Hedwig Courths-Mahler. Merre jársz, kedvesem?

98-Merre jarsz 88-182 ITT.qxd

7/18/2010

1:02 AM

Page 1


7/18/2010

1:02 AM

Page 2


7/18/2010

1:02 AM

Hedwig Courths-Mahler Merre jársz, kedvesem?

Page 3


7/18/2010

1:02 AM

Page 4

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Hedwig Courths-Mahler: Wo ist Eva? © Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG Bergisch Gladbach Fordította: SIMON JOLÁN


7/18/2010

1:02 AM

Page 5

I. Eva Malten lassan, fáradt léptekkel hagyta el a házat, amelyben az utóbbi hónapokban lakott. Rendkívül szerény szobácskát bérelt egy postai hivatalnok özvegyétõl. Egy ideje azonban már nem tudta fizetni a lakbért, pedig Körnerné is rá volt szorulva minden garasra. Kényszerûségbõl adta ki egyik szobáját, s most, hogy fiatal bérlõje nem tudott fizetni, az ingóságait megtartotta az asszony zálogul. Mindössze némi fehérnemû és egy agyonmosott selyemruha lapult a hátrahagyott bõröndben, ám az volt a legszörnyûbb, hogy Körnerné azt a hegedût is megtartotta, amelyet Eva elhunyt édesapjától örökölt. Tulajdonképpen sosem kapott megbízható értesítést apja haláláról, akit egyébként nem is ismert. Amikor a világra jött, apja már rég eltûnt az életükbõl. Azért hagyta el a feleségét, hogy odaát, a nagy vízen túl szerencsét próbáljon. Szüleinek akkoriban igen rosszul ment a sora, legalább olyan rosszul, mint most neki. Apja nõvére akkoriban már férjnél volt, és a férfi a testvére oltalmára bízta fiatal felesé5


7/18/2010

1:02 AM

Page 6

gét. Õk valamivel jobban éltek, és szívesen befogadták a fiatalasszonyt, amíg majd követheti a férjét. Minden holmijukat pénzzé tették, hogy lehetõvé tegyék a tengerentúli utazást. Apja egyedül a hegedûjét nem akarta eladni, mert azt mindennél jobban szerette. Feleségére bízta a hangszert, és azzal az ígérettel indult útnak, hogy igyekszik mihamarabb szerény életkörülményeket teremteni kettejüknek. A fiatalasszonyt igen megviselte az elválás, ám szeretett férjének nem akarta még nehezebbé tenni a búcsút, amely már így is épp elég fájdalmas volt. Elhatározta, hogy bátran kitart, amíg a férje után nem utazhat. Emiatt hallgatta el elõle azt is, hogy gyermeket vár. Nem akarta ezzel a kétszeres gonddal terhelni. Így indult útnak Eva apja a nagyvilágba, míg anyja a sógornõjénél maradt. Õ azonban nemsokára meghalt, és a férje örülhetett, hogy a rokon fiatalasszony legalább a háztartást ellátta. Eva édesanyja, Marianne Malten õszintén megsiratta szeretett sógornõjét, és sóvárogva várta, hogy hírt kapjon a férje felõl. Hamarosan megjött az elsõ levél, amelyben a férfi beszámolt Floridába érkezésérõl. Azt remélte, hogy ott munkát talál egy zeneiskolában. Megpályázta az állást, s kilátásba is helyezték, hogy alkalmazzák. Marianne egyre várta a hírt, hogy férje megkapta az állást. Néhány hét múlva azonban kétségbeesett hangú levél érkezett. Férje továbbra is munka nélkül volt, mivel a zeneisko6


7/18/2010

1:02 AM

Page 7

la, melyet meglehetõsen kevés gyermek látogatott, idõközben bezárt. Arra kérte a feleségét, legyen türelemmel, amíg más munka után néz. Marianne még most sem közölte vele, hogy állapotos, hogy ne nyugtalanítsa a férjét. A következõ hónapokban néhány további levél érkezett, amelyekben a férfi semmi jóról nem tudott beszámolni. A létért folytatott küzdelem Amerikában még kíméletlenebb volt, mint odahaza. Egyik helyrõl a másikra költözött, máról holnapra élt. Nem is gondolhatott arra, hogy feleségét maga után hozassa. Marianne közölte vele, hogy meghalt a testvére, s most õ gondoskodik a sógoráról. Szabad idejében hímzéseket készít, ezek eladásából fedezi egyéb kiadásait. Ne aggódjon miatta, írta, hamarosan jóra fordul minden, és õk ismét boldogok lesznek. Marianne természetesen korántsem volt olyan bizakodó, amint az a levelébõl kitûnt, hiszen szülés elõtt állt. Sógora idõközben megismerkedett egy nõvel, aki hamarosan elhunyt hitvese örökébe lépett. Marianne számolt azzal, hogy rövidesen nem lesz hová mennie a gyermekével. Ám errõl nem tudhatott a férje. Amikor Eva Malten egy szülõotthonban meglátta a napvilágot, édesanyja már két hónapja nem kapott hírt a férje felõl, ami rettenetesen nyomasztotta és nyugtalanította. Legutolsó levelében arról számolt be, hogy egy operett-társulattal Mexikóba készül, s ezúttal talán szerencséje lesz. Abban bízott, 7


7/18/2010

1:02 AM

Page 8

hogy esetleg egy elõadáson felhívhatja magára a figyelmet. Egyik kollégájától csodálatos hangú hegedût kapott kölcsön, s úgy érezte, ez a hangszer meghozza a szerencséjét. Marianne Malten tudta, hogy férje mesterien bánik a hegedûvel, hiszen sokszor hallotta a játékát, ám a számtalan kudarc miatt addigra már reményét vesztette. Nem hitte, hogy férje odaát sikeres lehet. Már kislánya születésének sem tudott örülni, magába fordult, fájdalmas közöny és fásultság lett úrrá rajta. Az intézetben akkortájt gyermekágyi láz ütötte fel a fejét, amelynek Marianne legyengült teste is áldozatul esett. Eva mindössze néhány napos volt, amikor elvesztette anyját, és teljesen egyedül maradt a világban. Édesanyja sógora azonban jóságos ember volt, és második felesége sem tiltakozott az ellen, hogy magukhoz vegyék a kis árvát. Megírták az apa legutolsó címére, hogy felesége a kislányuk születése után meghalt, õk azonban gondját viselik a gyermeknek, amíg eljön érte. A levél felbontatlanul érkezett vissza azzal a megjegyzéssel, hogy a címzett ismeretlen helyre költözött. Nem sokkal késõbb Marianne asszony sógora második feleségével és az aprócska Evával Svájcba költözött, ahol az új feleség szülei egy rövidáru-kereskedést vezettek. Karl Vogt, a kislány nevelõapja vette át az üzletet, mert apósáék nyugdíjba akartak vonulni. Az ifjú Vogtné szeretettel nevelte a kis árvát, s mivel nekik nem született gyermekük, Evát 8


7/18/2010

1:02 AM

Page 9

saját kislányukként szerették. Apja felõl nem érkezett hír, egyszerûen nyoma veszett, amibõl Karl Vogt arra következtetett, hogy bizonyára meghalt. Eva úgy nõtt fel, hogy nevelõszülei szeretett gyermekének érezhette magát, akik jó iskolába küldték, gondos nevelésben részesítették, még hegedûórára is járatták, mivel kiderült, hogy született tehetség. A lány örökölte apja nyughatatlan mûvészlelkét. Istenáldotta tehetsége fölülemelte azon a korlátolt életformán, amelyben élt, anélkül hogy tudatában lett volna. Noha õszintén szerette a nevelõszüleit, és õ maga is sok szeretetet kapott tõlük, valami megfoghatatlan idegenség lebegett körülötte. Midõn Vogt asszony szülei meghaltak, meg kellett osztoznia az örökségen a húgával, aki szintén férjnél volt. Amikor aztán Karl Vogt, néhány évvel késõbb pedig a felesége is elhunyt, Eva egyik napról a másikra az utcán találta magát. Nevelõanyja húga átvette a rövidáru-kereskedést, és szívtelenül kitette a lány szûrét. Úgy vélte, épp elég jótéteményt fogadott már el a nõvérétõl, gondoskodjon mostantól saját magáról, hiszen tizenkilenc évesen ideje, hogy a saját lábára álljon. Így köszöntött be Eva életébe a nélkülözés. Nevelõszülei nem hagytak hátra végrendeletet, amely bármiféle jogokkal ruházta volna fel, ráadásul sosem tanulta, hogyan kell gondoskodnia magáról. Egyszer csak otthon nélkül, nincstelenül kellett szembenéznie az élettel, amely idegen és ismeretlen volt számára. Nem akart Basel9


