M A G Y A R I R O D A L O M

MAGYAR IRODALOM

Mirod.indd 1

2010.10.18. 18:21:38

AKADÉMIAI KÉZIKÖNYVEK MATEMATIKA Főszerkesztő|Gerőcs László–Vancsó Ödön

FIZIKA Főszerkesztő|Holics László

S P O RT, É L E T M Ó D , E G É S Z S É G Főszerkesztő|Szatmári Zoltán

FILOZÓFIA Főszerkesztő|Boros Gábor

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE Főszerkesztő|Romsics Ignác

VILÁGTÖRTÉNET Főszerkesztő|Salamon Konrád

M AG YA R N Y E LV Főszerkesztő|Kiefer Ferenc

KÉMIA Főszerkesztő|Náray-Szabó Gábor

VILÁGIRODALOM Főszerkesztő|Pál József

Mirod.indd 2

2010.10.18. 18:21:38

MAGYAR IRODALOM Főszerkesztő|Gintli

A

Mirod.indd 3

K A D É M I A I

K

Tibor

I A D Ó

2010.10.18. 18:21:38

Írták Gintli Tibor, Kiss Farkas Gábor, Laczházi Gyula, Orlovszky Géza, Schein Gábor, Szilágyi Márton, Vaderna Gábor

ISBN 978 963 05 8949 9 ISSN 1787-4750

Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu

Első magyar nyelvű kiadás: 2010 © Szerzők, 2010 © Akadémiai Kiadó, 2010

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Printed in Hungary

Mirod.indd 4

2010.10.18. 18:21:38

Tartalom

Előszó (Gintli Tibor). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

17

A régi magyar irodalom (a kezdetektől kb. 1750-ig) 1. 1.1. 1.1.1. 1.1.2. 1.2. 1.2.1. 1.2.2. 1.3. 1.4. 1.5. 1.5.1. 1.5.2. 1.6. 1.6.1. 1.6.2. 1.7. 1.8. 1.9. 1.10. 1.11. 1.12. 1.12.1. 1.12.2. 1.12.3.

Középkor és a reneszánsz humanizmus (1000–1526) (Kiss Farkas Gábor–Orlovszky Géza). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A magyarországi irodalom és írásbeliség kezdetei (K. F. G.). . . . Írásbeliség a magyar állam első évszázadában . . . . . . . . . . . . . . . Az állam világi adminisztrációjának létrejötte . . . . . . . . . . . . . . . Az irodalom kezdetei (1000–1200) (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . A magyarországi szentek legendái. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A történeti irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A lovagi kultúra (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A hivatali írásbeliség irodalmi formái (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . . . A magyar nyelvű írásbeliség kezdetei (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . A magyar nyelvű írásbeliség elterjedése (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . A magyar nyelvű líra kezdetei (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A reneszánsz humanizmus (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vitéz János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Janus Pannonius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vitéz és Janus után: a latin nyelvű irodalom Mátyás uralkodásának második felében és a Jagelló-korban (K. F. G.) . . A magyar nyelvű egyházi irodalom a Jagelló-korban (K. F. G.) . A deák típusú ének (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szerelmi líra (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Memoriterek, alkalmi feljegyzések (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . A magyar nyelvű világi epika kezdetei (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . A hősepika nyomai a latin krónikákban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A lovagregény nyomai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szabács viadala. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

23 23 25 27 28 30 33 38 40 43 45 52 58 60 63 70 83 90 96 99 101 102 105 107 5

Mirod.indd 5

2010.10.18. 18:21:38

2. 2.1. 2.1.1. 2.2. 2.3. 2.4. 2.5. 2.5.1. 2.5.2. 2.5.3. 2.5.4. 2.5.5. 2.6. 2.6.1. 2.6.2. 2.6.3. 3. 3.1. 3.1.1. 3.1.2. 3.1.3. 3.1.4. 3.1.5. 3.2. 3.2.1. 3.2.2. 3.2.3. 3.3. 3.3.1. 3.3.2. 4. 4.1. 4.1.1. 4.1.2.

A reformáció kora (1526–1600) (Kiss Farkas Gábor–Orlovszky Géza). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A reformáció megjelenése Magyarországon (O. G.) . . . . . . . . . . Az irodalom színterei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A 16. század protestáns prózairodalma (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . . Egyházi és politikai dráma (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az antik drámairodalom magyarul (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . A magyar nyelvű verses epika (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tinódi és a tudósító ének. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A tudósító ének Tinódi után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A vallásos história . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szerelmi témájú história. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A kései história . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Balassi Bálint és az udvari irodalom (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . . . . Eurialusnak és Lucretiának széphistóriája és az udvari szerelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Balassi Bálint költészete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A Szép magyar comoedia: a szerelem ideológiája . . . . . . . . . . . . .

111 112 113 117 122 126 128 133 139 145 146 153 157 159 162 169

Ellenreformáció és barokk (1600–1670) (Kiss Farkas Gábor–Orlovszky Géza). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A líra (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A Balassi-hagyomány. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Rimay János és a sztoicizmus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Balassi-követők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A katolikus irodalmi kör költészete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Protestáns költők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ellenreformáció vitairodalma (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pázmány Péter (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Zrínyi Miklós költészete (K. F. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Zrínyi követői (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A dráma (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az udvari színjátszás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A Comico-tragoedia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

173 178 178 183 195 200 208 221 223 226 232 243 244 246

A függetlenségi küzdelmek kora (1670–1750) (Laczházi Gyula–Orlovszky Géza) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A líra (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Főúri költészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Közösségi költészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

249 251 251 266

6

Mirod.indd 6

2010.10.18. 18:21:38

4.2. 4.2.1. 4.2.2. 4.3. 4.3.1. 4.3.2. 4.3.3. 4.4. Irodalom

Gyöngyösi István epikus költészete (L. Gy.) . . . . . . . . . . . . . . . . . Márssal társalkodó Murányi Vénus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kemény János emlékezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az epika (L. Gy.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Önéletrajzi narratíva és emlékírás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kortörténet és önéletírás (Kemény János, Bethlen Miklós) . . . . Vallásosság és vallomás (Rákóczi Ferenc, Bethlen Kata). . . . . . . A dráma (O. G.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ......................................................

270 272 277 280 280 284 290 295 303

A klasszikus magyar irodalom (kb. 1750-től kb. 1900-ig) 5. 5.1. 5.1.1. 5.1.2. 5.1.3. 5.2. 5.2.1. 5.2.2. 5.2.3. 5.2.3.1. 5.2.3.2. 5.2.3.3. 5.2.3.4. 5.2.4. 5.2.4.1. 5.2.4.2. 5.2.4.3. 5.2.5. 5.3. 5.3.1. 5.3.2. 5.3.3. 5.3.4.

Az irodalom intézményesülésének kora (kb. 1750-től kb. 1830-ig) (Szilágyi Márton–Vaderna Gábor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313 Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313 A nyelvkérdés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313 Az irodalom fogalma, az írók társadalmi státusza és az olvasási szokások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 316 A kultúra intézményrendszerének kialakulása. . . . . . . . . . . . . . . 319 A líra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 323 A „hosszú” hagyományok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 323 A mesterkedő költészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 327 A költészet funkciójának átalakulása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 329 A bécsi magyar testőrség irodalmi köre. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 330 A versújítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 332 A neoklasszicizmus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 334 A bárdköltészet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 336 Hagyományok metszéspontján. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339 Kisfaludy Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 340 Csokonai Vitéz Mihály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342 Berzsenyi Dániel. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 348 A nemzetfogalom változásának hatása a költészetre (Kölcsey Ferenc). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 352 A verses epika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 352 A honfoglalási eposz ügye. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 356 A nemzeti identitás összetettsége (Gvadányi József: Egy falusi nótáriusnak budai utazása). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 359 Travesztia és vígeposz (Csokonai Vitéz Mihály verses epikája) 361 A verses elbeszélés mint morális példázat (Fazekas Mihály: Lúdas Matyi). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 365 7

Mirod.indd 7

2010.10.18. 18:21:38

5.4. 5.4.1. 5.4.2. 5.4.3. 5.4.4. 5.4.5. 5.4.5.1. 5.4.5.2. 5.4.5.3. 5.4.6. 5.4.7. 5.4.8.

5.5. 5.5.1. 5.5.2. 5.5.2.1. 5.5.2.2. 5.5.3. 5.5.4. 5.5.5.

6.

6.1. 6.1.1. 6.1.2. 6.1.3. 6.1.3.1. 6.1.3.2.

A prózaepika. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A keretes elbeszélés lehetőségei (Mikes Kelemen: Mulattságos napok; Faludi Ferenc: Téli éjszakák). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A barokk regény magyarításai (Mészáros Ignác: Kártigám) . . . . Az államregény változatai (Bessenyei György: Tariménes útazása). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egy sajátos zárvány (Mikes Kelemen: Törökországi levelek) . . . . Az érzékeny levélregény magyar variációi . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kazinczy Ferenc: Bácsmegyeynek öszve-szedett levelei . . . . . . . . . Fanni hagyományai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kisfaludy Sándor: Két Szerető Szívnek Története . . . . . . . . . . . . . Egy áltörténelmi történelmi regény (Dugonics András: Etelka) A magyar történeti elbeszélés korai példái . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az elbeszélésfüzér mint nagyepikai forma (Gaal György: A’ tudós palótz avagy Furkáts Tamásnak Mónosbélbe lakó sógor-urához írtt levelei) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A dráma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Színház és dráma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bessenyei György drámái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az államelméleti tragédia (Bessenyei György: Ágis trágédiája) A magyar nyelvű vígjáték megteremtése (Bessenyei György: A’ Filosófus) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az iskolai színjáték megújítása (Csokonai Vitéz Mihály: Az Özvegy Karnyóné ’s két Szeleburdiak) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Intimitás és nyilvánosság a színpadon (Katona József: Bánk bán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A színházi repertoár differenciálódása (Kisfaludy Károly színművei) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az irodalom rendi intézményrendszerétől a polgári intézményekig (kb. 1830-tól kb. 1905-ig) (Szilágyi Márton–Vaderna Gábor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az irodalom nemzeti intézményrendszerének megszilárdulása és differenciálódása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A korszak sajtótörténete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az írói professzionalizálódás folyamata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az író társadalmi szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szerzői jog története. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

370 372 376 377 381 383 383 388 393 395 399

401 404 404 407 407 410 413 415 423

429 429 429 431 433 433 434

8

Mirod.indd 8

2010.10.18. 18:21:38

6.1.4. 6.1.5. 6.2. 6.2.1. 6.2.2. 6.2.3. 6.2.3.1. 6.2.3.2. 6.2.3.2.1. 6.2.3.2.2. 6.2.3.3. 6.2.4. 6.2.4.1. 6.2.4.1.1. 6.2.4.1.2. 6.2.4.1.3. 6.2.4.2. 6.2.4.3. 6.2.4.3.1. 6.2.4.3.2. 6.2.5. 6.2.5.1. 6.2.5.2. 6.2.5.2.1. 6.2.5.2.2. 6.2.5.2.3. 6.3. 6.3.1. 6.3.1.1. 6.3.1.2. 6.3.2. 6.3.3. 6.3.3.1. 6.3.3.2. 6.3.4. 6.4. 6.4.1.

Nemzedékváltások, nemzedéki konfliktusok . . . . . . . . . . . . . . . . Az irodalom területi strukturálódása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A líra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A líra alakulástörténete az 1830-as évektől az 1860-as évekig . . Vörösmarty Mihály (A harmincas évek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Petőfi Sándor és kortársai (A negyvenes évek). . . . . . . . . . . . . . . A népies költészet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Petőfi kitörési kísérletei a népköltő szerepéből. . . . . . . . . . . . . . . A biedermeier költő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A töredék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A bárdköltői szerephagyomány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Arany János és kortársai (Az abszolutizmus kora). . . . . . . . . . . . Az allegória. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az allegorikus olvasás korlátai: a kései Vörösmarty költészete . A politikai allegória fénykora: Czuczor Gergely, Tompa Mihály, Vajda János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Arany János és az allegorézis elbizonytalanítása . . . . . . . . . . . . . Arany János és a líra modernizálásának kísérlete az ötvenes években . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A ballada . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Műnemek között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A történeti ballada . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A 19. század utolsó harmadának lírája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Költőszerepek tovább élése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A líra modernizálási kísérletei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vajda János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A kései Arany János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Századvégi modernség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A verses epika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ősmagyar eposz ügye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vörösmarty Mihály és a magyar mitológia újraalkotása . . . . . . . Arany János és az eposzi hitel. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A komikus eposz. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A népies elbeszélő költemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Motívumok hálójában (Petőfi Sándor: János vitéz) . . . . . . . . . . . Nyers erő és természetiség között (Arany János: Toldi). . . . . . . . A verses regény (Petőfi Sándortól Ignotusig) . . . . . . . . . . . . . . . . A prózaepika. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Prózapoétikai variációk a 19. század első felében . . . . . . . . . . . .

435 438 440 440 443 447 448 452 452 453 454 457 459 459 461 463 464 470 470 475 479 481 486 486 89 495 503 503 504 514 518 521 521 524 529 535 536 9

Mirod.indd 9

2010.10.18. 18:21:38

6.4.1.1. 6.4.1.2. 6.4.1.3. 6.4.1.4. 6.4.2. 6.4.2.1. 6.4.2.2. 6.4.3. 6.4.3.1.

6.4.3.2. 6.4.3.3. 6.4.3.4. 6.4.4. 6.4.4.1. 6.4.4.2. 6.4.4.3. 6.4.4.4. 6.4.4.5. 6.5. 6.5.1. 6.5.2. 6.5.2.1. 6.5.2.2. 6.5.2.3. 6.5.2.4. 6.5.2.5.

A családregény (Fáy András: A Bélteky-ház) . . . . . . . . . . . . . . . . . A befogadói aktivitást kiaknázó novella (Kölcsey Ferenc novellisztikája) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Műfajok keveredése (Vajda Péter: Dalhon) . . . . . . . . . . . . . . . . . . Regény és hiperbola (Petőfi Sándor: A hóhér kötele) . . . . . . . . . . A történelmi regény a szabadságharc előtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . A történelmi kalandregény (Jósika Miklós: Abafi). . . . . . . . . . . . A történelmi kataklizma tapasztalata (Eötvös József: A karthauzi; Magyarország 1514-ben) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A történelmi regény a szabadságharc után . . . . . . . . . . . . . . . . . . A közelmúlt történelmének megalkotása: a tárcaregény (Jókai Mór: Egy magyar nábob; Vas Gereben: Nagy idők, nagy emberek). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Családregény és történelmi regény között (Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ész csele: a történelmi regény ismeretelméleti perspektívája (Kemény Zsigmond: Rajongók) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Történelmi regény és utópia (Jókai Mór: A jövő század regénye) A magyar prózaepika poétikai variációi a 19. század második felében. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ideál és való ellentéte (Toldy István: Anatole; Asbóth János: Álmok álmodója) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kísérlet a nemzeti sztereotípiák modernizálására (Jókai Mór: Sárga rózsa; Mikszáth Kálmán: Az új Zrínyiász) . . . . . . . . . . . . . . A regionalitás irodalmi formái (Mikszáth Kálmán: A jó palócok; Tömörkény István novellái) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az anekdotikus hagyomány újraértelmezése (Petelei István novellái; Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője) . . . . . . . . . . . . Lélektaniság és naturalizmus (Ambrus Zoltán: A gyanú; Gozsdu Elek novellái és Köd című kisregénye) . . . . . . . . . . . . . . . A dráma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A korszak színháztörténetéről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Drámairodalom a reformkorban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A mesedráma (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde) . . . . . . . . A korai népszínmű (Szigligeti Ede: Csikós) . . . . . . . . . . . . . . . . . . A politikai vígjáték (Eötvös József: Éljen az egyenlőség; Nagy Ignác: Tisztújítás) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Krónikásdráma, szomorújáték vagy a színpadi illúzió mechanizmusa? (Teleki László: Kegyenc) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egy formabontó kísérlet (Petőfi Sándor: Tigris és hiéna). . . . . . .

536 538 542 544 547 548 549 561

561 567 568 572 576 576 580 584 588 592 596 596 601 601 605 606 608 611

10

Mirod.indd 10

2010.10.18. 18:21:38

6.5.2.6. 6.5.3. 6.5.3.1. 6.5.3.2. 6.5.3.3. 6.5.3.4. Irodalom

Egy bölcseleti kamaradarab (Czakó Zsigmond: Leona). . . . . . . . Drámairodalom a 19. század második felében . . . . . . . . . . . . . . . A drámai költemény (Madách Imre: Az ember tragédiája) . . . . . Bibliai parafrázis az egyén magányáról (Madách Imre: Mózes) . A kései népszínmű (Tóth Ede: A falu rossza; Abonyi Lajos: A betyár kendője) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szimbolikus történelmi tragédia kísérlete (Herczeg Ferenc: Bizánc) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ......................................................

613 617 617 622 624 627 630

A modern és a kortárs magyar irodalom (kb. 1890-től napjainkig) 7. 7.1. 7.2. 7.2.1. 7.2.2. 7.2.3. 7.2.4. 7.2.5. 7.2.6. 7.2.7. 7.2.8. 7.2.9. 7.2.10. 7.2.11. 7.2.12. 7.2.13. 7.2.14. 7.2.15. 7.2.16. 7.2.17. 7.2.18. 7.2.19. 7.2.20. 7.3. 7.3.1. 7.3.2 7.3.3. 7.3.4.

A 20. század első felének magyar irodalma (Gintli Tibor). . . . . . Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A narratív nyelv változatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Krúdy Gyula . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Cholnoky Viktor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tersánszky Józsi Jenő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Cholnoky László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kaffka Margit . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Móricz Zsigmond . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szabó Dezső . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Csáth Géza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kosztolányi Dezső . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Karinthy Frigyes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Füst Milán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Németh László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Déry Tibor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Márai Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Illyés Gyula . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tamási Áron . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Gelléri Andor Endre. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szerb Antal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pap Károly. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szentkuthy Miklós . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A lírai nyelv változatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ady Endre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Babits Mihály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kosztolányi Dezső . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Juhász Gyula . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

641 641 646 646 653 656 661 666 671 678 683 689 698 703 713 719 724 731 734 738 742 749 755 762 762 770 778 785 11

Mirod.indd 11

2010.10.18. 18:21:38

7.3.5. 7.3.6. 7.3.7. 7.3.8. 7.3.9. 7.3.10. 7.4. 7.4.1. 7.4.2. 7.4.3. 7.4.4. 7.4.5.

Tóth Árpád . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Füst Milán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kassák Lajos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szabó Lőrinc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . József Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Radnóti Miklós . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A dramaturgia változatai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bródy Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Molnár Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szomory Dezső. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Balázs Béla . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Füst Milán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8.

A második világháború befejezésétől a 70-es évek elejéig (Schein Gábor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . „Hároméves irodalom” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az irodalmi nyilvánosság szerkezete és szovjetesítése. . . . . . . . . József Attila és Babits Mihály recepciója 1945 után. . . . . . . . . . . Három regény 1947-ből. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Határ Győző: Heliáne. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Déry Tibor: A befejezetlen mondat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Németh László: Iszony . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A nyugatos lírai hagyomány újragondolásának lehetőségei . . . . Szabó Lőrinc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Weöres Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1948-tól a 60-as évek végéig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az irodalom társadalmi funkcióinak változásai 1948 és 1956 között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az utolsó ajánlatok az egységes nemzeti irodalom koncipiálására . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kontextusok egymásmellettisége és kölcsönhatása . . . . . . . . . . . Márai Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Illyés Gyula . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az irodalom intézményrendszerének újjászerveződése 1956 után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A költészet beszédmódbeli megújulásának lehetőségei és változatai az 50-es években és a 60-as évek első felében. . . . . . . Nagy László. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Juhász Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kormos István. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8.1. 8.1.1. 8.1.2. 8.1.3. 8.1.3.1. 8.1.3.2. 8.1.3.3. 8.1.4. 8.1.4.1. 8.1.4.2. 8.2. 8.2.1. 8.2.2. 8.2.2.1. 8.2.2.2. 8.2.2.3. 8.2.3. 8.2.4. 8.2.4.1. 8.2.4.2. 8.2.4.3.

787 791 799 807 815 826 830 830 835 839 843 848

853 853 853 856 859 860 861 863 866 866 868 870 870 876 876 877 880 887 888 889 893 896

12

Mirod.indd 12

2010.10.18. 18:21:38

8.2.4.4. 8.2.4.5. 8.2.4.6. 8.2.5. 8.2.5.1. 8.2.5.2. 8.2.5.3. 8.2.5.4. 8.2.5.5. 8.2.5.6. 8.2.5.7. 8.2.6. 8.2.6.1. 8.2.6.2. 8.2.6.3. 8.2.6.4. 8.2.6.5. 8.2.6.6. 9. 9.1. 9.1.1. 9.1.2. 9.1.3. 9.1.4. 9.2. 9.2.1. 9.2.1.1. 9.2.1.2. 9.2.1.3. 9.2.1.4. 9.2.1.5.

Pilinszky János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nemes Nagy Ágnes. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vas István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A próza beszédmódbeli megújulásának lehetőségei és változatai a 60-as években . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Déry Tibor és Örkény István rövidprózája az 50-es évek második felében. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Sánta Ferenc: Húsz óra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fejes Endre: Rozsdatemető . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A parabolikus próza etikai gondolkodása (Sarkadi Imre, Cseres Tibor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ottlik Géza: Iskola a határon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A rövidpróza megújulása a 60-as években: Mándy Iván, Örkény István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A dráma változatai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A színházi kultúra meghatározó vonásai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Történelmi parabolák – Németh László: Széchenyi; Illyés Gyula: Fáklyaláng. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A realista dráma hagyományai – Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon; Csurka István: Ki lesz a bálanya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kísérlet az abszurd dráma meghonosítására – Mészöly Miklós: Az ablakmosó, Bunker . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Weöres Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Örkény István: Pisti a vérzivatarban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

897 901 904

A közelmúlt irodalma (Schein Gábor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A közelmúlt irodalmának elbeszélését irányító fogalmak, funkciók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A „paradigmaváltás” fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Írói csoportok, alkufolyamatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A kritikai nyelvek és szemléleti formák megváltozása . . . . . . . . . A második nyilvánosság kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Prózairodalom a 20. század 70-es, 80-as éveiben . . . . . . . . . . . . A realista prózahagyomány tovább élése és megújulása . . . . . . . Kardos G. György: Avraham Bogatir hét napja . . . . . . . . . . . . . . . Konrád György: A látogató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Csalog Zsolt: Parasztregény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tar Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából . . . . . . . . . . . . . . . .

