ISD DUNAFERR. XLIX. évfolyam 4. szám (160) Kézirat lezárva: november TARTALOM MÛSZAKI GAZDASÁGI KÖZLEMÉNYEK

XLIX. évfolyam 4. szám (160) Kézirat lezárva: 2010. november

ISD DUNAFERR MÛSZAKI GAZDASÁGI KÖZLEMÉNYEK A szerkesztőbizottság elnöke: Valeriy Naumenko A szerkesztőbizottság tagjai: Bocz András Bucsi Tamás Cseh Ferenc Gyerák Tamás Kopasz László Kozma Gyula László Ferenc Lontai Attila Dr. Lukács Péter Szabados Ottó Orova István Dr. Sándor Péter Rokszin Zoltán Szepessy Attila Tarány Gábor Főszerkesztő: Dr. Szücs László Felelős szerkesztők: Jakab Sándor Várkonyi Zsolt Olvasószerkesztő: Dr. Szabó Zoltán Technikai szerkesztő: Kővári László Grafikai szerkesztő: Késmárky Péter Rovatvezetők: Felföldiné Kovács Ágnes Hevesiné Kõvári Éva Szabó Gyula Szente Tünde

TARTALOM Kapás Zsolt, Móróné dr. Zupkó Tímea Munkavédelem a 2000-es években A munkavédelem szervezeti és tartalmi fejlesztése 173 Industrial Safety in the 2000 Years Organization and Content Development in Industrial Safety Csik Józsefné A Dunaferr Csoport létszámának alakulása az elmúlt 10 évben 176 Change of ISD Dunaferr Group Staff Number in the Last 10 Years Menyhárt Ferenc Kimûvelt emberfõkre a „vidéknek” is szüksége van! 180 The Provinces Needs Well-Equipped Human Brains too Kozma Gyula, Csapó Tamás, Vadász Gyula Kalibráló állványok felújítása az ELIN zárt profilgyártósoron 185 Reconditioning of Calibration Frames of ELIN Closed Section Line Deutschmann-né Bõke Zsuzsanna A mûszaki dokumentációk kezelése a Dunai Vasmûben 188 Handling of Technical Documentation at Danube Ironworks Váci Tamás A 2008-as világválság hatása az Európai Unió acéliparára (2. rész) 194 Effect of 2008 Economic World Crisis on Steel Industry of the European Union (Part 2) Patkó István A napsugárzásból elõállított termikus energia integrálása a hazai energiarendszerbe 204 Integration of Thermal Energy Produced of Solar Radiation into the Energy System of Hungary Bucsi László A tervezés továbbfejlesztési lehetõségei — avagy túl a kerettervkészítés buktatóin? 206 Possibilities of further development of planning – or beyond the pitfalls of making framework plans Szente Tünde Határok nélküli tudomány — a Magyar Tudomány Ünnepe 212 Science without Borders — Celebration of the Hungarian Science

ISD DUNAFERR MÛSZAKI GAZDASÁGI KÖZLEMÉNYEK Az ISD Dunaferr Dunai Vasmû Zártkörûen Mûködõ Részvénytársaság megbízásából kiadja a Dunaferr Alkotói Alapítány Felelõs kiadó: Lukács Péter, az alapítvány kuratóriumának elnöke Nyomdai elõkészítés: P. Mester Anikó HU ISSN: 1216-9676 Nyomtatás: Innova-Print Kft. Felelõs vezetõ: Komornik Ferenc 2010 

Tisztelt Olvasó! A Dunai Vasmû megalapításának 60 éves évfordulóján megkezdtük a gyártó- és szolgáltatómûvek történeti vissza tekintéseit. Lapunk hasábjain helyet adtunk a jubileumi ünnepségeknek, az egyes technológiák fejlõdését nyomon követõ szakcikkeknek. Íme néhány adalék a már megjelent feldolgozásokból: A Minisztertanács 1949. december 29-ei határozata alapján Dunapentele községet jelölte ki a leendõ Dunai Vasmû helyszínének. A határozat alapján — többek között — 2 darab 700 köbméteres kohó kialakítását tûzték ki célul, amelyek vasércellátását import ércekkel kívánták megoldani. Az ércek fizikai elõkészítésére ércelõkészítõ mûvet, a poros ércek darabosítására tûzi zsugorítómûvet terveztek. A nagyolvasztósalak egy részét granuláló berendezésben kívánták feldolgozni. 1954. február 28-án megtörtént a 700 köbméter hasznos térfogatú I. számú kohó ünnepélyes avatása, és az elsõ nyersvascsapolás, amivel kezdetét vette a dunaújvárosi nyersvasgyártás. A nagyolvasztómû történeti áttekintésébõl kiderül, hogy a hõskor a kohók felépítésétõl kezdve az ércelõkészítés és -darabosítás beindulásán keresztül a salakfeldolgozás kezdetéig datálódik. A kapacitások maximális kihasználásának idõszaka után a ’80-as évek közepétõl kezdve a technológiai színvonalban, a betét minõségében nagymértékû fejlõdés következett be, aminek köszönhetõen a dunaújvárosi nyersvasgyártás túlélte a rendszerváltás idõszakát, és Magyarország egyetlen nyersvas-elõállítási helyszíneként fejlõdik ma is. Napjainkra jellemzõen elsõsorban a környezetvédelemmel kapcsolatos beruházások valósulnak meg. A kikötõ történetét feldolgozó három részes cikkbõl megtudhatták, hogy születésnapnak 1954. június 1-jét tekintik, ugyanis ekkorra készült el három uszályállás, a darupálya kettõ daruval és a kikötõi iparvágány-hálózat. Napjainkra a kikötõ az ISD Dunaferr Zrt. szállítási, szállítmányozási, logisztikai rendszerének szerves részévé vált. Az elõnyújtás technológiájának változása, a kohászati metallurgia és a megmunkáló ágazatai — készsorok — közötti kapcsolat fejlõdésének nyomon követése is számvetésre késztette a szakembereket. S így születtek meg a kokszgyártás, valamint a munkavédelem hatvanéves történetét elemzõ írások is. A következõ évi lapszámokban folytatjuk visszatekintõ sorozatunkat az öntöde, az acélgyártás, tûzihorganyzás, minõségfejlesztés, meleg- és hideghengerlés történetének feldolgozásával, ily módon is hozzájárulva elõdeink munkássága iránti tiszteletadáshoz. S miként Anatole France megfogalmazta: „Ne veszítsünk el semmit se a múltból. Csakis a múlttal alkotjuk a jövendõt.” — e gondolat jegyében kívánok az egész szerkesztõség nevében szerzõinknek és olvasóinknak a Dunai Vasmû fennállásának hatvanadik évét követõen eredményes újabb esztendõt: Dr. Szücs László fõszerkesztõ

ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2010/4.

173

Kapás Zsolt, Móróné dr. Zupkó Tímea *

Munkavédelem a 2000-es években A munkavédelem szervezeti és tartalmi fejlesztése

A munkavédelem szervezeti fejlõdésérõl szóló cikk megírásának apropóját az ISD Dunaferr Zrt. alapításának 60. évfordulója adta. Az elsõ 50 év történetét a Dunaferr Dunai Vasmû krónika címû kiadványban részletesen rögzítették. Az elmúlt 10 év munkavédelmének szervezeti átalakulásait és fejlesztésének fõbb irányait a következõkben mutatjuk be.

The apropos of writing the article about the organizational development of industrial safety was given by the 60th anniversary of ISD Dunaferr Co. Ltd. foundation. History of the first 50 years was put in writing in detail in the publication titled Chronicle of Dunaferr Danube Ironworks. Organizational transformation of industrial safety in the last 10 years and the main directions of its development are presented in the followings.

Az 1990-es évek végén a munkavédelem szervezeti egységeinek racionalizálási folyamatai folytatódtak. 1999ben átalakításra került, ezáltal költségekre érzékenyebbé, hatékonyabb mûködésûvé vált az Egészségvédelmi Intézet — vezetõje Móróné dr. Zupkó Tímea intézetvezetõ, fõorvosa dr. Tiszamarti Sámuel Miklós volt. A mûködés átalakítása során a foglalkozás-egészségügyi orvosi szaktevékenység vállalkozói alapokra került, majd hasonlóan a munkapszichológia is. Ebben az idõszakban kezdõdtek a Dunaferr Regionális Egészségpénztár finanszírozásában és az Egészségvédelmi Intézet szervezésében az egészségi állapotfelmérõ szûrések, melyek 1999 és 2005 között több ütemben ismétlõdtek meg. A szûrési program országosan is kiemelkedõ jelentõségû volt mind a prevenciós tevékenység, mind a résztvevõk létszámát tekintve Életmentési gyakorlat bemutatása 2009

Üzemi Mentõszolgálat A technológiai területek munkabiztonsági feladatait az Acélmûvek Kft. Munkavédelmi Fõmérnöksége látta el, melynek vezetõje Pálfi István fõmérnök volt. A Dunaferr Regionális Egészségpénztárral — IT elnöke Suha Zoltán — együtt mind a szervezeti, mind a személyi feltételei megteremtésre kerültek egy hatásos, eredményes, alapvetõen a megelõzésre, a prevencióra fókuszáló tevékenység folyamatos végzésének. A jól felkészített, felszerelt, operatív feladatok ellátására alkalmas szervezetekkel horizontális együttmûködésben végezte egy átmeneti idõszakban munkáját az Egészségvé-

delmi és Munkabiztonsági Igazgatóság, melynek feladata a vállalatcsoport munkavédelmi stratégiájának az elkészítése volt. A stratégia 2001-ben került elfogadásra, amelynek középpontjában a munkavédelmi rendszer folyamatos fejlesztése, a szabványalapú munkahelyi egészségvédelmi és biztonságirányítási rendszer (OHSAS 18001) telepítése és mûködtetése állt. A stratégia megszületését követõen az erõforrások további integrációját hajtotta végre a vállalat vezetése. Az Egészségvédelmi és Munkabiztonsági Igazgatóság és a Munkavédelmi Fõmérnökség integrációjával létrejövõ szervezet 2004-ig volt felelõs a munkabiztonsági, sugárvédelmi szaktevékenység ellátásáért. Hónig Péter vezérigazgató 2004. november 1-jével hozta létre a Munka- és Katasztrófavédelmi Igazgatóságot Móróné dr. Zupkó Tímea igazgató asszony vezetésével. Ez a szervezet teljes körû szervezeti koncentrációt jelentet a vállalat életében, hiszen a munkabiztonság, a sugárvédelem, a munkaegészségügy, a munkapszichológia, az üzemi mentõszolgálat, tûzvédelem, a létesítményi tûzoltóság, az emelõgépek biztonsága egyaránt a szervezet hatáskörébe tartozott. Ez a koncentráció szükséges volt ahhoz, hogy a privatizációt követõen sorra kerülõ szervezetfejlesztési folyamatot munkavédelmi szempontból határozottan kézben lehessen tartani. 2004-ben kezdõdött meg a MEBIR telepítésének elõkészítése, amely 2005-ben az MSZ 28001 (OHSAS 18001) szabvány követelményeinek

* Kapás Zsolt szakértõ • Móróné dr. Zupkó Tímea munka- és egészségvédelmi igazgató, Munka- és Egészségvédelmi Igazgatóság, ISD Dunaferr Zrt.

174


való megfelelésérõl tanúsítást kapott. A szabványnak való megfelelés elõkészítése, a jogszabályokban bekövetkezett változások követése a Munka- és Katasztrófavédelmi Igazgatóság személyi állományának fejlesztõ munkája révén új fogalmakat honosított meg a vállalat mindennapi mûködésében. Így a kockázatértékelés, a munkavédelemmel összefüggõ folyamatleírások, a Munkavédelmi Szabályzat Kiemelt Jelentõségû Feljegyzései stb. Megalakult a Paritásos Munkavédelmi Testület, elsõ elnökei Valeriy Naumenko vezérigazgató majd Rujder Ferenc, a vállalat Munkavédelmi Bizottságának elnöke voltak. Késõbb a testület vezetésére Serhiy Kljucskin humánerõforrás vezérigazgató-helyettes, mb. biztonsági vezérigazgató-helyettes kapott megbízást. 2007. évben a szervezetfejlesztés során a Munka- és Egészségvédelmi Igazgatóság szakembergárdája bõvült a vállalat integrációs folyamatában érintett gyártómûveinek munkabiztonsági szakembereivel, és tevékenységi köre egyszerûsödött. A szervezet Móróné dr. Zupkó Tímea igazgatóasszony, dr. Tiszamarti Miklós foglalkozásegészségügy és mentõszolgálat fõosztályvezetõ fõorvos, valamint Volein Gábor munkabiztonsági fõosztályvezetõ irányításával vágott neki a következõ idõszak szigorú kihívásainak. Számos törekvés történt arra, hogy a munkavállalókhoz, a vezetõkhöz egyre közelebb kerüljön a munkavédelem. Ennek érdekében került megszervezésre és lebonyolításra 2009-ben, a Prevenció Évében az I. és a II. munkavédelmi hét, 2010-ben pedig a gyártómûvek munkavédelmi hónap szervezésével mutatták meg a munkavédelem igazi, emberi arcát.

Munkavédelmi oktatóterem


Gyermekrajzpályázat a Prevenció Évében 2009

Baleseti ferkvencia alakulása a Dunaferrnél Az ISD Dunaferr Zrt. vezetése a munkavállalók egészsége és biztonsága vonatkozásában konkrét, számon kérhetõ és mérhetõ célokat tûzött ki a szervezet elé. Az egymillió munkaórára esõ balesetek száma (baleseti frekvencia), az egészség hiányából fakadó munkaidõ-kiesés nagysága (táppénzes napok száma) egzakt lehetõséget adott a vezetés kezébe, hogy meg tudja ítélni: a vállalat munkavédelmi teljesítménye hol áll az európai átlaghoz képest. A szilárd alapokra, a vállalati kultúrába évtizedek alatt beágyazódó egészség és biztonság tudatos magatartásra építkezõ egy évtized következetes munkája a munkavédelmet stratégiai területté tette. Az erõfeszítések eredményeként a baleseti frekvencia vonatkozásában az európai átlag megközelítése, majd elérése egy tervszerû munka gyümölcseként vált valóra. A munkavédelem területén a „Hogyan lehetünk holnap jobbak, mint ma?” kérdésre az elmúlt évtizedben a vállalat egymást követõ vezetése egyaránt rendkívül határozott és egyértelmû válaszokat adott. Élt a szervezetfejlesztés, a humánerõforrás-allokáció és a rendszerépítés eszközeivel egyaránt.

175

Csik Józsefné *

A Dunaferr Csoport létszámának alakulása az elmúlt 10 évben A szerzõ tanulmányában a Dunaújváros és kistérsége munkaerõpiacán meghatározó foglalkoztatójaként jelen lévõ ISD Dunaferr Csoport 2000. és 2010. évek közötti idõszakának létszámalakulását elemzi. A vizsgálat kiemelt figyelmet szentel a szellemi-fizikai munkavállalók arányának alakulására, a korcsoport és nemek szerinti létszámmegoszlásra, valamint a nyugdíjazások létszámváltozásra gyakorolt hatására.

A társaságcsoport — Dunaújváros és a kistérség meghatározó foglalkoztatójaként — jelentõs szerepet tölt be a munkaerõpiac mûködésében. Az itt dolgozó munkavállalók átlagkeresete az elmúlt 10 év alatt jellemzõen meghaladta az országos átlagkeresetet, azonban voltak, és vannak olyan szakmák (fõként villamos szakmák, mint például a villamosmérnök, elektrikus, technikus, vagy energetikai területen a kazángépész munkakörök), melyek esetében a dunaferres átlagkereset elmarad az országos átlagkeresettõl. Ezekben a szakmákban a megfelelõen képzett szakemberek biztosítása nehézkes, hiszen a társaságcsoport nem tud versenyképes munkabért ajánlani. A Dunaferr Csoport gazdálkodásának körülményeit az elmúlt 10 esztendõ alatt olyan jelentõs események befolyásolták, mint például a privatizáció, társaságok integrációja, különbözõ profiltisztítást eredményezõ szervezeti változások. Ezen túlmenõen természetesen a világgazdaság, a magyar gazdaság, valamint az acélipar aktuális helyzete is meghatározta egy-egy idõszak mûködési körülményeit, lehetõségeit. 2003-ban a Dunaferr Acélmûvek Kft. beolvadt a Dunaferr Rt.-be, mely az elmúlt 10 év elsõ nagyobb változása volt a társaságcsoport életében. A Dunaferr Csoport 2004. évben történt privatizációja során — a privatizációs szerzõdésben foglaltak alapján — az ISD Korporáció kötelezettséget vállalt többek között a társaságcsoport munkavállalói létszámára vonatkozóan. Ezt a kötelezettséget a tulajdonosnak a szerzõdésbe foglalt számításoknak megfelelõen kellett teljesíteni, mely alapvetõen azt jelentette, hogy a kiindulási alapként szolgáló 8444 fõs létszám az adott üzleti évben történt öregségi nyugdíjazási létszámmal volt csökkenthetõ. Ennek a kötelezettségének a tulajdonos teljes mértékben eleget tett.

Foglalkoztatott létszám alakulása A mindenkori létszámszükséglet meghatározásakor lényeges szempont a társaságcsoport termelékenységi mutatóinak alakulása. A foglalkoztatott létszám, illetve a létszámmal összefüggõ költségek befolyásolják a gyártott termékek önköltségét: magasabb létszám mellett nõ az

The author in his study analyses the change of staff number in the period between the years 2000 and 2010 of ISD Dunaferr Group being present as a determinant employer on the labour market of Dunaújváros and its micro region. The analysis pays stressed attention to the change of proportion of intellectual and manual employees, to staff distribution according to age-group and sex, as well as to the influence of pensioning on staff change.

önköltség, ami a termék versenyképességét adott esetben rontja, míg alacsonyabb létszámnál a mérséklõdõ önköltségi ár javíthatja a piaci pozíciókat. Ezért nagyon fontos, hogy a létszámszükséglet mindenkor a termelési igényeknek megfelelõen legyen meghatározva. 2000. évben még jelentõs állami tulajdonrészrõl, több mint 30 gazdasági társaság társaságcsoporton belüli mûködésérõl beszélhetünk, összességében mintegy 9000 fõs állományi létszámmal és 500 fõt meghaladó kölcsönzött munkaerõ foglalkoztatásával. 2004. évig a foglalkoztatott létszám nem drasztikusan, de folyamatosan csökkent (a 2004. évben az átlagos állományi létszám már alig haladta meg a 8000 fõt), míg a kölcsönzéses formában történõ foglalkoztatás aránya emelkedõ tendenciát mutatott (2004-ben mintegy 700 fõs kölcsönzött munkavállalót foglalkoztatott a társaságcsoport). A privatizációra való felkészülés idõszakában, a privatizációs szerzõdést megelõzõen a Dunaferr Rt. értékesítette egyik leányvállalatát, a Dunaferr Komplex Kft.-t (122 fõ). Ebben az idõszakban a társaságcsoportnál külsõ felvételi zárlat volt, így a természetes fluktuáció következtében megüresedõ munkahelyeket kizárólag a társaságcsoporton belül felszabaduló munkaerõvel, illetve munkaerõ-kölcsönzés keretében lehetett pótolni. A 2005. évben a megelõzõ évekhez képest valamelyest növekedett a társaságcsoport állományi létszáma, a kölcsönzött munkavállalók létszámának szinten tartása mellett (8400 fõt meghaladó állományi létszám mellett 695 fõ kölcsönzött munkaerõt foglalkoztatott a társaságcsoport). Közel 300 fõs létszámcsökkenést eredményezett az, hogy a Dunaferr Rt. értékesítette a D-ÉG Rt.-t, valamint a Lemezalakító-mû radiátor üzletágát. 2006. év végén a Ferrinfo Rt. tevékenysége munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlással a Dunaferr Rt.-be került integrálásra. Az ezt követõ kétéves idõszakban (a Dunaferr Rt. 2006-tól Dunaferr Zrt. formában, majd 2007 augusztusától ISD Dunaferr Zrt. néven mûködik) — elsõsorban a munkáltató által támogatott korengedményes nyugdíjazási programnak köszönhetõen — az állományi létszám folyamatosan csökkent (2007. évre az állományi létszám 7831 fõre redukálódott), azonban jelentõsen megnövekedett a munkaerõkölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók száma (774 fõ). Mindeközben 2007. évben a társaságcsoport

* Csik Józsefné személyzeti igazgató, ISD Dunaferr Zrt.

176


hét társasága munkajogi jogutódlással beolvadt az ISD Dunaferr Zrt.-be, illetve összevonásra kerültek a szállítmányozással foglalkozó társaságok (Dunaferr Portolan Kft., Dunaferr Logisztikai Kft., Dunaferr Kikötõ Kft. és a Szállítómû tevékenységének egy része), valamint az energiaszolgáltatással és ellátással foglalkozó társaságok (EMA-Power Kft. és a Dunaferr Energiaszolgáltató Kft.). Ennek elõkészítése és lebonyolítása nagyszabású integrációs projekt keretében zajlott. A projekt befejezésének idõszakában az ISD Dunaferr Zrt.-n belül egyfajta profiltisztításra is sor került, így többek között a teljes takarítási tevékenység kiszervezésre került. Az integrációt követõen — 2007. év végén — a társaságcsoport valamennyi társasága, valamint az ISD Dunaferr Zrt. szervezetei számára engedélyezett létszámok kerültek meghatározásra oly módon, hogy a szervezet engedélyezett létszáma magában foglalta a statisztikai állományi létszámot és a kölcsönzéssel foglalkoztatott munkavállalók létszámát. 2008. évben került sor mintegy 400 fõ kölcsönzött munkavállaló átvételére az ISD Dunaferr Zrt. állományába. Az ebben az idõszakban is mûködõ korengedményes és elõrehozott öregségi nyugdíjazási programnak köszönhetõen azonban az állományi létszám nem növekedett jelentõsen (7868 fõ), ugyanakkor a kölcsönzött létszám jelentõsen csökkent (475 fõre). A privatizációs szerzõdéses idõszak utolsó szakaszában — a 2008 õszén jelentkezõ gazdasági, pénzügyi és acélipari válság következtében, de a szerzõdésben vállalt létszám biztosítása mellett — vált szükségessé a társaságcsoportnál és ezen belül az ISD Dunaferr Zrt.-nél létszám-optimalizáció végrehajtása, melynek keretében 2009. évben csoportos létszámcsökkentésre került sor. Ennek eredményeként mintegy 200 fõvel csökkent az állományi létszám (7662 fõre), és meghatározóan csökkent a kölcsönzöttként foglalkoztatott létszám is (145 fõre). A létszámleépítés megítélése szempontjából fontos azonban, hogy a privatizációs szerzõdésben foglalt számítási módszer alapján az évek során történt nyugdíjazások miatt csökkent a létszám-kötelezettség, így a társaságcsoport létszáma a leépítések után sem csökkent a kötelezõen tartandó szint alá. A 2009. évben megkezdett csoportos létszámcsökkentésnek, valamint a folyamatos nyugdíjazásoknak köszönhetõen 2010. év elsõ félévére az állományi létszám tovább csökkent (7263 fõre), azonban a tulajdonosi elvárásoknak megfelelõen elõtérbe került a kölcsönzött munkavállalók foglalkoztatása, létszámuk ebben az idõszakban elérte a 269 fõt. Ebben az évben a munkáltató önkéntes távozási programot hirdetett a munkavállalók körében,

2. ábra: Kölcsönzött létszám a Dunaferr Társaságcsoportnál 2000-2010 melynek célja az volt, hogy a szervezetek engedélyezett létszámra történõ ráállását követõen további létszámoptimalizáció lehetõségét biztosítsa. A program keretében történõ munkaviszony-megszüntetések 2010. elsõ félévében realizálódtak.

Szellemi-fizikai munkavállalók aránya A fizikai-szellemi munkavállalói arány az évek során nem változott. 2000. és 2010. évek között — a létszám alakulásához igazodva — mindvégig 70%-os fizikai létszámarány mellett az összes létszámra vetítetten 30% szellemi munkavállalót foglalkoztatott a társaságcsoport. Az adminisztratív állomány szükségesnél nagyobb aránya elkerülhetetlenné tette a fizikai állomány arányának növelésére irányuló, belsõ szerkezeti átalakításra vonatkozó munkáltatói intézkedések meghozatalát. Ennek szellemében a tulajdonos — a jogszabályi keretek között — továbbra is a nyugdíjazás különbözõ alternatíváival kívánta a létszám összetételt korrigálni úgy, hogy elsõsorban a szellemi állományú munkavállalók nyugdíjba vonulását támogatta.

3. ábra: Éves átlagos statisztikai fizikai-szellemi létszám aránya a Dunaferr Társaságcsoportnál 2000-2010

Korcsoport szerinti létszámmegoszlás

1. ábra: Átlagos statisztikai létszám a Dunaferr Társaságcsoportnál 2000-2010


A társaságcsoport munkaerõ-állományának életkor szerinti megoszlása egy-egy korosztály tekintetében jelentõs arányváltozásokat mutat az elmúlt 10 év során. A 18–25 év közötti fiatalok 2000. évben még 1000 fõt meghaladó létszámban

177

5. ábra: Nemek szerinti létszámmegoszlás a Dunaferr Társaságcsoportnál 2000-2010

Nyugdíjazások 4. ábra : Korcsoport szerinti létszámösszetétel a Dunaferr Társaságcsoportnál 2000-2010

A nõk és férfiak foglalkoztatásának aránya a társaságcsoportnál az elmúlt 10 év alatt szinte egyáltalán nem változott, mindvégig 30% körül volt a nõi munkavállalók aránya, és 70% körüli a férfi munkavállalóké. Ez a társaságcsoport fõ tevékenységi körének (acél- és acéltermékgyártás), a fizikai munkakörök meghatározó többségének teljes mértékben megfelel. A nõi munkavállalók többnyire szellemi területen dolgoznak, vagy könnyû fizikai munkát végeznek.

A Dunaferr Csoport munkavállalói több nyugdíjazási forma igénybe vételével is éltek az elmúlt években. Az öregségi és korengedményes nyugdíjazás mellett — a nehéz fizikai igénybevétel, vagy egészségre ártalmas munkakörülmények miatt — a korkedvezményes, illetve rokkantsági nyugdíjba vonulás is — kisebb létszámban ugyan, de — folyamatosan jellemzõ volt a társaságcsoportnál. Az elõrehozott öregségi nyugdíjazás igénybe vételét jelentõsen befolyásolták a jogszabályi változások. Ez utóbbi — elõrehozott öregségi nyugdíjazási — formát legnagyobb számban 2006-ban (169 fõ), 2007-ben (189 fõ) és 2008-ban (113 fõ) vették igénybe az arra jogosult munkavállalók. Ezekben az években a törvényi szabályozás is kedvezõbb volt (2006-ban), valamint a munkáltató egyösszegû jutalom kifizetésével támogatta az elõrehozott öregségi nyugdíjba vonulást (2007–2008– 2009. években). Az öregségi nyugdíjba vonulás tendenciáját meghatározta az a jogszabályi változás, mely 2008. évtõl jelentõsen korlátozta a nyugdíj melletti foglalkoztatás lehetõségeit. Ezen túlmenõen a 2005–2006–2007. években a munkáltató támogatta a korengedményes és elõrehozott öregségi nyugdíjazást, így évrõl évre csökkent a korhatárt betöltõ öregségi nyugdíjra jogosultak köre. Öregségi nyugdíjat legtöbben 2004-ben (170 fõ) és 2005-ben (136 fõ) igényeltek, majd 2006-tól szinte minimálisra csökkent ez a létszám (2006ban 12 fõ, majd 2007–2009 között 1–2 fõ igényelte ezt a nyugdíjazási formát). A korengedményes nyugdíjazás 2005-tõl nagy számban volt jellemzõ a társaságcsoportnál, köszönhetõen a munkáltatói támogatásnak. Míg 2000-ben mindössze 58 fõ (majd 2001-tõl 2004-ig is évente csupán 27–53 fõ) igényelték a korengedményes nyugdíjazásukat, addig 2005ben 163 fõre, majd 2006-ban 102 fõre, 2007-ben 204 fõre növekedett ez a létszám. 2008-ban némileg csökkent (91 fõ), majd 2009. évben ismét többen, 236-an igényelték a korengedményes nyugdíjazást. 2010. évben 122 fõ korengedményes nyugdíjazását tervezi a társaságcsoport. Korkedvezményes nyugdíjazás tekintetében csak néhány kiugró év volt: 2006-ban 7 fõ, míg 2007-ben egyetlen munkavállaló sem igényelte ezt a nyugdíjazási formát, és 2010. évre is mindössze 2 fõ esetében tervezett a korkedvezményes nyugdíjazás. A legtöbben 2008-ban (50 fõ) és 2009-ben (44 fõ) vették igénybe korkedvezményes idejük beszámítását a nyugdíjba vonuláshoz. A 2000-tõl 2005-ig terjedõ idõszakban évente 16–35 fõ közötti lét-

178


voltak jelen a társaságcsoportnál. Ez az arány évrõl évre drasztikusan csökkent, míg 2010. június 30-án mindössze 289 fõ 18–25 év közötti munkavállalót foglalkoztatott a társaságcsoport. Ez a jelentõs változás többek között a szinte folyamatosan érvényben lévõ létszámfelvételi zárlatnak köszönhetõ, mely lehetetlenné tette a fiatal, pályakezdõ munkavállalók elhelyezkedését az ISD Dunaferrnél. Ezzel egyidejûleg a 26–35 év közötti korosztály létszáma is folyamatosan csökkenõ tendenciát mutat: míg 2000ben 2513 fõt számlálhatunk ebben a korcsoportban, addig 2010. évre 1720 fõre csökkent ez a létszám. A „középkor osztály” (36–45, valamint 46–55 év közöttiek) aránya a vizsgált idõszakban nem változott jelentõsen. Fentiekbõl adódóan a munkaerõ-állomány jelentõs „elöregedésére” lehet következtetni, azonban a nagy számú nyugdíjba vonulások miatt az 56–62 év közötti munkavállalók aránya az elmúlt 10 év során nem változott drasztikusan, de évente kis mértékû, összességében folyamatos emelkedése figyelhetõ meg: 2000. évben 381 fõ, 2005-ben 695 fõvel volt a legmagasabb, míg 2010. évben 599 fõre csökkent a 56–62 év közötti munkavállalók létszáma. A 62 év feletti munkavállalók száma a vizsgált idõszakban nem volt meghatározó, a legnagyobb számban 2007-ben (12 fõ), valamint 2008. évben (10 fõ) dolgoztak a társaságcsoportnál ebben a korosztályban. Ennek oka egyrészt a nyugdíj melletti foglalkoztatás törvényi és munkáltatói korlátozása, másrészt a nyugdíjba vonulás munkáltatói ösztönzése volt. Ezzel egyidejûleg az átlagéletkor jelentõsen nem változott, 2000-ben 39 év volt, míg 2010-ben 41 év.

