KÖZLÖNY A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA

KÖZLÖNY

PARTIUMI

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

A szerkesztõbizottság elnöke TÕKÉS LÁSZLÓ Fõszerkesztõ BARABÁS ZOLTÁN

„Ideje van…” Az idõvel nehezen bánik az ember. Nemhiába imádkozik ekképpen a Zsoltáros: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk” (Zsolt 90,12). „Az idõ pénz” – tartja a mondás. „Minden perc drága” – szoktuk hangoztatni. De az „elfecsérelt idõ” hiábavalóságát is ismerjük. Kifolyik a kezünk közül, és szétfolyik, mint a víz, vagy elröpül a fejünk fölött – és semmi hasznunk belõle. Az unatkozó embernek a céltalanságot jelenti. „Megáll az idõ”, ha értelmetlenül telik. De rögtön „rohanni” kezd, ha idõnkbõl nem futja az elvég zendõ feladatokra, az értelmes cselekvésre. A filozófia könyvtárnyi irodalma szól az idõ rõl. Az idõ és a tér egyetemes kategóriái között bukdácsolva beleszédülünk a végtelenbe, és porszemnyi létünk gyarló volta még inkább kihangsú lyozódik. „Ezer esztendõ annyi elõtted, mint a teg napi nap, amely elmúlt, és mint egy õrjárásnyi idõ éjjel” – olvassuk õsatyánk, Mózes imádságában (Zsolt 90,12). Szempillantásnyi létünk megsem misítõ tudatával szemben viszont az Apostol fel emelõ szózata hangzik: „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). Isten örökkévaló idejébe tagolódva, múló idõnk ekkép pen tágul ki, és nyer új értelmezést Isten által, aki az Idõ Ura, aki életidõnket nekünk haszonra adta, és aki megtanít arra, hogy: „Mindennek rendelt ideje van” (Préd 3,1). Aki Dávid zsoltára értelmében „bölcs szívhez jutott”, abban szûnik a kétség, lelkébõl elszáll a semmiség kínzó tudata, a kusza idõk és zavaros korszakok nyomasztó körülményein felülemelkedik – mert ráébred, hogy a teremtés rendjében minden a helyén van. Többé sem megállítani, sem siettetni nem akarja az idõ múlását, a „nem sze retem” alkalmakat, mint az élet apró örömeit, éppen úgy elfogadja. Örömében és bánatában sem az oktalan optimizmus, sem a kétségbeesett pesszimizmus el nem ragadja, mivel megtanulta, hogy – Isten akarata szerint – mindennek rendelt ideje van „az ég alatt”. Ideje van a születésnek és a meghalásnak, az ültetésnek és a kiszaggatta tásnak, a rontásnak és az építésnek, ideje a hallgatásnak és a szólásnak… (Préd 3). A Prédikátor felsorolásában szereplõ hét ellentétpár az idõre mint meghatározott alkalomra vonatkozik. A „soha” és az „örökké” megfoghatat lan általánossága és elvont idõkategóriái helyett a meghalás helyett a születésre, a kiszaggatással szemben az ültetésre, a rontás nyomán az építésre, a sírás, a veszítés, a hallgatás helyett a nevetés, a keresés, a megszólalás lehetõségére vezet rá ben nünket.

Idõnket ajándékként nyerjük tehát Istentõl arra, hogy szóljunk, és ne hallgassunk, hogy a rombolás és a halál erõivel szembeszállva: életre és építésre vállalkozzunk. Ragadjuk meg az Isten adta idõt – a jónak cselekvésére. „Míg idõnk van, cselekedjünk jót” – buzdít Pál apostol (Gal 6,10) –, hogy ne múljék el üresen és értelmetlenül az életünk. „Hirdesd az igét, állj elõ vele alkalmatos és alkalmatlan idõben” – az „üres beszéddel” szem ben ez Isten szolgáinak az erkölcsi aranyszabálya (2Tim4,2). „Akik felismerék az idõ alkalmatos voltát, hogy tudnák, mit kellene Izraelnek cselekednie … azok hallgatnak vala” az Isten beszédére – olvassuk a Krónikák könyvének történelemformáló idõkrõl szóló tudósítását (1Krón 12,32). Igen, ez itt a kérdés: alkalmas és alkalmatlan idõben mi a hivatásunk, mi a feladatunk, mit kell cselekednünk? Mikor van az alkalmas és kellõ idõ arra, hogy cselekedjünk? 1848 márciusának idusán a pesti ifjak ritka éleslátással és beleérzéssel ismerték fel a cselekvés pillanatát, amikor a lánglelkû költõvel együtt vallották: „Itt az idõ, most vagy soha”. Hasonló érzés tölt el bennünket a magyar nemzet jelenlegi helyzetének láttán. „Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket” – állapítja meg a Katolikus Egyház nemzeti Imaévet hirdetõ körlevele. Aki ezt megérti és átérzi, az máris tudja, hogy: nem ülhetünk tétlenül, el kell szánnunk magunkat az értelmes cselekvésre. Ideát, Erdélyországban is elérkezettnek látjuk az idõt, hogy többé ne hallgassunk, ne tétlenked jünk, hogy minden eddiginél határozottabban kiálljunk nemzeti jogaink mellett és népünk védelmében. Ezért hirdettük meg nemzeti ünnepünk alkalmából, Székelyföldön és Partiumban márciusi nagygyûléseinket. Ha nem akar idõt veszíteni, és életet akar nyerni, ha nem akar az Erdély etnikai térképérõl szinte teljesen kiveszett szászok és zsidók sorsára jutni – erdélyi magyar közösségünknek fel kell ismernie: eljött a rendelt ideje nemcsak a szólásnak, hanem a hitbõl fakadó, életre szóló cselekvésnek, a feltámadásnak és a régi romok megépítésének. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök Elhangzott 2006. március 12-én, a Magyar Rádió Vasárnapi Újság címû mûsorában.

2006. MÁRCIUS 31.

Johannita Segítõ Szolgálat küldötteinek Kárpát-medencei találkozója A Johannita Segítõ Szolgálatok 2006. március 3–5. idõpontban tartották ez évi Kárpátmedencei találkozójukat. A Nagyvárad-rogériuszi Helyi Szervezet – melynek elnöke Tõkés László püspök, Johannita Lovag – részérõl Fazakas Éva elnökségi tag és Kerekes József elõadó-tanácsos, Helyi Szervezeti titkár vettek részt. A kiválóan szervezett és testvéri légkörû rendezvény fogadó házigazdája a hódmezõvásárhelyi Helyi Szervezet tagjai voltak. A péntek esti, Fekete Sas kávézóban rendezett ünnepi vacsorán dr. Lázár János, Hódmezõvásárhely polgármestere, Országgyûlési képviselõ, Johannita lovag is köszöntötte a megjelenteket. Jelen voltak és köszöntõt mondtak továbbá: Bánffy Miklós, a Johannita Rend Magyar Tagozatának a kommendátora és Porcsalmy László, a Johannita Segítõ Szolgálat elnöke is. A nyitó alkalmon mintegy 50-re emelkedett a Kárpátmedencébõl érkezett küldött-résztvevõk száma. Másnap reggel 9 órakor Bán Csaba helyi református lelkipásztor áldásmondása után, dr. Lázár János, Bánffy Péter és Porcsalmy László urak köszöntötték a szakmai értekezlet küldötteit, a Hódmezõvásárhelyi Városháza Dísztermében! Rövid ebéd után következett a Helyi Szervezetek küldötteinek 2005. évi beszámolója. Sorban következett az anyaországi, kárpátaljai, partiumi és székelyföldi küldöttek tevékenységének a bemutatása. A beszámolókból kiderült, hogy a Johannita Rend Segítõ Szolgálatának tagjai – Kárpát-medencei szinten – ott segítettek, ahol arra szükség volt. Székelyföldi árvízkárosultakhoz, felvidéki magyar gimnazistákhoz, kárpátaljai bentlakókhoz, partiumi intézményekhez és rászoruló személyekhez, anyaországi elesettekhez jutott el a támogatás. Minden beszámolónak kimondatlanul is sajátja volt a cselekvésben megmutatkozó ügyszeretet és hatékonyság! Az Anyaországi Segítõ Szolgálatok gyakorlati és pénzügyi tanácsokat és eligazítást kaptak a 2006. esztendõre nézve. Majd Porcsalmy László Elnök bezárta a rendezvényt. Este dr. Lázár János polgármester fogadást adott a megjelentek tiszteletére. Másnap a hódmezõvásárhelyi Református Ótemplomban, az istentiszteletet követõen babérkoszorút helyeztek el a hajlék apszisában, a Johannita-emléktáblánál. Illesse köszönet Hódmezõvásárhely polgármesterét, valamint dr. Kószó Péter alpolgármestert, dr. Bálint Péter és Porcsalmy László urakat. Isten áldja meg a szervezõket, hogy áldáshordozókként tovább szolgálhassák és segíthessék a Kárpát-medencei atyakfiakat. KEREKES JÓZSEF

2. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

A kommunizmus áldozatainak emléknapja Nagyvárad-réti templom, 2006. február 26. Aki a történelem útján jár, Isten felé indul el, aki mindig ugyanaz – hangsúlyozta Tõkés László püspök a kommunizmus áldozatainak emlékére tartott istentiszteleten a nagyvárad-réti református templomban. A 46. zsoltár felolvasása után mondott imájában kifejezésre juttatta: az áldozatok, a szenvedõk Isten arcát formázzák. A keresztyének vérébõl szárba szökken a jövendõ. Vajon mi elszakadhatunk magyar népünk súlyos csapásaitól, amelyek a történelem folyamán adattak nékünk? – tette fel a szónoki kérdést Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök. Az igehirdetõ Jeremiás próféta könyvének harmadik része alapján emlékeztetett: elég, ha csak a múlt századra gon dolunk, arra a kegyetlen döntésre, amit úgy nevezünk: Trianon. Amikor szinte Krisztusként feszítették fel és darabolták fel országunk szent testét. A második világháborút követõ korszakot idézve elmondta: az idõsebbek még emlékeznek a szörnyû napokra, az el hurcolásokra, a cellákra, arra, hogy az ember gondolatait is börtönbe zárták. Hányszor fordultunk Jeremiásként az Úrhoz: jöjj és lásd a mi nyomorúságunkat! Hányan kellett vándorbotot vegyenek kezükbe, mert ezeréves örökségünkben, édes anyaföl -

Visszaemlékszem: szabadulása után, egy kis gyülekezetben, nehéz idõkben minden esztendõ végén egy igét közösen mondunk el: az Úristennek kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk. És ezt mondtuk reszketõ ajakkal esztendõrõl esztendõre. És én vallom, hogy ez az ige nemcsak a kicsiny nagykárolyi gyülekezeté volt, hanem talált az egész magyar népünkre. Ma, amikor emlékezünk, elmondhatjuk itt végre a közös imádságot, hogy csak az Úristennek a kegyelmessége az, hogy annyi szörnyûség, borzalom után még nincsen végünk. Az Õ ereje megsokasodik, s napról napra megújul, új életeket ad minden vasárnap e szent falak között, hogy e megfogyat kozott népünknek jövõje, reménysége adassék. Igaz, fájdalommal kell bevallanunk, hogy amióta fellobbant az a szikra, nem sok minden változott az életünkben, mert továbbra is megmaradt az a kisebbségi sors, amelyben élnünk kell. Tudjuk azt, hogy hányszor és hányszor akartak megsemmisíte ni, hányszor és hányszor próbáltak letagadni. Emlé kezzünk még egyszer Temesvárra, amikor a magyar állam vezéregyénisége mint terhes batyut eladott, és annak örömére hórát táncoltak Temesvár fõterén. Hányszor szerettek volna a mi erdélyi magyarságunk sírhantjain táncot járni! De Isten, a mi örök ségünk és bizodalmunk. Dacolni lehet a világgal, dacolni lehet népekkel, dacolni lehet eszmékkel, nemzetekkel, de egyvalakivel dacolni nem lehet, és re, amikor még az ember gondolatait is rácsok mögé ez az Isten. És Õ megfizet mindenkinek, igazságot zárták. És Isten tudja, hányszor kiáltottunk fel Jereteremt. Nem véletlenül fordul hozzá, kiált a próféta, miás próféta fájdalmas szavaival: oda van a mi szíhogy „emlékezzél meg az én nyomorúságomról!” És vünk öröme, gyászra fordult a mi körtáncunk! S hányszor vallottuk: jöjj, Uram, nézd meg, lásd meg ma mi is Hozzá kiáltunk, hogy emlékezzél arra, ami kor a mi népünknek egy fél évszázadon keresztül a a mi nyomorúságainkat! Méltóságunkban meggyafájdalmas keresztet hordoznia kellett. Ezért imád láztak! koztunk, s imádkozunk, hogy a jövõre bizalommal Gondoljuk csak meg, hányan és hányan kellett tekintsünk, mert ez a bizalom: az Istenbe vetett hit. vegyék a vándorbotot, mert az ezeréves örökségükEz az Isten-szeretet az éltetõ erõ a mindennapokban. ben, az édes anyaföldön nem jutott egy falat kenyér Engedjék meg, hogy amit én átéltem, arról a számukra, így elindultak valami morzsát keresni a tegyek bizonyságot: valamikor, ha a cellák mélyére nagyvilágban, hogy élni, létezni tudjanak. De gondolhatunk ’56-ra is, arra az idõre, amikor itt e juttattak egy-egy hatalmasságot, aki se Istent, se em megszentelt falak épültek, de ugyanakkor tankok bert nem ismert, egyszerre csak, mint egy roncs, úgy omlott össze – reménytelenül, nyafogva, sírva. dübörögtek végig a magyar földön, s tapostak el gyermekeket, édesanyákat, ifjakat, némították el a De az egyszerû emberek, mindazok, akikben volt hit és bizodalom, ha remegõ szívvel is, de a mindennapi szabad szót, és meggyalázták a magyar nemzetet. imádsággal, sokszor könnyek között, el tudták Amikor ezzel együtt dobogott a szívünk, amikor mondani: legyen meg a Te akaratod. együtt éreztünk a szenvedõ néppel, akkor sújtottak Ezt a bizalmat talán soha senki szebben nem le itt, Erdélyben. Fegyvert nem fogtunk, de lesújtott a gonosz vörös birodalom. Életeket oltott ki – Isten fogalmazta meg, mint Bartalis János, mikor azt mondja hogy Isten kezében vagyunk, és ott vagyunk tudja, hánynak és hánynak! Olyan világ volt ez, amit így fogalmaz meg a legjobb helyen. „Ó, népem, drága népem! E szörnyû ítéletben, az elveszejtõ, nehéz idõkben mindig Bartalis János: „Ez olyan idõ, hogy százszor kell meghalni./ Eszméért, hitért, életért ezerszer meg hitted: Isten kezében vagyunk, és ott vagyunk a kell lakolni. /Ez olyan idõ, hogy lehulló fény csillag legjobb helyen. (…) E veszett világon megpecsétel tetett minden teremtett állatod sorsa, ó, Uram. Mi, az égrõl, /s e földön csak sírunk és sírunk, s a fényes magasba talán sosem jutunk.” árva néped, árva magyar néped Tebenned bíztunk Hányan érezték akkor ezt a keserûséget? Majd elejétõlfogva!” utána, amikor leomlott a berlini fal, s minden Õrizzen meg minket Isten ez imádságban. körülöttünk élõ nép felett felragyogott a szabadság Õbenne, kitõl hallottuk, hogy „én tiveletek vagyok hajnala, nekünk tovább kellett a gonosz hatalmasság minden napon a világnak végezetéig”. Mert nem a szörnyûségeit, kegyetlen béklyóit hordoznunk. milliárdosok, sem azoknak szócsövei, sem azoknak Hányan és hányan keseredtek meg – Ady szavaival, szolgái kezében van a mi életünk, hanem amint hal hogy sosem lesz másképp, mert így rendeltetett. lottuk: Isten kezében. Ezt kell belekiáltani az embe Hányan kiáltották, hogy Uram, Istenem, mi végre rek lelkébe, ezt kell belekiáltani azokba a süket fülek alkottál, miért nem hagytál a semmiségbe, ahova be, akik még ma is ama sötét szellem kiszolgálói, an testem-lelkem visszavágyik? nak hordozói, terjesztõi. Hangosan kell kiáltanunk És akkor jött egy szikra Temesvárról, s ez a nekik is, hogy nem emberek, hanem Isten kezében szikra oly lángot csapott, hogy beleroppant az a vagyunk, aki ad nekünk örömet, boldog jövendõt. szörnyû hatalmasság, aki félistennek képzelte magát A nyomorúsággal megfogyatkozva bár, de mint diktátor, de porba hullt. Hálásak vagyunk ezért mégis hiszem és bízom, hogy annyi súlyos esztendõ, a szikráért. Legyen mindig Isten áldása az ilyen megpróbáltatás után megadja nekünk az Isten – emberek életén. Mert e szikra nemcsak tõle, hanem gyermekeinknek, vagy unokáinknak – a boldog, Istentõl indult, mert Õ a mi erõsségünk, Õ a mi szebb jövõt és szabad életet, amelyre Isten rendelte örökségünk, Õ az, aki a nyomorúságban velünk van. el mindnyájunknak életét. Ámen. dünkön nem jutott morzsa számukra. Mózes Árpád kitért az 56-os eseményekre is, amikor az erdélyi ma gyarokra együttérzésük miatt sújtottak le, bár fegyvert nem fogtak. Még a berlini falleomlása után is visel nünk kellett a kegyetlenség béklyóit. De jött egy szikra, mely olyan lángot vetett, hogy belerokkant a magát félistennek gondoló hatalmasság. Az Úr kegyelme, hogy annyi borzalom után még mindig élünk – emlékeztetett a nyugalmazott evangélikus püspök. Az õbelé vetett hit éltetõ erõ a mindennapokban. Mert nem milliárdosok vagy azok szócsöveinek kezében van az életünk, hanem Isten kezében. Ezt kell belekiáltani a lelketlen és süket fülekbe – zárta igehirdetését az evangélikus püspök. (...) Pálfi József helybeli lelkipásztor köszöntõ szavai nyomán dr. Péter Miklós teológiai tanár és Oloffson Placid Károly bencés szerzetes osztották meg 1956-ot követõ emlékeiket a gyülekezettel. A mintegy háromórás rendezvényt Kocsis Gyula színmûvész és Gali Teréz elõadómûvésznõ szolgálata teljesítette ki. Az alábbiakban közzétesszük Mózes Árpád evan gélikus püspök igehirdetését és dr. Péter Miklós elõadását. FÁBIÁN TIBOR

Mózes Árpád evangélikus püspök igehirdetése Fõtiszteletû Püspök úr! Mélyen tisztelt Gyülekezet! Kedves Testvéreim! Valahányszor egy igehirdetõ a szószékre lép, annak mindenekelõtt hirdetnie kell azt a mindeneket átfogó örömüzenetet, amely életet ad e világnak: az evangéliumot. Hirdetni, hogy az emberek lelke, szíve megteljen örömmel, megteljen boldog reménységgel. Tenni kell ezt oly erõvel, hogy az embereket kiragadja a mindennapok nyomasztó terhe, súlya alól, s boldog örömmel, reménységgel töltse be az életüket. Tenni kell ezt annak alapján, hogy aki azt ígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig, aki megöletett, és mégis él, de aki itt, e földi létben mindig új életet, új világot teremt. E csodálatos titokról ekképpen szól Pál apostol, Isten titkainak sáfára, hogy szem nem látott, fül nem hallott, s az emberek szíve meg sem gondolt, amit Isten szeretete szerzett nekünk e világon. Ez az Isten-szeretet az, amely mindig fölemeli az embert a legnagyobb nyomorúságából, és újjáteremti a világot. Ez nem azt jelenti, hogy ha bennünket valami nyomorúság, valami fájdalom, valami súlyos csapás, vagy kereszt ér, annak ne adjunk hangot. Tudjuk, Isten népe milyen mérhetetlen szenve désen ment végig: a rabság, az elhurcoltatás, a meg aláztatás, a meggyalázás világát élte át, amire emlékezik a próféta siralmaiban, mert nem tudott elszakadni saját népe sorsától, fájdalmától, és ezért kiált, ezért fohászkodik az égre. De vajon mi elszakadhatunk-e a mi magyar né pünk fájdalmas, tragikus sorsától, azoktól a súlyos csapásoktól, amelyben a történelem folyamán része volt népünknek? Nem kell nagyon messzire menni az idõben, a múlt világában: elég, ha csak a múlt századra gondolunk, arra a kegyetlen döntésre, amit úgy nevezünk, hogy Trianon, amikor szinte Krisztusként feszítették meg és darabolták fel nemzetünk szent testét. Majd jött a második világháború borzalma, pusztító ereje után az a vörös birodalom, amely iszonyatos rombolást végzett itt, e népek körében – közelebbrõl a magyarság, a mi erdélyi magyar népünk életében is. Emlékszünk, emlékszik az idõsebb nemzedék azokra a szörnyû elhurcolá sokra, emlékszik a börtönök celláira, azokra az idõk -

PARTIUMI KÖZLÖNY

3 . OLDAL

„A te hazádnak hol van a határa?“ Emlékezõ gyülekezet! Azok közül, akik ma ebben a templomban Isten segítségével megszólalnak, fõtiszteletû Mózes Árpád Püspök úron kívül – jómagam is –, 1997. október 22én az Országház Munkácsy termében a köztársasági elnök kezébõl átvehettem az 1956-os Emlékérmet. Hogy miért? Boldogan látom, hogy vannak még, akik emlékeznek áldott emlékezetû szüleimre, akik szülõvárosomban, Sepsiszentgyörgyön, majd késõbb itt, Nagyváradon is úgy neveltek, hogy csakis oda kerülhessek, ahol becsületesebb embereknek jutott hely – olykor szûkösen, de ha egymáshoz préselõdve, összezsúfolódva is, annál több bajtársi szeretetben. Mindig úgy rendelte a kommunista diktatúra a letartóztatásokat – évtizedeken keresztül, egész mûködése során –, hogy egyszerre legalább két-, de lehetõleg még több „legyet” üssön egy csapásra. Nem véletlen, hogy a mezõgazdaság szövetkezete sítésével, vagy a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésével, a Teológiai Intézet átszervezésé vel kapcsolatban is érvényesült ez. Mindig olyankorra idõzítettek nagyobb számú letartóztatásokat, amikor át akartak alakítani a saját képükre és hasonlatosságukra valamilyen intézményt vagy társadalmi réteget. Amikor engem letartóztattak, akkor egy gyüle kezeten is nagyot akartak ütni. Helyettes lelkésznek neveztek ki Biharvajdára, ahonnan a gyülekezet hosszú évek óta szolgáló lelkipásztorát börtönbe hurcolták, helyébe kinevezett utódját munka szolgálatra vitték, engem pedig odaérkezésem éjsza káján tartóztattak le. Megtehették volna azt itt, Nagyváradon is, a szüleimnél, de hát miért ne ütöttek volna két legyet egy csapásra, miért ne félemlítették volna meg a gyülekezetet is, értésükre adva, hogy nekik aztán soha nem lesz, nem lehet lelkipásztoruk. A virágvasárnapot megelõzõ szombat este érkeztem oda, és amikor elsõ szolgálatomra a temp lomba kellett volna mennem jó messze – 153 kilométernyire Váradtól, Vajdától még messzebb voltam. Épp a Kolozsvár-felsõvárosi templomba men tek be a hívek istentiszteletre. Láttam abból az autóból, amelyikkel elhurcoltak. VIRÁGVASÁRNAP „Nem vagyok Krisztus. Lábam elé virágot senki se’ hintett. Mozdulatomra félve vigyázott három kemény tekintet. Egyetlen egy nõ várt rám reggel az állomáson. Fénytelen volt, hozsannátlan volt az én bevonulásom. Hogy élni, s néha szólni mertem, négy cellafal az ára. Virágvasárnap… Itt kezdõdik Az út a Golgotára. Ott ért a börtönben lelkipásztorrá szentelésem elsõ évfordulója (õszinte vagyok): kétségek közt – nem a hitemben erõtlenebben, hanem a jövõ kilátástalanságát látva. A felszentelés aratási idõben volt, 1958. július 18-án, az olaszi templomban. 1959-ben pedig a szamosújvári börtönben emlékeztem az évfordulóra. ARATÁS Uram, aranylik vetésed dús kalásza, sarlóra ringanak a hajló szárak.

Meggyõznek benne sok-sok izmos vállat! M’ért nem küldesz engem is aratásra? Minden tagom nagy tettre várva reszket. Meglásd: a sorban mindig elõl járnék, Nyomon nem érne semmi gond, baj, árnyék!... És szól a Gazda: „Vedd hát – a keresztet”! És a következõ esztendõ évfordulója is ott ért – valószínûleg kedvet kapottabban már, letisztultabban. Már nem bizonytalanság volt bennem. HIVATÁS Semmit ne adj, ha nem adod add magad egészen. Gyertyát se gyújts, ha nem hagyod: a tûz, hogy megemésszen. Meggyalázva, letörve találd meg boldogságod, Ha nem vakulsz meg, ne lásd soha a napvilágot. Keserû legyen az étked, szögesdrótból a párnád, poklok kínját vetítse pihenésedre árnyát! Megcsúfolt bolond légy és börtöntöltelék, részed a fájdalomból sose legyen elég! Felõrlött élet légy, pusztába halt kiáltás: neved – te átkozott pap –, hogy így lehessen áldás! Érkeztetek már Kolozsvár felõl hajnalban vonattal Nagyváradra? Álmodtam 1963-ban, amikor emberek számítása szerint tíz évem lett volna még a szabadulásig. Nem tudhattam, mennyivel rövidíti le az Úristen a fogság napjait… Álmodtam ezt a megérkezést, és megajándékozott az Úr azzal, hogy most már idestova hét éve minden héten érkezem így hajnalban, s láthatom azt, amit akkor onnan, a szamosújvári börtön cellájában képzeltem el, álmodtam meg, vetítettem magam elé. HAJNAL Elmosódnak s új formát öltenek újból kirajzolódva hosszú árnyak. Magabiztos mosolya fakó ezüst-tükrére fagy s a Hold Átadja haloványságát a Halálnak. Összevegyül Hajnali szín-harmóniában a felhõvé váló füst, a gõzt lehelõ gép s a Nap csókján csillanni vágyó harmat, sínvégeken a kerék kattogása ütemet ad egy ébredezõ dalnak. Küzdelem. Éles kanyar mögött szürkén derengõ ég-alapra festve egy téglaszínû kémény karcsú teste mint óriási mérföldkõ, célt mutat: tudom, már megfutottam az utat. Az országút a folyóhoz simul, tompán dübörög a vasvázú híd, kövön tajtékká tört habfodor, a duzzasztógát vízesést zúdít. A töltés alatt megbújnak a házak, és a magasból minden egybeolvad: kupolák, tornyok, oszlopok, tetõk egy hívõ ölelésben átkarolnak:

a hosszú útról hazaérkezõre, A vén városban vár reám a Holnap. Aki megmaradtam. De van, aki soha nem tért vissza onnan. Nem ismertem személyesen, a tragé diáját hallottam a tüdõvészben, a börtönben fiatalon elhunyt barátomnak. Az õ emlékét õrzi jeltelen sírján e sírfelirat: ERDÉLYI SÍRFELIRAT Nem márványkõbe véste, csak homokba Az elsuttogni sem mert terveket. Nem utcasarkon prédikált zokogva, Csak félhomályban, zárt ajtók megett. Tettekbõl nem kovácsolt hõs nevet – s míg nemzedéknyi titkot rejt a por – az átok fáján függ a föld felett, s ki tudja: Messiás volt vagy lator? Vége van-e annak a mögöttünk hagyott korszak nak? Nem lehet vége addig, míg kormányon és ellenzékben egyaránt ugyanazok vannak, akik annak idején minket elhurcoltak, vagy azok leszármazottai. – fiai, vejei, unokái. Tetszés szerint ugrálnak, sétálnak, táncolnak át egyik pártból a másikba, attól függõen, hogy mikor melyik hoz több jövedelmet. Sem itt, sem túl a határon emberekben nem lehet hinni, bízni. Egyedül abban, aki velünk volt a börtönben töltött esztendõkön át végig, s aki ajándékozott csodálatos elégtételeket. Ezek közül csak egyik, hogy emlékérmet vehettünk át a Magyar Köztársaság elnökétõl. De mondok egy másikat: kiszabadulásunk 40. évfordulóján az ország legna gyobb börtönének otthont adó város, Szamosújvár református templomában ökumenikus hálaadó istentiszteletet tartottunk. Amikor a Duna Televízió Híradójában az errõl az istentiszteletrõl szóló beszámolót végignézhettem, megdöbbenve, nagy megrázkódtatással és nagy örömmel láttam magam viszont a képen, amint az Úrvacsora kelyhét nyújtom az egykori börtönõreimnek. Egy másik börtönõr unokáját pedig – aki azóta már végzett re formátus vallástanár és szociális munkás – taníthattam az egyetemen. Taníthatok Isten kegyelmébõl túl azon a korhatáron, amelyet egyetemi tanároknak megszabtak az ország törvényei addig, amíg erõt, egészséget ad az Isten. És arra szeretném tanítani hallgatóimat, hogy gondolkozzanak jól el azon, hol, hogyan tehetjük meg azt, amit Isten ránk bízott. Ehhez az elgondolkodáshoz mondom el végezetül a kérdés-feltevõ, gondolkodásra serkentõ versem: HAZÁM E FÖLD? Lehet-e élni ott, ahol az ország bûnözõk cinkosára bízta sorsát, hol mását annak, ki ezreket ölt itt, árváikat túlélõ bronzba öntik, országgyûlési s törvényszéki tollal lopott vagyont nevére ír a tolvaj, a hatalom szomszédoddal figyeltet, s holnaptól törvény tiltja be a nyelved? Maradj-e még itt, amikor a testvér ostobának tart: „Kinn többet keresnél, s a jólétre fizetnéd adódat… A temetõket õrizzék a holtak!”? Melyiket? Vörösmarty és Reményik sírján a márvány más-más kertben fénylik. Hová? Erdélyi, pesti Golgotára? A te hazádnak hol van a határa? DR. PÉTER MIKLÓS teológiai tanár

4. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

A Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh Közgyûlése Nagyvárad, 2006. február 28. Egyházkerületi Székházunk dísztermében tartotta éveleji közgyûlését a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh – Hajdu Géza igazgató vezetésével. Ez alkalommal a 250 éve született Mozartról is tartalmas mûsorban emlékeztek meg. A jubileumi mûsort Lászlóffy Zsolt zeneszerzõ, egyetemi tanár állította össze és konferálta fel. A PMMC igazgatójának megnyitóbeszéde nyomán a tagozatvezetõk – Barabás Zoltán, Lászlóffy Zsolt, Ujvárossy László, Benedek Árpád, Jánosi Szabolcs és Hajdu Géza – ismertették idei elképzeléseiket és programtervezeteiket. Ezt követõen Tõkés László püspök és dr. Koncz Gábor, a Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója szóltak az egybegyûlétekhez, majd sor került a PMMC és a Magyar Kultúra Alapítvány közötti Együttmûködési szerzõdés ünnepélyes aláírására.

A Magyar Kultúra Alapítvány és a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh együttmûködési megállapodása A Magyar Kultúra Alapítvány (MKA; 1014 Budapest, Szentháromság tér 6.) és a Pro Universitate Partium Alapítvány (PUPA, Nagyvárad) keretében mûködõ Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh (PMMC), kiindulva az alapító okirataikban megfogalmazott céljaikból és feladataikból kiindulva, kölcsönös együttmûködési szándéktól indíttatva, a következõkben állapodnak meg: 1. A Magyar Kultúra Alapítvány alkotó tagként csatlakozik a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh munkájához, a PMMC Alapszabályzatában foglaltak értelmében. 2. Alkotó tagként az MKA egyetért a PMMC Alapszabályzatában rögzített célkitûzéseivel, mûködési feltételeivel és vállalja azokat. Mint szavazati joggal bíró tag javaslatokat tesz az éves program kialakításához és szervezéséhez. 3. A PMMC népszerûsíti és elõsegíti az MKA munkáját. A PMMC alkotó tagjainak, így a Magyar Kultúra Alapítványnak is lehetõvé teszi, hogy a rendelkezésére álló infrastrukturális lehetõsége-

ket saját programjaihoz – esetenkénti egyeztetéssel – igénybe vegye. 4. Az MKA szintén vállalja, hogy a PMMC tevékenységét támogatja és népszerûsíti. Segít a PMMC-nek a magyar–magyar, az európai uniós, illetve más területekre kiterjedõ kapcsolatok szervezésében, az intézményes és személyes tájékozódásban, a pályázati tevékenységben és a regionális együttmûködésben. Az MKA esetenkénti külön megállapodások keretében segíti a PMMC programjainak magyarországi bemutatását. Felek a jelen megállapodást az eddigi sikeres együttmûködések tapasztalatai alapján, a további együttes munka reménységével és szándékával írják alá. Nagyvárad–Budapest, 2006. február 28. Partiumi Magyar MûvelõdésiCéh HAJDU GÉZA igazgató

Magyar Kultúra Alapítvány DR. KONCZ GÁBOR igazgató

A Magyarországi Református Egyház Zsinati Elnökségének körlevelei Kedves Testvéreink! Isten kegyelmi ajándékai arra köteleznek bennünket, hogy minden körülmények között õrizzük meg ünnepeink méltóságát. Így készülünk ebben az esztendõben is Virágvasárnap, Nagypéntek és Húsvét megünneplésére. Ugyanakkor ebben az idõszakban ötödször nyílik alkalmunk, hogy az országgyûlési választásokon közvetlen befolyást gyakoroljunk hazánk életére. Jó szívvel emlékeztetjük Magyarországi Református Egyházunk minden tagját a szûkebb és tágabb közösség iránti felelõsségünkre, keresztyén erkölcsi értékeinkre, hazaszeretetünkbõl fakadó kötelességünkre. Nemzetünk boldogulása érdekében buzdítunk a választásokon való részvételre. Az apostol biztatását szem elõtt tartva kérünk mindenkit, hogy az erõ, a szeretet és a józanság lelkével mérlegelje a választások elõtt megjelenõ programokat, és tapasztalataira alapozva döntsön! Arra kérjük és intjük gyülekezeteinket, hogy ne engedjünk utat sem a megosztó indulatoknak, sem a választás tétjét kisebbítõ hangoknak! Tegyünk meg minden tõlünk telhetõt, hogy ünneplésünk és a tavaszi választások is az erõ, a szeretet és a józanság lelkérõl tanúskodjanak! Felelõs döntéseteket kérve imádkozzunk hazánkért és egyházunk szolgálatáért! A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ ZSINATI TANÁCSA NEVÉBEN Budapest, 2006. február 1. NAGY SÁNDOR BölCSKEI GUSZTÁV fõgondnok, püspök, a Zsinat világi elnöke a Zsinat lelkészi elnöke

Kedves Testvéreink! Sólyom László, a Köztársaság elnöke az országgyûlési választások elsõ fordulóját 2006. április 9-re, míg a másodikat április 23-ra tûzte ki. A közelgõ eseménnyel kapcsolatban a Magyarországi Református Egyház Zsinati Tanácsának nevében a Zsinat lelkészi és világi elnöke a mellékelt körlevélben fordult egyházunk minden intézményéhez és gyülekezetéhez. Ezúton szeretnénk arra kérni az intézményvezetõket és lelkipásztorokat, hogy egyházunk választási körlevelét ismertessék gyülekezetük tagjai val, illetve munkatársaikkal. Arra kérjük ezért a kedves Testvéreket, hogy minden lehetõségükre álló módon igyekezzenek a körlevél tartalmát és annak legfontosabb üzeneteit eljuttatni szûkebb és tágabb környezetükhöz, egyben erre a jószolgálati tevékenységre bíztassák a gyülekezet tagjait is. Fontosnak tartjuk, hogy személyes kommunikáció útján értesülhessenek minél többen a választási körlevél tartalmáról. Amennyiben lelki pásztor és intézményvezetõ testvérünknek valami lyen helyi televíziós, rádiós médiumban, helyi újságban, gyülekezeti hírlevélben vagy bármilyen

egyéb fórumon lehetõsége van megjelenni, megszólalni, úgy fontos, hogy a körlevél legfontosabb tartalmi elemeit a közvéleménnyel megossza, így segítve egyházunk értékteremtõ szolgálatát. A csatolt levélben szereplõ üzenetek fontosságán kívül felhívjuk a kedves Testvérek figyelmét arra is, hogy a választásokon való részvételt megkönnyítõ összes lehetõséget is tudassák a gyülekezetek tagjaival, az intézmények munkatársaival. Gondolnunk kell például a beteg és mozgásukban korlátozott embertársaink számára rendelhetõ mozgóurnára. Amennyiben módjuk és lehetõségük van, kérjük a Testvéreket, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy minden embertársunk élhessen alkotmányos jogával, és véleményt nyilvánít hasson a 2006-os országgyûlési választásokon. Testvéri üdvözlettel: Budapest, 2006. február 2. NAGYSÁNDOR fõgondnok, a Zsinat világi elnöke

BÖLCSKEI GUSZTÁV püspök, a Zsinat lelkészi elnöke

HÍREK Új fõgondnokot választottak A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Választási Bizottsága március 3-án ülésezett. Értékelte a Koncsol László lemondása után kiírt fõgondnokválasztás eredményét. A legtöbb szavazatot Fekete Vince, a Komáromi Egyházmegye jelenlegi egyházmegyei gond -

noka kapta, õt követi Szaniszló Sándor, majd Gál Tibor. A Zsinat következõ ülésén iktatják be az újonnan megválasztott fõgondnokot tisztségébe. Addig a Zsinati Tanács Varga László fõgondnok-helyettest bízta meg a fõgondnoki tisztség ellátásával.

