KIÁLTS Mit Kiáltsak?
Minden test fű és minden szépsége mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad.
Az Őskeresztyén Apostoli Egyház Lapja
2006/5
Isten szolgálata a családban „Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel és mikor felkelsz... És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.” (5Móz 6:4-9) A fenti igéket Isten parancsolta népének, mielőtt bevonultak Kánaán földjére a 40 éves pusztai vándorlás után. Felhívta az egész nép — szülők, nagyszülők — figyelmét arra, hogy el ne feledkezzenek arról, amit Isten velük tett. Hogyan szabadította ki őket az egyiptomi rabszolgaságból; milyen hatalmas kézzel és csodákkal. Hogyan vezette óvta, segítette, de büntette is őket a 40 éves pusztai vándorlás alatt. El ne feledkezzenek parancsolatairól, törvényeiről és tanítsák meg arra utódaikat: fiaikat, leányaikat és unokáikat is. A pogány népek szokásait el ne tanulják és bálványaikat ne imádják, mert Isten féltőn szerető Isten és megbünteti a bűnt, ha tőle elpártolnak. Ha engedelmesek lesznek, akkor az Úr megáldja őket és utódaikat azon a földön,
amelyet Ő ad nekik és ahova most bevonulnak. Megszaporítja őket és állataikat is. Földjeiket termővé teszi, csak el ne feledkezzenek az ő élő Istenükről! Ha viszont elfordulnak Tőle utódaikkal együtt, akkor kiírtja őket arról a földről és áldás helyett Isten átka fogja őket sújtani... Nagy feladatot bízott a felnőttekre, a szülőkre és nagyszülőkre Isten: Maradjanak meg az élő, igaz Isten mellett és ismertessék meg Őt és tetteit az utódaikkal. Sajnos az elkövetkező századokban Izráel népe nem teljesítette Isten parancsát és az utódok elhajoltak, elpártoltak az élő Istentől. Nem is ismerték már tetteit parancsolatait. Ezért Isten többször figyelmeztette őket és ha nem hallgattak rá, akkor súlyosan megbüntette őket! Erről olvasunk a Bírák könyvében és a Királyok és Krónikák könyveiben... Testvéreim! Ma is nagy feladatokat bízott Isten a szülőkre és nagyszülőkre. Tőlük függ gyermekeik, unokáik üdvössége, mert az alapokat, az Isten ismeretét ők fektetik le a gyermekek szívében. Ha jó alapokat készítenek, ha megismertetik gyermekeikkel Jézus Krisztust és a szerető Mennyei Atyát, akkor csak igen
ritka esetben fordul elő, hogy felnőtt korukban végleg eltérjenek Istentől!... A Biblia szerint, ha két ember házasságot köt egymással, akkor egy házi gyülekezet alapítói lesznek. Isten jelenléte fontos az otthonokban, a családban. Ha a szülők életében Jézus Krisztus jelen van és Ő az életük középpontja, akkor a gyermekeknek is természetes, hogy szüleiket utánozzák mindenben. Ha a szülők a gyerekekkel együtt kérik imában Isten tanácsát, vezetését egy-egy problémás élethelyzetben, akkor a gyermekek is megszokják ezt és igényelni fogják későbbi életükben. Ha együtt adnak hálát az imameghallgatásokért, az erősíti a hitüket Istenben. A családi istentiszteletek nélkülözhetetlenek a hithezjutás érdekében és a hit növekedése szempontjából. Ahol a szülők, nagyszülők Isten dolgairól beszélnek; Jézus Krisztus váltsághaláláról, áldozatáról, ott a gyermekek is megismerik az élő Istent... Beszélsz-e Nővérem, Testvérem gyermekeidnek arról, mit tett veled az Isten és mit kér tőled a te Megváltód? Mit parancsol neked? Az igeolvasás, az imádkozás és éneklés mindennapi gyakorlat-e a családban? Mindennapi szükséglet-e neked a Jézus Krisztussal való találkozás és kapcsolat? Ha igen, akkor a gyermekeidnek is az lesz. Jézus Krisztus támasza, segítője és középpontja akar lenni a hívő családoknak. Nem csak a zsidóknak szólt az a parancsolat, hogy beszélj a te fiaidnak az Isten dolgairól ültödben, jártodban, lefekvéskor és felkeléskor. Nekünk is szól, mai hívő embereknek. Honnét megy aludni a gyermeked? Játéktól, evéstől, a szülők vitatkozásaitól, a számítógép, a TV mellől? Vagy egy bibliai történetet hallgat meg
utolsó „esti mesének”? Vagy az éneklést és imádkozást fejezte be, talán az együttes bibliaolvasást és úgy ment el pihenni? Ha az utóbbi a valóság, akkor jó alapokat raksz le, a gyermeked hitét és Isten iránti szeretetét növeled. Olyan kincset és vagyont adsz neki, amit senki el nem vehet tőle és a rozsda és moly meg nem emészti. Ezt kívánja Jézus Krisztus az Ő népétől... A családok alkotják a gyülekezeteket. Amilyen a szülők és a gyermekek kapcsolata Jézus Krisztussal a mindennapokban, az fog meglátszani a gyülekezeti életben is. Hitben erős családok hitben erős gyülekezeteket alkotnak! Az otthonukban is bibliaolvasó, imádkozó, éneklő, zenélő családtagok a gyülekezetben is imádkozó, szolgáló, tevékeny tagok lesznek. Ha a felnőttek — szülők, nagyszülők — rossz példával járnak elől, a gyermekeik is általában követik őket. Nagy kegyelem, ha mégis a jó követői lesznek. Ha Isten Lelke megérintette őket... Adja meg az Úr, hogy otthonainkban is ápoljuk az Istennel való kapcsolatot. Ebben a rohanó világban is legyen egy kis időnk elcsendesedni a Megváltónk előtt. Jézus Krisztus segítsen összetartani a családokat és a Sátán ne érje el a célját. Ne rombolja, ne zilálja széjjel, ne ossza meg a családokat. Legyen az otthon egy békességes sziget, ahová szülők, nagyszülők és gyermekek is sietnek hazatérni, és szívesen tartózkodnak ott. Ezt csak Jézus Krisztus segítségével érhetjük el, ha Ő az Úr az otthonainkban és szánunk időt a Vele való kapcsolat ápolására otthonainkban is. Mi felnőttek — jó példaadással — szerettessük meg Jézus Krisztus személyét és szolgálatát a gyermekeinkkel. Istenfélő, boldog családtagok és otthonok istenfélő és boldogan szolgáló gyülekezeti 2
tagokat nevelnek és eredményeznek! Adja az Úr, hogy elgondolkodjunk ezeken, és gondolatainkat tettek kövessék.
Isten áldása, Szent Lelke nyugodjon minden családon és minden gyülekezeten. Ezt kívánom teljes szívemből. Ámen. Pozsgai József
A megújult szív A szív indulata formálja életünk és tükrözi lelki állapotunkat. Hogyan is újulhat meg szívünk? A bűn megkeményíti a szívet és a kemény szív ellenáll Isten szavának. Istennek össze kell törnie szívünket, mert ha szeretete nem indítaná erre, szívünk keménysége miatt vesznénk el. Isten az Ő Igéjével minden embert meg szeretne szólítani ezen a Földön! Az Örömüzenet már több mint kétezer éve szól. Amíg nem volt Evangélium, addig szóltak a próféták. Isten soha nem hagyta az Ő népét árván, egyedül! Mindig ott voltak Isten emberei népe között. Drága Bibliánk Isten és az ember kapcsolatáról szól. Azért íródott meg, hogy láthassuk mindazt, amit Isten érettünk tett! Szeretetének legnagyobb bizonyítéka, hogy drága szeretett Fiát odaadta értünk, hogy elvegye a bűnt, amely közénk állt, elválasztva az embert Istentől. Azt szeretné az Úr, hogy minden ember üdvözüljön, és Isten ismeretére eljusson! Hogy megismerje Őt, a teremtő, szerető Istent. Mert az Ő szeretetéből fakadt az, hogy megteremtett bennünket. Szeretetet adott a szívünkbe, hogy mi is tudjunk szeretni, hasonlóképpen hozzá. Annyira nem tudunk szeretni, mert Ő a végtelen Szeretet! Örökkévaló szeretettel szeretett minket, azért terjesztette ki ránk irgalmasságát! Már akkor szeretett, mikor azt sem tudtuk, hogy kicsoda! Amikor még kicsiny gyermekek voltunk, nem tudtuk, hogy van Isten. Sok ember most sem tudja,
hogy Isten szeretetében él a jelenvaló világban! Az Úr mindig azt akarja, hogy hozzá menjünk és élő kapcsolatban legyünk vele, mert meg akar áldani! Azt akarja, hogy áldássá legyünk. Áldást örököltünk ezen a földön, hogy továbbadhassuk a körülöttünk élőknek Isten ismeretének gazdagságát! Ez a világosság váljék láthatóvá az életünkben. Váljunk Isten leveleivé és rajtunk keresztül jusson el Isten kegyelme másokhoz is. Így tudják meg az emberek, hogy él az Úr! Dávid király élete nagyon kedves előttem a Bibliából. Igaz, voltak bűnei, de ez is azt mutatja, hogy éppen olyan ember volt, mint mi. Ő is bűnökbe esett, bele sodródott, sokszor nem is akarta, hogy úgy legyen. De mikor Nátán próféta elé állt, és feltárta bűneit, akkor nem védekezett, nem magyarázkodott, hanem belátta bűnét. Fájt neki, hogy Isten törvénye ellen cselekedett, és megbántotta az igaz Istent. Töredelemre és bűnbánatra tudott jutni a szíve. Dávid minden élethelyzetben az Urat kereste. Soha nem feledkezett meg arról, hogy emberekben nem jó reménykedni, mert az emberekben való reménység megcsalhat. Tudjátok, hogy a Biblia közepén mi található? Pontosan a 118. Zsoltár 8. verse: „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni!” Isten ezt az üzenetet tette a Biblia közepére. Központi üzenetnek szánta, hogy benne bízzon az ember, mert akkor nem csalódik! Az emberekben 3
