Gena Showalter
The Darkest Prison Éjsötét Börtön Fordította: Bejja Korrektúra: Negra
Könyvrajongók
.
2012 2012
Gena Showalter A RAJONGÓI FORDÍTÁS alapjául szolgáló mű: Gena Showalter: The Darkest Prison Az Alvilág Urai sorozat kötetei: (olvasási sorrendben) 0. The Darkest Fire (novella) 1. The Darkest Night (Éjsötét vágyak) 2. The Darkest Kiss (Éjsötét csók) 3. The Darkest Pleasure (Éjsötét bosszú) 3,5. The Darkest Prison (novella) 4. The Darkest Whisper (Éjsötét hangok) 4,5. The Darkest Angel (novella) 5. The Darkest Passion 6. The Darkest Lie 7. The Darkest Secret 8. The Darkest Surrender 9. The Darkest Seduction off sorozat): Angels of The Dark sorozat kötetei (spin-off (olvasási sorrendben) 1. Wicked Nights (angol megj. várhatóan 2012. jún)
Ajánló Egykor Atlasz, az Erő titán istene a görög istennő, Niké rabszolgája volt. Most fordult a kocka. És hamarosan az egymást elpusztítani szándékozó esküdt ellenségek rákényszerülnek, hogy mindent kockára tegyenek a szerelemért…
3
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön
A fordító megjegyzése Az Éjsötét Börtön című novella elektronikus könyvként jelent meg, majd nyomtatásban az Into The Dark c. kötetben az Éjsötét Tűz és az Amazon átka (Atlantisz sorozat része) című novellákkal együtt együtt. A történet időbeliségét tekintve Reyes és Sabin könyve közé ttehető. Nem kapcsolódik szervesen a kötetek fő szálához, de hosszabb hosszabbrövidebb időre felbukkannak benne korábban megismert alakok és újak is, akiknek a későbbi könyvekben szerepük lesz. Jó szórakozást a novellához!
Bejja
4
Gena Showalter
Prológus R
EYES, AKI EGYKOR AZ ISTENEK HALHATATLAN HARCOSA VOLT, majd pedig a Fájdalom démona szállta meg, és Budapesten élt, belépett a hálószobájába. Izzadtság áztatta, és zihált az edzéstől. Mivel fizikai fájdalom nélkül nem tudott gyönyört átélni, az izmaiban lévőő lángolás felizgatta. Még mindig izgatóan hatott rá. Mint mindig, tekintete asszonyát kereste, és megmarkolta a pengét, amit előszeretettel használtak szerelmi játékaik közben. Asszonya hatalmas ágyuk szélén ült, bájos vonásait összeráncolta, miközben az előtte lévő festővásznat tanulmányozta. A vásznat, amit egy festőállványnak támasztott, és leeresztett, hogy közvetlen kilátása nyíljon rá. Szőke haja vad összevisszaságban hullott a vállára, mintha többször is összekuszálta volna ujjaival a sűrű zuhatagot zuhatagot, és alsó ajkát rágcsálta. A szex várhat, határozta el Reyes. A nőt valami nyugtalanította, és képtelen lenne másra gondolni, míg meg nem oldja ezt a dilemmát. Akármi legyen is az. Visszarakta hüvelyébe a pengét. – Valami baj van, angyal? A nő pillantása felemelkedett és rajta landolt, és aggodalom volt abban a sötét smaragdzöld szempárban. Kis mosolyt villantott a férfira. – Nem tudom. – Nos, mi lenne, ha segítenék neked kideríteni? – Bármit elintéz, ami a nőt zavarja. Habozás nélkül. A nő boldogságáért bármit megtenne, bárkit megölne.
5
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön – Az jó lenne, köszönöm. – Lezuhanyozzak, mielőtt csatlakozom hozzád? – Ne. Szeretlek úgy, ahogy vagy. Drága asszony. De Reyesnek nem tetszett a gondolat, hogy összepiszkítja csinos ruháját. Gyorsan megragadott egy törölközőt a fürdőből, és szárazra törölte magát. Csak aztán telepedett az asszonya mögé, lábai közrefogták a nőét, karjával átölelte a nő derekát. Mélyen belélegezte vad viharillatát, állát a nő vállán pihentette, és követte tekintetének irányát. Meglepte, amit látott. Nem kellett volna. Danika festményei mindig is elevenek voltak. A Mindent Látó Szemként, az istenek egyik orákulumaként és az Alvilág Urainak egyik legdédelgetettebb lgetettebb segítőjeként a nő bepillanthatott a Mennybe és a Pokolba. És minden áldott éjjel meg is tette, noha nem volt uralma afölött, hogy minek tanúja. Múltnak, jelennek, jövőnek, nem számított. Minden áldott reggel megfestette, amit látott. Ez a festmény ny egy férfit ábrázolt. Nyilvánvalóan egy harcost. Ezzel az izomtömeggel annak kellett lennie. Egy aranynyakörv fogta körbe a nyakát, erősen szorította azt. Széles terpeszben térdelt. Karja a combján pihent felfelé fordított tenyérrel. Sötét fejét hátravetette, ette, és felordított a kupolás mennyezetre. Valószínűleg fájdalmában. Vagy talán dühében. Mindenütt vér borította a mellkasát, ami több sebből szivárgott. Sebekből, melyek úgy néztek ki, mintha a bőrét felszeletelték volna. – Ő ki? – kérdezte Reyes. – Nem tudom. Sosem láttam még korábban. Akkor hát, amennyire csak képesek rá, ki fogják deríteni. – A Mennyből vagy a Pokolból való? – Határozottan a Mennyből. Azt hiszem, Kronosz tróntermében van. Akkor egy isten? Néhány hónappal korábban a titánok legyőzték a görögöket, és magukhoz ragadták az ellenőrzést a mennyei trón felett. Tehát, ha ez a férfi Kronosz tróntermében van, leláncolva, sebesülten, mivel Kronosz a titánok vezetője, a harcos biztosan görög. Talán egy rabszolga, akit megbüntettek?
6
Gena Showalter – Csak ezt a képet láttad? – kérdezte Reyes. – Azt nem, hogy mi juttatta el eddig a pontig? – Így van – mondta Danika biccentve. – Habár hallottam felsikoltani. Olyan… – Danika megborzongott, gott, és Reyes megnyugtatóan át átölelte. – Annyira sajnáltam. Sosem hallottam még ilyenn haragot és reménytelenséget. – Megidézhetjük Kronoszt. – Reyes nem kedvelte különösebben Kronoszt, sem cimborái, a többi Alvilág Ura – azok a férfiak, akik kinyitották Pandora szelencéjét, kiszabadítva belőle a gonoszt. Azok a férfiak, akiket arra átkoztak, ak, hogy elszállásolják magukban a gonoszt. De az istenkirály még náluk is jobban gyűlölte ellenségüket, a Vadászokat, mert Danika egy látomásban látta Galent, a Vadászok vezetőjét, ahogy lecsapja Kronosz fejét. Az istenkirály eltökélte, hogy megöli Galent,, mielőtt az ölhetné meg őt. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy az Alvilág Urainak segítségéért folyamodik. – Megkérdezhetjük tőle, hogy ismeri-e ezt a férfit. Danika egy pillanatig eltűnődött Reyes javaslatán. Végül sóhajtott, majd bólintott. – Igen, az jó lenne. – Majd meglepte Reyest azzal, hogy felé fordult, és a legédesebb mosolyt villantotta rá, amit valaha látott. Nos, Danika mosolya mindig ilyen volt. – De túl korán van, hogy valakit megidézzünk, és mellesleg azt hiszem, más dolgokon járt az esz eszed, mikor beléptél a szobába. Miért nem mesélsz nekem azokról? – javasolta érdes hangon. Reyes pillanatokon belül kőkemény lett – ezt tette vele a nő. – Örömömre szolgálna, angyal. Danika szélesedő mosollyal a hátára döntötte Reyest. – Meg az enyémre is.
7
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön
Els fejezet –M
ARADJ NYUGTON NIKÉ! Csak megnehezíted magadnak! – Atlasz, az Erő titán istene lebámult létezése átokcsapására. Niké, az Erő görög istennője. Meg a Győzelemé, jegyezte meg magában csúfondárosan Atlasz. Az istennő szerette emlékeztetni rá, hogy sokan az Erő és a Győzelem istennőjének hívják. Mintha ő jobb lenne Atlasznál. A valóságban Niké az ő isteni mása volt. Egyenrangú. Az ellensége. És egy sokoldalú „A” fokozatú ribanc. ét rátermettebb embere fogta le a karját, kettő meg a nő lábát Atlasz két tartotta. Nehézség nélkül kellett volna leszorítaniuk. Végül is rajta volt a nyakörv, és az megakadályozta Nikét, hogy halhatatlan erejéből bármit is használjon. Még legendás erejét sem – az erejét, ejét, ami köszöni szépen, de nem egyenrangú az ő erejével. Niké folyamatosan küzdött a szorításuk ellen, rugdosott és harapdált, mint egy sarokba szorított állat. – Ezért meg foglak ölni! – morogta neki. egyszer már ne – Miért? Nem csinálok veled semmi olyat, amit te egy tettél volna velem. – Atlasz egy gyors mozdulattal átrántotta a felsőjét a fején, és félrehajította az anyagot, feltárva mellkasát, izmos hasát. Ott, a mellkasa közepén, nagy, fekete betűkkel egyik apró, barna mellbimbótól a másikig elterülve, ott volt a neve, lebetűzve, hogy az egész világ lássa.
NIKÉ Az istennő megjelölte, lealacsonyította a saját tulajdonának.
8
Gena Showalter Hogy megérdemelte-e? e? Talán. Egykor rab volt ebben a kietlen birodalomban. Tartaroszban,, az istenek börtönében. Megbuktatott isten volt, és bezárták, elfelejtkeztek róla, nem volt több mint szemét. Ki akart szabadulni, és hajlandó volt megtenni bármit, hogy lássa, ahogy sikerül. Bármit.. Így hát elcsábította Nikét, egyik őrét, kihasználta a nnő iránta érzett szerelmét, és ellene fordította. Noha Niké most tagadná, tényleg szerelmes volt Atlaszba. A bizonyíték: megszervezte Atlasz szökését, mely halállal büntetendő vétek volt. És a nő mégis hajlandó volt megkockáztatni. Érte. Csakhogy, mielőtt eltávolíthatta ltávolíthatta volna a nyakörvét, megengedve ezáltal a férfinek, hogy elvillantsa magát – egyik helyről egy másikra mozogjon a gondolat erejével – Niké felfedezte, hogy Atlasz számos másik női őrt is elcsábított. ét, mikor négyen jobban Miért bízza rá egyvalakire a munka elvégzését, szolgálnák? Atlasz azzal a ténnyel számolt, hogy egy görög nő sem akarná, hogy kitudódjon a viszonya egy rabszolgasorba juttatott titánnal. Számított a hallgatásukra. Amire még számítania kellett volna, az a féltékenységük. Nők. Nikéé rájött, hogy kihasználták, hogy Atlasz érzései sosem voltak igazán elkötelezettek. Ahelyett, hogy visszahajította volna Atlaszt a cellájába, és azt tettette volna, hogy a férfi nem is létezik, ahelyett, hogy megverette volna, lefogatta, és tartósan megbélyegezte. Atlasz évekig álmodozott arról, hogy viszonozza a szívességet. Néha azt gondolta, a vágy volt az egyetlen dolog, aminek segítségével épelméjű maradt, miközben évszázadokat töltött el évszázadok után ezen a pokoli helyen. Egyedül, és egyedüli társa csak a sötétség volt. Képzeljétek csak el az örömét, mikor a börtön falai kezdtek megrepedezni. Mikor a védelem kezdett szétmorzsolódni. Mikor a nyakörveik lehullottak. Eltartott egy darabig, de végül neki meg a fivéreinek sikerült kiszabadulniuk. Megtámadták adták a görögöket, brutálisan és kegyelmet nem ismerve. Néhány nap alatt győztek.
9
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön A görögök vereséget szenvedtek, és most pontosan oda voltak becsukva, ahová a titánokat zárták. Atlasz önként jelentkezett, hogy felügyelje a birodalmat, és hála az égnek, az ő gondjaira bízták a helyet. Végül elérkezett bosszújának napja. Niké örökre viselni fogja az ő bélyegét. – Hálásnak kellene lenned, hogy életben vagy – mondta a nőnek. – Baszd meg! Atlasz lassan, gonoszul elmosolyodott. – Már megtörtént, emlékszel? Niké viaskodása fokozódott. Olyan veszettül fokozódott, hogy hamarosan zihált és izzadt, Atlasz embereivel együtt. – Te gazember! Élve foglak megnyúzni! Szénné égetlek! Gazember! – Fordítsátok át! – utasította az őröket Niké átkozódása közben. Nincs kegyelem. Atlasznak nem volt türelme addig várni, míg Niké elfárad. – És egy kis figyelmeztetés számodra, Niké. Jobb lesz, ha nyugton maradsz! Addig foglak tetoválni, ni, míg a nevem elég tisztán nem látszik ahhoz, hogy az kielégítő legyen a számomra. hös sikoltással Niké végül lenyugodott. Tudta, Egy frusztrált, dühös hogy Atlasz igazat mond. Mindig az igazat mondta. A fenyegetés nem olyasmi volt, amire szót vesztegetett.. Csak az ígéretekre. – Gazember! – csikorogta Niké ismét. Hívták már rosszabbnak is. És nem más, mint ő. – Jó kislány. – Atlasz előrelépdelt, és letépte a ruhát a nő hátáról. A bőre napbarnított volt, és sima. Makulátlan. Egykor simogatta ezt a hátat. Egykor végigcsókolta, és megnyalta. És igen, együtt lenni Nikével, sokkal kielégítőbb volt, mint bármelyik másik nővel, mert Niké olyan imádattal nézett rá, olyan reménnyel és áhítattal. Atlasz alázattal telinek érezte magát. Szerencsésnek, hogy itt lehet, hogy megérintheti a nőt. De nem a farka fogja vezetni, és nem ereszti el Nikét, mielőtt megbélyegezné, abban an a reményben, hogy ismét ágyba viheti a nőt. Meg fogja tenni. – Készen állsz? – kérdezte Nikét.
