A M AGYARORSZ ÁGI METODISTA EGY H Á Z PÉCSI KÖR ZETE
HÍR LEV ÉL XVI. évfolyam 9. szám
2012. szeptember
„Nemcsak a közelben vagyok Isten – így szól az Úr –, hanem Isten vagyok a távolban is!” Jeremiás 23:23
Évi Jelige Jézus Krisztus mondja: „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” II. Korintusi levél 12,9/a Eg yházunk 2012. Évi Jelmondata: „Az egyháznak csak Jézus a fundamentuma.” Te r v e z e t t s z e p t e m b e r i p r o g r a m j a i n k : • • • • •
9-én, vasárnap Dr. Thalyné Kurdi Éva helyettesíti lelkészünket 22-én, szombaton Szomszédünnep 23-án, vasárnap délután 17 órakor közösségi óra lesz 29-én, szombaton Támasz alapítvány hajléktalan szállóján szolgálunk 29-én, szombaton 10-16 óráig Hálaadóünnepek Országos megnyitója Budapesten az Egyházközpontban. • 30-án, vasárnap Ifjúsági istentisztelet lesz Gyümölcstermő gyülekezet (Radikális vendégszeretet) címmel.
• 30-tól – október 7-ig a Teremtés hete lesz, amikor megemlékezünk a Teremtő alkotó munkájáról (Országos-ökumenikus rendezvény). Rendszeres programjaink: Minden hónap első hétfő délutánján 18 órakor Bibliai szeminárium (Római levél) Kedden 17 órakor bibliaórát tartunk Hidason Csütörtökön 17 órakor házicsoport lesz (változó helyszínnel) Pénteken, Bicsérden 18 órakor házi istentisztelet lesz Vasárnap 930 imaóra, és 1000 órakor istentisztelet van Pécsett, 1500 órakor Hidason. Első vasárnapokon Úrvacsorai istentisztelet van. Minden harmadik vasárnap Siklóson 1800 órakor istentiszteletet tartunk Az esetenkénti időpontváltozásokról lelkészünknél lehet érdeklődni. Születésnapjukat ebben a hónapban ünneplik: Kozmáné Juhász Lea Bódis Józsefné (Ancsa)
2
3-án 4-én
Dr. Somogyvári Ágnes Dergez Péter Dr. Lemle Zoltán Dahn Thomas Dahn Sophie Ráczné Kalányos Gyöngyi Rácz Gergő
4-én 20-án 20-án 23-án 26-án 27-én 30-án
Megszületett Gergő Örömmel számolunk be arról, hogy Kozma János és Juhász Lea kisfia, Réka, Jánoska és Boróka kisöccse: Gergő augusztus 16-án megszületett. Gondoljunk rájuk imádságban. Kívánjuk, hogy Isten áldja meg a szülőket és gyermekeket ebben a nagy családban. Meghallja-e? Ha láthatatlan ujja rádiódnak az éjből egy melódiát kifoghat, s át tudja dobni túl a tengeren, s a hegedű – leheletként, ha rezdül – a hangja mégis áthatol hegyen, és városok zsibongásán keresztül… a levegőég nagy, kék tengeréből ki tud halászni egy halk dallamot, mint illatos, úszkáló rózsaszál… Halandó lény, miért csodálkozol, hogy Isten hallja az imát?! angolból for dította Molnár Gy ul áné O r s z á g o s C s a l á d i Tá b o r 2 0 1 2 . G ö d ö l l ő Ebben az évben 16. alkalommal került megrendezésre az Országos Családi Tábor, ismét új helyszínen: Gödöllőn. A július 3–8-ig tartó táborunknak a Szent István Egyetem adott otthont. Sajnos a tábor látogatottsága alulmúlta az eddigiekét.
3
A tábor vendége Robert Schnase püspök volt Amerikából, akinek A gyümölcstermő gyülekezet című könyve állt a tábori program fókuszában. A délelőtti alkalmak e könyv feldolgozásával teltek. Schnase püspök egy órás előadása után a téma feldolgozása kiscsoportos formában történt. Az előadások címe, a könyv fejezetei: Radikális vendégszeretet, Szenvedélyes istentisztelet, Céltudatos hitmélyítés, Kockázatvállaló misszió és szolgálat, Bőkezű nagylelkűség. Az előadásokról felvétel készült, ezek meghallgathatók, a gyülekezet honlapján is megtalálhatók: http://pecsimetodista.wordpress.com A délelőtti előadások és kiscsoportos beszélgetések idején, valamint az esti igehirdetésekkel egy időben a gyermekekkel és tinikkel külön foglalkoztak a gyermek- és tinimunkások. Az óvodás és kisiskolás csoportok a Narnia történetet dolgozták fel változatos formában, pompás jelmezekkel, izgalmas, kalandos játékokkal. Volt íjászat, ügyességi játékok, kaland, tanulás, öröm. A tinik délelőttönként egy csoportban kezdtek, a mélyebb beszélgetések történtek bontott csoportban (kis és nagy tinik). Itt a játék, az együttműködés, a közös gondolkodás volt a jellemző. Ebben a csoportban a témáink: Ki nekünk Isten, hogyan látjuk Őt? Szembenéztünk életünk hiányosságaival, hiány betegségeivel, és a megoldás lehetőségét is láttuk, Jézus Krisztus Szupersztár- mit tett Ő értünk? Mitől nagyon más Ő, mint a mai sztárok? Átélhettük az Isten csapatához tartozás örömét, és gondolkozhattunk saját közösségeinkről, illetve megálmodtuk a jövő metodista egyházát. A nagy tinik esténként részt vettek az esti istentiszteleteken, a kis tinikkel pedig a tini munkások foglalkoztak ebben az időben. Az esti alkalmakon lelkészeink szolgáltak, hallhattunk bizonyságtételeket, egy este pedig Shin testvér is ellátogatott a táborba. Két gyönyörű éneket hallhattunk tőle. Délutánonként kaptak helyet az előadások, bár a korábbi hagyományos csoportok közül csak a Házaskör volt jelen minden délután Szuhánszky T. Gábor és Jávor Ferenc vezetésével. Témájuk a válás, illetve ennek elkerülése, a megoldás útjai volt. Szerdán Roma missziós kerekasztalt szervezett a missziós bizottság, illetve Szalai András előadását hallgathattuk Hol a határ? - Az egyház és a szekta címmel. Csütörtökön Egyházzene történeti előadást tartott Bakti Krisztina, illetve Börtönmissziós tapasztalatairól számolt be Pásztor István Nyíregyházáról. Pénteken a szociális szolgálatról volt beszélgetés a Szociális Bizottság szervezésében. Ezzel egy időben Sztupkai Kristóf tartott Fórumot az Y- generációs Tinikről, illet-
