BEKE LÁSZLÓ MA GYAR MÛ VÉ SZET A HAT VA NAS ÉVEK BEN

A „HATVANAS ÉVEK” MAGYARORSZÁGON – (POLITIKA)TÖRTÉNETI KÖZELÍTÉSEK

447

BEKE LÁSZLÓ

MAGYAR MÛVÉSZET A HATVANAS ÉVEKBEN

A hazai mûvészettörténet-írás többször összefoglalta már a hatvanas évek magyar mûvészetének fõbb tendenciáit,1 külföldön is több áttekintés született,2 most azonban az 1956-os Intézet sajátos célkitûzéseire kell tekintettel lennünk. Olyan korszakról van szó, melynek kutatása módszertanilag a visszaemlékezés és a rekonstrukció határmezsgyéjén mozog – legalábbis az idõsebb kutatógeneráció számára. A mûvészettörténeti feldolgozás ezen túlmenõen több tekintetben a köztörténeti kutatással analóg módszertani problémákat vet fel, azonban kötetünk szemléletével és egyes írásaival összehasonlítva két alapvetõ eltérés mutatkozik. A kötet egészével szemben, részletezõ sokoldalúság helyett egy tanulmányban kell megragadnunk az évtized lényegét, másfelõl viszont nem térhetünk ki (nem kell kitérnünk) a vizuális mûvészet egész terjedelmére, hanem szigorúbban társadalmi-politikai szempontból vizsgálhatjuk az eseményeket és a mûveket. Azt hiszem, fölösleges hangsúlyozni, hogy az idõszak mûvei és dokumentumai csak 1989–90-tõl kezdve váltak valóban kutathatóvá, és e tekintetben egész XX. századra irányuló mûvészettörténet-írásunkat átszínezhetik az olyan kutatások, aminõket például Sasvári Edit folytat immár évek óta az ún. III/III-as anyagban, a „kulturális elhárítás” aktái között vagy különbözõ párttörténeti és belügyminisztériumi archívumokban.3 És végül még egy, félig módszertani, félig koncepcionális meggondolás: mivel Magyarországon a politikai-társadalmi rendszerváltás többé-kevésbé egybeesett a posztmodern fordulattal, gyakran elõfordul, hogy a politikai minõsítések (konzervatív, progresszív, jobb, bal stb.) mára már elválaszthatatlanul összekeverednek az esztétikai-mûvészeti kategóriákkal, mint „modern”, „avantgárd”, „retró” vagy éppen „posztmodern”. Teljessé a kutatás akkor válna, ha vizuális mûvészetek cím alatt együtt tárgyalhatnánk a hagyományos képzõmûvészeti ágak – festészet, szobrászat, grafika (ezek mûfaji határai éppen ebben az idõszakban 1 A kibontakozás (1988); Beke et al. összeáll. (1991); A makezdenek felbomlani) – mellett az építészegyar neoavantgárd (1998); Andrási et al. (1999) 142–180. tet, iparmûvészetet és designt, filmmûvép.; Beke et al. (2002) 338–357. p.; Kovalovszky (2002) 170– szetet és fotót, színházat, zenét, táncot, 199. p.; Hordozható múzeum (2003). sõt irodalmat, mindezt közép-kelet-európai 2 Herzogenrath–Lueg hrsg. (1986); Syring hrsg. (1990). (szocialista!) és nyugati mûvészeti össze3 Sasvári (2002) 90. p.; Klaniczay–Sasvári szerk. (2003). függésben. Az idõszak végén már érezhetõ

448

BEKE LÁSZLÓ

annak a „kelet-európai nyitásnak” a szele, melyet talán Willy Brandt kezdeményezett, s amely az „eurokommunizmus” hatásával is összefüggött. Megjegyzendõ, hogy a hatvanas években Magyarországon médiamûvészetrõl még nem nagyon lehetett beszélni – 1956-ban indult el a magyar televízió kísérleti adása, és ebben az évben jelentek meg elõször az országban külföldi magnetofonok. Ez az idõszak egyértelmûen 1956-ban kezdõdik, s legalkalmasabb 1973–75 táján befejezni. A periódus leírható úgy is, mint a hivatalos és a nem hivatalos mûvészet harcának, vagy egyszerûbben: a progresszív mûvészet szabadságharcának periódusa. Egyfelõl a szocialista realizmus, másfelõl a modernizmus konfliktusa. A hegemóniára törekvõ marxizmus ideológiája a különbözõ avantgárd (neoavantgárd, underground, szubkulturális, marginális stb.) irányzatokkal szemben. A hivatalos és a nem hivatalos mûvészet kettõssége voltaképpen fennmarad egészen 1989-ig, a rendszerváltás kezdetéig. A pártirányítás igyekszik a marxista esztétika alapján állva kontrollálni és irányítani a kultúrát és ezen belül a mûvészetet, a Központi Bizottság idõrõl idõre határozatokat bocsát ki, apparátusa folyamatosan figyelemmel kíséri a mûvészeti életet. Az MSZP irányítása alatt álló államapparátus a kulturális minisztérium megfelelõ ügyosztályain (képzõmûvészeti, múzeumi), illetve a tanácsrendszer kulturális osztályain keresztül beavatkozik a mûvészek tevékenységébe is. A mûvészek legfontosabb szervezete a Magyar Népköztársaság Mûvészeti Alapja (úgy is mint munkáltató), illetve ezzel átfedésben a Magyar Képzõ- és Iparmûvészek Szövetsége, ennek ifjúsági szekciója a Fiatal Mûvészek Stúdiója, amely automatikusan biztosítja a monopolizált mûvészeti felsõoktatás (Magyar Képzõmûvészeti Fõiskola, Magyar Iparmûvészeti Fõiskola) felõl az utánpótlást a szervezett mûvésztársadalomba, és amely éves tárlataival – és túlbecsült autonómiájával – a kultúrpolitikai gépezetben idõnként kisebb zavarokat kelt. Az Alaphoz kivitelezõ mûhelyek és mûtermek, valamint kereskedelmi/terjesztõ intézmények csatlakoznak, ilyen a kereskedelmi ügynökhálózatot is mûködtetõ Képcsarnok Vállalat, vagy késõbb az Iparmûvészeti Vállalat, illetve a köztéri munkákat elosztó, állami vásárlásokat szervezõ és kiállítások rendezésekor cenzori szerepet játszó Lektorátus. Az állami mecenatúrának két jellegzetes típusa alakult ki: az ún. „kétmilliós” vásárlások (évente egyszer a Mûvelõdésügyi Minisztérium a múzeumok számára vásárolt kortárs mûveket) és a „két ezrelék” (a rendelet szerint minden állami beruházás/építkezés költségvetésének két ezrelékét képzõmûvészeti alkotásokra kellett fordítani). A hatvanas évek második felétõl egyre gyakoribbak a vidéki (nyári) mûvésztelepek, vagy egy-egy helyi sajátosságra, mûvészeti technikára vagy technológiára épülõ szimpóziumok (hódmezõvásárhelyi mûvésztelep, bonyhádi zománcgyár, villányi kõszobrász szimpózium stb.), melyek a hetvenes évekre valóságos mozgalommá nõttek. A közönségkapcsolatok tekintetében elsõdleges szerepet játszó kiállítások intézményrendszerének hierarchiája csúcsán a „Kiállítási Intézmények – Mûcsarnok” állott (miután 1959-ben a Nemzeti Szalont lebontották). A Mûcsarnokhoz tartozott az Ernst Múzeum és néhány kisebb kiállítóterem. A Mûcsarnokban rendezték a nagy „országos”


