2010. 4. 1.
Dono
Kirakat helyett Karácsony
Kéthavonta megjelenő, ingyenes magazin | Pap Melinda
Elıszó Közelednek a legszebb téli ünnepek, amelyek mindenkit rabul ejtenek. Az üzletek is ünnepi díszbe öltöznek, s egy kicsit később a városok, falvak is követik a példájukat. Kellemes, magával ragadó érzés ilyenkor sétálgatni, élvezni a kontrasztot a tél hidegsége és a szeretetteljes hangulat, a melegséget árasztó karácsony között. Karácsony hagyományosan a szeretet ünnepe, és míg korábban inkább vallási háttere volt, napjainkra szereteté a fő szerep.
Még akik megrögzötten ünnep-ellenesek is, a karácsonynak nem tudnak ellenállni. Gondoljuk csak végig: az „egész” „lezajlik” mindössze három nap alatt… és mégis mennyit kell rá várni! Legjobb szerintem azonban mégis csak a készülődés. Talán már maga az ünnep nem is annyira élvezetes, mint ameddig készülődünk rá. Szépen, lassacskán feldíszítjük a környezetünket, lecseréljük a háttérképet a számítógépben, nézegetjük a recepteket, mit is lehetne sütni-főzni, hogy ne csak szép, de finom is legyen a karácsony.
Azonban ami számomra az ünnepet teljessé teszi, az ajándékon túlmenően a számtalan dísz és dekoráció. Gyönyörteljes látványt nyújtanak a masnis dobozok, a karácsonyi koszorú, a Mikulás figurák, a mindenféle bogyós növény, és persze a számtalan meglepetés, ami a dobozokban rejlik. Hogy a meglepetések garantáltan szépek legyenek, és örömet szerezzenek, látogassa meg webáruházunkat. Számtalan szépséget kínálunk, és így, az ünnepek alkalmával -10% kedvezményt is nyújtunk. Különösképpen fel szeretném hívni a törzsvásárlók figyelmét arra, hogy kártyájukat beváltva -20% kedvezményt érhetnek el. Ez nem mindennapi lehetőség, érdemes kihasználni.
Magazinunkat olvasgatva reméljük Önöket is el fogja tölteni az ünnepi készülődés öröme, így nincs is más hátra, kellemes olvasgatást és jó kikapcsolódást kívánunk!
Tisztelettel: a szerzők – Pap Melinda & Pap Szilvia
1
A karácsony története Az ókorban ugyan még nem hódított teret a kereszténység, ám már az ókori emberek is jelképezték a karácsonyi ünnepeket. December 17 és 24 között ún. „Fordított világot” tartottak, más néven Szaturnáliát, ami hasonlatos lehetett a mai fordított diák naphoz, azaz ekkor az urak szolgálták ki a rabszolgáikat. Nagy lakomákat, ivászatokat tartottak, tánccal, zenével dicsőítették Szaturnuszt, a földművelés, a paraszti munkák istenét.
Házaikat
borostyánnal
díszítették,
s
a
naptárreformig a Római Birodalomban az új év kezdete is ekkorra esett.
A kereszténység elterjedésével jellemző volt, hogy a korábbi pogány ünnepeket - így a téli napforduló ünnepét is – keresztény köntösbe bújtatták. Ezért nem csoda, hogy a karácsony ünnepe mindig egybeesett a téli napfordulóval. A téli napfordulót a régiek igen nagy becsben tartották, hiszen innentől kezdve hosszabbodtak a nappalok, és jött el a tavasz ígérete, amikortól ismét tudtak élelmet termelni, s megszűnt az éhezés. A középkori ember életét mélyen áthatotta a vallás. Mindennapjaikat is meghatározta, az egyház szigorú normákat írt
elő.
