A tárgy neve: Élővilág-védelmi információrendszer (előadás) Tantárgyfelelős: Dr. Dévai György, DSc (az MTA doktora), egyetemi tanár A tárgy oktatója: Dr. Dévai György, DSc (az MTA doktora), egyetemi tanár Lukács Balázs András, PhD hallgató Varga Katalin, PhD hallgató Miskolczi Margit, ügyvivő szakértő Kertész György, programozó Óraszám/hét: 1+3 Kreditszám: 3 Számonkérés módja: kollokvium (írásbeli) A tantárgy oktatásának célja: áttekintést adni a hazai élővilág állapotának bemutatására és értékelésére alkalmas eljárásokról, annak érdekében, hogy az érdemi részvétel az élőlények és élőhelyük megóvási lehetőségeinek kimunkálásában biztosítható legyen. A tantárgy tematikája Információelméleti alapok. Az információrendszerek tartalma és felépítése. Az információrendszerek infrasruktúrája, működésük tárgyi és személyi feltételei. Környezetvédelmi információrendszerek. Az élővilág-védelmi részrendszerek típusai és fő ismérvei. Minta és adat. A pánbióta és alkotóelemei. A biotikai adat fogalma és elemei. Tradicionális és modern típusú adatok. A biotikai adatok rendszerré szervezése. Adatok bevitele, feldolgozása és értékelése. Fajokra és élőhelyekre vonatkozó adatfelvételi lapok bemutatása, értelmezési és kitöltési útmutatójuk ismertetése. A Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó Rendszer. Az adatokkal kapcsolatos jogi szabályok és etikai normák. Adathozzáférési szintek és lehetőségek. Egységes biotikai adatbank ismertetése és tesztelése. Az UTM (Universal Transverse Mercator) rendszerű hálótérképezés elvi és módszertani alapjai. A hálótérképes természet- és környezetminősítési eljárások ismérvei, alkalmazási módjaik és lehetőségeik. Az ajánlott irodalom BREUER, H. 1995: SH atlasz: Informatika. – Springer Hungarica Kiadó Kft., Budapest, 227 pp. DÉVAI GY. – SZILÁGYI G. – MISKOLCZI M. (szerk.) 1998: Természetvédelmi informatikai tanulmányok. I. rész. Alapelvek és módszerek a biotikai adatok lelőhelyneveinek egységesítéséhez és a magyarországi helységek UTM rendszerű kódjegyzékének használatához. – Acta biol. debrecina, Suppl. oecol. hung. 8, 194 pp. DÉVAI GY. – MISKOLCZI M. 1987: Javaslat egy új környezetminősítő értékelési eljárásra a szitakötők hálótérképek szerinti előfordulási adatai alapján. – Acta biol. debrecina 20(1986–1987): 33–54. DÉVAI GY. – TÓTHMÉRÉSZ B. – ERDEI ZS. – TÓTH A. – MISKOLCZI M. 1993: Tájékoztató füzet a Magyarországi Vizes Élőhelyek Adatbázisa (MVÉA) adattartalmának értelmezéséhez és adatlapjainak kitöltéséhez. In: Magyarországi Vizes Élőhelyek (Wetlands) Adatbázisa (MVÉA-Program) a Ramsari Egyezmény adatfelvételi rendszere alapján. – KTM Természetvédelmi Hivatala, Budapest & KLTE Ökológiai Tanszéke, Debrecen, III + 24 pp. FEKETE G. – MOLNÁR ZS. – HORVÁTH F. (szerk.) 1997: A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer. In: Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. – MTA ÖBKI & MTM, Vácrátót & Budapest, 374 pp. FÜLÖP G. 2001: Az információ. – Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 242 pp.