csalatkozhatunk, de Isten Igéje soha nem csap be és nem okoz csalódást! Isten azt szeretné, ha a szívek megnyílnának előtte! Isten új szívet ígért övéinek! Ahol Isten ott van, ott újjá lesz minden! Az ember szíve is! Mi is tulajdonképpen a szív? „Az emberi és állati szervezet egyik része, szerve.” – mondja a tudomány. De bibliai értelemben a fizikai és szellemi élet székhelye. Ahogy a szívből árad szét a vér, ami élteti a testet, úgy árad a szívből lelki értelemben az élet az egész lényünkbe. Az Újszövetségben a szív a belső embert jelenti. Szívünk a belső lényünk, rejtett énünk. Szívünket, belső lényünket igazán Isten ismeri egyedül! A Lélek vizsgálja és kutatja a szív mélységeit. Sokszor mi sem tudjuk, mi lakik a szívünkben. Olyan dolgok jönnek elő belőlünk, amin csak csodálkozunk. A szív csalárd, abból indul ki minden. A szívből származnak a gonosz gondolatok, bűnök…, aki a szívet adta, egyedül az ismeri. Isten mindazoknak új szívet ad, akik kérik tőle! Akik felismerik, hogy a régi, kemény szívvel nem tudják Isten törvényét betölteni, nem tudnak szeretettel békességben élni, sokszor még önmagukkal sem… Isten új szívet ígért, és ez lehetségessé vált Jézus Krisztus által! Az Ő drága Szentlelke lakozást vehet az emberben! Az Ószövetségben időről-időre prófétákon keresztül szólt az Úr, mert a Szentlélek nem volt kitöltve oly mértékben, mint ma. De pünkösd óta mindenki birtokában lehet e drága ajándéknak, aki Istennek adja az életét! Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket! Aki kéri a Szentlelket, az megkapja! Lehet kérni! A Szentlélek lakozást vesz bennünk, ha új szívünk van! Ha megtértünk az Úrhoz és elfogadtuk Őt! Ha bizonyságot tettünk
arról, hogy az övéi vagyunk! Akkor már új szívünk van, és ezzel a szívvel meg lehet ismerni Istent! Az emberek nem ismerik a szívet, csak a látszat szerint ítélnek. Csak azt látják, ami a szemük előtt van, és aszerint ítélnek sorsokat, családokat, életeket. Sokszor tévesek ezek az ítéletek, és mindig súlyos következményei vannak! Sokszor töpreng az ember. Hisz és kételkedik, látva igazságokat. Érzelmi élete a szívében zajlik. A bensőnkben dől el minden. Sok hibát és vétket követünk el, mert esendők vagyunk. De a legfontosabb számunkra, hogy Jézus Krisztust elfogadtuk! Ha nap mint nap bűnbánatra tudok jutni az Ige fényességében, ami rávilágít azokra a problémákra, amik az életemben vannak, akkor ezeket az Úr mindig elveszi és megtisztítja szívemet. Soha ne engedjük, hogy a mi szívünk megterhelődjön! Hogy csak gyűljön a teher, míg elhordozhatatlanul nehézzé válik. Ne engedjük, mert a bűn megkeményít! A bűn kizárja Istent! A Szentlélek csendes, halk hangon szól hozzánk ott belül, a szív mélyén. Így szól mindenkihez! Ő nem agresszor, nem követelőzik, csendben szól. De hallgatni kell az Ő szavára! Ezért kell gyakran elcsendesednünk! Legyünk az Úrral élő kapcsolatban, imádságban és a Biblia olvasásával! Hiszen így tud a Szentlélek megszólítani, ha a világ zajától elzárom magam, és minden nap keresem az Úr közelségét! A szívben vannak az érzelmek: az öröm, a félelem, a bátorság, a felindultság, a szenvedély, a harag… Innen indul ki minden indulat. A szívünkben lakik a lelkiismeret. Ez egy Istentől származó ajándék, nagyon érzékeny műszer! Isten törvénye lelkünkbe van írva, még azok is, akik nem ismerik Istent, a lelkiismerettől 4
vádoltatva tudnak különbséget tenni jó és rossz között. Ha szívünk nem vádol, akkor békességben vagyunk Istennel. Olyan érzékeny, mint a legfinomabb óra. Ha csak egy kis porszem van benne, megakad, és nem működik rendesen! Ezeket a porszemeket nap mint nap ki kell tisztítani az Úr drága Lelke által, az Ő tisztító vére által! Amikor Isten meg akarja mérni az embert, próbára teszi a szívét. Meglátja, megnézi, mi lakik a szívben. Nem azért, mintha nem tudná, hiszen Ő mindent tud, hanem azért, hogy nyilvánvaló legyen mielőttünk, hogy milyen a belső emberünk, milyenek vagyunk mi. Volt, aki imádkozott azért, hogy Isten mutassa meg neki saját szívét, hogy láthassa, mi minden lakozik benne. Ha kívülállóként tudjuk látni önmagunkat, jobban látjuk hiányosságainkat, bűneinket. Látni kell mindezt, hogy soha el ne bízzuk magunkat, és tudatában legyünk mindig, hogy Isten kegyelmére és irgalmára szorulunk! Isten az, aki elkezdte bennünk a jót, és Ő az, aki véghez is viszi az Ő jókedvéből; mert örömét találja abban, hogy jóvá, Isten szerintivé formáljon bennünket! Szívünk Krisztus lakása, a Szentlélek lakhelye. Ezért Isten templomai vagyunk! Sehol nem fogod megtalálni az Urat, ha a szívedben nincsen! Mert Krisztus országa bennetek van, a bennetek lakozó Szentlélek által! (Lk 17:21) Csodálatos, hogy Ő bennünk él, tanít és vezet! Átvitt értelemben a szív az egész ember középpontját jelenti. A legfontosabb, legbensőbb pontot. Isten mindent megtett azért, hogy elérje szívünket, keresse a kapcsolatot velünk, és mindent újjá tegyen. Új szívünkkel már mi is kereshetjük Istent és megismerhetjük Őt! Akkor betölt a vágy, hogy irgalmát, kegyelmét átadhassuk
másoknak! A Vele való kapcsolatban mind jobban növekedjek és éljek a hitben. A szív az egész ember. Ezért kell teljes szívünkkel az Istent szeretni! Új szívünk már képes erre! Ha szívünkben van az Úr, az Ő Igéje, akkor — tudjátok — a szív teljességéből szól a száj, és azt mondjuk, ami onnan belülről jön. Sokszor még nem is gondolkodunk, már mondjuk is. Meglepődünk, hogy már kész a válasz. Ezek mind a szívből indulnak. Ilyenkor megláthatjuk, mi lakik a szívünkben. Sokszor jó, sokszor kevésbé jó. Isten kegyelme az, hogy folyamatosan tisztítja szívünket. Jól tudjuk, hogyha valaki hívővé lesz, az nem azt jeleni, hogy már teljesen hibátlan ember! A megszentelődés egy folyamat. Elkezdődik a megtérésünkkor, és egész életünkön keresztül tart. Hogy végbemenjen elköltözésünk napjáig, nekünk is akarni kell megszentelődni. Ne álljunk ellene a Szentlélek munkájának, hanem hagyjuk, hogy a Szentlélek napról napra megtisztítson, megszenteljen bennünket! Válasszon el és különítsen el teljesen Isten számára, hogy ne a világi gondolatokkal, emberi kívánságokkal legyen telve a szív! Tudjuk, hogy amilyen táplálékot adunk testünknek, úgy tudunk élni és dolgozni a földi valóságban. Ha valaki alig eszik, nem lesz ereje és nem alkalmas munkavégzésre. De ha rendesen táplálkozik, van fizikai ereje, sok dolog elvégzésére képes. Ugyanígy van a belső emberünk is. Amilyen táplálékkal táplálom, aszerint növekszik vagy sorvad el! Ha nem Isten Igéjéből táplálkozik a szívem, akkor szellemi lényem sorvadni kezd. Elerőtlenül, gyenge lesz. Ki lesz téve annak, hogy a következő kísértésben elesik. Hisz a Gonosz mindig támad, minden fegyverzetét beveti! Mint ordító 5
oroszlán jár szerteszét, lesve, hogy kit nyelhessen el! Az igaz is alig-alig áll meg! De hála az Úr Jézusnak, van, aki megtartsa az igazat! Nem a magam erejéből állok meg, mert az semmi! Már rég elvesztem volna, ha az Úr nem állt volna mellettem és tartott volna meg! Az Úrban bízom és erőm megújul, naprólnapra akarom táplálni a belső emberemet Isten drága szent Igéje és beszéde által, mert azáltal mennyei erőt nyerünk! Azt az erőt, amely Jézus Krisztust feltámasztotta, mely által az Atya bizonyságot tett, hogy az Ő Fia! Ez az erő kapható és mi vehetjük! A Gonosz azt akarja, hogy ne vedd és ne legyen ilyen erőd, ezért nem akarja, hogy imádkozzál, olvasd a Bibliát, hogy csendesedj el, hanem foglalkozz sok minden mással. Akár családdal, munkahellyel, tanulással… minden legyen fontosabb Istennél! De mindig legyen előttünk, hogy Istennél nincs fontosabb! Mindig Neki kell a középpontban leni, Ő legyen az első! A leges-legfontosabb a Vele lévő kapcsolatunk! Mert így erősödünk, így tart meg napról-napra bennünket! Isten azt akarja, hogy népe megerősödve álljon az utolsó napokban, amikor nehéz idők állnak be. Félelmetes időket élünk! Az összes prófécia a szemünk előtt teljesedett be. Az Úr eljövetele közel van! Ezért őrállókat küld az Úr, hogy figyelmeztesse övéit, hogy vegyenek olajat, amíg lehetséges! Töltsék kelyhüket csordultig! Kérlek, engedjétek át teljesen szíveteket Istennek, mert félszívvel nem lehet Őt követni! Ha egész szívünk az Övé, akkor tud vezetni! Nem kell attól félni, hogy eltévedünk! Isten mindig bevilágítja
