H Í R Ú J S Á G J A KÖNYV MAGYAR OLVASÓINAK ELSŐ. Jézus, mint a Tanítómester (folytatás) Az elme evolúciója (folytatás)

AZ URANTIA KÖNYV MAGYAR OLVASÓINAK ELSŐ

HÍRÚJSÁGJA II. évfolyam, 7. szám

2007. július

Jézus, mint a Tanítómester (folytatás) [A UAI Journal folyóiratban Indulj el a mennyei létpályádon! címmel a tanítási készség személyre szabott kifejlesztésének tervét felvázolni igyekvő cikksorozat jelent meg, illetőleg jelenik meg 2006-2007-ben. A négyrészes cikksorozat a készségek elsajátításának négy szakaszát mutatja be: kezdeti érdeklődés, félszeg jártasság, megfontolt hozzáértés, és k ite ljes ed ett s z ak érte le m. A következő összeállítás is e tanulmány közreadását készíti elő. *** A forrásmű: Prentice, Carolyn: Jesus as the Master Teacher. In: Journal. A News Journal for Readers of The Urantia Book. 2001. szeptember. 8. évf. 3. szám. p.7-13. International Urantia Association, Chicago. Fordította és szerkesztette: C.s.e.h G.á.b.o r.]

A tartalomból:

Jézus, mint a Tanítómester

Némi meglepődéssel olvashatjuk Az Urantia Könyvben, hogy Jézus ritkán tanított tömegek előtt. Mihelyst felkészítette apostolait, ők prédikáltak – de közülük még így is csak néhányan voltak kiváló prédikátorok. A mester alapvetően személyes, szemtől szembeni formában végezte a munkáját, pl. a tanítók felkészítését Rómában (p.1455:4-6). És csak 12 apostolt választott a munkája megkezdéséhez (gyakran elgondolkodom azon, hogy e tényadat talán

az optimális osztálylétszámra utal). A szemtől szembeni megközelítést igen eredményesnek találtam a nyelvtantanári pályám során. A többi tantárgyhoz hasonlóan az írásoktatás is hagyományosan úgy folyik, hogy a tanár kiáll az osztály elé és bizonyos szerzők színvonalas írásait részletesen elemzi – bizonyos technikák használatát, mások kerülését kiemelve. Ez után a diákok dolgozatot írnak; a dolgozatot leosztályozzuk és kiosztjuk – és ez az egész igen személytelen. (folytatás a 2. oldalon)

1

Az elme evolúció- 1 ja Jézus néhány tanítása: Az igazságról és a hitről

5

Isten, véletlen és szükségszerűség

6

Válogatás a 10 „Magvas Gondolatokból” Hírek a magyar fordításról

5. Személyes, szemtől szembeni megközelítés alkalmazása

10

Az elme evolúciója (folytatás) A hét elmeszellemsegéd [folytatás] 4. A tudás szelleme – a kaland és a felfedezés kíváncsiság-anyja, a tudományos szellem; a bátorság szellemének és a tanácskozás szellemének iránymutató vezetője és hűséges társa; a bátorság képességét a növekedés hasznos és progresszív ösvényein való haladás érdekében munkára bíró késztetés. [p.402:6] 5. A tanácskozás szelleme –

a szociális késztetés, az egyedek közötti együttműködés felruházottsága; az akarattal bíró teremtmények képessége a társaikkal való összhang kialakítására; az alacsonyabb rendű teremtmények között a társas ösztön eredete. [p.402:7]

6. Az istenimádat szelleme – az elme teremtményeket a két alapvető erkölcsi létforma egyikébe való bekerülésre ösztökélő vallásos impulzus, első önálló késztetés. Az isten-

imádat szelleme mindörökre megkülönbözteti a vele társult állatot az elmével rendelkező, léleknélküli teremtményektől. Az istenimádat a szellemi felemelkedésre való jelöltséget mutatja. [p.402:8] 7. A bölcsesség szelleme – a minden erkölcsi teremtményben eredendően munkáló, az elrendelt és progresszív evolúciós fejlődésre irányuló késztetés. (folytatás a 4. oldalon)

● AZ ● URANTIA ● KÖNYV ● MAGYAR ● OLVASÓINAK ● ELSŐ ● HÍRÚJSÁGJA II. évfolyam, 7. szám

2

Jézus, mint a Tanítómester (folytatás az 1. oldalról) De megfigyeltem, hogy mivel nem vagyok valami bőbeszédű ember, nem tudtam kitölteni egy egész órát az írásról való beszéddel. Hiszem, hogy írni írás útján lehet megtanulni (vagyis a cselekedve tanulásról van szó). Viszont a diákokat órákon keresztüli írásra kényszeríteni szintén nem valami gyümölcsöző dolog. Így hát a folyamatot egy további elemmel bővítettem: a diákokkal négyszemközt találkoztam és a dolgozatukat megbeszéltük. Ez az eljárás teljesen megváltoztatja a folyamatot. Nyilvánvalóvá válik számukra, hogy az olvasó – egy igazi élő személy – miként reagál az írásukra. Néha, amikor nem értem a közlendőjüket, egyszerűen csak beszélgetni kezdünk a témáról. És az után azt mondhatom, „írd le, amit most mondtál.” A diákok sokkal jobban megértik a nyelvtani szabályokat, ha azokat az általuk elkövetett hibákra alkalmazzuk – nem valamiféle művi mintapéldákra. Sokkal jobban megértik az „én” és az „engem” használatának szabályát, ha azt a saját dolgozatukon mutatjuk be. E személyes módszer használható a matematikaoktatásban, a villamosságtanban, bárminek a tanításában. Az emberek jobban megértik a fogalmakat, ha azokat az őket éppen foglalkoztató problémára alkalmazzuk. Tudom, sok tanár azt mondja, „Nincs nekem időm arra, hogy minden tanítványommal így járjak el. Túl sok diákom van; túl sok anyagot kell leadnom.” Válaszul én azt kérdezem, először is attól a rendszertől, mely ilyen sok diákot rendel egy tanárhoz, hogy mi értelme az eredményességre törekvésnek, ha egyszer a diákok nem igazán sajátítják el a tananyagot? A leadandó tananyagot túl soknak tartó tanároktól pedig azt kérdezem: mi értelme van több anyagot leadni, ha egyszer a diákok nem sajátítják el az alapokat? És visszatérve a vallástanításhoz:

miért próbálnánk mindent elmondani az embereknek a Lucifer-féle lázadásról vagy a lakóvilágokról, amikor nekik személy szerint egyszerűen csak bátorításra van szükségük, miszerint az Isten, mint saját gyermekeiként szereti őket? Ismétlem azonban, hogy a szemtől szembeni tanítást túlzásba is lehet vinni. Sok gondolatot megtaníthatunk egy csoportnak, melyet követően minden egyes diákkal személyesen is beszélünk. A tanárnak hatékonyan kell kihasználnia a tanítási idejét és egyszerűen nem taníthatja meg újra ugyanazt a dolgot minden egyes tanulónak. A személyes, szemtől szembeni megközelítés rendeltetése a tanulók segítése a tananyagnak a saját tapasztalataikra való alkalmazásában. 6. Az emberi oldalunk megmutatása Az Urantia Könyv nagyszerű ajándékainak egyike Jézus igazi emberi lényként való ábrázolása. Látjuk az életének küzdelmeit és bepillantást nyerünk az előállott konfliktusaiba, melyekkel mindannyian szembetaláljuk magunkat. Így aztán nem tűnik valamiféle elérhetetlen Istennek, aki egyszerűen azért élt tökéletes életet, mert az Istenlét előnyével rendelkezett. Ő igazi emberi lénynek tűnik, olyan személynek, aki éppúgy küzd, ahogy mi. A tanár-diák viszonyban fontos szerepe van az emberi oldalunk megmutatásának. A tanító néha gőgösnek, fennhéjázónak látszik, olyannak, akinek mindig igaza van. Már azt kérdezzük magunktól, hogy vajon ember ez egyáltalán, és vajon mi eljutunk-e valaha is az ő szintjére. Jelenleg tudományos doktori fokozat megszerzésével kapcsolatos tanulmányokat folytatok. Már régóta foglalkoztatott a PhD fokozat megszerzésének gondolata, ugyanis szeretek iskolába járni és jól megy az olvasás és az írás. A tanulási része nem rémisztett meg.

Megijedtem azonban attól, hogy a doktori tanulmányok ideje alatt a témavezetőmmel szorosan együtt kell dolgoznom – és tartottam e viszonytól. Rossz véleményem volt az egyetemi oktatókról. Tapasztalataim szerint ők fennhéjázók, gőgösek, és mindig igazuk van. Nem voltam biztos abban, hogy szoros munkakapcsolatba akarok kerülni velük. Amikor felvettek a doktori iskolába, izgatottam vártam, hogy milyen is lesz a témavezetőm. Az illető a szakterületén igen elismert, doktorátusát az egyik keleti-parti elitegyetemen szerezte, és jelenleg is annak az egyetemnek a dékánhelyettese. Tudtam, hogy tőle sokat tanulhatok. Ám a munkakapcsolattól igencsak tartottam. Őmellette tanulatlan falusinak éreztem magam: 18 éven keresztül tanítani egy kis műszaki középiskolában nem nagy dicsőség. Egy farmon élek, ahol a napomat kezeslábas munkaruhában és hosszúszárú gumicsizmában kezdem. Fejtem a kecskéket és nyírtam a birkákat. Tényleg aggasztott, hogy nem fogunk semmi közöset találni egymásban. A kapcsolatunk azonban jól alakult. Nem állítom, hogy puszipajtások vagyunk, vagy ilyesmi, de a témavezetőm láttatni engedte az ő emberi oldalát is. Jó tanító, és elég sokat megmutatott nekem a személyes konfliktusaiból ahhoz, hogy lássam, ő is küzdelmeket vívó ember. És ez bátorságot ad nekem. Ha ő is küzd és nem adja fel, akkor talán nekem is menni fog. E tanítási módszert gyakran helytelennek tartjuk, mert úgy érezzük, hogy tanítókként, végeredményben, tévedhetetleneknek kell lennünk. Csakhogy ennek épp az ellenkezője az igaz. Az emberek, a gyermekeink, a hallgatóink, az alkalmazottaink többet megtanulnak tőlünk, ha olyan emberként látnak minket küzdeni a problémákkal, akinek nincs mindig igaza, vagy aki nem is tökéletes. ►


Az Urantia Könyvben Jézus egy másik ajándékkal is megmutatja nekünk emberségét. Ezt az ajándékot érzésem szerint csaknem az egész kereszténység eltorzította és helytelenül alkalmazza – és még mi, Az Urantia Könyv olvasói is helytelenül alkalmazzuk. Ez fontos ajándék, ezért most egy kicsit eltérek a tárgytól. Az Utolsó Vacsoráról beszélek. Én katolikusként nőttem fel; ennélfogva számos ünnepélyes, bensőséges szertartásban volt részem. Részem volt ilyen közösségi élményekben más egyházaknál is és olvasótársaimmal együtt is vettem részt Utolsó Vacsorán. Ezen alkalmak többsége igen szertartásos volt, ünnepélyes felolvasások és jelenetek zajlottak. Van helyük az ilyen formaságoknak és ünnepélyességnek – én nem akarom leszólni ezeket a szokásokat. Azonban igenis úgy gondolom, hogy az Utolsó Vacsora szokásának megteremtésével Jézus inkább a mindennapi használatra gondolt. Megtudhatjuk, hogy Jézus különösen odafigyelt arra, hogy ne teremtsen szabályokat a szentségekhez. A mindennapi használtra irányuló szándéka egyértelműen kitűnik az általa használt szavakból. Igazi angoltanárhoz méltón azt javasolom, hogy vegyük szemügyre közelebbről a szöveget és vizsgáljuk meg a szavak jelentését.

3

értelemben vett meghatározás. Ám az így jelentheti azt is, hogy „Megosztani az ételt a barátainkkal”, vagy még általánosabb értelemben, „Étkezni”. Én ezen általánosabb meghatározásokat kedvelem. A további magyarázatokban maradjunk is e definícióknál. Az elemzést folytatva feltehetjük magunknak a kérdést, milyen gyakran étkezünk vagy osztjuk meg az ételt a barátainkkal? A válasz természetesen az, hogy igen gyakran. Az étkezések az első naptól az utolsóig jelen vannak az életünkben. Az első naptól fogva, amikor az anya az újszülöttet a mellére veszi, a gyermekkoron, a családbeli életen, az öregkoron és a halálon át életünknek csaknem minden napján étkezünk. És a nagyobb eseményeket is az emberekkel megosztott étel elfogyasztásával tesszük ünnepélyesebbé: a születésnapokat, az iskola befejezését, a házasságkötést, és még a temetéseket is. Amikor tehát Jézus azt mondja, hogy amikor csak (az eredeti szövegben: „as often as” „amilyen gyakran csak” – a szerk.) így tesztek, őrá emlékezve tegyétek, talán azt mondja, hogy mindennap, naponta többször tegyünk így. További pontos utasításokat is kapunk az őróla való megemlékezéshez: (...) És amikor rám emlékeztek, először tekintsétek át a húsvér testben töltött életemet, idézzétek fel, hogy egykor veletek voltam, és az után, hit révén ismerjétek fel, hogy ti mind egyszer majd velem vacsoráztok az Atya örökkévaló országában.