HORVÁTH F. – RAPCSÁK T. – SZILÁGYI G. (szerk.) 1997: Informatikai alapozás. In: Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer I. – MTA ÖBKI & MTM, Vácrátót & Budapest, 164 pp. JAKUCS P. – DÉVAI GY. (szerk.) 1985: Környezetvédelmi Információrendszer: Természetes Élővilágvédelmi Részrendszer. Fajokra és élőhelyekre vonatkozó adatfelvételi lapok értelmezési és kitöltési útmutatója. – Javaslatterv. KLTE Ökológiai Tanszéke, Debrecen & OKTH, Budapest, 185 pp., XVIII tábla. KUN A. – MOLNÁR ZS. (szerk.) 1999: Élőhely-térképezés. In: Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó Rendszer XI. – Scientia Kiadó, Budapest, 174 pp. MARÓTI P. 2003: Információ(elmélet) a biológiában (Biofizikai informatika). – JATEPress, Szeged, XII + 205 pp. A tárgy keretében tartott előadások részletes tematikája heti bontásban 1 hét Információelméleti alapok. Az információ szó köznapi és szakmai használatának különbözősége (konkrét és kvalitatív, ill. absztrakt és kvantitatív értelmezés). A rendszer fogalma, a rendszerek struktúrája és funkciója. Az anyagi rendszerek három fő ismérve: tömeg, energia, információ. Az anyagi rendszerek három fő típusa: elszigetelt, zárt, nyílt rendszer. Az élettelen és az élő természeti rendszerek egysége és különbözősége. Az entrópia és az információ. A shannoni információelmélet. Az információ és a valószínűség. Az információ strukturális–attributív és funkcionális–kibernetikus felfogása. Az információelmélet és a kibernetika kapcsolata. Modellalkotás. Szabályozás, vezérlés, irányítás. Negatív és pozitív visszacsatolás. Az élettelen és az élő rendszerek anyagforgalmi folyamatainak összehasonlító jellemzése. Egyensúlyi és nem-egyensúlyi állapotok. A homeosztázis és a stabilitás. 2. hét Az információ vizsgálata három aspektusból: szintaktikai, szemantikai és pragmatikai szempontból. Kommunikációs rendszerek (információforrás, kódoló, adó, csatorna, vevő, dekódoló, felhasználó) és zajforrások. A jel fogalma. Analóg és digitális jelek. A jelátalakítás és a modem. A jelfolyamat (szemiozisz) három résztvevője: a jel, a jel tárgya, a jel értelmezője. Jeltipológia és jelelmélet. Jelrendszerek. A nyelv (langue) és a beszéd (parole). Az adat fogalma. Konkrét és származtatott adatok. Adatgyűjtés, adatfeldolgozás, adatértékelés. Az adatfeldolgozás szintjei: adatátvitel, adatválogatás (szelektálás), adatelemzés (strukturálás), adatredukció. Szöveges információk (pl. objektumleírások, jellemzések, panaszok, intézkedések). Az információforrások két fő típusa: vizsgálatok és dokumentumok. Az adatbányászat és a mesterséges intelligencia jelentősége az információrendszerek jövőbeli kiépítésénél és felhasználásánál. 3. hét Az információrendszerek tartalma és felépítése. Az információrendszerek infrastruktúrája, működésük tárgyi és személyi feltételei.
A környezetvédelmi információrendszer hazai létrehozásának kezdeményezése (a „Balaton 1982” című, az OKTH által 1984-ben belső használatra készített kötet). Központi rendszer, alrendszerek (szakterületi bontásban) és részrendszerek (térségi bontásban). Adattárak (hagyományos és számítógépi) és információáramlási utak. Az élővilág-védelmi alrendszer sajátosságai, különös tekintettel a természetes élővilágra vonatkozó információk megjelenítésére. A minta és az adat. A pánbióta és alkotóelemeinek két fő csoportosítási lehetősége: paleobióta (fosszilia és szubfosszilia), eubióta; mikrobióta, flóra és fauna. A biotikai adat fogalma, nélkülözhetetlen, fő és járulékos alkotóelemei [faj neve + lelőhely; megfigyelési/gyűjtési időpont, megfigyelő/gyűjtő személye; egyedszám (összes, fejlődési alakok és/vagy ivarok szerinti bontás), gyűjtési mód, validáló és/vagy revideáló személye]. Tradicionális és modern típusú biotikai adatok. 4. hét A biotikai adatok értékelésének módszerelméleti és módszertani kérdései. Általános alapelvek. Az alapreferenciák gyűjtése és értékelése. A hasonlóságok és a különbségek értékelésének módjai. A biotikai alapon történő terület- és élőhelyjellemzések lehetőségei. Fajokra és élőhelyekre vonatkozó adatfelvételi lapok bemutatása, értelmezési és kitöltési útmutatójuk ismertetése. Biotikai adatállományok, adatbázisok és adatbankok szervezésének elvi és módszertani kérdéseinek beismertetése.