utunkat. Akkora útszakaszt, amennyire szükség van. Ha autóban utazunk, annak fénye sem világít utunk céljáig, csak az előttünk lévő szakaszt világítja be, amit éppen meg kell tennünk. Isten is lépésrőllépére vezet. Mindig annyit mutat meg, amennyire szükségünk van. Sokszor nem is lenne jó, ha az egész utat látnánk, lehet, hogy belezavarodnánk, nem értenénk meg. Ő a legjobb úton vezet! Ha lenne jobb út, azon vezetne! Sokszor azért érezzük, hogy nem a legjobb úton vagyunk, mert nem engedelmeskedtünk teljesen, ezért vannak kitérők az életünkben. „Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! Olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai!” (Ésa 48:18.) Figyelni kell az Úrra, merre akar vezetni, mit akar! Ő minden gyermekét féltő szeretettel őrzi, vezeti! A hajunk szála is nyilván van nála! Ő pontosan tud rólunk mindent! Az Ő szeme fényei vagyunk! Pontosan tudja, mi van a szívedben! Ő a szívünk gyógyítója! Ő ki akar gyógyítani saját elgondolásainkból! Néha kicsi dolgoktól is milyen nehéz megválni! Legutoljára minden embernél az ő akarata tér meg! Sok mindent le tudunk tenni, de az akaratunk, belső énünk, nagyon nehezen adja át a helyét Jézus Krisztusnak. Pedig az Úr a teljes szívünket kéri! Ha meg tudjuk tenni, Isten sokkal többet ad vissza, teljesebbé teszi az életünket! Megerősít és ellenállóvá tesz a Gonosz támadásai ellen! Ápoljuk és féltő gonddal őrizzük új szívünket, Istennel való kapcsolatunkat, akkor növekedés lesz az életünkben! Szeretettel: Szabó Ferenc
Emlékeztető: a Bibliaiskola következő alkalma június 10-én lesz. 6
Gyógyító betegség Hárman voltunk kenyeres jópajtások. Andris, a kofa Marcsa fia, akinek mindig csörgött a zsebében néhány „szerzett” és „spórolt” pengő. A szerzésnek és spórolásnak Andris nagy mestere volt, s a nádas szélén gyakran tartott velünk tanfolyamot. Még harmadikba sem járt, és máris különben számolt mint Fábián bácsi, az öreg boltos. Nála a nyolc meg a nyolc mindig tizennyolcra jött ki, s ha csak rajta nem csípték mindig így számolta el a rábízott pénzeket. A másik jópajtásom Feri volt, a vízimolnár fia. Ő nem volt ilyen gyakorlott számoló. Nála más irányú pénzforrás csörgedezett, ami szintén átemelte a „filléres” szintről a „pengős” magaslatra. Hármunk közül én voltam a pénztelenség megszemélyesítője. Nálam még az Andris rafinált tanfolyama sem segített. Már sokszor elhatároztam, hogy itt-ott én is megpróbálok csalni, ha a boltba küld édesanyám. De nem ment. Sehogy sem ment. Mert ha elhatároztam, hogy most, no most „elspórolok” húsz fillért, akkor leginkább úgy sikerült, hogy éppen csak elég lett a pénz a vásárlásra. Máskor meg a félelem, a lelkiismeret-furdalás akadályozott meg. Így aztán nem lett egy árva fillérem se. Pedig olyan értelmesen megmagyarázta Andris, hogyan kell csinálni. Végül elunta a gyámoltalanságomat és kézbe vette az ügyet. A legközelebbi vásárlást együtt bonyolítottuk le. Azaz: a boltajtóban elvette tőlem Andris a pénzt, és nem éppen gyengéden visszalökött. — Maradj kint majd én bevásárolok! Te úgyis csak elrontanád a dolgot. Ezzel máris csörtetett befelé és hallottam, amint odabent elhadarta, hogy mi kell. Majd kővé meredtem, mert jól hallottam, hogy mindenből kevesebbet
kért, mint amennyit anyám mondott. Jött is ki nemsokára és diadalmasan adta át a portékát és a megmaradt pénzt. — No látod így kell vásárolni. Máskor mindig veled jövök. Ezt a húsz fillért tedd el. Ez spórolt pénz. Belementem a csalásba. Anyám nem vette észre. Pár nap múlva megismételtük a „spórolást”. Néhány hét múlva az én pénzállományom is átlépte a pengős határt. Az Andris öröme határtalan volt. — Most már igazi jó barátunk vagy. Most már ha jön a búcsú, te is vehetsz puskát. Mind a hármunknak egyforma lesz… Ebben én is megnyugodtam és elhatároztam, hogy mindenképpen két pengőre kerekítem ki a pénzemet. Már csak húsz fillér hiányzott a kikerekítésből, amikor bekövetkezett a baj. A korai szőlő szüretelésére készülődtünk, és erre egy kis átrendezést csináltak édesapámék a kamrában. Amikor reggel felébredtem és meghallottam a rendezés zaját, rettenetes ijedtség fogott el. A kamrában volt elrejtve a spórolt pénzem. Édesapám szerszámos ládájában az egyik szeges dobozba dugtam. — Végem van! — vacogtam és kiverte a homlokomat a hideg verejték. Elgondoltam hogy apám kinyitotta a ládát, mert ilyenkor kellenek a szerszámok. Szeg is kell biztosan. — Jaj mi lesz velem most?... — szaladt rajtam végig az irtózat. Feszülten figyeltem. Beszélgetést hallottam. Anyám és Róza néném beszélgettek. Szőlőről, szüretelésről, mustról tárgyaltak. Egyszer csak kalapácsolás zajolt. Apám szegelt valamit. — No most, most kiderül minden — villant át agyamon. — De mit kellene mondanom, hogy miért loptam a pénzeket? Azt mondom, hogy találtam. Persze hogy találtam. Más is talált már 7
pénzt. De miért dugtam el?… Az ám?!... Hát azért hogy búcsúra legyen pénzem… Nem! Ez nem jó lesz!... Magamon éreztem anyám szelíd, de átható tekintetét és belecsendült a fülembe az az ellenállhatatlan meleg hangja. Eddig még soha nem voltam képes hazudni, ha ő kérdezett. — Hogy is volt hát azzal a pénzzel fiam?... — hallottam már előre. — Találtam… Találtam… A Cseri Andris is ott volt… Nem… Ez nem lesz jó. Az Andrist nem keverem bele. — Aztán pontosan egy nyolcvanat találtál? Csupa húszfilléreseket?... Hazudsz te fiam… Mikor eddig jutottam a gondolatfűzésben, benyitott anyám a szobába. — Kelj már föl fiam! Segíthetnél apádnak a rámolásban! Gyorsan fölkeltem és egyre az járt az eszemben, hogy vajon tudnak-e már valamit? Szívdobogva mentem a kamrába. Csendesen köszöntem, és tekintetemmel a szerszámos ládát kerestem. Még ott állt a sarokban érintetlenül. Boldogan sóhajtottam föl, s most már más terveket kovácsolgattam… Azt, hogyan vehetném ki a szeges dobozból észrevétlenül a pénzt. Nemsokára az is sikerült és most már megnyugodtam. Ott lapult a pénz a nadrágzsebben. Délben már a szénaboglya tövében rejtőzött az átkos szerzemény. Legszívesebben a kútba dobtam volna, de most már minduntalan visszalopakodott az agyamba egy kellemetlen sejtés: „Hátha megtalálták apámék a pénzt, csak várnak, figyelnek, hogy mit kezdek vele…” Ettől kezdve keservesekké váltak perceim. A bizonytalanság és a lelkiismeret-furdalás pergőtüze alatt voltam. Minden szó, minden tekintet mögött gyanakvást, cselvetést véltem fölfedezni. Furcsa viselkedésemre fölfigyeltek szüleim. — Mi van veled? — állított maga elé anyám. —
Csaknem vagy beteg? Vagy bántott valaki? Vagy bánt valami? Megrettentem. Azt gondoltam, bárcsak felét kérdezte volna anyám. Milyen könnyen felelnék. De… azt is kérdezte: „bánt valami?” Erre csak hebegés, nyüglődés volt a feleletem. Aggódva helyezte kezét a fejemre és megállapította, hogy túlságosan meleg és biztosan lázam van. — Lázam van? — hebegtem. Pedig úgy fázom… — Fázol?! No, akkor nincs rendjén valami. Már reggel is olyan sápadt voltál. Menjük be majd megmérem a lázadat. És csodák csodája, volt lázam. Hamarosan ágyba fektettek, és én húztam keservesen a betegség-igát. Vizesruha, aszpirin, sajnálkozás egymást váltogatták. S én szépen beleéltem magamat a „nagybeteg” állapotába. Estefelé már arról beszélt anyám, hogy orvost hivat, mert mit lehet tudni, hátha valami komoly bajom lett. Éjjelre egészen rám szakadt a nyomorúság. A lázam magasra emelkedett, s úgy éreztem, forog velem az ágy. Félálomba hallottam hogy anyámék számolgatják a pénzt. Latolgatták, hogy mennyi kellene az orvosnak és mennyi az orvosságra. Hallottam, amint többször is mondogatták: „egy pengő nyolcvan fillér.” — Annyi, annyi van… Pontosan annyi… — suttogtam nekikeseredve és szédülés fogott el… Egyszerre láttam, hogy a gondosan összecsomagolt pénz kibújik a szénaboglya alól. Csörömpölve jött be az ajtón és felmászott az ágyam végére. A papíros szétbomlott és egymásután gurultak felém a húszfilléresek. Mind a kilenc jött. Mire a kezemig értek, olyanok voltak, mint egyegy vonatkerék. Éreztem, hogy agyonnyomnak. Meg sem bírtam mozdulni. A szó is elakadt torkomon és csak nyögtem. 8
Hideg vízcseppek gördültek le homlokomról és nagy-nagy erőlködéssel kinyögtem: — A pénz!... Aztán csend lett… Nem tudom, mennyi idő telhetett el. Mikor újból kinyitottam szemeimet, világos nappal volt. Anyám ott ült az ágyam mellett és figyelt. Tekintete bánatos volt. Mintha nemrégen sírt volna. Kinyújtotta kezét, és rátette az enyémre. Hangja fátyolos, remegő volt, amikor megszólalt: — Hogy vagy fiam? Fáj valamid?... — Nem, nem fáj semmi… — suttogtam. — Éhes vagy? — Nem vagyok… — Mondd édes fiam, mi történt veled? Mit csináltál?... — kérdezte és nézett azokkal a nagy, meleg, bánatos szemeivel. Egyszerre rám szakadt a sírás. Úgy éreztem hogy rögtön megfulladok. — Nem akartam… Édesanyám… Soha többet nem lopok… Az Andris… vacogtam kétségbeesetten.
