A Pandora s TeAm bemutatja: GENA SHOWALTER ÉJSÖTÉT HANGOK. Release date:

Pandora’s TeAm

A Pandora’s TeAm bemutatja: GENA SHOWALTER ÉJSÖTÉT HANGOK Release date: 2011-07-09 A Könyv Megjelenésének éve:……………...............2011 Kiadó:…………..........….....................................ULPIUS Oldalszám:…..……………………...….......................426 Az eredeti könyv oldalszáma:………….………...…...465 Fejezetek száma:………..……….……….…………......28 ISBN:…...……..…..…........................978 963 254 320 8 Rendszer Igény: …………….…Office 97+; OpenOffice3+ Egyéni font készlet:…………………..……() Igen (X)Nem A könyvet nem kell megköszönnöd, hobbyból csináljuk. De tiszteld meg a munkánkat azzal, hogy ezt az oldalt benne hagyod a doc.-ban, és változatlan formában töltöd fel más oldalakra! Ha tetszik a könyv, és megengedheted magadnak, vásárold meg, ezzel is támogatva a szerzıket/kiadókat! Az e-book olvasása nem helyettesíti a papír alapú könyvet, és a polcodra sem tudod feltenni!

2

Pandora’s TeAm

GENA SHOWALTER Éjsötét hangok Az Alvilág Urai 4.

Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2011

3

Pandora’s TeAm

Fordította 1-9. fejezetig Horváth Éva és 9. fejezettıl végig Marczali Ferenc

4

Pandora’s TeAm A fordítás alapjául szolgáló mő: Gena Showalter: The Darkest Whisper

A szerzıtıl az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Éjsötét vágyak Éj sötét csók Éjsötét bosszú Atlantisz

Elıkészületben: Atlantisz 2.

Copyright© 2009 by Gena Showalter All rights reserved Hungarian translation © Marczali Ferenc, 2011 © Horváth Éva, 2011 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2011

Cover Art Copyright © 2009 by Harlequin Enterprises Limited. Cover art used by arrangement with Harlequin Enterprises Limited. ® and ™ are trademarks owned by Harlequin Enterprises Limited or its affiliated companies, used under license. ISBN 978 963 254 320 8

5

Pandora’s TeAm

A SZEREPLİK ÉS KIFEJEZÉSEK JEGYZÉKE

AERON – a Harag ırzıje A MINDENT-LÁTÓ-SZEM – isteni eredető tárgy; a segítségével bepillanthatunk a mennybe és a pokolba AMUN – a Titkok ırzıje ANJA – a Fejetlenség (kis)istennıje ASHLYN DARROW – természetfeletti képességekkel bíró halandó nı A KÉNYSZER KETRECE – isteni eredető tárgy; a segítségével rabszolgává tehetı a belé zárt személy A LÁTHATATLANNÁ TEVİ KÖPENY – isteni eredető tárgy; a viselıje elrejtızhet a figyelı szemek elıl Az ALVILÁG URAI – a görög istenek számőzött testırei; jelenleg mindnyájukat démonok tartják megszállva BADEN – a Bizalmatlanság ırzıje (elhunyt) BIANKA SKYHAWK – hárpia, Gwen nıvére CSALI – halandó nık, a Vadászok cinkosai CAMEO – a Kín ırzıje; az egyetlen nıi harcos KRONOSZ – a titánok királya DANIKA FORD – halandó nı, a titánok célpontja DARLA STEFANO – Dean Stefano felesége, Sabin szeretıje (elhunyt) DEAN STEFANO – Vadász, Galen jobbkeze GALEN – a Remény ırzıje GIDEON – a Hazugság ırzıje GILLY – halandó nı, Danika barátnıje 6

GÖRÖGÖK

Pandora’s TeAm – az Olümposz régi urai, jelenleg a Tartaroszban

raboskodnak GWEN SKYHAWK – félig hárpia, félig angyal HIDRA – többfejő, kígyószerő szörny, méregfogakkal KAIA SKYHAWK – hárpia, Gwen nıvére KANE – a Katasztrófák ırzıje LÉGIÓ – nıi démon; Aeron barátja LUCIEN – a Halál ırzıje; a budapesti harcosok vezére MADDOX – az Erıszak ırzıje PANDÓRA – halhatatlan harcos, a dimOuniak egykori ırzıje (elhunyt) PARIS – a Paráznaság ırzıje REYES – a Fájdalom ırzıje SZÉTVÁLASZTÓ PÁLCA – isteni eredető tárgy, ismeretlenhatalommal bír SABIN – a Kétség ırzıje; a görög harcosok vezére SIENNA BLACKSTONE – nıi Vadász STRIDER – a Vereség ırzıje TABITHA SKYHAWK – hárpia; Gwen anyja TALIYAH SKYHAWK – hárpia; Gwen nıvére TARTAROSZ – az alvilág görög istene, valamint a halhatatlanok olimposzi börtönének a neve TITÁNOK – az Olümposz jelenlegi urai TORIN – a Kórság ırzıje TYSON – halandó; Gwen volt barátja VADÁSZOK – halandók, az Alvilág Urainak esküdt ellenségei WILLIAM – halhatatlan; Anja barátja ZEUSZ – a görög istenek királya

7

Pandora’s TeAm

ELSİ FEJEZET Sabin, a Kétség ırzıje, egy ısi piramis katakombájában állt, keze vörös volt az ellenség vérétıl, izzadt, csatakos testét sebek és zúzódások borították. Lassan, zihálva járatta körbe tekintetét a mészárlás nyomain – a mészárlásén, melybıl ı maga is alaposan kivette a részét. A fáklyák narancs– és aranyfénnyel árasztották el a járatot, és táncoló árnyakat festettek az élénkpiros foltokkal csúfított kıfalakra. A vörös vér fényesen csurgott lefelé a kövek között, és kis tócsákká győlt össze a földön. A katakomba homokos talaja, amely fél órája még barnán és szárazon csikordult a talpuk alatt, most nedves volt és fekete, süppedıs, mint a zsír. A keskeny folyosó minden négyzetcentiméterét holttestek borították, holttestek, melyekbıl a végzet szaga áradt. Az ellenségbıl kilencen élték túl a támadást, ık lefegyverezve és megkötözve várták sorsukat az egyik sarokban. Legtöbbjük reszketett a félelemtıl, de voltak, akik egyenes háttal és felszegett arccal ültek. Nekik még most is győlölet csillogott a szemükben, és a vereség ellenére sem hódoltak be. Csodálatra méltó bátorság. Igazán nagy kár, hogy ezek a bátor emberek hamarosan megtörnek. A bátor emberek ugyanis nem beszélnek, márpedig Sabin tudni akarta a titkaikat,

8

Pandora’s TeAm Sabin harcos volt, aki bármilyen áron is, de tette, amit tennie kellett. Ha kellett, meggyilkolta, ha kellett, megkínozta, ha kellett, elcsábította áldozatait. Ugyanezt várta el az embereirıl is, hiszen tudta: ha a Vadászokról van szó, nem számít más, csak a gyızelem. Tudta, hogy amíg tart a Vadászok ellen vívott háború, sem ı, sem a társai nem lelhetnek békére. Márpedig, ha valamire vágyott, akkor az a béke volt. Akadozó lélegzetvétel gyenge, reszelıs hangja töltötte meg a folyosót. Kórusban hallotta a sajátját, az ellenségét, a barátaiét. Mindnyájan teljes erıbedobással, az utolsó csepp vérükig harcoltak. A jó és a gonosz küzdelme zajlott a katakombában, és végül a gonosz gyızedelmeskedett – legalábbis a Vadászok szerint. Sabin és az Alvilág többi ura persze másképp látták mindezt. Mert igaz, hogy az Alvilág Urai voltak azok, akik réges-régen kinyitották Pandóra szelencéjét, és kiszabadították a benne raboskodó démonokat, ám ezért már megkapták méltó és örökkön tartó büntetésüket, amikor az istenek az ı lelkükben szállásolták el ezeket a förtelmes, gonosz szellemeket. A harcosok egy idıre új, démoni énjük rabszolgáivá váltak, olyan erıszakos, pusztító szörnyeteggé, akik gondolkodás nélkül gyilkolnak. Mostanra azonban visszanyerték az irányítást cselekedeteik fölött, és mindig, minden lényeges tekintetben emberien viselkedtek. Pontosabban majdnem mindig. Elıfordult ugyanis, hogy a démonok fellázadtak... és gyıztek... és pusztítottak. De akkor is, gondolta Sabin, jogunk van élni. A halandókhoz hasonlóan, ık is aggódtak a barátaikért, ık is olvastak, szerették a filmeket, jótékonykodtak. És szerettek. A Vadászok persze nem tudták, és nem is akarták volna ezt elhinni. Az ı szemükben a Harcosok voltak minden földi baj okozói, és vakon hitték, hogy a világ jobb hely lenne az Alvilág Urai nélkül. Hitték, hogy minden bőn és gaztett a démonok lelkén szárad. Talán azért gondolták 9

Pandora’s TeAm így, mert hülyék voltak, mint a segg, de az is lehet, hogy boldogtalanságukért könnyebb volt valaki mást okolni. Akárhogy is, a Vadászok kiirtása lett Sabin életének legfontosabb mozgatórugója. Neki egy Vadászok nélküli világ jelentette volna a jobb, nyugodt és békés életet. Ezért történt, hogy társaival együtt maguk mögött hagyták budapesti otthonuk kényelmét, és az elmúlt három hetet az egyiptomi piramisok átkutatásával töltötték. Azokat az ısi kincseket keresték, melyek elvezetnek Pandóra szelencéjéhez – ahhoz a szelencéhez, melynek segítségével a Vadászok egyszer s mindenkorra le akartak számolni velük. És most, három hét után úgy tőnt, végre megütötték a fınyereményt. – Amun – mondta Sabin, miután az egyik távoli sarokban végre megpillantotta a harcost. A férfi szokásához híven tökéletesen beleolvadt az árnyékba. – Tudod, mi a dolgod – bökött Sabin komoran a foglyok felé. Amun, a Titkok ırzıje lassan, vészjóslóan bólintott, majd elırelépett. Hallgatott – mindig hallgatott, mintha attól félne, hogy az évszázadokon át győjtögetett szörnyő titkok akár egyetlen kimondott szótól kibuggyanhatnának belıle. A halott társaik holttestének tengerén némán keresztülvágó hatalmas harcos láttán az életben maradt Vadászok egy emberként léptek hátra. Ezúttal a bátrak sem különcködtek, ami bölcs belátásra vallott részükrıl. Amun úgy mozgatta magas, szálkásan izmos testét, hogy lépteiben a céltudatosság és az elegancia keveredett egymással. Ez utóbbi híján olyan lett volna csupán, mint a többi, hétköznapi harcos, a különleges párosítás azonban a zsákmányra lesı csendes fenevadhoz tette hasonlatossá. Odaért a Vadászokhoz, és megállt. Végigpillantott a megfogyatkozott kis csoporton, majd elırelendült a karja, és torkon ragadta a középen álló egyik férfit. A nyakánál fogva olyan magasra emelte a szerencsétlent, hogy tekintetük egy 10

Pandora’s TeAm vonalba került egymással. A Vadász lábai tehetetlenül kapálóztak a levegıben, kezével kétségbeesetten markolta Amun csuklóját. – Ereszd el, te mocskos démon – kiáltotta ekkor egy másik Vadász, és egyre sápadó társa derekához ugrott. – Már eddig is épp elég ártatlan életet oltottatok ki. Amun nem mozdult. Senki sem mozdult. – Engedd el – mondta egy másik. – Jó ember, nem érdemli meg, hogy meghaljon. Fıleg nem egy ilyen szörnyeteg kezei között. Gideon, a Hazugság kék hajú ırzıje már ott is termett Amun mellett, és félretaszította a tiltakozókat. – Ha még egyszer hozzáérsz, agyoncsókollak – mondta, és elıhúzta vértıl még iszamós késeit. Gideont feje tetejére fordított világában az agyoncsókolni annyit tett, mint agyonverni. Vagy egyszerően csak megölni? Sabin néha maga is elveszítette a fonalat, ha éppen Hazugság szavaiból kellett kihámoznia az értelmet. Egyperces zavart csend következett, amíg a Vadászok megpróbáltak rájönni, mit akart ezzel mondani a harcos, ám mielıtt elhatározásra juthattak volna a kérdésben, Amun markában mozdulatlanná ernyedt a fulladozó férfi teste. A Titkok ırzıje elengedte a Vadászt, aki élettelenül terült el a földön. Amun sokáig állt egy helyben a mozdulatlan test fölött. Senki sem ért hozzá, még a Vadászok sem, akiket túlságosan lekötött, hogy életet leheljenek társukba. Nem tudták, hogy már késı, hogy a férfi agya üres, mint a hófehér papírlap. Titkai, és talán emlékei is mind Amunba szálltak. A harcos sohasem mondta el Sabin-nak, hogyan csinálja, Sabin pedig sohasem kérdezte. Amun lassan megfordult. Tekintete összetalálkozott Sabinéval, és egy rövid, gyötrelmes pillanatra megvillant benne a kín, melyet a fejében felzendülı újabb szólam okozott. Aztán 11

Pandora’s TeAm pislogott néhányat, és ahogy addig is számtalanszor tette már, elrejtette magában a fájdalmat. Sabin pillantásától kísérve eltökélten odalépett a távolabbi falhoz. Nem lesz bőntudatom. Ennek így kellett lennie. Az egymás tetejére halmozott, durva kövekbıl épült ferde fal elsı pillantásra semmiben sem különbözött a többitıl. Amun egyik kezét a lentrıl számított hetedik, másikat a fentrıl számított ötödik kıre tette, szélüknél megmarkolta ıket, majd lassan elfordította mindkét csuklóját. A kövek együtt fordultak a kezével. Sabin lenyőgözve figyelte a jelenetet. Nem tudta megszokni, hogy Amun néhány pillanat alatt képes egy ember minden tudását magába szippantani. Az elforduló kövek mellett ekkor egy repedés indult el felfelé és lefelé, s hamarosan egy addig láthatatlan ajtó körvonalai kezdtek kirajzolódni a falban. Egyre beljebb és beljebb csúsztak a kövek, majd lassan elindultak oldalra. Hamarosan méretes nyílás fog tátongani a falban, éppen akkora, hogy egy sereg megtermett harcos keresztülférjen rajta. Ahogy szélesedett a nyílás, hővös levegı söpört keresztül a katakombán, és meglobogtatta a fáklyák lángját. Gyerünk már, ripakodott Sabin gondolatban a kövekre. Hogyan mozoghat valami ilyen gyötrelmes lassúsággal? – Vannak Vadászok a túloldalon? – kérdezte, miközben elıhúzta övébıl Sig Sauer pisztolyát, és ellenırizte a tárat. Három töltény sorakozott a fegyverben. Elıvett még párat a zsebébıl, és újratöltött. Az egyedi készítéső hangtompítót a helyén hagyta. Amun bólintott, feltartotta hét ujját, majd támadóállásba helyezkedett a még mindig szélesedı nyílás mellett. Hét Vadász tíz harcos ellen. Amun most nem számított, mert ıt hamarosan túlságosan leköti majd a fejében viaskodó új hang. 12

Pandora’s TeAm Persze mindenki tudta, hogy ennek ellenére részt akar venni az akcióban. Szegény Vadászok. Egyszerően semmi esélyük. – Tudják, hogy itt vagyunk? Amun komor fejrázással felelt a kérdésre. Ez azt jelentette, hogy nincsen bekamerázva a folyosó. Kitőnı. – Hét Vadászt gyerekjáték lesz elintézni – mondta a távoli falnak dılve Lucien, a Halál ırzıje. Sápadt volt, felemás szemében... talán láz csillogott? – Menjetek nélkülem. Kezdek halványulni, és különben is, hamarosan el kell kísérnem a lelkeket. Meg át is kell villantanom a foglyokat Budára. A Halál démonjának hála, Lucien a gondolat puszta erejével képes volt egyik helyrıl a másikra villanni, és ugyancsak a benne lakozó szellem miatt történt, hogy gyakran kénytelen volt holt lelkeket kísérgetni a túlvilágra. Mindez nem jelentette azt, hogy sebezhetetlen lett volna. Sabin feléje fordította tekintetét, és alaposan megnézte magának a sápadt harcost. Arcán élesebben rajzolódott ki a hegek körvonala, orra a szokásosnál is ferdébben állt. Vállát, gyomrát és a derekánál szétterülı vörös folt alapján a veséjét is meglıtték. – Jól vagy, haver? – Túlélem – mosolyodott el szárazon Lucien. – Nem kizárt persze, hogy holnap azt kívánom majd, bár ne tettem volna. Pár belsı szervemnek biztosan annyi. Nagy ügy. Volt már ilyen, és lesz ilyen még. – Legalább nem kell új végtagot növesztened. Sabin a szeme sarkából látta, hogy Amun kézjelekkel kommunikál. – Nemcsak hogy kamerák nincsenek, de egy hangszigetelt kamrában üldögélnek – tolmácsolta a jeleket a Kétség ırzıje. – Régen börtön volt a hely, és az urak nem akarták, hogy bárki is hallja a rabszolgák kiáltozását. A Vadászok még csak nem is sejtik, hogy jövünk. Ennél könnyebb dolgunk nem lehetne. 13

Pandora’s TeAm – Akkor rám sem lesz szükségetek. Luciennel maradok – mondta Reyes, és hátát a falnak vetve leroskadt a földre. Mivel neki a Fájdalom démonja jutott, élvezetét lelte a testi szenvedésben, és minden sérüléstıl erısebb és erısebb lett. Legalábbis amíg harcolt. Csata után éppúgy elgyengült, mint akárki más. Jelen pillanatban megviseltebbnek tőnt, mint a többiek: arca úgy feldagadt, hogy a szeme helyén csak egy keskeny rés húzódott, melyen keresztül alighanem szart sem látott. – Ráadásul valakinek vigyázni kell a foglyokra. Vagyis heten nyolc ellen. Szegény Vadászok. Sabin arra gyanakodott, hogy Reyes igazából Lucien testére akar vigyázni, amelyet a harcos csak akkor tudott magával vinni a szellemi világba, ha elég erıs. Márpedig most minden valószínőség szerint nem ez volt a helyzet. – Sírba visznek a nıitek – morogta Sabin. Nem olyan régen mindkét harcos szerelembe esett, és Anja és Danika csupán azt kérte Sabintól, amikor az Alvilág Urai elindultak Egyiptomba, hogy hozza vissza kedvesüket. Ha ilyen állapotban térnének haza Lucienék, Danika csak csalódottan megcsóválná a fejét, majd azonnal Reyes ápolására sietne, Anja viszont annyiszor és ott lıné meg, ahányszor és ahol Lucien megsebesült. Az elıbbitıl csak végtelenül szar alaknak érezné magát, az utóbbi viszont fájna, nagyon fájna. Mivel ezt mindenképpen szerette volna elkerülni, Sabin végül felsóhajtott, és végigpillantott a maradék harcoson. El kellett döntenie, ki úszta meg az elızı összecsapást annyira, hogy részt vehessen az új ütközetben, és kik azok, akiknek itt kell maradniuk. Maddox, az Erıszak ırzıje volt a legvadabb harcos, akivel Sabin életében találkozott. Bár jelen pillanatban épp olyan véres volt a teste, mint az övé, és még mindig zihálva szedte a levegıt, már be is sorolt Amun mellé, és várta a támadást. Sabin tudta, hogy azt sem teszi zsebre, amit ı a nıjétıl fog kapni. 14

Pandora’s TeAm Kissé oldalra nézett, és megpillantotta a szépséges Cameót. A Kín ırzıje volt ı, az egyetlen nı a harcosok között, aki alacsony termetét figyelemre méltó erıvel és dühvel ellensúlyozta. Nem testi ereje volt azonban az egyetlen fegyvere: elegendı, ha megszólal, és a hangjában visszhangzó bánattól bármelyik halandó kész azonnal véget vetni a saját életének. Valaki megvágta a nyakát, de a három, hosszan húzódó seb sem tudta megakadályozni abban, hogy miután végzett machetéje megtisztításával, beálljon Amun és Maddox mellé. Sabin tekintete átsiklott Parisra, a Paráznaság ırzıjére, aki valaha a legkedélyesebb tagja volt a társaságnak, ám az utóbbi idıben egyre komorabban és nyugtalanabbul viselkedett. Sabin elképzelni sem tudta, mi okozhatta a változást, mindenesetre Paris szuszogva és hörögve járkált fel s alá a Vadászok elıtt, és szemlátomást majd szétvetette a harci kedv és a vérszomj. Kedvét az a két, méretes lyuk sem vette el a küzdelemtıl, melyeken keresztül kitartóan és bıséggel dılt a vér a lábából. Paris jobb oldalán Aeron, a Harag ırzıje állt. İt az istenek csak nemrég szabadították meg féktelen vérszomjától, amely miatt korábban életveszélyes volt a közelében tartózkodni. Egyedül a gyilkolás, a pusztítás éltette. Aeron azóta megváltozott, ám ma mégis úgy harcolt, úgy hányta kardélre az ellenséget, úgy tépte szét az útjába kerülı Vadászokat, mintha lelkét újra megszállta volna az ölés vágya. Ez, tekintve a körülményeket, kapóra jött, csakhogy... Vajon elmúlik a vérszomj, miután leszámoltak a fal mögött rejtızı Vadászokkal? Sabin attól tartott, ismét segítségül kell hívniuk Légiót, az apró vérszívó démont, aki istenként imádta Aeront, és aki legsötétebb pillanataiban is képes volt megnyugtatni a harcost. Sajnos Légió nem vehetett részt a bevetésen, mert jelenleg a pokolban végzett felderítési feladatokat az Alvilág Urai számára. A tájékozottság 15

Pandora’s TeAm magabiztossá tesz, vallotta Sabin, és ennek megfelelıen szeretett naprakész lenni a túlvilági történésekkel kapcsolatban. Aeron ekkor minden átmenet nélkül halántékon vágta az egyik Vadászt, aki az ütés erejétıl megtántorodva eszméletlenül rogyott össze a padlón. – Ezt meg miért csináltad? – villantotta rá tekintetét Sabin. – Támadni akart. Bár Paris nem volt tökéletesen meggyızıdve arról, hogy a Vadászok valóban a támadást tervezgetik, elszakította a láthatatlan béklyót, amely egészen eddig egy helyben tartotta, és a rettegı halandók kis csoportján keresztülgázolva módszeresen leütött mindenkit. – Most már olyan szép nyugodtak lesznek, mint Amun – mondta sötéten. Sabin felsóhajtott, majd tekintete átsiklott Striderre, a Vereség ırzıjére. A harcos számára a legkisebb kudarc is ırjítı fájdalommal járt, ezért mindig gondoskodott róla, hogy ı gyızzön. Mindig. Alighanem ezzel lehet magyarázni, hogy a küszöbönálló összecsapásra készülve éppen egy golyót bányászott ki az oldalából. Remek, gondolta Sabin. Rá mindig lehet számítani. Ekkor Kane, a Katasztrófák ırzıje lépett Sabin elé. Nyomában kisebb sziklák szakadtak le a födémrıl, és sőrő homokfelhı töltötte meg az alagutat. Jó pár harcosra rátört a köhögés. – Figyelj, Kane – mondta Sabin -, miért nem maradsz inkább itt te is? Segíthetnél Reyesnek ırizni a foglyokat. Szánalmas kifogás volt, ehhez nem fér kétség, ám némi kínos hallgatás után a harcos végül megadta magát. Sabin pontosan tudta, mennyire győlöli Kane, ha kihagyják valamibıl, ugyanakkor jelenléte most többet ártott, mint amennyit használt. Márpedig a gyızelem még barátai kedélyállapotánál is fontosabb volt Sabin számára. Nem szeretett fájdalmat okozni társainak, de 16

Pandora’s TeAm tudta: kudarcra vannak ítélve, ha nem a józan, számító logika vezérli tetteiket. Kane nélkül hét-hétre változott a résztvevı csapatok számaránya. Ennél igazságosabb nem is lehetne. Szegény Vadászok. Továbbra sincsen semmi esélyük. – Van még valaki, aki szeretne itt maradni? – kérdezte Sabin. Tiltakozó hangok lelkes kórusa zengte be a folyosót, amitıl Sabinban is fellángolt a harci kedv. Az ehhez hasonló összecsapások egészen addig elkerülhetetlenek lesznek, amíg meg nem találják Pandóra szelencéjét. Mivel azonban a szelencéhez egyedül azok az átkozott, isteni eredető kincsek vezetnek el, és mivel a négy kincs közül az egyik minden valószínőség szerint itt rejtızik, Egyiptomban, ez a mostani összecsapás sorsdöntı lehet. Sabin nem hagyhatta, hogy a Vadászok akár egyetlen kincset is megkaparintsanak, hiszen Pandóra szelencéjének birtokában a halandók ıt és szeretteit is lélektelen, üres porhüvellyé változtatnák. Hiába várta oly magabiztosan a soron következı ütközetet, Sabin tudta: hosszú és keserves út vezet a végsı gyızelemig. Ennek egyetlen oka az volt, hogy a Vadászokat vezetı Galen, aki – bár ezt természetesen gondosan titkolta emberei elıl – maga is halhatatlan volt, és aki annak idején maga is részt vett a szelence kinyitásában, olyan információkkal látta el a „jó és az igaz védelmezıit”, amelyekre azok máskülönben sohasem tehettek volna szert. Galen pontosan tudta, hogyan lehet a legkönnyebben elterelni az Alvilág Urai figyelmét... hogyan lehet a legkönnyebben fogságba ejteni ıket... hogyan lehet a legkönnyebben elpusztítani a démonokat... A kıajtó végre teljesen kinyílt, és Amun belesett a nyíláson. Intett a többieknek, hogy tiszta a levegı, de senki sem mozdult. Sabin és Lucien emberei több mint ezer év különélés után csak 17

Pandora’s TeAm nemrég egyesítették újra erıiket, és hadmozdulataikból egyelıre hiányzott a rutin és az összeszokottság. – Akkor most megyünk, vagy addig állunk itt, amíg ránk nem találnak? – mordult fel Aeron. – Én készen állok. – Nézze meg az ember ezt az unott, lelketlen semmirekellıt – vigyorodott el Gideon. – Egyáltalán nem vagyok lenyőgözve. Ideje kipróbálni valami újat, gondolta Sabin, és sorra vette a lehetséges taktikákat. Az utóbbi néhány száz évben nem sikerült átütı gyızelmet aratni a Vadászok fölött, amiben komoly része volt annak, hogy a harcosok fı módszerét az esztelen öldöklés jelentette. Az ellenség, ahelyett hogy fogyott volna, egyre csak szaporodott, és egyre elismerésre méltóbb elszántsággal és győlölettel vetette bele magát a szüntelen küzdelembe. Ideje volt hát új haditervvel elıállni, számba venni erıforrásaikat és gyengeségeiket, mielıtt csatába indulnak. – Én kaptam a legkevesebb sebet, így én megyek elıre – mondta, és rácsúsztatta ujját a pisztolya ravaszára. – Vegyes párokat akarok, egy súlyosabb és egy könnyebb sebesülttel. A súlyos sérült fedezze az erısebbet, amíg az támad. Hagyjatok életben, amennyit csak tudtok – parancsolta. – Tudom, milyen nehéz megállni, de ne aggódjatok, hamarosan mind meghalnak. Amint kiderítettük, ki a fınök, és kiszedtük a titkait, azt csináltok velük, amit csak akartok. Az útjában álló hármas szétnyílt, és Sabin becsusszant az ajtón át a keskeny folyosóra. A többiek szorosan és hangtalanul követték. A hieroglifákkal borított falakat megvilágította az elemlámpák fénye, és bár csupán egyetlen pillanatra felejtette rajta tekintetét a képeken, ennyi idı elég volt ahhoz, hogy Sabin elméjébe beégjenek a rajzok. Vesztıhelyre kísért rabokat látott, akiknek tırrel metszették ki dobogó szívüket a mellkasukból. Emberi eredető szagok kavarogtak a poros levegıben: parfümé, izzadtságé és ételeké. Milyen rég óta lehetnek itt a Vadászok? Mit csinálnak? Megtalálták már a kincset? 18

Pandora’s TeAm Ezek a kérdések futottak át Sabin agyán, és démonja azonnal le is csapott rájuk. Lévén ı volt a Kétség, nem is tehetett volna máshogy. Biztos, hogy tudnak valamit, amit te nem. Valamit, ami talán elég ahhoz, hogy felülkerekedjenek rajtatok. Igen valószínő, hogy ma éjjel ütött az órátok. Kétség nem tudott hazudni, legalábbis anélkül nem, hogy Sabin el ne veszítené az eszméletét. A gúnyolódás és a minden alapot nélkülözı feltételezgetés volt az egyetlen fegyvere. Sabin a mai napig nem értette, egy ilyen pokolfajzat miért nem képes hazudni – arra tudott csak gondolni, hogy talán a démon fején is valami átok ül. Azt mindenesetre nem engedhette, hogy a démon ellene fordítsa fegyverét. Ha így folytatod, egy hétre bezárkózom a szobámba, és egyfolytában olvasni fogok, hogy ne tudjak gondolkodni. De éhes vagyok, hallatszott a démon nyafogása. Az emberekbe oltott aggodalom volt ugyanis Kétség egyetlen elesége. Bírd ki. Siess. Sabin megállt, és magasba tartotta a kezét, amitıl a mögötte lépkedı harcosok is mind megtorpantak. A folyosó végén egy kamra nyitott ajtaja látszott. Beszéd, léptek és talán egy fúró hangja visszhangzott a falak között. A Vadászok tehát tényleg nem számítottak rájuk, ez pedig felhívás volt keringıre. Nekem pedig éppen táncolni van kedvem. Biztos vagy benne? – zendített rá újra a démon, elengedve füle mellett Sabin fenyegetızését. Mikor legutóbb táncoltál... Szállj le rólam. Itt a kaja, amit ígértem. Boldog kiáltás hallatszott Sabin fejében, ahogy Kétség felfedezıútra indult a kamra irányába, hogy telebeszélje a Vadászok elméjét mindenféle kártékony gondolattal. Sok hőhó semmiért... mi van, ha tévedsz... gyengék vagytok... lehet, hogy nemsokára meghalsz. Egyszerre elhallgattak odabent a Vadászok, és körös-körül néma csend támadt. Aztán valaki kétségbeesetten felnyögött. 19

Pandora’s TeAm Sabin feltartotta az egyik ujját, aztán még egyet. Mikor a harmadik is kiegyenesedett, a harcosok fülsiketítı csatakiáltás kíséretében megiramodtak elıre.

20

Pandora’s TeAm

MÁSODIK FEJEZET Gwendolyn, a gyáva nekifeszítette hátát üvegcellája hátsó falának, és igyekezett a lehetı legkisebbre összehúzni magát, miközben a túl magas, túl izmos és túl véres harcosok elözönlötték a kamrát, melyet egy éven át szeretett és győlölt egyszerre. Szerette, mert a helyiség a szabadság reményét hordozta: ha cellájából kiléphetne a kamrába, végre esélyt kapna a szabadulásra. És győlölte, mert szörnyő dolgok történtek idebent. Szörnyő dolgok, melyeket rettegve kellett végignéznie. Azok a férfiak, akik ezeket a szörnyő dolgokat elkövették, most döbbenten kiáltoztak, és a földre ejtették a kezükben tartott Petri-csészéket, a fecskendıket, a kémcsöveket és a többi eszközt. Éles reccsenéssel tört szét az üveg, de még élesebb volt az az állatias üvöltés, amellyel a behatolók rávetették magukat a férfiakra. Kaszaboló karok, rúgásra emelt lábak értek célt, és csak hullottak, és hullottak az emberek. Egyetlen pillanatra sem volt kérdéses, ki nyeri a csatát. Gwen összerázkódott, és arra gondolt, mi történik majd vele és a többiekkel, ha véget ér a küzdelem. A harcosok minden kétséget kizáróan halhatatlanok voltak, éppúgy, mint ı, és a mellette álló cellákba zárt többi nı. Túlságosan kemények, túlságosan erısek, túlságosan embertelenek voltak ahhoz, hogy emberek legyenek. Azt viszont, hogy akkor mégis mik lehettek, Gwen el sem tudta képzelni. Éppúgy nem tudta azt sem, miért vannak itt, és mit akarnak. 21

Pandora’s TeAm Túl sok csalódás érte az elmúlt egy évben ahhoz, hogy azt merje gondolni: a kiszabadításukra jöttek. Ehelyett két lehetıség közül próbált választani: az elsı szerint a támadók ıt és a többieket is itt hagyják majd megrohadni, a második szerint ugyanúgy megpróbálják felhasználni ıket, mint azok a győlöletes halandók. – Öljétek meg mindet – kiáltotta oda az egyik fogoly a támadóknak. Gwen a mellkasa köré fonta karjait a kemény, dühös hang hallatán. – Kínozzátok meg ıket úgy, ahogy ık kínoztak meg minket. Bár az üveg, amely elzárta a nıket a külvilágtól vastag volt és törhetetlen, Gwen dobhártyáját mégis fülsiketítı erıvel ostromolta a kamrából és a többi cellából áradó zaj. Megtehette volna, hogy kizárja tudatából a hangokat – nıvérei még kiskorában megtanították erre -, ı azonban fültanúja akart lenni fogva tartói vereségének. Elkínzott üvöltésük édes volt és enyhet adó, akár egy altatódal. Bármilyen erısek voltak azonban a harcosok, egyetlen halálos ütést sem vittek be a halandóknak. Furcsa, érthetetlen módon csupán leütötték aktuális áldozatukat, és már fordultak is oda a következıhöz. Néhány perc elteltével aztán már csak egyetlen ember maradt állva. Az, aki a legrosszabb volt mind közül. Az egyik harcos ekkor elırelépett, és megállt a férfi elıtt. Bár az összes behatolónak halálos volt minden mozdulata, egyikük sem küzdött olyan könyörtelenül, mint ez, aki folyton torokra és ágyékra célzott. Felemelte a karját, mintha végezni akarna az elıtte álló férfival, de ebben a pillanatban összetalálkozott tekintetük Gwennel. Keze megállt a levegıben, majd lassan leereszkedett. Gwenben bennszakadt a lélegzet. A harcos barna haja vértıl iszamósan tapadt a fejére, szeme színe sötét volt, mint a konyaké, és az ı pupilláját is átszıtték azok a bíborszín vonalak. Nem, ez lehetetlen. Biztosan csak képzelte azt a vad ragyogást. Gránitból 22

Pandora’s TeAm faragott vonásai egytıl egyig rombolást ígértek, mégis volt valami... valami kisfiús az arcában. Félelmetes ellentmondás. Pólója vékony csíkokra hasogatva feszült napbarnított testén, izmai minden mozdulatnál meg-megvillantak az anyag szakadásain keresztül. Te jó ég, a nap! Menynyire hiányzott neki, mennyire vágyott rá. Felsıteste jobb oldalát egy lila pillangó tetovált képe díszítette, amely a mellkasától egészen a nadrágja övéig terjedt. A rovar szárnyainak körvonalát pengeélesre rajzolta a mővész, amitıl egyszerre tőnt nıiesnek és férfiasnak a minta. De miért éppen pillangó? – tőnıdött Gwen. Valószínőtlennek tőnt, hogy egy ilyen erıs, gonosz harcos egy ilyen rajzot választ. Akármi is volt a magyarázat, a tetoválás valamennyire megnyugtatta. – Segítsetek – mondta, és imádkozott, hogy hozzá hasonlóan a halhatatlanok is képesek legyenek hallani a hangszigetelt üvegen keresztül, ám a pillangós férfi a füle botját sem mozdította. – Szabadítsatok ki! – Még mindig semmi. Mi van, ha egyszerően csak itt hagynak? Vagy ami még rosszabb, ugyanazt akarják tenni velünk, mint az emberek? Pillanatok alatt tele lett a feje ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal, és érezte, hogy egészen elsápad. Félelme nem volt alaptalan, ráadásul néhány perccel korábban pontosan ugyanezeket a dolgokat gondolta. Mégis: e gondolatok valahogy mások voltak... valahogy idegenek. Nem a saját félelmeit hallotta a fejében, nem a saját belsı hangját. Akkor viszont... micsodát? A férfi ekkor beleharapott az alsó ajkába, és két kezét a halántékára szorította. Úgy tőnt, mint aki tajtékzik a dühtıl. Mi van, ha... – Elég! – sziszegte a harcos. A fejében kavargó gondolatok a másodperc tört része alatt szertefoszlottak. Miközben ı zavartan és csodálkozva pislogott, a harcos rosszallóan csóválta a fejét. 23

Pandora’s TeAm Ekkor, kihasználva lankadó figyelmét, fogva tartója odaugrott a támadóhoz. – Vigyázz! – kiáltotta Gwen, és felegyenesedett a cellában. Anélkül, hogy figyelmét egyetlen pillanatra is elfordította volna róla, a gránitarcú harcos megragadta a férfi nyakát, és annál fogva felemelte a levegıbe. Az áldozat – akit egyébként Chrisnek hívtak – magatehetetlenül vergıdött a torkára kulcsolódó ujjak szorításában. Fiatal kora ellenére – talán huszonöt éves lehetett – ı volt az ırök és a tudósok vezetıje a kamrában. Ezenkívül ı volt az, akit Gwen még magánál a fogságnál is jobban győlölt. Mindent, amit teszek, a végsı jó érdekében teszem, mondogatta, miközben a szeme láttára erıszakolta meg a többi foglyot. Választhatta volna a mesterséges megtermékenyítést is, de ı nem szívesen hagyta volna ki a lehetıséget, hogy megalázza ezeket a nıket. Bárcsak veled csinálhatnám, tette hozzá gyakran. Ezek a nık csupán gyenge pótlékok. Hiába vágyott rá, soha nem ért hozzá Gwenhez. Nem, túlságosan félt tıle. Mindannyian féltek tıle, mindannyian tudták, mire képes. Látták, mit mővelt, mikor elfogták. Elég, ha egy lány véletlenül agyoncsap néhány férfit, gondolta Gwen, és máris tisztelettel néznek rá. A férfiak ezután – ahelyett, hogy végeztek volna vele – különbözı kábítószereket eresztettek a cellájába, és reménykedtek, hátha le tudják szedálni annyira, hogy felhasználhassák. Ez egészen mostanáig nem sikerült. – Ne csináld, Sabin – szólalt meg ekkor egy gyönyörő, sötét hajú nı, és megveregette a harcos vállát, akinek újra ott csillogtak szemében a vörös vonalak. Olyan mélységes mély bánat bujkált a hangjában, hogy Gwen egész testében megrázkódott. – Te mondtad, hogy szükségünk lehet rájuk. Sabin. Erıteljes név, akár egy fegyveré. Jól illett a harcoshoz. Ezek ketten vajon együtt járnak? 24

Pandora’s TeAm Végre lesiklott róla a férfi perzselı tekintete, és fellélegezhetett. Sabin elengedte Christ, és a rohadék eszméletlenül rogyott össze a padlón. Tudta, hogy még él, mert hallotta, hogy zubog ereiben a vér, hogy áramlik tüdejében a levegı. – Kik ezek a nık? – kérdezte egy szıke harcos. Neki kék szeme és finom vonásai voltak, olyanok, amelyek együttérzést és biztonságot sugároztak. Ennek ellenére Gwen nehezen tudta elképzelni, ahogy odakuporodik mellé, és békésen elalszik. Békésen. Mélyen. Biztonságban. Az elmúlt hónapokban szinte egyáltalán nem mert aludni, hisz tudta: Chris csak arra vár, hogy egy óvatlan pillanatban lecsapjon rá. Lopva, nyugtalanul, rövid percekre hunyta csak le a szemét, anélkül, hogy éberségébıl bármit is feladott volna. Néha alig tudta megállni, hogy a sötét, mély, üres álom reményében ne szolgáltassa ki magát a gonosz férfinak. Ekkor egy sötét hajú, ibolyaszín szemő kolosszus lépett elıre a harcosok csoportjából, és végigjáratta tekintetét a Gwen körül sorakozó cellákon. – Jóságos istenek! Ez itt terhes. – Ez is – mondta egy másik, akinek színes haja, sápadt bıre és olyan ragyogó, kék szeme volt, mint a szıkének, azzal a különbséggel, hogy az ı szivárványhártyájának pereme valamivel sötétebb színben játszott. – Miféle szörnyeteg az, aki terhes nıket tart így fogva? Ezt még a Vadászoktól sem vártam volna. A nık mindeközben segítségért és szabadságért könyörögve verték üvegbörtönük falát. – Hallja valaki, mit mondanak? – kérdezte a monstrum. – Én igen – vágta rá önkéntelenül is Gwen. Sabin újra odafordult felé. Tekintetét, melyben nem fénylett már az a vörös ragyogás, mélyen Gwen szemébe mélyesztette, mintha keresne valamit, mintha... olvasni akarna benne. 25

Pandora’s TeAm Jeges borzongás futott végig a gerincén. Lehet, hogy a harcos hallotta ıt? Tágra nyílt szemmel figyelte, ahogy Sabin a derekára szíjazott tokba csúsztatja a kését, és elindul felé. Kiélesedett érzékei csöppnyi izzadtság, citrom- és mentaillatot jeleztek. Mélyen, mohón lélegezte be az új szagokat. Hosszú-hosszú idın keresztül nem érezhetett mást, csak Chris émelyítı parfümjét, bőzös drogjait és a többi nı rettegésének szagát. – Hallasz minket? – Sabin hangja éppolyan durva és érdes volt, mint a vonásai, de ahelyett hogy felborzolták volna Gwen idegeit, inkább megnyugtatták, mint egy szelíd ölelés. Gwen bizonytalanul bólintott. – És ık? – mutatott a harcos a többi rabra. Gwen megrázta a fejét. – Te hallasz engem? – kérdezte. – A szádról olvasok – rázta meg a fejét Sabin is. Ó. Vagyis akkor is ıt figyelte, amikor látszólag a másik irányba nézett. Gwennek nem esett rosszul ez a felismerés. – Hogyan nyílnak a cellák? – kérdezte a férfi. Gwen ajka vékony csíkká préselıdött, ahogy óvatosan végigpillantott a Sabin mögött sorakozó, felfegyverzett, véres ragadozókon. Jó ötlet, ha elárulja? Mi van, ha ık is csak meg akarják erıszakolni rabtársait? A harcos vonásai egyszerre megenyhültek. – Nem fogunk bántani. A szavamat adom. Csak szeretnénk kiszabadítani. Gwen nem ismerte a harcost, és nem is bízott benne, mégis feltápászkodott, és odavonszolta magát a cella üvegfalához. Most, hogy ilyen közel volt egymáshoz az arcuk, észrevette, hogy a fölé tornyosuló Sabin szeme nem is barna, hanem borostyán-, kávé-, gesztenyeés bronzszín kavarog szivárványhártyájában, mint valami égi szimfónia. A vörös izzásnak, hál' istennek, nyoma sem volt. Lehet, hogy csak képzelte az egészet? 26

Pandora’s TeAm – Hallasz? – kérdezte a harcos. Ha a férfi kinyitná a cellát, ahogy ígéri... ha össze tudná szedni a bátorságát, és nem állna majd földbe gyökerezett lábbal... végre megszökhetne. A remény, melyet régóta eltemetett magában, most újra erıre kapott, és hívogatóan intett feléje. Egyetlen dolog tartotta csak vissza Gwent: a félelem, hogy akaratán kívül esetleg brutális kegyetlenséggel pusztítja el lehetséges megmentıit. Ne aggódj. Hacsak nem bántanak, a benned élı vadállat nem bújik ki a ketrecébıl. Elég azonban egyetlen rossz mozdulat, és... Megéri a kockázatot, gondolta végül, és azt mondta: – Kövek. – Ki követ? – pillantott hátra a harcos. Gwen lenyelte a gombócot a torkában, majd felemelte egyik ujját, és körmével – amely inkább karomhoz volt hasonlatos – kezdte felírni az üvegre a szót: KÖVEK. Amint befejezett egy betőt, az máris láthatatlanná vált. Átkozottul furcsa üvegbıl készült a cella. Gwen gyakran eltöprengett azon, vajon hol tettek szert az emberek ilyen anyagra. Rövid csönd következett, majd néhány ránc jelent meg Sabin homlokán. A harcos egyetlen pillanatra sem vette le tekintetét Gwen túl hosszú, túl hegyes körmérıl. Azt találgatta, vajon miféle teremtménnyel áll szemben? – Kövek? – kérdezte végül a harcos, és újra Gwen arcára pillantott. A nı bólintott. Sabin megfordult, és körbenézett a kamrában. Bár az egész nem tartott tovább néhány másodpercnél, Gwen gyanította, hogy ez idı alatt a helyiség minden négyzetcentiméterét feltérképezte a férfi. A többi harcos némán felsorakozott Sabin mögött, és várakozva nézték ıt. Ez a várakozás azonban – és ezt Gwen tisztán érezte – kíváncsisággal, gyanakvással, győlölettel, sıt vággyal keveredett. Egy lépés, még egy, és Gwen máris újra a 27

Pandora’s TeAm cella túlsó falánál állt. Nem tudott mást érezni a férfiak vágyakozása láttán, mint győlöletet. Olyan erısen reszketett a lába, hogy attól félt, összeesik. Nyugalom. Ne ess pánikba. Akkor történhet csak baj, ha pánikba esel. Hogyan védekezhetne a harcosok gátlástalan, szemérmetlen pillantásai ellen? Nem volt semmije, amivel eltakarhatta volna magát. A farmert és a pólót, melyekben bebörtönözték, fogva tartói azonnal elvették tıle, és egy a fehér topot meg egy rövid szoknyát adtak helyette. Könnyebb lesz így megerıszakolni, gondolták a rohadékok. A felsı egyik pántja már hónapokkal ezelıtt elszakadt, és úgy tudta csak elfedni kebleit, ha a hóna alatt megkötötte az anyagot. – Megfordulni – mordult fel hirtelen Sabin. Gwen gondolkodás nélkül a hátsó fal felé fordult, hosszú, vörös haja meglebbent a levegıben. Zihálva vette a levegıt, és apró izzadtságcseppek ültek ki a homlokára. Miért akarja, hogy megforduljon? Még jobban meg akarja alázni? Újabb, súlyos csend következett, mielıtt Sabin megszólalt volna. – Nem neked mondtam, te lány. – A harcos hangja ezúttal lágy volt és gyengéd. – Ugyan már – mondta valaki, és Gwen szinte azonnal felismerte a szıke, kék szemő férfi tiszteletlen, erıteljesen zengı hangját. – Nem mondod komolyan – – Megijeszted a lányt. Gwen hátrapillantott a válla fölött. – De hát... – kezdte egy másik, ám Sabin ıt is félbeszakította. – Szeretnétek válaszokat kapni, vagy nem? Azt mondtam, elfordulni. Méltatlankodó nyögések, majd mozgolódás hangja hallatszott. – Figyelj rám, te lány. Gwen lassan megfordult. Az összes harcos háttal állt neki, ahogy Sabin parancsolta. 28

Pandora’s TeAm Sabin ekkor nekinyomta tenyerét az üvegnek. Nagy, mozdulatlan kezét nem szabdalták vágások, ujjai között mégis vér sötétlett. – Melyik kövek? Gwen egy átlátszó dobozra mutatott, melyben öklömnyi kövek sorakoztak egymás mellett. Mindegyik kı tetejére egy képet festettek, melyek a legkülönbözıbb halálnemeket ábrázolták: volt köztük lefejezés, végtaglevágás, tır és lándzsa általi, illetve máglyahalál. – Jó, nagyon jó. De mit csináljak velük? Gwen szinte fuldoklott a vágytól, hogy végre kijusson a föld alól, de összeszedte magát, és elmutogatta, hogy a köveket be kell tolni a falon található mélyedésekbe. – Számít, hogy melyik kı melyik nyílásba megy? Gwen bólintott, majd egyenként rábökött a kövekre, és a hozzájuk tartozó cellákra. Rabságának kezdete óta rettegéssel töltötte el, ha valaki hozzányúlt a kövekhez, hiszen az azt jelentette, hogy újabb nemi erıszakot kell végignéznie. Felsóhajtott, és éppen kezdte felírni az üvegre a KULCS szót, amikor Sabin egyetlen ökölcsapással szétzúzta a köveket ırzı ládát. Tíz ember ereje sem lett volna elég ekkora ütéshez, mégsem tőnt úgy, hogy a harcos különösebben megerıltette magát. Ujját és öklét keresztül-kasul összeszabdalták a doboz szilánkjai, de Sabin úgy törölte le kezérıl a kicsorduló vért, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Eltelt néhány másodperc, és Gwen látta, hogy a sebek máris kezdtek begyógyulni. Igazam volt, gondolta, ahogy a tátongó, nyílt vágások maguktól összeforrtak. Ezek nem halandók. De nem is tündérek, hiszen a fülük tökéletesen kerek. Vámpírok sem lehetnek, mert nincsenek agyaraik. Akkor talán szirének? A férfi hangja telt volt és kellemes, de talán túlságosan érdes ahhoz, hogy szirén legyen. 29

Pandora’s TeAm – Mindenki fogjon meg egy követ – mondta ekkor Sabin anélkül, hogy tekintetét egy pillanatra is levette volna Gwenrıl. A harcosok azonnal odasereglettek a láda köré. Abbéli félelmében, hogy a többiek látványa újra rettegéssel töltené el, Gwen továbbra is kitartóan bámulta Sabint. Jól csinálod nem estél pánikba. Nem, most nem omolhat össze. És nem is fog, gondolta. Már így is túl sok kudarc és csalódás nyomta a vállát. Miért nem lehet olyan, mint a nıvérei? Miért nem képes szembenézni valódi énjével? Miért nem képes bátran és büszkén elfogadni önmagát? Ha az kellett volna a szabaduláshoz, nıvérei már régen levágták volna bármelyik végtagjukat. Puszta ököllel törték volna át az üvegfalat, aztán Chris bordáit, és nevetve, a férfi szeme láttára falták volna fel a szívét. Egyszerre honvágy nyilallt a mellkasába. Ha Tyson, a volt fiúja szólt nekik az elrablásáról – amit valószínőleg nem tett meg, lévén rettegett tılük –, nıvérei már keresik, és addig nem adják fel, amíg meg nem találják. Minden jellembeli gyengesége ellenére ugyanis szerették ıt, és a legjobbat akarták neki. Persze biztosan hatalmas csalódás volt számukra, amikor megtudták – ha egyáltalán megtudták hogy fogságba esett. Gwen nemcsak saját magára, de fajtájára is szégyent hozott. Már gyerekként is inkább elmenekült a zőrös helyzetekbıl, amivel sikeresen kiharcolta magának a „Gyáva Gwendolyn” gúnynevet. Érezte, hogy nyirkos a tenyere. Egy pillanatra elgondolkodott, majd beletörölte a combjába. Sabin eközben megállás nélkül magyarázta embereinek, melyik kı melyik nyílásba való. Gwen látta, hogy néhányat rossz helyre tesznek, de nem aggódott. Majd megoldják, gondolta. Az ı cellájával kapcsolatban azonban Sabin nem hibázott, és mikor egy piercinges, kék hajú punk odanyúlt a kövéért, a harcos erıs, napbarnított ujjai azonnal rákulcsolódtak a férfi csuklójára. A kék hajú értetlenül nézett Sabinra, aki megrázta a fejét, és azt mondta: 30

Pandora’s TeAm – Az enyém. – Győlöletes látvány, mi? – vigyorodott el a punk. Válasz helyett Sabin rosszallóan összeráncolta a homlokát. Gwen zavartan nézett maga elé. Sabin győlöletesnek találta volna ıt? Egymás után szabadították ki a nıket, volt, aki sírva támolygott ki a cellából, és volt, aki megpróbált kimenekülni a kamrából. Ez utóbbiak nem jutottak messzire: a harcosok elkapták és visszaterelték ıket a szobába. Gwen csodálkozva nézte, milyen gyengéden bánnak a férfiak a kétségbeesetten küzdı nıkkel. A tarka hajú harcos – aki a legszebb volt mind közül – ezután egyenként odalépett a nıkhöz, és belesúgta a fülükbe, hogy „aludj el, édes”. Gwen legnagyobb döbbenetére a nık engedelmesen roskadtak bele a férfiak védelmezı karjaiba. Sabin lehajolt, és kézbe vette Gwen kövét, azt, amelyiken élve megégetnek egy embert. Fölegyenesedett, feldobta a követ a levegıbe, és miközben könnyedén elkapta, azt mondta Gwennek: – Ne fuss el, rendben? Fáradt vagyok, és nincs kedvem kergetızni. Félek, hogy véletlenül kárt tennék benned. Ezzel nem vagy egyedül, gondolta Gwen. – Ne... engedjétek... ki – nyögött fel ekkor váratlanul Chris. Vajon mióta lehet eszméleténél? Fölemelte fejét a földrıl, és egy adag homokot köpött a padlóra. Szeme alatt már megjelentek a fekete zúzódások. – Veszélyes. Halálosan. – Cameo – mondta kurtán Sabin. Úgy tőnt, a nıi harcos ennyibıl is tudja, mi a dolga. Egyenesen odasétált a fekvı férfihez, az ingénél fogva megragadta, könnyedén felemelte a földrıl, majd szabad kezével egy tırt szorított a torkának. Chris vagy túl gyenge, vagy túl rémült volt ahhoz, hogy tiltakozzon. 31

Pandora’s TeAm Gwen teljes szívébıl remélte, hogy a félelem az, ami megbénítja a férfit. Nézte a kés hegyét, és vágyódva képzelte el, ahogy a penge átdöfi a torkát, és a bırt meg a csontot átszakítva elviselhetetlen fájdalmat okoz a rohadéknak. Igen, mormolta szinte magánkívül. Igen, igen, igen. Tedd meg. Kérlek, tedd meg. Vágd meg, hadd szenvedjen. – Mit csináljak vele? – kérdezte Sabintól Cameo. – Fogd le. És hagyd életben. Gwen csalódottan sóhajtott fel, csalódottságához azonban egy döbbenetes erejő felismerés is társult. Bár tökéletesen ura volt érzéseinek, mégis nagyon közel járt ahhoz, hogy szabadon eressze a benne lakozó vadállatot. Ezek a rettenetes gondolatok nem tıle származtak. Nem, az lehetetlen. Veszélyes, mondta Chris. Halálosan. Igaza van. Nem veszítheted el az önuralmad. – De azért kicsit megverheted – tette hozzá Sabin, és résnyire szőkült a szeme. Vajon dühös? Vajon rám dühös? De miért? – találgatta Gwen. Mi rosszat tettem? – Ne engedjétek ki a lányt – ismételgette Chris, és egész testében megremegett. Megpróbált hátralépni, de Cameo, aki természetesen erısebb volt, mint ahogy termete sejtetni engedte volna, visszanyomta a helyére. – Ne tegyétek, kérlek! – Lehet, hogy tényleg ott hagyhatnád a vörös hajút a cellájában – mondta a harcosnı. – Csak egy idıre. A biztonság kedvéért. Sabin már majdnem becsúsztatta a követ a Gwen kalitkája mellett résbe, és most megállt a keze a levegıben. – Ez az ember egy Vadász. Egy hazudozó. Szerintem bántotta a lányt, és most meg akarja akadályozni, hogy kiderüljön, mit tett. Gwen döbbenten pillantott Sabinra. A harcos tehát mégsem rá volt dühös, hanem Chrisre, akit valamiért „vadásznak” nevezett. Komolyan gondolta, amit mondott. Nem bántani akarja, hanem kiszabadítani. Azt akarja, hogy biztonságban legyen. 32

Pandora’s TeAm – Jól gondolom? – kérdezte Sabin. – Bántott téged? Gwen lángba borult arccal bólintott. Chris elpusztította ıt érzelmileg. – Megfizet érte – nyalta meg Sabin a felsı fogsorát. – A szavamat adom. Gwen érezte, ahogy arcáról kezd eltőnni a zavar és megalázottság. Szemben a saját anyjával, aki két éve kitagadta, és aki inkább látná holtan, mint gyengén, ez a férfi – ez a vadidegen férfi – éppen most ígérte meg, hogy megbosszulja a rajta esett sérelmeket. – Figyeljetek ide – mondta Chris idegesen, és nyelt egy nagyot. – Könyörgök, figyeljetek rám. Ellenségek vagyunk, és semmi értelme nem lenne azt hazudnom, hogy nem győlöllek tiszta szívembıl titeket. Mert győlöllek. Ez az igazság. Ha viszont kiengeditek a lányt, mindenkit meg fog ölni. Titeket is, engem is. Esküszöm. – Megpróbálsz megölni minket, Piroska? – kérdezte Sabin, még kedvesebben, mint eddig. Gwen, aki az elmúlt egy év alatt tökéletesen hozzászokott már, hogy „ribancnak” meg „kurvának” szólítják, azt érezte, Sabin szavai úgy simogatják a lelkét, akár egy könnyő, rózsás nyári szellı. A rajtaütés óta eltelt néhány percben a harcosnak sikerült valóra váltania az álmot, melyet Gwen rabsága elsı napjától kezdve dédelgetett: egy nemes lovagról ábrándozott, aki eljön érte, és levágja a sárkányok fejét. Persze egészen mostanáig azt hitte, Tyson lesz ez a lovag, vagy az apja – akit még soha életében nem látott -, de azért így is elégedett volt. Elvégre nem mindennap válnak valóra az álmok. – Piroska? Gwen összerezzent. Mit is kérdezett? Ja, igen, hogy megpróbálja-e megölni ıt és a barátait. Nyelvével végignyalt az ajkán, és megrázta a fejét. Szó sem lesz próbálkozásról, ha a 33

Pandora’s TeAm szörnyeteg átveszi az irányítást. Nem, akkor mészárlás lesz. Önmagam ura vagyok. Legalábbis majdnem. Nem lesz semmi baj. – Én is így gondoltam – mondta Sabin, és egy laza csuklómozdulattal a helyére lökte a követ. Gwen szíve olyan erısen kezdett kalapálni a mellkasában, hogy félı volt, megrepednek a bordái. Az üveg lassan, nagyon lassan emelkedni kezdett, és végül nem maradt köztük más, csak a levegı. Csak a levegı, és a minden eddiginél erısebb citrom- és mentaillat. A cella hidegét, melyet annyira megszokott már, hogy el sem tudott képzelni más hımérsékletet, egyszerre puha meleg váltotta fel. Gwen lassan elmosolyodott. Szabad volt. Végre szabad. – Jóságos istenek – állt meg Sabin lélegzete. – Hihetetlen vagy. Gwen azon kapta magát, hogy elırelép, és kinyújtja a karját. A hónapokon át tartó elzártság után szüksége volt egy emberi érintésre. Egyetlen érintés csak, aztán, ha azt megkapta, mehet is haza. Haza. – Ribanc! – kiáltotta Chris, és megpróbálta kiszabadítani magát Cameo szorításából. – Ne érj hozzám. Ne engedjétek ide. Ez egy szörnyeteg! Ekkor a lány lába, mintha önálló akarattal bírna, belegyökerezett a kamra padlójába. Gwen megfordult, és végigpillantott azon az emberen, aki az elmúlt egy év minden szenvedésének, minden gyötrelmének okozója volt. Érezte, ahogy ujjai végén karommá élesednek a körmök. Apró, törékenynek látszó szárnyak vágódtak elı a hátából, és pólóját cafatokra szaggatva eszelısen verdesni kezdtek. Ereiben ırült tempóban száguldott végig a megsőrősödött vér teste minden sejtjén, szeme elıtt elhalványultak a színek, és néhány másodperc múlva már csak az emberi testek infravörös hıképét érzékelte. Ebben a pillanatban jött rá, hogy soha, egyetlen percig sem tudott uralkodni a benne lakozó szörnyetegen. Nem, az egész 34

Pandora’s TeAm végig ott mocorgott benne, és csak arra várt, hogy végre lecsaphasson... Csak Christ, csak Christ, könyörgöm, csak Christ. Kétségbeesetten mantrázta ezeket a szavakat, és csak reménykedhetett benne, hogy a bosszúszomjas szörny meghallja. Csak Christ, a többieket hagyd békén, csak Christ. De a lelke mélyén tudta, hogy a vérengzést nem lehet megállítani.

35

Pandora’s TeAm

HARMADIK FEJEZET Sabin attól a pillanattól kezdve nem tudta levenni tekintetét a vörös hajú lányról, hogy belépett a kamrába. Nem tudott máshova nézni, nem kapott levegıt, képtelen volt tisztán gondolkodni. A lány vadul tekergızı, rubint színő hullámait néhol szıke tincsek tarkították, szemöldöke vörösesbarna, de éppolyan lélegzetelállító szépségő, mint a haja. Apró, fitos orra volt, orcája gömbölyded és finom, akár egy kerubé. A szeme pedig... a szeme maga volt az érzékek tobzódása. Aranybarna szivárványhártyáját hajszálvékony, szürkés vonalak hálózták be. Hipnotikus volt. Szeme köré buja, fekete keretet rajzoltak a hosszú pillák. A kamra fala mentén kampókra akasztott halogénlámpák lógtak, melyek éles fénykört vontak a lány köré. Míg más esetében a metszı fény különben láthatatlan hibákat leplezett volna le, ıt tökéletes, tiszta glóriába vonta. Bırén nyoma sem volt a hosszú hónapok mocskának. Alacsony volt, karcsú; kicsi, kerek mellei kényelmesen elfértek volna Sabin tenyerében, combja pedig elég hosszú volt ahhoz, hogy a férfi dereka köré kulcsolja, és a legvadabb lovaglás közben is megtartsa magát vele. Nem lehetsz ilyen ostoba. Eszedbe se jusson. Igen, tényleg nem lehet ilyen ostoba. Amikor utolsó szeretıje, Darla saját kezével vetett véget az életének, Sabin megesküdött, hogy soha többé nem bonyolódik szerelmi kapcsolatokba. A vörös hajú lány iránti vonzalom azonban azonnal és elemi erıvel tört rá – pontosabban 36

Pandora’s TeAm nemcsak rá, hanem a démonjára is. Kétség azonban egészen más okból vágyott a nıre. İ azonnal megérezte a szívében bujkáló rettegést, és elhatározta: beférkızik a lelkébe, feltüzeli legmélyebb félelmeit, majd fenséges tort ül rajtuk. Hamarosan aztán mindketten rájötték, hogy a lány nem hétköznapi halandó, és ennélfogva Kétség képtelen belelátni a gondolataiba. Ez persze nem jelenti azt, hogy biztonságban lett volna a démontól. Ó, nem: Kétség mesterien fordított bármilyen helyzetet a saját javára, ráadásul imádta a kihívásokat. Sabin tudta: a kis rohadék minden erejével azon lesz, hogy kiismerje a lány legapróbb rezdüléseit, és végül elpusztítsa a hitét mindenben. De vajon miféle szerzet volt ez a lány? Rengeteg halhatatlannal hozta össze a sors az elmúlt évezredekben, Sabin mégsem tudta hova tenni a vörös hajú szépséget. Annyi bizonyos, hogy elsıre teljesen emberszerőnek tőnt, ám ha a szemlélıt nem tévesztik meg a finom és törékenyek vonások, és figyelmesen belenéz barnásszürke szemébe, rögtön láthatja, hogy valami nem stimmel. És persze ott voltak azok a karmok. Sabin egy pillanatra elképzelte, ahogy belemélyednek a hátába... De miért rabolhatták el a Vadászok? Sabin már elıre félt a választól. A hat kiszabadított nı közül hárman szemlátomást terhesek voltak, és ı nem tudott másra gondolni, mint hogy méhükben kis Vadászok növekednek. Kicsi, halhatatlan Vadászok. A nık között ugyanis, amennyire Sabin meg tudta ítélni, volt két szirén – nyakukon forradások mutatták a vágást, melyen keresztül eltávolították hangszálaikat – egy agyarak nélküli, sápadt vámpír, egy medúza, akinek fejérıl levágták a kígyókat, és Cupido egyik lánya, akit megvakítottak. Azért, gondolta Sabin, hogy ne tudja szerelmi varázslatával megbabonázni az ellenséget. 37

Pandora’s TeAm Ha velük ilyen szörnyő kegyetlenséggel bántak el a Vadászok, vajon mit tettek a vörös hajúval, aki a legszebb volt mind közül? Annak ellenére, hogy csak egy apró felsı és egy rövid szoknya takarta a testét, Sabin semmilyen külsérelmi nyomot nem látott a lányon. Ez persze nem jelent semmit. A legtöbb halhatatlan gyorsan gyógyul. Akarom ıt. Ólmos fáradtság sugárzott a lányból, mégis hálásan rámosolygott... Sabin az életét adta volna azért a gyönyörő arcért. Én is akarom, duruzsolta a Kétség. Nem lehet a tiéd. Ami az jelenti, hogy az övé sem lehet. Emlékszel Darlára? Erıs volt és magabiztos, neked mégis sikerült megtörnöd. Tudom, kacagott fel önelégülten a démon. Szerinted nem volt vicces? Sabin mindkét keze ökölbe szorult. Kibaszott démon! Elıbb vagy utóbb mindenki összeroppant a gyötrı kételyek súlya alatt, melyeket a lelkében lakozó sötét szellem zúdított az emberek nyakába: Nem vagy elég csinos. Nem vagy elég okos. Hogy szerethetne így bárki is? – Sabin – hallatszott Aeron jeges hangja. – Készen vagyunk. Sabin elırenyújtotta kezét, és ujjával intett a lánynak. – Gyere – mondta, ám a vörös hajú szépség visszahátrált a legtávolabbi falig, és egész testében reszketni kezdett. Azon nem lepıdött volna meg, ha a lány minden figyelmeztetés ellenére megpróbál elszökni, de arra, hogy így megrémül... arra nem számított. – Mondtam már – gyızködte gyengéden -, nem akarunk bántani. A lány kinyitotta a száját, de hang nem jött ki belıle. A következı pillanatban aztán sötétedni kezdett a szivárványhártyáján bujkáló arany ragyogás, és fekete vér futott szét a szeme fehérjében. 38

Pandora’s TeAm – Mi a pokol... Az egyik pillanatban még ott állt, elıtte, a következıben pedig Sabin már csak a hőlt helyét bámulta. A harcos villámgyorsan megfordult, és körbepillantott a kamrában. Nyoma sem volt a lánynak, az egyetlen, eszméleténél lévı Vadász azonban hirtelen felordított, majd élettelenül rogyott össze a padlón. Teste körül gyorsan terjedı vértócsa festette sötétre a homokot. – A lány – kiáltotta Sabin, és elıkapta a kését. Eltökélte, hogy bármilyen erı is végzett a kihallgatásra váró Vadásszal, ı az élete árán is megvédelmezi tıle a vörös hajút. Az azonban még mindig nem volt sehol. Ha ı is képes a gondolat erejével eltőnni, mint Lucien, akkor bizonyára biztonságban van. Soha nem találja meg, viszont legalább biztonságban van. De vajon képes rá? Tényleg eltőnt? – Mögötted – mondta ekkor Cameo, és hangjában kivételesen erısebb volt a meglepettség, mint a fájdalom. – Jóságos istenek – nyögte Paris. – Ez lehetetlen... – De hát nem is... de hogyan? – dörzsölte meg Maddox a szemét, mint aki nem hiszi el, amit lát. Sabin újra megpördült a tengelye körül. És ekkor meglátta a lányt. Ott ült, a cellájában, térdét felhúzta a mellkasához, szájából vér csöpögött, kezében pedig... kezében pedig egy légcsövet szorongatott. A lány kitépte – vagy kiharapta? – a Vadász torkát. Szeme újra aranybarna volt, és a vékony, szürke vonalak is jól látszottak, tekintetébıl azonban hiányzott minden érzelem, és oly távolinak tőnt, hogy Sabin csak arra tudott gondolni: elméjét megbénította, amit az imént tett. Arca szintén üres és kifejezéstelen volt. Bırébıl úgy kifutott a szín, hogy tisztán látszottak az alatta futó kék vénák. Egész testében rázkódott, elıre-hátra billegett, és közben érthetetlen szavakat mormolt maga elé: „Mi. A. Pokol?” A Vadász szörnyetegnek nevezte, de ı nem hitt neki. Akkor még nem. 39

Pandora’s TeAm Tett néhány lépést a cella felé. Nem tudta, mit tegyen, abban azonban biztos volt, hogy nem hagyhatják csak úgy itt a lányt, és be sem zárhatják újra. Elıször is, az ı embereit nem bántotta. Másodszor: olyan gyors volt, hogy azelıtt kiszökne a ketrecbıl, mielıtt becsukódna az ajtó, ráadásul igencsak dühös lenne, amiért Sabin megszegte a szavát. Márpedig – és efelıl immár nem sok kétsége lehetett a harcosnak – a lány dühe igen pusztító következményekkel járna. – Figyelj, haver – figyelmeztette Gideon komoran -, szerintem nem kellene belépned oda. Kivételesen nem hazudott. Kivételesen. – Tudod, mi lehet ez a lány? – Nem. Igen. Az biztos, hogy nem egy hárpia, akik pedig nem Luficer teremtményei. Az is biztos, hogy soha nem találkoztam velük, és nem tudom, hogy egyetlen szempillantás alatt képesek végezni egy sereg halhatatlannal. Mivel egyetlen kimondott igazság is elviselhetetlen kínokat okozott Gideonnak, Sabin tudta, hogy a harcos egyfolytában hazudik. Vagyis, Gideon igenis találkozott már egy hárpiával, és a hárpiák igenis Lucifer teremtményei, akik igenis képesek még egy hozzá hasonló kolosszussal is másodpercek alatt végezni. – Mikor? – kérdezte Sabin. – Emlékszel, mikor nem estem fogságba? Na, ja. Gideont egyszer három hónapon át kínozták a Vadászok. – Volt egy, aki nem pusztította el a fél tábort, mielıtt bárki feleszmélt volna. Nem lépett meg utána simán, és az életben maradt Vadászok nem a hárpiák gyalázásával töltötték a következı néhány napot. – Várjál csak. Hogy lehet hárpia, ha egyszer nem is olyan taszító? – A bölcs kérdés Stridertıl jött, a magától értetıdı kijelentések bajnokától. 40

Pandora’s TeAm – Te is tudod, hogy a mítoszok gyakran tévednek. Attól még, hogy az emberek azt hiszik a hárpiákról, hogy förtelmes lények, nem lesznek szükségszerően azok. Most pedig mindenki kifelé – mondta Sabin, és elkezdte ledobálni fegyvereit a földre. – Majd én beszélek vele. Zajos tiltakozás hullámzott végig a harcosokon. – Nem lesz semmi bajom. – Legalábbis nagyon remélte. Ebben én nem lennék ilyen biztos... Jaj, kussolj már! – Ez a lány...– kezdte Maddox, de Sabin belevágott a szavába. – Velünk jön. – Egyszerően nem hagyhatták itt. Túlságosan értékes volt ahhoz. Két lábon járó fegyver volt, aki ugyan rosszul is elsülhet, mégis meg kell próbálniuk az oldalukra állítani. Igen, gondolta tágra nyílt szemmel. Igen. – Méghozzá élve. – Na, ne – mondta Maddox. – Nem akarok egyetlen hárpiát sem Ashlyn közelében. – Láttad, mit csinált... – kezdte Sabin, de ezúttal Maddox volt az, aki belefojtotta a szót. – Láttam, bizony. Éppen ezért nem akarom, hogy a terhes nım körül ólálkodjon. A hárpia marad. Újabb érv a szerelem ellen. Az érzés még a legkeményebb harcost is ellágyította. – Legalább annyira győlölheti ezeket az embereket, mint mi. Segíthet leszámolni velük. – Akkor sem – kötötte Maddox az ebet a karóhoz. – Én felelek érte, és gondoskodom róla, hogy behúzva tartsa a karmait – erısködött kissé bizonytalanul Sabin. – Ha ıt akarod, legyen a tiéd – mondta ekkor Strider, aki mindig az ı oldalán állt. – Ebbe Maddox is bele fog egyezni, hiszen bármennyire is szeretted volna, soha nem vetted rá Ashlynt, hogy menjen be a városba, és hallgassa ki a Vadászokat. Maddox szeme résnyire szőkült. – Le kell nyugtatnunk valahogy – mondta végül. 41

Pandora’s TeAm – Majd én elintézem – felelte Sabin. Nem tetszett neki az ötlet, hogy rajta kívül bárki is hozzáérjen. Magának ezt úgy magyarázta, hogy a sok kínzás miatt a lány minden bizonnyal rosszul reagálna az érintésre, de valójában... Valójában vonzódott hozzá, ezért azonnal rátört a birtoklási vágy. Ezen az sem segített, hogy rég megesküdött: soha többé nem ér nıhöz. Ekkor Cameo lépett oda mellé, aki egyetlen pillanatra sem vette le a lányról a tekintetét. – Bízd rá Parisra – javasolta. – İ a legkegyetlenebb nıt is megszelídíti. Ez rólad kevéssé mondható el, márpedig ezt a lányt muszáj végtelenül szelíd állapotba hoznunk. Hogy bízza Parisra, aki képes bármikor bármelyik halandó vagy halhatatlan nıt elcsábítani? Parisra, akinek lételeme a szex? Sabin foga megcsikordult, ahogy bevillant tudatába a szeretkezı pár képe. Egymásba gabalyodott, meztelen testeket látott, a hárpia vad hajzuhatagába beletúró ujjakat, vágyat, amely pirosra színezte az arcát. Talán jobb is lenne így a lánynak. Talán igaza van Cameónak, és mindenkinek jobb lenne így. A hárpia sokkal szívesebben vetné bele magát a Vadászok elleni küzdelembe, ha a szeretıje oldalán harcolhatna – márpedig Sabin eltökélte, hogy kihasználják a lány segítségét. Persze az is igaz, hogy az elsı éjszaka után Parist máris más nık felé hajtaná a túlélés ösztöne, ettıl pedig könnyen berághatna a vörös szépség. Hogy azután mikor áll át a Vadászok oldalára, már csak idı kérdése. Rossz ötlet, döntötte el, nagyon rossz. És nem csak azért, mert ı azt akarta, hogy rossz legyen. – Csak... csak öt percet adj. Ha megöl, Paris még mindig lefeküdhet vele. – Senki sem nevetett az erıtlen viccen. – Legalább engedd, hogy elaltassa, mint a többieket – erısködött Cameo. 42

Pandora’s TeAm – Nem – rázta meg a fejét Sabin. – Megijedhet, amikor felébred, és ránk támadhat. Most kell ezt elintéznem. Menjetek ki. Szünet következett, majd néhány másodperc múlva a szokásosnál is súlyosabb léptek zaja töltötte be a kamrát. A harcosok a vállukra vették a többi nıt, és kihordták ıket a folyosóra. Végre kettesben maradt a vörös hajú lánnyal. Nem is vörösnek hívják ezt a színt, pontosított gondolatban, hanem eperszínőnek. A lány még mindig a földön gubbasztott, még mindig maga elé motyogott, és kezében még mindig ott lógott az az átkozott légcsı. Nagyon rossz kislány vagy, ugye tudod? – suttogta a démon a hárpia fülébe. Ugye azt is tudod, mi történik az ilyen rossz kislányokkal? Hagyd békén. Légy szíves, kérlelte Sabin a démont. Elhánt az ellenségünkkel, megakadályozta, hogy megkeressék – és megtalálják a dobozt. A démon hangosan felordított a doboz szó hallatán. Vagy ezer évet töltött Pandóra szelencéjének sötét káoszába zárva, és esze ágában sem volt visszamenni. Bármit megtett volna, csak ne zárják vissza a dobozba. Sabin elpusztult volna a Kétség nélkül. Hozzá tartozott, a része volt, és bármennyire is viszolygott tıle idınként, inkább mondott volna le a fél tüdejérıl, mint a démonról. Csak pár percet kérek, tette hozzá. Csak annyi ideig hallgass el. Hát jó, legyen. Sabin elégedetten nyugtázta magában a démon válaszát, majd elırelépett néhányat, és megállt a lány elıtt. Lehajolt, hogy egy vonalba kerüljön a tekintetük. – Sajnálom, sajnálom – hebegte a lány, mintha felfogta volna, hogy van mellette valaki. Ennek ellenére továbbra sem nézett Sabinra, csak bámult üresen maga elé. – Megöltelek? 43

Pandora’s TeAm – Nem, dehogy. Jól vagyok. – Szerencsétlen lánynak fogalma sem volt, mit tett, és szemlátomást még mindig magánkívül volt. – Helyesen cselekedtél, elpusztítottál egy nagyon gonosz embert. – Gonosz. Igen, nagyon gonosz vagyok – mondta Gwen, és még erısebben szorította a térdét. – Nem, egyáltalán nem. İ volt a gonosz. – Sabin lassan kinyújtotta a karját. – Hadd segítsek. Jól vagy? – Ujjai lágyan a lány ujjai közé fonódtak, és óvatosan szétnyitották ıket. Szabad kezével a harcos felkapta a földre hulló véres cafatot, majd a válla fölött hátrahajította. – Jobb így, ugye? Sabin óriási megkönnyebbülésére a lány, ahelyett hogy újra dührohamot kapott volna, egyszerően csak felsóhajtott. – Hogy hívnak? – kérdezte Sabin. – Mi... micsoda? Továbbra is ügyelve arra, hogy ne tegyen hirtelen mozdulatot, Sabin félresöpört egy hajtincset a hajából, mire a lány nem húzódott el, belefektette az arcát a harcos kezébe, és nekidörgölte állát a tenyerének. Sabin képtelen volt ellenállni a bársonyos, puha bır érintésének, és beletelt néhány másodpercbe, mire rájött, milyen vékony pallón is egyensúlyoz. Ha engedi magának, hogy még jobban megkívánja a lányt, ha engedi, hogy még erısebben vágyjon rá, azzal ugyanarra a sorsra juttatja, mint szegény Darlát. Mégis: még akkor sem húzta el a kezét, amikor a lány megragadta a csuklóját, és ujjait selymes tincsei közé vonta, mint aki mindennél jobban vágyik egy kis simogatásra. Nem, Sabin inkább lágyan végigsimított a fejbırén. A lány szinte dorombolt. Sabin nem emlékezett, hogy valaha is ilyen... gyengéd lett volna bárkivel. Amikor Darlával volt, akkor is fontosabb volt számára a gyızelem, mint a nı boldogsága. Ebben a lányban viszont látott valamit, ami mélyen megérintette. Annyira elveszettnek és magányosnak tetszett, Sabin pedig nagyon is jól ismerte ezt az érzést. Szerette volna megölelni. 44

Pandora’s TeAm Látod? Máris többet akarsz. A harcos keserő fintort vágott, majd minden akaraterejét összeszedve elhúzta kezét a lány arcától. A mozdulatra egy halk, kétségbeesett kiáltás volt a válasz, amitıl a köztük lévı távolság még elviselhetetlenebbnek tőnt. Hogyan gyilkolhatta le olyan könyörtelenül azt a Vadászt ez a magába roskadt, szipogó lény? Teljes képtelenségnek tőnt az egész, és Sabin soha nem hitte volna el, ha nem a saját szemével látja a mészárlást – már amennyit látott belıle. Mi van, ha hozzá és a többi harcoshoz hasonlóan a lány is valamilyen sötét erı fogja? Mi van, ha képtelen szembeszegülni a belsı zsarnok akaratával, aki, ha ehhez van kedve, bábként rángatja testét? Igen, gondolta Sabin, csakis ez lehet a magyarázat. Ahogy megváltozott a szeme színe... a kétségbeesés, amikor rájött, mit tett... Maddox ugyanezeket a tüneteket produkálta, valahányszor démonja belehajszolta egy erıszakos ámokfutásba. Szegény lány nem tehet róla, és valószínőleg győlöli is magát, amiért ilyen a természete. – Hogy hívnak, Piroska? A lány arca elfintorodott, mintha utánozni akarná Sabint. – Hívnak? – Igen. Mi a neved? Hogy hívnak? A lány nagyot pislogott. – Hogy hívnak... – A zavart zihálást mintha kezdte volna felváltani az ébredezı öntudat hangja. – Hogy hívnak... ó, igen. Gwendolyn. Gwen. Igen, ez a nevem. Gwendolyn. Gwen. – Szép név. Illik egy ilyen szép lányhoz. Gwen arcába lassanként visszatért a szín. Újra pislogott néhányat, ám tekintetével ezúttal sikerült megtalálnia a harcos szemét. Halványan elmosolyodott, ami jelenthetett üdvözlést, megkönnyebbülést és reményt is. – Te Sabin vagy. 45

Pandora’s TeAm – Igen. – Jóságos egek, vajon mennyire érzékeny a hallása? – Nem bántottál. Még akkora sem, amikor... – Csodálkozás bujkált a hangjában, ıszinte, megbánással vegyes döbbenet. – Nem. Nem bántottalak – mondta Sabin, és szerette volna hozzátenni, hogy és nem is foglak, de ez utóbbiban nem volt egészen biztos. A Vadászok ellen vívott háborúban veszített már el jó barátot, épült már fel majdnem végzetes sebesülésbıl, és temetett el meggyilkolt szeretıt. Tudta: bármennyire is tiltakozik minden porcikája a dolog ellen, gondolkodás nélkül feláldozná a kis vöröst a gyızelem kedvéért. Hacsak nem esik meg rajta a szíved, duruzsolta Kétség. Nem fog, esküdött Sabin, és gondolni sem mert a másik lehetıségre. Fogadalma megerısítette abban, amit addig is tudott: gazember, aki csak kihasználja a lányt. Gwen tekintete a harcos mögé siklott, és arcáról egyszerre lefagyott a mosoly. – Hol vannak az embereid? Ott álltak, mind. Ugye, nem... Mondd, hogy nem... – Nem, nem bántottad ıket. Odakint várnak, esküszöm. Gwen válla megroggyant, ahogy mellébıl felszakadt a megkönnyebbült sóhaj. – Köszönöm – mondta, és olybá tőnt, mintha saját magához beszélne. – Én... jóságos egek. Most vette csak észre a Vadászt, döbbent rá Sabin. – İ... mennyi vér... hogy tehettem...? – kérdezte a lány, és újra elsápadt. – Nem vagy szomjas? Vagy éhes? – kérdezte Sabin, kissé oldalra dılve, hogy eltakarja a látványt. – Miért? Van kajád? Igazi kajád? – Gwen furcsa színő szemében vad érdeklıdés csillant. Sabin testében minden egyes izom megfeszült a látványtól. A lány tekintetében bujkált valami eszelıs eufória, amit nem tudott hova tenni. Lehet, hogy csak megjátssza az izgatottat, hogy így 46

Pandora’s TeAm altassa el az ı éberségét? És muszáj folyton mindennel és mindenkivel szemben bizalmatlannak lenned, mintha csak a saját démonod lennél? – Van néhány energiaszeletem. Nem vagyok benne biztos, hogy kajának minısülnek, de segítenek a jó erınlét megırzésében – mondta Sabin annak ellenére, hogy a lánynak szemlátomást nem voltak erınlétproblémái. Gwen lehunyta a szemét, és ábrándosan felsóhajtott. – Istenien hangzik. Már egy éve nem ettem, de újra meg újra elképzeltem, milyen lehet. Elképzeltem, hogy csokit eszem, süteményt, fagyit meg mogyoróvajat. Egy álló éven át nem evett? – Nem adtak enni? A lány sötét pillái lassan fölemelkedtek. Nem felelt, még csak nem is biccentett, a válasz mégis az arcára volt írva. Miután végzett a kihallgatásukkal, minden egyes Vadászt saját kezőleg küld át a másvilágra, határozta el Sabin. Ezúttal ki fogja élvezni a mészárlást, minden szúrás, minden csepp kiontott vér a bosszú kéjes örömével tölti majd el. Igaz, hogy Gideon szerint Gwen hárpia volt, Lucifer teremtménye, de ilyen gyötrelmet még ı sem érdemelt volna. – De akkor hogyan maradtál életben? Tudom, hogy halhatatlan vagy, de a halhatatlanoknak is szükségük van táplálékra, ha nem akarnak teljesen legyengülni. – Belekevertek valami anyagot a levegıztetı rendszerbe. Valamit, amitıl életben maradtunk és szófogadók lettünk. – Jól sejtem, hogy rád nem annyira hatott? – Jól – mondta a lány, és apró, rózsaszín nyelve éhesen végignyalt az ajkán. – Mintha valami energiaszeleteket emlegettél volna. – Ahhoz ki kell mennünk a kamrából. Képes vagy rá? – Vagy inkább: hajlandó vagy rá? Sabin nem hitte, hogy súlyos sebesülés, csonttörés, esetleg azonnali halál kockázata nélkül 47

Pandora’s TeAm bármi olyasmire rá tudná venni a lányt, amit az nem akar. El sem tudta képzelni, hogyan ejtették fogságba a Vadászok, azt meg pláne nem, hogy miként sikerült elhurcolniuk ide, a föld alá. Rövid gondolkodás után Gwen bólintott. – Igen, képes vagyok rá. A harcos óvatosan megfogta Gwen karját, és felsegítette a földrıl. Egy pillanatra úgy tőnt, mintha megtántorodna, de aztán Sabin rájött, hogy a lány csak próbál minél szorosabban hozzábújni. Megmerevedett, készen arra, hogy eltolja magától – ne engedd közel, nem szabad közel engedned -, ám ekkor Gwen felsóhajtott, és lélegzete az ing hasadékain keresztül végigsimított a férfi mellkasán. Ezúttal Sabin hunyta le a szemét önkívületében. Odáig merészkedett, hogy egyik karját a lány dereka köré fonta, és egymáshoz szorította a csípıjüket. Minden gyanakvását feledve Gwen belefektette arcát a harcos nyaka és válla közti mélyedésbe. – Ezt is elképzeltem – suttogta. – Olyan meleg. Olyan erıs. Sabin lenyelte a torkát feszítı gombócot, és közben érezte, ahogy Kétség dühödt toporzékolásba kezd a lelkében, és indulatosan rázza a rácsokat. Szeretett volna kiszabadulni és porrá égetni Gwen bizalmát. Vakhitben szenved, morogta, mintha az valami betegség lenne. Sabin más véleményen volt: hízelgett neki, hogy egy nı végre hófehér hercegnek látja, és nem a pokol éjsötét lovasának. Jó érzés volt látni, hogy Gwen nem menekül fejvesztve elıle. Jó érzés volt látni, hogy a lány a bizalmába fogadja és megnyugszik a karjában. Persze – és ez hozzátartozott az igazsághoz – Gwen részérıl mindez nem volt túlságosan bölcs döntés. Sabin nem volt a hófehér hercege senkinek. Ellenség volt ı, méghozzá a legrosszabbak közül való. 48

Pandora’s TeAm Engedd, hadd beszéljek vele! – követelızött a démon, mint a gyerek, aki elıl elzárták az édességet. Hallgass. Gwen elbizonytalanodása jó eséllyel újabb dührohamot vonna maga után, ez pedig könnyen a kint várakozó harcosok életébe kerülhetne. Márpedig ezt Sabin nem hagyhatta. Igen, látta be újra, kell a távolság. Leengedte mindkét karját, és távolabb lépett a lánytól. – Ne érj hozzám – mondta, kissé élesebben, mint ahogy szerette volna. Gwen arcából kifutott a vér. – Gyere, tőnjünk el innen.

49

Pandora’s TeAm

NEGYEDIK FEJEZET Biztos, hogy a nı elıbb-utóbb megöli, de nem azért, mert erısebb vagy kegyetlenebb, mint ı. Persze az volt – sem Sabin, sem a többi harcos nem harapta még ki soha senki gégéjét -, és ezt mindnyájan tudták is. Gwenhez képest az Alvilág Urai kiscserkészek voltak. Két nap telt el azóta, hogy Sabin és csapata kiszabadították a piramis mélyébıl, de a lány eddig egyetlenegyszer tőnt elégedettnek: akkor, amikor elıször megpillantotta a napsugarakat. Azóta feszült volt, sıt még az ételt is visszautasította. A várva várt energiaszeletet egyetlen, vágyakozó pillantásra méltatta csupán, majd megrázta a fejét, és elfordult. Lucien hozott neki egy hordozható zuhanyzót, de ı nem volt hajlandó megfürdeni sem. Nem bízott bennük, nem akarta kiszolgáltatni magát sem a mérgezés veszélyének, sem annak, hogy megpillanthatják meztelenül. Bár mindez tökéletesen érthetı volt, Sabint mégis majd' szétfeszítette a kínzó tehetetlenség. Már azt fontolgatta, kényszeríteni fogja a lányt, hogy egyen. Az ı érdekében. Gyötrelmesen éhes lehetett, most, hogy még ahhoz a szarhoz sem jutott hozzá, amit a Vadászok egy éven keresztül pumpáltak a cellájába. Biztosan kimerült volt, és valószínőleg az a koszréteg sem járult hozzá a jó közérzetéhez, amely az elmúlt két nap alatt, és – a többi nıtıl eltérıen, akik tisztán kerültek ki cellájukból – a fogsága alatt rakódott le a bırére. Valójában persze a 50

Pandora’s TeAm kényszerítés nem volt reális alternatíva. Nem, ahhoz Sabin túlságosan is szerette a gégéjét. Egyetlen dolgot fogadott el tıle a lány, mégpedig a ruháját. Az ı ruháját. Egy terepszínő pólót és egy katonai nadrágot. Természetesen mindkettı óriási volt rá, ám a feltőrt ujjú férfiruhákba öltözött lánynál szebbet Sabin még soha életében nem látott. Az a vad, eperszínő hajzuhatag... azok az ırjítı ajkak... Gwen maga volt a megtestesült tökéletesség. És a tudat, hogy a bıréhez érı anyag valaha az ı testén feszült... Sürgısen véget kell vetnem önkéntes önmegtartóztatásomnak Amint visszatér, ez lesz az elsı dolga. Keresni fog egy nıt, aki nem vágyik másra, csak egy kis szórakozásra, és ı majd jól elszórakoztatja. Egyszer együtt lesznek, aztán ı erre, a nı arra, senkinek sem esik bántódása. Ettıl talán kitisztul majd a feje, és végre el tudja dönteni, mihez kezdjen Gwennel. Sabint különösképpen az aggasztotta, ahogy a lány befészkelte magát a sarokba, és bárki lépett a sátorba, egyetlen pillanatra sem vette le a szemét a harcosról. Úgy nézte, mintha mindenki közül tıle kellene a legjobban tartania. Igaz, azon a bizonyos napon valóban ráripakodott a kamrában, hogy ne érjen hozzá, de ı volt az is, aki végigtámogatta a táborhoz vezetı hosszú, gyötrelmes sivatagi úton. Vele maradt akkor is, amikor a többiek visszamentek a piramishoz, hogy újra átfésüljék a katakombákat. Tényleg nem érdemel többet néhány gyilkos pillantásnál? Talán... Pofa be, Kétség. Nem vagyok kíváncsi a véleményedre. Nem is értem, miért érdekel, mit gondol. Mindig is leszartad, mit gondolnak a nık. Darla – mond valamit ez a név? Sabin indulatosan lecsapta fegyveres ládája tetejét, elfordította a kulcsot a zárban, majd odafordult az étellel teli zacskóhoz, melyet Paris hozott. Darla, Darla, Darla, dudorászta a démon. 51

Pandora’s TeAm – Ahogy már az elıbb is javasoltam, kussolhatnál, te kis szarkeverı. Eleget hallgattam a hülyeségedet. Gwen úgy rezzent össze a túlsó sarokban, mintha Sabin elordította volna magát. – De hát meg sem szólaltam – mondta. Sabin elég ideje élt már a halandók között ahhoz, hogy megtanulja fejben bonyolítani a démonjával folytatott beszélgetéseket. Meglehetısen... kínos volt, hogy éppen most, ez elıtt a kissé labilis, ám annál veszélyesebb nı elıtt szólta el magát. – Nem neked mondtam – mormolta. Gwen még a szokásosnál is jobban elsápadt, és még szorosabbra fonta maga körül a karját. – Akkor kinek mondtad? Senki nincs itt rajtunk kívül. Sabin nem válaszolt. Nem tudott válaszolni. Képtelen lett volna hazudni: Kétség kényszeres igazmondása jó ideje ırá is átterjedt, így a legapróbb hazugság ára is két nap eszméletlenség volt. A harcos legnagyobb megkönnyebbülésére Gwen nem erıltette a témát. – Haza akarok menni – mondta halkan. – Tudom. Elızı nap Paris az összes fogolynıt kikérdezte. Kiderült, hogy valóban elrabolták, megerıszakolták és teherbe ejtették ıket. Megszületı gyermekeikbıl a Vadászok katonákat akartak nevelni, olyan katonákat, akik a gonosz ellen küzdenek. Miután a nık elmondták történetüket, Gwen kivételével – aki egyetlen szót sem volt hajlandó szólni -, Lucien mindenkit hazavillantott a családjához, ahol remélhetıleg elrejtızhetnek a Vadászok elıl, és megkaphatják mindazt a békét és nyugalmat, amelytıl fogságuk alatt megfosztották ıket.

