ISD DUNAFERR. XLIX. évfolyam 2. szám (154) Kézirat lezárva: május MÛSZAKI GAZDASÁGI KÖZLEMÉNYEK. A szerkesztőbizottság elnöke: Valeriy Naumenko

XLIX. évfolyam 2. szám (154) Kézirat lezárva: 2009. május

ISD DUNAFERR

TARTALOM Marczis Gáborné, Zámbó József Acélpiaci helyzet és kilátások

MÛSZAKI GAZDASÁGI KÖZLEMÉNYEK

59 Steel market situation and prospects

A szerkesztőbizottság elnöke: Valeriy Naumenko A szerkesztőbizottság tagjai: Bocz András Bucsi Tamás Cseh Ferenc Gyerák Tamás Kozma Gyula László Ferenc Lontai Attila Lukács Péter Mészáros Géza Nyikes Csaba Szabados Ottó Orova István Dr. Sándor Péter Rokszin Zoltán Szepessy Attila Tarány Gábor

Farkas Ottó, Tóth László, Cseh Ferenc, Márkus Róbert, Harcsik Béla A szénporbefúvás lehetõségei és várható eredményei a forrószél-hõmérséklet növelésével elérhetõ hõkompenzációval az ISD Dunaferr Zrt. nagyolvasztóinak feltételrendszerében 65 Possibilities and expected results of powdered coal injection by temperature compensation reached with hot blast temperature increase in the condition system of the blast furnaces of ISD Dunaferr Co. Ltd. Szélig Árpád, Kelemen Tibor, Alpek Sándor, Sebõ Sándor A B08-as brammatípus bevezetése az ISD Dunaferr Zrt.-ben 71 Introduction of Slab Type B08 at ISD Dunaferr Co. Ltd. Hardy Mohrbacher Melegen hengerelt, mikroötvözött, növelt folyáshatárú acélok gépkocsikban és kamionokban való alkalmazáshoz 81

Főszerkesztő: Dr. Szücs László Felelős szerkesztők: Jakab Sándor Várkonyi Zsolt Olvasószerkesztő: Dr. Szabó Zoltán Technikai szerkesztő: Kővári László

Hot rolled micro-alloyed high strength steels for applications in cars and trucks Vajer Pál Diagnosztika szerepe az ISD Dunaferr Zrt. gépkarbantartásában 1. 86 The role of diagnostics in the machine maintenance of ISD Dunaferr Co. Ltd. (Part 1) Takács Péter, Mészáros István, Felföldiné Kovács Ágnes Vízminõség-monitoring rendszer kiépítése az ISD Dunaferr Zrt.-nél 91 Working up water quality monitoring system at ISD Dunaferr Co. Ltd.

Graﬁkai szerkesztő: Késmárky Péter Rovatvezetők: Felföldiné Kovács Ágnes Hevesiné Kõvári Éva Szabó Gyula Szente Tünde

Veres Lajos Dunaújváros interregionális térségi szakképzési klaszter kialakítása 98 Development of Interregional Regional Vocational Training Cluster in Dunaújváros Hevesi Imre Az OMBKE Vaskohászati Szakosztály Dunaújvárosi Szervezete vezetõségének beszámolója a 2008 évben végzett munkáról 104 Szente Tünde Interjú a Borovszky Ambrus díjas Tóth Lászlóval 106

ISD DUNAFERR MÛSZAKI GAZDASÁGI KÖZLEMÉNYEK Az ISD Dunaferr Dunai Vasmû Zártkörûen Mûködõ Részvénytársaság megbízásából kiadja a Dunaferr Alkotói Alapítány Felelõs kiadó: Lukács Péter, az alapítvány kuratóriumának elnöke Nyomdai elõkészítés: P. Mester Anikó HU ISSN: 1216-9676 Nyomtatás: Innova-Print Kft. Felelõs vezetõ: Komornik Ferenc 2009 

Marczis Gáborné, Zámbó József *

Acélpiaci helyzet és kilátások A világgazdaság növekedése 2008-ban lényegesen elmaradt az elõzõ évek szintjétõl. A világ nyersacél termelése hosszú idõ óta elõször csökkent 2008-ban. Elõrejelzések szerint 2009. lesz a mélypont a világgazdaságban; 2010-ben várható csak növekedés. A gazdasági teljesítmény és az acélfelhasználás összefüggéseinek elemzése alapján a globális acélfelhasználás 2009-ben 4–5 %-kal csökkenhet; ezen belül a fejlett régióké 8–10 %-kal csökkenhet, Kínáé pedig 3–5%-kal növekedhet. Az Eurofer 8,8% csökkenést valószínûsít az EU-ra. A GDP és az acélfelhasználás közötti összefüggés alapján a magyar GDP 3–3,5%-os csökkenését feltételezve 2009-re az EU-énál nagyobb, 9–15% közötti acélfelhasználás csökkenésre lehet számítani Magyarországon.

1. Nemzetközi kitekintés 1.1. A világgazdaság helyzete 2008-ban

Growth of world economy in 2008 fell substantially behind the level of previous years. The world crude steel production since a long time decreased for the first time in 2008. According to forecasts 2009 will be the deepest point in the word economy; growth can be expected only in 2010. Analyzing the interrelations of economic performance and steel consumption, the steel consumption in 2009 can decrease with 4–5%; within this the one of developed regions can decrease with 8–10%, the one of China can increase with 3–5%. EUROFER presupposes a decrease of 8.8% for the EU. According to the relation between the GDP and steel consumption and supposing a 3–3.5% decrease of the Hungarian GDP, for 2009 a steel consumption decrease higher than in the EU, between 9–15% can be expected in Hungary.

A növekedés lassulása, majd a visszaesés a legnagyobb felhasználó ágazatoknál (építõipar, jármûipar, gépipar) rendkívül szembetûnõ. Különösen drámai a változás a jármûipar esetében, ahol a második félévi visszaesés eredményeként az éves csökkenés is a legnagyobb lett.

Az év második felében az amerikai hitelpiaci válságból globális pénzügyi válság alakult ki, ami rendkívül gyorsan átterjedt a gazdaságra és jelentõsen csökkentette a becsült 2008 évi teljes növekedést. A kialakult válság következményei közismertek: bankok, hitelintézetek mentek tönkre, ill. szorultak állami mentõövre, a jármûipar és az építõipar piacai drasztikusan beszûkültek, termelõ vállalatok sora állt le hosszabb-rövidebb idõre, jelentõs elbocsátásokra került sor világszerte stb. A II. világháború óta a legsúlyosabb globális válság kezdõdött el az elmúlt évben. Az EU fõbb gazdasági mutatóit az Eurofer rendszeresen közli piaci elõrejelzéseiben. A legutóbbi elõrejelzés 2009. januárban készült, amikor a válság tünetek már pregnánsak voltak. A válságtünetek kialakulásának idõbeli lefolyását is jól tükrözi a nagy acélfelhasználó ágazatok teljesítményének negyedévenkénti alakulása az EU-ban (1. ábra).

A világ nyersacél termelését és várható alakulását a 2. ábra szemlélteti. 2008 elején a Worldsteel 6,8%-ra becsülte a világ nyersacéltermelésének várható növekedését. Az elmúlt 10 évben 2008-ban fordult elõ elõször, hogy csökkent a világ acéltermelése. A legnagyobb csökkenés Kelet-Európában (az új EU tagállamok és FÁK országok) következett be. 2008 decemberében 40– 50%-kal kisebb volt a fejlett régiók acéltermelése, mint egy évvel korábban. Ez nyilván azzal függött össze, hogy éppen a legnagyobb acélfelhasználó ágazatokban, az építõiparban és a jármûiparban volt a legnagyobb a termelés visszaesése. A kereslet csökkenésének hatására

1. ábra: A fõbb acélfelhasználó ágazatok teljesítményének változása 2008-ban 2007 tükrében az EU-ban, [%]

2. ábra: A világ nyersacéltermelése

1.2. Az acéltermelés és -felhasználás alakulása

* Dr. Marczis Gáborné igazgató, a mûszaki tudományok kandidátusa, Zámbó József igazgatóhelyettes, Magyar Vas-és Acélipari Egyesülés

ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2009/2.

59

korábbi két számjegyû növekedés 6–7%-ra való csökkenését jelzik. A gazdasági fórumok elsõsorban az alábbi változásokra hívják fel a figyelmet: — a globalizáció ellenhatásaként megindult és várhatóan folytatódik egy deglobalizációs folyamat; ennek részeként újraállamosítási folyamatok indultak meg elsõsorban a pénzügyi szektorban; — a politika és a gazdaság egypólusú jellege (az USA dominanciája) megszûnik, és multipolárissá alakul (elsõsorban az ázsiai mamutgazdaságok elõretörésének eredményeként); Általános vélemény, hogy ezek a globális problémák — a pénzügyi szektor problémáival együtt — csak globálisan, a legszélesebb nemzetközi együttmûködés keretei között oldhatók meg.

3. ábra: Acéltermékek árának alakulása [USD/t] meredeken csökkent az acéltermékek és az acélhulladék ára is (3. ábra).

1.3. Válság a gazdaságban és az acéliparban, kilátások a. A globális gazdasági válság jellemzõi és várható kifutása Néhány fejlõdõ országban — fõleg Kínában — az export és a beruházási tevékenység erõteljes növekedése volt a hajtóerõ. Az USA, majd az EU pénzügyi deficitje nõtt, ugyanakkor Kína, Japán és néhány fejlõdõ ország egyre növekvõ többletre tett szert, amivel elsõsorban dolláralapú tõkebefektetéseket realizáltak, azaz a fejlett országok deficitjét nagyrészt a fejlõdõ országok finanszírozták. Az adósságállomány az elmúlt évben a fejlett országokban olyan mértékûre nõtt, aminek további finanszírozását már a bankok is irreálisnak tartották: a könnyelmûen kibocsátott hitelek visszafizetésével kapcsolatos problémák szaporodásával mind kifelé, mind egymás között rendkívül megnehezítették — esetenként leállították — a hitelezést. Masszív állami támogatások ellenére óriásbankok kerültek a csõd szélére, és a világ pénzügyi rendszerének globális jellege miatt rövid idõ alatt nemzetközi pénzügyi válság alakult ki. A hitelpiac beszûkülése, esetenként bezárulása rövid idõ alatt a gazdaságban is válságot idézett elõ: a termelõ vállalatok nem, vagy csak drágán jutottak hozzá a termelés fenntartásához, a lakosság pedig a vásárlásokhoz szükséges hitelekhez. Ez elsõsorban a jelentõs tõkeigényû építési és jármûpiacon okozott drasztikus keresletcsökkenést. Az elmúlt évtizedekben a világ hozzászokhatott a gazdaság ciklikus változásaihoz. A korábbi válságok tapasztalatai és a jelenlegi folyamatok alapján feltételezik, hogy a válság mélypontja 2009 lesz; 2010-ben a recesszió helyett már stagnálást, ezt követõen pedig 2011–2012 között emelkedõ ütemû növekedést várnak. A hasonlóságok ellenére figyelemre méltó különbségeket mutattak ki a különbözõ régiók GDP-változásának alakulásában. 2009-re néhány fejlett EU-tagországra 4–6%-os visszaesést, Kelet-Európára (Lengyelország, Oroszország, Ukrajna) lényegében stagnálást, Amerikára 3–5%-os csökkenést feltételeznek, Kína esetében pedig a

60

b. A globális acélpiacokon várható fejlemények A világgazdaság teljesítménye és acéligénye közötti összefüggés létezése logikus, senki által nem vitatott tény. Az acélfelhasználás elõrejelzéseinek készítésénél azonban a nagy nemzetközi szervezetek is alapvetõen kvalitatív jelleggel veszik figyelembe ezt az összefüggést, mert a gazdasági növekedés mutatóinak megbízhatósága és a mutatók mögötti információtömeg bonyolultsága nehézzé teszi az összefüggések megállapítását. Az összefüggés vizsgálatánál az Oxford Economic gazdasági adatainak és a Worldsteel acélfelhasználási adatainak figyelembevételével a következõ kép alakult ki: — a világ acélfelhasználása (1,5%-os gazdasági visszaesést figyelembe véve) 2009-ben 4–5%-kal csökkenhet, — Kína acélfelhasználása (7% körüli GDP növekedést feltételezve) 3–5% körül növekedhet. Kína részaránya a világ acélfelhasználásában tovább nõ. A Kínán kívüli országok acélfelhasználása erõteljesen (8–10%-kal) csökkenhet, és ez elsõsorban a fejlett ipari országokba (köztük az EU-ba) koncentrálódik. c. Az Eurofer elõrejelzése az EU acélpiacáról Az Eurofer 2009. januárban tette közzé legújabb acélpiaci elemzését. Ebben az EU(27) GDP-jére vonatkozóan 1,9%os, ipari termelésére vonatkozóan pedig 4,3%-os csökkenést jósol. Különösen nagy lesz a beruházási tevékenység, az export és az import csökkenése. A nagy acélfelhasználó szektorokra vonatkozó elõrejelzéseket a 4. ábra tartalmazza. Az elõrejelzés szerint 2009 elsõ és második negyedében még igen nagymértékû visszaeséssel kell számolni, de a második félévben már jelentõsen csökkenhet a visszaesés mértéke. 2010 egészére már mind a GDP-ben, mind a felhasználó szektorok többségében enyhe növekedés válthatja fel a recessziót. A tényleges és látszólagos acélfelhasználás alakulására vonatkozó elõrejelzésük még drámaibb (5. ábra). A látszólagos felhasználásnál nem veszik figyelembe a raktárkészletek változását. Az acélipari vállalatok eladási lehetõségei szempontjából a látszólagos felhasználásnak van


2. A hazai gazdaság helyzete 2.1. Esélyeink és lehetõségeink

4. ábra: Az egyes szektorok acélfelhasználásának várható alakulása 2009-ben 2008 azonos idõszakához képest az EU-ban [%]

A világgazdasági krízis több csatornán keresztül bénítja a gazdaságot. A hazai növekedés legfõbb motorja az elmúlt években az export volt. Külpiacaink szûkülése mérsékli a magyar kivitelt, korlátozza az ipar növekedési lehetõségeit is. A globális likviditási hiány visszafogja a beruházások növekedését. A kialakult helyzetben a vezetõ magyarországi kutatóintézetek úgy látják, hogy a külsõ pénzügyi segítség lehetõségének biztosításával egy közmegegyezésen alapuló, szigorú gazdaságpolitika mellett esély nyílik a fenntartható növekedésünk alapjainak megteremtéséhez. Amennyiben viszont a kormányzat nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, soha nem tapasztalt, súlyos helyzetbe kerülhet az ország.

2.2. Legfrissebb prognózis

5. ábra: Az EU tényleges és látszólagos acélfelhasználásának változása [%] nagyobb jelentõsége, a gazdaság teljesítményével viszont inkább a tényleges felhasználás hozható összefüggésbe. A 2009-re jelzett 8,8%-os tényleges acélfelhasználáscsökkenés elég jó összhangban van az elõzõ pontban a fejlett régiókra jelzett 8–10%-os csökkenéssel. d. Az acélipar mûködési feltételeinek alakulása Az acéltermékek árában a meredek csökkenés leállt (lásd 3. ábra!); ennek egyik oka lehet a raktárkészletek csökkenése. A további áralakulást elsõsorban az dönti el, hogy a nagy acélipari vállalatok mennyire igazítják termelésüket az igényekhez. A legnagyobb termelõk jelentõsen csökkentik a termelést, és ily módon próbálják stabilizálni az árakat. Az acélipar növekvõ konszolidációja elõsegíti ezt a folyamatot: a legnagyobb vállalatok stratégiája meghatározó a globális acélpiacon. A betétanyagok árát a beszállítók határozzák meg. A vasérc és a kokszolható szén esetében a szállítások döntõ hányada néhány vállalatcsoporthoz (országhoz) kötõdik, amit az elmúlt években igen jól ki tudtak használni árpolitikájukban: éves megállapodásokat kényszerítettek az acéliparra, és évente jelentõs mértékben növelték az árakat. A kialakult válság hatására az azonnali árak tavaly év végén már jelentõsen csökkentek, és nem tûnik reménytelennek egy jelentõs árcsökkentés a 2009-es megállapodásban sem. Az alapanyagok beszállítóinak létérdeke ugyanis, hogy felhasználóik ne menjenek tönkre.


A magyar gazdaság teljesítménye (GDP) mintegy 2,5%kal, a PM „vészprognózisa” szerint 3%-kal csökken. Más gazdaságelemzõk 5%-os zuhanást sem tartanak kizártnak. Az ipari termelés várhatóan 3%-kal (esetleg 4–5%) visszaesik, azonban a IV. negyedévben elindulhat a növekedés. Az építõiparban folytatódik a már két éve tartó csökkenés, a hitelforrások szûkössége az állami, üzleti, lakossági beruházásokat is visszafogja. A gazdaság egészére jellemzõ verseny tovább élesedik, a tõkeszegény vállalkozások körében csõdöket valószínûsít. A háztartások fogyasztása érezhetõen csökken. Az infláció 2009 elején gyorsan mérséklõdik, éves átlagban 2,3%-os, év végén 2,5%-os áremelkedés várható. (Egyes makroelemzõk az éves átlagos inflációt 2,8–3% közöttire prognosztizálják.) A forint árfolyama január végére 300 Ft/euróra, majd a fölé gyengült, de azóta némileg erõsödött, majd enyhe hullámzást mutat. A GKI Gazdaságkutató Zrt. prognózisát az 1. táblázat tartalmazza

2.3. Ipar, építõipar Az ipari termelés volumene 2008. év átlagában 1,1%kal csökkent. A termelési szint mérséklõdése júliusban kezdõdött, és decemberben a csökkenés már elérte a 19,6%-ot. A belföldi értékesítés mintegy 11%-kal, az export kb. 22%-kal mérséklõdött. Ágazati és alágazati teljesítmények (éves átlag): — Fémalapanyag- és fémfeldolgozás — Gép- és berendezésgyártás — Villamos gép, mûszer gyártása — Jármûgyártás

61

Volumenindexek (elõzõ év azonos idõszaka = 100) 99,0% 104,2% 96,8% 101,2%

1. táblázat: A GKI Gazdaságkutató Zrt. prognózisa Megnevezés

2006. tény

2007. tény

2008. várható

2009. elõrejelzés

1. A GDP volumenindexe (%)

104,1

101,1

100,7

97,5

2. Az ipari termelés indexe (összehasonlító áron, %)

110,1

108,1

98,9

97,0

93,8

101,5

98,0

97,0

3. Nemzetgazdasági beruházások indexe (összehasonlító áron, %) 4. Az építési-szerelési tevékenység indexe (összehasonlító áron, %)

98,4

85,2

94,9

97,0

5. A kiskereskedelmi forgalom volumenindexe (%)

104,4

97,0

98,5

97,0

6. A kivitel változásának indexe (folyó áron, euróból számítva, %)

116,6

115,7

106,5

100,0

7. A behozatal változásának indexe (folyó áron, euróból számítva, %)

113,9

111,9

106,0

98,0

-2,4

-0,1

0,0

1,2

8. A külkereskedelmi mérleg egyenlege (milliárd euró) 9. A folyó fizetési és tõkemérleg együttes egyenlege (milliárd euró)

-6,2

-5,4

-6,2

-3,0

10. Az euró átlagos árfolyama (forint)

264,3

251,3

251,2

270

11. Az államháztartás hiánya (pénzforgalmi szemléletben, helyi önkormányzatok nélkül, milliárd forint)

2 034

1 291

907,1

620

12. A bruttó átlagkereset indexe (%)

108,1

108,2

107,8

102,5

13. Fogyasztói árindex (%)

103,9

108,0

106,1

102,8

14. Fogyasztói árindex az idõszak végén (elõzõ év azonos idõszak végén = 100)

106,5

107,4

103,8

102,5

7,5

7,7

7,9

8,5

15. Munkanélküliségi ráta az idõszak végén (%)

A belsõ és a külsõ körülmények egyaránt rosszak, a gazdasági teljesítmények drasztikus visszaesést szenvednek el, és ez a gazdaság minden szegmensében érzékelhetõ, de elsõsorban: autógyártás, gépgyártás és más kapcsolódó ágazatok, így az acéltermékek gyártása terén is. Az ipar visszaesése 2009. I. félévében akár 20–25%-os is lehet. Elemzõk szerint az év második fele már könnyebb lesz, de éves átlagban a zuhanás 10–15%-ot is kitehet. Az építõipari termelés 2008. évi átlagos volumenindexe 94,9%-os, a csökkenés 9,7%-ponttal kisebb a 2007. évi mértéknél. Az építõipar teljesítménye továbbra is gyenge, ezt támasztja alá a tavaly folyamatosan csökkenõ új rendelésállomány szintje is.

uniótól. Új Magyarország Fejlesztési Terv Programkeret, melyen belül több Operatív Program kerül meghirdetésre: GOP, KEOP, TÁMOP, TIOP, KÖZOP stb. és regionális operatív programok. b.) Kormányzati intézkedések •

2.4. A hazai acélszükséglet becslése • Az acélszükséglet alakulását az egyes felhasználó szektorok termelési értékének változatlan áras volumenindexe és ezen szektorok acélfelhasználásból való részesedése alapján is ki lehet számítani. 2009. évre 7,8% és 10,8% közötti hazai acélszükséglet-csökkenés adódik (megközelítõ számítás). Az acélszükséglet-változás elõre jelzett mértékeit módosíthatja a készletváltozás.

A kormányzat elsõ számú feladatként kezeli a munkahelyek védelmét. Ehhez nyújthat segítséget, hogy a 16 milliárd forintos kerettel januárban elindított, a munkahelyek védelmét támogató programot további 20 milliárd forinttal bõvítik. A tervekben olyan adóátrendezés szerepel, amely a vállalkozások terheit érdemi módon csökkenti. A strukturális reformok egyik meghatározó iránya a munkára való ösztönzés. Felgyorsítják az államilag támogatott hiteltermékek kihelyezését a kereskedelmi bankok (finanszírozási programok). A hazai bankokban a vállalatok likviditását biztosítani kell.

2.5. A gazdálkodás feltételrendszere a.) A támogatási (forrás) lehetõségek összefoglalása • •

Hazai támogatások Munkahelyteremtõ, munkahelymegtartó beruházások támogatása (Szociális és Munkaügyi Minisztérium). Társfinanszírozott támogatások Operatív programok határozzák meg az unió által is finanszírozásra kerülõ lehetõségeket. A társfinanszírozás aránya 15–30% hazai költségvetésbõl, 85–70% az

62

6. ábra: Nyersacéltermelés havonta néhány európai országban2007-tõl 2009. februárig


3. A magyar acélpiacon tapasztalt tendenciák és az acélfelhasználás 2009. évi változásának elõrejelzése.

2009-ben az acélfelhasználás 9,76%, illetve 10,6% körüli csökkenésére lehet számítani.

3.1. Az acéltermelés alakulása

3.3. A piaci megközelítés szerinti látszólagos acélfelhasználás változásának elemzése

Néhány európai ország 2007–2008. évi havonkénti acéltermelésének adatai alapján jól látható, hogy 2008 októberétõl, Magyarországhoz hasonlóan, szinte minden országban hónapról hónapra jelentõsen csökkent az acéltermelés (6. ábra).

3.2. A GDP és az acélfelhasználás

2008-ban az összes acélfelhasználás 0,2%-kal csökkent, amelyen belül a belföldrõl származó acéltermék-mennyiség 7,9%-kal csökkent, az import viszont 2,3%-kal nõtt. Az importtermék aránya a felhasználásban az elmúlt 10 évben töretlenül nõtt, és 2007-ben már 75,6%-ot, majd 2008-ban 77,5%-ot tett ki (9. ábra).

Az Eurofer gyakorlatában a látszólagos acélfelhasználás számításának alapvetõen két fõ módszere létezik; a piaci, illetve a termelési oldalról történõ megközelítés: Piaci oldalról történõ megközelítés (piaci felhasználás, PF) PF = belföldi kiszállítások + import

Termelési oldalról történõ megközelítés (TEF) TEF = termelés + + import – export

10. ábra: Felhasználás-prognózis 2009-re. Összes acélfelhasználás (acélszerkezet-import nélkül)

7. és 8. ábra: PF szemléletû és TEF szemléletû acélfelhasználás és a GDP változás kapcsolata (1996-2009) A magyar GDP és acélfelhasználás-változás adatait szemlélteti a 7. és 8. ábra. A GDP és az acélfelhasználás-változás közötti (Oxford Economics szerinti) összefüggés alapján a magyar GDP 3,5%-os csökkenését feltételezve

9. ábra: Összes acélfelhasználás


2009-ben számításaink szerint az acélfelhasználás 5– 10% körüli, de rosszabb esetben ennél nagyobb mértékû csökkenésére is lehet számítani (10. ábra). A 2009-ben várható magyarországi acélfelhasználás termékcsoportonkénti változásának mértéke és iránya természetesen ettõl eltérõ és különbözõ is lehet. Az egyes termékcsoportoknál a felhasználás, a belföldrõl származó mennyiség és az import változásában is jelentõs különbségek vannak. A hengerelt termékcsoportok közül az összes ötvözetlen melegen hengerelt lapostermék (szélestekercs, tábla, keskenyszalag) felhasználás alakulását a 11. ábra szemlélteti. 2006-ban a felhasználás 10,2%-kal, a belföldi származású 4,3%-kal és az import 21,8%-kal nõtt, így az import aránya az addigi legmagasabb (37,6%) lett. 2007-ben jelentõs változás történt, ugyanis a felhasználás 10,1%-kal nõtt úgy, hogy a belföldi értékesítés 15,1%-kal csökkent, az import

11. ábra: Összes ötvözetlen melegen hengerelt lemez és keskenyszalag

63

Irodalomjegyzék 1.) 2.) 3.) 4.) 5.) 6.)

Elõterjesztés az MVAE 2009. februári taggyûlésére EUROFER Market Report 2009. January KSH http://portal.ksh.hu EUROFER http://www.eurofer.be/index.php/eng/Facts – Figures Worldsteel http://worldsteel.org/index..php Worldsteel http://worldsteel.org/?action

12. ábra: Az acélfelhasználás változása a hosszútermékek körében viszont 51,9%-kal nõtt, és így az import aránya a felhasználásban történelmi magasságot (52%-ot) ért el. 2008-ban a belföldi értékesítés 3,1%-kal, az import 1,0%-kal csökkent, így a felhasználás 2,0%-kal csökkent. Számításaink szerint 2009-ben a felhasználás 3–7%-kal csökkenhet. A melegen hengerelt hosszútermékekbõl a felhasználás 2003-ig, 4 éven keresztül nõtt, majd 2004-ben 8,4%-kal csökkent, és 2005 óta ismét növekedett. A keresletbõvülést a belföldi gyártóknak csak 2003-ban és 2005-ben sikerült kihasználni. Az import aránya ezt a két évet kivéve 2000 óta minden évben emelkedett, és 2007-ben már 79,8%-ot ért el. (12. ábra). Ennek több oka van, amelyek közül meghatározó az, hogy egyre nagyobb az aránya a felhasználásban az itthon már nem gyártott termékek (bizonyos minõségû hengerhuzalok, melegen hengerelt szögacél és idomacélok, 150 mm-nél nagyobb keresztmetszetû rúdacélok, sínek), valamint a betonacélimport növekedése fokozódott. 2008-ban a felhasználás 1,9%-kal, a belföldi értékesítés 11,1%-kal csökkent, és az import 0,5%-kal nõtt, így az import aránya a felhasználásban 81,7%-ot ért el. 2009-ben a felhasználás 4–8%-os további csökkenésére lehet számítani, amely elsõsorban az építõipar felvevõképességének függvénye.