935

905 905 907 908 910 912 914 917 923 923 925 928 931 932 934

935 935 936 938 941 942 943 943 945 946 948 949 13

Mirod.indd 13

2010.10.18. 18:21:38

9.2.1.6. 9.2.1.7. 9.2.2. 9.2.2.1. 9.2.2.2. 9.2.2.3. 9.2.2.4. 9.2.2.5. 9.2.2.6. 9.2.2.7. 9.2.2.8. 9.2.2.9. 9.2.2.10. 9.3. 9.3.1. 9.3.1.1. 9.3.1.2. 9.3.1.3. 9.3.1.4. 9.3.1.5. 9.3.1.6. 9.3.2. 9.3.2.1. 9.3.2.2. 9.3.2.3. 9.3.3. 9.3.3.1. 9.3.3.2. 9.3.3.3. 9.3.3.4. 9.3.3.5. 9.3.4. 9.3.4.1. 9.3.4.2. 9.3.4.3. 9.3.4.4. 9.3.4.5. 9.3.4.6. 9.4.

Gion Nándor: Virágos katona . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szilágyi István: Kő hull apadó kútba. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szövegszerűség változatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Mészöly Miklós. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Lengyel Péter: Macskakő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Spiró György: Az Ikszek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Grendel Lajos: Éleslövészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nádas Péter. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kertész Imre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Esterházy Péter. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Temesi Ferenc: Por . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bodor Ádám: Sinistra körzet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Krasznahorkai László: Sátántangó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Költészet a 20. század 70-es, 80-as éveiben . . . . . . . . . . . . . . . . . Az újholdas poétikai hagyomány folytatásai . . . . . . . . . . . . . . . . Rába György . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Lator László. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Székely Magda . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Gergely Ágnes. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Takács Zsuzsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Balla Zsófia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A népi líra megújításának kísérletei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Csoóri Sándor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nagy Gáspár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Baka István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Neoavantgárd költészetpoétikák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Erdély Miklós . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hajas Tibor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nagy Pál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tolnai Ottó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szilágyi Domokos. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A nyelvi tudat és a hagyományértelmezés alapjainak átalakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Petri György . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Várady Szabolcs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tandori Dezső. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Weöres Sándor: Psyché . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Oravecz Imre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Orbán Ottó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Drámairodalom a 20. század 70-es, 80-as éveiben . . . . . . . . . . .

951 953 955 955 960 962 963 965 971 976 982 984 987 988 988 989 991 992 993 994 996 997 998 999 1000 1002 1003 1005 1006 1008 1009 1010 1012 1014 1015 1018 1019 1021 1023

14

Mirod.indd 14

2010.10.18. 18:21:38

9.4.1. 9.4.2. 9.4.2.1. 9.4.2.2. 9.4.3. 9.4.3.1. 9.4.3.2. 9.4.3.3. 9.4.4. 9.4.4.1. 9.4.4.2. 9.4.4.3.

Színháztörténeti, színház-politikai keretek. . . . . . . . . . . . . . . . . . Parabolikus történelmi drámák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A közéleti ember magatartásformáinak parabolái . . . . . . . . . . . . Történelmi, politikai helyzetek parabolái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A társadalmi dráma változatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A társadalmi dráma mint tragikomédia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A társadalmi dráma mint groteszk színjáték . . . . . . . . . . . . . . . . . Kornis Mihály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kísérletező dramaturgiák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tábori György . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pilinszky János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nádas Péter. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1023 1024 1025 1027 1028 1029 1030 1031 1032 1033 1033 1034

10. 10.1. 10.1.1. 10.1.2. 10.2. 10.2.1. 10.2.1.1. 10.2.1.2. 10.2.1.3. 10.2.1.4. 10.2.2. 10.2.2.1. 10.2.2.2. 10.2.2.3. 10.2.2.4. 10.3. 10.3.1. 10.3.1.1. 10.3.1.2. 10.3.1.3. 10.3.2. 10.3.2.1. 10.3.2.2. 10.3.2.3. 10.4. 10.4.1. 10.4.2.

Kortárs irodalom (Schein Gábor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az irodalom intézményrendszere és medialitása 1989 után . . . . Az irodalmi szövegek tárolásának megváltozása . . . . . . . . . . . . . Az irodalmi szövegek továbbításának megváltozása . . . . . . . . . . Kortárs próza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az önéletrajz újabb változatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Závada Pál: Jadviga párnája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kukorelly Endre: TündérVölgy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Németh Gábor: Zsidó vagy?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A történelmi regény megújulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Osztojkán Béla: Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen. . . . . . . . . Márton László: Testvériség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Láng Zsolt: Bestiarium Transilvaniae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Darvasi László: A könnymutatványosok legendája . . . . . . . . . . . . Beszédmódok a kortárs költészetben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A költői szubjektumkonstrukciók változatai . . . . . . . . . . . . . . . . Marno János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kukorelly Endre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Rakovszky Zsuzsa. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az intertextualitás hangsúlyos megjelenése a költészetben . . . . Szőcs Géza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Parti Nagy Lajos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kovács András Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Irányok a kortárs drámairodalomban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Színházi kultúra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A hagyományos drámaformák megújítási kísérletei . . . . . . . . . .

1037 1037 1037 1038 1039 1039 1040 1041 1042 1044 1045 1046 1047 1050 1051 1052 1052 1052 1053 1054 1055 1055 1056 1057 1058 1058 1059 15

Mirod.indd 15

2010.10.18. 18:21:38

10.4.2.1. 10.4.2.2. 10.4.3. 10.4.3.1. 10.4.3.2. Irodalom

Márton László: A nagyratörő. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Parti Nagy Lajos: Ibusár, Mauzóleum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az individualitás drámái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Garaczi László: Fesd feketére! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kárpáti Péter: Világvevő. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ......................................................

1059 1060 1061 1061 1062 1063

Névmutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1071

Mirod.indd 16

2010.10.18. 18:21:38

Előszó

A magyar irodalom történetének elbeszélésére sokféle lehetőség kínálkozik. Hogy csupán néhányat említsünk: egyaránt érvényes megközelítés lehet az irodalom és társadalmi kontextusának összefüggéseire összpontosító elbeszélés vagy a különböző Magyarországon élő nyelvi közösségek kultúrájának bemutatása, a magyarországi irodalmak párhuzamos történetének tárgyalása. Nem kevésbé érdekes perspektívát kínál irodalmunk történetének regionális horizontú, a kelet-európai irodalmak kapcsolatait kitüntetett kérdésként kezelő vizsgálata, s a nyugat-európai irodalmakra tekintő komparatisztikai megközelítés tradíciója sem tekinthető kimerített kutatási iránynak. Az irodalom és a kultúra egyéb szféráinak kölcsönhatását feltáró kultúratudományi perspektíva ismét csak a lehetőségek sokféle változatát rejti magában. Nyilván képtelen vállalkozás lenne egy olyan irodalomtörténet megírásának kísérlete, amely a ma érdeklődésre számot tartó szempontok mindegyikét igyekezne érvényre juttatni. Ezért irodalomtörténet-írásra vállalkozva szükségszerűen választanunk kellett az elbeszélés lehetséges szempontjai közül, annak világos belátásával, hogy nem a magyar irodalom történetének, hanem csupán egy lehetséges történetének elbeszélése lehet a célunk. Természetesen még azonos alapelvekre hagyatkozva is tetszőleges számú, szakmailag egyaránt megalapozott irodalomtörténet születhet, hiszen a narratíva kiemelt szereplői, a történet hangsúlyai eltérhetnek, sőt kisebb-nagyobb mértékben szükségszerűen el is térnek egymástól. Az elbeszélést az érvelés koherenciájában rejlő meggyőző ereje minősíti. Jelen kötet a kínálkozó szempontok sokféleségéből a poétikai alakulástörténetet választotta az általa elbeszélt történet alapjául. Döntésünket részben az indokolta, hogy e szempontrendszernek a lehetőségekhez mérten következetes érvényesítését a hazai irodalomtudomány eddigi eredményei lehetővé teszik, míg több fent említett alternatíva igényes megvalósítása olyan alapkutatásokat feltételez, melyek érthető okokból meghaladják vállalkozásunk lehetőségeit. Az alapelv meghatározásakor egyfajta szakmai konszenzusra is hagyatkozhattunk, mivel megítélésünk szerint a hazai irodalomtudomány képviselői általában nem vonják kétségbe a poétikai szempontú vizsgálatok létjogosultságát. Mivel kötetünk potenciális 17

Mirod.indd 17

2010.10.18. 18:21:38

Előszó

olvasóit részben az egyetemi hallgatókban látjuk, korántsem érdektelen, hogy az általunk választott megközelítésmód általánosan elfogadottnak tekinthető. A poétikai szempontú elbeszélés nyitott más tudományos diskurzusok irányában, ezért nem kellett attól tartanunk, hogy az egyéb szempontokat preferáló képzések keretében kötetünk használhatatlannak mutatkozna. A poétika alakulástörténetének vezérfonalul választása határozza meg a kötet szerkezetét is. Az egyes korszakok irodalmát műnemek, illetve műfajok szerint tárgyaljuk. Mivel az irodalom fogalma, jellege és kategóriarendszere az idők során folytonosan változott, a fenti elvet a különböző korszakok igényeihez igazítva rugalmasan kezeltük, igyekezve megtalálni az összhangot a korszak irodalmi sajátosságai és a műfaji szempontú megközelítés között. A poétikai nézőpont érvényesítéséből fakadóan nem követtük a portrészerű elbeszélés hagyományát: ugyanazon szerző különböző műnemekbe, műfajokba sorolható műveit egymástól elválasztva, a műnem és a műfaj alakulástörténetébe illesztve tárgyaltuk. A választott elbeszélésmód belső koherenciájának megfelelően még az általunk legjelentősebbnek vélt szerzők esetében is eltekintettünk az életmű átfogó bemutatásától – amelyet egyébként a terjedelmi korlátok sem tettek volna lehetővé –, s megelégedtünk olyan művek kiemelésével, melyek az adott poétikai jelenség szemléltetéséhez megfelelőnek tűntek. Nem törekedtünk arra, hogy az irodalmi intézmények (lapok, kiadók, irodalmi társaságok stb.) szisztematikus és részletes áttekintését nyújtsuk. Az irodalom alakulástörténetének elbeszélését nem minden korszak esetében helyeztük szélesebb történelmi, eszme- vagy művelődéstörténeti kontextusba. Ezen a téren is igyekeztük figyelembe venni az egyes korszakok sajátos jellegzetességeit. Bizonyos esetekben a társadalmi-történeti változások olyan közvetlen hatást gyakoroltak az irodalom szerkezetére, hogy a kontextus vázolásától nem tekinthettünk el. Másrészt bizonyos irodalmi jelenségek és művek – gyakran az időbeli távolságból fakadóan – nem értelmezhetők megfelelő művelődés- és eszmetörténeti ismeretek nélkül, ezért a poétikai szempont érvényesítéséhez ezekben az esetekben elengedhetetlennek tűntek az ilyen jellegű kitekintések. Az elbeszélt történet időbeli határai a magyarországi írásbeliség kezdeteitől az ezredfordulóig, tehát egy évtized híján egészen napjainkig terjednek. A kötet szerkezete – elsősorban a kialakult oktatási gyakorlathoz, illetve a hazai egyetemek tanszéki struktúrájához igazodva – három nagy korszakra tagolódik: a régi, a klasszikus és a modern magyar irodalomra. A hivatkozott szakirodalom – a kötetbeli tájékozódás megkönnyítése érdekében – e három nagy egység végén található. A három részre bontott irodalomjegyzék nem törekszik átfogó képet nyújtani a tárgyalt korszak tudományos recepciójáról, kizárólag a szövegbeli hivatkozások feloldására szorítkozik. Míg a szekunder irodalomra a szövegbe illesztett zárójeles jegyzetek utalnak, a primer irodalomra vonatkozó hivatkozások lábjegyzetben 18

Mirod.indd 18

2010.10.18. 18:21:38

Előszó

olvashatók. Ugyancsak a tájékozódás megkönnyítését szolgálja a kötet végén található névjegyzék, amely a főszövegben előforduló neveket sorolja fel, tehát azokat, amelyek csupán a jegyzetekben olvashatók, nem tartalmazza. Szintén az áttekinthetőséget tartottuk szem előtt, amikor a belső utalások alkalmazása mellett döntöttünk. Az adott szöveghelyhez szorosan kapcsolódó korábbi vagy később következő szakaszokra zárójeles oldalszámok utalnak. Az elbeszélésmód kialakításakor összefüggő narratív szerkezet megteremtésére törekedtünk. Jóllehet a kötet szerzői nem hisznek a hézagmentes narratív struktúra lehetőségében, az átfogó kép megrajzolását mégis feladatuknak tekintették. Meggyőződésünk szerint az előadott történet nyitottsága megfér az összefüggő elbeszélés stratégiájával, ha a narratíva jelzi az elbeszélői kompetencia szükségszerű határait és az előadott történet elkerülhetetlen esetlegességeit, s nem igyekszik a történetmondót omnipotens narrátorként pozícionálni. A szerzők közös meggyőződése, hogy a közérthetőség összeegyeztethető a szakszerűség követelményével, ezért arra törekedtünk, hogy az általunk beszélt nyelv könnyen befogadható legyen. Nem volt célunk valamely meghatározott elméleti irányzat programszerű követése, ugyanakkor igyekeztünk mindazt hasznosítani, ami az utóbbi évtizedek kutatásaiból tárgyunk szempontjából használhatónak bizonyult. Mivel a történeti megközelítés nagy hagyománnyal rendelkezik a hazai irodalomtudományban, e gazdag tradíció eredményeire is bátran hagyatkozhattunk. Reményeink szerint olyan könyv született, amelyben az újszerűség és a korábbi tudományos teljesítmények megbecsülése harmonikusan kiegészíti egymást. Budapest, 2010. május 15. Gintli Tibor

19

Mirod.indd 19

2010.10.18. 18:21:39

8 . 2 . 19 4 8 - t ó l a 6 0 - a s é v e k v é g é i g

színházak alapításáig és régi szövegek kiadásáig. A nemzeti irodalom 19. századból örökölt hagyománya, amely alatt egyfajta kanonikus teljességet értünk, ebbe a sorba illeszkedik. A nemzeti irodalom a romantikus nacionalizmus hagyományában, legalábbis ami az eszményeket illeti, egységes és kizárólagos, ekképp együttesen zárt rendszert alkotó, példaszerű remekművek válogatott gyűjteményében valósul meg. A 20. század első felében ezt a koncepciót először a Nyugat, később az avantgárd, majd a népi mozgalom felől érte támadás, a hivatalos kultúrpolitika azonban – a Horthy-rendszeré éppen úgy, mint a század második felében a Rákosi-rendszeré és szándékait tekintve a Kádár-rendszeré is – határozottan ragaszkodott az egységes, minden alternatív elbeszélést kizáró nemzeti irodalom 19. századból megörökölt koncepciójához. A magyar kulturális nacionalizmus esetében az államfejlődés mozzanatait is magában foglaló folyamat egyik legfontosabb sajátsága, hogy a trianoni béke és a kivándorlási hullámok következtében az állam politikai és a nemzet nyelvi keretei durván elszakadtak egymástól. Mivel a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer kultúrpolitikája a nemzeti irodalom kereteit az állami lét kereteihez igyekezett szabni, ennek következtében olyan regionális irodalmi tudatok jöttek létre, amelyeket főként 1948 után évtizedeken keresztül nem fűztek össze átjárható kiadási és terjesztési rendszerek. Érvényes ez a trianoni béke által elszakított területekre, amelyekkel 1948 után megnehezedett a kapcsolattartás, mert a kommunista állam elveiben és gyakorlatában is feladta az anyaország és a határon túli magyarság kulturális integrációjának lehetőségét. (ROMSICS Ignác 2002.) És még inkább érvényes ez az 1945 utáni kivándorlási hullámok nyomán létrejött nyugat-európai és tengerentúli magyar nyelvű irodalomra, amelyet a két világrendszer szembenállása is elválasztott a magyar kultúra egyéb régióinak irodalmától. És mivel központjai viszonylag távol voltak egymástól (Washington, Toronto, London, Párizs, Róma, Köln, München, Amszterdam, Zürich és Bécs), a lélekszámában nem jelentéktelen, mintegy másfélmilliósra tehető, amúgy az asszimiláció modelljeit követő nyugati magyar diaszpóra semmilyen szempontból nem alkotott egységes kulturális hátteret, olvasóközönséget. Így az, amit nemzeti irodalomnak nevezhetünk, egymástól intézményesen elválasztott, önálló kontextusokban létezett, és létezik bizonyos mértékben mind a mai napig.

8.2.2.2. Márai Sándor E kontextusok részletes tárgyalása helyett itt csupán egyetlen problémára térhetünk ki. Mivel a különböző kontextusok közötti közvetítés csatornái többé-kevésbé blokkoltak voltak – főként a nyugati magyar irodalom esetében –, de legalábbis lassúak, a szélesebb irodalmi tudat recepciója nem ritkán évtizedes csúszással vet877

Mirod.indd 877

2010.10.18. 18:21:59

8 . A m á s o d i k v i l á g h á b o rú b e f e j e z é s é t ő l a 7 0 - e s é v e k e l e j é i g

te kezdetét, és a jelentésesség alapvető változásaival járt együtt. Egyik látványos, más szempontból azonban kivételes példája ennek a folyamatnak Márai Sándor 1948 után keletkezett prózájának és befogadásának története. Márai a 30-as évek egyik legnépszerűbb írójaként, jelentős életművel a háta mögött ebben az évben emigrált Magyarországról, immár másodszor. Előbb Svájcba, majd Olaszországba ment, ahonnan 1952-ben New Yorkba költözött tovább. Ezt követően 1968-tól tíz évig élt az olaszországi Salernóban, végül 1979-ben a dél-kaliforniai San Diegóban telepedett le. Második emigrációja idején mintha addig írott regényei is kivándoroltak volna vele. A 80-as évek végéig Magyarországon gyakorlatilag hozzáférhetetlenek voltak, a kölcsönkönyvtárakból is kivonták őket, az irodalomtörténetekben pedig, ha egyáltalán megemlítették, negatív ítéletek szóltak róla, melyek alaphangját Lukács Györgynek az író Sértődöttek című regényéről írott kritikája adta meg 1948-ban. Márai a 40-es évek közepén olyan regénypoétika elsajátításával kísérletezett, amely a Kosztolányitól örökölt, és számára mintaként szolgáló zárt műfaji normák fellazításával nyitottabb és bonyolultabb elbeszélésrendszer létrehozását tette volna lehetővé. A nővér befejezetlenül maradt kísérletében, amelynek témája a 30-as évek óta foglalkoztatta, az egyenes vonalú történetmondást az emlékirat-próza összetettebb időszerkezetére cserélte, leveleket és egyéb reflexív részleteket iktatott az elbeszélés menetébe, a személy, pontosabban a művelt, önmagát folytonosan építő polgár lelki és kulturális integritásának, egységéhez mint eszményéhez azonban változatlanul ragaszkodott. Szegedy-Maszák Mihály figyelmeztet az eszmény viszonylagosságára. Noha Márai bizonyos volt abban, írja, „hogy az egyén nagyon kevés újat adhat ahhoz képest, amit a halottak hagynak ránk örökségként, nem kevésbé volt meggyőződve arról, hogy a maga belső törvényei szerint élő szellemi, alkotó ember semmiféle közösségben nem találhatja meg a helyét.” (SZEGEDY-MASZÁK Mihály 1991: 16.) E sajátos szolipszizmus avatja emlékezéseit és naplóit, az emigrációban töltött évtizedek, sőt talán az egész pálya legjelentősebb alkotásait, nagyszerű dokumentumokká. Ezek a személyes érdekeltséget messze meghaladóan arról tanúskodnak, hogy a felvilágosult, kimunkált és szilárd értéktudattal rendelkező, elsősorban német, másodsorban angol és francia orientációjú keleti-közép-európai polgári kultúra képviselője miként látta magát és a világot akkor, amikor e kultúra a térségben anélkül veszítette el szerepét, hogy programját beteljesíthette volna. Márai kulturális értelemben egyre inkább egy vereségre ítélt értékes hagyomány, a klasszikus polgári humanizmus egyik utolsó örökösének tekintette magát, figyelme azonban rendkívül éles volt, részrehajlás nélküli. Pontosan látta a státuszféltéssel vegyes nacionalizmusában elbukó középosztály vétkeit, ha nem is oly határozottan, mint egy korábbi emigráns, Bartók Béla, aki 1938 áprilisában ezt írta végrendeletében: „Amit eddig írtam, Magyarországra vonatkozik, ahol sajnos a »művelt« keresztény emberek 878

Mirod.indd 878

2010.10.18. 18:21:59

8 . 2 . 19 4 8 - t ó l a 6 0 - a s é v e k v é g é i g

majdnem kizárólag a náci rendszernek hódolnak: igazán szégyellem, hogy ebből az osztályból származom.” Márai egyedi jelenségeket érzékelt, és történelmi, irodalmi ismereteinek, morális tapasztalatainak közvetítésével folyamatokra következtetett belőlük: tagadta, hogy a náci és a kommunista diktatúra között bármiféle különbséget tehetnénk a humanizmus perspektívájából, és nem látta esélyét 1945 után a demokratikus fejlődésnek. A Föld, föld!… abban a pillanatban ér véget, amikor egy orosz katona az ennsi hídon visszaadja a kivándorló Márai útlevelét, és az Arlberg-expressz zajtalanul továbbindul az éjszakai sötétében. Márai Nyugat-Európában, majd még inkább Amerikában elveszítette tájékozódó képességét. „Az a különös folyamat, melyen a legtöbb Európából ideérkezett bevándorló átesik – a deseurópaizálódás folyamat –, nem magyarázható »csak« a másféle társadalmi viszonyokkal. Van ebben a földrészben valami, ami kiszívja az emberből az európai tartalmat”366 – írja 1954-ben. A magány másik oka az anyanyelvi közeg elvesztése és az anyanyelv mint a személyiség egységét hordozó kulturális-történeti-érzelmi alap megrendülése volt. Erről vall sokszor idézett verse, az 1950-ben írott Halotti beszéd, és vallanak e sajátos tudati folyamatról a naplók is. Amíg 1950-ben Posillipóban még ezt írja Márai, „Minden elveszett, minden. A nyelv, az otthon, a munka értelme, az ifjúság. Végre, szabad vagyok!”, nem sokkal későbbről már ezt olvassuk, „Még nem vagyok közönyös, de már nem vagyok kíváncsi”. Öt évvel később, 1955-ben Amerikában pedig már ezt jegyzi föl: „Amerikában – ezt mindennap észlelem – mindenkinek, állandóan honvágya van egy »hon« után, amely – már vagy még – nincsen”. Miután Márai regényeit és tőlük esztétikai jelentőségükben elmaradó verseit halála után, 1990-től kezdve újra kiadták Magyarországon, népszerűsége magasra szökött. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a szélesebb olvasóközönség egy jelentős régi író életművét újként ismerte meg. A több évtizedes megszakítás után megváltozott történelmi, kulturális és irodalomtörténeti környezetben indult újra Márai recepciója, aki az irodalmi tudatban egyszerre tartozott a jelenhez és a félmúlthoz, ezáltal egyfajta időbeli lebegés határozta meg a prózájának helyzetét. Népszerűségét e különös időbeliségen kívül több ok is elősegíthette. Megjelenése önmagában is szimbolizálta a demokratikus változásokat. Márai 1989 utáni recepciójában rövid ideig meghatározó szerepet játszott Halotti beszéd című költeménye, mely – mintegy Illyés Egy mondat a zsarnokságról című versének párdarabjaként – a nyugati emigráció perspektívájából utalt a nemzeti veszteség tapasztalatára. A későbbi recepciónak azonban a regények befogadása szabott irányt, amit Márai felszökő nyugat-európai népszerűsége is mindinkább befolyásolt. A stílusművészet magas fokán megírt, cselekményes regényei, melyeket számos vonásuk a bestseller irodalommal rokonít, éppen azt adták a korabeli olvasóközönségnek, amit a bo366

