HEFOP 4.2 „A társadalmi befogadást támogató szolgáltatások infrastrukturális fejlesztése” program eredményvizsgálata
Zárótanulmány
Készítette: Bocsi Veronika és Juhász Attila Debrecen, 2008. december 19.
TARTALOM BEVEZETİ ....................................................................................................................................................... 3 I.
RÖVIDEN A HEFOP 4.2-RİL.................................................................................................................. 3
II.
ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLAT ........................................................................................................... 4 II.1
A KUTATÁS LEÍRÁSA, MÓDSZEREK BEMUTATÁSA, HIPOTÉZISEK .............................................................. 4
III.
A BENYÚJTOTT PÁLYÁZATOKRÓL ÁLTALÁBAN ......................................................................... 6
IV.
TERÜLETI EGYENLİTLENSÉGEK A BENYÚJTOTT PÁLYÁZATOKAT ILLETİEN ..................... 8
V.
BÖLCSİDE ÉS A HOZZÁ KAPCSOLÓDÓ RUGALMAS NAPKÖZBENI ELLÁTÁSOK.................... 11
VI.
HAJLÉKTALANOK NAPPALI INTÉZMÉNYE .................................................................................. 15
VII.
FOGYATÉKOS EMBEREK NAPPALI INTÉZMÉNYE ...................................................................... 17
VIII.
FEJLESZTÉSEK HATÁSA A MUNKAERİPIACRA ........................................................................ 20
IX.
ÖSSZEGZÉS...................................................................................................................................... 21
X.
NYERTES PÁLYÁZATOK KÉRDİÍVES VIZSGÁLATA ....................................................................... 22 X.1 X.2
XI.
A KÉRDİÍVES KUTATÁS MÓDSZERE ÉS CÉLJA...................................................................................... 22 A KÉRDİÍVES KUTATÁS LEBONYOLÍTÁSA ............................................................................................ 23 A KÉRDİÍVES ELEMZÉS EREDMÉNYEINEK ISMERTETÉSE...................................................... 23
XI.1 XI.2 XI.3 XI.4 XII.
A KUTATÁS MINTÁJÁNAK JELLEMZÉSE................................................................................................. 23 A NYERTES PÁLYÁZATOK JELLEMZİI .................................................................................................. 26 A PÁLYÁZAT BENYÚJTÁSÁNAK INDOKAI ............................................................................................... 27 A LOKÁLIS BEÁGYAZOTTSÁG MÉRTÉKÉNEK VIZSGÁLATA ...................................................................... 28 A PROJEKTEK FEJLESZTÉSI KÖRNYEZETÉNEK FELTÁRÁSA................................................. 30
XII.1 XII.2 XII.3 XIII.
A LOKÁLIS FEJLESZTÉSEKHEZ VALÓ ILLESZKEDÉS ............................................................................... 30 A HEFOP 4.2 PÁLYÁZATI KÖRNYEZETE ............................................................................................. 31 AZ IGÉNYFELMÉRÉS PROBLEMATIKÁJA ............................................................................................... 32 A PÁLYÁZATOK HATÁSÁNAK FELTÉRKÉPEZÉSE ..................................................................... 34
XIII.1 XIII.2 XIII.3
A MŐKÖDÉSI FELTÉTELEK ÁTALAKULÁSA ........................................................................................ 34 A SZOLGÁLTATÁSOK TERÜLETÉN MEGFOGHATÓ VÁLTOZÁSOK ......................................................... 36 A LÉTREJÖVİ ÚJ HELYISÉGEK JELLEMZİINEK BEMUTATÁSA ............................................................ 38
XIV. AZ EREDMÉNYEK FENNTARTHATÓSÁGA ÉS AZ INTÉZMÉNYEK JÖVİRE VONATKOZÓ TERVEI ............................................................................................................................................................ 40 XIV.1 XIV.2 XIV.3 XIV.4 XV. XV.1
A PÁLYÁZAT HATÁSÁRA LÉTREJÖVİ ÚJ MUNKAHELYEK ÉS INTÉZMÉNYI SZÜKSÉGLETEK JELLEMZİI .... 40 AZ INTÉZMÉNYEK KÖLTSÉGVETÉSÉRE GYAKOROLT HATÁS .............................................................. 41 A FEJLESZTÉSEK KÖRNYEZETTUDATOSSÁGÁNAK Fİ MUTATÓI ......................................................... 43 AZ INTÉZMÉNYEK JÖVİBENI FEJLESZTÉSEINEK FELTÉRKÉPEZÉSE ................................................... 43
ÖSSZEGZÉS...................................................................................................................................... 45 A CÉLZOTTSÁG VIZSGÁLATA .............................................................................................................. 46
FELHASZNÁLT IRODALOM .......................................................................................................................... 48
2
Bevezetı A Revita Alapítvány a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet megbízásából 2008. október-december hónapban végezte A társadalmi befogadást támogató szolgáltatások infrastrukturális fejlesztése címő, HEFOP 4.2-es pályázatok eredményvizsgálatát. A kutatás két oldalról közelített a problémához. Egyrészt a sikeres pályázatokat megvalósító intézményeket kerestük meg online-kérdıív segítségével, másrészt az összes pályázó statisztikai jellemzıinek leírására, összehasonlítására vállalkoztunk. Jelen tanulmány a kutatás két megközelítési módszerének eredményeit, s ezen eredmények összevetését tartalmazza. A kérdıíves adatok elemzését Bocsi Veronika, a statisztikai adatok elemzését Juhász Attila végezte. A térképeket Pénzes János készítette.
I. Röviden a HEFOP 4.2-rıl A társadalmi befogadást támogató szolgáltatások infrastrukturális fejlesztése címő, HEFOP/2004/4.2-es hivatkozási számú pályázat célkitőzése az volt, hogy a gyermekek, hajléktalan, fogyatékos emberek napközbeni ellátását szolgáló szociális szolgáltatások infrastrukturális feltételeit kialakítsák, illetve fejlesszék, melynek köszönhetıen a szolgáltatásokat igénybe vevık illetve családjaik jobb munkaerıpiaci pozícióba kerülhessenek. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap 8399 millió forintot biztosított a pályázat forrásaként, melynek kedvezményezettjei a következık lehettek: •
Helyi önkormányzati végrehajtó költségvetési szerv
•
Helyi önkormányzati felügyelt költségvetési szerv
•
Helyi kisebbségi önkormányzati végrehajtó költségvetési szerv
•
Helyi kisebbségi önkormányzati felügyelt költségvetési szerv
•
Egyház
•
Egyházi intézmény
•
Közalapítvány
•
Közalapítvány intézménye
•
Egyéb alapítvány
•
Közhasznú társaság
•
Egyesülés
•
Egyéb jogi személyiségő non-profit szervezet
3
•
Önkormányzati társulás
A pályázatban ingatlan (épület/ helyiség/ telek) létesítése, felújítása, vásárlása, átalakítása, fejlesztése, bıvítése, felszerelése, berendezése, környezeti és kommunikációs akadálymentesítése, illetve projektmenedzsment nyerhetett el támogatást. A projekt során minden tevékenységre csak Magyarország területén kerülhetett sor. A projektek maximális idıtartama: 36 hónap. Támogatás összege: 9,588-239,7 millió Forint. Támogatás a teljes projektösszeg 94%-a lehetett, tehát minden pályázó intézménynek 6% önerıvel kellett rendelkeznie. A támogatható projektek számát: 260 db-ban határozták meg.
II. Összehasonlító vizsgálat II.1
A kutatás leírása, módszerek bemutatása, hipotézisek
A társadalmi befogadást támogató szolgáltatások infrastrukturális fejlesztése címő, HEFOP 4.2-es pályázatokat több szempontból is megvizsgálhatjuk, ha az eredményességükre vagyunk kíváncsiak. Egyrészt sorra vehetjük a pályázati kiírásban megfogalmazott célkitőzéseket és prioritásokat, hogy közülük melyik, milyen mértékben teljesült a pályázati pénzek elosztásakor vagyok azok felhasználása során. Másrészt támaszkodhatunk a statisztikai keményadatokra, de itt is szem elıtt kell tartanunk azok korlátosságát. Harmadrészt koncentrálhatunk a nyertes projekteket végrehajtó intézmények (szociális) szakembereinek a véleményére. Ez a lehetıség magában hordozza a kérdıíves kutatások egyik örök kérdését, hogy mennyire lesznek megbízhatóak a válaszok. Elemzésünkben megvizsgáljuk azt a kérdést, hogy a HEFOP 4.2-es pályázatok elbírálása során született döntések alátámaszthatóak-e a települési szintő ellátottsági mutatókra vonatkozó statisztikai adatokkal, illetve felfedezhetı-e bármilyen mintázat a döntések és az adatok között. Központi kérdésünk pedig az, hogy a megvalósított fejlesztések megvalósulását követıen történt-e bármilyen statisztikailag releváns elmozdulás a munkanélküliségi adatokban. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ún. „keményadatok” figyelembe vétele egyáltalán nem, vagy csupán egy sokadlagos szempontként jelenik meg a döntéshozó mechanizmusban, hiszen elsısorban a pályázati adatlapokat értékelik a bírálók. Azonban úgy véljük, mindenképpen érdekes lehet egy ilyen szempontú adatvizsgálat. A tanulmány elkészítéséhez szükséges adatok elsıdleges forrása az Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer (TeIR) volt, ezen belül a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által biztosított Megyei-Regionális Statisztikai Adatok Rendszere, a Népszámlálási adatok és a Területi Statisztikai Adatok Rendszere, illetve a Szociális ágazat adatai. Az adatok összegyőjtése a kutatás elıkészítésének egyik legfontosabb és leginkább problematikus része volt. A nehézségek egyik része a bizonyos területekre (például a fıvárosra) vonatkozó adathiányból, más része a statisztikai mutatók változásából eredeztethetı.
4
Adatbázisunk elsısorban 2004-2008-as adatokra épül. Erre azért volt szükség, mert bár a pályázati útmutató szerint 2005. április 1-én minden projektnek el kellett volna indulnia, – a módosított határidıknek (és vélhetıen a pályázati rendszer sajátosságainak) köszönhetıen – több pályázatot csak késıbb értékeltek. A legelsı elbírálások dátuma 2004. októbere, találunk olyan támogató döntést is, mely 2006 decemberében (sıt, egy pályázatnál 2007 áprilisában) született meg, így a fejlesztés esetleges hatásai sem jelentkezhettek korábban.1 II-1. Táblázat HEFOP 4.2-es pályázatok az elbírálások dátuma szerint
év
2
támogató döntés elutasító döntés
2004
25
19
2005
37
85
2006
7
24
2007
1 70
128
Tanulmányunkban külön alfejezetekben hasonlítjuk össze pályázatokat benyújtó (és vesztes) illetve megvalósító intézmények települési szintő statisztikai jellemzıit, melyek •
bölcsıdei ellátáshoz
•
hajléktalan ellátáshoz
•
fogyatékosok ellátásához kapcsolódnak.
Hipotéziseink a statisztikai elemzés során a következık: H1: A pályázati útmutatóban felsorolt célkitőzések és prioritások maradéktalanul megvalósultak. H2: A gyıztes illetve vesztes pályázatokat benyújtó települések ellátottsági mutatói között szignifikáns eltérések vannak a 2004-es adatok alapján, mégpedig úgy, hogy átlagosan a gyıztes települések rendelkeznek a rosszabb mutatókkal mindhárom intézménytípusnál. H3: A foglalkoztatási mutatókra, azon belül a nıi munkanélküliségre pozitív hatással voltak a megvalósított projektek. 1
A pályázati dokumentáció szerint (17.oldal) egyes projektek 2008. március 31-én fejezıdtek be. A megvalósított fejlesztések esetleges hatásai valószínősíthetıen 2008/2009-ben válnak majd mérhetıvé, ezekkel az adatokkal azonban még nem rendelkezünk. 2 Egy pályázat esetében adatbázisunkból hiányzik a dátum.
5
III. A benyújtott pályázatokról általában A 209 darab beérkezett pályázatból összesen 70 projektet támogattak. 103 pályázatot értékeltek de nem támogattak, 27-et formai okok miatt utasítottak el. Adatbázisunkban összesen 5 pályázatról tudjuk, hogy visszalépett, kettı még az értékelés elıtt, kettı az értékelést követıen de szerzıdéskötés elıtt, egy pedig a szerzıdéskötést követıen. További 5 pályázatot utasítottak el még iktatás elıtt. Ezen pályázatokat nem vontuk be az elemzésbe, így a beérkezett 209 pályázatból 199 adataival dolgoztunk. Az SPSS adatfájlban az elemzés megkezdésekor tehát 199 pályázat szerepelt. (Így ezekrıl a pályázatokról rendelkeztünk a késıbbi elemzéshez elengedhetetlenül fontos információkkal, többek között például, hogy melyik településrıl nyújtották be ıket.) Az összes (199) pályázat egyenlıtlenül oszlott meg a különbözı típusú intézmények között: a beadott illetve nyertes pályázatok arányát tekintve a hajléktalan ellátás fejlesztéséhez kapcsolódó pályázatok voltak a legsikeresebbek. A pályázatok mintegy felét (48%) a fogyatékosokat ellátó intézmények adták be (95 pályázatból 29 nyert), valamivel több mint harmadát (37,5%) bölcsıdék (75 pályázatból 33 nyert támogatást), kevesebb mint tizedét (9%) hajléktalanokat ellátó intézmények (18 pályázatból 8 nyert), valamint 11 db pályázatról nem 3 lehetett eldönteni, hogy milyen jellegő intézményrıl van szó. (egyéb kategóriában nincs gyıztes pályázat). A statisztikai adatok segítségével a pályázatban megjelölt prioritások közül a következık vizsgálhatóak: 1.prioritás „Elınyt élveznek azok a projektek, amelyek földrajzi és társadalmi szempontból hátrányos helyzető térségben/település(ek)en/településrészeken/telepeken valósulnak meg” (HEFOP 4.2 Pályázati útmutató: 8) Ezt a kérdést a Területi egyenlıtlenségek a benyújtott pályázatokat illetıen címő következı fejezetben vizsgáljuk. 2.prioritás „Az elbírálás során elınyt élveznek azok a pályázatok, amelyek az országos átlagot jelentısen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések jegyzékérıl szóló 7/2003. (I. 14.) Korm. rendeletben megnevezett településeken kívánják a pályázati programot megvalósítani.” (HEFOP 4.2 Pályázati útmutató: 17) Ebben a kormányrendeletben mintegy 1471 település szerepel, két szempont szerint besorolva hátrányos helyzetőnek: •
A társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott települések
3
Az ESZA Kht-tıl kapott excelfájlban, ami adatbázisunk kiindulópontja volt, csupán a pályázat címe szerepelt, amibıl az említett 11 esetben nem tudtuk megállapítani, hogy milyen intézmény fejlesztését szerették volna megvalósítani.
