408
HORVÁTH SÁNDOR
HORVÁTH SÁNDOR
HULIGÁNOK, JAMPECOK, GALERIK FIATALOK SZUBKULTÚRÁI A HATVANAS ÉVEKBEN
Sztálin halála után egy évvel, 1954 tavaszán egy Bill Haley nevû amerikai countryénekes új dalt vett fel a New York-i Decca stúdióban. Ezt megelõzõen mérsékelt sikereket ért el, az új dallal szélesebb piacokra szeretett volna betörni. Az új dal, a „Rock Around the Clock” valóban viszonylag jól jövedelmezett: a szórakoztató zene történetében ennek megjelenéséhez kötik a rockzene megszületését.1 Ugyanebben az évben négy magyar 1 Ryback (1990) 19. p. fiatal átszökött a határon Ausztriába és a 2 Az értékes forrást közzéteszi: Katona (2002). A szöveg következõket mesélték: „Együtt nõttünk fel lelõhelye: Open Society Archives (Nyílt Társadalom Archia klatyón, egy suliba jártunk, minden szavum) 300/40/4/7. d. A szlengbõl származó szavak magyabadidõnket együtt töltöttük. A paradicsorázata a forrás mellékleteként fellelhetõ „szlengszótár” felmot népi származásunk és melós létünk használásával: klatyó – tér; paradicsom – népi demokrácia; ellenére sem komáltuk. Nem akartunk mi miki, mikulás – férfi, alak; élskerás – sztahanovista, élmunsem párt-mikik, sem élskerások lenni, így kás; albérleti duma – kommunista propaganda; hullameló nagy jövõ nem várt ránk. Untuk a sok al– munkaverseny; tré – rossz; kacsázni – nyugati rádiót hallbérleti dumát, a hullamelót, meg az egész gatni; skribolni – írni; frankó – jó, rendes; meghúzni a zamotthoni tré életet. Eleget kacsáztunk ahhoz, zigot – megszökni; átgémblézni – átmenni; taccs – határ, vasmeg egy rokon is mindig azt skribolta B-bõl, függöny; kocogni – jönni, menni, haladni. Ennek megfehogy tudjuk, mennyivel frankóbb Nyugaton lelõen a szöveg tartalmi jelentése körülbelül a következõ: a melós élete. Elhatároztuk, hogy amint le„Együtt nõttünk fel a téren, egy suliba jártunk, minden het, meghúzzuk a zamzigot és átgémbliszabadidõnket együtt töltöttük. A népi demokráciát népi zünk a taccson. Csak a kellõ alkalomra várszármazásunk és munkás létünk ellenére sem szerettük. tunk. Ez a balhé kocogott is”.2 Nem akartunk mi sem pártemberek, sem élmunkások A nyelv használata, a szavak közötti lenni, így nagy jövõ nem várt ránk. Untuk a sok kommuválasztás tettként is értelmezhetõ. A hasznista propagandát, a munkaversenyt, meg az egész otthonált nyelv megválasztása identitásképzõ ni rossz életet. Eleget hallgattuk a nyugati rádiót ahhoz, meg tényezõ. A fiatalok a szleng használatával egy rokon is mindig azt írta B-bõl, hogy tudjuk, mennyivel identitásukat, társadalmi orientációjukat jobb Nyugaton a munkás élete. Elhatároztuk, hogy amint is meghatározzák.3 A szocialista korszak lehet, megszökünk és átmegyünk a határon. Csak a kellõ propagandájában az ifjúságot a „szocialista alkalomra vártunk. Ez a balhé nem is váratott magára.” embertípus” értékrendjének legfontosabb 3 Widdicombe–Wooffitt (1995) 55–75. p. befogadójaként ábrázolták. Ennek ellenére
HULIGÁNOK, JAMPECEK, GALERIK
409
éppen az ifjúság körében alakultak ki az értékrendjüket nem a hivatalos normákhoz, hanem alternatív életformákhoz kötõ szubkultúrák, amelyeket a hivatalos közbeszéd a szovjet huliganizmus-diskurzus adaptálásával a „jampec”, majd a „galeri” címkével illetett. A fiatalok szubkultúráival foglalkozó ábrázolások elemzése révén érthetõbbé válhat, miként intézményesül, ölt testet, válik identitásképzõ tényezõvé a társadalmi diskurzus, amely a különféle sztereotípiák és ismeretek sugárzásában legalább annyira fontos szerepet töltött be, mint a hatvanas évektõl egyre szélesebb csatornákon nyugatról áradó információk a nyugatiasnak tartott életformáról, vagy a rock and roll. A szovjet huliganizmus-diskurzus adaptálásában az ötvenes és hatvanas években folytonosság figyelhetõ meg, ugyanakkor a különbségek a mindennapok történetének nézõpontjából érthetõbbé tehetõk, ha a léptéket szûkítjük, és nem az egész ország, hanem példának okáért csak egy város renitens fiataljait, vagy akár egyetlenegy bandát helyezünk vizsgálódásaink középpontjába.
CSÕNADRÁG, CSÍKOS ING, CSÖRGÉS Az ötvenes évek legkarakterisztikusabb ifjúsági szubkultúrája Magyarországon a jampecjelenséghez kapcsolódik, amelynek a propaganda is nagy figyelmet szentelt. A propagandában a jampecek testesítették meg azt a csoportot, amely negatív példát ad a „kapitalista értékrend” követésével. A szocialista realista filmek visszatérõ alakja volt a jampec, az ellenségkép fiatal megtestesítõje (legismertebb figura közülük a Dalolva szép az élet címû film Swing Tónija). A jampecek világához a filmek kliséi szerint azok a fiatalok szerettek volna tartozni, akiket megtévesztettek, akik talajtalanná vagy éppen tanácstalanná váltak.4 A háború után szerte a világon megjelent a zenéhez szorosan kapcsolódó antidivat-fogalom. A San Franciscó-i beatnikeket már 1945 tavaszán az antidivat „követõinek” tartották, amely a közbeszédben a mindennel és mindenáron való szembenállást jelképezte. A domináns társadalom abban a sztereotípiában sûrítette a jelenséget, hogy „ha a polgári öltözködésben a fehér ing volt divatban, akkor a beatnik színeset hordott”. A fiatalok szubkultúrái számára az Egyesült Államokból származó zenei irányzatok meghatározó erejûek voltak. Nagy-Britanniában a legismertebb ifjúsági szubkultúra a munkásnegyedekben kialakult „Teddyboys” („Teds”) névvel illetett csoportokhoz volt köthetõ. A fekete, elegáns, a felsõbb osztályok viseleteként számon tartott dandystílust („Edwardian”) imitáló öltözékû, rock and rollt hallgató angol munkásfiatalok ötvenes évekbeli megjelenése – más országokban is – nagy visszhangot váltott ki a korabeli sajtóban. Fellépésüket erõszakosnak, a polgári értékekkel és a családi élettel szembenállónak és az ifjúságra 4 Jampecok szerepelnek még többek között a Kiskrajcár veszélyesnek ítélték.5 Hasonlóan a német (sztálinvárosi) és az Ifjú szívvel (szakmunkásképzõ ott„Halbstarke”-kultúrához, amelyet a domihoni) jeleneteiben. Szilágyi (1994) 275. p. náns társadalom számára a sötét vagy szí5 Fyvel (1963); Cremer (1992) 49–54. p. nes ingek és fekete nadrágok, a fiúknál fel-
410
HORVÁTH SÁNDOR
