A tartományújjáépítõ csoportok tevékenysége Afganisztánban

HH-19

KR-1

2006. 03. 08.

Tom

KARD ÉS TOLL 2006/1

A tartományújjáépítõ csoportok tevékenysége Afganisztánban Kerezsy Norbert õrnagy Ebben az írásban Afganisztánban, a NATO ISAF1 erõinek részérõl az újjáépítési munkálataiért felelõs szervek, a tartományújjáépítõ csoportok2 sajátos helyzetét és mûködésének nehézségeit próbálom felvázolni. Jelenleg több ilyen csoportban is tevékenykednek magyar katonák különbözõ beosztásokban, segítve ezzel az ország megújulási folyamatát. Amennyiben a jövõben magyar tartományújjáépítõ csoport is fog mûködni Afganisztánban, érdemes figyelembe venni azokat a körülményeket, amelyekkel ezeknek a katonai – mégis polgári tevékenységeket végzõ – szervezeteknek szembe kell nézniük. In this writing I try to sketch the special situation and the operational hardships of the Provincial Reconstruction Teams, which are responsible for the reconstruction job in the NATO’s ISAF. There are Hungarian soldiers in some PRTs now, in different positions, helping the renewal of the country. If there will be a Hungarian PRT in Afghanistan in the future, it is worth to consider the circumstances these military – in the same time civilian – organizations have to face.

Mi a célja az ISAF tartományújjáépítõ csoportjainak? A NATO álláspontja szerint a tartományújjáépítõ csoportok (továbbiakban PRT-k) szervezete a katonai-polgári együttmûködésen alapul, hogy kifejezze a nemzetközi közösség elkötelezettségét Afganisztán újjáépítésére. Ezek a csoportok képviselik a NATO jelenlétének értelmét, hiszen nem katonai megszállással egybekötött béketeremtés zajlik az országban, hanem az újjáépítés támogatása, amelyet a PRT-k valósítanak meg. Az ország északi felében, az ISAF tevékenységének színhelyén, (amely kb. háromszorosa Magyarország területének), – nem számítva a fõvárost és környékét –, csak ezek a csoportok képviselik a NATO-t, kiegészülve két-két logisztikai bázissal és régió koordinációs központtal, amelyek egy-egy PRT-vel közös helységben települtek. A katonai részegységek, amelyek megegyeznek egy NATO-törzs felépítésével kiegészítve a védelmet ellátó és kiszolgáló alegységekkel, az ISAF fennhatósága alá tartoznak. A polgári részegységeket az adott PRT üzemeltetését felvállaló ország adja. Ezek lehetnek CIMIC szakemberek (polgári szakértelemmel rendelkezõ, tarta-

1 International Security Assistance Forces – Nemzetközi biztonsági közremûködõ erõk 2 Provincial Reconstruction Team – PRT

43

HH-19

KR-1

2006. 03. 08.

Tom


lékos katonák), vagy az adott ország hivatalos szerveit (pl. külügyminisztérium) képviselõ hivatalnokok. A PRT elsõdleges feladatai: – segítséget nyújtani az afgán kormány hatókörének kiterjesztéséhez, – hozzájárulni a biztonságos környezet kialakításához, kapcsolatkiépítése a helyi hivatalos szervekkel, – megfelelõ módon segíteni a biztonsági szektor reform tevékenységeit – az eszközökön és lehetõségeken belül –, hogy ezzel támogassa az újjáépítési erõfeszítéseket. Jelenleg kilenc PRT mûködik az ISAF mûveleti területén, amelyek az ország két részén (Stage 1 – észak-kelet, Stage 2 – észak-nyugat) helyezkednek el. Jelenleg tervezés alatt áll a harmadik rész megalakítása, a Stage 3 , ahol újabb 6 csoport telepítésével terjesztenék ki az ország dél-nyugati részére is az újjáépítõ munkát. A PRT-k munkáját jelenleg két régiókoordinátor szerv3 koordinálja (RAC East / RAC West), amelyek 4 a tervek szerint a közeljövõben parancsnoksági hatáskörrel fognak rendelkezni a PRT-k felett, mivel eddig lényegében információgyûjtéssel foglalkoztak, és csak ajánlásokat tehettek, de utasításokat nem adhattak a tartományújjáépítõ csoportoknak. Az elõzmények Az amerikai katonai válasz a World Trade Center és a Pentagon elleni támadásra 2001. október 7-én kezdõdött, a Háború a terror ellen (War on terror) meghirdetésével. Bush elnök az Egyesült Államok vezetésével mûködõ koalíció kialakítására törekedett. Sok ország tett kisebb felajánlásokat, elsõsorban az Egyesült Királyság lépett elõ, hogy a szükséges csapatokkal és felszereléssel csatlakozzon a katonai akcióhoz. A Biztonsági Tanács 1373-as határozata még 2001-ben elfogadásra került, ami lényegében az államok többségének áldását jelentette. A felhatalmazás kimondja, hogy a terrorizmus a nemzetközi béke és biztonság elleni fenyegetés, és idézi az ENSZ alapokmányának 51-es cikkelyét biztosítva az elidegíthetetlen jogát az egyéni vagy kollektív önvédelemnek.5 Hogy ez legalizálja, vagy sem az Amerika vezette katonai akciót Afganisztánban, a mai napig vita tárgya. Azonban a Biztonsági Tanács nyilatkozatára és az ENSZ alapokmányra való hivatkozás a koalíciót olyan színben tüntette fel, hogy az általánosan elfogadott szabályok és értékek alapján tevékenykedik. A humanitárius célok – habár nem ezek voltak az akció alapcéljai – jelentõs súlyt képeztek az erõk felhasználásának kérdésében. Mind az Egyesült Államok, mind Nagy-Britannia nyilatkozatokat tett közzé, amelyben kihangsúlyozták az afgán nép szenvedéseit a talibán rezsim alatt. A koalíció újra és újra hangsúlyozta, hogy a légi csapások céljait körültekintéssel fogják kiválasztani. Ennek ellenére 1000–1300 afgán civil áldozata volt a légi csapásoknak, és legalább 20 ezren menekültek el vagy vesz-

