“Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk.” (1 Jn 1, 2.) Lelkipásztori körlevél a Hit évének hivatalos megnyitásának alkalmából. Kedves Pomázi Testvérek! Elérkezett az egyházi év vége. Ez azt is jelenti, Új egyházi év kezdődik. Ez a mi plébániánkon a hit évének igazi kezdete is. Habár már a szakrális művészetek hetét és az azt záró városnapot is már a hit évének keretében szerveztük. Azt is nevezhetjük egy fajta nyitánynak. De most nem csak azt a néhány szervezőt szeretnénk megszólítani, hanem mindenkit. Mint ahogy már számtalanszor említettem, most is a “családlátogatásokat” meghirdető, az év elején megjelent körlevélben Székely János püspök atya mindannyiunk figyelmét felhívta, hogy: “Nem egy rövid, kampányszerű akciót szeretnénk elkezdeni, hanem egy éveken át tartó “kezdeményezést”, amely organikusan bekapcsolódik a plébániák életébe.” A misszió tehát nem egy egyszeri kampány lesz, mint az emlékezetes város misszió idejében volt, hanem ezentúl beépül a plébániák életébe. És évről évre többféle - mégis nagyjából ugyanazon - rendezvény keretében zajlik majd. Sokan gondolhatják magukban: “Hogyan is tudnék én ebbe belekapcsolódni, na, ne vicceljünk már?” “Nincs is nekem erre időm. “ “Soha nem mentem oda vadidegenekhez térítgetni” Ehhez én csak néhány dolgot mondanék. Mindenkitől csak annyit várunk amennyire képes. Bízom benne, az évek alatt a testvéreink lelkének megmentésében mindenki megtalálja a maga helyét. Ha valaki csak annyit tesz, hogy rendszeresen kinyomtat tíz szórólapot, vagy segít a székek helyszínre szállításában vagy a tea melegítésében, vagy otthon az ágyban fekve felajánlja szenvedését, az is hatalmas segítség. Ugyanis akkor rengeteg terhet vesz le azon hat-hét, 60-70 éves testvérünk válláról akik, kezdet óta mindent de mindent csinálnak. Köszönet nekik! De most nem köntörfalazhatok, Isten rád is gondolt! Tőled is várja, hogy segíts Neki, és segíts Testvéreden.
Amikor a keresztelésünkkor a negyedik kis keresztet kaptuk, a befogadás szertartása, a keresztelendők olajával való megkenés és maga a keresztség keresztje után a pap ezt mondja: “A mindenható Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja, megszabadított téged a bűntől. Vízből és Szentlélekből új életet ajándékozott neked. Most pedig felken téged az üdvösség krizmájával, hogy szent népéhez tartozzál, és tagja maradjál Krisztusnak, aki főpapunk, prófétánk, királyunk, és így elnyerd az örök életet.” Miről is van itt szó? Arról, ha körbenézünk, akkor láthatjuk, hogy munkába, iskolába menet nem fogunk összefutni Jézussal, aki szakállal, glóriában, szandálban éppen térítgeti a járókelőket vagy éppen bezörget a helyi lakosokhoz. Hogy ez nincs így ez csakis és csakis azt jelentheti, hogy Isten az emberek megszólításában bizony ránk gondolt. Jézusnak nincs más lába csak az én lábam, amivel odamehetne az emberekhez. Nincs más keze csak az én kezem, amivel megérintheti a másikat. Nincs más szeme csak az én szemem, amivel észrevehetné a másikat. És végül nincs más szája csak a én szám, amivel végül is meg szeretné szólítani a másikat. Gondoltunk már úgy végtagjainkra, érzékszerveinkre, beépített kommunikációs szerveinkre hogy, azok mindig is a másikért voltak? Mi nem is magunkért, hanem a másikért vagyunk! Lehetne említeni azoknak a bibliai helyeknek a sorát, amelyekből egyértelműen kitűnik, hogy Isten, mint a mi Teremtőnk, egyenesen parancsolja, sőt követeli teremtményeitől, tőlünk, hogy vigyük el az Ő örömhírét azoknak, akik még nem ismerik annyira Őt. Isten a mi megalkotásunkkor, a másik ember megmentését, is beépítette a rólunk alkotott álmába. És mi e nélkül szeretnénk megjelenni Előtte? Gondoljuk, hogy ezt a részt majd átugorjuk? “Hány lelket mentettél meg? Hány embert vezettél Hozzám?” Hangzik majd el a kérdés. Nem csak csendes tanúságtétellel, passzív, számomra rejtett módon, hanem tudatos megszólítással, nyilvánvalóan kell megmentenünk testvéreinket. íme: "Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig." (Mt 28,19)
“Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot.” (1Kor 9,16.) “Emberfia, őrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat és közvetítsd intelmeimet. Ha azt mondom az istentelennek: Istentelen, meg kell halnod, és te nem teszel semmit, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen vétke miatt hal ugyan meg, de vérét tőled kérem számon. Ha ellenben meginted az istentelent, hogy hagyjon fel életmódjával és térjen meg, de nem tér le útjáról, meghal ugyan gonoszsága miatt, de te megmented életedet.” (Ez 33, 7-99.) De ezen parancsok, nyilvánvaló fenyegetések, egyoldalúan mutatnák be azt amit az Isten ez ügyben mondani szeretne. Mert ezek nem feltételül a Krisztustól lenyűgözött ember jellemzői. A mottóban szereplő mondathoz hasonló részek, valóban kifejezik a lényeget: “Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk.” (1 Jn 1, 2.) Itt egyértelműen arról van szó, hogy egy hozzánk hasonló ember, János, hogyan jut el oda, hogy egy embert, Jézust - mivel őt sokan mai napig csupán egy híres embernek tartják - a saját maga életének nevezzen? Mi van ebben a Jézusban? A keresztény, Krisztustól lenyűgözött embernek nem kell parancsolni, abból ki csordul az Örömhír. Mint ahogy gyermekeink is tele vannak “aranyossággal” és azt bár nem tudatosan, de mindenfelé kilötyögtetik, minket boldogítva. Nekünk is, nem csupán örömünkben, hanem tudatosan, a mi gazdagságunkból kell öntözgetni másokat. A keresztény öröm a mennyeinek visszfénye. Talán nem tudjuk elképzelni, de odaát oly nagy és oly végtelen, örök az az öröm, hogy nem lehet hozzá szokni. Ezért az üdvözültek “kénytelenek” állandó ünneplésben élni, mert Isten minden pillanatban végtelenül lenyűgözi őket. Nyilván az egyházunk csak töredékesen képes ezt megértetni és ezért továbbadni. De minden Isten, Jézus örök győzelméből születik. Amely akkor is érvényes, ha éppen az én kereszténységemmel gondok vannak. Nem győzök, hálát adni lelkivezetőmnek, aki erre egy számomra örökké emlékezetes fél mondatban hívta fel a figyelmet. Bizony az ember bűnösként is lehet végtelenül boldog, mert meg van hívva, hogy csatlakozzon ehhez az örök győzelem ünnepléséhez.
Erre szeretnénk meghívni a kedves testvéreket. Mindenkit meghívok arra, hogy valamilyen formában járuljon hozzá a misszió sikeréhez! Most már látjuk, nem is bátorság, idő kell az első lépéshez, hanem ez az öröm, ez a lenyűgözöttség, ez a gazdagság kell. Nem csak a misszióhoz, a mindennapi életünkhöz, hogy életünk mindig értelmes felén éljünk. Ehhez tehát megújulás, a forráshoz való visszatérés, hétköznapi nevén megtérés kell. Mert bizony, tetszik, nem tetszik, kétféle ember van: Aki befogadta Jézust és van, aki nem. Akár a keresztények között is. Vannak, akik keresik, vannak, akik követik és vannak, akik hordozzák. Sajnos a többség vagy keresi, vagy követi. Az átadáshoz azonban a rátalálás és a birtoklás öröme és gazdagsága kell. Boldoggá csakis egy másik boldog lény tehet! A hit évében, tehát különböző fórumokon, a plébániánkon szép számmal működő ima és lelkiségi körökben és a jövőben megrendezendő lelki napokon, lelkigyakorlaton, ima alkalmakon, a Szentmiséken elhangzó tanúságtételek alkalmával szeretnénk elérni, hogy először mi gazdagodjunk meg. Szeretnénk azt is, sokan, hogy képviselőtestületünk és a biztonsági tagokkal kibővített operatív testületünk egy lelki közösség is legyen, amelynek vannak közös Istenélményei és közös “örömemlékei”. Ez a megújulás évek alatt fog lezajlani. Türelmesnek kell lennünk magunkhoz. A legfontosabbak az eredmények, de mégsem azokat kell állandóan figyelni. Lényeg, hogy elindulunk az úton és egyszer oda fogunk érni. Csak kevésszer adatik meg, hogy olyan útra lépjünk, amelynek az elején is világosan kirajzolódik a végső siker. Hát a mostani sem ilyen. De annak az egyház képnek, amely csak éli az életét a maga környezetében világosan meg nem szólítva azt, biztosan vége van. Zsugorodásnak indultunk, még ha Pomázon ezt nem is érezzük. Ennek elsődleges oka, hogy nem tudjuk megszólítani a körülöttünk élő embereket. Miért? Először is, mert nem tudunk igazán mit mondani. Másodszor pedig nem is megyünk oda, hogy mondjunk valamit. Az egyház hatékonysága, helyes irányvonala abból látszik, hogy amikor misszionálnia kell működik-e? Ezért is kell misszionálnunk, hogy tükörbe nézzünk, hogy meglássuk, milyennek látnak minket, és hogy megértsük, milyen nyelven beszélnek, gondolkodnak az emberek. Vagyis mit és hogyan adjuk át üzenetünket nekik.
