írmondó agyalásony és környéke A hír a miénk! Kistérségi Kulturális Rendezvény Hagyományőrző amatőr csoportok találkozója Nagyalásonyban A tartalomból

H írmondó N

agyalásony és környéke II. évfolyam, 3. szám 2012. augusztus n

A hír a miénk! A tartalomból Akikre büszkék vagyunk: díszpolgáraink Éppen egy éve, a falunapon adta át Csöngei Gábor polgármester a képviselőtestület döntése alapján először odaítélt díszpolgári címeket. 1. oldal Nyugdíjasok találkozója a Ludasnál Június utolsó péntek délutánjára szervezték a Pilisborosjenői Nyugdíjasklub tagjai a nagyalásony nyugdíjasokkal való találkozásukat... 5. oldal Szent István király ünnepén Kimondhatjuk bátran, hogy van jövőnk, mert van királynőnk, aki Szent István után felelősséggel viseli a koronát. 7. oldal „Az embernek a lelkében, ami van, az kikívánkozik” Beszélgetés N. Péntek Zsófia írónővel. 8. oldal „A csend keltette fel a figyelmemet” Interjú M. Mester Katalin írónővel. 9. oldal

Kistérségi Kulturális Rendezvény Hagyományőrző amatőr csoportok találkozója Nagyalásonyban 2012. augusztus 18. (szombat) Ludas-tó melletti szabadidőpark Fotó: Sörös Ferenc www.nagyalasony-online.hu

Eltelt egy év Mozgalmas és eredményes évet hagyott maga mögött a Kinizsi Pál Általános Iskola tanulógárdája és az őket tanító, nevelő pedagógusok. Csikós József iskolaigazgatót kérdeztük. 10. oldal Híres szülöttünk, Badics János 1914. november 4-én született a mai Dózsa György utca 17. sz. alatti házban. Édesapja Badics János bognármester, édesanyja, Csöngei Lídia háztartásbeli. 13. oldal „Hini kell a győzelemben” Interjú Csongrádi László olimpiai bajnokkal. 14. oldal

2

HÍRMONDÓ n 2012. augusztus

Akikre büszkék vagyunk: díszpolgáraink Éppen egy éve, a falunapon adta át Csöngei Gábor polgármester a képviselőtestület döntése alapján először odaítélt díszpolgári címeket azoknak, akik ahogy fogalmazott: „Tettek, dolgoztak és küzdöttek a településért.” Az elismeréssel járó díszoklevelet, jelvényt és emlékplakettet elsőnek Szücs István László nyugalmazott iskolaigazgató, a posztumusz kitüntetéseket Dr. Gregosits Ferenc és Csöngei Dezső özvegye vette át. Most felidézzük, az érintettek hogyan is fogadták az elismerést.

Dr. Gregosits Ferenc András fiával

Dr. Gregosits Ferencné az átvételkor

Dr. Gregosits Ferencné Nagyon meglepődtem rajta, nem számítottam rá. Ahogy mondták, már tavaly megbeszélték. Néhány napja kérdezte meg Gabi, hogy a rendezvényre eljönnék-e. Azt gondoltam, talán, mint az iskolában, megemlékeznek rá. Nehéz sírás nélkül beszélni róla. A halála óta eltelt jó néhány hónap, és az emberek még fel sem tudták fogni, mekkora űrt hagyott maga mögött. Őneki a munkája hivatás volt. Nálunk szombat-vasárnap is nyitva volt az ajtó. Most, hogy itt vagyunk, az az érzésem, hogy talán lát bennünket. Sokszor érzem úgy, hogy itt van mellettem. Megnyugvás számomra, ha mindennap kimegyek a temetőbe. Mennyivel jobb lett volna, ha ő ezt élőben tudja átvenni! Nemrégiben mondta, hogy ő már biztosan nem számít gyüttmentnek. hiszen már 26 éve él itt. Végigpergett bennem az itt töltött idő, amikor átvettem az emlékérmet. Emlékszem a Ludas-tóra, amikor először érkeztünk a faluba. Abban az időben ez még egy dzsumbuj volt a 2000 libával. Amikor Horváth

Rezsőt kezeltük, igen sokat jártunk a tóhoz. Azóta kulturális központja lett a falunak, a környékbelieknek pedig egy közösségi helye. Nagyon sok falu megirigyelhetné. Kár, hogy Grego nem látja.

Gyengéné Csöngei Éva A családom nevében megköszönöm mindazoknak, akik gondoltak az én apámra. Örülök, hogy méltányolják és elismerik a munkásságát, hiszen a gulág borzalmaiból hazatérve hűen szolgálta ezt a kis közösséget,

a falut, az egyházat és a Jóistent, és úgy érzem, hogy sokak számára lehet példa az ő élete. A munkatáborban eltöltött kilenc évét M. Mester Katalin a „Mind elvitték a legények elejit…” című könyvében írta meg. Ott fogadta meg, ha hazatér, hívő lesz. Amikor hazaérkezett, az első útja a templomhoz vezetett és megcsókolta az anyaföldet. A felügyelő szerepét töltötte be az egyházban, mindent a kezében tartott. Tisztelték, szerették, becsülték. Halálakor a templomban ravatalozták fel, rengeteg ember vett tőle búcsút. Nekünk, gyerekeinek

Csöngei Dezső (középen) volt hadifoglyokkal

www.nagyalasony-online.hu

3

HÍRMONDÓ n 2012. augusztus a legnagyobb példaképünk. Édesanyámmal szeretetben, boldogságban éltek 53 évig, mindig a családjáért dolgozott és tett. Nagyon sok ház az ő keze munkáját dicséri. Aktivitásban nem lehet utolérni. Az életét leginkább Gorkij szavaival tudnám kifejezni, miszerint: „Nagyszerű hivatás, emberként élni a földön.”

nem lehet megváltani. A meglepetésen túl őszintén örülök az elismerésnek mert úgy érzem, most lettem igazán nagyalásonyi.Mi Zalából kerültünk Veszprém megyébe. Nem bántam meg, hogy Nagyalásonyba jöttem, nagyon segítőkész emberekre, jó kollegákra leltem itt. Ezen a környéken azonban a máshonnan jövő embereket gyüttmentnek szokás nevezni. Bár nem mondott rám ilyet senki, de a háttérben gyakran elhangzott, hogy inkább a falu szülöttei vállaljanak közéleti tevékenységet. Különösen igaz volt

ez a rendszerváltás után. Az első választásnál nem is kerültem be a képviselőtestületbe. A következőben pedig nem indultam. Gabi kérte, hogy jelöltessem magam, amióta ő a polgármester, azóta dolgoztam képviselőként. Most meg már azt gondoltam, hogy itt vagyok közel a hetvenhez, átadom a lehetőséget másnak. Ha valakinek szüksége van rám, megtalál. Engem Vitray Tamás mondása vezérel: ha segíteni nem tudok, akkor legalább ne ártsak. Sörösné Kolonics Erzsébet (HCJD)

Csöngei Dezsőné Évával és Dezső fiával

Szücs István László Nagy meglepetés volt számomra. Eddig nem volt ilyen, így nem gondolhattam semmiképpen rá, amikor Gabi kérdezte, hogy itt leszünk-e a falunapon. Évekkel korábban volt róla szó, hogy díszpolgári címet alapítunk, de arról, hogy most adják át, nem tudtam. Nagyon örülök neki, hogy megvalósították. Nem is azért, mert én kaptam. Az itt élő embereknek, akik itt dolgoznak a faluban fontos ez az elismerés. Ennek szerintem forintban kifejezhető értéke nincs. Semmivel

Szücs István László interjú közben

Kettős ünnep Viden Múlt szombat délután a vidi Művelődési Házban került bemutatásra a helyi születésű Némethné Péntek Zsófia helytörténeti trilológiájának harmadik része, „Életmesék, sorsforgácsok” címmel. A kötetlen baráti találkozó keretében tartandó könyvbemutatón Szabó Róbert a település polgármestere örömét fejezte ki, hogy újra egy nagy családként ünnepelhetnek itt együtt. Annak meg főként, hogy az írónő 2010-ben tartott könyvbemutatóján tett ígéretét ily hamar valóra váltotta, és megírta újabb könyvét. Majd Kersner Istvánné Egyed Mária, szintén a faluból elszármazott nyugdíjas pedagógus beszélt a kötetről, melynek lapjain emberi

Szabó Róbert polgármester köszöntője

sorsok, szomorúbb és vidámabb életutak, családtörténetek elevenednek meg. Az ünnepi szavakat az írónő költőtársai folytatták: Poór Andrásné a kötet versciklusaiból adott elő, majd a pápai Jókai Irodalmi www.nagyalasony-online.hu

Kör képviselői, köztük P. Tófeji Valéria saját verseiket szavalták el. Majd a falu lakói személyes szavaikkal is köszöntötték Némethné Péntek Zsófiát, akinek kettős ünnep volt e nap, hiszen ezen a napon ünnepelte születésnapját is. A bemutatót a győri Barangoló együttes színesítette, akik Nagy László, Ágh István megzenésített versei mellett az írónő egyik versét is előadták. A délután további részében a szíves vendéglátással egybekötött beszélgetések már feledésbe merült emlékeket idéztek, s régen látott személyeket hoztak újra közel egymáshoz. Schvarczkopf Anita Fotó: Somogyi Norbert

4


Somlóvásárhely: bográcsozás a Szabadság téren A közmondás szerint evés közben jön meg az étvágy. Így volt ezzel Nagyalásony község főzőcsapata is, akik június 30-án Somlóvásárhelyre látogattak el a Szabadság napja és Falunapi rendezvényre, ahol ismét egy hangulatos főzőversenyen vettek részt, az előző heti devecseri siker fényében. Csöngei Gábor polgármester vezetésével ezúttal egy ízletes báránypörkölt szerepelt az étlapon. A reggel a szokásos készülődéssel, a táborhely kialakításával indult, és a már megszokottnak mondható arcok üdvözlésével. Az eseményen sok a múlt hétről ismerős csapat képviseltette magát, így Devecser város, a Somló-környéki Többcélú Kistérségi Társulás, Borszörcsök, Nagypirit mellett számos baráti társaság is részt vett a mókában és természetesen a házigazda Somlóvásárhely is külön „kuktákat” állított ki, hogy képviseljék községüket.