3 Regional Area Coordinator – RAC 4 Regional Area Command 5 United Nations, Security Council: Resolution 1373; http://daccessdds.un.org/doc/undoc/gen/n01/557/43/pdf/n0155743.pdf?openElement; 2006.02.21.

44

HH-19

KR-1

2006. 03. 08.

Tom

KEREZSY NORBERT: A tartományújjáépítõ csoportok tevékenysége Afganisztánban 6

tették el otthonukat. Néhány, a koalíciós erõk által elkövetett jelentõs hiba – például két alkalommal történõ bombázása egy vöröskeresztes élelmiszerraktárnak – elõsegítette a katonai akció ellentmondásos hatásairól kialakuló véleményt. Egyes vélemények szerint a már szeptember 11-e elõtt meglévõ humanitárius krízishelyzet rosszabbodott a légicsapások után.7 A bombázások beszüntetésére irányuló felszólítások megsûrûsödtek, hogy elkezdõdhessen a mielõbb szükséges segítségnyújtás. Bár ezeknek a felszólításoknak nem tettek eleget, mindkét állam nagy erõfeszítéseket tett az afgán népnek nyújtott saját segítségnyújtás kihangsúlyozására, és a pénzügyi segítséget is erõteljesen fokozta a két ország. A talibán rendszer hirtelen összeomlása és gyors visszavonulása a dél-afganisztáni Kandaharba szabad utat hagyott, hogy az új hivatalos kormány a hatalmat átvegye. 2001 novemberében megalakult az Afgán Átmeneti Kormány, ami bizonytalan koalíció volt Hamid Karzai vezetésével és az Északi Szövetség erõteljes behatásával. Az átalakítási folyamat, hogy Afganisztán sokszereplõs hatalmi rendszere átalakuljon központi vezetésre, nyilvánvaló hatással volt a hadurakra, akiknek a helyi jellegû hatalmi rendszerbõl sok elõnyük származik. Gazdasági túlélésüket az olyan illegális tevékenységek biztosították, mint a csempészet, ópiumkereskedelem, vámszedés és a helyi lakosság feletti uralom saját katonai erõikkel. Sok vesztenivalójuk volt, amennyiben nem képviseltetik magukat a központi kormányzatban. Nem meglepõ tehát, hogy sokuk keményen harcolt azért, hogy bejusson az ország vezetésbe, vagy megakadályozza a hatalom újraosztását, gyakran fenyegetõzve azzal, megszakítják a reformfolyamatot, amennyiben kizárják õket. Válaszul Hamid Karzai, a politikai átalakulás érdekében és félve attól, hogy a keményvonalasok megszakítják a békefolyamatot, néhány engedményre kényszerült. Ennek eredményeképpen a kormányában elsõsorban az Északi Szövetség tagjai szerepeltek és több tagját az emberi jogok komoly megsértésével gyanúsítják. Katonai céljai elérése érdekében az Egyesült Államok fegyverrel, anyagiakkal és egyéb módon támogatta a hadurakat. Abból a meggondolásból, hogy a hadurak uralma nem szerencsés de elkerülhetetlen, az USA többopciós stratégiát folytatott annak ellenére, hogy a rövid távú katonai haszon ellentétben állt azzal a hosszú távú céllal, hogy a központi vezetés uralmát megerõsítsék. Sok tekintetben nagy fejlõdés következett be Afganisztánban 2001 szeptembere óta. Megválasztásra került az elnök és az alsó-, illetve felsõház; kidolgozták a nemzeti fejlesztés és költségvetés irányvonalait, új nemzeti fizetõeszköz (afgani) került elfogadásra, nõtt a gazdasági termelés, és több millió menekült tért vissza az országba a környezõ államokból, valamint több millió gyerek tért vissza az iskolákba. Ennek ellenére bármikor megszakadhat ez a folyamat és a biztonsági helyzet törékeny maradt. A jelentések a mai napig aggasztó képet festenek. A bûnözés még mindig erõteljesen jelen van az országban: rablás, lopás, különbözõ jellegû támadások. A

