Internet: II. évf. 1. sz., január

DEKA

ÉRTESÍTŐ

Internet: http://bajnok.hu/ertesito • E-mail: [email protected]

II. évf. 1. sz., 2013. január

Tartalom • • • • • •

Dr. Bajnok István: Rendszerváltás óh���������������������������������������������������������������������� 1 Dr. Bajnok István: Rövid hozzászólás egy közös rendezvényhez������������������������ 3 Dr. Jáky Miklós: Megdöbbentő���������������������������������������������������������������������������������� 4 Olvasói levél����������������������������������������������������������������������������������������������������������������6 Dr. Bajnok István: Az alkotmánybírók törvényalkotók?�������������������������������������� 7 Meghívó ���������������������������������������������������������������������������������������������������������������������� 8

2013. újévi köszöntő Az országgyűlési és önkormányzati választások előtti évben utolsó lehetősége a jelenlegi kormánynak a kétharmados parlamenti többség birtokában, hogy a magyar ipar és a magyar mezőgazdaság ténylegesen megkezdje a rendszerváltást, amit 23 évvel korábban meg kellett volna kezdenie. A kezdeti lépések után úgy a világban, mint az EUban, ne felejtkezzünk meg a magyar nemzet érdekét továbbra is szolgálni! Ezt kívánjuk szolgálni mi is, az Értesítő munkatársai szerény, rendelkezésünkre álló eszközökkel.

Isten, áldd meg a magyart!

Rendszerváltás óh… A rosszul sikerült „rendszerváltás” 1990-ben két nagy terület megváltoztatását hozta felszínre. Az egyik terület a rosszul sikerült gazdasági változtatás, a másik az elmaradt erkölcsi megújulás területe. Véleményemet röviden e két területről a következőkben vázolom.

1. Magyarország rossz gazdasági szerkezete, eladósodottsága megkövetelte, hogy a diktatúra vezetői vértelen forradalommal adják át a politikai hatalmat, különben összeomlik rendszerük. Pedig ez nem szokása egy diktatúrának sem! A történelemből tudjuk, de ma is tapasztaljuk, hogy a diktátorok (az előző hatalom urai) az utolsó csepp vérükig igyekeznek megtartani hatalmukat. Nálunk a gazdasági kényszerhelyzetben – ami tovább már nem biztosította a hatalmon levők uralmát – elkerülhetetlen lett volna az összeomlás. Ezért a kisebbik rosszat választották: a politikai hatalmat átadták másoknak, a gazdasági hatalmat átjátszották saját híveiknek. Ez biztosította a vértelen „forradalmat”! Ezzel kikényszerítették, hogy az összeomlás elkerülése érdekében az újabb vezetők is kölcsönök felvételével vagy egyéb intézkedésekkel tarthassák meg hatalmukat. Mit kellett megtenni az új vezetőknek? Azzal a címszóval, hogy a magyar elavult ipari termelő üzemeket modernizálni kell – amit csak külföldről lehet kapni – a kölcsönök felvétele érdekében, a korábban felvett adósság törlesztését, jogfolytonosságát el kell fogadni! Ez nagy hiba volt! Egyrészt a korábbi adósság átvállalása, másrészt hogy még tárgyalásokat sem kezdeményeztek a korábbi tartozások csökkentésére vagy a törlesztés moratóriumáról! Ugyanekkor tőke mégse jött be az ipar felújítására – az üzemeket kénytelenek voltak bezárni! Ez okozta a nagymértékű munkanélküliséget, az emberek eladósodását, a hajléktalanság elszaporodását, az emberek becsapását devizahitelek felvételének javasolásával stb. A kezdeti bajok után a bizonyos „visszarendezők” (Horn, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai) csak hitelek felvételével tudták az újabb gazdasági bukást elkerülni. A hitel felvételénél ismét egy fontos hibára kell felhívni a figyelmet. A hatalom megtartása érdekében – pártérdekből – a nemzeti érdeket háttérbe szorítva, mérhetetlen kamatösszeggel (kamatszázalékot sohasem közölve) újabb adóssággal terhelték meg a nemzetet. Ezek a kamatösszegek olyan mérhetetlenül nagyok voltak, amit a nemzet nem volt képes kitermelni! Ezáltal az eredeti adósság nem csökkent, hanem növekedett. Ezt már nem hibának, ezt már bűnnek kell tartani. Politikai szempontból meg kívánom jegyezni, amelyik párt pártérdekből (A HATALMON MARADÁS ÉRDEKÉBEN) háttérbe szorítja a nemzet érdekét, azt végtelenül megvetem, az nem méltó, hogy választáson egyetlen szavazatot is kapjon! Az ilyen pártot ki kellene tiltani a parlamenti választásokról. 2. A rosszul sikerült „rendszerváltás” másik nagy hibájának tartom az elmaradt erkölcsi megújulás elmaradását. Röviden összefoglalva: Egy nemzet politikai változásával együtt jár bizonyos erkölcsi változás, megújulás. Ezt tapasztalhattuk 1947–49-ben is. Erről az Értesítőben már többször említés történt. Tapasztalhattuk azt, hogy a kommunista rendszerben, 1949-ben az iskolák államosítása, a hit- és erkölcstan kötelező tanításának megszüntetése és még számtalan egyéb változtatás igen gyorsan megtörtént, de a kereszténynek, demokratának, szociális gondolkozásúnak mondott politikai rendszerekben ez nagyon lassan törté2