A lelki felkészülésen túl, hogyan kapcsolódhatunk bele ebbe a megújulásba? 1.) Vegyünk részt minél többen December elején az ünnepélyes szentmisén, amelyek keretében meg nyitjuk a hit évét a plébániánkon. Ekkor annak a néhány személynek akik segítenek ebben akár mint a családok látogatásában résztvevő missziós párosok, vagy lelkipásztori kisegítők, vagy hitoktatók kapják meg hivatalosan is megbízatásukat. Ekkor ők maguk is meghívják, önöket, hogy vegyenek részt a misszióban. Ekkor lenne az új képviselő testület beiktatása is. 2.) “Legyen egy jó lapod”: A másik szintén egyszerű módja a missziónak, hogy vigyünk mindig magunkkal néhányat a decembertől havonta a “Legyen egy jó lapod” néven megjelenő programismertetőt az ismerősöknek. Van egy kedves ismerősünk, aki oly példás életet él, hogy akár rendszeresen templomba járó hívő is lehetne? Hívja meg egy neki illő közösségi alkalomra: a gyeses imakörbe, az iskolás, az ifjúsági, a cserkész vagy a családos közösségbe. Vagy csatlakozzon a biblia-kör, az alfa kurzus, vagy a Cursillo, a hit és fény vagy valamelyik más lelkiségéhez. Hívja meg a nyugdíjas közösségbe, a férfi vagy az asszonykörbe. Nem is beszélve a vallását nem gyakorló rokonokról. Ha valamelyik szentség még hiányzik valakinek az életéből, invitálja a szentségi előkészítőre. Jó barátja a postás, a hentes, az eladó, a tűzoltó, a taxis, vagy a kollégája, a szomszédja? Mire vár? Ön azért van mellette, hogy meghívja, megmentse! Hívja meg valamelyik kulturális vagy valamelyik nyitott közösségi eseményre. Ezen lapok utolsó részén lesz egy, kitölthető és letéphető rész, ami alapján, ha az ismerőse szeretné, meghívhatja a családlátogató testvéreinket. 3.) Családlátogatások: A közösségi programjainkról szóló anyagokat átadhatja családtagjainak is. Ha van érdeklődés - a püspök atya által meghirdetett “családlátogatások” keretében - szívesen elmegyünk egy olyan családi összejövetelre, ahová meghívja a vallásukat nem gyakorló, vagy a hithez csak lazán kapcsolódó családtagjait és minket is. Ekkor korosztályban nagyjából megegyező korú testvérünkkel megpróbáljuk közelebb hozni hozzá, bemutatni neki közösségünk életét. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy meghívjak minden olyan kedves testvért, akik képesnek érzik magukat arra, hogy tanúságot tegyenek a hitükről és lenne is kedvük hozzá! Tessék, jönni csatlakozzon a családlátogató „missziós párosokhoz” és látogassunk meg azokat családokat akik, ezt kérik. Érdeklődni és missziós munkatársnak jelentkezni Naszádos Józsefnél és Adolf Editnél lehet. 4.) Pomázi advent: Vegyen valamilyen módon részt az idei Pomázi Advent megszervezésében. Ha valaki csak annyit tesz, hogy rendszeresen kinyomtat tíz szórólapot, vagy segít a székek helyszínre szállításában vagy a tea melegítésében, vagy otthon az ágyban fekve felajánlja szenvedését, az is hatalmas segítség.