52

Pandora’s TeAm Gwen egy alaszkai jégtáblára szerette volna elvitetni magát, ám amikor Lucien kinyújtotta a kezét, hogy átvillantsa, Sabin odalépett kettejük közé. – Ahogy a piramisban is mondtam, a lány velem marad. – Nem! – hıkölt hátra döbbenten Gwen. – El akarok menni. – Sajnálom. Lehetetlen. – Sabin nem mert a szemébe nézni, mert attól félt, hogy hiába a lány ereje, gyorsasága és vadsága, amellyel megnyerhetnék a Vadászok elleni háborút, még a végén megesik rajta a szíve, és elengedi. Annyi, de annyi éve álmodott már a dicsıséges békérıl, hogy nem helyezhette Gwen szükségleteit és vágyait a gyızelem útjába. Nem, számára mindennél fontosabb volt, hogy Galen, akit a legjobban győlölt a világon, végre elnyerje méltó büntetését, és örökre börtönbe kerüljön. Galen volt ugyanis az, aki annak idején meggyızte az Alvilág Urait: lopják el, és nyissák ki Pandóra szelencéjét. Titkos terve az volt, hogy megöli társait, elfogja a kiszabadult démonokat, és ezzel hıssé avatja magát az istenek elıtt. Végül aztán nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy eltervezte, és dicsıség helyett Galennek is csupán egy démon jutott – méghozzá a Remény démonja. Persze ez még nem lett volna akkora katasztrófa, ha további büntetés gyanánt az istenek nem rúgják ki ıket a mennyországból. Mivel Galen a földön sem tett le abbéli tervérıl, hogy elpusztítja valaha volt barátait, sebtében összeverbuvált egy sereg dühös halandót – ık lettek a Vadászok -, és kezdetét vette a véget nem érı vérontás. A vérontás, amely évrıl évre kegyetlenebb és kilátástalanabb lett. Ha bármivel is hozzá tud járulni a háború befejezéséhez, a lánynak maradnia kell. Túl értékes volt ahhoz, hogy Sabin elengedje. Kár, hogy ezt Gwen nem így látta. – Kérlek – nyögte. – Könyörgök. 53

Pandora’s TeAm – Ígérem, hogy egy nap hazaviszlek – mondta Sabin -, de most még nem lehet. Segítened kell nekünk. – Nem akarok segíteni senkinek. Én csak haza akarok menni. – Sajnálom. A közeljövıben ez nem fog menni. – Rohadék – motyogta a lány, majd hirtelen mozdulatlanná merevedett, mintha véletlenül csúszott volna ki a száján a szó, és most attól tartana, hogy a férfi ráveti magát és megüti. Csak akkor nyugodott meg valamennyire, amikor látta, hogy nem ez történik. – Vagyis kaptam egy új börtönırt, errıl van szó? Megígérted, hogy nem bántasz. – Szomorú beletörıdés csengett a hangjában, amitıl... összeszorult Sabin szíve. – Kérlek, engedj el. Nyilvánvaló volt, hogy a lány fél. Talán tıle, talán a barátaitól, de az is lehet, hogy inkább önmagától, saját, halálos erejétıl. Máskülönben már régen megpróbált volna megszökni. Vajon attól félt, mit tennének vele a harcosok, ha elkapják? Vagy inkább attól, hogy ı mit tenne velük? Esetleg Kétségnek van igaza, amikor éjszakánként arról beszél, hogy a lánynak sötét, aljas tervei vannak? Lehet, hogy Gwen csak egy csali a Vadászok végtelenül ravasz csapdájában? Lehet, hogy azért van még itt, hogy ıt elpusztítsa? Lehetetlen, torkollta le Sabin minden alkalommal a démont. Az nem létezik, hogy valaki ilyen jól színlelje a gyávaságot. A remegés és az önként vállalt éhezés mindennél meggyızıbben bizonyította, hogy a lelkét átjáró félelem, amely minden együtt töltött perccel tovább nıtt, valódi. Hamarosan a gyanakvás és a kétkedés uralja majd minden gondolatát, nemsokára megkérdıjelez mindent, amit ı ejt ki a száján, és mindent, amit Sabin. Minden tett és mozdulat gyanús lesz, és nem marad semmi, amiben kapaszkodót találhat. Sabin felsóhajtott. Társai már most is megkérdıjelezték döntéseit, de nem a démona miatt. Gwen esdeklése hallatán Lucien vonásai megkeményedtek, ami igencsak ritkaságszámba ment az érzéseit mindig gondosan leplezı harcostól. Miután 54

Pandora’s TeAm megbízta Parist a lány ırzésével, magával villantotta Sabint egy bérelt kairói házba. Itt, távol a többiektıl – távol Gwentıl -, végre négyszemközt beszélhettek. Tízperces szóváltás következett, amelyben Sabin – aki mindig is nehezen viselte a teleportálást, és akinek ezért vadul és megállás nélkül kavargott a gyomra – nem igazán tudott a legjobb képességei szerint részt venni. – Ez a lány veszélyes – kezdte Lucien. – Ez a lány erıs – vágott vissza Sabin. – Gyilkolt. – Bocsánat, de mi is. Az egyetlen különbség, hogy ı jobban csinálja. – Honnan tudod? – ráncolta össze a homlokát Lucien. – Egy embert megölt, ennyi. Vagy te láttál mást is? – Egy embert megölt, és ezért az egyetlen gyilkosságért te máris kitiltanád a házunkból – még úgy is, hogy az ellenségünkkel végzett. Gondolj bele: a Vadászok bárhol felismernek minket, ráadásul egyfolytában utánunk kajtatnak. Azok viszont, akik ismerik a lányt, vagy halottak, vagy a tömlöcben ülnek. İ lehetne a mi trójai falovunk. Lehetne egy saját csalink. Örömmel fogadnák maguk közé, ı pedig szépen lemészárolná ıket. – Vagy minket – mormolta Lucien, de Sabin látta, hogy társa komolyan elgondolkodik a dolgon. – Valahogy annyira... félénknek tőnik. – Tudom. – Még rosszabb a helyzet, amikor te is a közelében vagy. – Igen, ezt is tudom. – Akkor csak azt nem értem, hogyan akarsz katonát csinálni belıle? – Hidd el, sorra vettem minden érvet és ellenérvet. Akár félénk, akár nem, akár lehangolja a társaságom, akár nem, a 55

Pandora’s TeAm lánynak ösztönös tehetsége van a pusztításhoz. Ezt pedig, ha jól csináljuk, a céljaink szolgálatába tudjuk állítani. – Sabin... – Velünk jön és kész. İ az enyém. Valójában persze nem akart rá igényt formálni, legalábbis nem úgy. Esze ágában sem volt újabb terhet és felelısséget venni a nyakába, fıleg nem egy gyönyörő, rémült nı személyében, akit ráadásul sohasem kaphatna meg. Ez volt azonban az egyetlen megoldás. Lucien, Maddox és Reyes is hazavitték asszonyaikat, így tıle sem tagadhatták meg ugyanezt. Jól tudta, hogy nem szabad ezt tennie, hogy mindkettejüknek az lenne a legjobb, ha egyszerően hagyná elsétálni Gwent. Csakhogy, emlékeztette magát, a Vadászok ellen vívott háború fontosabb mindennél. Mindennél és mindenkinél. Ezért áldozhatta fel annak idején legjobb barátját, Badent. Baden, aki a Bizalmatlanság ırzıje volt, örökre elment, és Sabin tudta, hogy Gwennel sem tehet kivételt. Akár akar, akár nem, vele jön Budapestre. Elıtte azonban, gondolta, meg kell valahogyan etetnie. Megállt a lány elıtt, kissé elırehajolt, és bontogatni kezdett egy Twinkiest. Miután ezzel megvolt, elıvett egy szendvicset és egy gyümölcslevet, és beleszúrta a szívószálat a doboz tetejébe. Jóságos isten, mennyire hiányzott Ashlyn fıztje, és azok az ínyencségek, melyeket Anja az ötcsillagos budai éttermekbıl „vett kölcsön”. – Ültél már repülın? – kérdezte a lánytól. – M-mit érdekel az téged? – emelte fel a fejét Gwen, és vad, sárga tőz csillant a szemében. A villanás azonban nem a harcosnak szólt: a lány a Sabin mellett heverı papírtálcát fürkészte. Végre egy kis lelkesedés. Sabin örült a változásnak – annál a bénult beletörıdésnél, melyet Gwen eddig tanúsított, minden jobb volt. 56

Pandora’s TeAm – Nem akartam... egyszerően csak szeretném, ha nem... – Fenébe! Hogyan fogalmazhatná meg úgy, hogy ne juttassa a lány eszébe, mit tett azzal a Vadásszal? – Ha nem támadnék rátok félelmemben – fejezte be a mondatot lángoló arccal Gwen. – Veled ellentétben én nem hazudok. Ha olyan repülıre teszel fel, ami nem Alaszka felé megy, jó esély van rá, hogy találkozol a... a sötét énemmel – tette hozzá, de az utolsó szavaknál elcsuklott a hangja. Sabin szeme veszedelmes réssé szőkült, ahogy Gwen száját elhagyták ezek a szavak. Felnyalábolta a padlóról a csomagolópapírt, és beledobta egy vászon szemeteszsákba. – Hogy érted, hogy velem ellentétben? Soha nem hazudtam neked. – Azt mondtad, nem akarsz bántani. – És nem is bántottalak – mondta a harcos, és állkapcsában megrándult egy izom. – Az is bántás, hogy itt tartasz. Azt mondtad, elengedsz. – El is engedtelek. A piramisból – vonta meg a vállát Sabin, aki kezdte kényelmetlenül érezni magát. – Azt nevezem bántásnak, ha megsérül valaki – tette hozzá, és halk sóhaj szakadt fel a mellébıl. – Tényleg ennyire utálsz velem lenni? Gwen ajka makacs, keskeny csíkká préselıdött. Hoppá. – Mindegy is. Jobb, ha megszokod a társaságomat. Sok idıt fogunk együtt tölteni. – De miért? Emlékszem, amikor arról beszéltél, hogy a hasznotokra lehetek, csak azt nem értem, hogyan. Mit tudnék én segíteni nektek? Miért is ne mondhatna el neki mindent? – töprengett Sabin. Akkor talán megértené, milyen fontos az ügy, amelyért harcolnak. Persze az is lehet, hogy csak még jobban megrémülne, és megpróbálna elmenekülni. Vajon meg tudná állítani? 57

Pandora’s TeAm Rettenetes lehet ez a bizonytalanság, gondolta a harcos, fıleg az után a rengeteg szenvedés után, melyen szegény lány keresztülment. – Mindent elmondok, amit tudni szeretnél – szólalt meg végül -, de csak ha eszel. – Nem. Nem... nem tudok. Sabin fölemelte a tálcát, és néhányszor elhúzta a lány orra elıtt. Gwen megbabonázva leste minden mozdulatát. Kihasználva, hogy a figyelem középpontjába került, a harcos megfogta az egyik Twinkiest, és beleharapott. – Nem tudok – ismételte Gwen, de a hangja ugyanolyan elvarázsolt volt, mint a pillantása. – Látod? – kérdezte Sabin, miközben lenyelte a szájában lévı falatot. – Még élek. Nem mérgezett. Gwen bizonytalanul, remegve nyújtotta ki a karját, mint aki egyszerően képtelen tovább türtıztetni magát. Sabin a tenyerébe fektette az édességet, ı pedig azonnal elrántotta a kezét, és magához szorította az ételt. Hosszú percek teltek el úgy, hogy a lány semmit sem csinált azonkívül, hogy gyanakodva méregette Sabint. – Ezzel akarsz kifizetni, amiért meghallgatlak? – szólalt meg végül. – Nem – felelte Sabin. – Csak azt akarom, hogy jobban legyél. – Ó – sóhajtott Gwen, és csalódottság csengett a hangjában. De vajon miért? – gondolta értetlenül Sabin. Kétség mindeközben majd megırült a vágytól, hogy kimásszon gazdája fejébıl, és beférkızzön a lány tudatába. A harcos érezte, hogy nem sokáig tudja már visszatartani a démont. Elég a leghalványabb kétség, és Gwen azonnal a földre hajítja a markában szorongatott kevéske kis ételt. Edd meg, szuggerálta Sabin. Kérlek, edd meg. A Twinkies nem volt különösebben tápláló, de a harcos már attól is boldog lett volna, ha Gwen eszik egy marék homokot. 58

Pandora’s TeAm Végre aztán a lány lassan szájához emelte az aranyszínő édességet, és vonakodva beleharapott. Hosszú, sötét pillái lecsukódtak, és halvány mosoly jelent meg a szája sarkában. Olyan heves kéjérzet sugárzott az arcából, mint amilyet csak az orgazmus hullámain érez az ember. Sabin testében minden izom megkeményedett a látványtól. Szíve kalapálni kezdett, tenyere pedig szinte viszketett a vágytól, hogy megérintse Gwent. Jóságos istenek, csodálatos ez a lány. Soha, senkit nem látott még, akinél a szépség és a vonzerı ilyen izgató romlottsággal párosult volna. Egy másodperccel késıbb a maradék édesség is eltőnt az ajkai között. Miközben teli szájjal rágott, kinyújtotta a kezét egy újabb adagért. Sabin gondolkodás nélkül kibontotta a következı Twinkiest. – Ebbe is beleharapjak? – kérdezte, mielıtt odaadta volna neki. Gwen szemében örvényleni kezdett a feketeség, és könyörtelenül magába olvasztotta az aranyvonalakat. Akkor talán mégse. Sabin odanyújtotta a szeletet, a lány pedig egyetlen másodperc alatt betömte a szájába. Szivárványhártyájában világosodni kezdett a fekete, és visszatért az aranyragyogás. Morzsák potyogtak lefelé a szája szélén. – Szomjas vagy? – kérdezte Sabin, és felvette a gyümölcslét a földrıl. A lány ismét kinyújtotta a kezét, közben intett az ujjával, hogy siessen. Néhány másodperc, és a gyümölcslé utolsó cseppjei is eltőntek a gyomrában. – Óvatosan, még a végén rosszul leszel. Ebben a pillanatban újra elfeketedett Gwen pupillája. De legalább a fehérjét nem festi meg, gondolta Sabin, mint amikor megölte azt a Vadászt. Odatolta neki a tálcát, Gwen pedig nekiállt belapátolni az ételt. Miután végzett, újra befészkelte magát a sátor sarkába, de az arcára kiülı elégedett mosolytól most egészen másképp festett, 59

Pandora’s TeAm mint korábban. Arca élénk rózsaszínben pompázott, teste Sabin szeme láttára telt meg élettel. Melle megduzzadt, dereka és csípıje bőnre csábító gömbölyőséggel ragyogott. A harcos még mindig kemény farka fájdalmasan rándult meg nadrágjában. Hagyd abba. Most. Attól tartva, hogy merevedése megijesztheti a lányt, Sabin nem egyenesedett föl, hanem tovább guggolt a földön. Mi van, ha tetszene neki? Mi van, ha azt akarja, hogy menj oda hozzá, és csókold meg? Ha azt akarja, hogy érintsd meg? Hallgass! Ebben a pillanatban Gwen hirtelen sápadni kezdett. Arcáról lefagyott a mosoly, és helyét rémült grimasz vette át. – Mi a baj? – kérdezte Sabin. A lány egyetlen szó nélkül felrántotta a sátor oldalát, és a szabadba hajolva öklendezni kezdett. Minden korty és falat, amit az elıbb magába tömött, a sivatag homokján végezte. Sabin sóhajtva felállt, és elıhúzott valahonnét egy rongyot, majd bevizezte, és a lány kezébe nyomta. Gwen visszamászott a sátorba, és remegı kézzel megtörölte a száját. – Tudhattam volna – kuporodott vissza a helyére. Mindkét kezével szorosan átkarolta a térdét, és lehunyta a szemét. Tudhatta volna, hogy nem szabad ilyen gyorsan enni? Valóban, már csak azért is, mert ı elıre figyelmeztette. Sabin megköszörülte a torkát. Elhatározta, hogy miután megnyugodott a gyomra, újra megeteti a lányt, egyelıre azonban folytatniuk kell a beszélgetést. Elvégre Gwen betartotta az ígéretét. Tényleg evett. – Azt kérdezted, mit szeretnék tıled. Azt szeretném, hogy kutasd fel és öld meg azokat az embereket, akik így... ezt tették veletek. – Csak óvatosan a fájdalmas emlékekkel! Ne hergeld fel a sötét oldalát. De hát másként nem megy. – A többiek elmondták, mi történt a piramisban. Beszéltek a drogokról és az erıszakról. Arról, hogy korábban más nıket is bezártak már oda. İket is 60

Pandora’s TeAm megerıszakolták, majd elvették tılük a csecsemıjüket. Voltak, akik szerint ez már évek óta így megy. Bár válla már így is nekifeszült a homokszín sátorlapnak, Gwen kétségbeesetten próbált még hátrébb nyomulni, mintha úgy megszökhetne Sabin szavai és a szörnyő emlékek elıl. A harcos maga is beleborzongott, amikor elıször hallotta ezeket a történeteket. Bár egy démon élt a lelkében, soha nem lett volna képes olyan szörnyőségekre, mint amiket ezekkel a szerencsétlen nıkkel mőveltek a piramisban. – Ezek nagyon gonosz emberek – mondta. – El kell ıket pusztítani. – Igen. – Gwen egyik karja a földre hanyatlott, és apró köröket kezdett rajzolni a homokba. – De engem nem... – Olyan halkan beszélt, hogy Sabinnak hegyeznie kellett a fülét. – Téged mit nem? Nem erıszakoltak meg? Gwen beleharapott az alsó ajkába – vajon mindig ezt csinálja, mikor ideges? -, és bólintott. – Nem merte kinyitni a ketrecemet, úgyhogy békén hagyott. Legalábbis testileg. A... a szemem láttára alázta meg a többieket – mondta, és bőntudat bujkált a hangjában. Vagy úgy, gondolta Sabin. Szóval felelısnek érzi magát a történtekért. A harcos nem érzett mást, csak megkönnyebbülést. Ha elképzelte, ahogy lefogják ezt a tündérszerő teremtményt, és szétfeszítik a lábát, miközben ı kegyelemért könyörög, kegyelemért, amit nem kaphat meg... Olyan irtózatos erıvel markolta meg a combját, hogy karomban végzıdı körmei keresztülvágták a nadrág anyagát. Ezredszerre is megfogadta, hogy Budapestre érve kimondhatatlan kínokban részesíti majd az erıdítmény pincéjében raboskodó Vadászokat. A háború már korábban is megkövetelte, hogy foglyokat kínozzon, ezúttal azonban élvezni is fogja a dolgot. 61

Pandora’s TeAm – Miért tartott életben, ha egyszer ennyire félt tıled? – Végig reménykedett benne, ha megtalálja a megfelelı drogot, én is gyenge és engedelmes leszek. A bırébe hasító karmok nyomán vér csordult ki Sabin lábából. Rettenetes lehetett folyamatosan attól félni, hogy ez bekövetkezik. – Most bosszút állhatsz magadért, Gwen. Bosszút állhatsz a többi nıért is. Én segíthetek neked. A lány nagyra nyitotta a szemét, és úgy tőnt, mintha azok a borostyángömbök egyenesen a harcos lelkének legmélyére próbálnának belesni. – Ti is megtehetitek – mondta Gwen. – Álljatok bosszút értünk. Nyilvánvaló, hogy neked is ártottak ezek az emberek, különben mit kerestél volna a piramisban. – Igen, nekem és a társaimnak is ártottak, és igen, valóban azért mentem, hogy megküzdjek velük. De egyedül nem gyızhetem le ıket. – Máskülönben már régen megtettem volna. – Mit tettek veled? – Megölték a legjobb barátomat. Megölték ıt, és mindenki mást is meg akarnak ölni, aki fontos nekem. Mindezt azért, mert elhiszik a vezetıjük hazugságait. Évszázadok óta próbálom eltörölni ıket a Föld színérıl – folytatta Sabin. A gondolat, hogy a Vadászok ennek ellenére csak szaporodnak és sokasodnak, olyan volt, mintha kést forgattak volna a szívében. – Ha megölök egyet, öt másik áll a helyére. Amikor látta, hogy Gwennek egyetlen arcizma sem rezdül az évszázadok szóra, egyszerre rádöbbent, hogy a lány tudja: ı is halhatatlan. De mégis, hogyan jött rá? Az ki van zárva, hogy csak úgy kitalálta. Nem gyanús ez egy kicsit? Arról nem is beszélve, hogy a többi nıhöz hasonlóan neki is undorodnia kellene tıled. Hogy lehet, hogy nem így érez? Nézz csak rá. Annyira édes, annyira kedves. Nem úgy tőnik, mint aki győlölne. Furcsa, nem? Az utolsó szó gúnyosan elnyújtva csengett Sabin fejében. 62

Pandora’s TeAm Kétség. Egyetlen percre sem szabadulhatott meg tıle. A démon volt az ı keresztje. – Honnan tudhatnám, hogy te nem közéjük tartozol? – kérdezte Gwen. – Honnan tudhatnám, hogy ez az egész nem csak egy újabb próbálkozás arra, hogy együttmőködésre bírjatok? Segítek legyızni az ellenséget, mire te jutalmul megerıszakolsz, én terhes leszek, te pedig elveszed a gyerekemet. Kétségek. Vajon a démon keze van a dologban? Mielıtt válaszolhatott volna, a lány még hozzátette: – Láttam, ahogy a kamrában harcoltatok. Megütöttétek azokat az embereket, de egyet sem öltetek meg. Életben hagytátok ıket. Egy olyan harcos, aki el akarja pusztítani az ellenséget, nem így viselkedik. Ahogy Gwen kimondta ezeket a szavakat, Sabinnak támadt egy ötlete. Rájött, hogyan tisztázhatja magát. – Hinnél nekünk, ha megölnénk ıket? Elhinnéd, mennyire győlöljük a Vadászokat? Újabb apró harapások cakkozták azokat a buja ajkakat. Fogai hófehérek, szabályosak és az emberénél valamivel élesebbek voltak. Lehet, hogy minden csók véres lenne vele, de Sabin szívesen feláldozta volna magát. – Hát... talán. A „nem”-nél még a „talán” is jobb volt. – Lucien – kiáltotta Sabin anélkül, hogy tekintetét levette volna Gwenrıl. A lány szeme elkerekedett, sarkával újra megpróbálta minél távolabb tolni magát Sabintól. – Mit csinálsz? Ne... Ekkor Lucien besétált a sátorba, és várakozón pillantott végig a két halhatatlanon. – Igen? – Hozd ide az egyik foglyot Budáról. Mindegy, melyiket. 63

Pandora’s TeAm Lucien szemöldöke kérdın szaladt fel a homlokán, de a harcos nem szólt semmit, csak egyszerően kámforrá változott. – Nem segíthetek, Sabin – mondta elgyötörve Gwen. A harcos már ettıl a néhány szótól is elgyengült. – Tényleg nem. Bármit is akarsz most csinálni, semmi szükség rá. Nem kellett volna úgy kiabálnom. Hibáztam, sajnálom. Sajnálom azt is, hogy bizalmatlanságomban sértegetni kezdtelek. De tényleg nem tudok harcolni. Ijedtemben mindig lemerevedem. Aztán elájulok. Amikor meg magamhoz térek, azt látom, hogy körülöttem mindenki halott. – Nyelt egy nagyot, és néhány másodpercre lehunyta a szemét. – Ha gyilkolni kezdek, nincs megállás. Nem lehet számítani az ilyen katonára. – Engem nem öltél meg – emlékeztette Sabin. – És a barátaimat sem ölted meg. – Fogalmam sincs, hogyan fogtam vissza magam. Korábban sohasem sikerült, és félek, hogy a jövıben sem fog. – Minden vér kifutott az arcából. Lucien jelent meg elıttük, egy kapálódzó Vadásszal az oldalán. Sabin a háta mögé nyúlt, elıhúzott egy kést, és felállt. – Mi... mit mővelsz? – kérdezte Gwen döbbenten, amikor meglátta a csillogó pengét. – Felismered ezt az ember? İ is ott volt a kamrában? A kínzóid közül való? – kérdezte Sabin a lányt, aki mostanra már minden tagjában reszketett. Gwen rémülten pillantott végig a férfiakon. Tudta, mi következik, csakhogy most nem csatában voltak. Ez nem lenne más, mint hidegvérrel elkövetett gyilkosság. A Vadász belerúgott Lucienbe, majd mikor látta, hogy esélye sincs, kitört belıle a zokogás. – Könyörgök, engedjetek el. Nagyon szépen kérlek, ne bántsatok. Én csak parancsot teljesítettem. Nem akartam bántani azokat a nıket. A végsı jó érdekében tettem. 64

Pandora’s TeAm – Hallgass! – rivallt rá Sabin. Ezúttal rajta a sor, hogy kíméletlen legyen. – Nem akartad bántani, mégis megtetted. – Esküszöm, soha többé nem próbálok az életetekre törni. – Gwendolyn – kezdte Sabin, és hangja keményen és tántoríthatatlanul csengett. A Vadász megtört könyörgése mellett szavai állatias üvöltésnek tőntek. – Válaszolj, kérlek. A kínzóid közül való ez az ember? A lány bólintott. A harcos egyetlen szó nélkül átvágta a Vadász torkát.

65

Pandora’s TeAm

ÖTÖDIK FEJEZET Sabin a szeme láttára gyilkolt meg egy embert. Órák teltek el azóta, sıt már a táborhelyet is elhagyták, a térdre rogyó férfi képe azonban mintha beégett volna a retinájába. Újra meg újra leperegtek elıtte a véres képsorok, ahogy a magatehetetlen test arccal elıre belebukik a porba, majd halkan, alig hallhatóan hörögni kezd. Gwen jól ismerte a Sabinban forrongó erıszakos indulatot – ugyanez az indulat hajszolta bele ıt is a gyilkosságokba. Tudta, hogy Sabin kemény és kíméletlen, a lelkében nincs helye a finomabb érzéseknek. A szeme volt az, amely elárulta, az a sötét, hideg, végtelenül számító tekintet. Már kiszabadulása pillanatában észrevette, hogyan pillant körbe a harcos a kamrában, hogyan méri fel, kit vagy mit tudna felhasználni céljai érdekében. Minden és mindenki más csupán haszontalan hulladék volt a szemében. Akkor még ıt is annak tekintette, most viszont azt akarja, segítsen. Gwen nem tudta elfelejteni, hogyan tolta el magától a férfi a ketrecben. Mennyire megalázó volt! Megkérgesedett ujjának egyetlen érintése elégnek bizonyult ahhoz, hogy teljes testével a férfira tapadjon, a férfira, aki az égvilágon semmit nem akart tıle. De hiába, úgy áradt bırébıl a meleg, olyan erısen bizsergett benne az élet, hogy ennyi magányosan töltött hónap után Gwen képtelen volt ellenállni neki. 66

Pandora’s TeAm Ne érj hozzám, mondta akkor Sabin, és úgy nézett rá, mint aki újabb próbálkozás esetén képes lenne gondolkodás nélkül legyilkolni. A harcos kegyetlen szavai emlékeztették Gwent arra, amit amúgy is tudott, történetesen hogy fogalma sincs, kifélék és mifélék a megmentıi, mint ahogy abban sem lehet biztos, hogy szándékaik nem éppoly aljasak, mint fogva tartóiké. Ezért aztán elhatározta: tisztes távolságot fog tartani, és az elmúlt két napot arra használta, hogy figyelje ıket és kihallgassa legbizalmasabb beszélgetéseiket. Újra tökéletesen ura volt hallásának, így anélkül fogadhatott be magába minden hangot, hogy a túlzott érzékenység okozta elviselhetetlen zajok fájdalmas, árulkodó grimaszolásra kényszerítették volna. Aznap reggel is kihallgatott egy beszélgetést, amely azóta végtelenített szalagon szólt a fejében. – Már vagy egy hónapja vagyunk itt, és még mindig nyoma sincs a kincsnek. Hány piramist kell még átkutatnunk? A Vadászok miatt azt hittem, ezzel az utolsóval megütöttük a fınyereményt, de... Már megint valami vadászokról beszéltek. Christ is annak nevezték. Vajon mit jelenthet ez? – Tudom, tudom. Ennyi munka, és még mindig nem vagyunk közelebb a dobozhoz. Kincs? Doboz? – Bontsunk tábort? – Akár. Úgysem tudjuk, merre induljunk el, amíg a Szemünk nem ad újabb tippet. Micsoda furcsa beszéd. A szemüktıl kapják a tippeket? Mihez? Talán arról a Lucienrıl beszélnek, akinek egyik szeme kék, a másik pedig barna. – Remélem, Galen sem talált még semmit. Kivéve persze, ha egy szívén átfúródó tırrıl van szó. Abban akár segítenék is neki. Ki az a Galen? És számít ez egyáltalán? Annyira... furcsák voltak ezek a harcosok. A férfiak egyik fele úgy beszélt, mintha 67

Pandora’s TeAm egy középkori misztériumjáték lapjairól lépett volna le, a másik pedig szemlátomást nyugati parti gengszternek képzelte magát. Ennek ellenére az világosan látszott, hogy szeretik egymást. Figyeltek egymás szükségleteire, együtt nevettek, és vállt vállnak vetve segítették a másikat. Amíg Sabin és Lucien odakint beszélgettek, három férfi és egy nı lopózott be a sátorba. Mindhárman ugyanazt az egyszerő tényt akarták a tudomására hozni: ha Sabinnak baja esik, annak sírás lesz a vége. Miután ezt közölték, választ nem várva eltőntek. Annak a nınek a hangja... Gwen megborzongott, ha csak rágondolt. Az is elég lett volna a síráshoz, ha hallgatnia kell még néhány másodpercig. Annyi idıt töltött egyedül a sátorban, hogy akár meg is léphetett volna. Talán illett is volna megpróbálnia, ám a tábor körül terpeszkedı végtelen sivatag, a perzselı nap és a homokdőnék között leselkedı veszélyek eltántorították a szökéstıl. Bár Alaszka jéghegyei között nıtt fel, a homok és a napsütés önmagában még nem jelentett volna problémát. Legalábbis így képzelte. Ami megijesztette, az az ismeretlen volt. Mi van, ha egy vérszomjas törzsbe botlik? Vagy egy falka kiéhezett vadállatba? Vagy egy újabb csapat kifürkészhetetlen szándékú férfiba? Ráadásul éppen azért végezte egy üvegfalú kalickában, mert annak idején egyes-egyedül indult el akkori fiúja, Tyson után egy másik államba. Mindezek ellenére biztosan megkockáztatta volna a szökést, ha a harcosok megpróbálnak kárt tenni benne. Legalábbis így képzelte. İk viszont nem bántották, még csak nem is értek hozzá. És ennek nagyon örült. Az, hogy Sabin betartotta az ígéretét, maga volt a megváltás. Tényleg. – Jól vagy? – kérdezte a Strider nevő harcos, és lehuppant az övé mellett álló plüssborítású székbe. Egy magánrepülın ültek, 68

Pandora’s TeAm amely épp labda módjára pattogott az egyre hevesebbé váló légörvényben. Ez furcsa módon egyáltalán nem rémítette meg a lányt. Gwen elnyomott magában egy keserő kacajt. A földön saját árnyékától is megijedt, de itt, ezen a felhık fölött zuhanó és rázkódó repülın már-már unatkozott. Talán az lehet a magyarázat, gondolta, hogy bár soha nem próbálta, valamennyire ı maga is tud repülni. De az is lehet, hogy egy repülıgép-katasztrófa csupán könnyed szórakozás lenne ahhoz a szörnyőséghez képest, amin az elmúlt egy évben keresztülment. – Olyan sápadt vagy – tette hozzá a harcos, miután Gwen nem válaszolt. Elıhúzott egy zacskó csípıs cukorkát a zsebébıl, bekapott egy marékkal, majd odanyújtotta a maradékot a lánynak. Gwen orrát megcsapta a fahéj illata, szájában összefutott a nyál. – Enned kéne. Gwen roppant elégedett volt magával, amiért nem rémült azonnal halálra a harcostól. Csak azt nem értette, miért tekinti ez is szívügyének, hogy ilyen szemét kajával tömje. – Köszönöm, nem kérek. – Még nem egészen épült fel a Twinkies okozta traumából. Nem mintha megbánta volna, hogy megpróbálta megenni a csokit. Az az édes íz a szájában... az a jóllakottság a gyomorban... maga volt a mennyország. Legalábbis arra a néhány másodpercre. Most már több esze volt annál, semhogy megpróbálkozzon a felajánlott ételekkel. Tudniillik az istenek átka miatt – amely ıt is ugyanúgy sújtotta, mint a többi hárpiát – Gwen szervezete kizárólag olyan ételt tudott magába fogadni, melyet a lány saját kezőleg lopott, vagy ı maga dolgozott meg érte. Mélységesen igazságtalan büntetés volt ez ısei bőneiért, de nem lehetett mit tenni. Ami azt jelentette, hogy marad az éhezés.

69

Pandora’s TeAm Ahhoz túl gyáva volt ugyanis, hogy lopni próbáljon ezektıl a férfiaktól, de abba sem mert belegondolni, miféle munkára akarnák rávenni néhány falat ételért. – Biztos? – kérdezte Strider, és bekapott még néhány cukorkát. – Picik ugyan, de erısek, mint az istennyila. – Az összes harcos közül ı bánt vele a legkedvesebben, ı viselte leginkább szívén a sorsát. Kék szemében nyoma sem volt megvetésnek vagy haragnak, mely utóbbi még Sabin tekintetében is megvillant néha. Sabin. Folyton ı járt az eszében. A repülıgép közepén nyíló pihenırész felé pillantott, ahol a harcos egy hátradöntött széken aludt éppen. Lehunyt szemhéjának sötét, hegyes pillái hosszú árnyékot vetettek határozott vonalú arccsontjára. Terepszínő ruhát viselt, nyakában vékony ezüstlánc lógott, csuklóját bır karkötı díszítette. (Gwen szinte biztos volt benne, hogy Sabin ragaszkodna a „férfi” jelzıhöz.) Az álom kisimította és ellágyította vonásait. Hogy lehet valaki ilyen kemény és kisfiús egyszerre? Olyan rejtély volt ez, melyet Gwen mindenképpen szeretett volna megoldani. Talán, ha sikerül a végére járnia, nem a férfi fogja lekötni minden gondolatát. Jelenleg nem telhetett el úgy öt perc, hogy ne jusson az eszébe, hol van Sabin, és mit csinál éppen. Ma reggel, miközben a harcos a repülıúthoz csomagolt, önkéntelenül is elképzelte, ahogy körmeit belemélyeszti Sabin hátába, fogait belevájja a nyakába. Nem azért, hogy bántsa, hanem hogy örömet szerezzen saját magának! Jó pár férfival Volt együtt az elmúlt években, de ehhez hasonló gondolatok eddig soha nem kísértették. A pokolba is: kedves, gyengéd teremtés volt, és az ágyban is ennek megfelelıen viselkedett. Sabin, pontosabban az ı nem-érdekelsemmi-csak-hogy-megnyerjem-a-háborúmat hozzáállása volt az, 70

Pandora’s TeAm ami életre hívta ezt a... ezt a sötétséget a lelkében. Csakis ı lehetett. Semmiféle undort nem érzett, amikor Sabin elvágta annak a férfinak a torkát, és ez nagyon megijesztette. Tudta, hogy tennie kellene valamit – megpróbálhatta volna valahogyan megakadályozni a gyilkosságot, vagy legalább tiltakozhatott volna – azonban énjének sötét felét boldog várakozással töltötte el a küszöbön álló leszámolás. Vágyott rá, hogy meghaljon az az ember. Lelkében még most is ott pislákolt a hála lángja: hálás volt, amiért Sabin ezt a csodálatosan kegyetlen módját választotta az igazságszolgáltatásnak. Ez volt az egyetlen ok, amiért hajlandó volt felszállni a repülıre. A repülıre, amely Alaszka helyett Budapestre tartott. Ez és a harcosok tisztelettudó távolságtartása. Na és, persze, a Twinkies. Élvezettel gondolt vissza rá, pedig tudta: nem engedhet újra az édes csábításnak. Vagy talán mégis megpróbálhatná. Talán felkötné a gatyáját, és fittyet hányva a lehetséges következményekre, megpróbálhatna ellopni egyet. Az elmúlt egy évben igencsak kijött a gyakorlatból, ám gyomrát mind erısebben és erısebben marta az éhség, és érezte azt is, ahogy teste napról napra gyengül. Különben is, gondolta, ha a harcosok fájdalmat okoznak neki, legalább nem kell tovább vívódnia azon, mihez kezdjen. Azonnal hazamehetne. Akárhogy is, gyorsan kell döntenie. Hamarosan egy földre hullott morzsát sem lesz ereje ellopni, nemhogy egy egész tál ételt. Legyengülve és zavart elmével természetesen megszökni sem tudna. Csak tetézte a bajt, hogy az éhségen kívül a fáradtsággal is meg kellett küzdenie. Nem ült olyan átok a fején, amely állandó ébrenlétre kényszerítette volna, ám Gwen tudta: egy valamire való hárpia sohasem alszik mások társaságában. Ennek egészen egyszerő az oka: az alvás kiszolgáltatottá tesz. Megtámadhatnak, vagy 71

Pandora’s TeAm példának okáért, el is rabolhatnak. Nıvérei fittyet hánytak a legtöbb szabályra, ám ezt soha nem szegték volna meg. Mint ahogy ı sem. Többé legalábbis nem. Evés és alvás nélkül azonban addig fog gyengülni a teste, mígnem a hárpia átveszi az irányítást, és erıszakkal megszerez mindent, amire szüksége van az életben maradáshoz. A hárpia. Bár egyek voltak, Gwen úgy gondolt rá, mint egy lelkében élı idegenre. A hárpia szeretett gyilkolni, ı nem. A hárpia a sötétet szerette, ı a fényt. A hárpia a káoszt szerette, ı a nyugalmat. Nem engedhetem ki. Gwen a Twinkiesek után kutatva körbepillantott a fülkében, amikor tekintete megakadt Amunon. İ volt legsötétebb az összes harcos közül, és ı volt az, akivel még egyetlen szót sem beszélt. A legtávolabbi székben gubbasztott, két tenyerét halántékára szorította, és úgy nyöszörgött, mintha nagy fájdalmai lennének. Paris, akinek barna és fekete színő volt a haja – és akit azúrkék szeme meg halovány bıre miatt Gwen igen vonzónak talált -, Amun mellett ült, és gondolataiba merülve bámult kifelé az ablakon. Velük szemben Aeron foglalt helyet. İt tetıtıl talpig tetoválások borították, és a többiekhez hasonlóan ı is sztoikus csendbe burkolózva meredt maga elé. A három férfi közül bármelyiket felkérhették volna a szenvedés szóvivıjének szerepére. És én még azt hittem, nekem a legrosszabb. Mi bajuk van ezeknek? És vajon tudják, hol vannak a Twinkiesek? – Gwendolyn? – rántotta vissza elmélkedéseibıl Strider hangja. – Igen? – Nagyon elgondolkodtál. – Ó, sajnálom. – Vajon kérdezett valamit? A légörvény ekkor újra nagyot dobott a repülın. Egy szıke tincs hullott Strider homlokába, melyet a harcos egy fahéjillatú mozdulattal söpört félre. Gwen gyomra nagyot mordult. 72

Pandora’s TeAm – Tudom, hogy nem eszel – mondta Strider -, de nem vagy szomjas? Nem innál valamit? De igen, könyörgök, igen! Gwen szájában összefutott a nyál. – Köszönöm, nem – mondta. – Legalább egy vizet elfogadhatnál. Látod, nincsen kinyitva az üveg, egészen biztos lehetsz benne, hogy nem tettünk bele semmit – gyızködte Strider, és elıhúzott egy gyöngyözı falú ásványvizes üveget az ülése mellett lévı pohártartóból, és meglóbálta a lány orra elıtt. Vajon ez ott volt egész végig? Annyira jól néz ki, zokogott fel magában, ám hangosan csak annyit mondott: – Talán majd késıbb. Strider megvonta a vállát, mint akit teljesen hidegen hagy az egész, azonban Gwen látta, hogy csalódottság csillog a szemében. – Te tudod. Legalább van valami a közelben, amit ellophatok, gondolta Gwen, majd tekintetével folytatta az utastér felderítését. Pillantása megakadt egy félig teli üveg, cseresznyeízesítéső ásványvízen Sabin mellett. Megnyalta az ajkát. Nem jó, ezzel Sabint lopnád meg. Megvárja, amíg Strider lelép, aztán megszerzi az elıbbi palackot. Talán. Nem, egészen biztosan megteszi. Pokolba az óvatossággal. Egyelıre azonban ott ül mellette Strider, úgyhogy érdemes lenne kiszedni belıle valamit. Közben legalább összekaparhatja a bátorságát. – Miért repülıvel megyünk? – kérdezte. – Láttam, mikor az a Lucien eltőnt a többi nıvel. Pillanatok alatt Budapesten lehetnénk. – Vannak páran, akik nem viselik jól a teleportálást – mondta a harcos, és sokatmondóan Sabinra pillantott. – Ki hinné, hogy ezek a nagydarab férfiak olyan kényesek, mint a csecsemık – csúszott ki hirtelen Gwen száján. A nıvérei 73

Pandora’s TeAm elıtt szokott így beszélni – a nıvérei elıtt, akik mellett önmaga lehetett. Bianka, Taliyah és Kaia megértették, szerették, és bármi áron megvédték volna ıt. Ahelyett, hogy megsértıdött volna, Strider szívbıl felkacagott. – Hát igen. Persze Sabin, Reyes és Paris jobban szeretik azt képzelni, hogy egy ritka és veszélyes vírus támadja meg a gyomrukat, valahányszor Lucien átvillantja ıket valahová. Bianka és Kaia, a két iker pont ilyenek voltak. Inkább okolták az elégtelen körülményeket, minthogy beismerték volna saját korlátaikat. Harmadik nıvérének, Taliyahnak soha nem kellett magyarázkodnia: ı kemény és elpusztíthatatlan volt, mint a gyémánt. Lassan eltőnt Strider arcáról a mosoly, és a harcos alaposan végigmérte Gwent. – Az az igazság – mondta -, hogy nem pont ilyennek képzeltelek. Nyugalom. Kit érdekel, mit gondol? – Ezt meg hogy érted? – Hát... nem fogsz megbántódni, ha ıszinte leszek? És nem fog elıbújni belıled a szörnyeteg? – tették hozzá mindketten gondolatban. Úgy tőnt, a férfi legalább annyira fél Gwen sötét énjétıl, mint ı maga. – Nem... talán. Strider tekintete mélyen a lányéba fúródott, mintha Gwen szavahihetıségét próbálná mérlegre tenni. Alighanem meglátta arcán az ıszinte elszánást, mert rövid hallgatás után bólintott, és beszélni kezdett: – Talán már mondtam, én úgy tudom, hogy a hárpiák taszító teremtmények, akiknek irtózatos, torz fejük, éles csırük és madárszerő altestük van. Rosszindulatúak és könyörtelenek. Te viszont... te nem ilyen vagy. Ilyen hamar elfelejtette volna, mit tett Chrisszel? 74

Pandora’s TeAm Gwen Sabinra pillantott. A harcos továbbra is mozdulatlanul, csukott szemmel feküdt székében, bırébıl citrom és menta illata áradt. Bizonyára elfelejtette felhívni barátja figyelmét a tényre, miszerint a legendák és a mítoszok néha hazudnak. – Rossz a hírünk, ennyi az egész. – Szerintem ennél azért többrıl van szó. Na, ja, az ı esetében tényleg. Csakhogy errıl nem beszélhet. Nıvéreit – legnagyobb szerencséjükre – alakváltoztató lények nemzették: Taliyahé apja kígyó volt, az ikreké fınix. Az övé viszont angyal, és ezt soha, semmilyen körülmények között nem árulhatta el senkinek. Társai csak kigúnyolták volna apja tisztasága és jósága miatt, márpedig Gwennek volt elég baja anélkül is. Ismerıs fájdalom nyilallt mellkasába, és önkéntelenül is a szívéhez kapott. Mindig ez történt, mikor az édesapjára gondolt. Bár a hárpiák matriarchális közösségekben éltek, az apáknak is joguk volt a láthatáshoz. Az ikrek és Taliyah apái is úgy döntöttek, részt vesznek lányaik nevelésében, Gwen apjának viszont esélye sem volt. A lány anyja ugyanis megtiltotta. A hárpia csupán egyetlen képet mutatott Gwennek az angyalról, és azt is csak azért, hogy figyelmeztesse Gwendolynt: belıle is ilyen lény válhat, ha nem vigyáz. Túlságosan erkölcsös ahhoz, hogy ételt lopjon, hogy hazudjon, hogy saját érdekeit fölébe helyezze másokénak. A legszomorúbb azonban az volt, hogy apja azután sem jelentkezett, hogy Tabitha – látván, mennyire reménytelen eset a lánya – levette kezét Gwenrıl. Tudott egyáltalán arról, hogy a világon van? Keserő vágyakozás áradt szét Gwen testében. Éjszakánként arról álmodott, hogy apja mindennel és mindenkivel megküzdve eljön érte, a karjába veszi és elrepíti. A szeretetérıl és az odaadásáról álmodott. Arról, hogy magával viszi a mennyországba, és ott élnek majd. Arról, hogy megvédi a világban és a saját lelkében lakozó gonosztól. 75

Pandora’s TeAm Felsóhajtott. İsei közül egyedül Lucifert tehette ki a kirakatba. İ erıs volt, ravasz, bosszúszomjas és erıszakos – vagyis az a fajta szörnyeteg, akit barátnak sem kíván az ember, nemhogy ellenségnek. Ennek megvolt az a vitathatatlan elınye, hogy tartva a híres rokon bosszújától, senki sem merte összerúgni a port Gwennel és a fajtájával. Lucifer Gwen dédapja volt, vagyis az anyja nagyapja. Mivel Lucifer Földön töltött éve jóval a lány születése elıtt véget ért, sohasem találkoztak, és Gwen ıszintén bízott benne, hogy soha nem is fognak. Már a gondolattól is felállt a szır a karján. Miközben próbálta kitalálni, mit mondjon, vett egy nagy levegıt, és ezzel mélyen magába szívta Strider ínycsiklandozó füst– és fahéjillatát. Szomorúan állapította meg, hogy a harcosból hiányzik a Sabint belengı bujaság. – A halandók félnek az ismeretlentıl, ezért aztán rossz színben tüntetik fel – szólalt meg végül. – Mivel az ı szemükben a jó mindig legyızi a gonoszt, mindenki, aki erısebb náluk, csakis gonosz lehet. A gonoszok pedig nyilván csúnyák is. – Sajnos tényleg ilyenek az emberek – mondta a harcos. Strider hangjában ıszinte megértés hallatszott, Gwen pedig úgy érezte, ideje kideríteni, honnan is származnak ez irányú tapasztalatai. – Azt tudom, hogy ti is halhatatlanok vagytok – kezdte arra viszont nem jöttem rá, mifélék. Strider kényelmetlenül fészkelıdni kezdett székében, és segélykérıen pillantott társaira, akik egy emberként kapták félre tekintetüket. A harcos felsóhajtott – épp úgy, mint Gwen tette nem sokkal korábban -, majd beszélni kezdett: – Valaha az istenek seregében szolgáltunk. – De mi tört... – Hány éves vagy? – vágott a szavába Strider. Gwen szeretett volna tiltakozni, amiért a férfi ilyen váratlanul témát váltott, de mivel félt, inkább megpróbálta sorba venni az 76

Pandora’s TeAm igazmondás mellett és ellen szóló érveket. Feltette magának azt a három kérdést, melyet minden hárpia megtanít a lányának: Ellened fordíthatják az információt? Származna bármilyen elınyöd abból, ha nem árulnád el? Egy hazugság nem lenne ugyanolyan jó, vagy esetleg még jobb? Ebbıl nem lehet baj, döntötte el rövid mérlegelés után. Beljebb sem lesz tıle semmivel, de ez most nem érdekelte. – Huszonhét – mondta. Strider értetlenül húzta fel szemöldökét, és pislogott néhányat. – Mármint huszonhét ezer? Annyira azért még Taliyah sem volt öreg. – Nem. Simán csak huszonhét. – Jó, de nem emberi években számolva, ugye? – Nem, kutyaévekben – felelte Gwen szárazon, majd összeszorította az ajkát. Ki nyitotta ki a szelepet a száján, amely általában olyan jól bent tartotta a szavakat? Strider szemlátomást képtelen volt felfogni a hallottakat. Vajon Sabin is ezt csinálná, ha ébren lenne? – Mi olyan hihetetlen ebben? – kérdezte, és miközben a harcos válaszára várt, eszébe jutott valami, amitıl egészen elsápadt. – Úgy nézek ki, mint valami ıskövület? – Nem, dehogy is. De te halhatatlan vagy. Hatalmas az erıd. Az erıs halhatatlanok talán nem lehetnek fiatalok? Várjunk csak. Azt mondta, hogy erıs? Meleg elégedettség áradt szét a mellkasában. Azelıtt csak a nıvéreit illették ezzel a jelzıvel. – Ja, de attól még csak huszonhét éves vagyok. A harcos kinyújtotta a kezét, amitıl Gwen ösztönösen belepréselıdött a székbe. Fogalma sem volt, mit akar Strider, de nem is érdekelte. Miközben az elsı pillanattól fogva vágyott Sabin érintésére – azokról a reggeli, mocskos képzelgésekrıl nem is beszélve-, a gondolat, hogy valaki más hozzáérjen, viszolygással töltötte el. 77

Pandora’s TeAm Strider karja megállt a levegıben, majd visszahanyatlott a székre. Gwen fellélegzett, és tekintetével újra megkereste Sabint. A férfi arca most egészen piros volt, fogai csikorogva feszültek egymásnak. Rosszat álmodhatott? Vajon a meggyilkoltak sikolya visszhangzott a fejében, azoké a szerencsétleneké, akiket élete során átküldött a másvilágra? Lehet, hogy ı, Gwen járt jól, amikor nem engedte meg magának, hogy elaludjon. Volt már szerencséje hasonló rémálmokhoz, és soha többé nem akarta átélni ezt a rettenetet. – Minden hárpia olyan fiatal, mint te? – szólalt meg újra Strider. Ellened fordíthatják az információt? Származna bármilyen elınyöd abból, ha nem árulnád el? Egy hazugság nem lenne ugyanolyan jó, vagy esetleg még jobb? – Nem – felelte megfontoltan. – A nıvéreim valamivel idısebbek. Szebbek és erısebbek is. – Sokkal, de sokkal jobban szerette ıket annál, mintsem féltékeny legyen rájuk. – İket soha nem fogták volna el. Senki sem kényszerítheti ıket olyanra, amit nem akarnának megtenni. Senkitıl sem félnek. Oké, ennyi elég lesz. Minél többet beszél, annál több fogyatékossága kerül napvilágra. Jobb lenne, ha ezek a férfiak azt hinnék, legalább egy kevés erı azért van benne. Miért nem lehetek olyan, mint a nıvéreim? Miért futok a veszélytıl, ahelyett, hogy keresném? Ha ık lennének beindulva Sabinra, izgalmas kihívást látnának csupán a férfi tartózkodásában, és pillanatok alatt meghódítanák a harcost. Állj, állj, állj. Nem, ez ırültség. Hisz nincs is beindulva Sabinra. Igaz, hogy jóképőnek tartotta, és az is igaz, hogy elképzelte, ahogy szeretkeznek, de ez csak az iránta érzett hála miatt volt. A férfi kiszabadította, és megölte az egyik fogva tartóját. Ettıl kicsit tényleg a hatása alá került, de ugyan ki ne került volna? Kinek ne imponálna, ha egy ilyen erıs és erıszakos 78

Pandora’s TeAm férfi olyan gyengéden bánik vele, mint Sabin tette? Az viszont ki van zárva, hogy beinduljon egy halhatatlan harcosra. Nem, arról szó sem lehet. Ha újra randizni támad kedve, majd keres magának egy kedves, figyelmes fiút. Valakit, aki nem korbácsolja fel a lelkében szunnyadó szörnyeteget. Egy kedves, figyelmes fiút, akit a kardvívásnál jobban érdekelnek az igazgatósági ülések. Egy kedves, figyelmes fiút, aki hibái ellenére is elfogadja és szereti. Valakit, aki mellett normálisnak érezheti magát. Gwen erre vágyott csupán, semmi többre. Gwenen kívül az égvilágon semmi nem érdekelte Sabint. Azóta tartott ez az állapot, hogy felszállt a gép. Na, jó: azóta, hogy elıször megpillantotta a lányt a kamrában. Azt gondolta, Gwen miatta nem tud pihenni, ezért úgy tett, mintha aludna. És igaza is lett, mert hallotta, ahogy a lány gyanakvása alábbhagy, és fokozatosan megnyílik. Stridernek. Bár ettıl az apróságtól szinte elviselhetetlen düh áradt szét testében, mégsem „ébredt fel”. Még akkor sem nyitotta ki a szemét, mikor hallotta, hogy Strider megpróbált hozzáérni a lányhoz. Legszívesebben feltolta volna barátja orrcsontját az agyáig, ám túlságosan érdekes volt a beszélgetésük ahhoz, hogy ezt megtegye. A lány – aki, mint kiderült tényleg csak egy lány volt, egy huszonhét éves lány, és ettıl Sabin olyan pokolian öregnek érezte magát, mint a Föld – egy rakás szerencsétlenségnek képzelte magát, nıvéreirıl viszont úgy beszélt, mintha ık lennének a világ három új csodája, akik szebbek, erısebbek és éberebbek nála. Hogy szebbek lennének? Nem valószínő. Hogy erısebbek? Sabin összerázkódott a gondolattól. Hogy soha nem kapták volna el ıket? Mindenkin rajta lehet ütni, csak ki kell várni a megfelelı pillanatot. Mindenkin, még ırajta is. Hogy semmitıl sem féltek? Mindenki lelke mélyén ott szunnyad egy ısi, sötét 79

Pandora’s TeAm félelem. Még neki is. İ ugyanannyira fél a kudarctól, mint amennyire Gideon rettegett a pókoktól. Sabin tudta, hogy gyávasága és a piramisban átélt szörnyőségek miatt Gwen nem hisz saját erejében, azt viszont nem sejtette, hogy a kétkedés ilyen mélyen beette magát a lány lelkébe. Az, ahogy folyton a nıvéreihez hasonlítgatta magát, a napfénynél is világosabban bizonyította: a lányban túlcsordul a bizonytalanság. Sabin társasága ráadásul csak tovább rontott a helyzeten. Összes eddigi szeretıje öntudatos, erıs nı volt, akiket a harcos éppen magabiztosságuk miatt szemelt ki magának. Egy idı után azonban a nık – akik mind idısebbek voltak harmincöt évesnél, hogy az istenek verjék meg – kezdtek megváltozni: Sabin démonja egyre mélyebbre és mélyebbre vájta karmát lelkükbe, ık pedig menthetetlenül és visszafordíthatatlanul elveszítették korábbi önbizalmukat. Voltak néhányan, akik Darlához hasonlóan nem bírták elviselni a szüntelen, kényszeres önvizsgálatot – elég szép vagyok-e?, elég okos vagyok-e?, mit gondol rólam a többi ember? -, és önkezükkel vetettek véget életüknek. Darla halála után Sabin elhatározta, hogy soha többé nem keveredik szerelmi kapcsolatba senkivel. Aztán meglátta Gwent. Meglátta és megkívánta. Te jóságos ég, mennyire megkívánta. Elıször arra gondolt, egyetlen éjszakából még nem lenne baj, egyetlen éjszakát még magának is meg tudna magyarázni. Aztán rájött, hogy egyetlen éjszaka semmire sem lenne elég. Legalábbis ezzel a lánnyal nem. Túlságosan vágyott rá, túlságosan kívánta finom, nıies testét. Valahányszor csak rápillantott, Gwen buja szépségétıl lángolni kezdett ereiben a vér, szája kiszáradt, tagjaiba éles fájdalom nyilallt. A lány önbizalomhiánya nem csak démonát, de a lelke mélyén szunnyadó védelmezı ösztönöket is felébresztette. Folyton orrában érezte a Gwen bırét borító 80

Pandora’s TeAm koszréteg alól áradó illatokat, melyek egyre erısebben és erısebben vonzották magukhoz... Ha enged nekik, azzal aláírja a lány halálos ítéletét. Ezt ne feledd. Talán nem lesz baj. Talán nem fogom bántani. A démon szavai hallatán Sabin olyan erısen harapott a nyelvébe, hogy fogai nyomán kicsordult a vér. Egyszer már hittem neked. Soha többé nem csapsz be. – Folyton ezt csinálod. – Strider szavai visszarántották Sabint a valóságba. – Mit? – kérdezte Gwendolyn érdes, elfúló hangon. Sabin elıször azt hitte, a fáradtságtól cseng ilyen furcsán a lány hangja, de aztán rá kellett jönnie, hogy ez a buja rekedtség alighanem a lényébıl fakad. – Sabint nézed. Tetszik? – Természetesen nem! – vágta rá felháborodottan Gwen. Sabin megpróbált nem csalódott arcot vágni. Némi bizonytalanságnak azért örült volna. – Szerintem meg igen – kuncogott Strider. – Figyelj ide. Évezredek óta együtt vagyunk, úgyhogy ismerem, mint a rossz pénzt. – És? – csattant fel Gwen. – És szívesen szivárogtatok róla, ha érted, hogy mondom. Azzal tennék a legjobbat mindkettıtöknek, ha le tudnálak beszélni róla. A barátod keresztbe akar tenni neked, duruzsolta Kétség Sabin fülébe. Lehet, hogy magának akarja a lányt. Nem biztos, hogy ezek után okos dolog bízni benne. Sabinnak egy percbe is beletelt, mire el tudta hessegetni magától a gondolatot. Csak jót akar a lánynak. És nekem is. Pont, ahogy mondta. Úgyhogy pofa be. – Biztos lehetsz benne, hogy nem akarok tıle semmit. 81

Pandora’s TeAm – Gondolom, akkor azt sem bánod, ha nem mondom el, amit tudok. – Sabin résnyire nyitott szemhéja alól figyelte, ahogy Strider feláll a lány mellıl. Gwen ekkor megragadta a harcos csuklóját, és visszarántotta a székbe. – Várj – mondta. Sabinnak minden önuralmára szüksége volt, hogy ne ugorjon fel, és ne válassza szét erıvel a két halhatatlant. – Mondd el – suttogta Gwen, és elengedte a férfi karját. Strider lassan hátradılt a székben, és elégedetten elvigyorodott. Bár messze ült tılük, és a szemét sem nyithatta ki teljesen, Sabin tisztán látta, ahogy társa hófehér fogsora megvillan. Egyszerre neki is kedve támadt mosolyogni. Gwen mégiscsak kíváncsi rá. Talán csak a gyengeségeidet akarja kikutatni. Hogy még könnyebben végezhessen veled. Fogd már be, te átokfajzat. – Van valami, aki kifejezetten érdekel? – kérdezte Strider. – Miért olyan... miért ennyire távolságtartó? – Gwen most is ıt nézte, tekintete tőzforró dárdaként mélyedt mellkasába. – Mindenkivel ilyen, vagy csak én vagyok ennyire szerencsés? – Ne aggódj, nem miattad van. Minden nıvel ezt csinálja. Nem tud más lenni. Tudod, a démonja... – Démonja? – akadt a szó Gwen torkán. Mint egy elpattant órarugó egyenesedett ki székben. Arcát elfutotta a vér. – Azt mondtad, a démonja? – Izé, azt mondtam volna? – Strider újra azon kapta magát, hogy segélykérın pislog körbe a repülın. – Nem hiszem, hogy azt mondtam. – De, azt mondtad, hogy démon. Jóságos egek! Démonok, Vadászok meg az a pillangós tetoválás. Már akkor rá kellett volna jönnöm, amikor megláttam a tetoválást, csak megtévesztett, hogy annyira rendesek voltatok. Nem 82

Pandora’s TeAm bántottatok, úgyhogy arra gondoltam, a tetoválás semmit sem jelent. Arra gondoltam, biztosan egy csomó embernek van ilyen. – Most ı is körbepillantott a gépen, és új szemmel nézte meg magának a harcosokat, aztán a következı pillanatban felpattant Strider mellıl, és hátrálni kezdett a vécé felé. Két karját elırenyújtotta, mintha ezzel bárkit is távol tudna tartani magától. – Most már mindent értek. Ti vagyok az Alvilág Urai, ugye? Halhatatlan harcosok, akiket az istenek a Földre számőztek. A... a nıvéreim sokszor meséltek nekem elalvás elıtt a rémtetteitekrıl és a háborúitokról. – Figyelj, Gwen – mondta Strider -, próbálj megnyugodni. – Megöltétek Pandórát. Megöltetek egy ártatlan nıt. Aztán porig romboltátok az ısi Görögországot. Patakokban folyt a vér az utcákon. Embereket kínoztatok halálra. Még éltek, amikor levágtátok a végtagjaikat. – Megérdemelték – keményedtek meg Strider vonásai. – Azok az emberek megölték a barátainkat, és minket is meg akartak ölni. – Ha sikoltozni kezd, az azt jelenti, hogy hamarosan csodálatos dolgok történnek majd – lépett oda Gideon Strider mellé. – Ne próbáld meg leütni, és ne számíts arra, hogy segítek, rendben? – Várjál. Még mielıtt keménykedni kezdenénk, és emiatt néhányunknak esetleg meg kellene válnia a torkától, próbáljunk meg valami mást. Paris! – kiáltotta Strider anélkül, hogy a szemét egyetlen pillanatra is levette volna a lányról. – Gyere ide, szükség van rád. Paris már a székük felé tartott, mikor Sabin befejezte a színlelést, és talpra ugrott. – Gwen... – kezdte, és bízott benne, hogy elég néhány kedves szó, és máris nem lesz szükség Paris tisztességtelen trükkjeire. Csakhogy a lány már zihálva vette a levegıt, és arcára ráereszkedett a közelgı hisztéria függönye. – ...beszéljünk a... 83

Pandora’s TeAm – Démonok... tele van a repülı démonokkal! – Kinyitotta a száját, és felordított. És csak ordított, és ordított és ordított.

84

Pandora’s TeAm

HATODIK FEJEZET Démonok. Az Alvilág Urai. Az istenek imádott katonáiból a Föld győlölt kártevıivé lettek. Mindnyájunk testében démonok lakoztak – olyan rettenetes démonok, akiket még a pokol is kitaszított magából. Olyan démonok, mint a Kórság, a Halál, a Kín, a Fájdalom és az Erıszak démona. És én be vagyok zárva velük egy repülıre, gondolta Gwen, és érezte, ahogy eluralkodik rajta a hisztéria. A repülı ráadásul hevesen rázkódott, billegett, és éppen riasztó gyorsasággal veszített a magasságából. Az Alvilág Urait azonban ez sem állította meg. İk csak jöttek, mind közelebb és közelebb, és néhány másodperc múlva már teljesen bekerítették. Szíve olyan ırülten vert mellkasában, hogy szinte teljesen megsüketítette a fülében zubogó vér. Azt kívánta, bárcsak a hárpia vad üvöltését is elnyomná a zubogás. Sajnos nem volt ilyen szerencséje. İrjítı szimfónia harsant fel a fejében, ami csikorogva csapta rá az ajtót a józan észre, és beletaszította Gwent abba a mélységes mély, fekete szakadékba, melynek alján a halál és a rombolás volt az úr. Gondolhatta volna, hogy démonok szállták meg ezeket a brutális és félelmetesen erıs harcosokat. Sabin vörösen izzó szeme... a pengeéles szárnyú pillangó a mellkasán... Annyira hülye vagyok. Hiába töltötte velük az elmúlt néhány napot, túlságosan fáradt, túlságosan éhes és túlságosan megkönnyebbült volt ahhoz, hogy felfedezze a többi harcos testén díszelgı 85

Pandora’s TeAm tetoválásokat. Persze az is lehet, hogy Sabin túlságosan lekötötte a figyelmét. Lassan aztán felrémlett, hogy a harcosok mindig tetıtıl talpig felöltözve járkáltak körülötte. Akkor nem törıdött a dologgal – arra gondolt, bizonyára csak meg akarják kímélni félmeztelen testük látványától. Most azonban tudta, hogy valójában csak el akarták rejteni a pillangókat. Vajon milyen démon szállta meg Sabint? – töprengett. Milyen démon szavait és rezdüléseit figyelte lenyőgözve napok óta? Milyen démon csókját és érintését képzelte el? Milyen démon karjaiban képzelte el a vad, szenvedélyes ölelést? Hogyan beszélhettek nıvérei rajongással ezekrıl a gonosz hercegekrıl? Legjobb tudomása szerint sohasem találkoztak. Vajon melyikük élte volna túl a találkozást? Könyörtelen, kíméletlen férfiak voltak, akik idıtlen idık óta tartó háborút vívtak a Föld öt kontinensén. A sötétben leskelıdı ragadozókról és a napfényben rejtızı gonosz démonról szóló mesék után általában még órákig hánykolódott álmatlanul ágyában. Mindez akkoriban történt, amikor félni kezdett a saját lelkében rejtızı ragadozótól. Azért kellett meghallgatnia a történeteket, hogy tanulhasson a harcosok példájából, hogy egy nap olyan félelmetes és gonosz lehessen, mint ık. Míg ı a démoni lét puszta gondolatától is viszolyogott, a benne élı hárpia mohón szívta magába nıvérei minden szavát, és alig várta, hogy bebizonyíthassa rátermettségét. Meg kell szöknöm. Nem maradhatok tovább. Semmi jó nem sülne ki belıle. Vagy megölnek, vagy még jobban feltüzelik a hárpiát, aki pedig már így is olyan akar lenni, mint ık. Ehhez képest még azoknak a győlölt embereknek a markában is nagyobb biztonságban volt. – Abba kell hagynod az üvöltést, Gwen. Az éles, ismerıs hang keresztülhasított a fejében harsogó hangorkánon, de a sikoltozás nem szőnt meg. – Hallgattasd már el, Sabin! Folyik a kurva vér a fülembıl! 86

Pandora’s TeAm – Az nem segít, ha háborogsz, seggfej. Figyelj, Gwendolyn, muszáj megnyugodnod, különben kárt teszel bennünk. Szeretnél kárt tenni bennünk, drágám? Szeretnél megölni minket azok után, hogy kiszabadítottunk és megmentettünk? Igaz, hogy démonok laknak bennünk, de nem vagyunk gonoszok. Azt hiszem, ezt már eddig is bebizonyítottuk. Nem bántunk jobban veletek, mint azok az emberek? Értem hozzád valaha is dühösen? Erıszakoskodtam veled valaha is? Ugye nem? Ez mind igaz is volt. De vajon megbízhat egy démonban? Ezek imádtak hazudni. Pont, mint a hárpiák, búgta egy hang a fejében. Énjének egyik fele szívbıl szeretett volna bízni bennük, a másik viszont azonnal ki akart ugrani a gépbıl. A még mindig rázkódó, bukdácsoló gépbıl. Gondolkodjunk logikusan. Már két napja velük volt. Élt és virult, a haja szála sem görbült. Ha nem nyugszik meg azonnal, a hárpia elszabadul, átveszi teste fölött az irányítást, és hatalmas pusztítást fog csapni. Az ırült zőrzavarban alighanem a pilótát – és önmagát – sem kíméli majd. Mennyire ironikus lenne, ha egy év fogság és az Alvilág Uraival való találkozás után ı maga okozná a saját végzetét. Úgy tőnt, gyızött a józan ész. Ahogy utat talált elméjéhez a nyugalom, lassan a fülsiketítı sikoltás is alábbhagyott. A harcosok mozdulatlanná merevedve álltak körülötte. Miközben minden igyekezetével azon volt, hogy egyenletesen lélegezzen – ami a torkát feszítı duzzanat miatt nem volt egyszerő -, hirtelen meghallotta a pilótafülke felıl harsogó vészjelzı szirénát. Mielıtt még ideje lett volna emiatt is pánikba esni, a turbulencia és a zuhanás megszőnt, és csönd borult a kabinra. – Jól van, ügyes vagy. Most menjetek vissza a helyetekre, fiúk, majd én kezembe veszem a dolgokat. – Hangja inkább tőnt eltökéltnek, mint magabiztosnak. 87

Pandora’s TeAm Fény szüremkedett be Gwen tudatába, melyet nem sokkal késıbb színek követtek, és hamarosan újra a maga valójában látta a repülıgép belsejét. Jóságos egek. Egészen eddig infravörösben látott mindent, és még csak nem is tudott róla. Közel, átkozottul közel volt a hárpia ahhoz, hogy kiszabaduljon. Valójában kész csoda, hogy nem tette. Gwen még mindig a repülıgép hátuljában állt, a vörös bırfotelek győrőjében. Egyedül Sabin maradt vele – a többiek visszavonultak, bár az látszott, hogy egyetlen pillanatra sem fordítanának neki hátat. Vajon féltek? Vagy a vezérüket védték? Sabin csokoládébarna tekintete erısebben fúródott az övébe, mint ahogy kése a halandókba a katakombákban. A halandókba, akikrıl már azt is tudta, hogy Vadászok voltak. A férfi elırenyújtotta kezét, és kinyitotta üres tenyerét. – Szeretném, ha még jobban megnyugodnál. Valóban? – gondolta epésen Gwen. Talán, majd ha feldagadt légzıjáratain keresztül elég oxigénhez jut a tüdeje. Sajnos ez egyelıre kívül esett a lehetséges dolgok tartományán. Szédülés kerülgette, és a feketeség lassan kezdett újra beúszni a tudatába. – Mivel segíthetnék, Gwen? – Bakancstalp csoszogása hallatszott, ahogy Sabin odalépett elé. A lányt váratlan erıvel csapta meg a férfi testébıl áradó forróság. – Levegıt – préselte Gwen keresztül a szót a torkában feszülı csomón. Sabin ekkor a vállára tette két kezét, és gyengéden nyomni kezdte lefelé. Mivel szemernyi erı sem maradt a lábában, Gwen tehetetlenül rogyott le a mögötte álló egyik székre. – Levegıre van szükségem. Sabin gondolkodás nélkül térdre rogyott, óriási termetét bepréselte a lány térde közé, és két oldalról tenyerébe vette Gwen arcát. A lány egyszerre azon kapta magát, hogy a férfi ragyogó, barna szemén kívül semmi nem jut el hozzá a világból, hogy az igézı szempár horgonyként köti magához az ırület viharában. 88

Pandora’s TeAm – Tessék, itt az enyém – mondta Sabin, miközben érdes hüvelykujjával gyengéden végigsimított a lány arcán. – Kéred? Itt az ı... micsodája? – erıltette az agyát Gwen, de aztán már nem is érdekelte. A tüdeje! Mintha mellkasában tüzes acélmarkok szorították volna össze a csontot és az izmot. Éles fájdalom nyilallt bordáiba, majd onnét egyetlen ugrással átterjedt a szívére, és egy pillanatra megállította a dobogást. – Kezdesz elkékülni, kedves. Most a szádhoz érintem a számat, és fújok bele egy kis levegıt. Rendben? Mi van, ha ez egy csapda? Mi van, ha... Hallgass! Még így, ebben a fullasztó kábulatban is tudta, hogy a hátborzongató suttogás nem a saját agyából szól. Szerencsére a hang engedelmesen elhalkult, majd elhallgatott. Bárcsak képes lenne egy kevés levegıt préseli a tüdejébe. – Én... én – Szükséged van rám. Engedd, hadd csináljam. – Ha félt is attól, ami történni fog, Sabin nem mutatta ki. Egyik kezét rácsúsztatta a lány tarkójára, és maga felé húzta a fejét. Ajkaik forrón tapadtak össze. A harcos puha nyelvével óvatosan szétfeszegette Gwen fogsorát, és a következı pillanatban meleg, mentolos levegı árasztotta el a lány torkát és légcsövét. Gwen karja önkéntelenül Sabin dereka köré fonódott, és elemi erıvel szorította lágy kebléhez a férfi kemény mellkasát. Önkéntelenül is felszisszent a hidegtıl, mikor ingén keresztül a bıréhez ért a harcos nyakában lógó lánc. Mohón szívta magába Sabin lélegzetét. – Még. A férfinak nem kellett kétszer mondani. Vett egy újabb lélegzetet, és Gwen érezte, ahogy testében ismét szétárad a meleg, megnyugtató levegı. Szédülése kezdett elmúlni, feje kitisztult, a sötétség újra átadta helyét a világosságnak. Szíve vad, eszelıs tánca lágy keringıvé szelídült. 89

Pandora’s TeAm A vágy, hogy igazán megcsókolja a férfit, váratlanul és ellenállhatatlan erıvel ragadta magával. Nem érdekelte Sabin származása, nem érdekelte a múltja, nem érdekelték a következmények. A fülkében ácsorgó közönség úgy tőnt el tudatából, mintha soha ott sem lett volna. Csak ık ketten léteztek. Csak az itt és a most számított. Sabin megtalálta, megmentette, megnyugtatta, és most, hogy a karjába zárva picike ponttá zsugorodott körülöttük a világ, újra pörögni kezdtek fejében azok a bizonyos képek. Egymásba gabalyodó, vágytól feszülı testek képei. Izzadságtól csillogó testek képei. Elkalandozó kezeké. Szomjas, enyhülést keresı ajkaké. Ujjával beletúrt Sabin selymes hajába, és nyelvét bizonytalanul végighúzta a férfién. Citrom. Édeskés citromízt és egy hangyányi cseresznyét érzett. Nyögés szakadt fel a torkából. Ennyire buja, ennyire... mámorító élményre nem is számított. Tiszta volt és jó, és benne volt minden, amit egy lány a szeretıjétıl kívánhat. Oldalra döntötte hát a fejét, és újra megtette, ám ezúttal még mélyebbre csúsztatta követelıdzı nyelvét. – Sabin – nyögte áhítattal. A vágy mellett valami furcsa hála is bujkált benne a férfi iránt: soha, senki mellett nem érezte még ennyire biztonságban magát. És mindezt egyetlen csóktól. Egy csóktól, amely elıl meghátrált a félelem. Talán itt lenne az ideje, hogy szabadon engedje az érzéseit, hogy végre önmaga legyen, és ne aggódjon többé a sötét énje miatt... amiatt, hogy kárt tesz a harcosban. Teste olyan mohón kívánta a férfiét, hogy legszívesebben elkiáltotta volna magát: „érints meg újra!” Egyszerően szüksége volt az érintésre. – Sabin – mondta, és szemügyre vette a harcos arcát. Sabin zihált, remegett, arca pedig sápadt volt – csakhogy nem a vágytól. Tekintetében nem tőz táncolt, csupán eltökéltség. Nem csókolt vissza, döbbent rá Gwen. Mint néhány perce a szédülés, most a vágy köde oszlott szét lelkében, hogy nyomában 90

Pandora’s TeAm metszı élességgel rajzolódjanak ki az ostobán elfeledett valóság körvonalai. Hangzavar támadt körülötte. – Erre nem számítottam. – Pedig kellett volna. – Nem a csókra, te hülye. Hanem, hogy megnyugszik. Kifordultak a szemei, és a karmai is megnyúltak. Már majdnem lecsapott. Halihó, emlékszik még valaki, mit csinált azzal a Vadásszal? – Talán Sabin is átjáró a mennybe, mint Danika – mondta valaki szárazon. – Talán meglátott a hárpia pár angyalt, amíg kapta a szájon át lélegeztetést. Férfinevetés hallatszott. Gwen arcát elöntötte a pír. A felét nem értette annak, amit beszéltek, a másik felétıl viszont maró szégyen áradt szét a mellkasában. Megcsókolt egy olyan férfit, egy olyan démont, aki – most már kétség sem fér hozzá – semmit sem akart tıle. Ráadásul tette ezt egy kisebb nézısereg elıtt. – Ne törıdj velük – hörögte Sabin, és Gwen úgy érezte, a férfi hangja felsebzi a dobhártyáját. – Rám figyelj. A barna és az arany szempár egymásba fonódott. A lány, amennyire csak tudott, hátrahúzódott a székben, és igyekezett minél nagyobb távolságot tartani kettejük között. – Még mindig félsz tılem? – kérdezte Sabin oldalra billentett fejjel. Gwen felszegte az állát, és úgy válaszolt. – Nem. – Igen. Félt attól, amit Sabin miatt érzett, félt, hogy életének melyik alapigazságát fogja legközelebb a feje tetejére állítani a férfi. Félt, hogy Sabin soha nem fogja ıt úgy kívánni, ahogy ı kívánja a harcost. Félt, hogy az elıtte álló csodálatos védelmezı csupán délibáb, hogy a felszín alatt maga a gonosz lapul, és csak a megfelelı pillanatra vár, hogy mindenestül felfalja. 91

Pandora’s TeAm – Még véletlenül sem hazudsz, ugye? – vonta föl Sabin a szemöldökét. – Soha nem hazudok, emlékszel? – hazudta Gwen. – Akkor jó. Most nagyon figyelj, mert csak egyszer akarom elmondani. Igen, valóban egy démon lakik a lestemben – kezdte Sabin, és közben olyan erısen szorította a lány könyökét, hogy lassan elfehéredtek az ízületei. – Ez azért van, mert sok száz éve voltam olyan ostoba, hogy segítettem kinyitni Pandóra szelencéjét, és a világra szabadítani a benne lakó szellemeket. Büntetésképp az istenek engem és a jelen lévı férfiakat arra kárhoztattak, hogy lelkünkbe zárjunk egyet a démonok közül. Az elején nem volt hatalmam a bennem élı démon felett, és ahogy mondtad, csináltunk néhány… rossz dolgot. Ez azonban évezredekkel ezelıtt történt, és azóta irányítom a démonomat. Mindnyájan az ellenırzésünk alatt tartjuk ıket. Nem hazudtam, amikor azt mondtam a celládban, hogy nincsen félnivalód. Érted, Piroska? Piroska. Az elıbb, amikor rátört a pánik, még másképpen nevezte. Mi is volt az? Édesem? Nem, Tyson hívta mindig úgy. Drágaságom? Nem, de valami ilyesmi volt. Kedves? Igen, ez az! Gwen meglepetten pislogott. Meglepetten és boldogan. Ez a kegyetlen harcos képes volt gondolkodás nélkül átvágni egy másik ember torkát, ıt mégis értékes kincshez hasonlította. De akkor miért nem csókolt vissza? – Elértük a célállomást, srácok – csendült fel ekkor egy ismeretlen, megkönnyebbült hang a hangszóróból. – Készüljetek a leszállásra. Sabin rendületlen kısziklaként térdelt tovább a lány lába között. – Hiszel nekem, Gwen? Továbbra is hajlandó vagy eljönni velük az otthonunkba? – Eddig sem voltam hajlandó. – Igen, de nem próbáltál megszökni. 92

Pandora’s TeAm – Azt vártad volna, hogy egyedül, étel és ital nélkül nekivágok egy ismeretlen sivatagnak? – A saját szememmel láttam, milyen jól feltalálod magad – ráncolta össze a homlokát Sabin -, ami pedig az ennivalót illeti, egyfolytában próbáltuk rád tukmálni, amink van. Fogalmam sincs miért, de velünk akartál maradni. Mindketten tudjuk, hogy ez az igazság. Ez olyan ésszerően hangzott, hogy Gwen meg sem próbált ellenkezni. De... miért? Miért akart volna velük maradni? És most miért akar? Ne álltasd magad. Nagyon jól tudod, miért. Miatta. Sabin miatt. Talán nem találod vonzónak? Na persze! Gwen alaposan szemügyre vette a harcos arcát, a szeme körül kirajzolódó feszült vonalakat, szempillája hegyes árnyékát, az állában megmegránduló izmot. Vérének lüktetését, mely most oly hangosan dübörgött dobhártyáján. Talán Sabin is ugyanúgy vonzódott hozzá, de – akárcsak ı – megpróbálta eltemetni magában az érzést. Az elképzelés jólesı melegséggel töltötte el Gwen mellkasát. Vajon vár rá valaki Budapesten? Egy szeretı? Vagy a felesége? Gwen keze ökölbe szorult, körmei mélyen belevágtak tenyerébe. Az iménti melegségnek már csak hőlt helye volt. Nem érdekes, van-e valakije. Nem szabad, hogy érdekes legyen. – Gwen? A lány egyszerre érezte pofonnak és simogatásnak azt, ahogy Sabin kiejtette a nevét. Összerázkódott tıle, és egész testében megborzongott. Értékelte, hogy a harcos próbálja elnyerni a beleegyezését, ugyanakkor gyanította: visszautasítás esetén Sabin nem lesz rest a kényszerítés eszközéhez nyúlni. – Talán jobb lett volna, ha megszököm. – Mire lett volna jó? Arra, hogy életed végéig átkozd magad, amiért nem álltál bosszút kínzóidon? Most itt a lehetıség, hogy 93

Pandora’s TeAm segíts elpusztítani az összes Vadászt. Ráadásul, és ezt te is tudod, nem ez lenne az egyetlen hozadéka az együttmőködésünknek. – Hogyhogy? – Megpróbálnálak megtanítani, hogyan uralkodj a benned élı vadállaton. Segíthetnék, hogy a jó ügy szolgálatába állítsd a saját szörnyetegedet. Nem szeretnéd a kezedben tartani az irányítást? Gwen három dologra vágyott egész életében: arra, hogy találkozzon az apjával, arra, hogy elnyerje a családja elismerését, és arra, hogy képes legyen uralkodni a hárpián. Ha Sabin tényleg betartja a szavát, az azt jelenti, hogy oly sok év után a három kívánságból legalább az egyik valóra válik. Alighanem túlzó remények ezek, és borítékolható a kudarc, ám a csábítás olyan erıs volt, hogy Gwen egyszerően nem tudott ellenállni. – Veletek megyek – mondta. – Veletek megyek, és legjobb képességeim szerint segítek leszámolni a Vadászokkal. Sabin lehunyta a szemét, és arcán szétáradt a megkönnyebbülés. – Köszönöm – sóhajtotta. Szája mosolyra húzódott, amitıl ellágyultak éles vonásai, és arca ismét olyan kisfiúsán festett. Gwen éppen azon volt, hogy alaposan emlékezetébe vésse a férfi mosolyát, amikor a repülı vadul megrázkódott. Sabin hátra, ı pedig elıre esett a lökés erejétıl. Legnagyobb megkönnyebbülésére a köztük lévı távolság szemernyit sem nıtt. – Van azonban egy feltételem – mondta, miután mindketten feltápászkodtak a padlóról. Sabin arcáról lefagyott a megkönnyebbülés mosolya, és a helyét valami bizonytalan jelentéső, durva grimasz vette át. – Mi az? – kérdezte. – A nıvéreimet is vendégül kell látnotok. – Persze nem azonnal. Gwen mélységesen szégyellte magát jelenlegi helyzete miatt, és nem akarta, hogy testvérei így lássák. Nem akarta, hogy 94

Pandora’s TeAm megtudják, mi történt vele. Ugyanakkor ırülten hiányoztak neki, és tudta, honvágya hamarosan szégyenénél is erısebb lesz. – Hogy lássuk vendégül a nıvéreidet? Hisz veled is alig bírok el. – Jobban tennéd, ha inkább örülnél – mondta sértetten Gwen. – A nıvéreim ennél kevesebbért is heréltek már ki férfiakat. – Persze, rendben – bólintott Sabin, és megszorította az orrnyergét. – Jöhetnek ık is. Az istenek óvjanak minket.

95

Pandora’s TeAm

HETEDIK FEJEZET Paris Escalade a hátsó ülésen terpeszkedett, Strider pedig a volán mögött ült, és a sebességhatárra fittyet hányva éppen padlóig nyomta a gázt. Bár a nap fényesen ragyogott Budapest belvárosa fölött, a sötétített ablakok miatt Paris ebbıl nem sokat látott. A kocsit – egy másik ugyanilyennel és egy Bentleyvel egyetemben – Lucien szeretıje, Anja lopta valahonnan, még mielıtt elindultak volna Egyiptomba. Nem kell megköszönnötök, mondta ragyogó mosoly kíséretében Anja, aki mellesleg a Fejetlenség kisistene volt. Megelégszem ezzel az arckifejezéssel. Ha engem kérdeztek, ezek a legmenıbb gengszter kocsik a piacon. Nézzünk szembe a tényekkel: le kéne már porolni egy kicsit az imidzseteket. Pechére Paris Amunnal és Aeronnal került egy autóba – elıbbi úgy szorította a halántékát, mintha szét akarna robbanni a feje, utóbbinak pedig már annyira hiányzott apró démon-barátja, Légió, hogy egyetlen pillanatra sem hervadt le arcáról a világfájdalom. Rajtuk kívül még Sabin és a hárpiája ültek a kocsiban. Sabin képtelen volt levenni tekintetét a veszélyes torokevı nırıl, és a repülın történt csók óta az erekciója sem akart lanyhulni. Ami persze tökéletesen érthetı. A lány gyönyörő volt, aranyszínő szemében kristálytiszta tekintet ragyogott, ajkainál Éva almája sem lehetett pirosabb, alakja pedig új értelmet adott az igézı szónak. Csodás, eperszínő haja koronája már csak a hab volt a tortán. Mindezek ellenére 96

Pandora’s TeAm mégiscsak egy hárpia volt, akit az ellenség fıhadiszállásán szedtek össze, és akiben semmilyen körülmények között nem szabadott megbízniuk. Talán ıt is bántották, mint a többi rabot. Talán ı is ugyanúgy győlölte a Vadászokat, mint a kocsiban ülı harcosok. Talán... De az is lehet, hogy csapda – egy Csali, akit a Vadászok ravaszul odavetettek eléjük, ık pedig boldogan ráharaptak. Paris nem akarta, hogy Sabin beleszeressen az ellenségbe. A saját bırén tapasztalta meg, milyen az után vágyódni, akit soha nem kaphatunk meg. Egy perce, egy órája, egy hónapja vagy egy éve történt – fogalma sem volt, az idı többé semmit nem jelentett neki – hogy a Vadászok csapdába csalták és bebörtönözték. Mivel lelkében a Paráznaság démona lakott, Parisnak szexre volt szüksége a túléléshez. Napi egy aktus volt a minimum, de ugyanazzal a nıvel nem fekhetett le kétszer. Egy kerekes, kórházi ágyhoz láncolva tartották fogva, és hamarosan úgy legyengült, hogy a pislogást is megterhelı testmozgásnak érezte. Mivel a Vadászok mindaddig életben akarták tartani, amíg megtalálják Pandóra szelencéjét – a doboz nélkül ugyanis a démon kiszabadult volna Paris halott testébıl, és szörnyő ámokfutásra indult volna a világban -, beküldték hozzá ıt. Siennát. Az egyszerő, szeplıs Siennát, akinek kecses keze volt, és akiben emésztı erejő, kiaknázatlan érzékiség szunnyadt. A lány elcsábította Parist, aki ettıl újra erıre kapott. Az egészben semmi meglepı nem lett volna, ha a harcos meg nem kívánja újra a lányt. A démonnal közös pályafutásuk alatt ilyen még soha nem fordult elı. Paris abban a pillanatban érezte, hogy Sienna hozzá tartozik. A tudat, hogy övé a lány, értelmet adott létezésének. Értelmet adott az elızı több ezer évnek. Értelmet adott annak, hogy még életben van. Csakhogy Sienna hamarosan meghalt: a saját emberei lıtték le, miközben Paris megpróbálta megszöktetni. 97

Pandora’s TeAm A karjaiban vérzett el. A lány halálával minden visszazökkent a régi kerékvágásba: ismét új nıre volt szüksége mindennap, ha pedig éppen nem talált nıt – hát be kellett érnie egy férfival. İ maga nem vonzódott a saját neméhez, ám a démona nem ilyen válogatós: neki mindegy volt, kivel, csak keféljenek. Mintha amúgy nem lett volna elég rossz a helyzet, ettıl még állandó szégyen és önutálat is gyötörte Parist. Akárkit is vitt azonban ágyba, Sienna arcát kellett maga elé képzelnie, hogy felálljon. A lány emlékezetére volt szüksége a szexhez, mert teste minden porcikájával tudta, hogy nem annak az embernek kellene alatta feküdnie, aki éppen alatta feküdt. Nem azt az illatot, nem azokat a domborulatokat, nem azt a hangot, nem azt az érintést akarta. Egyszerően semmi sem stimmelt ezekkel a nıkkel. Ez így volt ma, így lesz holnap, így lesz holnapután, és így lesz az idık végezetéig. Esélyt sem látott arra, hogy megszakadjon az ördögi kör. Kivéve persze, ha meghalna, annak azonban még nem jött el az ideje. Addig semmiképpen sem, amíg bosszút nem áll Siennáért. Vajon sikerülni fog valaha is? Nem is szeretted azt a lányt. İrültségeket gondolsz. Bölcs szavak, de vajon honnan jönnek? A démontól? Saját magától? Többé nem tudott különbséget tenni a hangok között. Mintha ugyanannak az egésznek beszélne a két fele. És mindkét fél az összeomlás szélén állt. Paris a zsebéhez nyúlt, és megkönnyebbülten felsóhajtott. Még megvolt a szárított ambróziával teli zacskó. Újabban mindenhová magával vitte, csak a biztonság kedvéért persze, ha esetleg szüksége lenne rá. Az adott csak okot némi aggodalomra, hogy gyakrabban volt rá szüksége, mint ahányszor nem. Az ambróziát belekeverte az emberek borába, és úgy kábította el magát. Csak így hatott rá az alkohol, ám nemrégiben 98

Pandora’s TeAm észrevette, hogy napról napra nagyobb adagra van szüksége a mámorhoz. Nincs ezzel persze semmi gond, csak meg kell kérnie a barátait, hogy lopjanak kicsivel többet. Azt senki sem tagadhatja, hogy ı is megérdemel néhány óra nyugalmat. Elvégre, egy kis önkívület mindenkinek jár. Különben is, utána sokkal frissebben és erısebben vetheti rá magát az ellenségre. Ne gondolj most erre. Nemsokára megérkeznek az erıdbe, neki pedig dolga van. Fontos dolga. A fejében kavargó gondolatok helyett minden erejét összeszedve megpróbált az elsuhanó utcákra összpontosítani. Hamarosan maguk mögött hagyták a színes épületeket és a járdán bóklászó pestieket, és megérkeztek saját birodalmukba, ahol sőrő erdı borította a dombokat, és ahol a madár sem járt. A terepjáró kereke megcsikordult a kavicsos úton, és a kocsi elkezdett felkapaszkodni az egyik dombra. Magabiztosan kerülgették a fákat és az apró ajándékokat, melyeket ı és társai rejtettek el a kíváncsi Vadászok számára, akik vannak olyan ostobák, hogy idáig merészkedjenek. Merthogy erre is volt már példa. Egy hónapja történt, hogy a Vadászok lerohanták és feldúlták otthonukat, ahol már évszázadok óta háborítatlanul éltek. A támadás után új bútorokra, új berendezésekre, új mindenre volt szükség, márpedig Parisnak elege volt az újdonságokból. Annyi új dolog történt az utóbbi idıben – nık költöztek a házba, elıkerült egy régi ellenség, kitört a háború – hogy úgy érezte, egy frissen vásárolt szobanövényt sem bírna elviselni. Feltőntek elıttük az erıdítmény égbe törı tornyai. Repkény borította a kıfalakat, amitıl az épület szinte teljesen beleolvadt a környezı erdıbe. A házat magas kerítés vette körül, amely szintén friss szerzeménynek számított.

