Gena Showalter. Fordította: Bejja Korrektúra: Negra. Könyvrajongók 2012

Gena Showalter

The Darkest Angel Éjsötét Angyal Fordította: Bejja Korrektúra: Negra

Könyvrajongók 2012.

Gena Showalter A RAJONGÓI FORDÍTÁS alapjául szolgáló mű: Gena Showalter: The Darkest Angel Az Alvilág Urai sorozat kötetei: (olvasási sorrendben) 0. The Darkest Fire (novella) 1. The Darkest Night (Éjsötét vágyak) 2. The Darkest Kiss (Éjsötét csók) 3. The Darkest Pleasure (Éjsötét bosszú) 3,5. The Darkest Prison (novella) 4. The Darkest Whisper (Éjsötét hangok) 4,5. The Darkest Angel (novella) 5. The Darkest Passion 6. The Darkest Lie 7. The Darkest Secret 8. The Darkest Surrender 9. The Darkest Seduction Angels of The Dark sorozat kötetei (spin-off sorozat): (olvasási sorrendben) 1. Wicked Nights (angol megj. várhatóan 2012. jún)

Ajánló A vasakaratú démon bérgyilkos, Lysander sohasem ismerte a vágyat – legalábbis míg Biankával nem talákozott. Lucifer vérvonalának ivadékaként a gyönyörű, de halálos hárpia, Bianka eltökélt célja, hogy a tiszta-szívű Lysandert kísértésbe ejtse.

3

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal

A fordító megjegyzése Showalter The Darkest Angel c. novellája a Heart of Darkness című kötetben jelent meg. Az írónő ebben mutatja be elsőként az angyalokat, akiknek az ezt követő könyvekben nagyobb szerepük is lesz. Olyannyira, hogy egy spin-off sorozat is készül az angyalok főszereplésével, melynek első kötete angolul várhatóan 2012 nyarán fog megjelenni, és főszereplője Zacharel lesz. A hivatalos olvasási sorrend alapján az Éjsötét angyal az Éjsötét hangok (Sabin története), valamint az Éjsötét Szenvedély (Aeron története) között található, története az említett két könyv között játszódik. Noha a fő kötetek érthetőek a novella elolvasása nélkül is, a jobb megértés miatt ajánlott Aeron könyve előtt olvasni, mivel az egyik főszereplő, Lysander nagy szerepet játszik majd a férfi sorsának alakulásában, illetve ebben a novellában találkozhatunk először Olíviával is. Jó szórakozást a novellához!

Bejja

4

Gena Showalter

Első fejezet M

AGASAN AZ ÉGBOLTON Lysander kiszúrta prédáját. Végül. Végre véget vet ennek. Összeszorította állkapcsát, és bőre megfeszült. A feszültségtől. A megkönnyebbüléstől. Céltudatosan leugrott a felhőről, melyen állt, gyorsan zuhant… a szél keresztülsüvített a haján… Mikor megközelítette a földet, engedte, hogy hosszú, tollakkal fedett, arany szárnyai kibontakozzanak a hátából, és elkapják az áramlatot, lelassítva a földet érését. Az Egyetlen Igaz Istenség katonája volt. Az Elit Hetek egyik tagja, az idők kezdete előtt teremtették őt. Amilyen sok évszázadot megélt, rájött, hogy az Elit Hetek minden egyes tagjának megvolt a maga kísértése. Egy lehetséges bukás. Mint Évának az almája. Mikor rájöttek erre a… dologra, erre az irtózatra, boldogan pusztították el, mielőtt az pusztítaná el őket. Lysander végül megtalálta a sajátját. Bianka Skyhawkot. Egy hárpia és egy alakváltó főnix lánya. Tolvaj, hazudozó és gyilkos, aki örömét lelte a legvisszataszítóbb feladatokban. Sőt, még rosszabb, Lucifer – Lysander legnagyobb ellenségének és a legnagyobb démonhorda nemzőjének – vére keringett az ereiben. Ami azt jelentette, Bianka az ellensége. Lysander azért élt, hogy elpusztítsa az ellenségeit. Azonban csak akkor cselekedhetett ellenük, ha azok megszegték a mennyek egy törvényét. A démonok számára ez azt jelentette, hogy

5

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal megszöktek tüzes börtönükből, hogy a földön járjanak. Bianka számára, akit sosem kárhoztattak a pokolra, ez valami mást foglalna magában. Hogy mit, Lysander maga sem tudta. Mindössze annyit tudott, hogy sohasem élte át, amire a halandók úgy utaltak, hogy „vágy”. Biankáig. És ez nem tetszett neki. Első alkalommal néhány hete látta Biankát, hosszú fekete haja leomlott a hátán, borostyán szeme ragyogott, és vérvörös volt az ajka. A nőt figyelte, képtelen volt elfordulni, egyetlen kérdés kergetőzött az elméjében: Gyöngyszerű bőre olyan puha, mint amilyennek tűnik? Felejtsd el a vágyat! Lysander korábban sosem tűnődött ilyesmin. Sohasem érdekelte. De a kérdés megszállottsággá vált, felfedve az igazságot, a szükséget. És véget kell, hogy érjen. Most. Ezen a napon. Pont a nő előtt ért földet, de Bianka nem láthatta. Senki sem. Egy másik síkon létezett ő, láthatatlanul a halandók és halhatatlanok számára egyaránt. Lysander felkiálthatna, Bianka akkor sem hallaná meg. Keresztülsétálhatna rajta, és a nő nem érezné meg. Ami azt illeti, nem érezné az illatát, vagy érzékelné az angyalt semmilyen módon sem. Amíg túl késő nem lesz. Lysander tüzes kardot formálhatott volna a levegőből, és levághatta volna vele a nő fejét a testéről, de nem tette. Ahogy már észrevette és elfogadta, nem tudta megölni Biankát. Még nem. De nem engedheti, hogy szabadon kószáljon, kísértse őt, gyötörve józan eszét. Ami azt jelentette, hogy be kell börtönöznie a nőt a mennyben lévő otthonába. Mindazonáltal ennek nem kell borzalmas megpróbáltatásnak lennie a számára. Használhatja arra együtt töltött idejüket, hogy megmutassa a hárpiának, hogyan járjon jó úton. És a jó út természetesen Lysanderé volt. Sőt, mi több, ha Bianka nem alkalmazkodik, ha végül elkövet egy megbocsáthatatlan bűnt, végül képes lesz megszabadulni a nő befolyásától. Tedd meg! Ragadd el! Lysander kinyúlt. De éppen mielőtt köré fonhatta volna karját, és elrepülhetett volna vele, rádöbbent, hogy Bianka már nincs egyedül.

6

Gena Showalter Mogorva tekintettel nézett, karját leejtette az oldala mellé. Nem akarta, hogy tanúja legyen a tettének. – A valaha volt legjobb nap – kiáltotta Bianka az ég felé, kinyújtotta a kezét, és megforgatta. Két pezsgősüveget markolt a kezében, és a palackok kirepültek a szorításából, és az őt körülvevő alaszkai hegyeknek csapódtak. Bianka megállt, megingott, elnevette magát. – Upppsz. Lysander mogorva tekintete elsötétedett. Rájött, hogy elszalasztotta a tökéletes lehetőséget. Bianka nyilvánvalóan becsípett. Nem harcolt volna ellene. Azt feltételezte volna Lysanderről, hogy hallucináció, vagy, hogy játékot játszanak. Az elmúlt hetekben a nőt figyelte, így tudta, hogy Bianka mennyire szeretett játékokat játszani. – Pazarló – zsörtölődött testvére, az alkalmatlankodó. Noha ikrek voltak, Bianka és Kaia egyáltalán nem hasonlítottak. Kaiának vörös volt a haja, és szürke szemét arany pettyezte. Alacsonyabb volt Biankánál, szépsége sokkal finomabb. – Egy gyűjtő után kellett napokig – napokig! – settenkednem, hogy ellophassam azokat. Komolyan. Tönkretettél egy Dom Pérignon White Gold Jeroboam-ot1. – Jóváteszem. – Pára szállt fel Bianka szájából. – Árulnak Boone’s Farmot2 a városban. Szünet következett, sóhaj. – Ez csak akkor elfogadható, ha egy kis sajtot is lopsz mellé. Minden áldott nap szoktam elemelni Sabintól, és most, hogy elhagytuk Budapestet, hiányt szenvedek. Lysander megpróbált figyelmet szentelni a beszélgetésüknek, tényleg megpróbált. De az, hogy ilyen közel volt Biankához, mint mindig, most is elterelte a figyelmét. Biankának csak a bőre volt testvéréhez hasonló, visszatükrözve egy frissen sarjadt szivárvány összes árnyalatát. Vajon miért nem tűnődött el azon, Kaia bőre olyan puha-e, mint amilyennek tűnik? 1

A világ egyik legdrágább pezsgője; limitált kiadású, 3 literes palackban forgalmazzák 2 Egy almabor márkája; a főiskolai kampuszokon nagyon népszerű alacsony ára miatt

7

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal Mert nem ő az, aki megkísért téged. Te is tudod. Ott, az Ördög Hüvelykujja3 csúcsának tetején Lysander figyelte, amint Bianka lehuppan a fenekére. Továbbra is fagyos pára lebegett körülötte, amitől úgy nézett ki, mintha egy álom része lenne. Vagy egy angyal rémálmáé. – De tudod – tette hozzá Kaia –, Boone’s Farmot lopni a városban most nem segít rajtam. Csak kicsit csíptem be, és azt reméltem, teljesen és tökéletesen berúgok, mire lemegy a nap. – Akkor pedig hálásnak kellene lenned nekem. Tegnap este berúgtál. És az az előtti estén is. Meg az az előttin is. Kaia vállat vont. – Szóval? – Szóval, az életed a megszokott kerékvágásban halad. Piát lopsz, piálás közben hegyre mászol, és részegen leveted magad róla. – Nos, akkor a te életed is a megszokott kerékvágásban halad, mivel az összes estén velem voltál. – A vörös hajú a szemöldökét ráncolta. – De mégis, talán igazad van. Talán változásra van szükségünk. – Körbepillantott a fenséges hegytetőn. – Szóval milyen új és izgalmas dolgot akarsz most csinálni? – Panaszkodni. El tudod hinni, hogy Gwennie férjhez megy? – kérdezte Bianka. – És az összes ember, vagy inkább démon, vagy akármi közül Sabinhoz, Kétség démonának őrzőjéhez! Gwennie, Gwendolyn. Legfiatalabb húguk. – Tudom. Fura. – A továbbra is szemöldökét ráncoló Kaia leült Bianka mellé. – Inkább lennél koszorúslány, vagy üssön el egy busz? – Busz. Nem kérdés. Abból felépülök. – Egyetértek. Bianka nem szereti az esküvőket? Furcsa. A legtöbb nő sóvárog utánuk. Azonban nincs szükség buszra, akarta mondani neki Lysander. Nem fogsz részt venni a húgod esküvőjén. – Tehát, mit gondolsz, melyikünk lesz a tanúja? – kérdezte Kaia.

3

Devil’s Thumb: hegy Alaszkában

8

Gena Showalter – Nem én – mondta Bianka, épp ahogy Kaia kinyitotta a száját, hogy ugyanezt mondja. – A fenébe is! Bianka igazi szórakozottsággal nevetett fel. – A feladatod nem lehet olyan rossz. Végtére is Gwennie a legkedvesebb Skyhawk. – Kedves, mikor nem Sabint védelmezi – vont vállat Kaia. – Esküszöm, egy kis fizikai sérüléssel fenyegeted a férfit, és Gwen kész kikaparni a szemed. – Gondolod, hogy valamikor ugyanígy szerelembe esünk? – Akármilyen kíváncsinak hangzott is Bianka, a szomorúság jele is hallatszott a hangjában. Szomorúság, de miért? Szeretett volna szerelembe esni? Vagy egy meghatározott férfira gondolt, aki után epekedett? Lysander eddig még nem látta olyan férfival, akit megkívánt. Kaia megtévesztően finom kezével intett a levegőben. – Évszázadokat leéltünk anélkül, hogy szerelmesek lettünk volna. Világos, hogy nem ez rendeltetett nekünk. De én, személy szerint örülök neki. A férfiak kötelességgé válnak, mikor megpróbálod tartóssá tenni velük a kapcsolatodat. – Aha – volt a válasz. – De szórakoztató kötelesség. – Igaz. És én jó ideje nem szórakoztam – mondta Kaia, ajkát biggyesztve. – Én sem. Kivéve magammal, de nem hiszem, hogy az számítana. – Az igen, ahogy én csinálom. Ismét közösen nevettek fel. Szórakozás. Szex. Lysander észrevette, hogy most nem volt gondja lépést tartani a beszélgetésükkel. A szexről beszéltek. Valamiről, amit ő sosem próbált. Még magával sem. És soha nem is akarta kipróbálni. Még most se. Még Biankával sem, és az ő elképesztően (puha?) bőrével. Amióta élt – olyan időtáv volt ez, mely sokkal hosszabb volt a hárpiák néhány száz événél – sok embert látott már szex közben.

9

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal Olyan… mocskosnak tűnt. Olyan legkevésbé sem szórakoztatónak, amennyire csak lehetett. És mégis, az emberek elárulták a barátaikat és családjukat érte. Sőt, készségesen, boldogan adták fel nehezen megszerzett pénzüket ezért cserébe. Mikor maguk nem vettek részt benne, megszállottá váltak tőle, másokat figyeltek a tévében vagy a számítógép monitorán, miközben szeretkeztek. – Le kellett volna tepernünk az egyiküket, mikor Budán voltunk – mondta Kaia elmerengve. – Paris nagyon szexi. Csak az Alvilág Uraira utalhatott. Halhatatlan harcosokra, akiket azok a démonok szálltak meg, akiket egykoron Pandora szelencéjébe zártak. Ahogy Lysander évszázadokon keresztül figyelte őket, biztosítva, hogy engedelmeskedjenek a mennyei törvényeknek – mivel démonaik azelőtt szöktek meg a pokolból, hogy ezeket a törvényeket életbe léptették, senki sem gondolta, hogy lehetséges a szökés. Nem ölték meg őket, hanem először a szelencébe hajították őket, aztán másodjára az Alvilág Uraiba – tudta, hogy Paris Promiszkuitást hordozza magában, arra kényszerülve, hogy minden áldott nap mást fektessen le, különben elgyengül, és meghal. – Paris szexi, igaz, de én Amunt kedvelem. – Bianka a hátára feküdt, ismét pára örvénylett körülötte. – Nem beszél, amitől véleményem szerint a tökéletes férfivá válik. Amun, a Titkok démonát hordozta magában. Lám-lám. Bianka kedveli a férfit, nemde? Lysander elképzelte a harcost. Magas, noha Lysander magasabb. Izmos, noha Lysander sokkal izmosabb. Sötétbőrű, mikor Lysander világos bőrű. Valójában megkönnyebbült, hogy tudja, a hárpia másfajta típusú férfit kedvelt, mint amilyen ő volt. Ez nem változtatja meg Bianka sorsát, de megkönnyíti Lysander terhét. Nem volt benne biztos, mit tenne, ha Bianka arra kérné, hogy érintse meg. Hogy nem kérné erre, határozottan megkönnyebbülés volt. – Mi a helyzet Aeronnal? – kérdezte Kaia. – Az a sok tetoválás… – Egy nyögés hagyta el a nőt, ahogy megborzongott. – Minden egyes tetoválást körberajzolnék a nyelvemmel.

10

Gena Showalter Aeron, a Harag őrzője. Az egyik, a közül a két Alvilág Ura közül, akiknek szárnya van, Aeroné fekete és könnyed. A testét mindenütt tetoválás fedte, és minden egyes négyzetcentimétere úgy nézett ki, mint a démon, ami volt. Sőt, mi több, nemrégiben megszegett egy szent megállapodást. Ennélfogva Aeron meg fog halni a közelgő menyegző előtt. A Lysander gondjaira bízott Olíviát rendelték ki, hogy pusztítsa el a harcost. Ez idáig Olívia szembeszállt a rendelettel. A lány túlságosan lágyszívű volt. Noha végső soron végezni fogja a kötelességét. Máskülönben lehajítják a földre, többé már nem halhatatlanként, és ez olyan sors volt, amit Lysander nem fog hagyni, hogy megtörténjen. Az összes angyal közül, akiket kiképzett, Olívia volt messze a kedvence. Amilyen kedves, egy férfi sem akart mást, mint boldoggá tenni őt. Megbízható, hűséges, és tiszta; olyan nő, akinek csábítania kellene Lysandert. Olyan nő, akit talán képes lenne elfogadni romantikus értelemben. A vad Biankát nem. Soha. – Hogyan fogok választani a két kedvenc démonom között, B? – Újabb sóhaj térítette vissza Lysander összpontosítását a hárpiákra. Bianka a szemét forgatta. – Csak próbáld ki mindkettőt! Nem, mintha nem élveztél volna korábban édes hármast. Kaia elnevette magát, noha a szórakozottság nem igazán jelent meg a hangjában. Biankához hasonlóan szomorú él volt a hangban. – Igaz. Lysander enyhe undorral húzta fel a szája sarkát. Két különböző partner egy napon. Vagy egyszerre. Bianka is csinált ilyet? Valószínűleg. – Mi a helyzet veled? – kérdezte Kaia. – Összejössz Amunnal az esküvőn? Volt egy hosszú, nehéz szünet. Majd Bianka vállat vont. – Talán. Valószínűleg. Mennie kellene, és visszajönni, ha Bianka egyedül van. Minél többet tudott meg a nőről, annál kevésbé kedvelte. Hamarosan egyszerűen

11

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal felkapja, nem számít, ki látja, felfedi jelenlétét, szándékát, csak hogy megmentse a világot a hárpia sötét befolyásától. Lysander csapott egyet-kettőt a szárnyával, és felemelkedett a levegőbe. – Tudod, mit szeretnék mindennél jobban a világon? – kérdezte Bianka az oldalára fordulva, szembenézve a testvérével. Közvetlenül Lysanderrel is szemközt nézve. Szeme elkerekedett, borostyán írisze ragyogott. Úgy tűnt, napfény ragyogása járta át a tündöklő bőrt, és Lysander azt vette észre magán, hogy vár. Kaia kinyújtózott Bianka mellett. – Hogy a Jó Reggelt Amerika házigazdája légy? – Nos, igen, de nem erre gondoltam. – Akkor passzolok. – Nos… – Bianka az alsó ajkát harapdálta. Kinyitotta a száját. Becsukta a száját. Összevonta a szemöldökét. – Elárulom neked, de nem mondhatod el senkinek sem! A vörös hajú úgy tett, mintha elfordítana egy zárat a száján. – Komolyan mondom, K. Ha bárkinek is elárulod, tagadni fogom, aztán levadászlak, és levágom a fejed. Igazán megtenné? Tűnődött Lysander. Ismét csak „valószínűleg” a válasz. Lysander nem tudta elképzelni, hogy fájdalmat okozzon Olíviának, akit úgy szeretett, mint a húgát. Talán, mert Olívia nem az Elit Hetek tagja volt, hanem örömhozó, az angyalok leggyengébbike. Három csoportja létezik az angyaloknak. Az Elit Hetek, a harcosok és az örömhozók. Helyzetük eltérő kötelességükben és szárnyuk színében tükröződött. A Hetek valamennyi tagjának aranyszínű a szárnya, mint Lysanderé. A harcosoknak fehér a szárnya, pusztán átszövi az arany, és az örömhozóké fehér, de egyáltalán nincs benne arany szín. Olívia létezése évszázadai során végig örömhozó volt. Olyasmi volt ez, amivel tökéletesen elégedett volt. Ezért volt, hogy mindenki, Olíviát is beleértve sokként érte meg, mikor arany kezdett megjelenni a tollai között.

12

Gena Showalter Lysander azonban nem. Ő kérte az Angyali Tanácsot, és ők beleegyeztek. Így kellett történnie. Olíviát túlságosan lenyűgözte a démon által megszállt harcos, Aeron. Túlságosan… a megszállottjává vált. Sürgetővé vált, hogy megszabadítsák egy ilyesfajta vonzódástól. Ezt Lysander jól tudta. Ökölbe szorította a kezét. Saját magát hibáztatta Olívia helyzetéért. Ő küldte, hogy figyelje az Alvilág Urait. Hogy tanulmányozza őket. Magának kellett volna mennie, de remélte, hogy elkerüli Biankát. – Hát, ne csak feküdj itt! Mondd, mit akarsz csinálni mindennél jobban a világon – kiáltotta Kaia, ismét magára vonva Lysander figyelmét. Bianka ismét felsóhajtott. – Aludni akarok egy férfival. Kaia zavarodottan ráncolta szemöldökét. – Öhm, helllóóó. Nem éppen erről társalogtunk? – Nem, butuska. Úgy értem, hogy aludni akarok. Úgy, mint kidőlni. Úgy, mint horkolni. Egy pillanat telt el csendben, ahogy Kaia felfogta a kijelentést. – Mi? Az tilos! Ostobaság. Veszélyes. Lysander tudta, hogy a hárpiák két szabály szerint éltek. Csak azt tudták megenni, amit elloptak, vagy amit kiérdemeltek, és nem tudtak más jelenlétében aludni. Az első a hárpiák faját sújtó átok miatt volt, a második pedig azért, mert a hárpiák természetüknél fogva gyanakvóak és bizalmatlanok voltak. Lysander oldalra biccentette a fejét, miközben azon kapta magát, hogy elképzeli Biankát a karjában, ahogy a nő álomba szenderül. Az a sötét hajzuhatag beborítaná a karját és a mellkasát. Bianka melegsége beszivárogna Lysander testébe. A nő lába a sajátjához dörzsölődne. Persze, ezt sosem engedné, de ez nem csökkentette a látomás erejét. Biankát ölelni, védelmezni, vigasztalni… kellemes lenne. Olyan puha lenne a bőre, amilyennek tűnik? Lysander összeszorította a fogait. Ismét ez a nevetséges kérdés. Nem érdekel! Nem számít!

13

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – Felejtsd el, hogy bármit is mondtam! – morogta Bianka, amint lerogyott a hátára, és felbámult az égboltra. – Nem tudom. A szavaid beleégtek a fülembe. Tudod, mi történt őseinkkel, mikor voltak olyan ostobák, hogy elalud... – Igen, oké. Igen. – Lábra állt. A műszőrme kabát, amit viselt, vérvörös volt, ugyanolyan, mint ajka, és éles ellentétet jelentett a körülötte lévő fehér hóhoz képest. Fekete csizmája felért a térdéig. Testére feszülő nadrágot viselt, szintén feketét. Bűnösnek és gyönyörűnek tűnt. Olyan puha lenne a bőre, amilyennek tűnik? Mielőtt rájött volna, mit csinál, Lysander Bianka elé állt, és bizsergő ujjakkal kinyúlt. Mit művelsz? Hagyd abba! Ledermedt. Hátrált néhány lépést. Jó ég! Milyen közel került ahhoz, hogy megadja magát Bianka kísértésének. Nem várhat tovább. Nem várhat, míg Bianka egyedül lesz. Most kell cselekednie. Reakciója a nőre egyre erősebbé vált. Még tovább erősödik, és megérintené. És ha tetszene neki az érzés, hogy megérinti, talán többet is akarna tenni. Így működött a kísértés. Egy valaminek megadod magad, aztán egy másikért epedezel. Meg egy másikért. És hamarosan elvesztél. – Elég a komoly beszédből! Térjünk vissza a sablonos hétköznapokhoz, és ugorjunk! – mondta Bianka a hegycsúcs szélére lépve. – Ismered a szabályokat. Az a csaj nyer, aki a legkevesebb csontját töri. Ha meghalsz, vesztettél. Mondjuk, örökre. – Bianka lepillantott. Csakúgy, mint Lysander. Hegygerincek és lejtők voltak útközben, hósapkák éles, halálos taréjjal, és több ezer lábnyi levegő. Egy ilyen ugrás megölne egy halandót, az nem kérdés. A hárpiák csupán viccelődtek a lehetőséggel, mintha nem lenne következménye. Bianka sebezhetetlennek hitte magát? Kaia talpra állt, és megingott az alkoholtól, ami még mindig az ereiben keringett.

14

Gena Showalter – Rendben, de ne hidd, hogy ez az utolsó beszélgetésünk az alvási szokásokról és ostoba lányokról, akik… Bianka leugrott. Lysander számított a mozdulatra, de meglepődött rajta. Követte Biankát. A hárpia kitárta karját, lehunyta szemét, ostobán vigyorgott. Az a vigyor… hatással volt Lysanderre. Bianka nyilvánvalóan dorbézolt a szárnyalás szabadságában. Ezt Lysander is gyakran tette. De Bianka nem azt a véget kapja meg, amelyre vágyott. Másodpercekkel azelőtt, hogy egy sziklatömbnek csapódott volna, Lysander megengedte magának, hogy alakot öltsön a hárpia létének síkjában. Megragadta Biankát, megragadta a karja alatt, kitárta szárnyát, lelassítva magukat. Bianka lábai Lysandernek csapódtak, arrébb taszították, de az angyal nem engedett a fogásán. Biankából ziháló lélegzet szakadt fel, és szemhéja felpattant. Mikor kiszúrta az angyalt, borostyán szeme találkozott Lysander sötét pillantásával, a zihálás morgássá vált. A legtöbben azt kérdezték volna, ki ő, vagy követelték volna, hogy tűnjön el. De nem Bianka. – Nagy hiba, Ismeretlen Veszedelem – csattant fel a hárpia. – Olyan, amiért meg fogsz fizetni! Amennyi csatát megvívott az évek során, és ahány ellenfelet elpusztított, Lysandernek nem kellett látnia, hogy tudja, Bianka épp most rántott ki hüvelyéből egy pengét kabátja egy rejtett hasítékából. És nem kellett jósnak lennie ahhoz, hogy tudja, a nő le akarja szúrni. – Te vagy az, aki hibát követett el, Hárpia. De ne aggódj! Feltett szándékom, hogy helyrehozzam. Mielőtt Bianka biztosíthatta volna, hogy fegyvere találkozik szándékolt célpontjával, Lysander egy másik síkra szárnyalt vele, az otthonába – ahol a nő maradni fog. Örökre.

15

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal

Második fejezet B

IANKA SKYHAWK SZÁJTÁTVA BÁMULTA új környezetét. Egyik pillanatban egy jeges völgy felé zuhant, azzal a szándékkal, hogy megmeneküljön testvére kérdéssora elől, csakúgy, mint hogy megnyerje a törd-el-a-legkevesebb-csontodat játékukat, a következőben pedig egy elképesztő szöszi karjában volt. Ami nem feltétlenül jó dolog. Megpróbálta leszúrni a férfit, de az megakadályozta. Rohadtul megakadályozta. Senkinek sem lenne szabad képesnek lennie megakadályozni egy hárpia halálos csapását. Most egy felhőből épült palotában állt. Egy palotában, ami nagyobb volt, mint bármelyik otthon, amit valaha látott. Egy palotában, ami meleg volt, és édes illatot árasztott, csaknem tapintható béke érzésével a levegőben lebegve. A falak fehérség és füst gomolyagai voltak, és ahogy Bianka figyelte, festményeket formáztak, látszólag élő, szárnyas teremtményeket, egyaránt angyaliakat és démoniakat, ahogy a reggeli égbolton szárnyaltak. Danika festményeire emlékeztették. Danika – a Mindent Látó Szem, aki egyaránt figyelte a mennyet és a poklot. A padló, noha ugyanaz az égi anyag alkotta, kilátást engedett a földre és az emberekre odalent, és valahogy mégis szilárd volt. Angyali. Felhő. Mennyország? Rettegés árasztotta el, ahogy megfordult, hogy szembenézzen a férfival, aki elragadta. Az „angyali” jelző tökéletesen leírta a férfit. Halvány feje búbjától karcsú, nap csókolta, erőteljes testén keresztül arany szárnyáig, mely hátából feszült ki. Még a fehér köpeny, ami a bokájáig ért, és a saru is, mely lábát fogta körül, szent aurát kölcsönzött neki.

16

Gena Showalter Akkor hát angyal? Bianka szíve kihagyott egy ütemet. Nem ember, annyi bizonyos. Egyetlen ember férfi sem remélhette soha, hogy versenyezhet ilyen vakító tökéletességgel. De a pokolba is, az a szempár… sötét és kemény, és csaknem, nos, üres. A férfi szeme nem számított. Az angyalok démon-gyilkosok, és Bianka olyan közel került egy démonhoz, amennyire egy lány csak kerülhetett. Végtére is dédapja maga Lucifer volt. Lucifer, aki egy évet töltött a földön láncaitól megszabadulva, fosztogatva, nőket erőszakolva. Csak néhány nő fogant meg, de akik mégis, azok hamarosan életet adtak az első hárpiáknak. Bizonytalanul, hogy mit tegyen, Bianka megkerülte szöszijét; a férfi a helyén maradt, még akkor is, mikor Bianka a hátánál állt, mintha semmi félnivalója sem lenne tőle. Talán nem is volt. Nyilvánvalóan erővel bírt. Először is, megakadályozta Biankát – ezen a tényen nem tudott túljutni – és másodszor, az angyal valahogy eltávolította a kabátját, és valamennyi fegyverét, anélkül, hogy hozzáért volna Biankához. – Angyal vagy? – kérdezte, mikor ismét a férfi előtt állt. – Igen – nem habozott. Mintha öröksége nem olyasmi lenne, ami miatt szégyenkeznie kellene. Szegény srác, gondolta Bianka megremegve. A férfinak nyilvánvalóan fogalma sem volt róla, milyen piszkos kézzel kezdett ki. Ha Biankának választania kellene aközött, hogy angyal, vagy kutya legyen, a kutyát választaná. Azok legalább tiszteletre méltóak. Korábban sosem volt ilyen közel egy angyalhoz. Látott már korábban? Igen. Vagy inkább látta, amiről azt gondolta, hogy egy angyal, de később rájött, hogy egy démon volt álruhában. Akárhogy is, nem kedvelte a srácot, legfiatalabb húga apját. Istennek tekintette magát, és mindenki mást maga alatt valónak. – Azért hoztál ide, hogy megölj? – kérdezte Bianka. Nem mintha a férfinak szerencséje lenne. Rá fog jönni, hogy Bianka nem könnyű célpont. Sok halhatatlan próbálta elintézni az évek során, de egyikük sem járt sikerrel. Szemmel láthatóan.

17

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal Az angyal felsóhajtott, meleg lehelet vándorolt végig Bianka arcán. A nő véletlenül-szánt-szándékkal csökkentette a köztük lévő távolságot; a férfinak hósapka illata volt, amit annyira szeretett. Friss és ropogós, éppen csak egy csipetnyi földfűszerrel. Mikor a férfi észrevette, hogy csak egy suttogás választja el őket egymástól, az angyal ajka, ami túl telt volt egy férfihoz képest, de valahogy mégis tökéletes hozzá, makacs vonallá préselődött össze. Noha Bianka nem látta megmozdulni, a férfi hirtelen néhány arasszal távolabb került tőle. Hm. Érdekes. Szándékosan növelte a távolságot? Kíváncsian a férfi felé lépett. Az hátrált. Szándékosan. Miért? Félt Biankától? Csak hogy ellenkezzen vele, ahogy gyakran tette, Bianka az angyal felé lépett. Ismét távolabb mozdult. A nagy, gonosz angyal nem akart kartávolságon belül lenni. Bianka csaknem elvigyorodott. – Nos – ösztökélte. – Azért tetted? – Nem. Nem azért hoztalak ide, hogy megöljelek. – Hangja mély, fülledt, maga a bűn. És mégis volt egy réteg abszolút igazság benne, és Bianka gyanította, bármit elhinne neki, amit mond. Mintha bármi, amit mond, egyszerűen elkerülhetetlen lenne, mintha elrendeltetett volna. Megváltoztathatatlanul. – Azt akarom, hogy kövesd az életmódomat! Azt akarom, hogy tanulj tőlem! – Miért? – Mit tenne az angyal, ha megérintené? A parányi finom fátyolszerű szárnyak saját hátán verdestek a gondolattól. A felsőjét kifejezetten az ő fajtájának tervezték, az anyag bő volt, hogy megakadályozza, nehogy odaszegezze a szárnyakat, ahogy szupersebességre kapcsolt. – Várj! Ne válaszolj! Először smároljunk! – Egy hazugság, de erről a férfinak nem kellett tudnia. – Bianka – mondta Lysander, türelme nyilvánvalóan fogyóban volt. – Ez nem játék. Ne kényszeríts, hogy az ágyamhoz kötözzelek! – Óóó, ezt már szeretem! Perverznek hangzik. – Az angyalra vetette magát, ujját végigfuttatta az arcán, nyakán. – Olyan puha vagy, mint egy csecsemő.

