KIÁLTS Mit Kiáltsak?
Minden test fű és minden szépsége mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad.
Az Őskeresztyén Apostoli Egyház Lapja
2006/12
Jézusban megbocsátó Isten Karácsony ünnepe a küszöbön áll, az ajtónk előtt. Aztán máris az ó-esztendőtől búcsúzunk és kezdünk egy újabb esztendőt, ha Isten kegyelmet ad nekünk. Egész ünnephalmaz áll előttünk így év végén, december hónapban és január elején. Kinek mit hoznak ezek az ünnepek? Mit jelentenek és hogyan zajlanak le az emberek életében? Csak vendégeskedést és eszem-iszomot jelentenek? Szórakozást? Ajándékozásban túlszárnyalni egymást? Vagy megbékélést, megtisztulást lélekben és egy új életkezdést? Szeretetben eltöltött napokat azokkal, akiket szeretünk és azokkal is, akiket eddig nem szerettünk?... Karácsonykor még a világi emberekben is megmozdul valami a szívük mélyén. Adni akarnak és jót tenni szeretteikkel és a rászorulókkal is. Elmondják sokszor egymás között, hogy a karácsony a szeretet ünnepe és ilyenkor ezt illik tenni. Sok millió ember a világon nem tudja vagy nem is akarja tudni, hogy honnét jön ez az ajándékozó melegebb érzés a szívükbe éppen ezekben a napokban. Nem tudják, hogy ösztönösen utánozzák a teremtő, gondviselő Istent, Aki azon az első karácsonyon megajándékozta teremtményeit, az emberiséget az Ő megbocsátó szeretetével Jézus Krisztusban, az Ő
egyszülött Fiában... Mi, hívő emberek tudjuk, hogy az Istentől elfordult, bűnös emberhez hajolt le a megbocsátó Isten és elküldte az Ő szeretett Fiát engesztelő áldozatul az emberiség bűneiért. A megbántott Isten hajolt le és készített utat közte és az elpártolt, bűnös ember között azon az első karácsonyon. Mi tudjuk, hogy hozzánk is lehajolt és az Ő megbocsátó kezét nyújtotta ki felénk. Nekünk született meg a Megtartó, az Úr Krisztus. Értünk jött le erre a bűnös Földre! Értünk vállalta a szegényes betlehemi jászolt, az emberlétet a sok szenvedéssel és végül a kínos halált a golgotai kereszten. Drága vére hullott Isten egyszülött Fiának, Ő bűnhődött a mi bűneinkért. Ő fizette ki bűneink adósságát, büntetését. Az Ő áldozatáért bocsátott meg nekünk a szent Isten és könyörült rajtunk, mert megszánt minket bűneinkben. Tudta, hogy mi nem tudjuk jóvá tenni — kifizetni — bűnadósságunkat. Mindezt azért tette, mert szeret minket és kiválasztott magának a világ alapjainak felvettetése előtt... És azért, mert elhisszük, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, aki eljött erre a világra és meghalt a mi bűneinkért. Valahányszor Hozzá megyünk bűnbánattal, megbocsátja bűneinket. Ő is megbocsátja, mert Isten 1
Fia... Az Atya-Isten megbocsátása végtelen és határtalan, mert az Ő Fia érdemeire néz. Szeret és úgy szán minket, úgy bocsát meg nekünk és engedi el bűnadósságainkat, mint az Úr Jézus példázatában szereplő Király, akinek tízezer tálentummal tartozott egyik adósa. Ez rettenetesen nagy pénz volt, amit nem tudott volna megfizetni, bárhogyan fogadkozott is. Ezért a Király megszánta, mert könyörgött neki és elengedte minden tartozását. Úgy, ahogy Isten nekünk elengedte és elengedi naponként minden bűnadósságunkat, Jézus Krisztus érdeméért. Azért, mert szeret minket érdemtelenségünk ellenére. Mert gyermekei lettünk, fiai a mennyei Atyának... Mit teszünk mi, emberek azokkal, akik adósok nekünk? Akiknek bűnadósságaik vannak velünk szemben? Akik vétkeztek ellenünk és megbántottak minket? Megbocsátunk nekik és elengedjük a tartozásaikat? Vagy úgy teszünk sokszor, mint a példázatbeli adós szolga? Mihelyt kiment a Király elől megkönnyebbült szívvel, nekiesett egyik adós szolgatársának és követelte tőle a tartozást! Pedig csak száz dénárral tartozott neki, ami a tízezer tálentum hatszázezred része. Össze sem hasonlítható a két tartozás; amit neki elengedett a Király és amivel neki tartoztak! Ezt a keveset a szolgatársa meg tudta volna fizetni, nem úgy, mint ő azt a sokat. Mindnyájan Isten megbocsátó szeretetének köszönhetjük az életünket. Nem felejtjük el, ha adósainkkal találkozunk?! Amikor az adós szolga szolgatársai látták, hogy fojtogatja az adósát, hiába könyörög az neki, akkor bepanaszolták szomorú szívvel a Királynál a könyörtelen szolgát. A Király most már gonosz szolgának nevezi szolgáját, mert visszaélt a kegyelemmel és
nem utánozta az ő urát, aki elengedte neki a sok-sok tartozását. Eltékozolta ura vagyonát, nem tudott számot adni róla, mégis megbocsátott neki. Kötelessége lett volna neki a Király irgalmas lelkületét követni. Mivel nem követte urát a megbocsátásban, így az tőle is elvétetett. Örök büntetés lett a sorsa, mert soha nem tudta megfizetni a rengeteg tartozást. (A tízezer tálentum, tízezer munkás 24 év alatt megkereshető bére volt abban az időben.) Testvéreim! Így karácsony táján, a szeretet ünnepén gondoljunk arra, hogy mit tett velünk az Isten? Mennyi bűnünket engedte el, bocsátotta meg és hányszor? Hétszer? Hetvenhétszer? Vagy hetvenszer hétszer? Végtelen sokszor megbocsátott! Ezért azt kéri tőlünk, hogy mi is bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek számítgatás nélkül, végtelenül. Hálából kell megtennünk. A megbocsátás nem mennyiségi kérdés, hanem lelkület kérdése. A mennyei Atya végtelen irgalmát visszatükröző, alázatos lelkület kérdése. Egyben üdvösség kérdése is: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mt 6:12.) Ellenkező esetben nekünk sincs bocsánat! Nehéz sokszor egy bántást feldolgozni és elfelejteni, de Jézus Krisztus Lelke segít az ó-emberünket legyőzni. Ez egy szüntelen harc. Még akkor is meg kell bocsátani, ha valaki nem teszi jóvá, nem rendezi a bűnét velünk. Így nehezebb, de Isten segít. A többi nem a mi dolgunk. Imádkoznunk kell az ellenünk vétkezőkért és újból és újból megbocsátani, mert velünk is ezt teszi az Isten, a mi mennyei Atyánk! Karácsony! Szeretet ünnepe! Isten szeretetének és megbocsátásának ünnepe! Testvéreim! Nővéreim! Gyerekek és ifjak! Szálljunk magunkba ezen a kedves ünnepen és haragvó emberi lelkületünket váltsa fel Isten megbocsátó 2
szeretetének lelkülete. Így lesz igazán boldog karácsonyunk a családban, a gyülekezetben és a társadalomban, ahol élünk. Így lesz félelem nélküli örömünk, mert született nékünk a Megtartó, az Úr Krisztus, a Dávid városában! Így lesz
boldog új évünk és így lesz üdvösségünk. Segítsen erre minden kedves Testvéremet a mi mennyei Atyánk és Megváltó Jézusunk. Ilyen megbékélt, szeretetben gazdag karácsonyt kívánok feleségemmel együtt minden kedves Olvasómnak. Ámen. Pozsgai József
A karácsonyi ajtó Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót hosszú estéken remegve lestem. Vártam nyílását, azon a sok-sok felejthetetlen szép gyermekkori karácsonyesten. Kipirult arccal, dobogó szívvel, úgy vártam, mikor fordul a zárja, mikor tárul fel s mikor ragyog fel a titkok fája. Ó, hogy csábított minden kis ága! Rég volt... azóta évek repültek és messziről int már az öregség, s azt veszem észre, felnőtt vén gyerek — ez már nem emlék — a karácsonyi ajtót lesem még. Ó, de már többet tudok azóta, gazdagabb titkok hívnak és várnak! Ragyogóbb minden karácsonyfánál — mit szem nem láthat —, országában a dicső Királynak. Tudom, az ajtó egyszer kitárul, s jöhetnek gondok, vagy szenvedések, ez ad most nekem derűt, nyugalmat, hogy ott az élet az ajtó mögött... s már a küszöbön élek. Haluszka R. M. 3
Az igazi világosság Az igazi világosság eljött a világba, amely megvilágosít minden embert. Jn 1:9. Már főiskolás voltam és nem találkoztam még Jézussal, az igazi világossággal, de egy kép, Correggio „Krisztus születése”, nagy hatással volt rám. A kép a szokott betlehemi jelenetet ábrázolja, Máriát és Józsefet a pásztorokkal és a körülálló barmokkal. A különös csak az, hogy a fény, amely megvilágítja őket, nem egy istállólámpa pislogó fénye, sem ablakon átszűrődő hajnali derengés, hanem a gyermek Jézusból árad. Nem tudom, ez a festő találkozott-e az igazi világossággal, világíthatta-e valaha életét, de ezen a képen megértett valamit a karácsony lényegéből. „Az igazi világosság” annyit jelent, hogy van más világosság, van hamis világosság is: 1. Az értelem világossága, a tudás. Milyen ragyogó, sziporkázó fény sokszor. Hogy belecsodálkozik, beleszédül az ember, milyen ragyogó lesz általa, hányszor pár évtized leforgása alatt kiderül, hogy nem volt az igazi. 2. Az érzelem világossága, a szeretet. Hányszor érezted a barátság, a szerelem fényét úgy, hogy megvilágosítja, beragyogja majd egész életedet. És mint a lidércfény jött és eltűnt. És egyedül maradtál a sötétben. 3. A dicsőség fénye is belevilágított talán már az életedbe. Az élet színpadának kifestett kulisszavilágát mutatja igaznak ez a hazug fény. Az emberek tetszésének múló és kétes öröméért hányszor voltál bohóc ezen a színpadon. Isten úgy szerette ezt a világot, hogy belehelyezte karácsony éjszakáján a betlehemi bölcsőbe az igazi világosságot: Jézust. Ez a világosság megvilágosít