7/18/2010

1:02 AM

Page 10

ben maradni, ahol a nevelõszüleivel élt, hogy ne kelljen többé találkoznia nevelõanyja szívtelen rokonával. Összecsomagolta személyes holmiját, és Zürichbe ment, ahol eleinte egy szerény lakást bérelt. Mivel nem volt pénze, lassanként mindenét eladta. Bármennyire takarékoskodott is, be kellett látnia, hogy ez az egyszerû szállás is túl sokba kerül. Minden igyekezete ellenére sem sikerült állást találnia, és egyre jobban félt a jövõtõl. Mindenekelõtt keresett egy szerényebb szállást, így került Körnerné aprócska szobájába. Csak a legszükségesebb ennivalóra költött, mégis lassan mindenét eladogatta, egyik darabot a másik után, hogy tovább tengõdhessen. Nap mint nap megpróbált állást vagy valamiféle kereseti lehetõséget találni, de sikertelenül, pedig igazán nem volt válogatós. Bármilyen munkát elvégzett volna, de a sápadt, félénk leányt senki sem alkalmazta szívesen. Már ott tartott, hogy nem tudta kifizetni a lakbért, és semmije sem volt, amit pénzzé tehetett volna – a hegedûn kívül, ám attól nem akart megválni. Körnerné azonban utolsó vagyontárgyaival együtt a hegedût is lefoglalta, bármennyire sajnálta is a fiatal teremtést, aki szép szemével szomorúan és kétségbeesve tekintett rá, amikor elhagyta a lakását. – Kérem, nagyon szépen kérem, ne adja el a hegedûmet, Körnerné! Egy nap talán kiválthatom. Ezekkel a szavakkal búcsúzott el az asszonyságtól. Fáradtan bandukolt Zürich utcáin, és félénken 10


7/18/2010

1:02 AM

Page 11

tekingetett jobbra-balra. Már két napja egy falatot sem evett. Nyomorultul érezte magát, és egyre jobban elerõtlenedett. Beköszöntött az este. Magába roskadva megállt egy kivilágított kirakat elõtt. Kitágult szemekkel csodálta a csemegebolt ínycsiklandó választékát, és nem gyõzött betelni a sok finomság látványával. Szájában összefutott a nyál, az üveg mögött a pompás falatok kínzóvá fokozták éhségét. Mély sóhaj hagyta el az ajkát. Nem látta a mellette elsietõ embereket, azt sem vette észre, hogy egy elegáns autó áll meg mögötte. Egy fiatal férfi szállt ki belõle, és õ is a csemegebolt kirakata elé lépett. A lány csak azt érezte, hogy a fényárban úszó pompás falatok vadul cikáznak a szeme elõtt, majd hirtelen forogni kezdett vele a világ. Azután mintha egy feneketlen, sötét mélység nyelte volna el... A fiatalember épp kíváncsian szemügyre vette a kirakatot, mivel rendelni akart néhány finomságot az üzletbõl, amikor a mellette álló lány ismét mélyet sóhajtott. Oldalra pillantva észrevette finom arcélét, halovány arcát, majd látta, hogy a karcsú alak meginog, mintha össze akarna esni. Sietve közelebb lépett hozzá, és még idõben átölelte, mielõtt a földre hanyatlott volna. Együtt érzõen pillantott a sápadt arcra, majd kissé tanácstalanul nézett körül. Mivel éppen senki nem járt arra, egy kézmozdulattal magához intette sofõrjét, aki már ugrásra készen állt, mert õ is észrevette, hogy a hölgy segítségre szorul. 11


7/18/2010

1:02 AM

Page 12

– Szerencse, hogy ön itt volt, nagyságos úr! A hölgy láthatóan elájult – mondta. – Igen, úgy tûnik. Mit csináljunk vele? Elõször talán vigyük a kocsimba, amíg magához tér – felelte a fiatal uraság, majd sofõrje segítségével felemelte Eva Maltent, és beültette az autóba. Lutz Olden, így hívták a fiatalembert, tanácstalanul hajolt a lány fölé. Nem tudta, mitévõ legyen. Eva hirtelen felnyitotta nagy, szürke szemét, és értetlenül, félig még öntudatlanul meredt a férfira. – Éhes... éhes vagyok! – nyögte halkan. A férfi döbbenten fogta fel a szavak jelentését. – Te jóságos ég, ez a szegény gyermek éhes! Voss, menjen gyorsan a boltba, hozzon néhány szendvicset, gyümölcsöt és egy üveg bort! Bontassa fel, és kérjen poharat is! Ennie kell néhány falatot, hogy erõre kapjon. – Igenis, nagyságos úr. Voss beviharzott az üzletbe. Az uraság felültette Evát, és szemügyre vette fájdalmakról árulkodó, sápadt arcát. A lány ismét lehunyta a szemét. Láthatóan nem tudta, hol van. A férfi kitapintotta a pulzusát, s megnyugodva állapította meg, hogy szabályosan ver, még ha gyengén is. Türelmetlenül tekingetett a bolt ajtaja felé. Nem értette, miért nem jön még Voss. A falfehér teremtés rendkívül rossz állapotban van, ki tudja, mi történhet még vele, gondolta. Tulajdonképpen butaság volt tõle, hogy a kocsijába hozta. Inkább az üzletbe 12


7/18/2010

1:02 AM

Page 13

kellett volna vinnie, ott jobban elláthatták volna, és õ semmi felelõsséggel nem tartozna érte. Ám minden olyan hirtelen történt, a legjobb ötletek pedig általában késõn jutnak az ember eszébe. Voss végre kilépett a boltból, papírtányéron néhány szendvicset hozott. Egy másik tányéron szõlõ volt, hóna alá pedig egy üveg vermutot szorított, amelyet hatásosabbnak vélt a bornál. Sofõregyenruhája zsebébõl pohár kandikált elõ. Úr és szolgája közösen igyekezett néhány csepp vermutot megitatni Evával, majd a szájába tettek egy falat kenyeret. A lány, alighogy érzékelte nyelvén a finom ízeket, felegyenesedett, és kitágult szemekkel, zavartan nézett körül. Lutz Olden belepillantott a nagy, segélykérõ szempárba, és így szólt a sofõrjéhez: – Csukja be az ajtót, Voss, és üljön vissza a helyére! Most már egyedül is boldogulok. A sofõr rögvest engedelmeskedett a parancsnak. Eva teste megfeszült, mintha menekülni akarna. – Na, na, üljön csak nyugodtan, amíg ki nem piheni magát – csillapította Lutz Olden jóságosan. A lány a férfi napbarnította arcába nézett, és a tekintete acélkék, bizalomgerjesztõ szempárral találkozott. – Istenem, hogy kerültem ebbe a kocsiba? – kérdezte, miközben meggyötört, éhes pillantást vetett a szendvicsekre és a szõlõre. – Az utcán álldogált, a kirakat elõtt, majd hirtelen 13


7/18/2010

1:02 AM

Page 14

rosszul lett. A sofõrömmel behoztuk ide, a kocsiba. Amikor magához tért, azt mondta, éhes. Ugye, régóta nem evett? Eva nagyot nyelt. – Nekem… ó, Istenem… nekem nincs pénzem ilyesmire – dadogta zavartan. A férfi szánakozva nézte a finom arcocskát, amelyen megható kifejezés jelent meg. Mosolyogva a törékeny teremtés szája elé emelte az egyik szendvicset. – Falatozgasson csak bátran! Ennie kell, különben megint eszméletét veszti, azt pedig nem engedhetem meg. A lány újra nyelt egyet, de nem akarta kinyitni a száját, bármennyire áhítozott is az ízletes sonkás szendvicsre. – Nem tehetem, nem az enyém. – Már hogyne lenne az öné! Ne butáskodjon! Ennie kell, különben ismét elájul. Gyorsan, lásson hozzá! Eva megijedt. Már így is túl sokáig feltartotta ezt az elegáns fiatalembert. Csak még jobban a terhére lenne, ha nem sikerülne erõt gyûjtenie. Beleharapott hát a szendvicsbe, és egy idõre minden másról megfeledkezett. Lutz Olden szõlõszemekkel etette, és idõnként ajkához tartotta a vermutos poharat. A férfi parancsoló tekintetével nem mert ellenkezni, még akkor sem, amikor végre csillapodott az éhsége. Engedelmesen elfogyasztotta a két sonkás szendvicset. 14


7/18/2010

1:02 AM

Page 15

Miután egy pohár vermutot is megivott, lassacskán egészséges pír költözött az arcába. Mintha Lutz Olden is csak most vette volna észre, milyen csodaszép fiatal hölgy ül mellette a kocsiban. Jótékony cselekedete egyre nagyobb élvezettel töltötte el. Újabb szõlõszemet tartott Eva szája elé, õ azonban félretolta a kezét. – Köszönöm, uram, nagyon jóllaktam. Nem akarok tovább a terhére lenni. Már megyek is... – Ne siessen, pihenjen még egy kicsit! Mondja csak, miként került ebbe a helyzetbe? Tehetek önért valamit? Úgy látom, segítségre szorul. Eva hirtelen árulkodón elpirult. Zavartan nézett a férfira. – Kérem, ne faggasson! Már így is épp elég hálával tartozom önnek. Nem akarok visszaélni a jóindulatával. Kérem, engedjen kiszállni! A férfi felegyenesedett, szeme akaratosan megvillant. – Nem szoktam félmunkát végezni. Hová vitessem? Hol lakik? A lány az arca elé kapta a kezét, és látni lehetett, hogy reszket. – Kérem, ne faggasson, engedjen utamra! – Nem, amíg nem felel! Akkor majd kiszállok, s amíg elintézek néhány dolgot az üzletben, a sofõröm hazaviszi. Eva elgyötörten pillantott a férfira. – Nekem... nekem nincs otthonom! 15


