Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen. Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk

„Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen. Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk.”

V. évfolyam 9. szám

2008. szeptember

Dsida Jenõ

250 Ft

2

2008. szeptember

MEGHÍVÓ A MAGYAR NEMZETI FRONT SZIGETSZENTMIKLÓSI KULTURÁLIS TAGOZATA SZERVEZÉSÉBEN

IFJ. TOMPÓ LÁSZLÓ irodalomtörténész

HALHATATLAN MAGYAR IRODALOM címû elõadássorozatára 1. „EGY A SORSUNK: EZ A FAJ” (Nemzet és haza irodalmunkban) 2. „ERÔNK SZERINT A LEGNEMESBEKÉRT” (Bölcseleti kérdések irodalmunkban) 3. „ÁTÖLELT AZ ISTEN” (Isten és vallás irodalmunkban) 4. „SZÉP SZEMED VILÁGA” (Szerelmi érzés irodalmunkban – Költõ- és írónõink) 5. „A NYELV A TI VÉGSÔ MENEDÉKTEK” (Irodalmi nyelvünk) 6. MAGYAR IRODALOMSZEMLÉLET (Irodalomtörténet-írásunk) 7. TILTOTT MAGYAR IRODALOM

Helyszín: Szigetszentmiklós, Városi Könyvtár Az elõadások pontos idõpontjáról szeptember 10-tõl adunk tájékoztatást a 06-30/948-2480-as telefonszámon!

Minden érdeklõdõt szeretettel várunk!

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2008. szeptember

3

C I O N

B Ö L C S E I

ÉS EGYÉB FURCSASÁGOK Vannak pofonegyszerû dolgok a világon, amelyek az emberi természetbõl fakadnak. Ilyen például, ha valamit – fõleg valami átlátszó hazugságot – a törvény erejével akarnak ráerõszakolni az állampolgárokra, mint valami megkérdõjelezhetetlen vallási dogmát, akkor a végén már azt sem hiszik el belõle az emberek, ami talán még megfelelne a valóságnak. Gondoljunk csak vissza azokra a gyönyörû idõkre, amikor útonútfélen csak azt hallottuk, olvastuk, hogy a dicsõséges Szovjetunió a föld legszebb, legtökéletesebb országa, maga a földi paradicsom, a szovjet ember pedig a legokosabb a világon. A végén már valóban elmebetegnek kellett lenni ahhoz, hogy ezt a maszlagot valaki elhiggye, pedig gondoskodtak róla az elvtársak, hogy a kételkedõknek elvegyék a kedvét. Manapság a Szovjetunió és a szovjet ember helyébe egy másik nagyszerû ország, illetve embertípus lépett: Izrael és a zsidóság. Mi, egyszerû halandók hiszünk benne – mert szigorú törvények elõírják – hogy 1945 óta nincs negatív jellemû zsidó ember, s ha valaki mégis ezt állítaná, az csak egy alávaló antiszemita uszító. A zsidóság a legdemokratikusabb, leghumánusabb és legokosabb lakója földünknek (erre õket kiválasztották!), halljuk, olvassuk a szélrózsa minden irányából, ezt sulykolják agyunkba a különbözõ rádió- és TV-adók évtizedek óta. Ez a hivatalos álláspont, a demokratikus gondolkodás alfája és omegája. Aki ebben kételkedik, az csak egy megrögzött fasiszta lehet, s ellene a törvény minden szigorával kötelességünk fellépni. Szervesen hozzátartozik ehhez a demokratikus szemlélethez az úgynevezett zsidó holokauszt iránti hit (mint egy új világvallás), s az ebbõl származtatott jóvátételek jogosságának örökké tartó elismerése. Az persze szintén a fasizmus

kategóriájába tartozik, ha valaki – mivel a holokauszt történetének valódiságát a dogma hangoztatásán túl bizonyítani nem tartják szükségesnek – kételkedni merészel annak ilyetén való megtörténtében, és fõleg csillagászati számokban lefektetett nagyságában. Nem kell hozzá sok ész, hogy kitaláljuk, vajon mit gondolnak valójában az emberek errõl az egészrõl?

Egy másik, szintén pofonegyszerû dolog a világon, hogy ha valamit tûzzelvassal tiltanak, akkor biztosak lehetnek benne, hogy önmagában ezzel a ténnyel még azok érdeklõdését is felkeltik, akiknek különben esze ágába sem jutna foglalkozni a dologgal. Mindez azért jutott az eszembe, mert nemrég a jól ismert hazai (sõt nemzetközi!) médiamaffia szûkölésébõl mindenki megtudhatta, hogy „elvetemült neonácik“ egy budapesti pincehelységben levetítették a JUD SÜSS címû világhí-

rû, de 1945 óta tiltólistán szereplõ (csupán, mert negatív színben tünteti föl a történelmileg bizonyítottan negatív fõszereplõ, Joseph Süss-Oppenheimer személyét) „antiszemita propagandafilmet“. Még jól emlékszem, hogy micsoda ricsajt csapott itt ugyanaz a törpe minoritás, amikor néhány évvel ezelõtt valaki alacsony példányszámban újra kiadta magyarul az „antiszemiták bibliájának“ számító ‘Cion bölcseinek jegyzõkönyvei’ címû állítólagos hamisítványt. (És micsoda ricsajt fog csapni, ha megtudja, hogy ugyanazok a „javíthatatlan neonácik“, akik a Jud Süss film vetítésérõl is gondoskodtak, hamarosan díszkiadásban is megjelentetik!) Lett is riadalom hétpróbás demokratáink körében. Akkor is rögtön rendõrért és bíróért kiáltottak, hisz egy ilyen könyv alkalmas arra – mondták –, hogy tovább szítsa az amúgy is eléggé antiszemita magyarság ok nélküli viszolygását a zsidósággal szemben. Mindenekelõtt vizsgáljuk csak meg, hogy kik is ezek a „Bölcsek“ és mit is tartalmaznak valójában ezek a „Jegyzõkönyvek“, amelyeket a múlt század eleje óta szinte a világ összes nyelvére lefordítva kiadtak már, s csak 1945 után sikerült elérnie a „haladó világnak“, hogy – akár a törvény minden szigorával – megakadályozzák további terjedését. „Cion bölcsei“ – így nevezték magukat – uralkodni akartak az egész világon. Már több mint egy évszázad telt el azóta, hogy titokban találkoztak és összeesküdtek homályos céljaik megvalósítására: a zsidó világuralom megteremtésére. 24 jegyzõkönyvben foglalták össze határozataikat: az alapoktól kezdve, a stratégián keresztül egészen a végcélig mindent írásba foglaltak. Megtárgyalták az addig elért eredményeket, megvitatták a további teendõket éppúgy, mint a


4 céljaik elérésének pillanatában alkalmazandó módszereket. Már akkor büszkén jelentették ki: „Csak néhány lépés választ el bennünket céljaink elérésétõl“. A Francia Forradalom segítségével már sikerült „a nem zsidó államok alapjait teljesen széttörni“. A liberalizmus teljesen aláásta a hagyományokon nyugvó társadalmakat. A „Bölcsek“ szemében a „Szabadság, Egyenlõség, Testvériség“ magasztos szólamai nem mások, mint a buta tömegek elkábítására kitalált hazugságok. „A sajtó már a kezünkben van.“ Ennek segítségével sikerült gazdasági válságokat kirobbantani, és a keresztény államokat arra rávenni, hogy még jobban eladósodjanak, míg végül a kamatok agyonnyomják õket. A gyõzelem tudata beszél a következõ sorokból: „Kezünkben van napjaink legnagyobb hatalma – az arany“, vagy „jelenleg, mint nemzetközi hatalom legyõzhetetlenek vagyunk“, mivel a tõke kormányozza a világot. „Eszközeink: az erõszak és a megtévesztés.“ A gyanútlan gójok csak érezzék magukat biztonságban, „de a kulisszák mögött két dolog érvényesül: manipulálás és megosztás“. A káoszt minden erõvel szorgalmazni kell. „Szolgálatunkban állnak reakciósok, monarchisták, demagógok, szocialisták, kommunisták és mindenféle álmodozók. A munkásokat fellázítjuk, ugyanakkor a megélhetési költségeket egyre csak emeljük, s hatalmunknál fogva a spekulációs üzleteket támogatjuk, sõt háborúkat provokálunk.“ A züllés elõsegítésére – különös tekintettel az alkoholizmusra és a prostitúcióra – nagy gondot fordítanak, a nyomort pedig éhség és járványok elõidézésével fokozzák. „Mi farkasok vagyunk, a gójok pedig egy birkanyáj.“ Amennyiben terveik megvalósításával szemben ellenállás mutatkozna, a „Bölcsek“ erre is felkészültek. Titkos földalatti bázisok kiépítésével, szükség esetén a föld alól irányítanák a további terrort, és ha kell, a velük ellenséges lakosság egész városait a levegõbe röpítenék. A „Jegyzõkönyvek“ szerint céljukat elérve a messiási kor köszöntene a földre. A trónon egy herceg ülne Dávid nemzetségébõl, a zsidók pedig – ahogy Isten megígérte nekik – uralkodnának a

2008. szeptember világ fölött. Mindenki más nekik szolgálna, mint szigorúan tartott rabszolga, jogok, de egyúttal gondok nélkül, hisz a világ népei boldogok lennének, hogy egy ilyen nagyszerû uralkodót szolgálhatnak. Ennyit dióhéjban a „Jegyzõkönyvek“ tartalmáról. A könyv terjesztésének tiltói szerint, ez az elõítéletekbõl, félelemkeltésbõl és összeesküvési teóriákból egy totális utópiává gyúrt fércmunka a világ összes antiszemitájának a bibliája, akik azt hiszik, hogy ebben a könyvben a zsidók lépésrõl lépésre lefektették a világ általuk történõ meghódításának tervét. Mások meg vannak gyõzõdve, hogy itt nem egy gyûlöletkeltõ hamisítványról, hanem egy véletlenül napvilágra került titkos terv írásos bizonyítékáról van szó. A tántoríthatatlan antiszemitákat már az sem különösebben érdekli, hogy hamisak-e vagy sem ezek a jegyzõkönyvek: szerintük – akárki is írta azokat – a zsidóság lelkivilágából fakadó tevékenységre derítenek fényt. Akármi is az igazság, az még csak fel sem merül a demokrata tilalomfa-állítók agyában, hogy a jelenlegi – esetleges – zsidóellenesség oka nem a „ Jegyzõkönyvek“ és hasonló irományok hatására, hanem jóval inkább a zsidóság bizonyos reprezentáns rétegének jelenlegi viselkedésére vezethetõ vissza. Az meg természetesen csak a véletlenek furcsa összejátszása, vagy antiszemita agyrém, hogy a száz év elõtti „hamisítók“ által papírra vetett dolgok félelmetes pontossággal egybevágnak korunk számtalan – pozitívnak egyáltalán nem nevezhetõ – jelenségével. A kilencvenes évek vége felé egy üzletemberekbõl és tudósokból álló japán delegáció izraeli látogatása alkalmával a csoport vezetõje a „Jegyzõkönyvek“ egy luxuskiadását nyújtotta át zsidó üzlettársainak ajándékba. A kényelmetlenül mosolygó, de láthatóan meghatódott házigazdáknak elmondta, hogy ez az ajándék a zsidók iránti csodálatuknak a jele, mivel a könyvben lefektetett, nehezen megvalósítható terveket olyan bámulatos ügyességgel ültették át a valóságba. (Forrás: Der Spiegel Magazin, 1998/19. szám, 196-200 old.) A tudósítás egy szóval sem említi, hogy a japán delegáció esetében rendõrért vagy bíróért kiáltottak volna az „elér-

zékenyült“ házigazdák. És itt álljunk meg egy pillanatra. Ha valóságként elfogadjuk a zsidóság világuralmát, akkor akár nyugodtan a Dunába is ugorhatnánk, hisz a „Jegyzõkönyvek“ is azt sugallják, hogy minden a kezükben van, s ez ellen bármit is tenni csak hiábavaló próbálkozás lenne. Tehát kussoljunk és örüljünk, hogy a számunkra megszabott keretek között vegetálhatunk. És itt van a kutya elásva. Kinek az érdeke lehet, hogy ez a felfogás eluralkodjon az emberiség nem zsidó többségének tudatában egy kb. 17 milliós – de létszámát nézve valóban világszerte felülreprezentált – nációval kapcsolatban? Csakis magának a zsidóság önkiválasztott, élõsködõ és hangadó rétegének! Mert ezáltal önkéntes feladásra ösztökélik mindazokat, akik, bár saját bõrükön érzik az életüket behálózó tömérdek igazságtalanságot és hazugságot, s naponta tapasztalják egy gátlástalan kisebbség undorító tobzódását, de „ez van, ezt kell szeretni“ alapon végül belenyugodnak a „megváltoztathatatlanba“. De tegyük fel a kérdést: Valóban ez van, és valóban ezt kell szeretni? Nem, kedves barátaim, nem ez van, szeretni pedig fõleg nem kell! A zsidóság világhatalma – elismerve e téren elért valóban jelentõs sikereiket – korán sem olyan erõs és fõleg végleges, amibe bele kellene nyugodni. Ezt a hazugságot – ugyanúgy, mint a többit – csak õk szeretnék elhitetni a világgal, hogy senkinek még eszébe se jusson: ha akarunk, változtathatunk a dolgok menetén! Ezért, és csakis ezért kellett kitalálni és a jól ismert segédeszközökkel (sajtó, TV, rádió, stb.) az emberiség tudatába sulykolni, hogy Izrael egy sebezhetetlen nuklerális katonai világhatalom, vagy a Moszad a világ legprofibb és legfélelmetesebb titkosszolgálata, stb. stb. Gondoljunk csak bele, mi lett volna, ha annak idején az Öböl-háború alkalmával Szaddam Huszein által Izraelre kilõtt elavult szovjet rakéták közül egyben is komoly töltet van? Hol volt akkor a sebezhetetlen szupervéderõ? Pedig még Amerika is odavitte a legmodernebb elhárítási gépezetét. Ekkor leplezõdött le egyértelmûen, hogy Izrael és a zsidóság nagyon is sebezhetõ, ha valaki fittyet hányva az évtizedes, sõt évszázados vagy évezredes mítoszokra – veszi a bátorságot és visszaüt. Mert nincs terror


2008. szeptember

5

– csak gyávaság van! Ezt bizonyítja a palesztinok félévszázados bátor, önfeláldozó küzdelme is, amely egyszer biztosan elnyeri megérdemelt jutalmát. Ôk nem törõdtek bele a „megváltoztathatatlanba“, és a történelem õket igazolta. Vagy ép ésszel elképzelhetõ lenne, hogy Izrael – és a zsidóság – meghátrálna a kõdobálók népétõl, ha valóban olyan világuralommal rendelkezne, ahogy azt sokan gondolják? Az õ erejük nem más, mint a mi gyengeségünk és gyávaságunk. Nincs Istentõl kiválasztott nép, csak egekig érõ hazugsághegyek és mérhetetlen butaság, amely ezt az állapotot legalizálja. (Érdemes megemlíteni még az izraeli hadsereget tönkreverõ pár ezer fõs létszámú Hezbollahot is, amely a 2006-ban Libanon ellen indított zsidó agressziót hárította el.) A „Jegyzõkönyvek“ valóban hamisítványok abban a tekintetben, hogy egy túldimenzionált, homályos világuralmat lebegtetnek a szemünk elõtt, holott nem láthatatlan sátáni erõk tesznek bennünket tönkre, hanem nagyon is jól látható emberekrõl van szó. Az évezredes cél mindenkori ügyeletes megvalósítóiról, és az õket szolgamód kiszolgáló erkölcsi hullák siserehadáról. Megnevezésük és leleplezésük a magyar jövõ érdekében elsõszámú kötelességünk. A hazug mítoszokra és szélhámosságokra épített kártyavárak ideje végéhez közeledik. A palesztinok, a sajnos levert Irak, és a még le nem vert Irán után most végre a még mindig atomhatalomnak számító, megújult Oroszország is ébredezik, mit sem törõdve az – állig felfegyverzett – „örök humánusok“ kétségbeesett visítozásával vagy fenyegetõzésével. Az új évezred elsõ százada választ ad majd mindenre, s ki mint vetett, azonképpen arat. Nálunk, Magyarországon is attól függ minden, hogy merünk-e végre bátran, félelem nélkül a saját érdekeinkért kiállni. Ha lassan is és elvétve, de néhány jel arra mutat, hogy igen. Ezekkel a jelekkel kapcsolatban egy magát szintén „Bölcs“-nek képzelõ „sajtószakemberünk“ nemrég szomorúan megjegyezte: „sötétedik Magyarországon“. Sötétedik? Igen, sötétedik. Nekik! Nekünk azonban ez azt jelenti, hogy: pirkad!