64


Farkas Ottó, Tóth László, Cseh Ferenc, Márkus Róbert, Harcsik Béla *

A szénporbefúvás lehetõségei és várható eredményei a forrószél-hõmérséklet növelésével elérhetõ hõkompenzációval az ISD Dunaferr Zrt. nagyolvasztóinak feltételrendszerében A szénporbefúvás meghatározó jelentõsége abból fakad, hogy a más kokszhelyettesítõ tüzelõanyagok (földgáz, olaj) szénhidrogénjeinek bomlásához szükséges számottevõ hõmennyiséghez képest a szén ilyen jellegû hõigénye kisebb, így a kompenzáció lehetõségeinek (fúvószélhõmérséklet-növelés, oxigéndúsítás, vízgõzdúsítás megszüntetése ill. csökkentése) adott mértékével rendelkezõ (vagy rendelkezhetõ) nagyolvasztómû fajlagosan több szénport használhat fel, mint földgázt vagy olajat, így az olcsóbb szénporbefúvással fajlagosan nagyobb koksz- és költségmegtakarítást érhet el. Az ISD Dunaferr Zrt. nagyolvasztóinak feltételrendszerében metallurgiailag és gazdaságilag egyaránt eredményesen megvalósítható szénporbefúvás esetleges elhatározása csak részletes elemzõ munka pozitív eredményeire alapozható. Az ez irányú vizsgálatok — különösen a felhasználásra kerülhetõ szénporféleségek ismeretének hiányában — elsõsorban elméleti megközelítésen nyugszanak, szoros kapcsolatban az eddig elért külföldi tapasztalatok tanulmányozásával. A vonatkozó hõtani elemzéseknek — ennek a dolgozatnak a keretében — elsõsorban arra kell választ adniuk, hogy a fajlagos szénpormennyiség növekedésével fokozódó és szükséges hõkompenzáció, a maximálisan elérhetõ 1100 °C-os forrószél-hõmérséklettel legfeljebb mekkora fajlagos szénpormennyiségig teljesíthetõ a leggyakoribb szénporminõségek esetén, konstans elméleti égéshõmérséklet biztosításával a földgázbefúvás megszüntetése mellett.

A szénporbefúvás meghatározó jelentõsége abból fakad, hogy a más kokszhelyettesítõ tüzelõanyagok (földgáz, olaj) szénhidrogénjeinek bomlásához szükséges számottevõ hõmennyiséghez képest a szén ilyen jellegû hõigénye kisebb, így a kompenzáció lehetõségeinek (fúvószélhõmérsékletnövelés, oxigéndúsítás, vízgõzdúsítás megszüntetése ill. csökkentése) adott mértékével rendelkezõ (vagy rendelkezhetõ) nagyolvasztómû fajlagosan több szénport használhat fel, mint földgázt vagy olajat, így az olcsóbb szénporbefúvással fajlagosan nagyobb koksz- és költségmegtakarítást érhet el. Az ISD Dunaferr Zrt. nagyolvasztóinak feltételrendszerében metallurgiailag és gazdaságilag egyaránt eredményesen megvalósítható szénporbefúvás esetleges elhatározása csak részletes elemzõ munka pozitív eredménye-

Determinant significance of powdered coal injection arise from the fact that the heat demand of coal compared to the considerable heat quantity needed for decomposition of the other coke substitutive fuel materials (natural gas and mineral oil) is less and thus the blast furnace plant possessing a given measure of the compensation possibilities (air blast temperature increase, elimination and decrease of oxygen enrichment and steam enrichment) can specifically use more powdered coal than natural gas or mineral oil and accordingly can specifically reach a higher coke and cost saving with the cheaper powdered coal injection. In the condition system of the blast furnaces of ISD Dunaferr Co. Ltd. the possible decision of both metallurgical and economically successfully achievable powdered coal injection can be based only on positive results of detailed analysing work. The examinations in this sense — especially in the lack of utilizable powdered coal sorts — are first of all based on theoretical approaches in close relation with the study of foreign experiences reached till now. The concerning heat technology analyses — in the frame of this paper — have to give answer first of all that up to what specific powdered coal quantity can be achieved the heat compensation needed and enhanced by increasing the specific powdered coal quantity with the maximum reachable 1100 °C hot blast temperature, in case of the most frequent powdered coal sorts, by providing a constant theoretical combustion temperature beside eliminating the natural gas injection.

ire alapozható. Az ez irányú vizsgálatok — különösen a felhasználásra kerülhetõ szénporféleségek ismeretének hiányában — elsõsorban elméleti megközelítésen nyugszanak, szoros kapcsolatban az eddig elért külföldi tapasztalatok tanulmányozásával. A vonatkozó hõtani elemzéseknek — ennek a dolgozatnak a keretében — elsõsorban arra kell választ adniuk, hogy a fajlagos szénpormennyiség növekedésével fokozódó és szükséges hõkompenzáció a maximálisan elérhetõ 1100 °C-os forrószél-hõmérséklettel legfeljebb mekkora fajlagos szénpormennyiségig teljesíthetõ a leggyakoribb szénporminõségek esetén, konstans elméleti égéshõmérséklet biztosításával a földgázbefúvás megszüntetése mellett.

* Dr. Farkas Ottó professor emeritus, a mûszaki tudományok doktora, Miskolci Egyetem • Tóth László gyárvezetõ, ISD Dunaferr Zrt. nagyolvasztómû • Cseh Ferenc gyárvezetõ, ISD Dunaferr Zrt. nagyolvasztómû • Márkus Róbert egyetemi tanársegéd, Miskolci Egyetem • Harcsik Béla doktorandusz hallgató, Miskolci Egyetem


65

1. A szénpor általános, kémiai és hõtani jellemzése Az ásványi szénpor — a maga sokrétû és szerteágazó fajtarendszerében — sokkal kevésbé definiált terminus technikus, mint a másik két kokszpótló tüzelõanyag, vagyis a földgáz és az olaj. A szénpor ugyanis csak bizonyos általánosítással írható le a kémia jeleivel. A szakirodalomban [1] szokásos megjelenítésben az ásványi szén vegyjele a következõ: CHaObNcSd melyben: a = 0,8; b = 0,109; c = 0,025; d = 0,013.

A szakirodalomból példaként felvett, és a további vizsgálatokban használt szénporok kémiai összetétele a következõ: A. C = 79%; H2 = 4,2%; N2 = 1,3%; O2 = 5,0%; S = 1,0%; H2O = 0,8%; hamu = 8,7% B. C = 81%; H2 = 4,05%; N2 = 1,5%; O2 = 4,7%; S = 1,0%; H2O = 0,9%; hamu = 11,8% C. C = 76%; H2 = 4,05%; N2 = 1,5%; O2 = 4,7%; S = 1,0%; H2O = 0,9%; hamu = 11,8% Ezekben a szénporokban C/H = ~19, vagyis a vegyjel itt valóban CH0,64 lehet.

2. A koksz/szénpor helyettesítési tényezõ elméleti meghatározása és külföldi, üzemi eredményei

1. ábra: Összefüggés a szénpor illóanyag-tartalma és C/H hányadosa között Az ásványi szénben lévõ karbon és hidrogén (valamint a többi alkotó) mennyiségi arányai természetesen nem kötelezõen a képlet által jelzett konstans értéken jelennek meg, hanem — bizonyos szûkítéssel kezelve is — a = 0,6–0,8 között változhat, azaz CH0,6-0,8, a szén illóanyagtartalmának függvényében. Egyes [2] mérlegegyenletek alapján a szén H2-tartalmának ~ 32,7%-a metán (CH4), ~ 4,4%-a pedig etán (C2H6) alakjában van jelen. Az illóanyagokat pedig a CO, CO2, CH4, C2H6, H2, H2O, NH3 és H2S, valamint a kátrány képezi. Minél nagyobb a szén H2-tartalma, azaz minél kisebb a C/H hányados a szénben, vagyis minél nagyobb a szén illóanyagtartalma, annál több termikusan bomló anyagot, elsõsorban szénhidrogéneket tartalmaz, és annál nagyobb a bontási hõigénye. A szén illóanyag-tartalma (Vill., %) tehát útmutatást ad a szén C/H hányadosára, ami az e célból gyûjtött és hivatkozott adatok 1. ábrán bemutatott regressziós analízise eredményeként kapott C/H = 63,912×Vill.-0,3963

(1) összefüggéssel számítható, jó korreláció (R2 = 0,7861) mellett. A leggyakoribb nagyolvasztói szénporok ill. szénporkeverékek illóanyag-tartalma viszonylag szûk intervallumban, 22% körül ingadozik, így a meghatározott (1) képlettel számolva (lásd az 1. ábrát is!) C/H = 18,75, amibõl

A szénporbefúváskor szükségessé váló hõkompenzáció mértékének meghatározása feltételezi a várható részleges koksz/szénpor helyettesítési tényezõ ismeretét, mert csak ebben az esetben lehet a rendszerbe vitt fajlagos C- és fúvószélmennyiséget, a képzõdõ medencegáz-mennyiséget és a kialakuló elméleti égéshõmérsékletet, mint bázisinformációkat kiszámítani. A várható részleges (a H2-es redukció figyelembe vétele nélkül) koksz/szénpor helyettesítési tényezõ elméleti megközelítésének alapelve szerint, a rendszerbe vitt minden atom karbon helyettesít 1 atom — kokszban lévõ — karbont. A teljes helyettesítési szám figyelembe veszi, hogy ezen kívül 0,45 atom karbont képes kiváltani minden 1 molekula hidrogén a FeO-redukcióban való részvételével. Mindezt tömegarányokban kifejezve a FeO + C/H2 = Fe + CO/H2O reakció szem elõtt tartásával felírható, hogy C 12/12,6+(0,64/12,64)×(12/2)×45 —— = —————————————— = 1,086 kg C/kg CH0,64 CH0,64 1

(2)

Az elõzõk alapján figyelembe véve a DV-koksz C-tartalmát (86%) és a felvett szénpor (A), C- és H-tartalmát (79 + 4,2%), a koksz (Gk)/szénpor (Gsz) helyettesítés teljes mértéke (h) elméleti alapon: Gk 1,086/0,86 h = —— = ————— = 1,0506 kg koksz/kg szénpor Gsz 1/0832 (3) Ugyanez a szám a (B)-jelû szénporra: 1,0774 kg koksz / kg szénpor (4) a (C)-jelû szénporra: 1,0109 kg koksz / kg szénpor (5)

H = C/18,75 = 12/18,75 = 0,64 vagyis a használatos szénporokat leginkább kifejezõ egyszerûsített vegyjel ebben a megközelítésben: CH0,64.

(A kapott helyettesítési számok nem veszik figyelembe az illó szénhidrogének termikus disszociációjához szükséges hõkompenzációk C-egyenértékét).

66


y=-1,0377x484 R2=1 y=-1,3143x+494 R2=1 y=-0,8375x+467,88 R2=1 y=-1,0857x+505,43 R2=1 y=-096x+482 R2=1 y=-1,2801x+567,74 R2=1 y=-1,25x+553 R2=1 y=-1,314x+551,76 R2=1 y=-1,0595x+532,45 R2=1 y=-0,8704x+506,8 R2=1 y=-0,6184x+524,78 R2=1 y=-1,4205x+520,18 R2=1 y=-1,0669x+488,45 R2=1 y=-1,0571x+496,29 R2=1 y=-0,7037x+425,52 R2=1

2. ábra: Fajlagos kokszfogyasztás a fajlagos szénpormennyiség függvényében, különbözõ minõségi és üzemi feltételek között A világ különbözõ nagyolvasztómûveinek regressziós analízissel feldolgozott eredményeit [12], [13], [14], [15], [9] összegyûjtve a 2. ábrába, megállapítható, hogy — a nyilvánvalóan különbözõ szénporminõségek és eltérõ üzemi feltételek következtében — a helyettesítési számok 0,6184–1,4205 között, széles sávban helyezkednek el úgy, hogy azok átlagértéke 1,0584, azaz gyakorlatilag azonos az A-szénporra elméletileg meghatározott helyettesítési hányadossal (3). A koksz/szénpor teljes helyettesítési számának (h) (a szakirodalomban és az üzemi gyakorlatban ez, vagyis nem a részleges a használatos) összehasonlítása bizonyos óvatosságot igényel, mert nem egyértelmû minden esetben, hogy a meghatározásában figyelembe vették vagy nem a hõkompenzációhoz szükséges energia-hoz-

záadás (fúvószélhõmérséklet-növelés, oxigéndúsítás, vízgõzbefúvás-csökkentés) szén egyenértékét. A 3. ábra [14] szemlélteti két esetre vonatkozóan, hogy az ezáltal jelentkezõ eltérések nem elhanyagolhatóak. Nyilvánvaló, hogy a hõkompenzációt ily módon figyelembe vevõ, korrigált helyettesítési szám kisebb, mint a kokszmegtakarítást csak kizárólag a bevezetett szénpornak tulajdonító, nem korrigált érték. A gyakorlat, és többnyire a szakirodalom is a sokkal egyszerûbben meghatározható, nem korrigált adatot adja meg erre utaló megjegyzés nélkül.

3. A parciális oxidációs folyamatok nagyolvasztói, hõtani vizsgálatai, csak forrószéllel történõ hõkompenzációra vonatkozóan 3.1. A részleges helyettesítési tényezõk A parciális oxidáció, azaz a hõfejlesztés folyamatainál a késõbb lejátszódó hidrogénes redukció révén keletkezett kokszmegtakarítás természetesen még nem játszik szerepet, minthogy annak nincs fúvószélvonzata, nem befolyásolja a medencegáz mennyiségét, s így az elméleti égéshõmérsékletet sem. Ezért itt még nem a teljes (3), (4), (5), hanem csak a C-mérleg alapján meghatározott, és csak az égési folyamatokra érvényes, részleges helyettesítési tényezõre van szükség, ami az elõzõek alapján és a választott szénmintákra: (A., B., C.) a következõ eredményeket mutatja:

3. ábra: Korrigált és nem korrigált koksz/szénpor helyettesítési tényezõk a szénpormennyiség függvényében [14]


∆G’k 12/12,64/0,86 A. ——— = —————— = 0,9185 kg koksz/ kg szénpor (6) ∆G’sz 1/0,832

67

∆G’k 12/12,64/0,86 B. ——— = —————— = 0,9419 kg koksz/ kg szénpor (7) 1/0,8532 ∆G’sz ∆G’k 12/12,64/0,86 C. ——— = —————— = 0,8837 kg koksz/ kg szénpor (8) ∆G’sz 1/0,8005

3.2. A szénpor abszolút és relatív hõhatása a nagyolvasztóban A szóban forgó szénporok CH0,64- és a részbeni kiváltásra kerülhetõ koksz C-tartalmának parciális oxidációja során — a termikus disszociáció hõfogyasztásának figyelembe vételével — kialakuló entalpiaváltozások a következõk [11],: Szénporban: CH0,64 + 0,5 O2 + 0,5×3,76 N2 = = CO + 0,32 H2 + 1,88 N2 – ∆Hsz298 = -8232,47 kJ/kg CH0,64 = -8671,54 kJ/kg Csz (9) Kokszban: C + 0,5 O2 + 0,5×3,76 N2 = CO + 1,88 N2 ∆Hk298 = -9216,54 kJ/kg Ck

(10)

A szénporban lévõ CH0,64 mennyisége — a példaként felvett 79%-os C-tartalom (A) esetén — 83,2%-nak, a kokszban lévõ C-tartalom pedig — a jelenlegi Dunaferr-adat szerint — 86%-nak tekinthetõ. Ennek alapján a nagyolvasztóban végbemenõ parciális oxidáció révén 1 kg szénpor 6849,36 kJ, 1 kg koksz pedig 7926,22 kJ hõmennyiséget fejleszt, és ad át a medencegáznak. Itt még természetesen nincs figyelembe véve, hogy a szénhidrogének bomlásával szabaddá váló hidrogén részt vesz a redukciós folyamatban (~40-45%-ban), amivel C-t, valamint hõt takarít meg, és ezáltal tovább csökkenti a fajlagos kokszfogyasztást. 3.3. A felhasznált hõtani alapösszefüggések A hõtani vizsgálatok további bázisadatait a tüzelõanyagbefúvás nélküli üzem paraméterértékei alkotják, melyek közül az ismertek: Gk = 532,5 kg/t nyv, Te = 2115 °C (üzemi meghatározás szerint 2150 °C); Gn = 12 g/m3 (átlagérték). A hõmérleg elve alapján: Q1,1 + Q1,2 + Q2 – Q3,1 – Q3,2 = Qmg, kJ/t nyv melyben a hõbevitel tételei: Q1,1 = a forrószél szenzibilis hõje kJ/m3 Q1,2 = koksz-C parc-an oxid. részének szenzibilis hõje 1400°C-on, kJ/kg Q2 = parc. ox. hõfejlesztése: ∆Hk298 = 9216,54 kJ/kg Ck; ∆Hsz = –8671,54 kJ/kgC a hõkiadás tételei: Q3,1 = fúvószél nedv.-tart.-nak boml. hõigénye, kJ/m3 Q3,2 = a szénpor felhevítésének hõigénye 1400 °C-on, kJ/kg Qmg = med. gáz hõtart.-a, kJ/m3

C-jelû szénporok — regressziós analízishez szükséges — különbözõ mennyiségeire vonatkozóan az 1. táblázat tartalmazza, kiegészítve a kapcsolódó: — fajlagos szénpormennyiségek, kg/t nyv — fajlagos fúvószélmennyiségek, m3/t nyv — fajlagos medencegáz-mennyiségek, m3/t nyv — forrószél-hõmérsékletek, °C zömében számított adataival. 3.4. A fajlagos szénmennyiségek felhasználhatóságának maximumai a rendelkezésre álló forrószél-hõmérséklet függvényben, O2-dúsítás nélkül 3.4.1. A felhasználhatóság maximuma azonos helyettesítési mérték igénye esetén Az 1. táblázatban rögzített eredmények alapján készített 4. ábrából megállapítható, hogy — amennyiben mind a három vizsgált szénféleségtõl ugyanaz a koksz/szénpor helyettesítési mérték teljesítése a cél —, a jelenlegi 1080 °C-os, illetõleg a maximálisan rendelkezésre álló 1100 °C-os forrószél-hõmérséklet a vizsgált szénféleségekbõl (A, B és C) az alábbi, maximális fajlagos mennyiségek befúvására nyújt lehetõséget, más kompenzációs beavatkozás (a fúvószél dúsítása oxigénnel, nedvességtartalmának csökkentése) nélkül: forrószél-hõmérséklet = 1080 °C: forrószél-hõmérséklet = 1100 °C:

A 91 100

B 94 104

C 86 93

kg/t nyv kg/t nyv

Vagyis a jobb minõségû szénporok (C→A→B), ugyanazon forrószél-hõmérsékletnél, nagyobb mennyiségben fújhatók be a nagyolvasztóba, a helyettesítés mértékének megtartása mellett, konstans elméleti égéshõmérséklet fenntartásával. Az is megállapítható, hogy az „A” szénporban: ∆Gsz/∆Tl = 100/(1101-887) = 0,4673 „B” szénporban: ∆Gsz/∆Tl = 100/(1094-887) = 0,4831 „C” szénporban: ∆Gsz/∆Tl = 100/(1112-887) = 0,4444 azaz a forrószél-hõmérséklet 10 °C-os növekedése a fajlagos szénpormennyiség növelését teszi lehetõvé 4,444– 4,831 kg-mal, 1 t nyersvasra. Az A-jelû, vagyis a vizsgáltak között közepesnek számító szénporminõségre vonatkozóan meghatározott Tl = 0,003 × G2sz + 1,8309 × Gsz + 887,51 °C

(11)

A feltüntetett tételek minden tagjának — az ISD Dunaferr Zrt. adott üzemi viszonyaira meghatározott — konkrét értékszámait, a korábban példaként megadott A-, B- és

regressziós összefüggés használata megbízható támpontot ad valamely tervezett szénpormennyiséghez szükséges forrószél-hõmérséklet meghatározásához. A számított eredmények lehetõvé teszik, hogy összefüggés szülessen a befújható szénpormennyiség megállapítására a szénpor C-tartalmának függvényében. Az 5. ábra mutatja, hogy a C-tartalom növekedésével a nagyobb forrószél-hõmérséklet nagyobb mértékben képes növelni a felhasználható szénpormennyiséget. A pontosnak vehetõ mennyiségek a meghatározott regressziós egyenletekkel számíthatók, azonos (1,051) helyettesítési teljesítmény feltételezésével.

68


1. táblázat: Különbözõ szénporok nagyolvasztói, hõtani, gázmennyiségi hatásai és forrószél-hõmérsékleti vonzatai a fajlagos szénpormennyiség függvényében, azonos és egyedi koksz/szénpor helyettesítési tényezõ igénye esetén, konstans elméleti égéshõmérséklet (2115 °C, üzemi meghatározás szerint 2150 °C) mellett, az ISD Dunaferr Zrt. nagyolvasztóinak üzemi paraméterértékeire vonatkoztatott számítások alapján A*

Szénporok Gsz, kg/t nyv

0

50

B* 100

C*

50

100

50

100

Azonos koksz/szénpor helyettesi tényezõ igényével Vl , m3/t nyv Vmg , m3/t nyv Q1,1 Q1,2 Q2 Q3,1 Q3,2 Qmg Tl

kJ/t nyv kJ/t nyv kJ/t nyv kJ/t nyv kJ/t nyv kJ/t nyv °C

1337 1626

1337 1636

1337 1645

1337 1636

1337 1645

1337 1636

1337 1645

1863,78 × Tl 629300 2827879 214910 0 4866171

1863,78 × Tl 548300 2806393 214910 82250 4896098

1863,78 × Tl 467291 2784907 214910 164500 4924528

1863,78 × Tl 546232 2823869 214910 82250 4896098

1863,78 × Tl 463163 2802250 214910 164500 4924528

1863,78 × Tl 551365 2780135 214910 82250 4896098

1863,78 × Tl 473429 2758892 214910 164500 4924528

887

987

1101

978

1094

999

1112

555502 988

473429 1103

Egyedi koksz/szénpor helyettesítési tényezõk fenntartásával (csak az eltérõ adatok) Q1,2 kJ/t nyv Tl °C

629300 887

548300 987

467291 1101

543456 986

463163 1099

* A kémiai összetételt lásd az 1. fejezetben

3.4.2. A felhasználhatóság maximuma egyedi helyettesítési mérték igénye esetén Az adott — jelen vizsgálatokban A, B és C — szénporokra vonatkoztatott, tehát eltérõ helyettesítési tényezõ fenntartása mellett végzett hõtani vizsgálatok természetesen az

egyes szénminõségekre jellemzõ, részleges helyettesítési számokat veszik figyelembe, melyek a következõk: A-jelû szénpor: 0,9185 B-jelû szénpor: 0,9419 C-jelû szénpor: 0,8837 A vizsgálat fõbb eredményei alapján készült 6. ábra, a 100 kg/t nyv-ra vonatkozó forrószél-hõmérsékletekben (1101, 1099, 1103 °C) mutatkozó, elhanyagolható különbséget nem érzékelteti, hanem átlagosan 1101 °C-nak tekintve ábrázolja a szénpormennyiség és a szükséges forrószélhõmérséklet közötti összefüggést egyetlen görbével. Az így jelzett függõség tehát annak szem elõtt tartásával helytálló mindhárom szénporra azonos eredménnyel, hogy az egyedi, tehát eltérõ helyettesítési számok jutnak érvényre a szénporok felhasználásakor. Megállapítható például, hogy a jelenlegi forrószélhõmérséklet (1080 °C) mellett mindhárom szénporminõségbõl (A, B, C) maximálisan 91 kg/t nyv, az elérhetõ 1100 °C-os forrószél esetén pedig maximálisan 100 kg/t nyv fújható be, A = 1,051; B = 1,077; C = 1,011 teljes

4. ábra: A szükséges forrószél-hõmérséklet, adott minõségû szénporok mennyiségi növekedésének függvényében


5. ábra: A befújható szénpormennyiség a C-tartalmának függvényében, a jelenlegi és a maximális forrószél-hõmérsékletnél, azonos (1,051) helyettesítési mérték fenntartásával

69

koksz/szénpor helyettesítési eredménnyel, a fúvószél oxigéndúsítása nélkül. 3.4.3. Valamely adott minõségû szénpor befúvásakor várható helyettesítési tényezõ meghatározása A regressziós analízis révén kapott (6. ábra) Tl = 0,003 × G2sz + 1,8309 × Gsz + 887,551 °C

∆Gk 1,086 × (Csz + H2 ) 1,086 × (72,5 + 4,8) sz h = —— = ————————–— = ———————– = 0,9761 ∆Gsz Ck 86

4. Felhasznált irodalom

(12)

egyenlet egyben olyan alapösszefüggés, mely bármely szénporminõségre igen jó közelítéssel érvényes, az adott szénporra jellemzõ, s a (2) és (3) alapján levezetett

[1] [2] [3] [4] [5]

∆Gk 1,086 × (Csz + H2 ) sz h = ——— = ————————— ∆Gsz Ck

(13)

[6] [7]

képlettel — elfogadható pontossággal — meghatározható teljes koksz/szénpor helyettesi tényezõ egyidejû szem elõtt tartásával. Így például annak megállapítására, hogy a vizsgálatainkban nem szereplõ, alábbi összetételû szénpor max. 100 kg/t nyv mennyiségû befúvása 1100 °C-os forrószél-hõmérséklet és Ck = 86% esetén, várhatóan milyen helyettesítési mértékkel hasznosítható, az alábbi eredmény jelenik meg: C% 72,5

hamu% 10,5

H2% 4,8

N2% 1,4

O2% 9,8

S% 1,0

H2O% 0,9

[8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15]

Z. Shourong, Y. Han: Stahl und Eisen 2003., 6/7., pp. 57-61 R.S. Sampaio: Iron and Steelmaker 1992., aug. pp. 59-66. M. Peters, P. Schmöle: Stahl und Eisen 2002., 4., pp. 43-50. J.Ma, J.O.Edström: Scandinavien Journal of Metallurgy 1992., 21., pp.104-111. H.G. Franck, A. Knop: A szénfeldolgázás kémiai technológiája. Mûszaki Könyvkiadó Budapest, 1986. J.C. Crelling: Ironmaking Conference Proceedings 1996., pp. 51-55. T. Uchiyama és társai: Ironmaking Conference Prodcedings 1996., pp. 67-73. K.-H. Peters és társai: Stahl und Eisen 1989., 22., pp. 43-50. R. Maldonado: Iron and Steelmaker 1986., jan., pp. 11-17. J.O. Edström, J.Ma: Scandinavian Journal of Metallurgy 1989. 18., pp.105-112. J.J. Poveromo: Ironmaking Conference Procedings 1996., pp. 79-92 K.-H. Grosspietsch, H.B. Lüngen: Stahl und Eisen 2002., 4., pp. 33-40. K. Langer: Stahl und eisen 2005., 11., pp. S91-S95 H. Mitsufuji és társai: Ironmaking Conference Proceedings 1992., pp. 303-309. Steel Times, 1996. szept.

6. ábra A felhasználható szénpormennyiség a forrószél-hõmérséklet függvényében, egyedi helyettesítési tényezõk esetén

70


Szélig Árpád, Kelemen Tibor, Alpek Sándor, Sebõ Sándor *

A B08-as brammatípus bevezetése az ISD Dunaferr Zrt.-ben A folyamatos öntõmûben a piaci igények és a meleghengermûi adottságok (torlás, kapacitáskihasználás, szabad szélesedés) figyelembevételével a 90-es évek elejére kialakult a hét brammatípus a B09–B15ig. Ezek a brammaszélességek jól lefedték a vevõi igényeket, és a meleghengerlésnél sem igényeltek kapacitáscsökkentõ, nagyobb mértékû torlást. Az ISD Dunaferr Zrt. piaci helyzete 2006. évtõl jelentõsen megváltozott. Határozott igény jelentkezett a 900 mm-nél keskenyebb acélszalagokra, mind a hidegen hengerelt, mind a melegen hengerelt csõgyártási alapanyagok, magasabb szilárdságú acélszalagok és táblalemezek esetében. A meleghengermûben megvalósított fejlesztések eredményeként elõtérbe került a kapacitás jobb kihasználása a mennyiségi termelés növelésére. Ezen tényezõk együttesen határozták meg azt az igényt, hogy a B09-es szelvénynél, melynek 940 mm a szélessége, keskenyebb brammatípust kell bevezetni a folyamatos öntõmûben. Az új, B08-as szelvényméretû acélbramma szélessége 860 mm-ben került meghatározásra.

