ISAIAH BERLIN. keresése. Fordította: Heil Tamás. Ramin Jahanbegloo beszélgetése Isaiah Berlinnel

.ISAIAH BERLIN.

.Az eszmény. keresése Fordította: Heil Tamás

V

éleményem szerint els√sorban két tényez√ alakí- latok indították el, mint, hogy milyenek, milyenek totta az emberiség történelmét századunkban. Az voltak, lehetnek és kellene lenniük az emberek közegyik a természettudományok és a technika fejl√dé- ti viszonyoknak. Továbbá azt is világosan kell látnise, korunk talán legnagyobb sikertörténete, mely uk, hogy ezek az eszmék hogyan változtak meg a veminden irányból nagy és egyre növekv√ figyelemben zet√knek — különösen a hadseregekkel támogatott részesül. A másik, kétségtelenül, azokban a nagy ideo- prófétáknak —, valamely, a legfels√bb célról támadt lógiai viharokban áll, melyek valójában az egész em- látomásának nevében. Ezekkel az eszmékkel foglalberiség életét átformálták: kozik az etika. Az etikai az orosz forradalomban és Ramin Jahanbegloo beszélgetése Isaiah Berlinnel gondolkodás az emberi lékövetkezményeiben — a nyek egymáshoz f∫z√d√ vibal- és jobboldali totalita- A filozófia céljai szonyainak szisztematikus riánus diktatúrák, valamint vizsgálatát jelenti, és azoa nacionalizmus, a fajgy∫- Ramin Jahanbegloo: A Concepts and Categories (Fogalmak és ka- kat a fogalmakat, érdekelölet és helyenként a val- tegóriák) cím∫ könyvében kiadott esszéivel kapcsolatban sze- ket, eszményeket, melyekretnék feltenni néhány kérdést. A Purpose of Philosophy (A filási fanatizmus kirobbaná- lozófia b√l a viselkedés emberre célja) cím∫ esszéjében azt írja, hogy nem talált egyetesában —, melyeket, érde- mesen elfogadott választ arra a kérdésre, hogy mi a filozófia jellemz√ módjai származkes módon, a múlt század tárgya. Mi az Ön számára a filozófia célja? nak, valamint az értékrendlegjobb ítél√képesség∫ társzereket, melyekre az ilyen sadalomtudósai sem láttak Isaiah Berlin: A filozófia célja szerintem az, hogy olyan általános életcélok alapulnak. Azok kérdésekre próbáljon választ adni, amelyeket semmilyen emel√re. pirikus vagy logikai eljárással nem tudunk megoldani. Amikor a vélekedések, hogy az éleAmikor utódaink, két- egy zavarba ejt√ kérdéssel találjuk szembe magunkat, amelyre tet hogyan kell élni, a férháromszáz év elteltével (ha nem tudjuk, hol keressünk választ, az biztos jele annak, hogy fiaknak és a n√knek miaz emberiség fennmarad filozófiai kérdéssel van dolgunk. Ha például a „jó” és a „rossz” lyennek kell lenniük, és mijelentését szeretnénk megtudni, nincs értelme szótárakat, addig) visszapillantanak szó vel kell foglalkozniuk, etienciklopédiákat vagy kézikönyveket bújni, és a nyomozás vagy korunkra, azt gondolom, a logikai érvelés sem túl célravezet√. G. E. Moore-nak, a kivá- kai vizsgálatok tárgyai; és ezt a két jelenséget tartják ló filozófusnak van egy híres példája, amelyet sokan tipikus brit amikor csoportokra és majd a század kiemelked√ banalitásnak tartanak, szerintem azonban igen jó megfigyelés nemzetekre, valójában az jellemz√inek, és els√ként volt. A példa így hangzik: „Megkérdezünk valakit, hogy hol van emberiség egészére vonata tükörben látható kép, mire az illet√ azt válaszolja, hogy a tüezeket kell megvizsgálniuk körben. Igaz, igaz — feleli Moore —, a kép ugyan a tükörben koznak, akkor politika-filoés magyarázatot találni rázófiának nevezzük √ket, ami juk. Ám tudniuk kell majd azt is, hogy e nagy moz- nem más, mint a társadalomra alkalmazott etika. galmakat olyan, az emberekben megfogant gondoHa reménykedni akarunk abban, hogy megértjük E szöveg el√ször On the Pursuit of the Ideal címmel 1988 február 15-én Torinóban, az Agnelli Díj átadásán hangzott el. E fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Isaiah Berlin: The Crooked Timber of Humanity, John Murray Publishers, 1990, 1-19. old.

11

Isaiah Berlin

a gyakran er√szakos világot, amelyben élünk (és II. anélkül, hogy kísérletet tennénk megértésére, nem is várhatjuk, hogy a rá alapított cselekedeteink észszer∫ek lesznek, és hogy ésszer∫en tudunk cselekedúl fiatalon olvastam Tolsztoj könyvét, a Háború és ni benne), akkor nem korlátozhatjuk figyelmünket béké-t. Ennek a nagyszer∫ regénynek az igazi hatása azokra a nagy — természeti és mesterséges — sze- csak jóval kés√bb jelentkezett, mikor megismertem mélytelen er√kre, melyek hatással vannak ránk. Az a tizenkilencedik század közepének más orosz íróit, emberi cselekedeteket iráregényírókat és társade mégsem úgy, ahogy az üveg. Ett√l az illet√ zavarba jön, nyító célokat és indítéko- van, dalomtudósokat egyaránt, és azt mondja: akkor a tükör mögött. Nos, válaszol Moore, ha kat mindannak a fényében benézünk a tükör mögé, semmit sem találunk. Erre az embe- akik nagy hatást tettek kell szemlélnünk, amit is- rünk azt mondja: akkor talán a tükrön van. Ez is igaz, feleli rám. Úgy t∫nt, és máig úgy merünk és megértünk; ere- Moore, a tükörkép a tükrön van, de mégsem egészen úgy, mint t∫nik nekem, hogy ezeknek detüket, fejl√désüket, lé- egy bélyeg, amelyet a tükörre ragasztunk.” Hol van tehát a tü- az íróknak alapvet√ célja körkép vagy a kett√s kép, amit akkor látunk, ha megnyomjuk nyegüket, de els√sorban a szemgolyónkat? Nem tudjuk a választ. A térben lenne? Az nem az volt, hogy egyének érvényességüket kritikai anyagi világban biztosan nem. Az egész a „-ban,-ben” rag hasz- vagy társadalmi csoportok, vizsgálat alá kell vetni min- nálatán múlik. Az átlagemberben ez a kérdés fel sem merül; csak esetleg osztályok életér√l den rendelkezésünkre álló a szavak és jelentések problematikájára fogékonyak látják meg és egymáshoz f∫z√d√ kapebben a problémát. Ezek nem túl bonyolult problémák. De ha szellemi er√forrás igénybe- valaki ezt badarságnak tartja, és úgy gondolja, hogy komoly csolatairól valószer∫ bevételével. Ez a sürget√ igény ember nem pazarolja az idejét ilyen kérdésekre, azt nem ér- számolót, önmagáért való — nem beszélve arról a bel- dekli igazán a filozófia. Vegyünk egy másik példát, mondjuk a pszichológiai vagy szocios√ értékr√l, amit az emberi tér-id√ kérdését. Képzeljük el, hogy azt mondja nekünk egy lógiai elemzést nyújtsanak hogy √ a wagrami csatában harcoló Napóleon szeretne viszonyokkal kapcsolatos gyerek, — bár legjobbjaik, utolérlenni. „Ez lehetetlen” — mondjuk. „Miért” — kérdezi a gyerek. igazság megismerése jelent „Mert Napóleon már rég meghalt.” „Na és — kérdez vissza a gye- hetetlen módon, pontosan — az etikát alapvet√ fontos- rek —, mit számít ez?” „Hát tudod — válaszoljuk — ez már na- ezt érték el. Megközelítéságúvá teszi. Csak a m∫ve- gyon régen történt, és Napóleon teste már rég elporladt, ezért süket alapvet√en morálisletleneket nem érdekli szár- nem tudsz vele találkozni.” Ha a gyerek nagyon okos, akkor er- nak éreztem: legmélyebre azt mondaná: „De mondjuk összegy∫jtjük Napóleon minden mazásuk, eddigi fejl√désük, kis porcikáját, akkor találkozhatnánk vele Wagramnál, nem?” ben az érdekelte √ket, hogy jöv√jük el√relátható irá- „Igen — válaszolnánk — elvileg valóban találkozhatnánk vele, mi az oka a széles körben nya, és hogy el tudják-e azt gyakorlatilag azonban mégsem.” „Jó, jó — mondaná a gyerek —, tapasztalható igazságtafogadni, és ha igen, miért, de én nem most akarok Napóleonnal találkozni, hanem a múlt- lanságnak, elnyomásnak, ban. És az akkori Napóleonnal akarok találkozni, nem pedig azha nem, miért nem. csalárd emberi viszonyokzal, akit most rekonstruálunk.” Erre azt kellene válaszolnunk, Életemb√l negyven hogy nem lehet az id√ben visszafele utazni. „Miért nem?” — kér- nak, bebörtönzéseknek, a évet töltöttem azzal, dezné. Egy pozitivista erre azt mondaná, hogy „az id√utazás” ki- konformizmus fogságának hogy megpróbáljam a fejezésnek semmi értelme, mivel mindaz, amit általában az id√n — mely a szó nélkül t∫rt magam számára tisztáz- értünk, az „el√tt”, „után” és „egyid√ben” fogalmára fordítható mesterséges igáknak való ni azoknak a különféle le. Az id√ számunkra nem olyan közeg vagy entitás, amelyben engedelmesség — a moráutazni lehetne. A „van” szó használata nyelvileg helytelen. Ereszméknek a tudomán- re a gyerek azzal vág vissza, hogy ha az egész csak nyelvhaszná- lis vakságnak, önzésnek, yát, melyet az ilyen ért- lat kérdése, akkor miért ne lehetne úgy megváltoztatni a nyel- kegyetlenségnek, megaláékeket és célokat tartal- vet, hogy találkozhassunk Napóleonnal a wagrami csatában? A zásnak, szolgaságnak, szemazó világnézetekr√l gyerekeknek gyakran vannak ilyen kérdéseik. És ezen a pon- génységnek, tehetetlenalakítottak ki. El szeret- ton szokták a szül√k azt mondani: „Hagyj nekem békét a buta ségnek, az elkeseredett felmenj, és mássz inkább fára!” Ezek az úgynevezett ném mondani, hogyan kérdéseiddel, buta kérdések sokszor valódi kérdések, amelyek a dolgok lé- háborodásnak és kétségmélyedtem el ebben a nyegére tapintanak rá. És ha az embert érdeklik az ilyen kérbeesésnek. Röviden, ezektémában, és minde- dések, amelyeknek semmi gyakorlati jelent√ségük sincs, ha nek a tapasztalatoknak a nekel√tt, hogy mi volt tényleg van benne intellektuális kiváncsiság, akkor rájön, hogy természete és az emberi álaz a fordulópont, mely gyökeresen megváltoztatta felfogásomat. Ez a lapotba nyúló gyökerei érdekelték √ket; mindenekbeszámoló kissé óhatatlanul önéletrajzi jelleg∫ el√tt Oroszország helyzete, de rajta keresztül az egész lesz — ezért elnézésüket kérem, de más formát emberiségé. Másrészt azt is meg akarták tudni, hogy mi teremthetné meg ennek az ellentétét: az igazság, nem sikerült találnom. a szeretet, a becsület, az igazságosság, a biztonság, valamint az emberi méltóság, a tisztelet, a függet-