6
•
Az országos átlagot 1,75-szörösen meghaladó munkanélküliségő települések
HEFOP 4.2-es pályázatot egyetlen, a 7/2003. (I. 14.) Kormány rendeletben4 megnevezett település sem nyújtott be. 3. prioritás A pályázaton olyan projekteket kívántak támogatni amelyek alapvetı célja az egyes „napközbeni ellátások fejlesztése, elsısorban olyan földrajzi környezetben, ahol nem mőködnek hasonló szolgáltatások.” (HEFOP 4.2 Pályázati útmutató: 5) Ebben az esetben az országos ellátási mutatók, és a települési (illetve kistérségi) mutatók közti különbségeket elemezzük az intézménytípusokat leíró alfejezetekben. 4. prioritás „A HEF OP elsısorban a magyar foglalkoztatási szint növelését, az inaktivitás csökkentését szolgálja. Ennek megfelelıen a HEF OP specifikus céljai a következık: 1. A foglalkoztatási szint emelése 2. A munkaerı versenyképességének javítása 3. A társadalmi beilleszkedés elısegítése” (HEFOP 4.2 Pályázati útmutató: 4) Ennek vizsgálatához elemzésünk fókuszába a foglalkoztatási szintet helyezzük, annak eltérését illetve változását követjük nyomon azokon a településeken, ahonnan érkeztek be pályázatok. Fontos kitérnünk arra, hogy a vizsgált idıszakban hogyan alakultak a foglalkoztatási mutatók országos szinten, hiszen ez alkotja viszonyítási pontunkat: 2004 és 2007 között az országos nıi munkanélküliségi ráta 1,6%-kal romlott. A kérdést részletesebben a Fejlesztések hatása a munkaerıpiacra címő fejezetben vizsgáljuk. Elıjáróban meg kell jegyeznünk, hogy a megvalósuló fejlesztések (például egy intézmény funkcióbıvítése) csak kis mértékben, és csak a kis településeken éreztetheti statisztikailag is észlelhetı hatását a nıi munkanélküliségre. 4
Forrás: http://www.oth.gov.hu/jogszabaly.php?id_law=15
7
IV. Területi egyenlıtlenségek a benyújtott pályázatokat illetıen
A pályázó településekrıl általánosságban elmondható, hogy mind kistérségük fejlettségét, mind regionális eloszlásukat tekintve egyenlıtlenségeket tapasztalhatunk. Mint az a következı ábrán is világosan látszik, a Közép-magyarországi régióból érkezett be a pályázatok csaknem harmada (28%), 19-19 %-ot képvisel a Dél-alföldi és az Észak-alföldi régió. A legkevesebb pályázat a Közép-és Dél-Dunántúlról illetve Észak-Magyarországról érkezett be. IV-1. ábra Beadott pályázatok regionális eloszlása (db,%)
Közép-Dunántúl, 16, 8% Dél-Dunántúl, 17, 9% Nyugat-Dunántúl, 19, 10%
ÉszakMagyarország, 13, 7%
Dél-Alföld, 40, 19%
KözépMagyarország, 57, 28% Észak-Alföld, 37, 19%
Dél-Alföld
Észak-Alföld
Közép-Magyarország
Közép-Dunántúl
Dél-Dunántúl
Nyugat-Dunántúl
Észak-Magyarország
Az regionális bontás adatait bemutató oszlopdiagramon a nyertes illetve vesztes pályázatokat láthatjuk. Az eredményekbıl az látszik, hogy az elbírálási folyamat végeredményét tekintve némi „kompenzáció” fedezhetı fel. A sokkal több pályázatot benyújtó Közép-magyarországi régiónál találunk a legkisebb arányban (22,8%) nyertes pályázatokat, míg a dél-alföldi (47,5%) közép-dunántúli (50%) és nyugat-dunántúli (36,8%) pályázatok számíthattak legnagyobb eséllyel pozitív elbírálásra. A Dél-dunántúli régió viszont – a kevés benyújtott pályázat ellenére – csupán 29,4%-ban volt sikeres, ami az összes régió második legrosszabb eredménye.
8
IV-2. ábra Vesztes és nyertes pályázatok aránya (%-ban) regionális bontásban 100% 22.8 80%
35.1
29.4
38.5
47.5
36.8
35.2
63.2
64.8
50.0
60%
40%
77.2 64.9
70.6
61.5
52.5
50.0
20%
Dé l- D un án tú Ny l ug at -D un án tú l O rs zá go s át la g
Kö z
ép -D
un án tú l
ág ar or sz ag y
És za kM
ar or sz ág
ld
ag y
lf ö Kö zé pM
És za kA
Dé l- A lfö ld
0%
Vesztes pályázat
Nyertes pályázat
A következı táblázatban áttekintést adunk arról, hogy a kistérségek (KSH besorolás szerinti5) gazdasági fejlettsége szerint hogyan alakult a nyertes illetve vesztes pályázatok aránya. Az adatokból világosan látszik, hogy a gazdaságilag fejlett kistérségek sokkal több pályázatot nyújtottak be: a dinamikusan fejlıdı kistérségek a lemaradó kistérségek által beadott mennyiség mintegy 5 és félszeresét (5.42). IV-1. Táblázat Pályázatok sikerességének aránya kistérségi fejlettsége szerint
lemaradó stagnáló felzárkózó fejlıdı dinamikusan fejlıdı összes Vesztes pályázat db
9
10
26
33
51
64.29
50.00
57.78
70.21
70.83
5
10
19
14
21
%
35.71
50.00
42.22
29.79
29.17
db
14
20
45
47
72
% Nyertes pályázat db
5
129 64.82 70 35.18 199
A KSH a kistérségek besorolásánál a következı 9 mutatót alkalmazta: 1. A befektetett külföldi tıke egy lakosra jutó értéke, 2004; 2. Személyi jövedelemadó alapot képezı jövedelem egy lakosra, 2004; 3. Személyi jövedelemadó alapot képezı jövedelem egy lakosra, 2004/1992; 4. Mőködı gazdasági szervezetek ezer lakosra jutó száma, 2004; 5. Mőködı gazdasági szervezetek száma, 2004/1996; 6. Munkanélküliek aránya, 2004; 7. Vándorlási különbözet ezer lakosra jutó száma, 1990-2004; 8. Távbeszélı fıállomások ezer lakosra jutó száma, 2004; 9. Személygépkocsik száma ezer lakosra, 2004. Forrás: http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,411890&_dad=portal&_schema=PORTAL
9
Ahogy a táblázat vastagon kiemelt sorából (nyertes pályázatok aránya) jól látszik, pozitív diszkriminációban részesültek a rosszabb gazdasági mutatókkal rendelkezı kistérségek a pályázatok elbírálásakor. A három legelmaradottabb kistérségcsoportban (lemaradó, stagnáló, felzárkózó) a benyújtott pályázatok 42,6%-a járt sikerrel, míg a két legfejlettebb (fejlıdı és dinamikusan fejlıdı) kategóriában csupán a pályázatok 29,5%-a. Ugyanakkor az összes megvalósított pályázat számát tekintve a jóval több beadott pályázatnak köszönhetıen így is több intézmény fejlesztése valósult meg a fejlettebb kistérségekben (az arány 34:35). Ha megyénként vizsgáljuk meg a beadott pályázatok mennyiségét, akkor is szembeötlıek a különbségek: míg pest megyei pályázó az adatbázisban szereplı 199 pályázatból 29-et (14,5%), addig tolna megyei összesen 1 db (0,49%) pályázatot nyújtott be, ami több mint 28-szoros különbség. (Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a lakosságszámban és a már meglévı intézményrendszerben rejlı egyenlıtlenségeket. Ugyanakkor megjegyzendı, hogy a lélekszám tekintetében csupán 4,4-szeres különbség lenne „indokolt”!) A 4.2-es pályázatok esetében érdekes összefüggésekre bukkanunk, amikor a megpályázott összegeket vizsgáljuk. Nem várt, szignifikáns összefüggést találtunk a pályázó település régiója, a kistérségének gazdasági fejlettsége, illetve az intézmény jellege és az összeg nagysága között. Átlagosan a Közép-magyarországi régió pályázatai voltak a legnagyobb költségvetésőek, míg a Dél-alföldi és Észak-magyarországi régióból átlagosan 60-70 millió forinttal kisebb költségvetéső pályázatokat nyújtottak be. Érdekes egybeesés, hogy az a három régió, ahol a pályázatok legnagyobb arányban nyertek el támogatást (lásd az elızı grafikont) nyújtották be csaknem a legkisebb összegő pályázatokat. A kistérségek esetében szinte tökéletes lineáris összefüggést látunk, a kistérség (KSH-szerinti besorolás szerinti) gazdasági fejlettsége egyenes arányosságban állt a megpályázott összeg nagyságával. Amennyiben leválogatjuk a nyertes pályázatokat ez az összefüggés teljesen lineáris lesz, azaz a dinamikusan fejlıdı kistérségek pályázatai lesznek a legnagyobb összegőek. Végül pedig az intézményi típusokat összehasonlítva elmondható, hogy a fogyatékosokat ellátó intézmények átlagosan 40 millió forinttal kisebb pályázatokat nyújtottak be a hajléktalanokat ellátó intézményeknél.
10
V. Bölcsıde és a hozzá kapcsolódó rugalmas napközbeni ellátások Adatbázisunkban összesen 75 pályázatot találunk, amely bölcsıdei ellátás fejlesztéséhez kapcsolódik. Ezek közül a 33 db (44%) nyertes és 42 db (56%) vesztes pályázat. A Dél- és Északalföldi valamint Közép-dunántúli régió pályázatai nagy arányban nyertek, míg az Északmagyarországi és a Dél-dunántúli régió 5 illetve 7 pályázatából csupán 1. A regionális eloszlást a következı táblázat mutatja. V-1. Táblázat Bölcsıdei fejlesztésekhez kapcsolódó pályázatok regionális eloszlása
Sikeres volt-e a pályázat? Projektrégió
Vesztes pályázat
Nyertes pályázat
összes
Dél-Alföld
4
8
12
Észak-Alföld
7
8
15
Közép-Magyarország
14
8
22
Észak-Magyarország
4
1
5
Közép-Dunántúl
3
4
7
Dél-Dunántúl
7
1
8
Nyugat-Dunántúl
3
3
6
Összes
42
33
75
Ahhoz, hogy képet alkossunk a települések ellátottsági mutatóiról két dolgot kellene tudnunk: hány bölcsıdés-korú gyermek él az adott településen (illetve ezek közül hányat akarnak a szülei bölcsıdébe íratni) és hány férıhely van a település bölcsıdéiben (vagy van-e egyáltalán ilyen jellegő intézmény). Ezek közül az információk közül a TeIR-ben sajnos nem találunk meg mindent. A szülık szándékairól a statisztikai adatokból nehéz következtetni. Képeztünk tehát egy mutatót, amellyel minden bölcsıdei ellátáshoz kapcsolódó pályázatot benyújtó településre kiszámoltuk, hogy milyen arányban vannak egymással az adott korú népesség, a bölcsıdébe beíratott gyerekek és az összes (önkormányzati, üzemi, magán, stb.) férıhelyek száma. A teljes mintát tekintve elmondhatjuk, hogy az összes bölcsıdei férıhely átlagosan a település 0-2 éves kor között lakosságának csupán 11,28%-át teszi ki. (Tehát ha minden szülı szeretné bölcsıdébe járatni gyermekét, akkor ezt alig több mint 11%-uk tehetné meg). Az adatokból kiderül: a férıhelyek száma minden esetben alacsonyabb, mint az adott évben beíratott gyermekek száma. 11
Az összes pályázó településen, ahol 2004-ben volt ilyen jellegő intézmény, 132%-os a helykihasználtság. A gyıztes és vesztes pályázatok között azonban e tekintetben nincs szignifikáns különbség. Szignifikáns különbséget találunk a kistérség gazdasági helyzete és a helykihasználtság mutatója között. Mint az a következı ábrán jól látszik, az összefüggés nem lineáris: a lemaradó és stagnáló kistérségekben a legnagyobb a helyhiány, a harmadik legrosszabb mutatót azonban a dinamikusan fejlıdı kistérségek esetében tapasztaljuk.. V-1. ábra Kistérség gazdasági helyzete és bölcsıdei férıhelyek kihasználtsága %-ban
180 157.98
160 140.39 140
133.63
127.16 114.15
120 100 80 60 40 20 0 lemaradó
stagnáló
felzárkózó
fejlıdı
dinamikusan fejlıdı
Ezek a magas értékek azonban mást jelentenek a lemaradó kistérségekben, mint a dinamikusan fejlıdık esetében: utóbbiak esetében az is növeli a helyhiányt, hogy a kedvezıbb munkaerıpiaci pozíciót kihasználva az itt élı nık nagyobb arányban szeretnék bölcsıdébe adni gyermekeiket. A pályázati kiírás szerint: „Az új bölcsıdék létesítése elsısorban a bölcsıdei ellátással nem rendelkezı tízezer fı lakosságszám feletti településeken indokolt, de támogatni kívánjuk új intézmények létesítését a városhiányos kistérségekben is.” (HEFOP 4.2 Pályázati útmutató: 5) A bölcsıdei ellátással nem rendelkezı tízezer fı lakosságszám feletti települések pozitív diszkriminációban részesültek. Az összes bölcsıdei ellátáshoz kapcsolódó pályázat közül csupán 4 esik ebbe a kategóriába, de ezek közül mindegyik támogató döntést kapott. A Váti Kht által kiadott, Megújított Országos Településfejlesztési Koncepció alapján „a várossá nyilvánítás folyamatának (már 1985-tıl felgyorsuló) üteme nem mérséklıdött a rendszerváltást követıen sem. A 14 év során 109 település kapott városi rangot, a szó szoros értelemben vett városhiányos térségrıl tehát nem beszélhetünk” (MOTK, 2004:58) Így ez a kérdést sem statisztikai, sem más adatok segítségével nem tudjuk megvizsgálni. Érdemes megvizsgálni, hogy a kistérségek fejlettségi szintje alapján milyen döntések születtek. A kereszttáblába rendezett adatok áttekintése alapján kijelenthetjük: a pályázatot benyújtó település 12
kistérségének fejlettségi szintje nem volt hatással arra, hogy a bölcsıdei ellátás fejlesztéséhez kapcsolódó pályázat milyen elbírálásban részesült. Ugyanakkor megfigyelhetı az a tendencia, hogy a fejlettebb kistérségekbıl ebben a kategóriában is sokkal több pályázat érkezett be. Ha a stagnáló és lemaradó kistérségekbıl benyújtott pályázatokat együtt kezeljük, és az adatokat összevetjük a három gazdaságilag jobb besorolású kistérségi kategóriával azt látjuk, hogy a gazdaságilag elmaradott kistérségek bölcsıdei fejlesztéshez kapcsolódó pályázatai pozitív diszkriminációban részesültek: az általuk benyújtott pályázatok több mint fele (56%) nyert, míg a másik három, gazdaságilag fejlettebb kategóriában ez az arány csupán 40%. A pozitív diszkrimináció azonban a „pályázó-képességben” rejlı egyenlıtlenségeket ez esetben sem képes feloldani: ha nem a sikeres pályázatok arányát, hanem abszolút gyakoriságát vesszük figyelembe, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy míg a stagnáló és lemaradó kistérségekben összesen 9, addig a három gazdaságilag jobb helyzető kistérségben 24 bölcsıdei fejlesztés valósulhatott meg.
