Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen, Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk

„Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen, Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk.”

A nemzeti ellenállás lapja 2006. április 18.

Dsida Jenõ

Ne csak beszélj, cselekedj is! III. évfolyam 8. szám

167 Ft

Barmok ideje

A tömeg, mint társadalmi erõ, oly mértékben hatalmasodott el az én idõmben, hogy nincs barlang, magatartás, szemlélet, ahová még elvonulhatunk elõle. Természetesen oktalan és esztelen az, aki megsértõdik a tömeg tényétõl, s valamilyen finnyás és fanyalgó egyénieskedés nyafogó magatartásába menekül. A tömeg itt van, mint az esõ, a szél, a föld. Számolni kell vele. De Arisztotelész ezt mondja: „A nagy tömeg egészen rabszolga-lelkületet mutat, s a barmok életmódját követi.”

Két és félezer éve hangzott el ez a megállapítás; ma érvényesebb, mint valaha. Az emberi közönségesség korunkban olyan reménytelen méreteket öltött, hogy nincs többé pedagógiai módszer, mely eredményesen tudna harcolni ellene. A tömeg reflexei már nem emberiek többé abban az értelemben, ahogyan a keresztény mûveltség és a klasszikus ókori nevelés értelmében ismertük meg az emberit. Vitatkozni nem lehet velük; mintha iszákosokkal vagy eszelõsökkel vitatkoznál, akik csak

rögeszméiket dadogják válaszul. Érzelmeikre hatni nem lehet; másként éreznek, mint eddig az emberek. A részvét, az együttérzés eltorzult lelkükben; a kapzsiság, a vérszomj uralkodnak idegeikben, a korlátlan és mohón habzsoló, szomorú élvezetvágy: Az emberi közönségességnek nincs határa többé. Egy okkal több, hogy minden emberszabású ember makacson és bátran helyén maradjon, gondolkozzék, érezzen, ahogyan emberhez illik. Márai Sándor

FR NT

2

Virágvasárnapja utáni gondolatok Böjte Csabától Döbbenetes! Az Istenember földre borul és fölsír: „Hányszor próbáltalak összegyûjteni, mint kotló a csibéit, de ti nem akartátok”. Karácsony éjjelén angyalait küldte a közénk jövõ Isten, jelt rakott az égre, csillagot, hogy könnyebb legyen a szeretet, a jóság mellett dönteni! Heródes döntött, és a katonáit küldte válaszul. Jézus Krisztus sír Jeruzsálem falai elõtt. Sirat minket. Sír, de nem adja fel az örök tervét, a szeretetben együtt élõ nagy család álmát, ahogy Õ maga mondta: az Isten Országát. Döntés elé állít. Minden nap virágvasárnapja. Újból és újból kinyújtja felénk ölelõ karjait az Isten. Nem adja fel a teremtés célját: Isten Országát, hol nincsenek gyõztesek és legyõzöttek, hanem mindenki diadalmaskodik, hol a vállak egymás mellet feszülnek, és az álmok, a gondolatok nem kioltják, hanem alázattal hordozzák, felemelik egymást. Mindannyian dönthetnénk az élet mellett. A mennyei Atya számára nincs jó és rossz gyerek. Õ a tékozló fiúkat hazavárja, hogy bûneiktõl tisztára mosva magához ölelje õket. Milyen más lett volna az emberiség története, ha a Virágvasárnap ujjongó tömegben ott lettek volna a fõtanács emberei is: Kaifás, Heródes, Pilátus és a többiek? Nem kellett volna megélnünk nagycsütörtököt, nagypénteket, Jeruzsálem pusztulását, Mohácsot, a világháborúkat!? Igen, a Gonosz, mint ordító oroszlán jár körül és keresi, hogy kit nyelhet el. Mennyi vér, és szenvedés? Dönthettünk volna a szeretet, a jóság, az élet mellett is. Jézus Krisztus sír, sirat minket, de nem adja fel! Húsvét hajnalán az elsõ szava a reményvesztett emberiséghez, a bûnös Magdolnához: Menj, szólj a többieknek, találkozunk Galileában. Ne szomorkodjatok, folytatjuk ott, hol abbahagytuk. Legyõztem a Gonoszt, az élet bontakozik, megy tovább. A szeretetet, a bizalmat, az életet meg lehet ölni, el lehet pusztítani, el is lehet cinikusan temetni, de harmadnap feltámad. Diadalmaskodik! Döbbenetes, az átdöfött szív újra él, szeret, remél! Nincs benne tétovázás, félelem, duzzogás, bosszúvágy, szemrehányás. Jézus bízik az õ Atyja alkotásában, az emberben. A mindmáig munkálkodó Isten hiszi, hogy a teremtés beérik, és az Õ Országa eljön. Az élõ szeretete nem eltapos, legyõz, ha-

nem magához emel, megtisztít, életet ad! Bennünket is saját képére, hasonlatosságára teremtett az Isten. Utunk egyéni és közösségi golgotákon, nagypéntekeken keresztül vezet. Egyetlen válasz a virágvasárnapi nemekre, a keresztre, a szívünket átdöfõ lándzsák, vagy a gonosz szavak vasára egy csendes, indulat mentes újrakezdés, bizalommal teljes felhívás: Bízzatok! Nincs veszve semmi, az élet, a szeretet diadalmaskodni akar, és diadalmaskodni is fog. Gyertek szelíden, de határozottan, menjünk tovább a szeretet útján. A 2004. dec. 5., de most 2006 Virágvasárnapja után sem tudok mást tenni, mint némán leborulok a világért síró, bennünket összegyûjteni akaró Istenember mellé. Én igent akarok mondani, így csak egyetlen imám lehet „bocsásd meg nekik Atyám, nem tudják mit cselekednek!” Sírok, harmadnapon alázattal felállok, és az Úr hitével tovább megyek. Igen céltudatosan, a szeretet útján tovább megyek, mert hiszek a feltámadásban, a szeretet végsõ gyõzelmében. Abban a gyõzelemben, mely nem az embert, hanem a mi emberségünket, méltóságunkat tönkretevõ bûnt, önzést, kapzsiságot gyõzi le. Határozott léptekkel tovább megyek, mert hiszek a tiszta szeretetben, az önzetlen jóságban, az alázatos munkából kibomló közös hazánk, az Isten Országának eljövetelében. Kisebb testvéri szeretettel, a feltámadás életet adó hitével ölellek, és tiszta szívvel kívánok, diadalmaskodó szent húsvéti ünnepeket, Csaba t.

2006. április 18.

A POL-ÓRA és a MAGYAR NEMZETI FRONT közös rendezvényei a Magyarok Házában minden kedden 17 órától.

Az újság kapható: Országszerte a nemzeti könyvesboltokban és a budapesti újságárusoknál. Elõfizethetõ rózsaszín csekken a 2120 Dunakeszi, Bocskai utca 16. címre. Az újságot zárt borítékban küldjük elõfizetõinknek. Éves elõfizetés: 4000 Ft Féléves elõfizetés: 2000 Ft Negyedéves elõfizetés: 1000 Ft Telefon: 06-20-494-4513 Elektronikus levél: [email protected]

A Magyar Nemzeti Front és könyvtárának címe: 1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3. III. e. / 336. Magyarok Háza Telefon: (06-1-267-45-10) 300-as mellék A könyvtár nyitva kedden és csütörtökön 15 és 19 óra között. honlapcím: www.nemzetifront.hu Jelentkezzen az MNF elektronikus hírlevelére a [email protected] címen. ÕSI MÚLTUNK JELKÉPEI

A MAGYAR CÍMER JELRENDSZERE KÖZÖTTÜNK ÉLÕ TURUL MADÁR Diavetítéssel egybekötött ismeretterjesztõ elõadást tart Dúcz László április 20. 18.30 Zugló, 1146 Hermina u. 3. ZEG-ZUG Gyermekház Tükörterem

címmel elõadást tart

DÚCZ LÁSZLÓ április 19. 18 óra A pilisi és csíksomlyói kirándulások megbeszélése! Szigetszentmiklós, Városi Könyvtár I.em. A MAGYAR NEMZETI FRONT KULTURÁLIS TAGOZATA szervezésében

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

III. évf. 8. szám

FR NT

Tiltakozó levél Országos Választási Bizottság, Budapest Tisztelt Bizottság! A mai napon, a 2006. ápr. 9-i országgyûlési választások elsõ fordulójának napján, az alábbi tiltakozó iratomat juttatom el Önökhöz oly módon, hogy Budapest 25. számú egyéni választókerületében a 11. számú szavazókör jelenlevõ szavazatszámláló bizottsága testületének átnyújtom azt, hitelesített szavazólapom átvétele után. Tisztelt Országos Választási Bizottság! Alulírott Kálmán Gyöngyi újságíró, érvényes szavazati joggal rendelkezõ magyar állampolgárként tiltakozom a 2006-os magyarországi országgyûlési választások jelen formában való lebonyolítási módja, valamint a megelõzõ kampány ellen. Egyúttal kijelentem, hogy nem tekintem érvényesnek a jelöltállítást, jelöltajánlást, és a 2006-os választások eredményét, bármilyen legyen is annak kimenetele, bármilyen legyen is az újonnan felálló parlament összetétele. Leszögezem továbbá, hogy fenti kijelentésem megtételére az késztet, hogy a választások elõkészítése, a pártok választási kampánya, nemkülönben az Önök szakmai felügyelete számos kifogásolnivalót hagyott maga után. Röviden úgy summázhatom véleményemet, hogy a választási kampány eszement erkölcstelenségek sorát produkálta, mely etikátlan cselekedeteknek Önök nem állták útját, nem tartották kordában az indulatokat és az agresszíven megnyilvánuló és jogsértõ magatartásról tanúskodó tetteket nem szankcionálták, így elõállt az a szomorú tény, hogy súlyosan sérültek az alapvetõ szabadságjogok, azok a jogok, melyek mindenkit megilletnek egy demokratikus európai jogállam keretein belül. Tiltakozom, mert egyes pártok (leginkább a két úgynevezett nagypárt) országosan „lerabolták” az ajánlószelvényeket, mondhatni elõzetes szavazatszámlálásra használták a kizárólag jelöltek támogatására szánt cédulákat. Valamennyi kispárt, a független jelöltek pedig különösen, rendkí-

vüli körülmények között kényszerültek az egy-egy érvényes jelöléshez szükségesként elõírt 750 ajánlószelvény begyûjtésére. A pártok egyike-másika nem csupán „szavazatszámlálásra”, hanem (okkal vélhetõ) adatbázisok összeállítására is használta ezen jelölõ szelvényeket, kiegészítve korábbi szimpatizáns-listáikkal. A leghatározottabban visszautasítom, hogy énrólam vagy bármely honfitársamról nyilvántartást vezessen bármely személy vagy párt vagy szervezet a tekintetben, hogy milyen a pártpreferenciája. Elítélem azt az államszervezetet, amely tolerálja az ilyen diszkriminatív célú, rosszhiszemûen is kiaknázható cselekedetet. A fentiek nyomán jöhetett létre az a példátlan helyzet, hogy ma gyakorlatilag alig van esélye kispártnak a választásokon való induláshoz. A független képviselõjelöltek aránya teljesen elenyészõ, egy százalék lehet, ami több mint szokatlannak és elfogadhatatlannak nevezhetõ egy európai típusú demokráciában. (Megjegyzem, teljesen nyilvánvaló, hogy a két nagypárt az észak-amerikai típusú demokrácia mûködésének mintáját követve törekedett az elmúlt években a kétpárti választási szisztéma meggyökereztetésére, mint látjuk, eredménnyel. Ezt a primitív rendszert a leghatározottabban elutasítom és megvetem! Alávalónak és mocskosnak tartom a 2006-os választási kampány hangnemét. Mindennek nevezhetõ volt az idei kampány, csak éppen európainak nem. A pártok aktivistáik, szimpatizánsaik, és „magánsajtójuk” közremûködésével üldöztékrágalmazták az ellenfél (ellenfelek) jelöltjeit, esetleg még hivatalban levõ parlamenti képviselõit. Alpáriságuk, erkölcstelenségük odáig terjedt, hogy telefonon, vagy személyes megkeresés alkalmával, visszalépésre való felszólítás során fenyegették meg az ellenfelek jelöltjeit, sõt, nem kímélték a politikusok családtagjait (köztük kiskorú hozzátartozókat) sem. A „ringbe szálló” kampányoló pártok nem tisztelték továbbá egymás kampányanyagait, piti és gyermeteg akciókra buzdítva az utcán garázdálkodó, plakátcsúfító-tépkedõ elvakultan tomboló, mozgósító embereiket. Az információszerzés minden lehetséges jellem-

