Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen. Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk

„Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen. Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk.”

2008. február

V. évfolyam 2. szám

Hát te, legkisebb fiam, mit hoztál nekünk a nagyvilágból? Na, mit? Hát, terülj-terülj abroszkámat!

Dsida Jenõ

222 Ft

2

2008. február

LÁSS, NE CSAK NÉZZ! Dobszay Károly rovata Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem valahogy már nagyon elegem lett mindenbõl. Elegem lett abból, hogy itt a nemzeti oldalon tulajdonképpen semmi értelmes dolog nem történik, mert ugyanazoknak ötvenszer is elhisszük ugyanazokat az átlátszó hazugságokat. Elegem lett abból, hogy itt semmi értelmes dolgot nem lehet csinálni, mert dumálni aztán tudunk reggeltõl estig, de ha cselekedni, vagy egy kis áldozatot kellene hozni, a nagyhangú ordibálók hirtelen kámforrá válnak. Elegem lett abból, hogy itt a legtöbben úgy gondolják, van még bõven idõnk mindenre (sose halunk meg), majd csak alakul valahogy, és ez a nemzetrontó rendszer egyszer úgyis magától megbukik. Elegem lett abból, hogy ebben az országban a „hivatalos“ nemzeti ellenzéknek kikiáltott FIDESZ hívei szinte lassan már hetente hagyják magukat szembeköpködni a saját vezetõiktõl, akik a hazaárulás és a gazemberség területén semmivel sem maradnak el Gyurcsány bandájától. Elegem lett abból, hogy mi magyarok mindig bedõlünk ugyanazoknak az olcsó trükköknek. Elég, ha egy tegnapi bolsevista csemete hirtelen valamelyik tévéadón kimondjon egy féligazságot, máris leborulunk elõtte és holnap már az új magyar miniszterelnököt látjuk benne. Elegem lett abból, hogy itt a nemzeti oldalon a nagy többség a saját történelmünket sem ismeri és még mindig a kommunista történetírás ezerszer leleplezõdött hazugságait szajkózza. Elegem lett abból, hogy itt lassan már mindenki írástudónak tartja magát anélkül, hogy 2-3 könyvön kivül olvasott volna valamit életében. Elegem lett abból, hogy itt mindenki csak ír, anélkül, hogy olvasna. Elegem lett abból, hogy itt minden jöttment pártot, mozgalmat alapít, hordóról szónokol és megváltónak tüntetheti fel magát. De abból mégjobban elegem lett, hogy még követõkre is talál, mert napjainkban egy hülye nem százat, hanem ezret csinál. Elegem lett abból, hogy a történelmünket már az úgynevezett nemzeti oldalon lavírozó zúgfirkászok és önjelölt történészek is ugyanúgy hamisítják évek óta, mint az egykori pártállami idõk hivatalos judeobolsevista történetírói. Sõt még jobban. Elegem lett abból, hogy itt a nemzeti oldalon már mindenki ismeri az éppen ügyeletes hõbörgõk nevét, de halvány gõze

sincs, hogy ki volt Istóczy Gyõzõ, Tormay Cecile, Prohászka Ottokár, Milotay István, Rajniss Ferenc, Hubay Kálmán, Bosnyák Zoltán, Erdélyi József, Sértõ Kálmán vagy Uram bocsáss! - ki volt Fiala Ferenc, Alföldi Géza és Marschalkó Lajos. Elegem lett abból, hogy itt mindenki forradalmár, anélkül, hogy lenne forradalom. Elegem lett abból, hogy 17 évvel az állítólagos rendszerváltás után önjelölt fûzfapoétáink, politikai elemzõink és áltörténészeink senkit sem érdeklõ „mûveitõl“ roskadoznak a polcok, de a nemzeti gondolat irodalmi értékeit a kutya sem ismeri, mert az egyetlen Gede Testvéreken kívül nincsenek nemzeti könyvkiadók, akik végre felkarolnák az igazi értékeket. Elegem lett abból, hogy egyszerûen nem tudunk megteremteni végre egy mûködõképes, valóban nemzeti sajtót, lapokkal és könyvkiadókkal és néhány mindenre elszánt embernek kell már évek óta önerõbõl felvenni a harcot egy olyan túlerõvel szemben, ahol megbecsülik a saját embereiket, és ahol napi nyolc órai jól megfizetett, kényelmes munka keretében onthatják a magyarságra hazugságaikat és rágalmaikat. Elegem lett abból, hogy ha nem lenne néhány, valószínûleg elmebeteg megszállott, aki egyedül havonta többet csinál, mint a többség egész életében, akkor

Elég volt Elég volt az, hogy a falatnak az íze rossz, és nem is adnak. Elég volt az, hogy mende-monda amit hirdet sokszáz bolond ma. Elég volt az, hogy meg se hallgat akinek mi adtunk hatalmat. Elég volt az, hogy szegény népet hülyit, aki gazdag pecér lett. Elég volt az, hogy nyálas senkik lehetnek górék: "yenkik, yenkik". Elég volt az, hogy ha meglõnek a száraz föld lesz szemfedõnek. Elég volt az, hogy mára másnak árulják ki teljes hazánkat. ELÉG VOLT! Zas Lóránt (Kalifornia, 2008. febr. 1.)

már régen befellegzett volna mindennek. Elegem lett abból, hogy az utóbbi 17 évben nem született egyetlen olyan kimagasló irodalmi vagy történelmi írásmû, amit majd az unokáink is emlegethetnének az iskolában. Elegem lett abból a nemzeti oldalból, ahol pl. a kommunista éra egyik példaképének számító Bajcsy-Zsilinszky Endre még mindig a mérvadó példakép, és csak az lehet szalonképes, aki valamilyen módon antifasiszta meggyõzõdését is bizonyítani tudja, mert ugye nagy a fasiszta veszély. Másról sem hallunk itt már évek óta. És a jólismert „hivatalos“ nemzeti gyászvitézeink természetesen behúzzák fülüket, farkukat és a holokauszt-templom lépcsõin meaculpáznak reggeltõl estig. Elegem lett abból, hogy itt valaki magát a nemzeti radikalizmus egyedüli képviselõjének feltüntetve, minden valódi radikálist rögtön leügynököz, közben pedig õ maga a Kádár-korszak utolsó mohikánjával is hajlandó lebratyizni, mert más már nem is áll vele szóba. Elegem lett abból, hogy így szállnak el fejünk fölött az évek, ilyen semmittevés közepette. Elegem lett az örökös keresztényi alázatból és a „ha megdobnak kõvel, dobj vissza kenyérrel“ öngyilkos felfogásból. Akik tõlünk a keresztényi alázatot naponta számonkérik, sem nem keresztények, sem nem alázatosak. De elegem lett az örökös csodavárásból is. Az Isten is csak azokat segíti, akik saját magukon segítenek. Elegem lett egy olyan nemzeti oldalból, amelynek prominens közszereplõi vagy a családtagjai - majdnem kivétel nélkül a kommunista pártállam haszonélvezõi voltak. Elegem lett azokból a birkanyájakból, amelyek mindezek ellenére még mindig mindent elhisznek ezeknek a hétpróbás szélhámosoknak. Elegem lett abból, hogy itt még mindig mindenki a demokráciát szajkózza, a demokráciát kéri számon, holott már ezerszer bebizonyosodott, hogy a demokráciának nevezett világcsalás nem más, mint a modern rabszolgaság - sajnos önként elfogadott kerete. Elegem lett és csak remélni tudom, hogy velem együtt nagyon sokaknak elege lett már mindenbõl, ami itt az utóbbi években folyik. Különben jól vagyok.

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2008. február

3

V I S S Z AT E K I N T É S 2 0 0 7 - R E

Mindent eliszunk!

Mindent ellopunk!

Horn Gyuláról kiderült, hogy mégsem halt meg, Toller László kómában is kapta a tiszteletdíját és a költség átalányát, Kádár János körülnézett, Simon Peresz megmondta a „frankót”, Ján Szlota szerint Szlovákiában nem élnek magyarok, csak szlovákok, akik magyarul fejezik ki magukat, Morvay Krisztina hálát adott a Gyurcsánynak, mert megtalálta a helyét a nemzeti oldalon (nem volt elég a Kádár rendszer, az Antali örökség, Horn, Meggyesy, Baló György, aki a férje), Semjén Zsolt követve a KDNP-s hagyományokat imádkozik Feriért (Giczy György Monokon kérte Isten áldását Németh Miklósra), úgy szavazták meg a lisszaboni-szerzõdést, hogy nem is olvasták (de ha tudják mi áll benne, akkor is megszavazzák), a Magyarok Világszövetsége kérte az „ellenzéktõl“, javasolta, hogy csak a kettõs állampolgárság megadása ellenében szavazzák meg a „szerzõdést“, (Levágni a disznót egy csülkös bablevesért?), Gergényi felvarrhatta a vállapjára a zsidócsillagot, az amerikai zászló erõsen Árpád-sávos, Csíksomlyón jéggel verte a magyarokat az Öregisten, Papp Lajos nem vezetett a Corvin közbe senkit, Molnár Tamás úgy indult a Jobbik elnökségéért, hogy elõtte kilépett pártjából, a Sólyom biztosan keselyû, Csintalan (FideSZMP) szerint gyanús a Budaházy és a Torockai, Tarlós villámcsõdületen támogatja a zsidóbarát zsidónegyedet, szlovák lapok megírták, hogy az év magyarjának választott Duray Miklós zsidó, Kroko tanár úr rájön, hogy a kuruc.infó-t zsidók „gründolják“, Tamás Gáspár stb. még mindig nem tud gyereket csinálni a barátnõjének, Nagy László a Magyar Antifasiszta Liga(?) volt elnöke rendszeresen járt Bácsfi Dianna fejtágításaira, éjszakánként meg Szálasi plakátokat ragasztgatott, az angol lap megírta: „Magyarország olyan ország, ahol senki sem vállal felelõsséget semmiért. Úgy tûnik, hogy Magyarország a jelenlegi kormányzat alatt a korrupció pöcegödrébe süllyedt.“

Mindenkit átverünk!

Mindenre megesküszünk! Mindenkit megvédünk!

A szövegszerkesztõ feladta, én is. Érdeklõdve várom a II. Öszödi beszédet.

Mindent felvásárlunk!

Schuster Lóránt


4

2008. február

K I T Ö R É S ! A XX. század közepén az ezeréves Magyar Apostoli Királyság gyakorlati fennállása végveszélybe került. A kommunista Szovjetúnió vörös hordái 1944. szeptemberére elérték az ország határát. Útjukat Románia augusztus 23-ai árulása könnyítette meg jelentõsen. A védelem jelentõs részét magára vállaló szövetséges III. Birodalommal vállvetve küzdöttek a magyar csapatok a gyakran hét-nyolcszoros túlerõvel szemben. Nem volt választási lehetõség. A marxisták szövetségeseinek esetleges partraszállásában bízva a Kormányzó megkísérelte a fegyvertárs háta mögött kötött fegyverszünettel a Királyság elpusztítására törõ ellenséget harc nélkül beengedni az országba. Ezenkívül még arra is hajlandó lett volna, hogy szövetségesének csapatait lefegyverezze, majd hadat üzenjen Németországnak. Lehet, hogy Sztálin nem adta volna Romániának Észak-Erdélyt, ezenkívül talán a kommunista forradalmat sem zsidó, hanem magyar soviniszták hajtották volna végre úgy, mint ahogy Romániában történt. Utóbbi esetben a magyar nemzet részben önszántából zuhant volna a soha nem látott szellemi, erkölcsi, kulturális mélységekbe. A Kormányzó jobb esetben a Svájcba menekült Mihály, román király, rosszabb esetben a román árulásban szintén nagy szerepet játszó, késõbb a kommunisták által kivégzett Mihail Antonescu miniszterelnök-helyettes sorsára jutott volna.

Minderre azonban nem került sor, Horthy Miklós erõs nyomásra lemondott, elõbb azonban Szálasi Ferencet bízta meg a miniszterelnöki teendõk ideiglenes ellátásával. Azt, hogy az ország és a hadsereg ki mellett állt, példásan mutatja az a tény, hogy október 16án csak egy-két magas rangú tiszt ment át a kommunistákhoz - például Dálnoki Miklós Béla, a szovjetek bábjaként mûködõ szégyenteljes úgynevezett „Ideiglenes kormány“ késõbbi „elnöke“. Mindeközben a magyar és a német csapatok vért, áldozatot nem kímélve harcban álltak a sokszoros túlerõben lévõ, még saját parancsnokaik által is

vágóhídi barmokként kezelt vörös csapatokkal. Állati hordáik október végére végigrabolva és pusztítva az országot, elérték a fõvárost. A német-magyar csapatok a kezdeti bizonytalanságok után védelemre rendezkedtek be azzal, hogy vagy itt állítják meg az ellenséget, vagy sehol, de az önfeláldozó harccal leköthetik az Európát délkelet felõl támadó ellenséges erõk legnagyobb részét, megakadályozva a szovjetek vészterhes nagyságú térnyerését a kontinensen. A magyarországi harctér kiesése esetén amiben központi szerepe volt Budapestnek - az angol amerikai közös erõk - mint kisebbik rossz - Európának túl kicsiny hányadát tudták volna hatalmuk alá hajtani. Az így létrejövõ rendkívül erõs szovjet túlsúly miatt a Szovjetúnió kétségkívül egészen más méghozzá jóval agresszívabb - politikát folytatott volna a II. Világháború után, nem pusztán Ausztria, hanem egész Európa tekintetében. Nem elképzelhetetlen, hogy ezzel a háttérrel hatalmát az Atlanti-óceánig terjesztette volna, a maradék Nyugat-Európában véghezvitt belsõ bomlasztás vagy külsõ erõszak által - esetleg a kettõt együtt alkalmazva, amint az 1956. novemberében Magyarországon vagy 1980-ban Afganisztánban történt, esetleg ahogy az Chilében történt volna.

Az ostrom Sztálin közvetlen parancsára 1944. október 29-én kezdõdött meg. Ekkor a támadás még csak a pesti oldalon folyt, a Malinovszkij vezette 2. Ukrán Front csapatai azonban a túlerejük ellenére nem tudtak komolyabb eredményt elérni. Kellõ erõ hiányában nem lehetett megakadályozni a Vörös Hadsereg átkelését a Dunán és Budapest körülzárását. Ezt a feladatot a Tolbuhin által vezetett 3. Ukrán front hajtotta végre, amely a teljesen védtelen DélDunántúlon szinte akadály nélkül haladt elõre. 1944. karácsonyára azonban ez is bekövetkezett, a német-magyar csapatoknak immár körkörös védelemre kellett berendezkedniük. Ám a védõknek sikerült megakadályozni, hogy a kommunista erõk november 7-ére elfoglalják a fõvárost, ahogy azt azok tervezték, sõt, sem november harmadik, sem december elsõ, sem negyedik hetén sem sikerült bevenni, bár az egyre türelmetlenebb Sztálinnak a küldött ígéretekben ezen idõpontokat jelölték meg. Idõközben - november 11-én - az Országgyûlés ellenszavazat és tartózkodás nélkül Nemzetvezetõvé választotta Szálasi Ferencet, aki ebben a rendkívül vészterhes idõszakban, semmilyen áldozatot sem kímélve vállalta a feladatot. A kudarc esetén bekövetkezõ kommunista bosszú ellenére folytatta a harcot.

A védõk - akiket német részrõl KarlPfeffer Wildenbruch Obergruppenführer, magyar részrõl Hindy Iván vezérezredes vezetett - hõsies helytállása folytán az ostrom rendkívül hosszan elhúzódott, értékes heteket, ezzel együtt Európában értékes területeket mentve meg a szovjet csapatok elõl. Azonban az erõs támadások alatt a védõsereg száma jelentõsen lecsökkent. Pest megmaradt területeit január 18-án fel kellett adni, amikor a vörös hordák már majdnem teljesen elfoglalták a sokszáz éves hagyománnyal rendelkezõ városrészt. A védelem már csak Budára összpontosult. A város felmentésére indított három német hadmûvelet is kudarcot vallott. A védõk már szinte csak a Várhegyet tartották ellenõrzésük alatt. Február 10-ére


2008. február

5

K I T Ö R É S ! az élelem teljesen elfogyott, lõszer már alig volt. A német-magyar csapatok választhattak: vagy megadják magukat, esetleg harc nélkül lemészárolják õket, vagy kitörnek. A fegyverletétel teljesen érthetõ lett volna. A három hónapja szinte egyfolytában harcban álló, éhezõ katonák a teljes kimerültség határán álltak. Ha kitörnek, egy nap alatt kell megtenniük azt a távolságot, amit a szovjet csapatoknak 50 nap alatt sikerült. Mindezt tüzérségi elõkészítés és fedezet nélkül, az emeleteken és háztetõkön lévõ ellenséges lövészekkel, beásott és mozgó harckocsikkal szemben, csupán egy-két saját harckocsival támogatva úgy, hogy a kézifegyvereikhez is csak pár darab lõszer maradt. Ha megadják magukat, talán egyszer valahogy hazakerülnek, de valószínûleg életben maradnak, hiszen a megszállók „csak“ az SS katonákat és a sebesülteket mészárolták le azonnal. De õk nem ezt az utat választották. Ha megadják magukat, annak a hatalomnak a lába elé teszik le a fegyvert, amelynél bestiálisabb még soha, sehol nem fordult elõ a történelemben. Hindy Iván szavaival: „A kommunizmus az én szememben és elképzelésemben csak a rablást, a gyilkosságot, és mindenekelõtt a teljes vallástalanságot és ezen túlmenõen az erkölcsi fertõt jelentette.“ Egy ilyen hatalom elé még akkor sem voltak hajlandók letenni a fegyvert, ha a kitörés rendkívüli kockázatokkal járt.

