Internet: IV. évf. 3. sz., márc

ÉRTESÍTŐ

Internet: http://bajnok.hu/ertesito • E-mail: [email protected]

IV. évf. 3. sz., 2015. márc.

Tartalom • • • • •

Dr. Bajnok István: Éljen a magyar szabadság, éljen a haza���������������������������������� 1 Dr. Jáky Miklós: Liberalizmus és szociáldemokrácia�������������������������������������������� 2 Dr. Bajnok István: A magyar név megint szép lesz����������������������������������������������� 4 Olvasói levelek������������������������������������������������������������������������������������������������������������6 Felhívás������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������ 8

Névhelyesbítés Néhányan észrevételezték felénk, hogy az „ÉRTESÍTŐ” neve előtt a „DEKA” szót nem keresztény szervezetek is használják. Sok, tőlünk eltérő értékrendet képviselő párt, szervezet ezzel vagy közel hasonló szóval jelöli nevét. Úgy gondoltuk, hogy a zavar elkerülése végett, az 1994. évben az 5918 cégjegyzékszám alatt nyilvántartásba vett Demokratikus Közéletért Alapítvány Alapító okiratában megnevezett „ÉRTESÍTŐ” című lapelnevezést fogjuk csak használni. Mi keresztény és magyar érdekeket képviselünk, minden ettől eltérő vélemény távol áll tőlünk. Szerkesztőség

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza Minden március hónap a magyar nemzet szabadságharcainak nagy ünnepe. Miről is lehetne írni 2015. március hónapban, mint a magyar nemzet elnyomás elleni küzdelmeiről? Igen a magyar nemzet mindig büszke volt szabadságára. Szent Istvántól kezdve a mai napig nekünk küzdeni kellett önállóságunkért, szabadságunkért, függetlenségünkért. Meg kell jegyeznem, hogy korábban a harcokat nem a nemzeti elnyomás szándéka vezette, mint inkább a hatalomért folyó versengésből származott, hogy ki birtokolja a trónt. Nem célom most történelemórát tartani, ezért csak tőmondatokban emlékezek a legnemesebb magyarokra, akik a nemzet szabadságáért kisebb-nagyobb sikereket értek el küzdelmeik során. Meg kell emlékezni Bocskai Istvánnak, Thököly Imrének a magyar nemzet szabadságáért folytatott küzdelmeiről. Kezdetben az osztrák elnyomás ellen léptek fel, majd a törökkel próbáltak egyezkedni, si-

