KÖZLÖNY A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA

KÖZLÖNY

PARTIUMI

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

Keresve a félve várt jövõt Mit is akarok még az élettõl? – gondoltam, pezsgõspohárral a kezemben. – Élni végtelenül, mint egy sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés? Nem akarok már végtelenül élni. Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet. Most már az élet értelmét akarom. (Márai Sándor) Dolgozószobám ablakában látom a Holdat. Egyre inkább fogy. Aztán egyre inkább nõ. Majd megint fogyatkozik, s növekszik. S megy ez így évmilliárdokon keresztül, míg a világ világ. Míg a világ látható, míg a semmi, burjánzó sûrû ködjével el nem rejti azt mindenestül. Mi emberek – porszemnyi lények a világmindenségben – évet zártunk. Egyszer örültünk, máskor bánkódtunk, hogy már ennek is vége. Mérleget vontunk, jutottunk-e elõbbre. Felidéztünk néhány kellemes percet, s amit minduntalan megtört egy kellemetlen. Felidéztük érzéseink közül a feleme lõt, amit valahányszor szétvert csalásaink és megcsalattatásaink fájdalmas emléke. Felidéztük vállalt hivatásunk, kenyérkeresõ munkánk kiváló ered ményeit, de az ezzel járó büszkeséget – mint gyermekláncfû fehér sapkáját a gyermek – szertefújta hibáink, mulasztásaink, odanemfigyeléseink és nem törõdéseink visszasejlõ rémképe. Ha arra gondoltunk jó volt, szép volt, meg jelent a rossz és a rút, ha arra jutottunk, értelmes életet éltünk, felütötte fejét a félsz, lehet, hogy értelmetlen az egész. Amikor elhittük, hogy szerelembõl fakad a vágy, mely egész évben fûtötte vérünk, elénk állt az izgalmas kéjjel teli gyûlölet. Amikor úgy éreztük, sikerült, gyõzött a szeretet, mint isteni pa rancs, máris lelkünket harapdálta utálkodásaink és átkaink éles fogazata. Kerestük az élet értelmét és folyton-folyvást vártuk cselekedeteink után a pozitív visszaigazolást. Becsaptuk a fél világot, de mégis, vagy annál inkább kerestük az igazságot. Január van. Volt, ami volt. Az egész már múlt, történelem, egy prizmán átverõdõ soha nem tudhatod mivé átalakuló emlék, amely a világmindensé get elrejteni igyekvõ ködbe rejtõzködik, így válik képlékennyé, alakíthatóvá. Így lehet a valós csoda, hogy csak a ködbe tûnõ múlt okolható és magyaráz ható, nem így a jövõ. Az nem alakítható, okolható és magyarázható. A jövõ nem fogy s nem nõ, mint a Hold, õ állandó és biztos. Nem alakítható, mert õ az, aki alakít, s hogy okolhatnánk azt, aki számunkra elérhetetlen távolság ban, de mindig elõttünk van, s hogy magyaráznánk az emberi ésszel felfog hatatlant, az ismeretlent, az Istent. Január van és reménykedünk, mint ahogy tesszük minden új helyzet, új szituáció, más életkörülmények elõtt. Reménykedünk, hogy rálelünk a jobbra, a biztonságosabbra, az örömtelibbre, reménykedünk, hogy végre boldogok leszünk, ha épp annak érezzük magunkat, akkor azért, hogy azok is maradjunk. Reménykedünk a reményért, míg tudunk, míg irányítható a jelen, és a képzelhetõ múlt, míg az élet oldalán eszünk és szívünk megkötve életet adó és életben tartó kompromisszumát keresi a félve várt jövõt. Reménykedünk és kívánunk. Kívánjuk az italt, az étket, a szerelmet, a nyu galmat, a fájdalomnélküliséget, egymást, a csábító tekintetet, a biztonságot adó ölelést, a nézést, mely bátorít, a mélyvörös naplementét. Január van és kívánjuk a fényt, a sikert, az igazságot. Az igazságot, amely a jövõben van. Új évet kezdtünk és számba vettük céljainkat, mint ahogy tették azt eleink, s teszik majd utódaink: életünk értelme az igazságkeresésben, az igazság meg a jövõben lakozik. Ezzel a hittel álltunk ez új év elé megmérettetni magunkat, erõben telve, bizakodóan keresve a jövõt, az igaz Istent. HODOSSY GYULA

A szerkesztõbizottság elnöke TÕKÉS LÁSZLÓ Fõszerkesztõ BARABÁS ZOLTÁN

2006. JANUÁR 24.

Új évi számvetés A hagyományos fogadásra az új esztendõ második vasárnapján került sor a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában. A dísztermet zsúfolásig megtöltõ vendégeket a Szózat eléneklése után Csûry István fõjegyzõ üdvözölte. Az elõzõ évre visszatekintve emlékeztetett Jóbra, mivel sok megpróbáltatásban volt nekünk is részünk. Ám továbbhaladva a krisztusi úton új álmok és tervek, nagy feladatok várnak a Tõkés László pásztorálta közösségre. Az egyházi tisztségviselõk mellett a testvéregyházak és világi szervezetek képviselõit is köszöntötte. Tõkés László püspök az ApCsel 27,28 alapján Pál apostol hajótörésérõl szólott, összehasonlítva az anyaszentegyházat a tengeren hánykolódó hajóval. A mi hajónk is zátonyra futott – mondotta –, de a sorstársi kapcsolat segít a viharban. Majd egy kortárs váradi költõ, Pataki István sorait idézte, szólva a „csonka ország, csonka lélek“ szomorú tényérõl. Azonban az egyház és a templom biztonságos hajó, mivel az Úristen ajándékba adott bennünket egymásnak. Beszélt az elmúlt esztendõ közösségünket szolgáló személyiségeinek elvesztésérõl, majd említést tett számos örömteli évfordulóról. Kifejtette, hogy örvények és mélységek között szükség van a hittel végzett, kitartó missziós munkára. Lényeges az ifjúság valláserkölcsi nevelése a korszerû tudomány elsajátítása mellett. A Partiumi Keresztény Egyetem szellemi erõtere fontos, hiszen a változások után országszerte ez volt a megszüntetett Bolyai után az elsõ magyar fõiskola. Röviden szóltak még Kiss Albert provikárius a római katolikus egyház képviselõje, Csuzi István, a Magyar Polgári Szövetség Bihar megyei vezetõje és dr. Geréb Zsolt, a PKE rektora. Máthé Csilla, Tasnádi Ferenc és Thurzó Zoltán zongorajátékkal és operarészletekkel színesítették az esti összejövetelt. Ezután Tõkés püspök átadta a Közjó Szolgálatában díjat az Academia Humana Alapítványnak, Wagner Nándor váradi születésû szobrászmûvész hagyatékának ápolásáért. Méltató szavakkal ismertette a nagy számûzött életútját, aki 1956 után Svédországban, majd végül Japánban töltötte élete jó részét. Szülõvárosa 2005 májusától József Attila köztéri szobrával gazdagodott, amely Bethlen Gábor és Petõfi Sándor szobormása társaságában a központi Schlauch-kertben áll. Ily módon elmondható, hogy a költõ mellett a szobrász is meglelte hazáját. A díjat átvette és megköszönte Kiss Sándor és Szundy László. Végezetül Csomay Árpád generális direktor szólította fel a jelenlevõket adakozásra az egyházi ifjúsági misszió céljaira, majd Kovács Zoltán fõgondnok mondott pohárköszöntõt. Az állófogadás módot nyújtott a beszélgetésekre, miközben szólt a hamisítatlan magyar népzene. JÓSA PIROSKA

2. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Legyünk egymás segítségére Nagyon sok szeretettel köszöntjük a megjelen teket, akik az új esztendõ elsõ pillanataiban, elsõ napjaiban, elsõ hetében az Úristen segítségét kérik velünk együtt 2006-ra. Azt gondolom, hogy a Szentírást olvasók nagyon nagy boldogsággal fedezték fel az elmúlt napokban azokat az igei üzeneteket, gondolatokat, amelyeket Isten azért ajándékoz nekünk, hogy az elkövetkezõ esztendõben olyan lelki üzeneteink legyenek, amelyek eligazítanak, megtartanak, erõsítenek minket. Meglepõdve olvastam, és el is csodálkoztam, hogy Isten milyen érdekesen tud beleszólni távoli idõbõl, de mégis nagyon idõszerûen a mi minden napjainkba, amikor rendre ajándékozza az Õ igéit. Annak idején mindjárt az elsõ napon azt mondta, azt hirdette Galileában azok között, akikhez elküldte szent Fiát, hogy egy olyan világot kell rendbe tenni, ahol nagyon sokan rosszul érzik magukat. Galile ában betegeket, erõtleneket kellett gyógyítani, illetve támogatni. Mindjárt az elsõ olvasatban tudtam, éreztem azt, hogy egy olyan gondolat fogalmazódik meg, ami a mi gondolatunk itt, a Partiumban, itt, a református és más felekezeti egyházak közösségében. Hiszen olyan esztendõt zárunk, amikor visszatekintünk 2005-re, amelyben igen-igen volt alkalmunk rosszul érezni magunkat. És érkezett Jézus Krisztus. Érkezett, s nemcsak azokban a csendes pillanatokban, amikor felemeltük lelkünket az esztendõváró csendben, amikor tudtuk, hogy szükségünk van az Úrra, az Istenre, hanem ér kezett akkor is, amikor elfeledkeztünk róla, amikor nem is gondoltuk, hogy szükségünk van rá. Gondolom, hogy a mai napon – velem együtt – sokan olvasták Jób könyvét, és a 16. részben talál koztak azzal a gondolattal, hogy milyen érdekesen emeli fel fejét a szorongató, az, aki Jóbot üldözni akarja. És megtaláljuk ebben a kijelentésben azt a szót, azt a fogalmat, amely kísértetiesen emlékeztet bennünket a sátánra. Hiszen a Sátán ott azt jelenti, hogy olyan üldözõ, aki az életedre tör, de elõbb tönkre akarja tenni boldogságodat, örömödet, tönk re akarja tenni azt az egyensúlyt, amelyre minden kinek szüksége van ahhoz, hogy jól tervezzen. Nekünk, most, hogy jól tervezzük a 2006-os esztendõt. Kedves Testvérem! Én nem tudom, hogy mi lyen gondolattal és érzéssel érkeztél el a mai nap a mi közösségünkbe, s nem tudom, hogy milyen gon dolatokat forgatsz önmagadban, hogy a 2006-os esz tendõt azzal az örömmel éld meg, amely most ter vedben és álmodban van, de azt nagyon jól tudom, hogy éppen a 2005-ös esztendõ nagy nehézségei, nagy próbatételei, nagy gondjai és nagy bajai, amelyek között mégis megtartott az Isten, elegendõ ala pot adnak arra, hogy a 2006-ot mégis azzal a biztos látással, a mindenek ellen való és minden nehézség ellen megfogalmazható örömmel kezdjük, hogy az Úristen így is-úgy is meg fog bennünket tartani. Ha a 2005-ös évre visszatekintünk, akkor meg kérdezhetjük, hogy ki volt az, aki a mi rosszul-léteink közepette megtartott bennünket? Ki az, aki már a 2006-os esztendõt is úgy ígéri, hogy minden további nélkül hinni lehet azt, hogy Isten az Õ szeretetével tovább visz bennünket azon az egyenes úton, amely elõre visz, nem engedi hátrafordulni a tekintetet, nem engedi sem jobbra, sem balra elrángatni szívün ket. Mert nekünk a krisztusi úton kell haladnunk. Akkor, amikor felmutatok arra, hogy Krisztus az, aki ezt megcselekszi, méltán el kell azt is mondanom, hogy Jézus Krisztus felhasznál itt bennünket úgy egymásnak, hogy egymás segítségére is lehessünk. 2005. vége, 2006. eleje – új álmok, új tervek. És ezen az idõponton, az életünknek ezen a metszés pontján hadd üdvözöljem, és hadd emeljem ki Tõkés László Püspök Úrnak, a Királyhágómelléki Refor mátus Egyházkerület vezetõjének, lelkünk atyjának azt a szolgálatát, amelyben vállalta a krisztusi szolgálatot, igyekezett elõttünk járni, utat mutatni, hogy va -

ló igaz legyen, hogy sok rosszul-lét közepette mindig a jobbat keressük, mindig tudjunk meggyógyulni, ha kell, mindig tudjunk erõvel megtelni, ha elgyengü lünk. És én nagyon jól tudom azt, hogy ilyen helyzet ben és ilyen körülmények között, ha elkezdünk egy új esztendõt, sokakban megfogalmazódik a kérdés: hogyan lehet egy embernek az életén, szolgálatán keresztül ezt a kérdést így látni? Isten azt akarja, hogy ilyen személyek, szemé lyiségek legyenek elõttünk, akik fel merik vállalni ezeket a helyzeteket, ezeket a nehéz pillanatokat. Ugyanúgy, mint Jób, aki nagyon jól tudja, hogy az üldözés akkor történik, amikor még a barátai is szép szavakkal, de nagyon távolról, vigasztalatlanul áll nak, és vigasztalanul lesznek mellette. Hadd legyünk mi, akik itt vagyunk, olyan barátai, olyan munkatár sai, olyan szívû és olyan lelkû emberek, akik felvál laljuk azt az utat, amit õ követ, azt az utat, amelyrõl egészen biztosra vehetjük, hogy olyan irányban halad, amely messze, igen messze el akarja kerülni a haldoklás útját, amely az életnek, az örömszerzésnek, a boldogság visszaszerzésének útját keresi. Püspök úr! Akkor, amikor a boldog új esztendõre emeljük majd a poharainkat, akkor, amikor imádkozunk 2006-ért, ne vegye zokon, hogy ennyire erõteljesen kiemelem a mai napon a személyét. Ké rem, hogy fogadja el azt a köszönetet, amelyet meg fogalmazunk, hiszen azért vagyunk ma itt, e helyen, hogy Püspök úrra nézve azon az úton járjunk, ahol még sok áldást remélünk. Nagyon jól tudjuk: egye dül ezt nem tudná megtenni. Azért van itt szívünk ben egy kis félelem, talán egy kis aggodalom is, mert tudjuk, hogy nagyon nagy feladatot vállalunk akkor, amikor arra vállalkozunk, hogy Püspök urat követve kitartunk mellette, ha kell, támogatjuk kicsi erõnkkel, odaállunk Püspök úr szolgálatába, hogy elvégezzük teljes mértékben. Én azt kívánom Püspök úr életére, családja éle tére, a Királyhágómelléki Református Egyházkerü let munkaközösségének életére, hogy mindaz, amit megálmodunk, mindaz, amit meg szeretnénk tenni Egyházunk szolgálatában, Istenünk dicsõségére, és természetesen a magunk életének szépülésére, alakulására, jobbulására, hogy az mind meglegyen. Ezekkel a gondolatokkal kívánok Püspök Úrnak és minden kedves ittlévõnek, akik közöttünk vannak, hogy együtt ünnepeljünk, és együtt köszöntsük a 2006-os esztendõt, ilyen boldogságot és ilyen örömet, különösen kiemelve a Királyhágómelléki Reformá tus Egyházkerület tiszt- és tisztségviselõit, minden munkatársát, a nagyváradi református gyülekezetek lelkipásztorait, gondnokait, presbitereit, a testvéregyházak képviselõit. Azokat, akik eljöttek a római katolikus, unitárius, evangélikus egyházak részérõl, a nagyváradi Zsidó Hitközség részérõl. Köszöntjük Biró Rozália alpolgármester-asszonyt, Pete István szenátort, Sóki Béla képviselõt. Köszöntjük a nagy váradi mûvelõdési intézmények képviselõit, a sajtó megjelent helyi- és távolabbi munkatársait, tudó sítóit. Üdvözöljük a nagyváradi oktatási intézmények képviselõit: dr. Geréb Zsoltot, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorát, a tanárokat, Pásztor Gabriella tanfelügyelõt, Puskás Károlyt, a Magyar Pedagógu sok Szövetségének elnökét. És ugyanilyen tisztelet tel, szeretettek köszöntjük az Ady Endre Líceum, a Szent László Katolikus Gimnázium, a Lorántffy Zsu zsanna Református Gimnázium igazgatóit, tanárait, és mindenkit, aki ma itt megjelent. Ünnepeljünk együtt, felemelve szívünket és lel künket ahhoz az Istenhez, aki mindenképpen meg áld bennünket. CSÛRY ISTVÁN fõjegyzõ Elhangzott 2006. január 8-án Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület új évi egyházi–közéleti fogadásán.