— No, ne sírjál!... — csitítgatott és átölelte nyakamat. Hosszú csend lett. Anyám szeretete megbátorította szívemet és elkezdtem beszélni. A csábítást, a lopásokat mind, mind elmondtam. Amikor a végére értem, olyan könnyű, olyan boldog lettem, hogy ugrálni szerettem volna… És anyám csak nézett és hallgatott. Nagyon sokára szólalt meg: — Ugye többet nem teszel ilyent? — Kérdezte halkan. — Nem… Nem… — suttogtam — csak ne haragudj rám édesanyám… — Nem haragszom, hiszen szeretlek… Bűn, betegség… Istenem, milyen szoros kapcsolatban vannak egymással. Milyen jó, hogy a gyógyulást lehetővé tette Isten: „Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak, — és te elvetted rólam bűneimnek terhét.” (Zsolt 32:5)
Hírek Kiskőrösről 2006. március 18-án búcsúztunk Gulyás Istvánné nővérünktől — a viszontlátás reményében —, akit 79 évesen szólított haza az Úr. Gyülekezetünk régi tagját tisztelhetünk benne, aki férjével együtt hűségesen látogatta az istentiszteleteket, és amíg ereje engedte szolgált az ének- és zenekarban. A vigasztalás igéit Pozsgai József testvér (Jn 17:1-3) és Oroszi Gábor testvér (Jel 21:1-8) hirdették. „Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nekem.” (Jel 21:7) 2006. április 23-án került megrendezésre a Duna-Tisza közi kerületben lévő gyülekezetek első találkozója. Hegedűs József testvér (a kerület elöljárója) Jakab apostol leveléből idézett egy igeverset, melyet
mintegy mottóként szánt az előttünk lévő alkalmakhoz: „Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.” (Jak .1:21) Az istentiszteleten a kelebiai gyermekzenekar és a keceli énekkar szolgált, a kerületek ifjúságai pedig közösen énekeltek. Az igehirdetés szolgálatát Bottó János testvér (Mt 26:41) és Fábián István testvér (Lk 18:11-14) végezték. Az alkalom a keceli énekkar énekével zárult: „Isten ott fent legyen áldva…” Köszönjük Istenünknek az elnyert áldásokat, és a szolgálattevőknek az elhangzott igehirdetéseket, zene- és énekszámokat, szavalatokat! 9
Nők a Bibliában Bevezetés A Biblia az élet könyve. Nem csak azért, mert benne örök életünk elrejtett titkait találjuk és az arra vonatkozó isteni rendelkezéseket, hanem azért is, mert benne az emberi élet hűséges és valóságos képe is elénk tárul. Az örök isteni mellett az örök emberi is ki van benne jelentve és meg van örökítve. A Bibliában szereplő alakok úgy lépnek elénk, mintha ma is élnének. Erényeikkel és bűneikkel; vágyaikkal és küzdelmeikkel; saját magukban bízva, vagy Istenbe kapaszkodva és az Úr akaratán megnyugodva. Életükkel vonzanak bennünket és példát mutatnak, vagy éppen ellenszenvet keltenek és visszarettentenek. Nem úgy vannak előttünk, — ha olvassuk életüket — mint elhalványult, ködszerű múltbeli alakok, hanem, mint élő, hús-vér emberek. Élnek, éreznek és gondolkodnak. Cselekszenek, szeretnek és gyűlölnek!... Küzdenek és diadalmaskodnak, vagy elbuknak. Egyikben nemes érzések és gondolatok élnek, a másikban alantas és önző érdekek diktálnak. Éppen olyan emberiek, mint mi. A Bibliában szereplő női alakokkal szeretnék foglalkozni az elkövetkezendő időben. Addig, amíg az Úr erre erőt és indítást ad az Ő Lelke által. Hajadonokkal és családanyákkal. Nemes tulajdonságokkal bírókkal és kevésbé követendőkkel, sőt taszító jelleműekkel. Szeretném, ha elsősorban a hívő nőtestvéreimet szólítaná meg az Úr ezáltal a sorozat által. A nőket, akiktől függ a család, a gyermekek és a férfi sorsa és boldogsága. Akik csendes, szinte észrevétlen befolyással vannak az egész társadalom erkölcsi életére. Vallásos életére is! Egy híres francia prédikátor, Monod mondta egyszer beszédében:
„Bátran merem állítani, hogy a legnagyobb befolyást, ami csak van a földön, úgy a jóban, mint a rosszban, a nők csendes és észrevétlen hatása gyakorolja. A történelem is igazolja ezt.., A lefolyt századokat az különbözteti meg egymástól, hogy milyen volt a nő társadalmi helyzete és a róla való felfogás... Figyeljétek csak meg, ami körülöttünk történik: mindenütt azt láthatjátok, hogy a nő befolyása rejtve bár és észrevétlenül, mégis érvényesül.”... Egyházi életünk a közönyösséggel, a lágymelegséggel küzd és az elvilágiasodással. Társadalmunkban az önző érdekek kielégítéséért folyik a rettenetes hajsza! Az emberi és családi kötelékek meglazultak, elvesztették bensőséges melegségüket. Egyre kevesebb a becsületes felfogású ember; a tiszta, nyugodt evangéliumi világnézet... Igazi nőkre és anyákra van szükség, akiknek a szíve az evangélium erejével van áthatva és Jézus Krisztus vérével megtisztítva. Akik újjászülettek Isten Lelkétől és szívükben az isteni szeretet él. Az a szeretet, amely hosszútűrő, kegyes, nem irigykedik, nem cselekszik éktelenül, nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent elfedez, mindent remélt, mindent eltűr és soha el nem fogy. (1Kor 13:4-7) Csak azok tölthetik be igazi női hivatásukat — mely az egész emberi életre befolyással bír —‚ akik Jézus Krisztussal járnak és az Ő keresztje alatt keresnek és találnak erőt, gyógyulást, útmutatást, vezetést. Akik az Ő feltámadásának bizonyosságából, valóságából nyernek vigaszt, bátorítást és reményt. A Teremtő 10
Isten szeretetet oltott a női szívbe, de csak akkor boldogíthat másokat és önmagát is, ha az örök és változhatatlan Szeretetből táplálkozik. Abból az isteni szeretetből, amely a Megváltót adta a világnak! Hadd idézzem ismét a francia prédikátort, Monodot, aki ezt mondta: „A föld leggazdagabb kincsesháza a női szív, de ha az nem Istennek kincstára, akkor az ördög tárházává lesz. Ebben az esetben azt gondolhatjuk, hogy ahelyett, hogy a férfinak az Úr által teremtett segítőtársa lenne, a gonosz által átformálva inkább megrontójává lesz a férfinak!”... Ezért tehát a most meginduló sorozatban szereplő bibliai nőalakok életében döntő kérdés az, hogy ismerik-e Istent? Lényegtelen, hogy milyen korúak, szegények vagy gazdagok; milyen a társadalmi helyzetük és hivatásuk. Egy a fontos: Hogyan viszonyulnak Istenhez? Ha Isten az Őt megillető helyet foglalja el egy életben, akkor az hasznos élet lesz! Ha
Isten hiányzik, vagy nem a megfelelő helyet foglalja el, akkor az az élet céltalan és haszontalan élet. Nem lehet számunkra követendő példa, csak elrettentő! Elevenedjenek hát meg az Úr segítségével a rég letűnt korok nőalakjai: éljenek, beszéljenek, mozogjanak és cselekedjenek, úgy, ahogy az Istennel való kapcsolatuk, vagy annak hiánya irányította őket. Ahogy örültek és nevettek; ahogy sírtak és szomorkodtak; ahogy döntéseiket hozták; ahogy jó vagy rossz hatással voltak férjeikre, gyermekeikre és környezetükre. Ahogy előmozdították vagy hátráltatták Isten munkáját terveit. Egyenként nézzük meg, milyenek is voltak ők, akikről a Biblia megemlékezik hosszabb, vagy rövidebb leírásaiban... Aztán engedjük alázatos szívvel, hogy élet példájuk formálóan hasson a mi életünkre is: a jó követésére serkentsen és elrettentsen a rossztól. Kívánom, hogy Isten segítségével így legyen. Pozsgai Józsefné
A Békesség Szigete Alapítvány hírei Alapítványunk pályázat keretében támogatja a Békesség Szigete Hitmélyítő Táborban megvalósuló rendezvényeken való részvételt. A pályázat határidejét meghosszabbítottuk 2006. május 10-ig. Bíztatunk mindenkit, hogy nyújtsa be pályázatát, amennyiben ennek szükségét érzi. A pályázati kiírás a Kiálts áprilisi számában olvasható. További információ és űrlap a
[email protected] címen kérhető. Istenünk iránti hálával adunk tájékoztatást arról, hogy alapítványunk fejlesztéseket tudott megvalósítani a táborban. A tavasz folyamán megoldottuk azon helyiségek festését, ahol ez már halaszthatatlan volt: kifestettük a teljes tetőteret és a földszinten is több falfelületet. A park gondozására
kisgépet szereztünk be, amely elengedhetetlenül szükséges volt már. Ez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy minden tekintetben megfelelő, és kellemes környezetben fogadjuk a tábor használóit. Köszönjük mindazon testvéreknek az önkéntes munkáját, akik gondnokunkkal együtt a festésben, anyagmozgatásban, és a takarításban részt vettek. Természetesen a fejlesztések igénybe veszik anyagi lehetőségeinket. Amennyiben az olvasó fontosnak tartja alapítványunk munkáját, beruházásainkat, és a karitatív tevékenységet, amit végzünk, kérjük, támogassa imádságával és anyagi hozzájárulásával azt. 11
Szeretnénk emlékeztetni testvéreinket és támogatóinkat, hogy még mindig van lehetőség rendelkezni a személyi jövedelemadó 1%-áról, ha valaki még nem nyújtotta be adóbevallását (ennek határideje május 20.). Ezért kérjük, hogy amennyiben módjukban áll, hívják fel
ismerőseik figyelmét a Békesség Szigete Alapítvány tevékenységére, és a támogatás lehetőségére. adószámunk: 18610666-1-11 Isten áldását kívánva, a kuratórium nevében. Dezső Gergely testvér
Meghívó és tájékoztató a 2006-os Nefelejcs-gyerektáborba Kedves gyerekek, kedves szülők! Idén ismét megnyitja kapuit a Nefelejcsgyerektábor! Várunk minden kilenc és tizennégy év közötti gyermeket, aki szeretné jobban megismerni a Bibliát, vidám énekeket énekelni, izgalmas programokon részt venni s nem utolsó sorban egy „belevaló” közösségnek a részese lenni… Ez évi témánk címe: A friss Forrás… A szokásos módon öt tanításban dolgozzuk fel a Biblia azon üzeneteit, melyek az élet forrásáról, az élet vizéről, Jézus Krisztus személyéről szólnak. A táborok időpontjai: I. turnus: 2006. július 08-15, vezetői: Vámos-Poljak Zsolt és Flaisz Józsefné; II. turnus: 2006. július 15-22, vezetői: Benedek Tibor és Kaszala István. A jelentkezési határidő: 2006. június 19. hétfő, melyet kérünk, hogy nagyon pontosan tartsatok be; jelentkezési lapokat a lelkipásztoroktól kérhettek.