7/18/2010

1:02 AM

Page 16

A fiatalember arcán õszinte döbbenet tükrözõdött. – Nincs otthona? Valahol csak laknia kell! A lány hevesen megrázta a fejét, majd kapkodva elmesélte, miként vált földönfutóvá nevelõszülei halála után, s hogy mindeddig nem sikerült állást találnia. Végül azt is bevallotta, hogy egyetlen fillérje sincs. Lutz Olden érezte, hogy a fiatal teremtés igazat mond. Szívbõl megsajnálta, és tanakodni kezdett, miként segíthetne rajta. A legszívesebben magával vitte volna. De hová? Hiszen õ sem itt lakik, csupán látogatóba érkezett menyasszonya szüleihez, akiknek a házában másnap tartják az eljegyzést. Egy hegyvidéki szállodában ismerte meg a szép Hermát, és mire felocsúdott, már ki is tûzték az eljegyzés idõpontját. Egy gyenge, könnyelmû óra, egy ártatlan csók és az áldásával készenlétben álló anyós: ennyi volt võlegénysége története. Lutz nyomorultul érezte magát, de ahhoz nem volt elég bátorsága, hogy a sorsával szembeszálljon. Így menyasszonyával és annak édesanyjával Züricbe utazott. És most itt ül az autójában, a csemegebolt bejárata elõtt, ahol néhány megrendelést kell leadnia, amellyel leendõ anyósa bízta meg. Mihez kezdjen hát ezzel a gyámoltalan, ifjú hölgygyel? Csak azt tudta, hogy segítenie kell rajta. Sietve elõkapta a pénztárcáját, és kivett belõle egy százfrankost, amelyet azután a lány ölébe tett. – Tessék, fogadja el ezt egyelõre! Jelenleg nincs 16


7/18/2010

1:02 AM

Page 17

nálam nagyobb összeg. Menjen vissza a fõbérlõjéhez, és egyenlítse ki az adósságát, akkor bizonyára visszafogadja. Mindenekelõtt azonban váltsa ki a holmiját! Holnap érkezik a húgom, hogy megünnepeljük az eljegyzésemet. Majd vele együtt felkeresem magát, és meglátjuk, hogyan segíthetnénk a továbbiakban. Most pedig a sofõröm hazaviszi. Sajnálom, nincs több idõm. Eva tétován meredt a pénzre. – Nem fogadhatom el. – Ugyan már! El kell fogadnia! – csattant fel szinte dühösen a férfi hangja. – Mihez kezd pénz nélkül? Ne butáskodjon, az ön helyzetében nem lehet ilyen meggondolatlan az ember! Ne féljen, nem kötelezi el magát nekem. A lány riadt szemmel pillantott rá. – Ha... ha elfogadom öntõl ezt a pénzt, lehet, hogy sosem tudom visszafizetni. – Emiatt ne aggódjon! – Már hogyne aggódnék! Kérem, legalább a nevét és a címét mondja meg, hogy tudjam, kinek, hova juttassam el a pénzt, ha módomban áll. Mindent megteszek, hogy minél elõbb visszafizessem az adósságomat. – Ahogy gondolja. Ha ez megnyugtatja, tessék, itt a névjegykártyám. Jelenleg a „Baur au Lac” szállodában lakom. Tehát holnap vagy legkésõbb holnapután a testvéremmel mindenképpen felkeresem. Csak azt mondja meg, hova vigye a sofõröm! 17


7/18/2010

1:02 AM

Page 18

– Gyalog is mehetek. – Nem, még túl gyenge. Most nincs szükségem a kocsira. Eva megadta a fõbérlõje címét. A férfi kiszállt, feltette a kalapját, és utasítást adott a sofõrnek. – Viszontlátásra! – mondta búcsúzóul a lánynak, és megvárta, amíg a kocsi elindul. Lutz Olden ezután belépett az üzletbe, hogy leendõ anyósa megbízását elintézze. Eva elkerekedett szemmel, szinte megbabonázva nézte a kezében tartott százfrankos bankjegyet. Különös, ám ezzel a pénzzel, amelyet az idegen fiatalembertõl kapott, kellemetlenebbül és megalázottabbnak érezte magát, mint amikor összeesett az éhségtõl. Büszkeségét sértette, hogy el kellett fogadnia a pénzt. Azután lenézett a névjegykártyára: „Dr. Lutz Olden okleveles mérnök. Berlin, Hohenzollerndamm 16” – olvasta. Nehéz sóhaj szakadt fel a mellébõl, és elöntötte a szégyen, amiért egy idegentõl kénytelen volt mindezt elfogadni. Bárcsak visszafizethetné egy nap az adósságát! Tudta, hogy addig nem lesz nyugta. De miként juthatna ilyen szegényen és magányosan ennyi pénzhez? Eltette a pénzt és a névjegyet, s közben egyre határozottabban érezte, hogy többé nem találkozhat Lutz Olden doktorral. Nem akarta megvárni, hogy másnap a testvérével meglátogassa, és további segítséget nyújtson neki. Pedig senkinek sem tartozott volna oly szívesen hálával, mint éppen ennek a fér18


7/18/2010

1:02 AM

Page 19

finak! Nem tudta az okát, de nem is firtatta. Csak azt tudta, hogy hihetetlenül szégyellte magát elõtte. Nem tudott volna még egyszer a szemébe nézni, abba a jóságos, okos és meleg szempárba, amely oly együtt érzõn nézett rá. Az autó megállt, a sofõr kiszállt, és kisegítette Evát. – Nos, kisasszony, jobban érzi magát? – kérdezte jólelkûen. A lány lehajtotta a fejét. – Köszönettel tartozom, hiszen ön is segített rajtam. Sajnos, nem tudom viszonozni a jóságát. Isten áldja meg érte. – Na, na, ugyan mit akar megköszönni? A doktor úr intézett mindent, neki tartozik hálával. – Ó, igen, sosem felejtem el, amit értem tett. – Eva biccentett a sofõrnek, és bement a házba. A férfi utánanézett, és halkan csettintett. – Tulajdonképpen egészen szemrevaló teremtés. Ki gondolta volna, amikor olyan szörnyen sápadt volt, nem látszott rajta. Igen, igen, az éhség rettenetes – morogta maga elé, majd visszaült a kocsiba, és elhajtott. Eva elárulta Lutz Oldennek a nevét, és megadta a fõbérlõje címét, mivel a férfi ezt kívánta tõle. Most azonban eltökélte, hogy a férfi holnap nem találhatja itt. Ez járt a fejében, miközben felkaptatott a lépcsõn Körnerné lakásáig, és becsöngetett. 19


7/18/2010

1:02 AM

Page 20

Az asszony kellemetlenül meglepõdve nézett rá. – Ön itt, Malten kisasszony? Hisz megmondtam, hogy nem tudok magának tovább szállást biztosítani, bármennyire is sajnálom. – Nyugodjon meg, Körnerné, csak a holmimért jöttem, és a tartozásomat szeretném megadni. – A tartozását? Hát van annyi pénze? – Igen, tudja... kölcsönkaptam. Tessék, itt van! Ötvenhárom frankkal tartoztam. Kérem, adjon viszsza belõle. Körnerné csodálkozva meredt a százfrankosra. – Kitõl kapta ezt a rengeteg pénzt? – Úgysem ismeri az illetõt. Tehát kérem a holmimat és a visszajárót. Még szállást kell keresnem ma éjszakára. Az asszonyság kissé bizalmatlanul méregette a lányt. – Gyermekem, remélem, nem tévedt rossz útra? Ilyen sok pénzt senki sem adna kölcsön magának. Eva arca kigyúlt a szégyentõl. Keserûen felnevetett. – Valóban nem lenne csoda, ha rossz útra tévedtem volna, de nyugodjon meg! A jó Isten velem volt, és vannak még irgalmas emberek, akik egy magamfajta, ágrólszakadt szerencsétlennek is kölcsönadnak száz frankot. Mivel kevés az ilyen ember, megértem hitetlenkedõ arckifejezését. Kérem, most már adja ide a holmimat! Körnerné elõhozta a kis bõröndöt és a hegedût, 20