A dél közeledtével illusztris társaság tűnt fel a csapatok környékén és kezdte el kóstolni a remekműveket, és észrevehető volt, hogy ez alkalommal egy külföldről ideérkezett delegáció fogja megízlelni a hazai ízeket. Ravasz Tibort, Ajka önkormányzati képviselőjét mikrofonvégre kapva megkérdeztük, hogy kiket tisztelhetünk a vendégek személyében. Elmondta, hogy a vendégek Taiwan-ról érkeztek, a Taiwani Idegenforgalmi, Infor-

matikai és Turisztikai Egyetemről,(National Taiwan University) amely testvérkapcsolatot ápol a veszprémi Pannon Egyetemmel és a Kodolányi Főiskolával. A baráti megbeszélés mellett egy kis kikapcsolódást beiktatva ellátogattak a főzőversenyre. Kao An-Pang úr az egyetem rektora és lánya, valamint a titkára alkották a háromfős zsűrit, és a báránypörkölt magyaros ízvilága nagyon elnyerte tetszésüket. A délután folyamán következett az eredményhirdetés, melyen Marton László, Somlóvásárhely polgármestere átadta minden résztvevő csapatnak a jól megérdemelt emléklapját. Így tehát mindenki a legjobbat főzte, egyszóval mindenki győzött. Győzött, mert együtt voltak az emberek, jókat beszélgethettek egymással. A nagyon meleg időjárás ellenére nagyon jó hangulatban telt a nap, és a délutáni órákban sátorbontás után hazafelé vette útját a társaság. Cikk és fotó: Somogyi Norbert

Borszörcsök: Anna-napi Falusi Vigadalom Újabb meghívást kapott július 28-ra Nagyalásony község főzőcsapata, Csöngei Gábor polgármester vezetésével Borszörcsökön az Anna Napi Falusi Vigadalom keretében tartott főzőversenyen. Örömteli dolog, hogy csapatunkkal tartott Herczeg András, aki a nagyalásonyi startmunka programban résztvevő dolgozók egyike. Ezen a napon is ragyogó időben volt részünk, elmondható, hogy az időjárás barátságába fogadott minket a versenyek során. Az eseményen számos már jól ismert csapatot üdvözölhettünk társaságunkban, a házigazda Borszörcsök csapatát, akik rendkívül kedvesen fogadtak minket a reggel folyamán. Nagypirit kuktái is ellátogattak a helyszínre Burján Ernő polgármester vezérletével, Somlóvásárhely csapata is képviseltette magát Marton László polgármesterrel az élükön. A reggel az immár szokásos előkészületekkel telt, mindenki elhelyezkedett kényelmesen, előkészült az ebéd elkészítéséhez. A devecseri főzőverseny harmadik helyére alapozva, és hogy nyerő taktikán, ez esetben az ételen nem célszerű változtatni ismét egy pacalpörkölt elkészítése volt a cél, megspékelve egy kis sertésfarokkal.

A délelőtt folyamán akinek kedve volt, részt vehetett az élőcsocsó bajnokságban, és a felnőttek kipróbálhatták magukat egy légpuska lövészeten, továbbá egy íjászaton is. Széles skálán mozogtak az étkek ezen a hétvégén is, Borszörcsök legénysége több fogással is kirukkolt, szarvaspörkölt és birkapörkölt is szerepelt az étlapjukon, és ha ez még nem elég, az ebéd elkészítéséig lángossal kedveskedtek a csapatok résztvevőinek. Megtalálható volt talán először a versenyen az igazán magyaros ételnek mondható lecsó is a fogások között, igaz ezt most rizzsel vegyesen kínálták. Nagypirit csapata egy egyszerűnek mondható, de annál finomabb gulyással járult a zsűri asztalához. A zsűrit ezúttal Burján Ernő és Modori László Borszörcsök község polgármestere alkották, kinek hathatós segítséget nyújtott kisfia és az ételek kóstolgatása után eredményt hirdettek. Minden csapat derekasan kitett magáért, és méltán zsebelhette be az újabb oklevelet, amelyet a zsűri által hirdetett sorrendben adtak át a csapatoknak, de csakúgy mint Somlóvásárhelyen itt is mindenki nagyon jól tudta, hogy ez már csak olyan kötelező eredményhirdetés. A sor végére Borszörcsök www.nagyalasony-online.hu

csapata maradt ízletes szarvaspörköltével. Az elmúlt hetekben lezajlott versenyek célja tehát megvalósult, vagyis a környékbeli falvak rendezvényein képviseltette magát több önkormányzat csapata annak reményében, hogy a saját rendezvényén visszavárja a résztvevőket a náluk megjelenteket egy újabb verseny keretében. Nincs ezzel máshogy Nagyalásony község sem, reméljük, hogy augusztus 18-án a Kistérségi Kulturális Napon vendégül láthatjuk mi is a térség falvait. Hamarosan erre is fény derül, bízunk benne, hogy a hangulat, és jókedv nem hagy alább, sőt a későbbiekben talán újra lesz lehetőség ellátogatni hasonló eseményekre. Cikk és fotó: Somogyi Norbert

5


Nyugdíjasok találkozója a Ludasnál Június utolsó péntek délutánjára szervezték a Pilisborosjenői Nyugdíjasklub tagjai a nagyalásonyi nyugdíjasokkal való találkozásukat. Az összejövetel helyszínét a Ludas-tó adta. Nagyalásony Község Önkormányzata készült az eseményre, Döbrente László, az iskolakonyha szakácsa bográcsban főzte a pörköltet, és Kovács Robi biztosította a zenét, amire jó hangulatukban többen táncra is perdültek. Nagyalásonyba késve érkeztem, így a vacsorán nyugdíjasaink már jócskán túl voltak. A találkozás első öröméről, valamint Busa Lajosnak, a nyugdíjasklub tagjának és Csöngei Gábor polgármesternek a köszöntő beszédéről tudósítani sajnos nem tudok, de a találkozó ötletadóját, egyben a nyugdíjas klub elnökhelyettesét Darabos Sándorné, Arankát sikerült jövetelük céljáról, a nyugdíjasklub tevékenységéről és nagyalásonyi kötődéséről kifaggatnom. – Miért éppen Nagyalásonyt választották kirándulásuk helyszínéül? – Nagyalásonyban születtem 77 évvel ezelőtt, és 11 éves koromig laktam a faluban. Ezt követően elköltöztünk, de nagyszüleimhez és bátyámhoz rendszeresen hazajártunk, s azóta is, ha csak tehetjük, itt vagyunk a szülőházban. Szerettem volna a többieknek is megmutatni kedves falumat, s így háromnapos kirándulásunknak Nagyalásony a kiindulópontja. – Mi a kirándulás programja? – Holnap korán kelünk, a 6.20-as busszal megyünk egészen a Somlói várig, ahol borkóstoló és Papp Zoli előadása vár a Somlóról és a Somló híres embereiről. Vasárnap a pápai nagytemplomban misén veszünk részt, majd megmutatják nekünk a templomot. Ezt követően az Esterházy-kastélyt nézzük meg idegenvezetéssel, ahol a grófi család életéből életképeket mutatnak be. Megnézzük a Kékfestő Múzeumot és a Pápai Református Kollégium Gimnáziumát, ahova Petőfi Sándor és Orlai Petrich Soma is járt. – Hogyan kezdődött a Pilisborosjenői Nyugdíjasklubbal a kapcsolata? – Az unokáim segítettem nevelni Pilisborosjenőn, s mivel mindig közösségben éltem és szerettem szervezkedni, ajánlkoztam. Bár eredeti szakmám vegyészmérnök, és középiskolában tanítottam, mellette évekig idegenvezetéssel foglalkoztam, ezért amikor

nyugdíjas kirándulást szerveztek, nem állt messze tőlem ez a feladat, bekapcsolódtam. – Hogyan mutatná be a nyugdíjas klubot? – Mivel Pilisborosjenő lakosainak jelentős része német nemzetiségű, magyar és német nyugdíjas klub is működik. Lelkes társaság, énekkarunk, túracsoportunk is van. Éves program alapján dolgozunk. Gyógynövényeket gyűjtünk, a környékbeli asszonyok nagyon értenek hozzá. Teákat főzünk, és gyógyulunk általa. Évente palántabörzét tartunk, húshagyókedden fánkot sütünk és születésnapokat ünneplünk. Orvosokat, mentősöket, tűzoltókat hívunk meg előadásokat tartani, amiből hasznos tudnivalókat kapunk, ugyanakkor mi magunk is készülünk előadásokkal. A legutóbbi 3 alkalommal a zsidók történetével foglalkoztunk. Feldolgoztuk az életüket, majd ennek lezárásaként ellátogattunk a budapesti Dohány utcai Zsinagógába. Tavaly Németországban is jártunk, és megnéztük a Hitler-házat. Nagyalásonyba 12 fővel érkeztünk, 3 férfi is van velünk. – Úgy hallottam, internetezik is. – Igen. Most vettem magamnak egy laptopot. Könnyen megtanultam kezelni, levelezünk rajta egymással, így tartjuk egymással a kapcsolatot, újságot olvasok, dolgozom rajta. Klubunk tagja az „Életet az éveknek” Országos Szövetségének, két éve az irodalmi www.nagyalasony-online.hu

pályázaton életrajzi második díjat kaptam. – Mit szól a nagyalásonyiak fogadtatásához? – Polgármester úr partner volt a szervezésben. Örülök, hogy ennyien eljöttek a találkozóra. A klub tagjait nagyon meghatotta az a szeretet, ahogy fogadtak bennünket. Sokan mellénk ültek és érdeklődtek felőlünk. – Milyen emlékeket idézett fel Önben a mai találkozás? – A nagyalásonyiak családomat is mindig szeretettel vették körül. A lányaim, Eszter és Zsuzsi minden nyarat itt töltöttek, szinte itt nőttek fel. Öt-hat gyerek mindig körülvette őket, a fiúk virágot kötöttek a kilincsre, vagy kirakták rózsával a bejáratot. Később, amikor a faluban gyerekeket táboroztattak, gyakran megnéztük a kovácsműhelyt, a vadászházat, s ha kimentünk a tehenészetbe borjúkat simogatni, olyankor hideg tejet kaptunk. Csöngei Dezső jó ismerősöm volt, sok könyve volt a fogságról, érdekelt ez az időszak. Vele és testvérével, Csöngei Gáborral megbeszéltük, hogy összegyűjtjük a régi nagyalásonyiak emlékeit. Erről a tervünkről sajnos csak múlt időben beszélhetek. Bede István írt egy könyvet a háború alatti nagyalásonyi emlékeiről „Háború és Béke” címmel. Van benne szó egy fababáról. Azt a fababát nekem készítette, én vagyok a Kovács Gáborék kislánya. Sörösné Kolonics Erzsébet (HCJD)

6


Munkagépekkel a templom belsejében A tizennyolcadik században épült nagyalásonyi evangélikus templom falainak vizesedésének megszüntetése az utóbbi években egyre sürgetőbb feladattá vált és a templom felújítását sem lehetett tovább halogatni. A Somló-Marcalmente-Bakonyalja LEADER Akciócsoporton keresztül a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében nyert 9.186.351 forintos pályázati összeg megnyerésével nagy részben elhárult ennek anyagi akadálya, így június elején megkezdődhettek a felújítási munkálatok.