99

Pandora’s TeAm Hirtelen megtelt a levegı várakozással. A kocsi utasai feszülten, lélegzet-visszafojtva várták, hogy begördüljenek a birtokra. Torin, aki az erıd biztonsági szobájából figyelte ıket a monitorokon, most kinyitotta a kaput, és az autó lassan elindulta magas, félköríves bejárati ajtó felé. Aeron olyan erısen szorította az ülés karfáját, hogy az kettétörött. – Csak nem izgatott vagy picikét? – nézett hátra Strider a visszapillantó tükörben. Aeron nem válaszolt, talán nem is hallotta a kérdést. Tetovált arcán elszánás és harag látszott. Nyoma sem volt annak a gyengédségnek, melyet Légió viszontlátása elıtt szokott érezni. Strider leállította a motort, és az egész társaság kipattant a kocsiból. Aeron érezte, hogy a tőzı naptól csorogni kezd rajta a veríték, le a hátán és a combján. Melegebb volt, mint a pokolban. Ekkor a kis hárpia lépett mellé, és Aeron látta, hogy a lány karba font kézzel mered az épületre. Arca sápadt volt, hatalmasra nyílt szemében ijedtség tükrözıdött. Sabin a lány minden mozdulatát figyelte, és még akkor sem nézett félre, mikor a csomagtartó szélérıl az egyik táska hatalmas puffanással a lábára zuhant. Hogy lehet egy gonosz hárpia ilyen félénk? Egyszerően nem állt össze a kép. Paris arra gondolt, talán érdemes lenne bekötni a lány szemét, és úgy vezetni be az erıdítménybe. De nem, kár elıre idegeskedni. Utólag is kivághatják a nyelvét, hogy ne beszéljen. Vagy akár a kezét is levághatják, és akkor írni sem tud majd. Mi lett belıled? Sienna elıtt mindig ı volt az, aki meg akarta védeni a nıket. Tudta, hogy szégyent kellene éreznie, amiért most a lány vesztét kívánja, de képtelen volt erre. Helyette haragudott magára, amiért nem védte meg barátait a hárpiától. Nem kockáztathatunk, minden lehetséges fenyegetést csírájában kell 100

Pandora’s TeAm elfojtani – társai évszázadokon át hiába próbálták meggyızni errıl a szabályról. Most végre megértette, mirıl beszélnek. Kár, hogy már késı. Sabin nem engedné, hogy hozzáérjenek a lányhoz. Teljesen belezúgott, ez egyértelmő volt. Paris még soha nem látta ilyennek a társát – azelıtt sem, hogy a Lucien és a Sabin vezette csoport annak idején elszakadt egymástól. A hirtelen támadt érzelmekbıl pedig akkor sem sülhet ki semmi jó, ha a lány nem csak tetteti a félénkségét. Mert akkor Sabin fogja elpusztítani ıt, apránként lerombolva az önbecsülését. Paris látta a szeme sarkából, hogy a másik Escalade-ból sötét villámként vágódik ki Maddox. Az Erıszak ırzıje csomagjait hátrahagyva szaladt fel a bejárathoz vezetı lépcsın. A következı pillanatban kivágódott az ajtó, és a harcos várandós nıje, Ashlyn rohant ki sírva és nevetve a házból. Belevetette magát Maddox karjába, és néhány másodperc múlva már forrón tapadt össze az ajkuk. Nem volt könnyő apaként elképzelni az állatias Maddoxot – még akkor sem, ha a gyerek, akirıl gondoskodnia kell, végül az Alvilág Uraihoz hasonlóan félig démon lesz. Következınek Danika jelent meg az ajtóban, aki izgatottan járatta végig tekintetét a csoporton. Hangosan felsikoltott, mikor meglátta Reyest, mire az elıvett egy tırt, és mintha párzási éneket hallana, megbabonázva elindult a nı felé. Mivel a Fájdalom démona lakott lelkében, Reyesnek szüksége volt a testi szenvedésre ahhoz, hogy örömöt és kéjt érezzen. Mielıtt megismerte Danikát, napi huszonnégy órában kellett magát vagdosnia ahhoz, hogy egyáltalán létezni tudjon. A kairói kiruccanás alatt viszont egyetlenegyszer sem tett kárt magában. Épp eléggé fáj, hogy nincs velem Danika, mondogatta. Most, hogy újra találkoztak, muszáj volt újra megvágnia magát, de Paris nem gondolta, hogy ezt bármelyikük is bánná.

101

Pandora’s TeAm Reyes állatias morgás közepette szorította magához a lányt, majd mindketten eltőntek az erıben, és csupán Danika kacagása árulta el, hogy még a közelben vannak. Paris megdörzsölte sajgó mellkasát, és azon imádkozott, hogy múljon el a fájdalom. Tudta persze, hogy erre semmi esély. Legalábbis amíg meg nem iszik egy kis ambróziát. Valahányszor meglátta ezeket a szerelmespárokat, gyötrı kín nyilallt a gyomrába, amely aztán pillanatok alatt szétterjedt az egész testében. A fájdalom parazita féregként szívta életerejét, és ilyenkor csak az segített, ha eszméletlenre itta magát. Lucinnek, aki a hosszú repülıút helyett inkább hazavillantotta magát, nyoma sem volt. Valószínőleg bezárkóztak Anjával a szobájukba, de így legalább ıket nem kellett néznie. Paris ekkor észrevette, hogy a hárpia ugyanolyan izgatottan figyeli a párokat, mint ı. Vajon ennyire lenyőgözte a szerelmük, vagy csak próbált információt győjteni róluk? Hála az isteneknek, több nı nem lakott a házban, így nem volt senki, akit Paris elcsábíthatott volna, hogy aztán otthagyja a következı szembejövıért. Gilly, Danika barátnıje beköltözött a városba. A kislány szeretett volna egy saját lakást, és a harcosok meg is adták neki – csupán azt felejtették el megemlíteni, hogy Torin ugyanúgy bekamerázta új otthonát, mint az erıdítmény szobáit. Danika nagyanyja és nıvére sem laktak már Budán: mindketten hazarepültek az Egyesült Államokba. – Gyere – szólt ekkor Sabin a hárpiának. – Azok a nık... – suttogta a lány földbe gyökerezett lábbal. – Nagyon boldogok – mondta Sabin teljes meggyızıdéssel. – Csak azért nem siettek a fogadásodra, mert teljesen bezsongtak a viszontlátástól. – Tudják, hogy...? – kérdezte a lány, de ismét képtelen volt befejezni a mondatot. – Igen. Tudják, hogy démon szállta meg a párjukat. Gyere, menjünk – mondta, és intett a kezével. 102

Pandora’s TeAm A hárpia még mindig habozott. – Hova viszel? – kérdezte. Szabad kezével Sabin megszorította az orrnyergét. Úgy tőnt, újabban szokásává vált a dolog. – Mindegy, hogy mit csinálsz, én nem várok tovább. – Dühös, dörgı léptek, majd ajtócsapódás következett. Mással nem lett volna ilyen engedékeny Sabin, gondolta Paris. Mást egyszerően a vállára kapott volna, ha azt akarja, hogy a ház falain belül legyen. A lánynak azonban felajánlotta a választás lehetıségét. Okosabban nem is dönthetett volna. A hárpia ekkor óvatosan körülnézett, Paris pedig megpróbált megbarátkozni a küszöbön álló kergetızés gondolatával. Nem mintha egy pillanatra is azt gondolta volna, lenne esélye utolérni a begızölt a lányt, de azért felkészült a küzdelemre. Aztán újabb vészjelzı kezdett villogni a fejében. A lány már azelıtt megszökhetett volna, hogy felszálltak a géppel. A pokolba is, már a sivatagban megléphetett volna. Miért nem tette? Nincs más magyarázat, mint hogy Csali, és mindent ki akar deríteni róluk. Siennára gondolt, aki szintén Csali volt, és aki egy csók közben kábította el a győrőjébe rejtett méreggel. Ha egy halandó így rá tudta szedni, vajon mekkora kárt okozhat egy közéjük férkızött hárpia? Emiatt hadd idegeskedjen csak Sabin. Van elég bajod a hárpia nélkül is. Úgy tőnt, a lány végül elhatározta magát, mert kissé bizonytalan léptekkel ugyan, de elindult Sabin után. – Ki kell hallgatni a rabokat – javasolta Paris halkan, mintha csak magában beszélne. Cameo a válla mögé dobta fekete haját, és lehajolt a csomagjáért. Senki sem sietett a segítségére. Egyenrangúnak kezelték, és Cameo ezt el is várta. Mivel nem akart lefeküdni 103

Pandora’s TeAm vele, Paris is férfiként kezelte, bár néha eszébe jutott, hogy talán Cameo is vágyik egy kis kényeztetésre. – Talán holnap – mondta a nı, és Paris dobhártyája kis híján vérezni kezdett a hangjából áradó fájdalomtól. – Pihennem kell – tette hozzá, majd – hála az isteneknek – egyetlen szó nélkül bemasírozott a házba. Paris ismerte annyira a nıket, hogy azonnal tudja: Cameo hazudik. Volt valami izgatott remegés a hangjában, és az arcán is mintha halvány pír játszott volna. Felajzottnak tőnt, nem fáradtnak. Vajon kivel akar találkozni? Az utóbbi idıben sokat lógtak együtt Torinnal, és... Paris megrázta a fejét. Nem, ez lehetetlen. Torin senkihez sem érhetett anélkül, hogy ne fertızné meg a szerencsétlent valami kórsággal. Az áldozat azután mindenkinek továbbadná a betegséget, akivel csak kapcsolatba kerül, így semmi sem állhatna egy világmérető járvány útjába. A halhatatlanok ugyan túlélnék a fertızést, de maguk is olyanná válnának, mint Torin, és soha többé nem zárhatnának senkit a karjukba. De mindegy is, miben sántikálnak ezek ketten. Neki dolga volt. – Valaki más esetleg? – kérdezte a többiektıl. Szeretett volna túlesni ezen a szarságon. Minél hamarabb kiverik a Vadászokból, amit tudnak, annál hamarabb bezárkózhat a szobájába, hogy végre megfeledkezzen magáról és az egész világról. Strider úgy tett, mintha nem hallaná a kérdést, és szórakozottan fütyörészve a bejárati ajtó felé sasszézott. Mi az isten folyik itt? Strider mindannyiuknál jobban rajongott az erıszakért. – Ne csináld ezt, Strider, tudom, hogy hallottad, amit mondtam. Segíts kihallgatni ıket, oké? – Lazíts, Paris, nem szaladnak el. Majd holnap megcsináljuk. Muszáj visszavonulnom egy keveset, hogy összeszedjem magam. Esküszöm az istenekre, hogy reggelre ragyogó formában leszek. 104

Pandora’s TeAm – Ahogy gondolod – sóhajtott fel Paris. Ez azt jelenti, hogy Strider és Cameo is együtt vannak? – És te, Amun? Amun beleegyezıen bólintott, ám a mozdulattól kizökkent egyensúlyi állapotából, és nyögve zuhant rá a legalsó lépcsıfokra. Strider a következı pillanatban már mellette térdelt, és két karját a harcos dereka köré fonta. – Ne aggódj, Stridey bácsikád itt van, és segít – mondta, és felnyalábolta a mélységesen egykedvő Amunt a földrıl. Nem kellett a karjába vennie, mint máskor, mivel a harcosnak most csak egy kis támogatásra volt szüksége ahhoz, hogy egyik lábát a másik után téve bebotorkáljon a házba. – Én segítek – lépett mellé ekkor Aeron. A felajánlkozás teljesen váratlanul érte Parist. – És mi lesz Légióval? Már biztosan nagyon hiányzol a kiscsajnak. Aeron megrázta a fejét. Kopaszra borotvált fejbırén megcsillant a napfény. – Már a vállamon ülne, ha itthon lenne. – Sajnálom. – Parisnál jobban senki sem tudta, menynyire tud hiányozni egy nı az ember – és a hallhatatlanok – életébıl. Bár nem akart hinni a fülének, amikor nem is olyan régen megtudta, hogy az erıszakos kis démon nı, mélységesen együtt érzett barátjával. – Jobb is így – mondta Aeron, és eres kezével végigsimított az arcán. – Valami... valami figyel egy ideje. Valami hatalmas. Érzem a jelenlétét. Egy héttel azelıtt kezdıdött, hogy elmentünk Kairóba. A rémület jeges keze markolt bele Paris gyomrába. – Elegem van abból, hogy mindig magadban tartod az ilyen információkat. Szólnod kellett volna, mihelyst megérezted. Azt is azonnal el kellett volna mondanod, ami a mennyországban történt, amikor hónapokkal ezelıtt magukhoz idéztek a titánok. 105

Pandora’s TeAm Bárki is figyel, figyelmeztethette volna a Vadászokat. Könnyen bajba... – Igazad van, és sajnálom. De nem hiszem, hogy nekik dolgozna. – Aztán miért nem hiszed? – kérdezte Paris. – Tudom, milyen az, mikor győlölködı, elítélı tekintetek lesik minden mozdulatomat. Ez egészen más. Ez a valaki... kíváncsi. – Lehet, hogy egy isten az – könnyebbült meg kissé Paris. – Nem hiszem. Légió nem fél az istenektıl, ettıl a valamitıl viszont halálosan retteg. Többek között ezért is vállalta el olyan készségesen, hogy elmegy kémkedni a pokolba. Azt mondta, akkor jön csak vissza, ha már nincs itt ez az izé. Aggodalom csengett a harcos hangjában. Aggodalom, melynek okát Paris nem értette. Igaz, hogy Légió csak egy apró démon volt, akinek a diadémok voltak a gyengéi – ezt egyéként csak nemrég fedezték fel, mikor is ellopta Anja egyik fejdíszét, és abban parádézott fel-alá az erıdben -, de Paris biztosra vette, hogy tud vigyázni magára. – Most itt van ez a te kukkolód? – perdült körbe Paris. Pont egy újabb ellenségre volt még szükségük. – Talán el tudnám csábítani. – És meg tudnám ölni. Ezt hozzá sem kellett tennie, anélkül is tudta mindenki, mire gondol. – Szinte biztos vagyok benne, hogy nem veszélyes – rázta meg a fejét Aeron. Paris elhallgatott egy percre, majd lassan felsóhajtott. – Akkor jó. Majd késıbb kitalálunk valamit. Most foglalkozzunk a pincében várakozó seggfejekkel. – Napról napra egyre emberibbnek tőnsz, tudsz róla? – Aeron már korábban is mondogatta ezt, de szavai most elıször nem csengtek elítélıen. Halk suhogás hallatszott, ahogy elıhúzta a hátára szíjazott machetét. – Talán megpróbálnak ellenállni – tette hozzá magyarázóan. – Csak ha szerencsénk van. 106

Pandora’s TeAm Torin, a Kórság ırzıje az asztalánál ült, de a monitorok helyett a szobája ajtaját nézte. Azonnal megkeményedett a farka, mikor látta, hogy a terepjáró ráfordul a kocsibehajtóra. Figyelte, ahogy egymás után kiszállnak a harcosok, és az ágyékára kellett szorítania a kezét, hogy csillapítsa a hirtelen nyilallást. Figyelte, ahogy egymás után belépnek az erıdítménybe. Másodpercek kérdése, és... Ebben a pillanatban Cameo csusszant be hangtalanul a szobájába, majd halk kattanással becsukta maga mögött az ajtót. Néhány pillanatig, amíg ráfordította a zárat, Torin csak a nı hátát látta. Hosszú, fekete haja rakoncátlan hullámokban zuhant alá, egészen a derekáig. Cameo egyszer megengedte, hogy hajának göndör végét Torin a csupasz ujja köré tekerje. Közben persze nagyon vigyáztak, nehogy hozzáérjen a nı fejbıréhez. Évszázadok óta ez volt az elsı alkalom, hogy a harcos testi kapcsolatba került egy nıvel. Torinnak nem sok kellett ahhoz, hogy a selymes hajszálak puszta érintésétıl elmenjen, ám ez volt minden, amit Cameo megengedett neki, és amit valaha is meg fog engedni. Torint igazából már ez a vakmerıség is meglepte. Kesztyővel semmi furcsa nem lett volna az egészben, hiszen úgy nulla volt a fertızés esélye. Így viszont... hajszál ért bırhöz, selymes lágyság ért melegséghez, nı ért a férfihoz. Ehhez Cameo bátorsága és bizalma, meg persze a saját kétségbeesése és vakmerısége kellett. A haj más volt, mint a bır, de mi lett volna, ha megremeg a keze? Mi lett volna, ha Cameo véletlenül hozzáér? Valamiért egyikük sem volt képes végiggondolni tettük következményeit. Amikor legutóbb nıhöz ért, egy egész falu pusztult el. Pestisnek hívták az emberek, de valójában az ı ereiben kavargó kórság gyilkolta le ıket, az ı elméjében kacagó halál kaszált közöttük. A következı években Torin mást sem csinált, csak a 107

Pandora’s TeAm bırét sikálta, melybıl ömlött a fekete vér. Hiába volt azonban minden, a vírustól a mai napig nem sikerült megszabadulnia. Az évszázadok alatt megtanulta, miképp rejtse száraz humor és cinikus félmosoly mögé a tisztátalanság állandó érzését, ám volt valami, amit azóta sem tudott elfojtani magában. Ez a valami a magány volt, a vágy, hogy társra leljen. Cameo legalább megértette ıt. İ tudta, mit tehet meg és mit nem, és nem is kért ennél többet. Bárcsak kérne, kívánta néha Torin, és ilyenkor győlölte magát. A nı lassan megfordult. Ajkai élénkvörösek és nedvesek voltak, mintha az imént harapdálta volna ıket. Arca rózsás pírban úszott, keble szapora ütemben hullámzott fel-alá, ahogy a levegıt vette. Torin a fülében hallotta saját lélegzetét. – Megjöttünk – sóhajtotta a nı. Torin ülve maradt, és csak a szemöldökét vonta fel, mintha egyáltalán nem érdekelné a dolog. – Nem esett bajod? – Nem. – Akkor jó. Vetkızz le. A néhány hónapja történt hajsimogatás óta Torin és Cameo a legjobb barátok lettek. Ennek pedig megvoltak a maga elınyei. Olyan elınyökre kell például gondolni, mint hogy egyikük örömöt szerez magának a kezével, és közben nézi, ahogy a másik ugyanezt csinálja. Ezen lényeges elınyök mellett persze komoly problémákat is felvetett ez az újsütető barátság. Méghozzá nemcsak a jelent, de a jövıt illetıen is. Egy nap Cameo akar majd magának egy szeretıt, aki igazából hozzá tud érni, aki lefekszik vele, aki tövig hatol belé, aki megcsókolja a száján és a lába között, akinek a dereka köré fonhatja a combjait, és akkor Torinnak félre kell állnia az útból, és nem szabad meggyilkolnia azt a rohadékot. Addig pedig... Cameo nem engedelmeskedett. 108

Pandora’s TeAm – Talán nem fejeztem ki magam elég világosan? – kérdezte Torin. – Azt akarom, hogy levetkızz. Biztos volt benne, hogy Cameo késıbb alaposan megbüntetni majd, amiért parancsolgatni mert neki. Jól ismerte a nıt, és tudta, milyen elszántan igyekszik bebizonyítani mindenkinek: ı is van olyan erıs, mint a házban lakó férfiak. A feléje áradó édes illatból Torin tudta, hogy a másik ereiben is dübörögni kezdett a vágy. Nem sokáig tud már ellenállni neki. És igaza volt: Cameo remegı kézzel ragadta meg az inge alját, és egyetlen mozdulattal kibújt a ruhából. Fekete csipkemelltartó rejtızött a vékony anyag alatt. Ez volt Torin kedvence. – Jó kislány – dicsérte a harcos. Cameo tekintete résnyire szőkült, ahogy megpillantotta a férfi dudorodó nadrágját. – Mondtam, hogy ne legyen rajtad ruha, mikor megjövök. Te nem voltál jó fiú. Torin annyira hozzászokott már a nı fájdalmas hangjához, hogy egyetlen arcizma sem rezdült, amikor ıt hallgatta. A hang hozzátartozott Cameóhoz, a lényébıl fakadt, abból a csodálatosan veszedelmes, szándékolatlanul rettentı valamibıl, ami a nı lelke mélyén lapult. Torin el sem tudott volna képzelni szebb dallamot, olyat, amely tisztábban rezonálna saját lelke énekére. A harcos most felállt a székbıl. Izmai keményen feszültek erıs csontjain. – Mikor voltam én jó fiú? Cameo pupillája hatalmasra tágult, mellbimbói megkeményedtek a melltartóban. Imádta, ha Torin ellenszegült neki. Talán mert tudta, annál édesebb a jutalom, minél keményebben küzd érte az ember. Torin azt kívánta, bárcsak elég erıs lenne ahhoz, hogy legyızze Cameót – legalább egyszer, csak egyetlenegyszer. Cameo azonban mindig felülkerekedett rajta. Torinnak alig volt 109

Pandora’s TeAm tapasztalata a nıknél, és túlságosan lenyőgözték a Cameótól kapott érzéki örömök ahhoz, hogy nagyon ellenkezni merjen. Persze azért rendre megpróbálkozott a dologgal, és legtöbbször nem is csinálta rosszul. – Majd ha pucér leszel, levetkızöm – mondta kemény, érdes hangon. – Egyetlen perccel sem korábban. – Hát, majd meglátjuk... – Cameo haja meglibbent, ahogy odalejtett a harcos szekrényéhez. Egyik lábát feltette az elıtte álló székre, és közben majd felfalta tekintetével a férfit. Torinnak egészen eddig fogalma sem volt arról, hogy egy cipıfőzıt ennyire izgatóan is ki lehet oldani. Az elsı csizma elıl még ki tudott térni, de a második telibe találta a mellkasát. Torin annyi idıre sem akarta levenni tekintetét a nırıl, hogy félrehajoljon. Ziiip. Lent is volt a nadrág a földön. Cameo kilépett belıle. Fekete csipke bugyit viselt, olyat, ami illett a melltartójához. Maga volt a tökéletesség. Testén mindenütt fegyverek lógtak. Csodálatos. Apró, igézı mellei voltak, és Torin tudta, hogy olyanok a mellbimbói, mint a frissen fakadt rózsarügy. Jobb csípıje felett egy ovális anyajegy rajzolódott ki. Mit nem adna azért, ha végighúzhatná rajta a nyelvét... Ami azonban a legjobban feltüzelte a harcost, az a Cameo csípıje körül felragyogó pillangótetoválás volt. Ha elölrıl vagy oldalról nézte az ember, lehetetlen volt megmondani, mit ábrázolnak a csillogó, színpompás vonalak. Csak amikor hátat fordított, akkor fedte fel magát a pillangó. Jóságos egek, mennyire vágyott Torin arra, hogy nyelvével bejárja a pengeéles szárny minden milliméterét. İ a hasán viselte a tetoválást, és az övét karmazsinszínő kontúrvonal szegélyezte. Ami azt illeti, minden harcosnak megvolt a maga pillangótetoválása, de senki sem a csípıje körül viselte a rajzot. Az is fontos különbséget jelentett Cameo és a többi harcos között, hogy Torinra még soha nem tört rá a vágy, 110

Pandora’s TeAm hogy kezével, nyelvével vagy testével érintse a többiek tetoválását. Cameo végzett önmaga lefegyverzésével, és az utolsó kést is ledobta a lába mellett emelkedı kis fegyverkupac tetejére. – Most te jössz – vonta fel a szemöldökét. Fojtott remegés bujkált a hangjában, mintha titkolni akarná, mennyire be van indulva. Torin önzı örömmel nyugtázta a nı izgatottságát. – Még nem vagy meztelen. – De lehetek. Torinnak most kellett volna észbe kapnia, hisz mindketten tudták: ennél tovább nem merészkedhetnek, ennyi viszont soha nem lesz elég. Mégis... ahelyett, hogy elküldte volna a nıt, inkább levetkızött. Mint mindig, Cameónak most is elakadt a lélegzete a férfi hatalmas merevedése láttán. – Mondd el, mit csinálnál velem – parancsolta, és már a melleit markolta. – Mindent tudni akarok. Torin szót fogadott, és Cameo ujjai úgy járták be saját testét, mintha a férfi mozgatná ıket. A harcos megvárta, míg a nı kétszer elmegy, és csak azután nyúlt magához. Ujjai úgy mozogtak férfiasságán, mintha Cameo irányítaná ıket. Közben egyetlen pillanatra sem felejtette el, hogy ez minden, ami jut neki, hogy ennél többet soha nem kaphat.

111

Pandora’s TeAm

NYOLCADIK FEJEZET – Akarok egy saját szobát. – Nem. – Hogy vághatod rá azonnal, hogy nem? – Így. Itt fogsz lakni. – Azt nem tette hozzá, hogy velem, de nem is volt szükség rá. Mindketten tudták, mirıl van szó. – Nem régóta élek Budán, nem sokat voltam ebben a szobában, de attól még az enyém. – Pont, mint te. Újabb szavak, melyek kimondatlanul is ott voltak. Gwen egy ismeretlen, de igen fényőzı ágy szélén ült egy ismeretlen, de félelmetesen férfias szobában egy ismeretlen, de tekintélyt parancsoló erıdítményben egy ismerıs, és roppantul izgató férfi társaságában, akit tulajdonképpen egyszer már megcsókolt, és akit meg akart csókolni újra, de nem tehette, mert a férfi nem akart tıle semmit. Meg aztán nem is ı akarta annyira azt a csókot, hanem a hárpia. Legalábbis Gwen ezt mondogatta magának. A hárpia szerette a veszélyes és kiismerhetetlen férfiakat, ennél fogva a démoni Sabin éppen az ı esete volt. Gwen inkább az otthonülı, unalmas fiúkat kedvelte. Figyelte, ahogy a legkevésbé sem otthonülı Sabin kipakolja a táskáját. Mozdulatai épp oly merevek voltak, mint a hangja. Addig jó, amíg tartja a három lépés távolságot, mondta magának Gwen. Már csak a hárpia miatt is. Egy újabb csók csak felkorbácsolná a szörnyeteget. Sabin túlságosan izgalmas volt. Arról nem is beszélve, mennyire izgató minden mozdulata – 112

Pandora’s TeAm ahogy kipakolt, ahogy az izmai játszottak a bıre alatt... felért egy elıjátékkal. Ne bámuld. Úgysem járhatnátok. Ki beszélt itt járásról? Gwen világéletében kapd-el-szerezd-meg-amit-akarsz-aztán-lépj-le típusú lány volt. Az, hogy sikerült kihúznia hat hónapot Tyson mellett, kész csoda. Vajon mit csinálhat most Tyson? Van valakije? Talán már meg is házasodott? Mit érezne, ha kiderülne, hogy megházasodott? Vajon gondol rá néha? Gondol arra, hol lehet, vagy hogy miért rabolták el? Talán fel kellene hívnia. Van most más bajod is. – Miért kell közös szobán osztoznom veled? – kérdezte. – Biztonságosabb így. Kinek? Neki? Vagy a harcosoknak? Ez utóbbi lehetıség kissé elcsüggesztette. Annak örült, hogy a halandók féltek tıle, így legalább békén hagyták. De hogy a démonok is túlságosan veszélyesnek találták a társaságát? Nevetséges. – Megígértem, hogy Budapesten maradok. Nem fogok megszökni. – Nem számít. Gwen szeme résnyire szőkült, és szúrós tekintettel méregette a harcost a pillái alól. Szörnyen idegesítıek voltak ezek a foghegyrıl odavetett válaszok. – Neked is van barátnıd, mint a többieknek? Vagy feleséged? – Ribanc, úszott be a szó akaratlanul is Gwen tudatába. – Biztos vagyok benne, hogy lenne egy-két szava a dologhoz. – Nincsen. De az sem számítana, ha lenne. Gwen döbbenten bámult a férfira, és közben egészen biztos volt benne, hogy valamit rosszul hallott. – Nem számítana? Miért nem? Ennyi tisztelet és megbecsülés sem jár a barátnıidnek? Sabin odasétált a szekrényhez, kinyitotta, és belehajította a kezében szorongatott bársonyzacskót. A zsákban vészjóslóan 113

Pandora’s TeAm csörrentek meg a... Gwen dobócsillagokra tippelt. Egy másik bársonyzacskó továbbra is ott lógott a harcos derekán. – Soha, senkit nem csaltam meg. Hőséges vagyok. A háború azonban elırébb való mindenki érzéseinél. Mindig. Hoppá. A háború fontosabb, mint a szerelem. Gwen biztos volt benne, hogy még soha nem találkozott senkivel, aki Sabinnál kevésbé romantikus lett volna. Még a dédapján is túltett, ami igencsak figyelemre méltó teljesítményvolt, lévén az öreg nevetve gyújtotta fel Gwen dédanyját, miután az életet adott Gwen nagyanyjának. A lány oldalra billentett fejjel tanulmányozta Sabin arcát. – Képes lennél megcsalni a barátnıdet, ha úgy könnyebben legyızhetnéd az ellenséget? – Mit számít? – kérdezte Sabin, aki épp egy pár bakancsot hámozott ki a bıröndjébıl. – Csak kíváncsi vagyok. – Akkor igen. Sabin olyan határozottan és szemernyi szégyenérzet nélkül vágta rá a választ, hogy Gwen néhány pillanatig csak pislogni tudott a döbbenettıl. – Vagyis megcsalnád? – Igen, megcsalnám. Ha ezen múlna a gyızelem, megtenném. Megint csak hoppá. A férfi ıszintesége... elkeserítette Gwent. Tudta, hogy egy démonnal van dolga, mégis valahogy többet várt – többet szeretett volna várni? - tıle. Semmiképpen sem randevúzhat olyan férfival, aki képes lenne megcsalni. Na, nem mintha egyébként randevúzni akarna vele. Gwen nem tudta elviselni, hogy ne ı legyen az igazi és az egyetlen valaki életében. Soha nem ment neki az ilyesmi: az osztozkodás ellenkezett fajtája ösztöneivel. Ezért tette végül félre a félelmeit, és kötelezte el magát Tyson mellett. Nem tudott róla, hogy a fiú valaha is megcsalta volna. A szex jó volt vele, még ha Gwen túlságosan szelídnek is találta 114

Pandora’s TeAm idınként. Nem hagyhatta azonban, hogy teljesen elragadják a vágyai. Hiába hitette el magával: képes párkapcsolatban élni, tudta, hogy végzetes következményekkel járna, ha átadná magát az élvezetnek. De Tyson legalább szerette, és Gwen azt gondolta, ı is szereti Tysont. A külön töltött hónapoknak köszönhetıen aztán rá kellett jönnie, hogy nem is a fiút szerette, csak azt a nyugalmat, amit az életébe hozott. Meg aztán nagyon hasonlóak is voltak. Tyson az adóhivatalnál dolgozott, és utálták a munkatársai. İ hárpia volt, aki utálta a konfliktusokat, és akit lenéztek a fajtársai. A hasonlóság azonban nem elég ahhoz, hogy összetartson két embert. Legalábbis örökké nem. A harcos a piramisban és a repülın sem rémült meg a hárpiától. Erısebb volt, mint egy ember, ám Gwen minden bátorsága és halhatatlansága ellenére sem gondolta, hogy Sabin képes lenne elviselni ıt. Nem, arra senki nem lenne képes. Mégis, újra azon kapta magát, hogy elképzeli, vajon milyen lehet a férfi az ágyban. Abban egészen biztos volt, hogy nem olyan szelíd, mint Tyson. Vad lehet és mocskos, és biztosan ezt várja a szeretıjétıl is. De vajon mit kezdene azzal, amit Gwen vár tıle? – Azt mondod, nincs barátnıd. Ez azt jelenti, hogy szingli vagy? – kérdezte a lány. Torkából érdesen törtek fel a szavak. Nem tudta elképzelni, hogy van olyan ırült nı, aki képes lenne randevúzni vele. Persze, jóképő volt, és az is igaz, hogy egyetlen csókjától a mennyországban érezte magát. De a pillanatnyi élvezetet nem követheti nála más, csak csalódás és szívfájdalom. Biztosan nem ı az egyetlen nı, aki rájött erre. – Mi ez a kérdezısködés? – Csak meg akartam törni a kínos csendet – hazudta Gwen. Úgy érezte, majd szétfeszítik a kérdések. A történtek ellenére még mindig végtelenül kíváncsi volt rá – a harcosra, aki megmentette az életét. 115

Pandora’s TeAm – Semmi kínos nincs a csendben – morogta Sabin, miközben szinte nyakig elmerült az egyik táskában. – Szingli vagy, vagy nem? – Jobban bírtalak, mikor úgy féltél a... mindentıl. Valóban bátrabbnak érzi magát, ismerte be Gwen. Az az ıszinte szerelem, amit Sabin társai éreztek a barátnıik iránt, valamiképpen erıt öntött belé. – Szóval? Szingli vagy? Sabin felsóhajtott. – Igen, nincs senkim – adta meg magát. – Simán elhiszem – mormolta a lány. Biztosan páros lábbal rúgta ki a legutóbbi barátnıje. – De ez nem jelenti azt, hogy együtt fogunk aludni. Keresned kell magadnak egy másik ágyat, mert ezt én használom. – Bátor szavak. Gwen szívbıl remélte, hogy ne derüljön ki: csak a szája jár. – Ne aggódj, elleszek én a padlón – mondta Sabin, és behajított néhány győrött inget a szekrény mellett álló szennyeskosárba. Egy démoni harcos, amint a mosnivalót válogatja – ilyet sem lát mindennap az ember. – És mi van, ha nem hiszem el, hogy ott is maradsz? – Akkor sajnálni foglak – nevetett fel gonoszan Sabin. – Ne is reméld, hogy egyedül hagylak éjjel. Nem különösebben megnyugtató kilátások. Nem ígérte meg, hogy távol tartja magát tıle, mint ahogy azt sem adta írásba, hogy ne támasztana szexuális jellegő igényeket az irányába. Vajon támaszt? És ı szeretné, hogy támasszon? Gwen szemügyre vette a férfi arcélét. Tekintete végigsiklott az orrán, amely az átlagosnál valamivel hosszabb volt, és ettıl kissé arisztokratikusnak tőnt. Pofacsontjának vonala élesen húzódott széles állkapcsa felett. Mindent egybevetve egy nagyon férfias, már-már durva arc rajzolódott ki a lány elıtt, melyben nyoma sem volt a korábban beleképzelt kisfiús bájnak. 116

Pandora’s TeAm Egyedül a szeme nem illett az összképbe – a szeme, melyet sőrő, szinte nıies pillák kereteztek. A lányban csak most tudatosult, hogy a sötét szempilláktól úgy néz ki a harcos szeme, mintha ki lenne festve. Gwen összefonta karját a melle elıtt, és tekintete a vonzó és izgalmas arcról átsiklott Sabin testére. Micsoda izmok... Azon kapta magát, hogy tátott szájjal bámulja a férfi bıre alatt feszülı domborulatokat. Bicepsze megremegett, ahogy fölemelte földrıl a borotválkozó-készletet, majd beviharzott a fürdıszobába. Gwen reménykedni kezdett, hogy talán leveszi az ingét, és akkor újabb izmokat pillanthat meg. Ha szerencséje van, talán a bordákon díszelgı pillangót is alaposabban szemügyre veheti. – Akkor most én kérdezek – mondta Sabin a fürdıszobaajtóból, miközben egyik vállával nekitámaszkodott az ajtófélfának. – Miért nem szöktél el? Vagy legalább miért nem próbáltad meg? Tudom, hogy féltél a sivatagtól és az ismeretlentıl, amit meg is értek. Csakhogy te azok után is velünk maradtál, hogy kitudódott ez a mi kis piszkos titkunk a démonokkal. Sıt, még azt is megígérted, hogy segítesz nekünk. Jó kérdés. A földet érés után igenis megfordult a fejében, hogy bevesse magát a fák közé, mint ahogy akkor is a szökés határán volt, mikor megállt a terepjáró a ház elıtt. Csakhogy a következı pillanatban elıkerültek azok a nık az erıdbıl, és olyan ırülten és szerelmesen vetették magukat a démonok karjába, hogy Gwen megtorpant. A harcosok olyan gyengéden és olyan tisztelettel bántak velük, mintha csak a legféltettebb kincsüket tartanák a kezükben. Ez volt az a pillanat, amikor felül kellett vizsgálnia a démonokkal kapcsolatos elıítéleteit. A harcosok tökéletes ellentétei voltak mindannak, amit korábban az Alvilág Urairól hitt. Tisztességesen, szinte már kedvesen bántak vele – legalábbis eddig. Olyannak tőntek, mint akik meg akarják védelmezni. És ami mindennél jobb volt: 117

Pandora’s TeAm amikor ránéztek, nem tükrözıdött csalódás a szemükben, amiért nem erısebb, bátrabb és erıszakosabb, mint amilyen. A benne lévı angyal az, rázta az anyja rosszallóan a fejét, valahányszor Gwen nem volt hajlandó kárt tenni egy ártatlanban. Lehetett volna több eszem is, amikor lefeküdtem vele. A nıvérei ilyenkor rendre a védelmére keltek, de Gwen tudta: hiába szeretik tiszta szívükbıl, ık is gyávának tartják. A szemükben letagadhatatlanul ott ragyogott az igazság. Ha ismerné, nagyon büszke lenne rá az apja, vigasztalta magát ilyenkor Gwen. Egész biztosan megdicsérné azért a jó szívéért. – Szóval? – sürgette Sabin. – Úgy tudok válaszolni, ahogy te válaszoltál nekem – szólalt meg Gwen, felszegett állal. Erıs vagyok. Ki tudok állni magamért. – Miért nem szöktem el? Csak. Azért nem szöktem el, mert csak. – Tessék, edd meg, amit fıztél. Sabin végighúzta nyelvét a felsı fogsorán. – Egyáltalán nem vicces. – Szerintem sem. – Sajnálom, ez van. – Mondd el, kedves. Ahogy kiejtette ezt a szót... Gwen úgy érezte, mintha egy becézésbıl, vágyakból és átokból gyúrt csokoládébonbont nyelt volna le. Persze csak az után, hogy ellopta. – Melletted biztonságban érzem magam – mondta végül. Fogalma sem volt, miért döntött az igazság mellett. – Ennyi elég? – Ez nevetséges – mondta Sabin gúnyosan. Gwen erre a válaszra számított a legkevésbé. – Még csak nem is ismersz. De ha tényleg ennyire ostoba vagy, miért akartál saját szobát? És miért teszel fel ilyen keresztkérdéseket? Gwen érezte, ahogy lángra gyúl az arca. Tényleg ostoba volt. – Miért van az az érzésem, hogy el akarsz ijeszteni? Tényleg rá akarsz beszélni a szökésre? Azután, hogy te hoztál ide? Válasz helyett Sabin kurtán megrázta a fejét. 118

Pandora’s TeAm – Akkor lehetne, hogy megpróbálsz kedvesen bánni velem? Nemcsak néha, hanem állandóan? – Nem. Sabin ismét nem gondolkodott sokáig a válaszon. Gwennek kezdett elfogyni a türelme. – Értem. Akkor már csak azt szeretném tudni, miért viselkedsz az egyik pillanatban kedvesen, a másikban pedig úgy, mint egy vadállat. Egy izom megrándult a férfi állkapcsában. Olyan volt, mintha a fogait csikorgatná. – Nem szabad bíznod bennem. Fájdalommal járna csak, ha bíznál bennem. És Sabin nem akar neki fájdalmat okozni? – Mit akarsz mondani ezzel? A harcos nem felelt. – A démon miatt? – kötötte a lány az ebet a karóhoz. – Milyen démon él benned? – Nem fontos – morogta Sabin. Tehát nem hajlandó válaszolni. Nem mintha Gwen el tudott volna képzelni olyan választ, aminek értelme is lenne. Az tőnt az egyetlen logikus magyarázatnak, hogy Sabin hazudott, és igazából fájdalmat akar neki okozni, mégpedig azért, mert démon volt, és a démonok már csak ilyenek. Mégsem hitte, hogy a férfi gonosz volna. İszintén szerette a barátait, ez világosan látszott abból, ahogy rájuk nézett. – Meséld el újra, mit szeretnél tılem – mondta Gwen, csak hogy emlékeztesse a harcost: valóban akart tıle valamit, és csakis a saját döntésén múlik, segít-e neki. – Mondd el, miért akarod, hogy itt maradjak. Végre egy kérdés, amelyre Sabin szíves-örömest válaszolt. – Azért, hogy megöld a Vadászokat – vágta rá azonnal. Gwen torkából gyöngyözı kacagás tört fel. 119

Pandora’s TeAm – És komolyan azt hiszed, képes lennék rá? Mármint szándékosan – tette hozzá gyorsan, nehogy újra végig kelljen hallgatnia, mit mővelt a piramisban. A harcos majd keresztüldöfte éjfekete pillantásával. – Azt gondolom, a megfelelı feltételek mellett szinte bármire képes vagy. Megfelelı feltételek. Értsd: halálfélelem, pokoli düh. Azonnal tudta, hogy Sabintól ez is kitelik. Képes lenne veszélybe sodorni vagy halálosan feldühíteni, csak hogy elıhozza belıle a hárpiát. Bármit megtenne, hogy megnyerje ezt az átkozott háborút. – És mi lett a nagy terveddel, hogy megtanítasz uralkodni magamon? – Annyit mondtam csak, hogy megpróbálom. Nem ígérhetek semmit. Ennél nyomósabb ok nem is kellett a szökésre. Sabin sokkal veszélyesebb volt, mint hitte. Az egyetlen akadályt az jelentette, hogy Gwen rájött: énjének egy része tényleg segíteni akar Sabinnak. Nem a gyilkolásról volt szó – a harctól távol akarta tartani magát -, csupán arról, hogy ezek a Chris-félék ne garázdálkodhassanak többé szabadon. Valamennyire kötelességének érezte, hogy megállítsa ıket. – Nem félted az életed? – kérdezte. – Könnyen lehet, hogy nem lesz módod örülni a Vadászok halálának, ha a hárpia átveszi felettem az irányítást. Megfelelı feltételek mellett bárkit meg lehet ölni, még a halhatatlanokat is. – Vállalom a kockázatot. Ahogy már említettem, a Vadászok megölték a legjobb barátomat, Badent. Nagyszerő társ volt, aki nem érdemelt ilyen halált. – Milyen halált halt? – A piramisban látott szörnyőségek után Gwen bele sem mert gondolni, mit tehettek a Vadászok a démonnal. – Elküldtek hozzá egy nıt, aki elcsábította, majd az aktus kellıs közepén rajta ütöttek, és levágták a fejét. De nem csak ez 120

Pandora’s TeAm van: a Vadászok engem és társaimat okolnak a Földön pusztító minden járványért, minden szerettük haláláért, minden egyes hazugságért és minden erıszakos cselekedetért. Elrabolták és megkínozták azokat a halandókat, akik valamiért fontosak voltak nekem. Bármit megtennének, csakhogy végezhessenek velem. Szó szerint bármit. Mindent és mindenkit elpusztítanak, és közben engem neveznek gonosznak. – Ó – sóhajtott Gwen, mert ennél többet nem tudott mondani. – Ja. Ó. Ezek után is azt mondod, hogy nem tudsz segíteni? Sabint egyszerően megbabonázta az elıtte álló lány. Ahogy végigomlottak karján azok a hosszú, eperszínő tincsek... Ahogy aranyszín szemében felragyogtak azok az ezüst vonalak... Ahogy fellángolt arcán a szenvedélyes pír... Szépsége mellett roppantul vonzotta Gwen újsütető magabiztossága. Átkozottul szexinek találta az erejét és a bátorságát – különösen, hogy ez a bátorság nem csak úgy magától jött. Gwen, aki nem csupán tıle, nem csupán ettıl a háztól, de a saját árnyékától is félt, most halálos nyugalommal ült az ágyon, és büszkén, felszegett arccal kérdezte ki. Igazán figyelemreméltó teremtmény volt. Vagy a világ legnagyszerőbb színésznıje. Kétség. Sabin dühösen mordult fel. Gwen nem színészkedett. Bebörtönözték és megkínozták a Vadászok. Nem az ı oldalukon áll. Az agyamra mész a gyanúsítgatásaiddal. Lehet, hogy nélkülem már rég halottak lennétek, jobb félni, mint meghalni. Danikát is a Vadászok markából szabadítottátok ki, mégis folyamatosan leadta nekik a drótot. Sabin nagyot nyelt. Engedj oda a hárpiához! Megtöröm, és kiszedem belıle az igazságot. Sabin maga elé képzelte Reyest és Danikát. Boldogok és szerelmesek voltak. Élı bizonyítékai annak, hogy a rossz 121

Pandora’s TeAm szándék képes jóvá alakulni. Befogod azonnal?! Ne merj hozzá érni! Ami viszont ıt illeti... A szeme sarkából Gwenre pillantott. Tudta – és ehhez semmi köze nem volt Kétségnek –, hogy az ı történetük nem fog olyan tündérmesébe illı véget érni, mint Reyeséké. Egy nı azon még csak-csak túlteszi magát, ha a párja idınként késeket döf a saját hátába, de azt senki sem éli túl, ha megfosztják az önbecsülésétıl. Gwen már így is közel járt ehhez. Vajon mi formálta azzá a lánnyá, aki lett? Vagy inkább nıvé – elvégre Ashlynnál és Danikánál is idısebb volt. Kíváncsi volt az életére, kíváncsi volt a családjára, a barátaira, a szerelmeire. Minden apró részletet tudni akart. És a lány is kíváncsi volt ırá. Ennek a felfedezésnek jobban örült, mint amennyire szabadott volna. Sokkal jobban. Válaszolni akart minden kérdésére, de pontosan tudta, milyen veszélyekkel járna az ıszinteség. Haragja, melyet önmaga ellen érzett, lobbanékonyabbá tette a szokásosnál. Lobbanékonyabbá, de nem kevésbé felajzottá. Elég volt egy szobában lenni vele ahhoz, hogy gyomrában felbuzogjon a vágy. Bele akart túrni a hajába, magán akarta érezni kívánatos testét, hallani akarta kéjes nyögéseit. Hirtelen ellenállhatatlan kényszer érzett arra, hogy elırenyúljon és végigsimítson a lány arcán. Gyorsan keresztbe fonta karját a mellkasa elıtt, és megpróbált valami másra gondolni. Gwen pillantása lesiklott a férfi bal bicepszére. Jóságos egek! Ha ı is ugyanannyira kívánja Sabint, mint amennyire Sabin kívánja ıt – nos, akkor igen nagy bajban vannak. A démon ekkor újra cibálni és tépni kezdte béklyóit. Rá akarta vetni magát a lányra, tele akarta harsogni a fejét, el akarta bizonytalanítani. Már el is kezdett suttogni: Nem vagy elég jó, nem vagy elég szép, nem vagy elég erıs. Sabinnak minden erejére szüksége volt, hogy bent tartsa fejében a hangot. Ha kijut, és Gwen meghallja... 122

Pandora’s TeAm İ tudta, hogyan szerelje le a démont és zúzza porrá a károgását, Gwen azonban nem. İ biztosan összeomlana. De vajon miért nem csillapítja le a démont a lány közelsége úgy, ahogy Ashlyn jelenléte megnyugtatta Maddoxot? Miért nem deríti fel énjének sötét oldalát úgy, ahogy Anja felderítette Lucient? Miért nem enyhíti a gonosz iránti epekedését úgy, ahogy Danika enyhítette Reyes vérszomját? A többi nıvel ellentétben Gwen csak még jobban feltüzelte a lelkében élı szörnyeteget. – Azt nem tudom, hogyan tudnék segíteni, de azt tudom, hogy szörnyő lehetett elveszíteni a barátodat. Nagyon sajnálom – mondta, és ıszinte bánat bujkált a hangjában. – Köszönöm. – Milyen... édes. Sabin összeráncolta a homlokát, és elhallgatott egy pillanatra. Most egészen úgy festett, mintha a fiúja lenne. Apropó, fiúk... – És neked van barátod? – Volt. Azelıtt. Mármint a fogság elıtt, gondolta Sabin. Milyen lehetett a kapcsolatuk? Vajon minden szavára és mozdulatára oda kellett figyelnie szegény fickónak, nehogy felébressze a Gwenben szunnyadó szörnyeteget? – Hiányzik? – kérdezte a harcos, mert szomorúságot vélt kihallani a lány hangjából. – Hiányzott, igen. Rendben, szóval hiányzott. A hír felbosszantotta Sabint. – Megcsalt téged? Azért kérdezted azt a sok butaságot? – Butaságot? – Gwen rózsaszín nyelve dühösen villant ki ajkai közül, mire Sabin farka azonnal megmozdult a nadrágjában. Máshová képzelte el azt a nyelvet, egészen máshová. – Nem, nem csalt meg. İ mindig ıszinte volt hozzám. Az összehasonlítástól Sabin dühe valamiért a tetıfokára hágott. – Én is ıszinte vagyok. Ahogy már mondtam, nem hazudok és nem is fogok. Képtelen vagyok rá. 123

Pandora’s TeAm – Hogy érted azt, hogy képtelen vagy rá? – vonta fel a lány az egyik szemöldökét. – Hagyjuk ezt – sziszegte Sabin a foga között. Jobban meg kell válogatnia a szavait. – Attól nem leszel jobb ember a fiúmnál, ha elıre bejelented a hőtlenkedéseidet. Tyson soha, semmilyen körülmények között nem csalt volna meg. A fiúja? A fiúja! – Szóval Tysonnak hívják? Nem akarlak elkeseríteni, de egy hatalmas kamugéppel jártál. Én a helyedben nem lennék annyira biztos a hőségében. Lefogadom, hogy amint hátat fordítottál, máris másfele kacsintgatott. És ha annyira szeretett, miért nem keresett meg? – Sabin még elharapott egy káromkodást, majd összeszorította az ajkát. Nem a sajátjai voltak ezek a rettenetes szavak, a démon beszélt belıl. Úgy látszik, a rövid pórázra kötött kis rohadék új szökési útvonalat talált magának. – V... valószínőleg megpróbálta – fehéredett el Gwen. Sabin féltékenységét egyszerre lelkifurdalás és szégyen váltotta fel. Minden bátorsága ellenére Gwen még mindig nagyon sérülékeny volt. Ez alátámasztotta gyanúját: elég lenne néhány apró kétely ahhoz, hogy összeomoljon. Távol kell tartania magát tıle. De vajon képes erre? Gwen elemi erıvel vonzotta. Már meg is szervezte, hogy a szobában aludjon. Vele. Kettesben. Hogy lehetett ennyire hülye?! Persze másképpen nem védhette meg – sem a többiektıl, sem saját magától. Végzetes és ostoba módon dédelgette magában a gondolatot, hogy egymás közelében fognak aludni. Élvezte Gwen közelségét. A szépségénél is jobban élvezte az eszét, a szellemességét – amikor nem halálra rémülten hallgatott éppen -, és hogy olyan imádnivaló volt. Egy pillanatra elmerengett, vajon minden hárpia ilyen zavarba ejtıen vonzó-e, mint Gwen. Hamarosan ez is kiderül, jutott eszébe, hiszen megígérte, hogy elhozza a nıvéreit is az erıdbe. 124

Pandora’s TeAm Elıször viszolygott a gondolattól, hogy még több hárpiát hívjon a házba – jelenlétük kockázattal és kellemetlenséggel jár majd -, de aztán rájött, hogy a több hárpia több, a Vadászok ellen bevethetı fegyver is. Megtalálja majd a módját, hogy meggyızze Gwen nıvéreit, segítsenek elpusztítani a halandókat, akik annyi fájdalmat okoztak szeretett húguknak. Már ha szeretik egyáltalán, szólalt meg a fejében Kétség. Megpróbálták egyáltalán megkeresni, amíg a piramisban volt? Francba! Erre nem is gondolt. Gwen egy évig raboskodott abban a cellában. A nıvérei nem találták meg, és nem szabadították ki. Mint ahogy az a seggfej Tyson sem. Érezte, hogy ökölbe szorul a keze. Ha a nıvérei nem akarnak segíteni, hát rendben. Itt van neki Gwen, és a saját szemével látta, mire képes a lány. – Figyelj, ne haragudj, hogy ezt mondtam – préselte ki nagy nehezen magából a bocsánatkérést Sabin, majd elindult az ajtó felé. – Megértem, ha egyedül akarsz lenni. Pár órát tudok adni. De ne merj kilépni a szobából. Majd beküldök valami ennivalót. Gwen félreérhetetlen kéjjel a hangjában nyögött fel, de csak annyit mondott: – Ne fáradj, úgysem eszem meg. Sabin megállt, de nem fordult meg. Minél többet nézte a lányt, annál könnyebben megesett rajta a szíve. – Enni fogsz, Gwen. Megértetted? Nem akarom, hogy úgy gondolj ránk, mint a fogva tartóidra, akik szándékosan éheztettek. – Nem úgy gondolok rátok – felelte Gwen makacsul -, de akkor sem eszem. Egyébként meg hova mész? És miért hagysz magamra ezekkel a démonokkal? Bármikor rám törhetnek. – Én is démon vagyok – mondta Sabin, elengedve füle mellett a többi kérdést. Ebben nagyon nagy rutinja volt. – Tudom. – Gwen hangja halkan, bizonytalanul csengett. 125

Pandora’s TeAm Sabinnak összeszorult a gyomra. Tudta, de nem zavarta? Még soha nem hallott ennél izgatóbb szavakat. – A közelben leszek, ha szükséged lesz rám. Csak kiálts. Vagy van egy még jobb ötletem. Szólok Anjának, hogy jöjjön be, amíg alszol. Már elég idejük volt, hogy Luciennel... üdvözöljék egymást. İ majd vigyáz rád. – És ráveszi, hogy egyen valamit. A ravasz és trükkös Anja világbajnok volt az ilyesmiben. – Maradj itt. Becsukta az ajtót, és a biztonság kedvéért ráfordította a zárat Gwenre – nehogy véletlenül mégis eszébe jusson körbeszimatolni, vagy esetleg keresni egy telefont, amin felhívhatja a Vadászokat – és ekkor hirtelen eljutott a tudatáig, hogy éppen egy hárpiát készül összeereszteni a Fejetlenség istennıjével. Nagyszerő. Örülhet, ha reggel még a nyakán lesz a feje.

126

Pandora’s TeAm

KILENCEDIK FEJEZET Sabin az erıd folyosóin sétált, fülét megcsapták a pincébıl felhallatszó fájdalmas nyögések. Megkezdıdött hát a foglyok kihallgatása. Neki is ott lenne a helye, de elıtte még beszélnie kell Anjával. Pontosan tudta, hogy megint kötelességei elébe helyezett egy nıt, de azzal nyugtatta magát, hogy a dolog apróság csupán, Gwen nyugalma érdekében, és nem tart tovább néhány percnél. De ez lesz az utolsó ilyen eset, gondolta. Ha legközelebb kínoznivalójuk támad, ı lesz az elsı, aki jelentkezik, Gwen meg elmehet a fenébe. Hiába volt azonban a bőntudat és a mentegetızés, Sabint valami furcsa... rossz érzés töltötte el, amiért magára hagyta Gwent. Énjének egy része – és dühösen be kellett ismernie magának, hogy bizony igen jelentıs része – úgy érezte, a lány mellett lenne a helye, vele kellene foglalkoznia, ıt kellene megnyugtatnia és megvigasztalnia. Semmit nem ígérhetek neki, csak szenvedést, gondolta keserően. Különösen hogy ennyire átkozottul vágyott rá. Már az a csók is kis híján végzetes volt, melyet a gépen váltottak. Élete legédesebb csókja lehetett volna – ugyanakkor a legveszélyesebb is. Tudta, hogy nem viszonozhatja; semmi kétsége nem volt afelıl, hogy ha megtenné, elveszítené irányítását a démon felett, aki azonnal gyötörni kezdené a lányt. Gwen Kétség közremőködése nélkül is meglehetısen labilis 127

Pandora’s TeAm állapotban volt: félt Sabintól, és félt a többiektıl. A legnagyobb ostobaság volna újra megcsókolni. De miért rontott még a helyzeten azzal, hogy megpróbálta bemocskolni a volt fiúja emlékét? Hogyan süllyedhetett idáig? Hogyan próbálhatta meg elhitetni Gwennel: a férfi, akiben végig megbízott, megcsalta ıt? A démon percrıl percre elszántabban próbálta porrá zúzni azt a kevés önbizalmat, melyet a lány összekapart az utóbbi fél napban. Kétség talán pont a tiltás miatt szemelte ki magának, talán épp Sabin ellenkezése miatt lett Gwenbıl vonzó, tiltott gyümölcs. Reménytelen helyzet, melyre nincs megoldás. Ha Sabin eloldja a démon pórázát, Gwen amúgy is ingatag önbecsülése pillanatok alatt semmivé foszlik. Ezt pedig nem engedheti, hiszen vigyáznia kell a titkos fegyverre. Természetesen csak emiatt viselte ennyire a szívén a lány lelkiállapotát. Már csak azt kell kitalálnia, miképp tudja céljai szolgálatába állítani Gwent. Talán az lenne a legjobb, ha meg tudná gyızni: épüljön be a Vadászokhoz, és úgy csapjon le rájuk. Ez nagyon jó ötletnek tőnt. A Vadászok évszázadok óta alkalmazták ezt a trükköt, egyáltalán nem sikertelenül, és erre Baden halála volt a legjobb bizonyíték. Épp ideje, hogy ellenük fordítsák saját fegyverüket. De vajon meg tudná gyızni Gwent? Ez a kérdés visszhangzott elméjében, miközben keresztülvágott az erıd zegzugos folyosóin. A rózsaablakok színpompás mintázatot festettek a falakra, és sejtelmes fénnyel világították meg a levegıben táncoló porszemeket. Bár nem olyan régen költözött a házba, azt még ı is észrevette, hogy a nık szinte újjávarázsolták az erıdöt, és valahogyan sikerült előzniük a falak között tenyészı nyomasztó hangulatot. Ashlyn választotta a bútorokat, és bár Sabin nem sokat konyított a lakberendezéshez, gyanította, hogy a viktoriánus kori 128

Pandora’s TeAm Angliában eltöltött éveit felidézı szekrények és ágyak meglehetısen sokba kerültek. Többé nem a vörös különbözı árnyalataiban pompázott az összes bútordarab, csak hogy könnyebb legyen eltüntetni a Reyes állandó öncsonkítása miatt szanaszét fröcsögı vért. Most már volt törtfehér kanapéjuk, rózsaszín bársonnyal borított székük, egy vásári körhinta-lovuk, és egy mogyorószínő márványasztaluk. Maddox és Ashlyn hálója mellett még egy gyerekszobát is berendeztek. Anja szerezte be a... különleges kiegészítıket. A szemközti sarokban álló rágógumi automatát, a sztriptíz-rudat, melyet épp most került ki Sabin, és a lépcsı melletti Ms. Pacman játékgépet. A falakon lógó képeket Danika, a Mindent Látó Szem festette. Némelyeken angyalok úsztak felhık között, másokon démonok bujkáltak a pokol bugyraiban. Az összes az ı látomásait ábrázolta. A festményeknek köszönhetıen a harcosok a saját lelkükben lakó szellemekrıl és az ıket irányító istenekrıl is sok mindent megtudtak. A menny- és pokolbeli tájképek között természetesen helyet kaptak a falon Anja további „különleges szerzeményei” is, melyek történetesen mezítelen férfiakat ábrázoltak. Senki nem értette, hogyan, de az istennınek sikerült megmentenie a képeket a Vadászok bombatámadásaitól is. Sabin egyetlen alkalommal merészelt levenni egyet, de másnap a saját meztelen képét találta a helyén. Soha nem jött rá, hogyan tudott Anja ilyen gyorsan ennyire pontos képet festetni alakjáról. Mindenesetre elment a kedve attól, hogy beleszóljon a lakberendezésbe. Sabin befordult a sarkon, majd halkan ellopózott a játékterem nyitott ajtaja mellett. Már majdnem az Anja és Lucien hálószobájához vezetı lépcsısor fele vette az irányt, amikor a szeme sarkából megpillantott egy magas, vékony alakot. Megállt a szoba bejáratánál és Anja alakját ismerte fel. Az istennı a lehetı legtökéletesebb látványt nyújtotta hihetetlenül rövid 129

Pandora’s TeAm bırszoknyájában és hegyes orrú, magas sarkú csizmájában. Csak ne lenne olyan beteges a humora! Anja épp Guitar Hero-t játszott a barátjával, William-mel. Fejét ütemesen rázta a zene szeszélyes ritmusára, hajtincsei rakoncátlanul táncoltak körülötte. A szintén halhatatlan Williamet rég kirúgták már a mennybıl, csakúgy, mint az Alvilág Urait. De míg ez utóbbiak bőnükkel kis híján a világot pusztították el, William lelkén mindössze a nem megfelelı nı elcsábítása száradt. Vagy kettıé. Vagy háromezeré. Parisszal ellentétben ı bármelyik nıvel ágyba bújt, aki hajlandó volt erre, és az sem számított, hogy házas vagy hajadon. Még az istenek királynıjét is elcsábította. De sajnos Zeusz rájuk talált, és ahogy William szeretett fogalmazni, azonnal „kigolyózta” ıt a mennybıl. Most Anja tartotta a férfit a markában, azzal, hogy ellopott tıle egy könyvet és egyszerre mindig csak néhány lapot szolgáltatott vissza belıle. A könyv jósolta meg William átkát – az átkot, mely a férfi vesztét okozhatja, és egy nınek is köze van hozzá. Ahogy az várható volt, William a dobok szorgalmas püfölése közben szemével majd felfalta Anja seggét, mintha régóta megtagadott édes csemegét bámulna. – Képes lennék napokig játszani – szólalt meg felhúzott szemöldökkel. – A kottát bámuld! – dorgálta Anja. – Mellé ütsz, és lehúzod az egész bandát! A pillanatnyi szünetben mindketten felkacagtak. – Ne dicsıítsd, Gilly! Nem adott bele mindent. Bezzeg, ha egy lány lenne... na mindegy, hagyjuk inkább. Egyszerően mondd meg neki, milyen szörnyen játszott – szólt Anja, miközben ujjai hihetetlen sebességgel futkároztak a gitáron.

130

Pandora’s TeAm Gilly is itt van? Sabin körülnézet, de sehol nem látta ıt. Aztán észrevette a fülhallgatókat Anja és William fején, és rájött, az interneten keresztül játszanak vele. Sabin széles vállával az ajtófélfának támaszkodott, és karját mellkasán összefonva türelmetlenül várta meg a szám végét, majd azonnal kérdıre vonta ıket: – Hol van Lucien? Egyikük sem fordult hátra, semmilyen módon nem lepıdtek meg a harcos jelenlétén. – Lelkeket kísér – mondta Anja gitárját hanyagul a kanapéra dobva. – Igen! Kilencvenöt százalékot értem el! Gilly, te kilencvennyolcat, szegény William mindössze ötvenhatot – mondta, majd elhallgatott egy pillanatra. – Mit mondtam neked! Csak ne dicsıítsd a férfit, aki beleköpött a levesünkbe. Rendben, te is! Oké, majd beszélünk, bébi! – köszönt el a fejhallgatót is a gitár mellé dobva. Aztán fölemelt egy doboz panírozott sajtgolyót a dohányzóasztalról és lassan, élvezettel majszolni kezdte. Sabinnak összefutott a szájában a nyál. Sajtgolyók, a kedvence. A ravasz Anja bizonyára elıre tudta, hogy ı idejön majd, és gaz módon kitervelte, hogyan kínozhatná kicsit. – Adj egy falatot! – kérte. – Ez az enyém, szerezz magadnak – válaszolt Anja. William a levegıbe repítette dobverıit, majd elkapta és a felszerelés tetejére helyezte ıket. – Nem számít, mennyi hangot hagyok ki, ha ilyen gyönyörő zenét csikarok ki ezekbıl a hangszerekbıl. – Nevetséges! Végig én vezettelek! – mondta Anja, miközben az utolsó sajtgolyókat küldte le és pimasz élvezettel bámulta Sabint. Amikor befejezte a lakmározást, lehuppant a kanapéra és keresztülvetette a lábát a karfán. – Sabie! Már kerestelek! Lucien mondta, hogy egy hárpia van a házban – tapsikolt izgatottan. – Imádom a hárpiákat! Tök jó, hogy olyan kis csintalanok! 131

Pandora’s TeAm Sabin nem tért ki arra az aprócska tényre, hogy Anja egyáltalán nem kereste ıt, sokkal inkább Guitar Hero-val volt elfoglalva. – Csintalanok? Akkor láttad volna, amikor egy Vadász torkát harapta ki! – Hát azt sajnos nem láttam – görbült le Anja szája. – Én mindenbıl kimaradok, csak mert Willyt kell pesztrálnom. – Kösz, Annié – mondta William szemét forgatva. – Itt maradtam, hogy ne unatkozz, segítettem vigyázni a nıkre, és te azt kívánod, inkább mentél volna harcolni. Istenek, mivel érdemeltem ezt ki? A végén még összeroppanok! Anja megpaskolta a férfi fejét. – Szedd össze magad. Addig anyuci beszélget egy kicsit Kétség-mackóval. Oksi? – Ez az jelenti, hogy én vagyok az apa? – vigyorgott William. – Csak ha meg akarsz halni – válaszolt Sabin. William nevetve huppant bele a 185 centiméter átlójú HD TV elıtt álló kényelmes fotelba. Három másodperccel késıbb nyögések hallatszottak és meztelen orgia vette kezdetét a képernyın. Paris régebben megırült ezekért a filmekért, de hetek óta William volt az egyetlen, aki egyáltalán a közelükbe ment. – Minden tudni akarok a hárpiáról! – mondta Anja az érdeklıdéstıl felvillanyozódva. – Halálosan kíváncsi vagyok! – A hárpiának van neve. Csak nem... az idegességtıl lett ingerült a hangja? Biztosan nem! Mit érdekelte ıt, ha hárpiaként beszéltek a lányról. Hiszen ı is úgy beszélt róla. – Gwendolyn. Vagy Gwen. – Gwendolyn, Gwendolyn. Gwen... – tőnıdött Anja, hosszú körmeivel állát kocogatva. – Sajnálom, nem ismerıs. – Aranyló szemek, vörös haj. Vagyis eperszıke. – Hm. Érdekes... – csillant meg a fény Anja világoskék szemében. 132

Pandora’s TeAm – Mi? A hajszíne? Mintha Sabin nem tudta volna nagyon jól magától is! Mióta csak meglátta, szeretett volna ujjaival beletúrni az vörösen aranyló fürtökbe, belemarkolni, szétteríteni a párnáján. – Nem, hanem hogy eperszıkének nevezted! – buggyant ki Anjából a csilingelı kacagás. – Csak nem belezúgtál, kicsi Sabin? A harcos idegességében összeszorította a fogát, érezte, ahogy a forróság elönti a mellkasát. Elpirult? Jaj, csak ezt ne, basszus! – Ó, milyen édes! Nézzenek oda, ki lett fülig szerelmes a piramisok titkait kutatva! Mit tudsz még róla? – Van három nıvére, de az ı nevüket nem tudom – válaszolt Sabin nyersen, a hangja megtelt erıszakos indulatokkal. Nem szerelmes! – Hát tudd meg! – utasította Anja, mintha dühös lenne, hogy a férfi ezt eddig nem tette meg. – Igazából azt reméltem, majd te kideríted. Szeretném, ha beszélgetnél vele – és vigyáznál rá, könyörgött benne egy hang. Biztonságban akarta tudni a lányt. Várjunk! Képes lenne könyörögni? Most komolyan? – De William itt marad! Nem akarom, hogy a közelébe menjen. William villámgyorsan hátrafordult a bırfotelban: – Miért nem mehetek a közelébe? Csinos? Biztosan átkozottul csinos! Sabin inkább figyelmen kívül hagyta a kíváncsiskodó férfit, máskülönben kénytelen lett volna megölni, azzal pedig felbosszantja Anját. És Anját felbosszantani olyan, mint önként járulni a hóhér elé. Sabin ilyenkor szinte vágyakozott az Alvilág Urainak újraegyesülése elıtti idıkre, amikor még csak harcból és edzésbıl állt egyhangú élete. Csak öten éltek együtt, és nem voltak idegesítı nık, sem kanos barátaik a közelben – kivéve Cameót, de ı ilyen szempontból nem számított. – Próbáld rávenni, hogy egyen – tette hozzá. – Jó néhány napja nem evett, mindössze pár Twinkiest, de azonnal ki is hányta. 133

Pandora’s TeAm – Elıször is, nem fogom a nıdet pesztrálni. Másodszor, természetes, hogy nem eszik. Hiszen hárpia -mondta Anja, olyan hangsúllyal, mintha Sabin végtelenül ostoba volna. Talán az is volt. – Mi a francról beszélsz? – Csak azt eszik meg, amit maguk loptak, vagy amiért megdolgoztak. Ez köztudott. Ha ételt ajánlasz fel neki, el kell utasítania. Különben... dobpergést kérek... kihányja. – Ez nevetséges – rázta a fejét hitetlenkedve Sabin. – Lehet, de akkor is igaz. De ez... biztosan nem... a fenébe! Hogyan is gondolhatta bármirıl, hogy lehetetlen? Évekkel ezelıtt Reyesnek minden áldott éjjel hasba kellett szúrnia Maddoxot pontban éjfélkor, és Luciennek le kellett kísérnie a halott harcos lelkét a pokolba. Másnapra meggyógyult a test, és kezdıdött az egész elölrıl. – Akkor segíts neki lopni! Kérlek! Abban úgyis jó vagy! – mondta, és arra gondolt, szanaszét hagy majd egy kis ételt a szobájában, úgy Gwen könnyebben elcsenheti. Hirtelen egy fájdalmas üvöltés rázta meg a falakat, egy kiáltás, mely némiképp megnyugtatta Sabin háborgó lelkét. A Vadászok kihallgatása egyre jobban eldurvult. Ott lenne a helyem, segítenem kellene. De e helyett földbegyökerezett lábakkal állt, további információkra éhesen. – Mit kéne még tudnom róla? Anja elgondolkodott, majd a biliárdasztalhoz lépett, felkapta az egyik golyót, és szórakozottan dobálni kezdte. – Lássuk csak, lássuk csak. A hárpiák képesek villámgyorsan mozogni, olyan gyorsan, hogy emberi szem, vagy adott esetben a halhatatlan szem, nem képes követni egyetlen mozdulatukat sem. Imádnak másokat kínozni, a bosszú a lételemük. Ezeket Sabin saját szemével láthatta. Az a gyorsaság, mellyel a Vadászt megölte... tettének brutalitása... a bosszú és a kínzás iskolapéldája volt. Mégis, minden egyes alkalommal, amikor 134

Pandora’s TeAm Sabin a Vadászok elleni támadásról beszélt, a lány elsápadt és reszketni kezdett a félelemtıl. – Más fajokhoz hasonlóan a hárpiáknak is vannak különleges képességeik. Van, aki képes megjósolni bizonyos emberek halálának idıpontját. Van, aki kiszippantja a testbıl a lelket, és magával viszi a túlvilágra, de ık nagyon kevesen vannak. Milyen kár, ha többen lennének, nagyban megkönnyítenék drága Lucienem dolgát! Egyes hárpiák az idıutazásra is képesek. Gwen bír valamilyen különleges képességgel? Minden alkalommal, amikor megtudott valamit a lányról, új kérdések ezrei kezdtek cikázni a fejében. – A nıdnél ez valószínőleg még korai lenne – folytatta Anja, mintha olvasna Sabin gondolataiban -, hiszen ezek a képességek csak idısebb korban fejlıdnek ki. Amikor a hárpia elmúlt párszáz éves. Vagy talán pár ezer? Nem emlékszem, de valószínőleg Gwen még nem elég idıs. Jó tudni. – Gonoszak? Megbízhatunk bennük? – Gonosz? Attól függ, mit értesz ezen. Megbízható? – Anja lassan elvigyorodott: – Egy cseppet sem. Ez veszélybe sodorhatja Sabin terveit. De a pokolba, is, nem tudta elképzelni, hogy az édes és ártatlan Gwen átveri. – Az alapján, amit Lucientıl tudsz, el tudod képzelni, hogy Gwen a Vadászoknak dolgozik? Nem ezt akarta kérdezni; nem hitte, hogy a lány képes lenne ilyesmire. Kétség beszélt csupán belıle, azzal az átkozott magabiztosságával és önbizalmával. – Kétlem – válaszolt Anja hiszen egy cellába zárva találtatok rá. Egyetlen hárpia sem menne bele ilyesmibe. Ezzel lejáratná és nevetségessé tenné saját magát. Vajon hogyan bánnának vele a nıvérei ezek után? Nem engedné, hogy bántsák. A fenébe! Bezárta a lányt a saját hálószobájába. Tágas hálószoba ugyan, de Gwennek börtön. 135

Pandora’s TeAm Mostantól rá is úgy tekint majd, mint a Vadászokra? Összeszorult a gyomra. – Vigyázz rá, kérlek! – Nem akarlak elkeseríteni, cukorfalat, de ha nem akar itt maradni, még én sem tudom visszatartani. Senki sem tudja. Újabb fájdalmas emberi kiáltás, majd egy halhatatlan sötét kacaja hallatszott. – Kérlek! – ismételte meg Sabin. – Meg van rémülve, egy barátra van szüksége. – Megrémülve? – vihogott Anja, de Sabinnak egy arcizma sem rezdült, amitıl az istennı elbizonytalanodott. – Csak viccelsz, ugye? A hárpiák sosem rémülnek meg. – Szerinted szoktam én viccelıdni? – Most megfogtál! – rázta a fejét megadóan Anja. – Rendben. Vigyázok rá. De csak azért, mert kíváncsivá tettél. Rémült hárpia nem létezik! Várd csak ki a végét! – Kösz. Jövök neked eggyel. – Pontosan – mosolygott kedvesen Anja. Túlságosan kedvesen. – Ó, és ha rólad kérdezısködik, mindent elmondok neki. Minden részletet, amit csak tudok. És ezt úgy értsd, hogy tényleg mindent. A harcost hatalmába kerítette a rettegés. Gwen már most is tart tıle. Ha csak felét tudta volna annak, amit Sabin valaha tett, soha nem segít neki, soha nem mer megbízni benne, soha nem néz rá azzal a megrészegítı tekintettel, melyben a vágy és a bizonytalanság keveredett oly ellenállhatatlanul. – Áll az alku – mondta komoran. – De rád férne egy alapos elfenekelés. – Még egy? Lucien már megörvendeztetett vele ma reggel. Ebben a pillanatban Sabin beismerte önmaga elıtt, hogy soha nem lenne képes Anját szócsatában legyızni. Ahogy megijeszteni sem tudja. Nincs is értelme próbálkozni. 136

Pandora’s TeAm – Csak... legyél kedves hozzá. És ha szorult egy fikarcnyi kegyelem abba a tökéletes testedbe, ne mondd el neki, hogy Kétség lakik bennem. Már így is fél tılem. A harcos felsóhajtott, megfordult és a pince felé vette az irányt. – Hol vannak? – követelızött Paris. Fájdalmas nyögés volt a válasz csupán. Napok óta kínlódtak a foglyokkal, eredménytelenül. Aeron agyát a démonja, Harag beteges képekkel árasztotta el, melyektıl a harcos vérszomjas bosszúra gerjedt. Hamarosan képtelen lesz visszafogni magát. Ha ez megtörténik, a Vadászok meghalnak, még mielıtt megválaszolnák a kérdéseiket. Aeron abba akarta hagyni a vallatást, és csak másnap újrakezdeni, szeretett volna pihenni. Addig is aggódhatnak a még életben lévı Vadászok – kettıt már véletlenül megöltek -, hogy mi vár rájuk. Néha az ismeretlen félelmetesebb, mint a valóság. Néha. Paris azonban még folytatta volna a kínzást. Megszállott volt, elszántabb még a lelkében lakozó démonnál is. Olyasmiket csinált ezekkel az emberekkel, amitıl még Aeronnak, a hidegvérő harcosnak is felfordult a gyomra. De Aeron már nem ugyanaz az ember volt, mint régen. Hónapokkal ezelıtt az istenek Danika Ford és családja lemészárlására utasították, és a harcos fáradhatatlanul küzdött az elméjét felemésztı vérszomjas látomások ellen. Az agyát elárasztották az édes halál képei: a keze, ahogy átvágja a torkukat; a vér, amint kibuggyan összecsukló testükbıl; és a végsı halál elıtti utolsó nyögések. Istenek, annyira vágyott az öldöklésre, mint semmi másra e világon. Végül megszőnt a kínzó vérszomj – a harcos maga sem tudta, mitıl – és azóta Aeron rettegett újabb életet kioltani, nehogy visszaváltozzon a szörnyeteggé, aki volt. Aztán a többiekkel együtt Egyiptomba utaztak harcolni, az öldöklésbıl itt ı sem 137

Pandora’s TeAm maradhatott ki. Elméjét újból elöntötte a gyilkolás vágya, újra a démon vezérelte. Szerencsére sikerült lenyugodnia, anélkül, hogy kárt tett volna a barátaiban. De mi lett volna, ha mégsem? Azt nem bírta volna elviselni, nem tudott volna úgy élni tovább. Egyedül Légió volt képes megnyugtatni, de ı most másfelé járt. Ökölbe szorult a keze. Akármi vagy akárki is figyelte, meg kell állítania mielıtt Légió visszatér. Akárhogy is. Most éppen nem érezte bırén a láthatatlan szem mindenen áthatoló tekintetét. Egész testét vér borította, zsebében egy összetekert rongy lapult, mely az egyik halott Vadász ujját rejtette. A borzalmas látvány talán örökre eltántorította a leskelıdıt. Elıször azt hitte, Anja szórakozik vele, aki Luciennel is hasonló dolgokat mővelt. Légió azonban nem félt Anjától, és az erıd lakói közül ı volt az egyetlen, aki ezt elmondhatta magáról – Lucientıl eltekintve. – Kapsz egy utolsó esélyt – mondta Paris lassan, tırét a Vadász sápadt mellkasának szegezve – hol vannak a gyerekek? Aktuális áldozata, Greg felnyögött, száján kicsordult a nyál. A Vadászokat elkülönítették egymástól és magánzárkába zárták ıket. Így elég volt, ha csak az egyikük kiáltozott keservesen, a többiek ugyanúgy gyötrıdtek és azon töprengtek, milyen válogatott kínokat élhet át társuk. A pincében uralkodó vizelet-, izzadság- és vérszag csak hab volt a tortán. – Nem tudom – sírt Greg – nekem nem mondták meg. Esküszöm az Istenre, nem tudom! Megnyikordult a padló, lépések hallatszottak, majd Sabin lépett be a cellába. Vonásait megkeményítette a határozottság. Most fordulnak csak igazán véresre a dolgok. Senki nem volt eltökéltebb Sabinnál. Valószínőleg csak így tudta megırizni a józan eszét a lelkében lakozó Kétséggel szemben. – Mit tudtál meg? – kérdezte a harcos, majd egy bársony erszényt húzott elı a háta mögül, óvatosan az asztalra helyezte, 138

Pandora’s TeAm és lassan felfedte a tartalmát: a különbözı fémek élesen csillantak meg a félhomályban. Greg felzokogott. – Mindössze annyit, hogy a barátunkat, Galent – Aeron megvetı gúnnyal ejtette ki a nevet – segíti valaki, akit ı... ezt nem fogod elhinni... Bizalmatlanságnak hív. Sabin megdermedt, szüksége volt néhány másodpercre az információ feldolgozásához. – Ez lehetetlen. Hiszen megtaláltuk Baden fejét, a teste nélkül. – Igen – helyeselt Aeron. A fej elveszítését egyetlen halhatatlan sem élte volna túl, a fejet nem lehet újra életre kelteni. A többi testrészt igen, de nem a fejet. – Azt is tudjuk, hogy a démonja a Földön cikázik, megtébolyodott a gazdája elvesztése miatt. Lehetetlen, hogy megtalálták, Pandóra doboza nélkül – folytatta. – Felháborít, hogy egyáltalán elhangoztak ezek a rágalmak. Remélem, megbüntetted a Vadászt a hazugságért – szólt Sabin. – Természetesen – válaszolt Paris elégedett vigyorral. – İ az, aki a saját nyelvét kapta vacsorára. – Ezt meg be kéne zárnunk a Ketrecbe – javasolta Aeron. A Kényszer Ketrece. Az ısi, lenyőgözı kincs, mely a doboz megtalálásában segítette a harcosokat. Aki odakerült, annak minden utasításukat követnie kellett. Kivétel nélkül. Vagyis majdnem kivétel nélkül. Amikor Aeront emésztette a vérszomj, a harcos megkért valakit a mennybıl, hogy vesse ıt a Ketrecbe és parancsolja meg, hogy tartsa távol magát a Ford lányoktól. De Kronosz közbelépett: – Azt hiszed, képes lennék teremteni egy ilyen erıs fegyvert, és aztán hagynám, hogy ellenem fordítsák? Amit én elindítok, senki nem állíthatja meg! Még a Ketrec sem. Csakis ezért mertem nyugodtan itt hagyni nálatok. Na de elég legyen ebbıl, ideje cselekedned! És Aeron egy szempillantás alatt Reyes hálószobájában találta magát, késsel a kezében, az éle Danika nyakához olyan fájdalmasan közel... 139

Pandora’s TeAm – Nem – mondta Sabin. – Megegyeztünk. Megegyeztek, hogy soha nem mutatják meg a Ketrecet a Vadászoknak – még a halálra ítélteknek sem. Jobb, ha nem tudják, mire képes. A biztonság kedvéért. – Megtudtál mást is? – váltott témát Sabin. Aeron azonban észrevette a harcos szemében megcsillanó fényt, és tudta, mit jelent. A Ketrecrıl beszéltek a Vadász elıtt, vagyis meg kell ölniük, miután megkínozták. – Csak megerısítette, amit a fogva tartott nıktıl tudtunk meg. Megerıszakolták és teherbe ejtették ıket, az ivadékaikat pedig az ellenünk való harcban akarják felhasználni. Már most is félhalandó gyerekek sokaságából neveltek Vadászt, de Greg nem akarja megmenteni az ujjacskáit és a nyelvét és elárulni nekünk, hol. A zokogás elhalkult, a Vadásznak összeszorult a torka a félelemtıl. Bármelyik pillanatban meghalhat. Paris megragadta az ülı fogoly nyakát és fejét a lába közé taszította, a Vadász csípıjén megfeszült a szoros kötél. – Lélegezz, te szerencsétlen. Vagy máshogy tartalak életben, az istenekre esküszöm! – Neki legalább még megvan a beszélıkéje, a baloldali cellában kuksoló barátjával ellentétben – mondta Sabin szárazon, majd a fény felé tartott egy hajlított pengéjő kést és végigsimította az élét. A kezén ejtett sebbıl azonnal vér buggyant ki. – Az én hibám – mondta Paris cseppet sem bőnbánó hangon. Kék szemében ırült kéj villant. – Mégis, hogyan válaszolhatna a kérdéseinkre, ha nem tud beszélni? – Eltáncolhatja a választ – hangzott az ironikus felelet. – Használhattad volna a vonzerıdet! – horkant fel Sabin. Paris csábereje a férfiakat sem kímélte. 140

Pandora’s TeAm – Használhattam volna, de nem tettem – húzta össze a szemöldökét Paris. – És most sem fogom, szóval ne is kérd. Túlságosan utálom ezeket a gazembereket ahhoz, hogy elcsábítsam ıket, még ha csak információk szerzésérıl szól is az egész. Még mindig tartozom nekik azzal, amit a börtönben mőveltek velem. Sabin Aeronra pillantott, tekintetében néma kérdés: miért nem álltál közéjük? Aeron megvonta a vállát. Fogalma sem volt, hogyan zabolázhatná meg a vad és erıszakos harcost, akivé Paris vált. Vajon a többiek is hasonlóan éreztek vele kapcsolatban? – Szóval akkor most azt fogjuk kideríteni, hol vannak a gyerekek – állapította meg Sabin. – Jól mondom? – Igen – válaszolt Aeron. – Az egyik Vadásztól megtudtuk, hogy a legkisebb gyerekek csecsemıkornak, a legnagyobbak pedig már tizenévesek. Ennyire régóta erıszakolják halomra a halhatatlanokat. Mindez azért sikerült nekik, mert védett helyen rejtızködnek. Az egyiptomi barlang istenek szentélye volt egykor, szintén védett hely, de nem tudjuk, ki védi. Ahogy azt sem, miként sikerült túljutnunk ezen a védelmen. – A gyerekek valószínőleg erısebbek és gyorsabbak, mint bármelyik Vadász, akivel valaha találkoztunk. Ja, és ezt hallgasd meg: a legtöbb inkubátort, ahogy ezek a szemetek hívták a halhatatlanokat... Ashlyn találta nekik. Ashlyn képes volt meghallani az egy adott helyszínen valaha elhangzott összes beszélgetést. Ez volt az ı különleges képessége. A Parapszichológiai Intézetnek dolgozott, mielıtt Budapestre jött volna – jobban mondva az egész életét, minden idejét nekik szentelte. Arra használták a tudását, hogy halhatatlanokat fogjanak be „kutatási célból”, legalábbis neki ezt mondták. – Nem mondhatjuk el neki – tette hozzá Aeron – teljesen kikészülne. – Már azt is szörnyő volt megtudnia, hogy akarata ellenére a Vadászokat segítette. A felfedezés, hogy a képességeit 141

Pandora’s TeAm újabb Vadászok kitenyésztésére használták, talán túl sok lett volna a szelíd, állapotos nınek. – Tudassuk Maddox-szal, és majd ı eldönti, mit ad tovább. – Engedjetek el, kérlek! – könyörgött Greg kétségbeesetten. – Átadom a többieknek az üzenetet! Bármit, amit csak akartok! Figyelmeztetem ıket! Megmondom nekik, hogy jobb, ha békén hagynak titeket. Hogy óvakodjanak tıletek! Sabin kivett egy folyadékkal teli, koszosnak látszó apró üvegcsét a bársony erszénybıl. – Miért bíznék rád egy üzenetet, amit magam is át tudok adni? – kérdezte. Hüvelyujjával lepattintotta az üvegcse dugóját, majd a pengére loccsantotta a tartalmát, ami erre vadul sziszegni és sisteregni kezdett. Greg hátrálni próbált, de a széke a padlóhoz volt szegezve. – M-mi az? – Egy különleges savkeverék, melyet én magam készítek. Kimarja a húsodat, belülrıl emészt el. Erek, hús, csont, nem számít neki. Egyedül ezt a fémet nem oldja fel, mert ez egyenesen a mennybıl származik. Szóval akkor megosztod velünk, amit tudni szeretnénk? Vagy inkább belemártsam ezt a pengét a lábadba, és onnan dolgozzam föl magam a szívedig? Könnyek szántották végig a remegı Vadász arcát, majd az ingjére csöppenve összekeveredtek az odaszáradt vérrel. – Egy kiképzı központban vannak, melyet mindenki Vadász Iskolának hív. Az egész a Parapszichológiai Intézet leányvállalata. Olyan, mint egy kollégium, távol tartja a gyerekeket az anyjuktól, amennyire csak lehetséges. Itt tanulnak meg harcolni és nyomozni. Arra nevelik ıket, hogy győlöljék a ti fajtátokat, mert a betegségeitekkel és a hazugságaitokkal milliók halálát okoztátok. És milliók ölték meg magukat a szörnyőségek miatt, melyeket ti terjesztetek. Kiváló. Most már úgy beszélt, mint egy igazi Vadász, mint azok, akiket Aeron olyan mélységesen győlölt. 142

Pandora’s TeAm – És hol van ez az épület? – kérdezte Sabin szárazon. – Nem tudom. İszintén mondom, nem tudom. Hinnetek kell nekem! – Bocs, de nem hiszünk – lépett felé Sabin. – Nézzük, fel tudom-e frissíteni a memóriádat.