Biotikai adatok rendszerré szervezése Előfordulás Előfordulás Tradícionális Tradícionális adatok adatok
Modern Modern adatok adatok
Adatrekordok Adatrekordok (információegység) (információegység)
Adatrekordok Adatrekordok (információegység) (információegység)
Adatállományok
Adatállományok
Adatbázis
Adatbázis
Adatbank
Biotikai adatok beviteli, feldolgozási és értékelési folyamatának ismertetése. Fajokra és élőhelyekre vonatkozó adatfelvételi lapok, ill. értelmezési és kitöltési útmutatójuk bemutatása.
Biotikai adatok feldolgozása és értékelése Előfordulás Előfordulás Tradícionális Tradícionális adatok adatokközlése közlése
Modern Modern adatok adatokközlése közlése
Tradícionális Tradícionális adatok adatokbevitele bevitele
Modern Modern adatok adatokbevitele bevitele Faj Fajszerint szerint Hely Helyszerint szerint
Adatfeldolgozás Adatfeldolgozás
Hely
Faj Idő Faj Idő Adatértékelés Adatértékelés
P/A P/A Kvantitatív Kvantitatív ökológiai ökológiai elemzés elemzés
Pontszám Pontszám
Személy Személy
Idő Időszerint szerint Személy Személyszerint szerint Adategység Adategységszerint szerint
Egyedszám Egyedszám UTM UTM hálótérképezés hálótérképezés
ÉlőhelyÉlőhelyminősítés minősítés
Térinformatikai Térinformatikai megjelenítés megjelenítés
5. hét Az UTM (Universal Transverse Mercator) rendszerű hálótérkérképezés. A földfelszín leképezéséhez használt fő vetülettípusok. A terület- és a szögtartás kérdésköre. Az UTM rendszerű európai hálótérképezési rendszerek [Mapping the Flora of Europe (MFE), ill. European Invertebrate Survey (EIS)] ismertetése. Az európai UTM hálótérképezés elvi és módszertani alapjai. Az európai fő- és részháló, az országos alapháló, a regionális és a lokális alhálók mezőméretei. A hálómezők azonosítási (kódolási) módjai. A magyarországi alap- és alhálók, ill. az általuk meghatározott mezők kódolási módjának ismertetése. A hálótérképes adatfeldolgozás eredményeinek bemutatási (interpretálási) lehetőségei. Célorientált ábrázolási módok és jelkulcsaik. A hálótérképes adatfeldolgozás előnyei és hátrányai. 6. hét A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer. A biodiverzitás-monitorozás informatikai alapozásának célja és feladatai. A hasonló célkitűzésű nemzetközi információrendszerek tájékozódó áttekintése. A monitorozás projektszemléletű megszervezése, a monitorozás működési és szervezeti modellje. Projektek. Projektek menedzselése és koordinálása. Szervezeti modell. A monitorozó rendszer általános informatikai struktúrája. Informatikai alapok. A monitorozó rendszer általános hardver- és szoftvereszközei, hálózatának javasolt kialakítása. Adatkompatibilitás-szintű ajánlások. Az egységes taxonómiai azonosítás és kódolás kezelése. A földrajzi helymeghatározás kezelése.
Rekordszintű kompatibilitás: logikai szintű alapadatrekordok és adatlapok. Biotikai, cönológiai és térképi alapadatrekordok. A monitorozó rendszer adatlapjai. Adatcsereegységek. Az adatok feldolgozásának lépései. Az adatbevitel és adatrögzítés speciális kérdései. Adatminőség-biztosítás. Adatfeldolgozó és adatelemző módszerek áttekintése. 7. hét A Biodiverzitás-monitorozó Program metaadatbázisa (TERMET). Az adatbázis létrehozásának célja. Az adatbázis tartalmi, szerkezeti és funkcionális áttekintése. Az üzemeltetés, felügyelet és használat kérdései. Projektek és anyagok (produktumok) metaleírása. Az intranet kialakításának és az internet-technológiájú információszolgáltatások bevezetésének lehetőségei. Az internet-technológia és a WWW legjelentősebb szolgáltatásai. Az NBmR továbbfejlesztése WWW-alapú szolgáltatásokkal. Az adatáramlási folyamatok és kapcsolódások áttekintése. A folyamatok áttekintése. A rendszer adatbázisai és kapcsolódási pontjai. Az információs szerverek lehetséges köre. Az adatbiztonság kérdései. Az NBmR keretében alkalmazásra