2010. 2. 1.
Dono
Kirakat helyett A farsang
Kéthavonta megjelenő, ingyenes magazin | Pap Melinda
Előszó Minden kedves régi és új vásárlónknak ezúton is Boldog, Sikerekben és Jó Egészségben gazdag új évet kívánunk. Reméljük, hogy 2010 első hava úgy telt, ahogy szerették volna, s ahogy megígértük decemberben, februártól elindítjuk kéthavonta megjelenő, ingyenes magazinunkat.
Miben más ez a magazin, mint a már megszokott hírlevelek? Először is abban, hogy itt elsősorban
különféle
témákkal
fogunk
foglalkozni
részletesebben,
és
mintegy
kiegészítésként a magazinban szereplő képeken lévő tárgyak az adott két hónapban kedvezménnyel meg is vásárolhatók. Ez azt jelenti jelen esetben, hogy „A farsang” c. magazinban lévő termékfotókon lévő tárgyak a honlapon keresztül (www.donobolt.hu) február és március hónapban -10% kedvezménnyel vásárolhatók meg.
Az akciós
termékeket a webáruházunkban a „Magazin – akciós termékek” pont alatt találhatják meg.
Minden magazin mögött rengeteg munka, erőfeszítés áll, hogy mind színvonalában, mind tartalmában a már megszokott „Dono-színvonalat” hozzuk. Mint Önök is tudják, januártól webáruházként folytatjuk (a boltban csak átvétel lehetséges), ám a tradíciót így is folytatni szeretnénk. Nagy örömünkre szolgált mindig, amikor a vevők jöttek és csodálták kirakatainkat. Most már talán elárulhatjuk, hogy a kirakatok hosszas átgondolás eredményeként jöttek létre, hogy mindig valami újat, valami mást alkossunk. Általában valami téma köré csoportosítottuk a termékeket, hogy a „Néző” egy-egy pillanatra kiszakadhasson a hétköznapok sodrásából és rácsodálkozhasson egy „Mesevilágra”, ahol az értékek, a hagyományok és a szépség számít. Ezért is lett a magazin címe: „Kirakat helyett”. Az elkövetkező hónapokban az egyes ünnepek köré fognak csoportosulni a témák, a hagyományokat, szokásokat nézzük meg részletesebben, majd jövő évtől kissé eltávolodunk, és már olyan témákra is sor kerül, mint pl. a színek és illatok hatása. Reméljük Önöknek is akkora élvezetet fog jelenteni a magazin olvasása, mint amekkora lelkesedéssel Mi ezt létrehoztuk. Minden javaslatot, kritikát szívesen fogadunk, hiszen végső soron Önöknek készül ez a Magazin.
Kellemes időtöltést és jó kikapcsolódást kívánunk! A szerzők: Pap Melinda és Pap Szilvia
1
A farsang Hogy egy-egy ünnepet, ünnepi időszakot megérthessünk, megszerethessünk, szükséges azt ismernünk. Sokszor járhattunk úgy, hogy egy-egy dolog, tárgy megtetszett vagy éppen érdekesnek, furcsának találtuk, ám amikor megismertük annak történetét, hagyományát rögvest az értéke is megnőtt a szemünkben. Így van ez sokszor az ünnepekkel is… ha értjük, ismerjük őket, szeretni is fogjuk. Ha nem, akkor ellaposodnak, elvesztik fő vonzerejüket. A farsang megismerésénél az alábbi pontokat fogjuk részletesebben megvizsgálni: 1. A kezdetek 2. Vízkereszt napja (január 6.) 3. A középkor embere 4. Hagyományok és szokások 5. Farsangi babonák és a Busójárás 6. Farsang a világ körül 7. A farsang ízei
2
I. A kezdetek
A farsang ünneplésének kezdete pogány időkre tehető. Akkoriban ezt az időszakot mintegy az átmenet ünnepeként élték meg, hiszen a természet ekkor még téli álmot alszik, ám már a tavaszi köntöse is készülőben van. Az emberek is valahogy így élhették meg ezt, és a rövidke kis „Luft”-ban kiélvezték azt, ami adatott. Ünnepeltek, vigadtak, élvezték, hogy még nincsenek itt a tavaszi munkálatok, de a télieknek már vége.
A kereszténységgel fordulatot vett a farsang ünneplése. Az egyház nem nézte jó szemmel az ekkor szokásos „keresztényietlen” viselkedést: a harsány vicceket, hangos mulatozást és mértéktelen evést-ivást. Éppen ezért kezdetben kísérletet tett annak betiltására, de az emberek annyira megszokták és megszerették ezt az ünnepet, hogy a kísérlet megbukott. Az egyház pedig mit tudott mit tenni, a „szokásos” eszközökhöz nyúlva a pogány ünnepből keresztény hagyományt teremtett.
A farsang ünneplésének kezdete Olaszország földjére vezet bennünket, ahol a hangos mulatozásnak és eszem-iszomnak évezredes hagyománya van. Maga a magyar farsang szó a bajor-osztrák „Fasching” szóból ered. Ez a fogalom a böjt napját megelőző éjszaka elnevezése volt. A „Fasching” irodalmi formája a „Fastnacht”, amelynél a „Fasten” a böjtölést, a „Nacht” az éjjelt jelenti. Maskara, maszkura és karnevál szavunk
olasz
eredetű.
A
„carneval” szó a „carne”, azaz hús szóból vezethető le. Eredetileg a fogalom
a
húshagyó
keddet
jelölte. A „carne vale” jelentése: „ég veled hús”. időszakra „evészetre”
Ez a farsangi
jellemző is
utalt,
nagy hiszen
ekkortájt ugrásszerűen megnőtt a húsfogyasztás. „Igazi farsangolásról” leginkább a középkorban beszélhetünk, amelynek valószínűleg történelmi okai is voltak (erről bővebben egy kicsit később). Magyarországon Mátyás 3
király udvara büszkélkedhetett a legdíszesebb, legjobb hangulatú ünnepségekkel, amelyekhez a pompát az olasz ruhák szolgáltatták.
De térjünk vissza az elejére…
Az immáron keresztényi ünneppé avanzsált farsang kezdete január 6. (vízkereszt napja), vége Hamvazó szerda, amely a Húsvétot megelőző 40 napos böjti időszak kezdete.