Jézus, meghonosítván így a megemlékezés vacsoráját, azt mondta az apostoloknak: „És amikor csak így tesztek, énrám emlékezve tegyétek.” [p.1943:2]

[p.1943:2]

Az angoltanár első kérdése az lenne, hogy mire utal az így (az eredeti szövegben: „this”, vagyis ez, ezt – a szerk.) a mondatban? E névmás előre mutat. Az így jelentheti, hogy „A kovásztalan kenyér és a bor ünnepélyes ajánlása a hívek közösségének.” Ez persze a legtöbb keresztény egyház által elismert, szűkebb

Mit is akar Jézus, mire emlékezzünk róla? Akarata szerint emlékeznünk kell az ő hozzánk hasonló emberi mivoltára. Akarata szerint el kell gondolkoznunk azon, hogy hogyan is érzünk abban a pillanatban, és hogy egy pillanatra nézzünk végig az életén, amelyben ő ugyanilyen érzéseket élt át. Jézus életében sok boldog pillanatot élt meg a családja

és a barátai körében. Voltak azonban másmilyen érzései is. Ott volt az a kellemetlen helyzet a családban, amikor Jézus elveszett a templomban, vagy amikor Júdás nevű öccse valamilyen elfogadhatatlan dolgot művelt. Voltak olyan napok, amikor belefáradt a sok munkába. Ott volt az a szörnyű nap, amikor a család értesült József balesetéről és Jézusnak kellett otthon maradnia a kicsikkel, megetetni őket, s közben erős bizonytalanság és rettegés kerítette hatalmába. Voltak napok, amikor együtt étkezett ugyan a családjával, de közben az járt a fejében, hogy miként közölhetné Rebekával, hogy nem fogja feleségül venni. És az este, amikor együtt ült az asztalnál azokkal, akiket a legjobban szeretett és tudta, hogy el fogja hagyni őket. Aggódott értük és mérhetetlenül elszomorította, hogy már el is árulta őt az egyike azoknak, akiket a legjobban szeretett. Amikor asztalhoz ültök, mindennap, egy időre gondoljatok bele abba, hogy Jézus, az univerzumunk Teremtő Fia, úgy ült asztalhoz, ahogy ti most, és ugyanolyan érzései voltak, mint most nektek. És ha így tesztek, akkor elkezditek megtapasztalni Jézust olyan igazi emberként, aki éppúgy küzdött, mint ahogy ti küzdötök. Neki megvolt a bátorsága folytatni, és nektek is meglehet. Zárógondolatok Tehát ennyit már tudunk: hat módszert megismertetett velünk és bizonyított előttünk a tanítómester, Jézus. Persze e módszerek bármelyikét túlzásba lehet vinni. A tanítás, mint tanár-diák kapcsolat egész fogalmát túl lehet hangsúlyozni. Jézus tanításának szépségét az ő kiegyensúlyozott megközelítése adja. Mindezen szempontok ugyanazon az elven alapulnak: a tanítás középpontjában valami olyasmi áll, amely a tanítvány és a tanító között megy végbe. Ez személyek közötti kapcsolat; az elmék találkozása. ►


Talán már kezditek érteni, hogy felül kell vizsgálnotok a mit és a hogyant a tanításban. Talán már kezditek érteni, hogy a tanításhoz lehetőségeitek és felelősségetek is van – mind a gyakorlati, mind a szellemi síkon. Ám talán még nem tudjátok, hogy hol is kezdjétek; talán úgy gondoljátok, hogy hat eljárás túl sok, semhogy fejben tudnátok tartani. Végezetül még egy könnyen megjegyezhető szemponttal megismertetlek titeket. Egy mai tanítómester, egy amerikai, Parker Palmer írt egy könyvet The Courage of Teach (A tanításhoz szükséges bátorság – a szerk.) címmel. Meglepődéssel olvastam a könyvet, ugyanis számos, a tanítással kapcsolatosan megfogalmazott gondolata láthatólag összhangban van Az Urantia Könyvben közölt gondolatokkal. Jóllehet ő egyetemi tanár, mégis több különböző iskolai szinten tanított, és a könyve minden tanítónak szól, az óvodában dolgozóktól az egyetemen tanítókig. A könyvének egyik alapgondolata: azt tanítod, aki te vagy. Hangsúlyozza, hogy az emberek által tőled megtanult lecke – szándékoltan vagy sem – a te személyedről szól. Sokan értjük e kijelentés igazságtartalmát. A tanár személye pozitív vagy negatív hatással van ránk. Némelyikünknek egy egész életre elvette a kedvét valamely tantárgy-

4

tól egy bizonyos tanító. Évekkel ezelőtt elhatároztunk, hogy semmi közünk sem lesz mondjuk a fizikához, mert az egyik fizikatanárunk olyan volt, amilyenné mi nem akartunk válni. A tanítók azonban pozitív hatással is lehetnek ránk, és tényleg vannak ilyen tanárok. Sokunk azért választott valamely pályát, mert olyan akart lenni, mint az egyik tanára. Az a tanár nyilvánvalóan olyan belső értékekkel rendelkező emberi lény volt, aki éppen olyan életet élt, amilyet mi is élni akartunk, és ezért ugyanazt a hivatást választottuk. Például az én angoltanáraim közül sokan érdekes emberek voltak, akik olyan jól ismerték az emberi viselkedést, hogy én rájuk akartam hasonlítani. Továbbá Parker Palmernek a könyvén keresztül megmutatkozó személyisége még több erőt adott a tanítói pályám folytatásához. Azoktól tanultam, akik az én tanáraim. És persze Jézus, a tanítómester is megtanította, h kicsoda ő. Kétezer évvel ezelőtt Ganidnak alapvetően ugyanazt a dolgot mondta el a tanításról, ám pozitívabb megközelítésben. Azt mondta: „Ha ismerjük az Istent, akkor az igazi földi dolgunk úgy élni, hogy engedjük az Atyának, hogy a mi életünkben kinyilatkoztassa magát, és így minden,

Istent kereső személy megláthatja az Atyát és kérheti a segítségünket abban, hogy többet tudhasson meg az Istenről, aki ily módon a mi életünkben nyer kifejeződést.” [p.1466:2] Más szavakkal: Az légy, amit tanítasz. Ez valami olyasmi, amiről néha elfelejtkezünk, nem igaz? És mégis milyen nyilvánvaló. Ha azt szeretnénk, hogy a gyermekeinkből felelősségteljes felnőttek váljanak, akkor felelősségteljes felnőtteknek kell lennünk. Ha azt akarjuk, hogy az alkalmazottaink az ügyfelekkel udvariasak és hatékonyan dolgozók legyenek – akkor nekünk is ilyeneknek kell lennünk. Én úgy találtam, hogy ha azt szeretném, hogy valamelyik tanítványomból írástudó legyen, akkor nekem is írástudónak kell lennem, nem csak írástanítónak. És ha a világban tanítani akarunk másokat az Isten atyaságára és az emberek közötti testvériségre – mi a dolgunk ekkor? Egy család kell legyünk. Ha nem tudjátok, hogyan fogjatok hozzá a tanítói létpályátokhoz, akkor kezdjétek ennél az egyszerűen megjegyezhető lépésnél: az légy, amit tanítasz. ■

Az elme evolúciója (folytatás az 1. oldalról) Ez a legmagasabb rendű a segédek között, ez a többi segéd munkájának szellemi összehangolója és szervezője. E szellem a titka az elme teremtmények veleszületett késztetésének a felemelkedő státusú létezés gyakorlati és hatékony programja elindítására és fenntartására; az élő dolgok esetében a megmagyarázhatatlan túlélőképesség oka, a továbbélő teremtmények esetében pedig annak a bámulatos képességnek a magyarázata, mely

a hat másik elme-segítő közreműködésével az adott organizmus elméjében mozgósítható minden dolog megszerzéséhez az összes múltbéli tapasztalatukat és a mindenkori lehetőségeiket összehangolja. A bölcsesség az intellektuális teljesítmény csúcsa. A bölcsesség a tisztán mentális és erkölcsi létezés célja. [p.402:9] Az elmeszellem-segédek empirikus értelemben gyarapodnak, azonban sohasem válnak személyessé.