T

12

Az eszmény keresése

lenség, a szabadság, a szellemi kiteljesedés lehet√sé- jól tudták, hogy ha a szabadság valóban illúzió lengeire épített személyes kapcsolatok világát. ne, akkor is azok közé az ábrándok közé tartozna, Néhányan, mint Tolsztoj, az egyszer∫, a civilizá- melyek nélkül nem tudnánk élni vagy gondolkodni. ciótól meg nem rontott emberek szemléletében ta- Az orosz m∫vek nem tartoztak latin és görög láltak rá erre. Tolsztoj, Rousseau-hoz hasonlóan, hin- szerz√kb√l álló tanulmányaim közé, mégis sokat tani akart abban, hogy a parasztok morális világa nem nultam bel√lük. különbözik a gyerekekét√l, melyet az emberi fogyaAmikor az oxfordi egyetem hallgatója lettem, a tékosságokból — a kapzsinagy filozófusok munkáit egy probléma, és megpróbál valamilyen módszert kidolgozni ságból, az önzésb√l, szel- ez kezdtem olvasni, és felfea megoldására. Vagy vegyük mondjuk azt az állítást, hogy az emlemi vakságból — ered√ ci- ber nem tud egyszerre két id√pillanatban létezni. Miért nem? deztem, hogy a jelent√s vilizációs szokások és in- Az id√ természetéb√l fakad ez, vagy pedig az „id√” szó termé- gondolkodók, különösen tézmények nem torzítottak szetéb√l? A metafizikai állítások lefordíthatók-e a szóhasználat az etika és a politika terüleel; hogy a világot csak ak- problémájára? A filozófiai problémák végül is csupán verbális tén, az oroszokhoz hasonkérdések? Léteznek-e a tényleges emberi tapasztalásnak is, és kor lehetne megmenteni, nemcsak a szóhasználatunknak prevalens kategóriái? A létez√ lóan vélekedtek. Szókraha az emberek észreven- természetére vonatkozó kérdésekre adható-e — legalább elvi- tész azt gondolta, hogy ha nék a lábuk el√tt hever√ leg — kimerít√ felelet? racionális módszerekkel igazságot; ha keresnék, biztossá tehetjük ismereteR. J.: Ön szerint tehát a filozófiai kérdésfeltevés hozzátartozik megtalálnák a keresztény az ember természetéhez? inket a küls√ világról (talán evangéliumokban, a hegyi nem ismerte fel Anaxagobeszédben. Más orosz írók I. B.: Azt hiszem, a gyerekek gyakran tesznek fel ilyen kérdé- rász az igazságot, hogy a a tudományos racionaliz- seket. Az emberekben id√nként váratlanul felmerül az a kérdés, Hold sokszorta nagyobb a musba vagy a történelmi hogy miért kellene eleget tenniük a kötelességüknek, vagy mi- Peleponnészosznál, bárért kellene bárkinek is engedelmeskedniük. Ez utóbbi a politiváltozás igazi elméletére kai filozófia egyik f√ kérdése. Nem az enciklopédiákban vagy a milyen kicsinek is t∫nik az épített társadalmi és poli- szótárakban találjuk meg a választ. Ezekre a kérdésekre ugyan- égen?), e módszerekkel tikai forradalmakba vetet- is sokféle válasz adható. Egyesek szerint azért kell eleget ten- ugyanilyen biztos tudást ték hitüket. Megint mások nünk a kötelességeinknek vagy engedelmeskedünk, mert Isten szerezhetnénk az emberi újból az ortodox teológia így rendelte; vagy a dada, a szüleink, a tanáraink azt mondják. viselkedés területén is — Mások a társadalmi szerz√désr√l beszélnek. Megint mások a tanításaiban, vagy a nyu- többség akaratára vagy a közjóra hivatkoznak. Vannak, akik arról, hogy mint éljünk, migati liberális demokráciá- egyes igazságok intuitív kantiánus bizonyosságáról beszélnek. vé váljunk. A válaszokhoz ban, vagy a Nagy Péter és Sokféle válasz született ezekre a kérdésekre. És ha az ember racionális érveléssel lehetutódai által háttérbe szorí- nem igazán tudja, hogyan lehetne minden kétséget kizáróan el- ne eljutni. Platon azt gontott √si szláv értékekhez dönteni, melyik a helyes válasz — erre pedig nincs bevett mód- dolta, hogy kiválasztott szer —, akkor tulajdonképpen filozofál. való visszatérésben keresbölcseknek, akiknek birtoték a válaszokat. R. J.: Érdekes lenne tudni, hogyan merült fel az emberben az kában van ez a tudás, kelE szemléletmódok min- els√ filozófiai kérdés? lene adni a többi, szellemidegyikében benne rejlett a leg kevésbé fejlett ember hit, hogy léteznek megol- I. B.: Ki tudja. A Teremtés Könyvének els√ fejezete jut eszembe, fölötti hatalmat, a szeméamelyben Isten megmondja Ádámnak, hogy van a jó és rossz dások a legfontosabb prob- tudás fája és az élet fája, és megtiltja neki, hogy egyen a gyü- lyes és társadalmi problélémákra, melyek megtalál- mölcsükb√l. Ez egy filozófiai állítás. mákra adott helyes válahatók, és kell√, önzetlen szokból következ√ minták fáradozással érvényesít- R. J.: Ön egyetért azzal, hogy a szabadság és a filozófiai vizsgá- rendelkezései szerint. A lódás összefügg egymással? Úgy értem, hogy ha az embernek het√k is a földön. Mind hit- nem sztoikusok úgy vélték, hogy áll szabadságában gondolkodni, akkor nem tud filozófiai tek abban, hogy az emberi kérdéseket sem megfogalmazni? ezekhez a válaszokhoz bárlények legfontosabb tulajki eljuthat, aki a józan észdonsága az, hogy képesek szel összhangban éli az élemegválasztani életformájukat: tehát a társadalma- tét. A zsidók, a keresztények, a mohamedánok (a kat is meg lehet változtatni az elég szenvedélyesen buddhizmusról keveset tudok), abban hittek, hogy és elszántan hitt igaz eszmények fényében. Ha id√n- Isten az igaz válaszokat felfedte választott prófétái, ként, Tolsztojt követve, azt gondolták, hogy az em- szentjei el√tt, és e kinyilatkoztatott igazságokat elber nem igazán szabad, és rajta kívül álló tényez√k fogadták képzett tudósaik és a hagyomány interprehatározzák meg a sorsát, hozzá hasonlóan nagyon tációjában.

13

Isaiah Berlin

A tizenhetedik századi racionalisták azt gondol- inek felfedezése hiányzott. Így létrejöhetne a bolták, hogy a válaszok bizonyos metafizikai intuícióval dog, szabad, igazságos, erényes, harmonikus világ, lelhet√k meg, a mindenkinek rendelkezésére álló ér- amit Condorcet olyan megrendít√en megjósolt börtelem speciális alkalmazásával. A tizennyolcadik szá- töncellájában, 1794-ben. Ez a nézet rejlett a tizenkizad empiristáit leny∫gözték a tudás új tartományai, lencedik század minden haladó gondolatának a mémelyeket a matematikai lyén, és a kritikai empirizI. B.: Igen. És biztos vagyok benne, hogy az embernek mindig is apparátusra épített termé- voltak alapvet√en filozófiai kérdései. A filozófiai kérdések ko- mus nagy részének középszettudományok nyitottak rántsem a fejlett civilizációk termékei. Nagyon egyszer∫ kérdé- pontjában, amit oxfordi dimeg, és melyek oly sok té- sek is lehetnek mély filozófiai kérdések. ákként elsajátítottam. vedést, babonát, megrögzött ostobaságot oszlattak R. J.: Miért van az, hogy manapság már egyáltalán nem teszünk III. fel filozófiai kérdéseket? el. Szókratészhoz hasonlóan megkérdezték maguk- I. B.: Már hogyne tennénk fel! Azokat a kérdéseket, amelyeket tól: ezekkel a módszerek- az el√bb említettem, Oxfordban, a Harvardon, Stockholmban gyszercsak felismertem, kel miért ne lehetne ha- vagy akár Calcuttában is fel lehet tenni. Franciaországban azért hogy e nézetek mind egy foglalkoznak ilyen kérdésekkel, mert a francia filozófia sonló megcáfolhatatlan nem platoni ideát tartalmaznak: általában triviálisnak tartja azokat a kérdéseket, amelyek nem törvényeket lefektetni az érintik közvetlenül az élet és a társadalom mélyebb problémá- el√ször is, minden valódi emberi viszonyokról. Az új it. Az angol és amerikai filozófusok azonban még mindig fon- kérdésre, mint a tudománytermészettudományos tosnak tartják √ket. És a filozófiatörténet is √ket igazolja. Ott ban, egy és csakis egy igaz módszerekkel rendet le- találjuk ezeket a kérdéseket a nyugati gondolkodói hagyomány válasz adható, szükségképhetne teremteni a társa- f√ áramában. pen az összes többi tévedalmi területen is — sza- R. J.: Ön tehát nem ért egyet azzal, hogy a filozófia az elérték- dés; másodszor, lennie kell bályszer∫ségeket állapít- telenedés felé halad? egy megbízható módszerhatnánk meg, hipotézisenek, mely az igazságok felket állíthatnánk fel, és pró- I. B.: Egyáltalán nem. Egyes országokban, mint például Francia- ismeréséhez vezet; harmadOlaszországban vagy Spanyolországban azt várják a bálhatnánk ki kísérleti országban, szor, az igaz válaszoknak, filozófiától, hogy megmutassa, hogy mit keressünk, hogyan élmódszerekkel; törvénye- jünk. Azaz, ezek inkább életfilozófiák, Lebensphilosophie-k. felfedezésük után, egymásket alapíthatnánk rájuk, és Kant, Hegel, William James és Bergson még olyan filozófusok sal összeegyeztethet√ekláthatnánk, hogy a tapasz- voltak, akik a filozófia mindkét ágát egyformán m∫velték — az- nek kell lenni, és egyetlen talat meghatározott terü- az mind a kétféle kérdéseket feltették —, utánuk azonban for- egészet kell alkotni, ugyandulatot vett a filozófia: Nietzsche, Sartre, és gondolom Heidegleteinek törvényei az álta- ger (akit nem vagyok képes elolvasni) eltávolodott a filozófiai is az egyik igazság nem lelánosabb törvényekb√l kö- gondolkodás f√ hagyományától. Szerintem nem lehet azt mon- het összeegyeztethetetlen vetkeznek, melyek még ál- dani, hogy a XX. században ne lettek volna jelent√s gondolko- a másik igazsággal — ezt a talánosabb törvényekb√l dók. Jelent√s gondolkodó volt Bertrand Russell, valamint Hus- priori tudjuk. Az ilyen minszármaznak, és így tovább serl és Wittgenstein is. Véleményem szerint a tudásfilozófia, a dent átfogó tudás volt a logika és a „tudatfilozófia” (philosophy of mind) terén a huszadik felfelé, egy nagyszer∫ har- századi filozófia magasan a tizenkilencedik századi felett áll. Eb- kozmikus kirakós játék megmonikus rendszer kialaku- ben a században sokkal jelent√sebb felfedezések történtek. Én fejtése. Ami az erkölcsöt illásáig, melyet széttörhe- a huszadik századot a filozófia egyik legvirágzóbb id√szakának leti, megérthetnénk, hogy tetlen logikai láncszemek tartom. milyen lenne a tökéletes kapcsolnak össze, és preélet, mely, ideális módon, R. J.: Ön tehát nem ért egyet azzal a gondolattal, hogy véget ért cíz — tehát matematikai — a filozófia? a világmindenséget korformába önthet√. mányzó szabályok helyes A társadalom racionális I. B.: Egyáltalán nem. A filozófia mindaddig létezni fog, amíg felfogásán alapulna. újjászervezése véget vetne csak emberek élnek a földön. Igaz, talán sohasem jua lelki és szellemi z∫rzavartunk el a tökéletes tudásnak, az el√ítéletek és a babona uralmának, az ellen- nak ebbe az állapotába — lehet, hogy túl ostobák vagy √rizetlen dogmáknak való vak engedelmességnek, túl gyengék, vagy romlottak vagy b∫nösek vagyunk valamint az elnyomó rendszerek ostobaságainak és hozzá. Talán túl sok az intellektuális és a küls√ terkegyetlenségeinek, melyeket az ilyen szellemi sö- mészet∫ akadály. Emellett, mint mondtam, a követétség szül és táplál. Csak az alapvet√ emberi szük- tend√ helyes úttal kapcsolatban jelent√sen eltértek ségletek meghatározása és kielégítésük módszere- a vélemények — voltak, akik az egyházakban találták