DEKA ÉRTESÍTŐ

nik. Példaként említem, hogy a volt egyházi iskolák visszaadása még ma sem teljes, a kötelező hit- és erkölcstan törvénybe iktatására is 22 évet kellett várni! A törvények ugyan bizonyos lehetőséget biztosítottak „szövegben” a hittan, erkölcstan tanítására az iskolákban, de azok különböző okok miatt nem kerültek megvalósításra. Ha az államvezetésnek nincs akarata a törvények, rendeletek végrehajtására, akkor az a törvény, rendelet semmit sem ér! Ugyan a politikusok erkölcstanában egyébként is hiányzik az ígéretek megtartása, az igazmondás, a magántulajdon védelme, az önbíráskodás elítélése, lopás, csalás, sikkasztás stb. Ezt sok esetben tapasztalhatjuk, tisztelet a kivételnek! Hazánkban mindenki tudja, hogy Gyurcsány Ferenc bejelentette: hazudott. De nem vállalta tettének következményét, sőt büszkének tartotta magát, hogy ő ezt be merte vallani! Ilyen bűnbánat nélküli eljárást senki sem becsül. Párttagsága pedig ezt helyesnek tartotta! Több kisebb-nagyobb erkölcsi magatartásból adódó vétkezőt (mondhatnám politikai bűnelkövetőt) hivatalból a Büntető Törvénykönyv nem büntet. Pedig az említett gazdasági (eladósítási) ügyek gyökerei mind erkölcsi eredetűek! Az említett bűnöket „véletlenül” elkövetni nem lehet! A gazdasági problémákat idővel a jó szakemberek meg tudják oldani. Erkölcsi vétkek ezeknél sokkal súlyosabbak, helyrehozásukhoz több idő szükséges. Azért említem erkölcsi eredetűnek a gazdasági ügyeket, mert a gazdasági vezetőknek kötelessége vizsgálni a hitelfelvétel következményeit. Vagyis tudatosan kellett vállalni az eladósodás következményeit. Az egyre növekvő hitelek hatását a népesedésre, életszínvonalra, emberi magatartásra, nemzetközi megbecsülésre, de még az inflációra való következményeket is. De ezt nem tették! Ezért hibáztathatók. Dr. Bajnok István