A templom külső és belső képe már az első héten látványos változáson esett át, hiszen két és fél méteres magasságban leverték a vakolatot, elbontották a belső elválasztófalakat és a padokat, felszedték a kövezetet és a linóleumborítást, és végül felbontották a teljes aljzatbetont. Az oltár kapcsán jó ötletet adott Pethő Judit lelkésznő spontán sóhajtása, hogy a gyülekezeti házban tartott istentiszteletekről már csak az oltár hiányzik. Mivel végiggondolva is ez tűnt a legbiztonságosabb tárolásnak, így a férfiak tulajdonképpen azonnal eleget is tettek ennek. Aki tehát belép a gyülekezeti házba, tulajdonképpen templomba érkezik meg, oltárral és keresztelőkúttal együtt. Az előkészítést követően megkezdődhetett a vizesedést megszün-

tető munka, melynek során a templom belsejében többek között szűrőkavics-ágyazatot terítenek el, és efölé készítik majd el az aljzatbetont. A templomfalak körül a vizesedés megszüntetéséhez szivárgó árok elkészítése, beton folyóka alkalmazása, valamint draincsövezés szükséges, ami a kialakítása során öt ponton gyűjti össze a talajvizet. A járólap elkészítése, a külső és belső szellőztető vakolat felhordása, a homlokzat színezésének javítása, valamint új bejárati ajtók elhelyezése lesz a vizesedést megszüntető munkasor befejező része. Ugyanakkor a pályázatban nem szereplő munkák elvégzése is szükségessé vált, így az ablakok cseréje, a villamoshálózat felújítása, új padok készítése, valamint a két és fél méteres magasság fölötti vakolás kívül-belül. Mindennek megvalósításához változatlanul várják a hívők, és más támogatók adományait. A felújítást a pápai Ostrya Bt. végzi Hegyi Róbert vezetésével, a műszaki ellenőr Csizmadia László. A befejezés határideje: 2012. szeptember 15. Pethő Judit S. K. Zsóka (HCJD)

Támogatás templomfelújításhoz A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) keretében a nagyalásonyi evangélikus templom felújításához nyert összeghez az alábbi elérhetőségeken tud támogatásával csatlakozni: Készpénzben: Berecz Sándorné nagyalásonyi pénztárosnál és Pethő Judit lelkésznél. Banki átutalással: a Nagyalásonyi Gyülekezet, a Szentgál és Vidéke Takarékszövetkezetnél lévő számlájára:

73600125-16208788 Kérjük, hogy ebben az esetben a közleménybe írják a „templomfelújítás” megjelölést.


7


Szent István király ünnepén A világtörténelemben két olyan kiemelkedő személy volt, mint dicső Szent István király: Vladimir kijevi nagyfejedelem, és Nagy Konstantin császár. A történelembe ők hárman úgy vonultak be, mint iszaposztolosz, azaz nemzetkeresztelő, akik sok népet vezettek Krisztushoz, és nem csak vallásosságra, hanem igaz hitre vezették népeiket. Igen, hitre és nem csak vallásosságra. Ugyanis Szent István élete legnehezebb óráiban, amikor minden fiúgyermekét – kiket nagy gonddal nevelt – elveszítette, amikor családjából tört rá az ellenség, akkor mutatta meg s ragyogtatta népének kristálytisztán az igaz hitet. Azt a hitet, amely minden nehézség ellenére bízik az Úrban, nem csügged, még akkor sem, ha nem csupán saját műve, hanem egész öröksége, hazája van veszélyben. Igazi, hívő keresztény módjára odabízta mindenét – amit felépített, ami kedves volt neki, amit örökségbe kapott, s amit örökül szeretett volna hagyni –, a Szent Szűznek. Pedig nem csupán egy élet munkájáról, hanem egy nemzet, egy birodalom jövőjéről volt szó. Micsoda hit kellett ehhez? Minő szeretet és bizalom az Isten felé? Összedőlni tűnik minden, elveszíti gyermekeit, közel az

tos öngyilkos hozzáállása képes az egész fejlett nyugati civilizáció végét. Minden törvény, rendelet pontosan ezt támasztja alá, e felé mutat, hiszen az eluralkodó liberalizmus bár látszólag az ember szabadságát támogatja, valójában azonban káoszt, és erkölcs nélküli szabadosságot teremt. Szent István házát és jövőjét biztos alapra, kősziklára építette, ahogyan azt a szentírási példabeszéd mondja. Egész nemzetét, mindenét Krisztusra alapozta, a Szűzanyára bízta. A világtörténelemben ötszáz Szent István-napi prédikáció (archív fotó) évvel korábban, mint bárki más, népét a Szűzanya oltalmába heellenség, de Ő bízik, hisz, mert tudja, hogy lyezte. De nemzeti Szent Koronát senki sem minden Isten kezében van, s ha Ő népünket adott az Istenszülőnek, alkotmányt, földet, kiválasztotta, lefoglalta, akkor gondoskodik jogot, senki nem bízott rá! is róla, akkor a legrosszabból, a legnagyobb Kimondhatjuk bátran, hogy van jövőnk, kilátástalanságból hozza ki a legtöbbet. mert van királynőnk, aki Szent István után A ma emberéből ez a hit, ez az odaadás, felelősséggel viseli a koronát. Tekintsünk rá bizalom hiányzik. A szeretet a felé, aki büszkén, szeretettel, bizalommal, s kövessük mindent ad, Hazát, jövőt, családot, létet, a régi magyar hittel, virtussal, bizalommal, mindent. A modern kor embere eltávolodott mert akkor újra van jövőnk, s ha nekünk az Úrtól, mert az ipari forradalmak után azt van jövőnk, akkor, és csakis akkor van Euhiszi, hogy képes önmagáról gondoskodni. rópának jövője. De valójában Isten nélkül semmit sem Árus-Kovács Gábor plébános tehetünk. A nyugati világnak ez a magabizFotó: S. K. Zsóka

„Nem lehet elégszer elmondani!” Szakmai napot tartottak Devecserben a szociális szférában dolgozók részére. A téma az idős emberek sérelmére elkövetett bűncselekmények okai és az elkövetés módszerei volt. A polgárőrség, a rendőrség még mindig hiába hívja fel a figyelmet a megelőzésre, sajnos így is sok idős embert ér kár. Futtató Norbert rendőr őrnagy előadásában rámutatott, hogy milyen módszerekkel csapják be az embereket és próbálnak bejutni otthonaikba. Ilyenek például: nyugdíjfolyósítótól, önkormányzattól, közüzemi szolgáltatótól jöttek, ismerősre hivatkoznak, segélyt hoznak, Vöröskeresztnek gyűjtenek,

pénzt próbálnak váltatni, árukkal, ékszerekkel házalnak, eladó bútorokat, házat keresnek, vizet kérnek, WC-t keresnek, papírt gyűjtenek, telekfelmérést, külső munkákat, alkalmi javításokat, parlagfű irtást végeznek, vadhálót szerelnek fel. Az alkalmi besurranók, mint látható, nagyon sok ürügyet tudnak kitalálni, amivel könnyen férkőznek áldozataik bizalmába. Miért az idősek, egyedülállók kárára követik el a bűncselekményeket? Kiszolgáltatottak, védtelenek, sajnos sokan senkitől sem várhatnak segítséget. Az okozott kár a szenvedő félnek igen jelentős lehet, ugyanakkor magas a látencia (nem értesítik a hatóságokat). www.nagyalasony-online.hu

Felderítés helyett hatékonyabbnak tűnik a megelőzés.Akik segíthetnek: család, szomszédok, a szociális szféra egyéb szereplői (házi gondozók, orvosok, tanya- és falugondnokok), idős kortársak, állami, önkormányzati és civil szervezetek, helyi stratégiai partnerek (postás, rendőr, polgárőr). Kérünk minden idős és egyedül élő személyt, hogy aki hasonlóval találkozik, ne engedje a lakásába az idegen embereket, és azonnal jelezze akár a szomszédnak, a polgármesternek, a házi gondozónak az esetet, hogy mielőbb intézkedni lehessen! FIGYELJÜNK EGYMÁSRA, ÉS SEGÍTSÜK EMBERTÁRSAINKAT! Szücs Tamásné szociális munkatárs

8


„Az embernek a lelkében ami van, az kikívánkozik” N. Péntek Zsófia neve nem ismeretlen a Nagyalásony Online és a Hírmondó olvasói között, több prózáját, versét osztottuk meg olvasóinkkal. Az írónő nemrégiben fejezte be könyvtrilógiáját, melynek utolsó része „Életmesék, sorsforgácsok” címen június elején nagy érdeklődés mellett került bemutatásra szülőfalujában, Viden. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele. – Mikor határoztad el, hogy írással foglalkozol? – Mióta az eszemet tudom, írni szeretnék. Olyan 4-5 éves korom körül tanított meg édesapám írni, olvasni. Az első naplóim 7-8 éves koromban készültek. Legalább 15-20 spirálfüzetem jegyzetekkel, vázlatokból, melyekből bármikor vissza tudom az adatokat keresni. Bölcsész diplomát szerettem volna tanári képesítéssel, de valójában az újságírás érdekelt. Akkoriban újságíró képesítés nem volt, ehhez magyar-történelem szakos tanár szakot kellett végezni. Nem emlékszem arra, hogy valaha is más akartam volna lenni. – Sajnos, mint írásaidból tudjuk, ez nem így alakult. – Sokat kellett otthon segíteni, a parasztélet megakadályozta, hogy továbbtanuljak. Később jött a tsz-esítés, be kellett adnunk mindenünket. A tsz-irodán dolgoztam, a könyvelésen dolgoztam. Akkoriban még volt bennem annyi tartás, hogy a mezőgazdasági technikum helyett – amit támogattak volna –, a humán érettségit válasszam. 1959-ben kezdtem el a gimnáziumot levelezőn. Mire leérettségiztem, 23 éves voltam, rám mondták, hogy vénlány vagyok, menjek férjhez. Édesapám korán meghalt, a jövőmet illetően nem volt családi egyetértés, nem mertem szembeszállni ezzel a megítéléssel. Az átlagnál sokkal rosszabb életem volt. Végül korengedménnyel mentem nyugdíjba. Ekkor ágynak esett anyám, és ápolni kellett. – Azért az írás iránti elkötelezettséged sosem lankadt, írogattál tovább. – Persze, voltak próbálkozásaim. Verseket, történeteket írtam, később egy rövid ideig a Naplónak küldtem tudósításokat. Amikor szegény édesanyám meghalt, olyan üres tétlenség szakadt rám. Ekkor vettem elő a régi jegyzeteimet. Először írógéppel dolgoztam, aztán bejött a számítógép, amihez hozzásegítettek a gyerekeim. A gépelés perfekt ment, hiszen csak egypár mozdulatot