tûnõen hátrafésült, a lányoknál lófarokba kötött haj, a mintás pulóverek, a „vad” tánc és az erõszakos cselekmények jelképeztek.6 Németországban a háború elõtt is létezett már nem egy hasonló ifjúsági szubkultúra, amelyet leggyakrabban az „Edelweißpiraten” elnevezéssel illettek.7 Franciaországban a jampecek, a „Teddyboys” és a „Halbstarken” megfelelõi a „Blousons Noirs”-nak („fekete bõrkabátosoknak”) nevezett fiatalok voltak, rövid, a derékra feszesen rásimuló, felül zárt fekete bõrkabátjuk miatt (Franciaországban a mai napig így hívják a rockereket).8 Magyarországon a nyugati fiatalok szubkultúrái közül talán legismertebbek – viszonylagos földrajzi közelségük miatt – a bécsi „Schlurf”-ok voltak, akik még a háború alatt jelentek meg az osztrák fõváros munkásnegyedeiben, és szintén egyfajta, az amerikaira hasonlító, maguk közt elegánsnak tartott ruházattal és hajviselettel váltották ki a hivatalos közvélemény-formálók haragját.9 A Szovjetunióban a jampecok megfelelõit a „sztyiljági” („divatstílust követõ”), illetve a „pizsoni” („divatmajom”) pejoratív jelzõvel illetették. A lefordíthatatlan jelzõk talán legáltalánosabb nemzetközi megfelelõjének a „huligán” szó számít, amely azonban korántsem jelzi a szubkultúrák divat- és értékrendbeli irányultságát. Mindegyik szubkultúrára hasonló módon hatottak azok az elsõsorban angolszász hatásra keletkezõ nemzetközi trendek, amelyek a fiatalok öltözékét, hajviseletét és zenei orientációját szabályozták. Ugyanakkor mindegyik ifjúsági szubkultúrának voltak az adott országhoz vagy éppen politikai rendszerhez kötõdõ jellemzõi. A fiatalok tömegfogyasztáshoz is kötött szubkultúrái Nyugat- és Kelet-Európa számos országában azonos idõben jelentkeztek, ami arra enged következtetni, hogy az egyes országokban – a politikai rendszerek különbözõsége ellenére – a fiatalok társadalomban betöltött strukturális szerepe és az abból adódó konfliktusok analóg módon elemezhetõk.10 Legyen szó „kapitalizmusról”, vagy „szocializmusról”, a fiatalok emocionális önkifejezésére a legmegfelelõbb eszköznek a rock and roll tûnt. A fiatalok mindegyik országban olyan 6 Grotum (1994); Dietz (1990). öltözködési stílust és magatartásformát hoz7 Kenkmann (2002). tak létre, amelynek révén a hivatalos érték8 Cremer (1992) 55. p. rend alternatívájaként egy másfajta szociális 9 Mejstrik (1993, 1996); Gerbel et al. (1988). identitást jelenítettek meg. Ez az identitás 10 Vö. Cremer (1992) 57. p. elsõsorban a fogyasztási tárgyakhoz és a 11 Az identitásproblémák keletkezésérõl és kiélezõdéséfogyasztói életstílushoz kötõdött, ezért is rõl Pataki Ferenc az identitáselmélet kapcsán írja: „Idenjelentett egyre kevésbé alternatívát és szemtitásprobléma – vagyis az egyén önmeghatározási feszültbenállást a hatvanas évektõl kezdve – a fosége és nehézsége – ott és akkor jön létre, ahol és amikor gyasztói társadalom térhódítása, egyúttal a társadalom növekvõ tagoltsága és a társadalmi egyén hivatalos támogatottsága miatt. A társaindividualizációjának kibontakoztatása következtében az dalmi változások felgyorsulásából követkeidentitáskategóriák fokozatosan elválnak természetes, zõen a fiatalok fogyasztáshoz kötött idenkészen kapott és rögzített alapjuktól. Ennek nyomán titása az identitásproblémák kiélezõdését egyrészt számosabbak lesznek, és elvesztik az egyénhez is jelezte.11 A fiatalok szubkultúráinak lét-
HULIGÁNOK, JAMPECEK, GALERIK
411
rejötte a tömegmédia térhódításával párhuzamosan zajlott. Azokban az országokban, ahol a hivatalos rádióban nem szólhatott a rock and roll, a fiatalok egyszerûen „kacsáztak”, vagyis a nyugati rádiókat (vagy a Szabad Európát és az Amerika Hangját) hallgatták, hogy megtudják, mi éppen a divatos. Így a vasfüggönnyel elzárt országokban (Magyarországon is) a nyugatiakkal összehasonlítható tendenciák zajlottak a fiatalok fogyasztói szokásainak átalakulása terén, persze más ütemben, és a központosított állam által meghatározott keretek között. Ennek a jelenségnek az érthetõbbé tételére alkalmasnak tûnnek a fiatalok szubkultúráiról idáig megszületett elméletek. A téma könyvtárnyi szakirodalmából csak azokat emelem ki, amelyek fordulópontot jelentettek a szubkultúrák értelmezésében. A szubkultúra fogalmának meghatározására a negyvenes évektõl elsõsorban az angolszász szociológiai irodalomban tettek egyre több kísérletet. A szubkultúra a legszélesebb definíció szerint olyan embercsoportot jelöl, amelyet valamely közös tulajdonsága jellemzõ módon megkülönböztet más társadalmi csoportoktól. Azonban ez a meghatározás ugyanígy használható a „közösségek” (communities), „társadalmak” (societies) vagy éppen „kultúrák” (cultures) definiálásakor is. A szubkultúra fogalmát elsõként a „chicagói iskola” körébe tartozó szerzõk próbálták szûkíteni, majd újradefiniálni, összefüggésben a városi fiatalok szubkulvaló merev hozzárendeltségüket. Megnõ a valóság – s túráinak kutatásával. Albert K. Cohen benne a másik ember és önmagunk – artikulásának és keszubkultúra-definíciója és Wiliam Foote zelésének fogalmi gazdagsága. […] Még inkább kiélezõdWhyte egy utcasarki bandát elemzõ könynek az identitásproblémák akkor, ha a társadalmi újraterve hatására terjedt el a köztudatban, hogy a melés úgy felgyorsul, a társadalmi változások üteme oly korábban „bûnözõként” (delinquent) jelsebes lesz, hogy már az egymást követõ nemzedékek sem lemzett fiatalok12 magatartása mögött is tudják változatlan alakban átszármaztatni öröklött idenszabályok és a banda tagjainak mindentitásmintáikat.” Pataki (2001) 113. p. napjait szabályozó – esetenként más társa12 A fiatalkori bûnözéssel foglalkozó korabeli angolszász dalmi csoportok vagy éppen a domináns irodalom egy legszélesebb összefoglalója Neumeyer (1961); társadalom életét meghatározó elõírásoknál többnyire hasonlóan konzervatív megközelítést alkalmaz szigorúbb törvények állnak. Cohen szerint az Eli Ginzberg szerkesztette, sokszor hivatkozott kötet akkor jönnek létre szubkultúrák, amikor szerzõinek többsége is. Ginzberg (1961). A téma magyaraz emberek hasonló társadalmi problémáországi interpretációját – elsõsorban ideológiai okokból – jukra csoportos megoldást és hivatkozási a fenti konzervatív diskurzus határozta meg, így többnyipontot keresnek. Így történt ez azoknál a re azt kutatták, hogy miért lesznek „bûnözõk” vagy „defiataloknál is, akik az iskolai rendszerben13 viáns” magatartásúak a fiatalok. Huszár (1964); Molnár megtestesülõ középosztálybeli értékek elu(1971). Kivételt képeznek Rácz József nyolcvanas évek eletasítása miatt váltak a társadalom szeméjétõl folytatott kutatásai: Rácz (1998). ben bûnözõvé.14 Más megközelítések sze13 Az oktatási rendszer, a munkáskultúra és ellenkultúra rint hasonló fiatalokat azért tartottak bûnöegymásra hatását elemezte Willis (2000). zõnek, mert értékrendjükben dominánssá 14 Whyte (1999); Cohen, A. (1955). váltak a munkásosztály – egységesnek tar15 Widdicombe–Wooffitt (1955) 15. p. tott – kultúrájából származó értékek.15
