DEKA
ÉRTESÍTŐ
Internet: http://bajnok.hu/ertesito • E-mail:
[email protected]
II. évf. 9. sz., 2013. szept.
Tartalom • • • • • • •
Statisztika az országgyűlési választásokig�������������������������������������������������������������� 1 A XXI. század témáiról���������������������������������������������������������������������������������������������� 2 A jutalomról����������������������������������������������������������������������������������������������������������������3 A ramadánról��������������������������������������������������������������������������������������������������������������5 Horn Gyula halálára�������������������������������������������������������������������������������������������������� 6 Felhívás������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������ 7 In memoriam Dr. Keresztes Sándor������������������������������������������������������������������������ 7
Statisztika az országgyűlési választásokig A Demokrata című hetilap a 2014. évi országgyűlési választásokra vonatkozóan statisztikai adatokat közölt, amelyből rövid kivonatot adunk. Az Értesítőnek nem szokása statisztikai adatok közlése, de jelenleg érdekesnek tartjuk a hetilap közölt adatait, ami a kormány tevékenységét 2010-től 2013-ig általában jellemzi. A közvélemény-kutatás technikája többféle lehet A közölt adatokat 4 csoportba sorolta: a kormány politikáját maximálisan elfogadókra (megelégedettekre), illetve maximálisan elutasítókra, valamint azt több-kevesebb tekintetben elfogadókra, elutasítókra. Meg kell jegyezni, hogy ennek a módszernek a hiányossága, hogy nem közli – ami egy választás eredményét döntően befolyásolja – a nem nyilatkozók, durvább szóhasználattal a nem szavazók számát. Pedig egy szavazás eredményét döntően befolyásolhatja a választást elutasítók száma. A választási törvény ezt meg is határozza (a részvétel %-ában). Emlékezhetünk, 2005-ben a népszavazás a kis részvétel miatt lett érvénytelen. Ugyanis nem mindegy, hogy például egy 10 milliós lakosság (mint például Magyarország) 20 vagy 60%-a megy el szavazni. A közölt statisztikai adatok: időpont 2010. december 2011. március 2012. augusztus 2013. július
a kormánnyal a kormánnyal a kormánnyal a kormánnyal nagyobb részt nagyobb részt elégedett elégedett elégedetlen elégedetlen 10% 27% 12% 30% 12% 24% 11% 33% 15% 10% 21% 35% 17% 10% 24% 38%
A kimutatás jelzi, hogy a kormánnyal maximálisan elégedettek száma 7%-kal növekedett (vagyis nőtt a Fidesz-pártválasztók száma), de a választók fideszes elégedettsége 17%-kal csökkent 2013 júliusig. Ezzel szemben a maximálisan elutasítók száma 12%kal nőtt, az elutasítóké csak 8%-kal. A Demokrata konzervatív hetilap, közölt adatait elfogadhatónak tartjuk. Tapasztalatból ismert, hogy a statisztikát készítők általában a megbízó kívánsága szerinti statisztikát szokták közölni – ezért azok adatai csak feltételekkel fogadhatók el! A megelőző kormányok statisztikai adatainak közlésével ezért nem is foglalkozunk. Mi lehet az oka a támogatás kis mértékű visszaesésének? Politikai irányultságtól függetlenül ennek az lehet a magyarázata, hogy Magyarország megítélése a világban javult az előző kormányok tevékenységéhez viszonyítva, de maradtak még további megoldandó feladatok. Ugyanis Magyarország ma nem csatlósa a szocialista, liberális, nagyhatalmú csoportosulásoknak, hanem önálló nemzeti politikát kíván folytatni. Mi nem kívánunk az Európai Egyesült Államok közé tartozni, amely államokat esetleg Brüsszelből vagy máshonnan kötelező rendeletekkel irányítják! Mi saját elképzelésünk szerint szeretnénk a nemzet érdekeit szolgálni! Nem akarunk sem a rabszolgák, sem az uralkodó despoták közé tartozni! Azt tartjuk helyesnek, ha az ország vezetői a nemzetközi fórumokon a magyar érdeket képviselik, a magyar nép jólétéért fáradoznak! Mi nem tartunk senkit ellenségnek, szomszédainkkal, a többi nemzetekkel, országokkal az egyenlő jogok elismerésével kívánunk jó kapcsolatot tartani.