kellett begyakorolni. Legfeljebb elfelejtettem elmenteni, de az ember a saját hibáján tanul. Az internet azonban először nem volt egyszerű számomra, de aztán jól elsajátítottam. Innentől úgy ment minden, mint a karikacsapás. Az első próbálkozásaim múzeumokhoz küldött dolgozatok voltak. Ez jó kezdet volt. Megyei első helyezést, országos harmadik, negyedik helyezést kaptam. Mintha el sem robogott volna az az 50 év. Most, 70 éven felül érzem magam igazán N. Péntek Zsófia Kersner Istvánné és Poór Andrásné társaságában helyemen valónak. – Az első könyv, amit kiadtál, mégsem saját elküldtem a kéziratot, azt mondta, ha a föld írásod volt. Németh Gyula verseit, elbeszéléseit alól kaparjuk elő a pénzt, akkor is ki kell adni. adtad ki „Valamikor régen…” címmel. – Milyen volt a fogadtatás? – Mert a magaméhoz nem volt bátorsá– Nagyszerű. Az volt a legcsodálatosabb, gom. Férjem nagyapját sajnos nem ismertem hogy a polgármesteri hivatal és a kocsmaszemélyesen. A családon belül meséltek róla. épület közé feszítették ki, hogy „Isten hozta Szüleim jóban voltak vele, nagy tiszteletben Falumesék könyvbemutatóján”. Ez nagyon tartották Gyula bácsit. Első alkalommal, jó érzés volt. Azt a légkört semmivel sem amikor a házukban jártam, saját szememmel lehet visszahozni, amikor az emberek 50 láttam Jókai levelét, amire Gyula barátom év után találkoztak. Mester Kati mondta, volt írva. Akkor még fiatal voltam, nem kívülállóként élte meg, ahogy összeborultak mertem a dolgait elkérni, sógornőm pedig az emberek, mintha mindenki egy szeretetki nem adta volna ezeket a kezéből. Később burokban lenne. lomtalanítottak és minden eltűnt. Nagyon – A harmadik könyv bemutatójáról érkezkeveset tudtam kimenteni. Egy kézírását tek visszajelzések? találtam a nagypapának, azt montíroztattam – Nagyon jóleső véleményeket kaptam. A a címoldalra. Az arcképet a könyvhöz egy trilógia volt, amit meg akartam csinálni. Az családi képről vettük le. „Életmesék, sorsforgácsok” című könyvem – Később jöttek a saját élményanyagú, vásárlásakor egyre többen kérik a másik két helytörténeti könyveid. könyvemet is. Ezek elfogytak, talán utánnyo– Az első könyv, az „Igaz mesék” nagyon más lehetséges. régen szinte kész volt. Próbálkoztam hozzá – Most mivel foglalkozol? szemérmesen támogatókat keresni, de ez – Nemrégiben adtam be egy életút pánem nagyon mentA legnagyobb munkának lyázatot „Parasztsors egy Somló környéki a „Falumesék, Vid krónikája” című könyvem kisfaluban” címmel, melyben szüleim emléke tartom, mert hihetetlen energiákat fektettem előtt tisztelgek. Ez még nincs fent a neten. abba, hogy ennek a kis falunak az emlékét Újabban mesék írásával foglalkozom. Elég megőrizhessük. Levéltárakat, könyvtárakat sok mesém közkézen van az interneten, az bújtam. Köszönöm Horváth Miklósnak, újabbal együtt kiadnám, hogy az unokáim is hogy átadta nekem a história domusnak a olvashassák.Van egy kisregény is, aminek a Vidre vonatkozó részeit. Egy nagy faluban vázlata megvan a fejemben, nem önéletrajz lehet mazsolázni az eseményekből, de Viden témájú, de saját élményekről készül, de más fénykorában sem laktak 3-400 embernél nevekkel.Ha elkap a gépszíj, akkor nagyon többen, most pedig alig több mint 100-an megy az írás, egészség és a sorstól idő legyen vannak. A fő lökést az adta, hogy amikor hozzá… S. K. Zsóka (HCJD) Szabó Róbert polgármesternek e-mailban Fotó: Sörös Ferenc www.nagyalasony-online.hu

9


„A csend keltette fel a figyelmemet” Meghívott vendégként N. Péntek Zsófia vidi könyvbemutatójára érkezett M. Mester Katalin, a nagyalásonyiaknak oly kedves, a Mind elvitték a legények elejit című könyv írója. A könyv tizenhárom hadifogoly, köztük Csöngei Dezső megrázó történetét dolgozza fel. Beszélgetésünk során a bemutatóról, íróvá válásának kezdeteiről és falunk szülöttével való találkozásairól faggattuk. – Az Életmesék, sorsforgácsok egy könyvtrilógia befejező részeként kerül bemutatásra. Mi a véleménye N. Péntek Zsófia írói tevékenységéről? – Egyszerűen és őszintén ír az itteni emberekről. Az élet kényes dolgait finoman tudja elmondani, és az itteni emberek történetét mások is szívesen olvassák. P. Zsófia helytörténeti munkásságával sokat tett azért, hogy szülőfaluját megőrizze a szellemi halhatatlanságnak, igazi, hűséges vidi szívvel. A könyvbemutató a falu lakossága és az elszármazottak számára alkalmat teremt az újbóli találkozásra. Második alkalommal vagyok itt, és emlékszem a múltkori fürkésző tekintetükre, mellyel az én arcvonásaimban is az ismerőst kutatták. – Ez idáig összesen hét könyve jelent meg, ugyanakkor az íráson kívül rajzolással, festészettel foglalkozik, számos egyéni kiállítása volt már. Ahogy honlapján írja: „Hol az ecset, hol a toll van a kezemben.” Melyik az igazi szerelem? – Nem tudnám megmondani. Még kicsi gyermekkoromban arra a szokásos kérdésre, hogy mit hozzon a Jézuska, keretes táblát kértem. Ezt követően hol írtam, hol rajzoltam a táblára. Ez a kérdés ötéves koromban, 53 évvel ezelőtt hangzott el, s azóta mindkettő megmaradt az életemben. – Tanulmányait is ennek megfelelően végezte? – Nem igazán. Gimnáziumban érettségiztem, mindig emberekkel szerettem volna foglalkozni. Érdekelt a pedagógus pálya, de megvillant bennem az is, hogy gyógytornász leszek. Szeretek segíteni az embereknek. Végül a tanítónői hivatást választottam, és a szakmában 20 évig dolgoztam, majd oktatásszervező lettem az ajkai Polgármesteri Hivatal oktatási irodáján. A kedvteléseimnek azonban mindig szántam időt. Rajzolni Szabó Sári néni tanított a sümegi

gimnáziumban, a győri Tanítóképző Főiskolán pedig rajz speciálkollégiumi foglalkozásokon tanultam az ecsetkezelést. Az írást és a festést szabadidőmben végzem. Mindkettő nagy örömöt okoz számomra. – Írói pályafutásának kezdetét mikorra teszi? –A „Krasznodári hadifogoly” című írásom 1991ben azzal a megjegyzéssel jelent meg a megyei Naplóban, hogy az olvasók fórumának tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Ebben az időben mindenki félt, hogyan lesz tovább. Bár tenyérnyi helyet kaptam a közsajtóban, mégis nagy bátorságnak tűnt erről írni. Lehozták, de védték magukat. A hadifogolyság, a kulákság és a zsidóság témája máig fehér foltja a történelemnek. – Egy nő miért választ ilyen témákat írásainak? – Kislány koromban, amikor édesanyámmal a temetőbe mentünk, rendszeresen visszatértem egy, a nagyszüleim sírjához közeli kovácsoltvas kereszthez, melyre rohamsisakot hegesztettek. Néha megérintettem. A nyári melegben forró volt, halottak napján pedig nagyon hideg. Édesanyám ekkor beszélt a háborúról, a fronton eltűnt, falubeli fiatalokról. Bennünket gyerekeket féltettek, megkíméltek, hogy ne tudjunk sokat. A csend keltette fel a figyelmemet. Az egyik nagybátyám hadifogoly volt, munkaszolgálatos a másik. Édesapám épen jött haza az orosz frontról, de szörnyű élményekben volt része. De szólnom kell apai nagyapámról, aki nyolc évet dolgozott kovácsként Pennsylvániában. A Titanic elsüllyedésekor már kint élt. Amerikából hozta a vagyonát, amit aztán államosítottak, a földeket meg a tsz-be vitték. Nagyapa megismerve egy fejlett ipart, a demokráciát, nehezen találta a helyét, még a beszélgetésekben is, hiszen parasztember társai alig jutottak túl a falu határain. Reakciós öregúrként tartották számon, de amiket elmondott az engem már kiskoromban is elgondolkoztatott. – Dolgozik-e újabb könyvön? – Az egyik könyv hozza a másikat. Most éppen a „SOMLÓORSZÁG Isten adta szép www.nagyalasony-online.hu

Az írónő és fia a vidi könyvbemutatón

vidék” című az utolsó. Megkeresnek az emberek azzal, hogy mit írjak meg. Kézről-kézre adnak. Mióta a Kossuth Rádió „Kézjegy” című műsorában Perjés Klára interjút készített velem, országosan is megismerték a nevem. Így keresett meg például a nádudvari Jakab Sándor, vagy Kiskunlacházáról Klári néni, hogy írjam meg a történetüket. – A nagyalásonyi Csöngei Dezső és tizenkét más hadifogoly, politikai elítélt történetét harmadik, 2006-ban megjelent könyvében olvashatjuk. Hogyan emlékszik vissza az együtt végzett munkára? – Dezső bácsiban kitűnő embert ismertem meg, aki ártatlanul szenvedett kilenc és fél évet messze a hazától. Négy-öt alkalommal voltam náluk, több órát beszélgettünk egyfolytában. A könyvben említett „Ej, haj gyöngyvirág…” kezdetű dalt is többször elénekeltük együtt. Azóta sem tudom könnyek nélkül meghallgatni, hogy ne ő jusson róla az eszembe. Sörösné Kolonics Erzsébet (HCJD) Fotó: Somogyi Norbert

M. Mester Katalin megjelent könyvei

Kinyílik a rózsa, kihajt a levél Visszatérő álmok „Mind elvitték a legények elejit...” Drága kicsi Terkám! Édes Lackóm! Halimba története mozaikokban Sorsok Zalától a Mátráig SOMLÓORSZÁG Istenadta szép vidék