PARTIUMI KÖZLÖNY

5 . OLDAL

A Nemzeti Fórum I. Országos Gyûlése Budapest, 2006. március 4.

A rendszerváltozást az egész társadalom és a nemzet javára véghez kell vinnünk Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Országos Gyûlés! Hölgyeim és uraim! Kedves Testvéreim! A nemzet lelki megújulásáért meghirdetett IMAÉVBEN a határon túlra szakadt magyar reformátusok imádságos jókívánságaival, másfelõl az erdélyi magyarság közösségi önrendelkezését képvi selõ Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács határtalan szo lidaritásával köszöntöm a Nemzeti Fórum, vagyis az „eredeti Magyar Demokrata Fórum” I. Országos Gyûlését. A nacionálkommunista román diktatúra megbuktatásában fontos szerepet játszó temesvári reformátusok volt lelkipásztoraként, másfelõl a Ro mániai Magyar Demokrata Szövetség pártpolitikai módszerekkel eltávolított, egykori tiszteletbeli elnö keként – mondhatni, hogy – igazán „itthon lelem magam” az MDF-bõl kizárt vagy kiszorított alapító atyák és elvbarátaik eme rangos fórumán. Isten gazdag áldását kívánom „a magyar nemzet és a magyar haza szolgálatában” vállalt összefogásotok ra, nemes terveitekre és mai tanácskozásotokra! Elõször is a több mint másfél évtizede elkezdõdött rendszerváltoztatás idõszakával kapcsolatos emlékeim hangulatát szeretném felidézni. Sokan ta lán nem is tudják, hogy a '80-as évek vége felé milyen rendkívüli újdonságot és élményt jelentett szá munkra odaát, amikor a Magyar Rádió egyes mûso raiban a bemondók bennünket, határon túli magya rokat is megszólítottak, vagy amikor egyszerre csak gyakorlattá vált a határon túli magyarlakta területeknek a körzeti idõjárás-jelentésekbe való – természetes – belefoglalása. Meghatódással emléke zem vissza a Vasárnapi Újság és a Panoráma rádió-, illetve televízió-mûsorainak a kisebbségi magyarság gondját és sorsát bemutató adásaira, melyek egyik napról a másikra „forradalmiasítani” látszottak az anyaországnak az utódállamokbéli nemzetrészekkel kapcsolatos szemléletét. Feleségemmel és barátainkkal Temesváron a Kossuth rádiót hallgattuk, a televízió tilalmas ma gyar adásait néztük, és felajzott kíváncsisággal vártuk és vártuk az újabb és újabb híreket. Kimondha tatlanul sokat jelentett számunkra Szûrös Mátyás azon nyilatkozata, mely szerint az idegenbe szakadt kisebbségi magyarok is elidegeníthetetlen részét ké pezik a nemzetnek. Ceauºescu Romániájában mintegy a – népdalbeli – „sötét verem” állapotából kö vettük végig Nagy Imre és társai újratemettetését, és hallgattuk hitetlenkedve Orbán Viktornak a szov jetek kivonulását sürgetõ beszédét. A Páneurópai Piknik és a határzár áttörése – a „veremhatást” le küzdve – politikai perspektívát nyitott elõttünk. Pozsgay Imre 1956-ot átértékelõ jelentése a revelá ció erejével hatott reánk. Ugyanebbe az eseménysorba és élménykörbe illeszkedik a lakiteleki rendszerváltoztató folyamat, a nemzet ügyét felvállaló Lezsák Sándor lakiteleki portája, kertje és „sátora”, a politikai változásokat elõkészítõ, történelemformáló találkozók egymást követõ sora – a kezdetben –, az ideológiai különbsé geken felülemelkedõ, társadalmilag és nemzetileg elkötelezett közéleti személyiségek felsorakozása. Mindezeket nem az öncélú múltidézés nosztalgiájával említem fel. A „csak tiszta forrásból” és a „vissza a gyökerekhez” elve szerint a múlt örökségé bõl a jövõ számára érdemes és szükséges meríteni.

Tizenhat évvel a rendszerváltozás kezdete után és egy hónappal a sorsdöntõnek mutatkozó országos választások elõtt – itt, a Nemzeti Fórum nagygyûlésén – azért idézem a kezdeteket, mert mostani tájékozódásunkban szilárd támpontokra, a hiteles rendszerváltoztató erõk példájára és újjászervezõdésére van szükségünk. „1987–88-ban még döntõen rajtunk múlott a magyar rendszerváltoztatás sorsa – állítja Lezsák Sándor. – A nemzetközi tõkéscsoportok, a titkosszolgálatok és a nyugati politikai tényezõk csak késõbb ragadták magukhoz az irányítást. (…) Ötvenhat novemberében szovjet tankok verték le a forradalmat, a szabadságharcot… 1989–1990-ben – vi szont – a nyugati pénzvilág verte le a rendszervál toztató magyar nemzeti akaratot – folytatja a lakiteleki mûhely házigazdája. – Mindkét leveretésnek az áldozata pedig a nemzet többsége lett.” Érdemben az utódállamokban, az újsütetû határon túli demokráciákban sincs ez másképp. Dávid nemhogy feltámadt volna ellene – de utóbb behódolt a csúfolódva kampányoló Góliáthnak. Az RMDSZ távirányított komprádorai megalkudtak a nacionalistákkal és a kommunistákkal. Márpedig eme kettõ félreállítása nélkül igazi rendszerváltozásról aligha beszélhetünk. Határon innen és túl, az elmúlt tizenöt évben végtére is mit nyert a magyar? Magyarország: integráció helyett – globalizációt. Erdélyi magyarságunk: nemzeti integráció helyett – asszimilációt; szülõföldjén való megmaradhatóság helyett – kivándorlást és hontalanságot. Nemzeti önbecsülésünk visszaszerzése helyett a „merjünk kicsik lenni” és a „huszonhárom millió román munkavállaló” önfeladó identitására igyekeznek átnevelni bennünket – a 2004. december 5-i népszavazás mérlege szerint nem is eredménytelenül. A jelenlegi helyzetben, mindent egybevetve, „a kollaboránsoknak kedvez az idõ” – mondhatjuk Lezsák Sándorral. A rendszerváltoztatás hõskorának példáját követve és abból erõt merítve, újra kell rendeznünk sorainkat, és amit a '80-as évek végén elkezdtünk, azt be kell teljesítenünk. Bíró Zoltán eredeti célmeghatározása szerint: újra kell szerveznünk magunkat, mert ha ezt elmulasztjuk, „a katasztrófához vezetõ folyamatos történelmi sodrásban a nemzet a nagy világpolitikai mozgások között gyámoltalanul és tehetetlenül sorvad el”. „A romlás nyakunkon van, / De még öszve nem tiport” – imigyen biztat Csokonai Vitéz Mihály. A Nemzeti Fórum alapítói bátran és a kellõ idõben szánták el magukat a cselekvésre, hogy az általuk el kezdett munka eredményeit ne hagyják veszendõbe menni, és a Fidesz–Magyar Polgári Szövetséggel összefogva kiigazítsák mindazt, ami ebben, a rendszerváltozásnak nevezett másfél évtizedben eltorzult. A kereszténynek nevezett, de krisztusi értékrendjét toleranciának álcázott ignoranciával megtagadó Európa helyettünk semmit sem old meg. A közösségek Európájában viszont lehetõség nyílik arra, hogy nemzeti sorskérdéseinkre mi magunk talál junk megoldást. Ennek elérése céljából kell összefognunk, és Isten segítségét kérnünk. A rendszerváltozást az egész társadalom és a nemzet javára véghez kell vinnünk. TÕKÉS LÁSZLÓ, az EMNT elnöke

H Í R E K A történelmi egyházak vezetõi találkoztak Orbán Viktorral Március 2-án Orbán Viktor, a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség elnöke találkozott a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetõivel. A találkozóról kiadott közlemény idézi Orbán Viktor szavait, miszerint: „A magyar szolidaritás nem nélkülözheti a hit által vezérelt szolidaritás cselekedeteit“. A tájékoztatás szerint a Fidesz elnöke a találkozón az egyházi vezetõknek elmondta: a vallásos emberek szol gálatát, az egyházi iskolák, szeretetotthonok, tudományos gyûjtemények és más egyházi intézmények munkáját elengedhetetlennek tart ja a nemzet felemelkedése szempontjából. Orbán Viktor szerint a jövendõ kormánynak stratégiai partnerként kell együttmûködnie az egyházi, vallási közösségekkel.

Növekszik a templomba járók száma Egy írországi felmérés szerint nõ a templomba járók száma. A megkérdezettek 15 százaléka úgy nyilatkozott, hogy az istentiszteletre járás szabadidejük öt fõ tevékenysége között szerepel. 2003-ban ez 9,3 százalék volt. 2003-ban a megkérdezettek 23,5 százaléka tekintette legfontosabb szabadidõs tevékenységének a bevásárlást, mára ez 16,6 százalékra csökkent.

„Áldó hatalmak oltalmába rejtve...“ Németországban több mint 260 templomtoronyban függ olyan hirdetõ plakát, amelyen a mártír-lelkész, Bonhoeffer világszerte ismert énekének elsõ sora olvasható: „Áldó hatalmak oltalmába rejtve...“. Az EKD Diakóniai Szervezete és Missziói Szolgálata indította el ezt az akciót, amely a kiváló teológus születésének 100. évfordulója alkalmából hívja fel rá, életmûvére, a közvélemény figyelmét.

Nemzedékrõl nemzedékre Az USA Keresztyén Református Egyháza 2007-ben ünnepli fennállása 150. évfordulóját. Ennek az elõkészítése már most elkezdõdött. A fõ téma a kegyelemrõl szól majd, amely nemzedékrõl nemzedékre tart. A 2007. évi naptárt kitöltik majd a rendezvények.

6. OLDAL

Fõérsekségi rangot kapott a romániai görög katolikus egyháztartomány Az elmúlt hetekben a pápa Ecclesiae Archiepiscopalis maior rangra (fõérsekség) emelte a balázsfalvi székhellyel rendelkezõ Fogaras-Gyulafehérvári Görög Katolikus Metropolitai Érsekséget. A tavaly október 23-án zárult XI. általános püspöki szinódus munkálatai lehetõséget adtak XVI. Benedek pápának, hogy jobban megismerje és értékelje a hitvalló, s a kommunista korszakban sok esetben vértanú romániai görög katolikus egyházat is, amely aztán kimagasló lelki ajándékot kapott a napokban a szentatyától. Az új fõérsekség egyházjogi hatáskörének kiterjedése, a keleti egyházak törvénykönyvének értelmében ugyanaz, mint a pátriárkátusoké. Tehát – átvitt értelemben – annak ellenére, hogy az apostoli szentszék csak azokat a püspökségeket tekinti valódi pátriárkátusoknak, melynek alapítása valamely apostol mûve, ebben az esetben a fõérsek, Msgr. Lucian Mureºan metropolita egyenlõ rangsorba került a romániai görögkeleti egyház pátriárkájával, Teoctist Arãpaºuval. A fõérsek új méltósági elnevezést azért iktatták be az Isten Szolgája II. János Pál pápa által 1991. október 1-jén kibocsátott Keleti Egyházak Törvénykönyvébe, hogy ne szaporítsák tovább a keleti pát riárkák amúgy is nagy számát. Az új fõérsekségi egyháztartományhoz tartoznak továbbra is a kolozsvár-szamosújvári, a lugosi, a nagyváradi és a máramarosi szuffragáneus egyházmegyék mind román, mind magyar nemzetiségû görög katolikus híveikkel s a pasztorációt bármilyen nyelven végzõ klérussal együtt. A nagykárolyi magyar ajkú görög katolikus plébánia a nagyváradi, míg a szatmárnémeti a máramarosi egyházmegyéhez tartozik.

Az új görög katolikus fõérsek Márton Áronról A pápa fõérsekségi rangra emelte a Fogaras-Gyulafehérvári Görög Katolikus Metropolitai Érsekséget. A fõérsek Msgr. Lucian Mureºan fogaras-gyulafehérvári érsek-metropolita lett, akit a hazai görög katolikus egyház több mint 300 éves történelme során elsõként ruháztak fel fõérseki méltósággal. Az új fõérsek 1955ben kezdte teológiai tanulmányait a gyulafehérvári Hittudományi Fõiskolán. Negyedéves volt, amikor az 1958–1959-es tanévben a hatóságok – négy görög katolikus társával együtt – az intézet elhagyására kötelezték. Minden alkalmat felhasznál ma is arra, hogy felelevenítse Isten Szolgája, Márton Áron püspök rendkívüliségét, emberi és fõpapi nagyságát és életszentségét. „Márton Áron az én püspököm volt. Most is, naponta kérem a jó Istent, ha úgy akarja, mutassa meg az egész világnak, mutassa fel egyházának eme nagy fõpap lelki szépségét, jellemszi lárdságát és hõsiességben megnyilvánuló erényeinek a ragyogását. Ameddig az Úristen él nem enged ezen a földön, ebben a „siralomvölgyben“, Márton Áron püspök lesz egyike legszemélyesebb tanácsadóimnak, életem irányítója, mindenkoron meghatározó személyisége.“

PARTIUMI KÖZLÖNY KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKI HIVATALA NAGYVÁRAD Cum Deo pro patria et libertate TÕKÉS LÁSZLÓ püspök UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG TORDA Tisztelt Gondnok úr! Tisztelt Presbitérium és Gyülekezet! Kedves Testvéreim! Keserves szívvel olvastam a tegnapi sajtóban, hogy Tordán „emberéletet követelt az iskola ügye”. Eszembe jut a Költõ szava, aki Szózatában eljajongja, hogy „mennyi hû kebel szakadt meg a honért”. Nemes felháborodással kell elítélnünk és visszautasítanunk mindazok testvérietlen visel kedését, akik nyolc és fél évtizede keserítik elemi jogaitól megfosztott és nemzeti, hitbeli voltában megalázott magyarságunkat. Viszont Isten akaratában megnyugodva adjunk Néki hálát, hogy mindig elhív és szolgálatba állít olyan embereket, akik krisztusi

mércével mérve is készek odaszentelni életüket népüknek, az igazságnak és az Evangélium ügyének. Kiss László lelkipásztor tragikus halála miatti fájdalmukban osztozva, a tordai nemes unitárius Gyülekezetnek, a gyászoló Családnak és egész tordai magyarságunknak a Próféta vigaszt keresõ szavával küldöm Egyházunk és a magam testvéri részvétét: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!” (És. 40,1). Együttérzõ szeretettel: 2006. március 3. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS ELNÖKI HIVATAL – NAGYVÁRAD

NYILATKOZAT A Március 15-ére kitûzött Székely Nagygyûlés jó alkalomként és ürügyként szolgál arra, hogy benne és általa a román politikai elit az utóbbi idõben felerõsödött magyarellenessége kellõ igazolást találjon. Ékes bizonyság erre Traian Bãsescu államelnök és a parlamenti pártok közötti, legutóbbi megbeszélés, melyen „a nagygyûlés el ítélése terén teljes volt az összhang”. A kisebbségi törvénytervezet, a magyar egyetem ügye, a csángókérdés, a Frunda-féle ET-jelentés, valamint a budapesti Gozsdu-vagyon vonatkozásában felhal mozódott többségi harag és az ezek kapcsán elharapózott verbális agresszió most összpontosultan zúdul a székelyudvarhelyi ünnepi rendezvényre, illetve a székelyföldi területi autonómiára. Az egyes politikai szereplõk egymással versengve vetik el a sulykot a küszöbön álló összejövetel megítélése dolgában. Corneliu Vadim Tudor „gyilkos merényletrõl” szónokol, és ellenrendezvény megszervezésével fenyegetõzik. Valamennyi román párt elítéli a megmozdulást. Mircea Duºa parlamenti képviselõ „szükségállapot” bevezetését szorgalmazza. Az államelnök „a román állam területi egységének védelmében” inti meg az ország nyilvánossága elõtt a székelyeket. Mindent egybevetve, a bemutatott módon és más eszközökkel (pl. politikai diverzió) a székelység, illetve az erdélyi magyarság megfélemlítése folyik országszerte. Sajnálatos, hogy ennek kapcsán, bármely alap nélkül, egyesek még az 1990es marosvásárhelyi „fekete március” rémképével is riogatják a közvéleményt. Ennél is sajnálatosabb azonban, hogy más meggondolásokból ugyan, de az RMDSZ is beáll azon román pártok sorába, melyek a Székely Nagygyûlést elítélik, sõt helybéli és kézdivásárhelyi ellenrendezvényével próbálja letörni a székelyudvarhelyi népgyûlést. Markó Béla RMDSZelnök érvei hamisak és átlátszóak. Azzal vádolja a Székely Nemzeti Tanácsot, hogy „politikai célokra használja fel a Március 15-i nemzeti ünnepet”. „Bagoly mondja verébnek”. Azt is mondja, hogy az SZNT megnehezíti „az RMDSZ párbeszéden

alapuló politikáját”, és hogy az autonómiát „kizárólag párbeszéddel és politikai eszközökkel kell megvalósítani”. Az RMDSZ elnöke elfelejti, hogy a román pártokhoz hasonlóan, õ maga sem hajlandó az SZNT-vel és az EMNT-vel „párbeszédet” folytatni. Másfelõl tudnivaló, hogy egy nagygyûlés teljes mértékben beilleszkedik a demokratikus politikai eszköztárba – tehát politikai kifogás ellene nem támasztható. Az EMNT felemeli szavát a politikai magyarellenesség és uszítás, valamint a magyarság, illetve a székelység megfélemlítésére irányuló, országos politikai kampány ellen. Ugyanakkor határozottan kiállunk a magyarságunkat is megilletõ ünneplés szabadsága mellett. Megfontolásra ajánljuk a következõket: – Markó Béla RMDSZ-elnök vizsgálja felül a Székely Nagygyûléssel kapcsolatos álláspontját, az RMDSZ pedig részesítse támogatásában a székelyudvarhelyi rendezvényt. – A székelyföldi magyar parlamenti képviselõk és szenátorok személyes részvételükkel támogassák a nagygyûlés nyugodt és méltóságteljes megtartását. – Traian Bãsescu államelnök és a Román Kormány részesítsék magas szintû védelmükben a székelyudvarhelyi nagygyûlést – annak tudatában, hogy az nem az alkotmányellenes megnyilvánulások, hanem a gyülekezés szabadságának és a szabad véleménynyilvánításnak a körébe tartozik. Az EMNT testvéri szolidaritását fejezi ki a Székely Nagygyûlés szervezõi és résztvevõi iránt. Ugyanakkor meghívja Székelyföld küldötteit a 2006. március 11-én, Szatmárnémetiben sorra kerülõ ünnepi nagygyûlésére, mely az egész romániai magyarság teljes összefogása szellemében száll síkra nemzeti közösségünk háromszintû autonómiája mellett. 2006. március 8. TÕKÉS LÁSZLÓ elnök

PARTIUMI KÖZLÖNY

7 . OLDAL

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Ünnepi Nagygyûlése Szatmárnémeti, 2006. február 11.

PROGRAM Szózat Imaév a nemzet lelki megújulásáért Ökumenikus ige- és imaliturgia – Tõkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke – Schönberger Jenõ római katolikus megyés püspök – Mózes Árpád ny. evangélikus püspök – Szabó László, az Unitárius Egyház közügyigazgatója – Pallai Béla görög katolikus esperes – Köncze-Geréb Árpád evangélikus esperes – Korda Zoltán, a Láncos-templom lelkipásztora – Hegyi Sándor református lelkipásztor • A szatmárnémeti Láncos-templom vegyeskarának szolgálata A házigazdák köszöntõje: – Sipos Miklós, a Szatmári Egyázmegye esperese – Kovács Zoltán, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület fõgondnoka, Érmihályfalva polgármestere • Ammer Helga hegedûjátéka Köszöntõ: dr. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a Nagygyûlés díszvendége Beszédet mondanak: – Tõkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke Betka Attila orgonajátéka – Dr. Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke – Szász Jenõ, a Magyar Polgári Szövetség elnöke, Székelyudvarhely polgármestere – Szilágyi Zsolt, az MPSZ választmányi elnöke, a Mikecs László Csángó Baráti Társaság alapítója – Sógor Csaba, az RMDSZ szenátora • A Szatmárnémeti Református Gimnázium Régizene-együttesének mûsora – Dr. Bodó Barna, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke – Dr. Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményezõ Bizottság alelnöke – Bagoly Zsolt, a Magyar Ifjúsági Tanács és az Erdélyi Magyar Ifjak részérõl – Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-képviselõ, Európa Parlamenti megfigyelõ • Nemzeti dal – elõadja az ifjú házasok kórusa Szünet Erdélyi Petíció – elõterjeszti Tõkés László, az EMNT elnöke Erdélyi Memorandum – elõterjeszti Toró T. Tibor, az RMDSZ parlamenti képviselõje • Petõfi Sándor: Ismét magyar lett a magyar – Barakonyi Gergõ gimnáziumi tanuló Himnusz

Imádkozzunk és cselekedjünk az autonómiáért Kedves Testvéreim! Az idõ és a hely szelleme jegyében tartom meg beszédemet az EMNT ünnepi nagygyûlése alkal mából. Március 15. – az idõ szellemét meghatározó történelmi esemény, amikor Petõfi Sándor megírta: „Itt az idõ, most, vagy soha!“ Az emlékezésen túlmenõen azért tartjuk ezt a közgyûlést, hogy példát vegyünk szabadságharcos elõdeinkrõl, hogy kifejezést adjunk cselekvõ politikai akaratunknak, miképpen õk tették azt 1848. március 15-én, vagy ahogyan azt a „pesti srácok“ cselekedték 1956 október-novemberében. Jelen körülményeink között számunkra a „szabadságharc“ rokon értelmû szónak számít az „autonómiával“. Ezért tartjuk ezt a nagygyûlést most, a március 15-i ünnepségeknek mintegy a nyitányaként. De nemcsak az idõ, hanem a hely szelleme is nagyon beszédes: ha a debreceni Nagytemplom a Habsburg-háztól való elszakadást, a nemzeti függetlenséget jelképezi a magyar történelemben, akkor a szatmárnémeti Láncos-templom a nemzeti önrendelkezéssel asszociálható, hiszen 2003. február 1-jén itt kezdõdött el egy új fejezet az 1989 után elindult autonómiaküzdelem történetében. Az akkori, rendkívüli Egyházkerületi Közgyûlésünkön sokan jelen voltak Önök közül is. Akkor indítványt fogadtunk el a romániai magyar nemzeti közösség önkormányzatának létrehozására, s határozat született egy Kezdeményezõ Bizottság megalakítására. Az egyik fõ kezdeményezõ, az említett dokumentumok egyik megfogalmazója, a most is jelenlévõ dr. Csapó József, az SZNT elnöke volt. Idézek az indít ványból: „Egyházkerületi Közgyûlés javasolja a romániai magyar nemzeti közösség önkormányzatának általános, szabad, közvetlen és titkos szavazással történõ megválasztását, közképviselettel való felruházását, valamint Székelyföld autonómiájának törvényerejû és statútum általi garantálását. E célból Kezdeményezõ Bizottság létrehozását javasoljuk.“ Túl vagyunk a Kezdeményezõ Bizottság állapotán, de még mindig nem tartunk ott, hogy megalakulhattak volna többszintû önkormányzatainkat megtestesítõ testületeink és szervezeteink. Emlékszik mindenki az SZNT és az EMNT létrehozására. Törvénytervezetet nyújtottunk be a személyi elvû autonómia és Székelyföld területi autonómiája Parlament általi jóváhagyására. Ezen a helyen mondok köszönetet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kilenc egyházmegyéjének, valamennyi gyülekezetének, mindazoknak, akik az ügy mellé álltak. Mert íme, nemcsak gyógyszersegélyt lehet adni népünknek, nemcsak lelki segélyben lehet részesíteni a rászorulókat, hanem politikai segélyt is nyújthatunk nemzetünknek, ha nincs, aki ezt megtegye. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület vállalta ezt a rendkívüli szolgálatot. Mint mondottam, ünnepi Nagygyûlésünket a hely és idõ szellemében hívtuk össze ide, Szatmárra, ahol 2003-ban a süllyedésbõl hoztuk vissza a

nemzeti önrendelkezés ügyét, amelyet több mint egy évtizeden át elszabotáltak – hadd ne nevesítsük, hogy milyen erõk, és miféle személyek. Akkor, az utolsó pillanatban sikerült megmentenünk és visszahoznunk az autonómia ügyét. Most, 2006-ban Románia integrációjának küszöbén, viszonylag kedvezõ nemzetközi körülmények közepette a megvalósulás esélyével próbálkozunk újból. Nem szabad megengednünk, hogy autonómiánkat megint elszabotálják. Meg kell mentenünk az autonómiát a semmivé válástól. Az SZNT ezért is hívta össze oly rendkívüli határozottsággal ünnepi nagygyûlését Székelyudvarhelyre, Március 15-re – és mi magunk is ezt tettük ma, itt. A szatmárnémeti és a székelyudvarhelyi nagygyûlés egymás kiegészítõje, az együtthatóság viszonyában állnak egymással. Ahogyan az Írásban olvassuk: „meg kell ragadnunk az alkalmas idõt.“ Vagy amint a Prédikátor mondja: „mindennek rendelt ideje van“. Meg kell ragadnunk tehát az idõt és az alkalmat, hogy megvalósítsuk terveinket. (...) Kedves Testvéreim! Nem akarunk az erdélyi zsidók és szászok sorsára jutni – mondotta egy „szász“: Szász Jenõ. Nem akarunk az õ sorsukra jutni, de nem akarunk a kisebbségekbe és szórványba szorított belsõ-erdélyi és partiumi magyarok sorsára se jutni. Mert sajnos már nemcsak a németek és a zsidók szinte teljes eltûnésérõl beszélhetünk, hanem arról is, hogy Erdély térképén nagy és egyre növekvõ fehér foltok jelzik a magyarság eltûnését, kihalását, beolvadását. Nem akarunk az õ sorsukra jutni. Ezért is csatlakozott Egyházkerületünk a Nemzeti Imaévhez, és ezért akarjuk megragadni az integráció nyújtotta lehetõségeket is. Ha az integráció globalizációt jelent, ha az integráció az asszimilációt jelenti, akkor nincs szükségünk rá. Nincs szükségünk olyan európai identitásra, amely a saját nemzeti ön azonosságunk megsemmisülését jelenti! Ezért: imádkozzunk és cselekedjünk az autonómiáért. Köszönjük, hogy elfogadták meghívásunkat. Legyünk ma együtt lélekben és öntudatban. Holnap Nagyváradon tartunk egy másik ünnepséget, ahol Hódmezõvásárhely, Esztergom, Mány és tucatnyi dunántúli település önkormányzatai lesznek a vendégeink, akik tiszteletbeli polgári címet adomá nyoznak ezernél több testvérünknek. Úgy érzem, hogy a két rendezvény szerencsé sen kiegészíti egymást, két jelentõs nemzetstratégiai célkitûzést jelenítve meg. Az egyik a belsõ önkormányzat, a másik a határok feletti nemzetegyesítés. E két cél jegyében, szoros összefogással, Isten se gítségét kérve azt kívánom, hogy tanácskozásunk eredményes legyen. Isten áldása legyen munkánkon. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök, az EMNT elnöke

8. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Biztosítani kell az egyenlõ lehetõségeket az élet minden területén Fõtiszteletû Püspök úr!

Nagytiszteletû urak! Tisztelt ünneplõ nagygyûlés! Csak a meghatottság érzésével tudok köszöne tet mondani a meghívásért, hogy itt, a Láncostemplomban, ahonnan elindult egy valódi európai gondolat, az önkormányzatiság, az autonómia gon dolata, eszméje, most itt köszönthetem magyar testvéreimet. Ha feltesszük a kérdést, hogy mi Európa, mit jelent európainak lenni, nagyon sokféle választ le het rá adni. Lehet rossz is – mint amilyen rosszak az Európai Unió Alkotmányának megfogalmazói, akik a preambulumból kifelejtették, hogy az euró pai kultúra a keresztény hagyományokon alapszik. Az öreg kontinens nagyon sokszínû. Rendkívül sokféle kultúra van jelen benne. A nemzetek országaiban 470 nemzeti és etnikai kisebbség él. Szá muk több mint százmillióra tehetõ. És az Európai Unió polgárai is több mint száz nemzetiséghez tartoznak, 87 különbözõ nyelven beszélnek. Az európai államok nagy többsége olyan kö zösségeket is magába foglal, amelyek magukat nemzeti kisebbségnek tekintik, és ezek döntõ több sége igényt formál saját intézményekre, pénzügyi függetlenségre, jóléti rendszerre, oktatási, kulturális szabadságra annak érdekében, hogy minden napjaikat saját kultúrájukban élhessék meg. Az európai integráció folyamatáról megálla pítható, hogy az országhatárok egyre veszítenek je lentõségükbõl – ahogyan mondani szokták: légie sednek. De leszögezhetõ az is, hogy a különbözõ nemzetekhez tartozó állampolgárok nem feltétlenül rendelkeznek azonos lehetõséggel. Ahhoz, hogy az Európai Unió keretein belül való integ ráció mindannyiunk számára elõnyökkel járjon, biztosítani kell az egyenlõ lehetõségeket az élet minden területén. Az egyenlõ bánásmód elve és gyakorlata történelmileg is alapvetõ európai érték. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a régiók, amelyeknek nemzeti kulturális sajátosságaik van nak, s autonómiát élveznek, gazdasági növekedést, kulturális, tudományos felemelkedést mutatnak. Így ebben az értelemben az erdélyi–partiumi ön rendelkezés mind az ott élõ magyarok, mind a ro mánok számára csak elõnyt jelenthet. Az Európa Tanács idevonatkozó határozata is kimondja, hogy az ilyenfajta autonómia megte remtésére, mûködtetésére irányuló törekvések a többségi társadalmak érdekeit és a kisebbségek ja vát egyaránt szolgálja, az Európai Unió kikötését meghatározó elvekkel: az önkormányzatisággal, a szubszidiaritással összhangban van. 1959-ig mûködött Kolozsváron a magyar tan nyelvû Bolyai Tudományegyetem. 1968-as felszá molásáig létezett a magyar többségû székely terü leteken a Maros-Magyar Autonóm Tartomány. A történelem ezeket elsodorta, méghozzá oly mó don, hogy a mai napig ûr tátong a helyükön. Ne feledjék: amit erõ és hatalom elvesz, azt az idõ és szerencse ismét visszaadja. De amirõl a nemzet önmaga lemond, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges.