10
Gena Showalter – Én nem ezt tettem veled – morogta Niké. – Én nem a hátadat jelöltem meg. – Inkább azt szeretnéd, hogy a csinos melleidet jelöljem meg? Erre Niké befogta a száját. Helyes. Nem akarta elcsúfítani a nő mellkasát. Niké melle műalkotás volt, bizonyára a világ legkiválóbb alkotása. – Nem szükséges megköszönnöd – motyogta. Kinyújtotta a kezét, és valaki a tenyerébe adta a szükséges készletet. – Legalább neked nem kell ell majd túl hosszú életed minden áldott napján a nevemet nézned. – Mint ahogyan neki kellett. – Azonban mindenki más fogja. Ők látni fogják. – És végül tudni fogják, ki kerekedett felül Nikén.. – Úgy értetted, minden egyes szerető, akit választok. Atlasz eltátotta a száját. – Több szót ne halljak tőled! Itt az idő. – Ne tedd ezt! – kiáltotta hirtelen Niké. – Kérlek! Ne! – Elfordította a fejét, és könnyek voltak barna szemében. Niké nem volt gyönyörű nő. Alig lehetett csinosnak nevezni. Orra egy kicsit túl hosszú, és arcvonásai egy kicsit túl élesek. Átlagos barna haja úgy volt vágva, hogy elérje túlságosan is széles vállát, és nem voltak igazi vonalai, amiről beszélni lehetett. A melleit leszámítva. Nem, Niké egy harcos testével bírt. De volt benne valami, ami mindig magával ragadta Atlaszt. – Kérlek, Atlasz. Kérlek! Atlasz a szemét forgatta. – Szárítsd fel a hamis könnyeket, Niké! – És tudta, hogy azok hamisak. Niké nem volt hajlamos rá, hogy kimutassa érzéseit. – Nincsenek rám hatással, és kétségtelenül nem em is illenek hozzád. Niké szeme azonnal összeszűkült, a könnyek csodával határos módon eltűntek. – Rendben. De ezt még meg fogod bánni! Erre megesküszöm! – Előre várom a kísérleteidet. – Így igaz. Mindig felizgatta, ha Nikével harcolt. Ezt Niké mostanra már tudhatná. Egy pillanatnyi habozás nélkül Atlasz a tetováló pisztolyt Niké lapockája alá nyomta. Szorítása biztos volt, miközben belekarcolta az
11
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön első betű körvonalát. A.. Niké egyetlen egyszer sem rándult össze. Egyetlen egyszer sem tett úgy, mintha érezne ne egy parányi fájdalmat is. Azonban Atlasz tudta, hogy fájdalmas. Ó, nagyon is jól tudta. Hogy tartósan megjelölj egy halhatatlant, ambróziát kellett keverni a színezőanyagba, és az ambrózia úgy égetett, mint a sav. Niké csendben maradt, miközben Atlasz mindent indent körberajzolt. Csendben maradt, mozdulatlanul, miközben kitöltötte a betűket. Mikor végzett, hátraült a combjára, és szemrevételezte művét: A T L A S Z. Arra számított, hogy kielégülést érez, hiszen olyan sokáig várt erre a pillanatra. De nem így történt. Arra számított, hogy elárasztja a megkönnyebbülés; végre véghezvitte bosszúját. De nem így lett. Amire nem számított, az a birtoklási vágy fehéren izzó előretörése lőretörése volt, de pontosan ez volt az, amit átélt. Enyém. Niké hozzá tartozott. Örökre. És az egész világ tudni fogja.
12
Gena Showalter
Második fejezet N
IKÉ CELLÁJA RABSÁGÁBAN AN SÉTÁLT FEL FEL-ALÁ. A cellában, amin másokkal osztozott. Olyan jól ismerve a vérmérsékletét, mint ahogyan ők ismerték, óvatosak voltak, hogy távol maradjanak tőle. De hát mégis. Szívás, ha szobatársaid vannak. Niké érezte, hogy pillantásuk belefúródik köpennyel borított hátába, mintha láthatnák a nevet, ami most már megbélyegzi.
ATLASZ Ha egy árva szót is mernek szólni róla… Megölöm őket! Nem volt elég cella a görögöknek, így minden cellába csapatokat gyömöszöltek be. Férfi, nő, nem számított. Lehet, hogy a titánokat nem érdekelte, hogy keverednek a nemek, vagy talán azért csinálták, hogy fokozzák zzák valamennyi rab kínzását. Valószínűleg ez utóbbi volt az eset. A férjeket nem a feleségükkel rakták párba, a barátokat pedig nem egymással. Nem, ehelyett a riválisokat párosították össze. Niké számára ez a vetélytárs Erebosz volt, a sötétség kisistene. Erebosz egykor úgy kezelte Nikét, mint egy királynőt. Egykor igazán kedvelte a férfit. Még azt is fontolgatta, hogy feleségül megy hozzá. De aztán beleszeretett Atlaszba – abba a szoknyapecér, hazug gazember Atlaszba –, így hát elengedte Ereboszt. Majd felfedezte, lfedezte, hogy Atlasz nem is igazán akarta őt, hogy a férfi csak kihasználta. A szerelem gyorsan haraggá változott. Azonban a harag végül lehiggadt. Elfelejtette Atlaszt. Többnyire. Hazug! Most, hogy Atlasz neve a hátát díszítette, minden egyes porcikájával gyűlölte a férfit.
13
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön Talán – talán – túlreagálta, mikor ugyanezt tette a férfival. Örökre megjelölte. Mindig is a lobbanékonyság okozta a vesztét. Évekig bánta a döntését. Nem mintha egy ilyen dolgot bevallana a férfinak. Most azonban nem megbánást érzett. Nem hazudott Atlasznak. Ezért meg fogja ölni. Először is, módot kell találnia rá, hogy levegye azt az ostoba nyakörvet a nyakából. Mindaddig, amíg viseli, erőtlen. A vastag arany nem tüntette el isteni képességeit, csupán tompította azokat. Alaposan. Túlságosan ságosan is alaposan. Másodszor módot kell találnia rá, hogy megszökjön ebből a birodalomból. Az elsőnek elméletben könnyűnek kellene lennie. Már megpróbálta szétkaparni és ütni-verni verni a nyakörvet, és még azt is megkísérelte, hogy leolvasztja a nyakáról. Mindössze dössze annyit ért el vele, hogy megvágta a bőrét, felhorzsolta puha húsát, és megpörkölte a haját. Tudhatta volna, hogy ez fog történni. Hányszor figyelte a titán rabokat, hogy ugyanezzel próbálkoznak? A második elméletben és a valóságban is lehetetlennek tűnt. Niké pillantása a környezetét pásztázta. Miután a titánok megszöktek, mindent megerősítettek. Hogy hogyan, azt nem tudta. A börtön feltehetőleg Tartaroszhoz van kötve, a Rabság görög istenéhez, aki egykor a titánok felett őrködött, és mikor látszólag ok nélkül elkezdett gyengülni, a birodalom is vele együtt gyengült. A birodalomban minden szerkezetileg ingataggá vált. De most Tartarosz eltűnt. Nem a titánoknál volt, és senki sem tudta merre van. Távollétében nem volt indokolt, hogy a birodalom olyan eerős legyen, mint korábban volt. A falakat és a padlót istenes kövek alkották, olyasmik, amiken csak speciális isteni eszközökkel – eszközökkel, melyekkel ő nem rendelkezett – lehetett áttörni. És Tartarosz jelenléte nélkül sem volt rajta még egy apró repedés sem. A vastag ezüstrácsokat, melyek bepillantást engedtek az őrök lenti őrhelyére, Héphaisztosz alkotta meg, és csakis Héphaisztosz tud ilyen fémet olvasztani. Sajnálatos módon ő valahol máshol tartózkodott. Csakúgy, mint Tartarosz esetében, senki sem tudta, hogy hol. Tartarosz
14
Gena Showalter nélkül képesnek kellene lennie meghajlítani a fémet. De nem tudta; már próbálta. – A pokolba is, leülnél végre? – morogta Erebosz az egyik ágyról. Niké rápillantott. A férfi sötét hajától sötét bőréig, jóképű arcvonásaitól erős testéig, estéig, Erebosz a boldogtalan férfi mintaképe volt, és mindez a boldogtalanság Nikére irányult. – Nem – felelte. – Nem tudok. – Mi itt próbálunk megtervezni egy szökést. Mindig szökést terveztek. – Mellesleg – folytatta Erebosz – a rusnya arcodtól fejfájást kapok. – Menj, szopd le magad! – válaszolta Niké. Noha ő volt az, aki megbántotta a férfit évszázadokkal korábban – nem szándékosan –, Erebosz ezerszeresen visszafizette neki. Szánt szándékkal. Nem érzelmileg, hanem fizikailag. g. A férfi semmit sem szeretett jobban, mint „véletlenül” belebotlani, nekiütközni, és fellökni, csakúgy, mint megenni azt a kis adag ételt, amit neki szántak, mielőtt átküzdhette volna magát a sor elejére, kiéheztetve ezzel Nikét. et, Erebosz ezekre a dolgokra sosem lett Ha nem viselné a nyakörvet, volna képes. Niké túl erős lenne hozzá. És a férfi túlságosan félne tőle. Egy újabb ok, hogy megvesse fogságát. – Magamat leszopni valószínűleg jobb eredményre vezetne, mintha te csinálnád – vágott vissza a férfi. A maroknyi körülötte lévő isten és istennő felkuncogott. – Tökmindegy – mondta Niké, mintha a megjegyzés nem bántaná. Kivéve, hogy az arca kipirult. Az Erő megtestesítője – vagy legalábbis annak kellene lennie – és mindig is sokkal férfiasabb volt, mint női nőies. Ezért lepte meg Atlasz figyelme, és örvendeztette meg. Az a káprázatos férfi akárkit megnyerhetett volna magának, és mégis őt választotta. Vagy legalábbis ezt gondolta. És beleszeretett a férfibe a tettei miatt, mert valahogy elérte, hogy finom, gyönyörű rű nőnek érezze magát. Ostoba. Ostoba voltam. A szeme sarkából látta, hogy egy feketébe öltözött férfi lépdel az őrök helyére. Nem kellett látnia hozzá, hogy tudja, ki az. Atlasz. Érezte a férfit. Mindig érezte a férfiből sugárzó forróságot.
15
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön Mikor tekintete te megtalálta Atlaszt, észrevette, hogy karját egy hosszú lábú szőkeség köré fonja. Egy szőkeség köré, aki úgy szorította Atlasz derekát, mintha oda tartozott volna – és mintha korábban már többször is ott pihent volna. ellett volna; teljes lényével A gondolat feldühítette Nikét. Nem kellett megvetette Atlaszt, és nem érdekelte, kivel feküdt le a férfi. Nem érdekelte, kinek nyújtott gyönyört. És igen, örömet okozhatott a szőkeségnek azzal a tehetséges kezével és kutató ajkával. Atlasz elképesztő szerető volt, akinek ek érintése még mindig kísértette Niké álmait. De itt volt megint. A düh. Nem akarta, de azon kapta magát, hogy a rácsokhoz lép, és megragadja azokat, hogy egy jobb, közelebbi pillantást vethessen Atlaszra. Három másik őr állt körülötte, minden beszélgette beszélgettek és nevettek. Míg a rabok fehér ruhát viseltek, az őrök feketét, és Atlasznak nagyon jól állt a sötét. Tökéletes kiegészítő volt sötét, rövidre nyírt hajához és tengerszínű szeméhez. Arcát egy művész dolgozhatta ki, mindene tökéletesen arányos volt. Szemeii tökéletes távolságra egymástól, orra hossza megfelelő, arca kifogástalanul éles, ajka hibátlan alakú és színű, és álla tökéletes, makacs és szögletes. Atlasz tökéletes, miközben ő tele van hibákkal. Abban a pillanatban tudnia kellett volna, hogy Atlasz ccsak játszik vele, hogy azt a veszélyes szempárt felé fordította, és felgyúlt az „érdeklődéstől”. A férfiak egyszerűen csak nem néztek rá így. Még Erebosz sem, pedig ő szerette. – Gazember! – motyogta az átkozódást mindkét férfira a múltjából. Mintha meghallotta lotta volna, Atlasz tekintete felemelkedett. Abban a pillanatban, hogy pillantásuk találkozott, Niké el akarta ereszteni a rácsokat. Hátra akart lépni, ki a látóteréből. De nem engedte meg magának ezt a luxust. Az gyávaság lenne, és ez a férfi már így is a kelleténél többször látta gyengének. Csak, hogy gúnyolódjon a férfivel, és remélhetőleg éreztesse vele, hogy nem ő irányít, mint ahogyan Atlaszt is mindig éreztette ezt vele, engedte, hogy pillantása Atlasz mellkasára essen, pontosan oda, ahol a
16
Gena Showalter neve nyugodott. odott. Önelégülten vigyorgott, mielőtt felemelte tekintetét, és felhúzta szemöldökét. Egy pont ide. Egy izom rángott Atlasz állában. Mit gondol a szeretőd a jeledről? – akarta kiáltani. Mit gondol a szőkeség arról, hogy a nevemet a testeden viseled? Atlasz még közelebb rántotta az oldalához a szőkeséget, és anélkül, hogy megtörte volna a szemkontaktust Nikével, egy buja és nedves csókot adott a szájára. Hát persze, hogy a ribanc úgy viselkedett, ahogy bármelyik másik nő tette volna. Atlasz köré fonta a karj karját, és a szuszt is kiszorította belőle. Ahogy azt Niké jól tudta, a férfi el tudta érni, hogy egy nő elélvezzen gyakorlott csókjától. Niké dühe fokozódott. Ha képes lenne rá, odavágtázna, és szétszakítaná őket. Akkor aztán mindkettőt kinyírhatná. Nem azért azért, mert magának akarta Atlaszt – mert nem – hanem, mert a férfi nyilvánvalóan ismét kihasznált egy nőt. Nem sugárzott a szenvedély az arckifejezéséből. Csak az eltökéltség. Niké szívességet tenne a női népességnek azzal, hogy kinyiffantja Atlaszt. – Erebosz – kiáltotta. – Gyere ide! Meg akarlak csókolni! – Hogy mi? – mondta elakadó lélegzettel, nyilvánvalóan ledöbbenve. – Akarsz egy csókot, vagy sem? Gyere ide! Gyorsan! Ruhasuhogást hallott maga mellől, majd korábbi szeretője mellette állt. Erebosz rab volt, és a szex ritkaságnak számított. Elfogadja, amit kap, még olyasvalakitől is, akit megvet. Ezt jól tudta Niké. A férfi felé fordult; az máris lehajolt. A szőkeséghez hasonlóan Niké társa nyaka köré fonta a karját, és szorosan tartotta. Csakhogy ő nem élvezte a csókot, akármilyen ismerős volt is az. Erebosz íze olyan… milyen is? Atlaszétól különböző, döbbent rá Niké, és ez még jobban feltüzelte dühét. Egy férfinek sem szabadna ilyen nagy hatalommal bírnia felette. ytassa. Atlasznak fel kell fognia, De mégis hagyta, hogy Erebosz folytassa. hogy többé már nem vágyik rá. Fel kell fognia, hogy soha, de soha nem fog megint az érzéseivel játszani. Többé már nem idealista kislány. Erről Atlasz gondoskodott.
17
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön
Harmadik fejezet D
ÜH. HATÁRTALAN DÜH ÖNTÖTTE NTÖTTE EL ATLASZ ATLASZT. Elengedte társát – nem tudott visszaemlékezni a nevére – és a nő zihálva ellenkezett váratlan tettére. Nem zavartatta magát a magyarázattal, hogy mire készül, amint elviharzott mellőle. Tovább terjedt benne a düh, ahogy felmászott a lépcsőn, mely a rabok kalitkáihoz vezetett, ahol Niké cellája volt. Az ő neve van a nő hátán. Hogy merészeli megengedni egy másik férfinak, hogy az ajkát az övéhez érintse? Mikor elérte célját, felemelte a karját, és az érzékelőtől, amit a csuklójába ültettek, a rácsok szétcsúsztak. úsztak. Több rab ült a távolabbi falnál. Elragadtatott sóvárgás színezte az arcukat, miközben a Sötétség kisistenét és az Erő istennőjét figyelték, ahogy azok egymás manduláját tisztogatják. Valójában annyira belevesztek a dologba, hogy még csak el sem rohantak antak Atlasz mellett, és próbálkoztak szökéssel. Vagy talán a fájdalomhoz volt köze, amit akkor éreznének, ha így tennének. Csak egy gombot kell megnyomnia, és a nyakörvük elpusztítja az elméjüket. Niké felnyögött, mintha igazán tetszene neki, amit vele cs csinálnak. Vörös foltok lebegtek Atlasz szeme előtt. Hogy. Merészeli. Niké. Atlasz a fogát csikorgatva megragadta a nőt a köpenye gallérjánál fogva, és kemény testéhez rántotta, messze Erebosztól. Niké zihált. Eltérően attól, mikor a szőkeség kapkodott leveg levegő után, ez hatással volt Atlaszra. El akarta nyelni a hangot – és csinálni akart valamit, bármit, hogy Niké újra zihálva vegye a levegőt. Mi a fene ütött belé?