és a reprezentatív külföldi kiállításokat (utóbbiakat a Kulturális Kapcsolatok Intézete közremûködésével). Idõnként a múzeumok is rendeztek kortárs mûvészeti kiállításokat. A tárlatokat rendezõ különbözõ fõvárosi és vidéki kultúrházak még a hivatalos, az egyes vállalati vagy kollégiumi dísztermek, klubok már az alternatív intézményrendszerhez tartoztak, bizonyos magánlakásokról, mûtermekrõl nem is beszélve. Sajátos kulturális szalonnak számított Petri-Galla Pál lakása a Vécsey utcában, mûvészeti önképzõkör volt a „Zuglói kör” Molnár Sándor festõmûvész lakásán,4 és paradox „nyílt magánmûteremnek” számított Galántai György balatonboglári bérleménye, a hetvenes évek eleji híres „kápolnatárlatok” helyszíne. Magángaléria, mûkereskedelem ebben az idõszakban nem létezett. Külföldi kiállításra alig nyílt mód, hiszen az utazási lehetõségek is megszûntek a „konszolidáció” után. 4 Andrási (1991).

Párizs, 1968

449

450

5 6 7 8 9 10 11

BEKE LÁSZLÓ

A kritikai élet fórumai ugyancsak centralizáltak voltak. Két mûvészeti könyvkiadó mûködött (a Kiadói Fõigazgatóság ellenõrzésével), a Képzõmûvészeti és a Corvina. Egy folyóirat, a Mûvészet tudósított az aktualitásokról, noha mindvégig igény mutatkozott legalább egy képzõmûvészeti hetilapra (voltaképpen még ma is!). Kritikák, rövidebb mûvészeti írások azonban rendszeresen jelentek meg a három-négy vezetõ napilapban, valamint a budapesti és vidéki kulturális folyóiratokban. A Nagyvilág közölte elõször közvetlenül az 1956-os forradalom elõtt, majd 1957-tõl Kassák Lajos és Pán Imre modern mûvészeti irányzatokat bemutató sorozatát.5 A hatvanas években a mûvészetet befolyásoló legjelentõsebb könyvek sorát Hans Sedlmayrtól A modern mûvészet bálványai kezdi.6 Elõszavában az egykori avantgardista, Bortnyik Sándor a szocialista realizmus platformjáról méltányolja, hogy a neves mûvészettörténész elítéli a modern mûvészetet. 1964-ben egy tanulmánykötet erejéig Roger Garaudy „parttalan realizmus”koncepcióját kellett „helyretenni”.7 Hosszas huzavona elõzte meg Lukács György esztétikájának magyar nyelvû kiadását,8 melyet ugyan a gyakorló mûvészek nem nagyon forgattak (élt még az ortodox kultúrpolitikus Lukács negatív emléke), azonban a fiatal esztétákra és mûvészettörténészekre az újdonság erejével hatott. A nyugati kortárs mûvészeti irányzatokról csak Herbert Read két könyvébõl lehetett sokoldalú tájékoztatást kapni,9 majd a történeti izmusokról Mario de Micheli voltaképpen egyértelmûen baloldali összefoglalójából.10 A magyar mûvészetrõl elõször Németh Lajos írt a modern törekvéseket elismerõ áttekintést.11 A korszakban való ideológia, kultúrpolitikai vagy akár szociológiai eligazodásban látszólag segít a sokat emlegetett „3 T”, Aczél György szellemeskedõ jelszava. Eszerint „tûrni, tiltani, támogatni” kellett a mûvészeket: támogatni a szocialista realistákat, akikbõl valódi szocialista talán maximum húsz-harminc lehetett, tiltani a rendszer ellenségeit, a fasisztákat, a közszeméremsértõket stb. (két-három fõ?), végül „tûrni” az összes többit – a mintegy ötezerbõl. A „megtûrteknek” elvileg egyetlen lehetõségük volt a kiállításra: kibérelhették a budapesti Fényes Adolf Termet – esetleg maximum háromnapos mûterem-bemutatót rendezhettek, plakát és egyéb nyomtatványok nélkül. Valójában a három kategória inkább visszaélésekre, hatalmaskodásokra adott alkalmat, semmint elvszerû intézkedésekre. A kiállítási lehetõségeket illetõen meg kell gondolnunk, hogy az idõszakban mintegy három-ötezer aktív képzõ- és iparmûvésszel számolhatunk. Közülük néhány százan tekinthetõk modernnek (progresszívnek, avantgárdnak). Minél konkrétabb tartalmi és stiliszKassák–Pán (2003). tikai kérdésekben kellett állást foglalnia Sedlmayr (1960). a hatalom képviselõinek, annál bizonytalaGaraudy (1964). nabbak, gyanakvóbbak és elutasítóbbak volLukács (1965). tak. Viszonylag könnyen össze lehetne álRead (1965, 1968). lítani a tabutémák listáját (a szovjet hadseMicheli (1969). reg magyarországi jelenléte, az 1956-os Németh (1968). események pozitív megítélése, a pártállás-


