Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen, Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk

„Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen, Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk.”

A nemzeti ellenállás lapja 2006. augusztus 8.

Dsida Jenõ

Ne csak beszélj, cselekedj is! III. évfolyam 16. szám

167 Ft

Sokan legyintenek, amikor az õszi választások kerülnek szóba. Ugyan, vihar egy pohár vízben, a helyi kiskakasok viaskodnak piciny szemétdombjukért –, és egy laza vállvonással hátat fordítanak az egész választási küzdelemnek. Holott most pontosan azoknak az embereknek kellene a legjobban ágaskodniuk, hogy jobban lássák a a küzdõ feleket, akiknek elegük van a nagypolitikából. Sõt akár csatasorba is állhatnának valamelyik értékõrzõ szervezet mellet, hiszen most rólunk van szó, az otthonainkról, a közvetlen környezetünkrõl. Arról, hogy a településekre érkezõ pénzeket ki és mire fogja elkölteni. A többszörösen megsarcolt hazánkba ugyanis Brüsszel visszacsorgat némi pénzt, ami nem mindegy kinek a kezébe kerül majd. Eltûnik a vörös köpeny alatt – ami néha narancs színeiben is pompázik –, vagy fejlõdik belõle szûken vett hazánk. Iskola, óvoda épül, játszótér szépül, vagy lakópark torzítja el a települések képét. Sok fontos dolog helyben dõl el, és bemocskolt hazánk nagytakarításra vár. Kezdjünk el ezt házunk táján elõször, söpörjük ki az önkormányzatokból a szemetet.

FR NT

2

Demokrácionizmus Mottó: „nem vagyunk kötelesek folyamatos berezeltségben élni, reszketni az antiszemitizmus vádjától” (Morvai Krisztina) Bizony, bizony, a hazug és elnyomó rendszerek amúgy olajozottan mozgó gépezetében is elõfordul, hogy homokszem kerül a fogaskerekek közé. A népnyomorító rendszerek és eszmék sajátos törvényei szerint legtöbbször ezek a homokszemek, a társadalom azon tagjaiból állnak, akik komolyan veszik a rendszer által sulykolt jelszavakat. Elkezdenek hinni valami mély emberi igazságban, egy emberi eszmében, ami azonban nem azonos a rendszer felsõbbrendûségét hirdetõ hittel. Ebbõl adódóan veszélyes a fennálló rendre, mivel nem annak kizárólagosságát hirdeti. Morvai Krisztina is ebbe a hibába esett, komolyan vette munkáját, hitt abban amit csinált, küldetéstudata volt, a vele kapcsolatban lefolyt dolgok, amirõl a HVG számolt be, azonban megmutatják a rendszer visszáságait. Morvai Krisztina az ENSZ CEDAW bizottságának magyar tagja, (A CEDAWbizottság a világszervezetben a nõkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés felszámolásával foglalkozik, a vonatkozó nemzetközi egyezmény betartását felügyeli.) az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának docense. Régóta küzd a nõkkel szembeni erõszak és megkülönböztetés ellen, és ezen is bukott meg ENSZ beli munkássága. Amikor a CEDAW bizottsága tavaly júliusban az izraeli országjelentést megvitatta, Morvai az izraeli kormány képviselõitõl az illegális beduin falvakban élõ nõk helyzetérõl és az izraeli arab nõknek „a közélet minden területén tapasztalható alulreprezentáltságáról” kért felvilágosítást. Ez volt az a határ, amin egy rendszerhû liberális nak soha nem lett volna szabad átlépni. Az izraeli ENSZ nagykövet helyettese levelet írt a Bizottság elnökének, kifogásolva a vita légkörét és külön bepanaszolva, név szerint is a magyar delegátust. A bizottság elnöke tette a dolgát: a panaszokat visszautasította.

Nem úgy „pártunk és kormányunk”. Izrael demokratikus, szép ország, ott minden rendben van, pont. Aki tovább kutakodik annak feje vétetik – mint például Morvai Krisztinának. „…õszinte meglepetésemre, hivatalos levelet kaptam kormányomtól, amelyben értesítettek, korábbi terveinkkel ellentétben nem jelölnek a CEDAW-bizottságba egy második idõszakra. Mi több, tájékoztattak, hogy Magyarországnak új jelöltje van erre a posztra: dr. Petõ Andrea. Petõ Andrea jól ismert cionista aktivista, alapító tagja és vezetõje egy befolyásos magyar zsidó nõszervezetnek (Esztertáska)” – írta levelében Morvai, amit az ENSZ tagországok misszióvezetõi kaptak. „Bizottságunkat rendkívül aggasztotta a tény, hogy az izraeli küldöttség ilyen durván beavatkozott a független szakértõk munkájába, és konkrétan: beavatkozott az én munkámba is. Értesültem róla, az izraeli küldöttség a kormányomat is megkereste, hogy panaszt tegyen rám. Kormányom „sajátos bocsánatkérése Izraeltõl” – komoly megrázkódtatást okozott nekem. A CEDAW-bizottság új tagjainak megválasztása majd megmutatja, vajon lehet-e az ENSZ emberi jogi szervezeteinek integritását ilyen súlyosan veszélyeztetni, tolerálják-e ezt a küldöttek?” – folytatta levelét Morvai Krisztina. A Kínzás Elleni Világszervezet (OMCT) és a az Izraeli Kínzás Elleni Társadalmi Bizottság (PCATI) is védelmébe vette Morvait. Genfi központjukban közleményt adtak ki, amely leszögezi: a magyar küldött helyére kormánya „egy másik személyt jelöl, aki megalapítója és vezetõje egy magyarországi cionista nõszervezetnek”. Szorgalmazzák Morvai állításainak alapos kivizsgálását. Amennyiben azok igaznak bizonyulnak, meg kell akadályozni, hogy precedensül szolgáljanak és utat nyissanak politikai célokból történõ folyamatos beavatkozásra a Bizottságok mûködésébe és tagságának összetételébe. Az ENSZ-ben érezték, hogy valami nagy disznóság készül, Petõ Andrea nem kapta meg a szükséges szavazatokat, igaz Morvai Krisztina sem folytathatja bizottsági munkáját.

2006. augusztus 8. A hazai liberális sajtó pedig azonnal Morvai torkának ugrott. Szinte minden lépésébe belekötöttek, gondos kutatómunkába kezdtek, hogy találjanak valamilyen terhelõ bizonyítékot munkássága során. A cionista hirszerzo.hu portál diadalittasan fel is mutatott néhány halálos bûnt amit Morvai elkövetett: „Tavaly júliusban, annak a CEDAWdelegációnak a tagjaként, amely Írországban liberálisabb abortusz-politikát próbált elérni, reményét fejezte ki, hogy az abortusz az emberi jogok területén a kínzással egyenértékû megítélés alá fog esni, idén februárban pedig kikelt a RU-486-os abortusztabletta ellen („a nõk halott bébiket fognak szülni”).” Lassan kitisztul a kép, egy ilyen mocsadék kormányt, mint amilyen most tesped felettünk, valóban nem képviselhet Morvai Krisztina. Végezetül két kérdésem lenne csak: Mióta szokás az ENSZ-ben „a vita légkörét kifogásolni”? Mióta nem szabad kérdéseket feltenni az ENSZ-ben (büntetlenül)? Abban reménykedem, hogy igaza van Morvainak: „Elmúltak már azok az idõk, amikor nem lehetett szabadon kritizálni a kormányt, 15 éve ezért még börtön járt volna, ma már szólásszabadság van” Szabó Tamás

A Konzetvatív Szövetség és a Nemzeti Front kopogtató cédula gyûjtõ helyei: Budapest XIV. kerület: Kanyó László, 30 254 1370 Csütörtökönként XIV. Nagy Lajos király út 185. Telefonegyeztetéssel bármikor.

Dunakeszi Szabó Tamás, 06 27 630 173, 06 20 579 06 46 Bocskai utca 16.

Szigetszentmiklós Rendezvényszervezõ iroda - Árpád u. 45. Állateledel bolt - Csépi út 40. Címfestõ - Üdülõ köz 2. Som köz 6516 hrsz. Emelkedõ u. 5966/11

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

III. évf. 16. szám

FR NT

A Fidesz-illúzió Az önkormányzati választásra készülõ jobboldalon egyre kevesebben érzik a puskapor szagát. Mint tudjuk, a Fidesz kommunikációja verhetetlen. Olyan urbánlegenda ez, amelynek keletkezése az idõk homályába vész, és már senki sem emlékszik, hogy mi volt az alapja tulajdonképpen, vagy volt-e neki olyan egyáltalán, mindenesetre tartja magát makacsul, tûzön-vízen át, a hétköznapok keserû valóságának ellenében is. A hétköznapok keserû valósága ugyanis az, hogy a Fidesz-szervezetek élén álló helybéli vezetõk országszerte és egységesen sápadtak el, amikor Orbán Viktor Tusnádfürdõn meghirdette a Gyurcsánycsomag-ellenes aláírásgyûjtést. Meg lehet érteni õket, mert igencsak embertelen feladat egy bukott választás után ugyanarra a stratégiára építve tûzbe hozni a tagságot. És most már azt sem lehet elsütni, hogy ebbõl lesz a csudijó adatbázis, abból meg az ûberfegyver, a face to face mozgósítás, mert már rég túl vagyunk ezen is, méghozzá happy end nélkül. De az aláírásgyûjtögetés a kisebbik rossz, végül is a kampányba bõven belefér a narancssárga dzsekis aktivisták újabb kirajzása. És nyilván szép számmal akadnak majd, akik sokadik alkalommal is megadják a nevüket és lakcímüket, sõt, bizonyára újabb elégedetlenkedõk is fönnakadnak a hálón, a nagyobbik ellenzéki párt vezetõinek legnagyobb örömére. S ahhoz sem kell túl nagy bátorság, hogy az ember megtippelje az önkormányzati választások végeredményét, mert október 1-jén a Gyurcsány-csomag már bizonyíték lesz, és nem ígéret. Márpedig a szocialisták csupán a rosszabbul élés víziójától is zuhanórepülésbe kezdtek, hát el lehet képzelni, hogy mi lesz itt, amikor a családi költségvetés tényleg látványos zsugorodásnak indul. Szóval a helyhatósági meg lesz nyerve, mert akkora hibát, amely a saját pénztárcájuk ellen fordítaná a pártpreferenciailag bizonytalanokat, talán még a Fidesz kommunikációs csapata sem tud összehozni. Ennek azonban nehéz tiszta szívbõl örülni, mivel a várható siker elõrevetíti a 2010-es újabb fiaskót.