18
Gena Showalter – Hé – csattant fel Erebosz, ostoba módon Niké felé nyúlva, hogy befejezze, amit elkezdett. – Éppen pen benne voltunk valamiben. Atlasz mogorva ábrázattal mellkason vágta a férfit. A kisebb férfi hátrarepült, nekicsapódott rabtársainak. A kisisten lábra ugrott, hogy támadjon, szemügyre vette, ki mérte rá az ütést, majd kitáguló orrlyukakkal, ökölbe szorított tott kézzel mozdulatlanná vált. – Ha még egyszer hozzányúlsz – mondta Atlasz nyugodtan, noha úgy csikorogta a szavakat, mintha egy húsdarálón passzírozták volna keresztül őket –,, leveszem a nyakörvedet. A fejeddel együtt. Az isten elsápadt, talán még fel is nyüszített. – A közelébe sem megyek. Különben sem ér annyit. Lehet, hogy megöli ezért a sértésért. Niké csókja mennyei, a fenébe is! – Mi a fenét képzelsz, mit művelsz? – kérdezte Niké hirtelen életre kelve, és Atlasz figyelmét magára vonva. A férfi fel felé perdült, és felbámult rá. – Azzal fekszek le, akivel akarok. És hé, tudod, mit? Talán az egyik barátodat választom. Ahhoz mit szólsz? Heves követelése ellenére, Niké nem volt annyira kifulladva, mint akkor lett volna, ha Atlasz csókolja, és az arca sem ppirult ki. Még a mellbimbói sem keményedtek meg. Végre valami lehűtötte dühe legforróbb lángjait. – Csak fogd be a szád! – megragadta Niké felkarját, és kirángatta magával a cellából. A rácsok automatikusan bezárultak mögötte. – Mi a fenét képzelsz, mit művelsz? – kérdezte Niké ismét, megrántva magát a férfi szorítása ellen. Sosem volt az a személy, aki engedelmeskedett Atlasznak. – Te mi a fenét képzeltél, mit művelsz? – hárított Atlasz. Mikor elérte a lépcső alját, megállt. A szőkeség, aki történetesen az Emlékezés istennője – a fenébe is, hogy is hívják? Kneemah? Nem, de közel jár hozzá. Nee Nee? Még közelebb. Mnemosyne1. Igen, ez az –
1
Mnemosyne Gideon könyvében, a The Darkest Lie-ban fog majd ismét felbukkanni, ő az Emlékezés titán istennője, Rhea testvére, Kronosz szeretője, Scarlet nagynénje
19
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön Mnemosyne, e, és a három másik harcos, akik úgy döntöttek, hogy ma Tartaroszt őrzik, szájtátva bámultak rá. – Mi van? – csattant fel. Legalább Niké felhagyott azzal, hogy ellenkezzen vele. Mozdulatlanná vált mellette, figyelmét Atlaszról a többiekre, a többiekről Atlaszra vetette. – Nem szállíthatsz el egy rabot csak úgy – mondta Hüperion, a Fény istene. Jóképű férfi, noha olyan sápadt volt, mint ahogy azt a címe sugallta, és Niké jobban teszi, ha nem szemez vele, mint lehetséges ágyastársával. – Nem szállítom el – válaszolta Atlasz hűvösen. – Áthelyezem. – Egy saját cellába, ahol senki sem érintheti meg mocskos, undorító ajkával. Ahol senki sem helyezheti kalandozó kezét a nő testére. Nem volt semmi… birtoklási vágy ebben a döntésben. Egyszerűen csak nem akarta, hogy Niké bármilyen örömet éljen át. Nem érdemelte meg. – Miért? – figyelte kíváncsian Mnemosyne, arckifejezésében a bosszúság vagy féltékenység szikrányi jele nélkül. Miért is? tűnődött el Atlasz is. Mnemosyne hónapok óta lelkesedett azért, hogy randizhasson vele, folyamatosan megidézte őt. Előző éjjel még meg is jelent meztelenül Atlasz otthonában. Mnemosyne gyönyörű, igen, és majdnem megadta neki magát, és lefeküdt vele. Teste átadta magát az őrült szenvedélynek azok után, ami végül is Nikével történt, és kétségbeesetten tségbeesetten vágyott az enyhülésre. De mielőtt megpecsételhette volna az ügyet, elküldte az eltökélt istennőt. Túlságosan is bűnösnek érezte magát ahhoz, hogy folytassák. Mintha megcsalná Nikét. Ami nevetséges volt. Az egyetlen dolog, ami Nikéhez fűzte, az a gyűlölet volt. Mellesleg, ki akarná az idejét egy olyan nővel tölteni, aki sosem fogja elfelejteni a hibádat? Egy olyan nővel, aki minden vétkedre emlékezni fog? Egy olyan nővel, aki új, hamis emlékeket képes szőni az elmédbe, elérve, hogy elhiggyél bármit, rmit, amit akar. Atlasz aztán nem. És mégis Mnemosyne otthonába villantotta magát ma reggel, és arra kérte a nőt, hogy töltse vele a napot, csak azért, hogy reggel ide hozhassa őt a börtönbe. Furcsamód ujjongott a gondolattól, hogy Mnemosyne Niké előtt parádézik.
20
Gena Showalter Ismét csak eltűnődött azon, hogy Mnemosyne miért nem érezte úgy, hogy Niké fenyegetést jelent. A legtöbb nő nem érezte annak, ezt tudta. Hallotta őket beszélgetni. Niké túl magas, túl izmos, mondták. Túlságosan kemény, túl durva. De ezek voltak azokk a dolgok, amik először felkeltették az érdeklődését a nő iránt. Niké tudja kezelni Atlasz erejét. Megbirkózik vele. Niké sosem remegne meg a tekintete alatt. Sosem rohanna el a dühe elől. Mindig szembenézne vele. És ez tetszett neki. Nagyon is. Egyetlen másik nőben sem volt ilyen bátorság, akivel valaha találkozott. És Niké csinos, gondolta. Igen, tegnap aligha gondolta annak, de most ez minden szinten helytelennek tűnt. Csak egy kicsivel korábban, mikor először sétált be a börtönbe, érezte a nő pillantás pillantását magán, és felnézett. Egy másodpercre, csak egy másodpercre, Niké leeresztette a pajzsait. Nem tudta, hogy Atlasz figyelte, így nem vigyázott az arckifejezésére. Az arckifejezésére, ami szelíd, vágyódó volt, szeme sugárzó. ét, mintha lángra lobbant volna. A nő látványa felforralta a vérét, Ez még mindig nem jelentette azt, hogy vágyott a nőre, az ellenségére. A tény, hogy a neve Niké hátán volt lebetűzve, egyszerűen csak pusztítást végzett az elméjében, ebben biztos volt. – Nos – sarkallta Mnemosyne. – Aha – mondta Niké. – Válaszra várunk. – Pofa be, rab! – csattant fel Mnemosyne. A nő Rheának, az istenek királynőjének a testvére, és az elit tagja. Mindig is az volt. Mindenek felett szerette a hatalmat és az erőt, és a legtöbb emberre úgy tekintett, mint alatta állókra. Atlasz le akarta hordani, amiért ilyen hangnemet használt Nikével, de nem tette. Mihez várnak válaszra? tűnődött a beszélgetésre visszagondolva. Ó, igen. Miért helyezi át Nikét? Felszegte az állát, vonakodott lepillantani a nőre. Nem mintha nagyon yon le kellett volna néznie. Egy méter nyolcvan centijével Niké csaknem olyan magas, mint ő. – Nincs szükségem okra. Én vagyok felelős ezért a börtönért, és mindenkiért, aki benne van. Ennélfogva,, ha át akarom helyezni, akkor megtehetem.
21
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön Az utolsó részét a titánoknak szánta. Jobban teszik, ha nem kérdőjelezik meg. Szó nélkül elrángatta Nikét. – De Atlasz – kiáltotta Mnemosyne. Figyelmen kívül hagyta a nőt. Hová kellene vinnie Nikét? Nem volt sok privát hely ebben a gyászos épületben. Minden cella színültig tele volt. Ott balra – az irodája, döntötte el. – Szerencséd, hogy nem mészárolom le azt a gazembert – mondta, mikor megkerülték a sarkot, és biztos volt benne, hogy a többiek nem hallhatják. Nikének nem kellett rákérdeznie, ki az a „gazember”. – És mégis miért? Semmi rosszat sem tett. Semmi rosszat? Hozzáért ahhoz, ami az enyém. – Nem volt engedélye rá, hogy veled érintkezzen. – Tessék. Egy megnyugtató válasz. Igaz, és mégis félrevezető. Atlasz befordult még egy sarkon, és ott a folyosó végén volt az ajtaja. – Velem érintkezzen? – Jókedv nélkül nevetett fel. – Ó, várj csak. Vágom. Te bárkit dughatsz, akit akarsz, de én nem. Helyes. Ugyanazon az oldalon tartanak. – Így igaz. – Belépett, berúgta az ajtót, hogy becsukódjon, és végre elengedte Nikét. Keze viszketett, zketett, hogy visszatérjen a nőre, de az oldala mellett tartotta. Ahelyett, hogy letelepedett volna az asztala mögé, szembenézett Nikével, az orruk csaknem összeért. – Magányosan fogsz szenvedni. – Istenek, milyen jó az illata! Mint a szenvedélyé. A színtiszta, fehéren izzó szenvedélyé. – Mintha. Amúgy is jobban szórakozom magammal. A kép, amit a szavak előidéztek benne, csaknem térdre kényszerítették. Hátrálnia kellene a nőtől. Mielőtt valami ostobaságot tesz. Niké összevonta a szemét. – Tudod, semmit sem változtál. Most is ugyanakkora seggfej vagy, mint évekkel ezelőtt voltál.
22
Gena Showalter – Viszont – folytatta, mintha Niké nem sértegette volna. A pokolba is az ostobasággal. Niké itt van, és egyedül vannak. – Ha csókra vágysz, arról gondoskodok. És a fenébe is, ez volt a színtiszta igazság.
23
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön
Negyedik fejezet N
EM VOLT IDŐ tiltakozni. Kevesebb idő alatt, minthogy pislantani tudott volna, Niké a falnak szorítva találta magát, Atlasz nekinyomódott, kemény mellkasa puha melleinek, kezei odaszögezték a homlokát, szája a sajátjának nyomódott. Atlasz nyelve mélyen előrenyomult, figyelmeztetés nélkül, utat törve magának a fogai között. Megharaphatta volna. Valóban meg akarta harapni, és nem szeretetből. Vért akart fakasztani, fájdalmat. Ehelyett teste azonn azonnal Atlasz rabszolgájává vált, mintha nem teltek volna el gyűlölettel teli évszázadok, és örömmel üdvözölte a férfit. Atlasz köré fonta a karját, és a merevedésének feszült. Merevedés? Ó, igen. Atlasz kemény volt. Kemény és hosszú és vastag. Pont olyan, ahogyan gyan arra emlékezett. Íze dekadens, vad és perzselő, mint sötét fűszerek. Izmai megfeszültek a tenyere alatt. Felfelé mozdította őket, míg ujjai a férfi hajába nem gabalyodtak. A rövid tüskék finoman szúrták, amitől megborzongott. Érints meg, akarta kiáltani. ni. Olyan rég volt, olyan átkozottul rég, mikor ilyesmit élt át. Ó, volt más férfiakkal, mióta olyan ostobán odaadta magát Atlasznak, mert keresett valami olyan intenzív dolgot, mint amin ők ketten osztoztak. Valamit, ami lecsillapítja, talán még meg is gyógyítja. ógyítja. De minden élmény tompán és kielégítetlenül hagyta. Valójában még rosszabbul érezte magát. Aztán foglyul ejtették – Atlasz maga –, és teketóriázás nélkül ebbe a börtönbe vetették.
24
Gena Showalter Magánélet nélkül, nem volt rá lehetőség, hogy társaságot találjon. Nem, em, mintha szeretett volna, vagy egyáltalán próbált volna. Többé már senki sem vonzotta. Senki más, csak Atlasz. Legyen átkozott! Igen, legyen átkozott. Atlasz.. A férfi, aki tegnap lefogta, és nevét a húsába karcolta. Mit művel, hogy engedi ezt neki? Azt ffogja gondolni, hogy még mindig érdekli. Azt fogja gondolni, hogy még mindig epekedik utána, róla álmodozik… sóvárog utána. Lehet, hogy ez az igazság, a fenébe is, de sosem fogja hagyni, hogy a férfi megtudja. Lihegve elszakította tőle a száját. Hogy merészeled eled abbahagyni abbahagyni, kiáltotta a teste. örökké! – Nem kívánlak – hazudta. – Eressz el! Most! – Ölelj örökk Mély morgás tört fel Atlasz torkából. – Én sem kívánlak. – Egyszer, kétszer a farkát a nőnek dörzsölte. – De nem foglak elereszteni. Köszönöm. Ostoba test. Remegés megés futott végig a gerincén. Édes mennyország. Atlasz rátalált édes pontjára, és az érzés keresztülrepesztett rajta. Majd a férfi leeresztette egyik kezét, és a tenyerébe vette a mellét, és Niké térde csaknem megroggyant. – Miért? – A szó csupán suttogás volt. És miért hagyta meg a választás lehetőségét Atlasznak? Miért nem szakadt el tőle? Te vagy az Erő. Cselekedj is úgy! – Miért nem engedlek el? – Ujjai között forgatta megkeményedett mellbimbóját. Ezért maradt ott, ahol volt, gondolta Niké kábultan. Fokozódott a gyönyör, végigáramlott a vénáin, perzselte, egy új lényt formált belőle. Olyasvalakit, aki egyedül a kielégülésért él. Valakit, akit nem érdekelt, hogy a vágyáért felelős személy az ellensége. – Igen. – Én csak… én… – ujjai megszorították, egy kicsit szúrták. – Csak fogd be, és csókolj meg újra! – Igen – válaszolta Niké, mielőtt megálljt parancsolhatott volna magának.