Az Academia Humana Alapítvány méltatása Nemzeti és egyetemes. – Ez a két jelzõ kívánkozik a tollam hegyére annak a mûvésznek a méltatásakor, akinek hagyatékaképpen az Academia Humana Alapítvány 1999-ben, Buda pesten létrejött. Wagner Nándor, a világhírnévre szert tett, nagy formátumú szobrászmûvész alkotói hitvallását – Japán földjén – ekképpen fogalmazta meg: „Mûködésem itt is a magyarság hitelké pességére törekszik. Én hiszek munkám fontosságában. Biztos vagyok abban, hogy hazám javát szolgálom munkámmal. Széchenyi István útját kell járni, ha élni akar a Nemzet! Annyi szenve désbõl és megalázó ostobaságból kiútra van szükség! Hiszem, hogy munkám kis lépés ebben az irányban”. A mûvész nemzeti elkötelezettségérõl valló, magvas sorait a bizonyítás anyagi erejével tá masztja alá a halála nyomán Székesfehérváron felállított Corpus Hungaricum elnevezésû kom pozíciója, mely a mélybõl az ég felé törõ poszta mensen állva a magyarság krisztusi módon meg szenvedett, gyõzedelmes felemelkedését szimbolizálja. Wagner Nándor, a nemzetünk nagy szám ûzöttjeire jellemzõ hûséggel egy másik – talán a leghíresebb – alkotását is hazájának ajánlotta fel. A Filozófiai Kert címû szoborcsoportja 2001 óta a magyarság kultikus helyének számító, buda pesti Gellért-hegyet ékesíti. Ennek kapcsán fo galmazta meg maga a Mûvész ennek a szoborkompozíciónak a szellemi üzenetét: A mû „Ma gyarország történelmi jelentõségére figyelmezteti az embereket. Mi vagyunk a kapcsolópont Kelet és Nyugat között. Magyarországnak össze kötõ szerepe van. Ez Hazánk fõ iránya.” Ez küldetésünk is egyben – teszi hozzá egyik méltatója. Városunk nagy szülöttjének ez, a nemzetivel ötvözött egyetemes látásmódja az elõbbinél is tisztábban fogalmazódik meg a Filozófiai Kert fõalakjaiban. Ábrahám, Ehnaton, Jézus Krisztus, Buddha és Lao-ce, valamint Assisi Szent Ferenc, Dharma és Mahatma Gandhi szoboregyüttesé nek üzenete – a szobrász saját megfogalmazásá ban – ez: „Együttmûködés egymás jobb meg értésére. Hogy a különbözõ kultúrák és vallási irányzatok képesek legyenek közelebb kerülni egymáshoz, vissza kell térni a közös eredethez. A mindnyájunkban élõ, közös isteni eredethez, amely összeköt, és nem elválaszt.” Ez az üzenet ma idõszerûbb, mint valaha – állapítja meg Makk István. A jövõ kibontakozása függ tõle. „Az anyagban megfogalmazott szellemi üzenet” az Úr születésének 2005. esztendejében Wagner Nándor szülõvárosába, Nagyváradra is példás formában jutott el. A mûvész végakara tának megfelelõen, városunk „nemzeti ligetében”, nemzeti örökségünk panteonjában, a Pe tõfi-parknak nevezett Schlauch-kertben fel állíthattuk József Attila remekbe szabott, egész (Folytatása a 3. oldalon)

3. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY alakos szobrát. Kettõs hazatérés mementójaként magasodik a park közepén ez az alkotás. Mind a Költõ, mind a Mûvész hazatalálására nézve méltán idézhetjük József Attila mély értelmû verssorait: „Íme, hát megleltem hazámat, / a földet, ahol nevemet / hibátlanul írják fölébem, / ha eltemet, ki eltemet.” Mi viszont nem temetni, hanem éltetni akarjuk sokat szenvedett, szám ûzött Nagyjainkat – oly helyen és oly idõkben, mikor „magyarnak számkivetve, / lelkünk – ma is még – sikoltva megriad”. Az Academia Humana Alapítványnak kö szönhetjük, hogy szellemi atyja akaratának meg felelõen, Székesfehérvár és Budapest után, íme Nagyváradot is megajándékozta Wagner Nán dor egyik halhatatlan mûvével. Az Alapítvány fõ célkitûzése az, hogy elõse gítse Wagner Nándor szobrászmûvész hagyaté kának méltó és szakszerû ápolását, továbbvitelét és felmutatását a világ népeinek kölcsönösen jobb megértése érdekében – olvassuk az errõl szóló ismertetõben. A Kiss Sándor Japánban szolgálatot teljesített volt diplomata elnökletével mûködõ Academia Humana fennállása eddigi néhány esztendejében ennek a célkitûzésének példás módon eleget tett. Wagner Nándor svédországi és Japánban található számos köztéri al kotásának sorába szervesen illeszkednek be a felsorolt Kárpát-medencei szobrok és szobor kompozíciók, melyek a Mûvész egyetemes érvé nyû szellemi hitvallásának megfelelõen képez nek varázslatos hidat a nagyvilág nemzetei, or szágai, vallásai és kultúrái között. A Királyhágómelléki Református Egyház kerület évenként azoknak ítéli oda A Közjó Szol gálatában elnevezésû, kollektív teljesítményért járó kitüntetést, akik a címben foglalt meghatá rozás értelmében szolgálják a köz javát. Illesse a legnagyobb elismerés az Alapít vány tagjait, annak elnökével együtt a Mûvész nagyérdemû özvegyét, Akiyama Chiyo asszonyt, valamint a budapesti Szundy László urat, akik valóságos „üzenetközvetítõk” módjára éltetik Wagner Nándor örökségét, és az emberiség gaz dagodásának részeként Városunk, a „boldog Vá rad” és Anyaszentegyházunk, valamint a Partiu mi Keresztény Egyetem meggazdagításán mun kálkodnak. Ennek vonatkozásában éppen ideil lik az egyik szoboralak, Mahatma Gandhi tanítá sa, mely szerint: „A legmagasabb erkölcsi tör vény, hogy szakadatlanul az emberiség javára munkálkodjunk”. Amikor az Academia Humana Alapítvány képviselõinek tisztelettel és köszö nettel átnyújtjuk A Közjó Szolgálatában kitün tetést, végezetre hadd idézzük Wagner Nándor másik eszményi alakjának, Assisi Szent Ferenc nek az imádságát: „Uram, tégy engem békéd eszközévé! Add, hogy ahol a gyûlölet tombol, oda a szeretetet vigyem. …….. Ahol a kétség tétovázik, oda a hitet vigyem. …….. Ahol a sötétség rémít, oda a világosságot vigyem.” – Így legyen. TÕKÉS LÁSZLÓ (Elhangzott 2006. január 8-án Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület új évi egyházi–közéleti fogadásán.)

„A szolgálat a lehetõt kövesse“ Az élet úgy hozta, hogy Japánban találkoztam városuk szülöttjével Wagner Nándorral, aki mindig hû tudott maradni önmagához, még a legnehezebb idõkben is. Kivételes személyisége már az elsõ mondatánál megragadott. Mashikóban mûterme teraszán beszélgettünk 1995-ben, s teázás közben meglepett egy mûvével, amirõl nem tudtam. „Ugye milyen könnyen merülnek el fontos dolgok, ha valakik el akarják feledtetni!“ És belekezdett a történetbe ötvennégyes kritikákat idézve: „a tehetséges Wagner Nándor József Attila szobráról“ – „József Attila lehet, hogy ilyen volt az életben, mi mégsem erre a József Attilára gondo lunk“. „Nem így és nem ilyennek akarjuk látni Jó zsef Attilát, a nagy proletárköltõt!“ – Látod, eluta sítást kaptam, mondta kesernyésen jót nevetve, majd elgondolkozva hozzátette: „József Attila-ábrázolásomnak lényege a költõ szavaival: „Forrást kutat, nem vért itat, a szabadság a szerelem“. Tudod, ennek a gondolatnak ma is történelmi jelentõsége van. A szobor gipsze megvan. Lerajzolom, így kell elhelyezni. Kérlek, vidd haza!“ Kérésére becsületszavamat adtam. Az indító lökést Nándortól, a Tao Te King Az út és erény könyvébõl vett Weöres Sándor-i sorok megidézésével kaptam-kaptuk: „Az élet a földet kövesse, a szív a bensõ mélyét kövesse, a barátság az emberit kövesse, a beszéd a valót kövesse, az uralom a rendet kövesse, a szolgálat a lehetõt kövesse, a tett a kellõ idõt kövesse.“ A kezdés neheze: – Hogyan kezdjünk hozzá? Wagner Nándor József Attilája ötvenéves csipkerózsikaálmát a székesfehérvári István Király Múzeum raktárában aludta. A mester 1995-ben boldogan megtalálta és kijavította a gipszet. Utána Makk István mûépí tésszel együtt írásos megbízást kaptunk tõle a szobor megmentésére. Botladozva indultunk. Sajnos Nán dor korai halála szívünket szomorítva akadályt ho zott, de Nándor egy másik terve testet öltött, mert szellemi és mûvészeti örökségének gondozására Wagner Chiyo asszony kezdeményezésére 1999-ben megalakult az Academia Humana Alapítvány. Makk Istvánt útközben elszólította a Teremtõ, de adtahozta helyébe barátomat, Szundy Lászlót. A keresés kétsége: – Ki hiszi el, hogy van egy József Attila szobrunk? Kinek merjük odaadni? Kiben bízhatunk

és kiben nem? „A kígyónak a nyoma is kígyózik!“ – mondja a japán közmondás. „Legyetek óvatosak!“ – mondta Nándor. Nagyváradi dörzsöltséggel és elõrelátással József Attila szobráról végakarata szerint a következõt írta le feleségének: „Ha akarják, és bármely várost érdekelné a szobor, örömmel rendelkezésükre adhatod nevemben.“ Alapítvá nyunk Chiyo asszony vezetésével kereste az õszinte fogadókészséget és az igaz segítõkezeket, amit itt Önökben és ebben a városban – Wagner Nándor szülõvárosában – találtunk meg. Szolgálatunk teljesítéséhez a költõ Hetedik címû versébõl is merítettünk erõt: „Ellenség ha elõdbe áll, / hét legyen, kit elõtalál. / Egy, ki kezdi szabad napját, / egy, ki végzi szolgálatját, / egy, ki népet ingyen oktat, / egy, kit úszni vízbe dobtak, / egy, ki magva erdõségnek, / egy, kit õse bõgve védett, / csellel, gánccsal mind nem elég, – / a hetedik te magad légy!“ És bizony-bizony utunk során volt elõnkbe állt ellenség, de mi is megvoltunk mind a heten! És végül hadd szóljak ennek a szolgálatnak örömérõl: – Mikor van az örömnek igazán itt az ideje? Sokszor, mert a szívbõl jövõ szolgálat öröm. Örömünk volt az út maga, amin végigmentünk. Örömünk az Önök támogatása és együttmûködése, és az a szívélyesség, ami az itteni emberektõl irányunkba érkezett. Hangulati örömünket az az isteni támogatás jelentette, ami utunk során elkísért. Megkaptuk a boldogság három nagy pillanatát: elõször amikor a gipszet kihoztuk, másodszor amikor a kiöntött József Attila szobrot a napfényben megpillantottuk és harmadszor a szobor felállítását, a Varadinum szoboravató nagyszerû ünnepségén! A negyedik, amire nem számítottunk, az a mai nap! Az Academia Humana Alapítvány nevében meghatódva köszönöm kitüntetõ megbecsülésüket! Budapest, 2006. január 7. KISS SÁNDOR, az Academia Humana Alapítvány elnöke Elhangzott 2006. január 8-án Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület új évi egyházi–közéleti fogadásán.

HÍREK Birtokba vehették

Történelmi igazságtétel színhelye volt november 20-án a nagyváradi Szent Miklósszékesegyház, amikor is egy ezernél több hívet vonzó ünnepi szentmise keretében birtokba vehették 1948-ban elvett és másfél évtizedes „demokratikus harc“ után visszaszerzett templomukat a görög katolikusok. A püspöki székesegyházban több magas rangú egyházi személyiség megjelent, a bukaresti pápai nunciustól az ukrán unitus egyház fejéig, Várad római katolikus püspökétõl az ortodox püspök általános helynökéig. Közel kétszáz hazai és külföldi papi személy és egyházfi vett részt a Virgil Bercea nagyváradi görög katolikus püspök celebrálta szentmisén, amelyhez történelmi visszatekintés, a felekezet mártírjaira való

emlékezés és ökumenikus momentumok is társultak. A városközpontban található reprezen tatív mûemlék templomot egyébként Darabont Ignác püspök idejében, 1800-ban kezdték építeni a Rómával egyesült görög rítusú egyház számára, 1812-ben szentelték fel Vulkán Sámuel püspöksége alatt. A barokkosan klasszicizáló istenháza 1836-ban leégett, három évtized alatt újjáépítették, majd több toronyrekonstrukciót, renoválást ért meg, belsõ díszítését Pável püspök készíttette Szirmai Antallal 1892-ben. A templomot 1948 óta az elmúlt vasárnapig a görögkeleti egyház bitorolta.

(REGGELI ÚJSÁG, 2005. november 23.)

4. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

„Én hiszek munkám fontosságában“ II. Nemzetközi Wagner Nándor-szimpózium 2005. december 19. „Én hiszek munkám fontosságában. Biztos vagyok abban, hogy hazám javát szolgáltam munkámmal. Széchenyi István útját kell járni, ha élni akar a Nemzet! Annyi szenvedésbõl és meg alázó ostobaságból kiútra van szükség! Hiszem, hogy munkám kis lépés ebben az irányban.“ WAGNER NÁNDOR

PROGRAM I. KOSZORÚZÁS A PETÕFI PARKBAN WAGNER NÁNDOR JÓZSEF ATTILA-SZOBRÁNÁL 12.00 Beszédet mond Kiss Sándor, a budapesti székhelyû Academia Humana Alapítvány elnöke

II. EMLÉKTÁBLA-AVATÓ ÜNNEPSÉG WAGNER NÁNDOR NAGYVÁRADI SZÜLÕHÁZÁNÁL (Ady Endre utca 26. sz.) 13.00 Megnyitó. Köszöntés 13.05 Ünnepi beszédek: – Barabás Zoltán költõ, a Partiumi Írótábor Egyesület elnöke – Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere – Chiyo Wagner, a világhírû szobrászmûvész özvegye – Tõkés László püspök, a Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke 13.30 Az emléktábla megkoszorúzása

III. SZIMPÓZIUM AZ EGYHÁZKERÜLETI SZÉKHÁZ BOLYAI TERMÉBEN 14.00 Erdélybõl – Svédországon át – Japánig – Wehner Tibor mûvészettörténész elõadása 14.15 Filmvetítés – Gulyás János: A József Attila-szobor születése – Gulyás János: Égi szférák 14.45 Zárszó

„ISTEN MEGCSÓKOLJA MINDEN ARCOM…” Emlékezni egybesereglett barátaim! Egy város, még pontosabban: egy ország emelkedettségének legbiztosabb fokmérõje az, hogy miként becsüli meg nagyjait és hogyan sáfárkodik azok emlékezetével. Nyolc hónappal ezelõtt Nagyvárad „polgárává” fogadta József Attilát, a költõóriást, a gyermekien tiszta lélekkel lázadót, az Isten-keresõ férfiút, aki – íme – megtalálta hazáját a Schlauchkert napsütötte csendjében. A „lázadó Krisztus” pompás nagyváradi szobrában pedig Wagner Nándor álmodott és alkotott mûremeket és maradandóan nagyot, aki innen, az Ady Endre, Bíró Lajos, Miklós Jutka, Nagy Endre, Emõd Tamás és Juhász Gyula által is bebarangolt Körös-parti fertályról indult el, hogy szorgalmával és istenadta tehetségével – alig néhány évtized leforgása alatt – meghódítsa a magára minden tekintetben sokat adó, kifinomult mûvészi ízlésû világot – Erdélytõl egészen Japánig. Most, amikor megállunk az egykoron még büszke Pokol utca mára már lelakott, pattogó homlokzatú, koromlepte, szomorú házai között; itt, Wagner Nándor szülõháza elõtt, óhatatlanul is felötlenek bennem József Attila halhatatlan sorai:

„Fölemelnek a napsugarak, / Isten megcsókolja minden arcom, / És nagy, rakott szekerek indulnak belõlem…” Igen: József Attila és Wagner Nándor. A szépségkutatás két biztos kútfeje! Velük, erõs hitük és roppant mûvészi elszántságuk mértéke alatt remélhetjük, hogy Isten biztosan megcsókolja a szépségkeresõk arcát, miképpen ma: a mienket is. Szûkre szabott, amúgy agyonmanipulált 21. századi szabadságunkkal pedig próbáljunk úgy élni, mint a mesebeli szegénylegény a nyûttes tarisznya alján meglapuló hamuba sült pogácsával. Osszuk meg az arra éhezõkkel! S ha már nem engedtünk '56-ból, de '89-bõl egy jottányit sem, akkor itt és most, egymás szemébe nézve elmondhatjuk: õszinte számadás volt ez a mai pillanat és egyben a reménységes továbbindulásé. BARABÁS ZOLTÁN Elhangzott 2005. december 19-én Nagyvá radon, a Wagner Nándor szülõházánál tartott emléktábla-avató ünnepségen.