foglalások vagy a marxizmus bírálata, fasiszta elvek népszerûsítése, zsidókérdés, vallási propaganda, pornográfia, Trianon stb.), de még a hivatalos kritikában sem volt maradéktalan egyetértés bizonyos nyugati „polgári” – „kritikai realista”, „formalista” vagy éppen „ellenséges” mûvészeti stb. – áramlatok megítélésében. Saját emlékeimbõl hívom elõ, hogy 1973-ban egy „szabad pártnap”-szerû eligazításon az elõadó az absztrakt mûvészetet még mindig veszélyesnek nyilvánította, egy jelentõs mûgyûjtõnk ugyanebben az idõben pártkörökben a konstruktivizmus szocialista voltát és korszerûségét propagálta.12 A hatvanas években megjelenõ mûvészeti irányzatokat tehát akár egy veszélyességi skálán is elhelyezhetjük: továbbra is „mainstreamnek” bizonyult a realizmus (és annak szocialista változata), valamint a „posztimpresszionista” „látványfestészet”, melyekhez képest az 1957-es Tavaszi Tárlaton még mindig az absztrakt mûvészet és a szürrealizmus volt a legprogresszívebb. A kultúrpolitika nem tekintette õket ellenségesnek, csupán formalistának, éppúgy, mint valamivel késõbb a szürnaturalizmust, a lírai és a geometrikus absztrakciót, op artot vagy újkonstruktivizmust. (A nonfiguráció különbözõ változatait az iparmûvészetben, dekoratív mûvészetekben stb. díszítésként elfogadhatónak tartották.) A hatvanas évek közepétõl kezdve radikálisabb irányzatok is jelentkeztek, így mindenekelõtt a happening, az akcionizmus, a pop art és a Fluxus, melyek „természetesen” szinte minden alkalomkor a betiltást kockáztatták. Ami a pop artot illeti, a róla szóló hazai viták furcsa módon egybeestek a fogyasztói társadalom szocialista bírálatával, a magyar gazdasági életbe óvatosan bevezetett „új gazdasági mechanizmussal” (lásd még „frizsiderszocializmus”) és bizonyos kultúrpolitikai elképzelések – „a szocializmusban a kultúra nem áru” – lassú módosulásával, a kultúra kettõs természetének „felismerésével” (részben áru, részben nem áru). A pop art és a happening nyomában fellépõ konceptuális mûvészettel és egy sereg rokon kísérleti irányzattal – experimentális költészet, mail art, objektmûvészet, body art, land art, képzõmûvészeti fotóhasználat, hiperrealizmus stb. – hasonló volt a helyzet. Más mûvészeti ágakkal, a filmmel, a zenével, a színházzal sem kivételeztek. Mindezek a meggondolások indirekt módon bizonyítják, mennyire gyümölcsözõ együttmûködések alakulhattak ki az avantgárd mûvészeti irányzatok és a demokratikus politikai ellenzék képviselõi közt a hatvanas évek második felétõl kezdve (egészen a nyolcvanas évek végéig).

1956 Alkotás helyett destrukció: a budapesti Sztálin-szobor (Mikus Sándor) ledöntése 1956. október 23. estéjén jelzi szimbolikusan egy lehetséges új korszak kezdetét és a szocialista realizmus bukásának lehetõségét.13 A felvonulási útvonalat a talapzatról eltávolíthatatlan maradványok miatt Csizma térnek keresztelik át. A „tetemet” elvontatják a Blaha Lujza térig, a nép megpróbál belõ12 Lásd még Haraszti (1980). le kisebb-nagyobb darabokat letörni, és 13 Pótó (1989) 71–98. p.; Beke (1992) 275–284. p. szuvenírként hazavinni. Megkezdõdik a for-

451

452

BEKE LÁSZLÓ

Csizma tér, 1956. október 24.

radalmi mítosz- és legendáriumképzõdés, fennmarad a lyukas zászló a forradalom jelképrendszerének leghatásosabb darabjaként. Erdély Miklós és társai az Írószövetség támogatásával megrendezik az Õrizetlen pénz az utcán címû akciót, melyet Erdély késõbb mûalkotásnak tekint.14 A forradalmi folklór elemeiként az utcákon különös graffitik és „assemblage”-ok jelennek meg. Sokáig – különösen a represszió és konszolidáció idõszakában – azt hittük, hogy a forradalom napjaiban s a következõ hónapokban a mûvészeknek nem maradt energiájuk az alkotásra, ez azonban tévedésnek bizonyult. Baranyay András, Major János, Papp Oszkár, Vajda Júlia és mások helyszíni emlékeik alapján az eseményekkel szinte egy idõben készítettek rajzokat és festményeket. Más és más ikonográfiai csoportot alkotnak a késõbbi visszaemlékezések és hommage-ok (különösen a rejtett utalások: Vilt Tibortól A kentaur halála, 1956; Lossonczy Tamás Tisztító vihara, 1961–62; Kondor Béla diplomamunkája, a Dózsarézkarcsorozat, 1956–57), a külföldre szakadt magyarok megemlékezései (Szalay Lajos, Nagy Éva) vagy a külföldi mûvészek szolidaritásnyilvánításai (Fautrier, Miotte, Arrabal, Cocteau, Kokoschka stb.15 Az „el14 Boros (2001) 46–51. p. lenforradalom áldozatainak” állított ké15 Lásd még Fotók, rajzok… (2003). sõbbi emlékmûvek ugyancsak külön kate16 Lásd még Boros (1997). góriát alkotnak.16


453

ERDÉLY MIKLÓS: Õrizetlen pénz az utcán, 1956

1957 Az év legfontosabb (és legellentmondásosabb) eseménye a Tavaszi Tárlat a Mûcsarnokban. A mûvészettörténész szakma kollektív emlékezete úgy tartotta nyilván mint a szabadság, az enyhülés különös megnyilvánulását, azonban a negyvenéves évforduló alkalmából megkísérelt rekonstrukció alapján ez a vélemény túlzásnak bizonyult. A fõrendezõ Makrisz Agamemnon görög emigráns szobrászmûvész volt, és a mûvészeknek „joguk volt” négy csoportra oszolva saját magukat zsûrizni. Néhány név a négy „vizsgálóbizottságból”: A) Ék Sándor, Kisfaludi Strobl Zsigmond; B) Bernáth Aurél, Szõnyi István, Pátzay Pál; C) Domanovszky Endre, Barcsay Jenõ; D) Korniss Dezsõ, Gyarmathy Tihamér, Vilt Tibor (utóbbiak az „absztraktok”). Több fiatal is szerepelt e bizottságokban, mint Csernus Tibor (A), Segesdy György (C), Megyeri Barna (D). Aczél György a Tavaszi Tárlatról harminc évvel késõbb úgy nyilatkozott, hogy már ez a kiállítás is a stíluspluralizmus helyességét igazolta.17 Számos mûvész kerül börtönbe vagy internálótáborba a megtorlások során (Vilt Tibor, Karátson Gábor, Kováts Albert, Bíró Lajos), és nagyon sokan hagyják el – olykor örökre – az országot. Az egyik legfon17 Luzsica (1994) 199–205. p.; Frank (1996), 67–118. p. tosabb disszidens Bálint Endre, aki Párizs-

454

BEKE LÁSZLÓ

ban hozza létre nagy jelentõségû fotómontázs-sorozatát és Biblia-illusztrációit. A legfontosabb eszmerendszer, mellyel Párizsban megismerkedhet: az egzisztencializmus. Megalapul a Magyar Nemzeti Galéria, egyelõre a volt Kúria épületében. A Nagyvilág folytatásokban közli Kassák Lajos és Pán Imre mûvészeti izmusokat bemutató sorozatát. Csernus Tibor megfesti az Újpesti Dunapartot, mely guberáló alakjaival elõrelépés – legalábbis „pesszimista életérzését” tekintve – a két évvel korábbi A három lektorhoz képest, egyszersmind a késõbbi szürnaturalista stílus elõjátéka.