II.
Vízkereszt napja (január 6.)
Egy misét Vízkereszt napja is megérdemel. Tegyünk hát egy kis kitérőt, mielőtt rátérnénk a farsangi hagyományokra. Vízkereszt napja más néven háromkirályok vagy epifánia (jel.: megjelenni, feltűnni) napja. Ezen a napon a keresztény egyház 3 eseményt ünnepel: 1.
A napkeleti bölcsek vagy ismertebb nevükön
a Háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) ezen a napon látogatták meg a kisgyermek Jézust. 2.
Jézus
gyermekkorát
a
Jordánban
való
megkeresztelkedéséig (innen a Vízkereszt elnevezés). 3.
Valamint a Jézus által véghezvitt ELSŐ csodát
a kánai menyegzőn.
4
A három esemény közül érdemes kiemelni a 2.-at. Ennek emlékére ugyanis a templomokban vizet szentelnek. A szentelt vízből a hívők hazavihettek valamennyit, csöpögtettek belőle az állataik vizébe és magukra is szórtak belőle. Mindezt azért, hogy a következő évben elkerülje őket mindenféle betegség vagy rontás. Sokan a házukat és földjeiket is meghintették vele, hogy ezáltal áldás szálljon a házra. A házszentelés hagyománya egyébként széles körben ismert volt: a helyi plébános végigjárta a falu házait és megszentelte annak összes lakóját. Az ajtófélfára pedig felírta a G+M+B monogramokat (Gáspár, Menyhért, Boldizsár), valamint az aktuális évszámot. Fizetsége az ún. lélekpénz volt. A gyerekek a háromkirályokra emlékezve jelmezbe bújtak és mondókákat, köszöntőket szavalva házról házra jártak, jutalmul pedig ajándékot kaptak. A hagyomány szerint a jó boszorkány Belfana ezen a napon megajándékozza a jó gyerekeket. Egyes országokban süteményt sütnek, amely egy darabjában ajándékot rejtenek el. Aki ezt megtalálja, az lesz a nap királya. A keleti egyház a Julián naptár szerint vízkeresztkor ünnepli Krisztus születését, ami nálunk ugyebár december 24-e. Az ortodox családoknál a hagyományok szerint ekkor a tisztaszoba padlójára szalmát szórtak a jászolra emlékezve, és aznap éjjel ezen háltak. Másnap délután a gyerekek házról házra jártak éppúgy, mint háromkirályozó társaik. Latin-Amerikában a gyerekek gyakran Karácsony helyett szintén ezen a napon kapják meg az ajándékaikat. Mára nem egyházi körökben a vízkereszt napjából csak annyi maradt meg, hogy általánosan ez a karácsonyfa leszedésének napja. Bár sokan még hetekig gyönyörködnek díszes fájukban, így elmondhatjuk, hogy talán már ez se…
5
III.
A középkor embere
Mint már említettem, a farsangolás fénykorát a középkorban élte. Miért? Minden korszakban egy nép boldogságát, legyen az gazdag vagy szegény, a játék, a muzsika és a tánc jellemzi – állítják a történészek. Talán éppen ezért furcsa, hogy pont a „sötét” középkorban éli a farsang a fénykorát. Pedig az igazság az, hogy a középkor egyik-másik szakasza lényegében egyetlen karnevál. Mint mindennek, ennek is megvan a maga egyszerű, s mi tagadás, szomorú magyarázata.
Egyik magyarázata az, hogy a középkor a fiatal emberek időszaka volt. Ha megnézzük, az ókori Hellászban és a középkori Európában az átlagéletkor előbbi esetben 24, utóbbi esetben 30 év volt. Ezzel összehasonlítva a XX. század Nyugat-Európájában 46, a 70-es években pedig 72 év volt az átlagéletkor. Tehát kétszer, háromszor tovább él a mai ember, mint a középkori.
Márpedig a fiatal emberek élete játékosabb, szenvedélyesebb, zajosabb. Jobban szeretnek mulatozni, ünnepelni, bolondozni. Ha megnézzük az akkori játékok, maskarás karneválok résztvevőit, szerencsejátékosait, bajvívóit, pápáktól lovagokig, vágánsokig, kis híján mind fiatalok. De miért van az, hogy ennyivel kevesebbet élt az akkori ember, mint a mai? Magas volt a gyermekhalandóság, sok gyermekbetegség gyógyíthatatlan volt, szezonális jellegű háborúk és járványok tizedelték az embereket. Márpedig, mint ahogy a statisztikák mutatják, a háborúk után sokkal több gyermek születik, mint annak előtte. Ennek oka pedig nem kizárólag a nőkön tett erőszakban keresendő, hanem abban is, hogy a háborúk, járványok után az emberek végre élni akarnak. Nem akarnak keseregni, gyűjtögetni, gazdálkodni, csak élni. Élvezni az életet, mulatozni, játszani. Hát, ez lehetett az oka a fiatalság mellett annak, hogy a középkor embere jobban szeretett farsangolni. A másik magyarázata a munkahétben keresendő:
6
Úgy hisszük, hogy az 5 napos munkahét a legújabb kor vívmánya. Ám a valóságban a középkor már sokkal régebben megvalósította ezt. Az Ótestamentum heti egy pihenőnapot (Vasárnap) rendelt el, ám a középkor embere ezt kevesellte, így beiktatott különféle ünnepnapokat. Ezek általában valamilyen szenthez kötődtek. A végére (13.-16. sz.) annyiféle szentet kezdtek el tisztelni, s emiatt ünnepnapot tartani, hogy végül Franciaországban
30-ról
50-re,
Angliában
46-ra,
Magyarországon pedig 62-re emelkedett az évi ünnepnapok száma. Vagyis: 365 napból a vasárnapokat is számítva 114 szabad és 251 munkanap volt. Ehhez még hozzáadódik, hogy szombat délután már nem, illetve az ünnepnapot megelőző napon is már csak vajmi keveset dolgoztak. De itt még koránt sincs vége: a mesteremberek körében évszázadokig dívott az ún. Kék Hétfő (Blauer Montag), amikor is a vasárnapi mulatozástól még kába legényember csak hétfő délben, olykor csak kedden állt munkába. Ehhez még hozzáadhatjuk a búcsúkat, lagzikat, keresztelőket, névnapokat, s a végszám megdöbbentő lesz: 200 nap munka, 165 nap pihenés. S persze ne feledkezzünk el a zarándoklásról se, amikor a munkaerőt sokszor hónapokra vagy akár évekre is nélkülözni kellett. Tehát összességében a középkor embere fiatal volt és viszonylag sok szabadidő felett rendelkezett. Nem pusztította agysejtjeit az állandó információdömping, szűkös ismeretvilággal rendelkezett. Így azt az időt, amit a 21. század embere ma tanulással, rohanással, állandó felzárkózással tölt, azt ők játékkal és mulatozással töltötték. Így élhette a farsang a virágkorát a középkorban…
IV. Hagyományok és szokások A farsangi hagyományoknak évezredes, európai szokásokban gyökerező elemei vannak. Mint korábban már írtam, a farsangi időszak január 6-a (Vízkereszt napja) és Hamvazó szerda közé tehető. Míg az előbbi kettő egyházi esemény, addig a farsang inkább pogány elemeket hordoz.