Rövid hozzászólás egy közös rendezvényhez Előzmények. Születésemtől fogva kereszténynek neveltek szüleim, és kereszténynek tartom magam a mai napig is. Mint ismert, 1965-ben a Kertészeti és Szőlészeti Főiskoláról kirúgtak, mondván, „nem vagyok alkalmas kommunista fiatalok nevelésére”, majd rehabilitáltak 1989-ben. Korábban nem voltam párttag, csak amikor lehetőség lett ún. keresztény pártba lépnem 1989-ben. „Alapító tagként” beléptem a Kereszténydemokrata Néppártba (KDNP). Vagyis párttagságom nem 2002 után szereztem – mint sokan mások. A KDNP alapszabály-módosításakor bevezetett „kettős párttagság” ellen tiltakoztam – ami (úgymond!) lehetőséget adott a KDNP-nek a parlamentbe kerülésre. Az új vezetőség ezért kezdetben neheztelt rám, majd okot keresett kirúgásomra 2010-ben. Az elnökség határozatát a KDNP OV-ja nem fogadta el. Ma is KDNP-tag vagyok, mivel az alapszabály csak lehetőséget ad a kettős párttagságra, de nem teszi azt kötelezővé. II. évf. 1. szám

3

Felelősségről. Elnézést kérek a tisztelt Olvasótól, hogy az előzményeket közöltem, de szükségesnek tartottam a közös Rogán-, Mesterházy-, Bajnai-felszólalás előtt ezt ismét elmondani. Véleményem, hogy Rogán Fidesz-frakcióvezető úr közös felszólalását a fent nevezettekkel egyeztette Orbán Viktor elnök úrral. Ugyanis a párt tagjait kötelezi a pártfegyelem. Egy pártkatona nem mondhatja (teheti) azt, amit akar. Ha egy tag a vezetőjével nem egyeztetett véleményt mond, azért a pártból kirúgás a része. Ez nem történt meg, tehát megállapítható, hogy Orbán Viktor éppúgy tudott az esetről, mint Vona Gábor Gyöngyösi Márton felszólalásáról! A pártelnökök felelőssége mindkét esetben fennáll. Hasonló eset állt fenn esetemben is, amikor Semjén Zsolt elnök úrral nem egyeztem meg a kettős párttagság kérdésében, de én fenntartottam véleményem. Ebben a KDNP mint kisebb párt önállóságának, függetlenségének elvesztését véltem előre, ezért is történtek az előzményben írt események. Véleményem. A legközelebbi országgyűlési választásokon a Fidesz–KDNP meg akarja nyerni a választást. Egyik nagy ellenfele az MSZP és a még alakulóban levő Bajnai-csoport. Nem tudom elképzelni, hogy mi szükség volt akkor az ellenfeleknek közös gyűlésen részt venni! Ha egy kérdésben közös véleményük van, akkor még nem szükséges közös rendezvényt tartani. Azt elmondhatták volna külön, két helyen is. Az utcai plakátokon tapasztalhattuk a Fidesz általános véleményét, hogy a Gyurcsány-Bajnai összeborulást nem tartja helyesnek – küzdeni kell ellene. Akkor pedig értelmetlennek tarthatjuk a közös rendezvényen való részvételt. Felmerült az a gondolat is bennem, hogy a következő „békemenetben” ott látjuk majd Bajnait, Mesterházyt is? Jobb lett volna hallgatni vagy nyilatkozatban kinyilvánítani, hogy egy kérdésben azonos a véleményük. Ezt tartottam volna helyesnek! De Isten malmait és a pártok cselekedeteit nem befolyásolhatom. Dr. Bajnok István

Megdöbbentő Döbbenten állok az egyetemisták (és immár a középiskolás diákok) tüntetéssorozata előtt. Van képük nyíltan „röghöz kötöttségnek” nevezni és eltörlését követelni annak a feltételnek, amely a diploma ingyenes megszerzését a néhány éves hazai munkavállaláshoz köti. Önző módon úgy gondolják, hogy a társadalomnak kötelessége őket ingyen felnevelni, az óvodától az egyetemig, majd még ingyen diplomát is adni a kezükbe, nekik semmi viszont kötelezettségük sincsen nemhogy hazájukkal, de még saját szüleikkel szemben sem. Úgy vélik, hogy sem a munkájukkal, sem adófizetésükkel nem kell segíteni népüket, megöregedett szüleik nyugdíját pedig majd az itthon maradt „balekok” adója fogja fedezni. Ide vezetett az a liberális oktatás, amely nem ad értékrendet, nem nevel, csupán tantárgyakat oktat, nem tudatosít olyan örök igazságokat, hogy az egyén hosszú távon csak saját közösségével együtt boldogulhat, 4