E

14

Az eszmény keresése

meg, néhányan a laboratóriumokban, mások a kísér- harmonikus együttm∫ködés, az igaz történelem végletekben, misztikus víziókban vagy a matematikai szá- re elkezd√dik. mításokban. De, ha mi magunk nem is tudnánk ezekHa nem így lenne, akkor mi értelme volna a halahez az igaz válaszokhoz eljutni, vagy igazából a min- dás és a történelem eszméinek? Nincsen út, legyen az dent átfogó végs√ rendszerhez, ami összef∫zi √ket, a akármilyen rögös is, a tudatlanságtól a tudásig, a miválaszok akkor is léteznek R. J.: És Ön szerint van-e valamilyen sajátos feladata egy mai fi- tikus gondolkodástól és a — egyébként a kérdések lozófusnak? gyermekes ábrándozástól a nem volnának valóságovalósággal való kérlelhetlen sak. Valakinek ismernie ke- I. B.: Szerintem a filozófusoknak semmilyen sajátos feladatuk szembenézésig, az igazi céll a válaszokat: talán Ádám sincs. A filozófusok feladata az, hogy filozofáljanak; √ket ér- lok, az igazi értékek, és az dekl√ problémákkal foglalkozzanak, amelyeket megpróbálnak birtokában voltak a Para- megvilágítani, és ha lehetséges, megválaszolni. A mai világban igazi tények megismerésédicsomban, talán csak a vil- nincs különleges feladata a filozófiának. Már maga a kérdés is ig? Lehetséges, hogy a törág végén jutunk el hozzá- egy, a filozófia céljáról alkotott félreértésen alapul. Ugyanúgy, ténelem pusztán az eseméjuk; és ha az emberek nem mint az a kérdés, hogy mi a m∫vészet feladata vagy a szerelem nyek céltalan sora, melyért a mai világban. Arra a kérdésre, hogy mi a m∫vészet érismerhetik meg √ket, akkor szerepe anyagi tényez√k és a vélettelme, azt mondanám, hogy szerintem nincs értelme. A m∫vétalán az angyalok tudják; ha szet arra való, hogy legyen. Hasonlóképpen, a szerelem is arra len szelekció játéka a feaz angyalok sem, akkor Is- való, hogy legyen. És az élet is arra jó, hogy legyen... lel√s, egy szenvedéllyel teten. Ezeknek az id√tlen li történet, ami semmit sem R. J.: És mire való a filozófia? igazságoknak elvileg megisjelent? Ez elképzelhetetlen merhet√knek kell lenni. I. B.: Arra, hogy legyen. A filozófia értelme az, hogy filozófiai volt. Eljön a nap, amikor Néhány tizenkilence- igazságokat keressen. férfiak és n√k kezükbe vedik századi gondolkodó szik a sorsukat, és nem lesz— Hegel, Marx — úgy R. J.: Ha már az igazságnál tartunk... Ha jól emlékszem, a Poli- nek többé önz√ lények vagy tical Ideas in the Twentieth Century (Huszadik századi politikai gondolta, hogy ez nem eszmék) a számukra érthetetlen vak cím∫ esszéjében azt írja, hogy a totalitáriánus ideológiennyire egyszer∫. Id√tlen ák elterjedése egy olyan új igazságfogalom kialakulásához ve- er√k játékszerei. Legalább is igazságok nincsenek. Tör- zetett, amely a korábbi századok embere számára meglehet√sen nem volt lehetetlen elképténelmi fejl√dés, állandó érthetetlen lett volna. Megkérhetném, hogy fejtse ki b√vebben zelni, hogy milyen volna egy változás van, az ember lá- ezt a gondolatot? ilyen földi paradicsom, és tóköre az evolúció lép- I. B.: Azt akartam ezzel mondani, hogy a totalitáriánus orszá- ha már elképzelhet√, akkor cs√jén tett minden lépés- gokban él√ emberek ahelyett, hogy választ adnának bizonyos bárhogyan is, de megpróbálsel módosul; a történelem kérdésekre, a kérdésfeltevést próbálják megakadályozni. A kér- hatunk elindulni felé. Ez állt egy sokfelvonásos színda- désfeltevést sokféleképpen meg lehet akadályozni, így például az etikai gondolkodás köaz emberek elnyomásával. A kérdésekre dogmákkal válaszolrab, melyet — az id√nként nak, és ha az emberek nem fogadják el ezeket a válaszokat, ak- zéppontjában a görögökt√l dialektikusnak nevezett — kor egyszer∫en elhallgattatják √ket. Nem hagyják, hogy az em- a középkori keresztény vieszmei és hatalmi össze- berek megkérd√jelezzék a szabályokat, véleményeket és intéz- zionáriusokig, a reneszánszcsapások mozgatnak; ezek ményeket — s√t, a kérdezés szokását mint felforgató tevékeny- tól a múlt századi haladó háborúk, forradalmak, va- séget felszámolják. gondolkodókig; és máig tartlamint nemzetek, osztá- R. J.: Ezek szerint a totalitáriánus országokban elképzelhetetlen ja magát. lyok, kultúrák, mozgalmak a filozófia? er√szakos felkeléseinek formáit öltik. Mégis az el- I. B.: Nem. Létezik filozófia, csak nagyon sz∫k keretek között IV. tud mozogni. A Szovjetunióban foglalkoztak például logikával, kerülhetetlen akadályok, csak matematikának nevezték, mert veszélyes lett volna filokudarcok, viszszaesések, a zófiának hívni. Metafizikával foglalkozó m∫veket is írtak, csak kegyetlenséghez való visz- az a baj, hogy ezek nagyon dogmatikusak és kritikátlanok. Ez anulmányaim egy meghaszatérések után Condorcet tározott pontján természeálma valóra válik. A darab jól végz√dik — hiszen az tesen megismerkedtem Machiavelli alapvet√ munkemberi észnek már voltak sikerei a múltban, és gy√- áival. Hosszan tartó, mély hatást tettek rám, meginzelmét nem lehet örökké meggátolni. Az emberek gatták korábbi meggy√z√désemet. Nem a legnyilvántöbbé már nem lesznek kiszolgáltatottak a termé- valóbb tanításait sajátítottam el — hogyan kell megszetnek vagy saját, nagyrészt irracionális társadal- szerezni és megtartani a politikai hatalmat, vagy mimaiknak: az ész diadalmaskodni fog, az egyetemes lyen er√ket, esetleg ármányt kell az uralkodóknak