A voksolás eredményét ugyanis a politikusok értékelni fogják. Megnézik a táblázatokat, áttekintik a diagramokat, végigböngészik a listákat, és megállapítják, hogy férfimunka volt ez a javából. Hogy bevált a lakcímösszeírás, és végre gyümölcsöt hoztak a mindennapi sajtótájékoztatók, az ellenfél nonstop ostorozása, az ösztönszerû revolverezés, a csípõbõl tüzelés, a Magyar Szocialista Párt bejelentéseit két-három perccel követõ kõkemény fideszes kijelentések. A valóság ezzel szemben az, hogy októberben nemcsak az MSZP, hanem a Fidesz is veszíteni fog. Nem lesz itt semmiféle megújulás, frissülés, átalakulás, nézhetjük évekig, amint Szijjártó Péter hétfõtõl-péntekig ugyanazoknak az unott arcú újságíróknak darálja, hogy miért rossz a szocialisták országlása. Csakhogy 2008-tól majd szép lassacskán csökkennek a sarcok, még az is elõfordulhat, hogy 2009-re elérjük a pre-csomag elvonási szintet, ráadásul Gyurcsány Ferenc és Kóka János adja át a legkisebb uniós finanszírozásból összehozott falusi járdadarabot is, nem feledvén megemlíteni a 2006-ban bevezetett reformok áldásos hatását, meg hogy a pannon puma lendületesebben dübörög, mint négy éve, amit a Fidesz sajtótájékoztatók sorozatával próbál cáfolni, és Orbán Viktor meghirdeti a hazugságokra épülõ áldemokrácia-ellenes n-dik aláírásgyûjtést, elindítva az újabb választási-, izé, végtelen ciklust. Dévényi István, hetivalasz.hu

3

Pénzhiány Forráshiány miatt a tavasszal benyújtott energiatakarékossági pályázatok hozzávetõleg kétharmadát elutasítja a gazdasági tárca, errõl a napokban kapnak értesítést a pályázók. A mintegy kilencezer pályázó közül csak az elsõ háromezret beadó kérelmezõ számíthat az igényelt vissza nem térítendõ támogatásra. A hagyományos építésû házak fûtésének a korszerûsítésére, az utólagos külsõ falszigetelésekre, a nyílászárók cseréjére, illetve a megújuló energiaforrásokat hasznosító berendezések telepítésére igényelhetõ vissza nem térítendõ támogatásokra március közepén hirdette meg a pályázatot a szaktárca. A beadványokat március utolsó napjától lehetett benyújtani. Április 10-én azonban az óriási túljelentkezés miatt már le is állította a pályáztatást a minisztérium. Néhány nap leforgása alatt ugyanis csaknem kilencezer kérelem futott be, miközben az idén felhasználható hozzávetõleg egy milliárd forint körüli pénzügyi keretbõl csupán hozzávetõleg háromezer igénylés teljesíthetõ. A háztartások vissza nem fizetendõ támogatásként az energia megtakarítást célzó beruházásaik értékének legfeljebb a 30 százalékát igényelhették, s maximum 300 ezer forintot kaphatnak. (A biomassza kazánok felszereléséhez pályázatonként 500 ezer forint volt adható.) A beadványokat érkezési sorrendben bírálja el a szaktárca. Így azok számíthanak sikerre, akik leghamarabb beadták a kérelmüket. A kérelmek értékelése már a végéhez közeledik, s megkezdõdött a nyertesek kiértesítése. A támogatást elnyerõknek szerzõdést kell kötniük a minisztériummal, mivel az igénylésben szerelõ beruházás megvalósítását követõen, a számlák és az elvégzett munkák ellenõrzése után ennek alapján fizet a pályázóknak a kincstár. Vagyis a megítélt összeghez csak a korszerûsítési munkák elvégzését követõen juthatnak hozzá a háztartások. A Népszavából származó információk szerint tehát már sok spórolni vágyó család nem kaphatott támogatást. A nép igazi sarcolása pedig õsztõl várható, ezek alapján nem kétséges a választás eredménye.


FR NT

4

2006. augusztus 8.

Közpénzek felhasználásának problémái Magyarországon III. A fogyasztási adót, amely néhány adó- és kereskedelempolitikai okokból „érzékeny” termék elõállítóit és importálóit terhelte, 1998-tól két részre bontották. A magas adótartalmú ún. ABC-termékek, azaz az alkohol, benzin és cigaretta átkerültek az új jövedéki adóról szóló törvény hatálya alá. Megmaradt a személygépkocsi és a kávé különbözõ mértékû, 10-35% közötti fogyasztási adója. A jövedéki termékeket – a kiskereskedelem kivételével – igen szigorú hatósági ellenõrzés és biztosítékok szolgáltatása mellett lehet forgalmazni, a termékek adóját a törvény elsõsorban mennyiségenként tételesen határozza meg. A társasági adó a gazdálkodók nyereségadója. Alanyai a gazdasági társaságokon, vállalatokon, szövetkezeteken kívül a nonprofit és társadalmi, valamint egyes speciális személy- vagy tõkeegyesülések is. A külföldi jog alapján létrejött hasonló szervezetek magyarországi telephelyük tevékenysége vagy egyébként belföldrõl szerzett jövedelmük alapján válnak adózóvá. A kormányzat az adómértéket 1995-ben jelentõsen 36%-ról 18%-ra csökkentette, bár ezzel egyidejûleg az adómentességek és -kedvezmények köre szûkült. A jelenlegi szabályozás szerint adómentességet csupán a közhasznú ill. túlnyomórészt non-profit jellegû szervezetek ilyen tevékenységei élveznek. Az adókedvezmények pedig fõleg a különösen nagy értékû, termelési célú beruházásokhoz, egyes támogatandó kistérségekhez kötõdnek. Az osztalékadó csak a cégek külföldi tulajdonosait, tagjait terheli. Az osztalékadó alapját képezi különösen az adózott eredménybõl a tulajdonos által kapott részesedés, ingyenes juttatás, elengedett kötelezettség, a megszüntetett befektetés értéknyeresége, illetve külföldi vállalkozónak fióktelepétõl kivont nyeresége. Az osztalékelõleg is adóköteles, az osztalék végleges megállapításakor a kifizetõ köteles az adóval elszámolni. Az osztalékadó mértéke 20%, amitõl azonban a legtöbb kettõs adóztatás elkerülésérõl szóló egyezmény alacsonyabb adómértéket határoz meg. Az újra belföldi befektetésre fordított osztalék után nem kell adót fizetni. A belföldi osztalék jogosultak osztalékuk után nem osztalékadót, hanem SZJA-t fizetnek.

A személyi jövedelemadó (SZJA) alanyai a természetes személyek. A belföldi illetõségûek mindenképpen, a külföldiek pedig akkor tartoznak az SZJA hatálya alá, ha jövedelmük belföldi foglalkoztatótól, itt lévõ vagyonból vagy itt végzett tevékenységbõl származik. A jövedelmek típusonként eltérõen adóznak. Fõ típusok az önálló és a nem önálló tevékenységbõl, valamint a vagyonból származó jövedelmek. Az adóalap és az adómérték a legkülönbözõbb adópolitikai célok miatt igen eltérõ az egyes jövedelemtípusoknál. Az egyéni vállalkozók SZJA-t fizetnek, de adózásuk egyre inkább a társasági adóhoz hasonlít. A vagyonból, tõkébõl származó jövedelmekrõl elmondható, hogy adójuk általánosan a realizált jövedelem 20% hoz közelít. A vagyonból származó jövedelmek lineáris adóztatásától eltérõ az osztalékok adózása, amelyeknél a törvényalkotó megpróbálta az esetleg osztalék címén kivett munkajövedelmeket a tõkejövedelem utáni, alacsonyabb kulcsú adózásból kizárni. A társaságok saját tõkéje alapján a kétszeres jegybanki alapkamatot meghaladóan realizált osztalék adója 35%! A másik két említett fõ jövedelemtípusnál az adózás sávos és progresszív, az adómérték 20%-tól 40% ig terjed. A lehetséges adómentességek a visszaélések elkerülése végett alaposan körülírtak. Egyes – elsõsorban szociális jellegû ellátások, pl. nyugdíjak után az adót nem kell megfizetni, de ezek a többi jövedelem progresszív, sávos adózását befolyásolják. Az EU-harmonizáció. Az egyes államok szuverenitásuk alapján maguk határozzák meg adórendszerüket, ezen belül adónemeiket, az adóalapokat és a -mértékeket, továbbá kedvezményeket. Az egyes államok közti adóztatási differenciák mérséklésére az EU-n belül és az ahhoz csatlakozni szándékozó államokban is folyik a jogharmonizáció, ami azonban kissé nehezebben érvényesül az állami szuverenitás egyik több évszázados talpkövét képezõ adóztatásnál, mint más, kevésbé tradicionális, modernkori területeken, például a környezet- vagy fogyasztó-védelem körében. Magyarország adórendszere az EU-csatlakozás érdekében már néhány éve a közös európai normák irányába mozog, s így egyrészt azoktól nincsen sokkal távolabb, mint egy-egy jelenle-

gi EU-tagország, másrészt a közös európai normák és törekvésekbõl sejteni lehet a magyarországi adóztatás változásainak középtávú

Közpénz problematikája a Magyarországi rendszerváltás kapcsán A közpénzek törvényi háttere A mai értelembe vett államháztartási szabályozás 1979 évi II törvénnyel jelent meg. Az államháztartási törvény biztosította és szabályozta az állami feladatait. Az 1992 XXXVIII tv az államháztartásról megteremtette, a közpénzek kezelésének új rendszerét. Az Áht megalkotásakor célként az államháztartási reform alaki végrehajtásán túl tartalmi követelményként pénzügyi egyensúlyra történõ törekvést és a nyilvánosságot írta elõ. Az Államháztartási törvényt 1995 CV törvényben újrafogalmazták és újabb garanciális elemeket építettek be a törvénybe. Az Államháztartási törvényt többször módosították, melyek során a az átláthatóság illetve a jogbiztonság növelése volt a cél. Az Áht-ben szabályozták, a költségvetés fogalmát, mely 1997-ig hiányzott, továbbá pontosították a központi költségvetés alrendszereinek fogalmát és hatásköreit. A költségvetés alrendszerei: a központi költségvetés, az elkülönített pénzügyi alapok, a Társadalombiztosítás és a helyi önkormányzati rendszer. A legfontosabb kötelezettsége, hogy gazdálkodásukat éves rendszerben kell végezniük. Az Államháztartási törvény egy általános mûködési rendet ír elõ, melyben elsõsorban a fogalmak vannak szabályozva. Általánosságok szintjén marad és a valódi költségvetési munkának szabályozását, a Minisztériumok illetve költségvetési szervek belsõ müködési szabályaira bízza. Ugyanakkor rendelkezik a számviteli törvényben az eljárási rendek fõ szabályairól 1992 január elsejétõl életbe lépett számviteli törvény majd az EU elvárásoknak megfelelõ 2000 évi C. törvény a Számviteli eljárásról szóló törvényben. A fenti törvények együttesen szabályozzák az állam gazdálkodását. omega-alfa, folytatjuk



FR NT

5

Magyart verni még mindig szabad Július 29-én, szombaton három négykerekû motorkerékpárral (ATV) hét kézdivásárhelyi fiatal a Szent Anna-tóhoz kirándult. Amikor 18 óra körül hazafelé akartak indulni, megálltak a parkolóban, hogy elfogyasszanak egy-egy üveg üdítõt. Egy ittasnak látszó rendõr rájuk szólt, hogy ne álljanak meg az út szélén, hajtsanak be a parkolóba. Ezután Vajda felügyelõ kiadta a parancsot: fogják le õket, fújjanak alkohol-szondába. Egyikük sem fogyasztott szeszes italt. Amikor a három motorral beálltak a parkolóba, az ott álló négy rendõr és tíz álarcos, fekete ruhás rohamrendõr azonnal leteperte õket a földre. A szemüveges tusnádi rendõr belerúgott az egyik fiúba. Az egyik civil ruhás csendõr gumibottal ütötte a földön fekvõ kézdivásárhelyi motorosokat: Kanabé Leventét, Voj-na Ferencet, Kolbász Sándort (utóbbit nemrég mûtötték) és Oláh Szilvesztert. A bükszádi Szakács Istvánnál éppen kézügyben volt egy digitális fényképezõgép, és lépésrõl lépésre megörökítette a rendõrök erõszakoskodását, a bilincsbe verést is. A földrõl felállították õket, és odavitték egy rendõrkocsihoz. Kettejüket elvitték a tusnádi rendõrségre, ahol nyilatkozatot írattak velük, és elengedték. Amikor a rendõrök észrevették, hogy lefényképezték õket, odamentek Szakács Istvánhoz, és azt mondták neki románul: kap õ majd fényképezést. Megfogták, a rendõrkocsihoz vitték, és jól megverték, majd a fotókat kitörölték a gépbõl, aztán elengedték, és visszaadták a fényképezõgépét. Négy felvétel mégis megmaradt a fényképezõgép memória-kártyáján. A kézdivásárhelyi motorosoknak nem kellett

Önbuktatók Leszavazta az MSZP a parlamenti vitában Hiller Istvánnak azt az indítványát, mellyel a szakminiszter a felsõoktatási törvény alkotmányos aggályokat felvetõ paszszusát próbálta finomítani, a Köztársasági Elnöki Hivatal közleménye szerint. A szocik az MSZP oktatási munkacsoportjának javaslatára döntöttek így. Az egy személyben pártelnök és oktatási miniszter Hiller

pénzbüntetést fizetniük, az esetrõl nem készült jegyzõkönyv. Az incidensre tömeg gyûlt össze, sokan felháborodva így kiabáltak a rendõröknek: Fara violenta! Baietii nu au facut nimic! (Erõszak nélkül! A fiúk nem csináltak semmit!). Erre a rendõrök egy kicsit lecsendesedtek. Azóta sem derült ki, miért bántalmazták a négy kézdivásárhelyit. Az egyik felvételen látható, amit a szemtanúk is állítanak: Vajda olyan részeg volt, hogy alig tudott járni. Megnéztük a Hargita megyei rendõr-felügyelõség honlapján a legfrissebb sajtóközleményt, de a Szent Anna-tónál történtekrõl egy sort sem találtunk.