18

Gena Showalter Lysander beszívta a levegőt, lemerevedett. – Bianka. – De jobban fel vagy szerelve. – Bianka! Megveregette az angyal fenekét. – Igen? – Ezt azonnal befejezed! – Kényszeríts rá! – Bianka felnevetett, a szórakozott, gondtalan hang visszhangzott közöttük. A férfi fenyegető tekintettel nyúlt ki, és fogta meg a nő felkarját. Nem volt idő elkerülni; megdöbbentő módon az angyal gyorsabb volt nála. Maga elé rántotta, és sötét, összevont szemével bámult le rá. – Nem lesz tapizás! Megértetted? – És te? – Bianka tekintete az angyal kezére suhant, ami továbbra is a karját markolta. – Jelen pillanatban te vagy az, aki tapizol engem. Biankáéhoz hasonlóan Lysander tekintete is odaesett, ahol érintkeztek. Megnyalta az ajkát, és szorítása szorosabbá vált, pont úgy, ahogy Bianka szerette. Majd elengedte, mintha a nő lángra lobbant volna, és megint növelte a kettejük közti távolságot. – Megértetted? – hangszíne kemény és egyenletes volt. Mi volt a gond? A férfinak könyörögnie kellene, hogy megérinthesse. Kívánatos hárpia, a fene egye meg! Teste remekmű, arca maga a tökéletesség. De a férfi javára váljék, Bianka azt mondta: – Naná, megértettem. De ez még nem jelenti azt, hogy engedelmeskedni fogok. – Bőre felvillanyozódott, kielégíthetetlen vágyat érzett, hogy az angyalé visszakerüljön oda, ahol volt. Rossz kislány. Rossz, rossz kislány. A férfi egy ostoba angyal, ennél fogva nem alkalmas játékszer. Eltelt egy pillanat, miközben a férfi felfogta Bianka szavait. – Te nem félsz tőlem? – Szárnyai összecsukódtak a hátán, átívelve a vállán. – Nem – mondta Bianka szemöldökét felhúzva, ahogy megtette a tőle telhető legtöbbet, hogy úgy tűnjön, nem volt hatással rá. – Kellene? – Igen.

19

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal Nos, akkor valahogy tüzes karmokat kellene növesztenie, mint amilyen Bianka apjának az embereinek volt. Az volt az egyetlen dolog, amitől félt. Gyerekként megkarmolták, és érezte a savként izzó tüzet szétáradni egész testében, napokat töltve gyötrelmes, végtelennek tűnő fájdalmak közt szenvedve, ezért bármit megtenne, hogy elkerüljön egy ilyen élményt. – Nos, továbbra sem félek. És most kezdesz untatni. – Kezét a csípőjére téve bámult fel az angyalra. – Feltettem neked egy kérdést, és nem válaszoltad meg. Miért akarod, hogy olyan legyek, mint te? Olyannyira, hogy az összes hely közül pont a mennybe hoztál? Egy izom rándult meg az angyal egyik szeme alatt. – Mert én jó vagyok, te pedig gonosz. Bianka ismét felnevetett. Lysander a homlokát ráncolta, és a nő nevetése fokozódott, míg könny nem kezdett folyni a szeméből. Mikor elhallgatott, azt mondta. – Szép munka! Elűzted az unalmat. Az angyal még jobban ráncolta a homlokát. – Nem ugrattalak. Komolyan gondolom, hogy örökre itt tartalak, és ártatlanná nevellek. – Istenem, mennyire… uppszi, bocsesz. Úgy értem, a mindenségit, milyen imádnivaló vagy. „Komolyan gondolom, hogy örökre itt tartalak, és nevellek”, mondta Bianka a tőle telhető legjobban az angyalt utánozva. Nem volt értelme, hogy harcoljon a végső szökését illetően. Amint úgy dönt, hogy elmegy, bebizonyítaná a férfinak, hogy az tévedett. Jelen pillanatban túlságosan izgatott volt. A környezetétől, biztosította magát Bianka, és nem az angyaltól. A mennyország nem egy olyan hely volt, amiről úgy gondolta, valaha is meg fogja látogatni. Lysander álla egy fokot megemelkedett, de szeme kifejezéstelen maradt. – Komolyan beszélek. – Biztos vagyok benne, hogy így van. De észre fogod venni, hogy nem tarthatsz ott, ahol nem akarok lenni. És én? Bűn nélkül? Vicces! – Majd meglátjuk.

20

Gena Showalter Az angyal magabiztossága talán elvette volna a bátorságát, ha kevésbé lett volna magabiztos saját képességeiben. Hárpiaként úgy tudott felemelni egy nyergesvontatót, mintha nem lenne nehezebb egy kavicsnál, gyorsabban tudott mozogni, mint ahogy azt az emberi szem képes volt látni, és nem okozott problémát neki elpusztítani egy nem szívesen látott házigazdát. – Légy őszinte – mondta. – Megláttál, és akartál egy kis kóstolót, igaz? Egy rövid pillanatig rémület borította Lysander arcát. – Nem – krákogta, majd megköszörülte a torkát, és sokkal simábban azt mondta, – Nem. Sértegető gazember! Mire fel ekkora rémület arra a gondolatra, hogy vele legyen? Neki kellene megrémülnie. Az angyal nyilvánvalóan jótét lélek, sokkal inkább, mint arra ráeszmélt. Én jó vagyok, te pedig gonosz, mondta. Aucs. – Szóval áruld el nekem, miért akarsz megváltoztatni. Soha senki nem mondta még neked, hogy nem kellene a tökéletességgel szórakoznod? Az izom megint elkezdett rángatózni a férfi szeme alatt. – Veszélyt jelentesz. – Mindegy, haver! – Szeretett lopni… na és akkor mi van? Pislantás nélkül képes gyilkolni… ismét csak, akkor mi van? Nem, mintha az adóhatóságnak vagy hasonlónak dolgozna. – Hol van a testvérem, Kaia? Ő legalább akkora veszélyt jelent, mint én, ebben biztos vagyok. Szóval őt miért nem akarod megváltoztatni? – Ő még mindig Alaszkában van, és azon tűnődik, vajon maga alá temetett-e egy jégbarlang. És jelen pillanatban te vagy az egyedüli projektem. Projekt? Gazember! De Biankának tetszett a gondolat, hogy Kaia mindenütt keresi, de jelét sem találja, csaknem, mintha bújócskáznának. Bianka végül totálisan nyerne. – Izgatottnak tűnsz – mondta az angyal fejét oldalra billentve. – Miért? Az aggodalma nem zavar téged?

21

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal Aha. Bizonyítottan jótét lélek. – Nem mintha sokáig lennék itt. – Átkukucskált a férfi válla felett; és még több fénylő fehérség üdvözölte. – Van valami innivalód itt? – Nincs. – Ennivaló? – Nincs. – Ruha? – Nincs. Bianka szája sarka lassan felfelé görbült. – Azt hiszem, ez azt jelenti, szeretsz meztelenül mászkálni. Klassz! Az angyal arca elpirult. – Elég! Megpróbálsz gyötörni, és ez nem tetszik. – Akkor nem kellett volna ide hoznod. – Hé, várjunk csak egy percet. Igazán sosem árulta el, hogy miért őt választotta projektjéül, döbbent rá Bianka. – Légy őszinte! Valamiben szükséged van a segítségemre? – Végül is Bianka, sok hárpia társához hasonlóan zsoldos volt, akit azért fizettek, hogy megtaláljon és visszaszolgáltasson embereket. A mottója: ha nem etikus és illegális, és megvan hozzá a lóvéd, akkor én vagyok a te embered! – Úgy értem, tudom, hogy nem csak azért hoztál ide, hogy megmentsd a világot pajzán befolyásomtól. Máskülönben emberek milliói lennének itt velem. Az angyal keresztbefonta karját hatalmas mellkasa előtt. Bianka felsóhajtott. Amennyire a férfiakat ismerte, tudta, az angyal végzett az ilyesfajta kérdések megválaszolásával. Ó, hát jó. Máshogy is meggyőzhette volna a férfit úgy, hogy addig untatja, míg beadja a derekát, de nem akart energiát feccölni bele. – Szóval mivel szórakozol errefelé? – kérdezte Bianka. – Démonokat pusztítok. Olyanokat, mint te, fejezte be helyette Bianka. De a férfi már mondta, hogy nem áll szándékában megölni, és hitt neki – hogy tehetett volna másként? Az a hang… – Tehát nem akarsz ártani nekem, nem akarsz hozzám érni, de azt akarod, hogy örökre itt maradjak.

22

Gena Showalter – Igen. – Idióta lennék elutasítani egy ilyen ajánlatot. – Hogy őszintének hangzott, kész csoda volt. – Azt tettetjük, hogy házasok vagyunk, és az éjszakákat egymás karjaiba zárva töltjük csókolózva, egymást tapintva, testünk… – Hagyd abba! Csak hagyd abba! – És dobpergést kérünk, az az izom ismét csak elkezdett rángani a szeme alatt. Ez alkalommal Bianka nem küzdött a vigyor ellen. Büszkén és szélesen terült el. Az az izomrángás biztosan a düh jele. De mibe kerülne, hogy az a düh valóban beszivárogjon az angyal íriszébe? Mibe kerülne, hogy akárcsak egy törést ejtsen a férfi önkontrollján? – Vezess körbe! – mondta. – Ha itt fogok élni, tudnom kell, hol van a gardróbom. A túra során véletlenül-készakarva hozzáérhet a férfihoz. Újra és újra. – Van netünk? – Nincs. És nem vezethetlek körbe. Vannak kötelességeim. Fontos kötelességeim. – Aha, vannak. Az én gyönyöröm. Annak kellene elsőbbséget élveznie. Lysander a fogát csikorgatva sarkon fordult, és elviharzott. – Itt nehéz lesz bajba kerülnöd, úgyhogy azt javaslom, ne is próbálkozz vele! – visszhangzott az angyal hangja. Kérlek. Egy fogpiszkálóval és egy kanállal is képes bajba kerülni. – Ha elmész, mindent átrendezek. – Nem mintha látható lett volna bármilyen bútor. Csend. – Unatkozni fogok, és eltűnök. – Próbálkozz! Legalább volt valami válasz. – Szóval komolyan itt fogsz hagyni engem? Csak így? – csettintett az ujjaival. – Igen. – Újabb válasz, noha a férfi nem állt meg menet közben.

23

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – Mi a helyzet azzal az ággyal, amihez hozzá fogsz kötözni? Az hol van? Ó-ó, vissza a némaságba. – Még a nevedet sem árultad el nekem – kiáltotta Bianka, akarata ellenére bosszúsan. Hogy hagyhatja magára csak így? Még többre kellene éheznie Biankából. – Nos? Megérdemlem, hogy tudjam a nevét a férfinak, akit átkozni fogok! Végül megállt. De még így is hosszú idő telt el csendben, és Bianka azt gondolta, a férfi semmibe fogja venni. Megint. Majd azt mondta: – A nevem Lysander – majd lelépett a felhőről, és eltűnt szem elől.

24

Gena Showalter

Harmadik fejezet L

YSANDER FIGYELTE, AHOGY KÉT újonnan besorozott harcos angyal – angyalok az ő képzése és irányítása alatt – végül legyőztek egy démon kegyencet, aki kiásta magát a pokolból, hogy szabad legyen. A teremtmény tetőtől patáig pikkelyes volt, és kis szarvak álltak ki vállából és hátából. Szeme ragyogó vörös volt, mint a kikristályosodott vér. A küzdelem fél órán át tartott, és már mindkét angyal vérzett, zihált. A démonok hírhedtek harapásukról és karmolásukról. Lysandernek képesnek kellett volna lennie elemezni a férfiakat, és megmondani nekik, mit csináltak rosszul. Így következő alkalommal jobb munkát tudnának végezni. De amint nekiestek a démonnak, elméje Biankához sodródott. Mit csinál? Már beletörődött a sorsába? Adott neki néhány napot egyedül, hogy lehiggadjon és elfogadja. – Most mi legyen? – kérdezte egyik újonca. Beaconnek hívták. – Eleresssztetek, eleresssztetek – mondta a démon könyörögve, villás nyelve miatt pöszén. – Vissszelkedni fogok. Vissszamegyek. Essszküszöm. Hazugság. Kegyencként egy démon Főúr szolgálója volt – ugyanúgy, ahogy az angyaloknak három csoportja létezett, három csoportja volt a démonoknak is. A Főurak bírtak a legnagyobb erővel, őket a Nagyurak követték, akiket mindközül a legalacsonyabbak, a kegyencek követtek. Annak ellenére, hogy a mostaninak nem volt státusza, kimondhatatlan károkat tudna okozni az emberek között. Nem pusztán csak azért, mert gonosz, hanem mert a Viszály kegyence volt, és a többieknek okozott gondból táplálkozott.

25

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal Mire Lysander észlelte jelenlétét a földön, máris szétzilált két házasságot, és meggyőzött egy tinédzsert, hogy kezdjen el dohányozni, egyet meg, hogy legyen öngyilkos. – Végezzétek ki! – parancsolta Lysander. – Ismerte a mennyek törvénye megszegésének következményeit, és mégis azt választotta, hogy mindennek ellenére megszökik a pokolból. A kegyenc ismét küzdeni kezdett. – Hallgattok rá, mikor ssszembetűnő, hogy erőssszebbek vagytok nála? Veletek végezteti el a pissszkosssz munkát. Ő maga ssszemmit ssszem csinál. Ha engem kérdeztek, lussszta. Öljétek meg! – Téged nem kérdeztünk – mondta Lysander. Mindkét angyal felemelte kezét, és megjelent izzó kardjuk. – Légyssszi – visította a démon. – Ne! Ne csináljátok essszt! Az angyalok nem haboztak. Lesújtottak. A pikkelyes fej legurult, de az angyalok mégsem tüntették el kardjaikat. Hegyét a mozdulatlan test felett egyensúlyozták, míg az lángra nem kapott. Mikor hamun kívül semmi sem maradt belőle, Lysanderre pillantottak utasításért. – Kiváló munka. – Elégedetten bólintott. – Fejlődtetek legutóbbi gyilkolásotok óta, és én büszke vagyok rátok. De további értesítésig Raphaellel fogtok gyakorolni – mondta. Raphael erős, intelligens, és az egyik legjobb nyomkövető a mennyben. Raphael figyelmét nem fogja elterelni egy hárpia, akit reménye sincs, hogy magáénak tudhasson. Magáénak tudni? Lysander erősen összeszorította az állát. Nem valami undorító démon. Ő semmit sem birtokol. Soha. És mikor végez Biankával, a nő örülni fog neki. Nem lesz több játék, nem kel versenyre Lysanderrel, nem dédelgeti, és nem nevet vele. Már nem szorította össze állkapcsát, de a vállai megereszkedtek. Csalódottan? Az nem lehet. Talán szüksége van néhány napra, hogy lenyugodjon és elfogadja.

26

Gena Showalter

A

z angyal egyedül hagyta egy hétig, a nap felkelt és lenyugodott a felhők mögött. És Bianka minden egyes nap dühösebbé… és dühösebbé vált. És még dühösebbé. Még rosszabb, gyengébbé. A hárpiák csak azt ehették meg, amit elloptak (vagy kiérdemeltek, de esély sem volt rá, hogy egy árva morzsát is kiérdemeljen itt). És nem, ez nem olyan szabály volt, ami felett szemet hunyhatott. Ez egy átok volt. Egy isteni átok, melyet fajtája évszázadok óta szenvedett el. Amennyire a hárpiákat becsmérelték, az istenek összegyűltek, és elrendelték, hogy egy hárpia sem élvezheti a szabadon felkínált ételt, vagy azt, melyet maguk készítettek el. Ha megtették, iszonyatosan belebetegedtek. Mit reméltek ettől az istenek? Pusztulást. Ehelyett pusztán azt biztosították, hogy a hárpiák születésüktől kezdve megtanulták, hogyan lopjanak. Hogy túléljen, még egy angyal is vétkezne. Lysander ezt első kézből fogja megtanulni. Erről gondoskodni fog. Gazember. Kitervelte, hogy így kínozza? Ezen a helyen Biankának csak ki kellett ejtenie a száján valamit, és az megjelent előtte. Egy alma… ragyogó, vörös és lédús. Sült pulyka… tápláló és hízott. De nem ehette meg, és ebbe belehalt. Kibaszottul szó szerint. Először Bianka megpróbált megszökni. Többször is. Eltérően Lysandertől, a Kegyetlentől, ő nem tudott leugrani a felhőről. A talaj mindenütt kiterjedt, ahová lépett, és olyan kemény maradt, mint a márvány. Csak annyit tehetett, hogy egyik égi szobából a másikba ment, a falakon lejátszódó a harcjeleneteket nézve. Úgy gondolta, egyszer még Lysandert is észrevette. Persze azt mondta „kő”, és egy szép méretes kő jelent meg a kezében. Az angyalra hajította, de az ostoba dolog leesett a földre ahelyett, hogy a férfinek vágódott volna.

27

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal Hol van a férfi? Mit csinál? Úgy gondolta, így öli meg, korábbi tagadása ellenére? Lassan és fájdalmasan? Legalább az éhség fájdalma végre elmúlt. Most már csak a remegő üresség érzése emésztette. Le akarta szúrni az angyalt abban a pillanatban, hogy meglátja. Aztán lángra gyújtani. Majd szétszórni a hamvait egy legelőn, ahol rengeteg állat kószál. Lysander megérdemelt néhány gőzölgő halmot. Persze, ha a férfi még sokáig vár, Bianka lesz az, aki elég és szertefoszlik. Még egy pohár vizet sem tudott meginni. Mellesleg az, hogy Lysanderrel harcol, nem mód arra, hogy megbüntesse a férfit. Erre első rájött már. Az angyal nem szereti, ha hozzáérnek. Ennélfogva az, hogy megérinti, megfelelő mód a büntetésre. És meg fogja érinteni. Valahol, mindenhol. Amíg azért nem esedezik, hogy hagyja abba. Nem. Amíg azért nem esedezik, hogy folytassa. El fogja érni, hogy Lysandernek tetsszen, aztán megtagadja tőle. Ha kitart addig. Jelenleg alig volt képes állva maradni. Valójában miért próbálkozott egyáltalán? – Ágy – suttogta gyengén, és egy hatalmas baldachinos ágy jelent meg éppen előtte. Nem aludt azóta, hogy ide került. Általában fán aludt, de még akkor se lenne ereje felmászni egyre, ha a felhő fákkal lenne tele. Rázuhant a plüss matracra, a bársony ágytakaró puha volt a bőrének. Alvás. Egy kicsit aludni fog.

V

égül Lysander nem bírta tovább. Kilenc nap. Kilenc napig tartott ki. Kilenc napig folyamatosan a nőre gondolt, azon tűnődve, mit csinál, mire gondol. Hogy a bőre olyan puha-e, mint amilyennek tűnik? Nem tudta tovább elviselni. Ellenőrizni fogja a nőt, mindössze ennyi, megnézi a saját szemével, hogy van… és mit csinál. Aztán újra ott

28

Gena Showalter hagyja. Amíg vissza nem nyeri az önuralmát. Amíg már nem gondol rá. Amíg már nem akar a közelében lenni. Bianka kiképzése valamikor el kell, hogy kezdődjön. Szárnyai fel és le suhogtak, ahogy a felhője felé szállt. Szívdobogása egy kicsit… furcsa volt. Gyorsabb a megszokottnál, még a bordáinak is nekiütődött. A vére is olyan volt, mintha tűz lenne az ereiben. Nem tudta, mi lehetett a baj. Az angyalok csak akkor betegedtek meg, mikor démonméreggel fertőződtek, és minthogy Lysandert nem harapta meg démon – egy hete eggyel sem harcolt – tudta, hogy nem ez lehet a probléma. Valószínűleg Biankának lehetne szemrehányást tenni érte, gondolta mogorva tekintettel. Az első dolog, amit észrevett belépéskor, az a padlón szétszórt étel volt. Gyümölcsöktől a húson át zacskó chipsekig. Mind érintetlen volt, sőt, bontatlan. Mogorva tekintete homlokráncolássá vált, behúzta szárnyait a hátába, és elindult előre. Az egyik szobában találta meg Biankát egy ágy tetején fekve. Ugyanazt a ruhát viselte, mint mikor elragadta – vörös felső, feszes nadrág, mely tökéletes vonalait formázta –, de megszabadult a csizmáitól. Haja összegubancolódott a teste körül, és bőre aggasztóan sápadt volt. Nem ragyogott, nem volt gyöngyszerű csillogása. A zúzódások félholdakat formáltak a szemei alatt. Lysander egy része arra számított, hogy dühöngve találja itt – és a fejét akarva. Egy másik része remélte, hogy együttműködésre késznek találja. Egyszer sem gondolt arra, hogy így talál majd rá. Bianka csapkodott, a takaró köré tekeredett. Lysander homlokráncolása elmélyült. – Hamburger – krákogta. Egy ízletes burger jelent meg a padlón néhány centire az ágytól, mindenféle extra – saláta, paradicsom szeletek, uborka és sajt – dekorálta a tányér szélét. A hamburger megjelenése nem lepte meg Lysandert. Ez volt az angyali otthonok szépsége. Akármit kívántak is – természetesen határokon belül –, biztosítva volt.

29

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal Ez a sok étel, és Bianka mégsem harapott bele egyet sem. Miért kérné – nem lopott, jött rá az angyal, és végtelen létezése során először, dühös volt saját magára. És félt. Féltette Biankát. Gyűlölte az érzést, de így volt. Bianka az elmúlt kilenc napban nem evett, mert nem tudott. Tényleg halálra éhezett. Noha ki akarta verni a fejéből, az életéből, nem akarta, hogy a nő szenvedjen. És mégis szenvedett. Elviselhetetlenül. Most már túl gyenge volt, hogy bármit is ellopjon. És ha rákényszeríti, hogy egyen, kihányná, és még nagyobb fájdalmat okozna neki, mint amit most szenved el. Hirtelen fel akart ordítani. – Penge – mondta Lysander, és egy szempillantás alatt egy éles penge pihent a kezében. Az ágy mellé sétált. Remegett. – Sült krumpli. Csokis shake. – Hangja halk volt, alig hallható. Lysander felhasította egyik csuklóját. Azon nyomban vér szivárgott a sebből, és az angyal kinyújtotta karját, kierőszakolva, hogy minden egyes csepp Bianka szájába hulljon. A vér nem élelem a hárpiák számára; gyógyszer. Ennélfogva a teste elfogadhatja. Lysander önként még sosem adta a vérét egy másik lénynek, és nem volt benne biztos, hogy tetszik neki a gondolat, hogy belőle valami ennek a nőnek az ereiben keringjen. Valójában a gondolat igazából azt okozta, hogy a szíve ismét a bordáit verte. De nem volt más mód. Először Bianka nem úgy tűnt, mintha észrevette volna. Majd felbukkant a nyelve, megnyalta a folyadékot, mielőtt az elérhette volna az ajkát. Aztán kinyílt a szeme, ragyogó borostyán írisz, és megragadta a karját a szájához rántva azt. Éles fogai belemélyedtek a bőrébe, miközben szívta. Még egy furcsa érzés, gondolta Lysander. Hogy egy nő belőle iszik. Forró volt, nedves és szúró érzés, és valahogy mégsem volt kellemetlen. Valójában valamilyen megnevezhetetlen nyilalló érzés szúrt bele egyenesen a gyomrába és a két lába közé. – Igyál annyit, amennyire szükséged van. – mondta neki. A teste nem fog kifogyni belőle. Minden egyes csepp pótolva lett abban a pillanatban, hogy elhagyta a testét.

30

Gena Showalter Bianka összevonta a tekintetét a férfira. Minél többet nyelt, annál nagyobb dühöt látott Lysander felhalmozódni benne. Hamarosan a nő ujjai körbezárultak a csuklója körül, körmei mélyen belevájtak. Ha Bianka valamiféle reakcióra számított tőle, akkor azt nem fogja megkapni. Túl régóta élt már, és túlontúl sok sebesülést szenvedett már el, hogy valami ilyen apróság hatással legyen rá. Kivéve azt a nyilallást a lábai között. Az mi volt? Azonban Bianka végül elengedte. Lysander nem tudta biztosan, hogy ez örömet okozott-e neki, vagy csalódottsággal töltötte el. Természetesen örömet okozott neki, mondogatta magának. Egy vékony csíkban vér folyt le a szája sarkából, és a nő lenyalta azt. A rózsaszín nyelv látványától nyilallás suhant át Lysanderen. Határozottan csalód… öhm, öröm. – Te gazember! – morogta Bianka zihálása közben. – Te beteg, kínzó gazember! Lysander kartávolságon kívülre lépett. Nem azért, hogy magát védje, hanem hogy a nőt. Ha azon volt, hogy megtámadja, meg kellene fékeznie Biankát. És ha megfékezi, talán fájdalmat okoz neki. És véletlenül hozzáér. Vér… forróság… – Sosem állt szándékomban bántani téged – mondta. És most már a hangja is remegett. Furcsa. – És ettől rendben is van az, amit tettél? – Ülő pozícióba tolta magát, sötét haja ráborult a vállára. A gyöngyszerű ragyogás lassan kezdett visszatérni a bőrébe. – Itt hagytál, képtelenül arra, hogy egyek. Haldokolva! – Tudom. – Olyan puha volt az a bőr, mint amilyennek tűnt? Nyelt egy nagyot. – És sajnálom. – Bianka dühétől végtelenül boldognak kellene lennie. Ahogy remélte, többé már nem nevette ki, arca nem ragyogott a szórakozottság erejétől. Már nem körözne körülötte tapogatva. Igen, végtelenül boldognak kellene lennie. Ehelyett csalódottság suhant át rajta, aminek átélését épp az imént tagadta le. Csalódottság szégyennel keveredve. Bianka nagyobb kísértés volt, mint azt Lysander gondolta.

31

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – Tudod? – mondta zihálva. – Tudod, hogy csak azt fogyaszthatom el, amit ellopok, vagy amit kiérdemlek, és mégis elmulasztottál intézkedni az ügyben? – Igen – ismerte be, és létezése során először gyűlölte magát. – Sőt, mi több, itt hagytál. Anélkül, hogy hazamehetnék. Lysander mereven bólintott. – Azóta kárpótoltalak azzal, hogy megmentettem az életedet. De ahogy mondtam, sajnálom. – Ó, nos, sajnálod – mondta Bianka kezét felemelve. – És ettől minden jobb lesz. Ettől majdnem elfogadhatóvá válik a haldoklás. – Nem várt Lysander válaszára. Átvetette lábát az ágyon, és felállt. Bőre most már teljes fényében ragyogott. – Most pedig ide figyelj! Először is, találni fogsz rá módot, hogy táplálj! Aztán meg fogod mondani, hogyan tudok kijutni ebből az ostoba felhőből. Máskülönben olyan pokollá fogom változtatni az éltedet, amilyent korábban még sosem éltél át. Valójában mindenképpen megteszem. Így sosem fogod elfelejteni, mi történik, ha szórakozol egy hárpiával. Lysander hitt neki. Máris jobban hatással volt rá a nő, mint bárki más. Ez épp elég pokoli volt. Bizonyíték: szó szerint csöpögött a nyála egy kóstolóért, keze viszketett, hogy megérintse. Azonban inkább, mint hogy felfedje ezeked az új felfedezéseket, azt mondta: – Itt erőtlen vagy. Hogy bántanál engem? – Erőtlen? – Bianka felnevetett. – Nem hiszem én azt. – Egy lépés, kettő, megközelítette az angyalt. Lysander a helyén maradt. Nem fog meghátrálni. Ez alkalommal nem. Fejezd ki tekintélyedet! – Nem tudsz elmenni, hacsak én meg nem engedem. A felhő hozzám tartozik, és akaratomat a tied fölé helyezi. Ennél fogva nincs menekvés a számodra. Bölcs dolog lenne tőled, ha elfogadnád a szívességemet. Bianka beszívta a levegőt, majd csendben maradt. – Szóval még mindig úgy gondolod, hogy örökké itt tartasz? Annak ellenére, hogy egy esküvőn kell részt vennem? – Meglepettnek hangzott.

32

Gena Showalter – Mikor keltettem azt a benyomást, hogy másként gondolom? Mellesleg hallottam, hogy azt mondod a testvérednek, hogy nem akarsz elmenni arra az esküvőre. – Nem, azt mondtam, hogy nem akarok tanú lenni. De szeretem az én húgocskámat, úgyhogy megteszem. Mosolyogva. – Bianka végigfuttatta nyelvét egyenes, fehér fogain. – De most beszéljünk rólad! Szeretsz hallgatózni, mi? Ez egy kicsit démoninak hangzik egy szenteskedő angyalhoz képest. Az évek során sokkal rosszabbnak is nevezték már, mint démoni. A szenteskedő azonban… Hát így látta a nő? Inkább így, mint becsületes katonának, ami volt? – Háborúban megteszem, amit meg kell tenni, hogy nyerjek. – Hadd tisztázzak valamit. Összevonta szemét, amint keresztbe fonta a karját a mellkasa előtt. Makacsság sugárzott belőle. – Háborúban álltunk egymással már azelőtt, hogy egyáltalán találkoztam volna veled? – Pontosan. – Háborúban, amit Lysander meg fog nyerni. De mit tenne, ha belebukna abba, hogy a helyes útra terelje a nőt? El kellene pusztítania, természetesen, de ahhoz, hogy törvényesen megengedett legyen számára, hogy elpusztítsa, emlékeztette magát, Biankának először el kellene követnie egy megbocsáthatatlan bűnt. Noha régóta élt, ezt a határt Bianka sosem lépte át. Ami azt jelentette, hogy ösztönözni kellene arra, hogy megtegye. De hogyan? Itt, távol a civilizációtól – halandó és halhatatlantól egyaránt – nem tudna szabadon ereszteni egy démont a pokolból. Nem tudna meggyilkolni egy angyalt. Lysandert leszámítva, de az sosem fog megtörténni. Erősebb a nőnél. Káromolhatná Istent, tételezte fel Lysander, de soha – soha! – nem bátorítana valakit, hogy ilyesmit tegyen, nem számít milyen okból. Még azért sem, hogy magát mentse. Az egyetlen további lehetőség Bianka számára, hogy meggyőzzön egy angyalt, hogy essen bűnbe. Mivel Bianka az ő kísértése, és Lysander az egyetlen angyal a nő ismeretségi körében, ő volt az

33

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal egyetlen, akit meg tudna győzni. És ő nem tenne ilyesmit. Ismét csak: semmilyen okból kifolyólag. Lysander szerette az életét, az Istenét, és büszke volt munkájára, és mindarra, amit véghezvitt. Talán egyszerűen csak itt hagyja Biankát egyedül az örökkévalóság végezetéig. Ilyen módon élhetne, de nem lenne képes bajt okozni. Néhány hetente meglátogatná – talán havonta – de sosem maradna elég sokáig ahhoz, hogy a nő megrontsa. Egy, az arcát ért hirtelen ütés oldalra döntötte a fejét. A szemöldökét ráncolta, kiegyenesedett, és megdörzsölte a még mindig szúró helyet. Bianka pontosan ugyanott volt, ahol korábban, a férfi előtt. Csakhogy most mosolygott. – Megütöttél – monda Lysander, elképedése tisztán hallható volt. – Milyen édes tőled, hogy észrevetted. – Miért tetted? – Őszintén szólva nem kellene meglepődnie. A hárpiák természetüknél fogva ugyanolyan erőszakosak, mint nem emberi megfelelőik, a démonok. Miért nem tudott úgy kinézni, mint egy démon? Miért kellett olyan bájosnak lennie? – Megmentettelek, a véremet adtam neked. Még azt is megmagyaráztam, miért nem mehetsz el, épp úgy, ahogy kérted. Egyik dolgot sem kellett volna megtennem. – Tényleg meg kell ismételnem a te bűneidet? – Nem. – Azok nem bűnök! De talán jobb lesz témát váltani. – Engedd meg, hogy megetesselek – mondta. Odasétált a hamburgert tartalmazó tányérhoz, és felvette. Fűszeres hús illatát sodorta az orrához a szél, és ajka undorodva húzódott fel. Noha nem akart, noha a gyomra felfordult, beleharapott. – Öklendezni akart, de sikerült lenyelnie. Általában csak gyümölcsöt, magokat és zöldségeket evett. – Ez – mondta még inkább undorodva – az enyém. Óvatosan, nehogy megérintse Biankát, a kezébe adta az ételt. – Nem eheted meg!

34

Gena Showalter Azzal, hogy leszögezte szóbeli igényét, az étel valóban a sajátja lett. Figyelte, ahogy megértés világítja meg a nő szemét. – Ó, király. – Nem habozott beleharapni a burgerbe, minden egyes morzsája eltűnt másodpercek alatt. Következőnek Lysander belekortyolt a csokis shake-be. A cukor csaknem obszcén volt a szájában, és tényleg öklendezett. – Enyém – ismételte alig hallhatóan, átadva azt is Biankának. – De legközelebb egészségesebb ételeket kérj! Bianka megfricskázta, miközben lenyelte a jégkrémet. – Még! Lysander kikerülte a sült krumplit. Kizárt, hogy azzal a zsíros utálattal mocskolja be a testét. Talált egy almát, egy körtét, de kellett kérnie magának egy fej brokkolit. Miután jogot formált rájuk, mindegyikbe beleharapott, és átadta őket. Sokkal jobb. Bianka felfalta őket. Nos, kivéve a brokkolit. Azt Lysanderhez vágta. – Húsevő vagyok, idióta! Aligha kellett emlékeztetnie erre Lysandert, mikor a burger kellemetlen íze ott időzött a nyelvén. Mégis úgy döntött, hogy szemet huny a nő gúnyolódásán. – Minden étel, ami ebben az otthonban készül, az enyém. Az enyém, és csakis az enyém. Hagyd békén! – Ez nagyszerű lenne, ha voltaképpen maradnék – suttogta Bianka, miközben a sült krumplit a szájába tömte. Lysander felsóhajtott. Bianka nemsokára elfogadja a sorsát. El kell, hogy fogadja. Minél többet evett, annál sugárzóbbá vált a bőre. Fenséges, gondolta Lysander kezét kinyújtva, mielőtt megálljt parancsolhatott volna magának. Bianka megragadta az ujjait, és kicsavarta őket, mielőtt hozzá ért volna. – Nem. Nem kedvellek, úgyhogy nem nyúlhatsz hozzá a szép dolgokhoz. Az angyal éles fájdalmat tapasztalt, de csak pislogott a nőre.