3 telen, törvénytelen módozatát bevetették (ld. szerverfeltörési ügy-ügyek). Pedig elvárható lenne, hogy a szavakban olykor keresztényként mutatkozó pártok tetteikben, mozgalmukban is a keresztény erkölcsnek megfelelõen viselkedjenek! Egyes médiumok ál-pártvitákat rendeztek általuk kiválasztott pártok részvételével. Az ORTT és az OVB néma asszisztenciájával, gyakorlatilag (mint a közpénzeken mûködtetett Magyar Televízió) pártelnöki vitává, politikus személyek „bokszmeccsévé” (ténylegesen agitáló monológok-kampánybeszédek sorozatává) degradálták az országgyûlési választások elõkészítését. A kispártok, az újabban formálódott politikai tömörülések nevében-érdekében (melyek nem kaptak még bemutatkozási lehetõséget sem), protestálok az esélyegyenlõtlenség ilyenfajta megnyilvánulása ellen! Végezetül, tiltakozom az ellen, ahogy a lezajlott, elborzasztó ígéretkampánnyal, a gügyögõ pártvezérek és pártfunkcionáriusok Magyarország felnõtt társadalmát gõgicsélõ-öntudatlan gyerekseregként (le) kezelték! A fenti kategorikus véleményemnek, tiltakozásomnak oly módon adok nyomatékot, hogy a szavazatszámláló bizottság elõtt szavazólapomat összetépem, borítékba helyezem, majd a szavazókörben felállított urnába dobom. Követelem a kampányok és a választások tisztaságának, a jogkövetés betartatásának mindenkori garanciáját! Követelem a pártok és a jelöltek jogainak és a közszereplés-bemutatkozás lehetõségének mindenkori garanciáját az egyenlõség elve alapján! Követelem az EU-s alkotmányban is rögzített, alapvetõ szabadságjogok (magánszféra tisztelete, adatvédelem stb.) biztosítását állampolgári jogaink gyakorlása, választások-népszavazások alkalmával (is) és minden idõben! Több tiszteletet a magyar választópolgároknak és minden honpolgárnak! Kálmán Gyöngyi Alapító-fõszerkesztõ, Mai Magyar Kultúra Budapest, 2006. ápr. 9.


FR NT

4

Csõcseléknek nincs hazája... Lezajlott hát a 2006-os „választás” elsõ fordulója, ki ne tudná az eredményt? Eredeti elképzelésem az volt: Elmegyek, igazolom magam, félbe tépem a szavazólapot, mindkettõre (aláírással) rárovom: „Ha egyszer csak a fekália és a bélsár között ajánlanak fel választást, ezt a cinikus gesztust megvetéssel utasítom el”. Majd NEM dobom be az urnába, hanem jegyzõkönyvet vetetek fel, (ami a szavazatszedõ bizottság automatikus kötelessége lenne amúgy is), és távozom az egyik példánnyal. Végül úgy döntöttem, hogy ezt nem teszem – nagyon örülök, hogy Kálmán Gyöngyi valami nagyon hasonló módon demonstrálta az egész otrombán becstelen szemfényvesztést elítélõ véleményét. Hogy én miért nem mentem el? Azért, mert féltem, drága Magyar Testvéreim! No, nem úgy, ahogyan Ti azt képzelitek, sõt, tömegesen gyakoroljátok. Hanem a provokációtól tartottam, amellyel a Veres Pálné utcai szavazatszedõ bizottság 5/6 zsidaja hozakodhatott volna elõ, megbízóik (felbujtóik) instrukciójára. Arra sem lévén restek, hogy kilessék, mikor és milyen útvonalon közelítem meg feleségem társaságában (gorillák nélkül) a helyiséget Kálvin téri lakásomtól indulva. Nincs üldözési mániám. De tapasztalatom igen. (Illyés Gyula mondta: „Németh Lászlónak csakugyan van üldözési mániája. Igaz, üldözik is... !”) Amidõn ugyanis 2004. december 5-én nyíltan óhajtottam leadni 2 „IGEN” szavazatot – feleségemmel együtt – hisztéria és pánik tört ki ugyanott. Hagyján, hogy a „tapasztalt szakembereknek” fogalmuk nem volt – csakúgy, mint idén Kálmán Gyöngyi és alkalmasint más tiltakozók esetében - arról, hogy mit ír elõ ilyen esetekre a Választási Törvény, vagy éppen nem óhajtották kötelességüket teljesíteni. Ezenközben nem túl barátságos szóváltás alakult ki köztem, és az 5/6 gyapjas-magyar etnikai arányú bizottság tagjai között, melynek során még a visszafogottabb fordulataim közé tartozott az, hogy „büdös zsidók, tán csak nem ti akarjátok megmondani, ki a magyar?”. Többször is felmerült mind a két oldalon az igény a demokratikus magyar rendõrség bevonására, de mivel figyelmeztettem a bizottságot, hogy 2 vagy több közrendõr érkezése az etnikai arányokat oldalamon erõsíti, erre végül is nem került sor.

Választottak a jogosultak 67 % fölötti kitûnõ arányú részvétellel: gyõztek a tömeggyilkos utódpárt zsidai a mi derék polgári-nemzeti zsidaink felett, bejutott még a filoszemita buzipárt – a véres-vörösök „antikommunista” koalíciós partnerei –, valamint a neMDF (korábban MDF Emlékpárt) 5,03 %-os bravúrral, amely számszaki értelemben már nem is nevezhetõ gyanúsnak! Ilyen pofátlanul utoljára a MIÉP kibuktatásával csaltak a múlt „választásokon”. Kíváncsian várjuk, hogy Dávid Ibi – aki Szent Antall szellemében írmagig kiirtotta az MDF összes alapító és korai, meghatározó tagjait pártjából – kivel közösül? Merthogy már csaknem 2 éve riszálja oda magát pártjával az NSZP-hez (Nemzeti Szocialista Párt)! Nyilván lesznek – már vannak is – reklamációk (pl. „cigánytaxi” a szavazóhelyiséghez), lesz szigorú kivizsgálás is, egy és más helyeken módosítás, érvénytelenítés. Ki az a hülye, aki abban velem fogadni merne, hogy azért a Knesszet (Parlament) felállását ez nem fogja befolyásolni? Így tehát valószínûleg nem Orbán, hanem Gyurcsány lesz, marad a Helytartótanács Elnöke, ami pusztán az említett személy hivatalban maradása okán is nem 3 napos, hanem 4 éves nemzeti gyászt jelent. Nem, mintha a kormányváltás – talán némi enyhülést leszámítva a nyomor terén – érdemi változást hozhatott volna, de az MSZMP jog- és eszmei utódja mégiscsak az Õsgonosz! Sajnos az az ábra, hogy Viktor-Viktor meg még 8-10 (dísz)gój kivételével a FIDESZ vezetése és tagsága éppolyan visszataszító, nyálas biboldókból, illetve kollaboránsokból, idegen érdekek kényszerû, vagy önkéntes kiszolgálóiból áll (oly korban élünk mi, hogy szegény Radnóti Miklós ettõl nem kevésbé borzadna el, mint attól, amelyben tízmilliók közt az õ életét is kioltották, kéjjel), mint a hazaáruló urbánus piros-kék zsidattyúk. De nem is errõl akarok én most beszélni! Hanem bizony a csõcselékrõl! Ha 2004. december 5-ig csak találgathattuk, most elég jó közelítéssel tudhatjuk, hogy a 8 millió szavazásra jogosult magyar állampolgár közül kit tekinthetünk egyértelmûen CSÕCSELÉKNEK. NeM azokat, akik elmentek – kb. 1,5 millióan – és a határon kívüli nemzettársaink kirekesztésére szavaztak. Õk a szükséges rossz, a belsõ ellenség, meg a

2006. április 18. jóravaló, de becsapott emberek rétege. Azokat sem tekinthetjük „hazafiaknak” (természetesen magamat is beleértve), akik „IGEN” szavazatot adtak le. Õk, mi csak azt a kötelességet teljesítettük, amit az elemi szolidaritás megkövetel. Ellenben! Ez a 3 millió a szavazásra jogosultak mindössze 38 %-a. És a különben intelligens Orbán Viktor azt találta mondani, hogy ez a részvételi arány jó volt. (Mint ismeretes, a népszavazás eleve érvénytelen volt!, megfelelõ számú szavazó híján). Ha egy értelmes és – személyes beszélgetés során – szimpatikus ember ekkora baromságot mond nagy nyilvánosság elõtt, és utána sem, azóta sem ostorozta a távolmaradókat közönyük, érdektelenségük okán (5 millió, 62 % volt ennek a magyarul beszélõ, nálunk élõ, állampolgársággal rendelkezõ CSÕCSELÉKnek a száma!), az nem jelenthet mást: egyik meghatározó pártnak sincs annál fontosabb programpontja, mint hogy bármi áron magához édesgesse, ígéretekkel elhülyítse a potenciális szavazókat. A hatalomért! SLUSSZ! De különben is: ruszki helyett jenki, Varsói Szerzõdés helyett NATO, Szovjet Unió (KGST) helyett Európai Unió. Plusz a hazánkat – a Kossuth-díjas Fekete (Schwarz) János elindította eladósodás következményeképpen – sanyargató Nemzetközi Valutaalap. Ki mer beszélni ebben az országban ép ésszel és nem tökrészeg közönség elõtt függetlenségrõl, szabadságról, demokráciáról, jogállamról? Ha akad is ilyen, egyenesági leszármazottja a császár új ruháját szõtt takácsoknak! Megkérdem Önöket, ostoba, hitvány, közönyös, senkiházi csõcselék: azok, akik Önök közül akkor nem mentek el, most igen, milyen erkölcsi alapon tették egyiket, másikat? Utóbbi esetben tényleg megették, hogy az Önök szavazatának súlya van? (Elég baj is lenne!) Tényleg azt hitték, van tétje ennek a választásnak, míg amazt a külhoni magyarokkal együtt – tisztesség ne essék szólván – LExZARTÁK? És ha lett is volna érdemi különbség a szennyes közélet másképp, de egyaránt mocskos pártjai és közszereplõi között, Önök mibõl gondolták, hogy joguk van jobb élethez, mikor a honfitársaiktól egy jel képes gesztust is megvontak? Mit tetszenek mondani? Nem hallom! „Választási hadjárat”! Minõ fennkölt meghatározás! Legalább ez azonban igaz! Csakhogy a brancsbeliek ezt nem egymás ellen vívják! Az egész gennyes csinnadratta arra megy ki, hogyan lehet azok közül lelkeket rabolni, akik ezredszer is becsaphatóak. Õk a


