Internet: I. évf. 6. sz., december

DEKA

ÉRTESÍTŐ

Internet: http://bajnok.hu/ertesito • E-mail: [email protected]

I. évf. 6. sz., 2012. december

Tartalom • • • •

Decemberi köszöntő�������������������������������������������������������������������������������������������������� 1 Dr. Aczél László Zsongor: Tormay Cécile köszöntése�������������������������������������������� 2 Dr. Bajnok István: Oktatási problémák ������������������������������������������������������������������ 4 Dr. Varga István: Széchenyi Hitele újra aktuális���������������������������������������������������� 6

Szép karácsonyt és békés, áldott újévet kívánnak az Értesítő munkatársai

Decemberi köszöntő Az év utolsó hónapjában szokás az év fontosabb eredményeiről, eseményeiről beszámolni, felhívni a figyelmet az elkövetkező feladatokra. A 2013. év a jelenlegi politikai ciklus harmadik éve. Feltétlenül említeni kell, hogy az 2010. évi választáson először történt meg az 1990. évi ún. „rendszerváltás” óta, hogy egy párt kétharmados többséget ért el a választásokon. Ugyan pártszövetségek egyszerű többséget többször is elértek, de kétharmados többséget szabályosan csak a Fidesz–KDNP ért el. Tudni kell, hogy a kétharmados többség a Parlamentben a diktatúrát jelenti! Bármit törvénybe tudnak foglalni. Ugyan kétharmados többséget ért el 1947-ben (kékcédulás csalással) Rákosi is, amivel – az új alkotmány létrehozásával – megerősítette hatalmát. Az 1949. évi alkotmány nem az állampolgárok többségének akaratát tükrözte. De a 2011. évi alkotmány már az állampolgárok többségének akaratából született. Azt tudni kell, hogy Magyarország pártállam. A pártállamiságot az biztosítja, hogy a megválasztott képviselők a parlamentben pártfrakcióba tömörülnek, és a „frakciófe-

gyelem” biztosítja a szavazatok többségét. Az országgyűlési választásokon az a párt vagy pártszövetség jut hatalomra, amely a legtöbb szavazatot kapja. Ha egy párt vagy pártszövetség sem szerez többséget, akkor egyezkedésre kerül sor. Ezáltal a pártállamban is bizonyos fokú demokrácia érvényesülhet. Ezt tapasztalható egyes európai államoknál is. Ez esetben a pártoknak megfelelő szövetségest kell keresni. Az Amerikai Egyesült Államokban is pártrendszer van. Itt a novemberi választásokon a demokrata párt kapta a legtöbb szavazatot, ezért nem kellett szövetségest keresnie, ismét ők jutottak hatalomra. A pártállamban minden pártnak az a törekvése, hogy az állampolgárok – azaz a szavazópolgárok – mennél nagyobb részét megnyerjék a rájuk szavazóknak. Ezért kell az összefogás, mint látni fogjuk ezt a 2014. évi választásoknál is. Az uralmon levő párt bizonyítja, milyen sok sikert ért el, az ellenzékiek pedig azt fogják hirdetni, hogy velük még több sikert lehet majd elérni. Ez a politika! A politikai megfigyelők között az a vélemény, hogy egy négyéves választási ciklus győztesének tevékenységét az jellemzi, hogy választási győzelmük utáni első két évében megszorítási intézkedések vannak többségben, amelyek a harmadik évben lecsökkennek. A ciklus negyedik évében ismét a juttatások többsége jellemzi az intézkedéseket, talán azért, hogy a választók ismét őket válasszák az esedékes választáson. Majd tapasztalhatjuk, mi lesz 2013-ban. Az ország gazdasági helyzetét és az MSZP–LMP tevékenységét figyelembe véve a nemzetközi fórumokon, a kormány helyzete nem látszik rózsásnak! Csak drukkolni tudunk!