minden embert. Megvilágosítja, jelenné teszi a múltat. Régi, elfelejtett dolgok jönnek világosságra. Sofóniás így beszél erről: ,,Megmotozom Jeruzsálemet szövétnekkel.” Ki tudja, hol áll meg ez a szövetnek és világít metsző fénnyel arra az egy pontra. Át, meg átvilágít, — ahogy a Zsidókhoz írt levél mondja — „az ízek és a velők megoszlásáig”; indítóokaid, gondolataid, tudatalattid rejtett világába, élesebben, minta röntgensugár. Belevilágít jövődbe, terveid, vágyaid világába, önző, öncélú, önálló életed elképzeléseibe. Nem csoda, ha az ember futva menekül ez igazi világosság elől, ha jobban szereti a sötétséget. Ez karácsony üzenete. Isten belehelyezte a világba az igazi világosságot. Jézus egész lénye, tiszta élete és ártatlan halála megvilágosít téged. Van-e bátorságod, hogy megnyisd előtte az ajtót, hogy úgy átjárhasson, hogy reád is mondhassa az Ige. „Ti vagytok a világ világossága.” Hogy hordozhasd az igazi világosságot: amely megvilágosít minden embert. Ha feltétel nélkül, az ajtót igazán megnyitod, akkor igazi karácsonyod lesz. Olyan, mint annak az asszonynak, aki valamelyik faluban éppen karácsony éjszakáján fogadta be az igazi világosságot. Nem győzte ragyogó arccal mondogatni: ,,Jézus megszületett! Jézus megszületett!” — Mikor valaki csendesítve szólt neki: „Igen, tudjuk, karácsony van” szinte türelmetlenül válaszolta. ,,Igen, igen, de nekem született meg! érti?” — És ez az igazi világosság sugárzott a szeméből, arcáról. Te érted-e? Megvilágosított-e téged? Lesz-e neked is karácsonyod? Vetés és aratás 4/6
4
szolgai formában… Fil 2:5-7. Karácsony csodálatos ünnepéhez, minden korosztályban sok kedves és örömteli emlék kapcsolódik. A vidám gyerekzsivaj, az ajándékozás öröme, a család bensőséges ünneplése, az áldott testvéri közösség az Úr házában, a sok szép igei üzenet, mindmind hozzátartozik ünneplésünkhöz. A maradandó öröm alapja azonban abban rejlik, hogy Jézus Krisztust befogadtuk-e szívünkbe és Ő van-e az életünk középpontjában?! Csak így lehet igazán boldog karácsonyi ünneplésünk! Nézzük meg, mit üzen számunkra Isten a karácsonyi eseményeken keresztül?... Tekintsünk be a mennyei világba — amennyire Isten igéje alapján betekinthetünk — ahol csodálatos harmóniában angyalok ezrei hódolnak, dicsérik és áldják az Istent: Atyát, Fiút és Szentlelket. Ebbe a világba nem hatolhat be a bűn, a halál és a szenvedés. Itt találjuk az Isten Fiát, isteni létformában, — mivelhogy valóságos Isten Ő! Azonban az Isten szíve megindul a bűnbe esett embervilágon és Krisztus önként vállalja a világegyetem legszebb, legnagyobb, de legfájdalmasabb küldetését, a megváltást. Ezt úgy valósította meg, hogy letette az isteni létformát, vagyis lemondott róla azért, hogy emberré lehessen. Megüresítette magát! — Mintha egy hatalmas király arra vállalkozott volna, hogy helyet cserél egy útszéli koldussal, hogy szolgálhasson az embereknek… (S ez még csak egy igen halvány illusztrációja a valóságnak!) Emberi elménk fel nem tudja fogni, mit jelentett a bűntelennek a bűnösök között élni! De még ettől is többet tett Ő. „Belealázkodott” az emberi testbe — micsoda megüresítés ez! — Az embernek (a hívőnek is) milyen nehezen
megy, amikor egy jobb, magasabb életszínvonalat egy alacsonyabbra kénytelen felcserélni… A megüresítés fogalma, egy teljességgel meg nem fejthető titkot takar. Titok, mert Isten világából csak annyit érthetünk meg emberi véges elménkkel, amennyit Ő kijelent nekünk, hogy ezzel lelki javunkat szolgálja. A megüresítés fogalmához tartozik Jézus Krisztusnak azon kijelentése, hogy: „Arról a napról és óráról (vagyis az Ő eljöveteléről) senki semmit nem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.” Mk 13:32. Ez a „nem tudás” csak az Ő földi szolgálatának idejére vonatkozhatott. — Ellenkező esetben Isten-voltát, mindentudását kérdőjelezné meg e kijelentés. Az pedig nem kérdőjelezhető meg! Tehát a megüresítés révén a királyból Szolga lett! Önként! A karácsonyi „díszlet” is a szolgai formát hangsúlyozza: Nincs hely a fogadóban, nincs hely az otthonokban, nincs hely a szívekben sem… „Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadták be…” Jn 1:11. A Szolga az istállóban fekszik, szalmán… Milyen nagy vigasz ez a magunkfajta egyszerű ember számára: olyan helyen született meg Jézus, ahová a legegyszerűbb ember is beléphetett és megláthatta a Krisztus Jézust! Urunk tudta azt is, hogy mi lesz a Szolga sorsa az ő földi küldetése során. Tudta mi a különbség az isteni és emberi létforma között. Így jött Ő közénk! Így érthetünk már mi is valamit abból, hogy karácsony miért a szeretet ünnepe. Ilyen küldetést csak az tud vállalni, Aki maga a Szeretet!... Miért jött Jézus? Hogy megkeresse és megtartsa, azt ami elveszett. Miért lett 5
hozzánk hasonló? Azért, hogy Benne, rajta keresztül megismerhessük az Atyát! „Aki engem látott, látta az Atyát” Jn 14:9. Általa Isten közel jött az emberhez, hogy megmentse azt, a bűn által halálba jutott állapotából. Krisztus szolgálatából ismerhetjük meg Isten szívének titkát: mennyire szereti teremtményét, az embert, hogy megmentése érdekében milyen áldozathozatalra képes, mert eleve (öröktől fogva) elhatározta, hogy minket a maga fiaivá fogad. Ez pedig csak az újjászületés csodája által valósulhat meg, melyhez a Krisztusban való hit által juthatunk. Krisztus szolgai tevékenysége a teljes engedelmességen alapult. Így végezte el maradéktalanul a rábízott küldetést. A mai korban is a hívők azt szokták mondani, hogy az Urat szolgáljuk. — Küldetésünket csak akkor tudjuk maradéktalanul elvégezni, ha teljes engedelmességgel végezzük szolgálatunkat! Fentebb írtam, hogy az övéi közé jött Jézus. Az övéi között szolgált, azok között, akik megkérdőjelezték (messiási) küldetését, szolgálatát… Kedves Testvéreim! Talán ismerősek ezek a gondolatok előttünk, a gyakorlati életből. Krisztus szolgálatához ez is hozzátartozik. Vegyen vigasztalást a szívünk… a tanítvány sem nagyobb a Mesterénél. Jézus azért jött, hogy szolgáljon. Tőle tanulhatjuk meg, milyen az Isten előtti kedves szolgálat. A Szolga irgalmasságot akart és nem áldozatot. Az áldozatot a Szolga hozta, hogy az irgalom számunkra valósággá legyen. Ésaiás próféta úgy jövendölte meg, hogy a Szolga „nem
verseng, nem kiált…” csendesen munkálkodik, alázatosan teszi a dolgát, ami reá van bízva. Ez a Szolga nem rombol, hanem szolgálatával épít… és diadalra viszi az általa szolgált ügyet! Szolgálatának áldott következménye van: reménységet kelt a szívekben! Ésa 42:1-4. Mt 12: 18-21. Végül, szolgálatának volt egy fontos célja: hogy miként Ő emberekhez hasonló lett, úgy mi pedig Őhozzá váljunk hasonlóvá, a Szentlélek bennünk végzendő munkája által, hogy meglássuk Őt, amint van. Ezért van karácsony, ezért van a megváltás egész műve. Milyen nagyszerű cél! Amikor ismét elérkezik a karácsony ünnepe, gondoljunk arra, hogy Urunk Jézus Krisztus milyen nagy ajándékot adott a mi számunkra, amikor testet öltött az örökkévaló Ige és nekünk adta magát. Ha ezt az ajándékot szívünkbe fogadjuk, akkor a megajándékozottak között a legboldogabbak lehetünk! Akkor nem a karácsonyi pompa, szép hangulatos külsőségek állnak ünneplésünk középpontjában, hanem az egyszülött Isten Fia, Jézus Krisztus, a Messiás. Akkor az ellobbanó gyertyafénnyel együtt nem vész el örömünk, hanem Krisztus jelenléte gazdagítja életünket. Ha ez megtörtént, ebből a gazdagságból másoknak is juttassunk a szolgálatunk által. Karácsony gazdagsága hadd vidámítsa meg a sok szegény, reménytelen, Isten nélkül élő felebarátainkat is. Ebben legyünk szolgák mindnyájan! Áldott karácsonyt és jó szolgálatot kívánok minden olvasónak, szeretettel: Pék Balázs testvér
„Ahol megszületik Jézus, ott meghal a bűn. Ahol a bűn uralkodik, ott még nem született meg Jézus.” Assisi Ferenc
6
Nők a Bibliában — Hágár 2.r. 1Móz 16:9-16. és 21.r. Kivételesen nagy kegyelem volt és Isten gondviselő szeretete, hogy Hágárnak megjelent az Úr angyala, Isten követe a pusztában és beszélt vele. Megvigasztalta és tanáccsal látta el. Ebből azt is láthatjuk, hogy Isten gondot visel egyetemes szeretetével az úgynevezett pogányokra is, nem csak a kiválasztottakra. Hágár egyiptomi volt. Nagyszerű lelki élménye lehetett ennek a pogány asszonynak és ez segítette abban, hogy kicsinnyé váljon és megalázza magát Sára kezei alatt... Isten látja az elkeseredést, az elnyomást és hall. Nem csak évezredekkel ezelőtt, hanem ma is. Ő változhatatlan Isten, aki mindig ugyanaz marad. Ma is látja minden irigységünket, nyomorúságunkat és hallja kiáltásunkat. Ő tud segíteni, de várja, hogy gyermekei bízzanak Benne és hozzá kiáltsanak segítségért. A gőgös, elbizakodott embereket pedig ma is alázatosságra neveli... Hágár tehát engedelmesen visszamegy úrnőjéhez és többé nem olvassuk, hogy rátarti és büszke lett volna, vagy elmenekült volna a helyéről. Milyen feddés lehetett és tanulság Sára és Ábrahám számára, amikor a szolgálólány elmondja, hogy találkozott Istennel és az Úr Ismaelnek nevezte el születendő gyermekét, ami azt jelenti: „Isten hall.” Sárának is tudnia kellett volna, hogy Isten látja az ő nyomorúságát, azt is, hogy gyermektelen. Neki is türelmesen várnia kellett volna és bízni az Úrban, hiszen Isten volt az, aki örököst ígért Ábrahámnak. Istennek semmi sem lehetetlen, de a rendelt időben cselekszik. Ezután Hágár fiút szült Ábrahámnak, aki ekkor 86 éves volt. Ismaelnek nevezte el a fiát, úgy, ahogy az Úr meghagyta