25
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön Ajkuk ismét találkozott, és ez alkalommal Niké lábujjhegyre állt, hogy találkozzanak. Miközben nyelvük lvük összecsapott és csatázott, Atlasz a kezébe vette Niké fenekét, és felemelte a nő lábát a padlóról. Olyan erős. Rákényszeríteni a férfit, hogy megtartsa a súlyát, jó móka lenne, de közel sem olyan élvezetes, mint a dereka köré kanyarintani a lábait, és szűkölő pontját a farkának nyomni. Okos lány. Azzal, hogy Nikét a falnak nyomta, Atlasz képes volt mindkét kezével a nő ruhája alá furakodni. Testük túl közel volt egymáshoz, hogy elérhesse Niké sima testének központját, ahol a legjobban vágyott rá, de az,, hogy kezei a nő állán voltak, bőr az izzó bőrön, csaknem ugyanolyan szívesen látott dolog volt. Niké forróbb volt, mint arra emlékezett. Atlasz ajka elhagyta a sajátját, de mielőtt csalódottan felnyöghetett volna, a férfi végigcsókolta és nyalta a nyakát. – Igen – zihálta. – Igen. Így. – Még? – Atlasz orra hozzáért az arany rabszolga nyakörvhöz, mintha az inkább csecsebecse lett volna, semmint olyan eszköz, ami képes megölni a nőt. Ez egyszer Niké még szerette is a nyakörvet. – Igen. – Még. Jelenleg ez volt lt az egyetlen szó, amit képes volt kimondani. Hacsak… Atlasz arra gondolt, hogy eléri, hogy könyörögjön? Hirtelen düh keveredett a vággyal. Nos, majd ő megmutatja Atlasznak! Semmiért sem fog könyörögni. Még ezért sem. Főleg ezért nem. Főleg nem Atlasznak. – Akkor még többet kell kapnod – mondta megdöbbentve ezzel Nikét. Nem könyörgött, és Atlasz mégis megadja neki, amit akar. A férfi lehúzta köpenyének anyagát, felfedve melleit. Felszisszent a fogai között. – Annyira bájos. Annyira tökéletes. – Nyelvével m megpöckölte, és körözött a körül a bimbó körül, amit röviddel ezelőtt megcsípett. – Annyira az enyém. Niké feje hátracsuklott, és körmeivel a férfi hátát karmolta. Olyan jó. A forróság… a nedvesség… a – Igen! – A szívás. Atlasz olyan hevesen szívta, hogy gyomrának omrának izmai beleremegtek. Senki más nem volt elég
26
Gena Showalter erős fizikailag, hogy passzoljon hozzá. Simogatása olyan volt, mint a suttogás, alig érezte, mégis tökéletesen kielégítette. – Atlasz – nyögte. – Ne hagyd abba! – Egy parancs, nem kérés. – Nem fogom. Nem tudom. – Felegyenesedett, összevont tekintete hirtelen sokkal hatásosabban szegezte egy helybe, mint a teste. – Kívánlak. Mindenedet. Niké küzdött, hogy levegőt kapjon. Hogy észhez térjen. – Szexre gondolsz? – Igen, igen, igen. Itt és most. Egy kurta biccentés ntés volt az egyetlen válasz, amit kapott. Kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, de valahogy rátalált az erejére, hogy megállja. Beitta a férfi látványát – a látványt, ami csaknem ugyanakkora élvezetet okozott neki, mint amennyire dühítette. Dühítette? Na Na, de miért? Az élvezetnek mindent elemésztőnek kellene lennie. Atlasz orrlyukai kitágultak, ajkát összeszorította. Úgy nézett ki, mint aki alig uralja magát. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint Mnemosyne-nel. nel. Igazán kíván engem. gy csupán ilyen jó színész? De… miért? tűnődött Niké. Vagy Igen, merengett el sötéten Niké. Atlasz ennyire jó színész. És innen eredt a düh. Úgy pillantott rá, mint egykor régen, mikor legutoljára szeretkeztek. Az a pillantás volt a katalizátor a döntéséhez, hogy a következmények ellenére re kiszabadítsa a férfit. A következmények ellenére, melyek a halálos ítéletét is eredményezhették volna volna. De – gondolta – tényleg ugyanolyan intenzitással szeret engem, mint én őt. Úgy gondolta, bármit megér kockáztatni, hogy kiszabadítsa. Hogy talán vele lehet az örökkévalóságig. Hogy ezt hogyan tudták volna elérni, azt nem tudta. De meg akarta próbálni. Atlasz viszont nem. Hála az isteneknek, összefutott az egyik magát mutogató cafkával csupán néhány perccel azután, hogy kikísérte Atlaszt az épületből a felhőre odakint, ahol az képes lett volna elvillanni. Még mindig rajta volt a nyakörv – Niké nem akarta levenni addig, míg minden egyes őrt el nem kerültek. Ily módon mindenki, aki meglátta őket együtt sétálni, azt feltételezte, hogy Niké egyszerűen csak áthelyez egy rabot.
27
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön De odakint meglátták őket. Senki sem tudott magába a börtönbe villanni vagy onnan ki, így mindenkinek keresztül kellett sétálni a bejárati ajtón. Aergia, mindközül a Lustaság istennőjee döntött úgy, hogy korábban jön be dolgozni, meglepetés, meglepetés – csak hogy ismét együtt lehessen Atlasszal. Megállította Nikét, hogy megkérdezze, hová vitték a férfit. Azzal cukkolom, amii soha többé nem lehet az övé – jelentette ki Niké. Az istennő a szemöldökét ráncolta. Nos, hozd az irodámba, ha végeztél vele. Miért? A szemöldökráncolás lassan érzéki mosollyá vált. Hogy tálalhassam neki az én… büntetésemet is. Rettegés szikrája lobbant Nikében. És hogyan bünteted meg? Mit gondolsz? De ne aggódj! Elérem, hogy még többért könyörögjön. Mindig elérem. Atlasz akkor megpróbált elrohanni, de a nyakörvével a nyakán, nem jutott messzire. Niké gyanakodva újra bezárta, és kifaggatta az összes női őrt. Csaknem az összes kikezdett a férfivel. És Atlasz mindnek ugyanazt a dolgot mondta: Gyönyörű vagy. Veled akarom leélni az életemet. Mindössze a szabadságomra van szükségem, és örökre a rabszolgád leszek. Szóval újra szeretkezni vele? – A pokolba is, dehogy! – Kívánsz – csattant fel Atlasz. Szorítása erősebbé vál vált Nikén, ujjai horzsolást okozva mélyre vájtak. – Tudom, hogy kívánsz. És hirtelen Niké tudta, hogy miről szólt ez az egész kis smárolás. Atlasz azt tervezte, hogy lefekszik vele, újra eléri, hogy beleszeressen, aztán elhajítja. Megrágja Niké büszkeségét, kiköpi, és végigtapos rajta. Megint. Biztos volt benne, hogy mindezt azért, mert merészelte tetováltatni. Hogy Atlasz megjelölte a nevével, nyilvánvalóan nem volt elég.
28
Gena Showalter – Az, hogy holtan akarlak látni, és hogy vágyom a testedre, két külön dolog. – Niké édess vigyorral megveregette a férfi arcát. – És azt ígérhetem, hogy míg vágyom az elsőre, a második esetében csak incselkedtem veled. – Na, most ki játszik kivel? – Tehát… ha itt már végeztünk…? Úgy hiszem, egy kisisten vár a visszatértemre. Atlasz végigfuttatta tta nyelvét a fogain. Karjai lehullottak Nikéről, és hátralépett. Niké csaknem összecsuklott, de képes volt megmozdítani a lábait, és elbírni a saját súlyát. Érzéketlennek. Annak kell tűnnie. – Végeztünk – mondta Atlasz éles hangszínnel. – Határozottan végeztünk. Helyes, gondolta Niké. De akkor meg miért akart igazából sírva akar fakadni?
29
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön
Ötödik fejezet A
TLASZNAK KI KELLETT ÜRÍTENIE EGY CELLÁT hét lakójától, és az isteneket és istennőket egy másik, már így is szűkös cellába helyezni, hogy helyet csináljon Nikének. Azonban az idő és az erőfeszítés megérte. Nem tudta elviselni a gondolatot, hogy Niké azzal a gazember Erebosszal van, és ugyanazokat a dolgokat csinálja a férfival, mint amit egykor vele tett. Nem. Fog. Megtörténni. Soha. És talán, esetleg, voltt rá egy halvány esély, hogy ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy megbünteti a nőt, hanem ahhoz a gyönyörhöz, amit korábban megtagadott. Niké karjában életre kelt. Legutóbb is ez történt, de akkor leírta a dolgot, mint rabság miatti elmezavart. Most nem írhatja rhatja le. Nem rab; hanem őr. Életre kelt, és még többre van szüksége. Nikéből, csakis belőle. És a nő mégis azt állította, hogy csupán játszadozott vele. Kibaszottul csak játszadozott vele. Atlasz sokkal jobban vágyott arra, hogy ez hazugság legyen, mint a lélegzetvételre. Amire tényleg szüksége volt. Nem értette a dolgot. Nikét arra kárhoztatták, hogy az örökkévalóságot elzárva töltse, ami azt jelentette, semmiféle kközös életük nem lehet. Még akkor sem, ha kiszabadítja a nőt. Akkor őt zárnák be, hogy halálra ítéljék. Nikétől eltérően, ez nem olyasmi volt, amit hajlandó lenne megkockáztatni.
30
Gena Showalter De az, hogy a nő megtette évszázadokkal ezelőtt… alázatos dolog volt. Atlasz még ég most sem tudta túltenni magát az érzésen. Biztos, hogy Niké még mindig kívánja őt. Atlasz egy hétig siránkozott helyzetén, és azon tűnődött, mit tegyen. Mindeközben távol maradt Niké cellájától. Azonban ez nem gátolta meg abban, hogy rá gondoljon. Mit csinál sinál Niké? Gondolt a férfire? Álmodott róla és arról a csókról, ami darabokra szaggatta? Ő igen. Valahányszor lehunyta a szemét, látta, ahogyan szenvedély sugárzik Niké arcáról. Az arcról, ami gyönyörűséges volt. Az épphogy tűrhetőből csinossá, gyönyörűségessé gessé vált egy hét leforgása alatt. Atlasz csodálkozva rázta meg a fejét. De Niké megérdemelte a dicsőítést. Szempillái hosszúak és olyan vastagok, mint a fekete bársony. Bársony, mely érzéki, csokoládébarna szemeket keretezett. Arca sima, tökéletes a simogatáshoz, gatáshoz, és buja, vörös ajka édesebb, mint az ambrózia. És mindaz az erő… a farka megtelt és meghosszabbodott, már pusztán attól, hogy rágondolt. Niké vad féktelenséggel ragadta meg, és karmolta. Még mindig viselte a jeleit. ározottan nem végeztek egymással. Jól van. Hazudott a nőnek. Határozottan Még közelről sem. Ezt újra át kell élnie. Végül nem bírta tovább a szétválást. Szerencsére lejárt a műszakja. A műszak, ami magában foglalta, hogy a börtön folyosóit járja, figyelje a rabokat a celláikban, és gondoskodjon róla, hogy mindenki nyugton maradjon. Ennek untatnia kellett volna. Végül is ő harcos. De nem untatta. És ennek zavarnia kellett volna. Végül is megszámolhatatlan évszázadot töltött el ezen a helyen, és megesküdött, hogy sosem tér vissza, amint megszökik innét. De megint csak nem érzett bosszúságot. Akarta ezt a munkát, hogy közel legyen Nikéhez. Egykor azt mondta magának, azért, hogy bosszút álljon. Most már nem volt ebben annyira biztos. Ma, és igazából egész héten felélénkülve járta a folyosókat, tudva, hogy ahhoz, hogy megpillanthassa Nikét, mindössze csak be kell fordulnia a sarkon. Nem engedte meg magának, hogyy így tegyen. Egészen mostanáig. Végül látni fogja Nikét.
31
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön Abban a pillanatban, hogy meglátta, vére felhevült, forrni kezdett. Lélegzetvétele is követte, hamuvá égetve a tüdejét. Niké az ágyon ült felhúzott térddel, karjával a korlátot szorította, miközben kissé előrehajolt. Haját tökéletesre fésülte ujjaival, és szeme összeszűkült, eltakarta íriszét, és a benne rejlő érzelmeket, de legalább láthatta az árnyékokat, amit szempillái vetettek az arcára. Az árnyékokat, amiket lehet, hogy végigjár ujjhegyével. Vagy a nyelvével. Ó, igen. Niké gyönyörűséges. – Hol van a barátnőd? – az istennő hangja olyan puha volt, mint a selyem. Azonban Atlasz úgy gondolta, hogy a selyem alatt meghallotta a düh indáit. Haragszik, hogy eljött? Vagy azért haragszik, hogy olyan sokái sokáig távol maradt? – Nincs barátnőm. – Noha Mnemosyne továbbra is azon volt, hogy ezt megváltoztassa. Annak ellenére, hogy minden átkozott alkalommal ellökte magától a nőt. Niké vállat vont. – Milyen kár, hogy a kurvák sosem hűségesek. Atlasz tudta, hogy ő a kurva, akiről Niké beszélt, és leesett az álla. De gyanította, hogy ezt megérdemelte. – Azt tettem, amit tennem kellett, hogy megszökjek, Niké. Ez nem jelenti azt, hogy nem éreztem… – Nem. Ó, nem. Nem fog végigmenni ezen az úton. Semmit sem akart érezni Niké ké iránt, de érzett. Ez nem akadályozta meg őt abban, hogy kihasználja a nőt, így Nikének sosem tetszene volna, amit a dologról mondana. – Biztos vagyok benne, hogy te is bármit megtennél a szökésért. Niké arckifejezése elsötétült, de nem cáfolta a szavait szavait. – Szóval, azért jöttél, hogy kiszabadíts? – Aligha. – Akkor mit keresel itt? Nincs mit mondanunk egymásnak. Mert már csak rád gondolok. Sosem kellett volna megjelölnie Nikét. Lehet, hogy elkerülhető lett volna. Vagy nem. Lehet, hogy lefeküdt
32
Gena Showalter másokkal évekkel ekkel ezelőtt, mert kétségbeesetten el akart menekülni erről a helyről, de Niké arca volt az, amit odaképzelt, mikor így tett. Anélkül, hogy félrenézett volna Nikéről, a háta mögött lévő rácsoknak dőlt, és keresztbefonta a karját a mellkasa előtt. – Sok mindenről tudunk beszélni. A csókról. Niké ásított, megütögette gyönyörű száját. A szájat, amit a testén mindenütt érezni akart. – Inkább aludnék. Csakugyan? Niké továbbra is azt akarja, hogy úgy gondolja róla, hogy nincsen rá hatással. Atlasz egy része elhitte neki. Egy bizonytalan része, amelyik sohasem tudta igazán, hogyan viselkedjen a nővel, minden tekintetben egyenrangú felével. Igen, még erőben is, noha ezt gyakran szerette tagadni. Egy másik része, a férfias rész tudta, hogy Nikének tetszett minden, n, amit vele csinált. Az isten szerelmére, a nő a nevét kiáltotta, és még csak orgazmust sem okozott neki. – Azt állítod, hogy nem kívánsz engem? – kérdezte Atlasz ugyanolyan mézesmázosan, ahogyan a nő. – Egy kicsit sem. krészén pihentette, elfordította a – Tényleg? – Ujjait a nadrágja derékrészén gombot, és Niké szeme követte a mozdulatot. Farka máris kemény volt, máris megfeszült, felállt. Nedvesség csillogott a végén. – Még egy icike-picikét sem? Niké nagyot nyelt. – N-nem. – Úgy krákogta a szót. – De te az vagy. gy. Icike Icike-picike. Hazug. Kívánta. És köszöni szépen, de hatalmas. Nikétől meghosszabbodott. Visszatért a birtokolni vágyás érzése, még erőteljesebben, mert kielégülés csatlakozott hozzá. – Az enyém leszel, Niké. Ezt megígérhetem. – Csak… tűnj el – mondta Niké, és hirtelen csaknem szomorúnak hangzott. Oldalra fordult, majd háttal neki, és elnézett Altaszról. – Végeztünk egymással. Emlékszel? Rossz mozdulat. A nő hátát látva, még úgy is, hogy az a bő köpeny takarta, emlékeztette arra, hogy mit tett, és ez ismét mét lángra lobbantotta a vérét. Akármit kelljen is tennie, megteszi, hogy megkapja ezt a nőt.
33
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön – Azt hiszem, ki fogjuk deríteni – mondta, mielőtt elsétált. Gondolkodni. Tervezgetni.