Nemek aránya a Dunaferr Társaságcsoportnál

6. ábra: Nyugdíjazások a Dunaferr Társaságcsoportnál 2000-2010

7. ábra: Nyugdíjazási formák aránya a Dunaferr Társaságcsoportnál 2000-2010

számban volt korkedvezményes nyugdíjazás a társaságcsoportnál. Rokkantnyugdíjazás esetében kiegyensúlyozott tendencia mutatkozik, a 2000. évi 47 fõs rokkantnyugdíjazási esethez képest (melynek aránya 2007-ig nem igazán változott, 26–53 fõ között mozgott évente), 2008-ban és 2009-ben jelentõsebb csökkenés figyelhetõ meg (18–16 fõ), és 2010. évre mindössze 4 fõ rokkantnyugdíjazása került kilátásba.

Összességében megállapítható, hogy az elmúlt 10 év alatt évente átlagosan 270 fõvel csökkent a társaságcsoport létszáma, amit jellemzõen puha eszközökkel értünk el. Ezáltal javult a hatékonysági mutató, tekintettel arra, hogy az új beruházásokból és korszerûsítésekbõl adódó megnövekedett termelési feladatokat alacsonyabb létszámmal is képesek voltunk ellátni. Fontos feladatunknak tartjuk — amelyet a munkáltató is támogat —, hogy munkavállalóink több szakmával rendelkezzenek, ezzel is javítva mind a belsõ, mind a külsõ munkaerõpiacon mobilitásukat, flexibilitásukat. Stabillá vált a munkaerõ-állomány, ami megteremti a lehetõségét annak, hogy külsõ és belsõ képzéssel, átképzéssel, tanulmányi szerzõdésekkel továbbfejlesszük a meglévõ, illetve a jövõbeni munkavállalók tudását, képességét annak érdekében, hogy az ISD Dunaferr szellemi tõkéje is hozzájáruljon ahhoz, hogy a társaságcsoport piaci versenyképességét megõrizze.


179

Dr. Menyhárt Ferenc *

Kimûvelt emberfõkre a „vidéknek” is szüksége van! A szerzõ a Bolognában megfogalmazott négy alapelvbõl, az alapelvek megvalósítását célzó eszközökbõl, a bolognai szándékból kiindulva, azokkal teljes mértékben azonosulva veti fel a megvalósítás során, fõként a hazai rendszerben tapasztalható anomáliákat. Eredeti dokumentumokra támaszkodva mutat rá, hogy a rendszer kidolgozásában és bevezetésében elkövetett hibák hogyan generáltak, és tartanak fenn jelenleg is konfliktusokat a felsõoktatási intézményrendszeren belül. Vázolja az új formai keretekhez nem illeszkedõ tartalmi alapokban a reformmegoldások hiányát, a különbözõ képzõintézmények közötti korrekt verseny helyett az adminisztratív eszközökkel történõ különbségtételt, az intézményekkel kapcsolatos sematikus véleményalkotás okozta versenyhátrányok kialakulását, és bemutat egy jó példát, saját intézményének Bologna-felfogását.

Bolognában mûködik Európa legrégebbi egyeteme. Éppen ezért írták alá itt az európai egyetemek rektorai 1988. szep tember 18-án a Magna Charta Universitatumot, ami az ún. bolognai folyamat alapdokumentuma. A magam részérõl a Bolognában megfogalmazott négy alapelvvel, az alapelvek megvalósítását célzó négy eszközzel, és értelemszerûen a bolognai szándékkal is teljes mértékben azonosulok. Mindezt szükséges már az indításkor leszögezni, mivel ezen írás szándéka nem a Bolognában megfogalmazott célok megkérdõjelezése, vagy elutasítása, hanem hozzájárulás e célok megvalósításához. Nem a visszalépés, hanem a problémák jó szándékú felvetése az elõrejutás érdekében. Mindehhez szükség van egy rövid történeti visszatekintésre, az eddig megtett lépések bemutatására, a mai rendszer hiányosságainak vázolására.

Történeti kitekintés A tudomány történetét ismerõ szakemberek szerint a „magyar felsõoktatás modern kori rendszere a 19. század elején kibontakozó humboldti polgári liberális egyetemi koncepció gyümölcse. A klasszikus magyar egyetem — éppen úgy, mint a német vagy osztrák — a tudományos kutatás és az oktatás fellegvára volt, szemben például a francia egyetemi szférával, amelyben a 19. századtól kezdve az utilitarista szakképzés dominált. Érdekes folyamat zajlott le nálunk a 19. század végén, amikor az addig zárt és autonóm egyetemi szférába kezdett behatolni a gyakorlati haszonra törõ szakmai képzés szelleme. A professzorok oktatói munkájának korábban szinte teljesen kontroll nélküli szabadságát a középiskolai tanárképzõ intézetek kialakulása mérsékelte. Ezek a bölcsészkar mellett mûködõ intézetek megrendelõként léptek fel a rendszert alkotó szaktudás közvetítésében a tanárjelölt hallgatók számára. A magyar felsõoktatás klasszikus archetípusa

The author starting from the four principles formulated in Bologna, the instruments alluding realisation of these principles and the Bolognese intention, completely identifying oneself with those, raises the anomalies that can be experienced during its realisation especially in the Hungarian system. Relying on original documents he points out how the mistakes made in working up and introduction of the system generated and preserve even presently conflicts within the system of institutions of higher education. He outlines the lack of reform solutions in the essence bases not fitting the new formal frames, the differentiation with administrative instruments instead of correct competition between the different teaching institutes, the development of competition disadvantages caused by schematic opining in connection with the institutes, and presents a good example, the Bologna approach of his institute.

azonban továbbra is az az autonóm tudósképzõ egyetem maradt, amely sokáig viszonylag csekély figyelmet fordított a különféle életpályákra felkészítõ szakképzésre.” ( Dr. Pukánszky Béla neveléstörténész) A gazdasági rendszerváltás óta Magyarországon sok különbözõ mélységû és jelentõségû koncepció látott napvilágot, több kísérlet történt a felsõoktatás átalakítására. Mindegyik ütött valamekkora rést a korábban erõs bástyának bizonyuló hagyományos képzési és szervezeti rendszer falán, de áttörni, alapjaiban megváltoztatni egyik sem tudta. Mivel szándékainak tisztessége, jövõbe mutató volta megkérdõjelezhetetlen, elõször a bolognai folyamatnak sikerült alapvetõ fordulatot elõidéznie. Azt is mondhatjuk, hogy talán az elmúlt 100 évben a bolognai folyamat a magyar felsõoktatás legnagyobb horderejû változását jelenti. Miben áll az eddigi változás? Az elsõ bolognai egyezmény, a Magna Charta egyik legfontosabb gondolata a hallgatók és oktatók mobilitásának elõsegítése. E cél megvalósításához közelebb vivõ lépéseket már a 10 évvel késõbb született, ún. Bolognai nyilatkozat fejti ki részletesen, amit nem a korábbi aktorok, vagyis az egyetemek vezetõi, hanem az európai oktatási miniszterek írtak alá. A dokumentum az Európai Felsõoktatási Terület kialakítása, az európai felsõoktatás elõmozdítása érdekben 6 pontban foglalja össze a következõ, szükségesnek tartott változásokat: • az összehasonlítható fokozatok rendszerének kialakítását, • az oktatási rendszer átalakítását a kezdõ (undergraduate) és a végzõ (graduate) két fõszakos rendszerré, ahol a másodikból kimenetet javasol a doktori fokozathoz, • a kreditrendszer bevezetését, • a hallgatói és oktatói mobilitás feltételeinek megteremtését, • az összehasonlítható minõségbiztosítás kritériumainak kidolgozását, és végül

* Dr. Menyhárt Ferenc PhD. fõiskolai tanár, oktatási rektorhelyettes, Tomori Pál Fõiskola

180


• a szakmai fejlesztések (tantárgyfejlesztés, kutatások, áttanítás, áthallgatás) terén történõ együttmûködést. A nyilatkozatban megfogalmazott célok megvalósítása, a „hogyan” kérdése az Európai Unió szokásrendszerének megfelelõn az adott ország hatáskörébe tartozik. A megvalósítást nem a felsõoktatási szereplõk, hanem a szakpolitika végzi. Ennek megfelelõen a különbözõ országok oktatásügyét gondozó szakemberek alakították ki a cél eléréséhez leginkább alkalmasnak vélt koncepciókat. A bolognai rendszer indulásakor az európai felsõoktatásért felelõs miniszterek egy közösen elérendõ eszmei célként tûzték ki, hogy 2010-re egységesíteni kell az Európai Felsõoktatási Teret, ezzel mintegy idõben behatárolták a folyamatot. A világ 200 legjobban teljesítõ egyetemébõl 163 az angolszász modell szerint mûködik. 2006-ban 33 európai ország — köztük hazánk is — az angolszász rendszerben mûködõ felsõoktatási rendszer bevezetése mellett döntött. Nem véletlen, hogy az Egyesült Királyság felsõoktatása már a bolognai rendszer bevezetésének kezdeti szakaszában képes volt a követelményeknek megfelelni, ezáltal a brit egyetemek az európai felsõoktatás hierarchiájának csúcsára kerülhettek, jóllehet a legjobb egyetemek még mindig az Egyesült Államokban vannak. Nagy-Britanniát a rendszerben meglévõ közös vonások, és „az akadémiai közösség egyetlen nemzetközi nyelve” — az angol — hozta másoknál lényegesen kedvezõbb helyzetbe. Az észak- és a kelet-európai nagy múltú iskolák — pl. a prágai Károly Egyetem, vagy varsói Jagelló Egyetem — nehezen vették tudomásul a helyzetet, de a reform máshol is rengeteg vitát váltott ki. A felzárkózáshoz szükséges munkálatokba bekapcsolódott egyetemi és minisztériumi szereplõk különbözõképpen értelmezték mind a helyzetet, mind pedig a feladatokat. Kozma Tamás egy elemzésében öt olyan pontot sorol fel, amelyek az egymásnak ellentmondó értelmezésekre — Kozma szóhasználata szerint, narratívákra — rávilágítanak. Az okokat Kozma a következõkben látja: — két bolognai nyilatkozat létezik, a kettõ nem ekvivalens egymással; — a bolognai folyamat dokumentumai csupán ajánlásokat tartalmaznak; — a dokumentumokat a különbözõ európai köztes szervezetek (Európai Egyetemi Szövetség, Európai Hallgatók Szövetsége stb.) dolgozzák ki, fogadtatják el a kormányokkal; — a kormányzati felsõoktatási politikák hivatkozásai esetenként hamisak, az ajánlásokat senki sem teszi kötelezõvé; — a bolognai folyamat célkitûzései folyamatosan módosulnak, a hangsúlyok eltolódnak(1). A sok eltérõ álláspont kialakulásához a változással szembeni ellenállás mellett a fordításokból következõ értelmezési problémák is jelentõsen hozzájárultak.

Hol tartunk most? Manus manum lavat A magyar felsõoktatást is megrázta a változás kényszere, de talán még ennél is jobban a rendszer bevezetésének


mikéntje. A bolognai nyilatkozatra való hivatkozással alátámasztott kényszer nem bizonyult elégséges érvnek: nem legitimálta sem a változás szükségességét, sem annak módszertanát. Nem a felsõoktatási reform az egyetlen példa, amikor a hazai viszonyoktól idegen gyakorlatok bevezetését az Európai Unióra való hivatkozással akarja a szakhatóság elfogadtatni az érintettekkel, amivel akarvaakaratlanul növeli az euroszkeptikusok táborát, de ezek felsorolása nem tartozik a dolgozat tárgykörébe. Legfeljebb csak sajnálkozni tudunk azon, hogy a felsõoktatási reform is erre a sorsra jutott. A magyar rendszer ezen sajátosságainak megfelelõen készült el a minisztérium közel 2000 oldalas elemzése és javaslata, amit titkosítottak. Az intézmények egy mind össze 70 oldalas, némileg zanzásított elaborátumot ismerhettek meg és véleményeztek, amit a sokszori módosítás és az anyag belsõ inkonzisztenciája már a kezdeti idõszakban hiteltelenné tett. Mindezek ellenére végül is a szakpolitika irányításával és útmutatásával a rendszer egyes elemei elkészültek, és bevezetésre kerültek.(2) (Barakonyi Károly. im. 56. o.) A felsõoktatási reform elsõ lépésként megszüntette a kettéválasztott felsõoktatást, vagyis az egyetemek és fõiskolák egymástól független rendszerét. Az új rendszer három egymásra épülõ szintre osztotta a felsõoktatást, alapvetõen a Magna Charta elvárásának megfelelõ undergraduate és graduate szakokra. Az érettségi után a diákok általában 3 éves felsõfokú alapképzésre járhatnak, aminek elvégzése után a korábbi fõiskolaival egyenértékû, Bachelor-fokozatú diplomát szereznek (BA, BSc). Ezzel vagy azonnal munkába állhatnak, vagy még két évig tanulhatnak, és a rendszer második szintjére léphetnek. Ebben a szakaszban megszerezhetik a jelenlegi egyetemi diplomával azonos értékû mester fokozatot (MA, MSc). Ezt követheti a harmadik, a doktori fokozat megszerzése (PhD). Ugyan nem e rendszerhez illeszkedik, de a felsõoktatás részét képezi a régi rendszerbõl ismert felsõfokú szakképzés is. Ez felsõfokú végzettséget nem ad, viszont az eredmények beszámíthatóak az alapképzésbe. Ezáltal a hazai felsõoktatási intézmények minden tekintetben kompatibilissá váltak az európai rendszerekkel, a hallgatók ugyanolyan végzettséget igazoló okiratokkal és kreditekkel kerülnek ki a magyar egyetemekrõl, mint bármely más európai intézménybõl. Ez valóban határokat lebontó lépés a jövõ generációk szempontjából. Az új rendszer a kialakításának folyamatában azonban a fentebb vázolt problémák miatt számtalan feszültség forrásává vált a felsõoktatási intézményrendszeren belül és a szakemberek között. Bevezetése óta számtalan kérdés, kétely merült fel vele kapcsolatban. Jól tettük-e, hogy az angolszász modellt választottuk? A modellt alkalmazó országokban ugyanis nem gyakorlat az oktatás közvetlen állami irányítása. Az egyetemeket magánszemélyek alapítják, fenntartásuk a tandíjakból történik. Használható-e nálunk ez a piacorientált rendszer? Valószínûleg igen, de milyen formában és milyen áron? Mi lesz a sorsa azoknak a kis szakoknak, amelyek erõteljesen kötõdnek a tudományhoz, és ezért a munkaerõpiacon nincs irántuk mérhetõ kereslet? Szintén sok bírálat érte és éri mindmáig a kialakítás módszertanát is. Ismét a neveléstörténészre, Pukánszky Bélára támaszkodva emelem ki az egyik problémát, nevezetesen azt, hogy az új képzési struktúra kiépítése nálunk alulról

181

felfelé történt, tehát elõször a Bachelor-képzések tematikájának kialakítására és elfogadtatására került sor, majd ezt követte a Master-programok tartalmainak kimunkálása. „Úgy gondolom, talán célszerûbb lett volna »felülrõl lefelé« haladva gondolkodni. A mesterképzés kimeneti követelményei felõl tekintve a rendszerre szerencsésebb lett volna elõbb a Master-szint tartalmait meghatározni, majd az erre a szintre elõkészítõ Bachelor-képzések formáit és tartalmait kimunkálni. A gyakorlatban ugyanis a Bachelor-szakok kialakításakor — talán egyfajta szakmai védekezési reflex következtében — bizonyos alapképzési szakok tantervi programja meglehetõsen túlzsúfolttá vált. A szakmai differenciálás tarka kavalkádja alakult ki, ami nem föltétlenül harmonizál az alapozó szakasztól elvárt gyakorlatias és rugalmasan elágazó jelleggel” — állapította meg Pukánszky. Mindez lassan már a múlt. Az elsõ nehézségek után létrejött, és mûködik a rendszer — a Bologna Hungaricum, ahogy szellemesen Barakonyi Károly elnevezte —, azonban még nem befejezett. Fõként a forma kialakítását tekinthetjük lezártnak, a tartalmával még sok tennivaló van. Nem állítom, hogy nem történtek tartalmi változások is, ahhoz azonban, hogy a folyamat ne váljon öncélúvá, a rendszer tartalmi elemeinek továbbfejlesztése szükséges. Csak így tudunk eljutni a Magna Chartában megfogalmazott célok, és nem mellékesen a hazai felsõoktatás és társadalmi fejlõdés céljainak megvalósításához is. Nem vitás ugyanis, hogy a tartalmi kérdések megválaszolásától függ, mi lesz a jövõ: a hazai felsõoktatási intézmények kredit-kompatibilis diplomagyárak lesznek csupán, vagy meghatározó szerepet tudnak kivívni maguknak a hazai és az európai tudományos mûhelyek között.

— a programok, vagy intézmények értékelése (evaluation), ami magában foglalja az önértékelést (internal assessment), a külsõ áttekintést (review), a hallgatók részvételét, valamint az eredmények publikálást, — a hitelesítés (accreditation), a tanúsítás (certification) rendszere, vagy ehhez hasonló eljárások, — nemzetközi részvétel, kooperáció és kapcsolattartás (networking).

Még az oktatási tárca legedzettebb bürokratáit is váratlanul érte, hogy 2009-ben a vártnál lényegesen kevesebben jelentkeztek az alapképzésbõl a továbblépést jelentõ Master-fokozatú oktatásba. A jelenségre sokan úgy reagáltak, hogy eljött az ideje a gomba módra szaporodó felsõoktatási intézmények számának és az ott folyó munka minõségi felülvizsgálatának. Miután az oktatási miniszter az ELTE egyik felújított épületének átadásakor mondott beszédében az oktatás minõségének javítására helyezte a hangsúlyt, mindenki az oktatás minõségében vélte felfedezni a problémák gyökerét és megoldását. A minõségbiztosítás szempontja nagy jelentõségû a folyamatban, már 2000-ben létrejött az Európai Minõségbiztosítási Hálózat a felsõoktatás minõségi színvonalának nyomon követésére, majd 2001-ben Prágában az intézmény felkérést kapott egy közös szempontrendszer megalkotására, és 2003-ban a berlini miniszteri konferencia tovább pontosította a rendszerbeli elvárásokat. (3) Berlinben a miniszterek hangsúlyozták, hogy a minõségbiztosítás céljából szükségesnek tartják egy közösen alkalmazott kritériumrendszer és módszertan kifejlesztését az intézményi autonómia elvével összhangban. A rendszer 2005-ig történõ kifejlesztéséhez a következõ szempontokat fogalmazták meg: — a bevont testületek és intézmények felelõsségének meghatározása,

Magyarországon 2001 óta törvény írja elõ, hogy az intézményeknek ki kell alakítaniuk a minõségbiztosítási rendszerüket, aminek hitelesítõje a Magyar Akkreditációs Bizottság. A minõségbiztosítás kérdése is sok vita forrása a hazai rendszerben: egyesek a minõségbiztosítás rendszerének összetevõit, a folyamatba bevont intézményeket, csoportokat, a résztvevõk alkalmasságát bírálják, mások szerint az egész folyamatnak a felsõoktatáson kívül, a munkaerõ-piaci szereplõk körében látnák értelmét. A kritikai szempontok között megjelennek a vidék-fõváros, a kis intézmény vs. nagy intézmény, a fõiskola–egyetem dimenziók, a korábbi gyakorlatból származó rendszerbeli konfliktusokat továbberõsítõ problémák. A vidéki kisebb intézmények, fõiskolák a sajtóközleményekben gyakran jelennek meg, mint infrastruktúrájukat tekintve rosszul felszerelt, oktatói-személyi feltételeik alapján elmaradott, bezárásra ítélt képzõdmények, amelyeket a minõségbiztosítás eszközeit felhasználva ki kellene szorítani a felsõoktatási mezõbõl. A helyi, térségi fejlõdés terén játszott szerepüket gyakran ironikusan említik. A megszólalásokban összemosódik — valószínûleg nem véletlenül — a „kis intézmény, gyenge oktatói kar, gyenge hallgatói állomány” problematika kimeneteként a szükségszerûen gyenge diploma, majd végkövetkeztetésként „a nincs rájuk szükség, zárják be õket” álláspont. Mindez persze csak mellékterméke a minõségi szemlélet bevezetésének, hiszen nyilvánvalóan nem ez volt a célja, legalábbis nem ez tûnik ki az eredeti dokumentumokból. Ami ebben a „Bologna Hungaricumban” a leginkább szánalmas mozzanat, hogy a megszólaló akadémiai és politikai szereplõk egy-két korszerûnek látszó kifejezésbõl, a bolognai folyamat sajátos, mondhatjuk azt is, önkényes értelmezésébõl és interpretációjából kialakított pajzs mögé rejtõzve támadnak, és próbálnak erõfölényt szerezni. Az állami intézmények közpénzbõl tevékenykednek, sok esetben hatalmas adósságokat felhalmozva és görgetve maguk elõtt. A magánintézmények viszont tényleg piaci viszonyok között dolgoznak, és így versenyeznek. Lássunk tisztán: ez ebben a formában nem egy nemes küzdelem, nem a tiszta eszközökkel vívott piaci verseny! Ha az lenne, már régen felfigyelt volna a szakhatóság a versenyt sértõ anomáliákra, hogy ti. a fogyasztó megtévesztése, a versenytárs rossz hírének keltése nem megengedhetõ eszköz. Itt a felszínen egy álszakmai vita folyik, és nem a verseny a fogyasztókért. A vita során, csak „mellesleg” kerül lejáratásra a vidéki, a kisebb intézmény, nem ritkán a legfõbb szakmai irányítással megbízott hatóságok asszisztálásával. Különösen egyenlõtlen a verseny a források elosztása esetében. Nézzünk szembe a valósággal! A felsõoktatásban kialakult konfliktusok egyetlen tényezõre vezethetõk vissza, a hallgatókért folyó küzdelemre. Gyakorlatilag tehát minden

182


Merre haladjunk tovább?

intézmény a fennmaradásáért küzd. Ez nem baj, nem rossz, vagy jó, ez tény. Tudni kell, hogy sehol a világon nem szerez a felsõoktatásba beiratkozott hallgatók 40 százaléka mesterfokozatot, csak nálunk. Ezért tehát a felülképzés tömeges. Mivel a hallgató már a Bachelor-fokozatú diplomával is el tud helyezkedni a munkaerõpiacon, nem feltétlenül szükséges a mesterfokozaton történõ továbbtanulás, de akkor honnan lesz az intézmény fenntartáshoz elegendõ számú hallgatója a Master-képzéseknek? Az új rendszer ezt a problémát a keretszámok átalakításával próbálja meg orvosolni. Eszerint a hároméves alapképzésben 100 százalék, a kétéves mesterképzésben 35 százalék, és a 2–3 éves doktori képzésben mindössze a diákok 10 százaléka fog részt venni. Tehát levonhatjuk a következtetést: egyelõre nincs megoldás a rendszerben, marad a számháború, és az egymás lejáratására épülõ nemtelen küzdelem. Egy, a helyzet feltárását célzó kutatás(4) tapasztalati szerint az új, kétpólusú képzési rendszer kialakítása során „számos esetben nem történt sokkal több, mint a régi képzéseknek és azok tantárgyainak átfestése, az ötéves képzések kettévágása, a képzési struktúra megmerevítése, esetleg az, hogy mindent beleraktunk az alapképzésbe, nem gondolva arra, mi marad a mesterképzési szakaszra. Ebbe a sorba illik a lebutított egyetemi, értsd: a korábbi ötéves képzés, kifejezés is.” Ezek a nyilatkozatok azt sugallják — állapítják meg a szerzõk —, hogy a kényszer szülte strukturális változással nem járt együtt az átgondolt tartalmi változás. (Pusztai–Szabó im. 76. o.) A problémák egyik oka tehát az, hogy nincs mit tanítani a mesterkurzuson, mert ezt a nagyon idõigényes és tényleges reformot jelentõ feladatot nem végeztük el. Nagy hiba, de még nagyobb, ha így marad, és a tudásanyagnak a rendszerhez illesztése helyett a „vevõk” félrevezetésével, a tisztességes versenytõl idegen nemtelen eszközökkel próbálkozunk intézményi és felsõ szakmai irányítói szinten egymás elõl hallgatót szerezni. A hallgatók kegyeinek keresésére, a gyerek taníttatását részben vagy egészben finanszírozó szülõk megtévesztésére irányuló módszerek etikai minõsítését pedig inkább mellõzöm. Az egyetemek és fõiskolák között az új rendszerre történõ átállás során kialakult konfliktusok megoldását célzó javaslatok a két szegmens békéjét az elméleti és a gyakorlatorientált képzések kettéválasztása mentén vélik megtalálni. Eszerint az egyetem az elmélyültebb elméleti, szakmai tudáshoz, a kiforrottabb kompetenciákhoz segíthetné hozzá a továbbtanulókat, míg a fõiskolák gyakorlatiasan képzett szakembereket bocsátanának ki. Mindkét érv a munkaerõpiac általi jobb fogadtatásra, a könnyebb, biztosabb elhelyezkedésre építi fel a kínált elõnyöket. A hazai munkaerõ-piaci igényeknek, elvárásoknak való megfelelésben sokan hisznek. A nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk régi latin közmondásban szereplõ életet azonban sajnos, rögtön behelyettesítik a munkaerõpiaccal, hogy érthetõ legyen, miért nem öncélú a tanulás. Persze a helyzet nem ilyen egyszerû, hiszen az élet nem azonos a munkaerõpiaccal, szerencsére! Nagy baj lenne, ha a mindenkori aktuális munkaerõ-piaci elvárások kiszolgálását tûzné a zászlajára egy ország, amikor a tudástartalmakat, képzési igényeket meghatározza.