412
HORVÁTH SÁNDOR
A Birminghami Egyetemen 1964-ben alapított „Centre for Contemporary Cultural Studies” (CCCS – Jelenkori Kultúrakutatások Központja) két évtizeden át meghatározó szerepet játszott a szubkultúrák kutatásában. A központ kutatói elsõsorban az „ifjúság” fogalomköre felé fordultak. Kutatásaikra komoly hatással volt Raymond Williams, E. P. Thompson és Richard Hoggart, aki a központ elsõ igazgatója volt.16 A fiatalok szubkultúráit olyan közegként elemezték, ahol az új tömegkulturális jelenségek elsõként lelnek táptalajra, így az ifjúság kutatása nem melléktermékké, hanem központi problémává vált. Olyan kutatási területté, amelyben az ifjúság szubkultúrái szövegként és jelként is olvashatók. Phil Cohen – a CCCS munkatársa – kelet-londoni kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a fiatalok szubkultúrái hiánypótlóként jelennek meg abban a környezetben, ahol a korábbi társadalmi értékrend (így például a munkásosztály koherens kultúrája) elveszti jelentését. Phil Cohen szerint a fiatalok szubkultúrái képesek felváltani a munkások közösségét (community) a szubkultúrához tartozó társadalmi területtel (territory) – például azzal, hogy a munka közösségi élményét a szórakozás közösségi élményével váltják fel. Egyúttal az egyes szubkultúrák nemcsak felváltják, hanem egyben újrateremtik az õket megszülõ kulturális közeget is.17 A jampec alakjáról konstruált hivatalos kép egyik fontos funkciója volt, hogy közvetítse az elvetendõ normákat, egyúttal a fiatalokkal szembeni hivatalos elvárásokat. Ennek ellenére persze voltak olyan fiatalok, akiknek megjelenése vagy életformája a korabeli sajtóban a jampecek sajátjaként ábrázolt jellemzõket követte. A szocializmus erejét a propaganda elõszeretettel jelenítette meg a fiatalok tevékenységeinek ábrázolásával. A politikai propaganda a mai napig elõszeretettel tünteti fel magát a „fiatalok” által támogatott, „jövõt” képviselõ erõként. A „hõs építõk” és az „osztálynélküli társadalom” ábrázolásai szintén a propaganda bevett képei közé tartoztak. A jampecekrõl konstruált kép viszont azért került a 16 A munkástörténetben fordulópontot hozó megközelípropaganda és a sajtó témái közé, mert tések nem véletlenül hatottak a többnyire munkásoszrészletezésén keresztül el tudták határolni tálybeli fiatalok szubkultúráit elemzõ kutatókra. E. P. egymástól az ifjúság számára követendõ Thompson antropológiai szemléletmódja a munkásság és az elvetendõ magatartásformákat. A jamautonóm entitásának vizsgálata kapcsán a munkások pecek életformáját azért ábrázolták a hivaéletmódjának kutatását emelte a vizsgálódások középtalosan elvárt normákkal szembenállóként, pontjába, Thompson (1963). Az ifjúságkutatásokra a némert ezzel is megbélyegeztek minden met szakirodalomban is évtizedekig hatással voltak a olyan jelenséget, amely nem a tervgazdamunkásfiatalokkal foglalkozó írások, leginkább az életság és a szocialista életformára nevelés rémóddal is foglalkozó kötet: Schelsky (1955). szeként alakult ki, hanem nyugati hatásra. 17 Cohen, Ph. (1972). Phil Cohen modelljét adaptáló tanulA jampecek elleni harc egyúttal az indivimányok találhatók egy munkásfiatalok szubkultúráival dualizmus elleni harc is volt. Ezzel nemfoglalkozó kötetben: Mungham–Pearson (1976). A szubcsak a kollektivizmus, hanem a szocialista kultúra fogalmának jelentésváltozásairól részletesen lásd társadalom igazságossága mellett is érvelGelder–Thornton (1997). tek, szemben a hivatalos diskurzusban ka-
HULIGÁNOK, JAMPECEK, GALERIK
413
pitalistának címkézett társadalmi berendezkedéssel. A jampecjelenség elsõsorban azért volt fontos az ötvenes évekbeli hivatalos diskurzusban, mert ezzel akarták elhatárolni egymástól a fiatalok követendõ („szocialista”) és elvetendõ („kapitalista”) magatartásmintáit. A hatvanas években eltûntek a „Halbstarke”, a „Teddyboys” vagy éppen jampec névvel jellemzett csoportok a sajtó híradásaiból. Helyükre más csoportok, Magyarországon elsõsorban a bûncselekmények elkövetésével vádolt „galerik” kerültek. A jampec közbeszédben betöltött szerepét a hatvanas években a „galerikrõl” és a „huligánokról” szóló viták vették át, amelyek hasonló funkciót töltöttek be, azzal a különbséggel, hogy ezekben a fogyasztói szokások egyes elemei már egyre kevésbé számítottak elfogadhatatlannak.18 A rock and roll és a hátrafésült haj egyre kevésbé számított „bûnnek”, annak ellenére sem, hogy hivatalos helyeken (munkahelyen vagy iskolában) még mindig szigorúan megrótták a nem megfelelõen öltözködõ vagy hosszú hajú fiatalokat. A korábban a rock and rollt csak a nyugati rádiókban hallgató fiatalok az utcasarok vagy a kultúrház helyett már „ifjúsági klubokba” is járhattak.19 A fogyasztói szocializmus propagálásával pedig egy-egy színesebb ruhadarab sem keltette fel már annyira a járókelõk figyelmét. A nyugati fogyasztói szokások fokozatos térhódítása – még ha lassabb ütemben is – oda vezetett, 18 A „galerikrõl” szóló, hatalom által generált viták vehogy az egykori jampecek elõbb-utóbb frizettek el olyan könyvek megjelenéséhez, mint például zsidert vehettek, és megnézhették a tévéHuszár (1964); Molnár (1971). Az 1968-as diákmozgalmak ben a táncdalfesztivált. Azoknak a dalokhatására azonban a nyugati ifjúságkutatás legfrissebb nak az újabb, bár továbbra is cenzúrázott irányzatai is megjelenhettek magyarul: Huszár–Sükösd változatait, amelyek hallgatásáért az ötve(1969). A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek fiataloknes években még a domináns társadalom hoz köthetõ szubkultúráinak összehasonlításával több kivetettjeinek számítottak. A jampec figunémet társadalomtörténeti munka is foglalkozik. Például: rája fokozatosan elvesztette tiltakozást Zinnecker (1987); Galenza–Havemeister (1999). megjelenítõ karakterét – hasonlóan nyuga20 19 A „Halbstarke”-kultúra is fokozatosan az elfogadott ti megfelelõihez –, és lassanként belesitáncklubokba költözött. Ezt jól szemlélteti Clemens Adam mult a frizsiderszocializmus által diktált írása, aki egy Ruhr-vidéki, utcasarki Elvis-rajongó banda értékrendbe. Az új „huligán” a magántulajtörténetét elemezve leírja, hogyan konszolidálódott a tárdon és a fogyasztás szentségét tagadó, szasaság, és simult bele – egy Elvis klub révén – a polgárinak kadt farmeros, hosszú hajú, „lötyögõ” gatartott értékrendbe. Adam (1972). leritag vagy hippi lett. 20 Cremer (1992) 58. p.