A XXI. század témáiról A XXI. század emberét érdekli minden téma, ami az életben előfordul. A témákat több szempontból is lehet osztályozni. Csak felsorolni sok, ha életkortól függő problémákat említjük, vagy szakmánkéntieket, hitvallásoktól függőeket, politikai szempontból figyelmet érdemlőket, faji jellegűeket, társadalmi szempontból, filozófiai szempontból érdekeseket stb. A témák többsége minden embert valamilyen formában érint. Egyeseket nyíltan tárgyalhatunk, másokat nem – azok a tabutémák. A tabutémákat valamilyen szempontból kifogásolnak: társadalmi, politikai szempontból, vagy sértik fajok, nemzetiségek, vallások érdekét. Elfogultnak tartják a róla való tárgyalásokat. Vannak érdektelen témák, melyek senki érdekét nem sértik, de a média mégis bedobja a köztudatba, hogy elvonja más fontosabb témákról a figyelmet. Előfordul, hogy bizonyos témákról azért tilos beszélni, mert büntetést von maga után, mert bizonyos rétegek érdekeit (súlyosan) sérti. Van olyan téma, ami az emberiség ellen elfogadott bűncselekményre utal, amit halállal büntetnek egyes országokban. Pedig ma a legtöbb államban elfogadott elv a halálbüntetés tilalma! Nem célunk a világon előforduló minden témáról szólni, de vannak témák, amelyekről szólni kötelességünk, mert az emberek többségét érdekli, vagy a helyes véleményeket 2
DEKA ÉRTESÍTŐ
kívánjuk közölni róla. Egy elfogulatlan, értelmes embernek egyetlen szempontja lehet, hogy mindenről – ami a világban előfordul – tájékoztatást kapjon, nem azért, hogy ítéletet alkosson, hanem azért, hogy valós ismerete legyen róla. Véleményünk szerint a felvetődő témákról szólni kell, nem szabad egyetlen témát sem a szőnyeg alá söpörni! Mert mindig akad, aki saját vagy sorstársai céljából a problémát felhasználja. Ilyen példák például a teljesség igénye nélkül a határon túli és a szórványban élő magyarok sorsa, jövője. Ugyancsak foglalkozni kell a cigány problémákkal, az antiszemitizmussal, az ifjúság oktatásának problémáival, az erkölcsi nevelés kérdésével, az ország jövőjét befolyásoló szövetségi rendszerrel, a bűnözés visszaszorításának lehetőségével, a fizetések maximálásával, jutalmazás kérdéseivel stb. Ezekről a kérdésekről bátran, értelmesen, körültekintően kell írni, figyelembe véve a méltányosságot, a szociális szempontokat, az ország erkölcsi-anyagi teherbírásának figyelembe vételével. Gondolatfelvetésként említek egy témát. A téma az ifjúság oktatása-nevelése kérdésével kapcsolatos! Korábban a pedagógus feladata csak az oktatás volt. Ma már elfogadott elv, hogy a pedagógusnak nevelni is kell az ifjúságot. Természetesen a pedagógusnak családja is van – természetes, hogy otthon ő az egyik fontos nevelő. A családot el kell tartani, pluszként a pedagógus fizetésének a család eltartásán kívül kulturális, továbbképzési stb. igényét is ki kell elégítenie. Ez a pedagógus fizetésének kérdését veti fel. Itt tapasztalható félreértés. Ugyanis vannak alacsony fizetéssel is jól oktató-nevelő tanárok, és magas fizetésű, nem tanárnak való tanárok. Mivel lehet egy tanárt jó pedagógussá tenni? Hiba, ha egy tanárnak pénzkeresés céljából növelni kell terhelését (másodállás, pótfeladatok vállalásával). Tanári fizetésének növelésével is lehet ezen segíteni, de ezzel azt a célt, hogy jó nevelővé váljon, nem érjük el. Átvitt értelemben a nagyobb fizetéssel nem válik belőle jobb nevelő. Vagyis pénzzel nem lehet egy nevelőt jobb tanárrá segíteni. Az említettek értelmében a pedagógusnak is a többi diplomáshoz hasonló nagyságú fizetést kell adni! Véleményünk szerint a jobb nevelők kiválasztásában az egyetemeknek, főiskoláknak van szerepük. Ezért kulcsfontosságú kérdés a felvételnél a pedagógus alkalmasságának vizsgálata! Ide kellene jó szakembereket irányítani!