6 Carl Conetta: Operation Enduring Freedom: Why A Higher Rate of Civilian Bombing Casulties; 2002 január 18.; www.comw.org/pda/0201oef.html; p.1.; 2006.02.21. 7 Peter Marsden: The Importance of Regional Diaspora to the Afghan Economy; p. 5.; www.gcim.org/mm/File/PM.pdf

45

HH-19

KR-1

2006. 03. 08.

Tom


hadurak ereje nem csökken, és az afgán kormány és a segélyszervezetek alkalmazottai többször is célpontokká válnak. A biztonsági helyzet az ország déli és délkeleti részén különösen veszélyes, idõrõl idõre az ENSZ felfüggeszti egyes területeken a tevékenységét. A feketegazdaság továbbra is dominál a nemzeti piacon azzal fenyegetve, hogy bûnözõi békegazdaság jön létre. Mákültetvények az ország új terü8 letein jelennek meg és a kábítószer eladása a gazdaság nagy részét teszi ki. A drágakövek és fegyverek csempészete és a legitim áruk szabályozatlan kereskedelme is virágzik. Ahelyett, hogy ez utóbbi a kormány egyik bevételi forrása lenne, a vámokat a helyi hatalmasságok szedik be. A koalíció a mai napig folytatja harcát a terror ellen Afganisztánban. Mintegy 19 ezer amerikai katona még mindig aktív harctevékenységet folytat, fõleg az ország délkeleti részén. A hangsúly a koalíciónak a harci cselekményekrõl a békefenntartó mûveleteire helyezõdött át. A koalíciós csapatok humanitárius és újjáépítési feladatokat is végrehajtanak. A humanitárius mûveletekben való részvételük az újjáépítõ csoportok ötletének kialakítása elõtt komoly kérdéseket vetett fel. Az amerikai polgári ügyi tisztek szerepe mint segélymunkások, 2002 márciusában dühös elutasítást hozott a segélyszervezetek9 részérõl. A tartományújjáépítõ csoportok megalakítása Az ISAF az ENSZ 7. fejezetén alapuló mandátum alapján kezdte meg mûködését 2001 decemberében, hogy segítsen Kabul és közvetlen környezete biztonságának fenntartásában. Az ISAF mandátumának Kabul környékén túlra való kiterjesztésére széles körû felhívás érkezett. A javaslatot támogatók között volt az afgán elnök, Hamid Karzai, Kofi Annan, ENSZ fõtitkár és Annan afganisztáni különmegbízottja Lakhdar Brahimi. A szükséges csapatok számának megítélése, amely valós hatást fejtene ki a biztonsági helyzetre, erõteljesen eltérõ volt. Néhányan 25 ezer fõt javasoltak, míg Brahimi az ENSZ Biztonsági Tanácsának egy szerényebb elképzelést vázolt 8 és 13 ezer katona között. Míg az USA beleegyezett az ISAF küldetésének meghosszabbításába, addig általában ellene volt a Kabulon túli területeken történõ tevékenységnek. Amerikai hivatalnokok Afganisztán nehéz földrajzi és szegény infrastrukturális helyzetére hivatkoztak, amelyek miatt szerintük a kiterjesztett békefenntartói tevékenység nehezen kezelhetõ és megalapozatlan lenne. A védelmi minisztérium a kongresszusnak tett jelentése alapján az USA tartózkodása abból származik, hogy vonakodik ISAF csapatokkal találkozni olyan területeken, ahol az Enduring Freedom mûvelet még mindig zajlik, attól való félelmében, hogy a békefenntartói mûveletek akadályoznák háborús céljai elérésében. Válaszul a megnövelt biztonság iránti igényre, de az ISAF földrajzi kiterjesztését ellenzõ elveknek megfelelõen az USA kidolgozott egy alternatívát: a tarto-

8 United Nations, Office on Drugs and Crime: The Opium Situation in Afghanistan as of 29 August 2005; www.unodc.org/pdf/afghanistan_2005/opium-afghanistan_2005-08-26.pdf; 2006.02.22. 9 NGO – Non Governmental Organizations

46

HH-19

KR-1

2006. 03. 08.