143

Pandora’s TeAm

TIZEDIK FEJEZET A pincébıl fájdalmas kiáltások hallatszottak, és Gwen úgy érezte, egyáltalán nem lesz jó vége, ha tovább kell ezt hallgatnia. Egy örökkévalóság óta tartott a kínzás. A szoba az ütések tompa zajától visszhangzott. Gwen pillái elnehezültek, zúgott a feje, úgy érezte, ez az egész egy végtelen rémálom. De elhatározta, nyitva tartja a szemét és fülel, hiszen bármikor besurranhat hozzá valamelyik harcos és megtámadhatja. Hiszen ezt a kegyelemért könyörgı férfit is bántják. Gwen tudta, hogy egy Vadászt kínoznak. Nyilvánvalóan Sabin is oda ment, ezért hagyta ıt magára oly sietısen. A „munka” volt a legfontosabb a számára. Ilyen jól ismered talán? Nem. Azt azonban tudta, a férfi mindennél jobban győlöli a Vadászokat, és legalább olyan átkozottul vágyik a pusztulásukra, mint Gwen a szokványos életre: bármit, bármit megtenne érte. Gwen megértette Sabin vágyait. A Vadászok vették el a férfitól, akit szeretett. Valójában nem is csak egyvalakit, hanem többeket. Gwentıl is elvettek valamit. Sıt, több mindent. A büszkeségét, a szokványos, hétköznapi életet, melyet éppen akkoriban sikerült elkezdenie. Legalább annyira győlölte ıket, mint Sabin. Ha nem jobban. Csak nézték, ahogy Chris megerıszakolja a nıket, csillogott a szemük, vártak a sorukra. Nem állították meg, még csak nem is tiltakoztak az undorító cselekedetei ellen. Bár a kiáltások majd az ırületbe kergették Gwent, mégsem volt szándékában leállítani 144

Pandora’s TeAm Sabint. A Vadászok csak azt kapták, amit megérdemeltek. De minden egyes üvöltés újra eszébe jutatta: Sabin ıt is gyilkolásra akarja felhasználni. Vajon képes lenne rá? A puszta gondolatra elfogta a hányinger, és elöntötte a félelem, mely egész testét átjárta, savvá változtatva sejtjeit, a vér szinte sistergett az ereiben. Az évek során kioltotta néhány ember életét. Ó igen, nagyon is képes volt ölni. Kilenc évesen megölte a tanárát, mert rossz jegyet kapott. Tizenhat éves korában történt, hogy követte egy férfi, majd egy épületbe érve betuszkolta egy üres szobába és magukra zárta az ajtót. A Hárpiának mindössze harminc másodpercre volt szüksége, hogy végezzen a fickóval. Huszonöt éves volt, amikor elköltözött Alaszkából Georgiába, Tyson után – az anyja ezért szakított meg vele minden kapcsolatot -, és végre elkezdte a fıiskolát, amire már évek óta vágyott. Már korábban is mondták neki a nıvérei, hogy nem tudná kezelni az emberek faragatlanságát. És igazuk lett. Egy házas professzor ajánlatot tett neki, mire a Hárpia olyan hevesen támadt neki, mintha legalábbis a nyakát akarta volna elvágni a férfi. Így lett Gwen fıiskolán töltött harmadik hete az utolsó is egyben. A nıvérei erısködtek, hogy a Hárpia nem lenne ilyen kiszámíthatatlan, ha Gwen nem küzdene ellene gızerıvel, de ı nem hitt nekik. Hiszen látta, mennyire vérszomjasak a nıvérei, és milyen sokat harcolnak. Annyi embert megöltek, hogy a puszta szám is megrémítette Gwent. Szerette ıket, irigyelte a magabiztosságukat és erejüket, de nem akart hozzájuk hasonlóvá válni. A legtöbbször legalábbis nem. Megint egy kiáltás rázta meg a falakat. Gwen, hogy elterelje a figyelmét, nekiállt felfedezni a hálószobát. Feltörte a fegyveres láda lakatját és a zsebébe rejtett néhány dobócsillagot. Mindeközben csak háromszor ásított, ami igazán nagy fejlıdés. Néhány dolgot sosem felejtett el, és a zárak 145

Pandora’s TeAm kinyitása is ezek közé tartozott, hiszen a családja mindig nagy hangsúlyt fektetett az ilyesfajta tudásra. Már rég kinyithattam volna. Az ajtót is feltörte, és kilopózott a folyosóra, de amint lépéseket hallott, visszahúzódott a szobába. Hogy lehetek ennyire ostoba? Még egy kiáltás, mely fájdalmas jajgatásba fulladt. Gwen megborzongott, ásított, majd a matracra heveredett. Cikázó gondolatait és figyelmét a hangok helyett a látványra próbálta irányítani. A hálószoba igazi meglepetéseket rejtett. A kemény és férfias Sabintól visszafogott berendezést várt, fekete és barna színeket, semmi személyeset, és a felszín valóban ilyennek látszott. De a sötétbarna ágytakaró vakítóan kék lepedıt és pihe-puha, tollal bélelt matracot rejtett. A szekrényben vicces pólók hada sorakozott. A Karib-tenger kalózai. Hello Kitty. Az egyiken Háborúzz, ne szeretkezz felirat szerepelt és egy áthúzott békejel. Buja növények függönye mögött rejtızött egy kellemes szalon, a földön párnák, a mennyezeten felhıkbe nyúló kastélyokról készült festmény. Gwennek tetszett ez az ellentmondásosság, ugyanúgy, ahogy a durva és a kisfiús vonásokat is szerette Sabin arcán. – Hahó, hahó, hahó – szólt egy nıi hang, majd az ajtó, melyet Gwen egy pillanattal ezelıtt csukott be kitárult, és besétált rajta egy magas, elbővölı nı, egyik kezén étellel megrakott tálcát egyensúlyozva. Az illatfoszlányokból ítélve sonkás szendvics, chips, egy tál szılı és egy pohár – Gwen a levegıbe szippantott – vörösáfonyalé volt a tálcán. Szájában összefutott a nyál. A maró éhségnek vagy talán a kialvatlanságnak köszönhetıen a betolakodó kiléte azonban egy cseppet sem izgatta. – M-mi van nálad? – Ne is törıdj vele! – mondta az idegen és a tálcát a komódra helyezte. – Ez Sabiné – folytatta. – Az a tökfej rávett, hogy csináljak neki kaját. Azt mondta, te nem nyúlhatsz hozzá. Bocsi. 146

Pandora’s TeAm – Ó, semmi baj – sóhajtotta Gwen az éhségtıl alig forgó nyelvvel. – Ki vagy te? – kérdezte, még mindig az ételt bámulva. – Anja vagyok, a Fejetlenség istennıje. Gwennek semmi oka nem volt kételkedni a válasz igazságtartalmában: a nıbıl valósággal sugárzott az isteni erı, épp csak a levegı nem csillogott körülötte. De mit keresett ı a démonok között? – Én... – Ó, a manóba! Megbocsátasz egy pillanatra? Lucien hív. İ az én pasim, szóval te rögtön el is felejtheted. És ne menj sehova, oké? Azonnal visszajövök. Gwennek nem jutottak el az agyáig a szavak, nem is reagált. Abban a pillanatban, amint az ajtó becsukódott az istennı mögött, a komódnál termett, és vadul tömni kezdte magába Sabin szendvicseit. A vörösáfonyalével öblítette le a finom falatokat, majd egyik kezével a szılıt, másikkal a chipset markolta fel. Olyan mohón ragadta magához az ételt, mintha soha nem lakmározott volna ilyen isteni finomságokat. Talán így is volt. Gwent elöntötte a gyönyör. A különbözı íző, állagú és hımérséklető csemegék finoman olvadtak össze a szájában. A gyomra mohón fogadta be a lopott falatokat és azonnal újabbakért könyörgött. Anja csak egy, maximum két perce ment el, de mire visszaért a szobába, az ételnek nyoma sem volt. Gwen az ágyon ült, éppen az utolsó falatot nyelte, miközben kézfejével a száját törölte meg. – Nos, hol is tartottunk? – kérdezte Anja, a tálcára egy pillantást sem vetve. Az ágyhoz lépett és letelepedett Gwen mellé. – Ja, igen. Épp meg akartalak nyugtatni. – Sabin mondta, hogy ideküld, de azt hittem, meggondolta magát. Nem kell rám vigyáznod. Tényleg. – Kérlek, ne vedd észre, hogy mindent felfaltam! – Nem fogok elszökni. 147

Pandora’s TeAm – Ugyan! – legyintett a gyönyörőséges Anja. – Ahogy mondtam, én vagyok a Fejetlenség istennıje. Soha nem alacsonyodnék le annyira, hogy bébiszitternek álljak. Ezenkívül senki nem tud oda küldeni, ahova én nem akarok menni. Egyszerően unatkoztam és kíváncsi voltam. De egy kérdésemre már meg is kaptam a választ: te hihetetlenül szép vagy. Gyönyörő a hajad! – mondta, és ujjaival a tincsek közé túrt. – Nem csoda, hogy Sabin téged választott nıjének. Gwen lehunyta a szemét, fejét az istennı simogató tenyerébe ejtette. A benne lakozó Hárpia elcsendesedett: jót tett neki az élelem, és most a társaság. Már csak arra lett volna szüksége, hogy kiszökjön az erdıbe és szunyókáljon néhány órát. – Nem választott nıjének – mondta, de a gondolat valahogy mégis örömmel töltötte el. A mellbimbói megkeményedtek és a lába közül áradó forróság futótőzként járta be egész testét. – Dehogyisnem! Az övé vagy – bizonygatta Anja, miközben a karja lehanyatlott. – Hisz a hálószobájában laksz! Gwen azonnal kinyitotta a szemét és majdnem felnyögött attól, hogy ilyen hirtelen szakadt meg a kellemes érintés. Miért nem akar senki hozzáérni? – Erıszakkal tart itt. – Ez jó! – kacagott fel Anja, mintha Gwen csak poénkodna. – Komolyan! Saját szobát akartam, de nem engedte. – Mintha bárki is képes lenne egy hárpiát rabságban tartani! Ez igaz volt a nıvéreire. De rá? Nem mondhatni. Legalább annak örülhetett, hogy Anja hangjában egy csöppnyi megvetés sem érzıdött, amikor kiejtette a hárpia szót. A mitologikus és túlvilági alakok gyakran lenézték a hárpiákat, gyilkosnak és tolvajnak tartották ıket. – Hidd el, én nem olyan vagyok, mint a családom! – Hőha! Annyi győlölet bujkál a hangodban, hogy szinte marnak a szavaid! Nem szereted a felmenıidet? Vagy önmagaddal nem vagy kibékülve? 148

Pandora’s TeAm Gwen tekintete Anja összekulcsolt kezére siklott, mely az istennı ölében pihent. Ellened fordíthatják az információt? Származna bármilyen elınyöd abból, ha nem árulnád el? Egy hazugság nem lenne ugyanolyan jó, vagy esetleg még jobb? – Mindkettı – szólalt meg végül. Úgy döntött, biztonságos elmondani az igazat. Nagyon hiányoztak a nıvérei, ez a másik nı pedig figyelt rá és törıdött vele. Jól esett megosztani az érzéseit, nem számított, hogy Anját valóban érdekelte-e a dolog, vagy sem. A pokolba is, jól esett végre beszélgetni. Az elmúlt tizenkét hónapban senki nem hallgatta meg. – De hiszen ti vagytok a legkirályabb teremtmények! – sóhajtott Anja és hátradılt a matracon. – Senki nem mer szembeszállni veletek, vagy legalábbis, senki nem éli túl. A jöveteletek hírére még az istenek is összepisilik magukat. – Igen, de barátkoznunk elég nehéz, mert senki nem mer minket megközelíteni. És ami még ennél is rosszabb: egy romantikus kapcsolatban soha nem engedhetjük el magunkat teljesen, mert a végén még felfaljuk a saját pasinkat. – Gwen az istennı mellé dılt, amitıl összeért a válluk. A lány nem bírt ellenállni a jólesı érintésnek, és még közelebb húzódott. – És az olyan rossz? Fiatalabb koromban megvetettek a társaim. Lekurváztak, nem akartak velem egy szobában tartózkodni, mintha a puszta jelenlétemmel bemocskolnám a becses kis életüket. Szerettem volna hárpia lenni, elmondhatatlanul vágytam rá. Akkor senki, de senki nem mert volna szórakozni velem, azt garantálom. – Megvetettek? Téged? – Egy ilyen gyönyörő és kedves nıt? – Igen. Börtönbe is zártak, majd büntetésbıl ide, a Földre számőztek. – Anja az oldalára fordult, arcát kezére támasztva vizsgálta Gwen vonásait. – Melyik törzshöz tartozol? Ellened fordíthatják az információt? Származna bármilyen elınyöd abból, ha nem árulnád el? Ó, fogd már be! – A Skyhawkhoz. 149

Pandora’s TeAm Anja meglepetten pislogott, hosszú fekete szempilláinak árnyéka végigfutott az arcán. – Várjunk csak, te Skyhawk vagy? Mint Taliyah, Bianka és Kaia? Most Gwen gördült az oldalára, az istennı arcát fürkészte, miközben a remény és a rettegés hadakozott benne. – Ismered a nıvéreimet? – Hogy a pokolba ne ismerném! Nagyon jól szórakoztunk együtt, ha jól emlékszem, még a tizenhatodik században. Az évszázadok alatt csak páran érdemelték ki, hogy a barátaimnak nevezzem ıket, de azok a csajok a listám élén állnak! Néhány száz éve azonban elszakadtunk egymástól. Elveszítettem az egyik halandó játszópajtásom, és hát nem viseltem valami jól a dolgot. Mindenkitıl és mindentıl elzárkóztam – mesélte, Gwenbe fúrva azúrkék, kíváncsi tekintetét. – Te új husi lehetsz! Vajon most gondolatban összehasonlítja ıt a gyönyörő, okos, és elképesztıen erıs nıvéreivel? – Igen, mindössze huszonhét éves vagyok. Halandó években számolva. – Hiszen akkor te még csak egy pici baba vagy! – csettintett Anja a nyelvével és felült. – De hogy lehet ekkora korkülönbség közted és a nıvéreid között? Anyád nem volt túl öreg még egy kölyökhöz? – Hát, ezek szerint nem – válaszolt Gwen, és ı is felült. Felvillant benne az ingerültség szikrája. A pokolba is, hisz ı egyáltalán nem kisbaba! Gyáva, az igaz, de felnıtt, egy gyáva felnıtt. Ezeknek a halhatatlanoknak a szemében mindig csak csecsemı marad. Biztos Sabin is gyereknek tekinti. Aki még a csókhoz is túl fiatal. – A nıvéreid tudják, hogy itt vagy? – kérdezte Anja. – Még nem. – Hívd ide ıket! Csapunk egy óriási bulit! – Majd szólok nekik – ígérte Gwen. Majd. Minél tovább töprengett rajta, annál inkább úgy érezte, teljesen jogosak a 150

Pandora’s TeAm félelmei, és nem véletlenül nem szeretné elmesélni a nıvéreinek a történteket. Nagyon megalázó lenne beszélni ezekrıl a dolgokról. Alaposan megleckéztetik, sıt lehet, hogy meg is büntetik érte, hisz joguk van hozzá, mivel idısebbek. Még az is elıfordulhat, hogy hazaparancsolják, és örökre otthon kell maradnia, ahol megvédhetik és vigyázhatnak rá. Soha nem ismernék be, hogy ez is csak ugyanolyan börtön lenne Gwen számára. Pontosan ez elıl menekült el Georgiába. Azt hazudta magának, hogy Tyson miatt, akivel Acnhorage-ban ismerkedett meg, ahol a férfi a szabadságát töltötte. De az utóbbi hónapokban, a cella magányában sokat gondolkozott, és rájött arra, valójában csak a nıvérei védelmezı kezei közül akart kiszabadulni. Szabad akart lenni. Életében elıször összeszedte magát és felnıttként viselkedett: biztonsági háló nélkül ugrott. Igaz, hogy elbukott, de legalább megpróbálta. Ugyanakkor minél tovább halogatta a hívást, annál jobban gyötörte a bőntudat. Rég beszélt a nıvéreivel, és emiatt valószínőleg aggódtak, attól függetlenül, hogy tudtak-e a történtekrıl, vagy sem. Akármennyire is megalázó, elıbb-utóbb úgyis kapcsolatba kell lépnie velük, és el kell mesélnie, hogy fogságba esett. – Azt mondtad, szem elıl tévesztettétek egymást – tört felszínre Gwen kíváncsisága Utána nem is követted a sorsukat? Nem tudtad, hogy vannak? Mivel foglalkoznak? – Nem, és most sem tudom. Sajnálom. De ıket ismerve, biztosan nyakig vannak a slamasztikában. Mindketten felnevettek. Gwen emlékezetében még mindig élénken élt, amikor Bianka és Kaia a hátsó udvaron ugróiskolát rajzoltak, de kövek helyett autókkal dobálózva játszottak. Taliyah pedig kamionokat használt kavicsként. 151

Pandora’s TeAm – Még az a szerencse, hogy imádják a Sabinhoz hasonló megveszekedett ırülteket! Meg fogják zabálni a pasidat! Persze nem szó szerint. Szó szerint? Ezt meg hogyan kell érteni? És Sabin nem a pasija. Ami jó, hiszen az elızı fiúja miatt hagyta el a nıvéreit. Az újat a dühös hárpiák már csak elvbıl is megölnék. – Szerintem meg öt perccel a találkozásuk után már a máját fogják sütögetni. Még egy ok, amiért érdemes elhalasztania a hívást, még a növekvı bőntudata ellenére is. Sabin pillanatnyilag nem tartozott a kedvencei közé, de azért a halálát sem kívánta. – Semmi gond, növeszt magának újat. De jól hallom, hogy nem vagy valami nagy véleménnyel a fiacskámról? Nem ismerek senkit, aki Sabinnál kegyetlenebbül harcolna, magamat is beleértve, pedig én képes voltam hasba szúrni a legjobb barátomat, puszta szórakozásból. Oké. Anja talán még sem az a szelíd, kedves nı, akinek elsı ránézésre tőnt. – Láttam harcolni. Tudom, menynyire vad. – De aggódsz érte? – kérdezte Anja, tekintetével fáradhatatlanul Gwent fürkészve. Igen. Nem. Talán. – Hát ne aggódj. Elvégre félig démon. – Melyik szállta meg ıt? – kérdezte Gwen, képtelen volt türelmetlenségét véka alá rejteni. De Anja úgy folytatta, mintha meg se hallotta volna a kérdést. – Hadd osszak meg veled némi háttérinformációt. Tudod, Sabin több ezer éve harcol a Vadászokkal, akik téged is fogva tartottak. İk az Alvilág Urait hibáztatják a világ gonoszságáért, a betegségekért, a halálért, mindenért, amit csak el tudsz képzelni. Bármit képesek megtenni, hogy eltöröljék ıket a Föld színérıl. Embereket gyilkolnak – mondta, majd pillantása elkomorult -, halhatatlanokat erıszakolnak meg. Gwen elkapta a tekintetét. 152

Pandora’s TeAm – A harcosoknak négy kincset kell megtalálniuk, amelyek régen annak a seggfej Kroninak a tulajdonában voltak. Ezek mutatják meg az utat Pandóra szelencéjéhez, melyrıl azt kell tudni, hogy garantáltan és azonnal végez az Alvilág Uraival. Egyszerően kiszippantja belılük a démonokat... – halkult el Anja, a hangja megremegett az aggodalomtól. – Pedig ez jól hangzik – sóhajtott Gwen. Mit nem adott volna érte, ha valami kiszívta volna lelkébıl a Hárpiát. Aki egyáltalán nem önálló lény volt, csak Gwen szerette azt gondolni, a valóságban azonban egyek voltak. A Hárpia volt a lány legmélyebb önmaga. – Ó, nem. Az nem lenne jó. A démonokkal az élet is eltávozna a testükbıl. Annyira beették magukat a szívükbe, hogy nélkülük aligha maradnának életben. –Ó – De ne aggódj! Nagyon izgi hármasban. Én már csak tudom! – mosolyodott el Anja álmodozva. – Az én pasimat maga Kronosz bérelte fel, hogy végezzen velem, de Lucien képtelen volt megtenni. Helyette belém szeretett. Imádom, ahogy elkényeztet! Senki nem volt képes ilyen mosolyt csalni Gwen arcára, még Tyson sem. Ami azt jelenti, hogy a lány senkit nem szeretett ennyire, és senki sem szerette ıt ennyire. Erre már a börtönben is rájött, de most újra eszébe jutott. – Na de elég a lustálkodásból! – szólalt meg Anja. – Gyere, megmutatom az erıdöt. És Sabinról is elmondok mindent, amire csak kíváncsi vagy! Sabin. Gwennek már a név hallatán is gyorsabban kezdett verni a szíve. Hogyan lehet ekkora hatással rá? A férfi Tyson szöges ellentéte volt: vad, domináns, bosszúszomjas, szenvedélyes. Megtestesített mindent, amitıl a lány félt. – De Sabin azt mondta, hogy itt kell maradnom. 153

Pandora’s TeAm – Ugyan Gwen! Hívhatlak Gwennek? Te egy hárpia vagy és a hárpiáknak senki sem parancsolhat, különösen egy hatalmaskodó démon nem. Gwen az ajkába harapott és az ajtóra pillantott. Egyszer már kiszöktél. Másodszor is megteheted. – Csodálatos lenne, ha körbevezetnél. De csak ha nem kell találkoznom az Alvilág Uraival. – Nem kell – mondta Anja és felpattant, majd Gwent is felsegítette. – Adok 10 percet, hogy lezuhanyozz, aztán... – Nem, nem akarok lezuhanyozni! – tiltakozott Gwen, de valójában csak nem mert. Ebben a házban nem. – Biztos? De hiszen... undorítóan koszos vagy. Igen, és ez így volt jó. A lány a fogság minden egyes napján kosszal maszatolta össze a testét, máskülönben a többiek meglátták volna bırének igazi színét. Amennyire kíváncsi lett volna Sabin reakciójára, legalább annyira félt a következményektıl. És következmények mindig voltak. – Biztos. Ha otthon lett volna, Georgiá-ban, vagy Alaszkában, a zuhanyozás után alapozó segítségével elrejthette volna a bırét. De nem volt otthon, így a tisztálkodás szóba sem jöhetett. Egyedül a mocsokban bízhat. – Rendben. Szerencsére nem vagyok tisztaságmániás – jelentette ki Anja, majd karon fogta Gwent és komótosan elindultak. Fél órán keresztül barangoltak az erıdítmény falai közt, fölmentek, lementek, megnézték a tágas konyhát – Gwen próbált odaképzelni a pulthoz egy serénykedı harcost, sikertelenül – bejárták a könyvtárat, az irodát, a színes virágoktól burjánzó fedett kertet és azokat a hálószobákat, amelyek egyikükhöz sem tartoztak. Az istennınek semmi nem volt szent. Két hálóban is párok aludtak egymásba gabalyodva. A meztelen végtagok 154

Pandora’s TeAm láttán Gwen elvörösödött, és egészen addig zavarban volt, míg be nem csukták maguk mögött az ajtót. Anja Sabin egyetlen titkát sem fedte föl elıtte. Mire elérték a tévészobát – az istennı „játékszobának” nevezte -, Gwennek elege lett a várakozásból és majdnem kérdezısködni kezdett. De aztán mégis inkább csendben maradt és alaposan körbenézett: megpróbált a berendezés és a tárgyak alapján többet megtudni Sabinról. A helyiségben állt egy hatalmas síkképernyıs tévé, a hozzáillı játék-rendszerrel, egy billiárdasztal, hőtı, karaoke-berendezés, továbbá egy kosárlabda palánk. A padlón pattogatott kukorica szemek hevertek szanaszét, csábítóan vajas illatuk betöltötte a szobát. – Ez hihetetlen! – pördült meg Gwen karját széttárva. Ezek a férfiak mégsem egyszerő harci kutyák, ahogy azt korábban képzelte. – Üdv a hölgyeknek! Azt hiszem, nem csak ez a szoba hihetetlen! A tévé elıtt álló fotel megpördült, és mély férfihang töltötte meg a tágas szobát. Egy fantasztikusan jóképő, sötét hajú, kék szemő férfi fürkészı tekintete siklott végig Gwenen, a lány minden egyes porcikáját alaposan megszemlélte. Gwen pánikba esett és automatikusan a zsebébe rejtett dobócsillagokért nyúlt. – Gwen, hadd mutassam be Williamet. İ is halhatatlan, viszont nem lakozik benne egyetlen démon sem. Hacsak a szexfüggısége nem számít annak. William, hadd mutassam be a nıt, aki térdre kényszeríti Sabint. – Nem bánnám, ha inkább engem kényszerítenél térdre – biggyesztette le ajkait William -, szóval, ha meggondolnád magad, és mégsem akarsz a harcossal... – Nem fogom – mondta Gwen sietve, pedig korábban vitatkozott Anjával. De veszélyes lett volna az új csodálóját bátorítani. Véres, és életveszélyes. – Elkényeztetnélek, esküszöm! 155

Pandora’s TeAm – Egy napig! Talán másfélig – jegyezte meg Anja szárazon. – İ amolyan „fektesd le, pattintsd le” típus. És rajta is átok ül, de egészen másmilyen, mint az Alvilág Urain. Egy egész könyvem van errıl. William megköszörülte a torkát. – Anja, muszáj mindenkinek elmondani a titkaimat? – csattant fel ingerülten, és tenyerével a szék karfájára csapott. – Rendben van! Ha te árulkodsz, én is! Anja süllyesztette el a Titanicot, csak mert jéghegyekkel támadt kedve játszadozni. Anja összeráncolta a homlokát és csípıre tette a kezét. – William kandallóját a saját péniszérıl mintázott bronzszobor díszíti. A férfi egyáltalán nem szégyellte el magát, sıt inkább újabb ihletett kapott: – Anja pár éve ellátogatott a Szőzszigetekre, melyet ezután a helyiek simán csak Szigeteknek kezdtek hívni. – William a saját arcképét tetováltatta a hátára. Azt mondja azért, mert a háta mögött állókat sem akarja megfosztani a saját szépségének látványától. – Anja... – Állj! – kiáltott fel Gwen nevetve, a játékos incselkedés előzte idegességét. – Felfogtam. Mindketten szörnyen romlottak vagytok! De rólatok már eleget hallottam, most meséljetek inkább Sabinról. Anja, megígérted! – Megígérte? – kérdezte William, minden porcikájával Gwenre összpontosított, kék szeme fényesen csillogott. – Hadd segítsek! Sabin egyszer leszúrta Aeront, az agyontetovált harcost, és nem játékból. Meg akarta ölni. – Komolyan? – kérdezte Gwen. Úgy tőnt, Williamet mélységesen felháborítja a dolog, és Gwen arra gondolt, talán neki is fel kéne háborodnia. De Sabin olyasvalaki volt, aki a csatatéren nem ismert szabályokat. Ezt ı és Anja is észrevették. Ez a tény, mi tagadás, inkább lenyőgözte Gwent, mint felháborította. A nıvérei is hasonlóan tudtak küzdeni, és bár a 156

Pandora’s TeAm lány ösztönösen félt az erıszaktól, néha legbelül azt kívánta, bárcsak ı is ilyen lehetne, bárcsak ne érdekelné semmi más a gyızelmen kívül. – U-nal-mas – mondta Anja. Összedörzsölte a tenyerét, mintha örülne, hogy végre övé a szó. – Várj! Mondd el, miért szúrta le Sabin! – kérte Gwen. – Szóval kajálod William sztoriját? Rendben – sóhajtott Anja. – Majd én befejezem. Éppen kitört a Vadászok és az Alvilág Urai közötti háború. Ha pontosan tudni akarod, mindez az ókori Görögországban történt, még a fincsi gladiátorok elıtt. Mindegy. A Vadászok, halandók lévén vesztésre álltak, így nıket kezdtek el használni csaliként, hogy csapdába ejtsék és elpusztítsák az Alvilág Urait. Sabin legjobb barátját, Badent sikerült is megölniük. Gwen kezével legyezni kezdett a torka körül, majd megszólalt: – Beszélt nekem errıl. – Biztosan sokkal mélyebben érintette a veszteség, mint azt a lány gondolta. – Beszélt? – emelte fel Anja egyik szemöldökét. – Nahát! Általában alig lehet kihúzni belıle valamit. De miért akarod mindjárt elsírni magad? Nem is ismerted Badent. – Valami belement a szemembe – válaszolt Gwen rekedtes hangon. – Persze. Ha te mondod! – mondta Anja fintorogva. – De térjünk vissza az én sztorimra. Sabin meg a többi harcos megtámadta a Vadászokat, és annak rendje és módja szerint lemészárolták ıket. Sabin folytatni akarta a mészárlást, a többiek viszont nem. Vagyis nem pontosan így történt. Egyik részük Sabinnal értett egyet, a másik pedig békét akart. Aeron állandóan arról beszélt, hogy szeretné abbahagyni és új életet akar kezdeni, távol a Vadászokkal való háborútól, bla-bla-bla, és ezért a dühös, gyászoló Sabin a hátába mártotta a kését. – Aeron visszatámadt? – kérdezte Gwen, és gondolatban felidézte magában a harcos alakját. Magas, izmos és durván 157

Pandora’s TeAm kitetovált, ahogy William mondta. Feje kopaszra borotválva, tekintete borús, ibolyaszínő szemébıl elszántság sugárzik. Ridegnek és csendesnek tőnt. Majdhogynem szerénynek. De Gwen azt is látta, milyen féktelenül harcolt a Vadászokkal. Vajon ki nyerné meg a kettejük közötti harcot? – Nem – válaszolt Anja -, és ezzel még jobban feldühítette Sabint, aki ezek után a torkának esett. Vajon baj, hogy Gwen most megkönnyebbült? Nem akart arra gondolni, hogy Sabint bántják. Vagy, hogy megsérül. – Még mindig az ı nıje akarsz lenni? – szólt közbe William reményteljes hangon. – Az ajánlatom továbbra is áll! Valóra váltom a legpajzánabb álmaidat! Ha Sabin nıje lett volna – de nem volt – akkor egyértelmően igennel felel. Igen, még mindig hozzá akarna tartozni. William gyönyörő látványt nyújtott, és nem volt annyira ijesztı, mint a többiek, de vonzó sem, semmilyen szempontból. A lány szeme inkább a durva, de néha kisfiús Sabin látványát éhezte. Füle az ı mély, rekedtes hangját akarta hallani, keze a napsütötte bır érintésére szomjazott. Butuska lány. Sabin nyilvánvalóan távol akarja tartani magát tıle. De mi lesz, ha a férfi meggondolja magát? Sabin mindent megtestesített, amitıl Gwen félt, és senki nem állíthatta volna meg. – Ja, és csak hogy tudd – folytatta William ırült vigyorral az arcán Sabinban a Kétség démona lakik. Szóval, ha bármikor is azon kapod magad, hogy a bizonytalansággal dacolsz, annak csakis ı lehet az oka. De majd én gondoskodom róla, hogy különlegesnek érezd magad, igazi kincsnek. – Nem fogsz – szólalt meg a hang Gwen háta mögül, a hang, melyre oly átkozottul vágyott. – Holnap már halott leszel.

158

Pandora’s TeAm

TIZENEGYEDIK FEJEZET Sabin tisztában volt vele, hogy valóságos szörnyetegnek tőnik most. Testét második bırként vonta be a vér, szemében féktelen vadság csillant meg. Mindig így festett egy-egy kínzás vagy harc után, ráadásul erıs vasszagot is árasztott. Úgy tervezte, lezuhanyozik a Gwennel való találkozás elıtt, nehogy még jobban megrémítse a lányt. De elıbb Amunt akarta látni. A harcos abbahagyta ugyan a vonaglást, de még mindig nyöszörgött. Az ágyban feküdt és a fejét fogta. Bizonyára több titkot lopott a szokásosnál. Sötétebb titkokat. Ennyi idı alatt rendbe szokott jönni. Sabint gyötörte a bőntudat, amiért Amun ilyen állapotba került, a rengeteg titok biztosan hatalmas zőrzavart támasztott a fejében. Azzal nyugtatta magát, hogy Amun pontosan tudta, mit csinál, és legalább annyira vágyik a Vadászok leigázására, mint ı, Sabin. A harcos az Aeronnál tett látogatása után döntött úgy, hogy mégis benéz Gwenhez. Vajon Anjának sikerült megetetni? Vagy inkább megijesztette? Megtudott róla valamit? A kérdések ott követelıztek a fejében szüntelenül, egy pillanatra sem hagyták békén, megválaszolásuk még a foglyok kihallgatásánál is sürgısebbnek tőnt. Gwen azonban nem volt a szobájában. Sabin éktelen haragra gerjedt, és elhatározta, azonnal elıkeríti a lányt. Paris nem sokkal Sabin megjelenése után elhagyta a kínzókamrát, így bıven lehetett ideje elcsábítani Gwent. A 159

Pandora’s TeAm feldúlt férfi ezért elıször az ı ajtajához rohant és erıszakosan dörömbölni kezdett rajta. A haragtól szinte forrt a vére. Gwen az övé! Az övé. Senki másé. Nem mintha féltékeny lett volna, vagy birtokolni akarta volna a lányt, legalábbis meggyızte magát, hogy szó sincs ilyesmirıl. Egyszerően csak fegyverként akarja felhasználni Gwent, ezért nem szeretné, ha bármelyik harcos felbosszantaná. Igen, pusztán emiatt aggódott, ezért öntötte el agyát a vörös köd, ezért szorult ökölbe a keze, körmei ezért vájtak bele fájdalmasan tenyerének húsába, ezért feszült meg testének minden izma. De Paris nem bújt ágyba a lánnyal, és ez mellesleg az életét is megmentette. A harcos egyedül volt, szinte eszméletlenségig lerészegedve az ambróziától, az istenek kedvenc kábítószerétıl. Sabint komolyan megdöbbentette a látvány, hiszen Paris mindig is olyan jókedvő és optimista volt, sosem hagyta el magát ennyire. Mi az ördög történhetett vele? A mennyei drog túlzott használata komoly problémát jelentett, hiszen a kábult harcos egyenlı a rossz harcossal. Sabin cselekedni akart, elıször beszélni Paris fejével, majd szólni Luciennek az esetrıl. De a folyosóról nıi nevetés hangja szőrıdött be, és Sabin innentıl kezdve képtelen volt másra koncentrálni: a hang irányába sietett. Gyızött benne a kíváncsiság. Igen, a kíváncsiság – nem a kétségbeesett vágy, hogy újra lássa Gwen szépséges arcát, ahogy a lány finom vonásaiból a félelem és zaklatottság helyett végre az öröm sugárzik. A hang a játékszoba ajtajához vezette, és most itt állt, hol Gwenre, hol Williamre pillantva, miközben forrt benne az indulat, és a démon is vadul acsarkodott a fejében. Igaz, hogy Kétség el akarta pusztítani Gwent, de mindezt egyedül akarta véghezvinni, egyes-egyedül. Az egyetlen férfi akart lenni a közelében. Mindenki más betolakodónak minısül és büntetést érdemel. 160

Pandora’s TeAm Hadd legyen enyém a harcos, vicsorgott a démon. Megbánja a tettét és bocsánatért fog esedezni! Hamarosan. Sabin épp most gyilkolt, erıszakosan és kegyetlenül, és irtózott a gondolattól, hogy újabb pusztítással bıvítse állandóan gyarapodó listáját. Ráadásul Gwen sem volt kész arra, hogy egy újabb durva összecsapást nézzen végig. A lány arcáról azonnal lehervadt a jókedv – vajon mi nevettette meg? – és az oly ismerıs, győlöletes zaklatottság foglalta el a helyét. Vajon Sabinnak szólt mindez? Vagy Williamnek, aki pofátlanul hozzányúlt Sabin tulajdonához? Épp most kezdte megkedvelni a nıcsábász gazembert, tetszett neki a férfi ravaszsága. Most mindez egy pillanat alatt foszlott semmivé: a szimpátia helyére győlölet költözött. – Sabin haver! – mondta ez a semmirekellı, talpra ugrott és szégyentelenül elvigyorodott. – Éppen rólad beszélgettünk! De azt nem mondhatnám, hogy nagyon örülök neked! – Nem, és hamarosan semmit sem mondhatsz majd. Gwen, menj vissza a szobámba! Anja védelmezın William elég ugrott. – Idefigyelj, Sabin. Nem csinált semmit, teljesen veszélytelen. Félhülye szegény, ezt te is jól tudod. William ahelyett, hogy bátran Sabin elé állt volna, az istennı mögé bújva integetett pimaszul a harcosnak, mintha szándékosan cukkolni akarná: – Igenis veszélyes vagyok! Gwen gyönyörő, és én már rég nem voltam nıvel. Lássuk csak mikor is? Úgy pár órája is megvan! – Gwen, menj innen! Most azonnal! – mondta Sabin, résnyire szőkült szemével továbbra is Williamet bámulva, majd elıhúzta a derekához erısített borotvaéles, vértıl csillogó pengét és a nadrágjába törölte. – Nem érdekel, ki mögött bujkálsz. Nem éred meg a holnapot. Gwennek a döbbenettıl elállt a lélegzete, a fenyegetés kizökkentette a bénultságból, és amikor Sabin támadón 161

Pandora’s TeAm elırelépett, kezét feltartva próbálta útját állni. A férfi az érintésrıl megtorpant, Gwen keze a hasán jobban fölizgatta, mint bármely másik nı szája a farkán. – Kérlek – suttogta a lány. – Ne! Bizonytalanság lett úrrá a harcoson. Gwenbıl szinte áradt a határozottság, nem lehetett volna csak úgy elküldeni. Vajon mennyire elsöprı érzések, milyen elhatározottság kellett ahhoz, hogy ez a riadt kis teremtés ilyen magabiztosan viselkedjen? Vajon Williamet akarta megvédeni? Sabin bosszúvágya ettıl a gondolattól még jobban felkorbácsolódott. – Ha belegondolsz – folytatta William gúnyosan, ugyanazon a derős hangon, kezét Anja vállára téve -, tényleg nem csináltam semmi rosszat. İ nem a tiéd. Nem bizony! Sabinnak kitágultak az orrlyukai, izmai megfeszültek, egész teste felkészült a támadásra. Valahogy mégis sikerült egy helyben maradnia. Talán a reszketı Gwen érintése bénította meg, aki forró ujjait állhatatosan a mellkasán tartotta. – Miért mondod ezt? – követelızött. – Elég sok nıvel volt már dolgom, és pontosan tudom, ki az, aki foglalt. Persze ez soha nem akadályozott meg az elcsábításukban. De Gwen szabad préda. Nekem és mindenki másnak. Gwen lassan integetni kezdett Sabin arca elıtt: – Nem történt semmi – mondta könyörgı hangon fogalmam sincs mitıl vagy ennyire dühös. Te és én, még csak nem is... mi nem... – Az enyém vagy – mondta Sabin, de tekintetét egy pillanatra sem vette le Williamrıl. – Én vagyok a védelmezıd – úgy döntött, ezt most és mindörökre világossá teszi. Gwen csak az övé, senki másé. – Hozzám tartozol. Persze ez nem sokat jelent, hiszen nem lehet köztük semmi. De a többiek elıtt kénytelen volt ilyen ellentmondást nem tőrıen kinyilatkoztatni mindezt. 162

Pandora’s TeAm – Gyere – mondta Sabin, ujjait Gwenével összekulcsolva megfordult, és maga után húzta a lányt. William felnevetett. Szerencsére Gwen engedett a húzásnak. Ellenkezı esetben Sabin a vállára kapva cipelte volna ki a szobából, akár egy zsákot. De csak miután Williamet egy jól irányzott ütéssel megfosztotta volna néhány fogától. – Hogy lehetsz ekkora hülye! – hallatszott Anja mérgelıdése, majd egy csattanás, mintha az istennı csupasz tenyérrel kevert volna le egy jókora pofont a nagyképő Williamnek. – Ki akarod rúgatni magad? Szerinted Lucien ki mellé áll majd, ha Sabin és közted kell választania? – Hát melléd – mondta a harcos. – Te pedig mellém. – Jó, ez rossz példa volt. De ne felejtsd el, nálam van a becses kis könyved. Akárhányszor így viselkedsz, kitépek egy újabb lapot! Mély morgás hallatszott, majd újra megszólalt valaki: – Egy napon... Végül a veszekedés zaja elhalkult, csak Gwen szapora légzése és Sabin nehéz léptei visszhangoztak a folyosón. – Hova megyünk? – kérdezte nyugtalanul. – A szobámba. Ott kellett volna maradnod. – Nem fogoly vagyok itt, hanem vendég – válaszolt Gwen. A lépcsın felfelé menet Sabin visszavett a lendületébıl, hogy a lány lépést tudjon vele tartani. Útközben összefutottak Reyessel és Danikával, Maddox-szal és Ashlynnel. Mindannyian a konyhába igyekeztek, de amikor meglátták Sabinékat, megálltak, mosolygós arccal beszélgetést kezdeményeztek, azt remélve, megismerhetik Gwent, de Sabin egy szó nélkül csörtetett tovább. – Mitıl vagy ennyire dühös? – szorította meg Gwen a harcos kezét. – Miért nem beszélhettem velük? Nem értem, mi történik! Sabin hirtelen nagyon büszke lett a lányra, aki láthatóan tudatában volt a veszélynek, melyet ı, Sabin hozott a fejükre, 163

Pandora’s TeAm mégsem menekült el, sıt úgy tőnt, a Hárpiát is minden gond nélkül sikerült visszafognia. – Nem vagyok dühös. – Tajtékzok! – Máskor is halálosan megfenyegeted a férfiakat, akikre nem vagy dühös? Sabin elengedte a füle mellett a kérdést, mert benne is motoszkált egy, ráadásul egy pillanatra sem hagyta nyugton. – Hozzád ért? – kérdezte metszı hangon. Szavai végtelenül nyersnek hatottak. Jó döntés volt nem belemenni egy összecsapásba, hiszen William valószínőleg csak a száját járatta, így próbálta Gwen érdeklıdését felkelteni. De ha kiderülne, hogy messzebbre ment ennél, akkor Sabin azonnal sarkon fordul, és korábbi terveinek megfelelıen kiklopfolja a pimasz harcost, majd a hegyekben portyázó vadállatokkal eteti fel a tetemét. – Nem, egyáltalán nem nyúlt hozzám. De a körmöd! Áú, ez fáj! Sabin azonnal lazított a szorításon, és megnyúlt karmait visszahúzta eredeti helyükre. Befordultak egy sarkon, a férfi egyre gyorsabban lépkedett. Sürgetı nyomást érzett testében, mely úgy feszítette belülrıl, akár egy megáradt, vad folyó. – Megijesztett? – kérdezte, továbbra is barátságtalanul. – Azt sem. És ha meg is ijeszt, tudom kezelni, hidd el. Sabin elıször mosolyodott el ezen az estén. Persze. Amikor a lány egyszerően csak Gwen volt, és a benne lakozó Hárpia szunyókált, akkor mérhetetlenül könnyő volt vele lenni. Ez, idınként, nagyon jól esett Sabinnak. A férfi élete halállal, csúfsággal, kegyetlenséggel és erıszakkal volt teli, egyedül a lány jelentett számára nyugalmat és derőt. – És hogyan? – kérdezte, nem gúnyolódni akart, csak szerette volna, ha Gwen is kimondja: szüksége van egy védelmezıre. Szüksége van Sabinra. Itt a házban, és mindenhol máshol. Mindez természetesen azonnal megváltozik, amint megtanulja 164

Pandora’s TeAm ellenırzése alatt tartani a Hárpiát. És akkor Sabin boldog lesz. Igen. Boldog. Gwen idegesen felsóhajtott, és megpróbálta kiszabadítani a kezét a szorításból, de a férfi nem engedte el, furcsa módon nem akarta, hogy megszakadjon köztük ez a testi kapocs. – Tudod, azért nem egy rakás szerencsétlenség vagyok! – Az sem érdekelne, ha erısebb lennél, mint Pandóra valaha. Egyszerően kívánatos vagy, néhány itt lakó férfi meg ellenállhatatlannak képzeli magát. Nem akarom, hogy valaha is közöd legyen hozzájuk. – Te... kívánatosnak találsz engem? Meg sem hallotta a figyelmeztetést a hangjában? Hogy messzire kerülje el a többi harcost, különben... – Inkább hagyjuk – motyogta a lány, Sabin hallgatása érezhetıen zavarba ejtette. – Beszéljünk valami másról. Például az otthonodról. Igen, ez tökéletes téma. Az otthonod nagyon szép – mondta Gwen levegıért kapkodva, úgy tőnt a hosszú séta is jóval több testmozgást jelentett, mint amennyihez fogsága évében hozzájutott. Sabin futólag körbepillantott. A fényesre csiszolt kıpadlót arany erezet tarkította – mint Gwen szemét. A kisasztalok cseresznyefából készültek – ragyogó vörös árnyalataik akár Gwen haja. A színes márvány berakások tökéletesen beleolvadtak a falakba – olyan sima felületet alkotva, mint Gwen bıre, mely a rárakódott több rétegnyi kosz ellenére is gyönyörőnek tetszett. Mióta hasonlított minden ıhozzá? Amikor a második lépcsısor fordulójához értek, Sabin megpillantotta a hálószobája ajtaját és megkönnyebbülve felsóhajtott. Már nincs messze... Hogyan reagál majd Gwen arra, amit Sabin szándékozik tenni vele? Kiereszti a Hárpiát? Óvatosnak kell lennie a lánnyal. Ugyanakkor képtelen lett volna... nem akart visszatáncolni. 165

Pandora’s TeAm Mi van, ha bántani akar? Suttogott hirtelen a démon Gwen fülébe Mi van, ha... – Fogd be azt a mocskos pofádat! – vicsorgott dühében Sabin, Kétség pedig gonoszul vigyorgott a képébe, örült, hogy máris ekkora galibát sikerült okoznia. Gwen teste megfeszül. – Muszáj így káromkodnod? – Igen. – A lány már nem követte olyan engedelmesen, Sabinnak úgy kellett bevonszolnia ıt a szobájába. Az ajtót kulcsra zárta maguk mögött és megállt a vele szemben. Gwen sápadt volt és megint reszketett. – Egyébként nem hozzád beszéltem. – Tudom. Hallottam már errıl. Kétséghez szóltál, a démonodhoz. Kijelentés hangzottéi, nem kérdés. Sabin masszírozni kezdte a tarkóját, és arra gondolt, bárcsak inkább a Fejetlenség istennıjének nyaka körül tekergıznének ujjai. – Anja mondta el – szólalt meg. Nem örült neki, hogy Gwen tud róla, szeretett volna egy kis idıt adni neki, szerette volna, ha a lánynak alkalma van elıször egyáltalán ıt megszokni. – Nem – csóválta meg gyönyörő fejét Gwen. – William volt. Ha jól értem, a démon azt akarja, hogy... kételkedjek benned? – kérdezte és ujja közé csavart egy hajtincset. Az idegesség újabb jele? – Azt akarja, hogy mindenben kételkedj. Minden egyes döntésedben, minden apró lépésedben, mindenkiben, aki csak él és mozog körülötted. Semmi sem szent neki. Mások határozatlanságából és zavarodottságából nyeri az erejét. Egy perccel ezelıtt hallottam, milyen mérgezett nyilakkal vett célba téged. Megpróbálta elhitetni veled, hogy bántani foglak. Ezért káromkodtam. Gwen tágra nyitotta a szemét, a szivárványhártyájának borostyánsárga tónusai ezüstössé változtak. – Akkor azt 166

Pandora’s TeAm hallottam – szólalt meg nem tudtam, honnan a csudából jönnek a különös hangok! Sabin összeráncolta a homlokát, próbálta felfogni Gwen szavainak értelmét. – Képes vagy megkülönböztetni az ı hangját a saját gondolataidtól? – Igen. Akik ismerték Sabint, gyakran felismerték a démont annak puszta stílusából, szóhasználatából. De hogyan képes ilyesmire a lány, aki gyakorlatilag idegen a számára? Hogyan tudja megkülönböztetni önmagától? – Nem sokan képesek erre – szólalt meg. – Nahát! – lelkendezett Gwen kitágult pupillákkal. – Végre van valami, amit én tudok, a legtöbben viszont nem! És ráadásul nem is akármi! Hiszen a démonod nagyon sunyi! – Alattomos – erısítette meg Sabin, és ıszintén csodálkozott, hogy Gwen nem sápadt el, nem sikított, és nem követelte, hogy Sabin eressze el a kétségbeesett szorításból. Sıt, úgy tőnt, büszke magára. – Amint megérzi a gyengeséget, lecsap! Erre Gwen hirtelen eltöprengett. Vonásai lassan elkomorultak, végül dühös arckifejezést öltött. Rájött, mire is akar Sabin kilyukadni: ı gyenge, és a démon ezt jól tudja. Erısnek kell lennie! A férfi tekintete a komódon pihenı, teljesen üres tálcára siklott, a látvány kis híján vigyort csalt az arcára. Ezek szerint Anjának sikerült megetetnie Gwent, hála az isteneknek! Nem csoda, hogy sokkal élettelibbnek tőnt, és édes orcái kikerekedtek. Sabin a gyönyörő testet szemlélte, közben elmerengett. Mi volt még más a lányon? A derekánál észrevett jó néhány dudort, ezek nyilván nem a nemrég elfogyasztott ebéd eredményei. Gyorsan körülnézett a szobában, és azonnal észrevette, hogy a fegyveres ládája nem a megszokott helyén állt, hanem tíz centivel jobbra tolva. Biztosan Gwen törte fel a zárat, és csent el néhány 167

Pandora’s TeAm harci eszközt. Te kis tolvaj, gondolta Sabin, és újra a lányra pillantott. Gwen feszengve tőrte a vizslató tekintetet, arcán halvány rózsaszín pír jelent meg. – Mi van? – Csak gondolkozom – válaszolt Sabin. Hadd tartsa meg ıket, attól remélhetıleg biztonságban fogja érezni magát. És minél inkább biztonságban érzi magát, Sabinnak annál kevésbé kell tartania a Hárpiával való találkozástól. – Felidegesítesz – vallotta be Gwen, és zavartan a combjához dörzsölte tenyerét. – Akkor vágjunk bele a dologba és oszlassuk el a félelmeidet. – Istenek, mennyire elbővölı látvány! – Vedd le a ruhád! Gwennek tátva maradt a szája, torkán akadtak a szavak. – Micsoda? – kérdezte. – Jól hallottad. Vetkızz. Gwen ijedtében hátrálni kezdett, kezét védekezın maga elé tartotta, egy lépés, még egy.... – Nem, sıt, a világért sem – mondta, a térde hátulról nekiütközött az ágynak, amitıl elveszítette egyensúlyát és a matracra zuhant, rémült tekintetét Sabinra szegezte: – Elestem. Véletlen baleset volt, nem pedig felhívás keringıre – mondta sietve, és gyorsan felpattant. – Tudom. Az a „világért sem” elég árulkodó volt. De nem érdekel. Le fogunk zuhanyozni. – Gwen bırét iszonyú mocsok borította, ı pedig meg akarta jelölni a lányt. Két legyet üthetnek egy csapásra. – Nyugodtan zuhanyozz – mondta Gwen remegı hangon -, egyedül. – Együtt. És most nem választhatsz. Ez így lesz. – Sabin hátranyúlt, megragadta a pólóját és egy mozdulattal lerántotta magáról. Kedvenc nyaklánca, melyet még Badentıl kapott ajándékba, a mellkasának ütközött, a véres ruhadarab a lábfejénél ért földet. 168

Pandora’s TeAm – Öltözz vissza! – kérte Gwen, tekintetét le sem véve a pillangó-tetoválásról. – Nem akarlak látni – tette hozzá, de vágyakozó tekintete és kitágult pupillái éppen az ellenkezıjérıl árulkodtak. Kiváló. A lány nagyon izgatott, annak ellenére, hogy kicsit fél. Sabin lerúgta az egyik csizmáját, aztán a másikat, a nehéz lábbelik tompa puffanása visszhangzott a szobában. Aztán kigombolta és letolta a nadrágját. – Úgyis megtörténik, hiába ellenkezel, Gwendolyn. Gwen erısen rázta a fejét, eperszıke fürtjei táncoltak a levegıben. Tekintete egy darabig Sabin arcán pihent, aztán lesiklott a férfi lába közé. A légzése hirtelen felgyorsult és érdessé, zihálóvá vált. – Azt mondtad, nem akarsz bántani. – Nem is akarlak. A zuhanyzás egyáltalán nem fenyegetı. Ez csak... tisztálkodás. – Na ne nevettess! Sabin kilépett a véres nadrágból, most már teljesen meztelenül állt a lány elıtt. És igen, erekciója volt. Szerette volna megszüntetni, már csak azért is, hogy Gwent megnyugtassa kicsit, de férfiassága nem engedelmeskedett, hosszú, kemény és vastag szerszáma ellentmondást nem tőrıen meredezett. Gwen megnedvesítette ajkait, beszédes reakció, mintha csak fényreklámokkal hirdetné, mennyire kívánja a férfit. A kölcsönpóló túl nagy volt a rá, Sabin mégis jól látta, hogy kemény mellbimbói majd kiszúrják a könnyő anyagot. Még egy jel. A repülın váltott szenvedélyes csók után Sabin már sejtette, hogy Gwen is vágyik rá, most azonban tökéletesen biztos lehetett benne. A lány nagyon is akarta ıt. És Sabin boldog volt. İrültségnek tőnt, tudta, a végén úgyis mindketten megsérülnek, de ez most egyáltalán nem érdekelte.

169

Pandora’s TeAm – Nem foglak megbaszni – szólalt meg, szándékosan durván. Bármit megtett volna, amivel kizökkentheti a kicsi Sabbal kitartóan farkasszemet nézı Gwent. Mőködött. A lány borostyánsárga szivárványhártyáját meleg barna árnyalatok öntötték el. – M-miért nem lesz szex? Mit akarsz velem csinálni? Meg akarlak csókolni, Meg akarlak érinteni. Kiszívom a nyakad, és fantasztikus orgazmusban részesítelek, sikoltozni fogsz az élvezettıl. Ha valóban ez történne, Williamnek esélye se lenne többé megkérdıjelezni: a lány Sabiné. De szex nélkül nem olyan egyértelmő a helyzet... Viszont, ha Sabin túl sok gyönyört enged meg magának, akkor elveszíti az irányítást a démon fölött, és az szabadon garázdálkodhat. Meg kell próbálnia a lehetı legjobban megoldani a helyzetet, magának kevés, míg Gwennek a lehetı legtöbb élvezetet biztosítani. Képes lennél egy olyan lányt kielégíteni, mint Gwen? Amilyen gyönyörő, biztosan sorba álltak a pasik, hogy örömöt szerezzenek neki. Olyan dolgokat csináltak vele, melyekrıl te csak álmodozol. Sabin összeszorította az állkapcsát. Hiába volt több ezer éves, nem szerzett túl sok tapasztalatot a nıkkel. Míg a mennyországban élt, túlságosan buzgón védelmezte az isteneket, nem maradt ideje a saját örömeit hajszolni. Amikor elıször számőzték a Földre, túl gonosz, túlságosan megszállott volt ahhoz, hogy a pusztításon kívül más is érdekelje. Aztán megtanulta kezelni a benne lakozó szörnyeteget, de ezzel párhuzamosan azt is, mennyit tud ártani az ellenkezı nemnek. Néhányszor úgy érezte, szerelembe esett. Ilyenkor érzéseivel szégyentelenül üldözıbe vette a nıket. Egyedülállót vagy házast, egy fikarcnyit sem számított. Ebben hasonlítottak Williammel. Ha akart egy nıt, megszerezte, mivel annyira ritkán fordult elı, hogy egyáltalán vágyott valakire. Darla volt a legfrissebb élménye, és egyben a legjobb bizonyítéka Kétség pusztító, végzetes hatásának. Darla férje 170

Pandora’s TeAm Vadász volt, nem is akármilyen Vadász, hanem Galen jobb keze. Így a nı képes volt információkat szállítani Sabinnak az ellenségrıl, arról, hogy hol tartják a fegyvereket és mik a terveik. Pontosan látta, mennyire álszent a Vadászok öldöklése, és azt akarta, hogy véget érjen a háború. Sabin elıször csapdának hitte Darlát, aki vonzerejével könnyedén lépre csalhatta ıt és harcostársait. De nem így történt, minden átadott információ igaznak bizonyult. Hamarosan egymásba szerettek. Sabin azt akarta, hogy Darla hagyja el a férjét, de a nı nem engedelmeskedett, mert továbbra is segíteni akarta a harcosokat. Sabin utálta magát ezért, de egy része örült a döntésnek, hisz így megmaradt a tégla. Ám a találkozásaik, a szeretkezéseik után Darla egyre kevésbé tőnt boldognak. Egy idı után túlságosan ragaszkodó lett, nyőgös és követelızı, és kétségbeesetten vágyott a kedvességre. Sabin próbálta, istenek, mennyire elszántan próbálta visszaadni Darla önbizalmát, ha kellett, ezerszer elmondta neki, mennyire gyönyörő, milyen bátor és okos. De Darla természetesen kételkedett mindenben, amit Sabin mondott, úgyhogy ezek a próbálkozások nem hoztak változást. Darla csak azután hívta, hogy felvágta az ereit. Sabin nem ért oda idıben. Stefano gyorsabb volt nála, és ezzel megakadályozta, hogy a harcos még egyszer utoljára láthassa a szerelmét. Még a temetésére sem tudott elmenni, mert nem akarta, hogy a Vadászok meglássák. Tizenegy év telt el a halála óta, de a férfi bőntudata olyan erıs és eleven volt, mintha mindez csak tegnap történt volna. Jobb lett volna, ha békén hagyja Darlát. Akkor egy idı után Stefanónak talán elege lesz az állandó üldöztetésbıl és harcból, és lemond a gyızelemrıl. De a nı halála után a bosszúvágy és a vakbuzgóság annyira feltüzelte a Vadászt, hogy Sabinhoz hasonlóan bármire képes lett volna a gyızelemért. 171

Pandora’s TeAm Sabin ezután egyáltalán nem is volt nıvel, messzirıl elkerülte a másik nem társaságát. De Gwennek nem tudott ellenállni. Vajon képes lesz a lány elviselni ıt? Tud majd bánni vele? Legalább egy kicsit? – Sz-szóval? – hebegte Gwen. – Mit akarsz csinálni velem? – Megmosdatlak – válaszolt Sabin, miután elhallgattatta a fejében szorgosan munkálkodó démont. – Nem akarok tiszta lenni – rázta a fejét a lány. – Esküszöm! – Nem érdekel – válaszolt Sabin és elırelépett. Gwen zihálva hátrálni kezdett, újra az ágyra esett és egész addig mászott hátrafelé, míg válla a fejtámlának nem ütközött. – Nem akarom, Sabin. – Dehogynem. Csak félsz. – Igazad van. Mi lesz, ha megöllek? – Évezredek óta harcolok Vadászokkal. Mi nekem egyetlen árva hárpia? – hazudta Sabin vakmerıen. Valójában azonban fogalma sem volt, mit tenne Gwen, és hogyan reagálna ı, vagy mi történne, ha tényleg harcolniuk kellene egymással. De kész volt kockáztatni. Gwen tekintetében forró vágy csillant meg. – Komolyan azt hiszed, képes lennél szembeszállni egy hárpiával? Sabin felmászott az ágyra, minimálisra akarta csökkenteni a kettejük között lévı győlölt távolságot. – Remélem, hogy ez soha nem következik be. De ha mégis, akkor majd úgyis megtudjuk. – Nem, ez nem elég jó válasz – mondta Gwen és lábát a közeledı Sabin mellkasának támasztotta, el akarta taszítani, de az érintés csak még jobban felkorbácsolta vágyait. Sabin átfogta Gwen lábfejét és közelebb húzta magához a lányt. – Csak akkor tudhatjuk meg, ha kipróbáljuk. Egy könnycsepp jelent meg Gwen szeme sarkában majd legördült az arcán. Sabin mellkasa összeszorult. – Kérlek – suttogta megtörten -, képtelen lennék azzal a tudattal tovább élni, hogy bántottalak. 172

Pandora’s TeAm Ne hátrálj meg. – Ahogy mondtam, csak egyféleképpen gyızıdhetünk meg róla, hogy el tudom-e viselni, ami belıled jön, és tudok-e vele bánni – mondta Sabin, megkeményítette szívét és nem törıdött a lány könnyeivel. Ezt kellett tennie. Gwenért, saját magáért, a békéért. Meg kellett jelölnie Gwent. Tudta, valójában a lány is akarja, még akkor is, ha nem vallja be. És amilyen elszánt harcos volt Sabin, azt is tudta, hogy végig fogja csinálni, akármi történjék is.

173

Pandora’s TeAm

TIZENKETTEDIK FEJEZET Gwen hihetetlennek találta a történteket. A férfi, akit megcsókolt, akirıl álmodozott, akit pokolian kívánt, és akire támaszkodott, a védelmezıje, a férfi, akire nem szabadott volna vágynia, mégis vágyott rá, levetkıztette ıt, mit sem törıdve kiáltozásával, ellenkezésével, vad rugdosásával, és becipelte a zuhanyzóba, majd mögé furakodott. Gwen majd felrobbant az idegességtıl, mégsem változott Hárpiává. Elıször megrémült, aztán ideges lett, végül izgatott. Mindegyik érzés néhány percig tartott csupán, de olyan intenzívek voltak, hogy Gwen valósággal beleremegett. Miért nem bántotta Sabint? Talán mert a férfi nem viselkedett fenyegetıen? Vagy talán mert a Hárpia szerette az érintést, legalább annyira mint Gwen, és mindegy volt neki, kitıl és hogyan kapja meg? A gız sőrő felhıként vette körül meztelen testüket, a víz forró zuhatagként omlott alá, így kényeztette Gwen formás testét. A lánynak rég volt ilyen fantasztikus élményben része, és gyönyörét csak fokozta a mögötte álló pucér férfi, az ırzıje, aki a fülkébe vitte és nem engedte ki onnan. Soha nem akart volna egy démonnal összejönni, legyen akármilyen izgató is a férfi. Vagy mégis? Egyáltalán nincs szüksége még több bonyodalomra. Vagy igen? Miért nem képes dönteni? A démon most még csak nem is háborgatja, szóval erre nem hivatkozhat. 174

Pandora’s TeAm Gwen a dereka köré fonta karját. Nem is próbálta eltakarni mellét vagy a szır buja háromszögét a lába között. Mit izgassa magát miatta? Sabin úgyis erısebb nála, és pillanatok alatt lefejti a kezét bárhonnan, ha úgy akarja. És Gwen egy része meg akarta mutatni magát, azt akarta, hogy Sabin vágyjon rá. De... – Tudatában vagy annak, hogy másnap mindezt megbánhatod, amikor csak bırcafatok és széttépett belsı szervek foszlányai maradnak belıled? – kérdezte. Forró, nedves és szappanos kéz érintette meg a vállát, majd érzékien masszírozni kezdte. – Olyan a bıröd, mint a selyem. Kétlem, hogy bármit is megbánnék – válaszolt Sabin rekedtes, kábult hangon. Mmmm, még! A lány izmai ellazultak, fejét hátraejtette, és a férfi nyakának támasztotta. Állj! Ne hagyd el magad! Harcolj ellene! Gwen próbálta, keservesen próbálta, de a teste nem engedelmeskedett az agyának. Sabin túl jól csinálta, átkozottul jól. Kíváncsi vagyok, szépnek talál-e. Vagy rondának? Gwen egy pillanat alatt magához tért, ahogy meghallotta Kétséget: a kis dög el akarja bizonytalanítani és fájdalmat akar okozni neki. A démon hangszíne markánsan különbözött Gwen saját, belsı hangjától. A lány állkapcsa fájdalmasan összeszorult, a Hárpia vijjogva próbálta előzni a hívatlan betolakodót. – Nem tudnád lakat alatt tartani a kis barátodat? Nagyon idegesítı. – Hőha, valakinek felvágták a nyelvét! Ez tetszik! De a démon aligha a barátom – válaszolt Sabin, közben szorgos hüvelykujjai a lány kulcscsontjához értek. A férfi kissé elırehajolt, szájával majdnem megérintette Gwen fülét, forró lehelete a lány nyakát simogatta. – Nem akarok témát váltani, de mondtam már, mennyire szép vagy? Gwen nagyot nyelt, nem tudta, mit válaszolhatna. Egy része el akarta csábítani a férfit, a másik része pedig elüldözte volna, még mielıtt elfelejti, pontosan miért is nem szabad kikezdenie vele. 175

Pandora’s TeAm Sabin megtestesítette mindazt, amit Gwen győlölt: a sötétséget, az erıszakot, a káoszt. És ami még ennél is aggasztóbb: a férfi ıt akarta fegyverként bevetni az ellenségeivel szemben. A Vadászok legyızésénél semmi sem volt fontosabb számára, még egy nı iránt érzett szerelem sem. – Akkor nekikezdek, rendben? – mondta Sabin, majd elengedte a lányt. Gwen majdnem felnyögött, de még idıben összeszorította ajkait. Az érzéki ujjak most a hajába túrtak, belemasszírozták a sampont. Gwent körültáncolta a férfiból áradó citromillat és a gyönyörtıl lehunyta a szemét. Nem csoda, hogy mindig is olyan étvágygerjesztınek találta Sabint. – A Hárpia elıtör belıled, ha félsz. De mi történik, ha izgatott vagy? Vagy ha orgazmusod van? Micsoda nyers és személyes kérdés! De pont jókor hangzott el. Mivel tulajdonképpen anyaszült meztelenek voltak, Gwen nem bánta, hogy errıl beszélnek. – N-néha olyankor is elı akar bújni, meg akarja mutatni magát. De óvatos vagyok és megpróbálom mindig megállítani. – Soha ne fogd vissza, ha velem vagy – mondta Sabin, és gyorsan témát is váltott mielıtt Gwen válaszolhatott volna: – Williamtıl tudod, milyen démon lakik bennem. – Elıretolta a csípıjét, férfiassága végigsimította Gwen gerincének alsó ívét. Vajon véletlen volt? – A múltamról is beszéltek? Gwen megborzongott. – Úgy érted, elmondta-e, hogy hátba szúrtad a barátodat? Nem, errıl nem beszélt. Sabin körmei a lány fejbırébe mélyedtek, Gwennek a fájdalomtól elakadt a lélegzete, erre a férfi gyorsan elengedte. – Bocsáss meg – motyogta. A fenébe! Muszáj mindig a legrosszabbkor elejtenie a csípıs megjegyzéseit? Hamarosan valaki – például Sabin – megelégeli és megpróbálja kivágni azt az éles nyelvét. Egyébként sem lenne nehéz teljesen elfojtani ezt az oldalát, hiszen egészen eddig így 176

Pandora’s TeAm élt. De most, életében elıször, ellenállást érzett a mellkasában a gondolatra. Ha nem lenne ilyen szánalmas bıgı masina, és nem félne annyira az emberek reakciójától, végre önmaga lehetne. Önmaga. Tudja egyáltalán, mit jelent ez? – Dugd a fejed a zuhany alá – mondta Sabin gorombán, és meg sem várta, hogy Gwen engedelmeskedjen, hanem megragadta a nyakát és a forró vízzuhatag alá tolta a fejét. A lány szájába szappanos víz fröccsent, amitıl önkéntelenül köpködni kezdett. – Csukd be a szemed, különben... – Ó, ó, ó – kiáltott Gwen, miközben szorosan összepréselte szemhéját. – ...csípni fogja a szappan – nevetett fel Sabin. Gwen megdörzsölte a szemét. Akarata ellenére nagyon zavarta Sabin furcsa viselkedése. İrülten féltékeny volt Williamre, igaz, ennek az érzésnek legalább volt értelme. Aztán miközben Gwent vetkıztette, vágyakozó tekintete szinte perzselte a lány bırét. Mindez semmivel össze nem hasonlítható gyönyört ígért. Ezek után miért nem próbálkozott be nála? Minden érzékiséget nélkülözı, száraz mozdulatokkal szappanozta be testét tetıtıl talpig, keze megállás nélkül simította meg a lány mellét, a kemény mellbimbókat, majd a lába közét. Akármilyen gyakorlatiasnak is tőnt a férfi érintése, Gwent felizgatta, remegve és fájón vágyakozott a folytatásra. – Egyedül is meg tudok mosakodni – motyogta. – Tegnap megtehetted volna. Vagy tegnapelıtt. Sıt, ma reggel is. De nem használtad ki az alkalmat – mondta Sabin és megint elıre mozdult, ágaskodó szerszáma finoman Gwen hátához ért. – Miért nem? Gwen összeszorította ajkát, szinte forrt a vére. Semmi oka nem volt válaszolni Sabinnak, úgyis rájön magától pillanatokon belül. Az igazat megvallva rettentı kíváncsi volt, hogyan reagál majd. 177

Pandora’s TeAm A férfi már bevallotta, hogy szépnek találja. Mit fog szólni, ha meglátja a mocsok alatt rejtızı igazi bırszínét? Kezdeményez végre? Mikor befejezte a mosdatást és az öblítést, Sabinnak elállt a lélegzete, és szinte megmerevedett a döbbenettıl. Gwen testében szétáradt a forróság. Végre észrevette! – A bıröd... – Próbáltalak figyelmeztetni. – Hát, jobban is próbálhattad volna – mondta Sabin és körbeforgatta Gwent. Fürge tekintete ide-oda cikázott a lány bırén, majd egy idı után megnyugodva, de ugyanolyan érdeklıdéssel szemlélte a testét. Gwen a reakciót látva jött rá, milyen nagyot tévedett: Sabin egyáltalán nem tárgyilagosan viszonyult hozzá. A férfi szeme világított, tekintete perzselt, mint a tőz, ajkát vékony csíkká préselte össze a visszafojtott vágy. – A bıröd... – mondta újra. Gwennek nem kellett tükörbe néznie, a nélkül is tudta: a koszrétegtıl megszabadított bıre ragyog, áttetszı fény veszi körül és a teste úgy fest, akár egy frissen csiszolt drágakı. Sabin révülten, bizonytalanul felé nyúlt. Ujjai végigsimították a lány állkapcsának vonalát, aztán a nyakát, majd a mellek között a hasa felé indultak. Gwen nem hátrált meg. Nem, inkább elıre lépett. Közelebb. Még többet akart. Képtelen volt megálljt parancsolni vágyainak. Egész teste lúdbırözött, ebben a pillanatban esze ágában sem volt ellenállni Sabinnak. – Selymes, meleg és ragyogó – suttogta Sabin áhítattal. – Miért rejted el? – összeszorította a fogát, az arcán tükrözıdı csodálat Gwen szeme láttára változott át haraggá. – A férfiak állandóan meg akarnak érinteni, ugye? Gwennek akkora gombóc nıtt a torkában, hogy meg sem tudott szólalni. Bólintott. Mire készül Sabin? Mit fog mondani? A 178

Pandora’s TeAm férfi gyorsabban változtatta a hangulatát, mint bárki, akivel Gwen valaha találkozott. Érints meg! De Sabin inkább további kérdésekkel állt elı. – A testvéreidnek is ilyen a bıre? – Igen. – Minden hárpiának? – Igen – ismételte Gwen, remélte ezzel vége a kérdezısködésnek. – Hívtad már ıket? Nem, ez még hátra van. – Még nem. – Azonnal felhívod ıket, amint kiléptünk a zuhanyzóból. Azt akarom, hogy itt legyenek. Még ezen a héten. Gwennek leesett az álla a döbbenettıl. Itt áll a férfi elıtt meztelenül, bıre nem is lehetne csábítóbb, és erre Sabin a nıvéreirıl akar beszélgetni? Ráadásul találkozni akar velük? Miért...? Gyorsan rájött a válaszra, és meglepettsége is pillanatok alatt szertefoszlott. Hát persze, hogy ide akarja ıket hívni, hiszen a nıvéreit is felhasználhatná a háborúban. Vagy talán egy egész háremnyi hárpiát akar magának. Gwen mellkasát valami sőrő feketeség öntötte el. Valami mérgezı. Körmei megnyúltak, fogai kiélesedtek, a Hárpia haragra gerjedt. Gwen látótere vörösben izzott. – Mérges lettél – pislogott zavartan Sabin. – Miért? – Nem vagyok mérges – megöllek, ha valamelyikükkel is ágyba akarsz bújni. – Olyan erısen szorítasz, hogy vérzik a tenyerem. Sabin se ideges, se ijedt nem volt, amit Gwen észre is vett, de ahhoz túlságosan fel volt dúlva, hogy felfogja, mekkora bátorság kellett mindehhez. – Le akarsz feküdni a nıvéreimmel? – vicsorgott. Vicsorgott? İ, a Félénk Gwendolyn? – Dehogy! Azt akarom, hogy a barátaim feküdjenek le velük – forgatta a szemét Sabin. 179

Pandora’s TeAm Most már ketten pislogtak értetlenül. Vagy úgy! Gwen mérge olyan gyorsan párolgott el, ahogy jött, és csak a legédesebb gyönyör maradt a helyén. Ha a nıvérei lefoglalják Sabin barátait, akkor ıt bizonyára mindenki békén hagyja. Sabin ennyire megszállottan magának akarja ıt? – Féltékeny voltál? – kérdezte Sabin, mintha a lehetıség izgalommal töltené el. – Nem, természetesen nem – mondta Gwen. Sabinnak semmi köze az igazsághoz, hiszen akár ı ellene is fordíthatja az információt. Most a hazugság sokkal inkább kapóra jött: – Csak Tysonra gondoltam, arra, milyen jó volna vele lenni. Sabinnak összeszőkült a szeme, de sőrő pillái függönyén át is látszott a barna írisze körül izzó karmazsinvörös. – Nem gondolsz rá, megértetted? Megtiltom. – Én... rendben – válaszolt a lány, nem tudta mi mást mondhatna. Sabin soha nem látszott még vérszomjasabbnak. Vajon Gwent miért nem ijesztette meg a dühödt reakció? Akármilyen bizonytalan is volt a válasz, láthatólag megnyugtatta a harcost. – Már eldöntöttem: megjelöllek – mondta elszántan. Olyan hideg és határozott elszántsággal, melyen még a legélesebb penge sem lenne képes csorbát ejteni. – A tested... – tekintetét végigfuttatta Gwenen – Az istenekre esküszöm, megjelöllek, ha kell mindennap! Csak rám fogsz gondolni, mindig! – M-mit értesz azon, hogy megjelölni? – Meg akarta sebesíteni? Megbüntetni? Gwen erre már képes volt hátrálni. Mindennap? Mit jelentsen ez? Mégis, mennyit kell kibírnia? Sabin elırenyúlt, megmarkolta Gwen csuklóját és újra magához húzta. – Belemélyesztem a fogamat abba a gyönyörőséges bırödbe, gyengéden, de elég erısen ahhoz, hogy nyoma legyen. Gwen félelme ismét szertefoszlott, és csak az ırült boldogság fehéren izzó hullámai maradtak. Olyan rég volt már, amikor egy 180

Pandora’s TeAm ennyire kívánatos férfi tartotta a karjaiban és úgy bánt vele, mintha különlegesen értékes lenne. – Akarod? – kérdezte Sabin gyengéden. Akarta? Hogy a pokolba ne! Nem tudta pontosan, ki ı, abban azonban tökéletesen biztos volt, hogy ırülten kívánja a férfit. Megengedheti magának? Logikus magyarázaton törte a fejét. Sabin erıs volt, halhatatlan, és azt állította, képes kezelni Gwen reakcióit. Gwen is elég erıs volt ahhoz, hogy élvezze Sabin társaságát, mégis megtartsa a kettejük közötti távolságot. Legalábbis ezt remélte. A „jelölés” távol tartja a többi harcost. És néha a Hárpiának sem árt megadni, amire vágyik, hiszen a bestia akkor egy darabig békén hagyja Gwent. Logikus magyarázat, kész. Mielıtt még kimondhatta volna a választ, Sabin orrlyukai kitágultak, mintha megcsapta volna a lány kínzó vágyának szaga. – Aki csak hozzád nyúl, halott. Képes lenne bántani a barátait ıérte? Istenem, Gwen már a gondolattól majdnem elolvadt. Lassan elırehúzta a lányt, míg kemény mellbimbói izmos mellkasához nem értek. Felnyögött a gyönyörőségtıl. – A démonod... – Ne aggódj, rövid pórázon lesz. Most pedig válaszolj. Gwennek nem kellett gondolkodnia. – Akarom – suttogta. Nagyot nyelt, karját Sabin nyakára fonta, nedves testét a férfiéhoz szorította. – És ne aggódj, visszafogom magam. – Ne, kérlek ne – mondta Sabin, és Gwenhez hajolt, szájával birtokba vette a lány ajkait. Nem az a gyengéd, egyoldalú csók volt ez, mint amilyent a repülın váltottak, hanem vad, mindent felemésztı és nyers. A harcos nyelve mélyen és keményen nyomult a lány szájába, viszonzást követelve. Gwen visszacsókolt, képtelen lett volna másként tenni. Egyik kezével a harcos sötét, 181

Pandora’s TeAm selymes haját simogatta, a másikkal a férfi hátába markolt, elhelyezve rajta saját „jeleit”. Ne hagyd el magad teljesen! – futott át a figyelmeztetés az agyán. Élvezd, de ne vessz el az élvezetben. A Hárpia dorombolt, élvezte az eseményeket, még többet és többet akart. De a dorombolás abban a pillanatban morgássá változott, amikor Gwen megpróbálta visszafogni magát. Elég volt, ha lelassította a lélegzetét, és nyugalomra kényszerítette a testét, vagy ha csak befogadta és élvezte Sabin érintését, de semmit nem tett. Még, még, még! – üvöltött a benne lakozó bestia. Sabin megragadta Gwen állát és oldalra döntötte a fejét, mire a lány ajkai még szélesebbre nyíltak. A férfi szorosan tartotta, nem engedte, hogy egy kicsit is eltávolodjon, majd olyan erıvel döfte nyelvét újra Gwen szájába, hogy fogaik összekoccantak. A lány felnyögött, de Sabin ugyanazzal a vadsággal folytatta. Egészen addig csókolta, míg Gwen újra szinte magán kívül volt, zihált és remegett, a férfihoz dörzsölte testét, sóhajtozott és nyögött, és még többet akart, ugyanúgy, ahogy a Hárpia. Másodszor – vagy harmadszor? – is megpróbálta eltávolítani magát a férfitól, lenyugtatni a testét, hogy ne veszítse el teljesen a kontrollt és ne gabalyodjon bele teljesen a férfi hálójába. – Ne, ne csináld ez! Maradj velem! – Nem, én... – Csak élvezz! Gondolkodni késıbb is ráérsz. Sabin lassan a csempéhez szorította Gwent, a lánynak a hővös fal érintésétıl felgyorsult a lélegzete. Sabin szája újra ajkára tapadt és elnyelte a sóhajokat, mohón és követelızın fogadott mindent, amit csak a lány adni tudott. A zuhanyrózsából csobogó víz még mindig a csempét verdeste mögöttük. Sabin egyik kezével átfogta a lány mindkét csuklóját és a falhoz szorította a feje fölött, míg másik kezével a mellét markolta és ujjaival izgatta a mellbimbóját. Gwennek megremegett a gyomra és elgyengült a térde, talán el is esett 182

Pandora’s TeAm volna, de Sabin a lába közé nyomta combját, így tartva a gyönyörő, törékeny testet. Gwen csiklója Sabin térdének durva bıréhez dörzsölıdött, és ettıl a lány még inkább elgyengült. – Ez tetszik? – Igen – Semmi értelme nem volt hazudni, hiszen teste reakcióit nem rejthette el. Sabin ujjai lefelé barangoltak a testén és apró köröket tettek Gwen köldöke körül. A lány Sabin combjához dörzsölte magát miközben hevesen zihált és nyögdécselt. Még, még, még! A Hárpia kiáltásai összekeveredtek a saját hangjával, végül egyetlen üvöltéssé olvadtak össze a fejében. – Most pedig megharaplak. Sabin nem várt válaszra, fogait a lány nyakának lágy húsába mélyesztette. Ezzel egy idıben combját kivette a lány lába közül és a kezével nyúlt oda. Két ujja beléhatolt, mélyen, csodálatosan mélyen. – Sabin! – Istenek! Milyen forró vagy és feszes! – Mindjárt... nem tudok... nem szabadna... Már most hihetetlen közel volt, pedig Sabin még csak két ujjával kényeztette. – Engedd el magad, nem lesz semmi baj! Esküszöm! Mi lesz ha... mi lesz, ha a Hárpia... a pokolba is! Gondolatai töredezetté váltak, az agya csak a szorgosan kibe mozgó érzéki ujjak okozta gyönyörre tudott koncentrálni. – Élvezz – súgta Sabin, hüvelykujjával Gwen klitoriszát kezdte kényeztetni, és innentıl nem volt megállás. Gwen sikítva elélvezett, remegı testét Sabinéhoz szorította és addig harapta a férfi nyakát, míg vért nem ízlelt. Sabin megragadta a görcsösen remegı Gwen csípıjét, magához húzta és kemény szerszámával megérintette a lány szeméremajkát. Nem hatolt be, csak simogatta, de ez is pokolian 183

Pandora’s TeAm izgató volt. Gwen zihálva a férfi hátába vájta a körmeit, mélyen, míg ki nem serkent a vér. Sabin felszisszent, újra Gwenhez nyomta magát és megint felszisszent. A lány imádta ezt a hangot. Újra és újra hallani akarta. Hamarosan magától mozdult elıre, teste félúton találkozott a férfiéval, teljes erejével nekifeszült, éles fogait újra a férfi húsába mártotta, nyelvét hamarosan számtalan vércsepp pöttyözte. – Ez az – nyögte Sabin – ez hihetetlen jó. Annyira jó veled, pokolian jó! – dadogta. A szavak észhez térítették Gwent, eszébe jutott, hol is van és kivel szeretkezik éppen. – Nem akartam ennyire messzire menni. Nem szabadott volna. De mindjárt elélvezek! Tudom. Nem szabadna ennyire jónak lennie, ez nem helyes! Sabin újra megcsókolta, nyelvét szenvedélyesen Gwen szájába nyomta, majd forró magja a lány hasára lövellt. A férfi egész testében remegett, és Gwen élvezete újra a tetıfokára hágott, Sabin gyönyörének puszta gondolatától. Lihegve és nyögdécselve feszültek egymásnak. Végül Gwen a férfi karjaiba omlott. Megdöbbentette, mennyire elveszítette a kontrollt. Megdöbbentette, milyen mennyei élvezetben volt része, noha nem is feküdtek le egymással. Megdöbbentette, hogy a Hárpia nem vált gonosszá, hanem még többet akart. De legjobban azon csodálkozott, hogy két ilyen intenzív orgazmus után azonnal újabbakat követelt!