7
Farsang alkalmával „Felfordul világ”, a játék, a szabadság uralkodnak. A mezei munkák ilyenkor a tél miatt szüneteltek, így ez a rövid időszak a pihenésről, szórakozásról szólt. No és persze lévén az embereknek idejük, ez volt a párválasztás, a lakodalmak hagyományos időszaka is. A társas házimunkák, összejövetelek nem csak a sótlan munkát édesítették meg, de alkalmat is teremtettek mai szóval élve az ismerkedésre. Annál is inkább, mivel a húsvéti, böjti időszakban már tilos volt esküvőt tartani. Erre utal az ünnepnapok elnevezése is (pl.: első menyegzős vasárnap = Vízkereszt utáni első vasárnap; vővasárnap = farsangvasárnap, stb.) A fonókban, fonóházakban ekkortájt volt a népi színjátékok időszaka. Az este folyamán különböző jeleneteket adtak elő, a csúcspontot azonban kétség kívül a párválasztó játék jelentette. A fonójátékoknál a maszkos alakoskodás talán még jobban kötődik a farsanghoz. Ezt nevezik fársángolásnak, maszkurázásnak vagy éppen maszkázásnak. Fársáng alatt itt viszont nem az ünnepet magát, hanem a maszkokba öltözött embereket értjük: így lehet szép vagy csúf fársáng attól függően, hogy milyen álruhát és ahhoz tartozó viselkedést öltött fel a farsangoló. A ház előtt, ablak alatt megszólal a csengő, koppan a bot és pattog az ostor, s a fonóbeliek már tudják: fársángok jöttek. Illemtudóan bebocsátást kérnek („valami idegen népeknek”), szállásért folyamodnak maguk és állataik számára. Miután ezt megkapták, egyre-másra jönnek a fársángolók: vásáros, doktor, cipőpucoló, lakodalmasok, betyárok, kéményseprő, ördög, halál, kecske, bika, ló, úrfi, kisasszony, stb. A maszkuráknak nem szabad beszélni, így leggyakrabban maszkjuk vagy pantomimjátékuk beszél helyettük. A tét az, hogy úgy mozogjanak, viselkedjenek, táncoljanak, hogy ne ismerjenek rájuk. A fonóbeliek viszont mindent megtesznek, hogy rájöjjenek az egyes maszkurák kilétére. Szöveges játékok során életből vett jeleneteket adnak elő, s alkalmat teremtenek arra, hogy ezekbe a falu véleményét is beleszőjék a faluban megtörtént „esetekről”. Eztán az álruhába öltözött 8
sokadalom egy-egy egy este végigjárta a falu összes fonóit.
A farsangi időszak három legjelentősebb napja pont a végén van, azaz a farsang farkán. Ezek a következők voltak: 1. Farsangvasárnap:: ez a farsang farkának első napja. Számos helyen ezen a napon tűzték ki a legények kalapjukra a kiválasztott lányok bokrétáját (a lányok korábban rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legényeknek), ezzel mintegy nyilvánosan
színt
vallva.
További ábbi
elnevezései
között
találjuk
a
sonkahagyóvasárnap és a vővasárnap elnevezést is. A vővasárnap alkalmával az ifjú férj a lány családjának kontójára mulatott. 2. Farsanghétfő (vagy Húshagyóhétfő) Húshagyóhétfő) : ez a farsang farkának középső napja. Gyakran ez volt az asszonyfarsang szonyfarsang napja, amikor a nők korlátlanul ihattak, zeneszó mellett nótázhattak, summa summarum: férfimód mulathattak. Ezután húsvétig tilos volt az esküvő, tánc, mulatság. 3. Húshagyókedd:: az utolsó farsangi nap, a farsang temetésének napja. Ezen a napon általában szalmabábut vagy koporsót égettek, amellyel jelképesen lezárták a farsangot és a telet. Másnéven Madzaghagyókeddnek nek is nevezik utalva arra, hogy elfogytak a madzagon lógó ételek. Régebben hagyomány volt. hogy ezen a napon vénleányvénleány és vénlegyéncsúfolással vénlegyénc zárták az ünnepkört. Ekkor a legények a meg nem nősült „vénlegényeket” csutak, tuskó elé fogták és azt végig kellett húzniuk az egész falun. A csutakhúzó menet
9
közben megállt a pártában maradt lányoknál és megdöngetve a kaput csúfolódó mondókákat kiabáltak. Ez a büntető szokás később tréfás játékká vált, majd szerencsére teljesen kikopott a hagyományból. A farsang és a böjt vetélkedése a magyar népszokásokban Konc király és Cibere vajda küzdelmeként maradt fenn. Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Konc király pedig a húsos, zsíros ételeket. Vízkeresztkor (tehát a farsang elején) és Húshagyó kedden (tehát a farsang végén) megküzdöttek egymással, s míg először Konc király, a másodszor már Cibere vajda győzött. Ezzel kezdetét vette a 40 napos böjt…
V. Farsangi babonák és a Busójárás A farsanghoz is számos babona kötődik. Maga a fánk sütése is egyfajta babona, úgy tartották, hogy a süteménynek mágikus ereje van. A nagy eszem-iszomtól pedig a következő év bőségét remélték. Szintén bőséget vártak attól egyes népek, hogy ekkor különleges
barázdákkal
szántották
a
földeket.