T

15

Isaiah Berlin

használniuk a társadalom megújításához, vagy ha meg arra, hogy újrateremtsék, és uralják a köztársaságot, akarják óvni magukat és az államot a küls√ és bels√ amit látni szeretne. Nem ítéli el a keresztény értéellenségekt√l, vagy milyen alapvet√ tulajdonságok- keket, pusztán arra mutat rá, hogy a két erkölcs öszkal kell az uralkodóknak és a polgároknak rendel- szeegyeztethetetlen, és nem ismer el semmilyen átkezni az állam felvirágozta- is filozófia, csak éppen rossz filozófia. Talán most némi válto- fogó feltételt, ami feljogotásához — hanem valami zás lesz ebben. A filozófiának minden más diszciplinánál na- sítana arra, hogy meghatámást tanultam meg. Machi- gyobb szüksége van a glasznosztyra. Az is igaz azonban, hogy a rozzuk az emberek számáavelli nem a történelemben filozófiának Oroszországban nincs különösebb hagyománya. ra helyes életet. A virtù és élt: lehetségesnek tartotta a keresztény értékek öszszeR. J.: Ön tehát különbséget tesz jó és rossz filozófia között? valami olyasminek a megkapcsolása lehetetlen a száteremtését, mint ami a Ró- I. B.: Ez minden filozófusról elmondható. Minden emberi csele- mára. Egyszer∫en az embemai Köztársaság vagy a ko- kedetre érvényes a jó és a rossz kategóriája. rekre bízza a döntést — √ rai principátus volt. Azt hittudja, mit választana. te, hogy megvalósításához Pluralizmus és demokrácia Machiavelli hatására bátor, találékony, intellisokkszer∫ felismerésként gens, tehetséges emberek- R. J.: Ön gyakorlati filozófiának tartja saját filozófiáját? Azaz az fogalmazódott meg benb√l álló uralkodó osztályra érdekelne, hogyan lehet az Ön filozófiai gondolataiból egy el- nem a gondolat, hogy azok van szükség, amely tudja, fogadható politikai programot csinálni? a legf√bb értékek, melyekhogyan kell a lehet√sége- I. B.: Vannak bizonyos elképzeléseim a politikáról. Nem tudom, nek elérésére az emberiség ket megragadni és azokkal olvasta-e az Agnelli-díj átadásán tartott el√adásomat. Meggy√- ma és a múltban törekeélni, valamint olyan polgá- z√désem például, hogy vannak olyan erkölcsi, társadalmi és po- dett, nem feltétlenül egyezrokra, akik kell√képpen biz- litikai értékek, amelyek mindig szembenállnak egymással. Nem tethet√k össze egymással. tudok elképzelni olyan világot, amelyben ezek az értékek összetonságban érzik magukat, egyeztethet√k lennének. Másszóval, úgy gondolom, hogy az em- Aláásta korábbi feltételeszeretik hazájukat, büszkék berek életét irányító legfontosabb értékek között vannak olya- zésemet, mely a philosoállamukra, és a férfias, po- nok, amelyek nemcsak a gyakorlatban, hanem alapvet√en kon- phia perrenis-re épült, hogy gány erények megtestesí- ceptuálisan sem egyeztethet√k és kapcsolhatók össze. Senki sem az igaz célok közt és az élet egyszerre gondos tervez√ és teljesen spontán. A teljes szat√i. Így emelkedett Róma lehet f√ kérdéseire adott igaz vábadság és a teljes egyenl√ség nem kapcsolható össze: a farkahatalomra, hódította meg a sok teljes szabadsága nem egyeztethet√ össze a bárányok teljes laszok közt nem lehet elvilágot, és megpróbáltatás- szabadságával. Ezzel összeütközésbe kerülne az igazság és a lentét. ai idején az ilyen bölcses- könyörületesség, a tudás és a boldogság. Ha így áll a helyzet, Azután rábukkantam ség, életer√ és bátorság, az akkor elképzelhetetlen az, hogy tökéletes megoldást találjunk Gianbattista Vico1 Az új tuaz emberi problémákra, a „hogyan éljünk” kérdésére. Nem arról oroszlán és a róka tulaj- van szó, hogy a tökéletes harmónia megteremtése gyakorlati domány (La scienza nuova) donságainak hiánya tette nehézségekbe ütközik, hanem arról, hogy a fogalom mint olyan cím∫ munkájára. Akkor Oxtönkre. A hanyatló államo- értelmetlen. Az utópisztikus magyarázatok alapjában véve kö- fordban még nagyon kevekat azok az élet-er√s hódí- vetkezetlenek és elképzelhetetlenek. Az ilyen magyarázatok az sen ismerték Vicót, Robin összeegyeztethetetlent kívánják összekapcsolni. Vannak azontók igázták le, akik meg- ban olyan emberi értékek, amelyeket nem lehet összekapcsol- Collingwood filozófus, Croce √rizték ezeket az erénye- ni, mert összeférhetetlenek, kénytelenek vagyunk tehát válasz- Vicóról írt könyvének fortani közöttük. A választás sokszor nagyon fájdalmas. Ha „A”-t dítója hívta fel rá a figyelket. Machiavelli azonban a választjuk, akkor azon kesergünk, hogy elveszítjük „B”-t. Az em- memet. És √ valami újra alapértékek, az öncélok közötti választás kikerülhetetlen. fenti értékek mellé helyezi beri nyitotta fel a szemem. Úgy Bármilyen világot képzeljünk is el, a választás, bár sokszor gyöta keresztény erények — az relmes, elkerülhetetlen. Nem tudunk olyan világot elképzelni, t∫nt, hogy Vicót az emberi alázat, a szenvedések el- amelyben az összeférhetetlen értékek ne lennénk összeférhe- kultúrák váltakozása érdefogadása, az átszellemült- tetlenek. Mindössze annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk eny- kelte, szerinte minden társég, a túlvilági megváltás- híteni a választás gyötrelmét; ehhez olyan rendszerre van szük- sadalomnak saját víziója ségünk, amely lehet√vé teszi különböz√ értékek követését, és ban való hit — fogalmát, és így bizonyos mértékig elkerülhet√ek lesznek az olyan helyzetek, volt a valóságról, a világról, megjegyzi, egy római típuamelyben élt, önmagáról, sú állam alapítását, amit √ félreérthetetlenül támo- valamint saját múltjához, a természethez, és törekgat, ezek a tulajdonságok nem mozdítják el√: akik a véseihez f∫z√d√ kapcsolatairól. Minden, amit a tárkeresztény erkölcs el√írásai szerint élnek, arra van- sadalom tagjai cselekednek, gondolnak és éreznek, nak ítélve, hogy eltiporják √ket a kegyetlenül hata- hordozza az adott társadalom vízióját, ami az általomra tör√ emberek, akik azonban egyedül képesek luk használt szavak típusaiban és nyelvi formáiban

16

Az eszmény keresése

nyer kifejezést, és testesül meg, valamint a képek- szánsz Firenzében, a grand siècle és kora Franciaorben, a metaforákban, az istentisztelet formáiban, az szágában — az értékek szinte azonosak voltak.2 általuk létrehozott intézményekben, melyek mind Macchiavelli Rómája valójában nem létezett. Vico megtestesítik és hordozzák a valóságról, és azon be- civilizációk sokaságáról értekezett (ismétl√d√ ciklulül a maguk helyér√l kiala- amelyekben az embernek a legmélyebb erkölcsi meggy√z√dé- saikról, de ez itt lényegtekított képüket; mely élteti sével ellentétes dolgot kell cselekednie. Egy pluralista típusú len), melyekben mind egye√ket. Ezek a látomások min- liberális társadalomban elkerülhetetlenek a kompromisszumok; dülálló rendszerek m∫ködden egymást követ√ társa- a legrosszabb kompromisszumokkal hárítható el. Mekkora részt tek. Machiavelli közvetítetdalmi egységben külön- adjunk fel az egyikb√l, és mekkorát a másikból? Mekkora részt te a két összeegyeztethetetadjunk fel az egyenl√ségb√l a szabadságért és fordítva; mennyit böznek, melyek mind saját, az igazságból a könyörületességért és fordítva; mennyit a meg- len szemlélet eszméjét; és másokkal összemérhetet- értésb√l az igazságért és fordítva? A tudás és a boldogság nem itt voltak a társadalmak, len képességekkel, értékek- mindig kapcsolható össze. Ha az ember rájön, hogy rákos, nem melyek kultúráját olyan érkel, alkotó módszerekkel lesz boldog ett√l a tudástól. Lehet, hogy a tudatlanság kevésbé tékek alakították, melyek teszi szabaddá, mégis boldogabb lesz t√le. Vagyis inkoherens rendelkeznek: mindegyiket gondolat az, hogy létezik valamiféle végs√ megoldás összes nem egyszer∫en céloknak, saját szempontjából kell problémánkra. Mindazok, akik hisznek a tökéletes világ meg- hanem végs√ céloknak, önmegérteni — megérteni, és valósíthatóságában, úgy gondolják, hogy a tökéletességért min- magukban vett céloknak az nem feltétlenül értékelni. dent érdemes feláldozni. A tökéletesség elérése minden áldoza- eszközei voltak, és amelyek megér. Ha a tökéletes társadalomhoz a vérontáson kereszA homéroszi görögök, az tot különböztek egymástól, notül vezet az út — mondják —, akkor készen állunk akár a véronuralkodó osztály, Vico sze- tásra is, mit számít az, hogy kinek a vérét ontjuk, avagy hányan ha nem minden tekintetben rint, könyörtelenül, dur- pusztulnak el. E páratlan omlett elkészítéséhez tojást kell tör- — hiszen mind emberi értéván, kegyetlenül leigázta a nünk. Ám ha az emberek egyszer hozzászoktak a tojástöröge- kek voltak, — de mély és gyengéket, de létrehozta az téshez, semmi sem állítja meg √ket — törögetik a tojásokat, az összeegyeztethetetlen móomlett mégsem fog elkészülni. A végs√ megoldásba vetett faIliász-t és az Odüsszeiá-t, natikus hit, bárhogyan is jussunk erre, csak szenvedéshez, vér- don, így nem lehetetett amire mi, felvilágosult ko- ontáshoz és szörny∫ elnyomáshoz vezethet. √ket egyetlen végs√ szintérunkban, nem volnánk kézisbe illeszteni. pesek. Nagyszer∫ alkotása- R. J.: Az Ön pluralizmus-elmélete hogyan járulhat hozzá a deEzután természetes mómokrácia problémájának megoldásához? ik elválaszthatatlanok t√don fordultam Johann lük, és amint a világról al- I. B.: A demokrácia is elnyomhat kisebbségeket és egyéneket. Gottfried Herder, tizenkotott látomások megvál- A demokrácia nemcsak pluralista lehet, hanem monisztikus is, nyolcadik századi német toznak, az alkotásnak az a vagyis olyan, amelyben a többség akarata érvényesül, még ak- gondolkodóhoz. Vico a citípusa is elveszik. Ami min- kor is, ha ez kegyetlen, igazságtalan vagy irracionális. Egy olyan vilizációk egymást követ√ demokráciában, ahol létezhet ellenzék, mindig van remény a ket illet, nekünk is meg- többség megtérítésére. A demokrácia nem ipso facto pluralisz- soráról gondolkodott, Hervannak a magunk tudósai, tikus, intoleráns is lehet. Én egy kifejezetten pluralisztikus de- der tovább ment, és összegondolkodói, költ√i, de a mokráciában hiszek, amelynek m∫ködése elképzelhetetlen ta- hasonlította különböz√ orrégiekt√l a modernekig nácskozás és kompromisszumkötés nélkül, amely elismeri a cso- szágok és korszakok nemportok és egyének igényeit, és a széls√séges válsághelyzeteket nem vezet egyenes út. Ha leszámítva nem vetheti el a demokratikusan hozott döntéseket. zeti kultúráit, és arra az ez így van, akkor abszurd Benjamin Constant jól írt a jakobinus demokrácia önkényuralmi eredményre jutott, hogy lenne azt mondani, hogy jellegér√l. Constant igazi liberális. minden társadalomnak megRacine jobb költ√, mint van a maga másoktól R. J.: Ugyanakkor nem állnak távol Önt√l Tocqueville nézetei Szophoklész, hogy Bach egy különböz√, az √ kifejezésésem, aki arra figyelmeztetett, hogy a demokrácia túlságosan Beethoven lehet√ségét rej- er√s központi kormányzathoz vezethet? vel élve, súlypontja. Ha ti magában, vagy mondjuk, meg akarjuk érteni a skanI. B.: Valóban. Tocqueville pesszimista gondolkodó volt, de jó az impresszionisták értek el dináv mondákat, vagy a a csúcsra, ahová a firenzei meglátásai voltak: a hatalom leépítését szorgalmazta. Tocque- Biblia költészetét — és √ akárcsak Constant, tudatában volt az önmagán túllendült fest√k mindig is el akartak ville, szerette volna —, akkor francia forradalom borzalmainak: ha dogmatikusak akarunk jutni, de sohasem sikerült nem alkalmazhatjuk a tinekik. Ezek a kultúrák különböz√ értékekkel ren- zennyolcadik századi párizsi kritikusok esztétikai nordelkeznek, melyek nem feltétlenül összeegyeztethe- máit. A különböz√ módszerek, melyeket követve az t√k egymással. Voltaire tévedett, amikor azt gondol- emberek élnek, gondolkodnak, eszmét cserélnek, a ta, hogy a sötétség tengeréb√l kiemelked√ felvilá- ruhák, amiket viselnek, a dalok, amiket énekelnek, az gosodott korszakokban — az ókori Athénben, a rene- istenek, akiket tisztelnek, az ételek, amiket esznek,