kertelenül. Ugyanezt folytatta Rákóczi Ferenc is. Véleményem szerint a legsikeresebb harcot a nemzet szabadságáért 1848-ban tudtuk elérni. A történelemből tudjuk, hogy az akkor még fiatal Ferenc József sírva könyörgött az orosz cárnál, hogy segítse leverni a magyarokat, mert ő az osztrák hadsereggel azt nem tudta elérni! A csaknem egy évig tartó magyar szabadság végül elbukott, és csak az 1867. évi kiegyezéssel tudta a magyar nemzet részleges önállóságát megvalósítani. Sajnos éppen az ún. osztrák–magyar kettősség miatt – nem a magyar nemzet érdekében kirobbant I. világháború után – bennünket büntettek Trianonban. Mai magyar tragédiánk is ebből eredeztethető. A II. világháborúban szintén a vesztesek között szerepeltünk. A párizsi békében a jaltai megegyezés értelmében a szovjet kommunista hatalom uralma alá osztottak bennünket. A magyarok szabadságküzdelmei azonban megmaradtak. 1956. október 23-án egy vegytiszta, sikeres forradalom volt Magyarországon. A forradalmárok igen kevés korábbi vezetőt öltek meg. Ha összehasonlítjuk ezt a forradalmat a Nagy Francia Forradalomban történtekkel, ahol tömegesen ölték meg a korábbi vezetőket, az nem volt vegytiszta forradalom! November 4-étől beszélhetünk a forradalom bukásáról, amit a nyugat pálfordulása (az oroszokkal történt szuezi megegyezés) miatt buktunk el. Senki sem gondolhatta komolyan, hogy saját csekély erőnkkel a szovjet nagyhatalom ellen, a nyugat segítsége nélkül győzni tudtunk volna! De mi megpróbáltuk! Ma itt állunk megtépázottan, szabadságvágyunkat nem feledve, kényszerítő gazdasági, politikai szorításban. Miben, kiben bízhatunk? A fejlett európai hatalmak a maguk gazdasági problémáival vannak elfoglalva. Sőt újabbakat is kreálnak! Az elmúlt napokban itt járt Angela Merkel, Németország miniszterelnöke. Arra gondolhattunk, talán segít rajtunk! Rövid ittléte alatt tárgyalt vezetőinkkel, majd ő is, úgy látszik, csak Isten segítségére számít, mert csak a Dohány utcai zsinagógát látogatta meg! Ugyan az elmúlt világháborúban a holokauszt mellett a magyarok „pici robot”-járól és a magyar-német lakosság kényszerű kitelepítéséről is megemlékezhetett volna (akár a Szent István-bazilikában vagy a debreceni nagytemplomban), de ez már nem fért bele a protokollba. Mindezek ellenére bizakodnunk kell a nagy háború elkerülésében, nemzeti létünk megmaradásában. Ugyan ma a politikában sokan a megoldás kulcsának a globalizmusnak nevezett internacionalizmust tartják, de ez nem lehet megoldás. A világ népeinek jelenlegi fejlettségi állapota, elgondolásaik saját jövőjükről nagyon különböző – azt nem lehet európai vagy amerikai mércével megvalósítani. Még egy nemzeten belül is nagy társadalmi különbségek vannak, ezért csak terrorral lehetne az internacionalizmust megvalósítani. A terrorról már vannak ismereteink – azt nem kívánhatja komolyan gondolkozó ember megoldásnak tartani. Dr. Bajnok István

Liberalizmus és szociáldemokrácia Az úgynevezett „létező” szocializmus ma már egy döglött oroszlán, amelynek tetemét volt hívei rugdossák a legbőszebben, a liberalizmus viszont egy virulens vírus, amely, ha nem 2