A további összehasonlító elemzés során alig találtunk valamilyen, statisztikailag releváns különbséget a gyıztes illetve vesztes pályázatokat benyújtó települések között. Sem a település mérete, sem gazdasági fejlettsége, sem az, hogy volt-e korábban bölcsıde a településen nem volt meghatározó. Ha három csoportra osztjuk a településeket a 2004-ben meglévı bölcsıdék száma szerint (0: nincs bölcsıde, 1: 1 bölcsıde van, 2: 2 vagy több bölcsıde van) akkor is azt tapasztaljuk, hogy szignifikánsan (és meglepı módon) épp azokon a településeken a legmagasabb a 0-56 éves korú lakosság aránya, ahol nincs ilyen intézmény. (0: 5,87%, 1: 5,92% illetve 2: 5,33%) Ez azonban nem mutat összefüggést a pályázat sikerességével. Az ellátottsági mutatók között sem találtunk eltéréseket a nyertes illetve vesztes pályázatokat benyújtó települések között, hetes illetve napos bölcsıde, családi napközi illetve bölcsıdével integráltan mőködı házi gyermekfelügyelet 2004-es adatait illetıen. A VI-2. ábrát megtekintve a következı érdekességet láthatjuk, a Dél-dunántúli régióban csupán egyetlen sikeres pályázatot találunk. A másik feltőnı, sok projektet megvalósított terület a Középmagyarországi régió (8 db), igaz, de nagy számban találunk elutasított pályázatot is. (14db) 6
Ebben az esetben azért vizsgáltunk nagyobb korosztályt, mert a pályázatban támogatni kívánták az integrált intézményeket (pl. óvoda létrehozása bölcsıdével)
13
V-2. ábra Bölcsıdei ellátáshoz kapcsolódó intézmények pályázatai és kistérségük gazdasági fejlettsége
14
VI. Hajléktalanok nappali intézménye
A pályázatok regionális illetve kistérségi eloszlása nem mutat statisztikailag releváns egyenlıtlenségeket. Ami talán feltőnı, hogy egyetlen fıvárosi intézmény sem kapott támogatást. Összesen 18, a hajléktalanok ellátásának fejlesztését célzó pályázat érkezett be a következı településekrıl: Békés, Békéscsaba, Budapest, Debrecen, Gyula, Hódmezıvásárhely, Kaposvár, Nyíregyháza, Pécs, Székesfehérvár, Szolnok valamint Szombathely, melyek közül 8 pályázat nyert el támogatást. Ebben az alfejezetben elsısorban nem a TeIR-ben fellelhetı adatokkal dolgozunk. Ennek egyik oka a fıvárosi adatok hiánya, ami lehetetlenné teszi az összehasonlítást, hiszen a 18 pályázatból 6-ot fıvárosi intézmény nyújtott be. A másik ok, hogy a hajléktalansággal foglalkozó szakirodalomból tudjuk, hogy a célcsoport szociológiai kutatása, bármilyen statisztikai jellegő adatgyőjtés a munkafogalmak pontatlansága valamint az alanyok viszonylagos „láthatatlansága” miatt roppant nehézkes. (Gyıri 2005, 2006) A nappali melegedıkre vonatkozó 2004-es adatok alapján elmondható, hogy ezek az egységek átlagosan 129%-os kihasználtsággal üzemeltek. A statisztikák szerint összesen 7 hajléktalanok rehabilitációs intézmény mőködik az országban (a budapestiekrıl nincs adat): Debrecenben 3, Miskolcon 2, Gyırben és Pécsen 1-1 intézmény. Ezekben a rehabilitációs központokban a társadalmi beilleszkedést célzó több éves komplex rehabilitációs-reintegrációs program szociális, mentális, foglalkoztatási, lakhatási segítségnyújtó elemekbıl áll. A hajléktalanokat ellátó intézmények mutatóinak összehasonlításakor szintén nincs könnyő dolgunk. A törvényi elıírások szerint csak azoknak a városoknak kell nappali melegedı intézményeket üzemeltetniük, ahol a lakosság meghaladja a 20.000 fıt. (Ráadásul a törvényben foglalt kötelezettségeknek az önkormányzatok harmada nem tesz eleget). Az összehasonlításokat nehezíti, hogy a fıvárosi intézmények adatai nem szerepelnek az adatbázisokban. Ahol rendelkezünk adatokkal, a hajléktalanok számáról ott sincs pontos információnk, minden ilyen jellegő intézmény minimum 100%-os helykihasználtsággal mőködik a téli hónapokban, ám jóval kisebb számokat találunk a nyári hónapoknál, ezeket az adatokat tehát nagyon nehéz, vagy egyáltalán nem lehet összehasonlítani. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet 2002-ben napvilágot látott kutatási beszámolója alapján „a szálláshoz jutás esélyeit tekintve a legnagyobb városokban a legrosszabb a helyzet: Pécsett több, mint 33-szor több hajléktalan ember él fedél nélkül, mint amennyi az éjjeli menedékhely férıhelyeinek a száma, de Szegeden is 29-en, Debrecenben majd 24-en, Nyíregyházán több, mint 15-en és Miskolcon is majd 13-an kellene megosztozzanak egy férıhelyen.” (Gyuris 2002:22) Ezt a lesújtó képet ugyan valamelyest javítják a kisebb városok, de így is 7 hajléktalan jut 1 férıhelyre országos szinten, és pont ott a legrosszabbak a mutatók, ahol a legnagyobb számú hajléktalant találjuk.
15
Ezekbıl az adatokból arra következtetünk, hogy minden nagyvárosban szükség volna a fejlesztésre. Az pályázatokról született döntéseket vázoló térképünkön (lásd VII-1. ábra) elsı pillantásra az tőnhet fel, hogy minden fıvárosi pályázatot elutasítottak az értékelık. Az említett tanulmányban szereplı ellátottsági mutatókat használva összehasonlítottuk az adatbázisban szereplı településeket. A hajléktalanok és férıhelyeikre számára vonatkozó adatok alapján a nyertes és vesztes pályázatokat benyújtó településeket összehasonlítva nem találunk szignifikáns különbséget. Így nem tehetünk arra vonatkozó megállapítást, hogy a pályázati pénzek elbírálásakor „jó” döntések születtek-e, vagy sem. Az országos adatokból az látszik, hogy bárhol valósult meg hajléktalanok ellátásához kapcsolódó fejlesztés, ott biztosan szükség volt rá. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy miért nem valósulhatott meg egyetlen fejlesztés sem Budapesten illetve Debrecenben, hiszen a legnagyobb számú hajléktalan minden bizonnyal hazánk két legnagyobb településén él. VI-1. ábra Hajléktalan ellátáshoz kapcsolódó pályázatok és kistérségük gazdasági fejlettsége
16
VII. Fogyatékos emberek nappali intézménye A nyertes illetve vesztes pályázatok aránya csaknem pontosan egyharmad-kétharmad (29 db nyertes és 66 db vesztes pályázat). Ebben az esetben sem határozta meg a regionális vagy kistérségi fejlettség a pályázatok sikerességét. Nincs szignifikáns különbség a megpályázott összegek nagysága között sem a nyertes és vesztes pályázatok között. Szintén nehéz helyzetben vagyunk az összehasonlításokkor, mert nem rendelkezünk pontos adatokkal egy adott településen élı fogyatékos emberek számáról. Hazánkban 50 és 65 ezer közé tehetı a súlyos és középsúlyos értelmi fogyatékosok száma. 10-13 ezren tartoznak az elsı, 40-52 ezren a második kategóriába. Ezen felül beszélhetünk még az enyhén fogyatékosokról, akiknek állapota a különbözı szakértık becslései alapján 10-50 százalékban szociális környezetük miatt alakul ki. Az ı számuk különbözı becslések alapján 75200 ezer fıre tehetı. Ezek a friss kutatási eredmények tehát 125-200 ezer fıre teszik az értelmileg akadályozott népesség méretét, ami így minimum kétszerese a 2001-es népszámláláskor regisztrált 57 ezer fınek. (Akkor a fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekre nem volt kötelezı válaszolni, ez okozhatja a különbséget.) A nagyon súlyos diagnosztikai bizonytalanság csak nehezíti a pénzek, - köztük a pályázati pénzek – jó helyre irányítását, mert míg Jász-Nagykun-Szolnok megyében a 0-14 éves korosztályban csak minden kétezredik gyerek minısült súlyosan vagy középsúlyosan értelmi fogyatékosnak, addig Borsod, illetve Bács-Kiskun megyében minden 182. illetve 161. gyerek ebbe a kategóriába esett, s ez több mint tízszeres különbség. VII-1. ábra Fogyatékosok aránya ezrelékben Bass László kutatásai alapján
A Kézenfogva Alapítvány megbízásából készült kutatás eredményei alapján átszerkesztve
17
A rendelkezésünkre álló adatok segítségével megvizsgáljuk, hogy a legfrissebb adatok alapján azokban a megyékben valósultak-e meg a fejlesztések, ahol arra a legnagyobb igény jelentkezhet. Ebben az esetben azért fókuszálunk megyei adatokra, mert a fentiekben hivatkozott tanulmány alapján ilyen ellátotti adatokkal rendelkezünk. Mint az a VIII-2. ábrán is látható, (lineáris helyett) egy fordított U-alakú összefüggés rajzolódik ki a fogyatékosok illetve a sikeres pályázatok aránya között: azokban a megyékben találjuk a legnagyobb arányú sikeres pályázatot, ahol a fogyatékosok aránya az említett kutatás szerint a legkisebb illetve a legnagyobb. Pozitívum, hogy a kutatási eredmények szerint azokban a megyékben voltak a legsikeresebbek a pályázó intézmények, ahol a legmagasabb a fogyatékosok aránya. (Ezekbıl a megyékbıl érkezett a pályázatok mintegy 18%-a) Települési szinten vizsgálva az ellátottsági mutatókat egy helyen találunk különbséget a vesztes illetve a nyertes pályázatokat benyújtók között: a nyertes pályázatok települései szignifikánsan több felnıtt korúakat ellátó rehabilitációs fogyatékos intézménnyel rendelkeztek 2004-ben. VII-2. ábra Fogyatékosok aránya és a pályázatok sikeressége
100%
80%
33.3
21.4
26.9
47.1
60%
40% 66.7
78.6
73.1
52.9 20%
0% 0-2 ezrelék
2,1-3 ezrelék Vesztes pályázat (%)
3,1-4 ezrelék
4,1 fölött
Nyertes pályázat (%)
Nem mutatható ki azonban semmilyen összefüggés a pályázat sikeressége, illetve a közt, hogy volt-e bármilyen fogyatékosokat ellátó intézmény az adott településen korábban. Mint az a következı térképen látszik, a Közép-magyarországi régióból érkezett a legtöbb pályázat ebben a kategóriában is, illetve hogy az összes pályázat közül mindössze kettı valósult meg lemaradó kistérségben. Az intézményekben ellátottak számára vonatkozó települési szintő mutatók nem használhatók, ugyanis a minta kétharmadánál adathiányt tapasztalunk.
18
VII-3. ábra Fogyatékosokat ellátó intézmények pályázatai és kistérségük gazdasági fejlettsége
19
VIII.
Fejlesztések hatása a munkaerıpiacra
A következıkben térjünk át a pályázati kiírás központi témájára, a nık foglalkoztatására. „A létrehozandó új intézmények különösen a hátrányos helyzető családokat, a munkaerıpiacra visszatérı nıket támogatják”. Mint az a korábbiakban említettük, a KSH adatai szerint 2004 és 2007 között a nıi munkanélküliség 1,6%-kal nıtt országos szinten (6,2%-ról 7,8%-ra) (lásd a hivatkozott mellékletek között) Mivel települési szinten a munkanélküliségrıl nem rendelkezünk százalékos adatokkal, ezért megpróbáltunk saját mutatószámot készíteni, amely a következıképpen alakult: a 2008.I. negyedévi nıi munkanélküliségi, települési szintő adatokból kivontuk a 2004. I. negyedévi ugyanilyen adatokat, így megkaptuk a munkanélküliség változását. Hogy a település lakosságszám szerinti méretének hatását kiküszöböljük, a kapott különbséget elosztottuk a munkaképes korú nıi lakosok számával. Elemzésünk kiindulópontja tehát az, hogy amely településeken a nıi munkanélküliség az országos átlagnak megfelelı (1,6%-kos) növekedést nem éri el, az mindenképpen jó eredménynek tekinthetı. Hogy a kistérségi fejlettségbıl adódó, a munkanélküliségi adatokat nagy mértékben befolyásoló hatásokat kiküszöböljük, adatainkat súlyoztuk. Ezzel a metodikával azonban nem találtunk különbséget a nyertes illetve vesztes pályázatokat benyújtó települések között. Elemzésünk elején már említettük, hogy egy több tíz, vagy százezres település (nıi) munkanélküliségi adatait nem valószínő, hogy befolyásolni tudja egyetlen sikeres pályázat. Sıt, amennyiben egy fejlesztés során például nem munkaerıpiaci tanácsadás, vagy bölcsıde esetén férıhelyek bıvítése, vagy rugalmas nyitva tartás valósul meg, akkor annak valószínősíthetıen nem lesz érezhetı hatása. Ezért az elemzés során arra a következtetésre jutottunk, hogy talán ha kisebb almintákat veszünk górcsı alá, más eredményeket kapunk. Amennyiben csak azokat a pályázatokat vizsgáljuk, amelyek bölcsıdei illetve fogyatékos ellátáshoz kapcsolódnak, valamint nem az összes, hanem az 5500 fınél kisebb lélekszámú településekre fókuszálunk, már szignifikáns, pozitív összefüggésre bukkanunk. Ezeken a kisebb településeken érezhetıen csökkent a nıi munkanélküliség a vizsgált idıszakban abban az esetben, ha gyıztes bölcsıdei vagy fogyatékos emberek ellátásához kapcsolódó pályázattal rendelkeztek. Az ı esetükben 0,24%-kal javult a nık foglalkoztatottsága, a vesztes pályázatokat benyújtó települések 0,7%, illetve az országos 1,6%-kal romló statisztikai mutatóival ellentétben.
20
IX. Összegzés Elemzésünk végén röviden összefoglaljuk eredményeinket, illetve megvizsgáljuk a bevezetıben megfogalmazott hipotéziseket. Mint azt láthattuk, a különbözı intézménytípusok esetében gyakran adathiánnyal küszködtünk, ami igencsak megnehezítette a pontos statisztikai elemzést. Bizonyos esetekben az adatszolgáltatás hiányosságai állhatnak a háttérben, más esetekben viszont a célcsoport jellemzıi miatt (hajléktalanok) csupán a területen dolgozó szociális szakemberek (bizonytalan pontosságú, statisztikai elemzésre csak nagyon korlátozott mértékben alkalmas) becsléseire támaszkodhattunk. A bölcsıdei illetve hajléktalanok ellátásában tevékenykedık esetében láthattuk, hogy mindkét esetben roppant mód túlterheltek az intézmények, illetve azt a tényt, hogy a pályázatok sikeressége, illetve az ellátottsági mutató értéke között nem volt összefüggés. A fogyatékkal élık ellátásának vizsgálatakor ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy a legsikeresebb pályázók azokból a megyékbıl kerültek ki, ahol a legfrissebb kutatási eredmények szerint a fogyatékosok aránya a teljes népességen belül a legmagasabb. H1: A pályázati útmutatóban felsorolt célkitőzések és prioritások maradéktalanul megvalósultak. Több esetben megvalósultak a pályázati kiírásban megfogalmazott célok: a pályázatot benyújtó 10.000 fınél nagyobb településeken létrehozták az elsı bölcsıdéket, valamint a hátrányosabb helyzető kistérségek pályázatai valamelyest nagyobb eséllyel számíthattak támogatásra, még ha ez nem is egyenlíti ki a korábbi különbségeket. Elsı hipotézisünket tehát részben igazoltuk. H2: A gyıztes illetve vesztes pályázatokat benyújtó települések ellátottsági mutatói között szignifikáns eltérések vannak a 2004-es adatok alapján, mégpedig úgy, hogy átlagosan a gyıztes települések rendelkeznek a rosszabb mutatókkal mindhárom intézménytípusnál. Abban az esetben, amikor sikerült az adathiány ellenére ellátottsági mutatót elıállítunk, akkor azok és a pályázatok sikeressége között nem találtunk szignifikáns összefüggést. Második hipotézisünket tehát el kell vetnünk. H3: A foglalkoztatási mutatókra, azon belül a nıi munkanélküliségre pozitív hatással voltak a megvalósított projektek. A nıi munkanélküliségre gyakorolt pozitív hatásokat sikerült mérnünk a bölcsıdei illetve fogyatékos embereket ellátó intézmények fejlesztését megvalósító 5500 fınél kisebb településeken. Ezeken a településeken 0,24%-kal javult a nık foglalkoztatottsága, a vesztes pályázatokat benyújtó települések 0,7%, illetve az országos 1,6%-kal romló statisztikai mutatóival ellentétben. A hasonló mérető, de vesztes pályázattal rendelkezı települések, illetve az országos, romló munkanélküliségi mutatókkal szemben ez figyelemreméltó eredménynek mondható. Harmadik hipotézisünket tehát – bizonyos feltételek között – igazoltuk. 21
X. Nyertes pályázatok kérdıíves vizsgálata X.1 A kérdıíves kutatás módszere és célja A HEFOP 4.2 pályázat a 2004-es évben került kiírása, és három intézménytípusnak (bölcsıdék, hajléktalanok nappali ellátó intézménye, fogyatékosok nappali intézménye) biztosított keretet infrastrukturális fejlesztések megvalósításához. Ezek lezárultával került sor a pályázat eredményvizsgálatára. A megvalósult fejlesztések sajátosságainak, jellemzıinek feltárása céljából kérdıíveinket a projekteket megvalósító intézmények vezetıi az interneten keresztül töltötték ki. A lekérdezés során a következı kérdésekre kerestünk válaszokat: •
Milyen paraméterekkel jellemezhetık a kiírásban nyertes pályázók (a település környezetének leírása, annak szubjektív értékelése, az adott intézmények jellegzetességeinek feltárása (pl. vonzáskörzetük nagysága, alapítási éve stb.), az intézmények pályázati tevékenysége, a beadott pályázat jellemzıi)
•
Milyen fejlesztési környezetben valósultak meg az adott projektek (hasonló profilú intézményekkel való ellátottság, a közöttük meglévı differenciák megragadása, a lokális és az intézményi fejlesztési tervekhez való illeszkedés feltérképezése, a megvalósult pályázatokra épülı fejlesztések intézményi és lokális szinten)
•
A sikeres pályázat hatásainak a feltérképezése (a projekt hatására megvalósult szolgáltatás-bıvülés jellemzıi, a kihasználtság és a mőködési feltételek átalakulása, létrejövı új helyiségek tipizálása és használata)
•
Az elért eredmények fenntarthatósága és a jövıbeni fejlesztések feltérképezése (a létrejött új szükségletek és munkahelyek jellemzıi, ezek települési beágyazottsága, a fenntartási költségek változásai és a többletköltségek finanszírozása, a környezettudatos mőködés megléte és sajátosságai, az intézmény jövıbeni terveinek feltárása)
A kapott eredményeket legtöbb esetben a következı változók szőrıjén keresztül vizsgáltuk: az intézmény típusa, az intézmény vonzáskörzete, az intézmény mőködési helyének településtípusa és közigazgatási vonzáskörzete, a pályázók régió szerinti csoportosítása, valamint az alapítási éve (ez utóbbi esetben a mintából három azonos létszámú csoportot alakítottunk ki). Egyes esetekben a megpályázott fejlesztés tartalmát is bevontuk a függı változók közé. Az elemzés során leggyakrabban a következı technikákat használtuk fel: átlagok és eloszlások ismertetése, kereszttáblák, valamint variancia-analízis. A vizsgálat során kiemelt figyelemmel kezeljük azokat a pályázati kiírásban szereplı tulajdonságokat, amelyeknek birtoklásával a benyújtott pályázatokat minden valószínőség szerint nagyobb eséllyel sorolták a nyertesek közé (pl. kisebb településeken mőködı bölcsıdék, szolgáltatási terv készítése stb.)