ANTIKRISZTUS Charles Maurras (1868-1952) Francia író, politikus. „Minden modern krízis mélyén megtaláljuk a keleti szellem behatolását, pontosabban a bibliai zsidó térnyerését, melynek megjelenési formája a XVI. és XVII. században a német és az angol reformáció, a XVIII.-XIX. században Franciaország három demokratikus forradalma, a XX. században Moszkva, Madrid és Barcelona bolsevik lázadásai, mindenütt ugyanazokat a vonásokat mutatva több-kevesebb élességgel; vagy az intelektuális hebraizmus, vagy hús-vér héberek személyes cselekedetei formájában.” „A zsidók gazdagsága csupán következmény. A zsidók hatalma, a gazdagság megszerzésének és megtartásának képessége onnan ered, hogy egységes államot alkotnak a mi megosztott államunkban, nemzeti egységet mutatnak a mi meghasonlott nemzetünk kebelében... A zsidó akár nagyhatalmú bankár, akár felforgató forradalmár, világbirodalmat épít. A zsidók a nemzetek testvériségét hirdetik, hogy lefegyverezzék a nemzeteket.” „A zsidó kiskereskedõk, akik egyszál ingben érkeztek hozzánk, két-három generáció alatt közép, vagy nagypolgárok lesznek, bankárok és nagykereskedõk, könyvkiadók és sajtómágnások, s befolyásuk messze meghaladja morális és intellektuális képességeiket. Felemelkedésük gyorsasága, melyet a zsidók intellektuális kiválóságuknak tulajdonítanak, csupán privilegizált pozíciójuk, etnikai kohéziójuk, urbánus életformájuk, valamint kiváló helyzetfelismerõ képességük következménye. (...) Egy ilyen ambíció, mely nem vallási, hanem etnikai alapú, sohasem képes beilleszkedni a társadalom rendjébe. Az izraeliták világszövetsége, ha beteszi a lábát egy, kettõ, három országba, Európa minden nemzetére nézve halálos fenyegetést jelent.” „Elégszer leírtam az elmúlt tíz esztendõ alatt, hogy a zsidók miként éltek vissza a gallok hiszékenységével, hogyan igázták le e jóhiszemû nemzetet, midõn száz évvel ezelõtt megkaparintották a liberális sajtót... Ôk birtokolják az arany révén - mely mobil és megfoghatatlan, mint maga a zsidó természet – a társadalmi befolyást és a politikai hatalmat, az igazságszolgáltatást és a protestánsokkal szövetkezve az egyetemeket, a szabadkõmûvesekkel szövetkezve a közvéleményt befolyásoló minden intézményt, a sajtóorgánumoktól a színházakig. A francia földet immár csak halottaink védik.“ (Dictionnaire politique et crtique 1932, illetve Mes idées politiques 1937)

Jewis Week 1997. január 24. „A zsidó vezetõk amúgy nem lettek volna annyira merészek, hogy megünnepeljék a zsidó politikai részvételt... Régebben attól tartottak, ha elismerik a zsidó sikereket, akkor az csak megnöveli az antiszemiták számát... de most a zsidók eléggé magabiztosan gyakorolják a befolyásukat...Politikai szempontból elõbújtunk a rejtekünkbõl... elég biztosnak érezve az eddigi eredményeinket ahhoz, hogy nyíltan ünnepelni merjük azokat.... a zsidó közösség elért valamiféle kritikus tömeget a politikában, ami biztosíték arra, hogy a Clinton-korabeli óriások közül sokan majd pozíciójukban maradhatnak, attól függetlenül, hogy ki foglalja el a Fehér Házat.” Morning Post 1919. március 17. „Az a tény , hogy majdnem valamennyi bolseviki vezér zsidó, iszonyú jelentõségû.” Jewish Chronicle 1919. április 4. „A bolsevizmus eszméi a legtöbb pontban egybehangzóak a júdaizmus eszméivel.” Israel Sahak (Zsidó történelem, zsidó vallás) „Azok a zsidók Izraelben, akik becsületesek, mint ahogy a legtöbben kétségkívül azok, nem a rabbik és a vallás hatására becsületesek, hanem annak ellenére. Másrészrõl, a közélet azon területein Izraelben, amelyeket teljesen uralnak a vallásos körök, a mesterkedés, a becstelenség és korrupció hírhedt, messze túllépve az általános, nem-vallásos izraeli társadalom által eltûrt átlagos szintet.”

Cion bölcseinek jegyzõkönyvei Elsõ jegyzõkönyv „Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal az emberekkel való kapcsolatainkban, akikre szükségünk volt, mindig az emberi természet legérzékenyebb húrjaira hatottunk. A pénzéhségre, a kapzsiságra, az anyagi javakkal való telhetetlenségre, márpedig ezeknek a gyengeségeknek mindegyike önmagában is elegendõ a tetterõ megbénítására, mert kiszolgáltatja az ember akaratát annak, aki megvásárolja cselekedeteit.

Dobszay Károly


6

2008. szeptember

TÜCSKÖK

ÉS

HANGYÁK

Hosszabb, írott változat Az alábbi mese körlevelekben terjed, lehozzuk mi is. Jean de La Fontaine tanmeséirôl, fabuláiról volt híres már korában, a XVII. században is. Népszerûsége ma is töretlen, történetein generációk nônek fel. Íme egy örök klasszikus, mai magyar viszonyokra alkalmazva. Egy nagy rét kellôs közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a hangya. A hangya szorgalmasan dolgozott, hisz tudta jól, hogy munkájának gyümölcsét élvezheti majd szabadidejében. A tücsök? Ô ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott. Aztán egyszer csak beköszöntött az ínséges idô. A hangyának megvolt mindene, hiszen megteremtette létbiztonságát. A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny álla, a hangyák vezetôihez fordult segítségért. Ôk szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek, hátrányos helyzetûnek nyilvánítják tücsök komát. Tücsök koma megörült, örömében be is rúgott a kocsmában a kapott segítség egy részébôl, majd a többit a játékgépbe dobálta. Gyermekei otthon várták az élelmet, meleg ruhát, egyikük éhen is halt. Tücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget. Nem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot. Kikérte magának az alamizsnát. Hiszen ô is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért neki több jár! És mivel hátrányos helyzetû, gyermekei sem lehetnek mások: „Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek!“ - rendelkezett. A hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a helyzetet, így hát megadták a tücsöknek, amit kért. Tücsök koma úton hazafelé ismét jól berúgott, majd másnap reggel magához térvén elgondolkodott, hogyan tehetne szert még több segítségre: „Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg... No de gyermekeimet!“ - rikkantotta.

Így hát féktelen és felelôtlen szaporodásba kezdett, hiszen gyermekeinek sanyarú sorsa jó érvnek bizonyult, valahányszor visszament a hangyákhoz. A hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek, ám néhányan közülük elégedetlenkedtek a kialakult helyzettel: „Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti elô magának, ha szüksége van rá?“ Erre a tücsök agresszívan visszavágott: „Mit mondtál? Tücsöknek neveztél??? Az én nevem ízeltlábú hegedûvirtuóz! Jó, ha megjegyzed, barátom!“ mondta fenyegetôen, majd útjára indult. Napokig forrongott magában. „Még hogy tücsök... Teremtsem elô... Nem tudják ezek, ki vagyok én!!!“ Ezzel útnak indult, megkereste fajtársait. „Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel szemben!“ - duruzsolta társai fülébe. Így is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló. Neki nincs más dolga, csak fülelni. Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell vágnia,

hogy rasszista és kirekesztô. Taktikájuk bevált. A buta hangyák nem akartak rasszistának tûnni, így mind több és több segítséget nyújtottak. Közben dolgoztak keményen, hogy a saját számláikat is be tudják fizetni. Fel is tûnt ez a tücsköknek. Úgy gondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak magára gondol, amikor pluszmûszakot vállal. Valahogy ezt is el kéne venni tôle... Így hát elkapták a hangyát az éjszakás mûszakból hazafelé, kifosztották, és jól elverték. A hangya, a törvények szerint a rét rendfenntartóihoz fordult: „Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!“ A rendfenntartók csak csóválták a fejüket: - „Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?“ A hangya inkább legyintett, és hazament. Napokig emlegette barátainak, hogy csúnyán elbántak vele a tücskök. A barátok csak bólogattak, hiszen velük is ugyanez történt. A rémhír gyorsan terjedt a rablókedvû tücskökrôl, míg az éppen mulatozó tücskök fülébe nem jutott: „Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre ôket!“ Ezzel elindult egy soha nem látott erôszakhullám a réten. A tücskök raboltak, fosztogattak, vagy puszta kedvtelésbôl verték félholtra a hangyákat. Errôl nem is szólhatott a fáma, mert a tücskök szószólója résen volt, valahányszor felröppent egy kósza hír, ô habzó szájjal üvöltötte „RASSZISTAAAA!“ A hangyák mindenféle dologgal próbálkoztak. Megalapították a hangyagárdát, de ezt még saját fajtársaik is lehurrogták. Fegyveresen egy hangya sem merte megvédeni magát, hiszen egy tücskökkel teli börtönben nem sok jó várt volna rá. A tücskök (hm, elnézést ízeltlábú hegedûvirtuózok) senkit sem kíméltek. Öreget, fiatalt, nôt, gyereket egyaránt megtámadtak, szemrebbenés nélkül. Még egy köztiszteletben álló hangyatanárt is meggyilkoltak sok más hangyával együtt. A hangyák csak tûrtek, dolgoztak, hiszen a rét komoly gazdasági válságba sodródott.


2008. szeptember Közben a tücskök csak szaporodtak, egyre több volt az éhes száj. A hangyák etették ôket, míg a kis éhes szájakból kifejlett tücsökbûnözôk fel nem cseperedtek. A hangyák egyre demoralizáltabban élték hétköznapjaikat. A tücskök egyre többen lettek. Végül az egész rét fölött átvették az irányítást. Elszennyezték a rétet, feléltek minden tartalékot, büntetlenül kaszabolták le az utolsó hangyát is.

A cigányokról szóló életszerû képregény miatt zárták ki a Móricka fôszerkesztôjét A képregényben egyszer sem szerepel a cigány szó... A Móricka nevû vicclap legújabb számában megjelent képregény nagy felháborodást keltett a magyarellenesek körében. Az alkotást - mely nagyszerûen dolgozza fel az élôsködés, a cigánybûnözés és a rasszistázás témáját. A képregény annyira jól sikerült, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) etikai bizottsága soron kívüli eljárásban kizárta tagjai sorából a lap fôszerkesztôjét. Bizonyíték, nem ígéret. Eötvös Pál elnök, a Néphazugság Teller állevelének közlôje és hamisítója a szövetség honlapján azt írta: a MÚOSZ elnöksége vizsgálja annak lehetôségét, hogy közösség elleni izgatás vagy uszítás bûncselekmény elkövetése miatt az illetékes bûnüldözô szervekhez fordulhat-e. A levélhamisító Eötvöst annak idején nem zárták ki az újságírói szervezetbôl, hanem annak élére buktatták fel. A HVG csütörtökön adta hírül, hogy kellemes, a harmincas évek antiszemita hecclapjainak szellemiségét

7 idézô cigányellenes képregénnyel jelent meg a vicclap legújabb száma. La Fontaine ismert meséjének, a Tücsök és a hangya történetének átköltött, verses képregényváltozatával jelent meg a megújult, Móricka címû vicclap az újságos standokon. A negyvenötezer példányszámban megjelenô lap megújulását nagyméretû plakátokkal is hirdeti országszerte az újság. A plakátokon a „harcsabajuszú, fülbevalós, lófogú cigányként“ ábrázolt tücsök baseballütôkkel támad a közterhek alatt sínylôdô hangyára. A képregény verses szövegében a „szapora, segélyeket elivó, élôsködô, részeges, bûnözô, gyilkolászó“ tücsök trágár szavakkal támad a szorgos hangyára: összeveri, megbecsteleníti és kirabolja. A verses „mese“ egyetértôen utal a Magyar Gárda alakulására és általánosító módon az olaszliszkai gyilkosságra is, majd azzal a tanulsággal végzôdik: „Ne hagyd, hogy két Tücsök is / Jusson egy Hangyára!“ A képregénybôl vett cigányellenes karikatúra plakátja szerencsére sok újságos standon látható szerte az országban. „Szakmai szervezetek“ és „szakemberek“ - mint például a kommunista, Teller-levelet hamisító Eötvös is - példa nélkülinek tartják a történteket.

HUMOR A cigány meséli: - Há’ megyek á folyópárton, oszt látom, hogy ott fekszik egy árányhál. Gondútam, visszadobom, háthá teljesíti három kívánságomat. Visszadobom a hálát, á’mmeg aszongyá: ,,Te cigá! Há nágyon rendes vótá hozzám, teljesítem három kívánságodát!“ Gondútám, jó lenne egy verdá! Há rágondulok, áztá ott egy Ferrári. Beülök, megyek házá. Nízem a házát. Jó lenne egy kastíly helette. Rágondulok, oszt ott egy kácsálábon forgó kástíly. Bemegyek, há látom áz ászszonyt. Rándá is, meg kövér is, jó lenne helette egy bombánõ. Csák rágondulok, oszt mán ott is terem. Gondútám, visszamék az árányhálhoz, hogy meghálálom néki. Visszámegyek á folyópártrá, hogy: ,,Té árányhál! Hogy hálálhátnám ín ezt meg!“ Áz árányhál gondúkodik, osztán aszongya: ,,Té cigá! Há tégy éngöm á mágádévá!“ Há mikó csinálom, átváltozik egy nyócéves kislánnyá. Há’ így törtínt ez, igen tisztelt bíróság... *

A McLaren istálló Magyarországon állított össze egy új teamet, mivel észrevették, hogy a roma fiatalok hihetetlen rövid idõ alatt képesek leszerelni az autók kereForrás: Kuruc.info keit. Mivel a versenyeket manapság már nem a versenypályákon nyerik, hanem a boxokban, egy pillanat alatt kirúgták a sokat próbált teamüket, és romákból öszszeállított csapattal vágtak neki a versenyeknek. Eleinte minden a legnagyobb rendben zajlott. A romák fantasztikus három másodperc alatt le- és felszerelték a versenyautó kerekeit. A probléma a következõ tíz másodpercben keletkezett, amikor átfestették az autót, átütötték a gyártási számát, és eladták az egész gépet a pilótával együtt a Ferrarinak. * A tömött villamoson mindenki igyekszik hazafelé a munkából. Egy „tücsök“ fazonnak csörög a telefonja. Elõkapja, elõbb bután nézi a kijelzõt, majd szolíd hangerõvel beleszól: - Halló. Halló. Ki vagy? Szólj bele, ki vagy? Mire egy hang a tömegbõl: - Akitõl loptad, bazd meg!


8

2008. szeptember

˝ L! ÓVAKODJ A RÁHELEKTO Gyurcsány Bálint figyelmébe Kedves Valentin! Talán csodálkozol, hogy megszólítunk, s azon még inkább, hogy aggodalommal eltöltve jószándékú figyelmeztetésben részesítünk. Hidd el, ezen levelünkkel valóban a javadat akarjuk, nem mintha különösebben kedvelnénk, csak meg szeretnénk kímélni a magyar társadalmat attól, hogy egy újabb Gyurcsány nevû súlyos elmebeteg szabaduljon rá pár év múlva, akinek a maradék esze azért ment el, mert apja alaposan helybenhagyta párszor, miután felöntött a garatra.

Mert hidd el nekünk, nem lévén túlságosan jó mentális örökséggel megáldva, zakkant apád szellemi szintjére juttathat néhány pofon - éppen ôtôle -, amennyiben elköveted a közeljövôben azt a baklövést, mellyel hamarosan próbára tesz a sors. Egészen egyszerûen arról van szó, hogy ha a gólyabálon egy légtérbe kerülsz egy Ráhel nevû lánnyal, ahelyett, hogy mindent megtennél az elcsábításáért, menekülj, hogy még a közelében se légy. Tudjuk, hogy otthon azt tanították, hasonló nevû ifjú hölgyekre vadássz, hiszen drága édesanyád és rokonai volnának a legboldogabbak, ha Mózes ereidben csörgedezô vérét még tisztábbá nemesítenéd, nemkülönben még biztosabbá tenné ez társadalmi elôrehaladásodat befogadó kis hazánkban - mégis, ettôl az egytôl óvakodj. Két okból is. Az egyik: a név megtévesztô, a némber ugyanis nem tartozik a kiválasztottak közé. Apja csupán

Sorosnak hálából az egyetemi évekért és e csodás faj iránti csodálatból nevezte el így leánygyermekét. Értékes magodat hát, melyben a purim véghezvivôinek ereje lakozik, tisztátalan asszonyállatra nem pazarolhatod. A másik, legalább ilyen nyomós ok, kedves Valentin az, hogy az a Ráhel Orbán Viktor lánya. A ti apáitok pedig most a nagy demokráciának éppen azt a fejezetét játsszák, amikor ôk a kibékíthetetlen, szembenálló felek, s a népnek közülük kell választani, így egyszer egyikük, másszor másikuk szolgálja ki anyád rokonságának ezt az országot felvigyázó részét - persze csak ha mindkettô akarja a váltást, lásd, Viktor legutóbb kicsit elôzékenykedett apuval - ilyen régivágású fiú ô. Viszont a mamától tanult ószövetségi gyûlöletet se ültesd el a szívedben iránta, az említett játéknak ugyanis van olyan része is, mikor a két fél taktikát vált, betemeti az árkokat, egymás nyakába borul, felszámolja a megosztott társadalmat - mert így akarja az istenadta nép, ugyebár. Hívják ezt nagykoalíciónak vagy egyébnek, de nem terhelnénk ezzel, ismerve képességeid határát. Mindössze annyit kell most tudnod, hogy ti lehettek egyszer a nagy „magyar“ társadalmi megbékülés, kiegyezés (ld. történelemkönyv) fiatal, a világról és a politika gonoszságáról mit sem tudó angyali jelképei, s apáitok a ti ártatlan szerelmeteket elnézve eszmélnek rá, mily kártékony az önös politikai szembenállás, és borulnak egymás nyakába. Nem könnyû, tudjuk, de próbálj meg egyelôre semmit sem tenni, bármennyi Unikum csúszik is le a torkodon azon a gólyabálon. Egy apró trükk: gondolj arra, hogy a Ráhel név hangzása olyan, mintha a hányás rokonértelmû, hangutánzó szava lenne. De ha gyakran ismételgeted, érzelemmel feltöltve, még kellemessé is válhat - idôvel, ha majd így hozza a szükség. Addig is keress pl. Sára nevû leányzókat. Vigyázz, az ô családnevüket is kérdezd meg, Orbánéknál ilyen is van...

