Hogyan ismerjük fel a tehetségeket?

Hogyan ismerjük fel a tehetségeket? ÚTMUTATÓ PEDAGÓGUSOK SZÁMÁRA

Készítette: Horváthné Csatári Anita Tatabánya, 2012. Tatabányai Integrált Szakiskola, Középiskola és Kollégium Tagintézménye Mikes Kelemen Felnőtt és Ifjúsági Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola

A tehetség, mint tudjuk, egy összetett komplex fogalom. Rengetegen kutatták és próbálták lejegyezni az összes olyan ismérvet, amiről a tehetség felismerhető. Nekünk, leendő pedagógusoknak nemcsak tisztában kell lennünk a tehetségkutatással mint tudományterülettel, hanem a mindennapi gyakorlatban kell majd alkalmaznunk. Ebben a mai rohanó világban, amikor az emberek elsétálnak egymás mellett anélkül, hogy rápillantanának a másikra, még fontosabb az odafigyelés és a tehetséges tanulók felkarolása. Mi is az a tehetség? Rendkívül nehéz meghatározni. A szakirodalom számos meghatározást közöl – vannak implicit és explicit elméletek. A kettő közti különbség az, hogy amíg az implicit elmélet szakemberei elõbb definiálják, mit értenek a tehetség fogalmán, majd példákkal illusztrálják e definíció folyományait, addig az explicit elméletek előbb feltételesen elfogadják egyes definíciók helyességét, majd megpróbálják ezeknek a definícióknak a pszichológiai és nevelési elméletekkel, adatokkal való viszonyát feltárni.1Amiben a két irányzat egyetért, az az, hogy a tehetségeknél nagyon fontos az egész életen át tartó fejlődés. Ez azt jelenti, hogy nem elég, ha valaki tehetséges, ha a képességeit nem fejleszti tovább, a tehetsége elkallódhat. A tehetség egy általánosan elfogadott definíciója:„A kreativitás, az intelligencia és a motiváció együttes jelenléte jelent tehetséget.”2

1 2

Robert J. Sternberg - Janet E. Davidson: A tehetségesség különbözõ felfogásai: a kutatási terület térképe Órai jegyzet

1

Ennek a három tényezőnek az együttállása szükséges tehát ahhoz, hogy a gyerekről megállapíthassuk, hogy tehetséges. De hogyan állapítjuk meg, hogy a gyerek intelligens-e, kreatív-e, motivált-e? Erre szolgálnak a különféle tesztek és felmérések. Az intelligencia esetében azt gondolná az ember, könnyű a pedagógus dolga – csak megírat egy IQ-tesztet a gyerekekkel, és máris tudja, ki az, aki nagyon intelligens. Az eredmény azonban nem mindig tükrözi híven a valóságot. Lehet, hogy az adott gyerek várható iskolai teljesítményét meg tudjuk vele határozni, viszont nem tudjuk ebből megállapítani, hogy az életben sikeres lesz-e. Gardner elmélete nyújthat az intelligens gyerekek kiválasztásához segítséget. Szerinte az intelligencia nem egységes, hanem egymástól függetlenül fejlődő és funkcionáló egységekből áll, ezt nevezzük többszintű intelligenciának. Az intelligenciának hét altípusát különítette el:

1. Térbeli intelligencia Ide tartozik a tér felismerésének képessége, tehát mondjuk az, hogy a gyerek meg tudjon különböztetni egy sík négyzetet egy kockától. Ez főleg a művészeteknél érvényesül, azon belül is a festészet, szobrászat, építészet terén. Vagy megjelenhet bizonyos tudományoknál is, mint például a földrajz. A saját szaktárgyamra, a magyar nyelv és irodalomra vonatkoztatva úgy tudnám megállapítani, hogy a diákok rendelkeznek-e térbeli intelligenciával, hogy például az egyik órán beviszek nekik egy művészeti albumot, amelyben görög-római szobrok találhatók. Ezeket közösen értelmezzük, megbeszéljük, hogyan kapcsolhatók össze mondjuk a görög mitológiával, az Íliásszal vagy az Odüsszeiával. A következő órára 2