35

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – Elnézést – mondta mereven. Köszönet az Egyetlen Igaz Istennek, hogy Bianka megállította. Ki tudja, mit tett volna a nővel, ha tényleg megérintette volna. Úgy viselkedne, mint egy csorgó nyálú ember? Beleremegett. Bianka vállat vont, és elengedte a férfit. – Most pedig a második parancsom. Engedj haza! – Miközben beszélt, harcállásba helyezkedett. Lábai terpeszbe rakva, kezei ökölbe szorítva az oldala mellett. Lysander visszatükrözte a nő mozdulatait, nem akarta beismerni még magának sem, hogy Bianka bátorsága még egy fokkal felhevítette áruló vérét. – Nem tudsz megsebezni, Hárpia! Értelmetlen lenne velem harcolnod. Bianka ajka lassan ördögi vigyorba húzódott. – Ki mondta, hogy megpróbállak megsebezni? Mielőtt Lysander pislogni tudott volna, Bianka megszüntette a közöttük lévő távolságot, és hozzányomta magát a férfihez, karját a nyakába akasztotta, és lehúzta a fejét. Ajkuk találkozott, és Bianka nyelve a szájába hatolt. Automatikusan megfeszült. Látott embereket csókolózni, többször, mint azt meg tudná számolni, de sosem vágyott rá, hogy maga is kipróbálja. A szexhez hasonlóan mocskosnak tűnt – minden elképzelhető módon – és szükségtelennek. De ahogy a nő nyelve a sajátjával körözött, ahogy a keze a gerincét simogatta, teste felhevült – sokkal jobban, mint amikor egyszerűen csak arra gondolt, hogy együtt van a nővel – és a szúró fájdalom, amit korábban észrevett, még jobban kibontakozott. Csakhogy ez alkalommal a nyilalló érzés nőtt, és szétterjedt. Mint a vessző a lába között. Felállt… megvastagodott… Meg akarta kóstolni Biankát, és most megtette. Felséges volt, mint az alma, amit épp az előbb evett meg, csak édesebb, szenvedélyesebb, mint Lysander kedvenc bora. Le kellene állítania a nőt. Ez túl sok. De Bianka szájának nedvessége a legkevésbé sem volt mocskos. Felvillanyozó volt.

36

Gena Showalter Még ennél is több, mondta egy kis hang Lysander fejében. – Igen – mondta Bianka reszelős hangon, mintha Lysander hangosan is kimondta volna. Mikor a nő altestét a sajátjához dörzsölte, minden érzés felélénkült. Ökölbe szorította a kezét az oldala mellett. Nem tudta megérinteni Biankát. Nem kellene megérintenie. Abba kellene hagynia ezt, ahogyan a nő is megállította, ahogy máris próbálta meggyőzni magát. Biankából felszakadt egy nyögés. Ujjai Lysander hajába gabalyodtak. A fejbőrén egy olyan terület, amit korábban sosem tekintett érzékenynek, belesajdult, magába szívva minden csepp figyelmet. És mikor ismét nekidörzsölte magát, Lysander csaknem felnyögött. Bianka kezei a mellkasára csúsztak, és egyik ujjhegyével hozzáért a mellbimbójához. Lysander tényleg felnyögött; megragadta Biankát. Ujjai a csípőjét szorították, mozdulatlanul tartották, noha rá akarta kényszeríteni, hogy még jobban dörgölje magát a testéhez. A mozgás hiánya nem lassította le a nő csókját. Nyelvük továbbra is együtt táncolt, kényelmesen, mintha Bianka örökké magába tudná szívni. És akarná is. Le kellene állítania ezt, mondta újra magának Lysander. Igen. Igen, le kellene. Megpróbálta kitolni Bianka nyelvét a szájából. A nyomás egy másik érzést hozott létre, egy újat és erősebbet a többinél. Úgy érezte, egész teste lángokban áll. Egy egészen más okból kezdte el tolni a nő nyelvét, összecsavarva nyelvüket, ismét megízlelve Biankát, nyalogatva, szívva a nőt. – Mmm, igen. Ez az – dicsérte Bianka. A hangja drog volt, ami még mélyebbre csalogatta Lysandert, amitől még többre vágyott. Többre, többre, többre. A kísértés túl nagy volt, és neki… Kísértés. A szó visszhangzott az elméjében, egy kard, mely elég éles ahhoz, hogy elvágja a csontot. Bianka a kísértés. Bianka az ő kísértése. És hagyta neki, hogy rossz útra csábítsa.

37

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal Elszakadt a nőtől, keze az oldala mellé esett, olyan súlyosan, mint a sziklatömbök. Lihegett, izzadt – olyan dolgok voltak ezek, melyeket nem szokott csinálni még harc közben sem. Dühös volt – Biankára, saját magára –, pillantása beitta a nő látványát. Bőre kipirult, jobban ragyogott, mint valaha. Ajka piros volt és megduzzadt. És ő okozta ezt a reakciót. Meglepetésére büszkeség szikráit érezte. – Nem kellett volna ezt tenned! – morogta. Bianka lassan elvigyorodott. – Nos, le kellett volna állítanod. – Le akartalak állítani. – De nem tetted – mondta szélesedő vigyorral. Lysander összeszorította a fogait. – Ne csináld ezt többet! Bianka egyik szemöldöke önelégült kihívással szaladt fel. – Tarts itt akaratom ellenére, és ezt fogom csinálni, és még többet is. Sokkal, sokkal többet. Valójában… – Áthúzta a felsőjét a fején, és félredobta, felfedve mellét, amit rózsaszín csipke fedett. A légzés lehetetlenné vált. – Meg akarod érinteni? – kérdezte rekedten, kezébe véve melleit. – Hagyom, hogy megtedd. Még csak nem is kell könyörögnöd érte. Szentséges… Isten. Pompás volt. Kerek és nyálfakasztó. Nyalnivaló. És ha megnyalná őket, olyan lenne az ízük, mint amilyen a szájának volt? Mint az a szenvedélyes bor? Vér… pezsdítő… megint… Lysandert nem érdekelte, milyen gyávának tűnik a következő cselekedetétől. Vagy leugrik a felhőről, vagy Bianka kezét a sajátjával helyettesíti. Leugrott.

38

Gena Showalter

Negyedik fejezet L

YSANDER EGY ÚJABB HÉTRE egyedül hagyta Biankát – a gazember! –, de nem bánta. Ez alkalommal nem. Rengeteg dolog volt, ami lefoglalta. Mint a terve, hogy az angyal teljesen beleőrüljön a vágyba. Annyira beleőrüljön, hogy megbánja, ide hozta őt. Megbánja, hogy itt tartotta. Azt is megbánja, hogy egyáltalán életben van. Ez, vagy, hogy annyira beleszeret Biankába, hogy az iránt epekedik, hogy a nő minden vágyát kielégítse. Ha ez lenne az helyzet – és ez totálisan lehetséges volt, mivel Bianka őrülten jól nézett ki –, meg tudná győzni Lysandert, hogy vigye haza, aztán végre szíven szúrná. Tökéletes. Egyszerű. Az ő melleivel csaknem túl könnyű is, de tényleg. Hogy felállítsa a díszleteket az angyal bukásához, úgy kidekorálta az otthonát, mint egy kuplerájt. Vörös bársony kanapé állt minden ajtó mellett – arra az esetre, ha Lysanderen túlságosan erőt venne a Bianka iránt érzett vágy, hogy eljussanak az egyik ágyhoz a sok közül, amelyekből minden sarokban állt. Meztelen portrék – Biankáról – lógtak a ködszerű falakon. Ezt a dekorálási stílust Anjától lopta, aki egészen véletlenül a Fejetlenség istennője. Ahogy Lysander ígérte, Biankának csak ki kellett mondani, mit akar – bizonyos határokon belül –, hogy megkapja. Nyilvánvalóan a bútorok és a szép képek a határokon belül voltak. Bianka felkuncogott. Alig bírta kivárni, hogy újra lássa Lysandert. Hogy elkezdődjön. Esélye sem lesz. Nem csak (nagyszerű) mellei miatt, és mert elképesztően nézett ki – hé, nincs értelme úgy tenni, mintha nem tudna

39

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal róla –, hanem mert a férfi tapasztalatlan. Bianka volt az első csókja; ezt kétségkívül tudta. Először merev volt, bizonytalan. Habozó. Egyáltalán nem tudta, mit csináljon a kezével. Azonban ez nem akadályozta meg Biankát abban, hogy élvezze a dolgot. A férfi íze… dekadens. Bűnös. Mint az eleven, tiszta égbolt féktelen éjszakai viharral vegyülve. És a teste, óóó, a teste. Abszolút tökéletesség kemény izmokkal, amiket meg akart érinteni. És megnyalni. Nem válogatós. Lysander haja olyan selymes, hogy a végtelenségig futtatná végig benne az ujjait. A farka olyan hosszú és vastag, hogy az orgazmusig tudta volna dörgölni magát hozzá. Bőre olyan meleg és sima, hogy hozzá tudta volna nyomni magát és elaludni, ahogyan arról álmodozott, mielőtt találkozott vele. Akkor is, ha férfival aludni veszélyes bűntett volt, melyet fajtája sosem követett el. Ostoba lány! Az angyalban nem lehet megbízni, különösen, mivel nyilvánvalóan alávaló tervei vannak Biankával… noha továbbra is elutasította, hogy elárulja, pontosan mik is azok a tervek. Megtanítani, hogyan viselkedjen úgy, mint Lysander, biztosan az igazság elferdítése volt. Egyszerűen csak túl ostoba dolog volt ahhoz, hogy egyáltalán fontolóra vegye. De a férfi tervei nem számítottak, gyanította Bianka, mivel hamarosan az ő kegyelmére lesz bízva. Nem mintha lenne neki. Bianka a gardróbba viharzott, amit létrehozott, és átfutotta a fehérnemű-készletet, ami ott lógott. Kék, vörös, fekete. Csipke, bőr, szatén. Számos jelmez: pajkos ápolónő, korrupt rendőrnő, ördög, angyal. Ma melyiket kellene választania? A férfi már így is gonosznak gondolta. Talán az átlátszó fehér csipkét kellene viselnie. Mint egy kanos szűz mennyasszony. Óóó, igen. Ez lesz az. Felnevetett, miközben öltözött. – Tükröt, kérlek – mondta, és egy teljes alakos tükör jelent meg előtte. A ruha a bokájáig ért, de volt egy hasíték a lábai között. Egy hasíték, ami a combja tövénél végződött. Milyen kár, hogy nem viselt bugyit.

40

Gena Showalter Spagetti pántok tartották helyben az anyagot a vállain, és egy mély V kivágásban végződött a mellei között. A mellbimbói rózsaszínűek és kemények, bújócskát játszottak az elragadó tégy-nővé mintával. Leengedte a haját, ami fekete bársonyként ömlött a hátára. Arany szeme szikrázott, végül szemmel látható szürke pettyezte, mint Kaiáét. Arca úgy kipirult, mint egy rózsa, bőre mentes volt a sminktől, amit általában viselt, hogy tompítsa ragyogását. Bianka végighúzta ujjhegyét a kulcscsontján, és ismét felkuncogott. Megidézett egy zuhanyt, és lemosta a smink minden nyomát. Ha Lysander korábban vonzódott hozzá – és így volt, merevedése mérete volt a bizonyíték rá –, most képtelen lesz ellenállni neki. Csak úgy ragyogott. A hárpia bőre olyan, mint egy fegyver. Egy érzéki fegyver. Ékszerszerű ragyogásával vonzza a férfiakat, akiknek csorogni kezd tőle a nyáluk, ostobaságokat fecsegő bolonddá válnak tőle. Csak arra tudnak gondolni, hogy megérintik, csak ezért élnek. Noha ez egy idő után unalmassá vált, ezért kezdett el Bianka teljes testét fedő sminket viselni. Azonban Lysander kedvéért kivételt tesz. A férfi megérdemli, amit kap. Végül is, nem csak Bianka szenved miatta. A testvérei is. Talán. Kaia még mindig őt kereste? Még mindig aggódik, vagy talán azt gondolja, ez valami játék, ahogy Bianka először feltételezte? Hívta Kaia a többi nővérüket, és most a lányok átkutatják a világot a jele után, ahogy tették, mikor Gwennie tűnt el? Valószínűleg nem, gondolta egy sóhajjal. Ismerik, ismerik az erejét és a határozottságát. Ha azt gyanítanák, hogy elrabolták, bíznának a képességében, hogy kiszabadítja magát. De azért mégis. Lysander egy seggfej! És nagyon is valószínű, hogy szűz. Mohón, izgatottan dörzsölte össze a kezeit. A legtöbb férfi megcsókolja a nőt, akivel lefekszik. És ha Bianka volt az angyal első csókja, nos, magától értetődik, hogy sosem feküdt még le senkivel. Bianka lelkesedése egy kicsit elhalványult. De ez felveti a kérdést, miért nem feküdt le senkivel?

41

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal Fiatal halhatatlan? Nem talált senkit sem, akit megkívánt? Az angyalok nem éreztek szexuális vágyat? Bianka nem sokat tudott róluk. Rendben, semmit sem tudott róluk. A szexet helytelen dolognak tartották? Talán. Ez azt is megmagyarázná, Lysander miért nem akarta megérinteni. Oké, szóval több értelme van, hogy egyszerűen nem érzett szexuális vágyat korábban. Mindazonáltal határozottan átélte a csókjuk során. Bianka ismét összedörzsölte a kezét. – Mi van rajtad? Vagy inkább, mi nincs? Szíve megállt egy pillanatra, és Bianka megperdült. Mintha a gondolatai megidézték volna, Lysander a szoba ajtajában állt. Ködbe burkolózott, és egy pillanatig Bianka attól tartott, a férfi nem több mint képzelgés. – Nos? – kérdezte. A képzelgésében Lysander nem lenne dühös. Hatalmába kerítené a vágy. Így hát… itt van, és igazi. És tátott szájjal, csodálkozva bámulta a melleit. A csodálkozás jobb, mint a düh. Bianka csaknem elvigyorodott. – Nem tetszik? – kérdezte, végigsimítva tenyerével a csípőjén. Kezdődjön hát a játék! – Nekem… nekem… Tetszik, fejezte be helyette Bianka. Az igazságtól, ami mindig megbújt a hangjában, valószínűleg nem tudna kiejteni a száján hazugságot. – A bőröd… más. Úgy értem, korábban is láttam a gyöngyszerű színezetet, de most… ez… – Bámulatos. – Körbefordult, ruhája a bokájánál táncolt. – Tudom. – Tudod? – Lysander végighúzta nyelvét fogain, miközben a düh, ahogy azt Bianka először gyanította, bevonta a férfi vonásait. – Fedd le – mondta parancsoló hangon. Egy pillanattal később egy fehér köntös fedte be a vállától a lábáig. Bianka morcos arcot vágott.

42

Gena Showalter – Változzon vissza a kombidresszem! – A köntös eltűnt, és újra a fehér csipkében volt. – Próbáld meg ezt megint – mondta a férfinek –, és egyszerűen csak meztelenül fogok mászkálni. Tudod, mint ahogy a portrékon vagyok. – Portrék? – szemöldökét összehúzva, Lysander körbenézett a szobában. Mikor kiszúrta az egyik Biankáról készült képet, ruha nélkül, hátradőlve egy hatalmas ezüst szikladarabnak, élesen szívta be a levegőt. Pontosan ezt a reakciót remélte Bianka. – Remélem, nem bánod, de ezt a csinos kis felhőt szerelmi fészekké változtattam, hogy sokkal inkább otthon érezzem magam. És megint csak mondom, ha bármit elmozdítasz, az újratervezésem ezerszer rosszabb lesz. – Mit próbálsz csinálni velem? – morogta Lysander szembenézve vele. Szemét összevonta, ajka elkeskenyedett, kilátszottak a fogai. Bianka a szempilláit rezegtette rá, teljesen ártatlanul. – Attól tartok nem tudom, mire gondolsz. – Bianka! Figyelmeztetés volt, tudta, de nem törődött vele. – Azt hiszem, most én vagyok soron, hogy kérdéseket tegyek fel. Szóval hová mész, mikor itt hagysz? – Az nem a te dolgod. Egy kicsit lihegett? – Lássuk, az én dolgommá tudom-e tenni, rendben? – Az ágy felé lépdelt, és a szélére ült. Amilyen pajkos, szégyentelen lány volt, széttárta a lábait, hogy élete bekukkantásával ajándékozza meg a férfit. – Minden egyes kérdésért, amit megválaszolsz, felveszek valamit – mondta éneklő hangon. – Áll az alku? Lysander megperdült, de csak az után, hogy Bianka látta a döbbenetet és vágyat kíméletlenül káprázatos arcán lejátszódni. – A kötelességemnek teszek eleget. A Pokol kapuját figyelem. Démonokat vadászok le és ölök meg, akik megszöktek. Kimérem a

43

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal büntetést azokra, akikre szükséges. Védem az embereket. Most pedig fedd be magad! – Nem mondtam, hogy milyen ruhadarabot fogok magamra ölteni, nemde? – Bianka újra végignézett a férfin. – Egy cipőt, kérlek! Fehér bőr, magas sarok, elöl nyitott. A vádlin megkötve. – A cipő megjelent a lábán, és elnevette magát. – Tökéletes. – Szélhámos – suttogta Lysander. – Tudhattam volna. – Hogy húztalak csőbe? Kértél pontosan valamit is? Nem, mert titokban remélted, hogy egyáltalán nem fedem el magam. – Ez nem igaz – mondta Lysander, de ez egyszer Bianka nem hallotta az igazságot a hangjában. Érdekes. Mikor hazudik, vagy talán, mikor bizonytalan abban, amit mond, a férfi hangja ugyanolyan normális, mint az övé. Ez azt jelenti, hogy mindig tudni fogja, ha hazudik. Alakulhatnak ennél jobban a dolgok? Ez még annál is könnyebb lesz, mint ahogy azt várta. – Következő kérdés. Gondolsz rám, mikor távol vagy? Csend. Sűrű, nehéz. Várjunk csak. Hallja, ahogy lélegzetet vesz. Beszív, kifúj, élesen, felszínesen. Az angyal zihált. – Ezt igennek veszem – mondta Bianka vigyorogva. – De mivel igazából nem válaszoltál, nem kell felvennem a másik cipőt. A férfi megint csak nem válaszolt. Hála az égnek, el sem ment. – Haladjunk! Megengedett az angyaloknak az enyelgés? – Igen, de ritkán vágynak rá – mondta reszelős hangon. Szóval igaza volt. Lysandernek nem volt első kézből származó tudása a vágyról. Amit most érez, azt biztosan összezavarja. Ez volt az, ami miatt idehozta? Mert meglátta, és megkívánta, de nem tudta, hogyan kezelje, amit érzett? A gondolat csaknem… hízelgő volt. Természetesen a maga leselkedő módján. Akárhogy is, ez nem változtatta meg Bianka terveit. El fogja csábítani – aztán kettévágja a szívét. Jelképes cselekedet, tényleg. Egy belső vicc kettejük között. Nos, Biankának legalábbis. Lehet, hogy Lysander nem értené.

44

Gena Showalter De mégsem tudta tagadni, hogy tetszett neki az ötlet, hogy ő legyen a férfinek az első. Természetesen az őt követő nők egyikét sem lehetne őhozzá hasonlítani, és ez – hééé várjunk csak! Amint Lysander megízleli a mennyei boldogságot, még többet akarna. Bianka elszökne tőle, és leszúrná akkor – és a férfi felépülne, mert halhatatlan. Akármelyik nőhöz mehetne, akit megkíván. Megcsókolná és megérintené azt a nőt. – Várok – csattant fel Lysander. – Mire? – csattant vissza rá. Ökölbe szorította a kezét, körmei belevágtak a tenyerébe. Lehet akárkivel a férfi; az nem zavarja. Ellenségek. Foglalkozhat valaki más a neandervölgyi hajlamával. De istenek, talán csak megöli a következő nőt, aki felmelegíti Lysander ágyát bosszúból. Nem féltékenységből. – Válaszoltam egy kérdésedre. Fel kell venned egy ruhadarabot. Egy bugyi kiváló lenne. Bianka felsóhajtott. – Szeretném, ha megjelenne a másik cipő, kérlek! – Egy pillanattal később a lábán volt. – Vissza az üzlethez. Azért tértél vissza, hogy megint megcsókoljalak? – Nem! – Milyen kár. Újra meg akartalak ízlelni. Újra hozzád akartam érni. Talán ez alkalommal megengedtem volna, hogy te érints meg. Azóta sajgok, hogy elmentél. Kétszer kellett a csúcsra juttatnom magam, csak hogy lehűtsem a lázat. De ne aggódj! Azt képzeltem, hogy te vagy az. Elképzeltem, hogy levetkőztetlek, végignyallak, a számba veszlek. Mmm, olyan… – Hagyd abba! – krákogta Lysander, és megperdült, hogy szembe nézzen a nővel. – Hagyd abba! A férfi szeme, amiről egykor azt gondolta, fekete és érzelemmentes, most olyan ragyogó volt, mint a reggeli égbolt, pupillái kitágultak a vágy erejétől. De ahelyett, hogy felé sétálna, megragadná, és testét az

45

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal övéhez préselné, kitartotta a kezét, ujjait ferdén tartva. Egy izzó kard formálódott a levegőből, sárga–arany lángok lobogtak körülötte. – Hagyd abba! – parancsolta ismét. – Nem akarlak bántani, de foglak, ha folytatod ezt az ostobaságot. Az igazság visszatért hangjába. Messze a megfélemlítéstől, Lysander ereje felizgatta. Azt hittem, nem szereted a neandervölgyi hajlamát. Ó, pofa be! Bianka hátradőlt, súlyát a könyökén nyugtatta. – Lysandy durván akar játszani? Fekete bőrt kellene viselnem? Vagy ez a játék a rossz zsaru, pajkos bűnöző? Le kellene vetkőznöm a testüreg vizsgálatomhoz? Lysander az ágy széléhez sétált, vastag lábai összezárták Bianka kis lábait, összenyomva a térdeit. Az angyal olyan kemény volt, mint a kő, köpenye kiszögelt. Az arany lángok továbbra is lobogtak a kard körül, egyaránt megvilágítva a férfi arcát, és árnyékot vetve, fenyegető aurát kölcsönözve neki. Ott, akkor, Lysander egyszerre volt angyal és démon. A jó és a rossz keveréke. Megmentő és hóhér. Szárnyai dühödten csapkodtak, harcra készen – csakúgy, mint ahogy Bianka bőre a gyönyörtől bizsergett. Átszelhetné a szobát, mielőtt a férfi akár csak egy centit is mozdulni tudna. De mégis. Biankának nehezére esett levegőt venni; olyan volt, mint a jég a tüdejében. És mégis a vére olyan forró volt, mint az angyal kardja. Furcsa volt az érzelmeknek ez a keveréke. – Rosszabb vagy, mint arra számítottam – csattant fel Lysander. Ha ez a dolog úgy halad, ahogy azt remélte, a férfi egy napon ennek nagyon fog örülni. De Bianka azt mondta: – Akkor engedj el! Soha többé nem kell látnod. – És ez ki fog törölni téged az elmémből? Ez majd megállítja a tűnődést és a sóvárgást? Nem, csak még rosszabb lesz. Odaadod magad másoknak, úgy csókolod őket, ahogy engem csókoltál, úgy dörgölöd

46

Gena Showalter magad hozzájuk, ahogyan hozzám dörgölted magad, és meg akarom majd ölni őket ezért, mikor semmi rosszat sem tettek. Micsoda vallomás! És még azt gondolta, hogy a vére eddig felforrósodott… – Akkor tégy a magadévá! – javasolta fátyolos hangon. Nyelvét végigjáratta ajkán, lassan és kimérten. Lysander pillantása követte. – Nagggggyon jó lesz, ígérem. – És fedezzem fel, hogy olyan puha és nedves vagy, mint amilyennek tűnsz? Töltsem az örökkévalóság hátralévő részét ágyban veled, a testem rabszolgájaként? Nem, ez is csak rontana a sóvárgásomon. Ó, angyal! Ezt nem kellett volna bevallanod. A teste rabszolgájaként? Ha ettől félt, több mint sóvárgott Bianka után. Kezdett elbukni. Keményen. És most, hogy Bianka tudta, mennyire akarta őt… úgyszólván az övé volt. – Ha meg fogsz ölni – mondta ujjával a köldökénél körözve –, ölj meg gyönyörrel! Lysander levegőt sem vett. Bianka felült, megszüntetve a fennmaradó távolságot kettejük között. Az angyal továbbra sem csapott le. Tenyerét a mellkasára helyezte. A férfi mellbimbói ugyanolyan gyöngyszerűek voltak, mint a sajátjai. Lysander lehunyta a szemét, mintha a látvány, hogy Bianka felnéz rá sűrű szempillái védelme alól, túl sok lenne, hogy elviselje. – Beavatlak egy kis titokba – suttogta Bianka. – Puhább és nedvesebb vagyok, mint amilyennek tűnök. Ez egy nyögés volt? És ha igen, akkor Lysandertől származott? Vagy saját magától? Így érinteni a férfit, rá is hatással volt. Mindez az erő az ujjai alatt mámorító volt. Tudni, hogy ez a káprázatos harcos kívánja – őt, és senki mást –, még mámorítóbb volt. De a tudat, hogy ő a legeslegelső, aki megkísérti, és ilyen erősen, az volt a végső afrodiziákum. – Bianka. – Óóó, igen. Egy nyögés.

47

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – De ha szeretnéd, feküdhetünk csak úgy egymás mellett. – Mondta a pók a légynek. – Nem kell, hogy egymáshoz érjünk. Nem kell, hogy csókolózzunk. Csak itt fekszünk, és azokra a dolgokra gondolunk, amit nem szeretünk a másikban, és talán megerősítjük immunitásunkat. Talán abbamarad, hogy meg akarjuk érinteni és csókolni a másikat. Sohasem mondott még ilyen égbekiáltó hazugságot, és mondott már néhányat az évszázadok során. Egy része arra számított, hogy a férfi felhívja rá a figyelmét. A másik része arra számított Lysandertől, hogy úgy ragadja meg az ostoba javaslatot, mint egy mentőkötelet. Mentségként használja, hogy végre elvegye, amire vágyik. Mert ha így tesz, egyszerűen csak fekszik Bianka mellett, az egyik kísértés a másikhoz vezet. Nem azon gondolkodna, milyen dolgokat nem szeret a nőben – azokra a dolgokra gondolna, amiket a testével tehetne. Érezné Bianka forróságát, érezné a vágyát. Még többet akarna – többre lenne szüksége – a nőből. És ő ott lenne, készen állva, és hajlandó lenne megadni neki. Bianka megszorította az angyal köpenyét, és finoman maga felé húzta. – Megér egy próbát, nem gondolod? Bármi megér egy próbát, hogy megállítsuk ezt az őrültséget. Mikor már csaknem összeért az orruk, Lysander lélegzetvétele az arcát érte, és a férfi tekintetét vonzotta a szája, Bianka elkezdett hátrálni. Lysander követte, nem adott lehetőséget ellenállásra. – Akarsz tudni egyet azok közül a dolgok közül, amiket nem szeretek benned? – kérdezte lágyan. – Tudod, hogy elkezdjük valahol. Az angyal bólintott, mintha túlságosan extázisba esett volna, hogy megszólaljon. Bianka úgy döntött, egy kicsit gyorsabban gyakorol rá nyomást, mint az előzőleg gondolta. Úgy tűnt, a férfi máris készen áll többre. – Hogy nem rajtam fekszel. – Csak még egy kis rábeszélés, és orvosolnák a problémát. Csak egy kicsi… – Milyen elképesztő lenne érezni a közelséget? – Lysander – szólította hirtelen egy ismeretlen női hang. – Itt vagy?

48

Gena Showalter Ki a fene? Vágott morogva képet Bianka. Lysander felegyenesedett, elhúzódott tőle, mintha szarvakat növesztett volna. Hátralépett, teljesen kiszabadulva Biankától. De remegett, és nem a dühtől. – Ne is törődj vele – mondta Bianka. – Fontos dolgunk van, amit meg kell oldanunk. – Lysander? – szólította ismét a nő. Átkozott legyen, akárki is az! Lysander arckifejezése kitisztult, acéllá változott. – Szót se többet tőled – szólt parancsoló hangon hátralépve. – Megpróbáltál ágyba csábítani magadhoz. Egyáltalán nem hiszem, hogy azt akartad, hogy ne kedveljelek. Azt hiszem, azt akartad… – halk morgás tört fel a férfi torkából. – Meg ne próbálj még egyszer ilyesmit velem. Ha megteszed, végül levágom a fejed a testedről. Nos, ennek a csatának nyilvánvalóan vége. Nem mintha feladná, más stratégiát próbál. – Tehát ismét elmész? Gyáva! Nos, tessék csak! Hagyj csak itt elhagyatottan és unatkozva. De tudod mit? Mikor unatkozom, rossz dolgok történnek. És legközelebb, mikor visszajössz ide, lehet, hogy rád vetem magam. A kezem mindenütt ott lesz rajtad. Nem leszel képes levakarni magadról! – Lysander – szólította ismét a lány. A férfi a fogait csikorgatta. – Térj vissza a felhődre – kiabálta a válla felett. – Ott találkozunk. Egy másik lánnyal fog találkozni? A lány felhőjén? Egyedül, kettesben? Ó, a pokolba is, azt már nem! Bianka nem azért érte el, hogy a férfi eszét veszítse, hogy másvalaki arassa le a babért. Azonban mielőtt ezt tudathatta volna a férfival, az azt mondta: – Adj meg Biankának bármit, amit csak akar. – Nyilvánvalóan a saját felhőjéhez beszélt. – Bármit, kivéve a szökést, és még többet ezekből az… öltözékekből. Pillantása elmélyült a nőn.

49

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – Ennek el kell, hogy űzze az unalmat. De csak azzal az egyetlen feltétellel egyezem bele, hogy megígéred, a kezedet megtartod magadnak. Bármit, amit csak akart? Bianka nem hagyta magának, hogy elvigyorodjon, a lányt elfelejtette ennek a győzelemnek a fényében. – Tekintsd elintézettnek. – Csakúgy, mint ezt – mondta Lysander, majd megfordult és kisétált a szobából. Szárnyai sietve kitárultak, és eltűnt, mielőtt Bianka követhette volna. De nem volt szükség rá, hogy kövesse. Most nem. Lysandernek fogalma sem volt róla, hogy épp most gondoskodott a saját bukásáról. Bármi, amit csak akar, mondta Lysander. Bianka felnevetett. Nincs szüksége rá, hogy megérintse a férfit, vagy hogy fehérneműt viseljen, hogy megnyerje következő csatájukat. Csak arra van szüksége, hogy az angyal visszatérjen. Mert akkor Bianka foglya lesz.