184

Pandora’s TeAm

TIZENHARMADIK FEJEZET Sabin a karjaiban vitte Gwent a hatalmas ágyhoz, lefektette, majd szorosan magához ölelte. Egyikük sem szólt, a szoba egyetlen ablakán át csendben figyelték hogyan váltja fel az éjszaka csillagait a hajnal. Meztelenül, egymásba fonódva feküdtek, feszülten, saját gondolataikba mélyedve. – Mégsem a földön alszol? – kérdezte Gwen, megtörve végre a csendet. – Tulajdonképpen nem aludtam el, vagyis gyakorlatilag álltam a szavam. – Ez igaz. A rövid beszélgetés után újra csend vette körül ıket, és továbbra sem szenderedett el egyikük sem. Sabin azt várta, hogy Gwen gyorsan álomba zuhan majd, hiszen karikásak voltak a szemei és ásítozott is, de a lány megint meglepte: végig ébren maradt, akkor is, amikor úgy tőnt egy-egy pillanatra, mintha aludna. A férfi pontosan tudta, ı miért nem képes megnyugodni: a démon tombolt a fejében elszántan és kétségbeesetten, a lányt akarta megkaparintani és aztán bántani. Ugyanúgy, ahogy az összes többi nıt, azokat, akik emiatt vagy elhagyták Sabint, vagy végeztek magukkal. Kétségekkel akarta megtölteni a gondolatait, hogy Gwen mindent megkérdıjelezzen, ami csak történt köztük. El kellene mennem innen, mielıtt bármi ilyesmi kezdıdik. Abban a pillanatban, hogy Sabin erre gondolt, egész lényét üvöltı tiltakozás járta át, és olyan élesen, oly fájdalmasan mart a férfiba, 185

Pandora’s TeAm mintha fogai lennének. Egyszerre minden eszébe jutott, amiért maradnia kellene. Egy: Paris akármikor keresheti Sabint, és eközben véletlenül összefuthat Gwennel, akit nyilván elcsábítana, hiszen Paráznaság sohasem tud ellenállni az ilyen helyzeteknek. Kettı: bármikor kiszabadulhat egy Vadász a pincébıl, és elrabolhatja Gwent. Három: Gwen bármikor megbánhatja, ami a zuhanyzóban történt, és elmehet magától. Mind kiváló ok a maradásra. De Sabin végül nem ezek miatt fészkelte be magát még jobban a pihe-puha ágyba. Hanem mert Gwen teste hívogatóan lágy és meleg volt és csábító citromillat áradt belıle, a férfi kedvence. Ráadásul buján és édesen sóhajtozott, amivel kis híján megırjítette Sabint. Máris újra kívánta a lányt. Egészen a magáévá akarta tenni. Elıször gyengéden belesüllyedne, majd ütemesen, aztán egyre durvábban, nyersen folytatná. Egymásnak feszülı testük soha véget nem érı ritmusban olvadna eggyé. Nı nem izgatta még fel ennyire, senki sem tőnt még ilyen finomnak és fenségesnek, egyik szeretıjének a teste sem passzolt ennyire tökéletesen az övéhez, mint Gwené. Senki nem ölelte magához ilyen követelızıen és féktelenül, nem harapta meg és szívta ki a vérét, és ı egyiktıl sem akart még ilyen kétségbeesetten többet és többet. Nem történt meg minden közöttük, mégis mindketten kielégültek. Sabin azonban sejtette, hogy egyikük sem elégszik meg ennyivel, és igaza is lett. Mindennél édesebb volt hallani Gwen kéjes sikolyait. És a bıre... Egyszer megpillantotta, és aztán újra és újra oda kellett néznie. Szinte fájdalmasnak tetszett másfele tekinteni, azonnal sürgetı vágy kínozta, hogy újra a lányra pillantson. Valószínőleg győlöl, és semmit nem akar már tıled. Nem csodálkoznék, ha a halandó pasija járt volna végig a fejében, amíg te csókolgattad, és azért ölelt annyira szenvedélyesen. Hiszen mondta is elıtte, hogy rá gondol! Biztosan még mindig ıt akarja, és nem téged. 186

Pandora’s TeAm Sabin még erısebben szorította magához Gwent, szinte megfojtotta az ölelésével, mire a lány fájdalmasan szusszant egyet. A férfi automatikusan lazított karja szorításán és elhallgattatta a fejében rikácsoló démont. Gwen egy pillanatig sem gondolt a volt barátjára, eszébe sem jutott a múlt, ebben a férfi biztos volt, és sem Kétség ügyködése, sem Gwen korábbi szavai nem tudták volna meggyızni az ellenkezıjérıl. Egyedül Sabin neve visszhangzott a lány fejében. A kételyeket csak a démon suttogta a fülébe, végezte a dolgát, minden alkalmat megragadott a támadásra, ezért Sabinnál is próbálkozott. Szerencsére Gwen is könnyen meg tudta különböztetni Kétség hangját a saját bizonytalanságától, ugyanúgy, ahogy Sabin. – Muszáj úgy tennünk, mintha nyugodt és boldog szerelmespár lennénk? – törte meg újra a csendet Gwen. Sabin felsóhajtott, az orrából kiáramló levegı megtáncoltatta Gwen fürtjeit, vörös hajszálak csiklandozták a mellkasát. Bárcsak egyszerő szerelmespár lehetnének és egyszerően élvezhetnék egymás társaságát, Démon nélkül, Hárpia nélkül, háború nélkül. Sabin pislogott meglepettségében. Ez a gondolat egyáltalán nem rá vallott! Több ezer év telt el úgy, hogy nem akart más lenni, mint aki volt: egy halhatatlan harcos. Hatalmas, rendkívüli és örökkévaló. Igen, elkövetett néhány hibát, például segített az Alvilág Urainak ellopni Pandóra szelencéjét. És igen, ezért kirúgták a mennybıl, és azóta folyamatosan kínozta ıt a benne lakozó démon. De Sabin megérdemelte a büntetést, és ezért elfogadta a szenvedést, teljes lényével vállalta a kínokat. A megpróbáltatásoktól megerısödött, erısebb volt, mint valaha Zeusz szolgálatában. Miért vágyott mégis most valami egészen másra? – Nem, nem kell úgy tennünk. Akár beszélgethetnénk is. És ezen azt értem, hogy én kérdezek és te válaszolsz. Kezdhetjük? Soha nem alszol. Miért? 187

Pandora’s TeAm – Már megint parancsolgatsz! – motyogta Gwen dühösen. – Csak hogy tudd, egyáltalán nincs szükségem alvásra – mondta, majd egy a mozdulattal, melyre talán már órák óta várt, a hátára gördült, el Sabintól, így már csak a válla ért a férfihoz. Sabinnak már korábban feltőnt, mennyire szereti a Hárpia az érintést, és mindig a lehetı legtöbbet akarja. Mi változhatott meg? Mindegy is, gondolta egy pillanattal késıbb. Darla után megfogadta, hogy távol tartja magát azoktól a nıktıl, akiket vonzónak talál. Tizenegy évig tartotta is ehhez magát. Gwen a hirtelen visszahúzódással most eszébe juttatta mindezt. Enyhe szorítást érzett a mellkasában, idegesítette, hogy a lány jobban észnél volt, mint ı. – Visszautasítottad az ételt, pedig éhes voltál. Nem akartál zuhanyozni, pedig koszos voltál. Nem hiszem el, hogy a testednek – ennek a ragyogó, gyönyörő testednek – nem kell a pihenés. Azért mondja ezt, mert úgy festesz, mint egy élıhalott? Mert fáradtnak, elcsigázottnak, nyúzottnak nézel ki? Sabin szinte hallotta, ahogy a gúnyos mondat elhagyja elméjét és Gwent veszi célba, de képtelen volt megállítani. Egy pillanat múlva a lány felcsattant: – Rohadt egy démonod van! – Igen. – Te meg jobb lesz, ha befogod végre, te aljas kis szarcsimbók! Figyelmeztettelek! Emlékszel még a dobozra? Súlyos csönd telepedett rájuk, majd a démon morogva visszavonult. – Nos? – suttogott Gwen. – Igaz? Hogy úgy festesz, mint egy élıhalott? Aligha! – Te vagy a legszebb nı, akit valaha láttam – búgta Sabin, és igazat mondott. Még az sem zavarta, hogy pontosan úgy hangzottak szavai, mint Lucien szerelmes kis kedvességei, melyekkel valósággal elárasztotta Anját. Sabin régebben megvetette az ilyesmit, a bókok hallatán rendszerint csak a szemét forgatta. 188

Pandora’s TeAm – Nem hiszek neked – jelentette ki Gwen, az oldalára fordult és arcát a kézfejére támasztva Sabinra nézett. – Hogyan is mondhatnál mást! Hiszen muszáj így felelned! – Igen, mert igazi úriember vagyok – válaszolt a férfi szárazon, és ı is az oldalára fordult, a tekintetük összetalálkozott. Gwen arcát gyönyörő vörös hullámok keretezték, haja finom vonalú vállára omlott, ragyogó bıre visszatükrözte az élénk árnyalatot, amitıl a lány egész teste gyönyörőséges színben pompázott. – Szóval szerinted kijelenthetjük, hogy én mindig udvarias vagyok, soha nem akarok senkit megbántani, és kegyes hazugságokkal élek, mivel szeretem, ha az emberek körülöttem jól érezik magukat? Ó, és ha véletlenül mégis összeütközésbe kerülnék valakivel, szándékosan természetesen sosem tennék ilyent, akkor képtelen lennék erıszakkal rávenni arra, amit akarok? Az érzéki ajkak halvány félmosolyra húzódtak. Az ajkak, melyeket Sabin nemrég még csókolt, szopogatott és harapdált. A lány íriszének meleg árnyalatai örvényleni kezdtek a szemében, és ez kábulatba ejtette Sabint, valósággal beleveszett az igézı tekintetbe. Gwen derős arca láttán azonnal és akaratlanul megkeményedett a szerszáma, és Sabin mérhetetlen hálás volt, hogy alul takaró borítja. Elvileg nem Gwen a veszélyes fél ebben a kapcsolatban, tőnıdött sötéten. Ez nem kapcsolat, zendített rá a túlélési ösztöne. Nem hagyhatja, hogy az egész több legyen egyszerő üzleti tranzakciónál. Ráveszi a lányt a harcra, mindeközben megvédi a barátaitól, és mikor vége lesz a háborúnak, végre kiőzheti ıt a gondolataiból és a vágyaiból. – Az talán nem érdekel, hogyan éreznek mások, de rám szükséged van a céljaidhoz. Azért kedveskedsz nekem, mert meg akarsz nyerni. – Mindenképp harcolni fogsz a Vadászok ellen, akkor is, ha nem hízelgek – mondta Sabin, próbálta a legmagabiztosabb hangszínét elıvenni. Egyáltalán nem volt magabiztos, de muszáj 189

Pandora’s TeAm volt hinnie ebben. – Hiszen már megígérted, hogy segítesz, vagy nem emlékszel? Kétség megunta a semmittevést és kitőnı alkalom kínálkozott a támadásra. Hiszen a vér látványától is majd elájul! Segíteni a harcban? Aligha lenne képes rá! – Képes vagy rá! – állította Sabin, egyszerre próbálta meggyızni a démont és önmagát. – Szívesen segítek az adminisztratív dolgokban. Vállalom az interneten való kutakodást, a papírmunkát. Ha feljegyzéseket akarsz a... gyilkolászásról, azt is nyugodtam rám bízhatod. Még a kincsek keresésében is tudok segíteni. Korábban is ilyesmiket csináltam, mielıtt elraboltak volna. Egy irodában dolgoztam, jegyzeteket készítettem, adatokat ellenıriztem és hasonlók. Baromi jó voltam benne! Gwen szavaiból büszkeség sugárzott. Vajon a munkájára volt ilyen büszke, vagy arra, hogy ilyen szépen beilleszkedett a hétköznapi emberek közé, a szürke mindennapokba? – És szeretted ezt a munkát? – kérdezte Sabin. – Persze! – Nem unatkoztál? – De igazából az érdekelte, hogyan bírta a Hárpia elviselni ezt a monotonitást? Sabin úgy gondolt Gwen sötét oldalára, mint a sajátjára: hajtóerınek tartotta, átoknak, egyfajta kórnak, mely ugyanakkor szerves része a személyiségüknek, izgalomra és veszélyre vágyik, és pokollá tudja tenni az életüket, ha nem törıdnek vele eleget. – Hát, egy kicsit – vallotta be Gwen, és ujjára csavart egy hajtincset. Sabin majdnem fölnevetett. Fogadni mert volna, hogy Gwen halálra unta magát. – Megfizetem a segítséget – mondta, mert eszébe jutottak Anja szavai a hárpiákról, akik csak olyan ételt képesek megemészteni, amit maguk loptak, vagy amiért megdolgoztak. Igaz, hogy eredetileg a harctéren akarta bevetni a 190

Pandora’s TeAm lányt, de egyelıre azt sem bánta, ha a háttérben kutat. – Bármit kérsz, a tiéd. Gwen percekig meg sem szólalt. – Semmi nem jut eszembe. Gondolkoznom kell rajta – nyögte ki végül. – Nincs semmi, amit szeretnél? – Nincs. Gwen tudta, Sabin bármire képes volna a gyızelem érdekében, így ı is akármit kérhet cserébe a segítségért, akár a csillagokat is az égrıl. Mégsem jutott eszébe semmi. Furcsa. A legtöbben egy csillagászati összeget mondtak volna, melybıl aztán a másik fél alkudhat. Sabin elgondolkodott: vajon a Gwen-féle teremtmények mit tartanak értéknek? A pénzt? Az ékszereket? – A testvéreid mibıl élnek? Gwen keskeny csíkká préselte össze ajkát. Mit jelentsen ez? Nem akarja elmondani? Esetleg szégyelli? – Kurvák? – találgatott Sabin, nemcsak azért, mert ki akarta hozni Gwent a sodrából, hanem arra is kíváncsi volt, meddig mehet el, mikor fogja a Hárpia végre a fejét követelni. Gwen felszisszent és pofon vágta Sabint, majd gyorsan vissza is húzta a kezét, mintha maga se hinné el, amit tett. Talán félt, hogy Sabin megtorolja ezt az apró kitörést? Butuska lány! – Megérdemelted a pofont, szóval ne várd, hogy elnézést kérjek. És nem, egyáltalán nem kurvák. – Gyilkosok? Se szisszenés, se pofon, csak egy összeszőkült tekintet. Talált, süllyedt! – Bérgyilkosok – jelentette ki Sabin. Nem is kérdés. Micsoda isteni szerencse! – Igen – mondta Gwen a fogát csikorgatva -, azok. Sabinnak nevetni lett volna kedve! Ha egy hárpia képes egy egész hadsereget elpusztítani, mire képes négy? Rendesen 191

Pandora’s TeAm megfizette volna ıket, hiszen temérdek pénze volt, az ár egyáltalán nem számított. – Szinte hallom, ahogy csikorognak a kerekek az agyadban. – mondta Gwen, és szabad kezével dobolni kezdett a párnán. – De tudod, ık nagyon szeretnek engem, és semmit sem vállalnak el, ha én nem akarom. Most Sabin fürkészte összeszőkült szemmel Gwen arcát. A lány ártatlan arckifejezést vágott, még ha a düh is megvillant egyszer-egyszer a szemében. – Ez fenyegetés akar lenni, kedves? – Annak veszed, aminek akarod. Nem szeretném, hogy a nıvéreim ezekkel az undorító Vadászokkal harcoljanak. – Miért? Te magad nevezted ıket undorítónak. Gonoszak. Ha nem mentlek meg, valahogy biztosan sikerült volna elkábítaniuk, aztán megerıszakoltak volna és elvették volna a csecsemıt. Egyenesen könyörögnöd kéne a testvéreidnek, hogy szálljanak szembe velük! – Már megkínoztad ıket, megkapták a büntetést – mondta Gwen rekedten. – És te ezzel megelégszel? Ha engem valaki bánt, én magam akarom neki visszaadni! Biztos akarok lenni benne, hogy megkapja, ami neki jár. Mondd, kicsit sem volt jó érzés kitépni annak a rohadéknak a... – Oké, rendben, elismerem. De meg kell elégednem azzal, amit ti tettetek velük. Különben egész életemben rájuk vadásznék, halomra öldösném ıket és nem lenne igazi életem – mondta a lány, orrlyukai kitágultak, mellkasa megemelkedett, ahogy beszívta a levegıt. Minden egyes kilégzés föllebbentette a lepedıt testérıl, és kivillantak csábítóan rózsaszín mellbimbói. Sabinnak muszáj volt másfelé néznie, különben képtelen lett volna tovább beszélgetni. Szóval Gwen szerint az ı élete üres? Egyáltalán nem az. Teljes életet él, a pokolba is! – Inkább egész életemben vadászok és gyilkolok, mint hogy eltemessen a félelem – válaszolt ingerülten. 192

Pandora’s TeAm Gwen felemelte a kezét, mintha újra fel akarná pofozni Sabint. Egész testében remegett, a néma düh, mely korábban áradt belıle, mostanra vörösen izzó indulattá fokozódott. Sabin ezúttal elég messzire ment, a Hárpia elıjött, ott volt, Gwen szemében. – Üss meg! – mondta Sabin. Jót tett volna Gwennek, ha megbizonyosodik róla: a férfi nem fog összetörni, attól, ha kicsit kiereszti a Hárpiát. Sabin legalábbis ebben reménykedett. Gwen lassan leeresztette a kezét és a remegése is alább hagyott. Mély levegıt vett és lassan a szeme is visszaszelídült a korábbi állapotába. – Ezt szeretnéd, ugye? Hogy ugyanolyan legyek, mint te. Nos, hiába reménykedsz benne, sohasem fog megtörténni. Mert azt senki nem élné túl. Senki. Még a nıvéreim sem. Sabin megértette a mondat rejtett tartalmát. – Harcoltatok, és megsebesítetted ıket, ugye? – húzta fel a szemöldökét. Gwen kelletlenül bólintott. – Gyerek voltam még, és ık csak játszani akartak velem. De én kitörtem és nagyon csúnyán nekik mentem. – Azt hittem, erısebbek nálad! – Azok. İk képesek befolyásolni a gyilkos indulataikat, képesek irányítani a Hárpiát. Ez az igazi erı. Sabin elgondolkozott, kezét ide-oda járatta sőrő hajában. – Azt hiszem, nekem sem tudna ártani a Hárpia. Én is halhatatlan vagyok, ahogy a nıvéreid, és gyorsan gyógyulok – szólalt meg. Igen, eszébe jutott, amit Gwen a Vadásszal mővelt, élénken élt még benne, milyen átkozottul gyorsan mozgott. Miért gondolta mégis, hogy ı megúszná? Iszonyatos erıvel rendelkezett, több ezer éves tapasztalattal, és olyan elszántsággal, mint nagyon kevesen. Hacsak a fejét nem veszi Gwen, felépül. – Te nem vagy normális – mondta gyorsan a lány, aztán néhány másodperc múlva megdermedt, csak ekkor fogta fel szavai súlyát. 193

Pandora’s TeAm – Akármilyen sértı dolgot is mondasz, soha nem lennék képes bántani téged – mondta Sabin lemondóan és gyengéden. Gwen lassan megnyugodott, de a légkör továbbra is feszült maradt. – Megbántad, ami a zuhanyzóban történt? – szólalt meg újra a férfi. Témát akart váltani, ugyanakkor követelızı kétségeit is szerette volna lecsillapítani. Hiszen Gwen épp az elıbb osztotta meg vele, hogy egyáltalán nem tetszik neki Sabin, és amit csinál. – Igen – válaszolt Gwen, arcán halvány pír jelent meg. Egy pillanatig sem gondolkozott a válaszon, ami komolyan felidegesítette a férfit. – De miért? Hisz élvezted minden egyes percét! Vagy mégsem? Sabin keze ökölbe szorult, izmai megfeszültek. Az az átkozott Kétség! De ezúttal a bizonytalanság Sabin sajátja volt, nem a démon ténykedésének eredménye. – Hát nem volt rossz, azt hiszem – kapta el a tekintetét Gwen. Sabin összeszorította az állkapcsát. Nem volt rossz?! Azt hiszed?! Basszameg! Istenek, bárcsak újra bizonyíthatná neki a képességeit! Most egész testét beborítaná a csókjaival, nyelvével kényeztetné a lába között, érzékien megharapdálná, majd a lüktetı nyílásba mélyesztené az ujjait, míg Gwen a dagadó farkáért nem könyörögne. Ekkor és csakis ekkor hatolna belé, a hasára fordítaná, megragadná a csípıjét, és... Szeretkezne vele. Hiba, hiba, óriási hiba! De megérné, gondolta aztán. Semmi sem állíthatná meg ıt, a lányba élvezne, belelövellné forró magját, mélyen, forrón. Gwen minden egyes percét élvezné és... És aztán megint hallgathatnád, hogy nem volt rossz. Azt hiszi... Kétség felkacagott, ebben a pillanatban szinte hálás volt Gwennek. – Azért a „nem rossz”-nál jobb volt. De ezt majd késıbb megbeszéljük – ugrott fel Sabin az ágyból, a lepedı lecsúszott 194

Pandora’s TeAm izmos testérıl, de láthatólag egy cseppet sem szégyellte magát, meztelenül állta Gwen tekintetét. A lány szégyenlısen a szeme elé kapta a kezét, Sabin-nak azonban úgy tőnt, hogy kukucskál az ujjai között. Szinte égette testét a vágytól főtött, perzselı tekintete. A férfi a szekrényhez ment. Az öltözködést mindig a felfegyverkezéssel kezdte. Ha a tizenöt, a bokájához, csuklójához, derekához és a hátához szíjazott penge túlzott óvatosságnak tőnik, akkor Sabin bizonyára megnyerné a Túlzott Óvatosság versenyt. Farmert vett még föl és A túlvilágon találkozunk feliratú pólót. Gwennek odadobott egy melegítınadrágot és egy sima fehér fölsıt. – Kelj fel és öltözz. – Miért? – Gwen összeborzolódott hajjal felült, és magához vette a ruhadarabokat. – Felhívod a nıvéreidet! – jelentette ki Sabin. Ideje letudni ezt is. – Anja beszélt nekem rólad egy kicsit. Nem kell attól tartanod, hogy megbüntetnek, ha megtudják, hogy hagytad magad elkapni, mert nem engedem nekik. – Sabin nem hagyott idıt Gwennek a válaszra, azonnal folytatta. – Ha végeztél a hívással, lemegyünk enni. És enni fogsz, Gwen. Ez parancs! – Igaz, a lány csak a saját szerzeményét eheti meg, de Sabin már eldöntötte, hogy nem fognak itt ezzel hülyéskedni. Korábban azt tervezte ugyan, hogy ételt hagy szanaszét a szobájában, de most semmi kedve nem volt Gwen kedvére tenni. – Utána összehívom a harcosokat egy megbeszélésre és elmondom nekik mit tudtunk meg a Vadászokról. Te is ott leszel. Most már te is része vagy ennek az egésznek. Gwen arca még mindig rózsaszínben pompázott. – Nem egy vagyok a férfiak közül, akiknek csak úgy parancsolgathatsz. – Ha egy volnál a férfiak közül, most rettentıen szégyellném magam a gondolataim miatt – mondta Sabin, tekintete lesiklott a lány mellére, hasára, buja szırzetére. Majd hirtelen elfordult, 195

Pandora’s TeAm gyorsan mielıtt még rávetné magát, elborítaná csókjaival és magáévá tenné. – Gyerünk, igyekezz! Sokáig csend volt, majd ruhák susogása hallatszott és az ágy rugózása. – Kész vagyok! – sóhajtott fel Gwen, hangja lemondónak tőnt. Sabin megint a lány felé fordult, és a látványtól elállt a lélegzete. A ruha túlságosan nagy volt Gwenre, bıre most tisztán fénylett, és a fehér pamut csak felerısítette a ragyogást. A lány úgy csillogott, akár egy gyöngy, Sabin legszívesebben felfalta volna. De talán egyetlen harapás is elég lesz, gondolta, és kezét elırenyújtva megindult felé. Mi a szart csinálsz? Azonnal térj észhez, te seggfej! A férfi megtorpant, állkapcsát összeszorítva próbálta összeszedni a gondolatait, felidézni, mit is akart korábban. Amikor eszébe jutott, a fiókos szekrényéhez ment, és elıhalászta a mobilját. Volt egy nem fogadott hívása, és üzenete is érkezett. Belépett a menübe. Kane hívta, és az SMS is tıle jött. A harcos a városban töltötte a napot, de meghagyta, hogy ha szükség van rá, hívják, és azonnal otthon terem. Kész csoda, hogy képes volt kétszer egymás után használni a mobilját, és közben nem égette szénné. Sabin miután elolvasta az üzenetet, kilépett a menübıl és Gwenhez hajította a telefont. A lány nem kapta el. – Tárcsázz, kedvesem! – mondta Gwen remegı kézzel emelte föl a készüléket, könnyek szöktek a szemébe. Fogsága egész ideje alatt erre vágyott, hallani akarta a nıvérei hangját. Azonban még mindig ırületesen szégyellte, ami vele történt, és nem akarta, hogy megtudják. – Itt reggel van, vagyis Alaszkában éjszaka – mondta. – Talán várnom kellene. – Tárcsázz – szól rá Sabin könyörtelenül. - De...

196

Pandora’s TeAm – Nem értem a tiltakozásod. Szereted ıket, szeretnéd, ha itt lennének, sıt azt mondtad, csak akkor vagy hajlandó maradni, ha ık is jönnek. – Igen, tudom – ismerte el Gwen, ujjait végigfuttatta a kis fekete készülék világító gombjain. A bőntudata visszatért. Miért nem adott magáról semmi hírt? Miért nem lépett kapcsolatba velük? – Téged hibáztatnak majd a történtek miatt? Meg akarnak büntetni? Mondtam már, hogy azt nem hagyom. – Nem. – Talán. Amit biztosan tudott, az az volt, hogy a nıvérei, Sabin óhajának megfelelıen szíves örömest részt vennének a háborúban. İk is a Vadászok fej ét akarták, tálcán, frissen és nyersen tálalva. De mi lesz, ha megsérülnek Gwen miatt? A lány egész életére meggyőlölné magát, sıt, talán még annál is tovább. – Hívd ıket – szólt Sabin. Gyerünk, szedd össze magad, gondolta Gwen. Felsóhajtott, majd Bianka számát tárcsázta. Hármuk közül ı volt a legkedvesebb. Legkedvesebb, olyan értelemben, hogy ı hajlandó lett volna egy pohár vizet is loccsantani arra, akit épp felgyújtott. Három csörgés után a nıvére felvette a telefont: – Fogalmam sincs ki hív errıl a számról, de jobb, ha összekapod magad, és gyorsan kibököd, különben... – Helló Bianka. – Gwennek összeszorult a gyomra, az annyira ismerıs, oly szeretett hang hallatán a könnyek, melyek eddig csak belülrıl feszítették, záporozni kezdtek a szemébıl. – Én vagyok az. Rövid ideig egyikük sem szólt, csak a szuszogásuk hallatszott a telefonban. – Gwennie? Gwennie? Te vagy? Gwen letörölte arcáról a könnyeket, tudatában volt, hogy Sabin ıt bámulja perzselı tekintettel. Mégis, mire számított a férfi? İ kemény harcos volt, Gwen viszont gyenge, és most ki is mutatta ezt a gyengeségét – valószínőleg többet, mint 197

Pandora’s TeAm amennyitıl Sabin már undorodik. És ez jó dolog. Komolyan. A zuhany alatt csókolóztak és ölelkeztek, és Gwen kész lett volna továbbmenni, többet akart, mindent akart, és mindent meg is adott volna, annak ellenére mennyire nem tetszett neki Sabin személyisége és a tervei. – Hé, ott vagy még? Gwennie? Jól vagy? Mi történt? – Igen, itt vagyok. Én vagyok az. – Istenek, végre! Van fogalmad róla milyen rég beszéltünk? Tizenkét hónapja, nyolc napja, tizenhét perce és harminckilenc másodperce. – Igen, van egy sejtésem. Hogy vagy? – Jobban, most, hogy hallom a hangodat. De irtó mérges is vagyok! Lesz nemulass, ha Taliyah rád talál! Kerestünk telefonon, meg akartuk kérdezni, hogy vagy, és persze meg akartunk fenyegetni, hogy fel leszel pofozva, ha nem jössz haza. De nem értünk el, ezért felhívtuk Tysont. Azt mondta elköltöztél és nem tudja, hol vagy, és miként tudnánk elérni. Az egész világot végigkutattuk érted, de nem találtunk. Végül személyesen látogattuk meg Tysont, tıle tudjuk, hogy akaratod ellenére elraboltak. – Megkínoztátok? – Gwen nem haragudott a férfira, nem szerette volna, ha bántódása esik. Tyson csak magát védte, és ezt Gwen meg tudta érteni. – Nos, talán egy kicsit. De nem a mi hibánk. Vesztegette a drága idınket. Gwen halkan feljajdult, majd a következı pillanatban maga elé képzelte Biankát, sőrőn aláomló fekete haját, a szinte világító borostyánszínő szemét, az ırült kacajra görbülı vörös ajkait, és önkéntelenül elvigyorodott. – De életben van, ugye? – Ugyan, kislány. Soha nem alacsonyodnék le annyira, hogy megöljek egy ilyen szánalmas szarcsimbókot. Fogalmam sincs, mit ettél rajta. – Örülök, hogy él. Nem tudta, hogy hol vagyok. Komolyan. 198

Pandora’s TeAm – Kik raboltak el? És hogyan viszonoztad? He? Halottak mind, ugye? Mondd, hogy kinyírtad ıket, kislány! – Hát... majd elmesélem – ez igaz volt máskor – ez is. – Figyelj – szólalt meg, mielıtt Bianka túl sokat kérdezne most Budapesten vagyok, és szeretnék találkozni veletek. Hiányoztok! – mondta, megremegett a hangja. – Akkor gyere haza! – Bianka még sosem könyörgött, legalábbis Gwen még nem hallotta, most mégis kérlelıvé vált a hangja. – Gyere haza! Majdnem teljesen tönkretett minket, hogy nem tudtuk, hol vagy! Anya hónapokkal ezelıtt elköltözött, mert nem hagytuk békén miattad. Szóval a hővös fogadtatás miatt nem kell aggódnod. Túl sokáig váratta a nıvéreit... Gwen bőntudata megint felerısödött, és égetıbb volt, mint bármikor, a szégyen örvénye valósággal elragadta. Mit tettem? Mit tettem az erıs, büszke nıvéreimmel? – Nem érdekel Anya – mondta, és valóban nem érdekelte, hiszen nem álltak túl közel egymáshoz. – De nektek kellene idejönni. Itt vagyok az... az Alvilág Uraival, és szeretnének találkozni veletek. Tudod, ık, azok, akik... – Akiket megszálltak a démonok? – Bianka szinte felsikított az izgalomtól, de aztán hirtelen elkomorult. – Mit keresel náluk? İk raboltak el? – kérdezte vérszomjasán. – Nem, nem. İk a jófiúk. – Jófiúk? – nevetett Bianka – Hát, akármilyenek is, neked biztosan nem jönnek be. Hacsak nem ment keresztül a személyiséged valami óriási változáson az elmúlt másfél évben! Hát... nem. – De... akkor jöttök? – Azonnal indulunk, kislány – mondta Bianka gondolkozás nélkül.

199

Pandora’s TeAm

TIZENNEGYEDIK FEJEZET A konyha úgy festett, akár egy katasztrófasújtott övezet. Az éhes harcosok vandálok módjára zabálnak, gondolta Sabin. Mielıtt lejött volna, SMS-t küldött mindenkinek a délben tartandó találkozóról. Istenek, mennyire imádta a modern technikát! Büszkeségére még az újdonságoktól irtózó Maddoxot is sikerült bevezetnie a huszonegyedik századba. A találkozón meg akarta osztani a többiekkel, hogy a Vadászok mit mondtak Bizalmatlanságról és a kollégiumról, ahol a félhalandó gyerekeket nevelik. Persze Gwen nıvéreinek várható érkezésérıl is be akart számolni. A hárpiák. Gwen szeme könnyel telt meg, és világos aranyszínő írisze tüzes rézszínőbe váltott abban a pillanatban, amint egyik nıvére felvette a telefont. Megkönnyebbülés, remény és szomorúság tükrözıdött az arcán, és Sabinnak nem kevés erıfeszítésébe került egy helyben maradni. Legszívesebben a lányhoz sietett volna, hogy karjaiba vegye és megnyugtassa, bármi áron. Minden harcosi képességére szüksége volt, hogy türtıztetni tudja magát. Azt remélte, a nap hátralévı része már könnyebb lesz. Csuklójával belökte a hőtıszekrény ajtaját, és azonnal érezte, ahogy meleg levegı öleli körül. Gwenhez fordult, aki a márvány konyhapultot szemlélte. Vagy talán a rozsdamentes acélból készült mosogatót? Valószínőleg azon tőnıdött, miért újították fel a ház egyes részeit és szerelték fel a legmodernebb 200

Pandora’s TeAm miközben néhányat

berendezésekkel, meghagytak régi állapotában. Sabint is ugyanez foglalkoztatta, amikor pár hónappal ezelıtt Budapestre jött. Néhány fejlesztést ı maga is véghezvitt, mióta beköltözött, és az évvégéig szerette volna az egész erıdöt kicsinosítani. Vicces. Körbeutazta a világot, számos helyen létesített már bázist magának, mégis, az erıd pár hónap alatt az otthonává vált. – Üres – jelentette be. Összetalálkozott a tekintetük, és hosszú másodpercekig bámulták egymást. Aztán Gwen összeszedte magát, és beletúrt még mindig nedves hajába, mintha zavarban lenne. – Elleszek kaja nélkül. – Nem. – Nem engedheti, hogy éhezzen. Hiszen a lány kínok kínját állta ki, amikor egy éven keresztül egy falatot sem vett magához. De most megváltozik mindez, egyetlen napja sem telhet nélkülözésben. Addig nem, amíg Sabin vigyáz rá! Minden igényét ki fogja elégíteni. Hiszen szüksége van a lány segítségére és együttmőködésére. A férfinak már jobb kedve volt. Arra gondolt, végül is miért ne kedveskedhetne Gwennek némi „lopott” élelemmel. – Bemegyünk a városba – szólalt meg. Paris feladata lett volna a vásárlás, de a harcos valószínőleg még mindig magánkívül volt az ambróziától. – Miután tetıtıl talpig felöltöztél. – Nem engedheti, hogy az emberek megpillantsák a lány gyönyörő, ragyogó bırét. – Az arcomat majd eltakarja a smink – szólalt meg Gwen, sejtette, mi aggasztja Sabint. – Egyébként pedig, Anja hozott neked egy tálca... vagyis... csak azt akarom mondani, hogy már ettem. Aha, szóval így etette meg Anja! Azt állította, hogy az étel Sabiné, ezáltal a felfalása lopásnak minısült. Sabin ez egyszer kénytelen volt fejet hajtani Anja furfangja elıtt. – Egyetlen 201

Pandora’s TeAm étkezéstıl nem laksz jól örökre. Másrészt szerezhetnénk neked megfelelı mérető ruhákat. Gwen tekintetét felvillanyozta az öröm, bırén a szivárvány csodás színei csillantak meg. Sabin szerszáma fájdalmasan megkeményedett a nadrágjában, forrni kezdett a vére, és elméjét elárasztották a szeretkezésük képei. Maga elıtt látta a lány meztelen, nedves testét, és hamarosan csodás ízét is szájában érezte, fülében édes sikolyai visszhangoztak. – Ruhák? – kérdezte Gwen – Saját ruháim lesznek? A lány kitörı öröme túl sok volt Kétségnek, Sabin figyelmetlenségét kihasználva elszabadult és könyörtelenül támadásba lendült. Az új ruháktól semmi sem lesz jobb. Sıt, rosszabb lesz! Mivel akarsz fizetni értük? Talán a testeddel? Vagy ez a feladat majd a nıvéreidre hárul? Mi lesz, ha Sabin megkívánja ıket? Nem hatolt beléd, pedig lett volna rá alkalma. Mi lesz, ha inkább a nıvéreidet viszi ágyba? A démon általában óvatosabb volt, finoman suttogott és bizonytalan feltételezéseket ültetett el az áldozatban, melyekkel annak önbizalmát akarta lerombolni. Most azonban a zuhany alatt történteket felhasználva korbácsolta fel Gwen féltékenységét és nıi büszkeségét. A sikerhez nem volt szükség arra, hogy Gwennek tetsszen a férfi, vagy vele akarjon lenni, hiszen senki sem szeret arra gondolni, hogy mással bújik ágyba a szeretıje. Sabin is már azt tervezgette, hogy mindenkinek kivágja a szemét, aki csak megcsodálja Gwent. Tudtad, hogy ez fog történni. Tudtad, hogy Kétség tovább kínozza majd a lányt. – Gwen – mondta, összeszorultak a fogai – Azok a gondolatok... Sajnálom – Ezért megbüntetlek, te kibaszott, beteg állat! – Semmivel sem tartozol nekem a ruhákért. Senki nem tartozik érte. Gwen pupillája kitágult, a szemében táncoló fekete árnyalat felemésztette az arany színeket... felette a fehéret. Hamarosan Hárpiává változik. Sabin nem tudta, mit tehetne, átfogta a lány 202

Pandora’s TeAm nyakát, és közel húzta magához. A repülın mőködött, talán most is fog. Másik kezét Gwen derekára fonta, és a lányhoz nyomta a még mindig kemény farkát. – Érzed? Mindez érted van. Senki másért. Egyfolytában rád vágyom, nem tudom abbahagyni, és nem tudom befolyásolni! – Finoman megérintette a Gwen nyakát. – İrültség, tudom. Nem lehetünk együtt. De nem érdekel. Csak téged akarlak. – Akár ezerszer is képes lesz elmondani, ha kell! Érezte, hiába reménykedik legbelül, hogy mindez csak hazugság. Gwen nem reagált. Meg sem szólalt. Sabin gyengéd és hosszú csókot lehelt ajkaira. Szemérmes, visszafogott csók volt csupán, a férfi mégis beleremegett. Gwen a karjaiban... a bı ruhák alatt tündöklı bıre, apró rózsaszín mellbimbói, melyek imádják a kényeztetést. Gwen magába szívta a férfi tüdejébıl kiáramló levegıt, és testét finoman Sabinhoz nyomta, majd átkarolta, szorosan, egyre szorosabban. Pupillái lassan szőkülni kezdtek, lélegzete már nem volt olyan ziháló és érdes, az izmai elernyedtek. A szavak nem hatottak rá, de az érintés igen. A Hárpiának ezek szerint testi közelség kell. Jó lesz, ha Sabin ezt megjegyzi. A gondolatra felháborodás öntötte el, forrni kezdett a vére dühében. Egy év, egy teljes év testi kontaktus nélkül pokoli lehetett a lánynak, aki talán ezért is győlölte annyira a benne lakozó Hárpiát. Folyamatos károgásával és követelızésével valószínőleg halálra idegesítette már a bestia. Még egy dolog, ami közös bennük, habár Sabin nem győlölte a saját démonját. Legalábbis nem mindig. Azt például kifejezetten élvezte, amikor Kétség a Vadászokat kínozta. Most azonban, ha ıszintén belegondolt, és mindig ıszintének kellett lennie, az érzései Kétség iránt elég közel álltak a győlölethez. Az aljas szemét nem hagyta békén Gwent. Pont most idegesítette, mikor a lány békét és nyugalmat érdemelt volna. – Jobban vagy? – kérdezte Sabin. 203

Pandora’s TeAm Gwen megborzongott. Hirtelen elengedte a férfit, az egész arca lángolt. – Attól függ. Fölraktad végre a szájkosarat a barátodra? – Dolgozom rajta. És ahogy már mondtam, a démon nem a barátom. – Akkor nem lesz gond, jól vagyok. Neheztelés érzıdött a hangjában. – Biztos? – kérdezte Sabin, hüvelykujjával végigsimította a lány hajvonalát. – Igen. Most már elengedhetsz. De a férfi egyáltalán nem akarta elengedni. A karjaiban akarta tartani örökké. Végül pontosan ezért engedte el és lépett hátrébb. Hiszen már megjelölte. Túlzás lenne bármi mást csinálni. Veszélybe sodorná vele végsı célját, méghozzá fölöslegesen. A csalódott Kétség vinnyogva vonult vissza Sabin elméjének mélyére, és máris elkezdte tervezgetni a következı támadást. Miután Gwen eltakarta a bırét egy réteg alapozóval, melyet Sabin az egyik velük lakó nıtıl vett kölcsön, elhagyták az erıdöt. A férfi kihasznált minden egyes alkalmat, hogy hozzáérhessen Gwenhez: a karjával súrolta vagy az ujjaival cirógatta, amikor csak tudta. A lány élvezte az érintéseket, és nem akarta, hogy Sabin abbahagyja. Emlékezett még, milyen csodás dolgokat képes a testével mővelni a férfi. A gondolatra megborzongott. A fizikai közelség és az emlékek majdnem elterelték a figyelmét a gyönyörőséges Budapestrıl. Kastélyszerő házakat és modern épületeket, zöldellı fákat és kockakıvel kirakott utcákat, valamint morzsákat csipegetı madarakat vett észre. A várost borongós, szürke folyó szelte ketté, mely fölött vashíd ívelt át. Látott még egy templomot, melynek tornyai az egekbe nyúltak, régi oszlopokat és szobrokat, valamint tarka, városi fényeket. Sabin jelenléte majdnem a városlakókról is elterelte Gwen figyelmét. Az emberek csodálattal és tisztelettel tekintettek fel a férfira, kitértek az útjából, ugyanakkor mégis valahogy 204

Pandora’s TeAm kapcsolatba akartak kerülni vele. Néhányan áhítattal suttogták: „Angyal”, amikor Sabin elhaladt mellettük. Hosszú órákig vásárolgattak, és Sabin egyetlenegyszer sem tőnt idegesnek vagy türelmetlennek, amiért Gwen minden egyes ruhát fel akart próbálni, vagy amikor az arcához emelte a különbözı színő modelleket és forgott az egészalakos tükör elıtt. A férfi végig nyugodtan, mosolyogva figyelte ıt. Miután Gwen kiválasztott jó néhány farmert, egy tucat színes pólót, és néhány csillogó, rózsaszín szandált, valamint összeállította a saját sminkkészletét, már csak az evés volt hátra. De ki gondolt egyáltalán az evésre? Az öröm, hogy végre kényelmes farmert és csínos rózsaszín pólót viselhet, teljesen lefoglalta Gwent. Soha nem volt még ennyire elégedett a kinézetével. Egy teljes évig viselte azt a szakadt fehér trikót és a rövid szoknyát. Ezek után a kényelmes ruhákban gyönyörőnek érezte magát, és normálisnak, emberinek. Ráadásul Sabin is olyan vágyakozó tekintettel nézett rá, mintha azonnal fel akarná falni, miközben megrakott kosarukkal elhagyták az élelmiszerboltot. Nem kellett sok, hogy a győlöletes suttogás is elkezdıdjön. Biztos vagy benne, hogy jól nézel ki? Nem rossz véletlenül a leheleted? Hány nıvel lehetett Sabin eddig élete során? Közülük vajon mennyi volt csinosabb, okosabb és bátrabb nálad? Gwen jókedve azon nyomban elillant, és ideges feszültségnek adta át a helyét. A suttogás folytatódott, és hamarosan a Hárpia tollai is felborzolódtak. Ha Gwen elveszíti az irányítást felette, a városban kı kövön nem marad, és Sabinnak is bántódása esik. Bármennyire idegesítette is a férfi, nem akarta, hogy akár egy haja szála is meggörbüljön. Sabin épp az élelmiszereket pakolta be a kocsi hátuljába, izmai minden egyes mozdulatnál gyönyörően megfeszültek. Kenyerek, húsok, gyümölcsök és zöldségek garmadája. Csábító illatorgia kényeztette Gwen orrát. A lány már az üzletben sem bírt 205

Pandora’s TeAm magával, és elcsent néhány dolgot. Sajnos a képességei nagyon berozsdásodtak, Sabin minden egyes alkalommal rajtakapta. De nem állította le, sıt inkább egy mosollyal vagy egy kacsintással biztatta, mintha büszke lenne rá. A lányt ez akkor nagyon meglepte, és még most, utólag is furcsának találta a férfi támogató viselkedését. – A démonod az egész napomat tönkreteszi – szólalt meg, miközben a csípıjét az autó hátsó lámpájának támasztotta. – Tudom és sajnálom. Csak hogy tudd, a leheleted friss, nem volt valami sok nım, és egyik sem volt csinosabb vagy okosabb nálad. A bátrat kihagyta, és ez feltőnt Gwennek. – Tereld el a figyelmemet. Mesélj egy kicsit a kincsekrıl, amiket kerestek. Sabin a zacskóval a kezében megdermedt. Izmos alakját körülölelte a vakító napfény, fekete haja csillogott, a könnyő szellı meg-megemelte fürtjeit. Összeszőkült szemmel bámulta Gwent, és a lány eltőnıdött, vajon mennyire gyakran néz így a férfi. – Ez olyasmi, amirıl nem beszélhetünk nyilvános helyen. Vajon kifogás volt csupán, és valójában el akarja hallgatni elıle az információkat? Vagy a démon szórakozik vele, és csak ezért kételkedik most Sabinban? Roppant idegesítı ez a folytonos találgatás! – Elmondhatod. Most már neked dolgozom. – Hát nem egyeztek meg, hogy Gwen végzi az irodai munkát? Igaz, a lány még nem közölte a munkadíjat, de csak azért, mert az elsı dolog, ami eszébe jutott, egy szoba volt az erıdben. Egy szoba, amely, mondjuk, úgy örökre az övé lehet. Ekkora hülyeséget! – Segítek megtalálni ıket! – Én meg beszélek majd neked róluk, de nem itt. Oké, szóval mégiscsak a démon mesterkedett.

206

Pandora’s TeAm Sabin folytatta a pakolást, de mozdulataiból eltőnt minden finomság, hanyagul hajigálta a zacskókat a csomagtartóba. Gwen arcizma megrándult, amikor hallotta a tojások reccsenését. – Egyébként még nem sikerült megállapodnunk a feladataidat illetıen – szólalt meg Sabin. Gwen a feje fölé emelte és behajlította karját, ujjaival a hajába túrt. – Azt hiszed, nem vagyok képes a munkára, vagy egyszerően csak nem tisztelsz eléggé ahhoz, hogy elfogadd, így akarok bizonyítani? – Várjunk csak! Ugye nem a T betős szót használtad az irodai munkával kapcsolatban? – Sabin állkapcsa megfeszült. – Mi a franc van a nıkkel? Egy kis etyepetye után csinálhatsz bármit, rögtön azzal jönnek, hogy nem tiszteled ıket. – Ez nem igaz! – Muszáj volt megint a szexet felhoznia? A puszta említése is elég volt ahhoz, hogy Gwen újra magán érezze a forró vízcseppeket, Sabin ölelı karját, a fogait, ahogy a bırébe mélyednek. Nem ilyen pasit akarsz magadnak. Szomorú, hogy már megint emlékeztetnie kellett magát erre a tényre. Ráadásul biztosan nem utolsó alkalommal. – Elıször is, felajánlottam a segítségemet, és te azt állítottad, elfogadod, azonban semmit nem mondtál arról, hogyan kezdhetnék neki a munkának. Másodszor, a zuhanyzóban történteknek ehhez semmi köze. Sıt, azt szeretném, ha megegyeznénk, hogy soha többet nem beszélünk róla. Sabin a zacskókkal most már mit sem törıdve teljesen Gwen felé fordult. – De miért? – Mert nem akarok közelharcba kerülni az ellenséggel. – Nem, nem az érdekel, hogy miért gondolod, hogy nem tisztellek, vagy miért akarsz irodai munkát végezni, hanem hogy miért nem akarsz a zuhanyzóban történtekrıl beszélni? Gwen arca kipirult, kihúzta magát, és tekintetét elkapta Sabinról. – Csak. – Miért csak? – erısködött Sabin. 207

Pandora’s TeAm Mert akkor még jobban megkívánlak. – Nem akarom összekeverni a munkát a szórakozással. Veszélyes lehet. Veszélyesebb, mint te vagy én – mondta szárazon. Sabin szeme alatt megrándult egy izom, tekintetét Gwenre szegezte. A lány biztos volt benne, hogy most méri fel, mennyire elszánt, és meghátrálásra akarja kényszeríteni. De Gwen nem visszakozott, és ezzel még saját magát is alaposan meglepte. Rájött, hogy valójában nem fél Sabintól. Egyáltalán nem. – Szállj be a kocsiba – parancsolta a férfi. – Sabin. – Befelé! Legyen átkozott minden parancsolgató férfi! Miután bekapcsolták a biztonsági övet, Sabin beindította a motort, de nem indult el. Tekintetét napszemüveg mögé rejtette, egyik kezét Gwen combjára helyezte, és a lány felé fordult. – Most, hogy kettesben vagyunk, szívesen beszélek neked a kincsekrıl. De attól a pillanattól fogva, hogy információid lesznek róluk, nekem dolgozol. Nem mész el a nıvéreiddel, és egyedül sem kíséreled meg elhagyni az erıdöt. Érted? Várjunk csak. Mi van? – És milyen hosszú idırıl beszélünk most? – Amíg meg nem találjuk a kincseket. Ami lehet pár nap is. Vagy akár az örökkévalóság. Gwen titokban ez utóbbit remélte, és nem azért, mert nem volt más választása. – Ilyesmibe nem megyek bele – mondta. Egy évet töltöttem börtönben, és semmi kedvem megint ugyanúgy élni. Nekem van saját életem, amit folytatni akarok. – Vagy valami ilyesmi. Nem mintha megpróbálta volna a szabadulása óta. Vagy akarta volna egyáltalán. – Van néhány elintéznivalóm, találkozni akarok emberekkel. Sabin megvonta a vállát. – Akkor hallgatok, mint a sír – jelentette ki, majd finoman ráfordult az útra a kocsival, és elindult. Lassan vezetett, beleolvadt a forgalomba. Az 208

Pandora’s TeAm óvatossága... furcsának tőnt. Valahogy nem illett a személyiségéhez, a veszélyes élethez, melyet élt. Gwen miatt vezetett így? Hogy biztonságban érezze magát? A gondolat azonnal melegséggel töltötte el a lány szívét. Nehogy most meglágyuljon a szíved és belemenj mindenfélébe! – Szereted az erıdöt, szeretsz ott lakni. Valld be! -mondta Sabin. Ellene fordíthatják az információt? Igen. Származna bármilyen elınye abból, ha nem árulná el? Igen. Egy hazugság nem lenne ugyanolyan jó, vagy esetleg még jobb? De igen. Amikor szólásra nyitotta a száját, mégis az igazság buggyant ki rajta. – Jó, rendben. Bevallom. Egy teljes évig egyedül voltam, félelemben éltem. De aztán jöttél te és a barátaid, és én nem voltam többé magányos. Még mindig féltem, de senki nem bántott, senki nem fenyegetett meg, újra biztonságban éreztem magam, és ez csodálatos volt. Ezért nem mentem el még mindig. – A nıvéreid mellett soha nem érezted magad ennyire biztonságban – Sabin hangja ellágyult, keze finoman masszírozni kezdte Gwen combját. – Igaz? – Igen. – Nagyjából. – Hazudhattam volna nekik a történtekrıl, hogy elkerüljem a bajt, de úgyis átláttak volna rajtam. Bárkinek képes vagyok hazudni, csak nekik nem. – Illetve most úgy tőnt, Sabinnak sem. – Nálatok úgy érzem magam, mintha nyaralnék! És te dolgoztatni akarsz a nyaralásom alatt. Ez rendben is van – tette hozzá sietve amíg egyszerő irodai munkáról van szó. Sabin nagyot sóhajtott, a hang betöltötte az autó légterét. – Figyelj jól, mert csak egyszer mondom el. Négy kincs van. A Kényszer Ketrece, a Szétválasztó Pálca, a Láthatatlanná Tevı Köpeny és a Mindent Látó Szem. Aki mind a négyet birtokolja, annak valahogy megmutatják a Pandóra dobozához vezetı utat. Kettı van nálunk. A Ketrec és a Szem. – Mik ezek pontosan? Sosem hallottam róluk! 209

Pandora’s TeAm – Akit a Ketrecbe zárnak, annak követnie kell az utasításokat, bármi legyen is az. Semmi se szent, kivéve Kronosz. Mivel ı tervezte a Ketrecet, arról is gondoskodott, hogy ne lehessen ellene fordítani. Tyőha! Gwen csodálta az ekkora hatalommal bíró embereket. Hisz ı még a saját sötét oldala fölött sem volt képes uralkodni. – Azt nem tudjuk pontosan, hogy a pálca mire használható. A köpeny elég egyértelmő. A szem pedig megmutatja, mi történik a mennyben és a pokolban – mondta Sabin, fejét hátradöntve az útra szegezte tekintetét. – Danika a szem. Gwen most még jobban elcsodálkozott. Az a törékeny kis szıke lány, aki teljesen hétköznapinak nézett ki, képes volt belelátni a mennyország gyönyöreibe és a pokol szörnyőségeibe? Szegényke! Gwen pontosan tudta, milyen másnak lenni, milyen... többnek lenni. Talán barátok lehetnének, leguríthatnának néhány sört és együtt kesereghetnének a bajaikon. Milyen csodálatos lenne! Gwennek soha nem volt még ilyesmiben része. – Hogyan találtátok meg a Szemet és a Ketrecet? – Követtük a nyomokat, melyeket maga Zeusz hagyott hátra, hogy késıbb megtalálja a tárgyakat. Mint egy igazi kincsvadászat! – Megmutatod a Ketrecet? – kérdezte Gwen. Képtelen volt izgatottságát véka alá rejteni. A nıvérei bérgyilkosként az egész világot bejárták, de ıt mindig otthon hagyták, hiába szeretett volna velük menni. Ha legalább a gyızelmeik örömét és gyümölcseit megosztották volna vele! De rendszerint még azelıtt kiélvezték a jutalmukat, mielıtt hazamentek volna, így Gwen kívánsága sosem teljesült. Sabin a lányra pillantott, Gwen azonnal megérezte a férfi perzselı tekintetét. – Semmi szükség rá – mondta komoran. – De.... – Nem. – Mi baj lehet belıle? – Számtalan. 210

Pandora’s TeAm – Hát jó. – Úgy érezte, megint kihagyták valamibıl, de megpróbálta leplezni a csalódottságát. – Mit csináltok Pandóra dobozával, miután megtaláltátok? Sabin erre olyan erısen kezdte szorítani a kormányt, hogy ujjai elfehéredtek. – Apró darabokra zúzzuk. Harcoshoz méltó válasz. Gwen boldog volt. – Anja említette, hogy a doboz kiszívja belıletek a démonokat, magába zárja ıket, ti pedig meghaltok nélkülük. – Így van. – Mi történik, ha máshogy hal meg egyikıtök? A démon is elpusztul? – Mennyit tudsz kérdezni! – méltatlankodott Sabin. – Bocsáss meg – mondta Gwen, egyik ujjával kört írt le a térdén. – Mindig is kíváncsi voltam, ilyen a természetem. Ez a kíváncsiság majdnem az életébe került néhányszor. Régen, még gyerekkorában felfedezıútra indult a család tulajdonában lévı hegyen. Egyszer csak egy nyugodt, békés hegyi folyónál találta magát. Azon tőnıdött, hogy vajon ha alámerülne, megfigyelhetné-e a vízben úszkáló halakat? És ha igen, vajon hány lenne belılük, milyen színőek lennének, és képes lenne-e elkapni egyet? Abban a pillanatban, ahogy a vízbe csobbant, minden ereje elhagyta. Nem sodorta erısen az ár, de ez nem számított, mert Gwen így is képtelen volt a felszínen tartani magát. A Hárpia átvette volna az irányítást, de hiába: a szárnyai megfagytak a jeges vízben, így képtelen volt felrepülni. Kaia hallotta meg Gwen kétségbeesett kiáltásait, odasietett, és kimentette a húgát, aki ezután alapos verést kapott, mégis tovább álmodozott azokról a hülye halakról. ...figyelsz rám? – szőrıdött be Sabin hangja a gondolataiba. – Nem figyeltem, sajnálom. Sabin ajka megrándult. Gwen imádta, amikor a harcosok így bosszankodtak. A gesztus a hatalmas férfit valahogy olyan... 211

Pandora’s TeAm emberivé tette. – Gwen, ezek szigorúan bizalmas információk! Ugye, tudod? Ó, igen, pontosan tudta! A Vadászok felhasználhatják ıket Sabin ellen. – Megmentetted az életemet, Sabin. Soha nem árulnálak el. De ha azt hiszed, képes lennék rá, miért akarsz egyáltalán bevenni a csapatba? – A tény, hogy Sabin nem bízott benne, nagyobb fájdalmat okozott, mint gondolta volna. Talán a démon tehet mindenrıl. Talán Kétség miatt nem tud senkiben sem bízni. Gwen végül ennél a magyarázatnál maradt. Logikusnak és kevésbé fájdalmasnak tetszett. – Megbízom benned. De elkaphatnak, bezárhatnak és megkínozhatnak, hogy kiszedjék belıled az információkat. Erıs vagy és gyors, szóval nem hiszem, hogy ettıl kell tartanom, de azért ne felejtsük el, hogy korábban is elkaptak már... Gwennek teljesen kiszáradt a szája. – Én, ööö... – Megkínozzák? – Természetesen nem fogom hagyni. A lány lassan megnyugodott. Sabin természetesen nem fogja hagyni. És ı sem hagyná magát. Gyáva volt, igaz, de kegyetlen is tudott lenni, ha arra volt szükség, és azt is megtanulta, hogyan játssza ki az ellenséget. – Akkor is tudni akarom. – Jó, mert most tettelek próbára, és átmentél. Az információkat, melyeket korábban mondtam, már a Vadászok is tudják, szóval nem használhatják fel ellenem. Ha megölnek, és a doboz nincs a közelben, a démon kiszabadul. İrültebb, veszélyesebb és pusztítóbb lesz, mint valaha, és szabad. – Akkor ezért akarnak elfogni titeket, és nem megölni! – mondta Gwen tágra nyílt tekintettel. – Ezt meg honnan tudod? – A katakombákban, amikor a csapatok váltották egymást, és egy új indult harcolni, minden alkalommal hallottam a figyelmeztetést, hogy ne öljenek meg titeket, csak sebesítsenek meg, és... 212

Pandora’s TeAm – A francba! – kiáltott fel Sabin Gwen szavába vágva. – Követnek minket! – Öklével dühösen a kormányra csapott. – Már rég észrevehettem volna, ha nem hagyom, hogy elkalandozzon a figyelmem! Gwen nem vett tudomást Sabin szemrehányó hangnemérıl és a fájdalomról, melyet ez a szemrehányás okozott neki, inkább megfordult az ülésen, és kikukucskált a sötétített ablakon. Valóban, három kocsi is befordult utánuk a sarkon. Színezett üvegükön át nem láthatta, hány férfi rejtızik bennük. – Vadászok? – kérdezte. – Pontosan. A picsába! – morgott megint Sabin, amikor hirtelen elıttük termett a negyedik autó. Bumm. A fém hatalmas robajjal csapódott a fémnek. Gwen elırezuhant, de a biztonsági öv és a légzsák megvédték a sérülésektıl. – Jól vagy? – kérdezte Sabin izgatottan. – Igen – nyögte ki Gwen, a szíve kalapált, ereiben megfagyott a vér. Sabin már elı is kapott néhányat a testéhez erısített kések közül, a fémek fenyegetıen csillantak meg a napfényben. – Zárd magadra az ajtót – mondta, és két kést a mőszerfalra dobott. – Hacsak nem akarsz te is harcolni! – tette hozzá, de a választ nem várta meg, azonnal kivágódott a kocsiból, és becsapta maga mögött az ajtót. Gwennek összeszorult a torka, ahogy lenyomta a biztonsági zárat az ajtókon. A hányinger kerülgette, és félt, ugyanakkor szégyellte magát. Hogyan képes csak ülni és várni, míg Sabin harcol? Figyelte a férfiakat, akik a most már álló kocsikból özönlöttek ki, és sorra kapták elı fegyvereiket. Tizennégyet számolt össze. Tizennégyen egy ellen? Atyaég! Tizennégy! Képtelen volt megmozdulni. Hallotta, ahogy suhannak, majd becsapódnak a gyilkos lövedékek. 213

Pandora’s TeAm Hárpia vagyok. Tudok harcolni. És nyerni. Tudok segíteni Sabinnak. A nıvérei egy pillanatig sem tétováznának. A kocsik tetején teremve darabokra tépnék a szélvédıket, még mielıtt a sofır leállíthatná a motort. Meg tudom csinálni. Képes vagyok rá. Remegı kézzel emelte fel a késeket. Nehezebbek voltak, mint gondolta, a markolatuk szinte izzott, valósággal égették nyirkos, hideg bırét. Most az egyszer. Kész harcolni, de ez lesz az elsı és utolsó alkalom, ezután már csak irodai munkát hajlandó végezni. Megint puffanás és szisszenés, majd egy hatalmas csattanás hallatszott. Gwen felkiáltott. Igen, meg tudom csinálni. Talán. Hol a fenében van a Hárpia? A lány látótere teljesen normálisnak tőnt, nem vöröslött, és szája sem szomjazott a vér édes ízére. A lusta ribancot bizonyára kielégítette az étel és a másik test közelsége. Az is lehet, hogy elaludt. Ha Gwen nem dolgozott volna olyan kitartóan sötét oldalának elnyomásán, most valószínőleg tudná, hogyan ébresztheti fel a szörnyeteget. Úgy tőnt, a bestia teljesen magára hagyta. Megint puffanás majd egy sikoly. Nem rostokolhatok itt örökké. Gwen reszketve, bizonytalanul, de végül mégis kiszállt az autóból. Borzalmas látvány fogadta, valóságos haláltánc, kettéhasadó karok, húsba mélyedı kések, szanaszét fröcsögı vér. A Vadászok számtalan golyóval lyuggatták át Sabin testét, aki ennek ellenére egy pillanatra sem lassított. – Hogy lehetsz ilyen hülye, hogy egyedül jössz be a városba? – mondta az egyik idegen – Add vissza a nıinket, és már itt sem vagyunk. Gwen tudhatta volna, hogy a Vadászok könyörtelenül megtorolják a katakombában történteket. – A nıiteket elengedtük – prüszkölte Sabin. – De nem a vörös hajút, hiszen láttuk veled. Gyorsan behízelegte magát nálatok az a kurva! 214

Pandora’s TeAm – Ne merd ıt így nevezni, különben... – kiabálta Sabin mérgesen, hangjában olyan gyilkos düh forrt, hogy Gwen azon csodálkozott, hogyhogy a Vadászok nem eredtek azon nyomban futásnak. – A nı kurva, te meg egy szemét állat vagy! Szitává lılek! Egész életedben bőnhıdni fogsz azért, amit a Piramisban tettetek! – Megöltétek a barátainkat, ti szemétládák! – szállt be még egy Vadász. Sabin meg sem szólalt, csak ment elıre, és elszántan kaszabolta az ellenséget, szeme vörösen világított, fogai kivillantak, akár egy vérszomjas cápáé, feszes bıre alatt kirajzolódtak csontjai. A testek sorban omlottak a földre körülötte, de vajon meddig bírja még? Még... nyolc Vadász volt talpon. Nyolcan még mindig Sabinra tüzeltek. Nem akarták megölni, csak védekezésképtelenné tenni, a vádlijára, a felsıkarjára lıttek. Gwen szinte hallotta, ahogy Sabin démona a bizonytalanság mérgezı nyilaival veszi célba a támadókat. Úgysem gyızhetitek le, ugye tudjátok? A feleségetek fogja azonosítani a holttesteteket, még ma este. Gwen kizárta a fejébıl a hangokat, összeszedte minden csepp bátorságát, és elırelépett. Ha elterelné a Vadászok figyelmét, akkor Sabinnak lehetısége nyílna a támadásra. Igen, igen! Jó terv. Oké. De hogyan csinálja mindezt úgy, hogy közben ne haljon meg és lehetıleg ne is sérüljön meg súlyosan? Eszébe jutott egy megoldás, és azonnal hányingere lett. Ne, ne, ne! Nincs más lehetıség, duruzsolt a fejében egy hang. Nem, ez ırültség és életveszélyes, válaszolt egy másik. De mindez nem számított, hiszen Gwen cselekedni akart. Életében elıször bátran viselkedett, és ez... jó érzés volt. Nagyon jó. Még mindig remegett a félelemtıl, de elhatározta, ezúttal semmi sem állíthatja meg. Sabin megmentette az életét, és ı tartozott neki. Sıt ennél 215

Pandora’s TeAm többrıl volt most szó. Felszínre tört benne a düh, az elızı egy évét pokollá tevı Vadászok iránt érzett maró győlölet, és fájdalmat akart nekik okozni. Sabinnak igaza volt. Jó érzés közelharcban, személyesen elpusztítani az ellenséget. Egy baj volt csak, éspedig hogy ı nem képzett katona, mint a nıvérei. Tudja, mit kell tennie, de vajon képes lesz-e rá? Meg kell próbálnod. Mi a legrosszabb, ami történhet? Nos, mondjuk a halál. Gwen mélyen beszívta a levegıt, majd kihúzta magát és a Vadászok felé intett, a kezében tartott pengék fenyegetıen csillantak meg a napfényben. – Engem akartok? Kapjatok el, ha tudtok! A vérfürdı hirtelen abbamaradt, minden egyes szempár Gwenre szegezıdött. A lány elhajította a kést, a penge sebesen süvített keresztül a levegın, súlyos sérüléssel fenyegetve, végül azonban a földön landolt és senkit nem sebesített meg. A fenébe! Az egyik Vadász azonnal tüzelt, mielıtt még Gwen fedezékbe menekülhetett volna. A barátai ordítottak, „Ne öld meg!”, és meglökték a kezét, hogy másfelé irányítsák a fegyver csövét. De már túl késın, a lövedék Gwen vállába fúródott, a lány az ütéstıl hátraesett, és egész testén éles fájdalom hasított végig. A földön fekve kapkodta a levegıt, szédült, és átkozottul szúrt a karja. Rá kellett jönnie, hogy nem is olyan szörnyő érzés egy lıtt seb, mint korábban gondolta. Kurvára fáj, igen, de azért elviselhetı. A látótere elhomályosult, az egyik pillanatban még látta a kék eget és a felhıket, a következıben már nem. A távolból léptek hallatszottak, és egy autó kerekének csikordulása. Remélte, hogy sikerült elegendı idıre elterelnie a Vadászok figyelmét, és Sabin gyızött. – Ne engedjétek el! – hallatszott egy kiáltás. – Majd én hozom a lányt! Sabin felüvöltött, olyan förtelmes erıvel, hogy Gwen azt hitte, kiszakad a dobhártyája. Aztán egy golyó pattant le a 216

Pandora’s TeAm kerékabroncsról, és egyenesen a lány mellkasába fúródott. Éles fájdalom nyilallt a testébe, ez már egyáltalán nem tőnt elviselhetınek. Mindene reszketett, izmai fájdalmas görcsbe rándultak. De legjobban az zavarta, hogy szép új pólóját eláztatta a langyos vér. A pólót, melyet maga választott, aminek annyira örült és amit oly büszkén viselt. Sabin is majd felfalta a szemével, amikor meglátta benne. Tönkrement. A gyönyörő új pólóm tönkrement! Erre még a Hárpia is feldühödött, mérgesen borzolta fel a tollait. De már túl késı volt, Gwenbıl a vérrel együtt az erı is elszivárgott. Látótere elsötétült, a színes foltok eltőntek, és a villódzás is megszőnt. Hiába harcolt ellene, hatalmába kerítette a hívogató, ringató édes álom. Ne itt, ne most! Itt túl sokan vannak. Sebezhetı lesz, könnyő célpont, és ezzel szörnyő szégyent hoz az egész családjára. – Gwen! – kiáltott Sabin. A távolból borzalmas hangok szőrıdtek ide, mintha valakinek kitépték volna a végtagjait, majd egy óriási puffanást lehetett hallani. – Gwen, szólalj meg! – Jól... vagyok – nyögte ki a lány, mielıtt még teljesen elnyelte volna a sötétség, mellyel ezúttal képtelen volt felvenni a harcot.

217

Pandora’s TeAm

TIZENÖTÖDIK FEJEZET A Sabin által összehívott találkozó bármelyik percben elkezdıdhet, de Aeron még a színét sem látta Parisnak, és ezzel nem volt egyedül. A különbözı folyosókon a fészkükbıl éppen kikászálódott szerelmespárok igyekeztek a győlésre, különbözı irányokból. Aeron egész éjjel Paris miatt aggodalmaskodott. Soha nem látta még a jó kedélyő férfit ennyire depressziósnak. Tudta, valami nagyon nincs rendjén, és hogy ez így nem mehet tovább. Ezért dörömbölt most kitartóan Paris hálószobájának ajtaján. Nem érkezett válasz, és még csak léptek zaja sem szőrıdött ki a folyosóra. Aeron felemelte öklét, hogy még egyszer kopogjon, ezúttal még hangosabban és erısebben. – Aeronom, drágassságosss Aeronom! Az ismerıs gyerekhang hallatán Aeron megfordult, és azonnal melegség járta át a szívét. Légiót pillantotta meg, az ı egyetlen és drága kincsét. Rövid ideje ismerték még csak egymást, de a lány máris a legkedvesebb barátjává vált, odaadó hőségével befészkelte magát a harcos szívébe. İ testesítette meg a gyermeket, akire Aeron titokban mindig is vágyott. Amikor a tekintete összetalálkozott a csípımagasságig érı, zöld pikkelyes, kopasz, piros szemő, óriási karmokkal és villás nyelvvel rendelkezı démonlányéval, egy csapásra megszőnt minden aggodalma, és teljesen megfeledkezett Parisról. – Gyere csak ide, te! – morgott játékosan. 218

Pandora’s TeAm Légiónak több se kellett, éles kis fogacskáit kivillantva elvigyorodott, és Aeronra vetette magát, majd a harcos hatalmas vállán landolt. Ezek után olyan szorosan a nyaka köré tekeredett, hogy a férfi egy darabig nem kapott levegıt, de még ezt sem bánta, hiszen tudta, Légiónál ez jelenti az ölelést. – Úgy hiányosssztál – gügyögte – Olyan nagyon! Aeron fölemelte kezét, és vakarni kezdte a kis teremtményt, a füle mögött, ott, ahol a legjobban szereti, mire a lényecske hamarosan elégedett dorombolásba fogott. – Hol voltál? – kérdezte Aeron, szerette, ha Légió a közelében van, és biztonságban tudhatja. – A pokolban. Hisssz tudod. Én mond neked. Igen, tudta, hogy oda készül, de legbelül mégis azt remélte, a kicsi démon meggondolta magát, és máshol múlatta az idıt. Légió nem szeretett a pokolban lenni, de az a szemétláda Sabin mindig meggyızte, hogy újra és újra térjen vissza, és így segítse Aeront a felderítésben. Légió pokolban maradt társai azonnal megérezték a benne lakozó jót, és rendszerint üldözıbe vették, gúnyolták, mintha átkozott lélek lenne, nem közülük való. – Bántottak? – kérdezte Aeron. – Próbál! Én fut. – Jó. – Ha csak egy karcolás is lett volna Légió testén, Aeron képes lett volna megtalálni a tüzes pincébe vezetı utat. A démonlány lejjebb csusszant, a férfi vállára támasztotta könyökét, és a harcos arcához nyomta pofácskáját. Az érintés forró volt, akár egy tüzes vas, de Aeronnak eszébe sem jutott visszahıkölni. Sıt akkor sem rántotta el a fejét, amikor Légió hosszú méregfogának hegyét végigfuttatta borostás arcán. A démonocska valamiért teljesen odavolt a hatalmas harcosért, a világért sem tudta volna bántani, és Aeron is inkább vállalta volna a halált, mintsem hogy megsértse kicsiny barátja érzéseit. Légió egyetlenegyszer haragudott meg Aeronra, amikor az kiment a város szélére, hogy ott különös szokásának hódolva az 219

Pandora’s TeAm embereket bámulja. A halandók erıtlensége, gyengesége egyszerre ébresztett benne csodálatot és undort. Úgy tőnt, teljesen megfeledkeztek róla, hogy egy napon meg fognak halni, lehetséges, hogy éppen aznap. Aeron a fejükbe akart látni, szerette volna megérteni a gondolkozásukat. Légió azt hitte, a harcos az ágyába keres játszótársat, és bedühödött. „Hozzám tartozol, csak hozzám!” kiabálta. Csak akkor nyugodott meg, mikor Aeron meggyızte, hogy soha nem adná oda magát a halandókhoz hasonló gyarló teremtménynek. – Elment a ssszem – mondta Légió megkönnyebbülve. A „szem”, ami folyamatosan figyelte Aeront. És tényleg, valóban eltőnt. De mikor? Teljesen kiszámíthatatlan idıközönként érezte magán a fürkészı tekintetet, sohasem ugyanabban az órájában a nappalnak vagy az éjszakának. Utoljára akkor, amikor a zuhanyzáshoz vetkızött. De mire az alsónadrágjától is megszabadult, újra egyedül találta magát. – Ne aggódj. Rájövök, ki vagy mi szórakozik velem. – Valahogyan, valamiképpen. – És megállítom. – Bármi áron. – Ó, ó, megtudok valamit! – Tapsolt boldogan Légió, de aztán lebiggyesztette ajkát. – Egy lány. Egy angyal - öklendezett a kis démon, majd megborzongott. – Micsoda? Egy angyal? – pislogott Aeron, biztos volt benne, hogy félreértette. – Igen, a... – öklendezett újra Légió – mennybıl – borzongott meg megint. Miért nézné ıt egy angyal a mennybıl? Ráadásul egy nı? Egy ilyen teremtmény Aeron telitetovált és testékszerekkel kirakott... durva külseje láttán legföljebb megvetést érezhet. – Honnan tudod mindezt? – Mindenki bessszéli pokolban. Ezért jöttem vissssza, hogy figyelmeztesssselek. Azt mondják, angyal bajban van, mert követi Alvilág Urait. Azt mondják, elbukik. – De... miért? – És mi történik a bukott angyalokkal? 220

Pandora’s TeAm – Nem tudom. De angyal nagy bajban. Nagy-nagy bajban. – Biztosan tévednek. Az még érthetı lenne, ha egy isten vagy egy istennı figyelné minden lépésüket. Hiszen ık a dobozt akarják, és a kincseket. Kronosz, a Titánok ura is folyton a saját céljaira akarja használni a harcosokat. Egyszer megfenyegette ıket, hogy megbánják, ha nem végeznek az ellenségeivel, mert mérhetetlen szenvedést zúdít rájuk. És Aeron jól tudta mindezt. – Utálom – köpött egyet Légió. Ha az árnyék valóban angyal lenne, az megmagyarázná, Légió miért nem bírja elviselni a társaságát. Az angyalok – ahogy Aeron Danikától megtudta – a démonok ellenségei és gyilkosai. İket nem az istenek irányítják, hanem egy olyan létezı, akit soha senki nem látott. Csak... érezték a jelenlétét. – Talán el akar pusztítani – tőnıdött Aeron. Ennek végül is lett volna értelme, figyelembe véve, ki is ı. De miért éppen Aeront? Miért nem valaki mást az Alvilág Urai közül? Hiszen mindannyiukban démonok lakoztak. És miért pont most? Évezredek óta éltek a Földön, és az angyalok még soha nem háborgatták ıket. – Nem! Nem, nem, nem! Én megöl ıt! – hangzott a gyors felelet. – Nem akarom, hogy szembeszállj vele, kicsim – paskolta meg Aeron Légió fejét. – Majd én kitalálok valamit. Megígérem. És köszönöm az információkat. – Az angyalnak biztosan nem lesz könnyő dolga, ha valóban el akarja pusztítani Aeront, hiszen a harcosnak élnie kell, hogy vigyázhasson Légióra. Ha pedig a kincsekre pályázik, azt sem lesz egyszerő megszerezni. A harcos mindenképpen megakadályozná, hiszen túl sok élet kerülne úgy veszélybe.

221

Pandora’s TeAm Aeron elhatározta, hogy Danika segítségével mindent, amit csak lehet, kiderít az ıt követı árnyékról, aztán persze annak is utánajár, hogyan lehetne elpusztítani. Légió lassan megnyugodott, és Aeronhoz simult. A harcos örült, hogy ı is képes lecsillapítani az apró démont, és nem csak fordítva igaz ez. – Mit csinálsssz itt te? Akarok játszani macskaegért. – Most nem megy. Segítenem kell Parisnak. – Ó, ó! – tapsolt megint izgatottan Légió, hosszú körmei csattogtak. – Játssszunk vele! – Nem – Aeron utált nemet mondani Légiónak, viszont életben akarta tartani Parist. A kis démon játékaiban viszont a halál mindig is kulcsszerepet játszott. – Szükségem van rá. Rövid ideig mindketten hallgattak, majd Légió felsóhajtott: – Rendben. Én unatkozom, csak teérted. Aeron kuncogva fordult vissza barátja szobájának bejáratához, és újra dörömbölni kezdett. Mivel Paris továbbra sem reagált, lenyomta a kilincset, de az ajtó nem nyílt ki. – Menj arrébb kicsit, drágám, betöröm. – Ne, ne! Én megold! – Légió lecsúszott Aeron mellkasán, alsó felével még mindig a férfi nyakát ölelve, és hosszú körmével mesterkedni kezdett a záron. Klikk! A nehéz faajtó nyikorogva tárult szélesre, mire mindketten felkacagtak. – Ügyes kislány! Légió arcára kiült a büszkeség. Aeron besétált a szobába, amely valóságos érzéki mennyország volt egykor: Paris felfújható babák, szexjátékok és selyemlepedık garmadáját halmozta fel benne. Mostanra a babákon hatalmas lyukak tátongtak – nem a jó fajtából, Paris szabdalta szét ıket. A játékok a szemetesben tornyosultak, és az ágy egy cseppet sem nyújtott csábító látványt. A harcos rövid keresgélés után a fürdıszobában talált rá Parisra, aki a vécékagyló fölé hajolva öklendezett és nyögött. A 222

Pandora’s TeAm haja, mely a fekete és az aranybarna csodálatos árnyalataiban pompázott, most össze volt fogva. Egyébként is világos bıre még a szokásosnál is sápadtabbnak tőnt, áttetszettek rajta halvány, vastag erei. Szemét sötét karikák keretezték, írisze fakókéken csillogott. Aeron leguggolt, és azonnal az ónixburkolatú padlón szanaszét heverı üvegekre és zacskókra lett figyelmes. Ambrózia és sima alkohol. Töméntelen mennyiségben. – Paris? – Kuss – nyögött föl a combján támaszkodó harcos, majd öklendezése felgyorsult, és a következı pillanatban Paris a kagylóba hányt mindent, ami még a gyomrában maradt. Amikor befejezte, Aeron megszólalt: – Tehetek érted valamit? – Igen – lehelte Paris alig hallhatóan -, menj innen. – Hé, hogy beszél... Aeron csendre intette Légiót, és a démonlány, meglepı módon engedelmeskedett. Lecsusszant Aeron válláról, és a fürdıszoba sarkába telepedett, remegı ajkakkal, sértıdötten fonta keresztbe a karját a mellkasán. Aeronnak a látványtól maró bőntudata támadt, majdnem a teremtény után ment, de aztán összeszedte magát. Elıször Parisról kell gondoskodnod. – Mióta nem szexeltél? – kérdezte Aeron. – Két-három napja – nyögött fel újra Paris, aztán megtörölte száját a kézfejével. Ez azt jelenti, hogy a visszatérés óta senkivel nem volt. Aeron azonban még emlékezett rá, hogy a sivatagban töltött esték mindegyikén Lucien a városba villantotta Parist, csak hogy a férfi kielégítse démonát. Vajon nem talált olyat, aki szíves örömest lefeküdt volna vele? – Hadd vigyelek be a városba... – Nem. Siennát akarom. İ az én nım! Csak ı kell! Mi a franc van? Parisnak soha nem volt állandó nıje, legalábbis amióta Aeron ismerte. Inkább nagykanállal falta ıket, néha egyidejőleg kettıt vagy hármat is. Valószínőleg csak az 223

Pandora’s TeAm ambrózia beszél belıle, döntötte el Aeron. – Mondd el, hol találom, és azonnal elıkerítem – viccelıdött. Paris keserően felnevetett. – Nem tudod elıkeríteni. Halott. A Vadászok megölték. Na jó, ezt már túl bonyolultnak tőnik ahhoz, hogy az ambróziára lehessen fogni. De Aeron sosem találkozott semmiféle Siennával, sıt még csak nem is hallott róla. – Kronosz visszaadta volna nekem, de helyette téged választottalak. Tudtam, hogy győlölöd a vérszomjasságodat. Tudtam, hogy Reyes meghalna a szıke nélkül. Így Siennát áldoztam föl. Soha többé nem fogom látni. Hirtelen összeállt a kép, és Aeron egyszerre megértette, miért viselkedett Paris ilyen furcsán az utóbbi idıben, és miért hagyta el ıt olyan hirtelen a kínzó vérszomj. Paris bizonyára Görögországban találkozott a lánnyal, amikor a Minden Istenek Templomát kutatták át a dobozért. Édes istenek! Képes volt a szerelmét feladni Aeronért. Aeronnak sosem volt nıje, nem is vágyott rá, azt azonban látta, hogyan érez Maddox Ashlyn iránt, Lucien Anja iránt és Reyes Danikával kapcsolatban. Képesek lettek volna meghalni a másikért. Folyamatosan egymásra gondoltak, állandóan együtt akartak lenni, és megırültek a másik nélkül. Aeron a döbbenettıl elveszítette az egyensúlyát, térde a hideg csempébe csapódott. Paris nagyvonalú tette ólomsúlyként nehezedett a vállára. – Miért tetted? – Mert szeretlek. Ennyire egyszerő. – Paris... – Ne... – A harcos remegett, óvatosan a lábára állt, és bizonytalanul felegyenesedett. Aeron azonnal felpattant, karjával átfogta barátja elgyengült testét, és próbálta egyenesen tartani. Aztán megkísérelt elırelépni egyet, szerette volna ágyba fektetni Parist, de a harcos 224

Pandora’s TeAm a mozdulatra azonnal összegörnyedt és a gyomrához kapott. Aeron újra felsegítette, majd izmos mellkasának támasztva tartotta. Úgy döntött, az ágy helyett inkább a fürdıkádba fekteti. Miután Paris nagy nehezen megszabadult a ruháitól, Aeron egy szivacsot és szappant nyújtott oda neki, és türelmesen megvárta, míg a harcos tetıtıl talpig letisztítja magát. A forró, gızölgı víz csobogva mosta el a rosszullét bizonyítékait. Közben Paris tekintete végig a semmibe veszett, úgy viselkedett, mintha fejben valahol teljesen máshol lenne. – Fáj, amit tettél – mondta gyengéden Aeron. – Fıleg, hogy értem tetted. Nem érdemlem meg. – Túljutok rajta – nyugtatta Paris, de Aeron tudta, ebben sem ı, sem Paris nem hisznek igazán. Aeron elzárta a vizet, majd egy törülközıt nyújtott Parisnak. Legszívesebben maga szárogatta volna meg a harcost, de úgy érezte, ez sértené a harcos férfiúi büszkeségét. – Menj – mondta Paris, miközben próbált kikászálódni a kádból. – Vagy megvárom, míg magad jutsz el az ágyig, vagy én viszlek oda – válaszolt Aeron. Paris torkából mély morgás szakadt fel, de aztán mégsem mondott semmit. Az ágyhoz botorkált, és a matracra vetette magát. Aeron végig a nyomában haladt, majd amikor barátja már a matracon feküdt, föléhajolt. Nem tudta, mit tehetne. Sosem látta Parist ennyire gyengének, ilyen elveszettnek, a látványtól könnyek szöktek a szemébe. Nemcsak attól hatódott meg, amit Paris érte tett, hanem eszébe jutott hosszú barátságuk; a több ezer éves közös harc; a golyók és sérülések, melyeket Parist védve szerzett. Eszébe jutott, amikor Paris hosszan panaszkodott és nyavalygott az életrıl, errıl a mostaniról és arról a másikról, amikor még az istenek védelme töltötte ki mindennapjaikat, de ık annál többre vágytak. 225

Pandora’s TeAm Nem hagyhatja Parist ilyen állapotban. És ez azt jelenti, hogy be kell mennie a városba és szereznie kell neki egy nıt. Lehajolt, és kisimított egy hajtincset Paris szemébıl. – Segítek. Megígérem. – Hozz még egy zacskó ambróziát – válaszolt Paris erıtlenül másra nincs szükségem. – Ó, ó! – ugrándozott Légió boldogan. Azonnal felhagyott a duzzogással, a szobába sietett, és pillanatok alatt az ágyon termett. – Én tudom, hol ssszerezni! Megremegett a matrac, és ettıl Paris megint felnyögött. – Siess! – lehelte. Aeron dühös pillantása lehervasztotta Légió arcáról a mosolyt, a kis lény lehajtott fejjel mászott vissza Aeron vállára. – Mi rosssszat csinál? – Ne bátorítsd drogozásra! Attól csak még betegebb lesz, mi viszont azt akarjuk, hogy jobban legyen. – Sssajnálom. – Visszajövök – mondta Aeron Parisnak, miközben megvakargatta Légiót a füle mögött. Aztán sarkon fordult és elment, az ajtót gondosan becsukta maga mögött. Szerencsére a többiek mind a játékszobában várták, hogy elkezdıdjön a találkozó. Vagy talán már el is kezdıdött. Mindenesetre Aeron könnyen eljutott a szobájáig anélkül, hogy bárkivel is összefutott volna. Jó szorosan átölelte Légiót, majd leültette a fodrokkal tarkított, díszes szalonban, melyet még ı és Maddox építettek a démonlánynak. – Maradj itt – kérte, és a szekrényhez sétált. Villámgyorsan a testéhez szíjazott számtalan kést. Elıször egy pisztolyt is akart magával vinni, csak a biztonság kedvéért, de aztán meggondolta magát, attól tartott, hogy az ember, akit majd kiválaszt és elragad, könnyedén hozzáférhet, miközben ı a repülésre koncentrál, és ez veszélyes lehet. – De... de... csak mossst értem vissssza. Te nagyon hiányoz! 226

Pandora’s TeAm – Tudom, és te is nekem. De a városban már így is félnek tılem, szerintem lázadás törne ki, ha együtt látnának meg minket. – Ez igaz volt. Aeron agyontetovált arcát soha nem illették olyan csodálattal, mint a többi harcosét. – Gyorsan találnom kell egy nıt Parisnak, aztán repülök is vissza vele ide. – De kettıt is elbírsssz. Engem és a nıt. – Nem lehet. Sajnálom. – Nem! – toppantott Légió. – Nı ket-tessssben veled nem! Aeron tudta, Légió nem úgy féltékeny, mint egy szerelmes, csak mint egy gyerek, amikor a szülı újraházasodik. – Beszéltünk már errıl Légió. Nem szeretem a halandó nıket – mondta. Csakis olyannak lenne hajlandó odaadni magát, aki erıs és halhatatlan, kemény, kitartó és elpusztíthatatlan. Soha nem értette, Paris és a többiek hogyan tudtak ágyba bújni halandókkal, hiszen tudták, hogy kárhozatra vannak ítélve. A betegségek, a butaság, a nemtörıdömség és saját fajtájukkal szembeni kegyetlenség áldozatai mind. Az emberek meghalnak. Mindig. Még Ashlyn és Danika is gyenge volt, pedig ıket az istenek halhatatlansággal ajándékozták meg. – Nem maradok sokáig – nyugtatta Légiót -, az elsı nıstényt felkapom, ígérem. És olyant választok majd, akihez egyáltalán nem vonzódom. Légió egyik körmét a smaragzöld bársonyba nyomta. – Biztossss? – Megígérem – nyugtatta meg Aeron. Ettıl a,démonlány némileg megenyhült és felsóhajtott. – Oké. Én marad. Én... – mondta, majd keskeny szája hirtelen rosszallóan lebiggyedt. Egy pillanattal késıbb Aeron már magán érezte a láthatatlan, forró, kíváncsi és kitartó tekintetet. Légió megremegett, pikkelyei elsápadtak, egész testét átjárta a félelem. – Ne. Neeeeeeee! 227

Pandora’s TeAm – Menj – parancsolta Aeron, a kis lény azonnal engedelmeskedett és egy pillanat alatt eltőnt. Aeron lassan megfordult, és jelek után kutatott, melyek elárulják, hol van az... angyal. De semmit nem talált, nem látszottak fényes körvonalak és nem érzıdött mennyei illat. Minden pontosan ugyanúgy festett, mint korábban. Aeron állkapcsa összeszorult. Legszívesebben hangosan átkozódva követelte volna, hogy az alak azonnal jelenjen meg, és mondja el, mit akar tıle, de végül semmit nem tett. Most nincs ideje ilyesmire. Majd késıbb, gondolta... Levetette az ingjét, és a földre dobta, majd pillantása a mellkasára tetovált csatajelenetekre és arcokra siklott. Soha nem akarta elfelejteni a saját tetteit, és az embereket, akiket a szeme láttára mészároltak le. Attól félt, ha kimegy a fejébıl a sok-sok borzalom, akkor azzá a szörnyeteggé válik, aki ellen mindig is küzdött. İ maga lesz a Harag. De most nincs idı ezeken a sötét dolgokon merengeni. Elég volt csak rágondolnia, és szárnyai azonnal kiemelkedtek a hátán lévı rejtett nyílásokból. A fekete, könnyő testrészek törékenynek tőntek, a valóságban azonban hihetetlen erejük volt. Ebben a pillanatban Aeron mintha nıi sóhajt hallott volna, és rögtön azután meleg érintést érzett a szárnyain, a kezek bejárták annak minden hajlatát és domborulatát. Ettıl Aeron farka szinte azonnal megmerevedett, a harcos szándékai ellenére. A picsába. Ne! A merénylıjére vágyik? Na, azt már nem! – El a kezekkel – vicsorgott. A fantom azonnal elhúzódott. Bárcsak mindenben így engedelmeskedne Aeronnak. – Ha bántani merészeled a barátaimat, vagy lopni akarsz tılem, akkor megbánod, esküszöm. Jobb, ha eltőnsz, és soha többé nem jössz vissza. Semmi válasz. De a fehéren izzó tekintet még mindig rajta pihent. 228

Pandora’s TeAm Aeron fogait csikorgatva az erkélyére vezetı dupla ajtó felé indult. Amint kilépett, megcsapta a természet illataitól gazdag, meleg levegı. Az erıdöt égbe nyúló fák vették körül, a távolból idelátszott a házak pirosló teteje és a templomok csipkés tornyai. A lágy, forró kezek nem érintették meg újra, és a harcos hálás volt ezért. Nem, nem csalódott, bizonygatta magának. Határozott mozdulattal lépett le az erkélyrıl, a mélybe zuhant, majd lassan csapott egyet a szárnyával és fölemelkedett. Egy újabb szárnycsapás még magasabbra repítette. Aztán balra fordult, és északnak vette az irányt. Ekkor került látóterébe az erıd bejárata és Sabin, ahogy kipattan a terepjáróból és a vérzı, eszméletlen Gwendolynt tartja a karjában. Aeron meg akart állni, segíteni, de inkább még gyorsabb verdesésbe fogott. Paris a fontosabb most. Mostantól mindig ı lesz az elsı.

229

Pandora’s TeAm

TIZENHATODIK FEJEZET Sabin legalább egy Vadászt életben akart hagyni, ki akarta hallgatni, és talán egy kicsit meg is kínozta volna. De aztán rálıttek Gwenre, és a terv, hogy akár egyet is életben hagyjon, egy pillanat alatt értelmét veszítette. A második golyó véletlenül csapódott a lányba, de Sabin agyát mégis elöntötte a gyilkos düh, mely erısebbnek bizonyult minden eddiginél. Úgy mészárolta le az ellenséget, akár egy csapat marhát, borotvaéles tırével villámgyorsan szelte át a torkukat, egyiket a másik után. De még ez sem volt neki elég. Hazafelé menet felhívta Lucient, aki a helyszínre villantotta Maddoxot és Stridert, hogy föltakarítsák a vérengzés nyomait. A harcosok ezután visszamentek az erıdbe Gideonért és Cameóért, együtt el akarták kapni az esetleg még mindig a környéken ólálkodó Vadászokat. Sajnos senkit nem találtak, ami nem azt jelenti, hogy a Vadászok nem voltak ott, sokkal inkább azt, hogy nagyon jól elrejtıztek. Sabin még vagy egy tucatot ki akart nyírni. Az elmúlt két napban Gwen csak néhányszor tért magához. Erıtlensége elbizonytalanította Sabint: elvigye-e a városi kórházba, vagy tartsa itt? Végül mindig arra jutott, hogy a hálószobájában lesz a legjobb a lánynak. EIvégre nem ember, az orvosok talán többet ártanának neki, mint amennyit segítenének. De miért nem gyógyul gyorsabban? Hiszen hárpia volt, halhatatlan. Anja ismerte a fajtáját és azt állította, gyorsan felépülnek, ugyanúgy, mint az Alvilág Urai. De Sabin hiába 230

Pandora’s TeAm távolította el a töltényeket, a lyukak még mindig nyersen és véresen tátongtak Gwen testén. A ma reggeli vita során, hogy mit kellene Gwennel csinálniuk, az aggódó Danika és Ashlyn azt javasolták, hogy tegyék be a lányt a Kényszer Ketrecébe, és parancsolják meg neki a gyógyulást. Sabin végül megtette a siker reményében, Gwen állapota azonban csak rosszabbodott. A harcosnak be kellett látnia, hogy sok mindent meg kell még tanulnia a kincsrıl, melyrıl eddig azt hitte, hogy ismeri, akár a tenyerét. Ezután Sabin Kronosz megidézésével próbálkozott, de az istenek királya nem reagált hívására. Csak akkor hajlandóak mutatkozni, ha ık akarnak valamit. Sabin azon kapta magát, hogy egyre jobban várja a nıvérek érkezését. İk biztosan tudni fogják, mit kell tenni – hacsak nem mészárolják le az erıd lakóit azon nyomban. A szám, amit Gwen tárcsázott, még benne volt Sabin telefonjában, így fel tudta hívni. Tanácsot akart kérni és siettetni akarta a lányokat, de a nı, amint meghallotta, hogy nem a húga van a vonalban, majdnem felrobbant a dühtıl. Amikor pedig Sabin nem tudta Gwent a telefonhoz adni, súlyos fenyegetések hangoztak el a férfiasságával kapcsolatban. Ez nem számít jó jelnek. – Hozhatok neked valamit? Az ajtó felıl jövı hang hallatán Sabin összerezzent a meglepıdéstıl. Általában egy pók sem tudott mögé lopakodni, de mostanában bárminek és bárkinek sikerült. Átkozott Vadászok. A városban ólálkodtak, figyelték ıket s csak arra vártak, hogy lecsaphassanak Gwenre. És Sabin mindezt nem vette észre. – Sabin? – Igen. – A férfi az ágyon feküdt és szorosan magához ölelte Gwent. A lány még mindig nagyon gyengének látszott, de legalább egy ideje már nem nyöszörgött a fájdalomtól. Az én feladatom lett volna, hogy megvédjem, de én cserben hagytam! Sıt, ami 231

Pandora’s TeAm rosszabb, megígérte neki, hogy a Vadászok soha többé nem fogják bántani. Vagy mégsem? Ha nem, akkor is meg kellett volna óvnia. A férfit szinte fölemésztette a bőntudat. Mit vártál? Kétség jó ideje a leggonoszabb kínzásokkal sújtotta Sabint és egy perc nyugtot sem hagyott neki. – Sabin! A férfi végre felfigyelt az ajtóban álldogáló Kane-re. A harcosnak sötét haja, és mogyoróbarna szeme volt, bal orcáján egy fehér folt éktelenkedett, valószínőleg vakolat, a mennyezet ugyanis elıszeretettel omlott le a Katasztrófák ırzıje felett. – Jól vagy? – Nem – válaszolt Sabin. Hiszen már a következı lépést kellett volna terveznie a Vadászok ellen. Az emberei mellett lett volna a helye. Az ellenségre kellett volna vadásznia az utcákat róva. De még a hálószobát sem volt képes elhagyni. Ha vigyázó szemeit nem nyugtathatta Gwenen, ha nem figyelhette a lány mellkasának ütemes emelkedését, egyszerően képtelen volt még gondolkodni is, és teljesen fegyvertelennek érezte magát Kétséggel szemben. Mi a franc történt vele? Hiszen csak egy nırıl van szó. Egy nırıl, akit fel akar használni a céljaihoz. Egy nırıl, aki valószínőleg belehal a küzdelembe, melyre ı kérte. Egy nırıl, aki nem lehet az övé. Egy nırıl, akit alig ismer. Sabin próbálta meggyızni magát, hogy egyáltalán nem ellenkezik saját céljaival, ha napokat tölt emellett a nı mellett és ápolja. Hiszen ha kiképezik, valóságos gyilkoló-gép lesz a kezükben, akit semmi nem állíthat meg. Ezért kell itt maradnia és figyelni a lány minden egyes szusszanását. Csakis ezért várja olyan kétségbeesetten, hogy felépüljön. – Hogy van? – kérdezte egy nıi hang. Sabin megint úgy pislogott, mintha nem tudná, hol van. A francba, az utóbbi idıben egyáltalán nem tudott koncentrálni. 232

Pandora’s TeAm Ashlyn és Danika álltak az ajtóban Kane mellett. Az két nı mostanában megható rendszerességgel látogatta Gwent. – Ugyanúgy – válaszolt Sabin. A fenébe, miért nem gyógyul? – Milyen volt a győlés? – kérdezte. A támadás miatt ma reggelre halasztották. Kane megvonta a vállát, ami a jelek szerint nem tetszett a szemközti sarokban álló lámpának: a körte sisteregve villant egyet majd felrobbant. A nık felkiáltottak és elugrottak az útból. Kane azonban hozzá volt szokva az ilyesmihez és úgy folytatta, mintha mi sem történt volna. – Mindenki egyetért abban, hogy Baden biztosan nincs életben. Hiszen mindannyian a kezünkben tartottuk a fejét mielıtt elégettük volna. Vagy valaki Badennek adja ki magát, vagy pedig egyszerő pletykáról van szó, melyet azért terjesztenek, hogy eltereljék a figyelmünket. Az utóbbi elég logikusnak tőnt, és jellemzı is volt a Vadászokra, hogy efféle trükkökhöz folyamodtak, hiszen a testi erejük édeskevés lett volna a harcosok legyızéséhez. Danika Gwenhez sétált, fölé hajolt és kisimított egy hajtincset az alvó lány gyönyörőséges arcából. Ashlyn is odalépett és megfogta a kezét, így akart erıt adni Gwen gyenge és törékeny testének. Sabint ıszintén meghatotta az aggodalmuk. Hiszen nem is ismerték, mégis törıdtek vele, pusztán azért, mert látták, hogy neki mennyire fontos a lány. – Galen vezeti a Vadászokat, és tisztában van vele, hogy mi tudjuk ezt – mondta Sabin Kane-nek. – Miért nem támadott meg minket újra? – Valószínőleg készül rá. Erıt győjt. És hazugságokat terjeszt Badenrıl, így akar összezavarni minket. Biztos vagyok benne. – Megölöm. – Talán elıbb, mint gondolnád. Tegnap éjjel vele álmodtam – mondta Danika, anélkül, hogy felpillantott volna. – Egy nıvel láttam. Ébredés után rögtön le is festettem a jelenetet, annyira élénken élt bennem. Akarjátok látni? 233

Pandora’s TeAm Szegény Danikát minden éjjel szörnyő látomások gyötörték. Lelkeket kínzó démonok, istenekkel hadakozó istenek, és a szerelmeseket egymástól kegyetlenül elválasztó halál képe. Érthetı lett volna, ha a finom lelkő lányt kikészítik a véres és fájdalmas jelenetek, ı azonban mosolyogva tőrte az átkot, mert tudta, a látomásokkal a harcosokat segítheti. Mihez kezdene Gwen, ha hasonló víziók kínoznák? – gondolkodott el Sabin. Reszketne vajon, mint azon a napon a piramisban? Vagy vicsorogva támadásba lendülne, mint egy igazi hárpia? – Sabin! – szólalt meg Kane. – Szinte sérti a büszkeségemet, hogy ennyire nem figyelsz ránk. – Bocs. Igen, persze. Szeretném látni. Danika már indult is volna, de Kane maradásra intette. – Majd én idehozom – mondta és eltőnt a folyosón. Néhány perc múlva hatalmas festménnyel tért vissza, a széles vászon alig fért el a kezében. A harcos fölemelte az alkotást, melynek sötét színein megcsillant a napfény. Egy barlangszerőség látszódott a képen, az éles sziklaperemet élénkvörös és koromfekete foltok pettyezték. Néhány csont hevert az ágakkal borított, koszos földön, valószínőleg emberi maradványok. A sarokban Galen állt, tollas szárnyait szélesre terjesztette. Sápadt arcával a kép szemlélıje felé fordult, a kezében tartott valamit. Sabin hunyorgott, hogy jobban lássa. Talán egy darab papír? Nıi alak rajzolódott ki mellette, igaz csak ezüstös körvonalait lehetett látni. Magas volt és vékony, fekete hajú, a szája sarkán vér cseppje vöröslött. İ is a papírt tanulmányozta. – Nem tudom, ki lehet ez a nı, sohasem láttam. – Egyikünk sem látta – mondta Kane. – Mégis olyan furcsán ismerıs. Nem gondoljátok?