1945. február 11-én este 8 órakor megindult a kitörés. A 43900 katona közül körülbelül fele-fele arányban oszlanak meg a magyarok és a németek, az összlétszám negyedrésze sebesült. Három lépcsõben tervezték végrehajtani a hadmûveletet. Az elsõ lépcsõben a jobbszárnyon a 13. páncélos hadosztály, balszárnyon a 8. Florian Geyer SShadosztály maradék egységei indultak rohamra. Ôket követte a 22. Mária Terézia SS-lovas hadosztály, a Feldherrnhalle páncélgránátos hadosztály maradványai, valamint a magyar egységek. Végül a járóképes sebesültek következtek volna. A fõparancsnok és a

vezérkar 500 SS katona kíséretében próbálkozott meg a kitöréssel az Ördögárkon keresztül. A vörös csapatok azonban számítottak a kitörésre és az is elképzelhetõ, hogy a hadmûveletet részleteiben elárulták. Három védelmi lépcsõt alakítottak ki. Az elsõ a Széll Kálmán térnél (ma Moszkva tér) volt - erre haladtak a tengelyhatalmak csapatainak fõ részei. A házak tetején és felsõ emeletein elhelyezett géppuskák iszonyatos tüzet zúdítottak a nyugat felé igyekvõ katonákra, amelyek kiváló célpontot nyújtottak a fentrõl tüzelõ oroszoknak. Ugyanez történt az Olasz fasorban is (ma Szilágyi Erzsébet fasor), ahol az áttörés szintén rendkívüli véráldozatot követelt, és a fasor végén, a Szent János kórháznál beásott T-34-esek és nehézfegyverek várták a német-magyar csapatokat. Viszonylag könnyen ment az áttörés délnyugat felé, igaz, arra nem is terveztek kitörési útvonalat, Wolff alezredes akkor vezette arra csapatait, amikor már látszottak az Olasz fasor veszélyei. Egyes csapatok a fogaskerekû vonalán igyekeztek nyugat felé, kevés sikerrel - arra található a legtöbb tömegsír. Az Ördögárokban haladó vezérkarnak a jelentõs szovjet erõösszpontosítás miatt nem sikerült a kijutás, kénytelenek voltak más kijáratot keresni, Wildenbruch egy budai villában, Hindy a Várban esett fogságba. A rendkívüli veszteségek ellenére körülbelül 16 000 embernek sikerült Buda határát elérnie. A csata közben elesett, vagy a kilátástalan helyzetben öngyilkos lett: Schmidhuber tábornok, a 13. páncélos hadosztály parancsnoka, Zehender, a 22. SS-lovas hadosztály parancsnoka, Rumohr, a 8. SS-lovas hadosztály parancsnoka, Vannay László õrnagy, aki egy önkéntes rohamzászlóaljnak volt a parancsnoka, és a legendás Prónay Pál is.

tudták keresztülverekedni magukat a jól megerõsített szovjet csapatokon. Bár az erdõk viszonylagos biztonságot nyújtottak a szovjet csapatok és páncélosok elõl - csatarepülõk ott is támadták õket -, de az erdõkbõl kiérve semmilyen fedezék nem állt rendelkezésükre. A Budapestet ostromló ellenséges csapatok megfordultak és az áttörõkre vadásztak.

A Pilisben húzódó német-magyar vonalakat csak kevesen, mintegy 700-an érték el. Közülük legtöbben a Wolff alezredes által vezetett csapatba tartoztak. A sebesültek és pár ezer ember el sem indult - ez utóbbiak nem vállalták a kitörést, de szép számmal voltak köztük olyanok is, akikhez a kitörési parancs el sem ért. Velük együtt a szovjet hadsereg összesen 20 000 foglyot ejtett a harcok során. A többiek valószínûleg mind meghaltak, bár a tömegsírokban csak töredéküket találták meg. Ezek a hõsök, akik minden veszély ellenére vállalták a kitörést, és akiknek küzdelmeit vagy siker koronázta, vagy minden igyekezetük ellenére nem tudták elérni saját csapataikat, tettükkel örök példát mutatnak. Emlékük örökké éljen!

A Buda határát elérõ német-magyar alakulatok kisebb csoportokban próbálták a frontvonalhoz küzdeni magukat. Egy részük nyugat felé haladt, más részük Esztergom irányában próbálta elérni a saját csapatokat. Nehézfegyverzet és páncélosok hiányában azonban nem


6

2008. február

NEMZETI

PANTHEON

FIALA FERENC 1904 – 1988 Napjainkban, mikor az elektromos vagy a nyomtatott sajtó valamelyik termékében (az ún. nemzeti oldal sem kivétel!) szinte hetente jelenik meg valami bôdületes baromság a nyilasokkal kapcsolatban, talán nem érdektelen megemlékezni egy valódi egykori nyilasról, hogy a sötétségben tartott magyar olvasóközönség végre kissé árnyaltabb képet kapjon errôl az egykor százezreket vonzó mozgalomról és jelesebb képviselôirôl. Ez év szeptember 14-én lesz pontosan 20 esztendeje, hogy Fiala Ferenc, a nemzeti szellemû újságírás régi iskolájának egyik utolsó harcosa, a legendás Összetartás, majd a Hídfô, ill. Új Hídfô egykori fôszerkesztôje végleg letette fegyverrét - a tollat - és neves harcostársai után ô is átlépett a halhatatlanságba. A „hazai rendszerváltozásnak“ csúfolt szélhámosság tizennyolcadik évében szomorúan kell megállapítani, hogy személyével és a magyarság érdekében kifejtett munkásságával kapcsolatos objektív kiértékelés mindeddig csak néhány emigrációs lap hasábjain látott napvilágot. Ezzel az otthoni „nemzeti sajtó“ mind a mai napig adós maradt. Fiala Ferenc író, újságíró, szerkesztô, politikus, kiváló építész és sportember 1904 december 19-én született Kolozsvárott, a magyar Erdély fôvárosában. Budapesten járt gimnáziumba, majd Münchenben és Párizsban folytatta tanulmányait, s végül a József Nádor Mûegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett. Már egyetemi hallgató korában - mint kitûnô vívó (Fôiskolai vílágbajnok és a MAC kardcsapatával többszörös országos bajnok) - bekapcsolódott az újságírásba a sportújságírás révén. Keresett fiatal építész volt Budán és boldog családapa. De a haza állapota, mint annyi jó magyart, nem engedte nyugodni. Érdeklôdése a politika felé fordult, és 1932-ben, 28 évesen már politikai cikkírója és belsô munkatársa volt Milotay István Magyarság címû napilapjának. 1934-ben az Új Magyarság belsô munkatársaként dolgozott, majd mint a Hungarista Mozgalom egyik úttörôje és sajtóügyeinek vezetôje, 1937-tôl az Összetartás címû hetilap fôszerkesztôje lett. Sulyok Dezsôvel folytatott sajtóperében bebizonyította: a Szálasi-család keresztlevelét Sulyokék manipulálták Szalosjánra, hogy a hungaristákat lehetetlenné tegyék vezérük örmény származásával. Az Összetartás 1939-es betiltása után Hubay Kálmánnal dolgozott a Magyarság hasábjain, majd a Pesti Újság és a Magyarság Útja politikai fômunkatársa és vezércikkírója. Annak ellenére, hogy a „keresztes-fischeri demokrácia“ sújtó kezét állandóan éreznie

kellett, mégis hûségesen kitartott a Hungarizmus eszméje és a Mozgalom vezetôje mellett. Közben sorra jelentek meg könyvei. Elsô, mondhatni fergeteges sikere „A magyar sajtó igazi arca“ címû munkája volt. Ezt követte a „Zöld könyv“ (amely az akkori körülmények miatt a szerzô nevének feltüntetése nélkül jelent meg és még ma is csak kevesen tudják, hogy ô írta), majd a „Válasz az áfiumokra“. A negyvenes évek elején látott napvilágot az „Erdélyi levelek“, az „Így dolgoztak“ és a „Vörös kalapács“ címû munkája. Mellékesen felkarolta és támogatta a magyar ugaron vegetáló tehetséges írókat, költôket. Neki köszönhetô, hogy a harmincas évek végén kimenekülhetett a zsidó szellemi mocsárból az ôstehetség Sértô Kálmán, aki ekkor már több halálosnak számító betegség hordozója volt. Részben Fiala érdeme, hogy a jobb sorsra érdemes költô - akit 1941-ben bekövetkezett korai haláláig istápolt - rövid életének utolsó éveiben örökre beírta nevét nemzeti költészetünk aranykönyvébe. 1944 október 15. után a Szálasi-kormány sajtófônöke és a propaganda minisztérium helyettes vezetôje. A háború után Himler Márton hivatásos fejvadász segítségével hazaszállították és a „népbíróság“ mint „háborús bûnöst“ kollektív alapon golyó általi halálra itélte, annak ellenére, hogy a legnehezebb körülmények között is emberséges magatartását zsidó tanúk igazolták. Valószínûleg ennek könyvelhetô el, hogy büntetését késôbb életfogytiglani fegyházra változtatták. Majd 12 évet töltött börtönben, ahonnan szabadságharcos ifjak szabadították ki 1956 októberében. A szabadságharc leverése után került Németországba, ahol 52 évesen mint építész kezdett új életet. Eszmeileg azonban a régi maradt. Hitét, amelyet nemzete szolgálatába állított, még a hosszú, kegyetlen börtönévek sem tudták megtörni. Az akkori bûnös kornak megfelelôen elitélése után feleségének és két kislányának még a Fiala név viselését is megtiltották, sôt gyermekeit átnevelés céljából az édesanyjuktól is elszakították. Szinte kijövetele pillanatától bekapcsolódott az emigrációs életbe és annak aktív közszereplôjévé vált. Néhai Süli József újságjában, a Hídfô-ben kezdte emigrációs pályafutását. Ott jelentek meg írásai, de más nemzeti szellemû emigrációs lapokban is publikált. Süli József 1960-ban bekövetkezett halála után a Hídfô szerkesztését Marschalkó Lajos vette át, Fialával, mint fômunkatárssal, majd az ô halála után, 1968-tól Fiala viszi tovább szerkesztôként a lapot, annak mellékletével, a Hídfô könyvtárral együtt, tapodtat sem enged-

ve a régi szellemiségbôl. Közben a Hídfô Baráti Köre (Fabó László) kiadásában sorra jelennek meg az emigrációban írt újabb könyvei, amelyek mind a magyar sorskérdésekkel foglalkoznak. 1958ban a Marschalkó Lajossal közösen írt „Vádló bitófák“, 1960-ban az „Egy hajó elsûllyed a Dunán“, 1965-ben a „Zavaros évek“ (amely három kiadást is megélt), 1979-ben a „Berkes és a szerzetes“, végül 1985-ben az „Egyszerû történet“. Rendszeres európai elôadásai mellett arra is szakított idôt, hogy Ausztráliába és Amerikába is ellátogasson. Kanadai útját 1977-ben a Torontóban megjelenô Menora címû magyar nyelvû zsidó revolverlap hisztérikus ellenpropagandája és a köré gyûlt maroknyi nagyszájú harsány ordíbálása miatt lemondta. Az, amit a Hídfô, majd Új Hídfô szerkesztôjeként tett, írt, alkotott, ma már sajtótörténelem, a magyar emigrációs újságírás kitörölhetetlen, letagadhatatlan, szerves része. Saarbrückeni otthona, ott a domb tetején, ahonnan már át lehetett látni Franciaországba Am Hagen 9 - igazi emigrációs központtá vált: nála futottak össze a szálak, hozzá érkeztek a hírek a magyar közösségekbôl a világ minden tájáról. Egyre súlyosbodó betegsége közepette, még idejében gondoskodott utódról, Dunai Ákos személyében, akinek korai, tragikus halála után Tóth Judit vette át az Új Hídfô szerkesztését. Élete utolsó másfél évének ez volt a legnagyobb gondja: az öröklés, az utódlás kérdése, hogy a lap menjen, a lap meg ne álljon, a lap, amire ô egész emigrációs életét tette, továbbra is eljusson az olvasókhoz. A lap mindössze hat és fél évig élte túl egyik legmarkánsabb szellemi irányítóját, mert 1995 tavaszán sajnálatos módon végleg megszünt. Az élete fô mûvének tartott s tervezett könyv, a közvetlen, személyes emlékek alapján írott nagy, több száz oldalas történelmi munka, Szálasi Ferenc életrajza és a Hungarista Mozgalom története sajnos befejezetlen maradt. Egy saarbrückeni kórházban húnyt el 1988 szeptember 14-én, hatalmas ûrt hagyva a nemzeti szellemû magyar újságírás amúgy is szegényes táborában. Mûvei, történelmi elemzései azonban megmaradtak és égô felkiáltójelként figyelmeztetnek: vigyázz, magyar! Fiala Ferenc életútja egy kemény gerincû ember küzdelme, mely szinte unikumnak számít ebben az elvnélküli világban. Legyen áldott az emléke! Dobszay Károly


2008. február

7


8

2008. február

JUDEOFÓBIA, VAGY AMIT AKARTOK A minap tudhattuk meg, hogy mi, akik Simon Peresz örömteli beszámolóját követõen szerettük volna jókívánságainkat tolmácsolni, és mellesleg néhány formális kérdést feltenni az izraeli követség elõtt, judeofób nemzeti fundamentalisták vagyunk. Voltunk már antiszemiták, fasiszták, neonácik, szélsõségesek, alulszocializáltak, rosszarcúak, csõcselék és miegymás, talán csak büdös kommunisták, és bolsevikok nem voltunk még. (Bár ki tudja? Ami késik, nem múlik.) Most végre valami új hangzású kifejezést találtak ki haladó gondolkodású, intellektuális, mértékadó nemzettestvéreink ránk: judeofób nemzeti fundamentalista. Akinek nem tetszik Gyurcsány, aki nem szerelmes Kókába, aki nem kér a vizitdíjból, aki nem ért egyet a vasútvonalak felszámolásával, aki nem akarja eladni a lába alól a talajt, aki nem szeretne ingatlanadót fizetni, az eddig fasiszta volt, mostantól judeofób nemzeti fundamentalista. Mindenek elõtt nézzük meg, milyen társaságba kaptunk exkluzív belépõt, többek között kik tartoznak a korábban fasiszta, neonáci, (esetleg prenáci), antiszemita, mostantól judeofób klubba: a zsidó Rákosi Mátyás, Mindszenty bíboros, Mikszáth Kálmán, a szabadkõmûves Kossuth Lajos, Liszt Ferenc, Mária Terézia, Szolzsenyicin, a zsidó Sztálin (Djugashvili = ben Juda = zsidófia), a félzsidó Lenin, a zsidó Marx, a zsidó Engels, a holocaust túlélõ zsidó Israel Sahak békeaktivista, a zsidó Israel Shamir, Truman Capote, Mark Twain, Henry Ford, Benjamin Franklin, George Washington, Bernard Shaw, Lindbergh, H. G. Wells, Chamberlain, Churchill, De Gaulle, Voltaire, Napoleon, Herder, Wagner, Luther Márton, Aquinói Szent Tamás, Szent János, Szent Jusztíniusz, I. Szilveszter, I. Gergely, VIII. Gergely, IX. Gergely, XIII. Benedek, III. Gyula, VI. Pál, IV. Pius, V. Pius, XIII. Gergely, VIII. Kelemen, VIII. Sándor, XIV. Benedek, VII. Pius, XV. Benedek, Seneca, Cicero, Hadrianus, Mohammed és nem utolsó sorban maga Jézus Krisztus.

Mondhatni: széles a paletta, pedig csupán fejbõl idéztünk néhány hirtelenjében eszünkbe jutó ismertebb nevet. Egyetlen közös vonásuk, hogy mindannyian „antiszemiták“, vagy hogy a legújabb ránk ragasztott címkével éljünk: judeofóbok.

miként juthatott el a zsidó gyáros fia, Engels odáig, hogy saját fajáról ekként írjon: „minden fajok legocsmányabbika“, avagy Marx - egy rabbi unokája! - odáig, hogy a zsidó emancipációról így vélekedjék: az „nem lehet más végsõ soron, mint az emberiség emancipációja a zsidóság alól“. (Ismeretes egy a kérdést végtelenül leegyszerûsítõ válasz arra a talányra, hogy vajon miként lesz sok zsidó antiszemita, illetve judeofób: lakva ismeri meg egyik a másikat. Lássuk azonban be: a probléma annál sokkal összetettebb, hogy ily módon elbagatellizáljuk.)