A jutalomról Általános vélemény, hogy az embernek magának, családjának fenntartásáért dolgoznia kell. A végzett munkáért munkabér illeti. Úgy szokták mondani, az embert egy meghatározott feladat elvégzéséért megilleti a munkabér. A munkát lehet jól-rosszul végezni. Aki az átlagos munkán felül eredményesebb, jobb teljesítményt nyújt munkája során, még jutalmat, prémiumot, kitüntetést stb. érdemel. Aki „rosszul” végzi feladatát (munkáját), azt büntetik, esetleg munkanélkülivé válhat. Ez a munkanélküliség egyik oka is lehet! Erről sokat lehet írni, de ez nem célunk! Mi csak hozzászólni, elmondani kívánjuk II. évf. 9. szám
3
véleményünket a jutalmazás témaköréhez. A különböző területeken különböző módon valósul meg a jutalmazás. Vegyük először a jutalmat érdemlők szempontjából a sportot mint egy nemzet kiválóságát bizonyító tényezőt. A sportban az egyéni teljesítményt (az eredményes munkát) bizonyítani lehet és kell is! A sportteljesítményeket másodpercek, centiméterek bizonyítják. Ebben a helyzetben nincs lehetőség csalásra, illetőleg a versenyeken a teljesítményfokozó szereket (drogokat) használókat kizárják a versenyekből. A csapat teljesítményét az elért helyezések döntik el – hazai és nemzetközi viszonylatban egyformán. Magyarország sportolói a nemzetközi porondon igen kedvezően szoktak szerepelni. Például a 2012. évi londoni olimpián a szerzett érmek alapján a kilencedik elhelyezést érte el Magyarország 8 arany, 4 ezüst és 5 bronzérmével. Megelőzte Ukrajnát, Csehországot, Horvátországot, Romániát, Szerbiát stb. A sikeres sportteljesítményünket bizonyítja az is, hogy a legutóbbi napokban vízipólósaink világbajnokságot nyertek! Ez többletteljesítmény, az átlagnál nagyobb eredmény, jutalmat érdemel! Egyszóval a sporteredményeket elért egyéni és csapatjátékosok és azok kivitelezői, előkészítői, segítői jutalmat érdemelnek! A másik lehetőség jutalomadás szempontjából a dolgozó munkahelye. Ez lehet vállalatoknál, közüzemeknél, állami hivataloknál. Itt a vállalat, intézmény vezetősége dönti el, kinek jár prémium, jutalom. Annak, aki feladatát jól végezte el, aki a vállalat, intézmény munkáját, feladatát átlagon felüli eredményességgel szolgálta, vagy olyan újításokat, megoldásokat javasolt, ami növelte az intézmény tekintélyét, eredményességét. Ebben az esetben a munkahely, intézmény vezetőségének joga van bárkit jutalmazni – ha akarja. Egy kivétel van, ha a dolgozónak a munkaszerződésében már kikötik a premizált körülményt. Ebben az esetben jogosan is követelheti a prémiumot mint jutalmat! Külön kell említeni az állami hivatalokban dolgozók jutalmazását. A kisebb állami hivatalban (nem a minisztériumokban, hanem alacsonyabb szintű helyeken) előre kiköthetik a jutalom mértékét, a prémiumot mint a feladat elvégzéséért járó jutalmat. Az állam magas tisztséget betöltő alkalmazottai (miniszterek, államtitkárok stb.) magas havi illendőségük mellett jutalomra is jogosultnak tekinthetők előzetes prémium kitűzése nélkül, ha kiváló eredményességgel végzik el feladatukat! Ezeket az embereket általában választják az állampolgárok, akiket azzal a feladattal bíznak meg, hogy javítsák az ország gazdasági, politikai munkáját. Ez a megválasztott politikus feladata, munkája. Ezért kapják a magasabb havi fizetésüket. Ha egy politikus munkája tényleg jó és a nemzet érdekét szolgálja, akkor az embereknek, családoknak van munkája, fedél a fejük felett, gyermekeiket taníttathatják, biztos jövőt látnak életükben, akkor mondhatják magukról, hogy jó munkát végeztek. Ha munkájukat rosszul végzik, az emberek, családok életviszonya romlik, az ország államadóssága mérhetetlenül megnő, akkor a politikusok rossz munkát végeztek, és nem érdemelnek semmi jutalmat. A médiából tudjuk, hogy az 1990. évi rendszerváltozás után nem csökkent, hanem mérhetetlenül megnőtt az ország államadóssága. Azt is tudjuk a médiából, hogy a miniszterek, államtitkárok mégis nagy jutalmakat kaptak, amire érdemtelenek bizonyultak. A jutalmazás lényeges szempontját 4
DEKA ÉRTESÍTŐ
(a jobb, eredményesebb munkát – feladatukat) sértették meg. Ezért nem jutalom, hanem büntetés járna! Okos jogászokkal beszélgetve kijelentették, hogy Magyarországon csak a Magyar Büntető Törvénykönyvben felsorolt bűnesetek büntethetők. Politikai bűnök ebben nincsenek felsorolva. Józanul gondolkozva pedig ezt is bele kellene tenni. Aki sikkaszt, csal, lop, az büntethető, de aki egy ország jövőjét teszi tönkre, az büntetlenül él, mint Marci Hevesen. Úgy is mondhatjuk: a kibicnek semmi sem drága!