Jó mulatást, ne fogd vissza magad, lásd Horn bácsit is mennyire szerette mindenki, pedig szinte leesett a színpadról a születésnapján. Féltô gondoskodással: családotok kedvenc hírportáljának szerkesztôsége

A hír: Már a gólyatáborban összefuthat Orbán Ráhel és Gyurcsány Bálint. Mindketten a Közgázon kezdik meg egyetemi tanulmányaikat szeptemberben - írta a Bors. A jelenlegi miniszterelnök és a korábbi miniszterelnök gyereke évfolyamtársak lesznek a Corvinus Egyetem Közgazdasági Karán. Orbán Ráhel még tavaly nyert felvételt a közgázra, de akkor nem kezdte meg tanulmányait, hanem egy évre Franciaországba ment bébiszitterkedni, hogy tanulja a nyelvet. A nyarat már itthon és Horvátországban töltötte, és szeptemberben már megkezdi tanulmányait - erôsítette meg a családi hírt a Borsnak Lévai Ildikó. A németül, angolul és olaszul is beszélô Orbán-lány turizmussal foglalkozik majd. Gyurcsány Ferenc a blogjában számolt be arról, hogy fia is a Corvinus hallgatója lesz. Gyurcsány Bálint szeptemberben a pénzügyi és számviteli szakot kezdi meg. (Kuruc.info - Bors - Index)


2008. szeptember

9

LEGYEN VILÁGOSSÁG! Putyin cár kitakarította Izraelt Grúziából - mit hallgat el megint a kanálismédia?

Ahogy már megszokhattuk, mind a Bródy Sándor utcában székelõ Merevegy Judapest, mind a nyugati sajtó jelentõs része ködösít az orosz-grúz konfliktusban. Aki még nem hülyült meg teljesen a CNN és az MR dezinformációitól, annak néhány esemény szöget üthetett a fejébe. (A BBC vagy a The Guardian hírösszefoglalóiban viszont a tényeknek megfelelõen számtalanszor elhangzik, hogy a konfliktus úgy kezdõdött: a grúzok lerohanták Dél-Oszétia fõvárosát. Sokat mondó adat az is, hogy míg grúz oldalon maga a kormány is 175 áldozatról, köztük sok katonáról beszél, Dél-Oszétiában kb. 2 ezer civilt mészároltak le az USA és Izrael által pénzelt grúz rezsim fegyveresei. Vagyis nem az oroszok népirtottak.) Miért éppen az olimpia nyitónapján pattant ki az isteni szikra a zsidóbérenc Szaakasvili grúz elnök fejébõl, hogy itt az idõ lerohanni az általa szakadárnak bélyegzett területeket? Vajon miért hangoztatta az izraeli fegyvereinek harci értékét, amikor Moszkva földön, vízen és a levegõben órák leforgása alatt szarrá verte az agreszszor csapatait? Vajon kit érdekel az, hogy Szaakasvili kormányában két zsidó kettõs állampolgár miniszter is ül? Vajon miért adják a kilincset gyors egymásutánban egymásnak a különbözõ államok vezetõi Medvegyev elnök irodájában, s miért nem fenyegetnek egybõl katonai fellépéssel, mint teszik azt az eddig senkit meg nem támadó Iránnal szemben? Bizony, mindez nem véletlen, mivel, ahogy mondani szokás, ilyen véletlenek

nincsenek. Persze nem az, hogy itt is rögtön Izrael háttérmunkája sejlik fel a háttérben, hiszen ezt már megszokhattuk, Izrael érdeke és érdekérvényesítése mozgatja az egész világot. Sokkal inkább az nem véletlen, hogy a grúz elnök szinte az izraeli érdekérvényesítés eszközének tünteti fel magát és a kormányát. Büszke arra, hogy Izrael fegyverezte fel Grúziát (az eredményt látva ezzel felesleges dicsekednie), és büszke az említett minisztereire is. Mindemellett azonban látszólag rettentõ ideges is Szaakasvili, szinte azt sem tudja, mit csináljon szétzilált és szétbombázott országával. Persze jó oka van az idegességre, hiszen itt sokkal többrõl van szó, mint holmi etnikai vagy területi vitáról. A grúz elnök ugyanis nem kevesebbre vetemedett, mint kiszolgáltatta Izraelnek és az USA-nak az egyetlen nem orosz területen lévõ olaj- és gázvezetéket, amelyet a zsidó állam pofátlanul csapolhatott meg az oroszok orra elõtt. Nos, ez több volt, mint hiba, ez bûn volt a részérõl orosz szemszögbõl nézve. Putyin cár ugyanis - hogy, hogy nem - KGB-s elitkatonaként nem szívleli sem az árulókat, sem az olaj- és gázcsempészeket, módszereibõl látott már a mûvelt világ ízelítõt. Most sem késlekedett: helyszíni jelentések szerint szétbombázta mind a grúz hadi és olajkikötõt, mind pedig az izraeli olajtankereket, amelyeket már teletöltöttek a megcsapolt vezetékekbõl.

Tehát se ország, se hadsereg, se olaj, se gáz; óriási gáz van a grúz elnöki palotában, hiszen Cion Bölcsei nyilván nem így képzelték a sikeres hadmûveletet. Nyilván nem ezért biztatták fel ezt a barmot arra, hogy az olimpiai megnyitót használja ki a támadásra, nyilván nem ezért fegyverezték fel a mára ócskavassá vált hadieszközökkel. Szaakasvilit ráadásul az oroszok látni sem akarják, úgyhogy nem kell jóstehetség

ahhoz, hogy tudjuk, mi lesz a grúz elnök sorsa. Míg a szicíliai maffia véres lófejet helyez a kegyvesztett családtag vagy üzletfél ágyába, kérdés, hogy Szaakasvili fejét a nyakán hagyják-e, amikor betonnal a lábán a hullámsírba mélyed, vagy Putyin cárnak tálalják fel aranytálcán a Kremlben? Egyik sem kellemes kilátás. Ezúttal ugyanis nemcsak a híd, hanem Tel-Aviv is túl messze van... Abdel Duram Galdi (Kuruc.info)

Orbán folytatja: levélben gratulál a Dél-Oszétiát lerohanó Grúziának A neokonok ülepét most éppen Amerikában pucolgató Orbán még mindig úgy érzi, nem szolgált rá eléggé a zsidók bizalmára: most éppen levelet írt Grúzia, Ukrajna, Lengyelország, valamint a három balti állam vezetõinek, amelyben elítélte „az orosz katonai agressziót“ – derült ki a fõ atlantista, Németh Zsolt csütörtöki sajtótájékoztatóján. Németh elmondta: a Fidesz elnöke levelében – amelyet délután küldenek el – szolidaritásáról biztosítja a grúz népet, valamint gratulál Ukrajna, Lengyelország, Észtország, Lettország és Litvánia vezetõinek, amiért a katonai konfliktus idején Tbiliszibe látogattak, és folyamatosan támogatták Grúziát. A Fidesz külügyi kabinetvezetõje azt mondta, hogy Orbán levelében arra is utal, hogy Grúziát és Ukrajnát minél elõbb fel kellene venni a NATO tagjai közé. Azt valamiért nem szorgalmazta, hogy Mexikó lépjen be az Orosz Föderációba. Közben kiderült, a fogalmazós hangulatban lévõ buzgómócsing az EU és a NATO külpolitikai vezetõinek is küldött levelet, melyben azt bizonygatta, hogy a jelenlegi kormánnyal ellentétben õ bizony hajlandó jó keményen nekimenni az oroszoknak, istenbizony, ha erre valaki netán fel szeretné használni a magyar népet. (Kuruc.info - MTI)


10

2008. szeptember

˝ MU ˝ VESSÉG SZABADKO TRÓN ÉS OLTÁR ELLEN (2008. augusztus 1-én a Magyar Szigeten ifj. Tompó László irodalomtörténész elõadást tartott a szabadkõmûvesség kulisszatitkairól, majd interjút adott a Szent Korona Rádiónak e témában. Most ennek szerkesztett változatát közöljük. Az interjút Gribek Dániel készítette.) A Magyar Szigeten volt egy érdekes elõadása, méghozzá a szabadkõmûves kulisszatitkokkal kapcsolatban. A nemzeti oldalon lévõ emberek nagyon gyakran használják a szabadkõmûves kifejezést. Sokszor azonban nem tudják pontosan, hogy mit is jelent. A sokat emlegetett szabadkõmûvesség eredete a középkor évszázadaiba nyúlik vissza. A középkori építõmesterek szabályzatait és gondolatait ápolták a páholyokban, késõbb azonban – a XVII. század közepétõl, Cromwell Olivér korától – egyre inkább a zsidóság vezetõ politikai, pénzügyi képviselõi szállták meg a páholyokat, és különbözõ építészeti szimbólumokkal próbálták a világhatalmukat álcázni. Például „Salamon templomát építjük”, vagyis ezzel burkoltan azt ismerték el, hogy a zsidó világuralmat építik, úgy, ahogyan ez a Talmudban benne van, hogy a zsidók megpróbálják kiírtani a gójoknak, vagyis a nem zsidóknak a legjobbikát. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki, aki az újkorban szabadkõmûves volt, gonosztevõ, de az bizonyítható, hogy 1717-tõl kezdve, amikor is Londonban a két addigi nagy páholy egyesült egymással, a jelenlétük minden keresztényellenes, és fõleg a katolikus egyház megdöntésére, teológiájának és filozófiájának megdöntésére irányuló mozgalomban oroszlánrészû volt, és ugyanígy a nemzeti mozgalmaknak a meglovagolásában, a nemzeti érzéseknek a kihasználásában is megnyilvánult alapvetõen a tevékenységük, ami lényegében egyöntetûen elvezetett 1917-hez, Leninhez, és 1918-19hez, a patkánylázadáshoz, Kohn-Kun Béla zsidó terrorjához. Biztos, hogy sok olyan szabadkõmûves volt az elmúlt évszázadban, akik nem tudták pontosan, milyen célból

vették õket fel, mihez adják a nevüket. Így tény az, hogy Mozart vagy Beethoven is szabadkõmûves volt. Említhetnénk még Kölcseyt, Kossuthot, Ady Endrét, Móra Ferencet vagy akár Kosztolányi Dezsõt, Ravasz Lászlót is. Ez nem azt jelenti, hogy õk gonosztevõk lettek volna: szó sincs errõl természetesen, de biztos, hogy a szabadkõmûvességnek az igazi kulisszatitkait a szabadkõmûveseknek is csak egy nagyon szûk csoportja ismeri, amire példa egy nemrég az angolszász könyvpiacon megjelent és magyarra is lefordított munka, Michael Bradley könyve a szabadkõmûves kulisszatitkokról. Pontosan azt írja, hogy lényegében a szabadkõmûvesség kettõs: van egy nyílt társaság és van egy titkos. És a titkos társaság, a szabadkõmûvességnek a titkos csoportja az, amely a világ eseményeit igenis mozgatja. (Ezt nem egy antiszemita szerzõ írja, akire azt lehet mondani, hogy bizonyára valamiféle „összesküvés-elmélet” rabja, hanem egy, a szabadkõmûvességgel nyíltan szimpatizáló személy.) Minden egyes európai nemzeti és keresztény gondolkodású embernek kutya kötelessége a szabadkõmûvesség elleni küzdelem, hiszen ez a szervezet bármennyire is próbálja titkolni a céljait, a mindennapi politikai életben látjuk a megvalósulását, a feminizmus hirdetésében, a nõ és a férfi szerepének elhomályosításában, a nemzeti jelképek meggyalázásában és az istenhitnek a teljes elhalványításában vagy felszámolásában. Tény az, hogy Magyarországon már 1903-ban az egyik szabadkõmûves, aki késõbb miniszter lett, és akit úgy hívtak, hogy Vázsonyi-Weiszfeld Vilmos, mindent elkövetett azért, hogy meggyõzze korát: nem szükséges történelemoktatás a középiskolákban, és nem kell dicsérni a magyar végvári hõsöket. Pacifista propagandát hirdetett, és lényegében ez 1918-hoz elvezetett. Egyértelmûen bizonyítható az, hogy Károlyi Mihály gróf, akirõl Freud mondta, hogy az egyik legtehetségtelenebb gróf, akit ismert a történelemben, mindent elkövetett annak érdekében, hogy valóban szabadkõmûves szellemû

uralom legyen Magyarországon. Ennek a következményeit most is érezzük, hiszen 1989-tõl kezdve a régi malterkanalas vitézek, akik korábban a Kádár-korszakban állítólag a föld alatt vakoltak, most újra elõjöttek az odúból, és lényegében úgy vélik, minden az õ kezükben van, de nem mindörökké. Ebben hiszek. Azt mondta, hogy minden kereszténynek harcolnia kell a szabadkõmûvesség ellen. Hogyan? Elsõsorban az egyes európai népeknek, és minden, a szabadkõmûvesség, a liberalizmus által kárvallott népeknek össze kell fogniuk egymással, oly módon, hogy a saját nemzeti kultúrájukat kell megvédeniük, a saját nemzeti nyelvüket kell ápolniuk, a saját irodalmukat, mûvészetüket kell a mindennapi életben, akár az öltözködésben is, képviselniük, és elsõsorban azáltal kell még mindezen túlmenõen küzdeni, hogy keresztény (katolikus) szellemben kell nevelni mindazokat, akik az egyes nemzeti hagyományokat maradéktalanul ápolni kívánják. A bojkott meghirdetését tartom jelen pillanatban az egyetlen és legcélszerûbb megoldásnak, vagyis nem szabad bemenni a multinacionális cégeknek a hálózataiba: ezeket mind szabadkõmûves erõk tartják fenn, kivétel nélkül. Ezzel szemben meg kell teremteni a lehetõségét annak, hogy keresztény szövetkezetek jöjjenek létre, mint amilyen volt Magyarországon valaha a Hangya szövetkezeti mozgalom a két világháború között. Csak ebben látom a jelen pillanatban a gyökeres megoldását annak a problémának, ami világprobléma, és aminek a neve: szabadkõmûves terrorizmus. Ha jól értem, végül is a globalizmus és a szabadkõmûvesség egy és ugyanaz. Pontosan errõl van szó. Egyes szabadkõmûvesek azt mondják, hogy õk nem ateisták, õk ismernek istent, hiszen az egyik jelmondatuk az, hogy „a világegyetem legnagyobb építõmesterének a dicséretére”. Kérdés azonban, hogy miféle istenre gondolnak? A mammon istenére? Buddhára? Mohamedre? Vagy Jézus Krisztusra? Nekünk, keresztényeknek egy Istenünk van, a háromsze-


2008. szeptember mélyû Isten. Nem ismerünk más Istent. Ôk amit istennek mondanak, minden, csak nem Isten. Pontosabban a pénzt imádják, úgy, ahogyan ezt Marx mondta: a zsidó istene a pénz. Lényegében valamennyi vezetõ szabadkõmûvesnek, akár bevallja, akár nem, ez a jelmondata. Természetesen nem minden zsidó szabadkõmûves, és nem minden szabadkõmûves zsidó, de az biztos, hogy ma a jelenléte a zsidóságnak a szabadkõmûvességben páratlan. Van olyan zsidó páholy, ahova csak kifejezetten cionista szabadkõmûvesek tömörülhetnek. Ilyen a B’nai B’rith (A szövetség fiai) páholy, és ott szigorúan familiáris alapon adják át egymásnak a vakolókanalat. Egy átlagember mit vehet észre mindebbõl, mert azt szokták mondani, hogy mindez „összeesküvés-elmélet”? A szabadkõmûvesség hatása olyan, mint a Napé: érezzük sugárzását, de nem látunk belé. Napszemüveg azért nem kell a látványához. Annyi bizonyos, hogy a szabadkõmûvesség hatását lehet érezni a globalizációs törekvésekben, tehát a nemzeti jellegek elhalványításában, sõt nem elhalványításában, hanem felszámolásában, tehát hogy mindenhol ugyanazok a termékek jelenjenek meg az élet minden területén, hogy ne olvassanak Wass Albertet, Szabó Dezsõt, szépirodalmat, Szentírást, hanem helyette a csekkönyv legyen a szentírás, ahogyan nyugaton már hosszú ideje az. Pontosan ezt akarják Magyarországon is elérni. Hatalmuk sokszor nehezen megfogható, de a kisugárzásukat, romboló, démonikus, szinte sátáni kisugárzásukat érezni lehet a kormányban, de sajnos a Vatikán falain belül is. Ami azért is meglepõ, mert 1738-ban XII. Kelemen pápa „In eminenti” kezdetû bullájában meghagyta, hogy katolikus hívõ nem lehet szabadkõmûves. Csak ennyit kellene betartania ma minden katolikusnak, és biztos vagyok benne, hogy Európa nem a káoszba hullana, hanem valóban felemelkedne, és régi ókori és középkori dicsõségéhez méltó életet élhetne. A cionistáknak van egyfajta beavatásuk is, hogy ki lehet végül szabadkõmûves: állítólag van például egy olyan próbatétel, hogy le kell köpni a feszületet. Ez igaz? Ezt a szabadkõmûves források nem írják elõ egyértelmûen. Annyi azonban

11 bizonyos, hogy aki ismeri a szabadkõmûves rituálét, szertartásrendet, abban nem találkozhat Jézus Krisztus vagy Isten nevével, az Egyház szentségeivel, hanem valami ködös-homályos panteisztikus és deisztikus istenfogalmat képviselnek, ami teljesen idegen a kereszténységtõl és éppen ezért azt kell mondjuk, hogy lényegében a szabadkõmûves szertartásrend a kabbalisztikus és a középkori héber misztika forrásain alapuló szertartásrend, amelyben a már az általam elõbb idézett angolszász történeti kiadvány (Bradley-é) is megerõsít bennünket. Ön már eléggé beleásta magát ebbe az egész témába, amit bizonyított itteni elõadása is. Milyen támadások érik érte? A támadásnak a legkézenfekvõbb jele az elhallgatás, a burkoltság, az elzárása az igaz gondolatoknak, az, hogy inkább legyen egy Magyar Sziget, mintsem hogy mindez a TV-ben elhangozzék. Úgy, ahogyan ezt Hankiss Elemér megfogalmazta, amikor még a MIÉP bent volt a Parlamentben: „Inkább legyen a MIÉP parlamenti képviselõcsoport, mintsem az utcán politikai erõ.” Így próbálnak engem és másokat is valamilyen módon szinte nem létezõ személynek tekinteni,

mondván, a katedrák élén, az egyetemeken hála Istennek nem olyan személyek állnak, mint jómagam. Persze, hogy ez mennyire lesz így a késõbbiekben is, errõl nem kívánnék velük vitatkozni. Annyi azonban tény, hogy jelenleg sajnos így van. Azt tudom csak mondani, hogy övék a hatalom, de nem mindörökké, és hogy minél hamarabb leleplezõdjenek, ahhoz nagyon öntudatos magyar és keresztény tömegek kellenének. Csak így lehetne végsõ soron hatástalanítani a tevékenységüket világszerte. Én ezért küzdök irodalomtörténészként, újságíróként. Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok ezzel a munkával egyedül, és abban is, hogy ha ez a felvilágosító munka, amit most a Magyar Szigeten is képviseltem, még nem hat hirtelen látványosan sokakhoz, de azért elindít egy gondolkodási folyamatot, és tényleg beigazolódik, amit Jézus mondott: „Ha ketten vagy hárman összegyûlnek a nevemben, velük vagyok” – és talán még a bibliai kenyérszaporítás csodája is bekövetkezhet általa. Ennek reményében köszönöm, hogy rendelkezésünkre állt, és sok sikert a munkához.