34
Gena Showalter
Hatodik fejezet A
TLASZ BELÖKTE A DUPLA A AJTÓT, ami Kronosz tróntermébe vezetett. zetett. Felfegyverzett őrök, halhatatlan harcosok – akiket maga Kronosz teremtett – álltak a falak mentén. Mindegyik lándzsát tartott, és kard lógott a derekukon a hüvelyében. Vigyázban álltak, parancsra, vagy veszélyre várva. Mindkettő esetén támadásba lendültek volna. Természetesen harcosok szegélyezték a bíborvörös báránybőr szőnyeg mindkét oldalát is, ami az ékszerekkel telerakott emelvényhez vezetett, körbevéve Atlaszt, miközben a férfi előrehaladt. Fegyvereit már elvették, de az őrök nem kockáztattak, minden egyes mozdulatát gyanakodva figyelték. Atlasz azon tűnődött, hogy vajon, mikor Niké szabad nő volt, hívatták-ee valaha ebbe a terembe, hogy Zeusszal, a királyával találkozzon. És ha igen, akkor jutalom, vagy büntetés miatt? Hagyd abba, hogy rá gondolsz! z! Koncentrálj Kronoszra! A körmönfontra. Az istenek királya nem ugyanaz a férfi, mint aki bebörtönzése előtt volt. A Tartaroszban eltöltött évezredek megváltoztatták; régen keményebb, durvább volt. Abszolút kérlelhetetlen. Bármilyen gyengeségre lecsapott. Manapság Kronosz vonakodott a Mennyben maradni az őt védelmező hadserege nélkül. De hát egy háborúban álló férfi sosem lehet elég óvatos, ha a saját életéről van szó. Különösen, ha az a feleség egy királynő, erőteljes képességekkel, és saját szövetségesekkel. Egy feleség, aki…
35
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön Szédülés suhant át Atlasz fején, szétaprózva gondolatait, és a homlokát kezdte ráncolni. Ráncolta, de nem állt meg, míg el nem érte a gyapjúszőnyeg végét. Figyelmét, akármilyen ködös volt is, Kro Kronoszra összpontosította. Mi baj van vele? A király egy tömör aranyból készült trónon ült. Sötét tincsek húzódtak ősz hajában, szakálla megritkult, mióta Atlasz utoljára látta. Az évek okozta ráncok eltűntek megedződött arcvonásaiból. Egy hosszú, fehér köpenyt nyt viselt, nagyon hasonlót ahhoz, mint amit Tartarosz foglyai viseltek. Miért? Tűnődött el rajta gyakran Atlasz. Csak két magyarázat tűnt értelmesnek. Kronosz évszázadokig viselte ezt az öltözetet, és ezt érezte a legkényelmesebbnek. Vagy, hogy nem akart megfeledkezni róla, mi volt egykor – és mivé válhat megint, ha nem óvatos. Atlasz több mint boldog volt, hogy levetheti saját köpenyét. Niké is hasonlóképpen tenne, ha valaha is elnyerné a szabadságát? Nem mintha lenne rá esélye. Már megint rá gondolsz. Egyy nő állt a trón mellett. Az egyik legközönségesebb arccal rendelkezett, amit Atlasz valaha látott, és halvány, szeplős bőrrel. A nő nádszálvékony volt, sötét, göndör hajjal, és finom vállakkal. Nem vibrált belőle erő. Inkább tűnt… üresnek. Légiesnek, mint ahogy Atlasz képzelte, hogy egy szellem hogyan nézhet ki. Itt volt, de át lehetett látni rajta. Itt volt, ide-oda oda libegett. Szeme homályos, üres, mintha senki sem lenne otthon. Mikor felnyúlt, és kifésült egy hajtincset a szeme elől, Atlasz csak tátogni tudott. udott. A mozdulat eleganciája ösztönző volt. Sokkal kecsesebb, mint egy táncos, sokkal törékenyebb, mint egy pillangó szárnya. Valaki valóban otthon volt, csak nem érdekelte, mi történik körülötte. Atlasz elfordította figyelmét a nőről, és a termet tanulmá tanulmányozta. Ezernyi csillár volt a fejük felett, mindegyik ragyogó könnycsepp alakban csüngött. Sokszínű csillogás szikrázott a levegőben. Furcsa, gondolta fejét oldalra döntve, hogy jobban szemügyre vehesse. A levegő még édes is volt az – Atlasz mélyen belélegzett gzett – ambróziától. Á. Most már értette a szédülést és a ragyogást. Szárított ambróziát pumpáltak a terembe. Hogy kezelhető maradjon?
36
Gena Showalter – Atlasz, az Erő istene – mondta Kronosz üdvözlésként biccentve, visszahúzva Atlaszt merengéséből. Illendően meghajolt. – Királyom. Megtisztelő, hogy meghallgatásra jöhettem hozzád. Kronosz előredőlt, ezüst szeme fénylett az aggodalomtól. – Minden rendben van Tartaroszban, igaz? – Kétségtelenül. Az aggodalmat azonnal megkönnyebbülés váltotta fel. – Akkor hát, miért folyamodtál meghallhatásért? Senki sem volt, aki jobban utálta a görögöket ennél a férfinél, ennél a titán uralkodónál, és jó okkal. Megfosztották az erejétől, az emberei előtt szégyenítették meg. Még Niké is résztvevő volt. Csak mondd el neki! Legyél túl rajta! – Ki akarok vinni egy nőt a börtönből, és fel… – Elég! Elég legyen! – Kronosz mogorva arckifejezéssel emelte fel a kezét. – Senkit sem engedünk ki a Tartaroszból. Túl veszélyes. Atlasz számított erre a válaszra. Mindenesetre nem tágított. – Talán a jutalom megéri a veszélyt. Bezárva tartanám az otthonomban, Felség. Sosem venném le a nyakörvét… – nos, kivéve, hogy az otthonába villanjon vele, mivel nem tudna elvillanni Tartaroszból a nyakörvvel a nyakán, de újra felrakná rá abban a pillanatban, hogy elérik végállomásukat –,, és a személyes rabszolgám lesz. Gondoskodnék a szenvedéséről. – Első hazugsága a mai napon, de valószínűleg nem az utolsó. Csak gyönyört akart okozni Nikének. Megbocsátott a nőnek azért, amit vele tett? Nem tudta biztosan. Mindössze annyit tudott, hogy többé már nem akarta megölni, mikor rá gondolt. Végül rá fog unni Nikére, és már nagyon várta a napot. Addig is, ez volt az egyetlen mentsége. A király végigfuttatta nyelvét a fogain. – Melyik nőről van szó? – Nikéről. Az Erő görög istennőjéről. – Nem hagyta, hogy a leghalványabb gyengédség is tarkítsa a hangszínét. A király szeme elkerekedett.
37
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön – Az, aki… – Pillantása Atlasz mellkasára esett, ahol felsője eltakarta tetoválását. – Igen. Pontosan az. – Halld a dühömet, csakis a dühömet! Kivéve, hogy amit a nő csinált, többé már nem dühítette. A tetoválás legalább annyira része volt már, mint az ő jele Niké része. – Érdekes. – Kronosz hátradőlt trónján, a merengés képeként. – Nem gondolod, hogy Tartaroszban eléggé szenved? Itt az idő a második hazugságához. – Nem, nem gondolom. – Valójában amilyen szomorúnak hangzott legutóbbi találkozásukkor, az istennő szenvedett. És ez nem tetszett neki. – És mit fogsz tenni, hogy fokozd a szenvedését? – Amennyire gyűlöl – kíván engem, tette hozzá a fej fejében, nehogy felfedje, milyen mélységesen irritálja a nő lehetséges megvetésének napvilágra kerülése –, különös ülönös bosszúságot fog okozni neki az otthonom takarítása, az ételem elkészítése, és az ágyam felmelegítése. A király rámosolygott a szellemlányra. – Te mit szeretnél tenni Parisoddal, hm, Siennám? A rabszolgáddá tennéd? A nő arckifejezése nem változott. És nem is válaszolt. Paris, a démon által megszállt halhatatlan, aki új rabokat szokott hurcolni Tartaroszba? Atlasz eltűnődött, majd vállat vont. Nem érdekelte a dolog. Jelen pillanatban csak Nikével törődött. – Királyom? – sürgette. – Csak a te engedélyed hiányzik, hogy megkezdhessem Niké kínzását. Eltökéltségem páratlan. Nem fogsz csalódni a végeredményben. halványult. Egy perc Kronosz ismét szembenézett vele, mosolya elhalványult. telt el csendben, majd egy újabb. Majd a király felsóhajtott. – Attól tartok, a válaszom nem. Míg tetszik a gondolat, hogy Niké szenvedése a te kezed által fokozódik, nem vagyok hajlandó kockáztatni a nyakörve eltávolítását, még arra a néhány másodpercre sem, ami az elvillantásához szükségeltetik. Ő az Erő, és ha valahogyan megszökik tőled, és kiszabadítja testvéreit, újabb háború tör ki a Mennyben. Most nem engedhetem meg, hogy megosszam a figyelmem.
38
Gena Showalter Nos, nem jobban, mint már most is meg van osztva. Úgy vettem észre, hogy időm legnagyobb részét az Alvilág Urainak megfigyelésével töltöm. Az Alvilág Urai. Hát úgy. A Siennának nevezett lány a halhatatlan Parist kívánja rabszolgájává tenni. Atlasznak sosem volt dolga a férfivel, vagy a barátaival, átaival, mivel az ellenségei voltak, és már azelőtt bebörtönözték, hogy Zeusz megteremtette őket. De hallott történeteket, és tudta, hogy az Alvilág Urai elvetemültek és durvák. – Királyom. Ha megengednéd, hogy… rt vagy még mindig – Megadtam a válaszomat, Erő. Nem értem, miért itt. Atlasz csüggedtsége – és dühe kibontakozott. Fel akart sétálni a pódiumra, megragadni a királyt, és megrázni. Hogy merészeli megtagadni a kérését? Hogy merészeli félredobni a vágyait? Helyette azt mondta: – Legyen, ahogy óhajtod, királyom. rályom. Köszönöm az idődet – és sarkon fordult. Ha másként tesz, azzal büntetést vonna magára. Nagy léptekkel kisétált a teremből, eltökéltsége minden mást háttérbe szorított. Már eldöntötte, hogy semmi sem tartja távol attól, hogy magáénak követelje Nikét.. Most rájött, hogy még ez sem. A király meg legyen átkozott! Meg fogja kapni a nőjét, ahogyan azt akarta.
39
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön
Hetedik fejezzeet –G
YERE VELEM! Niké szíve vágtázni kezdett a mély hangot hallva. Habozva fordult át az ágyán. És ahogy az várható volt, bőre bizseregni kezdett, mikor pillantása megtalálta Atlaszt. A férfi, mint mindig, most is káprázatosan állt a rácsoknál – a rácsoknál, melyek most nyitva voltak. Széttárta karját, és odaintette magához. Düh látszódott túlságosan is feszes arckifejezésében. Ez alkalommal mit csinált? Megpróbálta figyelmen kívül hagyni a férfit. Megpróbálta az tettetni, hogy nem érez iránta semmit. Bármit, csak hogy megállítsa ezt az őrületet. De istenek, nem tudott nem gondolni a csókjukra. Nem tudta nem kívánni, bárcsak megengedte edte volna a férfinek, hogy minden lehetséges módon a magáévá tegye. Hogy bárcsak mindent átélt volna, mielőtt visszakerül a semmibe. Na és akkor mi van, ha Atlasz utána ráunna? Na és akkor van, ha Atlasz önelégült képet vágott volna Niké megadásától. Na éés akkor mi van, ha a férfi talál valaki mást, és Niké előtt parádézik vele? Néhány áldott óráig – mégis kit ugrat? – néhány áldott percig, mert nem mintha egyikük is kibírná tovább –,, megismerte volna az örömöt, hogy ismét a férfivel lehet Egyszerűen csak érezne, adna, kapna, megosztana… szeretne. Legyen tiéd minden más,, zendített rá a józan esze, de tagadd a szerelmet!
40
Gena Showalter Részemről lenne az öröm. De el kell érnem, hogy először felajánlja nekem a minden mást. Továbbra sem könyörögne. Végül is egy lány legyen büszke! A büszkeségtől nem fogsz elélvezni. – Gyere! – ismételte Atlasz. Mit tervez a férfi? Számít egyáltalán? Bármi jobb volt ennél az egyhangúságnál. Lassan felült. Hajának kétségbeesetten szüksége lett volna egy fésűre, és istenek, teste többi részének egy zuhanyra. Mikor zuhanyozott utoljára? A raboknak minden nap adtak egy lavór vizet, de ennyi volt. – Miért? Egy izom rángatózott Atlasz állában. – Akarsz néhány órát a börtönön kívül tölteni, vagy sem? Várjunk csak! Hogy mit? Elhagyni Tartaroszt? Talpraa ugrott, mielőtt agya felfoghatta volna, mit csinál. Térdei majdnem összecsuklottak, olyan sok időt töltött hason fekve, unatkozva, de képes volt egyenesben maradni. Még ki is nyújtózott, és összefűzte az ujjait. Az Atlasz bőréből áradó forróságnak nem lett volna szabad meglepnie,, de mégis így történt. A hegeknek nem szabadott volna lángra gyújtani a vérét, de megtették. – Kiviszel? – Igen. De egy árva szót se szólj, mikor elérjük az őrök állomáshelyét. Megértetted? – Igen. – Lehet, hogy ez egy trükk. Egy trükk, hogy táplálja benne a reményt, csak azért, hogy kegyetlenül összetörje, de Nikét nem érdekelte. Ha van rá akár egy csekély esély, hogy a férfi valóban betartja a szavát, bármit megtesz, amit kér. Atlasz szó nélkül kivezette a cellából, végig a folyosón. són. A többi rab kiszúrta Nikét, és tátva maradt a szájuk. Néhányan sugdosni kezdtek maguk között, pletykáltak, mint ahogy egykor élvezettel tették azt a Mennyben. Néhányan megragadták a rácsokat, és egyszerűen csak sóvárgó szemekkel nézték. Erebosz még el is kiáltotta magát: – Hé, most meg hova mész vele?