Hasonlóan leegyszerûsített a versenyképesség fogalma, amit viszont a minõséggel azonosítanak. Tudni kell azonban, hogy a munkaerõ-piaci kereslet rövid távú dolog. Ma még a hazai munkaerõpiac leggyorsabban fejlõdõ része elsõsorban angolul beszélõ „betanított munkaerõt” igényel. Nem vár igazán komoly képzést, a túlképzést pedig nem ismeri el a bérekben. A multinacionális vállalatok egyelõre még keveset törõdnek a helyi kulturális környezettel, inkább saját globális vállalati kultúrát építenek ki. Ennek az elvárásnak azzal lehet eleget tenni, ha könnyen átalakítható munkaerõt bocsátanak rendelkezésére. Idõvel nem kizárt, hogy változik a magyar gazdaság elvárása, és magas szakképzettséget igénylõ cégek telepednek ide, amelyek nem betanított, vagy betanítható munkaerõt igényelnek. „Kelet-Európában nagy veszélyt jelent, ha ezek az országok csak bedolgozói alapon, fejlett keletázsiai szinten maradnak versenyképesek. S ha egy másik versenyképességi mércét állítunk fel a tudás alapú társadalom elvárásainak megfelelõen, akkor a kelet-európai társadalmak ugyancsak veszélyben vannak, mert hiányzik a versenyképességi potenciált növelõ képességük” — fejtette ki egy interjúban Török Ádám akadémikus a versenyképesség problémája kapcsán(5). Véleménye szerint e két stratégiai cél olyan személyiségvonások kialakítását igényli, amelyek a felelõs termelõi, fogyasztói, valamint a családfenntartói, szülõi magatartásra jellemzõek. Úgy látja, hogy a versenyképességet jelentõsen befolyásolja a szereplõk általános mûveltsége, ezért azt ajánlja, hogy az eddiginél sokkal komolyabban kell venni a történelmi, irodalmi, valamint a mûvészettörténeti ismeretek oktatását. Egy másik vélemény szerint a tudományos kutatófejlesztõ tevékenység nem, vagy alig jelenik meg a magyar vállalat versenyképes termékében, technológiájában, szolgáltatásában. „A technológiai innováció Magyarországon mintegy 700 vállalatot érint, közülük húsznál kevesebb adja a vállalati K+F ráfordítások felét. A hazai KKV-k 22–23 százaléka innovatív, 2–3 százaléka e tekintetben élenjáró, a többiek inaktívak és érdektelenek, számukra a K+F nem jelent versenyképességi tényezõt, nem része stratégiájuknak. Mindezek ismeretében a felsõoktatásban a versenyképesség elõsegítése és a nemzeti fejlesztési tervben felvázolt elvárható jövõ érdekében hármas célt szükséges elkülöníteni, megcélozni: • az elsõ kimenet (BSc) a versenyképes munkaerõpiac kiszolgálója legyen, • a második kimenet (MSc) a fejlesztésre és a tudományos képzésre legyen alkalmas, • a harmadik kimenet (PhD) az alaptudományok és a kutatás, a fejlesztés nemzetközi mércével is versenyképes bázisát adja. A fentiek akkor valósulhatnak meg, ha a jelenlegitõl eltérõen Magyarországon korlátozott számú (hat–hét) olyan egyetem kerül nemzetközi akkreditáció alapján elismerésre, melyek teljesítik a kutató-oktató tudományegyetem kritériumait. Ezek az egyetemek legyenek érdekeltek abban, hogy az MTA kiemelt kutatóintézeteivel … és a gazdasági ágazatok meghatározott intézeteivel közösen olyan színvonalú kutatást-oktatást, PhD-képzést valósítsanak meg, amely az ország és az egyes tudományterületek számára ismét kiválóságokat terem, elismertségeket, hatékony gyakorlati alkalmazhatóságot eredményez.”(6) Ha a Bachelor, vagyis alapképzésben a hallgatókat az azonnali munkavállalásra készítjük fel, nem a gyakorlat-

183

elmélet dimenziójában kellene keresnünk a megoldást, és nem is a jelen munkaerõ-piaci igények nem definiált rendszere mögé bújva kell csatároznunk. A hat féléves képzés mindig kevesebb tudást jelent, mint a 10 féléves, ez nem vitatható. Az alapképzésbõl kikerülõk legyenek a munkaerõpiac „kiszolgálói”, legyenek ún. alkalmazott, felsõfokú tudással rendelkezõ szakemberek, és ne kis tudósok. Az ország erõforrásait ennek a felsõoktatási szegmensnek a támogatására a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben volna célszerû felhasználni.

Egy jó példa Magam már ötödik éve tanítok, és ebbõl három éve az oktatási rektorhelyettesi teendõket is ellátom a kalocsai Tomori Pál Fõiskolán. A fõiskola hat éve jött létre egy olyan térségben, ahol korábban nem mûködött felsõoktatási intézmény. A fentiek értelmében egy ilyen kis, vidéki fõiskola a „halmozottan hátrányos helyzetûek” kategóriájába tartozik. Az eltelt hat évben elért eredményeink és mutatóink alapján azonban mégsem tekintjük magunkat hátrányos helyzetûnek. Az épület, amelyben tanítunk, ugyan közel 300 éves, de a célnak megfelelõen átalakított és felújított. Az oktatáshoz szükséges színvonalas eszközökkel, részben saját beruházásból, rendelkezünk. Bevezettük és mûködtetjük az ISO 9001-2009 minõségbiztosítási rendszert. Az oktatói állomány színvonala sem nevezhetõ alacsonynak, hiszen az oktatók 80 százaléka minõsítéssel rendelkezik, 20 százalékuk pedig jelenleg vesz részt doktoranduszképzésben. A potenciálisan csökkenõ beiskolázható létszám ellenére évrõl évre nõ a hallgatói létszám. A felvett hallgatók az országos átlagpontszámmal kerültek az intézménybe, vagyis nincs alacsony hallgatói színvonalról sem szó. A beiskolázottak zöme a kistérségbõl kerül hozzánk, saját bevallásuk szerint azért, mert itthon, a szülõföldjükön szeretnének boldogulni, szeretnek itt élni, ebben a városban és a környezõ településeken. Látjuk és ismerjük a hallgatók és elõképzettségük problémáit, hiányosságait, és a képzési folyamatba beiktatott módszereinkkel akarjuk és tudjuk is korrigálni azokat. Nagyon tetszik nekünk a bolognai folyamat szelleme, hiszen hallgatóinknak módot ad a késõbbiekben akár a tudásuk továbbfejlesztésére, akár a nemzetközi gyakorlatba, munkaerõpiacra történõ bekapcsolódásra. Lehetõvé tette számukra és oktatóink számára is a mobilitást. Mi magunk már kilenc külföldi egyetemmel és fõiskolával építettünk ki kapcsolatot, hogy ezt a lehetõséget saját eszközeinkkel is bõvítsük. Ugyanakkor nem tetszik nekünk a bolognai folyamat körül folyó oktalan vita, a sajtó félmûvelt és nem mindig jó szándékú „igazságkeresõ” magatartása, sem a megszólalók sematizált, információhiányos, lekicsinylõ hozzáállása a vidéki, a kis intézményi felsõoktatási szférához. Nem örülünk ennek a megosztó, a fõiskolák és egyetemek közé mesterséges konfliktusokat beépítõ állami, apparátusi magatartásnak, a források elosztásában megmutatkozó véleménynyilvánításnak. A képzés színvonalát, a hallgatók alkalmasságát és mobilitását pedig nemcsak a minõségbiztosítási rendszer, hanem az intézmény szelleme, elkötelezettsége fogja megvalósítani.

184

Felhasznált irodalom Barakonyi Károly: Bologna Hungarica. in A bolognai folyamat Közép-Európában. Szerk. Kozma Tamás–Rébay Magdolna. Új Mandátum Könyvkiadó, Bp. 2008. Kozma Tamás: Politikai rendszerváltozás és felsõoktatási reform. In: A bolognai folyamat Közép-Európában. Szerk. Kozma Tamás–Rébay Magdolna. 294-305. o. Magda Sándor: Tudomány, felsõoktatás, versenyképesség. Magyar Tudomány 2007/3.332-345.o. Pusztai Gabriella–Szabó Péter Csaba: A bolognai folyamat recepciója Magyarországon. In: A bolognai folyamat Közép-Európában. Szerk. Kozma Tamás–Rébay Magdolna. Új Mandátum Könyvkiadó, Bp. 2008.

(1) Kozma

Tamás: Politikai rendszerváltozás és felsõoktatási reform. In. A bolognai folyamat Közép-Európában. Szerk. Kozma Tamás– Rébay Magdolna. 294. o. (2) Barakonyi Károly: Bologna Hungarica. in A bolognai folyamat Közép-Európában. Szerk. Kozma Tamás-Rébay Magdolna. Új Mandátum Könyvkiadó, Bp. 2008. (3) Berlini Közlemény, 2003. Az Európai Felsõoktatási Terület megvalósítása. Közlemény a felsõoktatásért felelõs miniszterek berlini konferenciájáról, 2003. szeptember 19. (4) Pusztai Gabriella–Szabó Péter Csaba: A bolognai folyamat recepciója Magyarországon. In A bolognai folyamat KözépEurópában. Szerk. Kozma Tamás–Rébay Magdolna. Új Mandátum Könyvkiadó, Bp. 2008. (5) Versenyképesség és felelõs társadalmi magatartás. Tóth Teréz interjúja Török Ádám közgazdász professzorral, az MTA levelezõ tagjával (6) Magda Sándor: Tudomány, felsõoktatás, versenyképesség. Magyar Tudomány 2007/3.332-345.o.


Kozma Gyula, Csapó Tamás, Vadász Gyula *

Kalibráló állványok felújítása az ELIN zárt profilgyártósoron A profiltermékekkel szemben támasztott fokozódó minõségi igények biztosításának, valamint a gazdaságos gyártásnak való megfelelés egyik eszköze a gyártóberendezések mûszaki színvonalának emelése. Cikkünkben a profilgyártás súlyponti berendezésének a tervezéstõl a kivitelezésig, beüzemelésig saját erõforrásból végrehajtandó fejlesztését kívánjuk bemutatni.

Az 1964-ben telepített ELIN gyártósor mind a gyártott termékek méretválasztékában, mind a melegen hengerelt acéllemeztekercs feldolgozása tekintetében jelentõs szerepet lát el (1. ábra). A gyártósor telepítése óta a gazdaságos üzemelés, valamint a gyártott termékekkel szemben támasztott fokozódó igények kettõsségének kellett, hogy megfeleljen. Az elmúlt évek fejlesztései a 2. ábrán látható egységeket érintették. Az 1999-ben telepített szalag-elõkészítõ berendezés és spiráltároló, valamint az 2000-ben üzembe helyezett Weldac G2 típusú nagyfrekvenciás hegesztõgép alapvetõen a termelékenység növelését, az üzembiztos gyártást szolgálták. A vevõi igények folyamatos növekedése, a termékszabványok elõírásainak szigorítása szükségessé tette az elhasználódott, alakítást végzõ állványok, valamint a gyártósori hajtás felújítását is. A nehéz gazdasági helyzet miatt a teljes rekonstrukció megvalósítására nem volt mód.

One instrument for assuring the increasing quality demands that lies on section products as well as for correspondence with the economical production is to increase the technical level of the manufacturing equipments. In our article we are willing to present the development of the focal equipment of section manufacturing, from planning to realization and commissioning, realized of own resources.

1. ábra: ELIN sori termelés alakulása a zárt termékek arányában A lehetõségeket figyelembe véve az elõállított termék minõségét leginkább befolyásoló egységet kellett kivá-

2. ábra: ELIN gyártósor felépítése * Kozma Gyula gyárvezetõ • Csapó Tamás gépészeti karbantartó mûvezetõ • Vadász Gyula fejlesztõmérnök, Lemezalakító-mû, ISD Dunaferr Zrt.


185

4. ábra: Elhasználódott kalibrálóállvány 3. ábra: Zártszelvény kialakulásának folyamata lasztani a felújításra. Az alakítás technológiájából adódik (3. ábra), hogy a szelvény a kalibráló állványokon kapja meg végsõ formáját, így azok felújítása eredményezi a legkedvezõbb hatást. Az elhasználódott állványok automatikus újragyártásán túl célszerû volt megvizsgálni azt is, hogy milyen korszerû módosítás végezhetõ el (4. ábra). Az állványok teherbírásának növelése, az üzemzavarok csökkentése, valamint a méretváltások idejének lerövidíté-

se érdekében a sok problémát okozó csapágyazáson kellett változtatni. Az állványtengelyek jelenleg mûködõ csapágyazásának problémái: — közepes statikus terhelhetõség, — szerszámrögzítõ anya meghúzása, lelazítása során csak a hátsó csapágyak a terheltek, így nagy a tengely lehajlása, ez jelentõs csapágyterhelést okoz. Az áttervezés kötött paraméterei: — a jelenleg alkalmazott szerszámgarnitúrák tovább is használhatóak legyenek, szerszámfuratok átmérõje nem változtatható,

5. ábra: Jelenlegi és új csapágytípus

186


— a szerszámozáshoz használatos tengelyrész hossza nem csökkenthetõ. Az áttervezéstõl elvárt eredmények: — kétpontos alátámasztás biztosítása a szerszámrögzítések során, — nagyobb teherbírású csapágyazás és tengelygeometria, — alakítóállványok rögzítettségének, stabilitásának javítása. Az elõlapon alkalmazott 22215 E jelû kétsoros beálló görgõs csapágyával szemben az RNA 6917 jelû tûgörgõs csapágy lett kiválasztva és betervezve (5. ábra). A tûgörgõs csapágyak kifejezetten kis keresztmetszetû, nagy terhelhetõségû csapágyak. A belsõ gyûrû nélküli csapágyak optimális megoldást kínálnak ott, ahol edzett és köszörült tengely vagy hüvely áll a rendelkezésünkre. Kis keresztmetszetük ellenére a csapágygörgõknek nagy a teherbíró képessége. Az új csapágyazás radiális statikus teherbíró képessége 45%-kal nagyobb, mint az eddig alkalmazott csapágytípusé. Ez a megoldás tehát nagyobb teherbírást és futáspontosságot biztosít az új tengelykialakítás számára. A kiválasztott csapágyazás megvalósításához szükséges volt a tengelygeometria átalakítása is. Az áttervezés során elsõdleges szempont volt a teherbíró-képesség növelése is. A tengely geometriai kialakítását nagymértékben befolyásolta, hogy a jelenleg alkalmazott alakítószerszám-garnitúrák továbbra is alkalmazhatónak kellett maradnia. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a szerszám agyfuratának megfelelõ tengelyátmérõt meg kellet hagyni, nem lehetett növelni, illetve a szerszámozáshoz szükséges tengelyrész hosszát sem lehetett változtatni. A fenti megkötések mellett kellett nagyobb teherbírású tengelyt kialakítani, amely alkalmas az áttervezett csapágyazás fogadására is.

6. ábra: A régi és új elõlap-csapágyazás konstrukciója


A lehetõségek figyelembe vételével a csapágyazási hely átmérõje 10 mm-rel növelhetõ volt, ami jelentõsen növelte a tengelyek szilárdságát is (6. ábra). A konstrukciós módosítás elõnye, hogy a tengelyanya állványon kívülre helyezésével az alátámasztási pontok 80 mm-rel közelebb kerültek egymáshoz, ami csökkenti a csapágyakra és a tengelyre jutó terhelést. A kalibrálóegység átszerszámozásának további problémája a tengelyanyák meghúzásának módszere. Jelenleg az anyák meghúzása ütõkulccsal, vagy gépi segítséggel történik. Gyakori, hogy az ütõkulcsos meghúzással nem biztosítható a szükséges nyomaték, ami megakadályozná az anyák gyártás közbeni lelazulását. Ha az anya lelazul, akkor a gyártósorral meg kell állni. Nagyobb alakítási terhelésnél ez többször is elõfordulhat, ami gyakori megállást okoz, állásidõt, termeléskiesést eredményez. Minden megállás selejtszálat eredményez. A másik meghibásodási lehetõséget a tengelyanyák túlhúzása okozza. Ha a tengelyanyát túl nagy nyomatékkal húzzák meg, akkor a menet tönkremegy a tengelyen, vagy az anyákban. Ez a tengely, az anya levágásával, és cseréjével jár. Ez szintén állásidõ, kiesõ termelési idõt okoz a gyártósoron. Az új elrendezés, az állványokon kívülre helyezett anya estében, lehetõséget biztosított egyéb, hatékony meghúzási, rögzítési módok alkalmazására. Az új elrendezés esetén alkalmazható lesz hidraulikus nyomatékkulcs használata, amely a tengelyanyák elõre meghatározott nyomatékú, egységes nyomatékkal történõ meghúzását teszi lehetõvé. A pontosan meghatározott és beállított meghúzási nyomatékkal biztosítható lesz a lelazulást és a túlhúzást kiküszöbölõ, megfelelõ nyomatékok alkalmazása. Másik elõnye az állványokon kívüli csapágyazásnak, hogy lehetõvé válik a hagyományos hatlapfejû anyák helyett hidraulikus tengelyanyák alkalmazása is. A hidraulikus tengelyanyák alkalmazásával szintén kiküszöbölhetõ az elégtelen meghúzási nyomaték alkalmazása, valamint a lelazulás elleni védelem is biztosítva lesz a megfelelõ nyomásértékek alkalmazásával. Ez a hidraulikus kézi pumpával pontosan beállítható, ellenõrizhetõ a meghúzás során. Az új állványok az ISD Dunaferr Zrt. gyártóegységénél készültek, beépítésük a termeléstõl függõen ez év szeptemberben vagy októberében fog megtörténni (7. ábra).

7. ábra: Új kalibrálóállványok

187

Deutschmann-né Bõke Zsuzsanna *

A mûszaki dokumentációk kezelése a Dunai Vasmûben Mióta mérnöki tudományok léteznek — gyakorlatilag Leonardo óta —, a tervezés, kivitelezés és karbantartás, valamint a mérnökök közötti kommunikáció egyik elsõ számú információhordozója volt és marad a mûszaki rajz akkor is, amikor a papír, mint a mûszaki tervezés alapanyaga egyre inkább veszít jelentõségébõl. A Központi Tervtár a Dunai Vasmû alapításával egy idõben lett létrehozva azzal a céllal, hogy a vasmûvel kapcsolatos mûszaki dokumentációk biztonságos és hozzáférhetõ tárolását biztosítsa. Jelen cikkben a mûszaki dokumentáció kezelésének múltját, jelenének eseményeit mutatom be.

A mûszaki dokumentáció kezelésének fejlõdésérõl szóló cikk megírásának apropóját az ISD Dunaferr Zrt. alapításának 60. évfordulója adta. Célja, illendõen visszatekinteni és maradandóan rögzíteni az arra érdemes eseményeket, folyamatokat, és méltó emléket állítani azoknak a személyeknek, akik ennek aktív résztvevõi voltak. Mióta mérnöki tudományok léteznek — gyakorlatilag Leonardo óta —, a tervezés, kivitelezés és karbantartás, valamint a mérnökök közötti kommunikáció egyik elsõ számú információhordozója volt és marad a mûszaki rajz akkor is, amikor a papír, mint a mûszaki tervezés alapanyaga egyre inkább veszít jelentõségébõl. Hosszú évtizedeken át a rajzokat a mérnök és a szerkesztõ táblán rajzolta, melyrõl pauszon tusmásolat készült. Ezeket sokszorosították a gyártáshoz, kivitelezéshez szükséges példányszámban. A pausz, mint a tervezõi gondolat jogilag elismert eredeti példánya, általában a tervezõirodák tervtárába, a másolat pedig a berendezés, épület stb. kivitelezése után az üzembentartóhoz került. Az elkészült mû üzembe helyezése után az üzemeltetõ sok okból nyúlhat vissza az eredeti dokumentumokhoz (karbantartás, módosítás, rekonstrukció). A régi és nagy tervtárak esetén nem elhanyagolható feladatot és költséget jelent ezek kezelése és fenntartása. Viszont minden olyan esetben, ahol nem áll rendelkezésre a szükséges mûszaki információ valamilyen formában letárolva, úgy a szükséges adatokat csak mérnöki munkával, sok esetben drága és bonyolult eljárásokkal lehet újra elõállítani.

Központi tervtár történeti áttekintése A Dunai Vasmû beruházásainak tervezése már az 1940es években elkezdõdött. A Központi Tervtárat a Dunai Vasmû alapításával egy idõben hozták létre azzal a céllal, hogy a vasmûvel kapcsolatos mûszaki dokumentációk biztonságos és hozzáférhetõ tárolását biztosítsa. Az alapelv az volt, hogy minden keletkezõ mûszaki dokumentációból egy példány a Központi Tervtárban kerüljön letárolásra, ezáltal biztosítva az adatok teljeskörûségét, hozzáférésének követhetõségét, és nem utolsósorban az adatvédelmet.

Since engineering sciences exist – practically since Leonardo – one of the number one information carriers of planning, execution and maintenance, as well as communication between engineers is and remains the technical drawing, even when the paper as the basic material of planning loses more and more of its significance. The Central Plans Magazine was established at the same time with foundation of Danube Ironworks with the aim to provide safe and accessible storage for the Ironworks connected documentation. This article presents the events of past and present of technical documentation handling.

1. kép: Igazgatósági épület (a Központi Tervtár régi helye) Tekintettel a vasmû speciális helyzetére, a tervek szigorúan védettek voltak, ezért a Titkos Ügykezelés (TÜK) szervezete alá tartozott a Központi Tervtár. A Dunai Vasmû kohászati vertikum, ezért a mûszaki rajzdokumentációja elsõsorban nem termékdokumentációk. Vállalatunknál a mûszaki rajzdokumentációk a termelési fõfolyamat termelõberendezéseinek, építményeinek, az alkatrésztervezésnek és -gyártásnak, a technológiai szerszámtervezésnek és -szerkesztésnek folyamataihoz kapcsolódnak. A Központi Tervtár az igazgatósági épület második emeletén, az árkád feletti területen üzemelt 1972-ig (1. kép). Akkor a tervtárat átköltöztették a Tûzálló Téglagyár, a volt Generátor épületének második szintjére, ahol a minimális feltételek sem voltak biztosítva a jelentõs értékek védelmére (2. kép). Olyan állapotok uralkodtak, hogy a kikeresett tervtári dossziékat portalanítani kellett — néha laponként —, alkalmanként még a madárürülékek eltávolítására is szükség volt. Csak ezek után lehetett átadni a kikölcsönzõnek. Ezen a helyen mûködött 1983 szeptemberéig. A Központi Tervtár kezelését 1981. január 1-jei hatállyal vette át a TÜK-tõl a DVTI (Dunai Vasmû Tervezõ Irodá-

* Deutschmann-né Bõke Zsuzsanna fõosztályvezetõ, mûszaki dokumentációs fõosztály, ISD Dunaferr Zrt.

188


3. kép: Tûzálló irodaépület

2. kép: Generátorépület („Bagolyvár”) ja), melynek fõosztályvezetõje Zágoni László volt. Ezen belül a dokumentációs osztályt Várkonyi Béla vezette, aki alá a Központi Tervtár a késõbbiekben tartozott. Nyugdíjba vonulása után Kutasi Borbála lett az osztály vezetõje. A Generátorházban való mûködtetés hátrányai (nehéz megközelíthetõség, magas porszennyezés) oda vezettek, hogy több gyáregység saját tervtárat alakított ki. Ezáltal a mûszaki dokumentációk egy példányának központi tervtári letárolása nem minden esetben teljesült. A Dunai Vasmûben a tervtárak elhelyezkedése, megoszlása a következõ volt 1983-ban: • DV. Központi Tervtár • Beruházási Tervtár • DVTI Pausztervtár • Kogépterv Tervtár • MEAF Tervtár • Hengermû Tervtár • Lemezfeldolgozó Gyáregység Tervtár • Lõrinci Hengermû Gyáregység Tervtár • Szállító Gyáregység Tervtár • Energia Gyáregység Tervtár • Üzemfenntartás Kokszvegyészeti Gyáregység Tervtár • Üzemfenntartás Hengermû Gyáregység Tervtár • Üzemfenntartás Acélmû Gyáregység Tervtár A gyáregységeknél létesített tervtáraknak egymással nem volt kapcsolatuk, hiszen mindegyikben más-más jellegû terveket, dokumentumokat õriztek. Minden tervtárnak kapcsolata volt a DVTI Pausztervtárával tervmódosítás, illetve eredeti pauszok igénylése kapcsán. Kapcsolatuk volt a Központi Tervtárral is, ahonnan létesítmények tervrajzai voltak kölcsönözhetõk. Itt kell megjegyezni, hogy ez a kölcsönözhetõség oda vezetett, hogy a tervtá-


rak állománya folyamatosan csökkent. A kikölcsönzött dokumentációk jelentõs része sosem került vissza eredeti tárolási helyére. A tervtári kölcsönzési rend be nem tartása következményekkel nem járt. Ezt a tapasztalatot felhasználva a Központi Tervtárból eredeti dokumentáció nem kölcsönözhetõ ki 1998. évtõl, csak a másolatot kapja meg a felhasználó. 1983 tavaszán a DVTI osztályai az acélmû üzemirányítási épületbe költöztek, így az energetikai osztály által használt tûzálló irodaépület második emeleti helyiségeibe helyezték át a tervtárat (3. kép). Ekkor történt meg a régi, piszkos, tönkrement dossziék kicserélése, feliratozása, és egy jól átlátható tervtári rend kialakítása a Dunai Vasmû telepítésekor létrehozott úgynevezett „decimál számozási rendszer” alkalmazásával, aktualizálásával és bõvítésével. Már ebben az idõszakban felmerült a számítógépes tervnyilvántartás igénye, amely biztosíthatja a dokumentációk gyors és hatékony visszakereshetõségét. Ennek a vizsgálatára készült egy figyelemre méltó mû az 1983-as Alkotó Ifjúság pályázat keretein belül. Készítõi: Baloghné Kutasi Borbála, Sóti Lászlóné és András Katalin (mind a DVTI dolgozói). Ismertették a Központi Tervtár aktuális helyzetét. Megvizsgálták és összehasonlították a tervnyilvántartási rendszereket a Dunai Vasmûn belüli összes tervtárban. Megvizsgálták az egységes kódrendszer elvi alapjait. Javaslatot tettek a Központi Tervtárban tárolt dokumentációk kölcsönzési rendjének szigorítására. Következtetésként a tárolás korszerûsítésére javasolták a mikrofilmes archiválás bevezetését. A mérnök módra való gondolkodás jó példája, hogy a vállalat vezetése számára is fontos maradt a mûszaki dokumentációk megõrzése és hatékony kezelése. Ennek a célnak elérése érdekében a Dunai Vasmû vezetése az 1988. évi tervével összhangban felkérte a MTESZ Dunaújvárosi Intézõbizottságát, hogy készítse el a DV mikrofilm-orientált mûszaki információtárolási és -feldolgozási rendszer koncepcióját. A feladatot egy munkabizottság végezte, melynek vezetõje Rohonczi Sándor volt, helyettese Molnár Károly. Tagjai között szerepelt Lipták Lajos, Pöstényi Mária, Spingár László és Takács Endre. A zsûribizottságban dr. Susánszky János és dr. Kocziszky György vett részt. Ez a dokumentáció a késõbbiek során a ténylegesen létrehozott rendszer alapjává vált, feltárva annak elõnyeit

189

és az akkori tervtározási mûködési rend hiányait, hátrányait. A vizsgálati anyag alapján készült el 1989. február 28-án az összefoglaló jelentés Prukner László IT fõmérnök aláírásával „A DV mikrofilm-orientált mûszaki információtárolási és -feldolgozási koncepciójának kialakítására irányuló szervezõmunkáról” címen. Ezt az anyagot a VT elé Horváth István fejlesztési igazgató (késõbbi vezérigazgató) terjesztette be. A megvalósításra VT határozat született, végrehajtó szervezetként a Tervezõ Iroda lett kijelölve. 1990-ben a DVTI a Dunai Vasmû fõosztályából átalakult kft.-vé, Dunaferr Tervezõ és Mérnöki Iroda Kft. néven, melynek ügyvezetõ igazgatója Fehéri Béla lett. A Központi Tervtár gondozását, a mikrofilmes archiválás gyakorlati megvalósítását és mûködtetését a továbbiakban ez a szervezet végezte. 1991 elsõ félévének végén érkeztek be az elsõ mikrofilmes berendezések. Pötör Zoltán, a DVTI mûszaki igazgatójának irányításával mûködött a mikrofilmes labor. Lipták Lajos, aki a DTMI gépészeti osztályának vezetõje volt hosszú éveken át, a mûszaki tervek azonosításában, rendszerbe szervezésében nyújtott pótolhatatlant. Váradi Zoltán, aki a DVTI energetikai osztályvezetõje volt, a mikrofilmekhez rendelt adatbázisok kialakításában végzett jelentõs munkát. A mikrofilmes archiválás végrehajtásával párhuzamosan sor került a már archivált papíralapú mûszaki dokumentációk selejtezésére, megsemmisítésére. Ezáltal a papíralapú dokumentációk tárolásához szükséges terület csökkent. Ezt és egyéb gazdaságossági szempontokat figyelembe véve költöztették át a Központi Tervtárat a tûzálló jóléti épület harmadik emeleti helyiségeibe (4. kép).