III. évf. 8. szám hadjárat célpontjai, a nagy pártok vetélkedésében pedig az kerekedik felül, aki megfelelõ ideig ható kábító lövedékkel többet talál el közülük, mint a másik, mint mások. Hogy is mondta Viktor-Viktor? Mikor Nagy Imre koporsója mellett beszélt? „Minket nem nyugtatnak meg a kommunista vezetõk semmire sem kötelezõ ígéretei...” Brávó! Hát a választók mennyit látnak, láttak megvalósulni a szabadon választott BÁRMELYIK kormány ígéreteibõl? Volt talán 1990-ben tavaszi nagytakarítás? Ugye, hogy nem! Van ellenben 3 millió koldus, köztük 50 ezer hajléktalan, igen, vagy nem? Tett-e BÁRMELYIK kormány többet a hajléktalanokért, mint alkalmi (esetenként kampány) ételosztogatás, brómos tea, menedékhelyek, ahol a hajléktalan még egy öltözõszekrénybe sem zárhatja el azt a kevés holmiját, ami egyáltalán maradt neki? Tett-e arra kísérletet (akár alibibõl) BÁRMELYIK kormány, hogy legalább 10 %-uknak valódi megoldást, segítséget igyekezzen adni? (Azoknak, akik nem tudják: állandó lakcím nélkül nincs munkahely, munkahely, jövedelem nélkül nincs lakhatási lehetõség. Teccik érteni?) Gazemberek, válogatott cigány- és zsidólegények, Ejlópájól beszélnek. Beszéljünk inkább a minimumról, amellyel egy civilizált – bárhol a világon levõ- ország tartozik az állampolgárainak! Düböröghet itt minden, orosz tank, gazdaság, jenki tank, de a rohadt életbe, míg: „Az országnak harmada éhen gebed/ Az éhség, a szenny marja fel testedet / Éhhalálra ítélt ez a rend” (Vörös Csepel) érvényes ma is, kuss és kuss és kuss! Amíg a szegények, a betegek, az öregek az „elhullás”, „óhatatlan veszteségek” rubrikába tartoznak, addig humanizmusról megint csak kuss! Ami pedig ilyen körülmények között egy minisztérium „Népjóléti” néven tartott üzemeltetését jelenti, az aljas, kihívó arculcsapása az ízlésnek, jóérzésnek. Nagy jólét csak Nyúlvány Ferencnek, a társadalom ezen kóros kinövésének bomlott agyában van, ezzel szemben a Rákosi-korszakra emlékeztetõ rettegés hatja át az országot. Most nem „Suhanó fekete Pobjedák / Szántják a fekete éjszakát” (1956 – Aki magyar: Zokog ez a föld). Nem, el’társak, nincs már erre szükség. Lehet tömeggyilkolni rafináltabb eszközökkel is, az egzisztenciális tönkretétel kevésbé látványos, de ugyanolyan biztos. Az emberek szépen befogják – senki sem akar az inkább 500, mint 400 ezer munkanélkülihez

FR NT csatlakozni. Vagy a létminimum alatt élõkhöz! Nyilván soha nem fogunk arról tisztességes információt kapni, hogy ez a választási mûbalhé mibe került amúgy is szegény országunknak. Olcsóbb, és a népjólétet hatékonyabban szolgáló eljárás lett volna a lámpavasakra csak egy-egy jelöltet kötni fel élõben, mint a legtöbbnyire fiziognómiájában is visszataszító arcok óriásfotóinak tíz- és százezreit. Ártatlan életben aligha esett volna kár. Nem magyarázom, miért érzek együtt a nincstelenekkel, miért próbálok a magam tehetségéhez mérten konkrét személyeknek, személyeken segíteni. De el kell mondanom, miért nem sajnálom a tömeget, a csõcseléket! Én soha nem voltam párttag, vagy holdudvari. A hazug rendszerváltást követõen sem éreztem kínzó vágyat, hogy bárhol is pártkatonácska legyek. Ellenben azt reméltem (gondolom sok tettvágytól vezetett, folyton gáncsolt emberrel együtt), hogy legalább akkortól HAGYNAK dolgozni. Társadalmilag, el’társak! Nem munka helyett pénzért! Mivelhogy már 1982tõl is csináltam annyi „szorgalmit”, hogy azért sem lajstromozom fel. Noha akkortól még 18 évig versenysakkozó voltam, 2 gyereket neveltünk az én jövedelmembõl. Amelynek legföljebb töredéke lehetett a hazai keresetem, a többi külföldrõl származott (nem holokauszt-kárpótlás!), annyi, amennyit a szereplésem arányában ki tudtam harcolni. Jóval korábban kezdõdtek ütközéseim a „hivatalosokkal”, a Sakkszövetség élén a Paart egyik alapító tagja állt 29 évig, Szerényi („Gonosz”) Sándor. Fölösleges mondanom, hogy ezt az egyenlõtlen harcot nem saját magamért vívtam, hanem közügyekben, lelkiismereti okokból. Banális történet az enyém,mindazért, amit letagadhatatlanul mégiscsak tehettem a magyar sakkozásért szintén az volt a bérem, mint a hasonló „izgágáknak”. Én nem beszélek általánosságokban. Elég, ha annyit mondok, hogy az a több ezer magyar sakkozó, aki valamilyen módon KÖZVETLENÜL kapott valamit tõlem (azokat, akik 41 éve olvashatnak tõlem, nem számolom) éppoly kevéssé méltányolta az erõfeszítéseimet, mint amilyen elszántan igyekeztek a bennem vörös posztót látók gátolni tevékenységemet, eltiporni engem magam. A sors grimasza, hogy törvénytelen eltiltásom 1995-ben már az ún. jogállamban történhetett meg, a személyiségi jogaim megsértéséért indított és nyert per jogerõs ítélete mai napig sem jelent meg a „Szabad Sajtó”-ban. Hát nem érdekes? És vajon hányan álltak ki mellettem?

5 Ha egyáltalán? Ezért van az, hogy kölcsönös szimpátia alapján néhány sakkozóval tartok csak fent barátinak mondható viszonyt, és nem tudom sajnálni az éhenkórász, ám a zavarosban ügyesen halászó „sakkoncok” nyomorúságát. Persze ha újra versenyt rendeznék saját zsebbõl, vagy a Papp Béla Alapítvány tõkéjébõl (ami különben nagyjából ugyanaz), csak eljönnének szívességbõl tarhálni... Szélesítve a spektrumot. Itt vannak a hajléktalanok. Többször próbáltam õket rábeszélni – a Kálvin tériekkel különösen gyakran találkozva – , hogy tartsanak békés felvonulást, éhségmenetet. Felajánlottam, hogy ügyvéd barátaim segítségével a szükséges formalitásokat elintézzük, továbbá, hogy széles körben felhívást teszek közzé, hogy a velük szimpatizálók csatlakozzanak a menethez mondjuk 20 lépés távolságból, az alkalomhoz illõ öltözetben. Biztos, hogy nem öten ballagtunk volna egy akár tízezres tömeg után, akik tábláin nem más, mint „Éhesek vagyunk”, „Dolgozni akarunk”, „Fázunk”, „Mi is emberek vagyunk” stb. szerepelt volna. Úgy sem fogják elhinni: õk is féltek! Szerették volna, mint egyikük kibökte, a jövõ telet is megérni! Ha nekem egy szatyor minden vagyonom, semmi kilátásom, már 2-3 év utcánlét után minden lehetséges betegség akár holnapi potenciális áldozata vagyok, én már az idei telet sem szeretném megérni, nem hogy a következõt! Elmondhatnék egyebet is, amit megpróbáltam, mint filantróp, és nem szervezett pártmunkás a kampányban az elesettek javára. Az igaz, hogy még meg nem vertek, de hogy elutasításban bõven volt részem, kijelenthetem. És ezért sem tudom sajnálni a tömeget, ha tetszik, csõcseléket, amely akkor sem engedi, hogy segítsenek neki/rajta, ha õ maga képtelen erre egyedül, a hasonló páriákkal összefogni sem hajlandó. Ha pedig emberek nagy-nagy tömegei hajlandók beletörõdni a kizsákmányolásukba, tönkretételükbe, jöhet hozzájuk akár az angyalok kara, az sem tudja a bizalmukat elnyerni, õket felemelni. Hát ki a túróvagyok én mondjuk Gábrielhez képest? Én itt szép csöndesen elbúcsúzom Önöktõl. Kérem azokat, akik leveleim nyelvezetét kifogásolni szokták, vegyék észre, hogy ezúttal egyetlen trágár kifejezést sem használtam. (A „büdös zsidó” egy ténymegállapítás) Adorján András, nemzetközi sakknagymester, olimpiai bajnok


FR NT

6

A világ pénzügyi kirablása IV. A valódi értékek megszerzése fiktív pénz által Mint említettük, ha a piaci szereplõk tudnák, hogy a papírpénzzel nincs más a kezükben, mint privát emberek pénze, ami a dollár, és hogy ez a pénz csak a pénzügyi elit manipulációitól függ, akkor ez a bizalom már régen összeomlott volna, mert a pénztulajdonosok tömegei valódi értékekbe menekülnének. Ezt teszik viszont azok akik a FED mögött megbújnak, s akik minden idõk legnagyobb pénznövekedését elõidézték. Évtizedek óta minden valódi értéket felvásárolnak, amit csak találnak; nyersanyagokat, ipari komplexumokat, ingatlanokat, s szinte minden külföldi pénzügyi céget, amely kb. egészséges, barátságos vagy ellenséges kivásárlás útján, s szinte mindegy milyen áron. Nemcsak az Egyesült Államok pénzügyi elitje vásárol fel reál értékeket, hanem az amerikai állam is gátlástalanul importál mindent és eladósul a külfölddel szemben – ameddig a külföldi hitelezõk hisznek a dollár értékében vagy ameddig politikai zsarolás által kényszerítve lesznek dollárt venni pénzügyi tartalék céljára. Monopolok kialakulása valódi értékeknek köszönhetõen A FED mögött lévõ pénzügyi elit ezen a módon vásárolta meg értéktelen dollárjaival célirányosan a valódi értékeket, fontos piacok egész szektorait s alakított ki monopolokat vagy oligopolokat a következõ területeken: gyémánt, arany, réz, uránium, telekommunikáció, sajtó, televízió, élelmiszeripar (Nestlé, Coca Cola) a fegyverkezési és az ûripar nagy része stb. Jelenleg a genetikai szektorban próbálnak monopolt kialakítani. A céljuk az, hogy a földmûvelõk csak az általuk elõállított vetõmagokat tudják alkalmazni, olyan áron, amit õk szabnak meg tetszõlegesen. Egy másik monopolizáció megy jelenleg a cukor piacon végbe. Az EU piacán a cukor támogatott termék (a cikket még az új szabályozás elõtt írták), hogy sok termelõ meg tudjon élni a cukorrépából. De a cukorrépából készült cukor drágább, mint a cukornádból készült, amely egy amerikai kartell tulajdonában van. Nestlé és Coca

Cola, amelyeket az amerikai pénzügyi elit birtokol, most követelik a politikusokkal és a tudósokkal együtt, akik tõlük függenek, hogy „liberalizálják” a cukor piacát és ezt nemzetközi fórumokon (WTO, Mercosur). Amint ez a liberalizáció végbemegy a répacukor nem bírja a versenyt az olcsóbb nádcukor ellen, tehát az európai cukorprodukció meg fog szûnni és a piacot el fogja árasztani a – kezdetben olcsó nádcukor – amelyet az amerikai pénzügyi elit ellenõriz. A Primacom esete mutatja, hogy milyen eszközökkel szerez meg az amerikai pénzügyi elit egész iparágakat. Primacom egy rendkívül nyereséges cég volt a kábelpiacon, de aztán az amerikai pénzügyi elit szemet vetett rá és beférkõzött a cég managementjébe. Aztán adtak neki egy hitelt, több mint 30%-os kamatra. Természetesen a cég nehézségekbe került és megvették. Ron Sommer, az amerikai pénzügyi elit megbízottja egy hasonló játékot próbált csinálni a Deutsche Telekom-mal. Az amerikai pénzügyi elit világszerte felvásárolja a telekommunikációs cégeket, hogy világmonopóliumot alakítson ki. E célból Ron Sommer megvásárolt egy kis

2006. április 18.