10


Eltelt egy év Mozgalmas és eredményes évet hagyott maga mögött a Kinizsi Pál Általános Iskola tanulógárdája és az őket tanító, nevelő pedagógusok. Az évzárót június 15-én tartották, melyet követően kitört a méltán megérdemelt és a kánikulában már olyannyira vágyott VAKÁCIÓ! Csikós József iskolaigazgató értékelését kérdeztük a maguk mögött hagyott tíz hónap munkájáról. – A tanévzáró alkalom arra, hogy az iskola igazgatójaként számot vessen a 2010-2011. évben elvégzett munkáról. Mit emelne ki ebből? – Mindenekelőtt azokról kell szót ejtenünk, akik segítettek bennünket abban, hogy az iskolában az élet zökkenőmentesen folyjék. Így például szürke eminenciásként, de folyamatosan részt vett az iskola munkájában Nyámándi István falugondnok, aki a gyermekek utaztatásán túl is nagy segítségünkre volt. A nagyalásonyi önkormányzat és a többi

fenntartó is nagyon pozitívan álltak az iskola működéséhez. Nagyon fontos kiemelni Sághi Istvánné védőnő, Pethő Judit evangélikus lelkésznő és Árus-Kovács Gábor plébános végzett munkáját. És ne felejtsük ki a konyhai dolgozók, takarítók és a startmunkások tevékenységét sem. A tanévzárón a kollegákat magam mellé hívtam, és így köszöntem meg áldozatos munkájukat. A szülőknek nincs egyéb alkalma arra, hogy így együtt láthassák a tantestületet. Az évzárót követő napon a tantestülettel és az iskola minden dolgozójával együtt Tihanyba kirándultunk. Szeretném ezt szokássá tenni, hiszen összébb hozza a csapatot a civil életben is egy kicsit. Persze ez pénzkérdés is. – Hogyan foglalná össze a 2010-2011. évben végzett szakmai tevékenységet? – Az iskola létszáma ebben az évben 190 fő volt. Az iskola átlaga 3,5 %, ez reális eredménynek mondható. Minden évfolyamban vannak olyanok, akik kiemelkedő eredményt érnek el, 7 fő kitűnő tanulónk van és 14 fő egy-egy négyessel végzett. Minden diák részt

vett versenyeken, amelyekből számszerűen mintegy 30 volt. Ezeken 20 gyerek ért el első, második, illetve harmadik helyezést. A magatartási helyzet is javult, érezhetően kevesebb volt a konfliktus, jobban kijönnek a gyerekek egymással. A Hazafelé Alapítvány évek óta támogatja a tehetséges gyerekeket, és az idén először tanulmányi versenyt hirdettünk, melynek célja a tanulmányi átlag javítása volt. Ennek eredményeként 8 fő 5.000 forintos tanszervásárlási utalványt nyert, és eljutott a Sobri

A szerdai nap kezdeteként Gruber Bea, pápai aerobikoktató tartott modern latin zenei mixre mindent átmozgató zumbát. Délelőtt három csoportra osztottuk a gyerekeket, hogy így tudjunk készülni a Ludas Matyi (Kiss Marietta és Molnár-Győri Ágota vezetésével), A kiskakas gyémánt fél krajcárja (Csongrádiné Nyárs Beáta és Gyengéné Csöngei Éva vezetésével) és A rátóti csikótojás (Csurgainé Töreki Mariann és Szabó Nikolett rendezésével) című művek bemutatására. A csoportok díszletet, jelmezeket készítettek, és a szöveget is betanulták nem kis munkával a röpke délelőtt alatt. A színdarabokat, amelyek hatalmas sikert arattak, ebéd után mutatták be nagy örömmel és izgatottsággal a gyerekek egymásnak. Levezetésként délután a pápai polgárőrség támogatásával Ferenczi Tamás kollegánk gokartozást szervezett a tábor résztvevőinek az iskolai focipályán. A kisdiákok önfeledten élvezték a nagyszerű programot. Csütörtökön Budapestre utaztunk. Óriási élményt jelentett a gyerekek számára a vo-

natozás, majd a budapesti tömegközlekedés, a mozgólépcső, a metró és a kisföldalatti is. Úti célunk délelőtt a Szépművészeti Múzeum volt, ahol két korosztályi csoportra osztották a gyerekeket, akik meghatározott tematikájú múzeumpedagógiai foglalkozáson vettek részt. A kicsik a víz témakörében nézték meg a kiállítás képeit, a nagyok pedig az emberábrázolást figyelhették meg a festményeken, szobrokon, majd mindkét csoport programja kézműves foglalkozással zárult. Az ebédünk Varga Zsanett apukájának felajánlásában nagyon ízletes pizza volt. Délutáni kikapcsolódásként meglátogattuk az Állatkertet, ahol búcsúzóul egy fókabemutatóban is gyönyörködtünk Este Devecserbe érkezett a vonatunk, ahonnan néhány tanulót és kollegáimat a falubusszal Nyámándi István szállította haza, amit ezúton is köszönünk, mert más közlekedési eszköz ekkor már nem volt. Pénteken gyalogtúrán vettünk részt, melynek úti célja a dabronyi erdészház volt. Itt kollegáim Mészáros Csilla, Gyengéné Csöngei Éva, Vizi Kata, készítettek bográcsban ízletes pörköltöt, melyet mindannyian nagy megelégedéssel fogyasztottunk el. Délután Varga Fanni apukája, Varga Tibor vezényelte le a számháborút, amely vidám lezárása volt a kiváló tábori programoknak. A programok tökéletes kikapcsolódást, feltöltődést, élményeket, új ismereteket nyújtottak tanulóink számára, amiket kollegáimmal nagy örömmel, egyetértésben biztosítottunk nekik. Molnár-Győri Ágota

Napközis tábor Az idei tanév lezárásaként ismét megrendezésre került kollegáim Csurgainé Töreki Marianna, Pósné Kiss Marietta és Gyenes Viktor szervezésében az egy hetes napközis tábor. A program finanszírozásához nagy segítséget jelentett az önkormányzati és az iskolai támogatás, így a résztvevő gyerekek szüleinek a felmerülő költségek kisebb hányadát kellett fizetniük. A szervezők rendkívül változatos időtöltést állítottak össze a tábor egész időtartamára. A felügyeletet a táborvezetőkön kívül Csongrádiné Nyárs Beáta, Szabó Nikolett, a gyakorlatát töltő főiskolai hallgató Üveges Tímea, és jómagam Molnár-Győri Ágota biztosítottuk. A hétfői kézműves foglalkozásokat Bokor Lívia, Csongrádiné Nyárs Beáta, Mészáros Csilla, Pesei Petra, Reidmár Linda tanítványai és Ferenczi Tamás vezették. A gyerekek merített papírt készítettek, virágkarókat díszítettek fafaragással, agyagoztak, bőrkönyvjelzőt mintáztak és üvegeket festettek. Az elkészült kincseket mindenki nagy örömmel vitte haza. Kedden Keszthelyre utaztunk, ahol megcsodáltuk a páratlan szépségű Festetics-kastélyt, majd délután hajókáztunk a csodálatos Keszthelyi-öbölben. A tartalmas program után a bazársoron nagy örömmel nézegettek, fagyiztak a gyerekek a szabadidejük alatt.


11


kalandparkba. A nyolcadikosokat a fő tárgyakból minden évben vizsgáztatjuk, egyrészt, hogy a felvételihez számító féléves jegyek után se engedjenek fel, másrészt szoktatjuk őket, mert a későbbiekben egyre többet kell szóbeli és írásbeli vizsgákon megfelelniük. Az idén nagyon rendesen felkészültek, egészen jó eredmények születtek. Aki egész évben hármas volt lustaságból, most bárki meghallgathatta volna milyen jól megfogalmazta a tételt. Az alsósoknál szeptembertől bevezettük, hogy minden alsós osztály két osztályfőnökkel dolgozik. Nincs külön napközis nevelő, a tantárgycsoportos oktatás során a két pedagógus délelőtt és délután foglalkozik a gyerekekkel. – Mennyien kezdenek az elsősök szeptemberben? – Kb. 27 fő a létszám, tavaly 25-en voltak. A nyolcadikosok 17 fővel mentek el. Minden évben egyre többen választják iskolánkat. – A tanórai munkán kívül milyen szakköri elfoglaltságokat tudnak biztosítani? – Kosárlabda, angol, kézimunka, földrajz

szakkör, a Tánc-Lánc Művészetoktatási Intézmény néptánc, képzőművészeti képzései, részt veszünk a Bozsik-programban. A TIT Kossuth Klub Egyesület elnyert TÁMOP pályázatával a K.V. Társulat lebonyolításában drámafoglalkozások voltak iskolánkban és óvodáinkban. Az elmúlt tanévben A Bakonyerdő Zrt. támogatásával minden osztály erdei iskolában vett részt. Újdonság, hogy a pápai Bartók Béla Zeneiskolával kötött megállapodásunk alapján szeptembertől zeneoktatásunk is lesz. Ez anyagi áldozatokkal is jár, de ingyenes bekerülési lehetőség is lesz. Az iskola számtalan eseménynek ad helyet. Ilyen az Y-Factor ME országos verseny döntője, vagy a pedagógusoknak szóló Szakmai Nap programjai. A környező általános iskoláknak évek óta rendszeresen szervezünk olvasási és rajz versenyeket. Jól sikerültek az osztálykirándulások, és a nyári tábor. – Milyen további lehetőségek? – A könyvtár jelenléte nagyon sokat jelent számunkra. A tanév végén Végh József polgármester jóvoltából a dákai önkormányzattól

1000 könyvet kaptunk, melyek elhelyezéséhez a Devecseri Városi könyvtár biztosított polcokat. Minden tanteremben van számítógép, ezeket a pedagógusok és a gyerekek délután is használják. Rengeteg ismerethez jutnak az internet segítségével. Az olvasóterem 3 számítógéppel rendelkezik. Az osztályaink interaktív táblákkal rendelkeznek. – Milyen változások várhatóak szeptembertől? – Az új közoktatási törvény alapján 2013 január 1-jétől a 3000 fő alatti településeken működő alapfokú oktatási intézmények fenntartását átveszi az állam. Ezeknél a településeknél a működtetést is átveszik, amennyiben az önkormányzat kéri. Ez jelentős változást fog hozni az iskola életében. Ami biztosan módosítja a munkaidő-beosztásunkat, hogy szeptembertől az első és ötödik osztályban felmenő rendszerben bevezetjük az egész napos testnevelést. S. K. Zsóka (HCJD) Fotó: Szücs Tamásné

vendéglátós, rendész, szakács, zománcművész, szerszámkészítő szakmát választottak. Molnár Adél bekerült az Arany János Tehetséggondozó Programba. Széles a paletta, mint ahogy ők is sokfélék voltak, sokféle érdeklődéssel. Az eltelt évek összehozták a csapatot. Segítettek egymásnak, számíthattak a másik tudására, segítségére, sokat beszélgettek a tanórák közti szünetekben és az iskolán túl is. Nem véletlen, hogy a ballagási műsoron még a fiúk is meghatódtak és bizony legördült pár könnycsepp is. A búcsúműsort iskolánk hagyományaihoz híven a hetedik osztályosok adták MolnárGyőri Ágota osztályfőnök irányításával. Csikós József igazgató búcsúszavaiban a munka és a jó szakemberek megbecsülésére hívta fel a tanulók figyelmét. Kiemelte, hogy a szülők mindig

ott álltak mögöttük, támogatták, segítették őket és rájuk mindig számíthatnak. Természetesen az iskola zenekara sem maradt ki, akikkel együtt utoljára játszhatott Dömötör Győző, az elballagó gitáros. A szép és megható ünnepet sajnos beárnyékolta, hogy egyik tanulóknak T. Alexandrának aznap reggelre meghalt az édesapja. A hír mindenkit megrázott A ballagási műsor után még egy utolsó beszélgetésre maradt együtt az osztály. Felelevenedtek a kedves emlékek, kirándulások, órai elszólások, humoros események, kisebb nagyobb csalafintaságok. Jó volt együtt lenni. Mikor is találkozunk újra? Bokor Lívia (HCJD) Fotó: Németh Ildikó

