DEKA
ÉRTESÍTŐ
Internet: http://bajnok.hu/ertesito • E-mail:
[email protected]
II. évf. 6. sz., 2013. június
Tartalom • • • •
Dr. Bajnok István: Kereszténység és az élet������������������������������������������������������������ 1 Dr. Bajnok István: Rendszerváltás, oh�������������������������������������������������������������������� 3 Szentesi Ferenc: Választások 2014���������������������������������������������������������������������������� 5 Egy pillanatra��������������������������������������������������������������������������������������������������������������6
Kereszténység és az élet Aki már olvasta az Értesítőt, tapasztalhatta, hogy cikkeink keresztény és magyar érdekeket képviselnek, és minden magyar állampolgártól megköveteli hazánk érdekeinek védelmét! Aki önös vagy pártérdekből hazánkat is belekényszeríti a nemzet számára kedvezőtlen megállapodásokba, azt akár hazaárulónak is tarthatjuk. Írásainkból tapasztalhatták, „merjünk magyarok lenni”, nemcsak itthon, hanem a nemzetközi életben is. Ebben a cikkben a keresztény tanítás és a társadalmi élet kapcsolatát szeretnénk megmutatni. Biztos lesznek olyan olvasók is, akik nem tudják ezt elfogadni, azoknak azt tudom tanácsolni, legyenek türelmesek, mert múltunkat vállalni kell, akár akarjuk, akár nem – a magyarság múltja Szent István királyunk óta a kereszténységhez kötődött. A kereszténység nemcsak vallási hit, a kereszténység életforma is. Hazánkban a liberalizmus a „másság” elismerésével terjedőben van. Hazánk 32 egyházat (vallást) ismert el. A kormány az elismeréssel egyházak között „esélyegyenlőséget” biztosított. Az egyházak súlya (taglétszáma), tanítása, politikai szerepe, elterjedtsége, nemzetközi kapcsolatai stb. tekintetében nagy eltérések vannak. A másság elismerésére mindezek kevésnek tarthatók. Az esélyegyenlőség nem ma keletkezett. Az őskorban, ókorban, a rabszolgatartó társadalmakban nem létezett esélyegyenlőség. Jézus Krisztus fellépésével beszélhetünk esélyegyenlőségről. Ő nyilvánította ki először, hogy Isten előtt minden ember egyenlő. Ezt jó, ha tudják a mai esélyegyenlőségről nyilatkozók! Furcsa lenne, ha egyes filozófusok elismernék, hogy például (a szerintük a nem létező) Isten előtt ugyan egyenlők lehetünk, de az emberek között nem.
A keresztény egyházak sem egységesek. Múltjuk az Ószövetség és az Újszövetség tanításához kapcsolódik. Az Ószövetség eredetileg a zsidó valláshoz tartozik, ők nem fogadják el Jézus Krisztust megváltónak. A keresztények kritikával fogadják el az Ószövetség egyes tanítását mint eredeti forrást. Két példát említek: az egyikben Ábrahám fiát, Izsákot hajlandó feláldozni, hogy bizonyítsa Istenhez hűségét (amit Isten nem fogadott el). Az Újszövetségben is furcsa lenne, ha gyermekünk feláldozásával kellene Istenhez tartozásunkat bizonyítani. A másik példa a házasság kérdéséhez tartozik. Az Ószövetségben a férfi joga volt, hogy feleségének „elbocsátó levelet” adjon. Jézus erre azt mondta: „keménységtek” érdekében kellett ezt megengedni. Az Újszövetségben viszont azt tanultuk: „amit Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét!” Írásomban gondolatokat vetek fel – nem kívánok új szektát vagy vallást alapítani, csupán a meglevő keresztényit megjavítani. A keresztény tanítást szellemi örökségünknek tartom, ami a mai életünkben is aktuális, és ehhez kell hozzáigazítani jelenlegi tetteinket, szavainkat, sőt még gondolatainkat is. Számtalan példát lehetne felhozni ennek igazolására, de csupán kezdeni kívánom ezt a munkát. Kérem olvasóinkat, akinek véleménye van a kérdéshez, bátran tegye közzé. Alapvéleményünk: a problémákat nem szabad szőnyeg alá söpörni, hanem