A részvételi díj: 12.500 ft/fő/hét Fontos, hogy mindenki hozzon magával orvosi igazolást arról, hogy egészséges és jöhet táborozni; aki ilyen igazolással nem rendelkezik, azt nem tudjuk felvenni a táborozók közé! Imádkozzatok a szervezőkkel együtt azért, hogy Isten áldása nyugodjon meg ezeken az alkalmakon! A jelentkezési lapokat az alábbi címre küldjétek: Benedek Tibor, Kiskőrös 6200, Kassai u. 48. További információ kérhető az alábbi telefonszámon és e-mail címen: 78/312-469;
[email protected]. „…olyan lesz a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek, mely nem emberben reménykedik…” (Mik 5:7)
Meghívó Szeretettel tájékoztatjuk és hívjuk a lelkimunkásokat, a május 20-án szombaton megtartásra kerülő továbbképzésre, amely 9 órakor imaórával kezdődik, és előre láthatóan délután 1415-ig tart. 12
Bibliaóra Rovatvezető: Kun János Jakab apostol levele X. Ezt megelőzően azzal foglalkoztunk, hogy azok a hívő emberek, akik korábban a mammonhoz hajoltak, és most helyre akarják hozni kapcsolatukat az Úrral, azt milyen alázatosan és bűnbánattal tegyék, és milyen változásoknak kell megtörténni az életvitelükben. Most a negyedik rész 1317. versekben egy további változásról van szó. Most már ezután ne legyenek elbizakodott törekvéseik és számításaik. Ne mondják azt, hogy ezt, vagy azt fogjuk tenni, és akkor majd lesz nyereségünk. Az ilyen elbizakodás a gonosztól van. Ezekből az Igékből minden hívő embernek meg kell tanulni azt, hogy terveik készítése alkalmával mindig vegyék számításban azt, hogy amit akarnak tenni, azt akarja-e az Úr is. Nagy elbizakodásról tanúskodik minden olyan tervezés, amelyre nézve nincsen kikérve az Úrnak tanácsa. Az ilyen magatartás nem hívő emberekhez illő! Távlati terveinknél azt is mindig számításba kell venni, hogy élünk még akkor. Tehát a távlati terveinket alázatosan az Úrtól függő viszonyba készítsük minden esetben. Az ilyen esetekre is vonatkozik a 17. versben olvasható Ige, hogy aki tudna jót cselekedni, vagy éppen helyesen cselekedni, de nem úgy cselekszik, az bűn. Természetesen ez az Ige elsősorban mások megsegítésére vonatkoztatva értelmezhető. Most a következőkben az ötödik fejezetben olvasható Igék értelmezésével foglalkozunk. Az 1-6. versekben a gazdagok viselkedési módja ellen van szó, és annak következményeiről. Tudni kell azt, hogy Jakab apostol ezen levelét nem a világi embereknek írta, hanem a zsidó keresztyén gyülekezeteknek. Erre azért hívom fel az
olvasók figyelmét, hogy lássák meg azt, hogy azok a hívő emberek, akik az igaz Istentől a mammonhoz hajoltak, ugyanolyan gonoszul viselkednek, mint a nem hívő gazdagok. Ha csak nem gonoszabbul? — Jézus azt mondta, hogy az Istentől elhajolt emberek állapota, gonoszabb lesz mint azelőtt volt, amikor még nem ismerték az Urat. A negyedik fejezetben foglalkoztunk azzal, hogy a mammonhoz hajolt hívő emberek egy része megalázkodott, és újból közeledett az Istenhez, és Isten az alázatosaknak kegyelmet ad, a kevélyeknek viszont ellene áll. Itt az ötödik fejezet 1-6. versekben azokról a hívő emberekről van szó, akik nem ocsúdtak fel tévelygő helyzetükből, hanem továbbra is a mammon szolgálatában maradtak. Ezekre az emberekre rossz sors vár, mert a gazdagság tönkre megy. Jézus arról beszélt a Lukács 16. fejezetében, hogy az a gazdagság ami ezen a földön a miénk, az hamis, mert nem igazán a mienk, csak használjuk, az-az, csak sáfárkodunk vele, amíg élünk. Az örök hajlékok odaát az Isten országában vannak. Nagyon kell vigyázni arra, hogy a jobb módban élő Testvérek ne alázzák meg az alacsonyabb sorsban élő Testvéreket, hanem inkább legyenek a segítségükre az ő szükségleteikben. Fentebb írtam az Ige szavával, hogy aki tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak. A 7-11. versekben foglalt Igék a szövegkörnyezet szerint, azoknak a Testvéreknek szólnak, akik a gazdagok részéről kiszolgáltatott helyzetben voltak. Az ő uraik dőzsöltek és élvezték az élet adta lehetőségeiket. A dolgozóiknak pedig nem adták meg a 13
megérdemelt bért. Tudni kell, hogy abban az időben a rabszolgatartó társadalmi rend volt a színtéren, amelyben a szolgák ki voltak szolgáltatva az ő uraik kényekedvének. Még azok a szolgák is, akik nem rabszolgák voltak. Igen nagy hiba volt, hogy a hívő urak ezt a helyzetet magukra nézve természetesnek vették, és nem tartották igazán bűnnek a szolgák kizsákmányolását. Az ilyen helyzetben élő alacsonyabb sorsú Testvéreknek írja az apostol azt, hogy helyzetüket béketűrően viseljék az Úrnak eljöveteléig. Ne sóhajtozzanak az elnyomóik ellen. Erősítsék meg a szíveiket, mert az Úrnak eljövetele közel van. A velük szemben tanúsított igazságtalanságokat bízzák az igaz Bíróra. A földi élet végén mindenki elveszi a földi életben viselt dolgaiért járó fizetést. A gazdag és a Lázár példázatában elmondta az Úr, hogy mikor meghaltak, a gazdag olyan helyre került, ahol gyötrődött, Lázár pedig olyan helyre ahol vigasztalódott. Itt ragadom meg az alkalmat arra, hogy leírjam azt, hogy az emberek hová kerülnek a haláluk után. Tudom, hogy a Testvérek nagy része ezeket tudja, de olyanok is vannak, akik nem tudják, és én őérettük írom le: Az emberek a haláluk után a halottak gyűjtőhelyére kerülnek, és ott várják a sorsukat. Azok a hívő emberek, akik az Úrban halnak meg, még nem a teljes dicsőségbe kerülnek. Azt a helyet ahová a hívő emberek kerülnek a haláluk után, a Szentírás egyrészt paradicsomnak nevezi, másrészt pedig az Ábrahám kebelének. Ez a hely sokkal jobb, mint e testben való élés. Pál apostol azért írja, hogy szeretne elköltözni az Úrhoz mert az sokkal jobb. A fenti példázat szerint Lázár vigasztalódik. A hívő emberek teljes dicsőségbe csak a feltámadásuk után jutnak. A nem hívő
emberek is az ő haláluk után nem a teljes gyötrelem helyére jutnak, hanem azt a helyet a Szentírás a ítélet rettenetes várása helyének nevezi. A teljes gyötrelem helyére csak az ítélet után kerülnek. De az ítélet várásának a helye is nagyon rossz lehet, mert a példázatbeli gazdag azt mondta, hogy rettenetesen gyötörtetik. Alapigénkben kéri az apostol a nehéz sorsban élő Testvéreket, hogy béketűréssel viseljék azt a helyzetüket, sorsukat amely nekik ezen a földön jutott, mert ha az Úr eljön értük, azután már vigasztaltatnak. A fenti Igék a szövegkörnyezetből kiemelve nekünk is szólnak. Azok a Testvérek akik munkaadóként dolgoznak a társadalomban, ne uralkodjanak a munkavállalókon. Adják meg becsületesen a nekik járó bért. A munkavállaló Testvérek ne zúgolódjanak az igazságtalan bánásmód miatt. Ne szidják a munkaadóikat, sem a társadalmi élet vezetőit, sem a kormányt, úgy ahogyan azt a többi munkatársaik teszik. Sorsukat bízzák az Úrra, és az Úr kezéből vegyék el alázatosan a jót és a rosszat is. Alapigénk példának hozza a prófétákat, és különösen Jób sorsát említi. Boldog a tűrni tudó ember, mert amint láttuk a fentebb írt példázatból is, hogy a földi élet után vigasztalódva várja a mi országunk kiteljesedését, ahol már igazság lakozik, és örökké boldogok leszünk. A 13-20. versekben arról van szó, hogy a földi életünk nehézségei közepette hogy viselkedjünk hívő emberként: Ha valaki szenved‚ ne zúgolódjon. Helyzetéért ne hibáztasson senkit. Imádkozzon. Ha valakinek öröme van, azt ne a testi élvezetekre használja, hanem az Urat dicsőítse. Ha valaki beteg, hívjon imasegítséget. Igénk szerint hívja a gyülekezet véneit, és azok imádkozzanak felette. A divatból kiment, olajjal való megkenést is 14
ajánlja. Ezzel kapcsolatosan megjegyzem, hogy ezt nem szabad csak úgy gépiesnek tekinteni. A gyülekezet véneinek megfelelő lelki érettséggel kell rendelkezniük. Az ilyen eset általában a gyülekezeteinkben kívánnivalót hagy maga után. Hitből való imádság szükséges és az igazlelkűség. Fontos még az is, hogy az itt leírtakat a maga helyére tudjuk tenni. Nem szabad azt gondolni, hogy minden beteg meg fog gyógyulni, akikért imádkoznak. Azonban minden betegért kell imádkozni. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy sok esetben meggyógyul a beteg az imára, sok esetben pedig nem. Ez nem mindig a hit kérdése. A Bethesda tavánál sok beteg volt, de csak egy gyógyult meg. Maga Jézus hívja fel a figyelmünket arra, hogy Illés és Elizeus idejében sok özvegyasszony volt, de csak egy kapta vissza a megholt fiát, és csak egynek sokasította meg az olaját. Jézus földre jövetelének nem az volt az elsődleges célja, hogy testileg ne legyenek beteg emberek, hanem az, hogy az emberek a kárhozattól meneküljenek meg. A betegségből való gyógyulás Isten szeretetének egy másodlagos műve. Másrészt pedig Isten az istenségét ezáltal is bizonyítja az emberek előtt, hogy higgyenek Benne. A hitből való imádság minden ember számára lehetséges. Azért is írja így az apostol, hogy Illés is ember volt,
hozzánk hasonló természetű, és imádsággal kérte, hogy ne legyen eső, ismerjük a történetet. Ez nem azt jelenti, hogy akármit kérhetünk és az úgy fog lenni. Más helyen azt olvassuk, ha kérünk valamit az Isten akarata szerint, az meglesz. Mikor Illés azért imádkozott hogy ne legyen eső, az egy egyedi eset volt, amely akkor szükségeltetett. Tehát ezen Igének nem az az üzenete, hogy ha imádkozunk nem lesz eső, vagy éppen lesz eső. Azért írtam fentebb, hogy ezeknek az Igéknek az értelmezését a helyére kell tenni. Alapigénkben arról is van szó, hogy vannak olyan esetek, mikor valaki valamilyen bűnt követett el, és azért hordoz betegséget. Ezt a helyzetet a betegnek kell ismernie és meg kell vallani a bűnt, és azután szükségeltetik a gyógyulásért való imádkozás. Továbbá arról is van szó az alapigénkben, ha valaki eltévelyedik az igazságtól, azt törekedni kell visszatéríteni. Aki ezt teszi, lelket ment meg haláltól. Amint láttuk e levél tanulmányozása során, hogy ez a gyülekezet is a mammon útjára tévelyedett, és azt is láttuk, hogy voltak olyanok, akik visszatértek az Istenhez. Bizonyára voltak olyan emberek, akik ehhez segítséget nyújtottak. Legyünk mi is ilyenek, ahogyan más helyen is mondja az Ige, hogy ügyeljünk egymásra.