Márai Sándor: Napló 1945–1957. Bp., Akadémiai Kiadó–Helikon, 1990, 254. 879

Mirod.indd 879

2010.10.18. 18:21:59

8 . A m á s o d i k v i l á g h á b o rú b e f e j e z é s é t ő l a 7 0 - e s é v e k e l e j é i g

nyolultabb olvasói eljárásokat követelő, igényes szépirodalomtól nem kapott meg: egyenesvonalú, világos cselekményvezetést, történetelvű prózát, jól azonosítható elbeszélői szólamokat, életbölcsességet. Mindezek mellett Márai bizonyos vonásainak felismerésére, és ezzel értelmezésének megújulására, úgy tűnik, a 90-es évek elején előbb Franciaországban, majd Olaszországban és Németországban kibontakozó Márai-kultusz ad lehetőséget. A kultusz váratlanságára és mértékére csupán utalhatnak a következő adatok. 1992 és 1995 között hat Márai-regényt adtak ki olaszul, a Béke Ithakábant kétszer is. Németországban, ahol 1999 előtt Márainak már 21 könyve megjelent, egyik-másik több kiadásban, mindazonáltal átütő siker nélkül, 1999 után, amikor Magyarország meghívott vendégországként mutatkozhatott be a frankfurti könyvvásáron, öt év alatt 36 Márai-kötet jelent meg (ezek között újrakiadások is vannak). 2000-ben 6, 2001-ben 13, 2002-ben 8, 2003-ban 6, 2004-ben 3 cím képviselte az írót a német könyvpiacon. Ehhez hasonló sikert magyar író ezt megelőzően nem ért el külföldön. A német kritika Márai életművét a német és az európai irodalom kontextusában helyezte el. Jóllehet a kivételesen szerencsés fordítások egészen más stílusbeli képet közvetítenek, mint az eredeti szövegek, az értelmezés különbségei inkább a kulturális tudat eltéréseiből fakadhatnak, melyek elmélyítették Márai és Thomas Mann, valamint helyenként Márai és Joyce prózájának rokon vonásait, és Márai prózáját, mindenekelőtt a sikert bevezető regényt, A gyertyák csonkig égneket egy korábbi korszakváltással, a Monarchia széthullásával, a többnyelvűségből az egynyelvűségbe tartó folyamat szemléletével hozták összefüggésbe. Ez elősegítette, hogy Márai prózája a 20. század végének irodalomértése által nyerje el a helyét a századközép európai irodalmában. Eközben felerősödtek e próza ironikus tónusai, melyek nem utolsósorban a szövegköziség és az egyéb kulturális utalások jelenségeivel függenek össze. Attól a képtől, melyet az 1945 utáni kritika rajzolt Márairól, a magyar befogadói közegnek is a későbbi nyugat-európai recepció figyelembevételével sikerült vagy sikerülhet elszakadnia.

8.2.2.3. Illyés Gyula A második világháborút követő időszak legnagyobb tekintélyű írója kétségtelenül Illyés Gyula volt. Az irodalmi közvélemény mintegy Babits örökösének tekintette őt. 1937 januárjától ő foglalta el a Kosztolányi halálával megüresedett egyik főmunkatársi helyet a Nyugat szerkesztőségében. Babits és Illyés viszonyáról mindmáig nagyon keveset tudunk, lényeges adatok hiányoznak egy megbízható kép kialakításához. (KENYERES Zoltán 2004: 80–81.) És nem csupán Illyés pályájának erről az időszakáról hiányosak az ismereteink. A szerzőt kritizálhatatlan magasságba emelő kultusz, az Illyés által maga köré vont – naplóiban is megnyilvánuló 880

Mirod.indd 880

2010.10.18. 18:21:59

8 . 2 . 19 4 8 - t ó l a 6 0 - a s é v e k v é g é i g

– bonyolult misztifikáció, a kortársak és az utókor ideológiai érdekei és persze a hagyaték részleges feltártsága egyaránt felelős azért, hogy sokszor feltételezésekre vagyunk utalva vele kapcsolatban. Holott ami a második világháború utáni négy évtized történetét illeti, poétikai és társadalmi szemléletének, illetve konkrét helyzetekben tanúsított magatartásának elemzése nélkül az egész korszak csak töredékesen érthető. Ugyanígy elemzésre szorul szereptudatának hatástörténete, melynek kortársi és mai megítélése között nyilvánvaló távolság érzékelhető. Hívei és követői a 60-as, 70-es években úgy néztek föl rá, mint az ország első gondolkodójára, élő lelkiismeretére, legfőbb erkölcsi tekintélyére, és ezt a szerepvállalást kritikusai is akceptálták. Irodalmi hatása ennél valamivel korlátozottabb volt, de aligha lehet tőle eltekinteni például Csoóri Sándor vagy Nagy Gáspár pályája alakulásának számbavételekor. A kultikus viszony természetesen Illyés halálakor nyilatkozott meg a legtisztábban, egyszersmind utoljára kaphatott hangot zavartalanul a hozzátartozó beszédmód. „Elragadó volt eretneknek és egyezséget keresőnek egyaránt. Számolni kellett vele, ahogy egy nép lelkiismeretével, igazságérzetével és ízlésével is számolni kell. Eszméit, esztétikáját megmoroghatták némelyek, de azt a valamit, amit a nevének említésére éreztünk és gondoltunk, nem sérthette föl senki. A tehetsége volt ilyen parancsoló? Az is, de a tehetség önmagában sokkal sérülékenyebb. Ő az az idegszál volt, amely közvetítetni tudta Ady lázadását, Széchenyi keserűségét, buzgalmát s a lehúzott kucsmájú juhászok visszafojtott indulatát, anélkül hogy egyik vagy másik mellett kötelezte volna el magát. Összegző volt, és így lehetett sorsfordító a költők és nagy magyar gondolkodók között is”, írta Csoóri Sándor A halál másnapján367 című emlékezésében. Két évvel később a költő monográfusa, Tamás Attila már óvatosan kivonni igyekezett magát a kultikus beszédmód uralma alól: „Az Illyés-életmű méltán vívta ki magának az elfogódott tiszteletet, s hosszú évekig adhat még alkalmat vallomások személyességének megszólalásához. A halált követő megrendülésnek az ő esetében szükségszerűen hosszúra nyúló tartama is elérkezhetett azonban már a múlás szakaszába. (…) Ebben a – távozását nem egyszer még szorongatóan éreztető – új korszakban csak lassan tompuló fájdalommal, mégis: távolodunk már személyének eleven sugárzási köréből, fokról-fokra messzebbre kerülünk művei megjelenésének legszorosabban őhozzá kötődő élménykörnyezetétől is. Nem zárkózhatunk el a tárgyilagos mérlegelés, akár a »bonckés alá vétel« műveletei elől sem.”368 Illyés szereptudata lényegében attól kezdve, hogy hazatért Párizsból, a nemzeti bárdköltő 19. században megerősödő modelljének újrafogalmazásában és korrekciójában öltött formát. E hagyomány legfontosabb és változatlan eleme, hogy a bárdköltő a teljes nemzet reprezentánsa, akiben a nemzet elvont fogalma 367 368

Csoóri Sándor: A halál másnapján = Uő: Készülődés a számadásra. Bp., Magvető, 1987, 149–150. Tamás Attila: Illyés Gyula. Bp., Akadémiai Kiadó, 1989, 11. 881

Mirod.indd 881

2010.10.18. 18:21:59

8 . A m á s o d i k v i l á g h á b o rú b e f e j e z é s é t ő l a 7 0 - e s é v e k e l e j é i g

szubjektummá változik. A változó mozzanatok közül a politikai eszményként is érvényesülő fogalom konkrét tartalmait érdemes vizsgálnunk. Illyés mindvégig kitartott amellett a reformkori gyökerű, alapvetően republikánus elv mellett, hogy a nemzet fogalma integratív jellegű, különböző értékeket, identitásokat és nyelveket foglal magában. Ennél azonban nem nagyon jutott tovább, konkrét politikai magatartásában pedig ezt az elvet sem alkalmazta mindenkor. Gondolkodásának másik állandó eleme az a múltból felülvizsgálat nélkül átvett meggyőződés volt, hogy a nemzet mindig ellenzékben van az adott politika színtér hatalmaival szemben, sorsa mindig veszendő és tragikus, helye ezért mindig a „magasban” van, az organikus értékei és főként nyelvének ügye mellett elkötelezett kultúrában, az irodalomban. Ez az örökölt meggyőződés felelős Illyés esszencialista nyelvhasználatáért, amely az utóbbi uralma alatt szétválaszthatatlanul kapcsolja össze a hazáról folytatott történelmi-politikai és metafizikus diszkurzust. Mi gondom! – áll az én hazám már, védőbben minden magasságnál. Csak nézelődöm, járok, élek, fegyvert szereztem, bűv-igéket. Már meg is osztom, ha elmondom, milyen e biztos, titkos otthon. Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit, köréd varázskör teremtődik. Ha új tatárhad, ha kufárhad özönli el a tiszta tájat, ha útaink megcsavarodnak, mint giliszta, ha rátapodnak: te mondd magadban, behunyt szemmel, csak mondd a szókat, miktől egyszer futó homokok, népek, házak Magyarországgá összeálltak. (…) Míg szabad mezőkön jártál, szedd össze, pajtás, amit láttál, mit szívvel, ésszel zsákmányoltál, vidám vitáknál, leányoknál. 882

Mirod.indd 882

2010.10.18. 18:21:59

8 . 2 . 19 4 8 - t ó l a 6 0 - a s é v e k v é g é i g

Mint Noé a bárkába egykor, hozz fajtát minden gondolatból, ábrándok árvult szerepét is, álmaid állatseregét is. (…) Mert ha sehol is: otthon állok, mert az való, amit én látok, akkor is, ha mint délibábot, fordítva látom a világot. Így maradok meg hírvivőnek őrzeni kincses temetőket. Homlokon lőhetnek, ha tetszik, mi ott fészkel, égbemenekszik. – olvassuk Haza, a magasban című versének szakaszait. Illyés úgy vélte, a kulturális tér elkötelezett művelése nem egyetlen írói csoport, hanem minden hivatásával azonosuló költő feladata, éppen ebből fakad a nemzet gazdagsága. Mivel azonban a nemzet ügyét veszélyeztetettnek és Trianon után igazságában mélyen sértettnek érezte, irodalomszemlélete alapvetően bezárkózó volt, a lehetőségeknél is sokkal zártabb, különösen ha figyelembe vesszük, hogy fiatalon személyes részese volt a francia szürrealizmus kései korszakának. Amikor megállapítjuk, hogy Illyés gondolkodásának és egész irodalomszemléletének alapszerkezete a 19. század nagy programjaiban és sémává rögzült előítéleteiben gyökerezett, mindehhez hozzá kell tennünk, hogy költészetének és társadalmi gondolkodásának alapvető rétegéhez tartozik ítéleteinek plebejusi horizontja. Ennek megőrzése különösen fontos volt integritásának kialakításában, hiszen a Puszták népében (1936) ábrázolt gyermekkori környezetből elindulva hatalmas civilizációs távolságot járt be néhány év alatt. Jól példázza az egyeztetés nehézségeit 1944-ben írott A tű foka című drámája, amelynek főhőse, Ercsi külföldről hazatérve elhatározza, hogy béres lesz, mert úgy érzi, tudását a szegények érdekében kell felhasználnia. A második felvonásban azonban rá kell eszmélnie, hogy döntésével öntudatlanul a politikai karrier útját választotta, aminek az az ára, hogy elárulja erkölcsi elveit. A második világháború befejezésekor Illyés is politikussá vált. E választásának azonban voltak előzményei. Mindig tudta, hogy egy demokráciahiányos társadalomban az irodalom szükségszerűen politikát is jelent. A Horthy-rezsim hivatalos kultúrájával szemben a Nyugat, az avantgárd művészek köre, a népi írók és a Szép 883

Mirod.indd 883

2010.10.18. 18:21:59

8 . A m á s o d i k v i l á g h á b o rú b e f e j e z é s é t ő l a 7 0 - e s é v e k e l e j é i g

Szó szociáldemokrata társasága egyaránt ellenkulturális mintákat testesítettek meg, és a rendszerrel szemben egymással is többé-kevésbé szolidárisak voltak. Az ellenkultúra alapvető közmegegyezése akkor ingott meg, amikor 1935-ben Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Féja Géza, Németh László, Tamási Áron, Szabó Lőrinc és a Válasz szerkesztője, Németh Imre elmentek Zilahy Lajos villájába, hogy ott – homályos várakozásokkal – Gömbös Gyulával egyezkedjenek. (BORBÁNDI Gyula 1989: 168–183.) Az Új Szellemi Front sosem vált egységes, aktív körré, következésképp nem valósult meg a benne részt vevők szövetsége sem a fasiszta eszmékkel rokonszenvező kormánnyal, de már a kísérlet is káros következményekkel járt. A megalapítást követő viták során elháríthatatlanná vált a gyanú, hogy az Új Szellemi Front körül összpontosuló heterogén kulturális és politikai szándékok egyik fontos összekötő eleme a parasztpolgárosodás programjába minduntalan belekeveredő antiszemitzmus volt, a korabeli neobarokk társadalom e legmételyezőbb vonása, amely a trianoni béke által megtört nemzetfogalom és modernizációs elkötelezettség önismereti problémáit fedte el. Ezt a benyomást erősítette Zilahy Lajos Nyílt kártyákkal című cikke, melyet a villájában megrendezett találkozó után néhány nappal jelentette meg a Pesti Naplóban. Illyés 1945-ben tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, befolyásos személye a Parasztpártnak. Ugyanakkor a 30-as évekre visszamenő baráti kapcsolatot tartott fenn az egykori bécsi kommunista emigráció vezetőivel, akik már ekkor kulcsfiguráját látták benne annak a tervezett „koalíciónak”, amelynek célja az lett volna, hogy a Kommunista Párt hatalomra jutása esetén a baloldali népi írókat szövetségeséül megnyerve szerezzen magának társadalmi-kulturális legitimitást. Illyés 1934 nyarán tett oroszországi utazásáról beszámolva – amikor Nagy Lajossal együtt meghívást kapott a szovjet írók első, a szocialista realizmus elveit hatalomra juttató kongresszusára –, kételyekkel ugyan, mégis rokonszenvvel nyilatkozott Sztálin rendszeréről, ahogyan akkoriban több baloldali francia író is. (Magán a konszolidációs igényekkel megszervezett kongresszuson nem vett részt, még előtte megszakította Szovjetunióbeli tartózkodását és hazautazott.) Hasonlóképpen nyilatkozott Illyés 1947-ben megjelent Tizenkét nap Bulgáriában című verses útirajzában. Bulgária számára egyfajta kommunista parasztállam volt, amelybe belelátta a késő romantikus függetlenségi hagyomány és plebejus nacionalizmus eszményeit. Mivel az Illyés gondolkodását meghatározó vonások ellentmondásai az ország szovjetizálásának körülményei között nem voltak elsimíthatóak, az államhatalom pedig folytonos legitimációhiányban szenvedett, a nagy tekintélyű költő bizonyos perspektívából a hatalom emberének látszott, míg más nézőpontból integritását őrző írófejedelemnek. E kettősség Illyés műveibe is „beleírta magát”. Miközben az ebből fakadó játszmákat ő maga is csak részlegesen uralhatta, nyilvánvaló, hogy mindkét attitűd a hatalomgyakorlás módozatairól szólt. E szereptudat veszélyeire utal a Két kéz (1950) című litániaszerű hosszúvers is, a korszak egyik reprezentatív, bár jónak 884

Mirod.indd 884

2010.10.18. 18:21:59

8 . 2 . 19 4 8 - t ó l a 6 0 - a s é v e k v é g é i g

éppen nem mondható költeménye. Az életképszerű részletekben gazdag versben Illyés anyja és apja kezének konkrét testiségét az ellenállás és az intelem, tehát a költészet megvallott alapfunkcióinak szimbólummá változtatja, halálon túli üzenetté, feladattá, küldetéssé, ami szükségszerűen ideológiává merevül, hiszen a szimbólum a maga jelszerűségében eltörli a testet. A vers lényegében ezt a folyamatot járja be, eljutva arra a pontra, ahol a familiaritásból levezetett általánosság, „egy nemzet dolga”, végképp kisajátíthatóvá válik: „Arcára nem emlékszem. / E kéz tűnik elébem, / ha felidézem; lénye: / ez a kéz hű arcképe. // Láthattam holtra-hülten, / keresztre merevülten / e kezet, az olajfolt / akkor is rajt volt. // Igy lett útjelző ábrám / iránymutató táblán, / iránytű, figyelő domb, / nekem a Szent Jobb. // Hullámtörő gát, szirtkő, / előrevetett hídfő, / bástya, jel-intő máglya, / szolgák, próféták álma. // A jel. Amelytől / Konstantin harcra kelt föl, / mellyel nekem is győznöm / kell égen-földön. // (…) Szinte harapnak: / nem magadé vagy csak! / Tenyeremben egy nemzet / dolga bizserget. // (…) Én hiszem, lesz aranykor, / csak munkálj, harcolj. / Föl, föl, mind följebb jutnak, / kúsznak e konok ujjak. // Mert ők az Igen és Nem / a mindenségben; / a végtelen határán / a kapubálvány.” Helytálló az a megállapítás, hogy Illyés költészetében a patetikus dikciójú beszéd „olyan viszonyt létesít az általa közöltek igazságtartalmával, amely lényegében csak az azonosuló olvasásmód számára nyílik föl” (KULCSÁR SZABÓ Ernő 1998: 118). Az elemzett szereptudat tartalmait szüntelenül újradefiniáló, didaktikus részletekből könnyű lenne egy egész kis gyűjteményt összeállítani. Ám ha így tennénk, szem elől tévesztenénk Illyés költészetének azt a szinte kötetről kötetre erősödő sajátságát, hogy a szerepekre mint szerepekre reflektál, és igazságait a megkonstruált vitahelyzetekben, egyfajta polifon beszédtér berendezésével egyetlen versen belül is módosítani képes. Mindez még monologikus verseiben, például A reformáció genfi emlékműve előtt (1946) című költeményben is megvalósul. Az önmagát vitahelyzetben megfogalmazó szerep természetesen Ady poétikai mintáit eleveníti föl, de már nem benne, hanem a zeneszerzőről 1955-ben írott vers tanúsága szerint Bartókban leli meg igazi példáját. Ez a szerkesztés a pálya előrehaladtával egyre kevésbé a vélemények, inkább a nyelvek többszólamúságában teszi elgondolhatóvá a jelenetezett beszédet, ami Illyésnél az esetek többségében rájátszik egy másik szöveg modorára, stílusára. Ennek az Illyés értelmezésében sokáig figyelmen kívül hagyott jelenségnek a példájával találkozunk a szerzői keltezés szerint 1950-ben írott Egy mondat a zsarnokságról című költeményben is, amely 1956. november 2-án jelent meg az Irodalmi Újságban. A vers alá az 1950-es dátum került. A keletkezés ideje valószínűleg későbbi, annyi azonban bizonyos, hogy a forradalom napjaiban már készen volt. Illyés a Vajdahunyad várában tartott gyűlésen, amelyen a Nemzeti Parasztpárt örököseként megalapították a Petőfi Pártot, emlékezetből rekonstruálta az Irodal885

