KÖZLÖNY A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA

KÖZLÖNY

PARTIUMI

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA XV. ÉVFOLYAM 9. SZÁM

A szerkesztõbizottság elnöke TÕKÉS LÁSZLÓ Fõszerkesztõ BARABÁS ZOLTÁN

Közteherviselõ szeretet Az elrejtett kincs, legyen az bármennyire is értékes – önmagában haszontalan. Meg kell keresnünk és használatba kell vennünk, hogy rendeltetését betöltse. Hasonlóképpen Isten Igéje sem több, mint „holt betû”, hogyha papíron marad. Még a legszebb és legigazabb tanítások is értelmüket vesztik, hogyha nem ültetjük õket gyakorlatba. Az Ige igazát és hitünk valódiságát belõlük fakadó cselekedeteink hitelesítik. „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét” – írja Pál apostol nem csupán a Galáciabelieknek, hanem mai olvasatban: valamennyiünknek (Gal. 6,2). A dél-ázsiai szökõár tragédiája – mondhatni – az egész földkerekséget együttérzõ segítségnyújtásra indította. Noha kilométerek ezrei választanak el tõlük, Magyarország népe bámulatos odaadással sietett a bajbajutottak segítségére. Szegénységben élõ partiumi gyülekezeteink is kitettek magukért. Sok prédikációnál is százszorta beszédesebb a begyûlt adományok minden várakozást felülmúló összege, de ennél is inkább az a szent buzgalom, mely a krisztusi teherhordozás önkéntes vállalásában mutatkozott meg. Ezt nevezik „gazdag szegénységnek”. A közönséges logika szerint: aki ad, az szegényebb lesz. A szekularizált társadalomban eluralkodó anyagiasság és önzés is azt diktálja, hogy mindenki a maga bajával törõdjék. És íme, a rendkívüli megpróbáltatások a visszahúzó közszellemet leküzdve vezetnek rá bennünket az Ige értelmére. A szeretet közteherviselése mindenkinek csak hasznára válhat. A szeretet, hogyha megosztjuk, nemhogy elapadna, hanem sokasodik. Ezenképpen a mások terheinek – kölcsönös – átvállalása csak nyereségére válhat mindenkinek. Az emberi, társadalmi és nemzetközi szolidaritás – túl minden kordivaton – ilyen módon vezethet „Krisztus törvényének a betöltéséhez”. A közös teherhordozás elõbb említett példájára adott Sri Lanka-i viszontválasz megható módon igazolja a szeretet törvényének érvényességét. Minekutána Egyházunk adományait eljuttattuk a dél-ázsiai szigetországba, Sri Lanka budapesti konzulja nemcsak hogy személyesen látogatott el az árvíz sújtotta Temesközbe, hanem segítségünk önzetlen viszonzásaképpen rendkívüli jótékonysági estélyt adott Nagyváradon, a mi árvízkárosultjaink megsegítésére. Kölcsönös adományaink ugyan csupán cseppet jelentenek a szükség nagy óceánjában – mindazáltal találóan példázzák az Evangélium idézett tanítását. Galáciabeliekhez intézett levelében Pál apostol viszont tovább árnyalja az egymás iránti jótékonyságra vonatkozó mondanivalóját. Azt írja, hogy „amíg idõnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédjeivel” (Gal. 6,10). Vagyis az általános emberi szolidaritás körét – jó értelemben – leszûkítve, külön is figyelmünkbe és sze-

retetünkbe ajánlja a hozzánk tartozókat, a közvetlenül reánk bízottakat: testvéreinket, családjainkat, gyermekeinket, rokonainkat – hitsorsosainkat. „Ha pedig valaki az övéirõl és fõképpen az õ házanépérõl gondot nem visel, a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” – idézhetjük újból az Apostolt, egy másik levelébõl (1. Tim. 5,6). Úgy gondolom, nem tévedünk, hogyha „házunk népérõl” és „hitünk cselédeirõl” szólva: Egyházunk népét, valamint nemzet- és polgártársainkat is közéjük soroljuk. Az egyházi együvé tartozás mellett az ökumenikus közösségvállalás, valamint a társadalmi és a nemzeti szolidaritás egyaránt ebbe a körbe tartozik. Az Evangélium mai tanításának a fényében kiemelten két kapcsolati viszonylatra szeretném ráirányítani a figyelmet. A legutóbbi erdélyi árvizek összefüggésében a székelyföldi és a Székelyföldön kívüli magyarok (1), másfelõl pedig a magyarországi és a határon túli magyarság (2) viszonyáról kívánok szólni. Az utóbbi idõben újból felerõsödtek azok az öntudatlan vagy éppenséggel célzatos törekvések, melyek a székely és a nem székely magyarok között akarnak különbséget tenni, és akarva-akaratlanul viszályt gerjesztenek köztük. Ez a jelenség kísértetiesen emlékeztet arra a román hatalmi törekvésre, mely „a székely kártyát” kezdettõl fogva a kisebbségi magyarság megosztására igyekezett kijátszani. Határon túli viszonylatban arra a nemzetietlen politikai törekvésre gondoljunk, mely az anyaországi és a kisebbségbe szakadt magyarságot próbálja egymástól elidegeníteni. Ennek a „gyászmagyar” politikának tulajdonítható – egyebek mellett – a tavaly december 5-i népszavazás fájdalmas végkimenetele. Most, a természeti csapások sújtotta Temesköz és Székelyföld javára történõ nemzeti összefogás gondviselésszerû módon kapcsolja cselekvõ egységbe a székelyeket és a nem székelyeket, a magyarországiakat és a határon túliakat, példás formában hirdetve, hogy „amíg idõnk van”, cselekednünk kell a jót mindenekkel – a Kárpátokon túli román Testvéreinkkel is –, de leginkább „a mi hitünknek cselédeivel”! A Duna Televízió százmilliós nagyságú gyûjtése, népünk, egyházaink és civiltársadalmunk széles körû összefogása egy olyan nemzeti szolidaritás kialakulását eredményezte, melyhez hasonlóra legutóbb talán csak az 1989-es rendszerváltozás idején volt példa. Krisztus útján haladva, egymás terhét hordozva, Isten a rosszat is javunkra fordíthatja, hogy nemzetünk jelenlegi, nyomorúságos állapotából, közös erõvel ilyenképpen találjuk meg a kibontakozás útját. TÕKÉS LÁSZLÓ Elhangzott a Magyar Rádió Vasárnapi Újság címû mûsorában, 2005. szeptember 11-én.

2005. SZEPTEMBER 23.

NYILATKOZAT Az új tanév megnyitásakor Egyházkerületünk Isten iránti hálaadással tekint tizenöt évvel ezelõtt helyreállított iskoláira. Örömünk azonban csak akkor válhat teljessé, hogyha az ország alkotmányának megfelelõen, olyan értelemben módosítják a tanügyi törvényt, hogy a felekezeti oktatást maradéktalanul visszahelyezzék jogaiba. A régóta esedékes törvénymódosítás viszont egyre késik. Ameddig erre nem kerül sor, messze állunk attól, hogy Romániában egyházi és vallásszabadságról beszélhessünk. Most, a 2005/2006-os tanév kezdetén azonban örömünkbe más üröm is vegyül. A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium tavaly elorozott sportpályájáról van szó. Röviddel a tanévkezdés elõtt az a félrevezetõ híradás jelent meg a sajtóban, hogy: „Megoldódott a sportpályaügy”. A valóság azonban az, hogy „megoldásról” még nem beszélhetünk. Legfeljebb arról lehet szó, hogy az ügy kimozdult a holtpontról. Egyházkerületünk elégtétellel állapítja meg, hogy több hónapja tartó jogvédõ küzdelme nem volt haszontalan: a sportpálya önkényes kisajátításának folyamata leállott. Ezért õszinte köszönetet mondunk mindazoknak, akik Nagyváradon, illetve bel- és külföldön mellénk álltak és ügyünket támogatták. Örömünkre szolgál, hogy a városi tanács magyar frakciója, az eredeti, jogfosztó tanácsi határozat sajnálatos megszavazása nyomán, utóbb a Lorántffy-gimnázium jogos követeléseinek a képviseletére vállalkozott. Úgy ítéljük, hogy a Mecénás Alapítvány javára hozott legutóbbi tanácsi határozat tényleg a megoldás irányába mutat. Az is elõremutató jelzés, hogy a Sfânta Treime parókia „a románok és a magyarok közötti keresztyéni jó kapcsolatok szellemében” kíván eljárni. Egyházkerületünk egyébként kezdettõl fogva ebben a szellemben lépett fel gyermekeink jogainak védelmében, akikre nézve ebben az összefüggésben is érvényes Krisztus mondása: „Hagyjatok békét e kis gyermekeknek…, mert ilyeneké a menynyeknek országa” (Mt. 19,14). Ugyanakkor viszont értetlenül állunk a városi tanács azon újabb határozata elõtt, mely – egészen szokatlan módon – feltételes módban fogalmazódott, és harminc napos határidõhöz köti érvénybe lépését. A legnagyobb baj viszont az, hogy ez a felemás határozat egyházi iskolánk, illetve magyar református gyermekeink jogfosztását továbbra sem orvosolja. Ennél is furcsább, hogy a polgármester és a tanács egyes tagjai „az etnikum- és felekezetközi konfliktusok” elkerülésérõl és „a hagyományos román toleranciáról” (sic!) szónokolnak, miközben éppen õk a felelõsök azért, hogy megelõzõ diszkriminatív határozataik következtében iskolánk körül nemzeti és vallási ellentétek támadtak. Mindezeket szem elõtt tartva, az igazsághoz és a jogossághoz ragaszkodva, Egyházkerületünk törvényes úton folytatja küzdelmét a Lorántffy-gimnáziumtól elidegenített sportpálya visszaszerzése érdekében. Ennek eredményességében bízva, ugyanakkor más – kompromisszumos – megoldás lehetõségét sem tartjuk kizártnak. Nagyvárad, 2005. szeptember 15. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET IGAZGATÓTANÁCSA

2. OLDAL PRO UNIVERSITATE PARTIUM ALAPÍTVÁNY PARTIUMI KERESZTÉNY EGYETEM NAGYVÁRAD

KÖZLEMÉNY A Partiumi Keresztény Egyetem fejlesztési stratégiájában már a kezdetektõl fogva célkitûzésként szerepelt a mezõgazdasági képzés beindítása. Nem rajtunk múlott, hogy mind ez ideig ez nem sikerült. A bukaresti Országos Akkreditációs Bizottság vitatható módon kétszer is megtagadta tõlünk a mûködési engedély megadását. Többszöri próbálkozás után, most a Debreceni Egyetem Mezõgazdaságtudományi Kara és a Partiumi Keresztény Egyetemet fenntartó Pro Universitate Partium Alapítvány együttmûködésében a 2005/2006-os tanévben beindulhat a nagyváradi magyar nyelvû agrárképzés. A képzés beindításával a mezõgazdaságból élõ partiumi magyarságunknak szeretnénk a segítségére lenni. Köztudott, hogy az 1989-es rendszerváltás után a lakosság tulajdonába jelentõs és jó minõségû mezõgazdasági területek kerültek vissza, ám a megfelelõ termelõeszközök és a tõkehiány következtében sokan nem mûvelik meg, s ami még rosszabb, elidegenítik földjeiket. A helyzetet súlyosbítja a szakemberhiány: a családi birtokokon vagy társulásokban gazdálkodó vállalkozások számára elodázhatatlan az agrár-szakember utánpótlás biztosítása. A képzés a Debreceni Egyetem Mezõgazdaságtudományi Karának a kihelyezett tagozataként indul, levelezõ tagozaton, 50 fõvel. Az oktatás hétvégeken, pénteken és szombaton történik a Partiumi Keresztény Egyetem tantermeiben, laboratóriumaiban. Az elõadásokat debreceni tanárok tartják, a gyakorlati oktatást Nagyvárad környéki mezõgazdasági termelõegységekben szervezzük meg. Hároméves tanulmányaik és a sikeres diplomavizsga után a végzettek a Debreceni Egyetemtõl kapnak BSc diplomát, melynek honosítása után elhelyezkedhetnek, vagy pedig folytathatják tanulmányaikat az újabb két–három éves szakosodás irányában. Nagyvárad, 2005. szeptember 2.

Hibaigazítás A Partiumi Közlöny idei 8. lapszámának 14. oldalán tettük közzé dr. Eszenyeiné Széles Mária professzorasszony Krisztus az életnek kenyere címû prédikációját, amelynek zárómondatába sajnálatos hiba csúszott. A szerkesztõség ezúton is szíves elnézését kéri a szerzõnek és minden kedves olvasójának. A szóban forgó mondat helyesen így hangzik: A zsoltáros imádkozóval vallom: nem nékünk, Uram, nem nékünk, hanem magadnak adj dicsõséget. Ámen.

PARTIUMI KÖZLÖNY

TÁJÉKOZTATÓ Mezõgazdasági mérnöki BSc alapszak indul a Partiumi Keresztény Egyetemen a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Mezõgazdaságtudományi Kar kihelyezett képzése formájában Mezõgazdasági mérnöki BSc szak A szakon olyan agrár szakemberek képzése a cél, akik: – a mezõgazdasági termelés, feldolgozás és gazdálkodás szaktudományaiban általános jártassággal rendelkeznek; – egy-egy szûkebb szakterület elmélyültebb ismerõi – az elméletben tanultakat alkotó módon tudják gyakorlatban alkalmazni; – sajátítsák el a termelési technológiák szakmai fogásait; – felkészültségük alapján képesek az önálló gazdálkodásra, a vállalkozások tervezésére, létrehozására, fejlesztésére; a mezõgazdasági ágazatokban használatos korszerû technológiák alkalmazására, piacképes mezõgazdasági termékek elõállítására, feldolgozására és forgalmazására; a mezõgazdasághoz kapcsolódó kereskedelmi és gazdasági folyamatok elemzésére és irányítására, valamint a megszerzett tudásanyaguk speciális ismeretekkel történõ bõvítésére, szaktanácsadási szolgáltatások végzésére. A 2005 októberétõl induló szakot alapképzésben (BSc), levelezõ tagozaton hirdetjük meg. Az oktatás hétvégeken, pénteken és szombaton történik, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem épületében. A képzési idõ 6 félév (1 félév). Az oklevélben szereplõ szakképzettség megnevezése: mezõgazdasági mérnök. Fõbb tárgyak a mezõgazdasági mérnöki szakon: – Természettudományos és mérnöki alapismeretek (növénytan, állattan, mezõgazdasági kémia, kémiai biztonság, számítástechnika, statisztika) – Mezõgazdasági és technológiai alapozó ismeretek (talajtan, agrokémia, mûszaki ismeretek, munkavédelem, agrometeorológia, mikrobiológia, ökológia, vízgazdálkodás) – Gazdasági és humán ismeretek (agrártörténet, közgazdaságtan, humánmenedzsment, marketing, tervezés, számvitel, pénzügy, gazdasági jog, EU-ismeretek, vállalat-gazdaságtan) – Szakmai törzsanyag (állattenyésztéstan, takarmányozástan, földmûveléstan, növénytermesztéstan, kertészeti termelés, növényvédelem, környezetgazdálkodás) – Differenciált szakmai ismeretek (a választott speciális területnek megfelelõen, a szakmai törzsanyag egyes részterületeinek bõvebb kifejtése, továbbá vadgazdálkodás, erdészet, termékfeldolgozás, biotermelés szaktanácsadás) A harmadik félévtõl érdeklõdési körüknek megfelelõen az alábbi szakirányok közül választhatnak: – Állattenyésztési szakirány (genetika, takarmányismeret, -gyártás, termelésbiológia és higiénia, tartástechnológia, állattenyésztési politika, szaporodásbiológia, ágazati gazdaságtan, állati termékek feldolgozása, állatnemesítés, állattenyésztés gépesítése) – Növénytermesztés szakirány (talajhasználat, szántóföldi növények trágyázása, öntözéses

növénytermesztés, vetõmagtermesztés és fajtahasználat, integrált növénytermesztés, gyógy- és fûszernövények termesztése, tájtermesztés, növénytermesztés gépesítése) – Kertészeti szakirány (gyümölcstermesztés és faiskolai ismeretek, mûvelési rendszerek és metszésmódok, fitotechnikai ismeretek, szántóföldi zöldségtermesztés zöldséghajtatás és korai termesztés, dísznövénytermesztés alapjai, biotechnológia alkalmazási lehetõségei a kertészetben) Az alapfokú (BSc) tanulmányok befejezése után MSc szakon folytathatják tanulmányaikat a végzett mérnökök.

A szakma szépségei A szak oktatási célkitûzése, hogy egy korszerû, európai színvonalú mezõgazdasághoz olyan szakembereket képezzen, akik alkalmasak a termelõ üzemekbe irányító, vezetõi feladat ellátására. A mezõgazdasági mérnökök alkalmasak a szaktanácsadás és a szolgáltatás (takarmány, növényvédelem, gépesítés stb.) területén való elhelyezkedésre, jó eséllyel pályázhatnak a szakigazgatás, a közigazgatás különbözõ munkahelyeire. Oktatásunk központi részét a növénytermesztés, állattenyésztés, kertészet és az erre épülõ vállalatgazdaságtani ismeretek jelentik. Az alap és alapozó tantárgyak három fõ szakterület oktatását segítik elõ olyan természettudományos alapismeretekkel, amelyet a mai korszerû tudomány megkövetel.

Elhelyezkedési esélyek és lehetõségek A mezõgazdaság különbözõ területei és a hozzá kapcsolódó feldolgozóipar, a kereskedelem, az egyéni, kisvállalkozások, a szakigazgatás igényli a korszerû ismeretekkel rendelkezõ agrár szakemberek munkáját. Hallgatóink egyre nagyobb számban vehetnek részt külföldi tanulmányúton, vagy részképzésen, így ismeretekkel rendelkeznek az Európai Unió mezõgazdaságáról is. Egyre több olyan álláslehetõség áll mezõgazdasági mérnökeink rendelkezésére, ahol ezeket az ismereteket felhasználhatják.

További információ – a Debreceni Egyetem Mezõgazdaságtudományi Kar Tanulmányi Osztályától lehet kérni; cím: 4032 Debrecen, Böszörményi út 138. Telefon: 0036-52-508-411; 0036-52-508-317; Fax: 0036-52-486-292 – a Partiumi Keresztény Egyetem székhelyén; cím: 410209 Nagyvárad, Primãriei u. 27. Telefon/Fax: 0259-418-252 Jelentkezni a Partiumi Egyetem titkárságán lehet: 410209 Nagyvárad, Primãriei u. 27. Telefon/Fax: 0259-418-252; 0259-441-839

PARTIUMI KÖZLÖNY JÚLIUS 1-jén a Sapientia–EMTE csíkszeredai ülésén a PUPA-t és a PKE-t Tolnay István elõadótanácsos képviselte. Az ülés napirendjén az új tanulmányi és vizsgaszabályzat, a minõségbiztosítás, a 2005–2006-os felvételi vizsgák, a kutatási programok és az oktatói állások betöltése szerepelt. JÚLIUS 1-jén tartotta konferenciáját Tahiban (Magyarország) a Lelkigondozók Egyesülete. Egyházkerületünk képviseletében Csûry István fõjegyzõ vett részt a tanácskozáson és A lelki betegek hátrányos helyzetben címmel tartott gondolatébresztõ elõadást. JÚLIUS 2-án a nagyváradi Vártemplomban a Római Katolikus Egyház szervezésében tartották meg a Vár Napja elnevezésû rendezvényt. Egyházkerületünk képviseletében Kerekes József elõadótanácsos mondott ünnepi beszédet. JÚLIUS 2-án Borosjenõn (Aradi Egyházmegye) avatták fel a felújított lelkészi lakást. A templomban kezdõdõ avatóünnepségen Tõkés László püspök hirdette Istennek Igéjét. A kicsiny gyülekezetnek a templomépítés nyomán íme arra is futotta erejébõl, lelkesedésébõl, hogy új lelkipásztornak méltó hajlékot biztosítson. Bodnár Lajos, az ifjú lelkész köszöntõje után Seres Géza esperes köszöntötte az egybegyûlteket. A Magyarországról érkezett Balogh Ernõ mérnök az egykori gyülekezetalapítók utódaként szólalt fel. Dr. Vajda Sándor igazgatótanácsos a jenõi közösség mindenkori jótevõjeként vette ki részét az ünneplésbõl. JÚLIUS 3-án nagy napja volt a szatmárnémeti Németi Egyházközségnek. Ábrám Sámuel lelkipásztor nyugdíjbavonulása nyomán Sipos Miklós esperest, szamoskrassói lelkészt választották meg a gyülekezet élére. Beiktatásán püspökünk hirdette Istennek Igéjét. A beiktatási szertartást Fodor Lajos egyházmegyei fõjegyzõ végezte. Az ünnepi mûsort a szomszédos gyülekezetek lelkipásztorainak áldásmondása egészítette ki. Beköszönõ igehirdetése után Sipos Miklóst Balog Tibor egyházközségi fõgondnok köszöntötte. Az Egyházkerület képviseletében Kovács Zoltán fõgondnok fejezte ki jókívánságait az Esperesek Kollégiuma jeles elnökének. A beiktatást követõ közebéden Ilyés Gyula polgármester adta át jókívánságait az önkormányzat nevében. Az események végeztével Egyházkerületünk Elnöksége szatmári iskoláink jövõjérõl folytatott megbeszélést a polgármesterrel, valamint Erdei István parlamenti képviselõvel, Sipos Miklós esperes társaságában. JÚLIUS 3-án a balatonszárszói református templomban hirdette Isten Igéjét Csûry István fõjegyzõ a Magyar Népfõiskolai Collegium konferenciahetének zárórendezvényén. JÚLIUS 4-én Forró László elõadó-tanácsos kapcsolatfelvételi körúton járt Derecskén, Balmazújvárosban és Nyíregyházán s tárgyalásokat folytatott a hegyközszentmiklósi egyházi kezelésû gyógyfürdõ, illetve öregotthonok létesítése ügyében. JÚLIUS 4–5. között a Generális Konvent szervezésében tartották meg Debrecenben a Kárpát-medencei missziói elõadók tanácskozását, melyen Kerekes József elõadó-tanácsos vett részt. JÚLIUS 4–6. között zajlottak a II. Partiumi Írótábor eseményei az Egyházkerületi Székház Bolyai-termében, illetve a Góbé csárdában. Bevezetõés közöntõbeszédet mondott: Barabás Zoltán költõ, fõszervezõ; dr. Indig Ottó irodalomtörténész, a Nagyváradi Ady Társaság elnöke, illetve Tõkés László püspök. (Az eseményrõl szóló beszámolónkat, továbbá annak sajtóvisszhangját a Partiumi Közlöny 2005/7. számában olvashatták.) JÚLIUS 5-én Tõkés László püspök és Antal János külügyi osztályvezetõ tartottak sajtóértekezletet Székházunk kistermében. Napirenden szerepelt a régóta esedékes és szükséges Tõkés–Markó találkozó, a Lorántffy-gimnázium eltulajdonított sportpályájának ügye, valamint a középiskolai képességvizsgák kérdése. Markó Béla RMDSZ-elnök rendre kitér az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal való párbeszéd elõl. (Vonatkozó közleményünket a Partiumi Közlöny idei 7. számában tettük közzé.) Délután a határon belüli és kívüli egyházi vezetõket a budapesti Sándor Palotában fogadta Mádl Ferenc leköszönõ elnök. Egyházkerületünk képvise-