Tom

KEREZSY NORBERT: A tartományújjáépítõ csoportok tevékenysége Afganisztánban

mányújjáépítõ csoport ötletét. A célja a PRT-nek az volt, hogy a Kabul környékén elért biztonsági szintet elérjék anélkül, hogy teljes, az egész országra kiterjedõ békefenntartó erõt kelljen fenntartani. A PRT általános célja az USA katonai véleménye szerint, hogy nyugodt és biztonságos környezetet teremtsenek a szükséges újjáépítési munkálatokhoz.10 A NATO elképzelése szerint a PRT-k arra törekednek, hogy úgy érjék el ezt a célt, hogy kiterjesztik az afgán átmeneti kormány jelenlétét az egész országban, mint az Afganisztánban folyó politikai átalakulás része, és elõsegítsék a helyi stabilitást és biztonságot, valamint az újjáépítést és fejlõdést ezeken a területeken. Az elsõ amerikai PRT-t Gardezben alapították 2002. december 31-én. Az elsõ körben 8 PRT-t kívántak létrehozni Afganisztánban. A cél az volt, hogy körülbelül 90%-ban a koalíció által üzemeltetett és ellátott legyen. Az ellenõrzés és a vezetés amerikai kézben volt, – mint a koalíció vezetõje –, létrehozva a bagrami PRT fõhadiszállást, aminek feladata a mûveleti feladatok felügyelése volt. Az elképzelés szerint katonai és polgári alkalmazottak dolgoztak közösen, 50–100 fõvel, katonai vezetés alatt, és a létszám nagy részét a katonák tették ki. A katonai rész CIMIC, gyorsreagálású, és megfigyelõ csoportokat, valamint gyalogsági erõket tartalmazott. A politikai adminisztrációt az amerikai külügyminisztérium biztosította. A fejlesztési szakértelmet az amerikai USAID11 és a brit UK DFID12 adta. A csoportoknak egymás tevékenységének tiszteletben tartásával kellett mûködniük, hogy ezzel is kifejezzék a civil-katonai együttmûködés lényegét. Megtéve a kezdõ lépéseket az USA felkérte a többi koalíciós partnert, hogy vegyenek részt az amerikai PRT munkájában vagy szerepeljenek mint vezetõ nemzet újabb PRT-k megalakításában. Ennek a kérésnek eleget téve Nagy-Britannia PRT-t alapított Mazar-e-Sharif-ben, Észak-Afganisztánban (amely 2003 júliusában kezdte meg mûködését), és embereket küldött más PRT-be és a PRT fõhadiszállásra. Új-Zéland átvette az amerikai PRT-t Bamianban, majd Németország a Kunduz-i PRT-t, 2003. decemberében. Más nemzetek is kifejezték érdeklõdésüket, hogy a már mûködõ PRT-be erõket küldjenek, de ekkor még nem jelentkeztek, hogy önállóan üzemeltessenek is egyet. Harcolni a háborút és fenntartani a békét Lehetséges a koalíciónak részt venni a harci cselekmények befejezésében és a békét fenntartani egyidõben? Ezek a tevékenységek nem ellentétesek? A Boszniai tevékenység egyik tanulsága az volt, hogy nem lehet háborúzni és békét fenntartani ugyanazokkal a katonákkal, ugyanazon a területen, ugyanabban az idõben. Nem szerencsés azokat az embereket korlátozni, akikkel együtt kell mûködni. A megoldás valószínûleg az, hogy ezt a két dolgot nem folytatják egyszerre ugyanazok a szereplõk.

10 Mark Sedra: Civil-Military Relations in Afghanistan: The Provincial Reconstruction Team Debate; p. 7; www.asiapacificresearch.ca/caprn/afghan_project/m_sedra.pdf; 2005.02.22. 11 United States Agency for International Development 12 United Kingdom Department for International Development

47

HH-19

KR-1

2006. 03. 08.

