látta benne. Ezért álltak ilyen elvi tisztázottsággal Bocskai oldalára a református prédikátorok és híveik. A fejedelem is elismerte, felismerte ezt; a lelkészek, családjaik, özvegyeik, árváik anyagi megbecsülésén fáradozott, és 1605. szeptember 16-án kiváltságlevelet adott számukra. Az 1605-ben megkezdõdött béketárgyalások során Bocskai az evangélikus és református egyháznak a római katolikus egyházzal való egyenjogúsítását is biztosítani akarta. Ez ellen a katolikus klérus keményen tiltakozott azzal, hogy a vallásszabadság szavatolása azt példázná, hogy fegyverrel is ki lehet vívni. Kemény és hosszas viták, tárgyalások után 1606. június 23-án megszületett a bécsi béke, amelynek elsõ cikkelyében eltörölték a protestáns vallások ellen hozott törvényeket, elsõsorban az 1604. évi XXII. törvénycikkelyt. Ezt a cikkelyt I. Rudolf önhatalmúlag toldotta a magyar országgyûlés által hozott huszonegy törvénycikkhez, s ebben kijelentette, hogy õ „elõdeinek úgy a római császárnak, mint a magyar királyoknak példáját követve a szentséges római katolikus hitet vallja egész õszinteséggel, s ezt mint más országaiban, úgy kivált ezen Magyarországban uralkodó vallásnak kívánja látni, minden eretnekségtõl megtisztítani és uralkodói tiszténél fogva védelmezni“. Ennélfogva I. Rudolf jóváhagyta és megerõsítette mindazokat a törvényeket, amelyeket Szent István korától fogva a római katolikus hit érdekében bármikor kiadtak, s a vallásügyek további tárgyalását büntetés terhe alatt letil totta az országgyûlés napirendjérõl. Ez a törvénycikk a protestáns vallások halálos ítéletét jelentette. Ennek alapján erõsödött fel Magyarországon és Erdélyben a protestánsok üldözése, ami a többi okok mellett a Bocskai-szabadságharc kitöréséhez, majd gyõzelmes befejezéséhez vezetett. A bécsi béke elsõ cikkelye a XXII. törvénycikk eltörlése után kijelenti: „a felség a karokat és rendeket, akik csak Magyarország határain belül élnek, összesen és egyenként, úgy a mágnásokat és a nemeseket, mint közvetlenül a koronához tartozó szabad és kiváltságos városokat: továbbá a magyar véghelyeken levõ magyar katonákat az õ hitükben soha is sehol háborgatni nem fogja, sem mások útján hábor-

gatni és gátolni nem engedi, hanem az elõbb említett karoknak és rendeknek az õ vallásuk szabad gya korlata és használata megengedve legyen, de a ró mai katolikus vallás sérelme nélkül, és hogy a római katolikus vallás papsága és templomai, egyházai érintetlenül és szabadon maradjanak, valamint ame lyeket ezekben a zavaros idõkben, mindkét részrõl elfoglaltak, azokat kölcsönösen ismét visszaadják“. Bocskai egyformán szerette hazáját és vallását, mindkettõ szabadságáért ragadott fegyvert. Ezt így fogalmazta meg a korponai országgyûlési meghívó jában: „Nagy ínségben voltunk az idegen nemzetség miatt, úgyannyira, hogy sem magunkkal, sem jószá gunkkal, sem marháinkkal szabadok nem valánk, de mindezeknél nagyobb, lelkünk esmeretében is meg háborítottak vala.“ Ezért fogott fegyvert, s fegyverfogásában magát Isten választottjának tartotta: „Mint Mózest régen a pásztorságból, Dávidot a juhok aklából, a bújdosó, számkivetett Jeftét felvette Isten és a népek fejedel mévé, királyává tette – úgymond – azonképpen en gemet is kegyelmesen nemzetimbõl fejedelemmé választa.“ Bocskai mély meggyõzõdéssel hirdette, hogy amit végrehajtott, nem az õ érdeme, mert õ csak eszköz volt a nagyhatalmú Isten kezében. Ebbõl a hitébõl, ebbõl a meggyõzõdésébõl származott nagy szerénysége és Istennel szemben való mély alázatossága. Nemcsak a saját vallásáért, nemcsak annak az egyházáért küzdött, hanem általában a lelkiismeret szabadságáért, s így bármely vallásfelekezetet minden válogatás nélkül visszahelyezett a maga birtokainak s vallásgyakorlatának élvezetébe, amelyektõl erõszakkal fosztották meg azokat. Bocskai István a legnagyobb és legmaradan dóbb emléket azzal állított magának, hogy kivívta a bécsi békét, amellyel Magyarország és Erdély polgári-politikai- és vallásszabadságának örök alapot teremtett, s ezzel kiérdemelte minden magyar tiszteletét és háláját. Bocskai az életében utolsó kassai országgyûlé sen, 1606. december 13-án hívei szívére kötötte, hogy a béke záradékában rögzített jobbításokat a kö vetkezõ országgyûlésen igazítsák ki. Az akkor már nagybeteg fejedelem pár nap múlva, 1606. decem ber 29-én meghalt. Utolsó kívánsága azonban telje sült. 1608-ban a bécsi béke vallásszabadságról szóló cikkelyét az ekkor elfogadott törvény így fogalmazta meg: „A vallás gyakorlata mind a báróknak, mágná soknak és nemeseknek, mind a szabad városoknak és az ország összes karainak és rendjeinek, mind a maguk, mind a fiscus jószágaiban, valamint a ma gyar katonáknak is az ország véghelyein, és a faluk nak is – ha azt önkéntesen és kényszerûsítés nélkül elfogadni akarják – szabad legyen, és annak szabad élvezetében és gyakorlásában senki senkit meg ne akadályozzon.“ Bocskai legnagyobb érdeme, hogy kitartással, ésszel és fegyverrel kivívta az alkotmányosságnak és a vallás szabadságának a szavatolását. Ez tette õt olyan európai hírûvé, hogy szobra felkerült a reformáció genfi emlékmûvére. Többek között Cromwell és Orániai Vilmos szobra mellé. A szoborról a feje delem sugárzó és hitvalló tekintettel néz szét, mint aki vallja minden idõben a szoborra vésett jelszavát: „Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvénye inknek szabadságát minden aranynál följebb becsüljük.“ KUPÁN ÁRPÁD