Megemlékezés Tormay Cécile-ről Cécile szüleinek harmadik gyermeke. 14 évesen már a mai érettséginek megfelelő vizsgát tehetett, addigra már négy nyelven beszélt: németül, franciául, olaszul és latinul, a magyar anyanyelv mellett. Később így vallott: „Ami lettem, azt szüleimnek köszönhetem. A Föld, a föld népe és a magyarság, illetve a munka szeretetére édesapám tanított meg. Édesanyám pedig a szépségre.” Milyen fontos a gyermek számára a jó családi környezet! 1918-ig inkább az irodalom volt az, ami jellemezte az életét. Különböző külföldi nyelveken is megjelentek művei, így Nyugat-Európa megismerhette a nevét. Biztos, hogy ez is közrejátszott abban, hogy kétszer is jelölték az irodalmi Nobel-díjra. Hogy nem kapta meg, az más lapra tartozik. Mások akarták a történelmet másképpen írni. Az Úristentől azonban megkapja a maga jutalmát és díját. Az első világháború után, 1918-ban megalapította a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét. 1931-ben a Magyar Asszonyok Szövetsége már egymillió fővel tevékenykedett a magyarságért. Tormay Cécile-nek és az akkor élő magyaroknak is sok fájdalom volt a szívében. Nemcsak az első világháború elvesztése, hanem az ún. őszirózsás forradalom, az ún. Tanácsköztársaság gyötrelmei, de leginkább Trianon mi2

DEKA ÉRTESÍTŐ

att. Az emberek szívét fájdalom járta át. Tormay Cécile mondta ekkor: „Egy népnek, amelytől elvették a határait, hogy ne védhesse magát, amelytől elvették a fegyvereit, hogy ne harcolhasson, nem marad egyebe, mint az irodalom.” És írt. Megírta az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság naplószerűen ismertetett eseményeit. A Bujdosó könyv az élményeinek fájdalmát tükrözi. De vállalkozott arra, hogy Magyarországot egyrészt fel kell építeni, másrészt pedig újjá kell építeni. S ő mint asszony ezt kifejezésre is juttatta: „Magyarországot felépíteni és újjáépíteni csak az asszonyok segítségével lehet.” Az Úr, hallottuk a Teremtés Könyvében, a férfi mellé asszonyt alkotott társnak, segítőnek. A magyar egység, a magyar lelkület és a magyar eszmények szolgálatában is a férfi meg a nő együtt kell hogy tevékenykedjék. Szeretem nézni Tormay Cécile fényképét. Arca annyi erőt sugároz. Magas homloka az intelligenciának jele. Mennyi csodálatos szép gondolat volt abban a fejben! Így érthető, hogy Klebelsberg Kuno, az akkori oktatási miniszter felkérte a Napkelet c. folyóirat szerkesztésére, amelyben az akkori magyar irodalmi élet nagyjai keltegették a napot a magyarságra. Többek között hadd emlegessem az Ősi küldöttet, amelyben Boldog Özséb atyánkról is írt. Ebben a trilógiában az elmúlt századok történelmi levegője felelevenedik, és a magyarság gyökeréből a kereszténység virága kivirágzik, jelezve, hogy csak ez tud maradandó gyümölcsöt hozni. A rendszerváltás után, 1945-től elhallgattatták. Szobrát, amely a Károlyi-kertben állt, ledöntötték. A Józsefvárosi Önkormányzat dicséretére szolgáljon, hogy az újabb rendszerváltás után határozatba foglalta, hogy Tormay Cécile szobrot kaphasson. Ezért március 31-én a kórház előtti parkban, közel az ő lakóhelyéhez felállították R. Törley Mária szobrát. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke méltatta, Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere pedig avatta és dicsérte az írónő művét. Mert Tormay Cécile ugyan meghalt, eltemették, ráhordták az évtizedek feledésének homályát, de nem lehet elfelejteni. Mert amikor 1937. április 2-án meghalt, írótoll volt a kezében. Munkálkodás közben vette ki az Úr az ő kezéből a tollat, hogy az örök élet lapjaira írja a folytatást, Isten dicsőségére, az embereknek, a magyaroknak a földi boldogulására és az örök haza felé vezetésére. Gróf Teleki Pál, az akkori miniszterelnök méltatta Tormay Cécile-t a Vigadóban, a temetése kapcsán, mondván: „A magyarság újra megtalálja önmagát Tormay Cécile művei alapján. Ő a miénk volt.” És a miénk is marad. Mert az utókor látja, hogy eltemetni, elfeledtetni lehet a költőt, de az nem ér semmit. Mint ahogyan Krisztust is a kősírba lepecsételt kő mögé rejtették, hogy mindenki elfelejtse, de mi már tudjuk, hogy van feltámadás. Tormay Cécile mondta, hogy a földön csak az az eszme maradandó, amelyért meghalni is tudnak. Ő a magyarságért és a kereszténység eszméjéért élt is, halt is. És ez az eszmény maradandó. Tanúsítja a mai nap is és tanúsítja a következő jövő idő is, amely remélhetőleg egyre inkább jelenné válik számunkra, és a jövőnek a megvalósulása mutatja, hogy Tormay Cécile micsoda nagyasszony. Nagyboldogasszony napján, magyarok Nagyasszonya I. évf. 6. szám