Funkciójukban fejlődnek, és az első öt segéd működése az állatok rendjében bizonyos mértékben elengedhetetlen a hét segédnek együttesen mint emberi intellektusnak a működéséhez. Ez az állatvilági kapcsolat teszi lehetővé a segédek emberi elmeként való, ténylegesen is hatékonyabb működését; ennélfogva az állatok bizonyos mértékben nélkülözhetetlenek az ember intellektuális és fizikai kifejlődéséhez. [p.403:1] ►


A helyi univerzumi Anyaszellem ezen elmesegédei sok tekintetben úgy viszonyulnak az intelligens státusú teremtményi élethez, mint ahogy az erőtérközpontok és a fizikai szabályozók viszonyulnak az univerzum élettelen hatóerőihez. Felbecsülhetetlen értékű segítő tevékenységet végeznek a lakott világok elmeköreiben és hatékonyan együttműködnek a Fizikai Főszabályozókkal, akik szintén a preadjutáns elmeszintek, a nem-tanítható vagy mechanikus elme szintjeinek, szabályozóiként és irányítóiként tevékenykedve szolgálnak. [p.403:2] Az élő elme, a tapasztalatokból való tanulás képességének

5

megjelenése előtt, a Fizikai Főszabályozók segédkezési területe. A teremtményi elme, az isteniség felismerése képességének és az istenimádat képességének megszerzése előtt, a szellem-segédek kizárólagos működési területe. A teremtményi intellektus szellemi reagáló-képességének megjelenésével e teremtett elmék egyszerre felsőbbrendű elmévé válnak, vagyis ettől kezdve állandó kapcsolatban lesznek a helyi univerzumi Anyaszellem szellemköreivel. [p.403:3]

Szabó T. Anna: Leskelődők Langyos ködbe balzsamozva mint az őszi csillagok néznek – titkon sejted őket – gyermekarcú angyalok. Érthetetlen, hallhatatlan csöndbe mártott dallamok – ködbe burkolózva állig láthatatlan angyalok.

(folytatás a következő számban)

Jézus néhány tanítása Rómában – Beszélgetés az igazságról és a hitről (folytatás) (...) Modern kifejezésmódban újrafogalmazva, Jézus tanításának lényege a következő volt: [p.1459:1] (...) A hit teszi szabaddá az utat az emberi elmében lakozó és az öröklét lehetőségét alkotó isteni szikra, halhatatlan mag emberfeletti tevékenysége előtt. A növények és az állatok a testanyaguk egy részének nemzedékről nemzedékre való átadásával tartják fenn magukat az időben. Az ember lelke (személyisége) a bent lakozó isteni szikrával való azonosulás révén éli túl a test halálát, mely isteni szikra halhatatlan, és feladata az ember személyiségének az előrehaladó univerzumi létezés folytonos és magasabb szintjén tartása. Az emberi lélek titkos magja halhatatlan szellem. A lélek második nemzedéke az első a szellemi és fejlődő létformák személyes manifesztációinak egymásra következésében, s ez csak akkor ér véget, amint ezen isten entitás eléri a létének forrását, a minden létezés személyes forrá-

sát, Istent, az Egyetemes Atyát. [p.1459:6]

Az ember élete folytatódik – tovább él – mert egyetemes feladata van, mégpedig Isten megtalálása. A hit mozgatta emberi lélek nem állhat meg e beteljesülési cél eléréséig; és amint végre elérte ezt az isteni célt, sohasem végezheti be, mivel olyanná vált mint az Isten – örökkévalóvá. [p.1459:7] A szellemi evolúció a jóság választásának növekvő és önkéntes megtapasztalása, melyet ezzel egyenlő mértékben és ütemben kísér a rossz választási lehetőségének csökkenése. A jóság választásához és az igazság teljes mértékű elismerésére való képességhez történő végleges eljutással létrejön a szépség és a szentség tökéletessége, melynek igazságossága mindörökre megakadályozza még a potenciális rossz fogalmának megjelenését is. Az ilyen, Istent ismerő lélek az isteni jóság e magas szellemi szintjein való tevékenysége során nem vet kétkedő rossz árnyat. [p.1460:1] Az emberi elmében lakozó paradicsomi szellem jelenti a kinyilatkoztatás ígéretét és hitzálogát az isteni

fejlődéssel járó öröklétre vonatkozóan minden, a halhatatlan és az emberben lakozó, az Egyetemes Atya szellemi fragmentumával való egyesülésre törekvő lélek számára. [p.1460:2]

Az univerzumi fejlődést egyre növekvő mértékű személyes szabadság jellemzi, mert a fejlődéssel együtt jár az, hogy a személyiség szintről szintre egyre jobban megérti önmagát, és ennek következtében egyre teljesebb önmegtartóztatást tanúsít. A tökéletes szellemi önmegtartóztatás elérése egyet jelent az univerzumi függetlenség és a személyes szabadság kiteljesedésével. A hit segíti és élteti az emberi lelket a hatalmas univerzumban való tájékozódás kezdeti nehézségei közepette, míg az ima nagyszerűen egyesíti az alkotó képzelet különböző késztetéseit és a lélek hitből táplálkozó azon ösztönzéseit, melyek révén a lélek maga megpróbál azonosulni a testben lakozó isteni kísérő szellemi eszményképeivel. [p.1460:3] ■ (A következő számban: Athénban – Beszélgetés a tudományról )


6

Isten, véletlen és szükségszerűség avagy az Isten létének tudományos cáfolatában fellelhető ellentmondások Mottó: (...) Filozófiailag és megtapasztalhatóan, elvben és a valóságban, minden dolog és minden lény a paradicsomi Atyában összpontosul. Isten a minden és ő benne van mindenben, és nincs olyan dolog vagy lény, mely nélküle létezne. [Az Urantia Könyv, p.646:1]

A Dr. B oth Előd fordításában készült és 1998-ban megjelent könyv elektronikus változata elérhető a http://www.piar.hu/pazmany cím alatt. A jelen írás is e változat felhasználásával készült. A szerző, illetőleg a fordító megjegyzéseit, az irodalmi hivatkozásokat e válogatás nem tartalmazza. Technikai okok miatt eltekintettem az idézetek oldalszámának közlésétől is. ***

K eith W ard I sten, véletlen és szükségszerűség (God, C hance and Necessity) c. könyve a maga nemében különleges mű. A szerző az egyes tudósok (és írók) téves előítéleteket tartalmazó könyveiben foglalt, főként a modern kozmológiára és a természetes kiválogatódásra vonatkozó kijelentések gondos vizsgálatára törekszik, feltárni igyekezve az istenhittel való ellentéteket és keresve ezen ellentmondások feloldhatóságát. A kozmikus rálátással rendelkező olvasó számára azonban nem is ez adja a mű igazi jelentőségét. A figyelmes olvasó a bemutatott gondolatmeneteken túl mélyebb igazságokat is érzékelhet: az emberi elme próbálkozását a dolgok, a jelentéstartalmak és az értékek elmefeletti, halandói felfogóképességen túli megragadására. Az alábbiakban közölt válogatásnak nem célja az egyik, a modern kozmológiával kapcsolatos szerzői gondolatmenet teljes és következetes bemutatása; inkább a mottóul választott igazságot próbálja – még ha oly tökéletlenül is – tükrözni. A teljes gondolatmenetből önkényesen kiragadott részek közreadása mindazonáltal egyéb haszonnal is járhat (ha pl. a ‚The Urantia Book’ olvasói összecsengő megállapításokat fedeznek fel az említett művek egyes, lényeges tartalmi elemei között).