BORSOS MIKLÓS: Fekete torzó, 1957, Magyar Nemzeti Galéria

1958 Nagy Imre és társainak kivégzésével egyazon évben az MSZMP Mûvelõdéspolitikai irányelvei az irodalomban József Attilát, a zenében Bartók Bélát, a festészetben Derkovits Gyulát tûzik a szocialista mûvészet zászlajára, ami némi „elmozdulást” jelent az ötvenes években hangoztatott Horváth Márton-féle „Lobogónk Petõfi” jelszóhoz képest. A moszkvai nemzetközi képzõmûvészeti kiállításon mintegy kétszáz (!) magyar mûvész vesz részt. Megalakul a Magyar Televízió, létrejön a Fiatal Képzõmûvészek Stúdiója.


BARTA LAJOS: Tavasz, 1958, Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum

1959 A VII. Magyar Képzõmûvészeti Kiállítás (Mûcsarnok) katalógusában Aradi Nóra, a minisztérium képzõmûvészeti osztályának vezetõje arról beszél, hogy a Tavaszi Tárlat még „lesújtó módon tanúskodott a képzõmûvészetben uralkodó eszmei zûrzavarról és az alkotókedv megtorpanásáról”. Most viszont „a módszer[beli] és a formai bizonytalanságot fokozatosan felváltják a szocialista realizmus újabb eredményei, az érett, maradandó értékû szocialista realista alkotások”.18 18 Idézi Luzsicza (1994) 202. p.

455

456

BEKE LÁSZLÓ

KORNISS DEZSÕ: Kalligráfia, 1959, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

VAJDA JÚLIA: Erdõ, 1960, Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum


Ugyancsak a Mûcsarnokban rendezik a Magyar Nemzeti Galéria anyagából az Alföld a festészetben címû kiállítást. Ezúton is folytatódik a vita a „népiesek” és az „urbánusok” között. Lebontják a Nemzeti Szalont. Megalakul a fiatal filmmûvészek alkotómûhelye, a Balázs Béla Stúdió.

1960 Gagarin szovjet ûrhajós a világûrben (lásd még Kondor Béla: A mûtücsök felbocsátása, 1958). Kondor a Fényes Adolf Teremben állít ki. Francia mûvészeti könyvkiállítás nyílik Budapesten. Megjelenik magyarul Hans Sedlmayr könyve, A modern mûvészet bálványai.

LOSSONCZY TAMÁS: Tisztító nagy vihar, 1961, Magyar Nemzeti Galéria

457

458

BEKE LÁSZLÓ

1961 Berlinben felépül a Fal. Az Új Írás címû folyóirat a realizmusról indít vitát, melynek fõszereplõjét, Németh Lajost elmarasztalják „modernista” felfogása miatt. Az Ernst múzeumbeli Stúdió-kiállítás katalógusában olvashatjuk: „Láttatni akarjuk a kohász-munka dinamikájában a heroizmust.” 19

CSERNUS TIBOR: Lehel téri piac, 1962, Magyar Nemzeti Galéria

1962 A Mûcsarnokban kiállít Martyn Ferenc, Schaár Erzsébet, Maurer Dóra és Pásztor Gábor.

1963 Amnesztiában részesül a bebörtönzött értelmiség legnagyobb része. 1963 és 1966 között a fiatal avantgardista festõk csaknem mindegyike francia lírai absztrakt hatáson esik át (Deim Pál, Bak Imre, Keserü Ilona, Molnár Sándor, Nádler István, Tót Endre, Hortobágyi Endre, Attalai Gábor stb.). Bemutatják Jancsó Miklós Oldás és 19 Idézi Frank (1996) 90. p. kötés címû filmjét, melyben Bartók Allegro


barbarója és a Csohány Ferenc alakította népies szobrász egyaránt a „tiszta forrásból” jelképiség képviselõje, de szerepel a filmben egy dadaista filmvetítés is, vad dobszóló kíséretében. A Stúdió-kiállításon Lakner László és Kondor Béla mûvei is szerepelnek.

MAURER DÓRA: Pompeji romkert, 1964, Magyar Nemzeti Galéria

1964 Megjelenik Roger Garaudy Parttalan realizmusa magyarul, Aragon elõszavával, Ernst Fischer, Mesterházi Lajos és mások tanulmányainak kíséretében.20 A szerzõ nálunk még mindig azért részesül megrovásban, mert mindenkit realistának nevez, akit jó mûvésznek tart, Picassót is beleértve. Virágkorát éli az a stílus, melynek elsõ jelei már az ötvenes évek végén érezhetõk, s melynek tanulságait Perneczky Géza 1966-ban nagy tanulmányban foglalja össze: a szürnaturalizmus.21 A Bernáth-féle posztimpresszionizmus tapasztalatait ötvözi Max Ernst szürrealizmusával és a legkülönfélébb fakturális megoldásokkal Csernus Tibor, Lakner László, Gyémánt László, Szabó 20 Garaudy (1964). Ákos, Altorjai Sándor, Korga György, Kóka 21 Perneczky (1969). Ferenc, Méhes László. Az Ernst múzeum-

459

460

BEKE LÁSZLÓ

beli Stúdió-kiállításon többen szerepelnek közülük. (Rajtuk kívül még Maurer Dóra, Keserü Ilona, Karátson Gábor, Deim Pál, Molnár Sándor, Major János.) A velencei Biennálén egyszerre van jelen az amerikai pop art (Rauschenberg) és a szovjet szocialista realizmus (Zsilinszkij: A Szovjetunió tornászcsapata). Csontváry-kiállítás nyílik a székesfehérvári Csók István Galériában és Szentendrei mûvészet az István Király Múzeumban.

LAKNER LÁSZLÓ: Engedelmesen, 1966, Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum

1965 Fontos könyvek jelennek meg: a kultúrpolitikával „különbékét kötõ” marxista Lukács Györgytõl Az esztétikum sajátossága három kötete, valamint Herbert Read A modern festészete. (A modern szobrászat csak három évvel késõbb követi).22 A cenzúra feltehetõleg nem is gyanítja, hogy Sir Read egyidejûleg jelentõs angol anarchista teoretikus. Bemutatják Jancsó Miklós Szegénylegények címû filmjét.

1966 Új törekvések 66 – Fiatal festõk bemutatója a Ferihegyi repülõtéren, a Malév KISZklubjában (Bak Imre, Bartl József, Csík Ist22 Read (1965, 1968). ván, Deim Pál, Galambos Tamás, Horto-


bágyi Endre, Kósza Sipos László, Lakner László, Molnár Sándor, Nádler István, Simon Balázs). A kiállítást betiltják. Lezajlik az elsõ magyarországi happening egy magánház pincéjében: Az ebéd (In memoriam Batu kán), rendezõi Altorjay Sándor és Szentjóby Tamás.23 Ugyanez év

MÉHES LÁSZLÓ: Palánk, 1967, Magyar Nemzeti Galéria

decemberében egy másik követi: az Aranyvasárnap (Erdély Miklós és Altorjay). A két happening a hozzánk is beszivárgó pop art, happening és Fluxus irányzatok hatásainak eredõje, melyhez zenei oldalról Dr. Végh László röntgenorvos is csatlakozik. Erdély Miklós Montázs-éhség címû tanulmánya ugyanebbõl a szellemiségbõl táplálkozik, de a hetvenes évekre is elõremutat.24 Szentjóby egyes objektjei, például az Új mértékegység (1965) a koncept vagy a processz artot is elõlegezik. A Mûcsarnokban kiállít egy rövid életû csoport, mely vállalja a szocialista realizmust: a Kilencek.