I. Az új brammatípus bevezetésének elõzményei A folyamatos öntõmû 1973-ban kezdte meg a termelést. Indulásakor az öntött bramma szélességét 1040 és 1540 mm közötti intervallumban lehetett állítani. A piaci igények és a meleghengermûi adottságok (torlás, kapacitáskihasználás, szabad szélesedés) figyelembevételével a 90-es évek elejére kialakult a hét brammatípus a B09-tõl B15-ig. Ezek a brammaszélességek jól lefedték a vevõi igényeket, és a meleghengerlésnél sem igényeltek kapacitáscsökkentõ, nagyobb mértékû torlást. A hosszú brammák maximális használata mellett jelentkeztek problémák, elsõsorban a 900 mm-nél keskenyebb szelvényeknél. A magas szúrásszám miatt megnõtt az elõnyújtás idõigénye, ami azt eredményezte, hogy a bramma elhûlt, és alaki problémák keletkeztek. Ezért a magasabb szilárdságú — 355 MPa feletti — acélok esetében nem is hengereltek 840 mm-nél keskenyebb acélszalagot. Az ISD Dunaferr Zrt. piaci helyzete 2006. évtõl jelentõsen megváltozott. Határozott igény jelentkezett a 900 mm-nél keskenyebb acélszalagokra mind a hidegen hengerelt, mind a melegen hengerelt csõgyártási alapanyagok, magasabb szilárdságú acélszalagok és táblalemezek esetében. Emellett a meleghengermûben megvalósított fejlesztések eredményeként elõtérbe került a kapacitás jobb kihasználása a mennyiségi termelés növelésére. Ezen tényezõk együttesen határozták meg azt az igényt, hogy a B09-es szelvénynél, melynek 940 mm a szélessége, keskenyebb brammatípust kell bevezetni a folyamatos öntõmûben. Az

At the continuous casting plant taking the market requirements and the hot rolling mill circumstances (edging, capacity utilization, free spreading) into consideration seven slab types were developed by the end of nineties, B09-B15. These slab widths covered well the customer requirements, and needed no higher rate edging with capacity reducing at hot rolling. The market situation of ISD Dunaferr Co. Ltd. has changed since 2006. Expressed demand emerged for narrower than 900 mm steel strips, in the case of both cold rolled and hot rolled pipe making base materials, higher strength steel strips and sheets. As a result of developments realised at the hot rolling mill it has come to the fore the better utilization of capacity for the increase of quantitative production. These factors have jointly determined that demand that a slab type narrower than the B09 profile with 940 mm width has to be introduced at the continuously casting plant. The width of the new B08 profile size steel slab was determined at 860 mm.

új, B08-as szelvényméretû acélbramma szélessége 860 mm-ben került meghatározásra.

II. A B08-as brammatípus bevezetésének elõkészítõ tevékenysége Az új brammatípus bevezetéséhez számos elõkészítõ munkálatot kellett elvégezni az acélmûben és a meleghengermûben. Gépészeti téren a szükséges alkatrészek legyártása volt a feladat, de a FAM folyamatirányító számítógép átprogramozását is meg kellett oldani. A másodlagos hûtõvíz és húzási sebesség összhangjára modellszámításokat végeztünk. A meleghengermû irányítási rendszereiben, valamint a SAP rendszerben is módosításokat kellett alkalmazni a B08-as szelvényû brammák fogadására, illetve a keskeny szalag hengerlésére. A következõkben az elvégzett munkákat, a modellezés eredményeit ismertetjük. II.1. Az új brammatípus bevezetésének acélmûi elõkészületei II.1.1. Modellszámítások a másodlagos hûtés és húzási sebesség összhangjára A folyamatos öntõmû intenzifikálására 1998-ban indított fejlesztõ munka keretében számítógépes szoftver (Tempsimu) segítségével elemezték már a Dunaferr Zrt.-nél a járatos méretû brammákban állandósult öntési körülmények között kialakuló tócsamélységet, tócsaalakot a különbözõ

* Szélig Árpád technológiai vezetõmérnök, ISD Dunaferr Zrt. Technológiai Igazgatóság • Kelemen Tibor üzemvezetõ, folyamatos öntömû, ISD Dunaferr Zrt. acélmû • Alpek Sándor termelésvezetõ, ISD Dunaferr Zrt. meleghengermû • dr. Sebõ Sándor technológiafejlesztési fõosztályvezetõ, ISD Dunaferr Zrt. Technológiai Igazgatóság


71

öntési paraméterek (túlhevítési hõmérséklet, húzási sebesség, a hûtõvíz mennyisége és eloszlása) esetében. Az új brammatípus bevezetését megelõzõen az említett vizsgálatokat elvégeztük a B08-as típusra is. [1]

A számításokat a B09-es brammaméretnél alkalmazottakkal megegyezõ bemenõ paraméterekkel határoztuk meg. A számítási eredményeket összehasonlítottuk a B09es brammaméretre vonatkozó eredményekkel.

1. ábra: A B08-as méretû, 4/c minõségû brammákban 30°C-os túlhevítés és 0,55 m/min-es öntési sebesség esetén kialakuló szimulációs tócsaalak

2. ábra: A B08-as méretû, 4/f minõségû brammákban 30°C-os túlhevítés és 0,5 m/min-es öntési sebesség esetén kialakuló szimulációs tócsaalak

72


3. ábra: A B08-as méretû, 4/c minõségû brammákban kialakuló tócsamélység és tócsaalak a túlhevítés függvényében való változása

4. ábra: A B08-as méretû, 4/f minõségû brammákban kialakuló tócsamélység és tócsaalak a túlhevítés függvényében való változása II.1.1.1. A B08-as brammamérettel kapcsolatos szimuláció eredményei Ebben a pontban a B08-as méretû bramma állandósult öntési körülmények között kialakuló olvadéktócsa-mélység és tócsaalak számítógépes modellezésének eredményeit adjuk


meg. Az öntési körülmények által meghatározott kiinduló paraméterek megegyeznek a B09-es brammamérettel kapcsolatban végzett modellezés bemenõ adataival. Ez lehetõséget ad arra, hogy összehasonlítsuk a kétféle brammaméret esetében nyert eredményeket, és ennek alapján következtetéseket von-

73

junk le arra nézve, hogy a B09-es brammaméretnél már bevált és alkalmazott technológiai paraméterek milyen mértékben alkalmazhatóak a B08-as méretû bramma folyamatos öntésénél. A számítógépes futtatásokat csak az önthetõség szempontjából kritikusabbnak ítélt — 4/c és 4/f — minõségekre vonatkozóan végeztük el. Ez a két öntési alosztály képezte a modellezési munka tárgyát is, melyek kémiai összetételét az 1. táblázatban adtuk meg. 1. táblázat: A 4/c és 4/f öntési osztályokba tartozó acélok összetétele és likvidusz-szolidusz hõmérséklete 4/c öntési osztály összetétele: C 0,139

Mn 1,391

Si 0,03

S 0,011

P 0,013

Al 0,046

Nb 0,025

V 0,003

Ca 0,002

Likvidusz:1519 °C

5. ábra: A B08-as méretû, 4/c, 4/f minõségû brammákban a likviduszra és szoliduszra vonatkozó átlagos tócsamélység különbözõ túlhevítés eseté

Szolidusz:1467 °C

4/f öntési osztály összetétele: C Mn 0,064 0,777

Si 0,03

S 0,008

P 0,012

Al 0,054

Nb 0,035

V Ca 0,003 0,003

Likvidusz:1528 °C Szolidusz:1495 °C

A B08-as brammamérettel kapcsolatban összesen 8 futtatás történt. A futtatási eredményeket megjelenítõ tócsaalak-diagramokat az összetétel szerint csoportosítottuk. A két öntési alosztály diagramjai közül adunk meg 1-1

mintát az 1. és 2. ábrán. A túlhevítés hatásának megítélését megkönnyítõ összerajzolt tócsaalak-diagramok a 3. és 4. ábrákon láthatók. A likviduszra és a szoliduszra vonatkozó tócsamélységeket az összetétel és a túlhevítés mértékének függvényében az 5. ábra oszlopdiagramja foglalja össze. A B08-as és a B09-es brammaméretek állandósult öntési állapotra vonatkozó tócsaalakjainak összehasonlító diagramjai közül adunk meg egyet a 6. ábrán. A kristályosító hûtési intenzitása a brammamérettõl függ, mely hûtési intenzitás a Tempsimu szoftver egyik bemenõ adata. A korábban alkalmazott és vizsgált bram-

6. ábra: A B08-as és B09-es brammaméretek tócsapozíciójának és -alakjának összehasonlítása megegyezõ öntési paraméterek esetén (4/c, dT = 30R, vo = 0,55 m/perc)

74


maméretek esetében érvényes hûtési intenzitásokat a 2. táblázat foglalja össze. A megadott értékekre egy egyenes illeszthetõ, melyet az alábbi összefüggés ír le: Hûtési teljesítmény [kW] = 9,31679 + 1,35377 * szélesség [mm] 2. táblázat: A kristályosító hûtési teljesítménye a különbözõ brammaméretek esetén Jelölés

Tényleges brammaszélesség [mm]

Hûtési teljesítmény [kW]

B09

940

1284

B10

1040

1420

B11

1120

1522

B12

1180

1604

B13

1300

1773

B14

1420

1924

B15

1540

2100

B08

860

1174

Az egyenlet alapján a 860 mm széles B08-as brammához 1174 kW-os hûtési intenzitás tartozik. II.1.1.2. Tócsamélység és tócsaalak különbözõ öntési paraméterek esetén A modellezési eredményeket elemezve megállapíthatjuk, hogy a B08-as méretû brammák öntésekor a vizsgált minõségek esetén lényegében csak az 55 °C-os túlhevítésnél van kapacitástartalék, ami a 4/c öntési osztály esetén kb. 1,2 m, a 4/f minõségnél pedig kb. 1,5 m. A 4/f minõségû brammák valamennyi túlhevítési hõmérséklet esetében kisebb a „pépnemû” (mushy) zóna, mint a 4/c minõségûeknél. Ez elsõsorban a szolidusz hõmérséklet nagyobb értékére vezethetõ vissza. II.1.1.3. A B08-as és a B09-es brammaméretek szimulációs eredményeinek összehasonlítása A két brammaméret tócsapozíciójának és alakjának összehasonlító diagrammjait elemezve megállapíthatjuk, hogy a B08-as méretû brammák tócsaalakja — leszámítva a szélességbeli különbséget — megközelítõen ugyanolyan lefutást mutat, mint a B09-es brammáké. A likvidusz vonala valamennyi vizsgált esetben nagyjából megegyezõ távolságra fut a meniszkusz vonalához képest. A B08-as brammák tócsamélysége kis mértékben, átlagosan 5–30 cm-rel kisebb, mint a B09-es brammáké. II.1.1.4. A B08-as brammatípus öntési paramétereinek meghatározása A modellszámítások eredményei alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a B08-as szelvény öntésénél a már jól bevált B09-es szelvénynél alkalmazott húzási sebességeket és másodlagos hûtõvízmennyiségeket fogjuk alkalmazni. II.1.2. A szükséges gépészeti átalakítások A folyamatos öntõmûben a B08-as szelvényméret bevezetéséhez egy sor gépészeti átalakítást kellett elvégezni. A folyamatirányító számítógép programját is alkalmassá kellett tenni az új brammatípus kezelésére.


Módosításokat kellett végrehajtani a kristályosítón, az indítószálon, a vágóberendezésen, a festõgépen és a daru brammafogóján. Az elvégezett módosítások: a) a kristályosítókon: Két kristályosítót alakítottunk át, mely tartalmazta: — a keskenyoldali szöghajtómû átalakítását, — a keskenyoldali vízcsõcsatlakozó átalakítását, — a méretbeállító sablon készítését. b) az indítószálon: Egy indítószálat alakítottunk át, mely tartalmazta: — az új szálbevezetõ fej gyártását, — a távtartó és a hozzá tartozó felfogató csavarok gyártását, — a szálbevezetõ fejtoldat átalakítását, beépítését. c) a vágóberendezésen és a festõgépen: Mind a négy vágóberendezés és mindkét festõgép fel lett készítve az új szelvényméret öntésére. Megtörtént a hitelesítõ végállások beállítása (vágópisztolyok), valamint a végállások áthelyezése (festõgép). d) a brammaforgalmazó darun: A 30-44 sz. daru brammafogója került átalakításra az új megnövelt betétek beépítésével. II.1.3. A folyamatirányító számítógép átprogramozása A folyamatirányító számítógép programját is alkalmassá kellett tenni a B08-as brammatípus kezelésére. A folyamatirányítási rendszeren elvégzett munkák A számítástechnikai módosítások mind a négy szálon megtörténtek, melyek a következõk: — a PLC program módosítása, hogy a 900 mm helyett 800 mm-nél kisebb szélességet ne engedjen megadni, — az adatbázis webes felületének megkettõzése (tesztelés idejére más-más felület az I. és a II. öntõgép kezelésére), — a gyártásterv beviteli képernyõjének módosítása, a felajánlandó brammatípusok listájának bõvítése és a megfelelõ adattáblában történõ tárolása, — az öntési lap kitöltésével és ellenõrzésével kapcsolatos képernyõk a brammatípusnak megfelelõen történõ kijelzése, kézi módosítások esetén helyes bevitele, — a modellprogram módosítása a helyes brammaszélesség kezelése érdekében, — a modellparaméter bõvítése újabb adatsorral, adatsor kitöltése, — a modellprogram módosítása, hogy a kibõvített adatsorral együtt is helyesen kezelje a modell paraméteradatait. II.2. Az új brammatípus bevezetésének meleghengermûi elõkészületei A kísérleti program végrehajtásának elõfeltétele volt, hogy az SAP (Termelési és Értékesítési Rendszer), a MAR (Meleghengermûi Mérésadatgyûjtõ Rendszer), a TFR (Tolókemencei Folyamatirányító Rendszer) és a Converteam (Hengersori Automatizálási Rendszer) a B08-as bramma típust képes legyen kezelni. A fentiekre tekintettel: • a SAP-rendszerben új sarzsokat kellett létrehozni,

75

• •

a MAR-rendszer és a TFR-rendszerek lényegében nem alkalmazzák a bramma típusjelét, a beadott tényleges szélességi mérettel számolnak, a Converteam-rendszerben nem kellett új szúrásterveket létrehozni, hanem a hengerelhetõ bramma legkisebb szélességét kellett módosítani az új szélességnek megfelelõen.

A meleghengerlés megkezdése elõtt el kellett végezni a Converteam-rendszerben a B08-as brammatípus elõnyújtásának szimulációját. A kísérleti hengerlés megkezdése elõtt ellenõrizni kellett a függõleges-vízszintes állványok, illetve a két függõleges henger egymáshoz viszonyított szinkronját. A brammák elõnyújtás közbeni csavarodásának elkerülése céljából az együttfutás a lehetõ legjobb legyen. A tolókemencében tartózkodás minimális idejére vonatkozó utasítás betartása lényeges szempont a brammák egyenletes átmelegedése érdekében. Törekedni kell az elõnyújtás minél magasabb hõmérsékleten történõ megkezdésére. Nagy szilárdságú, mikroötvözött brammák elõnyújtása B08-as brammák esetén 9 szúrásból, automatikus üzemmódban a Converteam folyamatirányítási rendszer által felajánlott szúrástervvel történt.

A mérések alapján megállapítható volt, hogy a brammák geometriai méretei az eddig alkalmazott szelvényméreteknél tapasztalt csekély szórást mutatva megfeleltek a kívánalmaknak. A gépkocsis mérlegelés a brammák adott folyómétersúllyal számolt elméleti tömegének (1.51 t/m) helyességét támasztotta alá. Az elvégzett ellenõrzések után a brammák átadásra kerültek a meleghengermûnek. III.1.2. A kísérleti öntés tapasztalatai A kísérleti gyártás minden tekintetben alátámasztotta, hogy a B08-as szelvény önthetõ a folyamatos öntõmûvön. Mivel a kísérlet során szinte ideális körülményeket sikerült teremteni (adaggyártás, programozás, hûtõzóna-elõkészítés) az öntéshez, azért az esetleges beavatkozásokból, lassításból származó öntési rendellenesség okozta problémákról nem szereztünk tapasztalatot. Az elméletileg számolt öntési osztályhoz tartozó B08/ B13-as vegyes szelvény öntési idejének értékeit a 3. táblázatban adjuk meg. 3. táblázat: Az öntési osztályokhoz tartozó elméletileg számolt öntési idõk B08-B13 szelvényen Öntési osztály 1

III. Kísérleti gyártás lefolytatása Az elõkészítõi munkák elvégzése után kerülhetett sor az elsõ kísérleti adagok leöntésére az acélmûben, majd azok kihengerlésére a meleghengermûben. Mivel csak egy szál kiszolgálására készültek el a gépészeti berendezések a folyamatos öntõgépen, ezért vegyes szelvényû öntéssel indultak a kísérletek. Induláshoz elõször B08-B13-as szelvényen hideg továbbhengerlési célú alapanyagokat választottunk. Az elsõ kísérleti öntésére 2008.06.03-án került sor egy ötös szekvensben B08-B13-as szelvényen St24 acélminõséggel az I. sz. öntõgépen. A kísérleti hengerlésre 06.10-én került sor. III.1. Kísérleti öntés az acélmûben A szekvens öt adagjának öntése zavarmentes volt. A keskeny szelvényméretnek köszönhetõen a kristályosító mozgatása intenzívebb acéltükörmozgást idézett elõ, ez azonban nem okozott észrevehetõ minõségromlást a brammák felületén. Az indítószál levágása után a hengerállványra szerelt bal oldali segédkollektorral a szálon tapasztalható hajlást korrigálni kellett, melyet az öntés végéig használtak. A másodlagos hûtõzónában kézi beavatkozás nem történt, az öntött szál egyenletesen jó hõmérsékletû volt. Az adagok öntése során tapasztalt átlagos öntésidõ 57 perc volt.

Öntési sebesség (m/perc)

Adag* öntési idõ (perc)

B08

B13

B08/B13

B08

0,70

0,60

55

64

2

0,67

0,57

58

67

3

0,67

0,57

58

67

4

0,55

0,48

69

82

5

0,52

0,52

68

86

6

0,54

0,52

67

83

* 136 t-s adagsúly esetén

A B08-B13-as vegyes szelvény 1-2-3. öntési osztályba tartozó minõségeinek öntésénél minimális öntési teljesítménycsökkenés adódik. Ezt az elsõ kísérleti öntés is igazolta. Számításaink szerint a 4-5-6. öntési osztályba sorolt minõségek öntése esetén már jelentõsen megnõ az öntési idõ, így nagymértékben csökken az öntési teljesítmény. Ezen okok miatt gondok keletkezhetnek az acéladagok hõmérsékletvezetésében, továbbá termelésprogramozási nehézségek adódhatnak. Mindezek figyelembevételével történt az a döntés, hogy csak az 1-2-3. öntési osztály minõségeinek öntésére vállalkozik az acélmû vegyes szelvényeken. Megfogalmazódott az igény, hogy a továbblépés érdekében meg kell teremteni a gépészeti feltételeit a B08-as szelvény tiszta önthetõségére mindkét szálon. Vizsgálni kell a szálelhajlás csökkentésének lehetõségét, illetve növelni kell a szükséges keskenyoldali korrekció hatékonyságát.

A brammákat a leöntés után a brammaraktárba szállították, ahol a felületi ellenõrzés mellett a geometriai méreteket is ellenõrizték. A brammák tömegének szúrópróbaszerû ellenõrzését gépkocsis mérlegeléssel végezték.

III.2. Kísérleti meleghengerlés A kísérleti program keretében 2008.06.10-én kiprogramoztak B08-as bramma típusból 2 darab 800x3,5 mm méretû és 2 darab 810x3,2 mm méretû hengerlési méretre, St24 minõségû brammát. A meleghengermûi számítógépes rendszerek a SAP, a MAR, a TFR és a Converteam a B08-as bramma típust tudta kezelni.

76


III.1.1. A brammák ellenõrzése

A brammákat hidegen tolták be a kemencékbe, és átlagosan 200 percet tartózkodtak ott. A tolókemencékbe való feltolás problémamentesen zajlott. A kiszedést biztonsági okokból két lépésben hajtották végre. A kitolás megfelelõ mértékét a további kiszedések folyamán fogják kitapasztalni. Az elsõ darab elõnyújtását 9, a maradék háromét pedig 7 szúrásból végezték. A korábban B09-es brammatípusból hengerelt ilyen szélességû termékeknél tapasztalt anyagcsavarodás és felkapás, valamint elõlemezkardosság nem jelentkezett. A vízszintes elõnyújtó henger rése az utolsó szúráskor 31,3 mm és 30,7 mm volt. Az elõlemezek teljes hosszára vonatkoztatott átlag beadási hõmérséklet 1056 °C és 1076 °C között volt. 7. ábra: 2008-ban legyártott B08-as vegyes szelvények megoszlása III.2.1. A meleghengerlés tapasztalatai A készrehengerlés folyamán semmilyen probléma nem adódott a B08-as brammatípussal összefüggésben. A B08-as brammatípusnál az elõnyújtási idõ 43 másodperccel csökkent, és a fajlagos acélfelhasználás jelentõs mértékben (9,43 kg/t) javult a B09-es brammatípushoz képest. Összességében a B08-as brammatípus kísérleti meleghengerlése jól sikerült, fentiek szerint az új brammatípus bevezetése jelentõs javulást eredményez elõnyújtási idõ, illetve fajlagos acélfelhasználás tekintetében. III.3. Kísérleti hideghengerlés A 4 darab melegen hengerelt tekercs átadásra került a hideghengermûnek, ahol vevõi rendelésre került kihengerlésre. A 4. táblázathoz az összetartozó meleg-és hidegtekercs adatokat adjuk meg. III.3.1. A hideghengerlés tapasztalatai és a termék minõsítése A négy tekercsbõl kettõt, a 398107-es és a 398129-es tekercset, 1,5×800×1930 mm-es, DC01 minõségjelû tábla készárura hengereltek a Dutrade cég részére. A tekercsek hideghengermûi gyártása során hibát nem jeleztek. A készáru felülete megfelelõ (100% 2 intenzitású emulziófolt volt rajta), síkfekvése kitûnõnek bizonyult. A táblakötegeket 2008. szeptember 5-éig kiszállítottuk. A htsz: 398843-as és 398844-es hideghengermûi tekercsek gyártása során nemmegfelelõséget nem jeleztek. A tekercseket 1,14×762 mm-es méretû, húzva-egyengetett széles tekercsként, DC01(Al) minõségjelû, panelradiátor felhasználási célra szállítottuk ki a „Vogel und Noot, Moson” részére. A tekercsek síkfekvése megfelelõ volt, és a felületellenõrzés során csak minimális felületi hibákat jeleztek. A tekercsek a szerzõdésre megfelelõek lettek, és 2008. szeptember 30-áig ki lettek szállítva a vevõ részére.

8. ábra: A leöntött B08-as szelvényméretû brammák és az összsúly alakulása IV. Az új szelvény üzemszerû használata A kísérleti gyártás kedvezõ tapasztalatai alapján megkezdtük a B08-as szelvény üzemszerû használatát, egyelõre csak párhuzamosan a B12-es és a B13-as szelvényekkel. Elõször csak hideg-továbbhengerlési alapanyagokat gyártottunk, de késõbb sor került szerkezeti acélok és nyomástartó edények alapanyagának öntésére is. 2008. december 31-éig összesen 130 vegyes szelvényû adag került leöntésre. A 7. ábrán a leöntött adagok szelvény szerinti eloszlását adjuk meg, míg a 8. ábrán az összsúlyok alakulását tüntettük fel. A 9. ábrán a B08-as szelvényen öntött adagok minõség szerinti megoszlása látható. A 10. ábrán a vegyes szelvények öntési idejének alakulását tüntettük fel.

4. táblázat: A kísérleti tekercsek azonosítói Tekercs sorszám

Meleghengermûi

MH

HH

súly (kg)

munkalapszám

minõség

szélesség (mm)

vastagság (mm)

252848

398843

11720

7029433

FeP05

800

3.50

252849

398844

11720

7029433

FeP05

800

3.50

252850

398107

12130

7029434

St24

810

3.20

252851

398129

12030

7029434

St24

810

3.20


77

11. ábra: Hûlés az öntés alatt B08-B12-es-es szelvénynél 2008. évben 9. ábra: Átlag öntési idõk alakulása a különbözõ vegyes szelvényeknél

12. ábra: Az öntés kezdeti hõmérséklete a B08-B12-es szelvénynél 2008. évben

10. ábra: A B08-as szelvényen gyártott minõségek megoszlása

V. A gyártási tapasztalatok összegzése A viszonylag nagyszámú adag (130) legyártása után mind az acélmûben, mind a meleghengermûben lehetõség adódott az új szelvény használatáról a tapasztaltok, észrevételek összesítésére. Elöljáróban annyi megállapítható volt, hogy mindkét fázisban zavarmentesen folyt a gyártás. A kiértékelés teljességét rontja, hogy túlnyomó többségben hideg-továbbhengerlési alapanyagok öntésére került sor a vegyes szelvényeken.

13. ábra: Hûlés az öntés alatt B08-B13-as szelvénynél

V.1. A vegyes szelvények acélmûi értékelése A II.1.1. pontban meghatározottak szerint a B08-as szelvényt a B09-es szelvényre érvényes húzási sebességgel és hûtési paraméterekkel öntöttük. Megvizsgáltuk a különbözõ vegyes szelvények alkalmazásánál az öntés alatt mért acélhûlés mértékének, valamint az öntés kezdeti hõmérsékletének eloszlását. Ezeket az értékeket a 11–14. ábrák diagramjain adjuk meg. Összehasonlításul megvizsgáltuk a párhuzamos B09-es szelvényen öntött hasonló adagok azonos paramétereit, melyeket a 15. és 16. ábrák diagramjain adtunk meg. A 3. táblázatban meghatározott öntési idõk a gyakorlatban is realizálódtak. Ez a megnövekedett idõ az acélmûben néhány lényeges problémát vetett fel: 1. Az öntési teljesítmény csökkenése révén az acélmûben termeléscsökkenés adódik. Ez kihatással van a prog-

ramozható szekvens számra, mivel a konverter és a FAM ciklusideje jelentõsen eltér egymástól. 2. A hosszabb öntési idõ és az öntésre várás elhúzódása miatt az adag üstben tartózkodási ideje megnövekedett. Az öntés biztonsága érdekében növelni kell az öntési hõmérsékletet, ami kihatással van a konverter nyersvas-hulladék részarányra is, azaz növeli az acélgyártás fajlagos költségeit. 3. A Ca-mal kezelt acélok öntésének biztonságossá tételéhez feltétlenül szükséges a drágább MgO alapú tûzálló zárószelvények beszerzése és alkalmazása a tolólapkopás elkerülése érdekében. 4. A magasabb szilárdságú, Ca-mal kezelt acélok nagy tételû gyártásához szükséges lenne a szekunder salakképzés és a hõmérséklet-vezetés stabilizálására, amelyek a jelenlegi technológiai lehetõségek mellett csak jelentõs ingadozással valósíthatók meg. Az ingadozások elkerüléséhez beruházásra van szükség: primersalak-visszatartás korszerûsítése, üstkemence-telepítés.

78


5. táblázat: B08-as és B09-es szelvényû brammák meleghengerlési paramétereinek összehasonlítása B08 vizsgált mennyiség

B09 (torlás >= 80 mm)

482 db

vizsgált idõszak

54 db

225 db

44 db

’01-jan-2008’ - ’01-jan-2009’

’11-oct-2009 - 200 day’

szilárdsági osztály

I.

V-VII.

I.

V-VII.

hengerlési fajlagos kg/tonna

1022.2

1030.7

1034.9

1043.0

8307.3 mm (legrövidebb bramma 7000 mm)

átlagos brammahossz

8129.1 mm

max. szúrás

1,9% 11 szúrásból 73,3% 9 szúrásból 24,8% 7 szúrásból

100% 9 szúrásból

57.3% 9 szúrásból 42.7% 11 szúrásból

4.5% 9 szúrásból 77.3% 11 szúrásból 18.2% 13 szúrásból

tonna/óra *

238.5

220.3

233.6

206.7

* 6 percnél hosszabb követési idõk kiszûrve

6. táblázat: Elõnyújtási idõk alakulása B08-as és B09-es brammák esetén B09 (torlás >= 80 mm)

B08 szilárdsági osztály

I.

V-VII.

szúrásszám

I.

V-VII.

átlagos nyújtási idõ(sec)

7

102.2

—

—

—

9

120.1

130.9

137.8

134.5

11

141,3

—

151.8

165.5

13

—

—

—

204.8

7. táblázat: Elméletileg számítható nyújtási idõk a B08-as és B09-es brammák esetében maximális elvi!!! nyújtói tonna/óra teljesítmény szúrásszám 7

(átlagos bramma súly: 13.44 tonna)

(átlagos brammasúly: 12.53 tonna) 441,36

—

—

—

9

375,58

345.42

351.12

359.73

11

319,23

—

318.74

292.35

13

—

—

—

236.25

Amennyiben vegyes szelvény helyett tiszta B08-as szelvény öntésére kerül sor, úgy ezek a hatások fokozott mértékben jelentkeznek. Az itt felsorolt tényezõk közül némelyik jelenleg nem biztosítható (beruházások), mások pedig önköltség-növekedést vagy teljesítménycsökkenést eredményeznek. Mindezek figyelembevételével csak abban az esetben van létjogosultsága az új B08-as szelvény vegyes, vagy tiszta alkalmazásának, ha a vertikumi szemléletben a meleghengermûben jelentkezõ elõnyök kompenzálják ezeket. V.2. Meleghengermûi értékelés A B08-as szelvényû brammák hengerlési paramétereit a B09-es szelvényûekkel hasonlították össze. Az eredmények az 5., 6., 7. táblázatban találhatóak. A kiértékelésbõl levonható következtetések csak az alacsonyabb szilárdságú acélok esetében fogadhatók el, mivel az V–VII. szilárdságú termékekbõl csak viszonylag kis mennyiséget gyártottunk. Az adatok összehasonlításából látható, hogy a szúrásszámcsökkenés az elõnyújtón a tonna/óra növekedését eredményezte, ami természetesen a nyújtási idõszükséglet csökkenését vonta maga után. Ezen eredmények kihasználása az alacsonyabb szilárdságú acélszalagok gyártásánál realizálható maximálisan.