PARTIUMI KÖZLÖNY

9 . OLDAL

HATÁROZATI KIVONAT a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa 2006. április 7-én, Nagyváradon tartott ülésének jegyzõkönyvébõl A Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szövetség április 1-jei közgyûlésén megállapítást nyert, hogy a kilencvenes évek „hõskorszakához” képest az Egyházkerületben folyó ifjúsági szolgálat visszaesést mutat. A 2005 évi Ifjúsági Vasárnap egyházkerületi szintû gyûjtõakciójának felemás végeredménye is arra utal, hogy Egyházunk nem szentel kellõ figyelmet, és nem áldoz elég pénzt az ifjúsági munkára. Egy olyan korban, melyben Egy házunkat a fiatalság nagymértékû elvesztése és az ifjúság elvallástalanodása fenyegeti, nem csupán hitbeli-missziói meggyõzõdésbõl, hanem önvéde lembõl is különleges hangsúlyt kell fektetni az ifjúsági missziói munkára. Igazgatótanács megállapítja, hogy 2004-ben Egyházkerületünk az elõbbieket szem elõtt tartva hirdetett ifjúsági missziói munkaévet, majd ennek folytatásaként, 2005-ben a munkaév ifjúsági missziói mozgalommá való kiszélesítését kezdeményezte. 1. Igazgatótanács továbbra is szükségesnek látja, hogy mindezek folytatásaképpen az ifjúsági missziói szolgálat az idén és a közeljövõben, továbbra is teljes elsõbbséget élvezzen. 2. Igazgatótanács elismeréssel és örömmel üdvözli, hogy ezen felfogás szellemében született meg a Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szövetség 2006. évi átfogó, minden egyházmegyére és az egész egyházkerületre kiterjedõ programja. Igaz gatótanács ezt a programot elfogadja és minden

A Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szövetség 2006. évi programja Minden egyházmegye magára vállal egy rendezvényt az ifjúság javára. Ennek tervezete a következõ: l. Temesvári Református Egyházmegye: KRISZ Ifjúsági Irodalmi Nap (2006. május 13. – Lugos) 2. Nagykárolyi Református Egyházmegye: KRISZ Ifjúsági Majális (2006. április 29.) 3. Szilágysomlyói Református Egyházmegye: KRISZ Ifjúsági Néptánctalálkozó (2006. június 10. – Varsolc) 4. Bihari Református Egyházmegye: KRISZ Honismereti Tábor (2006. június 26. – július 1.) 5. Nagybányai Református Egyházmegye: KRISZ Nyári Ifjúsági Tábor (2006. július 31. – augusztus 5.) 6. Szatmári Református Egyházmegye: KRISZ Ifjúsági Sportnap (2006. szeptember 23.) 7. Aradi Református Egyházmegye: Forradalmak Hava – Ifjúság a forradalomban (2006. október 7.) 8. Zilahi Református Egyházmegye: KRISZ Ifjúsági Kórustalálkozó (2006. november 18.) 9. Érmelléki Református Egyházmegye: KRISZ Bibliaismereti vetélkedõ (2006. december 9.) Nagyszabású rendezvényünk: KRISZ Kongresszus – Nagyvárad, 2006. április 1.

támogatást kész megadni ennek megvalósításához ményes módon be kell vonni tanintézeteink (lásd mellékelve). ifjúságát, az egyes gyülekezetek, szerveze3. A jóváhagyott program költségvetési háttetek, közületek fiataljait, hogy ne csupán egy rét Igazgatótanács a következõképpen látja megva merev, zárt kisközösség, hanem egy átfogó, lósíthatónak: sodró erejû ifjúsági mozgalom keretében a . Az Egyházkerület, az egyházmegyék és egyfolyjék az ifjúsági szolgálat. házközségek költségvetésébe beiktatott, az c. /Teológia/ A teológiai ifjúságra kivételes ifjúsági célok támogatására szánt tétel; szerep hárul az egyházi ifjúsági szolgálatot b. A minden év május elsõ vasárnapjára kitûvégzõkkel szoros együttmûködésben e zött Ifjúsági Vasárnap bevételei, elosztva misszió végzése terén. egyházmegyei és egyházkerületi szinten fe 5. Igazgatótanács továbbá a következõ konkrét le-felearányban; ügyeket ajánlja a missziói ügyosztály, az ifjúsági c. Pályázatok benyújtása; szakelõadó és a Királyhágómelléki Református d. Rendkívüli adományok. Ifjúsági Szövetség figyelmébe: Egyházkerület Elnöksége körlevélben tájékoz a. Az elõzetes terveknek megfelelõen építsetatja az egyházmegyéket és egyházközségeket ezen nek ki egy virágzó, élettel teli, helyi és egyköltségvetési alapok biztosításának igazgatótanácsi házkerületi kitekintésû Partiumi Ifjúsági rendelkezésérõl. Központot, Nagyváradon. 4. Igazgatótanács az ifjúsági missziói szolgálat b. A Partiumi Ifjúsági Központ keretében infellendítése érdekében szorgalmazza a követke duljon be egy ifjúsági klub, amely az ifjúsázõket: gi munka számára hitünkhöz és magyarsáa . /Integráció/ A KRISZ-en belüli és a szerve gunkhoz méltó keretet biztosít, a szórakozeten kívüli ifjúság ügyének a teljesség zási szokásaiban megzavarodott fiatalsáigényével való felvállalása, intézése, képvigunknak pedig megfelelõ szórakozási leheselete az egyházi szolgálat minden szintjén. tõségekrõl és feltételekrõl gondoskodik. Integrálni szükséges mindazokat, akik c. A Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója hitünkben kereszteltettek meg. keretében Igazgatótanács egy kiemelt, hatáb. /Participáció/ A részvételi elv érvényesítése ron átnyúló rendezvény szervezését hatáaz ifjúsági munkában: szervezeti és intéz rozza el augusztus hónapban.

