DEKA
ÉRTESÍTŐ
Internet: http://bajnok.hu/ertesito • E-mail:
[email protected]
I. évf. 2. sz., 2012. júl.–aug.
Tartalom • • • • •
Bajnok István: Pár gondolat a halálbüntetésről ���������������������������������������������������� 1 Bajnok István: Az összefogásról ������������������������������������������������������������������������������ 2 Bajnok István: A kettős párttagság múltja�������������������������������������������������������������� 5 Beke Imre: Röviden az energiapolitikáról �������������������������������������������������������������� 6 A választási törvénytervezetről�������������������������������������������������������������������������������� 7
Pár gondolat a halálbüntetésről A Szent István Katolikus Rádióban 2012. június 21-én hallhattuk Rétvári Bence államtitkár úr véleményét a halálbüntetésről. A halálbüntetésről – nem jogászként – nem mint a bűnös büntetésének egy formájáról kívánok szólni, hanem mint egy gondolkodó ember véleményét közlöm. Ugyanis Rétvári úr nyilatkozatában összekapcsolja a keresztény-katolikus tanítást a halálbüntetéssel, és mint jó pártkatona bizonyos politikai felhangot is ad a kérdésnek. Igaza van, a keresztény tanítás védi az életet. Lényege a megbocsátás, de feltételeket is szab a megbocsátáshoz. Nem célom most ezzel foglalkozni. Köztudott, hogy az USA egyes államaiban és sok más államban még ma is érvényes a halálbüntetés törvényes kiszabása. Szólni kívánok viszont a magyarországi törvényekben a keresztény tanítás és a törvényes gyilkosság (a halálbüntetés) kiszabásáról. A halállal az élet befejeződik, ha megtörtént, kijavítására nincs mód. A magyar alkotmány (Alaptörvény) az életet a fogantatástól a halálig terjedő időre számítja. Az alaptörvény egyik ellentmondása ebből kifolyólag az, hogy ugyanebben a törvényben az abortuszt 3 hónapos korig elfogadhatónak tartja. Ha a 3 hónapos csecsemő már életnek számít, akkor ez közönséges gyilkosság! Méghozzá az elszenvedő fél bűn elkövetése nélküli meggyilkolása! A jogászok vitatkozhatnak arról, hogy a gyilkosság elkövetéséhez (halálbüntetéshez) köthető-e a bűn elkövetése, vagy nem? De a gondolkodó ember szemében (a bűn elkövetése nélküli gyilkosság) súlyosabb elbírálás alá esik. Gondoljunk
a bírói tévedésekből elkövetett büntetésekre, amiért kártérítés követelhető. A statisztikából ismert, hogy Magyarországon évente több tízezres tömegben végeznek abortuszokat. Kérdem Rétvári igazságügyi államtitkár úrtól – a halálbüntetés lelkes ellenzőjétől –, tiltakozott-e az abortusz gyilkosságok ellen is? Jó lenne, ha ezt a közvélemény és a mi tudomásunkra is hozná! Mert ellenkező esetben hiteltelennek, csak politikai indíttatásúnak tartom nyilatkozatát bármely fórumon! Nem tartom szerencsésnek, hogy a halálbüntetés tagadását a keresztény tanítással próbálja igazolni, amikor a magyar alaptörvény a 3 hónapos csecsemő halálos ítéletét elfogadja! Egy jogász végzettségűtől gondolkozást is feltételezhet az ember. Én nemcsak a súlyos bűnök elkövetőinek a halálbüntetését tiltanám meg (ha ezt a népszavazás is elfogadja), hanem a bűntelenek (csecsemők) gyilkolását is! Egy közmondással búcsúzom „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!” dr. Bajnok István