áll, durva hazugság, semmi köze a Szent Anna-tónál történtekhez. Szó sincs arról, hogy nem álltak meg a rendõrségi felszólításra, hiszen már a parkolóban voltak, amikor négy társára valósággal rátámadtak, és leteperték õket a földre. Azelõtt az út szélén álltak, onnan irányítottak át õket a rendõrök a parkolóba. A bükszádi Szakács István fényképészt miért is verték meg? ? nem motorozott, csupán fényképezte a rendõrségi túlkapást. A felvételeket milyen joggal törölték ki, ha nem voltak hibásak?

Minden hazugság.

A Hargita megyei rendõrség honlapján szerdán megjelent egy sajtóközlemény, melyben – mint várható volt – a hét végén történt verésrõl egy szó sem esik, az esetet csendháborításként kezelik, s arra hivatkoznak, hogy a kézdivásárhelyi motorosoknál nem voltak személyi iratok, és nem álltak meg a rendõrségi felszólításra, ezért el kellett õket kísérni a tusnádi rendõrségre a szükséges ellenõrzések elvégzéséért. Mindez nem felel meg a valóságnak, szabályos csúsztatás, magyarán hazugság. A sajtóközlemény azt is hangsúlyozza, hogy a rendõrök a törvények értelmében és a polgárok érdekében jártak el. A rendõrségi közlemény nagy felháborodást váltott ki a bántalmazott motorosok körében, hiszen valótlanságokat állít. Szabó Róbert szemtanú tegnap elmondta: ami a közleményben

– Az ATV-knek nincs rendszámuk, az erdõbe nem szoktunk iratokat vinni magunkkal – mondta a szemtanú. – Ha netalán mégis vétkeztünk volna, akkor sem lett volna szabad gumibottal verekedni és rugdosni a földön fekvõket. Ha hibásak voltunk, miért nem készítettek büntetõ jegyzõkönyvet? Honnan tudják, hogy harminc decibelnél nagyobb zajt csaptunk? Mivel mérték meg a zajt? Az is mese, hogy majdnem elütöttünk egy kislányt, nem igaz. Nem tudtak magyarázatot adni arra, hogy miért verték meg a motorosokat. Ha a törvények szerint jártak el, akkor miért adott Vojna Ferencnek a törvényszéki orvos sebei gyógyulására tíznapos igazolást? A tóhoz motorokkal lemenni nem tilos, mi onnan normális zajjal értünk fel a tetõre, ahol megálltunk egy-egy üdítõre. A kézdivásárhelyi motorosok feljelentést tettek bántalmazóik ellen a székelyudvarhelyi törvényszéken. Iochom István, Háromszék

ezzel rövid idõn belül harmadszorra került szembe a Szabó Zoltán és Tatai-Tóth András által vezetett csoporttal, mely megvétózta a tanári óraszámemelés szaktárca által javasolt ütemtervét, majd Szabó több napilapnak erõsítette meg azokat a híreket, hogy a kormány és az MSZP elképzelése szerint az állam kivonulna az egyetemek közvetlen finanszírozásából. Ezt másnap a tárca és az MSZP is alaptalannak nevezte. Tatai-Tóth András azt mondta: azért nem támogatták Hiller javaslatát, mert az annyira finomította volna az

eredeti elképzeléseket, hogy azok lényegében feleslegessé váltak volna. A szocik nem voltak szívbajosak, tesznek az alkotmányra, mûködnek a régi reflexek, a párfegyelem az pártfegyelem. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) mindenesetre az Alkotmánybírósághoz fordul a módosított közoktatási törvény miatt. Egyebek közt a tanároknak a kötelezõ óraszámon felül, külön díjazás nélkül elrendelhetõ két plusz óráról szóló szabályozást kifogásolják.

Az eset folytatása


FR NT

6

Radics Géza

1956 és elõzményei III. A helyzet azonban nem javult, s mert az „új kurzus” sem hozta el a várt eredményeket – legalábbis a moszkvai elvtársak szerint –, így a magyarországi vezetõket 1955. január 8-ra a Kremlbe rendelték. Ez alkalommal a fejtágítón már Nagy lett a fõbûnös, s mert nem volt hajlandó önbírálatot gyakorolni, és nem volt hajlandó beismerni hibáit sem, sõt lemondással fenyegetett – ami hallatlan volt a bolsevik gyakorlatban, merénylet a rendszer ellen – ezért a mindenható párt legveszélyesebb ellenségévé lépették elõ. Malenkov is Nagy ellen fordul: „Rothadt mozgalom lapul Nagy elvtárs mögött.” – mondja. Április végére kiszorították minden tisztségébõl, sõt a pártból is kizárták. Rákosi és ötös fogata (Rákosi, Gerõ, Hegedûs, Farkas és Révai) ismét a teljhatalmú úr lett. Megkezdõdtek a visszarendezõdések úgy az ipar, mind a mezõgazdaság területén. A pártfegyelem azonban fellazult. Nagy gazdaságpolitikájának számos támogatója volt a párton belül, sõt a Központi Bizottságban is akadt egy-kettõ. A sztálini módszer alkalmazására azonban Rákosi nem kapott engedélyt Moszkvából. Nem, mert Moszkva ebben az idõben már olajfaágat lengetett Tito orra elõtt, és a Nyugattal való viszony is jó vágányon haladt. Ahhoz, hogy a magyarországi események érthetõbbek legyenek, szükséges a moszkvai fejlemények áttekintése is. A nagy vezír, Sztálin halála után a szovjet felsõ vezetõinek egyik legnagyobb aggodalma és igyekezete volt, hogy közülük egyik se kaparinthassa meg a korlátlan hatalmat. Sztálin vasökle ugyanis számos magas rangú kommunista

vezetõt ütött ki, és küldött „boldogabb legelõkre.” Nem volt sem jó, sem biztonságos a „nagy tanítómester” közelébe, vagy kegyeibe kerülni. A vakfegyelem járta mindenek felett abban az idõben, és esetenként példát kellett mutatni. A dolgozat végén felsorolt forrásmunkák közül kettõt kell kiemelni, melyekre e munka legfontosabb mondanivalója támaszkodik. A Szovjetunió felbomlása után, az 1990-es évek elsõ felében – s talán utána is – számos titkos iratot hoztak nyilvánosságra. Ezek egy része 2002-ben a Central European University Press kiadásában Csaba Békés, Malcolm Byrne és János M. Rainer szerkesztésében jelent meg The 1956 Hungarian Revolution: History in Documents címmel. A másik Charles E. Bohlen Witness to History: 1929-1969 címû könyve, mely 1973-ban jelent meg. Bohlen úr 1953. április elején érkezett Moszkvába, és vette át az USA nagyköveti tisztét. Bohlen tehát abban az idõben képviselte Amerikát, amely magyar vonatkozásban az egyik legmeghatározóbb kor volt. Személyesen ismerte ama szovjet vezetõket, akik kulcsszerepet játszottak mind a világ hatalmi politikájában, mind a Szovjetunió és csatlósai viszonyában. Az esetenkénti jellemzés a szovjet vezetõkrõl és vezetésrõl az õ észrevételeire és lejegyzéseire támaszkodik. Mint fiatal diplomata 1934-ben segédkezett a moszkvai amerikai követség felállításában is, miután Franklin D. Roosevelt elismerte a Szovjetuniót. Az elõzõekben szó esett Berijáról, akit annak ellenére, hogy õ volt a NKVD vezetõje, tehát az õ kezében volt a hatalom, mégis 1953. június 26-án letartóztatták, aztán koholt vádak alapján – Anglia részére kémkedett volna –, még azon év decembe-

Molotov, Malenkov, Peruvkin, Hruscsov, Sepilov és Bulganyin Bohlennel (háttal)

2006. augusztus 8. rében ki is végezték. Tudni kell, hogy minden diplomata hivatalos „kémszolgálatot” is teljesít, hiszen az a feladata, hogy kormányának rendszeres jelentést küldjön minden észrevételérõl, tapasztalatáról. Ebbõl a szempontból a zárt és szigorúan titoktartó kommunista országokban szolgálatot teljesítõk nagy hátrányban voltak a szabadabb nyugati társadalmakban szolgáló kommunista diplomatákkal szemben. A Szovjetunióban a nyugati diplomata egyszerûen nem, vagy csak nagyon nehezen tudott személyes kapcsolatot teremteni a lakossággal – akiktõl értesüléseket szerezhetett volna –, mert azok örökös rettegésben éltek, és egy ilyen kapcsolatfelvétel szabadságukba, vagy akár életükbe is kerülhetett volna. A nyugati diplomaták rá voltak utalva tehát az újságok sorok közötti olvasására, elemzésére, és egymásra. Ki mit hallott? Mert hol az egyik, hol a másik magas rangú kommunista vezetõ is elelkottyantott esetenként valami jelentõset. Ez történt Berija esetében is. Bohlen úgy véli, hogy Berija megkezdte eltávolítani a titkosrendõrségbõl ama kétes elemeket, melyek a sztálinista idõkbõl maradtak rá, és a maga megbízható embereit tette helyükbe. Ez a többieknek nem tetszett, esetleg félelmet is okozott körükben, s még mielõtt Berija meg tudta volna szilárdítani hatalmát, letartóztatták. Ez persze ésszerû következtetés, de nem lehetetlen, hogy más egyéb is közrejátszott. Sztálin halála után ugyanis az õ kezébe összpontosult a valós hatalom. Ha akarta volna, a többieket gond nélkül uralma alatt tudta volna tartani. Saját embereire talán azért volt szükség, mert minden vezetõ egy-egy feladat elvégzésére olyan egyént akar állítani, akiben megbízik, és alkalmasnak tart. Berija ugyanis ama bizonyos június 13-i és 16-i eligazításon arról is beszélt, hogy olyan embereket kell jelölni a feladatok elvégzésére, akik arra alkalmasak, és azokhoz szabad kezet kell adni nekik. Berija eltávolítása után Malenkov lett a miniszterelnök, majd 1953. szeptember 13-án Nikita Hruscsovot választották meg a Szovjet Kommunista Párt elsõ titkárának. Malenkov Beriához hasonlóan látta a gazdasági tennivalókat, melyet Hruscsov és a többiek is elfogadtak, és közös megegyezés, döntések alapján kormányoztak. Bohlen ezt „collective dictatorship”-nek nevezi. következõ számunkban folytatjuk