2004. szeptember 4-én Bukarestben, a Román Tudományos Akadémia nemzetközi konferenciá-

ján, az Akadémia épületében Európai kisebbségek címmel szimpóziumot rendeztek, amelyen elõadást tartottam. A konferencia fõvédnöke, Adrian Nãstase akkori miniszterelnök volt, és nagyon sok jeles román személyiség – köztük egyházi méltóságok – jelentek meg. Én többek között szó szerint a következõket mondtam: „Ezért hát nyilvánvaló, hogy az államok az etnikai konfliktusokat olyan rugalmas alkotmányokkal vagy törvényekkel, egyezségekkel elõzhetik meg, amelyek megfelel nek a kisebbségek és a többségi nemzetek együttes elvárásainak. Hatalmat, illetve hatásköröket adnak a kisebbségeknek, akár távol állnak a központi kormányzattól, akár azzal megosztva, összeegyeztetik a területi egység elvét a kultúrák elvével. Az Európa Tanács határozata szerint a területi autonómia olyan, általában szuverén államokon belül kialakított területi egység, ahol egy kisebb kö zösséghez tartozó polgárok tágabb hatalmi jogosítványt akarnak, amely tükrözi sajátos helyzetüket, s amely oltalmazza és elõmozdítja kulturális és vallási hagyományaikat. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a népek, amelyek autonómiát vezetnek, gazdasági növekedést, tudományos-kulturális fejlõdést mutatnak. Ebben az értelemben a székelyföldi területi és kulturális autonómia terve mind az ott élõ magyar kisebbség, mind a román nemzeti többség számára elõnyt jelentene. Ahogyan azt az Európa Tanács határozata is kimondja, akik ilyenfajta autonómiára törekednek, mind a kisebbségi, mind a többségi társadalom érdekeit szolgálják. Meggyõzõdésem, hogy a Partiumban és Erdélyben élõ magyarok közösségi önrendelkezése csak a romániai magyar pártok, szervezetek együttmûködésével, egységes fellépésével, illetve támogatása mellett valósulhat meg. Nem szabad hagynunk, hogy mint oldott kéve, széthulljunk. Arany Jánost idézem, Akadémiánk egykori fõtitkárát: „A nyáj, a csorda összetart /csak a magyar húz szanaszét, / Amennyi törzs, megannyi nép!/ Veszünk, enyészünk, olvadunk: /Jobb egyesülni, míg vagyunk.“ Hiszem, hogy korunkban, az egyéni szabad ságjogok biztosítása mellett a területi és kulturális önrendelkezéshez való jog is meg fog jelenni. Hiszem azt, hogy ennek elérését a Romániában élõ magyarok egységes fellépése segíti majd. Hi szem azt, hogy a területi autonómia megvalósítását a román többség is támogatni fogja, ezzel is elõmozdítva Románia mielõbbi Európai Unióhoz való csatlakozását. Budapestrõl jöttem, de nem „messzirõl“. Nem feledkezhetünk meg egymásról, mint aho gyan nem felejtheti el anya a gyermekét, testvér a testvérét sem. Bennünket mindennél erõsebben összeköt a közös nyelv, a közös gyökér. 2006. március 11. VIZI E. SZILVESZTER, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke

„Gyáva népnek nincs hazája“ Fõtiszteletû Püspök úr! Tisztelt Elnök úr! Kedves testvéreim! Elnök úr tudományos, magával ragadó elõadását követõen én egy kicsit a gyakorlat szemszögébõl közelítem meg az eseményeket. Mi olyan városból érkeztünk, ahol az elmúlt évtized során magyar színházat, magyar néptánc-együttest alapítottunk, könyvtárat, magyar fõiskolát hoztunk létre. Ebben a városban – a „székely fõvárosban“ a munkanélküliség három százalékos. Ebben a városban az elmúlt tíz év alatt többen születtek, mint ahányan meghaltak. Csapó elnök úr a kényszerrõl beszélt. Mi is lesz a helyi szerepvállalásból kényszer alapján? Mi, itt, Székelyudvarhelyen arra jöttünk rá, hogy helyi szinten hiába teszünk meg mindent, nem juthatunk elébb, ha a makrogazdasági szinten nem változik semmi. 1989 óta eltelt 16 esztendõ, és azok, akikre bíztuk a sorsunkat, ez idõ alatt sem oldották meg az égetõ kérdéseket. Nem oldották meg például az önálló egyetem sorsát, sõt most, amikor a Bolyai Tudományegyetem visszaállításáról szólnak a fiatal tanárok, akkor azt mondja az elsõ számú hivatalos politikusunk, hogy õk egy új magyar egyetem létrehozásáról tárgyalnak. Tehát ne vissza a Bolyai-egyetemet, hanem valami mást. Nem oldották meg az egyházi ingatlanok kérdését sem, mint ahogyan az autonómiáért sem álltak ki. Ha ezelõtt 16 évvel egy következetes közéleti személyiséget választottunk volna, akkor már 1996-ban lett volna autonómiánk, s nem lett volna arra szükség, hogy az EMNT vagy az SZNT létrejöjjön, nem lenne szükség egy alternatívára sem. Ilyen körülmények között azonban a kényszer diktált, lépni kellett. Tudományos mûhelyek törvény tervezeteket dolgoztak ki. Javaslatokkal próbálkoztunk. De a Bukarestbe juttatottak nem figyeltek ránk. Pedig a mai példa is mutatja, az itt megjelentek, a történelmi egyházak képviselõinek jelenléte, hogy ha van rá akarat, ha azt óhajtjuk, lehet együtt dolgozni. A legszomo rúbb, hogy éppen azok vélekednek és cselekednek másképp, ezzel ellentétben, akiket azért választottunk meg, hogy felvállalják az erdélyi magyarság képviseletét. A kényszer vitt rá, hogy ezeket látva, tapasztalva, az õsi hagyományokhoz híven összehívjuk a székely nagygyûlést. Két pártelnök szólt ellene: Vadim Tudor és Markó Béla. Egyik egy nagyon rossz nacionalizmustól indíttatva, a másik rövid távú, önzõ, önös politikai érdekbõl. Ilyen körülmények között vagyunk kénytelenek így megfogalmazni törekvéseinket. Egyik Európa parlamenti képviselõ azt mondta, hogy akkor lesz rendes erdélyi elvi autonómiánk, ami kor leszámoltunk a belsõ háborúval. Tabajdi Csaba a budapesti konferencián azt mondta, hogy az RMDSZ nagy hibája az volt, hogy nem ültek 1e az erdélyi radikálisokkal tárgyalni. Én ki szeretném javítani a Tabajdi Csaba képviselõ úr által mondottakat: Erdélyben nincsenek mérsékeltek és radikálisok, csak mérsékel tek vannak: az EMNT, az SZNT, az MPSZ, akik a parlamentáris demokrácia eszközeivel próbálják megvívni autonómiaköveteléseiket. Hölgyeim és uraim, kedves testvéreim! Én azt kí vánom, hogy most, március idusán, amikor a szabad ságharcra emlékezünk, merjük vállalni azt a gondo latot, amelyet minálunk elõdeink úgy fogalmaztak meg, hogy „Gyáva népnek nincs hazája.“ Ennek jegyében kívánom, hogy valamennyiüket járja át az az óriási felelõsség, amely megadatott számunkra, és kérjük a Jóistent, hogy a közelgõ húsvét hozza el számunkra is a feltámadást – s ne csak az erdélyi magyar feltámadást, hanem az anyaországi választásokkal Magyarországét is. SZÁSZ JENÕ Székelyudvarhely polgármestere

PARTIUMI KÖZLÖNY

9 . OLDAL

Magyar és magyar sorsa egy Békesség Istentõl! Dicsértessék az Úrjézus Krisztus! Március 15-e minden magyar számára a szabadság ünnepe. Mi, erdélyi magyarok már több mint 80 éve – nem mindig demokratikus keretek között –, de mindig szabadsággal a szívünkben ünnepeltük, ünnepeljük március 15-ét. Az EMNT három évvel ezelõtt ezen a helyen azért indult útjára, hogy megfogalmazza, kifejezze és érvényre juttassa ezt a szabadságigényt. A saját sorsunkról való, önálló döntés szabad ságát, jogát kívánjuk kivívni. Nem akarunk mást, csak ugyanazt, amit a nagyhatalmak: békét, stabilitást, nyugalmat és fejlõdést a többségi néppel va ló viszonyunkban. Valóban megkülönböztet ben nünket más, nyugat-európai, vagy középkeleteurópai népektõl az, hogy mindezt békés úton kívánjuk elérni. Engedjék meg, hogy az elmúlt há rom év kudarcait és sikereit számba véve talán azt emeljem ki, hogy sikernek tudható be a törvényter vezetek parlamenti benyújtása. Ezen kívül viszont már nem lehet megkerülni az autonómia kérdését, ha Románia integrációjáról van szó, ha román fejlõdésrõl beszélünk. Az önrendelkezés és az autonómia minden képpen szövetségeseket kíván. És itt, Erdélyben, itt, a Partiumban köszönjük meg mindazon szövetségesünknek a támogatást, akiket magunk mellett tudhattunk az elmúlt esztendõkben. Köszönet töb bek között azért a nemrég megrendezett autonómiakonferenciáért, ahol nemcsak a Kárpát-me dence, hanem a világ minden magyarja számára láthatóvá és érzékelhetõvé tették azt, hogy mit aka runk Erdélyben, és milyen módon élnek nyugateurópaiközösségeink. De hadd üdvözöljem a Fidesz jelen lévõ képviselõit. Aggódva figyeljük mi is a magyarországi fe -

szültségeket és fejleményeket. Nagyon sokan va gyunk, akik azt reméljük itthon, hogy újra olyan magyarországi kormányunk lesz, amely fontosnak tartja a nemzeti összetartozást, és azt hiszem, nagyon sokan vagyunk itt, az Isten házában, akik biz tosan szólni fognak barátaiknak, ismerõseiknek, rokonaiknak, hogy ne feledjenek elmenni szavazni. Magyar és magyar sorsa egy. Három évvel ez elõtt a Székelyföld területi autonómiáját, a sajátos státusú közigazgatási autonómiát és a személyi elvû autonómiát tûztük zászlainra. Egyik sem utasíthatja maga mögé a másikat. Székelyföld területi autonómiája nélkül nincs erdélyi magyar jövõ. Az erdélyi magyarok személyelvû autonómiája nélkül nincs székelyföldi megmaradás. És akkor nem beszéltünk a nálunk sokkal sa nyarúbb sorsban élõkrõl, a csángókról. Itt élünk, egy országban, de vajmi keveset tudunk róluk. Annyit azonban igen, hogy erõs a hitük, és mindig megtartották bizakodásukat a jövõben. Megtartották gyökereiket, még akkor is, ha az évszázados asszimilációs politika és az utóbbi évtizedek erõ szakos, államilag programszerûen tervezett asszimilációs politikája nagyon gyakran nyelv- és identitásvesztést okozott náluk. Mégis tudnunk kell azt, hogy erdélyi magyar, székely és csángó sorsa egy, s vagy van megmaradásunk ezen a földön, vagy elpusztulunk mindannyian. Nem lehet számon kérni a csángóktól azt, hogy miért nem követeltek területi autonómiát, mint ahogyan a székelyeken sem lehet számon kér ni azt, hogy miért nem elégednek meg a személyi elvû autonómiával. A három különbözõ helyzetben lévõ közösségünknek egyszerre kell megtalálnia boldogulását, úgy ahogyan az itt elhangzott: mindenki Székelyföld autonómiájáért, mindenki az er délyi magyarok autonómiájáért.

A csángókkal való szolidaritás kifejezéseként engedjék meg, hogy az EMNT ünnepi gyûlése elé terjesszek egy állásfoglalás-tervezetet a romániai csángók ügyében, mivel úgy érzem, nem foglalkoztunk eleget ezzel a kérdéssel. „Mi, az EMNT ünnepi gyûlésének résztvevõi kinyilvánítjuk megbecsülésünket és elismerésünket moldvai magyar csángó testvéreink évszázados harca és megmaradásáért folytatott küzdelme iránt. Mi, erdélyiek büszkék lehetünk rájuk, mert meg tudták õrizni a hitet és a közösség erejébe vetettbizalmukat. A csángómagyarok az utóbbi évtizedekben elszenvedett erõszakos, állami asszimiláció ellenére is õrzik gyökereiket, õsi magyarságukat. A rendszerváltás után azonban még mindig nem gyakorolhatják az anyanyelven való miséhez való jogukat. A magyar nyelv iskolai oktatása sem valósulhat meg minden akadály nélkül. Felkérjük a iaºi-i római katolikus püspökséget, tegye lehetõvé, hogy a moldvai csángók magyar anyanyelvükön misézhessenek, ne korlátozzák a magyar nyelv használatát, a csángók hitéletét. A bukaresti Pápai nunciatúra figyelmébe ajánljuk a csángómagyarok áldatlan helyzetét. Felszólítjuk az állami hatóságokat, tegyék lehetõvé, hogy gyermekeink Moldvában is magyarul tanulhassanak. Ne félemlítsék meg többé a szülõket, a gyerekeket, az iskolában többé ne hurcolják meg, ha alkotmányos jogaikkal élve anyanyelvükön is tanulni kívánnak. Javasoljuk ugyanakkor, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének vonatkozó jelentése szellemében az európai integrációs intézmények monitorizálják a csángók helyzetét“. SZILÁGYI ZSOLT, az EMNT alelnöke

Emlékezzünk feladatainkra és kötelességeinkre Felkértek, hogy szóljak én is ezen az ünnepi nagy gyûlésen. Én, Sógor Csaba, Hargita megyei szenátor azt mondhatnám el, hogy mit köszönhetek, mit köszön hetünk az elmúlt három esztendõnek, az EMNT-nek. Elsõsorban azt köszönhetem az EMNT-nek, hogy van egy hely, van egy alkalom, van egy lehetõség arra, hogy az SZNT, az EMNT az MPSZ és az RMDSZ tagjai civilizált keretek között találkozhassanak és véleményt cseréljenek. Idefelé az MPSZ el nökével és az udvarhelyi delegációval utaztam. Re mélem, hazafelé is velük utazhatom, s ez nem az utolsó közös utunk lesz. Tiszteletben tartom, hogy bizonyos dolgokról, bizonyos kérdésekben másként vélekedünk. Mindannyian tudjuk, hogy kinek-kinek a maga helyén más és más feladata van. Másodsorban azt köszönhetem az EMNT-nek, hogy eszembe juttatta, eszünkbe juttatja – mert bizony néha lankadt a figyelem –, hogy a politikusok nem mindenhatók és mindentudók, hogy az erdélyi magyarság életében végzett munkánk és harcunk hiábavaló és eredménytelen, ha a politika mellett nincs ott a civil társadalom és az egyház. Harmadsorban mindennapi harcomat köszön hetem az EMNT-nek, mivel szüntelenül emlékeztet célkitûzéseinkre, amelyek között, nem is akármilyen helyen, hanem az elsõk között van az egyetem ügye. A macedóniai albánoknak lehet két egyetemük. Mi adófizetõ polgárai vagyunk ennek az országnak,

ezért természetes az elvárás, hogy legyen egy, a román állam által támogatott egyetemünk. Az EMNT-nek legfõképpen azt köszönhetjük, hogy legfontosabb feladatunkra, az autonómiára – nem mint célra, hanem mint eszközre – emlékeztet és figyelmeztet bennünket. Amikor a legutóbbi autonómia-törvénytervezetet másik Hargita megyei képviselõtársammal, Garda Dezsõvel benyújtottuk, azt kérdezték tõlem a frakciótársaim, hogy meg tudok-e majd gyõzni tíz román kollégát, hogy erre a területi autonómia-törvénytervezetre szavazzanak? A múlt héten, amikor jeleztem, hogy idejövök, majd Udvarhelyre is megyek, újra megkérdezték, és én örömmel válaszoltam, hogy tízet még nem, de egyet már találtam. És Udvarhelyre is el fogom vinni ezt a román kollégát. Az EMNT-nek köszönhetjük, hogy itt és most együtt lehetünk, ünnepelhetünk. Többen aggódva kérdezték tõlem, hogy ezek a „szélsõséges rendezvények“ nem veszélyeztetik-e a mi eredményes munkánkat és harcunkat? Én azt mondtam, hogy a nemzetféltéssel és a kishitûséggel szemben végre merjünk már úgy gondolkodni, hogy mi, erdélyi magyarok elég erõsek vagyunk ahhoz, hogy három, vagy ha a váradit is idevesszük, négy központi rendezvényünk legyen. Én magam a szatmárnémeti rendezvény után részt veszek az udvarhelyin is, és remélem – ha az idõ engedi, és a közlekedési viszo-

nyok olyanok lesznek – estére átérek a kézdivásárhelyire is. És ha már március 15-rõl van szó, engedjék meg, hogy annyit még elmondjak: március 15-én nemcsak a kokárdát tesszük fel, hanem felvesszük zsinóros ünnepi ruhánkat is. Jó lenne, ha ezt a zsinóros ünnepi ruhát a lelkünkben hordoznánk a hét köznapokon is. Mire emlékeztet bennünket a zsinóros ruha? Keleti, ázsiai gyökereinkre. Azért volt '48, azért van Székelyföld, azért van erdélyi magyarság, azért ma radtunk meg, mert magunkban hordozzuk ezt a ke letrõl jövõ, katonai rendet és fegyelmet, hazaszere tetet, családhoz, szülõföldhöz való ragaszkodást. Hargita megye szenátoraként, az RMDSZ sze nátoraként azt szeretném még egyszer megköszönni az EMNT-nek, hogy együtt lehettünk, hogy emlé keztetnek bennünket a civil társadalom és az egyház szerepére és fontosságára, az egyetem, az autonómia és az együtt ünneplés lehetõségére, feladatára és kötelességére. Azért, hogy ne csak együtt tudjunk gondolkozni és beszélni, netán egymás mellett elbe szélni, ne csak együtt tudjunk ünnepelni, hanem a hétköznapokon is, nem egymásnak feszülve, hanem esetleg egymás vállára támaszkodva tudjuk mun kánkat elvégezni. SÓGOR CSABA Hargita megyei szenátor

1 0. O L D A L

PARTIUMI KÖZLÖNY

Személyi elvû autonómiát az erdélyi magyarságnak, szabadságot az erdélyi magyaroknak! Igen tisztelt ünnepi gyülekezet! Tekintsünk vissza a történelemre: 1948 májusában Háromszéken népgyûlés volt. Célja – idé zem: „felrázni a székelység nemzeti öntudatát“. 1848. október 26-án Agyagfalván a székely nemzeti gyûlés kiáltványban fogalmazta meg, hogy vissza kell szerezni a székelység õsi szabadságát, s kijelenti, hogy az egész székelység magyar honvédség gé lesz, és 12 ezer fõs csapatot állítanak ki. És lépjünk eggyel tovább: Bem tábornok a hadmûveletei során legfõbb támaszaként a Székelyföldet választja. 1949. április 10-én Csányi László kormánybiztos rendeletében a következõképpen fogalmaz: „Háromszék, Csík-, Udvarhely- és Ma rosszékek versenyezve emelkedtek fel a haza védelmére, és ezreket állítottak a szabadság zászlaja alá. Áldja meg a magyarok Istene, de a magyar haza is háládatos lesz, és megjutalmazza õket.“ A székelység történelme során önmagáért és szabadságáért – õsi szabadságainak visszaszerzésé ért – cselekedett, soha nem feledkezve meg arról, hogy ezzel a magyar nemzetért is cselekszik. Sors döntõ kérdésekben a székely nemzetgyûlések, a népgyûlések Székelyföld fõ sorsközösségének a megnyilvánulásai voltak. És van, aki ma csodálko zik azon, hogy székely nagygyûlés óhajtja ismét kinyilvánítani jogát önkormányzására, szabadságá nak visszaszerzését. Kétségbe vonják jogunkat arra, hogy legszebb nemzeti ünnepünkön nyilvánítsuk ki újból ezt a jogot. Nem tekintenek vissza a múltba, és nem tekintenek a jövõ felé sem, nem látják, hogy Székelyföldön önkormányzat nélkül nincs magyar jövõ, és nincs jövõje az erdélyi magyarság nak a személyi elvû autonómia nélkül. Milyen kényszer vezet oda, hogy a közvetlen demokrácia újabb eszközeit, más, határozottabb eszközöket használjunk? Milyen kényszer vezetett oda, hogy 2003-ban összegyûljünk itt? 2000 õszé tõl tanúja – talán részese is – voltam annak, hogy a Püspök úr Õexcellenciája milyen határozottsággal

sarkallt erre mindannyiunkat, s majd a Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendkívüli közgyûlésen hozott határozatot arra, hogy indítsuk újra az autonómiatörekvéseket megjelenítõ moz galmat, és jöjjenek létre azok a közképviseletek, testületek, amelyek hitelesen közvetítik az erdélyi magyarság, székelység akaratát. És most is kényszer számunkra – mert kikényszerítik! –, hogy egyre határozottabb közakarat meg nyilvánulásával figyelmeztessünk arra, hogy sem a székelység, sem az erdélyi magyarság nem mond le soha az autonómiához való jogáról, önrendelke zési jogáról. Mely kényszer vitt oda, hogy székely nagygyûlés összehívását javasolja az SZNT már az elmúlt év decemberében? Az, hogy konokul vissza utasít minden illetékes romániai hatalom! Vissza utasítja törvénykezdeményezésünket Székelyföld autonómiastatútumára, visszautasítja az EMNTnek a személyi elvû autonómiastatútumára vonatkozó törvénytervezetét; visszautasít államelnök, visszautasít kormányfõ, igazságügyi miniszter; bírósági és táblabírósági határozatokkal akadályoz zák meg, hogy a székelyek helyi népszavazással nyilváníthassák ki igényüket a székelyföldi önkor mányzatok létrehozására. Az Európa Parlament két hosszú éven át tartó, következetes megbeszéléseink eredményeképpen 2005 márciusában külügyi bizottságában, majd 2005 májusában plénumán rendkívüli határozatot hozott az erdélyi magyarság tekintetében, megértve azt, hogy az erdélyi magyarság védelmében különleges intézkedésekre van szükség az önkor mányzás és a hitélet kapcsán. Ez a politika, az Európa Parlament nyelvén azt jelenti, hogy elis merte az erdélyi magyarságnak, s ezzel együtt a székelységnek az önkormányzáshoz való jogát. És ezt feltüntette a csatlakozási jelentésben. Az SZNT a következetes visszautasítások kényszerében az ENSZ Biztonsági Tanácsához és az ENSZ fõtitkárához fordult, s kérte hogy gyakoroljon nemzetközi felügyeletet Székelyföld tárgyában.

S tekintettel arra, hogy az ENSZ Charta elõírja, hogy kik képviselhetik az ENSZ biztonsági tanácsában egy nép jogát – ehhez ENSZ-tagországra, vagy olyan közösségi önkormányzatra van szükség, amely hajlandó és képes erre –, meg kell keresni az államok és közösségek önkormányzatait, vezetõit, testületeit, hogy segítsenek az ENSZ Biztonsági Tanácsában napirenden tartani Székelyföld autonómiájának kérdését. Ezért fordultunk a magyar pártokhoz és a magyar kormányfõhöz, hogy Auszt riához hasonlóan, amely 60 év óta védõhatalmi státust gyakorol Dél-Tirol felett, a dél-tiroli autonómia felett, a magyar kormány is vállaljon védõhatalmi státust Székelyföld autonómiatörekvései és az erdélyi magyarság autonómiatörekvései felett. És ez már nem kérés, hanem jogos követelés, ez jussunk! A magyar Alkotmányban is szerepel – mondhatni kötelezettség – a mindenkori magyar képviseletek számára. Ilyen kényszerben felhasználjuk a közvetlen demokrácia eszközeit, gyakoroljuk szabadságainkat: szólásszabadságunkat, gyülekezési szabadságunkat, a véleménynyilvánítás szabadságát, a lelkiismereti szabadságunkat. Ezt tesszük ma, s ezt tesszük majd a székelyföldi nagygyûlésen is! Alapvetõ emberi szabadságainkat gyakoroljuk, alapvetõ közösségi-emberi jogainkért küzdünk, és azért, hogy megmaradhassunk szülõföldünkön. Hogy megmaradhassunk itt, és míg a világ, magyarként élhessünk. És ennek egyetlen eszköze van a jóléti államokban, az Európai Unióban, és mindenütt: a közösségi önkormányzás. Ezért mondjuk azt a székelyföldi nagygyûlés elõkészületében, az SZNT határozata alapján, hogy autonómiát a Székelyföldnek, szabadságot a székelységnek. És azt is mondom, hogy személyi elvû autonómiát az erdélyi magyarságnak, szabadságot az erdélyi magyaroknak! DR. CSAPÓ JÓZSEF, az SZNT elnöke

HÍREK EGYHÁZKERÜLETI KÖRLEVÉL – III. Jelenkori körülményeink között különöskép -

Egyházkerületünkben gyûjtést szervezünk

pen hangsúlyossá válik az igaz böjtrõl szóló pró fétai tanítás: „Nem az-é a böjt, hogy az éhezõnek megszegd kenyeredet, …ha mezítelent látsz felru -

annak érdekében, hogy Edina csontvelõ-átültetésben részesülhessen Magyarországon. Ez azonban nagyon sok pénzbe kerül. Kérünk Benneteket,

házzad? Ha odaadod utolsó falatodat az éhezõnek és az elepedt lelkût megelégíted: feltámad a sötét -

hogy adományaitokkal legyetek segítségére Edinának! Adományaitokat minél elõbb juttassátok el

ségben világosságod és homályosságod olyan lesz, mint a dél” (És. 58,7.10). Ezt az Igét idézi fel bennünk Fodor Edina 19

a lelkészi hivatalokba, tudván azt, hogy „aki bõven adakozik, annál inkább gazdagodik” (Péld. 11,24). Gyülekezeteinket felkérjük, hogy adománylistán

éves érkeserûi testvérünk nagy nyomorúsága. Esküvõjére készült s kiderült, hogy súlyos beteg:

vagy perselyes adomány formájában rendezzenek gyûjtést nagybeteg testvérünk megsegítése

leukémiában, fehérvérûségben szenved. Szülei el váltak, utóbb Édesanyja meghalt. Tizenhét éves öccsével – a szintén súlyosan beteg – Nagyanyjuk

céljából.

alacsony nyugdíjából élnek. Fodor Edina a nagyváradi Lorántffy Zsuzsan na Gimnáziumban tanult, ahol mindenki dicséri szorgalmáért, szerénységéért, kedvességéért.

2006. március 9. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

CSOMAY ÁRPÁD generális direktor

Tanácskozás a nyugat-európai magyar protestáns gyülekezetek képviselõivel A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa és a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetõsége megbeszélést folytatott nemrégiben a Református Zsinati Székházban a Nyugat-Európában lévõ magyar protestáns gyülekezetek képviselõivel, hogy miképpen tudják biztosítani gyülekezeteik számára a magyar nyelvû lelkészi állás és a gyülekezeti szolgálat fenntartását. A megbeszélést többéves elõkészítõ munka elõzte meg. A résztvevõk behatóan foglalkoztak egy olyan új missziói koncepció kialakításával, amely lehetõséget ad ezeknek a protestáns gyülekezeteknek a lelkigondozására. Megállapodtak abban, hogy kihasználják azokat a Nyugat-Európában lévõ protestáns testvéregyházi kapcsolatokat, amelyekkel közösen kialakíthatják a magyar gyülekezetek jövõjét illetõ kérdések megoldását.

PARTIUMI KÖZLÖNY

IDEJE VAN... Erdélyi Petíció Mindazok, akik a mai napon az Erdélyi Ma gyar Nemzeti Tanács Március 15-i nemzeti ünne pünket köszöntõ, szatmárnémeti nagygyûlésén egyakarattal összegyülekeztünk, a romániai magyar nemzeti közösség tagjai ként, az egyéni és a közösségi vélemény- és akarat nyilvánítás demokratikus szabadságjogával élve, az általánosan elfogadott nemzetközi jogrendszer biztosította emberi és kisebbségi jogaink alapján ezúton fordulunk a hazai és nemzetközi közvéleményhez, Románia és Magyarország kormányzati szerveihez és vezetõihez, a román és a magyar politikai élet képviselõihez, valamint az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Euró pa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttmûkö dési Szervezet és az Egyesült Nemzetek Szervezete illetékes testületeihez és vezetõihez a közel kétmilliós lélekszámú romániai ma gyarságunk kisebbségi sérelmeinek orvoslásához, Romániában õshonos nemzeti közösségünk jogos követeléseinek a teljesítéséhez, közösségi önren delkezésének a megvalósításához kérve hathatós támogatásukat és segítségüket. Nemzeti ünnepünkön a magyar és a világsza badságért életét áldozó nagy költõnket, Petõfi Sán dort idézzük, aki 1848. március 15-én elhangzott forradalmi versében ezt mondta: „Itt az idõ, most vagy soha“. A Költõ szavával egybehangzik a bibliai Pré dikátor tanítása: „Mindennek rendelt ideje van... ideje a szólásnak... ideje az építésnek...“ (Préd. 3,1.7.3). Nyolcvanhat évi kisebbségi jogfosztás és el nyomatás után elérkezettnek látjuk az idõt, hogy minden eddiginél határozottabban kiálljunk elide geníthetetlen nemzeti jogaink mellett, és miként szabadságharcos elõdeink az 1848-as és az 1956-os forradalmak idején, kivívjuk azt a közösségi jogunkat, hogy – más nemzetek sorában – saját sorsunkról és jövõnkrõl mi magunk döntsünk; hogy hosszan tartó nacionalista és kommunista elnyo matás után rólunk végre ne nélkülünk ren delkezzenek és határozzanak. Kisebbségi létünkben az autonómia egyet je lent – a szabadsággal. A közösségi önrendelkezést pártpolitikán felül álló, össznemzeti értéknek és ügynek tekintjük. Az országhatárok módosítását nem tartva járható útnak, egyetlen életképes politikai alternatívának a romániai magyarság többszintû önkormányzati rendszerének a hala déktalan megvalósítását tekintjük. Ebbõl a célból fordulunk a megszólítottakhoz: a békés politikai rendezésre irányuló párbeszédet sürgetve, ehhez kérve támogatásukat és közvetítésüket. Mi, erdélyi magyarok nem akarunk a romá niai németek és zsidók szomorú sorsára jutni, akik alig néhány évtized alatt szinte teljesen eltûntek Románia etnikai térképérõl. Márpedig az utóbbi fél évszázad lesújtó statisztikái, valamint közössé günk jelenlegi sorvadásának mutatói arra valla nak, hogy romániai magyarságunkat középtávon ugyanez a veszély fenyegeti. Magunkra nézve is hitelesnek tartjuk a Magyar Római Katolikus Egy ház azon megállapítását, hogy: „Nemzetünk na gyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket“ – Ezért is csatlakoztunk kezdemé -

nyezésükhöz, és hirdettük meg nagygyûlésünkön a Nemzeti Imaévet. Az 1989-es temesvári forradalom egyik jelszava az volt, hogy: le kell dönteni a hallgatás falát. Másfél évtizede az Európát ketté osztó vasfüg gönyt is sikerült lebontani. Azóta viszont új választófalak támadtak az elõbbiek helyébe. A romániai magyarság léptennyomon a posztkommunizmus, a sovinizmus, a jogfosztás, a hazugság, a megfélemlítés újraépülõ falaiba ütközik. Ugyanezek az egyesülõ Európától is elválasztják az integráció küszöbén álló Ro mániát. A kommunizmus szívós örökségeként számon tartott korrupció mellett az utóbbi hónapokban újult erõvel fellángoló sovinizmus, illetve a nem zetállami kényszer alatt elfojtott kisebbségi prob lémák azok, melyek Románia közeli európai csat lakozását is komolyan veszélyeztetik. Jelen pillanatban összesen három kisebbségi törvénytervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség törvénykezde ményezései hevernek a Román Parlament asztalán – mindhárom visszautasítva és elintézetlenül. Tényszerûen megállapítható, hogy a nacionalista asszimilációs hagyományokat követõ román politikai osztály túlnyomó többségébõl szinte teljességgel hiányzik a kisebbségi kérdés, ezen belül pedig az erdélyi magyarság helyzetének rendezésére irányuló politikai akarat. Mindezekre való tekintettel mi, a szatmárnémeti Ünnepi Nagygyûlés résztvevõi, a romániai magyar polgári, egyházi és politikai élet kép viselõi az 1918-as Gyulafehérvári Román Népgyûlés kisebbségi irányelvei, másfelõl az erdélyi magyarság képviselõi által elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat (1992), továbbá az RMDSZ Programjába foglalt három szintû autonómiakoncepció, valamint az EMNT és az SZNT által újrafogalmazott autonómiaprogram értelmében, úgyszintén a vo natkozó európai szabályozásoknak megfelelõen és a tagországokban mûködõ autonómiák mintájára ezúton nyilvánítjuk ki ismételten a romániai magyar nemzeti közösség autonómia iránti föltét len igényét, és szorgalmazzuk ebben az ügyben nemzeti közösségünk teljes összefogását. A Romániai Református Egyház Zsinatával egyetértve: „fontosnak tartjuk és szorgalmazzuk erdélyi magyarságunk autonómiaköveteléseinek a romániai politikai életben és nemzetközi téren, az európai fórumokon való egységes kinyilvánítását és képviseletét“. Az SZNT-nek a március 15-i Székely Nagy gyûlésével kapcsolatos közleménye értelmében: „Közösségi jogainkért demokratikus eszközökkel küzdünk, amit egy demokratikus jogállamban félelem nélkül meg is tehetünk“. „Mindenki az erdélyi magyarok autonómiájáért!“ „Mindenki a Székelyföld autonómiájáért!“ – ez legyen a jelszavunk, ez az Erdélyi Petíció üzenetének lényege. Szatmárnémeti, 2006. március 11.

11 . OLDAL ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS

ERDÉLYI MEMORANDUM Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a rendelke zésére álló összes demokratikus és jogállami eszközzel az alábbi célkitûzések gyakorlatba ültetésén kíván munkálkodni, és ehhez kéri a Szatmárnémeti Ünnepi Nagygyûlés részvevõinek, valamint az álta luk képviselt kisrégiók magyar közösségeinek meg hatalmazását:

I. Erkölcsi jóvátétel a kommunizmus bûneiért A kommunizmus bûneivel való szembenézés nélkül, az egykori diktatórikus rendszer ideológiájá nak és gyakorlatának a döntéshozatalból, a végrehaj tásból és az igazságszolgáltatásból való kiiktatása nélkül nem építhetõ egészséges társadalom. Ezért szorgalmazzuk mindazon kezdeményezé seket, konkrét erkölcsi, jogi és közigazgatási lépé seket, amelyek a közélet megtisztulásához vezetnek és elvárjuk a magyarság választott vagy kinevezett tiszt- és tisztségviselõitõl, hogy mandátumuk ere jével õk is ezt tegyék.

II. Korrupciómentes közélet, hiteles igazságszolgáltatás, jogállamiság A jogállamiság kulcsa a hatalmi ágak intézmé nyi szétválasztása és kiszolgáltatottságuk felszámolá sa. Különösen érvényes ez az igazságszolgáltatásra, melynek politikamentessé tétele és valós független sége tizenhat évvel a rendszerváltás után sem biztosított. Elvárjuk a romániai politikai élet magyar sze replõitõl, hogy legyenek cselekvõ partnerei mindazon demokratikus erõknek, amelyek a korrupcióellenes harc hatékonyságának biztosításán, az igazságügy politikamentessé tételén és hatékonyságá nak növelésén munkálkodnak.

III. Területi-közigazgatási reform a történelmi és területi sajátosságoknak megfelelõen kialakított régiók alapján Románia sikeres európai integrációjához és az Európai Unió különbözõ támogatási alapjainak a ha tékony felhasználásához elengedhetetlenül szüksé ges a jelenlegi fejlesztési régiók határainak újragon dolása, a szerves fejlõdés eredményeképpen kiala kult hagyományos régiók szerint. Tárgyalásokat indítványozunk errõl a parla menti pártok képviselõivel, és a kormánnyal. A tárgyalások moderálásához felkérjük az Európai Bizottság regionális fejlesztési biztosát, valamint az európai integrációs intézmények régiókat képviselõ testületeinek megbízottjait. Románia jelenlegi területi-közigazgatási szerkezete és felosztása nem felel meg az uniós köve telményeknek. A központosítás megszüntetése, a szubszidiaritás és az önkormányzzatiság elvei alap ján, a történelmi és területi sajátosságoknak megfe lelõen kialakított régiók képezhetik a területi-közigazgatási reform alapját. A reform csak akkor lehet hatékony, ha a demokratikusan létrehozott regioná lis döntéshozó és végrehajtó intézmények széles (Folytatása a 12. oldalon)

1 2. O L D A L autonómiával rendelkeznek hatásköreik gyakorlásá ban, és birtokában vannak a szükséges eszközöknek feladataik teljesítéséhez, a Regionális Autonómia Európai Chartájának megfelelõen. Mindezek mel lett számunkra a reform csak akkor elfogadható, ha az elõsegíti a szülõföldjükön többségben lévõ nem zeti közösségek többségi részarányának megõrzését, illetve a számbeli kisebbségben levõ nemzeti közösségek védelmét is. Egyeztetést szorgalmazunk ebben a kérdésben a parlamenti pártok képviselõivel, az államelnök közvetítésével és az Európai Unió illetékeseinek bevo násával. Szülessen megállapodás az elõbbi elvek szellemében a területi-közigazgatási reform módo zatairól és konkrét ütemtervérõl még Románia uniós csatlakozás elõtt.

IV. Azonos jogállás és stratégiai partnerség Erdély történelmi népeinek Erdélynek, mint történelmi régiónak, saját po litikai, közigazgatási, kulturális, gazdasági és szo ciális intézményekre van szüksége és joga. Erdély társadalmi és gazdasági ereje a szubszidiaritás el vének többszintû gyakorlatba ültetésével kamatoztatható leginkább, az ország európai integrációja érdekében. Indítványozzuk a regionális pártok mûködésé nek törvény általi szavatolását, az Erdélyben mûkö dõ politikai erõk közötti regionális kerekasztal beindítását. Szorgalmazzuk a regionális érdeket és politikákat megfogalmazni kívánó politikai erõk közötti összefogást, közös politikai és fejlesztési programok kidolgozását az Unió regionális hatóságokat tömö rítõ testületeivel közösen. Szorgalmazzuk továbbá Erdélynek, Európa egyik történelmi régiójának, az európai régiók együttmûködési rendszerébe való bekapcsolását.

V. Székelyföld – autonóm közigazgatási régió Székelyföld melynek területén az erdélyi ma gyarságnak majdnem fele él, történelmi, földrajzi, gazdasági, valamint társadalmi szempontból egy aránt megfelel mind az önálló fejlesztési régió, mind az autonóm közigazgatási régió feltételrendszerének. A Székelyföld 10.000 km2 területén ma is 76 százalékos többségben levõ õshonos magyar kö zösség, a székelység, az elmúlt évtizedben többször is kinyilvánította jogát és igényét a térség sajátos közigazgatási jogállása, Székelyföld (Terra Siculorum) történelmi régió autonómiája iránt. A székelység magas fokú felelõsséget tanúsított és tanúsít, amikor a területi autonómiáért folytatott küzdelmé ben a közvetlen demokrácia és a parlamenti demok rácia eszközét alkalmazza. Annak ellenére, hogy az ET 2003/1334. számú ajánlása ezt a teljes és tényle ges egyenlõséget szavatoló közigazgatási megoldást a többség és kisebbség közötti esetleges feszültségek megelõzésére kívánatosnak tartja, az érdemi párbeszéd a többséggel ezen célkitûzések megvalósításáról még nem indult meg és a romániai hatósá gok minden, a Székelyföld autonómiájára irányuló törvénykezési és közigazgatási kezdeményezést el utasítottak, az Európai Parlament ez irányú felszó lításait is figyelmen kívül hagyva. Ezért, a fejlesztési, illetve közigazgatási régiók ról szóló vita szerves részeként, vagy attól függetle nül is, érdemi párbeszéd megindítását kezdemé nyezzük a román társadalom meghatározó politikai és értelmiségi elitjével. Támogatjuk a Székely Nem -

PARTIUMI KÖZLÖNY zeti Tanács által megfogalmazott célokat és megol dási javaslatokat. A téma érzékenységére való tekintettel a párbeszédhez és a megfelelõ törvényi keret kialakításához szükségesnek tartjuk az államelnök közvetlen moderátori szerepvállalását. Szorgalmazzuk továbbá a nemzetközi integrációs intézmények: az Európai Bizottság, az Európai Parlament, a EU Régiók Kongresszusa, valamint az ENSZ illetékesei nek a tárgyalásokba való bevonását.