4
ve arról hogyan ismerte fel egyházunk néhány éve ennek a korosztálynak a megváltozott igényeit, megtartásuk, az egyház és gyülekezeteink életébe való bevonásuk fontosságát és lehetőségeit. Az ezredforduló olyan soha nem tapasztalt robbanást hozott a technika, elsősorban az informatika területén, amely generációk életét alakította át drasztikusan.. A tinédzser lét feladat és munka. Izgalmas világ az övék. Sok harccal. Ebben a drámaian megváltozott világban kell gyermekinknek mozogniuk, megtalálniuk önmagukat, mi idősebbek pedig egyre kevésbé értjük őket. Ez a szükség hívta életre 2010 óta működő Tini albizottságot az egyházunkban, melynek célja éppen a tinikkel való foglakozás hatékonyságának javítása, a számukra szervezett programok szervezése, lebonyolítása. Szombat délután Robert Schnase püspök beszélt a globális metodista misszió helyzetéről, illetve Kodácsy Tamás református lelkésszel kereshettük a választ arra: Hogyan legyünk öko-gyülekezet? Itt az a gondolat vált hangsúlyossá, hogy fontos felelősségünk van nekünk keresztyéneknek abban, hogy Isten Teremtett Világát megőrizzük. Magától a Teremtőtől kapott küldetésünk: Őrizd és műveld! Vajon hűséges, felelősségteljes gazdái vagyunk-e Földünknek? „Átkozott legyen a Föld temiattad.” – hangzik a bűnbeesés után az ítélet. Ugyanakkor a Megváltás szent pillanatára a természet, a teremtett világ is reagál: földrengés, sziklák hasadnak meg. De olvashatjuk azt is a Bibliában, hogy a feltámadás is földrengéssel jön el, jelezve, hogy a teremtett világ is részese a megváltásnak, ahogy a bűn következményeit is hordozni kényszerül. Erről a témáról bővebben: www.okogyulekezet.hu oldalon találhatunk információt. A reggeleket imakörben kezdhettük, melyet kóruspróba követett még reggeli előtt. Reggeli után a délelőtt programok előtt pedig közös áhítaton lehettünk együtt. Esténként az Istentisztelet után részt vehettünk körzetek gyümölcsversenyébenjátékos vetélkedő valódi gyümölcsökkel, zenei esteken, hagyományos Vesperán, illetve beszélgethettünk a Teaházban. Vasárnap Úrvacsorai, Kiküldő Istentisztelettel zártuk a tábort, Robert Schnase püspök hirdetett igét közöttünk. Köszönet a tábor szervezőinek, szolgálóinak, a központ dolgozóinak. Mindenekelőtt pedig hála legyen az Úrnak a hét áldásaiért, gyümölcseiért. Horvát h C si l l a Vél etl en A nap már az abaligeti dombok mögött pihente ki égi útjának fáradalmait, de a tó partján még világos volt, amikor a régi, keskeny úton az épülő orfűi kemping
5
felé ballagtam. Sehol egy lélek, az októberi kora este mélységes csendjét csak az én lépéseim zaja törte meg. Az építési területet körülfogó, hevenyészve összetákolt kerítés sarkához érve azonban váratlanul egy félelmetes, morgó hang szólalt meg bent, a kerítésen túl. A lazán összeláncolt kapu két szárnya közötti résen egy hatalmas komondor dugta ki a fejét, majd a léceket szétfeszítve kibújt, és vicsorogva megindult felém. Az éjjeliőr kutyája lehetett, de gazdájának híre-hamva sem volt. Talán a hatalmas terület túlsó végét őrizte, de az is lehet, hogy éppen a falu kocsmájában öblögette kiszáradt torkát. Megálltam és ijedten körülnéztem, azonban sem segítséget, sem alkalmas búvóhelyet nem találtam. A helyzet meglehetősen komolynak tűnt. Ilyenkor rendszerint még az is Istenhez kiált segítségért, aki egyébként nem igen szokta őt szólongatni. Természetes hát, hogy szorult helyzetében a hívő ember is teljes bizalommal fordul hozzá. Nagyot fohászkodtam: „Uram, segíts, mert ha ez a fenevad nekem jön, végem van!” Eközben a hatalmas állat vicsorgó pofával, behúzott farokkal, ugrásara készen közeledett felém. Mit tegyek? Kétségbeesésemben teljes erővel ráordítottam: „Megállj!” És a kutya megállt. Morgott, a fogait vicsorgatta rám, de nem közeledett felém. Letettem a csomagjaimat, és a kapu felé mutatva újból ráordítottam: „Vissza!” Megfordult, és morogva, hátra-hátra tekintve megindult vis�szafelé. A kapuhoz érve átpréselte magát a lécek között, bent visszafordult, kidugta a fejét a résen, és morogva bámult rám. Szívdobogva igyekeztem tovább az úton, morgása még sokáig elkísért. Egy