Országos Rádió és Televízió Testület
178/2006. (II.1.) sz.
Határozata
Az Országos Rádió és Televízió Testület ( továbbiakban: Testület) a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény ( továbbiakban: Rttv.) 112.§-ában biztosított jogkörében a Magyar Televízió Rt. (1810 Budapest, Szabadság tér 17.) műsorszolgáltatóval szemben meghozta az alábbi határozatot: A Testület megállapítja, hogy a műsorszolgáltató m1-es csatornája 2005. október 5. napján megsértette az Rttv. 5. § (1) bekezdését. Ezért a Testület az Rttv. 112. § (1) a) pontja alapján felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel.
Indokolás
A Testület vizsgálta az Rttv. rendelkezéseinek megtartását, és a Magyar Televízió m1 csatornájának műsorszolgáltatásában a következőket tapasztalta. A kifogásolt műsorszám: az m1 2005. október 5-én 19 óra 29 perces kezdettel sugárzott Híradójában 19:40:21-19:41:47 között bemutatott Tényfeltáró jelentés című riport. A Híradó vizsgált szegmensében - előzetes figyelmeztetés nélkül, főműsoridőben - a délszláv háborús tömeggyilkosság ügyében készült tényfeltáró jelentés elkészülte kapcsán készített összeállítást mutatott be a műsorszolgáltató. A narrátor röviden beszámolt a mészárlás
1
felelőseit és valós eseményeit kutató tényfeltáró bizottság munkájáról, és arról a tényről, hogy a jelentés következtében a boszniai szerb vezetés először ismerte el a felelősségét a tragikus vérengzésért. A riport során több alkalommal archív felvételekkel illusztrálták a narrátor mondandóját. Az összeállítás elején megrázó képsorokon lehettek szemtanúi a nézők muzulmán férfiak megalázásának és hidegvérű megölésének. A direkt módon bemutatott brutális erőszak – még előzetes figyelmeztetés mellett is - kerülendő lenne azon műsorszámokban, amelyek a legkisebbek számára is elérhető idősávokban láthatók. A gyilkosság látványának sokkoló hatását a fikciós jelleg sem oldhatja fel, hiszen az archív felvétel valós erőszakot mutat be a maga drámai részleteivel együtt (bár a legbrutálisabb részletek közzététele előtt nem volt kiírva az archív jelleg sem). Bírósági ítéletek alapján megállapítható, hogy a sokkoló képsorok bemutatásával a műsorszolgáltató úgy sem teljesítette az általában elvárható gondosságot, ha helyes értékítélettel egyértelműen negatív színben tüntette fel az ábrázolni kívánt káros magatartást. 19:40:47-19:41:09 Archív felvételeken látható, hogy fegyveres katonák lövést adnak le a földön egymás mellett sorban heverő férfiakra. Ezután azt mutatják, ahogy hátrakötött kezű fiúkat vezetnek egymás után, majd két fogoly előtt társukat hátba lövi az egyik katona. A halott a földre zuhan. Majd a következő áldozatot többször meglövi egy katona. Fűben heverő tetem képével folytatódnak a felvételek, majd megkötözött kezű férfi kászálódik le egy autóról, akit társával együtt a fegyveresek az út szélére térdeltetnek. Korábban, a szegmens beharangozójában, 19:39:54-19:39:58 között már láthatók voltak azok a képek, amelyek az egyik férfire leadott lövéseket mutatták be. Előzetes figyelmeztetés akkor sem hangzott el. Az összeállítás vizsgálata alapján elmondható, hogy a hidegvérű gyilkosságot bemutató, megrázó erejű képsorok előtt fel kellett volna hívni a nézők figyelmét a nyugalom megzavarására alkalmas képekre, melynek elmulasztásával sérült az Rttv. 5. § (1) bekezdése. Az erőszakos cselekmények ábrázolása a televízióban nemcsak a fikciós műsorszámokban, filmekben és sorozatokban fordul elő, hanem a hírműsorokban, valamint egyéb dokumentarista műfajokban is, kezdve a dokumentumfilmektől, a klasszikus heti hírösszefoglalókon át, egészen a bulvár magazinokig. A nem fikciós műfajok kapcsán elsősorban a hírműsoroknál merül fel gyakorta az a kérdés, hogy az erőszak ábrázolása kapcsán hol húzódnak meg a határok. Emlékezetes eset volt az 1988-as gladbecki túszdráma, amikor a média aktív közreműködője volt az eseményeknek. Bár itt emberi életekről volt szó, amelynek védelme előbbre