Összefogásról Többen jelezték, hogy a jelenlegi politikai helyzetben nem célszerű a Fidesz–KDNP kettős párttagság megbontása. Véleményük szerint inkább az összefogást kellene szorgalmazni. Az összefogás szükségességét azzal indokolják, hogy a kormánykoalíció – kétharmados többsége – a következő választásokon veszélyben van, és összefogással legalább az egyszerű többséget kellene elősegíteni. Ugyanis a közvélemény-kutató intézetek már nem látják elérhetőnek a kétharmados többséget 2014-ben. Lehet, a következő sorokban sokan megbotránkoznak, de az összefogás hívének tartom magam és ennek következményeit vállalom, de ismerni kell, mit kíván tenni ennek érdekében a kormány. Mert az összefogás csak szóbeszéd tettek nélkül! Egyébként az összefogásban minden magyar állampolgár részvételét értem (nemzeti összefogás). Az összefogást nem lehet kikényszeríteni, azt csak vállalni lehet. Megjegyzem, ez vonatkozik a Fidesz–KDNP kettős párttagságra is, ami korábban mindkét párt számára előnyös volt. Ma már csak kötelesség, nincs egyenlőség a két párt között. Erről később szólok. 2010-ben a Fidesz–KDNP koalíció kamikázefeladatot vállalt, amikor az óriási államadósságot és a lerombolt gazdasági helyzetet ismerve vállalkozott a nemzeti problémák megoldására. A gondolkodó emberek merésznek vélték a Fidesz vállalkozását, de szavazatukkal segítették a vállalkozás sikerét. Tudtuk, hogy 4 év alatt megoldani nem, csak javítani lehet a nemzet gazdasági helyzetén, amit az MSZP, LMP ellenzék ki is fog használni a következő választáson. Talán radikálisabb intézkedésekkel, amit a kétharmados többség biztosított, több eredményt lehetett volna elérni (?)… Tapasztalhattuk, hogy az ellenzék árulással, a nemzetközi szervezetek felbiztatásával milyen nehézségeket tudott támasztani a koalíciónak. Ennek leküzdése sem volt könnyű 2
DEKA ÉRTESÍTŐ
feladat! Talán még tapasztalni fogjuk a következő időszakban is ártó tevékenységüket, ami kényszerhelyzetbe hozhatja a kormányt! A kormány egyetlen lehetőségként a nemzet összefogásában reméli a kiutat. Vizsgáljuk meg, milyen eredmény várható az összefogástól. Elvileg vizsgáljuk az „összefogás” kérdését. Először is tisztázni kell, kikkel fogjunk össze? (A problémát az jelenti, hogy a „nemzet” fogalom alatt a pártok, szervezetek, minden magát magyarnak valló állampolgár értendő.) Továbbá mit tudunk ígérni az összefogás sikere után? És mit kell (lehet) tenni nekünk a siker érdekében? A teljesség igénye nélkül próbálom megválaszolni ezeket a kérdéseket. 1. Kik lehetnek az összefogás tagjai? A parlamenti pártok közül az MSZP, LMP pártokat kizárhatjuk, a Jobbikkal tudomásom szerint a Fidesz nem kíván tárgyalni. Más ismert, volt parlamenti pártok (SZDSZ, MDF, Független Kisgazdapárt) nem jelentenek számottevő erőt. Tagságukból egyesek már a kormánypártban vannak – azoknak úgyis kötelességük az összefogást szolgálni –, a kívül maradottak nem valószínű, hogy támogatják az összefogást. „Nemzeti összefogás” esetén szélesebb körben kell partnert keresni. Ezek a kisebb nemzetiségek, cigányok, zsidók, egyházak, munkanélküliek, hajléktalanok stb. Mindezek megnyerésére ezek érdekeit ki kell szolgálni! Lehet ezeket mind teljesíteni? Nem tartom valószínűnek. A felsorolt szervezetek véleményüket fenn fogják tartani. Marad tehát a kormánypárt és a szimpatizánsok támogatása. Ez pedig ma már kevés. Mint azt a legelején említettem, döntő jelentőségű, hogy mit fog tenni a kormány a nemzet többségének megnyerésére? A közérdeket szolgáló (szabályzó) rendeletekkel – ami minden állampolgár előnyére válik – lehet a közérdeket (az összefogást) megvalósítani. Vagyis minden attól függ, hogy a kormány milyen közérdeket javító intézkedéseket tesz! 2. Mit lehet ígérni az összefogás sikere esetén? Azt, amit minden választás előtt megígér a nyerni kívánó párt, hogy javítani fogja életünket! De ezzel már tele van a hócipőnk! Egyébként sohasem az ígéretek, a szólamok számíthatnak meghallgatásra, hanem a személyes tapasztalatok, a tettek! 