Mi is lesz ez? Missziós standot állítunk fel a Coop-előtt. December 10-15 között hétfőtől szombatig. Délután 4-és 6 óra között. Ekkor szólítanánk meg az embereket különféle érdekes módon. Főbb tervezett programok: Az idei év mottója: “Közelebb hozzád” Adventi mottó: „Legyél Te a Legszebb ajándék!” A mostani advent fő célja hogy megtudják, hogy van itt egy élő közösség, aki imádkozik értük, ezzel is szebbé téve az ő karácsonyukat. “Imádkozunk értetek!” (Gabriella nővér csodás ötletei) Ebben szolgálatban a biblia-kör tagjainak aktivitását kérem: o Könnyek gyűjtése (Az emberek problémájáért imádkozunk. Papírzsebkendőhöz hasonló dologra írják fel fájdalmaikat, és ezeket a helyszínen felállított jászolban helyeznénk el, ugyanis a mi fájdalmainkat is magára veszi emberségünkkel együtt a Gyermekisten. (Szeretnénk segítséget kérni, hogy valaki hozza vigye ezeket a berendezéseket. mindennap 16 előtt és 18 óra után.) o Ki a legkedvesebb neked? A járókelőknek kedves személyekért imádkozunk, akiknek neveit felírják egy kis csillagra. (Ehhez kapcsolódhat az önök felajánlása, segítsenek a csillagok kivágásával, vagy sárga lapok, kartonok vásárlásával.) “Imádkozz most te is egy kicsit!” Égő mécseseket osztogatunk, melynek egy ima az ára. Csak akkor adjuk át, ha megígéri, hogy imádkozik valakiért. (Ehhez kapcsolódhat az önök felajánlása, támogassanak minket ilyen kis piros pohárban kapható teamécsesekkel vagy annak vásárlásával.) Itt egyértelműen az imacsoportok tagjait kérem a közreműködésre. “Ismerjük meg egymást!” Üzenj nekünk. Mond el véleményedet rólunk, az egyházról a táblára kitett kérdések alapján. A véleményüket felírják egy papírra és egy legjobbakat a táblára helyezik el. (Természetesen az obszcén tartalmú írásokat nem tesszük ki, de eltesszük, hogy később kiértékeljük.) Ebben a hitoktatók és a hittanosok segítségét kérem főként. (A már meglévő állványok kihelyezésében is kellene segíteni.) “Küldj egy képet!” Egy állványon kis színes kockák elfordításával lehetne képet készíteni. (Ennek és egyéb tárgyak elkészítéséhez szeretnék segítséget kérni.) (Természetesen az obszcén tartalmú dolgokat nem engedjük) Egy-egy tablón bemutatkoznának a plébániánk közösségei. Kérem a közösség vezetőket a jövő hét vasárnapig küldjék el anyagaikat, hogy
elkészülhessen az ő tablójuk is. Ennek a tablónak az elkészülte a későbbiekben is fontos lenne. Ebben a közösség vezetők által kijelölt egy-egy tag segítségét kérném. Az egész rendezvény ideje alatt osztogatjuk a “Legyen egy jó lapod” című program ismertetőt. Ezen lapok utolsó részén lesz egy, kitölthető és letéphető rész, ami alapján, ha az a járókelő szeretné, meghívhatja a családlátogató testvéreinket. (Aki ennek nyomtatásában tudna anyagilag vagy nyomtatással segíteni jelentkezzen nálunk) Ebben a missziós munkacsoport tagjainak szolgálatára számítok. Ha sikerül a Coop-val megállapodni, a bejáratnál tartós élelmiszereket is gyűjtenénk. Ebben kérem kifejezetten a karitász közösségünket, segítsenek felvenni a kapcsolatot a tulajdonossal, hogy sikeres legyen a gyűjtés. Ha sikerül, lenne állat simogató, ahol szamár, birka lenne ebben a jászolban (de ez még nem biztos, lehet, hogy csak szombaton lesz.). A jászol és az esetleges állatok vigyázásában a nagyifjúság fiataljainak szolgálatára számítok. Lehetne esetleg vallásos témájú könyveket is árusítani, de ehhez engedélyt az