ELHALLGATOTT TÖRTÉNELEM Ifj. Tompó László irodalomtörténész elõadássorozata DVD-n. 1. Patkánylázadás Magyarországon 1918-1919 2. Trianon valódi okai 3. Horthyról - másként 4. Visszatérõ országrészeink 1938-1941 5. Szálasi helye a történelemben Megrendelhetõ az elõadótól, ifj. Tompó Lászlótól az alábbi telefonszámon: 2-303-490 (21 óra után)


12

2008. szeptember

KI

V O LT

Nem oly rég egy pincében 60 ember megnézhetett egy 1940-ben készült német „propagandafilmet“, a Jud Süss-t. A film bemutatása hatalmas vihart kavart, annak ellenére, hogy azt 1940 és 1943 között több, mint 20.3 millióan látták. Magam is emlékszem, hogy anyám mesélt róla. A film vetítésére hetekig kerestek helyet, de annak vetítését mindenhol elutasították a jól bevált és a kádári idõkbõl ismert öncenzúra eszközével, pedig a filmet a kilencvenes évek elsõ felében már vetítették a Goethe Intézetben. A film vetítése Németországban és Ausztriában tiltott, kivételesen, szigorúan oktatási célból és zárt körben engedélyezett. Elvileg más európai országban sem mutatható be, mert az UFAjogok még nem jártak le. A vetítés miatt közösség elleni izgatás címén feljelentést tettek, és a jogokat állítólag birtokló wiesbadeni Friedrich Wilhelm Murnau Alapítvány is úgy nyilatkozott, hogy nem járultak hozzá a vetítéshez. Ez már csak azért is érdekes, mert a film DVD-je az Interneten számtalan helyen megrendelhetõ. (Meg az is kérdés, milyen alapon tolvajbitorolja ez a cionista alapítvány a mûvet, miután azt sem a rendezõ sem más jogtulaj nem hagyta rá. A válasz: egyszerû kisajátítással - a szerk.) A vetítés kapcsán megszólaltatták a Gyárfás-féle Párt-keltében (2008.07.16. 8:34) Ormos Mária történészt, professor emeritust, a MTA tagját, az MSZMP KB volt tagját is. A történész asszony (szülei: Ormos Janó és Förster Elza), lévén 1930-as évjáratú, újabb holokauszt túlélõ (hogy mennyien vannak!), még mint gyermek, akár láthatta is a filmet annak idején. A történész asszony végsõ konklúzióként kifejtette, hogy õ annak a híve, hogy mivel a „tiltott csemege mindig édesebb“ (süsser), a film vetítését, „tudományos földolgozással, szövegkörnyezetben, magyarázatokkal lehetõvé kell tenni.“ Így aztán a történész asszonytól származó „szövegkörnyezetbe“ ágyazott, „magyarázatokkal“ megtûzdelt „tudományos földolgozás“-ként megismerhettük a „náci Németország egyik legélesebb zsidóellenes propagandafilmjé“-nek történeti hátterét, ahogy õ fogalmazott: „Joseph Süss-Oppenheimer történeti személy, valóban élt, valóban zsidó volt, valóban Württembergben élt, valóban pénzügyek-

JUD

SÜSS?

kel foglalkozott, tehát pénzt kölcsönzött, váltott, és pénzügyi tanácsokat adott, tanácsos is volt Württembergben. Akkor önálló hercegség volt a XVII. században.“ Ormos azt sem tudja, mikor élt Süss Magam, bár nem lévén történész, nem akarván vitába keveredni a Magyar Tudományos Akadémia tagjával, csak szerényen jelezném meg, hogy Joseph SüssOppenheimer 1692-ben született Heidelbergben és 1738. febr. 4-én akasztották fel, ami számomra azt jelenti, hogy nem figyelembe véve csecsszopó korát, élete és tevékenysége inkább a XVIII. század elsõ felére esik. No de hát ne törõdjünk az efféle kicsinységekkel, és figyelmünket inkább a „tudományos földolgozás“-ra irányítsuk. Megtudhatjuk tõle, hogy abban az idõben a zsidók nem telepedhettek le Stuttgartban, ami nem meglepõ, hiszen a 18. század végéig Pest városa sem tûrt meg zsidó lakost falai között (Ó azok a boldog békeidõk!) és letelepedésüket csak II. József tette lehetõvé. (Bácskai Vera: „A pesti zsidóság a 19. század elsõ felében“ Budapesti Negyed 1995/2.) „Az is igaz még“ - fûzte tovább „tudományos magyarázatait“ a történész asszony - „a film szempontjából nézve a dolgokat, hogy ezt a Süss-Oppenheimert a saját korszakában, a saját idején is hát különbözõ nézetek vették körül, mert volt, aki a tevékenységét a hercegség szempontjából nagyra értékelte, jó pénzügyi tanácsokat adott, bejáratos volt az udvarba“. Megtudhattuk még, hogy bankot is alapított, amely ezelõtt a württembergi hercegségben nem volt, bár „bankár volt Németországban már, nála gazdagabb meg nevezetesebb is, hát a Fugger család, ugye annak idején. De a maga korában a XVII. század (sic!) folyamán ebben a hercegségben õ egy jelentõs személyiség volt. Na most tudjuk azt, hogy a pénz kérdését nem csak akkor, hanem a történelemben mindig különbözõ nézetek vették körül, ugye nehezményezték, hogy kamatot szed, az egyház abszolút kamatellenes volt, hosszú ideig egyáltalán nem akartak errõl hallani, tehát voltak ellenségei. Ez végül is odavezetett, hogy kivégezték.“ Itt kezdett némi kétkedés megfogalmazódni bennem a magyar tudomány és tudományos élet kapcsán. Természetesen lehet csak egy elszólás is, hogy valaki a XVIII. szá-

zad helyett XVII. századot említ, bár nem hiszem, hogy az érettségin egy ilyen elszólással átmenne, de megismételve azt, csak azt bizonyíthatja, hogy járatlan a történelemben. Mindenesetre „történész asszonyunk“ megállapítja, hogy SüssOppenheimer „Kivételes személyiség volt. Az, hogy tulajdonképpen erre a rangra jutott, ez is mutatja.“ Álláspontja bizonyítására azt hozza fel, hogy a film alapjául szolgáló novella (1827) szerzõje Wilhelm Hauff „meséiben nincsenek gonoszak“, s bár a kérdéses novellát nem olvasta, gyermekként az õ meséin nõtt fel és ez elég tudományos bizonyíték arra, hogyha „ebbõl a történetbõl minden más szálat kihagyok, és a rágalmakat veszem alapul“ - akkor - „következésképen az egész személyiséget, meg az egész történeti környezetet meghamisítom és ez az alapja annak, hogy ezt a filmet 1945 után mint emberiség elleni bûntényt tartották számon“. Mindenesetre a Pallas Nagy Lexikon Wilhelm Hauff-ról azt írja, hogy „lelkesítõ dalaiban igaz hév és népies nyelv, de egyúttal szertelen franciagyûlölet található.“ „Tehát csinálnak ebbõl a figurából“ – fûzi tovább „tudományos magyarázatait“ Ormos Mariska -, „aki ambivalens szerepet tölt be, ez nyilván való, ugye különbözõképpen lehet értelmezni, de egy teljesen egyértelmû, egyoldalú, mondjuk a ‘Stürmer’ címû szennylapnak megfelelõ figurát, akinek nincs semmi más vágya, mint hogy csaljon, lopjon, hazudjon, becsapjon, és ráadásul germán szüzeket, ö..ö, hát becstelenítsen meg. Tehát egy totális ellenségfigurát, amely ugye a nemzetiszocializmus ideológiájának - ahogy Hitler mondta - a világszemléletének egy központi magja.“ Miután a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága volt tagjának, Ormos Máriának a szakterülete a XX. századi történelemtudomány (és nem a XIX.-é!!) az igazi „tudományos“ és szenzációs „földolgozást“ tõle ebben a vonatkozásban kapjuk. „Miért van erre 1940-ben szükség?“ – teszi fel tudományos alapossággal a kérdést a történész asszony, s a válasszal sem marad adósunk: „Én azt gondolom, két okból. Az egyik, hogy a német társadalmat tulajdonképpen az az 1%-nyi zsidó lakosság nem nagyon izgatta fel. Tehát ott nem volt olyan zsidóellenes tömeghangulat, mint mondjuk Magyarországon. Magyarországon volt. Tizenkilenc után


2008. szeptember különösen, aztán a harmincas években a gazdasági válságtól kezdve szintén. Németországban nem volt és nem is nagyon sikerült ezt föltámasztani, bár ugye próbálkozások voltak, ‘33-ban egy bojkottot szerveznek, a német lakosság nem vesz benne részt, ‘38-ban az ún. Kristályéjszakát, ami nem éjszaka volt, hanem több napig tartó rettenet, dúlás, fosztogatás, rablás, verés, ütés, letartóztatás, minden. Ez megint nem mozgósított egy antiszemita köznépi általános hangulatot, és akkor kerestek valamit, amivel ezt mûvészi eszközökkel el lehet érni.“ Sajnos, vagy szerencsére a másik ok taglalásáról elfeledkezett, vagy nem is volt neki. De, hogy Németországban nem is volt antiszemitizmus, ezzel a revizionista, mondhatjuk forradalmi történelemszemlélettel gondolom sikerült földrengésszerûen megráznia nemcsak a történész társadalmat, de az egész világ közvéleményét, akiknek évtizedeken keresztül azt a tudománytalan és valótlan történelmet tanították, hogy valamennyi német antiszemita volt, és mindannyian felelõsek voltak a hitlerizmusért és a holokausztért. És ezt nem egy neonáci, hanem egy zsidó származású ex-kommunista történész állítja és bizonyítja a Gyárfás-féle Párt-kelte képernyõjén keresztül. Magam, mint azt már említettem, nem lévén sem történész, sem a magyar tudományos akadémia (így, kisbetûkkel!) tagja, de még az MSZMP tagja sem, nem hogy a KB-é, nem ismervén az akárhány századi német történelmet, az objektivitás és a „tudományos földolgozás“ érdekében, hogy megfelelõ szövegkörnyezetbe helyezzem a dolgokat, utánajártam a szigorúan csak „náci propagandafilm” fõszereplõje személyének. Már az interneten is sok adatot találtam. Így megtudható onnan, hogy Joseph Süss-Oppenheimer (1698-1738) Samuel Oppenheimernek, Lipót osztrák császár bankárának unokaöccse és mostoha fia volt, aki Karl Alexander württenbergi hercegnek lett a pénzügyi tanácsadója és elõbb-utóbb már õ tartotta kezében a pénzügyeket az egész hercegségben. (Édes egy zsidó) Monopóliumot szerzett a só, bõr, dohány és folyadék kereskedelmére, alapított egy bankot és porcelángyárat. Az ellene felhozott vádakban azt is állították, hogy helyi szerencsejáték házakban is érintett volt. (Az édes, de teljesen ambivalens zsidó - ahogy azt Ormos Mária megállapította.) Egyébként a porcelángyárat Württembergben nem õ alapította, ugyanis az Ludwigsburgban 1758-1824 között állott fönn, és Károly Jenõ herceg alapította

13 (Pallas Nagy Lexikon), azaz 20 évvel a halála után. Amikor pedig védelmezõje, Karl Alexander, 1737. március 12-én meghalt, Oppenheimert letartóztatták és csalással, sikkasztással, árulással, paráznasággal, csúszópénz elfogadásával (korrupcióval) vádolták. Állítólag az eljárás alatt Oppenheimer mindent bevallott, amivel vádolták. Joseph Süss Oppenheimert 1738. február 4-én akasztották fel. A holttestét egy kalitkában közszemlére tették, ami állítólag hat éven keresztül lógott Stuttgartban, majd csak ezután küldték vissza a családjának. Minõ morbiditás! Némi kutakodás után családi környezetérõl, rokonságáról is megtalálható ez meg az. Nagybátyjának, a már említett Samuel Oppenheimernek egyik rokona tehát neki is - és üzlettársa Wertheimer Sámson (Worms 1658. - Bécs 1724. aug. 6.) volt, aki a bécsi udvarnak meghitt, tekintélyes embere, egyebek közt a «Magyarország fõrabbija» címet is viselte, Lipót, I. József és III. Károly királyok alatt a kincstár javára tett hasznos szolgálatokat, a hadseregnek szállítója volt (lásd.: penészes búzából készült kenyér) és eljárt bizalmas küldetésekben. Az érdemeit I. Lipót 1703. aug. 29., I. József 1705. máj. 22., Károly 1716. máj. 6. és 1719. szeptember 9. kelt privilégiumaikban ismerik el. (Ô is egy édes zsidó) Ô eszközölte ki Lipótnál, hogy Johann Andreas Eisenmengernek (a zsidóság keresztényellenes irományait leleplezô), „Das entdeckte Judenthum“ címû monumentális mûvét elkobozták. (Pallas Nagy Lexikon) Mindenesetre valahogy elfelejtették a tudományos földolgozás kapcsán megemlíteni, hogy Wilhelm Hauff-on kívül a zsidó Leon Feuchtwanger is írt - azonos címmel - egy úgynevezett történelmi regényt. Ebben a regényében egy 18. századi württembergi (édes) zsidó - Josef SüssOppenheimer - karrierjén keresztül mutatja be, milyen veszélyekkel jár a hatalom birtoklása. Továbbá, hogy a „náci propagandafilmet” megelõzõen, 1934-ben a Gaumont British film is feldolgozta (Feuchtwanger regénye alapján) a történetet. A filmet (a zsidó) Lothar Mendes rendezte, fõszereplõje (a szintén zsidó) Conrad Veidt volt, mint Joseph Süss-Oppenheimer. Végezetül, hogy biztonsággal ne valamiféle neonáci ideológiától átitatott forrást keressünk, lapozzuk fel az 1893-1896 között (a nácizmus elõtti) megjelent Pallas Nagy Lexikont, ami az Édes Zsidóról ezt írja: „ Joseph Süss-Oppenheimer, hírhedt württembergi pénzügyminiszter, zsidó, szül. Heidelbergában 1692., felakasztották 1738.

febr. 4. A kereskedelemre adván magát, érintkezésbe lépett Károly Sándor württembergi herceggel, aki õt elõbb pénzügyigazgatóvá, majd titkos tanácsossá, végül pedig miniszterré nevezte ki. S ezen állásában saját embereivel töltötte be az összes magasabb állásokat, 11 millió hamis pénzt veretett, só-, borés dohány-monopóliumot hozott be, pénzért osztogatott kiváltságokat, sok zsidót telepített az országba és a népet különféle tartozásokkal sanyargatta. Mindezekért roppant elégületlenség támadt ellene, s a hercegnek 1737. márc. 12. történt halála után elfogatván, törvényszék elé került, gazságaiért börtönbe vettetett és egy külön e célra készült ketrecben felakasztatott. Életérõl Hauff novellát (Jud Süss) írt. V. ö. Zimmermann, Jos. S. (Stuttgart 1874).“ Pfuj! Hát már visszafelé az idõben is fertõz a náci ideológia? Hiszen a Pallas minden más szálat kihagy, és csak a rágalmakat veszi alapul, következésképpen az egész személyiséget, meg az egész történeti környezetet meghamisítja. Ez pedig – Ormos szerint – oka lehet annak, mint emberiség elleni bûntényt tartsák számon. Azt gondolom, hogy elérkezett az idõ, hogy a Pallas Nagy Lexikont is betiltsák, olvasását is csak Ormos Mária-féle tudományos földolgozással, szövegkörnyezetben, magyarázatokkal lehessen lehetõvé tenni. Bár az sem ártana, ha minden fellelhetõ példányát elkoboznák és bezúznák. Kiss-Dobos László (Kuruc.info)


14

2008. szeptember

T I S Z TA V I Z E T A P O H Á R B A ! A nyilasokkal kapcsolatos legendák nyomában Most szeptember 14-én lesz 20 esztendeje, hogy Fiala Ferenc, a magyar nemzeti újságírás egyik legkiválóbb harcosa németországi számûzetésében végleg letette fegyverét, a tollat. Emlékét azóta is gyalázzák, de nem csak az alvilági zsidó zúgsajtó jólismert útonállói, hanem az állítólagos „nemzeti oldal“ egyes „felkészült“ tollforgatói is elôszeretettel bizonygatják saját „hozzáértésüket“. Ezért született az alábbi írás, amely elõször 2004-ben jelent meg nyomtatásban.