3. Mi mit tehetünk, tegyünk? Az embereknek tettek kellenek, hogy elhiggyék a szövegeléseket. Ezt bizonyítani kell! Ezt fogják a legkülönbözőbb eszközökkel támadni az ellenzéki pártok! Erre fel kell készülni! Ugyan kb. két év még hátravan, de a közérdeket szolgáló tettek még meggyőzhetik a választókat! Majd látni fogjuk! Másik módszer, ha forradalmi hangulatot sikerül szítani! Ez a módszer az összefogásra 1956-ban megvalósult, az emberek ki merték mondani véleményüket (személyes kockázat vállalásával), vállalták annak következményét. Most hiányzik a forradalmi hangulat és a következmény személyes vállalása (infláció, munkanélküliség, esetleg áruhiány stb.). A „fülkeforradalom” 2010-ben nem volt igazi forradalom. A fülkében való nyilatkozásnak személyre szólóan nincs következménye. Ott az egyén meghúzódva, lapítva, megalkudva, a következmény I. évf. 2. szám
3
nyílt vállalása nélkül szavazott. Az igazi nemzeti összefogás jellemzője a többség személyes nyílt kiállása, a cél elérésének, következményeinek személyes vállalása! Ez nem azonos a tüntetésekkel, a „békemenettel”, ahol nincs személyes kiállás, kockázatvállalás. Az összefogáshoz, kiálláshoz, tettek, sőt személyes példamutatás szükséges! Ezt elsősorban a vezetők magas fizetésének csökkentésétől, csak egy jövedelemmel való megelégedéstől várjuk! Akkor az emberek is vállalják a nehézségeket! Talán az embereket kevésbé érdekli a kormánykoalíció két pártjának (kettős párttagság) kérdése, de szólni kell róla a 2014. évi választások sikere érdekében. Ugyanis ismert, hogy a kormánykoalíciós pártokban világnézeti különbség van, ami kiküszöbölhető a különválással. Sokan úgy gondolják, hogy a határainkon túli magyar szervezetek egymás meg nem értésében is világnézeti, pártos szemléleti különbségek vannak. Nem célom megnevezni ezeket az okokat, de megállapítható, hogy még ma is a Fidesz-tagok jelentős része csak egyes szervezeteket támogat, amihez a kisebb KDNP nem ragaszkodik. Ezért javasolom a kettős párttagság törlését! A kettős párttagság történelmi, elvi, filozófiai, logikai okaira a júniusi Értesítőben már rámutattam, ezt senki nem vonta kétségbe, csak a jelenlegi politikai helyzetre utalva, hasznosságát vonták kétségbe. Mi történt 1998-ban? Akkor a liberális szavazók nem az SZDSZ-re vagy volt szövetségesükre, az MSZP-re szavaztak, hanem a Fideszre – emlékezve az 1990-es évek „korábbi” liberális (Fidesz) pártra. Így került kormányra a Fidesz. Amikor 2002-ben tapasztalták a liberális választók, hogy a Fidesz nem teljesen liberális elven politizál, visszatértek régi pártjukhoz, és ismét az MSZP–SZDSZ-kormányt szavazták vissza. Ez megismétlődött 2010-ben – amikor annyira lejáratta magát a nemzet előtt a liberális–szocialista kormány, hogy az SZDSZ még a parlamentből is kiesett. Ennek lett eredménye a Fidesz–KDNP-koalíció kétharmados parlamenti többsége. Nem szeretném, ha a 2002. évi visszaesés 2014-ben is megismétlődne (amit a közvélemény-kutatók már előre jeleznek), utalva a kormánykoalíció népszerűségének csökkenésére. Véleményem szerint a kettős párttagság megszűnésével a világnézetileg érzékeny választók nem vesznek el a következő választáson, mivel a liberálisabb szavazók nyugodtan szavazhatnak a Fideszre, a keresztények pedig a korábbi véleményeik megtartásával a KDNP-re. Ugyanis a két párt szoros