telekommunikációs céget egy olyan áron (30 milliárd dollár), amely több mint harmincszorosa volt a valódi értéknek, hogy aztán az amerikai pénzügyi elit a Deutsche Telekom-ot annak saját pénzén vásárolja meg. Az üzlet második foka az lett volna, hogy a Telekom részvényeit olyan alacsony értékûvé manipulálja Sommer, hogy az üzlet még jobb legyen. Ez már nem sikerült Ron Sommer-nek. Mindenesetre ez csak késleltetni fogja az amerikai átvételt. A privatizáció és a telekommunikációs cégek felvásárlása nagy ívben folyik. Hasonló játék történik az energiapiacon. Németországban az EON és az RWE vezetõségében már ott ülnek az amerikai pénzügyi elit emberei. 20 éven belül a világ vízkészletét is monopolizálni akarják, mint ahogy képviselõjük, Brezinski, el is árulta. Ha a világ pénzügyi elitjének terveit vizsgáljuk, arra lyukadunk ki, hogy a pénzmennyiséget még növelni s aztán leértékelni akarják, hogy a világ összes fontos értékét felvásárolják és monopolizálják. A pénzügyi elit tudja, hogy a pénzmennyiség növekedését nem lehet sokáig eltitkolni, s egy bizonyos pillanatban eltûnik a dollárba vetett bizalom. A bizalmi krízis az inflációt felgerjeszti, s az egy pénzügyi reform nélkül nem állítható le. Eberhard Hamer, fordította: Balog Barna folytatjuk


III. évf. 8. szám

Gyógyszermaradványokat iszunk az ivóvízzel A szennyvízcsatornákon a vizelettel és a széklettel együtt távozó gyógyszerma radványokat a budapesti parti kutak nem tudják megszûrni, így azok a Dunából be kerülnek a vízvezetékbe. Záray Gyula, az ELTE Környezettudományi Kutató Központjának elnöke az InfoRádiónak elmondta: a kutatások még nem tudták kimutatni, hogy a vízben kis koncentrációban jelen lévõ szerek fogyasztása hogyan hat az emberi szervezetre. Budapest parti szûrésû kutakkal van felszerelve, amelyeken belül különbözõ baktériumok felelõsek azoknak az anyagoknak a lebontásáért, amelyek elszenynyezik a Duna vizét. A baj az, hogy olyan anyagokat is juttatunk a folyóba, amelyeket ezek a természetes eredetû baktériumok nem képesek lebontani – mondta az InfoRádiónak Záray Gyula. Az ELTE Környezettudományi Kutató Központjának vezetõje szerint ugyanis a kutakban „dolgozó” baktériumok természetes molekulák lebontására rendezkedtek be. Így a mesterséges, rendkívül nagy stabilitású molekulákat, ami például a fájdalomcsillapítókat, vagy a gyulladáscsökkentõket jellemzi, nem tudják lebontani. A gyógyszermaradványok pedig a szennyvízzel együtt, a vizelettel és a széklettel kerülnek a Dunába, ahonnan a parti szûrésû kutakon keresztül visszakerülnek az ivóvízbe. Azt, hogy milyen mértékû biológiai hatása van annak, ha valaki ezt a gyógyszermaradványokkal szennyezett vizet tartósan issza, senki nem tudja megmondani, mutatott rá Záray Gyula, hozzátéve, hogy megoldásként a kutatások olyan gyógyszerek kifejlesztését tûzték ki célul, amelyek munkájuk végeztével 8 nap után teljesen lebomlanak. Index

Nekik szabad... Az Egyesült Államok megakadályozta, hogy Izraelt elítélõ nyilatkozatot fogadjon el az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Az arab államok által megszövegezett dokumentummal az ENSZ Biztonsági Tanácsa nyomást gyakorolt volna a zsidó államra a palesztin célpontok elleni katonai

FR NT

7

NEMZETI MAJÁLIS AZ ÓBUDAI HAJÓGYÁRI SZIGETEN ÁRVÍZ ESETÉN A NÉPLIGETBEN A DOMBNÁL ÁPRILIS 29. Szombat 18.00 MAGYAROCK KONCERTEK P.F., EX PANCER HUNOR, TITKOLT ELLENÁLLÁS ÁPRILIS 30. Vasárnap 10.00-10.40 ROVÁSÍRÁS TANÍTÁS 12.00-12.40 SZÉKELYFÖLDI TURUL TÁRSULAT ELÕADÁSA 13.00-13.40 1848-AS KURUC, BETYÁR, CSIKÓS NÓTÁK 14.00-14.40 SZÉKELY NÉPVISELET BEMUTATÓ 15.00-15.40 SZATMÁRI PÁLINKA BEMUTATÓ ÉS VÁSÁR CITERA KÍSÉRETTEL A PANYOLAI SZILVÓRIUM KFT. JÓVOLTÁBÓL 16.00-16.20 HUN-SZKÍTA SZER ZENE 16.20-16.50 KOMOLYZENEI FÉLÓRA 17.00-17.20 BUDAPESTI SZÉKELY TÁNCKÖR ELÕADÁSA 18.00-18.40 TURUL AVATÁS, MÉCSESGYÚJTÁSSAL EGYBEKÖTÖTT MEGEMLÉKEZÉS A 64 VÁRMEGYÉRÕL 18.40 HIMNUSZ, SZÉKELY HIMNUSZ 18.50 ÕRTÜZEK A MAGYARSÁGÉRT 19.00 ISMERKEDÉSI TÁNCEST

MÁJUS 1. Hétfõ 10.00-10.40 ROVÁSÍRÁS TANÍTÁS 11.00-11.40 ÖNVÉDELEM TANÍTÁS, BARANTA BEMUTATÓ (ÕSI MAGYAR HARCMÛVÉSZETÍ) 11.00-11.50 BESZÉLGETÉS AZ MNF ELNÖKSÉGGEL 11.50-12.00 HIMNUSZ, SZÉKELY HIMNUSZ 12.00-12.10 PALOTÁS TÁNC 12.15-12.50 JÓ EBÉDHEZ SZÓL A NÓTA 13.00-13.40 JAZZ BALETT BEMUTATÓ 14.00-14.10 GYERMEK RAJZVERSENY DÍJKIOSZTÓ 14.10 MAJÁLIS SZÉPE VÁLASZTÁS (a nevezéshez fürdõruha és tûsarkú cipõ szükséges) ADOMÁNYOK ÁTADÁSA ROBOGÓ SORSOLÁS, TOMBOLAHÚZÁS ÉLÕZENÉS BÚCSÚ TÁNCEST NÉPI IPARMÛVÉSZEK SZAKMAI BEMUTATÓJA ÉS VÁSÁRA, ÁLLÁSBÖRZE, VÉRADÁS, ADOMÁNYGYÛJTÉS A BETHESDA ÉS A HEIM PÁL GYERMEKKÓRHÁZ BETEGEINEK, BORKÓSTOLÓ A VARGA PINCÉSZETTÕL, CHOPPER KIÁLLÍTÁS, FORGÓ TRAVEL 2006-OS AJÁNLATAI.

TÁNC, TOMBOLA, BÜFÉ ÉS JÓKEDV! A mûsorváltoztatás jogát fenntartjuk!

MAGYARORSZÁG A MAGYAROKÉ! MAGYAR NEMZETI FRONT mûveletek leállítása érdekében. A nyilatkozat a Palesztin Hatóságot arra hívta volna fel, hogy foglaljon állást az erõszak ellen. John Bolton amerikai ENSZ-nagykövet azzal indokolta a tervezet elutasítását, hogy az méltánytalanul bíráló hangnemet ütött volna meg Izraellel szemben. Emlékezzünk a törvényre Orwell Állatfarmjából: Minden állat egyenlõ, de vannak egyenlõbbek!


FR NT

8

2006. április 18.

Magyar Önvédelem 2006. április 4. Április negyedikét, amikor még iskolába jártam, mint a „felszabadulás ünnepét” sulykolták belénk. Aztán jöttek a rendszer/módszer-/ „gengszter”-váltások, és azóta valós súlyának megfelelõen emlékezhetünk erre a napra. Hazánk lerohanásának, teljes letiprásának emléke ez a szomorú dátum. Idén, a vörös horda helyett, az árvíz rohanta le az ország egy részét és Budapestet. Az elszabadult Duna és Tisza megmutatta nekünk, hogy bizony van, ami nemcsak felettünk áll, hanem még „parancsol” is.... A háborút követõen Vorosilov parancsára az ereklyés Országzászlót lerombolták, majd helyére (pofátlan cinizmussal) egyes elemeit újra beépítve a „dicsõséges” vörös csõcselék emlékére emlékmûvet emeltek, mely a mai napig gõgösen terpeszkedik a fõváros egyik legszebb, legrégibb épületekkel övezett terének közepén, a Szabadság téren.

Az obeliszk eltávolításáért a közelmúltban is voltak megmozdulások, melynek eredményeként még egy építészeti „mûremek” került a térre – BRFK tervezõinek „alkotása” – egy dupla soros védõrácsgyûrû, ami még a mûértõknek vagy a kissé anakronisztikus „kegyeletért” kapálódzóknak is lehetetlenné teszi a megközelítést.... Persze érdekes, hogy az emlékmû lábánál friss koszorúk és virágok voltak fellelhetõek. Valakik kedvéért tehát ezek lepakolásához, az illetékes cerberusok azért ki tudták nyitni a rácsokat. Egészségükre. Nos, ezen pazar „épületeggyüttes”

tövében gyûltek össze jópáran, hogy keserûségüket az égig kiáltva ismételten követeljék a magyar emberhez nem méltó építmény eltávolítását. A beszédek elhangzása és az emlékek felevelenítése után azért sajnos minden ugyanúgy maradt. Akik e rendezvényt amolyan „csurkásan” szervezték úgy voltak vele, hogy a beszédek megvoltak, az indulatok néha a magasba szöktek, kegyelet hõseink elõtt felületesen leróva. A mai kor machiavellijei által megszabott feladat teljesítve volt, a statiszták távozhatnak... „Ite missa est...”, mint a mise végén: „Menjetek békével...” A téren összeverõdött, jószándékú és akaratú magyar emberek kidühönghették magukat, fizikai féken-tartásukról a rendõrség, az eszmei megvezetésrõl a rendezvény fõszervezõje gondoskodott, aki ájtatos tisztelendõ fazonját magára öltve, önmagától eltelve, feltehetõen büszke volt saját magára..... Az árpádsávos és háromszínû nemzeti zászlók lobogtak, felcsendült a Himnusz a Székely Himnusszal egyetemben... és még mindig nem történt semmi. Semmi olyan, amirõl Novák „fõtisztelendõ úr” a maga ájtatos stílusában beszélt, persze kínosan vigyázva arra, nehogy fellobbanjon az a parázs.... Becsülendõ viszont annak a két lelkes és bátor fiatalnak a tette, akik kicsit várva a tömeg szétszéledésére, az elõzõleg összegyüjtött, és magukkal hozott Marx- LeninSztalin köteteket, mint a lomtalanításokból összegyüjtötte szemetet a méltó helyére helyezte: bedobálták a rácson át az ocsmány szimbólum tövébe. A rájuk rohanó rendõrök persze azonnal körbe kapták, és elõállították õket. Õk voltak, akik megmutatták, hogy ha az ember valóban õszintén érez valamit, és azt ki is akarja fejezni, akkor nem vonalas dumákra, henem tettekre van szükség.... Két gondolat foglalkoztat azóta is arra a napra visszagondolva: Miért a Jobbik-nak kellett ezt a rendezvényt felvállani? Számomra legalábbis a szervezõ hitele kicsit kérdéses. Ezen a megítélésen jelentõsen lendít az is, hogy ott volt szintén Tomcat, „a bal-hés”. Az õ

szerepét, „jelentõségét” a közéletben mindenki ismeri. Számomra az egész rendezvény hitelét vesztette… Tisztességes és jóakaratú emberek, lobogó zászlók, és a nemzeti színû kordonon belül a legnagyobb egyetértésben pusmog a két „közszereplõ”, Novák Elõd és Tomcat.