Nyílt levél Révffy Lászlóhoz. Kedves Laci bátyám! Engedd meg, hogy régi ismeretségünkre és barátságunkra hivatkozva, no meg mint a Magyarok Vasárnapja munkatársaként (ahol Te is társszerkesztô vagy) hozzászóljak a Kanadai Magyarság 2004. július 10. számában megjelent CSAK AZ IGAZAT c. írásodhoz. Teszem ezt azért, mert meggyôzôdésem, hogy a magyar ügy érdekében papírra vetett számtalan remek írásod után most egy nagy tévedés - sôt a tényeket fejtetôre állító hamisítás - áldozatává váltál, ami mellett már nem lehet szó nélkül elmenni. Továbbá teszem ezt azért is, mivel írásodban kijelented, hogy „jogában áll a hitetleneknek történelmi kutatásokat eszközölni (ha engedik) hogy az alábbi szavak megfelelnek-e a valóságnak“. Írásod elsô részében sérelmezed, hogy egyesek Bajcsy-Zsilinszky Endrét mind a mai napig hazaárulónak titulálják. Ehhez a témához nem kivánok kommentárt fûzni, mert úgy érzem, hogy egy objektiv véleményhez nincs meg a szükséges háttérismeretem, másrészt ez a kérdés kimondottan a politikai beállítottság függvénye. Ha valaki meggyõzõdéses antibolsevista volt és maradt, akkor egyértelmû, hogy az 1944. október 15. után fegyveres ellenállási csoportot létrehozó és a szovjeteknek felajánlkozó Bajcsy-Zsilinszkyt hazaáruló-

nak tekinti. Ha azonban valaki a háborúból való 1944-es kiugrási kísérlet híve volt és maradt (ami csak a szovjetekkel való együttmûködéssel volt lehetséges), annak a kivégzett Bajcsy-Zsilinszky természetesen mártír mind a mai napig. Ahogy a magyarországi hivatalos kommunista diktatúra is mártírként értékelte majd fél évszázadon keresztül. Tehát vagy-vagy alapon lehet csak véleményt mondani. Egy dolog azonban lehetetlen és hiteltelen: ha valaki egy nyereggel két lovat szeretne megülni. Ha mondjuk egy meggyõzôdéses antibolsevista a bolsevistákkal egyezkedõ, azoknak szolgálatait felajánló Bajcsy-Zsilinszkyt hôsként és mártírként tiszteli. A történelmi tisztánlátás kedvéért tényként azért megemlíteném, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre - mielôtt kimondottan baloldali és németellenes meggyõzõdésre jutott - a huszas években az egyik legradikálisabb magyar fajvédõként tevékenykedett, több újságot is szerkesztett és akkori cikkeinek hangvétele zsidóellenesség tekintetében semmivel sem maradt el a késõbbi nyilas lapok hangvételétõl. Azt is szívesen elhallgatják önjelölt történészeink, hogy mikor 1944. március 19-én a németek bevonultak Magyarországra, a Gestapo Bajcsy-Zsilinszkyt letartóztatta, de a nyilas hatalomátvétel után fehér lapot kapott annak ellenére, hogy éveken keresztül a nyilasok egyik legelszántabb ellenfelének számított. A többi már ismeretes. És most térjünk a lényegre, ami levelem megírására késztetett. Cikked második részében, miután bejelented, hogy most „egy valóban igaz történetet fogsz leírni, amelyet ugyebár lehet tagadni, de a tények ettõl függetlenül tények maradnak“, a következõket írod: „A magyarországi kommunista szervezkedés soha nem szünt meg teljes egészében az 1919-es 133 napos Kun Béla nevéhez fûzõdõ véres kommunista tobzódás után, sõt 1937-ben Moszkvából erõteljes utasítás érkezett, hogy a Kommunista Párt a szervezését közvetlenül terjessze ki olyan formában, hogy az egyre népszerübb nyilaskeresztes párt-

ba és annak soraiba küldje be az elvtársakat. A beszivárgás meg is történt, és nem is eredménytelenül. A beszüremlett kommunisták, vagyis bolsevisták iparkodtak kézbe kaparintani a propaganda irányítását és fokozták a párt radikalizmusát még az eredeti nyilas vezetõk szándékán túl is. Így került be Szálasi Ferenc pártjába két Moszkvában kiképzett fõkommunista. Az egyik neve Fiala Ferenc volt, akibõl propagandafõnök lett. A másik neve Kassay-Schallmayer Ferenc, aki a szervezés irányítását vette át. Elõzõleg mindketten hat-hat hónapig voltak a moszkvai kommunista fõiskola növendékei. Így aztán ez a két kommunista, mint aktiv nyilas párti, vezetõ beosztásban végezték nemzetellenes munkájukat a pártban. A honvéd vezérkar akkori kémelhárító osztálya, a VKF 2 értesítette Szálasi Ferencet, hogy pártjában ez a két kommunista tevékenykedik, akiket Moszkvában képeztek ki. És mit gondolnak, mit válaszolt rá Szálasi Ferenc? – Tudok róla, de a hungarizmusnak akkora átformáló ereje van, hogy még ezekbõl is igazi hazafiakat csinálunk. A beszivárgás a kommunisták részérõl más pártokra is kiterjedt akkoriban és igen nagyarányú volt. Amikor az ország elfoglalása után a szovjetek részérõl már nem volt szükség titoktartásra, maga Rákosi is beismerte, sõt kijelentette: – 1939-ben a kommunisták kénytelenek voltak a nyilas pártokba tömörülni, és igy most választási jogaiktól sem lehet megfosztani õket az 1945-ös választásokon, mert egykor nyilas párttagok voltak. „Wox non olet“ – vallotta a kommunista diktátor Rákosi. Így aztán érthetõ, hogy a „kis nyilasok“ az internálótáborokban találták magukat, a többibõl jó és hû kommunista lett.“ Kedves Laci bátyám, öntsünk tiszta vizet a pohárba. Az általad leírtak nem hogy nem felelnek meg az igazságnak, hanem szinte háryjánosi magasságokban már a nevetségesség határát súrolják. Mindenekelõtt tisztázzunk valamit. Ezt az egész badarságot nem Te találtad


2008. szeptember ki, hanem a forrás említése nélkül (talán meg volt rá az okod) szóról-szóra kimásoltad Sulyok Dezsõ jólismert politikai szélhámos 1954-ben New York-ban kiadott „A MAGYAR TRAGÉDIA“ c. könyvébõl. Sulyokról tudni kell, hogy a magyar politikai élet legsötétebb figurái közé tartozott. A harmincas években ügyvéd és országgyûlési képviselõ, aki olyan szélhámosságokkal akart feltûnést kelteni, mint meghamisított születési papírokkal Szálasi Ferenc örmény származásának bebizonyítása, de éppen Fiala Ferencnek köszönhetõen, aki akkor az Összetartás fõszerkesztõje volt, ezen kísérlete csúfosan megbukott. Ettõl kezdve kimondhatatlan gyûlölettel viseltetett Fiala Ferenccel szemben, amelynek egyik csúcspontjaként Fialát zsidó származásúnak próbálta beállítani, de rágalmazásért szintén bíróság elõtt kellett felelnie. 1945-ben tárt karokkal várta a „felszabadító“ szovjet csapatokat, és nagy örömmel vállalta el Imrédy Béla népbírósági kirakatperében a népügyész szerepét, s ezzel jócskán hozzájárult, hogy a kiváló pénzügyi szakember és korábbi miniszterelnök a népidemokratikus puskacsövek elõtt fejezte be életét. Ugyanez a Sulyok Dezsõ aztán nemsokkal késõbb, 1948-ban hátat fordított a vörös paradicsomnak, és hirtelen Amerikában tûnt föl, de most már mint a legelszántabb önjelölt antikommunisták egyike. Emigrációs évei alatt majd mindenkibe belemart. A MAGYAR TRAGÉDIA c. könyvérõl C. A. MACARTNEY neves angol történésznek - aki 1958-ban OCTOBER FIFTEENTH címmel kétkötetes munkát jelentetett meg a modern Magyarország történelmérõl - lesújtó véleménye volt, amely hemzseg a valótlan, minden alapot nélkülözõ állításoktól. És Te, kedves Laci bátyám, cikked megírásakor ennek a Sulyok Dezsõnek a minden alapot nélkülözõ hazugságait vetted át, anélkül, hogy meggyõzõdtél volna azok valóságtartalmáról. Ez pedig minden magára egy kicsit is adó történész kutya kötelessége, ha nem akarja lejáratni hírnevét. Itt szeretném megemlíteni, hogy az 1954 óta eltelt 50 évben Te voltál az elsõ és egyetlen, aki ezeket a nyilvánvaló badarságokat Sulyok után újra publikálta, ami magában is elég elgondolkoztató dolog. Az igazság kiderítése manapság - 60

15 évvel az események után - már nem egy lehetetlen feladat, hisz az otthoni irattárakban és könyvtárakban fellelhetõ dokumentumok már hozzáférhetõek az érdeklõdõk számára. És most lássuk a tényeket. Úgy látszik, az utóbbi években egyesek szinte már sportot ûznek a nyilasokkal kapcsolatos vadabbnál vadabb legendák gyártásából. Ide tartozik az a minden reális alapot nélkülözõ elmélet is, hogy a nyilasokból lettek a kommunisták. (Szerinted pedig, hogy a nyilasok a kommunistákból lettek, majd utána visszavedlettek újra kommunistává). A budapesti Terror Háza elnevezésû kiállítás is ezt a vonalat hivatott képviselni, ami még hazai történészek körében is elég heves vitákhoz vezetett. Ungváry Krisztián, a témakört valószínûleg legjobban ismerô fiatal hazai történész a kiállítás rendezõit ezek miatt a nyilvánvaló ferdítések miatt tudatos történelemhamisítással vádolja. Ungváry, akit a nyilasok iránti szimpátiával aztán nem nagyon vádolhatunk, több éves beható kutatások után számos komoly tanulmányban is kifejtette kutatásai eredményét. A Népszabadság c. lap 2003. július 5-i számában „A PÁRTMÚZEUM“ c. írásában a Terror Háza kiállításával kapcsolatban többek között a következõket olvashatjuk: „A nyilasok az 1939-es választások alkalmával a kerületek felében nem voltak képesek jelöltet állítani, mivel nem rendelkeztek az ehhez szükséges tízezer pengõs kaucióval. Sajtójukat a választások elõtt betiltották és a párt szinte teljes vezetõségét internálták. Ennek ellenére azokban a kerületekben, amelyekben egyéni jelölt is indult, a nyilasok átlagosan negyven százalékot kaptak. Teljesen szabad körülmények között akár a választást is megnyerhették volna. Errõl a rendezõk mélyen hallgatnak: érthetõ, hiszen amennyiben e kérdést tárgyalnák, fel kellene adni azt a szemléletet, amelyben a magyar felelõsség tárgyalásának nem nagyon jut hely. A kiállítóknak a nyilas mozgalommal kapcsolatos és az érintõképernyõn lehívható értékelése („német mintára alakult”) arról árulkodik, hogy nincsenek tisztában a tényekkel. A nyilaskeresztes párt-hungarista mozgalom egyáltalán nem német minta szerint alakult. Magyarországon egyrészt már 1920ban léteztek fasiszta és nemzetiszocialista pártok, az NSDAP-tól teljesen önállóan. Másrészt a nyilasok ideológiájukban a tu-

ranizmusra és Prohászka Ottokár „hungarizmusára” támaszkodva teljesen egyedi, önálló világképet testesítettek meg.“(...) „Az átöltözést prezentáló teremben látható talán a leglátványosabban a szimbolikus bemutatás kudarca. Az ötlet – hogyan lesznek a kisnyilasokból kiskommunisták – üdvözlendõ. Ez a bemutatás azonban teljesen mást sugall: a terem közepén ugyanis egy tányéron egymással szembeállított pártszolgálatos és ávós forog. Képernyõn meg azt láthatjuk, hogy különbözõ figurák egymás után átöltöznek az elôzôek által visszahagyott ruhákba, hangeffektusként pedig a ruhaszekrényajtók csapódása hallható. A falon kis keretes szövegként szerepel az a formanyomtatvány, amelyben a bûnbánó nyilasok felvételüket kérhették a kommunista pártba – de ez az utalás majdnem teljesen elsikkad a sokkal látványosabb nyilas-ávós átöltözködés mellett. Amennyiben a kiállítók a kisnyilasok kiskommunistává változását kívánták volna illusztrálni, akkor két párttagsági könyvnek, vagy két civil ruhás és pártjelvényes figurának kellene a tányéron forognia. Annak tükrében, hogy 1945-ben egyetlenegy nyilas sem öltözött át a politikai rendõrség egyenruhájába (még a kiállítók bevallása szerint se), a prezentációt nehéz másnak, mint történelemhamisításnak minõsíteni.“ (...) „Az ávósokról csupán egy leegyszerûsítõ és hamisításokkal terhelt mondat olvasható: „szélsõbaloldali elemekbõl, bûnözõkbõl és megannyi egykori nyilas pribékbõl formálódó szervezet”. Valójában az ÁVO és az ÁVH vezetésében, tehát a kiállított tablón szereplõ személyek között egyetlen egykori nyilas pribék sem szerepel. Nem is szerepelhet, mert az intézmény alapítói, illetve vezetõi között egyetlen korábbi nyilas sem akadt, és szerepük az egyszerû ávósok között sem volt említésre méltó. Arról, hogy a vezetõk közül hányan voltak bûnözõk, a történeti kutatás egyelõre nem rendelkezik megbízható adatokkal, az állítás tehát felesleges denunciálás. Az ávósok egy része csakugyan meggyõzõdéses kommunista, azaz „szélsõbaloldali elem” volt. Többeknél a bosszúállás is felvetõdhetett szempontként, hiszen az ÁVO kezdeti vezetõi kivétel nélkül zsidó származásúak voltak.“ „A NYILASOK ÉS A LEGENDÁK“ c. tanulmányában (Népszabadság, 2003. június 4.) pedig a következôket írja: „Csakugyan, a pártállami történetírás számos hazugságot terjesztett el a nyilasokról, hogy irányítható legyen a szembenézés a


16 háborúval, az antiszemitizmussal és a diktatúrával. A nyilas mozgalom erejét ugyanis nem a német támogatásnak köszönhette, és a nyilas ideológia önálló magyar jelenség volt. A magyar szélsõjobbnak egyáltalán nem kellett külföldi példákat másolnia, Magyarországon a fajvédelem 1919-tõl domináns politikai eszme volt. A parlamentbe jóval nagyobb számban és korábban kerültek be szélsõjobboldali képviselõk, mint Németországban. Az NSDAP 1924-ben elõször 6 százalékos, majd fél évvel késõbb 2,4 százalékos parlamenti képviseletet kapott, míg 1926-ig a képviselõk 12-14 százaléka volt az Ébredõ Magyarok Egyesületének tagja. 1920 és 1939 között Szálasi különféle pártjait leszámítva is több tucat olyan párt létezett, amely nevében is a "fasiszta" vagy a "nemzetiszocialista" jelzõt használta. 1939-ben, az elsõ országos titkos választás alkalmával a szavazatok 25 százalékát szerezték meg. Az egyik legismertebb vád, hogy a nyilasok a "guruló márka" segítségével érhették el sikereiket. Teleki Pál, a kommunista történetírás és újabban a Terror Háza kiállítói egyaránt görcsösen igyekeztek és igyekeznek bizonygatni, hogy a nyilaskeresztes párt "idegen" ideológiát képviselt, és csak a Harmadik Birodalom anyagi és politikai támogatása segítette hozzá a sikerhez - nyilván azért, mert az "idegenszerûség" vádja hatásosabbnak tûnt, mint a nyilasok demokráciaellenessége: a demokrácia ugyanis sem Telekinek, sem a kommunistáknak nem jelentett különösebb értéket. Komoly német állami támogatásra azonban Sombor-Schweinitzer József rendõrfõkapitány-helyettes sem tudott bizonyítékokat találni. A kiszámíthatatlan, nem "nemzeti" alapon álló, a hazai németeket is integrálni kívánó nyilas mozgalommal szemben Németország inkább Imrédy Béla és Baky László pártjait támogatta, és legfeljebb menedéket nyújtottak a nyilaspárt üldözött tagjainak (miként a vasgárdistáknak). Szálasi a németek elõtt is hangot adott annak a véleményének, hogy a "kiválasztott nép" teóriáját hirdetõ "rosenbergizmus" (azaz a náci fajelmélet) szerinte nem sokban különbözik a zsidóság "világuralmi terveitõl" - a nyilasok már csak ezért sem voltak népszerûek a náci vezetõk elõtt. Szálasi 1939 júniusában Rosenberg: A XX. század mítosza címû könyvének olvasása után azt írta naplójába, hogy "amit a zsidók 6000 éven át tettek, ezt akarná A. R. is, hogy a németek cselekedjék meg - 6000 éves késéssel: faji vallás, faji erkölcsi, szellemi, anyagi élet". (...) Ugyancsak tévhit, hogy a nyilasok zöme