Tom


Ahhoz, hogy a békefenntartók hatékonyan tudjanak tevékenykedni három dolog szükséges: támogatottság, semlegesség, és az erõk minimális szinten történõ alkalmazása. Ha azt feltételezzük hogy ezek a szabályok a nem ENSZ által kiküldött békefenntartókra is igazak, vizsgáljuk meg ezeket a feltételeket az afganisztáni PRT-k tekintetében. Támogatottság: A PRT-k tevékenységének támogatottsága Afganisztánban bizonytalannak mondható. A gyakorlat, hogy hadurakat támogattak-támogatnak a rövid távú célok elérése érdekében a politikai folyamatokban, átfordult a kölcsönösségi alapon történõ együttmûködésbe. Amíg az anyagi és politikai javak ígérete megvan, a helyi hadurak várhatóan megengedik, hogy a PRT-k eljussanak a lakossághoz. Hasonló helyzet valószínûsíthetõ a lakosság esetében. Addig, amíg az emberek azt látják és tapasztalják, hogy a békefenntartó erõk a hasznukra vannak, addig megvan az ISAF támogatottsága. Nem számít a vallási, kulturális különbség sem, amíg a jelenlévõ erõk tevékenyen segítségére vannak az embereknek. Két példa viszont jól mutatja, hogy ez a békeállapot törékeny lehet, és a baráti viselkedés talán részben a fegyvereknek szól: 2004 õszén a Nyugat-Afganisztáni Heratban a helyi hadúr, Ismail Khan a helyi hatalomból való kimozdítása (bár ezzel együtt miniszteri kinevezést kapott a fõvárosban) az ENSZ-nek a városból történõ kiûzetését jelentette. A felbõszült tömeg ugyan egy segélyszervezeti munkást sem ölt meg, de több épületet kirabolt és felégetett. Az ENSZ alkalmazottak vagy elmenekültek, vagy az irodák óvóhelyein várták be az amerikai erõket, akik nem rendelkeztek sem megfelelõ felszereléssel, sem helyismerettel a kimentés gyors végrehajtásához. Ez jó leckéül szolgált az õket követõ olaszoknak, akik már tettek erõfeszítéseket annak érdekében, hogy az ilyen helyzetre rendelkezzenek legalább egy elõre kidolgozott tervel. A legutóbbi, a Mohamed karikatúrák következtében halálos áldozatokkal is járó és ISAF katonák sebesülését okozó tüntetések szintén rávilágítottak, a helyi lakosság által adott támogatás bizonytalanságára. Semlegesség és pártatlanság: A PRT-k elkerülhetetlen összefüggésbe hozása az Enduring Freedom mûvelettel majd a NATO-val – a hadurak, az afgán lakosság, és a segélyszervezetek által – lényegében lehetetlenné teszi, hogy harmadik félnek tekintsék, és ezáltal tejesen pártatlannak. Annak ellenére, hogy nemzeti jellege kihangsúlyozásra kerül, a PRT a koalíció katonai rendszerébe tartozik. Az ISAF erõk együttmûködése a kormányszervekkel egyúttal azt is jelenti, hogy a hatalmat megszerzõk oldalán áll. Egy olyan országban, ahol évtizedek óta tavaly szeptemberben tartottak elõször szabad parlamenti választásokat, ez az uralkodó személyek, csoportok, nemzetiségek támogatását jelentheti. Stratégiai szinten a PRT-k, ugyanúgy, mint a fenntartó államok, részesei a konfliktusnak és érdekük, hogy az egyik oldal mellett foglaljanak állást. Természetesen különbség van, hogy melyik területrõl beszélünk. Ott, ahol a harcok befejezõdtek a PRT összefüggésbe hozása egy aktív katonai erõvel kevésbé valószínû. Hasonlóan különbözõ a hadseregek eltérõ módon történõ probléma-megközelítése, amely eredményezheti a pártatlansággal kisebb vagy nagyobb fokozatban történõ megítélését. Például az Észak-Afganisztánban tevékenykedõ brit katonák a zubbonyt a repeszálló mellény felett viselik, és barettsapkát, nem pedig sisakot viselnek. Így kevésbé azonosítják õket a harcoló csapatokkal, mint az amerikai PRT-k állományát, akik teljes harci felszerelésben ténykednek.

48

HH-19

KR-1

2006. 03. 08.