A KACSA, AZ INDIÁN, A SZÕKE LORD MEG A TÖBBIEK „Aki gyárban dolgozik, nem ér rá délig heverészni! – emlékezett vissza apja egykori szavaira Orsós Peregrin, a kreol bõrû, erõs izomzatú fiú, a lágymányosi gyár segédmunkása, ahogy körülnézett ásítozó, álmosságtól hangtalan környezetén. Pedig az lenne jó, délig szundikálni, bevágni egy jó ebédet, aztán sörözni valahol a fiúkkal. Estefelé,
414
HORVÁTH SÁNDOR
meg éjszaka, jöhet a banda” – írta Tolnai Kálmán rendõr dokumentumregényének legelején, amely 1975-ös beharangozója szerint egy „hírhedt fõvárosi galeri igaz története”, a nevek megváltoztatásával.21 Az Orsósról mintázott fiú bandáját úgy hívták, az Indiánék. Indiánt tartotta a banda a legerõsebbnek, rá hallgattak a többiek. Indiánék 1968-ban kezdtek el járni a „nagyfához”, ahova több más banda is feljárt. Van egy nagy fa a budai Vár falainak tövében, az Ifjúsági Park fölött, az alá jártak zenét hallgatni a KISZ által üzemeltetett Ifjúsági Park megnyitása után azok a fiatalok, akiket nem engedtek be ruházatuk miatt, vagy nem volt elég pénzük a belépõre, esetleg inkább elitták a belépõ árát. A Budapesti KISZ Bizottság ötlete nyomán 1961. augusztus 20-án nyílt meg az Ifjúsági Mûvelõdési Park. Öt forint volt a belépõ, és a fiatalok ruházatával kapcsolatos elvárások már a kezdetektõl hozzájárultak a nagy fához járó közönség kialakításához. Az Ifiparkba elvileg csak rövid hajjal, zakóban, fehér ingben és nyakkendõben lehetett bemenni, a lányoktól pedig hivatalosan elvárták a szoknya viselését.22 Az Ifjúsági Park igazgatója, az egykori elsõosztályú birkózó, Rajnák László és smasszerei elõszeretettel járták gumibotjaikat lóbálva a parkot, hogy az ifjúságot a szabadidõ kulturált, „mûvelõdési célú” eltöltésére buzdítsák.23 A nagy fa olyan helynek kezdett számítani, ahová hosszú hajú, torzonborz külsejû fiatalok járnak, rossz ruhákban, egész nap csak „lötyögnek”, lelejmolják az arra járókat és orgiákat rendeznek a bandához tartozó csajokkal, idejüket haszontalan dolgokkal töltik. De vajon mitõl válik hasznossá az idõ eltöltése, hogyan nyer normatív jelentést a „semmittevésnek” hívott idõtöltés, a szubkulturális csoportosulások fõ tevékenysége? 24 „A lázas semmittevésnek azt a látszatát keltjük, mintha szorgosan dolgoznánk. Ellenben roppantul kell vigyáznunk, nehogy munkává fajuljon.” Ezt a kockás noteszlapra írt szöveget találták a rendõrök P. Lászlónál, egy 19 éves segédmunkásnál 1968ban, miután tizenegy fiatalt elõállítottak a rendõrségen, mert torzonborznak tartott külsõben (pl. kifordított szõrbekecsben) végigvonultak a Rákóczi úton egy májusi estén.25 A fiatalokat végül szabadon engedték, részben Györök Ferenc rendõr alezredes lineáris idõszemlélete miatt, aki szerint „a 21 Tolnai (1975) 9. p. hippie-jelenség május hónapban a fõváros22 Hegedûs Mária: Az Ifjúsági Parkban. Magyar Ifjúság, ban lényegében nem tudott tovább széle1968. szeptember 6. 9. p.; Balázs (1994). sedni”.26 23 Ivanics István: Rajnák, a góré. Magyar Ifjúság, 1969. A fiatalok közbeszédbeli megítéléséjúnius 20. 7. p. ben fontos szerepet töltött be a Szovjetuni24 Rácz (1998). óból importált huliganizmus-diskurzus. A hu25 Tájékoztató a beat-hippie jelenség május havi megligán kifejezés igen sokrétû alkalmazása elnyilvánulásairól. Budapest Fõváros Levéltára (BFL) XXV. sõsorban arra szolgált, hogy az úgynevezett 60. b. Fõvárosi Fõügyészség. TÜK igazgatási iratok. TÜK „szocialista” életmódot követõ fiatalokat Ig. 00223/1968. 8. p. Az ügyészségi szövegbõl részletek: szembeállítsák az úgynevezett „kapitalista Kenyeres (2002). társadalom” fiataljaival, mert míg az elõb26 Uo. 9. p. biek a jövõt, addig az utóbbiak a múltat
HULIGÁNOK, JAMPECEK, GALERIK
415
és a hanyatlást szimbolizálják. A normatív megítélés keretében igyekeztek a huligán fogalmát kiterjeszteni minden úgynevezett „deviáns” szokást folytató fiatalra. Ebbe a szexuális élet szabadosságától kezdve a nem szokványosnak számító ruházkodáson keresztül beletartozott az alkoholfogyasztás is. Az alkoholfogyasztás kriminalizálása a munkások esetében már az iparosodás kezdetétõl jelen volt, a „szocialista irányelvek” csak átvették, és idõrõl idõre leszögezték, hogy küzdeni kell az alkoholizmus ellen. A nyilvánosság fogalma annál sokkal korlátozottabb volt, mintsem magában tudta volna foglalni a szabadidõ eltöltésének olyan formáit, mint amilyen a kocsmába járás volt. Emiatt a hatóságok számára a munkások vagy más társadalmi csoportok ezen szabadidõs szokása kihívásként jelent meg, amely szemben áll a család, a város, a gyár, az ország, sõt a szocializmus érdekeivel, ezért üldözendõ. A Fõvárosi Ügyészség 1961-es, az alkoholizmusról és „az ebbõl adódó családi, ifjúsági és szociális problémákról” szóló tájékoztató jelentésében a bûnözést szorosan összekapcsolták az alkoholfogyasztással. A jelentésben megállapították, hogy bár „távolról sem lehet a huliganizmust leegyszerûsíteni az alkoholizmusra, de az kétségtelen, hogy az alkoholizmussal is összefügg ez a sokágú, bonyolult, komplex kérdés – az ifjúsági legfontosabb kérdések egyike – a huliganizmus problémája is.” Majd sorolták a fiatalok alkohol miatti huliganizmusának példáit: S. I. és B. L. 16 és 14 éves fiatalok bemásztak egy kerthelyiségbe, csapra ütöttek egy kis hordó sört, és amíg bírtak, ittak; vagy W. E. egy születésnap alkalmával negyedmagával harminc üveg sört és öt liter bort ivott meg, majd ok nélkül leütött egy asszonyt. Ezeket a jelenségeket a jelentésben azzal magyarázták, hogy a „kizsákmányoló erkölcs még százezrek szokásaiban és gyakorlatában fertõz mindaddig, amíg a felnövõ, tapasztalatlan, az élet iskolájában még járatlan fiataljainkat ezekkel szemben eléggé fel nem készítjük.” 27 A galerik elleni elsõ nagy hadjáratot a Budapesti Rendõr-fõkapitányság 1960–61ben indította, ennek során több tucat úgynevezett területi alapon szervezõdött galerit számoltak fel. Ez a hadjárat megadta az alapját annak, hogy a közbeszédben a huliganizmus fogalmát összekapcsolják a galeriéval. Az egyes galerik felszámolásáról készített összefoglaló jelentések szinte ûrlapszerûen hasonlítanak egymásra abban, ahogy az egyes galerik keletkezésének történetét ábrázolták. 1960-ban mindegyik kerületi kapitányság azt a feladatot kapta, hogy számoljon fel néhány galerit. Az egyes kapitányságok közül magát legszorgalmasabbnak a józsefvárosi és az angyalföldi kapitányság ábrázolta (11, illetve 13 galeri felszámolásával). Ebbõl persze korai lenne azt a következtetést levonni, hogy az egyes kapitányságok nem maguk generálták az úgynevezett munkát maguknak, mert például a kilencedik kerületben összesen két galeri felszámolását tûzték ki célul.28 A rendõrök a forgalmasabb tereket és 27 Tájékoztató jelentés az alkoholizmus és az ebbõl adószórakozóhelyeket keresték fel, tehát elsõdó családi, ifjúsági és szociális problémákról Budapesten. sorban a fiatalok szabadidõ-eltöltésének BFL XXV. 60. f. TÜK. 0045/1945. 7. p. színtereire koncentráltak. Összefoglaló je28 BFL XXV. 60. f. TÜK. 0017/61. 409–410. p. lentéseikben elmondták, hogy a galeri általá-