Tájékoztatjuk a testvéreket, hogy ezzel a cikkel ér véget Kun János testvérünk bibliaóra sorozata. Megkeresésemre testvérünk arról tájékoztatott, hogy további cikkeket nem ír. Ezúton is köszönetet mondunk, az eddigi szolgálatáért, cikkeiért és imádságos szívvel gondolunk reá. A szerkesztőség nevében: Schmied András testvér
15
Hála és kérés „A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.” Róm 12:13 Hálával és örömmel a szívünkben emlékezünk vissza az elmúlt esztendőkre, mert az ÚR kegyelme által, segítségével, sok helyen megújulhattak az imaházaink, illetve új imaházakat építhettünk. Ehhez nagymértékben hozzájárultak az évenkénti gyűjtések az éppen építkező gyülekezetek számára. Jelenleg három gyülekezetünk építkezik. A kikunfélegyházi imaházon már a befejező munkák vannak csak hátra, a tiszakeszi imaház alapját a napokban készítik el, a kiskunhalasi imaház főfalai most készülnek el és rövidesen tető alá kerül az épület. Az imaházépítés a gyülekezeteknek mindig nagy öröm, mert jó dolog reménységgel az Úrra tekintve imaházat építeni, de ilyenkor mutatkozik meg a testvéri összefogás jelentősége is, éppen ezért ebben az esztendőben is gyűjtést rendezünk az
építkező gyülekezeteink, testvéreink számára. A gyűjtést idén a pünkösdi ünnepeken — a gyülekezet megalakulásának emléknapján — tartjuk. Hisszük, hogy az Úr imáinkat meghallgatva, reánk árasztja az Ő drága Szentlelkét és így erőt nyerve, tanúi lehetünk és épülhetnek, gyarapodhatnak a gyülekezeteink lelkileg. Az adakozás akkor kedves az Úr előtt, ha jó szívvel és önként hozzuk meg áldozatunkat. „Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.” 2Kor 9:7 A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. Zsid 13:16 Arra kérjük a Testvéreket, hogy a gyűjtésen befolyt összeget „É” jelöléssel adják fel a központ részére. A vezetőség megbízásából, testvéretek az Úrban: Schmied András
Egy imádkozó édesanya Mónika, akit híres fiának, Augustinus (magyarosan: Ágoston) egyházatyának elbeszéléséből ismert meg a világ, imádkozó édesanya volt. Élettörténetében egy megindító jelenetről olvashatunk: Az észak-afrikai tengerparton álló kápolnában éjnek idején egy asszony térdel és Istenhez könyörög fia lelkének megmentéséért. Nem érzi a kőpadozat hidegét, nem gondol kimerültségére, megfeledkezik könnyektől kimart, égő szeméről. Imádsága egyetlen segélykiáltás: Uram, mentsd meg a fiamat a pusztulástól, segíts neki, hogy keresztyénné legyen! Mónika nem is sejti, hogy fia, akiért könnyeket ont és imádkozik, éppen ezen az
éjszakán száll titokban hajóra, hogy Rómába vitorlázzon. Augustinus lelkiismerete elől, Istene elől menekül. Nem bírja tovább anyja figyelmeztetéseit, és szeretetének számtalan jelét. Messze maga mögött akarja tudni a keresztyén gyülekezetet is, amely botrányos életmódja miatt elhatárolta magát tőle. Milyen megkönnyebbülten lélegzett fel tegnap, hogy a kikötőből éppen akkor indult egy hajó Itáliába! Egy estét még barátaival akart tölteni — „de nagyon vidám estének kell lennie!” — és másnap megnyílik az út a szabadság felé. Ekkor hirtelen anyja állt ott előtte. Utánament, hogy lebeszélje az utazásról. Augustinus legszívesebben ellökte volna 16
magától. Mégsem tette meg, sőt belátónak és bűnbánónak mutatkozott, de szívében csak gúnyt és megvetést érzett iránta. Miközben Mónika egész éjjel fiáért imádkozott, Augustinus megszökött előle. Az anyját másnap olyan csalódás érte, hogy szomorúságában mélyebbre már nem is juthatott volna. Göröngyös út vezetett eddig a napig. Mónikát, a keresztyén lányt, nagyon fiatalon adták egy idősebb pogány férfihez, aki rendkívül hirtelen haragú ember volt. Mónikának sok keserű szenvedésben volt része. A rosszul sikerült házasság nyomorúságában hite kiállta a próbát. Keserűség nélkül tudott férjéért imádkozni és türelemmel viselte nehéz sorsát. Isten ebben sem hagyta magára. Férje nem sokkal halála előtt bemerítkezve megkeresztelkedett. Három gyermeke közül Augustinus, a legidősebb, már korán kitűnt nagyszerű képességeivel. Játszva tanult, de nemcsak gyors felfogóképessége tűnt fel, hanem szenvedélyes természete is. Egyre nagyobb gondot okozott anyjának. Mindenkit kigúnyolt és könnyelmű volt. S minél idősebb lett, annál gátlástalanabbul élt a bűnnek. Rendkívüli képességei miatt sikereket ért el, de mint reményteljes virágot lisztharmatként leptek be súlyos kicsapongásainak és kiábrándultságának következményei. Mónika nemcsak végtelen sokat szenvedett emiatt, hanem súlyos megaláztatást is jelentett számára, hiszen élete egyik legfontosabb feladatának tekintette gyermekei nevelését. Az volt szívének leghőbb vágya, hogy gyermekeit Jézus Krisztushoz vezethesse! Legidősebb fiáért különösen sokat imádkozott. Megalázottságából fakadt a kísértés: „Isten megtagadja tőlem az áldását? Imádságaim
nem jutottak volna el füléig?” Amikor Mónika nagy bánatát egyszer elpanaszolta püspökének, a következő választ kapta: „Fiad szíve még nem képes a tanulásra. Csak az Úr hozhatja el azt a pillanatot, amikor odafordul a hit felé. Menj el és imádkozz érte továbbra is: Nem veszhet el az a fiú, akiért ennyi könnyet ejtettek és ennyit imádkoztak.” Mónika elvakult fiához nemcsak szívében maradt szoros közelségben, hanem adott esetben gyorsan is tudott cselekedni. Bebizonyította ezt azon a reggelen is, amikor felfedezte fia szökését. Mit tett a csalódott édesanya? A következő hajóval utána utazott. Milánóban látták viszont egymást. Ez egyszerűnek látszik, de gondoljuk csak végig, hogyan kereste fiát Rómában, a világváros utcáin, hogyan lelt a nyomára és hogyan vesztette megint szem elől. A testi erőfeszítéstől, csalódásoktól és a szomorúságtól kimerülve folytatta útját. Milánó püspöke abban az időben a híres Ambrosius volt. Nagyszerű tanító volt. Augustinus, aki a szónoki tudományok professzora akart lenni, azért járt a püspök prédikációira, hogy tanulmányozza és elemezze beszédstílusát. Mónika anyai szívében feltámadt a remény szikrája, mert nemsokára érezte, hogy fia szíve nem maradt érintetlen az igehirdetések hallatán. Abban az időben biztosan még jobban könyörgött, mert ismerte Isten Igéjének hatalmát, amely pörölyként zúzza szét a sziklakemény szívet is. Augustinus már nemcsak fülével hallgatta a püspököt, éles eszével végiggondolta a hallottakat. Lassan valami új is társult ehhez: Szíve megnyílt az evangélium előtt. Szomjas földhöz hasonlóan fogadta be Isten üzenetét. Miután szívében az Úr felé 17
fordult, jelentkezett a bemerítkezést megelőző oktatásra. Mónika boldogsága teljes volt. Túláradó szívvel mondott köszönetet Istennek. Nem tudott hová lenni a csodálkozástól, hogy Augustinusból hirtelen milyen istenismeret árad. Anya és fia közösségét egy ideig semmi sem zavarta meg. Beszélgetéseiket is átitatta az öröm. Augustinus hálás szívvel mondott köszönetet anyjának, akinek „Vallomásaiban” maradandó emléket állított. Nemsokára kiderült, hogy Mónika annyira várta imádságai beteljesülését, fia
megtérését, hogy most úgy érezte, élete céljához érkezett. „Mit tehetnék még itt a földön?” — kérdezte. Egykor az tartott életben, hogy mielőtt meghalok, téged keresztyénnek lássalak. Isten túláradó módon teljesítette kérésemet, és nem tudom, hogy milyen feladatom lenne még a Földön.” Nem telt el sok idő, és heves láz ragadta el alig néhány nap alatt. Ahol azonban nevét említik, a mai napig is az imádkozó édesanya példaképét látják benne, akinek hitét az Úr csodálatosan megjutalmazta. Marja Hüsing
Kísértés 1. rész Mit is takar ez a szó, kísértés? A héber szó fordítása: megpróbál, megkísérel, kísérletet tesz, próbára tesz. Ez a szó jó és rossz értelemben is használható. A kísértésnek három fajtája van. Az egyik az, amikor Isten, próbálja az embert. Ennek célja az, hogy az ember edzetté, szívóssá, állhatatossá váljon. Az Istentől jövő próba egyben egy vizsgálati eszköz, amely a hívőségünk hitelességének bizonyítására szolgál. A próbák során tanúsított viselkedésünk fogja hitelessé tenni hívőségünket. A másik formája a kísértésnek, amikor a Sátán kísérti az embert. Neve is azt jelenti: Kísértő. Az ő célja: bűnbe vinni, Isten ellen fordítani minden embert. Ezért tesz mindent, ezért csábít, ezért kuszálja össze a dolgokat, ezen mesterkedik, hogy Isten ellen lázítsa az embereket. A kísértés harmadik formája az Isten-kísértés, amikor az ember kísérti Istent. Ennek oka Isten szavahihetőségének megkérdőjelezése. Célja, hogy Istennel direkt módon igazoltassa szavának betartását, ami nagy bűn és a hit teljes hiányát jelzi.