Hágárnak. Közben eltelik 14 év és megszületik az ígéret gyermeke, Sára fia, Izsák. Nem olvasunk arról, hogy Hágár ezalatt az idő alatt megvetően viselkedett volna úrnőjével szemben. Tehát valóban megváltoztatta az Istennel való találkozás. Amit azonban ő nem tett meg, azt megtette a fia, Ismael. Amikor Izsákot elválasztották, két vagy három éves korában, Ábrahám nagy vendégséget rendezett örömében. Ekkor Sára meglátta, hogy Ismael nevetgél — vagy rajta, vagy Izsákon gúnyolódik — és nagyon megharagudott. Azonnal követelte Ábrahámtól, hogy kergesse el a háztól a szolgálót és a fiát, mert nem lehet Ismael örökös az ő fiával, Izsákkal együtt. Ábrahámnak nehezére esett ezt megtenni a fia miatt, de Isten utasítására és vigasztalására mégis megtette. Sára ugyan haragjában követelte ezt, de Isten mégis felhasználta üdvtervének végrehajtásában. Az egykori társadalmi szokások szerint nem örökölhetett a szolgáló fia a feleség gyermekeivel. Az isteni áldásokat sem örökölhette‚ csak Izsák, az ígéret gyermeke, akit Isten kiválasztott. Ismaelnek tehát menni kellett, de Isten megígérte, hogy gondja lesz rá, mert ő is Ábrahám fia... Reggel egy kenyérrel és egy tömlő vízzel útnak indította Ábrahám az asszonyt és a gyermeket, aki ekkor már 17 vagy 18 éves lehetett. Az eddigi biztos körülmények közül Hágárnak mennie kell a bizonytalanba. Nagy próba lehetett ez a számára. Ott bolyongtak Beérseba pusztájában, ahol se víz‚ se kenyér, csak a Nap tikkasztó melege tűzött rájuk. Amikor elfogyott a vizük és a kenyerük, rájuk tört a szomjúság, amely minden éhségnél 7
szörnyűbb! Hágár letette az alélt fiút egy bokor alá, aztán egy nyíllövésnyire tőle leült és sírni kezdett. Nem akarta látni, hogy meghal a fia. Régen elfelejtette már Isten ígéretét, hogy nagy néppé teszi a fiát. Csak a bajt és a nyomorúságot látta és érezte. És a fia sírását hallotta! Nem vagyunk mi is sokszor így, testvéreim, ha ránk törnek a megpróbáltatások? Nem feledkezünk meg a nekünk tett isteni ígéretekről?... De milyen kegyelmes az Isten, Aki ismét megvigasztalja a bajban lévő asszonyt és nem feledkezik meg a neki tett ígéretéről, de az Ábrahámnak tett ígéretéről sem. Az Ő gondviselő szeretete ismét kiterjedt a pogány asszonyra is. Isten angyala lekiáltott neki a mennyből: „Mi van veled Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját. Kelj fel, vedd fel a fiút és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle.” — Aztán megnyitotta az asszony szemét és meglátott egy forrást. Megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiát. Isten pedig vele volt a fiúval és felnövekedett. Párán pusztájában laktak és íjász lett belőle, ami harcias természetére utal. Anyja, Hágár, Egyiptomból szerzett
neki feleséget, hiszen ő is onnét származott... Isten gondviselő Isten. Gondol minden bajban lévőre, minden teremtményére, főleg választottai utódaira. Ez vigasztalás lehet a mi számunkra is, akik nem csak teremtményei vagyunk, hanem Fiának, Jézus Krisztusnak vére árán megvásárolt, megváltott gyermekei. Soha ne feledkezzünk meg Isten ígéreteiről, mert az emlékezés segít elviselni a nehéz napokat és reménységet, türelmet nyújt nekünk. Ha Ő ígért nekünk valamit, akkor nekünk szükséges arra türelmesen várni. Akkor lesz békességünk a próbákban is. Isten ott van velünk a bajokban is, nem hagy feljebb kísértetni, mint ahogy azt el tudjuk hordozni... Hágár életén keresztül bepillanthattunk Isten iskolájába, Aki a gőgöseket, büszkélkedőket megalázza és a megpróbáltatások tüzéből megtisztulva hozza ki. Isten a szabadítás Istene, aki soha nem hagyja el az övéit. Aki megvigasztalja a szomorú szívűeket és megtartja a nekik tett ígéreteit. Legyenek ezek számunkra tanulságul és örök vigasztalásul földi vándorutunkon. Ámen. Pozsgai Józsefné
Mi fontos? Egy 23 éves fiatalember, akit jól ismertem, váratlanul meghalt. Nem tudtuk megérteni. Mennyi embernek lehetett volna áldására! Milyen reményteljes út állt előtte! A temető zsúfolt kápolnájában ültünk, előttünk a koporsó. Szívünkben gyász volt, a szemünkben könnyek. Tekintetem hirtelen a kápolna homlokfalára vetődött. Egy mozaikkép volt a falon, mely Jézust, a jó Pásztort ábrázolta. A kép mellett Jézus szavai: „Nem ragadja ki senki őket a kezemből (Jn 10: 28). A kép és az Ige, vigasztaló fény volt az isteni világból. Hát
nem az Úr juhai közül való volt a korán eltávozott ifjú? Ez esetben még a halál sem ragadhatta ki őt az Úr kezéből! A nyitott sírnál utoljára az apa beszélt. Kezében a hazatért fiú Bibliájával, csak ennyit mondott: „Ezzel a Bibliával járt a fiam. Keresd Jézust és az Ő Igéjét, vigaszt úgysem találsz máshol.” — Ebben az órában mindnyájunk élete visszakerült az örökkévalóság fényébe. ,,Egy a szükséges dolog” — Jézust keresni. Jézust megtalálni, Jézushoz tartozni! Vetés és aratás 4/6.sz
8
„Ne félj, mert megváltottalak” Ézs 43:1 Evangélium magyarul azt jelenti, jó hír. Az Újszövetségi Szentírás négy evangéliummal kezdődik. Vagyis négyen: Máté, Márk, Lukács és János írták meg azt a jó hírt, hogy Jézus Krisztus itt járt a földön és halála, feltámadása által üdvösséget szerzett a Benne hívő bűnös ember számára. Ézsaiás prófétát az Ószövetség evangélistájának is szoktuk mondani. Ézsaiás ugyanis a messze régi időkből, a Krisztus előtti nyolcadik századból már közli a jó hírt, hogy: „szűz fogan méhében és szül fiút” (Ézs 7:14) és, hogy a „nép, mely sötétségben jár, nagy világosságot lát”, „Mert gyermek születik nékünk, fiú adatik nekünk, az uralom az Ő vállán lesz és így fogják nevezni: Csodálatos, Tanácsos, Erős Isten, Békesség fejedelme” (Ézs 9:5). A sok Jézus Krisztusra vonatkozó prófécia mellett a valóságos evangéliumi üzenet is több helyen megszólal Ézsaiás könyvében. Az egyik ilyen jó hír az Ézsaiás könyve 43:1 verse, amely így hangzik: „Most így szól az Úr, a te teremtőd Jákob, a te formálód Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” Mindjárt az első szó fontos jó hír! „Most”, így kezdi a próféta az üzenetét. Ezzel azt jelent ki, hogy Isten szava mindig „most” szól. Sohasem válik elavulttá, időszerűtlenné, minden korban és mindenki számára állandóan időszerű üzenet. Ézsaiás több mint 2700 évvel ezelőtt élt és jegyezte fel Isten szavát, mégis most is igaz és személy szerint minden embernek szól, amit mond. Ézsaiás ugyanis Isten szavát közvetíti. Isten pedig változatlanul ugyanaz, hozzá nem fér változás, vagy változásnak az árnyéka. Így
fogadd hát most Isten hozzád szóló szavát. Ézsaiás Jákóbnak és Izraelnek címezi szavait. Azért különös ez, mert e két név mögött egy ember van. Születésekor szülei Jákóbnak nevezték el, ami azt jelenti, hogy „csaló”. Igazolta nevét. Bár istenfélő, Isten áldását nagyra értékelő ember volt, sőt Isten vezetése és áldása kísérte életét Jákóbként is, mégis (anyja tanácsára) megengedte magának, hogy csalással szerezze meg édesapjától, Izsáktól az elsőszülöttnek járó áldást. (1Móz 27:1-33) Aztán apósától ügyeskedéssel szerezte meg nyájának nagy részét. (1Móz 30:25-43) Csalásainak súlyos következményei lettek: Ézsau elől menekülnie kell; apósának fegyvereseitől is csak Isten különleges védelme őrzi meg. Az Izrael nevet Istentől kapta Jákób. Amikor egy egész éjszakai buzgó tusakodásban meghalt Jákób, a csaló és megszületett Izrael, ami azt jelenti: Istennel győzedelmes. (1Móz 32:23-31) Ézsaiás evangéliumi üzenete tehát szól a Jákóboknak is és az Izraeleknek is. Azoknak is akik még csak testileg születtek meg. Talán van némi istenfélelmük, Istenhez való ragaszkodásuk, de még tele van az életük a testi emberre jellemző csalással, bűnnel, engedetlenséggel. Kivétel nélkül valamennyien ilyennek születtünk, de Isten akarata, hogy lelkileg is szülessünk meg, hogy legyen az életünk Istennel győzedelmes. A jó hír így szól: „Ne félj, megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy”. Földi életünk során sokféle félelem szorongat bennünket. A félelem kellemetlen, és nagyon gyakran hozzánk csatlakozó útitársunk. Félünk a sötéttől, a sötét emberi indulatoktól, ravasz, 9