Ballagás A szárny megnőtt, üresen áll a fészek, Csak álom volt a régi jó világ, És mint a fecske alkonyati szélnek Ma szárnyat bontott egy sereg diák. Wass Albert Eltelt egy tanév. Ez nem csak a tanévzárót és a nyári szünetet jelenti, hanem azt is, hogy ismét búcsúzott egy osztály. Elballagtak a nyolcadikosok tizenhatan, nyolc leány és nyolc fiú, akik nagyalásonyiak, vagy Dabronyból, Pápasalamonból és Somlószőlősből jártak a ”Kinizsibe”. Mintha most lett volna, amikor kis elsősként beléptek az iskolába tele várakozással, izgalommal. És már tizennégy- tizenöt évesen távoznak is. Hogy rohan az idő! Elsőtől harmadik osztályig Bea néni – Csongrádiné Nyárs Beáta –, volt tanítójuk, nevelőjük. Negyedikben új tanárokat kaptak.Pál Jánosné matematikát, Vizi Kata éneket, Szabó Nikolett angolt, Gyenes Viktor természetismeretet oktatott számukra, és osztályfőnökük lettem. Mintha tegnap lett volna nem is öt éve! Az eltelt idő során összesen 39-en jártak az osztályba. Voltak, akik elköltöztek, de volt néhány osztályismétlő is. A kis alsósokból, akik még igazi gyerekek voltak, mára kis felnőttek lettek. Tele várakozással, célokkal, tervekkel. Pályát választottak immár és új iskolát. Öten kollégiumba mennek Pápára, Zánkára, Győrbe. Informatikus, bútorasztalos, erdész,


12


Krúdy Gyula: A terézvárosi búcsú A terézvárosi búcsú mindig nevezetessége szokott lenni Pestnek, ama szép kora őszi napon. Beliczay, a gyertyaöntő, nagyobb ládákkal vonul fel a Nagymező utcába emelt sátrához, mint akár más Mária-búcsúkhoz. Hiszen estére éjfélig gyertyát égetnek minden sátorban, a mézeskalácsosok, a késesek, a gyümölcsösök a zsákbamacskások, a bazárosok. A régi, boldog városligeti hangulat költözik a templom elé a hintásokkal, akik ilyenkor mutatják meg a város szívében, hogy egyszerű hintázással is milyen kunsztokat lehet elérni. Nagy sokadalom szokott botorkálni a sátorok kifeszített kötelei között; természetesen itt van a Terézváros minden szép leánya is; aki Teréz-búcsúkor meg nem szerelmesedett valaha Pesten, az nem is érdemli meg, hogy fiatalembernek nevezzék. Nos, hát egy terézvárosi búcsún tűzte ki Kardhordó Árpád, állatszelídítő és kortes először azt a háromszínű zászlót, amely mindig követválasztást jelentett. A zászló fehérjébe feketével az volt írva: Éljen dr. Vázsonyi Vilmos! Ha jól emlékszem, Beliczay gyertyaöntő sátránál történt ez az esemény, aki maga nem is volt valódi terézvárosi ember, hanem nagy Morzsányihivő a szomszédos Erzsébetvárosban. Talán éppen ezért nem sokat törődött Beliczay uram azzal, hogy kit éltet Kardhordó a Terézvárosban. Akkoriban még olyan messzire esnek egymástól lelki kapcsolatban a pesti kerületek, mint különböző tengeri szigetek. Kardhordó nyugodtan egymás hátára pakolhatott néhány üres ládát, amelyből a szép est reményében a gyertyát már eladták. A közelben eszeveszetten csengettek a hintások, mintha ez volna az utolsó búcsú a fővárosban. Recsegtek a papírtrombiták, mintha ezzel a zenével akarnák megvigasztalni a sátrak körül ődöngő pénztelen polgárokat. Nagyokat visítottak a fütyülök, szakadatlanul szóltak a kereplők, peregtek a dobok, és váltakoztak a szájharmonikák. Viháncoltak a nők, ahogyan csak terézvárosi búcsúkon szokás, amikor régen fojtogatott kedveket hoznak magukkal a gázlámpásos mellékutcákból, ahol az unalom és egykedvűség ásít. A tömegben lejtettek a gavallérok, akik most már nem lorgnette-en szokták vizsgálni a népies összejöveteleket, hanem kacér monoklin át, amely viselet éppen ebben az időben jön divatba. A polgár a maga jámbor pocakjával éppen olyan csodálkozva állong a tumultusban, mint akkor álldogálhatott, mikor egy középkori búcsún először emelték ki erszényét a zsebtolvajok. A komédiás most is hajmeresztő dolgokat ígért bömbölő hangján azoknak, akik sátrát meglátogatják. Az árusnők derekai már meggörnyedtek, mint a marokszedőké, a kötényükbe gyülekezett nikkel- és ezüstpénz terhe alatt. Enyhe őszi délután. Az őszpiros felhőkre az elmúlhatatlanság örökképével rajzolódott le Szent Terézia tornyának árnyéka, amely izmos volt, mint a legtöbb terézvárosi nőé. Ez a sokadalom volt az eleme Kardhordó Árpádnak, aki különben is csak akkor szerette a csörgőkígyókat, amikor városligeti bódéjában nagy tömegnek mutathatta be őket. Felmászott a gyertyaöntő ládáira, és kitűzte a zászlót, mintha az egész terézvárosi búcsút meghódítani akarná. Éljen dr. Vázsonyi Vilmos, mondta a zászló a nevetgélőknek, az alkudozóknak, a hosszú Nagymező utca hömpölygőinek, a látványosságok fáradtjainak, a mézeskalácsot majszoló nőknek, a libapecsenye árusok sátrai körül orrontó kibiceknek, valamint azoknak is, akik megengedhették maguknak, hogy az Érsek utcában felállított deszkadutyánban ízlésüknek megfelelő lacipecsenye darabot méressenek a váratlanul előkerült kenyeresasszonytól vett cipójukra. ...Emlékeztek erre a hűvös, papos, jól sepert Érsek utcára, ahol az ember a saját lépteinek a visszhangját hallgatva: nem gondolhatott másra, mint arra, hogy a sánta sekrestyés jön utána, akinek azért kellett az Érsek utca flaszterén sétálgatnia, hogy a plébános úr új cipőjét kitágítsa. De gondolhatta a lépések visszhangjára azt is, hogy a káplán úr éppen most lépett ki a parochia ajtaján, és a harangozó kíséretében G + M + B betűket megy felíratni az ajtó szemöldökfájára azokba a katolikus házakba, ahová Háromkirályok napján meghívták. A világért se higgyük, hogy a reverendában siető léptek talán egy haldoklóhoz igyekeznek, aki nem tud addig

meghalni, amíg meg nem gyónta, hová dugta a takarékpénztári könyvet. Nem, ne haljon meg senki Szent Terézia utcáiban, a polgár csak hordja a takarékba pénzecskéjét, az ismerős bankpénztárosok úgysem fizetnek másnak, mint a polgár hozzátartozóinak. - Mindig szerettem a tiszta, kellemetes Érsek utcában járkálni, mert higgadt gondolatai támadtak itt az embernek, még a kisbabákról is, akiket keresztmamák és bábák felügyelete alatt keresztelőre visznek a sekrestyébe. Hát ebben a kolostoriasan hűtött utcában kerekedett egyszer olyan nagy ribillió, amely felülmúlt minden addigi terézvárosi búcsút. Ebben az utcában, ahol addig az ember csak a saját lépteiben gyönyörködhetett: deszkapalánkot vontak, mint valami nagyvásáron, ahol a teheneket és bikákat elkülönözik egymástól. A palánkon innen a Nagymező utca felé tolongtak azok, akik ama nagyorrú fiskálist akarták követnek Szent Terézia fertályában, a másik oldalon pedig amazok, akik a városrész régi képviselőjéhez ragaszkodtak, ama Radocza Jánoshoz, aki a homlokán kezdett kopaszodni, ugyanezért hajzata úgy emelkedett, mint a drótsövény. Az Érsek utcai iskola volt a választás helyiségének kijelölve, ahol egymástól elkülönítve megjelentek a háziurak, akikkel nem mertek volna lakóik találkozni, a nagykereskedők, akik a kiskereskedőknek hitelt nyújtottak, és már régen fenyegetőznek a kredit megszüntetésével. A tekintélyes polgárok, akiknek mindenki köszönni szokott az Új utcától kezdve a Dessewffy utcáig... De a palánkon innen, ahol Szent Terézia templomán a két embernyi arkangyalok, szentek és más túlvilági potentátok is vigyáznak a keresztet vető szegény emberekre: ott voltak mindazok, akik ha sóhajtanak, valóban szívük közepéből fakad a sóhaj; akik, ha gondtól függesztik le fejüket, nem mindig azért teszik, hogy az adókivető bizottságot megtévesszék; akik, ha ünnepnapokon mosolyognak, ezt a mosolyt hetekre megbánják. Mert miért szabad jókedvűnek lenni egy embernek, akinek semmije sincs, csak nagyszámú családja? Eljöttek az Aréna útról a kis suszterek, akik már minden különösebb reménykedés nélkül verték a talpakba a faszögeket, a Bajnok utcából a fűszeresek, akik mindig megkeserülik, ha elköltözködik egy régi lakó az utcából, a Felső erdősorból a mosodások, akik nem érnek rá tiszta inget váltani, a Gömb utcából a kis szabók, akik már lemondtak arról, hogy drótkerítéseket állítsanak a városban, ahol a gyermekek ruháikat összetéphetik, a szépnevű Izabella utcából a szénkereskedők, akik mindig azon panaszkodnak, hogy a jól beépített utcában későbben kezdődik a tél, mint például a külső Andrássy úton, a Szív utcából a Pali bácsihoz címzett vendéglős vezetése alatt az összes kiskorcsmárosok, mert ezek ellenzékiek voltak a szigorú rendőrellenőr miatt, a Váci kőrútról a boltosok, akik lenézik a Lipótvároshoz tartozó vizavijukat, mert annak a kormány jelöltjére kell szavazni, megjöttek a Váci útiak és az angyalföldiek... Ezzel aztán körülbelül el is volt döntve a választás sorsa. Nem volt még ilyen búcsú a Terézvárosban. A Pekáry ház erkélyéről a kő sárkányfő, amely száz esztendeig őrizte ezt a házat, ijedtében leszakadt, szerencsére senkit sem ütött agyon félmázsás terhével. A terézvárosi templomon őrködő próféták és szent emberek kővé meredve figyelték a zsivajt, amely a régi kegyes éneklések helyett most a szentasszony temploma előtt felhangzott: ...Ő az igazi, Valóságos demokrata, igaz hazafi. Persze, ezt az ifjú terézvárosi fiskális tiszteletére énekelték, hol viharzó kedvvel, hol meg bátorítóan, amint a felismerhetetlen Érsek utcából hangos kortesek a választási híreket hozták. (1926) Beliczay Imre (Nagyalásony, 1806. november 19. – Budapest, 1872. július 13.) mézeskalácsos és viaszöntő mester a mézeskalács készítés ipari megalapozásával vált híressé, melynek hagyományait családja öt generáción keresztül vitte tovább az 1949-es államosításig. A szakma fortélyait neves kül- és belföldi műhelyekben leste el, és cégének termékeivel külföldi kiállítások díjait tudhatta magáénak. Halála után fia, Béla vette át tőle a mesterséget. Vezetésével a vállalkozás az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb méz- és viaszkereskedője lett. Az író az ő alakját idézte fel. (A szerk.)