óra múlva ugyanazon az úton kellett visszajönnöm. Áttértem az úttest túlsó oldalára, és szinte lábujjhegyen lépkedtem, mégis, már messziről észrevett. Kibújt a résen, és dühödten közeledett felém. Ekkor a kerítés mögött egy jókora, szakállas alak bukkant fel. Rákiáltott a kutyára: „Megállj! Vissza!” A vicsorgó fenevad kezes bárányként engedelmeskedett neki. Visszabújt, és eltűnt a kerítés mögött, a sötétben. A buszban összetalálkoztam egy ismerősömmel. Az átélt izgalmaktól még mindig remegve elmondtam neki az esetet. Udvariasan végighallgatta, nagyokat bólogatott közben, s a végén különösebb megrendülés nélkül így summázta az eseményt: „Mindenesetre óriási szerencséd volt, hogy véletlenül éppen azt a két szót mondtad, amire a kutyát idomították.” Válasza felháborított. Még hogy véletlenül találtam el éppen azt a két szót? Hogy mondhat ilyet egy matematikus. Neki kellene legjobban tudnia, hogy milyen parányi ennek a valószínűsége. De aztán eszembe jutott életem sok hasonló története, és arra gondoltam, hogy bizony, nehéz helyzetekben már máskor is találkoztam ezzel a Véletlennel. Jóságos arca volt, rám mosolygott, és bátorítóan ezt súgta a fülembe: „Ne félj! Nem lesz semmi bajod.” Dobos László „Ló a templomban” című köny véből
6
Mennyivel drágábbak vag ytok ti a madaraknál! Lukács 12:24 Vörösbegy és a veréb beszélgetnek titkairól az életnek. Vörösbegy kérdez: „Fel nem foghatom, mért hajszolják magukat úgy agyon az emberek! Van bajuk, gondjuk annyi, nincs idejük örülni, hálát adni! Pedig az élet oly szép valami! Meg tudod ezt a kérdést oldani?” „Sajnos nem lelek nyitjára az oknak, mért küszködnek, gyötrődnek, panaszkodnak, mért – szól verebecske –, csak sejthetem, nincs olyan jó sorsuk, mint neked s nekem. Miránk mennyei Atyánknak van gondja. Ad eledelt, napsugarat naponta. Tudja hiányunk, és kész, hogy segítsen. S úgy látom, neki ilyen Atyjuk nincsen” Ch a r l ot te Fr iede – For dította: Túr mezei Er zsébet Hag yd, hog y Isten munkálkodjon benned (Nem a saját erőtökből) mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, (azáltal, hogy megteremti bennetek az erőt és a vágyat), mind a cselekvést az ő tetszésére, megelégedésére és gyönyörűségére. (Filippi 2,13 – angolból fordítva AMP Bible) A Biblia nem mondja, hogy a hívőknek soha sem kell szembenézniük kihívásokkal, akadályokkal, vagy nehézségekkel, sőt épp az ellenkezőjét tanítja. Valójában a keresztény élet nem problémamentességet jelent, hanem Isten erejének a jelenlétét, amellyel bennünk munkálkodik. Lesznek megpróbáltatásaink ebben a világban; de Jézus már legyőzte a világot, és megfosztotta az erejétől, amivel ártani tudna nekünk. Ha Isten útját választjuk, teljes győzelemben élhetünk! Tudd, noha az élet nem mindig fair, Isten mindig fair! Ő igazságos Isten. Isten látja azokat, akik bántottak, és minden helyzetet lát, amikor igazságtalanság történt veled. Kérlek, ne felejtsd el, hogy sokkal inkább számít, ami benned történik, mint, ami veled történik. Vagy úgy döntesz, hogy hagyod, hogy a neheztelés, a keserűség és a meg nem bocsátás gyökeret eresszenek, vagy úgy döntesz, hogy a megbocsátáson keresztül ajtót nyitsz Isten gyógyító erejének.
7
Ha bármiféle változást akarunk az életünkben, mindig belülről kell kezdenünk. A változás mindig a szívünkből indul, amikor hagyjuk, hogy Isten munkálkodjon bennünk. Mi meghozzuk a döntést, Isten pedig meghozza a változást. Teljesen rendben van, ha ezt mondod: „Istenem, nem igazán érzem úgy, hogy meg tudnék bocsátani ennek az embernek, de arra kérlek, adj erőt, hogy meg tudjam tenni. A Tiéd a szívem, Uram, és ezt a helyzetet is átadom Neked, mert Te vagy az Egyetlen, aki be tudod gyógyítani a fájdalmamat. A megbocsátás egy döntéssel kezdődik. Lehet, hogy nem érzed úgy, hogy meg akarsz bocsátani, és lehet, hogy van egy csomó kérdésed, vagy fájdalmat, haragot érzel, de ha meghozod a döntést, hogy Isten szerinti módon fogsz cselekedni, akkor meglesz az eredménye: békesség, öröm, erő és szabadság. Isten munkálkodik benned. Ő képessé tesz, és minden szükségessel ellát ahhoz, hogy győzelemben élhess életed minden területén. Vic tor i a Os t e en A fületlen bögre Ma este elmosogattam éppen nyolcra, rakosgattam fel a bögréket a polcra. Kettő van fületlen, de elölről szépek, egészen olyanok, mint a többi épek. Csak a fületlen részt hátulra kell tenni, nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni. Most jut az eszembe sok felebarátom… Ha képletesen fületlennek látom, úgy teszem-e őket életem polcára, hogy ne lássak mindig arra a hibára? Mert, csak ha így térek egykor nyugovóra, akkor tesz el engem az igazságos Isten, ahogy a bögréket rakosgatom itt lenn, a mennyei polcra nagyirgalmú szemmel, hátrafelé az én letörött fülemmel.