Gazdag
gyermekáldást pedig attól, hogy hajadon lányokkal tuskót húzattak. Dél-Amerikában kegyetlen szokás volt a kakasütés, amely később a németeknél, s így a magyaroknál is megjelent. Napjainkra szerencsére ebből már csak annyi maradt meg, hogy fellógatnak lufikat vagy zsákokat és bekötött szemmel addig kell azt ütni, amíg vagy ki nem durran, vagy le nem esik. A mohácsi Busójárás hazánk egyik legérdekesebb népszokása. A környékbeliek ilyenkor színes, a hagyományok szerint állatvérrel festett, csúf, rémisztő álarcokat és ruhákat öltenek, hogy ezzel ijesszék el a telet. A busó öltözete egy szőrével kifordított bundából, szalmával kitömött gatyából áll, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra női bütykös harisnyát húz, lábán pedig bocskort visel. Ami a busót busóvá teszi, az a fűzfából faragott, festett birkabőrcsuklyás álarc. A tél elijesztésének célját szolgálják a kürtszó, a hangos kiáltozás és a kolompok is. A házakban és az udvarokon hamut szórnak szét, amivel a rossz szellemeket kívánják távol tartani. Majd a főtéren a férfiak összemérik erejüket, az ünnepség végén pedig szalmabábut égetnek, amivel szimbolikusan a tél halálát jelzik.
10
VI. Farsang a világ körül Érdekességként szaladjunk körbe a világon és nézzük meg, hol hogyan ünnepelik a farsangot. A jelentősebbeket kiemelve a következőket nézzük meg részletesebben: -
Velencei karnevál
-
Riói karnevál
-
Belga farsang
-
egyéb farsang
– „A riói kellemes, a velencei szép”
A legfőbb farsangi mulatságok mindenhol a farsang farkán vannak, tehát a farsang utolsó napjain. Az egyik leglátványosabb és időben leghosszabb múltra tekintő karnevál a velencei…
A VELENCEI KARNEVÁL Az első írásos emlékek a velencei karneválról a 11. századból valók, de a város a karneválok városa címet csak 7 évszázaddal később nyerte el. A 13. – 19. század folyamán Európa rangos képviselői, nemesei
százával
tódultak
Velencébe
mulatozni
kaszinókban, színházakban; 1869-ben pl. Ferenc József is részt vett inkognitóban a rendezvényen. Ám a köztársaság bukásával a karneválozás feledőbe veszett egészen a 80-as évekig, amikor újraélesztették az eseményt. A karneváli ünnepség 6 napon át, húshagyó csütörtöktől húshagyó keddig tart. Az első napon a dózse és vendégei üdvözlik a népet, megszólalnak a harsonák és kezdetét veszi az ünnepség. Régen ekkor virágokkal feldíszített 11
ököret vittek a főtérre (Szent Márk tér), ahol a dózse szeme láttára egy széles pengéjű kard egyetlen csapásával lefejezték őket. Ma ehelyett a véres szokás helyett a „Kis galamb röpte” vagy az „Angyalok szárnyalása„ nevezetű esemény nyitja meg a karnevált. Ekkor a harangtoronyból a Dózsepalota egyik oszlopához
leeresztenek
drótkötélen
egy
papírral
bevont
gipszgalambot, amelynek hasa útközben kinyílik és hullani kezdenek a szalagok és konfettik. Ez az esemény szimbolizálja, és egyben helyettesíti azt a régi hagyományt, amikor is egy kötéltáncos egy, a harangtorony és a Dózse Palota Loggiaja között kifeszített kötélen haladt át. A karnevál záróakkordjaként az egybegyűltek leveszik maszkjaikat és együttesen kiáltják az „Elmegy! Elmegy! Elmegy!” szavakat. Ez a nap jelenti a csúcspontot is, amikor búcsút vesznek a korábban megválasztott Karnevál Hercegétől; és ahogy az első napon mindent odaajándékoztak neki, úgy az utolsón ezeket vissza is veszik tőle. Eddig ehetett, ihatott, kedvére mulatozhatott, ám ezen a napon búcsút vesznek tőle. Elkísérik utolsó útjára, megsiratják, majd elcipelik a bíróság elé, ahol minden rosszat, ami a városban történt, az ő kontójára írnak. Kiszabják a büntetést – máglyahalál- , majd a tömeg elkíséri a máglyához, ahol - az élő alakot kicserélve szalmabábura - megtörténik az elégetése. A nép zokogást mímel, majd visongani kezd. A szalmabábu elégetésével búcsút vesznek az önmagukban rejlő rossztól is, a tűz a megtisztulást jelképezi. Ezzel a pillanattal a természet kilép a télből, és újrakezdődik az élet. A karnevál kétségtelenül leglátványosabb eleme a maszk. Karnevál idején régen kötelező volt a maszk viselete, amelyet már akkor
is
papírmaséból
készítettek
és
díszesen festettek, dekoráltak. Az álarc viselését - mivel azzal több visszaélés történt-
több
törvény
korlátozta,
ám
sikertelenül. Így olyanok is viselhettek fegyvert, akiknek egyébként erre nem volt jogosultságuk, illetve adósok elbújhattak hitelezőik
elől,
beszökhettek apácazárdákba… 12
vagy női
éppen ruhában
férfiak az
Egy, a 18. századból származó útleírás szerint a „maschera-öltözék” leggyakrabban fekete, selyemből készült velencei köpenyből áll. A fejre fátyolból és fekete csipkéből egy pici kámzsa kerül, ennek a neve „bauta”. Az arc többi részét fehérre festett álarc takarja, ami az arcot elfedi, de a szájat nem takarja. Az egészet a kalap tartja össze, amelyet fehér tollbokréta díszít. A bauta volt az első maszk, és azt is kizárólag nemesek viselhették. Másik népszerű maszk volt a pestisdoktor, azaz amikor a fejük búbjáig beöltöznek, arcukat csőrszerű álarc fedi, kesztyűs kezükben pedig hosszú pálcát tartanak.