VI. A belsõ önrendelkezés különbözõ formáinak törvény általi biztosítása Az erdélyi magyarság politikai képviselete 1990 után belsõ önrendelkezésének gyakorlatba ül tetése céljából három közösségi autonómiaformát fogalmazott meg, melyek a következõk: – területi autonómia – a tömbmagyarság számára, – sajátos jogállású önkormányzatok – a többségében magyarok lakta települések közigazgatására, – személyi elvû (kulturális) autonómia – a ki sebbségben élõ magyar közösségek számára. „A minket illetõ kérdésekben mi magunk dönt hessünk” jogának gyakorlásához ezen közösségi autonómiák törvény általi szavatolása szükséges. Az Erdély különbözõ térségeiben és településein számbeli kisebbségben élõ nemzeti közösségek megmaradása és gyarapodása szempontjából elengedhetetlen, hogy törvény szabályozza ezen közösségek azon jogát, hogy a nemzeti identitásukat közvetlenül érintõ kérdésekben választott testületeik által saját maguk dönthessenek. Mindazokat a településeket, ahol egy nemzeti kisebbségi közösség számbeli többséget alkot, a pozitív európai gyakorlat szerint megilleti a törvény ál tal szavatolt sajátos közigazgatási jogállás, a több ilyen település által szervesen összefüggõ tömb esetében pedig a közigazgatási régió sajátos jogállása. Ezen autonómiaformák jogi kereteit meghatározó törvény rendelkezzen az autonómiát megjelení tõ intézmény – jellegérõl (autonóm közigazgatási hatóság) – létrejöttének módjáról (a közösséghez tartozó személyek általános, titkos és közvetlen választás út ján hozzák létre) – döntési jogköreirõl (különös tekintettel az oktatásra, a mûvelõdésre és a tömegtájékoztatásra) – anyagi alapjairól, mûködéséhez szükséges forrásokról (állami és önkormányzati költségvetés, saját bevételek) valamint – az államigazgatás rendszerében betöltött szerepérõl, az állam többi hatóságaihoz fûzõdõ viszonyáról. A törvényes szabályozások véglegesítéséhez, valamint parlamenti elfogadásához többségi parlamenti támogatás szükséges. Ennek kialakításához kérjük az Európai Parlament Frakcióközi Kisebbségi Vegyesbizottságának (Intergroup) támogatását és aktív közvetítését.

VII. Állami magyar egyetem – intézményi önállóság Számbeli aránya, társadalmi összetettsége, értékteremtõ múltja és eddig megfogalmazott stratégiai célkitûzései alapján az erdélyi magyarságnak joga saját testületei által kezdeményezni, mûködtet ni és felügyelni önálló állami magyar felsõoktatási intézményeket, illetve állami támogatást igényelni és nyerni a közfeladatot ellátó, a magyar történelmi egyházak védnöksége alatt mûködõ alapítványi egyetemi hálózathoz.

Egyetértünk a Bolyai Kezdeményezõ Bizottság által megfogalmazott célokkal, támogatjuk a megva lósításukat célzó konkrét lépéseket, kiemelten az ön álló magyar karok létrehozását a BBTE keretében, illetve az ezekbõl összeálló intézmény – a Bolyai Tudományegyetem – önállóságának megvalósítását – netán egy ténylegesen multikulturális egyetemi konzorcium keretében. A folyamat megtorpanására és az érdemi egyeztetések megszakadására való tekintettel nemzetközi közvetítést kérünk az UNESCO képviselõinek bevonásával. Szorgalmazzuk továbbá magánegyetemi hálózatunk állami tá mogatását, ezen támogatás konkrét jogi formájának mielõbbikidolgozását.

VIII. Egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásának ténylegessé tétele, méltányos kárpótlás Történelmi egyházaink közösségmegtartó és pozitív társadalomépítõ alapvetõ szerepe nemcsak történelmi tény, hanem közösségi jövõnk egyik ga ranciája. Az újraindított felekezeti iskolák és az egy házak által mûködtetett közösségi-szociális intézmé nyek ennek beszédes bizonyítékai. Ezért kiemelkedõ fontosságú az elkobzott egyházi ingatlanok termé szetbeni visszaszolgáltatása, illetve méltányos jóvá tételek foganatosítása. A vallásszabadság törvényes és tényleges szavatolása érdekében a kormánynak fel kellene hagynia a kisebbségi egyházakat sújtó hátrányos megkülönböztetés gyakorlatával. Igényeljük a kormány és a miniszterelnök sze mélyes közbelépését a restitució felgyorsítása és ténylegessé tétele érdekében. Szükségesnek tartjuk az alkotmány által is szavatolt felekezeti oktatás törvényi szabályozásának mielõbbi elfogadását.

IX. A moldvai csángómagyarok helyzetének megnyugtató rendezése A moldvai csángómagyarok nemzeti identitásá nak védelme, hitük anyanyelven történõ megélésé nek biztosítása, kulturális intézményeik kiépítése, oktatási jogaik biztosítása immár nem csak összmagyar ügy, de az Európa Tanács jelentése nyomán európai kérdés is egyben. A moldvai csángó közösség helyzetének meg nyugtató rendezése céljából induljon párbeszéd az erdélyi és a moldvai római katolikus püspökségek képviselõinek bevonásával az Európa Tanács vonat kozó jelentése szellemében, annak védnöksége alatt.

X. Határmódosítás nélküli nemzetegyesítés A magyarság egységes nemzeti közösség a Kárpát-medencében, bár a történelem fordulatai ered ményeképpen ma több országnak vagyunk állam polgárai. A Magyarország határain kívül élõ magyar közösségek elidegeníthetetlen joga az anyaország és a nemzetrészek közötti szerteágazó kapcsolatokat fenntartani és sajátos közjogi viszonyt kialakítani. Ezen viszony legmagasabb formája az állandó ma gyarországi lakhelyet nem feltételezõ magyar állam polgárság, melynek közösségi igénye egyértelmûen több ízben is megfogalmazódott. Igényeljük és elvárjuk a magyar politikai és közélet szereplõitõl ezen igény közjogi megoldásá hoz vezetõ konszenzus kialakítását és annak törvény be foglalását. Szatmárnémeti, 2006. március 11.

PARTIUMI KÖZLÖNY

13 . OLDAL

A Szatmárnémeti Nagygyûlés határozatai és állásfoglalásai HATÁROZAT a Nemzeti Ökumenikus Imaév meghirdetésérõl A Magyarországi Római Katolikus egyház és a hozzá csatlakozó többi testvéregyház példáját követve, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmárnémeti Ünnepi Nagygyûlése NEMZETI ÖKUMENIKUS IMAÉVET hirdet a romániai magyarság lelki megújulásáért. A magyarországi Imaév ténymegállapítása erdélyi magyarságunkra is érvényes: „Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgal ma menthet meg minket.” – Ennek tudatában fordulunk felhívással hívõ népünkhöz, hogy egyéni és közösségi imádságaikban terjesszék Isten elé egész nemzetünk ügyét (Jób 23,4). „Kérjük Isten irgalmát hazánkra és népünkre!” Szatmárnémeti, 2006. március 11.

HATÁROZAT

a romániai magyarellenesség tárgyában Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szat márnémeti Ünnepi Nagygyûlése mélységes aggodalommal állapítja meg, hogy az utóbbi hónapokban a román politikai és közéletben újból eluralkodott a nemzeti elõítélet, a magyarellenes gyûlöletkeltés, a politikai megfélemlítés és az etnikai uszítás szelleme. Az utóbbi hetekben a kisebbségi törvénytervezet, a magyar egyetem ügye, a csángókérdés, a Frunda György-féle ET-ajánlás, valamint a Gozsduvagyon vonatkozásában felhalmozódott többségi harag és az ezek kapcsán elharapózó verbális agresszió összpontosultan zúdult a küszöbön álló székelyudvarhelyi nagygyûlésre, illetve a székelyföldi területi autonómiára. A Nagygyûlés résztvevõi Románia közeli európai integrációját látják veszélyeztetve a fajgyûlölet határát súroló soviniszta megnyilvánulások által. A romániai magyarellenesség csak a valamikori antiszemitizmushoz hasonlítható. Ezúton szorgalmazza, hogy az Országos Diszkrimináció-Ellenes Tanács kiemelten foglalkozzék a romániai politikai életben és a sajtóban szokványos gyûlöletbeszéddel. Traian Bãsescu államelnök személyes közbelépését kéri a magyarellenes megnyilvánulások és propaganda leállítása érdekében. Szatmárnémeti, 2006. március 11.

HATÁROZAT a felekezeti oktatásról

A teljes körû magyar tanügyi és egyházi autonómia nem valósulhat meg addig, amíg Románia Parlamentje törvény által nem helyezi vissza jogaiba a felekezeti oktatást (1), másfelõl pedig nem gondoskodik az ehhez szükséges egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról (2). Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmárnémeti Ünnepi Nagygyûlése ezt szem elõtt tartva sürgeti a Tanügyi Törvény ilyen értelemben való módosítását (1), valamint az egyházi iskolaépületek jogos tulajdonosaiknak való maradéktalan visszajuttatását (2). Szatmárnémeti, 2006. március 11.

HATÁROZAT az 1956-os Emlékévrõl

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmár németi Ünnepi Nagygyûlése erkölcsi elégtétellel és nemzeti büszkeséggel veszi tudomásul az Euró pai Néppárt magyar küldöttségének azon kezde ményezését, hogy Magyar Év Európában címmel rendezvénysorozatot szervez az Európai Unióban, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfor dulója alkalmából. Az európaival együtt a Nagygyûlés az Erdélyi ’56-osEmlékévetisüdvözli,éscsatlakozikhozzájuk. Ezzel együtt sürgeti a kommunizmus korsza kának tényleges lezárását – a történelmi igazságtétel és az erkölcsi jóvátétel véghezvitele által. Meg gyõzõdése, hogy enélkül nem létezik valódi és tar tós társdalmi megbékélés. Szatmárnémeti, 2006. március 11.

ÁLLÁSFOGLALÁS

ÁLLÁSFOGLALÁS

1. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szat márnémeti Nagygyûlése teljes egyetértését juttatja kifejezésre a Bolyai Kezdeményzõ Bizottság magyar állami egyetem létrehozására irányuló törekvéseivel, valamint a Babeº–Bolyai Tudományegyetem Nagy Szenátusa magyar tag jainak a magyar egyetemi karok létrehozását sürgetõ Nyílt Levelével. 2. Ugyanakkor a Nagygyûlés teljes szolidaritásáról és támogatásáról biztosítja Bodó Barna, Hantz Péter és Kovács Lehel egyetemi tanárokat az õket ért, méltatlan zaklatásokkal és fenyegetésekkel szemben. Elismerését fejezi ki azok iránt, akik egzisztenciális kockázatot vállalva, következetesen kiállnak a magyar egyetem ügyéért. 3. Az „egyetemháború” vonatkozásában a Nagygyûlés megerõsíti az erdélyi magyarság teljes körû tanügyi autonómia iránti jogos igényét. Ennek keretében sürgeti a romániai állami magyar egyetemi oktatás helyreállítását, másfelõl pedig az egyházi hátterû magyar magánegyetemek állami költségvetési támogatását, továbbá a Partiumi Keresztény Egyetem késleltetett akk reditálásának a Parlament általi véglegesítését. 4. Nem utolsó sorban a Nagygyûlés üdvözli és szorgalmazza a Partiumi Keresztény Egyetem szatmárnémeti tagozatának a beindítását, ezáltal immár az ötödik „pillérre” helyezve erdélyi anyanyelvû magánegyetemi oktatásunkat.

Mi, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Ünnepi Nagygyûlésének résztvevõi kinyilvánítjuk megbecsülésünket és elismerésünket moldvai magyar csángó testvéreink évszázados harca és megmaradásáért folytatott küzdelme iránt. A csángómagyarok az utóbbi évtizedekben elszenvedett erõszakos állami asszimiláció ellenére is õrzik gyökereiket, õsi hagyományaikat. A rendszerváltás után azonban még mindig nem élhetnek az anyanyelvû misézés jogával. A magyar nyelv iskolai oktatása sem valósulhat meg minden akadály nélkül. Felkérjük a Iaºi-i Római Katolikus Püspökséget: tegye lehetõvé, hogy a moldvai csángók magyar anyanyelvükön misézhessenek, ne korlátozzák a magyar nyelv használatát a csángók hitéletében. A bukaresti pápai nunciatúra figyelmébe ajánljuk a csángómagyarok áldatlan helyzetét. Felszólítjuk az állami hatóságokat, tegyék lehetõvé, hogy gyermekeink Moldvában is magyarul tanulhassanak, ne félemlítsék meg többé a szülõket, a gyerekeket az iskolában ne hurcolják meg, ha alkotmányos jogaikkal élve anyanyelvüket is tanulni kívánják. Javasoljuk, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének vonatkozó jelentése szellemében az európai integrációs intézmények tart sák megfigyelés alatt (monitorizálják) a csángómagyarok helyzetének alakulását.

a magyar nyelvû felsõoktatás tárgyában

Szatmárnémeti, 2006. március 11.

a romániai csángók ügyében

Szatmárnémeti, 2006. március 11.

ÁLLÁSFOGLALÁS Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmárnémeti Ünnepi Nagygyûlése megrendüléssel és testvérirészvéttelfogadta KISSLÁSZLÓ tordai unitárius lelkipásztor korai és tragikus halálának hírét, mely az erdélyi magyarság kisebbségi sorsának emberi dimenzióit állítja a figyelem középpontjába. „Emberéletet követelt az iskola ügye” – ami azt jelenti, hogy közösségi jogfosztottságunk nemcsak az elvont

iskolaügyben, hanem mindennapi emberi életünk alakulásában is tetten érhetõ. A Nagygyûlés résztvevõi határozottan elítélik és visszautasítják mindazok embertelen és testvérietlen viselkedését, akik nyolc és fél évtizede számtalan szenvedést okoznak nemzeti és hitbeli voltában megalázott magyarságunknak. Szatmárnémeti, 2006. március 11.

1 4. O L D A L

PARTIUMI KÖZLÖNY

Rajz, látszat, kutatás: formabontó mûvészeti tárlat A Királyhágómelléki Református Egyházkerü let székházában a Partiumi Mûvelõdési Céh Rajz–lát szat–kutatás címen formabontó képzõmûvészeti tárlatot rendezett. A kiállítás különössége elsõsorban abból adó dik, hogy Ioachim Nica grafikusmûvész-professzor– aki egyetemünkön fõállású rajztanulmány-oktató – ezennel saját gyûjteményében levõ, egykori kedvenc diákjainak rajzkísérleteibõ1 válogatott, melyek a '70es, '80-as évek jellegzetes kolozsvári „Nica-iskola“ dokumentumai. A kolozsvári Ion Andreescu Kép zõmûvészeti Egyetem szaktanáraként (iskolát teremt ve) akkor vállalta fel Ioachim Nica a kutatást, amikor a rajztanítás módszertana látható krízisben volt. Az említett idõszak szocialista-realizmus ideo1ógiája a rajzoktatást is sablonos, rutinos modorra késztette, pedig mint tudjuk, a rajz a vizuális megismerés leghatékonyabb eszköze, s mint ilyen, gon dolkodásra serkentõ, szemlélõdésre, vizuális ku tatásra alkalmas kifejezési médium. A professzor úr analitikus szemléletû pedagó gusi kvalitása a múlt rendszer körülményei között is olyan kutatási feladatok felé terelte az ifjú grafikustehetségeket, hogy örök érvényû vizuális értéket teremtsenek. S az akkori kötelezõ tematikus feladatokban is a görög-reneszánsz arányosság, a fény árnyékból kibontakozó szépség, a geometrikus és organikus formák kontrasztja által meghatározott térélmény, a rend és a gesztus feszültségének meg formálási módozatai ma is érvényes reprezentációját hozták létre. Meghatározó pedagógusi hozzáállása évtizedek múlva is bizonyította, hogy a tanulmányok idõtállóak, talán sokan közülünk erre ráérezve, ezért

is kerestük akkori és mai társaságát. Emlékszem, 1979-ben a grafika szak döbbenetére az emberi alak tanulmányozása okán bibliai témákat adott, így az egyik reggel csodájára jártunk egy kiszáradt száraz fának, melyet Ádám és Éva kellékeként kikötve találtunk a rajzteremben. Emlékezetes volt az Angyali üdvözlet és az ehhez szükséges drapériatanulmány feladatlátványa is, melyet színes és fekete alapon fehér ceruzával viteleztek ki tanoncai. Rajzfeladatai mindig élményforrásból fakadtak, mondhatom, irigységgel követtük osztályának a kiadott témákban rejlõ sikerét. A PKE képzõmûvészeti szakjának oktatójaként éppúgy, mint tanszékvezetõként a kvalitás magas mércéjének hagyományát hozta, melyet ezúton is köszönünk. A mostani alkotások alatt szándékosan nem tüntettük fel a neveket: minden rajz szerzõjétõl nehéz lett volna a bemutatásra beleegyezést kérni, hiszen a világ különbözõ pontjain élõ mûvészekrõl van szó. A tárlat említett üzenetén kívül a jelen diákságának okulására a mûvészet nevelõ funkciójára összpontosít. Elõször került a nagyközönség elé a gyûjtemény, amely a mûvészet számtalan szerepköre szerint elemezhetõ. Ezennel a kiállítást látogató számára a címbõl adódó utalás a legfontosabb, jelesen az, hogy a rajz, vagyis a mûvészet, nemcsak lát szat, hanem egyben kutatás is. UJVÁROSSY LÁSZLÓ, a Partiumi Keresztény Egyetem Képzõmûvészeti Tanszékének tanszékvezetõ-helyettese

A Romániai Református Pedagógiai Intézet Felhívása A Romániai Református Pedagógiai Intézet pályázatot hirdet V., VI., IX., XI. osztályos református vallástankönyv-kéziratok megírására. A kéziratokat az érvényben lévõ curriculum alapján kell elkészíteni. Beküldendõ 10 lecke, ezek közül 3 illusztrációs anyagokkal beszerkesztve. Az anyagot Microsoft Word dokumentum formájában kérjük eljuttatni lemezen vagy interneten a Református Pedagógiai Intézetbe. A beérkezett kéziratok engedélyezésérõl a Zsinati Nevelésügyi Bizottság javaslata alapján a Zsinati Állandó Tanács dönt. A megfelelõ szakreferátumokkal és a Zsinati Állandó Tanács engedélyével ellátott kéziratok vesznek részt a Tanügyminisztérium által meghirdetett tankönyvpályázaton. Cím: VALLÁSTANKÖNYV PÁLYÁZAT Romániai Református Pedagógiai Intézet 400079 Cluj-Napoca str. I.C. Brãtianu nr. 51–53. Tel: 0264-599-800 E-mail: [email protected] A kéziratok leadásának határideje: 2006. augusztus 1.

TONK MÁRIA RRPI-igazgató

SZÛCS ÉVA RRPI-programfelelõs

Árvíz után, a Székely Nagygyûlés elõtt Március 14-én egyházkerületünk képviseleté ben Székelyudvarhelyen jártunk, eljuttatva az árvízkárosultaknak begyûlt adományokat. Ennek kap csán Tõkés László püspök sajtótájékoztatót tartott, egyrészt visszatekintve a tavalyi év megrázó tragé diájára – a több emberáldozatot is követelõ székelyföldi árvízre –, másrészt elõretekintve a Székely Nagygyûlés célkitûzéseire, várható politikai, közéle ti következményeire. A zsúfolásig megtelt Udvarhely-szombatfalvi templomban Forró László hegyközkovácsi lelkipásztor, egyházkerületi elõadó-tanácsos hirdette Isten Igéjét Pál apostolnak a Rómabeliekhez írt levelének 8, 28. verse alapján: „Akik Istent szeretik, minden ja vukra van.” Igehirdetésében rávilágított arra, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület minden gyülekezetében nemcsak keresztyén buzga lommal, hanem aggódó szeretettel adakoztak a hívek a székelyföldi szerencsétlenül járt testvéreknek. A sok nyomorúság közepette is meg kell látnunk Isten szeretetének a jeleit, és hogy az Úr a nyomorúságot is a javunkra tudja fordítani. A székelyföldi árvíz nagy csapás volt népünkre, de ugyanakkor meg erõsödött az a lelki kapocs, amely a Székelyföldet és Partium magyarságát összefûzi. Sok helyen pedig áldásra fordult az átok, hiszen sikerült új házakat építeni, templomot renoválni, parókiát javítani.

Három gyülekezet képviselõi és három magánszemély vette át az adományokat: a Hodgyai Református Egyházközség nevében Ballai Zoltán lelki pásztor, a Bikafalvi Református Egyházközség nevében Albert Sándor, Siménfalva képviseletében pedig Incze Dénes vett át 200 millió lejt; adományt kapott egy farkaslakai testvérpár, Fancsali Zoltán és Csaba – mindketten római katolikusok –, és a kobátfalvi unitárius Mircea János (egyenként 30 milliót). Mielõtt a templomba bementünk volna, a sajtó már megrohamozta az irodát, ahol a lelkipásztorok készülõdtek az istentiszteletre. Már akkor világossá vált, hogy a riportereket kevésbé érdekli az adomány-átadás, inkább a március 15-i ünnepély várható fejleményeivel kapcsolatban tettek fel meglehetõsen provokatív kérdéseket. Ez már megadta az alaphangot az istentisztelet után kezdõdõ sajtótájékoztatóhoz. A kérdésekbõl érzõdött, hogy az uszító, félretájékoztató nacionalista román propaganda ismét el érte sikerét, és sokakat meggyõzött arról, hogy a nagygyûlés, az ünneplés elkerülhetetlenül atrocitásokba fog torkollni. Tõkés László püspök már az el sõ kérdésre felelve leszögezte: hacsak szándékos, megszervezett provokáció nem történik, mint tizenhat éve Marosvásárhelyen, elképzelhetetlen, hogy megismétlõdjön az akkori idõk brutális ese-

ménysorozata. Emlékeztette a hallgatókat, hogy ak kor sem spontán módon törtek ki a zavargások, majd hozzátette: a mai Romániában, amely az európai integrációra készülõdik, figyelembe kell venni a kisebbségekköveteléseit. Érzékelhetõ volt, hogy az autonómiával kapcso latban is számos téves gondolat kavarog a fejekben. A püspök igyekezett eloszlatni azokat a félreértése ket, amelyek alapján sokan Románia területi integ ritásának a rovására képzelik el az autonómiát. Az Európában létezõ autonómiamodellek azt igazolják, hogy az autonómia demokratikus intézmény, és nem a többségi nemzetek kárára, hanem a kisebbségek javára vannak. Erdélyben, a Partiumban a kulturális autonómia, Székelyföldön pedig a területi autonó mia lehet az egyetlen megoldás arra, hogy a romá niai magyarság megmaradjon, megõrizve kultúráját, hagyományait. Mindezt békés politikai eszközökkel akarjuk kivívni – hangsúlyozta – és a március 15-i ünnepség is ennek a békés közakaratnak a kinyilvá nítása lesz. Persze, az autonómia kivívása érdekében az erdélyi magyarság összefogására van szükség, nem szabad külön táborokba tömörülnie a magyarságnak. WAGNER ERIK püspöki titkár

PARTIUMI KÖZLÖNY

SZÉKELY

15 . OLDAL

NAGYGYÛLÉS

Székelyudvarhely, 2006. március 15.

Ünnepi beszéd Kegyelem néktek és békesség Istentõl! A Márton Áron téren, a Székely Nagygyûlés al kalmából, a tér névadóját, nagy erdélyi püspökünket idézem. 1946 Pünkösdjén, a csíksomlyói búcsún ezeket mondotta: „Szabad emberhez és szabad néphez méltó éle tet kívánunk élni, mert ehhez Isten-adta jogunk van… Az önmagunk becsülete és a jövõ nemzedék sorsáért reánk háruló felelõsség követeli, hogy jogaink védelmében tiltakozzunk…” Miként hatvan esztendõvel ezelõtt: ma is szabad ságunkért és jogainkért szállunk síkra Székelyudvarhelyen. Miként 1848. Március 15-én, miként szabad ságharcos õseink az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban: ezért emeljük fel szavunkat. Márton Áron és kortársai szellemében, népünk érdekében és védelmében erdélyi történelmi egyhá zaink is felsorakoznak, és Krisztus Urunk ökume nikus közösségében vállalják a reájuk esõ felelõsséget és szolgálatot. Ebben a szellemben tolmácso lom én is a Királyhágómelléki Református Egyházkerület testvéri üdvözletét. Mit is mondott egykor Áron püspök az egyházi népszolgálat vonatkozásában? „A püspöknek meg kell hallania híveinek nagy aggodalmát, és ki kell mondania azt, amit nekik nincsen szabadságukban kimondani…” Tulajdonképpen 1848–49 szabadságharcos örök ségeként is felfogható ez az üzenet, hiszen akkor papjaink és lelkipásztoraink túlnyomó többsége egy emberként állt ki a szabadság szent ügye mellett. Kereszttel és karddal vették fel a küzdelmet a ma gyar szabadság elfojtására szövetkezett, ellenforra dalmi erõkkel szemben: Sükösd Sámuel református lelkipásztor Székelyföldön, az egyszerû horvát parasztcsaládból származó Gáspárich Kilit Márk fe rences szerzetes, Mednyánszky Cézár római katolikus pap, aki kereszttel a kezében vezette rohamra a honvédeket, vagy Lõw Lipót zsidó rabbi, aki a pápai nemzetõrségnek volt tábori lelkésze… Soraikba tartozott még Bíró Sándor, a lánglelkû háromszéki lelkipásztor, az erdélyi hadak tábori papja, aki 1849. március 15-én, a forradalom kitörésének elsõ évfordulóján, Sepsiszentgyörgyön ezekkel a szavakkal lelkesítette Bem táborát: „A szabadság dicsõ harcát együtt harcoltam ve letek, a csikorgó hidegben együtt dideregtem és szenvedtem veletek… Együtt akarok élni egy szabad hazában, vagy ha kell, együtt halni és porladni… Együtt akarok feltámadni veletek, együtt akarok Isten eleibe vándorolni veletek, hogy számot adjak rólatok, és megmondjam az Istennek: Atyám! Ezek nem valának pecsovicsok.” Az erdélyi egyházak közösség- és szolgálatvál lalása mellett: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Partium, valamint Közép-Erdély, Közép-Erdély és a Részek testvéri üzenetét és szolidaritását hozom Székelyföldnek, a Székely Nagygyûlés résztvevõinek. Az EMNT március 11-i, szatmárnémeti Ünne pi Nagygyûlésének az üzenetét, mely szintén a kö zösségi önrendelkezés képviseletében gyûlt össze, és a határon inneni és túli települések március 12-i, nagyváradi Testvéri Találkozójának az üzenetét,

mely Unió Erdéllyel – a határok felett címen a határokat áthidaló nemzetegyesítés ügyét képviselte. Az elõbbiekben felmutatott jog és szabadság mellett a nemzeti önrendelkezés és a nemzetegyesítés ügye is 1848 eszmei örökségének legfõbb értékei közé tartoznak. Ma – itt és most – a jog és a szabadság, a szabadság és az önrendelkezés egyetlen kulcsszóban foglalhatók össze – és ez: az AUTONÓMIA. Az erdélyi magyarság személyi elvû (1) és területi autonómiája (2), valamint a sajátos jogállású települések önkormányzata (3). Petõfi Sándor példáját követve és szabadságharcos õseink nyomdokába lépve, vértelen módon, békés, demokratikus eszközökkel ezért küzd vállvetve az EMNT és a Székely Nemzeti Tanács. A Szatmárnémetiben elfogadott Erdélyi Petíció ennek a küzdelemnek a lényegét és mikéntjét ekképpen foglalja össze: „Mindenki az erdélyi magyarok autonómiájáért! Mindenki a Székelyföld autonómiájáért!” Református Egyházunk Zsinatának Elvi Nyilat kozata a következõ szavakkal buzdít az önrendel kezés melletti összefogásra: „Zsinat a romániai magyar nemzeti közösség autonómiája oldalán való teljes összefogást tart szükségesnek, a polgári és a politikai élet valamennyi szervezeti közképviselete, valamint egyházaink között.” Ezért, ennek szellemében gyülekeztünk ma össze, Székelyföldrõl és Erdély minden részébõl – mintegy húszezren – Székelyudvarhelyen. * * * Amikor Petõfi Sándor azt üzeni, hogy „hí a haza” – szégyenletesnek tartjuk, hogy a magyarság parlamenti közképviseletének vezetõi, nevezetesen az RMDSZ Operatív Tanácsa azzal vádolják az SZNT-t, Székelyudvarhely önkormányzatát, hogy – idézem –: „önös politikai célokra használják fel nemzeti ünnepünket”, és ünnepségünket „a hangoskodó politizálás megnyilvánulásának” minõsítik, mely – úgymond – nem egyéb, mint „sok hûhó semmiért”. Ennek hallatán a Székely Nagygyûlés résztvevõinek ezrei méltán kívánják és követelik meg, hogy az RMDSZ vezetõi nyilvánosan kérjenek bocsánatot ezért a durva sértésért azoktól, akik – íme – helyet tük is következetesen kiállnak az autonómia mellett; azoktól, akiknek szavazatai netalán a román törvényhozásba, illetve magas tisztségeik bársonyszékébe emelték õket. Sõt, okkal és joggal kívánjuk, szorgal mazzuk és javasoljuk errõl a helyrõl, hogy az RMDSZ végre térjen észhez, vizsgálja felül alapvetõen elhibázott álláspontját, és nemzetünk, erdélyi magyarságunk érdekében vállaljon közösséget és párbeszédet a magyar kistársadalom többi közszereplõjével, támogassa az EMNT és az SZNT autonómiára irányuló törvénykezdeményezéseit – és ilyenképpen, teljes összefogással harcoljuk ki közösségi önrendelkezési jogainkat. * * * „Rúben patakjánál nagyok voltak az elhatározások” – olvassuk a Bírák könyvében (Bir. 5,16).

Gondoljunk csak vissza a temesvári kezdetekre… Emlékezzünk a nemzeti közakaratot egységesen megjelenítõ Kolozsvári Nyilatkozatra (1992) és az azt határozatba foglaló brassói kongresszusra (1993). Idézzük fel parlamenti képviselõink és szenátoraink Szent Mihály-templomban elmondott magasztos esküjét… – De: hol vagyunk ma már mindettõl?! Hová lett már a tavalyi hó? Amikor a magyart Petõfi szavával „hívja a haza”, amikor Kossuth Lajos azt üzeni, hogy „elfogyott a regimentje”, és „mindnyájunknak el kell menni” – a lelkiismeret szavával szólva, okkal tesszük fel a kérdést: „Miért maradtál ülve a hodályban? Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?” Hol van Gileád, Dán és Áser? „Gileád a Jordánon túl pihen… Hát Dán miért idõzik hajóinál? Áser a tenger partján ül, és nyugszik öbleinél…” (Bir. 5,16-17: Debora éneke) Az Operatív Tanács Felhívásában az áll, hogy „Március 15-e nemcsak az 1848-as forradalom, ha nem az 1989 utáni közös szabadságharcunk ünnepe is” egyben. – De kérdem én, az Operatív Tanács tisztelt tagjai hol voltak 1989 decemberében? És ugyan bizony minõ „szabadságharcot” vívnak õk bukaresti fõhivatalaikban? De azt is megkérdezhetjük, hogy: hol vannak most, amikor éppen itt volna a helyük, ebben, az autonómiáért vívott „szabad ságharcban”?! Negyedsorban pedig azt a kérdést is feltehetjük, hogy álszent módon miért hívnak fel bennünket „teljes egységre és összefogásra” – ami kor is éppen õk azok, akik az autonómia oldalán való egységünket és összefogásunkat megbontják és kigúnyolják? * * * A Római Katolikus Egyház a nemzet lelki meg újulásáért hirdetett Imaévet. Felhívásában ez áll: „Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg bennünket”. Valóban: Erdély magyar népessége tíz év alatt kétszázezerrel apadt. Míg 1920-ban Erdély lakosságának még mintegy 45%-át tették ki a kisebbségek – mára ez az arány 20%-ra szállott alá. Több magyar terület, illetve település azóta kisebbségi vagy éppen szórványálla potba süllyedt. Ügyeljünk, nehogy Székelyföld is ide jusson! Nehogy a szászok, a svábok, a zsidók sorsára jussunk, akik szinte kiveszõfélben vannak Erdélybõl. Erdélyországban tovább folyik a mesterséges betelepítés, az elnemzetietlenítés. Emlékeztetek rá, hogy Franco tábornok spanyolokat telepített Katalóniába, Mussolini többségi olaszokat a dél-tiroli né metek nyakára, Sztálin pedig az oroszok tömeges be telepítésével kívánta letörni a szovjet birodalom tag országait, a skandináv államokat vagy éppen Moldáviát. Mi nem akarunk az õ sorsukra jutni. Nemcsak mi magunk, hanem maga az erdélyi magyarság folyamatos térvesztése kiált változásért, változásért és autonómiáért – hogy ne legyünk többé kiszolgáltatottak, hogy ne veszítsük el végképp a jövendõt. * * * (Folytatása a 16. oldalon)

1 6. O L D A L Mindent egybevetve, a jelenlegi helyzet gyöke res megváltoztatása reményében, nemzeti önrendel kezésünk kivívása érdekében, programatikus formá ban a következõ tanulságokat és indítványokat terjesztem a Nagygyûlés elé. 1. A határmódosítás útja számunkra járhatat lan. Tévednek azok, akik irredentizmussal vagy sze paratizmussal riogatják a románságot. Éppenezért:területértjogokatésautonómiátkövetel jünk. Trianon jóvátételének ez az egyik valós lehetõsége. 2. Álláspontunk – a maga helyén – egybecseng Traian Bãsescu államelnök véleményével, aki a ko szovói helyzet megoldására a tartomány autonóm státusának a megadását indítványozta. Hasonlóképpen az erdélyi magyarság és Szé kelyföld helyzetének a megnyugtató rendezése is az autonómia révén válhat lehetõvé. 3. Kisinyov autonómiát adott Gagauziának, és autonómiát kínál Transznisztriának, hogy el ne sza kadjon Moldáviától. Erdélyi magyarságunk esetében hasonlóképpen – a helyzetünkre alkalmazott – háromszintû autonómiarendszer bevezetése jelenthetne megoldást. 4. Ignasi Guardans katalán, valamint Michl Ebner és Christoph Pan dél-tiroli politikusok, nem utolsósorban pedig Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke egyöntetûen szoros összefogásra ösztönzik erdélyi magyarságunkat. Enélkül ugyanis nem lehet igazi esélyünk az önrendelkezés megvalósítására. Szívleljük hát meg jótanácsukat, és teremtsük meg a magyar–magyar párbeszéd intézményes kere tét az Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet létrehozá sával. Most van az utolsó kínálkozó lehetõség, hogy azok, akik – a maga rendjén – Iliescuval és Nãstasé val szót értettek, végre saját nemzettársaikkal is szó ba ereszkedjenek és párbeszédbe bocsátkozzanak. 5. Az erdélyi magyar párbeszéd mellett a ro mán–magyar párbeszédre és érdekegyeztetésre is el -

PARTIUMI KÖZLÖNY engedhetetlenül szükség van. Ez viszont ne szûkül jön le RMDSZ–román párbeszédre, hiszen ma már minden eddiginél nyilvánvalóbb, hogy az RMDSZ önmagában nem képviseli az egész romániai magyar nemzeti közösséget, következésképpen ezt nincs joga kisajátítani. Magyar oldalon a párbeszédbe be kell vonni a magyar polgári, politikai és egyházi élet reprezentatívképviselõit. 6. Magyarország, a mindenkori magyar kormányzat fenntartás nélkül támogassa autonómiaküzdelmünket. Ehhez viszont az szükséges, hogy a magyar kormány szakítson a kádári ignorancia nemtörõdömségével és az aradi önfeladásba torkol ló, Grósz Károly-i politikai kurzus visszahúzó hagyományával. 7. Európai viszonylatban arra van szükség, hogy az európai nemzetek uniója foglalja magába az egymástól elszakított magyar nemzetrészek határok feletti unióját. Az Európai Unió ne csak a nemzet államok, hanem a kulturális nemzetek, az autonóm nemzeti közösségek unióját is jelentse. Vasárnap egy héttagú, reprezentatív összetételû erdélyi küldöttség utazik Brüsszelbe, azzal a céllal, hogy Európa fõvárosának politikai döntéshozói és politikacsinálói, az Európai Bizottság és az Európai Parlament tiszt- és tisztségviselõi elõtt méltó módon képviseljék az erdélyi magyarság nemzeti érdekeit, az EMNT és az SZNT nagygyûlésein elfogadott dokumentumok szellemében. * * * Végezetre, az EMNT képviselõjeként, Partium és a Székelyföldön kívüli magyarság védelmében és érdekében azzal a kéréssel fordulok hozzátok, hogy legyetek segítségére elapadt, sorvadó, kisebbségbe és szórványlétbe szorult magyar Testvéreiteknek. 1848-ban, Bem tábornok oldalán a székelyek sokakat megvédtek és megmentettek a vérengzõk

A SZÉKELY NAGYGYÛLÉS KIÁLTVÁNYA Mi, a 2006. március 15-i székelyudvarhelyi Székely Nagygyûlés résztvevõi, gyermekeinkkel és uno káinkkal szembeni történelmi felelõsségünk tudatában fordulunk a Román Államhoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Unióhoz, az ENSZ-hez, a világ népeihez. Mi, a székely települések, a történelmi Székely föld lakói, megállapítjuk: – Az 1919-es Párizsi Kisebbségi Szerzõdésben Románia és a Szövetséges és Társult Hatalmak auto nómiajogot garantáltak a székelységnek – az alkot mányra hivatkozva ma még népszuverenitásunk gyakorlásától, a helyi népszavazástól is eltiltanak! – Az Egyesült Nemzetek 1993-ban szervezett Konferenciájának Bécsi Deklarációja szerint az ön rendelkezés minden népnek joga – így a székely ségnek is! – Az Európai Parlament az önkormányzás és a szubszidiaritás elveinek megfelelõ védelmi intézkedéseket ír elõ az erdélyi magyarság, a székelység számára – de a romániai hatóságok ennek figyelembe vételére sem hajlandók! Mi, a székely települések, a történelmi Székely föld lakói, kijelentjük: – Nem akarunk továbbra is kiszolgáltatottság ban, alárendeltségben élni! – A történelmi hagyományok alapján, területi ön kormányzásunk õsi jussunk, e nélkül szülõföldünkön meg nem maradhatunk és errõl soha le nem mondunk! – Alapvetõ emberi közösségi jogainkért a demokrácia eszközeivel küzdünk és erre azonnali, demokratikus megoldásokat várunk!