ESEMÉNYNAPTÁR letében Tõkés László vett részt a találkozón. A meghívottak nevében Erdõ Péter esztergomi érsek mondott köszönetet és fejezte ki jókívánságait az Elnöknek. Beszédében Mádl Ferenc meleg szavakkal emlékezett meg legutóbbi partiumi látogató-körútjáról, melyre Egyházkerületünk hívta meg. JÚLIUS 6-án a Püspöki Hivatalban tartott megbeszélést az az építészbizottság, mely a Sulyok István Egyházi, Oktatási és Mûvelõdési Központ távlati építészeti fejlesztési koncepcióját hivatott kidolgozni. A Kerület részérõl Tõkés László és Tolnay István, a Partiumi Keresztény Egyetem nevében pedig Szûcs István kancellár és Szilágyi Ottó fõkönyvelõ vettek részt a tanácskozáson. JÚLIUS 6–8-án Debrecenben tartották második évi tanácskozásukat a Kárpát-medencei Egyházkerületek és Egyházmegyék Elnökségei. Az egyházi, illetve egyházkerületi elnökségek 6-án este tartottak elõkészítõ megbeszélést. Ez alkalommal is éles vita tárgyát képezte az Egyetemes Zsinat és az MRVSZ jövõjének a kérdése. Dr. Erdélyi Géza megrõkönyödését fejezte ki az MRE vezetõinek azon terve hallatán, hogy az MRETZS „önként“ függessze fel tevékenységét. Másfelõl viszont püspökünk visszautasította azt a magyarországi szándékot, hogy a 2006-ban esedékes Magyar Reformátusok V. Világtalálkozóját az ebben illetékes MRVSZ mellõzésével szervezzék meg. A következõ napon az egyházkerületi elnökségek az egyházmegyei elnökségekkel – esperesekkel és fõgondnokokkal – közösen üléseztek. A nyitóáhítatot dr. Bölcskei Gusztáv házigazda-püspök tartotta a Református Kollégium dísztermében. Az MRE zsinati illetékesei által összeállított napirend simán lezajlott. Bölcskei Gusztáv a meg még nem alakult, de mégis létezõ „Generális Konvent“ tevékenységérõl számolt be. Az egyes egyházak, illetve egyházkerületek életérõl és helyzetérõl szóló beszámolók rendjén a Királyhágómellékrõl Tõkés László nyújtott tájékoztatást. JÚLIUS 8-án püspökünk Turi Gábor debreceni alpolgármesterrel közösen tartott sajtóértekezletet az augusztus 19-re kitûzött határmenti Partiumi Piknik terveirõl. Ugyanezen a napon ért véget Kárpát-medencei református egyházaink elnökségeinek találkozója. JÚLIUS 9-én a PKE Szenátusának ülésén a diplomavizsgák, a 2005–2006-os felvételi vizsga, az agrárszak indításának helyzete, az új tanmenetek elfogadása és az idegen nyelvek oktatásának ügye szerepelt. JÚLIUS 10-én a dunántúli Komló városának egyházai és polgári szervezetei meghívására Tõkés László püspök, az EMNT elnöke szolgálati látogatást tett a településen. Délelõtt szabadtéri istentiszteletre került sor a város fõterén. Püspökünk igehirdetése nyomán Kiss László lelkipásztor és Peterdi Dániel esperes köszöntötték a népes, ökumenikus összetételû gyülekezetet. Rövid szünet után a Városi Színház nagytermében lakossági fórummal folytatódott a program, Korbuly István szervezõ vezetésével. Magyar sorskérdéseinkrõl szólt Tõkés László, majd ugyanerre vonatkoztak a feltett kérdések – különös tekintettel a tavaly december 5-i fájdalmas népszavazásra. Az elõadó – egyebek mellett – kihangsúlyozta, hogy nem a népszavazás kimenetelén kell sajnálkozni, hanem sokkal inkább annak helyrehozatalán szükséges együttes erõvel fáradozni. JÚLIUS 12-én Tõkés László vezetésével üléseztek az Ecclesia Mater Alapítvány alapítói. Amint azonban utóbb kiderült, az alapítvány jogi helyzete további tisztázásra vár, hogy azután újult erõvel láthasson hozzá a munkához. Ezt követõen került sor a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ kuratóriumának ülésére Tõkés László elnökletével. Egyházkerületünk képviseletében Csûry István fõjegyzõ és Salánki Lóránt elõadótanácsos vettek részt. A Központ tevékenységérõl Török Sándor igazgató tartott beszámolót.

3. OLDAL JÚLIUS 12-én a nagytarnai (Szatmári Egyházmegye) ifjúsági táborban hirdette Isten Igéjét Kerekes József elõadó-tanácsos. JÚLIUS 12-én Forró László elõadó-tanácsos felkereste az Érábrányi Egyházközséget, és a helybeli illetékesekkel megbeszélést folytatott a református templom helyreállítása tárgyában. JÚLIUS 13-án Igazgatótanácsunk dísztermében került sor az idén végzett lelkészek szolgálati kibocsátására. (Vonatkozó listánkat jelen lapszámunkban tesszük közzé.) Ezt követõen ülésezett az Esperesek Kollégiuma. JÚLIUS 14–17. között került sor Szatmárnémetiben a Kárpát-medencei református középiskolák találkozójára. A megnyitó istentiszteleten Tõkés László püspök hirdette az igét, köszöntõt mondott Tolnay István tanügyi elõadó-tanácsos. JÚLIUS 15-én dr. Erdélyi Géza püspök-elnök meghívására Tõkés László, az MRVSZ elnöki minõségében az MRETZS Elnökségének hanvai (Szlovákia) ülésén vett részt. A testület megbeszélte a magyar református kapcsolatok egyre bonyolódó kérdéskörét, és megbizatást adott a két egyetemes református szervezet elnökeinek, hogy közös dokumentumban foglalják össze elnökségeik álláspontját a magyar református kapcsolatok rendezésére nézve. (A két egyházfõ állásfoglalását a Partiumi Közlöny legutóbbi számában olvashatták.) JÚLIUS 16-ára, a váratlanul elõállott romániai kormányválságra való tekintettel Tõkés László püspök, az EMNT elnöke általános konzultatív tanácskozást hívott össze Marosvásárhelyre, civiltársadalmunk, politikai életünk és egyházaink jeles képviselõinek a részvételével. A résztvevõk közös állásfoglalást fogadtak el a kialakult helyzetre nézve. A tanácskozás következtetéseit sajtóértekezlet keretében ismertették Tõkés László, Toró T. Tibor RMDSZ-képviselõ, Szilágyi Zsolt, az MPSZ választmányi elnöke, valamint Fodor Imre, az SZNT marosszéki tanácsának elnöke. (Tõkés László püspök, az EMNT elnöke állásfoglalását a Partiumi Közlöny legutóbbi számában tettük közzé.) JÚLIUS 17-én Tõkés László püspök és Antal János külügyi osztályvezetõ a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban fogadták a Hansjörg Eichmeyer szuperintendens által vezetett több mint 50 tagú osztrák egyházi küldöttséget, melynek legfõbb célja az volt, hogy megismerkedjen a partiumi és az erdélyi hitélet sajátosságaival. JÚLIUS 18–22. között egyházkerületünk székházának dísztermében tartották meg az egyhetes Lelkésztovábbképzõ tanfolyamot. A nyitó istentiszteleten Tõkés László püspök hirdette Isten Igéjét. JÚLIUS 19-én a kolozsvári Diakóniai Központban ülésezett Zsinatunk Állandó Tanácsa. A nyitóáhítatot Tõkés László püspök-elnök tartotta. Elõkészítették a Zsinat októberi ülését. JÚLIUS 20-án Szatmárnémetiben kísérték utolsó földi útjára Sipos Elõd egyetemi hallgatót, Sipos Miklós esperes 20 éves korában, tragikus hirtelenséggel, autóbalesetben elhunyt fiát. A vigasztalás evangéliumát Tõkés László püspök hirdette a megtört szívû Családnak és a részvétteljes, népes Gyülekezetnek. Egyházkerületünk ezúton is osztozik Sipos Miklós és Családja gyászában, Isten vigasztalását kérve fájdalmukban. JÚLIUS 21-én püspökünk ellátogatott a Maros megyei Erdõcsinádra, ahol találkozott a helyi Egyházi Otthonban vendégül látott temesközi árvízkárosult gyermekekkel, és köszönetet mondott Lukácsy Szilamér lelkipásztornak, valamint az ellátásukról gondoskodó Maros megyei MPSZ-szervezetnek, Tõkés András elnöknek a nekik nyújtott segítségért. JÚLIUS 22-én ülésezett a Sapientia Alapítvány Kuratóriuma, melyen egyházunkat és egyetemünket Tolnay István elõadó-tanácsos képviselte. Az ülés napirendjén a marosvásárhelyi központ ingatlanügyei, a forrásgyûjtés és az egyetemek fejlesztésének stratégiai kérdései szerepeltek. JÚLIUS 22–23-án Tõkés László a tusnádfürdõi Bálványosi Nyári Tábor és Szabadegyetem vendége volt. 22-én, pénteken A néppárti, keresztyén értékek(Folytatása a 4. oldalon)

4. OLDAL rõl tartott elõadást. Társelõadók voltak: Martonyi János volt külügyminiszter, Schöpflin György EUparlamenti képviselõ és Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Az elõadáson más jeles vendégek mellett részt vett Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke. Délután püspökünk a helyi római katolikus templomban tartott ökumenikus istentiszteleten hirdette az Igét. A vendégeket és a gyülekezetet Incze Dénes esperes köszöntötte. Részt vett Bakcsi Gábor helybéli református lelkipásztor. A szombati tábornapon nagy várakozás elõzte meg Orbán Viktor elõadását Magyarország jövõjérõl. Az utána kibontakozó fórumot Németh Zsolt képviselõ vezette le. Délután Orbán Viktor Tõkés László és Szász Jenõ társaságában tartott sajtótájékoztatót. Az elõzõ napon a Fidesz elnöke Markó Bélával közösen léptek a sajtó elé. Püspökünk a párbeszéd és az erdélyi magyar autonómia tárgyában sürgette az elõrelépést. JÚLIUS 29-én, közel egy hetes nyári betegeskedést követõen, püspökünk a sólyomkõvári Egyházkerületi Ifjúsági Táborba tett látogatást. A reggeli áhítat után fórumszerû találkozón és beszélgetésen vett részt az ifjúsággal, Lukács József esperes, valamint Lucza István egyházkerületi ifjúsági elõadó és munkatársai közösségében. Ezt követõen a szépkenyerû-szentmártoni ifjúsági táborba látogatott (Dési Egyházmegye). AUGUSZTUS 3-án Csûry István fõjegyzõ felkereste a Hídalmáson (Zilahi Egyházmegye) tartott Egyházmegyei Ifjúsági Tábort, és A modernkor kihívásai a fiatalok között címmel tartott elõadást. AUGUSZTUS 4–6. között a felvidéki Alsósztregován tartotta idei írótáborát a Szlovákiai Magyar Írók Társasága Hodossy Gyula elnök szervezésében. Az eseményen Barabás Zoltán költõ, a Partiumi Írótábor Egyesület elnöke képviselte egyházkerületünket. AUGUSZTUS 5-én Szõdemeteren emlékeztek Kölcsey Ferencre, a költõ és politikus születésének 215. évfordulóján. Ünnepi beszédet mondott Kalász Márton költõ, a Magyar Írószövetség elnöke. A vendégeket és a gyülekezetet Kurta-Tõtös Beáta lelkipásztor köszöntötte, majd Tempfli József római katolikus megyés püspök és Csûry István fõjegyzõ szólt az egybegyûltekhez. Az ünnepség végén záróistentiszteletre került sor Szilágypér mûemléktemplomában, amit Budai Ézsaiás hajdani püspök szobrának megkoszorúzása követett. AUGUSZTUS 5-én a hídalmási (Zilahi Egyházmegye) ifjúsági táborban Kerekes József elõadótanácsos tartott elõadást. AUGUSZTUS 7-én falunapot tartottak a tövisháti Hadadon, amely egybeesett a Nagykárolyi Egyházmegye ifjúsági táborának berekesztésével. Megnyitóbeszédet tartott Balogh István polgármester. Ezt követõen Nagy Sándor esperes köszöntötte a vendégeket és az ifjakat. Az igét Csûry István fõjegyzõ hirdette, majd a helybeli lelkipásztor, Mészáros Árpád köszntötte a testvérfelekezetek híveit. Az esemény ünnepélyességét a hadadi, hadadnádasdi, a nagykároly-kertvárosi énekkarok és az ifjúsági csoportok szolgálata emelte. AUGUSZTUS 7-én Nagyszalonta adott otthont a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nõszövetségi konferenciájának. AUGUSZTUS 10–12. között rendezték meg a XXXIII. Tokaji Írótábort A költõ és olvasója – József Attila és utókora címmel. A megnyitóra hagyományosan a tokaji Rákóczi-pincében került sor. Az egybegyûlteket Májer János polgármester, Kovács Tibor, a Hétszõlõ Rt. vezérigazgatója, továbbá Vasy Géza irodalotörténész, az írótábor kuratóriumának elnöke köszöntötte. Egyházkerületünk képviseletében Barabás Zoltán költõ, a Partiumi Írótábor Egyesület elnöke vett részt a háromnapos rendezvényen. A bihari írótársadalmat – többek között – Tüzes Bálint és Lipcsei Márta költõ képviselték. (Vonatkozó írásunkat jelen lapszámunkban olvashatják.) AUGUSZTUS 12–13-án a Pápán (Magyarország) került sor az Egyetemes Zsinat és az MRVSZ üléseire. (Püspökünk elnöki jelentését jelen lapszámunkban tesszük közzé.)

PARTIUMI KÖZLÖNY AUGUSZTUS 14-én Tõkés László püspök a Szent István Díj átadásának ünnepségén vett részt Esztergomban. Ezt a kitüntetést a nemzet érdekében végzett szolgálatukért a megelõzõ években olyan jeles személyiségek nyerték el, mint Orbán Viktor és Nemeskürty István. A közvélemény megkérdezésére – is – alapozó alapítványi döntés értelmében idén a legendás hírû Püski-házaspár, Sándor és Ilus Asszony részesültek a kitüntetésben. A díjátadást megelõzõen az esztergomi Szent Anna Plébánia templomában tartottak istentiszteletet, Kis Rigó László megyés püspök szolgálatával. Ezt követõen a népes és lelkes közönség a Mindszenty-gimnázium dísztermében hallgathatta meg Nemeskürty István újonnan választott kuratóriumi elnök megnyitó beszédét, majd Döbrentei Kornél költõnek a Püskiházaspár életmûvét méltató laudációját. A díjátadást követõ ünnepi fogadáson az alapító Bihari Antal, valamint Tiffán Zsolt jeles villányi borász és Fideszpolitikus mondottak köszöntõt. AUGUSZTUS 15–18. között Révkomáromban (Szlovákia) tartotta tisztújító közgyûlését az Anyanyelvi Konferencia. A nagyváradi tagság képviseletében Barabás Zoltán, Pintér István, Pintérné Bíró Katalin és Vasadi Julianna vettek részt a tanácskozáson, melynek végén újraválasztották dr. Pomogáts Béla elnököt és Komlós Attila ügyvezetõ elnököt. AUGUSZTUS 19–20-án püspökünk nemzeti ünnepünk hódmezõvásárhelyi rendezvényein vett részt, Lázár János polgármester meghívására. 20-án, szombaton délelõtt a város központi ünnepsége a Szent István téren, elsõ királyunk lovasszobrának a tövében zajlott. A Városi Vegyeskar és Fúvószenekar mûsorszámaival váltakozva hangzottak el az ünnepi beszédek és szavalatok. Dr. Lázár János megnyitó beszédét követõen Tõkés László adta át Erdély üzenetét az egybegyûlteknek. Rubold Ödön és Götz Anna verset mondottak, illetve István király Intelmeibõl idéztek. Németh László katolikus tábori lelkész és Bán Csaba helybéli református lelkipásztor az újkenyeret szentelték meg. A Szent István Plébánián ünnepi fogadáson látta vendégül az ünneplõket Tóth Lajos plébános. Gyulai Endre megyés püspöknek már a reggeli mise után más szolgálati helyre kellett távoznia. (Püspökünk ünnepi beszédét a Partiumi Közlöny legutóbbi számában olvashatták.) AUGUSZTUS 21-én világháborús emlékmûvet avattak Micskén. Egyházkerületünk képviseletében Sándor Lajos elõadó-tanácsos vett részt a rendezvényen és köszöntötte az egybegyûlteket. AUGUSZTUS 22-én, nemzeti ünnepünk alkalmából Tõkés László püspök, az EMNT elnöke Kószó Péter alpolgármesterrel közösen tartott rendkívüli sajtóértekezletet a hódmezõvásárhelyi Városházán. A Kárpát-medencei összefogást sürgetve, a párbeszéd és összefogás tárgyában tettek közzé ünnepi Nyilatkozatot. Bejelentették, hogy a tavalyi népszavazás elsõ évfordulóján, december 5-én Nagyváradon fogják átadni a város tiszteletbeli polgárságát mindazoknak, akik Biharban, illetve Partiumban ezt igénylik. (A vonatkozó Nyilatkozatot a Partiumi Közlöny idei 8. számában tettük közzé.) AUGUSZTUS 24-én Tõkés László a több évszázados hagyományra visszanyúló széki Bertalannapon hirdette Istennek Igéjét. A reggeli emlékistentiszteleten dr. Tõkés István ny. teológiai tanár, erdélyi püspökhelyettes hirdette az Igét. A déli gyászistentiszteleten Sándor László helybéli lelkipásztor idézte fel az 1717-es – utolsó – erdélyi tatárjárás gyászos emlékét, melynek következtében a hajdani széki egyházmegye (Szolnok-Doboka vármegye) virágzó gyülekezeteinek egész sora pusztult ki; Széket viszont megtartotta az isteni kegyelem. A kora délutáni emlékistentiszteleten püspökünk prédikációja következett. Az õsi böjti hagyomány újkori kiegészítéseképpen, ezután a falu fõterén polgári megemlékezés következett. Beszédet mondott Sallai János polgármester és Dániel Márton alpolgármester, valamint Kolozs megye és Kolozsvár hivatalos méltóságai. A kulturális mûsorból nem maradhatott ki a világszerte közismert széki táncházmuzsika. AUGUSZTUS 24-én Forró László elõadótanácsos felkereste a gencsi gyülekezetet és a mind

ez ideig tisztázatlan földügyek rendezése érdekében folytatott megbeszélést az érintett felekkel. AUGUSZTUS 26-án Tõkés László püspök Szilágyi Zsolt képviselõ, a nagyváradi Mikecs László Csángó Baráti Társaság elnöke társaságában az Egyházkerületi Székház Bolyai-termében fogadta a nagyváradi református gyülkezetekben vendégeskedõ lészpedi csángó gyermekeket. A kilenc csángó gyermek ezt követõen – kiegészülve a nagyváradi Cigánymissziós Központba járó gyermekekkel – a budapesti székhelyû Erdélyi Gyülekezetbe utaztak, ahol egy hetet töltöttek. (Vonatkozó írásunkat jelen lapszámunkban olvashatják.) Délután Tõkés László püspök a Magyar Ifjúsági Tanács II. Nyári Táborának a megnyitóján vett részt, Szovátán. Sándor Krisztina megnyitó beszéde után a MIT-tagszervezetek bemutatkozása következett. Az EMNT elnöke szövetségeseiként és az autonómia elkötelezett támogatóiként üdvözölte az egybegyûlteket. A délutáni rövidprogram befejezéseképpen Tõkés Máté mutatta be Egymás tükrében címû könyvét, az 1989-es temesvári népfelkelés „emberi dimenzióiról“. AUGUSZTUS 27-én, a MIT-értekezlet második napjának délelõttjén püspökünk tartott elõadást az autonómia tárgyában. Õt követték a sorban Szilágyi Zsolt, az MPSZ választmányi elnöke és Veress László, az Illyés Alapítvány volt elnöke. (Tõkés László püspök Egy kémbotránytól az autonómiáig avagy: a közbizalom helyreállítása címû elõadását Partiumi Közlöny legutóbbi számában tettük közzé.) AUGUSZTUS 28-án Tõkés László a nagyváradolaszi templomban vett részt a vasárnap délelõtti istentiszteleten, jelenlétével és az Egyházkerület képviseletével tisztelve meg dr. Eszenyeiné Széles Mária professzorasszonyt, aki lelkészi szolgálatának 53. évfordulója alkalmából prédikált egykori templomában. (A prédikációt a Partiumi Közlöny legutóbbi lapszámában olvashatták.) Délután püspökünk a II. Erkedi Falunap meghívottjaként a szilágyerkedi ünnepi istentiszteleten hirdette Istennek Igéjét. Az egyházmegye nevében Bogdán Zsolt esperes, az egyházközség elöljárójaként pedig Balázs Zoltán lelkipásztor köszöntötte a népes gyülekezetet: falu- és környékbelieket. A verses, énekes mûsort a Zilah-Belvárosi Egyházközség vegyeskarának fellépése tette teljessé. A délutáni falunapi program szabadtéri népi-kulturális mûsorral folytatódott. A falu futballpályáján a bográcsverseny hangulata és ízei derítették jókedvet. Az idegen divatoknak hódoló falunapok sorában a szilágyerkediek érték- és hagyománytisztelete példamutatónak mondható. AUGUSZTUS 28-án ünnepélyes keretek között avatták fel Szent István szobrát a Nagyváradhoz közeli Bihar községben. Egyházkerületünk képviseletében Forró László elõadó-tanácsos vett részt az ünnepi eseményen. AUGUSZTUS 29. – SZEPTEMBER 2. között egyházkerületünk székházának dísztermében került sor az ötnapos Egyházkerületi Kántorképzõ Tanfolyamra. (Vonatkozó tudósításunkat jelen lapszámunkban olvashatják.) AUGUSZTUS 29-én Tõkés László a Püspöki Hivatalban fogadta Török László nagyszalontai polgármestert, a soron következõ, õszre tervezett egyházi-önkormányzati találkozó elõkészítésének megbeszélése végett. AUGUSZTUS 30-án Kolozsváron, az Unitárius Püspökség patinás Dísztermében gyûltek össze 30 éves évfolyam találkozójukra a Protestáns Teológiai Intézet 1975-ben végzett évjáratának tagjai – köztük Egyházkerületünk több lelkipásztora, nevezetesen: Molnár János, Szabó József, Seres Géza, Mikló Ferenc és Tõkés László. A találkozót megtisztelték részvételükkel dr. Tõkés István ny. teológiai tanár és dr. Pap Géza püspök. Az öregdiákok a Házsongárdi temetõben egykori – eltávozott – tanáraik emléke elõtt tisztelegtek. AUGUSZTUS 31-én püspökünket hivatalában kereste fel Kiss Sándor Bihar megyei RMDSZ-elnök, a Bihar Megyei Tanács vezetõje. Váratlan látogatásának elsõrendû célja a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium elorozott sportpályája ügyének a megoldására szolgáló kompromisszumkeresés volt. (Folytatása az 5. oldalon)