A RIÓI KARNEVÁL Az első karnevált a portugálok rendezték a 18. század elején, amely még az olasz hagyományokat követve maszkok viselésében és egymás vízzel (kölnivel) való meglocsolásában és citrommal, záptojással való megdobálásában merült ki. Hamarosan azonban a karnevál jellegzetesen riói elemekkel gazdagodott afrikai és amerindián hatásoknak köszönhetően. Az első igazán riói, akkor még jelmezbált 1840-ben szervezték, majd ezt követően a város és ez az időszak hamar a szórakozás központjává lett. Fontos megjegyezni, hogy a karnevál időszakára (3 napra) a fekete rabszolgák is szabadok lehettek. A feketék éppen ezért mind a mai napig fontos résztvevői a rendezvénynek, mindenféle előkészületben részt vesznek, és talán ők azok, akiknek a karnevál a legtöbbet jelent. Egészen a 20. sz. elejéig a karnevál a zenéjét illetően jellegzetesen
európai
jegyeket
mutatott,
lévén
Waltzer, Mazurka, Polka és skót zene alkották az alapját.
Mindeközben
a
felemelkedőben
lévő
munkásosztály (főleg afro-brazilok, cigányok, orosz zsidók, lengyelek, stb.) megalkották a saját zenéjüket. Így még tartott az I. világháború, amikor már a Samba átvette a hatalmat és a karnevál aláfestő zenéjévé lett. Igazán fordulatot az 1928-as dátum hozott, amikor a szambaiskolák
versenyezni
kezdtek.
A
II.
világháború alatt szünetelt a karnevál, majd 1947ben
újraindult.
Aranykorát
a
30-50-es
13
évek
jelentették. A külsőségek tekintetében a 80-as évekig várni kellett, ugyanis ekkor jött létre a Passarela do Samba. Ez egy lakóházakkal határolt, hosszan elhúzódó sétány, ahol a szambaiskolák végigvonulnak. A parádé összesen öt napig tart. Két fontos helyszíne a már említett Sambadron (azaz az utca), illetve a Sambadrome stadion, amelyet külön a rendezvény számára építettek.
A verseny A szambaverseny során mintegy 14 iskola méri össze tudását. Minden iskola évente választ egy bizonyos témát, amelynek megfelelően alakítja a koreográfiát, zenét,
táncokat
és
minden
mást.
Minden
szambaiskolából mintegy 3000-5000 résztvevő vonul fel, a parádé napi 10-12 órán át tart. A táncosoknak meg kell vásárolniuk a ruhákat, így sokak egy egész éven át dolgoznak mindössze ezért a pár nap önfeledt mulatozásért.
A
versenynél
kritériumokat
állítottak
fel,
a
bírák
amelyek
szigorú közül
a
legfontosabb az ütősök és a táncosok közötti harmónia és a tánctudás, a jelmezek szépsége viszont csak az utolsó helyen áll. A szambát egyébként hagyományosan a 17.-19. sz. során Brazíliába hurcolt afrikai rabszolgák terjesztették el. Eredetileg ez egyfajta rituális zene, ima volt, amellyel az ősatyákat kívánták megszólítani.
A karnevál jelentősége A karnevál a brazilok számára a labdarúgás mellett kulcsfontosságú,
szorosan
hozzátartozik
a
kultúrájukhoz. Más kultúrából származó embereknek (pl.
európaiaknak)
szinte
elképzelhetetlen
az
a
szenvedély, amivel a brazilok szeretik ezt a fesztivált. Ekkor a tolerancia a meghatározó, így a felvonulók között a társadalom legszegényebb rétegét képviselő ún.
„favelas”
ugyanúgy
ott
van,
mint
a
homoszexuálisok. Ilyenkor nem számít más, csak a szamba és a karnevál.
14
Belga farsang Belgiumban régi hagyománya igazán nem a karneválnak, hanem a körmenetnek van. Vidékenként eltérő, de egyben nagyon is érdekes hagyományok alakultak ki. Így pl. Grammont vidéke szépsége mellett arról nevezetes, hogy farsang alkalmával kisebb méretű sütemények potyognak a felvonulók közé. Ezt a hagyományt több legenda is alátámasztja, ám talán a legérdekesebb mindközül a következő: élt egyszer három királyi testvér, Grammont, Pamele és Asse, akik három, egymással szembenéző várban laktak, s amikor egyiküket megtámadták, a másik kettő a segítségére sietett. Miután pedig győzelmet arattak, a harcok során kitűnt katonáknak, valamint a parasztoknak – nagylelkűségük jeléül - süteményeket osztottak. Stavelot szintén érdekes látványosság farsang táján, hiszen ekkor fehér csuklyás köpenybe öltözött, hosszú, vörös orrú alakok vonulnak fel. Ennek eredete a kicsapongó szerzetesekre vezethető vissza, akik farsang táján szívesen részt vettek a mulatozásban. Ezt azonban a szigorú Manderscheidt abbé betiltotta, s így a jókedvű barátok csak a kerengőben tartózkodhattak ezidőtájt. Ám Stavelot lakói nem értettek
egyet
a
döntéssel
és
hiányolták csuklyás barátaikat, így miután kérésüket visszautasították a rendelet beszüntetését illetően, maguk öltöttek szerzetesi ruhát. Az abbét azonban, hogy így fogalmazzak „nem ejtették a fejére”, így mindent betiltott, ami az egyházzal összefüggésbe volt hozható. A helyiek tehát papi öltözék helyett egy, inkább gólyára emlékeztető jelmezt alkottak, amelyben már csak a csuklya emlékeztetett a szerzetesi hivatásra. Malmedyt is érdemes megemlíteni, ha belga farsangról esik szó, mivel ott a farsangolásnak több, mint 500 éves hagyománya van. Az ünnepség vasárnap kezdődik, amikor maskarás zenészek, táncosok lepik el az utcákat. Megjelennek olyan tánccsoportok, mint a Haguette, sauvegard és a jól ismert harlekin. Hétfőn szatirikus hangvételű színházi
15
előadásokra kerül sor, míg kedden mindenki összegyűlik az „Első Albert” téren, ahol részt vesznek a farsangot lezáró bohócégetésen. Néhány szóban érdemes megemlíteni a kölni karnevált is, amelynek több, mint 170 éves története
van.