17

Isaiah Berlin

valamint lényegi feltételezéseik, szokásaik, alkatuk vele, és inspirációt szerezzenek t√le, ahogyan mi hozzák létre a közösségeket, melyek mind sajátos él- inspirációt szerzünk Platón vagy a középkori japán etmóddal rendelkeznek. A közösségek sok tekintet- regények olvasása közben — ilyen nagyon távoli viben hasonlíthatnak egymásra, de a görögök külön- lágoktól és szemléletekt√l. Persze, ha ezekkel a távoböznek a német lutheránusoktól, és a kínaik mind- li alakokkal egyáltalán nem volnának közös értékett√t√l; ami felé törekedkeink, minden civilizáció lenni, a 19. századi politikaelmélet egésze nem más, mint kísérnek, és amit√l félnek vagy let annak megmagyarázására, hogy hol siklott félre a forra- be volna zárva saját áthaistenként tisztelnek, az dalom. Az összes elmélet, így Tocqueville-é is, erre ad választ. tolhatatlan burkába, és Tocqueville kétségtelenül jól látja a leépítés, a pluralizmus, a semmit sem tudnánk megszinte sohasem hasonlít. Ezt a nézetet kulturális rugalmasság, a laza szervez√dés (loose textures) szükségességét. érteni bel√lük; Spengler tiegy állam, amelyet zsarnok irányított, liberálisabb volt, vagy morális relativizmus- Nem pológiája állítja ezt. Az mint némely széls√séges demokrácia. A poroszok Nagy Frigyes nak nevezték — Arnaldo alatt egyértelm∫en nagyobb gondolat- és cselekvési szabadsággal id√ben és térben egymásMomigliano, a nagyszer∫ bírtak, mint a Szovjetunió állampolgárai, amely minden ellen- tól távoli kultúrák közti tudós és barát tételezte ezt állást és kritikát elfojtott. Még az athéni demokrácia sem ne- kommunikáció egyedül azfel Vicóról és Herderr√l. vezhet√ igazán toleránsnak, hiszen ki∫zte Anaxagoraszt, és meg- ért lehetséges, mert ami Szókratészt. A francia forradalmi gy∫lés ugyan demokratiNem volt igaza. Ez nem rela- ölte emberré teszi az embert kus volt, de kimondta, hogy a forradalomnak nincs szüksége tivizmus. Egy adott kultúrá- tudósokra, ezért megölték Lavoisier-t, s√t tulajdonképpen Con- közös bennük, és a híd szehoz tartozó emberek, intui- dorcet-t is. repét tölti be. De a mi értétív képzel√erejük segítsékeink a mi értékeink, és az gével, megérthetik (azt, √ értékeik az √ értékeik. amit Vico entraré-nak ne- Egyenl√ség és szabadság Más kultúrák értékeit szavezett) egy másik, akár R. J.: A francia forradalommal az a legnagyobb baj, hogy bár a badon bírálhatjuk, akár el id√ben és térben távoli kul- szabadság és egyenl√ség jelszavát t∫zte zászlajára, mégis a ja- is ítélhetjük √ket, de nem túra vagy társadalom ér- kobinus terrorhoz vezetett. Ön szerint tehát összeegyeztethet√- színlelhetjük, hogy egyáltékeit, eszményeit, életfor- e az egyenl√ség és a szabadság? talán nem értjük, vagy máit. Lehet, hogy elfogad- I. B.: Bizonyos mértékig természetesen összeegyeztethet√k, de hogy egyszer∫en szubjekhatatlannak tartják ezeket széls√séges formájukban nem. Ha a teljes szabadságot valósít- tívnek tekintjük √ket, az értékeket, de ha elég juk meg, akkor az er√sek meg tudják semmisíteni a gyengéket, t√lünk különböz√ köérzékenyek, megérthetik, ha pedig az abszolút egyenl√séget, akkor nem teremthetünk ab- rülmények között él√ és hogy a másik hogyan lehet szolút szabadságot, mivel korlátoznunk kell az er√seket — a eltér√ ízléssel rendelkez√ csukákat —, amennyiben el akarjuk kerülni, hogy felfalják a teljes ember, akivel kom- gyenge és szelíd embereket — a pontyokat. lények alkotásainak, memunikálni tudnának, de aki lyek semmit sem mondaugyanakkor olyan értékek R. J.: Nagyon érdekel az Ön Equality (Egyenl√ség) cím∫ esszéje, nak nekünk. szerint él, melyek jelent√- mivel nagyon kevés liberális ír err√l a témáról. Létezik egy objektív érsen különböznek az √ saját tékvilág. Azokra a célokra I. B.: Így van. értékeikt√l, de azokat, engondolok, amelyeket önnek ellenére, olyan érté- R. J.: Mit ért Ön „egyenl√ség”-en? magukért követünk, mekeknek, életcéloknak lehet lyekhez más dolgok szoltekinteni, melyeket követ- I. B.: Ez így nagyon általános kérdés. Az egyenl√ségr√l csak konk- gálnak eszközül. Nem vaesetekben lehet beszélni. Hadd mondjak egy példát: Ha, ve teljes emberi életet le- rét gyok érzéketlen arra, ami mondjuk, van Önnek tíz gyereke, és mindegyiknek akar egy szehet élni. let tortát adni, és az egyiknek két szeletet ad, az utána jöv√nek a görögök számára értékes Ön a pezsg√t szereti, én pedig egyet sem, ezzel megsérti az egyenl√ség elvét. Ezt hívjuk volt — értékeiket lehet, a kávét. Más az ízlésünk. „igazságtalanságnak”. hogy nem vallom a magaErr√l nem érdemes többet ménak, de meg tudom érR. J.: A liberalizmus és az egyenl√ség azonban hagyományosan beszélni. Ez relativizmus. nem kapcsolható össze. teni, hogy milyen lehetne De Herder és Vico állásazok fényében élni, csopontja nem ilyen: inkább pluralizmusként jellemez- dálhatom, és tisztelhetem √ket, s√t azt is elképzelném — azaz olyan felfogásként, mely szerint az em- hetem, hogy milyen lenne, ha én magam is követnberek sok különböz√ célt követhetnek, és mégis tel- ém √ket, holott nem teszem ezt — és nem is akarom, jesen ésszer∫, teljes emberek lehetnek, akik képe- és valószín∫leg, ha akarnám, se tehetném. Az életsek arra, hogy megértsék a másikat, együtt érezzenek formák különböz√ek. A célok és etikai alapelvek szá-