DEKA ÉRTESÍTŐ

hogy minden emberi cselekedet értékmérője az, hogy mennyire szolgálja a közösség javát. Sőt, aki ilyenekről beszél, az egyenesen nevetség tárgyává válik a szemükben, mert a felnövő fiatalok csak „jogaikról” tudnak, és nem is hallottak arról, hogy jogok és kötelességek összetartoznak. Nekem még azt tanították, hogy előbb teljesítsd kötelességedet, azután kérhetsz (de akkor sem követelhetsz). Most pedig mindenki, de legfőképpen a liberális média azt sulykolja beléjük, hogy „ne törődj az elavult eszmékkel, élj úgy, ahogy neked jó”, „valósítsd meg önmagadat”, és azt a tévhitet sugallja, hogy a jólét pusztán anyagi természetű. A 19. századi „nemzeti liberalizmus” nagy hazai képviselői még arra figyelmeztettek, hogy „ne azt nézd, hogy mit kaphatsz a hazádtól, hanem azt, hogy mit adhatsz neki”. A mai elfajzott liberalizmus meg azt mondja, hogy „ott a hazád, ahol többet fizetnek”! Amikor a diákok, a következő nemzedék értelmisége ingyenes felsőoktatást követel, akkor valójában tisztában vannak-e az ország teljesítőképességével? Beszéltek-e nekik a most ugyancsak béremelést követelő tanáraik arról, hogy ez már nem az a szocialista állam, amely egykor a gazdasági élet minden összetevőjét – a termelési szférától a kereskedelemig – birtokolta? Ez egy olyan állam, amely szerint nem „az állam a legrosszabb gazda,” és hamis liberális alapelv következtében ki kellett vonulnia a tényleges gazdasági életből. Most minden bevétele az adókból származik. Tudatosították-e bennük, hogy „tandíjmentességük” mások adójából származik, és a pénzt egyéb területekről kell elvonni? Az ember folyton szegény sorsú diákokról hall. Tudom, vannak ilyenek is. De én azt látom, hogy egyetemistákkal van tele minden McDonald’s és Burger King, ők ülnek a sörözőkben, esténként pedig ők érkeznek a papa luxuskocsijával a lakásomhoz közeli Mammut üzletház szórakozóhelyeire és bowlingpályáihoz, miközben arról folyik a duma, hogy melyik síparadicsomba mennek télen síelni. (Majd kiszaladnak a Parlament elé egy kis „tüntetési bulira”.) Azért talán mégsem járna mindenkinek ingyenes felsőoktatás. A család egy főre eső jövedelmét is figyelembe kellene venni! Ugyanekkor felmerül az emberben az a kétely is, hogy szükség van-e az országnak ennyi diplomásra? Amikor évente sajnos alig 90 ezer gyerek születik, akkor 55 ezret vesznek fel az egyetemekre, főiskolákra. Nagy részük majd az állástalan diplomások elégedetlen táborát fogja növelni, mert ennyi diplomás munkahely nem létezhet egyetlen országban sem. Sőt már most sincs. Egyik barátom fia egy ausztriai vendéglőben tányért mos, a másik történész fia ugyanott bolti eladó. (Igaz, mindkettő magasabb bérért, mintha idehaza bármilyen más állása lenne – de mégis mi képezünk ki az osztrákoknak diplomás munkásokat.) Van olyan ismerősöm, aki arról panaszkodik, hogy szociológus lánya három nyelvvizsgával évek óta otthon ül megfelelő állásra várva, míg egy másik barátom negyvenéves fia már a harmadik diplomáját szerzi meg, de még egy napig sem volt munkaviszonyban. Ugyanekkor nincs esztergályos, marós, lakatos, ápolónő, de még szobafestő, kőműves és vízvezeték-szerelő sem. Tudom, mindenkinek joga, sőt kötelessége megszerezni a műveltséget, de azt II. évf. 1. szám