Mi, a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói, követeljük: – Autonómiát Székelyföldnek – Szabadságot a székelységnek! – 1918. december 1-jén, a Gyulafehérvári Nagy Nemzetgyûlés Határozatában, teljes nemzeti szabad ságot hirdettek az összes együtt élõ nép számára – tartsák tehát be ígéretüket! – Románia Parlamentje és Kormánya tartsa be a vállalt nemzetközi kötelezettségeket és garantáljon a szülõföldjén õshonos székely közösség számára tel jes és tényleges egyenlõséget! – Románia Parlamentje hagyja jóvá Székelyföld Autonómia Statútumát! – Az Európa Tanács 1334/2003 sz. Határozata szerint az alkotmányba foglalt nemzetállami minõsítés túlhaladott értelmezés, ezért nem lehet akadálya a területi autonómiának – az illetékes hatóságok mégis a nemzetállami tételre hivatkozva utasítják vissza Székelyföld újralétesítését és autonómiáját! Ebben az esetben töröljék az alkotmányból a „nemzetállam” kifejezést! – Az Európai Unió orvosolja a 86 évvel ezelõtt elkövetett jogfosztást és tegye Románia csatlakozási feltételévé Székelyföld autonóm közigazgatási régió létrehozását! – Az Egyesült Nemzetek Szervezete gyakoroljon felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése felett! Székelyudvarhely, 2006. március 15.

kezébõl. 1919-ben a legendás Székely Hadosztály utolsóként volt kénytelen letenni a fegyvert, az utolsó pillanatig védve a hazát. Forradalmi hagyományaink hasonló kiállásra adjanak indítást a mai Székelyföldnek. A Ti erõtök – a mi erõsségünk. A Ti jövõtök – a mi jövõnk is egyben. Másfelõl: sorsunk legyen intõ figyelmeztetés számotokra, hogy ha önrendelkezési jogaitoknak nem sikerül érvényt szerezni, és a területi autonó miát nem sikerül kivívnotok – akkor elõbb-utóbb Székelyföld is közép-erdélyi és partiumi kisebbségi magyarságunk sorsára juthat. Székelyföld etnikai arányainak a mesterséges megváltoztatása már régen elkezdõdött, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában igencsak eredményesnek bizonyult. Most talán még fel lehet tartóztatni ezt a folyamatot. Európai segítséggel állítsuk meg Székelyföld elnemzetietlenítését. Sorvadó magyarságunk közös gondját felvállal va, továbbá azt indítványozom, hogy a Székely Nagy gyûlés a szatmárnémeti Ünnepi Nagygyûléshez ha sonlóan – a maga részérõl is – hirdesse meg a Nem zeti Ökumenikus Imaévet. Legvégül a magam és valamennyiünk nevében ezúton köszönve meg Cãlin Popescu-Tãriceanu mi niszterelnök nemzeti ünnepünk alkalmából küldött, építõ jellegû üzenetét, a kormányfõt arra kérjük, se gítse elõ, hogy – amint õ maga írja – a kisebbségek jogai Romániában valóban „a demokratikus párbe széd útján érvényesüljenek”. Erre a párbeszédre és a párbeszédben való részvételre egyaránt igényt tart az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke

HATÁROZAT Nemzeti Ökumenikus Imaév meghirdetésérõl A Magyarországi Római Katolikus Egyház és a hozzá csatlakozó többi testvéregyház példáját követve, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 2006. március 11-i, szatmárnémeti Ünnepi Nagygyûlésével egyetértésben, a székelyudvarhelyi Székely Nagygyûlés NEMZETI ÖKUMENIKUS IMAÉVET hirdet a romániai magyarság lelki megújulásáért, nemzeti közösségünk autonómiájának, valamint Székelyföld területi autonómiájának a megvalósításáért. A Székely Nagygyûlés felkéri egyházaink népét, hogy egyéni és közösségi imádságaikban hordozzák erdélyi magyarságunk gondját, sorsát és jövendõjét.

Székelyudvarhely, 2006. március 15.

PARTIUMI KÖZLÖNY

17 . OLDAL

Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetének rendezvényei március idusán – Nagyváradon Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete, több fontos rendezvényen is részt vett, illetve szervezett március 11–15. között. Március 11-én, Szatmárnémetiben tartotta ünnepi ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. A Láncos templomban, ahonnan három évvel ezelõtt kiindult az erdélyi magyar közösség autonómiáját szorgalmazó mozgalom, közel ezer magyar gyûlt össze szerte Erdélybõl. Számos fontos nyilatkozatot elfogadott a nagy gyûlés, többek között azt is, hogy legyen vége már az erdélyi magyarokat érõ hátrányos megkülönböztetéseknek. Követeljük, hogy a román állam hagyjon fel a megfélemlítésünkre irányuló törekvésekkel, hogy biztosítson egyenlõ jogokat minden állampolgára számára. Az ünnepi ülésen nagysikerû beszédet mondott Bagoly Zsolt, az EMI alelnöke, de részt vett az ülésen Soós Sándor EMI-elnök is, a kolozsvári EMI-sek küldöttségével. Nagyváradról közel 20 fiatal vett részt az ünnepségen, köztük az EMI nagyváradi küldöttsége is. Március 12-én, Nagyváradon, a Filharmónia Társaság hangversenytermében adták át a tiszteletbeli települési polgári címeket azoknak a nagyváradiaknak, illetve partiumiaknak, akik igényelték azt. Hódmezõvásárhely, Esztergom, Mány, Kapuvár, illetve a pannon halmi nyilatkozatot aláíró települések küldöttei hozták el a díszes kiállítású okleveleket. A rendezvényen felszólaltak az említett települések polgármesterei, a történelmi egyházaink képviselõi, illetve Tõkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Az EMI ifjai, a rendezvény társszervezõi, a karzaton helyet foglalva kibontották nemzeti, illetve Árpádsávos lobogóikat, valamint az EMI-t bemutató plakátot. Mivel a teremben nem volt más nemzeti jelkép, mindenki nagy örömmel fogadta az ifjak kezdeményezését. Sokkal meghittebb, örömtelibb egy magyar ün nep, ha azt nemzeti lobogóink, jelképeink mellett tesszük. A tiszteletbeli polgári címek átadása után Cseh Tamás tartott nagysikerû koncertet a népes hallgatóságnak. Március 13-án, Fényesebb a láncnál a kard címmel rendezett történelmi vetélkedõt az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete, a Partiumi Ifjúsági Központban. A vetélkedõ témája az 1848–49-es szabadság harc eseménytörténete volt, különös tekintettel az erdélyi és partiumi történésekre. A vetélkedõ nagyváradi középiskolás diákoknak volt meghirdetve. Több középiskolából is megjelentek a versenyen, ahol háromfõs csapatok „küzdöttek meg” a díjakért. A verseny elsõ részében írásbeli kérdésekre kellett válaszolniuk a diákoknak (pl. Ki volt a „zsibói bölény”? Melyik országban hunyt el Kossuth Lajos? Hogyan nevezik jelenleg Nándorfehérvár városát? stb.). A második rész „szóbelije” során olyan kérdésekre kellett válaszolniuk a diákoknak, mint: Ki volt a haza bölcse? Ki volt a legnagyobb magyar? stb. A történelmi Magyarország térképén meg kellett mutatniuk a szabadságharchoz, a magyar nemzet történetéhez kötõdõ helyszíneket. A harmadik részben arról írták a diákok rövid dolgozatot, hogy mit jelent számukra a haza fogalma. A zsûri tagjai Nagy József Barna, helyi EMI-el nök, Kupán Árpád tanár, történész, Csomortányi István EMI elnökségi tag volt. Kupán Árpád a zsûri elnö keként értékelve a versenyt elmondta, hogy ezen a versenyen mindenki nyert, mert a felkészülés, illetve a verseny során olyan információk, tudás birtokába jutottak a diákok, amit a tananyagból nem sajátíthattak volna el (mert hivatalosan nincs tanrendbe a magyar történelem tanítása!). A középiskolások esetében külö nösen fontos az ilyen tudás megszerzése, mert ma már a fiatalok kevesebbet olvasnak, és így az önmûvelõdés mindem formája különös fontossággal bír. Minden résztvevõ értékes ajándékkönyveket kapott, majd az elsõ helyezett csapat tagjai (Kiss Beáta,

Fazakas Katalin, Vetési Imola, a nagyváradi Tanítóképzõ diákjai) ingyenes meghívást nyertek az augusztusi 10–14. között sorra kerülõ II. gyergyói EMI-táborba. A jó hangulatú vetélkedõ sokáig emlékezetes marad a diákok és a szervezõk számára. Ez a magyar ifjúság nem fog szégyent hozni 48-as elõdeikre! Március 14-én Ismerõs Arcok és a TransylMania koncert volt Nagyváradon. Nemzeti ünnepünk elõestéjén lépett fel az erdélyi turnén részt vevõ két zenekar. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának díszterme zsúfolásig megtelt. A több mint 400, nagyrészt fiatal résztvevõ, felejthetetlen koncert élménnyel lett gazdagabb. A megjelenteket Csuha Norbert köszöntötte a szervezõ Erdélyi Magyar Ifjak nevében. A koncert elõtt felszólalt Csûry István fõjegyzõ, a rendezvénynek helyet és anyagi segítséget biztosító Egyházkerület nevében, Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök, MPSZ választmányi elnök, Nagy József Barna helyi EMI-elnök, valamint Kedves Péter, a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezetének elnöke. Nagy József Barna egy rendhagyó, Petõfi Sándornak címzett levelet olvasott fel. A levélben elmondta a nagy költõnek többek között Erdély és a magyar nemzet hányattatott sorsát, a trianoni gyalázatot, a jelenkori mindenáron megalkuvó erdélyi és a nemzetáruló magyarországi helyzetet. A levél végén a következõket mondta: „Utolsó verseid egyikében azt írtad: „A hazáért halni legnagyobb boldogság / Ezen a világon!” Igen, boldogság meghalni a magyar hazáért, de ennél is nagyobb boldogság a hazáért élni. Mi, erdélyi magyar ifjak, akármennyire is szeretnék ellenségeink vagy ellenségként viselkedõ testvéreink, hogy mást tegyünk, a hazáért, a nemzetünkért élünk, ahogy te is írtad: „Mert szeretem, hõn szeretem, imádom / Gyalázatában is nemzetemet!” Az Ismerõs Arcok koncertje forró hangulatot teremtett a teremben. A magyar címeres lobogóval, az Árpád-sávos és a negyvennyolcas lobogókkal érkezett fiatalok szinte mindegyik dalt együtt énekelték a zenekarral. A TransylMania zenekar új albumuk bemutatása után régi dalaikból játszott el néhányat. A hangulat a „Legyen úgy mint régen volt”, vagy a „Három szín” nóták után újra tetõfokára hágott. Az EMI helyi elnöke két nagy csokor virággal köszönte meg az együttes hölgyeinek a gyönyörû énekeket, éneklést. Köszönet mindazoknak, akik segítségül voltak a koncert megszervezésében, de legfõbb köszönet a két zenekarnak. Nem fenyegetés, de még találkozunk velük! Március 15-én, nemzeti ünnepünkön, sor került az immár sokévi hagyománnyal bíró koszorúzásokra. Nagyváradon, a rendszerváltás – módszerváltás óta megemlékeznek a város magyar polgárai hõsies forradalmunk, március 15. napjára. Az elmúlt években gyakran külön történtek a megemlékezések, ti. az RMDSZ és a város nemzeti, keresztény elkötelezettségû polgárai egy nap, de más-más idõpontban emlékeztek a forradalomra. Ebben az évben azonban újra együtt ünnepeltünk. Az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete is részt vett a koszorúzásokon. Délben Rulikowski Kázmér sírjánál koszorúztunk, a róla elnevezett temetõ bejáratánál. Rulikowski Kázmér lengyel származású katona, aki több társával együtt a magyar szabadságharc oldalára állt és hõsiesen küzdött annak gyõzelméért. Rulikovski a hazánkra törõ orosz cári csapatokkal érkezett Magyarországra, majd 1849 júliusában egy dzsidás század kapitányaként átállt a magyar seregekhez és a magyarok oldalán küzdött tovább. A szabadságharc bukása után Görgey személyesen adta át a lengyel kapitányt Paszkievicsnek. Nagyváradra hozták a rabot, ahol a rögtönítélõ bíróság döntése nyomán, augusztus

28-án kivégezték. Holttestét egy jeltelen, Nagyvárad melletti sírba temették a helyiek, ahová titokban minden évben kijártak. A köztemetõbe csak 1870-ben vi hették át, ahol a bejárat mellett hantolták el a lengyel hõst. Rulikovski nagyszerû példája a magyar szabad ságeszme egyetemes érvényességének, bátorsága, határozottsága, elszántsága és szabadságszeretete a hõ sies áldozatvállalás jelképévé emelte személyét. Azzal, hogy kiállt a magyar nép harca mellett, a megalkuvás helyett vállalta a vértanúságot, örökre elnyerte a magyar nemzet tiszteletét. Tiszteletére Budapesten is emléktáblát helyeztek el a Báthory utca sarkánál. A lengyel hõs sírjánál koszorút helyeztek el a város, a megye, a román pártok elöljárói is (!?) Délután a nagyvárad-olaszi református templomban ökumenikus istentisztelet volt. A nagyváradi EMI tagjai nemzeti lobogóikkal (címeres, háromszínû, negyvennyolcas, Árpád-sávos lobogók) a templom elõtt gyülekeztek, ahonnan átvonultak a közeli Szacsvay-szoborhoz. Szacsvay Imre Bihar Vármegye szülötte, az elsõ nép képviseleti országgyûlési választásokon, 1848. július elején Nagyvárad országgyûlési képviselõje lett. Az 1849. elején Debrecenbe költözött kormány a fiatal jo gász képviselõt megválasztotta az országgyûlés jegy zõjévé. A késõbbiekben részt vett a Függetlenségi Nyi latkozat megfogalmazásában, amit az országgyûlés jegyzõjeként alá is írt. A szabadságharc bukása után, ez az aláírás lett legfõbb bûne. A fegyverletételt követõen, az általa jól ismert Bihar vármegyében bujdosott, de egy árulás nyomán a hatóságok rátaláltak és haditörvényszék elé állították. 1849. október 23-án (!) kötél általi halálra ítélték, és másnap reggel felakasztották Budapesten. Sírja a Kerepesi úti temetõben található. Nagyváradon 1907-ben emeltek a város egykori kép viselõjének impozáns, egész alakos bronzszobrot. A szobor alkotója Margó Ede szobrászmûvész. A szobor talapzatán egy mondat áll, ami hûen kifejezi Szacsvay nagyságát és ártatlanságát: „Csak egy tollvonás volt bûne”. A szobornál hosszas és unalmas beszédek, mûvészi mûsor hangzott el. Felolvasták a két kormányfõ beszédét. A román kormányfõét még csak megtapsolgat ták, de Gyurcsány beszéde elején és végén füttykon cert és „velõs” bekiabálások adták tudtára a magyar kormánynak és kormányfõnek, hogy hova menjen, és hol olvassák fel levelét… A közel kétezer résztvevõ fáklyákkal felszerelkezve vonult fel a nagyváradi fõutcán (Rákóczi u.) Petõfi Sándor mellszobrához. Ha az EMI-sek nem vittek vol na magukkal nemzeti lobogókat, akkor a menet elején árválkodó egy magyar lobogó, az EU-s, az RMDSZ-es, a román és a város zászlója mellett, nem lett volna magyar lobogó. Az EMI-s fiatalok negyvennyolcas és egyéb nemzeti dalokat énekelve vonultak fel, amivel nagy tetszést arattak a felvonulók között. Petõfi Sándor mellszobránál is elhelyeztük a magyar nemzeti színekben pompázó piros-fehér-zöld szalagokkal díszített koszorúnkat. Azért kell kiemelnem, hogy nemzetiszínû koszorúkat, mert sajnos igen kevés (egy-két) koszorún használták nemzeti színeinket. A román pártok, hivatalok bezzeg tenyérnyi széles, többméter hosszú román színû szalagokkal díszítették a hatalmas koszorúikat. Ha valaki megkérdezné, milyen román ünnep volt itt, hogy ennyi román jelkép van a szobroknál, síroknál, mit is mondhatnánk. Petõfi Sándor mellszobránál csak a város polgármestere koszorúzott román részrõl. Petõfire nagyon haragszanak, fõleg Élet vagy halál! címû verséért. Mi nem haragszunk Petõfire. Legyünk méltóak március 15., a márciusi ifjak örökségére, legyünk méltóak Petõfi szelleméhez, mert vele, velük együtt kell kiáltsuk: „A magyarok istenére / Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!” NAGY JÓZSEF BARNA, nagyváradi EMI-elnök

1 8. O L D A L

PARTIUMI KÖZLÖNY

A szabad március üzenete Március l5-én büszkén gondolunk arra, hogy a magyar nép 158 évvel ezelõtt lerázta magáról béklyóit annak dacára, hogy porkolábjai minden eszközzel próbálták megakadályozni a turulmadár kitörését a kalitkából. A nemzet egy szólamban választ adott a kérdésre, hogy „rabok legyünk, vagy szabadok“. A magyarság számára ugyanis nem volt mindig kérdéses, hogy érdemel-e ugyanannyit, mint a vén kontinens bármely népe, hogy jár-e a magyarnak szabadság, igazság és függetlenség, mert a nemzet legnagyobb fiai nem arra biztatták õket, hogy féltsék egymástól munkahelyeiket, nyugdíjukat, és tanuljanak meg kicsik lenni. Csak az utóbbi idõk gyászos termékei azok a kapzsi pojácák, akik fillérekben számolják a magyarság értékét, és a nép hóhéraival is vidáman koccintanak. Mekkora szakadék van a forradalmárok lelkülete és a mai cinikus nacsalnyikok hozzáállása között: akkoriban a 12 pont utolsó passzusában tömören, de határozottan azt kérték, hogy legyen „Unió“, ma pedig kérdezetlenül is világgá kürtölik: „Nekünk nem kell Erdély“. De nem adhat okot a csüggedésre, hogy Széchenyi, Kossuth, Petõfi emlékét és az egész magyar történelem szellemi örökségét meggyalázó módon vannak olyanok, akik aprópénzre váltanának mindent, ami a magyarnak szent. A történelem eleve bukásra ítéli azokat a vezetõket, akikben nem él igazi szeretet az egész nép iránt, csak számokban gondolkodnak, és a múltat, jelent, jövendõt egy gazdasági statisztikán keresztül szemlélik. Akik nem érzékelik azt, hogy hiába kap az ember bármekkora nyugdíjat vagy fizetést, az anyagi jólét nem orvosolhatja az elmúlt évszázad nemzettépõ igazságtalanságának kínzó érzését, azok maguk alatt nyitják ki a történelem színpadának süllyesztõjét. Annál inkább elszomorító, hogy noha sokan kitûzik a kokárdát ezen a napon, és fáklyásmenetben, szavalatokban, ünnepélyes koszorúzásokban gyönyörködve türelmesen állnak a tömegben a gyakran semmitmondó szónoklatokat udvariasan hallgatva, mindez csak üres gesztus. Hiányzik az igazi lelkesedés, a vágy, hogy változtassunk a sokszor megalázó helyzetünkön, és ne csak egy napig vagy egy óráig legyünk magyarok, hanem érezzük, tudjuk életünk minden pillanatában: erdélyi, partiumi magyarként teljes értékû emberek vagyunk, és teljes értékû magyarok. Nem megtûrtek itt és fölöslegesek odaát, csodabogarak Európában és idegesítõ szálka a kockafejek szemében, akiknek nagyszabású üzleti terveibe nem illünk bele, hanem a magyar nemzet határokkal és szögesdróttal, xenofóbiával és árulással ugyan felszabdalt, de lélekben széttéphetetlen testének fontos sejtjei. Tagjai vagyunk egy nemzetnek, amely nyelvében, kultúrájában egyedülálló a Kárpát-medencében, de ugyanakkor az európai kultúra és történelem egyik fontos eleme. Európa egykori védõpajzsaként az oszmán birodalommal szemben, ellentmondásos módon talán épp a muzulmánoktól kellene tanulnunk, akik hitkérdésként és casus belliként kezelnek egy banális karikatúrát is. Mi tûrjük a sárdobálást. Sokszor már önként kenjük magunkra a sarat, annyira megszoktuk. Nemcsak karikatúrát, hanem folytatásos képregényt rajzolhat nának rólunk, közönnyel fogadnánk. Beletörõdtünk. Kétségbe vonhatják történelmünket, elorozhatják kimagasló történelmi személyiségeinket azok, akik rögeszmés módon, koholt históriával ellensúlyozzák nemlétezõ múltjukat. Naponta lefasisztázhatnak, és nyakunkba varrhatják a holocaustot azok, akik mit sem éreztek az újkori történelem legembertelenebb rémural mának a kegyetlenségébõl. Saját városainkból kitúrhatnak, sõt furfangos módon, hajdan egyetlen tollvonással elvett ingatlanainkért még karbantartási költséget is követelhetnek azok, akik barbár módon tönkretették, lelakták egykori iskoláinkat, kórházainkat, középületeinket. És ezért nemcsak azok a választott vagy önjelölt elöljárók a felelõsek, akik a nemzetet összetévesztik egy deficites kft.-vel, akik „sehonnai bitang ember“-ként helyettünk is, önként engednek a negyvennyolcból, hanem mindnyájan, ha közömbösen tûrjük, hogy másodrangú emberek és „kis nép“ legyünk. Mindnyájunknak zeng ma az ébresztõ harsona, hogy „talpra, magyar“; ébredjünk évtizedes ál munkból, és ne letargikusan, gyanakvással tekintsünk közös ügyeinkre, akár a Lorántffy-gimnázium jogtalanul elorzott sportpályájáról, akár az önálló magyar egyetemrõl, akár önrendelkezésünkrõl van szó, mert senki nem harcol ki helyettünk semmit. Mint ahogy '48-ban vagy '56-ban sem akadt külföldi segítség, csak a forradalmi láng elfojtására. Deák Ferenc szavait idézve: „Amit erõ és hatalom elvesz, azt idõ és szerencse ismét visszahozhatja, de amirõl a nemzet, félve a szenvedésektõl, önmaga lemond, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges“. Március 15-e szelleme arra bíztat: ne mondjunk le önmagunkról és egymásról, gondoljunk merészet és nagyot és tegyük rá életünket, mert a meghunyászkodás, a kis lépések politikája lassan, de biztosan a pusztulásba visz. WAGNER ERIK püspöki titkár

UNIÓ ERDÉLLYEL Kedves Testvéreim! Kedves Vendégeink határon innen és túl! Mai, nagyváradi felsereglésünk március idusára tekint, melyet három nap múlva ünnepel minden magyar, bárhol éljen is a világon. Az ünnepség szórólapján megtalálhatjátok azt, hogy mit kívánt 1848. március 15-én a magyar nemzet. „Legyen béke, szabadság és egyetértés” – szólít fel a röpirat alcíme, majd a híres 12 pont után, az európai forradalmak közös jelszavát találhatjuk: „Egyenlõség, szabadság, testvériség!” E három szóban tulajdonképpen mindaz benne van, ami a 12 pontba belefoglaltatott. Unió és testvériség – egymással összecsengõ összetartozó tartalmú szavaink. Ugyanolyan fontosak ma, mint 158 évvel ezelõtt. Ebben az összefüggésben a mai nap – úgy érzem – a határokon átnyúló cselekvõ testvériség napja. Testvérségünk, testvér mivoltunk mementója. Drága alkalom arra, hogy közösen imádkozzunk a magyar nemzet egészének lelki megújulásáért, másfelõl pedig ünnepélyes keretek között átvehessük magyarországi testvéreinktõl a tiszteletbeli polgári címeket. Örömmel hozom vendégeink tudomására, hogy csupán a legutóbbi 2–3 hónap alatt 1200-an kérték a tiszteletbeli állampolgárságot, mégpedig a következõ partiumi helységekbõl: Nagyvárad, Nagybánya, Arad, Hegyközkovácsi, Jákóhodos, Micske, Hadad, Borosjenõ, Csermõ, Szalonta, Értarcsa, Érmihályfalva, Érkörtvélyes, Paptamási, Hegyközszáldobágy, Feketegyarmat, Bihar, Szentjobb. Az itt jelenlévõ polgármesterek és önkormányzati képviselõk most nekik adják át az okleveleket. Engedjék meg, hogy a tiszteletbeli polgári cím átadása kapcsán a köszönet hangján szóljak partiumi nemzeti közösségünk nevében Hódmezõvásárhely, Esztergom, Mány és Kapuvár küldötteihez és mindazon magyarországi önkormányzatokhoz, amelyek a tiszteletbeli polgár címet adományozták és adományozzák a határokon túlra szakadtaknak. Ebben nem a december 5-i negatív szavazás kompenzációját kell látnunk, hiszen a ma hozzánk ellátogatott önkormányzatok és még mások is, december 5. elõtt is szívükön viselték a sorsunkat. A temesváriak jól emlékeznek rá, hogy az elsõk, akik a segítségükre siettek annakidején, 1989 végén, azok éppen az anyaországiak voltak. A hódmezõvásárhelyieknek hõsi halottjuk is van azokból az idõkbõl. És a cselekvõ testvéri szeretet, az egymásra való figyelés jelei mindig is megvoltak, az elmúlt években. Én hiszem, hogy december 5-öt a történelem úgy fogja majd elkönyvelni, mint egy fájdalmas, nemzetünkhöz nem méltó kisiklást, amit igenis lehet és kell korrigálni. A mai esemény, hitünk szerint, ezt a korrekciót szolgálja. Ahogy mondani szokás: a rossz jóra fordulhat. Köszönettel elfogadjuk az anyaországi önkormányzatoknak ezt a szimbolikus jellegû testvéri kéznyújtását, mely által igenis felébredhet egész nemzetünkben az egybetartozás, a testvériség érzése. Együtt mondhatjuk Illyés Gyulával: „Mi gondom! – áll az én hazám már, védõbben minden magasságnál. Csak nézelõdöm, járok, élek, Fegyvert szereztem, bûv-igéket. Már meg is osztom, ha elmondom, milyen e biztos, titkos otthon. Dörmögj, testvér, egy sor Petõfit Köréd varázskör teremtõdik. Te mondd magadban, behunyt szemmel, csak mondd a szókat, miktõl egyszer Futó homokok, népek, házak Magyarországgá összeálltak. Mert ha sehol is: otthon állok, Mert az a való, mit én látok, akkor is, ha mint délibábot, fordítva látom a világot. Így maradok meg hírvivõnek õrzeni kincses temetõket. Homlokon lõhetnek, ha tetszik, Mi ott fészkel, égbemenekszik. Isten áldja meg a tiszteletbeli polgári címet adományozó és azt befogadó testvéreinket egyaránt! TOLNAY ISTVÁN világi fõjegyzõ Elhangzott 2006. március 12-én, Nagyváradon, az Unió Erdéllyel – a határok felett címmel megtartott rendezvényen.

PARTIUMI KÖZLÖNY

19 . OLDAL

ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS ELNÖKI HIVATAL – NAGYVÁRAD

Felhívás párbeszédre és összefogásra Nemzeti ünnepünk, Március 15-e idõbeli üzenetét meghallva, másfelõl erdélyi magyarsá gunk nagy szükségét átérezve, továbbá a nemzetközi, európai viszonyok kedvezõ voltát felismerve, a 2006. március 11-i, szatmárnémeti Ünnepi Nagygyûlés, valamint a március 15-i, székelyudvarhelyi Székely Nagygyûlés által kinyilvánított általános közakarat értelmében ezúton hívom fel párbeszédre és összefogásra a romániai magyar politikai, polgári és egyházi élet közképviseleteit és tisztelt vezetõ képviselõit. A példaszerûen mûködõ nyugati autonómiák jeles politikusai saját tapasztalatuk alapján, szintén a szoros összefogás általi hatékony érdekérvényesítésre ösztönöznek bennünket. Véleményük szerint enélkül a közösségi önrendelkezés – tervbe vett há romszintû autonómiarendszerünk – megvalósítására nem sok esélyünk nyílik. A Romániai Református Egyház Zsinata szintén „fontosnak tartja és szorgalmazza erdélyi ma gyarságunk autonómiaköveteléseinek a romániai politikai életben és nemzetközi téren, az európai

OLVASÓI LEVÉL a The Timesban a Bolyai Tudományegyetem újraindítása érdekében A The Times tekintélyes brit napilap február 20-i számában közölte azt a nyílt levelet, amely a kolozsvári magyar tannyelvû Bolyai Tudományegyetem újraindítását sürgeti. A jelen szerkesztõségi levelet többek között Sir Michael Atiyah, az Edinburghi Egyetem Abel-díjas professzora, valamint Kertész Imre és Oláh György magyar származású Nobel-díjasok is aláírták. Az aláírók emlékeztetnek arra, hogy a Bolyai Egyetem beolvasztása a dominánsan román tannyelvû Babeº–Bolyai Tudományegyetembe egyike volt Ceauºescu személyes politikai gyõzelmeinek. Megjegyzik, hogy a jelenlegi romániai egyetemi struktúra nem szolgálja megfelelõ módon a magyar nyelvû szakemberképzést. Az aláírók arra is kitérnek, hogy a magyar fiatalok számaránya jóval alacsonyabb a romániai felsõoktatásban a magyarság romániai számarányánál. Megemlítik ugyanakkor, hogy több európai országban sikeresen mûködnek ál lami egyetemek a kisebbségek nyelvén. „Ismerjük a Romániát nyomasztó jelenlegi nehézségeket, de úgy gondoljuk, hogy egy valóban demokratikus társadalom létrehozása érdekében a román államvezetésnek biztosítania kell a másfél milliós magyar nemzeti kisebbség számára az említett jogokat. Ennek érdekében sürget jük a szükséges lépések haladéktalan megtételét az állami támogatású kolozsvári Bolyai Tudományegyetem újraindításáért“ – áll a nagynevû tudósok által aláírt levélben. (Forrás: HHRF)

fórumokon való egységes kinyilvánítását és képviseletét”. A szatmárnémeti Ünnepi Nagygyûlés által elfogadott Erdélyi Petíció ezzel a jelszóval hirdette meg az autonómia oldalán való összefogást: „Mindenki az erdélyi magyarok autonómiájáért! Mindenki a Székelyföld autonómiájáért!” Itt az ideje, hogy az egységrõl ne csak beszéljünk, hanem azt a közöttünk kialakuló párbeszéd útján helyreállítsuk és megvalósítsuk. Az RMDSZ országos vezetõsége mind ez ideig erre irányuló kezdeményezéseinket visszautasította, és a magyar kistársadalom többi közszereplõjével érdemi párbeszédre nem volt hajlandó. Románia európai csatlakozását megelõzõen talán most kínálkozik az utolsó lehetõség arra, hogy az RMDSZ felelõs vezetõi, akik – a maga idején – Ion Iliescuval és Adrian Nãstaséval szót értettek, ezúttal végre saját nemzettársaikkal is szó ba ereszkedjenek és párbeszédbe bocsátkozzanak. A Székelyudvarhelyre ellátogatott Traian Bã sescu államelnök konstruktív példát mutat arra

nézve, hogy akikkel Õ – az ország elsõ közjogi méltósága – „újfajta párbeszédet” folytat, azokat az RMDSZ vezetõi is méltóztassanak tárgyalópart nereikként elfogadni. Az erdélyi magyar–magyar párbeszéd létrejötte azért is rendkívül fontos lenne, mert ezáltal a román–magyar párbeszéd kizárólagos magyar résztvevõje sem egymagában az RMDSZ volna, és ennek köszönhetõen a magyar érdekérvényesítés tere is kiszélesedne. Mindezeket figyelembe véve, az EMNT nevében megismétlem párbeszédre szóló felhívásomat. Külön is erre hívom fel az RMDSZ szervezetét, mely mind ez ideig a legfõbb akadályozója volt a demokratikus pluralizmus szabályainak megfelelõ, politikai párbeszédnek, ennek folytán pedig a nemzeti közmegegyezésnek. 2006. március 16. TÕKÉS LÁSZLÓ elnök

NYÍLT LEVÉL JOSÉ MANUEL BAROSSO ÚRNAK, AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG ELNÖKÉNEK TRAIAN BÃSESCU ÚRNAK, ROMÁNIA ELNÖKÉNEK CÃLIN POPESCU-TÃRICEANU ÚRNAK, ROMÁNIA MINISZTERELNÖKÉNEK

A tanuláshoz való jog Romániában Excellenciás Urak! Tizenöt évvel ezelõtt, amikor az 1989-es forradalom megdöntötte Nicolae Ceauºescu diktatúráját, egy értelmiségiekbõl álló csoport aggodal mát fejezte ki a romániai kisebbségi jogokat s a tanuláshoz való jogot illetõen, és követelte a magyar nyelvû Bolyai Tudományegyetem visszaállítását Kolozsváron. A felhívást most kénytelenek vagyunk megismételni, mert e cél elérésében nem történt elõrehaladás. Ez a magyar tannyelvû egyetem 1945-tõl 1959-ig mûködött Romániában, és kitervelt felszámolása, erõszakos beolvasztása a dominánsan román tannyelvû Babeº–Bolyai Tudományegyetembe, egyike volt Ceauºescu személyes politikai gyõzelmeinek. Az utóbbi tizenöt év során a felsõoktatásban nem sikerült elérni a nyelvi egyenlõséget. Bebizonyosodott, hogy a jelenlegi egyetemi struktúra nem szolgálja megfelelõ módon a romániai, magyar nyelvû szakemberképzést. Noha Magyarország kormánya két magánegyetemet is fenntart Erdélyben, a romániai magyar fiatalok számaránya a felsõoktatásban jóval a demográfiai arányok alatt van. Európában és máshol is sikeresen mûködik számos olyan felsõoktatási intézmény, melyeken egy nemzeti kisebbség nyelvén folyik az oktatás. Az anyanyelvû, és államilag támogatott felsõoktatás elõnyeit élvezhetik a macedóniai albánok, a spanyolországi katalánok, a Moldvai Köztársaság-

ban élõ gagauzok, a szlovákiai magyarok, a norvégiai számik, valamint a finnországi svédek. Ismerjük a Romániát nyomasztó jelenlegi nehézségeket, de úgy gondoljuk, hogy egy valóban demokratikus társadalom létrehozása érdekében a román államvezetésnek biztosítania kell a másfél milliónyi magyar nemzeti kisebbség számára az említett jogokat. Ennek érdekében sürgetjük a szükséges lépések haladéktalan megtételét az állami támogatású kolozsvári Bolyai Tudományegyetem újraindításáért. Õszinte tisztelettel, SIR MICHAEL ATIYAH, FRS PIERRE-GILLES DE GENNES DAVID H. HUBEL ERIC R. KANDEL IMRE KERTESZ SIR AARON KLUG ALEXANDER LEVITZKI LÁSZLÓ LOVÁSZ GEORGE A. OLÁH ELIE WIESEL EDWARD WITTEN