22
X.2 A kérdıíves kutatás lebonyolítása A kérdıív megírásakor felhasználtuk a pályázati dokumentáció anyagait, majd a végleges változat kialakításakor külsı szakértık javaslatait, kritikáit is beillesztettük. Munkánkat megkönnyítette, hogy a Revita Alapítvány már számos, hasonló tematikájú vizsgálatot végzett, így jelentıs tapasztalatokkal rendelkezett a hasonló profilú vizsgálatok lefolytatásában. Az elkészült kérdıív kitöltésére egy felkérılevélben kértük meg az érintett intézmények vezetıit: A lekérdezés két hetes idıtartama alatt mind telefonon, mind elektronikus levelek segítségével tartottuk a kapcsolatot az intézmények vezetıivel. Az elérhetıségi periódus lezárultával 59 értékelhetı kérdıív állt a rendelkezésünkre, amely 84%os kitöltési arányt jelez – ami postai vagy internetes kutatás esetében igen jó mutatónak tekinthetı.
XI. A kérdıíves elemzés eredményeinek ismertetése XI.1 A kutatás mintájának jellemzése Jelen fejezet a sikeresen pályázó intézménycsoport fıbb sajátosságainak megismerését segíti, valamint az itt ismertetett változók a késıbbi fejezetek elemzéseinek az alapjait is képezik. A fıpályázó intézmény típusa alapján a válaszadók a következıképpen jellemezhetıek: legnagyobb a bölcsıdék aránya (42%), ezt a fogyatékosok nappali intézményei követik (37%), legkisebb arányban pedig a hajléktalanok nappali ellátói intézményei képviseltetik magukat (13%).(4 intézmény nem válaszolt) Ezeket az adatokat összevetve a teljes mintával láthatjuk, hogy kis mértékben eltér, ott ugyanis a pályázatok csaknem felét (47,74%) a fogyatékosokat ellátó intézmények adták be, valamivel több mint harmadát (37,7%) bölcsıdék, kevesebb mint tizedét (9,05%) hajléktalanokat ellátó intézmények, valamint 11 db pályázatról nem lehetett eldönteni, hogy milyen jellegő intézményrıl van szó. Ha leválogatjuk a 70 nyertes pályázatot,ott az arányok: bölcsıde 47,14%, fogyatékkal élık nappali intézménye 41,43% hajléktalanokat ellátó intézmény 11,43%. A fejlesztést megvalósító intézmények településtípusai esetében az egyéb városok és megyeszékhelyek dominanciája figyelhetı meg, míg a budapestiek jelenléte szinte elhanyagolhatónak tőnik.7 Ehhez az eloszláshoz igazodik a települések vonzáskörzete is: az országos és a regionális hatás elenyészı, a kistérségi, illetve a lokális befolyás azonban már jelentısnek tőnik, míg a megyei és a mikrotérségi szint közepes értékekkel jellemezhetı. A kutatás tapasztalatai alapján kijelenthetı, hogy a települések és az intézmények vonzáskörzete a legtöbb esetben megegyezı rajzolatot mutat. A pályázók tipizálása alapján megállapíthatjuk, hogy a nyertes pályázatot legtöbb esetben a helyi önkormányzathoz kapcsolódó szervek nyújtották be (összesen 77%), egy kisebb részt képviselnek az alapítványok és a közhasznú társaságok (összesen 12%), a többi válaszlehetıséget pedig 7 Budapest: 5%, megyeszékhely: 25,5%, kisebb város: 54,5%, községek: 18%.
23
mindössze egy-két pályázó képviseli (helyi kisebbségi önkormányzati felügyelt költségvetési szerv, egyházi intézmény, egyesülés, egyéb jogi személyiségő nonfprofit szervezet és önkormányzati 8 társulás). A pályázók megyék szerinti besorolását az alacsony elemszámok miatt az elemzés késıbbi szakaszában nem használtuk fel, ugyanakkor megjegyezendı, hogy Nógrád kivételével valamennyi megyébıl kerültek be sikeres pályázatok a mintánkban - a legnagyobb számban Pest(ami leginkább Budapesten kívüli intézményeket jelent), Szabolcs-Szatmár-Bereg-, valamint Békés megyébıl. A régiók szerinti megoszlás az Észak-Alföld és Dél-Alföld dominanciáját adja (24-24%), míg a legkevesebb pályázó észak-magyarországi (5%) és a nyugat-dunántúli (9%) régióhoz tartozik. Mindezen adatok alapján kijelenthetı, hogy a mintába került nyertes pályázatok régiók és megyék szerinti eloszlása kevéssé illeszkedik azok munkanélküliségi és gazdasági rátáiban is megfigyelhetı fejlettségbeli különbségeihez. Az elemzés során az intézmények alapítási éve alapján három 33% körüli csoportot alakítottunk ki. A régi alapítású intézmények 1979-ig kezdték meg mőködésüket, a legújabbak pedig 1999 után (gyakran a megnyert pályázat eredményeképpen) nyitották meg kapuikat. Az intézmények egyik fontos jellemzıjének tekinthetı azok szakmai kapcsolati hálója. A kérdıívben azokra a szálakra kérdeztünk rá, amelyek nem intézményi kötelezettségbıl főzik ıket a különbözı alapítványokhoz, egyesületekhez és más szervekhez. A beérkezett válaszok alapján kijelenthetı, hogy a fejlesztést megvalósító intézmények nagyobb hányada (63%) ilyen kapcsolatokkal nem rendelkezik. A minta fennmaradó hányadának szakmai kapcsolatait azonban alaposabban is megvizsgáltuk – ennek fı tengelye az intézmények típusa volt. A bölcsıdéket ez irányú kapcsolatainak egyik csoportja leginkább szakmai jelleggel írható le (szakmai programok kidolgozása, helyzetfelmérés, képzések lebonyolítása), egy másik része pedig a gyermekek ellátásának a javítására vonatkozik (speciális játékok, só-szoba biztosítása), valamint kirajzolható egy, az esélyegyenlıséghez kapcsolódó kapcsolati háló is (roma vagy fogyatékkal elı, hátrányos helyzető gyermekek támogatása és felkutatása). A hajléktalanok ellátásával foglalkozó intézményekhez főzıdı szervezetek nagyrészt a munkaerıpiacra való integrációt, az ehhez szükséges készségek kialakítását célozzák meg, de találhatunk addiktológiai vagy szociális ellátásra irányuló kapcsolatot is. A fogyatékosok nappali ellátását biztosító intézményekhez kapcsolódó szervek legtöbb esetben szabadidıs- vagy fejlesztı foglalkozások létrejöttét teszik lehetıvé, a települési környezetbe való integrációt segítik, a foglalkozatás problémáit orvosolják vagy szakmai és/vagy pályázatokkal kapcsolatos feladatok ellátását segítik. A nem kötelezı jellegő kapcsolati hálók vizsgálatakor a legmagasabb aktivitást a bölcsıdék mutatták, míg a másik két intézménytípus a vártnál szerényebb értékeket mutatott. Az intézmények legfontosabb jellemzıinek kereszttáblás vizsgálata rávilágít az intézmények típusainak a településtípussal és a vonzáskörzetekkel kapcsolatos összefüggésekre. Kiemelendı, hogy a támogatott bölcsıdék leginkább a kisebb városokban mőködnek, és leginkább lokális vagy mikrotérségi igényeket elégítenek ki. A hajléktalanokkal, illetve a fogyatékosok ellátásával foglalkozó intézmények – mőködési profiljukból adódóan – megyei vagy kistérségi vonzáskörzettel rendelkeznek. 8
A mintánkba nem kerültek be a következı lehetséges pályázók: helyi kisebbségi önkormányzati végrehajtó költségvetési szerv, egyház, közalapítvány, közalapítvány intézménye. Volt viszont megyei önkormányzat, amely sikeresen pályázott, bár ez, mint lehetséges típus a kiírásban nem szerepelt.
24
A legnagyobb pályázati aktivitást a hajléktalanokat ellátó intézmények mutatták – az elmúlt öt évben átlagosan majdnem húsz esetben nyújtottak be pályázatot, és ebbıl átlagosan 18-at meg is nyertek. A bölcsıdéknek és a fogyatékosok ellátását célzó intézményeknek a sikerességi mutatói szerényebbnek mondhatók (következı ábra). A legtöbb esetben a sikeres pályázatok kiírói minisztériumi szervek vagy az EQUAL voltak. A HEFOP 4.2-es pályázatok esetében már más sorrendet találunk. Az összes pályázatot figyelembe véve ebben az esetben is a hajléktalanellátáshoz kapcsolódó pályázatok voltak a legsikeresebbek (a pályázatok csaknem fele kapott támogatást) a bölcsıdei ellátás fejlesztéséhez kapcsolódó pályázatok kerültek a második helyre és a fogyatékkal élık intézményei voltak a legkevésbé sikeresek. XI-1. ábra A beadott és a megnyert pályázatok egymáshoz viszonyított aránya intézménytípusok szerint a kérdıíves mintában
25 19,7
20
18,1 15,4
14,6
15 11,2
10,8
10
5
0 fogyatékossággal élık nappali intézménye
hajléketalanok nappali ellátó intézménye
megnyert pályázatok
bölcsıde
benyújtott pályázatok
A bölcsıdék a következı fejlesztésekkel kapcsolatban nyújtottak be pályázatokat az elmúlt öt évben: a dolgozók továbbképzése, felújítás és eszközbeszerzés, speciális fejlesztést igénylı-, valamint hátrányos helyzető gyermekekkel kapcsolatos programok, a szülık munkaerıpiaci helyzetének javítását célzó projektek, valamint informatikai fejlesztések. A hajléktalanellátók pályázati tartalmai több csoportra oszthatók: az ellátó rendszer különbözı elemeinek fejlesztésére (pl. nappali melegedı, népkonyha, krízisotthon, lakókonténer), az ellátás különbözı szegmenseinek a fejlesztésére (orvosi rendelı, csomagmegırzı, információs iroda, krízisautó stb.), a dolgozók képzésére (továbbképzések, tanulmányutak) és az infrastruktúra fejlesztésére (berendezések, bıvítések), valamint beszélhetünk megnyert mőködési alapú NCApályázatokról is.
25
A fogyatékosokat ellátó intézményeinek pályázati céljai között központi szerepet játszanak a különbözı terápiák és képzések (mővészeti- és zeneterápia, életmód-program, személyiségfejlesztés), az ingatlanok rekonstrukciója (felújítás, akadálymentesítés), a szakmai felkészültség elımozdítása (továbbképzések, könyvtárbıvítés), a munkaerıpiaci integráció (mind a klienseknek, mind hozzátartozóiknak), az érdekképviselet, valamint a mőködési költségek támogatása (több esetben az NCA segítségével).
XI.2 A nyertes pályázatok jellemzıi
A nyertes pályázatok jellemzıit elsısorban annak fényében vizsgáltuk, hogy milyen infrastrukturális fejlesztés céljából igényelték a megnyerhetı összegeket. A felkínált kategóriák között (pl. bıvítés, ingatlanok vásárlása, berendezés, akadálymenetesítés stb.) természetesen átfedések is tapasztalhatók. Másik lényeges szempont volt a pályázaton belül a szolgáltatási terv megléte, amely a dokumentáció szerint megnövelhette a források odaítélésének a valószínőségét. A mintába került nyertes pályázatok legnagyobb hányada az intézmények berendezéseinek korszerősítésére (74,6%), az intézmények felszerelésére (64,4%), valamint felújításra (54,2%) és bıvítésre (49,2%) vonatkozott, míg a legalacsonyabb százalékokat a vásárlás (5,1%), a fejlesztés (28,8%), valamint az átalakítás kapta (30,5%). A pályázatok típusainak alaposabb vizsgálata során a kapott adatokat az intézményeket jellemzı alapvetı tulajdonságokkal vetettük össze. Az alacsony cellagyakoriságok miatt ugyan a szignifikáns kapcsolatok is fenntartással kezelendık, a kapott adatokat azonban mégis közlésre érdemesnek találtuk. A vásárlásra benyújtott pályázatok döntı hányadát (66%) hajléktalanokat ellátó intézmények nyújtották be – ami arra a tényre mutathat rá, hogy meglévı ingatlanjaik tovább már nem fejleszthetıek, valamint a településeken belüli elhelyezkedésük sem teszi ezt lehetıvé (a bıvítés kategóriájában pl. alulreprezentált csoportnak tekinthetık). Az akadálymentesítésre vonatkozó pályázatok értelemszerően leginkább a fogyatékossággal élık ellátásával foglalkozó intézményeket jellemezték, az alapítási év kategóriái pedig a felújítás és létesítés meglétéhez illeszkednek. A településtípusok vizsgálatakor bukkanhatunk arra az összefüggésre, hogy az új intézmények létesítése leggyakrabban a községekben fordult elı – ennek egyik magyarázata lehet az ellátás területén tapasztalható hiátus. Szerepet játszhat a fogyatékossággal élıket és hajléktalanokat ellátó magyarországi intézményrendszer azon jellemzıje is, hogy e csoportokat igyekeznek „elrejteni a többségi társadalom szeme elıl”. Mindemellett a fellépı költségek egy vidéken történı intézményalapításnál alacsonyabbnak tekinthetık. Ez az információ részben megmagyarázza azokat a szignifikáns eltéréseket, amelyekre a statisztikai adatok elemzése során felhívtuk a figyelmet, nevezetesen, hogy nem várt összefüggést találtunk a pályázó intézmény jellege és az összeg nagysága között. Megmagyarázza a hajléktalanokat ellátó intézmények magas pályázati összegét, hiszen ık voltak azok, akik leginkább új épület vásárlását tőzték ki célul. Ugyanakkor továbbra is kérdés marad, hogy a szintén költségigényes akadálymentesítésre pályázó fogyatékosokat ellátó intézmények hogyan adhatták be a legkisebb költségvetéső pályázatokat. A bölcsıdék elsısorban a rugalmas nyitva tartást emelték ki a fejlesztések között, az új igényekre adott válaszukként, valamint – és ezt
26
a statisztikai adatok elemzésénél is láthattuk – a megnövekedett létszámra hivatkoztak. A kliensek növekvı létszámát leginkább bıvítésekkel és átalakításokkal próbálták orvosolni, új ingatlanok vásárlásával esetükben ritkán találkozunk. A pályázat keretein belül az intézmények 39%-a készített szolgáltatási tervet – e kvantitatív elemzés során arra azonban nem derült fény, hogy ezt a döntést mi határozta meg.