Nem értem... Megöregedve Isten kegyelmébõl, egyre jobban emlékszem vissza gyermekkorom gondtalan életére. Szüleim biztosan másként emlékeznének. Voltak rossz idõk és szép, jó emlékeim. A rossz akkor volt, mikor 1937-ben (5 éves voltam) a pécsi születésû Édesapámat a CFR alkalmazottjaként behívatta az „Inspecþia Mr.“ irodavezetõje, tudat va vele, hogy vagy elfogadja a Regátban, a Galac melletti Adjud állomáson felajánlott helyet, vagy el kell hagynia a vasutat. Elfogadta, hisz négy gyerekrõl volt szó. Három évig Édesanyámmal ott laktunk. Itthon felnõtt testvéreim maradtak. Ott „bangyina“ voltam, s hát a nagyobb fiúk a hátsómat sokszor megrugdosták. 1940 októberében marhavagonban úgymond „repatriáltunk“, vagyis hazajöttünk, visszatelepedtünk. Sajnos itt meg a hirtelen felállított hivatalnokok, anyaországiak „olájok“-nak neveztek egy ideig. Erre nem jó érzéssel emlékszem vissza, na meg a bombázásokra. A szép és jó pedig az volt, hogy a váradi hegyen, közel a vasúthoz, sok vasutas család lakott, és szinte fele-fele arányban magyarok és itt maradt román szomszédok, a Flórián utcán. Jó barátok, szomszédok, s mi fiuk, gyerekek is, úgymint: Curteanu, Olteanu, Borz Florian, Vicaºék, Todorék. Mi gyerekek igen jó baráti szeretetben vol tunk. Együtt loptuk a szõlõt, gyümölcsöt az apácák és a papok szõlõjébõl. Aztán loptunk otthonról nõi selyemharisnyát rongylabdának, a futball-labda csak álom volt. Lejártunk a fiúkkal az Erzsébet pályára Vicsay bácsihoz a törpe csapatba, ott élveztük a focit. Liviu, Vasile, Flori, Béla, Janesi s jómagam. A húsvéti ünnepeknek nagyon örül tünk, mert kétszer kaptunk a locsolásért egy kis pénzt (mozira), meg piros tojást: Szép emlékeim, na de hol van már a tavalyi hó? Aztán jött a felsza-

badulás, amire nem szívesen emlékeznék, csak annyit, hogy Édesanyám 44 éves, két nõvérem 21 és 18 évesek voltak. Ilyen volt a régi Várad? Most meg az új honfoglaló moldvai–olténiai románok megváltoztatták Várad arculatát és hangulatát. Nem is beszélve az új otromba építészeti stílusról, a felfordulásról, a fegyelmezetlenségrõl, rendetlenségrõl. A Körös-part egy szeméttelep. Pedig nagyon szép a város vezetõitõl, hogy leaszfaltozták a Körös-parti sétány egy részét, lócákat, világítást és szemetesládákat tettek, amit sajnos letördelnek, levernek, felgyújtanak. A rabok minden hónapban, látom, rendbe teszik a partot, de két napra rá ugyanolyan. Itt már az összes váradi polgárhibás. S így jutok odáig, és nem értem, hogy gyermeki emlékeim után nemzeti együttlétünket, román–magyar barátságunkat, nacionalista román pártok és hangadók le akarják rombolni. Támadnak egy olyan Embert, aki Románia számára elõsegítette a zsarnokság felszámolását saját élete és családja veszélyeztetése árán. Aki nem támadja a román népet, de törvényesen harcol (többek között) magyar jogainkért, békés együttélésünkért, fennmaradásunkért. Tõkés László református püspököt támadják, sõt ablakát fényes nappal betörik a 21. századi Románia demokráciájában, Európába törekvése idején. Kérdem magamtól és nem értem: hol vagytok, egykori román barátaim, váradi román test véreim? Vagy eltévesztették az Európába vezetõ utat?! Remélem, nem! Ez a tett nem ablakot tört be, hanem a békés egymás melletti életünkön ejtett foltot. TOLNAY TIBOR festõmûvész, Nagyvárad

1 0. O L D A L

PARTIUMI KÖZLÖNY

KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKI HIVATALA NAGYVÁRAD Cum Deo pro patria et libertate TÕKÉS LÁSZLÓ PÜSPÖK