FR NT

M. István

Szabadság , egyenlõség , testvériség IV. A témához kapcsolódóan most hosszan idézek Huszár Károly prépostkanonok kiváló könyvébõl (Száz év elõtti kulturharcz a jelenkor tükre – 1898 Székesfehérvár, IV. kiadás) annál is inkább mivel nem túlságosan ismert, valamint érdekessége miatt is ide kívánkozik . „A rejtelmes klubbok és zugpáholyok, melyek az illuminatusoknak Németországban keletkezett titkos szektájával szövetkeztek, melyeket, mint tudjuk, Ingolstadtban Weishaupt ottani tanár május 1. 1776. alapított, és melyeknek legtevékenyebb és legbeavatottabb tagja õ kivüle az ismeretes Knigge báró volt, mintegy háló lett egész Franciaországra kiterjesztve, és utoljára tagjaik ezerekre mentek mindenféle állapotokban. (Május 1. tehát nem csupán nemzetközi munkásünnep!M.I.) Az álbölcsek örvendeztek, mert tetteik hatása mindegyre láthatóbb kezdett lenni, és fényes lakomáikon már nyíltan ünnepelték a forradalom legközelebbi kitörését. Azonban az isteni gondviselés még egyszer küldött nekik figyelmeztetést, midõn egyik tobzódásukban Cazotte bölcselõ, kit eddig az összeesküdtek egyik hivöknek tekintettek, látnoki szemmel mint egykor Beauregard jezsuitaatya a notredami szószéken, a forradalomnak közelgõ kitörését, de a lakomán jelenlevõ összeesküdtek legtöbbjének borzasztó végöket elõre megmondotta, kiket a forradalom, tehát saját gyermekök, egykor rémítõ módon el fog nyelni. E nevezetes esetet a jelenvoltak egyike maga, La Harpe bölcselõ, ki utóbb ismét visszatért a kereszténységhez, beszélte el az utóvilágnak és e franczia akadémikus „Oeuvres choisies et posthumes” müvében van följegyezve. Németországban e történetet az ismeretes Jung Stilling hozta nyilvánosságra, ki az õ Theorie der Geisterkunde (Nürnberg 1798.) La Harpe hátrahagyott irataiból Cazotte jövendölését közli, és ennek szavaival hozzuk fel e nevezetes eseményt . „Cazotte”, így beszéli el Jung Stilling, igen jámbor és bõ ismeretekkel megáldott férfiu, ki sokszor a legmeglepõbb dolgokat elõre megmondta, La Harpeval együtt az 1789-iki forradalom kezdetén egy másik akadémiai tag asztalához volt meghiva, hol szintoly alkalomból udvari tisztek, birák, tudósok, akadémikusok megjelentek.

Miután ezek végre, bortól ittasodva, gúnyolódtak a religió ellen, Champfort elkezdte istenkáromló beszéléseit felolvasni. Másik hangárt (tirade) hoz fel Voltaire Pucelle müvébõl; harmadik fölemlitette Diderotnak ama bölcseleti verseit, melyekben mondja: Az utolsó pap belével szorítsátok össze az utolsó király torkát… és mind tetszõen tapsoltak. Negyedik fölkel, magasra tartja poharát és mondja: Igen, uraim, én szintoly bizonyos vagyok, hogy nincs isten, mint minõ bizonyos vagyok, hogy Homer bolond volt. Egy idõ mulva Cazotte szólalt fel a legkomolyabb hangon és mondá: Uraim! Örvendjenek mert önök mindnyájan tanui lesznek egy nagy és magasztos forradalomnak, melyet annyira óhajtanak; tudják önök, hogy egy keveset értek a jövendöléshez. Ön Condorcet ur, egy földalatti börtön aljára kiteritve adja ki lelkét; ön méregtõl hal meg melyet lenyelt. Ugyan minõ ördög sugta önnek a börtönt, mérget és hóhérokat? Mi köze ennek a bölcselettel és az ész uralmával? kiálta erre hevesen Condorcet. Épen ez az, mit önnek mondok, viszonzá Cazotte. Épen a bölcselet, emberiség, szabadság és ész nevében fog történni, hogy ön ily véget ér, és akkor mégis az ész fog uralkodni, mert ennek lesznek templomai; igen, ugyanakkor egész Franciaországban nem lesznek többé más templomok, mint az ész templomai. Igazán, mondá Champfort, ön nem lesz e teplomok papjai között. Cazotte felelé: Ezt remélem de ön, Champfort úr, egyike lesz azoknak, és nagyon méltó azzá lenni; ön 22 borotvavágással meg fogja nyitni ereit, és csak néhány hónap mulva fog meghalni. Cazotte folytatá továbbá: Ön Victomed d’Azyr úr, ön nem maga fogja megnyitni ereit, hanem azután, egy nap hatszor podagrarohamban megnyittatja, és éjjel meg fog halni. Ön Nicolai ur, ön a vérpadon hal meg Ön Bailly úr, a vérpadon. Ön Mallesherbes, a vérpadon. Hála Istennek, szól Roucher úr, ugy látszik, Cazotte urnak csak az akadémiával van dolga. Cazotte belevág beszédébe: Ön, ön a

7 vérpadon hal meg; azok, kik önnel igy bánnak, csupa bölcselõk lesznek és mindig szintugy beszélnek. És vajjon mikor fog mindez megtörténni? Nem mulik el hat esztendõ. La Harpe szólalt fel: És rólam nem mond semmit? Önnel csoda történik, mely legalább szintoly rendkivüli lesz, ön aztán keresztény lesz. Erre Grammont herczegné szólalt fel és mondá: Mi asszonynemüek mégis szerencsések vagyunk, hogy minket a forradalmaknál semmibe számitanak. Kegyetek neme, hölgyeim, nem fog ez egyszer oltalmul szolgálni, és bármily kevéssé akarnak valamibe keveredni, épen ugy bánnak velök, mint a férfiakkal. Kegyedet, herczegné, vérpadra hurcolják, kegyedet és sok egyéb hölgyet együtt, és pedig nyuzótaligán, hátrakötött kezekkel. Ez esetben mégis remélem, hogy feketén diszitett kocsim lesz. Nem, asszonyom, önnél elõkelõbb hölgyeket is igy visznek vérpadra. De vérbõl származott herczegnõket csak nem? Még elõkelõbbeket is. De csak adnak gyóntató atyát? Nem, asszonyom. Az utolszor kivégzett, a király maga kap papot. Vajjon mikép lesz ön, Cazotte úr? Mint az ki Jeruzsálem ostromlása alatt hét nap egymásután a falakon járt és szüntelen kiáltotta: Jaj Jeruzsálemnek! és végre jaj nekem is! mire az ellenségek egölték. E szavak után Cazotte ur meghajtotta magát és elment. Ennyit mond La Harpe bölcselõ. Egyébként Jung ur megjegyzi, hogy mindama személyek, kik a lakomán jelen voltak, a legpontosabban ugy, a mint elõ van adva, vesztették el életöket; mellette még felhozza, hogy ama jövendölés igazvoltát még másik elõkelõ, felette igazságszeretõ ur is, ki Cazotteot nagyon jól ismerte, bizonyitotta elõtte, és Cazotte valóban igen jámbor és nagy tudományu férfiu volt, ki sokszor a legfeltünõbb dolgokat elõre megmondta. Azonban eme utolsó intés sem használt semmit és az összeesküvés elõrehaladott saját utján. Nevettek az esztelen Cazotte fölött és megérettnek tartották a bolondok házába.” (folyt.köv.)


FR NT

8

2006. augusztus 8.

Magyar Önvédelem A Magyar Önvédelmi Mozgalom csatlakozott a Lelkiismeret ’88 2006. augusztus 3-án tartott demonstrációjához, melyen Kovács Géza, a Mozgalom elnökségi tagja az alábbi beszédet mondta el: Kedves gójok, ellenállók, önvédõk! Valahol messze háború dúl, amit a magyarországi cionista sajtó és Eörsi Mátyás az Európai Tanács liberális frakciójának vezetõje nem nevez háborúnak. Amúgy sem szabad róla beszélni, az antiszemitizmus. A napokban az Interneten egy diasort kaptam. Izraeli katonák kegyetlenségeirõl. A fotókon csak tények. Ebben az anyagban szerepel, hogy Izrael csak az elmúlt évben 2000 palesztint gyilkolt meg, legtöbbjük nem volt 15 éves. Az elkövetett népirtás mellett még 25 ezer súlyos sebesültet tud eredményként felmutatni a világ agresszora! Ezt az anyagot fel akartam rakni a Magyar Önvédelmi Mozgalom levelezõlistájára, de nem sikerült. Próbáltam és próbáltam, de soha nem ment át, más nem olvashatta! A Moszad és magyarországi helytartója, a Nemzetbiztonsági Hivatal internetes alakulata megakadályozta… 1990 elõtt a KGB, most a Moszad, de újra megszállva, cenzúrázva. Álmom volt az éjjel. Volt, hogy az 1956-os novemberi, romos, szétlõtt budapesti utca képe villant be, de néha a nem várt jövõ, kézzel fogható valóságában jártam. 2016-ot írtunk, Budapesten havazott. A bennszülöttek, az õslakos kisebbség, mely statisztikában már így szerepelt, a megszállt területek felé igyekezett, ahol még volt ivóvíz. A lakóparkok, mely éveken keresztül üresen álltak, benépesedtek. A fegyveres portaszolgálat az izraeli zászló alatt Tel-Aviv hangját hallgatta, a falak mögött béke volt, csak a mindennapi élet volt harc a túlélésért, kegyetlen magyar valóság. Az összeszerelõ mûhelyek

alkalmazottainak és áruházak bérrabszolgáinak legnagyobb gondja a fenyõfa beszerzése volt. Karácsonyról nem szabadot beszélni, a Tilos Rádió és Tilos Tv csak a volt magyarlakta települések Hanuka ünnepét mutatta. Az RTL klubban nemzeti ellenzéki sajtóklub ment, melynek háziaszszonya Lendvai Ildikó volt. A Karácsony újra Fenyõfa ünnep lett, a templomokban bántalmazták a legbátrabbakat. Mindenhol gyertya gyúlt, s a zsidó új év egyre közelebb volt. Ebben az évben már tizedszer volt egyfolytában bajnok az MTK, a Fradi újra Kinizsi néven játszott, melynek színe világoskék-fehér lett. A kijárási tilalom életben volt, egyre kevesebb fiatalt kellett bántalmazni, mert köveket dobált a megszállók harcjármûve felé. A napi Új Élet 300 ezer példányban fogyott, Népszabadság volt az ellenzéki újság! – Megriadtam. Telefon ébresztett. De jó, csak álmodtam: A naptárra néztem, 2006. augusztus 2-a volt, reggel. Egyik Önvédelmi tagtársunk hívott, hogy megkeresték õt is megfélemlítés szándékkal, az elbeszélgetés során kiderült: Rólam érdeklõdnek!... Szívem minden haragjával mondom: 2006. augusztusában a II.Gyurcsány kormány és megszállok elhárítása így dolgozik Magyarországon! Piszkos, demokráciának álcázott diktatúra van országunkban, amirõl már csak mi gondoljuk, hogy a miénk!

Nem volt rendszerváltás, sõt ez a hatalom aljasabb, mint a kommunista. A cionista világrend ellen fel kell lépnünk, míg van erõnk mozdulni! Összefogva a lelkiismeretünk szerint kell harcolnunk, hiszen nincs más értékünk csak az életünk. Jelet és példát kell mutatnunk, nem félünk! Elég volt a tespedésbõl, mert nem lesz otthonunk! Mindenhol a megszállók vannak, akik már nemcsak élõsködni akarnak rajtunk, hanem meg akarják szerezni 100%-ig hazánkat! Ne engedjük! Önvédelembõl egy utolsó, mindent elsöprõ rohamot kell indítanunk! Élet vagy halál, ilyen egyszerû ez a kérdés! Ha nem magyar és egészséges az élet, az ne is kelljen! Inkább pusztuljon a fertõ, legyen végre rend! Ne féljünk! Védekezzünk az utolsó leheletünkig, mert õk el akarnak pusztítani minket. Ne legyünk rabszolgák saját hazánkban, olyan idõket élünk, amikor minden megengedett. Õk nem válogatnak az eszközökben! Szabadkõmûves kormányunknak, ellenzékünknek és médiánknak, Lamperth Mónika politikai rendõrségének is tudomásul kell venni: Palesztina az araboké, Magyarország a Magyaroké!! Csak ismételni tudom magam: Végsõ ellenállást, Magyar Önvédelembõl!