Tom


Az ISAF-et a ’hivatalosan’ – törvényen kívül állókon kívül – mindenki a maga oldalán szeretné tudni, különbözõ okoknál fogva. A PRT-ben tevékenykedõ katonáknak pedig, az az érdekük, ha erõs barátként és nem gyenge alájátszóként tekintenek rájuk, ez talán némileg megadja a kívülállás lehetõségét, hiszen így mindenkinek szüksége van rájuk. Elégséges erõhasználat: Az erõk használata tekintetében a PRT-nek szüksége van a megfelelõ önvédelmi képességre, de a párbeszéd és az összeköttetések ugyanolyan fontosak. Védelmi terveiben jelentõs szerepet kap az az elképzelés, hogy a nemzeti hadsereg és rendõrség részérõl minden körülmények között megfelelõ támogatást kap. A helyi politikai erõkkel, a titkosszolgálattal, a segélyszervezetekkel, és a nemzeti képviseletekkel történõ kapcsolattartás kiemelten fontos, hogy állományának tagjait megóvja, és szükség esetében idõben elhagyja a mûveleti területet, vagy annak olyan részeit elkerülje, amelyek nem teszik lehetõvé a viszonylag biztonságos feladatvégrehajtást. A lakossághoz való közeledés mellett a nem túl nagyméretû menetoszlopoknak megfelelõen erõsnek és magabiztosnak kell mutatkozniuk, hogy a szinte teljesen elzárt vidékeken ’elrettentéssel’ lehetõleg kizárjanak egy támadást. Ez a kettõség konfliktust okozhat a helyi emberek gondolkodásában, amit megfelelõ viselkedéssel lehet a kapcsolattartás oldalára billenteni. Figyelembe kell venni, hogy a PRT könnyen van felfegyverezve, csak önvédelmi célokból, így problémát okozhat, ha azonosítják õket a harcoló erõkkel, hiszen nem tud egy konfliktusban még csak rövidebb ideig sem részt venni harcoló erõként. A PRT-k tevékenysége stratégiai és mûveleti szinten Meglehetõs zûrzavar van a PRT stratégiai céljait illetõen. A PRT rendszer a biztonság növelésére történõ felhívások eredményeképpen jöttek létre Afganisztánban. A végsõ cél a biztonságos és nyugodt környezet fejlõdésének elõsegítése, annak érdekében, hogy a felújítási és újjáépítési erõfeszítések eredményesek legyenek. És mégis, katonai jellege ellenére céljai úgy tûnik nem közvetlenül a biztonságra fókuszálnak.13 Eredetileg az elnevezés Egyesített Területi Csoport volt (Joint Regional Teams), késõbb változtatták meg ezt tartományújjáépítõ csoportra az afgán átmeneti kor14 mány kérésére. A szó hozzáadása ‘újjáépítési’, komoly aggodalmat okozott a humanitárius és fejlesztéssel foglalkozó szervezetekben. Sokak számára nincs kapcsolat a PRT céljai és a valós szükségletek között. Ez a beavatkozás katonai szereplõkkel a humanitárius területre együtt járt azzal, hogy a koalíciót felszólították, tisztázza a PRT céljait, és legfõképp közölje, hogyan kívánják felhasználni azokat Afganisztán biztonságának növelésére.15

13 http://www.afnorth.nato.int/ISAF/Backgrounders/bg005_prt.htm; 2006.02.20. 14 Barbara J. Stapleton: The Provincial Reconstruction Team in Afghanistan, A New Direction?; Bonn, May 2003, p. 2.; http://bglatzer.de/arg/arp/stapleton.pdf; 2006.02.23. 15 u. o. p. 13.

49

HH-19

KR-1

2006. 03. 08.

Tom


Ez a szétválás a szükségletek és a PRT céljai között több területen is megmutatkozott. Elõször is a PRT-k nem Afganisztán legveszélyesebb területeire fókuszálnak. A déli és délkeleti területek lennének a legnyilvánvalóbb céljai a béketámogató mûveleteknek, de még csak tervek vannak az ezeken a területeken telepítendõ csoportokra. Másodszor a PRT-k ereje nem engedi meg, hogy kikényszerítse a békét egy nem biztonságos környezetben. 40 ezer békefenntartó katonát küldtek Koszovóba, amelynek lakossága a fele annak a 2 millió afgán menekültnek, akik csak 2002-ben hazatértek. Boszniában 60 ezer katona érkezett hogy felügyelje a békeszerzõdés betartását, egy olyan országba, amelynek mérete 1/12 része Afganisztánnak. Jelenleg az ISAF létszáma 9 ezer fõ, amit 2006-ban terveznek felemelni 16 ezerre.16 A korlátozott behatás hívei úgy közelítenek a biztonság kérdéséhez, hogy egy nagyméretû megszálló erõ, amit Boszniában, Koszovóban vagy Kelet-Timorban alkalmaztak, valószínûleg elbukna Afganisztánban. Afganisztánnak hosszú történelme van a megszálló csapatokkal kapcsolatban, és lakói mindig erõszakosan reagáltak az inváziós stratégiákra. Minden kísérlet azirányban, hogy rákényszerítsék a biztonságot az afgánokra, erõs külföldi katonai és polgári jelenlétet kívánna, ami azt a hatást keltené, hogy egy muszlim ország külföldi elnyomás alatt van. Csakúgy, mint Szomáliában 1993-ban, a kimenet valószínûleg konfliktushoz vezetne a nemzetközi erõk és a helyi csoportok között. Nem mindenki támogatja a külföldi békefenntartók jelenlétét Afganisztánban, amit az elmúlt évek támadásai is mutatnak. Az aggodalmak, amelyek stratégiai szinten a humanitárius és fejlesztési területbe történõ katonai beavatkozásról szólnak, úgy tûnik még inkább felerõsödnek mûveleti szinten. Érdemes megvizsgálni, hogy miért tartják magukat az ENSZ és egyéb segélyszervezetek viszonylag távol a PRT-tõl. Az amerikai haderõ és a humanitárius és fejlesztési ügynökségek közötti korai találkozókon az amerikaiak kifejtették szándékukat, hogy koordinálni akarják az újjáépítési munkálatokat a PRT-k felelõsségi területén. Az ügynökségek elutasítóan reagáltak erre az erõteljes katonai szerepvállalásra. Az UNAMA17, amelyet a koalíciós tevékenység nyomdokain hoztak létre, egyértelmûen fel van hatalmazva, hogy koordináló tevékenységet folytasson. Sorozatos nyílt ellenállást követõen a külföldi segélyszervezetek, az ENSZ ügynökségek, és az UNAMA részérõl, az amerikai PRT-k feladták tervüket, hogy koordináló tevékenységet folytassanak és inkább arról beszéltek, felajánlják, hogy segítõ szerepet játszanak a segélyszervezetek számára, ami magába foglalta a tervek meghatározásában történõ segítségnyújtást és lehetséges anyagi támogatást.18 Másik probléma, ami felmerült a PRT-k és a segélyszervezetek munkásai között az amerikai gyakorlat, amivel végrehajtották a falu szintû értékeléseket. Felhasználva az ENSZ által kifejlesztett alapeljárást, a PRT erõk számos felmérést hajtottak végre, hogy megállapítsák az újjáépítési munkák fontossági sorrendjét a mûködési kör-