2008. szeptember bûnözõ, lumpen elem volt. A nyilas hatalomátvétellel Budapesten csakugyan a bûnözõk uralma szabadult el, de reprezentatívnak tekinthetõ-e az 1944. októberi "zöld ár" az egész mozgalomra? Lackó Miklós, a nyilas mozgalomról 1966-ban megjelentetett monográfiájában kiemeli, hogy túltengtek közöttük a büntetett elõéletûek. Sombor-Schweinitzerre hivatkozik, aki 4292 megvizsgált személy közül 1228 esetben mutatott ki büntetett elõéletet. A kiválasztottak halmaza azonban nem volt véletlenszerû, és nem meglepõ, hogy a fénykorában 300 000 fõs taglétszámú párt soraiban néhány ezer büntetett elõéletû található. Szálasi elsõ pártalakulatának budapesti tagnévsorában 1938 legelején 466 budapesti párttagot tartottak nyilván. Közülük 99 rendelkezett doktori fokozattal! A nyilaspárt indulásakor tehát jellegzetesen értelmiségi rétegpárt volt.“ Való igaz, hogy nyilasok közül többen korábban kommunisták voltak. Péntek István, Málnási Ödön történész, Kassai-Schallmayer Ferenc képviselô és késõbbi propagandaminiszter, Párkányi István fôvárosi kerületvezetô kommunista volt, Sütõ Gyula, Koltay József és Zsámboky Pál képviselõk baloldali szociáldemokraták, amit nyilasként is nyíltan vállaltak. A különbség csak az, hogy ezek a baloldalról indult emberek nem moszkvai utasításra, hanem saját meggyõzõdésbõl csatlakoztak a nyilas mozgalomhoz, amiben nagy szerepet játszott a Hungarizmus szociális elkötelezettsége és a szociális reformok irányába érzéketlen félfeudális Horthy-rendszer politikája. Az általad említett KassaiSchallmayer Ferenc (1904-1946), 1919ben vöröskatona, nyomdász, a szlovák kommunista párt egyik vezetõje, 1923ban Magyarországra települt, ahol Kassák Lajos köréhez csatlakozott és részt vett az „Új Szó” c. lap szerkesztésében is. 1937-tõl Péntekkel és Párkányival együtt Szálasi híve lett, anélkül, hogy Moszkvában kiképezték volna. Talán az sem véletlen, hogy 1946ban õt is kivégezték. Sajnos odáig jutottunk, hogy az otthoni jól ismert és ezerszer kritizált Népszabadság hasábjain még egy ilyen kényes témakörben is a tényeknek megfelelõbb írások látnak napvilágot, mint némely „nemzeti“ sajtótermékben. Fiala Ferenc élete nyitott könyv,

amit hiteles források és dokumentumok felhasználásával már több helyütt is publikáltam, így a MAGYAR REZERVÁTUM 1996. augusztusi számában, vagy a MAGYAROK VASÁRNAPJA 1988. szeptemberi számában. Fiala már a harmincas évek elején - amikor Szálasi mozgalma még el sem indult - elkötelezett nemzeti szellemû újságíró, a Milotay István nevével fémjelzett Magyarság, ill. Új Magyarság munkatársa és 1937-ben saját meggyõzõdésbõl csatlakozik Szálasihoz. A kommunizmushoz soha semmi köze nem volt, ha csak nem az, hogy már 1945 elõtt egy tucat antikommunista könyv szerzõjeként volt ismert. Ugyancsak nevetséges rágalmazás, hogy Moszkvában képezték ki és moszkvai utasításra épült volna be a nyilasokhoz. Mondani sem kell, hogy életében nem járt Moszkvában. Elõttem fekszik Fiala „szigorúan titkos“ pecséttel ellátott népbírósági perének teljes jegyzõkönyve másolat formájában, ahol életútját tövirõl-hegyire nyomon követték, és papírra vetették az ÁVO erre kiképzett munkatársai. Csodálatos módon itt egy betû sem szerepel arról, hogy valaha, akárcsak egy órára is kommunista lett volna. Szerepel azonban valami egészen más, amit mind a mai napig elõszeretettel elhallgatnak az illetékesek. De nézzük elõször, hogy mit ír errõl Ungváry Krisztián a már idézett tanulmányában: „Vegyük Fiala Ferenc esetét: õ nyilas újságíró és a nyilas kormány sajtóosztályának vezetõje volt. 1944 októbere elõtt számos szovjetellenes, antiszemita és szélsõjobboldali szellemiségû cikket írt. A nyilas hatalomátvétel után azonban Fiala megundorodott a pártszolgálatosok kegyetlenkedéseitõl és zsidókat mentett, így például Heltai Jenõt is védte. Népbírósági perében mentõtanúk serege igazolta, ennek köszönhetõen halálos ítéletét a köztársasági elnök kegyelmébõl életfogytiglanra változtatták. A vádpontok részben konstruáltak voltak és köztük gyakorlatilag alig szerepeltek az 1944. október 15. utáni események, ezek alapján Fialát nem lehetne szerepeltetni a tettesek falán.“ Fiala Ferenc meggyõzõdéses, idealista hungarista volt, és az is maradt, akit saját bevallása szerint a hárommillió koldus országának nevezett Horthy-rendszer szociális igazságtalansága sodort már


2008. szeptember fiatalon a nemzetiszocializmust képviselõ csoportosulások felé, és így kötött ki végül Szálasi mozgalmában. Azt vallotta, hogy a Duna-Tisza közén addig senkinek nem lehet két szelet kenyere, amíg ezren és ezren vannak olyanok, akiknek egy szeletre való sem jut. Sértõ Kálmán, a fiatalon elhunyt hungarista költõ 1941 tavaszán, röviddel halála elõtt papírra vetett végrendeletében így fogalmaz: „Fiala Ferenc, mint életemben általam ismert ember, az örök Krisztusi igazságot szolgálta, szomorúan és ösztönszerûleg. Fiala Ferencet tartom egyedül ma Magyarországon annak az embernek, akibe süketek, némák, vakok és nyomorultak, rongyosok és útszéli árvák a bizalmukat helyezhetik.“ Való igaz, hogy cikkeiben keményen ostorozta bizonyos zsidók gátlástalan gazdasági üzérkedéseit, vagy nyilvánvaló nemzetellenes tevékenységét. Amikor azonban 1944. október 15. után látta a háborús állapotokat kihasználó egyes nyilasok és a hozzájuk csapódott, koncra éhes közönséges csatornatöltelék zsidókkal szembeni kegyetlenkedéseit, sajtófônöki pozícióját felhasználva minden tõle telhetõt megtett, hogy a csupán származásuk, vagy baloldali meggyõzõdésük miatt üldözött embereken segítsen. Talán az sem véletlen, hogy népbírósági tárgyalásán a hírhedt és a halálos ítéleteket a mellényzsebbõl elõhúzó Tutsek-tanács parasztpárti tagja leszögezte: „A vádlott lehet, hogy bûnös politikát folytatott, de emberségbõl becsületrendet érdemel.“ És most a tárgyalási jegyzõkönyvek alapján nézzünk meg néhányat az Ungváry által is említett tanúvallomásokból: Borbély Zoltán baloldali hírlapíró vallomása: „Vádlott neve újságírói vonatkozásban 1937-38-ban került elõtérbe. Én akkor kerültem vele közelebbi kapcsolatba, amikor az Összetartás címû lapban támadást intézett ellenem azon a címen, hogy védem a zsidókat, amire én a Magyar Világ címû lapban éles hangon válaszoltam. A vitának párbaj lett a vége, melynek nyomát most is homlokomon viselem. Az eset után kibékültünk. 1944. március 19. után lelepleztem Lovik Károly újságírót, hogy Gestapo kém. Ebbõl kifolyólag a Gestapo engem le akart tartóztatni, vádlott azonban értesített errõl, és felajánlotta gárdonyi nyaralóját rejtekhelyül. Vádlottnak ez a magatartása korábbi sajtóharcunkra tekintettel kellemesen lepett meg.

17 1944 október 15. után bujdosásom során felkeresett egy Straszberg Ottó nevû egyén, hogy a svéd védettség alatt állók érdekében járjak el vádlottnál. Én fel is kerestem vádlottat, aki kijelentette, hogy szívesen fogadja a svéd követség vezetõit. Az úgynevezett árja-párja rendelet kibocsájtása után Berkes Albert felkeresett, hogy felesége érdekében, aki zsidó származású volt, interveniáljak vádlottnál. Beszélgetésünk során vádlott azt a kijelentést tette, hogy Vajna Gábor és Kovarcz Emil közönséges brigantik, akiket le kéne bunkózni és sajnálkozását fejezte ki a fölött, hogy így valósul meg a nyilas eszme a gyakorlatban. A beszélgetés után a fülem hallatára felhívta a Magyarország szerkesztõségét és utasítást adott, hogy az árjapárja rendeletet ne hozzák le, mert azt a kormány visszavonta. A lapok nem is hozták le a rendeletet. Ehhez az eljáráshoz vádlottnak semmi joga nem volt, mert az a belügyminiszter hatáskörébe tartozott. Ez alkalommal felajánlotta segítségét Berkes Róbert feleségének megmentésére, ezt azonban nem vettük igénybe. Több alkalommal több személynek adott katonai mentesítést és szabad mozgást biztosító iratokat. Nyilas formaruhát sohasem láttam rajta, csak a pártjelvényt. Határozottan állítom, hogy sok baloldali emberen segített, amint errõl a felszabadulás után baloldali újságíróktól értesültem. Október 15. elõtt vádlott a következõ kijelentést tette: Te is jó magyar ember voltál, én is, te az angol gyõzelemben hittél, én a német gyõzelemben láttam a magyar jövõt. Belátom, hogy elvesztettük a háborút, nekem menekülnöm kell, kérlek vigyázz gyermekeimre. Október 15. és 18-ika között újból találkoztunk amikor vádlott közölte velem, hogy elõször propaganda miniszternek hívták, õ azonban ezt nem fogadta el, utóbb a sajtófõnökséget ajánlották fel, de õ azt is vonakodik elfogadni. Én erre azt a kijelentést tettem, jobb ha õ vállalja el, mint valami vad nyilas. Vádlottat feltétlenül tisztakezû és idealista újságírónak tartottam. Balla Ödön nevû újságíró említette nekem, hogy mikor állását elvesztette, vádlotthoz fordult, aki elhelyezkedési lehetõséghez jutatta a Magyar Játékszín-nél, amit azonban nem fogadott el. Kárpáti Gyulát három társával együtt vádlott szabadította ki október 15. után, amikor titkos szervezkedés miatt letartóztatásba kerültek.” Fodor István sportintézet tulajdonos vallomása:

„Vádlottat még a mûegyetemrõl ismerem, ahol a vívó klubnak volt tagja s tíz éven keresztül tanítványom volt. Ebben az idõben barátaimnak mint egy 80%-a zsidó volt. Egyik bajtársi egyesületnek sem volt tagja. A német megszállás után régi ismeretségünk alapján felkerestem õt és segítségét kértem, mint zsidó származású személy. Mentesítésem elsõ esetben nem sikerült, mire vádlott ajánlására Koródi képviselõhöz fordultam, akinek eljárása szintén nem vezetett eredményre. Ezután vidékre távoztam, s mikor visszaérkeztem Budapestre kormányzói mentességet akartam kérni, azonban kiderült, hogy már meg van a mentesség. Ez a kivételezettség azonban a Szálasi érában hatályát vesztette és vádlott segítségemre volt annak megerõsítésében. Értekezésünk során egy arany karkötõt ajánlottam fel vádlottnak, amit azonban nem fogadott el. Egy nyilas razzia alkalmával a Hungária szállóban tartózkodtam, s a mentesítés alapján nem vittek el. Gönci és Gombos nevû vívóktól is hallottam, hogy vádlott segitségükre volt.” Urbach László motorkerékpár kereskedõ vallomása: „Vádlott osztálytársam volt. Több szegény zsidószármazású osztálytársunk volt, akiket nálam késõbb vádlott protezsált s közbenjárására én kisebb, nagyobb anyagi támogatásban részesítettem õket. Sokat gondolkoztam magamban azon, és nem tudtam összeegyeztetni, hogy vádlott a sajtóban a legvadabb zsidógyûlöletet hirdette, és ennek az ellenkezõjét cselekedte. Október 15.-ike után a nyilasok mint zsidószármazású egyént le akartak tartóztatni, én azonban megszöktem. Feleségemet és családomat azonban letartóztatták. Vádlotthoz fordultam segítségért, aki ki is szabadította õket a politikai rendõrség fogságából. Tudomásom van arról, hogy mikor Heltai Jenõt letartóztatták, vádlott az õ érdekében is eljárt. Hálából autót ajánlottam fel neki, amit azonban nem fogadott el. A nyilas uralom idejében neves írók és mûvészek mondották nekem, hogy az egész nyilas társaságból vádlott az egyetlen, akivel lehet beszélni. Még iskolai éveim alatt úgy ismertem õt meg, mint aki a szegények sorsa iránt fogékonysággal viseltetik, az osztályban is mindig a legszegényebb fiúkhoz vonzódott.” Dr. Berkes Róbert sajtóvállalati vezetõ vallomása: „Vádlottat a Szálasi uralom elõtt csak nevérõl, írásairól és szereplésérõl ismertem,


18 közelebbi kapcsolatba csak sajtófõnöksége idején kerültem vele. Az 1944. november elején megjelent úgynevezett árja-párja rendelet feleségem zsidó származása révén engem is közelrõl érintett, ezért magamhoz hívattam Borbély Zoltán hírlapírót, hogy vele feleségem megmentése érdekében megbeszéléseket folytassak. Nevezett felkereste a vádlottat feleségem érdekében, és nemsokára közölte velem az eredményt: vádlott a rádióban megcáfoltatta az elõbb bemondott rendeletet, és utasította a napilapokat is, hogy a rendeletet ne közöljék le. Felajánlotta Gárdonyban levõ nyaralóját feleségem részére. Mindezt minden ellenszolgáltatás nélkül tette. Kétségtelen, hogy vádlott világnézete szélsõjobboldali volt, de õt mindig idealistának tartottam, aki amiben hisz, azt rendületlenül követi, és elveinek útjáról semmi le nem térítheti. Anyagiakban hozzáférhetetlen volt. Hallomásból tudom, hogy sok üldözöttön segített. Ezek nekem személyesen számoltak be vádlott érdekükben kifejtett segítségérõl.“ Kövessi Pálma miniszteri irodatiszt vallomása: „A miniszterelnökség sajtóosztályán voltam tisztviselõ. Mikor 1944. október 15. után õ lett a sajtófõnök, kellemesen meglepett az, hogy mennyire igyekszik az üldözötteken segíteni. Elõszobája állandóan segítségre várakozó zsidókkal volt tele. Naponta átlag 8-10en keresték fel. Közöttük volt Komáromi Pál, Kosztolányi Dezsô özvegye és sokan mások. A svéd követség vezetõje is többször kereste fel õt, hogy a svéd védettség alatt álló zsidók részére védelmet kérjen. Vádlott a lehetõségekhez képest segítségére volt a hozzáfordulóknak. Közbenjárásának eredménye mutatkozott, amirõl úgy szereztem tudomást, hogy többször velem üzent ki a várakozó zsidóknak, máskor meg telefonbeszélgetéseinek voltam fültanúja. Egyetlen egy esetre sem emlékszem, hogy valakit is elutasított volna, aki segítségért hozzá fordult.“ Hát, ilyen ember volt a nyilas Fiala Ferenc. Mindezek ellenére, kollektív alapon elõbb életfogytiglani börtönre, majd fellebbezések után golyó általi halálra ítélték és csak a köztársasági elnök kegyelmébõl változtatták az ítéletet végül újra életfogytiglani kényszermunkára. Egyéni elbírálás alapján a bíróság három napot sem adhatott volna büntetésül. Örök börtön lett a jutalma, mert megpróbált segíteni mindazoknak, akik erre rászorultak, úgy a nyilas hatalomátvétel

2008. szeptember elõtt, mint után, legyen az illetõ magyar vagy akár zsidó származású. Aki ennek az embernek a tevékenységét nemzetellenesnek értékeli, ahogy cikkedben Te is fogalmaztál, az túllép azon a határon, amit jóérzésû emberek becsületességnek neveznek. Összegezve az elmondottakat, bebizonyított tény, hogy ellentétben a cikkedben leírtakkal egyetlen prominens nyilasból sem lett 1945 után hû kommunista, sõt a valóban baloldalról indult, de késõbb Szálasi mozgalmához csatlakozott embereknek, mint Kassai Ferenc-nek vagy Málnási Ödön-nek is halálos ítélettel vagy súlyos börtönbüntetéssel kellett szembenézniük. Furcsának tartom azt is, hogy ominózus írásod abban a Kanadai Magyarságban jelent meg, amelynek története néhai Vörösváry-Weller István nevéhez fûzõdik. Talán nem tudod, de Vörösváry István és felesége jól ismerték Fialát, még a 45 elõtti idõkbõl, és Vörösvárynének tudnia kellene, hogy az általad leírtak nem felelnek meg az igazságnak. Már csak azért is, mert valamikor Vörösváry István is rendíthetetlen nyilasnak vallotta magát, és a fejlécén tenyérnyi nyilaskereszttel megjelenõ PESTI ÚJSÁG c. napilapnál együtt dolgozott Fialával. Sõt õ még nyilasabb is akart lenni minden nyilasnál, és szemtanúk elbeszélésébõl tudható, hogy csak zöld színû pizsamában tudott aludni. Persze az más lapra tartozik, hogy Vörösváryék idõközben - haladva a korral és az üzleti lehetõségekkel - kitörölték emlékezetükbõl a múltat, és valódi demokratákká szelídültek, ami azt vonta maga után, hogy a csak KÉK ÚJSÁGnak becézett életmûvük egyetlen magyar vonása, hogy magyar nyelven nyomtatják. Azt is furcsának tartom, hogy Te most hirtelen annyira a 60 évvel ezelõtti nyilasokban látod a magyarságra szakadó minden szerencsétlenség fõ okát. Korábban nem voltál ennyire kényes, hisz ha jól emlékszem - és jól emlékszem - írogattál az egykori emigrációs hungarista lapok részére ugyanúgy, mint a Szittyakürt-be vagy Tóth Judit Hazánkért c. lapjába is, amely lapok hungarista irányvonala senki elõtt nem titok. Azt már feltételezni sem merem, hogy feledve korábbi elveidet, a különbözõ elkötelezettségû lapok szájíze sze-

rint írogatsz a jövôben. Vagy talán az játszott szerepet cikked megírásakor, hogy jelenleg a Kanadai Magyarság az egyetlen emigrációs lap, amely még honoráriumot fizet a beküldött cikkekért? Tehetik, hisz a lapot kitöltõ, javarészt zsidó hirdetések ezt simán fedezik anyagilag. Végül hadd szögezzek le egy fontos tényezõt. Az egykori Nyilaskeresztes Párt 1945-ben, a háború befejeztével megszûnt létezni. Fõbb vezetõit kivégezték vagy hosszú börtönbüntetésre ítélték, attól függetlenül, hogy kit milyen mértékben terheltek háborús vagy népellenes bûnök, ahogy azt Fiala Ferenc esetében is láthattuk. A párt nevéhez fûzõdõ - 1944. október 15. után valóban megtörtént és tagadhatatlan kegyetlenkedések valódiságának és mértékének hiteles feltárása, és az abban résztvevõ, vagy arra utasító személyek megnevezése objektív történészek feladata. Hazudni, hamisítani azonban még akkor sem becsületes dolog, ha történetesen nyilasokról van szó. Elítélni vagy kritizálni tevékenységüket természetesen mindenkinek jogában áll, de csak valós tények alapján. Lassan-lassan elõkerülnek öreg ládák, megsárgult dokumentumok és fény derül az igazságra, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem, és a hangyaszorgalommal felépített hamis mítoszból itt is, ott is kihullik egy tégla. Kedves Laci bátyám, a fenti tények ismeretében megkérlek, hogy saját jó hírneved és szavahihetõséged megtartása érdekében férfiasan bíráld felül írásodat. Már csak azért is, mert idén december 19-én lesz Fiala Ferenc születésének 100. évfordulója. Annak a Fiala Ferencnek, aki egész életét a magyarság szolgálatának szentelte. Dobszay Károly (2004)