5. kép: Acélmûi üzemirányítási épület zetén belül Dobler Istvánné eszközgazdálkodási igazgató irányítása alá tartozott. A könnyebb kezelhetõség, jobb adatvédelem kialakítása érdekében a Központi Tervtár újabb költözésen esett át. Az acélmû üzemirányítási épület pincéjében található életvédelmi helyiségek egy része átalakításra került a kívánt letárolásnak megfelelõen. Ezáltal már biztosíthatóvá vált az értékarányos megõrzés, a dokumentációk megfelelõ vagyonvédelme (5–7. kép).

4. kép: Tûzállói jóléti épület 1998 tavaszán a Kvaerner Metals Ltd. multinacionális gépgyár kelet-európai projektjeinek tervezéseihez tõkeemeléssel belépett a DTMI Kft. mûködésébe. A Dunaferr vállalatcsoport vezetése adat- és értékvédelem érdekében a mikrofilmes rendszert, Központi Tervtárat és a térinformatikai rendszert nem kívánta a privatizációba bevonni. Ennek eredményeként jött létre 1998. március 1-jével az Eszközgazdálkodási Igazgatóság egyik fõosztályaként a Dokumentációs Iroda, az elõzõekben felsorolt tevékenységek ellátására. A fõosztály Sárközi György vállalatfejlesztési vezérigazgató-helyettes szerve-

190

6. kép: A Központi Tervtár a mai állapotában A „megörökölt” tervtári állomány kötetenkénti azonosítása már a mikrofilmezés kapcsán, a Tervezõ Iroda keretein belül elkezdõdött. Ennek folytatása, kibõvítése a tervlaponkénti azonosítással, a kapcsolat megteremtése a mikrofilmes adatbázissal az új szervezet feladata lett. Külön ki kell emelnem azt a „sziszifuszi” munkát, amelyet a fõosztály dolgozói elvégeztek és folyamatosan


7. kép: A Központi Tervtár pausztároló részlege

9. kép: Mikrofilmkártyák (elöl: másolati kártya, középen: mesterkártya, hátul: plotterkártya)

végeznek. Olyan adatbázisokat hoztak és hoznak létre, amelyet az archiválási rend döntéshozói megálmodtak. Lendületük és lelkesedésük töretlen, pedig néha a folyamatos adatbevitel monoton, „lélekölõ” munka. A 2003-ban történt szervezeti átalakítás során a Dokumentációs Iroda Králik Gyula mûszaki fejlesztési és beruházási igazgató irányítása alá került, mint fõosztály, Lukács Péter stratégiai mûszaki vezérigazgató-helyettes szervezetébe, változatlan tevékenységi körrel. Napjainkban is ebben a szervezeti formában folytatja tevékenységét Mûszaki Dokumentációs Fõosztály néven.

Néhány szó az archiválásról Mint már az elõzõekben szó volt róla, a mûszaki dokumentációk megõrzése érdekében a Dunai Vasmû az ausztriai 3M cégtõl lízingelte a mikrofilmes berendezéseket 5 éves futamidõvel. A berendezések üzemeltetésével a Dunaferr Tervezõ és Mérnöki Iroda Kft.-t bízta meg, üzleti alapon. A berendezések fogadására és üzemeltetésére való felkészüléssel egy idõben kidolgozták a mikrofilmes tárolási rendszerre való áttérés módozatait, felmérték a mikrofilmezésre kerülõ dokumentáció mennyiségét. A felmérés alapján 2–2,5 millió dokumentum került volna ilyen letá-

8. kép: Mikrofilmkamera munka közben


10. kép: A mikrofilmezési eljárás rendszere rolásra. Az archiválási rendszer bevezetésének vizsgálata arra is kiterjedt, hogy az alkalmazott módszerrel történt archiválási „szilárdság” (idõállóság) korlátlan, több száz év szakszerû feldolgozás és tárolás esetén. Még a jogi hátteret is megvizsgálták: „A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1979. évi 31. sz. törvényerejû rendelete lehetõvé teszi a mikrofilm eredeti dokumentumként való elismerését”. Az archiválási rendet a vállalatcsoporton belül a 7/1992. számú vezérigazgatói utasításban szabályozták elõször. Az 1991–97. években a mikrofilm-laboratórium 410 ezer mikrofilmkártyát készített el, alapszolgáltatásként a kártyákhoz kapcsolódó információs adatbázissal együtt. Jelenleg 703 ezer darab eredeti mikrofilmfelvételt õrzünk, és ugyanennyi másolati kártyáról történik a napi munkavégzés (8–10. kép). 2004. évben kezdtük meg a digitális archiválás bevezetését, amely egy új eljárási rendet igényel. Jelenleg a mikrofilmkártyákról az információt digitálisan nyerjük ki, a raszteres állományból állítjuk elõ a szükséges papírmásolatokat. Az utolsó mikrofilmkártyák 2005-ben készültek. Az archiválás jelenleg szkenneléssel történik (11–12. kép). A raszteres képi állományokhoz rendelünk leíró adatbázist, amely jelenleg 40 ezer képi elemet tartalmaz. A mai napig 52 ezer mikrofilmes kártya digitalizálása történt meg.

191

Az 1950-es években a Dunai Vasmû építése kapcsán állami nagy tervezõcégek vettek részt a létesítmények tervezésében. Az elsõ, mai napig rendelkezésünkre álló részletes közmûtérképek 1962-es keltezésûek, az Építésügyi Minisztérium Mélyépítési Tervezõ Vállalat által készített papíralapú dokumentációk. Sajnálatos módon ezek sok esetben a tervezett állapotot tartalmazzák, nem feltétlenül a megvalósulást. Információs értéke így is felbecsülhetetlen. 1968-ban lett megbízva a BGTV a szakági részletes közmûtérképek elkészítésével. Az ezen idõszak után készített térképek koordináta-rendszere, szelvényfelosztása, szakági bontása ettõl kezdve cégen belüli belsõ, úgynevezett „házi szabványként” mûködött. Ez a munka 1976-ban fejezõdött be. A már meglévõ alapponthálózatot felhasználva és besûrítve létrehoztak egy olyan mérési hálózatot, amelyre bemérték az összes föld feletti létesítményt. Sajnálatos dolog, hogy a felmérés alapján készített koordináta-jegyzék, illetve a mérési pontok koordinátái nem állnak rendelkezésünkre, a Központi Tervtár állományában nem

fellelhetõek. A föld alatti, eltakart vezetékek, létesítmények feltüntetését a megrendelõ által biztosított mûszaki dokumentációk alapján ábrázolták, tehát ez is tartalmaz bizonytalan, nem feltétlenül valós információkat. A tényekhez az is hozzá tartozik, hogy a közmûtérképek „szigorúan bizalmas” kategóriába tartoztak. A DVTI-nél õrzött, fénymásolt térképszelvény-sorozatot a páncélszekrényben õrizték még 1983-ban is. Csak az arra feljogosított alkalmazottak férhettek hozzá, és dolgozhattak belõle. Ugyanebbe a kategóriába tartozott a vasmû telepítése kapcsán készült talajmechanikai tervdokumentáció, amely több vaskos kötetre rúg. Ezeknek a térképeknek a kezelését, aktualizálását részben az Üzemfenntartási Gyáregység folytatta éveken át. A Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervezõ Irodájának kiemelkedõ szerepe volt a tervezésben és az egyes tervezõ cégek által végzett tevékenységek összehangolásában. A BGTV-s felmérés elkészülte után a Kogépterv, mint az a cég, amely a Dunai Vasmûben lévõ beruházások fõtervezõje, kapta azt a megbízást, hogy a DV területén belüli közmûváltozásokat folyamatosan vezesse. A Kogépterv kirendeltséget hozott létre a Dunai Vasmû területén, több geodétával. Ennek a kirendeltségnek a vezetõ mérnöke részletesen ismert minden helyet, ott volt minden beruházásnál és feltárásnál, részletesen egyeztetett a tervezõkkel. Természetesen a beméréseket, térképi megjelenítést a kollégái végezték, az õ feladata elsõsorban az egyeztetés és az egész rendszer átlátása volt. 1990-ben az egyes gyáregységek, üzemek kft.-vé alakultak át, mégsem lehetett önálló részekként kezelni az így szétdarabolt egységes egészet, hiszen az épületek, építmények, berendezések és közmûvek jelentõs része nem az adott kft. tulajdona volt, hanem az rt.-tõl vette bérbe. A kft.-vé alakulással párhuzamosan a Kogépterv is átalakult. A dunaújvárosi kirendeltséget felszámolták. Az itt kezelt közmûtérképi anyag egy részével, mint apporttal a Kogépterv résztulajdonos lett a DTMI Kft.-ben, a többi dokumentációt pedig elszállították. Ebben az idõszakban kezdõdött a személyi számítógépek elterjedése a napi használatban. A Tervezõ Iroda vezetése felismerte a számítástechnikában rejlõ lehetõségeket, így munkába állított néhány CAD munkahelyet a vállalatvezetés támogatásával 1990-ben. Megszervezte dolgozóinak AutoCAD oktatását, bevezette a digitális tervezést. Ez a technológia kiválóan alkalmas volt arra, hogy a különösen dinamikusan változó, különféle összeállítású közmûtérképeket jól és hatékonyan kezeljük. A földhivatali nyilvántartási térképeken a vasmû csak telekhatáraival szerepelt, a telkeken belüli létesítmények feltüntetése nélkül. A közmûtérképek hiánya és a személyi számítógépek elterjedése oda vezetett, hogy 1992-ben a DTMI a vagyonkezelés megbízásából elkészítette a Dunaferr „kerítésen belüli” területének szelvényenkénti alaptérképét, amelynek geodéziai alapját a Kogépterv szolgáltatta alvállalkozókét, mérési vázlatok és koordináta-jegyzékek formájában, papíralapon. Ugyanezen terület közmûtérképét 1993–95ben készítettük el, szintén a vagyonkezelés megrendelésére. 1993-ban a DTMI szervezetén belül megalakult a térinformatikai fõmérnökség: ennek a feladata a közmûüzemeltetõkkel való egyeztetés és a digitális térképezés volt.

192


11. kép: Mikrofilmszkenner

12. kép: A mikrofilmszkenner kezelõi felülete Megjegyzésként még egy érdekes szám: 2003-ban a Központi Tervtár és a mikrofilmek becsült értékét 420 millió forintban állapították meg.

Közmûnyilvántartás alakulása

Egy utolsó megjegyzés… Elnézést kérek mindenkitõl, aki a fent leírt történeti ismertetésben hibákat talál. Kérem, hogy nézzék el nekem, hiszen információim jelentõs része hallomáson alapul. Kollégáim, ismerõseim elmesélésébõl szereztem ismereteimet. Saját emlékekkel a Dunai Vasmûrõl csak 1983 augusztusától rendelkezem, amikor is a cégnél kezdtem dolgozni, mint elsõ és azóta is egyetlen munkahelyemen.

Forrásanyagok 1.

13. kép: Térinformatikai munkahely Meg kell jegyeznem, hogy ezt a munkát nem tudtuk volna elvégezni, ha az egyes kft.-k vezetése, a közmûvek üzemeltetõi nem támogatnak bennünket. Mind a vállalatvezetés meggyõzésében, mind a napi gyakorlati munkavégzésben hihetetlen mértékû támogatást kaptunk és kapunk a mai napig is. Ennek jó példája egy 1996-os történet. Kissé megtört a térképezés lendülete, a szerzõdéses háttér bizonytalanná vált. A digitális közmû folytatásának támogatására dr. Sándor Péter, az Energiaszolgáltató Kft., dr. Szabó József, az Acélmûvek Kft. és Nagy Ferenc, a DBK Kft. ügyvezetõ igazgatói levélben fordultak a vállalatfejlesztési és privatizációs igazgatóhoz, Sárközi Györgyhöz. Ez a támogatás a társszervezetek részérõl azóta is töretlen. A Tervezõ Iroda 1998-as átalakulásával ez a tevékenység is a Mûszaki Dokumentációs Fõosztály feladatkörébe került. A digitális közmûtérképi állományt naponta végrehajtott módosításokkal aktualizáljuk a fõosztály szervezeti keretén belül. A változások bemérésével, a központi tervtári anyagok tételes azonosításával, a társszervezetek által átadott mûszaki dokumentációk feldolgozásával a digitális állományt folyamatosan „javítjuk”. Az informatika fejlõdésével, a számítástechnikai háttér bõvülésével lehetõvé vált a digitális közmûtérképi hozzáférés a szakemberek számára a zrt. szervezeti egységeinél, napi frissítéssel. Jelenleg 50 felhasználó tudja megtekinteni az adatokat (13. kép).


2. 3. 4. 5.

Alkotó Ifjúság pályázati anyag: A Dunai Vasmû Központi Tervtárának kialakítása a számítógépes nyilvántartási rendszer elõkészítése 1983. Takács Sándor: Mikrofilmes rajz és adattárolás alkalmazása a karbantartásban MTESZ Fejér Megyei Szervezet Dunaújvárosi I. B.: A Dunai Vasmû mikrofilm-orientált mûszaki információ-tárolási és feldolgozási rendszerkoncepciója 1988. Prukner László: Összefoglaló jelentés 1989. Munkacsoport által készített: A Dunaferr Tervezõ és Mérnöki Iroda Kft. átalakulása, privatizációja, a privatizáció által nem érintett területek helyzete (Vizsgálati jelentés) 1997.

193

Váci Tamás *

A 2008-as világválság hatása az Európai Unió acéliparára (2. rész) A tanulmány a 2008-as gazdasági világválságnak az Európai Unió acéliparára gyakorolt közvetett és közvetlen hatásait mutatja be és elemzi. A lehetséges kiutak vizsgálatával bemutatja a szakmai elemzõk körében napjainkban legelfogadottabb álláspontot, miszerint az Európai Uniónak — szakítva eddigi „mostoha” acélipari politikájával — határozott, merész, és akár a szabadpiac szabályaival szembeforduló törvényeket, szabályokat kell alkotnia, hogy megõrizze Európa versenyképességét az acél világpiacán. A tanulmány bemutat egy lényegesen drasztikusabb lehetséges kiutat is, mely szerint Európának fel kell áldoznia a nemzetközi munkamegosztás oltárán acéliparának egy jelentõs részét, és hagyni, hogy az acélipar köztes alapanyagául szolgáló folyékony acélt ott állítsák elõ, ahol ez gazdaságosan megtehetõ, azaz Európán kívül.

IV. A válság hatásai a világ és az EU acéliparára 1. Megtorpant az acélfelhasználás A fentiekben kifejtett alapvetõ bizalom-, tehát forráshiányos gazdasági helyzet elsõ csapásai értelemszerûen azokat az iparágakat érintették, melyek termékeinek beszerzéséhez mindig is kiemelkedõen magas lakossági és vállalati hitelbevonásra volt szükség. Gondoljuk csak végig, hogy mi az, amit általában egy magánszemély, vagy egy vállalkozás szinte kizárólag csak hitelre vásárolt/vásárol: ház, autó, gyártó berendezés. Az építõipar, az autóipar és a gépgyártó szektor pedig a három legjelentõsebb acélfelhasználó szektor.

17. ábra: Az EU27 acéltermék-fogyasztásának szektoronkénti megoszlása 2008-ban Forrás: Eurofer (European Confederation of Iron and Steel Industries) „European Steel in Figures 2004–2008 ” címû kiadványa

The study presents and examines the indirect and direct effects of the 2008 economical world crisis on the steel industry of the European Union. By examining the possible way-outs it presents the most accepted standpoint in our days in the circle of professional examiners, according to which the European Union – breaking with till now its “harsh” steel industry policy – should create determined, brave and even free market rules opposing laws and regulations to preserve the competitiveness of Europe in the world market of steel. The study presents also a significantly more drastic possible way-out, according to which Europe should sacrifice on the altar of international division of labour a significant part of its steel industry and let liquid steel serving as intermediary base material of steel industry to be produced where that can be done economically, i.e. outside Europe.

Építõipar Az ingatlanpiaci túlkínálat és az ingatlanvásárlási hitelek hiánya következtében a lakásépítések és egyéb fejlesztések leálltak, szenvednek az ingatlanfejlesztõk, s így az építõanyagokat gyártó cégek sem lehetnek kivételek a válság alól. A helyzet — a folyamatosan csúszó uniós fejlesztési projektek miatt — egyre csak romlik az európai építõanyag-gyártók között: több nagyvállalat is csoportos leépítést tervez, vagy valósított már meg. A Wienerberger konszern például 27 gyárát zárja be, s összesen 1400 embert bocsát el 2009-en, hogy megõrizze a többi 200 gyárának likviditását. A vesztesek sorához tartoznak a betonpiac szereplõi is, ahol jelenleg a nagyon nagy kínálatot nem tudja felszívni az egyre szûkülõ kereslet. Mivel a betonpiac egyre szûkül a leálló beruházások következtében, kérdés lehet, hogy a jelenleg mûködõ 390–400 betonüzem közül hány maradhat talpon, bár ezek közül számos vidéki vagy kisebb cég eleve csupán idõszakosan mûködött eddig is. A jelentõs termeléscsökkenés természetesen azonos mértékû acélfelhasználást vonz maga után. Érdekes jelenség, hogy 2009 elsõ negyedévében, a továbbra is kedvezõtlen pénzügyi és gazdasági környezet ellenére, megfigyelhetõ a szinte pusztán acélbeszerzést igénylõ építõipari beruházások megélénkülése. E jelenség azzal magyarázható, hogy az acél világpiaci ára elért egy olyan technikai minimumot, ahonnan, valószínûsíthetõen, sokkal mélyebbre már nem zuhanhat; vásárlásra késztetve ezzel a különbözõ acélszerkezet gyártókat (pl.: Lindab), akik már lekötött szerzõdéseiket eddig a pontig, pusztán spekulatív okokból, nem teljesítették. Most azonban az értékesítési áraik megállapításakor kalkulált költségek töredékéért juthatnak hozzá a projektekhez szükséges alap-

*Váci Tamás melegen hengerelt készáruexport-értékesítési fõosztályvezetõ, ISD Dunaferr Zrt.

194


18. ábra: Az EU építõipari teljesítményének elõzõ év bázisidõszakához viszonyított százalékos változása 2004-tõl 2008-ig, és várható alakulása 2010-ig Forrás: Eurofer (European Confederation of Iron and Steel Industries) 2009. április 21-ei „European Strip Mill Products Committee” megrendezése alkalmából kibocsátott kiadványa.

anyagokhoz, jelentõs — elõre nem számolt — nyereséget realizálva. Az ágazat számára generális kiutat, a harmincas évek nagy gazdasági válságához hasonlóan, most is a — növekvõ munkanélküliség és az általa generált fizetésképtelen fogyasztói réteg növekedése miatt kikényszerített — infrastrukturális állami beruházások beindítása jelenthet. Autóipar Az autógyártók maguk sem számítottak ilyen gyors és drasztikus keresletszûkülésre, ezért kapacitásaikat túl késõn fékezték meg. A Daimler a 2008 harmadik negyedévében elszenvedett 6,4 százalékos értékesítéscsökkenés ellenére 2,1 százalékkal növelte a gyártást, a Volkswagen pedig a gyakorlatilag nullás eladásbõvülést felmutató negyedévben több mint 9 százalékkal több jármûvet gyártott le. Ezzel az amúgy is elkeserítõ helyzetet még egy gonddal tetézték: kényszerhelyzetbe kerültek a feltorlódó készletek leépítése tekintetében. Az eladásokkal kapcsolatban összességében elmondható, hogy a fogyasztói pesszimizmus által kiváltott autóértékesítés-visszaesés mind a volumen-, mind a prémiumgyártókat sújtotta, a termékmixen belül pedig a felsõ kategóriás modelleknél volt a legdrámaibb a csökkenés. Egyelõre azok a gyártók sikeresek versenytársaikkal szemben, amelyek jelentõs fejlõdõ piaci (Brazília, Oroszország, Kína) kitettséggel rendelkeznek, hiszen ezekben a régiókban továbbra is emelkedik az autóértékesítés, szemben azokkal a szektortársakkal (Peugeot–Citroën, BMW, Daimler), amelyek értékesítése elsõsorban Nyugat-Európára épül, ahol közel 10 százalékkal csökkent 2008 harmadik negyedévében az újautó-regisztrációk száma. Az üzemi eredmény 66 százalékkal esett vissza, ezen belül az autógyártás EBIT-je (adózás elõtti eredménye) 92 százalékkal (!), a busz- és teherautógyártó, valamint a pénzügyi szolgáltató részleg profitabilitása viszont jelentõsen lassabb ütemben csökkent. A Fiatnál extra hatást jelentett az elsõ félévben szárnyaló mezõgazdasági terményárak hatására megnövekedett igény a mezõgazdasági gépek iránt, amely a harmadik negyedévben még kitartott, de az év végére ebbõl a szektorból is kifogyott a lendület.


A szektort érintõ plusz problémát jelent, hogy a legtöbb autógyártó pénzügyi szolgáltató tevékenységgel is foglalkozik, ezen keresztül pedig megnövekedett kockázatnak van kitéve. Ezek elsõdleges feladata az értékesítés támogatása különbözõ lízing és hitelkonstrukciók keretében, de az autókészletek, ingatlanok és berendezések finanszírozásán keresztül támogatják a márkák saját kereskedõhálózatának mûködését, valamint biztosítási szolgáltatásokat is nyújtanak. A jelenlegi hitelpiaci turbulenciák közepette ezek a kvázi banki szegmensek egyre jelentõsebb céltartalékképzésre kényszerülnek, aminek több oka van: egyrészt az elõzõ hónapokban nõtt a rossz hitelek állománya, másrészt jelentõsen emelkedett a lízingpartnerek és a saját kereskedõk csõdkockázata, harmadrészt pedig a használtautó-piacon tapasztalható áresés miatt kényszerülnek a gyártók a lízingelt személyautók alacsonyabb maradványértékéhez igazodva esetleges leírásokra. Az ágazat egyik jelentõs kockázata tehát az akár több százmilliós leírásokban jelenik meg, másrészt a megemelkedett finanszírozási költségeket sem tudják teljes egészében áthárítani az ügyfelekre, ezért jelentõsen romlott e divíziók profitabilitása is. 2008. negyedik negyedév számai rávilágítottak, hogy a vállalatok megkezdték a termelés kereslethez való igazítását, de úgy tûnik, hogy külsõ tényezõk együtthatására is szükség van a mély és elhúzódó autóipari recesszió elkerüléséhez. Egyértelmû, hogy a fogyasztói hangulat javulása, a hitelhez jutás feltételeinek kedvezõbbé válása vezethetnek ismét emelkedõ autóértékesítésekhez. Erre azonban nincsenek közvetlen ráhatással az autógyártók. Azonban léphetnek õk is, például az alábbi meghozott/meghozandó intézkedésekkel: — Termeléscsökkentés/létszámleépítés: egyelõre túlnyomó többségben a kölcsönzött munkaerõ elbocsátása, illetve néhány hetes–hónapos termelésszüneteltetés a jellemzõ, késõbb várhatóan a „gyenge” szakszervezetekkel rendelkezõ üzemekben kezdõdik majd meg a törzslétszám leépítése. Ezek a lépések rövidtávon jelentõs költségekkel, középtávon viszont megtakarításokkal járnak. — Készletek átcsoportosítása: többek között a BMW és a Daimler is alkalmazza az Amerikában feltorlódott készletek átcsoportosítását, például az ázsiai piacokra. — Beszállítói szerzõdések újratárgyalása: ez vonatkozik a nyersanyagokra és az alkatrészekre egyaránt, a beszállító oldali túlkapacitások miatt az autógyártók lényegesen jobb alkupozícióba kerültek, mint akár néhány hónapja voltak, így lehetõségük nyílik revánsot venni a 2008 elsõ felében a hosszú távú beszállítói szerzõdéseit felrúgó acéliparon. A külsõ tényezõkhöz sorolhatjuk még az Európai Unió és nemzeti kormányok által juttatott támogatásokat, illetve szabályozásbeli könnyítéseket, ezen a téren a következõkkel lehet számolni. — Bankmentõ csomagok: az autógyártók a pénzügyi finanszírozó részlegeiken keresztül juthatnak olcsóbb hitelekhez. Egyelõre nem történtek konkrét lépések, de több gyártó jelezte, nem kíván indokolatlan versenyhátrányba kerülni abban az esetben, ha más gyártók részt kívánnak venni a programban. — Kedvezményes hitelek környezettudatosabb jármûvek fejlesztésére: a 25 milliárd dolláros ame-

195

rikai „segélycsomaghoz” hasonló, az eddigi tervek szerint 40 milliárd eurós, rendkívül alacsony kamatozású hitelprogram készülhet az európai autógyártók részére. — Károsanyag-kibocsátási elõírások szigorításának kitolása: az eredeti tervek szerint 2012-tõl a teljes flottára vonatkozóan 120 g/km-es határérték lenne érvényben, ami a szén-dioxid-kibocsátást illeti — a jelenlegi kibocsátási átlag 160 g/km. A szabályoknak idõben való megfelelés jelentõs k+f költségeket emésztene fel, be nem tartásuk pedig jelentõs büntetéseket vonna maga után. A több tízezer munkahely megszüntetésével fenyegetõ autólobby erõs alkupozíciója folytán a határidõ kitolására számíthatunk. — Roncsautó prémiumok: több európai ország is megkezdte a 9 évesnél régebbi autóját a forgalomból kivonni hajlandó újautó-vásárlók premizálását. Ez egy csapásra megélénkítette az autószalonok forgalmát, azonban a kezdeti lelkesedés néhány hónap elteltével alábbhagyott, és összességében jelentõs hatást nem gyakorolt az autóiparra. Annál nagyobb zavart keltett az acélhulladék piacán, ami az elektrokemencés acélgyártók legfõbb nyersanyaga, ennek ára ugyanis egyetlen hónap leforgása alatt felére zuhant, tovább gyengítve az egyébként sem erõs acélárakat. Tartós megoldást az európai és amerikai autógyártókapacitások végleges csökkentése jelenthet, mivel a világ e részein már messze nincs szükség annyi autóra, amennyit elõállítanak. A világ azon régiói pedig, ahol az autóvásárlás még felfutóban van, egyre inkább önellátóvá válnak, és a drága tengerentúli import helyett alacsony költségszinten fedezik belföldi kínálatból az igényeket. Akármilyen megoldást is találnak az unió vezetõi az ágazat válságára, kijelenthetõ, hogy az autóipar lassan, de biztosan elveszti jelenlegi elõkelõ helyét az acélfelhasználó szektorok sorában, hatalmas ûrt hagyva maga után a jelenleg is túlkínálattól szenvedõ acélpiacon. Gépipar Az ágazatot mind a lakossági, mind az ipari felhasználó szektorból jelentõs csapások érték: — A lakossági hitelek megszorítása, és a kialakult „ki tudja, mit hoz a jövõ?” szemlélet jelentõsen vissza fogta a lakosság háztartásigép-vásárlási kedvét, rányomva bélyegét a gépgyárak ez irányú rendelésállományára. — Az acél- és autóipar problémáira a legtöbb cég elsõ körben az épp csak beindult, vagy a közeljövõre tervezett, kapacitásbõvítõ és kínálatszélesítõ beruházások azonnali leállítását, vagy ismeretlen idõre történõ elhalasztását rendelte el. Ennek egyenes következménye, hogy a nehézgépgyártók általában 1–2 évre elõre megtervezett gyártási programjában hirtelen hatalmas lyukak keletkeztek. — A gépipari termékeket termelési tényezõként felhasználó további szektorok is mind-mind a beruházások elhalasztása mellett döntöttek, lecsökkentve ezzel például a hajógyártás, bányászat, mezõgazdaság, papír- és cellulózipar, vasúti kocsigyártás, szerszámgyártás és szinte minden nehéz- és feldolgozóiparból érkezõ megrendelés volumenét és számát.