már csak a képeket vinném be, keverve más korok szobrainak képével, és megkérem a diákokat, hogy válasszák ki azokat a képeket, amelyek az antikvitás művészetéhez kapcsolhatók. Bizonyára lenne olyan gyerek, akinek ez komoly nehézséget okozna, és könnyen kiszűrhető, akinek ez a képessége fejlett, hiszen aki elsőként oldja meg a feladatot, az mindenképpen sok térbeli intelligenciával rendelkezik. 2. Testi-mozgási intelligencia Ez az, amikor a testrészeinket használjuk arra, hogy valamit megvalósítsunk, elvégezzünk – a testünket használjuk problémamegoldásra. Alapvetően szerintem a tanórán való jelentkezés, kézfelemelés is ilyen, bár ehhez a szokás, a konvenció is hozzájárul. Minden gyerek tisztában van azzal, hogy ha valami mondanivalója van a tanárnak, csak akkor szólalhat meg, ha a tanár felszólítja. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha a magasba emeli a kezét. Aki nem rendelkezik megfelelő mértékű testi-mozgásos intelligenciával, az csak bekiabálja a véleményét, nem jelentkezik. Sajnos ez nemcsak az iskolában okoz problémát – a politikai életben és a médiában rendszerint előfordul, hogy az emberek elfelejtenek jelezni, amikor közbe akarnak szólni. 3. Logikai-matematikai intelligencia Ide tartozik a rendszerek megértésének képessége, logikai műveletek megértése és elvégzése, a számokkal, mennyiségekkel való műveletek elvégzése. A magyarnál maradva nem is találhatunk jobb példát a nyelvtannál. A magyar nyelv szófaji rendszerének megismeréséhez és könnyű elsajátításához nélkülözhetetlen ez az intelligencia. Mondhatjuk akár azt is, hogy akinek jó logikai-matematikai gondolkodása van, az elméletileg jól megérti a nyelv bonyolult összefüggéseit is – elegendő lehet megnézni a gyerekek matematika jegyeit, hogy következtessünk nyelvi képességeikre. Sőt! Ha kimagaslóan jó teljesítményű diákra bukkanunk, nyelvi képességeit logikai úton fejleszthetjük tovább. Itt gondolok például a sakkra, vagy a különböző más stratégiajátékokra. 4. Nyelvi intelligencia A nyelvi intelligenciához sorolnám az anyanyelv használatát, és az idegen nyelvek elsajátításának képességét. Fontos, hogy a diák az adott nyelven jól ki tudja fejezni a gondolatait. Erre magyartanárként a fogalmazásokon keresztül nyerhetünk rálátást. Ahhoz, hogy a diák fogalmazást tudjon írni, tisztában kell lennie a fogalmazás alapvető formai követelményeivel, stílusával, tudnia kell a magyar helyesírás szabályait, szavakba 3

kell öntenie saját gondolatait az adott témában. Aki nagy szókincset felhasználva, összeszedett és helyesen írt szöveget ír, az magas fokú nyelvi intelligenciával rendelkezik. 5. Zenei intelligencia Ez nem más, mint a zenében való gondolkodás képessége. Ha irodalomórán egy vers zeneiségét, ritmikáját vizsgáljuk, voltaképpen zeneileg kell gondolkodnunk. Zene intelligencia nyilvánul meg szerintem annál a tanulónál, aki például önállóan és helyesen be tudja jelölni Janus Pannonius Pannónia dicsérete című művében a verslábakat, ezeket metrikai egységekre tagolja, és jól skandálva képes felolvasni. 6. Interperszonális intelligencia Ez az a képesség, ami arra irányul hogy megértsük a többi embert. Alapvetően fontos a tanár-diák kapcsolatban, ezzel minden diáknak rendelkeznie kellene. Vannak azonban olyan gyerekek is akiknél ez hiányzik, és nem mernek például megszólalni, hogyha kérdezik őket. Folyamatos bátorítással, segítéssel azonban áthidalható lesz a probléma. 7. Intraperszonális intelligencia Önmagunk megismerését, az önismeretet értjük ezalatt. Fontos, hogy tisztában legyünk saját képességeinkkel, korlátainkkal, tudnunk kell, mi az, ami jó nekünk, és mi az, ami nem. Ha ez kialakult, akkor a személyiséget belső harmónia uralja, ami tükröződik az egyén egész lényén. Szerintem ez az iskolás korosztályban eléggé ritkán lelhető fel, mivel a serdülőkorban a gyerekek mindennel elégedetlenek, legfőképpen magukkal. +1. Természeti intelligencia Ez teszi lehetővé, hogy a különböző élőlényeket megkülönböztessük egymástól. Magyarórán ennek nem sok hasznát vesszük. Azonban elgondolkodhatunk például azon, hogy Kafka Átváltozás című művében Gregor Samsa ember-e, vagy állatnak számít inkább. Tudjuk, hogy az igazán tehetséges embereknél általában a gardneri intelligenciatípusok kombinált megjelenése figyelhető meg. Ha mégis IQ-teszttel mérnénk, jó ha tudjuk, a 130 feletti IQ-val rendelkező gyerekek számítanak tehetségesnek A következő lépés, hogy kiderítsük, a tanuló kreatív-e? Mindenekelőtt meg kell határoznunk, mi is az a kreativitás. 4