XI.3 A pályázat benyújtásának indokai A pályázat benyújtásának indokaként a megkérdezetteknek a következı válaszlehetıségek közül kellett kiválasztaniuk az intézményekre igaznak tekinthetı állításokat: a lokális fejlesztési tervekhez való illeszkedés miatt, az intézményi fejlesztési tervekhez való illeszkedés miatt, a kliensek megnövekedett létszáma miatt, a fellépı új igények miatt, valamint az akadálymentesítés nem megfelelı szintje vagy hiánya miatt. Legmagasabb arányban (66,1%) a fellépı új igényeket nevezték meg a legfontosabb indokként, amelyet az intézményi fejlesztési tervekhez való illeszkedés követ (54,2%). Kiemelendı, hogy az intézményi kihasználtság csupán 45,8%-os értéket kapott (következı ábra). Egyéb indokként több esetben olyan többletszolgáltatások elindítását nevezték meg, amelyek nem tartoznak az alapellátás területéhez, valamint a bölcsıdék a szülık munkaerıpiaci részvételének a lehetıvé tételét emelték ki, amely a rugalmas nyitva tartás által vált lehetségessé. XI-2. ábra A pályázat benyújtásának indokai százalékos megoszlásban
akadálymentesítés hiánya vagy nem nem megfelelı szintje
35.6
66.1
fellépı új igények
kliensek megnövkedett létszáma
45.8
intézményi fejlesztési programhoz való illeszkedés
54.2
lokális fejlesztési programokhoz való illeszkedés
40.7
0
10
20
30
40
50
60
70
27
A részletesebb elemzés rámutatott arra, hogy a kliensek megnövekedett létszáma leginkább a bölcsıdékben, valamint az egyéb városokban okozott gondot, az akadálymentesítés igénye pedig a legnagyobb településeken jelentkezett fokozottabban. Ha a megpályázott fejlesztések típusait összevetjük a kliensek megnövekedett létszámát indokként megnevezı csoporttal, akkor azt tapasztaljuk, hogy a zsúfoltságot leginkább bıvítésekkel és átalakításokkal próbálták orvosolni, új ingatlanok vásárlásával esetükben ritkán találkozunk.
XI.4 A lokális beágyazottság mértékének vizsgálata Nagyon érdekes ellentét feszül a szubjektív és objektív vagy annak tekinthetı KSH kistérségi fejlettségi adatok között. A kérdıíves lekérdezés során az intézmények vonzáskörzetének a gazdasági és infrastrukturális mutatóit szubjektív módon szerettük volna megragadni, ezért az intézmények vezetıinek a térség különbözı adottságait egy ötfokú skálán kellett értékelnie (munkaerıpiaci helyzet, gazdasági- és infrastrukturális fejlettség, közigazgatási szolgáltatások elérhetısége és milyensége, szociális szolgáltatások elérhetısége és milyensége, az egészségügyi szolgáltatások megítélése, az oktatás helyzetének megítélése, illetve kulturális- és szabadidı lehetıségek). A legmagasabb értékeket (vagyis a legjobb minısítést) a lekérdezés során az oktatás minısége, a közigazgatásimajd pedig szociális szolgáltatások kapták (4,16, 4,12 és 4,03-as értékekkel), míg a vonzáskörzetek legnagyobb problémájának a munkerıpiac helyzetét, és a gazdaság alacsony szintő fejlettségét nevezték meg (2,75 és 2,96). Mindez egybecseng a HEFOP 4.2 pályázatnak azzal a törekvésével, hogy a megvalósult infrastrukturális fejlesztések segítségével a munkaerıpiacon jelentkezı problémákat és feszültségeket enyhítse. Ugyanakkor ha megvizsgáljuk a 70 nyertes pályázatot kistérségük gazdasági fejlettsége szerint, akkor azt tapasztaljuk, hogy az összes gyıztes pályázat 60%-át, tehát csaknem kétharmadát a két legfejlettebb kistérségi kategóriából nyújtották be (és több csaknem 80%-át a közepes vagy a két legjobb helyzető kistérségbıl). A vonzáskörzetek megítélésének az árnyaltabb elemzése során kapott adatokat a reális gazdasági mutatókhoz viszonyítva nem találunk komolyabb torzításokat – az elemzés eredménye alapján kijelenthetı, hogy azok átlaga igazodik a reális értékekhez – így a fıvárosi, a nyugat-dunántúli, a kelet-dunántúli átlagok a legmagasabbak. A kultúra-szabadidı, az oktatás és a szociális szféra osztályozása regionális felosztásban azonban már érdekesebb képet mutat, hiszen ekkor KözépMagyarország csupán a rangsor középsı szektorában helyezkedik el (XII-3. ábra). Az ÉszakMagyarországhoz kapcsolódó skálaértékek szinte minden dimenzióban a legalacsonyabb átlagokat mutatják – a munkaerıpiac megítélésekor ennek értéke mindössze 1,7. A nyertes pályázatok jellemzése kapcsán ugyanakkor megállapítottuk, hogy pont ez a régió az, amelynek intézményei mintánkban – és így a nyertesek között is – alulreprezentáltak. A fejlesztést megvalósító intézmények lokális szempontból fontos pozícióját mutatja az a tény, hogy a válaszadók 60%-a esetében a vonzáskörzetükben egyedül látják el az adott feladatokat, tehát más, hasonló profilú intézmény a területen nem mőködik. Az alapítási évek vizsgálata során szignifikáns összefüggést nem találtunk arra vonatkozóan, hogy a pályázat hatására a mőködésüket megkezdı intézmények felül lennének reprezentálva ebben a csoportban.
28
XI-3. ábra A közigazgatási és a szociális szolgáltatások értékelése regionális bontásban
5,0
4,5
4,5 4,0
3,9
3,8
3,5
4,4
4,3
4,1
4,3 4 3,8 3,9
4,2 3,9
3
3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0 közigazgatási szolgáltatások elérhetısége
szociális szolgáltatások elérhetısége
Dél-Alföld
Dél-Dunántúl
Észak-Alföld
Észak-Magyarország
Kelet-Dunántúl
Közép-Magyarország
Nyugat-Dunántúl
Abban az esetben, mikor több hasonló profillal bíró intézmény mőködik egy adott területen, a köztük lévı különbség a bölcsıdék esetében leginkább a szolgáltatások eltérı spektrumában mutatkozik (alaposabb szociális és pszichológiai felügyelet, fogyatékos gyermekek korai integrációja, idıszakos gyermekfelügyelet), a hajléktalan ellátóknál a szociális ellátás apróbb különbségeiben, a fogyatékkal élık nappali intézményeiben pedig leginkább a lokális beágyazottság eltérı fokában ragadható meg (pl. együttmőködés a szülıkkel, oktatási intézményekkel, munkaerıpiaci szereplıkkel stb.). A részletesebb elemzés alapján kijelenthetı, hogy a vonzáskörzetükben egyedüli intézmények leginkább a kisebb városokban mőködnek – így a nyertes pályázatok között ezen településtípus magas aránya mindenképpen pozitívumnak tekinthetı.
29
XII. A projektek fejlesztési környezetének feltárása XII.1 A lokális fejlesztésekhez való illeszkedés A települési környezet alaposabb megismerése után a kérdıívben kísérletet tettünk arra, hogy mind az intézmény mőködésének, mind pedig a benyújtott HEFOP 4.2 pályázatnak a lokális fejlesztésekhez való kapcsolódási pontjait feltárjuk. Ennek elsı lépéseként megvizsgáltuk, hogy a benyújtott pályázatok milyen arányban és milyen módon kapcsolódtak a helyi, illetve az intézményi tervekhez. A lokális tervekhez a mintába került intézmények 40,7%-a, míg az intézményi fejlesztési célokhoz 53,2%-a igazodott – tehát a megvalósított infrastrukturális fejlesztés ezekben az esetekben a jövıre vonatkozó és komplex kistérségi/intézményi elképzelések, célok részeként funkcionál. Az intézmények vonzáskörzete szempontjából ez a tény nemcsak az önkormányzati szerveknek, az ellátórendszerek alapegységeinek, a civil szervezeteknek, valamint az oktatás- és a gazdaság szereplıinek a pillanatnyi együttmőködését jelenti, hanem hosszú távú terveik összehangolását, és a problémáknak nem csak a közös felismerését, hanem kezelését is. A lokális fejlesztési tervek részeként beadott pályázatok között leginkább a bölcsıdék felülreprezentáltak – bár a különbség nem szignifikáns. Úgy tőnhet tehát, hogy a települések gazdasági stratégiájuk, munkaerıpiaci elképzeléseik kapcsán leginkább ezzel az intézménytípussal találtak közös metszéspontot. Az intézményi fejlesztések kapcsán viszont a fogyatékosok nappali ellátó intézményei emelhetık ki magasabb arányuk miatt, míg a bölcsıdék ezzel a legkevésbé rendelkeznek. A fejlesztési tervek két típusa tehát a lokális beágyazottság két pólusát is jelenti. Azt a tényt azonban nem szabad szem elıl tévesztenünk, hogy az egyes intézménytípusok vonzáskörzete – mint az elemzés korábbi szakaszában már láttuk – jelentısen különbözik, és a lokalitások világába legszorosabban a bölcsıdék illeszkednek be. A bölcsıdék által benyújtott pályázatoknak a lokális fejlesztési tervekkel való közös metszéspontjai között leginkább a demográfiai problémák kezelése (akár elnéptelenedı aprófalvakról, akár dinamikusan növekvı agglomerációs falvakról van szó), a munkaerıpiaci feszültségek enyhítése, és a települések „élhetıvé tétele” szerepel, míg az intézményi fejlesztési tervekben a hátrányos helyzető rétegek integrációja, a szülık foglalkoztatásának a lehetıvé tétele és a speciális igényő gyermekek ellátása jelenik meg. A hajléktalanokat ellátó intézmények esetében fı célként mind a két dimenzióban a rehabilitáció magasabb minısége, az ellátórendszer spektrumának bıvítése, és a munkaerıpiacra történı beilleszkedés jelentkezik. A fogyatékkal élıket ellátó intézményekre a munkaerıpiaci integráció szempontjából kettıs feladat hárul – egyrészt magukat a klienseknek, valamint a gondozásukat ellátó családtagjaiknak is biztosítani szeretnék a foglalkoztatását. A széles körő, egyénre szabott ellátások kialakítása pedig az intézményi fejlesztési tervekben szerepel. A mintába került nyertes pályázók 53%-a vagy már a pályázat benyújtása elıtt, vagy pedig annak részeként mőködött közre valamilyen dokumentált fejlesztési programban. Míg az intézményi és a lokális fejlesztési programok százalékos megoszlásai e két dimenzióban megegyeznek (17-17, illetve 10-10%), addig a többi lehetıség esetében (mikrotérségi, kistérségi, megyei, ágazatai) jelentısebb differenciákat találhatunk (XIII-1. táblázat). A kapott adatok alapján kijelenthetı, hogy legmagasabb arányban a kistérségi programokban vettek részt a megkérdezettek (18,6 illetve
10,6%). A százalékos megoszlásokból leolvasható, hogy az intézményi és a települési fejlesztési programokban való részvétel a pályázat megírása elıttrıl datálható, míg a többi típushoz való kapcsolódás a korábbi években kevésbé volt jellemzı az intézményekre. Ugyanakkor megjegyezendı, hogy bizonyos szintek százalékos megoszlása igen csekély mértékő (pl. ágazati, mikrotérségi szint). Az adatokat összesítve kijelenthetjük, hogy a HEFOP 4.2 legkevésbé a megyei és a mikrotérségi fejlesztési programokhoz illeszkedett. XII-1. Táblázat A különbözı dokumentált fejlesztési programokban való részvétel százalékos arányai
Részvétel a pályázat benyújtása elıtt
Pályázat annak részeként valósult meg
Intézményi programban
16,9
16,9
Lokális programban
10,2
10,2
Mikrotérségi programban
5,1
1,7
Kistérségi programban
18,6
10,6
Megyei
10,2
1,7
Ágazati
5,1
3,4
A részletesebb elemzés rámutat arra a tényre, hogy az Észak-magyarországi régióban nem volt olyan intézmény, amely bármilyen programban is részt vett volna, míg a Nyugat-Dunántúlon nem csak a kistérségi, hanem az ágazati programokban is nagyobb arányban vettek részt. Településtípus szerint magasabb aktivitást mutattak a fıvárosi és a megyeszékhelyeken mőködı pályázók, az intézményi típusok kereszttáblás elemzése pedig arra az összefüggésre hívja fel a figyelmet, hogy a vonzáskörzetek nagysága összeegyeztethetı a programok szintjeivel (pl. a bölcsıdék a kistérségi, a másik két intézmény a megyei programokban jelenik meg nagyobb számban – bár a különbség nem szignifikáns).
XII.2 A HEFOP 4.2 pályázati környezete A HEFOP 4.2 pályázati környezeteként azt vizsgáljuk meg, hogy az infrastrukturális fejlesztésekre az elmúlt években milyen további intézményi fejlesztések és pályázatok épültek, valamint abban az esetben, ha ez pályázatot benyújtó intézményen kívül valósult meg, akkor milyen szálak kötik össze egymással ezeket az egymástól távol álló pontokat. Mindez nem csak arra mutat rá, hogy a megvalósított fejlesztések milyen alapot nyújtanak az adott intézmények hosszú távú elképzeléseihez, hanem arra is, hogy a lokális közösségek más szereplıi hogyan tudják felhasználni azokat. A válaszadók 40,4%-a nyújtott már be olyan újabb pályázatot, amely a HEFOP 4.2 eredményeire épül, míg más intézmények esetében ez az arány 25,6%-os. Ha a megoszlásokat a további fejlesztésekre vonatkoztatjuk, akkor a kapott adatok még magasabbak lesznek, hiszen értékük 72%, illetve 33,3%. Mindez azt jelenti, hogy a megvalósult fejlesztések szervesen illeszkednek 31
bele a távlati tervekbe, valamint jelentıs hányaduk más intézmény fejlesztéseit is megalapozza, ezáltal eredményeik lokális vagy akár tágabb keretek között is realizálódnak. A pályázatra épülı fejlesztések részletesebb elemzése arra az összefüggésre mutat rá, hogy az egyes intézmények típusai, valamint a saját, már beadott pályázatokon alapuló tervei között szignifikáns kapcsolat van. A hajléktalanok, valamint a fogyatékosok ellátásával foglalkozó intézmények esetében ezek száma jelentısen magasabb, mint a bölcsıdéknél. Ennek pontos okai pusztán a kérdıív segítségével nem feltérképezhetıek – okozhatja ezt például a kliensek/hozzátartozók integrációs problémájának összetettsége és eltérı nagysága is. A pályázati aktivitás kapcsán ugyanakkor már elhangzott az a tény, hogy az ezen intézmények értékei a bölcsıdéktıl magasabbnak tekinthetık. A fejlesztési környezet jellemzıinek a feltérképezése kapcsán még egy, az adatbázis alapján kirajzolódó, bár nem szignifikáns összefüggésrıl tehetünk említést: a hajléktalanok ellátásával foglalkozó intézmények között a jövıbeni tervezett fejlesztések aránya is magasabb. A HEFOP 4.2 pályázat eredményeire épülı további fejlesztések a bölcsıdék esetében leggyakrabban további férıhelyek megteremtését, az épületek bıvítését, a dolgozók továbbképzéseit és a szakmai kapcsolatok erısítését célozzák meg9. A hajléktalanokat ellátó intézményekben az eredményekre épülı projektek hasonlóan széles skálán mozognak, hiszen a célcsoport integrációját megvalósító további képzéseket és tréningeket, valamint a dolgozók szakmai továbbképzéseit, szupervízióit irányozzák elı. A tervbe vett és számunkra releváns fejlesztések köre azonban a fogyatékosok intézményeiben a legváltozatosabb: magába foglal egyéni és komplex fejlesztéseket, lakóotthonok kialakítását, az ingatlanok újabb bıvítéseit, rehabilitációs tréningeket, a munkaerıpiacra vezetı szálak erısítését, valamint akadálymentesítést és eszközbeszerzést is.