196

Az ágazat feltehetõen csak a gazdaság egészét átfogó fellendülést követõen térhet ismét magához, jelentõs acélfelhasználói szerepe azonban hosszútávon biztosított, sõt a megújuló energiaforrások elõállításához szükséges növekvõ gépipari igényeknek (szélturbinák, geotermikus hõszivattyúk, maghasadásos és fúziós erõmûvek) köszönhetõen jelentõs kapacitásokat fog elcsábítani a jelenleg — acélfelhasználás volumene tekintetében — õt követõ energiaszektortól. 2. Mesterségesen magas raktárkészletek A feldolgozóágazatok problémáin túl a helyzetért a magas raktárkészletek is okolhatóak. A 2008 elsõ félévi hatalmas áremelkedései miatt a kereskedõk igyekeztek minél nagyobb készleteket felhalmozni, hiszen további áremelkedésekre készültek. Ezt a várakozást erõsítette több nagy acélgyártó nyári bejelentése: amikor további tíz százalék körüli áremeléseket jeleztek az utolsó negyedévre is. A felhalmozott raktárkészletektõl pedig a kereskedõk nem szívesen válnak meg jóval a beszerzési ára alatt. Kivárnak, bár nehéz megmondani, hogy ezt meddig tehetik meg, hiszen mind nehezebb és mind költségesebb mûködésük finanszírozása a hitelválság miatt. 3. A nagy „crunch” A 2008 elsõ felében tapasztalható acélipari „boom” után várható volt, hogy az alapanyagok áremelkedésével takargatott, hihetetlen mértékû acéláremelés nem tarthat örökké, arra viszont egy acélipari szereplõ vagy elemzõ sem számított, hogy a részben a gazdasági világválság által elõidézett acélipari válság ilyen hirtelen sújt le az ágazatra. Fél éve még úgy tûnt, 2008-ban megdõl minden rekord. A csúcsra járatott gyárak ontották az acélt, és a piacokon irányadó melegen hengerelt acéllemez tonnáját 2008. júliusban minden korábbinál magasabban, 1160 dolláron jegyezték — aminek persze a vevõk egyáltalán nem örültek. 2008 nyarára nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt a pénzügyi válság következtében drámaian csökkent a világ acélfelhasználása, másrészt hogy az acélár-növekedéstõl felbuzdult kereskedõk ismét „elspekulálták” beszerzéseiket. A magas raktárkészletek ténye és a megrendelések megcsappanása sokként érte az addigi konjunktúrára építve éppen kapacitásbõvítési lázban égõ acélipart. Júliusban megtorpant az acélgyártók által év végéig prognosztizált árnövekedés, és viharos gyorsasággal csapott át árzuhanásba. Azonban ez a „crunch” (roppanás) minden tekintetben eltért a hirtelen trendfordulópontokhoz szokott acélpiacon korábban tapasztalhatóaktól. Szabadesés Eddig sosem látott — mértéktelen — mértékben kezdtek szabadesésbe az acélárak. Ez a gyors zuhanás nem csupán a spekuláns acélkereskedõk beszerzési kedvét szegte, hanem a normális piaci körülmények között higgadt és trendektõl függetlenül kiegyensúlyozott acéligénnyel bíró végfelhasználók is a „várjuk ki a végét” álláspontra helyezkedtek. A végtermékeik iránt támasztott kereslet csökkenése mellett igazán nem volt nehéz meghozni a kapacitáscsökkentésrõl szóló döntéseket, azonban mostantól egyre többen vélekednek úgy, hogy az árzuhanás végéig nem hajlandóak a „minimum-vegetáláshoz” szükségesnél nagyobb mennyiséget rendelni.


A mélypontnál is mélyebben Aggasztó tény továbbá, hogy 2008 októberére az árak a 2005 júliusi szint alá estek, mely aláásta a 2008-ra uralkodóvá vált, és mintegy alapszabályként kezelt vélekedést, miszerint bármekkora árzuhanás is megy végbe a piacon, az árak sosem térnek vissza a korábbi dekonjunktúra minimumára. Ezen elmélet megdöntése tovább rombolta a beszerzési kedvet, és a piac szereplõin eluralkodott a bizonytalanság és a szkepticizmus. Az acélpiac pszichés befolyásoltságát jól példázza, hogy bár 2009. januártól havi rendszerességgel jelentették be az acélgyártók az árzuhanás végét, a piac egészen egyszerûen nem hitt benne, és épp ezért nem is következhetett be. Folytatódott hát a zuhanás. Forgalomhiány Nem csak az acél tonnánkénti ára süllyedt drámaian, zuhantak a gyártók részvényei is. Az orosz Severstal papírjai fél év alatt 90 százalékot veszítettek az értékükbõl, az ArcelorMittalé 70, a US Steelé pedig 80-at. 2009. elsõ negyedévére nyilvánvalóvá vált, hogy a 2008. elsõ feléig felhalmozott anyagi tartalékok kimerültek, még a legnagyobb acélipari konszernek esetében is. Sõt a cégfelvásárlásaikból és kapacitásbõvítõ beruházásaikból eredõ, bankok felé fennálló kötelezettségeik mértéke miatt pont a legnagyobbak kerültek igazán komoly pénzügyi bajba. A kereslet nem csupán lecsökkent, hanem hosszú hetekig gyakorlatilag teljesen megszûnt az utolsó negyedévben, azonban az ekkoriban keletkezõ kiszállítási és egyben számlakibocsátási lyukak az acéliparban megszokott 30– 60 napos fizetési feltételek miatt 2009. elsõ negyedévében éreztették a cash-flow-ra gyakorolt negatív hatásukat. Még a jó tõkeellátottsággal bíró mamutvállalatokat is sokkolta az elsõ negyedéves forgalomcsökkenés. Az õket hitelezõ bankokról nem is beszélve.

Bár a tengerentúli szállítások fizetési biztosítása döntõ többségben akkreditívek, vagy bankgaranciák nyitásával zajlik, az Európán belüli acélkereskedelemben — néhány kirívó rizikójú ország vagy vevõ esetétõl eltekintve — ez nem számít bevált gyakorlatnak. A 30, 60, Dél-Európában jellemzõen 90 napos fizetési határidõre történõ fizetés biztosítékát jellemzõen egy hitelbiztosító adja (Európában a meghatározóak az Atradius, a Hermes és a Coface). Az összes európai acélgyártó hosszú listákat tart számon visszatérõ és remélhetõleg jövõbeli vevõirõl, valamint a vevõkhöz rendelt, a hitelbiztosítója által — korábban felületes átvizsgálást követõen — felajánlott hitelbiztosítási keretrõl, melynek összegéig nyugodtan szállíthat adott vevõnek, hiszen annak fizetésképtelenné válása esetén a biztosító fizeti meg helyette a fennálló kintlévõséget (pontosabban annak kb. 80–90 százalékát). A pénzügyi válság azonban nem csak a bankszektort rázta meg, problémákból bõven kijutott a hitelbiztosítóknak is: tõzsdei értékük zuhanni kezdett, és egyre több bedõlt — fõleg dél-európai, és fõként építõipari — cég helyett kellett a rendezniük a kifizetetlen számlákat. Nem meglepõ hát, hogy 2008 októberétõl, mintegy elõre sejtve az acélipari szereplõk siralmas mérlegeredményeit, megkezdték a korábban leközölt, és mindenki által kõbe vésett igazságnak tartott hitelbiztosítási limitek csökkentését, sõt gyakori esetekben azok teljes lenullázását. Az acélgyártók heti rendszerességgel kapták az errõl szóló értesítéseket, mely a folyamatos vevõk esetében az épp gyártásba adott, és a már elkészült, de még ki nem számlázott tételek alól is egy csapásra kihúzta a fedezetet. Bár legtöbb esetben a hitelbiztosítók saját forráshiánya, és a válság miatt generált túlzott óvatosság vezérelte e limitcsökkentéseket és törléseket, az eredmény katasztrofális volt. Még a hosszú évtizedek óta, fizetési problémáktól mentesen fennálló üzleti kapcsolatok is megmérgezõdtek, hiszen ki szállít halasztott fizetés ellenében egy olyan cégnek, akiben már a hitelbiztosítók sem bíznak többé.

Fogyatkozó bizalom Van a pénzvilágnak egy olyan szegmense, melyrõl a bankokhoz mérten méltatlanul kevés szót ejtenek a gazdasági elemzõk, holott a nemzetközi kereskedelemben meghatározó szereppel bír, és a válság hatására feltehetõen jelentõségük tovább fokozódik. A forrásszûkében lévõ vállalatok ugyanis háromféle forrásból juthatnak tõkéhez. Egyrészt belenyúlhatnak a saját zsebükbe — ez azonban ritka. Másrészt kérhetnek banki kölcsönt, ám a hitelproblémákat látva ennek az esélye csökken. Ráadásul a kevés likvid forrásukat a bankok inkább a lakosságnak helyezik ki, mint a cégeknek, mivel a lakosság finanszírozása biztonságosabb és a haszonkulcsa is magasabb. A harmadik lehetõség pedig, hogy a szállítóitól kapjon kölcsönt a cég úgy, hogy a vásárláshoz képest halasztott fizetést kér. Ez nagyon fontos forrás, ugyanis a banki hitelhez képest ingyen van, és nem kell hozzá jelzálogjogot és egyéb biztosítékokat adni. Ezeknél a halasztott fizetésû szerzõdéseknél jutnak fontos szerephez a hitelbiztosítók. A biztosítás költsége jellemzõen a biztosított áru értékének néhány ezreléke, igaz, a válság hatására — mivel a vásárlók fizetési morálja romlott — a díj emelkedik: jelenleg átlagosan fél százalék körül mozog az acélipari szereplõk esetében ez a tarifa.

Növekvõ importnyomás A fenti okokból eredõen elolvadt „fizetõképes” kereslettel megáldott uniós helyzetet még egy tényezõ fokozta. A gazdasági, politikai és pénzügyi válságtól szenvedõ Ukrajna GDP-jének 60 százalékát kitevõ export 40 százalékát az acéltermékek értékesítése adta. A drasztikus belföldi, távol- és közép-keleti keresletcsökkenés okozta feleslegeket a legközelebbi még épp mozgolódó felvevõpiacra, azaz az Európai Unióra zúdította, természetesen dömpingáron. Ráadásul Ukrajna 2008. május 16-a óta az IMF teljes jogú tagjaként megszabadult az eddig szigorúan ellenõrzött kvótarendszertõl, és most már szinte akadálytalanul árulhatta viszonylag alacsony minõségû — de ugyanakkor alacsony költségszintjébõl adódó elõnyöket kihasználva — olcsó portékáját Európában. Oroszország acélgyártóit sem kímélte a válság, sõt az oligarchák tetemes tõzsdei veszteségeik mellett a csökkenõ energiahordozó-árak miatt kiesett bevételektõl is szenvedtek. Egyértelmû menekülési útvonalat jelentett az összeomló belsõ piacon eladhatatlan acéltermékek széles nyomtávú vasúton történõ európai exportja. Az ukránnál lényegesen magasabb minõségi színvonalat képviselõ áruk költségkímélõ alternatívát jelentettek több európai acélfelhasználónak, tovább szûkítve az EU gyártóinak amúgy is limitált értékesítési lehetõségeit.


197

De a kapacitásbõvítési lázban égõ acélvilág szinte minden pontjáról elindultak az acélszállítmányok a még viszonylag erõs euró hazájába, az Európai Unióba. Misem szimbolizálja jobban az acélpiac globalizáltságát annál, hogy 2009 elején például egy kisebb szlovákiai esõcsatorna-gyártó cég játszi könnyedséggel juthat hozzá tajvani, dél-koreai vagy argentin horganyzott acéltekercsekhez, valamint hogy egy németalföldi acélfeldolgozó vállalkozás beszerzési tételei között se szeri se száma a különféle egzotikus acéltermékeknek, úgy mint ausztrál melegen hengerelt tekercs, egyiptomi hidegen hengerelt szalag, vagy éppen kínai zártszelvény. 4. Kiútkeresés A gyártók reakciója Az ágazatot a hirtelen jött válság ténye mellett annak mértéke is meglepte, s az összeomló keresletre gyors kínálati változásokat követelt. — A gyártók újra versenyeznek, ám már nem abban, hogy melyikük termel többet, inkább abban, ki képes gyorsabban lefaragni a kapacitását. A világpiac fõszereplõje, a luxembourgi székhelyû, Lakshmi Mittal indiai milliárdos tulajdonában lévõ ArcelorMittal az elsõk között jelentett be termeléscsökkentést. Nem sokkal késõbb a német ThyssenKrupp és a US Steel, majd pedig az indiai Tatacsoport által két éve felvásárolt brit–holland Corus számolt be 3500 fõs elbocsátásról és gyárbezárásokról. Az orosz Severstal és Evraz is több mint ötödével fogja vissza a teljesítményét, Ukrajnában pedig arra számítanak, hogy az iparág a 2008-as 37 millió tonna acélnál 10 millióval kevesebbet termel, az export pedig 27-rõl 19 millió tonnára zuhan. Kevesebbet termel a japán Nippon Steel is, a Tokyo Steel pedig havi két–öt napra leállítja gyárait. A gyors és drasztikus kapacitáscsökkentések eredményeként 2008 novemberében 20 százalékkal, decemberben 27 százalékkal, januárban 24 százalékkal kisebb volt a globális nyersacéltermelés az elõzõ év hasonló idõszakánál. A fejlett régiókban (EU, USA) a csökkenés ennél is nagyobb volt. — A termelés drasztikus csökkenése a vállalatok részérõl azonnali intézkedéseket igényelt a veszteségek elkerülése, illetve minimalizálása érdekében. Az acélipari vállalatok elsõ lépésként a költségek jelentõs csökkentését határozták el. Legelõször a termeléssel nem közvetlenül összefüggõ kiadásokat fogták vissza: az ArcelorMittal és mások például az utazási és reprezentatív célokat szolgáló költségeket minimalizálták, jelentõsebb eredmény nélkül. — A termelés kényszerû csökkentésének hatását szinte mindenütt a bérköltségek csökkentésével próbálják jelentõsen ellensúlyozni. Ennek legdrasztikusabb módja a létszámleépítés. Európa acéliparában minden hatodik dolgozó részben vagy teljesen elvesztette állását (440 ezer dolgozóból 72 ezret érintett a létszámleépítés). Teljes (a remények szerint csak idõleges) üzemleállításokra is több helyen sor került: például az ArcelorMittal romániai, cseh és macedóniai, vagy a Donbass diósgyõri termelõegysége kényszerült nem kívánt pihenõre. — A bérköltségek csökkentésének kevésbé drasztikus, de széles körben alkalmazott módja a csökkentett munkaidõben való foglalkoztatás: az ArcelorMittal galati mûvében a dolgozók hatodát egymást váltva

198

10-10 napig kényszerpihenõre küldik, közben a fizetésük 75 százalékát kapják. A Voestalpine 42 ezer alkalmazottjából 4.200-at részlegesen foglalkoztat, a kassai US Steelnél pedig négynapos munkahetet vezetnek be, csökkentett bérezéssel. — Az elmúlt évek kedvezõ piaci kilátásainak hatására számos acélipari vállalat indított ambiciózus beruházásokat. Ezek egy részét, ahol még volt rá lehetõség, törölték a programból, más részét pedig halasztják, illetve lassítják. Az orosz nagyvállalatok több milliárd dolláros beruházásokat és vállalatfelvásárlásokat töröltek terveikbõl, illetve halasztottak el bizonytalan idõre. Ilyen jellegû lépésekre az EU óriáskonszernjei esetében is sor került. — Néhány acélipari vállalat kötvények kibocsátásával próbál többletforrásra szert tenni. A Voestalpine 8,59 százalékos hozamú, négyéves kifutási idejû kötvény kibocsátása mellett döntött. Az ArcelorMittal elsõ lépésként 750 millió euró értékû kötvényt bocsátott ki, amit a tervek szerint újabb, 1,25 milliárd eurós csomag követ majd. — A megszorult acélgyártók a március végén esedékes 2009–2010-es alapanyag-szállítási tárgyalásokon azt akarták elérni, hogy a vasércet 50–60, de legalább 30 százalékkal olcsóbban kapják a bányatársaságoktól. A várakozások szerint az ausztrál BHP Billiton és Rio Tinto, valamint a brazil Companhia Vale do Rio Doce kénytelen is lesz engedni az árból. Van mibõl: az acélkonjunktúra hullámán csak a tavalyi évben 65 százalékos áremelést értek el az egy évre szóló szerzõdésekben. Igaz, idõközben a vasérc szabadpiaci azonnali (spot) ára a 2008 közepi tonnánként 200 dollárról 65-re esett. A minden évben hatalmas taktikázással övezett, március utolsó heteiben esedékes alapanyagár-tárgyalásokat azonban 2008-ban a bányatársaságok „elnapolták”, és a korábbi gyakorlattól eltérõen nyár elejéig nem voltak hajlandóak tárgyalóasztalhoz ülni. Viselkedésük érthetõ, hiszen a vasérc, melyet az acélgyárakon kívül ipari méretekben egyetlen szektor sem vásárol, legkevésbé sem nevezhetõ kelendõ árunak napjainkban. Hagyományok ide vagy oda, a bányatársaságok önkényesen úgy döntöttek, kivárnak, bízva abban, hátha nyár elejére változik annyira az acélipar (legfõképp egy esetleges áremelkedésre apellálva), hogy kedvezõbb alkupozícióból tárgyalhassanak, az addigra némileg felértékelõdõ vasérc értékesítésérõl. — Tervek születtek a kis hatékonyságú, elavult üzemek bezárása mellett a konszolidáció (vállalatösszevonás) hatékonyságjavító lehetõségeinek kihasználására is. Ily módon a kisebb tõkeerejû, de hatékony vállalatok túlélésére nagyobb az esély. Több nagyvállalat vezetõje szerint a válságkezelés kényszere felerõsíti a konszolidációs folyamatokat. Mivel az acélipar konszolidációjának mértéke még mindig sokkal kisebb a vasércszállítók vagy a jármûipar konszolidációjához képest, bõven van tér az ily módon terjeszkedni kívánó cégcsoportok elõtt. A megfelelõ tõkeerejû vállalatok a válság idõszakában valószínûleg igen kedvezõ áron juthatnak hozzá a pénzügyileg megroppant acélipari vállalatokhoz. Ez a megoldás már túlmutat az


azonnali válságkezelés módszerein, és a hosszabb távú stabilitást szolgálja. Ezen intézkedések valóban hathatósan csökkentették a kibocsátás mellett a mûködési költségeket is, azonban szinte kivétel nélkül elmondható minden európai üzemrõl, hogy az 50 százalékos vagy az alatti kapacitáskihasználás és a költségcsökkentõ intézkedések mellett is veszteséget termel. Mentõövet az államtól, még inkább az Európai Uniótól várnak. Állami beavatkozás A többletforrások bevonásának egyik — bankszektor által már kipróbált — módja, hogy állami támogatást próbálnak szerezni. A kassai US Steel acélmû vezetõi Fico miniszterelnöktõl kérték, hogy az alkalmazottak után fizetendõ egészségügyi és szociális járulékok befizetését 60 napon át a kormányzat vállalja át. A miniszterelnök támogatta a kérést azzal, hogy Brüsszel álláspontjától teszi függõvé annak teljesítését. Hasonló akcióra került sor Angliában, ahol a Corus ügyében lobbiznak parlamenti képviselõk, a támogatással azt kívánják elérni, hogy az elbocsátások helyett rövidített munkaidõt alkalmazhassanak. Az illetékes miniszter válasza szerint a bérköltségekhez ugyan nem adható támogatás, de átképzésre és a bajba került munkások támogatására fejenként 2000 GBP biztosítását mérlegelik. A magyar acélipar eszközei — tõkeigényénél, adottságainál fogva — a gazdasági válság negatív hatásainak csökkentésére nem túl széleskörûek. Ezért a magyar acélipart súlyosan érinti a Magyarországon mûködõ bankok gyakorlata is. Nehezebbé vált a hitelfelvétel, így e finanszírozásigényes iparág mûködtetése a jövõben akár el is lehetetlenülhet. A hazai acélgyártók ezért azt kérték a kormánytól: lépjen fel annak érdekében, hogy a bankrendszer töltse be a feladatát, és teremtse meg a hazai ipar finanszírozásának versenyképességet biztosító feltételeit. A hazai termelõk azt az elvárást is megfogalmazták, hogy a döntéshozó szervezetek a belföldi acélipar érdekében alkalmazzanak olyan kritériumrendszert, amely legalább az állami nagyberuházások, önkormányzati projektek, tenderek kiírásánál elõnyt biztosítanak a hazai elõállítású acéltermékek számára az importtal szemben. A versenytársak reakciói Érdemes kitekinteni az EU határain túlra, és megvizsgálni, miként reagált a többi acéltermelõ régió törvényhozása az acélipari krízisre: — Az acélipari válság súlyosan érintette az USA acéliparát is. Az amerikai kormányzat, amely szóban folyamatosan harcol a protekcionizmus ellen, újra az acélipari vállalatait (és azok dolgozóinak állását) védõ intézkedésre szánta el magát. (Hasonló lépést a 2001. évi válság idején tett, amikor az USA-ba irányuló acélimportot szankcionálta). Ezúttal az 1933ban hozott, de még érvényben lévõ Buy American Act (Vásárolj Amerikait Törvény) felhasználásával hozott olyan intézkedést, hogy az államilag finanszírozott beruházásoknál, építkezéseknél USA-ban gyártott acélt kell felhasználni, kivéve, ha a kérdéses terméket nem gyártják, vagy az ára legalább 25 százalékkal magasabb az importált termékekénél.


Ugyancsak a kormányzat beavatkozását kérik az Amerikai Egyesült Államok acélipari vállalatai a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével jelentkezõ többletköltségek ellensúlyozására. Azt kérik, hogy a nemzetközi megegyezésre nem hajlamos országok acélimportjára vessenek ki a többletköltségekkel arányos, ún. zöld-vámot. — Aligha meglepõ, hogy az erõs központi irányítású Kínában az állami vasúttársaság — az infrastruktúra fejlesztésével összhangban — az idén a tavalyi dupláját, azaz 3,2 millió tonna sínt rendel az ország négy legnagyobb acélgyárától, valamint a 2008-ban az évi 500 millió tonnás acéltermelést elsõként átlépõ Kína kapacitása túlfuttatását az iparági konszolidáció, valamint a korszerûtlen gyárak bezárása mellett esetleg a felesleges készletek intervenciós vásárlásával orvosolja. A „mostohagyerek” Ilyen nemzetközi környezetben merül fel a kérdés, hogy mikor és milyen szinten lehet, illetve kell az Európai Uniónak beavatkoznia acéliparába, most már nem csupán versenyképességének növelése, hanem egyáltalán a fennmaradása érdekében. Az európai gazdaságban a stabilitás mindig is fontosabb volt a sebességnél, és a politikusok sokat gúnyolódtak az elõvigyázatlan amerikaiakon és kapzsi bankáraikon. A munkahelyek biztonságáért és a szociális védelemért cserébe Európa hajlandó volt lemondani a gyors növekedésrõl. Angela Merkel német kancellár januárban a davosi Világgazdasági Fórumon kijelentette, hogy „a német szociális piacgazdaság jó modell” a szabad piac és a szociális védelem kiegyensúlyozására. Bizonyos tekintetben igaza van, hiszen Európa elkerülte a Lehman Brotherséhez fogható bankcsõdöket, acélipara azonban ugyanolyan mélységbe zuhant, megmentéséhez most gyors — és épp a kinevetett amerikai törvényhozókéhoz hasonló — önzõ intézkedésekre volna szükség. A támogatásokat tekintve az Európai Szén- és Acélközösség megszüntetése óta tiltó listán szerepel az acélipar az Európai Unióban. Magyarországon közel tíz éve nem kap semmilyen támogatást az iparág, míg Szlovákiában vagy Lengyelországban az uniós csatlakozás ellenére is évekig fennmaradhattak az acélipart érintõ kedvezmények. A Közösség nem csak a nemzeti támogatás tiltását mondja ki, de valószínûleg a megfelelõ lobbi hiányában az ágazat közösségi szintû támogatásától is elzárkózik. Németországban ugyan felröppent a hír, miszerint az állam megfontolja annak lehetõségét, hogy bevásárolja magát a rogyadozó ThyssenKrupp tulajdonosi szerkezetébe, azonban Brüsszel rosszallását kifejezõ nyilatkozatait követõen ez is csak egy füstbe ment terv maradt. Acélpiaci kilátások A kirobbanó gazdasági válság az egész világ acéliparára rányomta bélyegét. Az acélipari társaságok termelõberendezéseket állítanak le vagy korlátozzák mûködésüket. Az acélfelhasználásban számottevõ csökkenés prognosztizálható, mivel a továbbfeldolgozó iparágak is rendeléshiánnyal küzdenek, felvevõképességük csökken. Az ipar, benne az acélipar és a GDP változása között szoros összefüggés tapasztalható. A GDP-csökkenés elõrejelzésébõl következik, hogy az acélfelhasználás és természetesen a termelés is csökkenõ lesz, mivel az egész világban érezhetõ visszaesés miatt az exportbõvítésre nincs

199

lehetõség. A Worldsteel legújabb elõrejelzése szerint a világ látszólagos acélfelhasználása 2009-ben 15–20 százalékkal csökken az elõzõ évhez képest. Az acélkereslet várhatóan 2010-ben stabilizálódik. Az Eurofer áprilisi elõrejelzése szerint az Európai Unió 27 tagországának látszólagos acélfelhasználása 2009-ben elõreláthatólag 28,8 százalékkal csökken az elõzõ évhez képest. Általános vélemény szerint 2009. a mélypont, 2010. a stagnálás éve lehet, és csak 2011–2012-ben várható nagyobb mérvû növekedés. Azonban a legoptimistább elõrejelzések sem várják az acélfelhasználás válság elõtti szintekre történõ visszatérését 2015-nél korábbra.

V. Lehetséges kiutak bemutatása 1. Problémafelvetés Az Európai Unió acéliparának mai helyzetét és a fenti elõrejelzéseket figyelembe véve, megállapítható, hogy a gazdasági világválság által elõidézett acélipari trauma egyértelmûen rávilágított a jelen helyzet tarthatatlanságára. Az alkalmazandó lépések helyes megválasztásához azonban mindenek elõtt meg kell válaszolni néhány alapvetõ kérdést: Valóban szüksége van-e a világnak az Európában magas költségszinten, import alapanyagokból elõállított acélra? Ha igen, akkor elég egységes és erõs-e az Európai Unió ahhoz, hogy megmentse acéliparát, vagy érdemes megfontolni, az európai kapacitások bizonyos részeinek leépítését? Az alábbiakban két lehetséges forgatókönyvet szeretnék bemutatni. Az egyik lehetséges kiút értelmében az EU-nak kell segítõ kezet nyújtania, és jelentõs törvénykezési támogatással, valamint külpolitikai konfrontációt felvállalva fenntartani acéliparának versenyképességét. E törekvés alapját az az elgondolás képzi, miszerint az EUnak szüksége van az acéliparára, és nem engedheti annak „elvándorlását”. A második lehetséges forgatókönyv értelmében viszont le kell mondani az acélipar egy részérõl, és a nemzetközi munkamegosztás keretében a „legprimitívebb” termékek gyártását egyszerûen átengedni az azokat gazdaságosabban termelõ régióknak.

Lisszaboni Szerzõdés ratifikálásával az Európai Parlament hatásköre kiterjed szinte az összes iparral kapcsolatos területre, valamint a kereskedelemre is. Jelenleg az Európai Parlament részvétele nélkül nem lehet szilárd és fenntartható iparpolitikát elérni az Európai Unióban. A Parlament befolyási szférájának kiterjesztése nagyobb felelõsséget ró az Európai Parlament képviselõire valamennyi európai gazdaság fenntartható fejlõdésének és az európai állampolgárok jólétének biztosítása szempontjából. Az alapvetõ iparágak megõrzése az Európai Unió jólétének és fenntartható növekedésének létfontosságú elõfeltétele. Ezért alapvetõ fontosságú, hogy az európai törvényhozás elismerje azokat az elõnyöket, amelyeket az európai acélgyártás teremt az állampolgároknak. Az Európai Parlament csak olyan szabályozást fogadhat el, amely megõrzi az európai acélipari vállalatok nemzetközi versenyképességét. Egyúttal határozottan kell fellépnie a nem EU országok által a nemzetközi acélkereskedelemben és piacokon teremtett korlátozások és torzítások ellen. Lényegében minden európai intézkedésnek biztosítania kell azt, hogy az európai acélipar egyenlõ esélyekkel léphessen fel a nemzetközi piacon.