18

Az eszmény keresése

ma nagy. De nem végtelenül nagy: az ember látó- nem következik, hogy egy részük igaz, a másik hakörén belül kell maradniuk. Ha nincsenek ott, akkor mis. Az igazságosság, a kérlelhetetlen igazságosság nem tartoznak az emberi világhoz. Ha olyan embe- néhány ember számára feltétlen érték, és — amint rekre találok, akik istenként tisztelik a fákat, de nem konkrét esetek mutatják — nem összeegyeztethet√ azért, mert a termékeny- I. B.: A történelemben minden el√fordulhat, és a teljes egyen- más értékekkel, melyek keség jelképei, vagy mert is- l√ség a többiek felett állók kiváltságainak eltörlését jelenti. Ve- vésbé fontosak a számukra, teni eredet∫ek, amelyek gyük például az egyenl√ség elvét valló nagy anarchistát, Miha- pl. a könyörülettel vagy a saját misztikus élettel és il Bakunyint, aki azért akarta megszüntetni az egyetemeket, szánalommal. er√kkel rendelkeznek, vagy mert azok olyan embereket termelnek ki, akik szellemileg a A szabadság és az egyentöbbiek felett állnak, és el√fordulhat, hogy parancsolgatni kezmert ez a liget Athéné szá- denek a többieknek. Ez az egyenl√ség zsarnoksága. A Szovjet- l√ség évszázadok óta az emmára szent — hanem csak unió fennállásának els√ éveiben egyes zenekarok, amelyek min- beriség alapvet√ céljai köazért, mert fa az anyaguk; den tekintélyt elvetettek, ezért elhatározták, hogy megszaba- zött szerepel. A farkasok és ha megkérdezem t√lük, dulnak a karmesterükt√l. Ez pedig tökéletes m∫vészi bukáshoz teljes szabadsága azonban A teljes szabadság, akárcsak a teljes egyenl√ség, szörhogy miért imádják a fát, és vezetett. a bárányok halálát jelenti, ny∫ és félelmetes formát is ölthet. azt mondják: Mert fa —, és az er√seknek és a tehetséegyéb választ nem adnak; R. J.: Ön szerint hogyan lehet a szabadság ilyen paradox, és a geseknek adott teljes szaakkor nem tudom, hogy mi- szabadság kétféle fogalmának szétválasztásával feloldódik-e a badság nem összeegyezre gondolnak. Ha emberi paradoxon? tethet√ a gyengéknek és a lények, akkor nem tartoz- I. B.: Én csak két szabadságfogalmat vizsgáltam meg. De nem csak kevésbé tehetségeseknek a nak azok közé, akikkel ennyi van. Én kifejezetten a politikai szabadságról írtam, nem tisztességes élethez f∫z√d√ kommunikálni tudnék — ez pedig a szabadságról általában. Szerintem a szabadság olyan do- jogaival. Egy m∫vész, hogy valódi akadály. ◊k nem em- log, amelyre állítólag mindenki vágyik, ezért minden jót e cím- mesterm∫vét elkészítse, szó alá sorolnak. Az emberek megpróbálnak mindent, amit szeberek a számomra. Még retnek, belevenni a szabadság fogalmába; ez a gondolkodásmód olyan életet él, mellyel nyoszubjektívnek sem nevez- túl cseppfolyós, és ez borzalmas gondolatzavarokhoz vezet. morba és becstelenségbe hetem az értékeiket, ha taszítja családját, és ezzel képtelen vagyok megérte- R. J.: Ezért választja tehát szét a szabadság két fogalmát? nem tör√dik. Elítélhetjük √t, ni, hogy milyen lehet egy I. B.: Lehet beszélni gazdasági szabadságról, társadalmi szabad- mondván, hogy a mesilyen életet élni. ságról, politikai szabadságról, erkölcsi szabadságról, metafizi- term∫vét fel kell áldoznia az Az világos, hogy az érté- kai szabadságról stb. A lényeg az, hogy ezek mind különböznek emberi szükségletek kedvékek ütközhetnek egy- egymástól. Bizonyos szempontból hasonlóak, más szempontból ért, de pártját is foghatjuk mással — ezért összeegyez- viszont különböz√ek. A XIX. században a szabadság els√sorban — mindkét magatartás azona társadalmi és politikai szabadságot jelentette. A XX. századtethetetlenek a civilizá- ban azonban összetettebbé vált a szabadság fogalma, mert a gaz- ban olyan értékeket juttat ciók. Különböz√ kultúrák dasági elemzés bonyolultabbá tette a dolgokat, mert többet tu- kifejezésre, amelyek bizovagy egy azon kultúrához dunk a történelemr√l, és így senki sem tudja már, hogy mit is nyos férfiak vagy n√k szátartozó csoportok, vagy a jelent pontosan a szabadság szó; hogyan viszonyul „A” szabadság mára alapvet√ fontosságúszabadsághoz, „C” szabadsághoz vagy „D” szabadsághoz. A kett√nk értékei össze- „B” ak, és amelyek mindnyátudás felhalmozódása és a megértés elmélyülése miatt már nem egyeztethetetlenek lehet- olyan egyszer∫ világos válaszokat adni. Én azért különböztetek junk számára érthet√ek, ha nek. Ön hisz abban, hogy meg két szabadságfogalmat, mert bár szerintem mindkett√ része van bennünk némi együtmindig igazat kell monda- a nyugati gondolkodásnak, igen különböznek egymástól. Külön- térzés, megértés, empátia ni, akármi legyen is az; én böz√ kérdésekre válaszolnak, ezért hajlamosak vagyunk √ket az emberi lényekkel kapösszekeverni. Mindkét fogalom elferdítése rossz következménem, mert azt gondolom, nyekkel járt, de nekem úgy t∫nik, hogy egyiküket sokkal ke- csolatban. Az egyenl√ség hogy az néha túl fájdalmas gyetlenebbül ferdítették el a történelem során. Szerintem a pozi- megkövetelheti, hogy korés romboló lehet. Nézete- tív szabadság sokkal végzetesebben torzult, mint a negatív, bár látozzuk azoknak a szabadinket megvitathatjuk, meg- kétségtelen, hogy a negatív szabadság is egyfajta „laisser faire” ságát, akik uralomra törhetpolitikává ferdült, amely borzalmas igazságtalanságokhoz és próbálhatunk közös véle- szenvedésekhez vezetett. Bevallom, rám mély hatást gyakorolt nek; a szabadságot — melyményt kialakítani, de végül nek legalább egy darabkája lehet, hogy az Ön által követett célok kibékíthetet- nélkül nincs esély és következésképpen lehet√ség lenek lesznek azokkal a célokkal, melyeknek, úgy sem, hogy a mi értelmezésünk szerint emberek magondolom, hogy én szenteltem az életemet. Értékek radjunk — lehet, hogy csökkenteni kell, hogy teret adaz egyes embereken belül is összeütközésbe kerül- junk a szociális gondoskodásnak, hogy enni adjunk az hetnek egymással; és ha ez megtörténik, ebb√l még éhez√knek, felöltöztessük a ruhátlanokat, fedelet ad-

19

Isaiah Berlin

junk a hajléktalanoknak, hogy mások szabadsága, az ismeretlenek ezen a földön. De mi a földön élünk, és igazságosság és a méltányosság érvényesülhessenek. itt kell hinnünk és cselekednünk is. Antigonénak szembe kell nézni egy dilemmával, A teljes egész fogalma, a végs√ megoldás, amelyben Szophoklész sejtet egy megoldást, Sartre az ellenke- minden jó dolog egymás mellett él, számomra nem z√jét ajánlja, míg Hegel szecsak elérhetetlennek — ez az, hogy a totalitáriánus országokban milyen szörnyen visszarint azt magasabb szinten éltek a szabadság szóval. A totalitáriánus rendszerek kijelen- közhely —, hanem fogalmi szublimálni kell — gyenge tették, hogy csak náluk létezik igazi szabadság. Ez a szó kegyet- szempontból következetvigasz annak, akit ilyen kér- len karikatúrájának t∫nik, és úgy véltem, hogy err√l beszélni lennek is t∫nik: nem tudom, dések gyötörnek. A spon- kell. Ez baloldali kritikusaimnak nem nagyon tetszett. De végül hogy mit értenek az efféle írtam, mindkét oldal — jobb és bal — egyforma hevetaneitás csodálatos emberi issenbármit harmónián. A Nagy Javak támadta. tulajdonsága nem egyeztetközül néhány kizárja a máhet√ öszsze a fegyelmezett R. J.: Igen, a „A szabadság két fogalma” cím∫ esszéje, akárcsak sikat. Ez konceptuális igaztervezés képességével, amin a Történelmi szükségszer∫ség kemény kritikát kapott. Mi vitte ság. Választásra vagyunk a társadalom jóléte f√ként arra, hogy megírja √ket? ítélve, és minden választásnyugszik. A közelmúlt gyötr√ sal lehet, hogy végérvényeI. B.: Felkértek, hogy tartsak egy el√adást Auguste Comte-ról dilemmáival mindnyájan egy, a pozitivista egyház által szervezett megemlékezésen, és sen elvesztünk valamit. Boltisztában vagyunk. Minden úgy gondoltam, hogy a történelmi determinizmusról fogok be- dogok azok, akik olyan taníkörülmények között ellen- szélni. Szerintem, amikor az emberek kijelentik, hogy „mi va- tást követve élnek, melyet álljon-e az ember a szörny∫ gyunk a történelem ágensei — ezt vagy azt kellene csinálnunk, gondolkodás nélkül elfozsarnoknak, akár szülei és mert a történelem, az osztály vagy a nemzet érdeke ezt kívánja, gadnak, akik szabadon envagy mert progresszív autostradá-n járunk, amelyen maga a törgyermekei élete árán is? ténelem vezet végig minket, és mindent félre kell söpörnünk, gedelmeskednek szellemi Szabad-e gyerekeket kínoz- ami az utunkba áll”, szóval amikor valaki így gondolkozik, ak- és világi vezet√iknek, akikni, hogy veszélyes árulókról kor hajlamos arra, hogy letiporja az emberi jogokat és értéke- nek minden szavát áthághaés b∫nöz√kr√l információk- ket. Az elemi tisztességet kell megóvnunk az ilyen szenvedélyes, tatlan törvényként fogadják gyakran fanatikus hitt√l. hoz jussunk? el, vagy azok, akik saját módEzek az értékellentétek a R. J.: Ezért tartja a determinizmust és a felel√sséget összeférhe- szereikkel olyan tiszta és lényegét adják annak, hogy tetlennek? megingathatatlan meggy√kik vagyunk mi, és hogy kik I. B.: Szerintem nem összeférhetetlenek. Ha az embert a történe- z√dést alakítottak ki arról, √k. Ha azt mondják nekünk, lem kényszeríti bizonyos tettek végrehajtására, akkor hogyan hogy mit kell tenni és mivé hogy ezeket az ellentmon- lehetne személyesen felel√s tetteiért? Azt hiszem, ez Nietzsche kell válni, mely semmi kétamor fati-ja, amely szerint van erkölcsi választás, ha az embert dásokat feloldják majd va- olyan mozgólépcs√ viszi, amelynek nem képes megváltoztatni séget nem t∫r. Csak annyit lamely tökéletes világban, az irányát — és hogyan beszélhetnénk felel√sségr√l, ha az em- mondhatok, hogy akik ilyen amelybe elvileg minden jó ber ezzel a feltartóztathatatlan mozgással azonosítja indítékát, kényelmes dogmákra tádolgot harmonikusan be le- célját és moralitását? Úgy vélem, hogy bizonyos történelmi pil- maszkodnak, maguk okozta egyének és csoportok is szabadon megváltoztathathet illeszteni, akkor azt kell lanatokban rövidlátás áldozatai, és korják a dolgok irányát. Nem látható minden el√re. Az ember biválaszolnunk, hogy a jelen- zonyos sz∫k határokon belül szabadon cselekedhet. Bár van- látoltságuk talán boldoggá téseket, amelyeket √k f∫z- nak határok, a határokon belül lehet√ség nyílik a választásra. teszi √ket, de sohasem fognek azokhoz az elnevezé- Nincs emberi cselekvés választás nélkül. Minden viselkedés kér- ják megérteni, hogy mit jesekhez, melyek a számunk- dése (Everything is behaviour). Hadd mondjak egy példát. Sze- lent embernek lenni. rintem, ha nem Churchill lett volna a brit miniszterelnök 1940ra ellentétes értékeket jelö- ben, a nácik talán egész Európát meghódították volna, és Eurólik, nem mondhatjuk a ma- pa történelme méginkább eltért volna attól, amit Karl Marx gunkénak. Azt kell monda- megjósolt. Ha Lenin 1917 áprilisában meghalt vagy vesztett vol- V. nunk, hogy az a világ, amely- na hatalmából, akkor nem lett volna bolsevik forradalom; felpolgárháború tört volna ki a liberálisok és szocialisben a véleményünk szerint tehet√en ták és a monarchisták között; a bolsevik rendszert azonban csak nnyi elég is a szerintem összeegyeztethetlen értékek Lenin építette ki. Trockij nem lett volna képes erre, hiszen zsidó, végzetes elméleti csapásnem ütköznek össze egymással, teljességgel a mi ismereteinken kívül fek- ról, melyet er√feszítéseink valódi célja, a tökéletes szik; hogy az elvek, melyeket ebben a világban össze- állam fogalma elszenvedett. Emellett azonban van békítenek, nem azok az elvek, melyeket mi a minden- egy gyakorlatiasabb, szociálpszichológiai akadály is, napi életb√l ismerünk; és ha átalakították √ket, csak melyet azok elé lehet állítani, akiknek egyszer∫ hite, olyan fogalmakká változhattak, melyek a számunkra melyb√l oly sokáig táplálkozott az emberiség, ellenáll