3

ünnepén, október 8-án van az ő születése napja. Nem véletlenül mondjuk őt nagyasszonynak! Kellenek a példaképek, de nem elzárt, vitrin mögé helyezett példakép ő, hanem olyan, aki követésre buzdít. Legyenek ma asszonyok, akiket az Úr a férfi segítségére teremtett, és akkor ez a kis magyar haza, ez a keresztény magyarság majd kibontakozik. Lesz új tavasz, a feltámadás tavasza. P. dr Aczél László Zsongor OSPPE

Oktatási problémák 1. Szaktárgyak anyaga. Mit tanítsanak az iskolákban? Első legfontosabb szempont az, hogy az iskolában nem csak oktatni, hanem nevelni is kell! Ezért vagyunk hívei a kötelező erkölcstan vagy hittan bevezetésének az általános és középiskolákban. Ezt már többször indokoltuk, és bevezetését minden évfolyamban szükségesnek tartjuk. A tanulók szabadidejét is tervezni szükséges. Sporttal, tanulmányi versenyekkel, önképző körökkel, kirándulásokkal stb. Az általános iskola tananyagának (a neve is indokolja) az általános műveltségi színvonal emelését kell céloznia. A középiskolák szaktárgyainak anyagát két csoportra oszthatjuk: kötelező és az iskola által szabadon választható tantárgyakra. Ezáltal jelleget adhat az iskola a továbbtanulás irányába. A kötelező tantárgyak: erkölcstan, torna stb. Választható tantárgyak: műszaki, egészségügyi, bölcsészeti, közgazdasági stb. tantárgyak lehetnek, amelyek az iskola jellegét adják meg. Az iskolák közötti átjárhatóságot külön vizsgákkal kell szabályozni. Kötelező tananyagot a kerettantervek határozzák meg. A választható tantárgyak anyagát részben az állami oktatási szervek, fenntartó szervezetek és az iskola tantestülete közösen állapíthassa meg. Az anyagi, helyiségproblémákat (tornatermek, edzőpályák, szakmai gyakorlóhelyek stb.) az Oktatási Minisztérium, az önkormányzatok, alapítványok, fenntartó szervezetek segítségével közösen oldhatják meg. Felhívom a figyelmet, hogy a szaktárgyakban is szólni kell bizonyos elvi, elméleti, tudománypolitikai ismeretekről mint lehetséges megoldásokról, de a diktatúra idejéből ismert, sokszor a tankönyvekben is szereplő mint kötelező anyagoktól tartózkodjunk. Példaként említem a fizikában az őskód-elméletet, a teremtéselméletet, a biológiában az ember származását, a közgazdaságtanban a szocializmus, kommunizmuselméletet, a történelemben a termelőeszközök meghatározó szerepének ismertetését stb. Az oktatás, szakoktatás fontos területe a tankönyvkiadás. Állami és szakmai ellenőrzését az oktatási törvényben kell meghatározni. 2. Tanárok szerepe. Az oktatásban nem lehet rögtönözni (elő kell készíteni az anyagot, kísérleteket stb). A tanári munka hivatás – aki nem tud a gyermekekkel foglalkozni, vagy nem akar, az ne legyen tanár, ez rátermettség kérdése. A tanári munka nemcsak egy foglalkozás. A tanárok sztrájkolásáról. A hosszan tartó sztrájk esetében a tanulók bandákban csoportosulnak, randalíroznak. Ezt figyelembe kell 4