erőszakos emberektől, a szegénységtől, a munkanélküliségtől, a bizonytalan jövőtől, a betegségtől, a fájdalmaktól, a haláltól... Félelmetesen jelentkeznek néha saját indulataink, szennyes vágyaink, démoni sötét kísértésekkel. Isten, aki teremtette és kezében tartja a mindenséget azt mondja most neked: „Ne félj!”. Jézus Krisztus, aki az Atya akaratából járt itt köztünk és Szentlelke által állandóan jelen van életünkben szintén azt mondja: „Ne félj!” Ézsaiás így folytatja: azért ne félj, mert megváltottalak. Jézus Krisztus váltságára kell gondolnunk. Jézus azt mondja: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért”. Aki béres és nem pásztor, amikor látja a farkast jönni elhagyja a juhokat és elfut, nem törődik a juhokkal. Majd így folytatja Jézus: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, ők pedig követnek engem... és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (Jn 10:11-12, 2728). Mi valamennyien a nagy rabszolgatartónak, a Sátánnak a hatalma alatt érkeztünk ebbe a világba. Többszörösen is megbilincselt bennünket. Egyik ilyen bilincs a megromlott, bűnös emberi természetünk. A másik bilincs a Sátán uralma alatt levő, bennünket körülvevő világ, melynek démonikus sodrásával naponta találkozunk. A harmadik bilincs rajtunk a halál — a múlandóság átka. E földi lét, az ember is, a romlandóság, a halál uralma alá került, első szüleink vétke nyomán. A megváltás azt jelenti, hogy Jézus Krisztus kiszabadított a rabtartó hatalma alól, letörte bilincseinket, azokét, akik hittel elfogadjuk Őt, mint Megváltót és Szabadítót. Jézus azért jött, hogy elvegye bűneinket, és a Sátán hatalmát megtörve, munkáját megrontsa, a halálból való feltámadásával pedig diadalt vegyen a
halál fölött. A test, a Sátán, a halál legyőzött ellenségek Jézus kiváltott ezeknek uralma alól: keresztre vitte a régi, a testi embert (Vele együtt megfeszíttetett). Rálépett a régi kígyó fejére és örök élettel ajándékozott meg, amelyen többé nem uralkodik a halál. Ennyit, és nem kevesebbet jelent az, hogy „megváltott”. Abban a bizonyosságban élhetek, hogy nevem fel van írva az Élet könyvében, oda tartozom már Isten mennyei világához. Ahogyan Pál írja a Kolossébeli testvéreknek: „Ti meghaltatok, a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben. Amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor ti is Vele együtt megjelentek dicsőségben!” (Kol 3:3-4) Aztán így folytatja Ézsaiás: „neveden hívtalak téged” Ez azt jelenti, hogy Isten minden embert külön-külön ismer. Ismeri a nevünket, az életünk minden dolgát, elkövetett cselekedeteinket, jót és rosszak, a titkos bűnöket és gondolatokat. — Semmi sincs rejtve előtte. Tudja milyen gondok, aggodalmak, vagy bánat és fájdalom gyötör. És abban, hogy most neveden szólít meg Isten az a lényeg, hogy úgy, amint vagy szeret és hív! Fejedre olvassa, és leleplezi bűneidet, sőt kinyilvánítja, hogy bűneidnek igazságos büntetése a halál, a kárhozat. Fontosnak tartja Isten, hogy ezt lásd meg, sőt Isten ítélete alatt igaz bűnbánatban törjön össze a szíved. Isten akarja: lásd meg, hogy bűneid iszonyatos halált és a kárhozat kínját okozták. Ugyanakkor lásd meg és ismerd fel Jézus halálának a jelentőségét, hiszen Ő helyetted és miattad vállalta, hogy a te bűneid büntetését szenvedje el. Amikor Jézus a kereszten így kiáltott Fel: „Én Istenem, én Istenem miért hagytál el engemet?” (Mt 27:46) a pokol kínját szenvedte el, noha ártatlan és igaz volt és 10
isteni hatalommal leszállhatott volna a keresztről. Nem tette, mert reám és reád gondolt és bűnbocsánatot, váltságot akart szerezni számunkra. Fontos, hogy személyessé legyen Jézus váltsága. Ő nem végez tömegmunkát, mindenkit külön személy szerint fogad Isten gyermekévé. És utána is folyamatosan név szerint ismer, figyel, vigasztal, fenyít, szóval szeret és nevel, véd, oltalmaz. Az idézett ézsaiási evangélium utolsó gondolata így hangzik: „enyém vagy”. Úgy hangzik ez, mint egy szerelmes vallomás. És valóban az is. Isten drága áron, Jézusnak a kihullott vérén vásárolt meg, ezért téged is, engem is nagyon drágának, fontosnak tart. Úgy tekint Isten a megváltott emberekre, mint sajátjára. Ez jelenti az Ő védelmét, és folyamatos vezetését. Adta nekünk az Ő Szentlelkét, aki int, fedd, megvilágosítja Isten igéjét, tervét és akaratát az életünkben, elvezérel minden igazságra és mindig eszünkbe juttatja azt az Igét, amelyikre éppen szükségünk van. De
jelenti azt is, hogy Isten féltékenyen, féltőn szereti az Ő megváltottait. Vagyis magáénak tart és nem engedi, hogy másé legyél..., hogy Őt hűtlenül elhagyva mással lépj frigyre... Isten tiszteletben tartja személyiségünket és erőszakkal nem tart maga mellett. De hatalma van arra és szeret annyira bennünket, hogy engedetlenségünk esetén utánunk nyúl és visszatérít. Mint Jónásnak is egy viharral nyúlt utána, majd egy nagy halat rendelt a megmentésére. Vagyis — akit szeret az Úr —‚ ha szükséges megfenyíti, hogy helyes útra terelje. Hiszen melyik fiú az, akit nem nevel az apja? (Zsid 12:6) Íme így szól most hozzánk az Ószövetség evangélistája által Isten. Vegyük komolyan szavát. Ne maradjunk csalók, hanem legyünk Istennel győzelmesek! Ragadjuk meg a Krisztusban szerzett megváltást, melyet mindegyikünknek személy szerint szerzett és örvendezzünk azon, hogy az övé vagyunk, Aki hatalmas arra, hogy kegyelmében megtartson minket. Kovács Géza
Karácsony közeledtén Karácsony közeledtén valami jóleső feszültség izgalma árad szerte bennem: a tenni, a teremni-vágyás meggazdagító kényszere. Nincs aranyam, tömjénem, mirhám, csak, íme, e gyümölcsöző vágy, e mindenkinek jót kívánó, öröm-sarjasztó akarás. Karácsony örök Gyermeke, eljött s jövendő Messiásunk! Ó add, hogy adni tudjak, Hogy életemnek értelme legyen! Füle Lajos 11
A legerősebb ember Ki a világ legerősebb embere? Aki elnyerte ezt a címet? Vagy aki a bokszmérkőzésen világbajnok lett? Szerintem az a legerősebb, aki le tudta győzni önmagát. Nincsen olyan ember, akinek az „én”-jével ne lenne harca, hiszen „én”-ünk látható, hallható formában sokszor megnyilatkozik, vitézkedik az ő indulataival, kívánságaival, elképzeléseivel, határozataival, meglátásával. Az alázat és az engedelmesség szorosan összefügg egymással, szinte elválaszthatatlanok. Az engedelmesség feltétele az alázat. Ha nincs alázat, kizárt az engedelmesség! Az alázat útján terem meg az engedelmesség gyümölcse. Minél nagyobb az alázat, annál nagyobb az engedelmesség is. Ha valaki alázat nélkül próbál meg engedelmeskedni, akkor az csak látszat, egy erőltetett igyekezet, aminek nem sok értelme van. Abban az engedelmességben nincsen köszönet, amit lázadó, zúgolódó gondolatokkal viszünk végbe. Mik annak a jelei, ha valakinek nagy az „én”-je? Az ilyen emberben kevés az alázat, és ebből fakadóan kevés az engedelmesség is, jószerivel alig található meg. Saját elképzelésénél nem tud jobbat és praktikusabbat. Amit ő kitalált, azt semmiképpen nem akarja megváltoztatni, még akkor sem, ha valakinek nyilvánvalóan jobb gondolata van. „Annak úgy kell lenni, ahogy „én” kitaláltam, ahogy „én” elgondoltam, ahogy „én” akarom!” Nehezen ismeri be, hogy hibázott. Képes hibáztatni a természeti dolgokat, körülményeket, felsorakoztatja az összes embert, aki bármilyen kis mértékben is a tényekhez hozható, hogy megmagyarázza azt, hogy ő miért nem volt hibás, csakhogy ki ne kelljen mondani: Én hibáztam! — A másoknak való megbocsátás és tolerancia
nagyon alacsony szinten van az életében. Mivel különbnek érzi magát, úgy gondolja, hogy ő abban a szituációban sokkal jobban tudott volna viselkedni, jobban oldotta volna meg a helyzetet, így nem tud megértéssel lenni mások gyengeségével szemben. Aki képtelen megbocsátani, annak „én”-je még toronymagasan uralkodik! — Nehezen tudja elképzelni, hogy valami nála nélkül is működik. Úgy gondolja, hogy csak akkor lesznek rendben a dolgok, ha ő ott van. Pedig rengeteg helyen nincsen ott, ahol nincsen semmi baj! — Beszélgetéseiben érezteti másokkal felsőbbrendűségét. Elvárja, hogy komoly tisztelettel közeledjenek hozzá. Ez egyértelmű büszkeségről tesz tanúságot! — Olykor dicsekvés, máskor önsajnálat tapasztalható annál, akinek nagy az „én”-je . Milyen szomorú hallani, mikor valaki a saját jótetteit hirdeti, reklámozza! De van egy csalós elbizakodottság is, nem is gondolnánk, hogy ez is a nagy „én”-nek a következménye, amikor valaki magát sajnáltatja. Mikor panaszolja, mennyi mindent megtett, és tessék őt sajnálni, mert milyen nagyon fáradt emiatt. Ilyenkor azt akarja elérni, hogy méltassák mindazt, amit tett, ismerjék el tevékenységét és dicsérjék érte. Egyszer valaki sopánkodó hangon panaszolta sok tevékenysége miatti fáradtságát, és testvére így válaszolt: — Sebaj, testvér, lesz ez még rosszabb is! — Kicsit meghökkent, hogy semmi együttérzést nem kapott, de a megjegyzés jót tett. Nem emelte tovább „én”-jét, hanem kicsit visszaépítette önsajnálatát. A lustaság, saját magunk megkímélése is ebből a lelkületből fakad! Akkora benne az önsajnálat, hogy egy kicsit sem erőlteti meg magát. Gondolja, van más is, aki meg tudja oldani a problémát. Ha pedig így nem 12