EGYHÁZKERÜLETI KÖRLEVÉL – IV. EGYHÁZKERÜLETÜNK VALAMENNYI EGYHÁZMEGYÉJÉNEK ÉS EGYHÁZKÖZSÉGÉNEK TÁRGY: IMÁDKOZÁS NEMZETÜNKÉRT ÉS A RENDSZERVÁLTOZÁSÉRT 2006. január 27-én Egyházkerületünk Igazgatótanácsa határozatban mondta ki Egyházunk csatlakozását a Magyarországi Római Katolikus Egyház által meghirdetett Imaévhez. Ezt követõen, 2006. március 11-én, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmárnémeti Ünnepi Nagygyûlése Nemzeti Ökumenikus Imaévet hirdetett a romániai magyarság lelki megújulásáért. A Székely Nemzeti Tanács 2006. március 15-i, székelyudvarhelyi nagygyûlése az imádkozás körét nemzeti közösségünk önrendelkezésének, valamint Székelyföld területi autonómiájának a megvalósítására is kiterjesztette. Mindezeket figyelembe véve, és a küszöbön álló magyarországi választásokra való tekintet tel, arra kérem fel Egyházunk Tagjait, hogy április hónap hátralévõ napjaiban egyéni imádságaikban hordozzák nemzetünk sorsát, Gyülekezeteinket pedig arra, hogy a soron következõ három vasárnapon templomi imádságaikba foglalják magyarságunk, valamint az 1989-ben el kezdõdött, utóbb azonban eltérített rendszerváltozás ügyét. Isten a mi Szabadítónk. Neki adunk hálát az ateista-kommunista rezsim bukásáért. Szabadságunk viszont nem lehet teljes, hogyha nem az Õ akarata szerint cselekszünk, hogyha a számunkra adatott „kegyelmi idõt” nem használjuk fel a jóra, ha a múlt társadalmi bûneivel nem szakítunk kritikával és bûnbánattal, hanem – amint Pál apostol mondja –: „ismét megkötelezzük magunkat a szolgaság igájával” (Gal. 5,1). A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház ide vonatkozó felhívását idézve, arra buzdítunk Mindnyájatokat, hogy nemzetünk jelenlegi helyzetében terjesszétek Isten elé ügyünket (Jób. 23,4). „Olyan idõket élünk, amikor felhívással kell fordulnunk minden magyarhoz a Kárpátmedencében. Mondjunk el minden este egy imát anyaországunkért… kérjük Istent, erõsít sen meg, adjon békességet, adjon vigasztalást, áldja meg Magyarországot, áldja meg a magyart jó kedvvel, bõséggel, legyen fölöttünk védõ karja akkor is, ha nem csak az ellenség próbál erõt venni rajtunk. Imádkozzunk: »Isten, áldd meg a magyart!«” 2006. április 5. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

NYILATKOZAT A Securitate Irattárát Átvilágító Bizottság (CNSAS) körüli romániai viták, másfelõl a küszöbön álló magyarországi parlamenti választások az idõszerûség erejével vetik fel újból a kommunista diktatúra, illetve az általa elkövetett bûnök megítélésének kérdését. Annak ellenére, hogy az Európai Néppárt már 2004-ben, külön határozatban ítélte el a kommunista rezsimet, az Európai Parlament pedig 2005 májusában, a második világháború 60. évfordulóján emlékezett meg a kommunista diktatúrák bûneirõl, sõt utóbb, 2006 januárjában az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése is elítélõ határozatot fogadott el ebben a tárgyban – országainkban még mindig kísért a múlt. Az utódkommunista pártok levitézlett képviselõi még mindig, minden szinten jelen vannak a társadalmi-politikai közéletben, sõt Magyarországon újabb országgyûlési mandátum elnyerésére készülnek a volt kommunisták. Ezt a kérdést nem pártpolitikai megközelítésben, hanem az emberiesség, az igazságosság és a társadalmi, illetve nemzeti érdekek oldaláról szükséges megközelíteni. Amint a híres Temesvári Kiáltvány (1990) fogalmaz: „a kommunista párt népirtásra vetemedett, és ennélfogva végképp ki rekesztette magát a társadalomból”. A Kiált vány 8. pontja azt szorgalmazta, hogy „a választási törvény tiltsa el a jelölés jogától három egymást követõ ciklusban a volt kommunista aktivistákat és a volt állambiztonsági tiszteket”. Sajnos, a temesvári forradalmárok radikális, méltányos és igazságos követelésének se Romániában, se több más posztkommunista országban nem lett foganatja. Tulajdonképpen a diktatúra örökségét megszenvedõ társadalmaink mind a mai napig ennek isszák a keserû levét. Annak, hogy még mindig várat magára a kommunista múlttal való szembenézés. Annak, hogy miközben a nemzeti szocializmus az õt megilletõ megítélésben részesült – Európa még mindig kettõs mércét használ, amikor a kommunizmus emberiség ellen elkövetett, súlyos következményeiben máig ható, történelmi bûneivel nem tud vagy nem mer szembenézni. A magyarországi választások kapcsán merõ megszépítés a jobb- és a baloldal demokratikus megméretkezésérõl beszélni. Egy valódi demokráciában senkinek semmi kifogása nem lehet a „baloldal” értékrendje és felfogása ellen, és lét jogát, legitim voltát senki meg sem kérdõjelezi. A posztkommunista országokban látnunk kell vi szont, hogy – itt – nem tisztán „jobb-” és „balol dal” szembenállásáról van szó, hanem utódkommunistákról és rendszerváltókról beszélhetünk. Ráadásul a mi esetünkben – különösképpen 2004. december 5-e nyomán – ez az ellentétpár a nemzeti és a nemzetietlen jelzõkkel egészíthetõ ki. A