A Magyar Önvédelmi Mozgalom elérhetõségei: Postacímünk: 1399 Budapest, Pf.: 701/62 Villámposta: [email protected] Bankszámlaszámunk: Budapest Bank 1010389854295000-01000000 Honlapunk: www.magyaronvedelem.hu



FR NT

És emberi életek fölött ítélkezik... Mert nem tudja ki õ, s mi célja az életének... Mert

gyökerét vesztette... Mert nincs rend saját belsejében, s nem is szeret befelé tekingetni. Ezért a külvilágba menekül, azzal foglalkozik... És alkot, „nagyot”. És elveszi az életet játszótéren játszó gyerekektõl... Mert bemondták a hírek... A libanoni férfiak felkészültek arra, hogy ha kell, fegyvert ragadjanak, családjaikat kimenekítsék, s hazájukért meghalljanak, mert akkor az Isten akarta így. Dehogy akarta!! Megszakad a szíve... De nem tehet semmit! Mert az Isten csak teremteni tud! El nem vehet! Mert Isten a szeretet! És a szeretet csak adni tud! De az ember háborút akar. Mert a fegyverkereskedelemben pénz van! S a fegyvernek piac kell. A piachoz háború... és emberek... Akik tiszta szívvel, szent jelszavakért, tudtukon kívül, a pénz rabszolgáiként dobják el maguktól az életet, elveszítve ezzel az egyetlen dolgot, ami értelmet adhat életünknek... a teremetés lehetõségét... hogy átadhassuk egy új életnek a kincset: Egy levélen hintázó szöcske látványát... És tudom... Mondtátok már sokan: „Az élet nem errõl szól!” ... Hát, én ezt nem tudhatom... Kinek mi. De emberek! Ne féljetek élni! Magyar

Nálunk ez siker. Így mûködik minden, Magyarországon a tömegtájékoztatás az emberek félrevezetõje. A Magyar Önvédelmi Mozgalom elsõsorban nem hungarista szervezet, hiába próbálnak – régi bevált recept szerint– egyesek hisztériát kelteni. A mai demonstrációnkat is bejelentettük, annak ellenére, hogy határozott véleményünk: Eljött az ideje a végsõ ellenállásnak, önvédelembõl! Így minden megengedett, mert nincs hová hátrálnunk. Hazug országban élünk, mert hamis és bûnös a tömegtájékoztatás is! Ha Gyurcsány Ferenc Gyõrbe megy a szívcentrumba, nem kitüntetni kell, hanem megkérdezni: Gyurcsány elvtárs, miért irtják intézményesen a magyart? A médiának esetleg meg kellene kongatni a vészharangot, nem ezt ígérték. S most elsõsorban az elmúlt, elvesztegetett 16 évrõl van szó. Minden bajunk abból származik, hogy a mai napig nem történt rendszerváltás. Hungaristázni lehet, miközben a kommunisták régi és új elvtársakkal átmentették a hatalmat. Nem volt elszámoltatás, felelõsségre vonás. Itt az ideje! Ha lett volna, akkor a

pártlapot- a Népszabadságot, mely a Kisalföld (és minden megyei újság!) erkölcsi színvonalán áll- be kellett volna tiltani! Az MSZMP sajtóorgánumai most az MSZP-hez és az SZDSZ-hez kötõdnek, ez nem állapot! Ezért itt a Népszabadság (a volt pártlap) szerkesztõsége elõtt hívjuk fel a figyelmet sajtótájékoztatón, mert elsõsorban ez az újság segítette hatalomra a II. Gyurcsány kormányt! Ha a Népszabadság beszámol az ország a valós helyzetérõl, és nem asszisztál Gyurcsány Ferenc ámokfutásához, akkor ma Magyarországon nem MSZP-SZDSZ kormány lenne. Bár hozzáteszem a Magyar Önvédelmi Mozgalom véleménye szerint mind a négy parlamenti pártnak mennie kell! A Magyar Önvédelmi Mozgalom úgy gondolja, a hazugság ellen határozottan fel kell lépni. Figyelem felhívásból, hogy felébredjen a magyar, felállítjuk a Magyar Önvédségünket, melynek célja az önvédelem. Számoljuk fel a hazugságot, tépjed az agymosást szolgáló újságokat, kapcsold ki azokat a mûsorszórókat, akiknek nyomorúságunkat köszönhetjük! Ébresztõ! Védekezz magyar!

Mit keres Izrael Libanonban? Mit? Megszakad az Isten szíve! Megszakad... Mert megteremtette az embert, hogy vigyázza a földet, a vizet, a fát, a bokrot, a füvet, a vakondot, a madarakat... Megteremtette, hogy vigyázzon a teremtésre, erre a csodára, erre a tökéletességre, amiben nincs hiba! Õrzõi kellene, hogy legyünk ennek a világnak. Õrzõi, védelmezõi. De az ember Isten egyetlen hibás teremtménye. Mert az Isten eszet adott neki, hogy felfogja, mekkora csoda, amely körülveszi... Hogy levegõt vesz és kifújja... hogy viszket és megvakarja, hogy fáj és könynyei lesznek... Hogy barátaink, szüleink lehetnek... S hogy van nap, csillagok... Rózsaszínben pompázó felhõ... és szél, esõ, mely új életet teremt... De az ember nem érdemelte mindezt. Mert hiába van halál, amely születésedtõl ott lebeg, s szólít: „Ember! Az élet rövid, ne hagyd elvesztegetni!” Nem figyel rá senki! Az ember elfelejti, azt gondolja halhatatlan, hogy bármit megtehet... mert úgyis felkel újra a nap, és felkel minden reggel, anélkül, hogy ezért bárki egyszer köszönetet mondana neki. És háborút indít...

A Magyar Önvédelmi Mozgalom sikeres sajtótájékoztatót tartott nemrégiben a Népszabadság székháza elõtt, melyen Kovács Géza, a Mozgalom elnökségi tagja az alábbiakat mondta el: A szombati Kisalföld újság (GyõrMoson-Sopron megyei pártlap) beszámol arról, hogy Gyurcsány Ferenc felavatta a Nádor aluljárót Gyõrben. Újabb siker. Dübörög a gazdaság, folyik a sikerpropaganda, melyhez a média ismét hû csatlós. A cikk alsó felében megjelent nyomtatásban, hogy felkereste a gyõri szívcentrumot, ahol természetesen kitüntették. Igen, kitüntették, mert a megyei évi 400-450 akut szívinfarktusos betegébõl 10(!) azaz tíz(!) koszorúér-tágítását finanszírozza az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Ennyi embernek van reális esélye a túlélésre. Másban sem jobb a helyzet, mert például a diagnosztikus katéterezésbõl évi 2400-bõl csak 900-t tudnak elvégezni.

9


FR NT

10

Voltunk, vagyunk, leszünk! A ferencvárosi polgári körbe 1899. május 3-án sok-sok ember igyekezett. A Bakáts tér benépesedett, hat és hét óra körül nagy volt a forgalom. A ferencvárosi ifjak már túl voltak az április 16-án a Gutgess vendéglõben megtartott gyûlésükön. Ekkor határozták el, hogy footballegyletet hoznak létre. Május 3-án megalakult az FTC. Elsõ elnöke dr. Springer Ferenc lett, a kerület kedvelt ügyvédje, aki mindig kiállt a szegény magyarok érdekeiért. (Akkor voltak még ilyen ügyvédek is.) Báli bevételbõl kezdte meg mûködését a Ferencvárosi Torna Club. 1900. december 3-án hivatalosan is megalakult az FTC football- szakosztálya. Elsõ hivatalos bajnokiját az FTC 1901. április 21-én játszotta. Ezen a mérkõzésen még 5-3-ra kikapott a MUE-tol a zöld-fehér csapat. Megjelent emblémánk öt zöld és négy fehér csíkot tartalmazott, a címer alján lévõ zöld pajzsban pedig a három egymáshoz fordított E betû jelent meg: Erkölcs, erõ, egyetértés. Ez a mai napig a klub jelmondata. Átmulatott éjszaka után találkoztunk a Keletiben, a Magyar Kupa döntõjére igyekeztünk Diósgyõrbe. Hosszú évek után jutott el a Ferencváros odáig, hogy kijusson a nemzetközi porondra. Már csak egy mérkõzést kellett nyernünk.

Gyõzni fogunk! Pillanatok alatt együtt volt a 6-700 fõnyi szittya, magyar keménymag, mi semmitõl sem féltük. Soha nem hátráltunk. Csapatunkért tûzbe mentünk, mindenki mögött hosszú évek utcai harca állt. Több éves barátságok, jóban-rosszban, elsõsorban a rendszer ellen! Nem véletlen, hogy a Fradit szeretjük. Tudtuk, hogy Rákosiék 1953-ban Kinizsire változtatták csapatunk nevét, mert túl népszerûek voltunk. Saját nevelésû játékosainkat a BM-hez tartozó csapatok akkor vitték el, amikor akarták. Elég volt egy behívó, de az sem kellett. Mi, a Fradi, a magyarok! Szemben: Dózsa=rendõrség, Honvéd=katonaság, Vasas=kommunisták, MTK=zsiráfok. Ilyen egyszerû volt a képlet. Nem volt középút, 1990 elõtt a fiatalok nagy része így gondolkodott. Teltház is volt minden Fradi rangadón! Legtöbbet a gumibotok nem véletlenül Fradi meccsen voltak használatban. Az ütések záporoztak, de mi álltuk és összetartott minket a nagy népi verés. Egyre szervezettebbekké váltunk a kommunista megfélemlítés ellen összefogtunk. Önvédelembõl harcoltunk, hitünkért, csapatunkért. Soha nem volt divat köztünk a szúrószerszám vagy komolyabb fegyver használata.

Boldogság, s ami mögötte van Kezembe került egy nõi magazin. Heti bulvár. Mindenki mosolyog, süt a nap, szép az élet, mert ezt mutatják. Sikeres, gazdag emberek élete a színes lapokon, mindent megmutatnak, boldogok állítólag, úgy érzik övék a világ. Megszámoltam a 115 képbõl (írás kevés van), 102-en mosolyognak, mutatják a jólétet, gazdagságot. Úgy nézz ki: Mindenki nagyon boldog. Boldogok? Kétlem. Hiába tudják megfizetni a 2000 dolláros hotelszobát egy éjszakára, megvenni a legdrágább autókat hobbiból, bármit, nem ez a boldogság. Ez semmi, üres dolog, talmi. Villannak a hófehér fogak, mind a 64, a hetvenéves sztár negyvennek látszik, minden felvarrva, ami felvarrható. Az élet filmje forog, hamis minden. Sokan vágynak a címlapra, hírnévre. Mindenáron.