A szerző a bevezetésben a tudományos világkép vizsgálata során egyebek mellett az alábbiakra jut: „Az igazat megvallva, a tudományos hozzáállást legalább egy jelentős érték mélyen átitatta, az igazság önmagáért való keresése. „Sajnos néhány ateista tudós meglehetősen egyoldalú képet alakított ki az igazságról, és arról, hogy mi vezethet annak felfedezéséhez. Ők úgy gondolják, hogy az igazság csakis a mérhető és kísérletileg ellenőrizhető dolgokban található, ezért a tudományos megismerés kizárólagos módszere a hűvös elemzés és az elfogultság nélküli megfigyelés lehet. Ez a naturalizmus programja. Ebben gyökerezik az a fajta szakbarbárság, amely a humán tudományokat, így az irodalmat, a filozófiát, a történelmet és a művészeteket csak haszontalan időpocsékolásnak tartja. A technológia és a manipuláció jól fejlődik, miközben az elmélkedés és a szemlélődés elsorvad. Kialakul a teljes mértékben technokrata és erkölcstelen társadalom, amely bármit képes manipulálni, azonban semmit sem képes értékelni: a szellem sivatagja. „Nem szükségszerű azonban, hogy ez így legyen. A természettudománynak sajátos szemléletmódja van, ugyanakkor tiszteli és csodálja a természet szépségét és bölcsességét, bízik a tudományos közösség-

ben és a megismerési folyamatban, valamint nyitott a tágabb igazságok felé. Bizonyos értelemben a természettudósok előnyben vannak a filozófusokkal szemben. Amellett, hogy járatosak a matematikában és képesek eligazodni a természet útvesztőjében, van érzékük a művészethez, az erkölcshöz és az elmélkedéshez. A valóban tudományos gondolkodásmód nyitott a magánéletben és az emberi kapcsolatokban rejlő igazságok felé is. Bizonyos igazságok csak személyes elkötelezettség és részvétel útján közelíthetők meg, viszont ismeretük egy alapvetően egyéni (de nem szubjektív) kölcsönhatás révén átalakítja a tudás birtokosát. Pontosan ilyen a hit igazsága, így ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor ezzel az emberi tapasztalatok hatalmas köréről nem veszünk tudomást. Feltételezhetjük, hogy a jó tudósok nyitottabbak az igazság ezen, szélesebb dimenziói irányába, mint azok, akik nincsenek tisztában a világ tiszteletet érdemlő szerkezetével. Véleményem szerint ez általánosságban így is van. A nagy tudósok (...) általában nem követték ortodox módon a vallási hagyományokat, azonban gyakran kinyilvánították, hogy tudatában vannak egy a Világegyetem mélyén rejtőző, hatalmas értelemnek, és tisztelettel adóznak létezése rejtelmének.” A jelen összeállítás tárgyát képező probléma felvetését Az új materializmus c. szakasz tartalmazza, vagyis azon állítás részletes vizsgálatáról van szó, miszerint „a modern fizika valahogy kimutatta volna, hogy Isten a legjobb esetben is fölösleges, és talán irracionális konstrukció.” A szerző igyekszik „kimutatni, hogy a mű számos filozófiai tévedést tartalmaz, ha viszont ezeket kihagyjuk a könyvből, akkor az sokkal inkább Isten létezése mellett érvel, mintsem az ellen.” ►


A Világegyetem eredetéről szóló fejezetben, A Világegyetem: mindennek a megértése? cím alatt egyebek mellett a következőket olvashatjuk: „(...) [E]gynémely fizikusok, (...) akik nem örülnek a ,,puszta véletlen” igénybevételének, lévén ez a fogalom józan ésszel felfoghatatlan, más választ adnak a Világegyetem eredetére vonatkozó kérdésre. Feltételezik, hogy a Világegyetem nem véletlenül, hanem szükségszerűen jött létre, ezért elvben teljes mértékben megérthető. Ezen elképzelés egyik változata szerint a kvantummechanika törvényeinek csak egyetlen, logikailag konzisztens rendszere létezik, amelyek az ősi energia valamilyen formájára hatást gyakorolva előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül létrehoznak egy a miénkhez hasonló világegyetemet. Ezt a hipotézist soha nem lehet ellenőrizni, minthogy az anyag konzisztens szervezettségének végtelen sok formája létezhet, amelyekről azonban fogalmunk sincsen. Gyakorlatilag lehetetlen azt a negatív állítást bebizonyítani, mely szerint semmiféle más rendszer nem létezhet azokon kívül, melyeket el tudunk gondolni. Ha azt állítjuk, hogy saját Világegyetemünk létezése szükségszerű, akkor egyúttal azt is kijelentjük, hogy semmiféle más világegyetem nem létezhet. De honnan tudhatná ezt bárki is, anélkül, hogy az abszolút tudás birtokában lenne? Még a legmagabiztosabb kozmológusokban is felmerülhet némi kétely, hogy esetleg létezhet olyasvalami is, amiről neki nincs tudomása. Egyáltalán nem úgy néz ki tehát, mintha a mi Világegyetemünk szükségszerű voltát megalapozottan ki lehetne jelenteni. „Nem vitás, hogy a matematikai törvényeknek, ha egyáltalán léteznek ilyenek, a tiszta gondolkodás kvázi-platonikus birodalmában kell létezniük. Létezniük kell, és nem lehetnek másmilyenek, mint amilyenek. Ez a megállapítás képezheti a szükségszerűség alapját. De vajon mi a helyzet az anyag/energia létezésével, vagyis azzal a közeggel,

7

amelyre a törvények vonatkoznak? Platón számára az anyag csupán ,,irracionális” elem volt, amely öröktől fogva létezett, a kialakulatlan káosz egyik formája, amely a törvények (valaki által történő?) alkalmazása révén nyeri el alakját. A magyarázat továbbra sem teljes, ha az ok nélküli anyaggal ér véget, amelynek nem szükségszerűen kell olyannak lennie, amilyen. (...) „A fizikai kozmosz nem tűnik szükségszerűnek. Láthatólag sok különféle lehetőséget kell végiggondolnunk vele kapcsolatban. Előfordulhatna például, hogy egyes menynyiségek nem a távolság négyzetével, hanem köbével lennének fordítottan arányosak, ebben az esetben a dolgok alapvetően különbözőek lennének, de azért léteznének. Tapasztalnánk a matematika szükségességét, azonban erősen kétséges az az állítás, miszerint csupán az egyenletek egyetlen, egymással következetes összhangban álló rendszere képes a lehetséges fizikai valóságok irányítására. Nem tudjuk áthidalni a matematikai szükségszerűség és a fizikai esetlegesség közötti szakadékot. hogyan képes egy mulandó és nyilvánvalóan esetleges Világegyetem a kvázimatematikai szükségszerűség révén létrejönni? „A rejtélyre az egyik lehetséges választ Peter Atkins próbálja megadni C reation Revisited című könyvében. Gondolatmenete azzal az állítással kezdődik, hogy ,,nincs semmi, amit ne lehetne megérteni”. Eszerint tehát még azt is megérthetjük, miként vette kezdetét a Világegyetem. A kijelentés figyelemreméltóan merész hitvallás. Jóval túlmutat minden rendelkezésre álló bizonyítékon, minthogy jelenleg milliószámra vannak olyan dolgok, melyeket nem értünk, többek közt például a kvantummechanika alapjait. Feltételezésem szerint a kijelentés részben a természettudományok sikereit használja bizonyítékként. Legnagyobbrészt mégis az emberi értelembe vetett hiten alapul, miszerint az értelem képes a dolgo-