A növelt szilárdsági és mikroötvözött szalagok esetén ezt az idõalap megtakarítást nem tudjuk kimutatni, mert vagy nincs megfelelõ számú adatunk, vagy nem történt még rá gyártás. V.3. Hideghengermûi értékelés A kísérleti gyártás során bebizonyosodott, hogy amennyiben a meleghengerlés az elõírt gyártási utasításnak megfelelõen történik, úgy a hideghengermûben már nem jelentkezik probléma a feldolgozásnál. Így az üzemszerû vegyes szelvények gyártásánál már külön nem térünk ki a hideghengermûi értékelésre.

VI. Összefoglalás A 2008-ban megindított fejlesztõ tevékenység révén bevezetésre került a B08-as brammatípus az ISD Dunaferr Zrt.ben. A kísérleti gyártást követõen nagyobb mennyiségû vegyes szelvényû adag legyártása és kihengerlése után a kedvezõ tapasztalatok eredményeként az év végére az acélmûben megteremtették a párhuzamos B08-as szelvény öntésének feltételeit is. Elindítottuk a DASZ-01 házi szabvány felülvizsgálatát, melynek egyik célja az új szelvény szabványosítása.

79

salakérzékelés-vezérlésû salakkalapács telepítésével megoldódna az üstmetallurgiai kezelés hatékonysága és reprodukálhatósága is. Jelen technikai és technológiai adottságok mellett a 355 MPa szilárdság feletti acélok párhuzamos B08-as szelvényen nem önthetõek biztonsággal. Tovább kell folytatni a kísérleti öntéseket és a modellezõ munkát az öntési sebesség esetleges növelésének lehetõsége érdekében, ami csökkenti az adaggyártás és az öntés ciklusidejének különbségét. A meleghengermû egyelõre a hideg-továbbhengerlés rendeltetési célra gyártott acélok esetén tudja realizálni a csökkentett szúrásszámból adódó elõnyújtói teljesítménynövekedést. A magasabb szilárdságú keskeny szelvényû szalagok gyártása esetén még továbbra is vállalni kell a 80 mm-t esetleg meghaladó torlást a B09-es szelvénybõl. Cikkünkben bemutattuk a B08-as brammaszelvény bevezetésének kezdeti lépéseit az acélmûben és a meleghengermûben. Megvizsgáltuk, hogy okoz-e problémát a keskenyszalag feldolgozása a hideghengermûben. A fejlesztési munka eredményeként megvalósult 2008. év végére a párhuzamos B08-as szelvény öntésének lehetõsége is. Ahhoz, hogy széleskörûen alkalmazható legyen az új, keskeny brammatípus, még számos vizsgálatra, fejlesztésre és beruházásra van szükség az ISD Dunaferr Zrt.-ben.

14. ábra: Az öntés kezdeti hõmérséklete a B08-B13-as szelvénynél 2008. évben

15. ábra: Hûlés az öntés alatt B09-es szelvénynél 2008. évben

Irodalomjegyzék [1]

K+F Tanulmány „A folyamatos acélöntés technikai és technológiai felülvizsgálatának kiterjesztése a kapacitástartalék feltárására és az öntött szál minõségének javítása érdekében” Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány Anyagtudományi és Technológiai Intézet (2008) 4.4.1. szakasza 5–9. oldal

16. ábra : Az öntés kezdeti hõmérséklete B09-es szelvénynél 2008. évben Összefoglalóan megállapítható, hogy a B08-as brammaszelvény bevezetése az acélmûben számos problémát vetett fel, melyek megnyugtató megoldása csak fejlesztésekkel, beruházásokkal valósítható meg, illetve a bramma önköltségét növeli. Ezek közül a leglényegesebbek: — A megnövekedett öntési idõ miatt, valamint a nagyobb mértékû hûtés elkerülésére a pontos hõmérséklet beállítása alapvetõ kritérium, melyhez az üstkemence telepítése szükségeltetik. — A mikroötvözött, finomszemcsés acéloknál Caos kezelést alkalmazunk. Az öntés biztonsága érdekében MgO alapú zárószerelvényeket kell alkalmazni. — A folyamatos öntõmû teljesítménycsökkenését csak szorosabb adagprogramozással lehet ellensúlyozni. Ez pedig megköveteli, hogy az üstmetallurgiai kezelések ne húzódjanak el, emiatt ne kelljen lassításokat alkalmazni az öntõgépen. A meglehetõsen bizonytalan primersalak-visszazárás lecserélésével, korszerûbb,

80


Hardy Mohrbacher *

Melegen hengerelt, mikroötvözött, növelt folyáshatárú acélok gépkocsikban és kamionokban való alkalmazáshoz Kulcsszavak: kiválásos keményedés, allotróp átalakulás következtében fellépõ keményedés, Nb-os mikroötvözés, hûtési stratégia, hõkezelés Az utóbbi idõkben számos jól alakítható, növelt folyáshatárú hidegen hengerelt acélt fejlesztettek ki jármûgyártásban való alkalmazásokhoz. Ezek az acélminõségek a gépkocsiszekrények tömegének jelentõs csökkentését tették lehetõvé. Ebben a fejlesztési szakaszban azonban viszonylag kisebb figyelmet szenteltek az innovatív, melegen hengerelt acélok fejlesztésének. Ezeket a melegen hengerelt acéllemezeket alvázkeretek, alvázak és tartók gyártásához alkalmazzák. A melegen hengerelt acéllemezeknek számos elõnyük van. Gyártási költségük kisebb, mint a hidegen hengerelteké, kisebb a karbonegyenértékük, mint az ugyanolyan szilárdsági kategóriájú, de hidegen hengerelt acéloké. Nagy elõnyük továbbá, hogy belõlük közvetlenül gyárthatók lapostermékek, különbözõ profilok és varrat nélküli csövek. Az 500 MPa-nál nagyobb folyáshatárú, melegen hengerelt, jármûipari alkalmazásra szánt acélok új mikroötvözési koncepciójának leglényegesebb eleme a kis karbontartalom, valamint a hagyományos HSLA acélok Nb-tartalmánál nagyobb Nb-tartalom. Ha az ilyen összetételû acélt célszerûen megválasztott meleghengerlési technológiával gyártjuk, akkor az acél szövetszerkezeti jellemzõit és mechanikai tulajdonságait a szemcsefinomítás, a kiválásos keményítés és az allotróp átalakulás következtében kialakuló szilárdságnövelési lehetõség révén tudatosan befolyásolhatjuk. Finomszemcsés ferrit-bénites vagy bénites szövet érhetõ el termomechanikus TM-hengerléssel és az ezt követõ intenzív hûtéssel. Ilyen gyártástechnológiával 600 MPa folyáshatár érhetõ el. Mivel a Nb egy része ilyen gyártástechnológia esetén még oldott állapotban van, további, mintegy 150–200 Mpa-nyi folyáshatárnövekedés érhetõ el, ha lehetõséget teremtünk finom Nb (C, N) kiválások kialakulására. A dolgozatban a szerzõ bemutatja az ilyen ötvözési koncepciójú acélok meleghengerlési és hõkezelési technológiájának néhány lehetséges változatát, különös tekintettel a kiválásos szilárdságnövelés lehetõségének kiaknázására.

1. Bevezetés A termomechanikusan hengerelt acél szélesszalagok fejlesztése mind a mai napig az érdeklõdés homlokterében van, holott a TM-acélok már a ’80-as évek kezdete óta piacon vannak [1]. A gépjármûszektor, és ezen belül a nehézgépjármû-gyártás egyre nagyobb mennyiségben igényli ezeket az acélokat. Ha ezeknek az acéloknak a szövetszerkezeti jellemzõit vesszük alapul, kétféle megoldásban gondolkodhatunk A ferrites alapanyag szilárdságát nagyon finom TiC vagy NiC kiválásokkal növelhetjük. Ezt a változatot nemrég vitte piacra a JFE cég „Nano-HITEN” márkanéven [2]. 1000 MPa folyáshatár-szintet lehetett

Keywords: precipitation hardening, transformation hardening, niobium microalloying, cooling strategy, heat treatment In recent years a broad variety of cold rolled high strength steel with reasonable formability have been developed for the application in car body panels. These steel grades allowed reducing the car body weight significantly. However, relatively limited attention has been attributed to the development of innovative hot rolled steel grades, which traditionally find their major applications in frame, chassis, and support parts. Hot rolled steel grades have a number of interesting advantages. They are cheaper to produce, usually have a lower carbon equivalent at a given strength level and can be directly produced to different shapes, like flat strip, profiles or seamless tubes. Novel micro-alloying concepts for hot rolled automotive steel grades with yield strength above 500 MPa are characterized by a low carbon content while the niobium content is higher than in traditional micro-alloyed HSLA steels. In combination with suitable processing strategies the microstructure and mechanical properties can be adjusted by a combination of grain refinement, precipitation hardening or phase transformations. A fine-grained ferritic-bainitic or bainitic microstructure is achieved by thermo-mechanical rolling and accelerated cooling providing yield strength in the order of 600 MPa. Precipitating solute Nb in such a microstructure offers an additional strengthening potential of 150 to 200 MPa. Potential production strategies to achieve this precipitation hardening are indicated. In the paper the author presents some possible variants of hot rolling and heat treatment technologies of steels having such alloying concept, with special regard to exploiting the possibility of precipitation hardening.

elérni. Sokkal gyakoribb, és a célnak jobban megfelelõ megoldást jelent a perlitmentes, részben vagy teljesen bénites szövetû acél. Ezeknek az acéloknak a C-tartalma nem haladja meg a 0,1 tömeg%-ot. Ez a kis karbontartalom jelenti a nagy szívósság és a jó hegeszthetõség zálogát. Ennek a minõségnek az ötvözési koncepciója a szokásos kis C-tartalmú, Mn-Si acélok ötvözési koncepcióján alapul. Ezeknek az acéloknak a tényleges ötvözési koncepciója azonban erõsen függ a meleghengermûben alkalmazott technológiai megoldástól, különösképpen pedig a kifutógörgõ-soron alkalmazott hûtési stratégiától. Az ötvözési koncepcióban a Nb, Ti, Mo és B jelenti a leginkább figyelembe vehetõ mikroötvözõket.

* Hardy Mohrbacher NiobelCon bvba Swaenebeecklaan 5, 2970 Schilde, Belgium


81

2. Az ötvözési koncepciók Ha 700 MPa folyási határú acél gyártását tervezzük, az 1. ábrán feltüntetett összes lehetséges szilárdságnövelõ mechanizmust ki kell használni [3]. Az alapötvözetben Mn-t és Si-ot a szilárd oldatos szilárdságnövelés érdekében alkalmazzuk. Kiemelkedõ fontosságú, hogy a Nb és a TMhengerlés szemcsefinomító hatását maximálisan kihasználjuk. További szilárdságnövelés érhetõ el kiválásos keményedéssel vagy a diszlokációsûrûség növelésével. A diszlokációsûrûség növekedése a bénites átalakulás eredményeképpen jön létre. Számottevõ többlethatást tapasztalhatunk, ha kihasználjuk a kiválásos és diszlokációs szilárdságnövelés kölcsönhatását. A következõkben az egyes ötvözési koncepciókhoz illeszkedõ gyártástechnológiai variációkat elemezzük.

1. ábra: A mikorötvözött acélokban mûködõ szilárdságnövelõ mechanizmusok A jelenlegi ötvözési koncepciók szerint a karbontartalmat az EN-10 149-2 szabványban rögzített 0,12%-nyi maximális érték alatt tartják. A karbontartalom 0,12%-on való maximálásával az acél kiváló szívóssági tulajdonságait biztosítjuk, hiszen a C-tartalom csökkenésével az acél szívóssága nagymértékben javul. A karbontartalom korlátozásával az is biztosítható, hogy az acél dermedése során peritektikus folyamat ne lépjen fel. A peritektikus kristályosodás elkerülése a folyamatosan öntött szál felületén csökkenti a repedések kialakulásának esélyét. A már említett kedvezõ hatásokon túlmenõen a makrodúsulási hajlam is csökken. Amennyiben fellép az öntött szálban a makrodúsulás, az szükségszerûen a melegen hengerelt szalag szövetszerkezeti inhomogenitásához vezet. A szövetszerkezeti homogenitás elõnyös a mechanikai jellemzõk és a megmunkálhatósági tulajdonságok szempontjából. Ez utóbbiak közül elsõsorban az élhajlíthatóságot és a peremezhetõséget említjük. Ezek az alakítási

eljárások fontos szerepet játszanak a nehézgépjármûvek vázszerkezetének gyártásában. A Ti a mikroötvözött acélok egyik jellegzetes ötvözõje, mennyisége viszonylag nagy, az acél Ti-tartalma 0,1% és 0,2% között van. A Ti-nak viszonylag csekély a szemcsefinomító hatása, ezzel szemben jelentõs a kiválásos szilárdságnövelésben játszott szerepe. Elõsegíti továbbá az ausztenitnek bénitté való átalakulását. A Ti erõs nitridképzõ elem lévén nagymértékben fokozza az acél átedzhetõségét kedvezõen befolyásoló oldott B hatásának érvényesülését. A nióbium nagyon hatékony mikroötvözõ elem. Szemcsefinomító hatása jelentõs, még akkor is, ha az acél nióbiumtartalma viszonylag kicsi. Ha az acél nióbiumtartalmát 0,1% körüli értékre növeljük, és ezzel párhuzamosan annak karbontartalmát 0,04–0,06%-ra állítjuk be, az acél hajlamosabb lesz a bénites átalakulásra. A Mo és a B az acél átedzhetõségét javítja, hatásuk elõsegíti a bénites szövetszerkezet kialakulását. Ilyen szempontból a bórnak van a legerõteljesebb hatása. Már 25 ppm-nyi bór elegendõ a maximális hatás eléréséhez. A bór ötvözésével kapcsolatban meg kell említenünk, hogy az elért hatás változó lehet, így a bórral mikroötvözött acélok mechanikai tulajdonságaira a nagyobb szórás a jellemzõ. A Mo a B-nál kevésbé hatásos az átedzhetõség javítása szempontjából, így a molibdént 0,15–0,35%-nyi mennyiségben szokás ötvözni. Arra is utalni kell, hogy a Mo és a Nb együttes jelenléte az acélban olyan elõnyökkel jár, amelyeket jól ki lehet használni a gyártástechnológiában. A 700 MPa szilárdsági kategóriájú acélokat akkor ötvözik molibdénnel, amikor vastagabb acélszalagokat kell gyártani. Ekkor ugyanis alapvetõ az a követelmény, hogy a szalag teljes keresztmetszetében egyenletes, bénites szövetszerkezet alakuljon ki. Az 1. táblázat az ultranagy szilárdságú acélok elõállításakor szóba jövõ összetételi adatokat foglalja össze. A különbözõ megközelítések, koncepciók két csoportra oszthatók. Az elsõ csoportba a kisebb, 0,04–0,06% C-tartalmú, míg a másodikba a 0,07–0,09% karbontartalmú acélokat soroljuk. Szinte mindegyik összetételi variációra jellemzõ, hogy az acélok az edzhetõség javítása érdekében B-t és/vagy Mo-t tartalmaznak. Ha a kis karbontartalmú acélok csoportjába tartozó acélokat növelt Nb- és Ti-tartalommal gyártjuk, akkor az edzhetõséget növelõ B és Mo alkalmazásától részben vagy teljesen eltekinthetünk, ha a kifutó görgõsoron megfelelõ a hûtés intenzitása. A kis karbontartalmú acélok csoportjába tartozó, és jelentõs mennyiségû nitrid- és karbidképzõ (Ti, Nb és Mo) elemet tartalmazó acélok ötvözési koncepciójának kidolgozása azon alapszik, hogy IF-mátrixú szövetet kell létrehozni. Ezek az acélok a nitrit- és karbidképzõ ele-

1. táblázat: Ötvözési koncepciók a melegen hengerelt ultraszilárd acélokhoz Súly %

C

Mn

Si

Nb

Ti

Mo

B

Magas-Ti koncepció

0,08

1,2 – 1,8

0,3 – 0,6

0,04 – 0,06

0,10 – 0,20

-

0,0025

Alacsony-C, Mo, B koncepció

0,06

1,4 – 1,6

0,2 – 0,3

0,05

<0,1

0,20 – 0,30

0,0048

Mo-segített koncepció

0,08

1,45

0,35

0,05

0,10 – 0,15

0,05 – 0,1

-

Alacsony-C koncepció, nagy hûtési teljesítmény

0,06

1,8

0,05

0,06

0,10

-

Alacsony-C és magas-Nb koncepció

0,04

1,5 – 1,8

0,1 – 0,3

0,08 – 0,1

0,01 – 0,02

<0,10

-

Ferritgyûrûs-mátrix nano precipitátummal

0,04 0,04

1,3 1,3

<0,1 <0,1

0.18

0,1 0,1

0,20 -

-

82


meket vagy egyenként, vagy különbözõ kombinációkban tartalmazhatják. Az ultranagyszilárdságú melegen hengerelt acélok ötvözési koncepciói:

3. Szalaghûtési stratégiák Az utolsó szúrást követõ hûtés stratégiája határozza meg a melegen hengerelt szalag tulajdonságait. A hûtési stratégia elsõsorban a karbidok és nitridek kiválási folyamatának befolyásolása révén fejti ki hatását. A 2. ábra A görbéje egy olyan acél folyási határának változását mutatja be, amelyben a karbid- és nitridképzõ elemek kizárólagosan kiválásokban vannak jelen [4]. 3. ábra: Szögletes TiN zárványok. A nagy hõmérsékleten képzõdött zárványok finomszemcsés, ferrites szövetben vannak jelen

2. ábra: A csévélési körülmények hatása a folyási határ növekedésére A: karbidképzõk nincsenek szilárd oldatban B: a karbidképzõk az ausztenites állapotban végzett alakítás után szilárd oldatban vannak A melegen hengerelt szalag folyási határa növekszik a csévélési hõmérséklet csökkenésével, hiszen ennek hatására csökken a szemcseméret, és növekszik az átalakulással együtt járó folyáshatár-növekedés. Abban az esetben, ha a karbid- és nitridképzõ elemek mennyiségének egy része oldott állapotban van jelen, a csévélés közben, illetve már feltekercselt állapotban kiválási folyamatok játszódnak le, amelyeknek szilárdságnövelõ hatása hozzáadódik a szövetszerkezet finomodásából adódó szilárdságnövekedéshez, amint azt a 2. ábra B. görbéje mutatja. A két hatás szuperponálódása egy adott csévélési hõmérsékleten folyáshatár-maximumhoz vezet. Ez a maximum általában 600 °C körül van. Ezen a hõmérsékleten ugyanis kellõ számú finom kiválás képzõdésével számolhatunk. Ha a csévélési hõmérséklet 600 °C-nál kisebb, a kiválás csak részben játszódik le, mivel a tekercs lehûlése közben a kiválási folyamat megáll. A maximumhoz tartozó hõmérsékletnél nagyobb csévélési hõmérséklet esetén az ún. Oswald-féle durvulás eredményeképpen olyan méretû kiválások jönnek létre, amelyeknek a folyási határ növelése szempontjából kisebb a hatásuk. Mo vagy B ötvözéssel az acél bénites átalakulásának kezdõ hõmérséklete a nagyobb hõmérsékletek felé tolható, amelynek eredményeképpen az átalakulás okozta és a kiválások megjelenése miatt fellépõ szilárdságnövekedés erõteljesebb lesz.

nagy a nitrogénnel szembeni affinitása, így a Ti az acélban jelenlévõ nitrogénnel nagy hõmérsékleten nitridet képez. Bizonyos feltételek megléte esetén a TiN már az olvadékban is létrejöhet. A folyamatos öntés közben létrejött TiN zárványok a bugának a tolókemencében való újrahevítése során még részlegesen sem mennek oldatba. A csiszolaton viszonylag nagy, szögletes zárványokként figyelhetõk meg, amint azt a 3. ábra felvétele mutatja. Ezek a TiN zárványok a melegen hengerelt szalag alakíthatóságát és szilárdságát kedvezõtlenül befolyásolják. Ausztenites állapotban a mikroötvözõk kisebb kiválásokban jelennek meg (4. ábra), amelyek a buga újrahevítése során képesek újra oldatba menni. Ezek a finom kiválások az ausztenit újrakristályosodását késleltetik. Ennek következtében elnyújtott ausztenitkrisztallitokból álló szövet alakul ki, amelybõl olyan szövetszerkezetû melegen hengerelt szalag jön létre, amelybõl kedvezõ szilárdság/szívósság kombinációjú melegen hengerelt lemez lesz. Az ausztenites állapotban megjelenõ kiválások azonban még mindig túl nagyok ahhoz, hogy jelentõs mértékû folyáshatár-növekedést okozzanak. A folyási határ számottevõ növelése csak nanométeres kiválásokkal érhetõ el, amelyek az alapanyaggal teljesen vagy félig koherensek. Az ilyen méretû kiválások lényegében az ausztenit ferritté való átalakulása közben alakulnak ki. Ennek az az oka, hogy a Ti-nak és a Nb-nak a ferritben

4. A kiválási folyamat jellege A Nb, a Ti és Mo karbidjának és nitridjének kiválási folyamatának kinetikája lényegesen eltér egymástól. A Ti-nak


4. ábra: Kisméretû, szögletes TiNbC, N-kiválások, amelyek auszteniteses állapotban alakultak ki

83

5. ábra: Ausztenit/ferrit fázisátalakulás során képzõdött nanométer méretû NbC kiválások való oldhatósága sokkal kisebb, mint az ausztenitben. Az allotróp átalakulás közben létrejövõ ún. határfelületi kiválásokra a soros elrendezõdés, elhelyezkedés a jellemzõ, amint azt az 5. ábra mutatja. Bár a Ti-nak és a Nb-nak egyaránt kicsi az ausztenitben való oldhatósága, eltérõ a karbidjaik és nitridjeik kiválási kinetikája. A TiCN nagyobb hõmérsékleteken gyorsan és szinte teljes mértékben kiválik, míg a Nb kiválása vontatott és csak részleges. A Mn-tartalom növelésével a kiválási folyamat sebessége nagymértékben csökkenthetõ, hasonló hatás érhetõ el Mo ötvözéssel. Következésképpen a Ti inkább durva kiválásokban van jelen, azaz szilárdságnövelés szempontjából kevésbé hatásos formában.

5. A szilárd oldatban lévõ Nb szerepe

6. ábra: Az oldott mikroötvözõknek az ausztenit átalakulására gyakorolt késleltetõ hatása az utolsó szúrást követõen levegõvel történõ hûtéskor is 30%-nyi bénit alakulhat ki vékonyabb szalagokban.

6. A kis C-, de növelt Nb-tartalmú melegen hengerelt szalaggal kapcsolatos gyártási tapasztalatok

Kis karbontartalmú acél esetén, a buga újrahevítésének szokásos hõmérsékletén (1250 °C) több Nb mehet oldatba. Egy kis karbontartalmú és növelt Nb tartalmú acélra vonatkozó példa az 1. táblázatban található. Az ilyen típusú acéllal végzett kísérletek során azt tapasztalták, hogy a készméretre való hengerlés után a Nb legalább 80%-a még oldott állapotban van. Amennyiben a melegalakítás közben sikerül biztosítanunk, hogy a Nb döntõ része az ausztenitben oldva, és nem kiválásokhoz kötve legyen jelen, az ausztenit újrakristályosodását nagymértékben késleltethetjük [5]. Az ilyen ötvözési koncepció szerint gyártott acélban az ausztenit újrakristályosodási küszöbhõmérsékletét, a tnr értéket mintegy 100 °C-kal nagyobbnak találták, mint a Nb-mal ötvözött hagyományos koncepciójú acélokét. Ez egyben azt is jelenti, hogy a termomechanikus hengerlés nagyobb hõmérsékleten végezhetõ, ennek alapján az elõnyújtás utáni várakozási idõ is csökkenthetõ. Az utolsó szúrást követõen az ausztenitben még oldatban levõ Nb az allotróp átalakulás hõmérsékletét is befolyásolja, mégpedig a 6. ábra diagramjának megfelelõen. Az oldott Nb-tartalom növekedésével csökken a ferrites átalakulás kezdõhõmérséklete, ami a ferritcsírák számának növekedését, és így a szövetszerkezet további finomodását okozza. Ehhez járul még a bénites átalakulással együtt járó átalakulási keményedés is. Ez utóbbi hatás akkor érvényesül igazán, ha a hûtõsoron intenzív a hûtés, de még

Üzemi kísérletek során 2–5 mm vastagságú melegen hengerelt szalagokat gyártottak a kis karbon-, de növelt Nb-tartalmú acélra vonatkozó koncepció szerint. [6] A melegen hengerelt szalagok szövetére az ASTM 13–15 fokozatszámok közötti szemcseméret volt a jellemzõ. A szövetszerkezet jellege és a kiválások mennyisége, mérete és méret szerinti eloszlása a csévélési hõmérséklettõl függött. Amennyiben a csévélési hõmérséklet 600 °C vagy 600 °C-nál nagyobb volt, a szövetszerkezetet ferrit alkotta, és perlit nem volt kimutatható. A nióbium jelentõs része NbC-hez kötve volt jelen. A lemez folyási határa az 550–600 MPa tartományban van, míg a lemez szakítószilárdsága 625–675 MPa közé esik. Az A50 nyúlás értéke 20–25%-nyi. Ha a csévélési hõmérséklet 500 °C és 550 °C között van, a szalag szövete tisztán bénites. Az allotróp átalakulás eredményeképpen létrejövõ jelentõs folyáshatár-növekedésnek és a nagyon finom szemcseméretnek köszönhetõen a folyási határ 640 MPa és 680 MPa közé esik, míg a szakítószilárdság 700 MPa körüli értékre áll be. Az A50 nyúlásra 20% körüli érték adódik. A szilárdsági értékek bizonyos mértékben az acél Mn-, Si- és Cr-tartalmától is függnek. A kis hõmérsékleten csévélt szalagok vizsgálatakor általában azt tapasztaltuk, hogy a nióbium jelentõs része oldott állapotban maradt. B vagy Mo ötvözéssel az is elérhetõ, hogy a szövetben kevés martenzit vagy maradék ausztenit is megjelenjen. A B-ral és Mo-nel is ötvözött, kis karbontartalmú, de növelt Nb tartalmú acélok a kettõs fázisú acélokhoz hasonlóan

84


viselkednek. Ez abban mutatkozik meg, hogy a szakítódiagramokon kifejezett folyási nyúlás látható, és jelentõs az alakítási keményedés mértéke, amely például az REH/Rm arány kedvezõ értékében tükrözõdik.

7. A szilárd oldatban maradó nióbium utólagos kiválása Amennyiben a melegen hengerelt szalag anyagában a Nb mennyiségének — esetenként — jelentõs része oldatban marad, utólagos hõkezeléssel kedvezõ feltételeket teremthetünk újabb NbC-kiválások keletkezéséhez. Megfelelõ feltételeket teremthetünk akkor, ha a tekercs lehûlését valamilyen módon gátoljuk, lassítjuk, de Bai és társai [7] azt találták, hogy a nióbium egy része még a lassan hûlt tekercsek anyagában is oldva marad. Ha a lassan hûlt tekercseket 450 °C-on „öregítõ” hõkezelésnek vetették alá, 60–160 MPa-nyi utólagos folyásihatár-növekedést érhetünk el. Egyes szerzõk szerint a nanométeres tartományba esõ NbC kiválások a folyási határt akár 240 MPa-al is növelhetik [8]. Ahhoz, hogy az utólagos hõkezelés körülményeit optimálisan választhassuk meg, ismernünk kell a Nb kiválási folyamatának kinetikáját a ferritben. Ilyen jellegû vizsgálatokat végeztek Perrard és társai [9]. Eredményeiket a 7. ábra foglalja össze. A nióbiumra nézve túltelített ferritbõl keletkezõ kiválások mérete még hosszú hõntartás után sem haladja meg a 10 nm-t, és általában méretük néhány nanométer és a 10 nm között van. A 7. ábra alapján megállapítható, hogy — amennyiben a hõkezelést a ferrit/ausztenit együttes stabilitására jellemzõ, viszonylag nagy hõmérsékleten végezzük — a nióbium szinte teljes mértékû és gyors kiválására számíthatunk. Kisebb hõmérsékleteken — amelyek egyben a hõkezelések szokásos hõmérsékletét jelentik — a nióbium tökéletes kiválásához nagyon hosszú idõre van szükség. Amennyiben 600 °C-on egy órás megeresztést végeztünk

laboratóriumi körülmények között 170 MPa folyásihatárnövekedést értünk el [10]. Az is ésszerûnek tûnik, hogy az ilyen jellegû hõkezelést a hidegen hengerelt tekercsek lágyításához használt kemencében végezzük el. A hosszú hõntartási idõ miatt ebben az esetben a Nb szinte teljes mértékû kiválásával számolhatunk. Ilyen jellegû kemencék a legtöbb hengermûben most is rendelkezésre állnak.