eladónak kell magának beszerezni. Mindennek aláfestéseként szólna karácsonyi zene. (A hangosításban és annak őrzésében illetve szép karácsonyi dalokat tartalmazó CD-k kölcsönadásában kérnénk segítséget) De jobban örülnék a gitáros csapat illetve a kórus szereplésének. Kérnék mindenkit, valamilyen módon kapcsolódjon bele a misszióba. A zárójelben szereplő feladatokban kérnénk önkéntes munkát. Ezentúl bármelyik missziós rendezvényünket támogathatja a rendezvényhez szükséges eszközök kölcsönadásával, beszerzésével, vagy ezek anyagi támogatásával. Jó lenne, ha a kórus és a gitáros csapatok is vállalnának itt fellépést, beosztva melyik este ki jön zenei szolgálatot végezni. Kérnénk a fiatalokat, a cserkészeket, legyenek szívesek aktívan segíteni az előkészületekben, a lebonyolításban, pakolásban, vagy akár kortársaik megszólításban, ne csak a 60-70 éves korosztály. Szeretnénk kérni, segítsenek a tea főzésben, osztásban. (Gondolkodom azon, hogy lehetne igazi bögréket bevetni, mert azt nem lehet elvinni, ott kell maradni egy picit, amíg meg nem issza, de lehet, hogy maradunk a műanyag pohárnál. Kérjük, jelentkezzen, aki tudna anyagilag vagy éppen felesleges műanyagpohárral segíteni.)
Jövő: „2013 Pomáz” néven a várossal és a többi felekezettel közösen rendezett rendezvénysorozat. A magunk részéről, cél a megújulás, minden téren a hittől egészen a leghétköznapibb dolgokig. Gondoljuk újra Pomázt! Mit lehetne jobban? Hol tehetnék én többet? Plébániánk mottója a hit évéhez kapcsolódik: “Közelebb hozzád.” Rendezvények egész évben: Ezeken az állandó rendezvényeken szólítanánk meg városunkat minden évben, a meglévő nyitott kulturális és közösségi programok mellett: Január 13-19. V-SZo-ig ökumenikus imahét. Szólítsuk meg együtt Pomázt. Március 11-16. között H-Szo.-ig: Mindennap 4-6-ig. Pomázi Húsvét kivonulás a Coop-hoz Május 25. Pomázi gyermeknap. Április 22. hétfő A Föld napja. “Újuljunk meg! Takarítsuk ki közösen városunkat.” Augusztus 17-20. P-H-ig Búcsúi rendezvények minden este. Szeptember 23. körüli szombat. Szakrális művészetek hete és ennek végén városnap. December 16-21. között H-Szo.-Ig: Mindennap 4-6-ig. Pomázi Advent. Apostolkodás, evangelizáció: Eddig is említettük, de csak mellékesen. Szükséges hirdetnünk kifejezetten is: Mindezen rendezvények egyike sem jöhetne létre, ha nem lesznek olyanok, akik tevékenyen szerepet vállalnak majd a misszióban. Szeretettel várjuk mindazon testvérünket, akik aktívan szeretnének segíteni. Érdeklődni és missziós munkatársnak jelentkezni Naszádos Józsefnél és Adolf Editnél és a
[email protected] email címen lehet. Végezetül engedjék meg, hogy e rendhagyó körlevél keretén belül is én magam meg köszönhessem az egyéves itt tartózkodásom alatt kapott, rengetegrengeteg szeretetet és türelmet. Az egy év talán alkalmas volt arra, hogy megismerjék szándékaimat és hibáimat egyaránt. Arra szeretném kérni a kedves Testvéreket, hogy az eddig látottak alapján legyenek szívesek megfogalmazni építő kritikájukat velem és munkatársaimmal kapcsolatban. Kíváncsiak vagyunk javaslataikra, ötleteikre, vagy azon dolgokra, amelyekről elfeledkeztünk az év során. Erre akkor is szükség van, ha az eddigi visszajelzések alapján már kialakult bennünk egyfajta kép. De nekünk szükségünk van az Ön véleményére is. Szeretettel és imádsággal: Ferenc atya, és a plébánia valamennyi munkatársa, önkéntese.