Természetszerûen merül fel a kérdés: mi lehet a magyarázata, hogy éppúgy judeofób a zsidó tömeggyilkos, mint a szeretet apostola? Éppúgy a római szónok, mint a kapitalista autógyáros. A humanista író és a romantikus zeneszerzõ egyaránt. Az izraeli békeaktivitsa, a zsidó gyáros, a szabadkõmûves császár ugyanúgy, mint Ismeretes, hogy nemrég egy precedens a pápák sokasága, vagy a próféta. értékû ítélet kimondta: az antiszemita jelzõ olyan súlyos, talán mindennél jobA kérdés olyan bonyolult, hogy megvá- ban megsemmisítõ, hogy azt kétséget laszolására itt, most már csupán terjedel- kizáró bizonyosság nélkül még vélemi okok miatt sem vállalkozhatunk. ménynek álcázva sem lehet használni Mert, hogy példának okáért Sztálin senkire nézve jogkövetkezmények nélmiért irtotta dicséretes buzgalommal a kül. Mindenek elõtt emeljük ki: maxisaját fajtáját, arra még csak találunk egy- málisan osztjuk a bíróság álláspontját, és szerû, kézzel fogható magyarázatot: következetesen perelni fogunk mindenmindenkit irtott válogatás nélkül a kör- kit, aki aljas célból, aljas indokkal, aljas nyezetében, miután mindenkiben módszerrel igyekszik ellehetetleníteni, potenciális ellenfelet vélt látni. A kör- lejáratni, tönkretenni azokat, akik nem nyezetében pedig történetesen szinte kérnek a népnyomorításból, akik okkal, nem volt más, csak zsidó. (Leszámítva vagy ok nélkül, de mindenképpen a Molotovot, aki viszont Sztálin parancsá- hazájuk féltésébõl adódó aggodalomtól ra kénytelen volt zsidónõt feleségül vezérelve tenni próbálnak valamit az venni, csak így maradhatott pozícióban.) egyre közelebb kerülõ tragédia megelõDe, hogy mondjuk Rákosi miért jelen- zésére. Ennek hangsúlyozása mellett tette ki, miszerint õ nem zsidó, hanem viszont vizsgáljuk meg, mit is jelent az, kommunista, és ezt követõen miért hogy antiszemita, mi fán terem az antikezdte gyártani egymás után a holo- szemitizmus. Hogyan sikerült a zsidókcaust-csalás pereket fajtársaival szemben nak egy kifejezést teljes egészében kifor(lásd. Hatvany poszt-humusz pere, gatniuk, a valódi tartalmától teljesen stb.), arra már nem ilyen rövid és egyér- eltérõ jelentéssel felruházniuk, és az telmû a magyarázat. Hogy a gyökerében, értelmezése körül teljes káoszt teremteminden részletében, teljes egészében niük. zsidó eredetû bolsevizmus miként válhatott elkötelezett arab-baráttá, és Az „anti“ képzõ annak a valaminek az miként lehetett belõle Izrael állam ellen- ellenzését, rosszallását, ellentétes pólusége, az még bonyolultabb probléma, sát jelenti, ami elé ragasztjuk. Ennél ahogy az is: miként kerülhetett sor arra, fogva az antiszemita szemitaellenesséhogy éppen a teljes egészében zsidó irá- get, az antiszemitizmus pedig szemitiznyítás alatt álló Szovjetúnió terjessze be musellenességet jelent. Most már csak a a cionizmust, mint a rasszizmus egy for- szemita és a szemitizmus fogalmát, valamáját elítélõ határozati javaslatot az mint az egymáshoz való kapcsolatukat ENSZ-nél, amelyet aztán el is fogadtak, kell tisztáznunk. A szemita egyértelmûés hosszú idõn át érvényben is maradt. en származásra, fajra utaló jelzõ, vagy Ugyanígy fogas kérdés az is, hogy fõnév, míg a szemitizmus lényegében


2008. február

9

JUDEOFÓBIA, VAGY AMIT AKARTOK egyfajta életvitel, életfelfogás, illetve az ennek kapcsán kialakuló, a gyakorlatban realizálódó magatartás, illetve viselkedésforma. (Az „antiszemiták“ általában leginkább a parazitizmus kifejezéssel szokták azonosítani.) A kettõ olyan távol áll egymástól, mint Makó Jeruzsálemtõl, így természetesen az antiszemita és az antiszemitizmus között is éles eltérés van: az elõbbi egyértelmûen a rasszizmus fogalma alá tartozik, míg az utóbbinak semmi köze nincs faji - vagy akár vallási - intoleranciához, kifejezetten konkrét cselekedetekben realizálódó magatartásformákkal való szembenállást jelent. Erre persze a kérdéskört kevéssé ismerõk rögtön rávágják, hogy no igen, de a szemitizmus nyilván a szemitákra jellemzõ. Mint látni fogjuk: ez nem így van. A szemiták döntõ többsége igen távol áll a szemitizmustól, sõt többnyire kifejezetten szembeáll vele: a ma élõ szemita eredetû, legnagyobb lélekszámú nép az arab, kifejezetten harcban áll a szemitizmussal. Ugyanakkor a szemitizmus jegyében él és cselekszik rengeteg nem szemita is: a ma élõ zsidóság döntõ többsége már nem szemita, hanem kazár eredetû. Nekik faji szempontból semmi közük az eredeti, õsi zsidósághoz. Vallási alapon váltak zsidókká, amikor a zsidó vallást választották, hogy ne zaklassa õket tovább Konstantinápoly. Ôk - bár származásilag semmi közük a szemita fajhoz - maximálisan képviselik a szemitizmust. De említhetnénk az USA-ban egyre terjedõ, erõsödõ irányzatot: a keresztény-cionizmust is. Képviselõi nem csupán fajukban, de még vallásukban sem szemiták, ugyanakkor elkötelezett hívei, és gyakorlói a szemitizmusnak. Az intézményesített félrevezetés tehát már ott kezdõdik, amikor az antiszemitát zsidóellenesnek fordítják - és így ültetik be a köztudatba -, majd tovább fokozódik, amikor az antiszemitizmust zsidóellenességként jelölik meg. Az elsõ esetben ugyanis amiatt, hogy a ma élõ zsidóság töredékrészét képezõ õsi szemita zsidók kisajátítják maguknak a sze-

mita származást - megfeledkezve a nagyságrendekkel nagyobb lélekszámú, ugyancsak szemita eredetû arabok létezésérõl -, az a faramuci helyzet áll elõ, hogy a legkeményebb „antiszemiták“ (az arabok) valójában maguk is szemiták. Arról már nem is beszélve, hogy a szemita származást a kazáriai eredetû - ma már többségben lévõ -, nem szemita zsidók is bitorolják, ami már egyenesen antitézishez vezet: adott esetben az „antiszemita“ önmaga szemita (például arab), míg „antiszemitizmusának tárgya“ még csak nem is szemita (hanem kazár eredetû). A második esetben még nagyobb csalásról kell beszélnünk, hiszen amíg az eredeti kifejezés helyesen értelmezve egyáltalán nem bír faji, vagy vallási intoleranciára utaló tartalommal nem fajt, nem vallást, hanem kifejezetten valamilyen viselkedést, magatartásformát utasít el -, a fordítás gyanánt alkalmazott ferdítés már kifejezetten a rasszizmus fogalma alá tartozó tartalommal ruházza fel, nem beszélve arról, hogy egyúttal felruházza az „antiszemita“ kifejezésnél elõbb már részletesen tárgyalt anomáliákkal is.

amiben halászni lehet. Az emberek többsége a káoszban összezavarodik, a labirintusban eltéved. Az összekuszált szálakat kibontani képtelen és alig várja, hogy valaki kivezesse az útvesztõbõl. Ilyenkor aztán mindig készségesen jelentkezik egy önzetlen, haladó gondolkodású, intellektuális körökbõl származó útmutató, mi pedig már nem kérdezünk, nem kíváncsiskodunk, nem nézünk a dolgok mélyére, hanem elfogadjuk az útmutatást, a magyarázatot, az értelmezést. Tisztelet - még pedig nagyon mély tisztelet! - a kevés kivételnek.

Végezetül, ami pedig új címkénket illeti, nos talán nem is olyan rossz. Ma legalábbis még törvényben szabályozott kérdés az egyes fóbiákhoz való viszonyulás. A klausztrofóbot például tilos bezárni, ezt pedig még egy esetleges büntetés végrehajtásnál is kötelezõen figyelembe kell venni. Ennek mintájára a judeofóbot - azaz mindazt a legalább 8 millió embert, akiknek éppúgy nem tetszik az izraeli neokolonizáció, mint a Gyurcsány-Kóka féle reformok - nyilEgy konkrét példát véve: ha mondjuk ván ugyanígy kell kezelni: meg kell egy hazánkban élõ arabnak nem tetszik kímélni a benne fóbiát kiváltó hatástól. Ferenc testvér arroganciája, impertinenKroko tanár úr ciája, nem rajong Fleto nemzetnyúzó agyrémeiért, akkor mint tudjuk, tapasztalhattuk, ez már garantáltan az „antiszeELHIGGYÜK-E mitizmus“ megnyilvánulása, miközben (Fodor Andrásnak) ha jobban megvizsgáljuk az esetet: az arab az, aki szemita - Fleto nem az õsi, Elhiggyük-e, hogy lesz majd holnap, szemita zsidósághoz tartozik -, az ellenha mindent sorban letarolnak? érzéseinek pedig semmi köze nincs sem Pingáljunk-e gyönyörû képet, származáshoz, sem valláshoz, csupán az ha erdõ és fû már felégett? õrületet utasítja el, mint minden normáMenjünk-e ki az utcasarkra, lis ember, és tenné ezt akkor is, ha ezt az ha szólni szánk lett letapasztva? õrületet egy másik arab képviselné. Irjunk-e verset, cikket, prózát, (Igaz, ez utóbbi esetben valamivel jogoha nincs aki olvasni jól lát? sabb lehetne az „antiszemitázás“, mert Harcoljunk-e, ha nics már fegyver, ebben az esetben legalább „az ellenérzés és ember sincs olyan, ki felkel? tárgya“ is szemita volna.) Álmodjuk-e hazát és fényt is, ha ránkszakad az ég és ég is? Ha a fentiek elsõ hallásra netán kaotiImádkozzunk, ha oltár mellett kusnak tetszenének, az bizony nem a sakter és sátán oszt kegyelmet? véletlen mûve, de nem is a mi mûvünk, hanem azoké, akiknek lételeme a káosz, Zas Lóránt vagy ha így jobban tetszik: a zavaros, (Kalifornia, 2008. febr. 3.)


10

2008. február

A N T I K R I S Z T U S

Friedrich Nietzsche (1844-1900) Német filozófus és vátesz. A modern kor legjelentõsebb gondolkodója: „A zsidóság a világtörténelem legkülönösebb népe, mivel - szembesülve a lét és nemlét kérdésével - a legfélelmetesebb tudatossággal a mindenáron való létet helyezték elõtérbe: ennek ára pedig mindennemû természet, minden természetesség, minden realitás, az egész belsõ - valamint külsõ világ gyökeres meghamisítása volt. Mindama feltétel ellenében határozták meg magukat, melyek között egy nép élhetett s szabad volt élnie; magukból kiindulva egy olyan fogalmat alkottak meg, amely a természetes feltételekkel éles ellentétben állt, - a vallást, a kultuszt, a morált, a történelmet, a pszichológiát azok természetes értékeinek ellentétébe. Ugyanezzel a jelenséggel mégegyszer találkozhatunk; kimondhatatlanul felnagyított arányokban ugyan, de mégis csak mint másolattal: - a keresztény egyházból, »a szent néphez« hasonlóan hiányzik az eredetiség igénye. Ám a zsidóság, épp ezáltal lett a világtörténelem legvégzetesebb népe: a késõbbi korokra gyakorolt hatásuk oly mértékben meghamisította az emberiséget, hogy manapság zsidóellenes módon érezhet még a keresztény is, anélkül, hogy belátná: önmaga a legvégsõ zsidó fejlemény. (...) Ha pszichológiai szempontból nézzük, a zsidó nép a legszívósabb életerõ népe, amely, lehetetlen feltételek közé kerülve, saját elhatározásából, az önfentartás követelte legmélyebb fondorlattal fogja pártját valamennyi dekadens-ösztönnek, - de nem azért, mintha ezen ösztönök uralma alá került volna, hanem azért, mert bennük olyan hatalomra tett szert, amellyel érvényesülni képes »a világgal«

szemben. A zsidók valamennyi dekadencia ellentettjei: egészen a szemfényvesztésig menõen annak kellett mutatkozniuk, tudniuk kellett, hogy a szinészies zsenialitás non plus ultrájával hogyan állítsák magukat mindennemû dekadens-mozgalom élére (- Pál kereszténységeként -), hogy olyasvalamit alkossanak meg maguknak, ami az élet bármely igentmondó pártjánál erõsebb. A zsidóságban és a kereszténységben hatalomra vágyó emberfajta, a papi fajta számára a dekadencia eszköz csupán: ennek az emberfajtának életfontosságú érdeke, hogy az emberiséget beteggé tegye, s hogy a »jó« és »rossz«, az »igaz« és »hamis« fogalmát egy életveszélyes és a világot rágalmazó értelembe fordítsa át. (...) Zidók között vagyunk: ez az elsõ szempont ahhoz, hogy ne veszítsük el teljes egészében a fonalat. Önmaguk már-már zseniálisan álságos »szent«-é avatása - amelyet könyvekben vagy emberek között soha, még csak közelítõleg sem értek el -, e szavakban és gesztusokban megjelenõ hamisítás mint mûvészet, nem valamiféle egyedi adottság vagy valamilyen kivételes természet véletlenszerûsége. Ehhez szükséges egy faj is. A kereszténységben, a szent hazudozás mûvészetében az egész zsidóság - vagyis egy több évszázadon át tartó s igen komolyan vett zsidó elõgyakorlat és technika - jut végsõ tökélyre. A kereszténység, a hazugság ezen ultima ratio-ja újfent: zsidó - sõt, több mint háromszorosan az... (...) Ez volt az a legvégzetesebb fajta megalománia, ami a földön mindezideig létezett: álszentek és hazudozók apró torzszüleményei kezdték maguknak követelni az »Isten«, »igazság«, »fény«, »szellem«, »szeretet«, »bölcsesség« s az »élet« fogalmát, egyúttal mint önmagukról való szinonimákat, hogy ezzel határolódjanak el a »világ«-tól; aprócska szuperlatív zsidók, akik megértek mindennemû bolondokházára, az egyáltalában vett értéket megfordították a maguk szája íze szerint, mintha csak értelme, sója, mértéke - s végsõ itélete - minden egyébnek a keresztény lenne... Az egész sorscsapás csakis azáltal vált lehetségessé, hogy a világban már létezett megalomániának egy ezzel rokon, fajilag rokon fajtája, a zsidóké: s mihelyt feltárult a szakadék zsidók és zsidókeresztények között, az utóbbiknak nem maradt más választása, minthogy az önfenntartásnak ugyanazon eljárásait, melyeket a zsidó ösztön tanácsolt, maguk a zsidók ellen alkalmazzák, holott a zsidók eddigelé csakis olyan ellen használtál föl azokat, ami nem

zsidó. A keresztény egy »szabadabb« felekezetü zsidó csupán. (...) Társaságkénk éppoly kevéssé választanánk magunknak elsõ keresztényeket, mint lengyelzsidókat: nem mintha velük szemben akár csak egyetlen kifogásra is szükség lenne... Jó szaga egyiknek sincs. (...) ... s ekkor jelent meg a színen Pál... Pál, kiben testté és zsenivé vált a Róma s »a világ« elleni csandála-gyûlölet, õ a zsidó, a par excellence örök zsidó... Amit õ kieszelt, az az volt, hogy egy kicsiny, a judaizmustól elkülönülõ, szektárius keresztény-mozgalom segítségével hogyan lehet »lángba borítani a világot«, s az »Isten a kereszten« szimbólumával miképpen lehet a birodalom valamennyi alantlevõjét, valamennyi titkos lázadóját, az anarchisztikus bujtogatás örökségének egészét egy roppant hatalommá egybefogni. »Az idvesség a zsidók közül támad.«“ (Az Antikrisztus) * Karl Marx (1818-1883) Németországi zsidó gondolkodó. A „tudományos szocializmus elméletének megalkotója: „Ne keressük a zsidó titkát vallásában, hanem keressük vallása titkát az igazi zsidóban. Mi a zsidóság világi létalapja? A praktikus szükséglet, az önzés. Mi a világi kultuszuk? A pénz. Nos hát! A kufárkodás és a pénz, tehát a gyakorlati valódi zsidóság alól való emancipáció volna korunk önemancipációja (...) A zsidóságban tehát a jelen egy általános társadalomellenes elemét ismerjük fel, amely a történelmi fejlõdés révén - melyben a zsidók e rossz vonatkozásban buzgón közremûködtek - most érkezett olyan fokra, amelyen szükségképpen fel kell bomlaina. A zsidó emancipáció végsõ jelentésében az emberiségnek a zsidóság alól való emancipációja. (...) A zsidó zsidó módon emancipálta magát, nemcsak azáltal, hogy elsajátította a pénzhatalmat, hanem azáltal, hogy a pénz, az õ révén és õnélküle is világhatalommá, a gyakorlati zsidó szellem pedig a keresztény népek gyakorlati szellemévé vált. A zsidók annyiban emancipálták magukat, amennyiben a keresztények zsidókká lettek.“ (A zsidókérdés)