41
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön Atlasz figyelmen kívül hagyta, és Niké is hasonlóan tett. Sürgető érzés dobolt benne. Ha Atlasz megteszi, kiviszi őt, ha csak néhány órára is… Miért tenne ilyesmit? – Kaptál engedélyt erre? – kérdezte a férfit. – És még nem vagyunk az őrök állomáshelyénél, úgyhogy rendben van, ha beszélek. – Nem. Nem kaptam engedélyt. – Szavai kurták voltak, nyilvánvalóan azért, hogy véget vessen a beszélgetésnek. Mintha Niké valaha is azt tette volna, amit elvártak tőle. – Akkor meg miért… – Csak maradj csendben! – Különben? – Különben a kedvenc módszeremmel hallgattatlak el. Nikének leesett az álla. Úgy értette, hogy egy csókkal hallgattatja el? Vagy úgy, hogy megnyom egy gombot a nyakörvén, és fájdalmas szúrásokat küld vele az agyába? Ötven-ötven ötven százalék volt rá az esély, gondolta Niké. Mindenesetre a férfi kijelentése a kívánt eredményt hozta. Túlságosan lefoglalta, hogy eltűnődjön a kijelentése értelmén. Az őrök állomáshelyén két titán nevetve fogadásokat kötött a rabokra. okra. Felnéztek Atlaszra, és udvariasan biccentettek neki üdvözlésképp – majd ledermedtek, mikor kiszúrták őt. Ahogy ígérte, csendben maradt. – Szökni próbál? – kérdezte az egyik, nyilvánvalóan készen arra, hogy megverje, ha így tenne. – Nem. De kiviszem egy kicsit – válaszolta Atlasz. – Miért? – mondta elakadó lélegzettel a másik. – Nincsen semmi sem odakint. – Vipera nyelve sértő a számomra. Emiatt új büntetést érdemel. Ezért azt tervezem, hogy azzal gúnyolódom vele, amit nem kaphat meg. Pontosan ugyanazokk a szavak, mint amiket Niké Aergiának, a Lustaság istennőjének mondott. Atlasz emlékezett rájuk. Az őr továbbra sem tágított. – Tisztáztad ezt… – Én vagyok ennek a börtönnek a vezetője, és a benne lévő embereké. Most pedig pofa be, és tedd a dolgod! – Ezzel Atlasz
42
Gena Showalter kitessékelte az épületből a napfényre. Senki más nem próbálta megállítani. Ahogy az első napsugár a bőrére esett, kirántotta magát a férfi szorításából, és megállt, egyszerűen csak sütkérezett a pillanatban. Felhők. Nap. Lehunyta a szemét, hátravetette etette a fejét, széttárta a karját. A meleg, amit egy hűvös szellő követett… a fény – bőre sóvárogva itta be őket. Ó, mennyire hiányzott neki mindez! Szeretett volna templomokat és arany utcákat és embereket is látni, de panaszkodás nélkül elfogadja, amit kap. Hirtelen erős karok fonódtak köré. – Gyönyörű vagy – suttogta Atlasz, orrát odadörgölte a füléhez, gyakorlatilag dorombolt. – Ugye tudod? – Tudom, hogy nézek ki. – Szempillái megrezegtek, és kinyitotta a szemét. A felhők beburkolták Atlaszt, álomszerűű ködöt képezve körülötte. Niké szíve a bordáit kalapálta, és akkor sem tudta volna megállni, hogy kezével végigsimítson a férfi mellkasán, ha az élete múlt volna rajta. Atlasz szíve is sebesen vert, döbbent rá Niké csodálkozva. Lehet, hogy… Atlaszra ugyanolyan olyan hatással van ő, mint rá a férfi? – És a gyönyörű nem az a szó, ami leír engem. Atlasz felemelte a fejét, és lepillantott rá. Gyengédség lágyította arcvonásait, és Niké úgy gondolta, sosem volt még vonzóbb. – Akkor nem látod magad úgy, ahogy én látlak. Hogy látta őt? Amennyire gyűlölte – de gyűlölte még? Hogy gyűlölhetné, mikor a paradicsomba kísérte? –,, úgy gondolta, Atlasz szarvval, szemfogakkal és farokkal képzeli el. Megköszörülte a torkát, túlságosan félt rákérdezni. – Miért teszed ezt értem? – Egy sokkal könnyebb kérdés, egy olyan válasszal, ami valószínűleg le fogja rombolni azt a kevéskét, ami női büszkeségéből megmaradt. – Megvannak az indokaim – mindössze ennyit mondott. – Most pedig, akármennyire is szeretnék ezen a helyen maradni veled, cs csak kevés időnk van. Itt akarod tölteni, vagy meg akarod enni az ételt, amit készítettem, és le is zuhanyozni? Tudom, hogy ez a két dolog volt az, amit a legjobban hiányoltam itteni tartózkodásom során.
43
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön – En… enni. Zuhanyozni. – Ez tényleg megtörténik? Vag Vagy pusztán csak megint Atlasszal álmodik? Semmi más nem magyarázta a férfiben, a saját helyzetében lezajlott változást. Atlasz megcsókolta az orra hegyét. – Akkor megkapod az ételt, és a zuhanyt. Gyere! Mivel nem tudlak kivillantani ebből a birodalomból, éss itt nincsenek otthonok, szállodák, vagy üzletek, felállítottam egy sátort egy mérföldre északra, a börtön látómezején kívülre. Biztosan csak álmodik. Talán ez egy trükk, ahogy azt először gyanította. De tiltakozás nélkül hagyta Atlasznak, hogy keresztülvezesse a felhőkön.
44
Gena Showalter
Nyolcadik fejezet M
IRE ELÉRTÉK a sátrat, amit felhúzott, Atlasz már kemény volt és sajgott. Niké az egész út során hozzányomódott az oldalához, nőies illata az orrába, testének melege a sajátjába sugárzott át. Mikor Niké észrevette a sátrat, amit felállított, elállt a lélegzete. Elkerekedett barna szemek néztek fel rá csodálkozva, mielőtt a nő előresuhant, le sem lassítva, miközben átvágtázott az elülső részen. Megint hallotta, hogy a nőnek eláll a lélegzete. Atlasz vigyorogva követte a sátorba. Tetszett neki a nőnek ez a gyengédebb oldala. Niké a közepén állva forgott, nyilvánvalóan megpróbált mindent egyszerre felfogni. Szőrméket terített a padlóra, és még egy kis kerek asztalt is elcipelt ide, és felhalmozta rá a nő kedvenc ételeit. Volt egy porcelán kád, máris megtöltve gőzölgő vízzel, és rózsaszirmok úszkáltak a felszínén. Senki sem mondhatja, hogy az Erő titán istene nem tudja, hogyan udvaroljon egy nőnek. Niké kezével a szíve fölött csapkodott, pillantása egy tányér eperre és fetasajtra tapadt. – Honnét tudtad, hogy szeretem? Onnét, hogy mindig rendkívüli módon tudatában volt Niké minden cselekedetének. Figyelte őt a cellájából, miközben ilyesmit evett a barátaival, és bosszankodott, hogy nem ő van vele, és sütkérezik a nő jókedvében. ben. Azonban ez nem olyasmi volt, amit beismerne. – Azt hiszem, jó tipp volt – mondta végül.
45
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön Niké lepillantott a szőnyegre, és rúgott egyet csupasz, koszos lábával. – Nem értem, miért csinálod ezt, Atlasz. – Akkor már ketten vagyunk – válaszolta zsémbesen.. – De… – Csak élvezd ki, Niké! Mindössze ennyit adhatok neked. Niké szempillái rezegni kezdtek, és pillantása odaszögezte. – De miért akarnál nekem adni bármit is? – Hagyd abba az indokaim elemezgetését! Ez nem trükk, vagy büntetés, ígérem. És az étel sem m mérgezett, ha erre gondoltál. – Csökkentette a távolságot közöttük, kezét a nő vállára tette, és nógatta, hogy üljön le az asztalhoz. Ahol csendben enni kezdtek. Az elragadtatás Niké arcán, az elragadtatás, ami minden egyes harapástól fokozódott, örömet okozott Atlasznak. A bor, amit kortyonként ízlelgetett, felnyögve minden egyes nyelésnél. Megérte kockáztatni Kronosz haragját azzal, hogy idehozta Nikét, gondolta Atlasz. Azonban ha pontos akar lenni, Kronosz csupán csak arra utasította, hogy tartsa a nőt Tartaroszban. Amit meg is tett. A börtön körüli felhők a birodalom részei voltak. Így igazából nem szegett meg egy szabályt sem. Azonban Kronosz magához hűen, nem így látná. De Atlasz továbbra sem bánta. Sosem látta még a görög istennőnek ezt a vidám, lelkes kes oldalát, és úgy találta, hogy ugyanannyira tetszik neki, mint amennyire minden mást kedvelt benne. Sokkal inkább, mint szabadott volna. Mikor minden morzsát elfogyasztottak, Niké figyelmét a fürdő felé fordította. – Ez nekem van? – Tökéletes vágyódás sugárzott belőle, és mégsem mozdult a fürdő felé. – Igen. De tudod ugye, hogy nem hagyhatlak magadra? Niké az alsó ajkát rágcsálta, és bólintott. – Arra utalsz, hogy vagy úgy fürdök, hogy figyelsz, vagy egyáltalán nem?
46
Gena Showalter – Pontosan. gy küzdeni fog vele. A pokolba is, Atlasz arra számított, hogy egyenesen vissza is utasíthatta volna. Amire nem számított, hogy Niké feláll, és habozás nélkül eldobja a köpenyét. A nő meztelenségének látványától felszisszent. Már eddig is tökéletesnek gondolta… de most, most… jóságos istenek. Niké volt a legfinomabb teremtmény, akit istenek valaha teremtettek. A bőre olyan aranyló és sima, vékony izmokkal borított, és azok a kívánatos mellek. Azok a mellek olyan puhák, tökéletesek voltak a kezei számára, és a mellbimbója olyan csinos rózsaszín volt, ahogyan arra emlékezett. Csorgatta a nyálát érte. Niké a kádhoz sétált, és belelépett. A feneke, a háta… Atlasz neve. Mielőtt felfogta volna, hogy mit csinál, talpra ugrott. Végig akarta csókolni azt a tetoválást, ami ellen Niké valószínűlegg küzdene. Azonban nem kérne bocsánatot, amiért ezt adta neki. A pokolba is, dehogy! Ahhoz túlságosan is tetszett neki. Niké lassan megfordult, és pillantása találkozott Atlaszéval, miközben a vízbe süllyedt. Nem lehetett elrejteni a vágyat, amit érzett – elemésztette, és felfalta, és ugyanolyan meztelenül hagyta, mint amilyen Niké is volt. A nő arckifejezése azonban üres volt. Niké lassan végigszappanozta magát azzal, amit neki hozott. Egyáltalán nem jött zavarba, miközben a szappanhab végigtáncolt rajta, és lecsúszott azok között a pompás mellek között, melyek a rózsaszirmok alatt rejtőztek. A haját is megmosta, és hamarosan a tincsek az arcára és a vállára csöpögtek. Minden egyes megtett mozdulattal, Atlasz egy kicsit közelebb araszolt Nikéhez. Nem tudottt tenni ellene. Végül Niké végzett, és felállt. Újabb csemege Atlasz szemei számára. Mindaz az Erő, amiért jobban sóvárgott, mint bármi másért a világon, most vizes volt, és minden egyes cseppet le akart nyalni róla. épve a kádból. Hangja – Min gondolkodsz? – kérdezte Niké, kilépve ugyanolyan érzelemmentes volt, mint arckifejezése. De miért? – Szükségem van rád – Atlasz képes volt elkrákogni a torkában lévő gombóc ellenére.
47
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön Végre. Reakció. Megkönnyebbülés és vágy, micsoda intenzív vágy kerítette hatalmába Nikét, és egy szirén mosolyával vigyorodott el. – Akkor meg kell, hogy kapj. Atlasz korábbi szavait utánozta teljesen váratlanul. Mi változott meg benne? Nem számít.. Ahogy korábban mondta a nőnek, nincs értelme a szívben történt változásokat elemezgetni. Egyikükét két sem. Nem most. Atlasz a másodperc törtrésze alatt megtette a köztük lévő távolságot. Egy másodperccel később karját a nő köré fonta, és magához rántotta. Ajkuk vadul fonódott össze, nyelvük kutatni kezdett, együtt mozgott. A csók tovább és tovább tartott, tt, elárasztva Atlaszt mindazzal, ami Niké volt. Gyűlölte abbahagyni, akár csak egy pillanatra is, de le kellett vetnie a ruháit. Ha nem él át bőr-a-bőrön bőrön érintkezést hamarosan, lángra fog lobbanni. Zihálva tépte le magáról a felsőjét, a csizmáját, majd a nadrágját. Niké felnyögött. – Atlasz. Visszahúzta a nőt az ölelésébe. Végre. Áldott legyen! Bőr a bőrön. Mindketten felnyögtek a szenvedélytől. Niké mellbimbói nekidörzsölődtek a mellkasának, a tetoválásának, miközben altestük egymásnak feszült. Majd Niké lehajolt, végigjáratta nyelvét a betűkön – és istenek, még sosem volt boldogabb, hogy megvan a tetoválása. Miután Niké végigrajzolta az utolsót, lefelé kezdte csókolgatni a hasát. Majd letérdelt. Mire készült… kérlek, kérlek, kérlek… de Niké nem kedvelte annyira ahhoz, hogy megtegye. Nemde? – Mit csinálsz? Niké mélyen a szájába vette Atlasz farkát. Atlasz feje hátracsuklott, és felkiáltott. Mindaz a nedves forróság őrület volt, bizonyára az első, amit igazán átélt, mert semmit sem érzett még ilyen átkozottul ul jónak. Kivéve Nikét, az első alkalommal, mikor magáévá tette. Fel-le le mozgott, megengedve Atlasznak, hogy mélyen Niké szájába csússzon. – Istenek! Ne hagyd, hogy elélvezzek!
48
Gena Showalter Niké felnevetett, hátrahúzódott, és megnyalta Atlasz golyóját. – Hallgattam rád valamikor is? – Boszorka. – Miért nem hagyhatom, hogy elélvezz? – Mert benned akarok. – Egy morgás kíséretében ő is letérdelt. Niké megízlelheti a magját. Később. Nem hazudott neki. Minden másnál, még az őrületnél is jobban a nőben akart lenni, és nem aka akarta, hogy várnia kelljen a dologra. – Tárd szét a lábaidat nekem. Abban a pillanatban, hogy Niké engedelmeskedett, két ujját mélyen belétemette. Még több nedves forróság. És örömére… – Készen állsz rám. – Atlasz sosem volt még büszkébb, hogy eljuttatott eg egy nőt eddig a pontig. És hogy csókokkal, csakis csókokkal érte el… Niké megremegett, meg kellett szorítania Atlasz vállát, hogy függőlegesben maradjon. – Minden átkozott alkalommal, mikor meglátlak, készen állok rád. És ez nem tetszett a nőnek, ezt a hangszínéből színéből meg tudta mondani, de csak sütkérezni tudott a bebocsáttatásban. – Velem is ugyanez a helyzet. Először Niké pislogni kezdett, mintha nem hagyná magának, hogy higgyen neki. Annyira sebezhetőnek tűnt, annyira – merje remélni? – bizakodónak. Majd édes es csókot nyomott Atlasz ajkára, és belélegezte a férfit. – Ne mondj ilyesmiket – suttogta. – Miért ne? Az igazat mondtam. – Mert hatással van rám. Sosem ejtettek még ki ennél szenvedélyesebb szavakat. – Fejezzük be ezt, mielőtt meggyulladok, édesem. – Kérlek. Atlasz izzadt, lihegett, miközben visszaült a fenekére, kinyúlt, és megragadta Nikéét. Az ölébe rántotta a nőt, rákényszerítve ezzel Nikét, hogy combját a dereka köré fonja. Miközben a nő keze a hajába túrt, felemelte, és türelmetlen pontját merevedésére helyezte. – Készen állsz? – kérdezte rekedten. Ez volt az. Az a pillanat, amire úgy érezte, hogy örökké várt.