16 U.K. to Send 4000 Troops to Afghanistan; www.military.com/NewsContent/0,13319,86398,00.html; 2006.02.23. 17 United Nations Assistance Mission to Afghanistan 18 14-es lábjegyzet, p. 1.;

50

HH-19

KR-1

2006. 03. 08.

Tom


zetben. A segélyszervezetek dühösen kritizálták ezt a fajta beavatkozást. A fenti problémákon kívül a segélyszervezetek kifejezték aggodalmukat azzal a hosszú távú hatással kapcsolatban, amit a valótlan remények keltése és a programok gyors végrehajtása okozhat, amelyek súlyosbítják, és nem enyhítik a helyi feszültségeket. Panaszkodtak a rosszul végrehajtott programokra is, amelyek veszélyeztetik a törékeny helyi gazdaságokat. A PRT mûködésének viszonylagos költsége is részletes vizsgálat alá került. Egyes felérések szerint ötvenszer nagyobb költséget jelent egy amerikai katona fenntartása, mint egy vezetõ afgán segélymunkás juttatása, aki a segélyszervezeteknek vagy az afgán kormánynak dolgozik. Bár a PRT-k költségvetése általában viszonylag alacsony, a cél az, hogy a nyugati jelenlétet kihasználva egyéb támogatásokat is megszerezzenek, valamint a megfelelõ cégeket az országba csábítsák a szükséges munkálatok elvégzésére. A brit PRT-ben ellentétben az amerikaival, viszonylag egyértelmû célmeghatározás van a katonai, a fejlesztési, és a politikai részek között. Az újjáépítés és a fejlesztés úgy tûnik, hogy minimális katonai beavatkozással történik mind a feladatok beazonosításában, mind a kivitelezésben. Helyi vállalkozókat vagy segélyszervezetek hívnak meg, hogy tegyék meg ajánlataikat a kivitelezésre. Eközben a brit katonák együtt dolgoznak az UNAMA-val, hogy begyûjtsék a fegyveres csoportok fegyvereit és regisztrálják a helyi milíciák fegyvereit. Végül a politikai rész a párbeszéd fejlesztésére koncentrál a kormányzati szervek, a helyi hadurak és a független afgán szervezetek, mint például az Afgán Emberi Jogi Bizottsága között. A PRT-kel kapcsolatban a segélyszervezetek aggodalmukat fejezték ki, hogy az õket és a katonai szervezeteket elválasztó vonal elmosódhat. A PRT-k elsõsorban katonai formációk még polgári tagjainak jelenléte ellenére is. Ha a helyi lakosság azt tapasztalja, hogy a PRT katonai része felméréseket végez, pénzügyi forrásokat juttat, és programokat kivitelez, akkor a különbözõség civil és katonai szereplõk között veszélyben van. A civil segélyszervezetek ezen összefüggésbe hozása a katonai szervezetekkel megsérti azok alapszabályait az emberiességrõl, a függetlenségrõl, és a pártatlanságról, amire a segélyszervezetek számítanak, hogy munkájukat hatékonyan végrehajthassák. Ezeknek gyakorlati következményeik is lehetnek. A biztonsági helyzet nem tökéletes Afganisztánban, a határvonalak elmosódása, a szereplõk összetévesztése, kihatással lehet a segélyszervezetek munkásainak személyes biztonságára. Több segélymunkás is életét vesztette feladata végrehajtása közben, elsõsorban távoli területeken, de az országban dolgozó magántulajdonban lévõ vállalatok munkásai is áldozatokká váltak már. A biztonság ezen hiánya befolyással lehet a segélymunkások lehetõségeire, hogy folytassák a humanitárius és újjáépítési segítségnyújtást az afgán nép számára. Képesek-e válaszolni a PRT-k a biztonsági kihívásokra? A PRT-k célja, hogy pozitív hatással legyenek Afganisztán biztonsági helyzetére. Kérdés, hogy megvan-e a kapacitásuk, hogy ezt elérjék? A katonai erõ, amit a PRT képvisel csepp a tengerben ahhoz képest, hogy valóban elriassza a békeellenzõket. A békefenntartás alapelvei veszélyeztetve vannak a PRT-ket üzemeltetõ nemzetek hadviselõ helyzete miatt. Közvetve koncentrálnak a biztonsági helyzetre, fordítottan arányo-