ÉRTESÍTŐ

is egyenlő mértékben, de jószerivel mindenkit megfertőzött. Ne tévesszen meg senkit a név hasonlósága, a mai liberalizmusnak már semmi köze a 19. századi, a polgári jogok elismeréséért harcoló nemzeti liberalizmushoz. Ami a szocializmust illeti, annak forradalmi ága, a marxizmus-leninizmus a világ fejlettebb részén mostanra teljesen háttérbe szorult, és a szociáldemokrata irányzat került előtérbe, de eredendően materialista világnézete – még ha időnként tagadják is – megmaradt. Figyeljük meg, hogy a szociáldemokrácia mennyire földhözragadt szemléletű, mennyire az anyagi jólétet tekinti az általában vett emberi jólét alapjának, és – minden ellenkező tapasztalat ellenére – meg van győződve arról, hogy ez automatikusan megoldja a többi problémát is. Mintha ösztönösen a vérükben lenne az a marxista elv, hogy a társadalom egész szellemi életét a gazdasági alapok határozzák meg, ami részükről logikusnak tűnik, hiszen a materialista ember mi másból vezetné le a szellemit, mint az anyagiból. Úgy látom, hogy a liberalizmus és a szociáldemokrácia napjainkban jobban összetalálkozott mint bármikor azelőtt. Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy Nyugat-Európa országaiban magát liberálisnak nevező párt sehol sincsen hatalmon, mégis mindenütt a liberális eszmék uralkodnak. Miért van ez így? Azért, mert a szociáldemokrata pártok tették magukévá a liberális eszmerendszert. Ennek oka a közös materialista gyökerek mellett az, hogy az úgynevezett létező szocializmus kudarcával együtt a szociáldemokrácia eredeti jövőképe is összeomlott, és most nem tud mást elénk állítani, mint a „fogyasztói társadalom” vízióját. Az anyagi javakon túlmenően mi jelentheti még a jólétet? Ebben a kérdésben nem a kereszténységtől fogadja el a transzcendens felé irányuló magasabb értékek keresését, hanem a liberalizmus válaszát veszi át: „a jólét az, ha azt teheted, ami neked pillanatnyilag jól esik.” Ezáltal azonban teljesen feladja a nevéből is következő szociáldemokrata alapelvet, amely mindég a közösség jogait és szolgálatát hangsúlyozta az egyén túlzott jogaival és önzésével szemben. A szabadság valóban nagy dolog – ezt negyven év diktatúra után mi tudjuk a legjobban –, de a szabadság önmagában csak lehetőséget ad a helyes cselekvésre, azonban sajnos a helytelenre is. A liberalizmus a szabadság parttalan hirdetésével, a közösség iránti kötelességek semmibe vevésével, a normális értékrend és erkölcsi normák szétzüllesztésével, valamint a kultúra relativizálásával mára elvett minden igazodási pontot, és most korunk állítólag szabaddá vált embere minden szilárd támaszpont nélkül áll a nagy semmiben. Korunk szociáldemokráciája mindenütt lelkesen közreműködik ebben. Melyik nyugati szociáldemokrata párt (vagy akár az EU-parlament szociáldemokrata frakciója) nem támad minden erkölcsi indíttatású megújulási kísérletet mint a „haladás” gátját, hol nem védik a gyanús szekták, a homoszexuálisok és egyéb deviánsok jogait? Egyszerre hördülnek fel a liberálisokkal és kiáltanak szélsőjobboldali veszélyt minden nemzeti szuverenitást erősítő kezdeményezésre, egyszerre hangoztatnak rasszizmust minden bevándorláskorlátozási javaslat hallatán, és együtt védik a rablótőke garázdálkodásait a szabad piac jelszavával. A szociáldemokrácia a liberalizmus védőbástyájává vált. A túlzott szabadság azonban átcsaphat ellentétébe, a zsarnokságba. Ahol alig van korlát, ott a pénzben, pozícióban, szervezettségben erősebbnek nem lehet ellenállni, ott a gyengébb kiszolgáltatottá válik. Ott a multinacionális vállalatok és a nemzetközi pénztőIV. évf. 3. szám

3

ke gátlástalanul tehetik tönkre a hazai vállalkozásokat, ott a sajtószabadságot úgy értelmezik, hogy bárkit és bármit lejárathatnak, hogy jogukban áll bármilyen kultúrszennyet terjeszteni. A pénzvilág hatalmasainak természetesen érdekük a korlátozások nélküli szabadság, ezért a kezükben lévő médiából ezt sulykolják a társadalomba. Az értékrendjétől megfosztott embernek is tetszik mindez, mert első pillantásra kellemesebbnek tűnhet kötöttségektől mentesen élni. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket” – áll az Írásban. A liberalizmus a szociáldemokrácia hathatós támogatásával meghozta a saját „gyümölcsét,” csak rá kell nézni korunk kizárólag saját egoista céljait követő, magasabb eszmék nélkül sodródó átlagemberére. A szociológia megkülönböztet vagy húszféle társadalmi mutatót. Ezek a mutatók – mint pl. házasságkötések száma, születésszám, válások aránya, kultúrigény, mások iránti szolidaritás, viselkedési normák, közösségi kapcsolatok, bűnözés, erőszak, alkoholizmus, devianciák kábítószerfüggés stb. – egész Európában romló tendenciát mutatnak, és most már azt sem mondhatjuk, hogy legalább az anyagi javak egy főre eső fogyasztása növekszik. Ide jutott az a földrész, amelyik valamikor a legmagasabbra emelte a kultúra zászlaját. Nálunk is állandóan Európára hivatkoznak, és mi valósággal megalázkodó csodálatunkban nem vesszük észre, hogy a liberalizmus és a szociáldemokrácia szövetsége már szinte teljesen lerombolta azt, amit egykor európai kultúrának neveztek. Véleményem szerint nekünk most már nem a volt kommunistákkal kellene foglalkoznunk. A kommunista ideológia a bukott múlt, a mai szocialisták egy elvek nélküli, zsákmányát védő rablócsapat, míg a liberalizmus egy nagyon is élő, fondorlatosan kigondolt, egész jövőnket, minden keresztény szellemi értékünket veszélyeztető gondolkodásmód. Mindenkor és minden területen bátran szembe kell szállnunk ezzel a tudatosan romboló szellemi vírussal, hogy a huszadik század két kártékony eszmei áramlata után a liberalizmus is oda kerüljön, ahova való: a történelem szemétdombjára. Ez a mi történelmi küldetésünk. Dr. Jáky Miklós, a Keresztény Szociális Műhely elnöke