416
HORVÁTH SÁNDOR
ban 1959-ben jött létre (persze már egy évvel a felszámolás megindítása elõtt), tagjaik erkölcstelen magatartását sem a szülõk, sem az iskola, sem a KISZ nem ellenõrizte.29 A hivatalos közbeszédben a galerik tömeges születését mindvégig összekapcsolták az 1956-ot követõ rendezetlennek tûnõ viszonyokkal. Molnár József például 1971-ben a galeribûnözés kapcsán azt írja, hogy a „galerik tömeges születése közvetlenül az ellenforradalom és még inkább az utána következõ esztendõkre tehetõ”, majd megállapítja, hogy „a horda jellegû tevékenység, amely az ellenforradalom körüli idõkben számos tömegakcióban nyilvánult meg, az utóbbi idõkben megszûnõben van”, mert pl. 1965–66-ban alig alakult galeri.30 Ennek oka persze elsõsorban az volt, hogy 1961 után legközelebb 1969 körül elevenítette fel a rendõrség a galerik felszámolásának fontosságát. A galerik a rendõrségi intézkedések és az általuk vagy hatásukra konstruált történetek révén teremtõdtek. A hetvenes évek eleji politikai és ideológiai viták lezárultával a galeri címke eltûnt, helyét a hivatalos diskurzusban a „csövesek” vették át, 1976-tól nincsenek adatok az úgynevezett galeribûnözésre.31 A galeritagok legfõbb bûne általában az volt, hogy „teljesen szabadon, minden gátlás nélkül, saját ízlésük és elképzelésük szerint szórakoztak” 32. Ezzel az érveléssel is alátámasztották a rendõrség ifjúságra gyakorolt nevelõ hatásának fontosságát. A rendõrség maga hozta létre a galeriket a közbeszédben azzal, hogy az idõszaki kortárscsoportokat állandósult csoportosulásként tûntette fel, tagjaik – nem hivatalosan is támogatott intézményhez kötõdõ – tevékenységét pedig kriminalizálta. A galerik erkölcstelenségét az alkoholfogyasztáson és a garázda jellegû bûncselekményeken kívül mindig igyekeztek néhány olyan példával alátámasztani, amelyek az úgynevezett galeritagok „elferdült” szexuális életét ábrázolták. A rendõrségi jegyzõkönyvekben az egyik fõbûn a galerik nõtagjainak „különbözõ férfiakkal” történõ „fajtalankodása” volt. Ez abba a gyakori folyamatba tartozott, amely során a megbélyegzett személyek és csoportok egyik elsõdleges jellemzõjévé a tisztátalanságot és a „természetellenes” szexualitást tették.33 Az esetek többségében az orgiákká fajult házibulik, a megerõszakolásokkal kapcsolatos történetek, a gyakori partnercsere és a galerikhez tartozó lányok kihívó öltözéke és viselkedése központi helyet kapott a „bandákról” szóló rendõrségi, majd sajtóbeli nar29 BFL XXV. 60. f. TÜK. 0017/61. 414–621. p. Lásd az ratívában. Az egyik ügyészségi összefoglaló összefoglaló jelentések szövegeiben a galeri keletkezése jelentés szerint „a galeritagok elrugaszkoalfejezeteket. dására jellemzõ pl. az, hogy az egyik fiatal30 Molnár (1971) 335–336. p. korú leányra ráfeküdt és tíz óra hosszan fe31 Kó–Münnich–Németh (1995). küdt rajta. Ezeket csak azért említem meg, 32 BFL XXV. 60. f. TÜK. 0017/61. 415. p. hogy nem amiatt történt az erõszakos ne33 Solomon (1998) 29–45. p. A „piszkosak” és „orgiákat mi közösülés, mert természetes vágyak kirendeznek” sztereotípiák felbukkannak már egészen a elégítésének más módja nincs.” 34 korai „eretnek szektáknál” is, akárcsak a huszadik századA hippimozgalom megjelenésével ban számos etnikum esetében. párhuzamosan a hatvanas évek végétõl a 34 BFL XXV. 60. f. TÜK. 205. 006/61. 228. p. galeritagokat gyakran azonosították a hip-
HULIGÁNOK, JAMPECEK, GALERIK
417
pikkel. A hivatalos diskurzus szerint a „hippigalerik” tagjai társadalom-, munka- és háborúellenesek voltak. Ez utóbbi tulajdonságukat addig, amíg a háború szóra Vietnam rímelt, pozitívnak tartották, de a csehszlovákiai bevonulás után a háborúellenesség egyre kevésbé számított szimpatikus tulajdonságnak rendõrségi berkekben, még akkor sem, ha a késõbb beépített hippiügynökök jelentései szerint a nagy fánál azt pletykálták, hogy Kádár Jánost fogságba ejtették, ezért vonultak be a magyarok is Csehszlovákiába.35 A kor televíziós frontembere és népnevelõje, Szabó László szerint a hippigalerik tagjai „többnyire nem, vagy alig-alig dolgoztak, ennek ellenére sokat ittak” 36. Arra a kérdésre pedig, hogy mivel töltik az idejüket, azt válaszolták: „Lötyögünk” […], szobrozunk, megy a szöveg, aztán ha nem tetszik, elnyessük magunkat, és odébbállunk”. Egy hippilány még azt is hozzátette: „Ja, és persze a salnizásunk [öltözködésünk] az olyan menõ, hogy a többi krapek csak forog utánunk, mint a szélütött majom”.37 Idõszemléletük más volt, mint amit hivatalosan elvártak, még akkor is, ha számukra sem állt meg az idõ. E. P. Thompson az idõ, a munkafegyelem és az ipari kapitalizmus kapcsán írja: „ha az idõfelhasználás célirányos megközelítése veszít kötelezõ érvényébõl, akkor az embereknek talán újra meg kellene tanulniuk az élet mûvészetének néhány, az ipari forradalom során elveszített fogását: hogyan töltsék ki a napok hézagait gazdagabb, pihentetõbb személyes és társas kapcsolatokkal, hogyan rombolják le még egyszer a korlátokat a munka és az élet között.” Thompson szerint így a régen iparosodott nemzetek az idõ tapasztalásának azon módjait is felfedezhetnék, amelyek az írott történelem kezdete elõtt merültek feledésbe, mint például a prehistorikusnak vélt „nuerek” idõtapasztalásának módját, „akik nem tudnak úgy beszélni az idõrõl mint létezõ valamirõl, ami múlik, amit el lehet pazarolni vagy meg lehet takarítani”.38 A budapesti „hippik” idõszemléletüket nem a munkához kötötték, hanem az évszakokhoz, az „eseményekhez” és a saját csoportjaik által szervezett akciókhoz. Az õket jelentéseikben a résztvevõ-megfigyelõ pozíciójából is ábrázoló ügynökök és rendõrök úgy csodálkoztak rá idõtöltésükre és idõszemléletükre, mint az antropológusok az azóta antropológia toposszá vált nuerekére. Több éves gyakorlat szerint 1969 nyarán többször is karcsú, fiatal lányok bikinis képeivel a címlapján jelent meg a Magyar Ifjúság, hogy a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” felirat alatt a KISZ építõtáboraiba 35 Ez persze jelzi, hogy a napi politikai kérdésekben hívja a fiatalokat.39 Ennek ellenére a munmennyire tájékozatlanok voltak a fiatalkorú kortárs csokáskerületek fiataljai közül sokan nem az portok egyes tagjai. építõtáborokba, hanem a nagy fához jártak 36 Szabó (1981) 146. p. lötyögni. 