8
Túr mezei Er zsébet
Gyógyulás a családodnak „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Apostolok cselekedetei 16:31) „Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek.” (1 Korinthus 7:14) Ismerek egy házaspárt, akiknek a fia sokáig a rossz úton járt. Nagyszerű környezetben nőtt fel, de mégis rossz társaságba és drog ügyekbe keveredett. Ahogy kiengedték a börtönből hamarosan újra bekerült. A szülők minden tőlük telhetőt megtettek a fiukért, azonban úgy tűnt minél többet tettek, a helyzet annál rosszabbá vált. Nagyon megviselte már az egész családot. Változásnak nyoma sem volt. A szülők viszont nem kezdtek el panaszkodni, hanem minden nap Isten Igéjét szólták a gyermekükre. Így imádkoztak: „Mennyei Atyánk, te azt mondtad, hogy én és a házam népe az Urat fogjuk szolgálni. Azt mondtad, hogy az igaznak a gyermeke hatalmas lesz a földön (Zsoltárok 112:2), és mi hálát adunk Neked, hogy a fiúnk be fogja tölteni az elhívását. Nagy dolgokat fog cselekedni a Te dicsőségedre.” Ezek a szülők nem aszerint beszéltek a gyermekükről, amilyen volt, hanem aszerint, amilyennek látni akarták. Körülbelül két évvel ezelőtt nagy átalakuláson ment át a fiú. Elkezdett gyülekezetbe járni, leszokott a drogról, visszament a főiskolára és lediplomázott. Most jó állása van. Szabad idejében a gyülekezetben önkéntes munkát végez, segít a függőségekkel küzdő fiataloknak. Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy ne add fel a családoddal kapcsolatban. Ne add fel a fiaddal, lányoddal, vagy a házastársaddal kapcsolatban. Isten nem fejezi be a történetet a negatív résznél. De ahogy ebben az esetben is történt, lehet, hogy még rosszabbra fordul a helyzet, mielőtt beállna a változás. Ez annak a jele, hogy az ellenség elszántan próbálkozik. Azonban ne felejtsd el, hogy ha mindent belead, akkor sem lesz elég, mert nagyobb az az erő, ami veled van, mint az, ami ellened van! Hívőkként arra vagyunk elhívva, hogy megharcoljuk a hit jó harcát. Azért hívják jó harcnak, mert Krisztusban mi győzedelmeskedünk! Lehet, hogy nem a mi időbeosztásunk és elképzelésünk szerint fog történni, de mindig tudhatjuk, hogy a mi Istenünk hűséges Isten! Amit az ellenség a pusztulásunkra tervez, azt Isten a javunkra tudja használni. Isten használni fog téged, hogy megáldjon másokat rajtad keresztül, amint napról-napra az Ő erejében és győzelmében jársz! Joel Osteen
9
A magányt nem ismerem Magányos? Nem! Magányos nem vagyok. Hisz soha nem vagyok magam. Ha szól az Úr, s szavára hallgatok, minden magánynak vége van. Ha kis szobámban egyedül vagyok, s figyelek csendesen, bennem sok drága Ige felragyog, s vigasztalást, új erőt ad nekem. Hiszen annyi nehezet éltem át hosszú, fárasztó életutamon. Miért vágynék arra, a világ mit ád, ha hitem engem hazafelé von?! Imára kulcsolom fáradt kezem, - tudom. Uram többet most nem kíván -, s életem új fényben szemlélhetem, ámulhatok isteni uralmán. Közelsége elűz minden magányt. Szent üzenetein gondolkodom, és hitem már a jövendőbe lát. Milyen öröm: vár örök otthonom! Világ, nem nyitok már ajtót neked. Csak Te légy velem, Uram, Mesterem! Köszönöm áldott közelségedet! Velem vagy! A magányt nem ismerem. D oro t h e a Ve rc h au – n é m e t ből For dí t o t ta : Túr mezei Er zsébet Különböző módon munkálkodik az Úr. Néha lecsendesíti a tenger háborgását, máskor pedig békességet s oltalmat nyújt a vihar közepette.
10
Az életmentő tücsök Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok. Zsoltár 139:16-18 Több mint 400 évvel ezelőtt történt Angliában, hogy egy boldogtalan, nyomorult as�szony ment egy elhagyatott mezei úton a csecsemőjével. A szegény asszony a gyermekét akarta kitenni. Egy ösvény mögött, az út mellett letette az alvó fiúcskát egy kendőbe burkolva a rét füvére, és továbbsietett az úton. Pár óra múlva arra jött egy fiú, iskolából hazafelé tartott. Minden csendes volt, csak egy tücsök ciripelte egyhangú énekét olyan hangosan, hogy az iskolás fiúnak az a gondolata támadt, hogy megkeresi ezt a tücsköt. A rétre lépett, és megtalálta a fiúcskát, ahogy a fűben fekve aludt. Felvette és hazavitte. Szülei maguknál tartották és felnevelték. A tücsök és ciripelése voltak az eszközök a kitett gyermek megmentésében. A fiú derék férfivá növekedett. Üzletet alapított; Isten mindenben megáldotta, amibe csak belekezdett. Akkoriban Erzsébet királynő uralkodott Angliában, aki gyakran kikérte ennek az okos és áldott embernek a tanácsát. Ez Sir Thomas Gresham (1519-1579) volt, a királyi börze megalapítója Angliában. – Isten csodálatos végzésére való emlékezésül, aki halálraítélt életét egy tücsök által mentette meg, Gresham a házára szélkakasként tücsköt állított fel.