jó másoknak, az nem érdekli. Ő ennyire képes, mindenki így fogadja el! Esze ágában sincs, hogy ő próbáljon alkalmazkodni, többet tenni a közösségért, az Úr munkájáért, mert a saját „én”-je fontosabb ezeknél. Nem hajlandó hozzáállásán jó irányban változtatni senki kedvéért. Sokszor meg sem gondoljuk, milyen nagy az „én”-ünk, mert burkoltan jön elő. Mivel sokszor nem tudatosul, nem is érezzük, hogy alább kellene szállni, meg kellene aláznunk magunkat. Miben látható az, ha valakinek az életében megtörtént az önmegtagadás? Alázatos és engedelmes. Ha valakinek jobb ötlete van, kész lemondani a sajátjáról. A másoktól származott jó gondolatokat is őszinte lelkesedéssel támogatja. — Nem esik nehezére beismerni hibáit, tévedéseit. Kész másoknak megbocsátani, hiszen tudja, hogy ember-mivoltunknál fogva hibázhatunk, vétkezhetünk. — Mivel saját gyengeségét jól ismeri, mások életébe nem lát úgy bele, ezért testvéreit különbnek érzi magánál. Önteltségtől, beképzeltségtől, elbizakodástól mentes, tiszteli mások munkáját, megbízik másokban. — Ha megdicsérik, elutasítja. Ha sajnálni kezdik, azt is elutasítja. Volt egy testvérem, akit kezdtem méltatni, vigasztalni, és így válaszolt: — Nem kell engem sajnálni. Ezt én vállaltam, örömmel teszem, csak most fáradt vagyok. — Tudatában van Isten hatalmának és saját korlátainak. Tudja, hogy ő korlátok közé szorított ember, és ha Isten nem lenne vele, semmi jóra nem lenne képes. Kellő alázattal rendelkezik az Úr előtt. — Bármilyen szolgálatban van, akár magasabb beosztásban, a vele beszélőkkel ezt nem érezteti, közvetlen másokkal. Flegmaság és pökhendiség nem tapasztalható nála. — Önsajnálat helyett az önfeláldozás jellemzi. Önszántából szolgál
embertársai felé. Nem a maga hasznát keresi, hanem a másokét. Észreveszi testvérei nyomorúságát, és nem megítéli őket, hanem azon gondolkodik, hogyan tudna segíteni rajtuk. Kész az áldozatvállalásra. Isten elítéli azt a magatartást, amikor valaki mások fölé emeli magát, még inkább azt, amikor magának tulajdonítja azt, amit Istentől kapott, vagy Isten ereje által végzett el. Isten ítéletét vonja maga után, ha valaki netalán Isten helyébe vagy mellé akar lépni. Mindezeket megbünteti az Úr! „Az Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.” Jk 4:6. Ez is egyfajta büntetés, hogy a kevélyeknek ellene áll az Úr. Nincs nagyobb büntetés, mintha valaki ellen van az Úr! Ez egyenlő az örök kárhozattal, ha a kevély meg nem tér! Isten szemét bántja az emberi kevélység, hiszen Ő igazán tudja, mennyire nincs erre oka egyetlen embernek sem! „A te könnyelműséged csalt meg téged és a te szíved kevélysége, aki a sziklák hasadékaiban lakol, és elfoglaltad a halmok tetejét. Ha olyan magas helyen rakod is fészkedet, mint a saskeselyű, onnét is lerántalak téged, azt mondja az Úr.” Jer 49:16. Sok kevély embert örökít meg a Biblia a mi tanulságunkra. Sámuel próféta Isten parancsára királlyá kente Sault. Mikor be akarta mutatni a népnek, Saul nem volt sehol… Isten kijelentette, hogy elbújt a holmik között. Úgy kellett keresni azt az embert, aki mindenkinél egy fejjel magasabb volt! Miért? Mert akkor még alázatos volt, nem tartotta magát méltónak arra, hogy király legyen. Pedig Sámuel próféta mondta neki korábban, hogy amikor tapasztalja, hogy rászáll a Szentlélek és más emberré lesz, akkor 13
tegyen meg mindent magáért, amit csak lehet, mert az Úr vele van! Mégsem tartotta magát méltónak. Telt az idő, Saul jó néhány éven át uralkodott, és sokszor nem engedelmeskedett az Úrnak, az alázat eltűnt az ő életéből. Saját maga vette kézbe a dolgokat, a saját erejével, saját elképzelése alapján akart mindent megoldani, nem hagyta, hogy az Úr cselekedjen. Nem engedelmeskedett az Úrnak, amiként megparancsolta. Az engedelmesség hiánya az alázat megszűnéséből eredt nála is. Látjuk, hogy az „én”-je milyen nagy volt, amikor Sámuel elmondta az Úr döntését, hogy megvetette őt, és most már vissza sem tér vele a próféta. Saul többször kérte: — Becsülj meg engem a nép előtt és velem térj vissza! Miért volt ez fontos neki? Hogy az emberek lássák azt, hogy Sámuel mellette van. Volt ennek az Úr előtt jelentősége? Nem, mert már el volt vetve engedetlensége miatt. Annak nincs sok értelme, ha ti, emberek azt látjátok, hogy én jó helyen vagyok, de Istennek egész más a véleménye. Az „én”-emet megnyugtathatom ezzel, de az örök életem szempontjából teljes hiábavalóság. Az egység és az együttmunkálkodás megbontására is nagyon alkalmas az, ha
valakinek magas az „én”-je. Egység csak alázatos és engedelmes emberek között valósul meg! Ennek hiánya az oka, hogy nem tudunk egyakarattal imádkozni sem, és emiatt nem talál meghallgatásra sok kérésünk. A bűnös kívánságok is erősítik az „én”-t. Milyen sok ember bukott már el emiatt! „Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.” Gal 5:24. Még ha a család tagjai is azok, akik akadályoznak az Úr követésében, tőlük is el kell fordulni! Ha az Urat követem, szükséges, hogy Ő legyen a legelső az életemben! Előbb, mint a szülő, férj, feleség, gyermek! Még saját magamat is meg kell tagadnom, és alázattal a mindenható Úrnak engednem, különben sohasem érek célhoz! Pál apostol szép hitvallása ez: „Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” 1Kor 9:26-27. Kívánom, hogy ezek a gondolatok munkálkodjanak szívünkben, végezzék el azt a szolgálatot, amiért az Úr küldte őket! Horváth Gábor
Karácsonyi ablak Hitem égre nyitott ablakán át a betlehemi csillagra nézek, fejem fölött ragyog tündöklően, s a fülemben cseng az angyalének! A szívem szegényes széna-jászlán Üdvözítő született ma nékem! Ezt a csodát minden karácsonykor a lelkem legmélyén végigélem! Lukátsi Vilma 14
Hírek Apagyról Az apagyi gyülekezet evangelizációs hangversennyel, egyházunk Ifjúsági Kórusának szolgálatával ünnepelt meg novemberben két jelentős évfordulót. 2006. november 4-én, szombaton délelőtt utazott Apagyra egyházunk Ifjúsági Kórusa 49 fővel, hogy gyülekezetünk meghívásának megfelelően, délután evangelizációs hangversenyt adjanak a község művelődési házának előadótermében. A műsorban csaknem húsz karének és ifjúsági ének hangzott el változatos hangszeres közreműködéssel, karvezetőként Hegedűs Orsolya, ifj. Schmied András és Kalupka János testvérek szolgáltak. Zsemberi Zoltán testvér igehirdetésben (Jn 14:6.) irányította figyelmünket Krisztusra, és a kórus szolgálatának elsődleges céljára: az evangélium hirdetésére. A vendégek kezdeti bizonytalan tetszésnyilvánítása hamarosan megerősödött, és a végén vastaps jelezte, hogy a jelenlévők közül senkit sem hagyott érintetlenül az, ami akkor a teremben történt. Isten iránti hálás szívvel, testvéri közösségben ért minket az este. A következő napon, november 5-én, vasárnap imaházunkban, az istentiszteleten szolgáltak a kórus tagjai. Gyülekezetünk az idén ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját (ahogy közösségünk is), ezen felül, jelenlegi imaházunk átadásáról is megemlékeztünk, ami éppen 15 évvel ezelőtt, 1991-ben történt. Bihari Barnabás
kerületi elöljáró testvér a 98. zsoltár szavaival köszöntötte az egybegyűlteket, akik között helybeli látogatók, és a környékbeli gyülekezetekből érkezett testvérek egyaránt voltak. A helyi gyülekezet lelkipásztora szintén igével üdvözölte a jelenlévőket (2Tim 1:3-9.). Kalupka László testvér (Rm 5:8.) Istennek Krisztusban megnyilatkozó szeretetéről beszélt. Arra bíztatott mindenkit, hogy fogadjuk el, és bízzuk magunkat erre a szeretetre. Mrázik József testvér bizonyságot tett arról, hogyan vezette Isten az ő életét, elmondta, hogy ennek apagyi vonatkozásai is vannak, láthattuk, hogy az Úr gondviselésének nincsenek földrajzi akadályai. Hirdette azt, hogy a legfontosabb esemény egy ember életében, amikor Istennek igazán átadja életét, és így a lelki nyomorúságból megmenekül (Ruth 1:1-9. 14-17.). A kórus hat énekkel örvendeztetett meg bennünket, és ezen felül kisebb csoportokban is szolgáltak a kiskőrösi, keceli, budapesti és a mosonmagyaróvári fiatalok. Ez a két nap itt Apagyon feledhetetlen marad mindenki számára, aki valamilyen módon részt vett benne, akár megtért hívő, akár nem. Imádkozunk azért, hogy hangversenyünk utólag is sok embernek segítsen abban, hogy Istenhez közeledjen. Azt kívánjuk, hogy Ifjúsági Kórusunk még sokszor, sok helyen szolgálhasson, hogy minél több ember számára hirdessék Jézus Krisztus evangéliumát. Dezső Gergely
Áldott karácsonyi ünnepeket kíván minden testvérnek, közösségünk vezetősége. 15
Hírek Debrecenből Isten kegyelméből 2006. november 13-19.ig imahetet tartottunk, melyen idős Majoros testvérnőnk is részvett, Kunszentmiklósról. Összejöveteleinket Debrecenben, Nádudvaron és Vámospércsen tartottuk. Imahetünk kezdő alapigéje: „Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok.” Jakab 4:8. Ne legyünk bátortalanok, menjünk oda bátran Krisztus keresztjéhez. Tegyük le a mi terheinket és Ő megszabadít bennünket, nem hagy magunkra. Feloldoz bűneink alól, megújít, megerősít és új erővel tölti be életünket, csak tegyük meg az első lépést, az Úr ezt várja tőlünk. Elmondhatjuk, hogy örömmel meríthettünk minden este a szabadító kútfejéből. Ésaiás 12:3. Vámospércsen megemlékeztünk az idős Fagyal Sándor és felesége 50. házassági évfordulójáról. Imáinkban vittük őket az Úr elé és hálát adtunk az Ő kegyelméért, hogy mindeddig megsegítette őket az Úr.