2008. február

11

HATÁROK Azóta jobb létre szenderült ex-miniszterelnökünk, Antall József, elõszeretettel használta egykor a - határok spiritualizálódása - kifejezést, mint legkézenfekvõbb megoldást a Kárpát-medencei magyarság trianoni traumájára. (Elvbarátaival együtt - ebbõl a szempontból - hasonlóképpen nyerõ lapnak tartotta Magyarország NATO-hoz csatlakozását is. Pedig Görög- és Törökország történelmi példája igazolta, hogy a ciprusi válságot (1974) sem oldotta meg a felek NATO tagsága! Nemrég az újdonsült NATO tag Szlovákia koalíciós kormányzó pártja, a Szlovák nemzeti Párt elnöke, Ján Slota fenyegette meg tankokkal a szintén NATO tag Budapestet.) 2007. December 21-én pedig életbe lépett Magyarország és 3 szomszédjának (Románia, Szlovákia, és Szlovénia) Schengeni Egyezmény-hez csatlakozása; kvázi eltûntek az EU-s, belsõ határok. A volt határátkelõhelyeken megszûnt az ellenõrzés és minimális, szúrópróbaszerû autó-kontroll mellett megtörtént a vágyott antalli spiritualizálódás. Egyesek ujjonganak, mások legyintenek. Vajon melyiküknek lehet igaza? Emberi létünk számtalan jelensége önmagában közömbös, más szóval érték-semleges. Ez azt jelenti, hogy egyidejûleg rejt pozitív esélyeket és negatív veszélyeket számunkra. Épp ilyen ez a Kárpát Medencén belüli határok-nélküliség is. Akárhogy is nézzük, kétségtelen, hogy ez mégiscsak a trianoni határok megszûnése! De az igazi esélyt ezen túl az rejti, hogy az EU emellett támogatja és számon kéri a kistérségek decentralizálását is! Ez pedig azt jelenti, hogy a trianoni határok melletti, a mai napig többségében magyarlakta vidékek, a kulturális, és nyelvi kohézió természetes folyamatában újra egységes, magyar régiókká kovácsolódhatnak össze! Természetesen mind Románia, mind Szlovákia politikai vezetése tisztában van ezzel a rá nézve veszélyes lehetõséggel, ezért már régóta próbálnak mesterséges

NÉLKÜL?

akadályokat gördíteni e folyamat útjába. Például soviniszta, magyarellenes szervezetek létrehozásával és támogatásával; magyarverõ megmozdulások szervezésével; megyehatárok olyanértelmû megváltoztatásával, mely számukra kedvezõen alakítja az etnikumok regionális arányszámát; központi, anyagi támogatások megvonásval a nemzetiségektõl, stb. Ezek a kétségbe esett, elkapkodott ellenintézkedések nem vezethetnek eredményre: Mindaddig, míg Brüsszel kitart a decentralizáció politikájának támogatásában, a határok nélküli, magyar lakosságú régiók megfoszthatatlanok az összefogás esélyétõl! A szomszédos magyar területek közt máris megindult az intenzív kapcsolatfelvétel, a munkaerõ-áramlás, napirenden vannak a kölcsönös, cég-alapítások, egyre gyakoribbak a közös kulturális rendezvények, stb.

lobogva lángoló tûzzé szítani. Még hozzá nem elsõsorban idehaza, a csonka haza megrohasztott csõcseléke között, hanem az idegen nyomás alatt igaz magyarrá edzett felvidéki és erdélyi testvéreink körében! A nemzeti-szellemi megújulás csakis az elszakított területeken indulhat meg!

A mi feladatunk, hogy felvegyük velük a legszorosabb testvéri kapcsolatot, és velük élõ közösséggé kovácsolódva csírája lehessünk egy szebb magyar jövõnek! Családi kirándulásaink, üdüléseink célja legyen minél többször Erdély, s a Felvidék! Szõjünk minél szorosabb baráti kapcsolatokat, házasodjunk velük össze minél többen. Kezdjünk vegyes vállalkozásokba, szervezzünk minél több közös vallási-, s kulturális rendezvényt, minden lehetséges módon erõsítsük a magyarság kohézióját! Mutassuk meg új elnyomóinknak, hogy azért sem Mielõtt még bárki azt gondolná, hogy az adjuk fel a küzdelmet, s hogy korai volt EU-nak, vagy a mögötte álló Tel Aviv - pimasz hencegésük Országunk felvásárNew York központú, világhatalomra lásáról! törõ, globalista, szabadkõmûves - illuTarnóczy Szabolcs minátus maffiának érdekében áll, hogy Magyarországnak legalább részben történelmi igazságot szolgáltasson; és mielõtt egyetlen honfitársunknak is a szívében hála ébredne ezért, idejében ki kell ábrándítanunk: Ilyesmirõl szó sincs! Ôk továbbra sem egészséges összetartású nemzeteket szeretnének látni Európában, csupán egységesen agy- A Magyar Nemzeti Front mosható, liberális tömeg-masszát! És ez idén is szervez utat „Én a - határtalanság - veszélye is egyben! vagyok a jövõ!“ cimmel Ugyanis az egész schengeni bûvészmutatvány olyan idõpontra lett idõzítve, Csíksomlyóra, a búcsúra. mikorra a magyarság identitása, szolida- Indulás május 8.-án, (csüritása, (és nem utolsó sorban hadserege, törtök este) érkezés május védelmi ereje) csaknem teljesen megs- 12.-én (hétfõn este). zûnt! A 2004. December 5-i, szégyenletes népszavazás bizonyította, hogy a határnyitás mára már aligha járhat a Érdeklõdni lehet Matuska nemzeti összetartozás érzésének robba- Évánál a könyvtári órákban násával. személyesen, vagy a 30 905-

Csíksomlyó 2008

Most már legfeljebb csak ránk, a nemzeti-keresztény, radikális jobboldalra, a „szent“ maradék-ra várhat az a prófétai küldetés, hogy megkíséreljük a hamu alatt lappangó, láthatatlan parazsat újra,

4963-s számon. A részletes tervet a márciusi számban közöljük.


12

2008. február

V I G Y Á Z Z !

A SÁTÁN LEGKEDVESEBB MU˝FAJA A DEMOKRÁCIA! Mióta eszmélek, rendszertõl függetlenül minden hatalom a demokráciát szajkózza és akkor teszi ezt a legintenzívebben, amikor a legnagyobb aljasságokat követi el a nemzete ellen és amikor az elõbbibõl adódóan „ég a háza“. Ez alapvetõen megerõsít abban, hogy esetleges személyi vonatkozásától eltekintve nincs változás, mindig ugyanaz a hatalom, mindegyik ugyanúgy része a sátáni mûködésnek, hiába nevezi magát más rendszernek, vagy más kormánynak. Kissé felületesen tehetnénk olyan megállapítást, mert részben igaz, miszerint a demokrácia nem az egészséges nemzet jól nevelt, jobbára helyesen gondolkodó tagjai akarata szerint, az elhivatott kevesek vezetésével mûködik, hanem az irányításra alkalmatlan tömeg (többség) uralma, mely rossz vezetõket választ. Ez picit helytelen, hiszen a „pünkösdi királyságát“ élõ sátáni hierarchia aljas céljaihoz eszközként használja a demokráciát, közelebbrõl a parlamenti demokráciát, hiszen az emberek nagy része az önzésénél fogva könnyen befolyásolható, tehát még csak nem is az alkalmatlan tömeg, többség, hanem a Sátán uralma. Az alkalmas emberekbõl kikristályosodott, pozitív töltésû, isteni akaratot közvetítõ, hierarchikus nemzetvezetéssel ellentétben, ahová a Sátán és serege nehezen tud beférkõzni, a demokrácia alkalmas eszköz a sátáni uralomra. Technikái által közvetített liberalizmusával, szorosan hozzátartozó értéktelenséggel, minden, évezredek alatt kiala-

kult, jól bevált érték szétzilálásával, nem szakrális mesterségbeli, hanem száraz, „racionális“ tudással, tehát butítással alkalmassá teszi, lefokozza a nemzetet tömeggé, hogy az alkalmas legyen az újbóli s újbóli megvezettetésre, fokozottan önzõ, un. megfontolt és gyáva legyen. Alkalmas legyen bevenni a demokráciát, mint valami pozitívumot és alkalmas legyen arra, hogy a demokrácia jegyében a részletekben vesszen el, ne vegye észre, hogy esetlegesen a részletekben elért gyõzelme még csak meg van engedve, hiszen úgyis ellensúlyozzák azt a bõrére másként. A Sátán és népe vigyáz arra, hogy az ember képtelen legyen felemelkedni legalább olyan magasságra, ahonnan rálát a cseppet sem bonyolult egészre és bölcsen lerázza a demokráciát, egyszerû kivezetõ utat keressen. A Sátán ügyel arra, hogy õ is békét, szeretetet hirdessen. Az õ békéjét és szeretetét, mely valójában arról szól, hogy õt és népét szeressék, hagyják békén, hagy rombolja tovább a természetet, hagy züllessze tovább az emberiséget. Lehet, hogy a Sátán hamarosan hasonló gondolatokkal lép fel, de a sajátos célja érdekében! Nem kell a demokrácia, nem kell a jelenlegi béke, a Nemzet elhivatott, bölcs vezetõkért, igazságért, a természettel ölelkezõ, reményteljes emberiségért, szerény jólétért, biztonságért kiált! Kõmûves Géza (Kitartás.hu)

EMLÉKEZTETO˝ Dobszay Károly:

NE FÉLJETEK, NEM MEGYÜNK HAZA! (A nemmel szavazók és a távol maradók táborához...) Ne féljetek, nem megyünk haza Minket már régen nem hív a Haza Mely álmaink bölcsõje, sirja volt Ma rákos fekély, rothadó kék-sárga folt Ne féljetek, nem megyünk haza Ne féljetek, nem megyünk haza Ott a házaknak már nincsen ablaka Mely múltba néz s jövõbe lát Nincs, ki megfújná a trombitát Ne féljetek, nem megyünk haza Ne féljetek, nem megyünk haza Az már oly régen a másság temploma És te is csak szolga, rab vagy ott Bár zsebedben útlevél ragyog Ne féljetek, nem megyünk haza Ne féljetek, nem megyünk haza Irigység népe, te céda, te buta A mi kincsünk nem lopott kacat Lelkünkben hordjuk: hit és akarat Ne féljetek, nem megyünk haza Ne féljetek, nem megyünk haza Hazugság népe, te gyáva, ostoba Ahol mi élünk az mind magyar sziget Koromsötétben virrasztó tüzek Ne féljetek, nem megyünk haza Ne féljetek, nem megyünk haza Vagyunk és maradunk, mint kivert kutya Sorsunk már régen nem sorsotok Árulók, latrok, újgazdagok Ne féljetek, nem megyünk haza Ne féljetek, nem megyünk haza Hol testvér a testvérnek farkasa Ki hajnalig háromszor megtagad Légy átkozott, légy gazdagabb Ne féljetek, többé nem megyünk haza (Dortmund, 2004. december 5.)


2008. február

13

A FIDESZ LANTOSNAK UDVAROL A FIDESZ és az SZDSZ ismét emlékeztette szavazóit, hogy egy tõrõl fakadnak. Míg az SZDSZ azt javasolta, hogy Tom Lantos tüntessék ki a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével, Németh Zsolt, a Fidesz külügyi kabinetjének vezetõje levélben köszönte meg a magyarellenes képviselõ munkáját.

rosszallást sem hallottak. Mindehhez Lantos még hozzátette: ha 1984-ben demokrata párti elnököt választanak, rábírja majd arra, hogy a következõ évben látogassa meg Romániát. A találkozók idején Lantos soha egyetlen szót nem szólt az emberi jogokról. Holott ezek a találkozók jelentették azt az alkalmat, amikor segíteni tudta volna azon ezreket, akiket bebörtönöztek, üldöztek, és nem engedtek kivándorolni.“ (David A két liberális párt egymással verseng Funderburk: Pinstripes and Reds) Tom Lantos kegyeiért, holott egy visszavonuló képviselõrõl van már csak szó. A cionista képviselõ azzal hitegette az Németh Zsolt például szívhez szóló erdélyi magyarokat, hogy harcol jogailevelében Magyarország igaz barátjaként kért és tüzes hangú elõadásokon említi a cionista politikust: „Ön nagyban fenyegette Ceausescut. Eközben a hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Kongresszusban azon dolgozott, hogy Államokban megértsék és támogassák a Románia megkaphassa a legnagyobb határon túli magyarokat abban a küzde- kereskedelmi kedvezmény elvét. David lemben, amit identitásuk megõrzéséért Funderburk, aki a nyolcvanas években amerikai követ volt Romániában, s akifolytatnak“ - írta a fideszes vezetõ. nek könyvébõl idéztünk, azért mondott Lantos munkásságát tekintve nem cso- le mert nem tudta elviseli a Lantos kétdálkozhatunk, hogy körbeajnározzák a színûségét. liberális politikusok, hiszen a cionista politikusok mintapéldányának tartják A hazugság és intrika fémjelezte munsokan. Ô az az ember, aki következete- kásságának része van Irak lerohanásában sen küzd a nemzeti gondolatok ellen. Az is. 1990. október 10-én Najirát, egy 15 1982-ben Izrael hangjaként kampányoló éves iraki kislányt vezetett az akkoriban Lantos nem feledte miért kapott a általa elnökölt emberi jogokkal foglalkoRákosi (Róth) Manótól ösztöndíjat. A zó kongresszusi bizottság elé. A gyerek zsidó származását elõszeretettel han- sírva adta elõ, hogy szemtanúja volt, goztató képviselõ a magyarok jogaival mikor a gyilkos Szaddám Huszein ennek megfelelõen nagyvonalúan bánt. katonái a megszállt Kuvaitban megrohanták az al-Addan kórházat, kitépték az „Lantos hangsúlyozta Ceausescunak a az újszülöt-tekre vigyázó inkubátorok nemzetközi területen mutatott nagy villanyvezetékeit, ellopták a mûszaki bölcsességét és vezetõképességét, fõként a felszereléseket és 312 síró csecsemõt az leszerelést és a békét illetõen. Dicsérte iraki katonák ott hagytak meghalni a Románia úgynevezett független külpoli- vizes és hideg kövön. Késõbb kitudótikáját. Lantos volt az összes Romániába dott, hogy félrevezette a saját bizottságálátogató küldöttségtagok közül gyakorla- nak tagjait. Najira nem iraki, nem is tilag az egyetlen, aki kifejezte reményét, menekült, hanem a kuvaiti uralkodócsahogy Románia több évre megkapja a leg- lád tagja, Szaúd Naszir al-Szabáh nagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét, washingtoni kuvaiti nagykövet lánya és hogy az évente esedékes felülvizsgálat volt. A szívszorongató sztoriból egyetlen terhe alól mentesíteni fogják. Lantos egy szó sem igaz, és a gyerek bizottság hangsúlyozta, hogy a magyarokkal nem elõtti vallomását a szomszédos szobában bánnak rosszabbul a románoknál, és hallgatta végig a papa. Kiderült az is, hogy a magyarok kulturális népirtást hogy a kislányt Lantoson és a családján emlegetõ panasza alaptalan. Lantosék kívül felkészítette a vallomásra az a Lauri csodálkozásukat fejezték ki, hogy magyar Fitz-Pegado is, aki a Lantossal szoros származásukkal kapcsolatban semmiféle üzleti kapcsolatban álló Hill and

Knowlton nevû PR cég alelnöke. Reméljük, hogy a magyarellenes képviselõ visszavonul valamelyik kibucba, a honi szavazók pedig nem felejtik, hogy kik hajbókolnak ellenségeinknek. (források: MNO, hazankert.com, wikipedia, személyes beszámolók) www.arpadvonal.hu

ALÁÍRVA Kitüntetik a nevünkben a magyargyûlölõ zsidó patkányt Ismét keresztülvitt egy egész nemzetet szembeköpõ aljas tervet az agresszív antimagyar kisebbség: kitüntetik Ceausescu barátját, az utolsó lélegzetével is ellenünk küzdõ Tom Lantost: az SZDSZ javaslatára, Sólyom áldásával, a Fidesz buzgó helyeslése és hasoncsúszása közepette. Hazai harmónia. A kitüntetéssel a jelek szerint egyetértõ szabad madár, Sólyom László köztársasági elnök aláírta azt a kormányelõterjesztést, mely szerint a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje kitüntetést kapja a döglõdõ Tom Lantos - derül ki a Néphazugságból. Lantos 1981 óta tagja a képviselõháznak, csupán állítólagos lágerszökevényi státusa miatt tartották, dísznek. Január 2-án jelentette be a jó hírt, mely szerint nyelõcsõrákja miatt az év végén abbahagyja a cionizmus szolgálatát. A kitüntetést rövid idõn belül átadják. Örömében az Egyesült Államok kormánya is az antimagyar kabinethez hasonló gesztusra készül - azt egyelõre nem lehet tudni, hogy a két kitüntetést mikor adják át, s hogy vajon egyszerre-e. Ezzel kapcsolatban még zajlanak a diplomáciai egyeztetések. (Kuruc.info - Híradó)