Pedig a legnagyobb öröm, érték mellett minden nap elmegyünk, észre sem veszszük. A hétköznapi életet! Amiben élünk, az az öröm. Szerelem, kedvesünk csókja, ölelés, szeretteinek mosolya, a barátság. A mindennapos küzdelem, a részsikerek, amelyek a túléléshez kellenek, ez a boldogság. Örüljünk a másiknak, becsüljünk, szeressünk! Ne a hírnévre vágyjunk, hanem a becsületre. Soha ne csapjunk be senkit, legyen mindig tiszta a lelkiismeretünk. Szárnyaljunk, keressük a varázst és nagyon vigyázzunk, meg ne égjünk. A rossz karmaiba könnyû bekerülni, értékrendünk pillanatok alatt megsérülhet. A kozmopolita rendszer mókuskereke bármikor beszippanthat bármelyikünket. Leülni a fûbe egy erdõ szélén, csendben,

2006. augusztus 8. Szemtõl-szemben. A földön fekvõbe sem volt divat belerúgni, nem voltak köztünk mások, csak magyarok. Gyõztünk Miskolcon, megnyertük a kupát. A pályán és az utcán is mi gyõztünk, hiába jöttek a híres diósgyõri piros-fehér alakulat fanatikusai. Ha összefogtunk, mindig gyõztünk! Hétvégén indul az NB-I-es bajnokság, de ítéletét mondtak felettünk: NEM INDULHATUNK! Soha nem volt még a Fradi második vonalban. Adminisztratív kiejtettek minket. Figyelemelterelésre nagyon jó balhé a Fradi botrány! Kommunisták és orrnehezek a hatalmon 2006-ban, Fradi meg lenullázva. Lehet, lesz, aki azt mondja nem a kommunisták miatt meg a zsiráfok miatt jutott ide a Fradi , de azt el kell küldeni melegebb éghajlatra. Ki volt az a Furulyás? Ki volt az a Várszegi? Egyik kommunista tsz-elnök, másik befolyásos zsidó, aki most bosszút áll a Fradin! Várszegit elüldözték, elsõsorban azért, mert a legmagyarabb klubbal nyerészkedni akart. Most a milliárdos bosszút áll! Aki a Fradin segíteni akar, megfenyegeti. Közel-keleti mentalitás Budapesten. Ebbõl van elegünk, nekünk magyaroknak! Fradi volt, fradi lesz. Voltunk, vagyunk, leszünk! Ellenállást Magyar Önvédelembõl! Kovács Géza békében. A lelki békénk mikor találkozik a természet tiszta erejével, az a boldogság. Örök élmény, amire mindig vágyni kell. Ha hallgatod és figyeled a természetet, tanulhatsz belõle. Nézzed a madarakat, hangyákat, szitakötõket, vegyél példát róluk. De még a kérészrõl is, milyen boldog, hogy élhet egy napot! A mi életünk hosszabb, de mégis rövid. Nagyon. Van, amikor messzinek tûnik valami, de pillanatok is eltelhetnek órák, napok, ha boldogságban töltöd! A jó elmúlik nagyon gyorsan. Életünk is, de ez természetes. Éljél nyitott szemmel, szívvel, lélekkel. Érezd a világot, becsüld, amit elérhetsz. Érzéseid, ami tiszták, adjad tovább. Minden a Tied, ha nem is vagy a címlapon. Boldogság a minden napi lét! Ez a valóság. Ezen mindig gondolkodjál! Kovács Géza



FR NT

11

Hölgyek, Urak, Kedves Választópolgárok!

Elég volt a politikai pártokból és jelöltjeikbõl! Kovács Géza vagyok, a Magyar Önvédelmi Mozgalom pártfüggetlen egyéni jelöltje. Programom egyenes és világos. Rehabilitálni kell az elhanyagolt 10. választókörzetet!

Ez a terület Esztergom mostohagyermeke. Gazdátlan, rendezetlen. Zaj-, és különleges környezeti ártalmaknak vannak kitéve az itt lakók, amiért senki nem kárpótolja õket! Nem megoldott a normális helyi járat közlekedés, nincs összhangban az igényekkel. Számomra elfogadhatatlan, hogy anyagilag legrosszabbul állók fizetik Esztergomban a legtöbb távfûtési díjat! Az MDF, Fidesz és az MSZP, SZDSZ már bizonyíthatott volna, de egyre rosszabbul élnek az itt lakók! Nem engedhetjük meg az elgettósodást! Rendbe kell hoz-

Önvédelmi Mûhely Táncsics Mihály

Legrégibb nyelv a magyar Helyzetem javult, nem voltam annyira zaklatva. Nyomdászhitelezõimnek is kifizettem valamit, élelemre is került. Itt elõször hálásan kell Kocsi Sándorról megemlékeznem, ki a „Hunnia függetlensége”-t nyomta ki, de soha nem zaklatott, és még most is nagyban adósa vagyok, az igazságnak tartozom vele megvallani, hogy mindazon nyomdászok között, kikkel munkaviszonyban valék, õ az egyedüli, ki irányomban hazafiasságának adta bizonyítványát. Ettõl fogva munkálkodásom kiválóan egy czélra lett irányozva, javítottam, faragtam, hol szükségesnek látszott, a már elõbb készült, dolgozataimon is, de ez csak mellékes foglalkozás volt, hanem egy, minden mûvem fölött kimagaslott, a magyar nyelv eredete ez. Mikor ebbe néha-néha mélyebbre merültem, minden más dolgozatom ehhez képest, vagy e mellett gyerekesnek,

kicsiszerûnek tûnt fel, ez volt a legutóbbi idõben rám nézve a nap, a körül forogtak eszméim kerekei, ez volt önalkotta eszmevilágom. Nem állíthatom, hogy e

ni a játszótereket, értelmes, egészséges program kell a gyermekeknek! Teleház létrehozása a fõ tervem, több sport szakosztállyal és kulturális mûhellyel. A Schweidel és Budai úti lakótelepi lakókból önvédelmi polgárõrség felállítása elengedhetetlen. Tovább kell visszaszorítani a bûnözést, nagyobb rendre van szükség! Ha megtisztel bizalmával, keressen, beszélgessünk! Ajánlószelvényéért felkeresem, vagy leadhatja a címemen: Kovács Géza 06-20-214-32-88. E-mail: [email protected] Esztergom, Schweidel J. út 2/a IV/17. munkám nincs a többivel összefüggésben, nem mondhatom, hogy ez csak történetesen, véletlenül született meg agyamban, hanem munkaközben egyik gondolat szülte a másikat, a másik a harmadikat és így tovább, míg végre az egymásból eredt gondolatok egész lánczolattá váltak, és utóbb e lánczolat egy önmagában különálló egésszé képzõdött, és ezt neveztem el " Nyelveredet"-nek, más szóval kifejezve: hogyan keletkezett a nyelv? Nem tekintém elõbb azt, melyik, miféle nyelv, hanem pusztán csak azt, miként kellett a legõsibb idõbeli embereknek a természetben megfigyelt hangokból nyelvet, beszédet alkotniok és midõn további megfigyelés folytán azt vettem észre, hogy hiszem a természet hangjaiból támadt szók a mi magyar nyelvünkben vannak meg leginkább, ennek következtében vizsgálódásom, észleléseim eredményeit: a magyar nyelv eredtének neveztem el, de ebbõl önként következett, hogy tehát: „legrégibb nyelv a magyar.” (Budapest, 1875. Nyomtatott Kocsi Sándornál.)


FR NT

12

Szabó Dezsõ

Elkergetett Istenek XIII. 5. DEMOKRÁCIA Szükségesnek tartjuk e tanulmány legelején különhárítani azt az ellentétet, mely a demokrácia és a parancsuralom között van és amely, hol egyik, hol másik mellett vagy ellen, ma annyi lélek uralkodó szenvedélye. A mi természetes, az emberi együttélés szerves folyamatait egységbe hozó látásunk nem tud bennünket ilyen szenvedéllyel megajándékozni. Királyság, köztársaság, demokrácia, parancsuralom közösségi életformák, melyeknek önmagukban sem jó, sem rossz tartalmuk nincsen. A különbözõ nemzetek, korok, viszonyok adottságai szerint mindenik lehet az egyetlen jövõbe mentõ lehetõség, az egyetlen termékeny megnyugvás, a fejlõdés és védelem egyetlen lehetõsége. És lehet a nemzet termõ és védõ erõinek elfojtása, egy nép kizsákmányolásának szervezettsége, lehet anarchia és halál. A parancsuralom híveinek figyelmét azonban fel kell hívnunk valamire, ami döntõen fontos és amirõl igen sokan meg szoktak feledkezni. Más az, ha az idõk meggyûlt válságában egy nemzet kitermel sorsa egyetlen irányítójává egy férfit. Egy férfit, aki összegezi önmagában a faja, nemzete minden életösztönét, szükségérzetét, életakaratát és látja az örök utak felé vivõ utakat. Viszont egészen más: ha az uralom bõ lehetõségeire vágyó emberek egymás közt vagy egyik társuk körül szövetkeznek, hogy egy gondosan elõizzadt terv vagy valamely külföldi minta után parancsuralmi hatalmat

szervezzenek nemzetük fölött. Az elsõ esetben a parancsuralom egy nemzet ösztönös, szerves megnyilatkozása, felelete az idõk parancsaira. A parancsuralom szerves kifejezõje a nemzet életakaratának, védõ és fejlõdésre vágyó ösztöneinek. A második eset üzleti vállalkozás, mely részvényeseinek ideig-óráig jelenthet sikert, de a nemzetnek sohasem. Az elsõ esetben az almafa termi az almát a föld, a környezõ élet, az almafa szerves parancsából. A második esetben egy nem almafára akasztanak egy vagy több almát abban a reményben, hogy a szorosan felzsinegelt alma vagy almák alatt a kezükbe kerített fát almafává lehet ijeszteni. A demokrácia: népuralom, vagy helyesebben: a népi érdekek uralma. Ez a megjavítás elengedhetetlenül szükséges a modern demokráciák számára, melyek a népképviseletet tették a népuralom helyébe. És ebben a tényben van a modern demokrácia – elsõ, napjainkig tartó szervezetlen és biztosítatlan korszakának minden tragikuma és minden csõdje. A demokrácia elméleti, ideális célja kétségtelenül az: hogy a nép, a nemzeti munka egyeteme maga intézze sorsát, belsõ élete folyamatait és viszonyát a többi nemzetekhez, szóval: egész életét. Annak: hogy a nép, a nemzet egyeteme közvetlenül önmaga intézze ezeket a végzetes fontosságú feladatokat: a modern demokráciákban két legyõzhetetlennek látszó akadálya volt. Az elsõ: hogy teljesen lehetetlen az állam, a nemzet külsõ és belsõ életének napról-napra felmerülõ végtelen sok kérdésben megkérdezni a modern államok sokmilliós tömegét. A második: hogy ma egyetlen minisztérium

2006. február 21. egyetlenegy ügyosztályának teendõje sokkal bonyolultabb, sokkal több szakismeretet kíván, mint egy egész ókori város-állam élete és így olyan élet-halálos kérdésekben kellene a nemzeti munka millióinak napról napra feleleteket adniok, amelyekre kellõ tudásuk, szellemi látóhatáruk, mérlegelési képességük nincs és nem lehet. Ez így tény. De tegyük fel az ellenkezõ kérdéseket: Elõször: Hát arra inkább volt tudásuk, szellemi látóhatáruk, mérlegelési képességük: hogy megválasszák azokat a személyeket, kik érdekeik képviseletére s a fennebbi feladatok elvégzésére a legalkalmasabbak? Másodszor: Vajon megválasztott képviselõk nagy átlaga többet értett a fennebb jelölt problémák és feladatok helyes elintézéséhez, mint a választó milliók tömegei? Harmadszor: Mi biztosítéka volt a választó tömegeknek, a nemzeti munka egyetemének arra, hogy a megválasztott képviselõk tényleg a népi érdekek képviselõi maradnak és megvédik a demokráciát a folyton-folyvást újból alakuló történelmi élõsdiségekkel szemben? Ebben a három kérdésben benne van a demokrácia elsõ korszakának egész drámája és az egész mai világválság. következõ számunkban folytatjuk

A Magyar Nemzeti Front és könyvtárának címe: 1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3. III. e. / 336. Magyarok Háza Telefon: (06-1-267-45-10) 300-as mellék A könyvtár nyitva kedden és csütörtökön 15 és 19 óra között. honlapcím: www.nemzetifront.hu Jelentkezzen az MNF elektronikus hírlevelére a [email protected] címen.