7/18/2010

1:02 AM

Page 21

és letette Eva elé. Azután bement a konyhába, és leszámolta a visszajáró pénzt. Közben a konyhaszekrényen álló levélre esett a pillantása, amely aznap délután érkezett, Eva Maltennek címezve. – Te jó ég, ezt majdnem elfelejtettem! Levele érkezett. Abban a reményben vettem át, hogy hamarosan rendezõdik a dolga, és visszajön. – Átnyújtotta Evának a visszajáró pénzt és a levelet. A lány meghökkenve meredt a borítékra. „Schrey Kávéház és Cukrászda” – olvasta a feladó nevét, és megremegett kezében a boríték. Néhány nappal ezelõtt végsõ elkeseredésében jelentkezett a kávéház hirdetésére, amelyben hegedûmûvésznõt kerestek, akinek egy zongoristával a vendégeket kellett szórakoztatnia. Mire Eva jelentkezett, az állást már betöltötték. A kávéház tulajdonosa azonban sajnálta, hogy nem alkalmazhatja a szép leányt, aki bizonyára vonzaná hozzá a vendégeket. Feljegyezte magának Eva címét arra az esetre, ha az eredetileg felvett hegedûmûvésznõ otthagyná. A lány úgy sejtette, a levélben Schrey úr arról értesíti, hogy mégis szüksége van rá. Erre a gondolatra majd kiugrott a szíve a helyérõl. Az állás jelenleg nemcsak az életben maradást jelentené számára, hanem azt a lehetõséget is, hogy visszafizetheti Lutz Olden doktornak az adósságát. Ez utóbbit mindennél fontosabbnak tartotta. Mégsem nyitotta ki a borítékot. Nem akarta, hogy kíváncsi szempár szegezõdjék rá, miközben olvas. 21


7/18/2010

1:02 AM

Page 22

A visszajáró pénzzel együtt a levelet is eltette, majd fogta a bõröndjét meg a hegedûjét, és sietve elbúcsúzott Körnernétõl. Lent, a lépcsõházi tompa világításnál kibontotta a levelet, és olvasni kezdte: „Mélyen tisztelt Kisasszony! A meghirdetett állásra felvett hegedûmûvésznõ hirtelen megbetegedett, és nem tudja betölteni az állást. Szerencsére feljegyeztem az Ön címét, és ezennel megkérdem, munkába tudna-e állni nálam már holnap. Délelõtt kilenckor kellene megjelennie az üzletemben, hogy még gyakorolhasson a zongoristával. Amint tudja, havonta száz frankot kap szabad fogyasztás mellett. A munkaideje naponta délután kettõtõl éjfélig tart, hat és hét óra között egy óra szünettel. Amennyiben elvállalja az állást, kérem, azonnal jelentkezzen, hogy ne kelljen másik hegedûs után néznem. Tisztelettel: Max Schrey” Eva beleremegett az izgalomba. Tehát mégiscsak megkapta a hõn áhított állást! Lelkesen felkapta a bõröndjét és a hegedûjét, és elhagyta a házat. Egyenesen egy közeli kis fogadóba ment, amely elõtt korábban gyakran elsétált. Ott akart éjszakára megszállni. Hála jótevõjének, volt rá pénze. 22


7/18/2010

1:02 AM

Page 23

Ki is vette az egyik tiszta szobácskát, amely épp a lóistálló fölött helyezkedett el. Azonnal felhívta Schrey urat. Közölte vele, hogy örömmel elfogadja az állást, és holnap kilenckor megjelenik az üzletben, hogy gyakoroljon a zongoristával. Schrey úr örült a döntésének, és Eva hosszú idõ után végre azzal az érzéssel térhetett nyugovóra, hogy szerény, de biztos megélhetést talált. Mielõtt azonban lefeküdt volna, levélpapírt vett elõ a bõröndjébõl, és írni kezdett Lutz Oldennak, a „Baur au Lac” szállodába. „Tisztelt Doktor Úr! Irántam tanúsított jósága szerencsét hozott az életembe. Amikor fõbérlõmnek kifizettem az adósságomat, átvehettem tõle egy levelet, amelyben állást ajánlanak nekem. Már holnap reggel megkezdem a munkát. Ez fölöttébb nagy boldogsággal tölt el, mindenekelõtt azért, mert így hamarosan visszafizethetem Önnek a tartozásomat. Amennyiben sikerül elõleget kapnom, már holnap postázom az öszszeget. Ha nem, kérem, legyen türelemmel, míg az elsõ fizetésem kézhez kapom. Mindezek ellenére örökre az adósa maradok, és sosem felejtem el, milyen jóságos volt hozzám. Így hát most már szükségtelen, hogy tisztelt húgával felkeressen. Egyébként sem szeretnék a továbbiakban a terhükre lenni. Engedje meg, hogy eljegyzéséhez teljes szívembõl sok boldogságot kívánjak. Ha nem is adatik meg, hogy 23


7/18/2010

1:02 AM

Page 24

valaha viszontlássam és személyesen rójam le a hálámat, mindig hálás szívvel gondolok majd Önre. Isten áldja meg a jóságáért. Az Önnek örökké hálás: Eva Malten”

24


7/18/2010

1:02 AM

Page 25

II. Lutz Olden bevásárolt a csemegeboltban, majd viszszatért menyasszonya szüleinek a villájába. Egy szolgálólány éppen a bejárati ajtó üvegét tisztította, hogy a másnapi ünnepen csak úgy ragyogjon. A férfi így csengetés nélkül léphetett be. A szolgáló közölte vele, hogy a hölgyek, anya és leánya a kisszalonban tartózkodnak. Megköszönte a felvilágosítást, s mivel ismerte a járást, fölöslegesnek tartotta, hogy a lány bejelentse. Komótosan, töprengve ballagott fel a vastag szõnyeggel borított lépcsõn. Gondolatai még Eva Malten körül jártak. Nem tudta elfelejteni a szerencsétlen teremtést, aki fedél nélkül, nincstelenül bolyong a világban. Halkan felsóhajtott, és felérve belépett az elsõ szobába, amelynek nyitva volt az ajtaja. A puha szõnyeg elnyelte a léptei zaját. A szomszéd szobából jövendõbelije és édesanyja hangját hallotta. Éppen félre akarta húzni a két helyiséget elválasztó függönyt, amikor meghallotta, hogy leendõ anyósa õt emlegeti. – Nem szabad elfelejtened, Herma, hogy Olden doktorral kötendõ házasságod mindannyiunk gondjait megoldja. Azt hiszed, Fred Waldheim megadhatná neked ezt a biztonságot? Hiszen szegény, akár a templom egere, még magát sem tudja eltartani. Apád annyit veszített a tõzsdén, hogy semmit sem tudna nektek adni. Sõt, neki van sürgõs segítségre szüksége, amit a gazdag Lutz Oldentól vár. A doktor25


7/18/2010

1:02 AM

Page 26

nak nem okoz gondot, hogy kisegítse. Térj észhez, és verd ki a fejedbõl ezt az oktalan szerelmet és Fred Waldheimet! – Ez nem oktalan szerelem, mama – hallotta Lutz menyasszonya válaszát. – Szeretem Fredet. Sosem fordult meg a fejemben, hogy máshoz menjek feleségül. Isten a tudója, mennyire elutasító voltam Olden doktorral. Ha lehetett, mindig kerültem, amíg tele nem beszélted a fejem, és rá nem vettél, hogy házassági ajánlatot csikarjak ki belõle. Közömbös voltam iránta, ám most, hogy mindenképpen feleségül kell mennem hozzá, már-már gyûlölöm. Azt várod tõlem, hogy feláldozzam magam, és kosarat adjak Frednek? Hát egész életemben boldogtalan legyek?! Lutz Olden szívében különös érzések kavarogtak e szavak hallatán. Mielõtt Sundné válaszolhatott volna leányának, a férfi belépett a szobába, és határozottan megszólalt: – Bocsássanak meg, kedves hölgyeim, de akaratlanul fültanúja voltam beszélgetésüknek. Magától értetõdõ, hogy nem fogadhatom el Sund kisasszony áldozatát. Hallottam, hogy másvalakit szeret, velem szemben pedig közömbös, sõt talán még gyûlöl is. Ilyen alapokra semmiképp nem építhetek egy házasságot. Visszaadom a szabadságát, nagyságos kisaszszony, és a jelenlétemmel sem zavarom többé. Õszintén kívánom, hogy hallgasson a szívére, és tegye boldoggá azt a bizonyos Fred Waldheimet, akit szeret. Azt hiszem, nem érdemes több szót vesztegetnünk az 26


7/18/2010

1:02 AM

Page 27

esetre. Szerencse, hogy még a hivatalos eljegyzés elõtt tisztáztuk érzéseinket, máskülönben valószínûleg mindketten igen boldogtalanok lettünk volna. Ajánlom magamat, s kérem, adják át üdvözletemet Sund úrnak. Holnap elutazom, s valószínûleg nem lesz idõm arra, hogy búcsúlátogatást tegyek önöknél. Lutz elõírásosan meghajolt, és elhagyta a szobát. Ügyet sem vetett Sundné marasztaló mozdulatára. Leviharzott a lépcsõn, és elhagyta a villát. „Hála Istennek! Mekkora szamárságot követtem volna el, ha az utolsó pillanatban nincs ez a véletlen! Hogy fog csodálkozni Dolly!” – morogta maga elé, és a tóparti sétányon a szállodájába igyekezett. Mindössze tíz percet kellett gyalogolnia, és jólesõ érzéssel szívta be a tiszta, õszi hegyi levegõt. Amint visszaért a szállodába, azonnal telefonhoz hívták. Sund úr, Herma apja kereste. A feleségétõl értesült a történtekrõl, aki betelefonált az üzletébe. Szerette volna elsimítani a dolgot, szerencsétlen félreértésrõl beszélt, amit tisztázni kell, és ami minden bizonnyal könnyen megmagyarázható. Lutz azonban kerek perec kijelentette, hogy számára tökéletesen érthetõ a dolog. Sund úr hiába igyekezett menteni a menthetõt, a férfi hajthatatlan maradt. Élvezettel fogyasztotta el a szálló éttermében a vacsorát. Amint falatozott, ismét eszébe jutott az éhezõ kis Eva. Arra gondolt, milyen kár, hogy a lány nem ül most itt vele. Bizonyára nagyon ízlene neki a pompás vacsora. Szíves örömest elbeszélge27