XII.3 Az igényfelmérés problematikája A fejlesztési környezet feltérképezésére a kérdıívben három nagyobb kérdésblokk irányult. Ezek egyike az igényfelmérések meglétét, metodikáját és eredményeit járta körül. Igényfelmérést a mintába került nyertes pályázatok túlnyomó többsége végzett (84,5%). Az intézmények legfontosabb mutatói (pl. típusa, vonzáskörzetének nagyága stb.) ezt az értéket nem befolyásolták. A felhasznált módszerek közük a leggyakrabban alkalmazott technika a kliensekkel való kapcsolattartás (76,3%), a kérdıíves lekérdezés (59,9%), valamint a szakmai fórumok tapasztalatainak felhasználása és a KSH-adatok tanulmányozása (45,8,4-45,8%) voltak. Ritkábban ugyan, de sor került még a munkaügyi központok jelentéseinek a feldolgozására (25,4%), valamint külsı szakértık felkérésére (6,8%) is. A részletesebb elemzés valamely eszköz fokozottabb használatával kapcsolatban csupán egy összefüggést mutatott: a szakmai fórumok igénybevétele a bölcsıdék esetében mérsékeltebben jelentkezett. Az igényfelmérés során felhasznált módszerek spektruma meglehetısen szélesnek tekinthetı, hiszen szerepel többek között a háziorvosi és védınıi szolgálattal való együttmőködés, az oktatási intézményekkel való kapcsolattartás, a gyermekjóléti szolgálattal való információ-csere, részvétel a lakossági
9
Az elemzés egy korábbi szakaszában már utaltunk arra az összefüggésre, amely az intézmények kihasználtsága és a pályázat indoklása között a bölcsıdék esetében húzódott.
32
fórumokon, valamint a kisebbségi önkormányzattal való kapcsolattartás is. A felkeresett személyek között legmagasabb arányban a kliensek (66,1%), valamint a hozzátartozóik (52,5%) jelentek meg. Az intézménytípusonként eltérı metodikai eljárások megoszlását a következı ábra mutatja. Errıl leolvasható többek között a hajléktalanok ellátására szakosodott intézmények speciális profilja is (a kérdıívezés korlátozott lehetıségei, a szakmai fórumokon való aktivitás, a külsı szakértık igen csekély alkalmazása). Az igényfelmérések eredményességével és hasznosságával az intézmények túlnyomórészt elégedettek voltak – a kérdıív erre vonatkozó skálaértékei legalábbis ezt mutatják. A kapott adatokat a pályázatírás során felhasználhatónak találták (4,69 az ötfokozatú skálán), és úgy vélték, hogy a megszerzett tapasztalatok az intézmény további fejlesztéseit is megalapozták (4,69), valamint összeegyeztethetıek az intézmény távlati céljaival is (4,72). Hasonló igényfelméréseket – talán éppen ezek sikeres volta miatt – az intézmények többsége a jövıben is szeretne lebonyolítani (62,7%). Körükben szignifikánsan felülreprezentáltak azok, akik a HEFOP 4.2 kapcsán lezajlott igényfelmérés segítségével kapott eredményeket a megírt pályázatba nagyobb mértékben építették bele. XII-1. ábra Az igényfelmérés során felhasznált technikák százalékos megoszlásban
100 90.5 87.5
90
87.5
80 66.7
70
64
60
57.1
60
57.1
50 50 37.5
40 30
37.5 32
28.6
28
24
20 9.5
8
10
1 0 munkaügyi központ jelentései bölcsıde
külsı szakértık
kérdıív
KSH-jelentések
hajléktalanokat ellátó nappali intézmények
33
kliensekkel való kapcsolat
szamai fórumok tapasztalatai
fogyatékossággal élık nappali intézménye
XIII.
A pályázatok hatásának feltérképezése
XIII.1 A mőködési feltételek átalakulása A mőködési feltételek feltérképezésének során az intézményvezetık bizonyos dimenziók mentén (ingatlanokkal való ellátottság, ingatlanok állapota, dolgozók munkakörülményei, kliensek elhelyezésének körülményei, ellátás megszervezésének feltételei, az intézmény megközelíthetısége, technikai-kommunikációs felszereltség, a berendezések állapota, az ellátás minısége) egy ötfokú skálán értékelték az intézmények mőködését a pályázat megvalósulása elıtt, illetve utána. A kapott adatokból leolvasható, hogy a válaszadók a megközelíthetıséget (3,81) és az ellátás minıségét (3,3) tekintik a fı erısségeiknek, míg a legalacsonyabb értékeket két olyan dimenzió kapta (berendezés: 2,55, ingatlanok állapota: 2,48), amely a HEFOP 4.2 által jelentısen javítható volt. A kapott adatokat az intézmények típusai alapján megvizsgálva kimutatható, hogy a fogyatékosok intézményei a megközelíthetıség szempontját kivéve mindig az átlag alatti értékeket produkálnak10. Az ingatlanokkal való ellátottság dimenziójában a legkedvezıtlenebb helyzetben a hajléktalanokat ellátó intézmények vannak – itt utalnánk vissza arra, hogy a HEFOP 4.2 az ı esetükben irányult a legtöbb alkalommal vásárlására. A berendezések állaga a legalacsonyabb értékeket a bölcsıdék esetében kapta. A településtípus szerinti felosztás vizsgálata rámutatott arra, hogy a mőködési feltételek tekintetében a legkedvezıbb helyzetben a megyeszékhelyek intézményei vannak – a legalacsonyabb értékek pedig rendre a községekhez és a fıvároshoz tartoznak. Kivételt ez alól csupán a megközelíthetıség jelent, ahol a budapesti intézmények hátránya teljesen eltőnik. A régiók közül Észak-Magyarország és az Észak-alföld skálaértékei a legalacsonyabbak, míg a legkedvezıbb a nyugat-dunántúli intézményekrıl kirajzolódó kép (XIV-1. ábra). Az intézmények alapítási éve még egy érdekes összefüggést mutat – az új intézmények megközelíthetısége szignifikánsan a legrosszabb értékeket veszi fel. Ezekben az esetekben tehát a települések peremein, vagy azon is túl elhelyezkedı intézményekrıl beszélhetünk. A pályázat utáni mőködési feltételeket az intézmények jelentısen kedvezıbbnek látták – a skálaértékek átlagai ugyanis minden esetben 4,2 és 4,5 között helyezkedtek el. A korábban vizsgált változók mentén talált különbségek jelentısen elhalványodtak – szignifikáns eltérést mindössze egyetlen esetben találtunk, ez pedig a településtípus és a megközelíthetıség metszete volt, ahol is a fıváros és a községek képezték a válaszadók két szélsı pólusát.
10
Itt nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a fogyatékkal élık intézményei gyakran a települések peremén helyezkednek el – ellentétben például a nappali melegedıkkel, amelynek ideális esetben jól megközelíthetınek kell lennie. Ezt az érvelést megerısítheti az a tény is, hogy ebben a dimenzióban a hajléktalanok intézményei kapták a legmagasabb skálaértékeket.
34
XIII-1. ábra Az ingatlanok állapota és a technikai-kommunikációs háttér értékei regionális összehasonlításban
3,5
3 2,8
3
2,8 2,57 2,3
skálaértékek
2,5
2,1
2
2
2 1,5 1 0,5 0 ingatlanok állapota Észak-Alföld
technika-kommunikáció
Észak-Magyarország
Nyugat-Dunántúl
a minta átlaga
Az elemzés következı lépéseként a pályázat megvalósulása elıtti, és az azutáni állapotokat vetettük össze. Itt a legnagyobb mértékő pozitív változás a kliensek elhelyezésének körülményei mutatták (2,1), de magas értékeket kapott a berendezés állapota (1,98), valamint az ingatlanok állapota is (1,98). A pályázat megvalósítása során legkevésbé a megközelíthetıség (0,5) és az ellátás minısége változott (1,2) meg. A bölcsıdék esetében tapasztalhatjuk talán a legnagyobb mértékő pozitív elmozdulásokat (pl. ingatlanok állapota, kliensek elhelyezése, berendezés állapota, ellátás minısége), míg az ingatlanok megközelíthetıségét vizsgálva a hajléktalanellátók helyzete a pályázat hatására csekély mértékben, de romlott (-0,12). Mindez kapcsolatban állhat azzal a korábban már felvázolt összefüggéssel, hogy az újonnan vásárolt ingatlanok elhelyezkedése kedvezıtlenebb, és a legtöbb ez irányú és megnyert pályázatot ez az intézménytípus nyújtotta be. A településtípus szerinti megoszlás vizsgálatakor a legalacsonyabb elmozdulás a megyeszékhelyen található intézményekben volt tapasztalható – hozzátesszük, a pályázat beadása elıtti viszonyok itt voltak a legkedvezıbbek. A regionális bontás eredményei is hasonló kompenzáló tendenciáról árulkodnak, hiszen a nyugat-dunántúli differenciák meglehetısen mérsékeltek, míg az észak-alföldi és észak-magyarországi elmozdulás jelentısnek tekinthetı. Az alapítási év esetében a régi, tehát már 1979 elıtt is mőködı pályázók tapasztalhatták a legnagyobb mértékő javulást. A mőködési feltételek feltérképezésének másik dimenziója az intézmény kihasználtságának mutatója volt. A válaszadóknak meg kellett becsülniük azt, hogy az ideális kihasználtságot száz százaléknak tekintve hogyan volt jellemezhetı az intézmény a pályázat megvalósulása elıtt, illetve az azt követı idıszakban. (Megvizsgáltuk a kapacitásokban megfogható elmozdulásokat is, ám az adatok nem teljesen feleltethetıek meg egymásnak, hiszen az új alapítású intézmények is megbecsülték a jelenlegi állapotot.) A pályázatot megelızı idıben az intézmények becsült kihasználtsága 103% volt, amely a megvalósulás után 110%-ra emelkedett. Legmagasabb a bölcsıdék kihasználtsága (113 és 118%), míg a hajléktalan-ellátóké ennek az ellenpólusát képzi
35
(73 és 100%) 11. A településtípusok vizsgálata alapján kijelenthetı, hogy a legzsúfoltabbak az egyéb városok intézményei, a regionális megoszlás pedig a nyugat-dunántúli pályázók problematikusabb helyzetét mutatta.12 A kapacitás megváltozását azokban az esetekben elemeztük, ahol mind a két idıszakra tartalmazott becsléseket a kérdıív. (Ezeknek a válaszadók alacsony száma miatt azonban ezt csupán két változó tekintetében tudtuk eredményesen megvizsgálni.) Az intézményi kihasználtság átlagos elmozdulása 12%-os volt, amely legmagasabb értéket a hajléktalan-ellátók (26,6%), a legalacsonyabbat pedig a bölcsıdék (7,9%) esetében vette fel.
XIII.2 A szolgáltatások területén megfogható változások A pályázat hatásainak felmérése során az egyik legfontosabb metszetet az intézmények által nyújtott szolgáltatások bıvülése jelentette. A kliensek vagy a hozzátartozók munkaerıpiaci integrációja szempontjából alapvetı fontosságú ezen tényezık megléte és/vagy bıvítése, hiszen a foglalkoztatás mind a három igénybevevıi kör számra rendkívül problematikusnak tekinthetı. Természetesen minderre rárakódnak a lokális környezet szőkös munkaerıpiaci lehetıségei és feszültségei is. A jelenlegi helyzettıl való elmozduláshoz az intézményeknek is komoly feladatokat (pl. megváltozott nyitva tartás, tréningek, szakmai kapcsolatok stb.) kell elvállalniuk, hiszen a kliensek/hozzátartozók munkaerıpiaci kompetenciái és kapcsolatai sok esetben hiányosak, a bölcsıdék esetében pedig a gyermekek munkaidıben történı elhelyezése okoz komoly gondot. A bölcsıdéknek elenyészı hányada mőködtetett a HEFOP 4.2 elıtt speciális szolgáltatásokat. Rugalmas nyitvatartást és családi napköziotthont egyetlen, a mintába került intézmény esetében sem figyelhettünk meg. Egyéb szolgáltatásokat a pályázat elıtt egy esetben találtunk: itt játszócsoport mőködött, ezen kívül a szülık számára idıszakos gyermekfelügyeletet biztosítottak, valamint foglalkoztak a speciális igényő gyermekek korai fejlesztésével. A pályázat hatására azonban a bölcsıdék 48%-a bevezette a rugalmas nyitvatartást, bár a családi napköziotthonokkal jellemezhetı intézmények köre míg így is meglehetısen szők maradt. Jelentısen megnövekedett azonban más, speciális szolgáltatások elérhetısége, hiszen a bölcsıdékben sószobák és baba-mama klubok jelennek meg, míg több esetben az intézmények integrált neveléssel, valamint gyermekfelügyelettel egészítik ki szakmai kínálatukat. Ezen egyéb, a pályázat hatására megjelenı többletszolgáltatásokkal a bölcsıdék 52%-a volt jellemezhetı. Az alacsony elemszámok miatt a részletesebb elemzés adatai nem általánosíthatók, azt ugyanakkor kijelenthetjük, hogy a rugalmas nyitvatartás az egyéb városok bölcsıdéit fokozottabban jellemzi, míg a fıvárora, a megyeszékhelyekre, valamint a községekre ez alig volt jellemzı. A hajléktalanokat ellátó intézmények nagyrész a pályázatot megelızıen is elláttak speciális igényeket. Ezek közül a legnagyobb gyakorisági arány a képzéseket-tréningeket jellemezte (az intézménytípus 62,5%-a), de a mentálhigiénés foglalkozások mőködtetése is elterjedtnek tekinthetı (50%). E-pontokat korábban egy esetben sem találhattunk a hajléktalan-ellátókban, a megnyert pályázat azonban ezek arányát a mintánkban 87,5%-osra emelte. Kiemelendı, hogy a második leggyakrabban beindított speciális szolgáltatást a munkaerıpiaci integrációt elısegítı foglalkozások jelentették. Mindent összevetve a nyertes intézmények döntı hányadában (minimum 62,5%-ában) szerepelnek tehát a következı szolgáltatások: munkaerıpiaci integrációt elısegítı
11 12
Az azonban kiemelendı, hogy az itt megfigyelhetı 27%-os növekedés igen magasnak tekinthetı. Érdekes egybeesés, hogy pont ebben a régióban voltak a mőködési feltételek skálaértékei a legmagasabbak.