23 [Altorjay] (1968). 24 Erdély (1966).

461

462

BEKE LÁSZLÓ

1967 A nyolcvanéves Kassák Lajos néhány hónappal halála elõtt „önköltséges” kiállítást rendez a Fényes Adolf Teremben. A Stúdió-kiállításon szerepel többek között Altorjai Sándor Süllyedjek felfelé címû hatalmas festett és kollázsolt képe, melyet most tiltanak be elõször (nem egészen világos, hogy miért: antiszemitizmus? cionizmus? más okok?), de eltávolítani nem tudják, csak letakarni, így mindenki megnézheti. A Mûcsarnokban Henry Moore szobrait, majd Picasso grafikáit állítják ki.

HENCZE TAMÁS: Dinamikus struktúra, 1968, Magyar Nemzeti Galéria

1968 A hatvanas évek végére a Magyar Televízió képzõmûvészeti mûsora (Papp Gábor mûvészettörténész szerkesztésében) jelentõs véleményformáló tényezõvé válik. A TV Galériája a Nagykörúton utcáról bejövõ közönség elõtt forgat. A Mûcsarnok nagy kiállításai: Victor Vasarely, Marc Chagall, A modern belga mûvészet 45 éve. Megjelenik Németh Lajos Modern magyar mûvészet címû könyve,25 a kortárs mûvészetet történeti összefüggésben tár25 Németh (1968). gyaló elsõ jelentõs áttekintés.


A nyugati diákmozgalmak és különösen a májusi párizsi zavargások Magyarországon is éreztetik hatásukat. Augusztus 20–21-én a Varsói Szerzõdés tagállamainak csapatai „segítségnyújtás” címén bevonulnak Csehszlovákiába. Az események kapcsán számos avantgardista mû születik (Lakner László: A 68-as párizsi forradalom emlékmûve, illetve Szentjóby Tamás: Prágai rádió, 1968, akciók a balatonboglári kápolnatárlatok alkalmából 1972-ben stb.). Decemberben Sinkovits Péter mûvészettörténész megrendezi az elsõ Iparterv-kiállítást, a hasonnevû építészeti tervezõintézet dísztermében (Bak Imre, Frey Krisztián, Hencze Tamás, Jovánovics György, Keserü Ilona, Konkoly Gyula, Lakner László, Molnár Sándor, Nádler István, Siskov Ludmil, Tót Endre). A résztvevõk az aktuális mûvészeti irányzatokat képviselik: shaped canvas, colorfield painting, informel, újkonstruktivizmus, pop art, assemblage, arte povera stb. Az „ipartervesek” szép számmal képvisel-

SISKOV LUDMIL: Cím nélkül, 1969 körül, magántulajdon

tették magukat már az aktuális Stúdió-kiállításon is (Lakner, Bak, Keserü, Molnár, Nádler, Tót). A „támogatott” és a „tûrt” kategóriák határmezsgyéjén mûködõ mûvészek egyike, Barcsay Jenõ megvalósítja monumentális mûvét, a Szentendrei mozaikot. Az Ernst Múzeumban megrendezett Textil Falikép ’68 címû kiállításon fellép az az iparmûvész generáció (Attalai Gábor, Gecser Lujza, Szenes Zsuzsa, Szilvitzky Margit és mások), mely mintegy szálláscsinálójává válik néhány a „magas” mûvészetben nem tolerált avantgárd irányzatnak. 1968. október 2-án Neuillyben meghal Marcel Duchamp, de Magyarországon senki nem veszi észre.

463

464

BEKE LÁSZLÓ

1969 A mintegy negyven-ötven tagot számláló új mûvészgeneráció nagy általánosságban két tendencia, a szigorúbb (konstruktív) és az anarchikusabb (happening, akció) felfogás mentén polarizálódik, egyre több kisebb-nagyobb kiállítást rendez Budapesten és vidéken. Ilyenek a KFKI (Központi Fizikai Kutató Intézet) klubjának kiállításai („ipartervesek”) és a Progresszív törekvésû mûvészek a József Attila Mûvelõdési Központban (belõlük lesznek a Szürenon-csoport résztvevõi, akik a Kassák Lajos Mûvelõdési Házban állítanak ki: Bocz Gyula, Csutoros Sándor, Haraszty István, Haris László, Ilyés István, Karátson Gábor, Paizs László, Pauer Gyula, Prutkai Péter, Türk Péter, Veres Pál, Zeisel Magda. Vezetõjûk, Csáji Attila koncepciója szerint a szürrealizmust kell megõrizve megtagadni a nonfiguráció irányában). Bencsik István, Keserü Ilona és Major János a Fényes Adolf Teremben állít ki. A No 1 csoport az Állatkert oroszlánbarlangjában rendez tárlatot (Cerovszki Iván, Deák László, Haász István, Haris László,

PAUER GYULA: Pszeudo I, 1970, Magyar Nemzeti Galéria

Kecskeméti Kálmán, Kovásznai György, Lisziák Elek, Orvos András, Prutkai György, Szeift Béla, Szemadám György stb. – utóbbi ekkor állatápolóként dolgozik az Állatkertben). A csoporthoz tartozik még Bocz Gyula, Dombay Gyõzõ, Juhász Sándor, El Kazovszkij, Molnár Péter és mások. Megismétlõdik az Iparterv-kiállítás, az elõzõ éviek mellett újabb kiállítókkal: Baranyay András, Major János, Méhes László, Szentjóby Tamás (Új mértékegység, 1965, Hülõ víz, 1968). Velük megjelenik a hiperrealizmus és a realista mûvészet néhány újabb változata. Major János fotót és szöveget kombináló konceptuális munkája ironikusan mutatja be a XX. század magyar–nemzetközi problematikáját (Kubista Lajos).


Szentjóby, Méhes és Erdély a kiállítás kísérõ rendezvényeiként happeningeket, akciókat rendeznek. A két Iparterv-kiállítást és az eseményeket a Dokumentum címû kiadvány foglalja össze 1970-ben, mely kiváltja a hatóságok rosszallását.26 Az év egyik legjelentõsebb egyéni teljesítménye a korábbi nonfiguratív szobrász, Pauer Gyula Pszeudo-koncepciójának kidolgozása. Különbözõ illúzionisztikus felületû tárgyak mellett hatalmas pszeudófelületet hoz létre a villányi kõfejtõ sziklafalán. Villányban kõszobrászati szimpózium alakul, ahol a következõ néhány évben számos jelentõs munka születik (Keserü Ilona, Bocz Gyula, Gulyás Gyula, Bencsik István stb.). Halász Péter vezetésével a Kassák Lajos Mûvelõdési Házban mûködik a Kassák Stúdió a késõbbi legjelentõsebb alternatív színház, a Najmányi László vezette Kovács István Stúdió mellett.