magyar–román alapszerzõdés megkötése, a budapesti Kempinsky Szállodában megesett koccintás, valamint a tavaly októberi román–magyar közös kormányülés Bukarestben élesen világítanak rá a kádári kommunizmus idejébõl örökölt, Grósz Károly-i nyomvonalon haladó határon túli magyar politikának a lényegére. Több más vonatkozás mellett: a magyar nemzetpolitika terén is gyökeres változásra van szükség Magyarországon. A választások tétje nem annyira pártpolitikai ügy, hanem sokkal inkább nemzetpolitikai kérdés számunkra. A társadalom minden területén és a magyar nemzet életének minden vonatkozásában az 1989–1990-ben elkezdett rendszerváltozás folytatására és bevégzésére van szükség. Ugyanígy: a határok feletti nemzetegyesítés európai uniós összefüggésben való véghezvitele tekintetében. Súlyos helyzetben élõ, határon inneni és határon túlra szakadt nemzetünk jól felfogott érdeke ezt kívánja. És ugyanerre a rendszerváltozásra van szükség idehaza, erdélyi magyarságunk politikai életében is, az RMDSZ házatáján. A szövetségi elnök a minap „a kommunizmus elítélését” kérte számon a kormányzó Demokrata Párton. „Bagoly mondja verébnek”. Az RMDSZ-nek mindenekelõtt saját, a román utódkommunista erõkkel folytatott, tartós kollaborálását szükséges felülvizsgálnia, valamint a neptuni és a Kempinsky típusú politikájáért kell bocsánatot kérnie, és azon kell változtatnia. A Kárpát-medencei magyarságnak nemzeti létérdeke a kommunista múlttal való szembenézés, valamint az annak örökségével való teljes szakítás. A mostani magyarországi választásoknak is ez a legfõbb tétje. A magyar nemzet számára ez a „lenni vagy nem lenni” történelmi horderejû kérdése. Az 1956-os poznáni felkelés, valamint az 1956-os magyar forradalom félszázados évfordulója alkalmából felállított lengyel–magyar emlékmû avatásán Sólyom László államelnök annak a reményének adott hangot, hogy: „Nincs még veszve Magyarország!” Kijelentése bizodalommal felel rá a Római Katolikus Egyház imaévi körlevelére, melyben ez áll: „Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket”. A hitbõl fakadó nemzeti szolidaritás és cselekvõ nemzetünk összefogása lehet képes arra, hogy – Isten kegyelmébõl – magyarságunk tovább haladjon a felemelkedés 1956-ban, majd 1989-ben elkezdett útján. Nemzeti Ökumenikus Imaévünkben ezért imádkozzunk! Nagyvárad, 2006. április 5. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök, az EMNT elnöke

HÍREK A protestáns szabadegyetem Rimaszombatban Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 1971 óta minden évben megrendezésre kerülõ Akadémiai Napjait az idén elõször tartja a Felvidéken, a szlovákiai Rimaszombatban, 2006. május 21–27. között. A tanulmányi héten Határtalan régiók programmal az országhatárokon átívelõ – korábban kulturálisan és gazdaságilag összetartozó – területek együttmûködésének lehetõségeivel kí -

vánnak foglalkozni, amelyek az Európai Uniós tagság által döntõ mértékben bõvültek. Május 21-én délután 4 órakor, a konferencia megnyitása elõtt Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettese avatja fel Radnóti Miklós szobrát Nemesradnóton. Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulójára filmvetítéssel, hangversennyel és színházi elõadással emlékeznek.

PARTIUMI KÖZLÖNY

Ocsmány kampány Gyurcsányéktól A magyarországi választásoknak nagy a tétje. Senki nem vitatja, hogy ezért minden oldalon érde mes erõket mozgósítani, mert ezáltal remélhetõ a valóban boldogabb ország jövõje. A küzdelemben elhangzó nagy csúsztatások, nagyot mondások, nagy ígéretek e nagy tétre utalnak. Több mint valószínû, hogy ezért is elnézõbb a társadalom a „kam pányhazugságokkal“szemben. Ebben a kampányban azonban megjelent egy reklám, melyet a magam részérõl soha nem fogok elfelejteni a jelenleg hatalmon lévõ kormánynak és miniszterelnökének. Egészen bizonyos vagyok abban is, hogy velem együtt nagyon sokan hasonlóképpen gondolkoznak. A reklámot elõször egy kereskedelmi rádióban hallottam. Majd napo kig sehol sem. Már félrehallásra gyanakodtam, és titkon reméltem is, hogy errõl van szó, amikor az egyik televízióban, most már, hogy mindenki meg értse és el se felejtse, kékre fehérrel írva újból elém került. A szöveg a következõ: „Ne hagyja, hogy az ön pénzén mások döntsenek a sorsáról.“ A reklám, a Mikola István, a Fidesz leendõ kormányfõhelyet tesének és pártjának gyalázására született, aki arról beszélt, hogy valamikor eljön az idõ, amikor a volt kommunista utódállamokba rekedt magyarok is együtt szavazhatnak a hazaiakkal, ahogyan a nyu gati és közép-keleti magyarok, akik már állampolgárságot nyertek. Ennek kapcsán a szocialisták pártjának sikerült a többnyire tõszomszédságukban élõ magyarokat újból megalázniuk. Megerõsítették 2004. december 5-ét. Nincs magyarázat erre, és nem lehet mentséget találni cselekedetükre. Érdemes lenne a bántó szöveget szóról szóra megvizsgálni. A pszichológia jó néhány lelki zavar kapcsán példamondatként is használhatná. Fájónak tartom, hogy a magyarországi magyarokat is meg sérti, de ezt kevesen veszik észre. Ezekrõl a „má sokról“ máskor a szocialisták úgy beszélnek, mint egymás“ testvérei, ha az érdekük megkívánja. A kampányban azonban úgy, mint távoliakról, akiket még távolabb kell taszítani. Attól félnek, hogy ezek az „idegen“ magyarok teljesen egységesek, és elle nük szavaznak. Aggodalmuk hízelkedõ is lehetne, de sajnos nem az, mert arra irányul, hogy közénk is éket verjenek. Láss csodát, éppen a féltve emlege tett pénz által sikerült ezt tenniük az elmúlt eszten dõk során. A mi sorsunkat igyekeztek kihasználni, néhány sorstársunkat közülünk eltávolítani, jelen tõs gyengülést okozva ezzel abban a küzdelemben, amely a magyart még mindig szülõföldjén akarja megtartani. Beleborzongok abba, ha tényleg igaz a mondat, és hogyha a sorsfordítás egyedüli eszköze valóban csak a pénz volna. A reklám elárulja értel mi szerzõjének lelki sivárságát, amikor a felelõs döntés elé vetíti az ismeretlen másokat, akik pénzt akarnak elorozni és a szavazópolgárok sorsának megrontásában mesterkednek. Annyira félelmete sen megnõtt a mindenáron gyõzni szándékozók ret tegése, hogy el akarják hitetni, hogy már most tá madni kell azokat, akiknek csak a szívük magyar, de az állampolgárságuk egyhamar nem lehet az. Ezek után érdeklõdéssel fogom figyelni a ma gyarországi választásokat. A számok, ha csalás nem lesz, egészen precízen fogják tükrözni, hogy a ma gyarság milyen arányban lett áldozata a szocializmusra jellemzõ viselkedési zavaroknak. CSÛRY ISTVÁN fõjegyzõ