7/18/2010

1:02 AM

Page 28

tett volna vele. Emlékezett lágy, kellemes hangjára és arra, ahogy szép szemével hálásan és meghitten pillantott rá. Ha sejtette volna, hogy ma este szabad lesz, mindenképpen megkérte volna, vacsorázzon vele. Bár igen szegényes volt a lány öltözéke, mégis elõkelõség sugárzott belõle, finom úrilánynak tûnt. A dolgok azonban másképp alakultak, s talán így a jó. Aki egyszer megégette magát, az fél a tûztõl. Õ pedig kiadós leckét kapott. Megtapasztalhatta, milyen könnyen az oltár elõtt találja magát egy férfi, ha kissé mélyebben néz egy lány szemébe! Nem akart ismét veszélybe kerülni. Mialatt ezen morfondírozott, magas, erõs testalkatú férfi lépett az étterembe, aki nyomban magára vonta a vendégek figyelmét. Lutz is észrevette, és azonnal felpattant. – Gert! – kiáltotta a belépõnek. A férfi boldog mosollyal az ajkán indult felé. – Lutz! Öreg csirkefogó, micsoda meglepetés! Nem is gondoltam, hogy itt találkozunk. Egyedül vagy? – Akár az ujjam! Az ég küldött téged. Gyere, ülj le hozzám! – Szívesen! Igazán nagyszerû, hogy épp itt, Zürichben csavarogsz. Mi szél hozott erre? – Ezzel leült barátja asztalához. Lutz felkacagott. – Képzeld, az eljegyzésemre jöttem! Gert rémülten pillantott rá. 28


7/18/2010

1:02 AM

Page 29

– Csak nem akarod a házasság rabigájába hajtani a fejed? – Én nem akartam, de a jövendõbelim családja igencsak szorgalmazta. Nyugodj meg, a veszély elmúlt, ezúttal még sikerült ép bõrrel megúsznom. De hagyjuk, majd késõbb elmesélem. Most te következel. Halljam, hogy kerülsz ide! Azt hittem, még Biskrában vagy, és az észak-afrikai vasutat építed. Te meg egyszer csak itt teremsz, a szép Svájcban négerbarnára sülve! – Mégpedig teljes életnagyságban! A vasutam elkészült. A próbajárattal jöttem a tengerpartig, ott felszálltam egy gõzösre, amely elhozott Genovába. Onnan Svájcba vettem az irányt, ahol jókat kirándultam a hegyekben, hogy megtisztuljon a tüdõm a trópusi levegõtõl. Most pedig itt ülök, hogy holnap vagy holnapután visszamenjek Berlinbe. – Pompás! Akkor holnapután együtt utazunk. – Ezt megbeszéltük! Egy napon igazán nem múlik, bár nagyon vágyom már Berlinbe. Igen, mert ott lakik egy csodálatos teremtés, aki varázserõvel vonz a városba. – Most meg kiderül, hogy te akarod magadra venni a házasság béklyóit? – A legnagyobb gyönyörrel, de ez még jó idõbe beletelik. Azt hiszem, a választottam még nem érett meg a házasságra. Amikor három éve elmentem, süldõ lányka volt még, aki örökké csak kötekedett velem. 29


7/18/2010

1:02 AM

Page 30

Lutz kissé meghökkenve nézett a barátjára. – Gert? Csak nem az én... A férfi lelkesen bólintott. – De igen, Lutz, a sógorod szeretnék lenni. Persze nem a te két szép szemedért. De ha Dolly szemébe újra belenézek, tudom, elvesztem. Lutzot meglepte ez a vallomás. – Kedves barátom, mondanom sem kell, mennyire örülnék, ha te lennél a sógorom. De tudomásom szerint Dolly ki nem állhat téged. Sosem beszélt túl barátságosan rólad. Gert ezen csak nevetett. – Kibírhatatlannak tartott, mert mindig ugrattam, és sosem vettem komolyan. De tudod, meg kellett tartanom a szükséges távolságot. Még túl fiatal volt, engem pedig három évre Észak-Afrikába szólított a kötelesség. Ezért azzal bosszantottam, hogy kislányként kezeltem, ám a viselkedése elárulta az érzéseit. Szent meggyõzõdésem, hogy sosem lenne más felesége. – Talán ezért kosarazza ki sorra a kérõit? – Erre mérget vehetsz. – Én meg azt hittem, azért nem akar férjhez menni, hogy engem ne hagyjon magamra! – Jobb, ha nem ringatod magad effajta illúziókba! Meglátod, hamarosan elrabolom tõled. De az ég szerelmére, el ne árulj neki! Elõször meg kell szelídítenem. Ha értesül a szándékomról, még elutasítóbb lesz, és még jobban megnehezíti a dolgomat. 30


7/18/2010

1:02 AM

Page 31

Amúgy sem segítene rajtad, ha kikotyognád elõtte a titkomat. Így is, úgy is feleségül veszem a húgodat. Lutz megszorította barátja kezét. – Senkire sem bíznám szívesebben, mit rád, Gert. Remélem, nem fogsz csalódni a reményeidben. Természetesen semmit sem árulok el neki. De azt jó, ha tudod, hogy holnap délelõtt idejön. Gert Torring, aki szintén mérnök volt, akárcsak Lutz, kérdõn felvonta a szemöldökét. – Ide, Zürichbe? Mit keres itt? – Az eljegyzésemet jön megünnepelni. De most már ideje, hogy elmondjam, milyen fordulatot vett võlegénységem története. Miközben a két barát megvacsorázott, Lutz elmesélte, miként esett áldozatul Wengenben, egy hegyi szállóban egy férjvadásznak, majd egy órával ezelõtt hogyan sikerült szerencsésen megszabadulnia a hálóból, amelyet kivetettek rá. Amikor befejezte a történetét, Gert megrázta a kezét, és így szólt: – Ehhez csak gratulálhatok, Lutz. Rettenetes csapás lett volna, ha elveszed azt a teremtést! Nem, fiacskám, az ilyen házasság nem nekünk való. Ha már igába kell hajtanunk a fejünket, legalább azért tegyük, mert szívünk ezt parancsolja, és mert biztosan tudjuk, hogy rátaláltunk az igazira. Lutz elgondolkodva meredt maga elé. Egy csodálatos szemû, sápadt arcú, gyámoltalan teremtés jelent meg lelki szemei elõtt, akinek finom vonalú, 31


7/18/2010

1:02 AM

Page 32

halványpiros ajka megbabonázta tekintetét. Bosszúsan hessegette el magától ezt a képet, majd megkérdezte a barátját: – És az én kis Dollym lenne számodra az igazi? Gert válaszul csupán bólintott. Azután mindenfélérõl beszélgettek, ami az elmúlt három évben megesett velük, és nem fogytak ki a szóból. Késõre járt, amikor a két barát elbúcsúzott, és kiki ment a szobájába. Elõtte megbeszélték, hogy Gert másnap nem megy ki az állomásra Dollyért. Az ebédnél akart csak találkozni a testvérpárral. Lutz pedig egy szóval sem említi húgának, hogy Gert Zürichben van. A fiatalember meglepetésszerûen akart Dolly elé lépni. Azt remélte, így már az elsõ találkozásukkor kiderül, hogy áll a szénája a lánynál.

32


7/18/2010

1:02 AM

Page 33

III. Eva Malten másnap pontban kilenckor megjelent a Schrey Kávéházban, ahol megtudta, hogy Schrey úrral ilyenkor még nem lehet beszélni. A tulajdonos azonban azt az utasítást adta, hogy gyakoroljon a zongoristával. Ezen a korai órán csak néhány vendég tévedt be a pályaudvarról, hogy megreggelizzen. A kávéház a vasútállomástól a tó felé vezetõ út mentén állt. Eva megborzongott, amikor körülnézett. A helyiség így reggel nem festett túl barátságosan. A zongorista még jobban lehangolta. Püffedt, vörös arcáról lerítt, hogy alkoholista. Meglehetõsen durván felszólította Evát, hogy lépjen a zongorához, és nézze meg a kottákat. – Mindet el tudja játszani? – kérdezte kissé bizalmatlanul. A lány átlapozta a kottákat. Csupa olyan darab volt, amelyet ismert és már játszott is. – Igen, minden nehézség nélkül – válaszolta nyugodtan. – Hm, nem túloz egy kicsit? – Nem, nyugodt lehet. – Na, akkor játsszuk el elõször a szonátát! Eva megható gondossággal vette ki hegedûjét a tokból. Felhangolta, majd szép, komoly szemével a zongoristára pillantott. – Kész vagyok. 33