1969. július 7-én a kánikula miatt 37 Bedecs Éva: Hippik. Magyar Ifjúság, 1969. december a mentõk százhúszszor vonultak ki Buda12. 4–5. p. pesten amiatt, hogy a nagy hõségtõl sokan 38 Thompson (1990) 113–114. p. elájultak.40 A nagyfások joggal remélhet39 Pl.: Magyar Ifjúság, 1969. július 11., július 25., augusztus 1. ték, hogy másnap este az azóta legendássá 40 Népszabadság, 1969. július 8. 9. p. vált Radics Béla gitáros és elsõ együttese,
418
HORVÁTH SÁNDOR
a progresszív- és blueszenét, Jimi Hendrixet és Creamet játszó Sakk-Matt megtarthatja koncertjét az Ifjúsági Parkban. A Sakk-Matt – bár a korban az üldözött zenekarok közé sorolták – 1969 júniusában már öt-hatezer fiatal elõtt játszott, és 1969 júliusában még a Magyar Ifjúság is közölte a fényképüket.41 A galeri tagjai valószínûleg nem olvasták rendszeresen a Népszabadságot. A lap amellett, hogy beszámolt Kádár János érdekfeszítõ bulgáriai útjáról, megjósolta a hidegfrontot is, amely miatt a július 8-án keddre kitûzött koncert elmaradt. Kacsa, aki meghatározó személyiségnek számított a nagy fánál, arra bíztatta a többieket, hogy menjenek be kirándulni a városba. Vita alakult ki, hogy a Hûvösvölgybe vagy a Margit-szigetre menjenek-e. Hogy útközben legyen idejük eldönteni, kettes sorban elindultak a hatvanas évekbeli modernizációt is jelképezõ Erzsébet híd irányába hip pisétára. A fogalomról egy vallomásuk szerint „koránál jóval fejlettebbnek tûnõ”, tizenöt éves svéd lánytól hallottak. A hídon átvonuló 80–100 furcsa öltözetû, többnyire hosszú hajú, farmernadrágos fiatal kórusban énekelte a Lánc-lánc eszterlánc, illetve a Sétálunk, sétálunk kezdetû gyermekdalokat. A rendõrség – nem ismervén a dal pontos szövegét – késõbb külön kiemelte jelentésében, hogy a hídon, „több esetben leguggoltak, amikor ahhoz a részhez értek az énekben, hogy »egy kis dombra lecsücsülni, csüccs«”.42 A Váci utcában mentek tovább, ahol egyikük vett egy fél kiló kenyeret. Õt körbeállták, és kórusban kezdték kiabálni, hogy „Munkát, kenyeret!”. Az azóta önmagát rablóként is meghatározó Lekvár visszaemlékezése szerint a nagyfások között divatnak számított olyan foglalkozást választani, amely viszonylag kevés kötöttséggel és sok szabad ég alatti idõtöltéssel járt együtt.43 Igen sokan voltak közülük utcaseprõk, sírásók és figuránsok, vagy pedig elmentek a gázmûvekhez „észlelni”, hogy van-e valahol gázszivárgás a városban. Ez utóbbi foglalkozás abból állt, hogy járták a várost, beleszippantottak a levegõbe, és megálla41 Magyar Ifjúság, 1969. július 18. 10. p.; Radics Béláról: pították, szivárog-e a gáz. Ezért cserébe fiSebõk (1983) 1. rész. 190–195. p.; Ómolnár (1986). A Radics zetést kaptak, volt munkakönyvük, de az Béla R. B. Emléktársaság honlapja: www.radicsrb.hu egyik bandavezér, Nagy Kennedy késõbb 42 A Budapesti Rendõr-fõkapitányság Fiatalkorú és Gyermégis magára vállalta, hogy õ volt a Budai mekvédelmi Vizsgálati Alosztály összefoglaló jelentése. KMK (vagyis Közveszélyes Munka Kerülõ) 1969. augusztus 1. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Mûvek igazgatója44. Munkaügyi igazgatóLevéltára (ÁSZTL) V-158094/1. 6. p. A felvonulás ábrázolának Szõke Lordot nevezték ki45, akinek sának forrása, amennyiben nem jelölöm külön: ÁSZTL Vnagy betûkkel az volt a homlokára tetovál158094/1-3; O-13575; O-13708. va: „ÉSZ”. Szõke Lord a többiek elmondása 43 Lekvár visszaemlékezése A vízüzemû Moszkvics utaszerint gyakran azt ette, amit a belé szerelsai (2000) címû filmben, Rendezõ: Kresalek Gábor. Lekmes lányok hordtak fel neki a fához, anvár foglalkozási besorolása a rendezõ szóbeli közlése. nak ellenére, hogy azt terjesztették róla, ha 44 ÁSZTL V-158094/1. 277. p. választania kell, hogy szerelmeskedik-e egy 45 Bedecs Éva: A „Nagyfák” sem nõnek az égig. Magyar lánnyal vagy kirabolja, akkor inkább az Ifjúság, 1970. február 20. 4–5. p. utóbbit választja. Nem csoda tehát, hogy a
HULIGÁNOK, JAMPECEK, GALERIK
419
Váci utcában igen hamar a „Munka nélkül kenyeret!” jelszót kezdték el kiabálni, amit késõbb a rendõrök munkanélküli segély követeléseként értelmeztek. A Váci utca után Kacsa a Bazilika felé terelte az embereket, hogy egy beatmisével megemlékezzenek Brian Jones haláláról. A Rolling Stones szõke gitárosát néhány nappal korábban úszómedencéjébe fulladva találták meg, vérében nagy mennyiségû alkohollal és kábítószerrel. Rajongói rögtön gyilkosságra kezdtek el gyanakodni, és világszerte gyászmiséket szerveztek a tiszteletére, július 10-i temetésén miniszoknyás lányok árasztották el az angliai Cheltenham õsi, Szûz Máriáról elnevezett templomát.46 A beatmisékrõl terjengõ hírek 1968 tájékán szaporodtak el fõvárosszerte, elsõsorban azért, mert akárcsak a KISZ, az egyház is felismerte, hogy a rockzene könnyebb változatával meg tudja nyerni a fiatalokat. A Népszabadság 1968 májusában felháborodva számolt be arról, hogy a Mátyás-templomban „Coca-cola jelvényes lányok a blues dallamára himbálták magukat”.47 A Bazilika ajtaja azonban zárva volt, így a nagyfások leültek egy kis idõre a templom lépcsõire, ahol szóba elegyedtek az arra sétáló idõsebb hölgyekkel. Ezután elindultak a Szabadság tér irányába, többen pedig – felbátorodva, hogy eddig nem történt semmi – az amerikai nagykövetséghez akartak menni Brian Jones emléke elõtti tisztelgésül, aki számukra az amerikai hippiket is képviselte angol származása ellenére. Eközben néhányan az egyik amerikai háborús filmbõl tanult Erika címû SS-indulót énekelték. Ebben különösen Szöszi, Göbbels Röfi és bandájuk jeleskedett, akik a nagy fánál néha „Heil Hitler” felkiáltással üdvözölték egymást, és egy hippiügynök szerint arról is beszélgettek, hogy Németország hamarosan legyõzi a Szovjetuniót, és akkor Magyarország olyan lesz, mint Amerika. B. Péter aznap este