Imahetünk alkalmával voltak megújulások, és egy fiatal testvérnőnket Isten betöltötte az Ő drága Lelkével. Alkalmaink befejező igéje Róm 5:1-5. verse. A hívő ember életének alapja a hit, mely által megigazulhatunk. Nagyon fontos, hogy naponként hittel és bizalommal járuljunk a mi mennyei Atyánkhoz, és könyörögjünk, hogy tartson meg bennünket, családunkat, szeretteinket, testvéreinket, közösségünket. Naponként próbára van téve a mi életünk, de ha hittel a mi Megváltónkra tekintünk és bízunk Benne, Ő megsegít bármilyen nehézségbe is ütközünk életünk során. Segítsen meg mindannyiónkat az Úr, hogy elkészülhessünk a Vele való találkozásra, hogy az Ő visszajövetele ne tolvaj módra lepjen meg bennünket, hanem örömmel, boldog, reményteljes szívvel várjuk az Ő visszajövetelét. Szeretettel: Szabad Józsefné a debreceni gyülekezet nevében
AZ EVANGÉLIUM HANGZIK... „Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert felkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást.” Így olvashatjuk a régi próféciát, amely Jézus Krisztusról és az ő megmentő szeretetéről szól. Ez az örömhír néhány éve már felekezetünk szolgálattevői által is eljut olyan helyekre, ahol fizikai értelemben is foglyok, megkötözöttek vannak. Vagyis a börtönökbe. Október 21-én a kunszentmiklósi imaházban jött létre a börtönmissziósok éves találkozója, amelyen időről-időre az
ebben a szolgálatban résztvevők tapasztalatai, bizonyságai, eredmények, kudarcok, hiányosságok és tervek cserélnek gazdát. Az alkalom imaórával kezdődött, melyen a 106. Zsolt 1-2. verse adta az alapgondolatot Isten magasztalására. Ezt követően Kurdi István testvér, aki vezetője és koordinátora egyházunkon belül ennek a munkának, köszöntötte az egybegyűlteket Zak 4:10. vers alapján. Többek között beszélt a Magyar Testvéri Börtöntársasággal való együttmunkálkodásról, ill. az elnökségi ülésről, amelyen részt vett. Erről a társaságról érdemes annyit tudni, hogy egy felekezetközi szervezet, Roszík Gábor evangélikus lelkész vezetésével. Nagyrészt 16
az ő égiszük alatt sikerült elérni, hogy a börtönökben ne csak a vaskapuk, de a lehetőségek ajtaja is kinyíljon számunkra. Ezen kívül a beszélgetésen mindenki megszólalhatott, és személyes élményeit elmondhatta. Úgy érzem, hasznos délelőtt volt ez mindannyiunk számára, akik ott voltunk, mert hit és szolgálat tekintetében új erőt nyertünk. Szó volt tervekről, mint pl. egy egész éves koncepció elkészítése, amely egymásra épülő témákat dolgoz fel. Így több idő jut a felkészülésre, és sokkal átgondoltabban, hatékonyabban szolgálhatunk a börtönben, Isten segítségével
természetesen. Jelenleg hét börtönben folyik munka: Kecskeméten, Gyulán, Veszprémben, Sándorházán, Álompusztán, Solton és Kalocsán. Ez a munka megoszlik a súri, kunszentmiklósi, kiskőrösi, keceli testvérek között, és persze Kurdi testvér, aki Orosházáról végzi a munkát. E levél célja a tájékoztatás mellett, hogy szeretettel megkérjük a testvéreket, imádkozzanak ezért az ügyért, hogy az Úr még nagyobb munkát végezhessen a börtönökben is, és ezáltal a vágyakozó szívekben. Testvéri üdvözlettel: Zsemberi Zoltán
Hírek Kaposvárról Örömmel tájékoztatjuk testvéreinket a gyülekezetünkben történt eseményekről. Az elmúlt hónapokban három alkalmat is tartottunk Isten kegyelméből. Október 8-án, a pécsi ifjúságot láttuk vendégül. Ezen az alkalmon a felsőmocsoládi gyülekezet is részt vett. Az imaórai szolgálatot Soós Róbert testvér végezte, kérhettük az Úr vezetését, áldását egész napunkra a Zsoltárok 86: 11. verse alapján. A délelőtt folyamán Horváth Imréné testvérnő Ezékiel próféta könyvéből szólta Istenünk igéjét. Tanítást kaptunk a próféta életén keresztül, hogyan kell cselekednünk. A legfontosabb, hogy álljunk a hitlábainkra, hiszen csak akkor tud bennünket használni, és elküldeni az Úr az ő munkájába. Erősödjünk meg az igének olvasása, „elfogyasztása” által. Minden el van készítve számunkra az áldás asztalán, de rajtunk múlik, hogy elfogyasztjuk-e, élünk-e azzal. A délutáni istentiszteleten fiatal testvéreink igeszolgálata által épülhettünk. Pásztor Attila testvérünk szolgálata felhívta figyelmünket arra, hogy egyikünk sem különb a másiknál, sokszor hibázunk, de
Isten nem hagy el bennünket, csak mi maradjunk az Ő közelségében. Ifj. Pásztor József testvér Zákeus történetén keresztül rávilágított arra, hogy ha Jézus megszólít minket, azonnali döntést kell hoznunk. Ha minden nap megnyitjuk a mi szívünk ajtaját, akkor velünk közösségben fog élni az Úr. Így megnyerjük azt a boldogságot, amit Zákeus is átérezhetett Jézus közelségében. Pozsgai Tibor testvér szolgálata pedig buzdított bennünket, hogy ismerjük fel a mi betegségeinket, mert Isten ma is akar szabadítani és nincsen akadály előtte! Merjük rábízni életünk minden dolgát, várjuk hittel az Ő szabadítását. Ezt a napot az ifjúság ének- és zeneszolgálatai tették még színesebbé, áldásosabbá. Október 15-én Pék János testvér járt gyülekezetünkben, ő végezte ezen a napon az igeszolgálatokat. A délelőtt alkalmával Lk 13:10-17. verseken keresztül kaptunk tanítást. Ezekben az igékben láthatjuk Isten hozzánk való szeretetét. Fel szeretne oldozni minket minden földi, testi kötelékből, megkötözöttségből. A szolgálat 17
végén buzdítva lettünk imádkozásra. Aki akart, kérhetett megerősítést. Minden terhet lerakhattunk az Úr elé, ami az egész közösség megerősödését is szolgálta. A délután alkalmával felmérhettük hiányosságainkat, és aki akarta felöltözhette mindazokat a dolgokat, amiről tanítást kaptunk a Kol 3:12-17. alapján. Fontos, hogy Krisztus beszéde gazdagon lakozzon bennünk, valamint, hogy minden nap hálaadással tudjuk dicsérni az Atyát. November 5-én Hegedűs József testvér, a Duna-Tisza közi kerület elöljárója volt vendégünk. Szolgálata során megismerhettük Pál apostol, még Saulként betöltött tisztségeit, kiváltságait a zsidó nép között, hogy mi mindent ítélt „kárnak és szemétnek” azért, hogy a Krisztust megnyerje, a magáénak tudja. (Fil 3:7-8.) Minden dolgot, amivel e földön büszkélkedhetett, eldobott magától, azért, hogy
tetsszék annak, aki őt elhívta. Nekünk is így kellene mindent megtagadva Jézust követni, mindenben az Ő akaratát keresni és teljesíteni azt! A délután idejében tovább hallgathattuk testvérünk szolgálatát a Jn 3:16. vers szerint. Ebben az egy mondatban van a mi szabadításunk története, és rövid útmutatás az üdvösségünk eléréséhez. Ha ezt a szívünkbe zárjuk, teljes örömünk, és hálánk lehet Isten felé az Ő kimondhatatlan ajándékáért. Ha ezt megértjük, akkor életünk minden napján boldog szívvel szolgálhatjuk azt, aki mindenét odaadta értünk, hogy el ne vesszünk. Köszönjük testvéreink szolgálatát, fáradozását. Hálásak vagyunk Istennek ezekért, az áldásos alkalmakért. Minden kedves testvérünkre kívánjuk az Úr nagyon gazdag áldását! Sok szeretettel a kaposvári gyülekezet nevében: Kellán Sándorné
„Bizony, hamar eljövök.” Jelenések 22:20
Minél közelebb jutunk az idők végéhez, annál többen adják fel a reménységet arra nézve, hogy az Úr Jézus Krisztus bármely pillanatban visszajöhet. Pedig az igazság független attól, hagy mit mondanak róla az emberek. Tény az, hogy az Úr Jézus bármikor visszajöhet. Nem tudjuk sem a napját, sem az óráját annak, hogy mikor jön el a Vőlegény, hogy menyasszonyát magához vegye; ez pedig azt jelenti, hogy akár a mai napon is visszajöhet. Már nincsen több prófécia, amelynek be kellene teljesednie, mielőtt meghalljuk a riadó hangját, a főangyal szavát és Isten harsonáját. Igaz, még nehéz idők várnak a Gyülekezetre itt e földön, de a „nagy nyomorúság” idején bekövetkező
borzalmakban már nem lesz része. Ha a Gyülekezetnek át kell mennie ezen a nyomorúságon, akkor ez egyúttal azt is jelentené, hogy az Úr legalább hét éven belül nem jöhetne el, mivel természetesen most még nem élünk ebben a nyomorúságban; s ha majd eljön, akkor az hét évig fog tartani. A Bibliában bőségesen vannak igehelyek, amelyek arra tanítanak bennünket, hogy mindig készen kell lennünk az Úr visszajövetelére. Olvassuk csak el a következő Igéket; „Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk” (Róm 13:11). „Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van” (Róm 13:12). „Az Úr közel!” (Fil 4:5). „Mert még egy igen-igen kevés idő, 18