PARTIUMI KÖZLÖNY Délután a CEC (Conference of European Churches) képviseletében August-Jean Clermont elnök és Ioniþã Viorel fõtanácsos keresték fel Egyházkerületünket. A CEC küldöttsége erdélyi tájékozódási körútja keretében látogatott el hozzánk, a 2007-re, Nagyszebenbe kitûzött III. Európai Ökumenikus Nagygyûlés elõkészítése céljából. Az elnök kérésére Tõkés László püspök és Tolnay István világi fõjegyzõ átfogó tájékoztatást nyújtottak romániai magyarságunk és református egyházunk helyzetérõl, külön is kitérve a hazai ökumenikus, illetve az ortodox-nem ortodox egyházközi kapcsolatokra. A CEC elnöke elismeréssel szólt a Transylvanian Monitor címû tájékoztató kiadványunkról, mely rendszeres tájékoztatást nyújt a romániai kisebbségi, egyházi viszonyokról. Egyházkerületünk képviselõi messzemenõ támogatásukról biztosították a közelgõ szebeni nagygyûlést, kikötve ugyanakkor azt, hogy ez a rendezvény semmiképpen ne merüljön ki Románia, illetve a román ortodox egyház reklámozásában. AUGUSZTUS 31. – SZEPTEMBER 9. között Antal János külügyi osztályvezetõ Egyházkerületünk stratégiai partnereinél tett látogatást Németországban. Elsõként Hermann Schaefernek, a Református Szövetség (Reformierter Bund) fõtitkárának vendége volt, a szövetség felszámolás alatt álló wuppertali székházában. A fõtitkár nyugállományba vonul, s a megválasztott új fõtitkár pedig – Jörg Schmidt – Hannoverben kívánja irodáját mûködtetni. Stuttgartban a Diakóniai Alapítvány (Diakonisches Werk – DW) pályázati referensével, Peter Reicherttal folytatott megbeszéléseket Antal János. Berlini hivatalában Dr. Wilhelm Hüffmeier az evangélikus és a református egyházakat tömörítõ szövetség, a Németországi Egyesült Egyházak (UEK) elnöke fogadta az egyházkerület osztályvezetõjét. Év végén esedékes nyugdíjba vonulásáig a német egyházfõ tölti be a Leuenbergi Egyházi Közösség és a Gustav Adolf Werk elnöki tisztét is. A több mint száz európai tagegyházat számláló Leuenbergi Közösség részérõl az elnök levélben sürgette a román államelnöknél a Lorántffy-gimnázium elorzott sportpályája körül kialakult áldatlan állapotok mihamarabbi megoldását. Antal János a nevezett konfliktusból kiindulva ismertette Egyházunk és kisebbségi testvéregyházaink helyzetét. A Leuenbergi Egyházi Közösség Az emlékezet gyógyítása (Healing the memories) címû projektje a romániai felekezetek közötti kapcsolattartás megerõsítését célozza, az Ökumenikus Charta irányelvei alapján. Antal János a kisebbségi és a többségi egyházak közötti sérelmek és nézeteltérések kiküszöbölése érdekében létrehozott nagyszabású projekt eddigi hozadékainak feldolgozásáról és a soron következõ, nagyváradi ökumenikus értekezlet megszervezésérõl egyeztetett Dieter Brandes programfelelõssel, illetve dr. Martin Friedrich teológiai referenssel. SZEPTEMBER 1-jén ülésezett a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium Iskolaszéke. Napirenden szerepelt az intézmény centenáriumi ünnepsége, a felújítási munkálatok helyzete, a tanári kar összetétele, a 2005–2006-os tanév elõkészítésének aktuális feladatai. SZEPTEMBER 2-án a Debreceni Egyetem Agrártudományi Karának vezetõi, dr. Kátai János dékán, dr. Juhász Lajos dékánhelyettes és Kovács Istvánné a Partiumi Keresztény Egyetem vendégei voltak. A Pro Universitate Partium Alapítvány és a Partiumi Keresztény Egyetem vezetõségével megbeszélést folytattak, majd közös sajtóértekezleten bejelentették az agrárképzés beindítását Nagyváradon. Ezután Tolnay István tanügyi elõadó-tanácsos vezetésével a küldöttség tagjai megtekintették azokat a tangazdaságokat, ahol a jövendõ hallgatók terepgyakorlatukat fogják végezni. SZEPTEMBER 2–3-án a Szilágy megyei Krasznán rendezték meg a KRE Presbiteri Szövetségének I. Konferenciáját, László Kálmán elnök szervezésében. (Az eseményrõl szóló tudósításunkat, illetve a zárónyilatkozatot jelen lapszámunkban olvashatják.)

SZEPTEMBER 3-án Tõkés László püspök Forró László elõadó-tanácsos társaságában Bikafalvára, Hodgyába, Farkaslakára, Malomfalvára, Siménfalvára, valamint Kobátfalvára látogatott. Az árvíz sújtotta falvakban szervezett ökumenikus istentiszteletek mellett a püspök és kísérete bejárta a katasztrófa sújtotta térséget, a gyászoló családtagokkal is találkozott. Az egyházkerület egy nap alatt összegyûjtött jelképes adományát, 60 millió lejt is átnyújtották az árvízkárosult családoknak. A körút és az istentiszteletek Székelyudvarhelyen, a szombatfalvi református templomban végzõdtek. Az itt tartott sajtótájékoztatón Tõkés László kiemelte az árvíz után tapasztalt összefogás, együttérzés és a cselekvõ szolidaritás fontosságát. (Vonatkozó tudósításunkat, továbbá Hegyi Sándor lelkipásztor üdvözlõ beszédét jelen lapszámunkban olvashatják.) SZEPTEMBER 4-én délelõtt püspökünk a nagyvárad-olaszi templomban hirdette Isten Igéjét, majd a keresztség sákramentumában részesítette Egyházkerületünk gépkocsivezetõjének, Csató Sándornak a Balázs Sándor nevû újszülött fiát. Isten áldása legyen a megkeresztelt Gyermeken és Családja, Szülei életén! Délután Egyházkerületünk küldöttei a felsõbányai (Nagybányai Egyházmegye) gyülekezetbe utaztak, a Nagybánya Festõtelep idei táborozásának az ünnepi megnyitójára. A Millecentenárium évében, a Reformátusok III. Világtalálkozója alkalmával létrehozott mûvésztelep fennállásának 10. évfordulóján, a templomi ünnepélyen Tõkés László püspök hirdette Isten Igéjét. Vésõ Ágoston festõmûvész, a telep alapító vezetõjének az ünnepi beszédét követõen Czakó Gábor író, esztéta tartott nagy hatású elõadást. Az Egyházmegye nevében Varga Károly fõjegyzõ üdvözölte a Gyülekezetet, a mûvészeket és a közélet megjelent vezetõit, köztük Ludescher József parlamenti képviselõt. A Kerület részérõl Kerekes József elõadó-tanácsos és Varga Imre igazgatótanácsos, a mûvésztelep fõszervezõi, valamint Salánki Lóránt elõadó-tanácsos voltak jelen. Lakatos Tibor helybéli lelkipásztor, házigazda mûvészi színvonalú orgonajáték-improvizációjával gyönyörködtette a népes gyülekezetet. SZEPTEMBER 6-án az Erdõháti Szövetség és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közös szervezésében Erdõgyarakon került sor elõkészítõ megbeszélésre a sorra kerülõ Erdõháti Nap tárgyában. A tanácskozáson Kerekes József eõadótanácsos képviselte egyházkerületünket. SZEPTEMBER 6–7-én a Nagyvárad melletti Félixfürdõn tartották a Gustav Adolf Werk segélyszervezet 17 tagszervezetének tanácskozását, melynek keretében Kerekes József elõadó-tanácsos tartott elõadást a Királyhágómelléki Református Egyházkerület missziói és diakóniai szolgálatáról. SZEPTEMBER 8-án Nagyváradon, Egyházkerületünk Székházában Máthé Edit jogtanácsos szervezésében tartottak értekezletet az új ingatlantörvény kapcsán. SZEPTEMBER 9–10-én, Nagyváradon tartotta zárókonferenciáját az egyházi szaknyelv elsajátításához szükséges idegen nyelvû tankönyveket elkészítõ és kipróbáló nemzetközi munkacsoport. Az Európai Unió által kiírt Lingua II. pályázat munkájában a Partiumi Keresztény Egyetem idegen nyelvi tanszéke és az Egyházkerület középiskolái vettek részt. A budapesti Károli Gáspár Református Egyetem által koordinált program eredményeként egyházi iskoláink kis és nagy diákjai számára az idegen nyelvek elsajátítását célzó, megfelelõ tankönyvek állnak rendelkezésre. SZEPTEMBER 10-én Tõkés László püspök részt vett Csorján András Pál premontrei szerzetesnek a nagyváradi Tibor Ernõ Galériában rendezett kiállításán, melyre a Premontrei Kanonokrendi Prépostság alapításának a 875. évfordulója alkalmából került sor. A tárlatot Bányai Szabados Katalin galériavezetõ nyitotta meg. Fejes Anzelm Rudolf prépostprelátus a kiállított liturgikus tárgyak és rézdomborítások egyházmûvészeti és eszmei jelentõségét méltatta. Egyházkerületünk ezúton is jókívánságait

5. OLDAL fejezi ki a testvéri Premontrei Rendnek, valamint fõapátjának, Fejes Anzelm prépost úrnak, nem utolsó sorban pedig Pál testvérnek, aki református egyházunk céljaira is nem egy kegytárgyat készített. SZEPTEMBER 11-én püspökünk a Kismajtényi Református Egyházközség (Nagykárolyi Egyházmegye) templomavató ünnepélyén hirdette Isten Igéjét. A kicsiny, de élni akaró gyülekezet, mely az ellenreformáció viharait is túlélte, nagy áldozatkészséggel újította fel templomának belsejét. A hívek odaadása, valamint Böszörményi István és Süveg István gondnokok ügyszeretete mellett a Gyülekezet külsõ és belsõ épülése leginkább Balogh Sándorné Balázs Enikõ fiatal lelkipásztornõnek köszönhetõ. Igehirdetés után a lelkésznõ, az Egyházmegye nevében pedig Nagy Sándor esperes köszöntötte az egybegyûlteket. A görög katolikus testvérgyülekezet képviseletében Buzgãu Felician pap és kis kamarakórusa osztoztak a reformátusok örömében. A gyülekezet ifjainak és énekkarának a fellépése tette teljessé az ünnepi mûsort. A templomból az ünneplõk a Szatmári Béka emlékmûvéhez zarándokoltak, ahol gróf Károlyi László és Tõkés László mondottak rövid emlékbeszédet. Ezt követõen koszorúzásra került sor. A rendezvénysorozat testvéri hangulatú közebéddel zárult. SZEPTEMBER 12-én tartották református gimnáziumaink tanévnyitóját Nagyváradon, Zilahon és Szatmárnémetiben, ahol az ünnepi istentiszteleten Sándor Lajos elõadó-tanácsos hirdette Isten Igéjét a Láncos-templomban és Egyházkerületünk nevében köszöntötte a tanári kart és a diákságot. Tõkés László püspök és Tolnay István tanügyi elõ-adótanácsos vettek részt a Zilahi Református Wesselényi Kollégium ünnepélyes tanévnyitóján, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban Csûry István fõjegyzõ. SZEPTEMBER 13-án Tõkés László püspök a Thököly Imre fejedelem halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett tudományos emlékülésen vett részt. A rangos megemlékezésre Hajdúszoboszlón került sor, a Városi Önkormányzat szervezésében. Dr. Sóvágó László polgármester megnyitóbeszéde után a korszak jeles ismerõi tartottak elõadást, köztük dr. Egyed Ákos akadémikus és dr. Buzogány Dezsõ teológiai tanár, Kolozsvárról. Délután a Thököly Imre Általános Iskola elõcsarnokában, a szabadságharcos fejedelem emléktábláját koszorúzták meg a vendégek. Az iskola diáksága alkalmi mûsort mutatott be. SZEPTEMBER 14-én délelõtt Egyházkerületünk Székházában tartottak sajtóértekezletet Tõkés László püspök, Tolnay István tanügyi elõadó-tanácsos és Pásztori-Kupán István iskolalelkész a tanévnyitó, a Lorántffy-gimnázium küszöbön álló centenáriumi ünnepsége és a gimnázium eltulajdonított sportpályája tárgyában. (Vonatkozó nyilatkozatot jelen lapszámunkban olvashatják.) Délután a Góbé csárdában került sor Pápay Zoltán Sikerre magyar! címû kötetének bemutatójára. Az egybegyûlteket Barabás Zoltán köszöntötte, kiemelve a bemutatásra kerülõ kötet rendhagyó mivoltát. Az új könyv erényeirõl Sándor Lajos elõadó-tanácsos tartott tartalmas recenziót, majd ezt követõen Tõkés László püspök és Sárközi Zoltán vállalkozó köszöntötte az elsõ kötetes szerzõt. SZEPTEMBER 16–18. között Környezeti kultúra – kulturális környezet címmel tartotta háromnapos konferenciáját a Pécsi Tudományegyetem szekszárdi székhelyû Illyés Gyula fõiskolai kara. A jeles anyaországi, felvidéki és erdélyi elõadók között szerepelt Tõkés László királyhágómelléki püspök, dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész, dr. N. Horváth Béla dékán, irodalomtörténész, Vida Gábor akadémikus, Tverdota György egyetemi tanár, Karol Wlachowsky irodalomtörténész, Wiesner György turisztikai szakértõ, Gábriel Róbert egyetemi tanár, Horváthné Papp Ibolya fõiskolai adjunktus és Barabás Zoltán költõ. Közvetlenül a megnyitó után püspökünk Egyház és kultúra a Partiumban címmel tartott nagyívû elõadást, majd ezt követõen Barabás Zoltán (Folytatása a 6. oldalon)

6. OLDAL költõ, egyházkerületi szóvivõ J. A. magyar költõ hazatérése Nagyváradra címen értekezett egy életés élménytér metamorfózisáról. A sikeres konferencia egyértelmûen dr. N. Horváth Béla dékán áldozatos munkáját dicséri. SZEPTEMBER 16-án délután püspökünk Barabás Zoltán szóvivõ társaságában eleget tett a Budakeszi Egyházközség lelkipásztora, Merétey Sándor nyugalmazott zsinati fõtanácsos meghívásának. A helybeli református templomban tartott együttléten Merétey Sándor lelkipásztor köszöntötte a vendégeket és a gyülekezet híveit. A Protestáns Értelmiségi Egyesület megalakulásáról és annak célkitûzéseirõl Albert Gábor író szólt. Püspökünk Erdélyi sors – magyar sors címmel tartott gazdagon tényadatolt, gondolatébresztõ elõadást, majd az ezt követõ fórum keretében válaszolt a népes gyülekezet kérdéseire. Barabás Zoltán költõ, egyházkerületi szóvivõ versajándékkal szolgált. A csaknem kétórás együttlét a Himnusz eléneklésével, majd pedig szeretetvendégséggel zárult. SZEPTEMBER 16–18. között a felvidéki Sajógömörön, Tornalján és Hanván rendezték meg az I. Gömöri Országnapokat. Az „országalapító“ rendezvénysorozat nyitóeseményére pénteken, szeptember 16-án került sor Tornalján. Pécsi L. Dániel jelképtervezõ kiállításának megnyitását követõen mutatkozott be Gömörország, majd a Fábry János-díjak átadására került sor. Másnap a sajógömöri mûvelõdési ház színháztermében folytatódott a rendezvénysorozat, mégpedig az önkormányzatok címereinek és zászlóinak bevonulásával. Ezt követte az alakuló országgyûlés, az elsõ „szer“ megtartása, melyet az alapító honpolgárok fogadalomtétele és a tisztségviselõk megválasztása követte. Az ünnepélyes zászlófelvonást ágyúlövések adták hírül. Az ország polgárainak és jelképeinek megálldását követõen az önkormányzatok tisztelegtek az országzászló elõtt. Az emlékezetes eseményt megtisztelték jelenlétükkel – többek között – dr. Erdélyi Géza felvidéki és Tõkés László királyhágómelléki református püspökök is. A délelõtti események a Kecskés együttes magas mûvészi színvonalú szolgálatával értek véget. Délután ünnepi istentiszteletet tartottak a tornaljai református templomban, mely alkalommal Tõkés László püspök hirdette Isten Igéjét. Püspökünket s a templomot zsúfolásig megtöltõ gyülekezetet dr. Erdélyi Géza püspök és Fazekas Ágnes helybéli lelkésznõ köszöntötte. A helybeli ifjak virágcsokorral kedveskedtek püspökünknek. Vasárnap a hamvai református templomban dr. Csiha Kálmán nyugalmazott erdélyi püspök hirdette Isten Igéjét. Ezt követõen a helybeli parókia falán emléktáblát avattak, annak tiszteletére, hogy éppen 150 esztendeje látogatta meg a települést és annak akkori lelkipásztorát, Tompa Mihály költõprédikátor, Arany János és felesége. Dr. B. Kovács István történész köszöntõ szavai nyomán Barabás Zoltán költõ és Szesztai Ádám, a Magyar Köztársaság pozsonyi Nagykövetségének kulturális referense méltatták az eseményt. SZEPTEMBER 18-án hálaadó istentiszteletet tartottak a zilah-ligeti református templomban, mely alkalomból Hévézi Endre mûvészi munkásságát méltatták. Ezen alkalommal szentelték fel azokat a festett üvegablakokat, melyek ezután a templom díszei lesznek. A mûvészt Oláh Mihály lelkipásztor köszöntötte és méltatta. Hévézi Endre teljes családjával vett részt az ünnepélyes alkalmon. Az istentiszteleten Csûry István fõjegyzõ hirdette az igét Luk. 1,67 alapján. A házigazda lelkész megköszönte azok munkáját is, akik segítettek az ablakok beépítésében. (Oláh Mihály lelkipásztor méltatását jelen lapszámunkban olvashatják.) SZEPTEMBER 22-én tartotta ülését a Partiumi Keresztény Egyetem Egyetemi Tanácsa, melyen Egyházkerületünket és a Pro Universitate Partium Alapítványt Tolnay István világi fõjegyzõ képviselte. A szenátus örömmel állapította meg, hogy újabb lépések történtek az egyetem fejlesztés terén, többek között az agrár szak indításával. Az Egyetem 15. éves évfordulóját nagyszabású rendezvénnyel köszöntik.