8. Következtetések A 600–700 MPa folyási határú melegen hengerelt szalagok iránti igény a jármûiparban egyre növekszik. Ezeket az acélokat elsõsorban váz és karosszériaelemek tömegének csökkentése céljából alkalmazzák, de könnyített keréktárcsákhoz is használják. A különbözõ ötvözési koncepciók közül különösen a kis karbon- és növelt Nb-tartalommal jellemezhetõ bizonyult különösen érdekesnek. A meleghengerlést követõ hûtési stratégiától függõen ez az ötvözési koncepció egyaránt szolgáltathat bénites vagy ferrites, perlitmentes, finomszemcsés szövetszerkezetû acélt. A végfelhasználók tapasztalata szerint az ilyen típusú acél darabolhatósági és alakíthatósági, valamint hegeszthetõségi tulajdonságai is kiválóak. A kis karbon- és növelt nióbiumtartalmú acéloknak a szilárdsága az utólagos hõkezeléskor jelentkezõ kiválásos keményedéssel tovább növelhetõ. Ezt a lehetõséget a meleghengerlés utáni hûtési stratégia helyes megválasztásával, vagy a melegen hengerelt tekercs utólagos hõkezelésével érhetjük el.

7. ábra: A nióbium kiválási kinetikája a ferritben és a lehetséges hõkezelések


85

Vajer Pál *

Diagnosztika szerepe az ISD Dunaferr Zrt. gépkarbantartásában 1. A gazdasági válság idején a megmaradni akaró vállalatok szigorúbban vizsgálják termelési tevékenységüket és költségeik alakulását. Ezek a vizsgálatok kihatnak azokra a költségekre is, amelyek a karbantartási rovatokban jelentkeznek. A kiélezett piaci versenyben a termelékenység hatékonyságának növelése és a karbantartási költségek csökkentése bizonyos esetekben a túlélés kiemelt feltételei lettek. A vállalati költségeken belül a karbantartási költségeket mindig igyekeztek csökkenteni, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a karbantartás minõsége jelentõsen befolyásolja a berendezések rendelkezésre állását. A piaci verseny kihívásaira válaszként új karbantartási stratégiák jelentek meg. Ezek között a leglényegesebb az állapotellenõrzésen alapuló karbantartási stratégia, melynek legfontosabb eszköze a berendezések rendszeres diagnosztikai vizsgálata.

Egy vállalat alapvetõ célja a profiljának megfelelõ termelési feladat maradéktalan ellátása a lehetõ legkisebb karbantartási ráfordítás mellett. A minõségi követelményeket kielégítõ termelési technológiák betartásához nélkülözhetetlen a jó állapotú, megbízható termelõeszköz. Az egyre fokozódó gazdasági nyomás a termelõ cégeket a szervezeti formáik, rendszereik átalakítására kényszeríti, többek közt a karbantartási stratégiájuk hatékonyabbá tételét is megköveteli. A folyamatos termelési eljárások esetében különösen fontos érdek fûzõdik a zavartalan üzemmenethez. Egyre nagyobb igények merülnek fel a gépek rendelkezésre állásával, és ezzel szoros összefüggésben karbantartásukkal szemben is. Olyan karbantartási rendszert kell alkalmazni, amellyel az állásidõ minimálisra csökkenthetõ. A karbantartás célja tehát a gazdaságos, az elõírt minõséget biztosító üzemeltetés lehetõvé tétele, a váratlan meghibásodások illetve a kiesõ üzemidõk csökkentése, a berendezések jó állapotban tartása. A karbantartás e célja azóta kíséri végig az emberiséget, amióta olyan eszközöket használ, amelyek elromolhatnak, tönkremehetnek. Az ipar fejlõdésével arányosan a karbantartás jelentõsége ugrásszerûen megnõtt. Az üzemeltetett gépek kiesése a termelésbõl érzékenyen érinti a tulajdonosokat, így a hibák megelõzése fokozottan elõtérbe kell, hogy kerüljön. A gépek karbantartása mindig a termelés alapja volt, és ez így is marad, amíg gépekkel termel az emberiség. A karbantartóknak egyre zsugorodó karbantartási költségbõl, csökkenõ létszámmal kell többletfeladatot teljesíteni. A termelés folyamatossága csak úgy biztosítható, ha megfelelõ tartalékalkatrésszel rendelkezünk, vagy az üzemzavarok lehetõségét a minimálisra csökkentjük. A tartalékok a végtelenségig nem növelhetõk, mert ezt a piac

During the time of economic crisis the companies willing to survive are examining more severely their production activities and cost development. These examinations affect also those costs that are emerging in the maintenance rubrics. In the taut market competition the increase of productivity efficiency and the decrease of maintenance costs became in certain situations the accentuated conditions of survival. Within the company costs the maintenance costs have always been decreased but at the same time it must not be disregarded that the quality of maintenance influences significantly the availability of equipments. As an answer to the challenges of market competition, new maintenance strategies have appeared. The maintenance strategy based on condition check is most significant among these, its most important tool being the systematic diagnostic inspecting.

nem fizeti meg, az üzemzavarral, mint valós veszéllyel viszont számolnunk kell. A megoldás tehát olyan karbantartást segítõ mûszaki diagnosztikai módszerek alkalmazása, melyek folyamatosan informálnak a gépek állapotáról, idõben jelzik az elhasználódás mértékét, hogy a szükséges javításra fel lehessen készülni. A mûszeres diagnosztikai vizsgálatok fontossága tehát nem kérdéses. A mûszaki diagnosztika egy olyan eljárás, amely mûszerek és mérõeszközök segítségével, a gép lényeges megbontása nélkül, üzem közben, terhelés alatt a mérhetõ fizikai, mechanikai, kémiai esetleg biológiai jelekbõl, információkból következtet a gép jelenlegi állapotára, illetve a várható viselkedésére. Az információhordozókat különbözõ szempontok szerint lehet osztályozni: 1. Komplexitás szempontjából megkülönböztetünk egyszerû állapotjellemzõket (hõmérséklet, nyomás stb.) és összetett állapotjellemzõket (rezgés, zaj stb.). 2. Mérhetõség alapján megkülönböztetünk jól mérhetõ diagnosztikai jellemzõket (fordulatszám, feszültség stb.) és kevésbé jól mérhetõ jellemzõket (anyagösszetétel, nyomaték stb.). 3. Mért jel jellege alapján mechanikai (erõ, teljesítmény, tömörség stb.), fizikai (hõmérséklet, rezgés, elektromágneses hullámok stb.) és kémiai (koromtartalom, gázösszetétel, savsûrûség stb.) mennyiségeket. A mûszeres vizsgálatok objektívek, a mérési eredmények számszerûsíthetõk, a mérések megismételhetõk. A számítógépes feldolgozás biztonságosabb, széleskörû felderítést,

* Vajer Pál diagnosztikai osztályvezetõ, Karbantartási Igazgatóság, ISD Dunaferr Zrt.

86


gyorsabb összevetést és hatékonyabb intézkedést tesz lehetõvé. A gépek karbantartására, javítására több rendszer alakult ki (1. ábra): 1. Egyszerû karbantartási rendszer (hibajavítás) 2. Megelõzõ karbantartási rendszer 2.1. Idõszakos karbantartási rendszer (ciklusos) 2.2. Állapotfüggõ karbantartási rendszer (mûszaki diagnosztika) 3. Szabványos karbantartási rendszer (kényszer)

1. ábra: Karbantartási rendszerek Az egyszerû karbantartási rendszer esetén a szükséges javítást a meghibásodás bekövetkezése után végezzük el. A hibás alkatrészeket kicseréljük vagy megjavítjuk. Hátránya, hogy a javítás ideje és mértéke elõre nem tervezhetõ, és a váratlan hiba megszakítja a termelést. A javítások ideje túl hosszú is lehet a mûszaki elõkészítés és a raktáron nem lévõ alkatrész hiánya miatt. Elõnye, hogy a gépek alkatrészei az elhasználódásuk határáig kihasználhatók. Olyan gépekhez alkalmazható ez a rendszer, amelyek duplikálva vannak, és átmeneti üzemképtelenségük nem okoz termeléskiesést, mivel rövid idõn belül át lehet kapcsolni a tartalékgépre. Ennél a karbantartási rendszernél a rezgésmérések nem jelentenek túl nagy segítséget, mivel általában nem származik gazdasági vagy biztonsági elõny abból, ha a meghibásodási idõpontot elõre ismernénk, és a legegyszerûbb gépeknél a hiba oka többnyire kézenfekvõ. Az idõszakos karbantartási rendszert olyan esetekben alkalmazzuk, amikor a gépek nincsenek duplikálva, vagy amikor egy váratlan leállás nagy termeléskieséssel járna, ezáltal tetemes veszteséget okozna. A rendszer célja a szükséges biztonság mértékéig a gazdaságosság határain belül az üzembiztonság állandó fenntartása. Az elõre meghatározott idõpontban az elõre meghatározott berendezéseket szétszereljük, az alkatrészeket megjavítjuk vagy kicseréljük attól függõen, hogy milyen mértékben hibásodtak meg. A javítási ciklusidõk úgy vannak meghatározva, hogy rövidebb legyen, mint az adott berendezés meghibásodási gyakorisága. Mindezek ellenére elõfordulnak meghibásodások a betervezett javítási idõpont elõtt. A ciklusrendszer magába foglalja az elvégzendõ munka módját, mértékét és sorrendjét. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az esetek többségében ez a karbantartási rendszer gazdaságtalan. A gépek meghibásodási rátája nem javul meg azáltal, hogy a kopott alkatrészeket rendszeresen kicseréljük. Ellenkezõleg, a karbantartott gépek megbízhatósága az emberi beavatkozás következtében sokszor még romlik is. Az állapotfüggõ karbantartási rendszer alkalmazása esetén a gépeken idõszakos vagy folyamatos mûszeres diagnosztikai állapotvizsgálatokat végzünk. Ezáltal lehetõvé válik a gépek állapotának pontos nyomon köve-


tése. A mechanikai rezgésekbõl igen jól lehet következtetni a berendezések mindenkori állapotára, éppen ezért a gépállapot-felügyelet a rezgésdiagnosztikai méréseket alkalmazza indikátorként. A gépek-berendezések mûszaki állapotának rendszeres figyelésével, az elhasználódás törvényszerûségét figyelembe véve határozzuk meg a javítás várható idõpontját és mértékét. Az állapotfüggõ karbantartási rendszer alaptörvénye az, hogy a karbantartásra akkor kerül sor, ha a mérések azt szükségesnek ítélik. Ez megegyezik azon „ökölszabállyal” is, miszerint nem szabad hozzányúlni egy megfelelõen üzemelõ géphez. A rendszeres rezgésmérés révén egy kialakulóban lévõ meghibásodás idejében felfedezhetõ és nyomon követhetõ. A rezgésszint erõsödésével párhuzamosan el lehet kezdeni a tartalék alkatrész megrendelését, legyártását, meg lehet szervezni a megfelelõ létszámú karbantartó személyzet felvonultatását, és célorientáltan lehet felkészülni a gép javítására. A vizsgálat anyagi ráfordítással jár (mûszervásárlás, képzés), de ha ezekkel az eljárásokkal megbízhatóan és gazdaságosan lehet a gépek állapotát meghatározni, akkor a módszer elõnye vitathatatlan. A szabványos karbantartási rendszer estén a berendezés egyes alkatrészeinek élettartamára normatívák készülnek, pl. üzemeltetési óra függvényében. Az elõírt idõpontban az alkatrészt az elhasználódás mértékétõl függetlenül ki kell cserélni. Elsõsorban olyan gépekhez alkalmazzák, amelyek meghibásodása nagymértékû anyagi kárral, esetleg életveszéllyel jár. Ezt a karbantartási rendszert elsõsorban a repülésben alkalmazzák. Elõnye, hogy az abszolút üzembiztonságot jól megközelíti, hátránya, hogy igen költséges. A forgógépek esetében a rezgések a mûködés közben történõ erõátvitel káros melléktermékei. Ezek nem küszöbölhetõk ki teljesen, mert többek között a gépek üzemszerû alternáló mûködésébõl, a forgó alkatrészek maradék kiegyensúlyozatlanságából, a forgó és gördülõ alkatrészek alakhibájából, felületi érdességétõl valamint a hajtásból eredõ periodikus erõkbõl (tengelyvonal beállítási hiba, excentricitás, szíjhajtás, hálózati felharmonikusok stb.) adódnak. Egy gép dinamikai szempontból tömegekbõl és rugalmas elemekbõl épül fel. Minden egyes szerkezeti elem más-más geometriai és fizikai tulajdonsággal, vagyis különbözõ merevséggel és csillapítással rendelkezik. A mozgó tömegeknek mozgási energiájuk van, míg a rugalmas elemek energiát nyelnek el. Ha a mûködés során a rendszer mozgási energiája helyzeti energiává alakul, majd ez ismét mozgási energiává, akkor a rendszer rezgõ mozgást végez. Egy jó konstrukciójú berendezés esetén a rezgésszintek alacsonyak. Ahogy azonban a gépalkatrészek kopnak és deformálódnak, az alapozásaik gyengülnek, a gép dinamikai sajátosságaiban kis változások kezdõdnek el. Egytengelyûségek állítódnak el, alkatrészek kopnak meg, kiegyensúlyozatlanná válnak a forgórészek, hézagok nõnek meg, villamos eredetû hibák jelennek meg. Ezek mind a rezgési energiák növekedését eredményezik. A keletkezett többletenergiák a gépben tovább terjedve rezonanciákat gerjesztenek, és a csapágyak dinamikus többletterhelését okozzák. Ok és okozat egymást erõsítik, mialatt a gép a bekövetkezõ meghibásodás felé halad. Az érzékelt rezgés mindig az adott alkatrésztõl keletkezik. Ezen rezgés az elhasználódás különbözõ szakaszaiban

87

különbözõ értéket vesz fel. Az alkatrészek által kibocsátott rezgésjelek tájékoztatnak bennünket a gép jelenlegi állapotáról. A gépek rezgéseinek mérési módja elég szerteágazó lehet. Függ a berendezés technológiában betöltött szerepétõl, értékétõl, megközelíthetõségétõl és a mérések kiértékelését végzõ személy kvalitásától. A mérési ciklusok alapján három csoportot különböztetünk meg: 1) Eseti, rendszertelen rezgésmérés: A mérésekre csak a gépek meghibásodásakor kerül sor, és általában korábbi rezgésmérési adatok és karbantartási adatlapok nem állnak rendelkezésre. Magasan képzett, rutinos diagnoszta felvonultatása szükséges, mert a gép rezgési és karbantartási elõélete nélkül „egy” mérésbõl kell meghatározni a pontos hibát, és javaslatot tenni a szükséges beavatkozásra. 2) Rendszeres rezgésmérés: A gépek rezgésállapotának nyomon követésére alkalmas módszer. Lényege, hogy meghatározott idõszakonként a kijelölt berendezéseken rezgésméréseket végzünk. A rendszeres rezgésmérésekkel bevezethetõ az állapotfüggõ karbantartás. A gépek rezgésszintjének minõsítésén túl az alkatrészszintû hibameghatározás is lehetséges. Általánosságban elmondható, hogy egy adott berendezés havi ciklusban történõ vizsgálata már nagyban elõsegíti az állapotfüggõ karbantartást, ehhez pedig a hordozható rezgésmérõ mûszer használata elegendõ. 3) Folyamatos (on-line) rezgésmérés: A gépek, berendezések rezgésállapotának folyamatos nyomon követésére alkalmas módszer. A telepített rezgésdiagnosztikai rendszerek folyamatosan figyelik a berendezést, a beállított határérték elérésekor riasztást adnak. Azon gépeknél célszerû e rendszer használata, amelyek meghibásodása gyors, rövid lefutású, vagy hirtelen állapotváltozásra lehet számítani, ami miatt azonnali beavatkozás szükséges. A folyamatos állapotfelügyeleti rendszer telepítése elõtt fontos a kézi rezgésmérõ mûszer által rögzített spektrumok elemzése, hogy kiválasztható legyen a legmegfelelõbb mért paraméter, frekvenciatartomány és a beállítandó határérték. A rezgésmérésre alapozott állapotfüggõ karbantartási rendszert a 70-es évek óta sikeresen alkalmazzák a folyamatos üzemû iparágakban. Vállalatunk a 90-es évek eleje óta rendelkezik rezgésdiagnosztikai vizsgálatok elvégzéséhez szükséges mûszerrel, mely a Karbantartási Igazgatóság diagnosztikai osztályán áll rendelkezésre. Az ISD Dunaferr Zrt.-ben üzemelõ gépek, berendezések hazai viszonylatban a legnagyobbak és a legértékesebbek közé tartoznak. A mérési igényeket nagymértékben az határozza meg, hogy a vizsgált berendezés mûködése mennyire van kihatással a termelésre. Ez alapján a különbözõ mûveknél a termelésben közvetlenül részt vevõ és a termelés mûködését biztosító berendezések állapotának rezgésvizsgálata a legfontosabb. Ezen berendezések rezgésdiagnosztikai vizsgálatát havi rendszerességgel végezzük. Az egyéb kiszolgáló gépek rezgésvizsgálatát — melyek közvetlenül nem hatnak a termelésre, viszont nagy mennyiségben (több ezer) fordulnak elõ — eseti rendszerben végezzük.

88

Rezgésdiagnosztikai vizsgálatokat végzünk még: — javítás, karbantartás elõtt — javítás, karbantartás után — új berendezések üzembe helyezését követõen A vizsgálatok végrehajtásához az SKF Microlog CMXA50 típusú rezgésadatgyûjtõ/analizátort használjuk, 100 mV/g és 500 mV/g érzékenységû piezoelektromos rezgésgyorsulás érzékelõvel, mágneses rögzítéssel. A mérések során rögzített adatok feldolgozása a mûszerhez tartozó PRISM4 kiértékelõ szoftverrel történik. Az elvégzett rezgésdiagnosztikai vizsgálatok 50%a viszonylag könnyen kiértékelhetõ eset. A további 40% esetében hosszú idejû szakmai tapasztalat és józan ítélõképesség szükséges. A maradék 10% rezgésdiagnosztikai szempontból a „bizonytalan problémák összessége”, ahol szükséges az alapos ismeretekkel rendelkezõ helyi szakember segítsége is. Õk látják a berendezésben zajló fizikai folyamatok összefüggéseit, és a diagnosztikai vizsgálat tulajdonképpen csak kiegészíti a berendezés állapotának meghatározását. Rezgésvizsgálattal meghatározható meghibásodások: — kiegyensúlyozatlanság — mechanikai lazaság — tengelyvonal-beállítási hiba — tengelygörbeség — villanymotorok villamos eredetû hibái — gördülõcsapágyak sérülései — siklócsapágyak sérülései — hajtómûvek fogaskerekeinek meghibásodásai — rezonancia — alapozási hiba — ékszíjas hajtásnál fellépõ hibák A 2–9. ábrákon — a teljesség igénye nélkül — néhány spektrum látható az egyes meghibásodásokról. Mielõtt egy gép rezgésvizsgálatát megkezdjük, a helyszínen megvizsgáljuk üzemi tulajdonságait, mûködését és konstrukcióját. Így már elõre tudunk következtetni a várható rezgésekre. Ezután begyûjtjük azokat az információkat és adatokat, amelyekre a mérési útvonal felépítése és a spektrumelemzés során szükségünk lesz. Ilyenek pl. a villanymotor és a hajtott gép (több tengely esetén) fordulatszáma és a csapágyazásaik (gördülõ vagy sikló) fajtája. Gördülõcsapágy estén szükséges ismernünk a csapágy típusát, gyártóját és számát. Villanymotorok esetében fontos adat még a forgórészen lévõ kalickarudak száma, az állórész horonyszáma, valamint a pólusok száma. Hajtómûveknél ismernünk kell a csapágyazáson túl a beépített fogaskerekek fogszámait és a fogazás típusát. Hidraulikus és aerodinamikai berendezéseknél ugyanilyen fontosságú a lapátok számának és a tengelykapcsoló típusának ismerete. Az így összegyûjtött adatok alapján építjük fel a mérési útvonalat, és választjuk ki a megfelelõ érzékelõt. A vizsgálandó berendezésen lehetõség szerint minden csapágyazási helyen, mindhárom irányban (horizontális, vertikális és axiális) végzünk méréseket. A gyakorlati tapasztalatokat felhasználva, és figyelembe véve az egyes jelenségek közötti kapcsolatokat és


2. ábra: Kiegyensúlyozatlan exhausztor járókerék

6. ábra: Törött kalickarudak motor forgórészénél

3. ábra: Mechanikai lazaság

7.ábra: Gördülõcsapágy gyûrûsérülése

4. ábra: Tengelyvonal-beállítási hiba

8. ábra: Rezonancia

5. ábra: Tengelygörbeség

9. ábra: Ékszíjtárcsa beállítási hiba


89

összefüggéseket, elvégezzük a rögzített spektrumok kiértékelését, és az esetleges hiba feltárását. A spektrumok kiértékelése során beazonosítjuk a rezgési csúcsokat, ezeket hozzárendeljük az adott gépelemekhez, és meghatározzuk azok viszonyát a géphibához. A beazonosított rezgési csúcsok amplitúdóinak nagyságától függõen megállapítjuk az adott hiba súlyosságát. A hiba súlyossága alapján ajánlást teszünk a szükséges beavatkozásra vonatkozóan. Rezgésdiagnosztikai vizsgálatokat végeztünk az alábbi helyeken: 1. Nagyolvasztómû — 1-es sz. csarnok porelszívó ventilátor — 2-es sz. csarnok porelszívó ventilátor — Granuláló szivattyú — Porszállító ventilátor — Tömörítõ 32-es sz. szalag hajtás — Tömörítõ 1. sz. exhausztor — Tömörítõ 2. sz. exhausztor 2. Acélmû — 1. sz. konverter billentõ hajtása — 2. sz. konverter billentõ hajtása — 1. sz. exhausztor — 2. sz. exhausztor — I. FAM állványforgató hajtómû — I. FAM fordító hajtómû — II. FAM állványforgató hajtómû — II. FAM fordító hajtómû — II. FAM gázelszívó ventilátor 3. Meleghengermû — 3-as és 4-es hengerállvány hajtása — 1. sz. égéslevegõ ventilátor — 2. sz. égéslevegõ ventilátor — 100/1 sz. szellõzõ ventilátor — 100/2 sz. szellõzõ ventilátor — Bevezetõ görgõsor szellõzõ ventilátor — Elvezetõ görgõsor szellõzõ ventilátor — Coil-box motor szellõzõ ventilátor — Vízszintes motor szellõzõ ventilátor — 2. sz. sori motor — 3. sz. sori motor — Lefejtõ-darabolósor közös hajtómû — Lefejtõ-darabolósor lengõolló hajtómû — Lefejtõ-darabolósor kettõstovábbító hajtómû 4. Lõrinci hengermû — 1. sz. HIR 170 égéslevegõ ventilátor — 2. sz. HIR 170 égéslevegõ ventilátor — Kispörgõ hajtómû 5. Fémbevonó- és -feldolgozómû — Húzvaegyengetõ 5. sz. hajtás 6. Kokszoló — 1. sz. exhausztor — 2. sz. exhausztor — 3. sz. exhausztor

90

A mûveknél elvégzett rendszeres rezgésdiagnosztikai vizsgálatokkal éves szinten kb. 300 M Ft megtakarítás érhetõ el azáltal, hogy a meghibásodások kezdeti jeleit észlelve még idejében tudunk beavatkozni (pl. kicserélni az adott berendezést vagy alkatrészt egy tervezett javítás során) és nem üzemzavaros helyzetben — termeléskiesést okozva — végezzük el ugyanezt a karbantartási munkát. Összességében elmondható, hogy a különbözõ problémák — kiegyensúlyozatlanság, tengelyvonal és szíjtárcsa beállítási hibák, csapágy és fogaskerék meghibásodás, villamos eredetû problémák stb. — idõben való feltárásával jelentõsen növelhetõ a termelékenység hatékonysága. Az ISD Dunaferr Zrt. termelõegységeinél a gazdaságosság nem a gépelemek maximális élettartamával érhetõ el, hanem a termelés zavartalanságával. A rezgésdiagnosztika megfelelõen ütemezett alkalmazásával pénzt, energiát takaríthatunk meg, és nyugalmat, biztonságot nyerhetünk. A diagnosztikai cikksorozat következõ részében a termográfiai vizsgálatok hasznosságáról lesz szó.


Takács Péter, Mészáros István, Felföldiné Kovács Ágnes *

Vízminõség-monitoring rendszer kiépítése az ISD Dunaferr Zrt.-nél A 90-es évek végén a meleghengermûi elfolyóvíz-tisztítás technológia átalakításának tervezésekor ismételten napirendre került az elfolyóvíz újrahasznosításának gondolata. Azóta az ISD Dunaferr Zrt. számos az elfolyóvíz minõségét javító fejlesztést hajtott végre, illetve indított el, amely fejlesztésekkel megalapozta a részleges újrahasznosítást. Egyik ilyen fejlesztés a vízminõség-monitoring rendszer kialakítása, melynek folyamatát, eredményeit mutatjuk be a cikkben.

1. Bevezetés A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõség a meleghengermû 2006. március 21-i keltezésû egységes környezethasználati engedélyében egyebek mellett elõírta, hogy „A Dunaferr Zrt. szintjén meg kell vizsgálni a hõvel terhelt vizek (hûtõvizek) visszaforgatásának, vízfelhasználás és -kibocsátás csökkentésének illetve optimalizálásának lehetõségét.” A feladatok végrehajtását az ISD Dunaferr Zrt. Környezetvédelmi Tanácsa (KT) 2006. május 25-i ülésén rendelte el. A felállított team a felülvizsgálatot elvégezte, az eredményeket jelentésben rögzítette. „Dunaferr Zrt.: Hõvel terhelt vizek (hûtõvizek) visszaforgatásának, a vízfelhasználás és -kibocsátás csökkentésének, illetve optimalizálásának vizsgálata”, 2006. december. A jelentésben vízfelhasználás- és hõterhelés-csökkenést eredményezõ fejlesztéseket terveztünk. Az egyik ilyen fejlesztés a meleghengermû tisztított vizének hûtés nélküli részleges újrahasznosítása volt, amely fejlesztés egyik részfeladata a vízminõség-monitoring rendszer tervezése és kiépítése. A következõkben a monitoring rendszer kiépítésének folyamatát és a kiépített rendszert mutatjuk be, továbbá néhány jelenséget elemzünk az eddig képzõdött adatok segítségével.

2. A rendszer kialakításának lépései A tervezés és megvalósítás során mindvégig a meleghengermûi tisztított víz újrahasznosításához szükséges mérés- és információtechnika kialakítása volt a fõ cél. A végrehajtást a következõ lépésekben terveztük, és lényegében a valóságban is eszerint haladtunk: 1. Visszaforgatást vezérlõ paraméterek meghatározása — méréssorozat, értékelés, online mérhetõ paraméterek kiválasztása, határértékek rögzítése 2. Tervezés, telepítés 3. Beüzemelés, tesztmérések

By the end of nineties, at the design of hot rolling mill effluent treatment technology modification, the idea of effluent recycling was repeatedly placed on the agenda. Since then ISD Dunaferr Co. Ltd. has realized and started several developments improving the quality of effluent that established the partial recycling. Such a development was working up the water quality monitoring system, the process and results of which are presented in the article.