A ramadánról Az iszlám szent ünnepe a ramadán. Törökországban és a legnagyobb iszlám országokban (Malajzia, Indonézia), az arab világban, Ázsia muszlim országaiban a legjelentősebb ünnepek egyike. Jellemző, hogy napközben az üzletek, éttermek és kávézók ebben az időszakban teljesen kihaltak. Röviden jellemezzük a Ramadán böjti hónapját. A ramadán ünnep a Korán kinyilatkoztatására emlékeztet. A ramadán böjt az iszlám vallás egyik legfontosabb alapja. A böjt hajnalhasadatkor kezdődik és a napnyugati imára hívással ér véget. A böjtölés más vallásokkal – így a kereszténységgel is – rokon vallásgyakorlat szempontjából. A nappal könnyű reggelivel kezdődik, majd böjttel folytatódik. A böjt legfontosabb eleme a vallásgyakorlatnak. Háttérbe helyezi az „én”-t, előtérbe az „Isten”-t és a neki való szolgálatot. Böjti időszakban tilos bármilyen ételt és folyadékot lenyelni. Ezzel megtapasztaltatja a hívőkkel azt, amit ma naponta éreznek a Földön egyesek: az éhezést és szomjúságot. Az éhség és szomjúság megtapasztalása emlékezteti őket, mennyire Isten kegyelmétől függnek. A ramadáni böjt megerősíti a lélek uralmát a test felett. Este, amint beköszönt az imaidő, a hívők elvégzik az imádságot, és megkezdik napnyugtakor a közös vacsorát, amely a böjtöt megtöri. Szokás a közös vacsora, ahol a nincstelenek és kevésbé tehetősek mellett a módosabbak is együtt esznek a szegényekkel. Muszlim vezetők mondják minden politikai csatározásaik ellenére, hogy a szegénységnek nincs vallása, bőrszíne, sem politikai hovatartozása. Ezt hirdeti egyik legnagyobb lapjuk, a Zaman is. A lapban látványos és hosszú fotóriportot közölnek az Izrael által megszállt Gázai övezetből. Talán ennek van politikai visszhangja. Pár szóban említsük meg, hogyan reagálnak a nem muszlim államok erre a vallási ünnepre. Ugyan ma már az európai államokban jelentős muszlim tömegek élnek, több helyen már imahelyekre is igényt jelentettek be, de még sok sikert nem értek el. Az mai európai gondolkozás a demokrácia jegyében nem jelent ellenkezést az őslakókban a muszlim-mohamedán emberek megítélésében. A médiában kevés visszhangja van a mohamedán igényeknek. Az egyenlőség elve alapján azonban Európában, a fejekben nem található elutasítás ellene. Arra azonban fel szeretném hívni a figyelmet, hogy egyes országok különbözőképpen reagálnak az arab világ jeles ünnepére. Anglia, Franciaország, Németország stb. kisebb II. évf. 9. szám
5
jelentőséget tulajdonit ennek – csak mint érdekességekként közölnek híreket az eseményekről. Kivételt képez ezzel szemben az Egyesült Államok kormánya. Mint a híradásokból tudjuk, az amerikai konzulátusokat, követségeket egyes helyeken bezárták a ramadán ünnepekre való tekintettel (elsősorban arab területeken). Felmerül a kérdés, hogy az amerikai kormány vajon miért tett óvintézkedést egyes országokban? A többi európai államnak nincs félnivalója? Ők nyitva merik tartani követségeiket? Valószínűleg az amerikai kormány szövetségi kapcsolatai miatt gondolják (esetleg tapasztalták is) a merényletektől való félelmet Amerikában. Ezért elővigyázatosságból hozták ezt az intézkedést. Ismerjük, hogy a muszlimok szent embere, Mohamed ellen megjelent kritikát milyen határozottan utasították el az arab világban Az íróját halálosan, a hírt közlő államokat merényletekkel megfenyegették. Ugyanekkor a keresztények Krisztusát Európában, de Amerikában is szabadon lehet kritizálni, elítélni! Ilyen különbségek tapasztalhatók az emberek között!