szövetségben marad, amint azt Varga László volt elnökünk mondta, „önálló, független pártként, szoros szövetségben a Fidesszel”. Így nem veszítünk el egyetlen szavazót sem. A két párt világnézeti különbözősége tisztázódik, és a választók bátran szavazhatnak az őket jobban képviselő pártra. dr. Bajnok István Szükség van becsületes, képzett, szakember vezetőkre! Egy országot vezetni becsületes, képzett, szakember vezetők nélkül annyit jelent, mintha válogatott futballmeccset edző és edzés nélkül játszanánk bajnoki mérkőzésen! 4
DEKA ÉRTESÍTŐ
A kettős párttagság múltja Említettem, hogy a kettős párttagság elfogadása politikai szükségszerűség volt mindkét párt részéről. A KDNP-nek, hogy a parlamenti pártok közé jusson, a Fidesznek, hogy nemzetközileg is jelentős, nagy párt váljon belőle. Ezért meg kellett szabadulni liberális múltjától. Meg kellett változtatni egyházpolitikáját (ma már a pápalátogatást sem „cápalátogatásnak” tartja, sőt, Semjén Zsolt elősegítette Orbán Viktor családos pápalátogatását), nemzetpolitikáját (1992-ben a parlamentből tiltakozásul kivonult a trianoni ügy tárgyalásáról, később a határon túli magyarok magyarságának elismerésére kezdeményezett népszavazáson) – az országos választáson jelentős eredményt elért Fidesz szavakban igent és részvételt javasolt a választóinak (az SZDSZ bojkottálta a népszavazást), valóságban a Fidesz-szavazók sem mentek el szavazni, mert csak 20%-os részvétel volt(!), és 10% szavazott igennel(!) – így érvénytelen lett a népszavazás. Ez mára megváltozott, mert a kormány 2010-ben az első törvények között biztosította a határon túli magyarok magyarságának elismerését. A nemzetközi életben KDNP-segítséggel Orbán Viktor az EU-parlamentben korábban a kisebb liberális csoport elnökhelyettesi tisztét az EU legnagyobb csoportjának, a néppárti részlegnek elnökhelyettesére váltotta. Meg kell azt is jegyezni, hogy a Fidesz nyilatkozatai szerint polgári értékrendet vall, nem keresztény értékrendet. Csak egyesek kívánják a két értékrendet egybemosni, de a júniusi Értesítőben leírtam a kettő közötti különbséget. Mindezekből levonható, hogy a Fidesz politikájában jelentős világnézeti változások voltak, helyes, ha ezeket is ismerjük. A politikai múlt eseményein kívül pár szót kell szólni a két párt között kialakult kapcsolatok alakulásáról. Anélkül, hogy elfogultnak bélyegeznének, el kell ismerni, tulajdonképen egy nagyobb párt (Fidesz) és egy kisebb párt (KDNP) kapcsolatáról kell szólni. Az 1998. évi országgyűlési választásokon a Fideszt erősítette a KDNP-ből a Fideszbe átment 13 képviselő. Ez úgy történt, hogy a volt KDNP-s képviselők mint Fidesz képviselők átültek a Fidesz-frakcióba. Később, 2002 után már mint fideszes képviselők indultak a volt KDNP-s képviselők az országos választáson. Amikor a KDNP újraalakult, merült fel a közös lista alapján való indulás a választásokon, akkor ez előnyősnek látszott .Tudni kell, hogy közös lista esetén előre meg kell egyezni, hogy a listára adott szavazatokat hogyan osztják meg. Ez meghatározza a két párt között a képviselők számát. Nyilvánvaló, a nagyobb párt több képviselőhöz jut a közös listán, de az induló egyéni képviselő helyek kijelölésében is. Így nagyobb létszámú lesz a nagyobb párt frakciója. Ugyanekkor lehetőség van arra is, hogy a kettős párttagság következtében egyik pártból a másikba legyen sorolható a képviselő személye. Vagyis a nagyobb párt tagja esetenként a kisebb párt tagjaként lesz képviselő. Ezáltal liberális elvet valló képviselők (vezető tagok) a KDNP képviselői, meghatározói lettek. Az említettek bizonyítására a 2010. évi országgyűlési képviselők választásának eredményét közlöm az internetről levett adatok alapján, ahol idővel kisebb változások is leI. évf. 2. szám