50

Gena Showalter

Ötödik fejezet M

AJDNEM BEADTA A DEREKÁT. Lysander el se hitte, milyen gyorsan adta be majdnem a derekát Biankának. Egyetlen perzselő pillantás a nőtől, egy csábítás, és el is felejtette célját. Szégyenletes. És mégsem szégyen volt az, amit érzett. Inkább az a furcsa csalódottság – csalódottság, hogy félbeszakították! Bianka előtt állva, belélegezve bűnös illatát, érezve testének forróságát, csak arra volt képes, hogy felidézze a nő dekadens ízét. Még többet akart. Végre meg akarta érinteni a bőrét. A bőrt, mely egészségesen ragyogott, visszatükrözve a szivárvány színeit. Bianka is akarta, ebben biztos volt. Minél izgatottabbá vált, a színek annál fényesebben ragyogtak. Hacsak nem trükk volt. Mit tudott ő igazából a nőkről és a vágyról? Bianka rosszabb, mint egy démon, gondolta Lysander. Pontosan tudta, hogyan bájolja el. Azoktól a meztelen képektől csaknem térdre borult. Sosem látott még semmit, ami ennyire csinos volt. Bianka mellei fenségesek és gömbölyűek. Hasa lapos. Köldöke tökéletes formájú. Combjai kemények és selymesek. Aztán, hogy arra kérte, feküdjön mellé, és gondoljon arra, mit nem szeret a nőben… egyszerre volt kísértés, és volt ellenállhatatlan. Tudta, hogy az elhatározása összeomlóban van, és újra akarta építeni. És hogyan lehetne jobban újraépíteni, mint azokon a dolgokon tűnődni, amiket nem szeret a nőben? De ha lefeküdt volna Bianka mellé, nem arra gondolt volna, mit nem szeret benne – olyan dolgokra,

51

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal melyeket úgy tűnt, nem tud felidézni sem akkor, sem most. Talán arra gondolt volna, hogy mit kedvel a nőben. Bianka briliáns. Elkapta. Sohasem vágyott egy démonra sem. Sohasem szerette titokban a helytelen viselkedést. És Bianka mégis olyan módon izgatta fel, amit nem tudott előre megjósolni. Szóval jelenleg mit kedvelt a leginkább a nőben? Azt, hogy hajlandó volt bármit megtenni, bármit, hogy elcsábítsa. Tetszett neki, hogy nincsenek gátlásai. Tetszett neki, hogy sóvárgás volt azokban a gyönyörű szemekben, amikkel felnézett rá. Hogy nézne rá, ha igazán ismét megcsókolná? Mást is megcsókolna a száján kívül? Hogyan nézne rá, ha tényleg megérintené? Ha cirógatná a bőrét? Lysander hirtelen azt érezte, hogy sokkal áthatóbban akarja megfigyelni a halandókat és a halhatatlanokat egyaránt, felmérve az egymás iránti reakcióikat. Férfi és nő, vágy a vágy ellenében. Pusztán a gondolattól, hogy így tesz, a teste úgy reagált, mint ahogyan Biankával is. Megkeményedett, megvastagodott. Égett, sóvárgott. Lysander szeme elkerekedett. Korábban ez sem fordult elő soha. Hagyja, hogy Bianka nyerjen, döbbent rá Lysander, annak ellenére, hogy távol voltak egymástól. Apránként hagyja, hogy egyetlen kísértése elpusztítsa. Valamit kezdenie kell Biankával, mivel jelenlegi terve nyilvánvalóan megbukott. – Lysander? A szolgálatában álló angyal hangja visszarántotta sötét merengéséből. – Igen, édes? Olívia feje oldalra dőlt, fényes tincsei visszapattantak. A nő felhőjében álltak, mindenféle virág volt szétszórva a padlón, a falakon, még a plafonról is azok hullottak lefelé. Olívia szemei, amelyek olyan kékek voltak, mint az égbolt, áthatóan figyelték. – Nem is figyeltél rám, igaz?

52

Gena Showalter – Nem – ismerte be. Az igazság mindig is a legdédelgetettebb társa volt. Ez nem most fog megváltozni. – Elnézésedet kérem. – Megbocsátok – mondta Olívia olyan édes vigyorral, mint amilyenek a virágai voltak. A nővel olyan egyszerű volt. Mindig. Nem számít, milyen nagy, vagy kicsi volt a bűn, Olívia nem tudott haragot tartani. Talán ezért tartották olyan nagy becsben fajtájukon belül. Mindenki szerette. Mit gondolna a többi angyal Biankáról? Kétségtelen, hogy megrémülnének. Ő is megrémült. Azt hittem, nem fogsz hazudni. Még magadnak sem. Mogorva képet vágott. A megbocsátó Olíviától eltérően, gyanította, hogy Bianka élethosszig haragot tartana – és azt a haragot valahogy a síron túlra is elvinné. Valamilyen oknál fogva mogorva arckifejezése eltűnt, és ajka megvonaglott a gondolattól. Miért mulattatta a dolog? A neheztelést a düh szülte, és a düh ronda egy dolog. Kivéve talán Biankán. Ugyanazzal a kérlelhetetlen szenvedéllyel törne ki, amit a hálószobába is magával hozott? Valószínűleg. Dühében is szeretné, hogy megcsókolják? A gondolat, hogy addig csókolja a nőt, míg az ismét boldog nem lesz, nem ragadtatta el Lysandert. Általában úgy kezelte más emberek dühét, ahogyan minden mást is. Teljes közömbösséggel. Nem az ő dolga volt, hogy elérje, az emberek egy bizonyos módon érezzék magukat. Az emberek voltak a felelősek a saját érzéseikért, csakúgy, ahogyan ő is felelős volt a sajátjaiért. Nem mintha sokat átélt volna. Az évek során egyszerűen túl sok mindent látott, hogy zavartassa magát vele. Biankáig. – Lysander? Olívia hanga ismét kiszakította saját elméjéből. Keze ökölbe szorult. Elzárta Biankát, és mégis képes volt megváltoztatni. Ó, igen. Jelenlegi terve megbukott. Miért nem tud valaki olyanra vágyni, mint az édes Olívia? Végtelen életét annyival megkönnyítené. Ahogy Biankának mondta, a vágy nem

53

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal volt tiltott, de fajtájukból nem sokan élték át. Akik mégis, azok csak egy másik angyalt kívántak meg, és gyakran összeházasodtak választott partnerükkel. A mesekönyveket leszámítva, Lysander sosem hallott még egy angyalról sem, aki egy másik fajból lelt párra – a legkevésbé sem egy démonban. – … ismét elkalandoztál – mondta Olívia. Lysander pislogott, még jobban ökölbe szorította a kezét. – Ismét csak elnézést. A beszélgetésünk hátralévő részében sokkal jobban fogok igyekezni. – Erről gondoskodni fog. Olívia ismét rámosolygott, noha ez a mosoly nélkülözte szokásos könnyedségét. – Csak azt kérdeztem, mi zavar téged. – Maga köré csavarta a szárnyait, és tépkedte a tollakat, gondosan kerülve az arany szálakat. – Annyira nem hasonlítasz magadra. Akkor már ketten voltak. Valami zavarta a nőt; korábban sosem volt szomorúság a hangjában, és most mégis. Elhatározva, hogy segít a nőnek, megjelenített két széket, egyet magának és egyet Olíviának, és leültek egymással szemben. A nő köpenyét tollak borították, ahogyan elengedte a szárnyait, és összefonta ujjait az ölében. Előrehajolva, Lysander a súlyát a könyökére helyezte. – Először beszéljünk rólad. Hogy halad a küldetésed? – kérdezte. Csak ez lehet az ok. Olívia mindenben örömét lelte. Ezért volt olyan jó a munkájában. Vagyis inkább a korábbi munkájában. Mivel Lysander miatt most olyasvalaki volt, aki nem akart lenni. Egy harcos angyal. De így volt a legjobb, és nem fogja megbánni a döntését, hogy megváltoztatta Olívia helyzetét. Hozzá hasonlóan Olíviát is túlságosan megigézte valami, aminek nem lett volna szabad. Inkább most vessen véget neki, mielőtt az elragadtatás romba dönti. Olívia megnyalta az ajkát, és félrenézett a férfiról. – Valójában erről akartam beszélni veled. Olívia megremegett.

54

Gena Showalter – Nem hiszem, hogy képes vagyok rá, Lysander. – A szavak úgy bukkantak elő, mint megkínzott suttogás. – Nem hiszem, hogy meg tudom ölni Aeront. – Miért? – kérdezte, noha tudta, mit fog mondani a nő. De Biankától eltérően, Aeron megszegett egy mennyei törvényt, így hát nem lehetséges, hogy bezárják a férfit, és a helyes útra tereljék. Ha Olíviának nem sikerül elpusztítani a démon által megszállt férfit, egy másik angyalt bíznak meg a feladattal, hogy így tegyen – és Olíviát megbüntetik az ellenszegülés miatt. Kidobják a mennyországból, megfosztják halhatatlanságától, letépik szárnyait a hátáról. – Mióta véres átkát eltávolították róla, senkit sem bántott – mondta Bianka, és Lysander kihallotta a felszín alatti esdeklést. – Segített megszökni a pokolból Lucifer egyik kegyencének. – A neve Légió. És igen, Aeron segített neki. De gondoskodik róla, hogy a kis démon a legtöbb embertől távol maradjon. Azokkal, akikkel kapcsolatba kerül, kedvesen bánik. Nos, a magafajta kedvességgel. – Ez nem változtatja meg a tényt, hogy Aeron segített megszökni a teremtménynek. Olívia válla megereszkedett, noha semmilyen módon nem tűnt legyőzöttnek. Határozottság ragyogott a szemében. – Tudom. De Aeron olyan… kedves. Lysander felnevetett. Nem tudta megállni. – Az egyik Alvilág Uráról beszélünk, igaz? Arról, akinek egész testét nem mások, mint erőszakos, véres jelenetű tetoválások borítják? – Nem az összes tetoválás erőszakos – motyogta Olívia, valamilyen oknál fogva sértődötten. – Kettő pillangó. Hogy Olívia megtalálta a pillangókat a csontvázszerű arcok között, melyek a férfi testét díszítették, ez azt jelentette, hogy a nő elszántan tanulmányozta Aeront. Lysander felsóhajtott. – Éreztél… bármit iránta? Fizikálisan? – Mire gondolsz? – kérdezte Olívia, de kipirult az arca. Akkor hát érzett.

55

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – Ne is törődj vele. – Lysander kezével végigdörzsölte hirtelen elfáradt arcát. – Szereted az otthonodat, Olívia? A nő erre elsápadt, mintha tudná, milyen irányba halad Lysander. – Hát persze. – Szereted a szárnyaidat? Szereted, hogy nem érzel fájdalmat, nem számít, milyen kiterjedt a sérülés? Szereted a köpenyt, amit viselsz? A köpenyt, ami saját magát és téged is tisztít? – Igen – válaszolta halkan. Lepillantott a kezére. – Tudod, hogy igen. – És tudod, hogy mindezt el fogod veszíteni, és még többet is, ha nem teljesíted a kötelességedet. – A szavak durvák voltak, Lysander legalább annyira saját magának szánta őket, mint Olíviának. Könnyek szöktek a nő szemébe. – Csak reméltem, hogy meg tudnád győzni a tanácsot, hogy érvénytelenítse Aeron kivégzésének rendeletét. – Meg sem fogom próbálni. – Őszintén, emlékeztette magát. Őszintének kell lennie. Amit előnyben is részesít. Vagy legalábbis részesített. – A szabályokat okkal hozták, akár egyetértünk azokkal az okokkal, akár nem. Elég hosszú ideje vagyok itt már, láttam a világot – a mienket, az övükét – sötétségbe és káoszba süllyedni. És tudod mit? A sötétség és káosz mindig egy megszegett szabályból fakadt. Csak egyetlen egyből. Mert ha egyet megszegnek, hamarosan újabb követi. Majd egy újabb. Gonosz körforgássá válik. Eltelt egy pillanat, ahogy Olívia magába szívta Lysander szavait. Majd felsóhajtott, bólintott. – Akkor hát rendben. Az elfogadás szavai hallatszottak olyan hangszínnel, ami minden volt, csak elfogadó nem. – Eleget teszel a kötelességednek? – Amit Lysander igazából kérdezett: Akár akarod, akár sem, meg fogod ölni Aeront, a Harag őrzőjét? Lysander nem kért többet Olíviától, mint saját magától. Nem kért olyasmit, amit maga meg ne tett volna. Újabb bólintás. Egy könnycsepp folyt le Olívia arcán. Lysander kinyúlt, és foglyul ejtette a csillogó cseppet az ujjhegyével.

56

Gena Showalter – A könyörületed csodálatra méltó, de el fog pusztítani, ha megengeded, hogy ilyen nagy erővel bírjon feletted. Olívia ellegyintette a jóslatot. Talán mert nem hitt benne, vagy talán, mert hitt, de nem tervezte, hogy megváltozik, ennélfogva nem akart tovább erről beszélni. – Szóval ki volt a nő az otthonodban? A képeken? Lysander… elpirult? Igen, ez volt a forróság, ami szétterült az arcán. – Az én… – Hogyan kellene megmagyaráznia Biankát? Hogyan tudná anélkül, hogy hazudik? – Szeretőd? – fejezte be a férfi helyett. Lysander arca még hevesebben pirult el. – Nem! – Talán. Nem! – A foglyom. – Tessék. Őszinte, anélkül, hogy bármilyen részletet is megadna. – És most – mondta felállva. Ha Olívia véget vethetett egy témának, akkor ő is. – Vissza kell térnem hozzá, mielőtt még több bajt okoz. – Le kell rendeznie a nőt. Egyszer s mindenkorra.

O

lívia a helyén maradt jóval azután is, hogy Lysander elment. Ez a piruló, bizonytalan, zavart férfi tényleg az ő mentora volt? Évszázadok óta ismerte Lysandert, és mindig hidegvérű volt. Még a csata hevében is. A nő a felelős érte, Olívia biztos volt benne. Lysander soha senkit nem tartott korábban a felhőjén. Azt érezte a nő iránt Lysander, amit ő érzett Aeron iránt? Aeron. Csak attól, hogy a nevére gondol, lúdbőrös lesz a gerince mentén, és vágy tölti el, hogy lássa a férfit. És ezzel talpon is volt, szárnyait kinyújtotta. – El óhajtok menni – mondta, és a padló ellágyult, ködössé vált. Olívia leesett, szárnyaival kecsesen csapkodott. Óvatos volt, hogy

57

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal elkerülje a szemkontaktust a többi angyallal, akik az égen repültek, ahogy Budapest felé tartott. Tudták az úti célját; még azt is tudták, mit csinált ott. Néhányan szánakozva néztek rá, néhányan aggódva – ahogy Lysander is. Néhányan ellenszenvesen figyelték. Azzal, hogy kerülte a pillantásukat, gondoskodott róla, hogy senki se állítsa meg, és próbálja észhez téríteni. Biztosította, hogy ne kelljen hazudnia. Azt gyűlölte. A hazugságnak undorítóan keserű volt az íze. Nagyon régen, a kiképzése alatt, Lysander azt parancsolta neki, hogy mondjon egy hazugságot. Sosem felejti el a sav undorító kesernyés áradatát a szájában abban a pillanatban, hogy engedelmeskedett. Soha többé nem kívánt átélni ilyesmit. De hogy Aeronnal lehessen… talán. A férfi sötét, fenyegető erődje magasan egy hegy tetején terült el, és végre a látókörébe került. Olívia szívverése exponenciálisan felgyorsult. Mivel egy másik síkban létezett, képes volt keresztülsiklani a kőfalakon, mintha azok ott sem lettek volna. Hamarosan Aeron hálószobájában állt. A férfi egy fegyvert fényesített. Kis démon barátja, Légió, az, akinek Aeron segített megszökni a pokolból, ott szökdécselt és vonaglott a férfi körül, és egy rózsaszín boát csavart maga köré. – Táncolj velem! – esdekelt a teremtmény. Ez táncolás akart lenni? Ilyen vonaglást az emberek akkor műveltek, amikor haldokoltak. – Nem lehet. Ma éjjel őrjáratoznom kell a városban, vadászok után kutatva. Vadászok, az Alvilág Urainak esküdt ellenségei. Remélték, hogy megtalálják Pandora Szelencéjét, és kirángatják a démonokat a halhatatlan harcosokból, az összes férfit megölve ezáltal. Az Alvilág Urai viszont azt remélték, hogy megtalálják Pandora Szelencéjét, és elpusztítják azt – csakúgy, ahogyan azt is remélték, hogy elpusztítják a vadászokat. – Gyűlölöm a vadássszokat – mondta Légió –, de gyakorolnunk kell Kétssszég essszküvőjére.

58

Gena Showalter – Nem fogok táncolni Sabin esküvőjén, ennélfogva szükségtelen gyakorolni. Légió megállt, összevonta a szemöldökét. – De táncolunk az essszküvőn. Mint egy pár. – Vékony ajka lefelé görbült. Lebiggyesztette az ajkát? – Légyssszi! Még van időnk gyakorolni. Még órákig nem lesssz sssszötét. – Amint végzek a fegyvereim tisztogatásával, el kell valamit végeznem Parisnak. – Olívia tudta, hogy Paris Promiszkuitás őrzője, és minden áldott nap másik nővel kellett lefeküdnie, különben legyengült és meghalt. De Paris depressziós volt, és nem viselt gondot magára kellőképpen, így Aeron, aki felelősnek érezte magát a harcosért, szerzett nőket számára. – Majd máskor táncolunk, ígérem. – Aeron nem nézett fel feladatából közben. – De itt fogunk táncolni, a szobám visszavonultságában. Én is táncolni akarok vele, gondolta Olívia. Milyen lehet, hogy a tested valaki máséhoz simul? Valakihez, aki erős, jóképű, és bűnösen gyönyörű? – De Aeron… – Sajnálom, drágaságom. Azért teszem ezeket a dolgokat, mert szükségesek ahhoz, hogy biztonságban tudjalak. Olívia behúzta a hátába a szárnyait. Aeronnak időre volt szüksége, amit magára kell fordítania. Mindig sürgött-forgott, vadászokkal harcolt, átutazta a világot Pandora szelencéje után kutatva, és társainak segítve. Amilyen sokat Olívia figyelte a férfit, tudta, ritkán pihent, és sohasem tett semmit pusztán az öröm kedvéért. Olívia kinyúlt, szellemszerű kezét végigfuttatta Aeron haján. De hirtelen a pikkelyes, karmokkal rendelkező teremtmény felvisított. – Ne, ne, ne! – nyilvánvalóan megérezte Olívia jelenlétét. Egy szempillantás alatt Légió eltűnt. Megmerevedve, Aeron torka mélyéről morgott. – Mondtam neked, hogy vissza ne gyere! Noha Aeron nem láthatta Olíviát, úgy tűnt, ő is mindig tudta, mikor érkezett meg. És gyűlölte Olíviát, hogy elijeszti a barátját. De nem

59

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal tudott mit tenni ellene. Az angyalok démon gyilkosok voltak, és a kegyenc biztosan megérezte a fenyegetést Olíviában. – Tűnj el! – parancsolta Aeron. – Nem! – válaszolta Olívia, de a férfi nem hallhatta őt. Aeron visszahelyezte a fegyverébe a tárat, és lerakta az ágya mellé. Mogorva ábrázattal állt fel. Ibolyaszínű szemét összevonta, ahogy Olívia jele után kutatva átvizsgálta a szobát. Szomorú, de olyan jel volt ez, melyet sohasem fog megtalálni. Olívia a férfit tanulmányozta. Haja tövig volt nyírva, a sötét kis tüskék alig látszódtak. Olyan magas volt, hogy mellette Olívia eltörpült, válla olyan széles, hogy be tudná borítani vele. A tetoválásokkal, melyek a bőrét díszítették, Aeron volt a legádázabb teremtmény, akit Olívia valaha látott. Talán éppen ezért vonzotta olyan intenzíven. A férfi maga volt a szenvedély és a veszély, hajlandó megtenni bármit, hogy megmentse azokat, akiket szeret. A legtöbb halhatatlan a saját szükségleteit másoké fölé helyezi. Aeron mindenki másét a sajátja fölé helyezi. Hogy így tett, azon Olívia sosem tudott nem megdöbbenni. És neki el kellene pusztítania Aeront? Véget kellene vetnie a férfi életének? – Azt mondták, angyal vagy – mondta Aeron. Honnét tudta, hogy… a démon, jött rá Olívia. Lehet, hogy Légió sem látja, de ahogy azt Olívia már észrevette, a kis démon érezte a veszélyt, mikor összetalálkozott vele. Továbbá, valahányszor Légió otthagyta Aeront, a démon visszatért a pokolba. A tüzes falak többé már nem tudták börtönbe zárni, de valahányszor úgy akarta, örömmel fogadták. Olívia sikertelensége biztosan a mulatság forrása kellett, hogy legyen annak a régiónak a lakói számára. – Ha angyal vagy, tudnod kell, hogy ez nem fog megállítani abban, hogy levágjalak, ha merészeled és megpróbálod bántani Légiót. Megint csak mások jólétén gondolkodott a sajátja helyett. Aeron nem tudta, hogy Olíviának nem kell zavartatnia magát Légióval. Amint Aeron halott, Légió köteléke a férfival elsorvad, és ismét a pokolba lehet láncolni a démont.

60

Gena Showalter Olívia csökkentette a távolságot kettejük között, lépései puhatolózóak. Csak akkor állt meg, mikor csak egy leheletnyi távolságra volt. Aeron orrlyukai kitágultak, mintha tudná, mit csinált Olívia, de nem mozdult. Ábrándozás a részéről, Olívia tudta. Hacsak nem válik bukott angyallá, Aeron sosem fogja látni őt, sosem fogja érezni az illatát, sosem fogja hallani. Olívia felnyúlt, és a kezébe vette a férfi állát. Hogy kívánta, bárcsak érezhetné a férfit. Lysandertől eltérően, aki az Elit Hetek tagja, Olívia nem tudott testet ölteni ezen a síkon. Csak a fegyvere tudott. Egy fegyver, melyet a levegőből tudott kovácsolni, mennyei lángjai sokkal forróbbak, mint a pokolbeliek. Egy fegyver, mely le tudná választani Aeron fejét a testéről egy szempillantás alatt. – Azt mondták, nő vagy – tette hozzá kemény, durva hangon. Mint mindig. – De ez sem állít meg abban, hogy lekaszaboljalak. Mert, és van valami, amit tudnod kell, mikor valamit akarok, nem hagyom, hogy bármi is az utamba álljon, hogy megszerezzem! Olívia megborzongott, de nem abból az okból, amit Aeron remélt. Ilyen határozottság… Mennem kellene, mielőtt még jobban felbosszantom. Egy sóhajjal kitárta szárnyait, és kiugrott az erődből az égbe.

61

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal

Hatodik fejezet –F

ELHŐ, AZ ENYÉM VAGY – mondta Bianka. Ez nem volt se szökési kísérlet, se egy újabb szexi ruha, ennélfogva elfogadható volt. – Lysander nekem adott, így addig, amíg hozzá nem érek Lysanderhez, megkapom, amit akarok. És én téged akarlak! Azt akarom, hogy nekem engedelmeskedj, ne neki! Következésképp az én parancsaimat kell figyelembe venned, nem az övéit. Ha azt mondom neked, csinálj valamit, ő pedig azt mondja, ne tedd, akkor is meg kell csinálnod! Ezt akarom. És óóó bébi, ez jó móka lesz. Minél többet gondolkodott rajta, annál boldogabb lett, hogy nem érintheti meg ismét Lysandert. Tényleg. Elcsábítani – vagy inkább megpróbálni elcsábítani – a férfit hiba volt. Gyakorlatilag úgy végezte, hogy magát csábította el. Lysander forrósága… az illata… az ereje. Adj… Nekem… Még… Többet. Most már csak arra tudott gondolni, hogy érezze a férfi súlyát magán. Arra, mennyire meg akarta tanítani az angyalt arra, hol szerette, ha megérintették. Amint ráérzett a csókolózásra, egy mester jártasságával ingerelte és kínozta Bianka ajkát. Ugyanez lenne a helyzet a szeretkezéssel is. Bianka megnyalná Lysander minden egyes izmát. Hallaná, ahogy a férfi újra és újra felnyög, miközben nyalogatja. Hogy akarhat ilyen dolgokat az ellenségétől? Hogy felejthette el, még ha csak egy pillanatra is, hogy az angyal bezárta? Talán azért, mert a férfi kihívás volt a számára. Egy szexi, csábító, frusztráló kihívás.

62

Gena Showalter De ennek ellenére nem számított. Bianka felhagyott a kedves, feltüzelt rab szerepének játszásával. Továbbra sem tudta megölni Lysandert; akkor az örökkévalóságig itt ragadna. Ami azt jelentette, el kell érnie, hogy a férfi akarjon megszabadulni tőle. És most, ennek a felhőnek a gazdájaként, Biankának nem lesz gondja, hogy így tegyen. Alig bírta kivárni, hogy neki kezdjen. Ha tartja magát a múltbeli viselkedéséhez, Lysander egy hétig távol lesz. Vissza fog térni, hogy „ellenőrizze”. Kezdődhet a Sírj, Mint Egy Bébi akció. Holnap kiterveli a részleteket, és felállítja a díszleteket. Néhány öltet máris felötlött benne. Mint az, hogy egy székhez kötözi Lysandert egy sztriptíz rúd elé. Mint az, hogy kötelezővé teszi a Meztelen Keddet. Kuncogva az ágy fejtámlájának dőlt, ásított egyet, és lehunyta a szemeit. – Szeretnék a kezemben tartani egy tálnyit Lysander szőlőiből – mondta, és érezte, hogy azonnal egy hűvös porcelán tál nyomódik a gyomrának. Anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, egy szemet a szájába dobott, és megrágta. Istenek, fáradt volt. Azóta nem pihent rendesen, mióta ide került – vagy talán még előtte se. Nem tudott. Nem volt fa, amire felmásszon, nem voltak levelek, hogy elrejtsék. És még ha meg is idézne egyet, Lysander könnyedén meg tudná találni, ha korábban visszaérne… Várjunk csak! Nem. Nem, nem tudná. Akkor nem, ha több száz fát jelenít meg. Ha Lysander eltüntetné az összes fát, Bianka leesne, amitől felébredne. Nem tudná észrevétlenül elkapni. Ismét kuncogva, Bianka szétfeszítette a szemhéjait. Eltüntette a szőlőt, lemászott az ágyról, és felállt. – Helyettesítsd a bútorokat fákkal! Több száz nagy, vastag zöld fával. Egy csettintésére a felhő erdővé változott. Borostyán tekergett a törzseken, és harmat csepegett a levelekről. Mindenféle színű virágok nyíltak, virágszirmok lebegtek rajtuk, és táncoltak a földön. Bianka eltátotta a száját a szépségétől. A földön semmi sem volt hasonló ehhez. Bárcsak a testvérei is láthatnák.

63

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal A testvérei. Megnyerni egy játékot, vagy sem, minden egyes eltelt másodperccel egyre jobban hiányoztak neki. Lysander ezért is meg fog fizetni! Bianca ismét ásított egyet. Mikor megpróbált felmászni a legközelebbi tölgyfára, fehérneműje beleakadt a kéregbe. Felegyenesedett, mogorva arcot vágott – megint eszébe jutott, ahogy sötét angyala odalépdelt hozzá, nekidőlt, forró lehelete végigvándorolt a bőrén. – Egy terepmintás ujjatlant és katonai terepnadrágot akarok viselni. – Abban a pillanatban, hogy felöltözött, felmászott a legmagasabb faágra, csapkodott a szárnyaival, hogy gyorsaságot és mozgékonyságot kölcsönözzön, és nekitámaszkodott egy nagydarab ágnak, felkémlelve a bájos csillagokkal teleszórt égboltra. – Szeretnék egy palackkal Lysander borából, kérlek! Ujjai egy másodperccel később összezárultak egy kancsó száraz vörösboron. Előnyben részesített volna egy olcsó fehéret, de mindegy. A nehéz idők áldozatokat követeltek, és rekordidő alatt kiürítette a palackot. Amint megidézett egy másodikat, Lysandert hallotta kiabálni. – Bianka! Zavarodottan pislogni kezdett. Vagy régebb óta van idefent, mint azt gondolta, vagy hallucinál. Miért nem tudta az egyik Alvilág Urát elképzelni? tűnődött utálkozva. Ó, ó. Milyen király lenne, ha Lysander az egyik Alvilág Urával iszapbírkózna? Természetesen ágyékkötőket viselnének, meg mosolyt. De semmi mást. És ezt nagyon is meg tudja kapni! Végül is, ez az ő felhője. Lysanderrel most a saját szabályai szerint játszottak. És mivel ő irányított, a férfi nem tudja érvényteleníteni a parancsát az engedélye nélkül, azért hogy Bianka engedelmeskedjen neki. Legalábbis Bianka imádkozott, hogy így működjön a dolog. – Tüntesd el a fákat! – hallotta a férfit felcsattanni.

64

Gena Showalter Bianka várt, képtelen volt levegőt venni, de a fák maradtak. Nem tudta eltüntetni őket! Vigyorogva felült, és tapsolni kezdett. Akkor hát igaza volt. A felhő az övé. – Tüntesd el a fákat! Azok ismét ott maradtak. – Bianka! – csattant fel. – Mutasd magad! Várakozás árasztotta el, ahogy leugrott. A környezetének gyors végigfürkészése elárulta neki, hogy a férfi nem volt a közelében. – Vigyél hozzá! Pislogott, és ott találta magát Lysander előtt. Végigfurakodott a levélzeten, és mikor meglátta Biankát, megállt. Egy tüzes kardot markolt. Bianka hátrált, kartávolságon kívül maradt. Semmi érintkezés. Erről nem fog megfeledkezni. – Azt nekem szánod? – kérdezte a fegyver felé biccentve. Még soha életében nem volt ilyen izgatott, és még a fegyver látványa sem lankasztotta le az érzést. Egy ér dudorodott ki Lysander homlokán. Ezt igennek veszi. – Huncut fiú. – Azért jött, hogy megölje, gondolta Bianka kicsit meginogva. Még valami, ami miatt meg kell büntetnie. – Hamar visszajöttél. Lysander pillantása végigpásztázott új ruházatán, pupillái kitágultak, orrlyuka kiszélesedett. Azonban ajka undorodva húzódott fel. – És te pedig részeg vagy. – Hogy merészelsz ilyesmivel vádolni! – Megpróbált nyers arckifejezést vágni, de elrontotta, mikor elnevette magát. – Csak spicces. – Mit műveltél a felhőmmel? – Keresztbefonta karját a mellkasa előtt, egy makacs férfi képeként. – Miért nem tűnnek el a fák? – Először is tévedsz. Ez többé már nem a te felhőd. Másodszor, a fák csak akkor tűnnek el, ha én azt mondom nekik. Amit meg is teszek. Menjetek, csinos fák, menjetek! – Újabb nevetés. – Ó istenem! Azt

65

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal mondtam a fáknak, hogy menjenek. Költő vagyok, és még csak nem is tudtam róla. – Azon nyomban semmi sem vette körül őt meg Lysandert, csak ragyogó fehér köd. – Harmadszor, nem mész sehová az én engedélyem nélkül. Hallottad, felhő? Lysander marad. Negyedszer, túl sok ruhát viselsz. Egy ágyékkötőben akarlak látni, a fegyver nélkül. Lysander fegyvere azonnal eltűnt. Az angyal szeme elkerekedett, ahogy eltűnt a ruhája, és egy bőrszínű ágyékkötő jelent meg. Bianka megpróbálta nem eltátani a száját. És még az erdőről gondolta, hogy káprázatos. Hűha! Egyszerűen csak hűha! A férfi teste műremek volt. Izmosabb volt, mint azt Bianka gondolta. Bicepszei tökéletesen arányosak. Hasán kocka után kocka sorakozott. És combjai hosszúak, bőre napcsókolta. – Ez a felhő az enyém, és követelem, hogy legyen rajtam újra a ruhám! – Hangja olyan mély volt, olyan érdes, hogy sértette Bianka dobhártyáját. A győzelem édes hangja, gondolta. Lysander ugyanúgy maradt, ahogy azt ő kérte. Nevetve, karját szélesre tárva megperdült. – Hát nem mesés? Az angyal felé sétált, fenyegetés sugárzott minden lépéséből. – Nem, nem, nem – táncolt el Bianka kitérve előle. – Ezt nem csinálhatjuk. Egy hatalmas kád olajban akarlak látni. És csak úgy, a férfi csapdába esett egy hatalmas kádban. Az áttetsző olaj a vádlijáig ért, és Lysander iszonyodva bámult lefelé. – Hogy tetszik, hogy semmibe sem veszik az akaratodat? – gúnyolódott. Lysander felemelte tekintetét, összevonta, és találkozott Biankáéval. – Nem fogok ebben küzdeni ellened. – Butus férfi. Hát persze, hogy nem fogsz. Majd… – ujjhegyével az arcát ütögette. – Lássuk csak, lássuk csak. Amunnal küzdesz? Nem. Ő nem fog beszélni, és szeretnék káromkodást hallani. Strider? Vereség őrzőjeként gondoskodna róla, hogy veszíts, hogy megkímélje magát a fájdalomtól, de az heves csata lenne, és én csak valami szórakoztatót

66

Gena Showalter akarok. Tudod, valami könnyedet és szexit. Úgy értem, mivel én nem érhetek hozzád, kell nekem egy Alvilág Ura, hogy megtegye helyettem. Lysandernek leesett az álla. – Ne csináld ezt, Bianka! Nem fog tetszeni a következménye. – Hát, ez egyszerűen szomorú – mondta Bianka. – Két hete vagyok itt, de te egyáltalán nem ismersz. Hát persze, hogy tetszeni fog a következmény. – Torin, a Kórság őrzője? Figyelni, ahogy Lysander Torinnal küzd, mókás lenne, mert elkapná a pestist. Vagy nem? Meg tudnak betegedni az angyalok? Felsóhajtott. – Parisnak kell megtennie, azt hiszem. Ő szeret tapizni, úgyhogy ez nekem kedvez. – Ne merészeld… – Tudnád, kérlek Parist, Promiszkuitás őrzőjét a kádba helyezni Lysanderhez? Mikor egy pillanattal később Paris megjelent, Bianka tapsolni kezdett. Paris magas, és ugyanolyan izmos, mint Lysander. Csak neki fekete a haja, amiben barna és arany csíkok húzódnak, szeme acélkék, és arca elég tökéletes ahhoz, hogy Bianka sírva fakadjon a szépségétől. Milyen kár, hogy ő nem kavarta fel úgy a testét, ahogy Lysander. Csókolózni vele az angyal orra előtt jó móka lenne. – Bianka? – Paris róla az angyalra nézett, majd vissza rá. – Hol vagyok? Ez valami ambrózia okozta hallucináció? Mi a bánat folyik itt? – Először is, túl vagy öltözve. Csak egy ágyékkötőt kellene viselned, mint Lysandernek. Paris pólóját és farmerját azon nyomban az említett ágyékkötő helyettesítette. A. Valaha. Volt. Legjobb. Nap. – Paris, szeretném bemutatni neked Lysandert, az angyalt, aki elrabolt, és fogolyként tart a mennyben. Paris zavarodottsága azonnal dühvé változott. – Add vissza a fegyvereimet, és megölöm neked! – Olyan kis édi vagy – mondta Bianka kezét a szívére helyezve. – Miért is nem feküdtünk le még egymással? Lysander mélyen torokból mordult fel.