Az Európai Parlament felelõssége A 2009–2014-es Európai Parlament döntõ politikai változások idején fog mûködni, amelyben az EP képviselõknek új szerepe és feladatai lesznek. Eme változások hátterében azonban a legnagyobb gazdasági kihívás áll az Európai Szén- és Acélközösség (az Európai Unió elõfutára) megalakulása óta. Alapvetõ fontosságú, hogy az EP képviselõk olyan politikai döntéseket hozzanak, amelyek támogatják a normális piaci feltételeket és megõrzik az alapvetõ ipari munkahelyeket, amelyek az európai gazdaság helyreállításának alapját jelentik. Az elmúlt pár évtized alatt az Európai Parlament törvényhozó szerephez jutott a legtöbb európai politikai területen, különösen az európai ipart és annak alkalmazottait közvetve vagy közvetlenül érintõ területeken, beleértve például a belsõ piac, éghajlatváltozás, környezetvédelem, egészségügy, kutatás és közlekedés kérdéseit. Amikor a

Éghajlatváltozás — egyenlõ feltételek a nem EU-s versenytársakkal Az európai acélgyártók különösen sebezhetõk az egyoldalúan kirótt költségeken keresztül, mivel az EU27be irányuló import és onnan származó export teljes mennyisége az európai piaci kereslet 30–40%-át teszi ki. Amennyiben az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések nem biztosítanak egyenlõ feltételeket, a nem EU-s acélgyártó versenytársak tisztességtelen versenyelõnyhöz jutnak, amely az acél globális piacát eltorzítja, és korlátozni fogja a jövõben a befektetéseket az EU-ban, amely majd a termelés áthelyezõdéséhez vezet (carbon leakage). Ezért a nem EU-s acélgyártóknak el kell kötelezniük magukat egyenlõ mértékû, ellenõrizhetõ és kikényszeríthetõ CO2-csökkentési célok mellett, egy olyan éghajlatváltozásra vonatkozó nemzetközi megállapodás keretein belül, amely a világ acélgyártásának legalább 85%-ára vonatkozik. Az EU és további kilenc ország — Brazília, Kína, India, Japán, Dél-Korea, Oroszország, Törökország, Ukrajna és az Egyesült Államok — állítja elõ a világ nyersacéltermelésének 90%-át. Miután Kína egyedül körülbelül 500 millió tonnát (35%) termel évente, részvétele nélkülözhetetlen valamennyi nemzetközi megállapodásban. Amíg egy ilyen megállapodás bevezetésre kerül, az EU-nak csökkentenie kell az ETS-sel (Emission Trading Scheme = károsanyag-kibocsátás kereskedelmi rendszer) kapcsolatos költségeket azokban az ágazatokban, ahol a termelés áthelyezõdésének veszélye fennáll, azáltal, hogy folytatja a kibocsátási engedélyek 100%-ának ingyenes kiadását. A teljesítménycélokat annak teljes figyelembevételével kell megállapítani, hogy az acélipar fenntartható módon újrahasznosítja a termelt (hulladék) gázokat, amely az alapvetõ acélgyártásból származó CO2-kibocsátás körülbelül 80%-át teszi ki. Az EU-nak továbbá teljes kompenzációt kellene nyújtania az ETS-sel kapcsolatos villamos energia áremelkedésének költségére. Az elektromos kemencét használó acélgyárak, amelyekbe szinte teljes mértékben acélhulladékot adagolnak, az európai acélipar termelésének 40%-át adják. Ezek a

200


2. Szükséges lépések az Európai Unió részérõl acélipara megmentése érdekében

gyárak nagymértékben függnek az energiaáraktól. Ha az acélipar e része elveszítené versenyképességét az energiaárak ETS-bõl fakadó megemelkedése miatt, az nagyon komoly következményekkel járna ezekre az acélgyárakra és a hulladékfeldolgozó iparra nézve. K+F — kiemelt prioritást az innovációba és új technológiákba történõ befektetéseknek Az EU-nak sokkal nagyobb mértékben kell ösztönöznie az innovatív, környezetbarát gyártástechnológiák kutatásfejlesztését mint eddig, különös tekintettel a gazdaságilag kockázatos és nagyon költséges bevezetési és bemutatási szakaszokra. Az EU intézményei, a tagállamok és az ipar közti pénzügyi támogatás és szoros együttmûködés mind az EU éghajlatváltozási politikájának, mind a Lisszaboni Stratégia céljai elérésének elõfeltételét képezik. Az EU kutatási keretprogramját és az ETS-bõl származó bevételeket ezért elsõdlegesen új technológiák kifejlesztésére és bemutatására kell fordítani, amelyek a kibocsátást a forrásnál csökkentik, és az acél hatékony felhasználását biztosítják annak további felhasználása során. A K+F támogatására a magas minõségû munkahelyek megõrzése miatt is szükség van az európai acéliparban, amelyek révén az Európai Unió erõs ipari alapokkal rendelkezõ régió maradhat, amelyben az acélipar a technológiai innováció egyik vezetõje marad. Energia — versenyképes energiaárak kialakítása Európában A nemzetközileg versenyképes energiaárak és az energiaellátás biztosítása létfontosságúak az olyan energiaintenzív iparágak sikeréhez, mint amilyen az acélipar, ezért ezeket minden EU-s energiapolitika legalapvetõbb céljának kell tekinteni. Eddig a villamosenergia- és gázpiacok liberalizációja nem hozta meg azt a költségcsökkenést, amelyet az energiafelhasználó iparágak reméltek. Az európai energiaellátók közti verseny még mindig nem elég erõs ahhoz, hogy az energiaárak jelentõsebb csökkenéséhez vezessen. A 3. Energiacsomagot gyorsan végre kell hajtani az európai energiapiacok liberalizálása, valamint a transzeurópai energiahálózatok kiterjesztésének ösztönzése érdekében. Ez majd megteremti a verseny lehetõségét, és egy igazi, Európát átfogó közös energiapiacot hoz létre. Alapvetõ fontosságú, hogy az ipari fogyasztók elfogadható áron juthassanak energiához, versenytársaikhoz képest. Ugyanakkor szükség van olyan politikai feltételekre, amelyek lehetõvé teszik a hosszú távú beszállítói szerzõdések megtárgyalását az energiaellátók és a nagy energiafelhasználók között. Egy széleskörû, a technológiák között nem diszkrimináló energiamixnek kellene a költséghatékony és biztonságos energiaellátás alapját képezni. A megújuló energiákat támogatni kellene, de elkerülve a túlzott mértékû ösztönzõköltségeket. Minden olyan egyoldalú EU-s intézkedést, amely Európában magasabb energiaárak kialakulásához vezet, el kell kerülni, maximálni kell, vagy kompenzációt kell utána fizetni, hogy az energiaintenzív iparágakat ne ösztönözzék arra, hogy nem EU-s országokba vándoroljanak. Ez különösen fontos az acélhulladék folyamatos feldolgozásának biztosítása érdekében az EU energiaintenzív, elektromos kemencével mûködõ acélgyáraiban, amelyekben gyakorlatilag a hulladék az egyetlen alapanyag.


Kereskedelem — a nyílt piacok biztosítása, és az EU kereskedelmi törvényeinek betartatása a tisztességes verseny biztosítása érdekében Mivel nagymértékben függ az importtól és exporttól, az európai acélipar erõteljesen támogatja a nemzetközi kereskedelem liberalizációját a WTO égisze alatt. Az EU a legnagyobb mértékben nyitott jelentõs piac, ugyanakkor a nem EU-s acéltermelõ országok többféle kereskedelmi korlátozást és torzítást alkalmaznak azért, hogy saját iparaikat mesterséges elõnyökhöz juttassák. Ezek között a kormányzati beavatkozások széles skáláját alkalmazzák, beleértve az import korlátozását (például védõvámok vagy korlátozó licenszek által), az exportösztönzõket (például ÁFA-visszatérítések, vagy az exportadók lenullázása által), és az ártámogatást. A „vásároljon hazai acélt” kampányok szintén népszerûvé váltak. Most jobban, mint eddig valaha, van szükség a tisztességes nemzetközi versenyre, és egyenlõ esélyek biztosítására az európai acélipar számára. Az EU-nak biztosítania kell az egyenlõ feltételeket, és határozottan fel kell lépnie a dömping és az ártámogatott termékek ellen. Az európai kereskedelemvédelmi jogi szabályozás és gyakorlat a világon a legliberálisabbak közé tartozik. Ezeket a legnagyobb mértékben alkalmazni kell, hogy az európai acélipar, és ennek következményeként az EU egész gazdasága ne szenvedjen potenciálisan helyrehozhatatlan károkat. Nyersanyagok — hatékony stratégia kialakítása a hozzáférés biztosítására Mindenképp jó irányba mutat a Bizottság „Új Nyersanyag Kezdeményezés” címen 2008 novemberében kiadott közleménye, valamint az energiaipar nyersanyagellátásának biztosítását célzó intézkedései is. Az EU kereskedelmi politikájában, valamint külsõ, harmadik országokkal való kapcsolatainak keretében elsõbbséget kell adni az egyenlõ feltételek megteremtésének a kohászati nyersanyagokhoz való hozzáférésben. Elsõsorban az EU-nak alkalmaznia kell a versenyre vonatkozó szabályait a tényleges verseny biztosítása és a nemzetközi nyersanyagpiac további koncentrációjának megakadályozása érdekében. A fent említett — az acélpiaci szereplõk által leginkább támogatott — lépések sikerességének alapvetõ feltétele, hogy az EU-n kívüli világ — gyakran politikailag instabil — országai elfogadják azokat, és saját versenyképességüket gyengítve mûködjenek együtt a kitûzött célok elérése érdekében. Sajnos elég nehezen elképzelhetõ, hogy pl. Kína, Ukrajna vagy Kazahsztán rövid idõn belül és önként azonosulna a fentiekben vázolt, pl. környezetvédelmi stratégiával. Továbbá azt is elég nehéz elképzelni, hogy az EU jelentõs eredményeket érjen el Kínával szemben az EUba áramló kínai acélexport kordában tartásáráról, anélkül, hogy a Kínába irányuló egyéb exporttevékenysége korlátozódjon Mindezek figyelembe vételével érdemes megvizsgálni egy sokkal drasztikusabb döntés esetleges következményeit. 3. Az acélipar részleges exportálása Személyes véleményem szerint hamarosan egy fájdalmas, jelentõs áldozattal járó, de elkerülhetetlen döntést kell meghoznia az EU-nak, mivel szembesülni kényszerülünk

201

azzal az egyszerû ténnyel, hogy a folyékony acél Európában történõ elõállítása gazdaságilag nem jövedelmezõ termelési folyamat többé! Minden lapos és hosszú acéltermék alapanyaga az acélöntõmûvek által elõállított buga, illetve öntecs. Az acélgyártáshoz szükséges vasérc- és kokszmennyiség 100%-a, és a teljes gyártási folyamathoz felhasznált energia döntõ része a buga és öntecs elõállításának gyártási folyamatában, az úgynevezett folyékony fázis során kerül felhasználásra. Arról nem is beszélve, hogy a káros anyagok közel 90%-a is ezen folyamat alatt kerül kibocsátásra. Néhány száz km-rel keletre tõlünk (Ukrajnában és Oroszországban) kitermelési költség szinten rendelkezésre áll minden szükséges alapanyag és energiahordozó (szén, vasérc, földgáz), és az egyéb termelési költségek is messze elmaradnak az európai szintektõl. A félkész termékek szállítása pedig lényegesen olcsóbban és egyszerûbben kivitelezhetõ (pl. széles nyomtávú vasúton, különösebb áruvédelem nélkül), mint a környezeti hatásokra sokkal érzékenyebb késztermékeké. Logikus lépésnek tûnhet hát a termelési vertikum „legprimitívebb” és egyben leginkább alapanyag- és energiaigényes, valamint környezetünkre leginkább veszélyes részét egyszerûen keletre exportálni. Egy egyébként is kialakulóban lévõ — az Európa energiafüggõségébõl, és a volt FÁK köztársaságok energiabõségébõl adódó — eurázsiai együttmûködési rendszerbe tökéletesen beleillene ez, a nemzetközi munkamegosztás gazdasági elõnyeit kihasználó acélipari átszervezõdés. Versenyképesség Ezzel a lépéssel ez az új acélrégió (EU és CIS országok közösen) jelentõs versenyelõnyre tenne szert a továbbra is magas termelési költségekkel küzdõ USA-val, vagy akár a nyersanyagfüggõségtõl korlátozott Kínával szemben is. Az európai uniós K+F források, folyékony fázis hiányában, teljes egészükben a továbbfeldolgozott termékek elõállításához használt technológiák fejlesztésére fordíthatóak, sokkal hatékonyabb és modernebb eljárások kidolgozását lehetõvé téve. Foglalkoztatáspolitika Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ma az európai acélipar éves bevétele meghaladja a 200 milliárd eurót, közvetlenül foglalkoztat 420 ezer embert, és több mint 200 millió tonna acélt termel évente. A több mint 500 acélgyár Európa 22 tagállamában közvetlenül és közvetve európai állampolgárok millióinak biztosít munkát és megélhetést. E munkahelyek jelentõs része kerülne felszámolásra, mivel a folyékony fázisban hozzávetõlegesen az acélipari alkalmazottak negyede dolgozik. Azonban a bugák és öntecsek ütemezett, gördülékeny és folyamatos szállítása egy új logisztikai rendszert kíván, mely természetesen új munkahelyek teremtésével hozható csak létre.

— például 2008-ban kialakult — gázellátási válság. Valamint így a dekoncentrált európai acélipar „kimaradhatna” az évente megrendezésre kerülõ, és — a már említett egyensúlytalanságból kifolyólag — fairnek semmiképp sem nevezhetõ alapanyagár-tárgyalásokból.

Összefoglalás és következtetések A 2008-as gazdasági világválság rámutatott arra, hogy a világpiacot egykor uraló európai acélipar behozhatatlan hátrányra tett szert a dinamikusan fejlõdõ és földrajzi adottságukból adódóan abszolút elõnnyel bíró versenytársaihoz képest. Ennek a lemaradásnak az okai alapvetõen orvosolhatatlanok, mivel mai tudásunk birtokában valószínûtlen, hogy Európa alatt óriási vasérc-, szén- és földgáztartalékokra bukkanjunk, vagy hogy Kína vagy Oroszország termelési költségei rövid idõn belül az egekbe szökjenek, így valóban gyors és hatásos intézkedésekre van szükség, hogy életben tartsuk a stratégiai — fõként katonai — okokból nélkülözhetetlen acéliparunkat. A kérdés csupán az, hogy hogyan? A fenti kérdés megválaszolásához nem elegendõ csupán az acélipart vizsgálni. A pénzpiacok szabályozásának kérdése nem is oly rég, a válság kirobbanásakor került napirendre, és olybá tûnt, hogy viszonylagos egyetértésben hangoztatták az elemzõk és a politikusok, hogy a jövõben szigorúbb állami, illetve uniós szabályozásra lesz szükség egy újabb krach elkerüléséhez, azonban a várt intézkedések vagy életbe sem léptek, vagy jelentéktelen, könnyen megkerülhetõ akadályokat állítottak csupán a „spekulánsok” útjába. Ezzel, számomra bebizonyosodott, hogy még ez a válság sem sokkolta eléggé a világ vezetõit ahhoz, hogy valóban drasztikus lépésekre szánják el magukat, és valódi rendszerváltásba fogjanak. Helyette az önszabályozásra bizonyítottan képtelen, és több sebbõl vérzõ pénzügyi és gazdasági rendszerünket próbálják életben tartani. Elvárható-e hát ezektõl a vezetõktõl, hogy az acéliparral kapcsolatban meghozzák és betartassák a fentiekben kifejtett intézkedéseket? Véleményem szerint nem! Így az acélpiac is a többi piac sorsára jut, azaz valódi gazda nélkül önmagát szabályozza. Márpedig a szabad versenyes kapitalizmusban egy vállalat nem ott termel egy terméket, ahol a legnagyobb szükség van a munkahelyekre, vagy ahol az adott ország politikusai azt a legjobbnak látják, hanem ott, ahol azt a legnagyobb gazdasági haszon realizálása mellett termelheti. Az acél esetében ez pedig Európán kívül van…

Felhasznált irodalom 1.

2. Acélfüggõség A jelenlegi helyzet egyik problémaforrásának számító 3. vasérc-, szén- és földgázkitettséget ez esetben természetesen felváltaná az acél félkésztermékekkel szembeni 4. függõség. Azonban ez tengerentúli masszív importszállítmányokkal lényegesen könnyebben kezelhetõ, mint egy

202

Óvári Antal : Vaskohászati kézikönyv; Mûszaki Könyvkiadó, Budapest, 1985. Kohászat 2006. 1–5. szám; Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Budapest, 2006. Osztatni Mihály : Konverter-acélgyártás; Mûszaki Könyvkiadó, Budapest, 1982. Energiapolitika — újragondolva / Környezetvédelem, energiatakarékosság. Az energia-hatékony acéltermelés megvalósításáról; Dunaújvárosi Hírlap, 2008. november 07. pp. 7-8.


5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35.

Dr. Csernenszky László : Ipar és versenyképesség az Európai Unióban; Európai füzetek 44. szám, Budapest, 2003. Sztankó Éva : Az acélipari versenyképesség javításának tapasztalatai az Európai Unióban; Fejlesztés és finanszírozás 2003/2 Soros György : A 2008-as hitelválság és következményei; Scolar, Budapest, 2009. Alan Greenspan : A zûrzavar kora; HVG Könyvek, Budapest, 2009. Garai László : Globális rendszerváltás? — Gazdaságpszichológiai megfontolások a válságról; Népszabadság Könyvek, Budapest, 2009. Inotai András – Juhász Ottó : A változó Kína; Akadémiai Kiadó, Budapest, 2009. Topolánszky Ádám : Lobbizás az Európai Unióban; Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2009. Az acélipart is elérte a válság; Dunaferr Hetilap, Dunaújváros, 2008. október 13. pp. 1–3. Átmeneti élénkülés — Zámbó József az acélipar általános helyzetérõl; Dunaújvárosi Hírlap, Dunaújváros, 2009. szeptember 29. pp. 8. Merre tart ma az acélipar? — Beszámoló a Magyar Vasés Acélipari Egyesület taggyûlésérõl; Dunaújvárosi Hírlap, Dunaújváros, 2009. szeptember 29. pp. 7. Szalavetz Andrea : Hagyományos iparágak — Hanyatló iparágak; Oktatási Minisztérium, Budapest, 2000. International Iron and Steel Institute kiadványai 2004–2008 European Steel in Figures 2004–2008; Eurofer, Bruxelles, 2008. Prof. Dr. Hardy Mohrbacher elõadása a Magyar Tudományos Akadémián 2009. World Steel Dynamics kiadványai 2000–2009. Steel Business Briefing évkönyv; SBB, London, 2007. Steel – A Year Later; Steel Manufacturers Association, 2005. augusztus 16. European Strip Mill Products Committee; Eurofer, Bruxelles, 2009. április 21. www.mvae.hu www.worldsteel.org www.eurofer.org www.worldsteeldynamics.com www.metalbulletin.com www.metalbulletinresearch.com www.steelbb.com www.thesteelindex.com www.recycle.net ec.europa.eu www.meps.co.uk www.steelonthenet.com www.bloomberg.com


203

Patkó István *

A napsugárzásból elõállított termikus energia integrálása a hazai energiarendszerbe A napkollektorok a Nap által kibocsátott rövid hullámhosszú (λ = 4 µm) sugarak által reprezentált ún. sugárzási energiát transzformálják át hõenergiává. Ezt a hõenergiát a földi élet számára hasznosítani lehet. A cikk a „napsugárzás–napkollektor–hõenergia-felhasználás” kapcsolatrendszerrel foglalkozik, a teljesség igénye nélkül bemutatja a napenergia termikus hasznosításának elméleti alapjait, valamint statisztikai adatok alapján képet alkot a napkollektorok magyarországi helyzetérõl.

1. Napsugárzás mérlege A napsugárzás földfelszínre jutó hányadát és a sugárzás veszteségeit az 1. ábra szemlélteti.

Solar collectors transform the so called solar energy that is represented by the short wavelength radiation (λ = 4 µm) radiated by the sun into thermal energy. This thermal energy can be utilized for life on earth. The article deals with the relation system of “solar radiation – solar collector – thermal energy utilization”, and without the demand of completeness presents the theoretical bases of thermal utilization of solar energy, as well as based on statistical data represents the situation of solar collectors is Hungary.

A veszteségek a termoszféra alsó határa (~ 80 km magasságban) és a földfelszín közötti légtérben jönnek létre. Feltételezések szerint a napsugárzás veszteségei a 80 km-es magasság felett elhanyagolhatóan kicsik a teljes veszteséghez képest. A termoszféra alsó határán a veszteségmentes napsugárzás fajlagos energiaáramát — a Nap-Föld közepes távolságnál — a szakirodalmak 1.345 W/m2 ± 3% értéken határozzák meg. Ezt az értéket Napállandónak (N) is nevezik. A közvetlenül a Napból érkezõ sugárzás akadálymentes része általi fajlagos energiaáramot direkt (Id) sugárzás által képviselt energiaáramnak nevezik: Id = 1.345 W/m2 x 0,43 = 582,2 W/m2 Ha a földfelszín Nap által besugárzott részénél kisebb felületet (pl. napkollektort) helyezünk el a földfelszín besugárzott részén, akkor a napkollektor felületét érõ napsugárzásokat a 2. ábrán szemlélhetjük meg.

1. ábra: A napsugárzás mérlege Az ábra alapján abból a feltételezésbõl indulunk ki, hogy a Nappal szembeni földfelszín 54%-a felhõvel borított, míg 46%-a derült, azaz felhõmentes. A Napból kilépõ sugárzás jelentõs része — hõtermelésre — nem hasznosítható a Földön. Ezeket veszteségeknek kell tekinteni. Ezek a veszteségek (1. ábra) és relatív értékük a következõ módon alakul: — reflexió a világûrbe 30% — ózonréteg elnyelése 2% — légköri elnyelõdés 25% Ezekkel az értékekkel számolva a teljes sugárzási veszteség a Nap sugárzásának 57%-át teszi ki, ez azt jelenti, hogy a napsugárzás 43%-a hasznosítható a földfelszínen.

2. ábra: Napkollektort érõ napsugárzások

* Prof. Dr. Patkó István dékán, Óbudai Egyetem

204


Az elõbbiekben leírt veszteségek (szórt sugárzás) egy része a kollektor felszínén hasznosulhat. A napkollektor felszínét érõ napsugárzás részei tehát: • direkt: Id • szórt (diffúz) Is  égbolt által szórt: Isé  Föld felszíne által szórt IsF A napkollektor felületét érõ teljes sugárzás (Itotal): Itotal = Id + Is = Id + Isé + IsF (W/m2)

2. Magyarország direkt napsugárzásból származó potenciálja Magyarország napsütéses óráinak számát h = 1.8502.200 óra/év értékben határozták meg. Az ország területe ∼ 93.000 km2 (93·109 m2). A direkt napsugárzás (Id) által Magyarország felszínére juttatott energia: Edir.naps.= 93·109 m2 x 582,2 W/m2 h = 54,1 TWh. Természetesen ezt a „számtant” csak akkor lehetne egy az egyben értelmezni, ha feltételeznénk, hogy az ország teljes felszínét napkollektorokkal fednénk le. Megfontolhatóbb megállapítások tehetõk, ha továbbra is csak a direkt sugárzásból származó energiát vizsgáljuk. Tételezzük fel, hogy az ország minden 1 km2-es felületén 1 m2 napkollektort telepítünk (összesen 93.000 m2). Ekkor összesen E = 54,1·103 kWh energiamennyiség válna hasznosíthatóvá. Ez a napkollektor teljesítmény (54,1·103 kW) megegyezik kb. 2500 átlagos családi ház fûtésére beépített fosszilis energiahordozóval mûködõ hõtermelõ berendezés együttes teljesítményével.

3. A napsugárzás termikus hasznosításának helyzete Európában A következõ adatok az ESTIF (European Solar Thermal Industry Federation) 2009 májusában közzétett 2008-as statisztikai adataiból származnak. A közreadott statisztika „fedett kollektor” alatt az üvegfedésû kollektorokat érti, amik lehetnek sík és vákuumcsöves kollektorok egyaránt. A statisztikában 1 m2 kollektor felület által produkált hõenergiát 0,7 kWh-nak tekintenek. Az 1. diagramon az EU 27 + Svájc területére az egyes években beépített kollektorok jellemzõi láthatók.

1. diagram: A beépített napkollektorok jellemzõi az EU27 + Svájc területén (1999–2000) Az EU 27 + Svájc területén 2008-ban összesen 27.261.289 m2 napkollektor mûködött. Ez a mennyiség 19.082.903 kWh, azaz ∼19,1 MWh energia termelésére alkalmas. A napkollektorok üzemeltetésében Európában Németország jár az élen 11.090.000 m2 összfelületû napkollektorral.

4. Magyarországi helyzetkép A magyarországi helyzet vizsgálatához olyan európai országokat kell kiválasztani, amelyek területe, lakosainak száma és földrajzi elhelyezkedése közel azonos, tehát összehasonlíthatónak tekinthetõ Magyarországgal. Ilyenek lehetnek: — Ausztria — Svájc — Szlovákia — Magyarország Az 1. táblázat az említett négy közép-európai országban üzemelõ napkollektorok összes felületét, míg a 2. táblázat az 1.000 lakásra jutó összes felületet mutatja. 2. táblázat: Az 1000 lakosra jutó beépített napkollektorok relatív felülete Ország

Lakosok száma

Telepített kollektor

Napsütés óra/év

Ausztria

8.037.400

403

1.850–2.250

Svájc

7.376.000

80,5

1.850–2.250

Szlovákia

5.381.200

17,7

1.850–2.250

10.121.000

2,5

1.850–2.250

Magyarország

1. táblázat: Beépített napkollektorok felülete Mûködõ

Beépített 2008

2006

2007

Összes kollektor Összes kollektor Összes kollektor Összes kollektor m2 m2 m2 m2 Ausztria

Növekedés 2008

2008/2007

Sík kollektor m2

Vákuum-csöves kollektor m2

Összes kollektor %

3.240.330

292.669

281.000

347.703

343.617

4.086

24%

593.980

51.863

65.432

85.000

81.500

3.500

30%

Magyarország

25.250

1.000

8.000

11.000

8.500

2.500

38%

Szlovákia

95.250

8.500

9.000

13.500

12.000

1.500

50%

Svájc


205

Az 1. és 2. táblázatokból, de különösen a 2. táblázatból tûnik ki Magyarország helyzete. Összegzésképpen megállapítható: — Magyarországon elhibázott a kormányzati és az energiapolitika, — érdektelen a téma iránt a társadalmi légkör, — az európai uniós pályázatokat Magyarország erre a célra nem megfelelõen használja ki. Mi lehet a kiút ebbõl a helyzetbõl? Az energiaárak növekedése a közeljövõben rá fogja kényszeríteni Magyarországot, a kormányzatot, hogy azonnali intézkedések bevezetésével: — dolgozzon ki új filozófiát az energiapolitikában, — hozzon létre új támogatási rendszert, mellyel nem a napkollektorgyártókat, hanem az alkalmazókat támogatja,

— kampányt kell indítani a lakosság tervszerû meggyõzése érdekében, — olyan támogatási rendszert kell kidolgozni, mely integráltan támogatja a napenergia termikus hasznosítását és az épületek utólagos hõszigetelését.

Felhasznált irodalom [1] Patkó I.: Megújuló energiák integrálása a hazai energiarendszerbe, különös tekintettel a napenergia termikus hasznosítására, MTA elõadás, Magyar Mûszaki Értelmiség Napja 2010. 05. [2] ESTI F. : Statisztikai jelentés, Brüsszel 2009. május [3] Patkó I: Környezettechnika I., Egyetemi jegyzet 2004. [4] Patkó I.: Megújuló energiák, Egyetemi jegyzet Budapest, 2009. [5] Barótfi: Környezettechnikai kézikönyv, Budapest, 2006.

Dr. Bucsi László *

A tervezés továbbfejlesztési lehetõségei — avagy túl a kerettervkészítés buktatóin? Milyen szervezet számára milyen költségvetést? — hangozhatna ekképpen is a kérdés. De lehet, hogy nem is kérdésekrõl van ma már szó. A költségvetés-készítés, mint koordinációs eszköz hagyományos alkalmazása a változó környezet és ebbõl fakadóan a döntési helyzetek számos változója miatt mára túlhaladottá vált. A cikk rövid ismertetést ad a kerettervezés javítását szolgáló újabb módszerekrõl, illetve nagyító alá veszi a kerettervezés hiányosságait is.