A másik gondolatom, kicsit elvonatkoztatva az egésztõl, április 4-tõl, emlékmûtõl, választási cirkuszoktól, Fletó-tól és társaitól; sokkal biztatóbb és megnyugtatóbb. Az, amivel ezt a gondolatsort kezdtem, amivel Petõfi bizonyítja az örök reménységet és igazságot: „Örök tanúságúl: Habár fölûl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!” Ha most sok embernek is okozott gondot, gyötrelmet…Bizonyítja az örök törvényt, ami erõsebb minden ideológiánál, amerikai celofánba öltöztetett hazugságnál. És ez engem biztat valamelyest! Oskar

A Magyar Önvédelmi Mozgalom elérhetõségei: Postacímünk: 1399 Budapest, Pf.: 701/62 Villámposta: [email protected] Bankszámlaszámunk: Budapest Bank 1010389854295000-01000000 Honlapunk: www.magyaronvedelem.hu


III. évf. 8. szám

Magvetõk Tóth Imolát a Magyar Önvédelmi Mozga lom elnökségi tagját, régióvezetõt kérdeztük az április 9-ei országgyûlési választásokról, a radikalizmusról, aktuálpolitikáról, moz galmi életrõl. A Magyar Önvédelmi Mozgalom hogyan értékeli a 2006-os parlamenti választások elsõ fordulóját? A MÖM továbbra is azt az álláspontot képviseli, mint ápr. 9-e elõtt: A magyar választópolgárok egy elõre megrendezett színdarabnak, „választási komédiának” a részesei. Két erõ látszólag vérremenõ küzdelmet vív egymás ellen, a magyar nép érdekeit tûzve zászlajára. Az emberek – saját megfogalmazásuk szerint – választhatnak a rossz és a kevésbé rossz között, mégis családtagok képesek egymás nyakának ugrani, s az összetartás helyett, hagyjuk a nemzetet egyre jobban szétforgácsolódni. Nem kerülhetjük meg a Harmadik Út eredményének az értékelését, hiszen Ön a MIÉP IT választott elnöke volt, aki idõben vészharangot kongatott, ezért kizárták a Magyar Igazság és Élet Pártjából? Csurka István volt, aki a politikai közéletben elõször kimondta: Fidesz = MSZP. Sajnos, rá kellett döbbenjek, ez a felsorolás közel sem teljes. A mai magyar demokráciát egy 7 fejû sárkányhoz tudnám leginkább hasonlítani. Mindegy melyik fejét eteted, a végeredmény ugyan az lesz, a táplálék ugyan oda jut. A demokrácia az a köntös, amelybe becsavarva – a szabad választójogot lobogtatva – észrevétlenül lehet orránál fogva vezetni és ezáltal kisemmizni a magyar népet. Nem kerülöm meg a kérdést: A MIÉPben szerzett tapasztalataim következtében annyit mondhatok, a Harmadik út VEZETÉSE(!) – bármennyire is hihetetlen – nem akart ennél jobb eredményt elérni. Tiszta, becsületes, igaz magyar tagjai és szimpatizánsai hiába tettek meg mindent a siker érdekében, a dolgok ennél sajnos jóval bonyolultabbak. Véleményem szerint a vezetés örökös „kudarca” nem véletlen. Értelme, hogy a nemes, majdnem kifogástalan célok, amik felemelhetnék ezt a nemzetet a porból, SOHA ne valósulhassanak meg.

FR NT Ki nyeri a második fordulót, merre tart Magyarország? Feleslegesnek tartom a jósolgatást, de ha már kérdezte, szerintem az MSZP. Elkeseredésre azonban semmi ok, senkinek nem lesz se rosszabb, se jobb, se több, se kevesebb. Magyarországot pedig sem tatár, sem török nem tudta elpusztítani, akkor nehogy már táncikáló bohócoktól rettegjünk! Mi a megoldás, mi vezetheti ki Magyarországot ebbõl a fertõbõl? Nagyon egyszerû a válasz, meg kell szerveznünk önmagunkat! Senki nem fog azért tenni semmit, hogy nekünk jobb legyen, csak önmagunknak lehetünk fontosak. Legfontosabb, hogy megértessük az emberekkel, szükségünk van egymásra! Csak egymásra támaszkodva érhetünk el valamit, csak egymásra támaszkodva lesz egyénenként is jobb helyzet, jobb életminõség. Ha egy nemzetben van nacionalizmus, ez magától értetõdik, belõlünk azonban ezt a demokrácia 16 éve alatt maradéktalanul kiirtották. Újra meg kell tehát tanítanunk az embereknek, hogy csak összefogva, kéz a kézben, magyar a magyarral támaszthatja fel az ország gazdaságát, kultúráját; teremthet élhetõbb életet. Egy rövid példát mondanék, magyarázatképpen: Megvesszük Mari nénitõl a tejet, és megisszuk mi. Megvesszük a magyar készítõ pulcsiját, és elhordjuk mi. Megveszszük a magyar bõröstõl a cipõt, és elhasználjuk mi. Mari néni pedig a tejért kapott pénzbõl megveszi az én krumplimat és így tovább. Mit tud akkor tenni a hazaáruló parlamentünk odafönt, ha nekünk nem kell a kínai áru, nem kell a holland csirke, nem kell a chilei cseresznye vagy a tojáspor? Semmit! Nem a parlamenttõl kell a csodát várni, a különbözõ páholyoknak nem fontos a magyar… Csak egymásnak lehetünk fontosak!! Az összefogásban Önök szerint ki vehet részt, kivel kívánnak együttmûködni? Minden magyar emberrel! Hogyan áll a Magyar Önvédelmi Mozgalom szervezése? Mozgalmunk minden téren a kezdetek kezdetén áll, így a szervezésben is. Lassan, de biztosan építkezünk, célunk minden megyében, minél több településen jelen lenni. Fontosnak tartom hangsúlyozni: Mi nem tömegmozgalom akarunk lenni. Célunk olyan erõs magokat „elültetni” szerte az

9

országban, amelyek utána önálló életre kelve tovább csírázhatnak, s vihetik, terjeszthetik a magyarság megmaradásának zálogait, s gyújthatnak egyre több lámpást a magyar éjszakában. Mivel foglalkoznak, mik a rövidtávú céljaik? Rövid távú céljaink több szálon futnak. Erõsebb szervezeteink megpróbálkoznak teret nyerni a helyi önkormányzatokban, egyrészt az õ segítségükre leszünk. Másrészt továbbra is igyekszünk vidéken egyre több helyen jelen lenni, hogy tagjaink segítségével megismerjük a helyi problémákat, s ott legyünk, mikor észrevétlenül kihúzzák lábunk alóla a talajt. Kecskeméti lévén egy konkrét példát mondanék: Életem legnagyobb mulasztott bûnének azt tartom, hogy nem cselekedtünk az 500 éves kecskeméti malom felrobbantása ellen. Azóta már országosan elhíresült a törvénytelenül felépült Malom Center, s a Fideszbõl az SZDSZ-be nyargalászó polgármester ügye. Ha akkor szervezett formában jelen vagyunk a városban, mindezt megakadályozhattuk volna, ha kell, élõlánccal! Hol lehet megtalálni a Magyar Önvédelmi Mozgalom egységeit, van-e tagfelvétel, kiket várnak a mozgalmukba? Mozgalmunk mindenkit vár, aki valós és nem virtuális vagy „száj” munkával szeretné elõsegíteni a magyar feltámadást. Mi nem válogatunk pártok és szervezetek között, hiszen a magyarságnak mindenkire szüksége van, aki igaz szívügyének tekinti õseink örökét. Tagfelvételeket a helyi szervezetek folyamatosan tartanak. Ezekrõl és minden egyébrõl tájékozódni lehet honlapunkon (www.magyaronvedelem.hu), vagy elérhetõségeink bármelyikén.


FR NT

10

A választás értékelése

2006. április 18.

A Magyar Önvédelmi Mozgalom Elnöksége a 2006-os országgyûlési választásokat a következõképpen értékelte: Sajnálatosnak tartjuk, hogy félelmeink beigazolódtak, de ez számunkra nem okozott meglepetést. A Magyar Önvédelmi Mozgalom véleménye, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz-MPSZ nem akarta megnyerni a parlamenti választásokat. Kijelentésünket igazolja a Magyar Vizsla ügye, az elhibázott depressziós kampány, Orbán Viktor leszereplése a Gyurcsány Ferenccel szemben folytatott „álvitában”, vagy Mikola István tudatosan, idõ elõtt elkotyogtatott mondatai. Kísérteties hasonlóságot mutat ez a 2002-es eseményekkel, amikor a kormányon lévõ, enervált Orbán Viktor a vita alakalmával politikai helyzetbe hozta D-209-et, miközben már akkor ennek a választást döntõen befolyásoló információnak a birtokában

volt. A Magyar Demokrata Fórum szereplése nem meglepetés, hiszen Gyurcsányék 4,9 %-os pártot akartak belõlük építeni, a balliberális média segítség pár századdal többet jelentett. A politikából élõ és politikához értõk szerint ez az MDF megerõsödését jelentheti. Szerintünk – akárhogy alakul a második forduló – 2010-ben a Centrum Párt sorsára jutnak Dávid Ibolyáék, hiszen az õ szerepüket vették át! Meg kell említenünk Dr. Boross Péter kártékony tanácsadói szerepét, akinek szintén a politika szemétdobján a helye. A tragikusan megosztott nemzeti radikális erõk nem tudtak jelentõs eredményt elérni, de ez már 2004-ben érezhetõ volt. A sikertelen EP választás után hatalmas politikai hibát követett el a MIÉP, mikor nem merte a mindennapos söjtöri utat járni, elhanyagolta a pártépítést, és nem lépett fel Gyurcsány

Ferenc beiktatása ellen. Mulasztott vétek volt az is, hogy Csurka István nem kezdeményezett idõben teljes összefogást a radikális oldalon. A MIÉP helyére szervezõdött a JMM, mely a kezdeti idõkben – a Fidesz jelentõs segítségével – még a MIÉP lejáratásából és a polgári körök tagságából élt. Molnár Tamás Bencsik Andrással, Tóth Gy. Lászlóval és Lovas Istvánnal parolázott a Sajtóklubban, miközben egy-két többet ártó, megélhetési, hiperaktív, zselés hajú ügybuzgó már ekkor a nemzeti radikalizmus kisajátításán dolgozott. A Harmadik Út létrehozása nem teljes, nem õszinte paktum volt. Az állami támogatás elérése nem lehet cél egy igazán gyökeres változásokat akaró szervezetnek. A Magyar Önvédelmi Mozgalom a második forduló elõtt megegyezéses döntetlennek értékeli az esélyeket, a magyarság azonban sajnos mattot kap április 23-án. Magyar Önvédelmi Mozgalom Elnöksége Budapest, 2006. április 12.

TRIANON EMLÉKNAPOT!