Az
akkori
ember
életét,
mint
történelem
tanulmányainkból is ismerhetjük, két erő szabályozta: a világi (azaz a földesúr, uralkodó) és az egyházi. A lelki életet pedig mindenképpen utóbbi erő „vette kezelésbe”. A 4. századig tehát nem volt az ünnepnek fix dátuma, majd I. Gyula pápa (337 – 352) meghatározta karácsony napjának december 25-ét (a rómaiaknál ezen a napon volt egyébként a Napisten ünnepe).
A középkorban a karácsony egy hosszabb ünnepi időszak volt, az évnek egyfajta lezárását jelentette, ugyanis ekkorra már befejeződtek a szántókon a munkák, tehát egy hosszabb pihenő időszak következett. A karácsonyt egy böjti időszak előzte meg. ez volt a bűnbánás időszaka, amikor a családok misékre jártak, és elmélyültek a vallásukban. Mivel a böjt alatt tiltott volt a hús és a tojás fogyasztása, az emberek szó szerint kiéhezve várták a karácsonyi bőséges lakomákat. 2
A négy adventi vasárnap megtartását csupán a 7. században, Nagy Szent Gergely pápa rendelte el, kötelezővé pedig V. Pius pápa tette.
Karácsony második napján az elöljárók pénzt adományoztak szolgálóiknak, inasaiknak, így az ajándék sem maradt el. Az ünneplés és lakomázás egészen Vízkereszt napjáig folytatódott. Vízkereszt vagy más néven a Háromkirályok napja érdekes módon jobban megragadta a középkori ember képzeletét, ez egy vidámabb ünnep volt, amikor csoportokban jártak körbe és játszották el a királyok érkezését. Maga a karácsony szó török eredetű. December végén kellett befizetni az egyházi tizedet, más néven a decimát. Ebből ered a dézsma szó a magyar nyelvben. Törökül a keresztények adóját „karadzs”-nak hívták, az „on” pedig tízet jelent. Tehát: karadzs + on = karadzs-on, magyarosan: karácsony. Így a napjainkban oly kedvelt szó régen nem mást, mint az ünnepek táján befizetendő egyházi adót jelölte.
A karácsonyfa
Az ókorban még csak örökzöldekkel díszítették a házak belsejét és külsejét, hogy elűzzék a tél egyhangúságát és becsalogassák
az
éledő
természetet
otthonaikba.
A
keresztény világban ezért lettek az örökzöldek az élet és az örökkévalóság szimbólumai. A középkorban a templomokat Szenteste almával és feldíszített faágakkal ékesítették. Németországból terjedt el a karácsonyfa felállításának hagyománya, ahol Szenteste papírvirágokkal díszített fenyőket vittek a városok főterére. Körbetáncolták, majd szertartásosan elégették őket. A legenda szerint az első karácsonyfát Luther Márton állította fel 1536-ban Wittenberg gyermekeinek. A hagyományosan pirossal díszített fa az élet fáját jelképezi, azt, hogy a természet évről évre megújul. A fán látható boa vagy girland a bibliai kígyót jelképezi, az alma a tudás fájáról szakított gyümölcsöt szimbolizálja. Ennek 3
mintájára alakultak ki később az arany és piros gömbök. A gyertyák a fényt, a napot és Jézust szimbolizálják. A manapság megszokott díszes, gyönyörű fák német protestáns hatásra bécsi közvetítéssel jutottak el Magyarországra. A feljegyzések szerint elsőként Brunszvik Teréz állított karácsonyfát, majd őt követte a városi arisztokrácia és a polgárság. Érdekesség, hogy a reformkorban még minden gyermek külön-külön kapott karácsonyfát, később a lányok és a fiúk együtt kaptak egy külön fát, míg napjainkban egy család egy fát állít. A szaloncukorral díszített fa már csak a 20. században hódított teret.