E

20

Az eszmény keresése

minden filozófiai érvelésnek. Igaz, néhány problémát problémák merülhetnek fel, melyek technikai módmegoldhatunk, néhány betegséget orvosolhatunk szerekkel mind megoldhatók. Ez egy olyan társadamind az egyéni, mind a társas élet területén. Az em- lom, ahol az ember bels√ élete, morális, lelki és eszbereket megóvhatjuk az éhezést√l, a nyomortól, az tétikai képzelete teljesen béklyóba van kötve. Ezért igazságtalanságoktól, meg- és bajosan lehetett volna elképzelni egy zsidó zsarnokot. Ez te- kellene férfiakat és n√ket menthetjük √ket a rabszol- hát azt mutatja, hogy vannak fordulópontok a történelemben. elpusztítani, társadalmakat gaságtól vagy a bebörtön- Ezeknél a fordulópontoknál egyes emberek néha más irányba leigázni? Az utópiáknak zést√l, és ezzel jót teszünk tudják fordítani a dolgok kimenetét. megvan a maguk értéke — — minden embernek van semmi sem tágítja ki olyan R. J.: Azt hiszem, hogy az Ön szabadságfogalma és történelemegy alapvet√ érzete a jóról fogalma között szoros összefüggés van. csodálatosan a rejtett emés a rosszról, bármely kulberi képességek határait —, túrához tartozik is; de a I. B.: Bár pluralista vagyok, azt hiszem, a gondolataim azért egy- de a vezetés irányelveiként társadalom tanulmányo- séget alkotnak, általában összefüggnek egymással, nem pedig a szó szoros értelmében zásának bármely formája különálló entitások. végzetesnek bizonyulhatmegmutatja, hogy minden R. J.: És az Ön számára az élet értelmetlen lenne, ha nem állna nak. Hérakleitosznak igaza megoldás új helyzetet te- szabadságunkban választani és célokat kit∫zni. volt: minden változik. remt, melyekben új szükTehát meg kell állapítaségletek, problémák, igé- I. B.: Igen. Ne felejtse el azonban, hogy csak bizonyos korlátok nom, hogy a végs√ megolközött. Úgy gondolom, hogy a dolgok természete bizonyos mérnyek merülnek fel. A gye- tékig korlátozza az embert. Nincsen olyan sok választási lehe- dás fogalma nemcsak kivirekek elérik azt, amire a t√ségünk. Mondjuk olyan 1 százalék körül. De ez az 1 százalék hetetlen, de, ha igaz, hogy szüleik és a nagyszüleik mindent megváltoztat. néhány érték feltétlenül elvágytak — nagyobb szalentétes egymással, ellentR. J.: Amikor a határokról beszél, tulajdonképpen a törvényebadságot, anyagi jólétet, ket érti ezen? mondásos is. A végs√ igazságosabb társadalmat; megoldás lehet√ségér√l, a régi gondokat azonban I. B.: Igen, de a természeti törvényeket, a fizikai, kémiai, geoló- még ha el is felejtjük a kielfelejtik, és új problémák- giai, éghajlati törvényeket, azaz, mindazt, amir√l Montesquieu fejezés szörny∫ jelentését, nem pedig az emberi törvényeket. Az emberi törvények kal kell szembenézniük, beszélt, amelyet a hitleri id√kben megváltoztathatók. Természetesen nem tudom általánosságban melyek, még ha meg is old- meghatározni, hogy mik a határok. Ha Ön leír egy adott hely- kapott — kiderül, hogy illúják √ket, új helyzeteket te- zetet és annak körülményeit, akkor megpróbálhatok rámutatni zió, méghozzá egy nagyon remtenek, melyek új igé- a korlátozó tényez√kre. veszélyes fajta. Ugyanis, ha nyeket szülnek, és így tovalaki tényleg hisz egy R. J.: Térjünk vissza egy pillanatra a szabadság fogalmához. Ön vább örökké, kiszámítha- szerint szükségszer∫ kapcsolat van a szabadság és az állampol- ilyen megoldás lehet√ségétatlanul. gárság között? Azaz, igaz-e az — amint azt a görögök gondolták ben, akkor bizonyára minNem hozhatunk törvé- —, hogy szükségszer∫ kapcsolat van az állampolgárság és a sza- denáron el akar jutni hoznyeket a következmények badság között? zá: ahhoz, hogy az emberikövetkezményeinek isme- I. B.: Természetesen, kivéve, ha az ember figyelembe veszi a séget örökre igazságossá és retlen következményeit fi- sztoikusokat és a kés√bbi anarchistákat, akik elvetették az ál- boldoggá, alkotóvá és hargyelembe véve. A marxis- lamot és az állampolgárságot is. A görögök a törvényekben monikussá tegye, mi lenne ták azt mondják nekünk, hittek. Hérodotosz, akárcsak az els√ század zsarnoköl√i, hitt az túl drága? Egy ilyen omlett hogy a harc megnyerése „isonomaniá”-ban, azaz a törvény el√tti egyenl√ségben, amely elkészítéséhez természetenem más, mint az elnyomástól, önkényuralomtól való mentesután, amikor az igaz törté- ség. Ebben én is hiszek. Általános szabályok híján az embere- sen korlátlan menynyiség∫ nelem elkezd√dik, az eset- ket nem lehet megvédeni a zsarnokságtól, illetve a káosztól. A tojást kell feltörni — ez volt leg felmerül√ problémák törvényekt√l való teljes függetlenség tökéletes anarchiához ve- Lenin, Trockij, Mao és amajd megteremtik saját zet. Szerintem azonban a szabadság nemcsak ezt jelenti, hanem mennyire tudom, Pol Pot a gátak hiányát is; bizonyos mérték∫ korlátozásra, azaz gátakmegoldásaikat, melyet a ra természetesen szükség van. A szabadság szó számomra a gá- véleménye. Mivel én ismeharmonikus osztálynélküli rem a társadalmi problétársadalom egyesült er√vel, békésen fog érvényre mák végs√ megoldásához vezet√ utat, tudom, hogy juttatni. Ez metafizikai optimizmusnak t∫nik, mely- merre vezessem az emberkaravánt; és mivel te nem et történelmi tapasztalatok nem támasztanak alá. tudod, amit én tudok, ezért nem engedhetem meg, Abban a társadalomban, ahol egyetemlegesen elfo- hogy minimális szabadsággal is rendelkezz, ha el gadják a célokat, csak az eszközökkel kapcsolatos akarjuk érni a célt. Azt állítod, hogy egy adott poli-

21

Isaiah Berlin

tika boldogabbá, szabadabbá tesz téged, teret ad ne- zászlajára ... progresszív jöv√ van írva? ... a cél, ami ked; én azonban tudom, hogy tévedsz, én tudom, végtelenül távolságban van, nem cél, csak ... csalfahogy mire van szükséged, hogy minden embernek ság; a célnak közelebb kell lennie — legalább olyan mire van szüksége; és ha tudatlanságra vagy rossz- közelinek, mint a munkabér vagy az örömmel végzett indulatra alapuló ellenállás alakulna ki, azt le kell munka. Az egyetlen dolog, amiben biztosak lehetünk törni, és lehet, hogy százezreknek kell elpusztulni az az áldozat, a halál és a halottak valódisága. De az ahhoz, hogy milliók boldogok legyenek az id√k vé- eszmény, melyért életüket áldozzák, megvalósítatlan gezetéig. Nekünk, akiknek kezében a tudás, van-e marad. A tojások összetörtek, és a tojástörés szomás választásunk, mint, hogy akár mindenkit fel- kása egyre terjed, de az omlettnek még nyoma sincs. áldozzunk? Belátható célokért hozott tak hiányát jelenti, de nem vagyok Bakunyin vagy Kropotkin A fegyveres próféták kö- tanítványa, aki anarchizmust hirdet. Én úgy vélem, hogy ha nin- áldozatok, a kényszer, ha zül néhányan az emberisé- csenek megszorítások, akkor béke sincs, az emberek ugyanis az emberek helyzete olyan get akarták megmenteni, megsemmisítik egymást. Egy lakatlan szigeten él√ ember — egy reménytelen, hogy igazán mások csak saját fajukat, Robinson Crusoe — csak addig teljesen szabad, amíg meg nem szükségessé tesz ilyen léPéntek. Péntek érkezése kölcsönös kötelezettségeket annak magasabbrend∫ tu- érkezik péseket, igazolhatóak. De ró ki rájuk — és itt kezd√dik a végrehajtás problémája. Kantlajdonságai miatt, de bár- nak, mint annyiszor, most is igaza volt. A madár talán azt hiszi, a beláthatatlan célokért mi volt is az indíték, a há- hogy szabadabban repülhet légüres térben, valójában azonban végrehajtott holocaust keborúkban és forradalmak- egyszer∫en leesik. Nincs társadalom bizonyos fokú tekintély gyetlen gúnyt ∫z mindenban lemészárolt milliókkal (authority) nélkül, amely korlátozza a szabadságot. b√l, amit az emberek ma és kellett az embereknek fi- R. J.: Ön tehát nem ért egyet Bakunyinnak azzal a kijelenté- minden id√ben értékesnek zetni a következ√ generá- sével, amely szerint „csak mások szabadsága tesz engem is iga- tartanak. ciók boldogságáért. Ha ko- zán szabaddá”? molyan meg akarod menI. B.: Sokan mondták már ezt. Bizonyos szempontból értelmes teni az emberiséget, meg állítás. Annyit jelent csak, hogy ha az egyes ember nem szabad, VI. kell keményítened a szí- ez bizonyos mértékig a többiek szabadságát is befolyásolja. Egy ved, és nem szabad a vesz- rabszolgatartó társadalomban a rabszolgatartók sem lehetnek igazán szabadok, mindaddig, amíg rabszolgát tartanak, mert ez teségeket fontolgatni. a a régi visszatér√ hit a életüket; a hatalom általában torzít. Lord Actonnak Majdnem egy évszázada, eltorzítja végs√ harmónia megvalóigaza volt. A demokratikus szabadság nem osztható meg. Alekszandr Herzen, az orosz sításában tévhit, és ha érradikális gondolkodó adta R. J.: Egyetért Charles Taylorral, aki a negatív szabadságot az vényes azoknak a gondolmeg erre a választ. A másik „alkalom fogalmával” azonosítja? kodóknak az álláspontja, partról (Sz tovo berega) akikre hivatkoztam — MaI. B.: Bizonyos értelemben igen. A negatív szabadság fokát az cím∫ esszéjében, amely va- határozza meg, hogy hány ajtó áll nyitva el√ttem, függetlenül chiavelli, Vico, Herder, lójában az 1848-as forra- attól, hogy át akarok-e menni rajtuk vagy nem. Ezt végül is ne- Herzen —, és ha elismerjük, dalmak nekrológja, azt írhogy a Nagy Javak ütközja, hogy az √ korában az emberi áldozathozatal új hetnek egymással, néhányuk kizárja egymást, bár formája jelent meg — él√ emberek áldozzák fel ma- mások kibékíthet√k —, röviden, hogy nem lehet mingukat olyan absztrakciók oltárán, mint a nemzet, den a miénk, sem elvileg, sem gyakorlatilag —, és ha egyház, párt, osztály, haladás, a történelem er√i. Eze- az emberi alkotóer√ egy sor egymást kölcsönösen ket az √ korában és a mi korunkban mind megidéz- kizáró választástól függ: akkor Lenin és Csernisevszték: és ha él√ emberi lények lemászárlását követel- kij szavaival: Mit tegyünk? Hogyan válasszunk a leték, engedelmeskedni kellett nekik. ◊t idézzük: Ha het√ségek között? Mit és milyen mértékben kell fela haladás a cél, akkor mi kinek az érdekében mun- áldoznunk és minek az érdekében? Nekem úgy t∫nik, kálkodunk? Ki ez a Moloch, aki amikor munkásai elé- hogy nincs egyértelm∫ válasz. De az összecsapásoje állnak, ahelyett, hogy megjutalmazná √ket, elfor- kat, ha nem is kerülhetjük el, tompíthatjuk. A jogokdul; és a kimerült, halálra ítélt, morituri te salutantot at egyensúlyba lehet hozni, és kompromisszumokat kiáltó sokaság vigasztalására csak azt... a gúnyos vá- lehet elérni: adott helyzetekben nem minden jog azolaszt tudja adni, hogy haláluk után minden gyönyör∫ nos erej∫ — ennyi szabadság és ennyi egyenl√ség, lesz a földön. A ma él√ embereket igazán a nyomo- ennyi éles erkölcsi ítélet, és ennyi megértés egy rult gályarabok szomorú szerepére akarják ítélni... adott emberi helyzet iránt, ennyi a törvény teljes akik térdig sárban vontatnak egy hajót, ... aminek szigorából és ennyi a kegyelemb√l, ennyi az éhez√k