2 0. O L D A L JANUÁR 8-án, az új év alkalmából NagyváradOlasziban, saját gyülekezetében hirdette Isten Igéjét Tõkés László püspök. Az ezt követõ közgyûlésen Ve res Kovács Attila lelkipásztor tartott beszámolót az egyházközség 2005. esztendei életérõl és szolgálatáról. Az új év a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium ön kényesen elkobzott sportpályáért folytatott imatünte téssel vette kezdetét, a templom szomszédságában. Tõkés László helyzetismertetõje után a résztvevõk a XC. Zsoltár eléneklésével fejezték ki azon szándé kukat, hogy jogaik csorbításába nem nyugszanak be le, és a demonstrációkat mindaddig folytatják, amíg a sportpálya vissza nem kerül az Iskola használatába. Az olaszi Presbitérium ezután a Lorántffy-központban köszöntötte fel az új évet. Jókívánságaikat fejezték ki és pohárköszöntõt mondottak a gyüleke zet lelkipásztorai, valamint Török Sándor egyházközségi és Szilágyi Péter egyházmegyei fõgondnokok. Délután Egyházkerületünk Székházában került sor a hagyományos egyházkerületi új évi fogadásra a nagyváradi egyházi és közélet meghívott képvise lõinek részvételével. Az estélyen a Partiumi Egye tem hallgatói szolgáltak fel. Alkalmi ünnepi mûsort mutattak be Máthé Csilla és ifj. Thurzó Zoltán, akik zongorán játszottak, Tasnádi Ferenc pedig opera áriákat énekelt. Benedek Árpád és Zenekara gon doskodtak a vendégek szórakoztatásáról. A népes gyülekezetet Csûry István püspökhe lyettes köszöntötte. Tõkés László püspök, dr. Geréb Zsolt, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora, Kiss Albert római katolikus provikárius, valamint Csuzi István, a Magyar Polgári Szövetség Bihar megyei el nöke mondottak új év köszöntõ beszédet. Csomay Árpád missziói elõadó az egyházi ifjúsági misszió cél jaira hirdetett önkéntes gyûjtést. A Közjó Szolgála tában címû kitüntetésben ez alkalommal a budapesti Academia Humana Alapítványt részeltette Egyházkerületünk. Tõkés László laudatiójának elhangzása után az elismerõ oklevelet Kovács Zoltán fõgondnoktól Kiss Sándor alapítványi elnök vette át, aki ékesszóló beszédben köszönte meg a rangos elisme rést. Kovács Zoltán pohárköszöntõjével zárult az est mûsoros része, és kezdõdött el a szeretetvendégség. (Vonatkozó összeállításunkat a Partiumi Közlöny idei elsõ számában olvashatták.) JANUÁR 10-én az Igazgatótanács Hivatalában Egyházkerületünk tiszt- és tisztségviselõi, alkalma zottai ünnepélyes évkezdõ áhítaton vettek részt. Ige hirdetésében Tõkés László – Pál apostol tengeri útja kapcsán – életünk azon metaforikus utazásáról be szélt, melyen mindnyájan egymás útitársai vagyunk, s melyen Isten vezérel bennünket. JANUÁR 11-én Kolozsváron, a Protestáns Teo lógiai Intézet Dísztermében került sor dr. Pap Géza püspök és dr. Varga Pál dietenheimi (Németország) lelkipásztor doktori diplomájának az átadására. D. dr. Geréb Zsolt professzor volt a két jelölt laudátora, akik már egy éve átestek a szigorlati vizsgán, de amint kiderült, ennyi ideig húzódott a bukaresti jóváhagyás. D. dr. Juhász Tamás rektor vezette a dok torrá avatás ünnepi szolgálatát, kiemelve a teológiai tudományosság fontosságát az egyetemesség és a sajátos erdélyi helyzetben való gyülekezetépítés vi szonylatában. A Királyhágómelléki Református Egy házkerület képviseletében dr. Hermán M. János és Tolnay István elõadó-tanácsos vett részt az avatáson és a Bethlen-teremben tartott ünnepi fogadáson. JANUÁR 13-án rendkívüli és rendhagyó sajtóértekezlet helyszíne volt a Lorántffy Zsuzsanna Egy házi Központ múzeumterme. Az Egyházkerületi Elnökség részérõl Tõkés László püspök és Kovács Zoltán fõgondnok emelték fel szavukat a Lorántffygimnázium orvul kisajátított sportpályájának a visszaszolgáltatása érdekében. Barabás Zoltán szó vivõ rendre szót adott Tolnay István elõadó-taná csosnak, aki tanügyi szempontból, majd Antal János elõadó-tanácsosnak, aki külügyi megközelítésbõl elemezte a pálya ügyében kialakult helyzetet. Máthé Edit jogtanácsos és Kolozsi Árpád ügyvéd az ügy jogi vonatkozásaival foglalkoztak. A sajtóértekezle ten képviseleti alapon a Gimnázium tanárai és diák jai, szülõk és öregdiákok is részt vettek, élükön Sza -

PARTIUMI KÖZLÖNY

ESEMÉNYNAPTÁR bó Zsuzsa igazgatónõvel. Szolidaritásuk jeleképpen az MPSZ vezetõ képviselõi is eljöttek. Egyházkerületünk ilyenképpen nyilvánította ki harcos elszántságát a sportpálya elkobzása jelentette jogfosztás, a bennünket ért vallási és nemzetiségi diszkrimináció kiküszöbölése tekintetében. (A Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium elkobzott sportpályája ügyében megfogalmazott Nyilatkozatot a Partiumi Közlöny idei elsõ számában olvashatták.) JANUÁR 15-én a helybéli egyházközség meghí vására Tõkés László püspök a bicskei református templomban hirdette Isten Igéjét. A templomi ünnepségen megemlékeztek a második világháborúban a Don-kanyarban elesett magyar hõsökrõl és ál dozatokról. Máté János üdvözlõ szavai után dr. Kelemen András országgyûlési képviselõ szólt az egybegyûltekhez, majd alkalmi zenés-irodalmi mûsor következett, melynek keretében a szomszédos al csúti gyülekezet énekkara is fellépett. Ezt követõen a népes ünneplõ gyülekezet a templom kertjében található Országzászlónál gyülekezett össze, és helyezte el az emlékezés koszorúit. Az eseménysorozat közösségi fórummal végzõdött a gyülekezeti otthonban. Szabó Zoltán polgármester ezt az alkalmat használta ki arra, hogy püspökünknek átadja Mány önkormányzat tiszteletbeli polgári címét – jeleképpen annak, hogy a határok feletti nemzetegyesítés folyamata semmilyen visszahúzó népszavazás által sem állítható meg. JANUÁR 16-án a nagyvárad-újvárosi gyülekezetben hirdette Isten Igéjét Csûry István fõjegyzõ. JANUÁR 17-én Sipos Miklós esperes-elnök vezetésével ülésezett Nagyváradon az Esperesek Kollégiuma. Az év elején idõszerû fontosabb kérdések közül a legnagyobb figyelem a központi járulékok megál lapítására irányult. A nehéz gazdasági körülményeken sajnos a hitbõl fakadó áldozatkészség erejével sem igen lehetett felülemelkedni. Tulajdonképpen szintén anyagi okokra vezethetõ vissza az az éles konfliktus is, amelyet Gellért Gyula esperes, volt missziói elõadó robbantott ki. Vélt vagy valós alappal bíró vádjainak tisztázása már ezen a tanácskozáson elkezdõdött, és majd egy következõ alkalommal folytatódni fog. JANUÁR 18-án Tõkés László püspök, a PKE Vezetõ Tanácsának elnöke, valamint Tolnay István tanügyi elõadó-tanácsos és Szûcs István egyetemi kancellár – mindketten a Vezetõ Tanács tagjai a kötetlen megbeszélés keretében tárgyalták meg az Egyetem legfontosabb és legsürgõsebb kérdéseit, mint amilyenek: az akkreditáció ügye és új egyetemi fõépület megtervezése, illetve ennek pályáztatása. Délután, az egyetemes ökumenikus imahét keretében Tõkés László püspök a hódmezõvásárhelyi bel városi római katolikus templomban végzett igehirdetési szolgálatot, a helybéli Bán Csaba református és Deák László evangélikus lelkipásztor társaságában. A népes gyülekezetet és a vendégeket Seidl Ambrus plébános köszöntötte. Az istentiszteleten több munkatársával együtt részt vett Lázár János polgármester. JANUÁR 15–22. között a világ keresztyénsége egyetemes ökumenikus imahetet tartott. Egyházkerületünk gyülekezeteinek többsége szintén ezen a héten rendezte meg az imahetet. Erdélyi sajátosság viszont, hogy egyházközségeink egy jelentõs részében más-más héten kerül sor az imahétre, a téli idõjárási viszonyok miatt, másfelõl pedig a vendéglel kipásztorok ilyenkor szokásos meghívásának a lehetõvé tétele érdekében. Nagyvárad református gyülekezetei az utóbbi években azt a szokást vezették be, hogy egy-egy ki emelt templomban, közösen tartják meg az imahetet. Tavaly az olaszi, idén az újvárosi templom volt az imahéthelyszíne. JANUÁR 19-én, a Püspöki Hivatalban Tõkés László püspök és Kovács Zoltán fõgondnok, Csûry István lelkészi és Tolnay István világi fõjegyzõk, valamint Csomay Árpád missziói elõadó részvételével to-

vább folytatta megbeszélés-sorozatát az Egyházkerület Elnökségi Tanácsa. Tanácskozásaik célja az Egyházkerület újjászervezése és szükség szerinti átalakítása. Délután a nagyvárad-újvárosi templomban kö zepesnek mondható részvétellel folytatódott nagy váradi gyülekezeteink közös imahete. Igét hirdetett Forró László elõadó-tanácsos. Márkus Zoltán kántor irányításával a nagyvárad-réti ifjúsági énekkar mu tatta be mûsorát. JANUÁR 20-án Tõkés László püspök hivata lában találkozott a Bihar megyei és a nagyváradi MPSZ-szervezetek vezetõségi képviselõivel, köztük Csuzi István és Sárközi Zoltán elnökökkel. JANUÁR 20-án a nagykároly-belvárosi református templomban végzett imaheti szolgálatot Csûry István fõjegyzõ. JANUÁR 21-én délután püspökünk dr. Hermán M. János fõlevéltáros társaságában, a Magyar Kultúra Napja alkalmából a Bihar Megyei és Nagy váradi Civil Szervezetek Szövetsége által szervezett mûsoros ünnepélyen vett részt. A Nagyváradi Állami Filharmónia hangversenytermében tartott rendezvény résztvevõit Biró Rozália nagyváradi alpolgármester és Szeifert Ferenc Berettyóújfalu polgármestere köszöntötte. Bemutatták dr. Fleisz János Az erdélyi magyar sajtó története 1890–1940 címû kötetét. Fellépett a Berettyóújfalui Ifjúsági Fúvószenekar. A hivatalos ünnepségekkel szinte egyidõben a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh Egyházkerületi Székházunkban ünnepelte a Magyar Kultúra Napját. Az est nyitányaképpen Egyházkerületünk Partiumi Panteonja részeként, a Székház belsõ udvarában fel avatták Munkácsy Mihály festõmûvész emléktábláját. Avatóbeszédet mondott Jakobovits Miklós festõmûvész, a Barabás Miklós Céh elnöke. Ezt követõen a Díszteremben, népes közönség elõtt Keserû Katalin budapesti mûvészettörténész tartott elõadást Munkácsy Mihály újrafelfedezése címen. Az élményekben gazdag estét Dudás Gyula nagybányai festõmûvész gyûjteményes kiállításának a megnyitója zárta. A megnyi tóbeszédet Deák Árpád szobrászmûvész tartotta. JANUÁR 22-én a nagyvárad-újvárosi templom ban tartott imaheti záróistentiszteleten Tõkés László püspök hirdette Istennek Igéjét. Beszédében a Ma gyar Kultúra Napja alapjául szolgáló Nemzeti imád ságunkat – a Himnuszt – a magyarországi Római Katolikus Egyház által meghirdetett országos Ima évvel kapcsolta össze. „Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket" – idézte az imaévi körlevelet; ezért van szükség arra, hogy a nemzet lelki megújulásáért imádkozzunk. Egyházkerületünk imaheti imaprogramjában ennek szellemében hirdette meg a szórványainkért való buzgó imádkozást. A gyülekezetet és a vendégeket Sándor Lajos újvárosi lelkipásztor köszöntötte. Az imaheti ünnep ség a Magyar Kultúra Napjának ünneplésével folytatódott. Pomogáts Béla irodalomtörténész a ma gyar himnuszról tartott elõadást. Nemzeti Imádsá gunkat Fábián Enikõ színmûvésznõ adta elõ. A kétnapos gazdag rendezvénysorozat szere tetvendégséggel zárult. A meghívottak az Újvárosi Egyházközség vendégszeretetét élvezhették, akiket Zsigmond József lelkipásztor köszöntött. (A Magyar Kultúra Napja(i) nagyváradi rendezvényeirõl a Partiumi Közlöny 2. számában olvashattak tudósítást, és ugyanitt tettük közzé dr. Pomogáts Béla ünnepi elõadásának szövegét is.) JANUÁR 22-én Érmihályfalván hirdette Isten Igéjét Csûry István fõjegyzõ. JANUÁR 22-én a Magyar Kultúra Alapítvány székházában tartott ünnepi rendezvénysorozat kere tében nyitották meg Pécsy L. Dániel jelképtervezõ Bartók útján címû tárlatát. A budapesti mûvész munkásságát Barabás Zoltán költõ, a Partiumi Közlöny fõszerkesztõje méltatta. JANUÁR 24-én az Egyházkerületi Székház Bolyai-termében tartott sajtóértekezleten Csûry István püspökhelyettes Szili Katalin országgyûlési elnök nek az egyházaink képviselõivel való találkozásáról számolt be, mely találkozót – az elõzetes megegye zést megsértve – a Bihar megyei RMDSZ képviselõje (Folytatása a 21. oldalon)

PARTIUMI KÖZLÖNY zavart meg. Tõkés László püspök, az EMNT elnöke és Szilágyi Zsolt alelnök a Tanács Állandó Bizottságának küszöbön álló tanácskozásáról, valamint a Tanács által kezdeményezett Egyeztetõ AutonómiaKerekasztalról nyújtottak érdemi tájékoztatást. Délelõtt Egyházkerületünk képviselõi – Tõkés László püspök, Tolnay István és Sándor Lajos elõadó-tanácsosok – az egyetemi és az iskolai sportélet fellendítése és megszervezése tárgyában tartottak megbeszélést Szatmári Sándor és Lukács János nagy váradi sportemberekkel. A Bihari FC elnöke támoga tásáról biztosította a diákság ez irányú törekvéseit. A szintén jelen levõ Tõkés Máté egyetemi hallgató egy egyetemi sportpálya kialakítását szorgalmazta. JANUÁR 25-én délután Székházunk Bolyai-termében Tõkés László elnökletével tartotta soron kö vetkezõ ülését a Pro Universitate Partium Alapítvány kuratóriuma. Elsõrenden az egyetem akkre ditációjával kapcsolatban szükségessé vált ingatlan átadások kérdését tárgyalták meg – Máthé Edit jog tanácsos és Székely Ferenc ügyvéd részvételével. Ugyanekkor elõirányozták a Partiumi Keresztény Egyetem szerkezeti átalakítása keretében megala kuló Egyetemi Vezetõ Tanács összehívását. JANUÁR 26-án a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácstermében tartotta idei elsõ ülé sét az EMNT Állandó Bizottsága, Tõkés László elnök letével. A testület elfogadta elsõ félévi cselekvési ütemtervét, és elõkészítette az aznap délutánra kitûzött Egyeztetõ Autonómia-Kerekasztal napirendjét. Délután a Protestáns Teológiai Intézet Bethlen Gábor-termében került sor az EMNT által megszervezett Egyeztetõ Autonómia-Kerekasztal tanácskozására, az erdélyi magyar egyházi, polgári és politikai élet képviselõinek a reprezentatív részvéte lével – a közösségi önrendelkezésünk ügyében való minél teljesebb összefogás megvalósítása érde kében. Jelzésértékû és örvendetes, hogy a kerekasztalon kivételes módon megjelent az RMDSZ kép viselõje. Az erdélyi magyar összképviselet „nagy hiányzója“ ez esetben a Római Katolikus Egyház volt. A résztvevõk közös Szándéknyilatkozatot fogadtak el, melyben elõirányozzák az együttmûködés folytatását – remélhetõleg –, a létrejövõ Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet (ERMÁÉRT) keretében. A közéleti eseménysorozat sajtóértekezlettel zárult. (Az EMNT-ÁB Nyilatkozatát, illeve az Egyeztetõ Autonómia-Kerekasztal résztvevõinek Szándéknyilatko zatát a Partiumi Közlöny 2. számában olvashatták.) JANUÁR 27-én együttes ülést tartott Egyházke rületünk Igazgatótanácsa és az Esperesek Kollégiuma. A nyitóáhítatot püspökünk tartotta. Megnyitóbeszédet mondott Kovács Zoltán fõgondnok. Napirenden kívül Igazgatótanács kimondta Egyházkerü letünk csatlakozását a magyarországi római katolikus egyház által meghirdetett Imaévhez – nemze tünk lelki megújulásáért. (A vonatkozó Közleményt a Partiumi Közlöny idei 2. számában tettük közzé.) JANUÁR 27-én ülést tartott a Zsinati Nevelésügyi Bizottság, melyen Egyházkerüeltünket Tolnay István tanügyi elõadó-tanácsos és Szûcs Éva szakre ferens képviselték. A legfontosabb kérdések: a val lástankönyvek kiadása, a vallásoktatásra vonatkozó tantervek átalakítása és a Romániai Református Pe dagógiai Intézet szabályzata voltak. JANUÁR 28-án a magyarországi Érden tartottak torony- és harangavató ünnepséget néhai Né meth Géza lelkipásztor volt gyülekezetében. Az érdi központi református templom három éve tartó át építésének fontos állomása volt ez az ünnepség. Az új harang ünnepélyes külsõségek közötti felvonását és a Kormorán együttes alkalmi énekszámait követõen Erdélyi-Takács István lelkipásztor köszöntötte a kivételesen nagy számú gyülekezetet. A harang megkondulása után Tõkés László püspök igehirde tése következett. A hálaadó istentiszteletet gazdag mûvészi mûsor tette teljessé. A meghívott vendégek a helybéli egyházi és polgári közélet képviselõi vé gezetre örömteli ünnepi fogadáson vettek részt és élvezték az építõ Gyülekezet vendégszeretetét. JANUÁR 30-án a köröstárkányi gyülekezetben végzett imaheti szolgálatot Csûry István fõjegyzõ.

JANUÁR 31-én rendkívüli presbiteri gyûlést tartottak Nagyvárad-Olasziban, a gyülekezetben mesterséges módon elõidézett, súlyos belsõ konfliktus rendezése végett. Tõkés László püspök-lelkipásztor az ellentétek õszinte kibeszélése általi békességteremtés útján igyekezett a megoldást megtalálni. Veres Kovács Attila lelkész Török Sándor fõgondnokkal szembeni fellépésének egyházkerületi vonatkozásai miatt a gyûlésre Csûry István püspökhelyettes, volt beszolgáló olaszi lelkipásztor és Salánki Lóránt gazdasági elõadó-tanácsos is meghívást kaptak. JANUÁR 30-án a hollandiai Urbán Ákos mérnök irodai berendezéseket adományozott az Egyházkerületi Levéltárnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Dokumentációs Könyvtárának, továbbá tizenkét királyhágómelléki gyülekezetnek. JANUÁR 31. – FEBRUÁR 3. között a királyhágómelléki diakónusok magyarországi szakmai körútjára került sor a Magyar Kultúra Alapítvány szervezésében. A küldöttséget Kerekes József missziói elõadó-tanácsos vezette. FEBRUÁR 2–3-án Egyházkerületünk és a hol landiai Christen Unie keresztyén párt, személy szerint dr. Hermán M. János fõlevéltáros szervezésében Vallás és állam – keresztyén értékek címen közéletiteológiai konferenciára került sor a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ Múzeum-termében, amelyen 153-an vettek részt nemcsak Nagyváradról és környékérõl, hanem külföldrõl és a Székelyföld legtávolabbi sarkából is érkeztek vendégek. Tõkés László püspök tömör nyitóbeszédében áttekintette a hatalom által ellenõrzött teológiai véleményformálást, a falak mögé zárt és megfélemlí tett egyházak helyzetét a közelmúltban. A keresztyének hitbeli kötelességének széles mezején éppen a politikai felelõsségvállalást jellemzi nagyfokú passzivitás, amit felvilágosító munkával, írott anyaggal, konferenciák tartásával szükséges feléleszteni. Az egyház nem hallgathat az oktatás, a szociális kérdések, a normák és értékek hiányossága, illetve al kalmazása ügyében. A hatalom gyakorlását különben sem szabad a véletlenre bízni, az egyház hívõ népére nagy felelõsség hárul az egyház autonómiájának védelmében és a politikai döntéshozatalban. A kétnapos konferencián az áhítatokat Csûry István fõjegyzõ, Sándor Lajos elõadó-tanácsos, Angyalossy Katica nyírbogdányi lelkipásztor és Pásztori Kupán István iskolalelkész tartották. Tímár Tímea (Csíksomlyó) és Péter Ernõ (Csíkmadaras) hegedûjátéka, valamint a Veress Zsolt vezényelte Musica Sacra Kamarakórus (Érmihályfal va) közremûködése tette változatossá a programot, amelynek keretében hét elõadás hangzott el. Dr. Hermán M. János a hit és politika, vallás és állam összefüggéseirõl értekezett, ezt követte dr. Gorun Gheorghe történész elõadása: Keresztyén értékek a nyugati és a keleti egyházban. A görög katolikus egyház helyzete Romániában. Zakota Zoltán közgazdász a keresztyén etika és az európai piacgazdaság viszonyulását fejtegette az elsõ nap végeztével, amelyet összefoglalás követett. A tanácskozás elsõ napját Forró Enikõ politológus és dr. Hermán M. János moderálták. Másnap, pénteken délelõtt, Kovács Zoltán fõgondnok, Érmihályfalva polgármestere, volt parlamenti képviselõ Önkormányzat és a helyi egyházak címmel tartott gyakorlati, életszerû elõadást. Csuzi István, az MPSZ bihari szervezetének elnöke A Magyar Polgári Szövetség és a keresztyén politikai értékek címmel tartott elõadást. Aktuális kérdésrõl szólott Sógor Csaba, az RMDSZ szenátora, amikor a készülõ romániai vallásügyi törvényt elemezte. Hannie Herman Moster, a Christen Unie megbí zottja végül vázolta a jelenlegi európai keresztyén mozgalmakat (E.P.C.M) és a kapcsolatkeresést a romániai keresztyén politikai mozgalmakkal. A konferenciáról a Bihari Napló, az Erdélyi Napló és a Reggeli Újság közölt beszámolókat. Utóbbinak, a február 6-i lapszámának ötödik oldalán ol vasható utolsó bekezdésében pontatlanul idézik a zárszóban elhangzott kijelentést, miszerint a románság nem érett volna meg a (politikai) párbeszédre.

21 . OLDAL Az idei konferenciát egy, a tavaly március 31én tartott szakmai tanácskozás készítette elõ, ame lyet Forró Enikõ vezetett. Annak idején Fülöp G. András történész, a Hamvas Béla Kutatóintézet munkatársa arról értekezett, hogy mit is jelent a ke resztyén értékelvûség valós jelenléte a közéletben. Áldott emlékû dr. Szegõ Katalin filozófus, a PKE professzora pedig a keresztyén értékelvûség erkölcsi alapjairól tartott szemináriumot. A mostani konferencia legfõbb célkitûzése is az volt, hogy társadalmi disputát indítson el a politikai felelõsségvállalás etikai parancsát illetõen. FEBRUÁR 2-án Tõkés László püspök a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium diákságának a farsan gi rendezvényére látogatott el. Pásztori-Kupán István iskolai lelkész társaságában a tanári kar farsangköszöntõjéhez is csatlakozott. FEBRUÁR 3-án a szentjobbi gyülekezetben hirdette Isten Igéjét Forró László elõadó-tanácsos. FEBRUÁR 3-án a Teológiai Csendesnapok keretében hirdette Isten Igéjét Csûry István fõjegyzõ. A hallgatók a szórványgyülekezetek életével ismerkedtek. FEBRUÁR 3–4-én Budapesten, az Akadémia székházában az MTA és a Duna Televízió szervezé sében, Vizi E. Szilveszter akadémiai elnök és Cselé nyi László tv-elnök védnökségével nemzetközi autonómiakonferenciát tartottak. A szakmai jellegû értekezlet tematikus címe ez volt: Regionális önkormányzatok az európai stabilitás és a jólét szolgá latában. A rangos rendezvény szerencsésen egészítette ki és jól beleillet azon törekvések, illetve ese mények sorába, melyek az EMNT és a Székely Nem zeti Tanács erõfeszítései és tevékenysége révén az erdélyi magyarság közösségi önrendelkezésének a kivívását, az ennek érdekében való széles körû összefogást és ennek a létfontosságú ügynek a nem zetközi szintre való emelését célozzák. A konferenciáról sajnálatos és indokolatlan mó don távol maradt Markó Béla RMDSZ-elnök. A meg hívottak közül sajnálatos módon kimaradtak Csapó József SZNT-elnök és Ágoston András, a délvidéki VMDP elnöke. Jelen voltak viszont az autonómia ho ni és külföldi szakértõi, jeles magyarországi, hatá ron túli és külföldi politikusok – köztük: Németh Zsolt, Tabajdi Csaba, Gál Kinga, Kovács Péter, Szarka László, Bakk Miklós, Szász Jenõ, Szilágyi Zsolt, Varga Attila, Gabriel Andreescu, Smaranda Enache, Christoph Pan, Michl Ebner, Komlóssy József és sokan mások. Tõkés László EMNT-elnöki minõségében Rólunk – ne nélkülünk címen tartott elõadást arról, hogy erdélyi magyarságunk számára létkérdés az autonómia. A kétnapos tanácskozás sajtóértekezlettel zárult. Végül pedig Vizi E. Szilveszter akadémiai elnök alkalmi fogadáson látta vendégül a résztvevõket. (Tõkés László püspök Rólunk – ne nélkülünk címû elõadását a Partiumi Közlöny 2. számában olvashatták.) FEBRUÁR 4-én, Marosvásárhelyen ülésezett a Sapientia Alapítvány Kuratóriuma, melyen Egyházkerületünket Tolnay István világi fõjegyzõ képvi selte. Az ülésen részt vett és beszédet mondott Kom lós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatalának új elnöke. A Kuratórium megtárgyalta a marosvásárhelyi egyetemi épület körül kialakult áldatlan helyzetet, kinevezte a kolozsvári kar új vezetõjét Tonk Márton személyében, megszavazta a 2006/2007-es tanév beiskolázási számait, módosította a Sapientia Alapítvány Statútumát. FEBRUÁR 5-én Tõkés László a Szatmárnémeti Láncos-templom Egyházközségben elkezdõdõ egye temes imahét nyitóistentiszteletén hirdette Isten Igéjét. Az Egyházkerület elsõ õrállóját és a népes gyülekezetet Korda Zoltán lelkipásztor köszöntötte. Az alkalmi verses-zenés mûsor keretében Orosz Márta vezényletével fellépett a gyülekezet énekkara. Püspökünk ez alkalommal a keresztség sákramen tumát is kiszolgáltatta. FEBRUÁR 5-én Magyarkakucson hirdette Isten Igéjét Csûry István fõjegyzõ. FEBRUÁR 5-én imaheti szolgálatot végzett Pusztaújlakon és két szórványgyülekezetben, Kövesegyházán és Dernán Kerekes József elõadó-tanácsos. (Folytatása a 22. oldalon)

2 2. O L D A L FEBRUÁR 5-én délelõtt dr. Hermán M. János a Nagyvárad-Rogériuszi Egyházközségben szolgált népes gyülekezet elõtt. A szeretetszolgálati vasárnapra való tekintettel (nyugat-európai és magyarországi egyházi hagyomány) Mt.12,1-21 alapján hirdette az Igét az élet megszentelésérõl, arról, hogy a gyógyítás, az irgalmasság cselekvése az ünnepnapo kon sem szünetelhet. FEBRUÁR 6-án egyházkerületi Székházunk Bolyai-termében gazdasági-pályázati kollokviumot tartott a magyarországi Pro Vital-cég, Fehér István igazgató vezetésével, egyházkerületi, önkormányza ti, polgári és egyetemi szakértõk, illetve meghívottak részvételével. Egyházkerületünk részérõl Forró László elõadó-tanácsos volt az esemény társren dezõje. FEBRUÁR 6-án Magyari Csaba betegnyugdíjas lelkipásztor testvérünk temetésén Zsigmond József lelkész hirdette a vigasztalás evangéliumát. Magyari Csaba 58 éves korában adta vissza lelkét a Terem tõnek. A Rulikowski-temetõben tartott gyászszertartáson Csûry István fõjegyzõ, Csomay Árpád ge nerális direktor és dr. Hermán M. János elõadó-ta nácsos vettek részt. FEBRUÁR 7-én, Tõkés László püspök, az EMNT elnöke sajtóértekezleten nyújtott tájékozta tást az általa vezetett autonómiatanács elsõ félévi cselekvési programjáról, illetve az EMNT-ÁB és az Autonómia-Kerekasztal párbeszédre és összefogásra irányuló erõfeszítéseirõl. (Az EMNT Elnöki Hivata lának Közleményét a Partiumi Közlöny 2. számában olvashatták.) FEBRUÁR 8-án Egyházkerületünk nevében Tõ kés László püspök és Csûry István püspökhelyettes fogadták – az õ megkeresésükre – a romániai CESzövetség képviseletében Szabó István elnököt, Hal men István ügyvezetõt, valamint az egyházi-CE közvetítésre vállalkozó Berke Sándor tenkei lelkipásztort. A vendégek hitelt érdemlõ módon fejezték ki abbéli szándékukat, hogy rendezni szeretnék a református egyházhoz, illetve Egyházkerületünkhöz fûzõdõ kapcsolataikat. Kerületünk vezetõi egy, a közeljövõben tartandó közös találkozóban egyeztek meg a CE képviselõivel. Ugyanerre a napra volt kitûzve az Egyházkerületi Fegyelmi Bizottság alakuló ülése. Tõkés László püspök bevezetõ áhítata nyomán az Egyházkerületi Elnökség kénytelen volt az ülést elnapolni, mivel a határozathozatalhoz szükséges jelenlét nem gyûlt össze. FEBRUÁR 9-én Pap Géza kolozsvári reformá tus és Szabó Árpád unitárius püspökökkel Tõkés László Egyházkerületünk képviseletében megbeszé lést folytatott Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézetet fenntartó egyházak, illetve egyházkerüle tek költségvetési hozzájárulásának mértékérõl. Püspökeink fenntartásaiknak adtak hangot a teológiai intézet évi költségvetésének a növekedését illetõen. Püspökünk elmondta az Esperesek Kollégiumának és az Igazgatótanácsnak ezzel kapcsolatos álláspontját. A felek a teológiai költségvetés felülvizsgálatát kezdeményezték – fenntartással kapcsolatos egyházi teherbírásunkra hivatkozva –, és a teológiai gazdál kodás átvilágítását kezdeményezték. Délután Tõkés László a gyülekezet meghívására a Kolozs megyei Bonchidán hirdette Isten Igéjét, az egyetemes imahét alkalmából. A Dési Egyházme gyéhez tartozó egyházközség lelkipásztora, a dési származású Márton János lelkipásztor köszöntötte az igehirdetõt, aki egykor szintén a dési gyülekezetben végzett lelkipásztori szolgálatot. Istentiszteletet követõen püspökünk a Presbitériummal találkozott. FEBRUÁR 9-én Forró László elõadó-tanácsos imaheti szolgálatot végzett a magyarkakucsi gyülekezetben. FEBRUÁR 9-én özv. Ács Magdolna (Leiderdorp, Hollandia) aradi származású férje, néhai Ács Zoltán könyvtárából hétszázhatvanhét magyar és idegen nyelvû kötetet ajándékozott a Királyhágó melléki Református Egyházkerület Dokumentációs Könyvtárának. FEBRUÁR 10-én a Gencsi Egyházközség egy népes küldöttsége kereste fel Egyházkerületünket,

PARTIUMI KÖZLÖNY anyagi visszaélések miatt fegyelmi eljárás hatálya alatt álló lelkipásztor, Báthori Gyula védelmében. Tõkés László püspök, Forró László közigazgatási elõadó-tanácsos és Máthé Edit jogtanácsos az egyházi törvényesség érvényesítésének szükségességérõl gyõzték meg a nagy mértékben – szándékosan – félrevezetett elégedetlenkedõket, másfelõl pedig a helyzet igazságos és emberséges rendezésérõl biztosították õket. Esete súlyossága miatt nevezett lel készt Egyházkerületünk Elnöksége kénytelen volt felfüggeszteniállásából. FEBRUÁR 11-én püspökünk a nagyváradolaszi gyülekezet fõgondnokának, Török Sándornak és feleségének, Juditnak az ezüstlakodalma alkalmából hirdette Isten Igéjét és fejezte ki egyházunk ál dást kérõ jókívánságait. FEBRUÁR 11-én gyermek- és felnõtt-farsangot rendeztek Hegyközkovácsiban. Az esemény egyik szervezõje Forró László elõadó-tanácsos, helybeli lelkipásztor volt. FEBRUÁR 12-én vasárnap reggel Tõkés László saját gyülekezetében, Nagyvárad-Olasziban hirdette az Igét. Miként a megelõzõ vasárnapokon, istentisztelet után ez alkalommal is békés demonstrációra került sor a Lorántffy-gimnázium sportpályájánál, annak visszaszerzése érdekében. Délben püspökünk az egyetemes imahét keretében Nagyvárad-Hegyalján prédikált. A vendéget és az egybegyûlteket Wagner Erik lelkipásztor köszöntötte, majd kötetlen beszélgetésre került sor. Az ige hirdetõjét Rozik Károlyné Katalin gondnoknõ ebéden látta vendégül. Délután a Magyarkakucsi Egyházközségben szintén az imahét alkalmából tartott istentiszteletet Tõkés László. A kicsiny Sebes-Körös menti gyülekezetben elsõ ízben tett látogatást. A vendéget Kajántó Pál nyugalmazott beszolgáló lelkipásztor üdvözölte. Emelkedett hangvételû beszédet mondott Barabás Imre fõgondnok, alpolgármester, aki falustársai és hitsorsosai közösségében állhatatos munkát folytat a kakucsi kicsiny nyáj fennmaradása és felemelkedése érdekében. A falu kicsinyei, az ifjak és a nõszövetség tagjai gazdag alkalmi mûsorukkal tettek bizonyságot a szórványközösség hitérõl és élniakarásáról. Püspökünket elkísérte útján Gyarmati Miklós nagyváradolaszi presbiter, aki keresetlen bizonyságtételével erõsítette a kakucsiak hitét. Végül a Presbitérium közvacsorán látta vendégül a vendégeket. (Vonat kozó írásunkat a Partiumi Közlöny 2. számában ol vashatták.) FEBRUÁR 13-án az irinyi gyülekezetben végzett imaheti szolgálatot Forró László elõadótanácsos. FEBRUÁR 13-án Zilahon hirdette Isten Igéjét Kerekes József missziói elõadó-tanácsos. FEBRUÁR 13-án az imaheti szolgálatok rendjén a Mezõtelegdi Egyházközség templomában hirdette Isten Igéjét Csûry István fõjegyzõ. FEBRUÁR 13–15. napjain a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központban ülésezett Egyházunk Zsinata. Az elnöklést felváltva a két egyházkerület elnökségeinek tagjai, Tõkés László és Pap Géza püspökök, Tonk István és Kovács Zoltán fõgondnokok végezték. Hosszú zsinati ülések sorát követõen, ez alkalommal a Zsinat végére jutott az idõigényes és fáradságos Kánon-revíziónak. Az ülés befejezéseképpen Zsinat Elvi Állásfoglalást fogadott el az erdélyi magyarság autonómiája tárgyában. (Az Elvi Nyilatkozatot a Partiumi Közlöny 2. számában olvashatták.) FEBRUÁR 14-én rendkívüli erõfeszítések és szervezõmunka árán Egyházkerületünk nagy érdeklõdést kiváltó, népes lakossági fórumot szervezett Székházunk dísztermében, a Lorántffy-gimnázium jogtalanul elkobzott sportpályája helyzetének a végérvényes rendezése érdekében. FEBRUÁR 15-én a bukaresti székhelyû Vallásügyi Államtitkárságon folytatott megbeszélést Forró László elõadó-tanácsos. Az egyeztetés központi tárgykörét az idei építkezési támogatások képezték. FEBRUÁR 15-én a Mezõtelegden végzett imaheti szolgálatot Kerekes József elõadó-tanácsos.