kat pontosan megérteni, további alapja pedig a valóság racionális szerkezete, minélfogva eredendően megismerhető, főként matematikai módszerekkel. „Jóllehet ez a hit túlmegy a bizonyítékokon, mégsem irracionális vagy vak, bár egyik összetevője a vele kapcsolatos tudományos várakozások teljesülése lehet. Talán alapvető posztulátumnak lehetne nevezni, ami a természeti világ megismerésének mozgatórugója és reményt ad arra, hogy a tudományos vizsgálat esetleg sikeres lesz. Bár talán rosszul értékeljük, de az ilyesfajta hit a racionális tevékenység alapja lehet, és gyakorlati hasznossága alapján bízvást elismerhetjük érdemeit. Ne gondoljuk azonban, hogy pusztán csak hasznos, mintha csak pszichológiai szükségleteket és vágyakat elégítene ki. Éppen ellenkezőleg, valójában olyan alapvető értékeket határoz meg, amelyekhez a természettudományokban és az általános emberi igazságkeresésben egyaránt hozzá kell igazítanunk szükségleteinket és vágyainkat. Ez a hitbéli posztulátum tulajdonképpen az értékek iránti alapvető elkötelezettséget jelenti, ahol a szóban forgó értékek az igazság, a szépség és a jóság hagyományos hármasa. A hit a Világegyetem felfoghatóságában tulajdonképpen nem más, mint a valóság végső igazságába, szépségébe és jóságába vetett hit, azon az alapon, hogy törekszünk ezekre, és abban a reményben, hogy végezetül meg is találjuk őket. „Ez a hit az igazságba vetett hit, mert kijelenti, hogy az emberi elme képes megfogalmazni és megérteni az objektív igazságot világunk mikéntjéről, függetlenül attól, hogy ez éppen kedvünkre való-e vagy sem. Egyúttal hit a szépségben, mert az intellektuális kutatásban gyakorta használjuk a létezés alapvető törvényeivel kapcsolatban kritériumként az egyszerűséget, az eleganciát és a szépséget. Végül, hit a jóságban, mert eleve feltételezi, hogy a Világegyetem ,,barátságosan” viszonyul vizsgálódásainkhoz, ►


lehetővé téve, hogy megértsük és ily módon kiteljesítsük intellektusunk legmélyebb lehetőségeit. „Nyilvánvaló, hogy a Dr. A tkins által kezdetben felvázolt hit pontosan ugyanolyan természetű, mint a vallásos hit, nem más, mint a Világegyetem érthetőségének, szépségének és (matematikai) harmóniájának, valamint a saját legtágabb környezetére vonatkozó emberi megértés beteljesülési lehetőségének alapposztulátuma. Az egyistenhívők azonnal sajátjukként ismerik fel ezt a hitet, sőt, esetleg bárminő önáltatás nélkül azt is kijelentik, hogy a természettudományba, mint a természet racionális szerkezetébe vetett hitet a történelem során erőteljesen motiválta egy bölcs Istenbe vetett hit, aki elvárásaink szerint létrehozhatott egy ilyen szerkezetet. „Mindamellett feltételezem, hogy a legtöbb hívő habozna kijelenteni, hogy az emberi elme mindent képes megérteni. A hívő inkább úgy fogalmazna, hogy a világ eredendően felfogható ugyan, de teljességgel csak Isten felsőbbrendű szelleme képes felfogni. Valószínű, hogy mindennek a teljes megértése túlságosan nagy feladat a parányi emberi elme számára. Az istenhívők nem állítanak falat a természettudósok elé, mondván: ,,Ne próbáljátok ezt megérteni, ez tiltott tudás!”, vagy legalábbis nem kellene ezt tenniük. Éppen ellenkezőleg, azt kellene mondaniuk, hogy ,,Isten azért teremtett benneteket, hogy megértsétek és nagyra becsüljétek a Teremtést; ezért keressétek az igazságot oly erővel, ahogyan csak tudjátok!” Ugyanakkor a hívők azt is akarhatnák mondani, hogy a megértésnek nemcsak egyetlen módja van. A természettudomány hűvös és elfogulatlan elemzése mellett azonban létezik a művészet szenvedélyes és magával ragadó szemlélete, az erkölcsi igazság kutatása, és a végső valóság, azaz a teremtő keresése. E törekvésünkben helye van a misztériumnak, az intellektuális elemzésen túlinak,

8

sőt, még a véges, elvonatkoztató és következtető értelmet meghaladó, saját teljesítőképességén végtelenül túllépő megértésnek is. (...)” A harmadik fejezetben (Létezik-e olyan pont, amely felé a világegyetem tart?) A mindent átszövő háló teremtője cím alatt közreadja a következőket is: „(...) Isten a dinamikusan kölcsönható energiákból álló rendszer fenntartója, aki nyugodtan úgy tekinthető, mint a minket körülvevő, legalapvetőbb, nem anyagi természetű erőtér, amely az anyagi tulajdonságokból előcsalja az eredendően bennük fekvő lehetőségek skáláját. „A dolgok természetét alkotó lehetőségek teljes tárházát már a kezdet kezdetén tartalmazó fizikai valóság esetlegesen, tehát szabad akaratú, teremtő tevékenység eredményeképpen jött létre. Világegyetemünk csupán egyike a számtalan lehetséges világegyetemnek, melyek közül a kozmikus értelem választotta ki éppen ezt az egyet, és egyúttal arról is gondoskodott, hogy megfeleljen a törvények kiválasztott csoportjának. Ez az elmélet lehetővé teszi, hogy valamilyen cél vagy szándék létezésével adjunk magyarázatot a Világegyetem létezésére. Maguk a törvények szükségszerűen léteznek a kozmikus elmében. Ez a Világegyetem azonban (...) egy meghatározott cél megvalósítása érdekében létezik, éspedig azért, hogy létezhessenek benne olyan tudatos, érző és akarattal bíró lények, akik tudásra tesznek szert, cselekvésre képesek, tapasztalataikat megosztják egymással, és összefogva cselekszenek. Ennek a Világegyetemnek a törvényeit valaki pontosan úgy választotta meg, hogy azok jól megfeleljenek e cél megvalósításának. Az anyag nem csupán az egyik, örökké létező ,,ostoba” alkotórésze. Pontosan azért létezik, hogy a meghatározott cél megvalósuljon.”