Mirod.indd 885

2010.10.18. 18:21:59

8 . A m á s o d i k v i l á g h á b o rú b e f e j e z é s é t ő l a 7 0 - e s é v e k e l e j é i g

mi Újság számára. A leghelyesebben akkor járunk el, ha a dátumot a versszöveg részének tekintjük. A 183 sor terjedelmű költemény legközelebb 1986-ban jelent meg Illyés Menet a ködben című kötetében. Az újraközlés lehetőségét korábban maga a költő hárította el több alkalommal, visszahelyezésével nem akarván legitimálni a kádári kultúrpolitikát. Egy másik, 200 sor terjedelmű változat volt olvasható Illyés 1971-ben Zágrábban közreadott kétnyelvű versválogatásában. Ebben a változatban mind az ötven versszak pontosan négysoros. A költemény második magyarországi megjelenését követően vált az Illyés-recepció meghatározó szövegévé, olvasatainak különbségei 1989–90-ben politikai jelentőséggel bírtak. A repetitív egységek litániaszerű építménye Paul Éluard-nak a második világháború idején írott Szabadság című versére játszik rá. Illyés számos lírai alkotásához hasonlóan itt is olyan nyilvános beszédnek tekinti a verset, amelynek célja a meggyőzés. Ráadásul a hatalmas versmondatnak, amely az első két sor tautológikus tükörszerkezetét fejti ki, 1956-ban valóban mintha színpadot épített volna a történelem: „Hol zsarnokság van, / ott zsarnokság van”. A zsarnokság nem valami önmagán kívüli eszméről, célról szól, kizárólag önmagáról. A vers belülről korlátlanul bővíthető zártsága mintegy a zsarnokság totalitását dokumentálja. A zágrábi változat harmadik szakasza „füst-sötéten gomolygó vádbeszéd”-ként értelmezi a kimondás gesztusát. És éppen ebben foglalható össze a vers belső paradoxonjának lényege. Az elhallgatás ellenében rendkívüli erőket mozgósító kimondás, ami mindvégig táplálja a vers indulati energiáit, kivonja magát a zsarnokság totalitása alól, azaz tagadja a vers állítását, és így a zárt szerkezet egyszersmind az intakt ellenállás formájává is válik. A felszabadító és nyugtalanító paradoxon költőileg feloldhatatlan: a szó kimondása összezúzza a zsarnokságot, csakhogy annak totalitásán kívül nincsen hely. Ahol a halál sem személyes („Porod is neki szolgál”), ott a vers is részévé válik tautológikus működésének: „Hol zsarnokság van: / mindenki szem a láncban”. A költemény 1989 utáni recepciójának fontos eseménye volt 1992-ben Márton László Bowen monológja, sötétben című versének megjelenése. (Bowen egy börtöncella foglya, Déry G. A. úr X-ben című regényének 16. fejezetében szerepel.) Márton ironikus parafrázisa már az Illyés-hagyomány átértelmezésének átértelmezését dokumentálja. Ez a szöveg ismét a szabadságról szól, akárcsak Éluard verse: „Hol szabadság van, / ott szabadság van / nemcsak az elpusztított tájban, / nemcsak a lelki félhomályban, // hol büntet s nem kitüntet / a csüggedő tekintet / nemcsak a parttalan vitákban / nemcsak a promiszkuitásban // (…) ott szabadság van / nemcsak a méltatlankodásban / a társadalmi erjedésben / a rémhírterjedésben, // a félelemben és a sérelemben / ott minden szabad mindenkivel szemben: / hol szabadság van; ott szabadság van.” Amikor Márton László a „zsarnokság” helyére „szabadságot” írt, verse visszamenőleg tárta fel az illyési tapasztalat ürességét, azt, hogy az ő „zsarnokságával” szemben megképezhető szabadság negatív 886

Mirod.indd 886

2010.10.18. 18:21:59

8 . 2 . 19 4 8 - t ó l a 6 0 - a s é v e k v é g é i g

tartalmú, a rabság puszta hiányát jelenti, míg Márton versének „szabadsága” nem feltétel és nem adottság, hanem az egyes ember felelősségének etikai ténye. (BALASSA Péter 1996.) A vers kétségtelenül legérzékenyebb helyén találta el Illyés életművét, egyben választ adva arra is, miért nem eleven hatótényezője ma irodalmunknak: elveszítvén a zsarnokság ellensúlyait, melyek a nemzetet számára szükségszerűen „ellenzékivé”, a verset pedig ellenbeszéddé tették, eszményei, utópiái kiüresedtek. Ez a tapasztalat azonban valószínűleg nem a végső szó Illyés költészetéről. Ezt jelzi, hogy a recepciós sor folytatásaképpen az Egy mondat a zsarnokságról mára műfaji sajátságokat öltött. Szintén jelképes időben, a Holmi című folyóiratnak a 100 éves Nyugatot ünnepelő 2008. januári számában jelent meg Lackfi János Egy mondat című verse. Lackfi számára a műfajként megmutatkozó költemény lényegében üres retorikai szerkezetével azonos, ami vegyen bár fel akármilyen tautologikus azonosítást, annak nem lesz önmagán, az azonosító tautológián túlmutató jelentése: „Hol irodalom van, ott irodalom van / a rohanásban, forradalomban, / katonák fején papírcsákó, / kezükben a fegyvernek látszó / összegöngyölt újság vagy óság, / mulandóság, maradandóság, / ó, irodalmi mindenhatóság!”

8.2.3. Az irodalom intézményrendszerének újjászerveződése 1956 után Az 1956-os forradalom idején, illetve az azt megelőző hetekben az Írószövetség tényleges politikai szerephez jutott, az ellenállás egyik szellemi központja volt. (STANDEISKY Éva 2005: 172.) A forradalom bukása után a kádári vezetés egyik célja az írók politikai befolyásának tartós visszaszorítása volt. Ennek érdekében az új pártirányítás az összes önmagát korábban hatalmi tényezőnek ismerő írói csoporttal, a kommunista írókéval és a népiekével felmondta a bizalmas, illetve a szövetségesi viszonyt. Eközben számos írót letartóztattak. Köztük volt Bibó István, Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán, Fekete Sándor, Eörsi István és Lakatos István is. Voltak, akik kivándoroltak. Ekkor hagyta el az országot mások mellett Határ Győző, Ignotus Pál és Faludy György. A hivatalos irodalmi élet intézményrendszerének újjászervezése 1957 őszén kezdődött el és 1962-re fejeződött be. A kommunista kultúrpolitika lemondott a szocialista realizmus ideológiájának érvényesítéséről, és óvatosan teret engedett a modernista irányzatok megnyilvánulásának. Ennek legalábbis a lehetőségét jelezte, hogy 1957-ben több olyan írónak, kötete jelenhetett meg, köztük Weöres Sándornak, Jékely Zoltánnak, Nemes Nagy Ágnesnek, Pilinszky Jánosnak és Kálnoky Lászlónak, akinek az előző tíz évben erre nem volt módja. Ugyanebben az évben Kossuth-díjjal tüntették ki Németh Lászlót. Mindeközben több írót, szinte kizárólag egykori kommunistákat (Örkény Istvánt, Kuczka Pétert, Benjámin Lászlót) publikációs tilalommal sújtottak. Ekkor zárták ki végleg a magyar kulturális élet irányításából a Nagy Imre kormányában 887

Mirod.indd 887

2010.10.18. 18:21:59

8 . A m á s o d i k v i l á g h á b o rú b e f e j e z é s é t ő l a 7 0 - e s é v e k e l e j é i g

feladatot vállaló Lukács Györgyöt. Az új hatalom irodalompolitikai törekvéseinek hatásában is fontos kifejeződése volt az 1958 júniusában kiadott, a Társadalmi Szemlében, majd a Kortársban is megjelentetett állásfoglalás a népi irodalomról, amivel az új pártvezetés a lojalitás szükségességére figyelmeztette a legerősebb és az emigráció számára is leginkább reményt keltő csoportot, a népi írókét. A kulturális politika fő irányítója ekkor már Aczél György volt, aki az írói csoportok ügyes megosztásával és egymás elleni kijátszásával, valamint a támogatás, a tűrés és a tiltás hármas kategóriarendszerének érvényesítésével elérte, hogy a 60-as évtized elejére konszolidáltságot demonstráló viszonyok jöjjenek létre. A Kádár-rendszer szerénynek mondható, ám annál rombolóbb céljait Aczélnak bő évtizednyi időre sikerült elérnie: még gyűlölői is hümmögve beismerték, hogy a szovjet megszállás magyarországi adottságai között minden elképzelhető lehetőség rosszabb lenne az ő „felvilágosult abszolutizmusánál”. Aczél hatalomtechnikai megfontolások jegyében fogant politikája mindmáig kitörölhetetlen nyomokat hagyott az ország kultúráján. 1959 őszén újjászervezték az immár tökéletesen depolitizált Írószövetséget. 1957-ben új folyóiratok jöttek létre, köztük a kommunista írók közéleti hetilapja, az Élet és Irodalom, valamint havi rendszerességgel megjelenő Kortárs (első számában a be nem börtönzött reformellenzéki írók, köztük Örkény mérsékelten bűnbánó nyilatkozatával), a Pécsett szerkesztett Jelenkor és a nyugati irodalmak közvetítésével később a kulturális tájékozódásban fontos szerepet játszó Nagyvilág. A folyóiratok, a könyvkiadók és az irodalommal kapcsolatban álló egyéb médiumok (rádió, színház, film) szigorú pártirányítással működtek, belülről pedig az igazodás kényszere vagy igénye befolyásolta a szerkesztői munkát. (CSEH G. B.–KALMÁR M.–PÓR E. 1999: 57.) Ugyanezen év végén megkezdődött a nagy politikai perek sora, amit két íróper vezetett be. Az egyik fővádlottja Déry Tibor volt, a másiké Varga Domokos volt. Eközben az írók többsége, még ha ellenérzésekkel is, kinyilvánította lojalitását az új hatalom iránt. 251-en írták alá azt a pártközpontban fogalmazott tiltakozást, amely visszautasította, hogy az ENSZ közgyűlése megtárgyalja az úgynevezett Ötös Bizottság jelentését. Ez a jelentés volt hivatva feltárni az 1956-os magyar forradalom vérbefojtásának körülményeit.

8.2.4. A költészet beszédmódbeli megújulásának lehetőségei és változatai az 50-es években és a 60-as évek első felében Az 50-es évek első felének nyilvánosságát uraló politikai eszmények kizárólag ideológiai szempontok szerint megítélt agitatív funkciót tulajdonítottak az irodalomnak. Ezzel a propagandisztikus költészettel kapcsolatban valószínűleg nem nagyon érdemes bármiféle poétikai hagyományt emlegetni, illetve ha mégis, leginkább egy alsóbb irodalmi regiszterét, a verselgető dilettantizmussal határos vagy 888

Mirod.indd 888

2010.10.18. 18:22:00

Irodalom

ACÉL Zsolt (2007) Műfajok és hagyományok Füst Milán Bukolika című ciklusában: Szövegközöttiség és szövegkritika. Irodalomtörténet, 313–339. ACZÉL Géza (1999) Kassák Lajos. Bp., Akadémiai Kiadó. ANGYALOSI Gergely (1989) Kakuk Marci: a picaro és budhista. Irodalomtörténeti Közlemények, 465–742. ANGYALOSI Gergely (1996a) Narrativitás és valószerűség: Füst Milán: A feleségem története című regényének egy értelmezési lehetőségéről = Uő: A költő hét bordája. Debrecen, Latin Betűk, 22–31. ANGYALOSI Gergely (1996b) Objektív kórus-árnyék = Uő: A költő hét bordája. Debrecen, Latin Betűk, 181–192. ANGYALOSI Gergely (2009) Radnóti Miklós és a tárgyias költészet. Műhely, 5. sz., 31–33. ANGYALOSI Gergely, szerk. (1990) Bíráló álruhában: Tanulmányok Karinthy Frigyesről. Bp., Maecenas. ANGYALOSI Gergely, szerk. (2009) Nyugat népe: Tanulmányok a Nyugatról és koráról. Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum. BABITS Mihály (2001) Könnyű és nehéz irodalom = RUGÁSI Gyula, szerk. 2001: 30–32. BAGI Zsolt (2005) A körülírás. Pécs, Jelenkor. BALASSA Péter (1990) Észjárások és formák. Bp., Tankönyvkiadó. BALASSA Péter (1996) Ez nem az. = Uő: A bolgár kalauz. Bp., Pesti Szalon, 126–128. BALASSA Péter (1997) Nádas Péter. Pozsony, Kalligram. BALASSA Péter (2005) Segédigék. Bp., Balassi. BARTIS Imre (2008) „Az igazság ismérve az, hogy igaz”. Jyväskylä, University of Jyväskylä. BECK András (1992) A gondolkodás börtönében: Kísérlet Karinthy Frigyes művészetének értelmezésére = Uő: Nincs megoldás, mert nincs probléma. Bp., JAK, Pesti Szalon (JAK-füzetek, 57), 9–19. BÉCSY Tamás (2002a) Modern cselvígjáték: Molnár Ferenc drámáiról = Uő: Drámák és elemzések. Budapest–Pécs, Dialóg Campus, 97–106. 1063

Mirod.indd 1063

2010.10.18. 18:22:04

I ro d a l o m

BÉCSY Tamás (2002b) Mindennapiság és szenvedély: Balázs Béla három drámájáról = Uő: Drámák és elemzések. Budapest–Pécs, Dialóg Campus, 109–131. BÉNYEI Tamás (2000) Rejtélyes rend. A krimi, a metafizika és a posztmodern. Bp., Akadémiai Kiadó. BERTHA Zoltán (1994): Drámai novellák világa Tamási Áron első pályaszakaszán = Uő: Gond és mű: Tanulmányok az erdélyi magyar irodalom köréből. Bp., Széphalom Könyvműhely, 7–18. BERTHA Zoltán (2005) A létszerű ambiguitás regénye: Németh László: Gyász = GÖRÖMBEI András 2005: 133–154. BODNÁR György (1988) Az anekdotavita és elméleti távlatai = Uő: A „mese” lélekvándorlása. A modern magyar elbeszélés születése. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 17–36. BODNÁR György (1993) Juhász Ferenc. Bp., Balassi. BODNÁR György (2001) Kaffka Margit, Bp., Balassi. BÓNUS Tibor (1996) A korlátozott viszonylagosság. = Az újraértett hagyomány. Szerk. Keresztury Tibor – Mészáros Sándor – Szirák Péter. Debrecen, Alföld Stúdió, 168–201. BÓNUS Tibor (2006) A csúf másik: A saját idegenségének irodalmi antropológiájáról. Bp., Ráció. BÓNUS Tibor (2007) A másik titok. Irodalomtörténet, 476–518. BORBÁNDI Gyula (1989) A magyar népi mozgalom. Bp., Püski, 168–183. BUDA Béla (1978) Csáth Géza tanulmánya a mai orvostudomány tükrében = Egy elmebeteg nő naplója: Csáth Géza ismeretlen orvosi tanulmánya. Bp., Magvető, 227–241. CSEH Gergő Bendegúz – KALMÁR Melinda – PÓR Edit (1999) Zárt, bizalmas, számozott. Tájékoztatáspolitika és cenzúra 1956–1963. Bp., Osiris. CSEKE Ákos – TVERDOTA György (2009) A tisztaság könyve. Bp., Universitas. DÁNÉL Mónika (2002) A közöttiség alakzatai. = Kánon és olvasás, II. Szerk. Bengi László – Sz. Molnár Szilvia. Bp., FISZ, 73–115. DÁVIDHÁZI Péter (2009) „És sorsot vetének”: A kihagyás poétikája Babits Jónás könyvében = ANGYALOSI Gergely, szerk. 2009: 391–387. DÉRCZY Péter (1990) Epikus hagyomány és személyiségválság: Karinthy Frigyes szépprózájáról = ANGYALOSI Gergely, szerk. 1990: 20–33. DERÉKY Pál (1992) A vasbetontorony költői: Magyar avantgárd költészet a 20. század második és harmadik évtizedében. Bp., Argumentum. DOBOS István (2005a) Az idegenség retorikája: Illyés Gyula: Puszták népe = Uő: Az én színrevitele. Bp., Balassi, 157–166. DOBOS István (2005b): Önéletírás és regény: Márai Sándor: Egy polgár vallomásai = Uő: Az én színrevitele. Bp., Balassi, 74–90. DOMOKOS Mátyás (1986) Leltárhiány. Újhold-évkönyv, 2, 249–287. 1064

Mirod.indd 1064

2010.10.18. 18:22:04

I ro d a l o m

EISEMANN György (1991) A végesség démonizmusa: Álomszimbólumok Csáth Géza novelláiban = Uő: Végidő és katarzis. [Bp.], Orpheusz, 63–80. EISEMANN György (1995a) Angyalok a Pilinszky-lírában. Pannonhalmi Szemle, 4, 102–107. EISEMANN György (1995b) Halálmítosz, nyelv, szubjektum: Szerb Antal: Utas és holdvilág = Uő: Ősformák jelenidőben. Bp., Orpheusz, 164–196. EISEMANN György (1998) Az individuum elbeszélésének modern alakváltozataihoz: Cholnoky László regényeiről = A kánon peremén: Az irodalmi modernség alakváltozatai a XIX–XX. század fordulóján. Szerk. Eisemann György. Bp., ELTE XVIII–XIX. századi Magyar Irodalom Tanszék, 19–32. EISEMANN György (2007) Modernitás, nyelv, szimbólum = SZEGEDY-MASZÁK Mihály, főszerk. 2007a: 689–703. FARAGÓ Kornélia (2001) Térirányok, távolságok. Újvidék, Forum. FARKAS Zsolt (1996) Kukorelly Endre. Pozsony, Kalligram. FEHÉR Ferenc (1974) Előszó: Nárcisszusz drámái és teóriái = BALÁZS BÉLA: Halálos fiatalság: Drámák, tanulmányok. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 7–30. FERENCZ Győző (2005) Radnóti Miklós élete és költészete: Kritikai életrajz. Bp., Osiris. FRIED István (1998) Író, irodalom a Szindbád hazamegy című regényben = Uő: „… egyszer mindenkinek el kell menni Canudosba”: Tanulmányok az ismeretlen Márai Sándorról. Bp., Enciklopédia, 57–74. FÜLÖP László (1986) Közelítések Krúdyhoz. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó. FÜLÖP László (1987) Kaffka Margit. Bp., Gondolat (Nagy magyar írók). FÜST Milán (2006): Villám és esti tűz: Gelléri Andor Endre novellái = FÜZI László, szerk. 2006: 115–118. FÜZI László, szerk. (2006) Villám és esti tűz: Gelléri Andor Endre emlékezete. Bp., Nap. GINTLI Tibor (2005) „Valaki van, aki nincs”: Személyiségelbeszélés és identitás Krúdy Gyula regényeiben. Bp., Akadémiai Kiadó (Philosophiae Doctores). GINTLI Tibor (2009a) „Tagolt beszéd, mely hallgatót talál”: Hangsúlykijelölések a Radnóti-életműben. Műhely, 5. sz., 20–24. GINTLI Tibor (2009b) Anekdota és modernség. Tiszatáj, 1. sz., 59–65. GÖRÖMBEI András, szerk. (2005) A prózaíró Németh László. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó. HALÁSZ Gábor (1977) Gelléri Andor Endréről = Halász Gábor válogatott írásai. Bp., Magvető, 760–765. HANÁK Tibor (2001) Prae-filozófia = RUGÁSI Gyula, szerk. 2001:150–160. HORVÁTH János (1910) Ady és a legujabb magyar lyra. Bp. HÓZSA Éva (2003) A novella új neve. Újvidék, Forum. ILLYÉS Gyula (1946) Az idő kérdései. Válasz, 1. IMRE Zoltán (2009) A színház színpadra állításai. Bp., Ráció. 1065

Mirod.indd 1065

2010.10.18. 18:22:04

I ro d a l o m

JÁNOSI Zoltán (1996) Nagy László mitologikus költői világa. Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó. KABDEBÓ Lóránt (2001) Szabó Lőrinc pályaképe. Bp., Osiris. KABDEBÓ Lóránt, szerk. (1993) Szintézis nélküli évek: Nyelv, elbeszélés és világkép a harmincas évek epikájában. Pécs, Janus Pannonius Egyetemi Kiadó. KABDEBÓ Lóránt, szerk. (1997) Tanulmányok Szabó Lőrincről. Bp., Anonymus. KABDEBÓ Lóránt, szerk. (1999) Tanulmányok Ady Endréről. Bp., Anonymus (Újraolvasó). KABDEBÓ Lóránt, szerk. (2000) Tanulmányok Kassák Lajosról. Bp., Anonymus (Újraolvasó). KABDEBÓ Lóránt, szerk. (2001) Tanulmányok József Attiláról. Bp., Anonymus (Újraolvasó), 91–108. KATONA Gergely (1995) A halottak rendje. Juhász Ferenc emlékezetstílusáról. Jelenkor, 2, 167–178. KÉKESI Zoltán – SCHULLER Gabriella (2007) Magyar avantgárd = SZEGEDY-MASZÁK Mihály, főszerk. 2007a: 25–36. KÉKESI Zoltán (2003) Médiumok keveredése. Bp., Ráció. KELEVÉZ Ágnes (2008) „Lelkemben bakhánslárma tombol”: A fiatal Babits dionüszoszi és apollóni verseiről = Uő: „Kit új korokba küldtek régi eszmék”: Babits útján az antikvitástól napjainkig. Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 7–22. KEMÉNY Gábor (1993) Képekbe menekülő élet: Krúdy Gyula képalkotásáról és a nyelvi kép stilisztikájáról. Bp., Balassi. KENYERES Zoltán (1998) Ady Endre. Bp., Korona (Klasszikusaink). KENYERES Zoltán (2001a) Egy korszak geneziséről = Uő: Etika és esztétizmus: Tanulmányok a Nyugat koráról. Bp., Anonymus, 5–20. KENYERES Zoltán (2001b) A Nyugat periódusai = Uő: Etika és esztétizmus: Tanulmányok a Nyugat koráról. Bp., Anonymus, 32–62. KENYERES Zoltán (2004) A Nyugat periódusai. = Uő: Korok, pályák, művek. Bp., Akadémiai Kiadó, 80–81. KERESZTURY Tibor (1998) Petri György. Pozsony, Kalligram. KIRÁLY István (1948) Három regény – három kórtünet. Csillag, 4. Kiss Gabriella (2008) Magyar dráma és színház a 20. században. Irodalomtörténet, 71–101. KLOTZ, Volker (2007) Fattyú-bohózatok: Kereszteződés az avantgárd színházzal: Molnár, Brecht, Pirandello és Friel színdarabjairól. Theatron, 1-2. sz., 13–28. KULCSÁR SZABÓ Ernő (1982) Modellképző epikai sajátosságok az Utolsó kísérletben. Literatura, 1. sz., 74–78. KULCSÁR SZABÓ Ernő (1987) Eszmény és másság: Az Iszony értelmezhetőségének kérdései. Kortárs, 4. sz., 121–138. 1066