Az
utcákat
ekkor
farsangi
maskarások lepik el, legnevesebb eseményei minden kétséget kizáróan a „Boszorkányok bálja”, avagy a „Rózsák Hétfője”. Nizzában ezidőtájt rendezik a virágkarnevált, de ha már arra járunk, mindenképpen érdemes „benézni” a mentoni citromfesztiválra is, ahol lenyűgöző szépségű, citromból készült kompozíciókat tekinthetnek meg a látogatók. Spanyolországban a legjelentősebb fesztiválok Tenerife szigetén és Cadizban vannak. Míg a Tenerife a világ második legnagyobb karneváli ünnepségsorozatával büszkélkedhet, addig Cadizban az emberek az aktuális politikai eseményekre „reagálva” öltöznek maskarákba, s így egyfajta irónia is jellemzi a mulatságot.
Ezzel véget is ért rövidke farsangi körutunk…
16
VII. A farsang ízei Ha farsang, akkor fánk… íme következzen néhány ínycsiklandozó recept Zilahy Ágnes 1892-ben megjelent, tehát 118 éves szakácskönyvéből. A recepteket eredetiben olvashatják, így kérem, hogy hagyják figyelmen kívül az esetleges helyesírási hibákat.
A fánk Egy kiló legfinomabb liszthez alkalmazzunk négy deka teljesen friss élesztőt. Az élesztőt helyezzük egy fél literes csészébe, öntsünk reá annyi langyos-meleg tejet, hogy félig legyen a csésze tejjel. Ebbe az élesztős tejbe tegyünk egy kanál lisztet és egy kevés czukrot; keverjük ezeket jól össze. Ha jó az élesztő, a tészta néhány percz alatt felfut az edényben. Ügyeljünk tehát reá, hogy ki ne fusson. Ha az élesztő az anyagot gyorsan meg nem növeli, meg ne próbáljunk vele fánkot készíteni, mert az haszontalan dolog lenne; a fánk jóságához főkellék a jó és sok élesztő. Tegyünk egy kiló lisztet mély tálba, vagy fateknőcskékbe. (Télen a fánkhoz való lisztet meleg helyen tartsuk.) A liszt közepébe fúrjunk egy kis gödröt; ebbe tegyünk bele 5 tojást egészen, két kanál czukor port, egy tojásnyi irós-vajat, egy kávéskanál sót és 8 deczi meleg (de nem forró) tejet; végül a tálba a liszt közé még az élesztőt is bele kell tenni. Azután egyenlítsük össze mindezt gondosan, hogy egyenlő legyen. Mikor a fa-kanállal könnyen lehet keverni, akkor tegyünk még bele annyi lisztet, hogy kissé nehezen lehessen keverni. Ilyenkor aztán czélszerűbb kézzel dagasztani, mert ugy gyorsabban megy. A fánktésztát egy álló óráig verjük, vagy dagasszuk; illetve egészen addig, mig csak sürün nem hólyagzik és elválik a kéztől és az edénytől. Itt meg kell jegyeznem, hogy sikerülése majdnem kizárólag a jó élesztőtől és a tésztának kellő eldolgozásától függ. Ha jól összedagasztottuk a tésztát, takarjuk be egy tiszta ruhával és tegyük egyenlő hőmérsékletű, de nem igen meleg helyre. Mikor a tészta kezd gyorsan kikelni az edényből, boritsuk ki liszttel behintett, nagy nyujtó-deszkára; hintsük be felül is kevés liszttel, és a nyujtófával alig érintve a tésztát, kissé egyenlőre simitsuk meg, (de el ne lapitsuk); egy közép nagyságu fánk-vágóval vágjuk ki a fánkokat, a vagdalást, a tészta szélénél kezdve; jó vastag legyen minden egyes fánk, mert különben nem lesz szép gömbölyü. Mikor mind kimetszettük, rakjuk kissé belisztezett deszkára. Mig a fánk felvágásával foglalkozunk; azalatt egy lapos lábasban forraljunk fel másfél liternyi zsirt. Mielőtt a fánkot sütés czéljából a zsirba bele raknánk, meg kell a zsir forróságát próbálni, mert ha a zsir nem elég forró, elromlik a fánk. Ennek a próbája igen egyszerű: egy darab fánktésztát beledobunk a forró zsirba s ha e tészta benne azonnal pirulni kezd, a zsir alkalmas a fánksütésére. Az ily módon kipróbált zsirban elkezdhetjük sütögetni a fánkot; de a lábasba egyszerre csak annyi fánkot rakjunk, a mennyi könnyen elfér benne. Ha igen forró a zsir, az sem jó, mert a fánk azonnal, felnövés nélkül, összesül. Akkor jó sütni a fánkot, ha a zsirba dobált fánkok alól halvány rózsaszint kapnak, és szépen növekednek. Mikor kedvünk szerinti szint nyer a fánk zsirban lévő fele, forditsuk meg s a 17
lábast kissé erősebb tüzhöz toljuk. Ha már a fánk mind a két fele szép barna piros, szedjük ki (lyukas kanállal) és tegyük kerek tálba - széjjel rakva -, mert ha melegen egymásra tesszük, összelapul. Tálaláskor czukorporral hintsük be és rakjuk szépen egymás tetejére. (Lehet a fánkot apróba kivágva olvasztott mézbe majd mákmagba meghengergetni. Igy tálalva nagyon jól néz ki, és az ize is kitűnő, de költséges.) A fánk sikere tehát, a mint mondám, az élesztőtől, a kidolgozástól és sütéstől függ; azért tudják olyan kevesen jól csinálni, mert e kellékek közül valamelyiket elmulasztják.