A magyar név megint szép lesz Nagy baj származik abból, ha lebecsüljük ellenfeleink hatalmát, de különösen, ha elaltatjuk éberségünket, és elhisszük, hogy amit mondanak ellenfeleink, az mind igaz, pedig sokszor tetteikkel éppen az ellenkezőjét bizonyítják. Ez nem új jelenség, a történelem folyamán sokszor tapasztalhatjuk ezt. A hatalomra vágyók ígéreteikkel igyekeznek az emberek többségét megnyerni, de ha elnyerik a hatalmat, megfeledkeznek ígéreteikről. Ezért fontos választáskor az ígéreteket vizsgálni, mert lehet olyat is ígérni, amiről később derül ki, hogy nem valósítható meg. Vagy, ha megvalósul, nem javítja a nép többségének helyzetét. A 2014. évi országgyűlési választásokon a győztes pártkoalíció óriási plakátokon hirdette, hogy felülvizsgálják a bankokat és folytatják tovább a rezsicsökkentést. Lassan egy év múltával már érzékelni kellene, hogy az ígéretek 4

ÉRTESÍTŐ

megvalósítására számíthatunk-e. Persze az ígéreteket többféleképp lehet érteni. Például a rezsicsökkentés ígéretét lehet értelmezni úgy is, hogy a már csökkentett árakat a továbbiakban is azonos értéken tartják, de lehet úgy is érteni, hogy a rezsicsökkentések számát a továbbiakban növelni fogják – vagyis még olcsóbb lesz az áram, a gáz stb. A bankok felülvizsgálata pedig még a jövő feladata lesz! Ma divatos jelszó a demokrácia. Ez állítólag a többség (a nép) akaratát, óhaját teljesíti. Ma már tudjuk, tapasztalhatjuk, hogy többféle demokrácia van. Ezt jelzőkkel lehet kifejezni: ez egyik a liberális demokrácia, a másik a szociális demokrácia. A kettő között lényeges különbség van. Magyarországon az ún. rendszerváltáskor Antall miniszterelnökként a liberális demokráciát valósította meg. Ezt folytatták az utána következő miniszterelnökök is. Ezzel a múlt diktatórikus rendszerét liberális rendszerré alakította át. A liberális rendszer nem hozott országunknak javulást! Ezt ma már bátran kijelenthetjük. Sőt tovább rontotta nemzetünk belső és nemzetközi helyzetét. A magyar ipart, a mezőgazdasági kényszerszövetkezeteket megszüntették, de növelték a munkanélküliek, a szegények számát, ezzel az ország további adósságnövelése vált szükségessé. A lakosság többsége mérhetetlen szegényekre és kevés „milliomosra” oszlott. Magyarország nemzetközi megítélése mélypontra süllyedt! Sokan felvetik a kérdést, miért kell erről most szólni? Azért, hogy még egyszer ugyanezt a hibát ne kövessünk el. Ma a szociális demokrácia megvalósításán dolgoznak vezetőink. A munkanélküliséget, a szegénységet, a kilátástalan jövőt iparosítással, családi, kis-, középbirtokok támogatásával véljük elhárítani. A hátrányos nemzetközi kapcsolatainkat, a gazdasági, pénzügyi problémákat ne liberális (tőkés) elvek szerint oldják meg, hanem szociális elvek figyelembe vételével! Nemzetközi kapcsolatainkat ne a hatalmon levő párt érdeke, hanem a nemzet érdeke határozza meg. Szociális piacgazdaságot akarunk, nemzetközi partnereink ne kizsákmányolóink legyenek, hanem közös érdekeink alapján békés együttműködőink. A megegyezések mindkét fél érdekét szolgálják! Nehogy úgy járjunk, mint a mesebeli holló és a farkas. A holló növényevő, a farkas húsevő, mégis összevesznek a sajton – amit egyébként egyik sem szeret! A magyarok a történelem folyamán mindig a szabadság élharcosai voltak. A múltban a mohácsi csatavesztés után számtalan szabadságharcot folytattunk. A függetlenségünkért, a szabadságunkért harcolni kellett az osztrákokkal, a törökkel, a legutóbbi évszázadokban, 1849-ben, 1915-ben, 1945-ben az orosz cár és a bolsevista szovjet uralom ellen is. 1990ben felcsillant a remény, hogy a vértelen rendszerváltással megszületik egy új, független, magyar nemzet, de ismét csalódnunk kellett. Sajnos vezetőink rossz utat választottak. Mint már említettük, a liberalizmus nem szolgálta nemzetünk érdekét. Az ország minden tekintetben mélyre süllyedt. 2010-ben új korszak kezdődött. A liberális értékek helyett a nemzeti, keresztény szociális irányzat kezdte életét. Természetesen rendkívül sok nehézség maradt a liberális személyekre épülő gazdaságból. Csak egyet említek: régi vezetőink bűne, akik azt hirdették, hogy meg kell szüntetni az állami gazdaságokat, mert azok gazdaságtalan működésűek. Tudatos félrevezetés volt, mert nem az „állami tulajdon” okozta a IV. évf. 3. szám

5

rossz gazdálkodást, hanem az államvezetés által (a párt uram-bátyám módon) kinevezett „tehetségtelen vállalatvezetőik”! Reméljük, ez már a múlté! Szükségesnek vélem, hogy a gazdaságban ismét legyen állami tulajdonú vállalat – ahova nem a párt által kinevezett tehetségtelen emberek legyenek a vezetők, hanem a szakértelem döntse el, hogy minden vezető helyre megfelelő szakértelemmel rendelkező, erkölcsileg is megfelelő ember kerüljön! Dr. Bajnok István