Mirod.indd 1066

2010.10.18. 18:22:04

I ro d a l o m

KULCSÁR SZABÓ Ernő (1993a) A magyar irodalom története 1945–1991. Bp., Argumentum. KULCSÁR SZABÓ Ernő (1993b) Beszédaktus, szerepkör, irónia: Az isten háta mögött mint elbeszélés. Alföld, 4. sz., 58–76. KULCSÁR SZABÓ Ernő (1996) Esterházy Péter. Pozsony, Kalligram. KULCSÁR SZABÓ Ernő (1998) A megértés alakzatai. Debrecen, Csokonai. KULCSÁR SZABÓ Ernő (1999): A literarizált eszköztelenség: Személyiség és jelhasználat Tersánszky regényírásában = TARJÁN Tamás, szerk. 1999: 280–300. KULCSÁR SZABÓ Ernő, szerk. (1998) Tanulmányok Kosztolányi Dezsőről. Bp., Anonymus (Újraolvasó), 158–177. KULCSÁR-SZABÓ Zoltán (1996) A személyiségkonstrukció alakzatai a Tücsökzenében, avagy egy „antihumanista” olvasat esélyei. Új holnap, 1. (http://swvi.szkp. uni-miskolc.hu/VOLVASO/ujholnap). KULCSÁR-SZABÓ Zoltán (1997a) Az olvasás lehetőségei. Bp., JAK–Kijárat. KULCSÁR-SZABÓ Zoltán (1997b) Dialogicitás és a kifejezés integritása: Nyelvi magatartásformák Szabó Lőrinc költészetében = KABDEBÓ Lóránt, szerk. 1997: 78–94. KULCSÁR-SZABÓ Zoltán (2001) Utak az avantgarde-ból: Megjegyzések a későmodern poétika dialogizálódásának előzményeihez Szabó Lőrinc és József Attila korai költészetében = KABDEBÓ Lóránt, szerk. 2001: 91–108. KULCSÁR-SZABÓ Zoltán (2007) Költőietlenség, versszerűtlenség, nyelvtelenség. = SZEGEDY-MASZÁK Mihály, főszerk. 2007b: 639–648. LENGYEL András (2000) Maszk és (költő)szerep: Kosztolányi Dezső szerepértelmezéséről = Uő: Játék és valóság közt: Kosztolányi-tanulmányok. Szeged, Tiszatáj Könyvek, 100–121. LŐRINCZY Huba (1993) Egy cipszerivadék tanuló és vándorévei: Egy polgár vallomásai = Uő: „…személyiségnek lenni a legtöbb…”: Márai-tanulmányok. Szombathely, Savaria University Press, 113–129. MARGÓCSY István (1993) Sárarany = SZABÓ B. István, szerk. 1993: 17–23. MARGÓCSY István (1996) „Nagyon komoly játékok”. Bp., Pesti Szalon. MARGÓCSY István (2005) Nép és irodalom = „De mi a népiesség…”. Szerk. Sallai Éva. Bp., Kölcsey Intézet, 305–317. MÁRTON László (1999) Az áhítatos embergép. Pécs, Jelenkor. NEMES NAGY Ágnes (1984) A hegyi költő. Bp., Magvető. NEMESKÉRI Erika (1989) Cholnoky László. Bp., Akadémiai Kiadó. NÉMETH G. Béla (1970) Az önmegszólító verstípusról = Uő: Mű és személyiség. Bp., Magvető, 621–670. NÉMETH G. Béla (1982) A kimondás törvénye = Uő: 7 kísérlet a kései József Attiláról. Bp., Tankönyvkiadó, 35–69. 1067

Mirod.indd 1067

2010.10.18. 18:22:04

I ro d a l o m

NÉMETH László (1931) Pap Károly. Nyugat, II, 104–109. NÉMETH Marcell (1999) Hajnóczy Péter. Pozsony, Kalligram. P. MÜLLER Péter (1996) A drámai szereplőteremtés sajátosságai Örkénytől Nádasig. Alföld, 11, 61–72. PATAKI Ferenc (2005) A Nékosz-legenda. Bp., Osiris. POMOGÁTS Béla (1995): Vázlat az egészről: Déry Tibor tizenegy regénye. Bp., Magyar Irodalomtörténeti Társaság. POSZLER György (1973) Szerb Antal. Bp., Akadémiai Kiadó (Irodalomtörténeti Könyvtár). RÁBA György (1981) Babits Mihály kötészete. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó. RADNÓTI Zsuzsa (2003) Lázadó dramaturgiák. Bp., Palatinus. RAINER M. János (1990) Az író helye. Viták a magyar irodalmi sajtóban, 1953–1956. Bp., Magvető. REISINGER János (1983) A Jónás könyve – parafrázis? Irodalomtörténet, 852–873. ROMSICS Ignác (1999) Magyarország története a XX. században. Bp., Osiris. ROMSICS Ignác (2002) Nation and State in Modern Hungarian History = Hatalom és kultúra. Szerk. Tuomo Lahdelma. Jyväskylä, University of Jyväskylä, 85–114, különösen 106–112. RÓNAY László (2005) Márai Sándor. Bp., Akadémiai Kiadó. RORTY, Richard (1994) Esetlegesség, irónia és szolidaritás. Ford. Boros János – Csordás Gábor. Pécs, Jelenkor. RUGÁSI Gyula (2007) Leatrice görög arca = Szegedy-Maszák Mihály, főszerk. 2007b: 310–322. SCHEIN Gábor (2006) Nevetők és boldogtalanok: Füst Milán művészete 1909–1927. Bp., Akadémiai Kiadó. SCHEIN Gábor (2007) Az én-regényben a másik: a kapitány felesége: Füst Milán: A feleségem története. Irodalomtörténet, 451–475. SCHÖPFLIN Aladár (1979) Móricz Zsigmondról. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó. SELYEM Zsuzsa (2004) Szembe szét. Humor és szentség összefüggése Esterházy Péter prózájában. Kolozsvár, Koinónia. SEREGI Tamás (2000) Irányzati poétikák együttélése Kassák költészetében = KABDEBÓ Lóránt, szerk. 2000: 173–183. SIPOS Lajos (2006) Tamási Áron: Élet- és pályarajz. [Bp.], Elektra. SOMLYÓ György (1993) Füst Milán avagy a Lesütöttszemű Ember: Emlékezés és tanulmány. Bp., Balassi. STANDEISKY Éva (1987) A Magyar Kommunista Párt irodalompolitikája. Bp., Kossuth. STANDEISKY Éva (2005) Gúzsba kötve. Bp., 1956-os Intézet. SZABÓ B. István, szerk. (1993) A Magvető nyomában. Bp., Anonymus, 17–23. SZAJBÉLY Mihály (1989) Csáth Géza. Bp., Gondolat (Nagy magyar írók). 1068

Mirod.indd 1068

2010.10.18. 18:22:04

I ro d a l o m

SZEGEDY-MASZÁK Mihály (1991): Márai Sándor. Bp., Akadémiai Kiadó (Kortársaink). SZEGEDY-MASZÁK Mihály (1993) Felmagasztosítás és tönkretétel: nyelv a két háború közötti regényben = KABDEBÓ Lóránt, szerk. 1993: 13–36. SZEGEDY-MASZÁK Mihály (1998) Az Esti Kornél jelentésrétegei = KULCSÁR SZABÓ Ernő, szerk. 1998: 158–177. SZEGEDY-MASZÁK Mihály (1999) Ady és a francia szimbolizmus = KABDEBÓ Lóránt, szerk. 1999: 102–112. SZEGEDY-MASZÁK Mihály (2010) Kosztolányi Dezső. Pozsony, Kalligram. SZEGEDY-MASZÁK Mihály, főszerk. (2007a) A magyar irodalom történetei, II. Bp., Gondolat. SZEGEDY-MASZÁK Mihály, főszerk. (2007b) A magyar irodalom történetei, III. Bp., Gondolat. SZEGEDY-MASZÁK Mihály (2007c) A világirodalmi távlat megteremtése = SZEGEDY-MASZÁK Mihály, főszerk. 2007a: 704–722. SZEGEDY-MASZÁK Mihály (2007d) Életművek kölcsönhatása = SZEGEDY-MASZÁK Mihály, főszerk. 2007a: 738–753. SZERB Antal (1982) Magyar irodalomtörténet. Bp., Magvető. SZILÁGYI Márton (2005) Egy „hiba” poétikája = „De mi a népiesség…”. Szerk. Sallai Éva. Bp., Kölcsey Intézet, 211–222. SZILÁGYI Zsófia (2003) Motívumok a pusztulásra = Tanulmányok Szilágyi Istvánról. Szerk. Márkus Béla. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 134–142. SZILÁGYI Zsófia (2008) Pillangók, nimfák, maszkák = Uő: A továbbélő Móricz. Pozsony–Bp., Kalligram, 303–323. SZIRÁK Péter (1995) Az Úr nem tud szaxofonozni. Bp., JAK–Balassi. SZIRÁK Péter (1998) Folytonosság és változás. Debrecen, Csokonai. SZIRÁK Péter (2008) Örkény István. Bp., Palatinus. SZOLLÁTH Dávid (2007) A kritikai realizmus modernizálásának és elkötelezésének nehézségei = SZEGEDY-MASZÁK Mihály, főszerk. 2007b: 363–374. T. TEDESCHI Mária (1984) Hagyomány és újítás ötvöződése Cholnoky Viktor művészetében: A Taddeusz lovag vacsorája c. novella elemzése. Irodalomtörténet, 78–98. TAMÁS Attila (1989) Illyés Gyula. Bp., Akadémiai Kiadó (Kortársaink). TANDORI Dezső (1995) A tótágas ágazatai = Örkény István emlékkönyv. Szerk. Fráter Zoltán – Radnóti Zsuzsa. Bp., Pesti Szalon, 217–237. TARJÁN Tamás, szerk. (1999) Virgonc szavak virgonc királya: In memoriam Tersánszky Józsi Jenő. Bp., Nap. THOMKA Beáta (1982) Németh László regénytípusai. Literatura, 1. sz., 68–73. THOMKA Beáta (1994) Tolnai Ottó. Pozsony, Kalligram. TÖTTÖSSY Beatrice (1998) A magyar irodalmi posztmodern nyelvi-realizmusa. Lettre, nyár, 29. sz. 1069

Mirod.indd 1069

2010.10.18. 18:22:04

I ro d a l o m

TVERDOTA György (2004) Tizenkét vers. Bp., Gondolat. TVERDOTA György (2009) A Medáliák mint a tiszta költészet magyar példája = CSEKE Ákos – TVERDOTA György 2009: 373–458. VARGHA Kálmán (1986) Gelléri Andor Endre. Bp., Gondolat (Nagy Magyar Írók). VÁRI György (2003) Kertész Imre. Bp., Kijárat. VAS István (1987) Igen is, nem is. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó. VASY Géza (1995) Nagy László. Bp., Balassi. ZILAHY Lajos (1922): Krúdy Gyula: N.N. Nyugat, I, 363. ZSADÁNYI Edit (1999) Krasznahorkai László. Pozsony, Kalligram.

1070

Mirod.indd 1070

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

A. Molnár Ferenc (1942) 47, 55 Aachen, Hans von (1555–1615) 158 Aba Sámuel, magyar király (990 k.–1044) 29 Abonyi Lajos (1833–1898) 624–626 Ábrányi Emil (1850–1920) 483–484, 764 Accetto, Torquato (1590–1640) 229 Aczél György (1917–1991) 888, 937, 956, 1011 Aczél Tamás (1921–1994) 874 Ács Pál (1954) 118, 184, 200 Adorján Boldizsár (1820–1867) 442 Ady Endre (1977–1919) 337, 433, 482, 500, 641–643, 645, 706, 762–769, 771, 778, 786, 816, 819, 857–858, 881, 885, 890–891, 895, 993 Aesopus lásd Aiszóposz Ágoston, Szent (354–430) 26, 84, 291, 770 Ahmatova, Anna (1889–1966) 1000, 1001 Aiszkhülosz (Kr. e. 525–456) 127, 793 Aiszóposz (Kr. e. 6. sz.) 118, 205 Ajtony Árpád (1944) 946 Alamanni, Luigi (1495–1556) 165 Albertus Magnus (Nagy Szent Albert) (1200 k.–1280) 63, 75 Alstedt, Johann Heinrich (1588–1638) 175

Altorjay Gábor (1946) 1003 Alvinczi Péter (1570 k.–1634) 70, 224 Amade Antal (1676–1737) 262 Amade László (1703–1764) 265, 324–325 Ambrus Zoltán (1861–1932) 592–593, 642– 643 Anakreón (Kr. e. 5–6. sz.) 343–345, 1019 Andorka Rudolf (1931–1997) 946 Andrássy György (1797–1872) 430 Angerianus, Hieronymus (1480?– 1535) 164–166, 168 Anonymus (13. sz.) 28, 34–39, 41, 102–103, 110, 128, 357–358, 514 Ányos Pál (1756–1784) 331–332, 349 Apáczai Csere János (1625–1659) 58, 288 Apáti Ferenc (16. sz. eleje) 88, 94, 95 Aphthoniosz (4. sz.) 72 Apollinaire, Guillaume (1880–1918) 989 Apor Péter (1676–1752) 265, 294, 1050 Apuleius, Lucius (125–180) 73, 153 Aquileiai Rufinus (340–410) 61 Aranka György (1737–1817) 320 Arany János (1817–1882) 101–104, 129, 156, 195, 232, 271, 327, 400, 416, 430–433, 437–439, 442, 451, 454, 457–459, 463–464, 470–471, 1071

Mirod.indd 1071

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

480, 484, 489–490, 514–515, 519, 524, 528–529, 531, 542, 601, 608, 617, 771, 786, 803, 1049 Arany László (1844–1898) 489 532 576 Aranyosrákosi Székely Sándor (1797– 1854) 358–359 Arcimboldo, Giuseppe (1527–1593) 158 Arisztotelész (Kr. e. 364–322) 39, 63, 89, 124, 126–127, 154, 159, 175, 225, 228, 334, 370, 379 Arnauld, Angélique (1591–1661) 292 Arnauld, Antoine (1560–1619) 292 Arndt, Johann (1555–1621) 258 Árpád (9–10. sz.) 35–36 Arrianosz (2. sz.) 59 Asbóth János (1845–1911) 438, 530, 576, 579, 642 Astensis, Albertus (1150 k.) 41 Atanagi, Dionigi (1504–1573) 166 Athanasius, Szent (293 k.–373) 28 Auden, Wystan Hugh (1907–1973) 994 Augsburgi Dávid (13. sz.) 88 Ausonius, Decimus Magnus (310–395) 78 Babel, Iszak (1894–1940) 994 Babits Mihály (1883–1941) 235, 490, 643–645, 757, 763, 770–772, 774–775, 777–779, 807–808, 814, 828, 853–854, 856, 858–859, 866, 868, 880, 901, 914, 940, 989, 991, 994, 1014, Bachmann, Ingeborg (1926–1973) 898 Bagi Zsolt 968 Bahtyin, Mihail Mihajlovics (1895– 1975) 377, 995 Bajza Jenő (1840–1863) 437 Bajza József (1804–1858) 432, 434, 438, 442, 452, 513

Baka István (1948–1995) 1000–1002 Bakócz Tamás (1442–1521) 73, 77, 80 Bakos Mária (?–1626?) 252 Balassa Bálint (1626–1684) 179, 193, 233, 237, 252–255 Balassa János (1518–1577) 121, 197, 241 Balassa Menyhért (1511?–1568) 136 Balassa Péter (1947–2003) 887, 940, 956, 959, 965–966, 972, 977 Balassi Bálint (1554–1594) 82, 92, 96, 99, 113, 115, 121–122, 126, 129, 131, 133, 138, 154 157–173, 175, 177–184, 186–188, 190–200, 207–209, 212–214, 234, 244–245, 252–253, 258, 264, 288, 300 Balassi Ferenc (1556–1594) 253 Balázs Béla (1884–1949) 843–847 Balbi, Girolamo (?–1530) 73 Baldigara, Ottavio (16. sz.) 158 Bálint György (1906–1943) 853 Balla Zsófia (1949) 996–997 Balzac, Honoré de (1799–1850) 722 Bán Imre (1905–1990) 175, 178, 211–212, 217, 271, 278, 324 Bandini, Francesco (1440–1489) 71 Bányai János (1939) 951 Bárány Boldizsár (1791–1860) 415 Bárány Tamás (1922–2004) 876 Baranyai Decsi János (560–1601) 38, 44, 147 Barbaro, Francesco (1398–1454) 60 Barcsay Ábrahám (1742–1806) 316, 319, 330–331 Bárd Miklós (Kozma Ferenc) (1857– 1937) 481–482 Barius Miklós (?–1459) 63 Baróti Szabó Dávid (1739–1819) 317, 321, 332, 350 Barta Lajos (1899–1986) 1003 Bártfay László (1797–1858) 442

1072

Mirod.indd 1072

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Barthélemy, Jean-Jacques (1716– 1796) 378 Bartók Béla (1881–1945) 878, 982 Bartók István (1955) 175, 193 Báthori István, erdélyi fejedelem (1533–1586) 79, 113, 132, 209, 297 Báthori Zsigmond, erdélyi fejedelem (1572–1613) 113, 158, 173, 549, 1059–1060 Báthory Gábor, erdélyi fejedelem (1589–1613) 220 Báthory Miklós, váci püspök (1440– 1506) 73 Báthory Zsigmond (1581–1596) 113, 158, 173, 549, 1059–1060 Batizi András (1515 k.–1546 után) 144–145 Bátori László (?–1480 k.) 52 Batsányi János (1763–1845) 321, 337, 409, 461 Batthyány Ádám (1609–1659) 244 Batthyány Lajos (1807–1849) 459 Baudelaire, Charles (1821–1867) 642, 645, 675, 684, 763–764, 766, 771 Beatrix, Aragóniai, magyar királyné (1457–1508) 71–73, 106 Beauvais, Vincent de (1190 k.–1264?) 48 Beccadelli, Antonio (1394–1471) 60, 64, 71 Beckensloer, Johann (1435–1489) 71 Beckett, Samuel (1906–1989) 957 Bedeghi Nyáry Ferkó (1610–1622) 213 Bél Mátyás (1684–1749) 268 Béla, III., magyar király (1172–1196) 27, 34 Béla, IV., magyar király (1235–1270) 28, 33, 41 Béládi Miklós (1928–1983) 913

Beleznay Miklósné Podmaniczky Anna (1730–1803) 318 Bellarmino, Roberto (1542–1621) 223 Bence György (1941–2006) 937 Benedek, Nursiai Szent (480–547) 26, 30 Beniczky Péter (1606–1664) 193–194, 233, 237, 240, 242, 252, 255, 264 Benjámin László (1915–1986) 874, 876, 887 Beöthy Zsolt (1848–1922) 576 Bereményi Géza (1946) 940, 1030 Beriszló Péter (1475–1520) 91 Berkovits György (1940) 946 Bernardin, Sienai Szent (1380–1440) 90 Bernát, Clairvaux-i Szent (1090–1153) 87, 201 Beroaldo, Filippo, id. (1453–?) 73, 77 Berzsenyi Dániel (1776–1836) 317, 322, 342, 348 Bessenyei Ferenc (1919–2004) 929 Bessenyei György (1746–1811) 112, 302, 314, 330–331, 377, 379, 403, 405, 407, 410–411 Besztercei (Kretschmer) Lőrinc (16. sz. eleje) 77 Bethlen Gábor, erdélyi fejedelem (1580–1629) 173, 175, 192, 285 Bethlen Kata (1700–1759) 281, 290, 293–294, 1041 Bethlen Miklós (1642–1716) 122, 281, 283–284, 286–287, 289–290, 293–294, 1050 Be`ze, Théodore de (1519–1605) 188–189, 210 Biai Gáspár (16. sz.) 145 Bibó István (1911–1979) 887, 937, 1028 1073

Mirod.indd 1073

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Bíró Ferenc (1937) 343, 359, 407–408, 410–411, 416 Bisterfeld, Johann Heinrich (1605– 1655) 175, 297 Blaha Lujza (1850–1926) 600, 924 Blanckenburg, Christian Friedrich von (1744–1796) 371 Blumauer, Aloys (1755–1798) 361 Boccaccio, Giovanni (1313–1375) 63, 65, 75, 148, 285, 288, 372, 958 Bocskai István, erdélyi fejedelem (1557–1606) 173, 183, 220 Bod Péter (1712–1769) 316 Bodor Ádám (1936) 586, 590, 972, 984–986 Bódy Gábor (1946–1985) 946 Boëthius (480–527) 30 Bogáti Fazakas Miklós (1548–1598 után) 216 Boileau, Nicolas (1636–1711) 363 Boldizsár Miklós (1945–2003) 1027 Boldog Mór (1000?–1070?) 30 Bolognai Hugó lásd Hugo de Bononia Bolyai Farkas (1775–1856) 425–627 Bonaparte Napóleon (1769–1821) 336 Bonfini, Antonio (1427–1502) 44, 71–72, 104, 120 Bonipert, pécsi püspök (11. sz. első fele) 25 Borbély Szilárd (1964) 344, 362, 383, 392, 425, 476, 932 Borges, Jorge Luis (1899–1986) 994, 1050 Bori Imre (1929–2004) 938, 1011 Bornemisza Péter (1535–1584) 118, 120–121, 127, 130, 146, 222, 1006 Borsa Gedeon (1923) 98, 117 Bosnyák István (1940–2009) 951 Bourgeois, Loys (1510–1560) 210 Bowring, John (1792–1872) 563

Bozsik Yvett (1968) 1058 Brache, Tycho (1546–1601) 158 Brandenburgi György (1484–1543) 78, 82 Brandolini, Aurelio Lippo (1445–1497) 62, 72–73 Brasnyó István (1943) 951 Brassicanus, Johann Alexander (1500–1539) 118 Brentano, Clemens (1778–1842) 829 Bretter György (1932–1977) 938 Brigitta, Szent (1303–1373) 33, 87 Broch, Hermann (1886–1951) 859 Brodarics István (1470?–1539) 73, 233 Brodszkij, Joszip (1940–1996) 1000 Bródy Sándor (1863–1924) 586, 642, 830 Bruni, Leonardo (1369–1444) 66 Bruno, Giordano (1548–1600) 177 Bruto, Giovanni Michele (Brutus János Mihály) (1517–1592) 72 Buchanan, George (1506–1582) 154, 188 Bucher, Colin (1475–1545) 166, 258 Bulgakov, Mihail (1891–1940) 859 Bunyan, John (1628–1688) 281 Burkhardt, Jacob (1818–1897) 282 Busto, Pietro (1594 k.) 158 Bürger, Gottfried August (1747–1794) 521 Byron, George Gordon Noel (1788– 1824) 530, 532, 764 Calcagnini, Celio (1479–1541 73 Calderón de la Barca, Pedro (1600– 1681) 259, 600 Calvin, Jean lásd Kálvin János Camerarius, Joachim (1500–1574) 126 Camus, Albert (1913–1960) 946, 957, 976