51

HH-19

KR-1

2006. 03. 08.

Tom


san kiemelve a humanitárius és újjáépítési tevékenységet. Ez az átcsúszás a humán és fejlesztési szektorba ellenérzéseket kelthet más szereplõkben, civil ügynökségekben. A humanitárius és fejlesztési szervezetek félnek, hogy a köztük és a PRT tevékenységében szereplõ katonák közötti választóvonal elmosódása veszélyezteti biztonságukat és programjaik hatékonyságát. A PRT-ket üzemelõ országok harci státusa csak fokozza a segélymunkásokkal kapcsolatos párhuzam megvonását, ami azt eredményezheti, hogy a párbeszéd és az együttmûködés megáll a hatékony katonai-polgári együttmûködés helyett. A PRT-t úgy is jellemzik, mint a második legjobb megoldás az ISAF hatókörének kiterjesztésében. Felvetõdött, hogy ötletének alapja az, hogy a koalíció egy viszonylag kis költségvetésû mûveletet folytasson, miközben az Irakban folyó eseményekre koncentrál. Az a gyanú is felmerült, hogy az egész mûvelet csak látszattevékenység.19 Tény az, hogy egy PRT méretû katonai alakulat, egy akkora területen, mint a Dunántúl, valószínûleg nem tud katonai behatást kifejteni. A segítségnyújtást is csak nagyon apró mértékben képes adagolni a rendelkezésre álló anyagi erõforrásokkal. De amíg a tartományújjáépítõ csoportok jelen vannak Afganisztánban, és egyre több van belõlük, addig legalább biztosak lehetünk, hogy a nyugati világ nem felejtkezik el teljesen az ott élõ emberekrõl.

FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Dunai Péter: Újabb magyar Afganisztán misszió – lesz, nem lesz?; Népszabadság online; www.nol.hu/cikk/392346/; 2006. január 28.; 2. Expansion of NATO’s presence in Afghanistan; www.nato.int/issues/afghanistan/evolution.htm; 2006.02.20. 3. What is the aim of the operation?; www.nato.int/issues/afghanistan/index.html; 2006.02.20. 4. Revised operational plan for NATO ’s expanding mission in Afghanistan; www.nato.int/issues/afghanistan_stage3/index.html; 2006.02.20. 5. Global Policy Forum: Afghanistan; http://www.globalpolicy.org/security/issues/afgindx.htm; 2006.02.21. 6. Human Rights Watch, World Report 2003, Asia; www.hrw.org/wr2k3/asia.html; 2006.02.21. 7. Asylum Level and Trend sin Industrialized Countries, First Quarter 2005, p. 8; www.unhcr.org/cgi-bin/texis/vtx/statistics/opendoc.pdf?tbl=STATISTICS&id=428da0db2; 2006.02.22. 8. Robert M. Perito: The U.S. Experience with Provincial Reconstruction Teams in Afghanistan: Lessons Identified, 2005 october; www.usip.org/pubs/specialreports/sr152.html; 2006.02.22. 9. Paul O’Brian: PRTs – guaranteeing or undermining a secure future in Afghanistan?; 2003 september; www.fmreview.org/text/FMR/18/18.htm; 2006.02.23. 10. Barbara J. Stapleton: The Provincial Reconstruction Team in Afghanistan, A New Direction?; Bonn, May 2003; http://bglatzer.de/arg/arp/stapleton.pdf; 2006.02.24. 11. UNHCR Statistical Yearbook 2002; www.unhcr.org/cgi-bin/texis/vtx/home?page=statistics; 2006.02.26. 12. Mark Bowden: A Mogadisu-ügy, Budapest, Athenaeum, 2000; 13. Robert Borders: Provincial Reconstrution Teams in Afghanistan: A Model for Post-Conflict Reconstruction and Development; Journal of Development and Social Transformation; www.maxwell.syr.edu/moynihan/programs/dev/pdfs/borders1.pdf; 2006.02.24.

19 14-es lábjegyzet; p. 4.

52

A tartományújjáépítõ csoportok tevékenysége Afganisztánban

Recommend Documents