PARTIUMI KÖZLÖNY

Hogyan legyünk sikeresek? Miként lehet sikeres egy vállalkozás Erdélyben, hogyan viselkedjünk, mire figyeljünk, miért ne csüggedjünk el, ha kudarc ér? Ezekhez nyújt támpontokat, ad tanácsokat Pápay Zoltán vállalkozó a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kiadásában megjelent Sikerre, magyar! címû könyvében, melyet csütörtök délután mutattak be a váradi Góbé csárdában. Elsõként Barabás Zoltán, a KREK szóvivõje köszöntötte az elsõkötetes szerzõt, megjegyezve, Erdélyben és Partiumban a vállalkozás mûfajában még senki nem tett kísérletet efféle összefoglalásra. A könyvet ezután Sándor Lajos méltatta. Lehetünk sikeresek a magunk helyén. Történelmi múltunk, elszántságunk, tehetségünk naggyá tehet. A méltató szólt arról, hogy a könyv egyfajta illemkódex is, melyre szükség van, hiszen sokszor apró dolgokon múlik, hogyan ítélnek meg bennünket. Hozzáfûzte: a szerzõ megtanít a siker megélésére, életszerû példákkal, humoros történetekkel ad mindehhez támpontot. Ezt követõen Tõkés László püspök szólt egyebek között arról, hogy csak akkor állhatunk talpra,

ha munkánk eredményessé, sikeressé válik. A könyv nem amerikai típusú sikerkovácsokat állít elénk eszményképként. Az egész közösség javára szolgáló sikeresség szükségeltetik. Ezért hasznos a sikeres életpályák tükrében megvizsgálni, mi szükséges a sikerhez, s tanulni a példákból, pozitív gondolatokat táplálni. Sárközi Zoltán vállalkozó a szerzõ régi barátjaként is beszélt a kiadvány lényegérõl. A könyvben rengeteg olyan momentum, helyzet szerepel, amelyekkel egy vállalkozó találkozik. A vállalkozók kiskátéjaként is értékelhetõ könyv próbál megóvni a konzumidiotizmustól. A gondolattól a profitig göröngyös az út, ám a kudarcot mindig siker kell hogy kövesse. Pápay Zoltán szólt azon tervérõl, hogy tavaszra szeretné kicsit kibõvíteni a könyvet, s más címmel más alapra helyezni. A könyvbemutató Gáll Annamária és Péterfy Lajos színmûvészek versmûsorával zárult. TÓTH HAJNAL

Sikerre magyar Ha idegen, számunkra ismeretlen vidékre készülünk, jó ha térképpel szerelkezünk fel, hogy el ne tévedjünk. A célbaérés érdekében nem árt tudni az irányt. Az elmúlt 15 esztendõben, és reméljük ezután is, sokan vágtak bele olyan pászmába, mely a boldogulás remélt útját jelentette, de amely ismeretlen terület volt elõttük. A kérdezõsködésen, informálódáson túl semmi segítségük, támpontjuk nem volt, hogy vállalkozásuk sikeres legyen. Különösképpen nehezítette a kezdést és kibontakozást az a tény, hogy magyarok. Talán elolvastak egy-két nyugati alapmûvet a sikeressé válás titkairól, de azok egy más világnak, más szemléletnek, más kultúrának íródtak. Olyan ez, mintha Németország aprólékos térképével a kezemben indulnék el felfedezni a Partiumot. Mindenképpen szükséges volt tehát, hogy valaki vegye a fáradságot és tudását, tapasztalatát, nem ritkán humorát elõszedve, a magyar olvasó kezébe adja a sikert nem garantáló, de mindenképpen könnyebben elérhetõ útikönyvet. Ezt a könyvet ajánljuk Önöknek. Már az elõszó valami újat sejtet. Miközben általában az írók kényesen ügyelnek a szerzõi jogokra, Pápay Zoltán nagylelkûen kézrõl kézre adásra, vagy akár fénymásolásra is biztatja az érdeklõdõket. A sajátos környezetünkbe helyezett útmutató biztat, hogy igenis lehetünk sikeresek a magunk helyén, mert tulajdonképpen sikerre vagyunk predesztinálva, csak a magunk részét kell ehhez hozzáadnunk. Semmi sincs önmagától! Miközben oly sokszor akarják elhitetni velünk, hogy örüljünk, azt hogy kicsinységünkben megtûrnek és nem taposnak el bennünket, õ bemutatja – példákkal –, hogy történelmi múltunk, tehetségünk elszántságunk igenis naggyá tehet bennünket.

Úgy is felfoghatjuk a könyvet, mint egyfajta illemtani kódexet. Hisz azt, amit sokszor mellékesnek gondolunk, az nagyon fontos. Kicsi dolgokon: egy kézszorításon, egy egyenes, nyílt tekinteten, egy bemutatkozáson múlhat, hogyan ítélnek meg bennünket. Természetesen felkészít a buktatókra is. Méghozzá – szerintem – kettõre. Egyrészt, hogy nem mindig érünk el sikert, még akkor sem, ha ezért mindent megtettünk. Siránkozás helyett, tanulnunk kell hibáinkból, kudarcainkból is, hogy újra tudjunk kezdeni. Másrészt buktató lehet a siker is. Elbizakodottá, önteltté, önzövé tehet. A sikert megélni is megtanít bennünket. A könyvet életszerû példák, humoros történetek gazdagítják. Ha nem tudnám, akkor is kitalálhatnám, hogy egy tájainkon otthonra talált székely ember írta. A könyv fedõlapja is sokatmondó. A hátlapon a szelykefürdõi Orbán Balázs emlékhely székelykapui láthatók, mintegy jelezve a perspektívát, a sikerré válás lehetõségét. Elöl a Tusnádfürdõ fölé magasodó hegy látható. Nehezen megmászható, meg kell küzdeni a csúcsraérésért, de a tetején ott a kereszt – kissé megdõlve, akárcsak a szent koronánkon –, jelezve, hogy Isten segítségével minden lehetséges. Köszönjük ezt a térképet Pápay Zoltánnak. Kívánok neki és minden olvasónak sok sikert! Fogadják szeretettel egyházkerületünk Szenczi Kertész Ábrahám Nyomdájában készült Sikerre Magyar! – címû kötetet. SÁNDOR LAJOS elõadó-tanácsos (Elhangzott bemutatóján.)

szeptember

15-én,

a

könyv

7. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

A cselekvõ szolidaritás túlmutat az özönvizen Püspöki látogatás Székelyföldön A magyarság összefogását értékelte Tõkés László Bikafalvára, Hodgyába, Farkaslakára, Malomfalvára, Siménfalvára, valamint Kobátfalvára látogatott Tõkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Az árvíz sújtotta falvakban szervezett ökumenikus istentiszteletek mellett a püspök és kísérete bejárta a katasztrófa sújtotta térséget, a gyászoló családtagokkal is találkozott. Az egyházkerület egy nap alatt összegyûjtött jelképes adományát, 60 millió lejt is átnyújtották az árvízkárosult családoknak. A körút és az istentiszteletek Székelyudvarhelyen, a szombatfalvi református templomban végzõdtek. Az itt tartott sajtótájékoztatón Tõkés László kiemelte az árvíz után tapasztalt összefogás, együttérzés és a cselekvõ szolidaritás fontosságát. Mint mondta, a december 5-i népszavazás után jó érzés volt megtapasztalni, hogy Magyarország megmozdult székelyföldi testvérei iránt, ez begyógyíthatja a sebeket – véli a püspök. Emellett a saját körünkön belüli együttérzést is jó volt megtapasztalni, hiszen a mi társadalmunk is elközönyösödött. – Ez a cselekvõ szolidaritás túlmutat az özönvízen, és a puszta helyreállításon túlmenõen, talán felrázó hatása lehet. A magyarság akkor tud összefogni, ha nagy csapás éri. Ilyen szempontból többet nyerhetünk az árvízen, mint amennyit veszítettünk anyagiakban, többet nyerhetünk lelkiekben – összegezte Tõkés László püspök. SZÁSZ EMESE (HARGITA NÉPE, 2005. szeptember 5.)

Lelkészi szolgálatra kinevezett ifjú lelkipásztorok (2005. augusztus 1-jei hatállyal) 1. Apjok Artúr – Szatmár-Kültelek 2. Debreceni András – Kraszna 3. Farkas Zsolt – Nagyvárad-Rogériusz 4. Fazakas Ildikó – Nagybánya-Újváros 5. Jakó Sándor Zsigmond – Székelyhíd 6. Kovács István – Ant 7. Kovács Mátyás Péter – Sándorhomok 8. Megyasszai Bíró Attila – Nagybánya-Óváros 9. Kövendi István – Nagyvárad-Õsi 10. Módi Attila – Szilágyszentkirály 11. Gödriné Sylvester Réka Melinda – Atya 12. Szomor Attila – Zilah-Liget 13. Tóth László – Szilágycseh 14. Uri Imre – Érmihályfalva

„Megtartalak téged a megpróbáltatás idején“ Szeretettel köszöntöm Fõtiszteletû Tõkés László püspök urat! Forró László elõadó-tanácsos urat! A Székelyföldhöz kötõdnek mindketten gyökereikben és keresztyén hitükkel. (Málnás és Székelyudvarhely). Így nemcsak együtt éreznek, hanem beleéreznek a sorsunkba, helyzetünkbe. Prófétai küldetéssel jöttek: „vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek“ (Ésaiás 40,1). A vigasztalás szavát tett is követi, a hit mellett, ott vannak a cselekedetek. Temesváron ezt bizonyította Ft. Tõkés László püspök úr, Pá1 apostol hitvallásával: együtt sírok a sírókkal, együtt örülök az örvendezõkkel. Istennel a népért címû könyvét ezért említem meg emlékeztetésül. Székelyudvarhelyen is többször igazolta ezt. Néhány esetet a sok közül megemlítek: közvetlenül a temesvári hõsies napok–események után, Temesvár gyõzelme után többször volt együtt a székelyudvarhelyiekkel pl. zetelaki, és oroszhegyi elítéltek családjait felkereste, Cserehát ügyében többször felemelte szavát, válságos közösségi sorsunkban (helyhatósági választások) jelenlétével erõsített, az emlékpark avatásán együtt örvendezett, lelkesedett és lelkesített, mert együtt érzett, együtt érez a Székelyfölddel. Valóban összetartozunk erdélyi sorsunkban. Mindenkor, de különösen most is a nép, a nemzet sorsát tartotta, tartja fontosnak – az egyéni érdek helyett –, a közösségi érdeket képviselte, képviseli. Hiszem, hogy van erõ a maradékban. Legyen is erõnk – erõsítsük egymást továbbra is hõsiesen, összefogással, áldozatkészséggel. Németh László tanulmányát idézve: Kis nép – nagy lélek! 2005. augusztus 23-a óta, szüntelenül Petõfi Sándor Föltámadott a tenger verse jut eszembe, utolsó verssorait idézem: „Jegyezd fel az égre Örök tanulságul: Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja, Azért a víz az úr!“

Láttuk az áradat nagy hatalmát. Azóta rettegés, félelem szállta meg a szíveket, otthonokat, településünket. De hadd idézem Áprily Lajos Menedék címû versét is: „S mikor völgyünkre tört az áradat s már hegy se volt, mely mentõ csúccsal intsen, egyetlenegy kõszikla megmaradt, egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten!“ Megmaradt az Isten! Az élõ Isten, aki mindig biztat az Igéjével. Ma is ezt cselekedte. Ezért a Bibliaolvasó Kalauz mai igéjét olvasom fel, szóljon ez Ige Mindnyájunknak biztatásul: II. Krónika 14: 11 verse: „Óh Uram, nincs különbség elõtted a sok között és az erõ nélkül való között, hogy megsegítsed! Segíts meg minket, oh mi Urunk Istenünk, mert benned bízunk!“ Ugyancsak biztatatásként a Jelenések könyve 3,10/b versét is hallgassuk meg: „megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljõ, hogy megpróbálja a föld lakosait.“ Mennyi megpróbáltatás, baj, mélység, gond – ezt látta a Püspök úr, de él az Úr, a mi Megtartónk az Úr Jézus Krisztus – errõl tett bizonyságot szavaival és tetteivel. Végezetül, hadd zárjam egy bibliai történettel (I. Sámuel 20,1-3). Dávid bajban van, Jonathán, a barát biztatja. „Él az Úr!“ A Székelyföld bajban van, a barát biztatott, a Püspök úr és kísérete, biztatott az Igével, jelenlétével, adományaival, hitével és tetteivel. Ma is igazolta összetartozásunk. Köszönöm még egyszer e biztatást. Megtapasztaltuk, augusztus 23-án, hogy a víz az úr, félelmünk volt és félelem van, de a mai napon átéltük a katasztrófa sújtotta településeinken a Püspök úr bizonyságtétele által, hogy él az Úr, van Megtartónk, menedékünk, összetartozunk, ezért éljünk istenfélelemben, a félelem helyett legyen istenfélelem most és mindörökké. Ámen HEGYI SÁNDOR református lelkipásztor (Elhangzott Székelyudvarhelyen, 2005. szeptember 3-án, a Varga Katalin utca 3. szám alatti templomban.)

HÍREK A legelvilágiasodottabb ország Csehország legnagyobb egyházi közösségét a római katolikusok alkotják, mégpedig 2,74 millió lélekkel. A Cseh Testvérek Egyházának 117 ezer tagja van, míg a Cseh Huszita Egyház kereken 100 ezer lelket számlál. Mindent összevetve: a csehországi hívek száma még így sem éri el az összlakosság 32 százalékát. Ilyeténképpen Csehország az Európai Unió legelvilágiasodottabb országának számít.

Korrupciós ügyek Korrupciógyanús ügyletek miatt válságba került az Ortodox Egyház Görögországban. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint annyira megrendült a lakosság bizalma az egyházban,

hogy annak több mint fele már az egyház és az állam teljes szétválasztását követeli. A görög protestáns egyházak éppenséggel egy ilyen mérvû szétválasztástól remélnek több jogot maguk számára.

Biblia az iskolában A Magyar Bibliatársulat Alapítvány, a Japán Bibliatársulat, illetve a World Mission Project Japan keresztény segélyszervezet közremûködésének köszönhetõen 3000 példány Biblia magyarázó jegyzetekkel – Válogatást ajándékozott a tagegyházakon keresztül a magyarországi protestáns középiskoláknak. A mintegy hétmillió forint értékû könyvadomány döntõ részét a református (1320 példány) és az evangélikus (840 példány) gimnáziumok diákjainak ajándékozták.

8. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

TANÉVNYITÓ 2005 Szeptember 12-én tartották református gimnáziumaink tanévnyitóját Nagyváradon, Zilahon és Szatmárnémetiben, ahol az ünnepi istentiszteleten Sándor Lajos elõadó-tanácsos hirdette Isten Igéjét a Láncos-templomban és Egyházkerületünk nevében köszöntötte a tanári kart és a diákságot. Tõkés László püspök és Tolnay István tanügyi elõadó-tanácsos vettek részt a Zilahi Református Wesselényi Kollégium ünnepélyes tanévnyitóján, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban Csûry István fõjegyzõ. Az alábbiakban nagyváradi és zilahi gimnáziumaink igazgatónõinek köszöntõbeszédét tesszük közzé. Az események ismertetésére következõ lapszámunkban még visszatérünk.

Mondják el a kövek... A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium 100 éves fennállásának emlékünnepén tisztelettel köszöntöm Fõtiszteletû Tõkés László püspök urat, centenáriumi ünnepünk védnökét és az Igazgatótanács tagjait, akik hozzájárultak e magasztos ünnep megszervezéséhez. Testvéri szeretettel köszöntöm az erdélyi, partiumi, magyarországi gimnáziumok küldöttségeit, szûkebb pátriánk velünk örvendezõ és ünneplõ elöljáróit, volt és jelenlegi tanárainkat, valamint mindazokat, akik ünnepnek érzik e mai napot. Egy bibliai történet felidézésével szeretném néhány mondatba tömöríteni a mai nap magasztos érzéseit: a Bírák Könyve 4. fejezete örökíti meg a honfoglaló Izrael átkelését a Jordánon. A sikeres átkelést emlékkövek egybeépítésével örökítették meg, hogy az utódok kérdésére: „mire valók ezek a kövek”? – legyen válasz: „Szárazon jött át Izrael a Jordánon”. Ezért emlékeztetõ minden egybeépített kõ magyar iskoláink épületében. Újra és újra egyberaktuk és rakjuk õsi kultúránk medrébõl felhozott köveinket. Ha kérdezik fiaink és leányaink, hogy mire valók ezek a kövek – 100 évesek, vagy 1000 évesek – mondják el a kövek, hogy megsegített minket az Isten. 2004-ben Székelyudvarhelyen fogalmazódott meg a szándék, hogy az erdélyi és partiumi református gimnáziumok közös hálaadással nyissák meg az új tanévet. Ezek az események alkalmat adnak arra, hogy tanárok és diákok az együvé tartozás örömében osztozzanak. Isten áldása kísérje mindannyiunk munkáját. Nagyvárad, 2005. szeptember 16. SZABÓ ZSUZSANNA, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium igazgatója

„Vegyétek az én tanításomat“ Fõtiszteletû püspök úr, meghívottak, diákok! Tisztelt ünneplõ gyülekezet! A Zilahi Református Wesselényi Kollégium tanárainak nevében köszöntöm az évnyitó ünnepségünkön résztvevõ fõtiszteletû püspök urat, az egyházmegyei elöljárókat, a világi hatóságok képviselõit, a szülõket és kedves régi és új diákjainkat. Különleges ünnep számunkra ez a mai nap, hiszen pontosan tizenöt évvel ezelõtt, 1991 szeptemberében hangzott el ebben a templomban az elsõ tanévnyitó beszéd a zilahi református oktatás újraindítása alkalmából. Annakidején két osztállyal indult az iskola, amelynek ma már a tizenkét tantermes épület is szûknek bizonyul. De nem csak mennyiségileg gyarapodtunk az eltelt évek alatt, eredményeink, minõségi oktatásunk miatt iskolánkat a közösség megbecsülése és tisztelete övezi. A Zilahi Református Kollégium elsõrendû feladata, hogy igényes nevelõ-oktató munkával, a magyar református iskolák hagyományainak, a keresztyén közösség nevelõerejének, a legfejlettebb tudományos és technikai eredményeknek–eszközöknek, valamint a családokkal, a gyülekezetekkel és az önkormányzattal kiépített gyümölcsözõ kapcsolatoknak a felhasználásával a lehetõ legtöbbet tegye meg azért, hogy minden növendéke fejleszteni tudja azokat a képességeit, amelyeket csak õ kapott a Teremtõjétõl. Céljaink elérésében sikerült jól képzett tanári kart kialakítani, a most kezdõdõ tanévben sem alkalmazunk, még helyettesként sem, szakképzetlen oktatókat. A tanárok minõségi munkája, a teljesítményrendszer követelményei szerint elért eredmények szorosan összefüggnek a diákok évente növekedõ felkészültségi szintjével. Ezt bizonyítják az elmúlt tanévet záró érettségi vizsga kitûnõ eredményei, és a felsõoktatási intézményekben továbbtanuló diákok nagy száma. A minõségi tevékenységhez elengedhetetlen a tanárok számára is az állandó tanulás, továbbképzés, az Oktatási és Kutatási Minisztérium (MEC) programjának megfelelõen. A tanárok tudásának felmérése az elmúlt tanévben sem maradt el. A tavasz folyamán nagyszabású, hetekig tartó szigorú, mindenre kiterjedõ minisztériumi ellenõrzés zajlott az iskolánkban. Az ellenõrzés kiértékelésekor mindenki kitûnõ minõsítést kapott. Ezt követõen minden tanár részt vett a számítógépes oktatáshoz elengedhetetlen AEL programban, amely továbbképzés több héten keresztül folyt. A tanfolyam utáni vizsgán tanáraink országos elsõ helyen végeztek, emiatt külön minisztériumi dicséretben részesültünk. Tanári közösségünk már a tavaly felélénkült a fiatal tanárok kinevezésével, és ebben a tanévben is számítunk frissen kinevezett kollégákra. Szeretettel várjuk õket, hiszen fiatalos lendületükkel a tanórákon kívüli nevelõi tevékenységekbe is új színt, új ötleteket hozhatnak. Nevelési, oktatási programunk alapja az országos kötelezõ kerettanterv, de nagy hangsúlyt fektetünk azokra a sajátos tantárgyakra is, amelyek diákjaink keresztyén erkölcsi nevelését szolgálják (például egyháztörténet, hitvallás). Diákjaink számos iskolán kívüli nevelõ jellegû tevékenységen is részt vehetnek, amelyek célja a tanulók bevonása a mûvelõdési tevékenységekbe (énekkar, szavalóversenyek, filmklub, táncesték, sakkverseny, sportvetélkedõk, kirándulások, diákszínjátszás, színházlátogatás stb.). Az utóbbi idõben egyre nagyobb az iskolánk iránti érdeklõdés, ami sok tényezõvel magyarázható. A kollégium népszerûségét nagyban növelte az egyházkerület által biztosított ösztöndíjrendszer, s ez nem csak anyagi segítséget jelent, hanem komoly tanulási motivációt is. Az iskola népszerûségének köszönhetõ, hogy az új tanévben az eredetileg jóváhagyott két IX. osztály mellé a szülõk következetes kérésére, amelyet nagy megértéssel, segítõkészséggel fogadtak az egyházkerületi és világi hatóságok, sikerült még egy osztályt létrehozni. Ezen kívül oktatási keretünk egy esti tagozatos XI. osztállyal bõvült, ami a megyében egyetlenként jelentõs lehetõséget biztosít a szakmai iskolát végzett magyar diákok számára tanulmányaik folytatására. A Zilahi Református Kollégium, más iskolákhoz viszonyítva, jó eszköztárral és ezek valós fejlesztési lehetõségével rendelkezik. Van 12 osztálytermünk, két számítógépekkel felszerelt informatikai laboratóriu-

munk, egy idegen nyelvi laboratóriumunk és egy könyvtárunk, amely 16.500 kötettel és közel 600 olvasóval rendelkezik. A nyári vakációban széles körû felújítási munkálatokat végeztünk. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Zilahi Polgármesteri Hivatal anyagi segítségével sikerült rendbe tenni az összes osztálytermet, a bentlakást, a folyosókat és a mosdókat, felújítottuk a bentlakásban található fürdõket, illemhelyeket. Az épület tisztán, korszerû berendezésekkel, felújításokkal várja a diákokat. Az iskola az oktatás minél jobb feltételeinek megteremtése érdekében jó partneri viszonyban áll a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel, a helyi közigazgatással (a Zilahi Polgármesteri Hivatallal, a Zilah Város Tanácsával, a rendõrséggel és az egészségüggyel), illetve a református egyházközségekkel – amelyek rendezvényei számára az iskola helyiségeket és szaktanácsadást is felajánlott. Külön említésre méltó esemény – a jó együttmûködés eredményeképpen – az a tény, hogy a kollégium immár hivatalosan is használhatja a magyar közösség által évek óta áhított Wesselényi nevet! Eredményeink, megvalósításaink az egyházkerület lelki és anyagi támogatása nélkül nem léteznének. Az egyházkerület révén jutottunk például a magyarországi egyházi támogatásokhoz, amelyekbõl sikerült korszerû iskolai felszerelést beszerezni. Itt kell hangsúlyoznunk újból diákjaink rendszeres francia segítséggel megvalósult ösztöndíjhoz juttatását és kulturális rendezvényeink támogatását. Az egyházkerület segítségével a hozzánk járó diákoknak lehetõségük van arra, hogy részt vegyenek az országban, illetve a határainkon kívül szervezett különbözõ vallásos témájú találkozókon, konferenciákon, versenyeken, amelyek a református keresztyén szellemiség jegyében zajlanak, és amelyek bekapcsolnak minket az egyetemes református közösség körforgásába. Ezúton szeretném a szülõk, diákok és a tanárok nevében megköszönni a sok segítséget, amelyet rendszeresen tapasztalunk, és amely nélkül ma talán létünk is kérdésessé vált volna. Igyekszünk ezt a tõkét továbbra is a diákok, a magyar református közösség hasznára fordítani. A Zilahi Református Wesselényi Kollégium eddigi eredményei, sikerei, diákjaink és tanáraink töretlen hitét és tenniakarását dicséri. Nem jutottunk volna idáig, ha az isteni gondviselés nem egyengette volna utunkat. Kedves diákok! Az eddig felhalmozott tapasztalatot, tudást teljes szívünkbõl, õszinte hittel szeretnénk átadni nektek. Szándékunkat leginkább a Példabeszédek könyve 8. fejezetével jellemezhetném, amely így szól: „Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat. Mert jobb a bölcsesség a drágagyöngynél.” Remélem, az itt eltöltött évek alatt felismeritek majd, hogy az azonnali aranyak hamar elolvadnak. A bölcsesség viszont egy egész életre szóló energiát jelent, amely sikert és elégtételt nyújthat számotokra. Nagyon sok függ tõletek is. Attól, hogy milyen mértékben tudjátok befogadni és alkalmazni mindazt, amit tanáraitok nyújtanak, és mennyire vagytok képesek felkészülni az életre. Ebben a folyamatban elsõsorban tietek a felelõsség. Most örvendeztek a ti ifjúságotok idejében – és ez így helyes a Prédikátor könyve szerint is. De ne feledjétek, mindezekért Isten ítéletre von. Úgy kell tanulnunk egymástól, úgy kell élnünk, hogy mindnyájan tiszta szívvel állhassunk meg az Úr és saját lelkiismeretünk elõtt. Tanuljatok, tanuljatok meg Isten törvényei szerint élni, és nem fogtok csalatkozni. Mindenre a tudás és a hit készít fel titeket és e nehéz feladat teljesítésében vállal szerepet a Zilahi Református Wesselényi Kollégium. Jó tanulást kívánok mindnyájunknak. Isten áldását kérjük közös munkánkra, erõfeszítéseinkre. Zilah, 2005. szeptember 12. KOVÁCS IRÉNKE iskolaigazgató

9. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Tízéves a Felsõbányai Mûvésztelep Idén lett tízéves a felsõbányai festõtábor, mely a nagybányai festõiskola hagyományait éleszti újra, alkalmazva a mai modern technikákat is. A nagybányai festõtelep létrejöttének 100. évfordulóján, 1996-ban alakult újra a festõtábor a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében. Minden nyáron alkotótáborban vehetnek részt Felsõbányán a Magyarországról, Felvidékrõl, Kárpátaljáról, Erdélybõl, Partiumból, a nyugat-európai országokból ide érkezõ képzõmûvészek. Az alkotótábor mûvészeti vezetõje Vésõ Ágoston Munkácsy-díjas festõmûvész. A nagybányai iskola hagyományának megfelelõen a tájképfestés az alapvetõ kifejezési mód. A mûvészek a Bódi-tónál vannak elszállásolva, ahonnan bebarangolhatják a vidéket. A mûvésztelep tizedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen múltbeli emlékeket idéztek fel, illetve megvitatták a jelenlegi kérdéseket és a jövendõ teendõket. Az ünnepi istentiszteleten Tõkés László püspök igehirdetése után Varga Károly koltói lelkipásztor a nagybányai egyházmegye nevében köszöntötte az

egybegyûlteket. Lakatos Tibor házigazda-lelkész üdvözlõ-beszédét követõen Vésõ Ágoston szólt az elmúlt tíz év történéseirõl, hangsúlyozva, hogy az egyházkerület támogatása nélkül meg sem tarthatták volna a tizedik tábort. Beszélt arról, hogy a kulturális igénytelenség miatt nagyon fontos odafigyelni az ízlésnevelésre. Az esztendõk során hat országból ötven mûvész fordult meg a nyári alkotótáborban, azonban a mostoha anyagi körülmények miatt most csak tizenöten kaphattak meghívást erre az alkalomra. Czakó Gábor író, képzõmûvész elõadásában szólt a valóságválságról, arról, hogy nincs kultúra kultusz nélkül, kiemelve, hogy a mûvészet a lét teljességének állapotába való beavatás. Szûcs György mûvészettörténész, a budapesti Szépmûvészeti Múzeum fõmunkatársa, a nagybányai festõiskola egyik legalaposabb ismerõje már a kiállításon tartott átfogó elõadást, elmondva, hogy a tábor alkotóinak egyszerre kell küzdeniük a múltért és a hitük szerint megvalósítható jövõért. A mûvésztelep további sorsa nagymértékben függ az értõ és befogadó közönségtõl, a hely szellemétõl, a körülményektõl.

Lankadatlan hittel, minõségi alkotások jegyében Fõtiszteletû Püspök Úr! Nagytiszteletû Tanácsos és Tiszteletes Urak! Tisztelt meghívott vendégeink és elõadóink! Szeretett mûvészkollégáim és felsõbányai Gyülekezet! Tíz éve kezdtük el munkánkat Fõtiszteletû Tõkés László püspök úr megbízásából, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 75. és a Nagybányai Festõtelep megalakulásának 100. évfordulója alkalmából a nagybányai festészeti hagyományok õrzése és továbbéltetése, valamint a Kárpát-medencei mûvészeti kapcsolatok fejlesztése érdekében. Jubileumi alkalmakkor ünnepelni szokás. Én mégsem tudok maradéktalanul ünnepelni. Úgy gondolom, a magyarság életének utóbbi eseményei nem indokolják ezt. Különösen a szórványban élõ magyarságnak nincs erre oka. Jobb, ha ez alkalommal átgondoljuk a tíz év munkáját, annak minden eredményével és hiányosságával, hgy az elkövetkezõ években minél eredményesebben dolgozhassunk, hogy valóban legyen okunk az ünneplésre. Addig megfeszített erõel, lankadatlan hittel, minõségi alkotásokat létrehozva dolgozzunk. Az még érthetõ, hogy a globalizációs világ hívei nem támogatnak egy nemzeti hagyományokat õrzõ telepet, de az már teljesen érthetetlen, hogy a hagyományõrzõk miért közömbösek, elutasítóak. Így még jelentõsebb azok segítsége, akik a jelenlegi nehéz anyagi viszonyok közt segítséget nyújtottak. Mindenkinek köszönet érte, különösen Tõkés László püspök úrnak, aki rendkívüli elfoglaltsága ellenére állandóan figyelemmel kísérte és támogatta munkánkat. Ez alkalommal az õ jelentõs támogatása nélkül meg sem tarthattuk volna tizedik jubiláris alkotó táborunkat. Köszönetet kell mondanunk még mindazoknak, akik az elmúlt tíz évben önzetlen munkájukkal segítették munkásságunkat: Lugosi Mihály tanácsos úrnak igen komoly érdemei vannak telepünk létrejöttében és az elsõ öt tábor szervezésében. Köszönet a kuratórium tagjainak Jean Tamásnak, Petrin Lászlónak, Kerekes József tanácsos úrnak, Bónis István képviselõ úrnak, Ludescher István alpolgármester úrnak, Vida Noéminek, Farkas Zoltánnak, Jablanovszki Andrásnak, Varga Imrének. Hála és köszönet illeti Czakó Gábor író-képzõmûvészt, Szûcs György mûvészettörténészt, hogy fáradságot nem kímélve eljöttek közénk, hogy jelenlétükkel és közremûködésükkel emeljék rendezvényünk eredményességét és színvonalát.

Köszönetet kell mondanunk Lakatos Tibor tiszteletes úrnak, úgy is mint aki zenei produkciójával mûködik közre, úgy is mint aki templomi rendezvényeink házigazdája, hat éven keresztül méltó körülményeket biztosítva ezekhez. Mielõtt nagyon sommásan beszámolnék az elmúlt tíz év eredményeirõl, be kell ismernem, hogy számottevõ ereményeink ellenére nem értük el megálmodott célkitûzésünket, hogy telepünk szellemisége másokat is követésre ösztönözzön. Ha a körülményeket vizsgáljuk, amelyek közt munkánkat végeztük, érthetõvé válik az ok is. Köztudomású, hogy a jelentõsebb kulturális rendezvények sikeréhez meghatározó az anyagi háttér biztosítása, a kultúrát mûködtetõ intézmények, a média támogatása is. Így érthetõ, hogy ilyen bizonytalan támogatottsággal nagyobb létszámú és hatékonyságú mûvésztelepet mûködtetni lehetetlen. A legnagyobb gondot az állandó anyagi bizonytalanság okozza. Ez szinte lehetetlenné teszi a szervezõ munkánkat, hisz még a telep munkájának a megkezdésekor sem tudjuk, hogy mennyi összeggel rendelkezhetünk. Egy másik kedvezõtlen körülmény, hogy a kulturális életben egyre jobban elharapódzik az igénytelenség. Ritkaságszámba megy, ha a médiában értékes produkcióval találkozunk. Lagzi

A Felsõbányai Mûvésztelep résztvevõinek névsora Balogh Gyula (Monó) Bordi Margit (Kolozsvár) Bráda Tibor (Budapest) Buhály József (Szentendre) Deák Ilona (Budapest) Kenéz Anikó (Budapest) Madarász Gyula (Debrecen) Lóránt János Demeter (Mezõtúr) Schneller Mária (Marosvásárhely) Szakács Imre (Szentendre) Ütõ Erzsébet (Máramarossziget) Torjay Walter (Szombathely) Vésõ Ágoston (Nagybánya) Vígh Ágota (Nagybánya) Az elmúlt tíz évben ötven teljes jogú és számos meghívott fordult meg a mûvésztelepen.

Lajcsi a színvonal mindenütt. Az még szomorúbb, amikor a kulturális intézményeink engednek, és ízlésnevelés helyett ízlésrombolást végeznek. Ilyen körülmények között a korszerû tájábrázolásban dolgozó mûvészek munkái, amelyeknek megértése bizonyos szellemi erõfeszítést is igényel, nem mindig talál megértésre, méltatásra. 2001-ben együttmûködési megállapodást kötöttünk a Szentendrei Régi Mûvészetteleppel, ami azóta is jól mûködik, évente mûvészcseréket valósítva meg. Mi az ízlésnevelés terén is szeretnénk segíteni. Munkáinkból három gyûjteményt hoztunk létre, kettõbõl állandó kiállításon mutatjuk be az érdeklõdõknek a telepünkön készült alkotásokat. Ezek Nagyváradon, Nagybányán és Felsõbányán vannak. Két katalógust is készítettünk munkásságunk ismertetésére és több mint húsz belföldi és három külföldi kiállítást rendeztünk az elmúlt tíz évben, hat országból érkezett ötven mûvész munkáiból. Munkásságunk legnagyobb elismerése, hogy a Magyar Örökség Díját vehettük át a régi Nagybányai Festõtelep jogutódaiként. Munkánk döntõ többségében tájképek, hisz hagyományaink és lehetõségeink erre predesztináltak. Idén azonban nagyobb hangsúlyt szeretnénk adni az ember a tájban témának, hisz a nagybányai hagyományok ilyen téren is kiváló példákkal szolgálnak. Hogy csak egy párat említsek: Ferenczy Károly: Hegyi beszéd, Három királyok, Levétel a keresztrõl címû alkotásai. Évfordulós megemlékezésünkre szerettünk volna meghívni minden mûvészt, aki a tíz év alatt a telepünkön dolgozott. Legnagyobb sajnálatunkra, rendkívül mostaha anyagi viszonyaink csak tizenöt mûvész meghívását tette lehetõvé, akikbõl a következõk vannak jelen: Lészai Bordi Margit, Bráda Tibor, Buhály József, Deák Ilona, Kenéz Anikó, Madarász Gyula, Schneller Mária, Szakács Imre, Ütõ Erzsébet, Torjay Walter, Vésõ Ágoston, Vígh Ágota. Úgy tûnik, a feltételek jövõre alakulnak olyanná, hogy egy sikeres és egy nagyobb létszámú festõteleppel méltó körülmények közt emlékezzünk meg nagy elõdeink festõtelep-alapításának száztizedik évfordulójáról, és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megalakításának 85. évfordulójáról. Ahogy mondani szokás: jövõre Önökkel ugyanitt! Adja Isten, hogy úgy legyen! Felsõbánya, 2005. szeptember 4. VÉSÕ ÁGOSTON

10. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Országalapítás Gömörben SZÁNDÉKNYILATKOZAT Mottó: Azt tartják a gömöriek hogy vármegyéjük egy külön kis ország – Gömörország, amelynek mindig békés harmóniában élt együtt magyar, német és szlovák nyelvû lakossága. Búzatermõ völgyeivel, bükk-, tölgy- és fenyõerdõkkel borított égbetörõ bérceivel, sokféle ércet ontó bányáival, vaskohóival, gyár- és fûrésztelepeivel s különleges kézmûiparával, az Alföld legészakibb peremétõl is elválasztva, a maga zárkózottságában mindig egy sajátos nyelvjárású, szokású és szellemû külön kis országot alkotott a múltban s alkot ma is. (Hazay Arthur /l941/ nyomán) Összhangban az európai irányzatokkal, szûkebb hazánkban, Gömörben is a regionális öntudat folyamatos erõsödése tapasztalható. Ezen törekvések kiteljesítésének a jegyében: mi, európai polgárok, civil kezdeményezésként, ezennel bejelentjük azt a szándékunkat, hogy egy pángömör jellegû, azaz az egész gömöri régiót átfogó polgári társulást hozzunk létre. Társulásunknak a Gömörország-Gemersko-Gemerland nevet szánjuk. Országunkat az egyesült Európa eszmeiségére, a hajdani Gömör és Kis-Hont vármegyének, illetve alkotórészeinek csaknem évezredes létére és hagyományaira alapozzuk. Az örökség vállalásával és fejlesztésével a régió jövõjének érde-

kében kívánunk tevékenykedni. Országunk képzelt határai az egykori vármegye határaival azonosak, függetlenül a mindenkori állam- és igazgatási határoktól. Országunk nem állam, nem politikai szervezet, a mindenkori pártpolitikán felül és kívül kíván állni. A maga nemében az elsõ virtuális európai ország. Jövendõ tagjaink, azaz honpolgáraink az országgyûlésen dönthetnek majd a legfontosabb kérdésekben. A polgári társaság elnöke, azaz az ország legfõbb képviselõje az ispán. Tisztségében az egykori vármegye fõ- és alispáni funkciója olvad össze. Országunkban az elnökség helyett országtanács lesz, tevékenységét a parlamenti elnök tisztségét ellátó háznagy hivatott irányítani. A kormány feladatkörét a szolgabírói tanács látja el, élén a miniszterelnöki funkciót betöltõ fõszolgabíróval. A törvényszék a legfõbb ellenõrzõ és igazságszolgáltató testület, amely a jogértelmezés terén az alkotmánybíróság szerepét is betölti majd. Tagjai a táblabírák. A testület élén a saját soraiból választott fõtáblabíró áll. A gazdasági ellenõrzést a számvevõszék végzi. Országunknak saját jelképei (himnusza, zászlaja, pecsétje, címere) lesznek, amelyek alapjául a volt vármegye szimbólumai szolgálnak. Hivatalosnak szánt folyóirata, a Gömörország ebben az évben immár 6. évfolyamát kezdte.

* * * Országunknak voltaképpen annyi „fõ“ városa van, ahány gömöri település. Ennek a meggyõzõdésnek a jegyében igyekszünk minden települést bevonni az együttgondolkodásba. A jelképes fõváros címe azonban mindenképpen az egykori vármegye elsõ, s egyben névadó központját, Sajógömört illeti. Örömünkre szolgál, s üzenetértékû is, hogy országalapítási szándékunkat éppen itt és ma, ezen a napon jelenthetjük be. Az alapító országgyûlést ez év õszén tervezzük megtartani, itt, Sajógömörön. Ennek idõpontjáról és programjáról idõben tájékoztatunk. Hívjuk és várjuk sorainkba mindazokat, akik számára az országalapítás ügye, a régió jövõje fontos, érdekében tevõlegesen tenni kívánnak. Sajógömör, 2005. június 4. Az elõkészítõ bizottság nevében: Balázs István (Miskolc) Bodnár Mónika (Putnok) Gaál Lajos (Rimaszombat) Hizsnyan Géza (Rimaszombat) B. Kovács István (Rimaszombat) Szászi Zoltán (Rimaszombat) Tököly Gábor (Rozsnyó) Zsíros Gábor (Sajógömör)

Gömörország – az elsõ virtuális ország Európa közepén Kerek három napig, mint a mesében egy esztendõ, az országalapítás kellemes gondjával voltak elfoglalva a szervezõk szeptember 16-a és 18-a között, Sajógömörben, Tornalján és Hanván. Országnapokat tartottak, s ahogy az hozzátartozik egy valamirevaló honalapításhoz, volt Szer, vagyis országgyûlés, jelképek megáldása, tisztviselõi kar megbízása, értékek felmutatása és szórakozás, emlékezés, jó hangulat meg sok új, támogató ötlet megszületése, hozzá vendégek széles hazából, határon innen és túlról, s köztük igen becses vendégként Partium képviselõi, Ft. Tõkés László püspök, Barabás Zoltán, költõ és az õ Juditja. A mostani történések krónikása, e cikk szerzõje, hirtelenjében azt sem tudja hol is kezdje. Kérdezhetik sokan: mi is ez az országalapítás, meg mire jó egyáltalán? Mondják, érzik az emberek, a Garamtól keletebbre mintha már csak lassú halódásra lenne ítélve minden. Mondhatják ugyanezt az EU határain kívülrekesztettek is joggal! Pedig ennek nem szabad így lennie! Itt is, ott is élnek, dolgoznak, gondolkoznak emberek, akik szükségét érzik annak, hogy a szûkebb pátriáért tegyenek valamit. Hangsúlyozottan a regionalitás elvén, megbecsülve minden polgártársat, minden jószándékú, szülõföldjéért tenni akarót, nemzetiségre, vallásra, fajra való tekintet nélkül. A most megalakult Gömörországban, mint az elsõ virtuális európai országban a hangsúlyok a tenniakaráson, a lassan már másfél évtizede ígért felemelkedés tényleges megvalósításán vannak. Talán egyfajta élesztõként a Partiumban is hasonló honalapítási kezdeményezésre serkentve néhányakat. Mostohán bántak és ma sem igazán kiemelten kezelik ezeket a vidéket (értsd Gömört és Partiumot), pedig ha valahol szükség van a felzárkóztatásra, akkor ezekben az esetekben aztán igazán szükség van. A most megalakult Gömörország célja: olyan polgári tárulásként mûködni és koordinálni a régió felmelkedését, amely a mindenkori pártpolitikán kívül áll, alaptétele a tolerancia, a regionalizmus erõsítése, a helyi értékek

megmutatása, erõsbítése, jóértelemben vett lobbizás minden, a régió felemelkedését szolgáló kezdeményezés mellett. Ebbe a munkába civileket, önkormányzatokat, polgári szervezõdéseket, kistérségeket, mikrorégiókat kívánnak bevonni. S hogy ezek a most felsorolt szubjektumok tényleg érdeklõdtek Gömöroszág megszületése iránt, annak ékes bizonyítéka, hogy a szeptember 17-i, szombati, felhõszakadásszerû esõzés ellenére úgy megtelt az országalapításnak helyet adó Sajógömör kultúrháza, hogy egy tût sem lehetett leejteni. Az országalapítási ünnepségek azonban már pénteken, szeptember 16-án megkezdõdtek, Tornalján. Délelõtt Kováts Marcell és Gál Tamás elõadásában a Helység kalapácsa címû játékot nézték meg a diákok a Kazinczy Ferenc Alapiskolában. Kora este, a mûvelõdési ház elõcsarnokában Petrás Mária, csángó iparmûvész Csángó madonnák és Pécsi L. Dániel jelképtervezõ, (Gömörország jelképeit is õ tervezte) Új címerek és református jelképek a Kárpát-medencében címû közös tárlata nyílt meg igen nagy érdeklõdés mellett. Ezt követõen a mai Gömör minden végébõl érkeztek elõadók, akik a Gömörország Bemutatkozik címû gálamûsorban az énekkultúra, a gyermekfolklór, a táncházmozgalom, a pódiummûvészet gyöngyszemeit mutatták be a közönségnek. Elõször adták át a Fábry János-díjat ezen az estén azoknak a jeleseknek, akik munkásságukkal messze határainkon túl öregbítik Gömör jó hírnevét. Az elsõ négy díjazott Tõzsér Árpád Kossuth-díjas költõ, Újváry Zoltán néprajztudós, Palládi Kovács Attila akadémikus, néprajztudós és Karol Vlachovský voltak, akik közül Karol Vlachovskýnak Budapesten fogják majd átadni a kitüntetést. Szombaton az eredeti programtervet alaposan felborította a kitartóan és bõven szakadó esõ. Erre csak azt lehetett mondani, biztos Tompa Mihály örömkönnyei fakadtak meg a mennyben, látván, mit cselekedtek kései utódai. Az országgyûlés, a Szer így beszorult a sajógömöri kultrúházba,

ahol a helyiek és a szervezõk, kedvességükkel, találékonyságukkal még a viharos idõ okozta kényelmetlenséget is elfeledtették a résztvevõkkel. Mátyás király, mint Gömörország patrónusa is részt vett az országalapításon, Balázs István, miskolci elõadómûvész megszemélyesítésében. Civilben gimnazista tanuló udvarhölgyek és vitézek vigyázták a jelképeket, amelyeket Erdélyi Géza református püspök, Cseh István putnoki esperes-plébános és Rusznák Dezsõ, sajógömöri evangélikus lelkész áldottak meg. Biharország, mint testvérország képviselõjeként pedig maga Tõkés László püspök és Barabás Zoltán költõ tisztelegtek a jelképek elõtt. Szapora, felhõt elzavarni próbáló ágyúlövések is durrogtak, szólt a harangszó, koccanó poharak éltették az új országot. Megválasztatott egy képviselõ testület is, amelynek feladata az lesz, hogy Gömörország jogi alapjait lefektesse, civil szervezõdésként azt, mint az elsõ európai virtuális országot bejegyeztesse. Szombat este telt ház fogadta az István a király rockopera bemutatóját, a címszerepben Varga Miklóst láthatta a közönség. Vasárnap Hanván, Tompa Mihály egykori szolgálati helyén, a parókia falán Arany Jánosnak állítottak emléket. Emlékezve és emlékeztetve arra, Arany és családja éppen 150 évvel ezelõtt hat hétig itt, Hanván tartózkodott, a költõtárs Tompa Mihály vendégeként. Az emléktáblát Barabás Zoltán, Biharország képviselõje, Arany János partiumi földije avatta fel, emlékezetes szép szavakkal, szívet melengetõ tiszta õszinteséggel. Csiha Kálmán, nyugalmazott erdélyi püspök prédikációja alatt szem nem maradt szárazon, az ünneplõ gyülekezet a lelki táplálék után Juhász István magánvállalkozó vendégszeretetét élvezhette egy jó szeretetlakomán. Voltak hát elsõ Országnapok, van Gömörország, tele akarattal, tenniakarással. Adyval szólva: az Élet él és élni akar! Gömörben is és hiszem a Partiumban is! SZÁSZI ZOLTÁN

11. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET PRESBITERI SZÖVETSÉGÉNEK

I. Konferenciája Kraszna, 2005. szeptember 2–3. A konferencia eredeti helyszíne Sólyomkõvár, a Szilágysomlyói Egyházmegye ifjúsági tábora lett volna, ám az idõjárási körülmények miatt itt lehetetlenné vált a konferencia megszervezése. Gyors és hathatós segítségnyújtással, a Szilágysomlyói Egyházmegye esperese és a Szilágysomlyói Presbiteri Szövetség elnöke közremûködésével sikerült új helyszínt találnunk a krasznai gyülekezetben. Köszönet illesse a gyülekezet elöljáróságát, a presbitériumot, nõszövetséget, akik nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a konferencia résztvevõi jól érezzék magukat és megismerjék a szilágysági családok vendégszeretetét. A kétnapos konferenciának mintegy 130 résztvevõje volt. A kilenc egyházmegyébõl hét képviseltette magát. Az Egyházkerület Presbiteri Szövetsége I. Konferenciájának témája A református oktatás, nevelés múltja jelene és jövõje volt, melyet a meghívott elõadók segítségével próbáltunk elemezni. A nyitó istentiszteletet Csûry István egyházkerületi fõjegyzõ tartotta. Ezután rövid köszöntések következtek a presbiteri szövetség elnöke, illetve a házigazdák részérõl. Így elsõ nap a résztvevõk meghallgathatták dr. Péter Miklós teológiai tanár visszatekintését a több százados múltra, melynek kapcsán rámutatott azokra a nagymértékû veszteségekre, amelyek református anyaszentegyházunkat érték a Trianon utáni idõszakban, illetve az 1948-as államosítás alkalmával. Õt követte Szilágyi Béla tanár korreferátuma, aki több híres ember (Szász Károly, Sylvester János, Ady Endre, Bolyai János, Mentovics Ferenc, Sárkány Ferenc, Mikó Imre, Parádi Kálmán) életútját járta körül, akik nagy múltú református kollégiumokból kerültek ki, akikre az emberség, tudás, kiállás, töretlen hit, cselekvési vágy, egyenes gerinc volt jellemzõ. Reggel és este a szatmári és nagyváradi kollégiumok iskolalelkészei tartottak áhítatot. Másnap délelõtt Tolnay István tanügyi tanácsos tartotta meg elõadását a református oktatás jelenérõl, ismertetve a jelenlegi helyzetet. Reménykedve szólt a kultusztörvény mielõbbi elfogadásáról, illetve az oktatási törvény módosításáról, ami már 15 év után törvényes keretek közzé helyezné a felekezeti oktatást. Bustya János, a Református Pedagógiai Intézet lelkipásztor-tanára nagy és nehéz feladatra vállalkozott – saját bevallása szerint –, amikor az oktatás jövõjérõl kellett beszélnie. Párhuzamot próbált felállítani az állami és felekezeti oktatás között, rámutatva arra, hogy

egy percig sem lehet kérdés, hogy ezekbe az intézetekbe ne folyna színvonalas képzés, jól képzett tanári karral. Külön kitért arra, hogy a felekezeti iskolákban az oktatás mellett nagy hangsúlyt kell fektetnie a keresztyén nevelésre, ami valójában a felekezeti oktatás többletét jelenti. Bogdán Zsolt zilahi esperes korreferátumában a szilágysági felekezeti oktatás jövõjérõl beszélt, kiemelt helyen pedig a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumról. Szilágyi Zoltán, a Zilahi Református Wesselényi Kollégium iskolalelkésze Misszió az iskolában címû elõadásában kiemelte, hogy fontosnak tartja minden tanár és diák krisztianizálását. Bereczki András lelkipásztor korreferátumában alátámasztotta a misszió fontosságát az iskolákban, ugyanakkor hangsúlyozta annak fontosságát is, hogy jó volna minél elõbb visszaállítani a felekezeti oktatást minden szinten. A partiumi református kollégiumok igazgatói beszámoltak az eddig elért eredményekrõl, és kitûzött céljaikról is beszéltek. Idõközben megérkezett Szabó Dániel, a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség elnöke, aki két alkalommal is szólt a jelenlevõkhöz. Példákat hozott fel az anyaországból, ahol már lezárult az ingatlan visszaszolgáltatás és számos nagymúltú református intézet már jó körülmények között folytatja a nevelési munkát. Számtalan példát hozott elénk a nagyvilág különbözõ pontjáról, kezdve Moszkvától, ahol a Sárospataki levéltár-könyvtár visszaszerzése ügyében jár közben, egészen a kárpátaljai református gimnáziumok újraindításáig, vagy a felvidéki teológiai oktatás beindításáig. Dr. Anne-Marie Sadler, az Élesdi Gyermekotthon helyzetérõl és az élesdi szórványiskoláról tartott elõadást, kiemelve a gyermekotthon fontos szerepét a magyar osztályok megmentése terén. A záróistentisztelet elõtt a konferencia résztvevõi egy Zárónyilatkozatot fogadtak el. (Lásd mellékelve) A záróistentiszteleten Szõnyi Levente, a Szilágysomlyói Egyházmegye fõjegyzõje hirdetett igét, Kánya Attila Zsolt lelkipásztor ágendázott. Reméljük, akik eljöttek, lelkiekben feltöltõdve tértek haza, és kamatoztatni fogják gyülekezeteikben az itt hallottakat, továbbra is küzdenek majd a felekezeti iskolákért, mely magyarságunk és református egyházunk számára sorsdöntõ kérdés. LÁSZLÓ KÁLMÁN elnök

ZÁRÓNYILATKOZAT A krasznai református templomban 2005. szeptember 2–3-án megtartott A református oktatás, nevelés múltja, jelene és jövõje témájú konferencia résztvevõi kérik: A történelmi egyházak által kidolgozott törvénymódosítási javaslat azokat az alapelveket tartalmazza, amelyek alkalmazása nélkül nem lehet jó törvényt alkotni. Ezek a következõk:

a. az egyházaknak törvény által biztosított joga van ahhoz, hogy minden szinten tanintézményeket hozzon létre; b. az egyházak autonómiájának mintájára a törvény garantálja az egyházi intézmények autonómiáját; c. az állam biztosítja az egyházi iskolák finanszírozását. Bízva Istenünk kegyelmében, reménységgel hisszük, hogy nyilatkozatunkban foglaltak valóra válnak, népünk és Anyaszentegyházunk lelki épülésére.

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET PRESBITERI SZÖVETSÉGE NEVÉBEN LÁSZLÓ KÁLMÁN szövetségi elnök

2005. szeptember 18-án hálaadó istentiszteletet tartottak a zilah-ligeti református templomban, mely alkalomból Hévézi Endre mûvészi munkásságát méltatták. Ezen alkalommal szentelték fel azokat a festett üvegablakokat, melyek ezután a templom díszei lesznek. A mûvészt Oláh Mihály lelkipásztor köszöntötte és méltatta. Hévézi Endre teljes családjával vett részt az ünnepélyes alkalmon és ajánlotta fel ajándékba mûvészi munkáit. Az istentiszteleten Csûry István fõjegyzõ hirdette az igét Luk. 1,67 alapján. A házigazda lelkész megköszönte azok munkáját is, akik segítettek az ablakok beépítésében.

A zilah-ligeti református templom ólomüvegei A református egyházat sokszor vádolták már mûvészet-ellenességgel. Pedig ez így – a legrosszabb esetben is – csak féligazság. Köztudott például, hogy Zwingli, a legradikálisabbnak tartott reformátor, nem engedte, hogy a túlzó képrombolók kitörjék a templomok színes ablakait. Sõt, Kálvinnak a mûvészethez fûzõdõ viszonya is sokkal árnyaltabb, mint ahogyan azt a puritánok hinni szerették volna (de amely hitüket mégis sikeresen bevittek a köztudatba). Magyar református õseink mûvészet-szeretete és díszítõigénye már kezdettõl megmutatkozott. A legújabb mûvészettörténeti kutatások kimutatták, hogy a kálvinista templomok eredetileg korántsem voltak fehérek, hanem gazdag florális és geometrikus falfestés díszítette õket. A református egyházmûvészet legjellemzõbb terméke mégis a festett kazettás mennyezet, mely a Kárpát-medence szinte minden pontján megtalálható, így a Szilágyságban is. Ezeken a mennyezeteken bibliai történetek és szimbólumok elevenednek meg, készítésük korának stílus- és ízlésvilágát tükrözve. Mi célból alkották ezeket a mûremekeket? A korabeli feliratok ezt két szóba sûrítik: „Isten dicsõségére“. Hévézi Endre londoni képzõmûvész zilahi üvegfestményei ugyanezt a célt szolgálják. A színeken és formákon át Isten dicsõsége jön emberközelbe. Más a templom fénye mint a környezõ világé. Mert más maga a világ, amelybe Krisztusban meghívást nyertünk. Többet jelentenek ezek az ablakok egy modern templom modern díszítésénél. A maguk eszközeivel Igét hirdetnek, színt és fényt hoznak életünkbe és egy új kaput nyitnak meg a református egyházmûvészet hagyományában. Köszönet értük Hévézi Endrének! Soli Deo gloria! OLÁH MIHÁLY

12. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

EGYHÁZKERÜLETI KÁNTORTOVÁBBKÉPZÕ „Jó nekünk itt lenni…” Márk 9, 5a Az ige érzésével távoztak kántorok és tanárok a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kántortovábbképzõjérõl, melynek a Partiumi Keresztény Egyetem adott helyet augusztus 29.–szeptember 2. között. Ez év márciusában született a gondolat az Egyházkerületi Zenei Bizottság ülésén az egyetemes magyar református énekeskönyv bevezetésének lehetõségét és módját mérlegelve. Egyértelmûvé vált, hogy a gyülekezeti éneklést, általában véve az egyházzenei életet megújítani csak szakképzett kántorokkal lehet, szükséges tehát õket képezni, továbbképezni. Miután az Egyházkerület Igazgatótanácsa, valamint a Közgyûlés döntött arról, hogy az 1996-os énekeskönyvet be kell vezetni, támogatták a kerületi továbbképzést is, mely Berkesi Sándor Liszt-díjas karnagy, egyházzenei igazgató, a Partiumi Keresztény Egyetem tanárának szakmai irányításával indult. Az esperesi hivatalokon keresztül, valamint a Harangszóban meghirdetett 5 napos továbbképzõre 19-en jelentkeztek (Zilahi Egyházmegye 2, Somlyói Egyházmegye 1, Temesvári Egyházmegye 2, Bihari Egyházmegye 2, Érmelléki Egyházmegye 4, Nagykárolyi Egyházmegye 5, Szatmári Egyházmegye 1, Nagybányai Egyházmegye 2), köztük olyanok is, akik nem kántori szolgálatot végeznek, hanem a zene szeretete és a tudásszomj vezérelte. A meghallgatás és csoportokba osztás során derült ki, hogy kevesen játszanak Korálból – gondolunk itt a Borsai korálkönyvre, a magyarországi vagy az 1996-os énekeskönyvhöz összeállí-

tott Korálkönyv ugyanis szinte teljesen ismeretlen – többségük zeneelméletet és karvezetést sem tanult. Ebbõl kiindulva terveztük meg az öt nap órarendjét, melyben a szükségnek megfelelõen másfél óra ének, másfél óra zeneelmélet, egy óra karvezetés, fél óra hangszer, két óra kórus szerepelt. Ezen kívül mindenkinek lehetõsége volt egy órát gyakorolni hangszeren (orgonán vagy harmóniumon), a szabad idõben pedig megtanulni másnapra az énekeket és gyakorolni a zeneelméletet. A zsúfolt (hat és fél óra) órarend ellenére mindenki így nyilatkozott: jó nekünk itt lenni, de jó lenne maradni még! A tanárok tanúsága szerint látható volt a fejlõdés minden tantárgynál, a lelkesedés pedig szinte szárnyakat adott mindenkinek. A kántortovábbképzõt fõtiszteletû Tõkés László püspök úr nyitotta meg bátorító szavakat intézve hozzánk és áldást kívánva. Köszönjük. A záró istentiszteleten Oláh Mihály lelkipásztor, egyházkerületi zenei elõadó hirdette az Igét, valamint feledhetetlenül gyönyörû elõadásban dr. Kovács László Attila evangélikus teológiai tanár Anger, Bach, Mendelssohn és Kodály mûveket szólaltatott meg a nagyvárad-újvárosi templom orgonáján, s nem utolsó sorban a kántortovábbképzõ kis kórusa is szolgált tanárok és diákok vezényletével. A kántor szolgálata a szeretet és az alázat szolgálata. Valahányszor Berkesi Sándort hallgattuk, tudtuk, hogy nemcsak „szakmát” tanulunk, hanem lelkesedést és alázatot is. Megtanultuk, hogy a kórusmûvek megszólaltatása nemcsak technika, hanem szív kérdése is.

A Gustav Adolf Werk Munkaközösségeinek találkozója Nagyvárad – Félixfürdõ, 2005. szeptember 5–7. A rendezvény nyitó istentiszteleti helyszíne a nagyváradi Evangélikus Egyházközség temploma volt, ahol az igehirdetõi szolgálatot a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Tõkés László végezte. A Jakab apostol levele alapján szóló igehirdetés a jó szolgálatát, a diakónia fontosságát hangsúlyozta. Megemlítve azt is, hogy a Gustav Adolf Werk Munkaközösségében ennek a szeretetszolgálati tevékenységnek százados hagyománya van. A nagyváradi evangélikusok száz esztendeje a GAW támogatásával építhették fel templomukat. A templomi istentiszteletet követõen a Nagyvárad melletti Félix-fürdõ President Szállójában ünnepi vacsora következett, melyen néhány mondatban a különbözõ erdélyi felekezetek vezetõi köszöntötték a megjelenteket. Másnap reggel 9 órától dr. Gustav Reingrabner egyháztörténész tartott érdekfeszítõ elõadást az Augsburgi Vallásbéke megkötésének 450. évfordulója alkalmából. Mint az elõadásból kiderült, a vallásbéke tételeinek kidolgozásában elsõ osztályú diplomaták vettek részt, akik minden a választófejedelmek részérõl felvetett kérdést megvizsgáltak és csak a mindannyiuk által fontosnak találtakat tárgyalták. Ezért lehetett az Augsburgban tartott Birodalmi gyûlésnek legalizálnia a reformáció eredményeit, elfogadtatnia a különbözõ hitvallásokat és az egész Német-római Birodalom területére nézve érvényes határozatokat hoznia. Ennek a konszenzusra építõ magatartásnak a jövõre kiható eredménye

volt, hogy a korábbi, önmagát abszolutizáló magatartás megszûnt és lehetõvé vált egy immár szekularizált, polgári jogrend kialakulása. Az elõadás és a hozzászólások után következett a Gustav Adolf Werk Romániai Munkaközösségét alkotó Egyházkerületek bemutatkozása. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében Kerekes József elõadó-tanácsos köszöntötte a 17 GAW-tagszervezet küldötteit annak az Egyházkerületnek a területén, amelynek temesvári gyülekezetébõl indultak ki a mélyreható ’89-es romániai változások. A továbbiakban Kerekes József ismertette a KRE Missziói Programját (teljes szövege megjelent a Harangszó és a Közlöny hasábjain is), melyet jelenlévõk nagy érdeklõdéssel hallgattak. Majd Dénes István pályázati referens mutatta be a számok tükrében azt a nagyszabású, 15 éve folyó egyházkerületi munkát, melynek kiemelkedõ támogatója a GAW. A találkozó zárónapján megválasztották a 17 tagszervezetet tömörítõ szövetség új elnökét: Walter Hornt, bécsi evangélikus esperes urat, aki a leköszönt H. Eptinget váltotta az elnöki székben. A rendezvény támogatásáért illesse köszönet a GAW-Ro Munkaközösség tagegyházait, szervezéséért pedig a GAW-Ro fõtitkárát, Mátyás Attila evangélikus lelkipásztort. KEREKES JÓZSEF elõadó-tanácsos

A helyzetet elemezve világossá vált, hogy elengedhetetlenül szükséges a Nyári Kántorképzõ Tanfolyam beindítása, mely 2–3 hét alatt intenzív tanítással és tanulással lehetõvé teszi a tanfolyam végén a csoport-vizsgát, majd a kántorképzõ négy évfolyamának elvégzésekor a kerületi kántorképesítõ vizsgát. A Nyári Kántorképzõ Tanfolyam megoldaná azt a problémát, hogy évtizedek óta nem volt kántorképzés a Partiumban, sem pedig kerületi kántor vizsgát nem szerveztek. (Természetesen kivételt képeznek a Partiumi Keresztény Egyetemen végzett kántor szakos évfolyamok, de ez sajnos nem jelentett megoldást a már gyakorló kántoroknak.) Azon okból kifolyólag, hogy a Partiumi Keresztény Egyetemen (már) nem mûködik kántor szak, a Nyári Kántorképzõ Tanfolyam alkalmas lenne tehetséges és elkötelezett fiatalokkal kántor utánpótlást biztosítani a gyülekezeteknek, olyan ifjú református generációt lehetne nevelni, akik aktívan mernek és tudnak szolgálatot vállalni a gyülekezetükben. Hálás köszönet azoknak, akik a Kántortovábbképzõt támogatták, elsõsorban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetõségének, Berkesi Sándornak, aki vállalta a továbbképzõ szakmai irányítását, a tanároknak, akik tanítottak: Leopold László, Kristófi János, Kozma Gyula, Zih Otília, Pap Anikó, valamint a gyülekezeteknek, presbitériumoknak, akik támogatták kántoraikat a továbbképzõ elvégzésében. PAP ANIKÓ, a továbbképzõ szervezõje

OLÁH MIHÁLY zenei elõadó

HÍREK Önéletrajzírói pályázat A Lakiteleki Népfõiskola Alapítvány és a Kapaszkodó szerkesztõsége önéletrajzírói pályázatot hirdet értelmi fogyatékos gyermeket nevelõ szülõknek Életképek címmel. Olyan írásokat várunk, amelyek a család egy fontos pillanatát, szakaszát, vidám vagy kevésbé örömteli eseményét, hétköznapi küzdelmét mutatják be. A pályamû terjedelme legfeljebb öt gépelt oldal lehet. Szeretnénk, ha fényképet, a gyermek által készített rajzot is mellékelnének a munkákhoz. Beérkezési határidõ: 2005. október 31. Eredményhirdetés: 2005. december 7. A pályázatokat öttagú zsûri – Bíró Zoltán irodalomtörténész, Bõzsöny Ferenc, a Magyar Rádió nyugalmazott fõbemondója, Fekete Gyula szociológus, Ignácz Beáta fõszerkesztõ és Lezsák Sándor író, országgyûlési képviselõ – bírálja el. A zsûri elnöke Bíró Zoltán. A pályázat díjai: a Lakiteleki Népfõiskola Alapítvány 2006 tavaszán egy hétig vendégül látja a legjobb tizenöt pályázót kísérõikkel együtt. Különdíjak: értékes tárgy- és könyvjutalmak. Az írásokat a következõ címre kell beküldeni: Kapaszkodó szerkesztõsége (ÉFOÉSZ központja), 1085 Budapest, Üllõi út 14. I. em. 6. A borítékra írják rá: „Életképek”.