HARASZTY ISTVÁN: Fügemagozó, 1970, Magyar Nemzeti Galéria

1970 A Fényes Adolf Teremben folytatódnak az „iparterves” kiállítások (Bak Imre–Konkoly Gyula, Nádler István–Jovánovics György). A pécsi Modern Magyar Képtárban megrendezték a Mozgás ’70, az újkonstruktivisták és a kinetikusok félhivatalos seregszemléjét, melyet a hatóságok röviddel a megnyitó után bezárattak. A Mûcsarnok sorra egyéni kiállításokat rendez Vilt Tibornak, Schaár Erzsébetnek, Kondor Bélának. Itt a fõ kiállítás a XX. századi magyar származású 26 Lásd még Beke et al. szerk. (1980). mûvészek külföldön címû nagyszabású

465

466

BEKE LÁSZLÓ

tárlat, Passuth Krisztina munkája, mellyel sikerült új szemléletet elfogadtatnia a „külföldre szakadt” mûvészek megítélésében. Ekkor már Vasarely mellett Schöffer Miklóst, Kepes Györgyöt és Amerigo Totot is részesítik kisebb-nagyobb elismerésben. Az év legjelentõsebb képzõmûvészeti eseménye a decemberben megnyíló Rkiállítás (a Mûegyetem „R” épületében), melyen az avantgárd megkísérelte erõit egyesíteni, összehozva az „iparterveseket” és a „szürenonosokat”. A résztvevõ 27 mûvész munkái közül különösen emlékezetesek maradtak Pauer pszeudofélgömbjei (melyek még Aczél elvtársból is meglepetést váltottak ki!), Erdély Miklós environmentje, a Szelídség medencéje, Haraszty kinetikus Fügemagozója, Szentjóby Tamás vakoknak szóló Szép sötétsége, Méhes László Langyos víz címû „társadalomkritikus” hiperrealista festménye. 1970 nyarán „beindul”, és a következõ években a progresszív mûvészet alternatív kiállítóhelyévé válik Galántai György balatonboglári kápolnamûterme.

MAJOR JÁNOS: Sírkõfotó, 1970 körül

1971 A Mûcsarnokban megnyílik az országos tárlatok helyébe lépõ, azoknál valamivel liberálisabb Új Mûvek címû kiállítás, mely 27 A kiállításért felelõsek voltak: a Magyar Képzõ- és már az elõzõ év novemberében készen állt, Iparmûvészek Szövetsége elnöke, Somogyi György szobde Aczél György nem engedélyezte, állítórászmûvész, Mikó Sándor belsõépítész, fõtitkár, Kiss Istlag féltében, mert Brezsnyev a pártkongván szobrászmûvész, párttitkár és Luzsica Lajos festõmûresszus vendégeként Budapesten tartózkovész, a kiállítás szövetségi biztosa. Lásd Luzsica (1994) dott.27 A Mûcsarnok megrendezi az I. Kis200. p. plasztikai Biennálét.


ALTORJAI SÁNDOR: Bocsánatot kérek (Meleg kép), 1971, Fõvárosi Képtár, Kiscelli Múzeum

467

468

BEKE LÁSZLÓ

Balatonbogláron számos csoportkiállításra kerül sor. Én magam akcióvetítést szerveztem mintegy harminc mûvész részvételével, Utcakövek és sírkövek címmel. Hivatalosan is megalakul a Pécsi Mûhely (Ficzek Ferenc, Halász Károly, Kismányoki Károly, Pinczehelyi Sándor, Szíjártó Kálmán). A budapesti Mednyánszky Teremben Altorjai Sándor bemutatja „gyagyaista” festményeit, a kiállítást Erdély Miklós akciója nyitja meg. Szabadságot Angela Davisnek! jelszóval szolidaritási akciók kezdõdnek a budapesti Eötvös Klubban (Balaskó Jenõ, Erdély Miklós, Szentjóby Tamás). A nemzetközi újbaloldalra való hivatkozás zavart kelt a hazai szocialista kultúrpolitikában. Erdély Miklós, Konkoly Gyula és Tót Endre a 7. Párizsi Fiatalok Biennáléja „nem hivatalos” résztvevõi. Utóbbi két mûvész mail art munkákkal szerepel.28 Magam 1971. augusztus 4-én meghirdettem az ELKÉPZELÉS címû, enyhén társadalomkritikai színezetû akciót, melynek mottója, koncepciója a következõ volt: „a mû = az ELKÉPZELÉS dokumentációja”, ahol az „elképzelés” szó nyilvánvalóan „ötlet”, „idea”, „terv”, „koncept” jelentésben szerepelt. Az eredeti mûvet elegendõ a dokumentációjával (leírásával, vázlatával, tervével) helyettesíteni; a dokumentáció egyenértékû az eredetivel; illetve a mûvet nem is szükséges megvalósítani. A felhívásra a következõk válaszoltak: Attalai Gábor textiltervezõ, Bak Imre festõ, Baranyay András grafikus, Csáji Attila festõ, Csiky Tibor szobrász, Donáth Péter festõ, Erdély Miklós építész, író, képzõmûvész, Fajó János festõ, Ficzek Ferenc festõ, Gulyás Gyula szobrász, Haraszty István mobilszobrász, Hencze Tamás festõ, Jovánovics György szobrász, Keserü Ilona festõ, Kismányoki Károly festõ, Lakner László festõ, Lantos Ferenc festõ, Major János grafikus, Méhes László festõ, Pauer Gyula szobrász, Pinczehelyi Sándor festõ, Szentjóby Tamás költõ, képzõmûvész, Szíjártó Kálmán festõ, Tandori Dezsõ költõ, Tót Endre festõ, Türk Péter festõ. Utólag felkértem még Gadányi György fotográfust, Kemény György grafikust, Perneczky Gézát (mûvészettörténész, kritikus, képzõmûvész), Schaár Erzsébet szobrászt. Végül jelentkezett még Bálint István költõ, Korniss Dezsõ festõ, Legéndy Péter autodidakta képzõmûvész. A beérkezett anyag mûanyagfóliás, A/4-es berakós albumba rendezve a hordozható alternatív dossziékiállítások prototípusává vált.29 Szabadságszimbólum-értékre emelkedik Haraszty István ironikus objektje, a Kalitka (1971), melyben a papagáj rájöhet arra, hogyan nyissa ki a ketrecajtót, de ha ki akar repülni, az ajtó bezárul.