49
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön – Készen. Lökött egyet, Niké pedig lefelé nyomult, aztán teljesen a nőben volt, pontosan azzal a dologgal körülvéve, aminek a birtoklása mia miatt szembeszegült a királyával, uralkodójával. Jobb volt, mint arra emlékezett, jobb volt annál, mint amit el tudott képzelni. Nem tudott megállni, nem tudott időt adni Nikének, hogy alkalmazkodjon hozzá. Újra és újra előrenyomult, hátrahúzódott, túlságosan is elárasztotta a gyönyör, hogy bármi mást tegyen, mint hogy átvészelje a vihart. Talán ugyanez volt a helyzet Nikével is. A nő körme a hátát karistolta, és nyögései a fülében csengtek. Istenek, már közel járt. Lángra kapott. Égett. Kétségbeesetten. A testük tük közé nyúlt, és hüvelykujját legújabb kedvenc helyének nyomta. – Atlasz – kiáltotta Niké, és belső falai hirtelen összeszorították. Niké elérte az orgazmust, beleveszett Atlaszba, és a gondolat őt is átlökte a határon. Nikébe lövellte magját, beleveszet beleveszett a nőbe, élete legintenzívebb orgazmusába. Egy örökkévalósággal később a lökések abbamaradtak. Együtt zuhantak hátra, a szőrme puhaságába. Karját Niké körül tartotta, vonakodott elengedni. Most… soha? Igen, soha, gondolta, és szeme elkerekedett. Örökre ak akarta Nikét. Többet akart ebből. Többet kell kapnia ebből. Maga sem tudta, mikor bocsátott meg teljesen a nőnek. Nem tudta azt sem, mikor lágyult meg irányába. Csak azt tudta, hogy Niké életének egy fontos részévé vált. Talán mindig is az volt; csak túlságosan san bolond volt ahhoz, hogy felfogja. Mi a fenét fog csinálni? Együtt lehetnének minden éjjel, miután lejár a műszakja, de sosem lenne magánéletük, és Niké büszkesége hamarosan felmorzsolná Atlasz szerető gondoskodását, és mindeközben ő visszautasítaná, ho hogy szabadon eressze a nőt. Ugyanez lenne a vele is, ha fordítva állna a helyzet. Mellesleg Niké túlságosan becses ahhoz, hogy ilyen módon okozzon neki fájdalmat. De a probléma az, hogy nem élhet nélküle. Ezt máris bebizonyította. A fenébe is, gondolta, és hirtelen rosszul érezte magát. A francba!
50
Gena Showalter Végre megtalálta azt az egyetlen nőt, akit neki rendeltek, de kudarcra ítéltettek.
51
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön
Kilencedik fejezet S
ZERETI ATLASZT,, GONDOLTA NIKÉ. Újfent. Reménytelen eset vagyok. Ő csak… olyan elképesztő. Atlasz megérintette, megadott neki mindent, amire vágyott: ételt, vizet, és a testét. Istenek, de még mennyire, hogy neki adta azt az élvezetet nyújtó testét. Niké minden egyes pillanatot kiélvezett. Kiélvezte a férfi ízét, érintését, az érzést, ahogyan benne lüktetett. Négy nap telt el azóta, de még többre vágyott. Mindig többre vágyott. Az időt a cellájába bezárva töltötte, járkált, és megpróbálta kigondolni, milyen módon lehetnének együtt. Már ha a férfi még mindig akarja őt. Atlasz legalább naponta egyszer zer meglátogatta, hogy biztosra menjen, Nikét megfelelően táplálják, és hogy mosdótála fel legyen töltve vízzel, de sosem mondott neki egy szót sem. Valójában azóta, hogy elhagyták a sátrat, meg sem szólalt. Akkor Niké túl érzékenynek érezte magát amiatt, hogy túlságosan felfedte magát. Attól félt, hogy a férfi iránti érzései a szemében ragyognak. Atlasz volt mindaz, amit valaha egy társban kívánt. Az ereje illett a sajátjához. Sosem kellene azon aggódnia, hogy megsebzi. Atlasz szellemes és elragadó. Egy védelmező, delmező, egy harcos. Finoman bosszúszomjas, ezt első kézből tudta. Niké elmosolyodott, és azt kívánta, bárcsak a lapockái közé nyúlhatna, és érezhetné a férfi nevét. Biztos volt benne, hogy a betűk ugyanolyan dögösek, mint maga Atlasz. De… De miért nem szólt hozzá? Te miért nem szóltál hozzá?
52
Gena Showalter Mert nem tudta, mit mondjon. Atlasz még mindig akarja őt? Érez iránta bármit is? Hogyan reagálna, ha Atlasz nem akarja őt, és nem érez iránta semmit, és majdnem biztosan ez a helyzet? Egy része el akart fogadni bármit, amit Atlasz nyújtana neki. A másik része sze tudta, hogy a büszkesége nem engedné meg neki, hogy ilyesmit tegyen. De végül, mikor visszatértek Tartaroszba, és Atlasz bezárta cellája rácsait, azt gondolta, hogy megbánást látott a férfiben. Megbánást, hogy be kell zárnia őt ide. Megbánást, hogy nem tölthet vele több időt… az ágyban és azon kívül. Niké megrántotta a nyakörvét, és felsikoltott. A fene egye meg! Az Erő megtestesítője, és mégis olyan gyámoltalan, mint egy csecsemő. Hogy nyerhetné el egy férfi szívét,, mikor még a saját szabadságát sem tudja kivívni?
A
LYT HALLOTT HALLOTT, és TLASZ CSALÓDOTT SIKOLYT azonnal tudta, kitől származott. Niké. Az ő Nikéje. Az ő csodaszép Nikéje. Négy napig azon tűnődött, mit tegyen, hogy együtt lehessenek. Nos, úgy tűnt a gondolkodás ideje lejárt. Niké közel járt a kifakadáshoz. Megízlelte a szabadságot; hogy így elkülönítve önítve tartották, most ezerszer rosszabb lehetett számára, mint korábban. Atlasz gyűlölte, hogy a nő be van zárva, és tudta, hogy sosem lehetnek együtt, amíg ez így van. Azt is tudta, hogy akkor sem lehetnek együtt, ha elengedi. Niké alighanem elmenekülne,, őt meg alighanem megbüntetnék. Niké talán szereti, talán nem. Talán vele maradna. Vagy megpróbálna. Odáig is elmenne, hogy azt mondja, Niké kedveli, és vonzódik hozzá. Máskülönben nem feküdt volna le vele mindazok után, ami közöttük történt. De hogy szerelmes elmes lenne? Abban nem volt biztos. És nem is igazán számított. Ő szereti Nikét. Talán mindig is szerette. Sosem érzett ilyen erősen egy nő iránt sem. Sosem akarta minden egyes
53
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön ébren töltött percét valakivel tölteni, sosem akart valakit magához ölelni, minden den egyes alvással töltött percében. Sosem akart minden evést együtt elkölteni valakivel. Beszélgetni és nevetgélni a napjukról. Csatázni, verbálisan és fizikailag. De vele akart. És mivel nem lehetnek együtt, nem számít, hogyan végződnek a dolgok, csak egyvalamit tehetett. Rettegett. Ezt érezte, miközben felcsörtetett a lépcsőn Niké cellájához. És megkönnyebbülést is. Niké öklével a falt verte, és porfelhő formálódott körülötte. A nő látványától majdnem elcsábult. Meg akarta csókolni, ujjaival végigjárni a testét, belemeríteni őket Nikébe. Keményítsd meg a szíved! Tedd meg, amit kell! Remegett a keze, ahogy felemelte az érzékelőt. Niké meghallotta, hogy szétnyílnak a rácsok, és megfordult. Tátva maradt gyönyörű szája. Atlasz egy szó nélkül kinyújtotta a kez kezét. – Mi a… – Csak fogadd el! A homlokát ráncolta, miközben elfogadta. Továbbra is csendben, Atlasz végigvezette ugyanazon az úton, amelyet az előbb tett meg. Ugyanazon az úton, amit négy napja jártak. Ez alkalommal senki sem próbálta megállítani. Valójába Valójában, ahogy elhaladtak az őrök állomáshelye mellett, a két szolgálatban lévő őr a szemét forgatta. Odakint a felhők között megfordította Nikét. Még mindig meg akarta csókolni, de tudta, hogy ha így tenne, nem lenne képes elengedni a nőt. És el kell engednie. – Atlasz – mondta Niké csábító mosollyal. Megpróbálta karját a nyaka köré fonni. – Újabb kiruccanás? Örülök neki. Atlasz megrázta a fejét, és ujjait a nyakörv megjelölt bemélyedésére helyezte. Hideg fémet érintett. Majd lehajolt, hogy ajkát a közepére helyezze. Niké mosolya elszállt. Remegés futott keresztül rajta. – Mm… mit művelsz? – Maradj nyugton! – Mély levegőt vett, benn… benn tartotta… majd lassan kifújta. Ahogy a kilélegzett levegő végigsiklott a nyakörv
54
Gena Showalter belsejében, a fém engedett… végül szétpattantt a közepén, és a földre zuhant. Micsoda egyszerű dolog volt az eltávolítása. Érintés és levegő. De csak egy nyakörv nélküli isten tudta megtenni. Ez a tény biztosan a bebörtönzött gúnyolására irányult. Talán ezért tervezték meg úgy a béklyót, ahogy. Niké tágra nyílt szemekkel nyúlt fel, és érintette meg meztelen nyakát. – Nem értem, mi történik – mondta. Ugyanazokat a szavakat, amiket korábban mondott. Atlasznak akkor nem volt válasza rájuk. Most igen. Szereti Nikét, de ezt soha nem mondhatja el neki. – Menj! – mondta. – Villanj el valahová! Talán a földre. És akármit csinálsz is, rejtőzz el! Megértetted? – Atlasz… nem. – Hevesen rázta meg a fejét, még Atlasz felsőjét is az öklébe szorította. – Nem, nem tehetem. Mikor felfedezik, hogy egyszer, s mindenkorra eltűntem, és felfogják, bűntettel fognak vádolni téged. Be fognak zárni, azok mellé a görögök mellé helyeznek, akik gyűlölnek téged. Vagy, ha elég szerencsés vagy, megölnek. Atlasz rájött, hogy Niké egyszerre érzett elképedést és szomorúságot. Törődött vele, ami azt jelentette, Niké szenvedni fog nélküle. Ha valami, akkor ez csak még inkább növelte elhatározását, hogy megmentse a nőt. Niké nem érdemelte meg, hogy életét rácsok mögött élje. Rákényszerítette magát, hogy arckifejezése megkeményedjen. Rákényszerítette magát, hogy elhúzódjon a nőtől. – Többé már nem bírok rád nézni. Megkaptalak, és most már untatsz. Niké karja az oldala mellé hullott, mintha kövek súlya húzná le, de gyorsan a mellkasa elé vonta őket és összefonta. radj távol tőlem. Nem akarod ezt – Akkor tarts elzárva, és maradj csinálni! Niké továbbra is hajlandó feladni a szabadságát, hogy a közelében lehessen? A fenébe enébe is! Egy kicsit még inkább beleszeretett. – Menj! Nem hallottad? Többé már nem bírok rád nézni. Hát nem érted? Felfordul tőled a gyomrom, Niké!
55
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön – Fogd be! – Könnyek töltötték meg a Niké szemét. Igazi, istenverte könnyek. – Nem gondolod komolyan. Nem gondolhatod komolyan. – Ezt az utóbbit bizonytalanul suttogta. Atlasz szíve fájdalmasan szorult össze. Tedd meg! Fejezd be! – Inkább öljenek meg, vagy zárjanak be, minthogy rád kelljen néznem ebben a pillanatban. Mert minden egyes alkalommal, hogy rád pillantok, visszaemlékezek arra, hogy mit tettünk, és nekem… nekem okádni támad kedvem. Kihasználtalak, meg akartalak büntetni, de túl messzire mentem. Még magamhoz képest is. – Atlasz magát gyűlölve fordult el Nikétől. – Szóval tégy szívességet mindkettőnknek, és menj! Niké jó ideig nem szóltat meg. Atlasz tudta, hogy nem is villant el, mert nem hallott ruhasuhogást. De aztán pityergést ha hallott. Zokogást. Biztosan még több könny hullott. Istenek, nem tudja megtenni. Nem küldheti el így. Megperdült, hogy magához rántsa Nikét, és megmondja neki az igazat, hogy rákényszerítse, hallgassa meg. Hogy elérje, ne így hagyja itt. De a nő eltűnt, mielőtt őtt pillantásuk találkozhatott volna, és Atlasz keze csak a levegővel találkozott.
–T
E ARCÁTLAN BOLOND! Atlasz felnézett a dühöngő Kronoszra. Nem mintha tudott volna bármi mást csinálni. Csuklóit oszlopokhoz láncolták, térdre kényszerítve. Ugyanaz a nyakörv, akörv, melyet Nikéről vett le, most az ő nyakát ölelte körbe. Tudta, hogy ez fog történni, de nem érdekelte. Még most sem. Niké szabad, és csak ez számít. – Semmi mondanivalód nincs a védelmed érdekében? – Nincs. – Egyetlen görög is állíthat sereget. Az a sereg megtámadhat bennünket. Romba dönthet minket. Megmondtam neked, és te mégis szembeszálltál velem.
56
Gena Showalter – Niké nem fogja ezt tenni – mondta magabiztosan. Bízott Nikében, hogy eltűnik. Még amilyen dühös volt is Atlaszra, nem fogja veszélyeztetni magát, hogy olyan embereket mentsen meg, akiket nem is igazán kedvel. Kronosz trónja karfájára csapott az öklével, mint egy nyűgös gyerek. – Ezt nem tudhatod! Nem te vagy a Mindent Látó Szemem! Atlasz felvonta a szemöldökét, visszautasította, hogy megfélemlítsék. – Megkockáztatnád az újbóli bebörtönzést, hogy segíts titán cimboráidon? Lehet, hogy nem vagyok rá képes, hogy lássam a Menny és a Pokol összes titkát, mégis tudom, hogy nem tennéd. Ő sem fogja. A királynak erre nem volt válasza, de ez nem tartotta vissza a morgolódástól. – Nem engedelmeskedtél egy közvetlen parancsnak, ezért büntetést fogsz kapni. – Értem. – Habozás nélkül jelentette ki. Ez volt az igazság. Megértette, hogy az istenek királyának példát kell statuálnia vele. Máskülönben a többiek gyengének tekintenék kintenék Kronoszt. Engedetlenek lennének vele, ahogy Atlasz is az volt. – Azt hiszem, tényleg érted. – Kronosz dühének egy része mérséklődött. – Reggel láttam rólad egy festményt. Egy festményt, melyet a Szemem festett. Ezzel pontosan megmutatta nekem, hogyan büntesselek meg. – A király gonoszul elmosolyodott, és a szellemszer szellemszerű lányra pillantott, aki még mindig mellette állt. – Tudod, mit kell tenned, édes Sienna. Sienna előrelépdelt, és egy kés jelent meg a kezében. Atlasz elé lépett, és letérdelt, szemtől szembe helyezkedve vele. Hát itt van, gondolta Atlasz. A vég. Halhatatlanként anként sosem gondolta, hogy eléri ezt a pontot. De mégis. Rádöbbent, hogy csak azt bánta meg, hogy nem volt több ideje Nikével, hogy nem volt esélyre rá, hogy bocsánatot kérjen a nőtől nyers szavai miatt, mikor legutoljára együtt voltak, és hogy sosem volt esélye rá, hogy megvallja szerelmét. A lány arcán mindenféle érzelem nélkül a penge végét Atlasz csuklójába szúrta, és kivágta az érzékelőjét, ahelyett, hogy lefejezte
57
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön volna. Ekkor döbbent rá, hogy Kronosz inkább be akarja zárni, mint megölni. Még több ideje eje lesz Nikére gondolni, és arra, hogy mi lehetett volna. De ekkor Sienna a mellkasához emelte a pengét, és nekinyomta, belevágva. Fájt, de nem ez volt, ami miatt Sienna közreműködése ellen küzdött. Nem, hanem a tény miatt, hogy elkezdte eltüntetni Niké nnevét. Atlasz hangosan és hosszan üvöltött fel, minden erejével küzdött. Őröket hívtak, és kemény kezek telepedtek rá, és nyomták le, egy helyben tartva. Továbbra is harcolt, de végül képesek voltak eltávolítani mind a négy betűt. ált mellőle, lepillantott magára lángoló, Ahogy minden személy elsétált könnyes szemekkel. Vér ömlött le a mellkasán, és négy nyitott seb bámult fel rá, az izmai feltépve, a bőre teljesen eltűnt. Lehet, hogy életének egy bizonyos pontján gyűlölte ezt a bélyeget, de megszerette, ugyanannyira, nyira, mint akinek köszönhette. Sőt, mi több, ez volt az utolsó megmaradt bizonyítéka Niké jelenlétének. Ökölbe szorított kézzel egyenesedett fel. A vér és az izzadtság még több fájdalmat okozva keveredett össze. Újabb üvöltés hagyta el az ajkát, és a kupolás olás mennyezet felé ordított. Addig nem hagyta abba, míg torkát darabokra nem szaggatta a megerőltetés. – Végeztél? – kérdezte Kronosz. Összeszűkült pillantása az emelvényre esett. – Ezért el foglak pusztítani – fogadta meg összetörve. – Egy nap a kezem által fogsz meghalni. – Nem valószínű. Vigyétek a Tartaroszba! – mondta a király az őreinek nemtörődöm módon. – Ahol az örökkévalóságig fog rohadni.