Magyarország egyetlen olyan ország a világon, amelyet mindenhol saját volt területei vesznek körül. Trianonban hatalmas, örökké vérzõ krisztusi sebeket kapott a magyar nemzet a keresztény Európától „békeszerzõdés” címén bõrkötésben ajándékba. Azok után, hogy majd ezer éven át védte õket tatártól, töröktõl saját erejébõl, tõlük segítséget hiába remélve. Itt most nem részletezve hatalmas veszteségeket szenvedtünk el területben, népességben, gazdaságban. De leginkább a nemzet, annak is a különbözõ országokba elcsatolt részei. Nem kizárólag az akkor és ott élõk szenvedtek, hanem az összes leszármazó generáció is mind a mai napig. S nemcsak a magyarok gyötrõdnek, hanem azon nemzetek gyermekei is, akik területeinket megkapták. Tudják ez a szerzés nem jogos, hazugság, ármány útján történt, de ezt maguknak nem vallhatják be. Nem õk a hibásak, ez nem nekik köszönhetõ, hanem a párizsi békék egyedülállóan hibás rendszerének. A Fidesz képviselõi egyszer már Trianon kapcsán tiltakozásból kivonultak a parlamenti ülésterembõl, akkor még „liberális keményfiúként” arcul csapva a nemzetet. Most – nem tanulva elõzõ tettükbõl – újra nagy hibát követtek el. Természetesen, ha nem õk tesznek közzé valamit, joguk van megcáfolni. Azonban nem ilyen érzelem-

mentesen. Ha egy kicsit is magyarok, érezhetnék, hogy egy ilyen kérdés köztudatba való bedobása milyen reakciókat vált ki a nemzetbõl. Hozzáállásuk nem véletlen, illeszkedik az elmúlt tizenöt év történéseinek sorába. Trianon kérdését az egész magyar politikai elit elhallgatja, ahogy Európa is teszi. Június 4-én nincsenek nagy beszédek, közös fejhajtás. Politikusaink közül néhány jobb lélekkel rendelkezõ idegességtõl izzadó tenyérrel valami eldugott emlékhelyen elhelyez ugyan egy-egy szál fonnyadó virágot, de hivatalos megemlékezések nincsenek. Meddig viselhetõ el ez a hatalmas – még a nemzeti jobb oldalon is általános – képmutatás ? Végre át kell törni az oly divatos hallgatás falát és ki kell mondani: A trianoni döntésre emlékezni és emlékeztetni kell. Nemcsak a hatalmas áldozatok és a magyar nemzetnek okozott szenvedés okán. Hanem a tanulságok miatt, hogy ilyen gaztettet többé senki ellen ne tudjanak elkövetni. Igen is beszélni kell Trianonról és emléknappá nyilvánítani június 4-ét, hogy örök mementóul szolgáljon az eljövendõ nemzedékek számára. Még akkor is, ha a Fidesznek és kormánypárti barátaiknak ez nem tetszik... Budapest, 2006. április 2. Magyar Önvédelmi Mozgalom

A médiák híradásai szerint ismeretlenek egy hamis közleményt tettek közzé Pokorni Zoltán Fidesz alelnököt valótlanul feltüntetve aláíróként. Az írás Trianon Emléknap bevezetésérõl tesz említést. A Fidesz rögtön – már egy valós – reagálásban tagadta, hogy a fenti írás Pokornitól származna. A Magyar Önvédelmi Mozgalom elnöksége az álhír hallatán felhívja a Harmadik Út, azon belül elsõsorban a Jobbik figyelmét, hogy indokolt lenne elhatárolódni ilyen módszerektõl, mert rossz fényt vett a tisztességes és becsületes módon kampányoló nemzeti érzelmû emberekre! Az emléknapok létesítésében a fiatal demokratáknak nagy tapasztalatuk van, hisz kormányzásuk idõszakától létezik a Holokauszt Emléknap és a Kommunizmus Áldozatainak Napja. Csak Trianonról hallgat mindenki... A jelenlegi politikai elit legfõképp. Pedig ennek köszönhetõen lett a magyarság Európa legnagyobb kisebbsége s


III. évf. 8. szám

Minek nekünk állam? Minek nekünk az állam intézménye? – teheti fel a kérdést minden józanul gondolkodó magyar ember. Azért, hogy fantasztikus gazdálkodása miatt lassan minden megszületõ gyermek kétmillió forint államadóssággal a hátán kezdje életét? Az állam úgy rak ránk egyre nagyobb terheket, hogy kevesebb feladatot vállal értünk, dolgozó állampolgáraiért, akik végsõ soron eltartjuk. A folyamat azzal kezdõdött, hogy ’89/90-ben nem volt reprivatizáció, az elvett vagyonok nem jutottak vissza jogos tulajdonosaikhoz, hanem az elsõ demokratikus kormány hathatós támogatásával „jelképes 1 forintokért” a régi kommunista csókosok kezére került, vagy a globalizáció urainak lett törvénytelenül átadva. Ez történt a termõfölddel is, az egykori TSZ elnökök ma zöldbáróként mûködnek. A magyar legföljebb megtûrt bérmunkás saját hazájában. Nincs saját munkájából megélni tudó, tõkével bíró, büszke középosztályunk. Eladtak, elherdáltak mindent álszenten arra hivatkozva, hogy az állam rossz gazda. Számos, korábban állami feladatot átadtak az önkormányzatoknak, de ehhez támogatást nem rendeltek. Jól járt a büdzsé, csakhogy a települések felélték tartalékaikat, bezárták intézményeiket, iskoláikat, óvodáikat, orvosi rendelõiket, a postákat, vagyonukat eladták az ugyancsak jó helyen, jó idõben lévõ „befektetõknek”. E mellett óriási hitelek felvételére kényszerültek, adósságörvénybe kerültek. Bebolondítottak minket az Európai Unióba. Sok területen rendeltük alá nemzeti érdekeinket a brüsszeli eurokraták akara-

FR NT tának, mint a közös mezõgazdasági politika, a munkaerõ szabad mozgása vagy a közös vámpolitika. Az ÁFA bevételek szinte teljes egészében az Unió büdzséjébe folynak be, a sokat emlegetett „paradicsomot és Kánaánt hozó eu-s források” szinte elérhetetlenek. A forint árfolyamát folyamatosan kívülrõl manipulálják. Így a törlesztõ részletek mindig magasabbak, s a külföldi bankelit kedvére zsírosodik. Arról nem beszélve, hogy ezeknek a köröknek az árfolyamspekulációkkal micsoda haszna lesz az euró bevezetésekor. Hasonlóan jártunk a NATO kapcsán is. Egy érvénytelen, de érvényesnek mondott népszavazással váltunk tagokká, így katonai téren teljesen ki vagyunk szolgáltatva e szervezetnek. Modernizációra hivatkozva megszüntették a sorkötelezettséget, szétverték a hadsereget, a honvédségi vagyont fillérekért elherdálták. Közröhej, hogy míg százmilliárdokért bérelünk svéd harci gépeket, addig reálisan gondolkodva elismerhetjük, hogy a román, szerb vagy ukrán hadsereg két nap alatt simán be tudna vonulni Budapestre, ha akarna. Az MSZP-SZDSZ-nek még ez sem elég. Folytatni akarják a privatizációt és a töméntelen hitelfelvételt. Terveik között szerepel minden fellelhetõ állami vagyon totális kiárusítása. Az államot még jobban le akarják építeni. A kórházi ellátás – tisztelet a kivételnek – pocsék. A hivatalokban akkorák a sorok, hogy egymást tapossák a jogosan idegbeteg ügyfelek. Az utak - miközben a benzin ára a beépített adók miatt megfizethetetlen – járhatatlanok. Autópályák? Mivel magyarázható, hogy a horvátok a hegyi szerpenti-

11 neken, – ahol alagutak sorát kell kialakítani – fele áron tudják megépíteni ugyanazt, mint mi az Alföldön? A közigazgatási szervek alig tudják ellátni feladataikat, a települési önkormányzatok a helyi önkényurak nyomása alatt kénytelenek dolgozni, elvárásaikhoz hatóságilag közremûködni. A bíróságokon lassan haladnak az ügyek, egy állampolgárnak, ha jogsérelme van, jobb, ha százszor átgondolja, hogy gondját az igazságszolgáltatásra bízza-e ? Ezen akar karcsúsítani az SZDSZ ? A dolgozók helyzete is válságos! A munkavállalók nagy része nincs bejelentve. Ha igen, részmunkaidõben és minimálbéren. Ennek hátránya még nem látszik, mert a ma nyugdíjasai még rendezett körülmények között dolgoztak. De ki beszél arról, hogy a fiatalok éhen fognak halni nyugdíjasként, mert nullával lesz egyenlõ az idõskori juttatásuk ! Ki törõdik itt a Nemzet érdekeivel? Hemzsegnek a politikusok, az elemzõk, a szakértõk… Zabáljuk a hiteleket, az egyre nagyobb kamatra kibocsátott államkötvények csapdájában vergõdünk. Eközben a képmutató és álszent média fényesre nyalja saját árulóink valagát, hogy ez a „tudatilag takarékra tett”, drága magyar nép saját kizsákmányolóit emelje könnyek között, nagy lelkesedéssel a „szabad választásokon” bégetõ birka módjára kormányra... Ki segít rajtunk ? Mikor lesz egy hiteles ember, aki beleüvölti a tunya magyar agyakba, hogy eddig és ne tovább! Ugyanis totális államcsõd fenyeget. Néhány évvel ezelõtt ez történt Argentínában. Zárolták a lakossági megtakarításokat, a bankok nem adták ki a polgárok bankban tartott pénzét, a kamatok és az infláció az égbe szökött, éhséglázadások törtek ki, mindenfelé fosztogatta a lakosság az üzleteket. Nálunk is elõfordulhat... Lássunk át a szitán. Ne hagyjuk magunkat az orrunknál fogva vezetni! Kis közösségeinkben összefogva, egymást segítve túl tudjuk élni õket. Magyar


FR NT

12

A WERFEN vonat eredete VI. A szerelvény Rembrandt, Da Vinci, Van Gogh, Dürer, Raphael munkákat is tartalmazott. A PM 1948. 01. 30-ig 1460 képet és szobrot említ meg, ami hazaérkezett. Bogyay Tamás a Kultuszminisztérium egyetlen szakembereként a menekítés során végig a szállítmánnyal maradt és a 3. amerikai hadseregnek átadott anyagok jegyzékét 3 példányban gépelte le. Ebben 1607 festményt és szobrot jelöl meg, oldalakon át sorolva a Dürer, Rembrandt, Tintoretto, stb. festményeket. Csatolva van a Festetich család 40 db értéke, további felsorolás az 1655 számig, majd 122 db könyv. Vasvármegyei oklevelek, pl. IV. Béla, III. Endre, IV. László, vasvári káptalan levelei: 207 db, zalavármegyei oklevelek: 292 db, vegyes oklevelek 326 db. A Berlini Katonai Kormányhivatal- OMGUS 46. 06. 22-i távirata szerint a Budapesti Szépmûvészeti Múzeum 631 festményérõl tud, pl. ElGreco, Murillo, Maes, stb. A Werfen vonat 1181 festménye és az említett lista teljesen eltér egymástól. A Werfen vonat listát Alford úr találta meg az amerikai Nemzeti Levéltárban. Egy chicagói bankár ismerõsöm mondta el az egész kérdésrõl, hogy az õ ismereteik szerint a vonaton volt olyan festmény, ami önmagában többet ért, mint az egész zálogházi érték. Szerinte élnek Svájcban bankárok, akikkel eredetileg az elhelyezendõ értékek listáit a szovjet megszállás elõtti kormány egyeztette. Budapesten szakembereket kérdeztem a Királyi vár értékei iránt. Szerintük csak néhány kárpit fordult

elõ a fekete piacon, az is nyugaton. Amikor említettem, hogy a két festmény lista nem egyezik, csodálkoztak. Alford úr szerint a két amerikai hadseregcsoport 1949-ben a mûvészeti tárgyakat Ausztriába szállította. 1969. 10. 02-án a Wiener Zeitung szerint még 8423 olyan tárgyat tartottak nyilván, aminek nem volt meg a tulajdonosa és 1993 ebbõl is csak 15 festmény 100 könyv és egy fegyver találta meg a gazdáját. A PM szerint „egyes bankok letétjeiben jelentõs közmûvelõdési értékek, kéziratok, stb. voltak és ezeket az oroszok elszállították”. Barcsay Edit is felveti a PM KVMJ ügyosztályának, 1947. 12. 06-án: „a mûvészeti ügyek kormánybiztosságának hatáskörébe is utaltak zsidó vagyonokat”. Talán azért keverték a tételeket, hogy mint azt Túrvölgyinél láttuk, a Gestapo elõl kellett elrejteni a zsidó eredetû letéteket. A franciák Toldynak és Vajtának menlevelet adtak és még az amerikaiaknak sem adták ki õket. Érdekes lenne kikutatni, hová lettek pl. a Közgyûjtemények Országos Felügyelõsége, a Vasvári múzeum, Ságvári vár, szentistvánfai Bezerédy kastély, Rajnai-Metternich kastély, soproni bencés gyûjtemény tárgyai. A Magyar Általános Hitelbank pl. 47-ben jelenti, hogy a nyíregyházi és szombathelyi zsidó letéteket orosz tiszti gazdasági bizottságnak kellett kiadniok. A kárpátaljaiakét el sem szállították, a Bicskei Takarékpénztár is az oroszoknak adta ki ezeket a letéteket, mert azok náluk maradtak. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank több színaranyat