7/18/2010

1:02 AM

Page 34

A férfit valamiképp nyugtalanította ez a kifejezõ szempár, és megpróbált kissé udvariasabb tartást felvenni. Leült a zongorához, és belekezdett a darabba. Igen hanyagul játszott, figyelmetlenül és minden átélés nélkül. Eva fájdalmasan összeráncolta a homlokát. Azután felemelte a vonót, és karcsú kezével tisztán csengõ, szívszorítóan édes hangokat varázsolt elõ hangszerébõl. A jelen lévõ néhány vendég meghökkenve kapta fel a fejét. A zongorista is meglepõdött, és már szégyellte felületes játékát. Eva hegedûjének tiszta, telt hangja arra késztette, hogy a legjobbat hozza ki magából. A korai vendégek, akiknek máskor nem volt részük zenei élvezetben, most remek elõadást hallhattak. A lány játékára még a tálalóablakban is kíváncsi tekintetek jelentek meg. Hamarosan Schrey úr is elõkerült. Terebélyes, kopasz, ötvenes évei közepén járó férfi volt. Észrevétlenül lépett be, és elégedetten hallgatta két alkalmazottja elõadását. Nem volt zeneértõ, és nem ismerhette fel Eva mûvészetének igazi értékét, mégis megérezte, hogy vendégei rendkívül színvonalas szórakozásban részesülhetnek. A zongorista összehajtotta a kottákat, majd kissé kelletlenül, mégis elismerõen így szólt: – Felesleges tovább próbálnunk, Malten kisaszszony. De mondja csak, miként jutott eszébe, hogy ebben a kávéházban lépjen fel? Maga nem ide való. – Meg kell élnem valamibõl, s mindeddig nem találtam máshol állást – felelte Eva a maga szerény, 34


7/18/2010

1:02 AM

Page 35

félénk modorában, amivel nyomban barátjává tette az iszákos, elzüllött, öreg zenészt. Az nyomban felhagyott a nagyképûsködéssel, és amikor a tulajdonos odalépett, így szólt hozzá: – Valódi mûvésznõre tett szert, Schrey úr! A vendégeinek ezentúl sokkal nagyobb élvezetben lesz részük, mint amit maga a kávéjával meg a süteményével tud nyújtani nekik. Megengedhette magának ezt a hangot, mert a fõnöke is tudta, hogy ilyen olcsón nem jutna másik zongoristához. Schrey úr kedvesen üdvözölte Evát, majd így folytatta: – Nagyon szépen játszott, Malten kisasszony, és igen magabiztosnak tûnt. – Nincs oka aggodalomra, Schrey úr – válaszolta a Gustav Rungeként bemutatkozott zongorista a lány helyett. Eva még bátortalanul hozzáfûzte, hogy igyekszik minden tõle telhetõt megtenni. – Rendben. Reggelizett már? Nem? Katheli, hozzon enni Malten kisaszszonynak és Runge úrnak! Egyébként nem jár reggeli, Malten kisasszony, hiszen csak kettõkor kezdi a munkát. Ezért jól teszi, ha otthon megreggelizik. Egy kis sütemény mindig szokott maradni, abból vihet haza esténként. Jót tenne önnek, ha felszedne néhány kilót. Eva meghajolt, és köszönetet rebegett, bár fõnöke szavait megalázónak érezte. Schrey úr ezzel visz35


7/18/2010

1:02 AM

Page 36

szavonult, hogy alaposan bereggelizzen. Asztaláról soha nem hiányozhatott az ecetes hering, mivel cukrászdája állandó édes illata után odavolt a savanyú ízekért. Eva és Runge úr helyet foglaltak az egyik asztalkánál. A pincérnõ egy kancsó tejszínes kávét hozott nekik, s hozzá egy tál ízletes, vajas süteményt. A lány félénken csipegetett, míg Runge úr egy szempillantás alatt eltüntette a sütemény nagyobb részét. A pincérnõ már ismerhette a zongorista falánkságát, mert kis idõ múlva hozott még két süteményt Evának, és rosszallóan így szólt Rungéhoz: – Ez a kisasszonyé. Maga már bõségesen belakott. A férfi lekicsinylõen végigmérte a pincérnõt, aztán Evához fordult, és a tõle telhetõ legkedvesebb mosolyával így szólt: – Bocsássa meg, ha túl sokat ettem. Nem is figyeltem oda, tudja, az efféle földi dolgok nem érdekelnek. – Hagyja csak, Runge úr, hiszen nekem is jutott elég – felelte a lány udvariasan. Mindazonáltal örült, hogy a felszolgáló külön gondolt rá, mert neki bizony csak egyetlen sütemény jutott, míg az összes többit a földi dolgokkal állítólag nem foglalkozó Runge úr pusztította el. Miután megreggelizett, és köszönetet mondott a barátságos pincérnõnek, már csak kis idõre mehetett el, hiszen két órára vissza kellett érnie. Elõtte azonban mindenképpen el akart még intézni valamit. 36


7/18/2010

1:02 AM

Page 37

Megvárta, hogy fõnöke ismét megjelenjen, és odalépett hozzá. Hol elvörösödött, hol elsápadt, miközben hetven frank elõleget kért tõle. Felajánlotta, hogy itt hagyja a hegedûjét zálogul, és elnézést kért, de mint mondta, roppant fontos számlát kell rendeznie. Schrey úr kissé megütközve nézett rá. – Nem szoktam elõleget adni, de ezúttal kivételt teszek. Ne szóljon róla Rungénak, különben õ is elõleget kér, azután leissza magát, és nem jön be dolgozni. A hegedûjét pedig vigye csak el nyugodtan. Mivel gyakorolna különben? Ennyire már megbízom önben. Eva fellélegezve mondott köszönetet. Nyomasztó tehertõl szabadult meg, hogy máris visszafizethette Olden doktornak az adósságát. Megkönnyebbült szívvel ment vissza a fogadóba, miután a postán feladta a száz frankot. Az utalványra a következõt írta: „Nagyon boldog vagyok, hogy máris visszaküldhetem Önnek a pénzt. Új munkahelyemen sikerült elõleget kérnem, s így lehetõvé vált, hogy rendezzem a tartozásomat. Hálás köszönettel: E. Malten” Nagyot sóhajtott, amikor mindezt elintézte. Most már sokkal nyugodtabb volt. Visszavitte hegedûjét a fogadóba, és rögvest felkerekedett, hogy szerény kiadó szobát keressen. Hamarosan talált is egyet. Havonta negyven frankot kellett fizetnie érte. Így 37


7/18/2010

1:02 AM

Page 38

hatvan frankja maradt egyéb szükségleteire. Mivel mindig szerényen élt, azt remélte, jól kijön majd ebbõl az összegbõl. A fogadóból elhozta, és új lakásába vitte a holmiját. Azután rendbe szedte magát, és felvette egyetlen rendes ruháját, egy egyszerû, fekete selyemruhát. Este szerencsére már nem látszik, hogy kissé kopott, különben pedig igen csinosan állt rajta. Visszament a Schrey Kávéházba, hogy munkába álljon. Nagy örömére rögtön kiadós ebéddel várták, amelyet azonban sajnálatára Gustav Rungéval kellett elfogyasztania. A zongorista nem tudott viselkedni az asztalnál, habár láthatóan minden tõle telhetõt megtett Eva társaságában. Miután jóllaktak, nyomban felmentek a kis pódiumra. Schrey úr szemügyre vette a lányt, és szerfelett meg volt elégedve a külsejével. Biztos volt benne, hogy néhány vendége szívesen jön majd vissza a szép hegedûmûvésznõ kedvéért, aki ráadásul remekül játszik. Annyira fellelkesült, hogy a konyhában elrendelte, Malten kisasszonynak bõségesen mérjék az ennivalót, és esténként a megmaradt süteményekbõl készítsenek neki kiadós csomagot másnapi reggelijéhez. – Fel kell szednie pár kilót, hogy csinosabb legyen – mondta a feleségének. Ennek köszönhetõen Eva ezentúl mindig jóllakhatott, és ismét kivirágzott, mint a régi szép idõkben. 38


7/18/2010

1:02 AM

Page 39

IV. Már kilenc óra is elmúlt, amikor Lutz Olden másnap reggel a „Baur au Lac” szállodában felébredt. Sietnie kellett, hogy idõben kiérjen testvére elé a pályaudvarra. Gyorsan felöltözött, és lement reggelizni. Gert Torring már ott volt. Lutz leült a barátjához, majd a pincér a reggelivel átadott neki egy levelet. A fiatalember csodálkozva pillantott a borítékra. Nem hivatalos levél volt, a kézírást pedig nem ismerte. – Megbocsátasz – mondta a barátjának, és felnyitotta a borítékot. Elõször az aláírást olvasta el: Eva Malten. Saját maga is meglepõdött, milyen érdeklõdéssel futotta végig azt a néhány sort, amelyet a lány írt neki. Megütközött rajta, hogy nyomtalanul el akar tûnni az életébõl, és nem akarja többé látni. Lutz már elõre örült az újabb találkozásnak és annak, hogy segíthet rajta, ám a lány keresztülhúzta a számítását. Visszahúzódása még inkább felkeltette iránta az érdeklõdését. Nem lehet olyan nehéz kideríteni mostani lakhelyét, gondolta. Valószínûleg közölte korábbi fõbérlõjével, azzal a bizonyos Körnernével, hol sikerült ilyen gyorsan munkát találnia. Elhatározta, hogy amint ideje engedi, felkeresi az asszonyt. Gert Torringnak feltûnt lehangoltsága. – Remélhetõleg nem valami rossz hír? – kérdezte. 39