A kialakítás folyamatát az alábbiakban vázoljuk: 2005. IV. negyedévében és 2006. évben a folyamatosan mérhetõ illetve mérendõ minõségi paraméterek kijelöléséhez irodalomkutatást végeztünk, potenciális online paramétereket rögzítettünk, mérõeszközöket és szállítókat kerestünk, kiállításon ill. helyszíni bejárásokon berendezéseket tekintettünk meg. A tapasztalatok alapján méréssorozatot terveztünk, és azt 2006. június–július idõszakban végrehajtottuk. Az eredmények értékelése után egyhetes kiegészítõ méréssorozatot hajtottunk végre 2006 októberében. A méréssorozat eredményeit külsõ szakértõk bevonásával értékeltük ki, 2007 márciusában összefoglaló és a további fejlesztéseket részletezõ anyagot állítottunk össze. 2007 áprilisától indítottuk az ajánlati felhívásokat az egyes mûszerek, berendezések beszerzésére és a rendszer kiviteli tervezésére. A szerzõdéseket az év végére sikerült teljes körûen megkötni, az olajmérõ berendezés szállítására vonatkozó szerzõdés aláírásával. A kiviteli tervek 2008 februárjára készültek el, amelyek birtokában indítottuk a versenyeztetési eljárást, és júniusban elindulhatott a kivitelezés, és a még szükséges eszközök, szoftverek beszerzése. 2008 májusától a lebegõanyag-tartalom mérõ mûszerek beüzemelése után elindítottuk a tesztméréseket. A tesztüzem tapasztalatai alapján finomítottuk, és több kisebb egységgel egészítettük ki a monitoring rendszert, amely beavatkozások részben még a cikkírás idején is tartanak. A monitoring rendszer kialakítása nem volt egyszerû feladat. A kialakult komplex rendszerhez hasonló rendszer magyarországi létezésérõl nem tudunk, az általunk megtekintett helyszíneken szigetszerû monitoring állomások üzemelnek, meleghengermûi tisztított víz minõség online mérésére vonatkozó tapasztalatok pedig értelemszerûen nem álltak rendelkezésre. Nem meglepõ tehát, hogy a megvalósítás során menetrendszerûen jelentkeztek a problémák. Az egyik, ha nem a legfontosabb problémakör az olajtartalom-mérés volt, amire nagyon sok energiát kellett fordítsunk. Itt még elméleti problémával is szembesül-

* Takács Péter szakértõ, stratégiai beruházások fõosztály, ISD Dunaferr Zrt. • Mészáros István szakértõ, Energetikai Igazgatóság, ISD Dunaferr Zrt. • Felföldiné Kovács Ágnes fõosztályvezetõ, Energetikai Igazgatóság, ISD Dunaferr Zrt.


91

tünk, tekintve, hogy az sem tisztázott egyértelmûen mit értünk az alatt, hogy olaj. Ezt a problémát megkerülve a víz olajtartalmának jellemzésére az általánosan elfogadott laboratóriumi mérést (szerves oldott extrakt — SZOE) fogadtuk el. Sajnos a SZOE mérésre online méréstechnika nincs, ezért olyan online méréséket kellett keressünk, amelyek a laboratóriumi mérési eredményekkel jó összefüggést mutatnak. Választásunk az ún. fluoreszcens méréstechnikára esett, amely a víz lebegõanyag-tartalmával együtt megfelelõ pontossággal jellemzi a tisztított víz mindenkori minõségét, egyúttal az online méréstechnika ellenõrzéséhez, kalibrálásához precíziós laboratóriumi mérõeszköz és automata vízmintavevõ beszerzését irányoztuk elõ. Következõ lépésben beszereztük, telepítettük és beüzemeltük a mûszereket, ahol a labormûszerrel, a lebegõanyag-szondákkal és az automata vízmintavevõvel viszonylag kevés gondunk volt, az olajmérõ mûszerek beszerzése, telepítése és beüzemelése során azonban már jóval több problémát kellett megoldanunk. Ilyen probléma volt a méréstechnika és a beszerzendõ mûszer gyártójának, szállítójának kiválasztása; a haváriás zagyvízkezelés során elõforduló 40 ºC feletti vízhõmérséklet elleni védelem telepítése; a változó hozamú, áramló közegbõl történõ mintavételhez üzembiztos mintavételi technika kialakítása. Következõ problémakör a rendszer általános kialakítása volt. Már a tervezés korai fázisában kiderült, hogy csak egy komplex rendszer segítségével valósíthatjuk meg a kitûzött célokat. Ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni, hogy az újrahasznosításhoz megfelel-e a tisztított víz minõsége, megbízható információkkal kell rendelkezzünk a Dunáról felhozott víz, a hengermûvek részére szolgáltatott víz és a külsõ revetelepi befolyóvíz minõségérõl is. A visszaforgatásra kerülõ víz minõsége mellett ismernünk kell annak mennyiségét, hõmérsékletét és a külsõ revetelepen a visszaduzzasztás mértékét is. Ebben a problémakörben is számos kisebb-nagyobb kérdést kellett megválaszolnunk, például: hová telepítsük a visszaforgatás vezérlésére szolgáló vízminõségmérést? Hogyan oldjuk meg elfogadható költséggel a Duna-víz, a hengermûvek részére szolgáltatott és a külsõ revetelepi befolyóvíz minõségének mérését? Legyen-e valamilyen automatikus vízkormányzási beavatkozás a rendszerben? A visszaforgatási döntések meghozatalához a szekunder iparivízrendszer és a használt iparivíz elvezetõ rendszer pillanatnyi üzemállapotának minél teljesebb ismeretére is szükség van, amihez az online információk nagyrészt rendelkezésre álltak. Ezekbõl a visszaforgatás szempontjából fontos elemeket állítottuk be, és rendszereztük a monitoring rendszerben. Számos probléma merült fel a beüzemelés és tesztmérések fázisában is. Talán szerencsések is voltunk — még ha ezt az adott pillanatban nem is gondoltuk így —, hogy ebben a fázisban szélsõséges üzemi helyzetekkel szembesülhettünk, és így elõre nem látott problémákat is idõben meg tudtunk oldani. Ilyen üzemi helyzet volt a 2008. augusztus 2–6. és szeptember–december idõszakokban a külsõ revetelepi haváriás zagyvízkezelés, a meleghengermû 2008. augusztus 1–8. közötti éves nagyjavítása, továbbá a meleghengermû 2008. szeptember hónaptól rendszeresen ismétlõdõ állásai. A monitoring rendszer üzemeltetése során a haváriás zagyvízkezelés és a meleghengermûi alacsony vízkibocsátás üzemhelyzetek külön-külön is nagy odafigyelést igényelnek, egyidejû bekövetkezésük esetén

3.1. Általános leírás A vízminõség monitoring rendszer a gyári iparivízrendszerhez kapcsolódó adat- és információgyûjtõ, -feldolgozó, -tároló és -szolgáltató rendszer. Egységeinek nagy része a III. sz. szivattyútelepen, a 12 000 m3-es víztároló és a külsõ revetelep környezetében helyezkedik el (1. ábra). Mûködtetésével a vállalatcsoport érintett szakembereinek munkáját támogatjuk iparivíz-minõségi, -mennyiségi és kapcsolódó egyéb információk elõállításával és szolgáltatásával. A mûködtetés során a legfontosabb követelmények a megbízhatóság, a folyamatos rendelkezésre állás, az iparivíz kormányzási döntések támogatása és az üzemviteli problémák gyors észlelésének biztosítása. A rendszerinformációk jelen kiépítettséggel elsõsorban a meleghengermûi tisztított víz újrahasznosítását szolgálják, amely újrahasznosításra az iparivízrendszer megfelelõ hõmérsékleti állapota és jó tisztított víz minõség esetén van lehetõség. Az újrahasznosítás a gyakorlatban a víz 12 000 m3-es víztárolóba kormányzásával, majd onnan a szekunder rendszerbe szivattyúzással valósítható meg, amit a III. sz. szivattyútelepi fõgépész vezérel. Az újrahasznosítás gazdasági hasznot hajt. Optimális esetben az újrahasznosított vízmennyiséggel kevesebb friss Duna-vizet kell a gyári iparivízrendszerbe juttatni. Megtakarításként a frissvízfeladás villamosenergia-költsége és a vízkészlet-használati díj jelentkezik. A rendszerinformációk jelentõs hányada valósidejû. Ilyen információk a különbözõ iparivíz-minõségi és -mennyiségi adatok, az azokhoz kapcsolódó figyelmeztetések és riasztások, valamint az iparivízrendszer egyes elemeirõl szolgáltatott információk — vízszintek, állapot- és hibajelzések. Segítségükkel az iparivízrendszer üzemeltetõje megalapozott döntést hozhat, és intézkedhet az újrahasznosítás elindítására, illetve leállítására. Legfontosabb ilyen információk: — A potenciálisan újrahasznosítható, illetve ténylegesen újrahasznosított víz lebegõanyag- és olajtartalma, hõmérséklete; a hengermûvek irányába kiadott iparivíz hõmérséklete. — A ténylegesen újrahasznosított víz hozama, összesített mennyisége; a vízkormányzást megvalósító zsilipek állapotjelei; külsõ revetelepi elfolyó csatorna vízszintje.

92


pedig a lehetõ legrövidebb idõn belül le kell állítani a központi mérõhelyi és bizonyos esetekben a mobil mérõhelyi mûszereket is. A kivitelezés összefoglalásaként 2009. május elején, amikor már a beüzemelés és a tesztmérések vége felé közeledünk, elmondhatjuk, hogy a célokat és a fõbb feladatokat helyesen határoztuk meg. A megvalósítás során azonban ennek ellenére sok nehézséget kellett leküzdenünk. A rendszer kialakítására vonatkozó elképzeléseink a tervezési fázisban folyamatosan változtak, „finomodtak”, és a kivitelezés, beüzemelés fázisában is sok elõre nem látott problémát kellett megoldanunk. A projektre mindig is az útkeresés és problémamegoldás volt a jellemzõ, miközben a végcél nem változott.

3. A rendszer bemutatása

1. ábra: Helyszínrajz — A mobil mérõhelyi iparivíz lebegõanyag- és olajtartalma, hõmérséklete. — A 12 000 m3-es víztárolóba érkezõ és távozó ipari vizek: mennyiségek, hõmérsékletek, vízszintek; Dunára vezetett tisztított szennyvizek: mennyiségek és hõmérsékletek. Valósidejû információk mellett a rendszer adatbázisjellegû információkat is szolgáltat, amelyek segítségével: — Ellenõrizhetõ a valósidejû információk megbízhatósága, jósága, indíthatók a szükséges korrekciós intézkedések. — Különbözõ üzemmenet-elemzések alapozhatók meg, ahol fontos jellemzõ, hogy az információk folyamatosan — éjjel-nappal, hétvégén és ünnepnapokon is — rendelkezésre állnak és utólag lekérdezhetõk. — Javítható, optimalizálható a meleghengermûi revésolajos elfolyóvíz tisztítás technológia.

és elektromos hálózat, az információgyûjtõ, -feldolgozó és -továbbító egységek és számítógépek alkotják. A rendszer immateriális részét tervdokumentációk, szoftverek és az ezekre vonatkozó használati jogok képezik, amelyek között kiemelt szerepe van az adatgyûjtõ programnak. A vízminõség-monitoring rendszer felsõ szintû adatgyûjtõ és -tároló központját a III. sz. szivattyútelepen 2004 óta üzemelõ számítógépen (szerver) alakítottuk ki. A szerver korábbi és új feladatait is ellátva a gyári iparivízrendszer mennyiségi, minõségi viszonyait és egyes elemeinek állapotát jellemzõ adatokat gyûjti és tárolja. Ezeket az adatokat a felhasználók számítógépein futó ún. kliensprogram számítógépes hálózaton keresztül kérdezi le a szerverrõl, a lekérdezett adatokat feldolgozza és megjeleníti. A kliensprogram segítségével megjeleníthetõ képernyõk közül egy áttekintõ és egy trend képernyõt mutatunk be a 2. és 3. ábrán. 3.2. Rendszer egységek

A rendszer kézzel fogható részét a központi mérõhely, a fizikai központként funkcionáló konténer és segédberendezései, a mobil mérõhelyi csatlakozó dobozok, szekrényalapok és rögzítõ elemek, a mobil mérõhelyi szekrény és segédberendezései, a terepi és laboratóriumi mérõeszközök, az automata vízmintavevõ, az információs


3.2.1. Központi mérõhely és konténer, információs hálózat A központi mérõhely (1. kép) a külsõ revetelepi iszapkezelõ állomás mögött, a 12 000 m3-es víztároló 2-es számú medencéjétõl 10–15 m-re, a külsõ revetelep

93

2. ábra: Áttekintõ képernyõ PLC) a monitoring rendszer információs hálózatának alsó szintû központja. A PLC által gyûjtött adatokat a III. szivattyútelepi szerveren futó Lookout program RS485 Modbus protokoll segítségével kérdezi le, a beérkezõ adatokat a szerveren tárolja. Az információs hálózat gyári hálózatra történõ rákötése a hengermûi melegvízátemelõ-telep épületében történik, a projekt keretében kiépített hálózati nyomvonalakat az 1. ábrán piros színnel jelöltük. 3.2.2. Mobil mérõhelyek, mobil mérõszekrény A monitoring rendszerben három ún. mobil mérõhelyet építettünk ki (lásd 1. ábra!), melyek a következõk: — Külsõ revetelep „A” oldali bejövõ vízcsatorna; — 12 000 m3-es víztároló 3-as számú medence (5. kép). — 12 000 m3-es víztároló bejövõ Duna-víz; 3. ábra: Trend képernyõ „A” oldali tisztított víz csatornájában található, formáját tekintve egy akna (2. kép). Az aknában helyeztük el a lebegõanyagtartalom-mérõ szondát, innen történik a konténerbe telepített olajmérõ mûszer és automata mintavevõ vízvételezése is. A központi (fix) konténer a központi mérõhely mellett, a mérõhely és az iszapkezelõ állomás épülete között helyezkedik el (3. kép). A konténerbe került a villamos és irányítástechnikai szekrény, a vízhozammérõ berendezés kijelzõje, az automata vízmintavevõ, a lebegõanyagtartalom-mérõ szonda kijelzõje, az online olajtartalom-mérõ berendezés (4. kép). A villamos és irányítástechnikai szekrényben elhelyezett programozható logikai egység (Omron gyártmányú

94

1. kép: Központi mérõhely


2. kép: Központi mérõhelyi akna

5. kép: III/3-as mobil mérõhely és mérõszekrény olajtartalom-mérõ mûszerekkel azonos típusú mûszerek mûködnek. 3.2.3. Terepi és laboratóriumi mérõmûszerek, automata vízmintavevõ Az alábbiakban a rendszer legfontosabb mûszereit, berendezéseit mutatjuk be vázlatosan:

3. kép: Központi konténer

6. kép: Online olajmérõ mûszer

4. kép: Központi konténer belsõ kialakítása A mobil mérõhelyi infrastruktúrát mérõszekrény alap, csatlakozó doboz informatikai és elektromos bekötéssel, továbbá szonda- és olajmérõ-szívócsõ tartó elemek alkotják, amely infrastruktúrát mindhárom mérõhelyre kiépítettük. Költségtakarékossági céllal csak egy mérõszekrényt és egy készlet mobil mérõhelyi mûszert állítottunk üzembe, ezért a három mérõhely közül egyszerre csak egy üzemelhet. A mobil mérõhelyen a központi mérõhelyen alkalmazott lebegõanyag- és


Online olajmérõ mûszer: Hydrosense 2410 típusú fluoreszcens technikával mûködõ mûszer (6. kép). A mérendõ vizet kis teljesítményû fogaskerék szivattyú folyatja át a mûszeren, ahol egy tartályban átbukva egy ferde üveglapra kerülve a víz egyenletesen, lepelszerûen folyik az elvezetõ csõ felé. A mûszer ebben a vízlepelben méri a fluoreszcens olajtartalmat. Az eredményt saját kijelzõjén kijelzi, illetve kommunikációs kimenetén továbbítja. Két ilyen mûszerünk van, egyik a központi mérõhelyen, másik a mobil mérõhelyen üzemel. Laboratóriumi olajmérõ berendezés: PerkinElmer LS45 típusú spektrofluori- és luminométer. A mûszert az online olajmérõ mûszerek ellenõrzéséhez, kalibrálásához szereztük be. Online lebegõanyagtartalom-mérõ mûszer: Hach Lange Solitax sc ts-line típusú kombinált infravörös abszorpciós/szórt fényes technikával mûködõ szonda (4. ábra). A mérés eredményét saját kijelzõjén kijelzi, illetve kommunikációs kimenetén továbbítja. Két ilyen

95

5. ábra: Külsõ revetelep — beérkezõ és távozó lebegõanyag; B oldali vízszint

4. ábra: Lebegõanyagtartalom-mérés elvi sémája mûszerünk van, egyik a központi mérõhelyen, másik a mobil mérõhelyen üzemel. Vízhozam mérõ mûszer: Nivus OCM Pro CF típusú ultrahang visszaverõdéses technikával mûködõ berendezés két érzékelõvel, kijelzõvel. Az érzékelõk vízsebességet, korrigált vízszintet és vízhõmérsékletet mérnek, amibõl a berendezés jelfeldolgozó egysége beépített protokollal adja meg a mindenkori vízhozamot és hõmérsékletet. Az eredményeket saját kijelzõjén kijelzi, illetve a gyári információs hálózatba továbbítja. A berendezés a központi mérõhelyet és a 12 000 m3-es víztároló 2-es medencéjét összekötõ csatornában mér vízhozamot két irányban. Méréstartománya -3.500 és +6.500 m3/h, pontossága 1%. A negatív vízhozam a tárolóból a központi mérõhely irányába történõ vízáramlást jelzi. Vízszintmérõ mûszer: Nivus NivuCompact típusú ultrahang visszaverõdéses technikával mûködõ mûszer, kijelzõvel. Az eredményt saját kijelzõjén kijelzi, illetve a PLC-be továbbítja. A mûszer a külsõ revetelep „B” oldali elfolyóvíz-csatornájában méri a vízvízszintet. Automatikus vízmintavevõ: Bühler 5410 típusú mintavevõ. Fõbb jellemzõk: 24x1 literes mintaedény, önürítõs kivitel, a minták automatikus 4 ºC-ra hûtése, programozható és eseményvezérelt mintavétel. A berendezés a központi konténerben üzemel, a központi mérõhelyi aknából vesz mintát. Hõmérsékletmérõ mûszer: 2 db Pt100 típusú hõmérséklet érzékelõ mûszer. Egyik a külsõ revetelep „B” oldali elfolyóvíz vezetékében, másik a központi mérõhelyi aknában üzemel.

A meleghengermû vízkibocsátásával szoros kapcsolatban levõ külsõ revetelepi vízszint ingadozása normál üzemre jellemzõ mintát mutat. Az ütemesen ismétlõdõ vízszintcsökkenések hengercseréket, karbantartásokat jeleznek. Ezekben az idõszakokban a lebegõanyag-tartalom értékek „vibrálnak”, hevesebben változnak, mint normál üzem mellett, és az értékek növekedése is többször megfigyelhetõ. Ez utóbbi jelenséget valószínûleg a meleghengermûben állásidõk alatt végzett mosatások, a karbantartás utáni gyors vízkibocsátás-növekedés és a gyorsan változó terhelés következtében lecsökkenõ tisztítómûi hatásfok együttesen okozza. Az érkezõ és távozó lebegõanyag-tartalom a külsõ revetelep ülepítési hatásfokát jellemzi, amirõl a diagram segítségével pontos képet kapunk. A viszonylag alacsony lebegõanyag-terhelésû napon a két kiugrástól eltekintve 20 mg/l alatti értékkel elfolyó vizeket látunk, a diagramon a külsõ revetelep csillapító hatása is megfigyelhetõ. A délután 4 és 5 óra közötti idõben jelentkezõ szélsõséges lebegõanyag-tartalmak revetelepi problémát vagy méréshibát jeleznek. Ezen a napon a diagramadatok alapján a revetelepen kb. 2,5 tonna szárazanyag — 5000 m3/h vízmennyiség; 21 mg/l átlagos lebegõanyagtartalom-csökkenés — ülepedett ki. A 6. ábrán a 12 000 m3-es víztároló 3-as számú medencéjében mért lebegõanyag-tartalom értékeket és a Duna-vízállás adatait jelenítettük meg 2009. február–április idõszakban. A lebegõanyag-tartalom ingadozása egyértelmûen a Duna árhullámaihoz kapcsolódik, a lebegõanyag-tartalom egy hét alatt négyszeresére (20– 80 mg/l) is növekedhet.

4. A rendszer mûködése során szerzett egyes tapasztalatok Az 5. ábrán 2009. január 13-ai mérési eredményeket tüntettünk fel, éspedig a külsõ revetelepre érkezõ és az onnan távozó víz lebegõanyag-tartalmát, továbbá a revetelep „B” oldali elfolyó csatornában mért vízszintet.

6. ábra: 12 000 m3-es víztároló 3-as medence lebegõanyag-tartalom; Duna-vízállás (Dunaújváros)

96


5. Összefoglalás

7. ábra: Külsõ revetelepi elfolyóvíz — A és B oldali hõmérséklet; B oldali vízszint A 7. ábrán 2009. április 23. és 27. között mért értékeket tüntettünk fel, éspedig a külsõ revetelep „A” és „B” oldalán távozó víz hõmérsékletét és a „B” oldali elfolyó csatornában mért vízszintet. Ebben az idõszakban a külsõ revetelepen haváriás zagyvízkezelést (kohói Venturi-mosó szennyvízkezelés) végeztek, amire alapesetben a telep „A” oldali utolsó öt medencéjét használják. Ilyenkor az „A” oldalon elfolyó víz hõmérséklete megemelkedik — ami a központi mérõhelyen üzemelõ mûszereket veszélyezteti — és a normál üzemben azonos lefutású „A” és „B” oldali hõmérsékletgörbék elválnak egymástól. A diagramon láthatjuk, hogy a haváriás zagyvízkezelés a meleghengermû indulása elõtt illetve közben, tehát alacsony vízkibocsátású idõszakban kezdõdött, ami az „A” oldalon gyors hõmérséklet-emelkedést eredményezett. Ezután a haváriás zagyvízkezelés ideje alatt az „A” és „B” oldal közötti hõmérséklet-különbség a meleghengermûi vízkibocsátással fordított arányban csökkent, illetve növekedett, majd a zagykezelés leállítása után az „A” és „B” oldali hõmérsékletgörbék egymáshoz simultak.


A cikkben bemutatott vízminõség-monitoring rendszer az ISD Dunaferr Zrt. mûszaki menedzsmentjének hathatós támogatásával, több mint húsz dunaferres és külsõs kolléga közös munkájának eredményeként épült ki. A rendszer már most is hasznos információkat szolgáltat, és a komplex próbaüzem befejezése után elõreláthatóan 2009 szeptemberétõl biztosítani fogja a meleghengermûi tisztított elfolyó vizek visszaforgatásának információs hátterét. Végül hangsúlyozzuk, hogy egy viszonylag egyszerûen bõvíthetõ, „élõ” rendszert alakítottunk ki, így kisebbnagyobb lépésekben lehetõség lesz jövõben megfogalmazódó feladatok információs hátterének kiépítésére, rendszerbe integrálására. Ilyen feladat lehet például a havária olajfogó berendezés mûködés monitoring felújítása, a bob-pálya online elfolyóvíz minõség monitoring kiépítése, a kohógáztisztító rendszer online vízminõség-monitoring kiépítése és azok rendszerbe állítása.

Irodalomjegyzék 1.

2.

3. 4.

Dunaferr Dunai Vasmû Zrt.: Fejlesztési javaslat a meleghengermûi tisztított elfolyóvíz hûtés nélküli, részleges újrahasznosítására — Dunaferr Zrt. team, 2007. március Dunaferr Dunai Vasmû Zrt.: Hõvel terhelt vizek (hûtõ vizek) visszaforgatásának, a vízfelhasználás és kibocsátás csökkentésének, illetve optimalizálásának vizsgálata — Dunaferr Zrt. team, 2006. december Dunaferr Dunai Vasmû Rt.: Vízjogi Üzemeltetési Engedélyezési Terv — HATING Kft., 2005. június 30. Dunaferr Dunai Vasmû Rt.: Meleghengermûi tisztított víz újrahasznosítása. Vizsgálati anyag — HATING Kft., 2002. szeptember 30.

97

Veres Lajos *

Dunaújváros interregionális térségi szakképzési klaszter kialakítása A tanulmány a Nemzeti Szakképzési és Felnõttképzési Intézet támogatásával készült kutatási projekteredményekre alapozva mutatja be Dunaújváros oktatási vonzáskörzetét, a szûkebb és tágabb vonzáskörzet sajátosságait, annak változását, különös tekintettel a közelmúltban átadott Pentele híd nyújtotta megközelíthetõségi feltételek javulására. Részletes strukturális vizsgálatok irányultak a térség gazdaságából fakadó munkaerõigények jelzésére, a szakképzés jelenlegi helyzetének értékelésére. A kutatási eredmények alátámasztják az iparági és oktatási klaszterek szervezõdésének szükségességét, és bemutatják a várható elõnyöket, lehetõséget nyújtanak javaslatok, ajánlások megtételére.

On the base of the results of the research project made with the help of National Institute of Vocational and Adult Education the study presents the educational attraction circle of Dunaújváros, as well as the particularities and change of the closer and larger attraction circle, taking especially into account of the improved accessibility conditions given by the recently handed over Pentele bridge. Detailed structural examinations were aimed at the indication of workforce arising from the regional economy, and the assessment of present situation of vocational training. The investigation results back up the necessity of organization of industrial and educational clusters, and present the expected benefits and give possibility for suggestions and recommendations.

1. Dunaújváros vonzáskörzetének lehatárolása Egy város vonzása a környezetében elhelyezkedõ településekre nagyon sok tényezõ függvénye. Minél magasabb szinten fejlett a centrum település, minél több központi szerepkört lát el, annál szerteágazóbb és intenzívebb a vonzás. De a vonzáskör kiterjedését és a vonzás erejét nemcsak a központ paraméterei befolyásolják, hanem a környezõ települések helyzete, infrastrukturális ellátottsága, társadalmi-gazdasági jellemzõi is. A vonzáskör vizsgálatoknál az alábbi funkciók kapnak kitüntetett szerepet: • munkaerõ • kereskedelem, vendéglátás • oktatás-mûvelõdés • egészségügy és • egyéb szolgáltatások. 1.1. Az ingázás Az ingázás (fõleg a napi) a vonzáskör-lehatárolás egyik legfontosabb komponense. A korábbi évtizedek népszámlálásai erre igen nagy hangsúlyt fektettek és a KSH adatokra támaszkodva nagyon részletes, egzakt helyzetkép felrajzolására nyílt lehetõség. Ma sokkal nehezebb a helyzet, mert pontos hivatalos statisztikai adatok hiányában induktív módszer alkalmazására nyílik csak lehetõség. • Dunaújváros esetében elsõ megállapítás az, hogy az ingázók száma a Dunaferr adatai alapján nem csökkent, hanem nõtt 2000–2006 között. A növekedés nem a város közvetlen szomszédságában lévõ településekben, hanem attól kissé távolabb fekvõ, de viszonylag nagyobb lélekszámú településekben következett be. (1. ábra) • A dunaújvárosi Pentele híd 2007. évi átadása ismét (a korábbinál jóllehet) markáns(abb) változásokat indukált. Hiszen megváltozott Dunaújváros kelet felõli megközelíthetõsége. Várhatóan a Kecskemétre tervezett

1. ábra: A Dunaferr Rt. ingázóinak alakulása 2006-ban Mercedes beruházás ismét területi átrendezõdéseket, fluktuációerõsödést, újonnan felmerülõ szakképzési igényt és átképzéseket gerjeszt.