Fiala Ferenc (1904-1988)


2008. szeptember

19

˝ NEMZETI FIGYELO Egy „meggyalázott“ holo-emlékmû kapcsán Megint olyan esemény történt a nagyvilágban, amely minden „jóérzésû becsületes embert megbotránkoztat“. Az alábbiak elolvasása után gyanítom, kiderül: én nem tartozom ezek közé. (lehet, hogy nem is akarok). Képzelje el a nagyérdemû, Németországban Berlinben vagy Kukutyinban (ez mindegy) õsi szvasztika jelképeket festettek egy holo-emlékmûre, még a mennyiség is szörnyû, tizenegyet! (a helyszínelés még folyik, lehet hogy húsz is lesz belõle). Vélhetõen – ahogyan Magyarországon – más táján is a világnak megvan a mai nap vezetõ híre. Mit nekünk spanyol légiszerencsétlenség, olimpia, magyar aranyérem, nemzeti büszkeség fellángolása, összefogás. Bûnösök vagyunk, bûnös Európa és a világ. Hazugságra épül világunk, ennek csak a mértéke változik, nevezetesen egyre nagyobb. Spekulációból eredõ hazugságokon és hazugságra épülõ spekulációkon alapulnak az olajárak, a háborúk, a demokráciák hamisak, áldemokráciák. Hazugságra építkeznek kormányok, szervezetek. Hazugság az élelmiszer, a BKV jegy, a villamos energia ára. Hazug ország rendez hazug olimpiát. A történelem meg van hamisítva, úgy ahogyan ezt a hollywood-i hazugsággyárban megálmodták. Újra kell tanulnunk a történelmet. Ez igen szép feladat, minden 1000 évre titkosítva, bérfirkászok hazudják az iskolai történelemkönyvekben, mi hogyan történt a II. Világháborúban és azelõtt, mindez világközponti irányítással. Lassan megnyílnak ugyan levéltárak, ezek azonban morzsák. Vannak események csak a közelmúltból, melyekrõl, gyanítom, sosem kapunk igaz képet. (Kennedy gyilkosság, szeptember 11.) Aki máskéntgondolkodó, vagy más szemszögbõl szeretné a történelmet megvizsgálni, az elõször is antiszemitafasiszta-náci-rasszista, másodszor pedig fel kell kutatnia Bosnyák, Fiala, Irving, Szolzsenyicin, Zündel, Dövényi,

Marschalkó könyveit és figyelmesen elolvasnia. Hazugok a hírek, ahogyan azt a Magyar Talmudista Iroda és a világsajtó nem kis része tálalja nekünk. És ekkor, ezzel az egész hazugságépítménnyel szembemenetel pár máskéntgondolkodó fiatal, és a hazug világ, hazug történelem hazugságbálványára, a (holo)hazugság emlékmûvére szvasztika jelképeket festeget. Arra az emlékmûre, ami a legmarkánsabban testesíti meg a hazugságot, amelybõl a nyugati világ majd minden sarkában rengeteg található, amelyet szinte az egész világ bálványoz, amelynek áldoz (magyarul, fizet mint a katonatiszt). Ez tényleg világbotrány! (plusz 10 milliárd euró nekik) Végül egy idézet 1949-bõl: „Egy nagyon felelõs beosztású és a felelõsséggel együtt járó izgalmak ellenére igen-igen jól táplált, ránézésre száz-száztíz kilós elvtárs lenézett Sztyepanov sovány, szemüvegtõl benyomott orrára, és lomha bariton hangon így szólt: - Igaz is, Sztyepanov, ti hogy álltok a héberekkel? - Hé... kikkel? - figyelt fel Sztyepanov. - A héberekkel. - Látva a másik értetlenségét, megmagyarázta: - Nahát, a zsidókkal. Sztyepanovot teljesen váratlanul érte, és nem merte megismételni ezt a kétélû kifejezést, amelyért még nemrég tíz évet lehetett kapni szovjetellenes agitáció címén, sõt volt idõ, amikor falhoz is állították érte az embert. Bizonytalanul mormogta: - Hát… vannak…“ (A. I. Szolzsenyicin : A pokol tornáca) M.T. (Kuruc.info)

A NEMZETI ELLENÁLLÁS HONLAPJA:

www.nemzetifront.hu

VIKTORUNK (O. V. a republikánus munkaértekezleten vesz részt) Viktorunk, a szerencsétlen, Káinra tesz, ami érdem, megkapja a fenék-rendet, ha Barack nyer, akkor vesztett. Kapzsiság és globál száj itt Orr-bán-unkra mindig számít. Az alamuszi apró szentnek észt nem adtak, csak szerelmet. Fél ország a csodálója, fel is ülhet majd a trónra, fejére egy sábeszdeklit Tel Aviv rak. Kék és cseklik. Zas Lóránt (Szicilia, 2008. aug. 23.)

Magyar Nemzeti Front Központ Magyarok Háza 1052 Budapest, Semmelweis utca 1.-3. III. emelet 336. tel:+ 36 1 267- 4510/300 mellék mobil:+36 30 552-7202 honlap: www.nemzetifront.hu e-mail: [email protected] A központban minden kedden és csütörtökön 15.00.-19.00.-ig könyvtár. Amennyiben támogatni szeretné a Magyar Nemzeti Frontot, a 11711041-20860033 bankszámlaszámon teheti meg. Köszönjük.


20

2008. szeptember

PUSZTULUNK, VESZÜNK... marad. - Születési helye? Nemzetisége? – kérdezi a hivatalnok. - Magyar vagyok, Magyarországon, Ungvár városban születtem. - válaszolom büszkén, és érzem, hogy ebben a pillanatban kerültem szembe valakivel, aki sajtóból-televízióból pontosan ismeri a „fasiszMegrendüléssel fogadtuk a szota-náci, zsidóüldözõ és 800 ezer zsidómorú hírt, hogy a kanadai pusztító Magyarország” hivatalos történelMontreálban 2008. július 31-én egy mét. Még a Benes-féle külföldön eltersúlyos betegség következtében hírjesztett magyarellenes hazug iskolai törtételen elhunyt Tóth Judit, a nemzenelemkönyvekbõl tudja, hogy ez az ország, ti emigráció egyik utolsó bátor az én Magyarországom volt „Hitler utolsó harcosa, aki többek között az Új csatlósa”. Ám a történelmi és földrajzi Hídfõ, a 24. Óra és a Hazánkért ismeretekkel felvértezett hivatalnok egyéb címû lapok szerkesztõjeként szeradattal nem dicsekedhet, ellenben érdekes, zett magának megérdemelt hírnehogy szerinte ’a magyar fõváros Bukarest’, vet. Az alábbiakban 2005-ben Budapestrõl is hallott már, de az valahogy papírra vetett önéletrajzi írásával lecsúszott az õ térképérõl. búcsúzunk Tõle, és ígérjük, hogy Mielõtt a hivatalnok pontosan megéremlékét kegyelettel megõrizzük. ti, hogy honnan is jöttem ebbe az országba, a szülõvárosom földrajzi fekvésének és történelmének rövid felrajzolása szinte Ungvártól Montreálig elkerülhetetlen. - Szóval Ön a mai Ukrajnában született, de nem ukrán, hanem magyar. Életem dióhéjban - Igen így van, és 1962 óta vagyok Az én életem nem volt unalmas, de re- kanadai állampolgár. – válaszolom. génybe illõ fordulatos történet sem. Ungvár Szüleimmel és kis öcsémmel 1956-ban hagytam el hazámat, akkor még nem is gondoltunk arra, hogy talán örökre. A Hároméves korom szép emlékeihez tartoháború és a levert Szabadságharc után zik, amikor még a békés idõkben az Ung végre idegen földön kaptunk menedéket, partján a kristály tiszta folyóvízben csillomegnyugvást és életlehetõséget. Nem aka- gó lapos kavicsokkal játszadoztam. Még rok hálátlan lenni ez ellen a minket, ’56-os most is érzem a folyóvíz friss illatát. menekülteket befogadó ország iránt, de az Boldogságunk nem tartott sokáig, mert az igazi magyar hazát semmi nem helyette- õsi magyar város a háború és a terror sötétsítheti, mert ez az idegen tenger, – bár- jébe borult, és az egykori tiszta levegõt a mennyire szép, gazdag, és a hivatalos robbanások kormos füstje és az éjjel-napmegállapítások szerint még „demokratikus pal közlekedõ harckocsik petróleumos és szabad” is – az életem végéig örökre fojtogató, bûzös szaga váltotta fel. Még ma is hallom a légitámadások félelmetes éjszaidegen lakóhely marad. 1938. novemberében, az elsõ Bécsi káiba beleüvöltõ sziréna hangját, és érzem Döntéssel a Felvidéken – egyelõre – a pillanatnyi védelmet nyújtó hideg pinvégetért a csehszlovák uralom. Fiatal szü- cék, és bunkerok dohos szagát. Mint kis gyermek arra még emlékleim a Magyarországhoz visszakerült õsi magyar történelmi városban, Ungváron szem, amikor a nyugodt életünknek vége kezdték házaséletüket, ahol 1941. január- lett, és csak évekkel késõbb tudtam meg szüleimtõl, hogy miért kellett bujdosni és jában születtem. Az elmúlt 49 év alatt itt Kanadában menekülni. 1944-ben Ungvárra is bevominden hivatalos kérdõívbe, okmányba nult a szovjet hadsereg és novemberben nem a szülõvárosom eredeti nevét, több ezer magyar férfit – közöttük ÉdesUngvárt kell írnom, hanem a szovjetizált apámat – északra, az osztrák Neu Sandec „Uzhgorod” szót, jóllehet errefelé egyiket (Galícia) városba, ma már Nowy Sacz sem ismerik. Nekem örök idõkre Ungvár (Lengyelország) – hurcolták el a sztáli-

TÓTH JUDIT EMLÉKÉRE

nista Ilya Ehrenburg által felbõszített vörös hordák. Pedig Édesapám nem volt fasiszta, sem párttag… csak magyar, és ez akkor a legnagyobb bûn volt, akárcsak manapság! És a nemzetiségi tisztogatásukhoz ez elég volt. Arra is emlékszem, amikor néhány batyuval a Magyarország felé induló utolsó vonattal Nyíregyházára menekültünk a „felszabadító” horda elõl. Az állomásról kiinduló vonat utolsó kocsijából magyar vasutas nyújtotta a kezét Édesanyám felé. Ez volt az utolsó vonat, az utolsó órában, az utolsó alkalom. Aztán a határt végleg lezárták, és soha többé magyar nem mehetett át. Édesapám a gulágból való szerencsés szökése után a lezárt határ mögötti Ungvárra nem mehetett vissza többé, télvíz idején gyalog tette meg az utat Nyíregyházára. Félelemmel, rettegéssel teli életünket a bolsevizált, újból megcsonkított, megerõszakolt Magyarországon folytattuk, 1956. decemberig. Iskoláim elsõ osztályát még az angolkisasszonyok zárdájának katolikus iskolájában végeztem, de a második évben, amikor Péter Gábor (Auspitz Benõ) és gyilkos bandája már javában kínozta Mindszenty hercegprímást az ÁVH pincéiben (1948), már megkezdõdött a magyarok üldöztetése, gyilkolása, a vallásüldözés, az apácák civil ruhába való átöltöztetése és a sátán valóságos korszaka. Az iskolám bezárt és az apácákat közönséges ruhák viselésére kényszerítették. Ezután a nyíregyházi evangélikus templommal szemben lévõ IV. számú általános iskola tanulójaként folytattam tanulmányaimat. Tiszta magyar lelkû tanáraimra még ma is szeretettel gondolok – kivéve a gonosz, pocakos, kopasz fejû orosz tanárra, aki valósággal gyûlölt bennünket. Igaz, hogy mi is gyûlöltük a ránk kényszerített cirill-betûs idegen nyelvet, és e nyelv kényszer-tanulása megkeserítette valamennyi magyar diák életét. Megbocsásson a világ, de ma már egy-két orosz szónál többre nem emlékszem. Egyébként mindig szorgalmas tanuló voltam: szerettem a magyar történelmet, irodalmat, és ezeknek a gazdagításában besegítettek otthon a szüleim is. Nyolcadik osztályom után középiskolába, a Zrínyi Ilona leánygimnáziumba kerültem, amelynek a második osztályát, az 1956-os események miatt már nem fejezhettem be.


2008. szeptember Ausztria, 1956 1956. október 23-án a rádió hírekbõl értesültünk, hogy Budapesten tömeges felvonulások vannak, sõt már itt-ott gépfegyverekkel is lövöldöznek. Hogy a saját érdekében megvédjék a nemzetet, újra megjöttek az oroszok: a tankok százai éjjel-nappal dübörgõ zajjal vonultak át Nyíregyházán. Tizenkét esztendõ nem olyan hosszú idõ, és senki nem felejtette el az 1944-ben ránk szabadult poklot. Miután a szabadságharcosok felszedték az aknákat a nyugati határon, 1956. december elsején, szüleimmel és hatéves kis öcsémmel elhagytuk Magyarországot. Megérkeztünk a fényesen vakító gyönyörû Bécsbe, ahol én a 15 éves vidéki lány, szinte idegen bolygón éreztem magam. Nem tudtam elképzelni, hogy egy városban annyi villanykörtét lehetséges és szabad meggyújtani. A híres Bécsben ettem elõször déli gyümölcsöket, finom csokoládét és mivel fiataloknál ez gyorsan megy, néhány hónap alatt, úgy ahogy, még németül is megtanultam beszélni. Soha nem fogom elfelejteni az osztrák nép vendéglátó szeretetét! A hatalmas olasz Ascania nevû luxushajón, 13 nap tengeri út után érkeztünk Kanadába, 1957. júliusában. Mivel már egy évet úgyis elmulasztottam az iskolából, az 1957-es tanévet én és még öt menekült magyar lány a québeci Joliette városka, francia apácák által vezetett intézetében kezdtük. Istenem, de nehéz volt kezdetben! Az én szeretett magyar anyanyelvem és pici német tudásom bizony nem sokat segített a francia nyelvû elõadásokon! Titokban vártam, hogy valamilyen okból szüleim majd meggondolják, és rövidesen visszamegyünk, legalább Európába, – ahogy ezt nagyon sokan honvágyból meg is tették – ha nem is Magyarországra, de legalább Bécsbe. De a visszatérés elmaradt. Aztán valamennyire sikerült a francia nyelvvel megbarátkoznom és 1959-ben sikerült leérettségiznem. Ezután kezdõdött az életem igazán az idegen világban, mert a francia mellett az angolt is meg kellett tanulni! Könnyû nyelv az angol, hiszen ebben nincs hímnem, nõnem, semlegesnem, csak a kiejtéskor kell arra gondolni, hogy forró krumplit forgatsz a szádban, és akkor tökéletes angol vagy! Milyen jó, hogy minden és mindenki „egynemû” – gondoltam. Magyar tánccsoportban találkoztam életem párjával, és 1963-ban megesküdtünk. Az ezután következõ évek voltak a

21 legszebbek: a montreáli McGill egyetemen végzett mérnök férjemmel a mai napig mindig arra vigyáztunk, hogy idegen szavak lehetõleg soha ne keveredjenek a beszédünkbe. Az egész csak önfegyelem… Ha mi nem ápoljuk a magyar anyanyelvünk, – gondoltuk – akkor idõ elõtt már csak idegen nyelven társalgunk még egymás között is. Negyvenkilenc esztendõ nagyon sok idõ, mialatt az ember, ha nem vigyáz ebben az idegen tengerben, könynyen elveszítheti az anyanyelvét. Aztán jöttek a szép évek: Montreál és Winnipeg. Megismerkedtünk magyar fiatalokkal, népi tánccsoportokban táncoltunk, gyönyörû ruháinkat magunk varrtuk és hímeztük. Az üvegestánchoz engem kértek fel, hogy festeném meg az agyagszínûre festett borosüvegeket népi motívumokkal. Ügyesek voltunk, soha nem ejtett le senki üveget, s még a rajongó közönség is meglepõdött, amikor a tánc végén levettük a fejünkrõl a korsókat, amik nem voltak odaragasztva. Szinte hihetetlen, de Kanadában tanultam meg a magyar kézimunka fortélyait, és ma már számos díszpárna, és terítõ ékesíti a lakásunkat.