A témával kapcsolatos elmélkedéseinek végén Isten gondolatairól a következőket fogalmazza meg: „Ez a teremtés elmélete. Isten, a kozmikus elme, szükségszerűen létezik, és előre látja az összes lehetséges törvényt és világegyetemet. Isten az a tényleges valóság, akiben az összes lehetőségnek megtalálhatónak kell lennie, és aki nélkül egyáltalán semmi nem lenne lehetséges. Az összes lehetőség rendszere magától értetődően egyik alrendszereként tartalmazza mindazon lehetséges értékeket, amelyek bármikor, bármelyik világegyetemben előfordulhatnak. Ezek a lét lehetséges céljai, azok az állapotok, amelyek közül Isten kiválaszthatja a megvalósításra érdemeseket. Az összes létező lehetőség között egyetlen olyan lény létezhet, aki megvalósítja a legmagasabb szintű tökéletességet, az együttesen létezni képes értékek közül a lehetséges legmagasabb szintűt. Ezért a lehető legésszerűbb éppen ennek a lénynek a megvalósulása, ha egyáltalán bármilyen lény megvalósítására lehetőség van. Pontosabban szólva azonban ez a lény már meg is valósult. Ő az Isten, az a lény, aki mindentudó (tehát minden lehetséges ismeret birtokában van), mindenható (tehát minden lehetséges dolgot létrehozhat) és a legteljesebben jóságos (tehát mindig a jóság elérése érdekében cselekszik). Éppen ezek a lehető legtökéletesebb lény legfontosabb tulajdonságai. A lehető legtökéletesebb lény, akinek megvalósulása mellett a lehetséges legjobb érvek szólnak, valójában már létezik. Így, bár Isten természetesen nem teremtheti meg Istent, azonban Isten, akinek létezése a leginkább óhajtott és egyben szükségszerű, kinyilvánítja isteni természetét, mint minden lehetséges lény létrehozója. Ebből következően, minthogy Isten a leginkább vágyott lény, Isten a lehető legnagyobb örömét leli az isteni létezés szemlélésében. Szent Anzelmusz szavai szerint Isten az a lény, akinél sem nagyobb, sem vágyottabb lényt sem felfogni, sem elképzelni ►


nem lehet. Az egyik lehetséges lény, Isten, szükségszerűen létezik, minthogy minden lehetséges világban ő minden lehetőség alapja, tehát nem fordulhat elő, hogy nem létezik. Ami a többi lehetséges értékeket illeti, Isten dönthet akár megvalósításuk mellett, akár az ellen, kihasználva azt az alkotó szabadságot, amely az isteni létezés egyik legnagyobb erénye. „Rendkívül egyszerű az az elképzelés, mely szerint Isten azonos a kozmikus tudattal, minden lehetséges állapot és érték szükségszerű alapjával, és ő az, aki ekképpen maga a szükségszerűen és ténylegesen létező, legmagasabb tökéletességű lény, minden más tényleges állapot és érték szabad akaratú eredete. Ez az elképzelés magyarázatot ad bármely világegyetem létezésére, melyek könnyűszerrel létrejönnek, azért, hogy megvalósuljanak azok az eltérő értékű állapotok, amelyek bármely más világegyetemben nem létezhetnek. Isten ezért magyarázatot ad a mi Világegyetemünk létezésére is, méghozzá egy szükségszerűen létező és a lehető legtökéletesebb kozmikus elme meghatározott értékek közül történő szabad választásának eredményeként. „Ha tehát valaki megkérdezi, hogy mi a Világegyetem oka és miért éppen olyan, amilyen, akkor a hívő válasz értelmében Isten hozta létre a világot, mégpedig azért, hogy megvalósítsa a jelentős és meghatározó értékek csoportját. Ha valaki felteszi a kérdést, hogy mi Isten oka, akkor az a válasz, hogy senki más nem képes létrehozni egy olyan valóságot, amely teljes egészében felülmúlja a téridőt, alapvető természetét tekintve pontosan olyan, amilyen, nem fordulhat elő, hogy nem létezik, önmagában képes létezni, és amely a szükségszerű létezés és a szabad tevékenység legmagasabb szintű egysége. Ha valaki nem képes felfogni ezt az elképzelést, akkor nem tudja megérteni Isten mibenlétét sem. Isten fogalmának megértése ugyanaz, mintha megértenénk azt

9

az egyedüli valóságot, amelyik meg tudja alkotni a Világegyetem létezésének teljesen szabatos magyarázatát, ugyanis Isten az egyetlen realitás, aki – a legteljesebben megérthető és önmagához fogható lévén – megmagyarázza önmagát. „Isten nem számos, egymáshoz véletlenszerűen kapcsolódó részből épül fel. Lénye olyan, hogy tökéletessége mindent áthat és egyetlen, nem kettős természetű valóságban egyesül. Egy és oszthatatlan, felfogóképessége és teremtő ereje pedig korlátlan. Ugyanakkor megőrződik sokszínűsége, azt azonban felülmúlja a nagyobb, mindent felölelő egységgé szerveződés. A teljes, és összefüggő egészet alkotó emberi elme is egyetlen egység, bár számtalan gondolatot, érzést és célt tartalmaz. Éppígy a kozmikus elme is egyetlen egység, bár a teljes összhangot mutató és elpusztíthatatlan egység számos vonását magába foglalja. Az isteni egység végtelen sokféleséget tartalmazva harmonikusan és egységesen olvad össze a mindent tartalmazó teljességbe. „A kozmikus elme fölötte áll a beszédnek és az egyéb kifejezésmódoknak, a kettősségnek és a leírásnak, valamint annak, hogy megérthessük. Kezdet és vég nélküli, nincsenek korlátai és határai. Semmi sem fogható hozzá, és bármit mondunk is róla, soha nem tudjuk hibátlanul leírni a lényegét. Áthatolhatatlanul vakító és ragyogó fénybe burkolódzik. Ő a legvégső ismeretlen és a legmagasabb erő, minden létezés forrása. „Ez az elme adott életet a Világegyetemnek, anélkül, hogy önmaga bármily csekély mértékben is kisebbé vált volna ettől. Megnevezhetetlen végtelenségében mindig fölötte áll annak, mégis felöleli és magába zárja az idő és a változás minden véges világát. Végtelenül messze van, mégsem választja el a legcsekélyebb távolság egyetlen létezőtől sem. Ő minden létező létezése, amelyek befogadják őt és úgy gondolják, hogy birtokolják őt, mindaddig, amíg vissza nem jutnak

eredetükhöz. „Ez az elme, végtelen képességeiből eredően, kiválogatja a Világegyetem alapvető törvényeit és korlátait, majd elindítja a Világegyetemet a galaxisok megszületése felé vezető úton. Mégis a folyamatos jelenlétével támogat minden új pillanatot, és nélküle bármely pillanat semmivé foszlana. A név és alak nélküli Egyként ő a végtelen mélység, a létezés határtalan óceánja. Minden létező a felszínén keletkezik és múlik el, akár a tajték a hullámok hátán, miközben a mélység nyugodt és háborítatlan marad. Mégis a végtelenségéből kivetett létezők az ő részei. Erőt kapnak, de az soha nem válik sajátjukká, és végül mindannyiuknak vissza kell térniük az Egyhez, akitől erednek.” *** K eith Ward I sten, véletlen és szükségszerűség c. könyve kétségtelenül ragyogóan megírt mű. Kiváltképp érzékelhetővé válik a modern kozmológiával kapcsolatos gondolatok hordozta igazságok ereje a ‚The Urantia Book’ Universal Unity (Az Egyetemes Egység) c. írásának összevetésével (ld. pld. a 10. fejezetben [Igazság, szépség és jóság] foglaltakat) – azzal együtt, hogy Az Urantia Könyv jóval pontosabban, részletesebben és teljesebben mutatja be ezeket az igazságokat. A Ward-könyv végigolvasásához kedvet kapott igazságkeresőknek – a ‚The Urantia Book’ eredeti (angol) és teljes szövegének ismerete hiányában – nem lenne haszontalan a jelen hírújság korábbi számaiban közölt tematikus (bár nagyon is szűkre szabott terjedelmű) összeállítások átolvasása sem: 2006. november és december: A Nagy Világegyetem 2007. január: Tér-idő viszonyok 2007. február: Univerzumi mechanizmusok 2007. március és május: Istenség és valóság ►