5
hetségesek (halál, lemondás stb.). A Fidesz-frakcióban 233 fő, a KDNP-frakcióban 37 fő került. Vagyis a Fidesz–KDNP koalíciós pártból a parlamentbe került 270 fő közül 13,7% KDNP-snek, túlnyomórészt, 86,3%-ban fideszes képviselőnek mondható. Vagyis ma 16-szor több képviselője van a Fidesznek, mint a KDNP-nek. Csupán tájékoztatásul közlöm, hogy 1990-ben és 1994-ben ugyanez az arány a két párt között 1:1 volt (7,7% – 7,8%). Ma már a KDNP-tagság körében sokak véleménye, hogy önálló pártként indulva a következő választásokon könnyen elérhető lehetne az 5%-os parlamenti küszöb, vagy ennél nagyobb eredmény is. De ehhez önálló, független pártként kellene indulni, megtartva a szoros együttműködést, összefogást a Fidesszel! dr. Bajnok István
Az igazat, csakis az igazat mond! Ne ferdíts, ne hazudj! Saját véleményed mond!
Röviden az energiapolitikáról A KDNP Energiapolitikai Országos Bizottsága és a Calamites Kft. a Nagymányok és környéki önkormányzatok közreműködésével szakmai napot tartott 2012. június 8-án a mecseki kőszénvagyon kutatási eredményeiről, hasznosítási lehetőségéről, valamint a nemzeti energiastratégiáról. 1. Az ország villamosenergia-fogyasztása évről évre nő. Ezért az energiatermelő erőművek kapacitását növelni szükséges. A problémát a kormány a paksi atomerőmű élettartalmának meghosszabbításával és teljesítménye növelésével kívánja megoldani. Erre már határozat is született. 2. Az előadók adatokkal bizonyították, hogy a Mecsekben jelentős szénvagyon létezik, és annak kitermelése lehetséges. 3. Az ország nehéz gazdasági helyzete nem akadályozhatja meg a villamos ellátás biztonságát, vagyis elengedhetetlen a villamosenergia-termelés bővítése. 4. Az előadásokon javaslatok hangzottak el a szén felhasználásának lehetőségeiről, modern szénerőművek létesítésével, a szén felhasználásával a metanolgyártásban, a felszíni és mélyművelési szénkitermelés lehetőségéről. 5. A résztvevők egy külszíni kitermelőhelyet is megtekintettek. A szakmai napon elhangzott hozzászólások összefoglalása. Az energiabővítést nem akadályozhatja meg a nemzet rossz gazdasági helyzete. Az atomerőmű bővítése csak importból, kölcsön felvételével lehetséges, a paksi erőmű csak részmegoldásokban tud segíteni. A hulladékelhelyezés még ma is kétséges. 6
DEKA ÉRTESÍTŐ
A bővítésnél figyelembe kell venni a nemzet érdekét és a gazdaságosságot: – Az atomerőmű fejlesztésénél a nukleáris anyag, a gépek legyártása, munkabére, a profitja a külföldi félnél marad. Sőt a kölcsönző a kölcsönt egyéb feltételekhez is kötheti. – A szén kitermelése kisebb importköltséggel lehetséges, az állam számára előny (bevétel) is keletkezik (adókból, munkanélküliség csökkenéséből stb.). Sőt, mivel hazai nyersanyagot használunk fel, nemzeti függetlenségünk is nő. Az elhangzottak meggondolásra késztetnek. Érdemes lenne a felvetett problémákat további vizsgálat tárgyává tenni. összeállította: dr. Bajnok István