36
tréningek, képzések/átképzések, egészségügyi alapellátás, mentálhigiénés foglalkozások, csomagmegırzı, valamint e-pontok (A százalékos megoszlásokat az alábbi táblázat ismereti.) XIII-1. Táblázat Speciális szolgáltatások elérhetısége a hajléktalanok nappali ellátó intézményeiben (százalékos megoszlásban)
Pályázat elıtt is mőködött
Pályázat részeként valósult meg
25
75
100
Társadalmi befogadást segítı programok
37,5
62,5
100
Egészségügyi alapellátás
37,5
25
62,5
Képzések/átképzések
62,5
37,5
100
Mentálhigiénés tréning
50
37,5
87,5
37,5
62,5
100
-
87,5
87,5
Munkaerıpiaci integrációt elısegítı programok
Csomagmegırzı E-pont
Összesen
A speciális szolgáltatások spektrumát és elterjedtségét tehát a HEFOP 4.2 jelentısen kibıvítette.13 Olyan részletesebb elemzésre, amelynek adatai megbízhatónak tekinthetık, az alacsony elemszám miatt – a bölcsıdékhez hasonlóan – itt sem volt lehetıségünk. Egyetlen, bár nem szignifikáns összefüggés érdemel talán figyelmet, ez pedig a megyeszékhelyek intézményeinek felülreprezentáltsága az egészségügyi alapellátások tekintetében (a kisebb városokban ennek megléte sem a pályázat elıtt, sem pedig annak hatására nem kimutatható). A fogyatékosok nappali ellátó intézményeiben a speciális szolgáltatások a következı arányokban mőködtek a pályázatot megelızıen: támogató szolgálat – 36,4%, szociális ellátó központ – 27,4%, munkaerıpiaci integrációt elısegítı programok – 18,2%, társadalmi befogadást elısegítı programok – 27,5%. A megnyert HEFOP 4.2 keretein belül leginkább a két utolsó szolgáltatás elterjedtsége növekedett (40,9-40,9%-kal). A megadott válaszlehetıségektıl eltérı szolgáltatásbıvülést jelent a lakóotthonok létrejötte, valamint az egész kistérségre kiterjedı támogató szolgálat kialakítása. A szolgáltatások bıvülésének összesített adatai alapján tehát kijelenthetjük, hogy ebben az intézménytípusban a munkaerıpiaci integráció az egyik legfontosabb területe volt a fejlesztéseknek.14 A szolgáltatások bıvülésének kapcsolatát a HEFOP. 4.2 pályázattal a mintába került intézmények vezetıi igen szorosnak látják: kiemelik azt, hogy az infrastrukturális bıvítés nem csak alapszolgáltatások színvonalát emelte, hanem szinte kizárólagosan ez tette lehetıvé az új
13
Egyéb szolgáltatásként a hajléktalanok nappali ellátó intézményeiben a könyvtár és a szociális foglalkoztatás jelent meg. 14 A részletesebb elemzés a fogyatékkal élık nappali intézményeinek esetében releváns összefüggéseket nem rajzolt ki.
37
szolgáltatások beindítását is, valamint a jövıbeni fejlesztéseik alapját is ez képezi.15
XIII.3 A létrejövı új helyiségek jellemzıinek bemutatása A HEFOP 4.2 pályázat megvalósulása minden válaszadó intézmény számára új helyiségek megnyitását eredményezte. Jelen alfejezet célja tehát az, hogy ezen helyiségek típusait és használati módját feltérképezze. A válaszadók összesített adatai alapján megállapíthatjuk, hogy az infrastrukturális fejlesztések legmagasabb arányban irodák (71%), zuhanyzó- és fürdıszobák (64,5%), valamint a kliensek elhelyezését szolgáló termek létrejöttét (59,3%) jelentette. A felkínált válaszlehetıségek közül a legkevésbé mosókonyhák (39%) és öltözık (50,8%) épültek. Az elemzés második lépésében a helyiségek használati módját vettük górcsı alá – tehát hogy az adott termek a kliensek vagy a dolgozók kényelmét és/vagy igényeit elégítik-e ki.16 A kapott adatok alapján kijelenthetı, hogy a zuhanyzók kivételével minden helyiség típusát a dolgozók használatának a dominanciája jellemez (alábbi táblázat). Az intézmények tipizálása alapján készült elemzés rámutat arra, hogy a felkínált válaszlehetıségek leginkább a hajléktalan-ellátókat és a fogyatékosok nappali intézményeinek infrastrukturális bıvítéseit fedték le - a konyhák, az öltözık, a kliensek elhelyezését szolgáló vagy a közösségi helyiségek esetében a válaszadók között felülreprezentáltak voltak ezen típusok képviselıi.17 XIII-2. Táblázat A pályázat kapcsán létrejövı új helyiségek típusai és használati módja (%)
Jött-e létre a pályázat kapcsán
Kliensek használják
Dolgozók használják
Konyha
55,9
39
54,7
Zuhanyzó
64,4
59,3
47,5
39
25,4
27,1
Kliensek elhelyezését szolgáló helyiségek
59,3
-
-
Kliensek közösségi helyiségei
54,2
-
-
Öltözı
50,8
39
42,4
Raktár
55,9
20,3
52,5
71
-
-
Mosókonyha
Iroda
15
Az egyik bölcsıde pl. a megvalósult fejlesztésekre alapozva tervezi a jövıben a 24 órás ellátás bevezetését. Egyes helyiség-típusoknál ezt a metszetet nem vizsgáltuk, hiszen a kliensek közösségi helyiségei, a kliensek elhelyezését szolgáló helyiségek, valamint az irodák esetében a válaszok adottak. 17 Érdekességként leírható, hogy a mosókonyha tipikusan a hajléktalan-ellátókhoz tartozó helyiségnek számított. 16
38
Hogy a megépült új helyiségtípusok teljes spektrumát lefedjük, a mintába került intézmények vezetıinek a felsorolástól eltérı szobákat-termeket is meg kellett nevezniük. A bölcsıdék esetében a legtöbb esetben só-szobákkal, csoportszobákkal, játszóházzal, játszóudvarral, fejlesztı szobákkal, ritkábban pedig gondozónıi helyiséggel, medencével vagy közösségi térrel találkozhatunk. A hajléktalan-ellátók esetében étkezık, klubhelyiségek, pihenıszobák, könyvtárak, melegedı-helyiségek, csomagmegırzık, e-pontok, orvosi helyiségek (ez utóbbi három szorosan kapcsolódik a szolgáltatás-bıvüléshez is), egy-két esetben pedig ökomenikus kápolna, konditerem vagy tanterem épült. A fogyatékosok nappali intézményeiben a leggyakrabban egyéni vagy közösségi foglalkoztató- vagy fejlesztı helyiségek, étkezık, társalgók jöttek létre, ritkábban pedig munkaterem, hidroterápiás terem, média szoba kialakításáról beszélhetünk. Az „egyéb” helyiségek listáján végigtekintve leszögezhetjük, hogy ezek leginkább a kliensek igényeit tartották szem elıtt, és az így megfogható tendencia ellensúlyozza a megadott helyiségtípusoknál tapasztalt dolgozói dominanciát. Összességében megállapíthatjuk, hogy az újonnan kialakított termek igen széles tevékenységi skálának feleltethetıek meg, mőködésük pedig minden valószínőség szerint jelentısen emelte az alapellátás színvonalát, valamint számos speciális igény kielégítését is lehetıvé tette.
39
XIV. Az eredmények fenntarthatósága és az intézmények jövıre vonatkozó tervei XIV.1 A pályázat hatására létrejövı új munkahelyek és intézményi szükségletek jellemzıi A megvalósuló fejlesztések értelemszerően emelték meg az intézmények dolgozóinak a számát. Ez azonban jelentıs költségnövekedéssel járt, valamint érintette a lokális beágyazottság problémáját is – ez utóbbi pedig a fenntarthatóság egyik alappillére. A mintába került intézmények 72%-áról mondható el, hogy az infrastrukturális bıvítések hatására új munkahelyekre kellett felvenniük dolgozókat. Az eloszlások alapján láthatjuk, hogy ez a legtöbb esetben kettı és hét fı közötti létszámemelést jelentett, ugyanakkor a felvett értékek egy és harmincöt fı között ingadoznak. Ha az átlagba nem számoljuk bele az új munkahellyel nem jellemezhetı intézményeket, akkor ennek értéke 8,9 fı, ellenkezı esetben egy 6,5 fıs létszámbıvülésrıl beszélhetünk. Az új munkahelyek típus szerinti megoszlása alapján kijelenthetjük, hogy leggyakrabban ezek fıállású (átlagosan 6,3 fı 43 esetben) vagy részmunkaidıs (7,3 fı 14 esetben) állások, ritkább esetben pedig megbízási szerzıdéssel (egy fı két esetben) vagy vállalkozói jogviszonnyal (átlagosan 2,5 fı négy esetben) létesített munkavégzést jelent.18 Fıállású dolgozókat minden esetben vettek fel az intézmények, tehát arra vonatkozó példát az adatbázisunkban nem találtunk, hogy a megnövekedett munkaerı-igényt a másik három alternatívából válogatva oldották volna meg az intézmények. A részletesebb elemzés alapján kijelenthetjük, hogy a legtöbb új dolgozót a fogyatékosok nappali intézményeibe vették fel (átlagosan 11,8). A bölcsıdék elınyben részesítették a fıállású alkalmazottakat, így az ehhez kapcsolódó érték ebben az intézménytípusban a legmagasabb (átlagosan 7,1). A részmunkaidıs alkalmazás szintén a fogyatékkal élık intézményeiben volt a legelterjedtebb (hat esetben átlagosan 12 fı), míg a vállalkozói jogviszonyra egy-egy példát találhatunk a hajléktalan-ellátókban és a fogyatékkal élık intézményeiben. Az összesített adatokból leolvasható, hogy létrejövı új munkahelyek a bölcsıdékben öltötték a „legtradicionálisabb” formát, a másik két intézménytípusban az atipikus foglalkoztatás elterjedtebbnek mutatkozott (XV-1. ábra). A településtípus szerinti vizsgálat rámutatott, hogy a legtöbb új munkahely a megyeszékhelyek és a községek intézményeiben keletkezett, a fıállású munkahelyek kapcsán pedig szintén a megyeszékhelyek érték el a legmagasabb átlagot. A részmunkaidıs foglalkoztatás a községekben dominánsabb, ugyanakkor arról az összefüggésrıl nem szabad elfeledkezni, hogy a falvakban több, fogyatékosok számra alapított intézet nyitotta meg a kapuit, ezekben viszont a részmunkaidıs foglalkozatás – mint ahogyan az elıbb rámutattunk – gyakori. 19
18
Fıállású vagy részmunkaidıs alkalmazásban a felvett újdolgozók száma kimondottan magas értékeket is felvesz (35 illetve 30 fı), míg megbízásos munkaviszonnyal maximum két embert, vállalkozói jogviszonnyal pedig maximum hat embert foglalkoztatnak az intézményekben. 19 Azzal a változóval, hogy a pályázatot mire (pl. vásárlás, felújítás stb.) nyújtották be, az új munkahelyek vizsgálatának semmilyen metszete nem mutatott kapcsolatot.
40
XIV-1. ábra A létrejött munkaviszonyok típusai intézmények szerint
100% 90%
9
8
9
8
4.5 4.5
80%
26
70%
30
60% 50% 40%
82 65
30%
54
20% 10% 0% bölcsıde
fıállás
hajléktalan-ellátó
részmunkaidıs
megbízási
fogyatékosságal élık intézménye vállalkozói
A létrejött munkahelyeknek a 68,9%-át a különbözı intézmények az adott településrıl származó dolgozókkal töltötték be, míg 31,1%-uk a kistérségen belülrıl érkezett. A mintába került intézményeknek csupán csekély hányada nyilatkozott úgy, hogy a megvalósult pályázat kapcsán nem keletkeztek új igényei – így kijelenthetı, hogy a HEFOP 4.2 nem csak új dolgozók nagyarányú alkalmazását eredményezte, hanem új igények (pl. karbantartási munkák, szakértık bevonása stb.) megjelenését is. A fenntarthatóság egyik fontos jellemzıje, hogy ezek biztosítása a lokalitás milyen fokán valósult meg. A szolgáltatások biztosítása során jellemzıen a települési szint dominál (68%), de jelentıs még a kistérségi szint (27%) is, a kistérség határain átívelı kapcsolatok viszont már csekély mértékőek. Bár a különbségek nem szignifikánsak, kiemelhetı összefüggés mind a dolgozók, mind pedig az igények kapcsán, hogy a községek esetében a kistérség elıtérbe kerül, a városok különbözı típusaiban a települési szint játszik fontosabb szerepet.
XIV.2 Az intézmények költségvetésére gyakorolt hatás Azok a jelentıs változások, amelyekkel a pályázat megvalósítása járt, elvárásaink szerint átszabták az intézmények költségvetését is. Hogy ezek milyen irányban és mértékben változtak, valamint ennek fedezését hogyan is valósították meg a válaszadók, azt a jelen alfejezet bontja ki részletesebben.
41
A költségvetések vizsgálatának elsı lépéseként a megnövekedett tételek típusait (rezsiköltségek, fejlesztések fenntartásának költségei, bıvülı szolgáltatások költségei, megnövekedett munkaerı költségek) elemeztük. A kapott adatok alapján kijelenthetjük, az intézmények legnagyobb hányadában a rezsiköltségek (81,4%), a szolgáltatások- (74,6%), és a munkaerı költségei (72,9%),voltak jelentısek, a fejlesztésekhez kapcsolódó pluszkiadások mértéke pedig csekélyebbnek mutatkozott (55,9%). Ezek fedezését túlnyomórészt állami normatívából biztosították, a pályázati források, valamint a piaci bevételek szerepe jóval korlátozottabbnak tekinthetı.20 A mintába került intézmények „egyéb” forrásokat is felsoroltak: ezek közé leggyakrabban az önkormányzati és fenntartói támogatások, valamint saját bevételek kerültek be, ritkábban pedig adományok és térítési díjak.21 Az intézmények fenntartási költségei a pályázat megvalósulásának hatására a legtöbb esetben emelkedtek, öt alkalommal pedig nem változtak. A növekedés átlaga 132% volt, az elıbb említett öt intézmény kiemelése után pedig 139%-os értéket kaptunk. A költségek emelkedése egyes esetekben a költségvetést akár két- vagy háromszorosára is megnövelhette. Az intézmények típusai szerinti bontás rámutatott arra a tényre, hogy az emelkedés a hajléktanokat ellátó intézményeket érintette a leginkább (159%), míg a bölcsıdék esetében ez az érték átlag alatti volt (124%). Ennek a különbségnek a magyarázatakor minden bizonnyal nem kerülhetjük ki a pályázat segítségével megvalósított projektek tartalmát – a hajléktalanokat ellátó intézmények több esetben a városokban vásároltak újabb ingatlanokat. A költségek növekedésére a válaszadók túlnyomó része elızetesen is számított (78,9%), a különbözet finanszírozására pedig a mintába került intézmények kb. fele dolgozott ki tervet (54,2%) - ezek az elızetes elképzelések azonban az esetek 30%-ában nem mőködtek. (A tervek használhatatlanságának az okait a pusztán a kérdıívbıl sajnos nem tudtuk megállapítani) Hosszabb távú, a finanszírozásra irányuló elképzelésekkel a válaszadóknak jelenleg csupán a 19,3%-a rendelkezik. A többletkiadások, a költségvetés átalakítása a mőködést is veszélyeztetı problémákat nem, kisebb zavarokat viszont pár esetben mind a megvalósulás után közvetlenül, mind pedig jelenleg is eredményez(ett). A részletesebb vizsgálatok felhívják a figyelmet arra, hogy a megnövekedett költségekre több esetben éppen azokban az intézményekben nem számítottak, ahol annak mértéke fokozottabb volt (pl. községek, hajléktalan-ellátók).22 A kezelési technikák leginkább a falvakban hiányoztak, valamint azokban az intézményekben, amelyek létrejöttüket a pályázatnak köszönhetik - a bıvítések, fejlesztések, valamint a berendezések modernizációjának megvalósítására viszont nagyobb arányban rendelkeztek különbözı tervekkel. Szintén érdekes és szignifikáns összefüggés, hogy a mikrotérségi és a lokális vonzáskörzettel bíró válaszadók jelenleg kevésbé rendelkeznek hosszú távú költségvetési tervekkel. A pályázat megvalósítása során gyakran léptek fel mőködési nehézségek, de ezek szignifikáns összefüggéseket az elemzésben eddig is felhasznált változókkal nem produkáltak. Néhány esetben azonban ezek a problémák a mai napig is tapasztalhatók – ezek között a válaszadók között inkább megtaláljuk az intézményalapításra pályázókat, valamin a három észak-magyarországi pályázó körül kettıt (összesen négy esetben tapasztalhatóak jelenleg is mőködési nehézségek). Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a 20
Az állami normatívákat felhasználók százalékos aránya a különbözı költség-típusoknál 39 és 71% között mozgott, a pályázati forrásoké 13 és 29% között, míg a piaci bevételek részesedése 3 és 10% közé esett. Az állami normatíva a legmagasabb arányát a rezsiköltségeknél, a pályázati források és a piaci bevételek pedig a szolgáltatások esetében veszik fel a legmagasabb értékeket. 21 A részletesebb elemzés az intézmények típusával és a településtípussal nem mutattak kapcsolatot. 22 Ez az összefüggés nem szignifikáns.