Mi a különbség az Istentől és a Sátántól eredő kísértés között? Alapvető különbség, hogy Isten jó célt munkál vele, míg a Sátán nyomorba akar dönteni általa. Tudni kell, hogy Isten gonoszsággal nem kísért! Isten próbára tesz. Ami Istentől jön, az csak jót munkál bennünk és szeretetből fakad! Látjuk Ábrahám életében is. „Az Isten megkísérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felelt: Ímhol vagyok. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok néked.” 1Móz. 22:1-2. A próbatételnek az volt a célja, hogy Ábrahám engedelmeskedik-e Istennek akkor is, amikor valami nagyon nagy dolgot kér. Isten tudni akarta azt is, hogy van-e az Úrnál kedvesebb ezen a Földön Ábrahám számára? A kísérlet eredménye az lett, hogy bebizonyosodott, hogy Ábrahám mindenek felett szereti az Urat és bízik Benne teljes szívéből, ezért hitének minősítése igen nagy és hatalmas. Az egész 18
Biblia bizonyságot tesz róla, hithősként említi, példaként áll szemünk előtt. Izrael népét is megpróbálta az Úr. „És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?” 5Móz 8:2. Az Úr engedte meg a nehézségeket, Ő próbálta népét, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a szívben. Ez történik velünk is, testvéreim! Próbák érnek bennünket naponként, hogy lássák, mi magunk is lássuk, hogy milyen emberek vagyunk, mi van belül a mi szívünkben, milyen a mi hitünknek minősítése? Vajon az emberek a próbáink során hívő embert látnak-e bennünk, olyan embert, akiben látszik, hogy Isten munkálkodik az életében? Milyen az, amikor Isten próbál bennünket? A kipróbálás személyre szabott. Nem mindenkinek egyforma az ereje, ezért Isten mindenkit erejéhez képest próbál, nem enged nagyobb próbát senki számára, mint azt elhordozhatná, de annyit megenged! Milyen kísértések érnek minket? Először is: mindennapos döntéskényszerben vagyunk. Szinte óránként választanunk kell jó és rossz között. Ilyen választások: A Bibliát veszem-e a kezembe vagy egy másik könyvet? Mivel töltöm a szabad időmet? Az Úr munkájával vagy világi szórakozással? Látunk egy bajba jutott embert. Segítek, jót teszek-e vele vagy elkerülöm? Meglátogatom-e beteg testvéremet vagy fontosabb dolgaim vannak? Sok a munka és jól is fizet, de imaházba is elmehetek. Melyiket választom? Döntenünk kell! És a döntéseink alapján meg lehet ítélni, milyen emberek vagyunk, milyen hitünk van az Úrban.
A hívő ember állandó veszélyhelyzetben van. Mindennapi életünkben olyan emberek között vagyunk, akik között lelki életünk tisztasága állandóan veszélyeztetve van. Mindig tartani lehet attól, hogy beszennyeződünk, és olyan dolgot mondunk, teszünk, ami eltávolít az Úrtól. Folyamatos ostromállapotban van a hívő ember a Sátán és a hitetlen emberek részéről. A munkatársaim már régóta próbálkoznak azzal, elhagyja-e káromkodó szó az ajkamat? Mindig próbálnak olyan cseles dolgokat tenni, hátha sikerül csak egy kis szót is kicsikarni, ami már nem oda illik, nem Isten szolgájának szájába való. Vagy egy jókedvű környezetben egy kicsit mi is tréfálkozunk, a derű fokozódik és könnyen olyan helyzetbe sodródunk, aminek a végén a rólunk készült minősítés már nem olyan, mint korábban. Szüntelenül vigyázni kell! Mindennapos kísértés lehet a kifárasztó szenvedés. Ilyenek a betegségek, amiket testünkben hordunk és folyamatosan viszik el erőnket. Erős próbatétel a bosszantó ellenségek jelenléte: olyan családtag, házastárs, szomszéd, munkatárs, akinek szinte élete célja, hogy a hívő ember életét megkeserítse, minden alkalmat kihasznál a bosszantásra. Nem mindenki élete egyforma! Van, akiről ezt írja az Írás: „Tudom, hogy ott lakol, ahol a Sátán királyi széke van…! ” Jel 2:13. Ilyen körülmények között nem mindegy, hogy hogyan viselkedünk, mert eközben saját hitünkről, szeretetünkről mutatunk fel minősítést mások felé. Ravasz támadásokban is részünk lehet. Adódik egy helyzet, amit a Sátán készít elő, és Isten nem hárítja el tőlünk, mert akarja látni, hogyan állunk helyt. Megengedi azt a próbát. Izrael népe a Sátán mesterkedése nyomán a pogány 19
isteneket kereste, azoknak hódolt. Ezért az Úr haragja felgerjedt és hagyott pogányokat közöttük, „Kik azért hagyattak meg, hogy megkísértse általuk az Úr Izráelt, hogy meglássa, vajon engedelmeskednek-é az Úr parancsolatainak melyeket parancsolt az ő atyáiknak Mózes által?” Bír. 3:4. Ma is idegen tanok kínálgatják magukat mindenfelé, a Sátán igyekszik hozzánk férkőzni, tiszta hitünkbe idegen felfogást csempészni. Az Úr minden segítséget megad, Lelke által vezet, figyelmeztet, hogy jó döntést tudjunk hozni. Mindig összemérhetjük Igéjével mindazokat, amiket hallunk, tapasztalunk a világban. Rajtunk áll, hogy mit engedünk a szívünkbe, mennyire válik próbatétellé számunkra egy-egy idegen tannal való találkozás. E próbatétel során nyilvánvaló lesz, milyen erős a hitünk, meg tud-e ingatni a hamis tanítások bármiféle szele? Ezek a próbatételek mind kívülről érnek minket. Belülről másfajta kísértésekkel számoljunk. Ma az embereket testet, lelket kimerítő, idegfeszültséges élet terheli. Rohanó világban élünk, mindenre kevés az idő, főleg az emberi kapcsolatok építésére, ápolására. Nem mindenkinek egyforma az élete. Van, akinek már nagyon sok ideje van, nem tud vele mit kezdeni; van, akinek annyira kevés, hogy azt sem tudja, hogyan ossza be. Az időhiány miatt rengeteg feszültség, idegkimerültség jelentkezhet. Ezek a hívő embert is érintik. Sok elfoglaltságot ad a család, a munkahely, a gyülekezetben végzett lelki munka, a testvérekkel való kapcsolattartás – mindmind időt igényel. Isten szolgája szeretne mindenütt megfelelni, mindenben hűséggel megállni. Időnként úgy érzi, túl van terhelve, nem bírja már a sok tennivalót. Felmerül szívében a kérdés: Van-e értelme
mindennek? Én is belekerülök néha ebbe az állapotba, és ezek a vers-, éneksorok jutnak eszembe: „Hányszor hittem már, hogy erőm elfogyott, vége, nincs tovább…” „Miért is lett ilyen az út, én Istenem? Mikor elindult, erős volt és boldog, azóta mennyi minden összeomlott!…” „Sokszor úgy érzem, összeroskadok. Nem jönnek többé jó és szép napok…” Akkor úgy látja az ember. Pedig jönnek! Még sok szép nap jöhet! Csak abban az állapotunkban gondoljuk azt, hogy nem lehet Isten akarata az a próbával terhelt helyzet. Ilyenkor nagy a veszélye, hogy fásulttá válunk, megtagadjuk addigi bizalmunkat, hitünket az Úrban, belefáradunk az Úr követésébe és azt mondjuk, hogy nincs értelme. Jakab tudja, hogy az összes külső kísértéssel szemben legfontosabb ellenálló erő a belső tisztázottság. Belül le van tisztázva bennem, hogy mi miért van. Mindennél fontosabb, hogy én tudjam, mi miért történik az életemben. Mert ha tudom, akkor egészen másképpen nézek a próbára. A mások által lehangolónak titulált, kudarccal fenyegető és boldogtalanná leértékelt helyzetet egészen más megvilágításba helyezhetjük. Az emberi értékeléssel ellentétben láthatjuk úgy a próbáinkat, mint Jakab apostol: „Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez!” Jak. 1:1-2. Kinek írta Jakab ezeket a sorokat? Anyagilag és lelkileg nehéz helyzetben, Izraelen kívül élő zsidókeresztyéneknek. Ők nem értették azt, hogyan lehetséges, hogy istenfélő keresztyének, mégis súlyos megpróbáltatások közt élnek, súlyos igazságtalanságot szenvednek, ugyanakkor a körülöttük élő, őket sanyargató gazdagok 20
irigylésre méltóan élhetnek. Ezért magyarázza el nekik Jakab apostol, hogy ha ezeket a próbákat elszenvedik, akkor az állhatatossá, kitartókká teszi őket, akiket nem hajt már ide s tova a tévtanítások különféle szele, a próbák sem sodorják el őket az Úrtól, hanem erős, megalapozott hitű emberek lesznek. Amit itt a Bibliánk „teljes öröm”-nek fordít, az a szó ilyen fogalmakat takar: boldog, elragadtatott ujjongás, ünnepi öröm, rendkívüli vidámság. Nem is egy átlagos örömről beszél Jakab apostol! Mekkora ellentét! Emberi értékelés szerint nehéz próba, fájdalmas tapasztalat, Isteni értékelés szerint ünnepi öröm, elragadtatott ujjongás! A kísértés az örömnek nem tárgya, hanem alkalma! Amikor Isten minket egy-egy alkalommal próbára tesz, akkor minket elragadtatott ujjongás, ünnepi öröm töltsön el! Miért kellene így lennie? Azért, mert a próbák jót munkálnak ki az életünkben! Új életerőt hoznak, Isten felé irányítanak, felkavarják életünk állóvizét. A próbák alatt alkalmunk nyílik bepillantani Isten dicsőségébe, megtapasztalni rendkívüli gondoskodását! A próbák során erős, edzett, megalapozott hitű emberek leszünk. Milyen jó olyan embernek lenni, akit a kísértések semmiféle szele el nem tántoríthat az Úrtól, minden körülmények között hűséges marad! Bármilyen próbák érik, hű marad az Úrhoz, szolgálatához, gyülekezetéhez, bizton követi az Úr parancsát, soha meg nem szakad a kapcsolat közte és Isten között, hanem a próbák közt is az Úrra tekintve teszi azt, amit rábízott Isten. Hogy ezek igazak legyenek ránk, folyamatos edzésben, próbálásban lesz részünk. Csak a megpróbált, nehéz élet formál bennünk erkölcsi nagyságot! Szükségünk van ezekre, hogy szilárd hitünk legyen! Ezek a
próbák mindig elhordozhatóak, nem haladják meg erőnket! A próbák során megláthatjuk, mennyire rá vagyunk szorulva Jézus Krisztusra! A kísértések közben egyszer csak rájövünk, hogy csak az Úrral állhatunk meg, Hozzá hajtanak a számunkra néha megoldhatatlannak látszó helyzetek. Tudjuk, hogy Őnélküle semmire nem vagyunk képesek, semminek nem tudunk ellenállni. Öröm megtapasztalni, hogy Istennél mindenre van megoldás! Ha nem volna próba, nem láthatnánk Isten hatalmát! Nem lennének bizonyságaink, amikre való emlékezés erőt ad az újabb próbák elhordozásához. A próbák az elméleti tudásunkból Istennel való személyes kapcsolatot eredményeznek. Ez is öröm! Minden öröm forrása! Mikor megtanulunk Istenre figyelve cselekedni, Vele mindig szorosabb kapcsolatra törekedni, akkor már nem úgy nézünk a próbákra, mint kívülről jövő nehézségekre, hanem mint olyan eszközre, ami az Úrhoz közel segített minket. Péter apostol így ír a kísértésekről: „… Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor!” Ez a hit végső minősítése: dicséretre, tisztességre, dicsőségre méltó. A sok próba azért szükséges, hogy a Jézus Krisztus megjelenésére ilyenné váljon a mi hitünk. Mindnyájan jártunk iskolába. Fizika órán olvastuk a tankönyvben a szabályt, hogy különböző anyagok hogyan viselkednek, ha ütés, hő, feszítés vagy bármi külső behatás éri őket. Hogy a tanuló elhiggye, 21
hogy ez valóban így van, a fizika tanár kísérletet végzett. A kísérlet során olyan közegbe tette ezt az anyagot, ahogy le volt írva a könyvben, hogy a tanulók saját szemükkel lássák, hogy az az anyag tényleg úgy viselkedik, ahogy a könyvben le van írva. Ha az anyag úgy viselkedett, akkor a kísérlet sikerült. Ha nem úgy sikerült, akkor valamit elrontott a tanár és újra kellett kezdeni a kísérletet. Ez volt fizika órán. A Bibliánkban le van írva, hogy a hívő embernek bizonyos hatásokra hogyan kell viselkednie. Az Úr, Jézus Krisztus kísérletet tesz velünk. Olyan hatások közé tesz bennünket, amik le vannak írva, és vizsgálja, hogy ezek között úgy viselkedünk-e, ahogy egy hívő embernek viselkednie kell. A kísérlet akkor sikeres, ha valóban úgy viselkedünk, ahogy Isten elvárja tőlünk. Ha nem úgy viselkedünk, akkor nem sikerült a kísérlet, de nem azért, mert a Mester rosszul végezte, hanem az anyag nem úgy viselkedett, ahogyan várható lett volna tőle, tehát nem arról az anyagról van szó.