1972 Megnyílik a kasseli Documenta, a nemzetközi kortárs mûvészet ötévenkénti legnagyobb seregszemléje. 28 Lásd Poinsot (1971). Megjelenik Klaus Groh Aktuelle Kunst 29 Beke (1971); Beke (1972) 7. p. Elérhetõ még: http://www. in Osteuropa címû könyve, mintegy tíz, artpool.hu/lehetetlen/real-kiall/elkepzeles/beke.html többnyire konceptualista magyar résztve30 Groh (1972); lásd Beke (1974). võvel.30


SCHAÁR ERZSÉBET: Két tükör között, 1972, Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum

A varsói Foksal Galériában kiállít hat magyar mûvész: Erdély Miklós, Jovánovics György, Lakner László, Pauer Gyula, Szentjóby Tamás, Tót Endre. Erdély itt mutatja be Morálalgebra címû nemzetközi szolidaritási akciójának tervét (ha mindenki két másik embert értesít, 32 lépésben riadóztatható az egész emberiség). A balatonboglári kápolnamûterem fontosabb rendezvényei: a SUMUS-csoport megalakulása, csoportkiállítások (Pécsi Mûhely, Avantgárd fesztivál, Direkt hét, csehszlovák és magyar mûvészek találkozója, vajdasági mûvészek Bosch+Bosch csoportja). Az MSZMP KB állást foglal az „elkötelezett törekvések” mellett.

1973 Berczeller Rezsõ a Dózsa-pályázatra elkészíti fa emlékmûvét, a magyar szobrászat egyik kiemelkedõ alkotását. A szobor késõbb elpusztul. A negyedik eredményes nyári kiállítási szezon végén, augusztus 26-án a helyi hatóságok rendõri segédlettel bezáratják a balatonboglári kápolnamûtermet. Õsztõl a magyar avantgárd a budapesti Fiatal Mûvészek Klubjába teszi át a székhelyét.

469

470

BEKE LÁSZLÓ

Moszkvai beavatkozásra megáll az új gazdasági mechanizmus folyamata. Retorziókra kerül sor az MSZMP reformistái (a Lukács György-követõk) között és az egész kultúra területén. Pinczehelyi Sándor sarló-kalapácsos önarcképe a korszak emblematikus alkotása.

PINCZEHELYI SÁNDOR: Önarckép, 1973, fénykép

Az illusztrációk a szerző gyűjteményéből valók.


IRODALOM AKNAI TAMÁS: A Pécsi Mûhely. Pécs, 1995, Jelenkor. [ALTORJAY GÁBOR] TOLNAI OTTÓ: Az ebéd. In memoriam Batu kán. Új Symposion, 1968. 34. sz. 12–13. p. ANDRÁSI GÁBOR: A Zuglói kör (1958–1968). Egy mûvészcsoport a hatvanas évekbõl. Ars Hungarica, 1991. 1. sz. 47–64. p. ANDRÁSI GÁBOR –PATAKI GÁBOR –SZÜCS GYÖRGY –ZWICKL ANDRÁS: Magyar képzõmûvészet a 20. században. Budapest, 1999, Corvina. BEKE LÁSZLÓ: Une esquisse de l’Europe de l’Est, 1960-1970, in Face à l’histoire 1933–1996, L’artiste moderne devant l’événement historique. Conception et réalisation: JeanPaul Ameline, Centre Pompidou. [Kiállítási katalógus.] Paris, 1996. 395–399. p. BEKE LÁSZLÓ: Az „ELKÉPZELÉS”-rõl. In Ahogy Azt A Móricka Elképzeli. Levél barátaimhoz. 1972, 7. old. (Elérhetõ még: http://www.artpool.hu/lehetetlen/real-kiall/ elkepzeles/beke.html) BEKE LÁSZLÓ: Bevezetés Major János sírkõ-felvételeihez. Fotómûvészet, 1972. 4. sz. 31– 33. p. BEKE, LÁSZLÓ: Conceptual Tendencies in Eastern European Art. In Philomena Mariani (ed.): Global Conceptualism: Points of Origin, 1950s-1980s. [Kiállítási katalógus.] Queens Museum of Art, New York–Walker Art Center, Minneapolis, Miami Art Museum, Miami, 1999–2000, 41–51. p. BEKE LÁSZLÓ: Dátumok a magyar avantgarde mûvészet történetébõl, 1966–1979. Mûvészet, 1980. 10. sz. 20–22. p. BEKE LÁSZLÓ: ELKÉPZELÉS – felhívás, 1971. Szamizdat kiállítás. Budapest, Sokszorosítás. Közölve: Donáth Péter (1938–1996). Szerkesztette Sasvári Edit, Százados László. Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 1998. Szent István Múzeum Közleményei /Bulletin of the King St. Stephen Museum, D. sorozat 260. szám/ Série D. No. 260 [Kiállítási katalógus.] 39, 148–149. p. BEKE LÁSZLÓ: Fotó-látás az új magyar mûvészetben. Fotómûvészet, 1972. 3. sz. 18–24. p. BEKE LÁSZLÓ: Klaus Groh könyvérõl és néhány általános problémáról. Magyar Mûhely, 1974, 43–44. sz. 40–48. p. BEKE LÁSZLÓ: Miért használ fotókat az A. P. C. L.? Fotómûvészet, 1972. 2. sz. 20-26. p. BEKE LÁSZLÓ: Szentjóby Tamás „tanpályái”. Magyar Mûhely, 54–55. sz. (1978. jún. 30), 66–73. p. BEKE LÁSZLÓ: The Demolition of Stalin’s statue in Budapest, in XXVIIe congrès international d’histoire de l’art…, Strasbourg, 1992, 275–284. p. BEKE LÁSZLÓ: Underground mûvészet. Helikon Világirodalmi Figyelõ, 1976. 1. sz. 49–60. p. BEKE LÁSZLÓ –DÉVÉNYI ISTVÁN –HORVÁTH GYÖRGY (összeáll.): Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzõmûvészetben. [Kiállítási katalógus.] Szerk.: Nagy Ildikó. Budapest, 1991, Magyar Nemzeti Galéria. BEKE LÁSZLÓ –GÁBOR ESZTER –PRAKFALVI ENDRE –SISA JÓZSEF –SZABÓ JÚLIA: Magyar mûvészet 1800-tól napjainkig. Budapest, 2002, Corvina.