A cseh-fánk ("Talkerli") Tizenkét deczi tejben keverjünk fel: 6 tojássárgáját, hat kanál czukorport, 3 deka élesztőt, egy kiló lisztet, egy kanál vajat (vagy zsirt) és megfelelő mennyiségű sót. Ezt a keveréket addig kell verni, a mig hólyagzik. Ha nem elég hig a tészta, tegyünk még bele tejet, mert e tésztának palacsinta higságunak kell lennie. Mikor ez a tészta kezd kelni, mindjárt kezdhetjük a sütését. Erre nézve meg kell jegyeznem, hogy a cserépből készült talkerli forma sokkal czélszerübb, mint a vas; mert a vasban ez a tészta hamar hevülvén, belől sületlen marad, és kivül mégis megég. Ha forma kéznél nincs, kanalanként rakva palacsinta sütőben is kilehet sütni. Tehát mikor a talkerli tésztát mind kisütöttük forró zsirban, akkor osszuk kétfelé: az egyik felit, finom czukros lekvárral kenjük be és a másik felét ragaszuk reá. Az igy összeragasztott két-két talkerlit tálaláskor felül jól meg kell hinteni czukor-porral.
A toló-fánk Egy nagyobb mély tálba egy kiló igen finom lisztet tegyünk és egy lábasba forraljunk fel egy liter jó tejsürüt, a melybe tegyünk: 12 deka czukrot. Ekkor a másik edényt, a tálat, a melyben a liszt van, valaki fogja meg jó erősen, hogy ne mozdulhasson ki a helyéből, egy másik pedig a fakanállal a lisztet kavarja folytonosan. Kavarás közben a liszt közé csorgatni
18
kell lassan forró czukros-tejet; nehogy csomós legyen a liszt. Miután már az egész liter tejet bele öntöttük a lisztbe és még sem eléggé kezelhető a leforrázott tészta, tegyünk még bele egy kevés tejet; de nagyon ügyeljünk, nehogy puha legyen a tejes tészta, mert akkor zsiros lenne a toló-fánk. Olyan kemény tésztát kell tehát késziteni, hogy a fakanállal aligalig birjuk elkeverni. (Ezt a tésztát még rézmorzsában is szokták keverni.) Miután már e tésztát egészen simára össze kevertük, tegyünk belé lassanként folytonos keverés közben 15 tojás sárgáját, öt kanál friss olvasztott vajat, kevés sót és a ki szereti a fűszerest, az a czukorral kevés vaniliát is törhet bele, e közben ügyelni kell, mert a vanilia megbarnitja és könnyen olyanná teheti a tésztát, mint ha szemetes volna. A vaniliás czukrot a tésztába tevés előtt meg kell tehát szitálni. A tojás fehérét habbá kell verni, és a habot lassanként tészta közé kell keverni. Ha a tojás habja igen meglágyitaná a tésztát, ne tegyük mind bele. Egy mély lábasba tegyünk másfél liter zsirt, s mikor a zsir erősen forró lesz, vegyünk elő egy jól kitörölt (száraz), toló-fánk nyomó bádogcsövet, a melyet mártsunk meg a forró zsirban és ugy tegyük tele tésztával. A megtöltött tolófánk nyomóbádogot tartsuk a forró zsir felébe és a toló-fával nyomjuk ki belöle a tésztát a zsirba, tetszésünk szerinti hosszu darabokba. Mikor szép piros a tészta, forgassuk meg. Egymásután és nagyon gyorsan
süssük ki, mert ha csendes tüznél sütnők, zsiros lenne a tészta belsője. Ez a tészta régi divatu, igen jó, de nagyon nehéz készitésű, szép kinézésű sütemény.
Csörege kétféleképpen Deszkára tegyünk egy kilo szép lisztet a közepébe egyengessük lyukat, abba üssünk belé 10 tojás sárgáját egy tojásnyi vajat, egy pálinkáspohár fehérszinü rumot vagy konyakot, kevés sót, egy tojásnyi porczukrot, végül annyi tejfelt keverjünk a liszt közé, hogy az egész tésztát könnyen össze gyurhassuk; ha jól meggyurtuk szakitsuk ki három darabba, azután minden tésztát nyujtsunk el nyujtófával jó vastag késfoknyi vastagságura, ha kinyujtottuk szabdaljuk ki derelye metszővel egy tenyérnyi nagyságu rézsutos koczkákba, minden 19
koczkának a közepét vagdaljuk be a metszőaczéllal háromszor egy-egy ujnyi közt hagyva a bevagdalások között. Arra főleg ügyelni kell nehogy a tésztakoczkák széthulljanak. Egy három literes lábasba, egy kilonyi zsirt kell erős tüzre tenni, ha a zsir igen jó forró lesz, csakhamar rakjuk a tésztát bele; egyszerre 4-5 darabot is lehet kisütni. A sütésre nagyon kell ügyelni, mert rendkivül hamar pirul és ezért hamar meg is éghet, de igen gyorsan kell sütni, mert a csörege csak akkor ropogós ha hamar sül. A másik fajta csörege sokkal könnyebb és olcsóbb és azért mégis igen jó tészta. Egy kilo liszthez illőleg sót és annyi egész tojást kell tenni, a mennyivel jó puha tésztát gyurhatunk; ezt a tésztát is szakitsuk ki három darabba, nyujtsuk el késfoknyi vastagra, vagdaljuk fel derelye metszővel, éppen ugy mint a hogy fent leirtam, egyébként is ugy kell eljárni evvel a tésztával is. Igy készitve a csörege hihetetlenül jóizű és könnyű tészta.
A rózsa-fánk Egy kiló lisztet tegyünk deszkára, a közepibe csináljunk gödröt, a melybe tegyünk egy kávéskanálnyi sót és annyi egész tojást, hogy rendes levesbe való tésztát gyurhassunk belőle. Gyurjuk e tésztát jól össze (félóráig), szakitsuk 3 darabba és nyujtsuk nem nagyon vékonyra. E tésztákat három különböző nagyságu metsző pohárral vagdaljuk fel. A legnagyobbik metsző-bádog (vagy pohár) akkora legyen, mint egy rendes fánk; a második valamivel kisebb; a harmadik pedig pálinkás pohárnyi nagyságu legyen. Minden egyes rózsafánkhoz 3 darab ilyen különböző nagyságu tészta szükséges. A legnagyobb darab tésztát legalul helyezzük el s a közepébe tojás fehérét cseppentsünk, arra tegyük a kisebb kerek tésztát, annak is kenjük be a közepét nagyon kevés tojásfehérével és erre ragasszuk reá a 3-ik darab legkisebbik kerek tészta darabot. Az ilyen formán összeragasztott három darab tésztának a kellő közepét az ujjainkkal nyomkodjuk meg, hogy a tészták ragadjanak össze. A széleit négy felöl vágjuk késsel ugy, hogy mind a három kerek tésztából egy kicsi becsipődjék. Egy nagy lábasba tegyünk másfél liter zsirt, mely ha lángtüzre állitva forró lett, dobjuk bele egymásután, gyorsan a rózsafánkokat és szép pirosra süssük meg. Tálaláskor a felhalmozott tésztát barna, égetett czukorral csepegtessük meg. Ezáltal ugyanis nemcsak nagyon szép kinézést nyer, hanem valami eredeti jó izt is kap.