11 . OLDAL

S.O.S. Hungary '56 Március 28-án Szalay Lajos Kossuth-díjas magyar képzõmûvész forradalmi ihletettségû rajzaiból nyílt tárlat Egyházkerületi Székházunk elsõ emeleti galériájában, és ily módon Szalay Lajos '56-os munkái Erdélyben is megtekinthetõkké váltak. A rendhagyó tárlatot Barabás Zoltán költõ, szóvivõ nyitotta meg Illyés Gyula halhatatlan verssorait idézve: „Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van“. A Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh szervezésében létrejött tárlaton Sümegi György mûvészettörténész méltatta az alkotót és munkásságát. Elmondta többek között, hogy az argentin emigrációban élt magyar mûvész a rádióadások, illetve az újsághírek révén értesült az 1956-os forradalom eseményeirõl, s a hírek hatására kezdte el rajzolni megdöbbentõ erejû sorozatát. Ezt követõen Ujvárossy László grafikusmûvész, a Partiumi Keresztény Egyetem tanára szólt az egybegyûltekhez, megköszönve egyben a Miskolci Múzeum munkatársainak, hogy lehetõvé tették a kiállítás anyagának erdélyi premierjét. Legvégül Tõkés László püspök vázolta az 1956-os események 50. évfordulójának szentelt királyhágómelléki rendezvényeket, amelyek egyik fontos állomása a Szalay-kiállítás. A rangos eseményt a PKE kórusának szolgálata zárta. Az alábbiakban Sümegi György mûvészettörténész értékelését adjuk közre.

Szalay Lajos: 1956 Szalay Lajosnak a 20. századi magyar képzõmûvészet történetben meghatározó jelentõségû életmûve centrumában található a forradalomhoz kapcsolódó mûveinek nagyszámú sorozata. Különösen egyedi élethelyzetben, emigrációja tizedik, Argentínában töltött élet-idejének a nyolcadik évében fogant. Szalay a magyar forradalomról a rádióadásokból és a sajtóból értesült. Az általa elképzelt, pontosabban az õ számára képekkel és szavakkal, fotókkal és írásokkal, hírekkel megidéztetett eseményeket sodró erejû, szuggesztív rajzsorozatban rögzítette. Az alkotó így idézte föl késõbb a családja sorsának alakulását és az õ mûvészi pályáját is befolyásoló munkáját: „Megpróbáltam lerajzol ni, amit hallottam. Nem illusztráltam, a rádió által provokált hangulatban rajzoltam. A rajzokon rajta van az akkori hangulat. /.../ Hallgattam a rádióban a híreket, és rajzoltam: A rajzok a rádió-hírekre érzett személyes megindulásom grafikai vetületei“. Jorge Romeró Brest szerint (1958) Szalay emelte „a legmaradandóbb mûvészi emléket a magyar forradalomnak“. 56-os rajz-gyûjteménye, mû kollekciója „egy univerzális állítás az Emberiség harcáról, amit a Szabadságért és a Méltóságért vív“ (B. P Pritchard, 1961.). Szalay 44 rajza fölhasználásával tervezte meg a hazai szabad rádióadásokat (1956. okt. 23–nov. 4.) közlõ spanyol nyelvû kötetet, amelyet megküldtek a dél-amerikai ENSZ-delegátusoknak és az összes ENSZ-delegációnak. Az El drama de Hungria kötetben kiadott mûvei (és folyamatosan, egyre bõvülõ rajz-sorozata) további kiadványokban is megjelenhettek. A szerzõ személyére és munkássága egyéni színvonalára való tekintettel gyakorta és szívesen közöltek e rajzokból szinte folyamatosan, újabb és újabb apropókból évtizedeken át (Nemzetõr, Fáklyaláng – Az Október 23. Mozgalom Folyóirata a magyar egységszolgálatában, New York stb.). Szalay rajz-sorozata lassan az 1956-os forradalom legismertebb és legtöbbet idézett (reprodukált) képzõmûvészeti kifejezõjévé, rajzi megjelenítõjévé vált. Éppen emblematikus jelentõsége, a forradalmat adekvátan, nagy mûvészi hitelességgel megidézõ jellege miatt tervezhette újra megjelentetni („Magyar Október“ Szabadsajó Szamizdatkiadó) az egész sorozatot Krassó György a forradalom 30. évfordulójára. A 20. századi történelem lüktetéséhez leginkább kötõdõ Szalay-rajzok a második világháborúból, a Don-kanyarból sodortak apokaliptikus él ményeket rajzaiba. 56-os mûvei pedig oly szervesen, lélekkel telien összeforrtak a forradalom szellemével, hogy voltak olyanok, akik az átélt