való, mint a sajtó szabadsága, az újságírók itt is, mint általában, azzal védekeztek, hogy a sajtó feladata az, hogy a társadalmilag releváns eseményekről tájékoztasson. Az erőszakos képsorok bejátszása mellett gyakorta hangzanak el olyan érvek, hogy ezek a nézőkben erős emocionális reakciókat váltanak ki, így az áldozatok iránt együttérzést kelthetnek, esetleg visszatartó erejük van a bűncselekmények elkövetésétől. Miközben az egyik oldalon a nézők tájékoztatásának fontosságát hangsúlyozzák, a másik oldalon a kiskorúak védelmét tartják előbbre, függetlenül attól, hogy valóságot vagy fikciót látnak, hiszen a gyermekek még nem rendelkeznek a felnőttek azon képességével, hogy a látottaktól bizonyos fokú távolságot tartsanak. A erőszakos képek többsége a gyermekekben elsősorban félelmet kelt, miután a fenyegetéseket magukra vonatkoztatják. A gyermek körülbelül nyolc éves koráig a térbeli távolságokat a hírek kapcsán nem értelmezi, ilyen módon a katasztrófákról és háborús eseményekről szóló tudósításokat saját szűkebb világára vonatkozó fenyegetésként éli meg. Hajlamosak a szenvedő féllel azonosulni, főként, ha gyermekről van szó. Elképzelik, hogy mi minden történhetett az áldozattal, milyen lenne, ha
2
ők lennének a helyében. Amennyiben a fenyegető szituációk a gyermekek hétköznapi helyzetére vonatkoztathatók, különösen elbizonytalanodnak. Bár többé-kevésbé képesek a gyermekek a televízióban látottakat produktív módon is feldolgozni, Tilmann P. Gangloff szerint nem vonatkozik ez a hírműsorok és a bulvár magazinok képeire. Az Európa Tanács 1997-ben megfogalmazott ajánlásának Recommedation No. R. (97) 19 of the Committee of Ministers to Member States on the Portrayal of Violence in the Electronic Media függeléke tartalmaz olyan paramétereket, amelyeket bizonyos esetekben számításba kell venni annak meghatározásakor, hogy az erőszak indokolt, avagy indokolatlan. Így különbséget kell tenni aszerint, hogy:
a médium széles közönség számára hozzáférhető, vagy csak korlátozott fogyasztói réteg veheti igénybe (kódolt, kódolatlan, interaktív stb.), a műsorszám műfaja: hír, dokumentum, könnyű szórakoztatás, gyermekműsor stb., az erőszakos aktus: fizikai, szexuális, verbális erőszak stb., az erőszak ábrázolásának kontextusa: tájékoztatás, oktatás, figyelemfelkeltés jótékonysági felhívásra, társadalomkritika, művészi, szórakoztató, közönségvonzó/szenzációs, nem szándékos stb., az erőszak ábrázolásának formája: realisztikus, naturalisztikus, esztétikus stb.
Ezek kapcsán az ajánlás arra is felhívja a figyelmet, hogy egy vérengzés valós képsorai egy televíziós információs műsorban esetleg indokoltak lehetnek, de nem egy interaktív videojáték kontextusában. Az elérni kívánt cél bizonyos esetekben elfogadhatóvá teszi az olyan sokkoló képsorok beszerkesztését is, amelyeknek különben más műfajokban nem lenne helye. Ugyanakkor a hazai törvényalkotó több olyan féket is beépített a jogszabályba, amely a sajtó feladatának ellátását úgy garantálja, hogy közben lehetőleg ne sérüljön a gyermeknek a védelemhez való joga. Bizonyára előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor valamilyen jogos érdek fűződik ahhoz, hogy a tájékoztatás abszolút prioritást élvezzen minden egyéb kötelezettséggel szemben. Így például a német ifjúságvédelmi szabályozás kifejezetten kitér arra a lehetőségre (§ 5 Abs. 6. JMStV), hogy a nyilvánosság tájékoztatási igénye - a hír jelentőségéből adódóan – oly mértékű, hogy azt már nem lehet a kiskorúak védelme szempontjából problémamentes kép- és hanganyaggal kielégíteni. A Testület álláspontja szerint a délszláv háborús tömeggyilkosság ügyében készült tényfeltáró jelentés elkészülte nem szolgáltatott elegendő indokot ahhoz, hogy a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezésekre a műsorszolgáltató ne legyen tekintettel. A hírhez nem szükségszerűen kapcsolódott a szóban forgó brutális képanyag, a célnak egy kevésbé megrázó erejű illusztráció is megfelelt