2006. február 21. tartalmazó bádogdobozt adott át, ezek a bank tulajdonát képezték. 1954-ben Nyárádi Miklós, aki ekkor már a Bradley Egyetem közgazdász tanszékvezetõ professzora, ezt mondta a magyarországi kommunista hatalomátvételt vizsgáló kongresszusi bizottság elõtt Washingtonban: „az orosz hadseregnek engedélyezték a korlátlan rablást. A rablást a hadsereg speciális rabló alakulatai is segítették, amelynek becsüsök, könyvelõk, lakatosok voltak a tagjai. Ezeket a bizottságokat kiküldték minden bankhoz. Én magam is láttam õket munkában, mint a budapesti Elsõ Nemzeti Takarék Bank vezetõje. Kirobbantották a páncélterem ajtaját. A lakatosok betörtek minden széfbe és azokat kiürítették, majd szétválogatták: pénzre, aranyra, értékpapírokra, stb. Ezután, arra kényszerítettek bennünket, hogy a zsákokba rakott értékeket ránk szegezett géppisztolyok között kihordjuk a teherautókba. Mivel az oroszok elvitték a megmaradt pénzt, a németek pedig a pénznyomdát, a kormány képtelen volt fizetni a közalkalmazottaknak. Ekkor Miklós Béla tábornok kérésére az oroszok kölcsönt adtak nekünk. A valóságban a tõlünk elvett pénzt adták kölcsön. 2-3 év múlva ezt a pénzt az oroszok visszakövetelték. De lefoglalták a németek által lefoglalt vagyonokat is. A Nyárádi által leírtak ellen a bankok úgy védekeztek, hogy a kiürítéskor a bankokban a kiürített páncéltermeket és a széfeket nyitva hagyták. Azokat a bankokat, amelyeket nem sikerült idõben kiüríteni az oroszok kirabolták. Geönczeöl Gyula, Cleveland, Ohio, USA következõ számunkban folytatjuk


FR NT

III. évf. 8. szám

Megkérdeztem Pista bá’-t, szerinte Magyarországon demokratikus választások vannak-e? – Hát, ecsém, ha az a demokratikus választás, hogy megmondják kire szavazhatsz, akkor igen.

Szent László nyomán Babba Máriához A Magyar Nemzeti Front ötnapos, székelyföldi kirándulásokkal bõvített túrát szerve a csíksomlyói búcsúra. Indulás: 2006. június 1-jén, csütörtökön, az esi órákban. Útvonal: Budapest - Szolnok - Berettyóújfalu - Ártánd - Kolozsvár - Marosvásárhely Balavásár - Parajd - Farkaslaka Székelyudvarhely - Csíkszereda Szállás: Csíkszentmártonban, vendégszeretõ székely családoknál reggelivel, illetve vacsorával. Idegenvezetõ: G. Kirkovits István június 2. péntek Az utazás során megállunk Kolozsvárott, önköltséges ebédet fogyasztunk el a konyhájáról Erdély-szerte híres parajdi Telekdyházban. Megállunk Farkaslakán a Tamási Áron-emlékmûnél, Székelyudvarhelyen (Szejkefürdõn) Orbán Balázs sírjánál, és megnézzük a Székelyföld egyik legrégibb templomát, az Udvarhely határában a Budvár alatt elhelyezkedõ Jézus Szíve Kápolnát. Átkelve a Hargitán megtekintjük a máréfalvi festett székely kapukat, és rövid pihenõt tartunk a Tolvajos-tetõn a Kalibáskõ vendéglõnél. A csíkszentmártoni szállásra való érkezés elõtt még megnézzük Csíkmenaság XV. században épült templomát, amely Csík vármegye legértékesebb mûemlékei közé tartozik. A templom szentélye az 1200-as években épült. június 3. szombat a Csíksomlyói búcsú napja június 4. vasárnap Aki óhajtja, megtekintheti Csíksomlyón a Napba Öltözött Asszony érkezését, vagyis a napfelkeltét a Nyeregben a csángókkal, és e felemelõ ünnepi aktus után a reggeli órákban indulunk a nagy háromszéki kirándulásra

Csíkszentmártonból. Megállunk a Nyerges-tetõi honvéd emlékmûnél, a kézdiszentléleki vártemplomnál, majd az Európában egyedülálló településszerkezetérõl, az udvarteres építkezésrõl híres Kézdivásárhely következik. Innen a világörökség részét képezõ, Szent László freskókkal díszített kazettás mennyezetes templom, a háromszéki havasok aljában lévõ Gelence település ékessége következik. Megnézzük Székelyföld leghíresebb tájmúzeumát, a cserenátoni skanzent, a torjai Árpádszobrot és vártemplomot. Bálványosfürdõ és Tusnádfürdõ érintésével érkezünk vissza Csíkszentmártonba. Az út végén még megnézzük Székelyföld legbájosabb templomát, a csíkkozmásit. Este a székelyekkel együtt közös kerti mulatságot tartunk báránysütéssel, bõséges helyi étel- és italkínálattal, népzenészek közremûködésével. június 5. hétfõ A reggeli órákban indulunk vissza Budapestre. Székelyudvarhelytõl a freskókkal díszített középkori templomok vidékén utazunk keresztül, megtekintve az 1848-as székely nemzetgyûlés emlékmûvét Agyagfalván, s a XIV. században épült református templomot, a Szent László-legendát freskóin bemutató bögözi templomot. Egy fõhajtás erejéig megállunk a fehéregyházi emlékmûnél, ahol Petõfi eltûnt az 1849-es csatában. Segesvár, Marosvásárhely, Kolozsvár érintésével utazunk tovább hazafelé úgy, hogy Kalotaszegen még megnézzük a kazettás mennyezetérõl híres helyi fatornyos templomot, és itt lehetõség lesz még a kalotaszegi népmûvészeti emlékek megvásárlására is. A székelyföldi túra költsége magába foglalja az útiköltség mellett a három éjszaka szállást reggelivel, illetve vacsorával Csíkszentmártonban, valamint a kirándulásokat. (kb. 33.000.Ft)

Romlásnak indult hajdan erõs magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon? Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz AJÁNLJA ADÓJA l%-ÁT EGY OLYAN ALAPÍTVÁNYNAK, AMELYIK A SZEBB JÖVÕÉRT DOLGOZIK.

Kincseinkért Alapítvány Adószáma: 18689778-1-13

13

Önkénteseket várunk a Frontra! Újságírókat, fotósokat, terjesztõket várunk a szerkesztõségi csapatba! Fizetést sajnos belátható ideig nem tudunk adni, csak jó szót és sok munkát. A lapnál mindenki ingyen dolgozik a közös célért, hazánk felszabadításáért. Valljuk, élet-halál harc folyik most hazánkban. Ebben a harcban hathatós fegyver lehet egy hiteles és radikális nemzeti újság. Fegyverforgató önkénteseket várunk, akik segítenek felrázni, és tartást adni az apátiába süllyedt magyarságnak.

IMPRESSZUM Kiadja és a kiadásért felel: Szkíta Mûhely Fõszerkesztõ: Szabó Tamás Szerkesztésért felelõs: Szabó Tamás Szerkesztõség címe: 2120 Dunakeszi, Bocskai u. 16. Nyomda: H.A.ZS. HU ISSN 1786-8408 Telefon: 06–20–494–4513 Elektronikus levél: [email protected]

FRONT szerkesztõségi fogadóórák:

Minden kedden 18 órától az MNF Klubban

Minõségi autófényezés: 06 20 487-28-41 KÖZÉLETI HAVILAP

Keresse a fõvárosi és vidéki Relay és Inmedio nevû hírlapüzletekben, valamint egyes nemzeti könyvesboltokban. A legbiztosabb hozzájutás az elõfizetés: 2900 Komárom, Mártírok u. 17/b.


FR NT

14

2006. április 18.

Lehet-e béke egy génmanipulált élelemmel teli világban? IV. A génmanipulált vetõmagvak globális elterjesztésének az Egyesült Államok és Anglia kormányai részérõl történõ támogatása valójában a Rockefeller Alapítvány 1930-as évek óta érvényes politikájának a folytatása. Akkoriban a nácik eugenikai kutatásait finanszírozták: a népességszám tömeges és olcsó csökkentése – fajtisztaság az eugenika révén. Winston Churchill, egy gonosz rasszista, 1925-ben helyeslõen nyilatkozott a biológiai hadviselés lehetõségérõl. „Ragályok, melyeket módszeresen bevetnek, és célzottan emberekre és állatokra irányítanak [...], lisztharmat a növények elpusztítására. Lépfene (anthrax) a lovak és a marhák megölésére [...]” – írta. Ted Turner, CNNalapító és milliárdos, akinek az ENSZ-alapítványa a „népességszabályozás” céljaira egymilliárd dollárt adományozott, 1996-ban azt fejtegette, hogy a világ eszményi állapota az lenne, ha nem lakná 225 milliónál több ember. Ez a gondolkodásmódja a túlságosan gazdag, hatalommal bíró és paranoid embereknek. Sajnos ezek óriási befolyást gyakorolnak a normális világra. A Sunshine Project (Napfény Tervezet), amely a biológiai fegyverek és a genetikai manipuláció leleplezésére irányuló kritikai szellemû kutatási terv, arról adott hírt, hogy „az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Oroszország és Németország kutatói olyan genetikailag manipulált biológiai hadi hatóanyagok fölött rendelkeznek, amelyek új halálos válfajokat

hoznak létre [...]. A génmanipulációt a klasszikus biofegyverek arzenáljának bõvítésére lehet használni [...].” Az 1980-as években, amikor a Rockefeller Alapítvány a génmanipulált rizs létrehozására irányuló, a génmanipuláció kezdetét jelzõ nagy projektjét beindította, az amerikai Pentagon észrevétlenül a biotechnológia katonai alkalmazásával kezdett foglalkozni. 2001ben a Bush-adminisztráció a génmanipulált spermaölõ kukorica és a génforradalom

Amerikában már sikerült! Matekóra, 1950: Egy favágó egy teherautónyi fát 100 dollárért ad el. A költsége az ár 4/5 része. Mennyi a haszna? Matekóra, 1960: Egy favágó egy teherautónyi fát 100 dollárért ad el. A költsége az ár 4/5 része, vagyis 80 dollár. Mennyi a haszna? Matekóra, 1970: Egy favágó egy teherautónyi fát 100 dollárért ad el. A költsége 80 dollár. Keletkezett-e haszna? Matekóra, 1980: Egy favágó egy teherautónyi fát 100 dollárért ad el. A költsége 80 dollár, a haszna 20 dollár. Feladat: karikázd be a 20-as számot!