1074

Mirod.indd 1074

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Caraccioli, Roberto (1425–1495) 86 Cardano, Girolamo (1501–1576) 281, 288 Carion, Johann (Hans) (1499–1537) 122, 144, 222 Cassiodorus (487 k.–583) 27 Castelletti, Cristoforo (16. sz.) 170 Castellio, Sebastian (1515–1563) 120 Catullus, Caius Valerius (Kr. e. 87 k.–57 k.) 67, 78, 850 Celan, Paul (1920–1970) 898, 935, 1001, 1020 Celesztin, III., pápa (1106 k.–1198) 30 Céline, Luis Ferdinad (1894–1961) 650, 859 Cellini, Benvenuto (1500–1571) 281 Celtis, Conrad (1459–1508) 63, 74–75, 77, 85, 89 Cervantes Saavedra, Miguel de (1547–1616) 360 Cesti, Marc’ Antonio (1623–1669) 296 Char, René (1907–1988) 898 Chelidonius, Benedictus (?–1521) 80 Cholnoky László (1879–1929) 661, 665 Cholnoky Viktor (1868–1912) 642– 643, 645, 650, 652, 655, 661 Cicero, Marcus Tullius (Kr. e. 106–43) 26, 59, 62–63, 66, 69, 89, 115, 175, 183, 350 Ciriaco d’Ancona (Pizzecolli) (1391– 1452) 60 Claudianus (4. sz.) 67, 78 Clichtoveus, Iodocus (1472–1543) 24 Collenuccio, Pandolfo (1444–1504) 73 Colonna, Guido de (1210–1287) 39 Comenius lásd Komenský, Jan Amos Conversini da Ravenna, Giovanni (1343–1408) 59 Copernicus, Nicoalus (Mikołaj Kopernik) lásd Kopernikusz

Coritius, Janus (1457 k.–1527) 75 Cornelius Nepos (Kr. e. 1. sz.) 350 Cornides Dániel (1732–1787) 35, 109, 506 Cortesius, Alexander (1460–1490) 232 Crnko, Ferenac (16. sz.) 228 Cvetajeva, Marina (1892–1941) 1000 Czakó Zsigmond (1820–1847) 613 Czegei Névtelen (16. sz.) 153 Czigány Lóránt (1935–2008) 1006 Czóbel Minka (1855–1947) 495, 1019 Czobor Mihály (1575–1616) 155, 157, 245 Czuczor Gergely (1800–1866) 449, 461, 470, 476, 477, 513–514 Czvittinger Dávid (1675 k.–1743) 316 Cs. Szabó László (1905–1984) 856, 1006 Csák Borbála (16. sz.) 163 Csáktornyai Mátyás (16. sz.) 130, 147, 154 Csáky István (1635–1699) 244 Csalog Zsolt (1935–1997) 940, 946–948, 972 Császár Ferenc (1807–1858) 453 Csáth Géza (1887–1919) 683, 685, 782, 951 Csáti Demeter (16. sz. első fele) 90, 109–110 Csehov, Anton Pavlovics (1860–1904) 920, 931 Csengery Antal (1822–1888) 438 Csenkeszfai Poóts András (1740– 1812?) 328 Csepelyi Simon (16. sz. első fele) 88 Cserei Mihály (1667–1756) 284, 1050 Cserényi Mihály (?–1596) 155 Cseres Tibor (1915–1993) 912–914 Csernus Tibor (1927–2007) 1003 1075

Mirod.indd 1075

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Csetri Lajos (1928–2001) 315, 322, 336, 350 Csezmicei János lásd Janus Pannonius Csiky Gergely (1842–1891) 600 Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805) 153, 318, 321, 333, 342–345, 347–348, 353, 358, 361–366, 369, 413–415, 427, 518, 764, 789 Csoóri Sándor (1930) 872, 881, 907, 941–942, 998, 1011 Csulai Móré Fülöp (?–1526) 73 Csurka István (1934) 928, 930, 1024, 1029 D. Schedel Ferenc lásd Toldy Ferenc D’Este, Ippolito (1479–1520) 73 Dallos Sándor (1901–1964) 876 Dante Alighieri (1265?–1321) 29, 164, 219, 288, 785 Danyi Magdolna (1945–1997) 952 Darész Phrügiosz (1. sz.) 34–36, 105 Darholcz Kristóf, id. (?–1602) 179, 181 Darmay Viktor (1850–1878) 483 Darrel, William (1651–1721) 326 Darvas József (1912–1973) 855, 872, 907, 937 Darvasi László (1962) 1051 Dávid Ferenc (1520–1579) 120, 132, 1025 Dávidházi Péter (1948) 354, 430, 536, 568, 777 Dayka Gábor (1769–1796) 333 Deák Ferenc (1803–1876) 459 Deáki Filep Sámuel (1784–1855) 378 Debreceni S. János (?–1614) 215 Debreczeni Márton (1802–1851) 514 Decsy Sámuel (1742–1816) 314 Dee, John (1527–1609) 158, 177 Démoszthenész (Kr. e. 384–321) 66 Dernschwam, Hans (1494–1568) 45

Déry Tibor (1894–1977) 719, 721, 861–862, 865, 872, 874, 876, 887–888, 905–906, 937, 965 Descartes, René (1596–1650) 175 Deschamps, Eustache (1346–1406) 67 Dessewffy József (1771–1843) 322 Devecseri Gábor (1917–1971) 874 Diaz, Bartalomeu (1450 k.–1500) 111 Dickens, Charles John Huffam (1812– 1870) 646 Dickinson, Emily (1830–1886) 1055 Diogenész Laertiosz (3. sz.) 345 Dionüsziosz, pszeudo-Areopagita (5. sz.) 29 Dobai Péter (1944) 946 Dobó Ferenc (16. sz.) 138, 161 Dobó Jakab (1562–1589) 161 Dobó Krisztina (16. sz.) 163, 165 Dóczy Lajos (1845–1918) 600 Dominis, Giovanni de (15. sz. első fele) 60, 62 Domokos Mátyás (1928–2006) 532, 914 Domonkos István (1940) 951, 1008 Donáth Ferenc (1913–1986) 937 Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics (1821–1881) 940, 975, 994 Dózsa György (1470 k.–1514) 553–556 Döblin, Alfred (1878–1957) 859 Döbrentei Gábor (1785–1851) 321 Dömötör János (1843–1878) 471 Draskovich János (?–1613) 244 Du Bellay, Joaquim (1522–1560) 166 Duba Gyula (1930) 947 Dugonics András (1740–1818) 156, 315, 358, 395, 396, 402, 503, 532, 597 Dukai Takách Judit (1795–1836) 339 Dybinus, Nicolaus (14. sz. első fele) 41 Ebreo, Leone (1460–1530) 172, 245

1076

Mirod.indd 1076

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Eckermann, Johann Peter (1792– 1854) 979 Édes Gergely (1763–1847) 328–329 Eghenvelder, Liebhard (15. sz.) 49 Egressy Béni (1814–1851) 597 Egressy Zoltán (1967) 1059 Einstein, Albert (1879–1955) 1004 Eliot, Thomas Stearns (1888–1965) 706, 792, 793, 870, 904 Ellebodius, Nicasius (1535?–1577) 158 Éluard, Paul (1895–1952) 886 Endrődi Sándor (1850–1920) 483 Enyedi György (1555–1597) 66, 153, 156 Eörsi István (1931–2005) 887, 1027 Eössi András (16. sz.) 220 Eötvös József (1813–1871) 369, 435, 438, 471, 549–550, 553, 561, 599, 606, 608 Epiktétosz (60 k.–120 k.) 183, 216 Erasmus (1466–1536) 63, 74–78, 80–83, 119, 126 Erdély Miklós (1928–1886) 1003–1006 Erdélyi János (1814–1868) 439, 442, 448, 463, 470, 477, 504, 623 Erdélyi József (1896–1978) 873, 889 Erkel Ferenc (1810–1893) 406, 423, 583, 597 Esterházy Anna Júlia (1630–1668) 238 Esterházy Orsika (1641–1682) 238 Esterházy Pál (1635–1713) 193, 227, 233–234, 236–237, 240, 242–243, 252, 255, 978 Esterházy Péter (1950) 240, 874, 914, 940, 976, 979, 1042 Eszterházy Miklós (1582–1645) 206 Euripidész (Kr. e. 385?–406) 123, 127, 128, 154 Fabri, Ulrich (16. sz. első fele) 80

Faidit, Gaucelm (12. sz. második fele) 106 Faludi Ferenc (1704–1779) 273, 326, 372, 375 Faludy György (1910–2006) 887 Farkas András (16. sz.) 132, 142–144 Farkas Péter (1955) 941 Farkas Zsolt (1964) 1053 Faulkner, William (1897–1962) 651, 859 Fáy András (1786–1864) 317, 427, 442, 536 Fazekas Mihály (1766–1828) 333, 335, 338, 365, 554 Fehér Ferenc (1933–1994) 844, 940 Féja Géza (1900–1978) 856, 884 Fejes Endre (1923) 907–910, 913, 945 Fejtő Ferenc (1909–2008) 857 Fekete György (1711–1788) 326 Fekete János (1741–1803) 324, 328 Fekete Sándor (1927–2001) 887 Felvinczi György (1645–1716) 296 Fénelon (François de Salignac de La Mothe-Fénelon) (1651–1715) 378 Fenyő Miksa (1877–1972) 643 Ferdinánd, I., magyar király (1526– 1564) 112, 133–134, 136 Ferdinánd, IV., magyar király (1633– 1654) 234 Ferenc, Assisi Szent (1182–1226) 50, 795 Ferencz Győző (1954) 827, 831, 989 Ferenczffy Lőrinc (1577–1640) 183, 201, 286 Festetics György (1755–1819) 562, 563 Fiatfalvi György (17. sz.) 216 Ficino, Marsilio (1433–1499) 64, 68, 71, 220 Filarete (1400 k.–1469) 72 Firdauszí (940–1020) 514 1077

Mirod.indd 1077

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Flaubert, Gustave (1821–1880) 723, 965, 982, 1040 Fónagy Iván (1920–2005) 939 Fontane, Theodor (1819–1898) 965 Forgách Ferenc (1535–1577) 157–158 Forgách Mihály (?–1603) 183 Fortunatus, Venantius (530–609 k.) 67, 150 Foucault, Michel (1926–1984) 980 Földi János (1755–1801) 315, 333– 334, 338 Franc, Guillaume (1505–1570) 210 Frankfordinus, Bartholomaeus (1495?–1540 előtt) 82–83 Franck, Sebastian (1499–1543) 119 Frenák Pál (1957) 1058 Freud, Sigmund (1856–1939) 674, 683, 920, 981 Frigyes, III., német-római császár (1424–1493) 60, 62 Fulbert, Chartres-i (960 k.–1028) 25 Fulgentius (480 k.–550) 75 Fülöp László (1941) 651, 667, 668 Füst Milán (1888–1967) 647, 657, 703–706, 739–740, 791, 796, 848–851, 853, 856, 860, 868, 876, 939, 941 Gaal György (1783–1855) 360, 401–403 Gaál József (1811–1866) 360 Galeotto Marzio (1427?–1497?) 33, 62, 71–72, 97, 104, 514 Galgóczy Erzsébet (1930–1989) 943 Gálszécsi István (16. sz.) 132, 142 Garaczi László (1956) 1032, 1061– 1062 Garas Dezső (1934) 929 Garay János (1812–1853) 470, 475, 521

Gárdonyi Géza (1863–1922) 439, 482, 576, 586 Gelléri Andor Endre (1906–1945) 738, 740–741, 853, 921 Gellért Oszkár (1882–1967) 643 Gellért, Szent (977 után–1046) 24–25, 28, 30, 32, 45 George, Stefan (1868–1933) 807 Gerézdi Rabán (1914–1968) 91, 93, 96–98, 197 Gergei Albert (16. sz.) 131, 151, 601 Gergely Ágnes (1933) 989, 993–994 Gergely deák (15. sz.) 91 Gergely, Nagy Szent, pápa (541 k.–604) 26, 123 Geringer, Karl (1806–1889) 430 Gerold László (1940) 951 Geszti László (16. sz. eleje) 92 Géza, I., magyar király (1074–1077) 30–31 Giambologna (1524–1608) 158 Gide, André (1869–1951) 859 Gion Nándor (1941–2002) 951, 953–954, 964 Goethe, Johann Wolfgang (1749– 1832) 383–384, 386, 392, 401, 979, 1018 Gogol, Nyikolaj Vasziljevics (1809– 1852) Gombrowicz, Witold (1904–1969) 933 Gomez, Madame de (MadeleineAngélique Poisson) (1684–1770) 372 Góngora, Luis de (1561–1627) 177 Gosztonyi János (?–1527) 24 Gotfridus (1130 k.–1194) 53 Gozsdu Elek (1849–1919) 592, 594–595, 642 Gömbös Gyula (1886–1936) 884 Gömöri György (1934) 1006

1078

Mirod.indd 1078

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Göncz Árpád (1922) 937 Görgey Artúr (1818–1916) 151, 926, 927 Gracián, Baltasar (1601–1658) 273, 326 Grass, Günter (1927) 953 Greguss Ágost (1825–1882) 471 Grendel Lajos (1948) 963, 965, 1045 Grotowski, Jerzy (1933–1999) 1034 Grunwalsky Ferenc (1943) 946 Grüber, Klaus Michael (1941–2008) 1034 Guarini, Giovanni Battista (1538– 1612) 170 Guevara, Antonio de (1480–1545) 178, 191, 998 Gugelweit, Johann (15. sz.) 96 Guibert de Nogent (1055 k.– 1124) 35 Guido de Bononia (12. sz.) 41 Guillelmus Parisiensis (15. sz.) 86 Gundulić, Ivan (1589–1638) 228 Gutgesell Dávid (1540 k.–1599) 132 Guy, Michel, de Tours (1551/1562– 1599/1611) 166 Gvadányi József (1725–1801) 317, 328, 359, 403, 521 Gyarmathy Sámuel (1751–1830) 315 Gyöngyösi Gergely (1472–1532) 52 Gyöngyösi István (1629–1704) 156, 237, 259, 264, 270, 286, 297, 299, 325, 357, 360 Gyöngyössi János (1741–1818) 328 Györe Balázs (1951) 1042 Győrffy György (1917–2000) 32, 103 Györfi József (18. sz. második fele) 378 György Lajos (1890–1950) 371, 378 Gyulai Pál (1826–1909) 433, 437–439, 458, 470–471, 481, 489, 522, 567 Habsburg Mária Lujza (1791–1847) 336

Hadrianus, római császár (76–138) 1057 Hagymási Bálint (1490?–1517 után) 77 Hajas Tibor (1946–1980) 1005 Hajnal Mátyás (1578–1644) 206–208 Hajnóczy Péter (1942–1981) 940, 949, 951, 987 Halász Gábor (1901–1945) 739, 853 Halász Péter (1944–2006) 1058 Halda Alíz (1928–2008) 937 Haller László (1717–1751) 293, 378 Hambot Jakab (14. sz. közepe) 49 Hamsun, Knut (1859–1952) 719 Hankiss Elemér (1928) 939, 946 Haraszti Sándor (1897–1982) 951 Hartleben, Conrad Adolph (1778– 1863) 334, 401–402 Hartvik (1050 k.–1103) 31–32 Határ Győző (1914–2006) 860–861, 865, 887 Hatvany Lajos (1880–1961) 644, 650, 763 Hauser Arnold (1892–1978) 178 Háy Gyula (1900–1975) 887 Háy János (1960) 1059 Haydn, Joseph (1732–1809) 404 Haynau, Julius (1768–1853) 519 Hegedűs András (1922–1999) 946 Hegel, Georg Wilhelm Friedrich (1770–1831) 471 Héliodórosz (Heliodorus) (3. sz.) 155–156, 245 Heller Ágnes (1929) 940 Heltai Gáspár (1510?–1574) 72, 118, 120, 132, 209 Heltai Jenő (1871–1957) 501–502, 643 Hemingway, Ernest (1899–1961) 906 Hérakleitosz (Kr.e. 550 k.–475) 772 1079

Mirod.indd 1079

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Herczeg Ferenc (1863–1954) 627, 1045 Herder, Johann Gottfried (1744–1803) 101, 392–393 Hérédia, José Maria de (1842–1905) 786 Hermányi Dienes József (1699–1763) 294 Hermogenész (160 k.–230 előtt) 72 Hernádi Miklós (1944) 946 Héródianosz (170 k.–240 k.) 72 Hérodotosz (Kr. e. 5. sz.) 44, 155 Herolt, Johann (?–1468) 85–86 Hess András (15. sz.) 37–38 Hildegard von Bingen (1098–1179) 33 Hilduin (775–850) 25 Hodaszevics, Vlagyiszlav (1886–1939) 1001 Hodászi Lukács (1555–1613) 215 Hoffmann, Ernst Theodor Amadeus (1776–1822) 920 Holberg, Ludwig (1684–1754) 378 Holl Béla (1922–1997) 48–49 Homérosz (Kr. e. 8. sz.?) 78–79, 101, 115, 229, 378, 518, 893 Hopp Lajos (1927–1996) 290–292, 372, 381 Horányi Elek (1736–1809) 316 Horatius Flaccus, Quintus (Kr. e. 65– Kr. u. 8) 31, 78–89, 334, 350, 584, 795 Horgas Béla (1937) 1011 Horthy Miklós (1868–1957) 861, 871, 877, 883 Horvát István (1784–1846) 318, 506, 511 Horváth Iván (1948) 98, 128, 162, 184 Horváth János (1878–1961) 31, 82, 91, 93, 97, 102–104, 107, 141, 176, 341, 343, 351, 448, 642, 763

Horváth Márton (1906–1987) 854, 856–858 Hölderlin, Friedrich (1770–1843) 1018, 1054 Hrotsvitha, Gandersheimi (10. sz.) 74, 85 Hubay Miklós (1918) 876, 1024 Hudi László (1960) 1058 Hugo de Bononia (12. sz.) 35, 41 Hunyadi Ferenc (16. sz.) 149 Hunyadi János (1400 k.–1456) 60, 444–445 Huszár Gál (1512–1565) 123 Huszti Péter (16. sz.) 149, 151 Ibsen, Henrik (1828–1906) 844 Igaz Sámuel (1786–1826) 322 Ignác, Loyolai Szent (1491–1556) 202, 206–207, 221–222 Ignotus (Veigelsberg Hugó) (1869– 1949) 501, 529, 535, 643–645 Ignotus Pál (1901–1978) 857, 887 Ilkusi Bylica Márton (Marcin Bylica z Ilkusza) (1433–1483) 62 Illésházy István (1541–1609) 192–193 Ilosvai Selymes Péter (16. sz.) 38, 146, 151, 524, 1049 Illyefalvi István (16. sz.) 154 Illyés Gyula (1092–1983) 337, 609, 644, 731–732, 853, 855, 872–873, 876, 880–881, 884, 889, 925, 937, 942, 997– 998, 1026 Imre, Szent, herceg (1000 k.–1031) 31 Ionesco, Eug ne (1912–1994) 842, 931 Ipolyi Arnold (1823–1886) 102 Irwing, Washington (1783–1859) 567 István, I. Szent (969–1038) 25, 28, 30–32, 37, 43, 314 István, V., magyar király (1270–1272) 41

1080

Mirod.indd 1080

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Istvánffy Miklós (1538–1615) 72, 148, 158, 477, 557 Iustinus, Marcus Junianus (3. sz.?) 35 Iuvenalis (60–138) 78 Ivanics Pál (15. sz. közepe) 61 Izidor (Isidorus), Sevillai Szent (560–636) 29, 35, 89 Jakab Elek (1820–1897) 442 Jakab, Marchiai Szent (1394–1476) 51 Jaksics Demeter (15. sz.) 91 Jámbor Pál (Hiador) (1821–1897) 451 Jankovich Miklós (1772–1846) 324 Jankovits László (1964) 67, 69, 76, 141 János Zsigmond, erdélyi fejedelem (1559–1571) 113–114 János, I. (Szapolyai), magyar király (1525–1540) 112–113, 148 Jansen, Cornelius Otto (1585–1638) 291 Janus Pannonius (1434–1472) 23, 63–64, 69–70, 74, 76, 78 Jarry, Alfred (1873–1907) 933 Jászay Pál (1809–1852) 435 Jékely Zoltán (1913–1982) 887, 897 Jelenits István (1932) 28, 260 Jeromos, Szent (340 k.–420) 29, 62–63, 222 Jókai Mór (1825–1904) 430, 438, 514, 545, 561, 564, 568, 572, 576, 580–581, 583 Jordanes (6. sz.) 37 Josephus Flavius (37–100 után) 231 Jósika Miklós (1794–1865) 548, 561 Joyce, James (1882—1941) 716, 757, 859, 880, 935, 981, 1047 József Attila (1905–1937) 253, 815– 817, 819–827, 856–858, 867–868,

889, 891–892, 894–895, 898–899, 994, 998, 1012, 1014, 1016, 1056 József nádor (1776–1847) 435, 537 József, II., magyar király (1741–1790) 317, 336, 386, 573, 839–840, 928 Juhász Ferenc (1928) 889, 893–896, 898 Juhász Gyula (1883–1937) 643, 785–788, 816, 819 Kádár János (1912–1989) 1027 Kaffka Margit (1880–1918) 666–667, 670 Kafka, Franz (1883–1924) 859, 899, 920, 976, 985, 994 Kájoni János (1629–1687) 207–208 Kákonyi Péter (16. sz.) 144–145 Káldi György (1573–1634) 222 Kállai János (15. sz. vége) 99 Kálmán, I. (Könyves), magyar király (1095–1116) 31 Kálnoky László (1912–1985) 887 Kálti Márk (14. sz.) 38 Kálvin János (1509–1564) 126, 224–225, 1026 Kanizsai Pálfi János (1584 k.–1641) 192, 207, 213 Kantor, Tadeusz (1915–1990) 1034 Karádi Pál (1523–1590) 126 Kardos G. György (1925–1997) 943, 945 Kardos László (1896–1987) 858 Karinthy Ferenc (1921–1992) 874, 929, 1024 Karinthy Frigyes (1887–1938) 233, 698, 699–703 Kármán József (1769–1795?) 319, 388–389, 400 Károly Róbert, magyar király (1301– 1342) 38 1081