10

Az Urantia Könyvből az Istenség felfogható elemeinek – az igazságnak, a szépségnek, és a jóságnak – a jobb megértésére és teljesebb felfogására való törekvés korának eljöveteléről is tudomást szerezhetünk. E jövőbeli korszakban az ember legfőbb foglalatossága az Istennek az elmében, az anyagban, és a szellemben való felismerése lesz. [p.646:3] Ekkor az örökkévaló igazság, az egyetemes szépség és

az isteni jóság mint az Istenség kinyilatkoztatását az idő és tér birodalmai számára magukba foglaló minőségértékekre irányul a legnagyobb figyelem. [p.646:10] A fény és élet korszakának hetedik szakaszába jutott világon megjelenik az intellektuális béke, a társas fejlődés, az erkölcsi megelégedés, a szellemi öröm, és a kozmikus bölcsesség [p.648:3].

Az igazság a tudomány és a filozófia alapja, s ez képezi a vallás intellektuális alapját. A szépség élteti a művészetet, a zenét, és a teljes emberi tapasztalás jelentőségteljes harmóniáit. A jóság felöleli az etikai érzéket, az erkölcsiséget és a vallást – a tökéletesség iránti tapasztalásbeli vágyat. [Az Urantia Könyv, p.647:1] ■ (Összeállította: C.s.e.h G.á.b.o r)

Válogatás a „Magvas Gondolatokból” 2007.07.17.: Istent keresve az embe-

rek mindent keresnek. Istent megta-

lálva pedig mindent megtalálnak. [p.1289:2]

2007.07.23.: A dolgok az időhöz kötöttek, az igazság viszont időtlen. [p.1297:3]

Hírek a magyar fordításról A szövegek ellenőrzésének állása Az eddigi javaslatok alapján az ellenőrzés fontosabb feladatai közé tartoznak a következők: 1. A fordítás tartalmi ellenőrzése, az eredetivel való összevetése. (Az értelemzavaró fordítási hibák javítása jelenleg még fel nem mért mennyiségű munkát jelent.) 2. A helyes nyelvhasználat ellenőrzése. (A beszélt köznyelvben előforduló, ám az igényes írott szövegekben meg nem tűrhető szavak és kifejezések kigyomlálása. Az előzetes felmérések szerint több mint 1.000 kifejezés pontosítására lesz szükség.) 3. A mellérendelő szerkezetek lehetőség szerinti érvényesítése az alárendelő mondatszerkesztés helyett.

T hándor Márk:

(E feladat minden egyes írást érint.) 4. Az idegen tulajdonnevek és köznevek magyarítása. 5. Az egyéb fordítási következetlenségek helyesbítése (A kevésbé súlyos fordítási hibák javítása jelenleg fel nem mérhető mennyiségű feladatot jelent). A jelen hírlevél megjelenésének időpontjáig a 2., 3., 4. és 5. feladatcsoport esetében 160 írás legalább egy-egy bekezdésének pontosítására került sor. *** „A nagy terjedelmű és egyedi tartalmú The Urantia Book lefordítása időigényes és nehéz feladat, mely a teljes olvasóközönség komoly támogatását igényli.” ■

Úton vagyok! Tétova réten álltam, hasztalan fabrikáltam, hallottam szárnyakat, lappangó árnyakat. Hideg volt és fáztam, gondolataimtól áztam Egy napon megdöbbentem. Falaimat ledöntöttem, elindultam, visszanéztem, útravalót kéregettem. S most ezen úton sietek, körülöttem tágas ligetek, völgyek és hegyek, utamon tovább megyek. Tovább megyek, tovább megyek, hogy ember legyek! ..................................................................... Elindultam rögös úton felfelé, nem tudom mikor válok emberré. El kell jutnom nekem még a hegyekig, magos, magos, nagyon magos egekig. .....................................................................

„Az élő Jézussal való hitszövetség gyümölcsét teremve”

„Az Urantia Könyv Magyar Olvasóinak Első Hírújságja” a ‚The Urantia Book’ magyar kiadásának megjelenéséig havi rendszerességgel szerkesztett internetes lap. E hírlevél nem a Urantia Foundation kiadványa. A hírújság levelezési listájára feliratkozni a [email protected] címre írott, „Feliratkozás: Hírlevél” tárgyú levéllel lehet. A ‚The Urantia Bookból’ közölt részletek nem minősülnek hivatalos és hiteles magyar fordításnak. Idézés a ‚Urantia Foundation’ mindenkori Permission-to-Quote szabályzatában foglaltakkal összhangban. A három koncentrikus kör, a ‚Urantia®’ és a ‚Urantian®’ a Urantia Foundation védjegye.

„Az Isten országa bennetek van” valószínűleg ez volt a Jézus által valaha tett legnagyszerűbb kijelentés azon megnyilatkozása után, hogy az Atyja élő és szerető szellem. [p.2084:4]

Szerkesztő: C s.e h G.á b o r 2007. http:// ubook.ingyenweb.hu e-mail: [email protected]

E hírújság hivatalosan nem tartozik a Urantia Foundationhez, illetőleg a Urantia Association Internationalhöz. – This newsletter is unaffiliated with Urantia Foundation or Urantia Association International.

Hasznos címek A „The Urantia Book” szövege angol nyelven, valamint a spanyol, a francia, az orosz, a finn, a holland, a portugál, a koreai, a litván és az olasz fordítás: http://urantia.org A Urantia Foundation tevékenységének bemutatása (angol): http://urantia.org/foundation.html A Urantia Foundation angol nyelvű hírlevele („Urantia Foundation’s News Online”): http://www.urantia.org/new.html Feliratkozás a Urantia Foundation „Thoughts to Ponder” levelezési listájára (angol): http://urantia.org/subscribe.html A Urantia Association International hivatalos lapja („UAI Journal”) angolul, spanyolul, franciául és finnül: http://urantia-uai.org/Journal/index.html Hírek a nemzeti Urantia társaságok működéséről („Tidings”) angolul, spanyolul és franciául: http://urantia-uai.org/tidings/index.htm

®

A nemzeti Urantia társaságok saját hírlevelei: http://urantia-uai.org/newsletters/index.html

H Í R Ú J S Á G J A KÖNYV MAGYAR OLVASÓINAK ELSŐ. Jézus, mint a Tanítómester (folytatás) Az elme evolúciója (folytatás)

Recommend Documents