Olvasói levelek Charlie Hebdóban történt Nagyon sokan elemezték már, hogy mi történt a közelmúltban Párizsban, a Charlie Hebdo című „szatirikus” lap szerkesztőségében történt mészárlás során. Sok intézkedést is hoztak ezt követően, hogy megpróbálják megelőzni a hasonló, következő eseteket. A hivatalosságok azonban egy dolgot nem akartak (vagy nem mertek, vagy a nem merés miatt sem akartak) kideríteni, mégpedig azt, hogy miért történt, ami történt. Hiszen okozat nincs kiváltó ok nélkül. Nem jut csak úgy eszébe két, Franciaországban élő arab fiatalembernek, hogy na, menjünk be a Charlie Hebdo szerkesztőségébe, és lőjük le az ott tartózkodókat. Egészen biztos, hogy nem így történt. Ha pedig nem, akkor kellett egy (vagy több) kiváltó oknak lennie. Aligha vitatható, hogy a Charlie Hebdo nevű újság hosszú ideje tartó, folyamatos provokatív – elsősorban a muzulmán, de a keresztény vallást is – kigúnyoló karikatúrái mindenképpen közrejátszhattak abban, hogy valakik az emiatt felgyülemlett sérelmek miatt azt mondhatták, hogy elég, eddig és ne tovább. A legtöbb élethelyzetre van megfelelő magyar közmondás. Erre igazán ráillik az, hogy „addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik.” Hát most eltört. De a húrt sem lehet a végtelenségig feszíteni, mert egyszer elpattan. Hát most elpattant. Akár azt is kérdezhetjük, hogy a szerkesztőség tagjai maguknak keresték a bajt, vagy valakik, mások hajszolták bele őket ebbe a helyzetbe? Ebben a körben nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a helyzetet, hogy a mészárlást néhány héttel megelőzően került az újság többségi tulajdona a Rothschild-csoport tulajdonába. E csoport köztudottan nem muzulmán irányultságú, sőt. Fel sem tételezzük azt, hogy ők ugyan esetleg számoltak a merénylet kockázatával, de ha már számoltak, akkor nem felejtették ki a számításból a várható hozadékot sem. A Charlie Hebdo a mészárlás után 50 000 helyett 5 000 000 példányban került kiadásra, tehát a korábbi példányszám százszorosára. Ez önmagában mintegy 100 millió dollár hasznot hozott a Rothschild-csoportnak. Mindenki eldöntheti, hogy 100 millió dollárért sok-e 12 ember­élet – főleg, ha nem azoknak az életéről van szó, akik a 100 milliót bezsebelik. A bevezetőben említettem, hogy okozat nincs kiváltó ok nélkül. A politikusok pedig a jelek szerint továbbra sem akarnak tudomást venni az okról. Az eddig is homokba dugott 6

ÉRTESÍTŐ

fejüket még mélyebbre dugják, és megerősítik a rendőrséget, válogatnak a szólásszabadság kinyilvánításának megengedésében és más álcselekvéseket hajtanak végre. De tudomásul kell venniük, amíg az okot meg nem szüntetik, vagyis a provokátorokat bátorítják további provokációkra, addig a jövőben is számítaniuk kell hasonló akciókra. Ezt véleményem szerint a politikusok közül csak Jean Marie Le Pen merte felvállalni – elismerés érte. Budapest, 2015. január 30. Dr. Fenyvessy Zoltán, a MIÉP elnöke

Háború vagy béke A II. világháború és azt követő regionális háborúk megmutatták az embereknek, hogy milyen embertelen, elfogadhatatlan egy háború, akár igaz, akár hamis indokkal kezdeményezték. Ma a háborúban nemcsak a katonák halnak meg, hanem ártatlan civil emberek is. A háborúk kirobbantását nemcsak politikai, nemzeti szempontok indokolják, inkább gazdasági, hatalmi szempontok. A háborúkkal azt kívánják bizonyítani a győztesek, hogy ők a legerősebbek, nekik van joguk nemzetek sorsáról dönteni. A két világháború után ma két nagy katonai hatalom létezik: az USA és az orosz. E két nagyhatalom rendelkezik a legtöbb, legpusztítóbb bombával, az atombombával. Szinte elképzelhetetlen pusztulás következhet be ezek szembenállásától. Nemcsak New York, London, Párizs, Berlin, Moszkva stb. pusztulhat el, hanem szinte az egész világ! Ezért indokolt, hogy a két világhatalom ne kezdeményezzen háborút! Fel lehet piszkálni az ukránokat, az oroszokat és más nemzetiségeket a háborúra, de ezek egy újabb világháború kezdetét jelenthetik. Indokolt, hogy ne háborúval oldják meg a problémákat, hanem tárgyalással. Minden józanul gondolkodó ember igyekszik elkerülni a kilátástalan kimenetelű háborút. Magyarországon hogyan képzelik megoldani ezt a mai háborús konfliktust? A Magyar Békekör és a békeszerető, józan magyarság kiáll Magyarország keleti kapcsolatainak a kölcsönös tisztelet és a keresztény elvek alapján álló ápolása mellett. Nemzeti érdeknek tartja a keleti nyitás politikáját, és azt reméli, hogy a békés együttélés és az együttműködés felülkerekedik a hódító hajlamokon, és új típusú biztonsági, gazdasági és emberjogi megegyezéshez vezet Kelet és Nyugat között. A Békekör a béke előmozdításában megkülönböztetett szerepet szán a békeszerető embereknek és társadalmaiknak. Szeretné, ha az orosz elnök és a magyar miniszterelnök felkarolná egy európai civil békekonferencia budapesti összehívására vonatkozó kezdeményezésünket, és ezzel is elősegítené egy Helsinki-típusú államközi együttműködési konferencia összehívását, mely új politikai és jogi keretbe foglalná a megváltozott erőviszonyokból fakadó nemzetközi realitást, a katonai szembesülés helyett. A Magyar Békekör hazánk nemzeti érdekének tartja a békét és a jó viszonyt Kelettel és Nyugattal egyaránt. Budapest. 2015. február 10. Dr. Simó Endre, Magyar Békekör elnöke IV. évf. 3. szám