FR NT

“VÖRÖS BOLSI” Rémuralom Magyarországon II. Ébresztõ magyarok! Fél évszázad a kommün sodrában - „holocaust” a magyar nép ellen. VÉRBÍRÁSKODÁS PÁRTUTASÍTÁSRA Bizonyíték a bíróságok pártfüggõségérõl: Kollégiumi jelentés a Magyar Szocialista Munkáspárt politikai bizottsága 1957. december 12-i határozatának végrehajtásáról. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikai bizottsága 1957. december 12-i határozatán alapuló 103/1958. számú együttes utasítás hosszú idõre meghatározta büntetõ politikánk alapelveit. Tény az, hogy a bíróságok törekedtek arra, hogy a júniusi párthatározat iránymutatásainak megfelelõen ítélkezzenek. Nagy erõfeszítéseket tettek a megyei bíróságokon, folyamatban lévõ ellenforradalmi büntetõ ügyek gyors befejezése érdekében. Bíróságaink súlyosabb természetû ügyekben az idõmúlást enyhítõ körülményként nem értékelik. Ez a megállapítás elsõsorban a népbírósági tanácsok ítélkezési gyakorlatát jellemzi, hiszen õk kezdettõl fogva határozottabban és bátrabban differenciáltak. A politikai ügyekben folytatott ítélkezési gyakorlat megfelel ugyan, de az egyes bíróságoknál meglévõ hátralék oly mérvû, amely veszélyezteti az ellenforradalmi ügyek mielõbbi befejezéséhez fûzõdõ fontos érdekeket. Megyei szinten egészségesen fejlõdik a három bûnüldözõ szerv kapcsolata, járási vonatkozásban azonban az együttmûködés több helyen még nem kielégítõ. A bírósági szervek kérjék az illetékes pártszervek segítségét. A büntetõ kollégiumok ülésére meg kell hívni a rendõrséget. a dokumentum Hornyák Tibortól származik

A kommunisták ma így ölnek A Népszabadság információi szerint pénzhiány miatt az összes tervezhetõ gerincimplantátum-mûtétet elhalasztják az Országos Idegsebészeti tudományos Intézetben (OITI), az Országos Gerincgyógyászati Központban pedig az operációk mellett más beavatkozásokat is kénytelenek jövõre tolni. A sürgõs eseteket azonban továbbra is ellátják az érintett két intézményben. Kérdés ki állapítja meg és hogyan, hogy melyik a sûrgõs eset. Az OITI-ben csaknem száz beteg mûtétjét halasztották el,

13 Egy ember feljut a Mennyországba. Ahogy bemegy Szent-Péter irodájába, látja hogy sok óra van a szobában, kérdi Szent-Pétertõl: – Mi ez a sok óra? – Hazugságórák. Aki többet hazudik gyorsabban telik az ideje, aki kevesebbet annak lassabban. – És hol van Gyurcsány Ferenc órája? – Áh, azt a túlsó szobában használom ventilátornak.

A KÕRÖSI CSOMA SÁNDOR MAGYAR EGYETEM (www.korosi-egyetem.hu) felvételt hirdet hároméves levelezõ tagozatára, ahol magyar néptanítói szakon felnõtt képzés folyik. Érdeklõdés és jelentkezés (felbélyegzett válaszborítékkal) 1576. Budapest, Postafiók 70. Oktatóink: Dr. Bakay Kornél, Jankovics Marcell, Kiss Dénes, Dr. Kiszely István, Makovecz Imre, Molnár V. József, Dr. Pap Gábor, Szörényi Levente, Dr. Varga Tibor, és a többiek.

míg a gerincgyógyászati központban most nyolcszáz ember vár kezelésre. A kezelésekre novemberig kell várniuk a betegeknek, mert ekkor kezdõdik az új finanszírozási év. A tervezhetõ mûtétek esetében az elhalasztásról értesítik a betegeket, és arra kérik õket, hogy azonnal méltányossági kérelemmel forduljanak az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz (OEP), amely egyedi finanszírozást adhat a beavatkozásra. Az OEP már vizsgálja az ügyet, úgy vélik, hogy az intézmények késõn jelezték a problémát, természetesen a bankárkormány nem tehet semmirõl..

FRONT szerkesztõségi fogadóórák:

Minden kedden 18 órától az MNF Klubban IMPRESSZUM Kiadja és a kiadásért felel: Szkíta Mûhely Fõszerkesztõ: Szabó Tamás Szerkesztésért felelõs: Szabó Tamás Szerkesztõség címe: 2120 Dunakeszi, Bocskai u. 16. Nyomda: H.A.ZS. HU ISSN 1786-8408 Telefon: 06–20–494–4513 Elektronikus levél: [email protected]


FR NT

14

III. Fõvárosi Gójtalálkozó „A gyermekek mindenütt egy nyelven sírnak!” Pasarét és a feljebb fekvõ Törökvész út, õseink hadszínterei... találó utca elnevezések. De legalább ennyire kifejezõ a Rózsadomb tetején trónoló Izraeli Nagykövetség helyszíne is: Fullánk utca. A fullánk többet közt a mérges lódarázs szúrófegyvere, amelyet testében rejtve hord, és amikor támad, áldozata testébe fecskendezi bénító mérgét. Ilyen gondolatokkal magamban sétáltam fel csütörtökön este a zsidó állam hivatalos épületének közelébe... A gyermekek mindenütt egy nyelven sírnak! A Lelkiismeret 88 Egyesület, a Magyar Világ Baráti Kör és még egész sor polgári egyesülés részvételével került sor ugyanis arra a demonstrációra, amely a Libanon és még néhány arab állam ellen irányuló izraeli agresszió ellen emelt szót. A szakadó nyári esõben mintegy 150 fõ vett részt, ezen kívül sok civil és egyenruhás rendõr. A rendõrség biztonsági szolgálatának vezetõje az elutasító határozat indoklására hivatkozva nem engedte be a demonstrálókat a követség épülete elé. Elektromos sorompó mellett még a már ismert „vaskordon” és élõ rendõri lánc biztosította, hogy a zsidó állam követségét még csak ne is lehessen látni. A csekélyszámú jelen levõt állandóan a „GONOSZKÓP”, azaz a kamerás autó pásztázta, filmezte. Kár volt, hiszen már évek óta „jó” ismerõsként látták viszont egymást mindkét oldalon. „– Jónapot kívánok, Kocsis Imre vagyok. Ön a biztosítás parancsnoka? – Igen, én. – Legyen szíves, mutatkozzon be. – Dr. Kalocsai Zoltán alezredes vagyok. – Köszönöm szépen.” A rendõrség - noha a bejelentésben nem ez a helyszín volt megjelölve – a Törökvész lejtõ bájos utcácskájában hozzájárult a rendezvény megtartásához. (Ámbár csak tudomásul vételi joga van ehhez.) Kocsis Imre (L88): „..Tehát ma Magyarországon egy jogszerûen bejelentett rendezvény területére a magyar állampolgárok

nem léphetnek be, mert Izrael érdeke azt kívánja, hogy ne menjünk az épület elé. Nem lehet tehát elmondani, hogy tiltakozunk az ellen a terror ellen, ami a libanoni anyákat és gyermekeket sújtja.” Rozgics Mária, (Magyar Világ): „– A mai demonstrációnkat azért hirdettük meg, hogy tudtára adjuk Izraelnek is: a világon a gyermekek mindenütt egyformán sírnak, egyformán szenvednek. Le a háborúval! Azért jöttünk most ide, mert pár nappal ezelõtt a cionista agresszorok már a gyermekeket sem kímélve kórházakra, iskolákra, otthonokra dobták le a bombáikat. Ártatlan gyermekek égtek halálra!” Bekiabálás: „– Csak Magyarországon nem lehet megmondani az igazságot!” Hornyák Mária, aki a Gulágon raboskodott évekig, ugyanennek a cionista terrornak volt az áldozata. Most szeretne egy imát elmondani: Hornyák Mária: Ima hõseinkhez: Hõseink! Tekintsetek le ránk; tinéktek áldozunk, hozzátok száll imánk! Az élet küzdelmében segítsétek népünk, kérjétek az Istent, áldja meg a vérünk! Magyarok Istenét, egyetlen Urunkat, közös gyökerünket, közös életünket! Mindenség kék Ura: Õsatyánk, magyarok Istene! Áldd meg életünket és harcunkat, és add, hogy a világosság és a szabadság gyõzedelmeskedjék mindörökkön örökké... Sinkovits Vitay András: „– Mi nem, nem a becsületes Izrael ellen vagyunk, hanem az agresszor Izrael ellen. És ha esetleg õket érné agresszió, itt állnánk, és megvédenénk õket. Bekiabálás: „– De csak a sor végén!” Kozenkay Jenõ, a Polgárok és Polgármesterek Szövetségének vezetõje: „– Ha

2006. augusztus 8. ezt Mózes tudta volna, kõtábláit a fejeteken szétverte volna.(…) Néhai II. János Pál pápa, akinek neve hallatán minden elvakult zsidó a mai napig köp egyet, 2001 évi Urbi et Orbi beszédében elmondta, hogy a világ minden csöpp gyermeke, legyen az hindu, palesztin, zsidó vagy magyar, egy nyelven sír, ha szenved, és az anyáknak kettészakad a szívük!....A szomorú a fenti megállapításokban az, hogy vétlen is sújtja azon tisztes magyar embereket, kik századok óta beilleszkedve zsidó vallás szerint szervezik életüket. Elérkezett az ideje, hogy minden zsidó befektetõ, aki vértõl csöpögõ milliárdjait nálunk fekteti be, takarodjon országunkból!” Bekiabálás: „– Igen, takarodjon!... Függetlenséget Magyarországnak!” Kovács Géza, a Magyar Önvédelmi Mozgalom egyik vezetõje: Kedves Gójok, ellenállók, önvédõk! Valahol messze háború dúl, amelyet a magyar cionista sajtó és Eörsi Mátyás, a liberális frakció elnöke (Bekiabálás: pfúj!) nem nevez háborúnak! Amúgy sem szabad róla beszélni, mert az antiszemitizmus! Az elmúlt évben Izrael 2000 palesztint gyilkolt meg, legtöbbjük nem volt 15 éves! Az elkövetett népirtás mellett még 25000 súlyos sebesültet tud „eredményként” felmutatni a világ agresszora. Ezt az anyagot fel akartam tenni a MÖM levelezõ listájára, de soha nem ment át, más nem olvashatta. A Moszad és magyarországi helytartója, a Nemzetbiztonsági Hivatal internetes alakulata megakadályozta! Azelõtt a KGB, most a Moszad. Dr. Kõrösi Imre: Ma reggel telefont kaptam otthonomba: Ne jöjjél a Fullánk utcába, mert ki fognak emelni a sorból, mert meg fognak gyilkolni! ...Nem kell félni, a fene sem gyilkol meg bennünket, itt nem mernek, ha sokan leszünk...