Mirod.indd 1081

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Károly, II., magyar király (1711–1740) 104 Károly, IV., német-római császár (1346–1378) 41 Károlyi Gáspár (1529?–1591) 208, 210 Kárpáti Péter (1961) 1062 Karthauzi Dénes (1402–1471) 86 Karthauzi Névtelen (16. sz. eleje) 23, 52, 70, 86, 114 Kassai György (1922) 939, 956 Kassák Lajos (1887–1967) 799–807, 816–817, 826, 853, 856, 859, 872, 876, 904, 991, 1021, 1039 Katalin, Alexandriai Szent (4. sz. eleje?) 88–89 Kátay (Káthay, Kátai) Mihály (?–1607) 174 Katona József (1791–1830) 415, 423, 425, 609 Katona Lajos (1862–1910) 102 Kayser, Albrecht Christoph (1756– 1811) 384–386 Kazinczy Ferenc (1759–1831) 112, 226, 315, 317, 319, 321, 336, 376, 383, 392, 403, 430, 436 Kazinczy Gábor (1818–1864) 442 Kecskeméti Gábor (1965) 175, 191 Kelemen, VIII., pápa (1536–1605) 205, 210 Kemény István (1961) 946–947 Kemény János (1607–1662) 235, 270–271, 277–279, 281, 284–286, 293, 570, 1050 Kemény Zsigmond (1814–1875) 284, 438–439, 562, 568–569 Kempis Tamás (1390–1471) 88, 222, 260 Kenedi János (1947) 937, 941, 949 Kepler, Johannes (1571–1630) 158

Kerényi Ferenc (1944–2008) 356, 395, 404–405, 423–424, 431, 447–448, 456–457, 521–522, 530, 567, 597, 613, 617, 622–623, 627 Kerényi Frigyes (1822–1852) 442 Kertész Imre (1929) 941, 966, 971, 972–976, 987, 1033, 1039, 1044 Keserű Mihály (16. sz. eleje) 77 Kézai Simon (13. sz.) 36–37, 44, 104 Khrüszolórász, Manuél (1355–1415) 63 Kibédi Varga Áron (1930) 271, 939 /ren Aabye (1815– Kierkegaard, So 1855) 1043 Kinizsi Pál (1431–1494) 104, 107, 297 Kinizsi Pálné Magyar Benigna (1465– 1526) 84–87 Király György (1887–1922) 102–103 Király István (1921–1989) 583, 860 Kis János (1770–1846) 334, 564 Kis János (1943) 929–930, 937 Kisdi Benedek (1598–1660) 207, 251 Kisfaludy Károly (1788–1830) 302, 322, 356, 402, 406–407, 423–424, 426, 431, 436, 442–443, 449, 470, 513, 568, 627 Kisfaludy Sándor (1772–1844) 317, 340, 393, 457, 562–563 Kiss Benedek (1943) 1011 Kiss József (1843–1921) 447, 474, 500–501, 518, 521, 534, 643 Kiss Károly (1793–1866) 435 Klaniczay Tibor (1923–1992) 33, 63, 70, 129, 176–177, 188, 192, 200–201, 213–214, 217 Kleist, Ewald Christian von (1715– 1759) 343 Kleist, Heinrich von (1777–1811) 987 Klopstock, Friedrich Gottlieb (1724– 1803) 384

1082

Mirod.indd 1082

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Kocsi Csergő Bálint (1647–1695 után) 284 Kodolányi János (1899–1969) 856, 1045 Koháry István (1649–1731) 255, 258–262, 264 Kolumbusz Kristóf (1451–1506) 111 Kolosi Török István (1610–1652) 216, 220 Komáromi Csipkés György (1628– 1678) 58 Komenský, Jan Amos (Comenius) (1592–1670) 175, 297 Komjáthy Jenő (1858–1895) 484, 497–499, 642, 771 Komjáti Benedek (?–1533 után) 143 Komlós Aladár (1892–1980) 857 Komlós András (16. sz. második fele) 132 Komlovszki Tibor (1929–1996) 177–178, 192, 255, 258 Konrád György (1933) 937, 945–947 Kont István (?–1388) 104 Kónya Lajos (1914–1972) 876 Koós Anna (1948) 1058 Kopcsányi Márton (1579–1638) 208 Kopernikusz (Nicolaus Copernicus, Mikołaj Kopernik) (1473–1543) 222 Kormos István (1923–1977) 896, 937 Kornis Ferenc (17. sz.) 235 Kornis Gáspár (1625–1683) 235, 237 Kornis Mihály (1949) 940–941 ,1031 Kornis Zsigmond (17. sz. első fele) 203 Korniss Dezső (1908–1994) 1003 Kossuth Lajos (1802–1894) 438, 519, 873, 926–927 Kosztolányi (Polycarpus) György (1431–1489) 63 Kosztolányi Dezső (1885–1936) 218, 269, 271, 586, 642–643, 645, 647,

650–651, 656, 689–698, 703–704, 725–727, 739–740, 763, 778–781, 783–785, 790, 816, 826, 858–860, 866, 868, 878, 880, 914, 919, 923, 940, 951, 955, 972, 990, 1014, 1049, 1056 Kotzebue, August (1761–1813) 406 Kovachich Márton György (1744– 1821) 396 Kovács András Ferenc (1959) 1057– 1058 Kovács Sándor Iván (1937) 195, 207, 210, 213, 216, 220, 235, 239, 255, 270, 278–279, 327 Kováts József (1780–1809) 328 Kozma Andor (1861–1933) 481 Kozma Ferenc lásd Bárd Miklós Kölcsey Ferenc (1790–1838) 191, 316, 318, 322, 334, 349, 352, 353–356, 433, 449, 470, 538, 541, 549, 890 Kővári László (1819–1907) 442 Krasznahorkai László (1954) 972, 985, 987–988 Kreusl, Johann (15. sz.) 97 Kriza János (1811–1875) 84, 442, 449 Krizsafán fia György (14. sz.) 38 Krúdy Gyula (1878–1933) 514, 586, 642–643, 645–653, 658, 724–728, 736, 738–739, 921–922, 941, 981, 1049 Kuczka Péter (1923–1999) 887 Kukorelly Endre (1951) 1042–1044, 1053–1054 Kulcsár Szabó Ernő (1950) 660, 677, 713–714, 861, 873–874, 885, 890, 965, 972, 978, 998 Kulcsár-Szabó Zoltán (1973) 812, 815, 868, 976, 1008 Kultsár István (1760–1828) 321, 381 Kundera, Milan (1929) 1047, 1049 1083

Mirod.indd 1083

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Kunoss Endre (1811–1844) 453 Kuthy Lajos (1813–1864) 433 Küküllei (Tótsolymosi Apród) János (1320?–1394) 39 Küllős Imola (1945) 266–268, 324–325 Laboureur, Jean le (17. sz. közepe) 272 Lackfi János (1971) 887 Ladik Katalin (1942) 951 Lajos, I. (király) (1326–1382) 44, 105, 400 Lajos, I. (Nagy), magyar király (1342– 1382) 38–39, 41, 59 Lajos, II., magyar király (1516–1526) 73, 76, 83, 94, 112, 148, 233, 839–840 Lajos, IX. (Szent), francia király (1226–1270) 39 Lajos, XIV., francia király (1643–1715) 291 Lakatos István (1927–2002) 887, 897 Landerer Mihály (1760 k.–1807) 434 Láng Zsolt (1958) 1050 Laskai Demeter (15. sz.) 48–49 Laskai János (1605–1657) 191, 273 Laskai Osvát (1450–1511) 86, 98, 114, 143 László, I. (Szent), magyar király (1077–1095) 27, 33, 57, 253 László, IV. (Kun), magyar király (1272–1290) 37 Lator László (1927) 897, 989, 991 Leconte de Lisle, Charles Marie René (1818–1894) 786 Lehmann, Hans Thies (1944) 1034, 1041, 1058 Lejeune, Philippe (1938) 1039 Lenglet de Fresnoy, Nicolas (1674– 1755) 746

Lengyel Balázs (1918–2007) 853, 937 Lengyel Péter (1939) 940, 960–963 Leó, I. (Nagy Szent), pápa (440–461) 62 Lépes Bálint (1570–1623) 158, 204 Lessing, Gotthold Ephraim (1729– 1781) 351 Leuveni Arnulf (1200 k.–1250 k.) 87 Lévai Névtelen (16. sz.) 150 Lévay József (1825–1918) 470, 481 Liechtenstein, Ulrich von (1200–1278) 106 Limoges, Jean de (13. sz.) 41 Lipót, I., német-római császár (1657– 1705) 261, 296, 933 Lipsius, Justus (1547–1606) 183–184, 188, 191, 193, 209, 273, 279 Listi János (?–1578) 72 Listius László (1628–1662) 193, 233–235, 237, 252 Lisznyai Kálmán (1823–1863) 402, 433, 440, 451, 584 Livius, Titus (Kr. e. 59 – Kr. u. 17) 61, 72, 350 Lobwasser, Ambrosius (1515–1585) 210 Losonczi Anna (16. sz.) 163 Losonczi István (?–1552) 138 Lönnrot, Elias (1802–1884) 514 Lucanus, Marcus Annaeus (39–65) 26, 62, 78–79 Ludányi Mária (1945) 98, 244–245 Lukács György (1885–1971) 854–858, 862, 878, 888, 905, 913, 940, 969–970 Luther Márton (1483–1546) 76, 86, 114, 116, 119–120, 143–144, 150, 224 Lyra, Nicolaus de (1270 k.–1349) 43

1084

Mirod.indd 1084

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Macedóniai László (1480 k.–1536) 77 Machiavelli, Niccolo (1469–1527) 73, 189 Macrobius, Ambrosius Theodosius (5. sz.) 62, 69 Madách Gáspár (1590–1641) 193, 197, 233, 237, 252 Madách Imre (1823–1864) 431, 433, 439, 617–618, 622–624, 934, 1001 Maeterlinck, Maurice (1862–1949) 844 Magyar Benigna lásd Kinizsi Pálné Magyar Dezső (1938) 946 Magyari István (?–1605) 70, 143, 222–223 Major Tamás (1910–1986) 926, 929, 1027 Major, Georg (1502–1574) 122 Majthényi Anna (1789–1885) 617 Makai Emil (1870–1901) 501–502 Mallarmé, Stéphane (1842–1898) 496, 645, 870, 989 Mandelstam, Oszip (1881–1938) 994, 1000–1001 Mándy Iván (1918–1995) 853, 917, 921–922, 942, 952 Manfréd, I., szicíliai király (1232– 1266) 41 Manlius, Johann (1540–1605) 122, 132 Mann, Thomas (1875–1955) 729–730, 859, 862, 880, 965 Manoli-Popović Theodóra (?–1841) 318 Manutius, Aldus (1450–1515) 73 Márai Sándor (1900–1989) 647, 649, 651, 724–731, 853, 856, 877–981, 1039 Marcellus, Jacobus Antonius (16. sz.) 33

Marcus Aurelius (121–180) 183, 191, 778, 785 Marczibányi István (1752–1810) 320 Margit, Antiochiai Szent (?–275) 46 Margit, Árpádházi Szent (1242–1270) 33 Margócsy István (1949) 440, 448, 453, 674, 962, 999, 1054, 1056 Mária Terézia, magyar királynő (1740–1780) 250–251 Mária, Habsburg, magyar királyné (1505–1558) 73, 336 Marinetti, Filippo Tommaso (1876– 1944) 799 Marino, Giambattista (1569–1625) 229–232 Márkus György (1934) 940 Marno János (1949) 1052–1053 Marot, Clément (1495–1544) 210–211 Márquez, Gabriel García (1927) 953 Martialis , Marcus Valerius (40 k.–104) 65, 67, 76, 78 Márton László (1959) 519, 886, 964, 1047–1050, 1059 Marullus, Michael (?–1500) 164, 167–169 Marx, Karl Heinrich (1818–1883) 940, 941 Mátyás, I., magyar király (1443–1490) 52, 62, 69, 70–74, 80, 91, 93–96, 105–106, 109, 111, 120, 156 Mátyási József (1768–1849) 328 Mattyasovszky Ignác (1718–1761) 357 Maupassant, Henri René Albert Guy de (1850–1893) 691 Maurits Ferenc (1945) 951 May, Karl (1842–1912) 725 Mechtild, Szent (Magdeburgi) (kb.1207–1282–94 között) 87 Medgyesi Pál (1604–1673) 58 1085

Mirod.indd 1085

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Medici, Lorenzo di (1449–1492) 71 Megyericsei János (1470–1517) 77 Melanchthon, Philipp (1497–1560) 126 Melius Juhász Péter (1532–1572) 124–125 Menander (18. sz.) 376, 1049 Mentovich Ferenc (1819–1879) 439 Mészáros Ignác (1721–1800) 376, 1049 Mészöly Gedeon (1880–1960) 51, 54 Mészöly Miklós (1921–2001) 931, 942, 952, 955–956, 958–959, 966, 1011, 1034 Mezet bég (15. sz.) 445 Michelet, Jules (1798–1874) 456 Mihályfy László (1938) 946 Mikes Anna (1736–1817) 328 Mikes Kelemen (1690–1761) 372, 381, 383, 425, 1006 Mikó Imre (1805–1876) 514 Miksa, I., magyar király (1564–1576) 73, 158 Mikszáth Kálmán (1847–1910) 433, 438–440, 576, 580, 582–588, 590–592, 646, 981 Milton, John (1608–1674) 230, 655 Miskolczi Csulyak István (1575–1645) 213 Moldova György (1934) 907 Molnár Borbála (1760–1825) 328 Molnár Ferenc (1878–1952) 47, 55, 739, 831, 834–838, 1061 Molnár János (1728–1804) 315 Monoszlóy András (1552–1601) 222 Montaigne, Michel Eyquem de (1533– 1592) 177, 288 Montesquieu, Charles-Louis de Secondat (1689–1755) 403 Morgai Kata (16. sz.) 163

Móricz Zsigmond (1879–1942) 252, 643, 645, 671–677, 714, 719, 739–740, 765, 858, 864, 884, 947, 949, 1045 Morus Tamás (Thomas More) (1478– 1535) 345 Morva Ágoston (1467–1513) 74–75 Mosto, Giovanni Battista (1550–1597) 158 Musil, Robert (1880–1942) 859, 1047 Nádas Péter (1942) 863, 932, 940, 956, 965–967, 969, 971, 1011, 1034–1035, 1039 Nádasdy Ferenc (1623–1671) 198, 222, 234 Nádasdy Tamás (1498–1562) 116, 134 Nagy Gáspár (1949–2007) 881, 942, 999–1000 Nagy Ignác (1810–1854) 432, 606–608 Nagy Imre (1896–1958) 872, 876, 886, 927, 942, 981, 1027–1028 Nagy József (1957) 1058 Nagy Lajos (1883–1954) 853, 884 Nagy László (1925–1978) 358, 889–894, 896, 898, 919, 937, 942, 997, 1000–1001, 1010, 2021 Nagy Levente 235, 276, 278, 284–285 Nagy Pál (1934) 1006–1007 Nagyszombati Márton (16. sz. első fele) 66, 80–81 Nangis, Guillaume de (13. sz.) 39 Négyesy László (1861–1933) 104, 226, 326, 332 Neidhart von Reuental (13. sz.) 98 Nemes Nagy Ágnes (1922–1991) 775, 858, 887, 901–904, 937–938, 989, 994, 996, 1054 Németh Ákos (1967) 1059

1086

Mirod.indd 1086

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Németh Gábor (1956) 941, 1044–1045 Németh László (1901–1975) 283, 293, 713–718, 751, 853, 855–856, 863– 865, 872, 876, 884, 887, 890, 905, 925, 927–928, 997, 1025, 1028 Németi György (15. sz. második fele) 51 Neumarkt, Johann von (1310 k.–1380) 41 Nicole, Pierre (1625–1695) 292 Nietzsche, Friedrich (1844–1900) 498, 770, 772, 900 Nigri, Petrus (1434–1483) 71 Nigro, Francesco Pescennio (1452–kb. 1523) 73 Nyári Krisztina (1604–1641) 206 Nyéki Vörös Mátyás (1575–1654) 183, 193, 200–207, 213, 216, 219, 222, 240, 246, 255, 258, 264 Nyújtódi András (16. sz. eleje) 23 Oláh Miklós (1493–1568) 74, 158 Opitz, Martin (1597–1639) 175 Oravecz Imre (1943) 1011–1012, 1019–1021 Orbán Ottó (1936–2002) 1011, 1022 Orczy Lőrinc (1718–1880) 317, 330–331 Orlai Petrich Soma (1822–1880) 436 Ormós László (1814–1844) 442 Orosius, Paulus (4–5. sz.) 37 Oroszhegyi Mihály (17. sz.) 220 Ortega y Gasset, José (1883–1955) 864 Orwell, George (1903–1950) 906 Osvát Ernő (1876–1929) 643–644, 762, 850 Osztojkán Béla (1948–2008) 1046– 1047 Oszvald, Szent (605 k.–642) 49 Oszvald, újbányai jegyző (15. sz.) 49

Ottlik Géza (1912–1990) 914–917, 940, 942 Ovidius Naso, Publius (Kr. e. 43–Kr. u. 17.) 67, 78, 146, 150, 154, 167, 185, 272 Örkény István (1912–1979) 874, 887–888, 905–906, 915, 917–921, 934, 942, 1024, 1029–1031 Örley István (1913–1945) 853 Paál István (1942) 1058 Pais Dezső (1886–1973) 34, 98 Pajor Gáspár (1766 k. – 1840) 321 Pál, erdélyi püspök (13. sz. első fele) 34 Palágyi Lajos (1866–1933) 483 Pálóczi Horváth Ádám (1760–1820) 319, 328, 511 Pap Endre (1817–1851) 442, 453 Pap Károly (1897–1945) 749–753, 853 Pápai Borsáti Ferenc (?–1656 után) 215 Pápai Páriz Ferenc (1649–1716) 296–297 Pápay Sámuel (1770–1827) 316 Papp András (1966) 1059 Papp Tibor (1936) 1006–1007 Parancs János (1937–1999) 1006 Parlagi Krisztina (15. sz. vége) 99 Parti Nagy Lajos (1953) 1056–1057, 1059–1061 Pascal, Blaise (1623–1662) 292 Páskándi Géza (1933–1995) 928, 1024–1026 Pataki Névtelen (16. sz.) 159–160 Patrizi, Francesco (1529–1597) 177 Patzkó Ferenc (1730 k.–1790) 434 Paulay Ede (1836–1894) 600–601, 617 Pavić, Milorad (1929–2009) 872 Pázmándi Horvát Endre (1778–1838) 511 1087

Mirod.indd 1087

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Pázmány Péter (1570–1637) 51, 63, 70, 125, 143, 173–175, 178, 200–201, 207–208, 222–226 Péchi Simon (1570–1643) 220 Péczeli József (1750–1792) 321, 333 Pécsely Király Imre (1590 k.–1641) 183 Pécsi Tamás (15. sz. eleje) 51 Peraldus, Guillelmus (13. sz. első fele) 90 Perecsényi Nagy László (1771–1827) 358 Persius Flaccus, Aulus (34–62) 30, 78 Pesti Mizsér Gábor (16. sz.) 118 Pesti Beke Ferenc (16. sz. eleje) 92 Petelei István (1852–1910) 588–590, 642 Péterfy Jenő (1850–1899) 490 Petki János (1572–1612) 158, 193 Petőfi Sándor (1823–1849) 337, 432, 436–438, 447, 450–459, 460–462, 470, 476, 480–482, 486, 491, 518– 519, 521–522, 524, 529–531, 533, 544–547, 564, 598, 611, 613, 623, 764, 767, 775, 787, 803, 857, 873, 876, 882, 885, 890, 893, 897, 994, 1000, 1014 Petrarca, Francesco (1304–1374) 58– 59, 63–67, 75, 148, 160, 163–166, 168, 244, 285, 287, 290, 342, 1015 Petri György (1943–2000) 937, 996–997, 1009, 1011–1015, 1018, 1022, 1052 Petrőczy Kata Szidónia (1662–1708) 255, 258 Petschmessingloer, Christoph (15. sz. közepe) 42 Peucer, Kaspar (1525–1602) 122 Phaedrus, Gaius Iulius (Kr. e. 15 k.–Kr. e. 50 k.) 366

Philosztratosz (3. sz.) 72 Piccolomini, Aeneas Sylvius lásd Pius II., pápa Pilinszky János (1921–1981) 853, 887, 897–901, 904, 952, 985, 989–995, 1014, 1020, 1033–1034 Pindarosz (Kr. e. 518–438) 1019 Pintér György (1929–2003) 295, 946 Pio, Giovanbattista (1460–1540) 77 Pirandello, Luigi (1867–1936) 837–838, 852 Pisai Hugutio (?–1210) 24 Piso Jakab (1480–1527) 75–76 Pius, II., pápa (Aeneas Sylvius Piccolomini) (1405–1464) 59–60, 65, 69, 159 Plath, Sylvia (1932–1963) 1055 Platón (Kr. e. 427–347) 64–65, 68–69, 75, 89 Plautus, Titus Maccius (Kr. e. 3.–2. sz.) 83, 126 Plinius Secundus maior, Caius (23–79) 62 Plutarkhosz (45 k.–120 k.) 83, 350, 408 Poe, Edgar Allen (1809–1849) 920 Poggio Bracciolini, Gianfrancesco (1380–1459) 63, 66, 920 Poisson, Madeleine-Angélique lásd Madame de Gomez Polcz Alaine (1922–2007) 958 Pongrátz Emil (1842–1886) 576 Pontanus, Iovianus (1426–1523) 78 Poóts András, Csenkeszfai (1740– 1812) 328 Pope, Alexander (1688–1744) 363 Pósa Lajos (1850–1914) 439–440, 482 Pound, Ezra Loomis (1885–1972) 716, 792–793 Prágai András (1590–1636) 178, 189, 191–192

1088

Mirod.indd 1088

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Pray György (1723–1800) 46, 109 Prém József (1850–1910) 576, 595 Priscianus (6–7. sz.) 25 Priszkosz rétor (5. sz.) 514 Prodikosz (Kr. e. 5. sz.) 193 Proust, Marcel (1871–1922) 651, 666, 723, 757–759, 862, 967, 993 Puskin, Alexandr Szergejevics (1799– 1837) 530 Püthagorász (Kr. e. 582–496) 65 R. Várkonyi Ágnes (1928) 276–277 Rába György (1924) 771, 776, 858, 989–991 Racine, Jean (1639–1699) 292 Rácz András (17. sz. eleje) 214 Radákovits József lásd Vas Gereben Ráday Gedeon (1713–1792) 333–334, 358 Radbertus, Pascasius (785–865) 26 Radéczy István (?–1586) 158 Radnóti Miklós (1909–1944) 234, 826–829, 853, 897 Radnóti Sándor (1946) 940 Radnóti Zsuzsa (1938) 929–930, 1032, 1034, 1059 Rájnis József (1741–1812) 317, 332–333 Rákóczi Erzsébet (1654–1707) 242 Rákóczi Ferenc, II. (1676–1735) 281, 290, 293, 372, 381–382, 548, 954, Rákóczi György, I., erdélyi fejedelem (1630–1648) 173, 178, 191, 216, 266, 272 Rákóczi György, II., erdélyi fejedelem (1648–166) 173, 176, 216, 235, 266, 277, 285–286, 570–571 Rákóczi László (1633–1664) 242 Rákóczi Zsigmond (1544–1608) 140, 216