67

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – Mi van? – kérdezte tőle Bianka ártatlanul. – Meg akar menteni. Te hosszú életem végéig szolgasorba akarsz vetni. Mindenesetre engedd meg, hogy befejezzem a bemutatást. Lysander, szeretném bemutatni… – Tudom, ki ő. Promiszkuitás. – Undor hallatszott Lysander hangjában. – Minden egyes nap egy új nővel kell lefeküdnie, különben legyengül. Egy újabb vigyor húzta fel Bianka ajkát, ez alkalommal önelégült. – Igazából férfiakkal is le tud feküdni. A démona nem válogatós. Remélem, ezt észben tartod, miközben ti, srácok egymásnak dörgölőztök. Lysander tett egy fenyegető lépést Bianka felé. – Mi folyik itt? – kérdezte újra Paris, most már barátságtalanul. Bianka tudta, hogy Paris válogatós, még akkor is, ha a démona nem az. – Ó, még nem mondtam? Lysander átadta nekem az ellenőrzést az otthona felett, így most megkapom, amit csak akarok, és azt akarom, hogy ti, srácok birkózzatok. És mikor végeztek, megkeresed Kaiát, és elmondod neki, mi történt, hogy csapdába estem egy makacs angyallal, és nem tudok elmenni. Nos, addig nem tudok elmenni, amíg belém nem betegedik annyira, hogy megengedje a felhőnek, hogy eleresszen. – Vagy amíg meg nem öllek – csattant fel Lysander. Bianka felnevetett. – Vagy amíg Paris meg nem öl téged. De remélem, srácok, hogy legalább egy kis ideig szépen játszotok. Van róla fogalmatok, milyen szexik vagytok mindketten jelenleg? És ha csókolózni támadna kedvetek, miközben hemperegtek, ne zavartassátok magatokat miattam. – Öhm, Bianka – mondta Paris, kezdett nyugtalannak tűnni. – Kaia Budapesten van. Gwennek segít az esküvőben, és azt gondolja, hogy bujkálsz, hogy kibújj kötelességed alól, mint tanú. – Nem vagyok tanú, a fenébe is! – De legalább Kaia nem aggódott. A ribanc, gondolta szeretettel. – Ő nem ezt mondja. Mindegy is, nem bánom, hogy egy újabb ürgével harcoljak, hogy mulattassalak, de most komolyan, ő egy angyal. Vissza kell térnem…

68

Gena Showalter – Nem kell megköszönöd nekem. – Kinyújtotta a kezét. – Egy tállal Lysander pattogatott kukoricájából, kérlek! – A tál megjelent, vaj illata sodródott az orrához. – Most pedig. Kezdődjön a parti! Ding, ding. – mondta, és letelepedett, hogy nézze a küzdelmet.

69

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal

Hetedik fejezet L

YSANDER NEM TUDTA ELHINNI, hogy mire kényszerítették, mit tegyen. Dühös, elborzadt, és igen, bűnbánó volt. Nem valami hasonló dolgot tett Biankával? Ő biztosan nem vetkőztette le. Nem hajította egy kádba egy másik nővel. A golyói megint megfeszültek. Mi baj van vele? – Szabadon eresztelek – mondta Biankának. És édes Szentséges Isten, a nő gyönyörűen festett. Sokkal csábítóbban, mint mikor azt a semmit viselte. Most egy zöld és fekete ujjatlan felsőt viselt, mely csupaszon hagyta aranyló karját. Olyan puhák voltak azok a karok, mint amilyennek tűntek? Ne gondolj rá így! Bianka felsője épp a köldökéig ért, amitől Lysandernek csöpögni kezdett a nyála, a nyelve sóvárgott, hogy megnyalhassa. Mit mondtam épp az előbb? Ne gondolj rá így! Bianka nadrágja ugyanolyan sötét színű volt, és mélyen lent viselte a csípőjén. Azért jött ide, hogy megküzdjön a nővel, hogy végül akaratát rákényszerítse, és Bianka öltözetéből ítélve, a nő készen állt a küzdelemre. Ez… felizgatta. Nem azért, mert testük közel lenne egymáshoz – de tényleg – és nem azért, mert végre megérinthetné a nőt – ismét csak tényleg –, hanem azért, mert ha Bianka megsebesíti, joga lenne rá, hogy véget vessen a nő életének. Végre. De idejött, és Bianka ehelyett egy gyors, és mégis felejthetetlen leckére tanította meg. Hibázott, hogy az otthonába hozta, és fogolyként tartotta. Kísértés ide vagy oda. Lehet, hogy Bianka olyan szempontból

70

Gena Showalter az ellensége, amit a nő nem értett, de soha nem szabadott volna saját akaratát a nőé fölé helyeznie. Meg kellett volna engednie, hogy úgy élje az életét, ahogy az neki megfelelt. Elsősorban ezért létezett Lysander. Hogy megvédje a szabad akaratot. Mikor ez a birkózás véget ér, szabadon fogja engedni, ahogy megígérte. Mindazonáltal figyelni fogja. Közelről. És ha hibázik, lesújt rá. És fog. Mármint Bianka hibát elkövetni. Hárpiaként nem lesz képes ellenállni. Lysander kívánta, bárcsak ne jutnának el odáig. Azt kívánta, bárcsak Bianka boldog lehetne vele itt, miközben elsajátítja a férfi életmódját. A nő elvesztésének gondolata nem szomorította el. Nem fog hiányozni neki Bianka. Az isten szerelmére, egy kád olajba helyezte, hogy egy másik férfival birkózzon. Hirtelen keserű ízt érzett a szájában. – Bianka – ösztökélte. – Nincs válaszod? – Igen, szabadon fogsz ereszteni – mondta végül sugárzó vigyorral. Egy tincset forgatott az ujjai körül abból a sötét–mint–az–éjszaka hajából. – Utána. Most pedig, azt hiszem, megszólalt a kezdő gong. Szavai kissé összefolytak az elfogyasztott bortól. Részeges fenyegetés, ez volt Bianka. És nem fogja hiányolni, mondogatta magának ismét Lysander. A keserű íz fokozódott. Egy szilárd súly csapódott neki, és a hátára küldte. Szárnyai elkapták a medence széleit, miközben olaj borította be fejtetőtől lábujjig, lenyomva őt a kád aljára. Felmordult, és az anyag egy része – cseresznyés ízű – a szájába szivárgott. – Ne felejtsd el használni a nyelved, ha megcsókolod! – kiabálta segítőkészen Bianka. – Nem zársz be nőket! – morogta neki Paris, hirtelen a bőre alatt pikkelyek villanása vált láthatóvá. Vörös és ragyogó szempár. Démon szemek. – Nem számít, milyen bosszantóak.

71

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – A barátaid valami hasonlót tettek az asszonyaikkal, nemde? Mellesleg a lány nem a te gondod. Lysander lökött rajta egyet, a harcost egy lendítéssel a hátára küldve. Megkísérelte használni a szárnyait, hogy felemelje magát, de mozgása lassú volt és lomha, így csak annyit tudott tenni, hogy felállt. Olaj csöpögött az arcáról, átmenetileg megakadályozva a látást. Paris is talpra ugrott, kezei ökölbe szorultak, teste csillogott. – Micsoda. Móka. – Énekelte Bianka boldogan. – Elég! – mondta neki Lysander. – Ez szükségtelen. Érveltél. Hajlandó vagyok szabadon ereszteni téged. – Igazad van – mondta Bianka. – Szükségtelen zene nélkül harcolni! – Megint csak az arcát ütögette az ujjával, elgondolkodó arckifejezéssel. – Tudom! Kell nekünk egy kis Lady Gaga ebbe a kuckóba. Egy másodperccel később egy olyan szám szólalt meg a felhőn, amit Lysander korábban még sohasem hallott. Mint egy szirén, ahogy felemelkedik a tengerből, Bianka csábítóan ringatni kezdte a csípőjét. Lysander olyan fájdalmasan szorította össze az állkapcsát, hogy a csontok valószínűleg bármelyik pillanatban kiugorhatnak a helyükről. Nyilvánvalóan nem lehetett vitatkozni Biankával. Ez azt jelentette, hogy Parist kell meggyőznie. De gondolta volna bárki valamikor is, hogy egy démonnal kell alkudoznia? – Paris – kezdte – pont, amikor egy ököl találkozott az arcával. Feje hátravágódott. Lába megcsúszott az olajos padlón, és az oldalára zuhant. Még több cseresznyés ízű olaj töltötte meg a száját. Paris szétvetett lábbal a vállára ült, és ismét megütötte. Lysander ajka felszakadt. Mielőtt azonban egy csepp vér formálódhatott volna, a seb meggyógyult. Lysander a homlokát ráncolta. Most már joga volt megölni a férfit, de nem tudta rávenni magát, hogy megtegye. Nem Parist hibáztatta ezért a küzdelemért; hanem Biankát. Ő kényszerítette őket ebbe a helyzetbe. Újabb ütés. – Te vagy az, aki Aeront figyeli? – kérdezte Paris.

72

Gena Showalter – Hé, nahát! – kiáltotta Bianka. Már nem hangzott olyan gondtalannak. – Paris, nem használhatod az öklödet! Az bokszolás, nem pedig birkózás. Lysander csendben maradt, nem értette a különbséget. A harc az harc. Újabb ütés. – Te vagy? – morogta Paris. – Paris? Hallasz? – Most már dühösnek hangzott. – Használd még egyszer az öklöd, és levágom a fejed! Ezt is megtenné, gondolta Lysander, és eltűnődött, miért borult ki annyira. Lehet, hogy érdekli a testi épsége? Lysander szeme elkerekedett. Ez volt az oka, hogy a kevésbé intenzív birkózást részesítette előnyben a sokkal erőszakosabb bokszolásnál? Ugyanezt akarná tenni vele is, ha megütné az Alvilág Urát? És mit jelentene, ha így tenne Bianka? Akkor hogyan érezné magát Lysander? – Te vagy? – ismételte Paris. – Nem – mondta végül. – Nem én vagyok. – Feltornázta a lábait, talpát Paris mellkasára helyezte és megnyomta. De ahelyett, hogy hátralökte volna a férfit a levegőbe, megcsúszott a lába, és Paris állával, majd fülével találkozott, hátraütve a férfi fejét. – Használd a kezed, angyal! – javasolta Bianka. – Fojtsd meg! Megérdemli, amiért megszegte a szabályaimat! – Bianka! – csattant fel Paris. Elveszítette az egyensúlyát, és a fenekére zuhant. – Azt hittem, azt akarod, hogy én pusztítsam el, nem pedig fordítva. Bianka összevont szemöldökkel pislogott rájuk. – Így van. Csak nem akarom, hogy kárt tegyél benne. Az az én feladatom. Paris kezével beletúrt ázott hajába. – Bocsesz drágám, de ha ez folytatódik, egy világnyi fájdalmat szabadítok a barátos ellenségedre. Semmi, amit mondasz, nem fog megállítani. Nyilvánvalóan neki nem az a szívből jövő érdeke, mint neked.

73

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal Drágám? Csak nem drágámnak hívta a démon által megszállt halhatatlan Biankát? Valami sötét és veszélyes dolog öntötte el Lysandert – enyém, visszhangzott a fejében – és mielőtt felfogta volna, mit csinál, a harcoson volt, egy tűzkard a kezében, felemelkedett, lehanyatlott… hogy húst érjen. Egy kéz a csuklóján megállította. Meleg, sima bőr. Vad tekintete oldalra fordult. Bianka ott volt a kádban, olaj fénylett rajta. Milyen gyorsan mozgott. – Nem ölheted meg – mondta határozottan. – Mert őt is akarod – csattant fel. Kijelentés volt, nem kérdés. Harag, oly sok harag. Nem tudta, honnét jött, vagy, hogyan állítsa meg az áradatot. Bianka ismét pislogott, mintha a gondolat sohasem ötlött volna fel a fejében, és ez, csodával határos módon lehűtötte a kedélyét. – Nem. Mert akkor olyan lennél, mint én, és ennélfogva tökéletes – mondta Bianka. – Az nem lenne fair a világgal szemben. – Hagyd abba a beszédet, és küzdj, a fenébe is! – parancsolta Paris. Egy ököl találkozott Lysander állával, oldalra taszítva, Bianka fogásán kívülre. Továbbra is szorította a kardot, és még mikor az olajba süllyedt, akkor sem tűnt el a láng. Tulajdonképpen felhevítette az olajat. Nagyszerű. Most már pezsgőfürdőzött, ahogy az emberek mondanák. – Minek csináltad ezt, te nagy bábu? – Bianka nem várta meg Paris válaszát, hanem rávetette magát. Ahelyett, hogy megkarmolta, vagy felrángatta volna a hajánál fogva, bemosott neki egyet. Újra meg újra. – Nem akart bántani! Paris megtorlás nélkül állta az ütéseket. Ez mentette meg az életét. Lysander megragadta a hárpiát a derekánál fogva, és kemény testéhez emelte. Mivel mindketten átáztak, nehéz volt megtartania rajta a fogását. Bianka zihált, karjával a démon által megszállt harcos felé hadonászott, de nem próbált meg elhúzódni Lysandertől. – Majd én megtanítalak rá, hogyan szállj szembe velem, te rohadt szarcsimbók! – morogta.

74

Gena Showalter Paris a szemét forgatta. – Küldd el! – parancsolta Lysander. – Addig nem, amíg… Lysander széttárta ujjait, hogy még többet érintsen a nő derekából. Egyszerre örvendeztette meg és átkozódott, hogy nem érzi Bianka bőrének anyagát az olajon keresztül. – Egyedül akarok lenni veled. – Te… hogy mit? – Egyedül. Veled. Bianka habozás nélkül azt mondta: – Paris, menj haza! Itt elvégezted a dolgod. Köszi, hogy megpróbáltál megmenteni. Ez az egyetlen oka, hogy még mindig életben vagy. Ó, és ne felejtsd el elmondani a testvéreimnek, hogy jól vagyok! A köpködő Alvilág Ura eltűnt. Lysander elengedte Biankát, és az megperdült, hogy szembenézzen vele. Most már vigyorgott. – Szóval egyedül akarsz lenni velem, mi? Lysander végigfuttatta nyelvét a fogain. – Ez jó móka volt neked? – Igen. És nem szégyellte bevallani, döbbent rá Lysander. Elragadó teher. – Add vissza nekem a felhőt, és hazaviszlek! – Várj! Mi? – Bianka vigyora lassan eltűnt. – Az hittem, hogy egyedül akarsz lenni velem. – Így van. Hogy lezárhassuk az ügyünket. Csalódottság, bánat, düh és megkönnyebbülés váltakozott a nő arcán. Egy lépés, kettő, megszüntette a távolságot kettejük között. – Nos, nem adom neked a felhőt. Az ostobaság lenne. – A szavamat adom, hogy amint visszaadod nekem, hazaviszlek. Tudom, hogy hallod az igazságot a kijelentésemben. – Ó. – Válla egy kicsit megereszkedett. – Szóval tényleg megszabadulunk egymástól. Nagyszerű! Még mindig nem hitt neki a nő? Vagy… Nem, biztosan nem.

75

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – Itt akarsz maradni? – Persze, hogy nem! – Az alsó ajkát rágcsálta, és egy pillanatra lehunyta a szemét, gyönyör jelent meg arcvonásain. – Mmm, cseresznye. Vér… pezsdítő… Bianka szempillái felemelkedtek, és pillantását Lysanderre vetette. Határozottság helyettesítette az összes többi érzést, de a hangja mégis szexisen csengett. – De tudok valamit, aminek még ennél is jobb íze van. Ahogy Lysander is. Biankának. Remegés futott végig a gerincén. – Ne csináld ezt, Bianka! El fogsz bukni – remélte Lysander. – Egy csók – könyörgött a nő –, és a felhő a tied. Az angyal összevonta a szemét. Tüzes, annyira tüzes. – Nem lehet megbízni benned, hogy megtartod a szavad. – Ez igaz. De ki akarok jutni ebből a nyomasztó lyukból, szóval ez alkalommal megtartom. Ígérem. Ne hátrálj meg! De nehéz volt, miközben a szíve úgy vert, mint ahogy egy kalapács üti a szöget. – Ha ki akarsz jutni, nem kellene ragaszkodnod hozzá, hogy megcsókoljanak. Bianka is összevonta a szemét. – Nem mintha olyasmit kérnék, amit ne adtál volna már meg nekem. – Miért akarod? – Azonnal meg is bánta a kérdést. Nyújtotta a beszélgetést, ahelyett, hogy befejezné. Bianka felszegte az állát. – Egy búcsúcsók, te idióta, de ne is törődj vele! A felhő a tied. Hazamegyek, és üdvözlésképp megcsókolom Parist. Az amúgy is jobb móka. Nem lesz csókolózás Parisszal! Lysander becsúsztatta nyelvét a nő szájába, mielőtt meggyőzhette volna magát az ellenkezőjéről. Karja még Bianka derekát is körbeölelte, közelebb húzva magához – olyan közel, hogy mellkasuk egymáshoz dörzsölődött minden alkalommal,

76

Gena Showalter hogy levegőt vettek. Bianka mellbimbói kemények voltak, felségesen dörzsölték. – Tűnjön el az olaj – suttogta Bianka. – Legyünk tiszták! Lysander még mindig az ágyékkötőben volt, de bőre hirtelen megszabadult az olajtól, lába a puha, mégis szilárd ködön állt. Lehet, hogy a felhő ismét hozzá tartozott, de Bianka továbbra is élhetett ésszerű kérésekkel. Bianka megdöntötte a fejét, és elmélyítette a csókot. Nyelvük párbajozott és tekergett, és fogaik összekoccantak. Bianka keze mindenütt ott volt Lysanderen, egyik testrésze sem volt tiltott a számára. Búcsú, mondta a nő. Akkor hát ez az volt. Az utolsó esélye, hogy megérintse Bianka bőrét. Hogy végül megtudja. Igen, tervezte, hogy újra látja a nőt, hogy távolról figyeli, hogy kivárja az esélyét, hogy véglegesen megszabaduljon tőle, de soha többé nem fogja megengedni magának, hogy ilyen közel kerüljön hozzá. És tudnia kell. Így hát megtette. Előrecsúsztatta kezét, végigrajzolva a lapockájától a hasáig. Ott széttárta tenyerét, és Bianka izmai megremegtek. Ó, a Fény és Szeretet Jóságos Istene. Puhább volt, mint gondolta. Puhább, mint bármi más, amit valaha érintett. Felnyögött. Még többet kell érintenie. Feljebb nyúlt, Bianka felsője alatt maradva. Meleg, sima, ahogy már tudta. És mégis olyan puha, olyan édesen puha. Mellei megfeszültek, és Lysander szája kóstolóért sóvárgott. Hamarosan, mondta magának. Majd megrázta a fejét. Ez volt az; az utolsó alkalom, hogy együtt vannak. Viszlát, csinos mellek! Megmasszírozta őket. Még több lágy tökéletesség. Most már remegve nyúlt a nő kulcscsontjához. A vállához. Bianka megremegett. Még mindig olyan csodálatosan puha. Még több, még több, még többet kell kapnia. Mindenhol meg kell érintenie.

77

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – Lysander – zihálta Bianka elakadó lélegzettel. Térdre ereszkedett, az ágyékkötőn kezdett el ügyködni, mielőtt Lysander rájött volna, hogy mit csinál. Farka kiszabadult, kezét Bianka vállára helyezte, hogy eltolja magától. De amint hozzáért a puha bőrhöz, ismét beleveszett az érzésbe. Tökéletesség, ez maga volt a tökéletesség. – Meg foglak csókolni. Egy másfajta csókkal. – Meleg, nedves forróság zárult kemény hossza köré. Egy újabb nyögés hagyta el az ajkát. Fel és le, az a bűnös száj meglovagolta. A gyönyör… túl sok volt, nem elég, minden és semmi. Abban a pillanatban szükséges volt a túléléséhez. Minden egyes lélegzetvétele attól függött, hogy Bianka mit tesz ezután. Nem fogja ellökni magától. Bianka megforgatta nyelvét farka vaskos végén; ujjai Lysander heréjével játszottak. Hamarosan a férfi ívbe feszítette a csípőjét, mélyen Bianka szájába lökve magát. Nem tudta abbahagyni a nyögést, a nyöszörgést, a ziháló lélegzetvétel állandó folyamként hagyta el a száját. – Bianka – morogta. – Bianka. – Ez az, bébi! Adj Biankának mindent! – Igen, igen. – Mindent. Mindent odaadna. Az érzés fokozódott, bőre megfeszült, izmai rátapadtak a csontjaira. Aztán valami felrobbant benne. Valami meleg és fékezhetetlen. Egész teste megrándult. Mag lövellt ki belőle, és Bianka minden egyes cseppet lenyelt. Végül elhúzódott tőle, de Lysander teste nem hagyta abba a remegést. A térdei gyengék voltak, combjai közel irányíthatatlanok. Ez volt a gyönyör, ébredt rá kábultan. Ez volt a szenvedély. Ez volt az, amiért az ember férfiak hajlandóak voltak meghalni, hogy magukénak tudhassák. Ez volt az, ami a rendszerint értelmes férfiakat rabszolgává változtatta. Mint amilyen most ő is volt. Bianka rabszolgája. Bolond! Tudtad, hogy ez fog történni. Küzdj! Csak amikor Bianka felállt, és szeretettel rámosolygott – Lysander a karjába akarta húzni a

78

Gena Showalter nőt és örökké ölelni –, lopódzott vissza elméjébe az épelméjűség egy foka. Igen. Küzdj! Hogy engedhette Biankának, hogy ezt tegye? Hogy lehet, hogy még mindig akarja a nőt? Hogy lehet, hogy cserébe ugyanezt akarja csinálni a nővel? Hogy hagyhatná elmenni? – Bianka – mondta. Szüksége volt egy pillanatra, hogy kifújja magát. Nem. Arra kellett gondolnia, hogy mi történt, és hogy mit kellene csinálniuk. Nem. A hajába túrta a kezét. Mit kellene csinálnia? – Ne mondj semmit se! – Bianka mosolya eltűnt, mintha soha ott sem lett volna. – A felhő a tiéd. – Hangja megremegett… a félelemtől? Egy pillanatnyi félelmet sem mutatott, mióta Lysander először elrabolta. De még hátrébb is lépett tőle. – Most pedig vigyél haza! Kérlek. Lysander kinyitotta a száját, hogy válaszoljon. Hogy mit mondana, nem tudta. Csak azt tudta, hogy nem tetszik neki, hogy így látja Biankát. – Vigyél haza! – krákogta. Sosem szegte meg a szavát, és nem most fogja elkezdeni. Mereven bólintott, megragadta Bianka kezét, és visszarepítette a jéghegyre Alaszkába, pontosan úgy, ahogy rátalált. Vörös kabát, magas csizma. Olyan módon érzéki, amit Lysander akkor még nem értett meg. A legutolsó lehetséges pillanatig szorította a nő kezét – amíg az el nem illant tőle, és magával vitte bőrének melegét és édes puhaságát. – Nem akarlak viszont látni! – Pára lebegett körülötte, ahogy hátat fordított Lysandernek. – Rendicsek? A nő… hogy mi? Azok után, ami közöttük történt, Bianka elküldi? Nem! – ordította egy hang a fejében. – Viselkedj, és akkor nem fogsz! – csikorogta. Egy hazugság? A keserű íz visszatért a szájába. – Helyes. – Anélkül, hogy Lysander szemébe nézett volna, elfordult, és egy csókot dobott neki, mintha nem lenne gondja ezen a világon. – Mondanám, hogy kitűnő házigazda voltál, de hát nem akarod, hogy hazudjak, igaz? – Ezzel elsétált Lysandertől, sötét haját fújta a szél.

79

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal

Nyolcadik fejezet A

Z ELSŐ DOLOG, AMIT BIANKA fürdés, felöltözés, egy zacskó lopott chips – melyet a konyhájában rejtegetett – elfogyasztása, körmének kilakkozása, egy fél órán át az iPodján zenehallgatás, és titkos alagsorában egy kis szunyókálás után csinált, hogy felhívta Kaiát. Nem mintha rettegett volna a telefonálástól, és halogatni akarta volna, vagy hasonló. Az összes többi tevékenység szükséges volt. De tényleg. Plusz, nem mintha a testvére még mindig aggódott volna miatta. Paris már elmondta neki, mi történt. De Bianka nem akart Lysanderről beszélni. Még csak gondolni sem akart a férfira, és a pusztításra, amit Bianka érzéseiben okozott – és a testében és gondolataiban és józan eszében. Miután egy darabig csókolóztak, rohadtul ott akart maradni a férfival, odakuporodni a karjába, szeretkezni és aludni. És ez elfogadhatatlan volt. Abban a pillanatban, hogy a testvére felvette a telefont, azt mondta: – Nincs szükség rá, hogy Isten Hozott Itthon partit rendezzetek nekem. Nem sokáig maradok. – Ne kérdezz az angyalról! Ne kérdezz az angyalról! – Bianka? – kérdezte ikertestvére spiccesen. – Arra számítottál, hogy valaki más hív az éjszaka kellős közepén? – Alaszkában reggel hat óra volt. Mivel számos alkalommal utazott a két hely között, mióta Gwen összejött Sabinnal, Bianka tudta, hogy ez hajnali három órát jelent Budapesten. – Naná – mondta Kaia. – Arra.

80

Gena Showalter Komolyan? – Kire? – Egy csomó emberre. Gwennie-re, aki a végsőkig mennyadzillává4 vált. Sabinra, aki megteszi a tőle telhetőt, hogy megnyugtassa a szörnyet, de nekem siránkozik, mintha engem érdekelne. – Kaia elkalandozott, mintha Biankát soha nem is rabolták volna el, és nem is aggódott volna. Biztosan azt gondolta, hogy testvére csak kihúzza magát a kötelességei alól, de nagy kérés lett volna, hogy egy kicsit aggódjon? – Anjára, aki eldöntötte, hogy ő is megérdemel egy esküvőt. Csakhogy nagyobbat és szebbet, mint Gwenné. Williamre, aki le akar feküdni velem, és nem tudja, hogy fogadjon el nemet válaszként. Őt nem szállta meg démon, úgyhogy nem az esetem. Folytassam? – Igen. – Pofa be! Bianka elképzelte Kaiát magasan egy fa tetején, mobilját a füléhez szorítva, vigyorogva, ahogy megpróbál nem leesni. – Szóval tényleg aludtál? Miközben én eltűntem, és az életem irtózatos veszélyben volt? Micsoda szerető testvér vagy! – Kérlek! Vakációzni voltál, ezt mindketten tudjuk. Szóval ne szívass. Elég… izgalmas napom volt. – Ki miatt? – kérdezte szárazon. Csak két hét telt el azóta, hogy utoljára látta Kaiát, de hirtelen honvágy – vagyis inkább testvérvágy – hulláma öntötte el. Jobban szerette Kaiát, mint saját magát. És ez sokat elárult! Kaia felkuncogott. – Bárcsak valaki miatt lett volna. Arra várok, hogy két Alvilág Ura megküzdjön értem. Hogy aztán mindkettőt megvigasztalhassam. Ez idáig nem volt szerencsém. – Idióták! – Tudom! De említettem, hogy Gwen pokoli menyasszonnyá vált ugye? Attól félnek, hogy pontosan úgy fogok viselkedni, mint ő, így senki sem hajlandó rám mozdulni. 4

Mennyasszony + godzilla (a ford.)

81

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – Pokoli menyasszony? Miért? – A ruhája nem az igazi. A szalvéták nem a megfelelő színűek. Senkinek sincsenek olyan virágai, amilyeneket ő akar. Satöbbi, satöbbi, satöbbi. Ez nem úgy hangzott, mint az általában nyugis Gwen. Tereld el a figyelmét! Mondd neki, hogy elraboltak a vadászok, és kareltávolítást végeznek rajtam, mint Gideonon. – Gideon, Hazugság őrzője. Egy szexi harcos, aki olyan kékre festi a haját, mint a szeme, és akinek pajkos humora van. A férfi elcsábításának gondolata nem derítette olyan jókedvre, mint egykoron. Ostoba angyal. Ne is gondolj rá! – Gwent az se érdekelné, ha apró darabokra aprítanának. Túlságosan hasonlítasz rám, és nyilvánvalóan mi semmit sem veszünk komolyan, így megérdemeljük, amit kapunk – mondta Kaia. – Rohadtul őrületbe kerget! És a hegy méretű szarságaim tetejébe, totálisan elvesztettem a bújócskás játékunkat. Szóval különben is miért döntöttél úgy, hogy megmented magad? Én mondom neked, jobbak a túlélési esélyeid a felhőkön, mint itt Gwennel. – Túlélési ösztön. Már nem szórakoztam jól. – Egy hazugság. A dolgok épp kezdtek úgy felmelegedni, ahogyan azt akarta. De honnét tudhatta volna, hogy ez ennyire megijeszti? – Mellesleg jó húzás. Megengedni, hogy elraboljanak, és egy felhőre vigyenek, ahová nem tudok utánad menni. Briliáns! – Tudom. Az, ugye? – Szóval rettenetes volt? Hogy egy szexi angyal lelkesített? Bianka egy hajtincset tekergetett az ujja körül, és elképzelte Lysander káprázatos arcát. A vágy, amit a férfi kiváltott benne, miközben szárazra szívta, csodálatos volt. Nem akarsz róla beszélni, emlékszel? – Igen. Rettenetes volt. – Rettenetesen gyönyörű. – Elhozod Budára az esküvőre? A szavakat csipkelődve ejtette ki, nyilvánvalóan viccnek szánva, de Bianka azon kapta magát, hogy azt kiabálja: – Nem! – mielőtt még

82

Gena Showalter megálljt parancsolhatott volna magának. Egy hárpia angyallal randizzon? Elfogadhatatlan! És különben is, megengedni a démonok által megszállt Alvilág Urainak, hogy körbevegyenek egy harcost egyenesen a mennyből, ostobaság lenne. Nem, mintha féltette volna Lysandert. A srác tud magára vigyázni, gond nélkül. Bizonyíték volt rá az, ahogy tüzes kardot formált a levegőből. De ha valami történne Gwennie drágalátos Sabinjával, minthogy mondjuk, lefejezik, az ünnepség valahogy bepunnyadna. – Azonban én ott leszek – tette hozzá nyugodtabb hanghon. – Egyfajta kötelesség, tudod. Mivel én vagyok a tanú, meg minden. – Ó a pokolba is, nem. Én vagyok az, emlékszel? Bianka lassan elvigyorodott. – Azt mondtad, inkább üssön el egy busz, mint hogy tanú légy. – Aha, de nagyobb részt akartam, mint a tied, úgyhogy… itt vagyok Budapesten, és segítek Gwennie-nek megtervezni a szertartást. Nem mintha elfogadná a javaslataimat. Belehalna, ha legalább megfontolná, hogy mindenkit arra kérjen, meztelenül jöjjön? Mindketten felnevettek. – Nos, te meg én megjelenhetünk meztelenül – mondta Bianka. – Az tutira felélénkítené a dolgokat. – Megbeszéltük. Volt egy kis szünet. Kaia kifújta a levegőt. – Szóval jól vagy? – kérdezte, egy kis aggodalom jelent meg végül a hangjában. – Naná. – És jól is volt. Vagy lesz. Hamarosan, remélte. Mindössze annyit kell tennie, hogy kitalálja, mit csináljon Lysanderrel. Nem mintha a férfi megpróbálna körülötte maradni, a balfácán. Nem tudott elég gyorsan elhúzni Bianka mellől. Igaz, hogy ő volt az, aki ellökte magától. De a csávó küzdhetett volna Bianka figyelméért azok után, amit érte tett. – Meg fogod fizettetni az angyallal, hogy a beleegyezésed nélkül elrabolt, ugye? Minek viccelődök? Hát persze, hogy meg fogod! Ha

83

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal vársz vele az esküvő utánig, tudok neked segíteni. Kérlek, kérlek, hadd segítsek! Van néhány ötletem, és azt hiszem, tetszenének neked. Képzeld el ezt! Éjfél van, az angyal oda van szíjazva az ágyadhoz, és mi kitépjük a szárnyait. Édi. De mivel nem tudta, vajon figyel és hallgatózik–e Lysander vagy sem – hallgatózott? Lehetséges, és már a gondolattól lángolt a bőre – azt mondta: – Ne aggódj miatta. Végeztem vele. – Várj! Micsoda? – zihálta Kaia. – Nem végezhettél vele. Elrabolt. Fogva tartott. Igaz, olajban birkózott Parisszal, és pipa vagyok, hogy azt nem láthattam, de ez nem mentség a viselkedésére. Ha hagyod, hogy megússza büntetés nélkül, azt fogja gondolni, hogy rendben van így. Azt fogja gondolni, hogy gyenge vagy. Megint el fog jönni érted. Igen, igen, eljönne, gondolta Bianka, hirtelen megpróbált nem vigyorogni. – Nem, nem fog – hazudta. Figyelsz, Lysander, bébi? – Bianka, mondd, hogy nem kedveled! Mondd, hogy nem egy angyal után sóvárogsz! Hirtelen elhalványult a mosolya. Pontosan ez volt az a kérdéssorozat, amit remélt, hogy elkerül. – Nem sóvárgok egy angyal után. – Újabb hazugság. Ismét szünet. – Nem hiszek neked. – Milyen kár. – Anya azt gondola, Gwen apja angyal, és megbánta, hogy lefeküdt vele. Túlságosan jók. Túlságosan… mások, mint mi. Az angyalok és a hárpiák nem arra teremttettek, hogy keveredjenek. Mondd, hogy te is tudod ezt! – Hát persze, hogy tudom. Most mennem kell. Mondd meg a mennyadzillának, hogy bánjon veled kesztyűs kézzel. Szeretlek, és hamarosan találkozunk – válaszolta, és lerakta, mielőtt Kaia bármi mást mondhatott volna. Az iránti félelme ellenére, hogy Lysander milyen érzéseket keltett benne, Bianka nem végzett az angyallal. Még csak a közelében sem járt.