471

472

BEKE LÁSZLÓ

BEKE LÁSZLÓ –HEGYI LÓRÁND –SINKOVITS PÉTER (szerk.): Iparterv 68–80. [Kiállítási katalógus.] Budapest, 1980, Iparterv. BEKE, LÁSZLÓ –SASVÁRI, EDIT: „Ungarn kann dir gehören”. Die Küntler des Underground. In Wolfgang Eichwede (hrsg.): Samizdat. Alternative Kultur in Zentral- und Osteuropa: Die 60er bis 80er Jahre. Forschungsstelle Osteuropa an der Universität Bremen. Bremen, 2000, Temmen. 168–171. p. BEKE LÁSZLÓ –SZÕKE ANNAMÁRIA –TÖRÖK TAMÁS (szerk.): Erdély Miklós. [Kiállítási katalógus.] Budapest, 1986, Óbuda Galéria. BOROS GÉZA: Emlékmûvek ’56-nak. Budapest, 1997, 1956-os Intézet. BOROS GÉZA: Õrizetlen pénz. Jövõkötvény. In uõ: Emlék/mû. Mûvészet – köztér – vizualitás a rendszerváltozástól a millenniumig. Budapest, 2001, Enciklopédia. 48–51. p. CSIZMADIA ERVIN: A magyar demokratikus ellenzék (1968–1988). Interjúk. Budapest, 1995, T-Twins. DON PÉTER: „A proletárdiktatúra kultúrpolitikája nem lehet Guttman-nadrág”. Budapest, 1996, Seneca–Cserépfalvi. ERDÉLY MIKLÓS: Montázs-éhség. Valóság, 1966. 4. sz. 100–106. p. Fotók, rajzok, festmények ’56-ról. Ady Endre Könyvtár, Hatvan, 2003. október 23.–november 23. [Kiállítási leporelló, anyagát összeállította Sümegi György.] FRANK JÁNOS: A Mûcsarnok negyven éve (1950–1990). In Keserü Katalin (szerk.): Mûcsarnok 1996. Budapest, 1996, Mûcsarnok. 67–118. p. GARAUDY, ROGER: Parttalan realizmus? Louis Aragon elõszavával, Mesterházi Lajos utószavával. Budapest, 1964, Európa. GRAF, URS –BEKE, LÁSZLÓ: Junge Kunst aus Ungarn. Werk, 1972. No 10. 592–598. p. GROH, KLAUS: Actuelle Kunst in Osteuropa. Köln, 1972, Du Mont. HARASZTI MIKLÓS: A cenzúra esztétikája. Budapest, (1980) 1986, AB Független Kiadó. HERZOGENRATH, WULF –LUEG, GABRIELE (hrsg.): Die 60er Jahre. Köln, 1986, Kölnischer Kunstverein. Hordozható múzeum. Pop art, conceptual art, actionism Magyarországon a 60-as években. Ernst Múzeum–Dorottya Galéria, Budapest, 2003. 07. 16–08. 21. [Kiállított mûvek jegyzéke, sokszorosítás.] KASSÁK LAJOS –PÁN IMRE: Izmusok. A modern mûvészeti irányok története. Gondozta és az utószót írta Csaplár Ferenc. Budapest, 2003, Napvilág. A kibontakozás évei 1960 körül. A 20. század magyar mûvészete. [Kiállítási katalógus.] Székesfehérvár, 1988, Csók István Képtár. KLANICZAY JÚLIA –SASVÁRI EDIT (szerk.): Törvénytelen avantgárd. Galántai György balatonboglári kápolnamûterme 1970–1973. Budapest, 2003, Artpool–Balassi. KOVALOVSZKY MÁRTA: „Jég és aszály között játszi évszak”. A hatvanas évek. In Hans Knoll (összeáll.): A második nyilvánosság. XX. századi magyar mûvészet. Budapest, 2002, Enciklopédia. [KÖRNER ÉVA] ANIK CS. ASZTALOS: No isms in the Hungarian Art. Studio International, 1974. 3. sz. 105–111. p.


Kritikák és képek. Válogatás a magyar képzõmûvészet dokumentumaiból 1945–1975. Összeáll. az MTA Mûvészettörténeti Kutató csoport munkatársai, Budapest, 1976. /Mûvészet és elmélet/ LUKÁCS GYÖRGY: Az esztétikum sajátossága 1–3. köt. Budapest, 1965, Akadémiai. LUZSICA LAJOS: Hétköznapok. Képzõmûvészeti életünk sorsdöntõ évei 1945–1960. Budapest, 1994, Szenci Molnár Társaság–Közlekedési Dokumentációs Rt. A magyar neoavantgárd elsõ generációja 1965–1972. [Kiállítási katalógus.] Szombathely, 1998, Szombathelyi Képtár. MAURER, DÓRA (hrsg.): Versuch einer Chronologie der Avantgarde-Bewegung in Ungarn 1966–80. In Künstler aus Ungarn. [Kiállítási katalógus.] Kunsthalle Wilhelmshaven, 26. 8.–21. 9. 1980. 57–58. p. MEZEI OTTÓ: A Szürenon és kisugárzása. In Lóska Lajos (szerk.): Hommage à Szürenon 69–96. [Kiállítási katalógus.] Budapest, 1997, Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete. MICHELI, MARIO DE: Az avantgardizmus. Budapest, 1969, Gondolat. NÉMETH LAJOS: Modern magyar mûvészet. Budapest, 1968, Corvina. PERNECZKY GÉZA: A magyar „szür-naturalizmus” problémája (1966). In uõ: Tanulmányút a Pávakertbe. Budapest, 1969, Magvetõ. 78–102. p. POINSOT, JEAN-MARC: Mail art Communications à distance. Paris, 1971, Cedic. PÓTÓ JÁNOS: Emlékmûvek, politika, közgondolkodás. Budapest, 1989, MTA Történettudományi Intézet. /Társadalom- és mûvelõdéstörténeti tanulmányok 7./ READ, HERBERT: A modern festészet. Budapest, 1965, Corvina. READ, HERBERT: A modern szobrászat. Budapest, 1968, Corvina. SASVÁRI EDIT: Kulturális „idegenrendészet”. A Kádár-korszak belügyesei a rendszeridegen életformák ellen. Rubicon, 2002. 6–7. sz., 90. p. SEDLMAYR, HANS: A modern mûvészet bálványai. Budapest, 1960, Gondolat. /Stúdium Könyvek 22./ SYRING, MARIE LUISE (hrsg.): Um 1968 konkrete Utopien in Kunst und Gesellschaft. [Kiállítási katalógus.] Städtische Kunsthalle Düsseldorf. Köln, 1990, Du Mont. Szamizdat. Alternatív kultúrák Kelet- és Közép-Európában 1956–1989. Budapest, 2004, Stencil–Európai Kulturális Alapítvány. Szógettó. Válogatás az új magyar avantgarde dokumentumaiból. Vál. Papp Tamás. Jelenlét, 1989. 1–2. sz. (14-15) (Új sorozat I. évf.) TÓT ENDRE: Semmi sem semmi. [Kiállítási katalógus.] Budapest, 1995, Mûcsarnok. VITÁNYI IVÁN: Vitairat a mai magyar mûvelõdésrõl. Budapest, 1983, Gondolat.

473

BEKE LÁSZLÓ MA GYAR MÛ VÉ SZET A HAT VA NAS ÉVEK BEN

Recommend Documents