Széchenyi István útját kell járni Tisztelt és szeretett egybegyûltek! Olyan világot élünk jó ideje, amelyben egyik fõ hangsúlyt a kiútkeresés – hétköznapibb nyelven: a menekülési vágy kapja. Évtizedekre visszamenõleg százak, ezrek hagyták el szülõföldjüket – ki életét, ki tehetségét, tudását mentendõ, ki a nagybetûs boldogulás reményében... Testvéreink, barátaink, nemzettársaink vették és veszik nyakukba a nagyvilágot, s mi, itt maradni szándékozók tehetetlenül állunk a mindent-feladás ra készek elõtt. Mit mondhatnánk, mivel marasztalhatnánk õket? Hogy hiányozni fognak? Hogy fontos lenne maradniuk? Hogyan szólhatnánk bele döntéseikbe? Honnan tudnánk, hogy a kettõs-hármas útból melyik, ami célra jut? Hiszen mi magunk is hányszor válunk útkeresõkké, s nem találván azonnal az igazi irányt, hányszor keseredünk el, hányszor érezzük azt a bizonyos világvége-hangulatot, amelybõl egyetlen kiútnak a menekülés látszik? Mert aki távozásra szánja magát, azt csak úgy tudja megtenni, ha kizárólag a megélt-megszenvedett negatívumokra gondol. Elmegy tehát, rémületében, elkeseredésében, kétségbeesésében – vagy dacból. És aztán – ahogyan azt a helyzet, de leginkább a lelke diktálja: vagy feledni igyekszik mindent és mindenkit, amit maga mögött hagyott, vagy viszonyít – és sirat. És ha már nem bírja a „fehérek között egy európai“ szerepét, akkor üzen az elha gyott szülõföldnek, az elhagyott szülõvárosnak, az otthagyott barátoknak, ismerõsöknek, és azoknak is, akikkel soha nem találkozhatott, de ugyanazokat az utcákat róják, mint õ maga valamikor. Üzen a világ túlsó végérõl is. Üzen gyökereinek felvállalásával, identitása megvallásával. Az elhagyottak iránti só várgását pedig munkájával, eredményeivel fejezi ki. Bizonytalan világunkban az elindulásra elszán takat eltéríteni, az itthonmaradás mellett érvelni igen nehéz, de mások példájából van esélyünk ta nulni, s tanítani. Megsejtetni azt a honvágyat, azt a

ragaszkodást, amelyet az innen kiszakadt, ide min dig visszavágyó érezhet. Mert ezt érzi. Aki tagadja – az nem mond igazat. Wagner Nándor, Várad szülötte is a nagyvilá got választotta. Innen Budapestre került, majd Svéd országba, végül Japán lett az utolsó stáció. De õ egyike volt azon keveseknek, akik be merték vallani ragaszkodásukat az otthagyott szülõföld, szülõváros iránt. Életében nem egyszer hazalátogatott, holta után – özvegye és az életmûvét gondozó alapítvány jóvoltából – József Attila szobrával megtisztelõ aján dékot adott nekünk. Egyik sokat emlegetett hitvallása: „Az én mûködésem itt is a magyarság hitelképességére törekszik. Én hiszek munkám fontosságában. Biztos vagyok ab ban, hogy hazám javát szolgáltam munkámmal. Szé chenyi István útját kell járni, ha élni akar a Nemzet! Annyi szenvedésbõl és megalázó ostobaságból kiútra van szükség! Hiszem, hogy munkám kis lépés eb ben az irányban.“ Ma emléktáblát avatunk Wagner Nándor szülõházánál. A kegyeletteljes megemlékezés mellett ta gadhatatlan az öröm, hogy magunkénak vallhatunk egy ilyen jeles személyiséget, aki bárhol is járt, élt, szenvedett, örült, alkotott a világban, soha nem fe ledte el Váradot, s akire büszkén emlékezhetünk. Köszöntsük tehát Illyés Gyula soraival a nagyvilágot választó, de szülõvárosát, gyökereit soha el nem feledõ, soha meg nem tagadó Wagner Nándort. „Fogadd e dalt, mint vallomását / Magányos, messzi szeretõdnek, / Város, kinek nem látni mását, / Oly újat, vígat, erõset. / S bár poromat – hisz visszavárják – / Adom a szent szülötte földnek, / Borús vágyam derûs magasban / Várad felé száll nyughatatlan!“ BIRÓ ROZÁLIA alpolgármester Elhangzott 2005. december 19-én Nagyvá radon, a Wagner Nándor szülõházánál tartott emléktábla-avató ünnepségen.

5. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Általa gazdagabbak lettünk Ezen a napon történelmünk nagy számûzöttjei jutnak eszembe, mint amilyenek II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos voltak, akik haláluk után jóval késõbb nyertek nyugodalmat szülõföldjükben. De a mûvészet terén sem áll ez másként – gondoljunk csak Bartók Bélára, akinek a második világháború elején kellett elhagynia hazáját, vagy Wass Albertre, akinek még szobor alakjában sem adatik meg hazatérnie. Ezen nag y elõdeink sorában látom Wagner Nándor szobrászmûvészt. A Szózatban azt énekeljük, hogy: „Hazádnak rendületlenül, / Légy híve, oh magyar”. Noha õk elhagyni kényszerültek hazájukat, mégis a rendületlen hûség jellemezte életüket és halálukat, hiszen nincs annál nagyobb hûség, mint ha valaki éppen azért és arról kész a lemondást vállalni, ami számára a legszentebb és legfontosabb: a hazáról. Ez a hûség jellemezte Wagner Nándort, a zseniá lis szobrászmûvészt és – mondhatjuk – az elmélyült filozófust, azt a varázslatos személyiséget, akinek élete és mûve a történelem sorscsapásai alatt úgy alakult, mint a szobrász keze alatt – a Mû. Így formálódott a nagy Mûvész egyénisége és személyisége Erdélyben, illetve Partiumban, a kis-Magyarországon, Svédországban és Japánban – és íme, elkészült az életmû, amelyet utóbb úgy kellett felfedeznünk, mint Kolum busznak Amerikát. Szinte semmit sem tudtunk Róla, de íme felfedeztük, és Általa gazdagabbak lettünk. Ennek a felfedezésnek a beszédes bizonyítéka és megtestesítõje a váradi Schlau-kertben álló József Attila-szobor, valamint ez az emléktábla, melyet az

Academia Humana Alapítvány jóvoltából, valamint Egyházunk segítségével és az Önkormányzat közre mûködésével éppen most avatunk fel a Mûvész szülõházának a falán. Elsõként a hûség jellemvonását emeltem ki: Wagner Nándor hûségét a hazához, hûségét '56-os eseményeihez, melyek következtében idegen földre kényszerült, hûségét az általa képviselt értékekhez és önmagához. Másodsorban a Mûvésznek azt az egészen sajátos és egyéni vonását hangsúlyozom ki, amelyet a Szentírás szavával ekképpen fogalmazhatunk meg: „Krisztus lerontotta a közbevetett választófalat”. Krisztus az õ kereszthalálával megbékéltette az emberiséget. Isten ilyenképpen tette jóvá a bûnt, váltotta jóra a rosszat. Ennek a hasonlatosságára mondhatjuk, hogy Wagner Nándor egészen krisztusi volt abban az értelemben, hogy mûve által közvetítõ szerepet vállalt vallások és vallások, országok és kultúrák között. Milyen sokrétû falrendszer, látható és láthatatlan, konkrét és képletes falak egész sora választja el egymástól az embereket, népeket, felfogásokat, kultúrákat és vallásokat. Bámulatos, ahogyan a Filozófiai Kert életmû fontosságú alkotásában Wagner Nándor Ábrahámtól Assisi Szent Ferencig és Buddhától Jézus Krisztusig terjedõen megjeleníti az emberiség vallás- és mûvelõdéstörténeti nagyjait, isteni úton téve átjárhatóvá ezáltal ama áthatolhatatlannak tûnõ „választófalakat”. Köszönjük az Academia Humana Alapítványnak, Wagner Chiyo asszonynak és Kiss Sándor elnök

úrnak, hogy a számûzetésbõl hazavezérelték városunk nagy szülöttjét, és szobrának felavatását követõen, az utókor örömére és okulására, íme most errõl az emléktábláról is gondoskodtak. Deák Árpád szobrászmûvésznek is köszönjük, hogy ezt az ihletett emléktáblát elkészítette, nem kevésbé Gulyás Jánosnak a filmjét, melyen József Attila szobrának a viszontagságos útját követhetjük végig. És végezetre hadd bocsássam elõre azt, amit még igen kevesen tudnak: Egyházkerületünk úgy döntött, hogy az évente kiosztott A Közjó Szolgálatában elnevezésû kitüntetést ebben az évben az Academia Humana Alapítványnak ítéli, azért a fáradhatatlan és értékes szolgálatért, melyet Wagner Nándor szülõhelye, Nagyvárad javára végez. Ezzel az örömteli bejelentéssel zárom beszédemet, és váradi népünknek, kedves mindnyájatoknak azt kívánom, hogy a tokiói repülõtér mellett magasodó Wagner-szoboregyüttes, annak központi alakja, az Utazók Védõszentje vezessen Benneteket életetek útján, vezéreljen mindannyiunkat az új esztendõben… 2005. december 19. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök Elhangzott 2005. december 19-én Nagyvá radon, a Wagner Nándor szülõházánál tartott emléktábla-avató ünnepségen.

Dr. Atzél Endre halálára (1936–2005) Dr. Atzél Endre, a mindnyájunk által szeretett és tisztelt Atzél Bandi, Bandi bácsi december 7-én, 68 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Neves történelmi családok sarjaként kora gyermekéveitõl a menekülés, üldöztetés, kitelepítés, hátrányos megkülönböztetés jutott osztályrészéül, mégis, a kilátástalannak látszó körülmények ellenére, egész életében az emberi és erkölcsi helytállás volt számára a legfõbb parancs. Tizenkilenc évesen, az 1956-os forradalomban való részvételéért, 14 év börtönbüntetést kapott, amelybõl több mint 6 évet a legszigorúbb fegyinté zetekben ténylegesen letöltött. A volt elítéltek a megtörhetetlen, bátor, önfeláldozó társra emlé keznek. A diktatúra idõszakában végzett lélek- és em bermentõ tevékenysége sokak csodálatát vívta ki: a menekülõ, üldözött határon túli magyarok, romá nok, keletnémetek bújtatása, elszállásolása, esetenként külföldre csempészése, elesett öregek megse gítése, ápolása, és még sorolhatnánk. Tette mindezt egy Trabant nyergébõl, biztos állás nélkül, elismerést, viszonzást nem várva. A változás utáni idõszak szerves folytatása a korábbi életútnak. A Frater Julianus Alapítvány Kuratóriumának elnök emeritusa, a Máltai Lovagrend tagja, szoros együttmûködésben dolgozott a Johannita Lovagrend, a Transcar, a Pro Professione Alapítvány, a Segítõ Jobb Alapítvány, több egyházi és számos külföldi jótékony szervezet

tisztségviselõivel, egységeivel. Fontos összekötõ kapocs volt a támogatottak és támogatók között, terepismerete és térségbeli kapcsolatrendszere garanciát jelentett az adományok gyors és biztos célbajuttatására. Mindig a legelesettebbek, a legrászorulób bak, a legelhagyottabbak voltak azok, akiket fel karolt: betegek, õregek, mozgássérültek, árvízkárosultak. Szállított sok ezer tonna élelmet, gyógyszert, ruhát, orvosi mûszert, könyvet, fõleg Mol dovába, Erdélybe és Kárpátaljára. Éjt nappallá téve rótta az utakat, vitte-hozta a Kárpát-me dencei mozgássérülteket, szervezte magyaror szági és külföldi nyaraltatásukat, Lourdes-i za rándokútjaikat. Szerepe volt az erdélyi szórványkollégiumok létrehozásában, iskolai könyvtárak, bentlakások felszerelésében. Nemzetünk legelha gyottabb, legkiszolgáltatottabb töredékének, a csángóságnak megsegítése volt szíve számára a legfontosabb. 1992-ben döntõ módon õ szervezte meg az ezer moldovai csángó magyarországi za rándokútját, hogy a pápalátogatáskor felmutat hassák sajátos gondjaikat. Alapítványán keresztül megszámlálhatatlanul sok út, szállítmány, nyaraltatás, jótékony célú hangverseny, gyermekek taníttatása, ösztöndíjak, technikai felszerelések külföldi forrásból való elõteremtése szolgálta az ügyet. Lakása, ideje és ereje korlátlanul kedves csángóinak rendelkezésére állt.

A sok tízezer kilométer út, mint erõs kötél, próbálta egybefogni a szétszakított nemzet részeit. Legendák övezték már életében. Ahogyan 20. századi paripáját, az autót ugratta, egyszemélyben volt középkori várúr és mindenre elszánt szegénylegény. Talán csak most értjük meg, miért halmozta a feladatokat, miért volt a nagy sietség, a túl nagy sebesség: rövidre szabott életében mindent el akart végezni, amit nemessége, áldozatkészsége és ügyszeretete belsõ parancsként reá rótt. Igazi Nagyúr és igazi Szolgáló volt. Nyugodjék békében! GERGELY ISTVÁNNÉ (SZABADSÁG, 2005. december 17.)

Egyházkerületünk is egyik jótevõjét gyászolja a csángómagyarok erdélyi származású nagy pártfogója, Atzél Endre személyében. Alkalmi és eseti segítségnyújtásaira az tette fel a koronát, hogy a fõszervezõ Julianus Barát Alapítvány egyik alapító tagjaként oroszlánrészt vállalt a budapesti Liszt Ferenc Zenemûvészeti Akadémián 2004. szep tember 24-én és 2005. június 7-én tartott egyházkerületi–partiumi jótékonysági elõadások megszervezésében. – Emléke legyen áldott! Áldozatos szolgálata és a szolgálat terén tanúsított önmegta gadó személyisége példaként világol elõttünk.

6. OLDAL Könyvbemutatóra jöttünk ide. Pomogáts Bélá nak, a mai magyar irodalomkritika és irodalomtör ténet-írás, illetve közgondolkodás kiemelkedõ kép viselõjét köszöntjük legújabb könyve, a Magyar ré giók megjelenése alkalmából. A kötet egyik érdekes sége, hogy nem Magyarországon – ám az egyik je lentõs magyar régióban, a (szlovákiai) Csallóközben: Dunaszerdahelyen látott napvilágot a Lilium Aurum Könyvkiadó egyre messzebbre látszó és ható mûhelyében. Az ebbõl az alkalomból ma itt összegyûltek kö zött azonban, kevesen tudják, hogy Pomogáts Bélá nak nem ez az elsõ könyve a szóban forgó városban, régióban. Nyolc esztendõvel ezelõtt, Magyar irodalom Csehszlovákiában címmel jelent már meg könyve itt – a NAP Kiadónál, melyben a (cseh)szlovákiai magyar irodalomról szóló addigi tanulmányait, kriti káit, elemzéseit és összefoglalóit gyûjtötte egybe. Ez zel egy hallatlanul fontos gesztust is téve a nevezett nemzettöredék irodalma, irodalomtörténet-írása felé, hiszen, meggyõzõdésem, hogy a (cseh)szlová kiai magyar – de egyetlen határon túli, nemzetiségi magyar – literatúra érvényes értékelésére, önmagán túlmutató megmérettetésére nem lehet sort keríteni – sosem lehetett (volna) s ma különösen nem lehet – annak magyarországi (illetve: összmagyar) recepció ja figyelembevétele nélkül. Ez azonban zömmel sárguló újság- és folyóiratlapok közé zárva egyre sûrûbb homályba vész, úgyhogy elõbb alapos forrásfeltáró és – elemzõ munkára lenne hozzá szükség. Jövõbeni recepciókutatónk – a (cseh)szlo vákiai magyar irodalom magyarországi visszhangját figyelve – különösen az 1970–1980-as évek viszonylatában találkozik majd gyakran Pomogáts Béla nevével. Pontosabban: az õ neve egyike lesz azokénak, akikkel a legsûrûbben találkozik majd. Mert Pomogáts Béla az elsõk között volt Magyar országon a múlt század második felében, akik már akkor az illyési „ötágú síp“ hangját, szólamait hallották ki az egynek – ha nem is egységesnek – te kintett magyar irodalomból, amikor az, ritkás magyarországi megjelenései alkalmából még az anyaországi lappok, folyóiratok „Szomszédolás“ vagy világirodalmi rovataiban láttatott csak vendégül. A határon túli magyar irodalmak legrégebbi és leg szakavatottabb ismerõjét köszönthettük benne már akkor is – s köszönthetjük benne ma is –, aki idõben és térben szélesebb összefüggésekben képes látni, érteni s értékelni azt, amit mi magunk – önszemléle tünk néha kínos, néha komikus, de hosszú távon sokszor tragikus zavaraí folytán – igen gyakran ész re sem veszünk. De nemcsak a (cseh)szlovákiai magyar iroda lom láthatja benne szakavatott kritikusát, irodalom történész értékelõjét, hanem – természetesen az anyaországin kívül – az erdélyi, a délvidéki, a kárpátaljai, sõt a nyugati magyar irodalom is (ez utóbbinak például, Rónay Lászlóval, egyik elsõ mo nográfusa is). Röviden szólva tehát; a magyar iro dalom egyeteme láthatja benne értõ olvasóját, elemzõ értékelõjét, s rajta kívül nincsenek sokan, akiknek oly részletekre kiterjedõen alapos és pontos képük lenne a 20. század szervezetileg, földrajzilag, történetileg széttagolt magyar írásbeliségérõl, mint neki. Az is meggyõzõdésem ugyanis, hogy ma már csak azért is képtelenség lenne valakinek is megírnia a (20. századi) magyar irodalom olyasféle egyszemélyes összefoglalóját, áttekintését, mint teszem azt Szerb Antalé volt annak idején, mert a – végletesen (és végzetesen?) széttagolt, szekértábo rokra és íróistállókra tagozódott – mai magyar irodalmi életben szinte nem akad senki, akinek – a saját táborának alkotóin és mûvein, recepciós érdekein kívül – a szélesebb, egész más tartományaira is kiterjedne a figyelme. Ha ma valaki képes lenne, lehetne az említett Szerb Antal-i feladatra, akkor Pomogáts Béla feltétlenül közéjük tartozik. Ugyanekkor nemcsak a részekre szakadt 20, századi magyar irodalom láthatja,láthatná benne azt