234

Pandora’s TeAm Sabin közelebbrıl is megvizsgálta az arcot, de senkit nem ismert fel a vonásokban. Talán ahogy a szemöldökét ráncolta... a redık a szeme sarkában... talán. – Bárcsak jobban meg tudtam volna ragadni az arcát – mondta Danika. – Az is kész csoda, hogy ilyen látomásaid vannak – nyugtatta meg Ashlyn. Kane bólintott. – Torin beszkenneli az arcot a gépbe és számítógépes trükkökkel a lehetı legjobb rekonstrukciót készíti róla, úgy talán könnyebb lesz rájönni, kit ábrázol. Ha halhatatlan, akkor nyilván nem szerepel az emberek által használt adatbázisokban, de azért egy próbát megér. – Miért pont ık vannak a vásznon? – kérdezte Sabin, próbált a képre koncentrálni, és számőzni Gwent a gondolataiból. – Nem tudjuk, de ennek is utánanézünk – mondta Kane, a festményt a bakancsa orrán nyugtatva. – Most Galen az Elsıdleges Célpontunk. Ha sikerülne megölni, befejezhetnénk végre a háborút. Az ı irányítása nélkül a Vadászoknak semmi esélyük, könnyedén porrá zúzzuk ıket. Gwen megmozdult, Sabin felé húzódott, térdével súrolta a férfi combját. A harcos azonnal megdermedt, még levegıt sem mert venni. Szerette volna, ha felébred a lány, ugyanakkor nem akarta, hogy megint fájdalmak kínozzák. De Gwen nem nyitotta ki a szemét, néhány perc múlva is ugyanúgy feküdt, mozdulatlanul. Szerintem meg fog halni. Baszd meg! A halála a te lelkeden szárad, nem az enyémen. Ezt Sabin nem tudta megcáfolni. – És mi van a dobozzal? – kérdezte Kane-t. – Meg a kiképzı központtal, vagy kollégiummal, vagy mivel, ahol a félvér gyerekeket nevelik? A Kimondhatatlanok Templomába is vissza akartam menni, folytatni a keresést – mondta. A szentély Rómában helyezkedett 235

Pandora’s TeAm el, és csak nemrég emelkedett ki a tengerbıl. A folyamat akkor kezdıdött meg, amikor a Titánok megbuktatták a görögöket, hogy az övék legyen a hatalom a mennyországban. Anja mesélte el a harcosoknak, hogy ezek a templomok lettek volna az istentiszteletek új helyszínei. A Titánok a régi rendszert akarták visszaállítani, remek kis játszóteret csináltak volna maguknak a Földön. – Elıször Galent kell elkapnunk, majd utána foglalkozunk a többi dologgal – mondta Kane. – Torint ismerve most biztosan szorgosan ellenırzi a különbözı adatbázisokat, szerintem néhány nap múlva akcióba lendülhetünk. Vajon Gwen rendbe jön addigra? – Van már bármi hír a harmadik kincsrıl? – Néha a nap huszonnégy órája sem volt elég a bokros teendıikre. A Vadászokkal harcolni, az istenek ısi tárgyait felkutatni, életben maradni. Meggyógyítani egy törékeny nıt. – Még semmi. Maddox és Gideon hamarosan kiviszik Ashlynt, hátha hall valamit. A Vadászok, akik Gwenért jöttek, remélhetıleg hangosan beszélték meg a terveiket, például azt, hogy hova akarják vinni a lányt. A helyet Sabin már csak elvbıl is felrobbantja. – Tájékoztassatok majd a fejleményekrıl. – Persze – bólintott Kane. – Sabin Az érdes, rekedtes könyörgés Gwen száján csusszant ki, Sabin azonnal odafordította fejét. A lány szemhéja megremegett, próbált magához térni. Sabin szívverése felgyorsult, bıre megfeszült, vére felforrósodott. – Felébredt – kiáltott Danika izgatottan. – Talán – mondta Kane, és ebben a pillanatban kettétört a festmény a kezében. A harcos morgolódva hajolt le a földe esett darabért. – Sajnálom, Danika. 236

Pandora’s TeAm – Semmi baj – ugrott fel a lány, Kane-hez lépett és finomam elvette tıle a széthasadt alkotást. – Össze lehet ragasztani. – Menjünk, hagyjuk ıket egy kicsit kettesben – javasolta Ashlyn, és dudorodó pocakját dörzsölve csatlakozott a távozó Danikához meg Kane-hez. Szép csendben elmentek, az ajtó halk kattanással csukódott be utánuk. – Sabin? – szólalt meg újra a lány, hangában ezúttal egy picit több erıvel. – Itt vagyok – mondta Sabin, ujjaival finoman cirógatta Gwen karját. Óriási megkönnyebbülést érzett. – Hogy vagy? – Rosszul. Mindenem fáj, gyengének érzem magam – válaszolt a lány majd kidörzsölte az álmot a szemébıl, és gyorsan végigpillantott magán. Látta, hogy fekete póló takarja testét és megkönnyebbülten felsóhajtott. – Mióta fekszem így? – Néhány napja. – Micsoda? Komolyan? – kérdezte ıszinte csodálkozással, majd megdörzsölte fáradt arcát, bıre még mindig túl sápadtnak tetszett. – Hány nap alatt gyógyulsz meg általában? – Nem tudom – válaszolt Gwen erıtlenül, megpróbálta felemelni a karját, de még ehhez is túl gyenge volt. – Még sohasem sérültem meg. A francba, nem hiszem el, hogy elaludtam! A kijelentéstıl Sabin összezavarodott. – Az nem lehet, hogy soha nem sérültél meg – mondta. Még a halhatatlanok is beütik a térdüket, beverik a fejüket, eltörik a csontjaikat néha. – A nıvéreim minden egyes mozdulatomat figyelték, elég nehéz lett volna megsérülni mellettük... Szóval a nıvérei mindig megvédték Gwent, nem úgy, mint ı. A gondolatra Sabin szíve összeszorult a fájdalomtól. Mi mást vártál? 237

Pandora’s TeAm Ugye tudod, mennyire győlöllek ma. İk hagyták, hogy fogságba essen, én azonban megmentettem, emlékeztette önmagát. – De hát mondtam, hogy maradj a kocsiban – morgott dühösen Sabin. A borostyánsárga szemek azonnal rászegezıdtek, a metszı tekintetben fájdalom és harag keveredett. – Azt mondtad vagy maradjak a kocsiban, vagy segítsek – mondta Gwen, ereje minden egyes kimondott szóval rohamosat fogyott. A pillái újra megremegtek, szeme majdnem bezárult, máris kész lett volna a következı, túlságosan hosszú szunyókálásra. Sabin dühe azonnal elillant. – Maradj ébren, kérlek! A lány szeme félig kinyílt, ajka fáradt mosolyra húzódott. – Imádom, amikor könyörögsz – mondta. Ugye nem jó jel, hogy Sabin most azonnal kész lett volna Gwen csókjaiért könyörögni? – Segít-e bármi ébren maradnod? – Anjának Danikának és Ashlynnek köszönhetıen az éjjeliszekrény roskadozott mindenféle jótól, amire egy betegnek csak szüksége lehet. – Víz? Fájdalomcsillapító? Kaja? Gwen megnyalta ajkát, gyomra hatalmasat kordult. – Igen, én... nem – mondta vágyakozó hangon. – Semmi. Nincs szükségem semmire. Már megint azok a kibaszott szabályok, gondolta Sabin. İ nem volt éhes ugyan, de megragadta a pulykás szendvicset és leharapta a sarkát. Ajkához emelte a vizet és belekortyolt. – Ez az enyém, de a többit megeheted – mondta, és a tál szılı felé biccentett. – Mondtam már. Nem vagyok éhes. A lány egy pillantást sem vetett a Sabin kezében lévı ételekre. – Rendben. Akkor majd késıbb eszünk – mondta a férfi, visszatette a tálcára a szendvicset és a vizet, majd felkapta a telefonját, és úgy viselkedett, mint akinek halaszthatatlanul SMSt kell küldenie. – Egy perc és itt vagyok. 238

Pandora’s TeAm Elgördült Gwen meleg teste mellıl és felült az ágy szélén. T, hívj, ha találtál valamit, pötyögte. Ez nyilvánvaló, érkezett a válasz szinte azonnal. Mire Sabin visszafeküdt, a szendvicsnek nyoma sem volt és a pohárból is eltőnt minden csepp víz. Sabinnak nem tudta elképzelni, hogyan történt mindez, hiszen mozdulni sem látta a lányt. Visszanyomta a telefont a zsebébe, és közben úgy tett, mintha észre sem venné a hiányzó ételt. – Biztos nem kérsz semmit? Gwen nagyon nyelt, mire Sabin majdnem felnevetett. – Ki kell mennem a mosdóba. És zuhanyozni is akarok – szólalt meg a lány. – Nem zuhanyozhatsz. Nélkülem nem. Olyan gyenge vagy, hogy elesnél – mondta a férfi, majd felkarolta Gwent. Tiltakozásra számított, de a lány csak fáradtan a vállára hajtotta fejét. Úgy viselkedett, mint aki teljesen megbízik benne, és Sabinnak ez átkozottul tetszett. – Akkor inkább nem fürdöm meg. Veszélyes dolgok történnek, ha együtt zuhanyozunk. Sabint persze egyáltalán nem kellett emlékeztetni a történtekre. – Majd visszafogom magam – mondta. – És a démonod? Most képtelen lennék szembeszállni vele, nincs hozzá erım. Csak... 10 percet adj – kérte Gwen, miközben Sabin óvatosan letette ıt a fürdıszobában. A lány göndör fürtjei összegubancolódtak a nyakánál. – Ha esetleg azt hallod, hogy elestem, akkor bejöhetsz megmenteni – tette hozzá, majd megmarkolta a mosdókagylót, hogy ne veszítse el az egyensúlyát. Sabin összeszorította a száját, de egy kicsit meg is könnyebbült, hiszen Gwen elég erıs volt ahhoz, hogy ellentmondjon neki. – Rendben. A lány pontosan kilenc perccel késıbb jelent meg a fürdıszobaajtóban, arca nedvesen fénylett, teste citromillatot 239

Pandora’s TeAm árasztott. Sabin azonnal megkívánta, szerette volna megint megízlelni, csak ezúttal egy kicsit jobban. Gwen kifésülte a haját, a vörös fürtök csábítóan omlottak a hátára. – Jobban vagy? – Sokkal jobban. Köszönöm – mondta, tekintetét továbbra is a padlóra szegezte. Arca ragyogott a frissítı fürdıtıl. Lassan megindult az ágy felé, de a térdei összecsuklottak. Sabin azonnal ott termett és magához ölelte, mielıtt Gwen összeesett volna. A lány megint örömmel omlott a férfi oltalmazó karjaiba, és ezzel Sabint is boldoggá tette. – Alaposan kicsináltak, mi? – kérdezte Gwen, a sebes vállát súrolta a lepedı, erre azonnal felszisszent a fájdalomtól. – Igen – válaszolt Sabin, az ágy mellıl, karját a mellkasán keresztbe fonva. – De ezen lehet segíteni. Kiképezlek – tette hozzá. Akár harcol a lány, akár nem, bizonyos alapképességekre szüksége lesz, hogy meg tudja magát védeni. Akár harcol, akár nem? Szóval ez már kérdés? Azt hittem mindenképp harcolni fog. Sabin nem tudta Kétségre fogni a bizonytalankodását, ezúttal csak a saját kételyei visszhangoztak a fejében. – Rendben – mondta Gwen, és ezzel alaposan meglepte Sabint. A lány szempillái megint lecsukódni készültek. – Megengedem, hogy kiképezz, mert igazad volt. Mégiscsak szeretném megbüntetni a Vadászokat. Sabin nem ilyen választ várt. – Lehet, hogy meggondolod magad, mielıtt befejezıdik a kiképzés. Bántani foglak, Gwen, a véredet ontom és kegyetlenül megtörlek. De csak mert jót akarok neked. – mondta Sabin, és arra gondolt, mennyivel erısebb lesz majd a lány mindettıl. Pontosan ezért nem bánik majd vele kesztyős kézzel. Talán megpróbálod lebeszélni? Nem, mindössze fel akarta készíteni. Sabin nem úgy gondolkozott, mint a többi harcos, akik a nıket gyengének és 240

Pandora’s TeAm törékenynek tekintették, olyanoknak, akik mindenképpen védelemre szorulnak. Soha nem kivételezett velük úgy, mint a többiek. Cameo talán éppen ezért választotta ıt, amikor Luciennel kétfelé osztották a csoportot. Sabin a nıi Vadászokkal is pontosan ugyanúgy viselkedett, mint a férfiakkal. Jó néhányat alaposan megkínzott, és egyáltalán nem sajnálta ıket. Néha még kegyetlenebbül is bánt velük, ha arra volt szükség. De Gwennel azért más a helyzet, hiszen ı nem csak egy másik katona, és fıleg nem Sabin ellensége. A lány nem reagált Sabin mondókájára. – Gwen? Gwen felsóhajtott, majd újra álomba zuhant. Sabin még gondosabban betakargatta és mellé telepedett. Megkezdıdött a már oly ismerıs várakozás. A várakozás, hogy a lány újra fölébredjen. Ha csak megmoccansz, levágom azt a kibaszott fejedet! Sabin a fenyegetéstıl rögtön magához tért. Hővös penge feszült a torkának, a sebbıl szivárogó vércseppek lassan futottak le a nyakán. A hálószobában sötétség uralkodott, a függönyök teljesen betakarták az ablakot. A harcos a levegıbe szippantott és megérezte... egy nı szagát. A hívatlan betolakodóból a jéghideg tél illata áradt, hosszú haja csiklandozta Sabin meztelen mellkasát. – Mit keres a húgom az ágyadban? Miért alszik? És miért sebesült meg? Ne mondd, hogy jól van, mert megetetem veled a saját nyelvedet. Érzem a sebeibıl áradó szagot. Ezek szerint megérkeztek a hárpiák. Nyilvánvalóan probléma nélkül jutottak át Torin elsı osztályú védelmi rendszerén, hiszen egyetlen vészjelzı sem szólalt meg. Újabb bizonyíték, hogy szükség van ezekre a nıkre a csapatban. Feltéve, ha él még a csapat. – Az embereim életben vannak? 241

Pandora’s TeAm – Igen, egyelıre – válaszolt a nı, és még erısebben szorította a pengét Sabin nyakához. – Szóval? Már várok egy ideje a válaszra, és hidd el, nem vagyok a legtürelmesebb fajta. Sabin mozdulatlan maradt, meg sem próbált a párnája alatt rejtızı fegyveréért nyúlni. Elkelne egy kis segítség, szólította meg Kétséget. Azt hittem, győlölsz! Csak tedd a dolgod. Sabin meg mert volna esküdni, hogy a démon sóhajtását hallotta a fejében. Biztosan bántani akarod ezt a férfit?, kezdett rá Kétség hamarosan. És ha ı Gwen szeretıje? A húgod talán örökre meggyőlöl, ha kárt teszel a pasijában. A hárpia keze megremegett, és a penge nyomása is megenyhült. Jó fiú. Az ilyen pillanatok szerettették meg Sabinnal a rajta ülı átkot. – A húgod azért van itt, mert itt akar lenni. És azért sérült meg, mert az ellenségeim ránk támadtak. – És te nem voltál képes megvédeni? – Bagoly mondja verébnek – válaszolt Sabin a fogait csikorgatva. – Nem. Nem védtem meg. De tanultam a hibámból, és soha többé nem hagyom, hogy bántódása essék. – Azt jól teszed. Adtál neki vért? – Nem. – Akkor nem csoda, hogy ilyen erıtlen és itt alszik, veled egy szobában! – mordult fel a hárpia idegesen. – Mikor sebesült meg? – Három napja. Erre a nınek szinte elakadt a lélegzete. – Vérre van szüksége, te seggfej! Különben sosem épül fel. – Honnan tudod? Azt mondta, soha nem sérült még meg. – Dehogynem sérült meg, csak nem emlékszik rá. Gondoskodtunk róla, hogy elfelejtse. És csak hogy tudd, megfizetsz, minden egyes kis zúzódásért. Ha pedig kiderül, hogy hazudsz és valójában te bántottad... 242

Pandora’s TeAm – Én nem bántottam – Egyelıre. A gondolat olyan gyorsan kijózanította Sabint, mint semmi más. A hárpia tetıtıl talpig végigmérte ıt, majd megszólalt: – Nézd, lehet, hogy lenyőgözı sztorikat hallottam rólad, de nem vagyok olyan hülye, hogy emiatt meg is bízzam benned. – Akkor beszélj Gwennel. – Beszélek is. Mindjárt. De elıbb mondd meg, melyik démon lakik benned. Sabin habozott a válasszal. Ha a nı megtudja az igazságot, akkor képes lesz védekezni Kétség támadásai ellen. – Választ várok – mondta a hárpia türelmetlenül, a kés hegye Sabin artériájához nyomódott. A francba vele, döntötte el a férfi. Ha a démon valóban szabadon garázdálkodhat, akkor a hárpiának esélye sincs ellene, még akkor sem, ha pontosan tudja, kivel áll szemben. Kétséggel senki nem veheti fel a harcot. Még maga Sabin sem. – Kétség lakik bennem. – Ó – mondta a nı, és mintha némi csalódottság vegyült volna a hangjába -, azt hittem Szex lesz az, vagy hogy is hívjátok. Az ı hódításairól szóló sztorikat szeretem a legjobban. Sabin jól érzékelte, a nı valóban csalódott. – Majd bemutatlak neki – mondta, arra gondolt, hogy egy kis hancúrozás az ágyban talán meglágyítja a nı szívét. Nem beszélve arról, hogy Parisnak milyen jót tenne a szex. – Ne fáraszd magad, úgysem maradok olyan sokáig! Gwen! A következı pillanatban Gwen teste rázkódni kezdett. Sabin hirtelen rájött, hogy az a kibaszott nıvére rángatja a legyengült lányt. Vicsorogva ragadta meg a hárpia csuklóját és rákiáltott. – Hagyd abba! Csak rosszabbul lesz ettıl. A kés egyszer csak eltőnt a nyakáról és a hárpia csuklóját sem érezte már ujjai szorításában. A villany felkapcsolódott, Sabinnak pislognia kellett a hirtelen támadt fényességben. A következı 243

Pandora’s TeAm pillanatban a támadója újra a nyakánál termett, a férfinak esélye sem volt megmozdulni ez alatt az idı alatt. Miután kitisztult a látása, alaposan végigmérte a nıt. Csinosnak találta. A bıre ugyanúgy fénylett, mint Gwené. De ez valami furcsa oknál fogva nem volt olyan elementáris hatással Sabinra, nem akarta azonnal ágyba vinni. Világos vörös hajából hiányzott az a szıke árnyalat, mely Gwenét oly különlegessé tette. Borostyánsárga íriszét éppúgy szürke árnyalatok tarkították, mint a húgáét, és ajkuk is hasonlóan érzékinek tőnt. De míg Gwenbıl a tiszta ártatlanság áradt, ebbıl a nıbıl évszázados tudás és erı sugárzott. – Idefigyelj... – szólalt meg Sabin, de azonnal elhallgatott, amint a kés felhasította a nyakán a bırt. – Nem, te figyelj ide! Én vagyok Kaia. Hálás lehetsz a sorsnak, hogy nem Bianka vagy Taliyah szorítja most a nyakadhoz a pengét. Amikor felhívtad Biankát, és nem engedted, hogy Gwennie-vel beszéljen, nagyon dühös lett rád, most a saját végtagjaid segítségével akar péppé verni. Taliyah meg a kígyóinkkal etetné fel, ami megmarad belıled. Én azonban adok egy esélyt. Milyen terveid vannak vele? Sabin válaszolhatott volna a kérdésekre, mégsem tette. Így nem akart. Ha Gwen nıvérei itt maradnak – Kaia viselkedése ellenére Sabin úgy gondolta, jó esély van erre – és az ı csapatában fognak harcolni, akkor jó lesz már most megmutatni, ki itt a fınök. Sabinnak még egy arcizma sem rezdült, minden figyelmeztetés nélkül rántotta magára Kaiát. A penge erre még mélyebbre süllyedt a nyakában, mígnem elért egy int, de a harcost ez sem állította meg. Gwentıl elgördülve a hátára fordította a nıt, és izmos testének teljes súlyával az ágyhoz szorította. Kaia ellenszegülés helyett felkacagott, a csilingelı hang kényeztette Sabin fülét. – Na, szép! Nem csodálom, hogy Gwen 244

Pandora’s TeAm az ágyadban kötött ki. De kissé csalódott vagyok, hogy nem a fejemet vetted célba. Az Alvilág Uraitól jobbat várok. A matrac rengése felébreszthette Gwent, hiszen a lány felnyögött, alig hallhatóan, majd rekedten megszólalt: – Kaia? Kaia figyelme azonnal a húgára összpontosult, a szája gyönyörőséges mosolyra húzódott. – Szevasz, kislány, rég láttalak. Most biztosan azt hiszed, mérges vagyok, amiért elaludtál, de nem így van. Tudom, ki itt a hibás. A pasiddal épp az itt maradásod részleteit beszéljük meg. Hogy vagy? – Rajtad van! Sabin rajtad fekszik! – Gwen pupillái aranyszínővé változtak... majd fehérré... a körmei megnyúltak és kiélesedtek, foga fenyegetıen villant meg. Kaia eltátotta a száját. – Gwen, most... ugye nem... – De, Hárpiává változik. – A picsába! Sabin minden erejét összeszedve lehajította Kaiát az ágyról, a lány hatalmas puffanással ért földet, de Sabint ez most egy cseppet sem érdekelte. Abban a pillanatban, ahogy keze fölszabadult, forró testéhez húzta Gwent, egyik karját lazán átvetette a lány nyakán, a másikkal a hasát cirógatta, ott, ahol felgyőrıdött rajta a póló. A fenyegetı karmok csontig hatoltak Sabin izmos vállának húsába, de a férfi meg sem rezzent, némán tőrte a fájdalmat. Gwen sokkal, de sokkal nagyobb kárt is tehetett volna benne. – Csak beszélgettünk. Nem akartam bántani. Csak azért szorítottam az ágyhoz, mert majdnem elvágta a torkomat, semmi másért. Egyébként meg azért jött, hogy segítsen. İ is a legjobbat akarja neked. – Akarod ıt? – kérdezte Gwen rekedt hangon. Sabin hiúságának szinte tetszett ez a pusztító féltékenység. – Nem, nem akarom. És ı sem akar engem. Esküszöm. Tudod, hogy nekem csak te kellesz. A harcos a szeme sarkából látta, hogy Kaia feláll, és nagy érdeklıdéssel figyeli a jelenetet. 245

Pandora’s TeAm Gwen körmei szép lassan visszahúzódtak, véres, mély sebeket hagyva Sabin vállán. A tekintete is fokozatosan kitisztult. Közben Kétség furcsa módon végig csendben maradt. Síri csöndben, mintha csak Sabin tudatának legmélyére rejtızött volna. – Ezt nevezem! – mondta Kaia némi ingerültséggel a hangjában. – Lenyőgözı! Lecsendesítetted a Hárpia dühét. Remélem, tudod mit jelent ez. Sabin rá sem pillantott Kaiára, minden idegszálával Gwenre összpontosított. A kezét lecsúsztatta a lány combján, majd szétterpesztette a lábát, míg Gwen térde a csípıjéhez ért és öle az ı ágyékához szorult. – Nem, nem tudom. – Te vagy a húgom kísérıje. Gratulálok.

246

Pandora’s TeAm

TIZENHETEDIK FEJEZET Gwen soha nem volt még ennyire ideges. Még a cellájában sem. Még akkor sem, amikor a Vadászok rájuk támadtak. Miután Sabin lenyugtatta a Hárpiát, Kaia éles füttyszóval hívta magukhoz Biankát és Taliyah-t, akik eddig valószínőleg a folyosón várakoztak és gondoskodtak róla, hogy senki ne zavarja meg Gwen megmentését. A három nıvér most belülrıl torlaszolta el Sabin ajtaját, egy kis „beszélgetés” erejéig. Gwen szerette volna megakadályozni mindezt, a beszélgetést, a bezárkózást – hiszen ha a Skyhawkok valamit így kezdtek, azt rendszerint vérontással fejezték be, de több minden állt az útjában. Egyrészt Sabin bivalyerıs öleléssel szorította magához. Miért csinálta? Talán azt hitte, hogy a nıvéreihez rohan, és a segítségükkel lemészárolja ıt? Másrészt olyan gyengének érezte magát, mint egy újszülött kismacska, még a szemét is alig tudta nyitva tartani. Ezenkívül pokolian fájt a mellkasa és a válla. Ha Sabin elengedte volna, valószínőleg azonnal a fejtámlához hanyatlik. A harmadik ok pedig az volt, hogy szeretett volna még egyszer bátran viselkedni, megvédeni Sabint. A nıvérei dühösek voltak és elégedetlenek az ápolással, melyben Gwen részesült, és úgy tőnt, az Alvilág Urai iránti régi csodálatból egy csepp sem maradt már bennük. Könnyen Sabin ellen fordulhatnak... Nem tudta pontosan, miért akarja megvédeni a férfit. Hiszen pár perccel ezelıtt Sabin még Kaiát tartotta a karjaiban. Gwen emlékei zavarosak voltak, mintha csak egy filmen látta volna a 247

Pandora’s TeAm jelenetet, nem is a valóságban. Igaz volt vagy sem, halálosan feldühítette a dolog. Sabin hozzá tartozott. Legalábbis jelenleg. Nem azért, mert együtt zuhanyoztak és Sabin élete legjobb orgazmusában részesítette. Hanem mert, nos, nem is tudta igazán. Egyszerően érezte, hogy így van, és kész. – Mielıtt elbeszélgetnénk, itassuk meg a kislányt -mondta Kaia, majd Gwenhez sétált, keresztben felhasította a csuklóját és Gwen szájához tartotta. – Igyál. A nıvérei vérét itta egész gyerekkorában, „mert ez megvéd a sérülésektıl”, mondták neki folyton. A nıvérek pedig mindig az aktuális barátjuk vérébıl vettek mielıtt harcolni indultak volna vagy egy küldetést teljesíteni, szóval nem tőnt furcsának a dolog. Végül is, nem csak a vámpíroknak van szükségük vérre, igaz a hárpiáknak nem az életben maradáshoz kellett, hanem sérülés esetén a gyógyuláshoz. De amint Gwen a nıvére vértıl csöpögı csuklójára helyezte az ajkát, Sabin megragadta a nyakát és egy mozdulattal maga felé fordította. – Hé! – mordult fel Kaia. Sabin nyakán a hosszú és mély vágás már gyógyulni kezdett, de elég volt körmét végighúzni rajta, hogy újra kinyíljon a seb. – Ha innia kell, az én véremet fogja inni. A férfi nem adott lehetıséget a tiltakozásra, azonnal maga felé húzta Gwent és olyan erısen tartotta a fejét, hogy a lány meg sem tudott mozdulni. Nem mintha meg akart volna, már megérezte a férfi csábító illatát: citrom és vér. Az édes szagok megtöltötték az orrlyukát, majd szétáramlottak a tüdejében és Gwen egész testét csiklandozó melegséggel töltötték el. A lány képtelen volt megálljt parancsolni magának, szájában összefutott a nyál, elırehajolt és finoman megnyalta a sebet. Valóságos eksztázis. Akár egy csábító, gyümölcsös csemege. Szemét lehunyva a férfihoz nyomta testét, karjával átfogta a nyakát, térdével a combját szorította. Sabin, ha akart volna sem tudott volna kiszabadulni. A lányban lakó angyal tudta, hogy 248

Pandora’s TeAm rossz, amit mővel, semmiképpen nem szabadna élveznie. A Hárpia azonban boldog dalra fakadt, többet és többet akart, soha semmi nem tetszett még neki ennyire. Mennyország és pokol feszült egymásnak Gwenben, a tökéletes meg a rossz, és a lány tudta, mindez a vesztét okozza majd. De csak szívta és szívta magába a folyékony romlást, az édes vér elıször ízlelıbimbóit, majd torkát kényeztette. Az erı fokozatosan visszatért testébe, sebei már alig fájtak, a sérült szövet szép lassan összeforrt. Hogyan tudott egyáltalán élni e nélkül? Szerencsére a vért nem kellett ellopni ahhoz, hogy élvezhesse. Hiszen ez nem ételnek számított, hanem gyógyírnak. Elıbb is eszébe juthatott volna, és már rég ihatott volna Sabin vérébıl. A férfi végig mozdulatlan maradt, de Gwen a lába közt jól érezte kemény erekcióját. Sabin erısen markolta ıt a csípıjénél, ujjai a húsába nyomódtak és nem engedték moccanni sem. Gwen végig hallotta a férfi ziháló lélegzetét, és mintha a gondolatai is hallhatóvá váltak volna: igen, igen, még, ne hagyd abba, annyira jó, muszáj... lefeküdnünk... enyém. Vagy talán Gwen saját gondolatai voltak ezek? – Azért ne szívd ki minden egyes cseppjét, kislány – tört át Bianka hangja Gwen új, mocskos szenvedélyének varázsán – Van néhány kérdésünk a számára. Karmok vájtak a lány koponyájába és erıszakosan elfordították a fejét Sabin nyakától. Gwen felüvöltött, résnyire nyílt ajka a vértıl vörösen fénylett. Sabin torkából mély morgás szakadt fel, ellenséges tekintete a Biankáéba fúródott, miközben Gwent még erısebben magához szorította. – Ha még egyszer így merészelsz hozzányúlni, elbúcsúzhatsz a kezedtıl. Bianka vigyorogva az ujja köré csavart egy fekete hajfürtöt. – Végre a híredhez méltó módon viselkedsz! Már majdnem el is 249

Pandora’s TeAm hiszem, hogy megtennéd. Egyébként megpróbálhatod, meglátjuk, mire futja az Alvilág Urától. – Sohasem hallhatsz tılem üres fenyegetéseket – válaszolt Sabin, megragadta Gwent és magához szorította. A lány felsóhajtott. A nıvérei soha, de soha nem hátráltak meg a kihívásoktól. – Úgy örülök, hogy itt vagytok– próbálta elterelni a figyelmüket. – Jól hallottam, hogy a nagyfiú nem képes rád vigyázni? – kérdezte Kaia, miközben fel-alá sétált a szobában, fölvette és megnézegette Sabin cuccait, kinyitogatta a szekrényeit. – Ó, odavagyok a fekete alsónadrágokért! – kiáltott, majd a fegyveres ládához sétált, egy mozdulattal letörte a lakatot és felnyitotta a fedelet. – Nézzenek oda, mit találtam! – De igen, vigyáz rám – mondta Gwen védelmezın. A férfi megmentette a rabságból, gondját viselte, meg akarta tanítani harcolni. Arról nem Sabin tehet, hogy a Vadászok lelıtték. Hiszen Gwen nyugodtan maradhatott volna a kocsiban. Egyébként egyáltalán nem bánta, hogy inkább kiszállt és segített, hiszen Sabin életben maradt, és most mindketten biztonságban voltak. Teljesen ıszinte vagy a nıvéreiddel? Kapásból fel tudnék sorolni néhány alkalmat, amikor Sabin... – Sajnálom – motyogta Sabin. Jól tette, hogy elhallgatatta a démont, mert a Hárpia abban a pillanatban dühös rikácsolásba fogott, amint a hangja megütötte Gwen fülét. Közben Bianka is a fegyveres ládához lépett majd Kaiával kórusban hüledeztek és ámuldoztak a harceszközök láttán. Ez volt a gyengéjük. Taliyah az ágy széléhez sétált és kifejezéstelen, üres tekintettel Gwenre pillantott. A legidısebb nıvér volt a legszebb mind közül, bıre és haja hófehér, szeme a leghalványabb kék. Olyan volt, akár egy jégkirálynı. Sokan azzal 250

Pandora’s TeAm vádolták, hogy az ereiben is jég folyik, persze ezek után már nem éltek sokáig. – Tudom, mi folyik közted és a Vadászok között – szólította meg Sabint. – Hallottam mennyire gonosz és kitartó vagy, és csodáltalak érte. Még reménykedtem is benne, hogy egyszer találkozunk. De most egyszerően csak meg akarlak ölni, amiért belekeverted a húgocskámat ebbe az egészbe. İ nem harcos. – Még nem az – válaszolt Sabin, majd várt. Hosszú másodpercek teltek el, ám Sabin egy szóval sem mondott többet, nem próbálta kimagyarázni magát. Most komolyan nem akar többet mondani? Meghagyja Gwen nıvéreit abban a hitben, hogy a lány csak úgy összeállt vele, ı pedig minden ok nélkül veszélynek tette ki? Nem meséli el, mennyire óvatlanul viselkedett a húguk, hogy elkapták és börtönbe zárták? Hogy ı mentette meg? Ha elmondaná nekik az igazságot, akkor garantáltan számíthatna rájuk a háborújában. A háborúban, mely mindennél fontosabbnak tőnt a számára. Még a szerelemnél is. Miért tenne ilyesmit? Talán Gwenért? A lány szeme hirtelen megtelt könnyekkel, majdnem elsírta magát. Eljött az alkalom, hogy ı tegyen valamit Sabinért. – Tulajdonképpen a Vadászok kevertek bele – vallotta be a lepedıt győrögetve. – Gwen – mondta Sabin figyelmeztetésképpen. – Tudniuk kell az igazságot – válaszolt Gwen. Nemcsak Sabin, hanem a saját érdekében is. Minden erejét összeszedve részletesen beszámolt az egyéves fogságáról. Záporoztak a könnyek a szemébıl, miközben beszélt. Néhány percig tartott csak az egész, Gwen mégis úgy érezte, ennél megalázóbb élményben még nem volt része. Sabin, a nıvéreihez hasonlóan az erıt és a vadságot istenítette. İ pedig végtelen gyengeségérıl tett tanúbizonyságot, éppen azok elıtt, akik a leginkább számítottak neki. 251

Pandora’s TeAm Sabin meglepıen gyengéden viselkedett, hüvelykujja puha párnáival finoman letörölte a Gwen arcán legördülı sós cseppeket. Ettıl Gwennek még jobban sírhatnékja támadt. Súlyos csend nehezedett a szobára, miután befejezte a történetet. A levegıt feszültség töltötte meg, szinte megállt az idı. Taliyah szólalt meg elsıként: – Hogyan kaptak el? Hővös hangjától Gwent kirázta a hideg. – Tyson otthon felejtette egyik nap a mobiltelefonját, és tudtam, hogy szüksége lesz rá, de túl messze járt már ahhoz, hogy halandó sebességgel utolérjem, így... – hatalmasat nyelt, ezt az ostoba hibát azóta sem bocsájtotta meg magának-, a szárnyaimat használtam, hogy elıbb érjek oda. A Vadászok megláttak, mikor megálltam, valószínőleg azt hitték, a semmibıl teremtem ott hirtelen. Aztán, gondolom, hazáig követtek, és megvárták az éjszakát, amikor Tyson és én – megint óriásit nyelt – elaludtunk. – Együtt aludtál Tysonnal? – kérdezte három nıi hang egyszerre. – Nem értem, mi van veletek, hárpiákkal, ha alvásról van szó – méltatlankodott Sabin. – Persze, én is undorodom a Tysonhoz hasonló beszari alakoktól. İ az, aki halált érdemelne, amiért nem védte meg Gwent. – Te sem védted meg – mondta Taliyah szárazon. – Sabinnak köszönhetem, hogy még életben vagyok – szólt közbe Gwen bizonytalan mosollyal az arcán. – És Tyson nem rossz ember. Megpróbált megmenteni, de a Vadászok erısebbek voltak. – Tyson valóban megpróbálta, pedig épp haragudott a lányra. Amikor hazaérkezett aznap este a munkából, nem akart a reggel történtekrıl beszélni. Teljesen megrémült attól, hogy Gwen elıbb ért az irodába, mint ı, mert korábban is észrevett már különbözı furcsaságokat a lányon. 252

Pandora’s TeAm Gwen, amennyire csak tudta, elrejtette Tyson elıl a sötét oldalát. Néha azonban mégis elıtört belıle a Hárpia, és a férfi a munkából hazaérve repedezett falakat, széttépett lepedıket és összetört tányérokat talált. Egy ostoba veszekedés során, amikor arról vitáztak, kinek kellene kiválasztania a DVD-t az esti filmnézéshez, Gwen dühében a falhoz csapta Tysont, az óriási ütéstıl még a vakolat is leomlott. Igaz, utána kibékültek, csókolóztak és szerelmeskedtek, de ezzel mégis megkezdıdött a kapcsolatuk hanyatlása. – Szóval – folytatta Gwen -, megkötözve ébredtem fel, képtelen voltam megmozdulni, alig kaptam levegıt. A Vadászok Egyiptomba szállítottak, és 12 hónapra bezártak. Sabin és a többi harcos szabadított ki a fogságból, utána pedig idehoztak magukhoz. – Ugye megölted a férfiakat, akik megkínozták? – kérdezte Taliyah Sabint. A férfi bólintott. – Egyikükkel maga Gwen végzett, és én is megöltem párat. – Miért nem mindet? – villant meg dühösen Taliyah világoskék szeme. – Ügyes voltál Gwen – tette még hozzá egy elismerı bólintás kíséretében. – Az életben maradt Vadászokat a pincében tartjuk fogva. Válogatott kínoknak vetjük alá ıket, hogy információkat szerezzünk tılük – szólalt meg Sabin, még mielıtt Gwen bevallhatta volna, hogy csak véletlenül ölte meg az egyik Vadászt. Taliyah válla némileg ellazult. – Akkor jó – mondta, majd Gwenhez fordult. – Ettél? Gwen a szeme sarkából a férfira sandított, eszébe jutott a pillanat, amikor a Sabintól zsákmányolt szendvicset a szájába tömte. – Igen. Sabin szerencsére semmit sem reagált. Amikor együtt lakott Tysonnal, kénytelen volt a közeli éttermekbıl lopott ételt a saját 253

Pandora’s TeAm fıztjeként feltálalni. Tyson elıtt titkolta mindezt, hiszen a férfi biztosan helytelenítette volna a dolgot. És Sabin? Nem valószínő. Hiszen ı csak mosolygott, akárhányszor lopáson kapta a lányt. – Akkor indulhatunk haza? – huppant az ágy szélére Kaia. – Nekem már igencsak mehetnékem van. Tudom, hogy bírod a démont, úgyhogy ıt is hozhatod, ha akarod. Akkor is, ha ı nem akarja. Otthon biztonságban leszel, míg mi visszajövünk elintézni a Vadászokat. Megfizetnek azért, amit veled tettek, ne aggódj! – Én... hát... – Haza szeretne menni? El innen, a világ végére? Biztonságot akar? Másokra hagyná a piszkos munkát? Nem éppen ez elıl menekült el Georgiába? Szeretett Sabinnal lenni, ugyanakkor tudta, hogy a férfi megırülne Alaszkában, az ellenségei és a harc nélkül és egy idı után talán neheztelni is kezdene rá. Szóval, ha hazamegy, egyedül kell mennie. A gondolatra éles fájdalom hasított a mellkasába. Ami Sabin és közte történt a zuhanyzóban... azt mindenképp megkell ismételni. Azt hittem, soha többé nem fordulhat elı. Azt hittem, túl veszélyes. De a lehetıség, hogy valóban nem történik meg újra, hogy valóban Sabin nélkül kell élnie, a gondolat, hogy soha nem tudja meg, milyen lenne, ha a férfi teljesen magáévá tenné ıt, megrémítette Gwent. Az okok, melyek miatt távol kellene tartania magát Sabintól, egy pillanat alatt veszítették el minden jelentıségüket. – Gwen nem megy sehova – szólalt meg Sabin. Éljenek a parancsolgató férfiak! Néha. – Így van, maradok – tette hozzá Gwen és esdeklı tekintettel nézte a nıvéreit, szerette volna, ha elfogadják és megértik a döntését. Az idısebb hárpiák egy darabig szótlanul bámulták húgukat, majd Bianka szólalt meg. – Rendben – sóhajtott. – Hova tehetjük a cuccainkat? Gwen tudta, ha ı marad, akkor a nıvérei is, és ez vegyes érzéseket ébresztett benne: örült, ugyanakkor félt. Szerencsére 254

Pandora’s TeAm Sabinnak a szeme se rebbent a hír hallatán. – Van egy üres szoba az enyém mellett. Nem baj, ha osztoznotok kell rajta? Saját szobát kaptak, pedig Sabin korábban ezt kategorikusan megtagadta Gwentıl. – Semmi gond – válaszolt Taliyah. – És milyen terveid vannak a Vadászokkal? – Megölöm ıket, egytıl egyig. Addig nem lesz béke, míg a rohadékok életben vannak. – Szerencséd van – bólintott Taliyah -, három új katonát tudhatsz magad mellett. – Négyet – tette hozzá gyorsan Gwen. Ahogy kimondta, rájött, hogy komolyan is gondolja. Valóban meg akarja állítani a Vadászokat. Meg akarja védeni Sabint és a nıvéreit. És, most elıször, azt is bizonyítani akarta, hogy ı is értékes. Egyszerre minden szempár ırá szegezıdött. Sabin mérgesen nézett, Gwennek fogalma sem volt, miért. Hiszen ezt akarta, nem? Bianka és Kaia szemében engedékenység, Taliyah tekintetében elhatározottság tükrözıdött. – Akkor ne csak feküdjetek ott – mondta Kaia, karját felemelte majd idegesen az oldalához csapta. – Gyerünk, felkelni! Egy egész háborút kell megnyernünk. Sabin végigsimította a hirtelen megviseltnek tőnı arcát. – Üdv a csapatban, lányok! – mondta. Sabin lett hát Gwen kísérıje, legalábbis a nıvérei szerint. A férfi ezt úgy értelmezte, hogy Gwen hozzá tartozik. Még maga sem hitte el teljesen, de átkozottul tetszett neki a dolog. Pedig tudta, a lány még mindig nem lehet az övé, hiszen a dolgok mostani állása szerint Kétség azonnal elpusztítaná. Gwen a délután hátralévı részét és az éjszakát is ágyban töltötte, de egyszer sem aludt el. Sabin elhatározta, kideríti, hogy miért nem, ezért a következı reggel egyedül hagyta ıt és Anja keresésére indult. A játékszobában találta meg az istennıt, aki 255

Pandora’s TeAm épp befejezett egy játékot Gillyvel a számítógépen. Sabin elmondta neki, kik vendégeskednek az erıdben, mire az Anja tapsolni kezdett örömében. – Lucien mondta, hogy üzenetet kapott tıled valami vendégekrıl, de fogalmam sem volt, hogy hárpiák azok! – Most már tudod. A konditeremben találod ıket. De elıbb mondd már el, mi a franc van a hárpiák alvási szokásaival! – Találd ki magad! – nevetett az arcába Anja, miközben az ajtóhoz sietett. – Nekem most azonnal találkoznom kell a Skyhawkokkal. Sabin követte az istennıt a konditerembe, kíváncsi volt, hogyan zajlik egy ilyen találkozó. A három hárpia mindenféle szempontból befészkelte már magát az erıdbe. Most éppen a súlyzókkal dobálóztak, úgy, mintha azok apró kövecskék lennének csupán. Ahogy megpillantották Anját, azonnal hozzá rohantak és átölelték. – Anja, egy szó nélkül tőntél el, te ribanc! – Hol voltál? – Mi a fenét csinálsz itt? Hárman egyszerre kérdeztek, de Anját nem tudták zavarba hozni. – Bocsi, lányok, hogy olyan hirtelen leléptem. Mindenfelé jártam a világon, egy rakás galibát okoztam, aztán pedig beleszerettem magába a Halálba. Azért vagyok itt, mert ez az otthonom! Tetszik, ahogy kicsinosítottam a helyet? A nevetgélés, ölelkezés és beszélgetés vég nélkül folytatódott. Sabin megpróbált néhányszor közbevágni, de a lányok tudomást sem vettek róla. A férfi végül úgy döntött, magukra hagyja ıket, Anját meg majd késıbb megkeresi, és kifaggatja errıl az alvástémáról. Tudta, az öntörvényő nıvéreknél hiába is kopogtatna információkét, Gwen elıtt pedig nem akart leégni az ostoba kérdéseivel. Gwen. 256

Pandora’s TeAm Minden egyes vele töltött perc veszélyeket hordozott magában. A múlt éjszaka volt a legrosszabb. Egymás mellett feküdtek, a férfi érezte a csábító, nıies illatot, hallotta, ahogy a takaró Gwen bırét simogatja, de nem húzódott közelebb, végig az ágy szélén maradt. Nagyon szerette volna magáévá tenni a lányt. Minden akaratereje elhagyta a ragyogó test és a hívogató bır látványától. De amikor végre megadta volna magát a saját gyengeségének és Gwen felé nyúlt, Kétség mérges nyilai záporoztak a fejében. Neki is meg kell majd halnia, miután a tiéd lesz? Képes leszel valaha is megadni neki, amit akar? Elhagy majd, ha nem vagy elég jó neki? Sabin kifejezetten győlölte Kétséget. Megint. A kis szemét csak a nıvérek jelenlétében maradt csöndben, és Sabinnak fogalma sem volt, miért. De mindenképpen ki akarta deríteni. Hiszen ha rájön a titok nyitjára, talán el tudja érni, hogy Kétség Gwen jelenlétében is befogja azt a mocskos száját, és akkor ık ketten egymáséi lehetnek. Talán örökre. Miután ellenırizte a foglyokat – egyikük sem bírt volna ki újabb kínzásokat élve -, a konyhába ment, valami harapnivalót akart csinálni Gwennek, de a szekrények üresen tátongtak. Mennyire ismerıs! Még egy zacskó chips sem maradt. Nyilván a hárpiák garázdálkodtak. Sabin felsóhajtott, majd a hálószobája felé vette az irányt. Gwent nem találta az ágyában, és ez egyáltalán nem tetszett neki. Azonnal a lány keresésére indult. A tetın talált rá, Anja és a többi hárpia társaságában, akik Kinek Törik El Kevesebb Csontja Ha Leugrik a Tetırıl-t játszottak. – Egy órája sincs, hogy magadra hagytalak – korholta Gwent. – Ne merészelj leugrani! – Csak nézem – nyugtatta meg Gwen vigyorogva, a mosoly látványától Sabinnak összeszorult a mellkasa. Lent a földön harcosok kis csoportja álldogált, ık is csak kívülrıl figyelték a játékot. Lemondó arckifejezésükbe némi 257

Pandora’s TeAm csodálat vegyült. Úgy szívták magukba a hárpiák bırének látványát, mint sosem látott csodás különlegességet. – Elég legyen ebbıl – szólalt meg Sabin, mielıtt bárkinek ideje lett volna újra ugrani. – Edzenünk kell. A lányok nem tőntek valami lelkesnek, de elismerték, hogy edzésre szükség van. Hamarosan az erıd minden lakója lent volt az udvaron, a teret fájdalmas nyögések és kiáltások töltötték meg, a vér és az izzadság szaga elüldözte a közelben tanyázó állatokat. Sabin oldalt állt, egyelıre csak kívülrıl figyelte az eseményeket. Épp most kapott üzenetet Torintól, a harcos már úton volt felé. Hamarosan meg is érkezett és tisztes távolságban állt meg barátjától. – Olyan elfoglaltak vagytok, hogy képtelenség új találkozót összehívni. Ezért egyesével beszélek mindenkivel. – Találtál valamit? – Bizony ám! – újságolta Torin, és megremegtette fekete szemöldökét, mely éles kontrasztot képzett fehér hajával. – Találtam egy zavaros bulvárcikket egy chicagói iskoláról, ahol tehetséges gyerekeket nevelnek. Azt írták, a növendékek könnyedén felemelik az autókat, mindenfélére képesek rávenni az embereket, és olyan gyorsan mozognak, hogy az emberi szem képtelen követni. A java pedig csak most jön: a Parapszichológiai Intézet az egészet tagadta. Sabinnak elkerekedett a szeme. – A Vadász Iskola. A foglyok igazat mondtak. – Igen. Nem lehet véletlen egybeesés. – Meg kell keresnünk ezt a helyet. – Egyetértek. Ha minden jól megy, két nap múlva indulhatunk. De nem mehet mindenki, néhányatoknak maradnia kellene, hogy folytathassuk a tekercseken szereplı nevek felkutatását. Szeretném tudni, ki mit vállal. 258

Pandora’s TeAm Sabin már épp mondta volna, hogy ı inkább megy, Vadászokat ölni, gyerekeket menteni, és végre elıugrasztani Galent a rejtekébıl, amikor eljutott az agyáig mit is mondott Torin. – Várjunk csak! Miféle tekercsek? A könnyő szellı összekócolta Torin haját, a férfi kesztyős kezével simította hátra a hófehér tincseket. – Kronosz látogatott meg nemrég. Sabinnak összeszorult a gyomra. – Én is próbáltam megidézni, de ügyet sem vettet rám. – Szerencséd van. – Mit mondott? – Ismered jól, milyen! „Tegyétek, amit megparancsoltam, különben kínok kínjával sújtom a szeretteiteket.” – mondta Torin, hangját felsıbbrendővé, arrogánssá torzítva. A paródia halálosan pontosra sikerült. – Igen, de mit akar tılünk? Kiket kell felkutatnunk? – Majd azt is elmondom. Tudod, hogy ı is legalább annyira meg akarja ölni Galent, mint mi, hiszen Danika megjósolta, hogy a férfi lesz a gyilkosa. A tekercseken, melyeket adott, nevek szerepelnek. Olyan halhatatlanok nevei, akikbe hozzánk hasonlóan démon költözött. El se hinnéd, mennyien vagyunk! De üres sorokat is láttam, mintha valaki kitörölt volna egy-egy nevet. Furcsa, nem? Talán ık azok, akik már meghaltak? – Talán. – Csak nemrégiben tudták meg Danikától, hogy nem ık szaladgálnak egyedül démonokkal a lelkükben. Úgy tőnik, Pandóra szelencéjében több lélek lakott, mint ahány harcos várt büntetésre. A fennmaradó démonokat Tartarosz börtönének foglyai kapták. És ezek a foglyok mára már megszöktek. – Kronosz szerint, ha megtaláljuk a féltestvéreinket, akkor felhasználhatjuk ıket Galen ellen. Segítenének megállítani. – Börtönbe zárt foglyokról van szó, akiket az istenek sem tudtak irányítani – rázta a fejét Sabin. – Nem bízhatunk meg annyira bennük, hogy együtt harcoljunk velük. Másrészt 259

Pandora’s TeAm bármennyire is szeretnénk kivégezni Galent, azt is tudjuk, milyen végzetes károkat okozna az elszabadult démonja a Földön. De ezeket az idegeneket ez nyilvánvalóan egy cseppet sem érdekelné. – Igazad van. Másrészt mi megengednénk Galennek, hogy egyelıre megtartsa a fejét, de ı nem lenne hasonlóan kegyes velünk. Ráadásul pontosan ilyen teremtményeket szeretne a hadseregébe, ami azt jelenti, hogy még ıelıtte kell rájuk találnunk. A kedvébe kell járniuk Kronosznak, Sabin tudta jól. Csúnya dolgok történtek, amikor az istenek királya nem kapta meg, amit akart. – Két további kincset is meg kell találnunk, és ez jelen pillanatban egy kissé fontosabbnak tőnik, mint bármi más. – Ha halhatatlan gyerekek vérszomjas hada támad ránk, akkor aligha lesz esélyünk megtalálni ıket – mondta Torin. – A legfontosabb most, hogy az iskolát megtaláljuk, és kiiktassuk, mint veszélyforrást. Te mész vagy maradsz? – Én... – Sabin tekintete Gwenre tapadt, aki épp a fenekére huppant, így védve magát a testvére szánalmasan, és Sabin tudta, kész akarva szánalmasan, kivitelezett késszúrásától. A férfi keze ökölbe szorult. Ha bántani mered, meghalsz, gondolta, ugyanakkor azt is pontosan tudta, hogy a nıvér visszafogja hatalmas erejét. És annak is tudatában volt, mennyire kétszínő maga a gondolat, hiszen ı is elhatározta, hogy nem kíméli majd Gwent. Ha Chicagóba megy, itt kell hagynia a lányt, hiszen ı még nem tudna harcolni. A nıvéreit azonban magával vihetné, segíthetnek a gyerekek összegyőjtésében. A gyerekek, akik valószínőleg harcba szállnának velük, hiszen arra nevelték ıket, hogy mélységesen győlöljék az Alvilág Urait. Vagy itt is hagyhatja a nıvéreket, hogy vigyázzanak Gwenre. De egyik lehetıség sem tetszett neki. Nem akarta a lányt egyedül hagyni. Nos, nem egyedül, de egyszerően nem akarta, hogy Gwen 260

Pandora’s TeAm nélküle legyen. És nem tetszett neki a gondolat, hogy fölöslegesen ráijesszenek azokra az ártatlan gyerekekre. Kling. Klikk. Fém ütközött fémnek, az éles hang felrázta a mélázásból Sabint. Gideon Taliyah-val harcolt, mindkettejük arcán halálosan komoly, sötét kifejezés ült. Eddig döntetlen volt a küzdelmük. Strider és Bianka ököllel ütötték egymást, de Bianka mindeközben csak kacagott. Strider elıször nem adott bele mindent, visszafogta erejét és kicsiket ütött, pedig tudta, ha veszít Biankával szemben, akkor jó néhány napig feküdhet a fájdalomtól nyöszörögve az ágyában, és sírhat a sohasem volt anyukájáért. Ám aztán a hárpia egy jól irányzott ütéssel eltörte az orrát, majd óriási erıvel tökön rúgta. A küzdelem végre elkezdıdött. Oldalt Amun készülıdött a baltáját fényesítve, tekintetével követett... valakit. Sabin nem tudta, kit. Egyelıre. Úgy sejtette, az egyik hárpiát. – Eddig ki jelentkezett, hogy menni akar? – kérdezte Sabin Torintól. – Te vagy az elsı, akit megkérdeztem. – Akkor én megyek – válaszolt gyorsan Sabin, mielıtt lebeszélhette volna önmagát. A háború a legfontosabb. – Győjts mellém még öt harcost. Megpróbálok magammal vinni egy hárpiát is. – Így két nıvér itt maradna Gwenre vigyázni, és Sabinnak is könnyebb dolga lenne a gyerekekkel. Torin bólintott, majd elment. A döntés végre megszületett. Sabin egy lépést tett elıre. – Babusgatod itt nekem! – kiáltott rá Kaiára. Tudta, hogy nem a legmegfelelıbb a hangnem, de nem érdekelte. Gwen jövıbeli biztonsága fontosabb a kedveskedésnél. Egyelıre annak is örült, hogy sikerült nem megköszönni a hárpiának a kíméletes bánásmódot. 261

Pandora’s TeAm A vörös hajú szépség megpördült majd Sabin szívét vette célba a tırével. – A francokat babusgatom, hatszor földre vittem! Igen, és Sabin mind a hat alkalommal erıs késztetést érzett, hogy megtámadja Kaiát. Haragosan összeráncolta a homlokát, majd elkapta a feléje repülı penge markolatát, éppen mielıtt az célt ért volna. – Ellazítod a könyököd, közvetlenül az ütés elıtt. Nem tanítod meg neki a rendes technikát, sıt azt sem engeded, hogy megtapasztalja az erıdet és tegyen ellene valamit. Helyette csak azt látja, hogy tisztességtelenül harcolni és minden áron nyerni rossz dolog. Inkább... menj és játszadozz valaki mással – mondta. – Átveszem Gwen kiképzését. Már épp eleget ártottál. És ha megpróbálsz az utamba állni, megbánod. Nem érdekel, mit gondolsz, mivel nem értesz egyet, vagy mi nem tetszik, egyszerően csak maradj ki ebbıl. Gwen érdekében. Kaia tátott szájjal állt, mintha nem hinne a saját fülének. Hogyan merészelt Sabin ilyen hangon beszélni vele? A férfi felé közeledett gyilkos tekintettel, körmei megnyúltak éles fogai megcsillantak a napfényben. – Úgy eltöröm azt a kibaszott nyakad, mint egy gallyacskát, te hülye démon! – Lássuk – mondta Sabin gúnyosan és a hárpia felé intett. Ebben a pillanatban az édes kicsi Gwen olyan fülsüketítıen felrikoltott, hogy még a föld is beleremegett. Sabin és Kaia szoborrá merevedve bámulták a lányt. Még Bianka és Taliyah is abbahagyták a harcot és Gwen felé fordultak, figyelték, ahogy meggörnyed a teste, majd Kaiára szegezıdött a tekintetük. Gwen szemének fehér színeit már felfalta az egyre terjedı fekete. – Mi a franc van? – tátotta el a száját Kaia. – Meg akar támadni. De miért? Mit tettem? – Halálosan megfenyegetted a férfit, aki az övé – mondta Taliyah hidegen. – Most légy okos. Remélem, kitépi a gerincedet! A férfit, aki az övé. A szavak hallatán Sabinnak kıkeménnyé merevedett a szerszáma, és ettıl pokolian zavarba jött. Nem 262

Pandora’s TeAm engedheti, hogy Gwen Kaiát bántsa, hiszen a lány ezt soha nem bocsátaná meg saját magának. Lassan és megfontoltan a dühös hárpiához lépett. – Gwen, most megnyugszol szépen. Érted? Gwen Sabin felé harapott, az éles kis fogak majdnem felsebezték a férfi arcát, csak a gyors reflexei mentették meg a súlyos sérüléstıl. – Gwendolyn. Ez nem volt valami szép tıled. Én is megharapjalak? – Igen. Oké, Sabin farka erre keményebb lett, még a sziklánál is. – Ha nem nyugszol meg, nem lesz mivel megharapnom téged. A szavak valahogyan eljutottak Gwenhez. Megnyalta a száját, szeme fekete árnyalatai kivilágosodtak, fölegyenesedett. Görcsös roham futott végig a testén, és ettıl elveszítette az egyensúlyát. De Sabin nem ért hozzá. Még nem. Nem tudott volna megállj parancsolni magának, itt viszont túl sokan bámulták ıket. Gwen mély levegıt vett. – Sajnálom – mondta megtörten, és errıl Sabinnak eszébe jutott a piramisban történt „baleset”. – Sajnálom. Nem akartam... Nem szabadott volna... Megsebesítettem valakit? – kérdezte könnyes szemmel, szivárványhártyáján az arany, akár a nap, a szürke akár a viharfelhık. – Nem. – Én... én... inkább visszamegyek a szobánkba. Én... – Itt maradsz és harcolsz velem! – Mi? – Gwen arcára kiült a rettegés, lassan hátrálni kezdett. – Mirıl beszélsz? Azt hittem, azt akarod, hogy lenyugodjak. – Igen, de csak átmenetileg – felelte Sabin, majd egyetlen mozdulattal lerántotta magáról a pólót. Gwen tekintete automatikusan a pillangótetoválásra siklott. – Harcolni fogunk. Nem szabad senkit bántanod, csak engem. – Inkább a tetkódat szeretném tanulmányozni – mondta Gwen rekedtes hangon. – A zuhanyzóban esélyem sem volt közelebbrıl 263

Pandora’s TeAm megismerkedni vele, pedig még álmodoztam is róla, hogy megérintem. Édes Istenem. Ez felhívás keringıre. Sabin most legszívesebben azonnal vetkıztetni kezdte volna Gwent, de erıt vett magán és inkább kirúgta a lábát, a lány bokái egymásnak csapódtak, teste a földre hanyatlott. – Elsı lecke. A figyelemelterelés halálos lehet. Gwen nagyot szusszant, majd hitetlenkedve pillantott fel a férfira, tekintetében mintha... csalódás látszódott volna. Istenek! Valóban felrúgta Gwent? Keményítsd már meg a szíved, te seggfej! Úgy bánj vele, mint Cameóval! Mint a nıvéreivel! Mint minden más nıvel! Győlölni fog, teljes szívébıl. Azonnal fogd be! De... Kuss! – Elgáncsoltál – mondta Gwen. – Igen. – És ennél még sokkal durvább dolgok következnek. Így kell lennie, nem bánhat vele kesztyős kézzel, különben semmit nem fog megtanulni, és sohasem lesz biztonságban. Szerencsére a nıvérei megtartották a kellı távolságot és nem próbálták megállítani Sabint. – Kelj fel – szólalt meg a férfi, és egyik kezét Gwennek nyújtotta, de nem azzal a szándékkal, hogy talpra segítse, hanem gyorsan magához rántotta, és a lány zavarát kihasználva leszorította a karjait. – Második lecke: az ellenség soha nem lesz a segítségedre. Talán úgy tesz, de soha, soha ne higgy neki! – Rendben, de most már engedj el – küszködött Gwen, és amikor a férfi így tett, visszazuhant a földre. Aztán gyorsan talpra ugrott, szemeiben a bosszú tüze gyúlt ki. – Meg akarsz ölni? – Ne színészkedj, inkább szedd össze magad! Nem halandó vagy. Bármit kibírsz. És ezt, legbelül, te is pontosan tudod. 264

Pandora’s TeAm – Hát majd kiderül – morgott Gwen. A következı egy órában Sabin a legkeményebb kiképzésben részesítette a lányt. Puszta kézzel verekedtek, tırökkel vívtak csatát, és Gwen hısiesen küzdött, egyszer sem panaszkodott, nem kérte, hogy hagyják abba. Sokszor összerándult a fájdalomtól, egyszer felkiáltott, és Sabin kétszer is úgy látta, a sírás határán áll. Ettıl éles fájdalom hasított a mellkasába, és a következı ütésekbe nem adta bele minden erejét. Ugyanúgy, mint Kaia. Puhány. İ is az volt. Szényent hozott magára és az embereire. Kész lett volna visszavonulni, az egészet abbahagyni, pedig korábban ez soha nem fordult elı vele. A többiek ezzel fogják szívatni élete végéig. Vagyis az örökkévalóságig. Az Alvilág Urai, a hárpiák, William, Ashlyn, Anja és Danika is ott állt körülöttük, mohó kíváncsisággal figyelték az eseményeket. Néhányan pattogatott kukoricát szórtak rájuk, és fogadásokat kötöttek a gyıztesre. William a nıvérekkel flörtölt. Gwen egész teste reszketett, a támadásai bizonytalanok és erıtlenek voltak. Egy rendes küzdelemben öt percig sem bírná. – Kilométerekre jársz attól, hogy egyáltalán kárt tegyél bennem – üvöltött Sabin. – Gyerünk, dolgoztass meg már egy kicsit! Támadlak, de te nem védekezel, szinte szívesen veszed az ütéseket. – Fogd be! – Gwen arca fénylett az izzadságtól, a pólója teljesen a mellkasára tapadt. – Nem veszem szívesen. Győlöllek! Sabin a kiképzés egy pontján mindenkitıl hallotta már ezt a mondatot, de most elıször fájdalmat okoztak neki a szavak, életében elıször bántotta a kijelentés. – Akkor miért nem adod fel? Miért csinálod ezt egyáltalán? Miért akarsz megtanulni harcolni? – követelızött, majd újra könnyedén elgáncsolta Gwent. Szerette volna, ha a lány megfogalmazza, miért küzd ilyen keményen, mert azt gondolta, jó hatással lenne rá. – Megsebesülhetsz. Megsebesíthetlek. Ahogy a Vadászok is. 265

Pandora’s TeAm Gwen elesett, de azonnal talpra ugrott és kiköpte a szájába került koszt. Testén számtalan vágás és ütésnyom éktelenkedett, a farmerja a sok eséstıl cafatokra hasadt. – A Vadászok megérdemlik a halált – mondta zihálva. – Egyébként is, megsérültem már. De túléltem és meggyógyultam. Sabin vére gyógyította meg. Ez volt a legszenvedélyesebb dolog, amit a férfi valaha tett: a vérét adta egy nınek. Még többet akart adni neki, az utolsó cseppig, a vágya egyre erısebb és erısebb lett. Sabin végigsimította az arcát, ezzel törölve le róla a mosolyt. – Ez így nem jó. – jelentette ki. Gwen már nem bírta tovább a kiképzést, és Sabinnak is nehezére esett volna tovább gyötörni a lányt. – Valami mást kell kipróbálunk. – Szabadon engedhetném a Hárpiát. Akkor bajban lennél! Alig várja, hogy megkaphasson – mondta Gwen incselkedve. Sabinnak kikerekedett a szeme. – Igazad van – mondta. – Hát persze! – Ha a Vadászokkal akarsz harcolni – ami lehet, hogy nem jó ötlet, de várjunk csak, honnan a fenébıl jön most ez a gondolat? -, akkor meg kell tanulnod gyorsan elıhívni a Hárpiát. Engedd szabadon most azonnal, vele fogunk edzeni! Gwen teljesen elfehéredett és a fejét rázta. – Csak vicceltem. Csupán meg akartalak ijeszteni, de nem gondoltam komolyan. – Jól gondold meg, démon – szólalt meg Bianka oldalról, sötét haját hátrasimítva. – Gwen még nem tanulta meg, hogyan irányíthatja a Hárpiát. Elevenen felfal, ha feldühíted. Veled sem tenne kivételt. Sabin a hang irányába fordította a fejét. Egy része titokban azt remélte, Gwen kihasználja, hogy elterelte valami a figyelmét és megtámadja. De a lány a helyén maradt. Túlságosan jószívő, gondolta Sabin. – És te megtanultad? Tudod irányítani? – Igen – mosolyodott el Bianka. – Mindössze húsz évembe telt, de végül megszerettem azt a ribancot. Gwen azonban győlöli a Hárpiáját. 266

Pandora’s TeAm Remek. Sabin ekkor rájött, hogy semmiképpen nem hagyhatja itt Gwent, míg ı Chicagóba megy, még akkor sem, ha két nıvére vele marad. Hiszen könnyedén kinyírhatja bármelyik harcost, ha elveszíti az uralmát a Hárpia fölött. Egyedül Sabin képes lecsendesíteni a bestiát. Vajon elvihetné a lányt és otthagyhatná egy biztonságos helyen, míg ı harcol? Magára hagyhatná? A francba. Itt kell vele maradnia. A döntés meglepı módon inkább megnyugtató, mint idegesítı volt számára. – És hogyan tanultad meg? – kérdezte Biankát. – Gyakorlással. Sok-sok hibával – felelt a hárpia, és hirtelen elszomorodott. Valószínőleg megölt olyan embereket, akiket szeretett, akik fontosak voltak neki. Nem véletlen, hogy Gwen is ettıl tart. Sabin minden érzékszervével Gwenre összpontosított. – Azt hiszem, ideje felpörgetni a kiképzést. Engedd ki a Hárpiát! Eljátszadozom kicsit vele. – Nem – válaszolt Gwen, és a fejét rázta. Tenyerét maga elé tartva hátrált, mintha tisztes távolságban akarná tartani Sabint. – Soha. Rendben. Sabin összeszorította az állkapcsát. Meg kell tenned. Kizárólag Gwen érdekében. Muszáj. Mély levegıt vett. Kétség. A tied. A démon boldog volt, hogy végre szabadon rávetheti magát a lányra, egyetlen másodperc alatt elárasztotta gyilkos mérgével. Tegnap az ágyra teperte a nıvéredet. Kaia annyira szép és olyan erıs! Talán abban reménykedett, hogy soha nem ébredsz föl. Ha igen, akkor miért itatta meg veled a vérét? Miért akarta, hogy erıs legyél? Lehet, hogy most is Kaiáról álmodozik, a gyönyörő hajáról, ahogy szétterül az ágyán, és az érzéki szájáról, ahogy tövig bekapja a farkát. Talán ezért dolgoztat ilyen keményen, hogy feladd, és szabad utat adj a testvérednek. Vagy egyszerően csak ki akar fárasztani, hogy ne tiltakozz, amikor a nıvéredet teszi magáévá. Ma éjjel. Egész éjjel. 267

Pandora’s TeAm Gwen egy másodperc alatt Sabin elıtt termett, azonnal felkapta és villámgyorsan felrepült vele, vitte, vitte az erdın keresztül, a fák homályos foltként zúgtak el mellettük. A hosszú út végén egy fatörzshöz csapta háttal, Sabin alig tudott levegıt venni. Gwen hegyes fogai megvillantak, éles körmével egy mozdulattal elhasította Sabin nadrágját. A férfi Gwen vállára tette a kezét, nem tudta, hogy inkább ellökje, vagy közelebb húzza magához. A Hárpia teljesen átvette az irányítást, Gwen szeme éjfeketén csillogott, a haja felborzolódott, arcán vad düh villant meg. – Gwen. Vissza kell mennünk az erıdhöz. – Ne merj megmozdulni! – kiáltott rá a lány éles hangon, majd fogait mélyen a férfi nyakába mélyesztette. Sabin hamarosan teljesen védekezésképtelenné vált. – Az enyém vagy! Csak az enyém!

268

Pandora’s TeAm

TIZENNYOLCADIK FEJEZET Gwen agya felpörgött, a sötét gondolatok hihetetlen sebességgel cikáztak a fejében. Múlt éjjel megpróbált nem tudomást venni Sabin hívogató jelenlétérıl, mert úgy tőnt, a férfi semmit nem akar tıle. Egymás mellett feküdtek az ágyban, Sabin teste szinte mágnesként vonzotta. A citrom és mentaillat betöltötte az orrát, érezte az izmos test melegét, a fülében visszhangzott a nehéz szuszogás, a bıre pokolian szomjazott a férfi érintésére, a szíve gyorsan kalapált, de Sabin meg sem mozdult. Gwen azonban képtelen volt továbbra is úgy tenni, mintha nem vágyna rá. Valóságos megszállottja lett Sabinnak. Mindent tudni akart róla, minden napot, minden egyes percet vele akart tölteni. Birtokolni akarta. A tiéd lesz, üvöltötte egy hang a fejében. A Hárpia. Most az ı kezében volt az irányítás, és azt akarta, hogy Gwen valóra váltsa az összes mocskos fantáziáját. Kit érdekel, ha Sabin mégsem az, akit mindig is akart? Kit érdekel, ha cserbenhagyja ıt, és valóban csak a háború meg a gyızelem számít neki? Attól még itt és most nyugodtan kiélvezheti a férfit. Ha mégis a nıvéreit választaná... Pontosan tudta, hogy Kétség suttogta azokat a szörnyő hazugságokat a fülébe, hiszen azonnal felismerte a rosszindulatú démon hangját, de már képtelen volt megállítani a testét elárasztó erıszakos dühöt. Sabin és Kaia, na, azt már nem! Senki egy ujjal sem érhet Sabinhoz. Még a nıvérei sem. Talán furának 269

Pandora’s TeAm tőnhetett a féltékeny düh a szerény lánytól, de akkor ez egyáltalán nem érdekelte. Sabin már többször kijelentette, hogy neki csak Gwen kell. Hát most bebizonyíthatja. Egy fához szorította a férfit, Sabinnak esélye sem lett volna kiszabadulni. Az övé volt, csakis az övé! Az övé! Azt tehet vele, amit csak akar. Most éppen meztelenül akarta látni. A férfi már az edzésnél levetette pólóját, így csak a nadrágtól kellett megszabadítani. Gwen a másodperc töredéke alatt gombolta és cipzárazta ki az alsót, a ruhadarabból hamarosan csak cafatok maradtak, melyek lassan lengedeztek a meleg szélben. Sabinon nem volt alsónadrág. – Azt hiszem, ellopták a gatyáimat – mondta szégyenlısen, miközben szemével Gwen tekintetét követte. A nadrág nélkül Sabin kıkemény, vastag, hosszú szerszáma immár szabadon és büszkén meredt fölfele, méretes zacskója összehúzódott a fékezhetetlen vágytól. Gwennek a látványtól elállt a lélegzete. A férfi testén megcsillant a napfény, barna bıre aranyszínben tündökölt. Ma alaposan megdolgoztatta Gwent, aki különösebb panasz nélkül tőrte mindezt. Legbelül a lány is tudta, pontosan ilyen kemény kiképzésre van szüksége, ha soha többé nem akar áldozattá válni. Ezenkívül a Vadászokat is meg akarta leckéztetni. És Sabint is le akarta nyőgözi. Márpedig Sabin az erıt istenítette. – Az enyém – mondta és megmarkolta a férfi szerszámát. Nem ismert rá saját hangjára, mely jóval magasabbnak és rekedtebbnek tetszett a szokásosnál. Hamarosan nedves lett a keze. Sabin elıretolta a csípıjét, amitıl Gwen keze automatikusan a szerszám tövéhez csúszott. – Igen – zihálta a férfi a fogát csikorgatva. Gwen erre még erısebben szorította Sabin farkát. A látótere eltorzult, infravörösben játszott, jól láthatóvá téve a férfiból 270

Pandora’s TeAm áramló forróság hullámait. – Mondd meg a démonodnak, hogy ha most nem fogja be a pofáját, akkor kiherélem. – Csendben van, mióta letámadtál. Jó. Valószínőleg az erdei állatokat és rovarokat is elijesztette, mert semmiféle ciripelés vagy mozgolódás nem hallatszott. Teljesen egyedül maradtak Sabinnal, körülbelül egy kilométerre onnan, ahol korábban edzettek. – Tépd le a ruháimat. Most! Sabinnak nem tetszett a parancsolgatás, ezért túlságosan lassan reagált Gwen utasításaira, aki kénytelen volt maga elkezdeni vetkızni, mire Sabin felhördült: – Ne engedj el! Abban a pillanatban, hogy Gwen újra megmarkolta a férfi szerszámát, Sabin szorgosan rángatni kezdte a lány ruháit. Próbált úgy ügyeskedni, hogy minden lekerüljön Gwenrıl, de ne szakadjon meg köztük a testi kapcsolat. Végre Gwen is teljesen meztelen lett, forró bırük összeért, Sabin felnyögött a kéjtıl. – Gyönyörő vagy – súgta, majd végigfuttatta kezét Gwen hátán. Egyszer csak megállt. – Szárnyak? – Baj? – Meleg levegı simogatta a lány testét és nedves szeméremajkait, mellbimbói megkeményedtek, kínzó vágy gyötörte, ugyanaz a vágy, mely a közös zuhanyzás óta kísérte. – Hadd nézzem meg! – kérte Sabin, és megfordította Gwent, majd elhallgatott és mozdulatlanná vált, szinte levegıt sem vett. Aztán finom csókot lehelt az apró, rezgı csodákra. – Fantasztikusak – mondta. Soha senki nem látta a szárnyait, még Tyson elıl is elrejtette ıket. A különleges testrészek mindig ı és a többi ember közé álltak, állandóan a másságára emlékeztették. De Sabin mohó tekintetében fürödve... most elıször büszke volt rájuk. Megborzongott, majd visszafordult a férfi felé. – Kezdjük. – Biztos, hogy ezt akarod, Gwendolyn? – kérdezte Sabin megrészegülve, rekedtes hangon. – Nem állíthatsz meg! – Semmi sem állíthatta volna meg, még Sabin tiltakozása sem. Elhatározta, hogy magáévá teszi a férfit, 271

Pandora’s TeAm megízleli, teljesen magába fogadja, ma, most, ebben a pillanatban. Valahol tudta, nincs teljesen magánál, de ez most egy cseppet sem érdekelte. Nem is olyan rég Sabin jelölte meg ıt, hogy távol tartsa a barátait. Most Gwen fogja Sabint megjelölni. – Biztos, hogy te is akarod, és nem csak a Hárpia? – kérdezte Sabin. De Gwenben a lelkiismeret-furdalásnak még egy halovány szikrája sem gyulladt fel. – Kussolj már! Az enyém leszel. Most. Nem érdekel, mit dumálsz. – Helyes. – Gwen körül hirtelen megfordul a világ, és most az ı háta feszült az érdes fakéregnek. A férfi terpeszbe kényszerítette ıt, majd combját a lány lába közé nyomta, térde finoman súrolta a csiklóját. – De ennek következményei lesznek. Remélem, tudod. – Miért beszélsz még mindig? – türelmetlenkedett Gwen. Sabin szerszáma olyan duzzadt volt, hogy nem tudta rendesen megmarkolni, így könnyen kicsúszott a kezébıl. Ettıl dühösen felcsattant: – Add vissza! – Nem. – Most! – Mindjárt – a férfi elırehajolt, és megharapta Gwen fülcimpáját. Vajon a figyelmét akarta elterelni ez az ördögi férfi? Mindegy, mőködött. Gwen felnyögött a varázslatos érzéstıl, erre Sabin az ajkát a lányéra tapasztotta, nyelvével mélyen a szájába nyomult és felfedezte annak minden szegletét, adott, könyörgött és követelt. Gwen elıször a mentát érezte meg, majd a citromot, míg az ízek a sajátjaivá nem váltak, lélegzete egy nem lett Sabinéval. A lány végigfuttatta ujjait Sabin haján, majd a sőrő szálakba markolt és magához húzta a férfit. Foguk összeért, Sabin kissé oldalra fordította a fejét és még mélyebbre hatolt a nyelvével. A lány melle izmos mellkasához szorult, a forró érintéstıl Gwen lábai megremegtek. Hamarosan el is veszítette az egyensúlyát és 272

Pandora’s TeAm teljes testével Sabin combjára nehezedett. A férfi magabiztosan tartotta, míg Gwen a lábához dörzsölte magát, fel-alá csúszkált, az élvezet szikrái meg-megrázták testét. – Nagyon erısen szorítasz – nyögött fel Sabin. Gwen összeszedte minden csepp szolidaritását és lazított a fogáson. Szinte azonnal csalódottság töltötte el, a Hárpia visítva követelte, hogy a férfi is élvezze. Sabin felkiáltott. – Mit mővelsz? Erıs a szorítás, de azt akarom, hogy még erısebb legyen. Nem tudsz bennem kárt tenni, Gwen! – megragadta a lány formás fenekét és maga felé húzta, miközben lehajtotta a fejét és keményen megszívta az egyik mellbimbóját. Gwen felnyögött a gyönyörtıl, megremegett a gyomra, újra Sabin hajába túrt, és erıszakosan magához húzta. A férfi szavai... legalább olyan csodásak és felszabadítóak voltak, mint az érintése. Gwen korábban még csak nem is álmodozott ilyesmirıl. – Imádom az erıdet! – Én is a tiédet! Mindent akarok, amit csak adni tudsz – lihegte Sabin és finoman elgáncsolta Gwent, aki a földre gördült. Sabin követte, és a szájával mohón vette birtokba a formás testet. Mikor csókjaival elérte Gwen nedves szeméremajkait, széttárta a lábát, amennyire csak tudta, és jól megnézte magának a lányt. – Érints meg – parancsolta Gwen. – Annyira szép. Rózsaszín és nedves. – Sabin szeme félig lecsukódott és megnyalta az ajkát, mintha máris szájában érezné a lány csodálatos ízét. A fekete szemek felragyogtak. – Volt valaha valakid? – Tudod, hogy volt. – Semmi értelme nem lett volna hazudni. Sabinnak megrándult egy arcizma. – Az a kis szemét Tyson. Legalább jól bánt veled? – Igen. – Hogyan is viselkedhetett volna másképp! Mindig is annyira szelíd és visszafogott volt az egész kapcsolatuk. De itt és most Gwen hallani sem akart a szelídségrıl és visszafogottságról. 273

Pandora’s TeAm Sabinnak igaza van: nem tudnak kárt tenni egymásban, bármit kibírnak, és mindenre vágynak, amit a másik csak adni tud. Sabin még nem hatolt belé, de Gwen máris az örömök eddig soha nem ismert magasságaiban járt. – Azt hiszem, megölöm – motyogta Sabin, miközben ujjaival izgatta a lány mellbimbóját. – Szoktál még rá gondolni? – Nem. – És még beszélni sem akart róla. – Neked volt valaha nıd? – Nem sok, ahhoz képest, milyen régóta élek. De több volt, mint amennyit egy átlagos ember fel tud mutatni. Sabin legalább ıszinte volt. – Megölöm ıket – mondta Gwen, és sajnos ezt nem csak üres fenyegetésnek szánta. Mindig is győlölte az erıszakot, és menekült a harc elıl, de most boldogan szíven szúrta volna bármelyik nıt, aki valaha is megkóstolta Sabint. A férfit, aki az övé. – Már nincs rá szükség – mondta Sabin fátyolos tekintettel, majd lehajtotta fejét és nyelvével megint birtokba vette a lány kelyhét. Az élvezettıl kéjesen nyögött, miközben arcvonásait gyönyör járta át. Gwen háta felívelt, tekintetét a mennyekre szegezte. Egész teste lángolt az édes tőzben. Karjával a feje fölé nyúlt és megragadott egy fatörzset. Ösztönösen érezte, hogy jó lesz megkapaszkodni élete legkeményebb menetéhez. – Még? – kérdezte Sabin rekedten. – Még! A fürge nyelv újra és újra körbetáncolta Gwen csiklóját, majd Sabin ujjai is dolgozni kezdtek; behatoltak a szeméremajkak közé, aztán még mélyebbre süllyedtek. Gwen számára nem volt kérdés, hogy Sabinnak tetszik-e a dolog, hiszen a férfi olyan mohón nyalta-falta ıt, mint a legkülönlegesebb csemegét. A lány teste a férfi ujjainak ütemes mozgását követve ívelt fel újra és újra a gyönyörtıl. 274

Pandora’s TeAm – Ez az – hörögte Sabin -, így a jó! A kezemben tartom a farkam, nem bírok magammal, és azt képzelem te fogod, miközben a nyelvem a mennyországban kalandozik. Az erdı visszhangzott Gwen egyre kéjesebb kiáltásaitól. Nagyon közel járt... mindjárt... – Sabin, kérlek! – A férfi fogával súrolta Gwen csiklóját, és a lánynak ennyi elég is volt. Sikítva elélvezett, a bıre megfeszült, izmai görcsösen remegtek. Sabin addig nyalta az édes kelyhet, míg magába nem szívta a lány gyönyörének minden egyes cseppjét. Miközben Gwen levegı után kapkodott, Sabin megragadta és átfordította. A lány négykézláb támaszkodott, a férfi pedig a szeméremajkaihoz dörzsölte kemény szerszámát, behatolás nélkül finoman kényeztette. – Látni akarlak! – mondta Gwen. – De nem akarom, hogy megsérüljenek a szárnyaid! Édes! – Most hadd ízleljelek meg én téged! – kérte Gwen, mire Sabin felnyögött. A lány a tetoválást is fel akarta fedezni a nyelvével. Vonzotta és felizgatta a pillangó, de még nem volt alkalma közelebbrıl megismerkedni vele. – Nem fogom tudni visszafogni magam, ha a száddal kezdesz kényeztetni. Szeretnék beléd hatolni. De te döntesz – mondta, és izmos mellkasát a lány hátának nyomta, az arcuk összeért. Gwen nehéz döntés elıtt állt: a hüvelyével vagy a szájával vegye inkább birtokba Sabin szerszámát? Kemény dilemma, szó szerint. A végén amellett döntött, amirıl múlt éjszaka fantáziált. Sabiné akart lenni, teljesen. Ha nem történne meg ez köztük, egész életében bánná, akármilyen rövid vagy hosszú is lesz az. A sérülése és a Vadászok iránti bosszúvágya egy dolgot mindenképp megtanított neki: a halhatatlanok sem élhetnek örökké. – Akkor majd legközelebb – szólt Gwen, és hátranyúlt, Sabin hajába markolt, és magához húzta a fejét, ajkát a férfiéra 275

Pandora’s TeAm tapasztotta. Sabin nyelve mélyre hatolt, ízlelı-bimbóit csiklandozták a lány csodás ízei. Aztán óvatosan a szeméremajkak közé igazította szerszámát, de mielıtt még becsusszant volna, megtorpant és káromkodni kezdett. – A francba! Nincs nálam gumi. – A hárpiák egy évben csak egyszer termékenyek. Most épp nem vagyok az. – Még egy ok, amiért Chris ilyen sokáig fogságban tartotta. – Hatolj belém! Most azonnal! A következı pillanatban Sabin szerszáma tövig csúszott a nedves nyílásba. A tekergızı nyelvek egy pillanatra megálltak, Gwen a gyönyörtıl megint felsikoltott. Sabin szétfeszítette, betöltötte, minden egyes részét elkényeztette, álmaiban sem számított ekkora élvezetre. A férfi ezután a fülcimpáját harapta meg, mire lány hátranyúlt, és a vállába mélyesztette körmeit. Sabin vére kiserkent, a férfi felszisszent. Mmm, Gwen megérezte az édes illatot és összefutott a szájában a nyál. – Akarom... kell... – Minden a tiéd, amit csak akarsz – mondta Sabin, miközben Gwenben mozgott, elıre és vissza, gyorsan, keményen, a heréi ütemesen csapkodták a lány csiklóját. – Minden... mindent akarok...– lihegte Gwen, teljesen magában érezte Sabint, és ez elvette az eszét, nem volt többé se Gwen, se Hárpia, hanem a férfi testének része. – A véredet akarom – nyögte. Csak az ı vére kellett, senki másé nem tudta volna kielégíteni. Egy pillanatra megszőnt köztük minden testi kapcsolat. – Sabin – nyögött fel Gwen. A férfi a következı pillanatban már a földön feküdt és maga fölé vonta a lányt. Újra mélyen belé hatolt, ütemesen ki-be csúszkált a nedves és forró hüvelyben. Gwen egyik térdét felsértette egy ág, de most még ez is csak az élvezetét fokozta: kéj vagy fájdalom, nem számított, a két érzés egymást felkorbácsolva 276

Pandora’s TeAm rántotta Gwent egyre mélyebbre és mélyebbre, a gyönyörök éjsötét tengerébe. – Igyál! – parancsolta Sabin, majd megragadta a lány fejét, és a nyakához húzta. Gwen fogai már kiélesedtek, gondolkodás nélkül megmarta a férfit. Sabin hosszú és hangos üvöltése visszhangzott a fák között, Gwen pedig csak szívta és szívta magába a meleg vért, nyelve Sabin bırén táncolt, finoman csiklandozta a férfi bırét. Az éltetı nedv drogként áradt szét a testében majd az ereiben édes bizsergéssé változott. Gwen remegett és vonaglott a gyönyörtıl. – Még! – kiáltott. Mindent magának akart, minden egyes cseppet. Szüksége volt rá. De... még a végén megölöm, jött rá hirtelen, és azonnal fölegyenesedett, erre Sabin farka még mélyebbre csúszott benne. – Majdnem túl sokat ittam – borzongott meg. – Olyan nincs. – De hát meghalhatsz... – Nem fogok. De most adj még többet, add nekem magad teljesen, ahogy ígérted. Gwen keményen meglovagolta a férfit, akinek ujjai olyan erısen szorították csípıjét, hogy majdnem kiserkent a vére. A félelem, hogy kárt tesz Sabinban teljesen elhalványult, helyét átvette a mindent felemésztı vágy. – Ez az! Annyira jó, olyan átkozottul jó... – zihált a férfi, és hüvelyujjával a lány csiklóját kezdte simogatni. – Nem akarom... hogy vége legyen. Gwen sem akarta. Még soha nem volt ilyen magával ragadó élményben része, soha semmi nem töltötte meg testét és elméjét ilyen forró, szenvedélyes izzással. Semmi nem számított már neki. Tudta, hogy a nıvérei bármikor rájuk találhatnak. Akár azonnal ott teremhetnének, amilyen gyorsak. De ez sem állíthat meg, még több kell! 277

Pandora’s TeAm Gwen feje elırehanyatlott, haja Sabin mellkasát csiklandozta. A férfi megfogta a mellét és finoman masszírozni kezdte, erre Gwen háta egy ívben megfeszült. Hátranyúlt és megragadta Sabin combját, majd mellkasát kidüllesztve finoman elıredılt. – Fordulj meg! – utasította a férfi keményen. – A véredet akarom. Gwen egy kissé megtorpant: mit akar pontosan Sabin? Biztosan jól hallotta? A férfi megragadta és felemelte a lány lábait, majd úgy fordította meg Gwen testét, hogy merev szerszáma végig benne maradt. Amikor Gwen már háttal volt neki, a nyaka köré fonta ujjait és finoman maga felé húzta a lányt, míg a háta a mellkasához nem ért. Fogai egy másodpercen belül a lány nyakába mélyedtek, Gwen megremegett és felsikoltott az élvezettıl. Sabin addig harapta és szívta a nyakát, míg el nem élvezett, a csípıje ütemesen és keményen ütközött újra és újra a lánynak, a tenyerét Gwen hasára feszítette, és gyengéden magához szorította a ficánkoló testet. Semmi nem volt ehhez hasonlatos. Semmi nem volt ennyire vad, ilyen elkerülhetetlen, ennyire felszabadító. Gwen a Hárpiával együtt repült a mennybe egy újabb orgazmus szárnyán. Egy örökkévalóság telt el, mire a lány teljesen kimerülve Sabinra omlott, zihált, alig kapott levegıt. A férfi is lihegett, izmos karjának szorítása lassan megenyhült. A Hárpia is elcsendesedett, valószínőleg elaludt. Gwen még nem gördült le Sabinról, pedig ı is nagyon szeretett volna elaludni. Oly régóta küzdött az álom ellen, a nyugodt álom ellen, melyet sem a fájdalom, sem a félelem nem keserít meg! A fáradtság észrevétlenül hatalmába kerítette, fel akarta emészteni. Még mindig Sabinon feküdt, mozdulatlanul, fejét a férfi nyakának támasztva. Sabin karjai köré fonódtak, szerszáma még mindig benne volt. Gwen szemében csillagok pislákoltak. Vagy talán csak a felhık közt táncoló napot látta? 278

Pandora’s TeAm Mi történt köztük... mit tettek egymással... – Nem erıszakoltalak meg, ugye? – kérdezte gyengéden a lány, arca lángolt. Elméjét már nem homályosította el a vágy. Pontosan emlékezett, hogy ı féltékenykedett, ı támadta meg Sabint, és a férfi beleegyezése nélkül döntötte el, hogy szeretkezni fognak. – Ugye, csak viccelsz? – nevetett fel Sabin. – Hát, egy kissé erıszakos voltam – válaszolt Gwen, szemhéja elnehezült, lehunyta, majd kinyitotta szemét. Aztán a pillái végleg lecsukódtak, mintha összeragadtak volna. A nıvérei biztosan kikészülnek, ha így találnak rá. Óriásit csalódnának benne, és jogosan. Hát semmit sem tanult a hibáiból? – Inkább úgy mondanám, hogy tökéletes voltál. Gwen a szavak hallatán majd elolvadt. A következı pillanatban azonban összeszedte magát és megfeszítette izmait, hogy képes legyen tovább dacolni az álmossággal. Kétség eddig mindig akkor támadt rá, ha nyugodtan pihentek és semmi feszültség nem volt köztük. – Mi a baj? – kérdezte Sabin aggodalmaskodva. – Csak próbálok felkészülni Kétség támadására, mindjárt a lelkembe tapos. – Vajon a valóságban is teljesen összefolytak a szavai, vagy csak Gwen hallotta így? – Amikor valami kedveset mondasz, a démonod máris nálam kopogtat a cáfolattal. – Azt hiszem, fél a Hárpiától – lehelt finom csókot a lány nyakára Sabin. – Elrejtızik, abban a pillanatban, ahogy elıjön belıled a bestia. – Öröm és áhítat vegyült a hangjába, mintha a szavak ráébresztették volna valamire. – Tılem fél valaki! – vigyorgott Gwen. – Ez tetszik! – Nekem is – simogatta meg Sabin a lány mellkasát, tenyerét lefuttatta a mellei között, mutatóujjával súrolva Gwen egyik mellbimbóját. – Van valamilyen gyengeségetek, amirıl tudnom kellene? 279

Pandora’s TeAm Igen, de súlyos bőnnek számít beszélni róla. Ha megtenné, a nıvérei is végképp lemondanának róla, akárcsak az anyja. Ez tényleg egy áthághatatlan szabály! Lassan tompultság telepedett az agyára és összekuszálta a gondolatait. Ásított egyet és még otthonosabban Sabin mellkasára fészkelte magát. Már majdnem elaludt... de még küzdött... – Gwen? A megszólítás finom és gyengéd volt ugyan, mégis felrázta a lányt, aki úgy kapaszkodott a szócskába, mintha az az életét menthetné meg. – Igen? – Kicsit elveszítetted a fonalat. Éppen a hárpiák gyenge pontjáról beszéltél. Valóban? – Miért akarod tudni? – Szeretném, ha biztonságban lennél és senki nem használhatná ki a gyengeségedet. Jó ötlet. Nem hiszem el, hogy komolyan fontolóra veszed! Nem mondhatod el neki! De hát nem akárkirıl van szó, hanem Sabinról, akivel csókolóztak, aki szájával fedezte fel és kényeztette el testének minden kis hajlatát. Aki azt akarta, hogy erıssé és legyızhetetlenné váljon. Gwen nem szerette a gyengeségét. A Vadászok is ezt kihasználva kapták el, igaz nem tudatosan. Ezért aggódott annyira minden egyes alkalommal, ha a nıvérei elvállaltak egy munkát. – Elmondhatod – nyugtatta Sabin -, soha nem fordítom ellened az információt, esküszöm. A férfi egyszer már bevallotta neki, hogy a gyızelem elıbbre való számára a becsületnél. Vajon képes lenne megszegni az elıbb tett ígéretét is? Gwen felsóhajtott, egyre jobban maga alá győrte a sötétség. Maradj ébren, ébren kell maradnod! Csak egyvalamit kellett eldöntenie: megbízhat-e Sabinban, vagy sem. A férfi veszettül szerette volna, ha Gwen segít az ellenség 280

Pandora’s TeAm elpusztításában. İrültség volna tıle átverni, és ezzel kockára tenni a lány bizalmát. – A szárnyaink. Ha eltöröd, levágod vagy megkötözöd ıket, elveszítjük minden erınket. A Vadászok is így kaptak el. Egy pokrócba csavartak, nem tudták elıre, de ezzel teljesen legyengítettek. Sabin magához szorította. Megnyugtatásképp? – Tervezhetnénk egy védıszerkezetet rájuk, amelyben szabadon mozoghatnának. És edzened kell megkötözött szárnyakkal is. Csak így lehet... A férfi hangja a semmibe veszett, Gwent pedig elnyelte a teljes sötétség. Istenem, mennyi rosszat mővelt az elmúlt egy órában. A férfinak adta a testét és utána elaludt rajta, mint egy kényelmes kanapén. Pedig a hárpiák szabályai szerint azonnal el kellett volna hagynia a helyszínt. És mivel elaludt, Sabinnak kell hazacipelnie, így a nıvérei mind látni fogják, hogy kidılt, és szégyenszemre teljesen védtelenné vált. Egy rakás szerencsétlenség vagyok. – Ne... hagyd... hogy lássák – nyögte még ki az eszméletvesztés elıtt.