javasolt feladatorientált szoftverek ismertetése. • KTM Integrált Térinfomatikai Rendszer, Természetvédelmi alrendszer. • BioBev, Enikő: adatbeviteli programok tradicionális és modern típusú biotikai adatok számára. • BioFel, BioMin, BioTér: a tradicionális biotikai adatokat feldolgozó, területminősítő és térképi megjelenítő programok. • CoenoDAT és CoenoKIT: adatbázisrendszer és elemző programcsomag cönológiai felvételek és botanikai adatok feldolgozásához. • DivOrd: programcsomag a közösségek skálafüggő diverzitásának jellemzésére. • NuCoSA: programcsomag botanikai, zoológiai és ökológiai vizsgálatokhoz. • SYN-TAX: programcsomag többváltozós ökológiai, cönológiai és taxonómiai adatok elemzésére. • PLEXUS: a sokváltozós plexusanalízis számítógépes programcsomagja. 8. hét A jogi környezet hatása az információrendszer megvalósítására. Élőlényminták és biotikai adatok – tulajdoni és szerzői jogok. Az élőlények gyűjtéséhez, ill. az adatok gyűjtéséhez és szolgáltatásához kapcsolódó jogi kérdések. Az adatbázisokhoz fűződő jogok kérdései. A hazai természet- és környezetvédelmi törvénykezés információrendszerre kiható előírásai. A monitorozó szolgálat információrendszerét közvetlenül igénybe vevő rendelkezések. Több szakhatóság információrendszerének együttműködését igénylő rendelkezések. Az információrendszer kialakítására és működtetésére közvetlenül vonatkozó rendelkezések. Az információrendszerrel közvetett kapcsolatban álló rendelkezések. A nemzetközi kötelezettségekből (a nemzetközi egyezményekben, nemzetközi szervezetekben, nemzetközi programokban vállalt kötelezettségekből, ill. a két- és többoldalú nemzetközi kapcsolatokból) eredő igények. 9. hét Egységes biotikai adatbank ismertetése (az NKFP-3B/0019/2002 projekt keretében történt fejlesztés). Az adatbank központi adattára köré több, eltérő feladatú és felhasználási módú alkalmazás (a primer adatrögzítési és törzsadat-kezelési feladatokon túl a feldolgozási, kiértékelési
funkciókat és az adatszolgáltatási igényeket kiszolgáló részek) szerveződik. Közös jellemzőik (egységes, relációs elvű adatmodell, megjelenésében, működésében egységes, a korszerű elveknek megfelelő felhasználói felület), ill. eltérő feladatukból és felhasználási módjukból adódó kivitelük különbségeik. Az alapadatok (törzsadattárak, pl. taxonlisták, élőlénycsoportok jellemzői, gyűjtő- és lelőhelyjegyzékek) nyilvántartása a központi adattárban történik, hogy azok kezelése a felelős személyek (taxonspecialisták, adminisztrátorok) számára hatékony és rugalmas legyen, s a változások a rendszer többi eleme számára láthatóak legyenek. Ennek érdekében az adatbázist kezelő felületek mind lokálisan (az adatbankhoz közvetlenül kapcsolódó terminálokon), mind távolról (internetes technológiák felhasználásával) elérhetők. A primer adatok rögzítése általában nem az adatbankhoz közvetlenül kapcsolódó eszközökön történik, így e feladat támogatására olyan adatrögzítő alkalmazásokat lettek kidolgozva, melyek hordozhatók, s alapadatokkal az adott kutatás igényei szerint tölthetők fel. Az így rögzített adatokat előre meghatározott importfelületeken keresztül lehet behozni az adatbankba, s rendelkezésre állnak az adatminősítés és az adatkorrekció feladatait kiszolgáló funkciók is. A feldolgozó funkciók a primer adatsorokból indulnak ki, de képesek adatsorokat összefogni, s egyben, egységes adatsorként kezelni. A feldolgozás adatjósági elemzéseket, táblázatos, listás összefoglalásokat, előfordulási mátrixokat, statisztikai értékeléseket jelent. A feldolgozás eredményei közvetlenül megjeleníthetők, szekunder adatsorokként tárolhatók, s publikációs célra is továbbíthatók. A feldolgozási módok között fontos részt képvisel az élőhely-minősítés és a hálótérképezés. A rendszer minden esetben biztosítja a szerzői hivatkozások feltüntetését.