84

Gena Showalter De korábban a férfi hazai pályáján volt, és ennél fogva ő hátrányban. Ha Lysander nincs itt, szüksége van rá, hogy ide jöjjön. Önszántából. Bianka azt mondta neki, hagyja békén, jutott eszébe. És ez probléma lehet. Kivéve… Ujjongva ugrott fel, és pördült egyet. Ez egyáltalán nem lesz probléma. Igazából áldás, és Bianka okosabb volt, mint gondolta volna. Azzal, hogy azt mondta Lysandernek, maradjon távol tőle, biztosan tiltott gyümölccsé vált. Hát persze, hogy az angyal itt volt, és figyelte őt! A férfiak sosem tudták azt csinálni, amit mondtak nekik. Még az angyalok sem. Olyan. Egyszerű. Még jobb, Bianka kóstolót adott neki abból, hogy milyen vele lenni. Lysander többre fog sóvárogni. És azt sem engedte meg neki, hogy gyönyört okozzon neki. A férfi büszkesége nem engedné, hogy Bianka sokáig így maradjon, ebben a kielégítetlen állapotában, miközben ő élvezte az édes beteljesülést. És ha nem ez a helyzet, akkor Lysander nem az a férfias harcos, akinek gondolta, és ennélfogva nem érdemli meg Biankát. Mennyi idő, míg tényleg megjelenik? Még csak egy fél napja váltak el, de Biankának máris hiányzott. Hiányolta a férfit. Ejha. Korábban sosem hiányolt egy férfit sem. Főleg nem egy olyat, aki meg akarta változtatni. Olyat, aki lenézte azt, amit Bianka megtestesít. Olyat, akit csak ellenségnek lehet címkézni. El kell kerülnöd! A karjában akarsz aludni. Védelmezted, miközben Parisszal harcolt. Feldühített, és mégsem ölted meg. És most meg hiányzik? Tudod ugye, hogy ez mit jelent? Bianka szeme elkerekedett, és elszivárgott az izgatottsága. Ó, istenek! Rá kellett volna jönnie… legalább gyaníthatta volna. Különösen, mikor védte, óvta Lysandert. Lysander, egy szenteskedő angyal a kísérője. Térdei feladták a szolgálatot, és a padlóra huppant. Mióta életben volt, sosem gondolta, hogy rátalál. Mert, nos, a kísérő a sors által neki

85

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal szánt férj. Néhány éjjel álmodott róla, hogy megtalálja a sajátját, igen, de nem gondolta, hogy tényleg megtörténik. A kísérője. Váó. A családja be fog golyózni. Nem attól, hogy Lysander elrabolta – ezt még tisztelnék is –, hanem attól, hogy micsoda a férfi. Sőt, mi több, Bianka nem bízott Lysanderben, és soha nem is fog, és így soha nem aludhat igazán vele. Azonban a szex megengedett. Gyakran. Igen, igen, működhet, gondolta Bianka felélénkülve. Bianka a sötét oldalra csábíthatja Lysandert anélkül, hogy a családja megtudná, hogy vele tölti az idejét. Megaláztatás elkerülve! Eltökélten bólintott. Lysander az övé lesz! Titokban. És nincs alkalmasabb idő, hogy nekifogjon. Ha az angyal figyeli, ahogy Bianka gyanította, akkor csak egy módja van, hogy rávegye, fedje fel magát. Egy csipkés, vörös nyakpántos ruhát vett fel, és a kedvenc szűk farmerját, és a városba hajtott. Az egyetlen ok, hogy autója van, hogy sokkal emberibbnek tűnik általa. A repülés eléggé lebuktatná. Noha a karja és a köldöke kilátszott, a hideg szél nem zavarta. Borsózott tőle a bőre? Igen, de azzal megbirkózik. Azt akarta, hogy Lysander olyan sokat lásson belőle, amennyit csak lehet. Leparkolt a Jávorszarvas Fogadó, a helyi étterem elé, és a bejárati ajtó felé lépdelt. Mivel olyan korán és hideg volt, senki sem volt a közelben. Néhány utcai lámpa megvilágította Biankát, de nem aggódott. Kinyitotta az ajtót – a kulcsot a tulajtól lopta hónapokkal ezelőtt –, és üzemen kívül helyezte a riasztót. Odabent jogot formált egy pekandiós pitére az üveges hűtőpultból, megragadott egy villát, és beletúrt, miközben a kedvenc boxához sétált. Ezerszer csinálta már ezt korábban. Bújj elő, bújj elő, akárhol is vagy! Lysander nem hagyná csak úgy magára Biankát az ő gonosz útján, anélkül, hogy megvédené a világot tőle. Igaz? Azt kívánta, bárcsak érezné a férfit, legalább érzékelné valamilyen módon. Talán az illatát, azt a vad, éjszakai égbolt illatot. De ahogy mélyen belélegzett, csak a pekandiót és a cukrot érezte. De hát

86

Gena Showalter akkor sem érzékelte a férfit, mikor az elragadta Biankát a csaknem szabadeséséből, így hát magától értetődött, hogy most sem érzékelné. Amint eltüntette a pitét, kidobta a tálat, és tisztára nyalta a villáját, megtöltött egy csészét Dr. Pepperrel. Dobott néhány negyeddollárost az öreg zenegépbe, és hamarosan szabálytalan ritmus visszhangzott vissza a falakról. Bianka körbetáncolta az asztalokat, csípőjét előre és hátra riszálva, meghajolva, körbecsúszva, kezei körbejárták a testét. Egy pillanatig, csak egy rövid, fülledt pillanatig úgy hitte, érezte, hogy forró kezek helyettesítik a sajátját a mellén, a hasán. Úgy hitte, érezte a puha tollakat, amint beborítják és körülveszik. Mozdulatlanná vált, szíve dobolt a mellkasában. Olyan nagyon ki akarta mondani a férfi nevét, de nem szerette volna elijeszteni. Így hát… mit kellene csinálnia? Hogy kellene… Az érzés, hogy körülvették, teljesen elpárolgott. Az átkozott! Fogait csikorgatta, nem tudta, mi mást tehetne, kilépett az étteremből ugyanúgy, ahogy belépett. A bejárati ajtón keresztül, mintha semmi sem érdekelné. Az ajtó becsapódott mögötte, az erejétől csaknem megrázkódtak a falak. – Be kellene zárnod magad után! Lysander itt volt; figyelte. Tudta! Megpróbált nem elvigyorodni, megpördült, hogy szembenézzen Lysanderrel. A férfi látványától elállt a lélegzete. Ugyanolyan gyönyörű volt, ahogyan emlékezett rá. Világos haját korbácsolta a szél, kis hókristályok szálltak körülötte. Arany szárnya kitárult és ragyogott. De sötét szeme nem volt üres, mint mikor először találkozott vele. Olyan féktelen volt, mint egy óceán – éppen olyan, mint amilyen akkor volt, mikor otthagyta a férfit. – Azt hittem, mondtam, hogy tartsd magad távol tőlem – mondta Bianka, minden tőle telhetőt megtéve, hogy inkább dühösnek hangozzék, mint izgatottnak. Lysander a homlokát ráncolta. – Én meg mondtam neked, hogy viselkedj! És mégis itt vagy, lopott pitétől jóllakottan.

87

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – Mit akarsz, mit tegyek? Adjam vissza? – Ne légy ostoba? Azt akarom, hogy fizess érte! – Abban a pillanatban, hogy megteszem, elkezdek hányni. – Keresztbe fonta karját a mellkasa előtt. Gyere közelebb! Csókolj meg! – Attól tönkremenne a rúzsom, úgyhogy vissza kell utasítanom. Lysander is keresztbe fonta a karját a mellkasán. – Ki is érdemelheted az ételedet. – Naná, de mi lenne abban a móka? Egy pillanat csendben telt el. Majd, – Egyáltalán nincsen erkölcsöd? – csikorogta Lysander. – Nincs. – Sem szexuális határai. Rohadtul csókolj már meg! – Nincsen. Lysander frusztráltan biggyesztette le az állát, és eltűnt. Bianka karját az oldalához ejtette, és csodálkozva nézett körbe. Elment? Elment? Anélkül, hogy megérintette volna? Anélkül, hogy megcsókolta volna? Gazember! Az autójáig torporzékolt.

L

ysander figyelte, ahogy Bianka elhajtott. Kőkemény volt, azóta az volt, hogy Bianka meztelenül parádézott a kunyhójában, elidőzött a habfürdőben, majd felöltözött abba a bűnös felsőbe. A farka kétségbeesetten vágyott Biankára. Miért nem lehetett a nő angyal? Miért nem tudott iszonyodni a bűntől? Miért kellett magához ölelnie azt? És miért volt a tény, hogy Bianka ezeket a dolgokat művelte – lopás, káromkodás, hazudozás – mégis izgató a számára? Mert a dolgok így működnek, gyanította Lysander, és ez az idők kezdete óta így volt. A kísértés átszivárog a védelmeden, megváltoztat, eléri, hogy olyan dolgok után vágyódj, melyek után nem szabadna. Kell, hogy legyen rá mód, hogy véget vessen ennek az őrületnek. Nem tudja elpusztítani Biankát, ezt már bebizonyította. De mi van, ha

88

Gena Showalter meg tudná változtatni a nőt? Korábban nem igazán próbálta meg, így hát működhetne. És ha Bianka magáévá tenné az ő életmódját, együtt lehetnének. Akkor az övé lehetne a nő. Még többet kaphatna a csókjaiból, és még többet a testéből. Igen, gondolta Lysander. Igen. Segíteni fog Biankának, hogy olyan nővé váljon, aki mellett büszkén sétálhatna. Olyan nővé, akit boldogan nevezhetne a sajátjának. Olyan nővé, aki nem okozná a bukását.

89

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal

Kilencedik fejezet M

IVEL LYSANDERNEK SOSEM VOLT… barátnője, ahogy az emberek mondanák, fogalma sem volt róla, hogyan idomítson egyet. Csak azt tudta, hogyan eddze a katonáit. Érzelemmentesen, távolságot tartva, és nem személyeskedve. Azonban a katonái akartak is tanulni. Lelkesek voltak, és minden egyes szót örömmel fogadtak. Bianka minduntalan szembeszegülne vele. Így hát az első nap követte a nőt, egyszerűen megfigyelt. Tervezgetett. Bianka természetesen minden ételt ellopott, még a nassolnivalót is, túl sokat ivott egy bárban, túlságosan szorosan táncolt egy férfival, akit nyilvánvalóan nem ismert, majd betörte a férfi orrát, mikor az megmarkolta a fenekét. Lysander is kárt akart tenni a férfiben, de visszafogta magát. Éppen hogy csak. Lefekvési időben Bianka kunyhója elszigeteltségében egyszerűen csak ide-oda járkált, Lysander nevét átkozva. Egy percet sem pihent. Milyen imádnivaló volt, sötét haja leomlott a hátára. Összehúzta vörös ajkát. Bőre úgy ragyogott a holdfényben, mint egy szivárvány. Olyan nagyon meg akarta érinteni, körbevenni a szárnyával, hogy csak ők ketten létezzenek, és egyszerűen csak élvezni akarta Biankát. Hamarosan, ígérte magának. Bianka enyhüléssel ajándékozta meg, de ő mégsem tette meg ugyanezt a nővel. Minél többet agyalt ezen – agyalni aztán agyalt rajta – , annál kevésbé volt ínyére a dolog. Minél többet gondolt rá, valójában annál inkább szégyenkezett.

90

Gena Showalter Nem tudta, hogyan érintse meg Biankát, hogy eljuttassa a csúcsra, de hajlandó volt próbálkozni, tanulni. Jóllehet először a tervek szerint kell oktatnia. De mégis hogyan? Tűnődött ismét. Úgy tűnt, Bianka jól reagál a csókjaira – a mellkasa ettől büszkén pöffeszkedett. Sosem jutalmazta meg a katonáit, ha jól tették a dolgukat, de talán megtehetné Biankával. Minden alkalommal csókkal jutalmazza, ha a nő a kedvére tesz. Bukásmentes terv. Remélte. A második napon gyakorlatilag dúdolt a várakozástól. Mikor Bianka belépett egy ruhaboltba, és egy gyöngyökkel díszített sálat gyömöszölt bele a táskájába, megjelent a nő előtt, készen arra, hogy nekikezdjenek. Bianka mozdulatlanná vált, felemelte tekintetét, hogy az találkozzon a férfiével. Ahelyett, hogy bűnbánóan lehajtotta volna a fejét, elvigyorodott. – Fura, hogy itt találkozunk. – Tedd azt vissza! – mondta neki. – Nem kell ruhát lopnod a túlélés érdekében. Bianka keresztbe fonta a karját a mellkasa előtt makacs pózban, amit Lysander jól ismert. – Hát persze, de jó szórakozás. Egy ember, aki ellépett mellőle, furcsán nézett Biankára. – Öhm, segíthetek? Bianka nem nézett félre Lysanderről. – Nem. Minden rendben. – Ő nem láthat engem – mondta neki Lysander. – Csak te láthatsz. – Szóval őrültnek tűnök, amiért veled beszélgetek? Az angyal bólintott. Bianka Lysandert meglepve elnevette magát. És noha a nő szórakozása nem volt helyénvaló, szerette a nevetésének hangját. Mágikus volt, mint egy hárfa pengése. Szerette, ahogyan Bianka vidámsága meglágyította az arckifejezését, és megvilágította pompás bőrét. Meg kell érintenie, gondolta az angyal hirtelen elkábulva. Tett egy lépést közelebb, szándékozott pontosan így tenni. Ismét meg kell

91

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal tapasztalnia azt a puhaságot. És miközben így tesz, Bianka megismerheti jutalma gyönyörűségét. Bianka próbált nyelni. – M-Mit csinálsz? – Biztos benne, hogy nem tudok segíteni? – kérdezte a nő a szavába vágva. Bianka ott maradt, ahol volt, remegve, de vetett a nőre egy pillantást. – Biztos vagyok. Most pedig pofa be, mielőtt összevarrom a száját! A nő hátrált, megfordult, és elviharzott, hogy valaki másnak segítsen. Lysander ledermedt. – Folytathatod – mondta neki Bianka. Hogyan jutalmazhatná meg ilyen udvariatlanságért? Az tönkretenné oktatásának lényegét. – Nem érdekel, hogy mit gondolnak rólad az emberek? – kérdezte a fejét oldalra döntve. Bianka összevonta a szemét, és abbahagyta a remegést. – Nem. Miért kellene? Néhány év múlva az emberek meghalnak, de én még élek és virulok majd. – Miközben beszélt, egy újabb sálat tömött a táskájába. Most már csak egyszerűen gúnyolódott a férfival. – Tedd vissza, és megcsókollak! – csikorogta Lysander. – M–micsoda? Dadogott. Megint. Hatással volt a nőre. – Hallottál. – Nem fogja megismételni a szavakat. Ahogy kimondta őket, semmi mást nem akart, mint hogy ajkuk érintkezzen, benyomja nyelvét a nő szájába, és megízlelje. Hallja Bianka nyögését. Érezze, ahogyan a nő belékapaszkodik. – Önszántadból megcsókolnál? – kérdezte érdes hangon. Önszántából. Kétségbeesetten. Bólintott. Bianka megnyalta az ajkát, fényes nedvességet maga mögött hagyva. A rózsaszín nyelv látványától a vér a farkába száguldott. Ökölbe

92

Gena Showalter szorította a kezét az oldala mellett. Bármit, csak hogy megakadályozza, hogy megragadja a nőt, és magához rántsa. – É… én… – Megrázta a fejét, mintha kitisztítaná a gondolatait. Szemét ismét összevonta, azok a hosszú, sötét szempillák összeolvadtak. – Miért tennél ilyet? Te, aki minden egyes alkalommal megpróbáltál ellenállni nekem? – Csak. – Miért? – Csak rakd vissza a sálakat! – Hogy a csókolózás elkezdődhessen. Bianka felhúzta a szemöldökét. – Próbálsz megvesztegetni? Mert tudnod kell, hogy az nem működik rajtam. Ahelyett, hogy válaszolt – és hazudott – volna, Lysander csendben maradt, felszegte állát. Vér… pezsdítő. Továbbra is a férfit figyelve, Bianka kinyúlt, marokra fogott egy övet, és azt is a táskájába gyömöszölte. – Szóval mit tervezel tenni velem, ha továbbra is lopkodok? Szigorúan leszidsz? Milyen kár! Nem fogadom el. Tűz futott végig Lysander gerincén, miközben dühe szúrta. Csökkentette a távolságot kettejük között, míg Bianka meleg lehelete a nyakát és a mellkasát nem legyezte. – Nem kaphattál belőlem eleget a mennyben, és mégis, most, hogy itt vagy, semmit sem akarsz tőlem. Áruld el nekem! Minden egyes szavad és tetted odafent hazugság volt? – Hát persze, hogy minden egyes szavam és tettem hazugság volt! Így élek én. Azt hittem, tudod. Tehát… vágyott rá, vagy sem? Két napja azt mondta a testvérének, Kaiának, hogy semmit sem akar tőle. Akkor azt gondolta, hogy csupán Kaia kedvéért mondja ezt. Most már nem volt olyan biztos benne. – Most is hazudhatsz – mondta. Legalábbis ezt remélte. És ki gondolta volna, hogy valaha is hazugságban reménykedik? Izgatottság szikrázott Bianka szemében, és átterjedt arcvonásaira. Megütögette az arcát, majd tenyerét Lysander mellkasára helyezte.

93

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – Tanulsz, angyal! Lysander beszívta a levegőt. Olyan forró. Olyan puha. – Itt egy javaslat a számodra. Ellopsz valamit ebből az üzletből, és megcsókollak. Várjunk csak! Bianka néhány másodperccel korábbi szavai örvénylettek a fejében. Tanulsz, angyal. Tanult? – Nem – krákogta. Nem fog ilyesmit tenni. Még Biankáért sem. – Ezeknek az embereknek szükségük van a pénzre, amit a termékeik biztosítanak számukra. Egyáltalán nem érdekel a jólétük? A bűntudat villanása csatlakozott az izgatottsághoz. – Nem – mondta Bianka. Újabb hazugság? Talán. Az a bűntudat… reményt adott Lysandernek. – Mellesleg miért van rá szükséged, hogy így lopj? – Előjáték – mondta vállat vonva. Megint csak… vér… pezsdítő. – Hölgyem, kérem, jöjjön velem! A váratlan betolakodásra mindketten lemerevedtek. Bianka elnézett Lysanderről; együtt pillantottak a rendőrre, aki most már Bianka mellett állt. Bianka a homlokát ráncolta. – Nem látja, hogy egy beszélgetés közepén vagyok? – Az sem érdekel, ha magával Istennel beszél. – A mogorva arcú tiszt megfogta a kezét. – Jöjjön velem! – Nem hiszem. Lysander! – mondta, nyilvánvalóan arra számítva, hogy majd ő tesz valamit. Az ösztöne azt követelte, hogy mentse ki. Azt akarta, hogy biztonságban és boldog legyen, de ez majd jót fog tenni Biankának. – Mondtam, hogy rakd vissza a cuccokat! Biankának leesett az álla, miközben a tiszt elvezette. És, ha Lysander nem tévedett, büszkeség volt a nő tekintetében.

94

Gena Showalter

B

olti lopásért letartóztatva, gondolta Bianka undorodva. Megint. Harmadik alkalommal ebben az évben. Lysander figyelte, ahogy a rendőr hátratessékelte, kiürítette a táskáját, és megbilincselte. Egy szó nélkül. Azonban rosszallása sokat elárult. Bianka nem hagyta, hogy ez kiborítsa. Lysander nem engedett, és ezt csodálta. Felizgatta. Nem lesz könnyű győzelem, feltételezte. Mellesleg, kapcsolatuk során először, Lysander csókot ajánlott neki. Önszántából megcsókolná. De csak akkor, ha visszatette volna a lopott árukat, emlékeztette magát komoran Bianka. Nem kellett lángésznek lennie ahhoz, hogy kitalálja, az angyal meg akarja változtatni. Hogy a saját életmódjára idomítsa. Pontosan ez volt az, amit ő is csinálni akart a férfival. Ami azt jelentette, hogy Lysander is ugyanolyan kétségbeesetten kívánta őt, mint ő az angyalt. Azt is jelentette, hogy itt volt az idő, hogy a következő szintre emeljék a játékot. Mindenesetre nem Bianka lesz az, aki beadja a derekát. Az a hat óra, amit rácsok mögött töltött, időt adott neki, hogy gondolkodjon. Hogy kialakítson egy stratégiát. Fütyörészett, miközben lekanyargott a rendőrőrs lépcsőin. Lysander végül letette érte az óvadékot, de nem maradt ott, hogy beszéljen vele. Nos, nem is kellett neki. Bianka tudta, hogy követi. Otthon lezuhanyozott, elidőzött a forró vízsugárban, sokkal lassabban szappanozva be magát és simogatva a melleit és a lába között játszadozva, mint az szükséges lett volna. Sajnálatos módon Lysander nem jelent meg. De nem számít. Abban az esetben, ha a zuhany nem hozta volna hangulatba az angyalt, Bianka elolvasott néhány bekezdést kedvenc romantikus regényéből. És abban az esetben, ha ez nem hozta volna hangulatba Lysandert, feldíszítette a köldökét a kedvenc himbálózó gyémántjával,

95

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal egy szoros ujjatlan felsőbe és egy szoknyába öltözött, és térdig érő csizmát húzott, és a legközelebbi sztriptíz bárba hajtott. – Csak néhány napom maradt. Aztán Budapestre utazok Gwen esküvőjére, és te nem vagy meghívva. Hallasz? Próbálj csak meg eljönni, és pokollá teszem az életedet! Szóval, ha le akarsz támadni, itt az ideje! – mondta, ahogy kiszállt az autóból. Lysander megint nem jelent meg. Bianka csaknem felsikított a frusztrációtól. Ezidáig stratégiája szívás volt. Mit csinál az angyal? Az éjszaka hűvös volt, de a klubban mégis meleg meg fülledtség volt, a székek tömve férfiakkal. A színpadon egy vörös hajú – nyilvánvalóan nem természetes vörös – mozgott egy rúd körül. A fények homályosak voltak, és füst volt a levegőben. – Fogsz táncolni, kedves? – kérdezte valaki Biankától. – Nem. Jobb dolgom is van annál. – Mindazonáltal elcsórta az idegen pénztárcáját, elcsent egy sört a bárból, és letelepedett egy asztalhoz a hátsó sarokban. Egyedül. – Élvezd! – suttogta Lysandernek, az üveget az egészségére emelve. – Nem szégyelled magad? – morogta hirtelen a háta mögül. Végre! Bianka testében minden izom ellazult, még akkor is, ha vére felhevült a tudattól. De nem fordult meg, hogy szembenézzen az angyallal. Akkor látná a győzelmet Bianka szemében. – Te mindkettőnk helyett eléggé szégyenkezel. Lysander felhorkant. – Nem úgy tűnik. – Igazán? Nos, akkor engedj fel egy kicsit! Szeretnél egy öl táncot? – felemelte a pénzt, amit elemelt. – Biztos vagyok benne, hogy a színpadon lévő vörös szívesen hozzád dörgölőzne. Lysander nagy keze Bianka vállára telepedett, lenyomva azt. – Vagy talán szeretnél egy sört? – Valóban szeretnék – mondta az idegen, akit meglopott, most már az asztala elől. A férfi belenyúlt a farzsebébe. A szemöldökét ráncolta.

96

Gena Showalter – Hé, eltűnt a tárcám. – Pillantása a kis barna bőrtárcára esett, ami Bianka asztalán hevert. Még jobban ráncolni kezdte a szemöldökét. – Ez úgy néz ki, mint az enyém. – Milyen furcsa – mondta Bianka ártatlanul. – Szóval szeretnéd, ha vennék neked egy sört, vagy sem? Lysander szorítása erősödött. – Add vissza neki a tárcáját, és megcsókollak! A levegő Bianka torkán akadt. Istenek, akarta Lysander csókját. Jobban, mint bármi, amit valaha akart. A férfi ajka puha volt, íze dekadens. És ha megengedné, hogy megcsókolja, nos, tudta, meg tudná győzni az angyalt, hogy más dolgokat is tegyen. De azt mondta: – Lopd el az óráját, és megcsókollak! – Miről beszélsz? – kérdezte a pasas a szemöldökét összevonva. – Kinek az óráját lopjam el? Bianka a szemeit forgatta, azt kívánva, bárcsak elhessegethetné a fickót. Lysander lehajolt, és a kezébe vette Bianka melleit. Reszketés futott végig rajta, mellbimbói megkeményedtek, a férfiért kiáltottak. Édes mennyország. A gyomra megremegett, féltékeny volt a melleire, azt akarta, hogy az érintés lejjebb csússzon. – Add vissza neki a tárcát! Hirtelen pont ezt akarta csinálni. Bármit, hogy többet kapjon Lysanderből, és ebből a fülledt oldalából. Amúgy sem volt szüksége a pénzre. Várjunk csak! Beadni a derekát? Kiegyenesedett. – Nem, én… – Az egész testedet végigcsókolom – tette hozzá Lysander. Óóó. A pokolba is! Lysander is úgy döntött, hogy a következő szintre emeli a játékukat. A fenébe, a fenébe, a fenébe. Nem veszíthet. Ha mégis, Lysander szexszel tartaná az ellenőrzése alatt. Elvárná tőle, hogy olyan jó legyen, mint ő. Átkozottul minden egyes pillanatban. Nem lenne több lopás, több káromkodás, több móka. Nos, kivéve mikor ágyban vannak – de elvárná a férfi, hogy ott is jókislány legyen?

97

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal Az élet unalmas és bűnmentes lenne, mindaz, amire a hárpiákat tanítják, hogy küzdjenek ellene. Bianka remegő lábakon állt, és megfordult, hogy végül szembenézzen Lysanderrel. Az angyal keze elhúzódott tőle. Bianka megpróbált nem felnyögni csalódottságában. A férfi arckifejezése üres volt. Ő is kiürítette a sajátját, kinyúlt, és a kezébe vette az angyalt. Noha nem mutatott ki érzelmeket, Lysander nem tudta elrejteni keménységét. – Lopj el valamit, bármit, és végigcsókollak. – Bianka hangja rekedtessé mélyült. – Emlékszel a legutóbbi alkalomra? A számba élveztél, és minden egyes pillanatát szerettem. Lysander orrlyukai kitágultak. – Igen! – a mögötte álló pasas felkiáltott. – Adj öt percet, és ellopok valamit. – Téged nem lehet megnevelni, igaz? – kérdezte mereven Lysander. – Nem – mondta Bianka, de hirtelen nem volt kedve mosolyogni. Lemondás volt Lysander hangjában. Megint túlságosan erőltette a férfit? Itt fogja hagyni? Sosem tér vissza? – Habár ez nem jelenti azt, hogy fel kellene hagynod a próbálkozással. – Várj! Minek a próbálkozásával? – kérdezte az idegen összezavarodva. Istenek, mikor lép már le? – Lysander – ösztökélte. – Nem így hívnak. – Kopj le! – morogta Bianka. Lysander felemelte tekintetét, és összevonta az emberre. Majd Bianka lépéseket hallott. Az angyala nem mondott semmit, nem fedte fel magát, de valahogy képes volt elérni, hogy az ember elmenjen. Olyan erővel rendelkezett, melyről Bianka nem is tudott. Miért volt ez még izgatóbb? – Ha nem adod vissza a tárcát, én meg nem lopok el semmit, az hová vezet? – kérdezte Lysander.

98

Gena Showalter – Háborúba. Nem tudom, veled mi a helyzet, de én a legjobb csatáimat az ágyban vívom – mondta Bianka, majd karját Lysander nyaka köré fonta.

99

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal

Tizedik fejezet A

SZÉL CSAPKODTA BIANKA HAJÁT, és tudta, hogy Lysander elrepíti valahova azokkal a fenséges szárnyaival. Lehunyta a szemét, túlságosan el volt foglalva azzal, hogy élvezze a férfit – végre! –, hogy érdekelje, hová viszi az angyal. A nyelvük szerelmeskedett egymással. Lysander keze megragadta a csípőjét, ujjai határozottan szorították. Aztán Bianka eldőlt, egy hűvös, puha matrac nyomódott a hátának. Lysander súlya élvezetesen szögezte oda. És nem szabadott volna élvezetesnek lennie. Ez nem olyan pozíció volt, amit megengedett. Soha. Leszorította a szárnyát, és az volt az ereje forrása. Nélküle csaknem olyan gyenge volt, mint egy ember. De Lysanderrel volt, aki túlságosan is tisztességes, és úgy tűnt, Bianka örökre akarta a férfit. És amennyire bizalmatlan volt az angyal az ilyesféle dolgokkal kapcsolatban, attól félt, hogy bármilyen korholás azt eredményezné, hogy elszáll. Mellesleg Lysander így bármit megtehet vele, amit csak akar… – Senki sem léphet be – mondta Lysander érdes hangon. Bianka felnyögve a férfi derekára fonta a lábait, megdöntötte a fejét, hogy új csókot kapjon, és élvezte, ahogy Lysander nyelve mélyebbre nyomul. Mint a villám, a férfi aztán gyorsan tanult. Nagyon gyorsan. Most már szakértője volt a csókolózásnak. A legjobb, akivel Biankának valaha dolga volt. Mire végez a férfival, az minden érzéki dologban szakértő lesz. Lysander kemény, hosszú és vastag farka Bianka combjainak találkozásához nyomódott. Érezte minden egyes centiméterét az angyal

100

Gena Showalter puha köpenyének anyagán keresztül. Karja beborította Biankát, és mikor kinyitotta a szemét – az angyal felhőjén voltak, jött rá – látta, hogy Lysander széttárta arany szárnyát, takarót formálva felettük. Bianka összeborzolta kezével a férfi haját, és elhúzódott a csókból. – Bajba fogsz kerülni emiatt? – kérdezte Bianka zihálva. Várjunk csak! Hogy mi? Ez a gondolat meg honnét jött? Lysander összevonta a szemét. – Érdekel? – Nem – hazudta egy vigyort magára erőltetve. Nem, nem és nem! Ez nem hazugság. – De egy kis extra veszélyt ad a dologhoz, nem gondolod? – Tessék. Máris jobb. Ez már sokkal inkább normális önmaga. Nem szerette a férfi jóságát, nem akarta védeni azt, és biztonságban tudni az angyalt. Vagy mégis? – Nos, nem fogok bajba kerülni. – Tenyerét Bianka homlokára simította, bezárva őt, és áthelyezve saját súlyát. – Ha ez az egyetlen oka annak, hogy itt vagy, akkor elmehetsz. Milyen szenvedélyesnek tűnt. – Milyen érzékenyek vagyunk, angyal! – Ujját beleakasztotta a férfi ruhájának nyakába, és megrántotta. Az anyag könnyedén széthasadt. De ahogy a kezében tartotta, az elkezdte összeszőni magát. A szemöldökét ráncolva újra széttépte, ezúttal keményebben, míg elég nagy rés nem lett rajta, hogy az anyagot félrelökve megmutassa a férfi vállát és karját. – Csak ugrattalak. Lysander mellkasa pompás volt. Egy műalkotás. Izmos és napcsókolta és szőrtelen. Bianka megemelte a fejét, és megnyalta a férfi pulzusát a nyakánál, majd végigrajzolta a kulcscsontját, aztán az egyik mellbimbójánál körözött. – Ez tetszik? – Forró. Nedves – mondta reszelős hangon, szemhéját szorosan lehunyva. – Igen, de tetszik? – Igen.