Az elmúlt idõszakban egyre gyakrabban lehet hallani a Kontrolling Szolgáltató Központ (angolul: Controlling Shared Service Center) kifejezést, amely azt takarja, hogy a kontrolling szervezet egy jól definiálható szolgáltatási körrel rendelkezõ egység, amely a vállalaton belüli „megrendelõi”, alapvetõen a vezetõk számára nyújt szolgáltatásokat: koordinálja a tervezési folyamatot, beszámolókat készít, kalkulációkat végez, mûködteti a vállalat belsõ elszámolási rendszerét, támogatja a vezetõi döntéshozatalt. Fontos mérce egy ilyen központ számára az eredményesség, ami a tervezés esetében nem más, mint a terv alkalmassága arra, hogy valóban a vezetõ irányítási tevékenységének kulcselemeként mûködjön. A német Business Application Research Center (BARC) egy több mint 20 országra kiterjedõ, 450 vállalatot érintõ felmérésében elemezte a vállalatok tervezési gyakorlatát. A felmérésbõl az alábbi fõbb következtetések vonhatók le: • a vállalatok — különösen a dinamikus környezetben mûködõk — nagy százaléka (44%) alkalmazza

What budget to what organization? — the question could also be in such a way. But today the matter is maybe not still about questions. Budget making, as conventional application of coordination tool, due to the changing environment and the several variables of decision situations arising of this has become outworn. The article gives a short presentation about the newer methods serving the improvement of framework planning and takes under magnifier also the deficiencies of framework planning.

a Beyond Budgeting módszertanát (lásd késõbb!) kombinálva jellemzõen a hagyományos kerettervezési módszertanokkal, és további 10% tervezi a közeljövõben bevezetni, • a vállalatok döntõ többsége (82%) máig alkalmazza az Excelt a tervezés során, ugyanakkor a megkérdezettek közel fele (44%) használ speciális eszközt is a tervezési tevékenység támogatására, • az elemzésbe bevont vállalatok esetén a teljes üzleti tervezési folyamat átlagosan 42 napot vesz igénybe, • az Excel-alapú tervezést alkalmazók esetén a tervezési idõszak átlagos hossza 40 nap, míg a speciális tervezési eszközt alkalmazók esetén a tervezési idõszak jelentõsen, 25%-kal lerövidül — esetükben az átlag 30 nap (BARC 2008.). Fentiekbõl is érzékelhetõ, hogy a tervezéssel kapcsolatban mind a vezetõknek, mind a kontrollereknek szembe kell nézniük bizonyos problémákkal: rendkívül sok erõforrást igényel, nem hatékony. A túlzott erõforrás-felhasználás

* Dr. Bucsi László üzemgazdasági vezetõ, hideghengermû, ISD Dunaferr Zrt.

206


okai három csoportba sorolhatók: a tartalomra, a tervezési folyamatra, illetve az informatikai támogatásra vonatkozó szempontok. A tervek tartalmát vizsgálva gyakran tapasztalható, hogy túl részletesek (pl. a legmélyebb szintû költséghelyekre és költségnemekre lebontott adatokat tartalmaznak), elõállításuk, aktualizálásuk roppant sok erõforrást igényel, ilyen mély bontású adatok azonban valójában nem szükségesek a vállalat irányításához. Emellett sokszor elsikkad a lényeg, és hiányoznak az összefüggõ, konzisztens rendszert alkotó, valódi irányokat kijelölõ célok. Ha a tervezési folyamatot tekintjük át, egy sok körös egyeztetési folyamatot, alkuk és játszmák sorozatát látjuk, és nem pedig egy egyértelmû elvárásokra épülõ, azokat részletesebb célokra lebontó tevékenységet. Az informatikai oldalról pedig elmondhatjuk, hogy a legtöbb vállalat esetében még mindig a táblázatkezelõ jelenti a tervezés informatikai támogatását, hiányzik a szimulációt megfelelõen támogatni képes, rugalmas, ugyanakkor nagy mennyiségû adattartalom biztonságos kezelését lehetõvé tevõ eszköz (Endersz 2007., 1. o.).

1. Az éves kerettervezés korlátai A kerettervezés elnevezést tágabb értelemben az operatív tervezés számszaki részének (pl. értékesítendõ mennyiség, árbevétel, létszám, költségek, kibocsátott mennyiségek) megjelölésére használjuk. Szûkebb értelemben a számszerûsíthetõ eredmények éves megtervezésének folyamatát jelöli. A kerettervezés outputjai a mérlegterv, eredménykimutatás-terv, pénzügyi terv, likviditási terv. Az operatív kerettervezés egy koordinációs eszköz, mely leegyszerûsítve a vállalati mûködés hétköznapjaira érvényes cselekvési és gazdálkodási terv. A keret olyan, formális célokra és értéktényezõkre koncentrál, amelyeket az adott döntéshozó egység számára meghatározott idõre és adott kötelezettségi szinten írnak elõ. A keret meghatározása nem azt jelenti, hogy azt a pénzt el is kell költeni, sokkal inkább azt a vállalati célokból levezetett korlátot jelöli, hogy mekkora összeget lehet a vállalat által kitûzött célok elérésére fordítani. Az évente egy alkalommal összeállított tervek hatékonyan azonban csak olyan gazdasági környezetben szolgálhatják a vállalat mûködését, gazdálkodását, ahol a piaci viszonyok, a versenyjellemzõk, a vállalati stratégiák és a termékéletciklusok jól prognosztizálhatóak, s viszonylag stabilak. A hagyományos éves költségvetésnek és keretgazdálkodásnak az a legnagyobb hiányossága, hogy azt feltételezi, egy évre elõre mindent látunk, mindent meg tudunk tervezni, holott ez nem igaz. Túl merev, túl sok határt ír elõ, túl részletes és túl bonyolult, nehézkes az irányítása. Az életciklusok sem tekinthetõek stabilnak, rövidülnek, így a döntésekre fordítható idõ is rövidül. A hagyományos keretgazdálkodással szemben megfogalmazott kritikák, a kerettervezés fõbb problémái, okai a következõképp foglalhatóak össze: • erõforrás-ráfordítás problémája, • a korszerû informatikai támogatás hiánya, • a hosszú tervezési folyamat, a gyakori túlrészletezettség következményeként a tervezési folyamat az indokoltnál több idõt vesz igénybe,


• a stratégiai és operatív tervezés összekapcsolásának problémája, a stratégiai irányultság hiánya, • a kerettervezés és keretgazdálkodás a rövidtávú pénzügyi célokra koncentrál, a vállalatok többségénél elmulasztják a stratégiai célkitûzések úgynevezett operacionalizálását, a tervezési rendszer elemei, szintjei között szükséges visszacsatolásokat, • nem veszi figyelembe a vállalkozás szellemi tõkéjét, • a vállalatvezetés szempontjából is veszélyes lehet, hogy a piaci folyamatoktól független teljesítményelvárásokat támaszt a vezetõkkel szemben, • az éves költségtervezés különbözõ játszmák, alkudozások kialakulásával jár, amely rejtett tartalékok képzõdéséhez és idõ elõtti, mindenféle racionalitást mellõzõ költekezéshez vezet, • a pénzügyi szempontok kizárólagossága, valamint a nem pénzügyi tényezõk tervezésének hiánya, • a kerettervezés gyakorlatát befelé irányuló szemlélet hatja át, a vállalat mozgásterét behatároló környezeti tényezõk szerepe, megítélése, fontossága a tervezésben mérsékelt, elenyészõ. Az idõigényes vállalati diagnosztikára épülõ tervezés helyett a bázisadatokból, az elõzõ évi keretekbõl építkezõ jövõalakítás jellemzõ, • a tervezés elfogadottságának, támogatottságának hiánya a végrehajtó egységek érdektelenségére vezethetõ vissza, • a szigorúan egyéves tervezési periódusok alkalmazása rugalmatlanná teszi a kerettervezési rendszert, • a tervezés naprakészsége és használhatósága megkérdõjelezhetõ, hisz elõfordul, hogy akár 6–8, sõt 18 hónappal elõzi meg a tervezés a reménybeli bekövetkezést, s az új üzleti év, azaz a terv érvényességi idejének kezdetekor a kidolgozott keretek rögtön elavulttá válnak (Szõrös 2008., 30–31. o.). A tervezésnek vannak saját egyszerûsítõ lépései, melyek meggyorsítják a tervezési munkát, mint például a tervezés során szükséges egyeztetések párhuzamosítása, egyszerûsítése. A fix, abszolút célok és elvárások helyett alkalmazhatunk önállóan definiált relatív célokat, ugyanis a régi, fix normákon vett teljesítményértékelés nem veszi figyelembe a környezeti, iparági változásokat, ezért kell relatív célértékekkel tervezni, amelyek a releváns környezeti tényezõk alakulásához rögzítettek (például a legnagyobb versenytárs piaci fejlõdéséhez vagy forgalmához). Használjunk fel minél több külsõ információt, viszont a tény-bázis összehasonlítások helyett jövõorientált, gördülõ szemléletû terveket készítsünk. De nézzük meg a lehetséges módszereket egy kicsit részletesebben!

2. A kerettervezésen túl A kerettervezés javítására számos eszköz, megoldási alternatíva, felfogás látott napvilágot. Ezek közül a Better Budgeting(1) koncepció a legkevésbé radikális megoldást kínáló módszerek összessége, amely nem óhajt szakítani a fennálló kerettervezés gyakorlatával, annak egyfajta fejlesztését, kiegészítését, kis lépésekben történõ javítását tûzi ki zászlójára. Legfõbb célja a merev keretek negatív

207

hatásainak kiküszöbölése, a kerettervezés hatékonyabbá és rugalmasabbá tétele. Better Budgetingen a hagyományos költségvetéskészítés funkcionális és intézményes szempontjainak a különbözõ — legtöbbször analitikai — eszközök koncentrált alkalmazásával megvalósuló javítását értjük. A Better Budgeting így tudományos értelemben nem zárt feltevés vagy módszer, hanem inkább alkalmazásspecifikus kialakítást igényelõ ötletek gyûjteménye. A Better Budgeting célja a tervezési tartalmak koncentrálása (funkcionális szempont) és a költségvetés-készítési folyamat lerövidítése (intézményi szempont). Különös jelentõsége van ebben az összefüggésben az alábbi tényezõknek és szempontoknak: • a siker szempontjából kritikus folyamatok és szervezeti struktúrák középpontba állítása és finomítása, • a továbbírásos módszerrel készülõ költségvetés helyett piacorientált célok és elõírások alkalmazása, • a költségvetés-ellenõrzések és jelentések gyakoriságának és mennyiségének csökkentése, • a költségvetés elkészítése és jóváhagyása során a decentralizált struktúrák erõsítése, valamint • a munka- és idõráfordítás csökkentése érdekében a top-down(2) komponensek erõsítése (Jurasits 2005., 61.o.). A Better Budgeting tehát a kerettervezés megtartását, illetve annak tökéletesítését tûzte ki zászlajára. Jóllehet mindig is törekedtek a Better Budgeting értelmében a vállalatok egy fokozatos javításra, mégsem sikerült a kilencvenes évekig jelentõs elõrelépést tenni. A Hope és Fraser-féle Beyond Budgeting(3) koncepciója meghozta az elmozdulást. Az új alku lényege, hogy a teljesítménymenedzselés rendszere sokkal inkább egy relatív javulási szerzõdésen alapul, mintsem egy fix teljesítményszerzõdésen. A vezetõk feladata, hogy megteremtsék a kihívó és nyílt mûködési környezetet, míg az alkalmazottak a piac változó feltételeihez alkalmazkodva kötelesek folyamatosan javítani a teljesítményüket. Az irányelvek másik nagy csoportja a döntéshozatalért való felelõsség decentralizálását jelenti, amely több mint egy folyamatváltás, ugyanis ez szervezeti kultúraváltással jár, hiszen a teljesítményért és a döntésért való felelõsség nagy része a vonalbeli vezetõkhöz kerül, akik magukénak érzik a mûködési környezetet. Az iménti elvekre felépített modell módszertanát tekintve a hatékonyság és az eredményesség növelését tûzi ki célul a stratégiai célok figyelembe vételével. Szakít a fix mutatók korlátaival, a rögzített, általában pénzügyi mutatókat és célokat dinamikus, az adott iparágon belüli versenyhelyzettõl függõ Kulcs Teljesítmény Mutatók váltják fel, melyek más vállalatokat használnak viszonyítási pontként. A szervezet felsõ szintjein pénzügyi jellegûek ezek a mutatók, de minél inkább közeledünk a végrehajtó szintekhez, annál jellemzõbben naturális mutatószámokkal találkozunk. Az alkalmazott teljesítményjelzõk és a benchmarking(4) elõsegíti, hogy jelentõsen lecsökkenjenek az éves terv kijátszására irányuló törekvések, nem kell irreális erõforrás-követelményeket beállítani. A döntések helyi szintre delegálásával a nyílttá tett piaci információk a leghatékonyabban használhatók fel, hiszen a visszacsatolás is így lehet a legrövidebb. Ennek következménye, hogy a piaci igények — központban a vevõkért való felelõsség

208

— határozzák meg a vállalat tevékenységét, és az egyes szervezeti egységek egymással folyamatszerû kapcsolatban állnak, egy integrált rendszert alkotnak. A Beyond Budgeting modell a különbözõ menedzsmentmódszerek sokaságát egy egységes vezetõi eszközzé ötvözi. Az akciók tervezése egy folyamatos és mindenre kiterjedõ folyamattá válik, nem egy régi, esetleg elavult tervben van lefektetve. Koordinálja a több funkciót érintõ akciókat a fennálló vevõi igényeknek megfelelõen. Az ellenõrzés így a hatékony vezetésen és a teljesítménymutatókon alapul. Egy jövõorientált vállalkozás célja, hogy az innovációkra és stratégiailag fontos külsõ hatásokra gyorsan tudjon reagálni. A Beyond Budgeting tervezés fõ célja tehát a rugalmasság és adaptációs képesség (vissza)nyerése a vállalati fejlõdésben. Újdonsága nem az egyes alapelvekben van, hanem ezek együttes, célzott alkalmazásából levonható potenciális következtetésekben. Ezek után elmondhatjuk, hogy a Beyond Budgeting nem csupán egy eszköz, nem is egy információrendszer, hanem egy vezetési filozófia, egy általános menedzsmentmodell. Az eszközök, amelyeket használ, létezõ eszközök, külön-külön is nagy potenciál rejlik bennük, az újdonság az, hogy egy közös keretrendszerbe helyezi õket, valamint arra törekszik, hogy azokat a folyamatokat változtassa meg, amelyek magukat a hibákat elõidézik. A Beyond Budgeting törekvésekkel szemben azonban kritikák is megfogalmazódtak: • túlságosan szélsõséges, drasztikus felfogás, • a vállalati kultúra rövidtávú átformálása problémát jelenthet, • az egyértelmû felelõsségi rendszer kialakítása nehéz feladat (ugyanis a tervezésért és döntéshozatalért való felelõsség az eddigi központból az operatív szintekre kerül), • vannak olyan belsõ szolgáltató tevékenységek, területek, amelyek érdekeltté tétele, motiválása nehezen megoldható, • legtöbb esetben nincsenek valóban összehasonlítható vállalatok, és mindenekelõtt nem lehetséges ezek valódi adatainak megismerése. Míg a Beyond Budgeting módszertanra sokan azt mondták, hogy túl elméleti, a gyakorlatban nehezen megvalósítható, a Better Budgeting-gel szemben az volt a kritika, hogy nem hozza meg az elvárt eredményeket, addig az úgynevezett Advanced Budgeting(4) koncepció egy pontos, lépésrõl lépésre követhetõ megoldási lehetõséget rejt, ami nem kis erõfeszítésekkel, de átültethetõ a vállalatok mindennapi tervezési gyakorlatába — kijelölvén az arany középutat. Az Advanced Budgeting filozófia négy pillérre épül. Ezek a következõk: • integráció; • célfókusz; • komplexitás csökkentése; • folyamatosság. Az integráció vonatkozhat egyrészt a tervezési rendszer elemei, szintjei közötti összhang, párbeszéd erõsítésére, másrészt az egyes résztervek közötti összefüggésekre, harmadrészt a vállalat pénzügyi kimutatásai (mérleg, eredménykimutatás, cash-flow kimutatás) között érvényesülõ kapocsként.


A célfókusz, mint alappillér és követelmény azt jelenti, hogy az ésszerû tervezési folyamat prioritásaként kell kezelni a stratégiai célok megfogalmazását, és az ahhoz szükséges lépések, akciók, forgatókönyvek kidolgozását, illetve becslések és jóslatok készítése helyett, azaz az elõre nem látható események feltárása helyett, a követendõ célok kijelölése és az elõre látható jövõbeli tényezõk — befolyásolhatóság szerinti kategóriákba rendezve — feltérképezése a feladat. Ajánlásként szerepel továbbá a rövidtávú pénzügyi célok kiegészítése a külsõ környezet tendenciái alapján megfogalmazott, pénzügyi és nem pénzügyi jellegû közép- és hosszú távú célkitûzésekkel. A tervek komplexitásának mérséklése, a tervek átfutási idejének, a felhasznált erõforrások optimalizálása hatékonyabbá, használhatóbbá teheti a tervezést. Érdemes tehát „a terv annál jobb, minél részletesebb” szemléletet nagyító alá venni, és amilyen gyorsan csak lehet, elvetni. A tervezés racionalizálása, ésszerûbbé tétele, továbbá a tervstruktúra felülvizsgálata a hatékonyabb vállalatirányítás, döntéstámogatás megvalósítása érdekében szintén a tervezési rendszer átalakítási folyamatának elkerülhetetlen állomása. A folyamatosság, mint alappillér jelentése: a gördülõ elõrejelzés mechanizmusának integrálása a meglévõ tervezési rendszerbe, amely fokozatosan átalakul gördülõ tervezéssé, melynek jellemzõjévé válik a tervezési idõszaktól független elõregondolkodás. Az Advanced Budgeting koncepció szellemében történõ tervezési reformokat a következõ lépések végrehajtásán keresztül érdemes keresztülvinni: • célkitûzés benchmarking segítségével, • relatív célok kidolgozása, • a tervezési folyamat egyszerûsítése, • gördülõ elõrejelzés bevezetése, • negyedéves gördülõ tervezés megvalósítása,

• teljesítménymutatók bevezetése, • ösztönzési rendszer átalakítása (Szõrõs 2008., 32. o.). Az 1. ábra összefoglalja az elõbb bemutatott módszerek elõnyeit, esetleges hátrányait.

3. A gördülõ tervezés Végül ajánlatos egy kicsit jobban eltöprengeni azon, hogy a tervezés, illetve a tervek évközi felülvizsgálata során rögzített végpontként kezelt üzleti év, mint „tabu” megdönthetõ-e. Az üzlet folytonos, ezért a kontrolling sem állhat meg egy ponton, mondván, hogy addig tart az üzleti év. Mielõtt a gördülõ tervezés elõnyeit számba vesszük, érdemes a következõ — PwC Consulting nemzetközi felmérésére alapozott — adatokat áttanulmányozni: • a cégek 80%-a készít éves tervet, 7%-a 12 hónapra vonatkozó, 13%-a 18 hónapra vonatkozó gördülõ tervet, • a tervezési feladatokra fordított összes idõ 5%-a jelentés készítésre, 15%-a a gördülõ tervezésre, 20%-a az éves tervezésre, 30%-a stratégiai tervezésre, 30%-a versenytársak és értékesítési lehetõségek elemzésének elkészítésére fordított idõ, • a cégek legjobb negyede 3–5 napon belül, a második legjobb negyede 5–10 napon belül, a legrosszabb negyed 30–150 napon belül készíti el a gördülõ terveit, • a cégek 43%-a néha, 35%-a ritkán, 22%-a mindig korrigálja a terveit (ill. elkészíti az ún. várhatót, vagyis technikailag nem az eredeti tervet módosítja) a gördülõ tervezés eredménye alapján,

1. ábra: Advanced Budgeting — elérhetõ és megvalósítható Forrás: Tirnitz-Kreko 2005.


209

• a beszámolók a cégek 49%-nál kiegyensúlyozott pénzügyi és naturália elemeket, míg 43%-nál tisztán pénzügyi elemeket tartalmaznak (Kocsis et al 2002. 1. o.). Némiképp mára módosultak az arányok, de a felmérés szerint a kontrolling egyik alappillére, a hagyományos megközelítésû éves tervezés még mindig túlsúlyban van. Ellenben az üzleti év határain átnyúló, folyamatos elõre tekintést követelõ, pénzügyi és nem pénzügyi mutatókra alapozott, a hagyományosnál kevésbé részletes adattartalmat preferáló gördülõ tervezési módszer használatának elterjedése várható. Mind a radikális Beyond Budgeting, mind az inkrementális Advanced Budgeting eszköztárában kiemelt fontosságú eszköz a gördülõ tervezés. A vállalat szinte egyik egysége sem engedheti meg magának, hogy csak az üzleti év végéig tekintsen elõre. A termelésnek, logisztikának, értékesítésnek a tervezési idõszaktól függetlenül folyamatosan elõre kell gondolkodnia ahhoz, hogy megfelelõen képes legyen tevékenységét tervezni, ebben nem jelenthet gátat az év vége. Ha ez így van, akkor a kontrollingnak egy már meglevõ folyamatot kell megerõsítenie, támogatnia annak érdekében, hogy az egész vállalatra vonatkozóan mûködjön a gördülõ elõrejelzés. Ennek során adott idõközönként (pl. negyedévenként) készül rögzített idõtávra — általában 4, esetleg 5 negyedév — elõrejelzés. Ez biztosítja a folyamatosságot a tervezés, elõrejelzés során.

A tervek alapján minden negyedévben egy-egy negyedévet az idõskálán elõretolva megújítják az éves terveket, alkalmazkodnak a változásokhoz. Indokoltsága, hogy mire kielemeztük a tervet, addigra már nem fogunk tudni beavatkozni az üzleti folyamatokba, és erre bizony szükség van. A tervvel szemben viszont követelmény, hogy folyamatosan biztosítsa az elõrelátást a kiválasztott idõtávra. Így minden mutató esetén meg kell vizsgálni, hogy valószínûleg mi növeli, és mi csökkenti a tételeket, és ennek milyen hatása lesz. Negyedévente kell vezetni a terv-tény eltéréseket, és az elõzõ alapján újra kell számolni a következõ negyedév tervszámait. Ez a folyamatmodell egy stratégiavezérelt alternatív tervezési és beszámolási modell, 2. ábra. Ebben a megközelítésben a stratégiai szcenáriók elkészítésével kezdõdik a folyamat az elsõ negyedévben. A legkedvezõbb szcenárió kiválasztása után ez hosszú és középtávú tervekre bomlik. A középtávú terv vezérli a 4–5 negyedévet felölelõ gördülõ tervet (az idõtáv az egyes cégek esetében változhat). Mivel a terv feladata részben az információigény kielégítése, a jó gördülõ tervezés több külsõ információt (piac, konkurencia, általános gazdasági mutatók stb.), valamint nem pénzügyi számviteli információt tartalmaz, méghozzá úgy, hogy a (túl)részletezettséget és a végletekbe menõ pontosságot fel kell áldozni a gyorsaság és rugalmasság kedvéért. A vállalati vezetõk számára így a tervezendõ és a beszámolókban kimutatandó adatok összetételében változás megy végbe.

2. ábra: Gördülõ tervezés és visszacsatolás Forrás: Tirnitz-Kreko 2005.

210


A gördülõ tervezés alapelvei D. Parmenter alapján a következõk: • Összhang a tulajdonos által kitûzött célok és a tervezési folyamat végeredménye között. • A bottom-up(6) elõrejelzések negyedévenkénti készítése. • Év végi elõrejelzések helyett 4–5 negyedéves tervek készítése. • A havi célok meghatározása egy negyedévre elõre az elõrejelzésekbõl. • Az éves keretek jóváhagyása helyett negyedéves forráselosztás. • A negyedéves tervezés kimenete lehet az éves terv. • A túlrészletezett tervek elhagyása. • A negyedéves elõrejelzések tartalmazzanak Kulcs Teljesítmény Mutatókat. • Gyors zárás. • Tervezést támogató informatikai alkalmazás bevezetése (Parmenter, 2009. 1. o.).

4. Összegzés A legfontosabb következtetés, hogy tervezésre szükség van, de nem feltétlenül a hagyományos éves tervezés formájában. A tervezés hatékonyságának növelésére bemutatott módszertanok közül jelenleg az egyik alkalmazott megoldás lehet az Advanced Budgeting. A bevezetés kezdeti szakaszán természetesen hibák merülhetnek fel az új rendszerben, mert az érdekeltek még nem sajátították el teljes egészében az újfajta megközelítés lényegét. Ez azonban nem az új modell hibája, csak a változás természetes velejárója. Különösen fontos, hogy a pénzügyi szakterületen és teljesítményértékelésben érdekelteket megfelelõen felkészítsük a változásra. Ahhoz, hogy jól mûködjön a rendszer, az üzleti tevékenységnek legjobban megfelelõ Kulcs Teljesítmény Mutatókat kell kiválasztani, megfelelõ gördülõ tervezési folyamatot kell létrehozni, és nem utolsósorban a változásokat támogató felsõ vezetés szükséges. Az alábbiakban olvasható néhány hasznos kérdés, amelyet érdemes a tervezési folyamat átalakítása elõtt megválaszolni ahhoz, hogy belevágjunk: • Mi lehet az éves tervezés átalakításának célja? • Milyen problémákkal küzdenek az éves tervezés kapcsán? • Milyen adatokkal támasztható alá a változás elindítása? • A felsõ vezetés támogatása megnyerhetõ-e az átalakításhoz? • Miért jó ez a pénzügyi és nem pénzügyi területeknek? • Hogyan változtatható meg a tervezett adatok tartalma és mennyisége? • Milyen szervezeteket érint jelentõsen az átalakítás? • Milyen erõforrásokat lehet biztosítani az átalakításhoz? • Milyen határidõre lehet eredményt elérni?


Irodalomjegyzék BARC (2008): Planning and Budgeting in European Companies http://www.barc.de/en/marktforschung/planning-and-budgeting.html Bunce P.–Fraser R.–Hope J. (2004): A Beyond Budgeting utazás. http://www.controllingportal.hu/?doc=tk_t&t=6&d=211 Endresz Frigyes (2007): Eredményes és megvalósítható: Advanced Budgeting — tervezés másképp. http://www.controllingportal. hu/?doc=tk_t&t=6&d=608 Jurasits Jánosné (2005): A hagyományos vállalati költségvetési rendszerek megújítása, illetve leváltása. Milyen szervezet számára milyen költségvetést? Mûszaki-gazdasági információ. Vállalati szervezés, kontrolling 2. évf. 4. szám/2005. Kocsis Gábor – Ötvös Péter – Bereczki Árpád (2002): A controlling a vállalati gyakorlatban szakkonferencia összefoglalója. PwC Consulting, Institute for International Research, http://www. mfor.hu/cikkek/Az_eves_tervezestol_a_gordulo_tervezesig__ _1__resz.html Parmenter David (2009): Quarterly rolling forecasting-the ten foundation stones. www.davidparmenter.com Szõrös Krisztina (2008): Beyond Budgeting, avagy a tervezés reformja. Reformok útján, BGF Tudományos Konferencia a Magyar Tudomány Napja 2007 tiszteletére, BGF, Szakmai Füzetek BGF Tirnitz Tamás – Krekó István (2005): A hagyományos kerettervezésen túl. BCE elõadás

(1) Bár

lefordítani nem szokták, magyarul „jobb költségvetés készítést” érthetünk alatta. (2) Felülrõl lefelé haladó. (3) Talán lényegéhez, mondanivalójához legközelebb a „kerettervezésen túl” kifejezés áll. (4) A benchmarking nem más, mint egy folyamat, melynek során a vállalat különbözõ területeinek módszereit, mûködési folyamatait és eredményeit összevetik egy vagy több más vállalat hasonló jellemzõivel annak érdekében, hogy láthatóvá váljanak a racionalizálási, teljesítménynövelési lehetõségek. (5) Haladó, fejlõdõ költségvetés-készítés. (6) Alulról felfelé haladó.