volna. Ezen állításunkat igazolja az is, hogy az Estében a hír már egyáltalán nem szerepelt, a 23:34-kor kezdődött Hírekben és az adásnapon 25:18-kor sugárzott Kárpáti Krónikában pedig egy-egy teljesen más – a megrázó részeket nem tartalmazó - képanyag került közzétételre. A fenti indokok alapján a műsorszolgáltató megsértette az Rttv. 5. § (1) bekezdésében foglaltakat, mivel a Műsorszolgáltatónak egy figyelemfelhívással meg kellett volna adnia a választás lehetőségét azok számára, akik archív felvételekről sem akarnak háborút nézni. Ez a felhívás a koraesti Híradóban különösen indokolt, mivel ekkor még gyermekek is nagy számban tartózkodnak a képernyők előtt. Az Rttv. 5. § (1) bekezdése kimondja:
3
„A vallási vagy hitbeli meggyőződést sértő, az erőszakos vagy más módon a nyugalom megzavarására alkalmas képi vagy hanghatások bemutatása előtt a közönség figyelmét erre a körülményre fel kell hívni.” A Testület a Ket. 51. § (1) bekezdésének megfelelően nyilatkozattételre hívta fel a műsorszolgáltatót a vélelmezett jogsértésekkel kapcsolatban. Az érintett műsorszolgáltató a felhívásra az alábbi nyilatkozatot tette. Az eljárás tárgyát képező képsorokat a világ legfontosabb televízióiban mindenütt bemutatták, és mint első hiteles felvételek a szerb rohamosztagok tagjaitól kerültek elő. A Magyar Televíziónak kötelezettségét képezi a közérdeklődésre számot tartó események időszerű, tényszerű és sokoldalú bemutatása. A hírszolgáltatás egyik legkiemelkedőbb követelménye a hitelesség. A hiteles tájékoztatás nem csupán azt követeli meg, hogy a műsorvezető beszámoljon az adott eseményről, hanem, hogy képekben mutassa be az eseményeket. A képek különböző hatásokat tudnak a nézőkben elérni, és a szerkesztőknek egyben jogukat, és kötelezettségüket képezi, hogy az egyes képsorokat kiváltó hatásokat használják fel az üzenet nézőkhöz való eljuttatása során. Az egyes, közérdeklődésre számot tartó események alkotják a történelmet. A történelem eseményeit az állampolgároknak hitelesen kell megismernie. A háborúról szóló események elkészítése során a szerkesztőknek nagy gondossággal kell eljárnia, hogy megtalálja azokat a kereteket, amelyek között érzékeltetni tudja a vérengzések hangulatát, helyzetét és mégsem sérti meg az erőszakos események bemutatására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. A Magyar Televízió Rt. szerkesztői a felvételek vágása során kiemelt gondossággal ügyeltek arra, hogy az erőszakos cselekmények közvetlenül ne, hanem „csupán” az erőszakos cselekmények eredménye, hatása kerüljön bemutatásra. A felvételek között nem látható véres kép, olyan felvétel, melyek holttestek azonosítható módon szerepelnének. Külön láthatók a lövések, és a holttestek, de nincs olyan képsor, amelyen a kettő együttesen látható, tehát a kivégzéseket közvetlenül tartalmazzák. A híradó szerkesztőinek célja a rövid képsorok bemutatásával a háború érzéseinek érzékeltetése, a vérengzés iránti felháborodás, ellenszenv keltése olyan képi, és hangeszközökkel, melynek a hiteles tájékoztatás keretein belül maradva nem sértik az emberi méltóságot, a személyiségi, illetve a kegyeleti jogokat. A műsorszolgáltató által előadott indokok nem helytállóak, mivel a műsorszolgáltató érzékeltethette a háború érzéseit, képi és hangeszközökkel való megjelentetését azzal a megszorítással is, hogy a riportot megelőzően felhívja a nézők figyelmét a megrázó képsorokra. A törvénysértés miatt a Testület az Rttv. 112. § (1) a) pontjában meghatározott legenyhébb szankció alkalmazása mellett döntött, és felhívta a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. Az eljárás során a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL törvény 153. § (2) bekezdése szerinti eljárási költség nem merült fel.
4
Az Rttv.136. § (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv.136.§(3) bekezdése biztosítja. Budapest, 2006. február 1. az Országos Rádió és Televízió Testület nevében Kovács György sk. elnök
5