7/18/2010

1:02 AM

Page 40

Lutz felegyenesedett, és sietve mellényzsebébe csúsztatta a levelet. – Nem, nem fontos – vágta rá. Képtelen lett volna Eva Maltenrõl beszélni. Ám mialatt reggeliztek, és mindenfélérõl társalogtak, egyre csak a lány járt a fejében. Aggódva gondolt arra, milyen állást szerezhetett, és hogy mehet a sora. Közben egyre erõsebb lett benne a vágy, hogy mielõbb viszontlássa. Reggeli után elbúcsúzott a két barát. Gert Torring egy hajóutat készült tenni a tavon, és csak ebédnél akart találkozni a testvérpárral. Lutz megnézte az óráját, és megállapította, hogy a vonat érkezéséig még van egy kevés ideje. Elhatározta, hogy felkeresi Körnernét. Kocsija már a szálloda elõtt várakozott. – Voss, visszatalálna ahhoz a házhoz, ahol tegnap este kitette azt az éhségtõl elgyengült kisasszonyt? – kérdezte a sofõrjétõl. – Szeretném tudni, hogy van. – Természetesen, nagyságos uram. Nincs messze innen. – Akkor máris vigyen oda! Néhány perces út volt mindössze, és a kocsi megállt egy szegényes ház elõtt. Lutz felment a keskeny lépcsõn, és becsengetett az egyik ajtón, amelyen a Körner nevet látta. Maga Körnerné nyitott ajtót. – Beszélhetek Malten kisasszonnyal? – kérdezte a férfi udvarias meghajlással. 40


7/18/2010

1:02 AM

Page 41

Az asszony meghökkenve bámult rá. El sem tudta képzelni, mit akarhat ez az elõkelõ úr egykori bérlõjétõl. – Nem, nem beszélhet Malten kisasszonnyal, mivel már nem lakik itt. Lutz halvány bizalmatlanságot vélt felfedezni Körnerné szemében. – Igazán sajnálom – kezdett udvarias magyarázkodásba, hogy eloszlassa az asszony gyanakvását. – Tudja, Malten kisasszony megpályázott nálam egy állást, amely most megüresedett. Meg tudná mondani, hol találom a kisasszonyt? Körnerné tudta, hogy egykori lakója számtalan álláshirdetésre jelentkezett, és egybõl barátságosabb hangot ütött meg. – Sajnos, csupán annyit mondhatok, hogy tegnap este elvitte innen a holmiját. Másik szállás után akart nézni, mivel már kiadtam a szobáját, így nálam nem szállhatott meg. Egyébként azt hiszem, tegnap állásajánlatot kapott, ugyanis levele érkezett. Senkije sincs a világban, sosem kapott levelet. Még csak el sem olvasta, annyira sietett. – Azt sem tudná megmondani, ki írt neki? Nem volt rajta feladó? – De igen. Még el is olvastam, de sajnos elfelejtettem. Na, mi is állt rajta? Nem, nem emlékszem, uram. Roppant feledékeny lettem. Lutzot nagyon letörték az asszony szavai. Minél távolabbinak tûnt a viszontlátás, annál jobban vágyó41


7/18/2010

1:02 AM

Page 42

dott a lány után. Úgy érezte, nem lesz nyugta, amíg meg nem tudja, jóra fordult-e a sora. – Módfelett sajnálom. Ugyanis Malten kisasszony lenne a legalkalmasabb az állásra. – Megkérdezhetem, milyen munkáról lenne szó, uram? Lutz egy pillanatra elgondolkodott. – Titkárnõként akartam alkalmazni. – Ó, mennyire sajnálja majd, hogy nem fogadhatta el az állást. Bárcsak tudnám, hová ment! – Amennyiben találkozna vele a közeljövõben, tisztelt asszonyom, kérem, adja át neki a névjegykártyámat, és közölje vele, hogy szeretném titkárnõnek alkalmazni. Talán még nem késõ. Egy ideig fenntartom neki az állást. Holnapig a „Baur au Lac” szállodában talál, késõbb a berlini címemen érhet el. – Rendben, uram, értesíteni fogom, amint hallok valamit Malten kisasszonyról. Talán egyszer felkeres, hiszen nálam lakott néhány hónapig, és egészen jól kijöttünk. Csak hát bármennyire igyekezett is, nem kapott állást, az embernek pedig meg kell élnie valamibõl. – Értem. Malten kisasszonynak nem volt pénze, és nem tudta kifizetni a lakbért – mondta Lutz, mintha csak most értette volna meg a helyzetet. – Nos igen, uram, így történt. Nekem olyan bérlõ kell, aki tud fizetni. Különben, Isten a megmondhatója, ilyen rendes, jól nevelt és szerény teremtést ritkán talál az ember albérlõnek. Nagyon sajnálom 42


7/18/2010

1:02 AM

Page 43

a szerencsétlen sorsa miatt. Most pedig, amikor jóra fordulhatna a sora, nem tudom, hová, merre ment. Igazán elkeserítõ! Körnernét valóban lesújtotta, hogy nem tudta elérni Eva Maltent, és nem segíthetett neki, hogy ennél az elõkelõ úrnál kapjon állást. Lutz pedig, miután belátta, hogy itt semmit sem fog megtudni Eva tartózkodási helyérõl, sietve elbúcsúzott. Bosszankodott magán, amiért ennyire leverte az, hogy nem találta meg a lányt. „Milyen ostoba vagyok! Alig menekültem meg az egyik veszélybõl, és máris újabb bonyodalmakba akarok keveredni! Örülnöm kellene, hogy a kis Eva eltûnt, így legalább nem követek el újabb butaságot!” – nyugtázta magában, miközben leszaladt a keskeny lépcsõn. Az utcára érve odakiáltott a sofõrjének: – A pályaudvarra! Voss kérdõn pillantott rá. – Vagy úgy, bizonyára tudni akarja, hogy van a kis védencünk. Úgy tûnik, jól érzi magát. Még tegnap kapott egy állásajánlatot, aztán eltûnt. Nos, teljesítettük keresztényi kötelességünket, s ezzel elintézettnek tekintem az ügyet. Beült a kocsiba. Ám bármennyire igyekezett is, mégsem tudta lezárni magában az ügyet. Egyre maga elõtt látta Eva Malten arcát, amint a vermut és a sonkás kenyér hatására lassan visszatér belé az élet, és gyöngyház fényû, szép szürke szeme csillogni kezd. Nem mindennapi szépség, gondolta Lutz, egy43


7/18/2010

1:02 AM

Page 44

szerû ruhája ellenére is igazi hölgy benyomását keltette… Az ördögbe is, már megint õ jár az eszében! Hát nem tudja végre kiverni a fejébõl? – korholta magát. Vajon a lakhelynyilvántartó hivatalban nem érdeklõdhetné meg az új címét? Mindenképpen ki kellett jelentkeznie, és meg kellett adnia, hová távozik. Bármennyire tiltakozott is az esze, az ötlet örömmel töltötte el. Igen, ma délután utánajár a hivatalban, amíg Dollyt egy idõre Gert Torring társaságában hagyja. No persze Baumann-né, a társalkodónõ is ott lesz a húga mellett. A pályaudvaron nem kellett sokáig várnia a vonat érkezésére. Alig pöfögött be a szerelvény, máris a nyakába ugrott egy karcsú, törékeny teremtés, aki hol sírt, hol nevetett, s láthatóan magánkívül volt az örömtõl. Ez a bájos, melegbarna szemû, finom arcú szõkeség volt a testvére, Dolly. Lutz szorosan magához ölelte, és nevetve nézett le rá. – Ugyan már, Dollykám, miért pityeregsz? Hiszen újra együtt vagyunk – vigasztalta. A lány keservesen felsóhajtott. – Talán nincs okom a sírásra, Lutz? Hiszen ripszropsz eljegyezted magad anélkül, hogy kikérted volna a véleményem. Még csak nem is ismerem a választottadat, azt sem tudom, tetszik-e majd nekem, el tudom-e fogadni testvéremnek. A fiatalember töprengve nézett a húgára. 44