meg kell oldani. Ehhez bizonyos bátorság kell! Ne féljünk semmitől, véleményünket bátran nyilvánítsuk. A Megváltó Isten Fia imádságában szerepel – melyet az embereknek adott, akik naponta többször is elmondják –: „jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod”. Kérdésem: a mai államok Isten országát építik? Az Ő akaratát teljesítik? Az Európai Unió államaiban az alapító atyák szellemében (Schumann, Adenauer, DeGasperi) valóban a keresztény állam létrejöttét kívánták megvalósítani. Erről mára megfeledkeztek! Az alapító okiratban még a keresztény eredetre sem akarnak hivatkozni? Hol vannak a keresztény pártok az unióban, amelyek hathatósan tiltakoznának ez ellen? (Köztük van a nevükben is kereszténynek tartott CSU, CDU, KDNP stb. pártok.) Igen halk a tiltakozás – ha van! Ma az EU-ban liberális, szocialista, kapitalista szellem uralkodik! Mi is ezt kívánjuk országunkban megvalósítani? Vagy csak ránk akarják kényszeríteni? Hogyan valósul meg a „Te akaratod” hazánkban, amikor Magyarországon hajléktalanság, munkanélküliség, butaság, nyomor, devizahitel-problémák stb. vannak? Ez Isten akarata volt? Ez ellen nem tudunk vagy nem akarunk tenni semmit? Ezt Isten emberek javítása vagy büntetése szándékaként sem tudom elfogadni! A keresztény tanítás nem büntetés, kényszerítés valamire! Lényege a szeretet, megértés, megbocsátás, segítőkészség stb. Az emberek tényleg ezt teszik? Hol és mikor alkalmazzuk a Tízparancsolatból a „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” parancsot? Nagy Konstantin államvallássá tette a kereszténységet. Előtte a vezetők istennek képzelték magukat, megkövetelték maguk számára az áldozatokat! Aki nem áldozott nekik (az istennek), azt megölték (sok keresztény vértanúságát is ez okozta). Ma ott tartunk, hogy a hatalmaskodók, királyok, bankárok, politikusok megkövetelik alattvalóiktól ugyanezt, azaz a „különleges elbánást”! Mindent megtesznek, hogy bizonyítsák „fel2
DEKA ÉRTESÍTŐ
sőbbségüket”! Adományaikat, kölcsöneiket, segítségüket feltételekhez kötik. „Kihúzlak a bajból, ha hűséges vazallusom leszel” – mondják! Ha azt a „keveset” (esetleg szavazáskor) nem vállalod, nem húzlak ki a bajból! Ez nem szociális segítség! A segítéshez feltételeket szabni liberális, kapitalista magatartás! Ez nem lehet Isten akarata! A lap terjedelme nem teszi lehetővé a kereszténység további társadalmi hatásvizsgálatát az életben. Ehhez szakemberek, politikusok, teológusok további vizsgálatai szükségesek. Lehetőségeink között mi is folytatni kívánjuk e témát. Dr. Bajnok István
Rendszerváltás, oh! Események rövid összefoglalója. 1. Vállaltuk az előző kommunista rezsim tartozásának kifizetését. Lengyelország, Bulgária moratóriumot, részleges adósságcsökkenést kért és kapott is. Mi nem is kértük ezeket, de semmi előnyünk nem származott ebből. 2. Rendszerváltáskor üres kasszával vettük át a kormányt. A magyar ipar és mezőgazdaság átalakítására pedig sok pénzre volt szükség. Az ipar elavult gépeit korszerű gépekre kellett volna lecserélni, hogy a piacon versenyképes cikkeket tudjanak gyártani, elfogadható önköltségi áron! A mezőgazdaság szerkezetét át kellett volna alakítani a kényszer-termelőszövetkezetekből önálló szövetkezésen alapuló termelő-értékesítő-feldolgozó szövetkezetekre (Hangya típusú szövetkezetekre). Ez még ma is aktuális. E célból pénzre volt szükség. Az Antall-kormány ezt a pénzt külföldi kölcsönökből kívánta beszerezni. Mi új kölcsönt viszont csak akkor kaptunk, ha kedvezmények nélkül vállaltuk a kommunista kölcsönök visszafizetését! Antall József vállalta! Ez volt az Antall-kormány első hibája. Könnyítések nélkül vállaltuk a visszafizetést! Sőt