42
költségvetési problémák, a tervezés hiánya vagy hibái egyes esetekben a hátrányosabb helyzető pályázókat sújtják (pl. Észak-Magyarország, községek), más esetekben pedig a nagyobb volumenő pályázatokkal járnak együtt (pl. intézmények létesítése).
XIV.3 A fejlesztések környezettudatosságának fı mutatói A megvalósított fejlesztések környezettudatos mőködése a fenntarthatóság másik fontos alappillérét képezi. Ezt kérdıívünkben egyetlen kérdéssel vizsgáltuk, amelynek során az intézményvezetık a következı állítások érvényességét értékelték egy ötfokozatú skálán: beleilleszkedik a természeti környezetébe, beleilleszkedik az épített környezetébe, lokális/kistérségen belüli igényeket elégít ki, környezetkímélı technikával készült, környezettudatos mőködéssel jellemezhetı, mőködése nem jár negatív környezeti hatásokkal, valamint környezeti fenntarthatósága megfelelı.23 A skálaértékek átlagai 4,09 (a megvalósult fejlesztések környezettudatos üzemeltetése) és 4,71 (természeti környezetbe való illeszkedés) között ingadoztak24. Bár a kapott eredmények a szubjektív véleményeket tükrözik, az viszont sokat elárulhat a környezettudatosságra helyezett hangsúlyról, hogy pont azon állítások értékei a legalacsonyabbak, amelyek érdekében az intézményeknek konkrét részfeladatokat, esetleg pluszköltségeket jelentettek volna (pl. energiatakarékos mőködés, környezetkímélı technikák felhasználása a fejlesztések során). A részletesebb elemzés nem mutatott ki számottevı összefüggéseket a leggyakrabban használt független változókkal – csupán a lokális/mikrotérségi igények kielégítése állt kapcsolatban az intézményi és a települési vonzáskörzettel (az egyéb városok, a mikrotérségi és kistérségi központok esetében értelemszerően ezek az átlagok magasabbak voltak).25
XIV.4 Az intézmények jövıbeni fejlesztéseinek feltérképezése A jövıbeni tervek vizsgálatához a válaszadóknak ki kellett választania a kérdıív felsorolásából26 azokat a lehetséges fejlesztéseket, amelyeknek megvalósítását vagy tervezi, vagy pedig megvalósítására már pályázatot is adott be az intézmény. A legmagasabb százalékokat a dolgozók továbbképzése (78%), a szakmai kapcsolatok bıvítése (76,3%) és a környezettudatos mőködés erısítése (66,1%) kapta, míg a legkevésbé eltérı célcsoport bevonását (10,2%), új ingatlan vásárlását (13,6%) és a dolgozók létszámának emelését (27,1%) tervezik. A felsorolt fejlesztések közül a legnagyobb arányban felújításra, akadálymentesítésre, a berendezés cseréjére, valamint eltérı célcsoport bevonására adtak be pályázatokat. Kiemelendı, hogy ezen pályázatok témakörei szervesen kapcsolódtak a HEFOP 4.2 lehetséges fejlesztéseihez is. A 23
Az állítások megfogalmazásakor a HEFOP 4.2 pályázati csomag környezettudatos mőködtetésre vonatkozó mellékletére támaszkodtunk. 24 Illeszkedik a természeti környezetbe – 4,71, illeszkedik az épített környezetbe – 4,66, lokális/kistérségi igényeket elégít ki – 4,61, környezetkímélı technikákkal jellemezhetı – 4,18, környezettudatos üzemeltetés – 4,09, nincsenek káros környezeti hatásai – 4,36,környezeti fenntarthatósága megfelelı – 4,42. 25 A megpályázott fejlesztés típusa (pl. bıvítés, létesítés) kiemelésre érdemes szignifikáns összefüggést csupán egyetlen egyet produkált – a vásárlásra beadott pályázatok sokkal kevésbé csupán a lokális/kistérségi igényeket elégítették ki, mint a más típusúak (3,39 és 4,67 a két kapcsolódó skálaérték). 26 A választható fejlesztések a következık voltak: ingatlan vásárlása, ingatlan bıvítése, ingatlan felújítása, akadálymenetesítés, a berendezés cseréje, új szolgáltatások felvállalása, informatikai rendszer fejlesztése, környezettudatos mőködés erısítése, kliensek számának emelése, dolgozók számának emelése, dolgozók továbbképzése, szakmai kapcsolatok bıvítése és eltérı célcsoport bevonása.
43
százalékos adatok részletes ismertetését a következı táblázat tartalmazza. A mintába került intézmények között nem volt olyan, aki a jövıben valamilyen fejlesztést nem tervezett volna. A további elemzések rámutattak, hogy új ingatlanok vásárlását leginkább a hajléktalan-ellátók, valamint a fogyatékkal élık nappali intézményei tervezik, a bölcsıdék viszont kevésbé gondolkodnak ebben a perspektívában (éppen úgy, mint a HEFOP 4.2 esetében). A településtípus szerinti bontásban a vásárlást a megyeszékhelyek, valamint a községek intézményei terveznek. A felújítások kapcsán szintén ez a két település-típus emelhetı ki, valamint azok a mintába került intézmények, amelyek a HEFOP 4.2-ben is sikeresen pályáztak ugyanerre a tételre. Ez utóbbi az esetekben talán az épületek leromlott állapota indokolhatja a sorozatos javításokat. A környezettudatos mőködtetés erısítésére irányuló törekvés jobban jellemzi a fogyatékossággal élık-, illetve a hajléktalanok intézményeit, valamint ennek a két intézmény-típusnak a jövıre vonatkozó tervei között szerepel nagyobb arányban a célcsoport kibıvítésének a gondolata is. XIV-1. Táblázat Az intézmények jövıre vonatkozó tervei (százalékos megoszlásban)
Tervezik
Már adtak be rá pályázatot
Összesen
Új ingatlan vásárlása
13,6
-
13,6
Ingatlan bıvítése
30,5
3,4
33,9
Ingatlan felújítása
28,8
15,3
44,1
Akadálymentesítés
27,1
15,3
42,4
A berendezés cseréje
28,8
11,9
40,7
Új szolgáltatás bevezetése
32,2
6,8
39
Informatikai fejlesztések
22,9
3,4
37,3
Környezettudatos mőködés erısítése
62,7
3,4
68,1
Kliensek létszámának emelése
35,6
6,8
42,4
Dolgozók létszámának emelése
23,7
3,4
27,1
Dolgozók továbbképzése
71,2
6,8
78
Szakmai kapcsolatok erısítése
67,8
8,5
76,3
Új, eltérı célcsoport bevonása
67,8
3,4
10,2
44
XV.
Összegzés
A mintába került nyertes pályázatok mintegy felét a bölcsıdék, a legkisebb hányadát pedig a hajléktalanok ellátását biztosító nappali intézmények tették ki. Az intézmények legnagyobb arányban a megyeszékhelyeken és a kisebb városokban mőködnek, vonzáskörzetüket tekintve pedig kijelenthetjük, hogy a bölcsıdék inkább lokális vagy mikrotérségi, a másik két intézménytípus pedig kistérségi vagy megyei igényeket elégítenek ki. A regionális felosztás szerint a Dél-Alföld és az Észak-Alföld pályázói felülreprezentáltak, míg Észak-Magyarországról alig érkezett be nyertes pályázat. A pályázatok túlnyomórészt a helyi önkormányzatokhoz kapcsolódtak, és leginkább korszerősítésre, felszerelésre, felújításra és bıvítésre vonatkoztak. Az ingatlanok vásárlására leggyakrabban a hajléktalan-ellátók pályáztak, az akadálymentesítés pedig értelemszerően a fogyatékkal élık nappali intézményeit jellemezte. Az új intézményeket szinte minden esetben a falvakban létesítették. Mind a pályázatot benyújtó intézmények, mind pedig a megvalósított fejlesztések erısen illeszkednek a lokális viszonyokhoz – ezt a kutatás több pontja is valószínősíti (pl. többségük egyedül látja el térségben fellépı igényeket, a lokális fejlesztési programokban való magas fokú részvétel, valamint az a tény, hogy a pályázat eredményeire épülı fejlesztések túllépik az intézményi kereteket). A pályázat megvalósulása elıtt a mőködési feltételek közül a legrosszabb értékeket az ingatlanok állapotára, felszereltségére vonatkozó kijelentéseket kapták. A hajléktalanok nappali intézményeinek az esetében az ingatlanokkal való ellátottság, a bölcsıdék esetében pedig a berendezések leromlott állapota okozta a legnagyobb problémát. A válaszok alapján azonban kijelenthetjük, hogy a fejlesztések jelentıs mértékben orvosolták ezeket az infrastruktúrával kapcsolatos gondokat. A HEFOP 4.2 kapcsán számos új funkcióval bíró helyiség jött létre, és komoly mértékben bıvült az intézmények által nyújtott speciális szolgáltatások köre is. Ez különösen a bölcsıdék esetében hozott látványos eredményeket, hiszen korábban hasonló ellátásokat csak ritkán nyújtottak. A fejlesztések során az intézményekben megemelkedett a dolgozók létszáma, amely legtöbb esetben olyan fıállású alkalmazottak foglalkoztatását jelentette, akik az adott településen belülrıl vagy a kistérségbıl származtak. A megvalósult pályázat komoly költségvetés-növekedést idézett elı, amelynek forrásait leginkább az állami normatívából teremtették elı az intézmények. Mindez több intézményben átmeneti zavarokat is okozott - mindezt az a tény is súlyosbította, hogy erre a szituációra az intézmények jelentıs része nem készült fel, vagy az elıre kidolgozott költségvetéssel kapcsolatos tervei nem mőködtek. Ezek a jelenségek fokozottabban jelentkeztek a hátrányos helyzettel jellemezhetı intézményekben (pl. községek, Észak-Magyarország). Jövıre vonatkozó fejlesztéseket a mintába került intézmények mindegyike tervez: ezek leginkább a dolgozók továbbképzését, a szakmai kapcsolatok bıvítését és a környezettudatos mőködés erısítését célozzák meg. Ha viszont megvizsgáljuk, hogy ezen elképzelések közül melyekre adtak
45
már be pályázatot is, akkor karakterisztikájában egy, a HEFOP 4.2-höz hasonló kép rajzolódik ki a szemünk elıtt. A HEFOP 4.2 legfontosabb célkitőzései a szolgáltatások bıvítése, a kliensek és a hozzátartozók munkaerıpiaci részvételének erısítése, a jobb infrastrukturális helyzet elérése, valamint az a cél volt, hogy az ellátás rendszerének a hiátusait megszüntesse. A kérdıíves lekérdezés során bebizonyosodott számunkra, hogy ezen dimenziók mentén jelentıs elırelépések történtek.
XV.1 A célzottság vizsgálata Az elemzés utolsó részében arra teszünk kísérletet, hogy megvizsgáljuk, hogy azok tulajdonságok, amelyek az elbírálásánál elınyhöz juttathatták a pályázókat, mennyire jellemzik a nyerteseket reprezentáló mintánkat. Az elsı kitétel szerint azok az intézmények élveztek elınyt, akik vállalták egyes speciális szolgáltatásoknak a beindítását (ez a bölcsıdék esetében egyenesen elıírás volt). A kapott adatok alapján kijelenthetı, hogy ez az elıírás szinte maradéktalanul megvalósult, sıt, volt olyan szolgáltatás, amelyet a mintába került intézmények mindegyike megvalósított – pl. a hajléktalan ellátók esetében ilyenek voltak a társadalmi befogadást elısegítı programok indítása vagy a csomagmegırzı mőködtetése. Pozitív elbírálásban részesültek azok a pályázók is, akik a megvalósítással új munkahelyeket teremtettek vagy kapacitás-bıvítést valósítottak meg. Ezek a kijelentések a válaszadók nagyobb hányadára szintén jellemzıek, hiszen kb. ¾ részük alkalmazott új dolgozókat a megvalósítás eredményeképpen, az intézmények kihasználtságának mutatója pedig átlagosan 110%-ra emelkedett, mintegy eltávolodva az optimális szinttıl. Az igényfelmérés megléte szinte a mintába került összes pályázót jellemezte, a szolgáltatási tervek kidolgozása azonban már kevésbé volt kimutatható a válaszadóink között. A vártnál alacsonyabb arányban mőködtettek az intézmények a kötelezettségeiktıl mentes szakmai kapcsolati hálókat is – ennek a csoportnak az aránya mintánkban még a 40%-ot sem érte el. A pályázókat elınyhöz juttathatta az a tény, hogy ha a vonzáskörzetük több településre is kiterjedt. A fıvárosi intézmények alulreprezentáltsága megerısíti ezt a tendenciát, a lokális vonzáskörzetek jelentısége azonban már nem ennyire egyértelmő. Ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy az intézménytípusok esetében ez leginkább a bölcsıdéket jellemezte – ezen intézmények mőködtetése pedig a település bizonyos lélekszáma alatt nem valószínősíthetı, valamint legszorosabban ez az intézménytípus kötıdik a lokalitások világához is. A hátrányos helyzető települések elméletileg szintén elınyt élveztek az elbírálás során. A régiók adataival való összevetés ezt az állítást azonban nem támasztotta alá, bár azt hozzá kell tenni, hogy a negatív elbírálásban részesült pályázatok regionális és településtípus szerinti adatainak a felosztása ezt a megállapítást módosíthatja. A megvalósult pályázatok bizonyos elemei (pl. a sószobák létrejötte a bölcsıdékben) is megerısítheti bennünk azt az érzést, hogy a fejlesztések nem minden esetben célozták meg a leghátrányosabb településeket. Az ingatlanok állapotának a javulása, a szolgáltatás-bıvülés jelentıs mértéke, a munkerıpiaci integráció elısegítése, amelyek a HEFOP 4.2 legfontosabb céljai voltak, úgy tőnik, minden 46
esetben megvalósultak ám a kiinduló szintek között – az adatbázisunkba került intézmények elemzése alapján – jelentıs differenciákat találhatunk.
47
Felhasznált irodalom Bass László (2007) Amit tudunk és amit nem. Értelmi fogyatékos emberek helyzete Magyarországon. A Kézenfogva Alapítvány kutatása. Megjelenés alatt. Gyuris Tamás (2002): Hajléktalanság 2001-2002. A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet felmérése Forrás: http://www.refomix.hu/cikkek/hajlektalan_kutatas.doc Gyıri Péter (2005): Hajléktalanok – a szavak és számok hálójában Beszélı, 2005. március–április, 10. Évfolyam, 3. Szám Gyıri Péter (2006): Hajléktalanügyi éves jelentés. Megújított Országos Településfejlesztési Koncepció, 2004. Forrás: www.ter-kecskemet.hu/civilek/tervezes/egyeb/vati_jelentes.doc HEFOP 4.2 Pályázati útmutató
48