58
Gena Showalter
Tizedik fejezet K
ÉT NAPJÁBA TELT, de végül megtalálta Atlasz otthonát, egy hosszan elnyúló birtokot az Olümposzon. ümposzon. Vagy Titánián, amivé Kronosz átkeresztelte a várost. A vagyon, ami Atlasznak szükségeltetett ahhoz, hogy megszerezzen egy ilyen helyet, bámulatba ejtette – és Niké pontosan tudta, mennyit fizetett érte a férfi, mert egykor ő birtokolta. Azonban feltételezte, eltételezte, hogy Atlasz úgy tekintette, minden centet megért. Miután egy parányi cellában élt évezredekig, nagyon is valószínű, hogy a férfi minden négyzetcentiméternyi helyet akart, amit csak megszerezhetett. És minden kényelmet. bb mint harminc hálószoba, két kanyargós Volt egy úszómedence, több márványlépcső, négy kandalló, és minden fal tömör aranyból készült. Azonban egyik sem érdekelte Nikét. Csak Atlasz hálószobája. Ott több mindent fedezett fel a férfiről, aki útnak eresztette. A férfiről, aki nem kockáztatta káztatta volna mindezt, csak, hogy ne lássa Niké arcát, ahogyan azt állította. Egy férfiről, aki semmi másért nem kockáztatta volna az életét, csak a szerelemért. Csaknem minden úgy volt, ahogyan ő itt hagyta. A hatalmas ágyat fekete selyemágynemű fedte. A falakra a napról és az égről készült freskókat festettek, és a bútoroknak gazdag mahagóni illatuk volt. Volt ott több könyvespolc, mindegyik bőrkötéses könyvekkel volt megtöltve. Az ő könyveivel. Gyöngydíszítéses párnák voltak megfontoltan elhelyezve a padlón. dlón. Helyek Atlasz számára, ahol lustán elnyúlt és olvasott, csakúgy, mint ahogy Niké tette.
59
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön Ami azonban felkeltette Niké figyelmét, az az egyetlen eltérés volt. Egy portré lógott a kandalló felett. Egy portré róla. Biztosan a sátorban együtt töltött idejük ük után adott megbízást rá, mivel egy porcelán kádban feküdt, szappanbuborékok csúsztak le a vállain és a mellkasán, haja vizes volt. Ugyanolyan egyszerűnek és izmosnak kellett volna kinéznie, mint mindig, kivéve, hogy a művész érzéki fényt adott sötét szemének, és egy gyere–és–kapj kapj–el mosolyt az ajkának. Végül megértette, hogy milyennek látja őt Atlasz. Gyönyörűnek. Egyszer régen mondta neki, de nehezére esett elhinni. Mostanáig… Csak egy szerelmes férfi tenne ilyesmit. Csak egy szerelmes férfi tartana egy ilyen dolgot ilyen kiemelt helyen. Csak egy szerelmes férfi szeretné látni egy nő portréját minden éjjel, mielőtt elalszik, majd ébredéskor rápillantani. Ó, igen. Atlasz szerelmes belé. Csakúgy, ahogyan ő is szereti a férfit. Ott, a Tartaroszon kívül, gondolta, remélte Niké, hogy Atlasz valóban így érzett, de ő hagyta, hogy a férfi szavai belemarjanak amúgy is alacsony önbecsülésébe. Hogy akarhatná egy ilyen gyönyörű és érzéki férfi őt? – tűnődött Niké. De Atlasz akarja. Szereti. A bizonyíték: mindent kockára tett érte. Ő sem tenne ennél kevesebbet a férfiért. Niké végiglépdelt a hálószobán, tudva, hogy szerelmének kell, hogy legyen valahol egy rejtett fegyveres szekrényének – és pontosan tudta, mihez kezdjen vele.
A
ÁT CELL CELLÁT – először. TLASZ NEM KAPOTT SAJÁT Még mindig vérezett és dühöngött, küzdött, egy cellába hajították be Erebosszal. Hát persze, hogy őt választották cellatársának, gondolta Atlasz, miközben elöntötte a harag. Egy olyan férfi, aki egykor úgy gondolta, hogy jogot formál az ő
60
Gena Showalter Nikéjére. éjére. Egy férfi, aki ellopta az élelmet a nőtől, erőszakosan bánt vele, és szörnyű dolgoknak nevezte. Atlasz látta, ahogy számos alkalommal megtörtént. Akkor semmit sem tett, azt mondogatva magának, hogy Niké megérdemli, amit kap, de tenni akart valamit. És nem volt jobb alkalom a mostaninál. Még úgy is, hogy az erejét korlátozta a nyakörv, és vére java a mellkasára száradt, még most is szivárgó sebeivel, melyek minden egyes megtett mozdulatától szétnyíltak, Atlasz képes volt rekordidő alatt legyőzni Ereboszt. szt. Ütött, rúgott, nem játszott fair módon, beletérdelt az isten golyóiba, miközben az a padlón volt. A végén egy megtört, véres Erebosz feküdt sírva a koszos padlón, együtt mindenki mással, aki megpróbálta megmenteni a férfit. Ekkor helyezték át Atlaszt az üres cellába, amelyet Niké foglalt el korábban. Atlasz kinyújtózott az ágyon, egyszerűen csak belélegezte a nő ott elidőző illatát. Az ő édes, édes Nikéje. Nélküle kell eltöltenie az örökkévalóságot. Sőt, a megbélyegzése nélkül. Ismét felüvöltött. Mit csinál sinál most Niké? Ha egy másik férfi karjában keres vigaszt, még ha az elkövetkező években is, darabokra szaggatja ezt a börtönt kőről kőre, és megöli a gazembert. Mintha megtörténne.. Te bocsátottad útjára Nikét, hogy így tegyen. Azt akarod, hogy boldog leg legyen. – Mi ez a nagy zsivaj? De komolyan? Istenek, most már a hangját is hallja. Két napra bezárják, és máris a téboly felé tart. A rácsai megzördültek, és szétcsúsztak. Az oldalára fordult, elhatározta, hogy elküldi, akárki legyen is az. Mikor megpillantot megpillantotta szeretett Nikéjét, pislogni kezdett. Ó, igen, valóban megbolondult. Niké előtte állt, egy fekete bőr felsőben, és fekete bőrnadrágban. Haját szoros lófarokba fésülte hátra. Vér pettyezte az arcát. Sosem nézett ki még ennél gyönyörűbbnek, az ereje látható volt. Valakinek a karját tartotta a kezében. A test nélkül. A csuklójában lévő érzékelő miatt? A hallucinációi határozottan részletesek. – Nos? – mondta Niké, nyilvánvalóan türelmetlenül. Félrehajította a kart. – Nem mondasz semmit sem?
61
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön Atlasz lassan felült. ült. Nem akarta, hogy vége legyen ennek a pillanatnak. Nem akarta elveszíteni a nő látványát. – Hiányoztál. Nagyon. – És én még bocsánatra vágytam. Én ostoba! Ez sokkal jobban tetszik. – Elvigyorodott, gyakorlatilag sugárzott. – Nekem is hiányoztál, de ezt majd később bepótoljuk. – Pillantása a férfi mellkasára esett, és megdöbbenve tátotta el a száját. Majd morogni kezdett. – Leszedte rólad a nevemet az istenek királya? – Igen. Atlasz látta, hogy Niké egy kést fogott, és az ujjízületei elfehéredtek. – Meg. Fogom. Ölni. – Én már megígértem neki. – Akkor együtt fogjuk csinálni. Miután kijutottunk innét. – Niké figyelme a háta mögé esett, sietősen, mielőtt visszatért volna Atlaszra. – Gyerünk! Mennünk kell, mielőtt valaki rájön, mit tettem. – Csak hadd nézzelek! zelek! Csak engedd, hogy kiélvezzem ezt a pillanatot! Engedd meg, hogy bocsánatot kérjek azért, amit mondtam neked. Azt mondtad, bocsánatra vágysz, igaz? Nem gondoltam komolyan, egy árva szót sem abból, amit múltkor mondtam, de én… Niké megszüntette a köztük ük lévő távolságot, és megütötte. Keményen. Az ütés hátralökte az ágyra, és csillagokat látott tőle maga előtt. Megint Nikére pislogott. – Te megütöttél. – Igen, és újra megteszem, ha nem rakod sebességbe a seggedet! – Igazi vagy. – Igen. – De te igazi vagy. – Atlasz felült, kiejtette a szavakat, de nem igazán fogta fel őket. Ez nem történhet meg. Niké letérdelt, így szemtől szemben voltak. – Ismét csak igen. – Ahogyan egykor ő tette a nővel, Niké ujjait a nyakörvére helyezte, és belefújt a közepébe. Ahogyy a fém engedett, Atlasz végül megértette, amit az agya próbált elmondani neki. Niké itt van. Tényleg itt van. És megmenti az életét.
62
Gena Showalter Mogorva arckifejezéssel ugrott talpra. – Azt mondtam neked, hogy menj a földre, a fenébe is! – Oké, nem erre a reakcióra számítottam. – Niké felállt, és egy lágy csókot nyomott Atlasz ajkára. – Még jó, hogy sohasem hallgatok rád. Most pedig menjünk! Már kiiktattam odalent az őröket. És nem, nem öltem meg a barátaidat. Csak elértem, hogy azt kívánják, bárcsak meghaltak volna. – Miközben Niké beszélt, megmarkolta a kezét, és kirángatta a cellából. – Kronosz bármelyik pillanatban rájöhet, mi folyik idelent, és megjelenik, és akkor aztán mindketten bajban leszünk. Amíg itt vagyunk, könnyű célpontoknak számítunk. Igaz. Niké most már szökött rab; azt akarta, hogy a nő eltűnjön a börtönből, eltűnjön ebből a birodalomból, olyan gyorsan, ahogy csak lehetséges. – Kockáztattad az életedet, hogy megments, te bolond! – Nos, te is kockáztattad az életedet, hogy megments. Lementek a lépcsőn, n, és valóban, mindhárom őr arccal lefelé, mozdulatlanul feküdt. Az egyiküknek hiányzott az egyik karja – és Atlasz pontosan tudta, hol található. Nem, mintha pazarolná rá az idejét, hogy elárulja. A kar, akár elveszett, akár sem, vissza fog nőni. – De szabad voltál. Megkaptad, amit akartál. – Nem mindent – vetette oda a válla felett. Oké, váó. Niké épp most ismerte be, hogy jobban akarja őt a szabadságnál. Atlasz nem tudott megálljt parancsolni magának. Megrántotta, hátrafordította a nőt, és a karjába vonta. – Szeretlek – jelentette ki végre, és összefonta ajkukat. Nyelve mélyre nyomult, ízlelt, követelt. – Komolyan gondolom. Mindennél jobban szeretlek. Mindenkinél. Niké csak néhány másodpercig engedte folytatódni a csókot, kezei belemarkoltak Atlasz hajába, ba, és elvett mindent, amit Atlasznak adnia kellett, mielőtt zihálva elhúzódott. – Én is szeretlek. De tűnjünk innen a pokolba! Szükségem van rá, hogy a csinos fejecskéd az elképesztő testedhez kapcsolódjon. Megint nekilódultak. Atlasz még mindig alig tudta ta elhinni, hogy ez megtörténik. Annyira álomszerű volt.
63
The Darkest Prison – Éjsötét Börtön – Az örökkévalóság hátralévő részét azzal fogom tölteni, hogy jóváteszem, amit veled tettem. – Helyes. Azt hiszem, szeretni fogom, hogy csúszni csúszni-mászni látlak. De a rend kedvéért, szeretem a tetoválásomat, és tudom, miért mondtad nekem azokat az undok dolgokat. Biztos, hogy én jobb módot találtam volna rá, hogy biztonságban tudjalak, de hát én okosabb vagyok nálad, így igazán nem is hibáztathatlak. Atlasz felnevetett. Istenek, szereti a nőt. – Boszorka. – A te boszorkád. – Az enyém. Örökké. Amint a bőröm meggyógyul, újra megjelölsz! – Már tervbe vettem. Helyes. Nem érezte teljesnek magát, míg Niké meg nem teszi. – Szóval hol fogunk lakni? – kérdezte Atlasz. – Nem maradhatunk a Mennyben. – Arra utasítottál, hogy rejtőzzek el a földön. Úgy gondoltam, megtehetnénk – együtt. Mindazonáltal gyűlölöm, hogy fel kell adnod az elképesztő házadat. – Voltál ott? – Atlasz azon kapta magát, hogy tényleg tetszik neki a gondolat, hogy a nő ott van, körülvéve azz ő dolgaival, és belélegzi az ő illatát. – tudod, hogy mit választottam, hol akarok élni? – Igen. Miért tetted? Úgy értem miért azt választottad? – Hogy közelebb érezzem magam hozzád. – Nos, azon vagy, hogy sokkal közelebb kerülj hozzám. Nevetés harsant Atlaszból. tlaszból. Nem létezett tökéletesebb nő számára. – Az egyetlen dolog, amit abból a házból hiányolni fogok, az a te portréd. De most már itt van nekem az igazi. – Egy gyors csókot nyomott Niké ajkára. – Visszatérve az új lakóhelyünkkel kapcsolatos intézkedésekre. sekre. Vannak odakint más istenek, görögök, akárcsak te, akik rejtőzködnek. Kronosz sosem volt képes rájuk találni. Ez azt jelenti, vannak helyek, amiket nem láthat. – Talán megtaláljuk őket, és csatlakozunk hozzájuk hozzájuk. Végül is mi vagyunk az Erő. És a Győzelem. – Igen. Győzelem.
64
Gena Showalter – Sikert érhetünk el ott, ahol ő elbukott. – És közben talán megpróbálhatjuk megkeresni az Alvilág Urait. Kronosz említette, hogy elterelik a figyelmét. Ha ők az ellenségei, jó dolog lenne számunkra, összebarátkozni velük. Niké szeme elkerekedett. – Tudom, kikről beszélsz. Régen Zeusz halhatatlan harcosai voltak, de most azok a démonok lakoznak bennük, akik egykor Pandora szelencéjébe voltak zárva. Kronosz keze jó, jó sokáig meg lesz kötve velük. Nagyon, nagyon jó dolog lenne számunkra összebarátkozni velük. Elérték az ajtót, és gond nélkül kirohantak. Azonnal beburkolták őket a felhők, a nap fényesen ragyogott. Niké megpördült, Atlasz karjába vetette magát, és csókokkal borította be az arcát. – Megcsináltuk. uk. Most pedig vigyél minket valahová! Akárhová. Ameddig együtt leszünk. – Szeretlek – mondta Atlasz ismét, majd pontosan úgy tett, ahogy az asszonya utasította.
Vége 65