PARTIUMI KÖZLÖNY

Magyar régiók Pomogáts Béla új könyve az integráns – és integráló – személyiséget, aki egységes szemlélet fedele alá vonhatná annak rendkívül széttagolt és szertefutó értékszempontjait, érték-megnyilvánulásait. A 20. századi – s általában a – magyar nemzet történetnek, nemzetieszme-történetnek sincs ma sok olyan alapos ismerõje és kutatója, mint Pomogáts Béla. Számos könyvét vehetnénk elõtanulmánynak nemcsak egy, fentebb jelzett érték és jelenséginteg ráló magyar irodalomtörténethez, hanem egy nem zettörténeti, nemzetkarakterológiai és eszmetörté neti szintézishez is. Így néhány más könyvén kívül ezt a mostanit, a Dunaszerdahely és Budapest után ma Nagyváradon bemutatott Magyar régiókat is. A Lilum Aurum Kiadónál napvilágot látott ta nulmánygyûjteményt a szerzõ igen jellemzõ, mond hatni emblematikus alcímmel látta el, amely így hangzik: „Különbözés az egységben – egység a kü lönbözésben. „Az egység és a különbözés kulcssza vai Pomogáts Bélának, melyekkel azt a hallatlanul bonyolult viszonyrendszert igyekszik megragadni és értelmezni, amely régiónk – Közép-Európa – tör téneti, nemzeti, nyelvi és kulturális szempontból megközelíthetõ, körül- és leírható (de például gaz dasági összefüggések és viszonylatok megközelíté sére is alkalmazhatók). Rendkívül pontos, ahogy a kiadó – és a szerzõ – bemutatja új könyve világát: „Az a valóságos: a térképen és a történelemben meg található és az a virtuális: a kultúrában és ugyancsak a történelemben fellelhetõ ország, amelyet Magyar országnak nevezünk, mint minden európai ország, sohasem volt egyszínû: egyetlen anyagból öntött, egyféle fából faragott. Történelmi és kulturális régi ók alkották, akárcsak a térképen látható képét, nyu gati és keleti országrészek, síkságok és hegyvidékek, nagy múltú városok köré szervezõdõ kulturális tá jak, mint a Dunántúl, az Alföld, Erdély és Felvidék. Ezek voltak a magyar tájföldrajz és kulturális föld rajz hagyományos fogalmai. Trianon után mindez radikálisan megváltozott, a történelem által is ka rakterizált egykori országrészek idegen államok ha tárai közé kerültek: Erdély Románia, a Felvidék és Kárpátalja Csehszlovákia (majd Szlovákia), illetve a Szovjetunió (utóbb Ukrajna), a Délvidék Jugoszlávia (utóbb Szerbia) része lett. Ennek ellenére megtar tották magyar történelmi és kulturális, irodalmi és szellemi hagyományaikat és karakterüket. És meg tartották irodalmi és szellemi egységüket is: egy virtuális lelki köztársaság magaslatán. Különböztek ebben az egységben, és egyesülni kívántak ebben a különbözésben...“ Pomogáts Béla e mostani kötetbe besorolt írásait már eddig is többféleképpen minõsítettük; ezekhez a címkékhez most egy újabbat tennék hozzá: olyan nemzetstratégiai elképzeléseket fejeznek ki és képviselnek ezek a körültekintõen, ugyanekkor páratlan erudícióval fogalmazott opusok, melyek – ha okosabb, felelõsebb és a köz dolgaira és érdekei re is figyelmesebb politikusaink lennének, határo kon belül és kívül – azokban a nemzetpolitikai és nemzetstratégiai célkitûzéseknek, úgymond „meccstaktikáknak“ a megfogalmazásában és képviseleté ben is segítségükre lehetnének, amelyek nélkül az integrálódó Európában és globalizálódó világunk ban nincs erõs nemzet, karakteres és távlatos nem zetépítés, értékteremtõ értékképviselet. Más oldal ról, de ugyanebben a viszonylatban mondva: bár merre nézzen, bármihez nyúljon, szóljon bár a ki sebbségi magyar irodalmakról – Erdélyben, Szlová kiában, a Délvidéken, a Kárpátalján vagy a nyugati magyar diaszpórák írásbeliségérõl, régiónk Euró pán belül elfoglalt helyérõl és szerepérõl, irodalom, nemzet és régió összefüggéseirõl, a kisebbségek helyzetérõl Közép-Európában és Magyarországon,

politikai széttagoltságról és kulturális közösségrõl, azaz az anyaországi és a kisebbségi magyar kultúra kölcsönviszonyáról, az irodalomról mint nemzeti stratégiáról – s máris itt vagyunk a lényegnél – min denütt s mindenkor olyan nemzetstratégaként nyilatkozik meg, aki a különbözõségek tiszteletben, illetve megtartásával az egybetartozás, az egyben tartó karakterisztikum erõsítésén fáradozik. Nézzük csak meg közelebbrõl például Pomogáts irodalomfelfogását: „... irodalmunknak ma is mint nemzeti intézménynek kell mûködnie. A magyar irodalom mindig is a magyarság szellemi és erkölcsi létének látható intézménye volt. ...vállalnia kell a nemzeti identitás és kultúra védelmezését, egy virtuális közösségi és erkölcsi kódex kialakítását és fenntartá sát. Az irodalomnak ez az erkölcsi jellegû szerepvállalása nélkülözhetetlen abban, hogy a hosszú idõn át tartó diktatórikus berendezkedés nyomása alatt megsérült vagy megtorpant erkölcsi és szellemi értékek ismét hatékony történelmi erõt jelentsenek, egyáltalán abban, hogy ezek az értékek helyreálljanak. Másodjára az irodalomnak stratégiai feladatai és lehetõségei vannak a magyarság (legalább) szellemi és lelki egységének a helyreállításában. Volt idõ, voltak idõk, midõn maga az irodalom fogta össze a nemzetet, s ha a jelenben azt látjuk, hogy a magyarságot a Kárpát-medencében államhatárok darabolják fel, s a magyarság egy igen nagy része szerte a nagyvilágban szétszóródva él, megint csak azt mondhatjuk: ilyen idõket élünk ma is.“ Integráló szerepet töltött be Pomogáts Béla a széttartó magyar írótársadalmat és irodalmi törek véseket. Érdekeket képviselni igyekvõ Magyar Írószövetség elnökeként az 1990-es évek derekán két cikluson át, s ez a küldetés artikulálódik abban a sokoldalú és szakirányú közéleti tevékenységben – mindenekelõtt az Anyanyelvi Konferencia élén másfél-két évtizede, néhány esztendeje a határon túli magyar kulturális törekvéseket támogatni és erõsíteni hivatott Illyés Közalapítvány elnöki tisztségében, illetve számos (köztestületben, tudományos fórumon és szerkesztõségben, szerkesztõbizottságban viselt tisztségeiben. A magyar irodalom, nyelv kultúra és identitás és összetartozás nem hivatásos, személyes elkötelezettségbõl szolgáló dip lomatája – utazó nagykövete – õ: az egyik napon még valamelyik magyarországi városban látjuk, a rá következõn már Kolozsvárott vagy Nagyváradon, két nap múlva Szabadkán, de még ugyanazon a héten egy röpke szlovákiai elõadás, könyvbemutató, tanácskozás, baráti csevegés is belefér az idejébe, elfoglaltságai-lekötöttségei közé, vagyis mindezekre futja erejébõl, idejébõl. Mindemellett, szinte csak mellékesen, tudományos munkát végez, intézetet s lapot irányít, könyveket, cikkeket, tanulmányokat, szakértõi véleményeket ír, miközben bámulatosan anekdotázó, varázslatos személyiség – olyan biztos értékek és közérdekek szolgálatába szegõdött európai és honpolgár, akinek határozott látomása van emberi és nemzeti múltról, jelenrõl, jövõrõl. Amilyen politikusaink között – s most már „európai“ politikusaink között is – kevés található. Ha többen lennének köztük a vele azonos értékeket, eszménye ket vallók, a mai magyar nemzet- és kulturális stra tégiák – melyekkel kapcsolatban néha erõs kéte lyeim támadnak afelõl, hogy napjainkban egyáltalán léteznek ilyenek – egyik helyes arányát a mainál jóval erõteljesebben éppen Pomogáts Bélának a Ma gyar régiókban is körvonalazott nemzetszemlélete, értékrendszere és kultúrafelfogása jellemezhetné. Mert felelõs. Mert szilárd alapokon nyugszik. Mert távlatos. TÓTH LÁSZLÓ Elhangzott 2005. november 16-án Dunaszerdahelyen, a Vámbéry Ármin Irodalmi Kávéházban tartott könyvbemutató alkalmából.

PARTIUMI KÖZLÖNY

Lovas István nyílt levele FÕTISZTELETÛ TÕKÉS LÁSZLÓ KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS PÜSPÖK RÉSZÉRE Tisztelt Püspök úr! Két év telt el Önhöz írt elsõ levelem óta. Azóta – nem is olyan régen – nagy örömömre találkozhattunk Brüsszelben, amikor a Romániában mûködõ egyházak képviselõi látogattak ide és mondták el kertelés nélküli véleményüket az uniós vezetõknek és euro-parlamentereknek. Noha csak most küldték el az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 10. számú kiadványát, nagyon megörültem, mert abban Ön részletesen, igen tár gyilagosan és szakszerûen egy hibátlan, helyesírási hiba vagy elütés nélküli angol szövegben fordult az Európa Tanács Velencei Bizottságához azért, hogy az unió kezdeményezzen az európai jogi gyakorlatnak megfelelõ új törvénytervezetet. Mérhetetlenül örülök annak, hogy vannak – noha nagyon, nagyon kevesen –, akik megértik: az emberi jogok ma nem szoríthatóak a jogsértõ állam határain belül, és azok megsértése nemzetközi figyelmet kíván. Bár megértenék ezt többen is ezen az oldalon, de e reményemrõl is már végérvényesen letettem. Épp ezért is oly jólesõ érzés látni kivételeket. Mint például a szintén erdélyi néppárti Gál Kingát, aki fáradhatatlanul, hatékonyan és okosan küzd Brüsszelben és Strasbourgban a határokon túli õshonos magyarok jogaiért egy hatalmas, gyakorlatilag csak a pénzben érdekelt gépezet meglehetõsen visszataszító közönyével szemben. Ha sokan követnék példájukat, biztos vagyok benne, nem úszna el lassan de biztosan az autonómia követelésének alapvet8 fontosságú ügye sem, amelynek történelmi pillanatát éppen most „passzoljuk“ el. Nem Ön és nem a Gál Kingák miatt. (DEMOKRATA, 2005. december 22.)

A Természet dicsérete Nagybánya, mint a szabadban való festés helyszíne került be a magyar mûvészet történetébe. Hollósy Simon 1894-ben írja a szabadban való festésrõl: „nézni–látni tanít a szó legszorosabb értelmében szellemileg is“. Mert a körülöttünk lévõ világ, a természet, az épített örökség és mindennek építõ elemei csak szellemileg ragadhatók meg. Kr. e. 500 évvel egy görög bölcs, egy filozófus a szellem erejével négy fõ alkotó elemére osztotta a világot: tûzre, vízre, levegõre és földre. 500 évvel késõbb Péter apostol a 2.Pt. 3, 10-ben szintén a világ elemeirõl beszél: „az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévõ dol gok is megégnek.“ Az éppen csak magunk mögött hagyott 20. század egyik kiváló költõjének sorain mostmár meg sem lepõdünk: „Tûzben fa parazsa volnék, Vízben puha moha volnék, Szélben jegenyefa volnék, Földön apám fia volnék.“ A görög filozófus, a Megváltó apostola, a 20. század költõje bölcseletben, éltetõ Igében és költeményben ugyanazt a valóságot ragadják meg, amit a festõmûvész szeme észrevesz és keze megörökít. Nézni, látni tanítanak õk, a szó legszorosabb értelmében szellemileg is. Kedves Megjelentek! Amikor odaállanak e gyönyörû festmények elé, akkor vérmérséklete és elhívása szerint ki-ki Önök közül filozófusként, apostolként, költõként vagy festõmûvészként a szellem erejénél fogva nem csak vásznat, festéket, emberi kéz húzta vonalakat fognak látni. Hanem magát a világot, kicsiben: tüzet, vizet, levegõt és földet. A világ elemeit – szellemtõl áthatva. Köszönet azoknak, akik mertek és tudtak tûzben fa parazsa, vízben puha moha, szélben jegenyefa, földön apjuk fia lenni. Illesse köszönet: Püspök urat, Vésõ Ágoston, Lugosi Mihály, Varga Imre, Jean Tamás urakat és a Felsõbányai festõtelepen az elmúlt tíz évben megfordult mûvészeket. KEREKES JÓZSEF Elhangzott 2005. november 28-án Nagyváradon, az Egyházkerületi Székház galériájában, a Felsõbányai Festõtelep fennállásának 10. évfordulóját megörökítõ tárlat megnyitása alkalmából.

7. OLDAL

NYILATKOZAT a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium elkobzott sportpályája ügyében Szeptember közepe táján az a félrevezetõ híradás jelent meg a sajtóban, hogy: „Megoldódott a sportpályaügy“. Az alaptalan jóhír a nagyváradi Vá rosi Tanács azon határozatából eredt, mely bizonyos feltételek mellett a Mecénás Alapítvány használatába adta volna át a pályát. A hírrel kapcsolatos fenntartásaink utóbb beigazolódtak. Az önkormányzat felemás határozata egyházi iskolánk, illetve magyar református gyermekeink jogfosztását továbbra sem orvosolta. Kiss Sándor megyei ta nácselnök rendezésre irányuló kísérlete meghiúsult. Ezt követõen további erõfeszítéseink is rendre mind kudarcot vallottak. Petru Filip polgármester 2005. október 26-án kelt, megoldást keresõ leve lünket mégcsak válaszra sem méltatta. A Városi Tanács magyar frakciójánál és Biró Rozália alpolgármesternél is hiába próbálkoztunk. Iskolánk 430 ta nulója továbbra is a sportolás lehetõségétõl megfosztva, csak a kerítésen kívülrõl nézheti az amúgy üresen álló pályát. „Kitartunk igazunk és jogaink mellett. Botrányos, hogy kereken egy hónappal az iskolakezdés után Gyermekeink még mindig nem léphetnek a le zártan, üresen álló pályára“ – mondtuk ezelõtt három hónappal. A helyzet azóta is változatlan. Egyházunk, magyar közösségünk és ifjúságunk etnikai és vallási diszkriminációja tovább tart. Jogaink és érdekeink kivívásáért jogi és politikai úton, állhatatosan tovább harcolunk. Az igazságszolgáltatás vonatkozásában immár nem csupán a sportpálya visszaszerzése érdekében indított perrõl beszélhetünk, hanem arról a peres eljárásról is, mely a Sfânta Treime Ortodox Egyházközség 2005 júniusi (!) panasza alapján Egyházunk egyes alkalmazottai ellen indult. Tiltakozunk dolgozóink ilyetén meghurcolása ellen. Törvény elé citálásuk a régi idõk azon gyakorlatát idézi, mely az áldozatot ülteti a vádlottak padjára. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy – ezzel szemben – Egyházkerületünk szintén júniusban benyújtott panasztételét az igazságszolgáltatás elsüllyesztette. Annak tudatában, hogy az önkormányzati intézkedések és a bírósági eljárások erõteljes politikai háttérrel rendelkeznek, a sportpálya visszaszerzését célzó, ez irányú erõfeszítéseinket is tovább folytatjuk. • A Nagyváradi Római Katolikus Egyházhoz hasonlóan mi is imatüntetésekkel adunk nyomatékot jogos követeléseinknek, melyeket minden vasárnap de. 11 órakor, az olaszi református templom szomszéd ságában, a pálya bejáratánál tartunk. • Továbbá ezúton kérjük fel ismételten Petru Filip polgármestert, valamint városi tanácsos testvéreinket, hogy bírálják felül elõzõ határoza taikat, és helyezzék vissza jogaiba a Lorántffy Zsuzsanna Gimnáziumot, illetve egyházunkat és diákságunkat. • Hasonlóképpen megkereséssel fordulunk az Oktatásügyi Miniszté riumhoz, a Bihar Megyei Prefektúrához és a Tanfelügyelõséghez, nem utolsósorban pedig az RMDSZ-hez az ügy végleges rendezése végett. Markó Béla miniszterelnök-helyettest hónapokkal ezelõtt tett, rendezésre vonatkozó ígéretére emlékeztetjük. • Az ökuménia és a testvéri szolidaritás szellemében magyar és román testvéregyházaink hatékony támogatását is tisztelettel kérjük – különöskép pen a többségi Román Ortodox Egyházét, melynek alárendeltségébe a Sfânta Treime Egyházközség tartozik. Jövõre Nagyszeben lesz a helyszíne a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlésnek, melynek egyik házigazdája a Román Ortodox Egyház. Ilyen körülmények között viszont egyáltalán beszélhetünk-e Romániában igazi ökuméniáról?! Másfelõl Románia az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén áll. Ilyen és ehhez hasonló esetek közepette viszont lehet-e szó arról, hogy országunk maradéktalanul teljesítette az európai integráció feltételeit?! Nagyvárad, 2006. január 13. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