7

Felhívás Az embereket nemcsak a feltűnő tevékenységek, események érdeklik, hanem a közélet minden politikai történése. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a médiában mi is hallassuk szavunkat, ne csak hivatalos szervezetek igaz-hazug híreit ismerjék meg. A mi véleményünk nem pártpolitikai jellegű, igyekszünk a valóságot közölni. A legtöbb pártban a párttagnak, az újságírónak a párt határozatát, véleményét kell közölni. Ha nem ezt teszi – repül a pártból! Tapasztaljuk, hogy a pártok hírei, közlései lényegesen különböznek a választások előtti és utáni időben. Választások előtt mind jót hirdetnek, amit később nem valósítanak meg, vagy nem is akarják, vagy tudják megvalósítani. Többnyire a tettek az ígéretek mögött elmaradnak. A pártok ezen tevékenysége befolyással bír az ország lakosainak jólétére, sorsának alakulására. Nem kívánom felsorolni az eddigi tapasztalataimat, de meg kell állapítani, hogy a múltban a többség elszegényedése mellett néhány ember „milliomossá” vált. Ezért az Értesítő fenntartja magának azt a jogát, hogy elismerje a politikusok jó cselekedeteit és kritizálja hibáikat. Tudatában vagyunk annak, hogy lehetőségeink csekélyek, de hangot adunk minden jónak, és kritizálunk minden helytelen elgondolást. Csak egyet szeretnék közölni: életem során tapasztalhattam (sok társamhoz hasonlóan), hogy a háború – akár igaz, akár nem – nagy károkat okoz az embereknek! Ezt el kell kerülni bárhogyan is. A háború elkerülhető a felek tárgyalásai útján. Ma egy esetleges atomháború emberek, földünk pusztulását is jelentheti. Ezt minden esetben elkerülendő! Talán azért, mert nem kardoskodunk valamiért – de az igazságot kimondjuk –, bennünket nem támogatnak gazdag vállalkozók. Ezért kénytelenek vagyunk minden év márciusában a kedves olvasókhoz fordulni anyagi segítségért. Ezért egy csekkbefizetési lapot küldünk, és közöljük bankszámlaszámunkat: OTP 11711034-20833390. A 2014. évi szja 1%-ával is támogathatnak bennünket. Sajnos az államtól korábban kapott pályázati támogatást – anyagiak hiányára hivatkozva – megszüntették. Ezért kérjük, terjessze családja, barátai, ismerősei között ezen ajánlást: Demokratikus Közéletért Alapítvány, adószámunk: 18227073-143 Köszönjük! A De­mok­ra­ti­kus Köz­élet­ért Ala­pít­vány (DE­K A) lapja. Felelős szerkesztő: dr. Baj­nok Ist­ván. Eng. szám: 90324363 Szerkesztőség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476 OTP számlaszámunk: 11711034-20833390 8

ÉRTESÍTŐ