Ve t é s é s a r atá s 1996/2 sz á m á ból Egy csokornyi hívő Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, bíztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. (1Thessz 5,14) Feleségemmel közösen kaptunk egy gyönyörű őszi csokrot, amit néhány napig élvezhettünk. Az egyik legtovább megmaradó virág egy szegfű volt. És milyen meglepő volt, amikor Marylin kihúzta és felfedezte, hogy a szára pont a virágfej alatt el volt törve! A virág feje szinte azonnal leesett, amint kikerült az őt körbe-
11
vevő többi virágszál támogató öleléséből. Jóllehet arra képes volt, hogy elegendő nedvességet szívjon fel magának, de arra már nem, hogy saját maga meg is álljon. Ez a kis csokor azt juttatta eszembe, milyennek is kellene lennie a hívek közösségének. A Biblia felszólítja Jézus követőit, hogy építsék és támogassák egymást. Sokan megtapasztalták, hogy akár testileg, akár lelkileg megsérültek, Jézus többi követője megtartotta őket, azáltal, hogy imádkoztak értük, meghallgatták, bátorították és támogatták őket. Urunk nem csak arra hív, hogy másokat támogassunk, arra is, hogy fogadjuk el mások támogatását, ha mi sérülünk meg. Köszönöm Uram, hogy olyan emberek vesznek körül, akik kifejezik irántad érzett szeretetüket, azáltal, hogy a gyengeségeim idején mellettem állnak. Segíts, hogy mások számára én is ilyen ember lehessek. A hívők között bátorítást és támogatást kaphatunk. D u a n e U l l e l a n d ( Wa s h i n g t o n , U S A ) Örök kérdés A kérdés mindig egy és ugyanaz: „Embertestvér, kinek a fia vagy?”
Kit szolgál az életed munkája? Kinek van belőle haszna, kára?
Kit ismersz el, mint szerető atyát? Kinek hordod földi ábrázatát?
Kitől nyerhetsz békességet, áldást? Ki bocsájt meg bűnöket és bántást?
Kinek szavát adja tovább hangod? Kitől kaptad neved, címed, rangod?
Kihez száll fel sóhajod és imád? Ki támaszt fel, ha majd halál vár rád?
Ki tart számon minden érzést benned? Kitől származik tested és lelked? Kire hallgat gondolatod, agyad? Kinél érzed biztonságban magad?
Krisztusunkban van válaszunk adva: „Isten minden hívőnek az Atyja!”
D ö m ö t ö r Ti b o r
Csodálatos menedék Bénító rémület szakadt ránk, amikor a II. világháborúban a menekültekkel teli hajónkat a nyílt tengeren találat érte. A hajó orránál álltam, hallottam a kétségbeesettek, a sebesültek kiáltásait, és lassan eljutott a tudatomig, hogy mindennek vége.
12
Hirtelen egy kislány futott oda hozzám. Ötéves lehetett. Göndör fürtjei csapzottan lógtak a homlokába. Nagy barna szemét rám szegezte, és megrendítő komolysággal kérdezte: „Kedves Diakonissza néni, itt már senki sem tud segíteni?” – felelnem kellett, mert a kicsi követelően nézett rám. - Nem – válaszoltam -, ember itt már nem segíthet. Egyedül Isten. A gyermek energikusan toppantott, és haragosan mondta: - Ő nem segít! Pedig imádkoztam. Szinte dacosan folytatta: -”Ha Isten nem tud segíteni, akkor senki más. De Ő tud!” A gyermek elhallgatott, de csak egy pillanatra. Aztán összekulcsolta a kezét és így szólt: - Édes Istenem, itt más senki nem tud rajtunk segíteni. Segíts Te nekünk. Kérlek, kérlek, drága Istenem! Ámen. Zilált arckifejezéssel egy férfi rohant el mellettünk. A lányka halkan odasúgta: - Ez az apukám. De nem megyek vele. Itt maradok nálad. Az ember abban a pillanatban észrevette a kicsit. Odafutott hozzánk és felkiáltott: - Ez az én gyerekem! A csöppség teljesen nyugodtan kijelentette: - Apu, itt maradok a nővérnél. Nem süllyedünk el! Alattunk zúgott a víz, és percről percre emelkedett. A hajó kezdett az oldalára fordulni. Mi is volt az aznapi ige az Útmutatóban?... „Ne rettegj, és meg ne rémülj…” Mit is mondott az előbb ez a gyermek? „Nem süllyedünk el!” Nem, nem fogunk elsüllyedni – kiáltotta a szívem. A férfi kissé megnyugodott, és kérlelni kezdte a gyermekét. S ekkor én is bátorítottam: „Menj édesapáddal. Ővele sem fogsz elsüllyedni.” A gyermek végre rászánta magát az indulásra, mire apja viharosan magához szorította, és elvonszolta a hajó hátsó részébe. Ismét egyedül voltam, és hallottam szívem vádló szavát: „Hol van most a keresztyénséged? Senkinek sem szóltál, csak ennek a kislánynak. És mi lesz a többiekkel, akik kétségbeesve a tengerbe vetik magukat? „ Abban a pillanatban csend lett az egész hajón. Megszólalt a kapitány fegyelmezett hangja: „Emberek! Legyenek nyugodtak, valamennyien megmenekülünk! A mentő hajók már úton vannak. Kövessék az utasításaimat. Húzódjanak a hajó hátsó végébe, mert a hajó a másik irányba dől.” És megtapasztalhattam saját bátorító szavaim beteljesedését: „Nem süllyedünk el!” Megérkeztek a mentőhajók. Először az anyákat és a gyermekeket, azután a sebesülteket vették ét – köztük engem is. Napok múlva Dániában értünk partot. Heteket, hónapokat, éveket töltöttem ott egy internáló táborban. Seb égette a szívemet, s úgy éreztem, hogy soha nem fog meggyógyulni. Egyre vádoltam magam. Nem szóltál semmit arról, Aki segíteni tud. Nem bátorítottad a kétségbeesetteket, a haldoklókat! Ritkán tusakodtam így bocsánatért, szívem békességéért, mint azokban az időkben. S akkor kaptam egy levelet, amely Isten szeretetét hozta. Keresetlen, örvendező szavakkal íródott:
13
„Kedves Nővér! Végre megtudtam, melyik táborban van. Köszönetet kell mondanom Önnek. Hogy tudnám legjobban kifejezésre jutatni? Életemet mentette meg és két gyermekem életét. Amikor ott álltam a hajón, és a pokol tombolt körülöttünk, vízbe akartam lökni gyermekeimet, hogy utána saját életemnek is véget vessek. És akkor, az utolsó pillanatban ott láttam állni Önt a hajó orrában, teljes nyugalommal imádkozva. Így szóltam kicsinyeimhez: csendben legyetek, a nővér imádkozik értünk! Megmenekültünk: Isten áldja meg Önt!” Újra meg újra elolvastam a sorokat. Néhány nap múlva találkoztam egy asszonnyal, aki hasonlókat mondott. Megvigasztalódtam. Megtanultam megérteni, hogy Isten nagyobb a mi szívünknél. Amikor mi csak csődöt, hűtlenséget látunk magunkban, akkor is fel tud használni mások megsegítésére, ha őszintén és teljes szívből kérjük tőle.
E .B. – Ve t é s é s a r atá s 1996/2 sz á m á ból Imádkozz reménység gel! „Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyitottak, és meglátták őt, elámultak.” (Apostolok cselekedetei 12:16) Valaki engedélyt kapott egy kis városban az első kocsma megnyitására. A helybeli gyülekezet tagjai élesen ellenezték ezt. Elkezdtek imádkozni Isten közbelépéséért. Pár nappal a kocsma tervezett megnyitása előtt villámcsapás érte az épületet, és az porig leégett. A gyülekezet tagjai meglepődtek, és örültek, amíg meg nem tudták, hogy a kocsma tulajdonosa beperelte őket. Azt állította, az ő imádságaikat terheli a felelősség, hogy az épület leégett. Ők pedig tagadták a vádat. Az előzményeket hallva a bíró szárazon megjegyezte: „Ebben az esetben nem tudom még, hogyan fogok dönteni. Mert úgy látszik, a kocsma tulajdonos hisz az ima erejében, a gyülekezet tagjai pedig nem.” Amikor Péter börtönbe került, a keresztyének egy csoportja összegyűlt, hogy Péter kiszabadításáért imádkozzanak. De amikor megmondták nekik, hogy Péter kopog asz ajtón, nem hitték el. Félek, hogy mi is hasonlítunk ezekhez az őskeresztyénekhez. Imádkozunk, de igazán nem hisszük, hogy valami is történhet. Urunk, köszönjük, hogy válaszolsz imádságainkra, még akkor is, ha a hitünk gyenge. Növeld a hitünket és segíts hinni, hogy imádságainkat meg is hallgatod, hogy reményteljesebben imádkozzunk. Az elvárás nélküli imádság lehet álruhába öltözött hitetlenség!
Daily Br e ad
14
Eltűntek a hétköznapjaim Csak egy szál palló bíztatott: a túloldalra átjutok, fölöttem felhő-nyájas ég, alattam szürke szakadék feszülő ellentéte közt.
Itt szállt föl sorsomért ima. S hamleti filozófia gyötrődései ellen is felvértezett. És más hamis kényszerképzetet oszlatott.
Lebegve léptem. Gondokat nem zúdított rám gondolat. Kipróbált éber ösztönöm az alsó ingerküszöbön tartva röpített célomig.
S most úgy vagyok talán szabad, hogy nem kötnek üres szavak, mert lélek-erdőm közepén Isten tisztásán élek én, s eltűntek hétköznapjaim.
Kihívások közepette
Pá s z t o h y D o m o k o s
Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. (Ruth 2,12) A Biblia sokszor mutat be nekünk embereket, akik valami nagy problémával néztek szembe, majd Isten kegyelme jóra fordította a helyzetet. Például az 1 Mózes 6-ban, Noéval találkozunk, aki élete legnagyobb kihívását élte meg. Az egész földet özönvíz fogja elpusztítani. Teljesen reménytelennek tűnt a helyzet, azonban ezt mondja az Írás: „De Noé kegyelmet talált az Úr előtt” (1 Mózes 6:8). Noé felépítette a bárkát és megmentette a családját. Ruth könyve elmondja nekünk, hogy Ruth-ot milyen nagy csapás érte: elveszítette a férjét. Idegen helyre kellett költöznie, anyagi források nélkül. Épp hogy megélt. Azonban Ruth elnyerte Boáz jóindulatát (Ruth 2:10,13). Boáz nagyon gazdag ember volt. Feleségül vette Ruth-ot, aki ezután bőségben és boldogságban élt. Az 1 Mózes 37ben Józsefről olvasunk, akit a testvérei elárultak és eladtak rabszolgának. Azonban József jóindulatra talált, bármerre járt (1 Mózes 39:2-4, 21-23). Hullámhegyeken és hullámvölgyeken ment keresztül, de végül a fáraó szemében is jóindulatra lelt, aki az Egyiptomi Birodalom másod-uralkodójává tette őt (1 Mózes 41:40-43).