mi adtunk kedvezményeket a be áramló tőkének, minden ellenszolgáltatás nélkül! Bejött az új kölcsön, de az állami vállalatok elavult gépeit nem cserélték korszerűre, hanem a gyárakat inkább bagóért eladták külföldi vállalatoknak – akik megállapították, nem érdemes a magyar ipar elavult gépeit kicserélni. A gyárakat bezárták, dolgozóit elbocsátották. Ebből a tranzakcióból a külföldi vállalatok jártak jól, a magyar termékek gyártása megszűnt, a magyar piacot a külföldi áruk foglalták el. A külföldiek azt mondták, importból olcsóbban tudjuk a háztartási gépeket, az élelmiszeripari cikkeket, mezőgazdasági gépeket stb. beszerezni! Ez az Antall-kormány nagy átverése volt! Ugyanis mi azért vállaltuk a kölcsönök visszafizetésének jogfolytonosságát, hogy tőkéhez jussunk a magyar ipar korszerűsítéséhez, de a külföldi vállalatok nem ezt tették, inkább bezárták a magyar üzemeket. Azzal az akkori új államvezetés nem számolt, hogy miből fogjuk fedezni az olcsó külföldi áruk importjára a pénzt? Ha nincs termelésünk, kellő exportcikkünk – nincs adóbevételünk –, akkor miből tudjuk a kölcsönt visszafizetni? Ha bezárják II. évf. 6. szám
3
az üzemeket, mérhetetlen lesz a munkanélküliek száma – nincs vevőképes vásárló! Sőt az állam terhei nőnek a munkanélküli segélyek fizetésével! Az Antall-kormány mindezzel tovább növelte az állam adósságát, semmivel sem könnyített a nemzet terhein! A későbbi MSZP–SZDSZ-kormányok is tovább növelték a kölcsönök felvételével az állam adósságát, nem javítottak az ország terhein. Gazdasági területen nem lett rendszerváltás, csak a kapitalista gazdasági rendszert vettük át! Ez volt az Antall-kormány második, az MSZP–SZDSZ-kormányok első hibája! Az eleinte olcsóbb külföldi cikkek ára később a duplájára emelkedett. Példaként említhető a magyar cukorgyárak bezárásának következményét. Azt mondták, a magyar gyárak 200 Ft feletti önköltségen tudják a cukrot előállítani – ezt importból lényegesen olcsóbban lehet beszerezni. Csak azzal nem számoltak okos vezetőink, hogy később már csak 300 Ftért adták az import cukor kilóját! Ez átverés volt! Hasonló lett a helyzet a bányászat felszámolásával is. Az akkori ipari minisztertől hallottam, hogy a bányászat is Magyarországon magas önköltséggel dolgozik. Nekem azt mondta, Dél-Afrikából ideszállítva kevesebbe kerül a minőségileg jobb import szén, mint a hazai termelésű! Tudomásom szerint ma már tervezik a hazai cukorgyártást és a mecseki szénbányászat újraszervezését, újraindítását! Az újabb kölcsönök felvételével a magyar gazdaság nem jutott előbbre. A kölcsönösszegek egyre növekedtek (sokan úgy vélik, a rendszerváltozás-kori adósságunk mára a tízszeresére növekedett). Ugyanakkor a lakosság életszínvonalon tartása is veszélybe került. A kölcsön összegét nem tudtuk csökkenteni, az ország gazdasági ereje csak a kamatokat tudta évente fizetni. Az ún. rendszerváltás utáni kormányok úgy próbáltak segíteni a nehéz gazdasági helyzeten, hogy igyekeztek becsalogatni a külföldi vállalkozókat. A külföldi cégek csak kedvezmények biztosítása esetén voltak hajlandók betelepülni A magyar állam különböző kedvezményeket adott a külföldi cégeknek – éves adókedvezménnyel, a profit adómentes kiviteli engedélyével stb. Betelepültek vásárlóközpontok, autógyártó üzemek. Ezeket a kedvezményeket a hazai vállalkozók nem kapták meg. A külföldi cégek nem jótékonykodás céljából telepedtek hazánkba! Amikor elfogyott a kedvezmény, azonnal áttelepültek más államba. Erre példa a mosonmagyaróvári Opel-üzem megszüntetése. Az ország tőkehiányos tevékenysége rákényszerítette a kormányokat, mivel már nem volt mit eladni, kénytelenek voltak pénzszerzés