211

Szente Tünde

Határok nélküli tudomány — a Magyar Tudomány Ünnepe November 6. és 12. között kilencedik alkalommal rendezte meg a Dunaújvárosi Fõiskola a Tudomány Hete konferenciasorozatát. Az idei témája: Kihívások és lehetõségek a tudományterületek határán. A Magyar Tudományos Akadémia Anyagtudományi és Technológiai Bizottsága kihelyezett ülése — dr. Verõ Balázs elnökletével — nyitotta a sort november 6-án. A plenáris ülés november 8-án délelõtt folyt, amelynek végén átadták a Kistérségi Innovációs Díjakat, majd megnyitották a selmecbányai hagyománytörténeti kiállítást. Mûszaki- és természettudományi, bölcsészet- és társadalomtudományi, tudományos diákköri, közgazdaság-tudományi, vezetés- és vállalkozástudományi, valamint informatikai konferenciák követték egymást egy héten keresztül.

Az akadémikus a tudás évszázadáról A Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, dr. Kroó Norbert címzetes egyetemi tanár „Tudomány és oktatás a tudás évszázadában” címmel indította a plenáris ülés elõadásait: — Változó világban élünk, amelynek részei a gyorsan változó technológiai, társadalmi, politikai és kulturális folyamatok. Pénzügyi, szociális környezetünk is változik, s ezek vezetnek különbözõ krízisekhez. Az öregedõ iparágak hanyatlóban vannak, s azok az iparágak jönnek létre, amelyek tudás hozzáadását igénylik. Mindeközben nõ a kreatív munkaerõ iránti igény. A népvándorlás legújabb idõszakában a világ legszegényebb részeirõl a gazdagabbak felé vándorolnak egyének és csoportok. A nemzetközi képzési rendszerek egyre kevésbé tudják azokat az igényeket kielégíteni, amikre a modern gazdaságnak szüksége van. Az energia, a víz, a táplálék rendelkezésre állása, a környezet állapota, a szegénység, a terrorizmus, az egészségügy, a képzés, az információs technológia, valamint a demokrácia kérdései új kihívások elé állítanak bennünket. Az öt meghatározó tõke — a pénztõke, a munkaerõ, az anyag, az energia és a tudás — közül a tudás egyre inkább meghatározó. A kutatásokban is megváltoznak a prioritások. Elõtérbe kerülnek az egyéni helyett a csoportos és multidiszciplináris kutatások. Csupán azok a diszciplinák maradnak meg, amelyek lassabban változnak. Három forradalomnak vagyunk a tanúi: a bio-, a nanoinformációs technológia és ezek kombinációi terén, ilyen a bioinformatika. A tudomány egyre komplexebb és infrastruktúra-igényesebb lesz. A globalizálódás elõnye a nemzetközi kiterjedésû hálózatosodás, s a bonyolultabb jellegû problémákat a vállalatok összefogással oldják meg. Mivel változik a társadalom szerkezete, ehhez igazodnia kell az oktatásnak is. A megváltozó tudás pedig az egyetemek átalakulását követeli meg. A fiatalokat meg kell tanítani arra, hogyha rájuk kerül a sor, felelõsségteljesen irányítsák a társadalmat és a gazdaságot. Sajnos, a magyar

The College of Dunaújváros between 6-12 November has organized the ninth time its Week of Science conference series. This year the topic was Challenges and Possibilities on the Border of Science Areas. The outplaced meeting – under the chairmanship of Dr. Balázs Verõ – of the Committee of Materials Science and Technology of the Hungarian Academy of Sciences opened the series on the 6th of November. The plenary session was on the 8th November at the end of which the Micro Region Innovation Awards were handed over then the exhibition of Selmecbánya tradition history was opened. Technical and natural science, arts and social science, scientific student circle, economic science, management and business science, as well as information technology conferences followed each other all week long.

oktatási rendszer tradícióit nem vette figyelembe a bolog nai rendszer. A tananyagot nemzetköziesíteni kell, az ösztöndíj-rendszernek a földrajzi mobilitást kell segítenie. A multidiszciplinaritás a tanszékek kialakításában is nyilvánuljon meg. Például a társadalomtudományokban a reáltudományok is kapjanak helyet. Az együttmûködést a versenyszférával, az iparral még inkább erõsíteni szükséges. A tanítási folyamat a diák körül, és nem pedig a professzor körül folyjon. Ezekre a kérdésekre, a magyar felsõoktatásnak mielõbb választ kell adnia. A modern társadalomban fontossá vált, hogy az emberek megértsék a tudomány, a technológia legújabb vívmányait. Elfogadásukhoz meg kell szerezni a társadalom támogatását. Megindul a hajsza a tehetségek iránt, akár nemzetközi szinten is. A felszínre kerülésükhöz szerkezeti átalakulásra van szükség. A tehetség nem csupán veleszületett képesség kérdése, fejleszthetõ, a kisgyerekek még nagyon kreatívak, de felnõve, az egyetemre kerülve, hátrább sorolódik e szempont. Meg kell oldani a tehetséges fiatalok idehaza tartását, akár ösztöndíjrendszerrel is. A mindennapokban többféle paradoxon figyelhetõ meg: a tudásé, az idõé, a versenyképességi és a költségvetési. A tudásparadoxon mögött az húzódik, hogy miközben a tudás jelentõsége nõ, a fiatal generáció ez iránti érdeklõdése csökken. Az idõparadoxon azt jelenti, hogy a tudás egyre gyorsabban elévül. Európára különösen érvényes a versenyképességi paradoxon, ugyanis a kontinens versenyképessége csökken a világ más régióihoz képest. A versenyképességben egyre nagyobb szerep jut a kutatás-fejlesztésnek, a döntéshozók azonban errõl megfeledkeznek. S mindezeket tetézi a költségvetési paradoxon. Az Európai Tudománypolitikai Tanács ezek leküzdésére megoldásokat keresett, a képzés-kutatásinnováció hármas egységében. Az „innovatív unió” mobil fiatalokkal, kis- és középvállalatok, valamint az információs technológia támogatásával jön létre — hangsúlyozta elõadásában dr. Kroó Norbert akadémikus, az Európai Tudománypolitikai Tanács tagja, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke.

* Szente Tünde rovatvezetõ

212


Nukleáris energia — köszönöm, igen! — A fosszilis energiakészletek kimerülõben vannak, az ipari forradalom átalakította Földünket. Az ipari civilizáció kínálja a megoldást a növekvõ energiaigények kielégítésére. Egyik ilyen megoldás, a nukleáris energia alkalmazása — vezette be elõadást dr. Katona Tamás, a Paksi Atomerõmû Zrt. tudományos igazgatója, majd így folytatta: — Az atomenergiából felfedezésekor, az elsõ békés rácsodálkozás után, pusztító fegyver lett, s azóta a nukleáris energia alkalmazásával szemben kifogásokat keres az értelmiség. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a globális felmelegedés idõszakában ez az energia korszerûbb és környezetkímélõbb. A szén-dioxid-kibocsátás nõ, a lakosság energiafogyasztása nõ, s mindeközben romlik az ellátás biztonsága. Igaztalanul a nukleáris energia ellen szóltak a jóslatok. Azonban az országok legtöbbje az eszközök széles tárában figyelembe veszi ezt is. Az atomerõmû a villamosenergia-termelésben a legjobban beruházásigényes technológia, a biztonság érdekében 5–6 évig tart az elõkészítés és engedélyeztetés, s ugyanennyi idõ kell a megépítéséhez. S ha már a biztonságról beszélünk, a közelmúlt történései bebizonyították, hogy számos más iparág van, ahol elkelne a nagyobb biztonság. Ilyen jellegû ipari katasztrófákról szóltak az elmúlt idõszak híradásai. A magas fajlagos beruházási költségek, a drágaság ellenére az atomerõmû mégis versenyképes. Rövidtávon az atomerõmû stabilizálja a villamosenergiaellátást, például a Paksi Atomerõmû Zrt. két esztendõre. A nukleáris villamosenergia-termelés sokkal kevesebb szén-dioxid-kibocsátással jár, mint a más eljárással elõállított energia. Az e körüli viták politikai és társadalmi jellegûek. Az egészségkárosítást jelentõ kockázatainak valószínûsége nagyon kicsi, — ez az atomenergia-ipar elemi érdeke. Az atomerõmûvek kis területû, nagy koncentrációjú üzemek. Kedvezõtlen adottsága minden technológiának van, nincs abszolút megoldás. Nincs tiszta technológia, még a megújuló technológiák sem tiszták. Különös figyelmet igényel a nukleáris hulladék. Németországban is kedvezõ irányba fordult az atomerõmûvek létesítésének dilemmája. Megbukott az a tétel, hogy meglehet az ország atomerõmûvek nélkül. Ez a felfogás nem szól a megújuló, de a fosszilis energiaforrások ellen sem. Magyarországon 2025-ig a régi erõmûveket leállítják, ugyanakkor az energiaigények tovább növekednek, így olyan forrás- és technológiastruktúrát kell kialakítani, amely környezetkímélõ, fenntartható, gazdaságos, megfizethetõ, és összhangban van az ország gazdasági teljesítõképességével. Jelenleg a hazai kapacitások húsz százalékát adja a Paksi Atomerõmû, amely a legnagyobb hazai tulajdonú kapacitás. További blokk(ok) építését tervezzük a villamosenergia-kiszolgáltatottságunk csökkentésére. A létesítés becslések szerint hétezer fõt vesz igénybe — avatott be bõvítési elképzeléseikbe a Paksi Atomerõmû Zrt. tudományos igazgatója, dr. Katona Tamás.

Innovációs díjak vállalkozói, diák- és intézményi kategóriában 2009-ben osztotta ki elsõ alkalommal a Dunaújvárosi Kistérségi Innovációs Tanács a Dunaújvárosi Kistérség Innovációs Díjait. Három kategóriában a beérkezett pályamûvek közül


négy pályázó munkáját ismerték el. Pályázhattak egyrészt vállalkozások olyan megvalósult innovációs projekttel (új termékkel, szolgáltatással, eljárás létrehozásával, piaci bevezetésével), amely az elmúlt két évben valósult meg, és számokkal alátámasztott eredménykimutatással rendelkezik. Másrészt diákok, illetve diákcsoportok az elmúlt két évben született, megvalósított, vagy megvalósítás alatt lévõ innovációs projektötlettel. Harmadrészt intézmények számára adtak bemutatkozási lehetõséget. Különdíjazásra is alkalom adódott. A beérkezett pályamunkákat négy szakértõ vizsgálta meg, és értékelte a pályázati céloknak való megfelelés, a projekt eredetisége, újszerûsége, elért/elérhetõ gazdasági eredménye, fenntarthatósága és kistérségi hasznosulása szerint. Vállalkozói kategóriában díjat vehetett át a Térmûhely Tervezõ és Vállalkozó Kft. a „Fixi — hõszigetelõ távtartó termikus burkok hõhíd- és filtrációmentes, teherbíró áttöréseihez, a hõpajzs rendszerhez fejlesztve” témájú innovációja. Az emlékplakettet és az oklevelet Choi Young Su, a Hankook Tire Magyarország Kft. termeléstámogatási osztályvezetõje és dr. Lukács Péter, a Dunaújvárosi Kistérségi Innovációs Tanács társelnöke adta át Rombauer Gábornak. A Fixi hõszigetelõ távtartó-rögzítõ elemcsalád. Az idõtálló hengerelemek közvetítésével különféle tárgyak, burkolatok érdemi hõhíd nélkül rögzíthetõk függõlegesen vagy ferdén. Segítségével akár több tonnás gépek telepíthetõk lapos vagy magas tetõkre, gépészeti átvezetések filtrációmentesen megvalósíthatók — utólag is, a hõszigetelés lényeges sérelme nélkül. A kapcsolat bármilyen irányú — akár jelentõs — erõk, nyomatékok felvételére alkalmas. Diák innováció kategóriában a tanács döntése alapján elsõ helyezést ért el Tápai Ádám „Az ANSYS CFX alkalmazása vízturbina tervezésében” pályázata. A díjat dr. Kadocsa László, a Dunaújvárosi Kistérségi Innovációs Tanács társelnöke és Králik Gyula, a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke adta át. Tápai Ádám nyertes pályázatában egy nemrég megvalósult törpe vízturbina tervezésekor felmerült részprobléma megoldásának ANSYS CFX számítógépes szimulációval történõ megoldását ismerteti. A cél a számítógép alkalmazásával helyettesíteni a költséges kisminta-kísérletet, valamint növelni a szerkezeti egységek hatékonyságát, illetve meglévõ befogadó térhez alakítani a vízturbina geometriai méreteit. Intézményi kategóriában a díjat a Petõfi Sándor Általános Iskola „Együttmûködés az együttnevelésért — Sajátos nevelési igényû tanulók integrációja” címû projektje kapta, amelyet Katona Tamás, a Paksi Atomerõmû Zrt. tudományos igazgatója és Rácz Mária, a tanács tagja nyújtott át Bíró Éva pedagógusnak. Különdíjazásban részesült a Juhász 2002 Kft. pályázata a „Dekorációs üvegek széleskörû felhasználása” témában. Juhász Máté egy oklevél kíséretében Kelemen Marián Éva festményét vehette át dr. Bognár Lászlótól, a Dunaújvárosi Fõiskola rektorától és Szabados Ottótól, az ISD Dunaferr Zrt. innovációs igazgatójától.

Dunaferr-szekció a Mûszaki- és Természettudományi Konferencián November 8-án délután külön szekció állt rendelkezésre a dunaferres kutatások megismerésére. Az elnöki

213

teendõket dr. Farkas Péter látta el. Az Óbudai Egyetem mérnöki karának fõiskolai tanára, dr. Réger Mihály az öntõgépek és a lemezbugák minõségének kapcsolatáról tartott elõadást. Lukácsi István, az acélmû gyárvezetõhelyettese elõadásának a „MH lemezek felületminõségét befolyásoló bramma-hibák eredetének vizsgálata, a fejlesztések hatása a brammák felületminõségére” címet választotta. Márfy János–Pallósi József (Anyagvizsgáló és Kalibráló Laboratóriumok Igazgatósága) a Dunaferrnél alkalmazott új nitrogénelemzési módszereket ismertette. Hevesiné Kõvári Éva minõségügyi és környezetvédelmi igazgató „A Reach direktíva hatása az ISD Dunaferr mûködésére” címû elõadásával állt a nyilvánosság elé. Koós Gáborné, az Innovációs igazgatóság fõmunkatársa a Raman-spetroszkópia fémipari kutatásokban való alkalmazását mutatta be. Dr. Felde Imre, a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány megbízott igazgatója a Dunaferr hõkezelési döntéstámogató rendszer kifejlesztését és bevezetését ismertette. Kemeléné Halasi Monika, a meleghengermû technológiai osztályának technológus fõmérnöke a hengerforgalmazásban gazdasági elõnyökkel járó mûszaki megoldásokat vette sorra. Portász Attila a technológiai igazgatóságról a HSL acélok szívósságának javításáról adott elõ. Illés Péter, a meleghengermû technológiai osztályvezetõje „Új csúszásgátló mintatípus az ISD Dunaferr Zrt. meleghengermûvében” címû elõadását tartotta meg. November 9-én a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Konferencia kommunikációs szekciójában Hevesiné Kõvári Éva „A minõségtudat erõsítése kommunikációs eszközökkel” címû elõadással ismertette a Minõség Éve a Dunaferrnél 2010 programsorozat kommunikációját. November 11-én, csütörtökön a Közgazdaságtudományi, Vezetés- és Vállalkozástudományi Konferencia közgazdasági, pénzügyi és területfejlesztési szekciójában Rohonczi Sándor, az M8-Dunahíd Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetõje az Acél-Híd programról, mint megtérülõ befektetésrõl fejtette ki gondolatait.

A TDK Konferencia legsikeresebb elõadása: Májer Emese: Táguló tér — szûkülõ elme, avagy az internet hatása a szabad gondolkodásra mia 1919-ben egyfelõl Sopronba költözött át, másfelõl a brnói fõiskolához csatlakozott, 1949-tõl pedig Miskolcon mûködött. A selmeci akadémikusok szokásai, amelyeket a jénai és heidelbergi hagyományokból vettek át, hatással voltak az ottani diákéletre. — A kiállítás a Dunaújvárosi Fõiskola önállóvá válásának tizedik, alapításának negyvenéves évfordulója alkalmából hallgatói kezdeményezésre jött létre a jelenlegi és végzett hagyományõrzõ hallgatók és oktatók, a valéta bizottságok, a dunaújvárosi hagyományõrzõ asztaltársaságok, a hallgatói önkormányzat, valamint a fõiskola szervezeti egységeinek munkatársai közremûködésével — tudtuk meg Harazin Tibortól, a kiállítás fõszervezõjétõl. Ízelítõ a kiállítás tartalmából: Selmecbánya és nevezetes épületei. A Selmecbányai Akadémia professzorai. A diákhagyományok kialakulása. Egyenruhák és tartozékaik. Kupák és szakestélyek. Daloskönyvek és hanganyagok. Hagyománytörténeti dokumentumfilmek, könyvek, dokumentumok, fényképek.

A hallgatók napja A Házi Tudományos Diákköri Konferenciát november 10-ére tették a szervezõk. Ez a nap a Tudomány Hetében a hallgatók napja volt. Öt szekcióban harminchét elõadás hangzott el a TDK dolgozatok õszi fordulóján. A szekciók a következõk voltak: mûszaki, informatikai, kommunikáció- és médiatudományi, gazdálkodástudományi, természettudományi és környezetvédelmi szekció.

A selmecbányai hagyományok továbbvivõi A Dunaújvárosi Fõiskola, mint a Miskolci Egyetem egykori kara (Miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetem Kohóés Fémipari Fõiskolai Kar) dr. Molnár László alapítófõigazgató közvetítésével vette át, és õrizte meg a több száz éves diákhagyományokat. Selmecbánya elsõ bányaiskoláját 1735-ben alapították, ezt Mária Terézia 1762-ben bányászati-kohászati akadémiává emelte. Az intézmény 1807-ben erdészeti tanszékkel bõvült. A nagy hírû akadé-

214

A selmecbányai hagyománytörténeti kiállítás az A-épületben


Pályázati felhívás Az ISD Dunaferr Zártkörûen Mûködõ Részvénytársa ság — ISD Dunaferr Zrt. — és társaságai által alapított Dunaferr Alkotói Alapítvány Kuratóriuma az alapító okirattal összhangban bevezette a „DUNAFERR TANÁ CSOSA”, illetve a „DUNAFERR FÕTANÁCSOSA” cím adományozását. A Tanácsos és Fõtanácsos cím adományozásának célja: • Az ISD Dunaferr Zrt. és az általa alapított, vagy részvételével mûködõ gazdasági társaságoknál, illet ve vele együttmûködésben lévõ szervezeteknél, a Dunaferr érdekében végzett kiemelkedõ — mûszaki, gazdasági, humán — alkotó munka, tudományos tevé kenység erkölcsi elismerése, valamint • a Dunaferr Vállalatcsoport mûszaki tudományos kul túrájának és progresszív értékeinek fokozottabb köz vetítése, kivetítése itthon és külföldön. A Tanácsos és Fõtanácsos cím odaítélésének feltételei • A Tanácsos, illetve Fõtanácsos cím a személyükben, szakmai felkészültségükben, teljesítményükben és tapasztalatukban kiemelkedõ szakemberek részére adományozható. • Az elismerésben azok az ISD Dunaferr Zrt., valamint az általa alapított és részvételével mûködõ gazdasági társaságokkal munkaviszonyban álló, vagy e cégekkel korábban munkaviszonyban állt, illetve vele együtt mûködésben lévõ szervezeteknél dolgozó szakembe rek részesülhetnek, akiket a Kuratórium munkájuk, tevékenységük alapján arra méltónak tart. A címet a Kuratórium visszavonhatja. A Dunaferr Tanácsosa, illetve a Dunaferr Fõtanácsosa címet elnyerõk erkölcsi elismerése Az alapítvány Kuratóriuma a Tanácsosi és Fõtanácsosi címet elnyerõk részére: OKLEVELET, ÉRMET ÉS JELVÉNYT ADOMÁNYOZ és a címek viselésére jogosultak kompetenciáját és szak mai tevékenységét közzé teszi. A cím elnyerésére a Dunaferr Alkotói Alapítvány Kuratóriuma felé pályázatot nyújthatnak be: • Az ISD Dunaferr Zrt. és az általa alapított, vagy rész vételével mûködõ vállalatok dolgozói, illetve nyugdí jasai és • a fenti vállalatok szervezeteinek vezetõi, dolgozóik vagy nyugdíjasaik részére, valamint a vállalatcsoport tal tartósan együttmûködõ külsõ szakemberek részére, akiknek a munkája jelentõs, kiemelkedõ volt a Dunaferr Vállalatcsoport számára.

A Dunaferr Alkotói Alapítvány Kuratóriuma — a beérke zõ pályázatok, illetve javaslatok elbírálása után – évente egy alkalommal maximum 5 fõ részére adományoz: „DUNAFERR TANÁCSOSA”, illetve „DUNAFERR FÕTANÁCSOSA” címet.

• • • • • •

• •

• •

A pályázatot az alábbi szempontok alapján kell benyújtani, legfeljebb 5 oldal terjedelemben: a pályázó vagy javasolt személyi adatai, munkahelye, beosztása életútja, a szakmai munkájának jellemzõi mûszaki-gazdasági-humán szakmai közéletben vég zett tevékenysége eddigi szakmai elismerése találmánya, újításai, innovációs tevékenysége és publikációs tevékenysége stb. A Dunaferr Tanácsosok és Fõtanácsosok testületének mûködése: A tanácsos és fõtanácsos „címet” elnyertek testületet alapíthatnak. Az alapítvány kuratóriuma az alapítók szándékát szem elõtt tartva, folyamatos mûszaki-tudományos együttmûködést kezdeményez a tanácsosok csoportja, testülete és az alapítók között, elsõsorban a tanácso sok véleményének hasznosítása érdekében. A tudományos és gyakorlati kérdésekben való bármi lyen formájú együttmûködést az alapítók és a tanácso sok egyaránt kezdeményezhetnek. Az „Alkotói Nívódíj”, és a „Dunaferr Szakmai Pub likációs Nívódíj” pályázatok szakértõi értékelése. A kuratórium döntési munkájának elõsegítése érdeké ben az „Alkotói Nívódíj” és a „Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj” pályázatainak értékelésénél igénybe veszi a tanácsosok szakértelmét. Határidõk: A pályázatok beadásának határideje: 2011. április 1. Pályázatok értékelése, díjak átadása: 2011. június 30-áig.

A pályázatokat, ajánlott levélben az alábbi címre kérjük beküldeni: Dunaferr Alkotói Alapítvány, 2401 Dunaújváros Pf.: 110 A pályázattal kapcsolatosan részletes felvilágosítást, Jakab Sándor, az Alapítvány Kuratórium titkára ad. Telefon: 25-581-303, (30) 520-5760, e-mail cím: [email protected]. Dunaújváros, 2010. október 18. Az Alapítvány Kuratóriuma

A DMGK 2010. évi számainak tartalomjegyzéke 2010/1

2010/3

Móger Róbert, Titz Imre, Cseh Ferenc: Az I. sz. kohó torokzáró berendezésének cseréje az ISD Dunaferr Zrt. nagyolvasztómûvénél Change of Top Closing Device of Blast Furnace No. 1 at ISD Dunaferr Co. Ltd. Blast Furnace Plant Gyimesi Zoltán: Az informatikai biztonság, és ami ebbõl ránk tartozik Information Technology Security and What Belongs to Us from This Farkas Péter, Sebõ Sándor, Illés Péter: A HSMM szoftver alkalmazásának lehetõségei az ISD Dunaferr Zrt. meleghengermûvében The Possibilities of HSMM Software Application at the Hot Rolling Mill of ISD Dunaferr Co. Ltd. Horváth Ákos: Az elõnyújtás technológiájának a változása 50 év távlatában Variation of Roughing Technology in 50 years Perspective Juhász Gábor: A kikötõ története (2. rész) History of the Port (Part 2) Hevesiné Kõvári Éva, Józsa Róbert: Ombke vezetõségválasztó taggyûlés Executive Board Electing General Meeting at Hungarian Mining and Metallurgical Society (OMBKE) Szente Tünde: A Korrajz kiegészítése Szilánkokkal Complementation of Korrajz (Age Drawing) with Szilánkok (Splints)

Szabó Gyula, Szalma Botond: Érlelõdik az Európai Duna Stratégia (EDS) Ripen of the European Danube Strategy Szabó Zoltán, Réger Mihály, Verõ Balázs, Szabados Ottó, Csepeli Zsolt, Kelemen Tibor: A folyamatos acélöntés technológiai és technikai felülvizsgálata az öntött szál minõségének javítása érdekében Technological and Technical Examination of Continuous Casting for Improvement of Strand Quality Orova István, Hajdics László, Fenyõsi Márta, Polányi Zoltán, Horváth Tibor, Liszonyi Zoltán: A kohókokszgyártás 2000-tõl 2010-ig a 60 éves Dunaferrben Production of metallurgical coke between 2000 and 2010 at the 60 years Dunaferr Váci Tamás: A 2008-as világválság hatása az Európai Unió acéliparára (1. rész) Effect of 2008 Economic World Crisis on Steel Industry of the European Union (Part 1) Szente Tünde: Hatvanéves a Dunaferr Ünnepség filmbemutatóval és az egykori vezérigazgatók elismerésével Dunaferr is 60 Years Old Celebration with film presentation and recognition of former executives

2010/2 Móger Róbert, Cseh Ferenc, Titz Imre: A nagyolvasztómû történeti áttekintése (1954–2009) Historical Review of the Blast Furnace Plant (1954–2009) Kelemen Gyula: Az õsi fémmegmunkálási eljárás: a kovácsolás — a Pentelei Kovácsmúzeum bemutatása Ancient Metalworking Process: Blacksmithing Presentation of Blacksmith Museum of Pentele Juhász Gábor: A kikötõ története (3. rész) History of the Port (Part 3) Dévényi László, Orbulov Imre: A fémhabok szerepe a fenntartható fejlõdésben (bõvített elõadás-kivonat) The Role of Metal Foams in Sustainable Development (Enlarged Presentation Abstract) Szente Tünde: Ünnepi akadémiai ülés Miskolcon Tisztelgés a vaskohászat kiemelkedõ képviselõje elõtt Menyhártné dr. Zsiros Mária: Jótékonyság vagy marketing? Gondolatok a vállalatok társadalmi felelõsségvállalásáról Charity or Marketing? Thoughts about Social Responsibility Assumed by the Companies Jakab Sándor: Tizenöt éves a Dunaferr Alkotói Alapítvány Dunaferr Creative Foundation is years of age Szente Tünde: Ganz Ábrahám egykori vasöntödéje Erstwhile Iron Foundry of Abraham Ganz

2010/4 Kapás Zsolt, Móróné dr. Zupkó Tímea: Munkavédelem a 2000es években A munkavédelem szervezeti és tartalmi fejlesztése Industrial Safety in the 2000 Years Organization and Content Development in Industrial Safety Csik Józsefné: A Dunaferr Csoport létszámának alakulása az elmúlt 10 évben Change of ISD Dunaferr Group Staff Number in the Last 10 Years Menyhárt Ferenc: Kimûvelt emberfõkre a „vidéknek” is szüksége van! The Provinces Needs Well-Equipped Human Brains too Kozma Gyula, Csapó Tamás, Vadász Gyula: Kalibráló állvá-

nyok felújítása az ELIN zárt profilgyártósoron

Reconditioning of Calibration Frames of ELIN Closed Section Line Deutschmann-né Bõke Zsuzsanna: A mûszaki dokumentációk kezelése a Dunai Vasmûben Handling of Technical Documentation at Danube Ironworks Váci Tamás: A 2008-as világválság hatása az Európai Unió acéliparára (2. rész) Effect of 2008 Economic World Crisis on Steel Industry of the European Union (Part 2) Patkó István: A napsugárzásból elõállított termikus energia integrálása a hazai energiarendszerbe Integration of Thermal Energy Produced of Solar Radiation into the Energy System of Hungary Dr. Bucsi László: A tervezés továbbfejlesztési lehetõségei — avagy túl a kerettervkészítés buktatóin? Possibilities of further development of planning – or beyond the pitfalls of making framework plans Szente Tünde: Határok nélküli tudomány — a Magyar Tudomány Ünnepe

ISD DUNAFERR. XLIX. évfolyam 4. szám (160) Kézirat lezárva: november TARTALOM MÛSZAKI GAZDASÁGI KÖZLEMÉNYEK

Recommend Documents