A KDNP Energiapolitikai Bizottságának állásfoglalása az elhangzottak alapján A dunántúli szénbányászat életben tartását támasztja alá a Nagymányokon megvitatott Máza-dél megnevezésű, az elmúlt tíz évben újraértékelt földtani kutatás és egy előzetes megvalósíthatósági tanulmány (prefisibility stady). Az ott elhangzott előadások szerint egy korszerű (40% körüli hatásfok) 460, de legalább 300 MW-os kőszénbázisú energetikai kombinát létesítésére van lehetőség. E projekt továbbfejlesztésére és megvalósítására csak az MVM égisze alatt látunk lehetőséget, úgy, hogy a jelenlegi 240 MW-os oroszlányi erőmű bezárása és a nagymányoki új erőmű indítása összhangban legyen, a bányászok és szénerőművi szakemberek munkája folyamatosan biztosított legyen. A zöldmezős beruházást a lakosság, a zöld hatóság nem ellenzi, Komlón mind több az üresedő bányászlakás. Véleményünk szerint a hazai szénfelhasználást és a földalatti banyaművelést átmenetileg sem szabad teljesen megszüntetni. Beke Imre, a KDNP Energiapolitikai Bizottágának elnöke
A választási törvénytervezetről A választási törvényt nagyobb mértékben 1990-ben módosították (azóta kisebb mértékben többször is), de most a kormánykoalíció egy új, jobb, modernebb, mai életünknek megfelelőbb választási törvényt ígért. 22 év alatt rendkívül sok változás történt a nemzet életében és már az első (az Antall-) kormány megígérte a választási törvény módosítását. A választási törvényt nem lehet rövid idő alatt elfogadtatni! Talán ezért is kellett ilyen hosszú ideig várakozni az elkészítésére. A törvény szövegét, elveit stb. jól meg kell gondolni. Erre időt kell szakítani. Jelen cikkben csak egyes elvekre hívjuk fel a figyelmet, a teljesség igénye nélkül. 1. A választási törvény ne legyen egyes pártérdeket szolgáló tervezet. I. évf. 2. szám
7
2. A törvény regionális (területi) érdeket képviseljen. 3. A választási kerületek közel azonos létszámúak legyenek.(Kb. 50 ezer választópolgár = 1 képviselő.) 4. A választópolgárok legalább 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezzenek. 5. A választási pártok pénzügyi költségei korlátozott összegű, elszámolása nyilvános, ellenőrizhető legyen. 6. A választási harc erkölcsileg elfogadható módon történjen (etikai kódex). 7. A képviselők főállásúak legyenek, másodállásokat, bizottsági tagként különdíjakat nem kaphatnak. Aki praktizálni is akar, ne vállaljon képviselőséget. 8. Egy ember képviselő csak kétszer lehet, kétévi szünet után ismét indulhat. 9. A képviselő visszahívható legyen. (Ha egy képviselőt a választó választhat, akkor joga legyen a visszahívására is.) 10. A Parlamenti Vizsgáló Bizottságban 2 tag képviselő, a többi tag civil szakértő legyen. 11. Közpénzt közérdekből sem lehessen titkosítani. 12. A listás (párt) képviselők számát a választott tisztviselők 30%-ában határozzák meg. 13. Megszüntetni a frakciófegyelmet (a képviselőt nem kötelezheti a frakció kötelezhető szavazásra.) 14. Megszüntetni a mentelmi jogot, a jogtalan, rosszindulatú gyanúsítást keményen büntessék. Azt kérjük a felelősen gondolkodó, parlamenten kívüli szervezetektől, észrevételeiket, javaslataikat juttassák el a szerkesztőségbe, hogy figyelembe vehessük, beépíthessük azokat javaslataink közé. Célunk a választási törvénytervezetbe tett javaslatokkal az, hogy a hatalmat birtokolni akaró párt ne ellenséges csoportokra ossza a lakosságot, hanem egy egységes népakarat kialakítását tegye lehetővé! Szerkesztőbizottság
TERJESZD AZ ÉRTESÍTŐT! Ha több példányt kívánsz, vagy nem kívánod további küldését ingyenes havilapunknak, kérem, jelezd – kívánságod teljesítjük. Ha támogatni kívánod megjelenését, bankszámlaszámunk: OTP 11711034-20833390. A Demokratikus Közéletért Alapítvány (DEK A) közhasznú szervezet lapja. Felelős szerkesztő: dr. Bajnok István. Szerkesztőség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476 8
DEKA ÉRTESÍTŐ