* Dr. Veres Lajos regionális gazdaságtan PHD, fõiskolai tanár, intézetigazgató, Dunaújvárosi Fõiskola Közgazdaságtudományi Intézet

98


1.2. Dunaújváros oktatási vonzáskörzete Dunaújváros a többi megyei jogú városunkhoz hasonlóan jelentõs oktatási vonzáskörzettel rendelkezik. Ez jelentkezik az oktatás egész vertikumában az óvodától a felsõfokú képzésig. Dunaújvárosba a 2007/2008-as tanévben 111 gyermek járt be óvodába a szûkebb, illetve a tágabb környék településeibõl. E 111 gyermek közül Fejér megyei lakcímmel rendelkezett 107 fõ és csupán 4 fõ járt be más megyei településbõl. A megyei jogú várost határoló településekbõl hoztak be legtöbb óvodást. Dunaújváros általános iskoláiba bejáró diákok száma a 2007/2008-as tanévben 642 fõ volt. Ebbõl a létszámból 605 fõ a megyén belülrõl, 37 fõ pedig megyén kívüli településekbõl ingázott. Dunaújváros központi szerepkörébõl következõen érthetõ, hogy az oktatási intézmények közül a középiskolák vonzanak legtöbb diákot. A vizsgált tanévben 2514 középiskolás járt be vidékrõl, közülük 1942 Fejér megye településeibõl, és 572 pedig megyén kívüliekbõl. Tehát a középiskolák lényegesen nagyobb távolságról vonzzák a tanulókat Dunaújvárosba, mint az általános iskolák. A középiskolák vonzáskörzetét szemlélteti a 2. ábra. A dunaújvárosi Pentele híd átadásával várhatóan bõvülni fog azoknak a diákoknak a száma, akik a gyorsabb és kényelmesebb utazás miatt Bács-Kiskun megyébõl is a dunaújvárosi intézményeket választják tanulási színhelyüknek. Ez a

vonzáskörbõvülés nem egy csapásra, máról holnapra következik be, hanem egy kiépülõ folyamat eredményeként. 1.3. Strukturális vizsgálatok eredményei Dunaújváros és tágabb vonzáskörzetében Dunaújváros olyan speciális helyzetû iparvárosunk, amelynek földrajzi fekvése és közlekedés-földrajzi helyzete, múltja és perspektívája a régiókon átnyúló sokoldalú társadalmi-gazdasági kapcsolatok kiépítésének iskolapéldája lehet. A közép-dunántúli, a közép-magyarországi, a dél-dunántúli és a dél-alföldi régió találkozásánál különbözõ profilú, fejlettségi pályájú és fejlettségi szintû régiók, továbbá négy érintkezõ megyéje is egymástól nagyon sokban eltérõ, esetenként komplementer gazdasági struktúrájú térség. Az egy fõre jutó bruttó hazai termék országos sorrendjében is nagyok a különbségek, mert a közép-magyarországi régió 1., a közép-dunántúli 3., a dél-dunántúli 4. a dél-alföldi pedig az 5. helyen áll. Árnyaltabb a kép a határos megyék egy fõre jutó GDP nagysága alapján, ugyanis míg Fejér megye a megyék rangsorában az elõkelõ 3., Pest megye az 5., addig Tolna megye a 12. és Bács-Kiskun megye a 14. helyen áll. Igen markáns különbségek adódnak továbbá a munkanélküliség arányában, a munkanélküliek különbözõ szempontok szerinti összetételében, a foglalkoztatottsági szintben, a foglalkoztatottak nemek szerinti megoszlásában, korstruktúrájában, ágazati, szakágazati szerkezetében, az iparosodottság fokában, az átlagos ingázási távolság nagyságában, a humán erõforrás paramétereiben, a jövedelemszint fajlagos értékében stb. Dunaújvárosnak ez a sokarcú, különbözõ paraméterekkel jellemezhetõ környezete részben elõny, részben pedig kihívás. Ezeket kell felismernie és hasznosítania a városnak, fejlesztési tõkét kovácsolnia belõlük, központi szerepkörét erõsítenie, vonzáskörzetének határait kitágítania, a vonzásintenzitásokat fokoznia, az É-i, és Ny-i pozitív sajátosságokat D-re, és K-re közvetítenie, valamint a D-i és K-i negatív ismérveket mérsékelnie. 1.4. Dunaújváros környezetének helyzete a kedvezményezett kistérségi besorolásban A mélyebb vizsgálatba vont dunaújvárosi vonzáskör kistérségei közül „A területfejlesztés kedvezményezett térségeinek” 2007 évi besorolása alapján az alábbi kistérségek érintettek: Hátrányos helyzetû, a komplex mutató 2,90-os átlaga alatti Fejér megyébõl az enyingi a sárbogárdi és az abai kistérség Bács-Kiskun megyébõl a kalocsai a kiskõrösi és a kunszentmiklósi.

2. ábra: A dunaújvárosi középiskolákba bejáró tanulók településenkénti alakulása (2007/2008-as tanév)


Leghátrányosabb, az ország népességének legfeljebb 15%a (nincs a négy megyében érintett kistérség) Leghátrányosabb, komplex programmal, az ország népességének legfeljebb 10%-a (nincs a négy megyében érintett kistérség) E kimutatás azt sugallja, hogy bár a térségben a fejlettség alapján nagy különbségek adódnak, azonban ezek

99

„szórásterjedelmei” nem a lehetséges maximális értéket mutatják. Sajnálatos azonban, hogy a 17 kistérség hat hátrányos helyzetû minõsítéssel jellemzett közül öt közvetlen határolja a dunaújvárosi kistérséget. Ezért a város fejlesztési stratégiájában (és taktikájában) a jövõben fokozottan kell figyelemmel lenni a környezõ térség adottságaira, lehetõségeire, igényeire. Ez nemcsak a lemaradó kistérségek, hanem Dunaújváros, valamint a dunaújvárosi kistérség érdekeit is szolgálja. 1.5. Kistérségi strukturális sajátosságok Dunaújváros és környékének gazdasági struktúrája eltér az országétól, de Dunaújvárosé is nagy különbségeket mutat a várost körülvevõ megyékétõl és a várost körülvevõ kistérségekétõl is. Mondhatni, hogy különbözõ fõprofilú kistérségek és települések körébõl a város mintegy „szigetként” emelkedik ki, és mutat igen sajátos, szinte egyoldalú berendezkedésû képet. A rendszerváltozás óta az ipar ágazatai közül a gépipar és a vegyipar tûnik leginkább húzó ágazatnak. Ezeken belül is a versenyképes, élenjáró mûszaki-technikai színvonalú innovatív termékeket gyártó vállalatok emelik leginkább a fejlettséget. E téren a négy régiót érintõ (a négy régió kistérségeibõl összetevõdõ) dunaújvárosi vonzáskörzet megint nagyon differenciált. Szinte szakadék van az ÉNy-i és a D-i, DK-i térségek között, az ipar fejlettségét illetõen az összes negatív hatásával (következményeivel) együtt. Az ipari vállalkozások létrejöttének és fejlõdésének segítése, ösztönzése. Különösen fontos a humán erõforrás fejlesztése, amely hazai és európai uniós szinten is kiemelten támogatott témaként sok lehetõséget rejt magában (3. ábra). A tercier ágazat, azaz a szolgáltatások fejlettségének egyik jelzõ száma az ágazatban foglalkoztatottak száma, növekedési dinamikája, illetve az aktív keresõkön belüli hányada, hiszen „csak” élõ oldalról közelíti meg a kérdést, mégis orientál bennünket, alkalmas arra, hogy minõsítsük vele az ellátottság szintjét.

3. ábra: Az ipar és építõipar foglalkoztatottjai az összes foglalkoztatottak %-ában (2001. február 1.)

100

4. ábra: A szolgáltatások foglalkoztatottjai az összes foglalkoztatottak %-ában (2001. február 1.) Ha áttekintjük a 17 kistérség szolgáltatásban foglalkoztatottak hányadát, akkor kirívó a lemaradás, mert a ráckevei kivételével mind kisebb-nagyobb mértékben lemarad az országos átlagtól. Különösen alacsony értékével a móri, az enyingi, az adonyi, a kiskõrösi, paksi kistérség, amelyet a dunaújvárosi követ. A szóban forgó 17 kistérség további 10 egysége még alacsonyabb részarányt mutat. Ez a térségre vonatkozó foglalkozási szerkezet azt sugallja, hogy az infrastrukturális ellátottság az országos szinttõl elmarad. Ezért leszögezhetjük, hogy a tercier ágazatok fejlesztése terén lemaradás van. Az viszont örvendetes, hogy a leginkább prioritást érdemlõ területekre (a közlekedés fejlesztése, az elérhetõség javítása, a humán erõforrás paramétereinek jobbítása) történõ fókuszálás tovagyûrûzõ, multiplikatív hatása miatt pozitív változásokat indukálhat (4. ábra). A vállalkozási „kedv” nem éri el az országos átlagot, de annak növekedési üteme bíztató, ugyanis a mûködõ vállalkozások 2004. évi száma az 1999. évihez képest 8 kistérségben (abai, adonyi, bicskei, ercsi, gárdonyi, móri, ráckevei, dabasi) meghaladta az országos átlagos növekedési index értékét. A fejlõdés az átlagosnál dinamikusabb. Dunaújváros feldolgozóiparának szerkezete speciális. Jelentõsen eltér nemcsak az országos iparszerkezettõl, hanem Fejér megyéjétõl is. Legfõbb sajátosságai: • a kohászat, nevezetesen a „fém alapanyag, fémfeldolgozási termék és nemfém ásványi termék gyártása kimagaslóan vezet a nettó árbevétel több mint 50%-ával. Ez a hányad Fejér megyében 36% körüli, országosan pedig kb. ennek egyharmada. A város számára elõnytelen ez a túlzott specializáltság, ez az egyoldalúan fejlett ipari szerkezet. Több, erre az alapra épülõ, kapcsolódó innovatív szakágazatra, diverzifikáltabb termelési szerkezetre lenne szükség, amely a hagyományokra építve, de korszerûsödve, a vertikális termelési folyamatok


magas szintû kiépítésével, a foglalkoztatottak megtartásával, a K+F tevékenységi körök eredményeit kihasználva, a képzett munkaerõt megtartva, átképezve és újak kiképzésével biztosítaná a fejlõdést, • a kokszgyártás révén a feldolgozóipar másik ágazata (kokszgyártás, kõolaj-feldolgozás, nukleáris fûtõanyag, gumi, mûanyagtermék gyártás) is meghaladja a megyei és az országos átlagot, • kiemelkedik még a papír- és csomagolóanyag gyártás révén a fa-papír-nyomdaipari tevékenység. Hiányolandó a XXI. században korszerûnek minõsülõ, nagy tudástartalmú, sok élõ- és holt munkát magába foglaló húzó ágazatként funkcionáló innovatív tevékenységi kör, amely multiplikatív hatásával (képzésre, kooperációra, bevándorlásra, infrastruktúra-fejlesztésre stb. nemcsak Dunaújvárosra, hanem az õt körülvevõ tágabb térségre is pozitívan hatna. Dunaújvárosnak élnie kell adottságaival, lehetõségeivel, ki kell használnia erõforrásait, kiváló földrajzi helyzetét, dinamikusan javuló közlekedés-földrajzi helyzetét, és a dinamikus fejlõdés útjára kell lépnie. Összességében a Dunaújváros és környéki kistérségek gazdasági struktúráját tekintve leszögezhetõ, hogy változatos, heterogén, mozaikszerû. Dunaújváros kiemelkedõ kohászati, gépipari, építõanyag-ipari és papíripari jellege a tágabb térség vállalkozásaiból (profil, kooperáció, klaszterképzõdés stb.) fajlagos érték stb. terén nem nagyon emelkedik ki, így a térség ágazati szerkezetét alapjaiban nem módosítja. Dunaújváros a tágabb térségében erõs, egyoldalú feldolgozóipari pólusként érvényesül, amelynek kisugárzása leginkább az ingázók foglalkoztatásában nyilvánul meg.

2. Dunaújváros és térsége szakképzési helyzete Kutatásunk abból a hipotézisbõl indult ki, amely szerint a többváltozós pályaválasztási döntésnek a híd nyomán elengedhetetlen részét fogja képezni a földrajzi közelség, illetve a közlekedés-földrajzi viszonyok megváltozása. A hipotézist 3 szempontból is sikerült igazolni és alátámasztani. A statisztikai adatokra támaszkodva már egyértelmûen láthatóvá vált, hogy az elmúlt évek nyomán jelentõs számú tanuló érkezik a város középfokú intézményeibe a Pentele híd Bács-Kiskun megyei oldaláról. A bemutatott statisztikák, térképek nyomán jól láthatóvá vált, hogy két település a Pentele híd túloldaláról: Dunavecse és Solt egyre inkább része lesz a város oktatási vonzáskörzetének. Ha az 1999 és 2008 közötti változásokat szeretnénk megvizsgálni, akkor jól érzékelhetjük, hogy nagyságrendekkel megnõtt, megsokszorozódott a város oktatásában résztvevõ tanulók száma a következõ településekrõl: Apostag, Dunavecse, Kunszentmiklós, Szalkszentmárton, Tass. Nem szabad azonban egy-két év távlatából ezt egyértelmûen a híd megépülésének javára írni, sokkal inkább majd évek múlva kell az eredményességet vizsgálni, azaz a hosszú távú vonzáskörzeti hatások lesznek jelentõsek. A kérdõíves vizsgálatunk során azt igazoltuk, hogy mind az általános iskolában, mind a középiskolákban tanuló diákok szülei érzékelték a Pentele híd nyomán kialakuló


pozitív változást, amely által a város oktatása megnyílt Bács-Kiskun megye felé, s a földrajzi közelség nyomán a jelenleg végzõs általános iskolai tanulók városba irányuló keresletét is láthattuk. Tudjuk, hogy a Bács-Kiskun megyei településeken élõk élnek a földrajzi közelség nyújtotta lehetõségekkel, s továbbtanulási döntésükben jelentõs tényezõvé válik ez. Az iskolaigazgatókkal készített interjúk azt igazolták, hogy a Dunaújvárosban létezõ demográfiai hullámvölgy hatásait jól kompenzálja, vagy kompenzálhatja a Pentele híd által létrejövõ középiskolába irányuló kereslet. A középiskolák nyitottak a tanulók felé, felkészültek akár új képzési igények kielégítésre is, valamint a középiskolák piacán hajlandók versenyezni is a diákok megszerzéséért.

3. A munkáltatók elvárásai a szakképzés felé A munka világában érintett egyéb résztvevõkkel, közvetítõkkel — kamarák, ipartestületek munkaügyi központok és a vállalkozásokkal, foglalkoztatókkal — készített interjúk egyértelmûen igazolják, hogy részvételük, aktivitásuk, tevékenységük és együttmûködési törekvéseik a keresletkínált szakképzés megteremtése érdekében nélkülözhetetlen, kiemelt jelentõségû. Mindegyik szervezet közvetlen kapcsolatban áll a munkáltatókkal, azok foglalkoztatási, szakképzett munkaerõ iránti igényét — törvényi kötelezettség vagy önkéntes érdekvédelmi, érdekérvényesítési együttmûködés alapján — igyekszik folyamatosan megismerni, közvetíteni a szakképzõ intézmények felé. Az utóbbi években jelentõs mértékben bõvültek a kamarák, ipartestületek jogosítványai a szakképzés területén, a munkaügyi központok szolgáltatásrendszere is jelentõs mértékben fejlõdött. Mindez erõsítette a közvetítõk szerepét a gazdaság és a szakképzés között, és elõsegítette a szakképzés munkaerõ-piaci igényeknek megfelelõ tartalmi, strukturális átalakítását. A pozitív változások mellett úgy tûnik, hogy a két szféra együttmûködésének zavarai, problémái ma is léteznek, sõt bizonyos alapproblémák évek óta ugyanazok. A kamara a szakképzés területén a munkaerõpiac, a vállalkozások mindenkori igényeit és az egyén karrierlehetõségeit biztosító szolgáltatásközpontú rendszer kialakítására törekszik. A szakképzési szolgáltatás feladatellátási helyét regionális szintre emelték az RFKB-k létrehozásával, melyek jelentõs szerepet kapnak a szakképzés képzési és beiskolázási szerkezetének kialakításában. A kitûzött célok és feladatok megvalósításában a korábbinál nagyobb hangsúlyt kap a munkavállalói érdekképviselet, a felelõsségi körök és a tevékenységprofilok tisztázása. A kamarai egyeztetési rendszer a régió egészére kiható, mégis a megyei és kistérségi, interreigionális térségi sajátosságokat is tükrözõ kamarai álláspont kialakítására alkalmas. Az interjúalanyok megítélése valamint a vállalatok körében készített kérdõíves felmérés szerint a ’90-es évek közepétõl a „klasszikus” értelemben vett szakmunkásképzés háttérbe szorult, illetõleg minõségi színvonala csökkent. A magyar munkaerõpiac eltorzult szerkezetû, nem divatosak az iparral kapcsolatos szakmák, hamis kép alakult ki az ún. „kétkezi munkával” kapcsolatban. A térségi vállalko-

101

zói aktivitás nagyrészt országos ösztönzõktõl függ, amellett, hogy más mentalitást feltételez. A vállalkozói aktivitást a magas költségek, adminisztratív terhek, adók, járulékok mérséklésével lehetséges növelni. Az alacsony vállalkozói aktivitás növelhetõ direkt, könnyen elérhetõ foglalkoztatási támogatások hozzáférésének javításával. A térség versenypozíciója függ az M6-os és M8-as továbbépítésétõl, és elsõsorban munkahelyteremtéssel javulhatna, de a szakmunkásképzés fejlesztése, presztízsének növelése révén is növelhetõ. Egy Duna menti település polgármesterének véleménye szerint a régiók közötti kapcsolat merevsége sok esetben nem infrastrukturális.

4. A szakképzés fõbb jellemzõi a vizsgált térségben − A gazdaság szereplõi szerint a szakképzõ intézmények nem érdekeltek a munkaerõ-piaci igényekhez való alkalmazkodásban. − Nem megfelelõ a végzettek gyakorlati felkészítése, a fizikai munka nem vonzó a fiataloknak. − A kisvállalkozások érdektelenek a képzésben. − Sok a munkaerõpiac által nem megalapozott képzés, a gyakorlati képzés nem életszerû. − Széttagolt intézményrendszer, nehezen alakuló TISZK hálózat. − Nagy a lemorzsolódás a szakképzõ intézményekben. − Módszertani hiányosságok a képzésben. − A vállalkozások munkaerõ-piaci igényei nehezen ismerhetõk meg — nem tudnak tervezni, nem mûködnek együtt a szakképzõkkel, visszatérõ kérdéseiket nem szívesen válaszolják meg. − A szakképzõk kénytelenek a szülõk igényeit figyelembe venni a szakmák indításánál — ennek következménye a hiányszakmák és a túlképzések kialakulása. − Legtöbb szülõ nem vizsgálja a szakmák munkaerõpiaci helyzetét. Évek óta ismert a Dunaferr igénye, az ún. „vasas szakmákban” hiány van, de e szakmák iránti érdeklõdés kicsi. (Most a „cég motivációs csomagjának” már pozitív hatása is érezhetõ mind a középfokú, mind a felsõfokú szakképzés terén.) − A szakma- és pályaválasztás szereplõi között a felelõsség tekintetében gyakran csak az egymásra mutogatás folyik. − A vállalkozók gyakran a szakképzett munkaerõigényük azonnali kielégítését várják a képzõktõl, a bürokratikus akadályok miatt nõ a reakcióidõ, nincs gyors, rugalmas alkalmazkodás, az igények kielégítése minimum egy évet késik. − A rugalmas reagálás hiánya fakadhat az iskolák és pedagógusok munkahely- és állásféltõ magatartásából is. − Egyre keményebb a verseny, a létért folyó küzdelem az oktatási piacon. − A szakképzés sokrétû, megjelennek benne azok a szakmacsoportok, melyek a gazdasági tevékenységbõl levezethetõek. − Magas lakossági iskolázottság, javuló munkába állási esély. − Növekvõ vállalkozói aktivitás a dolgozók képzésének támogatásában.

5. Javaslattétel a munkaerõ-kereslet/kínálat összehangolására 5.1. A jövõ a klasztereké! Klaszterfelfogások közös elemei: − Mindig megfigyelhetõ a vállalatok közötti tartós együttmûködés (hálózat, ellátási lánc), de lehet, hogy csak a klaszterhez tartozó cégek egy kisebb körében vannak hálózati kapcsolatok. − A vállalatok készek az erõforrások és kompetenciák megosztására, különbözõ kombinációk kialakítására. − A vállalatok intenzív kapcsolatokat hoztak létre a helyi (oktatási, képzési, kutatási stb.) intézményekkel. − Az együttmûködõ vállalatok és intézmények földrajzilag koncentrálódnak. Jobb tervezéssel, koordinációval és partnerséggel használjuk ki a klaszterek elõnyeit: − A termelékenység növekedése, másképp a vállalatok versenyképességének javulása. Mivel a klaszter lehetõvé teszi a munkavállalók és beszállítók jobb elérhetõségét, a specializált inputok felhasználását, és felkészült, iparági tapasztalatokkal bíró, motivált munkaerõ alkalmazását, így megkönnyíti a tudás és az információk gyors és olcsó elérését, az intézmények és közjavak hatékony felhasználását. Lényegesen javulhat a termelékenység a méretgazdaságosság kihasználását lehetõvé tevõ nagy helyi piac esetén is, illetve kiegészítõ (komplementer) termékek megjelenésével. − Az innovációs kapacitás növelése, a klaszterekben a piac jobb megismerése a kísérletek olcsóbb (közös) elvégzése, a technológiai ismeretek elterjedése gyors és hatékony, a helyi versengés a cégeket állandó innovációra kényszeríti. Ezáltal javul a termelékenység is, illetve a vállalatok bármilyen váratlan külsõ változáshoz gyorsan tudnak alkalmazkodni. − Új vállalkozások megjelenése, mivel a vállalatok jobban érzékelik a piaci réseket, a speciális inputtényezõk (technológia, szaktudás) helyben adottak, és a piacra való belépési korlátok alacsonyak (fõleg a klaszter támogató és kapcsolódó iparágaiban), ezért több cég idetelepül, avagy az alkalmazottak új cégeket létrehozva gyorsan vállalkozóvá válhatnak. Ezek a rugalmas, kisebb vállalkozások egymással versengve pedig további speciális inputokat, szolgáltatásokat nyújtanak, és egy öngerjesztõ fejlõdési folyamatot indíthatnak el.

A lehetõségek fõ csoportja: a várostervezés, az integrált térségtervezés az iparági és képzési klaszterek fejlesztése.

5.2. Néhány kiemelt javaslat az empirikus kutatások alapján − A szakképzés színvonalának fejlesztését is szolgálhatja az IPOSZ-nak az a kezdeményezése, miszerint mikro vállalkozásoknak fejlesztésre, eszközbeszerzésre van lehetõsége pályázati forrásból — ez egyben a gyakorlóhely tárgyi feltételeinek javítását is eredményezi. − A kamarák javaslatai a szakképzési hozzájárulás felhasználására; pl. a gyakorlati képzés feltételrendszerének javítása. − Folytatni kell a szakmai és vizsgakövetelmények korszerûsítését, a kamarák, IPOSZ, más vállalkozói érdekképviseletek bevonása a szakképzés fejlesztésébe — tartalmi, strukturális átalakítások, korszerûsítések.

102


− A piac igényeihez alkalmazkodó képzési struktúra kialakítását segítheti a végzett hallgatók utókövetése, az elhelyezkedési esélyek, a piaci érvényesülés. A képzõk érdekeltségének megteremtésében kiemelt szerepe, feladata van az iskolafenntartóknak. − SZKT verseny adta lehetõségek jobb kihasználása a szakmák megismertetésében, népszerûsítésében. − Folyamatos pályakövetés, az információk körforgása, és az azokra történõ gyors reakció. A szakképzõk — szerencsére jó példa is van, a piaci kényszer, az oktatási piacon is élesedõ verseny a rugalmas, gyors reagálást követeli —, nehezen, fáziskéséssel reagálnak a munkaerõ-piaci igényekre, és sajnos gyakran ezek is késve fogalmazódnak meg, ráadásul pontatlanul. Mindez alátámasztja a téma vizsgálatának aktualitását, az érintettek még szorosabb, folyamatos szakmai együttmûködését. − A vállalkozói aktivitást a mikro- és kisvállalkozások számára megteremtendõ kedvezõ közgazdasági környezettel egyértelmûen növelni lehetne. − Az ágazat versenypozíciója javítható lenne a tiszta és világos, átlátható, kiszámítható, hosszú távú szabályzókkal, a bürokrácia leépítésével (kordában tartásával), az egyszerûsítési-deregulációs törekvések érvényre jutásával. − Az adózási morál javításában többek között az önkormányzatok is sokat tehetnének (kommunikáció és ellenõrzés). Célravezetõnek tartanánk a munkaerõ-piaci szereplõk szorosabb együttmûködését, „párbeszédét” annak érdekében, hogy az iskolarendszerû szakképzés és a felnõttképzés gyorsabban és hatékonyabban tudjon reagálni a munkaerõpiac változásaira, igényeire. A feketefoglalkoztatás ellen az alábbi összehangolt intézkedésekkel lehetne eredményesen fellépni: • munkaügyi ellenõrzés szigorításával, • az AM-könyves foglalkoztatási lehetõségek korlátozásával, • a rendszeres szociális segélyezés feltételeinek szigorításával, a segély összegének csökkentésével. Közlekedési infrastruktúrafejlesztés — Pentele híd — hatása: nemzetközi és hazai példák is igazolják, hogy az infrastruktúra egyik legfontosabb ágazata, a közlekedés jelentõs hatást gyakorol a versenyképesség három alapvetõ gazdasági kritériumának egyikére, a foglalkoztatottságra. Javítja a foglalkoztatást, nem annyira közvetlen módon, hanem a befektetõk számára vonzóbbá váló foglalkoztatási viszonyok és körülmények javulásával, a vidéki munkaerõ számára jobb mobilitási feltételek biztosításával.


A várható gazdasági-társadalmi hatások így összegezhetõek: − GDP növekedés, munkahelyteremtés. − A Pentele híd remélhetõleg erõsíti az interregionális együttmûködést a munkaerõpiac szereplõi között. − Bizonyára több új befektetõ is megjelenik a híd környékén (közelebb-távolabb) levõ ipari parkokban. − A jó közlekedés megnövelte az ingázók számát, a munkaerõ-utánpótlás terén a Duna túlsó oldala egyértelmûen vonzáskörzetként jelenik meg. − A városi szakképzõk vonzáskörzete nagy, kb. 4000 szakmunkástanulónak valamivel több, mint a fele nem dunaújvárosi — a híd növelni fogja az ideérkezõ diákok számát — infrastrukturális feltételek adottak. − Tanulómobilitás a gyakorlati képzõhelyeken már érezhetõ. − A híd kedvezõ hatása már logisztikai szempontból is érzékelhetõ. − A híd kedvezõ hatást gyakorol a munkaerõ-mobilitásra, módosíthatja annak irányát — foglalkoztatás, betegellátó kör bõvülése. − Kezd szorosabbá válni az érintett munkaügyi kirendeltségek közötti együttmûködés — állásbörze. − A híd megépülése erõsítette a város és a Bács-Kiskun megyei kamara vállalkozói érdekeket érintõ kapcsolatát. Az infrastrukturális fejlesztésbõl adódóan már beindultak együttmûködési folyamatok — munkaerõ-piaci toborzás, oktatási együttmûködés, egészségügyi, kulturális szolgáltatások stb. — ezek tudatos, átgondolt tervezése, folyamatos realizálása gyakorlatilag minden szférát érint, melyben szükségszerûen prioritást élvez a gazdasági és oktatási szféra. A híd adta lehetõségek kihasználásához, a munkaerõpiaci szereplõk interregionális szintû kapcsolatának kialakításához, az érdekek kölcsönös elõnyökön való érvényesítéséhez valószínûleg idõ kell, de ez fel is gyorsulhat. A város vonzáskörzete az új híd felépítését követõen átterjed a Duna túlsó oldalára, a szakképzési feladatok keresleti oldala is bõvül, az itteni foglalkoztatók és munkavállalók céljait és érdekeit még inkább figyelembe kell venni. A regionális TISZK létrehozása, szervezése, fejlesztése során határozottabban szükséges építeni jelen kutatás eredményeire. Ennek során: − Az eddigieknél alaposabban szükséges figyelembe venni a munkaerõ-piaci jelzéseket. − A TISZK hatásterülete közelítene a jelen kutatásokban bemutatott dunaújvárosi oktatási vonzási körzethez. Az interregionális térségi jelleg a Pentele híd megépítésével kiterjed a Bács-Kiskun megyei kistérségekre és a Pest megyei településcsoportokra is. − A Dunaújvárosi Fõiskola részérõl célkitûzés, hogy kezdeményezi új szakképzõ iskola létrehozását — koncentrálva a kiemelten támogatott szakmákra —, és meghatározó szerepet vállal új regionális/interregionális TISZK létrehozásában és hatékony mûködésében.

103

Hevesi Imre *

Az OMBKE Vaskohászati Szakosztály Dunaújvárosi Szervezete vezetõségének beszámolója a 2008 évben végzett munkáról Az OMBKE Vaskohászati Szakosztály Dunaújvárosi Helyi Szervezet vezetõsége minden évben beszámolót tart a tagságnak az elmúlt évben végzett munkáról. A 2008. évi értékelést ismerteti az alábbi cikk.