15
Minden esetben Isten kegyelme a kihívások közepette jött. Jött az özönvíz idején, az éhínség idején, és amikor valakivel rosszul bántak. Amikor kemény az élet, valami igazságtalanság történik, mint Józseffel, amikor nehéz az anyagi helyzet, mint Ruthnál, vagy amikor szétesik a világ körülöttünk, mint Noé esetében, ne csüggedj el. Ne kezdj el panaszkodni, és ne aggódd agyon magad. Még inkább, mint valaha, kiálts Mennyei Atyádhoz. Mondd neki: „Atyám, köszönöm, hogy a te kegyelmes jobbod most is velem van. Én most nem látom még az utat, de tudom, hogy Te már elkészítetted azt.” Ha Hozzá kiáltasz, Ő meghallgat. Ha befogadod a szeretetét, az erőt ad. Ha a jóságára, kegyelmére összpontosítasz, akkor az Ő jósága és kegyelme megnyugszanak rajtad, és nem hagyják, hogy az ellenség győzzön feletted. A nehéz időkben emlékezz arra, hogy győztes vagy és nem áldozat, Jézus Krisztus miatt, aki benned él! Valld meg, hogy Ő az Úr, és Ő jó. Valld meg, hogy az Ő békessége és jóindulata veled vannak a nehéz időkben!
Új élet
Joel Osteen
De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt. Efézusi levél 2,4-5 Akiknek megadatik az a lehetőség, hogy megmásszák a Közép - Ausztráliában lévő Ulurut, valami csodálatos dolgot tapasztalhatnak meg. Igen ritkán esik ezen a környéken, de ilyenkor pici, halhoz hasonló rákokat lehet látni ennek az óriás monolitnak a tócsáiban. Úszkálnak, szorgoskodnak, esznek, isznak, szaporodnak az alatt az egy-két hét alatt, mielőtt a tócsák felszáradnak. Az emberek csodálkoznak, hogy jutnak ide fel ezek az állatok. Leesnek a felhőkről? Vagy emberi kéz segíti őket erre a helyre? Nem. Ott élnek állandóan, még amikor a tócsák évekre teljesen kiszáradnak, akkor is, de szunnyadnak, mintha halottak lennének. Amikor esik az eső, egy látszólagos csoda történik. Ezek az apró lények életre kelnek, és a körforgás folytatódik. Valami hasonló történik az emberrel is. Krisztus örömüzenete az, hogy az élet folytatódik a halál után. Még azok, akik lélekben halottnak érzik magukat, és úgy érzik, távol vannak Istentől, akik semmilyen csodát nem tapasztalnak meg az életükben, és akik nem vágyakoznak az imádságra, azok is életre kelhetnek. Ez a csoda akkor történik meg, amikor válaszolunk Isten Lelkének szavára, és az élet felé fordulunk. Ó, Istenünk, töltsd be Lelkeddel az egész emberiséget, és kelts életre bennünket. Isten oda is életet hoz, ahol úgy tűnik, semmilyen élet nincs.
Wil l i a m (Bil l) A da ms (Qu e ensl a nd, Ausz t r á l i a)
16
Csodákra emlékezni jó! Határkőnél hittel megállni, határköveknél visszanézni, hálás szívvel múltat idézni: csodákra emlékezni jó!
Határköveknél hálát adni, és hallelujás köszönetben méregetni, mi mérhetetlen: csodákra emlékezni jó!
Meglátni, hogy minden utunkat hű és hatalmas kéz vezette, javunkra szolgált minden tette: csodákra emlékezni jó!
Messzi évekre visszanézni, és számbavenni ezer áldást, erőt, kegyelmet, megbocsátást: csodákra emlékezni jó!
Látni, hogy át viharon, vészen hű Mesterünk hogyan segített, éjekre fényt hogyan derített: csodákra emlékezni jó!