A fahajas fánk Egy kiló liszthez vegyünk 16 tojás sárgáját, egy tojásnyi vajat s egy nagy pálinkás pohár rumot, 6 kanál czukorport, egy késhegynyi sót és fél liter tejfelt. Ezeket összekeverve, gyurjunk belőle elnyujtani való lágyacska tésztát. Szakitsuk ki kis czipócskáknak; lisztes deszkán nyujtófával rendre nyujtsuk ki jó késfok vastagságura. Szabdaljunk a levél tésztákból rövid araszos hosszú és három ujj széles koczkákat. Tegyünk egy kiló zsirt lábasban, láng tüzre; ha forró lesz a zsir, tegyünk bele üresen két fahajas-fánk-sütő bádog csövet; pár percz mulva ha a bádog átmelegedett a zsirtól, vegyük ki, tekerjünk reá egy koczka tésztát és a fahajas-fánksütőre a nyelén lévő fonallal többszörösen csavarjuk be a 20
tésztákat, a tésztás bádogot azután tegyük ujra igen forró zsirba. Ha kezd a tészta pirulni, csavarjuk le róla a fonalat és forma nélkül eresszük vissza a tésztát a zsirba és igy, ha félig megsülve vesszük le a formáról, többé nem vesziti el csinos kürtő alakját. A fonal helye mindenütt ott marad a megsült tésztán. Eképen süssük ki rendre mind a tésztákat, azon forrón hintsük meg fahajas czukorporral, azután rakjuk tálba, csinosan össze-vissza. Igen jól néz ki és ugy hidegen, mint melegen nagyon jó, ámbár régi módi tészta.
Az alma-fánk Egy liter hideg tejet öntsünk tálba, tegyünk a tejbe három egész tojást, hat kanál czukorport, egy kávéskanál tört-fahajat, egy tojásnyi zsirt, egy késhegynyi sót. Ez anyagokba annyi lisztet keverjünk, hogy sürü palacsinta tészta legyen belőle. E tésztát nem kell sokáig keverni. Mikor megtörtént a felvegyités azonnal tehetünk bele megtisztitott és vékony szeletkékbe felapritott almát, a melyet egészen a torzsájáig bele aprózhatunk a tésztába. Ekkor keverjük jól össze az alma darabokat a tésztával, hogy a tésztában mindenütt egyenlően jusson az almából. Egy liter tejből kevert tésztához tiz középnagyságu almát kell felhasználni. Egy lapos lábasba tegyünk két tojásnyi zsirt láng tüzre forrni; ha igen meleg a zsir, kanalanként rakjuk tele almás tésztával, ugy, hogy minden egyes kanál tészta külön álljon egymástól. Az egyes tésztákat villával mozgassuk meg, mert ez a higacska tészta különben össze foly és formátlanná válik. Ha nem igen hig a tészta, és gondosan sütjük, a legcsinosabb zsemlyeszelet formán kell, hogy kinézzen. E tésztáknak mind a két oldalát szép egyenlő rózsaszinűre süssük meg. azután rakjuk egymás felébe és fahajas czukorporral hintsük meg a tetejét. Lehet még másképpen is késziteni e tésztát, és pedig igy: tisztitsunk meg jó nagy almákat héjától, furjuk ki a torzsáját és vágjuk kerek szeletekbe, azután az egyes almaszeleteket mártsuk be tésztába és ugy süssük ki, nem igen sok forró zsirban addig, a mig szép piros lesz mind a két oldala. Igy finomabb, - de amugy könnyebb a készitése.
21
Utószó
Farsangi számunk ezzel a végéhez ért. Reméljük tetszett, hasznosnak és érdekesnek találták. A recepteket egy-egy vasárnap délután próbálják ki nyugodtan a családdal együtt, ilyenkor a roppanós csöregénél finomabb délutáni étket elképzelni sem lehet.
Ne feledjék, a magazin képein szereplő termékek február és március hónapban -10% kedvezménnyel vásárolhatók meg, emellett a törzsvásárlói kártyával rendelkezők beválthatják kártyájukat is, így összesen -20% kedvezményt elérve. (Törzsvásárlói kártyát kap minden kedves vevő, aki teljes áron vásárol 2010. január 1-től kezdődően).
Következő számunk témája: A Húsvét. Javaslataikat, visszajelzéseiket a magazinnal kapcsolatosan szívesen fogadjuk.
Addig is kellemes melegben eltöltött, gondmentes téli napokat kívánunk!
22
Felhasznált irodalom: -
Dr. Dominik Gyula: Szöveggyűjtemény az európai történelem és kultúrtörténet tantárgy tanulásához
-
BGF KKFK - Európai történelem és kultúra tantárgy jegyzetei
-
Zilahy Ágnes: Valódi magyar szakácskönyv
-
Barabás László - Székely Útkereső Kiadványok http://www.sulinet.hu/nyelv/oktatas/belgafars.html
-
http://eletmod.hu/tart/cikk/j/0/36090/1/eletmod/Jo_a_trendi_farsang_hagyomanyo k_nelkul
-
http://baratno.com/view.php?arclid=2005011402
-
Forrás: www.mult-kor.hu
-
http://hu.wikipedia.org/wiki/Farsang http://www.sulinet.hu/tp/kalendarium/februar/karneval/carneval.htm
-
http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kjc/0/29437/1
-
http://hu.wikipedia.org/wiki/Velencei_karnev%C3%A1l
-
http://www.fn.hu/utazas/20070208/meg_nem_keso_beoltozni/
-
http://rioikarneval.blogspot.com/
-
http://www.rio-carnival.net/
23
24