7/18/2010

1:02 AM

Page 45

– Testvérednek? Ó, igazad van, Dolly, ez meg sem fordult a fejemben. Most, hogy mondod, azt hiszem, te és õ... nos, nem illenétek össze. Dolly meghökkenve pillantott rá. – Nem illenénk össze? Ó, Lutz, rögtön gondoltam! Rettenetesen boldogtalan vagyok az eljegyzésed miatt! Ám mielõtt újra elsírta volna magát, a bátyja felszabadultan felnevetett. – Légy nyugodt, kicsi Dollym, az eljegyzésem füstbe ment! Megint szabad vagyok, mint a madár! – Tréfálsz, Lutz? – Nem, a lehetõ legkomolyabban mondom. Amilyen hirtelen lettem võlegény, olyan gyorsan váltam ismét szabaddá. De hagyjuk ezt késõbbre! Addig is próbálj megnyugodni, testvérkém! Újra teljesen a tiéd vagyok. Majd mindent megbeszélünk. Elõbb azonban köszöntenem kell Baumann-nét. Kezet nyújtott a terebélyes asszonyságnak, aki mosolyogva várta, hogy rá kerüljön a sor. – Isten hozta, kedves Baumann-né! Köszönöm, hogy Dollyval eljöttek. Igaz, úti céljuk nem teljesülhet, mivel az eljegyzésem meghiúsult, de örüljünk a viszontlátásnak! Legelõbb is pedig intézzük el a poggyászjegyet! Dolly valószínûleg ruhákkal teletömött, óriási hajókoffert hozott magával. – Természetesen, Lutz. Az eljegyzésedre hívtál bennünket, én pedig méltóképpen akartam képviselni az Olden családot. 45


7/18/2010

1:02 AM

Page 46

– Igazad van, Dolly. Hordár! Kérem, a kézitáskát is vigye! Most már mehetünk. Dolly belekarolt a bátyjába, Baumann-né pedig a testvérek mellett lépdelt. Lutz a pályaudvar elõtt besegítette a hölgyeket az autóba. Voss tisztelettel üdvözölte a kisasszonyt és társalkodónõjét, majd gazdája utasítására berakta a bõröndöket a kocsiba. Miután mindnyájan kényelmesen elhelyezkedtek, elindultak a szállodába. A „Baur au Lac”-ba érve Lutz egybõl a lifthez vezette a hölgyeket. Egyikük sem vette észre, hogy a közeli sarokban Gert Torring ül, és égõ szemmel figyeli Dollyt. Szíve hevesen kalapált, és elragadtatva állapította meg, hogy az egykor bájos bakfisból idõközben elbûvölõ ifjú hölgy lett. Repesve várta az ebédidõt, hogy végre újra a színe elé léphessen. Lutz felkísérte a hölgyeket a szobáikba, majd elbúcsúzott tõlük. – Ha kissé felfrissültél, és átöltöztél az ebédhez, kopogj az összekötõ ajtón! A szobám ugyanis közvetlenül a tiéd mellett van. Akkor átjövök, és mindent megbeszélünk. Baumann-né addig nyugodtan lepihenhet. – Rendben van, Lutz. Tíz perc múlva kész vagyok. A fiatalember visszavonult, hogy õ is felfrissítse magát. Tíz perc sem telt bele, és már hallotta a kopogtatást. Lutz átment a húgához, aki felüdülve állt elõtte elbûvölõ eperszínû ruhájában, amelyet fehér bársonyszalagok díszítettek. 46


7/18/2010

1:02 AM

Page 47

Dolly maga mellé ültette bátyját a kanapéra. – Mesélj, Lutz! Baumann-né nem zavar minket, ebédrõl is kimentette magát. Estig nem lehet rá számítani, ami remélhetõleg nem érint kellemetlenül. – Hát persze hogy nem – nyugtatta meg Lutz, majd elõadta eljegyzése történetét. Dolly a nyakába borult. – Ó, szörnyû lett volna, ha olyan nõt veszel feleségül, aki mást szeret! Szegény Lutz! Tudom, mennyire megviseltek a történtek, és csak színleled ezt a közönyt. Nem akarod, hogy boldogtalannak lássalak. – Becsületszavamra, Dolly, örülök, hogy visszanyertem a szabadságomat! Hidd el, fölöslegesen aggódsz! Egyáltalán nem fáj a szívem. Lutz maga elé meredt, és Dolly eddig ismeretlen kifejezést fedezett fel a szemében. A férfi azonban nem Herma Sundra, hanem Eva Maltenra gondolt. Szinte akarata ellenére csúsztak ki a száján a következõ szavak: – Képzeld csak, Dolly, olyan élményben volt részem, amely sokkal jobban foglalkoztat, mint az eljegyzésem, illetve annak meghiúsulása. Megismerkedtem egy lánykával, aki egy csemegebolt elõtt eszméletlenül omlott a karomba. – Azzal részletesen elmesélte húgának a történteket. Dolly figyelmesen hallgatta, majd megragadta a kezét. – Most már értem, mi volt az az ismeretlen kifejezés a szemedben, Lutz. Azt hittem, el akarod tit47


7/18/2010

1:02 AM

Page 48

kolni elõlem, mennyire bánt, hogy meghiúsult az eljegyzésed Herma Sunddal. De az a különös kifejezés a szegény kis Eva Maltennak szólt, igaz? – Ne vedd ennyire komolyan a dolgot, Dolly! Nyugtalanít, hogy nem tudom, valóban megszabadult-e szegény minden bajtól. Ha biztos lennék ebben, valószínûleg hamarosan elfelejteném. Ugye, megértesz? Dolly kedvesen megsimogatta bátyja homlokát. – Ez csak természetes. Borzasztó, hogy vannak emberek, akik annyira szegények, hogy éhezni kényszerülnek. Kár, hogy nem sikerült megtudnod, hová ment. Segíthettünk volna rajta, és megszabadultál volna ettõl a gondtól, amelyet tökéletesen megértek. Az együttérzés rettenetesen tudja nyomni az ember szívét. – Valószínûleg bele kell törõdnöm a dologba, Dolly. Úgy terveztem, hogy ma kettesben elmegyünk hozzá, és te esetleg szerzel neki valamilyen testre szabott munkát. Nos, a menekülésével keresztülhúzta a számításomat. Mert csak menekülésnek nevezhetem az eltûnését. Szégyellte elõttem a szegénységét, és nem akart viszontlátni. Elhiheted nekem, rettenetesen szenvedett attól, hogy jótéteményt kellett elfogadnia tõlem. Ebben biztos vagyok. – Tökéletesen megértem szegénykét. Nem tudhatnánk meg valahogy mégis, hol tartózkodik jelenleg? – A lakhelynyilvántartó hivatalra gondoltam. Ott talán érdeklõdhetnénk. 48


7/18/2010

1:02 AM

Page 49

– Veled megyek. Ha ketten kérdezõsködünk, az nem olyan feltûnõ, mint ha egy fiatalember kutat egy egyedülálló lány után. Lutz vidáman bólintott. – Rendben, Dolly! Ma délután utánajárunk a dolognak. De errõl senkinek egy szót se! – Hiszen ez természetes. Alig foglaltak helyet az elegáns étteremben, amikor Dolly hirtelen összerezzent, és úgy meredt az ajtóra, mintha káprázna a szeme. Elõször elsápadt, majd amikor Gert Torring egyenesen megindult feléjük, pipacsvörös lett. A férfi az asztalukhoz lépett, és boldogan vette észre, hogy Dolly ajka megremeg a visszafojtott izgalomtól. – Nagyságos kisasszony, örülök, hogy ilyen hoszszú idõ után ismét találkozunk – mondta Gert, mintha csak tegnap váltak volna el. Rezzenéstelen arca nem árulkodott az érzéseirõl. Ugyanolyan nyugodtan és fesztelenül viselkedett, mint mindig. Ez a kimértség csaknem kihozta Dollyt a sodrából. Minden önuralmára szüksége volt, hogy legyõzze az izgatottságot, amely a férfi megpillantásakor elhatalmasodott rajta. Igyekezett hasonló fesztelenséggel válaszolni: – Ó, Torring doktor! Hát visszatért Afrikából? Olyan közömbös nyugalommal beszélt, hogy még a bátyja is észrevette a színlelést. – Ugye, megengedi, hogy leüljek az asztalukhoz? 49


7/18/2010

1:02 AM

Page 50

A lány szinte már sértésszámba menõ egykedvûséggel válaszolt: – Tessék! – Majd a bátyjához fordulva megkérdezte: – Mondd csak, te tudtad, hogy Torring doktor Zürichben van? – Hát persze, Dolly! Tegnap este éppen vacsoráztam, amikor váratlanul felbukkant ez az afrikai. – Szólhattál volna. – El is felejtettem, kicsim. De ugye nem feszélyez a jelenléte? A lány nem parancsolhatott az érzéseinek. Árulkodóan ismét arcába szökött a vér. – Hát persze hogy nem. Torring afrikai élményeirõl kezdett mesélni. Ám mielõtt belemerült volna, mélyen Dolly szemébe nézett. – Képzelem, mennyire ég a vágytól, hogy hallhassa, mi történt velem Afrikában! – Mindig tudtam, hogy kissé beképzelt, doktor úr! – vágta rá azonnal a lány. A férfi úgy hajolt meg, mintha bókot kapott volna. – Ön rendkívül szeretetreméltó, nagyságos kisasszony – jelentette ki fensõséges nyugalommal, ami mindig is bosszantotta Dollyt. Ennek ellenére visszafojtott lélegzettel hallgatta a férfi lebilincselõ beszámolóját, és alig tudta levenni róla a szemét. Amikor azonban Torring kedves mosollyal megemelte felé a poharát, hetykén hátra50

Hedwig Courths-Mahler. Merre jársz, kedvesem?

Recommend Documents