valós élményeik, pesti események konkrét szereplõit – esetenként önmagukat – vélték viszontlátni, azonosítani a figurákban. Pedig a rajzokban nem a történelmi vagy dokumentarista pontosság, hanem valamiféle belsõ hûség, a nagyfokú érzelmi azonosulás szívhangjai, az együttérzés lüktetõ döbbenete válik érzékelhetõvé. Szalays paradoxonnal: õ akkor Argentínában, Buenos Airesben lakott, de Magyarországon élt, lélegzett együtt a forradalommal. Ám éppen e rajzok keserûséget is okoztak a számára: „Argentínai nyugalmunkat és reményeinket megzavarta az 1956-os magyar forradalom. Szülõhazám tragédiáját mélyen átéreztem, és magaménak vallottam, ami kihívta a baloldali argentin értelmiség gyûlöletét. Második hazánk elhagyására kényszerítettek minket, s hogy találjunk egy harmadikat, New Yorkba jöttünk“ (Szalay Lajos, 1960 körül). A forradalom emlékének, elbukása fájdalmának újabb és újabb mûvekben történõ megidézése még jó ideig kísérti Szalayt. Rajz-életmûve csúcsteljesítményét jelentõ könyvébe (Genezis. New York, 1966) is beválogatott 56-os rajzaiból. A Norwalki Magyar Bizottság (Connecticut, USA) fölkérésére Szalay elkészítette az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc dombormûemlékmûvét: Hungary 1956 (1969. június 1., Norwalk, Freese Park). A dombormû-avatás meghívóján az emlékállítók így fogalmazták meg a mû tematikáját: „A bal oldalon látható lovas a forradalom ragyogó/reményteli dicsõséges kezdetét/kirobbanását szimbolizálja. Az orosz elnyomók brutális tankjainak agresszióját a földre zuhant (munkás)ember jeleníti meg/láttatja, akinek keze a hárfán, a szabadságmozgalmakat inspiráló költõk és mûvészek szimbólumán nyugszik. A jobb oldalon fölszálló madár/galamb/szentlélek pedig az örök, legyõzhetetlen/leverhetetlen reményt képviseli“. Az '56-os emlékmûnél a norwalki magyarok évente megemlékeznek a forradalomról. A dombormûrõl Györfi Sándor szobrászmûvész készített hiteles, pontos másolatot. A Szalay Lajos munkásságát bemutató állandó kiállítást a Miskolci Galéria Városi Mûvészeti Múzeum mutatja be (Miskolc, Petró-ház, Hunyadi u. 12.) 1992. október 22-tõl (plasztikai munkákkal és festményekkel megbõvítve, újrarendezve:1998. október 21.) SÜMEGI GYÖRGY mûvészettörténész

1 2. O L D A L

PARTIUMI KÖZLÖNY

A Királyhágómelléki Református Presbiteri Szövetség tavaszi közgyûlésének szombati nyitó áhítatán Tõkés László hirdette az igét Jób könyve alapján. Nagy ívû igei bevezetõjében a püspök hangsúlyozta, hogy stratégiai fontosságú kérdés a hit dimenziójában keresni a jövendõt. A Kárpát-me dencében az eltelt fél emberöltõnyi idõ alatt egy millióval apadt a magyarság lélekszáma. Elen gedhetetlen szükség foglalkozni a kérdéssel. Ennek jegyében az egyházkerület csatlakozott a magyar országi Katolikus Egyház meghirdette imaévhez, mely a nemzet lelki gyógyításáért, gyógyulásáért emeli fel szavát. A Szatmárnémetiben és Székelyudvarhelyen tartott, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Szövetség szervezésé ben zajlott márciusi felsereglések a megmaradás eszközeként az autonómiát nevezték meg. A püspök igehirdetését László Kálmán, a Presbiteri Szövetség elnöke köszönte meg, köszöntve az egyházkerület elsõ õrállóját és a szép szám ban megjelent küldötteket. (A kilenc egyházmegye közül csak a temesvári küldöttek nem érkeztek meg.) A munka az egyházmegyék beszámolójával

EGYHÁZKERÜLETI KÖRLEVÉL – V. Tárgy: Rendkívüli adománygyûjtés a teológiai oktatás támogatására „Aki magot ad a magvetõnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetéseteket és megnöveli a ti igazságotoknak gyümölcsét, hogy mindenben meg gazdagodjatok a teljes jószívûségre, amely általunk hálaadást szerez az Istennek“(2. Kor. 9,10-11). Húsvét nagyhetében a mi meggazdagító Istenünk áldását kérve fordulunk Hozzátok, ked ves lelkipásztorok, presbiterek és gyülekezeti tagok. Amint azt tudjátok, egyházunk nehéz anyagi körülmények között él, és szenvedi a minden napok gyötrelmes tehertételeit. Gyülekezeteink hez hasonlóan Egyházkerületünknek is súlyos anyagi gondokkal kell megküzdenie. Ez különösképpen érvényes a teológiai oktatás fenntartása vonatkozásában. Meglévõ szûkös forrásainkból a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet mûködé si költségeinek a fedezésére alig futja. Éppen ezért, az Esperesek Kollégiumának javaslatára Egyházkerületünk Igazgatótanácsa 2006. január 27-i ülésén úgy határozott, hogy a legációs adománygyûjtés mintájára sátoros ünnepeinken különadomány-gyûjtést hirdet a teo lógiai oktatás fenntartásának céljaira. Ezennel ünneplõ Gyülekezeteink szívére he lyezzük teológiai oktatásunk ügyét. Húsvétkor elsõ alkalommal kérjük adományaitokat a Teológiai Intézet számára. A lelkipásztorképzés jövõje meg érdemli, hogy rendkívüli áldozatot hozzunk érette. A mi Urunk, Jézus Krisztus feltámadásának örömével kívánunk mindannyiotoknak áldott húsvétiünnepeket! Nagyvárad, 2006. április 11. CSÛRY ISTVÁN fõjegyzõ