5

lehet az egyetemen kívül is, vagy akár munka mellett esti egyetemen. Na persze így sokkal fárasztóbb, mint tíz évig az egyetem mellé járni, majd a vizsgaidőszakban kitölteni néhány tesztlapot, hátha kilencedszerre sikerül a vizsga (mert a bolognai rendszer szerint ennyiszer lehet próbálkozni). Tulajdonképpen miért ne kereshetne sokkal többet egy jó szakmunkás az ötvenezredik közgazdásznál, a tízezredik filozófusnál és politológusnál? Tudom, sokan most azt fogják mondani, hogy a szakmunkások számára sincs elég munkahely! De ha nem akarunk végleges társadalmi válságba kerülni, akkor sürgősen el kell kezdeni az ország újraiparosítását, ami viszont csak párhuzamosan kiképzett munkaerővel lehetséges. Vagy ha nem, akkor ugyanoda jutunk, mint az általunk érdemtelenül csodált Nyugat, ahol a nem diplomás munkaköröket bevándorlók millióival végeztetik! Dr. Jáky Miklós

Olvasói levél A magyarokat 1947 után rászoktatták, ha élni akarnak, tartsák a szájukat. Ezzel azt akarták elérni, hogy a magyarok szokásos ellenzékieskedését leállítsák. Ehhez példát kellett statuálni, ezért az 1950-es évek elején a „magyar közösség” tagjait már több éves börtönre ítélték (konkrét eset dr. Kováts Tibort és társai elítélése), majd 1952–53ban Zana Albertet és társait börtönre, halállal büntették. Az 1956-os szabadságharc szovjet segítséggel való leverése után számtalan embert halállal, többéves börtönnel büntettek (még felsorolni is sok). 1962-től és még a későbbi időben is, a diktatúra ún. „enyhülése” korában a Regnum Marianum-perben sok ember vesztette el állását, vetették őket börtönbe. Ezeket a pereket a párt az emberek megfélemlítése céljából indította. A megfélemlítések következménye volt az emberek meghunyászkodása, véleményük visszatartása, sőt igyekeztek együttműködést mutatni a hatalommal. Példaként említem egy bizonyítottan III/III-as ügynök szavát, aki elmondta, hogy még 1990-ben, amikor búcsúzott tőle tartótisztje, az közölte vele, hogy tartsa a száját, mert még vissza fognak jönni!!! Így lehet félelem nélkül élni? Ez a félelem még ma is sokakban él, ezért szokás szerint még ma sem merik saját véleményüket kimondani, hanem csak a hatalom szavát ismételgetik – nehogy az új hatalom is megbüntesse őket. Merjük kimondani véleményünket! Ma már nem kell félni a hatalom megtorlásától, de biztos, ami biztos, inkább teljesítem a mindenkori hatalom jó-rossz intézkedését, úgy gondolják, ebből nem lehet baj. Mai életünkben ezért mondja a Jobbik, hogy több Jobbik-érzelmű tagja van, de nem merik ezt nyíltan megvallani, nehogy káruk származzon belőle. Ugyanis a Fidesz-kormány sem szereti a „Gárda”-tagságot (egyenruhájuk miatt stb.). A Jobbik radikális javaslatait nem veszik tárgyalásra sem, sőt ellenakciókat indítanak ellene. 6

DEKA ÉRTESÍTŐ

Egy ilyen akciója a Jobbiknak a kereszt állítása advent idején. A katolikus egyház vezetése nem javasolja a felállított kereszt megáldását. Régen a falu szélén felállított keresztet megáldották, sőt sok helyen még ma is minden évben megáldják. Ugyan ma az állam a menóra és a kereszt állítását nem tiltja, de még élnek az emberekben a félelmek. Ilyen eset Magyarországon és az ún. keresztény Európában az, hogy a gyakorló keresztények aránya statisztikai adatok alapján ugyan nagy, de Jézus Krisztus bírálata elleni támadások esetén az a fellépés, amit Mohamed bírálata váltott ki a mohamedán világban, nem tapasztalható! A keresztények elbátortalanodtak? Pedig még ma, a modern világunkban is vannak vértanú keresztények! Vagy többségben csak lagymatag, lapító emberek léteznek?