PARTIUMI KÖZLÖNY

13. OLDAL

„EZ VOLT HEGYE AZ ELRAGADTATÁSNAK” Szeptember 16–18. között Környezeti kultúra – kulturális környezet címmel tartotta háromnapos konferenciáját a Pécsi Tudományegyetem szekszárdi székhelyû Illyés Gyula fõiskolai kara. A jeles anyaországi, felvidéki és erdélyi elõadók között szerepelt Tõkés László királyhágómelléki püspök, dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész, dr. N. Horváth Béla dékán, irodalomtörténész, Vida Gábor akadémikus, Tverdota György egyetemi tanár, Karol Wlachowsky irodalomtörténész, Wiesner György turisztikai szakértõ, Gábriel Róbert egyetemi tanár, Horváthné Papp Ibolya fõiskolai adjunktus és Barabás Zoltán költõ. Közvetlenül a megnyitó után püspökünk Egyház és kultúra a Partiumban címmel tartott nagyívû elõadást, majd ezt követõen Barabás Zoltán költõ, egyházkerületi szóvivõ J. A. magyar költõ hazatérése Nagyváradra címen értekezett egy élet- és élménytér metamorfózisáról. A sikeres konferencia egyértelmûen dr. N. Horváth Béla dékán áldozatos munkáját dicséri. Az alábbiakban közöljük Barabás Zoltán szekszárdi elõadását. „… Szeretem, becsülöm és sokra tartom e várost, mert magyar, merész, munkás és modern. E város lelkében tehát benne van az én credóm” – írja egy alig huszonöt esztendõs fiatalember a Nagyváradi Napló 1902. augusztus 13-i lapszámában. És teszi mindezt azután, hogy megtapasztalta: „Váradban igenis a legimponálóbb jelekben jósolja meg magát a jövendõ”. Ady Endre merész, ifjúi hevülettõl sem mentes vallomásának publicisztikai elõzménye is van. Ez pedig legelsõ szerkesztõje, Zoltai Lajos tollából fakadt, mégpedig válaszképpen egy Debrecenrõl írott rövid cikkére. A Debrecen „apológiájaként” ismertté vált írásra igyekszik megfelelni Ady, a már széles körben elismert publicista és szépreményû színházi szakíró, amikor a következõket veti papírra: „Debrecenben – szép magyarsággal írván – kiszeret a magyarságból az ember. Máshol kell aztán, valósággal kirajzolt terv szerint, lelkében a faj érzést restaurálni. Én például a kozmopolitának kiáltott Nagyváradon kezdem hinni, hogy minden kis népnek sovinisztának kell lennie, s egyetlen lehetõ magyar politika a kultúrállam kiépítése ugyan, de a magyar fajta teljes diadalra juttatásával…” Nem véletlen, hogy a fiatal Adyt – aki magát a szociológia fanatikusának öntitulálja, tulajdonképpen olyan embernek, aki a „meglevõ faktorokkal” szeret számolni – milyen intenzíven foglalkoztatja a város, a század eleji lét- és élménytér. Már tudja, hogy a köldöknézõ történelemszemlélet a múlté. „Históriájával minden nációt lefõz a görög vagy a spanyol” – érvel a lápvilág szülötte, aki azonban „fényre termett”. Õ az, akit a gyönyörû múlt már nem képes elragadtatni, akit aligha lehetne valamiféle õsváradisággal megvádolni. Csak szikáran, férfiasan koppanó érveire kell figyelni. És elképzelni azt a „kutyanyelvet”, amit talán az Emkében vagy a Mülleráj kávéházi asztalán tett maga elé, s amelyre korai hitvallását is felrótta a tõle megszokott betûkkel: „Ahol a konzervativizmus szervi baj, s az öntelt vadmagyarság fékezhetetlen indulat, onnan én nem kaphatok sem kultúrára, sem magyarságra semmit”. A vitába beleszólt Biró Lajos is, mégpedig a Pece-parti Párizs védelmében: „Debrecen dicsõséges múltja kétségtelenül tiszteletre méltó, de a harcos, dicsõséges múlt annál megdöbbentõbbé teszi azt az elsüppedést, amelyet a város szellemi élete mutat. A lanyha város tunyán megfekszik ott a hortobágyi porban, és lassanként mintaképévé válik a zsíros korlátoltságnak. Debrecen ma elhatározza, hogy színházát nem nevezi el Csokonairól, mert azon Vitéz Mihály bohéméletet élt. Ha sertéssel kereskedett volna… az más volna” – írja vitriolosan a Nagyváradi Napló hasábjain, majd egy frappáns fordulattal teszi fel a pontot arra a bizonyos i-re: „Nekünk nagyváradiaknak érdemes foglalkoznunk a hajdúváros dolgaival. Nagyvárad amúgy is örvendetes ellentéte Debrecennek, de – úgy látszik – ha Debrecent figyeljük… mindig tudni fogjuk: mit ne tegyünk”. A fiatal Ady Nagyvárad-vallomásai szépen sorjáznak. Verseiben, publicisztikájában markáns szólam a város. Értékeit lendületesen, bátran zengi. „Itt az emberek tudnak és mernek élni és cselekedni. Itt kisebb a farizeusság, mint máshol. A kaszinómorál ellen nyíltan tüntetett a múltkor Nagyvárad… elõkelõ bátorsággal izent hadat a katonaság és polgárság bebeszélt, frázisban élõ jó viszonyának… Tetszhetik ez a város mindenkinek, ki örömmel nézi az öreg hazugságok szétfúrását. Nagyvárad elöl jár e szétfúrásban hatalmas szusszal.”

Amikor ezeket a sorokat rója, kedvenc testtartásában – valamelyik kávéházi asztalra könyökölve –, Ady már túlvan az Egy kis sétán, a Szigligeti Társaság 1902. évi pályadíján, és gyûjti verseit a Még egyszer-hez. Lendülete, rajongása töretlen. Várad kultuszát a magyar honban tulajdonképpen õ alapozza/teremti meg. Egy év múlva Ady elhagyja Váradot. Rövid érmindszenti tartózkodás után Párizs felé veszi útját. A szeptember végi búcsú még nem sejteti a diadalmas visszatérést. Erre pedig öt esztendõ múlva kerül sor. Az 1908. szeptember 27-i nagy esemény, a páratlan „magyar közösségi élmény” (ahogyan ezt egy mostani szociológus mondaná) krónikása nem más, mint Emõd Tamás. Sikerkönyvében, a Holnap városában olvashatjuk: „Szeptember 27-re tûzték ki a matinét. A városháza nagytermébe. És csakugyan megindult a város, mindenki látni akarta Lédát és a hét híressé, sõt hírhedtté vált váradi költõt. Ott szorongott, izgult, lelkesedett vagy felháborodottan morgott mindenki, aki számított valamit a városban, fõispántól és polgármestertõl kezdve a diákságig. Ott ültünk mind az új városháza termének parlamentszerû emelvényén Bihari Sándor nagy történelmi képe elõtt. Zsigmond és Ulászló találkozásának fejedelmi színpompája volt a háttér és díszlet a zsúfolt teremben. Csak Babits Mihály hiányzott. Ady zsakettben, piros szegfûvel a gomblyukában. Az elsõ sorokban a város kiöltözött szépasszonyai, s közülük is kiválik párizsi színeivel Brüll Adél. Vajda János emlékezetét idézve és méltatva nyitotta meg a matinét dr. Nagy Mihály, majd Ady mondta el Vajda János emlékének szentelt hatalmas versét. – Hahó, száll Léda, Gina fut S a fák közt az örök egyedülség Bús magyar titka zúg Egy pillanatra néma csend támadt, majd mintegy varázsütésre, felállott az egész terem, s tombolva percekig tapsolták Adyt és Lédát, akik kigyúltan, mámorba szédülve ott álltak egymással szemben, nyilvánosan a város elõtt, amely összesodorta sorsukat. Ott álltak, és boldogan hagyták, hogy szeressék és ünnepeljék õket. Juhász Gyula ott fenn az emelvényen kis gyûrött irkadarabot szedett ki a zsebébõl, és írni kezdte: Ez volt hegye az elragadtatásnak Nagy, napsütéses, tömjénes vasárnap. Ünnepe az életnek s csodának. Mondom én: mily szép, mily szép az élet, Mily mély, mily nagy, mily gyönyörû ma véled Építsünk hármas hajlékot ma néked. Erre a napra emlékezve írta Juhász szakolcai remeteségébõl is: Várad: A kicsi magyar élet Nagy és kis küzdõit Te adtad Költõk és más ifjú merészek Benned ébredtek és akartak. Áldott a te száz esti fényed És áldott nyugtalan bizalmad; Pogány örömökre emlékezvén, Megáldalak én bús keresztény. A parádés nagyváradi ünnep után kimentünk a Püspök-fürdõbe, régi váradi rend szerint. Kimentünk a lótuszvirágok szigetére, a gyógyító meleg víz mámort csitító gõzébe. Ady és Léda is kijött velünk. Valami nagy, békés harmónia ült a váradi Parnasszus felett.” „Meghalt?” – kérdezi J. A. magyar költõ Ady arcát kémlelve a „tükörben”, de sorról sorra haladva, mintha saját késõbbi sorsát látná beteljesülni:

„Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel és hallgatással is? Mért békítik a simák alattomba' lány-duzzogássá haragvásait? Földön a magyar és földben a költõ, dühödt markába rögöket szorít, mellérõl égre libbent föl a felhõ, de tovább vívja forradalmait”. Csupáncsak Ady emlékezete volna e döbbenetesen igaz nyolc verssor és a további tizenhat is? És mennyiben a „lázadó Krisztus” önarcképe? „Meghalt?” – kérdezhette a nagyváradi fogmûves fia, Wagner Nándor budapesti mûtermi magányában, az '50-es évek elején. Engedtessék meg nekem, hogy fogaim között tartva e klasszikus kérdést, most nem éppen önkényesen ugorhassak ötven esztendõt az idõben, és meghívhassak mindenkit Nagyváradra. Képzeljük magunkat ismét a Schlauch-kertbe, ahol Ady is elkezdte „kis sétáját”. Május elseje van, de nem csak a munka ünnepe. Anyák napját üljük. Süt a nap, akárcsak egy Huszárik-filmben. A Festum Varadinum ünnepi hét csúcsrendezvényéhez gyülekeznek a váradiak százai. Egy olyan szobrot avatunk, amelyrõl a város egyik jeles szakembere nemes egyszerûséggel csak annyit mondott: „… ilyen szobrok kellenek Nagyváradra”. Isten kegyelmébõl, továbbá a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a budapesti székhelyû Academia Humana Alapítvány és Nagyvárad elkötelezett vezetõinek jóvoltából beteljesedett a Pokol utcai fogmûves fiának álma: megpillanthattuk a tiszta lélekkel megáldott/megvert költõóriás, József Attila szobrát. Wagner Nándor katartikus hatású, megtisztító erõt sugárzó szoborremeke a „keresztútnál”, szenvedéstörténetének a csúcspontjához érkezett költõ alakját mintázza meg az örökkévalóság számára. „Sorsa a legkülönbekével volt rokon: Hölderlinével, Kafkáéval, Jézuséval” – írta róla Pilinszky János 1963-ban. „Mint mûvész, makulátlan volt s a mûvészi sorsa valóban az áldozati bárányéhoz hasonlított”. Erre érzett rá, ezt a – tisztaságában – jézusi sorsú embert álmodta bronzba és köztérre Wagner Nándor. Ennek köszönhetõen a „jóbi sorsban” többszörösen is megpróbált József Attila elfoglalhatta az õt megilletõ helyét alkotója, Ady s a Holnap városában. József Attila kompromisszumokat nem tûrõ bátorsága, azon képessége, hogy elbukottként is megmaradt tisztának: ma is ösztönzõ példa lehet a maradékmagyarság számára. Ez ugyanis teljes mértékben egybevág a Széchenyi István útját magáénak valló Wagner Nándor ars poeticájával. „Annyi szenvedésbõl és megalázó ostobaságból kiútra van szükség” – vallotta Wagner Nándor és egész életével, mûvészetével ezen hitvallását példázta. A Partium és Erdély ma már az itt élõ magyar nemzeti közösség vészes megfogyatkozásának, elöregedésének, remény- és térvesztésének színtere. Vetési László találó kifejezésével élve, lassan „nagy nemzeti érszûkület” lesz, ahol lelassul, majd fokozatosan elhal a vérkeringés, és „bekövetkezik önazonosságunk végtagjainak elérzéstelenedése”. Fogyatkozunk. Gyors ütemben asszimilálódunk. Vagy éppen kitántorgunk. Legjobb esetben az anyaországba, amelynek végtére is számot kellene vetnie azzal, hogy milyen határon túli magyarságot akar. De addig is: marad a misszió. Az egyházban és azon kívül. A kis és nagy közösségekben. A városban, ahol a lét- és élménytérben végzett kulturális, mûvészeti misszióval, a még fellelhetõ lelkek számára teremtett magyar közösségi csoportélménnyel igyekszünk mi magunk is válaszolni és megfelelni a „ne csak magyarázd, hanem mûveld a csodát” költõi, emberi, erkölcsi kihívására. És ezzel talán megvethetjük lábunkat a wagneri kiút egyik fontos stációjánál. „Mert annyi szenvedésbõl és megalázó ostobaságból kiútra van szükség”. BARABÁS ZOLTÁN

14. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

A Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium centenáriumi ünnepsége 2005. szeptember 16–18. között ünnepelte a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium fennállásának századik évfordulóját. Péntek délután az Egyházkerületi Székház zsúfolásig megtelt dísztermében kezdõdött az ünnepség a református iskolák találkozójával. Elõbb Tóth Renáta hetedikes tanuló zongoramûveket adott elõ, majd Tóth Kinga tizedikes diák reneszánsz zenét játszott fuvolán, a tizedikesek és tizenkettedikesek pedig reneszánsz táncokat mutattak be. A korhû zenét Szilágyi Ágnes zenetanár dob- és Kiss Huba nagyvárad-olaszi kántor gitárjátéka szólaltatta meg. Ezt követõen a hetedikes diákok elõadásában Karinthy Frigyes Visszakérem az iskolapénzt címû jelenete vidámította a hangulatot. A szatmárnémeti Kölcsey-gimnázium tanulója verset mondott, a nagyenyedi Bethlen Gábor Gimnázium diákja pedig népdalt énekelt. Végezetül a lorántffysok hagyományõrzõ csoportja 18. századi diákdalokat énekelt, Szilágyi Ágnes zenetanárnõ vezetésével. Ezt követõen Kupán Árpád történész Nagyvárad nevezetességeirõl tartott elõadást. Szólt arról is, hogy Várad egykor a királyok és királynõk temetkezési helye volt – hét uralkodót temettek itt el –; valamint felsorolta azokat a jelzõket, amelyekkel Váradot illették az évszázadok során. A százéves iskolára való emlékezés szombaton a nagyvárad-olaszi teplomban Gellért Gyula érmelléki esperes áhítatával kezdõdött. Kovács Szabolcs diák szavalata után Tolnay István tanügyi elõadó-tanácsos köszöntötte a testvériskolák képviselõit, külön az öregdiákokat, és vázolta az iskola történetét, mely elmúlt tizenöt évének már õ is részese volt. Ákos Zoltán fõtanfelügyelõ-helyettes a

református iskolát elismerõ beszéde után Pásztor Gabriella szaktanfelügyelõ olvasta fel férjének – Pásztor György –, az újjáalakult iskola elsõ igazgatójának visszaemlékezését. E nap programvezetõje Bereczki András, a gimnázium egykori iskolalekésze, paptamási lelkipásztor volt. Õ mutatta be azt az általa szerkesztett Emlékkönyvet, amelyet erre az alkalomra adtak ki. A templomban történõ megemlékezés két elõadással zárult. Dr. Fleisz Jánosnak a nagyváradi református oktatásról szóló tanulmányát Fleisz Judit olvasta fel, majd Péter I. Zoltán a 16–20. század közötti iskolaépületeket ismertette. Az emlékünnepség résztvevõi ezután átvonultak a Lorántffy-gimnázium kiállító termébe, ahol a leánygimnázium 1948-ban végzett diákjai, Gulyás Olga és Stark Erzsébet emlékeztek az egykori alma materre. Megható beszédükben elmondták, milyen sokat köszönhettek tanáraiknak, akik hitre, szeretetre, emberségre tanították õket, amely átsegítette õket az elmúlt kommunista rezsim igazságtalanságainak, jogtalanságainak embertelenségén. A délutáni várséta után az Egyházkerületi Székház dísztermében gálamûsorra került sor. A Tálentum együttes és a debreceni Flautando Kvartett koncertje elõtt Pálfi József nagyvárad-réti lelkipásztor tartott elõadást A református iskolai oktatás Nagyváradon a 17. században címmel. A centenáriumi ünnepség harmadik napján, vasárnap Tõkés László püspök hirdette az igét a nagyvárad-olaszi templomban az Ésa. 49,14-15.1922 igék alapján. A prédikációban beszélt az egyház anyai szeretetérõl és az iskolafenntartó református egyházról. Elmondta, hogy a száz évvel ezelõtt felavatott iskolát a református egyház csupán 45 évig

birtokolhatta. Az 1948 és 2003 közötti keserves korszakot nem lehet könnyen elfelejteni. Szólt arról a riasztó jelenségrõl is, mely napjainkban fenyeget: nem a nacionalista román kisebbségellenes oktatáspolitika veszélyezteti magyar iskoláink létét, hanem az egyre alacsonyabb születési arány. Ifj. Ábrám Tibor zsinati tag, a Tiszáninneni Egyházkerület fõgondnoka üdvözlõ szavai után dr. Horkay György, az Országos Református Tanáregyesület elnökeként köszöntötte az ünneplõ gyülekezetet. Juhász Tamás, a Protestáns Teológiai Intézet rektora beszédében jelképesen Bethlen Gábor üdvözletét hozta Kolozsvárról Lorántffy Zsuzsannának Nagyváradra. Köszöntõ beszédet mondtak még: Geréb Zsolt, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora, Popperné Cserepes Zsófia leköszönõ igazgató, Szabó Zsuzsanna újonnan kinevezett gimnáziumi igazgató. Majd Ritoók Zsigmond akadémikus emlékezett dédnagyapjára, az iskolaépítõ Ritoók Zsigmond fõgondnokra. Csernák Emília tanárnõ a volt leánygimnázium szellemiségérõl beszélt, majd bemutatták az öregdiákok által hímzett iskolazászlót. A lángoló szívet ábrázoló zászlót Patachiné Barcag Magdolna öregdiák adta át az iskolaigazgatónak, a püspök pedig megáldotta azt. Az iskolazászlók felvonultatásával kezdõdött el az erdélyi református gimnáziumok országos tanévnyitója. Az iskolák tanárait és diákjait Székely Emese, a marosvásárhelyi Református Kollégium igazgatónõje köszöntötte. Elmondta, hogy a mai világban minden téren tapasztalható létbizonytalanságban a keresztyén oktatásnak egy vertikális létbizonyosságnak kell lennie. E bevezetõ szavak után megnyitotta az Erdélyben és Partiumban mûködõ református iskolák tanévét. A. E.

A nagyváradi református tanítónõképzõ centenáriuma Nagyvárad, mely a 17. században a magyar reformátusság egyik jelentõs szellemi központja volt és nagyhírû kollégiummal bírt, 1868-tól nem rendelkezett saját felekezeti iskolával, mert egyetlen elemi népiskoláját a református egyház szûkös anyagi körülményeire hivatkozva átengedte az államnak. 1888-ban a Tiszántúli Református Egyházkerület elhatározta felsõfokú leánynevelõ intézetek felállítását. Az iskolaalapítási helyek között Nagyvárad is szerepelt. Három egyházmegye fogott össze – az érmelléki, a szalontai és a bihari – a terv megvalósítására. Elhatározták egy leányinternátus és egy tanítóképzõ építését. Az internátus 1897-re a tanítóképzõ épülete 1905-re közadakozásból, az egyházmegyék és néhány magánszemély, köztük Ritoók Zsigmond táblabírói elnök és Tisza Klámánné jelentõs anyagi támogatásával épült fel. 1905. június 20-án a református tanítónõképzõ intézet igazgató bizottsága Sulyok István esperes elnöklete mellett a megalakuló intézet igazgatójának Sáfrány Lajost, a debreceni ev. református tanítónõképzõ és felsõbb leányiskola „kiválóan képzett és jeles tanárát“ hívta meg. Helyesen ismerte fel az egyházi vezetés, hogy a legnagyobb szükség a tanítónõ képzésre van, mert csak így lehet biztosítani a felekezeti, vallásos oktatás minõségi színvonalának az emelését. A 20. század eleje a nõi emancipációért folytatott küzdelem kora volt, ekkor kezdenek betörni a nõk a különbözõ értelmiségi pályákra, melyek közül a legnépszerûbb, a nõkhöz a legközelebb álló a pedagógiai hivatás volt. Ennek ellenére Magyarországon 1903-ban a 30.092 tanító közül csak 7110 volt nõ, s még ez az arány is csak annak volt köszönhetõ, hogy a katolikus iskolákban aránylag nagy számban tanítottak nõk, elsõsorban apácák.