H

22

Az eszmény keresése

táplálására, a ruhátlanok felöltöztetésére, a beteg- lenségét — különböz√ társadalmak tagjai között ek gyógyítására, a hajléktalanok oltalmazására. Fel hosszú ideje széles kör∫ megállapodások állnak fenn kell állítani, a sohasem végs√ és abszolút prioritá- arról, hogy mi helyes és helytelen, jó és rossz. Persokat. sze a hagyományok, szemléletek, magatartások igaEls√ kötelességünk a közösséggel szemben, hogy zolható módon különbözhetnek; az általános elvek megóvjuk a határtalan szenvedést√l. Forradalmak- túl sok emberi szükségletre vonatkozhatnak. Majdra, háborúkra, merényletekre, széls√séges intézke- nem mindent a konkrét helyzet dönt el. Nincs medésekre kétségbeejt√ helyzetekben szükség lehet. A nekvés: döntünk, ahogy döntünk; a morális kockátörténelem tanúsága szerint azonban ritkán járnak zatot id√nként sem kerülhetjük el. Mindössze anyazokkal a következményit kérhetünk, hogy minvezhetjük „alkalomnak”; de a negatív szabadság önmagában nyekkel, melyekre számí- nem elég, mert vannak más olyan értékek is, amelyek nélkül den releváns tényez√t vetunk; nincs garanciája an- nem lenne érdemes élni. Én legyek az utolsó, aki ezt tagadja. A gyünk figyelembe, hogy a nak, s√t id√nként elegend√ szabadságot azonban korlátozni kell ahhoz, hogy a biztonság- célokra, amiket megvalósívalószín∫sége sem, hogy az ra, a boldogságra, az igazságosságra, a tudásra, a rendre, a tár- tani igyekszünk, tekintsünk szolidaritásra és a békére valü igényt, méghozzá alapilyen cselekedetek jobbíta- sadalmi úgy mint elemekre egy telvet√ igényt kielégíthessük. A szabadság bizonyos formáinak kornak a helyzeten. Személyes látozása elengedhetetlen ahhoz, hogy más végs√ életcélok is jesebb életben, és e céloéletünkben vagy a politiká- szóhoz juthassanak. Mint minden más, ez is annak a kérdése, kat továbbfejleszthetjük ban vállalhatjuk a draszti- hogy milyen kompromisszumokat vár el egy tisztességes (de- vagy tönkretehetjük dönkus intézkedések kockáza- cent) társadalom. téseinkkel. tát, de mindig észben kell R. J.: Miért és hogyan m∫ködik tehát a negatív szabadság? Végül is, ez azonban tartani, és sohasem szabad nem tisztán szubjektív ítéelfelejteni, hogy tévedhe- I. B.: A negatív szabadság azért m∫ködik, mert enélkül megful- let kérdése: annak a tártünk, hogy a bizonyosság ladnánk. A negatív szabadság nem más, mint mindazoknak a gá- sadalomnak az életformái taknak az eltávolítása, illetve hiánya, amelyek nem szükségeaz ilyen intézkedések hatá- sek más végs√ emberi értékek kielégítéséhez. Ha nincsenek bi- diktálják, amihez tartosában kivétel nélkül ártat- zonyos korlátok — pace Godwin, Kropotkin, Elisée Reclus —, zunk, mely más társadallanok elkerülhet√ szenve- amelyeket a betartatásuk lehet√sége támogat, akkor nem tud- mak között helyezkedik el, déséhez vezet. Tehát ún. juk sem a társadalmi, sem az egyéni biztonságot, igazságossá- és az emberiség többsége boldogságot és tudást biztosítani. A negatív szabadsághoz kölcsönösen el√nyös ügy- got, által a történelem kezdeazonban az is hozzátartozik, hogy a hiánya más értékek összeletekbe kell bonyolódnunk omlásához vezetne, mivel nem lenne alkalmunk ezen értékek tét√l osztott közös értékek— szabályok, értékek, el- gyakorlására, nem lennének lehet√ségeink, nem létezne a kü- kel rendelkezik, melyek vek adott helyzetekben el- lönböz√ értékek konstellációja — végül is nem létezne élet. vagy ellentétesek egymástér√ mértékben lehetnek sal vagy nem. Vannak, ha Ramin Jahanbegloo: Conversations with Isaiah Berlin hasznosak a különböz√ fe- London, 1992. (részletek) nem is egyetemes értékek, leknek. Az utilitariánus Fordította: Andor Eszter de egy minimum mindenmegoldások id√nként képpen, mely nélkül a tárhelytelenek, bár gyanítom, hogy többször áldáso- sadalmak aligha tudnának fennmaradni. Ma kevesak. Legjobb, ha általános szabályként a törékeny sen vennék védelmükbe a rabszolgaságot, rituális egyensúly meg√rzését t∫zzük magunk elé, mely meg- gyilkosságokat, a náci gázkamrákat vagy emberi léakadályozza a reménytelen helyzetek, az elviselhe- nyek örömteli, esetleg nyereségvágyból vagy polititetlen választások el√fordulását. Ez a legkevesebb, kai célokért való megkínzását, vagy gyerekek köteamit egy tisztességes társadalomtól elvárhatunk, lezését szüleik besúgására, amint azt a francia és az olyasmi, amire mindig törekedhetünk, sz∫kkör∫ is- orosz forradalomban elvárták, vagy az esztelen gyilmereteink, s√t az egyénekkel és társadalmakkal kap- kolást. Itt semmi sem indokolhatja a kompromisszucsolatos tökéletlen megértésünk fényében. Nagy mokat. A másik oldalon azonban a tökéletességre szükségünk van bizonyos alázatra ezekben az ügyek- való törekvés határozottan a vérontás receptjének ben. t∫nik, mely nem lesz jobb, még ha a leg√szintébb ideLehet, hogy ez nagyon gyenge válasznak t∫nik, alista, legtisztább szív∫ ember követeli is. Immanuel nem olyannak, melyért az idealista ifjúság, ha kell, Kantnál nem volt szigorúbb erkölcs∫ ember, de egy harcolni és szenvedni szeretne egy új és igazságo- ihletett pillanatban még √ is azt mondta, hogy „az sabb társadalom érdekében. Természetesen nem olyan görcsös fát, amilyenb√l az ember van, nem leszabad eltúloznunk az értékek összeegyeztethetet- het teljesen egyenesre faragni”.3 Ha az embereket

23

Isaiah Berlin

tetszet√s uniformisba akarjuk kényszeríteni dogmaként kezelt tervezetekkel, az majdnem mindig embertelenséghez vezet. Csak azt tehetjük, amit tudunk: de azt nehézségek ellenére is meg kell tennünk. Természetesen társadalmi és politikai összeütközésekre fog sor kerülni; már a pozitív értékek puszta ellentéte elkerülhetetlenné teszi ezt. Mégis én azt gondolom, minimálizálhatjuk √ket azzal, ha megteremtünk és meg√rzünk egy kínos egyensúlyt, melyet folyamatosan fenyegetnek, és amely folyamatosan javításra szorul — ismétlem, egyedül ez az el√feltétele a tisztességes társadalomnak és a morálisan elfogadható magatartásnak, egyébként el fogunk veszni. Azt mondják, egy kicsit unal-

mas megoldás? Nem olyasmi, melyért ihletett vezet√k h√stettekre szólítanának fel? Mégis, talán az is elég, ha van benne némi igazság. Korunk egyik kiváló amerikai filozófusa mondta: Nincsen a priori okunk feltételezni, hogy az igazság, mikor megtaláljuk, feltétlenül érdekesnek fog bizonyulni. Talán az is elég, hogy igaz, vagy megközelíti azt; ezért nem hiszem, hogy menteget√znöm kellene érte. Az igazság, írja Tolsztoj a regényben, mellyel írásomat kezdtem, a legszebb dolog az egész világon. Nem tudom, hogy ez így van-e az etika területén is, de nekem úgy t∫nik, elég közel jár ahhoz, melyr√l a legtöbben azt szeretnénk hinni, hogy nem lehet túl könnyen félretenni.

Jegyzetek Szophoklész fesztelenül viselkedett volna a tizennegyedik századi Firenzében, akárcsak Seneca Madame du Deffand szalonjában vagy Nagy Frigyes udvarában. 3 Immanuel Kant: Vallás a puszta ész határain belül és más írások (Ford. Vidrányi Katalin) Bp. 1974, Gondolat, p.69.

1 Giambattista Vico, Az új tudomány (Ford. Dienes Gedeon és Szemere Samu) Bp. 1979, Akadémiai Kiadó 2 Úgy t∫nik, hogy Voltaire felfogása, mely szerint a felvilágosodás, bárhol valósult is meg, lényegében azonos volt, elkerülhetetlenül vezet arra a következtetésre, hogy szerinte Byron jól érezte volna magát Konfuciusz asztalánál,

Konsztantyin Juon: Új planéta, 1924

24