KOVÁCS ZOLTÁN fõgondnok

TOLNAY ISTVÁN tanügyi elõadó-tanácsos

ANTAL JÁNOS külügyi és ökumenikus elõadó-tanácsos

8. OLDAL DECEMBER 12-én ülésezett a Partiumi Keresz tény Egyetem Szenátusa, melyen Egyházkerületün ket és a Pro Universitate Partium Alapítványt Tolnay István tanügyi elõadó-tanácsos képviselte. A tanács kozás napirendjén a diákösztöndíjak ügye, a tanári állások versenyvizsgájának helyzete, a téli vizsgaidõ szak elõkészítése, a minõségbiztosítási rendszer bevezetése, az Egyetem 2006-os költségvetése és a diákszervezet éves beszámolója szerepelt. DECEMBER 16-án a nagyváradi Körösvidéki Múzeumban nyitották meg a 80 éves születésnapi jubileuma alkalmából id. Kristófi János festõmûvész egész életmûvét egybefogó gyûjteményes tárlatát. A rangos képzõmûvészeti eseményen részt vett Tõkés László püspök, aki Egyházkerületünk köszönetét és jókívánságait fejezte ki a patriárkális kort megért jeles mûvésznek. Kristófi János Egyházunk jótékony megsegítésében is mindig élen jár. DECEMBER 17-én önálló gyülekezeti kezde ményezésbõl tartottak megemlékezést a Velencei-tó partján fekvõ Gárdonyban, a temesvári népfelkelés kirobbanásának 16. évfordulója alkalmából. Az 1998-ban felavatott emléktábla után, ez alkalommal kopjafát állítottak az egykori események emlékére. A megemlékezés alkalmából a református templom ban Tõkés László hirdette az Igét. A vendégeket és az egybegyûlteket Oláh László lelkipásztor köszön tötte, aki a történelmi évforduló mellett Gárdony és Temesvár határon átnyúló, sajátos lelki kapcso latára is kitért. Az alkalom tiszteletére Juhász Gyula egyházmegyei fõjegyzõ is beszédet tartott. A templomi együttlét Tõkés Máté Egymás tükrében címû könyvének a bemutatásával végzõdött. Ezt követõen a templomkertben felállított kopjafánál Császár Attila gyülekezeti fõgondnok méltatta az évfordulót, valamint a temesváriak hõsies ellenál lását. Megszólalt Tóth Attila, Amerikából hazaköltö zött gyülekezeti tag, aki az emlékoszlopot kifaragta és a közösségnek ajándékozta. A bemutatott könyv dedikálása után szeretetvendégségre, majd köz ebédre került sor. Az ünnepségen Egyházkerüle tünk képviseletében részt vettek még Forró László elõadó-tanácsos és Árus László egyetemi lelkész. Aznap este a budapesti Erzsébetvárosi Hölgy egylet, nevezetesen dr. Tasnádiné Jilling Erika elnök kezdeményezésére, a Keresztény Értelmiségi ek Szövetsége Erzsébetvárosi Csoportjának, vala mint a fasori evangélikus és református gyülekezetek, továbbá a kerület római katolikus és a pesti görög katolikus egyházközségek szervezésében öku menikus karácsonyi jótékonysági hangversenyt tar tottak a fasori evangélikus templomban. Az erdélyi szórványok, nevezetesen a borosjenõi református egyházközség megsegítésére meghirdetett rendezvényen püspökünk hirdette Isten Igéjét. Prédikációjában külön is kitért a Makkai Sándor néhai püs pök által „Holt tengernek“ nevezett pusztuló romániai szórványvilág, a kisebbségi magyarság sors kérdéseire. Szirmai Zoltán evangélikus és Végh Ta más református lelkészek, valamint a római kato likus gyülekezet papja mélyrõl fakadó együttérzés sel karolták fel határon túlra szakadt Testvéreik megsegítésének ügyét. Verset mondott Bánfi György Kossuth-díjas színmûvész. A zenei mûsor az opera- és dalirodalom legszebb imáiból tartalmazott válogatást. Kaposi Gergely orgonamûvész, a Magyar Állami Operaház karmestere kíséretében Kukely Júlia, az Operaház Liszt- és Melis-díjas magánéne kese adta elõ az operazene eme remekeit. A boros jenõi ifjúsági közösség képviselõjeként Terék Melinda mondott még verset. A zsúfolásig megtelt

PARTIUMI KÖZLÖNY

ESEMÉNYNAPTÁR templom ökumenikus gyülekezete a szívhez szóló igei és mûvészeti üzenetet nagylelkû adományával hálálta meg. A félmillió forintot meghaladó segély összeget dr. Vajda Sándor igazgatótanácsos, a ki csiny borosjenõi közösség oszlopos tagja megható szavak kíséretében vette át. A tartalmas, lelkiekben és anyagiakban igen hasznos mûsoros est szeretet vendégséggel végzõdött. DECEMBER 18-án, Advent 4. vasárnapján a Temesvári-belvárosi református templomban sze rény keretek között emlékeztek meg az 1989-es te mesvári népfelkelés kirobbanásának 16. évforduló járól. Igét hirdetett Tõkés László püspök, a Belvá rosi Egyházközség „örökös lelkipásztora“. Kovács Zoltán egyházkerületi és gyülekezeti fõgondnok, va lamint Balázs Dénes lelkipásztor vezetésével Temes váron járt vendégségben az Érmihályfalvi Refor mátus Egyházközség Énekkara. Veres Zsolt kán tor vezényletével ünnepi mûsort adtak elõ. A fõgond n o k köszöntõbeszédét ihletett versmondással egészítette ki. A vendégeket Bányai Ferenc belvárosi lelkipász tor, a Temesvári Egyházmegye nevében pedig Fa zakas Csaba esperes üdvözölte. A templomi ünne pélyt közebéd követte. Az örömbe üröm vegyült az által, hogy a szeretetvendégség asztalától tüntetõen távol maradtak a temesvár-belvárosi énekkar tagjai. A vendégségen a Presbitérium is igen gyér számban vett részt. A gyülekezeti Nõszövetség lelkesedése sem tudta feledtetni a testvérekhez méltatlan visel kedést. Az érmihályfalviak népes küldöttsége jófor mán magára maradva fogyasztotta el a finom ebédet. Ugyanaznap este a Nagyvárad-Olaszi Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ alagsori kiállítóter mében nyitották meg Tolnay Tibor festõmûvész – újvárosi presbiter – legújabb tárlatát. DECEMBER 18-án dr. Hermán M. János találkozott a Zwollei Diakóniai Szövetség vezetõivel, igemagyarázattal szolgált, majd Egyházkerületünk nevében átvette a Jámbor-féle Református Öregott hon számára ajándékozott konyhabútort és a hozzá tartozó felszerelést; ígéretet kapott arra nézve, hogy Henk van Veen és Jan Bruins Slot megbízottak az új esztendõ elsõ negyedében elvégzik a felszerelés munkálatait. DECEMBER 19-én Nagyváradon került sor a II. Nemzetközi Wagner Nándor Szimpóziumra. Dél ben a szimpózium résztvevõi – Egyházkerületünk, az Academia Humana Alapítvány, továbbá a Polgár mesteri Hivatal képviselõi – megkoszorúzták Wagner Nándor József Attila-szobrát a Petófi park ban. Ezután került sor az emléktábla-avató ünnepségre a világhírû szobrászmûvész Ady Endre utcai szülõházánál. Ünnepi beszédet mondtak: Barabás Zoltán költõ, Biró Rozália alpolgármester, Chiyo Wagner, a szobrászmûvész özvegye és Tõkés László királyhágómelléki püspök. Az emléktábla leleplezé sét és megkoszorúzását követõen a szimpózium Egy házkerületi Székházunk Bolyai termében folyta tódott, ahol Gulyás János két rövidfilmjével emlé keztek meg Wagner Nándor életpályájáról. (Vonat kozó összeállításunkat jelen lapszámunkban olvas hatják.) Délután Budapesten, a Ráday Kollégium Dísztermében tartotta évzáró karácsonyi ünnepségét a Polgári Magyarországért Alapítvány. Meghívott ként részt vett Tõkés László püspök. Jelen volt Bo gárdi Szabó István dunamelléki püspök. Matolcsy

György kuratóriumi elnök a népes közönség elõtt beszámolt az Alapítvány 2004–2005. évi gyümölcsözõ tevékenységérõl. Balog Zoltán fõigazgató a saját munkakörébe vágó jelentést tartott. Ezután – elsõ alkalommal – adták át a Polgári Magyarorszá gért Díjat. A díj elsõ kitüntetettjét, Mádl Dalma asszonyt Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke méltatta. Az ünnepségen részt vett Mádl Ferenc volt államelnök. Az est fényét a Baptista Harangzenekar mûsora növelte, mely Szilágyiné Mátyus Elvira vezényletével lépett fel, és gyönyörködtette a hálás közönséget. DECEMBER 20-án a budapesti Kerepesitemetõben kísérték utolsó földi útjára báró Atzél Endrét, a moldvai csángók nagy Barátját és Támogatóját, Erdély szerelmesét, Egyházunk jótevõjét, akit váratlan hirtelenséggel ragadott el a halál. Egyházkerületünk részvétét püspökünk tolmácsolta a gyászoló családnak. DECEMBER 20-án tanácskozást tartottak a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi elõadói és a közös Pedagógiai Intézet munkatársai. Napiren den szerepelt az erdélyi történelmi magyar egyhá zak által kidolgozott tanügyi törvénymódosító javaslat áttekintése, a közös tankönyvek megjelentetése és más aktuális kérdések. DECEMBER 21-én Tõkés László püspök Kará csony közelgõ ünnepe alkalmából tett látogatást né hány egyházi intézményünkben: a Jámbor-féle Öregotthonban, a Ferenczy István-vezette Hajlék talan Szállóban és a Szociális Napköziben. Útjára elkísérte õt Kerekes József elõadó-tanácsos, a missziói ügyek felelõse. A szeretetintézmények gondjaiban és örömeiben osztozva, tárgyi és jelképes ünnepi ajándékokat adtak át a rászorulóknak és az ünnepváróknak. Délben az Igazgatótanács épületében, testvéri közösségben köszöntötték a közelgõ ünnepet az Egyházkerület tiszt- és tisztségviselõi, alkalmazottai. A munkatársak képviseletében Csomay Árpád gene rális direktor tartott ünnepköszöntõt. Tõkés László püspök a „szent családra“ és Máriára való utalással a nõk, illetve édesanyák „angyali“ hivatására tért ki. Kora délután Székházunk Dísztermében került sor az immár évek óta hagyománnyá vált „A Kerület Karácsonyára“. Igét hirdetett Tõkés László püspök. Felléptek – többek között – a Csillagocska Zeneóvo da, az Élesdi Gyermekotthon, a Cigánymissziós Központ, a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium, továbbá a Partiumi Keresztény Egyetem ifjai, akik lélekemelõ, színvonalas ünnepi mûsorral szolgáltak a termet zsúfolásig megtöltõ egybegyûltek elõtt. DECEMBER 23-án püspökünk a Lorántffy Zsuzsanna-gimnázium diákjainak a karácsonyi ünnepélyén vett részt, a nagyvárad-olaszi temp lomban. DECEMBER 24-én, Karácsony Szombatján a Nagyvárad-Olaszi Egyházközség templomi gyermekmûsora alkalmából Tõkés László püspök hirdette Isten Igéjét. DECEMBER 25-én, Karácsony szent ünnepén a nagyvárad-olaszi templomban prédikált dr. Tõkés István ny. teológiai professzor, az Erdélyi Egyházke rület volt püspökhelyettese. Édesapja oldalán az úrvacsorai ágendás beszédet püspökünk tartotta. Délután Tõkés László a nagyváradi Cigánymissziós Központban hirdette Isten Igéjét. Az érze lemgazdag, színes karácsonyi mûsort Nagy Barna diakónus, a missziós központ igazgatója vezette be, illetve Mãlan Katalin tanítónõ tanította be és vezette le. (Folytatása a 9. oldalon)

9. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY DECEMBER 26-án, Karácsony másodnapján püspökünk a Szilágy megyei Menyõben hirdette az ünnepi evangliumot. Hármas ünnepet ült a gyülekezet közössége, hiszen Jézus születésének ünnepe ki egészült az 1989-es forradalmi események fel idézésével, továbbá ez alkalommal iktatták be lel készi állásába Nagy István lelkipásztort. Az ikta tóbeszédet Bogdán Zsolt esperes tartotta. Az új lel kész igehirdetése nyomán a környékbeli szolgatársak kérték Isten áldását az õ életére és szolgálatára. Molnár Kálmán volt esperes koranatanúként idézte fel az 1989 sorsfordító karácsonyán történ teket. A falu gyermekei karácsonyi mûsorral örven deztették meg az egybegyûlteket. Az angyalfia is elõ került a Kerület küldeményébõl. Az ünnepi közva csorán a presbiterek és a vendégek meghitt együtt léte régi szép karácsonyok szépségét idézte. Ünnepi köszöntõt mondott Pesti János egyházmegyei fõ gondnok, majd a helybéli román ortodox pap. DECEMBER 27-én, Karácsony harmadnapján Tõkés László püpsök az egykori – dési – egyházmegyéjéhez tartozó Almásmálomban tett látogatást, és hirdette Isten Igéjét. A mezõségi és Szamos-menti szórványvidék buzgó õrállójaként jelen volt Vetési László szórványügyi elõadó, aki keresetlen szavak kal szólt az egybegyûltekhez. A vendégeket Bocskai László helybéli lelkipásztor köszöntötte. Zárszavában püspökünk bejelentette, hogy a jövõ évi egyete mes imahét alkalmain a szórványügy, elszórványosodó gyülekezeteink gondja szerepel figyel münk középpontjában. DECEMBER 31-én dr. Hermán M. János Almere Református Egyházközségben (Hollandia) igehirdetési szolgálatot végzett, ahol az Ifjúsági Köz pont és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Dokumentációs Könyvtára számára a megfe lelõ berendezés szállításáról tárgyalt Urbán Ákos al merei mérnökkel, aki a helybéli gyülekezet pres bitere. DECEMBER 31-én Kerekes József missziói elõadó-tanácsos igét hirdetett a Bunyitay ligetben a hajléktalanok között.

„Magamra öltöm a mai napon az ég erejét, a nap ragyogását, a hó fehérségét, a tûz lobogását, a tenger mélységét, a föld szilárdságát, a sziklák keménységét.“ (Részlet Szent Patrik imádságából) Fájó szívvel tudatjuk, hogy MANNA Bényi Lászlóné Supka Magdolna mûvészettörténész (1914–2005) 2005. november 10-én, 91 éves korában békés szívvel elhunyt. Búcsúztatása 2005. december 2-án 9 órakor volt a Szent Gellért plébániatemplomban (Budapest, XI. Bartók Béla út 149.). Az elhunytat a Magyar Mûvészeti Akadémia és a T-art Alapítvány saját halottjának tekintette. BÉNYI ESZTER

FÕTISZTELETÛ TÕKÉS LÁSZLÓ PÜSPÖK ÚR RÉSZÉRE Fõtiszteletû Püspök úr! A következõ, 2006-os év az 1956-os Magyar Forradalom 50. évfordulójának éve. Erre készülve, az Erdélyi Múzeum-Egyesület keretében egy munkaközösség alakult, amelynek feladata a Romániában 1956 után politikai váddal bebörtönzött magyarok életrajzi adattárának összeállítása és megjelentetése. Az adatgyûjtõ munka két irányban folyik: egyfelõl a belügyi levéltárakban megõrzött pe rek dokumentumainak, valamint a megjelent visszaemlékezéseknek a felkutatása és feldolgozása által, másfelõl személyes megkeresés alap ján az e célra összeállított adatlap segítségével. Személyes kapcsolataink révén az eddigi munka eredményeként egy több mint 500 név bõl álló névsorral rendelkezünk már. Az egykori elítéltek, börtönt viseltek száma azonban ennél jóval nagyobb, sokan azonban elhunytak, s a hozzátartozóik is szétszóródtak. Ezért úgy érezzük, szükséges, sõt elengedhetetlen az adatgyûjtés körének közösségi méretekre bõvítése: elsõsorban – a lelkészek – a magyar történelmi egyházak segítsége. Tisztelettel kérjük, hogy mint egyházfõ, já ruljon hozzá, hogy lelkészeihez, papjaihoz forduljunk, arra kérve õket, hogy mint akik helyi közösségüket a legjobban ismerik, s akik iránt a híveik bizonyára bizalommal vannak, segítsenek az egyházközségükben élõ egykori elítéltekhez, illetve túlélõ hozzátartozóikhoz a mellékelt kérõ levelet és adatlapot eljuttatni, s adott esetben azt az érintettekkel kitöltetni. Hálásak volnánk, ha a – reménylett – hozzá járulását a lelkészekhez írott körlevélben fejezné ki, amelyet mi mindenkihez eljuttatunk. Kolozsvár, 2005. augusztus 24. Tisztelettel: DÁVID GYULA, a munkaközösség vezetõje

ERDÉLYI MÚZEUM EGYESÜLET 1956-OS MUNKAKÖZÖSSÉGE DÁVID GYULA ELNÖK ÚR RÉSZÉRE KOLOZSVÁR Tisztelt Elnök úr! Elnézését kérem az augusztusban érkezett meg keresésük tárgyában kelt válaszom késedelméért. Mellékelem az e témában kelt Körlevelemet (X.). Ebbõl is kitûnik, hogy messzemenõen egyetértünk vele, és támogatjuk a nemes kezde ményezést. Ha jól értettem, az EME Munkaközössége közvetlen úton fogja megkeresni Gyülekeze teinket. Ezért aztán a vonatkozó Adatlapot mi nem küldtük ki nekik. Amennyiben viszont félreértettük volna a kérésüket, természetesen az Adatlapot is szét fogjuk küldeni. A jövõbeli szoros együttmûködés reményé ben, valamint egyházkerületi terveinkhez is tá mogatásukat, segítségüket kérve – szeretettel küldöm bajtársi üdvözletemet: 2005. november 18.