A kreativitás meghatározható folyamatként – ilyenkor távoli gondolati elemek összekapcsolása történik; meghatározható jellemvonásként: a kreatív ember könnyed, rugalmas, eredeti, érzékeny, továbbfejlesztő; és lehet produktum is, amennyiben egyszerre újszerű, eredeti, hasznos és értékes. Az intelligenciához hasonlóan s kreativitás is mérhető tesztekkel. A példateszt során egy jellegzetes tulajdonságra kell minél több választ adni. Azt mondom például a gyereknek, mondjon példát arra, hogy valami a tengelye körül forog, sorolhatja: a Föld, körhinta, búgócsiga, piruettező balerina stb. Van úgynevezett használati teszt. Ennek során mondunk egy tárgyat, aminek minél szokatlanabb felhasználási lehetőségeit kell felsorolni. Például azt mondom, könyv. Az még nem kreatív ötlet, ha azt mondom, olvasásra használom. De mondjuk a szárazvirágok préselésére való használat, vagy hogy az ágy lábát támasztom ki vele, az már nem mindenkinek jut eszébe, sőt, ha lapjaira tépkedem, akár papírmaséfigurákat is készíthetek belőle. Persze relatív, ki mit tekint kreatív ötletnek. Rendelkezésünkre áll még a távoli asszociációk tesztje. Ilyenkor arra kérjük a gyereket, mondjon egy olyan dolgot, ami például a következő három szóhoz köthető: növény-illatospiros. Ha azt mondja, rózsa, az nem túl kreatív ötlet, a legtöbb embernek ezekről a szavakról ez jutna eszébe. Ha viszont azt mondja, hibiszkusz, az már nem egy hétköznapi gondolat. A kreatív gyerekek könnyen felismerhetőek jellemvonásaik alapján is, vannak jellegzetes

tulajdonságaik,

amelyeket

pedagógusként

az

órai

interakciók

közben

megfigyelhetünk. A kreativitás gyakori jellemzői:  jó figyelemmegosztás



túlérzékenység

 jó képzelőerő



impulzivitás

 jó kritikai-értékelő képesség



önállóság

Ahhoz,

hogy

kiválasszuk

a

kreatív

gyerekeket

tisztában

kell

lennünk

személyiségjellemzőikkel, kognitív képességeikkel, ezután értékeljük a teszteket, és kikérjük mások véleményét róluk – a többi tanárét, diáktársakét, a szülőkét. Fontos, ha megtaláltuk a kreatív gyerekeket, hogy tudatosítsuk bennük, hogy tőlük kreatív megnyilvánulásokat várunk el. Ha tudja mi vele szemben az elvárás, annak akar majd megfelelni.3

3

Erika Landau: A kreativitás pszichichológiája, Bp.,1976.

5

Ahhoz, hogy a gyerek nagyfokú intelligenciája és kivételes kreativitása megnyilvánulhasson, elengedhetetlen saját belső motiváltságának megléte – érezzen magában elhivatottságot, elszántságot, mélyüljön bele abba, amiben igazán tehetséges. A pedagógusnak pedig kötelessége, hogy mint külső motiváló legyen jelen a gyerek életében, segítse, bátorítsa, pártfogolja, de úgy, hogy ne szabjon gátat a kreatív ötleteknek. A tehetséges tanulók többségére jellemző az absztrakt gondolkodás, a rendetlenség, a rugalmasság, a nyitottság, személyiségük gyakran érzékeny, önállóságra törekszenek, nyugtalanok, ambiciózusak, kíváncsiak, feledékenyek, álmodozók vagy humorosak. Ha szűkíteni szeretnénk a kört, a tehetséges tanulókat öt, viszonylag homogén csoportba sorolhatjuk be. Ezeket itt most nem részletezem, csupán felvázolom. 1. Az általános intellektuális tehetségek csoportja 

Hosszú gondolkodás, mérlegelés





Analógiákban való gondolkodás



Intellektuális tevékenységek



szeretete



Kitűnő koncentrációs képességek, memória Rálátnak a lényegre Absztrakt gondolkodás

2. A területspecifikus intellektuális tehetségek csoportja 

Intenzív, fókuszált érdeklődés, tanulási motiváció



Egy adott területen belül az intellektuális tevékenység szeretete



Kitűnő koncentrálóképesség és memória a területen belül



Sikerszükséglet



Fejlett önkritika 3. A kreatív-alkotó tehetségek csoportja



Rugalmasság



Merészség, kockázatvállalás



Környezetátalakítási szükséglet



Pozitív énkép



Bizonytalanság-tolerancia



Önkontrollba vetett hit

4. A vezetői és pszichoszociális tehetségek csoportja 

Visszafelé gondolkodás



Sikerorientáció



Szkennelés



Érzelmi stabilitás



Hatékony szociális érzék



Empátia



Függetlenség a környezettől 5. A vizuális és előadóművészeti tehetségek csoportja