Az ábrán vázolt komponensekből felépítendő rendszer hármas célt szolgál:
• •
•
olyan adatbank megszervezését, mely alkalmas eltérő élőlénycsoportok biotikai adatainak, s a hozzájuk kapcsolódó alapadatoknak a tárolására, kezelésére, továbbítására egységes szerkezetben, de az élőlénycsoportok specialitásainak figyelembe vételére is módot adva; az adatbank köré épülő alkalmazásokkal és szolgáltatásokkal biztosítja a primer adatsorok bevitelét, kiértékelését, lekérdezéseit, a szekunder adatsorok és az azokhoz kötődő tulajdonlási, szerzőségi információk szolgáltatását, a szolgáltatások igénybevételének nyomon követését; a tárolt primer és feldolgozott (szekunder) adatsorok, továbbá a karbantartott törzsadatok alapján a felhasználásra jogosult közreműködők kiszolgálását.
10. hét Az adatbank magját alkotó adatbázis köré felfűzött alkalmazások névadásánál egységes prefixumot használtunk (BIO@), melyet az adott alkalmazás funkcióját leíró szócska követ.Az egyes komponensek tartalmi és formai szempontból a következőképpen jellemezhetők. BIO@DOKU – publikációk, közlemények nyilvántartását végző alkalmazás Feladatai: publikációk (könyvek, közlemények), jelentések, jegyzőkönyvek, gyűjtemények nyilvántartása; tematikát tükröző adatközlés nyilvántartása; gépi feldolgozásba bevont adatsorok metaadatainak nyilvántartása; szerzőségre, közreműködésre vonatkozó adatok kezelése; gyors hivatkozás-keresés; irodalomjegyzékek összeállítása. Jellemzői: BIO@BANK-hoz kapcsolódik intranet alapon; önálló, lokális adatbázist is kezel, s így elszigetelt működésre is képes (szinkronizációs funkciókkal); tényleges adatképe az aktuális feladathoz (a tárolt adatok jellegéhez) hangolható; állandó adattárolást nem végez, az eredményeket a BIO@BANK felé továbbítja. BIO@BEV – adatrögzítő és ellenőrző alkalmazás Feladatai: primer adatrögzítő és korrekciós funkciók; ellenőrző listák készítése; lokális taxon-, lelőhely- és gyűjtőlisták karbantartása és továbbítása BIO@BANK felé; validált taxon-, lelőhely- és gyűjtőlisták fogadása BIO@BANK felől. Jellemzői: elszigetelt működésre is képes lokális adatrögzítéssel, de kapcsolódhat a BIO@BANK-hoz e-mail segítségével és internet-technológiára épülő megvalósításban is; élőlény-specifikus adatképnek megfelelően működik; adatformátuma a BIO@BANK-kal konform; lokális célra szöveges adatlistákat képes exportálni; egyszerűbb, csak a kezelt adatsorra kiterjedő adatkorrekciós és lekérdező funkciókat ad. BIO@LOK – lokalitások nyilvántartását és kezelését végző alkalmazás Feladatai: lelőhely- és mintaterület-adatok karbantartása; közigazgatási helyek és földrajzi nevek nyilvántartása; UTM mezők nyilvántartása; lokalitások UTM kódolása; sematikus hálótérképek, lokalitáslisták készítése; kutatottsági elemzések készítése és sematikus hálótérképi megjelenítése. Jellemzői: BIO@BANK-hoz kapcsolódik intranet alapon; állandó adattárolást nem végez, az eredményeket a BIO@BANK felé továbbítja. 11. hét BIO@BANK – központi szerepű adatbázis és adattár-kezelő alkalmazás Feladatai: primer és szekunder adatsorok fogadása és tárolása; törzsadatsorok nyilvántartása (élőlénycsoportok, taxon-, lelőhely- és gyűjtőlisták); szerzőségre, adat-tulajdonlásra és hivatkozásokra vonatkozó adatok kezelése, szolgáltatása; adatsorok nyilvántartása, katalogizálása; felhasználói hozzáférési jogok nyilvántartása, kezelése; hozzáférések, műveletvégzések naplózása, ellenőrzése; térinformatikai és multimédiás kiterjesztések támogatása, ehhez kapcsolódó adattárolás.