Miután, mint számos bank pénztárosa elég jól megtanultam angolul, kórházba mentem megszerezni a röntgentechnikusi képesítést, amit két év után kitûnõ eredménnyel végeztem. A hetvenes évek nagy részét a kanadai Manitoba tartomány Winnipeg városában töltöttük. Egyetlen kisfiúnk Józsika angol nyelvû elsõ osztályba lépett, de a lelkem csak magyarul tudott beszélni, s néhány hónapig még a szorzótáblát is csak magyarul mondta. Akkor még nem tudtuk, hogy a magyar szorzótábla ellenére 15 éven belül mérnök lesz belõle. Ebben a kegyetlenül hideg városban a zene gazdagította az életemet. Énekórák, színpadi szereplések, próbák… A winnipegi operakórus tagja voltam négy évig, tizenhárom operában vettem részt. De lelkes tagjai voltunk a helyi magyar katolikus

közösségnek is, szinte mindenbõl kivettük a részünket: népitánc, templomi énekkar, magyar iskola stb. Vissza Montreálba (1979) Újabb tapasztalatokkal folytattuk addig is eléggé fordulatos életünket. Itt már sem operakórus, sem népitánc nem jöhetett számításba, de annál jobban vonzódtam az egyetem felé, ami a Concordia egyetem Szépmûvészeti karának a zenetagozatára vezetett, ahol diplomát szereztem. Ez azt eredményezte, hogy a Magyar Bizottság (1983) felkért a helyi magyar rádióadás vezetésére. Ez alatt megindítottam a „Dobó Katica Tudósítója” címû havilapomat. Talán ez késztette Dr. Fabó Lászlót az Új Hídfõ kiadóját San Franciscóból, hogy az Új Hídfõ és az Új Hídfõ Könyvtár szerkesztésére felkérjen az elõdöm Dunai Ákos hirtelen 1989 õszén bekövetkezett németországi autószerencsétlensége után. Kivetettségünk hosszú éveiben már fel se tûnt, hogy rám mindig mindenütt olyasmit bíznak, amihez nem volt képesítésem, de valahogy mégis elvárták tõlem, hogy sikeresen továbbvigyem a rám bízott feladatkört: pl. sem rádió vezetését nem tanultam, sem újságírást! A nyolcvanas években a helyi angol egyetemi könyvtárban töltött rengeteg idõm alatt nyíltak ki a szemeim, amihez hozzásegített a lapszerkesztés és a rádiómûsor vezetése. A tantárgyaimhoz szükséges könyvek mellett, egyre-másra kutattam a Magyarország történetével kapcsolatos angol nyelvû mûveket. Számos, fõleg zsidó, szlovák és román történész gyûlölködõ és hazug könyveire bukkantam, de annál kevesebb volt az objektív szemszögbõl feldolgozott anyag. Közben rájöttem, hogy hasznos dolog lenne felkutatni a különféle szemszögbõl megírt könyveket, azokban a tényeket, adatokat összehasonlítani, és saját magamnak levonni belõle a tanulságot. A végén mindig kilóg a lóláb, – és arra is rájöttem, hogy a politikailag helyes irányzatban van két lehetõség: semleges, vagy pedig – akkor kezdtem gyanítani – egy befolyásos kisebbség által bitorolt hatalom érdekeinek, felsõbbrendûségének, a vélt vagy valós sérelmeinek az állandó ecsetelése. Míg régebben a könyvtárakat és antikvár könyvesboltokat járva sikerült megtalálni a kutatásaimhoz szükséges anyagot, ma már a Világhálózat az, ami a munkámhoz pótolhatatlan. Külön szeretném megemlíteni az emigráció legnagyobb íróit, többek között Marschalkó Lajost,


22

2008. szeptember

Fiala Ferencet, Alföldi Gézát, Padányi Viktort, Berzy Józsefet és a sok más kiközösített, bátor magyart, akik az ötveneshatvanas években papíron örökítették meg mindazt, amit a politikailag helyes judeo-marxista mûvek elhallgattak vagy meghamisítottak. A történelem párhuzamos ellenõrzését írói nagyságainknak köszönhetem. Találkozásaim a valósággal A montreáli magyar rádió heti egyórás mûsorának tíz éves felelõs szerkesztõi munkájából egész életre szóló gazdag tapasztalatokra tettem szert: kevés embernek adatik meg az életében ilyen nagy megtiszteltetés. Az elsõ hónapokban történt, hogy a „Canadian Scene” címû Torontóban szerkesztett angol nyelvû hírlapban olvastam: „11 éves kislány szemmûtétre érkezik Magyarországról a montreali gyermekkórházba, és akik tehetik, látogassák meg.“ A magyar nevet viselõ gyerek kicsit szégyenlõs és óvatos volt, de azért röviden elbeszélgettünk. Két nap múlva korán reggel csengett a telefon. Erélyes, szinte durva hangú hölgy jelentkezett a telefon másik végén és forró olajként fröcskölte rám a mondanivalóját: - „Ki kérte fel vagy hatalmazta fel magát arra, hogy a kórházban meglátogassa a magyarországi kislányt?” Isten látja lelkemet, hirtelen nem tudtam, miféle gonoszságot követtem el azzal, hogy az idegen kórházban búsuló kislányt meglátogattam, – valami sötét ’náci-fasiszta megmérgezési tervezet’ gondolata nélkül! – s hogy miért volt a látogatásom megbocsájthatatlan. A hölgy németes neve viszont elárulta a rejtélyt. Rájöttem, hogy nem akármilyen kislány jött Kanadába magyar-honból, akit nem látogathat meg akárki, fõleg olyan egyén nem, aki igazi magyar szellemiségû keresztény mûsorokat merészel szerkeszteni az éter hullámain! Megígértem a magából kikelt asszonyságnak, hogy nem fogom többé zavarni Ágicát, de a jövõben ingyenes orvosi mûtétekre idehozott magyarajkú rokonait sem! Ez volt tehát az elsõ, a ma már annyira közismert ’a zsidókat mindig kirekesztik’ és ’tiszteld a másságot és fajiságot’ leckém, ami nemcsak hogy alaposan kinyitotta a szememet, de a továbbiakban is komoly gondolkodást idézett elõ. Elkezdtem kutatni. Elõször is tudomásul vettem, hogy egyidõben valaki nem lehet magyar és zsidó, annak ellenére, hogy ez utóbbi gátlástalanul használja

a magyar nyelvet. Mert nem a nyelv, hanem a lélek, a gondolkodás, a szellem határozza meg a hovatartozást. Ezután még volt néhány feledhetetlen emberismereti tapasztalatom. Mint pl. amikor a ’80-as évek végén a Montreáli Magyar Bizottság tagja, Schnurmacher rabbi az egyik gyûlésen kijelentette, hogy az õ „ felesége naponta imádkozott azért, hogy az oroszok maradjanak Magyarországon”. - Elképzelhetõ, hogy milyen zokon eshetett nekik, amikor a szovjet horda magyarországi „ideiglenes” jelenléte végre megszûnt! A cserkészcsapat és 1956 Tapasztalataimhoz tartozott magyar egyházaink és egyesületeink tagságának megismerése. 1985-ben történt, hogy a montreáli cserkészcsapat vezetõje fizetett hirdetéssel jelentkezett nálam: „vacsorával egybekötött cserkészbált rendezünk október 26-án cigányzenekarral.” A hirdetésre tiltakozással válaszoltam az éter hullámain. Évek óta köztudott, hogy azok a magyarok, akik még a szívükben viselik 1956 emlékét, - a kegyeletsértést elkerülendõ! - október 23. és november 4. közt sehol a világon nem rendeznek mulatságokat, dáridókat. (Valószínûleg, ma már ez sem szokás többé!) A fizetett hirdetést természetesen megtagadtam. Erre Montreál összes magyar egyháza, egyesülete és szervezete ellenem fordult és a nagy nyilvánosság elõtt egyértelmûen a ”cserkészet bomlasztó ellenségének” bélyegzett meg. A cserkész szülõk a tudomásomra adták, hogy miért a sok hûhó, hiszen „az itt született gyerekeknek 1956 emléke nem jelent semmit.” Pedig a magyar katolikus egyház által támogatott cserkészvezetõség ezeket a gyerekeket egyenruhába öltöztetve évente kétszer, minden nemzeti ünnepen felvonultatta zászlókkal az egyház kultúrtermében. Kérdezem én: akkor mit jelentett nekik 1956 vagy Március 15-re? Mindez megrendezett külsõség, jelentéktelen színpadi jelenet volt csupán? De amikor Ottawában több, mint kétezer tüntetõ magyar vonult fel a csehszlovák és román követségek elõtt, a mi cserkészeinket sehol nem lehetett látni! Miért? Azért mert a cserkészvezetõ, aki nyilván az állását féltette a kanadai csehszlovák repülõtársaságnál (Czechoslovak Airline) - megtiltotta, hogy a gyerekek a felvonuláson cserkészruhában megjelenjenek! (Az utasítást a magyar katolikus templom hirdetõtábláján a saját szememmel láttam!)

Rádiós éveimben egyik nap hozzám jött egy 14 éves magyar cserkészfiú, akit érdekelt volna, hogyan készülnek a rádiómûsorok. Örömmel fogadtam az ötletet és megígértem neki, hogy minden héten jöjjön el a stúdióba, a hatvan percbõl adok neki 15 percet cserkészhírekre, és lassacskán átadom a tapasztalataimat is. Mégegyszer eljött, de többé nem láttam a fiút… Kerülõ úton jutott el hozzám a rejtély, hogy a cserkészfiú nem jöhet többé a stúdióba, mert a cserkészvezetõség megfenyegette: ’amennyiben tovább is járni szándékozik a rádióba, kidobják a cserkészetbõl.’ Ezt is megértettem és hozzáadtam az elõzõ „leckéimhez”. A magyar rádiómûsor ’tulajdonosai’ A rádiómûsoromat montreáli üzletemberek hirdetései tartották fenn. A kanadai CRTC (Canadian Radio and Television Commission) szabályai szerint a rádió fenntartására kizárólag kereskedelmi hirdetések jöhetnek számításba. Tehát, akiknek nincs üzletük, eleve nem fizethetnek be hirdetésekre, nem támogathatják a rádiót, így a kívánságuk sem számíthat. Az adást ezért semmiképpen nem lehet „közösségi rádiónak” nevezni! Sõt ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy van 8-10 üzletember, akik kifizetik a heti 50-60 dollárt, és ha a mûsor nem az õ ízlésüknek vagy politikai meggyõzõdésüknek felel meg, (hiszen õk fizetnek érte), akkor megvonhatják a támogatásukat. Ezért történt az, hogy a nyolcvanas években bizonyos utazási iroda kifogásolta az adásom kommunista-ellenes jellegét. De ekkor már bizonyos érdekcsoportok a mûsor magyar szellemét kifogásolták, ami odáig fajult, hogy egyik karácsonyi mûsorban általam beolvasott Prohászka Ottokár püspök üzenete miatt pokolgépes robbantással fenyegették a rádióállomást. Az idegen nevû, de õszinte Hungarista szívû püspök beszédében volt az a mondat, hogy „Ha cionizmus létezhet, akkor Hungarizmus is!” A robbantás hírérõl a lakásomra jött montreáli rendõrség értesített. Kérdezték, hogy „árulja el nekünk mi volt az adásban, amiért valaki fel akarta robbantani az épületet.” Én ezt próbáltam megmagyarázni… Nagyobb volt a rémület, mint a veszély: az épület hála Istennek nem robbant fel és a sátáni terv kiagyalóját is elkapták, de különösebb botrány vagy kellemetlenség nem lett belõle. Ám ezután a rádió vezetõségénél valóságos hadjáratot indított ellenem a helyi „üldözött” kisebbség, amit üzleti vállalkozásnak elég nehéz figyelmen kívül


2008. szeptember hagyni. A magyar-ajkúak bebizonyították, hogy Prohászka püspöknek egyszerûen nem lehet igaza, de még a nevét se említse senki! A nyolcvanas években értesültünk, hogy Erdélyben magyar katolikus papot félholtra vert a román titkosrendõrség. A pap három hónapon belül belehalt a sérüléseibe. Katolikus egyházunk plébánosát kértem, hogy hirdessen szentmisét az erdélyi magyar pap emlékére, mire azt a választ kaptam, hogy „sajnáljuk, de ez nem lehetséges, mert az egyház nem politizál!” 1990-ben Eugene Kaellis amerikai fõrabbi „Toward a Jewish America” címû, kizárólag zsidó újságban hirdetett könyvét vettem meg, ami kész tervezet Amerika teljes elzsidósítására. A könyvet olvasásra kölcsönbe adtam az egyik jezsuita papunknak és a véleményét kértem. Amikor a könyvet visszakaptam, az atya a legnagyobb megdöbbenésemre azt közölte velem, hogy „Judit, magának igazán nem kellene törõdnie az ilyen dolgokkal.” Tudtam, hogy valahogy jó úton járhatok, mert a ’90-es években, a torontói és montreáli katolikus templom bejáratánál a kiadványaimat bemutató két személyt egyértelmûen elküldték az útból, mondván, hogy „ennek a fasiszta kiadványnak itt semmi helye nem lehet. Kérjük, távozzon a helyszínrõl!” Mivel volt, aki mégis kitartott mellettem, a még megmaradt hirdetõimhez küldöttség ment. Jóval késõbb megtudtam, hogy a társaság, amely évekig a hazai kommunistákkal szövetkezett, most hirtelen engem nevezett „kommunistának”. Erre végleg megszûnt minden támogatás. Az általam szerkesztett magyar rádiómûsorhoz már két éve nem kaptam fizetett hirdetõket, s bár a vezetõség kért, hogy maradjak, mert a mûsor egyébként igen népszerû volt, benyújtottam felmondásomat és a magyar rádiómûsor utolsó adása kilenc és fél év után örökre elhallgatott. Az egy órás helyünket afrikai négerek vették meg igen jó pénzért. Még ma sem tudom, hogy kilenc és fél év vajon feleslegesen eltöltött idõ volt-e? Érdemes volt-e? Megtanultam, hogy csak az ismerheti meg igazán az embertársait, szerezhet gazdag tapasztalatokat, aki az emigrációban újságot szerkeszt. Nem tagadhatom: az 1983 és 2005 között életem leggazdagabb éveit éltem, nagyon sok örömmel és elég sok csalódással. Nem lehettem más, mint aki szívben-lélekben vagyok, s ez érezhetõ volt úgy a rádiómûsoraimban, mint a kiadványaimban. A Magyarok Istenének külön kegyes

23 gondviselése volt, hogy a montreáli magyarajkú zsidók még idõben kinyitották a szememet, és vérbeli revizionistát faragtak belõlem. Mert nem kétséges, hogy ezt csakis nekik köszönhetem! Ma már tudom, hogy ez halálos bûn, hiszen ha valaki a sokat hirdetett szólás- és sajtószabadság jogával akar élni, azonnal összeszaladnak a zsidó történészek, a B’nai B’rith, a Jewish Defense League, az AntiDefamation League, a Human Rights Commission, és egyéb érdekképviselet, amelyek ’megvédenek bennünket önmagunktól’, mialatt a demokráciát és a szabadságot hirdetik. Aggódom a teljes pusztulásra ítélt magyarságért, mert látom, hogy a már nem is olyan titkos erõk a megsemmisítésünket tervezik. Titkos erõk, amelyek ellen nincs védekezés… Aggódom azért is, mert – itt külföldön és otthon is, beleértve az egyházat – olyan elemek szólnak a nevünkben és intézik a sorsunkat, akiknek nem érdekük a magyarság megmaradása, jóléte és szabadsága. Havilapunk, a Hazánkért ma már a hatodik évfolyamát érte meg, és a kilenc éves internetes honlapunkon közel 300 cikk is megtalálható. Hûséges olvasóink segítsége, bátorítása nélkül az elmúlt 23 évben általam vállalt nehéz munka nem lenne lehetséges. Ezúton szeretnék hálás köszönetet mondani olvasóinknak, lelkes támogatóinknak és barátainknak, akik a hosszú évek alatt mellettem álltak. Tóth Judit, szerkesztõ Montréal, Kanada 2005 tavaszán www.hazankert.com

VAGYOK FAGYOTTAN (Magyarhon, 2008) Vagyok fagyottan, fonnyadt körte, hitehagyott és meggyötörve. A nedveimbôl fontak szálat, pókhálófészekben gyaláznak. Elvéreztem, mert véreztettek, csonkítottak, nem hagytak testet. Megvontak mindent, ami számít, méregpohárt löknek a számig. Vízbe dobnak, hogy fuldokoljak, árverezik lelkem kohónak. Zsibvásár már a szép határ itt, a török jobb volt mint a másik. Mondjatok hát misét felettem, hatágú csillag lett a vesztem. A gyertatartó hetes ága felkerülhet még vasvillákra. Jöjj hát te véres, vörös bolygó, rettegjen tôled, aki botló, üssél barázdát testbe, tájba ! A megváltás még késik – hátha... Zas Lóránt

A nemzeti ellenállás lapja Megjelenik havonta Fõszerkesztõ:

Végsõ emigrációd (Tóth Judit halálára) Szépséges sziget volt apró szíved, hol tiszta szomj megenyhülhetett, mert angyali, szent sugárzás áradt arra is, kiben júdásszándék támadt, kivel együtt oly jó volt magyarként tenni, Hídfõnek lenni, Hazánkért szenvedni! Most hát mennyei Mesteredhez tértél, s tõlünk elköltözve, végleg hazaértél; de harcosként, a csatában: Nem lettünk kevesebben, csak új frontról fedezel minket, most már a mennyben! Tarnóczy Szabolcs

Dobszay Károly ([email protected]) Tiszteletbeli fõmunkatársak:

Alföldi Géza†, Fiala Ferenc†, Marschalkó Lajos† Kiadó:

MAGYAR NEMZETI FRONT Elõfizetés egy évre 4400 Ft. (12 szám + postaköltség) Megrendelés levélben, e-mailben, vagy személyesen a Magyar Nemzeti Front címén, számain és a könyvtárban. Az internetes színes változatot azoknak küldjük, akik valamennyi összeggel támogatják a Magyar Nemzeti Frontot. Bankszámlaszám: 11711041-20860033 (csekkmásolat az e-mail címre)

ISSN 1786-8408


24

2008. szeptember

A

FEKETE

BÁRÁNY

NEM HISZEK A HOLOKAMUBAN!


Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen. Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk

Recommend Documents