és aki eljövendő, eljön és nem késik” (Zsid 10:37). „Az Úr eljövetele közel van” (Jak 5:8). „Íme, a Bíró az ajtó előtt áll” (Jak 5:9). „Mindennek a vége pedig már közel van” (1Pt 4:7). Mindezek az Igék azért írattak meg, hogy tudatosítsák bennünk, hogy az Úr eljövetele közvetlenül közel van. Olyan esemény ez, amelyre számíthatunk, és amelyet várnunk kell! Ugyanakkor buzgólkodjunk Isten szolgálatában, és végezzük hűen a munkánkat, mint az Ő sáfárai! R. A. Torrey mondotta egyszer: „Az Úrnak közvetlenül küszöbön álló visszajövetele a Biblia nagy érvelése az önzetlen, odaadó, e világtól elforduló és az Érette való aktív élet és szolgálat mellett. Számos prédikációban szólítjuk fel
az embereket, hogy szent életet éljenek, szorgalmasan dolgozzanak, mert oly gyorsan meglep bennünket a halál; a Biblia azonban így sohasem érvel. Mindig csak azt mondja: Krisztus visszajön; legyetek készen, amikor Ő jön.” Felelősségünk világos. Derekaink legyenek felövezve, lámpásaink meggyújtva, és olyanok legyünk, minta szolgák, akik Urukat várják (lásd Lk 12:35-36). Ne higgyünk azoknak, akik azt tanítják, hogy nincs jogunk minden pillanatban várni Jézus Krisztust. Higgyünk az Úr Jézus megígért közeli visszajövetelében, beszéljünk róla nagy örömmel, és ragyogtassuk fel életünkben ezt az igazságot! William MacDonald
Karácsonyi történet Egy hazulról megszökött fiú szenteste vonatra szállt. Egyetlen utas ült rajta kívül a fülkében, egy lelkész. Csakhamar beszédbe elegyedtek. Olyan barátságos légkör alakult ki, hogy a fiú kiöntötte szívét új barátja előtt. „Tudom, hogy nem sok jót érdemlek karácsonyra, mégis tele vagyok várakozással — mondta. Négy hónapja elszöktem hazulról, mert meguntam a tanulást. Hamarosan elfogyott a pénzem és kezdett gyötörni a honvágy. Félek, hogy haragvó szüleim vissza sem fogadnak. Hosszú tusakodás után mégis rászántam magam és írtam nekik. Csupán annyit közöltem édesapámmal, hogy ma ezen a vonaton utazom. Ha hajlandók visszafogadni, leszállok, de ha nem, világgá megyek. Ostoba ötlet, de nem tudnám elviselni apám elutasító válaszát. Azt gondolom, hogy így mégiscsak könnyebb lesz mindnyájunknak. Most azonban félelem szorongat.” A lelkész végignézett útitársán, majd barátságosan megszólalt: — Valójában
mitől félsz, fiacskám? — Rettegek, hogy nem fogadnak vissza. — És honnan tudod meg a szándékukat? — Megkértem édesapámat, hogyha hazavárnak, kössön egy fehér kendőt előkertünk öreg almafájára. Az közel esik a töltéshez és nem kerülheti el a figyelmemet, ha ott elrobog a vonat. Hamarosan odaérünk; ki sem merek nézni, hátha hiányozni fog a kendő. — Nem baj, fiam, ne is nézz ki. Majd én leszek a szemed és tüstént megmondom, ha valamit látok. Hosszú kanyarba érkezett a vonat és megálláshoz lassított. A lelkész feszült figyelemmel kereste a fehérkendős almafát. A hóesés ellenére is azonnal felismerte. Meghatottan vonta az ablakhoz a legénykét: „Nézd fiam, hogy kivirágzott az almafa! A téli szélben nem egy, de legalább ötven kendő lengett vidáman az almafa csupasz ágain, mint a megbocsátó szeretet megannyi jele. Milyen csodálatos karácsonyi üzenet rejlik ebben a történetben! 19
Hírek a budapesti Gyülekezetből 2006. november 16-án kísértük utolsó útjára Glück Béla testvérünket, akit 88 éves korában szólított haza az Úr. Ama nemes harcot megharcolta, futását elvégezte, a hitet megtartotta a mi Béla bácsink az Úr kegyelméből. Egy hónappal elköltözése előtt még bibliaórát vezetett, teljes szellemi frisseségben volt. Azt mondta úgy érzi befejezte a szolgálatát. Fiatalon adta át az életét, sok mindent ki lehetne emelni életéből, sok próbát kapott Ő is az Úrtól. Nekem az utóbbi néhány évben volt alkalmam megismerni. Nem minden testvérrel volt közeli kapcsolatban, de akivel beszélgetett, arra igazán gondja volt, családjában és gyülekezetében is. Ebben számomra is pédát adott, rajta keresztül megmutatta az Úr Jézus, hogy nem az a fontos, hogy mindenkivel beszélgessek a gyülekezetben, hanem hogy akivel beszélgetek azzal ne csak felületesen. Imádkozott is szeretteiért, gyermekei, és unokái Isten kegyelméből mind követik az Urat. Óriási szenvedélyességgel és pátosszal tudott az Igéről beszélni. Mégsem saját személyét tekintette fontosnak, hanem hogy legyen meg az Úr akarata. Azt mondta, hogy Ő
nem „jelentkezett” a szolgálatra, hanem mindig az Úr hívta el. Két dolog jut eszembe hirtelen tanításaiból. Az egyik, hogy a paráznaságról és egyéb bűnökről beszélt. Mindig nagyon fontosnak tartotta, hogy a bűnben rejlő veszélyekre figyelmeztessen, hiszen ez az egyetlen ami elválaszthat az Úrtól. De tapasztalatból tudta, hogy elválaszthat, ezért nem szűnt meg szeretettel inteni. A másik pedig, hogy hangsúlyozta, hogy nekünk Jézus Krisztus gyermekeinek örök életünk van. Nem lesz, hanem van. Itt a földi életben szerezzük meg az örök életet, az Úr kegyelméből. Ez életünk értelme, hogy közösségben lehetünk az Úrral. Amiért én még szintén szerettem, hogy személyes beszélgetéseinkben nem titkolta saját gyengeségeit sem. Nyíltan beszélt harcairól. Igazi példa volt a hívők között és bátran mondhatom, hogy az Úr adott neki tekintélyt a gyülekezetben is, és Ő töltötte meg a szívét szeretettel a testvérek iránt. Természetesen ezen sorokon keresztül nem lehet visszaadni egyéniségét melyet az Úrtól kapott, de szeretettel fogjuk megőrizni emlékét, tudva, hogy egyszer újra fogunk találkozni a mennyei hazában. Fábián Attila
Változás az Alapítványunk életében A Békesség Szigete Alapítvány kuratóriumának elnöki tisztségében változás történik. Dezső Gergely testvérünk jelezte, hogy szeretné ezt a szolgálatot átadni, mivel a jövőben más munkaterületeken kíván munkálkodni. Egyházunk elnöksége megköszönve az eddig végzett szolgálatát, lelkiismeretes munkáját, Sárkány Mihály testvért kérte meg az alapítvány kuratóriumának vezetésére. Arra kérjük a testvéreket, hogy továbbra is támogassák az Alapítvány munkáját. Imádságainkban gondoljunk testvéreinkre, aki az Alapítvány munkájában részt vesznek. Elnökség 20
MI A TELJHATALOM? Közelebb jutunk a teljhatalom megfogalmazásához, ha először is megpróbáljuk meghatározni: mi nem az. Valamilyen tény pontos meghatározásához segítségünkre lehet a negatív irányú vizsgálódás. A teljhatalom nem lelki izgalom felkeltésében nyilvánul meg a hallgatóságnál. A teljhatalom nem szuggesztív befolyásolás, a lelki vezetés pszichológiailag rafinált technikája, nem lelkesítés és szuggesztió. Nem föltétlenül kell jelen lennie teljhatalomnak, amikor egy rokonszenves egyéniség a belőle kisugárzó meggyőző erővel, szellemes szónoki készségével, a téma izgalmas feldolgozásával, gesztusaival és hangsúlyozásával befolyásolja és föllelkesíti hallgatóságát. Az sem mutat teljhatalomra, ha az igehirdetőnek hibátlan tanítói páncélzata van, kifogástalan jártassága a Szentírásban, és kiválóan tud vívni az Ige-hasogatás tőrével. Mindez önmagában még nem érvényes bizonyítéka a felhatalmazásnak és az isteni teljhatalomnak. Mindezek birtokában — ha mégoly buzgó és odaadó, szenvedélyes és fanatikus is valaki — az ember megmaradhat a természeti ember síkján. Akkor pedig egyetlen hallgató sem indul el az Isten felé vezető úton. Ezek a negatív ábrázolások azonban szabaddá tehetik számunkra az utat az Istentől való igazi teljhatalom utáni kérdezősködéshez. Mi a felhatalmazás? A felhatalmazás valamely feladat elvégzésére való feljogosítás és alkalmassá tétel. Mi a teljhatalom? Az a hatalom, amely volt Jézus Krisztusban, és ezt adta át pünkösdkor a tanítványoknak. Azóta is, akiket Isten elhív, teljhatalommal ruház fel, mert az isteni felhatalmazás látható és tapasztalható erővel jár, mégpedig isteni erővel.