Tõkés László püspök levélben fejezte ki részvétünket az elhunyt hozzátartozóinak.

TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET EGYHÁZMEGYÉIHEZ ÉS EGYHÁZKÖZSÉGEIHEZ SZÉKHELYÜKÖN

K Ö R L E V É L – X. Egyházkerületünk testvéri együttérzéssel és egyetértéssel üdvözli az Erdélyi '56-os Bajtársi Társaság arra irányuló törekvéseit, hogy a kommunista diktatúra magyar áldozatainak hatékony érdekképviseletét megvalósítsa (1), másfelõl, hogy az 1956-os forradalom és szabad ságharc küszöbön álló 50. évfordulójának méltó megünneplését Erdély-szerte elõkészítse (2). 1. Egyetértve az erdélyi magyar ötvenhatosok ez irányú törekvéseivel, Egyházkerületünk ezúton is szorgalmazza, hogy a 2006. esztendõ folyamán, különösképpen pedig az év októbe rében, a félévszázados jubileum emléknapján – október 23-án – valamennyi gyülekezetünkben ünnepélyes formában megemlékezzenek a dicsõséges magyar forradalomról. Erre nézve Egyházkerületünk további megkeresésekkel fog fordulni az egyházközségekhez. 2. Csatlakozva az Erdélyi Múzeum-Egyesü let (EME) kezdeményezéséhez, Egyházkerüle tünk támogatja az egyesület azon munkaközösségének vállalását, mely célul tûzte ki „a Romániában, 1956 után politikai váddal bebörtönzött magyarok életrajzi adattárának az össze állítását és megjelentetését“ (idézet az EME ez irányú megkeresésébõl). Ennek megfelelõen felkérjük lelkészi hivatalainkat, hogy Dávid Gyulának, a munkaközösség vezetõjének e tárgyban érkezõ megkeresése alapján nyújtsanak hathatós segítséget a nevezett adattár összeállításához. 3. Harmadsorban arra kérjük Egyházkerü letünk lelkipásztorait és ez ügyben érintett Tag jait, Híveit, általában véve pedig Egyházmegyé inket és Egyházközségeinket, hogy a közelgõ év forduló megünneplésére vonatkozó terveiket (1), elképzeléseiket és javaslataikat (2) 2006. ja nuár 15-i határidõvel juttassák el Egyházkerüle tünkhöz, Csûry István fõjegyzõhöz intézve. Kü lön is kérjük, hogy az Egyházunk, illetve Egyházkerületünk, illetve gyülekezeteink, lelki pásztoraink és más egyházi személyek forrada lommal kapcsolatos megnyilvánulásaira, élményeire és szenvedéseire vonatkozó írott anyagaikat, beszámolóikat és visszaemlékezéseiket szintén juttassák el Egyházkerületünkhöz, egy esetleges önálló kötet megjelentetése végett (3). Ez irányú szándékukat, vállalásukat szintén 2006. január 15-ig, elõzetesen jelezzék. Isten áldását kérve – szeretettel küldöm köszöntésemet: 2005. november 18. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

10. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

A volt politikai foglyokhoz és hozzátartozóikhoz Tisztelt sorstársak!

ADATLAP Név . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Születési hely (település, megye) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Születési idõ (év, hónap, nap) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Foglalkozása, munkahelye a letartóztatás elõtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Dávid Gyula vagyok, magam is volt politikai elítélt, aki néhány munkatársammal arra vállalkoztam, hogy az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulójára összeállítjuk és megjelentetjük a Romániában politikai üldöztetést szenvedett magyarok életrajzi adattárát, annak érdekében, hogy az õ emlékük ne menjen veszendõbe. Ennek érdekében tisztelettel kérem, hogy az alábbi adatlap kitöltésével segítse munkánkat, s ezzel a kitûzött cél minél teljesebb megvalósulását. Egyben arra is kérjük, hogy egykori sors társaihoz – akiket talán nem találtunk meg közvetlenül – szintén juttassa el az alábbi adatlapot, amelynek visszajuttatását a következõ címre kérjük: Dávid Gyula, 400427, Cluj. Str. Buºteni nr. 11. ap. 14. Telefon: 0264/596988.

Letartóztatásának dátuma és helye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hány évre ítélték? . . . . . . . a BTK mely paragrafusa alapján? . . . . . . . . . . . . . . Kikkel, milyen csoporttal volt egy perben? . . . . . . ................................................................................... Melyik katonai törvényszék ítélte el: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hol töltötte az elítéltetése éveit (mely börtönökben, kényszermunkatáborokban, ha lehet az idõpontok megjelölésével) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szabadulásának idõpontja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . helye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . További életútja (iskolái, munkahelyei, ha közben elhunyt, halálának idõpontja és helye)

..........

Jelenlegi lakóhelye (cím, telefonszám) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egyéb, fontosabbnak tartott közlendõi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ha nem személyesen töltötte ki az Adatlapot, a kitöltõ neve és címe

...........................

................................................................................... KÉRJÜK, ADJA TOVÁBB ISMERÕSEINEK!

EGYETEMES IMAHÉT – 2006 Idei Egyetemes imahetünk alkalmain imádkozunk Egyházkerületünk leányegyházaiért és szórványaiért 1. NAP: 2006. január 15. – VASÁRNAP Imádkozzunk elesett állapotban lévõ leányegyházainkért és szórványainkért, általában Egyházunk „ama kicsinyeiért“. 2. NAP: 2006. január 16. - HÉTFÕ Imádkozzunk a Nagybányai Református Egyházmegye leányegyházaiért és szórványaiért: Er zsébetbánya, Alsószõcs, Kapnikbánya, Erdõszáda, Gidrótfalu, Kistécsõ, Hosszúfalu, Kövesláz, Ka talin, Misztbánya, Bükkszád, Borpatak, Nagysom kút, Iloba, Felsõvisó, Sebespatak, Borsabánya, Síkárló, Égerház, Alsófernezely, Szamoscikó, Sza mosújlak. Imádkozzunk a Szatmári Református Egyház megye leányegyházaiért és szórványaiért: BatizGombás, Sándormajor, Halmi-hegy, Józsefházihegy, Nagypeleske, Meggyes-Gombás, Körtvélyes, Erdõd, Berend, Nagytarna, Túrterebes-hegy. 3. NAP: 2006. január 17. – KEDD Imádkozzunk a Nagykárolyi Református Egyházmegye leányegyházaiért és szórványaiért: Alsószopor, Kande, Szekeres, Mezõterem, Kraszna szentmiklós, Krasznacégény, Érmindszent, Reszege, Tasnádcsány, Érszodoró, Mezõpetri, Csanálos, Érhatvan, Csomaköz, Szõdemeter, Újbörvely, Mezõfény, Spicztanya, Klára, Nagymajtény, Kraszna terebes, Teremi. Imádkozzunk a Érmelléki Református Egyházmegye leányegyházaiért és szórványaiért: Kis janka, Szolnokháza, Kohány, Luki, Dizsér, Szu -

nyogd, Barantó, Érkenéz, Újsemjén, Vámosláz, Királyi, Fancsika, Szentlázár, Cséhtelek, Réti. 4. NAP: 2006. január 18. – S Z E R D A Imádkozzunk a Bihari Református Egyházme gye leányegyházaiért és szórványaiért: Körösjánosfalva, Vaskohsziklás, Diófás, Vaskoh, Magyarcséke, Esküllõ, Tenkeszéplak, Kisháza, Talpas, Bátor, Bélfenyér, Feketegyörös, Derna, Tataros, Varaszó, Les, Nagyürögd, Cséffa, Inánd, Palota, Gyapjú, Rojt, Sályi, Oláhszentmiklós, Vizesgyán, Tarján, Körösszeg, Szentmárton, Báród, Barátka, Son kolyos, Fegyvernek. 5. NAP : 2006. január 19. – CSÜTÖRTÖK Imádkozzunk az Aradi Református Egyházme gye leányegyházaiért és szórványaiért: Majlát, Kürtös, Csermõ, Csála, Vinga, Iratos, Sofronya, Ság, Nagyvarjas, Tornya, Szederhát, Újzimánd, Borszeg, Szintye, Szapáryliget, Székudvar, Simánd, Gyulavarsánd, Pil, Gyorok, Soborsin, Szépfalu, Ménes, Pálos, Radna, Neudorf, Baracka, Német szentpéter, Nagyteremia, Kisteremia, Nyerõ, Keg lovics, Porgány, Bolgártelep, Óbesenyõ, Csanád, Óbéba, Lovrin, Galsa, Szentanna, Világos, Nagyarát, Fakert, Zimándköz, Pécska, Lippa, Szõlõs, Simonyifalva, Tõzmiske. 6. NAP : 2006. január 20. – PÉNTEK Imádkozzunk a Temesvári Református Egyházmegye leányegyházaiért és szórványaiért: Bé gamonostor, Kápolnás, Vásáros, Marzsina, Vörösacél, Szécsény, Borsabánya, Bálinc, Bethlenháza,

Rekettye, Rika, Búzás, Õssy, Orsova, Herkulesfürdõ, Ruszkabánya, Zsupa, Nándorhegy, Gizellaszállás, Valkány, Nagyõsz, Krassófüzes, Tirol, Gerte nyés, Móricföld, Domány, Stájerlak, Krassóvár, Ferencfalva, Anina, Újmoldova, Kostény, Gátalja, Klopódia, Oravica, Detta, Gyertyámos, Temesság, Buziás, Biléd, Komlós, Csávos, Ötvény, Rékás, Gyülvész, Szentandrás, Máriafölde, Pusztakeresztúr, Lenaustein, Kardostelep, Krizsántelep, Gyirok, Ógiroda, Blaskovicstelep, Ótelek, Medves, Gyarmat, Kövéres, Sipet, Kádár. 7. NAP : 2006. január 21. – SZOMBAT Imádkozzunk a Szilágysomlyói Református Egyházmegye leányegyházaiért és szórványaiért: Krasznarécse, Mojád, Bobota, Part, Dersida, Zálnok, Csókaláb. Imádkozzunk a Zilahi Református Egyházmegye leányegyházaiért és szórványaiért: Benedekfalva, Haraklány, Nyirsid, Bádon, Szamosudvarhely, Tihó, Csákigorbó, Szurduk, Hídalmás, Drág, Mice. 8. NAP : 2006. január 22. – VASÁRNAP Könyörögjünk leányegyházaink és szórványgyülekezeteink jövõjéért és reménységéért. Imád kozzunk azért, hogy szórványmissziói szolgálatun kat Isten használja fel „ama kicsinyek“, az erõtelen és elesett gyülekezetek megerõsödése és megtartása érdekében, és hogy ezért vállaljuk az erõnk fe letti szolgálatot. Az Egyetemes imahét rendezvényei tovább folytatódnak egyes gyülekezeteinkben.

PARTIUMI KÖZLÖNY

11. OLDAL

KÖRLEVÉL Imaév meghirdetése a nemzet lelki megújulásáért Kedves Testvérek! A 2006. esztendõ különleges évfordulók ideje nemzetünk történelmében. Október 23-án, Kapiszt rán Szent János ünnepén az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára emlékezünk. De emlékezünk a nándorfehérvári diada1550. évfor dulójára is, arra a gyõzelemre, amelyet II. Moha med szultán támadó hadseregével szemben Hunyadi János és Kapisztrán Szent János buzdítására a ha zája védelmében összefogó keresztény nép aratott. Sok más évforduló mellett fõleg ez a két nagy esemény indít minket arra, hogy a 2006. évre imaévet hirdessünk a nemzet lelki megújulásáért. Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket. Ránk telepszik az el múlt évszázadok és évtizedek tragédiáinak és kudar cainak sorozata. Vérengzések és megaláztatások. Bi zalmatlanság nemzetünkön belül, az összetartás drá mai hiánya: olyan seb, amely Mohácsot hozott ránk, olyan seb, amely máig nem gyógyult be. Súlyosan nehezedik ránk a reménytelenség bûne és a csüg gedés kísértése is. A térség országainál jóval koráb ban kezdõdött nálunk a gyermekellenes magatartás. A hatalom bár jólétet nem tudott biztosítani, megen gedte az abortuszt, amelyet keresztények is tömegesen elkövettek. Így mintegy hatmillió magyar nem születhetett meg. Az 1956-os forradalom bukása után sokan a hét köznapi önzésbe menekültek a dicstelennek és re ménytelennek érzett jövõ elõl. Kezdõdött a négy fal közötti kényelmes élet, amelynek nincsen távlata. Kezdõdött a nagy közös dolgokban való tehetetlen ség érzése, amely elõl a puszta magánéletbe mene kül az ember. Sok hívõ ember is kételkedik abban, hogyan lehet ma keresztényként élni. És kezdõdtek vagy folytatódtak 20. századi történelmünk tragédiái után a nagy elhallgatások is. Egyre több volt az olyan dolog, amirõl nem volt szabad hangosan beszélni. És gyûlt társadalmunkban a bizalmatlanság, a keserûség, a sérelmek emléke és a félelem. A hét köznapi élet látszólagos nyugalma mindezeknek az elhallgatásán épült. Az utóbbi másfél évtizedben megéreztük a szabadság ízét, de ez az idõszak is ho zott sok csalódást; felvetette, de nem válaszolta meg az igazságosság kérdését, a teljes igazságosságét, amely a gyengét védi. Ma is hordozzuk népünk éle tének lelki sebeit. Sokunk életét a szétszórtság, a re ménytelenség, a pillanatnyi elõnyöket keresõ anyagiasság és karrierizmus, a jövõtlenség érzése és a depresszió jellemzi. Nehezen jutunk átfogó, derûs életszemléletre. Alig érezzük a jövõ vonzását és ígéretét. Nem csupán anyagi nehézségek, a családok életét megnehezítõ külsõ körülmények, hanem gyakran ez a jövõtlen gondolkodás is okozza, hogy nemzetünk lélekszáma rohamosan csökken, hogy népesedési összeomlásnak nézünk elébe. Jézus azonban nem csüggedésre, hanem re ménységre hívott meg minket. Isten színe elõtt min den ember élete és az egyes nemzetek élete is igazi érték. A Teremtõ terve szerint jöttek létre a nemze tek. Történelmi tapasztalataik, az élet nehézségeit megoldani képes sajátos zsenialitásuk, kultúrájuk egyéni és megismételhetetlen gazdagsága értéket je lent az egész emberiség számára, és kedves a terem tõ Isten elõtt. A mai nemzedékre is nagy felelõsség hárul, amikor ezt az örökséget hordozza. Ez az Isten színe elõtti önbecsülés egyben a többi népek iránti tiszteletünk alapja is. Felülemelkedve minden el múlt szörnyûségen, bûnön és szenvedésen, tudjunk Isten elõtt bûnbánatot tartani és õszinte szívvel, emelkedett nagylelkûséggel másoknak megbocsá tani! Így léphetünk valódi közösségbe az irgalmas Istennel, hiszen ahogyan Isten szolgája, II. János Pál pápa tanítja, az Isteni Irgalmasság ad reményt,

hogy a bûn és a gonoszság mégsem okozza vesztét az egész emberiségnek. Imádkozzunk hát ebben az évben egyénileg és közösségileg is a magyarság lelki megújulásáért. Kérjük a Magyarok Nagyasszonyának közbenjárását családjainkért, hogy nagylelkû szeretettel fogadják a gyermekeket, és mindnyájan áldozatkész segítõi le gyünk azoknak, akik bármilyen körülmények között elfogadják a születendõ emberi életet. A Boldogsá gos Szûz járjon közben értünk, hogy figyelmes sze retettel forduljunk az idõsek és a betegek felé, hogy senkinek ne kelljen egy végigdolgozott élet után vagy betegsége terhét hordozva magányt és szüksé get szenvednie. Aki az idõseket megbecsüli, saját méltóságát és jövõjét becsüli meg. Szûz Mária mint a Betegek Gyógyítója járjon közben betegeinkért és mindazokért, akik gyógyításukért és ápolásukért fá radoznak. Szûz Mária mint a Bölcsesség Széke, párt fogója az iskoláknak és az oktatásnak is. Kérjük tá mogatását, hogy hazai oktatásunk és nevelésünk mi nél több fiatalt elvezessen az igazság megismerésére és az igaz emberségre. Ezért vállal Egyházunk min den áldozatot, hogy katolikus szellemû iskolákat tartson fenn. Mindnyájunk kötelessége, hogy Krisz tus hitében az evangéliumi erkölcs szerint teljes emberségre neveljük a fiatalokat. Az ember ugyanis nem puszta termelõ vagy fo gyasztó, nem egyik tétele csupán a társadalom mûködésének, hanem egyetlen igazi célja. Ezért kell minden közös igyekezetnek és tervezésnek az ember igazi és teljes boldogulására irányulnia. Ennek a nagy ügynek az elõmozdításában vegyük ki a ré szünket imádságunkkal, de egyéni és közösségi tevékenységünkkel is. Vegyünk részt személyesen vagy imádságban az év nagy lelki eseményein, január 15-én a Szent Mar git tiszteletére rendezett közös engesztelõ szentmi sén, Szent István király ünnepén a Szent Jobb kör meneten, október 17-tõl 20-ig a fatimai nemzeti za rándoklaton, és más közös zarándoklatainkon ha zánk és a szomszédos országok kegyhelyein. Egy házmegyéink programját az imaévre külön körle velek fogják közölni. Plébániáinkon ajánljuk fel a közös litániákat, rózsafüzér imádságokat és más kö nyörgéseket erre a szándékra. Havonta egyszer tart sunk minden plébánián engesztelõ szentségimádást