Horn Gyula halálára Meghalt Horn Gyula – jelentette a média. Lehet, hogy orvosi szempontból most jött el az az idő, amikor holttá lehetett nyilvánítani, valójában azonban már 1998-ban meghalt, amikor politikája megbukott. Utána még fizikailag létezett, politikailag azonban ezt követően nem. Az MSZP saját halottjának tekinti. Négyéves kormányfői ténykedését az ország érdekeinek a kiárusítása jellemzi: a Bokros-csomag, a rendvédelem, az oktatás és a kultúra irányításának az átengedése az SZDSZ magyarellenes rombolóinak. A nekrológok persze nem ezekre emlékeznek, hanem a nyugati határ látványos szögesdrótvágására és az NDK-sok kiengedésére. Kétségtelen, hogy ezeken ott volt Horn Gyula, de hogy ezek az ő érdemei lennének, azt senki nem gondolhatja komolyan. Vajon mit vághatott volna át, ha előtte Gorbacsov nem hirdeti meg a peresztrojkát és a glasznosztyot; ha előtte ugyancsak ő nem látja be, hogy a Szovjetunió kifulladt a gazdasági versenyben, és nem egyezik meg az amerikai elnökkel a békés változásban; vagy megtiltja neki a miniszterelnöke? Talán mégsem egy kis ország külügyminisztere csinálta a világpolitikát, hiszen az akkor még százezres létszámban itt tartózkodó szovjet hadsereg bármikor meg tudta volna akadályozni a fentieket – ha akarta volna. Horn Gyula akkor csak azt csinálta, amit megengedtek neki. Utána ebből élt. Amikor viszont kormányfő lett, és a szovjet csapatok sem voltak itt – tehát sokkal önállóbban dönthetett, mint korábban külügyminiszterként –, akkor eladta a közszolgáltatásokat nyugati cégeknek (garantálva nekik a 8%-os hasznot az állami büdzséből), szétrombolták az oktatást és lezüllesztették a magyar kultúrát. Azt a négy évet is máig nyögi az ország. Horn Gyula tehát pufajkásként kezdte, külügyminiszterként végrehajtotta, amit megengedtek neki! Miniszterelnökként pedig súlyos károkat okozott az országnak. Ezek ismeretében mindenki maga hozza meg ítéletét. 6
DEKA ÉRTESÍTŐ
Felhívás Szokás szerint minden évben – márciusban és szeptemberben – szoktunk lapunk megjelenéséhez adományt gyűjteni. Most ismét Önökhöz fordulunk segítségért, hogy az Értesítő továbbra is megjelenhessen. A lapot csak támogatók segítségével tudjuk megjelentetni. Sem az államtól, sem civil szervezetektől anyagi támogatást nem kapunk, nem is kérünk – mivel feltételeiket nem tudjuk elfogadni. Sajnálattal közöljük, hogy a postai szolgáltatást (ami a legnagyobb költségterhünk) meg kellett szüntetni. A lapot postán csak azok kaphatják meg, akik a postaköltséget megtérítik. Ezért kérjük, ha e-mail-címük van, közöljék velünk telefonon vagy postai levélben, hogy költség nélkül tudjuk a lapot küldeni. Egyúttal megjegyezzük, ha érdekes, több embert és érdeklő témáról tudnak, vagy a közölt témához hozzá kívánnak szólni, írják azt meg nekünk, az Olvasói levelekben névvel vagy név nélkül közöljük. Az esetleges javítás vagy közlés jogát fenntartjuk magunknak. Kérjük olvasóinkat, ha egyetértenek véleményünkkel, adományaikat bármely csekély összeggel közvetlenül a címünkre, vagy a DEKA OTP 11711034-20833390 bankszámlánkra küldjék. Támogatásukat köszönjük. A szerkesztőség Sokak kérésére a szeptemberi számban próbaként a cikkek szerzőinek nevét nem közöljük. Sokan úgy vélték, hogy a cikkek legtöbbje a szerkesztő nevével jelent meg, de nem ő volt az írója. Kérjük olvasóinkat, jelezzék ezzel kapcsolatos véleményüket, mert senki személyiségi jogát nem kívánjuk megsérteni. Eddig csak az Olvasói levelekben nem közöltük – ha kérték – a szerző nevét. A mostani helyzetet ez indokolja. Lehet, hogy ezzel a ténnyel sokan nem értenek egyet, ezért próbaként ebben a számban nem jeleztük a szerzők nevét. Gondoltunk arra is, hogy az Olvasói levelekben használt módszert vezetjük be. Kérjük, jelezzék véleményüket. Mivel a cikkírásért mi nem fizetünk, ezért anyagi kár senkit sem ér.