céljából a veszteségesnek tartott közműveket is eladni külföldi vállalatoknak. A közművek átvevői nem látták biztonságosnak pénzszerzés céljából a „veszteséges” közművek átvételét, ezért a szerződésükben kikötötték, hogy az állam eszközarányosan 8% nyereséget biztosított számukra. Ezzel azt érték el, hogy a közműdíjak egyre nagyobb mértékben emelkedtek. Ez már nem az Antall-kormány sara, hanem az utódaié. Ez az MSZP–SZDSZ-kormányok második hibája. Ezért van ma új rendszerváltozásra szükség! Azért is említettem az elmúlt időszak meggondolatlan intézkedéseinek sorát, hogy emlékezzünk rá, és hasonló hibákat ne kövessenek el vezetőink! A médiából tudhatjuk, hogy milliárdokat fizettek ki korábban tanulmánytervekre! A tanulmányterveket előzetesen nem hozták nyilvánosságra, de 4
DEKA ÉRTESÍTŐ
az intézkedések következményeit sajnos minden magyar tapasztalta! Joggal merül fel a kérdés, amikor elfogadtak egy tanulmánytervet megvalósításra, nem vizsgálták, látták annak következményeit? És csendesen megkérdezem, egy tanulmányterv készítőit, elfogadóit, megvalósítóit nem terheli felelősség a következményekért? Ezekért ki vállalta a FELELŐSSÉGET? Az akkori kormány? A tanulmányterv készítői? Vagy aki végrehajtotta? Az igazságszolgáltatás szerint aki bűnt vagy hibát vét – akár akarattal, akár akaratlanul –, azt a törvény bünteti (pl.: vasúti balesetek okozóit). A közéletben elkövetett (sokszorosan nagyobb) bűnökért, hibákért senki sem felel? Egy nemzet sorsát befolyásoló, felelős politikusról csak jót szabad mondani? Szobrot kell állítani róluk emlékeztetőül? Amit esetleg az utódok később ledöntenek? Röviden összefoglalva, egy ország gazdasági romlásáért, a politikusok rossz közéleti tevékenységéért, az elkövetett hibákért kit terhel a felelősség? Nálunk csak jogszolgáltatás van? Igazságszolgáltatás nincs? Dr. Bajnok István
Választások 2014 Magyarország ma még Európa keresztény államai közé tartozik. Milyen következményeket vonhatunk le ebből a tényből? Pár mondatba foglalva a következők állapíthatók meg. 1. Elmúlt a 40-45 éves vallásellenes uralom. Ennek ellenére az emberek többsége keresztény, Istenben hívő ember maradt. Úgy is mondhatjuk, a lakosság többsége valamely keresztény valláshoz tartozónak vallja magát! Ezt bizonyítják a 2011. évi népszámlálás adatai. 2. Minden magyar a Tízparancsolatot tartja elfogadhatónak (ne ölj, ne lopj, ne kívánd mások feleségét, vagyonát stb.). 3. Az istenhívő emberek gyermekeiket is (vallásos) nevelésben kívánják részesíteni. Ezért fontosnak tartják a közoktatásban (mind a 12 évfolyamon) a hittan vagy az erkölcstan bevezetését. Ezt kötelezően kell előírni az oktatási törvényben! Lassan, az ún. rendszerváltás 24. éve után joggal követelhető ez! Vagyis nemcsak a közoktatás első és ötödik évfolyamában, hanem mind a 12 évfolyamában! A rendszerváltozás előtti időszakban máról holnapra meg tudták szüntetni az erkölcsi nevelést, a hit- és erkölcstan kötelező tanítását! Úgy látszik – ma, 24 év után is –, vitatott az erkölcsi nevelés bevezetésének szükségessége! Pedig, ha az akarat megvan hozzá, akkor sem az oktató személyzet, sem a tananyag hiányára nem lehet hivatkozni a halasztásra! Ennek költsége nem boríthatja fel az oktató-nevelő hálózatot, az erkölcsi nevelés bevezetését! 4. Minden magyar azonos jogokkal bír. Megkövetelheti az oktatásban az erkölcstan oktatását is! Mint ahogy a közbiztonságot, az egyenjogúságot, a tisztességes életet, a létbiztonságot, az ún. általános emberi jogokat! 5. A keresztény emberek is választópolgárok! Egy keresztény sem vonhatja ki magát a választásból. Azt is mondhatom, kötelesek elmenni szavazni! De nem szavazhatnak azokra, akik a nemzetet (negyvenéves) rossz gazdasági helyzetbe hozták. Akik felelősek II. évf. 6. szám