Rákos Sándor (1921–1999) 989 Rákosi Jenő (1842–1929) 576 Rákosi Mátyás (1892–1971) 870, 872 Rakovszky Zsuzsa (1950) 989, 1041–1042, 1054–1055 Ramus, Petrus (1515–1572) 175 Rangoni, Gabriele (?–1486) 71 Rasina apát (11. sz.) 29 Ráskai Gáspár (16. sz. első fele) 148 Ráskai Lea (16. sz. eleje) 85–86, 88 Rát Mátyás (1749–1810) 315 Regino, prümi apát (840–915) 35 Regiomontanus, Johannes (1436– 1476) 62 Regnart, Jakob (1540–1599) 158, 163 Rejtő Jenő (1905–1943) 853 Rembrandt Harmenszoon van Rijn (1606–1669) 586, 916 Répszeli László (1703–1763) 357 Rettegi György (1718–1786) 294 Retz bíboros (Jean François Paul de Gondi) (1613–1679) 281 Révai József (1898–1959) 854, 856, 872, 874 Révai Miklós (1750–1807) 109, 315, 317, 326, 330–332, 375 Reviczky Gyula (1855–1889) 437, 483–485, 786 Reyna, Cassiodoro de (1520–1594) 120 Réz Pál (1930) 937 Rhédey Lajos (1761–1831) 348 Rhédey Lajosné (Kácsándy Terézia) (1764–1804) 348 Rhenanus, Beatus (1485–1547) 74 Richter, Joseph (1749–1813) 402–403 Rilke, Rainer Maria (1875–1926) 900, 902, 989, 996, 1018 Rimay János (1569?–1631) 156, 158, 162–163, 165, 175, 178–184, 186–194, 197, 212, 217–218, 288 1089

Mirod.indd 1089

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Rimbaud, Jean-Nicolas Arthur (1854–1891) 645 Rinonico, Bartholomaeus de (14. sz.) 50 Ripelin, Hugo (1210–1266) 47 Riskó Ignác (1813–1890) 442 Romanus, Aegidus (1243–1316) 39 Ronsard, Pierre de (1524–1585) 165–169 Rorty, Richard (1931–2007) 1012 Rosenheim, Petrus de (1380 k.–1440 után) 86 Rousseau, Jean-Jacques (1712–1778) 347, 394, 578, 614 Rudnyánszky Gyula (1858–1913) 483 Rudolf, magyar király (1576–1608) 158 S. Varga Pál (1955) 314, 440, 480, 485–486, 497, 622 Sabinus, Georgius (1508–1560) 165 Sadeler, Egidius (1570 k.–1629) 158 Saint-Simon, Claude Henri de Rouvroy (1760–1825) 281 Sajnovics János (1733–1785) 397 Salamon Ferenc (1825–1892) 438–439 Salamon, magyar király (1063–1074) 30, 104, 119, 205 Sallustius Crispus, Caius (Kr. e. 86 k.–35) 63 Salm, Julius von (16. sz.) 121–122 Samaritanus, Adalbertus (12. sz.) 41 Sándor, Nagy, makedón uralkodó (Kr. e. 336–323) 35, 59, 105, 124, 788 Sanoki Gergely (Grzegorz z Sanoka) (1406–1477) 62 Sánta Ferenc (1927–2008) 907–909, 913, 945 Sarkadi Imre (1921–1961) 872, 912–913, 928–930, 1029

Sárközi György (1899–1945) 853 Scaliger, Julius Caesar (1484–1558) 168–169, 228 Schedel Ferenc lásd Toldy Ferenc Schedius Lajos (1768–1847) 401 Schez Péter (1691–1756) 357 Schiller, Friedrich (1759–1805) 334, 467 Schilling Árpád (1974) 1058 Schlegel, Friedrich (1772–1829) 334 Schnitzler, Arthur (1862–1931) 1032 Schodelné Klein Róza (1811–1854) 597 Schopenhauer, Arthur (1788–1860) 485, 489, 498, 772 Schöpflin Aladár (1872–1950) 482, 643, 647, 672, 915 Schumann, Robert (1810–1856) 897 Schwajda György (1943–2010) 1030 Scott, Walter (1771–1832) 561 Scotus, Sedulius (9. sz.) 26 Sebestyén Gyula (1864–1946) 102 Secundus, Joannes (1511–1536) 164–165 Seilern Crescence (Széchenyi Istvánné) (1799–1875) 566 Selnecker, Nicolaus (1532–1592) 125 Selyem Zsuzsa (1967) 981 Seneca, Lucius Annaeus (Kr. e. 4–Kr. u. 65) 24, 62, 89, 126, 183, 695 Sévigné, Madame (Marie de RabutinChantal) (1626–1696) 381 Sevillai Isidorus lásd Izidor, Szent Shakespeare, William (1564–1616) 151, 470, 582, 598, 600, 708, 790, 839, 850, 1015 Shaw, George Bernard (1856–1950) 646 Siklós István (1936) 1006 Silius Italicus (26–101) 78, 193

1090

Mirod.indd 1090

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Simai Kristóf (1742–1836) 405 Simionescu, Mircea Horia (1928) 982 Simon István (1926–1975) 889 Simon Jolán (1885–1938) 805 Sinka István (1897–1969) 873, 896 Sipos István (1939) 946 Soarez, Ciprian (Cyprianus) (1524– 1593) 175 Solvirogram Pannonius (álnév) 182, 192 Somlyó György (1920–2006) 851, 853, 874, 897, 989 Sövényházi Márta (16. sz. eleje) 87– 88 Spagnuoli, Battista (1447–1516) 80 Spengler, Oswald (1880–1936) 864 Spethe, Andreas (16. sz.) 210 Spetykó Gáspár (1816–1865) 451 Spinoza, Baruch (1632–1677) 498, 772 Spiró György (1946) 962–964, 1027, 1030, 1059 Statius, Publius Papinius (45–96) 78 Stettner György (utóbb Zádor György) (1799–1866) 442 Stirner, Max (1806–1856) 812 Stoll Béla (1928) 156, 192–193, 200, 208, 210, 213–214, 216, 233, 237, 252, 266 Sturm, Johann (1507–1589) 221 Subich Ferenc (18. sz.) 109 Sütő András (1927–2006) 910–911, 924, 928, 945, 947, 987, 1025–1026 Swift, Jonathan (1667–1745) 700 Sylvester János (1504–1552) 97, 116, 333 Szabó Dezső (1879–1945) 645, 678–682, 719, 735, 853, 997 Szabó Krizosztom (19. sz.) 601

Szabó Lőrinc (1900–1957) 807–810, 813–815, 824, 826–827, 853, 855, 866–868, 876, 884, 901, 991, 1014 Szabó Magda (1917–2007) 928, 1024, 1027 Szabó Miklós (1935–2000) 937–938 Szabó Pál (1893–2000) 907 Szabó Zoltán (1912–1984) 856, 1006 Szabolcsi Miklós (1921–2000) 1011 Szabolcska Mihály (1861–1930) 482 Szakonyi Károly (1931) 1024, 1030, 1061 Szalárdi János (1616–1666) 284, 570 Szalay Benjámin lásd Kisfaludy Károly Szalay Fruzina (1864–1926) 483 Szalkai László (1475–1526) 76, 80 Szapolyai János lásd I. János Száraz György (1930–1987) 1028 Szász Károly (1829–1905) 430, 439, 470, 481 Szászországi Ludolf (1300–1378) 88 Szatmári György (1457–1524) 73, 77, 83 Szauder József (1917–1975) 316–317 Széchényi Ferenc (1754–1820) 319–320, 348 Széchenyi István (1791–1860) 320, 355, 429, 469, 566, Széchy Mária (1610–1679) 272, 274–276, 286 Szegedi Lőrinc (?–1597 k.) 125 Szegedy Róza (1775–1832) 394 Szegedy-Maszák Mihály (1943) 351, 512, 569, 572, 646, 688, 692, 694, 697, 724–725, 730, 766, 779, 878 Székely István (?–1563 k.) 96, 209 Székely János (1929–1992) 928, 1026 Székely Magda (1936–2007) 989, 992–994 Székely Magdolna (16. sz. első fele) 84 1091

Mirod.indd 1091

2010.10.18. 18:22:04

Névmutató

Székely Mózes, erdélyi fejedelem (1553–1603) 174 Szekfű Gyula (1883–1955) 438 Szelestey László (1821–1875) 451 Szemere Bertalan (1812–1869) 435 Szemere Pál (1785–1861) 318, 322 Szenci Kertész Ábrahám (?–1667) 183, 188 Szenczi Molnár Albert (1574–1634) 45, 66, 137, 189, 208, 210–213, 225, 284 Szendrey Júlia (1828–1868) 457 Szenteleky Kornél (1893–1933) 951 Szentiváni Mihály (1813–1842) 442, 449 Szentiványi Márton (1633–1705) 222 Szentjóbi Szabó László (1767–1795) 338, 400–401 Szentjóby Tamás (1944) 1003 Szentkuthy Miklós (1908–1988) 755, 757–758, 760, 859–860, 839, 841, 1048 Szentmártoni Bodó János (?–1648) 216, 219–220, 244, 396, Szép Ernő (1884–1953) 706 Szepesi Attila (1942) 1011 Szepsi Csombor Márton (1595?–1622) 213, 1006 Szerb Antal (1901–1945) 283, 288, 647, 648, 742–744, 746–747, 853 Szigeti Csaba (1955) 196, 268 Szigligeti Ede (1814–1878) 426, 598, 605–606, 625 Sziládi Áron (1837–1922) 137 Szilágyi Domokos (1938–1976) 1009–1010, 1054–1055, 1057 Szilágyi Géza (1875–1958) 501–502 Szilágyi István (1938) 953–954, 964 Szilágyi Márton (1748–1790) 377

Szilágyi Sámuel (1719–1785) 377 Szilágyi Sándor (1827–1899) 216, 439 Szilveszter, II., pápa (946–1003) 32 Szimónidész (Kr. e. 557–468) 355 Szini Gyula (1876–1932) 643 Szirák Péter (1966) 906, 918, 920, 955, 958, 983 Sziveri János (1954–1990) 952 Szolláth Dávid (1975) 723–724, 863 Szomory Dezső (1896–1944) 643, 831, 839–840, 842–843 Szophoklész (Kr. e. 497/496–406/405) 126–127 Szőcs Géza (1953) 1055, 1057 Szőlősy Benedek (1609–1656) 207 Szörényi László (1945) 357, 396, 445, 464, 467, 504, 506–507, 514 Sztálin, Joszif Visszarionovics (1878– 1953) 870, 872, 884, 907, 956 Sztanyiszlavszkij, Konsztanytyin Szergejevics (1863–1938) 925 Sztárai Mihály (16. sz.) 123–125 Szulejmán (Szulimán), I., török császár (1520–1566) 111–112, 152, 232, Szunyogh Ilona (17. sz.) 252 Szűcs Jenő (1828–1988) 937 Tábori György (1914–2007) 1033 Tacitus, Cornelius (55–120 k.) 62, 74 Takács Ádám (?–1797) 434 Takács Zsuzsa (1938) 989, 994–995, 1011 Tamás Attila (1930) 732, 881 Tamás, Aquinói Szent (1224–1274) 74, 221 Tamási Áron (1897–1966) 734–738, 876, 964 Tandori Dezső (1938) 921, 989, 996, 1010–1012, 1014–1018, 1020, 1052

1092

Mirod.indd 1092

2010.10.18. 18:22:05

Névmutató

Tanner, Georg (1515/20–1580/81) 127 Tansillo, Luigi (1510–1568) 165 Tar Lőrinc (15. sz.) 38, 104, 106, 137 Tar Sándor (1941–2005) 948–949, 972 Tardi György (?–1622) 140 Tasso, Torquato (1544–1595) 162, 165–166, 170, 177, 228–229, 230, 232–233 Tassoni, Alessandro (1565–1635) 363 Tatiosz, Akhilleusz (2–3. sz.) 155 Taurinus István (Stephan Stieröchsel) (1485–1519) 66, 77, 78, 79, 80, 81, 557 Telegdi János (16. sz.) 44 Telegdi Miklós (1535–1586) 222 Telegdy Kata (16. sz.) 242 Telekes Béla (1873–1960) 483 Teleki Ádám (1740–1792) 405 Teleki József (1738–1796) 328 Teleki József (1790–1855) 429, 431 Teleki László (1811–1861) 598, 608 Temesi Ferenc (1949) 940, 982–985 Temesvári János (16. sz.) 128 Temesvári Pelbárt (1435 k.–1504) 29, 43, 66, 84, 86, 88–89, 114 Tennyson, Alfred (1809–1892) 535 Terentius Afer, Publius (Kr. e. 195–160) 89, 126 Térey János (1970) 1059 Tersánszky Józsi Jenő (1888–1969) 642, 650, 656–661, 706, 735–736 Tertullianus, Quintus Septimus Florens (2–3. sz.) 62 Thalész (Kr. e. 624 k.–546 k.) 345 Thaly Kálmán (1839–1909) 102, 270 Thierry, Amédée (1797–1873) 514 Thomka Beáta (1949) 716, 951, 1008–1009 Thordai János (1597?–1636) 216–217, 219–220

Thou, Jacques-Auguste de (1553– 1617) 287 Thököly Imre (1657–1705) 249, 255, 259, 270, 445 Thuri Mihály (17. sz. első fele) 219 Thuróczy János (1435–1489) 96, 476 Thurzó Elek (1490–1543) 84, 114, 117, 244 Tibullus, Albius (Kr. e. 60?–18?) 63 Timár József (1902–1960) 927 Tinódi Sebestyén (?–1556) 39, 106, 108, 115, 132–140, 143, 271, 476–477 Tiziano Vecellio (1485 k.–1576) 577 Toldy Ferenc (1805–1875) 101, 109, 129, 272, 334, 338, 356, 388, 393, 400, 407, 423, 432, 434–436, 442, 452, 458, 504 Toldy István (1844–1879) 530, 576–577 Tolnai Ottó (1940) 95, 1008 Tolsztoj, Lev (1828–1910) 905, 963, 1043 Tompa Mihály (1817–1868) 430, 442, 461–462, 481 Tordai Zádor (1924–2010) 937 Tornai József (1927) 937 Tótfalusi Kis Miklós (1650–1702) 296–297 Tóth Árpád (1886–1928) 787–790 Tóth Dezső (1925–1985) 443, 1011 Tóth Ede (1844–1876) 624, 626 Tóth Kálmán (1831–1881) 451 Tóth Krisztina (1967) 989 Tóth Péter 48 Tóth Tünde (1971) 162, 164, 170, 184 Tótsolymosi Apród János lásd Küküllei János Tőke Ferenc (16. sz.) 139 1093

Mirod.indd 1093

2010.10.18. 18:22:05

Névmutató

Tőkés Anna (1903–1966) 929 Tömörkény István (1866–1917) 439, 584, 587, 642 Török Bálint (1502–1550) 135 Török Imre (1464?–1519 után) 99 Trapezuntiosz, Geórgiosz (1395–1484) 60 Traversari, Ambrogio (1356–1439) 60 Turgenyev, Ivan Szergejevics (1818– 1883) 649, 665 Tzara, Tristan (1896–1963) 759, 805 Újfalvi (Anderko) Imre (?–1611) 208, 211 Újhelyi Bálint (15. sz. eleje) 51 Ulászló, I., magyar király (1434–1444) 59–60 Ulászló, II., magyar király (1490–1516) 50, 72–76 Ungarus, Andreas (Andreas Nicolai de Ungaria) (15. sz.) 41 Ungvárnémeti Tóth László (1788– 1820) 334, 1018–1019 Utasi Csaba (1941) 951 Utassy József (1941–2010) 1011 Uzsai János (14. sz.) 41 Vachott Sándor (1818–1861) 453 Váci Pál (1427–?) 23, 84 Vadianus, Joachim (1484–1551) 77, 79–80 Vahot Imre (1820–1879) 432, 448 Vajda János (1827–1897) 451, 461– 462, 480, 484, 486, 534, 642, 764 Vajda Mihály (1935) 940 Vajda Péter (1808–1846) 511, 542 Válaszuti György (16. sz.) 124 Valkai András (1540–1587) 132, 146 Valter magiszter (11. sz.) 29 Vámos Miklós (1950) 1030

Váradi Péter (1450 k.–1501) 41, 73 Várady Szabolcs (1943) 937, 1011, 1014–1015, 1022 Várady Tibor (1939) 951 Varga Domokos (1922–2002) 888 Varga Ferenc (16. sz.) 124 Varga Imre (1912) 193, 216–217, 233, 237, 242, 252, 254, 261–262, 268, 296 Vargha Gyula (1853–1929) 481–482 Vári György (1978) 973, 975 Varjas Béla (1911–1985) 119, 129, 141, 220, 544, 611 Varjas János (1721–1786) 329 Varjú Zsigmond (1684–1719) 357 Várkonyi Zoltán (1912–1979) 934, 1028 Vas Gereben (Radákovits József) (1823–1868) 561–562, 564 Vas István (1910–1991) 290, 866, 904–905, 937–938, 1012, 1014 Vásárhelyi András (16. sz. eleje) 88 Vásárhelyi Gergely (1567–1623) 222 Vasy Géza (1942) 891, 1011 Végel László (1941) 951 Végh Antal (1933–2000) 907 Vegio, Maffeo (1407–1458) 60 Velius, Caspar Ursinus (1493–1539) 76–77, 80 Venezia, Paolino da (14. sz.) 37 Vér András (15. sz. vége) 84 Verancsics Antal (1504–1573) 44, 72, 91, 157 Veres Péter (1897–1970) 855, 997 Vergerio, Pier Paolo (1370–1444) 59–60, 126 Vergilius Maro, Publius (Kr. e. 70–Kr. e. 21) 28, 30, 63, 65–66, 75–76, 78–80, 89, 115, 136, 146, 150, 219, 229–230, 245, 828, 859?

1094

Mirod.indd 1094

2010.10.18. 18:22:05

Névmutató

Verlaine, Paul (1844–1896) 764, 786 Verne, Jules (1828–1905) 378 Verseghy Ferenc (1757–1822) 315, 317, 333, 338, 402 Vico, Giambattista (1668–1744) 456 Vidal, Peire (12–13. sz.) 106 Vidovszky László (1944) 1034 Vigna, Pietro della (1190 k.–1249) 41 Villon, François (1431–1463) 792 Vinsauf, Geoffroy de (13. sz.) 36, 42 Virág Benedek (1752–1830) 338–339 Vitéz János (1408 k.–1472) 23, 41–42, 44, 59–60, 62, 70–71 Vitéz János, ifj. (?–1499 k.) 62, 74 Vitkovics Mihály (1778–1829) 318 Vizkelety András (1931) 53 Voinovich Géza (1877–1952) 458–489, 515, 519, 524, 528–529, 531 Voltaire (François-Marie Arouet) (1694–1778) 384, 403 Vossius, Gerardus (1577–1649) 175 Vörösmarty Mihály (1800–1855) 151, 349, 355, 357–359, 398, 430, 432–435, 437–438, 442, 444, 446, 448, 450, 452, 454, 458–459, 461–462, 470, 475, 481, 504–505, 507, 509, 511, 513–514, 516, 518, 520, 596, 601, 642, 763–764, 858, 893–894, 1043

933, 939, 952, 1014, 1018–1019, 1041, 1050, 1056–1057 Werbőczy István (1458 k.–1541) 94, 369, 421 Werner, Georg (1490?–1556) 76 Wesselényi Ferenc (1605–1667) 234, 272, 274, 276 Wesselényi Miklós, id.(1750–1809) 339, 406 Whitman, Walt (1819–1892) 496, 799, 804 Wieland, Cristoph Martin (1733–1813) 360 Wilde, Oscar (1854–1900) 646,703 Wilson, Robert (1941) 1033–1034 Winckelmann, Johann Joachim (1717–1768) 335 Wittgenstein, Ludwig (1889–1951) 1004–1005 Wohl Janka (1846–1901) 453 Wohl Stefánia (1848–1889) 453 Wolkenstein, Oswald von (1377–1445) 106 Woolf, Virginia (1882–1941) 859, 935 Wordsworth, William (1770–1850) 815, 895 Wölfflin, Heinrich (1864–1945) 176 Xenophón (Kr. e. 427–355) 193, 377

Wagner, Richard (1813–1883) 582, 800, 804 Waldapfel József (1904–1968) 858 Wallaszky Pál (1742–1824) 316 Wathay Ferenc (1568–1609 után) 198–200, 284, 461 Wells, Herbert George (1886–1946) 646 Weöres Sándor (1913–1989) 215, 323, 326, 853, 856, 868–870, 887, 932–

Zách Felicián (?–1330) 104 Zalár József (1825–1914) 470 Závada Pál (1954) 946, 1040 Zelk Zoltán (1906–1981) 874, 887, 896 Zemplényi Ferenc (1942–2004) 106, 190–191, 207 Zilahy Károly (1838–1864) 437 Zoerard (András), Szent (11. sz. első fele) 30 1095

Mirod.indd 1095

2010.10.18. 18:22:05

Névmutató

Zola, Émile (1840–1902) 831 Zrednai János lásd Vitéz János Zrínyi Miklós (1620–1664) 36, 48–49, 61, 67, 71–72, 77, 79, 83, 88, 111, 114–123, 125, 127–128, 130, 133, 135–136, 139–140, 145, 150,

153–154, 178–180, 223, 292 Zsámboky János (1531–1584) 72, 117, 134, 139, 157, 159, 166 Zschorn, Johann (16. sz.) 156 Zsigmond, magyar király (1387–1437) 38, 41, 44, 59–60, 106

A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó Zrt. igazgatója Szerkesztette: Vajda Ambrus Felelős szerkesztő: Vajda Lőrinc Termékmenedzser: Egri Róbert Vizuális koncepció, tipográfia: Czakó Zsolt Nyomdai előkészítés: Papermoon 2006 Kft. A nyomdai munkálatokat az Akadémiai Nyomda Kft. végezte Felelős vezető: Ujvárosi Lajos Martonvásár, 2010 Kiadványszám: KM060061 Megjelent 68,5 (A/5) ív terjedelemben

Mirod.indd 1096

2010.10.18. 18:22:05