14

2008. február

ÁGNES - A SZENT ÉS A GYILKOS Január 21-e Ágnes napja. A név viselõi között volt szentéletû, aki vértanúhalált halt a pogány Rómában, a kereszténység történetének hajnalán. A legenda szerint Szt. Ágnest Domitianus küzdõterén, agónján mezítelenül akarták a nyilvánosság elõtt halálra kínozni, de a szûz szemérmességét csoda óvta meg: haja elborította egész testét. Késõbb a római helytartó úgy állt bosszút, hogy Ágnest a téren lefejeztette. Az Ágnes nevet - más történeti gyökérrel - Arany János balladája örökíti meg. Az õ Ágnese azonban távolról sem ártatlan áldozat, hanem éppen gyilkosságban való részvételért kerül a vádlottak padjára: „Fiam, Ágnes mit miveltél? Szörnyû a bûn, terhes a vád: Ki a tettet végrehajtá - Szeretõd ím maga vall rád.“ “Ô bitón fog veszni holnap, Ô, ki férjedet megölte; Holtig vízen és kenyéren - raboskodva bünhõdöl te.“ A bölcs és könyörületes törvényszék azonban elengedi Ágnest, hiszen a bûntudatba beleõrült és a holtáig mardosó lelkiismerete jobban bünteti, mint a legszigorúbb törvény. „Eredj haza, szegény asszony! Mosd fehérre mocskos lepled.“ S azóta õ csak mossa, mossa, de a foltot egyre látja. Napjainkra a történelem ártatlan áldozatainak sora oly számos, Magyarországon milliós, világszerte milliárdos, hogy a külsõ szemlélõ épp a fától nem látja az erdõt. A népirtásra utalok, melynek magyar változata is büntetendõ lenne. Egy újabb Ágnes - ezúttal miniszteri székben - a mindenható egészségügyi végrehajtó szerepében közvetve népirtásban vesz részt. Mindez évtizedek óta egy olyan társadalomban folyik, ahol bûnre bûnök halmozódnak és láncolatot alkotnak (egyik bûn mocskos keze nyúlik a másik után), miközben a bûnös látszólag ismeretlen. A népirtásban való közvetett részvétel az ENSZ 1948-as okmánya szerint büntetendõ cselekmény. E határozathoz Magyarország 1952-ben máig érvényesen csatlakozott. 1955-ben pedig törvényerejû rendelet született a népirtás bûntettének megelõzése és megbüntetése tárgyában. Ennek során megállapításra került, hogy „a

népirtás a nemzetközi jogba ütközõ és az Egyesült Nemzetek Szervezete szellemének és céljainak ellentmondó bûncselekmény, és hogy azt a civilizált világ elítéli; elismerve, hogy a népírtás a történelem mindegyik korszakában nagy veszteségeket okozott az emberiségnek; meggyõzõdve arról, hogy az emberiségnek ettõl a gyûlöletes csapástól való megmentésére nemzetközi együttmûködés szükséges; Az 1955. évi 16. törvényerejû rendelet I. Cikk: A Szerzôdô Felek megerôsítik, hogy a népirtás függetlenül attól, hogy békében vagy háborúban követik el, a nemzetközi jogba ütközõ bûncselekmény és kötelezik magukat arra, hogy ellene megelõzõ rendszabályokat foganatosítsanak, elkövetését pedig megbüntetik. II. Cikk: népirtás alatt a következõ cselekmények bármelyikének, valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával való elkövetését érti: c) a csoportra megfontolva oly életfeltételek ráerõszakolása, melyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának elõidézése; d) oly intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések meggátolása; III. Cikk: Büntetés alá esnek a következõ cselekmények: a) népirtás; b) népirtás elkövetésére irányuló szövetkezés; c) közvetlen és nyilvános felbujtás népirtás elkövetésére; d) népirtás elkövetésének kísérlete; e) népirtásban való bûnrészesség. IV. Cikk: A népirtást vagy a III. Cikkben felsorolt más cselekmények bármelyikét elkövetõ személyek büntetés alá esnek függetlenül attól, hogy államvezetõk, hivatalos vagy magánszemélyek.

lom ellenállása. Az intézkedései ellen való fellépésre a legközelebbi lehetõség éppen Ágnes napja, január 21-e, az egy héttel korábban már meghirdetett „engedetlenség napja“. Ez a járóbetegeknek való számlaadás, elszámolás kiadásának, aláírásának megtagadását jelenti, az állampolgári engedetlenség kifejezése a betegek és az orvosok által. A sokat emlegetett összefogás minden sztrájknál békésebb és hatásosabb fegyver lehetne a feltartóztathatatlannak látszó egészségügyi intézkedések ellen.

Ami Magyarországon és jelenleg a magyar egészségügyben zajlik, annak színe és fonákja évek óta megtölti a média valamennyi csatornáját. A háttérben zajló események azonban részben ismeretlenek, de a folyamat eredõje, a magyar egészségi állapot, a vizsgált mutatók folyamatos romlása egyértelmû. Az egyik végrehajtó az a szalmabábu miniszternõ, akinek kierõszakolt rendeletei miatt jogos a magyar társada-

Minden hétfõn 15.00.-19.00. óra között az elnökség ügyeletet tart a központban. Ugyanitt, minden kedden és csütörtökön 15.00.-19.00.-ig könyvtár. Amennyiben támogatni szeretné a Magyar Nemzeti Frontot, a 11711041-20860033 bankszámlaszámon teheti meg. Köszönjük.

Dr. Nagy Attila orvos, közíró, Debrecen

Magyar Nemzeti Front Központ Magyarok Háza 1052 Budapest, Semmelweis utca 1.-3. III. emelet 336. tel:+ 36 1 267- 4510/300 mellék mobil:+36 30 552-7202 e-mail:[email protected] honlap:www.nemzetifront.hu internet újság: www.arpadvonal.hu


2008. február

15

E L V É G E Z T E T E T T ? EURÓPA VEZETO˝I KIÁRUSÍTJÁK NEMZETEIKET A LISZABONI SZERZO˝DÉS (AZ ÁTNEVEZETT EU ALKOTMÁNY) LÉNYEGES INTÉZKEDÉSEI 1. A Lisszaboni Szerzõdés az új Európai Unió Föderációs Államának Alkotmánya. A Szerzõdés egy nemzetek feletti Föderációs Állam alkotmányos formájában egy jogilag új Európai Uniót hoz létre - az Európai Egyesült Államokat - amely teljesen különbözõ attól, amit jelenleg Európai Uniónak hívunk. Ez az új állam tagállamaitól különálló és azok felett álló ország, hasonlóképpen, mint ahogy Német Szövetségi Köztársasághoz viszonyul annak Bavaria tartományához, vagy miként az USA viszonyul annak Kalifornia államához. Az új Unió annak minden kompetenciájával lépne szerzõdésre a rajta kívül álló államokkal. Az új Unió egy teljes mértékben önálló állam majdnem minden ismérvével rendelkezik. A Szerzõdés ezt az új helyzetet az alábbi három jogi kulcs lépésben teremti meg: (a) Egy új Európai Unió megalapozásával, amely ezúttal, elsõ alkalommal egy önálló jogi személyként megtestesült entitás (b) Eltörli a különbségeket a jelenlegi két Európai Uniós Szerzõdés nemzetek feletti és kormányok közötti pillérei között oly módon, hogy a kormányzati hatalom az új Unió által gyakorolható legyen, akár tényszerûen akár potenciálisan, egy egyöntetû alkotmányos szerkezet által (c) A jelenlegi jelképes és becsületbeli uniós polgári státusszal szemben most elsõ alkalommal mindannyiunkat ezen új Unió valóságos polgárává tesz. Ezután kettõs állampolgárságunk lesz, egy Európai Uniós állampolgárság és egy nemzeti állami polgárság. Mi a Lisszaboni Szerzõdés által megalapozandó rendes állampolgári engedelmességgel kell majd kövessük az új Föderációs Európai Unió törvényeit, hûséggel

adózva annak közjogi méltóságainak. Az uniós polgári kötelesség jelenlegi nemzeti állampolgári kötelezettségünket felülírja, mivel maga az új EU hatalom a nemzeti államhatalom fölé rendelt hatalom lesz. 2. A nagyobb tagállamok több szavazati joggal rendelkeznének: a Miniszterek Tanácsán belüli új kettõs többségi szavazati rendszer az EU törvények elfogadására – a 27-bõl legalább 15 tagállam az összes EU népesség 65%val – a népesség méretét tenné meg a kulcsfontosságú kritériumnak és helyezné a nagy tagállamokat, különösképpen Németorszá-got egy sokkal erõsebb pozícióba. Az Európai Bizottság így a jövõben minden törvényjavaslattal elõzetesen a nagyobb országokkal kezdene konzultálni, mivel a kisebb államokat mindig leszavazzák majd. A jövõben Németország és Franciaország, a népességi méretüket tekintve, képesek lennének bármely EU törvény megvétózására amennyiben két másik országot a szavazataik mellé állítanak. A Lisszaboni egyezmény értelmében például Írország 4 milliós lakossága állna szemben Németország 82 milliós népességével és Franciaország, Olasz-ország és Nagy Brittania 60 milliós egyenkénti átlagnépességével. Amennyiben annak csatlakozására kerülne sor, Törökörszág lenne a legnagyobb EU állam. 3. Mind a kisebb mind a nagyobb tagállamok joga megszûnik egy állandó EU biztos kijelölésére, ám a nagyobb államok ezt a hiányt áthidalhatják, mert egyéb eszközökkel befolyást gyakorolhatnak az EU törvények javaslatait meghozó testületre. Az állandó EU biztos a kisebb tagállamok számára mindig elismerten különleges fontossággal bírt. Lisszabon értelmében azonban a mi országunk szintén elvesztené jogát abban a kérdésben dönteni, hogy ki lesz majd az országot képviselõ EU biztosa. Egy ország saját javaslata helyett annak EU biztosát az EU minõsített többségi döntéssel szavazná meg a 27 miniszterelnök/elnök közül 20 szavazatával, az EU népességének 65%-os képviseletének javaslatát tekintve alapként. 4. Az Európai Unió számára törvény-

hozói és döntéshozói hatalmat adna 68 új szakterületen és témakörökben. Az új Szerzõdés a brüsszeli hatalomhoz további olyan 68 szakterületet adna, amelyekben a nemzeti vétó eltörlésre kerülne. Ezek közül 49 területen az EU számára jogi alapokon lenne biztosított a törvény- és döntéshozatal és 19 területen az eddigi egyhangú döntéseket többségi döntés váltaná fel. Az EU új törvényhozói jogokat szerezne mind a polgári mind a büntetõjog területén, az igazságügy és rendészet, bevándorlás, közszolgáltatások, energiaügy, közlekedésügy, túrizmus, ûrkutatás, sport, polgári védelem, közegészségügy és a költségvetés. A külpolitika bizonyos területein szintén többségi szavazással hozna döntéseket. Ha a Lisszaboni Szerzõdés emberi jogi kérdésekben is törvényhozói hatalmat ad a Föderációs Európai Uniónak, az eddigi szerzõdések gyakorlatát követve az Európai Bizottság idõvel garantálni és érvényesíteni fogja ezeket a jogokat egyöntetûen minden EU államban. A nemzetállami törvény és jog csak oly módon kerülhetne alkalmazásra, hogy az ne ütközzön az EU törvényeibe. Amennyiben egy nemzetállami törvény egy uniós törvénnyel összeegyeztethetetlen, az uniós törvény lesz az irányadó. Ez az elv minden témakörre kiterjed, beleértve olyan különösen érzékeny jogi normák területét is, amelyek közt a tagállamok jelenleg kibékíthetetlen ellentétet mutatnak, például a bírósági bizonyítási eljárások módjai, esküdtszéki tárgyalások, cenzúratörvények, a prostitúció és kábítószer kérdés kezelése, a nemzetállamok egyházaira vonatkozó jogok, a katonai szolgálat lelkiismereti alapon történõ megtagadásához való jog, az élethez való jog (abortusztörvények), az eutanázia, öröklés, tulajdonjog, családjog, munkavállalói jogok, a gyermekek és idõsek jogai. (FÚSZ-NIM fordítás) Forrás, az eredeti anyag angol nyelven: „Europe's Leaders Are Selling Out Their Nations“ Brussels Journal (http://www.brusselsjournal.com/node/2763)


16

2008. február

ZSIDÓ

A SZÍNJÁTSZÁS MESTEREI A keresztény Oroszország (és fél Európa) elleni holokauszt elkövetõi a holokauszt „túlélõinek“ nevezik magukat. Az alábbi képek ugyanarról az emberrõl készültek két különbözõ helyzetben. A baloldalon

Martin „Gray“-t látjuk nyugalomba vonulása után. Foglalkozása az volt, hogy hamis antik tárgyakat adott el hiszékeny vevõknek. Kezében tömegesen eladott zsebkönyvét tartja „Azoknak, akiket szerettem“, mely tele van hõstetteivel, mint szentekhez hasonló „holokauszt túlélõ“éivel, akit állítólag arra kényszerítettek, hogy a testeket vigye ki a treblinkai „Gázkamrából“. A korábbi kép a fiatal Grayt mutatja, mint a szovjet NKVD sokszorosan kitüntetett tisztjét (az NKVD a vad KGB még vadabb elõdje), és aki keresztények millióinak meggyilkolásáért felelõs Oroszországban és Keleteurópában. Még elismert kutatóknak is be kellet ismerniük, hogy Gray könyve pont olyan hamis, mint az antik tárgyak, melyekkel kereskedett. De Gray csalása szimbolikusan jellemzi a többi kommunista hullarablót, akik gyalog menekültek nyugatra szegénynek álcázva, „holokauszt túlélõkként“ üldözve, és akiket úgy ünnepeltek, mint a világmindenség szentjeit és mártírjait. Idõközben az a holokauszt, melyet õk végeztek keresztények milliói ellen, tovább csúszik lefele Orwell memórialyukának sötét világába.

KOMMUNISTÁK Charles Dickens Twist Olivérjének 13. fejezetében megjegyzi, hogy a zsidó Fagin kimeríthetetlen forrása volt a színjátszásnak és az álruháknak. „A kommunista összeesküvés nemzsidó tagjai Chambers és Hiss voltak... Mindenki más zsidó volt és velünk jött a pokolba.“ Richard Nixon elnök mondása 1971-ben, ahogy följegyezte a Fehér Ház hangszalagja és ahogy a Nemzeti Levéltár elrakta 1999-ben. Whittaker Chambers és Alger Hiss-re hivatkozik. (Forrás: N.Y. Times, 1999 október 7 és Newsweek, 1999 október 18, 30.oldal) „Jogos azt a nagyszámú zsidót kritizálni, akik, különösen a bolsevik forradalom utáni elsõ évtizedekben együttmûködtek a szovjet kormánnyal más népek üldözésében.“ Michael Mills kutató állítása, az ausztráliai kormány egy hivatalos személyiségéé (Forrás: Forward, 2000 március 10) A princetoni zsidó professzor Arno Mayer jelentõs könyvében „Miért nem sötétedett el az ég?“ azt állítja, hogy az Oroszországi német támadás azért történt, hogy megsemmisítse a bolsevik (szovjet kommunista) ideológiát. Nyugaton biztosan nem a németek voltak az egyetlenek, akik úgy látták, hogy „Szovjetoroszország a zsidóság diktatúrája“. 1920 február 8-án egy fiatal brit író hasonló megfigyelést írt le az Illustrated Sunday Herald-ban: „Nem lehet eltúlozni a nemzetközi és nagyrészt ateista zsidók szerepét a bolsevizmus kialakításában és az oroszországi forradalomban.“ Ezt Winston Churchill írta. Noha késõbb eladta lelkét sokkal többért, mint harminc ezüstpénzért, analízise a szovjet kommunizmus eredetérõl metszõen igaz marad. Churchill kifejezte azt a döntõ meglátást, hogy a zsidó kommunisták bûnei, melyeket németek és oroszok ellen követtek el, bosszúvágyat ébresztenek az áldozatokban: „A szovjet intézményekben a zsidó többség még meglepõbb. A terror rendszerének túlnyomó, ha nem tényleg az összes részét zsidók képezték, a különbizottságok az ellenforradalom leverésére zsidókból, némely esetekben zsidó nõkbõl álltak.“

„Ugyanez az ördögi zsidó többség volt jelen Kun Béla rövid terrorrendszerének idején. Ugyanez volt a helyzet Németországban (különösen Bajorországban), amikor ez az õrület ideiglenesen uralkodni tudott a legyõzött német népen.“ „... a tény, hogy sok esetben a bolsevikok általános ellenségessége zsidó érdekeket és zsidó imahelyeket megkímélt, ahhoz vezetett, hogy a zsidókat Oroszországban gazemberekkel azonosították, akik most hatalomra kerültek... Fölösleges említeni, hogy az orosz nép keblében intenzív bosszúvágy gyûlt össze.“ (Vége a Churchill idézetnek). „... egy levél, melyet XII. Pius küldött 1919-ben a Vatikánnak, amikor még Eugenio Pacelli bíborosnak hívták és Münchenben volt pápai nuncius jelenti helyettesének kellemetlen élményeit bolsevik forradalmárokkal, akik terrorizálták a katolikus papokat és a német polgárságot. A levél úgy írja le vezetõjüket, Max Lievent, mint „Oroszt és zsidót“. A levél ír Lieven úr társairól is: „Mind zsidók“. Pacelli bíboros írása a zsidó kommunistákról aligha volt egyedi 80 éve.“ (N.Y. Times, 1999 november 3.) Chaim Bermant, ezt írja a zsidó Chronicle-ban (1991 augusztus 30-án ): „A kommunizmus számolta föl a gyûlölt cárt, a kommunizmus mozdította el a gátakat a zsidók elõl, megtiltotta az antiszemitizmust, a kommunizmus az, amely legalábbis az elsõ napokban megnyitotta az utat a zsidók elõrehaladása elõtt.“ Joseph Sobran, a politikai elemzõ kimutatja, hogy a kommunizmus ilyen „nemzetiségi részének“ kimutatása megnehezíti egy kedvelt történelmi hazugság terjesztését, idézünk tõle „... a kommunizmus etnikai története valószínûleg meg-nehezíti annak a szokásos „érzelgõs zsidó történelemszemléletnek“ a fennmaradását, amely szerint a zsidók mindig és mindenütt a nemzsidó elõítélet és üldözés áldozatai.“ Lenin, akinek anyai nagyapja, Izrael Blank, zsidó volt, azt mondta, hogy a zsidók a legjobb forradalmárok: „Az ügyes orosz majdnem mindig zsidó vagy van benne zsidó vér.“ (Dmitri Volkogonov Lenin: Új életrajz, 112 oldal). Lenin ügyes volt és forradalmi is. Valószínûleg sajátmagáról beszélt.