5
a jelenlegi gazdasági helyzetért! A vallásos emberek is választók, választhatók országos, helyi önkormányzatokba. Ha visszaszavazzák a szoc-liberálisokat, nem háríthatják át másokra a felelősséget a keresztények sem! Választáskor a pártok közül a legjobbat válasszák! Szentesi Ferenc
Egy pillanatra! Az Értesítő évek óta vallja, hogy a keresztény és nemzeti értékeket vallja magáénak. Egyszer mégis el kell mondani, mit is értünk ez alatta. Politikailag megfogalmazva már rég értésükre adtuk olvasóinknak, de úgy gondolom, egyszer arra is rá kell mutatni, hogy valójában mit értünk keresztény és magyar fogalmak alatt. Lehet, hogy ebben nem mindenkinek a véleménye azonos – sok ember különböző vallásfelekezet tagja lehet, akiknek a világképe nem mindenben egyezik. Ez nem baj, az emberek szüleiktől, nevelőiktől, barátaiktól, társadalmi tapasztalataiktól, kapott és vélt sérelmeiktől életüket alakító tapasztalatokat szereztek. Magyarságuk kialakulását is politikai vélemények, tapasztalatok, érdekek, meggyőződésük, sőt születési helyük (szülőföldjük) befolyásolják. Mi minden véleményt tiszteletben tartunk – azt a régen hangoztatott szlogent vallva szem előtt: csak annyi tiszteletet várunk véleményünkre, amennyit saját véleményed számára megkívánsz! 1. Mit tartunk a kereszténységről, a világról, a világ keletkezéséről? Semmiből nem lehet semmi, valami csak valamiből lehet. Tehát kell egy teremtőnek lenni, aki a valamit (a világot) létrehozta. Lehet elképzelni különböző elméleteket (ősköd, faj-egyedfejlődés stb.), de ezek bizonyítása kétséges. Ezeket a semmiből keletkeztetni lehetetlen. Tehát minden valamit a teremtő Isten létezésének tudjuk elfogadni. Ez a mi hitünk. Ezt ki kell egészíteni röviden szólva egy Teremtő Atya-Isten létezésével, egy Megváltó Fiú-Isten személyével (aki történelmi személy volt) és egy Megszentelő Szentlélek-Isten személyével. Rövid emlékeztető: a három személyű egyisten elfogadásáról: Egy teremtőnek lenni kellett. De az emberek rosszra hajlása miatt szükséges volt egy megváltó, jóra tanító személyre is, aki példájával mutatta meg a helyes magatartást. De az emberek jótettért jutalmat is elvárnak, ezért egy jókat megjutalmazó, megszentelő személyű Istenre is gondolnak! Ezen megfontolások hiten alapulnak, ez már a hit kérdéskörébe tartozik. A magukat kereszténynek valló embereknek ezt a hitük részének kell tartani. Meg kell jegyezni, hogy nem teológiai vitát kívántam kezdeményezni (nem vagyok teológus), csak azt szeretném elérni, hogy gondolkozzunk el, mit is jelent kereszténynek lenni! A 2011. évi népszámláláson Magyarországon a statisztikai adatok alapján a lakosság 70%-a kereszténynek vallotta magát! Ezért kell erről szólni, és azért mert a lakosság többségét jelenti. 2. Kit tarthatunk magyarnak? Aki Magyarországban született? Magyarok voltak a szüleik? Magyarul tud beszélni? Magyarnak érzi magát? A világban mindenhol, mindenkor a 6
DEKA ÉRTESÍTŐ
magyar érdeket kívánja szolgálni? Sok szépet lehetne még mondani, emlékeztetőül említem, hogy az Értesítőben is közlésre került Sajó Sándor verse: Magyarnak lenni tudod, mit jelent? Ady Endre: A föl-földobott kő, Petőfi Sándor számtalan költeménye. De sorolni lehetne számtalan magyar költő műveit is! Röviden összefoglalva – a teljesség igénye nélkül –, aki magyarul gondolkozik, magyar érdeket képvisel a világban, aki szeret itt élni a magyarok között, aki magyarnak érzi magát stb., csak az tartható magyarnak. Sajnos a nemzeti érzést a politikai és más érdekek is sokszor károsan befolyásolják. Mivel jelenleg