FEBRUÁR 16-án ülésezett a Partiumi Keresztény Egyetem Szenátusa, melyen az oktatói verseny vizsgák, a 2006/2007 évi beiskolázási számok, az egyetem etikai kódexe és a minõségbiztosítás ügye szerepelt – többek között – napirenden. Tolnay István, a Pro Universitate Partium Alapítvány kurátora beszámolt az Alapítványnak az Egyetem vagyoni helyzetére, státusára vonatkozóan hozott legújabb döntéseirõl és intézkedéseirõl. FEBRUÁR 16-án délután, az Egyházkerületi Székház dísztermében tartották szalagavató ünnepé lyüket a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimná zium végzõs diákjai. Igét hirdetett Tõkés László püspök. Beszédet mondottak Szabó Zsuzsa igazga tónõ és Tolnay István elõadó-tanácsos. A XII. A és B osztályok tanulói eredeti és színes mûsoraikkal örvendeztették meg a termet zsúfolásig megtöltõ kö zönséget. Szabó Zsuzsa és Kovács Péter osztályfõnökök a maturandus-jelvények kitûzésével avatták felnõtté diákjaikat. FEBRUÁR 17-én Nagyváradon került sor há rom református iskolánk vezetõ tiszt- és tisztségvise lõinek a találkozójára, melyen Egyházkerületünk nevében Tõkés László püspök és Tolnay István tan ügyi elõadó-tanácsos vettek részt. Meghívottként Ákos Zoltán Bihar megyei fõtanfelügyelõ-helyettes tartott beszámolót és nyújtott tájékoztatást idõszerû romániai tanügyi kérdésekrõl. A megbeszélés napirendjén gimnáziumaink közös ügyei, iskoláink fej lesztésének kérdései, valamint református keresztyén szellemiségünknek a megerõsítése szerepeltek. Iskoláink képviselõi közös cselekvési progra mot és feladatjegyzéket fogadtak el, melynek életbe ültetésén fáradozni fognak. Este Egyházkerületünk vezetõi képviselõinek társaságában püspökünk jótékonysági farsangi ün nepségen vett részt a magyarországi Nyírbogdány ban. A határon inneni vendégeket Angyalossy Zsoltné – mint fõszervezõ – és gyülekezetének, falujának lelkes tagjai fogadták. A rangos rendezvényt meg tisztelték jelenlétükkel Sipos Kund Kötöny nyírségi esperes és Papcsák Ferenc országgyûlési képviselõ. Tõkés László az Est fõvédnökeként alkalmi beszédé ben köszöntötte az atyáik módjára farsangoló egy begyûlteket. FEBRUÁR 18-án a farsangi rendezvények soro zata Nagyvárad-Olasziban folytatódott. A presbiterek farsangjának megszervezése Török Sándor fõgondnokot és Ádám Sándor gondnokot dicséri. A résztvevõket Tõkés László püspök-lelkipásztor ke resetlen szavakkal köszöntötte. FEBRUÁR 19-én Biharfélegyházán végzett imaheti szolgálatot Kerekes József elõadó-tanácsos. FEBRUÁR 20-án Pósalakán hirdette Isten Igéjét Csûry István fõjegyzõ. FEBRUÁR 21-én Szilágypérben végzett imaheti szolgálatot Csûry István fõjegyzõ. FEBRUÁR 22-én püspökünk kezdeményezésé re egyházkerületi-iskolai megbeszélést tartottak a Lorántffy Zsuzsanna Gimnáziumban, a tanári kar részvételével. Jelen voltak Tolnay István elõadótanácsos és Szabó Zsuzsa igazgatónõ. Egyházi iskolá ink megelõzõ, közös találkozójához hasonlóan ez a megbeszélés és középiskoláink fejlesztésének, ke resztyén-nemzeti szellemének a megerõsítését volt hivatott szolgálni. Az elõbbihez hasonlóan ez a tanácskozás is a fontos problémák õszinte kibeszélésére nyújtott al kalmat, másfelõl a következtetések levonásával és a tennivalók meghatározásával végzõdött. FEBRUÁR 23-án a Püspöki Hivatalban folytatta munkáját az Egyházkerületi Elnökségi Tanács, az Elnökség, valamint egyházunk két fõjegyzõjének a részvételével. FEBRUÁR 23-án Budapesten folytatott tárgya lásokat Forró László elõadó-tanácsos a Teleki Ala pítvány, illetve az Új Kézfogás Közalapítvány képviselõivel. FEBRUÁR 23–24-én a Kárpát-medence szociá lis helyzetérõl tartottak nemzetközi konferenciát Budapesten, amelyen Kerekes József missziói elõadó-tanácsos képviselte Egyházkerületünket. (Folytatása a 23. oldalon)

PARTIUMI KÖZLÖNY FEBRUÁR 24-én Egyházkerületi Székházunk díszterme volt a helyszíne a hagyományos jótékony sági Zsuzsanna Bálnak. Fõszervezõi Pintér István PUPA-igazgató és Forró László elõadó-tanácsos voltak. FEBRUÁR 24-én Örvénden hirdette Isten Igéjét Csûry István fõjegyzõ. A vendéget Kánya Endre helybeli lelkipásztor köszöntötte. FEBRUÁR 26-án, ez évben rendhagyó módon A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapját a nagyvárad-réti templomban tartották meg. A fõszervezõ Pálfi József réti lelkipásztor-házigazda mellett Nagy Barna József diakónus, a Cigány missziói Központ igazgatója volt. (Vonatkozó összeállításunkat jelen lapszámunkban olvashatják.) Délután Tõkés László püspök a szilágypéri imaheti záróistentiszteleten hirdette Isten Igéjét. Köszöntõ beszédet mondott Tolnai Ferenc lelkipásztor. FEBRUÁR 26. – MÁRCIUS 5. között rendezték meg az Egyetemes Imahetet a hegyközkovácsi gyülekezetben. FEBRUÁR 27-én igazgatótanácsi hivatalunk ban tartotta rendkívüli ülését az Esperesek Kollé giuma. Sürgõs összehívását a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója körül kialakult éles ellentétek tették szükségessé. A testület teljes egyetértéssel fogalmazta meg ebben a tárgyban közös határozati ál lásfoglalását. Ezután a 2006. március 11-re, Szat márnémetibe kitûzött, március 15-re nézõ Ünnepi Nagygyûlés megszervezését készítették elõ. Délután Csûry István fõjegyzõ kalauzolásával hollandiai küldöttség kereste fel Püspöki Hiva talunkat. A találkozón részt vett továbbá Antal János külügyi osztályvezetõ is. Este látványos farsangi elõadásnak adott helyt Székházunk díszterme. A Csillagocska Alapítvány és az Óvoda három korosztálybeli tánccsoportjai ferge teges táncos-zenés Farsangtemetõ mûsort mutattak be – népes közönség elõtt, óriási sikerrel. Az egybe gyûlteket Pálfi József lelkipásztor köszöntötte és igazította el. FEBRUÁR 22-én délelõtt sajtótájékoztatóra ke rült sor Tõkés László püspök részvételével Egyházkerületi Székházunk Bolyai-termében. A sajtótájé koztató központi tárgykörét a március 15-i ünnepsé gekkel kapcsolatos kérdések képezték. (Az EMNT Elnöki Hivatalának Felhívását, továbbá az ünnepsé gekre szóló Meghívót a Partiumi Közlöny idei 2. számábanolvashatták.) FEBRUÁR 22-én Tõkés László püspök és Tolnay István tanügyi elõadó-tanácsos találkoztak a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium tanári karával. A kötetlen jellegû beszélge tésen terítékre kerültek az iskola szellemiségét érintõ kérdések, az igazgatói ciklusváltás feladatai, a ta nári kar hozzáállásának, feladatvállalásának és az iskolai élet mindennapjait érintõ kérdések. FEBRUÁR 25-én a Kolozsvári Teológiai Intézet Szenátusi ülésén Egyházkerületünket Tolnay István világi fõjegyzõ képviselte. Az elsõ félévi vizsgák kiértékelése, a legáció kérdése, az Intézet pénzügyi helyzetének ismertetése és költésvetésének megbe szélése mellett döntés született a „Teológiai Intézet Barátja” és a Rendkívüli Professzor Díj megalapításáról. FEBRUÁR 28-án Nagy Barna József diakónus, az Erdélyi Magyar Ifjak Bihar megyei szervezete elnökének kezdeményezésére partiumi ifjúsági szervezetek tartottak megbeszélést az ún. kis-Lorántffy épületében, és elhatározták a Partiumi Ifjúsági Szövetség létrehozását – a hatékonyabb, nem zeti szellemû ifjúsági érdekérvényesítés céljából. A tanácskozáson részt vett Tõkés László püspök, az EMNT elnöke. FEBRUÁR 28-án Székházunk dísztermében tartotta éveleji közgyûlését a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh – Hajdu Géza igazgató vezetésével. Ez alkalommal a 250 éve született Mozartról is tartalmas mûsorban emlékeztek meg. A PMMC igazga tójának megnyitóbeszéde nyomán a tagozatvezetõk ismertették idei elképzeléseiket és programterveze -

teiket. Ezt követõen Tõkés László püspök és dr. Koncz Gábor, a Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója szóltak az egybegyûltekhez, majd sor került a PMMC és a Magyar Kultúra Alapítvány közötti Együttmûködési szerzõdés ünnepélyes aláírására. (Vonatkozó összeállításunkat jelen lapszámunkban olvashatják.) MÁRCIUS 2-án a Nagybányai Képzõmûvészeti és Kulturális Alapítvány szervezésében a pécsi Dulánszky Stúdió Galériában nyitották meg a Nagybánya Tájképfestõ Telep csoportos kiállítását. A megnyitóbeszédre a Festõtelepet létrehozó Egyházkerületünk püspökét kérték meg. Tõkés László ezt megelõzõleg látogatást tett Mayer Mihály megyés püspöknél, a 2009-ben ezerzéves pécsi egyházmegye püspöki palotájában. Egy rövid közös sajtótájékoztató után megtekintették a palota páratlan gazdagságú képtárát. Püspökünk a határok feletti nemzet egyesítés és a városainkat összekapcsoló Janus Pannonius, néhai pécsi püspök szellemében szólt a mostani látogatás eszmei jelentõségérõl. A kiállításmegnyitó alkalmából Vésõ Ágoston Munkácsy-díjas festõmûvész, a Nagybánya Festõtelep mûvészeti vezetõje, és a festõtelepet támogató nagybányai Önkormányzat alpolgármestere, Ludescher József is beszédet mondott. A vendégeket és a népes közönséget Jean Tamás alapítványi elnök üdvözölte. Timkó Tamás ének- és gitárszámokat adott elõ. MÁRCIUS 3-án Budapesten ülésezett a Magyar Reformátusok Elnöksége, Tõkés László püspök és Takaró Mihály fõtitkár elnökletével. A gyûlés összehívását a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója megrendezése ügyében kialakult áldatlan helyzet tette szükségessé. Annak utána, hogy az MRE Zsinati Elnöksége gyakorlatilag megfosztotta az MRVSZ-t a Világtalálkozó rendezési jogától, és a tagegyházak egy része valósággal obstrukció alá helyezte a szervezetet, a Világszövetség tevékenysége ellehetetlenült, és újraalakulása (1990) óta történetének legnagyobb válságát éli át. Az Elnökségnek ebben a kritikus helyzetben kellett a Világtalálkozóra és jövõjére nézve határoznia. MÁRCIUS 3-án, Marosvásárhelyen rendkívüli ülést tartott a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem Szenátusa, melyen részt vett Tolnay István tanügyi elõadó-tanácsos, a Sapientia Alapítvány kurátora. A résztvevõk meghallgatták dr. Szilágyi Pál rektori beszámolóját és jóváhagyták a meghirdetett tanári állásokat. MÁRCIUS 4-én Budapesten, az ELTE TTK Gömbaulájában tartotta I. Országos Gyûlését az MDF-bõl kitaszított politikusok által megalakított Nemzeti Fórum – Lezsák Sándor országgyûlési képviselõ, az MDF egyik volt alapítója elnökletével. A közelgõ országos választásokra tekintõ, népes nagygyûlést Kelemen András országgyûlési képvi selõ nyitotta meg. A határon túli magyarság képvi selõjeként Tõkés László püspök, az EMNT elnöke tartott beszédet. A Nemzeti Fórumnak a Fidesz-koalícióba tartozó szövetségesei közül Semjén Zsolt, a KDNP elnöke szólt az egybegyûltekhez. Lezsák Sándor elnök programbeszéde után szekcióülések, majd a Program elfogadása következett. A régi MDF hangulatát idézõ, emelkedett tanácskozás Orbán Viktornak, a Fidesz-MPSZ elnökének és miniszterel nök-jelöltjének a nagy lélegzetû beszédével zárult. MÁRCIUS 6-án Igazgatótanácsunk Hivatalának tanácstermében került sor egy rádiós megbeszélésre, annak kapcsán, hogy az utóbbi hetekben éles vita, sõt nyilvános polémia robbant ki Veres Kovács Attila, a Református Percek címû váradi rádiómûsor szerkesztõje és Sándor Lajos elõadótanácsos, másfelõl pedig az Egyházkerület Igazgatótanácsa és illetékes vezetõi között. A megbeszélésen részt vettek Csûry István püspökhelyettes, Salánki Lóránt, Kerekes József elõadó-tanácsosok, a rádiómûsor kuratóriuma részérõl pedig Sándor Lajos elõadó-tanácsos, Veres Kovács Attila és Gavrucza Nagy Emese. Tõkés László közvetítésével a konfliktust sikerült megnyugtató módon rendezni. Egyházunknak szívügye kell hogy legyen korszerû szolgálata érdekében a rádiózás felkarolása.

23 . OLDAL MÁRCIUS 7-én a Nagyvárad-Olaszi Egyházközség presbiteri gyûlésén folytatódott a botrá nyosság határát súroló rádióügy rendezése. Presbitérium egyetértett abban, hogy párbeszéd útján, békés módon kell megelõzni az olyan konfliktusos eseteket, melyek Veres Kovács Attila egyoldalú lé pései következtében mind az ifjúság szilveszteri mu latsága, mind a református rádiózás kapcsán az egész gyülekezetet megbotránkoztatták. MÁRCIUS 8-án sajtóértekezletre került sor Székházunk Bolyai-termében, melyen Tõkés László püspök a Március 15-ére nézõ, gazdag eseményso rozat rendezvényeirõl és üzenetérõl tájékoztatta a médiát. MÁRCIUS 9-én Tolnay Tibor nagyváradi festõmûvész monográfiájának bemutatójára került sor az Illyés Gyula Református Könyvesboltban. A mo nográfia szerzõje dr. Indig Ottó, aki már nem érhette meg a tetszetõs kötet bemutatóját. Muhari István köszöntõ szavai nyomán Gittai István költõ mél tatta Tolnay Tibor munkásságát. Délután a PKE parlamenti akkreditációjára nézõ egyetemi átszervezésnek megfelelõen a Rektori Hivatal tanácstermében tartotta meg alakuló ülését az Egyetem Vezetõ Tanácsa, melynek tagjai: Tõkés László püspök, Tolnay István tanügyi elõadótanácsos, Szûcs István kancellár és Szilágyi Györgyi rektor-helyettes. Döntés született a Vezetõ Tanács tagjainak feladatkörérõl és rövid és hosszú távú fejlesztési stratégia kidolgozásáról, az egyetem vezetõ testületeinek viszonyrendszerérõl. MÁRCIUS 10-én a szervezõk meghívására püspökünk részt vett a PKE Partiumi Diákklubjának szépségversenyén. A zsûriben – többekkel együtt – helyet foglaltak – dr. Hermán M. János fõlevéltáros, Szûcs István egyetemi kancellár és Jeney Imre ne ves futballszakember. MÁRCIUS 11-én az EMNT szervezésében és Egyházkerületünk, valamint egyházmegyéink hat hatós támogatásával a szatmárnémeti Láncos-temp lomban ünnepi nagygyûlésre került sor, az EMNT kisrégióinak, erdélyi magyarságunk, a polgári, az egyházi és a politikai élet képviselõinek reprezen tatív erejû részvételével. A nagyszabású, sikeres ün nepköszöntõ rendezvény megszervezésében oroszlánrészt vállalt a Szatmári Református Egyházmegye és a Szatmár Láncos-templom Egyházközsége, Sipos Miklós esperes és Korda Zoltán lelkipásztor vezeté sével. A rendkívüli és rendhagyó ünnepi gyûlés a Március 15-i megemlékezésen túlmenõen az erdélyi magyarság autonómiája melletti összefogás célját szolgálta. (Vonatkozó terjedelmes összeállításunkat jelen lapszámunkban olvashatják.) MÁRCIUS 12-én a közelgõ magyarországi országos választásokra nézve és nemzeti ünnepünk alkalmából Tõkés László püspök a határhoz közeli Hajdúhadházon hirdette Isten Igéjét. Jelen volt Tasó László országgyûlési képviselõ, Nyíradony polgármestere és a település közéletének képviselõi. A népes gyülekezetet és a vendégeket Pál Csaba lel kipásztor köszöntötte. Ezt követõen püspökünk a szomszédos Hajdúsámsonban folytatta rendhagyó szolgálati útját. Istentisztelet után Lovász Krisztián lelkipásztor szólt az egybegyûltekhez, majd az ünneplés a fõté ren álló Petõfi-szobor megkoszorúzásával folytatódott. Ünnepi beszédet mondtak – többek között – László Vilmos, a Hajdúsámsoni Rákóczi Szövetség elnöke, Tasó László országgyûlési képviselõjelölt és Tõkés László püspök, az EMNT elnöke. Az ünnep ségsorozat a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola aulájában bemutatott Március 15-i, ünnepi mûsorral végzõdött. Este a Nagyváradi Állami Filharmónia hang versenytermében volt az a Testvéri Találkozó, mely a 2004. december 5-i, fájdalmas emlékû népszavazás kapcsán és azzal ellentétben a határok feletti békés nemzetegyesítés folytatását tûzte zászlajára: Unió Erdéllyel – a határok felett címen.

2 4. O L D A L

KÖNYVESPOLC A 20. századi létrontással illúziótlanul szem -

PARTIUMI KÖZLÖNY

A végsõ lényeg a hallgatás táján van Barabás Zoltán: Homályhatáron Barabás Zoltán szerénységében súlyos és sú -

ve és artikulálva a keresztényi/keresztyéni hitünk-

benézõ ember világképe bizonyosan komor, de nem feltétlenül kiábrándult. A spirituális élet áldá saival fölvértezett, hitben, reményben, szeretetben élõ költõ például sohasem lehet lemondó. Ady Endrétõl Dsida Jenõn, Reményik Sándoron, Áprily Lajoson és Jékely Zoltánon át Pilinszky Jánossal, Kányádi Sándorral,

lyosságában szerény kötete a nyelvi sûrítés, a gondolathoz mért maximális tömörség, a jelenlétés emlékezetvesztéssel dacoló lényeglátó pontos ság és a csiszolt formarend igen szép példája. A Homályhatáron egyik méltatóját, Fekete Vincét idézve valóban „sallangoktól mentes, halk szavú, rezignált“ költészet ez, amely letisztult forma -

bõl fakadó hûséget és helytállást. Azt a fajta feltétlenül Istenre hagyatkozó és töretlenül õbenne bízó magatartást, amely az úrvacsorát megelõzõ fohászkodásban fejezõdik ki: „Tiszta szívet teremts bennem és az erõs lelket újítsd meg bennem!“ A Biblia mellett a magyar és világirodalmi kánonból, valamint a kulturális emlékezet egyéb

Nagy Gáspárral és Utassy Józseffel bezárólag szá mos életmû szolgálhat arra bizonyságul, hogy a létrontás és létabszurditás mûvészileg megszelídíthetõ, nyelvileg uralható. Aki pedig – Illyéssel szólva – szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja. Barabás Zoltán nagyváradi költõ verseiben is ennek a misztériumnak lehetünk tanúi. Elõzõ kötete (Balkáni szürkület, 2002) élmény-

kultúrával, elégikus visszafogottsággal, bölcsen és fegyelmezetten beszél emberéltünk megkerülhetetlen kérdéseirõl, s a kreatúra-tudat sokszor alig kimondható, nehezen feloldható tartalmairól. A Bibliához eszköztelenül szikár, tudatosan alulstilizált beszédmódjával is szorosan kötõdõ lírai alany létformáját hit és tudás, feltétlen alázat

rétegeibõl is gazdagon merítõ verskötet eszmélkedésünket segítõ, szemléletünket tágító és távlatosító olvasmány. A Homályhatáron címû kötet a posztmodern bizonytalanság-hangulatán és rezignációján sajátos módon fölülemelkedve, a partiumi és erdélyi vonatkozásokat egyetemes összefüggésekbe helyezve – a Biblia és Pascal tanításával összhangban – erõsítheti azt a meggyõzõdésünket,

és érzékenységformáit továbbvivõ legújabb verses könyve Homályhatáron címmel 2004-ben Dunaszer dahelyen jelent meg. A csönd esztétikájára, a sorkö zökre és a kitöltetlen helyekre figyelmezõ, végletekig redukált versvilág – némiképp Pilinszkyre emlékez tetõ módon – olyan kerülõút, amely a megformált szavakon keresztül vezet a hallgatáshoz. Barabás Zoltán versei tanúsága szerint úgy tud beszélni,

és emésztõ kételyek egyidejû jelenléte határozza meg. A történelmi és metafizikai tapasztalat érintkezésére, a személyes és személytelen egyensúlyá ra épülõ költõi univerzum beszélõjének pozícióját a mozdíthatatlan zártság és a megrendült nyitottság egyszerre jellemzi. Ehhez igazodó esztétikai magatartását pedig a szakrális és profán, a fensé ges és alantas, az éteri és démoni színejátszó se -

hogy valójában csak kétféle emberi magatartás tarthat számot az értelmes jelzõre: amelyik ismeri Istent és teljes szívvel követi õt, illetve amelyik nem ismeri, ám teljes szívvel keresi õt. Avagy az ismétlõdések révén a kötet kompozícióját és jelentésvilágát leginkább meghatározó fény és homály motívumaira az európai kultúra egy másik, szintén Blaise Pascaltól való kulcsmondatával reflektálva:

mintha voltaképpen hallgatna. Jól tudván azt, hogy az elnémulás talán tud még mondani valami súlyosat és lényegeset. Magunk is tapasztalhatjuk, hogy vékonyka földi jelenlétünk során az Istenhez intézett kérdések nemegyszer válasz nélkül maradnak. Gya níthatóan azért, mert Isten csöndjébe és békéjébe csak a tökéletes hallgatás és elnémulás, a lélekteljes

lyemként való nyugtalanító villódzása, vágyott idill és kényszerûen elszenvedett tragikum állandó érintkezése teszi egyedivé és élményszerûvé. A kegyelmi idõt a világomlásra is kiterjesztõ verseskönyv talán azáltal sugározza a legtöbb erõt és méltóságot, hogy képes az utolsó stációkkal való illúziótlan szembenézésre. Riadalom és reményke -

„Mindig van elég fény ahhoz, hogy lásson aki akar, és mindig van elég homály ahhoz, hogy ne lásson, aki nem akar.“

befeléfigyelés vihetne el bennünket.

dés köztes pozíciójában változatlan érvénnyel õriz -

március l7-én.

KÖDÖBÖCZ GÁBOR Elhangzott az egri Kálvin Házban 2006.

Történelmi döntést hozott a szlovákiai református egyház A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinata március 4-én Rimaszombatban tartott

A törvény leszögezi: a volt kommunista rendszer hatalma megtartásának és kiterjesztésének ér-

történelmi egyházak közül elsõként tett pontot egy házi törvény meghozásával ennek a korszaknak a

rendkívüli ülésén elfogadta az 1/2006. számú, az állambiztonság által munkatársként nyilvántartott személyekrõl szóló törvényét.

dekében, az állam biztonságának hamis jelszava mögé rejtõzve elnyomó apparátust hozott létre, amely megfélemlítéssel vagy haszon kecsegtetésével embereket nyert meg arra, hogy egyházuk törvényes sza-

végére. „Van egy roppant szerencsétlen helyzet, amelyet a korábbi állambiztonsági szervek mûkö dése idézett elõ. Az ügynöklista nyilvános, nem válogattak annak idején. Nekimentek az egyházak -

Annak értelmében mindazok, akik a kommu nista rendszer titkosszolgálatának dokumentumai ban együttmûködõként vannak nyilvántartva, nem tölthetnek be magasabb egyházi tisztséget az el -

badsága ellen cselekedjenek. A Zsinat által hozott törvény, megbocsátva mindazoknak, akik félelembõl, bûneik rejtegetése okán vagy haszonszerzés céljából vállalták az állam-

nak is, természetesen ez alól a mi egyházunk sem kivétel. Mindenki elõtt nyilvánvaló, a névsor ismert, nem szabad úgy csinálni, mintha nem történt volna semmi. Ez képmutatás lenne! Az egyház életének

következendõ tíz évben. Egyházi tisztségnek számít az esperesség, az egyházmegyei elnökségi tagság, a zsinati tagság és a zsinati elnökségi tagság. Az új törvény lelkészre és laikusra egyaránt vonatkozik. A törvény preambulumában az áll, hogy a Szlovákiai

biztonsággal való együttmûködést, elvárja tõlük a nyílt és õszinte beszéd, a bûnbánat bátorságát. Senki felett nem óhajtanak személyesen ítélkezni, meghagyják az ártatlanság vélelmét, de a megosztó múlt tiszta lezárása érdekében szükségesnek látta a Zsinat

tisztasága megkívánta és megkívánja, hogy ahol baj, hiba, tévedés, vétség történt, azt tegyük helyre. Arra törekedtünk, hogy egy történelmi korszakot, amely rengeteg embert érintett negatívan, lezárjunk, a kényes ügyeket megoldjuk. Tisztességgel, ember-

Református Keresztyén Egyház Zsinata emlékeze tében tartja, hogy a volt kommunista diktatúra meg fosztotta az embereket alapvetõ szabadságjogaiktól, erkölcsi és gazdasági romlásba vitte Közép-Európa

ezt az egyházi törvényt megalkotni. Meghozatalát az tette lehetõvé, hogy a szlovák parlament 2002-ben elfogadta az 553. számú törvényt, mely által a tit kosszolgálat dokumentumai hozzáférhetõvé váltak.

séggel. A Zsinat döntése elsõsorban az érintettekért született meg. Ezt meg kellett tennünk. Nem bosszúról, ördögûzésrõl van szó, ezt a preambulum ban is leszögeztük. Nem ügyeket akarunk kreálni,

népeit, nem elégedve meg a politikai hatalommal, hanem a lelkek feletti hatalomra törekedve ellenségének tekintette az evangéliumot, az azt hirdetõ egyházat és annak képviselõit. Akik mégis

Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke hangsúlyozta, a Zsinat azért hozta meg ezt a törvényt, hogy lezárjon egy olyan korszakot, amelynek árnyéka mind a mai napig

nem vétkesek ellen, hanem értük szól ez a törvény“ – hangsúlyozta az Új Szónak Erdélyi Géza. A lap információi szerint a mostani döntés féltucatnyi egyházi tisztségviselõt érint.

Istennek engedtek inkább, semmint embereknek, jogtalan üldöztetés áldozataivá váltak.

rávetõdött az egyház mûködésére és a szolgálattevõk egymás közötti kapcsolatára. Ezzel a szlovákiai

SZÁSZI ZOLTÁN (POZSONYI ÚJ SZÓ)

PARTIUMI KÖZLÖNY

25 . OLDAL

Az Egyházak Világtanácsának 9. Nagygyûlése Porto Alegre, 2006. február 13–23.

Az Egyházak Világtanácsa 9. Nagygyûlését a bra zíliai Porto Alegrében tartotta ez év februárjában. Az elmúlt 58 évben már mind az öt világrészen ülésezett a legnagyobb egyházi szervezet, amelyet a világ minden részébõl ma már 370-nél több tagegyház alkot. Dél-Amerikában azonban most ülésezett elõször. Brazília a világ ötödik legnagyobb kiterjedésû országa, csaknem akkora, mint Európa, de lakosainak száma „mindössze“ 180 millió körül van. Maga Porto Alegre jó másfél milliós város, amelynek egyetemi campusa volt a Nagygyûlés színhelye (Pontificia Universidade Catolica do Rio Grande do Sul). A Nagygyûlésen mintegy 2600 delegátus, s csaknem ugyanannyi újságíró, tudósító, vendég, szervezõ vett részt. E világméretû találkozónak logója a következõ volt: „Isten kegyelme megváltoztat ja a világot“. A tíznapos program rendkívül telített volt, február 19-ét, vasárnapot kivéve minden munkanap reggel 7-kor kezdõdött és este 8-kor fejezõ dött be vacsorával. A tagegyházak képviselõi a teljes programot már hetekkel elõbb megkapták, így fel készülten vehettek részt a napi eseményeken. Na ponta voltak reggeli és esti áhítatok, bibliatanulmá nyok, amelyek spanyol, portugál, angol és német nyelven folytak, de a plenáris ülésekre még francia szinkrontolmácsolást is biztosítottak. A 3000 férõhelyes csarnokon kívül, ahol a be számolók, plenáris ülések és különbözõ programok folytak, számos elõadóteremben lehetett részt venni felekezeti, regionális és tematikus tanácskozásokon (missziói, diakóniai, gazdasági...). Rendelkezésre állt továbbá egy 80x70 méteres hatalmas sátor, ahol a nyitó és záró istentiszteletek, valamint a napi áhítatok folytak. A fõ témák közül az ökumenikus képzés-gon dolkozás az egyház egysége, a társadalmi igazságosság, a vallási sokszínûség, az erõszak leküzdése meg nevezésû munkacsoportokat, valamint a terjedelmes elnöki és fõtitkári jelentést tartom szükségesnek megemlíteni. Említést érdemelnek a színes, olykor látványos bemutatkozó kiállítások s az énekkarok produkciói... általában a kulturális programok. Többek között két fontos dologról szükséges még megemlékezni, nevezetesen miben különbözött a 9. Nagygyûlés a 8-tól, valamint milyen lehetõsé gek voltak a tagegyházak, illetve nagyobb régiók feladatainak, sürgetõ problémáinak az ismerteté sére, a megoldások közös keresésére. Amióta az Egyházak Világ Tanácsa (EVT) kü lönbözõ nemzetközi egyházi szervezetek egyesülése folytán mai formájában létrejött (angol megnevezé sének rövidítése WCC, a németé ÖRK) összességé ben kilenc nagygyûlést tartott a föld öt kontinensén. Ezek sorrendben a következõk: Amsterdam 1948, logója: A világ rendje és Isten üdvterve; Ewanston 1954, logója: Krisztus a világ reménysége; New-Delhi 1961, logója: Jézus Krisztus a világ világossága; Upp sala 1968, logója: Íme mindent újjáteszek; Nairobi 1975, logója: Jézus Krisztus megszabadít és egyesít; Vancouver 1983, logója: Jézus Krisztus a világ élete; Camberra 1991, logója: Jövel Szentlélek újítsd meg a világot; Harare 1998, logója: Reménységben örven dezve térj Istenhez; Porto Alegre 2006, logója: Isten kegyelme megváltoztatja a világot. Zimbabwe a Dél-afrikai Köztársaság szomszédja, fõvárosa Harare, az EVT 8. Nagygyûlésének a színhelye. A Nagygyûlés idején a helybeliek sûrûn szóvá tették, hogy nem egészen két évtizede szûntek meg gyarmat lenni, s nagyon remélték, hogy gazdag természeti kincseik révén néhány évtized leforgása alatt az életszínvonal gyors tempóban fog emelkedni.

Panaszolva állapították meg, hogy bár szabadabbaknak érzik magukat, de nem úgy mennek a dolgok ahogyan szeretnék. Igaz, hogy az idegen katonaság kivonult, az ország nyersanyagát nem szál lítják el, mint korábban, de a betelepült bankokon keresztül kiáramlik az országépítéshez szükséges pénz. Ezt a véleményt képviselte Mugabe államel nök a Nagygyûlés elõtt mondott egyórás beszédében, amiért ki is fütyülték néhányszor. A „füttyös“ reagálást sokan igazságtalannak érezték. Bizonyos feszültség azonban állandóan érezhetõ volt. A város diplomata negyedében mindenki meggyõzõdhetett arról, hogy a Szovjetunió széthullásáig „békés eszközök“ igénybevételével rendkívül erõs ideológiai és politikai csatározás színtere lehetett az ország. A magas drótkerítéssel körül vett õrhelyekkel több méter magas falakkal bebiztosított paloták látványa ezt egyértelmûvé tette, mindezek ellenére a szervezés, az ellátás valóban jó volt. A tehetõsebb egyházak képviselõi, az EVT vezetõivel együtt elsõ osztályú szállodákban laktak, a többség azonban az egyetem területén épült diákszállókban. Bár a hangulat nem volt teljesen zavartalan, a program sem volt kifogástalan, sem teljesíthetõ, többnyire hiányoztak a teológiailag jól megalapozott, elemzõ, elõremutató elõadások, túltengett a civil jelleg a helyi, múltba visszakanyarodó legendákat, mítoszokat ismertetõ eszmefuttatás. Az elmondottak t.1c. csak Konrad Reiser akicori fõtitkár remek beszámolójára nem vonatkoznak. A 8. Nagygyûlés logója valójában a hiányt, fölöttébb szükséges kívánalmat jelezte. Azt a kívánatos jót a reménységben való örvendezést sem a résztvevõk magatartása, sem a nagygyûlés lefolyása valójában nem tükrözte, én legalább is így éltem meg. Viszont annál inkább átélhetõ volt az ottani keresztyének között az istentiszteleteken, amelyek vasárnap egész napon át tartottak reggel fél héttõl estig. A gyülekezetek énekkel és tánccal fejezték ki érzéseiket és hitüket. Az igehirdetõ, vagy bizonyságtevõ szavaira gyakran hangosan válaszolva, szavait megerõsítve, aktívan vettek részt a liturgiában. A szülõk gyermekeikkel együtt vettek részt az istentiszteleteken áradó, magával ragadó örvendezés közepette. Felejthetetlen élmény volt.

lágot átformáló mûködésérõl szól, amelynek máris részesei lehetünk. Azonban a bajok valóban nagyok, mert nemcsak a jó szándék és akarat, hanem a go noszkodás is globális méretû. Errõl sok szó esett, fõleg a baráti beszélgetések, a bibliatanulmányok al kalmain, ahol ezek a gondolatok új erõre kaptak a csendes-óceáni szigetlakók áhítatain. Az ember fék telen bírvágya áthág minden korlátot s katasztrófá val fenyegeti az emberiséget. A jéghegyek olvadása következtében az óceánok vizei lassan elöntik a mé lyen fekvõ szigeteket... Az ott lakók közvetlenül érzik e nagy veszélyeket, s félnek, hogy otthonaikról, sõt hazájukról is végleg le kell mondaniuk. Egy esti áhítat alkalmával mindenkit megindító módon imádkoztak azért, hogy az Úr mentse meg õket s mindenkit az otromba, felelõtlen s telhetetlen em berek tetteinek pusztító következményeitõl. A feszített munkatempójú nagygyûlés februári télbõl érke zõ résztvevõire kellemesen hatott a harraraihez ha sonló kora õszi portói 30–32 °C fokos meleg. Az õsz érkezését csupán a napi két-három záporesõ jelezte.