101

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal Bianka addig szívta az egyik mellbimbóját, amíg Lysander zihálni nem kezdett, majd végigcsókolta a szívás helyét. A gyönyör remegése rázta meg az angyalt, amitől büszkeség áradt keresztül Biankán. – Miért kívánsz engem, angyal? Miért érdekel, hogy jó vagyok–e vagy sem? Szünet. Kínzó… – A bőröd… Bianka testében minden egyes izom megfeszült, és felpillantott a férfira. – Szóval bármelyik hárpia megtenné? – megpróbálta elrejteni sértettségét, de nem igazán sikerült neki. A gondolat, hogy egy másik hárpia – a pokolba is, egy másik nő, halhatatlan vagy sem – leli örömét a férfiban, felkorbácsolta legbűnösebb hajlamait. Karmai meghosszabbodtak, fogai kiélesedtek. Vörös köd pettyezte látását. Enyém, gondolta. Megölne bárkit, aki megérinti a férfit. – Mindegyikünknek ilyen a bőrünk, ugye tudod? – A szavak torokhangon törtek elő, kaparták a torkát. Lysander szempillái szétnyíltak, ahogy kinyitotta a szemét. Pupillái kitágultak, arckifejezése olyan érzéstől feszült, melyet Bianka nem ismert fel. – Igen, de csak a tiedtől esem kísértésbe. Miért van ez? – Óóó – először csak arra tudott gondolni, hogy ezt válaszolja, dühe teljesen elpárolgott. De válaszolnia kellett, valami könnyedre, egyszerűre kellett gondolnia. – Kérdésedre válaszolva, azért kívánsz engem, mert bámulatos vagyok. És tudod mit? Nagyon boldoggá foglak tenni, hogy ezt mondtad, harcos. Harcos, nem angyal. Bianka korábban sosem hívta így. Miért? És miért most? – Nem. Én foglak boldoggá tenni. – Lysander széttépte Bianka felsőjét, ugyanúgy, ahogy a nő tépte szét az ő köpenyét. Nem viselt melltartót, és mellei kiszabadultak. Újabb remegés futott keresztül Lysanderen, ahogy lehajtotta a fejét.

102

Gena Showalter Megnyalta és megszívta az egyik bimbót, ahogy a nő is csinálta vele, majd a másikat, gyönyörködve. Ízlelgetve. Bianka hamarosan ívbe feszítette magát, és Lysanderen vonaglott, arra vágyva, hogy a férfi szája valahol máshol legyen. Bőre érzékennyé vált, teste kétségbeesetten vágyott az enyhülésre. És mégsem akarta siettetni a férfit. Továbbra is attól félt, hogy elijeszti az angyalt. De a fenébe is, ha nem siet, nem érinti meg a lába között, abba belehal. – Lysander – mondta remegő lélegzetvétellel. A férfi szárnya mindkét karját simogatta, fel és le, csiklandozva, cirógatva, amitől libabőrössé vált. Szentséges pokol, nagyon jó volt. Olyan átkozottul jó. Lysander teljesen felemelkedett róla. – M… mit csinálsz? Nem mondtam, hogy hagyj itt – mondta Bianka rekedten, súlyát a könyökére támasztva. – Az akarom, hogy semmi se legyen kettőnk között. – Letolta köpenyét a lábán, míg káprázatosan meztelen nem lett. Nedvesség csillant a farka hegyén, és Biankának folyni kezdett a nyál a szájában tőle. Lysander kinyúlt, megragadta a nő csizmáját és letépte. A farmerja gyorsan követte. Bianka természetesen nem viselt bugyit. Lysander pillantása csak úgy itta, és tudta, mit lát a férfi. Kipirult, csillámló bőrét. A sajgó pontot a lábai között. Rózsaszínes mellbimbóit. – Minden egyes négyzetcentimétert meg akarok érinteni és ízlelni – mondta Lysander, és majdhogynem rázuhant, mintha akaratereje, hogy ellenálljon, teljesen magára hagyta volna. – Érints és ízlelj meg minden négyzetcentimétert legközelebb. – Kérlek, add, hogy legyen legközelebb! Megpróbálta lábait Lysander csípője köré fonni. – Nekem most van szükségem enyhülésre. Lysander megragadta a térdénél fogva, és széttárta a lábait. Bianka feje hátracsuklott, haja összegubancolódott körülötte, és Lysander utat csókolt a melleihez, majd a hasához. Elidőzött a köldökénél, míg Bianka nyögni nem kezdett.

103

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – Lysander – mondta ismét. Rendben. Bevállalja, ha kell. Ha az angyal meg akarja ízlelni, akkor megízlelheti. – Többet! Többre van szükségem! Ahelyett, hogy Lysander megadta volna neki, mozdulatlanná vált. – Én… gondoskodtam magamról, mielőtt követtelek ma – vallotta be elvörösödő arccal. – Azt gondoltam, ettől majd ellen tudok állni neked. Bianka szeme elkerekedett, megdöbbenés áradt szét benne. – Kielégítetted magad? Merev biccentés. – Rám gondoltál? Újabb bólintás. – Ó, bébi! Ez jó! El tudom képzelni, és imádom, amit látok. – Kezével a farkán, amit fel és le simogat, lehunyt szemmel, arcvonásai vággyal teli, teste enyhülésre várva megfeszül. Szárnyát széttárja, miközben térdre borul a túlságosan is nagy gyönyörtől. Miközben elméjében elképzeli Biankát meztelenül. – Mire gondoltál közben, mit csinálsz? Újabb szünet. Habozó válasz. – Megnyallak. A lábaid között. Megízlellek, ahogy mondtam. Bianka ívbe feszítette a hátát, kezei lesiklottak a combjára. Noha Lysander máris széttárta a lábait és úgy tartotta, Bianka még széjjelebb nyitotta őket. – Akkor csináld! Nyalj meg! Annyira vágyom rá! Érezni akarom a nyelvedet magamon! Látod, milyen nedves vagyok? Lysander felszisszent, ahogy levegőt vett. – Igen. Igen. – Lehajolt, Bianka bokájánál kezdte, és végigcsókolta felfelé, elidőzve a nő térdhajlatánál. – Kérlek! – mondta Bianka, annyira a határon volt, hogy kész volt felsikítani. – Kérlek! Tedd meg! – Igen – suttogta újra Lysander. – Igen. – Végre fölé helyezkedett, szája pozícióba helyezkedett, készen. Nyelve megpöckölte. Majd, édes kontaktus.

104

Gena Showalter Bianka számított az érintésre, de semmi sem készíthette fel annak tökéletességére. Tényleg felsikoltott, megremegett. Még többért könyörgött. – Igen, igen, igen. Kérlek, kérlek, kérlek! Először Lysander csupán csak nyaldosta, jóváhagyóan morgott Bianka ízétől. Köszönet az isteneknek. Vagy Istennek. Vagy akárkinek, aki felelős ezért a férfiért. Ha Lysander nem akarná őt így, Bianka nem volt benne biztos, mit tenne. Abban a pillanatban, azt akarta – arra volt szüksége –, hogy mindaz legyen, amire a férfi vágyik –, amire annak szüksége van. Azt akarta, hogy az angyal minden egyes porcikája után sóvárogjon, ugyanúgy, ahogy ő is sóvárgott Lysander minden egyes porcikája után. Még a jósága után is? Igen, gondolta, végre beismerve. Igen. Jelenleg nem védekezett; egészen a lelkéig le volt csupaszítva. Az angyal jósága valahogy egyensúlyba hozta őt. Bianka harcolt ellene – és továbbra sem tervezte, hogy megváltozzon –, de túlságosan ellentétesek voltak, és valójában kiegészítették egymást, mindketten megadták a másiknak azt, amiben az hiányt szenvedett. Bianka esetében a tudást, hogy vannak dolgok, melyeket megéri komolyan venni. Lysanderében, hogy nem bűn szórakozni. – Bianka – nyögte a férfi. – Mondd meg, hogyan… mit… – Még többet. Ne állj meg! Hamarosan a férfi nyelve ki-be járt benne, a szexet utánozva. Bianka megmarkolta a lepedőt, öklébe szorítva azt. Vonaglott, találkozott Lysander minden egyes lökésével. Ismét felkiáltott, felnyögött, és még többért könyörgött. Végül darabjaira hullott. Megharapta az alsó ajkát, míg vért nem érzett. Fehér fény táncolt a szeme előtt – a bőréből, döbbent rá. Bőre olyan ragyogó volt, hogy majdnem vakított, sugárzott, mint egy lámpa, és ilyen korábban még sosem fordult elő vele. Aztán Lysander feltűnt felette.

105

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – Nem vagy termékeny – mondta reszelős hangon. Izzadtság gyöngyözött rajta. Ettől Bianka kóválygó elméje megállt. – Tudom. – Szavai ugyanolyan nehézkesek voltak, mint az angyalé. A hárpiák évente csak egyszer voltak termékenyek, és neki nem most volt itt az ideje. – De te honnét tudod? – Érzem. Mindig tudom az ilyesmit. Tehát… készen állsz? – kérdezte, és Bianka hallotta a bizonytalanságot a férfi hangjában. Biztosan nem ismeri a helyes etikettet, a drága szűz. Meg fogja tanulni. Biankával nem volt etikett. Azt csinálni, ami jólesik, volt az egyetlen dolog, ami hajtotta. – Még nem. – Tenyerét a férfi vállára helyezte, és a hátára nyomta a férfit, vigyázva annak szárnyára. Lysander nem ellenkezett, vagy küzdött vele, ahogy lovagló ülésben a csípőjére ült, és megragadta a farkát a tövénél. Bianka szárnya csapkodni kezdett örömében, hogy kiszabadult. – Jobb? Lysander megnyalta az ajkát, bólintott. Szárnyai felemelkedett, beborította Biankát, simogatta. Bianka feje lebukott, hosszú haja csiklandozta Lysander combját. Megremegett. Lysander meg fogja bánni? – tűnődött el hirtelen Bianka. Nem akarta, hogy a férfi meggyűlölje, amiért feltehetően tönkreteszi. – Készen állsz? – kérdezte. – Amint megtörtént, nincs visszaút. – Ha az angyal nem áll készen, nos, akkor Bianka… várni fog, döbbent rá. Igen, várni fog, amíg készen nem áll. Csak ő kell neki. Senki más. Teste csak ezt a férfit akarja. – Ne állj le! – parancsolta a nőt utánozva. Egy vigyor bontakozott ki. – Óvatos leszek veled – biztosította a férfit. – Nem fogok fájdalmat okozni. A férfi ujjai a csípőjén köröztek, majd felemelte, míg a farka végéhez nem helyezte. – Az egyetlen dolog, amivel fájdalmat tudnál okozni, ha így hagysz. – Esély sincs rá – mondta, és rácsúszott egészen tövig.

106

Gena Showalter Lysander ívbe feszült, hogy összeolvadjanak, kitöltve Biankát teljes hosszával, szemét lehunyta, és fogai csaknem átrágták magukat az ajkán. Tökéletesen kitöltötte a nőt, éppen a megfelelő helyen érintve Biankát, aki ismét kétségbeesetten kereste az enyhülését. De megállt, a férfi élvezete sokkal fontosabb volt neki a sajátjánál. Akármi volt is az oka. – Mondd meg, ha készen állsz, hogy én… – Mozogj! – kiáltotta Lysander, olyan magasra lökve a csípőjét, hogy felemelte vele Bianka térdét a matracról. A gyönyörtől felnyögve Bianka mozogni kezdett, fel és le, csúszkált a férfi erekcióján. Lysander vad volt alatta, mintha ez alatt a sok év alatt bepalackozta volna szenvedélyét, és hirtelen megállíthatatlanul kirobbant volna belőle. Hamarosan ez sem volt elég számára. Elkezdte belülről döngetni, és Bianka imádta. Imádta a férfi hevességét. Mindössze arra volt képes, hogy folytassa a lovaglást, végigcsúszva rajta, zihálva. Körmei a férfi mellkasába vájtak, nyögései keveredtek az angyaléval. És mikor Bianka elérte második orgazmusát, Lysander is vele tartott, felordítva, megfeszülő izmokkal. Megragadta a nyakánál fogva, és lerántotta Biankát, ajkuk összekapcsolódott. Fogaik összekoccantak, ahogy a férfi ősi módon, vadul csókolta. Olyan csók volt, ami ismét csak a lelke legmélyéig lecsupaszította Biankát, és ott hagyta kíméletlenül, megkínzottan. Szédülve. Lysander tényleg a kísérője, gondolta kábultan Bianka. Most már nem tagadhatta. Lysander ez volt a számára. Bianka egyetlene. Nélkülözhetetlen társa. Angyal vagy sem. Elnevette magát, és meglepődött, milyen gondtalannak hangzott. A nagyszerű szex megszelídítette. Jellemző. Ezek után egyetlen férfi sem lesz rá képes. Soha. Bianka tudta, érezte. Zihálva, izzadtan a férfi mellkasára zuhant. Megijedt. Hirtelen sebezhetővé vált. Lysander hogyan érzett iránta? Nem fogadta el őt, és mégis neki ajándékozta a szüzességét. Ez biztosan azt jelentette, hogy

107

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal kedveli, ahogy ő is a férfit. Ez biztosan azt jelentette, hogy maga mellett akarja tudni. Lysander szíve a mellkasában dübörgött, és Bianka elvigyorodott. Biztosan. – Bianka – mondta a férfi erőtlenül. Bianka ásított, sokkal jóllakottabb volt, mint eddig valaha. A kísérőm. Lehunyta szemét, szemhéja hirtelen túl nehéz volt, hogy nyitva tartsa. Kimerültség áradt szét benne, olyan intenzíven, hogy nem tudta leküzdeni. – Beszéljünk… később – válaszolta, és élete legbékésebb álmába sodródott.

108

Gena Showalter

Tizenegyedik fejezet L

YSANDER ÓRÁKIG A KARJÁBAN TARTOTTA Biankát, csodálva, és mégis aggódva, miközben az aludt, – ez volt az, ami után a nő a legjobban sóvárgott a világon, és ő megadta neki. Tudta, hogy ez mit jelent, tudta, milyen nehéz volt egy hárpiának leengedni védelmét, és egy másik előtt aludni. Azt jelentette, hogy bízik benne, hogy Lysander megvédi, biztonságban tartja. És Lysander örült neki. Meg akarta védeni Biankát. Még saját magától is. De képes rá? Nem tudta. Annyira különbözőek voltak. Vagyis, ameddig ágyba nem kerültek. El sem hitte, mi történt az imént. Az érzések teremtményévé vált, elemi ösztönei számítottak csak. Az élvezet… nem hasonlított semmihez sem, amit eddig átélt. Bianka íze olyan volt, mint a méz, bőre olyan puha, hogy az örökkévalóság hátralévő részében magán akarta érezni. A nő ziháló nyögései – még a sikolyai is – cirógatták a fülét. Minden egyes pillanatát imádta. Ha csatába hívták volna, nem hitte, hogy képes lett volna itt hagyni Biankát. De miért ő? Miért ő az, aki meghódította? Bianka minden egyes alkalommal hazudott neki. Mindazt testesíti meg, amit megvet. És Biankát mégsem veti meg. Minden egyes vele töltött pillanattal csak még többet akar. Minden, amit a nő tesz, felizgatja. A gyönyör, amit Bianka a karjaiban talált meg… a nő szemérmetlen, gátlásoktól mentes volt, és megkövetelte mindazt, amit Lysandernek meg kellett adnia neki.

109

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal Akkor is ennyire a rabjává vált volna a nőnek, ha az feddhetetlen életet él? Ha sokkal illedelmesebb lenne? Nem hitte. Pontosan úgy szerette Biankát, amilyen volt. Miért? Tűnődött ismét. Mire Bianka lustán, érzékien elnyúlt Lysanderen, még mindig nem volt meg rá a válasza. És azt sem tudta, mihez kezdjen a nővel. Azt máris bebizonyította, hogy nem képes egyedül hagyni őt. És most, hogy minden egyes porcikáját ismerte, még inkább lehetetlenség lesz ellenállni neki. – Lysander – mondta Bianka a pihenéstől fátyolos hangon. – Itt vagyok. Bianka kipislogta a szemét, hirtelen felegyenesedett. – Elaludtam! – Tudom. – Igen, de én elaludtam. – Kezével végigdörzsölte gyönyörű arcát, megfordult, és lepillantott Lysanderre sebezhető elképedéssel. – Szégyellnem kellene magamat, de mégsem. Mi a baj velem? Lysander felnyúlt, és ujjhegyével végigrajzolta Bianka megduzzadt ajkát. Milyen erősen csókolta meg a nőt? – Én… sajnálom – mondta. – Egy pillanatra elvesztettem az önuralmam. Nem kellett volna magamévá tennem téged ilyen… Bianka megcsippentette a férfi ujját, az önvádja úgy tűnt, elolvadt a szórakozás érdekében. – Hallod, hogy panaszkodok miatta? Lysander ellazult. Nem, nem hallotta panaszkodni. Valójában tökéletesen kielégültnek tűnt. És ezt ő érte el. Ő okozott neki örömet. Elöntötte a büszkeség. Büszkeség – egy ostoba érzés, mely gyakran vezetett a férfi bukásához. Így fog Bianka miatt elbukni? Mint Lysander megkísértője, Bianka el fogja érni, hogy elbukjon. Bianka egy sóhajjal visszahanyatlott rá. – Hirtelen olyan komollyá váltál. Akarsz beszélni róla? – Nem. – Akarsz bármiről is beszélni?

110

Gena Showalter – Nem. – Nos, milyen kár – zsörtölődött, de Lysander hallotta az elégedettséget a hangjában. Élvezte, hogy olyan dolgokra vette rá, amiket Lysander nem akart megtenni – vagy nem gondolta, hogy meg akar tenni? – Mert beszélni fogsz. Sokat. Kezdheted is azzal, hogy először miért raboltál el. Tudom, hogy meg akartál változtatni, de miért engem? Még most sem tudom. Nem kellene elmondania neki; Bianka már így is túl nagy hatalommal bír felette, és azáltal, hogy megtudja az igazat, csak még jobban megnőne ez a hatalom. De Lysander azt is akarta, hogy Bianka megértse, mennyire kétségbe volt esve. – Kötelességem lényege, hogy békefenntartó vagyok, és mint ilyen, hébe-hóba pillantást kell vetnem az Alvilág Urainak életére, gondoskodnom kell róla, hogy engedelmeskedjenek a mennyek törvényének. Láttalak… velük. És ahogy a mai tetteimmel bizonyítottam, rádöbbentem, hogy te vagy az egyetlen kísértésem. Az egyetlen dolog, ami elszakíthat engem a helyes utamról. Bianka megint felült, ismét szembenézett Lysanderrel. Szeme elkerekedett az… örömtől? – Tényleg? Egyedül én vagyok képes a vesztedet okozni? Lysander a homlokát ráncolta. – Ez nem jelenti azt, hogy meg is kell próbálnod! Bianka nevetve lehajolt és megcsókolta. Mellei a mellkasának nyomódtak, ismét felhevítve a vérét olyan módon, amire csak a nő volt képes. De felhagyott azzal, hogy küzdjön ellene, felhagyott az ellenállással. – Nem így értettem. Azt hiszem, csak tetszik, hogy fontos vagyok neked. – Bianka arca hirtelen kipirult. – Várj! Nem is így értettem. Azt próbálom mondani, hogy megbocsátok, amiért idesuhantál velem az égben lévő palotádba. Ha a helyzet fordított lenne, én is ugyanezt tettem volna veled.

111

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal Lysander nem számított rá, hogy ilyen könnyen megbocsátást nyer. Nem Biankától. Még jobban összeráncolta a homlokát, kezébe vette a nő arcát, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. – Miért vagy itt velem? Tudom, hogy nem vagyok olyan, akit a fajtád elfogadhatónak tekint. Bianka vállat vont, a mozdulat kissé merev volt. – Azt hiszem, te meg az én kísértésem vagy. Lysander most már értette, miért vigyorodott el a nő az ő kijelentésén. Elégedett nevetéssel akart felkiáltani. – Ha együtt leszünk… – Elhallgatott, várt. Mikor Lysander bólintott, ellazult és folytatta. – Akkor azt hiszem, hogy csak az erkölcstelenektől lophatok. Ez egy engedmény volt. Egy engedmény, amiről úgy gondolta, Bianka sosem tenne meg. Valóban kedvelnie kell. Biztosan több időt akar vele tölteni. – Nos, figyelj – mondta Bianka. – A húgom egy hét múlva férjhez megy, ahogy korábban is mondtam már neked. Szeretnél, öhm, velem jönni? A vendégemként? Tudom, tudom. Későn szólok. De nem szándékoztalak meghívni. Úgy értem, te angyal vagy. – Undor hallatszott a hangjában. – De úgy szeretkezel, mint egy démon, úgyhogy azt hiszem, nem is tudom, mutogatnom kellene téged. Lysander kinyitotta a száját, hogy válaszoljon. Hogy mit mondana, nem tudta. Nem beszélhetnek másoknak a kapcsolatukról. Soha. De egy hang megállította. – Lysander. Itthon vagy? Lysander azonnal felismerte a beszélőt. Raphael, a harcos angyal. A pánik szinte fojtogatta. Nem hagyhatja, hogy a férfi így lássa. Nem hagyhatja a fajtájából senkinek sem, hogy egy hárpiával lássák. – Beszélnünk kell Olíviáról – mondta Raphael. – Beléphetek a lakhelyedbe? Van valamiféle akadály, ami meggátol benne. – Még nem – kiáltotta Lysander. Pánik volt a hangjában? Korábban sosem tapasztalta, így hát nem tudta, hogyan küzdje le. – Várj meg! Megyek. – Felült, és lecsúszott az ágyról, el Biankától. Felmarkolta a

112

Gena Showalter ruháját, vagyis inkább a darabjait a padlóról, és maga köré csavarta. Azonnal összeszőtte magát Lysanderen. Az anyag még meg is tisztította, eltüntetve Bianka illatát. Az utóbbi, átkozódott magában, jobb lesz így. – Engedd be! – mondta Bianka, hanyagul maga köré tekerve a lepedőt. – Engem nem zavar. Lysander továbbra is háttal állt neki. Nem akarom, hogy meglásson. – Ne aggódj. Eltakartam szemtelen meztelenségemet. Lysander nem felelt. Biankától eltérően ő nem hazudna. És ha nem hazudik a nőnek, akkor meg fogja bántani. És azt sem akarta. – Szóval hívd csak be – mondta nevetve. – Látni akarom, hogy az összes angyal úgy néz-e ki, mint aki bűnös, de szentként cselekszik. – Nem. Nem akarom, hogy jelenleg idebent legyen. Kimegyek, hogy találkozzak vele. Te itt maradsz! – mondta. Továbbra sem nézett a szemébe. – Várj! Te féltékeny vagy? Lysander nem felelt. – Kérlek, maradj csendben. A felhő falai vékonyak. – Maradjak… csendben? – Egy pillanat azzal a csenddel telt el, amit kért. Csakhogy nem tetszett neki. Lysander ruha suhogását hallotta, éles levegővételt. – Nem akarod, hogy tudja, hogy itt vagyok, igaz? Szégyellsz engem – mondta Bianka, nyilvánvalóan megbotránkozva. – Nem akarod, hogy a barátod tudja, hogy velem voltál. – Bianka. – Ne! Ne merészelj megszólalni! – Minden egyes szóval Bianka hangja felerősödött. – Hajlandó lettem volna elvinni téged a húgom esküvőjére. Annak ellenére, hogy tudom, a családom kinevetne, vagy undorodva nézne rám. Hajlandó lettem volna adni neked egy esélyt. Adni magunknak egy esélyt. De te nem. Te rejtegetni akartál. Mintha valami szégyenletes dolog lennék. Megperdült, düh égette. Dühös volt Biankára, dühös volt saját magára.

113

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – Szégyenletes vagy. Olyan lényeket ölök, mint amilyen te is vagy. Nem szeretek beléjük! Bianka nem szólt semmit. Csak nézett fel rá elkerekedett, megbántott szemekkel. Annyira megbántódva, hogy Lysander valójában hátratántorodott. Éles fájdalom nyilallt a mellkasába. De miközben figyelte, Bianka fájdalma olyan dühvé alakult át, ami messze felülmúlta a sajátját. – Akkor hát ölj meg! – morogta Bianka. – Tudod, hogy nem foglak. – Miért? – Mert. – Hadd tippeljek! Mert mélyen legbelül, még mindig azt hiszed, hogy meg tudsz változtatni. Azt hiszed, azzá a tiszta, erkölcsös nővé válok, akivé szeretnéd, ha válnék. Nos, ki vagy te, hogy megmondd, ki erkölcsös, és ki nem? Lysander csupán felvonta egyik szemöldökét. A válasz nyilvánvaló volt, és nem volt szükség rá, hogy kimondják. – Azt mondtam neked, hogy mostantól csak az erkölcsteleneket bántom, igaz? Nos, meglepetés! A kezdetektől fogva ezt csinálom. A pite, amit láttál, hogy megettem? Az étterem tulaja csal a kártyában, olyan pénzt vesz el, ami nem az övé. A tárca, amit elloptam? Egy olyan férfitól emeltem el, aki csalja a feleségét. Lysander csak pislogott rá, bizonytalan volt, vajon jól hallotta–e. – Ezt miért tartottad titokban előttem? – Miért kellene, hogy ez megváltoztassa, hogy mit érzel irántam? – Elhajította a lepedőt, és felállt, dicsőséges meztelenségében. Bőre még mindig ragyogott, sokszínű fény tükröződött vissza rajta – megérintette azt a bőrt. Sötét haj omlott le Bianka hátán – megszorította azt a hajat. – Veled akarok lenni – mondta. – Igazán. De titokban kell maradnia. – Ugyanezt gondoltam. Addig, míg meg nem tettük, amit az imént csináltunk – mondta, miközben sietősen felöltözött. Bianka ruhái nem olyanok voltak, mint Lysanderé, nem javították meg magukat, így az a szétszakított felső többet mutatott meg, mint amennyit eltakart.

114

Gena Showalter Lysander újra próbálkozott. Próbálkozott, hogy Bianka megértse. – Bianka, te mindaz vagy, amit a fajtám ellenez. Harcosokat képzek ki, hogy démonokat vadásszanak le, és öljenek meg. Mit mondana az rólam, ha magammal vinnélek, mint társamat? – Jobb kérdés is van ennél. Mit mondana nekik, hogy elrejted a bűnödet? Mert így tekintesz rám, nemde? A bűnödként. Olyan álszent vagy! – Elviharzott a férfi mellett, óvatosan, nehogy megérintse. – És én nem leszek együtt egy álszenttel! Az rosszabb, mint egy angyallal lenni. Lysander azt gondolta, hogy ki akar vágtázni Raphaelhez, és kérkedni a jelenlétével. Megdöbbentő módon nem tette. És mivel Lysander nem parancsolta meg neki, hogy maradjon, mikor Bianka azt mondta: – El akarok menni – a felhő szétnyílt a lába alatt. Bianka keresztülzuhant az égen, és eltűnt. – Bianka! – kiáltotta. Lysander kitárta a szárnyát, és leugrott utána. Elhaladt Raphael mellett, de ezen a pontom már ez sem érdekelte. Csak biztonságban akarta tudni Biankát – és eltüntetni a fájdalmat és dühöt a nő arckifejezéséből. Bianka fejjel lefelé fordult, hogy növelje lendületét. Lysandernek be kellett húznia a szárnyát a hátába, hogy a sajátját növelje. Végül félúton elkapta, és karját a nő köré fonta; Bianka háta a hasának nyomódott. Nem hadonászott, nem parancsolta meg neki, hogy eressze el, mint ahogy arra Lysander készült. Mikor elérték a nő kunyhóját, egyenesbe hozta magukat, kitárta a szárnyát, és lassított. Még mindig hó borította a földet, és ropogott, ahogy földet értek. Bianka nem húzódott el. Nem rohant el. Olyasmi volt ez is, amire Lysander szintén felkészült. Nyilvánvalóan nagyon keveset tudott a nőről. – Tudod, valószínűleg így a legjobb – mondta határozottan, háttal Lysandernek. A szél az arcának csapkodta a nő haját. – Amúgy is csak a szex utáni izzás mondatta velem azt. Soha nem is kellett volna meghívnom téged az esküvőre. Túlságosan különbözőek vagyunk ahhoz, hogy működjön.

115

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – Hajlandó lettem volna megpróbálni – mondta Lysander összeszorított fogain keresztül. Ne csináld ezt, vetítette ki. Ne írj le bennünket! Bianka jókedv nélkül nevetett fel, és Lysander elcsodálkozott ennek a nevetésnek és annak a különbségén, amit a felhőjén adott ki magából Bianka. Elcsodálkozott rajta és búslakodott miatta. – Nem, te hajlandó lettél volna rejtegetni engem! – Igen. Következésképpen megkíséreltem volna, hogy működjön a dolog. Veled akarok lenni, Bianka. Máskülönben nem követtelek volna. Már a legelején békén hagytalak volna. Nem próbáltam volna megmutatni neked a fényt. – Olyan fellengzős seggfej vagy! – köpte Bianka. – Megmutattad nekem a fényt? Kérlek! Azt akarod, hogy tökéletes legyek! Feddhetetlen. De mi történik, ha elbukom? És el fogok, te is tudod. A tökéletesség egyszerűen nem jellemző rám. Egy napon majd káromolni foglak. Mint most. Cseszd meg! Egy nap majd ellopok valamit, csak azért, mert szép, és mert akarom. Az tönkretenne a szemedben? – Eddig még nem – köpte vissza Lysander. Bianka ismét felnevetett, ez alkalommal barátságtalanabbul, elkeseredetten. – A sálakat, amiket elloptam, gyermekmunkával állították elő. Szóval ez idáig nem is igazán csináltam még semmi retteneteset. De fogok. És tudod mit? Ha te valami émelyítően jó dolgot tennél, nem érdekelt volna. Akkor is el akartalak volna vinni az esküvőre. Ez a különbség kettőnk között. Rossz vagy sem, jó vagy sem, én akartalak téged. – Én is akarlak téged. De nem mindig volt ez a helyzet, és ezt te is tudod. Téged is érdekelne. – Szorított fogásán. – Bianka. Meg tudjuk oldani. – Nem, nem tudjuk. – Végre megfordult, hogy szembenézzen vele. – Az azzal járna, hogy adok neked egy második esélyt, és én nem hiszek a második esélyben.

116

Gena Showalter – Nincs szükségem második esélyre. Csak arra van szükségem, hogy átgondold. Hogy rájöjj, a kapcsolatunknak titokban kell maradnia. – Nem leszek a titkolt szégyenfoltod, Lysander! Az angyal összevonta a szemét. Bianka megpróbálta lefeszegetni a kezét, és ez nem tetszett neki. – Titokban lopsz. Titokban alszol. Ezt miért nem? – Az, hogy nem tudod rá a választ, azt bizonyítja, hogy nem az a harcos vagy, akinek gondoltalak. Legyen szép életed, Lysander! – mondta, kitépte magát a férfi szorításából, és elsétált anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna hátra.

117

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal

Tizenkettedik fejezet L

YSANDER A BUDAPESTI KÁPOLNA HÁTSÓ RÉSZÉBEN ÜLT, észrevétlenül, és Biankát figyelte, ahogy a nő testvéreinek és barátaiknak segített kidíszíteni azt az esküvőre. Éppen virágokat lógatott le a boltíves mennyezetről. Létra nélkül. Napok óta követte, képtelen volt távol maradni. Egy dolgot észrevett: Bianka úgy beszélt és nevetgélt, mintha jól, rendben lenne, de a szikrázás eltűnt a szeméből és a bőréről. És ő tette ezt vele. Rosszabb, a nő egyetlen egyszer sem káromkodott, hazudott, vagy lopott. Ez megint csak az ő hibája. Azt mondta neki, hogy nem méltó hozzá. Túlságosan szégyellte magát Bianka miatt, hogy a saját embereinek beszéljen róla. De nem tagadhatta, hogy hiányzott neki Bianka. Minden hiányzott neki a nővel kapcsolatban. Ennyit tudott. Bianka felizgatta, próbára tette, elemésztette, vonzotta, és érzéseket váltott ki belőle. Nem akart nélküle létezni. Valami puha súrolta a vállát. Alig volt képes elszakítani tekintetét Biankáról, hogy megforduljon, és meglássa, hogy Olívia mellette ül. Mi a fene ütött belé? Meg sem hallotta, hogy a nő megérkezett. Általában az érzékei vették az adást, és éberek voltak. – Miért kérettél ide? – kérdezte Olívia. Idegesen pillantott körbe. Sötét hullámai keretezték az arcát, rózsabimbók lógtak néhány fonatban. – Budapestre? Azért, mert amúgy is mindig itt vagy.