DEKA ÉRTESÍTŐ

venni a vezetőknek, tanároknak is! A bérkérdéseket tehát nem sztrájkfenyegetéssel, hanem a tárgyalással kell megoldani! Az oktatás problémái nem hasonlíthatók más foglalkozások problémáihoz.. A tanárok a jövő generáció nevelői, rajtuk múlik, milyen tudású, erkölcsű lesz a jövő nemzedéke, vezetői. Politikai szempontból jelentős, hogy problémamentes legyen az oktatás. Ez vonatkozik a közoktatásra, a középiskolákra, a felsőoktatásra. Ezt nem szabad csak gazdasági kérdésnek tartani. A magyar oktatásügy kiváló volt a háború előtt! Jelentős volt Klebersberg Kuno szerepe, és (mint) a trianoni béke következménye. Ebben meghatározták, hogy katonai költségvetésre nem volt szabad költeni, de az oktatási célra igen! Figyelembe kell venni, hogy a tanár is családban él. Családját el kell tartani. Főiskolát, egyetemet végzett ember! Neki nemcsak a két keze munkáját kell megbecsülni, hanem a tudását, eszét is! Ezért, amikor a bérkérdések kerülnek szóba, nem azt kell látni, hogy a tanár évi szabadsága nagyobb, mint egy kétkezi munkásé, hanem azt is, hogy milyen munkát végez! Általános vélemény, hogy egy végzett mérnök, orvos, közgazdász stb. nagyobb fizetést érdemel, de ezt a tanári fizetések meghatározásában elfelejtik! Jó esetben egy szakmunkás bérével tartják egyenértékűnek. Az is igaz, hogy sokkal több oktatóra van szüksége egy országnak, mint más felsőoktatást igénylő szakmára. De azt is figyelembe kell venni, hogy egy ország minősítése a képzett emberek mennyiségétől (a kiművelt emberfőktől) is függ! Ezt pedig elsősorban az oktatás minősége határozza meg! Érdemes elgondolkozni, ezt is figyelembe venni! 3. Az oktatás szervezése, irányítása. Az oktatás minősége az állam oktatási szerveinek vezetői akaratától, az ország anyagi, szellemi adottságaitól függ. Magyarországon jelenleg az oktatás szervezése vegyes felépítésű. Vannak állami, önkormányzati, alapítványi, egyházi fenntartású iskolák. A fenntartói szándék befolyásolja, teszi lehetővé, minősíti az iskolák színvonalát. Ma új oktatási törvény van készülőben. Furcsa lenne, ha az oktatás szervezését, irányítását csak liberális elvek alapján alkotnák meg. Példaként említem a következőt: az oktatási törvényben elfogadták a kötelező hit- és erkölcstan oktatását. Magyarországon (sajnos) jelenleg 31 egyházat ismertek el. Kérdés, melyik egyház tanítását fogadjuk el a hit- és erkölcstanban? Véleményem szerint Európát a „keresztény” hit és erkölcstan tette naggyá! Ebből következik, hogy a kötelező hit és erkölcstan kerettantervbe a „keresztény” elveket kell tenni, függetlenül minden más liberális elvektől! Egyes európai államokban az állam fenntartója az iskoláknak, más államokban vegyes a fenntartó. Ha egységes szemléletű oktatást kívánunk (keresztényt és magyart), akkor ennek megfelelő tankönyveket, tanterveket kell előírni. Ebben a kérdésben kell közös véleményre jutni, és nem lesz probléma. Vegyes fenntartók esetén sem hagyható ki az állam szerepe, mert a törvényhozó, a törvényeket végrehajtó és a bírói hatalmat – amit végeredményében a választópolgárok határoznak meg –, vagyis a többség szándékát és a hagyományokat tiszteletben kell tartani! Ezért döntő fontosságúnak tulajdonítom az állam ellenőrző feladatának megtartását a klebersbergi elvek alapján. I. évf. 6. szám

5

Még sok kérdésre kell megfelelő választ találni, amire e kis lap terjedelme nem ad lehetőséget. Példaként említem, hogy nem elég egy-egy helyesnek tartott elgondolás megvalósítása, összefogásra van szükség, több iskola összefogására. Példaként említhető a Waldorf-féle óvoda vagy az erdei iskolai tanítás megvalósítása. Lényeges: az oktatásban dolgozók nem csak munkahelynek tekintsék állásukat, hanem értékes, a nemzet jövőjét meghatározó feladatnak is, amiért a jelen oktatóit kötelesség is terheli. dr. Bajnok István Keresztény Pedagógus Társaság tb. elnöke