egy hangversenyre készült a Corvina Kiadónál dolgozó gyorsés gépíró barátnõjével, akinek a Bazilika melletti lakásából fél nyolc körül jöttek ki az utcára, és felfigyeltek a német indulóra. B. Péter a rendõrségen azt mondta: „az induló hallatára az volt a benyomásom, hogy német turisták lehetnek”, de idõvel rájött, hogy mégsem. Ekkor telefonált a BRFK központi ügyeletére, majd követte a csoportot, amely befordult az Arany János utcába. B. eközben bement a Munkásõrség Kerületi Parancsnokságára, hogy a segítségüket kérje.48 Mikor Kacsáék a Szabadság térre értek, megjelent az URH-s kocsi. A fiatalok szétszaladtak, a rendõröknek csak négyüket sikerült begyûjteni, a munkásõrök pedig hiába siettek, már nem akadt tennivalójuk, mire odaértek.49 Az elõállítottak ellen a Budapesti Rendõr-fõkapitányság eljárást indított, majd az ügy átkerült a Politikai Osztály III/b csoportjához, amely célul tûzte ki, hogy felszámolja a „Nagyfa-galerit”. Az ügy felgöngyölítéséhez nyilvántartásba 46 http:// www.beatzenith.com / the_rolling_stones / vettek közel száz úgynevezett „galeritabjones.htm got”, több mint egy tucat ügynököt szer47 Népszabadság 1968. május 28. SZ F.: Beatmise. veztek be, majd 1970. február 16-án a Pesti 48 ÁSZTL V-158094/1. 33–34; 37–38. p. Központi Kerületi Bíróság államellenes iz49 B. Gyula munkásõr. ÁSZTL – V158094/1. 35. p. gatás miatt tíz galeritagot nyolc hónap és
420
HORVÁTH SÁNDOR
két év közötti, letöltendõ szabadságvesztésre ítélt.50 Az elítéltek közül többeket szabadlábra helyezésük után is megfigyelés alatt tartottak a bandába beépült vagy onnan beszervezett ügynökök révén.51 A sajtóban cikkek jelentek meg róluk és arról, miként vált „semmittevésük” „államellenes izgatássá”. Nemcsak Tolnai Kálmán, hanem Lõrinc L. László is könyvet írt a nagyfásokról a hivatalos elvárásoknak megfelelõen.52 Mikor a nagyfások közül sokan már börtönben voltak, 1970 nyarán Indián szerepelt a Kék fény címû mûsorban, ahol elmondta, azért szeretne nyíltan beszélni, hogy megvilágítsa a „meztelen igazságot” a hippimozgalomról. Indián magára vállalta a vezér szerepét, aminek mind a többiek, mind a rendõrség örült. A rendõrök azért, mert õt többszörös nemi erõszak miatt is elítélték, így jobban lehetett kriminalizálni a nagyfásokat. A nagyfások elsõsorban azért örültek, mert így volt, aki önként „elvitte a balhé egy részét”. Az adásban Indián elmondta: bár a rossz körülmények miatt a hippin hamarabb fognak az évek, neki nincs kora és nem is lesz. Elmondása szerint amatõr filmet is azért készítettek, hogy azt majd a Kék fényben bemutatják, és abból majd kiderül, hogy milyen is valójában egy hippibuli és a szabad szerelem.53 A sajtóban elõadott „erkölcsi felháborodás” vagy „morális pánik” 54 a nagyfásokat a domináns kultúra idõfelfogásával totálisan szembehelyezkedõ fiatalokként ábrázolta. A rendõrségi iratokban a bandatagok és a rendõrök idõszemlélete rendre ütközött egymással. A rendõrök lineáris, valamilyen cél felé tartó idõben és eseménysorban igyekeztek ábrázolni a kortárs csoportok tevékenységét, amihez szükség volt arra, hogy az alkalmi csoportosulásokat állandósult csoportokként tüntessék fel. Ezért is teremtette meg a hivatalos diskurzus a szovjet huliganizmusról szóló közbeszédet adaptálva a „galeri” fogalmát. Ezzel szemben az általában eseményekhez kötött kortárs csoportok tagjai magukat csak a különbözõ rendõrségi eljárások hatására identifikálták „galeritagként”, „semmittevésüket” pedig a konstruált kérdésekre adott, megszerkesztett válaszaikban ábrázolták célirányos, az idõt eszközként is használó cselekménysorozatként. A deviánsnak minõsülõ bandatagoknak a formális, hatalmi intézmények közül nem a KISZ-szel, hanem a rendõrséggel volt a legintenzívebb kapcsolatuk, a rendõrökkel folytatott folytonos macska-egér harc formálta leginkább a csoportjukról alkotott narratívát. Ebben a kulturális konfliktusként is ábrázolható történetben a rendõrség mint alapfokú társadalmi kontroll jelenik meg, amelynek elsõdleges célja látszólag a csoportok teljes megszüntetése volt, amihez hozzátartozott a csoport idõfelhasználási módjának kriminalizálása is. Azért csak látszólag, mert a csoportokról alkotott képet maguk a rend50 Pesti Központi Kerületi Bíróság. 9.B.23598/1969. 14. sz. õrök konstruálták, informálisan munkájuk ÁSZTL V-158094/3. 237–268. pp. része volt, hogy olyan képet alakítsanak ki 51 Pl.: ÁSZTL O-14729. egyes kortárs csoportokról, amely miatt 52 Tolnai (1975); Lõrinc (1979). aztán üldözõbe vehetik ezeket a csoporto53 Szabó (1981) 142–165. p. kat. Így a rendõrség a titkos ügynökök be54 A tömegkommunikációban megjelenõ morális pánik építésével a saját maga számára generált elméletének megalkotója Cohen, S. (1972). „munkát”.
HULIGÁNOK, JAMPECEK, GALERIK
A másság kifejezése a hivatalosan támogatott szocializációs folyamatokkal szembehelyezkedõ önazonosság és személyes autonómia kialakítását is célozta egy olyan társadalomban, amely a mindennapok szintjén ezt a fiataloktól rendre igyekezett megtagadni. Ebbe a folyamatba tartozott annak tagadása, hogy a szabadidõ eszköz, amelyet jól beosztva a társadalom hasznára lehet felhasználni. A tömegkommunikáció és a rendõrség azonban nem egyszerûen reagált a szubkultúra által megteremtett idõszemléletre, hanem annak kriminalizálása és elrettentõ célzatú propagálása révén egyik megteremtõjévé lépett elõ. A fiatalok szubkultúráiról szóló képzetek ábrázolása olyan kulturális konfliktust is szimbolizálhat, amely abból származik, hogy az emberek egy normatív rendszerre hivatkozó uralmi rendszerben is igyekeznek megõrizni szabadságukat és autonómiájukat. A szocialista korszak hivatalos diskurzusa azzal, hogy propagálta a fiatalok szabadidõs tevékenységének hivatalosan is támogatott, intézményesült formáit, normatív keretbe helyezte a szabadidejüket szabadon felhasználó fiatalok szubkultúráit. Ennek következtében azok az autonómiára törekvés jegyében a fiatalkori szocializációt meghatározó identitásképzõ tényezõvé léptek elõ. Tömörebben fogalmazva: a hatvanas években is a káder és/vagy a rendõr döntött el majdnem mindent, még azt is, kit és miért tartottak huligánnak. Persze ettõl függetlenül azok, akiket annak tartottak, éppen a káderek döntéseinek függvényében választhattak olyan identitásokat, amelyek számukra a szolgaság helyett a szabadságot és az autonómiát szimbolizálták.