13


Híres szülöttünk Badics János nyelvész, lexikográfus, műfordító

Balázs János szüleivel és Veronika húgával

Badics János 1914. november 4-én született a mai Dózsa György utca 17. sz. alatti házban. Édesapja Badics János bognármester, édesanyja Csöngei Lídia háztartásbeli. Korán kiderült, hogy János kiváló képességű tanuló, ezért édesanyja Budapestre ment szolgálónak, hogy a fiút taníttatni tudják. Az általános iskola befejezése után a Dunántúli Református Egyházkerület Pápai Főiskoláján folytatta tanulmányait. A nyolc év alatt tehetségével, szorgalmával kivívta tanárai és társai elismerését. Bizonyítványaiba csak a legjobb osztályzat került, és kitüntetéssel érettségizett. Tanulmányai mellett sporttevékenysége mindvégig kiemelkedő volt. Az Ifjúsági Képzőtársaság könyvtárosaként tevékenykedett és a Gyorsírókör munkájában először mint tanuló, később tanárelnök felügyelete mellett, mint oktató vett részt. 1934ben a budapesti országos versenyen Badics János három másik társával szép eredményt ért el a 200 szótagos kategóriában. A sikeres érettségi vizsga után a Budapesti Tudományegyetemre iratkozott be magyar-latin-görög szakra. A II. világháború előtt a Badics vezetéknevet Balázsra magyarosította. 1938-ban Lipcsében, 1939-ben Pisában járt tanulmányi úton. 1939-ben doktorált Budapesten. Doktori disszertációja A gazai iskola Thukydidés-tanulmányai olasz nyelven is megjelent 1940-ben. Az Eötvös Kollégium tagja, 1940-41-ben bentlakó senior, majd a Lipcsei Egyetem magyar lektora lett. Ezután középiskolai tanár, majd egyetemi docens. A háború utáni években a Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa. Az 1954. évi magyar nyelvész kongresszuson elvi jelentőségű tanulmánnyal jelentkezett, „A stílus kérdései” címmel. A hazai nyelvészetben ekkor (és azóta is) uralkodó felfogást körvonalazta előadásában. Eszerint a stilisztika a nyelvtudományhoz tartozik ugyan, de annak külön, önálló ága. A tudományos igényű és megalapozottságú nyelvművelés bizonyos fokig alkalmazott stilisztikának is tekinthető. Kandidátusi disszertációjának megvédése után, melyet „A nyelvtanirodalom alapjai és a magyar nyelvtanirodalom kezdetei” címen készített, egyetemi tanár az Általános és Alkalmazott Nyelvtani Tanszéken. 1956-tól a Nyelvtudományi Intézetben részt vett a Ma-

gyar Nyelv Értelmező Szótára szerkesztésében. 1958-ban megjelent Sylvester János és kora c. monográfiája a magyar tudománytörténet becses, nagy filológiai apparátussal megírt alkotása. Ezután Rómában, majd Budapesten tanszékvezető egyetemi tanár. Az európai és a magyar kultúra érintkezési pontjait kutatta. A munka közben 1966-ban tette közzé „Szintagmatizálódás és lexikalizálódás” című elvi-módszertani tapasztalatait. A magyar nyelvtudomány történetében egyedülálló vállalkozás Balázs Jánosnak a „Hermész nyomában” című nagyigényű munkája, mely nyelvi, nyelvészeti eszmélődésünk bölcseleti alapkérdéseit tárja fel a XIX. század végéig, kitekintéssel a XX. századra is. Nyelvtudomány-történeti tanulmányai jelentek meg a Filológiai Közlönyben, a Magyar Tudományban, a Studia Slavica és az Általános nyelvészeti tanulmányok köteteiben. Szerkesztője volt a „Nyelvi rendszer és nyelvhasználat: általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok” című kötetnek és a „Nyelvünk a Duna-tájon” című egyetemi segédkönyvnek. Munkát fejtett ki a Magyar Nyelvtudományi Társaságban. 1987-ben Révai Miklós-díjjal és emlékéremmel tüntették ki. További elismerései: Akadémiai Nagyjutalom 1958, Akadémiai Díj 1963, Nemzetközi Pitré-díj 1963, A Munka Érdemrend arany fokozata 1985. Szücs Tamás Köszönet Harczos Lászlónak a családi fotóért! Művei: A gazai iskola Thukydides tanulmányai, 1940; A l’aube de la conscience européenne, 1942; La réhabilitation de Byzance, 1942; Klasszikus álmok, antológia [Keresztury Dezsővel], 1943; Kelet-Európa és az összehasonlító történetírás, 1947; Magyar stilisztika, egyetemi jegyzet, 1953; A magyar nyelvi stílus történeti fejlődésének vázlata, egyetemi jegyzet, 1953; A nyelvtanirodalom alapjai és a magyar nyelvtanirodalom kezdetei, kandidátusi értekezés, 1956; Sylvester János és kora, monográfia, 1958; Névmástanulmányok, 1963; Über die Ekstase des ungarischen Schamanen, 1963; A névmások szerepe a szuffixumok kialakulásában, 1964; A szövegtan alapjai (Nyelvtudományi Közlöny, 1979); Magyar deákság. Anyanyelvünk és az európai nyelvi modell, 1980; Nyelvi rendszer és nyelvhasználat, tankönyv, 1980; Az areális nyelvészeti kutatások története, módszerei és főbb eredményei, tankönyv, 1983; A szöveg, tankönyv, 1985; Hermész nyomában. A magyar nyelvbölcsészet alapkérdései, tankönyv, 1987.; Nyelvünk a Duna-tájon(1989); Műfordításai: Sz. P. Tolsztov: Az ősi Chorezm, 1950; M. V. Zsizska: Jemeljan Pugacsov, 1952; G. Cocchiara: Az európai folklór története, 1962. Irodalom: Studia in honorem J. B. offerta a collegis et discipulis (Bp., 1984); Károly Sándor: Balázs János hetvenéves (Magyar Nyelv, 1985. 3. sz.); Mészáros György: Az utolsó beszélgetés Balázs Jánossal (interjú, Palócföld, 1985. 6. sz.); Lőrincze Lajos: Balázs János (Magy. Nyelvőr, 1989. 3. sz.); Benkő Loránd: Búcsú Balázs Jánostól (Magyar Nyelv, 1990. 1–2. sz ) Források: Magyar életrajzi lexikon, Kotárs magyar írók lexikona, Veszprém megye irodalmi hagyományai, Veszprém megyei életrajzi lexikon


14


„Hinni kell a győzelemben”

Interjú Csongrádi László olimpiai bajnokkal A Csongrádi név jól cseng Nagyalásonyban. Endre, barátainak Bandi kereken két évtizede nyitotta meg autószerelő műhelyét, ahol sokak megelégedésére javítja a környékbeli járműveket. Már a második ciklusban dolgozik önkormányzati képviselőként is. Édesapja 35 éven keresztül volt a helyi körzeti megbízott. Az utóbbi időben műhelyében sűrűn feltűnik egy ismerős arc. Bandi unokatestvérével, Csongrádi Lászlóval, Szöul olimpiai bajnokával beszélgettünk. Nagy munkában vagytok, mi készül a műhelyben? Régi vágyam volt, hogy egy Fiat 500-as autó tulajdonosa legyek. Nemrégiben Bandi talált egyet, aminek a teljes felújításán dolgozunk. Milyen állapotban volt az autó? Műszaki vizsgája volt ugyan, de a teljes belseje hiányzott, továbbá a külsejére is ráfért egy nagy generál. Bandi nagy szakértelemmel fogott hozzá a felújításhoz és az eredmény fantasztikus lett. Örömömre szolgál, hogy több faluból is segítették a munkáját, így szinte az egész környék összefogott, hogy ez az autó ismét a régi fényében pompázzon. Miért éppen ez a típus tetszik? Összesen öt Polski Fiat 126-osom volt, ráadásul az egyik édesapám jóvoltából kétszer is hozzám került. Arra különösen büszke vagyok, hogy a szüleimtől mennyi mindent kaptam. Az autók után rengeteg alkatrész maradt. Nemrégiben környékünkön megláttam egy szépen felújított Fiat 500-ast és ekkor jött az ötlet, hogy én is szeretnék egy ilyet. Volt egy kis meglepetés, amiről Te sem tudtál. Bandi egy emblémát tervezett, ami felkerült az autó elejére és hátuljára is. Ez igazán egyedivé teszi. Beszélgessünk a pályafutásodról. Mikor kezdtél el sportolni? Először, mint minden gyerek focista szerettem volna lenni, de az ottani edzők nem láttak bennem fantáziát. Tizenkét éves koromban a postaládánkba dobtak egy szórólapot, amin az szerepelt, hogy vívó palántákat kerestek az Újpesti Dózsánál. Lementem az edzőterembe. Az első mesterem Nagyházy Zoltán volt, aki három hónapig foglalkozott velünk. Ezután Jakab László tanítványa lettem, akivel apa-fiú viszony alakult ki közöttünk. Ő volt, aki kardot adott a

kezembe. Tizennyolc évesen már Zarándy Csaba irányította a felkészülésemet. Mindkettőjüknek nagyon sokat köszönhetek.

Emlékszel az első versenyedre? Igen, a legjobb 16 közé jutottam. Akkoriban egy-egy versenyen még sokkal népesebb volt a mezőny, nem úgy, mint most. Rengeteg sikernek voltál részese. Az olimpiai aranyérem a legnagyobb diadal? Kifelé igen, de a vívás az egyéni sport, így több olyan eredményem is van, ami számomra értékesebb, dacára, hogy egyéniben nem sikerült nyernem. Példának mondhatnám a kobe-i Universiadén szerzett ezüstérmet. Nem mindegy, hogy egész nap küzdeni, koncentrálni kell és a jó eredmény eléréséhez a legjobbakat is meg kell verni, vagy pedig csak egy-két asszót kell vívni. Térjünk vissza az olimpiához! A nyolc között a lengyelek 8:7-re vezettek ellenünk. Ha veszítesz, vége a bajnoki álmoknak. A döntőben a szovjetek már 8:4 arányban vezettek, amikor becseréltek a csapatba. Hogy élted meg ezt a két fontos pillanatot? Egyik asszóban sem fordult meg a fejemben, hogy kikaphatok, www.nagyalasony-online.hu

A kard csapat

így mindkétszer sikerült győznöm. Ez felhozta a többieket is, így 28 év után újra olimpiai bajnoki címet ünnepelhettünk. Mikor hagytad abba az aktív sportot? Tulajdonképpen nem hagytam abba, bár már nem versenyzek. Még ma is a gödöllői klubhoz tartozom. Van példaképed? Igen, Rejtő Ildikó tőrvívó. Ő nagyon nagy egyéniség. Minden olimpiáról éremmel tért haza, fantasztikus pályafutás az övé. Még 1999-ben a senior világbajnokságon is szinte egyik kezét zsebre téve verte meg a mezőnyt, akkora volt a technikai fölénye. Amikor Szöulból hazatérve átverekedtem magam az ünneplő tömegen ő a reptéren egy szál virággal a kezében várt. Kardozó példakép? Kovács Attila. Kiváló tehetség és nagyszerű ember volt, sajnos már nincs közöttünk.