Az ajándékozás szokása már az ókorban is jelen volt, később, a középkorban pedig kezdetben szigorúan a misék alkalmával adománygyűjtés volt, amelyet aztán a szegények között szétosztottak. Mikor hivatalossá vált, hogy december 26-a az adakozás napja, a szegények házról házra jártak, s énekkel köszöntötték a háziakat, akik ezért ajándékokkal, többnyire pénzzel jutalmazták meg őket. A 17. század folyamán egyre jelentősebbé vált a családok összetartása, az együtt eltöltött idő, így ekkor jelent meg a gyerekek megajándékozása. Magyarországon a karácsonyi ajándékozás hagyománya az 1930-as évek után szilárdult meg.
4
Mikulás kultusz
Miklós gazdag család sarjaként látta meg a napvilágot. Fiatalként jámbor volt, szórakozás helyett inkább templomba járt. Myra püsöke nem mindennapi körülmények között lett: elődje halála után egyházi elöljárót akartak választani, s egy akkori nagy tekintélyű püspök, akinek szava sokat számított, egy éjjel hangot hallott, mely szerint virradatkor figyelje a templom kapuját, s aki először lép be a templomba és a neve Miklós, az legyen a következő
püspök.
Hajnalban
Miklós
lépett
elsőként
a
templomba, s mikor a püspök megtudta, hogy valóban Miklós a neve, minden ellenkezés dacára a püspöki székbe ültette.
Miklós jó gazdája volt az egyházmegyéjének, éhínség idején gondoskodott a népről, s fellépett a pogányság ellen. A legenda szerint szomszédjában lakott egy nemes ember, aki elszegényedett, ezért három lányát prostituáltnak akarta adni, hogy az így szerzett jövedelemből tudják magukat eltartani. Miklós amint tudomást szerzett erről, aranyat rejtett egy kendőbe, és a csomagot titokban bedobta a ház ablakán. Így a szomszéd ki tudta lányát házasítani. Nem sokkal később ismét hasonlóan cselekedett a jó lelkű püspök. Eztán a szomszéd virrasztott, hogy megtudja, ki is lehet az adományozó. Néhány nap múlva, amikor újra megismétlődött a korábbi „csoda”, a szomszéd utánaeredt az atyának, és „leleplezte”. Ő arra kérte, hogy adománya maradjon titokban, de a jelek szerint ez nem így történt.
A mai napig nem ismert, hogy eztán hogyan vált szokássá az ajándékosztás. Egyes források szerint a szent halála után az emberek utánozni kezdték tettét, s később, a halála napján, azaz december 6-án szokássá vált, hogy a család, a barátok titokban megajándékozzák egymást. A német hagyományok szerint élt egy bizonyos Rupert Knecht, aki zord külsejével abban lelte örömét, hogy Miklós szolgálójaként a gyerekeket riogatta. A német népszokások szerint Szent Miklós nem csak jutalmazott, de büntetett is, amelynél a végrehajtó mindig a szolgája, Knecht volt.
5
Magyarországon a Mikulás szó 1856-ból maradt fenn először. A „magyar” Mikulás nem röpül, és nem a kéményen át érkezik, hanem teljességgel „kézzel fogható”. A puttonyában maga hozza az ajándékokat, és azokat a gyerekek gondosan megtisztított, és az ablakpárkányra helyezett cipőjébe teszi. Amerikában Santa Claus a Mikulás, s hagyományát a holland telepesek terjesztették el. Hollandul ugyanis a Mikulás neve Sinterklaas. Sinterklaas eredetileg inkább manóhoz hasonlító, vicces figura. Santa Claus úgy „került át” december 6-ról 24-re, hogy Clement Clark Moore versét, a Szent Miklós látogatását 1823. december 23-án jelentették meg, és pillanatok alatt hatalmas lett a népszerűsége. A képi világot a Moore versét illusztráló Thomas Nast teremtette meg: egy pirospozsgás öregembert, akinek a szánját nyolc rénszarvas húzta. 1931-ben a Coca Cola Company, amelynek a színe hagyományosan a piros és a fehér, karácsonyi kampányában megteremtette a mai napig jól ismert „Mikulás figurát”: fehér prémes, piros kabát, buggyos piros nadrág, mosolygós arc, kerekded forma. Azt meg, hogy ez a „figura” a mai köztudat Mikulásává lett, a reklámoknak és filmeknek köszönhetjük.