Hallelujás hálaadással leborulni egy határkőre, s elindulni hittel előre, amerre hív az égi szó. Túr mezei Er zsébet
Mária Meg yeren „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Máté 25, 34-36 Zsiga bácsi a tőle megszokott pontossággal összehajtogatta a Népsportot és a konyha asztalának megszokott helyére igazgatta. Rendszeretetéről volt híres a bőrgyár portáján is, ahol kapuskuckójában még a kulcsok is rendeltetésük szerint ábécésorrendben lógtak a szögeken. Ahogy felnézett a konyhaablakon át éppen a szemben lévő lakás ablakára látott, ahonnan egy 25-ös villanyégő rőtes fénye derengett ki a keskeny udvarra. Körülményesen kiemelte mellényzsebéből édesapja óriási masinisztaóráját, s mert a konyhai óra négy percet késett, törpe ujjával órájához igazította. - Te, Zsófi! - szólt feleségére. – Mari néni itthon van. Felesége egy pillanatra abbahagyta a lencseválogatást az asztal sarkánál, és az ablak felé fordult: - Na és aztán, mért ne lehetne itthon…
17
- Mert péntek van és 4 perccel múlt 7 óra. - Ettől még itthon lehet – fordította vissza fejét a felesége. - Tudod, hogy nincs olyan péntek, hogy ne menne a templomába, ott meg pont hétkor kezdődik az a micsoda. - Bibliaóra. - Az. Na meg szerdán is eljár ilyen idő tájt, és akkor is világos volt nála. - Ha nem volna hetvenéves az a vén Mari, most fejbe vernélek a palacsintasütővel, te Zsiga, hogy csak az ablakát bámulod. - Ne bomolj már Zsófi. Inkább menj át hozzá, hátha beteg. - Nem beteg az, hanem bolond! – kapta fel deresedő fejét az asszony. - Ne mondj már ilyet! Az egyetlen csöndes lakó ebben az egész ramaty házban. Még jó, hogy lebontják. Mi bajod van vele, eddig csak dicsérted!? - A múltkor iderakta nekem a Bibliáját s gyúrni sem hagyott. Azt mutogatta belőle, hogy ő is Jézus anyja. - Micsoda? - Na látod? Mondtam, hogy bolond. Azt állította, hogy benne van a bibliában, hogy aki az Isten akaratát cselekszi az Jézus fitestvére, nőtestvére meg anyja. - És benne volt? - Tésztás kézzel én ugyan nem vettem fel a szemüveget, de ő ötször is elolvasta, ráadásul úgy, hogy ezt maga Jézus mondta, s váltig állította, hogy ő az Isten akaratát cselekszi és ezért ő is Jézus anyja. Na! - Azért átnézhetnél – szólalt meg újra Zsiga bácsi, némi fejcsóválás után. Az asszony ingerülten egy vödörbe rázta kötényéből a lencséből kiszedegetett szemetet, s szó nélkül kifordult a konyhából. Átment a keskeny udvaron, ahol jobbról, balról szoba-konyhás lakások sorjáztak, benyitott Mari néni hideg konyhájába, s onnan aprócska szobájába. Mari néni egy nagy dunyha alatt ágyban feküdt. Csak aszalódott kis arca látszott ki a párnák süppedéséből, verejtékes volt a homloka. A szobában nyirkos hideg. - Beteg? – reccsent Zsófi az öregasszonyra. - Azt hiszem elkapott az influenza – vacogta Mari néni. - És senki sincs, aki magára nézzen, maga „Jézus anyja”? - Van, lelkem. Zsófi asszony meghökkent: - Aztán kicsoda? - Jézus. Aki a kereszten is törődött anyjával, amikor János apostolra bízta. Zsófi méregbe gurult: - No, nem nagyon látom, hogy törődne magával. - Már hogyne törődne, amikor ideküldte magát, Zsófikám.
18
Zsófi kinyitotta a száját, valami cifrát akart mondani, de lenyelte. Szó nélkül kiment a szobából és átrobogott az udvaron. Amikor berobbant a konyhába, elpárolgott a mérge. Zsigája kérdőn nézett rá: - Na hogy van a te megyeri Máriád? - Menj, hasogass fát, gyújts be nála. Még van időd. Szólj be a rendelőbe is, jöjjön ki az ügyeletes. - Te is átmehetnél. - Tedd, amit mondtam, te…te Szent József! Én főzök neki egy kis erőlevest. Napok óta nem ehetett meleget. Elakadt a szava, mert Zsigája mintha mosolygott volna. Ritkán tette. Zsiga bácsi is zavarba jött. Elővette a masinisztaóráját. Megnézte a faliórát, s mert egyet mutatott a kettő, felvette a konyhasarokból a kisbaltát és kiment a sufniba fát hasogatni. Máriának.
Gyökössy Endr e Előkészített asztal Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. (Zsolt 23,5) Az Egyesült Államokban, Maine állam Camden nevű faluja mellett van egy népszerű turistaút, amit „Asztallap ösvénynek” hívnak, mert sok asztallapszerű fennsík található rajta. A pásztorok minden nyáron hasonló hűvös fennsíkokra terelik legeltetni a bárányokat. Mielőtt a pásztorok elvezetik a juhokat ezekre a nyári legelőkre, a terepet elő kell készíteni. A pásztorok felderítik azokat a helyeket, ahol nem kell attól tartaniuk, hogy a juhok veszélyes hegygerincek felé kóborolnak el. Ismerniük kell azokat a területeket is, ahol mérgező növények teremnek, mivel a juhok nem tudják, hogy azokat nem szabad megenniük. A 23. zsoltárt írója ismeri, mit jelent a pásztor számára előkészíteni a mezőt a legeltetéshez. „Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára” azt az évezredes pásztori tevékenységet jelenti, ahogy előkészítik a juhok számára az utat. Ugyanígy készíti el előttünk is az utat a mi Istenünk. A felderítetlen terület elbizonytalaníthat bennünket, de ha az Úrban, a mi pásztorunkban bízunk, bátran mehetünk előre a jövőbe. Isten előttünk jár, hogy előkészítse az utat. Drága Urunk, jó pásztorunk, segíts megnyugodva rád bízni sorsunkat, jövőnket. Tudjuk, hogy életünk a te kezedben van. Ámen. Pásztorunk előkészítette előttünk az utat. John Zehring (Maine, USA)
19
Gödöllő - Családi tábor 2012
Robert Schnase püspök és Jávor Ferenc
Honlap Ajánljuk a pécsi gyülekezet honlapját, a hírlevelek ott is olvashatók egyéb információkkal, hírekkel és képekkel. Címe: http://pecs.metodista.hu A honlapra, vagy a hírlevélbe küldendő anyagot a
[email protected] email címre lehet eljuttatni.
20