III. évf. 16. szám Nekünk, magyaroknak egyet kell tudni: az elmúlt 16 évben két és félmillió munkahelyet vesztettünk el az álságos befektetések miatt. A nemzeti vagyon jórészét tüntették el az állítólagos privatizáció miatt, és jelenleg Magyarország a világ egyik legjobban eladósodott országává változott. Ifjabb Hegedûs Lóránt: „– Az elmúlt vasárnapon istentisztelet keretében álltunk ki a szenvedõ libanoni népért, köztük keresztény testvéreinkért is. Nagyon sokan nem tudják ebben az országban, hogy a 4 és félmillió lakosú Libanon népességének harmada keresztény vallású. A Hazatérés temploma kazamatája adott helyet egy olyan kiállításnak, amely ezt a témát öleli fel. Isten segítse libanoni testvéreinket!” László György: „– A Székely Nemzeti Tanács egyik szervezõje: Erdély üzenetét hozom, azt az üzenetet, amely mindannyiunknak szól. Mi megadtuk a határt, ameddig a román hatalom léphet, és felmértük lehetõségeinket kategorikusan kimondva, hogy ha nem rendezõdik szeptember 30-ig az autonómia ügye, akkor meggondoljuk, hogy nyíltan színre lépve erélyesen adjunk nyomatékot követeléseinknek. Isten legyen mindannyiunkkal.” A Gój Motorosok Szövetségének aktivistája: „-Nagy Ferót idézve hadd mondjam, a motorosok jó emberek, a mi pólónk hátán az van írva: ne piszkáljatok, sorstalanok, inkább a gumi kopjon, ne a hazátok, hajrá Magyarország, gyõzni fogunk...” Kocsis Imre: „– Így szól a III. Gój Találkozó kiáltványa: „Világ gójai egyesüljetek!!!”

A HARMADIK FÕVÁROSI GÓJTALÁLKOZÓ KIÁLTVÁNYA Megdöbbenéssel értesülünk a közel-keleti véres dráma újabb fejleményeirõl, amelyben az izraeliek terrorista módszert alkalmaznak a békés libanoni néppel szemben. Hisszük, hogy velünk együtt minden jóérzésû ember elítéli a civil lakossággal szembeni terrorbombázásokat, mivel ezek semmivel sem igazolható aljas gaztettek. A gyáva és hitetlen emberképzõdmények módszerének tartjuk ezt a tettüket, amelyben ártatlan gyermekeket, védtelen nõket orvul legyilkolnak.

FR NT Nem igaz, hogy ez egy véletlen eset volt, mivel 1982. szeptember 16-án már éppen itt, Libanonban, a sabrai és shatilai menekülttáborban hasonló vérengzést hajtottak végre. Mint ahogy vérben és mocsokban erõszakolták ki Izrael létét is. Továbbá tiltakozunk az izraeli lobbi magyarországi térhódítása ellen is, amely a korrupció, a feketegazdaság, az erkölcstelenség melegágya, mely nemzetünk létét veszélyezteti. Nem akarunk saját földünkön rabszolgává lenni, nem akarjuk, hogy Hazánkban az önök által elültetett gyûlölet és fortélyos félelem igazgasson minket. Önök azt vallják, hogy Izrael az izraelieké, úgy a magyar népnek is joga van kimondani: Magyarország a magyaroké, (Bekiabálás: Magyarország a magyaroké!) ..ahol háború-mentes övezetben, békében akarunk élni. Hisszük, hogy az egyszerû zsidó emberek hozzánk hasonlóan gondolkoznak, s elítélik az esztelen öldöklést, más nemzetek rabszolgasorba való süllyesztését, s a békés egymás mellett élésnek lehetetlenségének a cionista zsidóság elvakult gyûlölete a legsúlyosabb oka. Békét Libanonnak! Békét Iraknak! Szabadságot Palesztinának! Békét az araboknak! Magyarságot a magyaroknak! Kocsis Imre a Lelkiismeret ’88 nevében/ Rozgics Mária a Magyar Világ szerkesztõségének nevében/ Kovács Géza a Magyar Önvédelmi Mozgalom nevében/ Kõrösi Imre a Polgárok és Polg.mesterek Szövetségének nevében/ a Gój motorosok Egyesülete „– Igazságot a Közel-Keleten, Igazságot Hazánkban, békét az egész világon, így nincs értelme az emberi életnek” – bekiabálások között vitte Kocsis Imre a petíciót a sorompónál álló dr. Kalocsai Zoltán alezredesnek, a biztonsági parancsnoknak, aki nem továbbította a nagykövetség felé, mert mint mondotta, „a nagykövetség részérõl nincs hajlandóság a petíció átvételére.” Jóllehet ezt a szándékot elõzõleg már jelezte a Lelkiismeret ’88, a jegyzéket nem hajlandók átvenni. A demonstráció a Szózat eléneklése után emelkedett hangulatban, békésen ért véget. Czékus Jób, www.lelkiismeret88.hu

15

Az újság kapható: Országszerte a nemzeti könyvesboltokban és a budapesti újságárusoknál. Elõfizethetõ rózsaszín csekken a 2120 Dunakeszi, Bocskai utca 16. címre. Az újságot zárt borítékban küldjük elõfizetõinknek. Éves elõfizetés: 4000 Ft Féléves elõfizetés: 2000 Ft Negyedéves elõfizetés: 1000 Ft Telefon: 06-20-494-4513 Elektronikus levél: [email protected] honlap:

www.arpadvonal.hu Önkénteseket várunk a Frontra! Újságírókat, fotósokat, terjesztõket várunk a szerkesztõségi csapatba! Fizetést sajnos belátható ideig nem tudunk adni, csak jó szót és sok munkát. A lapnál mindenki ingyen dolgozik a közös célért, hazánk felszabadításáért. Valljuk, élet-halál harc folyik most hazánkban. Ebben a harcban hathatós fegyver lehet egy hiteles és radikális nemzeti újság. Fegyverforgató önkénteseket várunk, akik segítenek felrázni, és tartást adni az apátiába süllyedt magyarságnak.

KÖZÉLETI HAVILAP

Keresse a fõvárosi és vidéki Relay és Inmedio nevû hírlapüzletekben, valamint egyes nemzeti könyvesboltokban. A legbiztosabb hozzájutás az elõfizetés: 2900 Komárom, Mártírok u. 17/b.

Minõségi autófényezés: 06 20 487-28-41


16

FR NT

Nagy-Magyarország körút I. Tátrai Viktória és társa Szabó Zoltán pár hónapja megkereste lapunkat, segítségünket kérve, hogy hírt adjunk vállalkozásuk tevérõl. A felvidéki fiatalok a kettõs állampolgárság szavazása körüli hisztéria és a kezdeményezés bukása miatt nekiláttak régi tervük megvalósításának. Annak, hogy bejárják Nagy Magyarország területét, pontosan követve annak határát, kb. 2 hónap alatt. Mindezt úgy, hogy csak egyetlen, a mai Magyarország területén lévõ városba látogatnak el. Ez a leghûségesebb város: Sopron. A körutat motorkerékpárral, sátorozva tették meg, Sopronból indulva májusban Dél felé (Ausztria, Vajdaság), majd észak felé haladva (Erdély, Kárpátalja, Felvidék ), utazásukat úgy idõzítve, hogy a Trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára Erdélybe, Pünkösd napjára a Csíksomlyói búcsúra érkezzenek. A körútról született beszámolót adjuk közre most olvasóinknak. 2006. május 22-én eljött a nap, mikor elindultunk Nagy-Magyarország körutunkra. Indulásunk helyszíne Sopron volt, ahová aznap este érkeztünk. Bár fáradtak voltunk, a városnézést sikerült beiktatni. Elõzetes megegyezés alapján, vendéglátónk a Soproni Kálvin Kör volt.

Másnap nagy út állt elõttünk, célunk Rijeka vagyis Fiume kikötõje volt, de már induláskor sejtettük ezen tervünket vélhetõen nem fogjuk tudni tartani, a késõi ( 12 óra ) indulás miatt. Utunk több országot érintve folytatódott. Átlépve Ausztria határát, megelevenedtek a városok, melyeket a tervezés során már bejártunk. Az idõjárás változó volt, nem kifejezetten meleg, hegyvidékeken hûvösebb, de motorozásra mindenképp alkalmas. Szlovéniában Muraszombat és Lendva városait örökítettük meg néhány képben. Délutánra Horvátországba érkeztünk, ahol elsõként, Varasd (Varazdin) városában néztünk körül. Aznapi

célunk, Fiume, másnapra tolódott. Bár sok helyrõl kaptunk szállásajánlatot, Horvátországban nem volt elõre megbeszélt szállásunk. Kiderült, a környéken nincs sátorozási lehetõség, így elhatároztuk, addig megyünk, míg kempinget nem találunk. Ekkor már sötétedett, az esõ is szemerkélt. Este 21 óra körül érkeztünk Zágrábba. Sötét volt, a városból keveset láttunk, de azt hiszem ezzel nem vesztettünk sokat. Szó szerint keresztül haladtunk a várost végigszelõ egyik sugárúton. Szerencsére a város határában találtunk kempinget, ahol sátrat vertünk. Másnap esõre ébredtünk. Egy ideig várakoztunk, majd elindultunk. Eleinte szitáló, késõbb zuhogó esõben motoroztunk, majd Karlovac után megálltunk, pihenni, ebédelni és fõleg melegedni. Néhány óra múlva, újult erõvel folytattunk utunkat, még mindig Rijeka felé. Csodaszép hegyi utakon haladtunk keresztül, de az idõ itt is elég rossz volt. Esett, köd volt az orrunkig is alig láttunk, de a motor elejéig még kevésbé. Ennek ellenére egyre feljebb, és feljebb haladtunk a hegyen. Felemelõ látvány volt amikor, a hegytetõre felértünk, lenéztünk és megpillantottuk az alattunk elterülõ tengert.

2006. augusztus 8. Másnap igazi nyári melegben, szinte egész nap tengerpart menti úton haladtunk dél felé, egészen Károlyvárosig (Karlobag). Utána nem kevésbé izgalmas hegyi utakon motoroztunk. Másnap a Plitvicei tavak környékét jártuk be, ahol állítólag a híres Winetou filmet, az Ezüst tó kincsét forgatták, mondani se kell eszméletlen szép volt. A következõ nap Szerbia felé vettük az irányt, olyan területeken haladva, ahol elég sok, a Dél-szláv háború emlékeit idézõ lerobbant, feldúlt ház, felrobbantott híd stb. maradványaira bukkantunk. Este 8 körül értünk a szerb határra, 10 körül Újvidékre, ahol volt megbeszélt szállásunk az éjszakára. Sebestyén Imrénél és családjánál szálltunk meg az éjszakára. Elbeszélgettünk a helyi magyarság életkörülményeirõl, mennyire más az életformájuk, mint az itt élõ szerbeknek, milyen hatással van mindennapi életükre a kaotikus politikai helyzet, amelyhez tulajdonképp semmi közük. Másnap Zenta, és Szabadka városában tettünk egy rövid látogatást, ahol már érezhetõ volt a nagyarányú magyarság jelenléte, szinte mindenhol tudtak magyarul. Következõ nap Kikindára, Nagybecskerekre érkeztünk. Innen egy kis magyar faluba Ürményházára mentünk, ahol szállásadóink vártak. Dulka Andor és családja biztosította itt szállásunkat, õ és felesége a helyi magyar iskola tanárai. Sok érdekes dolgot meséltek nekünk a környékrõl, az itt élõ emberekrõl, szóba került, hogy sajnos itt is jellemzõ a fiatalok elvándorlása, annak ellenére, hogy külföldön sem túl jó a megítélésük, hisz szerbnek tekintik õket, Szerbiából jöttek ahol nemrég háború volt. Ha utazni szeretnének, vízum szinte minden országba kell, beleértve az anyaországot, a mai Magyarországot is. Akik viszont maradnak, mindent megtesznek a magyarság megmaradásának érdekében, példa erre az Ürményházi iskola tevékenysége is. Utolsó vajdasági városunk, Versec volt. A déli órákban érkeztünk meg a szerb-román határra, délután pedig már Temesváron voltunk, ahol ugyan elkapott az esõ, de egy kis városnézés itt is belefért. következõ számunkban folytatjuk

Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen, Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk

Recommend Documents