Matekóra, 1990: Egy gyönyörû erdõ kivágásával egy favágó 20 dollárt keres, mert önzõ, és nem törõdik sem az állatok élõhelyével, sem erdõségeink megõrzésével. Mi a véleményed az ilyen foglalkozásról? Meséld el, hogyan érezhettek az erdõ madarai és mókusai! (Minden válasz helyes) Valóság, 2006: A múlt héten vettem egy hamburgert 1 dollár 58 centért. Fizetéskor egy kétdollárost és 8 centet adtam (egy ötcentest és három egycentest). A kiszolgálólány kétségbeesetten nézett a pénztárgépére. Mondtam, hogy két negyeddolláros jár vissza, de odahívta a menedzsert, aki megpróbálta elmagyarázni a helyzetet. Végül a lány sírva fakadt.

más fejleményeivel kapcsolatban jellemzõ módon megtagadta a biofegyverek kifejlesztése nemzetközi tilalmának az elfogadását. Jogilag kötelezõ biofegyver-megegyezésrõl lett volna szó, de az Egyesült Államok vonakodása a nemzetközi megbeszéléseket zátonyra futtatta. 2004-ben a British Medical Association (a Brit Orvosok Szövetsége) egyik tanulmánya, miközben a „genetikai haditechnológia” területén tett haladásra hívta fel a figyelmet, arra a következtetésre jutott, hogy a világot csak néhány év választja el „borzalmas biofegyverek létrehozásától, amelyek képesek lesznek csak azokat az embereket megölni, akik egy bizonyos etnikai csoporthoz tartoznak”. „Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy józan esze birtokában ezeket senki soha nem használná fel”, jegyezte meg Steven Block professzor, a Stanford Egyetem biofizikusa, egy férfi, akinek többéves tapasztalata van a Pentagon és a kormány titkos biológiai kutatásairól. „De” – tette hozzá – „nem mindenki bír józan ésszel [...].” Egy olyan világban, amelyben élelmiszer-biztonságunk révén az élet és halál fölötti ellenõrzést négy magántársaság tartja a kezében, békében élni lehetetlen. Köszönöm Bruckner Zoltán segítségét, aki kitûnõ német nyelvtudásával hozzájárult egyes szövegrészek pontosításához. F. William Engdahl

Hazafi Rádió A 100% magyar zenét játszó rádió!

http://www.hazafiradio.hu/ KEDVES HALLGATÓINK! A Hazafi Rádió átmeneti idõre felfüggesztette sugárzását, mivel munkatársaink egy része úgy gondolta a széthúzást pártolja és létrehozott egy másik rádiót, gyakorlatilag ellopva a Hazafi Rádió arculatát. Reméljük sikerül az ügyet elsimítani! Hamarosan újraindulunk!


III. évf. 8. szám

Szabó Dezsõ

Elkergetett Istenek V.

Azt, amit minden egyes nemzet veszt az ilyen egybeszervezésnél, bõven pótolja az: hogy e szervezettségben minden egyes nemzet felelõs lesz a többiért, minden egyes nemzet biztosítéka, védelme lesz minden egyes nemzet egyéni szabad fejlõdésének. Eddig azt hitték, hogy ez lehetetlen, hogy ezt a nemzetek természetes önzése nem engedi. Nincs messze az az idõ, mikor az észkényszer erejével fogják látni: hogy csak egy ilyen nemzetközi szervezettség lehetséges, hogy csak ez a teljes látóhatárú szerves történelmi önzés, az egyetlenül biztos védelem minden nemzet számára. Az természetes, hogy az élet tényeinek, folyamatainak végtelen egymásrahatásában a Testvériség gondolata sem valósíthatta meg teljes tartalmát a demokrácia mostanig tartó elsõ korszakában. És hogy ugyanolyan eltorzulás ok, visszaélések, csõdök és ellenkezõ áramlatok lettek a végzete, mint a nagy forradalom két más teremtõ gondolatának. És ezt a népeket ugyanazok az okok teremtették meg, mint azokét. Itt a végzetet az is súlyosbította: hogy a folyton folyó forradalomba: a jogos emberi elégületlenségek mindig mindenütt épülõ szervezkedésébe be hozták az osztályharc szûklátókörû, pusztító elvét. Kiszámíthatatlanok voltak következményei ennek a tragikus – nem minden elem részérõl szándéktalan – tévedésnek, melyek a mai válságban mutatják meg teljes hatásukat. A Testvériség modern gondolata így is szép eredményeket ért el úgy a nemzet belsõ,

FR NT mint egymás közötti életében. Ezek az eredmények elég ismertek, hogy ne kelljen itt felsorolnom. Ma már mindenki tudja: hogy ez a két élet nem két külön köre az emberi történésnek. A nemzetek egymás közötti élete kivetítése a nemzetek belsõ életének. És amíg az utóbbi nincs Európa nemzeteinél az egészséges termõ egység, a szabad fejlõdés és egyetemes védettség alapjaira szervezve: addig a nemzetek egymás közötti élete is beteg és állandóan fenyegeti a katasztrófa lehetõsége. Témánk mind jobban kiszélesedik. Természetesen ma – már saját lelkiismeretünk tilalmáról is – nem írhatunk meg mindent oly részletes megmutatással, mint azt egy békés kor veszélytelen nyugalmában tennõk. De talán így is sikerül majd átvinnünk a lelkekbe azt az egységbelátást, mely hitünk szerint egy egészségesebb, emberibb kor megépítésének alapja lesz. Rákóczi-tér, 1940. november 26. 4. A LIBERALIZMUS Elértünk a francia forradalomból kinõtt demokrácia – a demokrácia elsõ, kezdetleges és kísérleti korszaka – legvitatottabb, legtöbb szenvedélyt keltõ és legvégzetesebben következményes elvéhez: a liberalizmushoz. Ez az elv voltaképpen teljesen benne van a forradalom elõbbi fejezetekben tárgyalt nagy ragyogású jelszavaiban. A harc körülötte még ma sem szûnt meg. Hisz millió és millió élet legmélyebb életérdekeit érinti. És a két ellenséges tábor a jövedelmezõ vakság vagy a rögzött megszállottság szerves makacsságával – millió tény, tapasztalat és tanulság ellenére – a régi érveket vágja egymás fejéhez. Ez természetes. Amíg a liberalizmus értékének megállapításánál a pro vagy kontra elv meghatározásában folytatjuk a vizsgálódást: mindig csak rész-horizontunk lesz. Végleges, döntõ eredményt pedig csak az egész látóhatár: a minden tény, jelenség, tapasztalt tanulsága és tanúsága adhat. Én önmagam személyében, csak énemben: nem vagyok semmilyen politikai, történelmi, társadalmi elv, gondolat híve vagy ellensége. Amint nem vagyok híve vagy ellensége a kininnek vagy brómnak, az insulinnak vagy a hidegvíz-kúrának, az operációs beavatkozásnak vagy a be nem avatkozásnak. A minél több egészségnek, a minél több gyógyulásnak vagyok híve: a szervezet adottságai, törvényei, szükségei szerint.

15 1. Mi volt az a szükségszerûség, mely megteremtette a történelmi közösségekben a liberalizmus gondolatát? Kétségtelenül az: hogy se a fajiság, felekezet, társadalmi osztályhoz tartozás milyensége, se más tényezõ ne akadályozhassa az egyént, a Nemzet egyetlen tagját sem abban: hogy összes termõ csíráját, minden értékét megteremje, megteremhesse a közösség számára. A francia forradalommal megindult új világrendnek nagyon sok védõ erõre, nagyon sok emberi érték kitermelésére volt szüksége: hogy végtelenül megbõvült világát megépíthesse és megvédhesse. A liberalizmus történelmi gondolatának tehát két fõ jegye volt, melyek e gondolat lényegét, de egyszersmind természetes határait is jelentették. Az egyik: a közösség folyton növekvõ szükségeinek ellátása. A másik: minél több emberi érték mozgósítása, megtermése. Annál az azonossági ténynél fogva, melyet a közösségi és egyéni elv a már fennebb mondottak szerint jelent a történõ ember számára: a liberalizmus gondolata nagy evangélium volt közösség és egyén számára egyaránt. A közösség számára folytonos értékmozgósítást, értéktöbbletet, az emberi életépítés mind nagyobb gazdagságát jelentette. Az egyénnek a fejlõdés végtelen lehetõségét, minden termõ csírája, teljes élete megélését ígérte. A francia forradalom minden gondolatának, egész új életrendszerének mélyén ott lappang az a méreg, mely az emberiség e gyönyörû és szükségszerû lendületét késõbb minden téren a csõd felé vitte. Ez a méreg – a fejlõdés akkori állapotát tekintve: kikerülhetetlen méreg – az a gyermekes derûlátás, mellyel Rousseau és társai elhitették az emberekkel: hogy minden bajnak és szenvedésnek a történelmi, a társadalmi fejlõdés az oka. Az ember lényege, a természet szerinti ember, úgy, ahogy kikerül Alkotója vagy a természet kezébõl: tiszta, jó, igazságos s életét a lélek nemes erõivel építi meg. Ez a derûlátás megvan a kereszténységben és a kereszténység elõtt igen sok más nép hitében is. következõ számunkban folytatjuk


16

FR NT

2006. április 18.

Hamburger-kultúra A British Museum jelentése szerint az amerikai hadsereg visszafordíthatatlan pusztítást okozott Babilon régészeti emlékeiben. A jelentés szerint megrongáltak és beszennyeztek több ezer éves mûemlékeket: szétzúzták a Marduk templomtól a királyi palotáig vezetõ 3600 éves felvonulási út téglaburkolatát, megrongálták a II. Nabukodonozor pecsétjével ellátott téglafalat. A rombolás nagyjából azzal egyenértékû, „mintha a Stonehengen nyitnának katonai bázist” – mondta el a BBC-nek John Curtis, a British Museum jelentését készítõ szakértõ. Körülbelül egy 300 ezer négyzetméteres területet letaroltak, tömörített sóderrel burkolták le, majd kémiai anyagokkal kezelték, mely elszennyezte a régészeti lelõhelyeket. Az iraki kormány megbízásából felmérést készítõ Curtis személyesen körülbelül egy tucat ásatási rétegeket átvágó lövészárkot számolt össze, melyek közül az egyik 170 méter hosszú. A British Museum közel-keleti részlegének vezetõje szivárgó üzemanyag-tárolót is talált a területen. Az Istár-kapu sárkányait megrongálták, láthatóan valaki nekiállt leszedni a díszítõ téglákat. A katonai homokzsákok megtöltéséhez használt homokba is jelentõs számban keveredtek bele régészeti értékû darabok. Babilon, az i.e. 605-tõl 562-ig hatalmon lévõ Nabukodonozor királyok fõvárosa, melyet a történeti emlékezet az i.e. 1728-tól 1686-ig uralkodott Hammurápi legendás törvényei, Szemirámisz állítólagos függõkertjei, Bábel tornya vagy Nagy Sándor

halála kapcsán õrzött meg. Régészeti emlékeit már részben a századforduló régészeti expedíciói során a berlini Pergamon Múzeumba szállították, részben többnyire vitatott restaurációs módszerrel állították helyre a helyszínen. Ilyenek az ókori seregek felvonulási útját szegélyezõ egyes falak, az Istár-kapu föld alól kiásott, festetlen, ám a Berlinben láthatókhoz hasonló állatalakos téglákból álló részletei. Babilon hajdani görög színházát a feltételezések szerint a Bibliában is említett Bábel tornyából maradt romdomb oldalába építettek. Bár Babilon 2004. áprilisi elfoglalásakor az amerikai hadsereg éppen a mûemlékvédelem szempontjait hangoztatta, végül mégis az iraki hadmûveletek katonai bázisaként használták a Bagdadtól alig 90 kilométerre északra található területet. A 2000 fõs csapat mérhetetlen kárt okozott, mikor felhúzta táborát és helikopterleszállót épített az ókori templomok romjain. A fel- és leszállás okozta rezgés több ház tetejét lerombolta, a barbár katonák ókori leletekkel tömték meg homokzsákjaikat, mindössze azért, mert így nem kellett meszszebb menniük töltelékért. Az utóbbi években egyre többször hallhatunk olyan véleményeket, melyek az USA és az ókori Róma közti párhuzamot ecsetelik. Ám míg Róma átvette Hellas szokásait, és csodálattal bámulta (s utánozta) építészetét, gondolkodóit igyekezett megérteni (ha sokszor csak divatból is), addig az USA mindezt képtelen megtenni.

Egyáltalán semmi fogalmuk sincs arról, hogy mit mûvelnek – az amerikai katonák döntõ többsége a világtérképen nem tudná megmutatni, hogy épp hol állomásozik... Arról pedig milyen fogalma lehet egy amerikai oktatást kapott embernek, hogy mit mûvel, épp mit tesz tönkre? Semmi... Itt viszont felmerül egy érdekes kérdés: melyik oktatási rendszer jobb; az amerikai„minél kevesebb ismereted van, annál jobb fogyasztó vagy”, vagy az európai, mely széles látókört ad – s amely sajnos az amerikai irányába tendál. múlt-kor és index.hu alapján

Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen, Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk

Recommend Documents