2008. február Wayne McGuire, a Harvard Egyetem kutatója ezt írja: „Lenin zsidó volt az izraeli visszatérési törvény szerint: Zsidó nagyszülõje volt. Úgy tûnik, hogy Lenin nemcsak zsidó volt, de zsidó rasszista és soviniszta is, noha eszméit errõl a veszélyes témáról erõsen a háttérben tartotta, valószínûleg azért, mert ezek erõteljes ellentétben álltak a marxizmus föltett általánosságával. Lenin zsidó rasszista volt, aki elõszeretettel adta zsidóknak a 'szellemileg legkihívóbb föladatokat'. Beismerte, hogy a kommunista terroristák élcsapatának legalább 50%-a zsidókból állt.“ Lenin kijelentette: „Kiirtjuk a burzsoáziát mint osztályt.“ Bûntársa, Apfelbaum (Zinoviev) ezt mondta: „A forradalom érdekei megkövetelik a polgári osztály fizikai megsemmisítését.“ Kik alkották ezt a polgárságot? Biztosan nem zsidók. Trotzki egy tippet adott azonosításukra egy 1937-es interjújában egy New Yorki zsidó újságnak a Daily Forwardnak: „Minél tovább él a romlott polgári osztály, annál barbáribb lesz az antiszemitizmus mindenütt.“ Burzsoázia (polgárság) volt a zsidó kód-szó a nemzsidóra. A kommunisták hatalomra jutása után az elsõ törvényerõre emelt törvény az antiszemitizmusra mondott ki halálbüntetést. (Izvesztyija, 1918 július 27-én). A fõ kommunista zsidó parancsnok mondta: „könyörtelenül, kivétel nélkül százasával fogjuk ellenségeinket megölni. Legyenek ezrek; saját vérükbe fullasztjuk õket. Lenin és Uritzky, Zinovjev és Volodarsky véréért, folyjon a burzsoázia vére - több vér! Amennyi csak lehetséges!“ (Krasznaja Gazeta, 1918, szeptember 1). A zsidó bolsevikok a politikát a nemzsidó veszély ellenõrzés alatt tartásának tekintették. Elsõ hajtóerejük a keresztények, fõleg a paraszti polgárság gyûlölete volt. A keresztény parasztság rendszeres kiirtását, mint afféle férgekét Lenin 1918 nyári támadása indította el, majd az 1921-es kényszer éhenhalasztás folytatta, melyet a nyugati történetírás szinte teljesen elhallgat. Az angliai, londoni „zsidó Chronicle“ 1999 szeptember 3-i irodalmi melléklete szerint a zsidó kommunista író, Isaac Babel jelen volt a szovjet kommunisták gyûlésén, „A zsidók gyûlése Vinogradov komisszárral tárgyalt, aki lelkesen mondta: 'Hatalmon vagytok. Minden a tietek.' Babel írt a zsidók „leplezetlen gyûlöletérõl is a lengyel dzsentrik iránt“.

17 A „zsidó Chronicle“ szerint Babel írt a kommunista „Red Trooper“ c. lapnak is, és egy vele rokon szovjet komisszár elmondta, hogy hogyan akarnak bánni a kozákokkal: „A forradalmi görbe elõször meg akarta szabadítani a kozákokat sok magukba szívott elõítélettõl, de a központi bizottság egy karcsapással fogja kitörölni õket“. Babel nem mond véleményt arról, hogy mennyi az esélye a kozákok sikeres kiirtására, akik 'elõítéleteket szívtak magukba', amely valójában szépítõ kifejezés a bûnös antiszemitizmusra. („Zsidó Krónika“ ugyanott) „A huszas évek végén és a harmincas évek elején Babelt tartották a legjelentõsebb szovjet irodalmi tehetségnek. Az 1934-es elsõ írókongresszuson mondott beszédében hıségérŒl és alázatáról biztosította a forradalmat, a kormányt és az államot. Még Sztálin irodalmi stílusát is dicsérte.“ („Zsidó Krónika“ ugyanott) Történetében „A rabbi fia“ Babel egymás mellé állítja Lenin és Mózes Maimonides rabbi képét. Megjegyzi, hogy a kommunista iratok szegélyén gyakran vannak „héber szövegek“. Valentin Rasputin, a szibériai regényíró ezt írta 1990-ben: „Azt hiszem, hogy ma a zsidóknak itt Oroszországban felelõsséget kellene érezniük azért a bûnökért, hogy forradalmat csináltak és annak következményeiért. Felelõsnek kellene érezniük magukat a terrorért, amely a forradalom alatt és különösen a forradalom után volt jelen... Bûnük nagy. Folyamatos kampányt folytattak a paraszti osztály ellen, akiknek földjét brutálisan államosították és akiket könyörtelenül legyilkoltak.“ Alekszander Szolzsenyicin életrajzírója elmondja, hogy milyen volt orosz gyerekként a zsidó kommunista elit gyerekei közt lenni: „Tízéves korában gúnyolódó úttörõk keresztet véstek a nyakára és több mint egy évig gúnyolták emiatt. Szolzsenyicin fiatalemberként olyan egyetemisták között volt, akiknek szülei magas állásokban voltak. Az úttörõk és a Komszomol tagjainak többsége, legalábbis Rosztovban, zsidó gyerekek voltak...“ (Michael Scammell, Szolzsenyicin: Életrajz, 64 o.). A nemzetközi hírügynökség, RNS híre szerint (újranyomta a „The keresztény News,“ 1996 január 8-án 2. oldal), „A keresztény papságból kb. 200 ezer fõt, akik közül sokat keresztre feszítettek, megskalpoltak és más módon kínoztak, öltek meg a korábbi Szovjetunió kb. 60 évig tartó

kommunista megszállása során, jelentette egy orosz bizottság hétfõn (1995 november 27-én),... 40 ezer templomot romboltak le 1922 és 1980 között...“ Itt van a világtörténelem legemberirtóbb politikai mozgalma, amely a legnagyobb koncentrációs táborokat és a legborzalmasabb rabszolga munkarendszert hozta létre a huszadik században, amelyben keresztények millióit mészárolták le (A Gulag koncentrációs táborrendszer méretérõl C. Andrew és O. Gordievsky írt: „KGB: A történet belülrõl“ c. mûvében és a N.Y. Times-ban 1990 október 22-én, 82. oldal. Ezekbõl a táborokból egyet sem õriznek meg az utókornak. A legtöbbet már régen szétverték különleges katonai egységek; lásd Michael Specter, „Hideg emlékeztetõ“, N.Y. Times, 1994 december 3. Ennek a mozgalomnak legfelsõ fokain zsidó kommunisták álltak és a világ viszonylag csöndes a holokausztot és a háborús bûnöket illetõen, melyeket ez a teljesen kóser rendszer követett el, és nem azonosítja azokat a személyeket, akik ennek a rendszernek az építészei voltak. Auschwitz ott van mindenki nyelve hegyén, de ki hallott Kolymáról, Magadanról, a Solovetsky szigetekrõl és a többi pokoli szovjet központjáról az emberek megsemmisítésének Keletszibériában? Ki látott könyveket és filmeket az embermilliókról, akik dolgoztak, megfagytak és éhenhaltak a Fehér tenger Balti tengeri csatorna építésénél, amely fölött a zsidó tömeggyilkos, Genrik Jagoda gyõzedelmes és kolosszális szobra tornyosult? A tömeggyilkosság zsidó kommunista korszaka eltûnt a történelemben minden idõk legnagyobb rejtõ akciójában. Csak gyakorlott csalók, akik a gyakorlott színpadi varázsló rutinjával bûvészkednek, tudtak ilyen gaztettet véghezvinni az emberiség maradéka ellen. Az emberiséget arra vették rá trükkjeikkel, hogy állandóan a zsidó áldozatok legkisebb bûnhõdésére, emlékére és ünneplésére koncentráljon és a káinjegyet - a vezérszavak a háborús bûn és maga a holokauszt Németországra és a németekre süsse egyedül, mint azok egyedüli jegye, és ez a trükk a pszichológiai hadviselés legmesteribb teljesítményeinek egyike az illúziók évkönyvében. A zsidók hatalma a nyugati világban annyira megnõtt, hogy összemérhetõ a „holokauszt“ propaganda megnövekedésével, ahogy az izraeli író, Moshe Leshem


18 leírta: „Izraeli és amerikai zsidók teljesen egyetértenek abban, hogy a holokauszt emléke nélkülözhetetlen fegyver - olyan, melyet állandóan kell használni a közös ellenség ellen... Zsidó szervezetek és egyének így állandóan azon munkálkodnak, hogy a világot erre emlékeztessék. Amerikában a holokauszt emlékének õrzése ma egy évi 100 millió dolláros vállalkozás, melynek egy részét a kormány fizeti.“ (Bálám átka, 228. oldal) Ezért mondja Edgar Bronfman, a milliárdos kanadai Seagram vállalat whiskykereskedõje és a hatalmas zsidó világkongresszus elnöke: „A növekvõ számú revizionistát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy megállítsuk a revizionizmust, mielõtt túl késõ lesz.“ Azért kell megállítani, mert a revizionizmus az egyetlen eszköze annak, hogy megállásra kényszerítsük a szent embereket, hogy be ne végezzék, amit annak idején Oroszországban, Magyarországon és Bajorországban megkezdtek, csak ma intellektuális eszközökkel akarják céljukat elérni. Vegye figyelembe azt a tényt, hogy azok, akik korunk zsidó gyûlöletének és kirohanásainak a tárgyai, a németek, a legalacsonyabb születési aránnyal és a legmagasabb magzatelhajtási aránnyal bíró népek egyike. Minden évben sokkal több német hal meg, mint amennyi születik. Az öngyûlölõ németek nemcsak a maró gázkamra bûnösség áldozatai. A szervezett kereszténység (pontosabban az egyház által képviselt kereszténység) manapság alig több egy nagy pulykatollnál, amely hajlong, hízelkedik és csúszikmászik a zsidó felszentelés és jóváhagyás keresése közben. Megmentõjük a zsidó vezetést annak idején „A pokol gyermekei“-nek nevezte (Máté, 23:15), de azok, akik úgy vélik, hogy ma az Úr nevében szólnak, a szenteknek és a világmindenség bölcseinek hívják õket. Csak egy ilyen alaposan meghamisított világban, mely csalással van átitatva, tudott e nemzetközi média kedélyesen üldögélni, amikor a vérszomjas zsidó komisszár ükunokája, David Axelrod, lelõtt egy idõsebb palesztin párt 1990 novemberében, az izraeli „kach“ terrorcsoport részeként. De képzelje el - ha tudja - hogy mekkora lenne a ricsaj, ha egy náci bûnözõ lõtt volna le egy török házaspárt Németországban. A siránkozás, jajveszékelés és a soha meg nem szûnõ „Soha ne

2008. február felejts“ és „A történelem leckéi“ szivárogna a közös TV készülékekbõl a Földön mindenütt mint egy mérgezõ, fertõzõ tankból, mert ami világos egy ilyen kettõs mérce esetén az az, hogy a történelem igazi leckéit nem tanítják, és maga az emlékezés a cionista önszerelem túsza. Tizenhat millió német nemzetiségû embert erõszakkal kitelepítettek Sziléziából, Morvaországból és a Volga vidékérõl a második világháború végén. Ennek a könnyes menekülésnek a során két millióan haltak meg - agyonlõtték õket, éhenhaltak, halálra erõszakolták õket és agyonverték õket. Kérdezzen meg ezer ember közül egyet, vagy akár tízezer ember közül egyet az utcán - „Hallott róla?“ A válasz nem lesz. A Steven Spielberg filmek, melyekben embereket zsúfolnak marhavagonokba, csak a zsidó áldozatoknak vannak fönntartva. A 800 ezer többnyire moszlém csecsen, akiket zsidó komisszárok deportáltak és vademberként zsúfolták õket Kazahsztán felé tartó marhavagonokba, ahol útközben negyed millió halt meg, nem elégíti ki Hollywood igényeit a filmmûvészetben való megörökítésre. A szovjet marhavagonban való deportálások több mint fél millió észt, lett és litván keresztény érintettek, akiket a Gulágra deportáltak. A Baltikum lakosságának 12%-át vagy Szibériába deportálták, vagy a szovjet zsidó titkosrendõrség helyben ölte meg õket. Ki tud errõl? Ki törõdik ezzel? Ki próbálja megakadályozni, hogy ez valaha megismétlõdjék a történelemben? Ehelyett 1995-ben Litvánia elnöke elzarándokolt a Vad Yashemi izraeli gázkamra emlékmûhöz, hogy hason csússzon és „bocsánatért“ esedezzen népe számára, akik a zsidó kommunista gyilkosok áldozatai voltak. Alázatosan bocsánatáért esedezni helyes, ha az igazság ezt követeli. Ha hamis tanúk vallomásai alapján azért teszik ezt, hogy a farizeusokat példaképként ábrázolják, az a jog kigúnyolása. A bolsevik idõben a szovjet kommunista párt 52%-a volt zsidó, noha zsidók a teljes lakosság 1.8 %-át tették ki. (Stuart Kahan: A Kreml farkasa, 81. oldal) A következõ lista néhány vezér zsidó kommunista gyilkost sorol föl, komisszárokat, kémeket, árulókat és propagandistákat (a másodneveket zárójelben említjük). Ez a lista nagyon nem teljes. Minden zsidó kommunista fölsorolásához oldalak százai kellenének.

Zsidó kommunisták: V. I. Lenin, legfelsõ diktátor. Leon Bronstein (Trotsky): a szovjet vörös hadsereg fõparancsnoka. Grigory Apfelbaum (Zinovjev): végrehajtóbizottsági tag, szovjet titkosrendõrség. Solomon Lozovsky: képviselõ szovjet külügyminiszter. Maxim Wallach (Litvinov): szovjet külügyminiszter. Yuri Andropov: a szovjet KGB igazgatója, késõbb a Szovjetunió legfelsõbb diktátora. Jacob Sverdlov: a Szovjetunió elsõ elnöke, elnöke a cári család lemészárlóinak - nõké és gyerekeké - a Nagy Katalin cárnõrõl elnevezett városban, Jekatyerinburgban (melyet 1924-ben a gyilkosok tiszteletére Szverdlovszknak neveztek el) Jacob Yurovsky: a szovjet biztonsági rendõrség parancsnoka. Yurovsky vezette azt a gyilkos brigádot, amely végrehajtotta Szverdlov parancsát és lemészárolta a cári családot, beleértve a cár lányainak halálra bajonettezését is. Az Ipatyev ház, ahol az alagsorban folyt a mészárlás, érintetlenül állt 1977-ig, amikor az akkori idõ helyi kommunista elnöke, Borisz Jelcin elrendelte annak lerombolását, nehogy az a zsidóellenes érzelmek szentélyévé váljon.