In memoriam Dr. Keresztes Sándor 2012. augusztus 26-án végső útjára kísértük a volt (1989-es) KDNP-elnököt, korábbi országgyűlési képviselőt, Magyarország vatikáni nagykövetét. Egy világháború utáni korszakban, viszontagságos körülmények között, az országot megszállva tartó, győztes szovjet hadsereg és Rákosi Mátyás MKP-elnökkel való konfliktusokkal szemben kellett a parlamentben a magyar érdeket képviselnie. II. évf. 9. szám
7
A történelemből ismerve az akkori viszonyokat, ez nem kis feladat volt. A szovjet hadsereg árnyékában az MKP a kommunizmust kívánta mielőbb megvalósítani Magyarországon és a megfélemlített magyarok – sajnos – nem értve egyet, küzdöttek a keresztényi Magyarország megmaradásáért. Az egyet nem értés mindig megosztja a nemzetet. Az országban az egyet nem értést akkoriban Mindszenty József hercegprímás és Barankovics György, a Demokrata Néppárt vezetője képviselte. Ez a mai fiatal vezetőknek nem ismert, de az idősebb korosztálynak és a történelmi adatokból megismerhető! Két példát említek: a Kereszténydemokrata Néppárt a háború végén alakult, de 1945-ben levették nevéből a „keresztény” nevet, sőt a tagság határozott álláspontja ellenére 1948-ban a DN párt tudomásulvétel helyett bejelentette a parlamentben a „Magyar–Szovjet Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződés” elfogadását. Ha valamit el szeretnénk érni, akkor összefogásra mindig szükség van – ez mai viszonyainkra is igaz. Az együtt nem értés, megosztás mindig bajt okoz az országban. A másik észrevétel (tanulság?), hogy a KDNP vezetői közül senki nem búcsúztatta Sanyi bácsit. Ennyi megbecsülést érdemelt pártja részéről? A temetésen egyedül Vincenza nővér szólalt fel, és érdemesnek tartotta megemlíteni, hogy Sanyi bácsi életében minden nap elmondott egy rózsafüzér-imádságot. Vélhetően ez ma nem minden KDNP-tagra jellemző. A névhasználat nem jelent semmit, döntő a tett: felszólalások a parlamentben, rendeletek, törvények alkotásában! Egy párt nem vallási társaság! Világnézeti párt! Melyik világnézetet vallja ma a KDNP? Konzervatívat, demokratikusat, szocialistát, keresztényit, liberálist? Minden párt megemlékezik saját nagyra tartott elődeiről – akiket megbecsül! A KDNP helységeiben sokszor látok többek között Barankovics-képet. Csak ő becsülhető? Ne feledjük, minden embernek van vitatható múltja! Ki értékelte Barankovicsot? Barátai? Mert sok elkövetett tette nem! Ezt ne feledjük, és tiszteljük Dr. Keresztes Sándort is!
TERJESZD AZ ÉRTESÍTŐT! Ha több példányt kívánsz, vagy nem kívánod további küldését ingyenes havilapunknak, kérem, jelezd – kívánságod teljesítjük. Ha támogatni kívánod megjelenését, bankszámlaszámunk: OTP 11711034-20833390. A Demokratikus Közéletért Alapítvány (DEK A) közhasznú szervezet lapja. Felelős szerkesztő: dr. Bajnok István. Eng. szám: 90324363 Szerkesztőség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476 8
DEKA ÉRTESÍTŐ