Mikulás versus Télapó Mikulás figurája főként Nyugaton terjedt el. Főbb ismertetőjelei: Karácsony első napján érkezik, bojtos sapkát visel, nincs vándorbotja, krampuszok kísérik. Rövid kabátot és vastag övet visel, általában rövid a szakálla, és puttonyban hozza az ajándékot. Kéményen mászik be, és zoknikba helyezi az ajándékot, rénszarvasok húzta szánon közlekedik, kerek testalkatú, ruhája piros színű, fehér prémmel szegett.
A Télapó újévkor érkezik, kucsmát visel. Vándorbotja van, kísérője Hópelyhecske. Hosszú kabátot és vékony övet visel, köldökig érő szakálla van. Zsákban hozza az ajándékot, és az ablakba teszi. Orosz szánon, trojkán közlekedik, vékony testalkatú, és általában piros vagy néha fehér vagy kék ruhát visel, amely gyakran hímzett.
6
A magyar Mikulás Magyarországon kettős hatás érződik, egyrészt a nyugati, másrészt a keleti kultúra hatása. A szocializmus
időszakában
egyértelműen
meghonosodott Télapó figurája, ám az azóta eltelt időszakban Mikulás is egyre inkább teret hódít. Így a magyar Miksi valahol kettőjük ötvözete: szánkón ajándékait.
közlekedik,
és
Krampuszok
ablakba
kísérik,
helyezi
ugyanakkor
külsejét tekintve hosszú a szakálla, hosszú piros kabátja van, és egyértelműen kerekded az alakja. A rénszarvasok nincsenek jelen… személy szerint én sokáig nem is értettem, hogy mit keresnek a filmekben a rénszarvasok…
A szaloncukor A szaloncukor akár hungarikum is lehetne, mivel ezen édességet kizárólag itthon készítik. Pedig a készítésével csak a 19. század első harmadában kezdtek el foglalkozni hazai cukrászaink. Az alapja Franciaországból származik a 14. századból. Innen került el Berlinbe a 17. században egy odatelepült francia cukrász segédletével. Magyarországra német közvetítéssel került a 19. században. A fondant-ból (ez az alap cukorka) szaloncukor valamikor a 19. században lett, a század második felétől lett a boltok keresett idényterméke. Akkoriban még kisüzemi körülmények között készítették, kézi munkával, szabad tűzön főzték a fondant-t. Hűtötték, majd újból felmelegítették, formába öntötték, végül csomagolták. Az első fondant-t készítő gépeket a híres Stühmer csokoládégyár és a Gerbeaud cukrászda használta a XIX. század végén. Aztán fokozatosan gépesítették a szaloncukor készítésének valamennyi műveletét. A leghosszabb ideig a csomagolásban őrizték meg a kézi munkát. Az édesség a 19. század fordulóján vált igazán divatossá. A reformkorban francia minta nyomán jött divatba a polgári lakásokban is a fogadószoba, azaz a szalon. Itt állították fel a karácsonyfát, és így lett az azt díszítő cukorka neve szaloncukor. Jókai még szalonczukkedlinek nevezte a német Salonzucker folyományaként. A csomagolás teszi a cukrot igazán szalonképessé. Ezt egy ún. ricselő 7
géppel végezték a későbbiekben, amely egy rojtozó gép, amivel a szaloncukor papírját egy mozdulattal be lehetett rojtozni. Mára szaloncukrot kizárólag Magyarországon, illetve magyar piacra gyártanak. A nyugati világból fokozatosan kikopott ennek a hagyománya, de nálunk szilárdan tartja magát. Sőt! Hazánkban a legkedveltebb nemzeti sport a szaloncukor-fosztás. A szaloncukornak „hivatalosan” Vízkereszt napjáig fenn kellene lennie a fán a többi dísszel együtt. Ám a karácsonyfa „leszedésekor” mégis csak a „kiválasztottaknak” adatik meg, hogy a papírban édességet is találjanak. Ugyanis azt a képességet, hogy miután megvizsgáltuk, hogy megfelel-e ízlésünknek az adott cukorka, úgy csempésszük ki a csomagolásból, hogy annak burkolata továbbra is érintetlennek lássék, e szaloncukorkedvelő ország minden polgára még zsenge gyermekkorában elsajátítja, és sportszerűen fejleszti agg napjaiig.