Széchenyi Hitele újra aktuális Széchenyi 1830-ban „honunk szebblelkű asszonyainak” így ajánlotta művét: „Fogadjátok Hazám érdemes leányai! Tiszteletem és szeretetem jelélül ezen kis munkám ajánlását. A Hitelrűl szólok, s ami belőle foly, a becsületről, az adott szó szentségérül, a cselekedetek egyenességérül.” Még hozzáteszi – „én ezen kifejezést »Hitel«, azon értelemben veszem, melyet közéletben a creditum jelent, ami nem egyéb, – mint bizonyos lekötelezések által más kezében lévő ingó és ingatlan vagyonukrul nyert bizodalom és bátorság, – mennél nagyobb bizodalmat‚ s bátorságot nyújthat valaki az ő kezei közt lévő vagyonunkról, annál több Hitele – credituma van, – s mennyivel nagyobb bizodalommal‚ s bátorsággal bírja a közönség saját javait másoknál, annál tökéletesebbnek mondatik azon ország Hitelállapotja.” Mi hiányzik ma? A hitelesség! A hitelesség minden emberi közösség létezésének alapja. A szavak és tettek hitelessége. És ki tudja pótolni a hiányát? Csakis a kereszténység, a keresztény erkölcs. A hitelesség ugyanis nem vagyoni, nem materiális jellemző, hanem lelki. Széchenyi egész élete összeforrt a politikai rendszerrel, annak lelki állapotával, mint a jó keresztény ember élete az egyházéval. Az egyház lelki közösség. Széchenyi a magyar nemzet tagjának érezte magát, lelki közösségben. Ő a haza politikai sorsát minden pillanatban egész lényével személyes ügyének tekintette. Kossuth a legnagyobb magyarnak nevezte, bár találóbb Kemény Zsigmond meghatározása, aki a leghívebb magyarnak tartotta. Miért? Mert a Hitel folytatásai a Stádium, a Világ, a Hunnia, a Kelet Népe sorain Széchenyi megadja azt az alapvetést, ami ma roppant hiányzik: a nemzet jellemzését és felemelkedése szellemi, szervezési leírását. Mire van ma szükségünk? A nemzet állapotának felmérésére és felemelkedése útjának kijelölésere! Ugyan van nekünk Széll Kálmán-, Darányi-tervünk… sorolhatnánk. Csak elmulasztjuk, hogy szembenézzünk a valósággal, amit Széchenyi kimondott, merte kimondani a kellemetlen valóságot: Magyarország egy nagy parlag! 6

DEKA ÉRTESÍTŐ

Pedig a parlagi állapot a halhatatlan lélekhez méltatlan. És mi kell a felemelkedéshez? „Ha valami felemelheti még e hazát önboldogságára, Ura örök dicsőségére s hozzá illő magasságra, az semmi egyéb nem lehet, mint Nemzetiség s Közértelmesség.” A Nemzetiség, nemzeti hovatartozás minden pillanatban, minden gondolatban, minden tettben, a nemzet értelmes, erkölcsös viselkedéséből jönnek. A Közértelmesség, azaz a közösség erkölcsi és tudati állapota. Az ember közösségi lény, együtt csak szabályokkal élhet. A szabályok alapját nevezzük erkölcsnek, az erkölcs pedig a hit és kultúra eredménye. Széchenyinél a kiművelt emberfő nem az ész lakhelye, hanem „az emberi halhatatlan lélek legfőbb széke” – a közértelmesség alanya. A közértelmesség éppúgy hiányzott a reformkorban, mint ma, mégpedig, úgy tűnik, ugyanazon hiányosságok vagy bűnök által. Széchenyi szerint a közértelmesség hiánya a magyarság tévelygése, olyan ősi bűnök, amelyek parlaggá teszik az országot, és amelyek kiirtása nélkül lehetetlen a felemelkedés. Négy csokorba szedett bűnről ír részletesen műveiben. – ELSŐ: önhittség, önáltatás, öncsalás… a hiúság és rokonai. A hiúság önmagunk túlbecsülése: Hunnia, dicsőségtől ragyog, lakósai magas helyen állók, akiket a világ bámul és irigyel… a magát álmokban hintázni szerető Hunniában – írja. Igen, a hiúságunk késztet öncsalásra, mikor a reális világ elől az álmok langymeleg atmoszférájába menekülünk. – MÁSODIK: lelkesedés és szalmatűz. Közismert a szalmatűz voltunk, ami cserfaként azonban sohasem ég. Hazafiság, lelkesedés, lovagiasság, személyes bátorság. Miért? Mert a magyarnak vezetői jobbára, sőt kirekesztőleg mindig a nemzet érzelmeire apelláltak, számítási tehetségét azonban soha nem iparkodtak kellően ébreszteni és tervük alapjául használni, ahonnan több láng, füst és hamu vevé eredetét, de annál kevesebb életmeleg fejledzett, mely igazi és tartós egészségre emelhette volna nemzeti testünket. – HARMADIK: közrestség. A közrestség nem engedi, hogy olyan témák körül felvilágosítsuk magunkat, amihez nem elég egy-két értekezés, egy-két hónap, hanem esztendei szorgos előmunka kell. – NEGYEDIK: irigység és ikerszülöttje, a pártviszály és uralomvágy. Agyarkodunk egymás ellen, amiből kifejlik a pártviszály és uralomvágy. Mindenki kolompos, vezér vagy egyedül saját erejére támaszkodó pártkalandor akar lenni és ennél fogva gyenge, magán segíteni nem tudó nép a magyar. „Nálunk minden, még a politika is jobbadán szeretet és gyűlölet, szimpátia és antipátia legtúlságosabb határai között ingadoz” – írja. A helyes magyar politika ott kezdődik, ahol a bajok okát magunkban keressük. A magyar parlagról a magyar erény útjára kell lépnünk. A nemzeti hibáinkat el kell kerülni az önhittség, lelkesedés, közrestség és irigység megtagadásával. Felemelkedésünk első lépcsője annak elfogadása, hogy a hiba nem rajtunk kívül áll, hanem önmagunkban kell keresni! I. évf. 6. szám