Az alkotmánybírók törvényalkotók? Az ún. rendszerváltás után már sok furcsaság történt, egyik legutóbbi, hogy az alkotmánybírák többsége törölte a családok védelméről szóló törvényben meghatározott házasság és a család fogalmát, liberális módon egyszerűen a többi társas vállalkozás közé sorolta. Véleményük szerint a család is egy vállalkozás (sőt egyes alkotmánybírák véleménye szerint nem szükségszerűen kétnemű emberek vállalkozása). Lássuk, mit mond Magyarország Alaptörvénye. (Elfogadva: 2011. 04. 25-én) A bevezető Nemzeti hitvallásban a következőt írja le: Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet… L) cikk: (1) Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a család mint a nemzet fennmaradásának alapját. (3) A családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza. Magyarország Alaptörvényét kétharmados parlamenti többség hozhatja és változtathatja meg. Kérdésem akkor: egy 20 fős alkotmánybírósági határozat megváltoztathatja, törölheti? Nem, csak felhívhatják esetleg a figyelmet a törvény változtatására. A parlamenti képviselők között is igen sok jogász van (lényegesen több, mint az Alkotmánybírák összessége). Úgy látszik, a parlamenti jogászok nagyon meggondolatlanok voltak, amikor ezt az alkotmányt létrehozták. De az is elképzelhető, hogy az alkotmánybírák csak fricskázni szándékozták a parlamenti képviselőket. Talán viccesnek látszik, de tovább fejtegetem az alkotmánybírósági határozatot. Egy kérdés – az alkotmánybíróknak csaknem két év munkájába került, hogy kiokoskodják a mostani döntést, miszerint a HÁZASSÁG, a CSALÁD fogalma a társasági törvény hatálya alá tartozik! Mint egy KÖZKERESETI TÁRSASÁG, BT. vagy talán RT., KFT., SZÖVETKEZET! II. évf. 1. szám

7

Nyilvánvaló céljuk volt a házasság, család fogalmának vállalkozások közé sorolásával, hogy nemcsak férfiak és nők alkothassák a társaságot, családot, hanem egyneműek is, és köthessenek egymással „üzletet”. Hogy elkerüljék az erkölcsi felelősségüket a családban egymástól, hogy egymást is becsapták (csaltak, hazudtak stb.), kihasználták, jobbnak tartják a „vállalati keretet”. De ez esetben is tévedtek; vigyázniuk kell, mert a Büntető Törvénykönyv szerint ha bizonyítható a vállalatnál a csalás, lopás, hazugság – akkor ezért is felelniük kell. Feltételezhető, hogy a vállalattá nyilvánított házasságnak, családnak vannak előnyei is, de az most még nem látható! Jó lenne, ha az alkotmánybírók erre is rámutatnának! Ugyanis a puding próbája az evés! Erről az alapelvről szeretnénk hallani az egyházak és az államvezetés véleményét is! Dr. Bajnok István ◆

Meghívó

Az ONYPE Bp. XI. kerületi szervezete következő előadása 2013. január 15-én, kedden 15 órakor lesz a szokásos helyen (a Szent Imre Gimnázium, Villányi út 27., földszint). Előadó: Homolay Károly Gárdonyi Géza általános iskola igazgatója Előadásának címe: Gárdonyi Géza halálának 90. évfordulója. Minden érdeklődőt szeretettel várjuk.

TERJESZD AZ ÉRTESÍTŐT! Ha több példányt kívánsz, vagy nem kívánod további küldését ingyenes havilapunknak, kérem, jelezd – kívánságod teljesítjük. Ha támogatni kívánod megjelenését, bankszámlaszámunk: OTP 11711034-20833390. A De­mok­ra­ti­kus Köz­élet­ért Ala­pít­vány (DE­K A) közhasznú szervezet lapja. Felelős szerkesztő: dr. Baj­nok Ist­ván. Szerkesztőség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476

8

DEKA ÉRTESÍTŐ