IRODALOM ADAM, CLEMENS: Rocker in einer Großstadt des Ruhrgebiets. Diss. Bochum, 1972, Universität Bochum, Fakultät für Sozialwissenschaft. BALÁZS MAGDOLNA: Az Ifipark. Budapesti Negyed, 1994. 1. sz. 137–150. p. COHEN, ALBERT K.: Delinquent Boys: The Culture of the Gang. New York, 1955, The Free Press. COHEN, PHIL: Subcultural Conflict and Working Class Community. Birmingham, 1972, University of Birmingham–Centre for Contemporary Cultural Studies. COHEN, STANLEY: Moral Panics and Folk Devils. London, 1972, Mac Gibbon & Kee. CREMER, GÜNTER: Die Subkultur der Rocker: Erscheinungsform und Selbstdarstellung. Pfaffenweiler, 1992, Centaurus. DIETZ, GABRIELE: Sozius – Miezen. Halbstarke Mädchen. In Hart und Zart. Frauenleben 1920–1970. Berlin, 1990, Elefanten Press. 232–236. p. FYVEL, TOSCO R.: The Insecure Offenders: Rebellious Youth in the Welfare State. Harmondsworth, 1963, Penguin. GALENZA, RONALD –HAVEMEISTER, HEINZ (hrsg.): Wir wollen immer artig sein…: Punk, New Wave, HipHop, Independent-Szene in der DDR 1980–1990. Berlin, 1999, Schwarzkopf & Schwarzkopf.
421
422
HORVÁTH SÁNDOR
GELDER, KEN –THORNTON, SARAH: The Subcultures Reader. London–New York, 1997, Routledge. GERBEL, CHRISTIAN –MEJSTRIK, ALEXANDER –SIEDER, REINHARD: Die „Schlurfs”. Verweigerung und Opposition von Wiener Arbeiterjugendlichen im „Dritten Reich”. In Tálos, Emmerich–Hanisch, Ernst–Neugebauer, Wolfgang (hrsg.): NS-Herrschaft in Österreich 1938–1945. Wien, 1988, Verlag für Gesellschaftskritik. 243–268. p. GINZBERG, ELI (ed.): Values and Ideals of American Youth. New York–London, 1961, Columbia University Press. GROTUM, THOMAS: Die Halbstarken: zur Geschichte einer Jugendkultur der 50er Jahre. Frankfurt a. M.–New York, 1994, Campus. HUSZÁR TIBOR: Fiatalkorú bûnözõk. Budapest, 1964, Tankönyvkiadó. HUSZÁR TIBOR –SÜKÖSD MIHÁLY (szerk.): Ifjúságszociológia. Budapest, 1969, KJK. KATONA CSABA: Krina, franko, mikulás – Egy határátlépés története budapesti szlengben. Archivnet, 2002. II. évf. 6. szám. www.natarch.hu/arhivnet KENKMANN, ALFONS: The Subculture of Young Urban Workers in Germany 1930–1950. The Example of the „Blasen”, the „Meuten” and the „Edelweißpiraten”. Paper presented at the Sixth International Conference on Urban History: Power, Knowledge and the Society in the City. Section: „European cities, public sphere and youth in the 20th century”. 4–7 September, 2002, Edinburgh. KENYERES ISTVÁN: A Superman hippik és a tanácstalan rendõrök. A Budapesti Rendõrfõkapitányság és a hippik 1968-ban. Archivnet, 2002. www.natarch.hu/arhivnet KÓ JÓZSEF –MÜNNICH IVÁN –NÉMETH ZSOLT: A magyarországi galeribûnözés néhány jellemzõje. In Kriminológiai és kriminalisztikai évkönyv. Budapest, 1995, IKVA. 156–172. p. /Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok, 32./ LÕRINC L. LÁSZLÓ: A nagy fa árnyékában. Budapest, 1979, k. n. /Kozmosz könyvek./ MEJSTRIK, ALEXANDER: Totale Ertüchtigung und spezialisiertes Vergnügen. Die Tätigkeiten wiener Arbeiterjugendlicher als Erziehungseinsätze. PhD-Diss., Wien, 1993, Universität Wien. MEJSTRIK, ALEXANDER: Schlechte Schlurfe – Guade Schluaf. Jugendfreizeit und Jugenderziehung, Wien 1941–1944. In Ardelt, Rudolf G.–Gerbel, Christian (hrsg.): Österreichischer Zeitgeschichtetag 1995. Österreich – 50 Jahre Zweite Republik. 22. bis 24. Mai 1995 in Linz. Innsbruck, 1996, Studien. 442–445. p. MOLNÁR JÓZSEF: Galeribûnözés. Antiszociális fiatalkori csoportok, a fiatalkori csoportos bûnözés. Budapest, 1971, KJK. MUNGHAM, GEOFF –PEARSON, GEOFF (eds.): Working Class Youth Culture. London, 1976, Routledge. NEUMEYER, MARTIN H.: Juvenile Delinquency in Modern Society. Princeton (New Jersey) –Toronto–London–New York, 1961. [1949], Van Nostrand. ÓMOLNÁR MIKLÓS: R. B. kapitány avagy pengék és halak. Budapest, 1986, IRI. PATAKI FERENC: Élettörténet és identitás. Budapest, 2001, Osiris.
HULIGÁNOK, JAMPECEK, GALERIK
RÁCZ JÓZSEF: Semmittevés. Lakótelep és szegénynegyed-mentalitás. In uõ: Ifjúsági (szub)kultúrák, intézmények, devianciák. Válogatott tanulmányok. Budapest, 1998, Scientia Humana. 117–129. p. RYBACK, TIMOTHY W.: Rock Around the Bloc. A History of Rock Music in Eastern Europe and the Soviet Union. New York–Oxford, 1990, Oxford University Press. SCHELSKY, HELMUT (hrsg.): Arbeiterjugend gestern und heute. Heidelberg, 1955, Quelle & Meyer. SEBÕK JÁNOS: Magya-rock. Budapest, 1983, Zenemûkiadó. SOLOMON, HOWARD M.: A stigma a nyugat-európai kultúrában – történelmi áttekintés. In Bíró Judit (szerk.): Deviációk. Budapest, 1998, Új Mandátum. 29–45. p. SZABÓ LÁSZLÓ: Kék fény. Budapest, 1981, Táncsics. SZILÁGYI GÁBOR: Életjel. A magyar filmmûvészet megszületése. 1954–1956. Budapest, 1994, Magyar Filmintézet. THOMPSON, EDWARD PALMER: The Making of the English Working Class. London, 1963, Gollancz. THOMPSON, EDWARD PALMER: Az idõ, a munkafegyelem és az ipari kapitalizmus. In Gellériné Lázár Márta (vál.): Idõben élni. Budapest, 1990, Akadémiai. 60–116. p. TOLNAI KÁLMÁN: A Mohikán-galeri. Budapest, 1975, Táncsics. WHYTE, WILLIAM FOOTE: Utcasarki társadalom: egy olasz szegénynegyed társadalomszerkezete. Budapest, 1999 [1943], Új Mandátum. WIDDICOMBE, SUE –WOOFFITT, ROBIN: The Language of Youth Subcultures. Social Identity in Action. New York–London–Toronto, 1995, Harvester Wheatsheaf. WILLIS, PAUL: A skacok. Iskolai ellenkultúra, munkáskultúra. Budapest, 2000 [1977], Új Mandátum. ZINNECKER, JÜRGEN: Jugendkultur 1940–1985. Opladen, 1987, Leske–Budrich.
423