118

Gena Showalter – Csakúgy, mint te mostanában – válaszolta a nő szárazon. Lysander vállat vont. – Aeron szobájából jöttél? Olívia vonakodva bólintott. – Raphael eljött hozzám – mondta. Aznap, mikor elvesztette Biankát. Létezése legrosszabb napján. – Azok a virágok nincsenek középen, B – kiáltotta a vörös hajú Kaia, magára vonva Lysander figyelmét, és megakadályozva beszéde további részének elmondásában. – Egy kicsit mozdítsd őket balra! Bianka frusztráltan sóhajtott fel. – Így? – Nem. Nekem balra, lüke. Bianka morogva engedelmeskedett. – Tökéletes – ragyogott fel rá Kaia. Bianka megfricskázta, és Lysander elvigyorodott. Hála az Egyetlen Igaz Istenségnek, hogy nem ölte ki belőle az összes tüzet. – Én is azt gondolom, hogy tökéletesek – mondta a húga, Gwendolyn. Bianka elengedte a mennyezeti panelt, és a földre huppant. Mikor landolt, úgy egyenesedett ki, mintha a földet érés semmilyen módon sem hatott volna rá. – Örülök, hogy a hercegnő végre elégedett valamivel – motyogta. Majd sokkal hangosabban: – Nem értem, miért nem tudsz egy fán férjhez menni, mint egy civilizált hárpia. Gwen kezét ökölbe szorította. – Mert mindig is az volt az álmom, hogy egy kápolnában megyek férjhez, mint bármelyik másik normális személy. Most pedig, légyszi, segítene valamelyikőtök eltüntetni a falakról Sabin meztelen képeit? Légyszi! – Miért akarnál megszabadulni tőlük, mikor olyan sok időt töltöttem azzal, hogy felakasztgattam őket? – kérdezte Anja, a Fejetlenség istennője, és Luciennek, a Halál őrzőjének társa, nyilvánvalóan megsértődve. – Egyfajta pluszt adnak ahhoz, ami egyébként nagyon

119

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal unalmas esemény lenne. Az én esküvőmön sztriptíz-táncosok lesznek. Élők. – Unalmas? Még hogy unalmas! – düh suhant át Gwen arcvonásain, feketeség szivárgott a szemébe, fogai kiélesedtek. Lysander látta, ahogy ugyanez a változás többször is a hatalmába kerítette. Csak az elmúlt egy órában. – Nem lesz unalmas – mondta megnyugtatóan Ashlyn, Maddoxnak, Erőszak őrzőjének társa. – Gyönyörű lesz. A terhes nő megdörzsölte kerek pocakját. A hasa nagyobb volt, mint lennie kellene, tekintve terhessége korai állapotát. Noha úgy látszott, ez senkinek sem tűnt fel. Hamarosan fel fog, gyanította Lysander. Csak remélte, hogy felkészültek arra, amit a nő a szíve alatt hord. Milyen lenne Bianka gyermeke? – tűnődött el hirtelen. Hárpia, mint Bianka? Angyal, mint ő? Vagy a kettő keveréke? Nyilalló fájdalom eresztett gyökeret a mellkasában, és borult virágba. – Unalmas? – vicsorogta megint Gwen, nyilvánvalóan nem állt még készen rá, hogy hagyja a csudába a sértést. – Nagyszerű! – nyújtotta a magasba a kezét Bianka. – Valaki menjen Sabinért, mielőtt Gwennie mindünket megöl dühében. Egy dühbe gurult hárpia még a többi hárpiát is képes bántani, Lysander ezt tudta. Mint Gwen kísérője, Sabin, Kétség őrzője, volt az egyetlen, aki le tudta nyugtatni a nőt. Ezzel a gondolattal Lysander oldalra biccentette a fejét. Sosem látta Biankát kitörni, döbbent rá. A nő mindent játékként tekintett. Nos, ez nem igaz. Egyszer dühös lett. Amikor Paris bemosott egyet Lysandernek. A nő ellensége volt, de mégis bedühödött a rossz bánásmód miatt. Lysander lenyugtatta. A nyilalló fájdalom felerősödött, és Lysander megdörzsölte a mellcsontját. Bianka kísérője lenne? Akart az lenni? – Nincs rá szükség, hogy megkeressetek! Itt vagyok – viharzott keresztül Sabin a dupla ajtón. – Mintha néhány lépésnél messzebb

120

Gena Showalter lennék, mikor ilyen érzékeny – öhm, arra az esetre, ha szüksége lenne a segítségemre. Gwen, bébi. – Itt a végén hangja elhalkult, szelídebbé vált. A nőért nyúlt, és a karjába húzta; Gwen szorosan magához ölelte. – A legfontosabb dolog a holnapi nap, hogy együtt leszünk. Igaz? – Lysander – mondta Olívia, visszaterelve figyelmét a most már turbékoló párocskáról. – Nehéz dolog a várakozás. Raphael elment hozzád, és… mi? Lysander felsóhajtott, rávette magát, hogy koncentráljon. – Először válaszolj nekem néhány kérdésre! – Rendben – mondta Olívia rövid habozás után. – Miért kedveled Aeront, mikor ő annyira különbözik tőled? A nő megcsavarta köpenye anyagát. – Azt hiszem, azért kedvelem, mert annyira különbözik tőlem. Elboldogul a sötétségben, képes megőrizni a fény szikráját a lelkében. Nem tökéletes, nem feddhetetlen, de rég megadhatta volna magát a démonjának, és ő mégis küzd ellene. Védi azokat, akiket szeret. Az élet iránti szenvedélye… – Olívia megborzongott. – Elképesztő. És tényleg csak akkor bántja az embereket, ha a démonja eluralkodik rajta… és csak akkor, ha erkölcstelenek. Az ártatlanokat békén hagyja. Biankával is ugyanez a helyzet. És Lysander mégis megpróbálta elérni, hogy a nő szégyenkezzen. Szégyenkezzen, mikor csak büszkének kellene lennie arra, amit elért, hogy boldogul a sötétségben, ahogy Olívia is mondta. – És nem hoz kínos helyzetbe, hogy a fajtánk tud az iránta érzett vonzódásodról? – Hogy nem hoz-e kínos helyzetbe Aeron? – nevetett fel Olívia. – Mikor erősebb, vadabb, és sokkal inkább eleven, mint bárki, akit ismerek? Hát persze, hogy nem! Büszke lennék, ha az asszonyának hívhatnám magam. Nem mintha ez valaha megtörténne – tette hozzá szomorúan. Büszke. Megint ez a szó. És ez alkalommal, valami a helyére kattant Lysander elméjében. Nem leszek a titkolt szégyenfoltod, Lysander! – mondta Bianka. Emlékeztette a nőt arra, hogy valamennyi bűnét

121

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal titokban követi el. Vele miért ne lehetne ugyanígy? Bianka nem árulta el neki a választ, de most rájött. Mert Bianka büszke volt rá. Mert mindenkinek meg akarta mutatni őt. És neki is ezt kellett volna akarnia. Bármelyik másik férfi büszke lenne, hogy mellette állhat. Bianka gyönyörű, intelligens, szellemes, szenvedélyes, és a saját erkölcsi kódexe szerint él. Nevetése sokkal szebb, mint egy hárfa dala, csókja olyan édes, mint egy imádság. Úgy tekintett a nőre, mint Lucifer ivadékára, azonban Bianka az Egyetlen Igaz Istenség ajándéka volt. Akkora bolond volt! – Elég jól megválaszoltam a kérdésedet? – kérdezte Olívia. – Igen. – Lysander meglepődött, milyen nyers volt a hangja. Helyrehozhatatlanul elrontotta a dolgokat kettejük között? – Akkor hát válaszolj meg nekem párat! Képtelen volt megtalálni a hangját, bólintott. Ezt helyre kell hoznia. Legalábbis meg kell próbálnia. – Bianka. A hárpia, akit figyelsz. Szereted őt? Szerelem. Rátalált Biankára a tömegben, és a nyilalló fájdalom a mellkasában elviselhetetlenné vált. A nő éppen egy mágikus filctollas bajuszt rajzolt Sabin egyik képére, miközben Kaia… más dolgokat rajzolt hozzá odalent. Kaia vihorászott; Bianka úgy tűnt, mint aki csak végigcsinálja a dolgokat, de nem élvezi azokat. Boldognak akarta látni a nőt. Olyannak akarta, amilyen volt. – Azt gondolod, hogy kínos helyzetbe hoz téged – folytatta Olívia, mikor Lysander nem válaszolt. – Honnét tudod? – vette rá magát, hogy a szavak elhagyják a száját. – Örömhozó vagyok… voltam, Lysander. Az volt a munkám, hogy tudjam, mit éreznek az emberek, és segítsek nekik meglátni az igazságot. Mert csak az igazságban találhat az ember igazi örömöt. Sosem hozott kínos helyzetbe. Ismerlek. Téged semmi sem hoz kínos helyzetbe. Egyszerűen csak félsz. Félsz, hogy nem az vagy, amire szüksége van.

122

Gena Showalter Lysander szeme elkerekedett. Igaz lehet? Megpróbálta megváltoztatni Biankát. Megpróbálta olyanná tenni, amilyen ő, hogy aztán a nő cserébe szeresse azt, amilyen ő maga? Igen. Igen, ennek így van értelme, és létezése során másodszor, gyűlölte magát. Hagyta, hogy Bianka megszökjön előle. Mikor a mennyekig kellett volna énekelnie magasztalását, ő félredobta a nőt. Nem volt nála ostobább férfi. Helyrehozhatatlan hiba, vagy sem, meg kell próbálnia, és visszanyernie Biankát. Talpra ugrott. – Igen – mondta – Szeretem. – Karját a nő köré akarta fonni. Az egész világnak azt akarta kiabálni, hogy Bianka hozzá tartozik. Hogy Bianka a társának választotta. Vállai legörnyedtek. Választotta. Kulcsszó. Múlt idő. Nem választaná őt újra. Nem ad második esélyt, mondta Bianka. Gyakran hazudik… Életében először a gondolat, hogy a nője szeret hazudni, mosolygásra késztette. Talán erről is hazudott neki. Talán adna neki egy második esélyt. Egy esélyt, hogy bebizonyítsa a szerelmét. Ha csúsznia-másznia kell érte, akkor azt fogja tenni. Bianka a kísértése, de ez nem kell, hogy rossz dolog legyen. Ez lehet a megváltása. Végül is, az élete semmit sem érne Bianka nélkül. Ugyanez igaz a nőre is. Azt mondta, hogy Lysander meg az ő kísértése. Lehet ő Bianka megváltása. – Köszönöm – mondta Olíviának. – Köszönöm, hogy rámutattál az igazságra. – Mindig részemről az öröm. Hogyan kellene megközelítenie Biankát? Mikor? Elárasztotta a sürgetés. Most akarta megtenni. Azonban harcosként tudta, hogy néhány csata tervezést igényel. És mivel ez volt létezése legfontosabb csatája, ezt a támadást meg fogja tervezni. Ha Bianka megbocsát neki, és úgy dönt, hogy vele marad, akkor is kemény út áll előttük. Hol fognak élni? Az ő kötelességei a mennyországban voltak. Bianka a földön tengődött, a családjával a

123

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal közelben. Plusz, Olíviának azt a sorsot szánták, hogy megölje Aeront, aki alapjában véve Bianka sógora lesz holnapután. És ha Olívia úgy dönt, hogy nem teszi meg, egy másik angyalt fognak választani, hogy elvégezze a munkát. Valószínűleg ez az angyal Lysander lenne. Arra az egy dologra azonban az Istene megtanította, hogy a szerelem tényleg képes legyőzni mindent. Semmi sem erősebb nála. El tudják érni, hogy működjön a dolog. – Megint elvesztettelek – mondta Olívia felnevetve. – Mielőtt elrohansz, el kell árulnod, miért kérettél. Hogy mit mondott neked Raphael. Jókedve egy része elillant. Miközben Olívia épp az imént adott reményt neki, és segített megtalálnia helyes útját, azon volt, hogy meghiúsítsa Olívia bármilyen reményét is a saját boldogan-élünk-mígmeg-nem-halunkjára. – Raphael eljött hozzám – ismételte Lysander. Csak tedd meg; csak mondd ki! – Azt mondta, a tanács elégedetlen veled. Elmondta, hogy belefáradtak a folyamatos engedetlenségedbe. Olívia mosolya eltűnt. – Tudom – suttogta. – Én csak… nem voltam képes rávenni magamat, hogy bántsam. Örömet okoz nekem, ha figyelem. És megérdemlem, hogy örömet éljek át oly sokévnyi odaadó szolgálat után, nem igaz? – Természetesen. – És ha Aeron meghal, sosem leszek képes megtenni azokat a dolgokat, amelyekről most álmodozom. Lysander szemöldöke felszaladt. – Miféle dolgokat? – Megérinteni. A karjába kuporodni. – Szünet. – Megcsókolni. Valóban veszélyes vágyak. Ó, Lysander aztán ismerte az erejüket. – Ha sosem éled át őket – mondta Lysander –, akkor könnyebb ellenállni nekik. – De gyűlölt arra gondolni, hogy ez a csodálatos nő nem kapja meg azt, amit akar.

124

Gena Showalter Kérvényezhetné a tanácsnál, hogy bocsássanak meg Aeronnak, de azzal semmi jót sem érne el. A rendelet az rendelet. A törvényt megszegték, és valakinek fizetnie kell. – Nemsokára a tanács arra kényszerül majd, hogy választást kínáljon neked. A kötelességed, vagy a bukásod. Olívia lebámult a kezére, ismét megcsavarta köpenye anyagát. – Tudom. Nem tudom, miért habozok. Amúgy sem vágyna rám soha. Idelent a nők izgalmasak, veszélyesek. Olyan szenvedélyesek, mint amilyen Aeron. Én meg… – Értékes – mondta Lysander. – Értékes vagy. Sose gondold másként! Olívia bizonytalanul rámosolygott. – Mindig is szerettelek, Olívia. Gyűlölném látni, hogy feladsz mindent, ami vagy, egy férfiért, aki megfenyegetett, hogy megöl téged. Tudod, hogy mit veszítenél, ugye? A mosoly eltűnt, ahogy a nő bólintott. – Egyenesen a pokolba zuhannál. A démonok a szárnyadnak esnének neki. Mindig a szárnyakra mennek először. Többé már nem lennél érzéketlen a fájdalomra. Meg fogsz sebesülni, és mégis szabaddá ásod magad a föld alól – vagy ott halsz meg. Az erőd ki fog merülni. A tested nem fog magától regenerálódni. Sokkal törékenyebb leszel, mint egy ember, mert nem közöttük nevelkedtél. Miközben Lysander úgy gondolta, ő túlélne egy ilyen dolgot, nem hitte, hogy Olívia igen. Ő túl finom volt ahhoz. Túlságosan… védett. Eddig a pontig élete minden egyes aspektusa csak örömmel és boldogsággal állt kapcsolatban. Semmi mást nem ismert. A pokol démonai még annál is kegyetlenebbek lennének vele, mint Lysanderrel, a férfival, akitől jobban féltek, mint bárki mástól. Olívia volt mindaz, amit megvetettek. Teljes egészében jó. Élvezetet nyújtana nekik ilyen ártatlanságot és tisztaságot elpusztítani. – Miért mondod ezt nekem? – Olívia hangja megremegett. Könnyek folytak le az arcán.

125

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – Mert nem akarom, hogy rossz döntést hozz. Mert azt akarom, hogy tudd, mivel állsz szemben. Egy pillanat telt el csendben, majd Olívia felugrott, és karját a férfi nyaka köré fonta. – Szeretlek, ugye tudod? Lysander szorosan megölelte, érezve, hogy Olívia így mondott búcsút. Érezte, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy haladékot kaptak. De nem fogja megállítani Olíviát, akármilyen utat válasszon is. A nő hátrahúzódott, és végigsimított remegő kezével ragyogó fehér köpenyén. – Sok mindent mondtál, amit meg kell fontolnom. Úgyhogy most magadra hagylak a nőddel. Mindig kísérje utadat szeretet, Lysander! – Miközben beszélt, szárnya szétnyílt. Szállt fel, fel, elhomályosodva a plafonon – és Bianka virágain –, mielőtt eltűnt. Lysander remélte, hogy Olívia a hitét választja, a halhatatlanságát Harag őrzőjével szemben, de attól tartott, nem így lesz. Tekintete Biankára tévedt, aki a padsorok között sétált a kijárat felé. Megállt Lysander soránál, a homlokát ráncolta, mielőtt megrázta a fejét, és elment. Ha Lysandert arra kényszerítenék, hogy Bianka és a saját jó híre és életstílusa között válasszon, Biankát választaná, döbbent rá. És itt az ideje, hogy ezt bebizonyítsa neki.

126

Gena Showalter

Tizenharmadik fejezet K

I KELL RÁNGATNOM MAGAM ebből a félszből, gondolta Bianka. A legfiatalabb húga esküvőjének napja van. Boldognak kellene lennie. Elragadtatottnak. Azonban, ha őszinte akart lenni, egy icurka-picurkát – vagyis nagyon – féltékeny is volt. Gwen társa, egy démon, szerette a nőt. Büszke volt rá. Lysander nem tekintette méltónak Biankát. Arra gondolt, hogy bebizonyítja a férfinak, hogy igenis az, de gyorsan elvetette az ötletet. Méltónak mutatkozni – a férfi fogalma szerinti méltónak – nem járna együtt mással, mint hazugsággal. És Lysander gyűlöli a hazugságokat. Így a férfi szerint sosem lesz elég jó neki. Ami azt jelentette, hogy az angyal ostoba, és Bianka nem randizott ostoba férfiakkal. Valamint a férfi meg se érdemelte őt. Azt érdemelte, hogy boldogtalanul rohadjon meg. És ilyen lesz Bianka nélkül. Boldogtalan. Vagy legalábbis ezt remélte. – Ennyit a tervünkről, hogy meztelenül megyünk – suttogta Kaia Bianka mellett. – Gwen meglátott, hogy úgy hagytam el a szobámat, és majdnem elvágta a torkomat. – Nem is – mondta az emlegetett mennyasszony mögülük. A két nő egyszerre fordult meg. Biankának elakadt a lélegzete, mint az összes alkalommal, mikor meglátta legfiatalabb húgát a mennyasszonyi ruhájában. Hercegnői szabás volt, ami testhezálló volt, a pántok vékonyak, a gyönyörű fehér csipke éppen a mellei alatt húzódott, majd a bokájáig omlott le. A lábát takaró anyag vékony volt,

127

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal pillantást engedett vetni a combjára, és arra a pompás vörös magas sarkúra. Vöröses színű haja félig fel volt tűzve, félig leengedve, és gyémántok csillogtak a tincsekben. Olyan sok szeretet és izgatottság volt arany-szürke szemében, hogy az majdnem vakított. – Majdnem kilöktelek az ablakon – tette hozzá Gwen. Felnevettek. Még a szenvedélymentes Taliyah, legidősebb testvérük is átkarolta Gwent. Mivel kiderült, hogy Gwen apja az Alvilág Urainak legfőbb ellensége, és Gwen anyja évekkel ezelőtt kitagadta őt, Taliyah kísérte végig Gwent a padsorok között. – Ez az oka annak, hogy most ezt viselem – mutatott Kaia a saját ruhájára, ami pontosan illett Biankáéhoz. Réti boglárka színű sárga alkotás, több szalaggal, csokorral és rózsaszín ráhímzett flitterrel, mint amennyit bárkinek is szabadna viselnie egész élete során. Még kalapot is viseltek narancsszínű szalagokkal. Gwen bűnbánatot nem érezve vont vállat. – Nem akartam, hogy csinibbnek nézzetek ki nálam, hát perelj be! – Minden esküvő szívás – mondta Bianka. – Egyszerűen csak rá kellett volna venned Sabint, hogy tetoválja a neved a seggére, és ezzel letudni. – Ő ezt csinálta volna. Nem mintha Lysander valaha is belegyezne egy ilyesfajta dologba. Akár együtt lennének, akár sem. De sosem lesznek. Gazember! – Megtettem. Rátetováltattam a nevem a seggére – mondta Gwen. – És a karjára. Meg a mellkasára. Plusz a hátára. De mikor mellékesen megemlítettem, hogy mennyire vágytam mindig is egy nagy esküvőre, nos, azt mondta, van négy hetem, hogy megszervezzem, vagy átveszi, és maga csinálja. És mindenki tudja, hogy a férfiak szart se tudnak megtervezni. Így hát… – Ismét vállat vont, noha az izgatottság és a szerelem fokozódott az arckifejezésében. – Készen állnak ránk? Bianka és Kaia visszafordultak a kápolnához, bekukucskálva a zárt ajtók közötti réseken. – Még nem – mondta Bianka. – Paris hiányzik. Paris, akit az interneten szenteltek fel, ő vezényelné le a menyegzőt.

128

Gena Showalter – Jobb lesz, ha siet – tette hozzá mogorván. – Különben találok rá módot, hogy ismét rákényszerítsem az olajban birkózásra. – Olyan depressziós voltál mostanában. Hiányzik az angyalod? – kérdezte Kaia, Amun felé integetve, aki a vőfélyek sorában állt Sabin mellett az oltárnál. Amunnak nem szabadott volna képesnek lennie meglátnia, de valahogy megtette. Bólintott, mosoly ráncolta szája szegletét. – Hát persze, hogy nem. Gyűlölöm. – Hazugság. Nem mondta el a testvéreinek, miért váltak szét Lysanderrel, csak azt, hogy megtették. Örökre. Ha tudnák az igazságot, meg akarnák ölni a férfit. És mivel Gwent leszámítva mindannyian fizetett gyilkosok voltak, és roppant mód jók a munkájukban, ezért büszke tulajdonosává válhatna Lysander fejének. Amit nem akart. Ő csak a férfit akarta. Ostoba lány! – Tudod, csak néhány évig szekáltalak volna – mondta Kaia. – Meg kellett volna tartanod. Lehet, hogy jó móka lett volna megrontani. Lysander sem akarta jobban, hogy megrontsák, mint amennyire Bianka azt akarta, hogy megtisztuljon. Túlságosan különbözőek voltak. Sohasem működne. A szétválásuk volt a legjobb, amit tehettek. Szóval miért nem tudta túltenni magát rajta? Miért érezte a férfi pillantását magán minden áldott nap minden egyes percében? Még most is, mikor úgy nézett ki, mint egy déli szépség crack-en? – Nos, Sabinnak nincs vezetékneve – mondta Gwennek, elhárítva magáról a figyelmet. – Sabin Gwennek fogod magad nevezni? – Nem, semmi ilyesmi. Lord Gwennek fognak nevezni. – Mit tervez Anja, őt hogy fogják nevezni? Alvilági Anja? – kérdezte Kaia felnevetve. – Az istennőnket ismerve, azt fogja követelni, hogy Lucien vegye fel az ő vezetéknevét. Zűrzavar. Vagy ez a középső neve? – Itt vagyok, itt vagyok – visította hirtelen egy hang. Légió Bianka és Kaia elé nyomakodott. Ő is egy sárga ruhát viselt. Csakhogy az ő ruháján még több szalag, csokor, és flitter volt. Egy kosár virágot fogott

129

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal a kezében, túl hosszú körmei a fogantyúja köré csavarodtak. Az egészben a legjobb az volt, hogy egy tiarát viselt. Mivel nem volt haja, biztosan pikkelyes fejéhez kellett, hogy ragasszák azt. – Kezdünk. Nem várt engedélyre, hanem utat tört magának az ajtón keresztül. A tömeg – ami az Alvilág Uraiból állt, társaikból, és néhány istenből meg istennőből, akiket Anja ismert – megfordult, és elállt a lélegzetük, mikor meglátták Légiót. Nos, kivéve Gideont. Őt nemrég elfogták és megkínozták a vadászok, az Alvilág Urainak ellenségei, és jelenleg hiányzott a karja. (A lábai sem voltak a legjobb formában.) A sérülései miatt több mint gyenge volt, így a hordágyán feküdt, és alig volt tudatánál. Azonban ragaszkodott hozzá, hogy ő is eljöjjön. A padban Aeron elnézően elmosolyodott, ahogy Légió pink rózsaszirmokat szórt minden irányba. Amint előreért, Paris sietett a pódiumra. Nyugtalannak, sápadtnak tűnt, és Sabin a vállába bokszolt. Sabin bámulatosan festett. Fekete öltönyt viselt, haját lefésülte, és mikor megfordult, hogy az ajtóra nézzen, Gwent figyelve, az egész arca felragyogott. Szerelemmel. Büszkeséggel. Bianka féltékenysége fokozódott. Ezt akarta. Egy férfit akart, aki minden tekintetben tökéletesnek találja. Túl sok ezt kérni? Nyilvánvalóan igen. Ostoba Lysander! – Menj, menj, menj – utasította Gwen egy kicsit meglökve. Bianka elindult, Strider felé tartott, kijelölt násznagya felé. A férfi rámosolygott, mikor odaért hozzá. Ő büszke lenne, ha a nőjének hívhatná, gondolta Bianka. Próbálta rávenni magát, hogy viszonozza a gesztust, de szeme túlságosan el volt foglalva azzal, hogy megteljen könnyekkel. Körbepillantott, próbálta elterelni a figyelmét. A kápolna tényleg gyönyörű volt. A tündöklő fehér virágok, melyeket a plafonról lógatott le, hatalmasak és szemrevalóak voltak, és baldachint, menedéket nyújtottak. Ha őt kérdezed, ez volt a dekoráció legjobb része. Gyertyák pislogtak arany fénnyel, összeolvadva az árnyékokkal.

130

Gena Showalter Kaia mellé sétált, és Gideont leszámítva mindenki felállt. A zene megváltozott, lelassult a nászindulóra. Gwen és Taliyah megjelentek. Sabinnak elakadt a lélegzete. Igen, így kell egy férfinak reagálni az asszonya látványára. Miből gondolod, hogy valamikor is Lysander asszonya voltál? Abból, hogy ő volt a férfi egyetlen megkísértője. Abból az áhítatos módból, ahogy a férfi megérintette. Mert szerette, ahogyan a férfi miatt érezte magát. Mert kiegyensúlyozták egymást. Mert az angyal olyan módon egészítette ki, amiről fogalma sem volt, hogy szüksége van rá. Lysander volt a fény Bianka sötétségében. Hajlandó volt megmutatni neked azt a fényt. Újra és újra. Talán harcolnia kellett volna a férfiért. Végül is az volt. Egy harcos. És mégis feladta, mintha Lysander semmit sem jelentene a számára, mikor a férfi valahogy a legfontosabb dologgá vált az életében. Bianka nem akarta ezt tenni, de nem tudott figyelni, miközben Paris beszédet tartott, és a boldog pár elmondta fogadalmát, gondolatai továbbra is Lysanderre fókuszálódtak. Meg kellene próbálnia most harcolni a férfiért? Ha igen, mit kellene tennie? Csak mikor a tömeg éljenezni kezdett, zuhant ki ködfátyolából, figyelve, amint Sabin és Gwen megcsókolják egymást. Majd elvonultak a padsorok között, és együtt kisétáltak az ajtón. A nászmenet többi tagja is kifelé indult. – Mehetünk? – kérdezte Strider, karját Bianka felé nyújtva. – Nem mehet. – Paris megragadta Bianka karját. – Szükség van rád abban a szobában. – Paris szabad kezével a szobára mutatott. – Miért? – A férfi bosszút tervezett ellene, amiért olajban birkózásra kényszerítette Lysanderrel? Paris nem említette a dolgot az elmúlt napokban, mióta Bianka visszatért Budára, de nem lehetett boldog tőle. Az isten szerelmére, hálásnak kellene lennie Biankának! Megérinthette Lysandert! Paris a szemét forgatta. – Csak menj, mielőtt a pasid úgy dönt, hogy belefáradt a várakozásba, és kijön.

131

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal A pasija? Lysander? Az nem lehet. Vagy mégis? De miért jött volna ide? Kalapáló szívével a mellkasában, Bianka előresétált. Nem engedte meg magának, hogy fusson, noha annyira akart. Elért az ajtóhoz. Remegett a keze, ahogy elfordította a kilincset. A sarokvasak nyikorogtak. Majd Bianka belebámult az… üres szobába. Összeszorította a fogait. Paris bosszúja, ahogy azt sejtette. Hát persze! Az az áruló szarcsimbók gazember ezért megfizet! Nem csak arra fogja rávenni, hogy olajban birkózzon. Hanem arra is, hogy… – Helló, Bianka! Lysander. Levegő után kapkodva perdült meg. Szeme elkerekedett. A kápolna egy szempillantás alatt átváltozott. Többé már nem voltak ott a testvérei meg a barátai. Lysander és az ő fajtája foglaltak el minden szabad négyzetcentimétert. Angyalok voltak mindenütt, fény vette körül őket, amitől Gwen gyertyái elszégyellhették magukat. – Mit csinálsz itt? – kérdezte Bianka, reménykedni sem mert. – Azért jöttem, hogy a bocsánatodért esedezzek. – Széttárta a karját. – Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy büszke vagyok, hogy a tied lehetek. Elhoztam a barátaimat és a testvéreimet, hogy tanúi legyenek a kijelentésemnek. Bianka nyelt egyet, továbbra sem hagyta, hogy hatalmába kerítse a remény. – De én gonosz vagyok, és ez nem fog megváltozni. A kísértésed vagyok. Nem is tudom, elveszítheted miattam mindenedet, azzal, hogy velem vagy. – A gondolat lesújtott Biankára, és el akart szontyolodni. Lysander mindent elveszíthet. Nem csoda, hogy el akarta pusztítani őt. Nem csoda, hogy rejtegetni akarta. – Nem, nem vagy gonosz. És nem akarom, hogy megváltozz. Gyönyörű, intelligens és bátor vagy. Sőt mi több, te vagy a mindenem. Semmi sem vagyok nélküled. Sem jó, sem igazságos, sem teljes. És ne aggódj! Nem fogok mindent elveszíteni, ahogy mondtad. Nem követtél el megbocsáthatatlan bűnt. Biankának elszorult a torka.

132

Gena Showalter – És ha mégis megteszem? – El fogok bukni. Oké. Egy morzsányi remény képes volt beszivárogni Biankába. De kizárt, hogy hagyja Lysandert elbukni. Soha. A férfi szeretett angyalnak lenni. – Mi vett rá erre? – Végre kihúztam a fejem a seggemből – mondta Lysander szárazon. Azt mondta, segg. Lysander épp az előbb mondta ki azt a szót, hogy segg. Még több remény tört utat magának Biankában, és össze kellett szorítania az ajkát, hogy megakadályozza, hogy elmosolyodjon. És sírjon! Könnyek szöktek a szemébe, és égették azt. Igazán képesek lesznek fenntartani a kapcsolatukat? Csak egy kicsivel korábban, Bianka hálás volt – vagy tettette, hogy hálás –, hogy szétváltak, mivel olyan sok akadály létezett. – Csak abban reménykedek, hogy képes vagy szeretni egy ilyen ostoba férfit. Hajlandó vagyok ott élni, ahol csak kívánod. Hajlandó vagyok megtenni bármit, amire szükséged van, hogy visszanyerjelek. – Lysander térdre borult. – Szeretlek, Bianka Skyhawk. Büszke lennék, ha a tied lehetek. Lysander büszke rá. Akarja. Szereti. Ez volt minden, amiről titokban álmodozott a múlt héten. Igen, működni fog a dolog. Együtt lesznek, és ez volt a legfontosabb dolog. De semmit sem mondott el ebből a férfinak. – Most? – visította helyette. – Most döntöttél úgy, hogy bemutatsz a barátaidnak? Mikor így nézek ki? – Mogorva arccal átkukucskált a válla felett, és látta az angyalok döbbent arckifejezését. – Tudjátok, általában ennél jobban nézek ki. Látnotok kellett volna a minap. Mikor meztelen voltam. Lysander felállt. – Csak ennyit tudsz mondani nekem? Bianka ismét a férfira fókuszált. Lysander szeme annyira elkerekedett, mint korábban a sajátja, karját keresztbe fonta a mellkasa előtt.

133

The Darkest Angel – Éjsötét Angyal – Nem. Van még más is – morogta. – De tudod, sosem fogom kiheverni ezt a sárga ruhát. – Bianka! – Igen, én is szeretlek! De ha még egyszer úgy döntesz, hogy nem vagyok méltó hozzád, megmutatom neked, mennyire démoni tudok lenni. – Áll az alku! De nem kell aggódnod, szerelmem – mondta Lysander, ahogy lassan egy mosoly húzta felfelé azt a finom ajkát. – Én vagyok az, aki nem vagyok méltó hozzád. Csak imádkozhatok, hogy sose tudd ezt meg. – Ó, ezt máris tudom – mondta, és szélesebbé vált a vigyora. – Most pedig gyere ide! – Megfogta a férfi nyakát, és lehúzta egy csókra. Lysander karja körbefonta, szorosan ölelve. Bianka sosem gondolta, hogy egy angyallal végzi párban, de már nem bánta. Akkor nem, ha a kérdéses angyal Lysander. – Biztos vagy benne, hogy készen állsz rám? – kérdezte Bianka, mikor levegőt vettek. Lysander megcsípte az állát. – Egész életemben készen álltam rád. Csak idáig nem tudtam róla. – Helyes. – Egy kiáltással felugrott, és lábát az angyal csípője köré fonta. A szobában levegő után kapkodtak. Még mindig itt voltak? – Rúgd ki a barátaidat, én meg lefújom a testvérem fogadását, és megyünk olajban birkózni. – Vicces – mondta Lysander, miközben szárnya beburkolta Biankát, ahogy felrepült, fel a felhőjére. – Pontosan erre gondoltam én is.

VÉGE 134