nem politikai, gazdasági, vallási, földrajzi stb. szempontból kívánok szólni, csak általánosan megállapítom, hogy aki nem érez együtt a magyar közösséggel, azt nem tartom magyarnak. Sőt azt is említhetem, aki a világsajtóban úgy nyilatkozik, hogy „szégyenli, hogy magyar”, helyesebbnek, becsületesebbnek tartom, ha lemond magyar állampolgárságáról. Véleményemet az is bizonyítja, hogy aki csak magyar nyelven ír vagy beszél, az még nem mondható magyarnak, mert a világon bárki megtanulhat magyarul beszélni, írni, attól nem válik magyarrá! Lehet abból az emberből kiváló angol, francia, izraeli stb. állampolgár is. Az elmúlt 45 éves rendszerben, ha valaki disszidált, attól megvonták a magyar állampolgárságot, menekültté vált, vagy megszerezte más nemzet állampolgárságát. Hasonlónak tartom azt az esetet is, aki „szégyenli” magyar állampolgárságát, és csupán kényszernek érzi, hogy magyar állampolgárnak tartsák. Becsületesebb, ha ilyen ember önként lemond szégyellt állampolgárságáról! Az állampolgárság szerintem nem kötelezettség! Lehet valaki kettős állampolgár is! Például aki magyarnak született, és magyarnak tartja magát, de szülőföldje új államalakulását is tiszteletben tartja. Egyik állampolgárságát sem szégyenli, vállalja. Furcsa iróniája a sorsnak, hogy ugyanekkor a kettős állampolgárságot szülőföldjük állama nem ismeri el! Aki pedig nem is Magyarországon él, fanyalog a magyar állampolgársága miatt! Ez erkölcstelen magatartás! Erre a magyar törvényalkotóknak is fel kellene figyelni!
Tanulság felnőtteknek Egy ateista tanító néni azt nyilatkozza a tanulóinak, hogy ő ateista. Megkérdezi a gyerekektől: ők is ateisták? Emelje fel kezét, aki az. A tanulók szeretnének kedvébe járni a tanító néninek, ezért egymás után emelik fel kezeiket. Egy kislány azonban nem utánozza a többieket. A tanító néni megkérdezi tőle: Te miért akarsz más lenni mint a többiek? A kislány azt mondja: Én nem vagyok ateista, mert keresztény vagyok. A tanító néni tovább kérdezi: Miért vagy keresztény? A kislány válasza: Mert a szüleim is azok! A tanító néni ingerülten mondja: Ha apád-anyád idióta lenne, akkor te is az lennél? Mire a kislány hallgat, majd mosolyogva mondja: Akkor én is ateista lennék! II. évf. 6. szám
7
Meghívó Az ONYPE legközelebbi összejövetelét 2013. június 11-én, kedden, 15 órakor tartja a Szent Imre Gimnázium földszintjén (Budapest XI. ker., Villányi u. 27.) Meghívott előadónk: Raffay Ernő történész. Előadásának címe: Magyarságtudatunk. Mindenkit szeretettel várunk!
Helyesbítés A 2013. májusi Értesítőben helyesbíteni szükséges egy elírt időpontot. Az első oldalon levő Nyílt levél a KDNP nyilatkozatára című cikk tévesen közölte Gyulai Endre püspök úr nyilatkozatát: ami nem 1989. évben (a rendszerváltás kezdetén) jelent meg, hanem később, 1998-ban, amikor a Giczy vezette KDNP-ről mondta: sem nem keresztény, sem nem demokrata párt a KDNP. A téves közlésért szíves elnézésüket kérjük.
Tájékoztató Felhívjuk tisztelt olvasóink figyelmét, hogy a minden évben szokásos nyári szünetet a DEKA Értesítő megjelenésében ez évben júliusban tartjuk. A július–augusztusi szám együtt fog megjelenni augusztus hónapban. A kimaradásért szíves türelmüket kérjük! Szerkesztőség
TERJESZD AZ ÉRTESÍTŐT! Ha több példányt kívánsz, vagy nem kívánod további küldését ingyenes havilapunknak, kérem, jelezd – kívánságod teljesítjük. Ha támogatni kívánod megjelenését, bankszámlaszámunk: OTP 11711034-20833390. A Demokratikus Közéletért Alapítvány (DEK A) közhasznú szervezet lapja. Felelős szerkesztő: dr. Bajnok István. Eng. szám: 90324363 Szerkesztőség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476 8
DEKA ÉRTESÍTŐ