Intenzív, fókuszált érdeklődés, tanulási motiváció



Párosító-képesség

6



A művészetekben intenzív koncentráció



Fejlett önkritika Ha az általunk megfigyelt gyerek valamely fenti csoportba besorolható, akkor biztosra

vehetjük, hogy tehetséges. Nagyon fontos tehát, hogy tanítás közben figyeljünk a gyerekek megnyilvánulásaira. Próbáljunk meg emberileg is közelebb kerülni hozzájuk, hiszen a személyiség egyes jellemző jegyei legalább annyira fontosak a tehetség felismerésében, mint a kognitív jellemzők. Ha pedig sikeresen felismertük, hogy egy tehetséges diákkal állunk szemben, nincs más hátra, minthogy fejlesszük az ő tehetségét, egyengessük az útját, hogy kibontakozhasson. Mit tehet ezért a tanár? Milyen módszerek, eszközök állnak a rendelkezésére? Véleményem szerint ez utóbbiak száma korlátlan. Bár vannak jól bevált és sűrűn alkalmazott módszerek, szinte minden iskolában akad olyan pedagógus, aki saját maga talált ki valamilyen tehetség-tréninget. És ez így van jól. Ilyen szempontból a pedagógusnak is kreatívnak kell lennie, hiszen minden tehetség másmilyen, más érdeklődési területtel rendelkeznek, mások a tulajdonságaik, az igényeik. Ezekkel a gyerekekkel mindenképpen másképp kell bánni, mint a többivel. Nem szabad csak úgy elsiklani a tehetségük felett. Sok tanár felismeri a tehetségeket, de nem foglakozik velük külön, nem ad nekik több vagy a többiekétől eltérő feladatot, mert az plusz felkészülési időt jelentene számukra. Ezt a luxust azonban nem engedhetjük meg magunknak – igenis vállalni kell a feladatot, ez a munkánkhoz tartozik. Ha ezt nem tesszük meg, az épp olyan, mintha a rendőr lefülelné a zsebtolvajt, majd engedné továbbmenni minden következmény nélkül. Nincs mese, a tehetséges tanulók differenciált oktatást igényelnek. Ez kétféleképpen valósítható meg. Az egyik mód a gyorsítás, az akceleráció. Ez azt jelenti, hogy a kivételes képességű gyerek korosztályánál idősebb közegbe kerül, korábban végzi el az iskolát, mint társai. Sok ellenzője van, mert úgy vélik, lelkiekben megviseli a gyereket a nála idősebb közeg. Szerintem viszont a fejlettséget egyáltalán nem az életkor határozza meg. A másik mód a szokásos tananyag gazdagítása, amely a tananyag terjedelmének növelésével vagy az ismeretek bővítésével történhet.4 Tehát ha van egy tehetséges gyerek az osztályban, és mondjuk József Attila a tananyag, akkor nemcsak azt a két-három verset olvastatom el vele, ami a tankönyvben vagy a szöveggyűjteményben megtalálható, hanem

4

Franz J. Mönks – Irene H. Ypenburg: A nagyon tehezséges gyerek, Akkord kiadó,1998, 56-62.o.

7

mondjuk egy egész kötetet. Utána pedig megkérem, írja le megállapításait és véleményét ezzel kapcsolatban egy külön beadandó formájában. Természetesen több tehetséges gyereket egybegyűjtve, akinek az érdeklődési köre megegyezik, alakíthatunk tehetséggondozó szakköröket, ahol csak azzal foglalkozhatnak a gyerekek, ami valóban érdekli őket – nem hátráltatják őket a többiek, és ők sem veszik el az időt a többiektől. Vannak olyan iskolák, már külön tehetséggondozó osztályok vannak, és van olyan iskola is, ahol a tehetségesek csak néhány órára vannak elkülönítve. Nehéz megállapítani, melyik jobb, melyik rosszabb, hiszen mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai is. Személy szerint én a gazdagítás módszerét választanám. Mindig adnék egy kis külön feladatot a diáknak, egy-egy fogalmazást, egy kis kutatómunkát, amit külön megbeszélnénk, megvitatnánk, értékelnénk. Nagyon fontos, hogy időben felismerjük a tehetséges gyerekeket, hogy tudjunk nekik segíteni tudásuk kamatoztatásában. Sajnos rengeteg tehetséges gyerek kallódik el napjainkban – a felfedezett tehetségeknek majdnem a fele. A család, a környezet, az életkörülmények, az anyagi körülmények, a szülők hozzáállása mind befolyásolják az ilyen gyerekek fejlődési esélyeit. Nekünk feladatunk, hogy a tőlünk elvárható módon elhárítsuk az akadályokat a tehetséges gyerek útja elől, hogy tehetséges felnőtt válhasson belőle, aki talán hatalmas felfedezést téve előrébb viszi a világot a fejlődésben. Ezen ismeretek birtokában talán mindez könnyebb lesz.

8