Bandi gokart díjátadóján a család körében a fiúk

15

HÍRMONDÓ n 2012. augusztus Mivel foglalkozol az aktív pályafutásod lezárása óta? Civilben voltam riasztó szerelő, de 1996 óta edzősködöm is. A Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szereztem. Először itthon voltak tanítványaim, de a minimális feltételek hiánya miatt kénytelen voltam búcsút venni tőlük. Nagyon nehéz volt. Azóta Ausztriában foglalkozom gyerekekkel. Amatőr klub, ennek ellenére van olyan tanítványom, akire már a nemzetközi versenyeken is felfigyeltek. Mire ezek a sorok megjelennek már tudni fogjuk, hogyan szerepeltek vívóink az olimpián. Előzetesen mit jósolsz? Mind a négy magyar odaérhet, a végső sikerre is esélyesek. Nagyon sok múlik azon, ki milyen napot fog ki, hogyan ébred, stb. Ezen a szinten minden kis apróság számít. Szívesen dolgoznál újra itthon? Amennyiben hívnának, tudnék Szücs Tamás segíteni. Fotók: Szabó János, Csongrádiné Nyárs Beáta és archív

Névjegy

Csongrádi László

Ilyen volt

És ilyen lett

Született: Budapest, 1959. július 5. Klubjai: Újpesti Dózsa, Vasas SC, Gödöllői EAC Olimpiai játékok arany 1988, Szöul Kard csapat Világbajnokság ezüst 1990, Lyon Kard csapat Universiade bronz 1983, Edmonton Kard csapat ezüst 1985, Kobe Kard egyéni arany 1987, Zágráb Kard csapat Magyar bajnokság bronz 1983 Kard egyéni arany 1985 Kard csapat arany 1987 Kard csapat arany 1988 Kard csapat arany 1989 Kard csapat ezüst 1990 Kard csapat ezüst 1993 Kard csapat bronz 1994 Kard csapat bronz 1995 Kard egyéni

Különdíj: Márkus Ádám, Adorjánháza gólkirály 9 góllal. Házi gólkirályunk Kerecsényi Márk, alig lemaradva a gólkirály mögött, 8 góllal. Idén Csögle adott otthont a hagyományos Polgárőr kupa kispályás labdarúgó tornának. Újabb egy évre Adorjánháza vitte haza A tikkasztó hőség ellenére színvonalas küzdelmet láthatott a közönség. Természetesen a kupát, immár harmadszor. Jövőre hazai most sem vérre ment a csata, de mindegyik résztvevő szerette volna bebizonyítani, hogy pályájukon próbáljuk meg elhódítani tőlük Szücs Tamás a saját csapata a legjobb ezen a napon. a trófeát. Fotó: Pósné Kiss Marietta Először Adorjánháza verte meg Dabrony csapatát, majd Nagyalásony győzött a házigazda ellen. A második fordulóban két örökrangadó következett, ahol Dabrony szoros csatában verte Nagyalásonyt, majd Adorjánháza Csöglét múlta felül. A harmadik körben Dabrony csak egy góllal verte meg Csögle csapatát, majd meglepetésre Nagyalásony győzött az addig magabiztos játékot mutató Adorjánháza ellen. A szokásoknak megfelelően bíró nélkül zajlottak a mérkőzések, mert végig baráti hangulat uralkodott a pályán. Az eredmény kihirdetéséig a vendéglátók nagyon finom babos pörkölttel látták vendégül a résztvevőket. A torna végeredménye: 1. Adorjánháza (gólaránnyal) 6 pont 2. Dabrony (egymás elleni eredménnyel) A dabronyi és nagyalásonyi csapat közös képe 6 pont Felső sor: Simon Zoltán, Nyárs Martin, Szücs Tamás, Varga Tibor edző, Nyámándi Gábor tartalék, Nagy István, 3. Nagyalásony 6 pont Temesvári Péter, Farkas László, Simon Szilveszter, Németh Kornél 4. Csögle 0 pont Alsó sor: Szakál Péter, Molnár Szilveszter, Vida Attila, Nagy Marcell, Pós Norbert, Kerecsényi Márk

Polgárőr kupa 2012


16


Íz-lelő Alföldi birkapörkölt Szécsényi István módra

Hozzávalók: 10 kg birkahús (kb. 3 kg csontos hús, a maradék színhús legyen), kb. 70-80 dkg. belsőség (máj, tüdő, vese), 8-10 fej közepes nagyságú vöröshagyma, 4 evőkanál törött piros paprika, 3 evőkanál só, 2 db nagy tubusos piros arany (1 db csemege , 1 db csípős), 1 evőkanál bors, 1 csapott kanál őrölt kömény, 3 gerezd apróra vágott fokhagyma. Ízlés szerint, ha valaki nagyon erősen szereti a pörköltet, 3 db csöves paprika (melyet a végén , megfővés előtt kb. 10 perccel kell beletenni). Elkészítés: A bográcsot ki kell zsírozni , nem túl vastagon , ezt követően a bogrács aljára teszem a csontos húsokat, hagyma, törött paprika, piros arany, bors, kömény, a következő réteget pedig a hússal kezdem, és a fűszereket rétegenként ismételem. A belsőséget az utolsó réteg tetejére teszem. Mielőtt a bogrács alá gyújtok , 1,5-2 dl vizet ráöntök , mert a hús enged úgyis levet. Egy titka van még a birkapörköltnek , lassú tűzön , nem rotyogtatva kell főzni . Ízlés szerint félfővésben egy kisebb darab paradicsomot is rá lehet tenni , de nem ízesítés céljából , hanem azért, mert a későbbiekben újramelegítéskor a hús nem omlik szét. Annál jobb a pörkölt, minél öregebb a birka. Jó étvágyat!

„Jövünk jövőre is, ha hívnak, ha nem!” A tavalyi falunapon történt. Többen odajöttek a Nagyalásony Online bemutatkozó standján hozzám, ha egy jót akarok beszélgetni, akkor feltétlenül keressem fel az alföldiek sátrát. Már jócskán benne voltunk a délutánban, amikor leültem hozzájuk beszélgetni. Mit beszélgetni? A sátorban azonnal terített asztalt varázsoltak nekem, s megkínáltak az általuk készített alföldi birkapörkölttel. Nem bántam meg. A beszélgetés és a kínált étek egyaránt jóízűre sikeredett. Vendéglátóim Kunszállásról érkeztek, kötődésük azonban igen szoros Nagyalásony- ismerjük. – mondta Kátai Dezső. A faluhoz. Egyikük, Törteli Balázs nagymamája és napon minden ingyenes, a gyerekek is jól Csongrádi Bandi édesanyja testvérek. Akik érzik magukat. Nekünk, messziről jötteknek még vele jöttek, a Szécsényi, a Kátai és az is nagyon tetszett a dolog. Ez a tó is nagyon Eszik család, mind utcabeliek. szép, főleg, hogy már sétány, pavilonok, este Nos, akkor hogyan is készül az alföldi világítás is várja az itt kikapcsolódni kívábirkapörkölt? A birkához bővebben rakják nókat. Szécsényi István mindehhez azt tette a hagymát, s ha üveges, akkor lesz finom. hozzá: „Jövünk jövőre is, ha hívnak, ha nem!” A csont kerül az aljára, ez lábszár és oldalas Cikk és fotó: S. K. Zsóka (HCJD) csont lehet. Összekeverni nem szabad, rétegeznek. A tüdőt és a májat az elején teszik bele. A fűszer, a paprika, só, bors, piros arany is az elején kerül Nagyalásony és környéke rá, amikor a húst a bográcsba rétegezik. A piros aranyból cseFőszerkesztő és felelős kiadó: Sörösné Kolonics Erzsébet (HCJD) mege és csípős is szükségeltetik. Szerkesztőség és kiadó: Eddig jutottam jegyzeteimben, 8484 Nagyalásony, Dózsa György út 11. közben kapkodtam a fejem, Levelezési cím: 2400 Dunaújváros, Bocskai utca 2/a I/2. hogy minek is kell belekerülnie. Telefon: 06 20 447 5366 Időközben más vendég is E-mail: [email protected] kóstolásra érkezett. Pető László, Honlap: www.nagyalasony-online.hu a Somlótája Vadásztársaság tagCímfejfotó: Nagy Zoltán ja is bekapcsolódott a beszélgeCímlapfotók: Sörös Ferenc, Szücs Tamásné tésbe. Felénk azt tartják az öreg A lapszám munkatársai: Árus-Kovács Gábor, Bokor Lívia (HCJD), parasztemberek, – mondta –, Csongrádiné Nyárs Beáta, Molnár-Győri Ágota hogy ahány éves a birka, annyi Németh Ildikó, Pethő Judit, Poósné Kiss Marietta órát kell főzni. Meg aztán, az Schvarczkopf Anita, Somogyi Norbert, Sörös Ferenc sem mindegy, hogy birkát, vagy Szabó János, Szücs Tamás, Szücs Tamásné kost vesz-e az ember. Na, abban Olvasószerkesztő: Sörös Erzsébet Borbála azért volt némi kételkedésem, Szaktanácsadó: Varga Pál hogy honnan tudom meg váNyomdai munkák: sárláskor az állat korát. Ezen Bogárd és Vidéke Lapkiadó és Nyomda jót nevetett, és közölte, hogy 7000 Sárbogárd, Hősök tere 12. Megjelenik: negyedévente, 400 példányban ezt manapság is tudni lehet, Terjesztve: Nagyalásony, Vid településeken hiszen uniós szabvány alapján tartják nyilván az állatokat, ezt Támogatók: Nagyalásony és Vid községek önkormányzata A lap ingyenes a fülükön jelzik. Lapnyilvántartási szám: 163/1080/2/2010. Kimondottan a falunapra ISSN 2063-0271 jöttünk, hogy a rendezvényen ISSN 2063-298 (Online) részt vegyünk. Bandit régóta

Hírmondó


írmondó agyalásony és környéke A hír a miénk! Kistérségi Kulturális Rendezvény Hagyományőrző amatőr csoportok találkozója Nagyalásonyban A tartalomból

Recommend Documents