Lazar Mojsiejevich Kaganovics Lazar Mojsiejevich Kaganovics: Sztálin fõ tömeggyilkosa, milliók halálát rendelte el, és a keresztény emlékhelyek és templomok nagybani lerombolását, beleértve a Megváltó Krisztus nagy katedrálisáét is. Amikor a katedrális romjai között állt, Kaganovics ezt nyilatkozta:


2008. február „Oroszország anyácskát ledöntöttük. Fölhasítottuk szoknyáját.“ ( N.Y. Times, 1995 szeptember 26. ). Mikhail Kaganovics: A nehézipar megbízott képviselõje, a rabszolgamunka felügyelõje, Lázár fivére. Róza Kaganovics: Sztálin szeretõje, Lázár nõtestvére. Paulina Zhemchuzina: A központi bizottság tagja, a szovjet külügyminiszter, Molotov felesége. Olga Bronstein: tiszt a szovjet cseka titkosrendõrségnél, Trotzki nõvére, Kamenyev felesége. Genrikh Yagoda: A szovjet titkosrendõrség feje, rendkívül „hatásos“ tömeggyilkos. (A zsidó költõ, Romain Rolland, a Nobel díj nyertese, himnuszt írt Jagoda dícséretére. ) Matvei Berman és Naftaly Frenkel: A Gulág haláltábor rendszer alapítói. Lev Inzhir, a szovjet haláltáborok szállítási ügyeinek és adminisztrációjának komisszárja. Boris Berman: a szovjet titkosrendõrség végrehajtó tisztje és Matvei fivére. K. V. Pauker: a szovjet NKVD titkosrendõrség mûködésének vezetõje. Firin, Rappoport, Kogan, Zhuk: haláltáborok és a rabszolgamunka komisszárjai, õk felügyelték a dolgozók tömeges elhalálozását a Fehér TengerBalti tengeri csatorna építésénél. M. I. Gay: parancsnok , szovjet titkosrendõrség. Slutsky és Spiegelglas: parancsnok, szovjet titkosrendõrség. Isaac Babel: tiszt, szovjet titkosrendõrség. Leiba Lazarevich Feldbin (Aleksandr Orlov): parancsnok, szovjet Vöröshadsereg; tiszt, szovjet titkosrendõrség. Feldbin volt a vezetõje a szovjet belügyi rendõrségnek a spanyol polgárháborúban. Ô felügyelte a katolikus papok és parasztok lemészárlását Spanyolországban. Yona Yakir: tábornok, szovjet Vöröshadsereg, tagja a központi bizottságnak. Dimitri Shmidt: tábornok, szovjet Vöröshadsereg. Yakov („Yankel“) Kreiser: tábornok, szovjet Vöröshadsereg. Miron Vovsi: tábornok, szovjet Vöröshadsereg. David Dragonsky: tábornok, szovjet Vöröshadsereg, a Szovjetunió hõse. Grigori Stern: tábornok, szovjet Vöröshadsereg. Mikhail Chazkelevich: tábornok, szovjet Vöröshadsereg. Shimon Kirvoshein: tábornok, szovjet Vöröshadsereg. Arseni Raskin: képviselõ - parancsnok, szovjet Vöröshadsereg.

19 Haim Fomin, Brest-Litovsk parancsnok, szovjet Vöröshadsereg. Minden száz közül legalább egy szovjet tábornok zsidó volt (Canadian Jewish News, 1989 április 19 ). Olyan tábornokoknak, akik maguk nem voltak zsidók, gyakran zsidó feleségük volt. Ilyenek voltak Voroshilov marsall, Bulganin marsall, Peresypkin marsall és Pavel Sudoplatov tábornok (Sudoplatov keresztény vezetõk százait gyilkolta le, többek között az ukrán katolikus érseket, Teodor Romzhát). Ez a zsidó feleség „biztonsági rendszabály“ a politbüro tagokra is kiterjedt, mint pl. Andrei Andreyev és Leonoid Brezsnyev. Sergei Eisenstein: olyan kommunista propaganda filmek rendezõje amelyek a keresztény parasztokat (kulákokat) förtelmes, pénzéhes parazitáknak ábrázolják. A kulákokat késõbb irtották. ( például Eisenstein 'Bezhin Meadow' c. filmje). KOMZET: bizottság a zsidó kommunisták letelepítésére azokon a földeken, melyeket az Ukrajnában meggyilkolt keresztényektõl vettek el, alapította az amerikai zsidó befektetõ Julius Rosenwald.

Ilja Ehrenburg Ilja Ehrenburg, szovjet propagandaminiszter és németellenes gyûlöletirodalom terjesztõje az 1930-as évektõl. Ehrenburg arra bujtogatta a szovjet Vöröshadsereg katonáit, hogy német civileket erõszakoljanak és öljenek meg. Egy német nõ jelentése szerint Ehrenburg kárörömmel nézte az elõrehaladó szovjet csapatokat és a „rossz idõket a szõke boszorkányok számára“. A szovjet csapatoknak írt brosúrájában Ehrenburg ezt írta: „... a németek nem emberek... Semmi sem szerez nekünk

nagyobb örömet, mint német hullák.“ (Anatol Goldberg: Ilja Ehrenburg, 197 old.). Goldberg egyetért azzal, hogy Ehrenburg, „...mindig gyûlölte a németeket... most, hogy háború volt, régi elõítéletébõl kovácsolt magának tõkét." (ugyanott, 193 oldal). Egy másik brosúráról, melyet a Vöröshadseregben osztogattak, amikor a katonák Danzig felé közeledtek, ezt írja egy történész: „A csapatoknak brosúrák millióit dobták le Ilja Ehrenburg üzenetével és Sztálin aláírásával: 'Vöröshadsereg katonái! Öljétek a németeket! Öljetek meg minden németet ! Öljetek! Öljetek! Öljetek!“ (Christopher Duffy: Vörös vihar a Birodalom elõtt (=Red Storm on the Reich). A szovjet vezetõség elismerte, hogy Ehrenburg az egész német nép kiirtását szorgalmazta ( Pravda, 1945.április 14) [A Pravdának jiddis nyelvû kiadása is volt, „Einikeyt“ címmel] Ehrenburg Lenin díjat kapott és Sztálin díjat. Iratait az Izraeli Yad Vashem 'Holocaust' múzeumra hagyta. Solomon Mikhoels: szovjet propagandakomisszár. Szovjet film propagandisták: Mark Donsky, Leonid Lukov, Yuli Reisman, Vasily Grossman, Yevgeny Gabrilovich, Boris Volchok és Lillian Hellman (régi filmjeit ma is bemutatja az amerikai televízió). Szovjet propagandista: Jevgenyij Khaldei, aki lefényképezte, amikor a sarlós-kalapácsos lobogót a Reichstag épületére fölhúzzák 1945 május 2-án. Ezután külön repülõgép várt arra, hogy Khaldeit, Sztálin fõ Tassz fényképészét a moszkvai laboratóriumba vigye, ahol tovább retusálták a fényképet. (Leretusálták a negatívról a fosztogatás nyomait, az órákat a szovjet katona kezérõl, és Khaldei felhõket és füstöt adott a képhez, hogy fokozza a drámai hatást. (lásd Khaldei képét és szeretett zászlóját balra). Khaldei vezetõ szovjet propagandistaként dolgozott tovább míg a Pravdától 1972-ben nyugdíjba nem ment. Kommunista propagandáját büszkén állítja ki a New York-i és a San Francisco-i zsidó múzeum. A N.Y. Times írója Vicki Goldberg ujjongott a vértõl itatott szovjet zászló fülhúzásakor, amely parasztok és keresztények millióinak lemészárlását jelképezi; úgy ír róla, mint „...a nemzeti (és világszerte) ismert jelképe a gyõzelemnek, az igazságnak és a bosszúnak.“(1997 január 31, B-26 oldal). Zsidó antifasiszta bizottság (JAC): a Bolsevik YEVKOM új formája, Sztálin gyûjtõcsatornája, mellyel pénzre, támogatásra és politikai befolyásra tett szert


20

2008. február

Szovjetoroszország számára a világ zsidóságától és a gázkamra atrocitások terjesztésének propagandájára. ( The Black Book (= A Fekete Könyv)). Nikolai Bukharin: Lenin vezetõ gondolkodója. Samuel Agursky: komisszár. Karl Radek: központi bizottsági tag. Mikhail Gruzenberg (Borodin) komisszár. A. A. Yoffe: komisszár. David Ryazanov: Lenin tanácsadója. Lev Grigorievich Levin: orvos, õ mérgezte meg Sztálin ellenségeit. Lev Rosenfeld (Kamenev): központi bizottsági tag.

Lavrentij P. Berija Lavrentij P. Berija („A terror mestere“): A szovjet titkosszolgálat fõnökeként a sztalinista terror megszervezõje. Ivan Maisky: Nagybritannia szovjet követe. Itzik Solomonovics Feffer: szovjet titkosrendõrségi komisszár. Abraham Sutskever: szovjet partizánterrorista. Mark Osipovich Reizen: szovjet propagandista, három Sztálin díjat kapott. Lev Leopold Trepper: szovjet kémszolgálati tiszt. Kun (Kohn) Béla: Magyarország fõdiktátora 1919-ban. Kun késõbb Sztálin vezetõ terroristája volt a Krím félszigeten. Kun követõje Rákosi Mátyás, zsidó kommunista, Magyarország keresztényeinek tömeggyilkosa. A zsidó Telegraph Agency jelentése szerint 1997 május 14én, a zsidók „... kulcsszerepet játszottak a kommunista hatalom Magyarországi bevezetésében. Az 1950-es évek brutális elnyomása idején a rendszer öt fõ vezetõje zsidó volt (Rákosi Mátyás, Gerõ Ernõ, Farkas Mihály, Révai József, Péter Gábor,

Vas Zoltán, Nyers Rezsõ, Piros László, Aczél György és sok társuk...)“ Zakharovich Mekhlis: Sztálin fõ kivégzõje. Henrykas Zimanas: A Litvániai kommunista terroristák vezetõje, keresztények mészárosa. Moshe Pijade (néha Piade-nek írják): parancsnok a Jugoszláv kommunista Néphadseregben. Tító fõ mészárosa, horvát keresztények százezreit végezte ki. Pijade késõbb a Jugoszláv kommunista parlament elnöke volt. A jugoszláv kommunista néphadseregben legalább tizennyolc tábornok volt zsidó. A jugoszláv kommunista párt erõteljesen támogatta a zsidó harcosok palesztinai fegyverszállításait az 1940-es években. A háború utáni Lengyelország teljesen zsidó uralom alatt volt, mint a titkosrendõrség vezetõje, a kínzások mestere, Jacek Rozanski, a politbüro parancsnoka Jacob Berman és a komisszárok Minc, Specht (Olszewski) és Spychalski. Ezek az emberek katolikus lengyelek tízezreit gyilkolták meg vagy deportáltak Kolymára és más sarkköri haláltáborba. A zsidó kutató, John Sack szerint sok lengyel úgy vélte (És nem ok nélkül), hogy „zsidók irányították az állambiztonságot. A hivatal vezetõje Jacob Berman volt, egy zsidó, és majdnem, vagy majdnem minden osztályvezetõ zsidó volt.“ Sack beszámol arról, hogy Sziléziában a kommunista titkosrendõrség tisztjeinek 75%a zsidó volt. Megjegyezte, hogy a Lengyelország kommunista terrorgépezetben mûködõ zsidók közül sokan változtatták lengyelre a nevüket, mint Romkowski tábornok, Rozanski ezredes, Studencki kapitány és Jurkowski hadnagy. (John Sack, The New Republic, (= az új köztársaság) 1994, február 14, 6 oldal. Sack ebben a cikkében megcáfolja Daniel Jonah Goldhagen, a „Hitler készséges kivégzõi“ irójának néhány hitvány kutatását, aki a zsidó mentalitásra jellemzõ kettõs erkölcs szerint elutasítja annak a bizonyított ténynek az elismerését, hogy zsidók vezették a lengyel kommunista titkosrendõrséget, és éppen Goldhagen nyilvánítja ki a rasszista mítoszt, hogy az egész német nép bûnös a népirtásban. Sack jó munkát végez annak bebizonyításában, hogy Goldhagen hamis dolgokat közöl Lengyelországról.) Lengyelországban „... átlagon fölüli arányban voltak zsidók a kommunisták között. 1930-ban, a mikor arányuk a legnagyobb volt, a tagok 35%-a volt zsidó. A

kommunista fiatalok szervezetében a zsidók aránya még magasabb volt, míg a központi bizottság pozícióit zsidók foglalták el. A kommunizmus azért tetszett a zsidóknak, mert jobban ellene volt az antiszemitizmusnak, mint a többi lengyel párt. A zsidó kommunisták közvetlenül a II. világháború után érték el legnagyobb eredményeiket, amikor a párt vezetése teljesen a háború elõtti kommunisták kezébe került, akik gyûlölték az antiszemitizmust.“ (Sheldon Kirshner, Kanadai zsidó hírek, 1992 november 5, 16.o.) Természetesen ha ma foglalkoznak a zsidók, kommunisták és katolikusok múltjával Lengyelországban a kormányban, a médiákban vagy az egyetemeken, nem említik meg a lengyel katolikusok tömegeit, akiket a zsidó kommunisták megöltek. Ehelyett a lengyel parasztok egy kisebb lázadását emlegetik, akik fölháborodva a zsidók szerepén a kommunista terrorban 1946 júliusában megtámadtak zsidókat, és ezt ma a „Kielcei pogromnak“ nevezik és ez a „vita“ központi témája. A támadás okát általában nem említik. Ehelyett a katolikus parasztokat pokoli bigottaknak nevezik, akik „vak, esztelen gyûlölete“ a „szegény üldözött zsidók ellen“ „Isten kiválasztott népének még egy mártíromságot“ jelentett. De Lengyelország akkor katolikus vezetése, Hlond Kardinális, aki tisztességes vezetõ volt és a zsidó zsarnokság elleni keresztény ellenállás rendíthetetlen képviselõje Lengyelországban, aki nagyon különbözik az áruló zsidószeretõ mai pápától, azt állította, hogy a Kielcei támadás oka a zsidók elleni ellenérzés volt, akik 'ma elfoglalják Lengyelország minden vezetõ pozícióját a (kommunista) kormányban és arra törekednek, hogy olyan kormányt hozzanak létre, melyet a lengyelek többsége nem tart kívánatosnak.“ (Ugyanott, Kirshner). Ahogy Piotr S. Wandycz a Yale Egyetemen megfigyelte: „Az átlagos lengyelnek észre kellett vennie, hogy a sztálini idõszak alatt az ország leghatalmasabb emberei - Berman és Minc - mindketten zsidók voltak, ahogy a legfélelmetesebb állambiztonsági ember Rozanski is az volt.“ (N.Y. Könyvszemle, 1983 aug. 18, 51 oldal). Ebben a szakaszban érdemes megemlíteni, hogy a pápai trón lengyel elfoglalója, II. János Pál következetesen arra használta tekintélyét és jelenlétét, hogy a nácizmus politikailag korrekt


2008. február áldozatait szentté avassa és rájuk emlékezzen. Ez a pápa soha egy szóval sem említette meg nyíltan a lengyel katolikusok , spanyol katolikusok , horvát katolikusok , litván katolikusok lemészárlását a zsidók keze által - túlságosan el volt foglalva a soáról való énekléssel, és a farizeusok hadára úgy hivatkozott, mint „Hívõ idõsebb testvéreinkre“, hivatalosan elismerte Izrael államot, melyet sok ortodox haredi zsidó is istenkáromlásnak és förtelmes dolognak tart, és a német népet a „bestia képének“ nevezi.

Solomon Morel Solomon Morel: Háború utáni, németek számára berendezett koncentrációs tábor parancsnoka volt Lengyelországban. Sztálin szándékosan nevezett ki zsidókat az ilyen táborok élére. Morel németek ezreit kínozta és gyilkolta meg, néha önkezével (lásd „Salamon haragja“, Village Voice, 1993 március 30, és John Sack: Szemet szemért) Morel is kényelmesen él Tel Avivban. Morel táborának német túlélõi követelték Morel háborús bûnöskénti elítélését, de Morelt nem lehet törvény elé vini. Végül is õ csak védtelen németeket gyilkolt meg, hol itt a probléma? Julius Hammer, M. D.: New York torzszülött és az amerikai kommunista párt alapítótársa. Armand Hammer: pénzfölhajtó és financírozó Lenin és Sztálin számára, Julius fia. „A kommunista párt volt a legzsidóbb párt Amerikában. A fiatal kommunista ligának legalább tizenkilenc százaléka zsidókból állt és vezetõinek mindig legalább negyven százaléka.“ (Forrás: „Pakn Treger: Jiddis gyökerektõl a zsidó kultúra határaira“ 1997 õsze, 18 o.).