Amikor a nagykövet megérkezik külföldi állomáshelyére, legelső feladata, hogy az ottani államfőnek bemutassa megbízólevelét. Csak akkor lesz „akkreditált”, akkor lesz az őt küldő ország törvényes nagykövete, képviselője. Most már nyilatkozhat kormánya nevében, folytathat tárgyalásokat és jegyzékeket nyújthat át. Amikor a követ szól, rajta keresztül a kormánya szól, mivel arra feljogosították, ehhez teljhatalommal ruházták fel. Ilyen felhatalmazást adhat pl. egy gyártulajdonos valamelyik alkalmazottjának, hogy a cég nevében üzleteket kössön, szerződéseket írjon alá. A megbízott meghatalmazása gyakorlása közben mint vállalatának jogszerű, teljhatalommal felruházott képviselője jár el. A felhatalmazás bizonyos feladatok elvégzésére való meghatalmazás és alkalmassá tétel. A görög nyelv szava erre: „exousia”, amely az „exestin” igéből (szabadnak, megengedettnek lenni) származik. Exousia jelenti a jogot, hogy tehetek valamit, a cselekvésre szóló engedélyt, szabadságot, teljhatalmat; a hatalmat, amely szó által hat. Fontos, hogy itt rámutassunk egy szükségszerű körülhatárolásra. Az exousia szó a görög nyelvben szigorúan el van határolva egy sor egyéb, hasonló jelentésű szótól. Mi hát a sajátos jelentése az exousia szónak? Jelenti azt a hatalmat, amely a szó által hat, szemben a fizikai erővel. Exousia nem hatalom általában, hanem a rendezett hatalom, amely bizonyos szabályok és elvek alapján cselekszik. így használja az Ószövetség görög fordítása az 1Móz 1:16ban. „Megalkotta Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka.” 21
A napnak és holdnak meghatározott csillagászati szabályok szerint való nappali, illetve éjjeli uralmát jelöli itt a szöveg találóan „exousiá”-val. Mivel az exousia a rendezett hatalmat, a törvényes teljhatalmat fejezi ki, nem pedig az önkényes erőszakot, ezért ez a szó kiváltképpen alkalmas az államilag irányított hatalom, a hatóság, a felsőbbség megjelölésére. Így az Újszövetség is általában ebben az értelemben használja az exousia szót .,,Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől; ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett” (Róm 13:1). Ebben az egy mondatban háromszor szerepel az exousia szó, amelyet Luther (Károli Gáspár is) „hatalmasságnak” fordít. Ugyanígy a Titus 3:1-ben: Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat a hatóságoknak és a felsőbbségeknek” (Új prot. ford.). Emlékeztesd őket, hogy a fejedelemségeknek ős hatalmasságoknak engedelmeskedjenek” (Károli ford.). Mivel a hatalmasság rendezett hatalom, ezért a hatalmasságnak „teljhatalma” van. (Mind a protestáns, mind a katolikus magyar bibliafordításokban hiába keressük a „teljhatalom” szót, egyetlen egyszer sem találjuk. Helyette mindenütt a hatalom szó áll. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a „teljhatalom” szó nem gyökerezett meg a köznyelvben. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: Teljhatalom = teljes
jogú intézkedési hatalom. Fordító megjegyzése.) Ezt az exousiat (teljhatalmat, rendelkezési jogot, képességet) az ember nem kapja meg egyszer s mindenkorra, hanem csak egy bizonyos időtartamra. Teljhatalommal senki sem ruházhatja fel önmagát, s nem is szerezheti meg magának. Ez nem saját jog, hanem átruházott jog, nem tulajdon, hanem ajándék, amelyet a beléje vetett bizalom alapján nyer el valaki. És még ha van is valakinek teljhatalma, azt az illető nem hosszabbíthatja meg tetszése szerint. Azt újra meg újra ki kell vívni és el kell nyerni. A teljhatalom felett az ember sohasem rendelkezik szabadon. Sőt, ellenkezőleg! Az egyszer elnyert teljhatalmat el is lehet veszíteni. Visszavonhatják az embertől, ha nem bizonyul méltónak rá. A rosszul politizáló követtől, a hűtlen üzleti megbízottól, az önkényeskedő rendőrparancsnoktól, a minisztertől, akinek életmódja árt az állam tekintélyének, visszavonhatják a teljhatalmat. A teljhatalom nem tulajdonság, nem is tőke, amely felett szabadon rendelkezhet valaki. Nem magától értetődően áll rendelkezésére az embernek. Így van ez Isten országában, és Isten Igéjének hirdetésénél is. Teljhatalom van jelen akkor, ha a hirdetett Igén keresztül maga az élő és jelenvaló Úr szólítja meg az embert, ha Isten az Ő szava, cselekedete és jelenléte által munkálkodik egy másik ember életében. (folytatjuk) Theo Sorg
Kedves Testvérek! Kérjük a testvéreket, hogy a 2007 évben is rendelkezzenek közösségünk és alapítványunk számára az adójuk egy százalékáról. Egyházunk technikai száma: 0152 Békesség Szigete Alapítvány adószáma: 18610666-1-11 (részletes tájékoztatás a következő számban lesz)
22
Karácsony Hajnalcsillaga Ragyogj, te áldott égi fény, vezess az éjen át, amíg a lelkünk megpihen s a szemünk újra lát. Vezess, mint egykor réges-rég ott, Betlehem felett. Árva szívünknek adj ma is KARÁCSONY ünnepet. Jézus, Te áldott égi fény, utat mutass nekünk, amíg mi, földi vándorok, a célhoz érkezünk. Hadd lássuk Isten szent Fiát, ki értünk földre jött, elhagyva fent dicső honát, és közénk költözött. Fényed ne múljon el soha! Hadd legyünk boldogok, amíg tart földi életünk, amíg szívünk dobog. Megváltó drága Jézusunk, mihozzánk légy közel. Karácsony Hajnalcsillaga, Uram Jézus, jövel! Bodenlos Lőrinc
23
Tábitha-kör „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!” JSir 3:22-23. Egy esztendő múlt el és mi hálatelt szívvel tekinthetünk rá vissza, és mondhatjuk a fenti Ige szavaival: „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk” Az elmúlt esztendőben is szükségünk volt a mi drága Megváltónk elnéző szeretetére, kegyelmére és Ő nem vonta meg azt tőlünk. Nem tudjuk kellőképpen meghálálni az Ő végtelen jóságát. Hűsége tökéletes és meg nem rendül, ezt tapasztalhattuk, amikor „Minden reggel meg-megújult” ebben az évben is irgalmassága irántunk. Elmondhatjuk, hogy örömben és próba között egyaránt tapasztalhattuk: Nem vagyunk egyedül, nem hagyott el minket. Az énekíróval együtt mondhattuk és mondhatjuk: Velem vándorol utamon Jézus, Ott az oltalom hű szívén... (T.D. 196/2) Ezért ez év utolsó imaalkalmán a hálaadás kell felfakadjon szívünkből mindazért, amit ebben az esztendőben is engedett megtapasztalnunk a mi Édesatyánk.
Adjunk hálát: A megpróbáltatások idején adott támogatásáért, segítségéért, a kimenekedésért. A sok kegyelemért, áldásért, amit megtapasztalhattunk, „hogy lenne egy-egy dicszengés énbennem minden érverés!” (TD:16/2) Egy szóval köszönjük meg az eltelt évet. Adjunk hálát azért, hogy bármi is történt, vagy történik az életünkben, azt a mi Urunk a javunkra használja, és soha, de soha nem kell kétségbe esnünk, mert nem hagy magunkra, hiszen megígérte: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Mt 28:20. Amit ígért mind beváltja az Úr a nagy Király (T.D. 337) Kéréseinkkel is megkereshetjük az Úr Jézust. Kérjük segítségét a következő új esztendő minden napjához, hogy a kijelölt úton hűségesen haladhassunk. Remélem, amikor kezetekbe veszitek a Kiálts-ot, még időben érkezik hozzátok a szívből jövő kívánságom: Tegye Istenünk nagyon áldottá mindegyikőtök számára az adventi várakozás idejét és a szép karácsony ünnepét. Imádkozásunk ideje decemberben 29-én, este 21 órakor lesz. Testvéri szeretettel nővéretek: Erdei Józsefné, Sárkány Ildikó
KIÁLTS Az Őskeresztyén Apostoli Egyház lapja Felelős kiadó: Pozsgai József Felelős szerkesztő: Schmied András Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1016 Budapest Dezső u. 12/b. Tel: 1-225-1187 Fax: 1-225-1188 E-mail:
[email protected] Nytsz: B/EL/74/91. 24