281

Pandora’s TeAm

TIZENKILENCEDIK FEJEZET Ne hagyd, hogy lássák... de mit? – tőnıdött Sabin, miközben felkarolta az alvó Gwent. A lány ajkai szétnyíltak, finoman és kéjesen felnyögött. Sabin még jobban magához szorította, furcsa módon nagyon védelmezınek érezte magát. Ne hagyja, hogy az Alvilág Urai meztelenül lássák? Meglesz. Sabin amúgy is inkább meghalt volna, mintsem hogy látni engedje a csodás testet bármelyik másik harcosnak. Ne hagyja, hogy a nıvérei ilyen állapotban lássák? Az is meglesz. Olyan kérdéseket tennének fel, melyekre Sabin nem akart válaszolni. Ráadásul azt sem néznék jó szemmel, hogy Gwen szunyókál. Miért? Ezt még mindig nem értette. A lány ajkát még egy sóhaj hagyta el, ezúttal csendesebb. Ugyanezt a hangot hallatta, amikor Sabin kemény farkán lovagolt. A gondolatra a férfi gyomra összeszorult a vágytól. A nap sugarai finoman simogatták a lányt, ragyogó bırét, rózsaszín mellbimbóit. Karja a hasán keresztbe fonva nyugodott, izmai ellazultak, fejét bizalmasan Sabin nyakára hajtotta. Az eper szıke tincsek a férfi karját cirógatták, a hasát csiklandozták. Olyan érzése volt, mintha egy selyembe csomagolt ajándékot cipelne. Fel kellene öltöztetni? Nem – gondolta egy pillanattal késıbb, nem akarta, hogy a mozgatástól a lány fölébredjen. Hiszen végre aludt, nyugodtan és mélyen. Mindehhez csupán arra volt szükség, hogy az eszméletlenségig fokozódjon a gyönyöre, gondolta Sabin szárazon, majd elvigyorodott. Ha kell, akár 282

Pandora’s TeAm minden éjjel a csúcsra juttatja, határozta el. Hiszen Gwennek pihennie kell, és ı kész volt áldozatokat hozni. İ maga sem öltözött fel. A ruha nem tőnt olyan fontosnak, hogy a földre fektesse Gwent, akit ott könnyen megszúrhat egy ág, vagy rámászhat egy bogár. Azt azonban nem bírta megállni, hogy egy finom csókot leheljen a lány homlokára. Hangtalanul lopakodott az erdıben, hátulról közelítette meg az erıdöt. Végig az árnyékban maradt, figyelt a kamerákra, a gödrökre és a csapdákra, melyek a Vadászokat voltak hivatottak távol tartani. Eszébe jutott a szeretkezésük... soha nem tapasztalt ehhez foghatót. Még Darlával sem, pedig szerette azt a nıt. Gwen talán elég erıs lesz ahhoz, hogy hosszú távon is meg tudjon küzdeni Kétséggel, nem úgy, mint Darla. Erre a megdöbbentı, de kellemes felismerésre ebben a pillanatban jutott. Tényleg azt hiszed, hogy megtarthatod? Meddig fog vajon szeretni? Ha egyáltalán lesz olyan hülye, és beléd szeret? Lehet, hogy cserbenhagyod. Téged csak a harc érdekel. Sıt, a nıvéreivel együtt akarsz harcolni. Mi van, ha valamelyikük meghal? Gwen téged fog okolni, teljes joggal. A kételyek nem hagyták nyugton, kiáltozva dörömböltek a halántékán, szétfeszítették a koponyáját. Sabin összerezzent a fájdalomtól. Kétség dühösen, rombolásra éhesen csörtetett elı a rejtekébıl, most, hogy Gwen aludt és a Hárpia is visszavonult. Mi sem lenne jobb móka, mint feltüzelni Sabin rejtett félelmeit? Az eddig elméje rejtett zugaiban tanyázó gondolatok elıtolakodtak, nem volt menekvés elılük, szinte felemésztették a férfit. Vajon valóban akarta, hogy Gwen beleszeressen? Azt biztosan akarta, hogy a borostyánsárga, gyengéd tekintet mindenhova elkísérje, ma, holnap, örökké... hogy a ragyogó testet minden este maga mellett tudhassa az ágyában... hogy 283

Pandora’s TeAm hallja azt a gyöngyözı kacajt felcsendülni... hogy ı lehessen a lány védelmezıje... és hogy ráébressze Gwent, mennyire erıs valójában... Vagyis a válasz igen, igen, akarta Gwen szerelmét. Ráadásul a lány még a démont is képes megzabolázni. A pokolba is, hiszen meghunyászkodásra kényszerítette az átkozott bestiát. Sabin egy része már abban a pillanatban beleszeretett Gwenbe, amikor meglátta, és erre most jött rá. Kétségbeesetten és azonnal segíteni akart a fogságba esett, tehetetlen lányon. Akkor pedig már teljesen odavolt érte, amikor Gwent küzdeni látta, vagy a Hárpiával, akit nem tudott rövid pórázon tartani, vagy a saját fajtájának a szabályaival, melyeket képtelen volt betartani. De soha nem értette meg igazán, és mindig valahogy gyengének gondolta. Most azonban meglátta igazi valóját: Gwen erısebb volt, mint a nıvérei, erısebb volt, mint Sabin maga. Hiszen sikeresen elnyomott magában egy látszólag elnyomhatatlan állatot, majdnem egész életén keresztül, miközben Sabinnak még egy napig is nehezére esett rövid pórázra fogni a démont. Otthagyta a biztonságos családi fészket, hogy a saját vágyait kövesse. Hiába félt, nem menekült el Sabintól, még akkor sem, amikor felfedezte, ki is ı valójában. Ó, igen! Több bátorság szorult ebbe a kicsiny nıbe, mint bárki gondolta volna. És jóval több, mint amennyit Gwen feltételezett saját magáról. Hiszen Sabin miatt még a Vadászokkal is képes lenne harcba szállni. Kész lenne veszélynek kitenni magát, akár nap mint nap. Ha megsérül, meggyógyul. Sabin legalább ebben biztos lehetett. Mindenesetre az eszével tudta. De amikor az egyik hátsó bejáraton osont be, maga elé képzelte a sebesült, vérzı Gwent, és majdnem felüvöltött. Egy kibaszott seggfej vagyok! Nem én mondtam. A homlokát ráncolva fordult be a titkos folyosón, melyet Torin tartott szemmel folyamatosan. 284

Pandora’s TeAm Belenézett az egyik rejtett kamerába, és megrázta a fejét, így jelzett a barátjának, hogy diszkréciót vár tıle. Dinamikus léptein egyszer sem lassított. A hálószobájába érve elbarikádozta az ajtót. Vajon szerette ıt Gwen? Vonzódott hozzá, az biztos, különben nem adta volna magát neki. Ráadásul ilyen szenvedélyesen, hosszú-hosszú életének legjobb orgazmusával megajándékozva a férfit. Biztosan meg is bízott benne, hiszen elárulta neki a hárpiák legnagyobb gyengeségét. De szerette? És ha szerette, kiállja-e majd ez a szerelem az elıttük álló próbákat? Ha igen, ha nem, Sabin most már nem engedi el a lányt, most már egymáshoz tartoznak. Nem véletlenül figyelmeztette, hogy a szeretkezésüknek következményei lesznek. Mindent tudni akart róla, minden kívánságát teljesíteni akarta, a tenyerén szerette volna hordozni. Képes lett volna bárkit megölni, aki bántja – ha kell, akár a nıvéreit is. Egyszer azt mondta Gwennek, a gyızelem érdekében képes lenne más nıkkel is lefeküdni, akiket nem szeret. Mennyire ostoba volt! Milyen naiv! Teljesen hidegen hagyta a többi nı, sıt még rosszul is lett a gondolattól, hogy mással szeretkezzen. Senki sem lehet olyan csábító illatú, olyan tökéletes íző, mint az ı Gwenje. Másrészt nem akart fájdalmat okozni neki. A puszta gondolat, hogy Gwen lefeküdne egy másik férfival a gyızelem érdekében – megérintené, megcsókolná, élvezné –, gyilkos dühvel töltötte el. Mi van, ha egy másik férfit akar? Ha másra vágyik? Még egy szó, és esküszöm az istenekre, hogy megtalálom Pandára dobozát, és elpusztítalak Akkor te is meghalsz. A démon hangja megremegett. Te meg pokoli kínokat élsz át. Mindketten tudjuk, hogy képes vagyok bármi áron elpusztítani az ellenségeimet. És akkor kifogja a kis Gwent megvédeni? A nıvérei. Idehívjam ıket? Beszélni akarsz velük? 285

Pandora’s TeAm Csend. Jólesı csend. Sabin gyengéden az ágyra fektette Gwent, és gondosan betakarta. Hirtelen hangos dörömbölés hallatszott az ajtó felıl, mire a férfi összeráncolta a homlokát. Gwen meg sem moccant, nem nyögött fel, látszólag egyáltalán nem volt tudatában a történéseknek, és ez mellesleg a betolakodó életét mentette meg. Sabin három lendületes lépéssel a bejáratnál termett, eltávolította a torlaszt, és feltépte az ajtót. – Hol van? – kérdezte Kaia, és megpróbált a szobába nyomulni. – Remélem, nem bántottad, Miszter Üssük Szét Gwent Hadd Szórakozzon Jól Mindenki! – Nem a szórakoztatás volt a célom, hanem hogy megerısödjön, és ezt te is jól tudod. Inkább köszönetet kellene mondanod, hiszen ha nem veszem a saját kezembe a kiképzését, semmit sem tanult volna. Most pedig menj innen. – Nem megyek, amíg nem beszéltem vele – mondta Kaia, és csípıre tett kézzel bámult Sabinra. – Most nem alkalmas, nem érünk rá. Kaia végignézett Sabin meztelen testén, az arany szivárványhártya kísértetiesen hasonlított Gwenéhez. – Azt látom. De attól még szeretnék vele beszélni. Ne hagyd, hogy lássák... – jutott Sabin eszébe a lány kérése. – Meztelen. – Ez igaz volt. – És szeretnék visszabújni hozzá. – Ez is. – A beszélgetésetek várhat. A Hárpia gyönyörő szája széles mosolyra húzódott, mire Sabin vállai elernyedtek a megkönnyebbüléstıl. Hála az isteneknek, a szex nem szerepel a hárpiák átkozott tiltólistáján. Amikor Gwen fölébred, szépen elbeszélgetnek majd, és a lány elmeséli, hogy pontosan mit szabad és mit nem. És aztán azokat a szabályokat el is felejthetik, melyekkel Sabin nem ért egyet. – A kis Gwennie egy gonosz démont dönget! Anyu annyira büszke lenne! 286

Pandora’s TeAm – Elmehetsz a fenébe – mondta Sabin, és rácsapta Kaiára az ajtót, majd gúnyos grimaszt vágott, még mielıtt megfordult volna. Szerencsére Gwen egész idı alatt mozdulatlan maradt. A nap során harcosok, nık és hárpiafélék kopogtattak folyamatosan az ajtaján, és Sabinnak egy perc nyugta sem volt, mert nem tudta Gwen szavait kiverni a fejébıl. A rohadt életbe, ki nem láthat meg és mit? A nıvérei már látták vele aludni a megérkezésük éjszakáján, így Sabin nem volt biztos benne, hogy ez olyan nagy dolog. Hiszen nem próbálták Gwent megbüntetni a dolog miatt, semmi ilyesmit nem tettek. Esetleg a sebeket szégyellte a nyakán? Talán nem kellett volna megharapni. Legelıször Maddox jelent meg a mosolygó Ashlynnel az oldalán, szendvicsekkel megrakott tányért hoztak. – Biztosan nagyon megéheztetek a kimerítı edzéstıl. Maddox nem mosolygott ugyan, de nem is indítványozta, hogy rakják ki Gwent az erıdbıl. – Kösz – mondta Sabin, elvette a tányért, és becsapta az ajtót. Köntöst viselt, azt a hatást akarta kelteni, mintha éppen egy maratoni szeretkezés kellıs közepén lennének Gwennel. Kaiának tetszett a dolog, vagyis a hárpiák szemében az ilyesmi nem számít szégyenletesnek. És még Sabin büszkeségét is legyezgeti. Utánuk jött Anja és Lucien. – Nincs kedvetek megnézni velünk egy horrorfilmet, közben úgy tenni, mintha azokat a poros tekercseket tanulmányoznánk, de valójában a többiekkel végeztetni el az összes munkát? – kérdezte Anja, és várakozóan felhúzta a szemöldökét. – Jó móka lesz! – Nem, köszi – válaszolt Sabin, és megint becsapta az ajtót. Kicsit késıbb Bianka kopogtatott: – Beszélnem kell Gwennel. – Még mindig nem ér rá – még mindig alszik. Bianka hiába nézett rosszallóan, Sabin rá is rácsapta az ajtót.

287

Pandora’s TeAm Végül elfogytak a látogatók. Sabin kihasználta az alkalmat, és írt egy SMS-t Torinnak, hogy mégis inkább itt marad, míg a többiek Chicagóba mennek. Gondoltam, válaszolt Torin, ezért már kerestem is helyetted valakit. Gideon vezeti a csapatot. Sabin érezhetıen megkönnyebbült. Képtelen lett volna Gwent magára hagyni. Magadat fogod okolni ha bárki is megsérül, szólalt meg Kétség a fejében. Sabin nem is próbálta tagadni. Igen, méghozzá jogosan. Mi lesz, ha emiatt neheztelni kezdesz Gwenre? Nem fogok, forgatta a szemét a harcos. Honnan tudod? – suttogott a démon. Nem ı a hibás. Én felelek mindenért. Ha haragudhatok valakire, csakis saját magamra. Hogyan is lenne képes erre a lágyszívő nıre megharagudni? Ha Gwen tudna az utazásról, maga is menni akarna. Sabin végignézte a naplementét, majd a napfelkeltét, képtelen volt pihenni. Miért nem ébred fel a lány? Senkinek nem kell ennyi alvás! Megint vérre volna szüksége? Azt gondolta, eleget adott neki a szeretkezésük hevében. Sabin hátradılt a székben, melyet még korábban vonszolt az ágy mellé. A támla falécei nyomták a hátát, de nem bánta, így legalább biztosan éber marad. Nézd mi lett belıled. Olyanná váltál, mintázok, akiket mindig is megvetettél. Gyenge lettél egy nı miatt. Aggódsz egy nı miatt. Sebezhetı lettél egy nı miatt. – Sabin – lehelte Gwen. Sabin azonnal felegyenesedett, a talpa tompán puffant a padlón, a szíve egy pillanatra kihagyott, a tüdejébe beszorult a levegı. Végre! Gwen pillái összeragadtak, meg kellett ıket dörzsölnie, mielıtt kinyitotta a szemét. A tekintetük összetalálkozott, és 288

Pandora’s TeAm Sabinnak elállt a lélegzete. Korábban azon tőnıdött, mit szól majd Gwen, hogy az ı ágyában ébred, de inkább azon kellett volna gondolkoznia, hogy ı hogyan reagál majd, ha újra megpillantja a szépséget. Felkészülhetett volna. Megremegett a kócos lány izgató látványától. Forrni kezdett a vére. Gwen összeráncolta a homlokát, és végignézett a hálószobán. – Hogy kerültem ide? Várj. Majd elmondod, ha visszajöttem – mondta, az ágy szélére mászott, és nehézkesen felállt. Sabin máris talpon volt, karját védelmezın Gwen köré terjesztette. – Tudok járni – tiltakozott a lány. – Tudom – mondta Sabin, mégis a fürdıszobába kísérte a lányt. De aztán rögtön hátralépett, és becsukta a mosdó ajtaját, hagyta, hogy Gwen egyedül lehessen kicsit. De mi lesz, ha elesik és megsérül? Kuss. Most nem tudsz hatni rám. Rémült kiáltás hallatszott a fürdıszobából, mire Sabin elvigyorodott. Gwen valószínőleg csak most jött rá, hogy meztelen. A férfit valósággal megırjítette, hogy így tarthatta a karjaiban. Szerszáma kemény lett, mint az acél, orrát kényeztette a lány édes illata. Amikor meghallotta a víz zubogását, felmarkolt egy váltás ruhát, és a szomszéd szoba fürdıje felé vette az irányt. Az ajtó nyitva állt, ezért kopogás nélkül sétált be, és látta, hogy a három hárpia körbeüli a földön nagy halomba rakott ételt. Épp nevettek, míg észre nem vették Sabint. Kaia szemét feketeség kezdte elönteni, erre Sabin démona félısen visszahúzódott. – Ez a miénk – rikoltott fel a hárpia, mire a férfi elfintorodott. Vicces. Az cseppet sem zavarta, amikor Gwen szólalt meg ilyen hangon, sıt olyankor egyszerően csak engedelmeskedni akart neki. – Mi loptuk. A miénk. 289

Pandora’s TeAm – Nyugodj már meg – csapott Bianka a karjára, de Kaia még ekkor sem vette le tekintetét a harcosról. – Épp ideje volt. Hol van Gwennie? – Zuhanyozik. Használhatom a tiéteket? – Sabin választ sem várva indult meg a fürdı felé, útközben felkapott egy törülközıt. – Órák óta megállás nélkül szexeltek. Mi a francért nem tudtok együtt zuhanyozni? – kérdezte egyikük. Ha Sabin nem látta az ikreket, nehezen állapította meg, melyikük beszél. – Biztos attól félnek, hogy nem tudják abbahagyni -mondta a másik. Vihogtak. – Teljesen kiütötted? Azért rejtegetted ilyen sokáig, hogy ne szégyenüljön meg a többiek elıtt? – ezúttal Taliyah szólt, hővös hangjától a férfi megborzongott. A legidısebb nıvér tudja az igazat, jött rá Sabin. Aztán megint azon tőnıdött, vajon miért tilos a hárpiáknak aludni. – És ha igen? – kérdezte. A két fiatalabbik izgatottan csicseregni kezdett. – Jól nyomod, kislány! – kiáltott fel az egyikük. Sabin berúgta a fürdıszobaajtót, és a zuhany alá ugrott. Sietni akart, attól tartott, a nıvérek rátörnek Gwenre, és kikérdezik, még mielıtt ı beszélhetne vele. De a fürdıbıl kilépve ugyanúgy találta ıket, a földön ülve ettek és nevetgéltek. Taliyah – egyedül ı nem nevetett – komoly arckifejezéssel pillantott fel rá, majd jelentıségteljesen bólintott. Talán hálás volt valamiért? Sabin rövid kitérıt tett a konyhában. Hála az isteneknek, valaki bevásárolt. Felmarkolt egy zacskó chipset, egy brownie-t, egy müzliszeletet, egy almát és egy üveg vizet. Mivel tele volt mindkét keze, a hálószobába visszaérve a lábával rúgta be maga mögött az ajtót. Gwen az ágy szélén ült, melegítınadrág és világoskék póló volt rajta, mindkét ruhadarabot együtt vették pár napja. Haja még mindig csöpögött a nedvességtıl. 290

Pandora’s TeAm Kétség kikukucskált Sabin elméjének leghátsó zugából, de aztán úgy döntött, jobb nem haragra gerjeszteni a Hárpiát, és újra elrejtızött. Sabin semleges arckifejezést erıltetett magára, és elfoglalta a széket, amelyben már eddig is túl sokat üldögélt. A tálcát a combján egyensúlyozta. – Beszélnünk kell – mondta Gwen, miközben vágyakozó tekintetét az ételre szegezte. – Arról, ami az erdıben történt. De még mielıtt belekezdhetett volna, Sabin ragadta magához a szót, és elmesélte neki, milyen sokáig aludt, ı végig vigyázott rá, és nem engedte, hogy bárki is lássa a nyakát, vagy hogy mit csinál valójában, és most mindenki azt hiszi, hogy az elmúlt napokban állatok módjára folyamatosan szexeltek. – Van Isten – sóhajtott fel Gwen a megkönnyebbüléstıl. Vagyis istenek. De ez most mindegy. Bármelyik másik nı megrémült volna ettıl az egésztıl, gondolta Sabin, és majdnem elvigyorodott. Ez is csak azt bizonyítja, hogy Gwen a neki való. – És most válaszolsz néhány kérdésemre. Gwen nagyon nyelt, szeme megcsillant a súlyos és sötét függönyök résein betőzı napfényben. – Rendben. – Miért csak lopott kaját tudtok enni? – Errıl nem akarok beszélgetni – felelte résnyire szőkült szemmel. – Azt hittem, túl vagyunk már ezen. Semmi értelme titkolóznod elıttem. – Lehet – mondta Gwen kelletlenül. – Miért akarod tudni? – Hogy megértsem – válaszolt Sabin, miközben kibontotta a brownie-t és a sarkába harapott. – Megbíztál bennem, és nekem adtad a tested. Aludtál mellettem, és én vigyázhattam rád. Még a gyenge pontodat is elárultad. A titkaidat is nyugodtan rám bízhatod. Gwennek kalapált a szíve, a légzése felgyorsult. A gyomra óriásit kordult, erre megdörzsölte a hasát, de a szemét egy 291

Pandora’s TeAm pillanatra sem vette le Sabinról. Vagy inkább az ételrıl. – Én... én... rendben. Jó – nyalta meg az ajkát. – Hajlandó vagy fizetni? – Fizetni? Mennyit és miért? – Csak mondj igent – sürgette Gwen. – Igen. Gwen újra megnyalta az ajkát, és már dılt is belıle a szó. – Minket, hárpiákat győlölnek és megvetnek az istenek, mert mi hoztuk világra a sötétség hercegét. Régen az istenek még igyekezték megırizni a látszatot, és úgy bírtak jobb belátásra másokat; úgy pusztítottak, hogy közben ık maguk ne tőnjenek fel rossz színben. Mintha az emberek maguk tehetnének róla, ha utoléri ıket a vesztük, a pusztulás. Minket titokban arra kárhoztattak, hogy ne élvezhessük a nekünk felszolgált ételt, sıt, azt sem, amit magunk készítünk. Szörnyen rosszul leszünk, ha ezt nem tartjuk be, néhányan bele is haltak. Elég egyszer kipróbálni, hogy egy életre az agyadba vésd a szabályt. Hiszen te is láttad, mi történt velem Egyiptomban. – Az elsı generáció próba-szerencse tanulással jött rá, hogy azt ehetjük csak meg, amit magunk lopunk, vagy amiért megdolgoztunk – folytatta Gwen. – Az isteneknek nem sikerült elpusztítani minket, csak megnehezítették az életünket. Most fizess. Válaszoltam a kérdésedre, úgyhogy tartozol nekem. Sabin végre megértette, miért akarja annyira a lány, hogy fizessen neki. Mintha Anja is említette volna, hogy azt is megehetik, amiért megdolgoztak. Istenek, mostantól jobban oda kell figyelnie! – Ez a tiéd, a titokért cserébe – dobta Sabin a süteményt Gwen felé, aki villámgyorsan elkapta, és egy másodperc alatt felfalta azt. Még egy dolog, amiben hasonlítanak, gondolta Sabin. Mindkettejüket megátkozták az istenek. – Elmondhattad volna, hogy fizethetek neked étellel! – korholta Sabin. – Nem kellett volna éhezned. 292

Pandora’s TeAm – Nem ismertelek eléggé ahhoz, hogy rád bízzam a fajtám titkait. A nıvéreim szerint a tudás hatalom, én pedig nem akarom, hogy hatalmad legyen fölöttem. Sabin maga is gyakran hangoztatta ezt, ugyanakkor azt gondolta, igenis több hatalomra van szüksége a lány felett. – De most már ismersz ugye? – kérdezte gyengéden, akár egy ırült szerelmes. – Most már bízol bennem? – Hát, most már jobban ismerlek – mondta Gwen, és elvörösödött. Ez igaz. Sabin ujjai közé csípte a zacskó chipset, és meglóbálta Gwen orra elıtt. – Most azt mondd el, ki nem láthatott téged és miért. – A nıvéreim. Nem akartam, hogy aludni lássanak. Szóval mégis ez volt az ok! – Várjunk csak. Akkor mondd el, miként volt ez az alvás-dolog a nyuszival, és megkapod a chipset. – Most akarom! – De még nem válaszoltál kielégítıen. – Sosem aludtam nyuszival... Ja, hogy Tysonra gondolsz. Jó hosszú ideig egyáltalán nem aludtam vele. Az elején. Így már jó? Megkaphatom a chipset? – kérdezte türelmetlenül, és a zacskó után kapott. De Sabin nem engedte el. – Mennyi ideg voltatok együtt? – Hat hónapig. Hat. Hónapig. Sabinnak összeszorult az állkapcsa. Egyáltalán nem tetszett neki, hogy Gwen ilyen hosszú ideig élt egy másik férfival. – És te végig ébren maradtál? – Nem. Elıször azt mondtam neki, hogy nem tudok aludni, és egész éjszaka fönn voltam. Amikor már nagyon kimerültem, beteget jelentettem a munkahelyemen, és kialudtam magam egy fán. Kizárólag fákon alhatunk, mert ott nem láthatnak meg és nem érnek el az emberek. De ahogy teltek-múltak a hónapok, arra gondoltam, miért ne aludhatnék Tyson mellett, hiszen 293

Pandora’s TeAm megbízom benne. Így elkezdtem vele aludni. És még mielıtt megkérdeznéd, ez nem az istenek átka, csak egy olyan biztonsági szabály, melyet minden hárpiának megtanítanak, egészen kicsi korában. Sabin nem emlékezett, hogy az idısebb hárpiák kiszöktek volna az erdıbe éjszakára, de amilyen halkan mozogtak, könnyen elképzelhetı. – Miért? – Mert míg alszunk, könnyen megkötözhetik a szárnyainkat – sóhajtott türelmetlenül Gwen -, ezért töltöttem egy egész évet fogságban. Most már kérem. Add. Ide. A chipset. Sabin odadobta a zacskót. Aranysárga burgonyaszirmok repültek a levegıbe, ahogy a mőanyag tasak széthasadt. Gwen a szájába vett egyet, önfeledten lehunyta a szemét és kéjesen felnyögött. Sabin nagyot nyelt. – Meg akarsz dolgozni ezért az almáért is? – kérdezte. Gwen nyelve hegyével finoman megnyalta az ajkát. – Igen, szeretnék! – Mondd el, mit gondolsz rólam. Arról, ami az erdıben történt. És ne hazudj. Csak az igazságért fizetek. Gwen habozott. Vajon miért nem akarja elmondani? Mit titkol elıle? Majdnem egy perc telt el csendben, Sabin már attól tartott, Gwen talán megelégszik az eddig elfogyasztott étellel. De a lány megint meglepte. – Kedvellek. Jobban, mint szabadna. Vonzódom hozzád, és veled akarok lenni. Ha nem veled vagyok, akkor is te jársz a fejemben. Tudom, ez hülyeség. Hülye vagyok. De jól érzem magam veled. Ha a démonod hallgat, nem szégyellem magam, nem félek. És nem érzem magam jelentéktelennek, inkább értékesnek és kívánatosnak. Biztonságban vagyok melletted. Sabin a lány felé dobta az almát. Gwen elkapta, de tekintetével gondosan kerülte a férfit. – Én is így érzek irántad – vallotta be nyersen Sabin. 294

Pandora’s TeAm – Tényleg? – Gwen a férfira pillantott, szemében felcsillant a remény. – Tényleg. A lány boldogan elvigyorodott, de a mosoly hamar leolvadt arcáról, és hirtelen magába roskadt. Kedvetlenül az almába harapott, lassan megrágta és lenyelte a falatot. – Mire gondolsz? – kérdezte Sabin – Nem tudom, mőködhet-e ez egyáltalán kettınk között. Egyszer azt mondtad, képes lennél a szerelmedet is feláldozni a gyızelemért. Nem mintha azt gondolnám, hogy én vagyok a szerelmed... csak hát, ha megtudnám, hogy lefeküdtél valaki mással, kénytelen lennék azt a nıt megölni. Aztán persze veled is végeznék – mondta, a végére acélossá vált a hangja, élessé, akár egy borotva. – Soha nem tennék ilyen. Nem lennék rá képes -mondta Sabin. miközben az arcát dörzsölte. – Csak rád tudok gondolni. Képtelen lennék mással együtt lenni. – Vajon meddig lesz ez így? – kérdezte Gwen gyengéden, két tenyere közt görgetve az almát. Örökké, gondolta Sabin, és elöntötte a bőntudat. Már most több idıt töltött a lánnyal, mint amennyit szabadott volna. Még meg sem nézte a Kronosztól kapott tekercseket, semmit sem tett a hiányzó két kincs megtalálásáért. Meg sem próbált Galen nyomára bukkanni. Hosszú évekig a Vadászok feletti gyızelem volt a legfontosabb számára, és ugyanezt várta el az embereitıl is. Nem tőrte, hogy bármi más elterelje a figyelmüket. És a férfiak minden kérését teljesítették, sıt, még annál is többet. Hogy képes ı, a vezetıjük, teljesen Gwennek szentelni magát? Sabin válasz helyett inkább felpattant. – Elhanyagoltam a kötelességeimet, mert rád vigyáztam. Most mennem kell, sok dolgom van – mondta és elrohant. Egy csomó szarságot kell elintéznie, ha valóban meg akarja tartani ezt a lányt. 295

Pandora’s TeAm

HUSZADIK FEJEZET Miért is akartam harcos lenni? – tőnıdött Gwen már vagy az ezredik alkalommal az újabb fárasztó kiképzés után, melyben megint csatakosra izzadt és számtalan sérülést szerzett. Zihálva Sabin ágyára dobta magát. Az utóbbi napokban Sabin ideje egy részét a kötelességeinek szentelte, bármi volt is az, a fennmaradó idıben pedig Gwent edzette. Az elmúlt pár órában a szart is kiverte a szerencsétlen lányból. Megint. Egyáltalán nem kegyelmezett neki, durván megdolgoztatta. Megint. Szörnyő volt! – Erısebb vagy ennél, nem igaz? – kérdezte Sabin, mintha olvasna a gondolataiban. – Igen. – És valóban az volt. – Nem fogok bocsánatot kérni. Hiszen most már bírod az ütéseket. – Igen. És én is ütök – mondta Gwen önelégülten. Eszébe jutott hogyan csapta az izmos harcost egy fának egy órája úgy, hogy a férfi még levegıt sem kapott. Azt is megtanulta, mikor kell hirtelen lebukni és mikor kell támadni. – Már csak azt kell megtanulnod, hogy miként hívhatod gyorsabban elı a Hárpiát. Csupa jó dolog történik, amikor ı is velünk van – mondta Sabin, majd az ágy szélére ült. Megragadta Gwent a nyakánál és magához húzta. – Most pedig igyál. Gwen Sabin ütıerébe mélyesztette a fogait. Eszébe jutott, ahogy az erdıben magáévá tette a férfit, és forróság öntötte el az arcát. Aztán szemét lehunyva átadta magát az élvezetnek. 296

Pandora’s TeAm Sabin egy könnyed mozdulattal fölemelte a lányt, és az ölébe ültette, anélkül hogy megszakadt volna a kettejük között lévı kapcsolat. Gwen azonnal széttárta a lábát, és a férfihoz nyomta a testét, Sabin álló szerszáma a combjához dörzsölıdött. Gwen felnyögött a gyönyörőségtıl, aztán a férfi hajába túrt, éles fogát visszahúzva nyalogatni kezdte a nyakát. Erre Sabin visszahajította ıt a matracra, remegı lábakkal felállt és az ajtóhoz ment. – Itt az ideje a második fordulónak – mondta. – Kint találkozunk – tette még hozzá, és eltőnt. – Komolyan kezdesz felidegesíteni – kiáltott Gwen. Nem érkezett válasz. Gwen majdnem felvisított dühében. Ez volt a harmadik alkalom, hogy Sabin így bánt vele. Edzettek, aztán feljöttek a szobájába, hogy a lány ihasson abból a finom vérbıl és begyógyuljanak a sebei. Gwen felizgult és szeretkezni akart, de Sabin inkább a „kötelességei” után rohant, vagy az edzést akarta folytatni. Miért? A beszélgetésük óta egyszer sem szeretkeztek. Miért? Hiszen még az érzéseikrıl is beszámoltak egymásnak, nem igaz? Gwen pontosan tudta, hogy akarja a férfit, mindegy, hogy hogyan tudja megszerezni, vagy milyen sokáig képes megtartani. Nem volt értelme tovább tagadni a vágyait. Ha nem lesz hosszú a kapcsolatuk, akkor is, ı legalább megpróbálta. Ha pedig nem mőködik, arról csakis Sabin tehet majd. Neki nincs mit megbánnia. A gondolat, hogy Sabin lesz a felelıs, ha a kapcsolatuk mégsem alakul jól, eloszlatta a rossz érzéseit és elvigyorodott. A közös jövı képe pedig édes álmodozásra késztette. A párnára dılt, és arra gondolt, Sabin minden, amirıl egy hárpia csak álmodhat: erıs, vad és veszélyes. Lelkiismeret-furdalás nélkül gyilkol. Nem fél a kemény munkától. Könyörtelen, ugyanakkor Gwennel végtelenül gyengéd. 297

Pandora’s TeAm Az a kérdés csupán, hogy ı a fontosabb neki, vagy a háború? Várjunk. Még egy kérdés van: vajon ı mennyire akarja ezt a férfit? Felsóhajtott, felkelt, majd kimentés Sabin keresésére indult a tőzı napon. Abban a pillanatban, ahogy meglátta, büszkeség töltötte el. Az enyém. A férfi éppen két tırt fent, borotvaélesre. Semmi értelme életlenekkel edzeni, mondta egyszer Sabin. Lıfegyverekkel is akart gyakorolni, mégpedig holnap. Aranyló fény csillant meg csupasz mellkasán, gyönyörően kiemelve bırének barna tónusait, izmos karja izzadságcseppektıl csillogott. Gwennek a látványtól összefutott a szájában a nyál. A pontszerő sebek a férfi nyakán máris gyógyulni kezdtek, de Gwen azt kívánta, bárcsak örökre ott maradnának, akár egy márkajelzés. Amikor együtt voltunk az erdıben, akkor ez a hatalmas erı mind az enyém volt, bennem lüktetett. Gwen ismétlést akart. Mihamarabb. Az éjszakákat volt a legnehezebb kibírni. Sabin általában csak hajnalban jött be a hálószobába – Gwen Kétség segítsége nélkül is folyamatosan azon rágódott, merre járt és mit csinált a férfi -, aztán bemászott mellé az ágyba, de soha nem érintette meg. Érezte a Sabin testének melegét, hallotta lágy szuszogását, a kínzó vágy fájdalmasan járta át szinte minden porcikáját. De a férfi rendszerint álomba zuhant, mielıtt Gwen bármit is tehetett volna. Ha Sabin ma éjjel is ellenáll neki, Gwen a kezébe veszi a dolgok irányítását. Szó szerint. A férfi egyszer már találkozott a kiéhezett Hárpiával, és túlélte. Másodszor is képes lesz rá. – A fenébe – mondta Ashlyn, az Erıszak ırzıjének felesége. Meglepı volt hallani a szelíd asszony szitkozódását. – Már megint? Mint mindig, most is a küzdıtér szélén ültek, Danikával, ott, ahonnan Gwennek szoktak szurkolni. Ha Sabin a földre vitte, 298

Pandora’s TeAm hangos huhogással adtak jelet a nemtetszésüknek. Gwen nem régóta ismerte csak ıket, mégis csodálattal tekintett rájuk. Nyitottak és ıszinték voltak, kedvesek és okosak, és valahogyan sikerült párkapcsolatot kialakítaniuk az Alvilág Urainak egyikével. Gwen szerette volna errıl az óriási fegyvertényrıl kifaggatni ıket, de eddig még nem volt rá alkalma. Most minden figyelmüket az kötötte le, hogy Anjával, Biankával és Kaiával játszottak, akik egyébként szintén szerették nézni Gwen kiképzését. Ashlyn és Danika tárt karokkal fogadták a hárpiákat, úgy gondolták, jól jön némi ösztrogén a tesztoszterontól túlcsorduló erıdbe. – Most én dobok – mondta Bianka tettetett felháborodással -, szóval vagy békén hagyod a kockáimat, vagy letöröm a kezedet. Melyiket választod? Maddox nyilván a házban tartózkodott, különben már rászólt volna a hárpiára. Játék vagy sem, nem szerette, ha fenyegetik a nıjét. A Kane nevő harcos oldalt állt, arcán halvány mosollyal nézte a nıket, mogyorószínő szeme csillogott. Próbálta mindentıl távol tartani magát, ott állt meg, ahol nem nyúltak fölé ágak, és nem döntötte a hátát egyetlen fának sem. De még így is az arcába repült egy távoli tölgyfáról lepattanó gallyacska, az alatt a rövid idı alatt, amíg Gwen figyelte. İ, és néhány másik harcos azért maradt itt, hogy tanulmányozzák az istenek királyától, Kronosztól kapott tekercseket – vajon ez volt Sabin egyik kötelessége? – a többiek Chicagóba utaztak, hogy „szétrúgják néhány Vadász seggét”. Fura mód hiányoztak Gwennek. -...figyelsz? – hallotta Gwen, és a következı pillanatban óriás erıvel csapódott valami a gyomrába. Azonnal elveszítette az egyensúlyát és a földre esett.

299

Pandora’s TeAm Sabin rögtön rajta termett, a tırök fenyegetıen villantak meg a vállán. – Azt hittem eleget beszéltem arról, hogy nem hagyhatod elkalandozni a figyelmedet. Gwen tüdejébıl minden levegı kiszorult, így beletelt néhány másodpercbe, míg meg tudott szólalni. – De hát... még el sem... kezdtük. Tényleg azt hiszed... hogy elég erıs vagy mindehhez? Kétség hangja beszivárgott a fejébe, de a démon meglehetısen kelletlennek tőnt, mintha szívesebben maradt volna inkább észrevétlen. Igaz hát, amit Sabin állított: a fenevad valóban félt Gwentıl. A lány már ettıl rögtön erısebbnek érezte magát. – Ne haragudj, hogy Kétséget használom veled szemben, de ıt is le kell gyıznöd. Amúgy meg tényleg azt hiszed, hogy a Vadászok az engedélyedet kérik majd, és csak azután támadnak, ha bólintottál? Jó érv. De most következzenek a lány érvei. – Elıször is, a démonod úgy viselkedik, mint egy szelíd kismacska. Másodszor... – mondta Gwen, és mivel keze szabadon maradt két oldalról óriási és váratlan csapást mért öklével Sabin halántékára. A férfi felhördült a fájdalomtói és fejét fogva hátraesett. Gwen nem vesztegette az idıt, azonnal mellkason rúgta Sabint, akinek a bordái megreccsentek a hatalmas ütéstıl. A Hárpia felkacagott. Még! Gwen meglepetten pislogott, életében elıször nem rémítette meg a követelızı hang. Lehetséges, hogy... megszerette a sötét oldalát? – Gyerünk Gwennie! – kiáltott Kaia. – Adj neki, amíg a földön van! – csatlakozott Bianka. Sabin még mindig a tıröket markolta, és pislogott, hátha attól kitisztul elhomályosult látása. Gwen talpra ugrott, hátából kicsapódtak a szárnyai. Szerencsére annyira kicsik voltak, hogy nem tettek kárt a pólójában. Villámgyorsan Sabin mögött termett, és megragadta a férfi csuklóját. 300

Pandora’s TeAm A harcosnak ideje sem volt ellenállni. Mielıtt még rájött volna, hol van Gwen és mit csinál, a vállába fúródtak a tırök hegyes végei, a sebekbıl vér serkent ki. Mindenki meglepetten hallgatott. – Rendben. Hivatalosan is szétrúgtad a seggem -mondta Sabin. Néhány férfi szégyellte volna magát, de az ı hangjában büszkeség bujkált. Gwent átjárta az öröm. Megcsinálta, egy szempillantás alatt! Legyızte Sabint. Legyızni bárkit, mindig is elérhetetlennek és lehetetlennek tőnt Gwen számára. Ráadásul most nem akárki fölött diadalmaskodott: az Alvilág Urainak az egyikét győrte le, egyet a legtehetségesebb harcosok közül, akiknek a neve hallatán még az istenek is megrémülnek. Ha mégsem, azt rosszul teszik. – A következı alkalommal teljesen engedd szabadon a Hárpiát – mondta Sabin. Gwen kelletlenül bólintott. A Hárpiát kiengedni a szeretkezéshez egy dolog. A harc azonban egészen más. – Gondolj csak bele, hogyan fogod irtani a Vadászokat hamarosan – rajongott Kaia. – Ez igen, kislány, még senkitıl sem láttam ilyen profi mozdulatokat! – Anya büszke lenne rád – sétált mellé Taliyah, és elismerısen hátba veregette. – Ha tudnánk, hogy hol van, talán még a családba is visszafogadna. Gwen majdnem táncra perdült örömében. Mindig is ı volt a fekete bárány, a gyenge láncszem, a selejt. Egyetlen gyızelem is elég volt ahhoz, hogy végre úgy érezze, ı is a hárpiák közé tartozik, hogy végre azt gondolja, ı is értékes. Sabin csendben a tırökért nyúlt és elvette ıket az immár remegı lánytól. Vajon milyen gondolatok futottak át az agyán? – Jó voltál – mondta Ashlyn, miközben kerek hasát simogatta. – Teljesen le vagyok nyőgözve. 301

Pandora’s TeAm – Sabin, szégyellheted magad – tapsolt vigyorogva Danika. – Kevesebb, mint egy perc alatt gyızött le. – Ráadásul egy nı – csatlakozott Kaia, de aztán lehervadt arcáról a lelkesedés. – Oké, most hogy lassan vége a kiképzésnek, lenne egy kérdésem. Mikor lendülünk végre akcióba? – tette csípıre a kezét. – Halálosan unatkozunk. Már régóta. És ennek ellenére átkozottul jól viselkedtünk. Meddig kell még várnunk? – Már nem sokáig – mondta Sabin. – Esküszöm. Ez kissé megijesztette Gwent. Persze annyira nem, hogy visszavonulót fújjon. – De most szeretnék kettesben maradni a nap hısével – tette hozzá. Senki nem tiltakozott, ezért Sabin az egyik félreesı lugas felé terelte Gwent, ahova már elıre odakészített egy frissítıkkel megrakott jeges vödröt. Kezével az árnyék fele intett, hogy Gwen oda üljön le. – Szükséged van vérre? – Nincs. – Mi a fene járhat a fejében? Udvariasan viselkedett, ugyanakkor rendkívül távolságtartóan. A „kettesben maradni” most nyilvánvalóan nem azt jelentette, hogy meztelenül és ágyban. Milyen kiábrándító! – Jól vagyok. Teljes erımnek birtokában – szólt Gwen, és hogy bizonyítsa mindezt, állva maradt. – Rendben. Szívesen adok neked bármennyit, de azt is szeretném látni, hogy vér nélkül milyen gyorsan gyógyulnak a sebeid. – Nem sérültem meg, nincsenek sebeim. – Valóban? – kérdezte Sabin és tekintete a lány karjára siklott. Gwen lepillantott és vérzı vágást vett észre az alkarján. – Ó! – Nahát. Az elszenvedett lövés és az edzések bizonyára jelentısen megemelték a fájdalomküszöbét. – Szólj, ha elmúlt. 302

Pandora’s TeAm Folyton az edzı beszélt belıle, és ez tetszett Gwennek. Minden egy újabb lecke volt, egy újabb lehetıség, hogy a lány erısebbé váljon, és fel tudjon készülni az összes eshetıségre. Ebbıl látszott, mennyire törıdik Gwennel a férfi. Hiszen csak vele bánt így, csak rá figyelt ennyire. Most, hogy belegondolt, rájött, Sabin akkor vált csak erıszakossá, ha valaki Gwent fenyegette. Kaia és Bianka szavakkal és tettlegesen is bántották a barátait, számtalan alkalommal, de olyankor Sabin csak vigyorgott, sıt néha maga is beszállt a szívatásba. De abban a pillanatban, amint Gwen vált a nıvérei céltáblájává, elkomorult, és gondolkodás nélkül őzte ıket el, ráadásul cseppet sem gyengéd módon. Sabin a nıket egyenlınek tekintette a férfiakkal, minden területen, és ugyanúgy is bánt velük. Gwennek ez is nagyon tetszett benne. – Ülj le – erısködött – beszélnem kell veled. – Rendben. Gwen engedelmeskedett, mire Sabin fölemelt egy nagy palack jeges vizet. – Ha meg akarsz dolgozni érte, mondd el, mit jelent, ha egy hárpia megtalálja a kísérıjét. Meddig marad az? És mit kell csinálnia? Sabin netán... lehet, hogy... csak nem erre a címre akar vállalkozni? Gwennek elkerekedett a szeme. A férfi tıle néhány méterre a földre huppant, és kinyújtózott. – Nos? – A kísérı egy életre szól – mondta vészjóslón Gwen és rendkívül ritka. A hárpiák alapvetıen szabadságra születtek. De elıfordul, hogy találnak egy olyan férfit, akiben... örömüket lelik. Talán ez a szó írja le a legjobban ezt a fajta megszállottságot. A kísérı szaga, érintése valóságos drog a hárpiának, a hangja képes lecsendesíteni a bestia dühét, úgy, mint semmi más. Megnyugtatja, mintha egész jelenlétével a tollait cirógatná. Hogy mit kell csinálnia egy kísérınek, arról fogalmam sincs. Sosem találkoztam olyan hárpiával, akinek lett volna. 303

Pandora’s TeAm – Akkor neked soha nem volt kísérıd? – húzta fel Sabin a szemöldökét. – Nehogy azzal a nyuszival hozakodj elı... – Nem, sosem volt kísérım – Tyson egyáltalán nem tetszett a Hárpiának, az biztos. Gwen a víz fele intett. – Megdolgoztam érte. – Az üveg egy másodperccel késıbb már repült is felé. Hideg víz fröccsent karjára, mikor elkapta, majd egy pillanat alatt magába döntötte a palack teljes tartalmát. – A hárpiák engedelmeskednek a kísérıjüknek? – Nem – nevetett fel Gwen. – Te még mindig azt hiszed, hogy bárkinek is engedelmeskednünk kell? Sabin megvonta a vállát. Gwen elhatározottságot és csalódást vélt felfedezni a harcos sötét tekintetében. – Miért akarod tudni? – kérdezte. – A nıvéreid szerint... – Sabinnak megrándult egy arcizma inkább hagyjuk. – Mit? – Biztos, hogy tudni akarod? – kérdezte Sabin, tekintete valósággal átszúrta a lányt. – Igen. – A nıvéreid szerint én vagyok a kísérıd. Gwennek leesett az álla. – Mi? – kérdezte tátott szájjal, zavartan. – Miért gondolják ezt? – És miért Sabinnal beszélték meg, miért nem vele? – Megnyugtatlak. Kívánsz engem – mondta Sabin majdnem védekezıen. De ha Sabin... de ha Gwen... szent szar! Sabin valóban megnyugtatja. Az elsı pillanattól kezdve. És Gwen valóban kívánta ıt. A vérét, a jelenlétét, a testét. Mindig is igazi selejtnek érezte magát a hárpiák világában, arra végképp nem számított, hogy a jövı még egy kísérıt is tartogat a számára. Ha Sabin nem vele volt, akkor ıt kereste. Ha vele volt, akkor magához akarta szorítani, ki akarta élvezni a jelenétét. Még a titkait is elmondta neki, és egyáltalán nem bánta meg. 304

Pandora’s TeAm Anja azt mondta neki, Sabin hozzá tartozik, de akkor nem hitt az istennınek. Most... te jó ég... újra belegondolt, és valósággal megszédült. Ezért volt Sabin ilyen távolságtartó vele az utóbbi idıben? Nem akar a kísérıje lenni? A gondolattól Gwennek fájdalmasan összerándult a gyomra. – De én... én nem tudom, hogy szeretleke – mondta, egérutat hagyva a férfinak. Sabin szemét elöntötte a feketeség. Perzselı tekintete megkeményedett. – Nem kell szeretned – mondta. A „még” szócska lógott köztük a levegıben, nem mondták ki, de nem is volt rá szükség. Vajon Sabin szerette ıt? Merészség lett volna ebben reménykedni. Hiszen ha szerette volna, közeledett volna hozzá, nem igaz? – Beszéljünk inkább a háborúról. Az talán nem lesz ennyire kényelmetlen – kezdte Gwen, pedig valójában azt akarta tudni, miért nem szeretkezett vele Sabin. – Rendben, legyen, ahogy te akarod – sóhajtott fel Sabin. – Nem mentem a többiekkel Chicagóba, hanem a tekercseket tanulmányoztam. Olyan halhatatlanok nevei szerepelnek rajtuk, akiket démonok szálltak meg. Információkat kell szereznünk róluk, és meg kell találnunk ıket. Lucien rengeteg könyvet halmozott fel az évek hosszú során, azokban próbáltam a neveknek utánanézni. Gwen pontosan tudta, hogy a férfi miatta maradt itt, és elöntötte az öröm. Talán Sabinnak mégiscsak tetszett a gondolat, hogy a kísérıje legyen. – És találtatok valamit? – Sok az ismerıs név, még a mennyországból. Sajnos a legtöbbjüket éppen mi, az Alvilág Urai zártuk Tartarosz fogságába, szóval nem hiszem, hogy túlságosan odavannak értünk. Az lenne a legjobb, ha egyszerően megkeresnénk és megölnénk ıket, hogy ne segíthessenek Galennek. Igaz, Galen valaha egy volt közülünk, és szintén részt vett az ı bebörtönzésükben, szóval lehet, hogy... – megállt és felsóhajtott. 305

Pandora’s TeAm – Figyelj, azért hoztam fel ezt a kísérı dolgot, mert valamit meg akarok veled beszélni. Gwenben a csalódottság és a kíváncsiság vetekedett, végül az utóbbi gyızött. Kihúzta magát és figyelt, hiszen látta, milyen fontos ez a téma Sabinnak. – Csupa fül vagyok. Sabin egy újabb palack jeges vizet kapott elı. – A fizetésem? – kérdezte Gwen nevetve. – Már megegyeztünk, hogy segítek, nem kell fizetned. Sabin egy szó nélkül kinyitotta az üveget, és magába döntötte a tartalmát. Gwen arcáról lehervadt a mosoly, a csendben érezhetıvé vált a feszültség. – Mi van? Sabin egy fának dılt, tekintete gondosan kerülte a lányt. – Ha elkezdıdik a harc, és elkezdıdik, elıbb, mint gondolnád, akkor azt akarom, hogy itt maradj, hogy ne vegyél részt a küzdelemben. Persze, nyilván. – Vicces vagy! – nevetett fel Gwen, visszatért a humorérzéke. – Komolyan beszélek. A nıvéreidet viszem el. Rád nem lesz szükségem. De... ezt nem gondolhatja komolyan! Vagy mégis? Hiszen Sabin végtelenül elszánt volt és mindent megtett volna a gyızelemért. Ha a küzdelemben négy hárpia állhat a szolgálatára, akkor nyilvánvalóan nem elégszik meg hárommal, nem igaz? – Soha nem viccelnék ilyesmivel – tette hozzá. És ez igaz is volt. Gwen úgy érezte, Sabin ezer tırrel célozza meg a mellkasát, melyek közül sok a szívéig hatol és vért fakaszt. – Azt hittem szükséged van rám, mert te azt állítottad. Ráadásul mindent megtettél, hogy felkészíts a harcra. Kiképeztél. Sokat fejlıdtem. Sabin megdörzsölte az arcát, hirtelen nagyon fáradtnak tőnt. – Valóban, ezt állítottam. És tényleg sokat fejlıdtél. 306

Pandora’s TeAm – De? – A fenébe! – mordult fel Sabin, öklével a földbe csapott. – Én nem vagyok kész rá, hogy harcolni engedjelek. – Nem értem. Mi folyik itt? Mitıl változtál így meg? – Gwen pontosan tudta, hogy valami jelentıs dolog történhetett. – Csak... a fenébe – mondta újra Sabin. – Akármi is történjék Chicagóban, biztosan feldühíti a Vadászokat. Ugyanúgy ahogy az egyiptomi akciónk. Utána ide fognak jönni és megtorolják, amit tettünk. Képtelen lennék koncentrálni, ha tudnám, hogy te is mellettem harcolsz. Érted? Aggódnék. Ez elterelné a figyelmemet, és mindannyiunkat veszélybe sodorna. Gwennek fogalma sem volt honnan jött az a hihetetlen erı, mellyel talpra ugrott. Összeszőkült szemmel nézte Sabint. Szóval aggódna. Egyik részének ez kifejezetten tetszett. A benne élı harcos, aki épp bontogatni kezdte a szárnyait, a hárpia, akivé lenni akart, azonban ki nem állhatta a gondolatot, és ez megkeserítette örömét. Soha többé nem parancsolhatnak neki. – Akkor jó lesz, ha elkezded kiképezni magad a saját aggodalmad ellen, mert én veled megyek. Jogom van hozzá. Sabin is felpattant, orrlyukai kitágultak, keze ökölbe szorult. – Nekem viszont a szeretıdként... a kísérıdként jogom van távol tartani téged az ellenségeidtıl. – Sose mondtam, hogy te vagy a kísérım. Ide figyelj! Én egész életemben arra vártam, hogy lehessek valaki, hogy végre bizonyíthassak, és te nem veheted el tılem a lehetıséget! Nem hagyom! – Nem bizony – szólt közbe Taliyah. Oldalt állt Biankával és Kaiával együtt, szinte áradt belılük a gyilkos düh, – Senki nem állíthat meg egy hárpiát. Senki. – Ezt elcseszted, Kétség – szólalt meg Kaia. – Kár, már éppen kezdtünk megkedvelni. – Tudtam, hogy jó lesz hallgatózni – mondta Bianka vicsorogva. – Hiába tetszik nekünk a vadságod, akkor is csak egy 307

Pandora’s TeAm férfi vagy, és mi nem vagyunk olyan ostobák, hogy megbízzunk a férfiakban. Gondolj csak bele, mi történt, amikor Gwen legutóbb ebbe a hibába esett. Taliyah megnyalta hófehér fogait. – Gwen végre megadta neked, amit akartál, erre te úgy döntesz, még sincs rá szükséged. Annyira jellemzı! – Gwen – szólt Kaia, – gyere. Itt hagyjuk ezt a nyavalyás erıdöt. A Vadászokon meg majd szépen bosszút állunk magunk. – Nem – mondta Sabin -, nem engedem. Gwen kitartóan bámulta a férfit, szemével némán kérlelte, hogy cáfolja meg az elıbb elhangzott vádakat. Súlyos kétségek kerítették hatalmukba, méghozzá a saját kételyei. Azért csinálja ezt a férfi, mert meg akarja védeni? Vagy egyszerően nem hisz benne? Nem hiszi, hogy képes rá? Még ez után a kemény kiképzés után sem? Vagy valami olyasmit tervez, ami feldühítené Gwent? Esetleg egy nınemő Vadásszal? És nem akarja, hogy Gwen lássa? Vagy Kétség miatt borult el így a férfi agya? Ha igen, sürgısen tenni kell ellene valamit. – Sabin – szólalt meg a lány reményteljesen. – Beszéljük meg... – Azt akarom, hogy soha ne hagyd el az erıdöt -mondta a férfi szárazon. – Soha. – Engem itt hagynál, de a nıvéreimet magaddal vinnéd? – Kettıt. Egy veled maradna. A hárpiák felnevettek. – Na persze! – mondták kórusban. Gwen felszegett állal Sabinra meredt. – Nem segítenek neked, ha én nem akarom. Na, még mindig itt akarsz hagyni? – Igen – válaszolt a férfi gondolkozás nélkül. Valóban képes lenne rá? Hogyan? Hiszen korábban mindent megtett, hogy rávegye ıt és a nıvéreit a harcra. Gwent elöntötte a düh, mely szinte egész belsejét égette. – Meg akarod te egyáltalán nyerni ezt a háborút? Mert megnyerheted. Velünk, négyünkkel. Elég jó esélyeid lennének. 308

Pandora’s TeAm Sabin nem felelt. Gwen úgy érezte, a férfi cseppenként adagolja és erılteti le a torkán a csalódást, a bánatot és a szomorúságot. – Gwen – szólalt meg Taliyah élesen. – Gyere. Erre a lány lélekben teljesen összetörve hátat fordított Sabinnak és a nıvérei után indult.

309

Pandora’s TeAm

HUSZONEGYEDIK FEJEZET Chicago utcáin hővös szél fújt és vakított a tőzı nap, melynek sugarai mindenhova elkísérték Gideont. A férfinak tetszettek a város egekbe tornyosuló épületei és a víz közelsége, az egyik arra emlékeztette, hogy egy valódi nagyvárosban van, a másiktól pedig olyan érzése volt, mintha strandon lenne. És ı ezt a két helyet szerette a legjobban a világon. Már jó néhány napja megérkeztek, de csak most találták meg az épületet, melyet kerestek, mert az rejtélyes módon mindig elkerülte a figyelmüket. Talán mert körülbelül húsz pontosan ugyanolyan ház között bújt meg, melyekrıl a számok is hiányoztak. Mindegyik karcsú volt és legalább 14 emeletnyi magas, emeletenként két-két négyszögletes ablakkal. Annak ellenére, hogy ennyire el volt dugva az épület, észre kellett volna venniük. Gideon azon tőnıdött, mi lehet ennek a hátterében. Úgy érezte, többrıl van szó, mint egyszerő figyelmetlenségrıl. Talán valamifajta bőbáj? Esetleg mágia? Gideon találkozott néhány boszorkánnyal az évek során, és tudta, hogy nagy hatalmuk van. Azt azonban nem értette, miért asszisztálna bármelyikük is a Vadászoknak. Végül Lucien segítségével találták meg az épületet. Arra a nagyszerő elhatározásra jutottak, hogy a harcost szellem formájában az utcán hagyják, és megvárják, míg egy Vadász elhalad mellette. A Vadászokat hétköznapi ruházatuk és jól elrejtett fegyvereik miatt nem volt könnyő észrevenni, ez további nehézséget jelentett. Lucien számos embernek a 310

Pandora’s TeAm nyomába eredt, tévesen. De kitartása végül meghozta a jutalmat: felfigyelt egy gyanús alakra, aki egy addig észrevétlen épületbe ment be. Ha látták is korábban azt a házat, elfelejtették. Lucien a saját vérével jelölte meg a falát, hiszen azt Anja csukott szemmel is megtalálja. Most mindannyian a szemközt lévı építkezésen rejtıztek és súlyos fagerendák mögül kukucskáltak ki az épületre, miközben munkások nyüzsögtek mögöttük tudattalan állapotban. Néhány embernek volt bátorsága távozásra szólítani a harcosokat, de Lucien rózsaillata és felemás szemének hipnotikus pillantása azonnal kábulatba ejtette ıket, és még azt is elfelejtették, hogy egyáltalán ott jártak. Még üvölthetne is Gideon, valószínőleg arra sem reagálnának. İ is hasonló hatalmat szeretett volna magának. Esetleg olyan pokoli dühöt, mint amilyennel Maddox bír. A harcos képes volt mérgében az egész világot cafatokra szaggatni. Szívesen olvasott volna az emberek gondolataiban, mint Amun. Vagy Reyeshez hasonlóan szerette volna élvezni a vágások, sérülések okozta fájdalmat. Vagy legalább bárkit elcsábíthatott volna, mint Paris. Vagy repülhetett volna, mint Aeron. Vagy mindent megnyerhetett volna, mint Strider. Gideon az összes harcosban talált valami irigylésre méltót. Még Cameót, a kín ırzıjét is irigyelte, hiszen a nı képes volt mindenkit előzni maga mellıl, pusztán azzal, hogy megszólalt. Térdre kényszerített felnıtt férfiakat, akik végtelenül fájdalmas hangja hallatán úgy szipogtak, akár a csecsemık. Mit tudott Gideon felmutatni ezzel szemben? Hazudott, ennyi. Ez egyáltalán nem volt jó, és ez most nem hazugság. Képtelen volt azt mondani egy nınek, hogy szép, kivéve, ha csúnyának találta. Nem tudta elmondani a barátainak, mennyire szereti ıket, helyette az irántuk érzett győlöletérıl kellett beszélnie. Nem hívhatta szarcsimbókoknak a Vadászokat, helyette édes 311

Pandora’s TeAm pofaként kellett hivatkoznia rájuk. A rémálmairól vágyálmokként volt kénytelen mesélni. Ennek ellenére a harcos egyáltalán nem bánta, hogy megszállta egy démon. Inkább büszke volt rá. Szeretett úgy tenni, mintha győlölné a dolgot, így hasonlóvá vált a többiekhez – kivéve Sabint és Stridert -, de magának soha nem tudott volna hazudni. Néha úgy érezte, ı az egyetlen harcos, akinek tetszik az átok. Egészen szórakoztatónak találta, hogy benne lakik egy démon, és soha nem kell egyedül lennie. Bár az ı démonja nem beszélt hozzá, ebben különbözött a többiekétıl. Inkább csak állandóan jelen volt... valahol a hátsó gondolataiban. Szerette, hogy a bestiával együtt nagyobb hatalma van. De a fenébe is, letört volna az istenek keze, ha inkább a Haragot vagy a Rémálmok démonát költöztetik belé? A Rémálmok démonát birtokolni különösen jó lett volna, hiszen így a Vadászok rémálmait valósággá tudta volna változtatni, és ez maga lett volna a mennyország. Hirtelen elöntötte a kínzó vágyakozás, és Gideon pislogni kezdett meglepettségében. Vágyakozás? Vajon mi után? Ennyire vágyott a képességre? Vagy esetleg a démonra? Elhessegette a furcsa érzést. Nem is tudta, volt-e egyáltalán Rémálom a dobozban. Erre megint beléhasított a fájdalom. – Már több mint egy órája figyeljük a helyet. Az emberünk üres kézzel távozott, azóta minden csendesnek és mozdulatlannak tőnik. Szerintem nincsenek itt – mondta Anja, hangjában egy csipetnyi bizonytalansággal. – De zőrzavart is érzékelek. Óriási zőrzavart. -A gyönyörő istennı a zőrzavarból merítette erejét, szóval, ha valaki, akkor ı biztosan felismerte azt. – Nem lehet, hogy boszorkányok varázslatai védik a helyet? – kérdezte Gideon. – Boszorkányok! – akadt el Anja lélegzete. – Hát persze! Hogy eddig miért nem gondoltam erre? Legalább kétezerrel futottam 312

Pandora’s TeAm össze az évek során, ık aztán tudják, hogyan kell visszaélni a hatalmukkal! – morgott. – Kíváncsi vagyok, az mennyire tetszik majd nekik, ha én is visszaélek az enyémmel, és a fekete szívükbıl készítek új asztaldíszt a nappaliba. – Bemehetnék szellemként – javasolta Lucien. A harcos képes volt láthatatlanná válni, olyankor bármit tehetett, senki nem vette észre. – Nem. Ezt már megbeszéltük – válaszolt határozottan Anja, és megrázta a fejét. Gideon, aki tıle jobbra állt, a bırén érezte az istennı selymes hajtincseinek súrlódását. – Valami nincs rendben ezzel az épülettel. Nem szeretném, hogy akár csak a lelked is bemenjen. Különösen most, hogy kiderült, talán boszorkányok is vannak a dologban. Gideon imádta a nıket. Anja hajtincsének érintésére is azonnal izzani kezdett a bıre. Utoljára pár órával azután volt része szexben, hogy visszaérkeztek Egyiptomból. A budai nıket bármikor könnyen megkaparinthatta, mert tudták, sejtették, hogy ı és a társai mások, mint a többi ember, sıt, sokan angyaloknak gondolták ıket. Gideonnak még csak meg sem kellett szólalnia, elég volt, ha intett, és a nı máris fejvesztve rohant hozzá. De a gyönyör, melyet nyújtani tudott, kevés volt a benne lakozó fájdalom enyhítéséhez. Amit egy ilyen halandó nı tudott nyújtani, az soha nem volt elég. – Akkor álljunk csak itt, és ne csináljunk semmit – szólalt meg Gideon, és ez azt jelentette, hogy fegyverekkel rohanják le a helyet. A barátai jól tudták ezt, hiszen kitőnıen értették Gideon kifacsart beszédét. Kénytelenek voltak. Ha Gideon bármiben igazat mondott, akár csak egyszer is, éles fájdalom járta át egész testét. Akkora fájdalom, amekkorát halandó képtelen lenne elviselni. Mintha savba mártott, sóval megszórt és méreggel bevont késeket döfnének a hasába, majd a feje tetejétıl a lábfejéig többször végighasítanák. 313

Pandora’s TeAm – Nem éltünk túl egy bombatámadást nemrég – tette hozzá, hiszen igenis túlélték. Csak néhány hónapja történt, de a harcosban még most is élénken élt a rémület és fájdalom. Újra kibírná, képes lenne rá. Túl sok idı telt el azóta, hogy utoljára az ellenségébe mélyeszthette a tırét, szinte már viszketett is a tenyere. – Nem éljük túl, bármivel is támadnak vissza. A varázslatot sem. Gideon volt a bizonyíték arra, hogy az Alvilág Urai nemcsak túlélnek mindenféle szarságot, hanem vigyorogni is tudnak. Egyszer a Vadászoknak sikerült elkapniuk, és bezárták. A következı három hónap során a harcos kínok kínjait élte át. Könnyebb lett volna a pokol tüzét elviselni, mint ezeket a döféseket, szúrásokat és ütéseket, melyek kis híján halálát okozták. Akkor Sabin talált rá és mentette meg. A vállára véve szabadította ki, mert Gideon még járni sem tudott. Levágták a lábát, meg akarták nézni, ahogy visszanı. Talán ezért szerette Gideon annyira Sabint, ezért tett volna meg mindent érte. Néhány Vadászt csak az ı kedvéért ölök meg. Kár, hogy most nincs velük, hiszen imádja az ehhez hasonló mulatságokat... A hárpia tehet mindenrıl, ebben Gideon biztos volt. Sabint még egyetlen nı sem bővölte el így. Senkivel nem zárkózott napokra a szobájába, és soha nem hanyagolta el ennyire a kötelességeit. Gideon örült, hogy a barátja talált valakit, de nem tudta biztosan, milyen következményei lesznek ennek a háború szempontjából. – Van egy ötletem – szólalt meg Strider. Neki mindig voltak ötletei. Mivel egészsége és testi ereje megırzéséhez szüksége volt a gyızelemre, egy-egy csata elıtt órákat, napokat, sıt, akár heteket töltött a tervezéssel. – A Vadászok Ashlyn segítségével találták meg a halhatatlanokat, valószínőleg a boszorkányokhoz is így jutottak. Nekünk is kell egy boszorkány, aki képes 314

Pandora’s TeAm feloldani a varázslatot, ha van egyáltalán varázslat, így biztosak lehetünk a gyızelemben! – Nincs túl sok idınk. Ki kell szabadítanunk a gyerekeket az ellenség karmaiból. Aztán tovább kell keresnünk a dobozt – mondta Lucien. – De kicsim – aggodalmaskodott Anja. – Nem lesz semmi baj, szerelmem. Bármire képes vagyok, hiszen téged is meghódítottalak – mondta Lucien, majd megcsókolta Anját, finoman és hosszan, pedig egy perccel korábban még ı sürgette a csapatot. Aztán szép lassan halványodni kezdett, mígnem teljesen eltőnt. A munkások még mindig teljes kábulatban nyüzsögtek körülöttük. Ha hallották vagy látták is a harcosokat, ennek semmi jelét nem adták. – Istenek, ettıl a pasitól igazán bepörgök – sóhajtott Anja. Reyes kuncogni kezdett. Strider a szemét forgatta. Amun arca továbbra is kifejezéstelen maradt. Nem, nem kifejezéstelen, gondolta Gideon. Inkább sötét. A férfi fekete szeme és összeszorított szája feszültséget sugárzott. Válla megemelkedett, testének minden izma megfeszült. Az utolsó kirándulás, a piramisban, annak a Vadásznak az emlékeiben nagyon megviselhette. Gideon bármit megtett volna, hogy segítsen neki. Szerette ezt a csendes óriást. Egyik harcos sem volt kedvesebb, figyelmesebb nála. Amikor Gideon lábadozott, Amun vitt neki ételt, tiszta kötést, és ı cipelte ki a friss levegıre is. Nem tudta, mitévı legyen. Helyet cserélt Striderrel és megveregette az óriási harcos hátát. Amun nem fordult felé, de száján megjelent egy apró, halvány mosoly. – Valaki gyorsan kösse le a figyelmemet – kérte Anja. – Unatkozom! A harcosok kórusban mordultak fel. Az unatkozó Anja rendszerint bajt csinált. Gideon azonban tudta az igazságot, 315

Pandora’s TeAm hallotta Anja hangjában az aggodalmat. Az istennı nem viselte jól, ha elválasztották Lucientıl. – Egyáltalán nem tudnánk Hogyan Ölném Meg a Vadászt játszani? – javasolta Gideon. – Én leszúrnám ıket – kezdte Reyes azonnal, sötét szeme vadul csillant meg. – Én rájuk lınék – szólalt meg Strider -, egyenesen a golyóikra. – Én kitörném a nyakukat – mondta Anja, tenyerét összedörzsölve – aztán végig kellene nézniük, ahogy kivágom a beleiket. – Valóban megtenné. Mindenki, aki Lucient bántotta, rákerült Anja Akiket Muszáj Megkínoznom listájára. – Tudjuk, Gideon, te megcsókolnád ıket. Nem is kell elmondanod. A harcosok kacagásban törtek ki. De hiába akartak Anja kedvében járni, az istennı hálából egyszerően csak beintett nekik. – Tudom már, mit csináljunk! – kiáltott Reyes. Általában mindkét kezében tırt tartott és önmagát vagdosta, miközben beszélt. De ma nem. Nem volt szüksége ilyesmire, ha Danika nem volt vele, hiszen a lány hiánya önmagában elég fájdalmat jelentett. – Kössünk fogadásokat Sabinra és a hárpiára. – Sabinnak van vér a pucájában, az már biztos -mondta Strider. – Gwen csinos, de bármikor könnyedén kitépheti a torkát – borzongott meg. – Hé! – lépett melléjük Anja haragos tekintettel. – Az egyáltalán nem Gwen hibája volt. Nem mintha bármi hibát lehetne találni abban, hogy kitépte egy nyavalyás Vadász torkát. Mindegy, én azt hallottam, hogy félt. Senki nem dicsekedett még azzal, hogy megijesztett egy hárpiát, mert senki nem élte túl. Ez volt az egyik elsı dolog, amit az istenségek iskolájában tanítottak nekünk. Az egész faj erıszakos és agresszív. Hiszen találkoztatok a nıvéreivel, nem? Most mindannyian megborzongtak. – Sabin szerencsés – szólalt meg Gideon. 316

Pandora’s TeAm Anja a harcosra nézett, de tekintete hirtelen elhomályosult, mintha átlátna Gideonon. A nı testébıl kiáradó erı körülölelte és összeszorította a harcost, aztán a következı pillanatban az istennı elmosolyodott, tekintete visszatalált Gideonéhoz. – Jó lesz, ha vigyázol – mondta különben olyan nı lesz a szerelmed, aki sokkal rosszabb egy hárpiánál. Az isteneknek is van ám humorérzékük! A harcos arca felforrósodott, kezét ökölbe szorította. – Tudsz valamit? – kérdezte. Anja, istennı lévén, hozzáfért olyan információkhoz, melyekhez ık nem. – Talán – válaszolt, miközben kissé felhúzta a vállát. – Ne merészeld elárulni! – Gideon imádta a nıket, nagyon is. De állandó partnerre gondolni sem mert, hiszen egyetlen nı sohasem elégítette ki. Veszélyes és erıszakkal teli életet élt, és a szexben is szüksége volt valami pluszra. Ráadásul, amikor a nık megkérdezték, hogyan tehetnének a kedvére, mindig az ellenkezıjét kellett mondania valódi vágyainak. Mennyivel rosszabb lenne, ha egyetlen nıvel lenne összezárva! Még véletlenül sem lehetne része olyanfajta szexben, amilyet akar. – Elmondanám, ha tudnám. Hazudott. Gideon tudta jól. Imádott hazudni. Hogyan tudta Lucien mindezt elviselni? Hé, várjunk csak, gondolta undorodva. Hirtelen megjelent köztük a sebhelyes arcú Lucien, összezavarodott arckifejezéssel várta, míg a harcosok köré győltek. – A ház elhagyatott. Vannak bútorok, de papírokat nem találtam. Láttam azonban néhány ruhát. Kisméretőek, gyerekeknek valók. Olyan, mintha kapkodva csomagoltak volna össze. – Ezek szerint elkéstünk. Hiába utaztunk ide – állapította meg Strider összeráncolt homlokkal, a halántékát dörzsölve. – A falakon láttam néhány különös jelet – szólalt meg újra Lucien -, de nem tudtam ıket megfejteni. Egyenként 317

Pandora’s TeAm bevillantalak titeket, így még ha kívülrıl figyeltetik is az épületet, akkor sem fognak minket észrevenni. Szerintem egyikünk biztosan látott már hasonlókat, és tudja, mit jelentenek. Nem tartott sokáig, öt perc múlva mindannyian bent voltak. Gideon szédülten tántorgott – győlölte a villantást -, Strider nevetett, Reyes sápadtan markolta a gyomrát, Anja táncra perdült az üres helyiségben, Amun pedig továbbra is a semmibe meredt. – Erre – mutatta Lucien. Elindultak, nehéz lépéseiktıl visszhangzott a szők folyosó. Gideon ujjával megérintette a szürkére festett falat. Valósággal rosszul lett tıle. Fogsága idején ugyanilyen színő cellába zárták, melynek egyetlen bútora a csukló és bokaszíjjakkal ellátott ágy volt. Hatalmukba kerítették a rossz emlékek, de Gideon nem akart megint a gondolatoknak ebbe az útvesztıjébe keveredni. Egyedül harc közben bizonyult hasznosnak az ilyesmi, mert felkorbácsolta és irányította a haragját. Alaposan körülnézett az épületben. Hálószobákat látott. Vagyis inkább kaszárnyára emlékeztettek a körülbelül tizenöt fekvıhelyet magukba foglaló szobák. A többi helyiség osztályteremnek tőnt. Bal, jobb, bal, jobb, bal, meneteltek, míg egy tágas tornaterembe nem értek, ahol mindannyian készenlétbe álltak és vártak. Az egyik falat végig tükör borította, elıtte korlát állt. Talán balettozáshoz? – tőnıdött Gideon. Hát persze! A gyilkosoknak jót tesz a hajlékonyság. Három fal szürkére volt festve, ugyanúgy, mint a folyosó. A negyedik azonban különbözött mindtıl: éles, tört vonalak és széles boltívek színes kavalkádja borította. Gideon nem tudta kivenni mit ábrázol, teljesen összevisszának tőnt a minta. – Gyönyörő – motyogta. – Bőbáj, jól sejtettük – válaszolt Anja. 318

Pandora’s TeAm Közelebb léptek, ujjaikkal és szemükkel próbálták feltérképezni a formákat, valamiféle mintázatot kerestek. – Láttam már ilyet – jegyezte meg Reyes baljóslóan -, mégpedig azokban a könyvekben, melyekbıl Anjáról szereztem információkat. Kicsit kutakodtak az istennı után, mielıtt az csatlakozott hozzájuk, hiszen senki nem tudta, veszélyt jelent-e. Nem az ı hibájuk. Anja hírhedt volt, hiszen számos galibát okozott már az évek során. – Okos kutyus! Igazán hízelgı, hogy szimatolsz utánam, de ideje már túllépned rajtam, hisz foglalt vagyok. Beszéljünk inkább a bőbájról. Úgy látom, hagyományos nyelvet használtak – mondta Anja -, de megfőszerezték a saját szavaikkal, ezért nem mindent tudok megfejteni. Az sötétséget jelent, a másik hatalmat, és amaz... tehetetlent, azt hiszem. – Nem akarok most elmenni – mondta Gideon, a gerince hirtelen bizseregni kezdett és a harcos tudta, hogy ez figyelmeztetı jel. Érezte, közeleg a veszély. – Megırjít a folytonos hazudozásod – sóhajtott Reyes. – Érdekel. Nagyon is – közölte Gideon szárazon. – Annyira, hogy belefájdul a szívem. És csak hogy tudd, képes vagyok hazugság nélkül élni, ahogy te is képes vagy lemondani az öncsonkításról. Reyes még egyet sóhajtott, majd újra megszólalt: – Bocs. Nem kellett volna ezt mondanom. Hazudj, amennyit csak akarsz. – Nem fogok. Strider felnevetett, és vállon veregette Gideont. A harcos tudta, mennyire idegesítı az állandó hazudozása, de képtelen volt abbahagyni. Anja, aki eddig csendesen próbálta kihámozni a minta értelmét, felkiáltott: – Istenek! – majd hátrálni kezdett, egy lépés, még egy. Remegett. Gideon, amióta csak ismerte, amióta együtt 319

Pandora’s TeAm harcoltak, még egyszer sem látta a bátor nıt így reszketni. – Villants el minket Lucien. Most. Egyszerre mindenkit, ha lehet. Lucien nem tétovázott, nem kérdezte, miért. Villámgyorsan Anjához lépett és átölelte. Nyilvánvalóan ıt akarta elıször átvillantani, hiszen, akár tudott errıl Anja, akár nem, Lucien egyszerre csak annyi embert volt képes villantani, amennyihez hozzá tudott érni. De már késı volt. Sötét fémlemezek csapódtak a terem két ablaka elé, kizárva minden fényt. A folyosóról behallatszó zajokból Gideon tudta: az épület összes ablakára hasonló sötétítı nehezedik most. Megpördült és megragadta a tıreit. Majdnem elıkapta ıket, de annyira sötét lett, hogy még a saját kezét sem látta, nemhogy a barátait, és ıket még véletlenül sem akarta megsebesíteni. – Lucien – kiáltott fel Anja. – Itt vagyok, bébi, már nem tudok átvillanni. Képtelen vagyok dematerializálni magam. – A harcos hangja még sosem tőnt ennyire elkeseredettnek. – Olyan, mintha egy mágneses mezı a testembe zárná a lelkemet. – Azért, mert pontosan ez történik – mondta Anja. – Életbe lépett a varázslat, mert kiolvastam a feliratot. A végtelennek tőnı csendben a harcosok próbálták felfogni, mi is történt. Gideon torkát szinte fojtogatta a felismerés. – Mit jelentenek a firkák? – kérdezte végül Strider. – A legnagyobb része a bőbáj, sötétségbe zár minket, és elveszi minden erınket. Az utolsó sor pedig egy üzenet mindannyiunknak: Alvilág Urai, legyetek üdvözölve a pokolban! Itt fogtok raboskodni halálotok napjáig!