21 Lev Davidovich Landau: Sztálinista fizikus, a szovjet atombomba társfejlesztõje. Klaus Fuchs: segített az atombomba titkainak ellopásában és Sztálinhoz juttatásában. Ruth Werner: ezredes, Vöröshadsereg GRU kémszolgálata, Fuchs segítõje. Julius és Ethel Rosenberg: ellopták az amerikai atombomba titkait Sztálin számára. Morris Cohen (Peter Kroger): a Rosenbergek segítõje. Markus Wolf: a német kommunista titkosrendõrség (Stasi) vezetõje. Howard Fast: amerikai kommunista propagandista Sztálin érdekében. David Dubinsky: Sztálin szövetségese, az U.S. nemzetközi nõi ruházati ipari szakszervezet vezetõje. Nahum Goldmann: a zsidó világkongresszus megalapítója, kommunista propagandista. Rabbi Moses Rosen: ügynök, a Román kommunista párt tagja. Victor Rothschild: brit kémfõnök, Sztálin ügynöke. Mark Zborowski: „...történészek õt tartják a szovjet terrortevékenység minden idõk legfélelmetesebb szovjet kémjének.“ (Stephen Schwartz, Forward, 1996 január 26.). Zborowski, aki orvoskutató, meggyilkolt egy disszidenst egy mérgezett naranccsal a Párizsi szovjet kórházban. Zborowski részt vett más gyilkosságokban is 1936 és 1937-ben. Az 1940-es években egyszerre dolgozott az amerikai zsidó bizottságnak és a KGB-nak. Az 1960-as években Zborowski orvoskutatóként dolgozott a Mount Zion kórházban San Francisco-ban. Számos pszichiátert és orvost képezett ott ki. 1990-ben halt meg (lásd: „Doktor Zborowski és Monsieur Etienne furcsa esete“ Philippe Videliertõl, a Le Monde Diplomatique-ban,1992 decemberében). 1936-1939 között, amikor Sztálin „nemzetközi brigádjának“ erõi szét voltak szóródva Spanyolországban, hogy harcoljanak a katolikusok ellen, zsidó kommunisták alkották a csapatok legnagyobb többségét. „Több, mint 40.000 önkéntes harcolt a nemzetközi brigádban... Az önkéntesek között nagy számban voltak zsidók: 7.000 és 10.000 közötti számban voltak a nemzetközi brigádban és õk alkották az amerikai rész több mint egy harmadát.“ A zsidó kommunista Milton Wolff volt az amerikai rész utolsó parancsnoka. Hyman Katz Rabbi azért csatlakozott hozzájuk, hogy harcoljon a spanyol keresztények ellen. (Jeffrey Sharlet, „Bajkeverõk“ Pakn Treger, 1997 õsze pp. 16, 18 és 24).

A kommunisták 6.549 spanyol papot, 283 védtelen apácát és 13 püspököt mészároltak le. „Ciudad Realban, Spanyolország központjában meggyilkolták a püspököt és az egyházközség minden egyes papját. Egyetlen egy sem menekült meg.“ (Dr. Warren H. Carroll, a kommunista forradalom 70. éve, 184-185, 188-189.o. (szintén Justo Perez de Urbel, a spanyol polgárháború katolikus mártírjai [Kansas City, Missouri: The Angelus Press, 1993). Sztálin propagandaügynöke Spanyolországban a New Yorki Leon Rosenthal volt. 1948 október 16-án 50.000 zsidó kommunista vonult ki a moszkvai Vörös Térre, hogy üdvözölje az elsõ izraeli küldöttséget Moszkvában. Sztálin támogatta a cionizmus 1947-es Palesztina felosztására irányuló tervét, döntõ volt az, hogy rögtön elismerte az újonnan megalakult Izrael államot és Izrael ENSZ-beli fölvételére szavazott. 1951-ben a kommunista és marxista pártoknak huszonhárom képviselõjük volt az izraeli Kneszetben. A kibucrendszer volt az ország legerõsebb mozgalma, és a leghatalmasabb kibucvezetõk szinte mind marxisták voltak. A legnagyobb izraeli ünnep május elseje volt, melyet gyûlésekkel, fölvonulásokkal, vörös zászlókkal és kommunista énekekkel köszöntöttek. Még nemrég, 1987-ben is izraeliek látták el a KGB-t az amerikai hadi és államtitkokkal (UPI hírközvetítés, Richard Sale, 1987 december 13, és „A városi lap“ [Washington, DC], 1988 január 15.). Jonathan Jay Pollard része volt egy ilyen kémszervezetnek. A brit áruló és kommunista kémnek, Kim Philbynek az izraeli Moszád segített abban, hogy a Szovjetunióban találjon menedéket. (Sunday Telegraph [Anglia], 1989 április 16). Ez volt a legmegfelelõbb, mert Philby KGB partnere Moszkvában szintén zsidó volt. Románia kommunista rendszere elõnyös kereskedelmi szerzõdéseket kötött az USA-val évekkel ezelõtt, mert Izrael nyomást gyakorolt a kongresszusra érdekében (N.Y. Times, 1992 január 18, 23 o.). Az a jelentés, hogy a cionista zsidó mozgalom kommunistaellenes, félrevezetés. Az igazság bonyolultabb. A cionizmuson belül létezik egy jobbszárny és egy balszárny. A jobboldaliak, mint a terrorista Jabotinsky és Stern fasiszta módon cselekedtek. A baloldali cionisták mint David „bolsevik vagyok“ Ben-Gurion


22 csodálták a szovjet zsidó modellt és ezt akarták Izrael állam politikai gazdasági modelljévé tenni. „A nemzeti és faji sovinizmus az embergyûlölõ kannibál szokások csökevénye. Az antiszemitizmus a faji sovinizmus szélsõséges formája és a kannibalizmus legveszélyesebb csökevénye. A Szovjetunió törvényei az aktív antiszemitákat halállal büntetik.“ (Sztálin összegyûjtött mûvei, 13. kötet, 30. oldal). Az afrikai nemzeti gyûlést (ANC) Délafrikában két kommunista zsidó, Albie Sachs, „egyik legelsõ elméjük“ (London Sunday Times, 1993 aug. 29) és Yossel Mashel Slovo (Joe Slovo) vezette. Slovo egy Litvániai zsidó városkában született, jiddisül beszélve nõtt föl és a Talmudot tanulmányozta. Az ANC radikális szárnyához csatlakozott, az Umkhonto we Sizwéhez 1961-ben, és ennek lett parancsnoka. Ôt nevezték ki a délafrikai kommunista párt titkár tábornokának 1986-ban. („Joe Slovo,“ zsidó krónika, 1995 január 13). Slovo tervezett sok ANC terroristatámadást, beleértve az 1983-as autóbombásat, melynek 19 halálos áldozata volt, és sokakat megsebesített... Slovo sokszor utazott a Szovjetunióba, 60. születésnapján szovjet érdeméremmel tüntették ki... Slovo meggyõzõdéses kommunista, marxista-leninista a legcsekélyebb erkölcs nélkül, akinek csak a gyõzelem számít, bármibe is kerül az, bármekkora is a véráldozat. Slovo nem mond ellent eszméinek, mint a 'kommunista észkombájn' az ANC fegyveres harca mögött. Számára a délafrikai fehérek félelme egyrészt az ANC növekvõ hatalmának a jele, és döntõ szerepe van annak siettetésében, melyet õ 'végsõ gyõzelemnek' nevez. 'Forradalomi erõszak hozta létre azt a sugalmazó hatást, amelyre szükségünk volt és ez szerezte meg az ANC számára a gyõzelmi állást' - mondta Slovo. („Lázadó stratéga keresi az apartheid végét“, L.A. Times, 1987 Aug. 16, 14 o.). Amikor Nelson Mandela ANC-je átvette a hatalmat Délafrikában, Slovo lett a lakásügyi miniszter. Nelson Mandela és Joe Slovo köszönti egymást a csata végén a zsidó bolsevizmus vértõl átitatott sarlós-kalapácsos zászlója elõtt. Slovo, a jiddisül beszélõ litván zsidó volt a Délafrikai kommunista párt tábornok titkára és az ANC hadi ágának igazgatója, amely számos terrorbombázást követett el fehér civilek ellen.

2008. február Mandelát nagy államférfiként üdvözölte Nagybritanniában II. Erzsébet királynõ 1996-i karácsonyi üzenetében a birodalomhoz.

Ha ránézünk ezekre az ijesztõ személyekre, akik csak a csúcsa annak a zsidó jéghegynek, ami a szovjet kommunizmus volt és akik felelõsek harminc milliónál több ember haláláért; ha észrevesszük, hogy milyen keveset írtak le vagy vittek filmre ezek bûneirõl, akkor elkezdjük megérteni, hogy a kizárólagos koncentrálás a zsidók elleni bûnökre, valósakra és képzeltekre, egyfajta propaganda. Ha nagyobb teret szentelnének a zsidó kommunisták holokausztja bemutatásának a parasztság és a keleteurópai és orosz keresztények ellen, akkor a németek „különös rosszasága“ faji csalásnak minõsülne. A második világháború során végzett német akciókat légüres térben kell szemlélni azért, hogy az Új Világrend elõrébb jusson rejtett céljában, a zsidó világuralom elérésében. Ha a náci akciókat összefüggésbe hoznák a zsidó-kommunizmus förtelmes bûneivel az oroszországi és keleteurópai keresztényekkel szemben, a közvélemény megértené, hogy Hitler és a nácik csupán reakció volt a zsidó-kommunista emberirtásra. Ezért van az, hogy a hollywoodi filmek soha nem dokumentálták a zsidó kommunizmus alapvetõ tényeit, ezeket soha nem vitatták egyetemi tanfolyamokon és soha nem hozták képüket nyilvánosságra korunk színes folyóirataiban. Ezért nem lehet megvenni Malcolm Muggeridge könyvét, a „Moszkvai telet“, melyet a zsidó kommunista keresztényellenes holokauszt szemtanúja írt le. A Sunday Telegraphban (London, Anglia: 1990. november 18.) azt kérdezik: „Miért nem adták soha többet ki a könyvet? (Moszkvai tél). A válasz valószínûleg abban rejlik, ahogy Muggeridge kezeli a 'zsidó kérdést'. A Moszkvai tél a zsidókkal

foglalkozik. Az természetesen tény, hogy a korai bolsevikok aránytalanul nagy számban voltak zsidók, és ennélfogva a komisszárok és aparátcsikok is...“ A radikális igazság a történelemben kampány leírja ezeket a tiltott tényeket és az a vezetõ motivációja, hogy szembeszegüljön az olyan sztálinista cenzorcsapatokkal mint az ADL és a Simon Wiesenthal központ. Mindkét szervezet, ha lehetõsége lenne rá, lezárná ennek a cikknek az íróját, mint ahogy ezt megteszik Németországban, Ausztriában vagy Franciaországban. Rendszeresen 'kémjelentéseket' küldenek ezeknek a kormányoknak a keresztény és németpárti írókról. 1995-ben az ADL segítette egy 69 éves amerikai író elítélését, Hans Schmidtét, akit Németországban börtönbe zártak, mert Floridában kiadott egy újságot. A zsidó cenzorok azt szeretnék, ha világszerte hasonló törvényeket hoznának, melyek alapján olyan írókat és kutatókat ítélnének el, akik nem nyalják az õ talpukat vagy nem imádják az aranyborjút. A revizionizmus az, mely megmutatja a történelem másik oldalát, mely hangot ad a zsidó kommunizmus áldozataivá vált hangtalan millióknak. Ha védjük magunkat eredetünk és õseink megbecstelenítése ellen, az biztosan nem gyûlölet. Ez önvédelmi jog a pszichológiai hadviselés idején. © 1999. Michael A. Hoffman II. (http://www.hoffman-info.com)

AZ ÚJ GÁRDA

A NEMZETI ELLENÁLLÁS HONLAPJAI:

www.nemzetifront.hu www.arpadvonal.hu


2008. február

23

H Három férfi, egy magyar, egy román és egy cigány vendégmunkásként dolgoznak Szaúd-Arábiában. Egyik nap a rendõrség ellenõrzi az autójukat és mindhármuknál találnak egy-egy üveg alkoholt. Mivel az alkohol szigorúan tilos az országban, ezért mindegyiküket halálra ítélik. Ám ekkor akcióba lépnek ügyvédeik, és sikerül a büntetést fejenként 20 botütésre mérsékelniük. Eljön az ítéletvégrehajtás napja. A büntetést felügyelõ sejk így szól hozzájuk: - Ma jó napotok van, hitetlenek! A második fiam ma ünnepli a születésnapját, ezért a botozás megkezdése elõtt mindnyájan kívánhattok valamit! Elõvezetik a románt, aki így szól: - Én azt kérem, hogy a botozás elõtt kössetek a hátamra egy párnát! Így is lesz, azonban a tizedik botütés után szétszakad a párna, így a másik tíz ütés már a román hátát éri. Miután elvonszolják a vérzõ, jajveszékelõ áldozatot, elõlép a cigány: - Én azt kívánom, hogy kössetek a hátamra két párnát. Így is lesz, ám a két párna is szétmegy a 15-ik ütés után. Harmadszorra elõép a magyar. A sejk így szól hozzá: - Országaink jó kapcsolatára való tekintettel neked megengedem, hogy kettõt kívánhass. - Elsõnek azt kívánom, hogy ne 20, hanem 100 botütést mérjetek rám mondja a magyar. - Nagyon bátor vagy! - mondja elismerõen a sejk. - Másodszorra pedig azt kívánom, mondja a magyar - hogy kössétek a hátamra a cigányt! ---------------

U

M

O

Hazamegy a fiú. Kérdi az anyja: - Mi volt ma? - Á semmi, csak megkeresztelt a plébános. Az anyjának nem kell több, jól elveri a kölykét. Jön haza a papa, s látja, hogy bõg Móricka. - Miért sírsz? - Mert megvert anya. - Miért vert meg? - Mert megkeresztelt a plébános. A faternak sem kell több, elveri kölykét, mint szódás a lovát. A gyerek hüppög, hüppög. Orra alatt meg dörmögi: - EGY ÓRÁJA VAGYOK KERESZTÉNY, S MÁR UTÁLOM A ZSIDÓKAT.

R - Szerda: az egész családom - Csütörtök: az MSZP frakció - A hét hátralévõ részében a népé a képernyõ. Igazgató bá hazamegy és megnyugtatja a ház lakóit: Nem kell eladni a készüléket! Minden nap fantasztikus filmeket fognak sugározni! - Hétfõ: A félkegyelmû - Kedd: A makrancos hölgy - Szerda: Rém rendes család - Csütörtök: Ali baba és a 40 rabló - A hét hátralévõ részében: Nyomorultak

-----------------

A kis zsidó gyerek megkérdezi az apját : - Papa, mi az a piacgazdaság? - Hát az az, amikor a gójoktól elszedünk mindent és a saját javunkra használjuk. - De akkor azok megutálnak minket! - Na, kisfiam ez már az antiszemitizmus... -----------------

Egy öreg zsidó, amikor végét érezte közeledni, elküldött papért és megkeresztelkedett. A család megrémült, a legidõsebb fiú elküldetett a rabbiért, hogy a megtévedt aggastyán lelkére beszéljen. - Hogy is tudott ilyet tenni?! - kérdezte a rabbi fejcsóválva. - Rabbi, azt gondoltam, ha már jön a halál, akkor jobb, ha egy gójt talál meg, mint közülünk egyet!

- Mi a megoldás a cigánykérdésre és Erdély helyzetére? -----------------A cigányokból hadsereget kell szervezni, és meg kell támadni velük A szociális otthon igazgatója találkoRomániát. zik az utcán Gyurcsány F.-el, és elpanaHa gyõzünk, miénk Erdély. szolja neki, hogy megélhetési gondok Ha veszítünk, miénk Magyarország...

miatt sajnos el kell adniuk a televíziókészüléküket. ----------------Gy. F. erre felkiált: Nehogy eladják a tévéjüket, hiszen rövidesen új mûsorpoFutballoznak a gyerekek a plébánia litikával rukkolunk elõ. Minden nap udvarán. Mórickának elsül a lába. Az valaki más lesz adásban. ólomüvegberakású ablaknak lõttek. - Hétfõ: én leszek mûsoron A plébános beviszi a templomba és - Kedd: a feleségem büntetésbõl megkereszteli.

A nemzeti ellenállás lapja Alapította: Szabó Tamás

Megjelenik havonta Fõszerkesztõ:

Dobszay Károly ([email protected]) Tiszteletbeli fõmunkatársak:

Alföldi Géza†, Fiala Ferenc†, Marschalkó Lajos† Kiadó:

MAGYAR NEMZETI FRONT Elõfizetés egy évre 4400 Ft. (12 szám + postaköltség) Megrendelés levélben, e-mailben, vagy személyesen a Magyar Nemzeti Front címén, számain és a könyvtárban. Az internetes színes változatot azoknak küldjük, akik valamennyi összeggel támogatják a Magyar Nemzeti Frontot. Bankszámlaszám: 11711041-20860033 (csekkmásolat az e-mail címre)


24

2008. február

KISÉRT

A

M Ú LT

1963. február 7.


Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen. Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk

Recommend Documents