Nem arany és ezüst, hanem fa és pozdorja, ami semmivé lett, elégett a próbák tüzében. Ilyenkor kapunk egy minősítést az Úrtól. Vagy azt, hogy drága aranyedény, hasznos az Én kezemben, dicséretre, tisztességre méltó a hite; vagy azt, hogy fa és pozdorja, ami elég a próbák alatt, semmivé lesz a hite, haszontalan eszköz. A próbák között figyeljünk ezekre és gondoljunk bele alkalmanként, mi milyen minősítést adnánk magunknak? Ha figyelünk, látni fogjuk, hogy miben kell változtatnunk, hogy minősítésünk, amit Istentől kapunk, egyre jobb legyen. Azt tekinti Isten és a világ is hiteles hívőnek, aki a próbák között is állhatatos tud maradni. A próbák bebizonyították, hogy nem csak beszél, hanem szavai mögött van valami! Az ilyen hitet megjutalmazza majd az Úr! Ezért a próbákat ne szomorúsággal fogadjuk, mert azok segítenek bennünket hitünk erősödésében! Hanem legyen szívünkben ünnepi öröm, elragadtatott ujjongás, mert megerősödhetünk és közelebbről láthatjuk Jézus Krisztus arcát! Szeretettel: Horváth Gábor
Tájékoztató a zenei táborról 2006. augusztus 9-18-ig rendezzük meg idén az Egyházzenei táborunkat. Szeretettel várjuk régi és új tanulók jelentkezését, a következő tanszakokon: hegedű, cselló, gitár, zongora, harmónium valamint fa és rézfúvós hangszerek. A nyitó ünnepély 9-én, 1600 órakor kezdődik a tanárok közreműködésével. Már délelőtt várjuk a résztvevőket és 1230-kor közös ebéd lesz. Hozzátok magatokkal az egészségeteket tanúsító orvosi igazolást, valamint hangszert, kottát (ha van) kottatartót. Fontos hogy ünneplő ruhát is hozzatok, mert több alkalommal is szolgálunk majd a gyülekezetben.
A szabadidő hasznos eltöltéséhez pedig szükség lesz kiránduló ruhára is. Az utazás szervezésénél vegyétek figyelembe, hogy 18-án táborzárás lesz, mivel másnap egy másik rendezvény kezdődik. A részvételi díjat a nyitó napon kell befizetni. (17.500.Ft) Jelentkezési határidő: július 1. Jelentkezési lapok a lelkipásztoroknál kaphatók, de lehet jelentkezni az Egyházunk weboldalán található űrlap kitöltésével. A tanfolyammal kapcsolatos kérdéseidre a 20-220-4377-es mobilszámon kapsz választ. A szervezők 22
Tájékoztató és meghívó június 25-én /vasárnap/ 18 órakor kezdődik a tábornyitó Istentisztelettel. Az előadások alatt a gyermekek részére bibliai tanítások és játékos foglalkozások lesznek. Részvételi díj 10.000 Ft./fő, amit a helyszínen kell befizetni. A gyermekek részére (14 éves korig) 50 %-os kedvezményt tudunk biztosítani. A tábor részvételi díj 50%-os, illetve 100%-os támogatására a Békesség Szigete Alapítvány által meghirdetett pályázat által lehet. Jelentkezési határidő: 2006. június 18. A táborra levélben, telefonon, vagy emailben lehet jelentkezni. Cím: Hostyánszki Péter 6100 Kiskunfélegyháza, Virág u. 34. Telefon: 20/429-5916 Email:
[email protected]
Családi tábor 2006 Szeretettel várjuk mid azokat a családokat, testvéreket, testvérnőket korhatár nélkül, akik szívesen részt vennének idén is a Súron megrendezésre kerülő családi táborban. A rendezvény a Békesség Szigete hitmélyítő táborban kerül megrendezésre, melynek időpontja 2006. június 25-30. Nagy szeretettel várjuk azokat is, akik nem tudnak egész hétre eljönni, lehetőség van 1-2-3 napos részvételre is. Egyik előadó Dr. Veres Sándor keresztyén pszichológus, aki a tavalyi évben is tartott már előadást a táborban, másik előadó Dr. Tapolyainé Bartha Gizella Szentlélekkel áldott pszichológus. A tábor témája még egyeztetés alatt áll az előadókkal, a Kiálts következő számában részletesen tájékoztatjuk a testvéreket erről. A rendezvény
Idősek tábora
Hisszük, hogy ebben az esztendőben is sok áldást ad az Úr a résztvevőknek.
Korhatár nélkül hívunk és várunk, minden kedves testvért az idősek táborába. Idén a tábor július 1-én délután 17 órától július 8-án délig tart. Kérjük az időpontok betartását, mivel az idősek tábora két másik tábor közötti időben lesz megtartva. A tábor központi gondolatát az alábbi Igéből kaptuk. „Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra.” 2Thess 3:5
A tábor részvételi díja 9000.-Ft. Jelentkezni Pék János testvérnél lehet az alábbi címen: Pék János 2889 Súr, Zenedomb 3. Telefon: 06-20-429-5913 Jelentkezési határidő: június 25.
Alapítványunk pályázat keretében támogatja a Békesség Szigete Hitmélyítő Táborban megvalósuló rendezvényeken való részvételt. Bővebben lásd a 11. oldalon 23
Tábitha-kör meg kell keresnünk a mi drága Megváltónkat, hiszen szükségünk van esendő voltunk miatt az Ő megbocsátó szeretetére. Ám e kérés mellé Urunk egy ígéretet vár tőlünk „miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” erről nem szabad megfeledkeznünk akkor sem, ha igaztalan bántás ér minket! Ő ebben is példaképünk, hiszen még a kereszten is imádkozott azokért, akik bántalmazták Őt… 3. „és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól” Isten nem kísért, de olyan helyzetbe engedhet, ahol a kísértő ártásunkra lehet. Kérhetjük az ettől való oltalmat, a kitartó hitet. Ezért is hangzik az úri imádságban a segélykérő kiáltás, „de szabadíts meg a gonosztól!” Ne tudjon megcsalni, becsapni, Atyánkkal szemben bizalmatlanná tenni: Tartson meg kegyelmében, gondviselő szeretetében, hogy hűségesen kitartsunk a hitben. Következő imaalkalmunk május 26. péntek. (szokásos módón és időben: este 21 órakor) Kérem Urunk áldását erre az imaalkalmunkra is. Adjon a mi Urunk Jézus Krisztus felüdülést minden egyes imádkozó testvéremnek, nővéremnek: Szeretetteljes köszöntéssel nővéretek az Úrban: Erdei Józsefné, Sárkány Ildikó
„Mi Atyánk…. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; Mát 6:11-13/a Kedves imádkozó nővéreim és testvéreim! Merem remélni, hogy a havonkénti imádkozásainkban egyre többen veszünk részt. Igaz a bátorság még hiányzik ahhoz, hogy az imádkozások alkalmával és az imáinkkal kapcsolatban tapasztalt bizonyságokról beszámoljunk egymásnak. Pedig nagyon jó lenne egymás hitén épülve növekedni az Úr iránti szeretetben, bizalomban. A mostani imatémánk ismét három kéréssel van kapcsolatban. Nézzük ezeket sorban: 1. „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” Igen, bátran kérhetjük a mi Édesatyánkat anyagi szükségleteink, egészségünk ügyében is. Az Úr Jézus maga biztat minket erre: „Kérjetek, és adatik nektek” Sőt azt is mondja: „jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.” Sok kedves bizonyságot hallottam már testvérektől és magam is megtapasztaltam már, hogy a legkilátástalanabb helyzetben is gondot visel rólunk Istenünk. 2. „bocsásd meg vétkeinket,” ezzel a kéréssel most is imádkozásunkban és nap, mint nap
KIÁLTS Az Őskeresztyén Apostoli Egyház lapja Felelős kiadó: Pozsgai József Felelős szerkesztő: Schmied András Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1016 Budapest Dezső u. 12/b. Tel: 1-225-1187 Fax: 1-225-1188 E-mail:
[email protected] Nytsz: B/EL/74/91. 24