Jellemzői: központosított működés; intranet alapú elérhetőség; standard relációs adatbázis; rugalmas skálázhatóságot biztosító felépítés. BIO@FEL – feldolgozó, kiértékelő alkalmazás Feladatai: primer adatsorok lekérése BIO@BANK-ból; primer adatsorok jóság-elemzése, korrekciója; szekunder adatsorok előállítása; kiértékelő-listák, elemzések grafikonok készítése; szekunder adatsorok küldése BIO@BANK felé. Jellemzői: BIO@BANK-hoz kapcsolódik intranet alapon; élőlény-specifikus adatképnek megfelelően működik; állandó adattárolást nem végez, az eredményeket a BIO@BANK felé továbbítja; a primer adatsorokat összefűzötten (egy kutatáshoz tartozó adatsorok) is képes kezelni. BIO@MIN – élőhely-minősítést végző alkalmazás Feladatai: szekunder adatsorok lekérése BIO@BANK-ból; élőhely- ill. mintaterületminősítés, mely az élőlénycsoportra vonatkozó adatsorok és az értékelést meghatározó paraméterek (lelőhelytípus és élőlénycsoport szerint) alapján számszerűsített minősítést ad; jósági térképet megalapozó értékelési adatsorok létrehozása; eredmény adatok szekunder adatsorkénti küldése BIO@BANK felé. Jellemzői: BIO@BANK-hoz kapcsolódik intranet alapon; támogatja a minősítendő élőhelyek, mintaterületek kijelölését; állandó adattárolást nem végez, az eredményeket a BIO@BANK felé továbbítja. BIO@MAP – elterjedési adatok hálótérképi megjelenítését végző alkalmazás Feladatai: szekunder adatsorok lekérése BIO@BANK-ból; elterjedési adatok UTM rendszerű hálótérképi megjelenítése taxononként vagy élőlénycsoportonként, mintaterületenként vagy országosan; generált térképek képformátumú tárolása BIO@BANK-ban a nyilvános információszolgáltatás céljaira; generált térképek hálónégyzeteinek adatsoronkénti továbbítása térinformatikai célra (export). Jellemzői: BIO@BANK-hoz kapcsolódik intranet alapon; támogatja az ábrázolandó élőhelyek, mintaterületek, élőlénycsoportok, taxonok kijelölését; lehetővé teszi a digitalizált térképi rétegek kiválasztását; kimenete nyomtatóra, rajzgépre, képállományba irányítható. 12. hét A hálótérképes adatfeldolgozás eredményeinek felhasználási lehetőségei a természet- és a környezetvédelemben (elsősorban a hínárnövényeknél, a szitakötőknél és a madaraknál végzett hálótérképes adatgyűjtés és adatfeldolgozás során kapott konkrét eredmények illusztratív bemutatásával). Feltártsági (kutatottsági) helyzetfelmérés. Állapotrögzítés és állapotértékelés. Állapotváltozás kimutatása és elemzése. Monitorozás. 13. hét Példák a hálótérképeken, ill. a hálótérképes adatfeldolgozáson alapuló eljárások lokális, regionális és országos léptékben történő felhasználására a természet- és a környezetvédelemben. A teljes flóra- és vegetációfelmérés eredményei és tanulságai a 2,5x2,5 km-es DU 72 D1 almező példáján. A fajösszetételi különbségek elemzési és értékelési lehetőségei a 10x10 km-es ET 56 alapmezőben végzett florisztikai és odonatológiai felmérések eredményei alapján. Az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR) kategóriái szerinti élőhelytérképek és az élőhelyfolt-térképek felhasználási lehetőségei a 10x10 km-es EU 43 alapmező példáján.
A hínárnövények és néhány védett növényfaj előfordulási adatainak regionális feldolgozása során kapott eredmények elemzése az Északkeleti-Alföld (Felső-Tisza-vidék, Nyírség, Hajdúság, Hortobágy) példáján. 14. hét Az országos hálótérképes adatfeldolgozáson alapuló élőhely-minősítési eljárások. A ritkaság és a gyakoriság fogalma, értelmezési lehetőségeik és módjaik. A fő minőségi és a mennyiségi adatgyűjtési eljárások ismertetése, az általuk kapott eredmények összehasonlító elemzése. Az előfordulási sajátosságok értékelésének előnyei és hátrányai a jelenlét/hiány, az adatszám és az egyedszám használata esetén. A magyarországi szitakötő-fauna (Odonata) hálótérképes feldolgozási eredményeinek bemutatása és értékelése. A fajgyakorisági és az élőhely-tipológiai súlyfaktorok képzésének elméleti háttere. A fajgyakorisági és az élőhely-tipológiai súlyfaktorok képzési eljárásának bemutatása a szitakötőknél (Odonata). A Magyar Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó (MNBM) Program Pilot Projektjének (a Tiszamente Tiszabercel és Balsa közötti szakaszának), ill. a területén található víztereknek a minősítése a szitakötő-fauna összetétele alapján.