Presbiterek Szövetségben indult, melyek általános és egyedi gondokat és eredményeket ismertettek. Általános igény fogalmazódott meg a lelkipásztorok és esperesek támo gatása iránt. Majd a szervezéssel, kommunikációval és anyagiakkal kapcsolatos egyedi esetek kerültek ismertetésre. A jelenlevõk egyhangúlag fontosnak és számtalan lehetõséget ma gában hordozónak mondották a szövetséget, me lyet összhanggal és szervezettséggel, megfelelõ érdekérvényesítéssel tovább kell és lehet fejleszteni. A közgyûlés a fentiek jegyében egyhangúlag megszavazta Tõkés László püspök indítványát, hogy a szövetség a jövõben, kellõ szabá lyozás mellett alakuljon hivatalosan bejegyzett egyesületté. A bejegyeztetés végrehajtásával László Kálmán elnököt bízta meg a közgyûlés.

ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS ELNÖKI HIVATAL NAGYVÁRAD

Felhívás a magyarországi árvízkárosultak megsegítésére Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács együttérzését és szolidaritását fejezi ki mindazokkal, akiket a magyarországi árvizek miatt kár és szen vedés ért. Megköszönve magyarországi testvéreink nek a temesközi és a székelyföldi árvizek kap csán nyújtott segítséget, most úgy érezzük: raj tunk a sor. Arra kérjük tehát az erdélyieket, hogy lehetõségük szerint segítsenek a bajbajutottakon. Egyházi közösségeinknek, civil szervezeteinknek, önkormányzatainknak javasoljuk, hogy helyszíni tájékozódás után, szükség szerint vál lalkozzanak arra, hogy kármentõ és újjáépítõ csoportokat szervezzenek a rászoruló magyarországi települések és közösségek megsegítésére. Bízunk benne, hogy az ár elleni védekezés és kármentés az összefogás erejével sikeres lesz, és átlépi azokat a határokat és távolságokat, amelyek elválasztanak bennünket egymástól. 2006. április 5. TÕKÉS LÁSZLÓ, az EMNT elnöke

SALÁNKI LÓRÁNT elõadó-tanácsos

Címünk: 410210 ORADEA str. Jean Calvin nr. 1, jud. Bihor Telefon/Fax: 0259/432-837 E-mail: [email protected]

PARTIUMI KÖZLÖNY www.kiralyhagomellek.ro 12 oldal

ára 1 lej (10000 régi lej)

Az elnöki és pénzügyi beszámolók elfogadása után döntés született a 2006. augusztus 17–18-án, Kisvárdán tartandó Kárpát-medencei Presbiteri Konferencián való részvételrõl és a szeptember 1-jére és 2-ra, Szatmárnémetibe meghirdetett II. Királyhágómelléki Presbiteri Konferencia megtartásáról. Kerekes József missziói elõadó-tanácsos rövid beszámolójában hálaadással szólt azért a szolgálatért, mely egyre inkább kibontakozni látszik ennek a nagyon fiatal, mindössze négy éve alakult szövetségnek az életében. A tagok úttörõ munkát végeztek eddig is, az ehhez szükséges áldozatkészségrõl, bátorságról és hitrõl téve bizonyságot. Szólt az idén esedékes presbiterválasztásokról, melyek a megújulás Istentõl munkált eszközei. Hangsúlyozta, hogy a misszióra költeni kell, legyen szó konferenciákról vagy a találkozás egyéb áldott alkalmairól. A közgyûlés záró szakaszában elfogadta Tõkés László indítványát a Nemzeti Ökumenikus Imahét megtartására, az egyházkerületi Segélyalap létrehozására, a kollégiumi konyhák segélyezésére vonatkozóan.

HÍREK „Kezeink munkáját tedd maradandóvá!“ A Kárpát-medencei magyar református egyháztestek 2006-ban közösen rendezik meg a Bocskai-szabadságharc és a bécsi béke 400. évfordulójának jegyében a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozóját. Az eseménysorozat augusztus 12-én Kolozsváron, Bocskai szülõvárosában kezdõdik, és 22-én Debrecenben zárul. A Bocskai István Magyarország fejedelmévé választásának alkalmából 2005. április 16–17-én Szerencsen megrendezett ünnepség volt a világtalálkozó nyitánya és zászlóbontása. Itt jelentette be hivatalosan sajtótájékoztató keretében a nagy eseményt Tõkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. A 2006-os világtalálkozó központi üzenetét a Bocskai-szabadságharcot lezáró bécsi béke sugallja: „Kezeink nunkáját tedd maradandóvá!“ (Zsolt. 90,17)

Szobor Bonhoeffernek Az anglikán Westminster apátságban szobrot állítottak Dietrich Bonhoeffernek, a második világháború utolsó napjaiban kivégzett német evangélikus lelkésznek. Bonhoeffert Hitler elleni összeesküvés miatt kötél általi halálra ítélték. Születésének centenáriumán Bonhoeffer hazájában számtalan ünnepség és tudományos értekezlet keretében emlékeznek meg munkásságáról és terjedelmes élet mûvérõl.

Készült: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám Nyomdájában