1. A 2008 évi programok Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Vaskohászati Szakosztálya Dunaújvárosi Helyi Szervezet az évek óta jól bevált ütemterv szerint végezte tevékenységét — igazodva az egyesület központi szervezetének és a társ szervezeteknek a programjaihoz. Az év elején megtartott vezetõségi ülésen az elõzõ év értékelését követõen elkészült az éves program. A klubnapi elõadások témáit a vezetõség igyekezett úgy összeállítani, hogy az elõadások ne csak egy területrõl származzanak, de lehetõség szerint kapcsolódjanak egymáshoz. Január 31-én elõadásokat hallhattunk a Dunaújvárosi Vas- és Acélszobrász Alkotótelepek három évtizedérõl, és a Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskola képzési szerkezetének átalakulásáról — mely az ISD Dunaferr Zrt. szakember-utánpótlás érdekeit is szolgálja. Február 21-én ünnepi klubnapon tartottuk meg taggyûlésünket, melyen az elnöki köszöntõ mellett elhangzott a 2007. évi tevékenység értékelése is. Március 27-én érdekes ismertetõt hallhattunk az Idõkerék címû könyvrõl, valamint megismerhettük a Miskolci Egyetem Mûszaki Anyagtudományi Karának képzési elképzeléseit. Április 24-én az ISD Dunaferr Zrt. gazdálkodásáról és a beruházások helyzetérõl hallhattunk elõadásokat. Ekkor történt meg a Dunaferr Alkotói Alapítványhoz benyújtott tanácsosi és fõtanácsosi, valamint a szakmai publikációkért nívódíj pályázatok értékelése, és a díjak átadása is. Május 8-án vezetõi értekezleten határoztuk meg az elkövetkezõ két hónap legfontosabb feladatait, és elõkészítettük a 97. OMBKE küldöttgyûlésen és a BányászKohász-Erdész találkozón való részvételt. Május 16-án sikerült feléleszteni a hajdani, nagy hagyományokkal bíró kohászati konferenciát, mely a Dunaújvárosi Fõiskolán került megrendezésre — és amelyen immár az alcsevszki kohász kollégák is részt vettek. Május 20-án részt vettünk a Dunaújvárosi Fõiskola végzõs hallgatóinak ballagási szalamander felvonulásán. Június 13–14-én zajlott a Bányász-Kohász-Erdész találkozó, és az OMBKE küldöttgyûlése Székesfehérváron, melyen dunaújvárosi szervezetünk is részt vett.

Június 26-án megemlékeztünk Pilter Pálról, és ismertetõt hallhattunk a Galvatech 07 Konferenciáról. Szeptember 5–6–7-én 14 fõvel, a helyi fõiskolásokkal együtt vettünk részt a Selmeci Szalamander ünnepségen. Hazafelé megtekintettük a komárom-monostori erõd rendszert. Itt jegyzem meg, hogy a fõiskola fiataljaival és oktatóival (fõleg OMBKE tagjaival) szoros kapcsolatot tartunk fenn, melyet közös munkáink és rendezvényeink is jeleznek. Szeptember közepén néhány fõ képviselte szervezetünket a Miskolcon tartott „Kerpely Emlékülés és Fazola Nap” rendezvényein. Szeptember 25-én az akkreditált laborok együttmûködésérõl hallhattunk elõadást, valamint úti beszámolót láthattunk a selmecbányai kirándulásról. Október 9-én vezetõségi ülésen egyeztettük az év további feladatait. Október 29-én az ISD Dunaferr Zrt. nagyolvasztómû léghevítõinek modernizálásáról, és az ISD Kokszoló Kft. technológiai vízkezelõ telepén bevezetett új technológiáról hallhattunk elõadást. November 3-ai héten zajlott a Dunaújvárosi Fõiskolán a XI. Magyar Tudomány Hete rendezvény sorozat, melyen több tagtársunk vett részt. November 5-én 8 fõvel részt vettünk Kunos Endre — a Bányász Himnusz írója — sírjának megkoszorúzásán Kálózon. November 27-én zártuk a klubnapok sorát, mely klubnapon a kohászati salakok minõségtanúsításának folyamatával, és a Dunaferr salakok eredményeivel ismerkedhettünk meg. December 4-én a központi Szent Borbála ünnepségen képviseltük szervezetünket, valamint részt vettünk a Szikla Kápolnában rendezett megemlékezésen is. December 11-én rendezték az OMBKE központban a Luca Napi Szakestélyt, ezen nyolc fõs csapattal vett részt a helyi szervezet. December 12-én rendeztük meg (természetesen a helyi fõiskolásokkal közösen) a XIV. Szent Borbála Szakestélyt, melyen mintegy 80-an vettünk részt. — — — — —

Összegezve: 1 taggyûlés, 3 vezetõségi ülés, 7 klubnap 16 elõadással, 2 konferencia, több mint 10 központi rendezvényen, kiránduláson és szakestélyen történõ részvétel történt az elmúlt évben.

* Hevesi Imre titkár, OMBKE Vaskohászati Szakosztály Dunaújvárosi Helyi Szervezet

104


2. A szervezet létszáma Tagságunk létszáma a 2008. év végén 333 fõ + 69 fõiskolás = összesen 402 fõ. Többen elhagyták egyesületünket, vagy a tagdíjelmaradásuk miatt váltak meg tõlünk. Az év során viszont több fiatal kérte felvételét, egyre gyarapszik a belépõ fõiskolás hallgatók száma. Törekszünk a végzett fiatalok figyelemmel kísérésére, hogy tagságuk ne szakadjon meg más területre történõ elhelyezkedésük során.

3. A szervezet pénzügyi helyzete Pénzügyi lehetõségeinket alapvetõen a befizetett tagdíjak 30%-a határozta meg. 2008. évben a helyi szervezetre elszámolt költség összesen 437715 Ft volt. A 2008. év során az ISD Dunaferr Zrt. részérõl is befizetésre került a tagdíj — bízunk benne, hogy a cég támogatására az OMBKE továbbra is számíthat. Új szponzorokat is találtunk, például az ISD Power Kft. valamint a DV Acél Kft. személyében, akiknek ezúton is köszönetet mondunk.

4. A 2008. év kitüntetettjei Az elmúlt évben a következõ tagtársak kaptak kitûntetést: — Kopasz László Emlékplakett — Molnár Péter Roland Emlékplakett — Máyerhoffer Ferenc Kiemelkedõ egyesületi munkáért oklevél — Angeli Tamás Kiemelkedõ egyesületi munkáért oklevél — Wénusz Péter Kiemelkedõ egyesületi munkáért oklevél — Barten Péte Kiemelkedõ egyesületi munkáért oklevél JÓ SZERENCSÉT!


105

Szente Tünde *

Interjú a Borovszky Ambrus díjas Tóth Lászlóval Több évtizedes hagyomány, hogy minden esztendõ végén, a mûszaki értekezleten a vállalat vezetõinek jelenlétében értékelik az eltelt gazdasági évet, és megköszönik az arra érdemesek munkáját. 2008. december 23-án a „savanyúborosként” közismert összejövetelen Valeriy Naumenko, az ISD Dunaferr Zrt. vezérigazgatója Borovszky-díjat adományozott nyugdíjba vonulása alkalmából Tóth Lászlónak, a nagyolvasztómû gyárvezetõjének.

Tóth László Dunapentelén született 1949. március 14-én. Életútját, pályáját meghatározta a falujához épülõ vasmû és város. Középiskolai tanulmányait a Kerpely Antal Kohóipari Technikumban végezte, majd az idõközben fõiskolává elõlépett utódintézményben, a Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Fõiskoláján szervezett metallurgus üzemmérnöki oklevelet. Ezt a késõbbiekben, a kihívásokra válaszul, mérnökközgazdász diplomával egészítette ki. Munkája során folyamatosan képezte magát mind szakmai, mind vezetõi ismeretek terén, s boldogul a szakmában angol nyelvterületen is. Pályáját gyakorló technikusként, technológusként kezdte a Dunai Vasmûben. A legutóbbi évtizedet a nagyolvasztómû gyárvezetõjeként dolgozta le. — Nem volt kohász a családban. Felmenõim között nagyon nem is lehetett, hiszen bizonyítottan dunapentelei gyökereim vannak, száz években mérhetõen is. A megélhetést a földmûvesség és az iparosság biztosította. Anyai nagyapám például bognár volt, édesapám pedig szüleit követve a mezõgazdasággal foglalkozott. A termelõszövetkezeti idõkben agronómus volt. Hogy én mi lettem volna, ha...?! Boldog lovaskocsis (gyerekkorom álma), szoktam viccelni, mikor oldani kellett a stresszt. Születésemmel majdnem egy idõben Dunapentele határában kezdték el építeni a vasmûvet és a várost, ami aztán az én sorsomnak is irányt mutatott. Amikor beléptem a Dunai Vasmûbe, az egyik nagybátyám (gépészmérnök) akkor már itt dolgozott, de érdekes, hogy három testvérem közül egyik sem lett vasmûves. Édesapám sokszor adott nekem eligazítást, gyakran mondta „a termelésben helyezkedj el fiam, az a legbiztosabb megélhetés”. Ennek így kell lenni, gondoltam, és ennek megfelelõen próbáltam irányítani pályámat. A sikeres felvételi vizsga a kohóipari technikumba lényegében a „kocka elvetését” jelentette mind a továbbtanulásra, mind a munkahelyre vonatkozóan. Elsõ és egyetlen munkahelyem a Dunai Vasmû. Manapság ez már nem érdem, én mégis annak tartom. 36 éve vagyok a kohók és a zsugorítószalagok tövében. Az idõk folyamán betöltött munkaköreim: technikus, technológus, termeléselõkészítõ, mûvezetõ, üzemvezetõ-helyettes, gazdaságikereskedelmi vezetõ, gyárvezetõ. — Milyen feladatokat kapott az évek elõrehaladtával? Kik segítették pályáját? — A konkrét megfogalmazott feladat mindig a beosztásnak megfelelõ volt. Ezen túlmenõen azonban a legtöbb feladatot saját magának adja az ember. Célokat tûz ki, programokat dolgoz ki, rövid és hosszú távúakat egyaránt.

A jó munkaköri leírás is tulajdonképpen csak kereteket ad, és lehetõséget teremt a hatékony munkavégzéshez. Mindig adódnak olyan helyzetek, melyek innovatív gondolkodásra, újszerû és többlet munkavégzésre késztetik az embert. Ilyen például a ’90-es évek elején megvalósított zsugorítómûi fejlesztés, az új típusú energiatakarékos japán begyújtókemencék megálmodása és megvalósítása. A rendszeresen jelentkezõ kohó átépítések — melyek mindig egyben fejlesztések is — mintegy két éven keresztül idõrõl idõre nagyon sok embernek extra feladatot adnak. A gyártóberendezések — ide értem például a csapoló csatornákat is — élettartamának növelése folyamatos kihívás. Óriási változás lesz a mi technológiánkban a szénporbefúvás megvalósítása, melyet teljes mértékben elõkészítettünk egészen a szerzõdéskötésig, azonban érthetõ okok miatt ezt a beruházást is halasztottuk. Az ércelõkészítés, zsugorítás, kohósítás területén olyan sokrétû, szerteágazó szakmai szegmenseket találunk, melynek minden részletét jól mûvelni egy ember képtelen, azonban felismerni, átlátni, pontosan érteni a törvényszerûségeket, összefüggéseket, hatásokat, és ezek eredõjébõl kiindulva meghatározni a rövid és hosszú távú teendõket, viszont muszáj. A nagyolvasztómû „végterméke” a folyékony nyersvas, és minden gondolat, intézkedés, tevékenység e végtermék érdekében kell, hogy megszülessen. A cél leegyszerûsítve természetesen nem más, mint kitûnõ, stabil minõség, nagy mennyiség és alacsony önköltség. Magától értetõdõ, hogy a nyersvasgyártás sem lehet öncélú, szervesen be kell kapcsolni a vállalat termelési és gazdasági érdekrendszerébe. A piac mind mennyiségben, mind minõségben újra és újra változtatásokat generál a vasmû késztermékét illetõen, s ezek jó része érinti a nyersvasgyártási fázist is. Létfontosságú, hogy a végleges döntésben szerepet játsszon a változtatás nagyolvasztómûnél gerjesztett metallurgiai, gazdasági hatásának pontos ismerete. Én azt mondom, minden szakmában és beosztásban ki lehet teljesedni. Ugyanakkor a legnagyobb igyekezet mellett is mindig van az embernek hiányérzete, hogy valamit másképp, jobban is lehetett volna csinálni. Nem is beszélve arról, mennyi teendõ van még. Az ember minden nap és mindenbõl kell,

* Szente Tünde rovatvezetõ

106


hogy tanuljon. Különösen így van ez a kohászatban, ahol kétszer ugyanúgy semmi nem történik, és egy-egy jelenség okainak feltárásánál „száz ismert és kétszáz ismeretlen” tényezõt kell figyelembe vennünk. Pályám során rengetegen segítettek, és nagyon sok embertõl tanultam az olvasztártól a fõmérnökön keresztül a professzorig. Tényleg csak néhányukat kiragadva megemlítem Dr. Farkas Ottó professzor, dr. Szabó Zoltán, Pöstényi Balázs, id. Gönczi Pál, Márkus László, Lehoczki József, Rokszin Zoltán, Loy Árpád nevét. Amit tanultam tõlük többek között, a magas szintû elmélet szolgálatát a szakma jó mûvelése érdekében; logikai megközelítést minden jelenség értékelésében, jó vezetõi stílust; precizitást, mélységlátást, következetességet; tisztességet a vezetésben, tisztességet a szakmában; jó értelemben vett szakmai konokságot; kellõ „furfangot” a jó cél elérése érdekében, valamint hûséget. A munkatársaim segítségére is folyamatosan számíthattam. Megvan bennük a kitûnõ szakmai tudás, az elszántság és a tettvágy is. Olyan felkészült és elkötelezett vezetõ társakkal együtt dolgozni, mint például Cseh Ferenc, már fél siker. — Mennyiben sajátos feladat a nyersvasgyártás, a nagyolvasztómû irányítása? — A nyersvasgyártáshoz tartozó folyamatok irányításánál tisztában kell lenni azzal, hogy az intézkedéseknek mindig vannak hosszú távú, akár 10–15 évre ható következményei is. Egy kohót átépítéstõl átépítésig kell „végig vinni, kormányozni”, mely manapság 10 éven túli idõtartamot jelent. Amikor egy új vagy átépített kohót felfûtünk, és beindul a kohó belsejében a metallurgiai folyamat, a legközelebbi nagy lélegzetvétel csak 10–15 év múlva következik be. Ezen idõintervallumban szüntelenül mûködnek az erõk, a fizikai, kémiai, metallurgiai törvények, amelyeket koordinálni kell. Minden részét szeretem ennek a szakmának, azonban néha szükség volt „kivételezésre”, külön törõdésre azon területen, mely szakmailag is méltánytalanul háttérbe szorult egy idõben. A szívem csücske a zsugorítványgyártás, fõleg azért, mert jelentõsége a nyersvasgyártásban óriási, különösen a Dunaferrben. Az ércpelletnek, mint egy másik, fejlettebbnek kikiáltott kohóbetétnek, számos elõnye van a zsugorítvánnyal szemben, de jó néhány dologban a zsugorítvány verhetetlen. Sokat kellett harcolni a Dunaferr zsugorítójának létjogosultságáért, mely harc eredményes volt, és megérte. Volt idõ, mikor visszatérõen bizonyítani kellett, saját zsugorítómû nélkül nincs hatékony nyersvasgyártás. Komoly szakmai, vezetõi kihívás volt, mellyel már nagy elõdök is küzdöttek. Ezen küzdés és szakmai „rákészülés” közben értettem meg például id. Gönczi Pál „tézisét”, miszerint a Dunaferr kohóinak betétjét a [zsugorítvány + pellet] kell, képezze. A több mint két évtizede tett megállapítás akkor nekem kicsit banálisnak tûnt, egy ideje azonban, mióta igazán mélyen értem az akkori szakmai alátámasztást, annak szükségességét, és azóta hozzá tettük a magunk frissítéseit is az érvrendszerhez, érdemesnek tartom leírni bármikor. A kohászatban, nyersvasgyártásban az is sajátosság, hogy óriási a feldolgozott anyagok mennyisége. Az évi közel 1,4 millió tonna nyersvasat több mint 2 millió tonna ércbõl 7–800 ezer tonna koksz felhasználása mellett több százezer tonna salakképzõ anyag segítségével állítjuk elõ. Ezen nagy volumenek folyamatos, pontos, megbíz-


ható súlymérése szinte lehetetlen, ezen a téren technikai adottságaink nem is a legfejlettebbek. Ezt a problémát súlyosbítja az a tény, miszerint az összes kohósítandó anyag mindenkori reprezentatív összetételét, metallurgiai tulajdonságait is pontosan kellene ismerni, mely követelménynek csak sok megalkuvással tudunk megfelelni. Márpedig a „kohászkodás” éppen akkor lehetne „görcsmentes”, ha minden idõpillanatban pontosan tudjuk mi, mennyi, milyen anyag, energia hat egymásra a zsugorító szalagokon vagy a kohó belsejében. A kohót még manapság is „fekete doboz”-ként emlegeti a szakma, hiszen a belül lejátszódó folyamatok egy jó részét még mindig nem ismerjük. Munkánk szépségét erõsítik ezek a sajátosságok, és izgalmas kihívásokat jelentenek nap mint nap, mert a végcél nem változik. Jó és stabil minõségû nyersvasnak kell folyni a csapolónyíláson kétóránként és kohónként mintegy 180 tonna mennyiségben. — Volt-e olyan „vezérfonal” munkájában, mely végigkísérte pályáját? — A sajátosságokra és kihívásokra válaszolva egyik legfõbb tevékenységem — legalábbis amire a legtöbb energiámat fordítottam — a zsugorítói és kohói betét optimalizálására való törekvés volt. A mind stabilabb betétszerkezettel enyhíteni igyekeztünk és tudtuk az említett sajátosságokból és technikai hiányosságokból fakadó hátrányokat beruházási költség nélkül. A nyersvas mennyiségi, minõségi paraméterei, önköltsége, valamint az ércek minõsége közötti összefüggések feltárásával pedig hatékonyabbá tettük a nyersvasgyártás részvételét a vállalat eredményességében. Eléggé újszerû volt ez a környezetünkben, hiszen a Dunaferr nagyolvasztómûnél mi már 6–7 éve definiáltuk a különbözõ ércek komplex metallurgiai értékét, mikor ez a fogalom, illetve tevékenység feltûnt egy konferencián a brazil, illetve ausztrál ércimportõrök részérõl. Ekkor már az ércelegy-optimumra való törekvés a Dunaferr ércbeszerzési stratégia szerves részét képezte. — Mennyit, miben változott a nyersvasgyártás szakmai pályája idõintervallumában? — Bár a nyersvasgyártás adottságainál fogva nem változhat olyan gigászi gyorsasággal, mint pl. a számítástechnika, azonban jelentõs fejlõdés mutatkozott ezen a területen is. Fõbb jelenségek a világ kohászatában az elmúlt évtizedekben a következõk: egyre általánosabbá vált a pellet felhasználása a kohóbetétben, megjelentek 100% pellettel dolgozó nagyolvasztók is. Terjedt a szén-hidrogén-befúvás a koksz egy részének helyettesítésére. A fúvószélhõmérséklet emelése (1200 °C fölé is), valamint a fúvószél oxigénnel való dúsítása jelentõs intenzifikáló tényezõvé vált. Magas toroknyomású üzemvitel továbbfejlesztése, mellyel egyidejûleg megjelentek a kúp nélküli adagoló berendezések. Az elõbbibõl következõen is fejlõdni tudott az elegyelosztás, valamint a gázáramlás szabályozása a kohóban. Jelentõsen javultak a ferrumhordozó anyagok metallurgiai tulajdonságai, az ércek elõkészítettsége. Óriási változás történt a kohókoksz kohósítási képességeiben. Egyre biztosabban tudjuk, milyen koksz és miért felel meg a kohói feladatokra. A ’80-as évek elejétõl terjed igazán a szénporbefúvás, melynek szintén kokszhelyettesítõ, környezetkímélõ intenzifikáló szerepe is van. Megjelentek a réz hûtõlapok a kohó falazatának védelmére, melyek a hatékonyság mellett az élettartam növelését is célozzák. A kohók kampányideje egyre jobban nõtt. Vannak már nagyolvasztók, melyeknél 15 éven túli élettartam várható.

107

Jelentõs fejlesztések voltak a zsugorítványgyártás területén is, melyek a minõség javítást és fõleg a környezetvédelmet hivatottak szolgálni. Ilyen például a füstgáz egy részének visszajáratása a folyamatba. A diókoksz adagolása a nagyolvasztóba egyszerre szolgál költségcsökkentést, minõségjavulást, és környezetvédelmet. A folyamatirányítás egyre magasabb fokon épül be a nyersvasgyártás minden területére. A Dunaferr kohóiban ezen fejlõdések jó része tetten érhetõ. Határt szab a felzárkózásnak egyes területeken, hogy a mi kohóink kicsik, kis munkatérfogattal rendelkeznek, így nem mindegyik fejlõdési elem lehet olyan hatékony, mint négyszer–ötször akkora társaiban. De például a Dunaferrben a kohók betétjének 50%-a pellet, a szükséges mértékben fújunk be szénhidrogént (földgázt), óriásit léptünk a ferrumhordozók elegyének javításában, tudunk jó kokszot gyártani, kohóink kampányidejét 4–5 évrõl 10 év fölé növeltük, a torokzáró berendezés élettartamát 7–8 hónapról 3 évre emeltük, a csapolócsatorna tûzálló bélésének tartóssága a többszörösére növekedett, a zsugorítvány minõsége, portartalma, stabilitása sok-sok apró fejlesztésnek köszönhetõen rengeteget javult, adottságaihoz mérten kiemelkedõen jó; adagolunk diókokszot a kohóba 40–60 kg/tnyersvas szinten, és így tovább. — Merre halad a nyersvasgyártás? — A költségcsökkentés és a környezetvédelem a legfõbb célok, mely célokat leginkább az energiafogyasztás csökkentésével érhetjük el. Nem sok tartalék van már, hiszen az elméleti legalacsonyabb kokszfogyasztás közelében dolgoznak már a legfejlettebb nagyolvasztók, de mivel a volumenek óriásiak, néhány százalékváltozás horribilis megtakarítást eredményezhet. Nagy erõfeszítéseket tesz a szakma, például a CO2-kibocsátás csökkentésére nemcsak a tüzelõanyag-fogyasztáson keresztül, hanem egyéb technikai jellegû fejlesztésekkel is. A koksz kohósítási tulajdonságainak fejlesztése új lendületet kapott az utóbbi években. Új vizsgálati módszerek kifejlesztése kapcsán már az is látszik, hogy a jelenleg használatosak nem mindig adnak megbízható képet. Alternatív karbonforrásokat keresnek a zsugorítványgyártásban. Monitoring, monitoring, monitoring a zsugorítói folyamatoknál, a kohóaknában, a fúvósíkban és a medencében. De monitoring a csapolócsatornában és a szállító üstben is. Optimalizálás az elegy-összeállítástól, az adagoláson és gázárameloszláson keresztül a medence kicsapolásáig. A legnagyobb várakozás egy olyan új, módosított nagyolvasztói eljárást övez, mely képes drasztikusan alacsony CO2-kibocsátással dolgozni meglepõen jelentõs, megközelítõen 20% karbontartalmú anyagbevitel-csökkentés mellett. Ez az úgynevezett „oxigénes nagyolvasztó” vagy „nitrogénmentes nagyolvasztó” eljárás, amelynek a következõ a lényege: a kohóba nem fújnak be levegõt (ezáltal nitrogént sem), oxigént azonban igen. A keletkezõ gázból eltávolítják a CO2-t, majd relatíve magas hõmérsékleten visszavezetik a fúvósíkba, illetve a fúvósík felett az aknába. Az eljárás elméleti elõkészítettsége már teljes, kísérleti nagyolvasztóban már tesztelték is, s az eredmények jobbak voltak a vártnál. Most folynak a nagyüzemi kísérlet elõkészületei. — Pályája során számos helyre eljutott tapasztalatgyûjtés céljából. — Nagyon szerencsés vagyok, mert sokfelé járhattam a világban, és természetszerûleg mindenhonnan valamilyen

többlettel tér haza az ember, amit aztán közvetve vagy közvetlenül hasznosítani tudunk. Bepillanthattam japán zsugorítómester és olvasztár munkájába. Megtapasztalhattam az ukrán ércbányák dolgos és veszélyes világát, és összevethettem azt a dél-afrikai gyakorlattal, illetve a sarkkörön túl Észak-Svédországban a föld alatt egy kilométer mélységben lévõ csodatechnikával. Ismerõs számomra egy-egy kohó, illetve zsugorító Ausztriában, Szlovákiában, Oroszországban, Romániában. Volt szerencsém beszélni spanyol kohásszal, és csodálattal szemléltem a kínai dolgozó sürgölõdését a nem éppen csúcstechnika körül. Növelte a tapasztalatszerzés lehetõségét, hogy Magyarország Európai Unióba történõ csatlakozását követõen nem sokkal tagja lettem az „European Commission Research Found for Coal and Steel” uniós szakmai bizottságnak. Ez a tisztség számomra rendkívül nagy megtiszteltetés, és egyben óriási lehetõség a szakmai látókör szélesítésére, valamint a szakma hazai mûvelésének segítésére. Ha nem is mindennapi, de folyamatos munkát ad ez itthon, és évente kétszer külföldön (Brüsszelben, illetve valamelyik más uniós tagállamban). Ezen keresztül tapinthatóvá válik számomra — s így a vállalatom számára is —, mik a szakmai fejlõdés kulcskérdései, melyek a fõ gondok, ki hogy gondolkodik a kohászat jövõjérõl az Európai Unióban. — Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület szerepét miben látja napjainkban? — Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) egyedülálló szakmai szervezõdés a maga nemében. Tiszteletet parancsolóan hosszú története, múltja és még ma is nagy tekintélye, súlya van, nemcsak a magas taglétszámnak köszönhetõen. Természetesen más volt 100 évvel ezelõtt, de még 15 éve is. A változások egyik okát abban látom, hogy a korral haladva a szakmai tudás nagyon specializálódott, ily módon szépségei jobban rejtõzködnek egymás elõtt, kevésbé látunk bele, kevésbé értékeljük a rokonszakmák nagyszerûségét. A másik ok szerintem a társadalomban, az emberek viselkedésében végbemenõ olyan változások, melyek nem kedveznek az efféle közösségi életnek. Márpedig nagy szükség lenne rá, mert a specializálódás ellenére — vagy éppen azért — fontos, hogy ne legyünk „szakbarbárok”. Ebben tud segíteni az OMBKE, és meg is adja a kereteket, de nem használjuk ki kellõképpen. Nincs veszve semmi, de van mit tenni. A tagság aktivitását, elkötelezettségét kell visszafejleszteni a régi szintre. — A pénzügyi-gazdasági válság idején megy nyugdíjba. Milyen érzések kavarognak Önben? — Ha kicsit viccelõdnék, akkor azt mondanám, hogy a válságban az a legrosszabb, hogy már nem harcolhatok ellene, nem küzdhetek a Dunaferrért. Nagyolvasztó gyárvezetõként legalábbis nem. Ugyanis jelenleg a „sétáló idõmet” töltöm, s augusztus 12-étõl nyugdíjas leszek. Így hozta a sors, s biztosan így van ez rendjén. Az európai uniós megbízatásom még érvényben lesz egy ideig, és a társadalmi tisztséget is betöltöm pillanatnyilag, a kollégákkal folyamatos a kapcsolatom. Ezek, valamint a sok elmaradt munka a ház körül, a horgászat szenvedélye, a rengeteg hiány az olvasásban, rokoni-baráti kapcsolatok ápolása (a feleségemnek is tartozom programokkal), elég elfoglaltságot jelentenek, hogy ne érjek rá soha. Kollégáimtól csak egyet kérek, vigyázzanak a Dunaferr-re, mûködtessék sikeresen a mi Dunai Vasmûvünket, amíg csak acélra van szüksége a világnak.

108


ISD DUNAFERR. XLIX. évfolyam 2. szám (154) Kézirat lezárva: május MÛSZAKI GAZDASÁGI KÖZLEMÉNYEK. A szerkesztőbizottság elnöke: Valeriy Naumenko

Recommend Documents