7

Meg kell haladnunk az álmokban élő, önáltató, büszke és hiú, nehezen belátó mivoltunkat, hogy ne engedjük át a vezetést érzelmeinknek. Ne azokra hallgassunk, akik nekünk kellemes dolgokat mondanak! Már pedig ennek nagy a veszélye, mert a pártokban való politizálás vezet oda, hogy a szavak dagályától szédelgő nemzet leszünk, mely szerelmes a szóban, melyek mögött a tett helyett a nemzetnek kedves szenvedélyek rejtőznek. A szó hízeleg az önáltatásnak, simogatja a pártirigységet és népszerűvé teszi kimondóját. A szóáradat emberét a népszerűség viszi, sodorja… és jaj annak azután, aki az oly csalhatatlan inspirációknak vakon nem hisz és vakon nem hódol. Széchenyi összeállítja a magyar politikusi szemlélet követelményeit. Lényege: – Kerüljük a szenvedélyeket, ne hajszoljuk a népszerűséget. – A közértelmességet gyarapítsuk világos fejjel és lelkiismerettel – Legyen ehhez lelki bátorságunk, és erkölcsös magatartásunk Aquinói Szent Tamástól is tudjuk, a magánjavak egyben közösségi javak. A nemzet alapvető gazdasági magántulajdonát a közértelem szempontjából értékeljük át. A magántulajdon működésében is kérjük számon a közjót! Mi a privatizációban feltétel nélkül ruháztuk át termelőpotenciálunkat – korlátlan bizalmat adva a külföldinek –, amivel visszaélt A bizalom nem bizonyult hitelesnek. És nem teszünk semmit becsapottságunk korrekciójáért? Hol van a számonkérés, a csalással elvett javak visszavétele? Ebben a rövid cikkben befejezésül megállapíthatjuk, hogy Széchényi tanítása ma is aktuális és szavait figyelembe kellene venni. Például a média hangos Magyarországon a gazdasági problémák tárgyalásától. Arról viszont igen kevés említés történik, amit a Hitel bevezető szavaiban olvashattunk, hogy a gazdasági életben erkölcsi kérdések is felvetődnek. Mint a bevezető ajánlásban említettük: a gazdasági életben is meg kellene követelni a becsületességet, az adott szó szentségét, a cselekedetek egyenességét. Dr. Varga István részlet a KDNP szakbizottsági konferencia előadásából

TERJESZD AZ ÉRTESÍTŐT! Ha több példányt kívánsz, vagy nem kívánod további küldését ingyenes havilapunknak, kérem, jelezd – kívánságod teljesítjük. Ha támogatni kívánod megjelenését, bankszámlaszámunk: OTP 11711034-20833390. A De­mok­ra­ti­kus Köz­élet­ért Ala­pít­vány (DE­K A) közhasznú szervezet lapja. Felelős szerkesztő: dr. Baj­nok Ist­ván. Szerkesztőség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476

8

DEKA ÉRTESÍTŐ