A nagyváradi tanítónõképzõ ünnepélyes megnyitása 1905. szeptember 8-án volt Szél Kálmán nagyszalontai esperes nyitó imájában megfogalmazta az új intézmény legfontosabb célkitûzését: „Hirdessék abban szóval és példaadással a tiszta erkölcs, a józan felvilágosodás, az élõ és munkás szeretet, amely mindent hiszen, mindent remél, mindent elfedez, mindent eltûr, és soha el nem fogy.“ Sulyok István beszédében kifejtette, hogy az új iskola nem lesz rivális intézet, célja, hogy kivegye részét a város, a megye, az ország kultúrájának fejlesztésére irányuló munkából. Nem lesz exkluziv, mert az ellenkezik a református egyház elveivel, befogadja a más felekezetekbõl jövõ tanulókat is.“ Beszédét így fejezte be: „A piramisok kövét könnyel, vérrel rakták, ezt szeretettel, s ezt fogja hirdetni örökké.“ Sáfrány Lajos, az intézet igazgatója „A nõ pedagógiai hivatottsága és a tanítónõ kérdés címmel tartott megnyitó beszédet, melyen alapos elemzését adta a kérdéseknek. Bevezetésébõl idézünk: „E mai napon a kultúrának, a világosságnak hajléka nyílik meg, melyet emelt a kor sürgetõ problémáit megértõ protestáns szellem. (...) A hamvaiból újjá ébredõ Phönix elsõ szárnyrebbenése ez iskola alapítása, melyet felemelt Isten segítségével a környék református hívõinek serege összerakott pénzeibõl azért, hogy gyakoroltassa iskolafenntartó jogát, hogy hirdesse benne az evangéliumi szellemet, mentesen felekezeti elfogultságtól, neveljen az életben helyüket megálló tanítónõket, s ezzel hozzájáruljon a kor egyik nagy horderejû problémájának, a nõkérdésnek a megoldásához.“ Az iskola 19 éves fennállása alatt a fenti szellemben nevelve 1919-ig 305 református tanítónõt képzett ki. 1919 után az új hatalom egyre nagyobb

akadályokat állított a iskola elé, mégis sikerült újabb 110 tanítónõt adnia a magyar nyelvû oktatás számára, mígnem 1925-ben végleg megszûnt a református tanítónõképzõ. Helyette létesült Nagyváradon a Román Állami Tanítónõképzõ Intézet. *

*

*

Látszólag nem tartozik a fenti írás tárgyához az alábbi kis statisztika, mely a tanítónõképzõ megnyitásának évében jelent meg a Tiszántúl címû nagyváradi katolikus szellemiségû napilapban. A kimutatás Nagyvárad akkori iskolaköteles tanulóinak létszámát közli felekezetek szerinti megoszlásban. A számokhoz a lap két megjegyzést fûzött, amelyek igen elgondolkoztatóak és talán még a mai reformátusoknak is közöl valamit, amin érdemes elgondolkodni. 1905. július 20-án Nagyváradon 11.181 iskolaköteles gyermek volt római katolikus 3654, izraelita 3277, református 2981, görögkeleti 558, görög katolikus 528, evangélikus 177. Az újság megírja, hogy a reformátusoknál a legalacsonyabb a szaporulat. 1901-ben a református tanulók 400-zal voltak kevesebben, mint a római katolikusok, 1905-ben 673-mal! A református lakosság száma 2000-rel magasabb az izraelitákénál és mégis az utóbbiak a tanköteles gyermekek számában 300zal felülmúlják a reformátusokat. Ezekhez a számokhoz és megállapításokhoz nem kell kommentárt fûzni, de bizonyára ezek a tények is hozzájárultak az 1925-ben bekövetkezett eseményhez, sõt akár mai helyzetünkhöz is. KUPÁN ÁRPÁD történész

15. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Nyári tábor Budapesten A budapesti székhelyû Erdélyi Gyülekezet kulturális, szociális és karitatív központjában, a Reménység Szigetén, egy hétig együtt táborozhattak augusztus 28. és szeptember 4. között nagyváradi, marosvásárhelyi és lészpedi gyerekek. A Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozó Erdélyi Gyülekezet már tavaly is vendégül látta a nagyváradi és marosvásárhelyi gyerekeket. Amikor Egyházkerületünk vezetõsége hírét vette, hogy a csángómagyarok életét is súlyos árvizek keserítik, rögtön elindítottuk segélyeinket a Csángóföldre. Úgy éreztük, hogy a segélyeken túl, valamivel a gyermekeket is meg kell örvendeztetnünk. Ezért augusztus 24-tõl egy kilencfõs lészpedi csángó-magyar gyermekcsoportot láttunk vendégül. A gyermekek utaztatását, illetve itt tartózkodásuk költségeit a nagyváradi református gyülekezetek adományaiból fedeztük. Nagyváradon a csángó gyerekek ellátogattak az állatkertbe, a Körösvidéki Múzeumba, sétáltak a városban, megtekintették a várat, stb. Pénteken délelõtt Tõkés László püspök látta vendégül a gyerekeket a püspöki székházban. A finom sütemények és üdítõk mellett sokat beszélgettünk a gyerekekkel. Jelen volt Szilágy Zsolt is, aki képviselõként sokat tett azért, hogy Magyarországon és Európában megismerjék a csángók sorsát, gondjait, az õket érõ elrománosítási politikát. A püspök úr vendéglátását és ajándékait, gyönyörû csángó énekekkel köszönték meg a gyerekek. Péntek délután Fodor József általános helynök fogadta a gyerekeket és mutatta be nekik a Székesegyházat és a kincstárat. Vasárnap délelõtt a nagyvárad-õsi református egyházközségben vettek részt az istentiszteleten, ahol hagyományos csángó viseletükbe öltözve egy dalcsokorral köszöntötték a gyülekezet híveit.

Hétfõn reggel, kiegészülve a Királyhágómelléki Református Egyházkerület cigánymissziós központjába járó gyerekek egy részével, elindultunk Budapestre, a Reménység Szigetére. Itt már várt bennünket egy Marosvásárhelyrõl érkezett csapat, Lázár Erdélyi Orsolya szociálpedagógus vezetésével. Hétfõn és kedden a táborral ismerkedtünk, gyöngyöt fûztünk, gyertyákat, karkötõket készítettünk. Szerdán felkerestük a Szilágyi Dezsõ téri református gyülekezetet, majd délután a Csodák Palotáját. Pénteken hajókirándulás volt a Dunán és egész napos szórakozás a Margit-szigeten. Szombat délután részt vettünk az Erdélyi Gyülekezet istentiszteletén, ahol egy kis mûsorral kedveskedtünk a vendéglátóinknak. Vasárnap reggel, egy hét felhõtlen, gondtalan nyaralás után. hazaindult a csapat. Köszönjük Sánta Ibolya lelkésznõ, Soós Kinga Karola szociális munkás – családsegítõ, Mãlan Katalin tanítónõ segítségét. Külön köszönjük a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetõségének, a nagyváradi református gyülekezeteknek és utoljára, de elsõsorban az Erdélyi Gyülekezetnek és lelkipásztoraiknak, Zalatnay Istvánnak és Nemes Csabának a segítséget. „Amennyiben megcselekedtétek eggyel ezen kicsinyek közül, velem cselekedtétek meg” – mondja a Szentírás, ennek szellemében búcsúztunk el egymástól Nagyváradon és így várjuk a jövõ nyári folytatást is. Isten gazdag áldása kísérje mindannyiunk munkáját. Nagyvárad, 2005. szeptember 6. NAGY JÓZSEF BARNA szociális munkás, vallástanár

Kutyából nem lesz szalonna Az elmésnek szánt közmondáson felbuzdulva én is bátorkodom paraszti tapasztalaton nyugvó bölcsességbõl kiindulva papírra vetni néhány gondolatomat, Stanik Istvánnak a Krónika 2005. szeptember 9–11. számában megjelent, Tõkés Lászlóhoz intézett replikájára vonatkozóan. Pontosabban az abban foglaltak egyik kitételére szeretnék utalni, ha tetszik, az érintettség jogán. Nevezetesen, hogy a cikkíró magyarázni próbálja miért is végzett õ a ªtefan Gheorghiu Akadémián. Nos! – Erre az „Akadémiára“ hajdanán többnyire küldték a leendõ kádereket. Ahhoz, hogy valaki elkötelezett újságíró legyen, nem feltétlen ezen az „egyetemen“ kellett végeznie. Nagyon sok jótollú, s nem egy meghúrcolt újságírót ismertem, aki nem ott végzett. Bizonyára nem kell stigmatizálni azokat, akik bármilyen szakon ott szereztek diplomát, hisz a damaszkuszi úton való tülekedés még valami jót is kihozhat belõlük. A baj ott kezdõdik, amikor valaki „verébnek“ szeretné beállítani magát, hogy neki is nagy feje van, de abban még mindig a régi beidegzõdések uralkodnak! Mire akarok ezzel utalni? – s itt következik a személyes érintettség. Az újságírás egyik, ha nem az elsõ alaptétele: a hír szent, s a vélemény szabad. Nincs tehát helye a cenzúrának. Jómagam kétszer is megtapasztaltam, hogy e tétel nem mindig valósul meg a Stanik István által fõszerkesztett Erdélyi Riportnál. A folyóirat indulásakor ingyen példányokkal és propagandisztikus olvasói levelekkel igyekeztek megrendelõket toborozni. Címemre is érkezett küldemény, melyre vonatkozó véleményemet olvasói levélben én is megfogalmaztam. Bizonyára nem nyerte el tetszésüket, mert nem jelent meg. (A Partiumi Közlöny 2003. június 18-i számában olvasható.) Más. Lapjuk II. évfolyamának 3. és 8. számában megjelent, egyik szolgatársam által jegyzett írásokra is reflektáltam. Valószínû ezek is a papírkosárban landoltak, mert nem a lap „szellemiségét“ tükrözték. Felteszek tehát a cikk szerzõjének én is egy költõi kérdést: mi árthat jobban a sajtónak, mint a cenzúra, amirõl pedig 1989 után azt hittük megszûnt, mint a ªtefan Gheorghiu Akadémia. VARGA KÁROLY

HÍREK Köszönetnyilvánítás az árvízkárosultak részérõl

Fõiskolás tábor Szentendrén Augusztus 29. és szeptember 3. között szervezte meg a Rákóczi Szövetség Szentendrén a tizenhetedik fõiskolás tábort. Nagyváradról a városi szervezet ötfõs és a Partiumi Keresztény Egyetemen mûködõ helyi szervezet kilencfõs delegációja vett részt a nívós rendezvényen. A hét fõ témája a kisebbségpolitika volt, s az utódállamokba rekedt magyar pártok, szervezetek politikusai tartottak elõadásokat országuk kisebbségpolitikájáról. Ezen kívül Andrásfalvy Bertalan: Megmaradásunk fõbb kérdései címmel tartott érdekes elõadást, Veress László meg a közszolgálati médiáról. Megismerhettük egy pár civil szervezet (Erdélyi Szövetség, Kárpátaljai Szövetség, Hunyadi Szövetség, Bocskai Szövetség) határon túli magyarságért kifejtett munkáját, valamint a magyarországi nemzetstratégia és kisebbségpolitika és az Európai Unió viszonyát Kövér László és Németh Zsolt elõadásában. Kerekasztal-megbeszélés volt a Kárpát-medencei magyar diákszervezetek képviselõinek rész-

vételével és a résztvevõk megismerkedhettek a Nemzeti Civil Alapprogram pénzügyi támogatásaival is. A táborból nem hiányzott a kultúra sem, a Benkõ kamaraegyüttes tartott egy nagysikerû Mozart-estet, filmvetítések is voltak, s két este is vetélkedõk színesítették a négy csapatba osztott táborlakók életét. A legnagyobb élményt pedig a dunai hajókirándulás jelentette, de a csapatvetélkedõk eredményhirdetését, a díjátadást s azt követõ fergeteges mulatságot (ahonnan a nótázás sem hiányzott) is sokan várták. Az élménydús és kapcsolatépítõ táborozás után partiumos csapatunknak még lehetõség nyílt egy budapesti városnézésre, ahol többek között a Terror Háza Múzeumot is fölkerestük. Ezúton is köszönjük a szervezõknek a meghívást s reméljük jövõre megint találkozhatunk a Pap-szigeti kempingben Rákóczi Szövetséges barátainkkal. ÁRUS LÁSZLÓ egyetemi lelkipásztor

A Szigetfalusi Református Egyházközség ezúton fejezi ki köszönetét mindazoknak, akik az esperesek, lelkipásztorok felhívására adományaikkal hozzájárultak a parókia és a templom felújításához. Külön köszönjük fõtiszteletû Tõkés László püspök úrnak, hogy árvízsújtotta keserves helyzetünkben személyesen is meglátogatott bennünket, kezdeményezésével elõsegítette lelki és anyagi talpraállásunkat. SZILÁGYI PUSKÁS ALBERT lelkipásztor

16. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Fõhajtás II. Rákóczi Ferenc elõtt A Jubileumi Rákóczi Évek (2003–2011) keretében a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottság, közösen a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel, emlékkirándulást szervezett szeptember 24–25 között Ónod–Eger útvonalon, II. Rákóczi Ferenc Magyarország vezérlõ fejedelemmé választásának 300. évfordulója tiszteletére. Szombat délelõtt Ónodon az ónodi Lorántffy Zsuzsanna Honismereti Egyesület tagsága, élén dr. Ágoston István elnökkel, fogadta a társaságot. A program nyitó áhítattal kezdõdött a református templomban, Victor Anna lelkipásztor szolgálatával, majd dr. Ágoston István üdvözölte a partiumiakat, Dukrét Géza, a PBMEB elnöke köszöntötte a helybelieket. Ezután megtekintették az ónodi várt, ahol Tomka Gábor régész ismertette a vár történetét és a most zajló régészeti kutatások és restaurálások eredményeit. Megtudtuk, hogy a várt a Czudar család kezdte építeni az 1390-es években. Az 1500-as években a Perényiek kezébe kerül, majd Rákóczi Zsigmond vásárolta meg 1603-ban. Itt volt várkapitány I. Rákóczi György, aki majd mint fejedelem tovább építtette a várat. 1639-ben a törökök megrongálják de Lorántffy Zsuzsanna kijavíttatja, majd késõbb Thököly Imre. 1688-ban a krími tatárok felgyújtják, s ezzel katonai jelentõsége megszûnt. Az 1707-es ónodi országgyûlést, amely kimondta a Habsburgház trónfosztását, már a várfalakon kívül tartották. Az ásatások három sarokbástyát, várfalakat és belsõ épületeket tárt fel. A DK-i sarokbástyát restaurálták. Ezután meglátogattuk a helyi tájház gazdag gyûjteményét. A 12 órás harangszó elhangzásakor ünnepélyesen megkoszorúztuk Lorántffy Zsuzsanna szobrát. Emlékbeszédet dr. Ágoston István egyháztörténész tartott. A római katolikus templom látogatása után Bacsó Sándor polgármester díszebédre hívta a társaságot, az egykori Török-kastélyba, ahol mindenkinek átadta Ónod monográfiáját. Ebéd után megcsodáltuk az óvoda gazdag berendezését és ízléses felszerelését, majd elindultunk Eger felé. Egerben dr. Kádár Zsolt esperes várt minket a Kálvin Házban. Röviden ismertette a református egyház helyzetét a városban, az Egervölgyi Református Egyházmegyét, valamint a Kálvin Ház történetét és szerepét. Ezután városnézésre vitt bennünket, bemutatva a város központját. Vacsora és szállás a római katolikus kollégiumban volt. Vasárnap 10 órától ünnepi istentiszteleten vettünk részt a református templomban. Ezen jelen voltak lelkipásztorok, a Szent György Lovagrend tagjai, fertálymesterek, cserkészek, valamint meghívott vendégek a Partiumból, Ónodról, Szécsénybõl és az Egyesült Államokból. A vendégeket dr. Kádár Zsolt esperes köszöntötte, igét olvasott fel Csûry István fõjegyzõ. Igehirdetés elõtti ének után Tõkés László püspök hirdetett igét, kiemelve a vezérlõ fejedelem, II. Rákóczi Ferenc önfeláldozó harcát a szabadságért. Majd rámutatott arra, hogy nemzetünk rohamosan fogy, az utóbbi idõszakban egymillióval csökkent a magyarság, többel mint amennyi elpusztult a második világháborúban. Ezt meg kell állítani. A cserkészek köszöntése után az amerikai vendégek részérõl Cecil Coulverhouse üdvözölte a gyülekezetet. Réti Árpád színmûvész szavalata után a Himnusz eléneklésével zárult az ünnepi istentisztelet. Címünk: 410210 ORADEA str. Jean Calvin nr. 1, jud. Bihor Telefon/Fax: 0259/432-837 E-mail: [email protected]

12 órakor emléktáblát avattunk a Kálvin Házban. Dr. Kádár Zsolt esperes és Tõkés László püspök bevezetõje után Dukrét Géza tartotta az avató beszédet. Éneklés közben Tõkés László püspök leplezte le II. Rákóczi Ferenc tûzzománc emléktábláját, majd a partiumi küldöttség nevében Dukrét Géza helyezte el a kegyelet koszorúját. Ezután állófogadás következett a Kálvin Ház nagytermében, ahol Tõkés László püspök köszöntötte az egybegyûlteket. 15 órától ökumenikus istentisztelet volt az egri Bazilikában. Dr. Seregély István egri érsek és Tõkés László püspök szolgáltak. Mindketten kiemelték a

Emléktábla-avató beszéd Tisztelt Püspök Úr! Tisztelt Emlékezõ Gyülekezet! Két esztendõvel ezelõtt volt háromszáz éve annak, hogy II. Rákóczi Ferenc szövetséget kötött a tiszaháti felkelõkkel, kibontotta a szabadság zászlóját „Cum Deo, pro patria et libertate” jelszóval és elkezdõdött Európa leghosszabb szabadságharca. A szabadságharc vezérlõ fejedelme új hangon szólította meg a társadalmat, a kirekesztettek, szegények sokaságát. A szabadságharc összefogott nemest és polgárt, fõurat és egyszerû végvári vitézt, jobbágyot, kereskedõt és írástudót, bármely vallás hívei voltak és bármely nyelven beszéltek. És miért példakép ma is számunkra? Mit tanulhatnának tõle mai vezetõink? Huszonkét éves volt, amikor vállára vette egy ország gondjait, s a szabadságharc nyolc éve alatt mindvégig a magyar államiság védelme, korszerûsítése, hazája jövõje foglalkoztatta. Felismerte az anyanyelvi mûveltség, az iskolázás és tudománymûvelés országformáló jelentõségét. Állította, hogy az ország vezetõi elsõsorban erre kell hangsúlyt fektessenek. Rendelettel biztosította, hogy bárki, bármilyen egyházi közösség nyithasson iskolákat, csak azt kívánta, hogy az ifjúságot a haza iránti kötelességtudat szellemében neveljék. „Egész dicsõségemet és gyönyörûségemet abban tudom, hogy az ifjúságot hazám szolgálatára nevelhessem.” Rákóczi azon magyar történelmi személyiségek közé tartozik, akiket elfogadott és magáénak tekintett Európa. Hagyománya áthatja a magyar és más nemzetek kultúráját. Példája így ma is önismeretre, eszmélkedésre, önbizalomra serkent. Az önzetlen hazaszeretet tiszta és éltetõ forrásának jelképévé vált. Ma, amikor 300. évfordulóját ünnepeljük a szécsényi országgyûlésnek, ahol II. Rákóczi Ferencet Magyarország vezérlõ fejedelmévé választották, fejet hajtunk nagy személyisége elõtt és mély tisztelettel és alázattal leplezzük le e táblát. DUKRÉT GÉZA

PARTIUMI KÖZLÖNY www.kiralyhagomellek.ro 16 oldal

ára 1 lej (10000 régi lej)

Rákóczi-szabadságharc jelentõségét, nemzetünk mai problémáit, az ökumenizmus fontosságát, a magyar nemzet egységét, határok felett. Majd közösen elénekeltük a magyar és a székely Himnuszt. A rendkívül bensõséges istentiszteleten a megjelentek nagy része sírt a meghatottságtól. Ritkán lehetünk szemtanúi egy ilyen megnyilvánulásnak a magyarországiak és erdélyiek közösségében, ökumenikus keretek között. Rendezvényünk tudományos ülésszakkal folytatódott az egri vár gótikus püspöki palotájában. Az egybegyûlteket dr. Petercsák Tivadar, a Dobó István Vármúzeum igazgatója üdvözölte. Dukrét Géza, a PBMEB elnöke bevezetõjében ismertette a Jubileumi Rákóczi Évek programját, s beszámolt az eddigi rendezvényekrõl, majd a következõ elõadások hangzottak el: dr. Csohány János professzor: II. Rákóczi Ferenc vallásügyi politikája; dr. Ágoston István egyháztörténész: II. Rákóczi Ferenc vallásossága; Kupán Árpád történész: Bihar megye és Várad a Rákóczi-szabadságharc idején. Ezután megnéztük a gótikus palota emeletén lévõ vármúzeumot, ahol megismerkedtünk a vár, a város történetével, melybõl kiemelkedik az 1552-es török-ostrommal szembeni hõsies ellenállás, Dobó István fõkapitány vezetésével, az egri nõk hõsies harca, amelyet Gárdonyi Géza híres könyvébõl, az Egri csillagokból már gyermekkorunkban megismertünk. Eger volt II. Rákóczi Ferenc szeretett városa. 1705. január 2-án nyitotta meg a vár kapuit a kurucok elõtt. A Nagyságos Fejedelem február utolján érkezett a városba és ott tartózkodott június 28ig. Fõhadiszállása lett a nagy múltú vár lábánál elterülõ püspöki székhely, amiként õ nevezte: „az ország közepe”. Itt alakult ki, mintegy az ország nemzeti királyságának ígérete gyanánt a maga korában is fényes fejedelmi udvara. Itt fogadta XIV. Lajos francia király követét, nagy reményeket fûzve a „legkeresztényibb király” nyújtotta segítséghez. 1708. május 15. és június 14. között újra itt tartotta udvarát, majd 1708. augusztus 11-tõl szeptember 26-ig tartózkodott a városban. Ekkor fogadta I. Péter orosz cár követét, miután a franciák segítségébe vetett reménye véglegesen meghiúsult. A vár 1710. december 1-jén kapitulált a császári hadak elõtt. Ezután a vár hosszú emberöltõkön át omladozott. A vár megbecsülésének legjelentõsebb „apostola” a szomszédságban lakó Gárdonyi Géza volt, aki az Egri csillagok címû regényével a millenniumtól kezdve napjainkig a legelevenebb serkentõje a vár kultuszának. Sírja is itt található a várban. A földszinten találjuk a Hõsök termét, itt helyezték el Dobó István vörös márvány síremlékének fedõlapját, amely a páncélba öltöztetett hõst ábrázolja. A síremléket két oldalt hat nagyméretû szobor veszi körül. Kiss István szobrászmûvész alkotásai az 1552-es várvédelem szereplõit szimbolizálják: végvári katonákat, tiszteket, kovácsot és az egri nõket. Ma az egri vár, Budapest után, a leglátogatottabb turisztikai objektum. Ma talán nincs olyan magyar ember, aki életében legalább egyszer nem zarándokolt volna el ide, a hazaszeretet kegyeleti helyére. Megemlékezõ utunk a várbeli ünnepi fogadással végzõdött. D. G. Készült: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám Nyomdájában