FELHÍVÁS A Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottság pályázatot hirdet a Varadinum – 2006 ünnepekre a következõ té mákban: 1956 emlékezete; Rákóczi mûvelõdéspolitikája; Partiumi és bánsági mûemlékek; Költõk, írók, mûvészek a Partiumban. Kötelezõ a felhasznált forrásmunka megjelölése és az adatközlõk megnevezése. Kérjük pontosan feltüntetni a pályázó nevét, foglalkozását, postacímét, az új irányítószámmal. A pályamunkákat ifjúsági és felnõtt kategóriában díjazzuk. A pénzdíjak mellett díszoklevél és könyvjutalmak kerülnek kiosztásra. A pályázatok leadásának határideje: 2006. április 25., a következõ címek valamelyikére: Királyhágómelléki Református Egyházkerület (Eparhia Reformatã de pe lângã Piatra Craiului), 410210 Oradea, str. Calvin nr. 1; Nagyváradi Római Katolikus Püspökség (Episcopia Romano Catolicã Oradea), 410161 Oradea, ªirul Canonicilor nr. 7; Dukrét Géza, 410404 Oradea, str. Bernard Shaw nr. 36, Bl. C8, ap. 8, Telefon: 0259/266191.

a családok megújulásáért és a születendõ gyermeke kért. Kérjük Isten irgalmát hazánkra és népünkre. Kérjük, hogy szabadítson meg minket azoktól az új veszedelmektõl, amelyek a jelenben és a jövõben hitünket és életünket fenyegetik. Kérjük a Magya rok Nagyasszonya és a magyar szentek közbenjárá sát nemzetünk lelki megújulásáért, hogy a magyarság Európa népei számára a megbékélés, a bizakodás és a keresztény hitben elfogadott valódi emberi értékek közvetítõje legyen. Irgalmas Istenünk! Legmélyebb alázattal, érdemtelenségünk és méltatlanságunk tudatában borulunk le szent színed elõtt, hogy súlyos vétkeinkért engeszteljünk. Felajánljuk és egyesítjük imáinkat Szent Fiadnak, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak értünk vállalt tökéle tes engesztelõ áldozatával. Édesanyánk, a mi Nagyasszonyunk által terjesztjük eléd kérésünket az Õ közbenjárását kérve. Egyesítjük engesztelõ imáinkat az összes szentek, különösen a magyar szentek és boldogok, köztük az engesztelésben példaképeink: Árpád-házi Szent Margit és Esztergomi Boldog Özséb könyörgéseivel, akik hisszük, hogy állandóan közbenjárnak értünk Nálad. De egyesítjük minden élõ testvérünk imáival is, hogy a sok kicsi engesztelõ láng egy nagy elégtétel tüzévé legyen, és ezzel hozzájárulhassunk adósságunk törlesztéséhez. Istenünk! Irgalmas szeretetedre kérünk, hogy amint megbocsátottál Péternek, a tékozló fiúnak, a házasságtörõ asszonynak, a jobb latornak bûnbána tuk miatt, úgy töröld el tartozásunkat és mentsd meg nemzetünket a pusztulástól. Könyörülj meg Szûz Mária országán, hiszen az ateizmus miatt sokan nem tudják, mit cselekszenek. Add meg nekik a megtérés kegyelmét, hogy felismerjék bûneiket, és többé ne vétkezzenek! Fogadd el engesztelésünket elsõsorban népünk, de minden ember vétkeiért is. Azokért és azok helyett: – akik közömbösek, rosszakaratúak, akik nem ismernek és nem is akarnak ismerni Téged, Kérünk Téged hallgass meg minket! – akik megtagadnak, nyíltan, durván ellened támadnak, és trágár módon káromolnak, akiknek a test, a pénz, az alkohol és a kábítószer az istenük, – akik házasságtörésben élnek, – akik nem fogadják el a gyermekeket, akikkel megajándékozod a házasságukat, akik magzatgyilkosságot követnek el, – akik a kicsi gyermekeket megbotránkoztatják és megrontják, akik nem akarnak dolgozni, csak élõsködnek, – akik másokat megrágalmaznak, meglopnak, megcsalnak, kihasználnak, üldöznek, akik mások életére törnek, – akik önkezükkel vetnek véget életüknek, – akik Egyházadat megvetik, és akik a sátánt szolgálják. Fogadd el könyörgésünket a neked szentelt lelkek bûneiért és mulasztásaiért! Mindazokért, akik szentségeidben, különösen az Oltáriszentségben megbántanak. Urunk, kérünk irgalmazz nekünk! Istenünk, kegyelmezz és könyörülj rajtunk! Urunk, mentsd meg országunkat Szent Fiad, Jézus Krisztus, Szeplõtelen Nagyasszonyunk és a magyar szentek érdemeiért! Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsõség. Budapest, 2006. január 1. A MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KONFERENCIA

12. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Madéfalvától Andrásfalváig és onnan Hidasig Bukovinai reformátusok Zsók Bélának a bukovinai székelyekrõl szóló kötetét melegen ajánlom az olvasó figyelmébe, hi szen egy olyan elszigetelt magyar népcsoport törté nelmét, életútját vetíti elénk, amely több mint két évszázadon át távol hazájától, teljesen idegen kör nyezetben megõrizte anyanyelvét, vallását, õsi ha gyományait. A Kriterion Könyvkiadó nemrégiben jelentette meg Az andrásfalvi reformátusok két évszázada címû könyvet. Zsók Béla az egyházközség levéltári anyagából történt válogatásában és hoz záértõ bevezetõjével átfogó képet fest egy kis közös ség életben maradásáért folytatott évszádos küzdel mérõl. Nem egyszerûen alapos elõtanulmánnyal ellátott forráskiadványról van itt szó, hanem egy messze idegenbe szakadt székely néptöredék önval lomásairól, az utókornak szóló üzenetérõl, arról, hogy az elõzõ nemzedékek mit vállaltak nemze tükért. Mintha csak Wass Albert A gyökér megmaradt címû versének sorait idéznék a könyv oldalai: „Történelem viharai / csapkodták, verték ezt a föl det, / megtanítottak élni, halni / és õrizni a gyökeret, / magyarnak mégis megmaradni. / Istenhitünk szent erejével, / magyar szívünk szeretetével / õrizzük ezt a gyökeret. // Az Úr-Isten a menedékünk. / Hûség minden fegyverzetünk, / s ki hûséget vet: diadalt arat, / mert lám: a gyökér megmarad!” Bevezetõ írásában a szerzõ felvázolja az András falvi Református Egyházközség mintegy 150 éves történetét. Kolozsváron az egyházkerületi levéltár ban õrzött andrásfalvi iratok válogatása közben a szerzõ a 300–400 fõs közösség életvitelére, gyüle kezeti összetartozására, az iskola fenntartásának gondjaira, a lelkészi sorsok alakulására összpon tosított. Sajnos minderrõl elég kevés anyag maradt fenn. Csupán Bognoczky Géza, az andrásfalvi gyüle kezetben több mint harminc évig szolgáló lelkész tért ki bõvebben a közösség mindennapi életvitelére, felekezeti másságára a sokezres római katolikus tömbben; õ ír megõrzött hagyományairól is. Min denesetre a közösségi összetartozás, a hagyomány õrzés nagyon erõs lehetett. Erre utalnak Tõkés Ernõ bukaresti esperesnek a kolozsvári egyházkerületi fõjegyzõhöz 1934. május 11-i levelének sorai is: „Andrásfalvi kicsiny gyülekezetünk, amely mint egy tengerszem, drága csillogó könnyeivel fordul rajtam keresztül hozzád (…) jer, nézd meg és gyö nyörködjél egy igazán tövisek között nõtt nyíló liliomban. Ez a maroknyi (450 lélek) tudott 100 esztendõn át magyar tannyelvû iskolát fenntartani.” Hogyan kerültek a székelyek Bukovinába? Len gyelország elsõ felosztása (1772) után a viszonylag gyéren lakott bukovinai tartományt a Habsburg Birodalomhoz csatolták. 1777-ben pedig megindult benépesítése, amelyben a madéfalvi veszedelem (1764) után Moldvába „csángált” több ezer székely is részt vett. 1784-ben II. József osztrák császár általános kegyelmet hirdetett azok részére, akik Bukovinába telepednek le. Öt magyar falu alakult itt 1777 és 1785 között: Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva és Józseffalva. A mintegy öt ven késõbbi andrásfalvi református család még bo nyolultabb utat tett meg. Ugyanis Moldvából történt kitelepítésükkor kifejezték kívánságukat, hogy külön kálvinista falut akarnak létrehozni. Ez csak Északkelet-Bukovinában, Hotin környékén vált lehetõvé. Oda költöztek. Ám az 1787-tõl 1791-ig tar tott orosz–török háború veszedelmeinek középpont jába kerültek. Így két évi ottlétük után Dél-Bukovina belsejében, Andrásfalván telepedtek le. Akárcsak öt falubeli sorstársaiknak, az õ életük sem volt könnyû:

a családi birtokok öröklõdés útján történt felaprózó dása, az idõnként végig seprõ járványos betegségek fokozódó elszegényedéshez vezettek, amin a moldvai bojári birtokokon végzett idénymunkák, a „móduvázás” sem segített. Vagy az is csak felkavarta az idegeket, hogy a 19. század második felében több újság és közéleti személyiség napirendre tûzte a bukovinai székelyek hazatelepítésének ötletét. A Szent László Társulat pedig átfogó társadalmi akciót indított megsegíté sükre. 1888-ban a Duna szabályozásakor a bukovinai csángó falvakból is toboroztak munkaerõt. Ekkor jött létre a három al-dunai székely település: az andrásfalvi reformátusok alkotta Kertelendyfalva, Székelykeve és Sándoregyháza. Erre az idõszakra – 1882–1910-re – tehetõ a Hunyad megyei Déva-régi telep, Dévaújtelep, Vajdahunyad, Csernakeresztúr, Sztrigyszentgyörgy, a Temes megyei Babsa, az Arad megyei Gyorok, a Maros megyei Marosludas – And rástelep, a Beszterce-Naszód megyei Magyarneme gye és Vice székely telepeinek megalakulása. De nagy számban vándoroltak ki Kanadába, az Egyesült Államokba és Brazíliába is. Visszatérve a dél-bukovinai tartózkodás idõsza kára, mind a bevezetõ tanulmány, mind a kötetbe

HÍREK Nevet kapott az új egyháztartomány Kolozsvár, Gyulafehérvár, a Körös-vidék és Máramaros Egyháztartománya – ezt a nevet fogja viselni ezentúl az Erdélyi Egyháztartományból ki szakított terület, döntött tegnapi ülésén Bukarest ben a Román Ortodox Egyház Szent Szinódusa. A Nagyszeben központú Erdélyi Egyháztartománynak megmarad a neve, de fennhatósága csupán Szeben, Brassó, Hargita és Kovászna megyékre terjed ki ezentúl. A szinódus arról is döntött, hogy az új egy háztartomány a negyedik helyet foglalja el majd a Román Ortodox Egyház (BOR) rangsorában, Munténia és Dobrudzsa, Moldova és Bukovina, illetve Erdély egyháztartományait követõen. Az egyházi rangsort így ötödikként követi Olténia, majd a Bánság zárja. Vincenþiu Ploieºteanu, Teoctist pátriárka segédpüspöke elmondta, a rangsor kialakításakor Erdély lelki egységének szempontjait vették figyelembe – az indoklásra azért volt szükség, mert az általános gyakorlat szerint a rangsort történelmi szempontok szerint alakítják ki, így elvileg az új egyháztartománynak kellett volna az utolsó helyre kerülnie. Bár a hivatalos indoklás szerint kizárólag pasztorális szempontok vezérelték a szinódus tagjait Erdély egyházi felosztásakor, számos hívõ szerint Bartolomeu Anania kolozsvári érsek személyes ambíciói jelentették az igazi okot, aki a Kolozsvárról irányított új egyháztartomány metropolitája lesz. Ploieºteanu hozzátette, a két erdélyi egyháztarto mány vezetõi évente legalább háromszor fognak majd találkozni, hogy az állandó jellegû, pasztorális és szociális együttmûködés tervét kidolgozzák, és gyakorlatba ültessék. A szinódus döntését a kolozs vári és Kolozs megyei vezetõ politikusok is üdvözöl ték, és a kedden még a döntés ellen tüntetõ hívek is belenyugodtak a szinódus határozatába. (KRÓNIKA, 2006. január 19.)

sorolt dokumentumok (összesen 127 darab) érdekes adatokat szolgáltatnak az andrásfalvi gyülekezet éle térõl. Mint a kötet összeállítója rámutat, a számada tok tükrében örvendetes látni, hogyan növekedett az egyházközség lélekszáma évrõl évre, másfelõl az a szomorú, hogy a nagy gyermekszaporulat elszegé nyedéshez vezetett. A szegénységre való közvetett utalás számos dokumentációs anyagban felfedezhe tõ. Mint a lelkészek leveleikben, jelentéseikben és kérvényeikben írják: a szegénység az oka annak, hogy a hívek nem fizetik az egyházadót, a gyerme kek nem járnak iskolába, a szülõk idénymunkára elszegõdnek Moldvába, s a gazdasági szorongatottság következménye a kivándorlásnak is. Bár az 1918-as impériumváltás után a bukovinai magyar falvakat még nagyobb gazdasági romlás jellemezte, annál erõsebb volt a magyarsághoz való tartozás tudata. Ezt a ragaszkodást tulajdonképpen a hivatalos román nemzetelnyomó politika is erõsítette. Nem véletlen, hogy a kötetben szereplõ 1918 utáni levéltári anyag többségében a nemzeti megma radásért folytatott küzdelem jut kifejezésre. Miután Bukovinát Romániához csatolták az ottani székelyek sorsa közös lett az erdélyi magyarok sorsával. Problémáik is szinte ugyanazok. A szegénység mellett fõ leg a templomok és iskolák, az egyházi és tanügyi intézmények fenntartására kellett összpontosíta niuk. Az andrásfalvi református iskola 1920 után soha nem kapta meg a nyilvános mûködési enge délyt, de nem adták fel, mindig felekezeti intézményként mûködött. Ez pedig a lelkészek és tanítók nemzedékeinek köszönhetõ, minden erõfeszítést megtettek a templom és iskola fenntartásáért. A román és a magyar állam közötti megállapodás értelmében 1940 tavaszán elkezdõdött a bukovinai székelyek Magyarországra való áttelepítése. Az andrásfalvi reformátusokat is Bácskában helyezték el. Ám 1944-ben onnan is menekülniük kellett. Vas, Veszprém, Zala és Fejér megyék falvaiban húzódtak meg. Végül 1946–47-ben Tolna, Baranya és Bács megye kiürített német falvaiban mintegy 13 ezren kaptak házat és földet. A már említett Bognoczky Géza lelkész írta 1945 júliusában az áttelepülésrõl: „Ami a magunk helyzetét illeti, mi nem csináltunk semmi mást, mint amit csinálnia kell minden vezetõnek. Amit lehetett megtettük, híveinket mind áthoztuk, ott nem maradt senki, itt pedig részt vettünk és segítettünk a hatóságoknak a telepítés nagy munkájában. Kötelességünket elvégeztük, arról azonban nem tehetünk, ha visszavágyunk Erdélybe. Valami hiányzik itt nekünk nagyon. Talán a hegyek, patakok, rétek, virágok, vagy a Maros, nem tudjuk. Azt mondja mindenki, hogy ez nagyon gazdag vidék, lehet, így van, de mi visszavágyunk a szegény Erdélybe. Itt fehér kenyeret eszünk, és el vagyunk látva bõven mindennel. Jobban esne, ha barnább volna, kevesebb volna, szûkebb lenne minden, csak ott legyünk, ahol születtünk, a mi Erdélyünkben. Én 21, feleségem 11 évet töltött erdélyi egyházkerületünk szolgálatában, hogy el kellett válnunk, nem mi vagyunk okai. Az idõk nagy viharában sodortattunk ide.” Nagy és küzdelmes utat tettek meg az andrásfalviak. Idõben és térben is. Zsók Béla kutató mun kája végig vezeti az olvasót ezen az úton. Az utolsó tudósítást a Baranya megyei Hidasról küldték 1948. március 1-jén. MIHÁLKA ZOLTÁN

13. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Felszólalás az Európai Parlamentben

Önkormányzatiság helyett kulturális autonómia Az Európai Parlament (EP) Külügyi Bizottsága 2005 novemberében megszavazta, hogy az önkormányzatiság, a szubszidiaritás elvei alapján rendezzék a romániai magyar közösség helyzetét. Ezek után Tãriceanu román miniszterelnök Brüsszelben arra kérte a liberálisokat, hogy az önkormányzatiság alapelveit vegyék ki a szövegbõl, és helyette szerepeljen a kulturális autonómia kifejezés. 2005. december 15-én az EP 247 igen és 224 nem szavazattal, 12 tartózkodással a romániai kisebbségek kapcsán ,,kulturális autonómiára” cserélte a jelentés szövegébe korábban beszavazott önkormányzatiságelvet. A végleges szövegben az EP ,,elégedetlenségét fejezi ki a kisebbségi törvény folyamatos késése miatt”, és ,,nyugtalanítónak tartja, hogy továbbra is diszkriminatív intézkedések vannak életben a választási törvényben”. A képviselõk kérik, hogy ,,a kisebbségi törvényt mihamarabb hagyják jóvá a politikai kritériumok tiszteletben tartásával”. Az EP felszólítja a román hatóságokat, hogy teljes mértékben támogassák a magyar kisebbség felsõoktatását, biztosítva a szükséges pénzügyi eszközöket. A szöveg szerint ,,fel kell gyorsítani a javak visszaszolgáltatásáról szóló törvény végrehajtását”.

ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS ELNÖKI HIVATAL – NAGYVÁRAD A POLITIKAI, EGYHÁZI ÉS CIVIL ÉLET REPREZENTATÍV KÉPVISELÕINEK SZÉKHELYÜKÖN

MEGHÍVÓ Az erdélyi magyar politikai és közélet utóbbi években végbement fejleményei és lezajlott vitái vi lágossá tették számunkra, hogy sorskérdéseink tekintetében hiányzik a közösségünkön belüli egyetér tés. Márpedig enélkül nem sok esélyünk lehet közös céljaink elérésére. A különbözõ felfogások, tervek és elképzelések kapcsán kibontakozott viták lezárása és a kialakult ellentétek feloldása nagymértékben hozzájárulhatna nemzeti érdekeink hatékonyabb képviseletéhez, nevezetesen az igazi közösségi önrendelkezés tényleges megvalósításához. Mindezeket szem elõtt tartva, különös tekintettel pedig az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetének folyamatban lévõ vitájára (1), másfelõl pedig Románia közeli európai csatlakozására (2) – az EMNT kez deményezi egy Egyeztetõ Autonómia-kerekasztal megrendezését, az erdélyi magyar politikai, polgári és egyházi élet képviselõinek a reprezentatív részvételével és szakértõk bevonásával. Erre vonatkozó, 2005. december 13-án kelt Nyilatkozatunk (lásd mellékelve) megfogalmazása szerint: „A Kerekasztal alapvetõ célja az autonómia melletti összefogás ki alakítása (1), illetve az autonómia elvi alapjainak a résztvevõk általi közös meghatározása (2).” Ezennel tisztelettel meghívjuk/meghívom az Elnök / Püspök urat, vagy felhatalmazott személyes képviselõjét a 2006. január 26-án, du. 3 órakor, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Bethlen Gábortermében (P-þa A. Iancu 13. sz.) sorra kerülõ kerekasztal-tanácskozásra. Annak reményében, hogy egyetértésre irányu ló tanácskozásunkkal, illetve valamennyiünk közös részvételével esélyt adunk az erdélyi magyar önrendelkezés megvalósulásának – Isten áldását kérve, szeretettel küldöm újévi jókívánságaimat: 2006. január 15. TÕKÉS LÁSZLÓ elnök

Elnök úr! Minden, romániai sajtóban és számos sajtótá jékoztatón elhangzott vád ellenére: nem vagyok Románia csatlakozása ellen, nem a román érdekek ellen emelem fel a szavam. De mélyen tisztelve Románia lakosságát tudom, hogy a csatlakozás si keres kell hogy legyen minden egyes román ál lampolgár számára – mert ez az egyetlen le hetõsége, hogy ne maradjon le a létfontosságú modernizációról. Az Unió pedig ma esélyt jelent, talán a legutolsó esélyt Románia lakosainak. Csakhogy azt gondolom, ezt az esélyt meg kell adni a romániai magyar közösségnek is – akik a kirakatpolitikából kaptak bõven eddig, de látják: a lényeges kérdésekbõl nagyon kevés oldódott meg. Például: amikor a Parlament külügyi bizott sága megszavazza, hogy olyan európai alapelvek, mint az önkormányzatiság, szubszidiaritás elvei alapján rendezzék ennek a közösségnek a hely zetét – akkor Brüsszelben a román miniszterelnök kéri a liberális frakciót, hogy az önkormányzatiság alapelvét vegyék ki a szövegbõl és szerepeljen he lyette a kulturális autonómia kifejezés.

Képviselõtársaim, mindeközben Bukarestben hétfõn a háttérben megegyezik a kormánykoalíció két nagy pártja a liberális és a demokrata, hogy a kisebbségi törvénytervezetbõl kiveszik a kulturális autonómia lényegét, megfosztva a kisebbségi közösséget az önkormányzatiság minden formájá tól. A meglehetõsen gyenge lábakon álló kisebbségi törvénytervezetbõl, azt a lényeget, amiért ez készül, esélyt sem adva a párbeszédre. Mindez újabb bizonyítéka a román kirakatpolitikának: egyet mondanak Európának – mást tesznek otthon. Vajon nem ugyanez a kirakatpolitika érvényesül más területeken is: a romák, a környe zetvédelem, a tulajdon visszaszolgáltatása, a korrupció kérdéseiben. Kérem önöket, támogassanak abban, hogy ra gaszkodjunk európai alapelveinkhez, az áprilisi határozatunkhoz és ne módosítsuk a 26. cikkelyét a Moscovici-jelentésnek. A jelentés úgy jó, ahogy megszavazták, ezért elismerés illeti Moscovici urat. Ha mi nem kérjük számon ezen alapelveket, helyettünk senki más nem teszi meg. Strasbourg, 2005. december 14. GÁL KINGA

ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS ELNÖKI HIVATAL – NAGYVÁRAD

KÖZLEMÉNY Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága 2006. január 26-án délelõtt tartja soron következõ, évkezdõ ülését, Kolozsváron. Az ÁB az új esztendõben új lendületet kíván adni az EMNT autonómiáért folytatott küzdelmének. Ennek ér dekében elõirányozza az autonómiatanács megerõsítését, nevezetesen a meglévõ kisrégiók újjászervezését, valamint a hiányzó kisrégiók meg szervezését. Elõkészíti továbbá az EMNT 2006. március 14-re kitûzött plenáris ülését. Az EMNT azáltal is fokozni kívánja az erdélyi magyarság közösségi önrendelkezésének a meg valósításáért kifejtett erõfeszítéseit, hogy ugyanarra a napra, január 26-án du. 3 órára Egyeztetõ Autonómia-kerekasztal megtartását kezdemé nyezte, melynek alapvetõ célja: „az autonómia melletti összefogás kialakítása (1), illetve az auto nómia elvi alapjainak a résztvevõk általi közös meghatározása (2).” Az autonómia fokozott mértékû képviseletét különösképpen fontossá és idõszerûvé teszi Románia küszöbön álló európai csatlakozása. Az ezt megelõzõ idõszak kiváltképpen alkalmas kisebbségi közösségi érdekeink érvényesítésére. Közösségi önrendelkezési jogaink hatékony képviselete viszont erdélyi magyarságunk részérõl teljes összefogást igényel. Éppen ezért az EMNT kezdettõl fogva következetesen ezt szorgalmazza. Az egyeztetõ kerekasztalt is az egész erdélyi nemzeti közösségünket magába foglaló, egységes

érdekképviselet megvalósítása érdekében kezdeményezte. Hogyan volna elvárható Bukaresttõl vagy Brüsszeltõl, hogy autonómiaköveteléseinket komolyan vegye és méltányolja, hogyha ez ügyben az erdélyi magyarság körében nincsen egyetértés?! A közmegegyezés iránt egész romániai ma gyar kistársadalmunk részérõl erõteljes igény mu tatkozik. Az egyházak és a civil szervezetek ismételten sürgették az erre irányuló párbeszédet. Az EMNT és a Székely Nemzeti Tanács elsõ pillanattól ugyanerre törekszenek. Éppen ezért korszakos súlyú a felelõssége azoknak, akik vállalják – vagy éppenséggel elutasítják – az egyetértést célzó, demokratikus párbeszédet. Tetszetõs politikai szlogen, hogy: „mindent alá kell rendelni az integráció ügyének”. Ezzel szemben viszont az az igaz, hogy: nemzeti érde keinket semmiképpen sem szabad az integrációnak alárendelnünk, hanem épp ellenkezõleg, az integrációt is nemzeti közösségünk érdekeinek a szolgálatába kell állítanunk. Közös érdekképviseletünk kialakítása révén erre nyílik az eddiginél nagyobb esélyünk. Az EMNT arra törekszik, hogy végképp ne szalasszuk el ezt a lehetõséget. 2006. január 24. TÕKÉS LÁSZLÓ elnök

14. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

A 2005. ÉVI NÉPESEDÉSI STATISZTIKÁNK MARGÓJÁRA Még van remény A számok a maguk könyörtelenségével újból, 2005ben is fogyásunkat jelzik. És ez így van már jó néhány éve. Esztendõnként egy kisvárosnyi hívünk tûnik el a Partiumból. Apadásunk – és általában az erdélyi magyarságé – már-már katasztrofális méreteket öltött. Senkit nem vigasztalhat, hogy többségi testvéreink helyzete sem rózsásabb. Református hívõ népünk iránti felelõsségtõl vezettetve közöljük minden évben ezeket a száraz statisztikai adatokat. Nem riogatni akarunk, hanem cselekvésre buzdítani. Keserûséggel állapítjuk meg azt, ami nyilvánvaló, de szeretnénk olyasmit is kiolvasni a számadatokból, ami reménységre adhat okot, az elõzõ év adataival való összehasonlítás alapján. Az Egyházkerület 270 gyülekezetébõl kiragadott 24 minta-egyházközség majdnem 10 százalékot tesz ki, az adatok relevánsak lehetnek. A fogyás egyértelmû, sajnos mindegyik egyházközségben: sehol sem kereszteltek többet, mint ahány temetés volt. Az abszolút számok tekintetében azonban némi reménységre van okunk, 2005-ben összességében több volt a keresztelés és kevesebb a halálozás mint 2004-ben. A nagyváradi gyülekezetek közül csak Újvárosban és Várad-Hegyalján volt kevesebb keresztelés mint 2004-ben. Vegyes képletet mutatnak a városi, a közepes nagyságú és a kis egyházközségek, de összességükben ezekben is több születést jegyeztek be 2005ben, mint az elõzõ évben. Persze, még mindig marad a tény: csak a vizsgált minták alapján egy 500-as lélekszámú gyülekezetünk tûnt el… Engedtessék meg, hogy ezeket az adatokat, s ami mögöttük van gyakorló tanárként és az egyházi oktatásért felelõs emberként is számbavegyem. Lesz-e, van-e jogosultsága, értelme a magyar református oktatásért folytatott küzdelemnek, amikor az utánpótlás évrõl évre fogy? (A közölt kimutatásban nincsenek adatok a 2005-ben konfirmáltak számáról, de más forrásokból tudjuk, hogy a konfirmált ifjak számához képest az ugyanabban az évben születettek száma annak alig több mint fele.) És azok a gyermekek, akik megszületnek ugyan, de hitünk és népünk számára nem fognak megmaradni? Például azért, mert nem anyanyelvükön tanulnak. Megdöbbenéssel olvashattuk a Temesvári Egyházmegyéhez tartozó, nevében is beszédes Végvár község magyar óvodásairól, hogy szüleiknek csupán egyharmada fogja magyar tannyelvû elsõ osztályba íratni gyermekét. S közben a nagy múltú végvári iskolánk elsorvad… Pedig Végvár nem szórvány, hanem az egyházmegye egyik nagy egyházközsége! Mi lesz a szórványainkkal? Ki fogja megtartani a magyar és református jövendõt a Bánságban vagy a szintén szórványosodó Felsõ-Érmelléken, Máramarosban? A válasz egyértelmû: Isten segítségével, a templom és az iskola lehet a megtartó erõ. De ahhoz, hogy megtartassunk, gyermekeknek kell születniük. Mindenki láthatta a televízióban Xantus Gábor és Csép Sándor Népesség Istentõl címû megrendítõ filmjét a mezõségi magyarság eltûnésérõl. Hajdanvolt több száz lelkes gyülekezet utolsó, még élõ tagja mutatta be a bozóttal benõtt templomot, elárvult iskolát. Az unokájával már nem tudott magyarul szót érteni… Ez lenne hát a sorsunk, amit fátumként viselnünk kell? Címünk: 410210 ORADEA str. Jean Calvin nr. 1, jud. Bihor Telefon/Fax: 0259/432-837 E-mail: [email protected]

Sorszám

Születések száma

Egyházközségek

Temetések száma

Különbözet

NAGYVÁRAD 1

Olaszi

35

62

-27

2

Újváros

22

64

-42 -18

3

Rét

52

70

4

Rogériusz

52

54

-2

5

Velence

17

32

-15 -21

6

Szõlõs

16

37

7

Õsi

18

21

-3

8

Csillagváros

7

23

-16

18

44

-26

4

8

-4

241

415

-174

9 10

Biharpüspöki Várad-Hegyalja

Összesítve:

VÁROSI EGYHÁZKÖZSÉGEK 1

Arad-Belváros

2

Belényes

3

Élesd

15

57

6

9

-42 -3

12

17

-5

4

Margitta

41

58

-17

5

Nagybánya-Óváros

25

76

-51

6

Nagyszalonta

83

153

-70

7

Szatmárnémeti-Láncos

40

78

-38

8

Szilágysomlyó

11

33

-22

9

Temesvár-Belváros

16

54

-38

Zilah-Belváros

42

51

-9

291

586

-295

10

Összesítve:

KÖZEPES NAGYSÁGÚ EGYHÁZKÖZSÉGEK 1

Érbogyoszló

2

Micske

Összesítve:

2

25

-23

10

16

-6

12

41

-29

KIS EGYHÁZKÖZSÉGEK 1

Nagyszántó

1

9

-8

2

Pósalaka

3

5

-2

Összesítve:

4

14

-10

A mi egyházkerületünkben (még) nincsenek romos templomok, elvadult növényzettel borított parókiák. De anyanyelvi iskoláink már híjával vannak, és sokan nõnek fel Ady, Kölcsey és Bartók földjén, hogy csak „konyhanyelvi” szinten beszélnek magyarul. Hisszük, hogy sorvadásunk mégsem fátumszerû. A fentebb kimutatott pozitív elmozdulás reménységre jogosít: lesz kinek kiteljesíteni a teljes körû egyházi oktatást-nevelést, lesz kinek templomokat építeni, lesz foganatja az egyházkerület által meghirdetett Áldás, népesség programnak. Ez utóbbi programunk mellett – úgy érezzük – nem mehet el senki közönyösen. Közhely, de igaz: a közöny az önfeladás elsõ lépése, ezt kell hát leküzdenünk magunkban és egész népközösségünkben.

PARTIUMI KÖZLÖNY www.kiralyhagomellek.ro 14 oldal

ára 1,5 lej (15000 régi lej)

Jól tudjuk: volt néhány olyan pillanata történelmünknek, amikor a népességi statisztika minket legyõzött, másokat pedig felemelt. Ezért is fontos, hogy az igei elvárás szerint éljünk: „Vegyetek magatoknak feleségeket és szüljetek fiakat és leányokat, és a fiaitokat is házasítsátok meg, a leányaitokat pedig adjátok férjhez, és szüljenek fiakat és leányokat, és szaporodjatok meg ott, és ne kevesedjetek” (Jer. 29,6). Megmaradásunk érdekében mindenkor figyeljünk a jeremiási üzenetre! TOLNAY ISTVÁN tanügyi elõadó-tanácsos Készült: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám Nyomdájában