A Kárpát-medencei egyházi és nemzeti kisebb ségekhez tartozók számára egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy a RVSZ Accrai Nagygyûléséhez ha sonlóan ezen a még nagyobb fórumon mi érhetõ el, illetve egyáltalán tárgyalási téma lehet-e a sorsunk, amely a Kárpát-medencében, alapjait tekintve nem nagyon különbözik, jóllehet a körülmények s a helyzetek eltérõek. Ebben a tekintetben már az a puszta tény is biztató elõre lépést jelentett, hogy Tarr Zoltán, az EVT Központi bizottságának tagja január 23ra találkozóra hívott meg Budapestre. Az viszont ag godalmat váltott ki – legalább is bennem –, hogy ez csupán tájékoztató, ismerkedõ találkozás volt. Össze hasonlítani sem lehet azzal a felkészüléssel, amely az MRE részérõl történt 1948-ban Amsterdamra ké szülve. Arra azonban jó volt, hogy megállapodtunk egymás segítésében, s hogy közöljem, beadványt ké szítek a kisebbségek helyzetérõl, melynek beterjesztéséhez Tarr Zoltán megígérte segítségét, ami meg is történt. Ez úton is köszönetemet fejezem ki a fõta nácsos úrnak. Mivel a beadvány szövegét közzétet tük, azt még fontosnak tartom elmondani, hogy az MRE elnöke, dr. Bölcskei Gusztáv püspök messze 9. Nagygyûlés – Porto Alegre menõen egyetértett a szándékunkkal. A szöveget Tõ kés László püspökkel e-mailezve együtt szerkesztet Míg Zimbabwében a naplemente mindennap tük s Antal János elfogadva kérésemet angolra, Uwe tûzpiros bíborba öltöztette az alkonyt, addig Brazília déli csücskében észak felé sietve bukik le a nap, Martin Schmidt németre fordította. Az elõírt tíz egyház támogatását csak helyben, tehát Porto semmi különöset nem produkálva. Viszont ha beáll Alegrében a résztvevõk közül lehetett biztosítani, azt a sötétség a fölfelé tekintõ ember egy hatalmas kereszt formájú csillagalakzat alatt érezheti magát. megszereztem és beadványunkat azt követõen az illetékes bizottságnak beterjesztettük. A támogatók Egy óriási égi golgotai kereszt – Dél keresztje – emközött amerikai, német, magyar, cseh, indonéziai, lékeztet a megváltás csodájára. A Porto Alegre-i protestáns gyülekezetekben sziléziai, ruandai, svájci, lengyel egyházi vezetõk nem ugyanazt éli meg az ember, mint Harareben. voltak, de elmondhatom, hogy elvben sokan mások is idõszerûnek, fontosnak tartva, elvben támogatták, Brazíliában európaibb a liturgia, kevésbé élõ, lendületes, kevésbé spontán és örömöt sugárzó. A nagypéldául csendes-óceáni delegátusok, néhány pravo szláv egyház vezetõje, KEK-tisztviselõk stb. A bead gyûlés lefolyása is más jellegû volt nyugodtabb, ruványt a bizottság a Nagygyûlés résztvevõinek teljes tinosabban szervezett, a legmodernebb technikával terjedelmében eljutatta, a plénumban megvitatásra felszerelten végrehajtott, többnyire fiatalok igénybekerült, (csupán jelzem, hogy akadt egy-két olyan vételével, kitûnõ hangulatban. Lépten nyomon érezni lehetett a helybeliek magatartásán, hogy egy hadelegátus is, aki le akarta vetetni a napirendrõl, ami talmas ország polgárai, akik nagy jövõ elé néznek, nem sikerült), majd másnap a bizottság fogalmazta vallásosak, s hisznek a jövõjükben. Más életérzés változatban a EVT 9. Nagygyûlésének záródoku uralja õket, mintsem a túlzsúfoltságban élõket a mentumába bekerült. Istennek hála, fáradozásunk szûkreszabott Európában... nem volt hiábavaló, sõt nagyon komoly eredményt hozott. A 9. Nagygyûlés programja is jónak mondható. Egy remélt nagy folyamatról, az isteni kegyelem vi THDR. ERDÉLYI GÉZA

2 6. O L D A L 2006. március 20–22. napjain, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére, illetve a Duna–Tisza Társaság szervezésében egy széles körû reprezentativitással rendelkezõ erdélyi ma gyar küldöttség tett látogatást Brüsszelben. A polgári, az egyházi és a politikai élet képviseletében Tõkés László püspök, az EMNT elnöke, Bodó Bar na, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Szövetségének és a Bolyai Kezdeményezõ Bizottságnak az elnöke, Kató Béla református püspökhelyettes, a Sapientia Alapítvány elnöke, Szilágyi Zsolt, a Ma gyar Polgári Szövetség választmányi elnöke és Só gor Csaba RMDSZ-szenátor keresték fel az Európai Parlament és az Európai Bizottság vezetõ kép viselõit, tiszt- és tisztségviselõit. Az erdélyi küldöttség úticélja az volt, hogy Románia küszöbön álló, Európai Unióhoz való csatlakozása összefüggésében érvényesítse a romániai magyar nemzeti közösség érdekeit, illetve hogy a 2006 májusára várható, újabb romá niai országjelentés vonatkozásában elõsegítse azon kisebbségpolitikai követelmények teljesülését, melyek Románia integrációjának elõfeltételét képezik. A Romániáról szóló 2005. évi országjelentésekbõl kiindulva, a küldöttség a következõ kér désekre helyezte a hangsúlyt: (1) a szubszidiaritás, valamint az önkormányzatiság és a kulturális autonómia érvényesülése a romániai magyar nemzeti közösség védelmére; (2) az elkobzott egyházi tulajdonok visszaszolgáltatására vonatkozó törvény maradéktalan végrehajtása; (3) a magyar nyelvû felsõoktatás helyreállítása és állami költségvetési támogatása. Ezekkel együtt és ezenkívül még a következõ fontos kérdések képezték a megbeszéléssorozat tárgyát: Románia integrációjának politikai kritériumai (koppenhágai kritériumok), korrupció és diszkrimináció, a vallásügyi, a tanügyi és a kisebbségügyi törvények elfogadásának, illetve módosításának a késlekedése, a csángókérdés, a

Kolozsvár, Szatmárnémeti, Székelyudvarhely és Brüsszel. Ezek a legfõbb állomásai a 2006. esztendõ ben megújuló, az erdélyi magyarság autonómiájá nak kivívásáért folytatott küzdelemnek. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által össze hívott, 2006. január 26-i Egyeztetõ AutonómiaKerekasztal ígéretes elõrelépést hozott a közösségi önrendelkezés oldalán való széles körû összefogás tekintetében. Az EMNT és a Székely Nemzeti Tanács által ren dezett márciusi nagygyûléseken ez az összefogás tö megméreteket öltött. A résztvevõk demonstratív mó don, a demokratikus akaratnyilvánítás közvetlen formájában adtak felhatalmazást az EMNT-nek és az SZNT-nek arra, hogy az Erdélyi Petícióban, az Erdélyi Memorandumban és a Székely Kiáltványban összefog lalt követeléseiket bel- és külpolitikai téren teljes határozottsággal és következetességgel képviseljék. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdemé nyezésére 2006. március 20–22. között Brüsszelben járt, reprezentatív erdélyi küldöttség ennek meg felelõen járt el, amikor az Európai Parlament és az Európai Bizottság vezetõ képviselõivel folytatott megbeszélésein Románia küszöbön álló európai csatlakozása összefüggésében képviselte az erdélyi magyar nemzeti közösség érdekeit, legfõbb problé máit és politikai célkitûzéseit – ezek között is mindenekelõtt a magyar közösségi önrendelkezés ügyét. A széles körû politikai, polgári és egyházi kép viselettel rendelkezõ erdélyi küldöttség brüsszeli missziója azt a hiányt és mulasztást volt hivatott pó tolni, mely a romániai magyarság érdekképviseletét kisajátító Romániai Magyar Demokrata Szövetség külpolitikai érdekérvényesítõ tevékenységében mu -

PARTIUMI KÖZLÖNY

KÖZLEMÉNY magyarellenes uszítás és gyûlöletbeszéd újabb hulláma, a demokratikus pluralizmus korlátozása a kisebbségek, ezen belül a magyarság politikai-közösségi életében. Az erdélyi küldöttség gazdag tárgyalási dokumentációt terjesztett elõ Brüsszelben, mely többnyire az EMNT 2006. március 11-i, szatmárnémeti és a Székely Nemzeti Tanács március 15-i, székelyudvarhelyi nagygyûléseinek az állásfoglalásait és célkitûzéseit foglalta össze. A küldöttséget – többek között – fogadták Elmar Brok, az Európai Parlament Külügyi Bizottsá gának elnöke, Wenceslas de Lobkowitz, az Európai Bizottság Bõvítési Hivatala romániai fõosztályának vezetõje, valamint Hans-Gert Poettering, az EP Néppárti Frakciójának elnöke. Március 21-én Erdély küldöttei a Magyar Néppárti Delegáció ülésén vettek részt, ahol Szájer József, a néppárti magyar frakció vezetõje fogadta és biztosította támogatásukról õket. Este Tabajdi Csaba szocialista EP-képviselõvel, az EP kisebbségügyi Frakcióközi Csoportjának az elnökével folytattak megbeszélést. Hasonlóképpen találkoz tak Szent-Iványi István liberális EP-képviselõvel. Március 22-én a küldöttség Gál Kinga néppárti EP-képviselõ védnökségével tartott nemzetközi sajtóértekezletet az Európai Parlament épületében. Az erdélyi küldöttség megelégedéssel tapasz talhatta, hogy míg korábban az EU-ban óriási ûr volt a kisebbségi kérdés kezelésében, és szinte kizárólag a bevándorlók felzárkóztatását értették ezen – Magyarország európai csatlakozása óta a helyzet gyökeresen megváltozott. Míg korábban a határon túli magyarság ügye szinte egyáltalán nem jelentkezett az EU szintjén – az EP magyar képviseletének köszönhetõen erdélyi magyarságunk ma

NYILATKOZAT tatkozik. Azt tudniillik, hogy az RMDSZ kormányzati részvétele folytán a pártszervezet önálló külpolitikája mára már teljesen elcsökevényesedett – ennek következtében pedig az erdélyi magyar kérdés európai szinten alig jelenül meg, illetve a román nemzeti és államérdek mellett végképp elsikkad. Amint Szájer József, a Fidesz–MPSZ európai néppárti frakciójának vezetõje mondja: „Az, hogy a romániai magyar párt, az RMDSZ benne van a kormánykoalícióban, jelentõs mértékben gyengíti annak lehetõségét, hogy a kisebbségi kérdést határozottabban föl lehessen vetni. Elsõsorban az RMDSZ-nek kellene ezekben a kérdésekben határozottanlépnie.” Ezzel szemben azonban az RMDSZ, ahelyett hogy a csatlakozással kapcsolatos kedvezõ körülményeket jobban kihasználná – éppen ellenkezõleg: minden mást, ezenképpen a magyarság ügyét is egyoldalú módon a román államérdeknek, nevezetesen Románia feltétel nélküli, mihamarabbi integrációjának rendeli alá. Ekképpen történhetett meg – pél dának okáért – az, hogy a 2005 októberi közös, román–magyar kormányülés napirendjérõl maga Markó Béla pártelnök vétette le az autonómia kérdését, legutóbb pedig Traian Bãsescu román államelnök a székelyudvarhelyi Székely Nagygyûlés iránt nagyobb megértéssel viseltetett, mint az ellene kampányoló RMDSZ-vezér. A székelyudvarhelyi nagygyûlés húszezres sokasága, másfelõl pedig az RMDSZ kétes pártpo-

már közvetlen módon kapcsolódhat be az Unió kisebbségi politikájába, és problémái nyitott ajtókra és nyitott fülekre találnak Brüsszelben. Az integráció vonatkozásában az erdélyi küldöttség nagy fontosságú, hiánypótló missziót vállalt magára, amikor – hasonlóan az erdélyi egyházi vezetõk küldöttségéhez és a Bolyai Kezdeményezõ Bizottsághoz – romániai magyarságunk létfontosságú kérdéseit vitte a legfõbb európai fórumok elé. Tette ezt annak tudatában, hogy a nemzeti érdekérvényesítés számára az európai integráció körülményei kivételes és vissza nem térõ alkalmat és lehetõségeket kínálnak. Az Európai Parlament magyarországi képviselõi szintén hiánypótló szolgálatot végeznek azáltal, hogy a magyar kormányzat mulasztását pótolva, teljes odaadással vállalják a kiszolgáltatott határon túli magyarok ügyének a képviseletét. Erdélyi magyarságunk elsõrendûen érdekelt Románia gyors csatlakozásának a megvalósulásában. Ehhez viszont nem csupán a korrupció felszámolása, hanem a kisebbségi diszkrimináció megszüntetése és a kisebbségi közösségi jogok biztosítása is elengedhetetlenül szükséges. Amiként a csatlakozási feltételek teljesítését Európa is szi gorúan megköveteli – azonképpen Magyarországnak sem volna szabad feltétel nélkül támogatnia Románia integrációját, hanem az erdélyi magyarság érdekében kisebbségi, illetve közösségi önrendelkezési jogaink biztosításához kellene kötnie támogatását. Ez a politikai viszonyulás egyszerre szolgálná nemzeti érdekeinket, másfelõl pedig Románia – valós – integrációs érdekeit. Budapest, 2006. március 23. AZ ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS ELNÖKI HIVATALA

litikai irányultságát és a nemzetiségi különbségeket nem ismerõ korrupciót megelégelõ Bãsescu elnök székelyudvarhelyi látogatása intõ figyelmeztetést jelentenek arra nézve, hogy az RMDSZ totalitárius egyeduralma már a végét járja. Ez a világos helyzet felismerés az RMDSZ pártaktíváját elhibázott po litikájának a felülvizsgálatára kell hogy késztesse. Ellenkezõ esetben könnyen megtörténhet, hogy az RMDSZ állami-vonalas vezetõi „jutalomként” ugyanazt fogják kapni a hatalomtól, mint ami a magyar autonómistáknak „büntetés” gyanánt kijár. Mindezeket figyelembe véve, az erdélyi küldöttség civilszervezeti, egyházi és politikai összefogással, erdélyi, székelyföldi és partiumi képvi seletben eljáró tagjai Brüsszelben teljes egységben léptek fel az erdélyi magyarság háromszintû autonómiaprogramjának a megvalósítása és nemzetközi támogatása érdekében – kihangsúlyozva azt, hogy idehaza hasonló összefogásra van szükség, és ez van kialakulóban az autonómia mellett. Az Európai Unió tiszt- és tisztségviselõinek figyelmébe ajánlottuk a következõket: – A szubszidiaritás, a regionalizmus, az ön kormányzatiság mind azt jelentik, hogy az európai népeknek és közösségeknek elvitathatatlan joguk, hogy saját ügyeikben maguk rendelkezzenek, és sa ját magukat kormányozzák. – Az EU ne alkalmazzon kettõs mércét, amikor is egy-egy tagjelölt államnak mást-mást ír elõ, illet ve saját tagállamaitól szinte semmit sem kér számon. Miközben például Koszovónak függetlenséget ígér, Székelyföld autonómiakövetelései iránt szinte tel jesen érzéketlen. Ha Nyugat-Európában jár az auto(Folytatása a 27. oldalon)

PARTIUMI KÖZLÖNY (Folytatás a 26. oldalról) nómia – akkor Kelet-Közép-Európában is létjogosultsága kell hogy legyen. – Az EU – saját kisebbségjogi szabályozások hiányában – a csatlakozó országok viszonylatában vegye figyelembe és alkalmazza az Európa Tanács vonatkozó szabályozásait és elõírásait, mint amilyenek az ET 1334/2003. számú Határozata vagy 1735/2006. számú Ajánlása. – Románia Parlamentjének asztalán három kisebbségi, illetve autonómiatörvénytervezet fekszik – elintézetlenül. Románia vegye komolyan az erdélyi magyarság önkormányzati jogait, s ennek megfelelõen, az EMNT, az SZNT és az RMDSZ ne vezett törvénykezdeményezései alapján rendezze nemzeti közösségünk helyzetét. Az erdélyi küldöttség nem kecsegtetheti a gyors siker ígéretével magyarságunkat. Az Unió a jelen pillanatban szinte éppen úgy elzárkózik autonómiaköveteléseink elõl, mint maga Románia. A román országjelentésekben szereplõ elvi ajánlások, úgymint a szubszidiaritás és önkormányzatiság, illetve a kulturális autonómia életbe léptetése – véleményük

Bãsescu: ki az a Tõkés? A jelek szerint nem sikerült tartós szövet séget kötnie az RMDSZ erdélyi magyar ellenzékének Traian Bãsescu államfõvel, hiszen a román politikus tegnap udvariatlanul bagatellizál ni próbálta Tõkés László református püspök érdekérvényesítõ lobbikörútját. Mint ismeretes, az elmúlt napokban erdélyi magyar küldöttséget vezetett az egyházfõ Brüsszelbe, ahol uniós képviselõkkel találkozva, a romániai magyarság jogainak érvényesítésérõl folytatott tárgyalásokat. Bãsescu nem mulasztotta el „megfricskázni“ múlt heti tárgyalópartnerét, Szász Jenõt sem. A román államfõ tegnap Brüsszelben leszögezte: az Európai Uniónak a Romániával kapcsolatos döntéseit a tagállamok hozzák meg. Arra az újságírói kérdésre, hogy Tõkésék lobbikörútjai befolyásolhatják-e Románia csatlakozásával kapcsolatos döntést, Bãsescu kijelentette: „ki az a Tõkés, egy tagállam neve?“ Úgy vélte, hogy a püspöknek a romániai magyar kisebbség helyzetérõl kifejtett álláspontja „mindössze a szabad véleménynyilvánításhoz való jog.“ Emlékeztetett: Románia független, oszthatatlan és egységes nemzetállam. – Ugyanezt a meghatározást hangoztattam, amikor jobboldalamon a Magyar Polgári Szövetség vezetõje ült. Így határoztuk meg magunkat, így fogadnak el bennünket, és így csatlakozunk az Európai Unióhoz – jelentette ki Bãsescu. (SZABADSÁG , 2006. március 25.)

szerint – Románia belpolitikai hatáskörébe tartozik, amibe az EU-nak közvetlen beleszólása nincsen. Wenceslas de Lobkowitz, az EB Bõvítési Hivatala romániai fõosztályvezetõje vagy Elmar Brok, az EP Külügyi Bizottságának elnöke szerint nem lehet szó arról, hogy az EU Románia csatlakozásának a feltételévé tegye Székelyföld autonómiájának a törvény általi biztosítását. „Az autonómia nem igazán EU-s téma. Ha ebbõl lesz valami, az Romániában fog eldõlni” – állítja Schöpflin György EP-képviselõ. Következésképpen viszonylag kedvezõ európai hátszéllel ugyan, de az autonómiát nekünk magunknak kell kiküzdenünk. Ehhez viszont teljes összefogásra, állhatatos kitartásra van szükségünk. Mindenekelõtt a „nemzetállamnak” az Alkotmányból való kiiktatását kell elérnünk, másfelõl pedig a többségi román politikai erõkkel kell párbeszédet folytatnunk, és velük megegyezésre jutnunk. Ebben a törekvésünkben – minden bizonnyal – számíthatunk Európa támogatására. 2006. március 24. TÕKÉS LÁSZLÓ elnök

Autonomisták, megfigyelõk és viták „Nem akartam exportálni a magyar–magyar ellentétet Brüsszelbe, de volt vita“ – mondta az OMSZ kérdésére Tõkés Lász1ó, az EMNT elnöke a hét végén tartott sajtótájékoztatón a közötte és Szabó Károly RMDSZ-es EP-megfigyelõ között Brüsszelben lezajlott kisebb összeszólalkozásról. Szilágyi Zsolt, az MPSZ választmányi elnöke, aki szintén tagja volt a delegációnak, elmondta: Tõkés annyit kért, hogy az RMDSZ-es megfigye lõk hallassák jobban a hangjukat, hisz van lehetõségük rá. Ugyanakkor hozzátette: ezen az eseten kívül nem hangzott el bírálat az RMDSZ-szel szemben. Hozzátette: a delegáció nem valaki ellen ment, hanem hogy az erdélyi magyarság ügyétmegjelenítse. „A kapocs szerepét töltöm be az RMDSZ és az azon kívüli szervezetek között“ – jelentette ki Sógor Csaba szenátor, aki részt vett a brüsszeli delegációban. Véleménye szerint nem csak ebben a delegációban, de a hazai magyar közéletben is el kell kezdõdnie a párbeszédnek. „Románia egységes nemzetállam, elmondtam ezt az MPSZ-elnökkel a jobbomon is“ – nyilatkozta Traian Bãsescu államfõ Brüsszelben, arra reagálva, hogy Tõkés László és az autonomisták is ott jártak, hogy lobbizzanak Székelyföld autonómiájáért. Tõkés a romániai kisebbségek helyzetét illetõ kijelentéseire az államfõ annyit mondott, hogy mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, „de Tõkés nem EU-tagállam, ezért nem is befolyásolja Románia csatlakozását.“ (ÚJ MAGYAR SZÓ, 2006. március 27.)

Brüsszelben biztatnak Az elmúlt másfél évtizedben gyakran megütközéssel láttuk, hogy a Romániával foglalkozó kü lönbözõ EU-jelentésekbõl kimaradt vagy alig-alig

önkormányzatisággal. Tõkés szerint az európai érdeklõdés javuló irányt mutat, s ebben nagyon sokat számít az EU-intézményekben dolgozó

szerepelt a kisebbségi kérdés, az utóbbi idõben azonban kedvezõ változást tapasztaltunk e téren – jelentette ki brüsszeli útja végén Tõkés László püspök, az EMNT elnöke. A legutóbbi országje lentések például már 4–5 pontban foglalkoztak az egyetemi autonómiával, a szubszidiaritással, ez

magyar küldöttek segítsége, lobbizása, személyes kapcsolatrendszere. Tõkés László a határon túli magyarság problémáira hívta fel az unió tisztség viselõinek figyelmét, és egyben a román integ rációt igyekezett elõmozdítani. (HÁROMSZÉK, 2006. március 27.)

27 . OLDAL

Az erdélyi küldöttséget fogadták: 1. LUCIE MATTERA, Pierre Moscovici (Románia-raportõr) asszisztense 2. WENCELAS DE LOBLCOWICZés BERND WILD, az Európai Bizottság Bõvítési Hivatalának romániai fõosztályvezetõje 3. HAND GERT POETTERING , az Európa Parlament tagja, az Európai Néppárt frakcióvezetõje 4. ELMAR BROK, az Európa Parlament tagja, az Európa Parlament Külügyi Bizottságának elnöke 5. NELLY MAES, az Európai Szabad Szövetség (EFA) elnöke 6. GÁL KINGA, az Európa Parlament tagja, az Európai Néppárt képviselõje 7. SCHÖPFLIN GYÖRGY, az Európa Parlament tagja, az Európai Néppárt képviselõje 8. FRANCISCO JOSE MILLAN MON, az Európa Parlament tagja, az Európai Néppárt képviselõje 9. BARSINÉPATAKIETELKA, az Európa Parlament tagja, az Európai Néppárt képviselõje 10.BECSEY ZSOLT, az Európa Parlament tagja, az Európai Néppárt képviselõje 11.SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, az Európa Parlament tagja, a liberális frakció képviselõje 12.IGNASI GUARDANS, az Európa Parlament tagja, a liberális parlamenti csoport katalán képviselõje 13.TABAJDI CSABA, az Európa Parlament tagja, a szocialista frakció magyar delegációjának vezetõje 14.HARANGOZÓ GÁBOR, FAZEKAS SZABOLCS, az Európa Parlament tagjai, a szocialista frakció képviselõi

Brüsszelben nincs helye magyar–magyar vitának Románia EU-csatlakozását érintõ kérdésekben a lehetõ legszélesebb körû magyar nemzeti konszenzusra van szükség, Brüsszelben nincs helye magyar-magyar vitának – ezzel mind Tabajdi Csaba (MSZP), mind Tõkés László református püspök egyetértett brüsszeli egyeztetésükön. A megbeszélésen Tabajdi támogatásáról biztosította az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseit, az önálló, államilag finanszírozott magyar egyetem ügyét, valamint az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának felgyorsítását. Tabajdi elmondta, hogy a romániai magyarság számára egyaránt fontos az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvénytervezet, a széles értelemben vett személyi elvû autonómia, illetve Székelyföld területi autonómiája. Gál Kinga fideszes EP-képviselõ szerint az európai intézmények egyre érdeklõdõbbek és egyre többet tudnak az erdélyi magyar kisebbség ügyérõl. Figyelik, mi zajlik Romániában. Az erdélyi magyar küldöttség munkáját kifejezetten nagy érdeklõdés kísérte. (SZABADSÁG , 2006. március 24.)

2 8. O L D A L A Királyhágómelléki Református Egyházkerü let, valamint a Magyar Kultúra Alapítvány jóvoltából 2006. február 23–24-én többedmagammal részt vehettem a Kapaszkodó – A szociális ellátás helyzete a Kárpát-medencében címû nemzetközi konferencián Budapesten. Már ötödik éve szervezi meg az Egyházkerület Missziói Osztálya Kerekes József elõadó-tanácsos vezetésével ezeket a szakmai fejlõdést segítõ képzé seket, tapasztalatcseréket, melyhez az anyagi támo gatást a dr. Koncz Gábor vezette Magyar Kultúra Alapítvány biztosítja. Ez alkalommal is az elõadók a szakma legjele sebb képviselõi közül kerültek ki. Így a megnyitó köszöntõ beszédet dr. Lévai Katalin, az Európai Parlament Jogi Bizottságának alelnöke, az Emberi Bizottság tagja tartotta, aki az Európai Unió de mográfiai kihívásairól értekezett, feltéve a kérdést, hogy tudunk-e jól öregedni? Pontosabban milyen lehetõségei vannak az uniós polgároknak arra, hogy egy tisztességesen ledolgozott élet munkája után, nyugodtan, különösebb gondok nélkül éljék öreg napjaikat. A demográfiai adatok azt mutatják, hogy az elkövetkezõ években jelentõsen megnõ a nyolc van év felettiek száma, ami újabb kihívásokat jelent minden országnak. Az idõsek nagyobb része még képes bizonyos munkavégzésre, az így szerzett munkabérbõl pótolni tudná nyugdíját, ezért javaslatként hangzott el bizonyos kormánytámogatás szükségessége, kedvezmények adása, azoknak a vállalatoknak, akik nyugdíjasokat dolgoztatnak. Az ötlet már ismerõs, a fogyatékkal élõk munkába állításáért ugyan csak kedvezményeket kapnak a vállalatok. A lényeg talán az lenne, hogy elismerjük az állam felelõsségét és támogatási kötelezettségét ezekkel az emberekkel szemben. Ugyancsak problémát jelent az 50 éven felüli nõk alkalmazása, akik „Európa új cselédeivé kell váljanak” – jegyezte meg az elõadó – elvállalva nyu gati családoknál alacsony bérért, bejelentés nélkül, a házvezetõnõi vagy gyermekgondozói munkát, ke reset-kiegészítésként. Az elõadás inkább tényfeltáró volt, megoldáso kat sugalló, ami az újonnan csatlakozó országoknak is megszívlelendõ gondolatokat tartalmazott. Czibere Károly, a Vezetõ Magyar Református Egyház szeretetszolgálata képviseletében A szociális szolgáltatások közpolitikai dilemmáiról tartott elõadásában azt hangsúlyozta, hogy elõször a szak mán belül kell megfogalmazni az elvárásokat, hiszen a szociális jogszabályozásnak hiányzik egy egységes értelmezési kerete. A témát elsõsorban közgazdaság tani megközelítésben tárgyalta, hiszen a jólléti közgazdaságtan kidolgozott elméleti kereteket az idõsek és a gyermekek napközis ellátására, ezek azonban a gyakorlatban nehezen mûködtethetõk. Õ is az állam szerepvállalásának szükségességét hangsúlyozta. Beszélt a biztosítási rendszerek kudarcairól, illetve azon kritériumok megfogalmazásának szükségessé gérõl melynek alapján az idõsek támogatása meg valósítható lenne. Így két kategóriát is említ, a gon dozási rászorultság, illetve a jövedelmi rászorultság miatt támogatást igénylõket. Az elmélet gyakorlatba ültetése azt gondolom még igencsak várat magára. Dr. Pósfai Gábor a Szociális Ellátók Szociális Ellátottak Egyesületének ügyvezetõ elnöke a Szociá lis szolgáltatók együttmûködésének perspektívái az egységesülõ Európában címen tartotta meg érteke zését. Nézete szerint az elkövetkezõ évek egyik leg fontosabb társadalompolitikai kérdése a szociális szolgáltatások fejlesztése. Európa csaknem vala mennyi országában jelentõs kihívás az elöregedõ társadalmak problémáinak kezelése, ezért látja szük ségesnek a szociális ellátások és szolgáltatások összehangolt, együttmûködésen alapuló fejlesztésé nek szükségességét. Hangsúlyozta a finanszírozások

Címünk: 410210 ORADEA str. Jean Calvin nr. 1, jud. Bihor Telefon/Fax: 0259/432-837 E-mail: [email protected]

PARTIUMI KÖZLÖNY

KAPASZKODÓ összehangolásának problémáját, az együttmûködés szükségességét szolgáltatók és fenntartók között, az „akié a kliens, azé a finanszírozás” elvének megvalósítását. 1961-ben elfogadták Európa Szociális Chartáját, melynek, s majd más késõbbi nyilatkozatoknak a szellemében az egyes európai országok nemzeti cselekvési terveikben közös célokat fogalmaztak meg, így biztosították a demográfiai és szociálpolitikai adatok közötti összehasonlítás lehetõségét, egyenlõ jogokat a szociális szolgáltatásokhoz. Az Európa Tanács ellenõrzi, hogy az egyes kormányok milyen intézkedéseket tesznek e célból, milyen támogatott célcsoportokat neveznek meg, milyen pénzügyi kapcsolatok alakulnak ki a társadalom biztosítás szerveivel, ösztönzõ-e a szociális jogrendje az adott országnak. Például jár-e adómentesség vagy adókedvezmény a támogatóknak, milyen ellenõrzést gyakorol az állam a civil szervezetek munkája felett. Fontosnak tartja a cselekvések összehangolására egy Nemzeti Cselekvési Terv kidolgozását, mely Magyarországon 2004-ben meg is született. Csak reménykedni tudunk, hogy uniós csatlakozásunk után mi is részesei lehetünk az európai országokkal való együttgondolkodásnak és együttcselekvésnek. A strasbourgi Louis Pasteur egyetem tanára, prof. dr. Marc Berthel az ottani szociál-geriátriai ellátást mutatta be. Az ellátás alapelve az idõsek otthontartása és házigondozása. Ennek ellenére sok esetben szükség van kórházi beutalásra is. Az 500 férõhelyes geriát riai osztály a következõképpen oszlik meg: 70 hely belgyógyászati osztály, elsõsorban akut megbetegedésék kezelésére; 55 rehabilitációs részleg, lábadozó idõseknek; 215 krónikus, többségében Altzheimer kóros betegeknek; 115 nyugdíjas otthonként mûködik; 10 nappali kórházként, ahonnan éjszakára hazamennek az idõsek. A szociális ellátás Franciaországban a megyei tanácsok feladatkörébe tartozik. A 2006–2011 közöt ti idõszakra megfogalmazott regionális egészségügyi szerzõdés három alapgondolata, üzenete a következõ: 1. az összes kórházat alkalmassá kell tenni idõsek befogadására is; 2. minden sürgõsségen kötelezõen legyen geriátriai osztály is; 3. alakuljanak meg mindenütt a nappali kórházak. Jó volt hallgatni, professzor úr lelkes elõadását, arra gondolva, hogy ilyen emberek keze alatt talán még az idõs kor okozta betegségeket is könnyebb el viselni. A Semmelweis Egyetem professzora dr. Iván László elõadása a Kárpát-medencei esélyek és lehetõségek az idõsellátásban címû elõadása valamivel ismerõsebb témákat érintett. A szociális szakmában dolgozók ismerik a professzor úr értékes munkáit. Õ a Kárpát medencét egy sajátosan magyar, Pannon régiónak tekinti, egy bio-regionális egységnek. A mai öregekre leginkább az „idõtálló nemzedék” jelzõt találta megfelelõnek, mellyel egy kedves ismerõse jellemezte magát. Véleménye szerint a szociálpolitikai irányelvek megfogalmazásában öt alapvetõ kérdés vált irányadóvá: a születési arányszám csökkenése; a házasságkötések számának csökkenése; a terhesség-megszakítások számának korábbi növekedése – most csökkenése; a halálozások csökkenése – a várható életkor növekedése; a társadalom elöregedése ennek várható gazdasági hatásaival. Az összehasonlító adatok függvényében Magyarországon a legmagasabb a gyermekvállalási hajlandóság, ami azonban még nem állítja meg a fogyatkozást. Az életkilátások Ukrajnában, Romániában, Magyarországon és Szlovákiában a legkedvezõt -

PARTIUMI KÖZLÖNY www.kiralyhagomellek.ro 28 oldal

ára 3 lej (30000 régi lej)

lenebbek. A magyarságnak a legrövidebb az élete. Mivel a nyolc Kárpát-medencei ország közül csak három csatlakozott a Unióhoz, Magyarország a hídszerepet vállalhatja az idõsellátásban végzett össze hasonlító vizsgálataival, módszertani, fejlesztési és minõségbiztosítási szakmai programokkal. A 2001-ben elkészített Idõsügyi Charta jó ala pot képez a felhalmozódott idõsügyi problémák rendszerbe sorolásához és megoldási stratégiájához. Hangsúlyozta, hogy az Unió szemléletében a szoci álpolitikát nem szabad alárendelni a gazdaság politikának, mivel jelentõségüket egyenrangú fejlett európai országok bizonyítják, hogy a magas szociá lis kiadások nem ellentétesek a gazdasági célokkal. Az európai társadalmi modell fenntarthatósága érdekében egyensúlyban kell tartani a gazdaság-fog lalkoztatást a szociál- és környezetpolitikát. A délelõtt a szakmai partnerek bemutatkozásá val zárult. Így került sor Berke Sándor nagytisztele tû úr bemutatkozására, illetve a tenkei idõsotthon bemutatására. Munkája egybehangzóan elnyerte a hallgatóság legnagyobb elismerését. A délután, szekcióülésekkel folytatódott, idõsellátás-idõsvédelem, fogyatékos-ellátás, illetve szo ciális képzés-továbbképzés témakörökben. Jómagam ez utóbbin vettem részt. Marc Berthel professzor a franciaországi egyetemi képzési rendszert, míg dr. Szabó Lajos a magyarországi egyetemi képzési rendszert mutatta be. Számomra különösen érdekes volt Molnár Zoltánnak az Arany Alkony Szociális és Egészségügyi Felnõtt-képzési Intézet vezetõjének bemutatója. Valójában az ezen a területen mûködõ szakoktatásról számolt be, ami nálunk hiányzik a képzési rendszerbõl, holott nagy szükség lenne rá. Kocsis Emília a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet osztályvezetõje az állami szakképzési rendszert mutatta be, illetve ennek eddig érvényben volt formáját. Mivel az egész képzési rendszer változóban van, ezen a területen is módosítások fognak bekövetkezni. Az estét a Mátyás-templom és környékének meg tekintése és egy orgonahangverseny meghallgatása követte, az örökké segítséget, irányítást, sok-sok szeretetet adó Fischer Rozi vezetésével. A második nap egy gyönyörû idõsotthon, vagy egy fogyatékkal élõk intézetének megtekintésével kezdõdött. A választást a résztvevõkre bízták, kinekkinek szakmai érdeklõdése szerint. Magam az idõsotthont választottam, ami egy magánkézben – négy orvos mûködteti – lévõ intézmény Zuglóban. A négy tömbházban 600 férõhely van, a lakók pedig az orvosi ellátástól a gyógy fürdõig, közös programok szervezésétõl a teljes ellátásig, igen jó pénzért mindent megkapnak. Tényleg nagyon jó, hogy aki megteheti, ilyen körülmények között élhet élete végéig. Engem sajnos egész látogatásunk alatt az foglalkoztatott, vajon hány százaléka a lakosságnak engedheti ezt meg magának? És mi lesz a többivel? A délutánunk a szekciók munkájának értékelé sével zárult, illetve a szervezõk záróbeszédeivel. Dr. Koncz Gábor igazgató záróbeszédében hangsúlyozta, hogy az alapítvány a magyar–magyar párbeszédet szolgálja, és ennek keretén belül szervezi a tájékoztató programokat a Kárpát-medencei szociális területen dolgozó szakemberek számára is. Köszönet érte ezúton is. A régiók találkozása, a tapasztalatok cseréje, a közös gondolkozás, tervezés lehetõsége egyre valósabbá válik. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy mi ugyanannak a közösségnek a tagjai vagyunk, jöhe tünk bár három–négy országból. Értjük egymás szavát, nincs szükségünk tolmácsra, összeköt az anyanyelv és a közös kultúra. DR. WÉBER CSILLA

Készült: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám Nyomdájában