A bejgli A karácsonyi diós és mákos bejgli készítése hagyomány Magyarországon. A hagyomány szerint a diót a rontás ellen kell enni, míg a mák bőséggel adományoz meg. E karácsonyi sütemény sziléziai vidékről származik. A német bejgli, azaz „Beugen = hajlítani” osztrák közvetítéssel ékezett hozzánk és terjedt el a 19. században. A reformkortól kezdve váltotta fel fokozatosan a hagyományos karácsonyi kalácsot és mára elmaradhatatlan része a karácsonyi menüsornak.
8
Utószó Ezzel véget ért karácsonyi számunk. A „karácsonytéma” kifogyhatatlan, beszélhetnénk még a különféle nemzetek sajátosságairól, arról, hogy világszerte hogyan ünneplik a karácsonyt. Azonban ez által a magazin terjedelme meghaladná az „emészthető” oldalak számát, és talán meg is unnánk az olvasását. Ezért ennek „kitárgyalása” a jövő év témája lesz. Idén inkább a karácsony történetét, a Mikuláslegendát, és a szaloncukor, a karácsonyfa történetét szerettük volna megismertetni. Reméljük, hogy élvezetesnek tartották, és hozzá tudtunk járulni ünnepi hangulatuk megteremtéséhez. A Dono Lakberendezés is szeretné Önöket megajándékozni, ezért november 15-től egészen december 31-ig -10% kedvezményt nyújtunk a termékek árából. A törzsvásárlóknak pedig már csak másfél hónap áll rendelkezésükre, hogy beváltsák törzsvásárlói kártyájukat, amellyel -20% kedvezményt tudnak elérni. Reméljük, idén is megtisztelnek minket vásárlásukkal, és a termékeinkkel, mint mindig, most is örömet tudnak szerezni szeretteiknek. Mindenkinek kellemes ünnepi készülődést, az ünnepekre pedig békét, szeretetet, sok-sok finomságot és gyönyörű ajándékokat kívánunk!
Találkozunk jövőre!
Tisztelettel: Pap Melinda
9
Felhasznált irodalom: •
Jacobus de Voragine: Legenda Aurea. Szerk.: Madas Edit. Bp., 1990.
•
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. II. Szeged, 1998.
•
Mező András: A templomcím a magyar helységnevekben. (11-15. század.) Bp., 1996.
•
Csukovits Enikő: Középkori magyar zarándokok. Bp., 2003.
•
Tészabó Júlia: Karácsony. Magyar hagyományok. Bp., 2007.
• • • • • •
Kulcsár Zsuzsanna: Így éltek a lovagkorban – Nyugat-Európa a XI-XIV században E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyás Király korában Élet és Tudomány online Medieval Christmas Traditions Getting Medieval : Medieval Christmas http://www.lovagok.hu/kultura_es_szokasok/karacsony-a-kozepkorban.html
•
http://boldogkaracsonyt.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=205802
•
http://szentkoronaradio.com/kultura/2008_12_24_a-karacsonyfa-es-a-szaloncukortortenetehttp://www.yoyoland.hu/index.php?Itemid=42&id=13&option=com_content&tas
• •
k=vie http://hu.wikipedia.org/wiki/Kar%C3%A1csony Házi dolgozat – Magyar kóstoló
10