320

Pandora’s TeAm

HUSZONKETTEDIK FEJEZET Az elsı nıvel, akit Aeron fogott Parisnak, a harcos már együtt hált korábban. Persze nem ı ismerte fel az arcot, sokkal inkább testi reakciójának hiánya árulkodott a tényrıl. Mióta beléköltözött a démon, csak egyszer fordult elı, hogy ugyanaz a nı kétszer is felizgatta. Ez a nı pedig meghalt, és nyilvánvalóan nem születhetett ujjá. Ráadásul miattam történt, gondolta Aeron. A második nıvel szintén nem mőködött a dolog, ugyanannál az oknál fogva. A harmadiknak egy turistát választott ki, aki új volt a városban, és szerencsére még sosem találkozott Parissal. Aeron a hotelszobából rabolta el, miközben aludt, így nem ijedt meg a harcos tetovált arcától és szárnyaitól. Rögtön Paris mellett ébredt fel, és azonnal rá is mászott, élete legcsodálatosabb szeretkezését remélve az ellenállhatatlan férfitól. Ma Aeron inkább a barátját repítette be a városba. Semmi kedve nem volt megint ide-oda cipelgetni a nıket, egyszerően az túl sok idıbe telt. így azonban Paris maga tudja kiválasztani, kit akar, Aeron pedig gyorsan megszerzi neki a nıt. Aztán az újdonsült pár alaposan kihancúrozhatja magát Gilly lakásában, a belváros egyik legbiztonságosabb helyén. Torin ugyanis olyan biztonsági intézkedéseket foganatosított, mint amilyeneket a legszigorúbban ırzött börtönben alkalmaznak, nehogy Danika fiatal barátnıjének baja essen. Aeronnak nem tetszett, hogy a lány kiköltözött az erıdbıl, túlságosan gyengének és szeszélyesnek tartotta Gillyt, akit azonban nagyon megijesztettek a harcosok, és a félelme hosszabb idı után sem múlt el. Aeron azt 321

Pandora’s TeAm tervezte, hogy meghívja egy kávéra és elcseveg vele, míg barátja magáévá teszi az aktuális nıt. Tökéletes terv. Legalábbis ennél jobb nem jutott az eszébe. Kapóra jött volna, ha Paris összejön valamelyik hárpiával. De Promiszkuitás mindössze egy pillantást vetett rájuk, és úgy értékelte, hogy túl sok energiát kellene beléjük fektetni. Aeronnak ismerıs volt az érzés. Már több mint száz éve nem volt nıje, és úgy becsülte, újabb száz év fog ugyanígy eltelni. Vagy még több. A drága Légiónak is megmondta már, hogy a földi nık egyszerően túl gyengék, túlságosan könnyen elpusztulnak, míg ı valószínőleg örökké élni fog. Abban sem volt biztos, hogy túl tudná tenni magát még egy szeretett személy elvesztésén. Errıl eszébe jutott Légió. Vajon visszatért a pokolba? Veszélyben van? A kis lény csak akkor volt boldog, ha Aeron közelében lehetett, Aeron pedig csak a teremtménnyel a vállán érezte teljesnek magát. Az a bizonyos angyal napok óta nem látogatta meg. Remélhetıleg örökre eltőnik, és Légió hamarosan visszatérhet. Aeron kissé balra dılt repülés közben, majd finoman elfordult. Lila és rózsaszín foltok csíkozták az eget, a naplemente tökéletes látványt nyújtott. A harcos a fejbırén érezte a süvöltı szelet, a haja túl rövid volt ahhoz, hogy a szél összekuszálja, Paris hosszú fürtjei azonban folyamatosan csapkodták a mellkasát. Paráznaság alulról kapaszkodott belé, fejét a mellének szorította, a karja a szárnyak alatt kulcsolódott az izmos testre. A férfi alacsonyan repült, észrevétlenül. – Semmi kedvem ehhez – mondta Paris szárazon. – Szar ügy. Muszáj lesz megtenned. – Mi van, felcsaptál stricinek? – Boldogan, ha az kell! Figyelj, egyszer már találtál olyan nıt, akivel többször is le tudtál feküdni. Biztos találunk másikat. Csak meg kell keresni. 322

Pandora’s TeAm – Megvagy ırülve? Ez körülbelül úgy hangzik, mintha egy levágott karú embernek javasolnád, hogy varrja magára egy másiknak a karját. Nyilvánvalóan nem lesz ugyanolyan, hiszen más lesz a színe, és a hossza sem lesz jó. Semmi sem lehet olyan tökéletes, mint az eredeti. – Akkor a feltámasztását fogom kérni Kronosztól. A mennyországban van a lány, ugye? – Igen – válaszolt Paris kelletlenül. – De nemet fog mondani. Azt mondta, ha nem Siennát választom, gondoskodik róla, hogy a lány soha ne térhessen vissza a Földre. Valószínőleg már meg is ölte. Megint. – Be tudok lopózni a mennybe, megkereshetem. Paris sokáig nem válaszolt, mintha eltöprengett volna a lehetıségen. – Elkaphatnak és bezárhatnak, és akkor végképp semmit nem ér majd az áldozat, melyet hoztam. Egyszerően csak... felejtsd el Siennát, jó? Ezzel csak az a baj, hogy amíg Paris képtelen volt kiverni a fejébıl a lányt, addig hiába is várta ugyanezt a barátjától. Aeronnak alaposan át kell gondolnia, mi lehetne a következı lépés. Szerette volna visszakapni a barátját, a nevetgélı, gondtalan harcost, aki állandóan mosolygott. – Nagy a tömeg – mondta Aeron, azt remélte, így egy biztonságosabb témára terelheti a beszélgetésüket. – Igen. – Vajon miért? – kérdezte, és a következı pillanatban megfagyott az ereiben a vér. Utoljára akkor volt ekkora tömeg az utcákon, amikor a Vadászok lerohanták ıket. Alaposabban szemügyre vette az embereket, a végtelenjel tetoválást kereste, amely elárulta volna az ellenséget, de a legtöbb alattuk sétálónak óra vagy hosszú ujjú ing takarta a csuklóját. Bár a Vadászok nagyon büszkék voltak az elfordított nyolcasra, az is lehet, hogy mostanában rejtettebb helyeken jelölték meg magukat. Mindenképpen okos húzás lett volna tılük, hiszen nagyban 323

Pandora’s TeAm megnehezítette volna a felismerésüket. – Sajnálom, vissza kell mennünk ez erıdbe. – Jó. Aeron alaposan felfegyverkezett indulás elıtt, és sosem bánta, ha egyedül kell harcolnia, de most Parisért is ı felelt, hiszen a harcos még mindig az elfogyasztott ambrózia hatása alatt állt, és csak akadályozta volna Aeront a küzdelemben. – Várj! Állj meg! – szorította meg hirtelen Paris Aeron testét, csodálkozó hangjába egyszerre vegyült hitetlenség és remény. – Mi az? – Azt hiszem... azt hiszem... Siennát láttam – mondta Paris, úgy ejtette ki a lány nevét, mintha az önmagában egy ima lenne. – Az nem lehet! – Aeron szemével végigpásztázta az alattuk sétálókat. Túl sokan voltak és túl gyorsan mozogtak, nem igazán lehetett kivenni az arcukat. Ha Paris valóban látta Siennát, ha valahogyan mégis csak feltámadt, akkor biztosan a Vadászok is itt vannak. – Hol láttad? – Fordulj vissza. Már elhagytuk azt a helyet. Úgy láttam, nyugat felé tart – hadarta Paris, annyira izgatottan, hogy Aeron nem tudott ellenállni a kérésének. A veszély ellenére megfordult. Szerette volna figyelmeztetni Parist, hogy ne reménykedjen, de aztán mégsem tette, hiszen ennél váratlanabb dolgok is történtek már velük. Aeron hirtelen egy lökést érzett, majd Paris kiáltását hallotta – Fedezékbe! Most azonnal! Aeron érezte, hogy valami meleg és nedves folyik végig a kezén, mellyel Parist tartotta. A következı pillanatban egy tucat nyíl lyuggatta át a szárnyát, aztán a karja és a lába következett. A hegyes fegyverek felhasították izmait, megrepesztették csontjait, egész testét átjárta a fájdalom. Hirtelen megértette, mi is történt: a Vadászok valóban itt rejtızködtek, és kiszúrták ıt. Valószínőleg már szemmel tartották egy ideje, és csak a megfelelı pillanatra vártak. 324

Pandora’s TeAm Az én hibám, gondolta. Már megint. Hirtelen minden ereje elhagyta, zuhanni kezdett, tehetetlenül forgott a levegıben, végül hatalmas erıvel a talajba csapódott. Torin hátradılt a székében, kezét összekulcsolta a tarkóján és az asztalra tette a lábát. Már napok óta a szobájában kuksolt, mintha ideragasztották volna, alig kelt fel enni, zuhanyozni, vagy egyáltalán, élni. Cameo sem látogatta meg a visszatérésük óta, és talán így volt a legjobb. Torin képtelen volt koncentrálni, ha a nı a közelében tartózkodott, és most annyi dolga volt, mint még soha. İ látta el pénzzel a harcosokat, melyet a részvényekbıl és tızsdézésbıl szerzett. Folyamatosan rajta tartotta a szemét a környezı területen, hogy azonnal észrevegye az esetleges betolakodókat. İ szervezte meg az utazásokat; és ı követett minden szálat, melyek Pandóra dobozához, a kincsekhez vagy a Vadászokhoz vezettek. Rendszeresen átnézte a különbözı híroldalakat is, hátha egy árulkodó jelre bukkan, például egy szárnyakkal bíró alakról, aki legjobb tudása szerint csakis Galen lehet, hiszen a harcosok közül egyedül ı és Aeron voltak képesek repülni. Nem bánta, hogy ennyi dolga van, ugyanis rengeteg ideje volt. Az erıdöt sohasem hagyta el, mert nagy valószínőséggel azt egyetlen teremtmény sem élte volna túl. Milyen drámai, gondolta szárazon. Ennek ellenére sajnos igaz. Ha csak megérinti bárki is, azonnal kirobbanhat a pestis. Az utolsó járvány is így tört ki, a Vadászoknak köszönhetıen, és csak a szerencsének volt köszönhetı, hogy az orvosok gyorsan meg tudták akadályozni a továbbterjedését. Ó, egek, mennyire szerette volna Cameót megérinteni! Bármit megadott volna érte. Maga elé képzelte a harcost, apró, karcsú termetét, hosszú fekete haját, szomorú, szürke szemét. 325

Pandora’s TeAm Vajon akkor is Cameóra vágyna, ha lenne választása? – tőnıdött el aznap már vagy ezredszer. Akkor is ı kellene neki, ha bárkit megérinthetne? Ha bármikor bemehetne a városba? A benne lakozó férfi ırülten vágyott Cameóra, hiszen a nı csinos volt, okos és szórakoztató, ha a végtelenül bánatos hangját figyelmen kívül hagyjuk. De vajon hosszú távon is vele maradna? Ezt nem tudta eldönteni. Azért, mert... – tőnıdött el, de szemét egy pillanatra sem vette le a bal oldali monitorról. Csak nagy ritkán figyelt fel egy-egy gyönyörő nıre a városban. Hosszú fekete haj, egzotikus tekintet, mely az egyik pillanatban fényesen ragyogott, a következıben elhomályosult. A lány egy kissé lelassította lépteit, megállt, elmosolyodott, összeráncolta a szemöldökét, majd újra lendületesen lépkedni kezdett. A lágy szellı körbeölelte csodás alakját, belekapott a hajába, és Torin ekkor mintha észrevette volna... a hegyes füleit. Képzelıdött vagy sem, a fülek látványától azonnal megkeményedett a farka. Furcsa késztetést érzett, hogy megnyalja ıket. A lány Nüx Játékterme feliratú pólót viselt, fején fülhallgatót. Mi az a Nüx? A gyors Google-keresés meghozta az eredményt: Torin máris tudta, hogy egyfajta éjszakai istennıvel áll szemben. Érdekes, gondolta. Semmit sem szeretett volna jobban, mint éjszaka eljátszadozni a szépséggel. Vajon milyen zenét hallgat? Fürge bólintásaiból ítélve gyorsat és keményet. Honnan került ide? Milyen lehet? Fogadni merek, hogy nagyon finom... Az idegen nı iránt érzett vágy megrázta Torint, és számtalan kétséget ébresztett a fejében Cameóval kapcsolatban. Hiszen nem szeretheti igazán, ha más nıkre is vágyik. Vajon szemétség-e kikezdeni vele, ha nem is szereti? Vajon fájdalmat okoz neki ezzel? Vagy inkább önmagának? İ soha nem érintheti meg Cameót, viszont a szenvedélyes nınek elıbb-utóbb olyan szeretıre lesz szüksége, akinél ez nem 326

Pandora’s TeAm jelent akadályt. Torint korábban ez egyáltalán nem aggasztotta, hiszen soha nem volt még nıvel. Azelıtt sem, hogy megszállta volna a démon. Mindig elfoglalt volt, teljesen lekötötte a munkája. Talán csatlakoznia kellett volna az Anonim Munka alkoholistákhoz. Bizonyára én vagyok az egyetlen ezeréves szőz a világon, gondolta keserően. Az egyik monitor villogni kezdett, mire Torin odafordult és alaposan megszemlélte a képet, de semmi rendelleneset nem talált. Közben a hegyes fülő szépségnek is nyoma veszett. Még egy kérdés merült fel a harcosban: vajon Cameo is másik férfival flörtölgetne, ha nem kellene amiatt aggódnia, hogy a démonjából áradó kimondhatatlan kín összeroppantja a halandót? Torin maga elé képzelte a nıt, amint egy másik férfival szeretkezik, de egyáltalán nem érzett kínzó, gyilkos féltékenységet. Újabb bizonyíték arra, hogy nem szerelmes. Csodálta Cameót, eszeveszettül kívánta szexuálisan, és képtelen volt ellenállni neki, akárhányszor a kicsiny nı besurrant a szobájába, mégis, más körülmények között nem ıt választotta volna. A fenébe, hogyan lehet ekkora seggfej? Tıle balra azúrkék fény csillant meg, Torin odafordult, a gyomra azonnal összerándult a félelemtıl. Kronosz. Mire a fény elhalványult, az istenek királya, Kronosz termett a szoba közepén. – Üdvözöllek, Kórság! – szólalt meg a fenséges hang. Megtévesztıen gyengének tőnı vállán összeráncolódott a bokájáig érı fehér palást, a lábán bırszandált viselt. Torin mindig elképesztınek találta az isten lábujjainak karomszerő végzıdéseit, egyszerően nem illettek ahhoz a nemes világhoz, melybıl érkezett. – Uram! – köszöntötte Torin, de nem állt fel, pedig tudta jól, Kronosz elvárja. De az istennek már így is túl nagy hatalma volt fölötte és a többi harcos fölött, és Torin igyekezett ellenállni, 327

Pandora’s TeAm amiben csak tudott, még az ehhez hasonló jelentéktelen apróságokban is. – Megkerestétek a foglyokat, ahogy parancsoltam? Torin közelebbrıl is szemügyre vette az istenek királyát. Valahogy másképp festett, mint korábban, talán fiatalabbnak tőnt. Ezüstös szakálla kevésbé volt tömött, és szıke csíkok tarkították fehér haját. Ha a mennyei felség Botox-kezelésre és melíroztatásra adta a fejét, igazán elmehetett volna pedikőröshöz is. – Nos? Várjunk csak, mit is akart tudni Kronosz? Ja, persze. – Igen, páran már keresik ıket. Az isten állkapcsa összeszorult. – Az nekem nem elég. Azt akarom, hogy azonnal kerítsék elı ıket – dörögte. Nos, Torin meg egy nı bırét akarta megérinteni, anélkül, hogy megfertızné és megölné, vagy ha halhatatlanról van szó, akkor tönkretenné az egész életét. Nem mindenki kaphatja meg, amit akar – Kicsit sok most a dolgunk. Az ezüstös szemek összeszőkültek: – Oldjátok meg! Mintha az olyan könnyő lenne. – Akkor sem tudnánk mindenkit megtalálni, ha temérdek idı állna a rendelkezésünkre, hiszen néhány nevet töröltek a listáról. – Én töröltem ki azokat a neveket. Nem kell mindent tudnotok – válaszolt Kronosz rövid csend után. – Rendben. – Miért? – Túl sokat kérdezel, démon, és nem nyújtasz semmit cserébe. Találjátok meg ıket, vagy elér titeket a haragom. Mindössze ennyit kell tudnotok. Nem kérek lehetetlent, hisz megkaptátok a neveket. Már csak meg kell ıket találni. A pillangótetoválásról könnyedén felismeritek a társaságot – mondta az isten, a hangja kifejezéstelenné vált, majdhogynem... szórakozottá. Megint csak, mintha ez olyan könnyő lenne. – Egyébként, miért éppen pillangó? – zúgolódott Torin, bár tudta, Kronosz 328

Pandora’s TeAm mindenkinél hajthatatlanabb, és nem ajánlatos kötekedni vele. Ugyanakkor azt is tudta, hogy az istenek királya el akarja kapni Galent, és ehhez a segítségükre van szüksége. Amit azonban nem tudott, és ezt senki sem tudta, hogy a hatalmas isten miért nem tudja mindezt maga elintézni. De Kronosz láthatólag nem kötött mindent az orrukra. – Több okból is. – Van idım meghallgatni minden egyes okot! – Értem, szóval valaki fontosabbnak képzelni magát, mint amilyen – mondta Kronosz, az állkapcsa összeszorult. – Bocsánatot kérek – szorította össze a fogait Torin. – Kevesebb vagyok a semminél, haszontalan, semmirekellı. Kronosz egyetértıen bólintott. – Mivel a kutya gyorsan megtanulta, hol a helye, megjutalmazom. Szóval a pillangókról szeretnél többet tudni. A pillangókat, gyermekem, a görögök adományozták nektek. Torin feszülten bólintott, nem mert megszólalni, nehogy kizökkentse az istent bıbeszédő jókedvébıl. – Mielıtt a démonok belétek költöztek, erısen korlátozott volt a mozgásteretek, meg az, hogy mit tehettek és mit nem. Mintha bábok lettetek volna. De most, nézzenek oda! – intett Torin felé. – Végre kibontakoztatok, és valami sötét, ám mégis gyönyörő lett belıletek! Ezért választottam a pillangót. Az én gyermekeim... – folytatta Kronosz. Újabb információkat akart megosztani, de aztán elhallgatott, fejét oldalra döntötte. – Új látogatód van. Legközelebb eredményeket várok, Kórság, és nem leszek ilyen engedékeny! Az isten eltőnt, és abban a pillanatban kopogtattak Torin ajtaján. Torin a balján lévı monitorra pillantott, melyen Cameo integetett. Úgy jelent meg, mintha Torin a gondolataival csalogatta volna ide. Kronoszt és a fenyegetését egyelıre számőzte a gondolataiból. Természetesen segíteni akar az 329

Pandora’s TeAm istennek, de nem ugrik rögtön, amikor csak az a szemétláda parancsolja. Még hogy kutya! A harcos nem tudta kiverni a fejébıl azokat a csábos füleket, teste még mindig készenlétben állt. Megnyomott egy gombot, amitıl kinyílt a zár. Cameo lépett be, a nehéz faajtó határozott kattanással csukódott be mögötte. Torin megfordult a székében és más szemmel nézett végig a nın. Cameo csinos volt, valósággal sugárzott, izgatottság áradt belıle. Ez minden. Izgatottság, a megkönnyebbülés sürgetı vágya. Nem, nyilván ı sem Torint választotta volna magának. – Hadd kérdezzek valamit – szólt a férfi csípıre tett kézzel. Cameo ingó csípıvel közelítette meg, ajka lassan mosolyra húzódott. – Rendben – valószínőleg szexinek és tüzesnek szeretett volna mutatkozni, de bánatos hangjával mindössze annyit tudott üzenni, hogy hát jó, végül is akkor talán mégsem ölöm meg magam. – Miért pont én? Bárkit megkaphatnál a harcosok közül. A nı a kérdés hallatán összeszorította állkapcsát, mosolya fintorrá alakult. Az íróasztal szélén foglalt helyet, tisztes távolságban Torintól, és keresztbe tette a lábát. – Tényleg errıl akarsz beszélgetni? – Igen – Nem lesz kellemes. – Mi kellemes manapság? – Hát jó. Te megértesz engem, a démont, az átkomat. – A többiek is. A lány tördelni kezdte a kezét. – Még egyszer gondold meg: biztos vagy benne, hogy errıl akarsz beszélni? Különösen, hogy mással is múlathatnánk az idıt! Vajon akarta? Mi lesz, ha a beszélgetés hatására megromlik a köztük lévı jó kapcsolat? A kapcsolat, mely élvezet forrása volt mindkettejüknek. Torin sehol máshol nem kaphatta volna meg ezt a gyönyört. – Igen, tudni akarom. – Hülye. De Torin minden 330

Pandora’s TeAm egyes nap, mindig, amikor csak megpillantotta Maddoxot Ashlynnel, Lucient Anjával, Reyest Danikával, és most már Sabint is azzal a hárpiával, vágyakozott. Szeretett volna ı is egy ilyen társat magának. Nem mintha ez egyáltalán lehetséges lett volna. Már próbálta, még négyszáz évvel ezelıtt. De elég volt egyszer kesztyő nélkül megsimogatni a leendı szerelme arcát, a következı nap már a halálát nézhette végig. Képtelen lett volna mindezt újra végigélni. Az eset után messzire elkerülte a nıket. Cameónak azonban nem tudott ellenállni, hosszú évek óta ı volt az elsı nı, aki komolyan fölkeltette az érdeklıdését. Cameo félrenézett. – Te mindig itt vagy. Soha nem mész el. Nem fogsz meghalni egy összecsapás során. A férfit, akit valaha szerettem, kegyetlenül elvették tılem, megölték, és darabokban küldték vissza. Veled kapcsolatban nem kell ilyesmitıl tartanom. És kedvellek is. Komolyan. Kedvelte. De nem szerette. Soha nem lehet köztük szerelem, olyan igazi, örökké tartó, melyben a felek meghalnának egymásért. Hát nem pont errıl szólt a harcos egész eddigi élete? – Akkor... hagyjuk abba? – kérdezte Cameo gyengéden. Torin újra a monitorra pillantott, de nyomát sem látta a hegyes fülő szépségnek. – Azért nem ırültem meg teljesen. Cameo fölnevetett, a kacaj előzte egy pillanatra a szomorúságát. – Jó. Akkor folytassuk ugyanígy. Rendben? – Rendben. De mi történik, ha találkozol egy férfival, akit képes lennél szeretni? Cameo az alsó ajkába harapott, majd megvonta a vállát. – Akkor abbahagyjuk. A nı nem tette fel ugyanezt a kérdést. Mindketten tudták, hogy Torin sohasem találhat társat magának. 331

Pandora’s TeAm Az egyik számítógép csipogni kezdett, Torin figyelme azonnal oda összpontosult. Kiegyenesedett és végignézett a monitorokon, míg meg nem találta, amit keresett. – Jóságos ég! – füttyentett. – Megvan! – Mi? – kérdezte Cameo. – Megtaláltam Galent. Nem fogod elhinni, hogy hol van! Nem hagyhatsz el – mondta Sabin Gwennek, majd a nıvéreihez fordult. – Nem vehetitek el tılem. Az erıd halljában várakozó hárpiák az utóbbi egy órát csomagolással töltötték, összepakolták a saját cuccaikat és néhányat Sabin dolgai közül. A nıvérei már mentek volna, de Gwen nem volt hajlandó elindulni, folyton azon töprengett, mit felejtett még a szobájában. Sabin pontosan tudta, hogy a nıvérek örökre el akarják szakítani ıt Gwentıl, hiszen mindezt a füle hallatára beszélték meg. Gwen túl sok szabályt megszegett miatta, és ezt veszélyesnek találták; valamint nem nézték jó szemmel, hogy a húguk olyan férfi iránt táplál gyöngéd érzéseket, akinek nem a lány, hanem a harc és a gyızelem a legfontosabb. Ráadásul a pár felelıtlen módon a szabadban szerelmeskedett, ahol akárki, akár az ellenség is rájuk törhetett volna. Kedvelték Sabint, értékelték, hogy kemény harcost faragott a húgukból, és ezt kelletlenül bár, de hajlandóak voltak beismerni. Ennek ellenére úgy látták, alapvetıen rossz hatással van Gwenre. Sabint szinte megırjítette ez az egész, a beszélgetésük, a gondolat, hogy Gwen nélkül kell maradnia. Képtelen lett volna rá. Semmiképpen nem akarta elveszíteni, sem a nıvérei, de még az átkozott háború miatt sem. Szüksége volt rá. – Azt csináljuk, amit csak akarunk, világos? – mondta Bianka, Határozott hangneme azonnal ellenszenvet ébresztett Sabinban. – Amint Gwen megtalálja a... amit most épp keres... már itt sem vagyunk! 332

Pandora’s TeAm – Majd meglátjuk – felelte a férfi. A telefonja bejövı üzenetet jelzett. A férfi összeráncolt szemöldökkel vette elı a készüléket a zsebébıl. Torin írt neki. Galen Budán van. Hadsereggel. Készüljetek. Rögtön ezután Cameo viharzott le a lépcsın. – Hallottátok? – kérdezte sürgetı hangon. – Igen. – Mit? – kérdezték a hárpiák. Épp indulni készültek, mégis úgy viselkedtek, mintha továbbra is joguk lenne tudni Sabin ügyeirıl. – Valószínőleg el sem ment – folytatta Cameo, meg sem hallva a nıvérek kérdését. – Végig itt volt, várt, figyelt és embereket toborzott a seregébe, és most, hogy mi csak feleannyian vagyunk... – A fenébe! – dörzsölte meg arcát Sabin. – jobbkor nem is állhatnának rajtunk bosszút az Egyiptomban történtekért. És azt se felejtsétek el, hogy vissza akarják szerezni a nıket! – Köztük Gwent is. – Torin értesíti a többieket – mondta Cameo. – Szerencsére nem erre tartanak, hanem a városban gyülekeznek. – Mi a francról van szó? – követelızött Bianka. – A Vadászok a városban vannak, felfegyverkezve, harcra készen – mondta Sabin. – Azt ígértétek, hogy segítetek legyızni ıket. Most eljött az idı. – Már csak azt kell kitalálni, hogy Gwennel mi legyen, amíg ı, (esetleg ık?) bemennek a városba. Ha a hárpiák képesek és megpróbálják a háta mögött megszöktetni a lányt... A dühtıl összeszorult a torka, izmai megfeszültek. Teljesen idegen volt Sabintól a gondolat, hogy hátrahagyjanak egy erıs és elszánt harcost. Egyenesen nevetségesnek tőnt. Különösen, hogy már a kezdetektıl szerette volna harcba küldeni a lányt. De most másképp gondolta, és hozott egy döntést: Gwen biztonsága elıbbre való a gyızelemnél. 333

Pandora’s TeAm Az utóbbi napokban szándékosan elkerülte a lányt, megpróbálta kiverni a fejébıl és igyekezett csak a kötelességeire koncentrálni. Nem sikerült. Csak azt érte el, hogy Gwen még fontosabbá vált számára, elsıdleges fontosságúvá. Kane rohant el mellettük, mindkét kezében egy-egy darabját szorongatva annak a kettétört portrénak, melyet Danika festett Galenrıl. – Azokkal meg mit akarsz csinálni? – kiáltott Sabin. – Torin kérte, hogy zárjam el ıket – hangzott a válasz. – A biztonság kedvéért. Kaia lélegzetét visszafojtva, elkapta Kane karját, és megállította. – Ezt meg honnan szerezted? Remélem, tudod, hogy megfizetsz, amiért eltörted, te szemé... – halkan felsikoltott, majd elengedte a kart, és zavartan összedörzsölte tenyerét. – Hogy a fenébe tudtál így megrázni? – Fogalmam sincs... – Te jó ég! – jött le Gwen a lépcsın, tekintetét a festményre szegezte. Elsápadt, ajka résnyire nyílt a meglepettségtıl. – Ezt meg honnan szerezted? – Mi a baj? – lépett mellé Sabin, és karját a lány dereka köré fonta. Gwen valósággal remegett. Taliyah hővös tekintete Gwenre, a portréra, majd ismét Gwenre szegezıdött. İ is sápadtnak tőnt, fehér bıre alól elıtőntek a mélykék erek. – Mennünk kell – szólalt meg, és most elıször érzelmek tükrözıdtek a hangjában. Aggodalom. Rettegés. Bianka elırelépett és megragadta Gwen csukóját. – Ne szólj egy szót se! Tőnjünk el innen! Nyomás haza! – Gwen – szorította magához Sabin a lányt. Mi a franc folyik itt? Ide-oda húzogatták a lányt, aki úgy tőnt, észre sem veszi, hogy érte civakodnak. – Az apám – nyögte ki végül, alig hallhatóan. 334

Pandora’s TeAm – Mi van az apáddal? – kérdezte Sabin gyorsan. A lány korábban soha nem említette az apját, Sabin úgy gondolta, akárki is az, bizonyára nem része Gwen életének. – Nem szeretik, ha róla beszélek, mert ı nem olyan, mint mi. De hogyan szereztétek meg ezt a képet? Az alaszkai hálószobám falán volt. – Várjunk csak – pillantott Sabin a festményre -, azt állítjátok, hogy... – Az az ember az apám, igen. Nem! Ne! – Az nem lehet. Nézd meg közelebbrıl, biztosan tévedsz. – Kérlek, kérlek, tévedj! Megragadta a lány vállát és szembefordította a képpel. – İ az. Az apám. Sohasem ismertem személyesen, de egész gyerekkoromban ezt a képet néztem – mondta, hangja teli volt vágyódással. – Ez az egyetlen dolog, ami a jó énemre emlékeztet. – Lehetetlen. – Gwen! – kiáltottak fel egyszerre a nıvérek. – Elég legyen! Gwen ügyet sem vetett rájuk. – Hidd már el, hogy ez az apám! De mi a baj? Hogyan szereztétek meg a festményt? És miért van eltörve? Sabint hatalmába kerítette a tagadás, majd a döbbenet, mely lassan elfogadássá szelídült. Az elfogadással együtt érkezett a düh. Hihetetlen erejő düh, melybe némi félelem és aggodalom vegyült. Szóval Galen Gwen apja. Galen, Sabin legfıbb ellensége, aki megkeserítette végtelenül hosszú életét, Galen a lány kibaszott apja! – A francba – mondta Kane. – A francba, a francba, a francba! Ez rossz hír. Nagyon rossz. Sabin összeszorította az állkapcsát, minden erejére szükség volt, hogy higgadtságát megırizze. – Ez a kép lóg a szobádban? Pontosan ez a portré?

335

Pandora’s TeAm Gwen bólintott. – Anyámtól kaptam. İ festette évekkel ezelıtt, mikor rájött, hogy terhes velem. Azt akarta, hogy lássam az angyalt, és ne akarjak hozzá hasonlítani. – Gwen! – csattant fel Kaia, és még erısebben rángatta a húgát. – Hagyd abba, most azonnal! De Gwen nem hagyta abba. Mintha a szavak maguktól buggyantak volna ki belıle, mintha túl sokáig magában tartotta volna a történetet. Bátor viselkedésében az is közrejátszhatott, hogy mostanra megtanult harcolni, és már nem félt a saját belátása szerint cselekedni. – Anyámnak eltört a szárnya, ezért bemászott egy barlangba, hogy meggyógyuljon. Az apám pedig egy embernek álcázott démont üldözött, aki ugyanabba a barlangba menekült be majd anyám mögé próbált rejtızni. így találkoztak. Az apám megmentette az anyámat és megölte a démont. Késıbb az apám meggyógyította az anyámat, aki ezért lefeküdt vele, annak ellenére, hogy győlölte a fajtáját. Azt mondta, ellenállhatatlan remény kerítette hatalmába, a közös jövıjükben reménykedett, valahogy meggyızte magát, hogy ı is akarja. Ezek után érkezett meg a sötét hajú nı, akit a képen láttok. Üzenetet hozott, egy szellemrıl, mire apám azonnal elment. Azt mondta anyámnak, várjon, és megígérte, hogy visszajön érte. Ahogy elment, anyám rögtön visszanyerte a józan eszét, rájött, hogy semmit nem akar egy angyaltól, és távozott. Mővész volt, és amikor a hasában hordott, megfestette ezt a portrét. Ez az utolsó kép, melyet az apámról látott, és az elsı, amit én láttam róla. Te jó ég. Istenek. – Tudod, ki az apád? – kérdezısködött tovább Sabin. Gwen végre levette tekintetét a képrıl és Sabinra pillantott, szemében bizonytalanság tükrözıdött. – Igen. Egy angyal, ahogy mondtam. Egy angyal, akit az anyám elcsábított. Miatta lettem én ilyen gyenge, ezért nem vagyok olyan erıszakos. 336

Pandora’s TeAm A jelzık már egyáltalán nem illettek Gwenre, de a pillanat nem tőnt alkalmasnak a vitára. – Galen nem angyal – mondta Sabin hangosan, jól kivehetı undorral a hangjában. – A férfi a festményen, akit az apádnak nevezel, valójában démon. A Remény démona. Fogadok, hogy az anyád emiatt reménykedett a közös jövıben, és ezért tért olyan gyorsan magához, miután a férfi elment. Gwen óriásit sóhajtott és tagadóan rázta a fejét. – Nem. Nem, ez nem lehet igaz. Ha démonok vére folyna az ereimben, erıs lennék, akárcsak a nıvéreim. – Mindig is az voltál, csak nem akartad észrevenni – szólalt meg Bianka. – Szerintem anya vette el az önbizalmadat. Sabin lehunyta a szemét. Miért éppen most történik mindez? – Az a férfi pontosan olyan, mint én, csak egyetlen lényeges különbség van köztünk. İ a Vadászok vezetıje. İ a felelıs a nık megerıszakolásáért, ı a parancsnoka azoknak, akik téged is fogva tartottak. Most itt van, Budán, és épp harcra készül – mondta, de amikor észrevette a Gwen szemében felcsillanó örömöt, rögtön rájött, hogy hibázott. A lány boldog volt, hogy az apja a közelben van. Nem is olyan régen Sabin eljátszott a gondolattal, hogy mi van, ha Gwen valójában a Vadászok Csalija, s csak azért zárták a cellába, hogy ıt megtévesszék, és a lány titkos információkhoz juttatja ıket. Akkor elvetette a gondolatot. Most is elvetette, de Kétség nem volt rest új ötletekkel szolgálni. Gwen veszélyesebb, mint egy Csali, hiszen Galen bármikor kijátszhatja az apa-kártyát, amivel árulásra késztetheti ıt. A pokolba! – Ez nem lehet igaz – ismételte meg Gwen, és arcán az örömöt hitetlenkedés váltotta fel, ahogy a nıvérei felé fordult. – Sohasem voltam hozzátok hasonló. Nem igaz, amit Bianka állít. Nekem túlságosan jó szívem van, olyan, mint egy angyalnak. Hogyan is lehetne démon az apám? Hiszen akkor még nálatok is rosszabb 337

Pandora’s TeAm volnék, nem igaz? Úgy értem... nem lehet... tudtatok ti errıl valamit? Kaia, húgára ügyet sem vetve, Sabinhoz lépett, megragadta az arcát és magához húzta, orra a férfiéhez ért. – Hazudsz. Bármennyire is szerettük volna, Gwen apja nem démon, és biztosan nem ı áll a Vadászok élén, hiszen arról már rég tudtunk volna. Akkor nem... itt valami nincs rendben. Biztosan nem ı az ellenség vezére, úgyhogy eszedbe ne jusson bántani. Gwen istenverte apja. A szavak visszhangoztak Sabin fejében, de képtelen volt felfogni értelmüket. Bármilyen jövıt is képzelt el Gwennel, most minden összeomlott. Még ha teljesen ártatlan is a lány és nem segíti az apját, amiben Sabin majdnem biztos volt, akkor is, hogyan viselné el, hogy a harcos örökre el akarja hallgattatni azt, aki nemzette? Ezenkívül az emberek nagy része soha, semmilyen körülmények között nem fordulna a saját családja ellen. Sabin sem tett volna ilyet. A barátait tekintette a családjának, és ık voltak a legfontosabbak neki. Ez mindig is így volt, és örökké így lesz. Sabin egész elméje üvöltve tiltakozott a tervei ellen, de mindez nem számított, mert a harcos már elhatározta magát. Gwen eddig talán nem segített az apjának, de ez bármelyikpillanatban megváltozhat, most, hogy tudja, honnan származik. Kibaszott Sors! – Talán Kaiának igaza van, és te tévedsz – mondta Gwen reménykedve, Sabin ingjébe markolva – Talán... – Ezer évet töltöttem azzal az emberrel a mennyországban, együtt vigyáztunk az istenek testi épségére. A következı ezer évben minden egyes porcikámmal győlöltem ıt. Ismerem jól, pontosan tudom, hogy kirıl van szó. – Miért vezetné egy démon a Vadászokat? Miért akarná megtalálni a dobozt, ha az veletek együtt ıt is elpusztítja? He? Erre felelj! 338

Pandora’s TeAm – Fogalmam sincs, hogyan akarja megmenteni magát. Azt viszont tudom, hogy miatta nyitottuk ki azt az istenverte dobozt. Bármit megtenne, hogy elpusztítson minket, hiszen még a saját lányát is képes lett volna feláldozni. A démonja segítségével győjtötte maga köré a hadsereget, sikerült elhitetetnie velük, hogy valójában angyal. Ezért tudott az élükre állni. Gwen megdörzsölte az arcát, ugyanúgy, ahogy Sabin szokta. – Akár igazad van vele kapcsolatban, akár nincs, én nem tudtam semmirıl – a tekintete elhomályosult, az ütések nyomán kialakult véraláfutások karikái még mindig nem múltak el teljesen. – És nem szövetkeztem ellened. Sabin nagyot sóhajtott. – Tudom. – Akkor most mi van? Azt hiszed, segítek neki, csak mert megtudtam, ki ı? Hát nem, soha nem tennék veled ilyet! Most elmegyek, ahogy terveztük – itt elcsuklott a hangja -, mert nem bízol meg bennem eléggé ahhoz, hogy veled harcolhassak. De abban biztos lehetsz, hogy a titkaidat megırzöm. – İrizd is meg – mondta Sabin. – És nem mész sehova – tette hozzá, majd a lány szárnyai után nyúlt.

339

Pandora’s TeAm

HUSZONHARMADIK FEJEZET Egy tömlöcbe, egy kibaszott tömlöcbe zárta ıt Sabin. Ráadásul a Vadászok mellé, akik egész nap siránkoztak és a szabadon bocsájtásukért könyörögtek. Aljas módon megkötözte a szárnyait! Nem lett volna szabad megbíznia benne és elárulni a titkot. – Sajnálom – mondta valódi bőnbánattal a hangjában. – De így lesz a legjobb. Mintha számítana bármit is. Gwen már régóta tudta, Sabin bármit megtenne a gyızelemért. Tudta, győlölte érte, de ostoba módon abban reménykedett, hogy a találkozásuk óta megváltoztak a férfi érzései. Hiszen itt maradt, ahelyett, hogy Chicagóba ment volna a barátaival. Megtanította a lánynak, hogyan kell szétrúgni az ellenség seggét. Az isten szerelmére, még arról is kérdezısködött, hogy mit jelent egy hárpia kísérıjének lenni! És ezek után mégis itt akarta ıt hagyni! Gwen elıször nem tudta eldönteni, hogy vajon azért, mert félti, vagy inkább csak nem hisz a képességeiben. Mostanra azonban rájött: Sabin nem azért zárta be, mert féltette, hanem mert ellenségnek tekintette ıt, hiszen az apjának hitte azt a férfit, akivel évszázadok óta harcolt. Ellenség volt? Ha Sabinnak igaza van, és a kép tényleg Galent ábrázolja, a Vadászok vezérét, akkor valóban az ı apja Sabin legfıbb ellensége. Gwen napokon, hónapokon, éveket át fürkészte azt 340

Pandora’s TeAm képet hasonlóságok után kutatva. Ugyanolyan sápadt volt a bırük, szemük ugyanolyan égszínkék, ugyanazok az erıs vállak és fehér szárnyak jellemezték ıket. Mindkettıjüknek széles háta és karakteres álla volt. Gwen számtalanszor végigfuttatta ujjait a képen és elképzelte, hogy igazi bırt tapint. Hányszor, de hányszor álmodozott róla, hogy az apja eljön, a karjába veszi, a bocsánatáért esedezik, hogy ilyen sokáig nem kereste, és utána együtt felrepülnek a mennybe. Számtalanszor. Most itt volt a közelben...végre együtt lehetnének... Nem. Nem lenne boldog a találkozás. Hiszen Gwen megtudta, hogy egy démonról van szó... aki meg akarja ölni Sabint... Sabint, aki után folyamatosan gyötörte a vágy, és aki bezárta, mintha semmit sem jelentene neki. Gwen körbejárta a cellát, majd keserően felnevetett. Három kıfal vette ıket körül, sima szikla, kötıanyag nélkül, a padló egy merı mocsok. Vastag fémrudak zárták le a börtönüket, melyben még egy priccs sem volt, amelyre lefeküdhettek volna és szék hiányában még leülni sem tudtak. Mit is mondott Sabin, mielıtt végleg itt hagyta ıt ebben a szaros kis lyukban? – Megbeszéljük, ha visszajöttem. A nagy francokat! Egy, Gwen már nem lesz itt. Kettı, azonnal eltöri Sabin állkapcsát, amint találkoznak, így a férfi nem lesz képes beszélgetni. És három, természetesen a Sabin életét is kioltja. A düh, melyet érzett, hatalmasabb volt még a Hárpia haragjánál is, aki hangosan vijjogott a fejében bosszút követelve. Hogy tehette ezt Sabin? Hogyan vehette el Gwentıl az újonnan jött bosszúvágyát ilyen kegyetlenül? Hogy hagyhatta itt, azok után, ami az erdıben történt köztük? Sabin árulása jobban megrendítette Gwent, mint a tény, hogy az apja valójában nem angyal, hanem egy aljas gonosztevı. – A kurva anyját! – morgott Bianka toporzékolva, bakancsa felverte a cella sötét porát. – Mind a négyünknek összekötötte a 341

Pandora’s TeAm szárnyát, mielıtt egyáltalán észrevettem volna, mi folyik. Nem értem, hogy tudta megtenni. Elvileg senki nem képes ilyesmire! – A saját beleire fogom fellógatni a szemétládát – ütött Kaia az egyik rácsra, de az meg sem mozdult, hiszen most csak annyi erıvel bírtak, mint egy hétköznapi ember. – Egyesével vágom le a végtagjait. Aztán felzabáltatom a kígyómmal és hagyom, hogy ott rohadjon meg a gyomrában. – İ az enyém. Majd én elintézem – szólalt meg Gwen. Hiába haragudott, mégsem akarta, hogy a nıvérei bántsák Sabint. Saját kezőleg akart bosszút állni. Igen, részben errıl szólt a dolog. Ugyanakkor bármennyire is szerette volna megcsonkítani és megölni, mégsem akarta, hogy baja essék. Ekkora ırültséget! Hiszen amikor Sabin bezárta ıket, a szánakozás mellett megkönnyebbülés is tükrözıdött a szemében, ami azt jelenti, hogy büntetést érdemel. Mindent megérdemel, csak a könyörületet nem. Gwen elıször nem értette, miért könnyebbült meg a férfi, de végül rájött: egyszerően azért, mert teljesült az akarata: Gwen nem hagyja el az erıdöt és nem harcol a Vadászokkal. Sabinnak ez fontosabb volt a lány saját szabad akaratánál, és képes volt bezárni, pedig tudta, az ellenségei is ugyanezt tették nemrég. A lány öklével az egyik rúdra ütött, mire a fém csikorogva meggörbült. – Én pedig... hé, láttátok ezt? – Gwen döbbenten nézett le az öklére. Vörös csík jelezte az ütés nyomát, de a csontjainak semmi baja nem volt. Próbaképpen még egyszer megütötte a fémet, és az még jobban meggörbült. – Rohadtul kijutok innen! Kaiának elállt a lélegzete. – Hogyan lehetséges ez? Én is megpróbáltam, de annak egyáltalán nem volt hatása. – Megsebesítette a szárnyainkat, ezért most gyengék vagyunk – mondta Taliyah, és biztosan pokolian fájt is neki. – Gwenét azonban csak addig nyomta össze, míg becipelte ide a cellába. İ ugyanolyan erıs, mint régen. De vajon, honnan tudta, hogy a 342

Pandora’s TeAm szárnyunk a gyenge pontunk, és Gwenével miért bánt olyan óvatosan. – Sajnálom – mondta Gwen szégyenkezve. – Az én hibám. Nem akartam... Azt hittem... Annyira sajnálom! Én mondtam el neki. Azt gondoltam, kiképez a hasonló támadások ellen. – Érthetı, hiszen ı az elsı szerelmed – mentette fel Bianka, és ezzel alaposan meglepte Gwent. De akármennyire hálás volt a nıvére elnézı szavaiért, egy kissé dühös is lett. Hiszen „az elsı” azt sejteti, hogy sok szerelme lesz még, Gwent azonban mélységesen taszította a gondolat, hogy egy másik férfival legyen. Senki mást nem akart megcsókolni vagy akár megérinteni, különösen hogy egyelıre Sabintól is alig részesült ilyesmiben. Mégiscsak szerette a férfit? Nem, ezek után képtelen lett volna. – Nem is hibáztattok? A nıvérei köré győltek, megölelték, és Gwent betöltötte az irántuk érzett szeretet. Csodálatos pillanat volt. Megszegte a szabályokat és az egészet elcseszte, de a testvérei mégis mellette álltak. Miután elengedték egymást, Taliyah megsimogatta Gwen hátát és állával a rudak felé intett. – Üsd meg újra. Erısebben. – Ideje megpattanni innen – tapsolt Kaia. Gwennek majdnem kiugrott a szíve, miközben engedelmeskedett és öklével újra és újra a fémbe csapott. A rúd nyikorogva görbült meg egyre jobban és jobban. – Ez az! – drukkolt ujjongva Kaia és Bianka. – Nagyon közel jársz! Gwen minden csepp haragját és csalódottságát beleadta az ütésekbe, növekvı sebességgel csépelte a fémet, közben azt nézte, milyen gyorsan dolgozik az ökle és szinte csak elmosódott vonalakat látott. Sabin tényleg nagyon gyengének és ostobának tartotta ıket, hiszen még ıröket sem hagyott itt. Vagy talán az összes harcos a Vadászokkal küzd most, egyedül a nık és Torin 343

Pandora’s TeAm maradtak az erıdben? Gwen ittléte alatt nem sokszor találkozott a remetével, Sabintól tudta meg, hogy Torin sosem hagyja el az épületet, egyedül a monitorok kötik össze ıt a külvilággal. Itt is van kamera? Valószínő. Gwen nem hagyta, hogy a gondolat lassítsa mozdulatait. Bamm! Bamm! Bamm! Végre elpattant a rúd, és akkora rés keletkezett, melyen egyesével már át tudtak bújni. Sikerült, és ez rohadt jó érzés volt! Ahogy a Vadászok észrevették ıket, ırjöngve ragadták meg saját celláik rácsait. – Engedjetek ki! – Irgalmazzatok nekünk! – Nem vagyunk gonoszak! İk a gonoszak! Segítsetek! Ismerıs hangok. Gwen egy teljes éven keresztül ezeket hallgatta. Vadászok. Közel. Fájdalom. Érezte, ahogy a Hárpia átveszi az irányítást, látótere vörös és fekete színekben játszott. Bántani. Elpusztítani. Pólója alatt szárnya nagyokat csapott. Ezek az emberek tizenkét hónapot loptak el az életébıl. Nıket erıszakoltak meg az orra elıtt. Gonoszak voltak. Az ellenségei. Sabin ellenségei. Élükön az apjával. Aki mégsem egy jóindulatú angyal, ahogy eddig hitte. İt is el kell pusztítania. Összetörte minden álmát. De abban a pillanatban, ahogy elképzelte, hogy a torkának megy, még a Hárpia is visszakozott. Megölje a saját apját? Nem... nem... Nem csoda, hogy Sabin bezárta. – Segítség! A kiáltás azonnal visszarántotta Gwent a jelenbe, újra mérhetetlen haragra gerjedt. Miért nem ölte meg Sabin ezeket a gazembereket? Halált érdemelnek! Meg kell ölni ıket! Igen, megölni... megölni... Gwen valahol tudatában volt, hogy a nıvérei a karja után nyúlnak, de túl gyengék voltak ahhoz, hogy megállítsák. 344

Pandora’s TeAm Rendszerint ı akarta megállítani saját magát. De most nem. Soha többé. Hiszen megtanulta szeretni a Hárpiát, nem igaz? A fémrácsokhoz lépett és vadul ütni kezdte ıket az öklével. Fogai kiélesedtek, körmei megnyúltak, és szinte már a szájában érezte a vér ízét. A Vadászokat megrémíthette a látvány, mert lassan hátrálni kezdtek. Ellenség... ellenség... Végül a vasrácsok megadták magukat, és Gwen rikoltozva tört be a cellákba. Az egyik percben a férfiak még talpon voltak és ijedten hátráltak, a következıben mozdulatlanul hevertek a földön. De ı még... még többet akart... Megállt egy pillanatra, hogy kifújja magát, a Hárpia elégedetten dorombolt. Hirtelen egy férfihang hatolt a tudatáig. – ... Aeron és Paris eltőntek; Sabin, Cameo és Kane a városban vannak, William és Maddox a nıket bujtatják, szóval én vagyok az egyetlen elérhetı ember, és én nem tudom lefogni, mert bennem Kórság lakik. Szóval tegyetek egy szívességet és csillapítsátok le, különben nekem kell megtennem, és garantálom, hogy nem fognak tetszeni a módszereim. A mély hang nem volt ismerıs Gwen számára. Remek. Még valaki, akit elpusztíthat. Hol van... tekintetével körbepásztázta a szobát, vagyis inkább folyosót, és három álló alakra lett figyelmes. Inkább nınek tőntek, mint férfinak, de nem baj, annál édesebb lesz a húsuk. Még! Gwen kilépett a cellából, elhatározta, hogy ugyanúgy elpusztítja ezt a hármat, ahogy a Vadászokat. – Gwen! Ismerıs hang, ugyan nem a rémálmaiból, de ez nem állította meg. Öklével a nı halántékára csapott, hallotta, ahogy az levegıért kapkod, és nézte, ahogy nekicsapódik a kıfalnak. Bizonyára felkavarodott körülöttük a por, mert teljesen betöltötte Gwen orrát. 345

Pandora’s TeAm – Gwen, kicsim, ezt abba kell hagynod! – szólalt meg egy másik hang. – Egyszer már csináltál hasonlót, emlékszel? – Igazából kétszer, de most arra az esetre gondolunk, amikor majdnem kinyírtál minket, ezért le kellett tépnünk a szárnyaidat – hallatszott a harmadik ismerıs hang. – Hipnotizáltunk, hogy mindezt elfelejtsd, de az emlék még mindig benned van. Próbáld felszínre hozni, Gwennie! Bianka, mi is az a hülye kulcsszó, amitıl eszébe jut? – Vajkaramellás rum? Vagy karamellás vajas zsemle? Valami ehhez hasonló baromság! Egyszer csak megjelent egy kép... egyre élesebbé és élesebbé vált, tolakodóan tört elıre, hamarosan az összes sötét folt kivilágosodott és az emlék fényesen emelkedett ki az összes közül. Gwen nyolc éves volt. Valaki feldühítette... az egyik unokatestvére, aki megette a szülinapi tortáját. Igen, ez történt. Nevetett, miközben mohón tömte magába az édes falatokat, gúnyosan nevetett Gwenen. Hosszú hetekbe telt, mire visszanıttek a szárnyak. És hosszú hetek tőntek el az emlékezetébıl a nıvéreinek köszönhetıen. Az én emlékeimbıl, károgott a Hárpia, az enyémbıl1. A követelızı ribanc! Jobb volt így, válaszolt Gwen agyának racionális része. Teljesen felemésztett volna a bőntudat. Gyengék. Most nem tudnak kárt tenni benned. Te azonban... – Istenek, sohasem gondoltam volna, hogy egyszer majd ezt kívánom, de bárcsak itt lenne az a hülye démon! – Torin, haver, vissza tudod hívni Sabint? İ az egyetlen, aki képes megnyugtatni, anélkül hogy kárt tenne bennem. Sabin. Sabin. A vérszomj lassan elhalványult, kezdett visszatérni Gwen józan esze. Nem akarod elpusztítani a nıvéreidet. Szereted ıket. Nagyokat lélegzett, lassan, kimérten. Színek jelentek meg a látóterében, elnyomták az addig uralkodó feketét és vöröset. Szürke falak, barna talaj, Taliyah hófehér, Kaia 346

Pandora’s TeAm vörös és Bianka fekete haja. Nem festettek túl jól, de éltek, hála a mennyeknek! Aztán hirtelen rátört a felismerés: Sikerült! Megnyugodtál! És nem nyírtál ki mindenkit! Tágra nyitotta szemét, és a körülötte uralkodó káosz ellenére öröm öntötte el. Korábban sohasem történt ilyesmi, akárhányszor elveszítette az irányítást a Hárpia felett, Sabinra volt szüksége, hogy megnyugodjon. Talán nem kell többé félnie a sötét oldalától. Talán ezen túl békességben élhetnek egymás mellett. Talán még Sabinra sem lesz szükségük. A gondolattól hirtelen elgyengült a térde, és majdnem összecsuklott. Nem akart Sabin nélkül élni. Kész volt elmenni innen, valóban, de ıszintén szólva, végig csak azt várta volna, hogy Sabin eljöjjön érte. Esetleg maga tért volna vissza egy idı után. – Jól vagy? – kérdezte Bianka, legalább annyira meglepett volt, mint Gwen. – Igen – fordult meg a lány, tekintetével óvatosan elkerülte a Vadászok celláját, majd észrevette, hogy a férfihanghoz tartozó test nincs velük. – Hol van Torin? – Nincs itt – válaszolt Kaia. A hangszórókból jött a hangja. – Akkor tudja, hogy kiszabadultunk – mondta Gwen, összeszorult a gyomra, lassan hátrálni kezdett. Mi lesz, ha rájuk támad? Mi lesz, ha Gwen védekezésképpen megöli? Ezt Sabin soha nem bocsájtaná meg neki, és minden bizonnyal azt hinné, hogy Gwen mégis a Vadászok oldalára állt. Várj csak, hiszen nem félsz mára Hárpiától! Emlékszel? A régi szokások lassan változnak, gondolta. – Tudja – mondta Taliyah. – Igen, tudom – visszhangozta Torin. – Nem tehet semmit, hiszen nem érhet hozzánk – ragadta meg Kaia Gwen vállát. – Még mindig lelıhetlek titeket – figyelmeztette ıket a testetlen hang. 347

Pandora’s TeAm Gwen megremegett. A golyó nem játék. – Gyerünk, hol van Ashlyn és Danika? – kérdezte Kaia, ügyet sem vetve a Torinra és a fenyegetésre. – Torin azt mondta Maddox és William vigyáznak rájuk – emlékeztette Bianka. – İket is kapjuk el! Gwen még mindig ideges volt, de a szavak hallatán valósággal megfagyott a vére. – Miért kapnánk el ıket? – kérdezte. Az aranyos, kedves lányok nem érdemelnek szenvedést. – Visszavágunk. Gyerünk! – fordult sarkon Bianka, és a lépcsın felfelé a házba indult. – Nem értem – kiáltott Gwen remegı hangon. – Visszavágunk? Most? Kaia elengedte ıt és megfordult. – Sabin megsebesítette a szárnyainkat. Mi pedig megsebesítjük a drágalátos hadseregét. A visszatérı harcosok látni fogják, hogy a nık eltőntek, csakúgy, mint a barátaik, és ettıl majd jól beszarnak. Nem, gondolta Gwen. Ne! – Megmondtam, Sabin az enyém. Majd én elintézem. Kaia és Taliyah azonban ügyet sem vetettek rá, villámgyorsan Bianka után eredtek. – Most nem vagyunk olyan erısek, de nem számít, hiszen éppen erre találták ki a fegyvereket – nézett vissza Kaia a válla fölött, a kamerába vigyorogva. – Igazam van, Tor-Tor? – Nem hagyom – válaszolt a férfi, hangja éles és határozott volt, akár az acél. – Akkor jól figyelj! – mondta Taliyah hővösen. Egyikük sem engedett volna, semmi áron, ebben egymásra találtak. Gwen figyelte, ahogy a nıvérei felrohannak a lépcsın, és eltőnnek. Ártatlan nıket akarnak bántani, és a férfit, aki az övé. Vagyis az övé volt, de már nem az. Többé nem. Gwennek döntenie kellett: vagy hagyja, hogy megtörténjen mindez, vagy a 348

Pandora’s TeAm saját kezébe veszi az irányítást, megállítja a nıvéreit, akár meg is sebesíti ıket. – Gwen – szólalt meg Torin -, ezt nem hagyhatod! – De szeretem ıket. – A nıvérei mindig is mellette álltak. Megbocsájtották, hogy kikotyogta a titkokat. Még a saját emlékeitıl is megpróbálták megvédeni. İket bántani... – A férfiak a halálukig képesek harcolni, hogy megvédjék azokat a nıket. És ha a nıvéreidnek sikerül is ıket legyızni, ami azért elég érdekes lenne, hiszen fogytán az erejük, akkor biztosan kitör a háború az Alvilág Urai és a hárpiák között. Igen, pontosan. – Ez megosztja majd a harcosokat, mivel Sabin valószínőleg a te oldaladra állna. Ezzel hihetetlen sebezhetıvé válnánk a Vadászok számára, és óriási elınyt szereznének. Ha már eddig nem szereztek. Egész nap nem tudtam elérni sem Lucient, sem Stridert vagy Anját, senkit, aki csak Chicagóba ment. És ez egyáltalán nem jellemzı rájuk. Félek, hogy valami történt velük. Szeretném, ha Sabin utánuk menne, de itt ragadt, harcolnia kell. Mi volt Gwen elsı gondolata? Reméli, hogy a többiek biztonságban vannak Chicagóban. A második? Sabin? İt választaná? Nem valószínő. – Segítettem volna neki, de nem bízik bennem. – De bízik benned. Csak erre hivatkozott, hogy megvédhessen. Ezt még én is tudom, pedig nem állunk közel egymáshoz. Nehéz csend telepedett Gwenre, csak Torin légzése hallatszotta hangszórókból. – Nos, gyorsan kell döntened, mert a nıvéreid alaposan fel vannak fegyverkezve és egyenesen a célpontjuk felé tartanak. Sabin az árnyékban lapult, balján Kane, jobb oldalán Cameo. Annyi fegyver volt náluk, amennyi egy kisebb ország elpusztításához is elég lett volna. Sajnos az eljövendı csatához talán mégsem lesz az. 349

Pandora’s TeAm A várost elárasztották a Vadászok. Üzletekbıl sétáltak ki, az éttermek teraszain kávéztak vagy egyszerően csak járkáltak az utcán. Odagyőltek, mint a legyek, és zsongásukkal az ırületbe kergették Sabint. Az átlagos kinézető nıket a ruhájuk alatt dudorodó fegyverek és kések árulták el. Az épületek tetején magas, izmos férfiak álltak, úgy festettek, mintha épp háborúból jöttek volna, és máris készen állnának az újabb küzdelemre. Ezenkívül, Sabin megdöbbenésére, gyerekek mászkáltak mindenfelé, körülbelül nyolc és tizennyolc év közöttiek. A harcos már korábban észrevette, ahogy az egyik ilyen tinédzser átment egy falon. Szó szerint átment rajta, mintha az ott sem lett volna. Vajon a többiek mire képesek? Fölényben voltak, ezt Sabin pontosan tudta. És bármennyire aljas módon tudott harcolni, a gyerekeket akkor is képtelen lett volna bántani. A Vadászok valószínőleg erre játszottak. Igen csak jól jönne most egy hárpia. Erısen markolta a fegyverét, szinte elroppantak az ujjában a csontok. Ne gondolj rá. Már egy ideje figyelte az eseményeket, próbált döntést hozni, valamiféle tervet kidolgozni, de egyáltalán nem érezte nyeregben magát, a helyzet reménytelenebbnek tőnt, mint valaha. Egyszerően nem tudta, mitévı legyen. Ráadásul börtönbe zárta Gwent – úgy tőnik, mégsem tudott nem rá gondolni – vagyis otthon újabb küzdelem várja. Ostobán viselkedett, hagyta, hogy a józan ész helyett az aggodalom irányítsa. Ezért veszélyes gyengéd érzéseket táplálni egy nı iránt. Az érzelmek összezavarják a gondolkodást és hülyeségekre késztetnek. De most már késı, nem mehet vissza, nem kérhet bocsánatot, és nem kérheti Gwen segítségét. Hiszen bántotta a nıvéreit. Amennyire szeretik egymást, a lány biztosan soha nem bocsájt meg neki. Sabin újra és újra próbálta meggyızni magát, hogy így lesz a legjobb. Elıször a Vadászok, aztán jöhet Gwen. Különben is, a 350

Pandora’s TeAm lány Galen leszármazottja, nem lehet megbízni benne. Bármikor dönthet úgy, hogy Sabin helyett inkább a családját választja. Gwen lehetne a te családod. Sabin összeráncolta a homlokát az elrugaszkodott gondolatra. Hamarosan Kétség is rákezdte. Nem érdemled meg ıt. Most különösen nem. Sıt, soha nem érdemelted meg. Egyébként sem akar téged, fölösleges ennyit agyalni rajta! – Fogd be! – suttogta Sabin ingerülten. – A démonod szórakozik veled? – pillantott rá Kane. – Folyamatosan. – Mit tegyünk? Hiszen csak hárman vagyunk. – Rosszabb körülmények között is harcoltunk már – szólalt meg Cameo, mire Sabin összerezzent. Mindig ilyen hatással volt rá a harcos szomorú hangja, de fura módon, most valahogy kevésbé rendült meg a szokásosnál. Talán mert eleve szörnyen érezte magát. Hogyan tehette mindezt Gwennel? Csak meg akartam védeni. Hát, ez az, ami egyáltalán nem sikerült. – Nem, nem volt még ilyen rossz – szólalt meg -, hiszen most arra is figyelnünk kell, hogy a gyerekek ne sérüljenek meg. – Tennünk kell valamit – markolta meg fegyverét Cameo. – Nem hagyhatjuk, hogy szabadon garázdálkodjanak! Sabin megint a kavalkádot fürkészte. Ugyanakkora tömeg, ugyanolyan veszélyes, mint korábban. A gyerekek... a fenébe. Miattuk minden sokkal bonyolultabbá vált. Dönteni kellett. – Rendben. A következıt csináljuk: szétválunk, hárman háromfelé indulunk. Megpróbálunk észrevétlenek maradni, és egyesével szedjük le a felnıtteket. Gondolkodás nélkül végezzetek velük. Csak... vigyázzatok magatokra! Tegyetek egy szívességet és... mondta majd hirtelen elhallgatott, tekintete megakadt az utca végén terepmintás egyenruhában lévı Vadászokon, akik épp két eszméletlen férfit tuszkoltak be a furgonjukba. Gyerekek képeztek falat körülöttük. 351

Pandora’s TeAm Cameo szemével követte Sabin tekintetét, majd elállt a lélegzete. – Jól látom...? Kane alatt megnyílt a föld, és a harcos beleesett a lyukba. – Aeron és Paris? A francba! İk azok! Sabin egy hangtalan káromkodás után szólalt meg: – Új terv. Öljétek meg a férfiakat a furgon környékén. Amennyit csak tudtok. A gyerekeket bízzátok rám. Ha tudjátok, vigyétek vissza Aeront és Parist az erıdbe. Ott találkozunk!

352

Pandora’s TeAm

HUSZONNEGYEDIK FEJEZET Gwen képes volt bezárni a saját nıvéreit. Ugyanolyan aljas vagyok, mint Sabin. Karját a mellkasán összefonva álldogált Torin mögött, aki olyan nyugodtan fordított hátat neki, mintha egyáltalán nem kellene tartania tıle. Eszébe sem jutott, hogy Gwen esetleg fejbe lövi? Hiszen végül is hárpia volt. – Azt hiszem, életem legnagyobb hibáját követtem el, és már túl késı helyrehozni. – Ha a nıvérei megbocsájtanak neki, és ha ı megbocsájt Sabinnak, még mindig büntetés vár rá azért, amit tett. Megbocsájtás? Ugyan már! Mindenki, akit szeretett, vagyis hát kedvelt egykor, és ez Sabinra vonatkozik, makacs és elszánt volt. Senki nem fog itt megbocsájtani! Tekintete arra a képernyıre siklott, amelyik a nıvéreit mutatta. A cellában járkáltak, átkozódtak és ütögették a rudakat, sikertelenül. Pár nap múlva elég erejük lesz a kiszabaduláshoz, hiszen gyorsan gyógyulnak, és akkor csúnyán megbüntetik majd Gwent az árulásért. A lánynak összeszorult a mellkasa. Taliyah-val vívta a legvéresebb küzdelmet, errıl tanúskodtak a nyakán és bordáin tátongó sebhelyek. Nıvérei most jóval gyengébbek voltak, Gwen mégis képtelen volt elhinni, hogy legyızte ıket. İk mindig is erısebbnek, szebbnek, okosabbnak számítottak nála. Jobbnak. Egész életében hozzájuk hasonlóvá akart válni, folyton velük mérte össze magát és mindig alulmaradt. 353

Pandora’s TeAm Mostanra igazi harcos lett belıle. Vajon ha a Vadászokat is legyızi, büszkék lesznek rá? Egy másik képernyın Maddox és William látszottak, amint számtalan fegyverrel felszerelkezve közelednek, mögöttük Ashlyn és Danika haladt, egymás kezét fogva. – Aggódom – hallatszott Danika hangja. – Múlt éjjel... Reyest láttam álmomban. Sötét dobozba zárták, a démonja keservesen üvöltött a szabadulásért. – Talán Chicagóba kellene utaznunk – simogatta meg kerekedı pocakját Ashlyn. – Ha hallgatóznék kicsit, kideríthetném, hol raboskodnak. – Nem – jelentette ki Maddox. – Jó ötlet – szólt Danika, mit sem törıdve Maddoxszal. – És amit Torin mondott? Hogy a Vadászok elárasztották Budát? Most is itt vannak. – Be kellene menned a városba – szólalt meg hirtelen Torin, immár nem azon a száraz és szórakozott hangján. Gwen figyelme a képernyık helyett most a férfira összpontosult. – Üzenetet kaptam Sabintól. Aeron és Paris megsérültek, és a Vadászok egy furgonba tuszkolták ıket. Teli van velük a város, hamarosan harcra kerül a sor. Gwennek fájdalmasan összeszorult a gyomra. – Hol vannak? – A Sabin telefonjában lévı nyomkövetı szerint három kilométerre innen, északi irányban. A hátsó ajtón menj ki, majd le a hegyrıl. Nem kell elfordulnod semerre, csak haladj egyenesen, és hamarosan ott leszel. – Kösz – mondta Gwen. Fegyverekre volt szüksége. Sok-sok fegyverre. Eszébe jutott a láda Sabin szobájában. Tökéletes! Sarkon fordult és már indult is kifelé Torin szobájából. – Ó, és Gwen! A szólításra megtorpant és visszafordult.

354

Pandora’s TeAm A harcos a monitoron egy térképet nyitott ki, melyen vörös vonal jelezte a megfelelı utat. – Csapdák vannak itt, itt és itt. Légy óvatos, nehogy megsebesülj. – Kösz – sóhajtott újra Gwen, majd Sabin hálószobájába sietett. A láda már nyitva állt, és a nıvéreinek köszönhetıen majdnem teljesen ki volt fosztva. Csak egy kés és egy lıfegyver hevert benne. Gwen mindkettıt magához vette. Még nem volt ideje kitanulni, hogyan mőködik a félautomata pisztoly, de célozni és lıni talán nem olyan bonyolult. – Gyerünk – suttogta maga elé, erıteljesen csapkodni kezdett a szárnyával. Kisietett az erıdbıl, majd az erdın át indult lefelé a hegyen. Az erıd mögött parkoló terepjárókra rá sem pillantott, a hárpiák módszerével jóval gyorsabban odaér. Az utat kevesebb mint egy perc alatt tette meg, és csak azért ilyen lassan, mert közben ki kellett kerülnie a harcosok hülye csapdáit. A város teli volt járókelıkkel. Szerencsére Gwen olyan gyorsan suhant, hogy egyelıre senki nem vette észre. Néhányan azonban érezték a jelenlétét, összezavarodott tekintettel néztek körbe, nem értették miféle szellı simogatását érzik magukon. Gwen a helyszínt elérve sem lassított, próbálta villámgyorsan felmérni a helyzetet. Egy csapat katonaruhás férfi vett körül egy nyitott furgont. A Torintól kapott információknak megfelelıen két eszméletlen férfi feküdt belül. Három ır guggolt mellettük, kibiztosított fegyvereik csövébıl füst szállingózott. Sofır nem ült a volánnál. Fura, gondolta Gwen, de aztán észrevette Kane-t, aki egy épület árnyékban rejtızött, és mindenkit megölt, aki csak megpróbált a volánhoz férkızni. A szélvédıt vér borította, a nyitott ajtó közelében négy holttest feküdt. Ha jött egy újabb Vadász, Kane fedezékbe vonult, de fegyverének csövét továbbra is a közeledı célpontra szegezte. Hol van Sabin? Miért nem sikoltoznak az emberek? 355

Pandora’s TeAm Miközben ezen tőnıdött, egy kislányt vett észre, aki kinyújtott kézzel állt vele szemben. Egyszerre lágy suttogást hallott: Maradj nyugodt. Menj haza. Felejtsd el, hogy egyáltalán itt jártál. Felejtsd el, amit láttál. A fondorlatos hang majdnem meggyızte Gwent, emlékei máris halványulni kezdtek, teste már indult is volna vissza, az erıd felé. Ekkor azonban a benne lakozó Hárpia vijjogva, és csapkodva őzte el a betolakodót, és emlékeztette Gwent eredeti céljára. Mit tegyek? És mi lelte ezeket a gyerekeket? Egyikük, egy kisfiú majdnem olyan gyorsan mozgott, mint Gwen, ı is csak azért vette észre, mert halovány fénycsíkot húzott maga után. Valószínőleg az Alvilág Urait kereste, mert amikor észrevette Cameót, megállt és kiáltozni kezdett. Cameo homlokát ráncolva elkapta a fiút. Nyilvánvalóan nem akarta bántani, de kénytelen volt elhallgattatni: egy mozdulattal elszorította az ütıereit, mire a gyerek eszméletét vesztve összeesett. Cameo arcán veríték gyöngyözött, a leguruló cseppek eláztatták és testéhez tapasztották a pólóját. Gwen még soha nem látta a harcost ennyire fáradtnak és feldúltnak. Egy dolog mindenesetre kiderült: a gyerekek a Vadászok szolgálatában állnak. Dühös morgás hallatszott Gwen háta mögül. – Gyertek elı, gyertek elı, akárhol is vagytok! Nem gyızhettek le minket, és erısítést sem hívhattok. Elkaptuk a barátaitokat, itt az ideje, hogy titeket is begyőjtsünk. Gwen megfordult, ekkor hangzott fel egy másik szólam: – Miért nem adjátok fel? Mindenképpen meg akartok szégyenülni? – Azt állítjátok, nem vagytok gonoszak. Ideje volna bebizonyítani. Adjátok fel magatokat, és szolgáltassátok ki nekünk a lányt. Hadd szippantsuk ki belıletek a démonokat! Hadd legyen a világ megint olyan, mint régen: jó, igazságos és bőntelen. 356

Pandora’s TeAm – Esedezzetek a bocsánatomért – hallatszott egy férfihang. – Ha bezártunk volna titeket, ahogy terveztük, akkor soha nem köszöntött volna betegség e világra, és a fiam még mindig élne! Hőha, ámult el Gwen, a Vadászok valódi fanatikusok! Tényleg azt hiszik, hogy az Alvilág Urai felelısek minden rosszért! Pedig az embereknek szabad akarat adatott, ugyanúgy, ahogy a Vadászoknak. İk döntöttek úgy, hogy bezárják Gwent és halhatatlanokat erıszakolnak meg. Velejükig gonoszok, nem érdemelnek kegyelmet! Valaki felkiáltott, és ezzel magára vonta Gwen figyelmét. A lány hirtelen megpillantotta Sabint, tágra nyílt szemmel követte az embertömegen áttáncoló harcos alakját, aki mindkét kezében tırt szorongatott. Karja elegánsan lendült elıre, halálos pontossággal szúrta keresztül az embereket, a Vadászok holtan estek össze körülötte. Ruhája minden egyes négyzetcentimétere vérvörös színben pompázott, az egész férfi olyan volt, mint egy hatalmas sebhely. Gwen remélte, hogy ez látszat csupán, és Sabin csak az ellenség vérét viseli magán. A lányon végigfutott az ismerıs borzongás, amikor már semmi sem állhat a Hárpia útjába, rögtön átveszi az irányítást a teste és az elméje felett. Elıször ösztönösen megijedt, de aztán elhalványult a félelme. Meg tudom csinálni. Megfogom csinálni. Látótere már vörösen izzott, szinte szájában érezte az édes vér ízét, egész teste a kínzásra... a pusztításra szomjazott. Mielıtt teljesen átadta volna magát a sötét oldal irányításának, arra gondolt: Kérlek, ne bántsd Sabint és a barátait. Kérlek, ne bántsd a gyerekeket! Kapj el annyit, amennyit csak tudsz, és zárd ıket tömlöcbe. Sabin is pontosan ezt akarná. Gwen szárnyai gyorsabban csapkodtak, mint valaha. Felkarolta az ájult fiút, akit Cameo hatástalanított – ne bántsd, ne bántsd, ne bántsd -, és a mozdulatlan testet magához szorítva végigsöpört a tömegen, közben sorra ütötte ki a Vadászokat, 357

Pandora’s TeAm lerúgta a térdkalácsukat, majd mikor elestek, tıre markolatával erıteljesen a halántékukra csapott. Mégiscsak terepjáróval kellett volna jönni, gondolta, miközben felkapott egy eszméletlen Vadászt és az erıd felé repült. Az egyik cellában megszabadult a zsákmánytól majd visszatért a csata színhelyére. Az egész mindössze öt percbe telt. Tizenhatszor tette meg az utat, mire lassított kicsit, és észrevette, hogy egész testében remeg. Legalább már nem olyan nagy a tömeg. Sabin még mindig talpon volt, Cameo úgyszintén, egymásnak háttal fogadták a különbözı irányokból érkezı támadásokat. Kane fegyvere továbbra is a furgonra meredt. Aeron és Paris, gondolta Gwen, és azonnal a leterített harcosok fele vette az irányt. Ki kell ıket szabadítani! Nyilvánvalóan megsérültek, és azonnal segítségre van szükségük. Egy Vadász útját állta, Gwen nekiütközött és az ütéstıl hátraesett. Alig kapott levegıt, hátába betondarabok fúródtak. Sabin azonnal kivégezte a Vadászt és egy pillanat alatt Gwen mellett termett, mintha egész idı alatt pontosan tudta volna, hol van, aztán talpra segítette. – Torin üzent, hogy jössz. Jól vagy? – kérdezte rekedt hangon. Megérinteni a férfit... isteni érzés volt. Gwen egy pillanatra bele is feledkezett az ölelésbe, de a Sabinról csöpögı izzadság és vér gyorsan észhez térítette. – Igen – sóhajtott. Zihált, fáradt és ideges volt, mindene fájt, egész teste reszketett. – Semmi bajom. Sabin megingott, majd megdörzsölte szemét, mintha nem látna jól. Gwen még sosem látta a vad, erıszakos harcost ennyire kimerültnek. – Biztonságba tudod helyezni Aeront és Parist? Gwen örült, hogy a férfi legalább nem akar tıle megszabadulni. – Igen – mondta, és reménykedett benne, hogy igazat beszél. Abban a pillanatban sokkal szívesebben helyezte volna Sabint biztonságba a barátai helyett. 358

Pandora’s TeAm Sabin magához vette a Gwen csípıjéhez erısített félautomata pisztolyt és kibiztosította. – Nem baj? – kérdezte – Egyáltalán nem – válaszolt Gwen. – Segítek eljutni a furgonig – mondta Sabin, és megfordult, mielıtt Gwen bármit is tehetett volna. A golyók abban a pillanatban záporozni kezdtek. Gwen a fegyver hangos durranására összerezzent, érzékeny hallását bántotta a puskaropogás. Hamarosan meleg vér kezdett szivárogni kicsiny fülébıl, mely valahogyan elzárta a hang útját és a fülsüketítı zaj egy kicsit halkabb lett. Sabin körül újra szaporodni kezdtek a tetemek. Gwen megindult elıre, majd észrevette, hogy mindössze egy gyerek maradt a tömegben, az, amelyik a városlakókat hivatott távol tartani. Jó néhányat maga szedett össze, de bizonyára a Vadászok is sokukat elmenekítették. Miféle szörnyetegek képesek gyerekeket küldeni a háborúba? Gwen végre elérte a furgont, Sabin azonban nem hagyta abba a tüzelést, pedig egyetlen Vadász sem volt már talpon körülöttük, az utolsók vagy elmenekültek, vagy elrejtıztek, vagy Kane lıtte ki ıket. Gwen a vállára kapta a harcosokat, egyetegyet mindkét oldalra, de az óriási súly alatt majdnem összeesett. Képtelen lenne egyszerre elvinni mindkettıt. Aeront olyan finoman helyezte az ülésre, ahogy csak tudta, és magához szorította a jóval véresebb Parist. – Vissza kell jönnöm – mondta, és azonnal a fák irányába eredt, remélte, hogy Sabin meghallotta, amit mondott. Az út ezúttal kicsit hosszabb idıbe telt, hiszen fogytán volt az ereje, de végül sikerült elérnie az erıdöt. Lihegve dobta le a válláról a lomha testet az erıd elıcsarnokában. Torin bizonyára látta érkezését és értesítette Maddoxot és Williamet, akik kiengedték a nıket a rejtekükbıl. Ahogy meglátták Parist, odaszaladtak. 359

Pandora’s TeAm – Ugye, nem... – csillant meg a félelem Danika mélyzöld szemében. – Nem. Lélegzik. – Mi... – kezdte Ashlyn. – Nincs idım, vissza kell mennem – vágott közbe Gwen, és választ sem várva a város felé sietett. Sabin még mindig a furgonnál harcolt, egy csapat Vadász pajzsokkal felszerelkezve nyomult felé. Ezek mindenre fel vannak készülve! A kimerültségtıl egész testében remegı Gwen felkapta Aeront és villámgyorsan útnak eredt. Még mielıtt beért volna az erdıbe, egy golyó hasított a bal combjába. Felkiáltott a fájdalomtól és a földre zuhant. Aeron felmordult, de nem ébredt fel, Gwen combjából ömlött a sőrő vér. A fenébe! Egy artériát találtak el. A lány még erısebben remegett, de valahogy mégis talpra állt. Egy-egy pillanatra elsötétült a látótere. Gyerünk, csináld! Képes vagy rá! Nagy nehezen megindult, ezúttal tíz percbe telt az út, de a megérkezés annál édesebb volt. Danika és Ashlyn az elıtérben ápolgatták a még mindig ájult Parist. Maddox és William is itt voltak, készenlétben, hátha a nıknek vagy a sérült harcosnak szüksége lesz valamire. Gwen a barátja mellé dobta Aeront, ezúttal túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy óvatosabb legyen, aztán az ajtóhoz bicegett, de Danika a karjánál fogva megállította. – Nem mehetsz vissza. Alig állsz a lábadon. – Vissza kell mennem – nyögte Gwen erıtlenül. – Nem fog sikerülni. Elájulsz, még mielıtt leérnél a hegyrıl. – Akkor vezetek – mondta Gwen. Semmiképp nem maradt volna itt, hiszen Sabin még mindig küzdött és segítségre volt szüksége. – Nem – mondta Danika határozottan. – Majd én vezetek. Mindjárt hozom a kulcsot. 360

Pandora’s TeAm – William – szólt Maddox. – Tudom, tudom – sóhajtott a harcos. – Majd én vezetek. Miután Danika elrohant, Ashlyn lépett mellé és két ujját Gwen nyaki ütıerére helyezte. – Túl gyors a pulzusod – sóhajtott. – Lélegezz lassabban. Kilégzés, belégzés. Ez az, jó kislány. Gwen bizonyára elaludt egy pillanatra, mert mire újra magához tért, a lábán lévı seb be volt kötözve, William állt mellette, a kezét fogta és próbálta kitessékelni az ajtón. – Danni, add ide a kulcsokat. Induljunk már! – Légy óvatos – kiáltott Ashlyn. Beültek a terepjáróba, William körülnézett majd a gázra lépett és ırült sebességgel keresztülszáguldott az erdın. Gwen menet közben többször az ajtónak csapódott, halántéka az ablakhoz ütıdött. Ez meg fog látszani, gondolta szédülten. – Kapaszkodsz? – Igen – nyugtatta Gwen olyan erıtlenül, hogy még maga is alig hallotta. – Hé, figyelj, kösz, hogy hazahoztad Aeront és Parist. Anja imádja ıket, és beleırült volna, ha meghalnak. Hiába idegesít halálra, azért csak szeretném, hogy boldog legyen. – Örülök – mondta Gwen. És mindenem fáj. A harc már elcsendesedett mire odaértek. Sabinból, Kane-bıl és Cameóból dılt a vér, testük csupa sebhely, erejük fogytán, de továbbra is kitartóan küzdöttek az ellenséggel. A terepjárót meglátva gyorsan hátraugrottak, szabad utat engedtek neki. William gázt adott és belehajtott a tömegbe, mire Gwen igyekezett még erısebben kapaszkodni. – Istenek, ez aztán a jó móka! – nevetett William. A járgány visszapattant a testekrıl, egyszer, kétszer. Még mielıtt megálltak volna, Gwen kivágta az ajtót. Sabin villámgyorsan ott termett és beugrott a lány mellé, a többiek ugyanilyen sebességgel foglalták el a hátsó üléseket.

361

Pandora’s TeAm – Gyerünk, indulj, indulj – parancsolt Sabin, majd átkarolta Gwen derekát és erısen magához szorította. William a gázba taposott. Most, hogy maga mellett tudhatta a férfit, aki ráadásul élt, az a kis erı is elhagyta Gwent, mely eddig ébren tartotta. Teste elgyengült és minden elsötétült körülötte. A Hárpia is különösen csendesen viselkedett. – Gwen! – szólt Sabin, az aggodalomtól remegı hangon. – Gwen, hallasz engem? Gwen próbált válaszolni, de egyetlen szó sem jött ki a száján, a hang képtelen volt áthatolni a torkában lévı óriási gombócon. Amúgy sem tudta, mit válaszolhatna. Még mindig dühös volt Sabinra, még mindig bántani akarta azért, amit vele tett, még mindig sírhatnékja támadt attól, hogy a férfi nem bízott meg benne. – Gwen, nézz rám! Maradj ébren, drágám! Oké? Csak próbálj ébren maradni! William bizonyára megint átment néhány hullán, mert Gwen elıre-hátra dülöngélt a rázkódástól. Vagy Sabin rázta a testét? Az alkarján érezte a férfi perzselı érintését. – Maradj ébren! Ez parancs! Most mentette meg az életét, erre Sabin nekiáll parancsolgatni? – Menj a... fenébe... – nyögte ki Gwen, majd elsötétült körülötte a világ.

362

Pandora’s TeAm

HUSZONÖTÖDIK FEJEZET Sabin a csuklóját Gwen szélesre nyitott szájába nyomta, a lány fogai mélyen húsába vájtak, ajkainak izgató érintése... a forró szívás... Sabin farka pillanatok alatt olyan kıkemény lett, hogy könnyedén kárt tudott volna tenni vele bárkiben. Már másodszor itatta meg Gwent, aki szépen gyógyult. A lány hallani sem akart róla, hogy a nyakából igyon, pedig ott gyorsabban áramlik a vér, és attól a sebek is gyorsabban forrnak össze. De ami még ennél is rosszabb, nem volt hajlandó szóba állni a harcossal. Sabin beszélt mindkettejük helyett. Elmesélte, hogy a gyerekeket, akiket Gwen elkapott, kényelmes és biztonságos körülmények közé helyezték. Azt is elmondta, hogy a nıvérei körülbelül egy órával ezelıtt kiszabadultak a cellából és visszaköltözködtek a régi szobájukba, Sabin mellé. Bizonyára nagyon dühösek voltak, ennek ellenére fura módon nagyon csendesen viselkedtek. Kétséghez hasonlóan. A démon félt a hárpiáktól, és ezt Sabin jól tudta. Hiszen amint Gwen bosszús lett, a kis szarcsimbók azonnal elméje leghátsó bugyraiba húzódott vissza. A lány most nem volt dühös, Kétség mégis háttérben maradt, tisztes távolságból figyelte az eseményeket. Úgy viselkedett, mintha saját magában és a képességeiben kételkedne. Akasztják a hóhért, gondolta Sabin. Ha Sabin egy kicsit eltávolodott Gwentıl, Kétség azonnal kezelésbe vette elméjét, és természetesen szorgalmasan kereste a további célpontokat is. Gwent azonban békén hagyta, és Sabin 363

Pandora’s TeAm fejében sem támasztott egy árva kételyt sem a lánnyal kapcsolatban. Hiszen látta, milyen vadul és hısiesen vágott keresztül a Vadászok hadán... Egyszerően félt feldühíteni Gwent, és Sabint sem próbálta többé meggyızni, hogy a lány nem lehet az övé. Kétséggel ellentétben Sabin kifejezetten örült volna, ha Gwen dühöng egy kicsit. Bármi jobbnak tőnt ennél a néma távolságtartásnál. A férfi felsóhajtott. Szeretett volna felpattanni végre egy gépre és az eltőnt harcosok után menni. Elıször azonban a tegnapi küzdelem sérüléseibıl kell felépülnie. Sem ı, sem a többiek nem voltak harcra képes állapotban, és a csapatot nem lehetett volna még jobban szétosztani. Buda továbbra is hemzsegett a Vadászoktól, akikkel szintén kezdeni kell valamit, még mielıtt ık ostromolják meg az erıdöt, vagy sebesítik meg a nıket. Ma reggel Torin nyomkövetıt erısített az egyik fogolyra majd „véletlenül” szabadon engedte. Azóta a férfi minden egyes mozdulatát figyelte a képernyın, abban reménykedett, hogy elvezeti ıket a titkos rejtekhelyre. Idegtépı volt a várakozás. Sabin megpróbálta felbérelni a hárpiákat, hogy menjenek el Chicagóba, cserébe egy vagyont ígért nekik, de azok csak rácsapták az ajtót. Sabin tudta, nem érdekli ıket a pénz. Inkább azt szeretnék, hogy a húguk hazamenjen velük. De Sabin ebben sajnos képtelen volt segíteni nekik. Szerette Gwent. Jobban, mint valaha. Jobban, mint a háborút, a szerelme még a Vadászok iránt érzett iszonyatos győlöletnél is erısebb volt. A lánynak Galen az apja. És akkor mi van? Sabin meg egy démont hordoz a lelkében, szóval nincs joga ítélkezni. Gwen soha nem segítene az apjának. Képtelen lenne rá. És Sabin legbelül pontosan tudta ezt. Ahogy azt is, hogy Gwen lemondana az apjával való kapcsolatról, hogy 364

Pandora’s TeAm ık ketten együtt lehessenek. Már csak meg kell gyıznie a lányt, hogy ı az igazi a családja. Gwen volt a legfontosabb számára, nem lett volna szabad bezárnia. Meg kellett volna bíznia benne, engednie kellett volna harcolni. A francba, hiszen nélküle elveszítette volna a csatát. Most úgy érezte, inkább veszítene, minthogy a lány nélkül kelljen lennie. Sabin érezte, hogy a követelızı szívás lassan enyhül a csuklóján, mígnem teljesen megszőnt és Gwen elhúzódott tıle. Egy fotelban ült, melyet nemrég cipelt be a hálószobájába. Erre azért volt szükség, mert Gwen nemcsak a nyakából nem volt hajlandó inni, hanem az ágyra és Sabin ölébe sem akart ülni. A lány ajkai vérvörösek és duzzadtak voltak, mintha épp csókolózott volna. – Kösz – motyogta. Kösz – az elsı szó, ami ma elhagyta a száját. Gyönyörő, bársonyos hangja betöltötte a szobát, Sabin lehunyta a szemét és önkéntelenül elmosolyodott. – Szívesen. Részemrıl az öröm. – Azt látom – válaszolt Gwen szárazon. A férfi kinyitotta a szemét és látta, hogy Gwen nem heveredett vissza az ágyra a szokásos módon, hanem a fotelban maradt, egyenes háttal ült. Sabin irányába nézett, de tekintete elsiklott a férfi válla fölött, egész lényébıl határozottság áradt. Sabint elfogta a rettegés. Vajon mire határozta el magát? El akarja hagyni? – Hogy van Paris és Aeron? – kérdezte. Vajon így akarja bevezetni a témát? – Gyógyulgatnak, mint mindannyian. Hála neked. – Hála Williamnek. Én túlságosan messzire mentem, nem lettem volna képes... – Te mentetted meg ıket – vágott közbe Sabin. – Keményebben és elszántabban harcoltál, mit bárki, akit eddig láttam. Semmi okod nem volt rá, hogy kockára tedd az életed, 365

Pandora’s TeAm sıt, minden okod megvolt arra, hogy ne. Mégis megmentettél mindannyiunkat. Soha nem tudom ezt meghálálni neked. – Nincs szükségem a háládra – mondta Gwen tüzes arccal. Nem volt zavarban és nem is a vágy pirosította meg orcáit. Talán... a düh? Mitıl lenne mérges? Hiszen Sabin pont most fejezte ki köszönetét. Gwen kifújta a levegıt és ettıl rögtön egy picit nyugodtabbnak tőnt. – Meggyógyultam, majdnem teljesen visszatért az erım. – Igen. – Ami azt jelenti, hogy... elmegyek – folytatta. A mondat végén kissé megremegett a hangja. Eljött hát a pillanat. Hiába sejtette Sabin, hogy ez következik, a szavak mégis kétségbe ejtették. Nem mehetsz el, üvöltötte volna, az enyém vagy! Most és mindörökké. Mindenkinél jobban tudta azonban, mi vár rá, ha parancsolgatni próbál egy ilyen vad és elszánt katonának. – Miért? – nyögte ki végül. – Pontosan tudod – válaszolt Gwen, miközben a füle mögé tőrt egy hajtincset. – Azért mondd el – kérte Sabin. A lány végre ráemelte tekintetét, a szemében égı tőz valósággal perzselt. – Szóval hallani akarod? Rendben. Azért, mert a gyengeségemet játszottad ki ellenem, a titkaimat, melyeket rád bíztam. Bántottad a nıvéreimet, és arra kényszerítettél, hogy bezárjam ıket, hiszen csak így tudtalak megmenteni. Nem bíztál meg bennem, és ebbe majdnem belehaltál – kiáltott a lány és talpra ugrott, a keze ökölbe szorult. – Majdnem belehaltál! Oké, úgy tőnik Sabin halálának a gondolatától borul ki leginkább, hiszen kétszer is megemlítette. A férfiban felcsillant a remény, ı is felpattant és mielıtt Gwen bármit is tehetett volna, az ágyra taszította. A következı pillanatban teljes testsúlyával ránehezedett. Gwen nem tiltakozott, hanem egyenesen Sabin szemébe nézett. – Könnyedén eltörhetném a nyakadat. 366

Pandora’s TeAm – Tudom – válaszolt a férfi. A testhelyzet, melyben most feküdtek, tulajdonképpen sebezhetıvé tette Gwent, hiszen mozgásképtelenné váltak a szárnyak, melyekbıl a lány az erejét nyerte. Sabin korábban ezt a gyengeségét fordította ellene, de most megfogadta, hogy soha többé nem tesz ilyesmit. Ezért a hátára gördült és maga fölé húzta Gwent. – A te érdekedben csináltam, legalábbis azt hittem. Nem akartam, hogy harcolj és megsérülj. Nem akartam, hogy a saját apáddal kerülj szembe. – Nem dönthetsz helyettem! – Tudom – bólintott Sabin. – Csak magam miatt tettem. Biztonságban akartalak tudni. Hülyeség volt, most már belátom. És semmi jogom nem volt hozzá. Soha többé nem hagylak hátra. Jobb harcos vagy, mint amilyen én valaha voltam. Gwen terpeszben térdelt Sabin csípıjénél, a férfi lüktetı, merev szerszáma forró ölének feszült. Sabin felnyögött és megmarkolta a lány csípıjét, nem akarta, hogy megmoccanjon. – Nem bízom benned, soha többé – mondta Gwen. – Megbízhatsz bennem. Jobban, mint bárki más! – Hazudsz! – kiáltott Gwen, és olyan erıvel ütötte pofon Sabint, hogy könnyedén eltörhetett volna valamelyik csontja. A férfi arca égett a fájdalomtól, de fel sem sziszszent, nem akart visszavágni és a szorításon sem enyhített. Lassan visszafordította arcát a lány felé, készen állt az újabb büntetésre. Hiszen megérdemelte. Gwen akár meg is nyúzhatja, ha azzal rendbe jönnek köztük a dolgok. – Már semmit sem hiszek el neked. Korábban elhittem minden szavad, pedig a mocskos kis démonod minden egyes alkalmat megragadott, hogy elbizonytalanítson. De most már azt sem tudom elhinni, hogy te bízol bennem. Azok után, amit velem tettél... – Nekem is vannak gyenge pontjaim – vágott közbe kétségbeesetten Sabin. – Megosztottad velem a titkaidat, most hadd mondjam el én az enyémet. Szeretném bebizonyítani, hogy bízom benned, és soha többé nem hagylak el – folytatta, idıt sem 367

Pandora’s TeAm hagyva Gwennek a válaszadásra. – Amikor még az istenek királyának a testıreként dolgoztam, elveszítettem az egyik szememet. Zeusztól kaptam egy másikat, de közel sem látok olyan jól, mint a többi harcos. Miközben beszélt, Gwennek kissé ellazultak a vállai, Sabin pólójába markolt, ujjai közé győrte és kissé megemelte az anyagot. Sabinban felerısödött a remény. – És ha most is hazudsz? – Mondtam már. Nem tudok hazudni. Elájulok, ha csak megpróbálom, ez is az átkom része, és egy újabb gyenge pont. – Azt mondtad, soha nem fordítod ellenem a titkaimat. A szemembe hazudtál, mégsem ájultál el. – Mert komolyan gondoltam. Gwen nem felelt. – Mindig két tırrel a kezemben harcolok, mert ha az egyik kezem szabad, hajlamos vagyok odakapni az ellenfelemhez. Össze se tudnám számolni, hány ujjamat veszítettem el így! Sokkal könnyebben legyıznek, ha csak egy tır van nálam. – Sabin még soha senkinek nem mondott el ilyesmiket, még a saját embereinek sem, habár ık valószínőleg észrevették az évek során. De a lány elıtt meglepıen könnyen és készségesen ontotta magából a titkokat. – A-azt hiszem, ezt már én is észrevettem az edzés közben – mondta Gwen megenyhülve. – Mindenkinek van egy Achilles-sarka, egy olyan gyenge pont a testen, mely különösen érzékeny – folytatta Sabin felbátorodva. – Az enyém a bal térdem. A legkisebb nyomásra is összeeshetek, ezért harcolok félig elfordulva. Gwen pislogott, mintha gondolatban felidézné az edzéseiket és ellenırizni próbálná Sabin állításainak valóságtartalmát. Néhány percig egyikük sem szólt, csak Sabin szuszogása hallatszott, a férfi nagy levegıket vett, így próbálta a lány isteni illatát minél jobban magába szívni. 368

Pandora’s TeAm – Van még valami, még egy gyenge pont, mely az összesnél nagyobb hatással van rám. Most és mindörökké. És ez te vagy – mondta rekedt hangon, ellágyulva. – Ha még mindig el akarsz menni, menj. De tudnod kell, hogy én is veled megyek. Megpróbálhatsz lerázni, de én folyton a nyomodban leszek. Követlek, ahova csak mész. Ha maradsz, és azt akarod, hagyjak fel a háborúzással, azonnal felhagyok vele. Te ezerszer fontosabb vagy! Inkább meghalnék, mintsem hogy nélküled kelljen élnem, Gwendolyn. Gwen a fejét rázta, arcán felváltva tükrözıdött hitetlenség és remény. – Az apám... – Nem érdekel. – De... de... – Szeretlek, Gwen! – Jobban szerette a lányt, mint valaha bárkit is. Jobban, mint önmagát. Pedig önmagát eléggé szerette, legalábbis az esetek többségében. – Sosem gondoltam, hogy egyszer még hálás leszek Galennek, de az vagyok. Képes lennék mindent megbocsátani, az összes gonosztettét, csak mert neki köszönhetem, hogy a világon vagy. Gwen megnyalta ajkát, továbbra sem tudta eldönteni, hihet-e Sabinnak. – De a többi nı... – Egy kicsit sem érdekelnek. A tiéd vagyok. Soha, de soha, még a gyızelem érdekében sem lennék hajlandó mással lenni. Inkább elveszítenék egy csatát, mintsem hogy téged veszítselek el. Te vagy az igazi, az egyetlen. Ha bántalak, én pusztulok bele. Most már tudom. – Szeretnék hinni neked. Komolyan – mondta Gwen, tekintete a kezére siklott, mely még mindig a férfi ruháját markolta. Lassan elengedte a pólót és ujjával kacskaringós vonalat rajzolt az izmos felsıtestre. – Félek. – Adj egy kis idıt. Hadd bizonyítsam be, hogy igazat mondok. Nem érdemlem meg a második esélyt, de kész vagyok 369

Pandora’s TeAm könyörögni érte. Mindent megadok, amire csak vágysz, mindent, amit csak... – Rád vágyom – szólt közbe Gwen, tekintetük végre találkozott, a pupilláik egyszerre tágultak ki a vágytól. – Itt vagy és élsz, és úgy tőnik, nekem most csak ez számít. Akarlak, most – szólt a lány majd egy mozdulattal kettétépte Sabin pólóját, fölé hajolt, szája mohón kényeztetni kezdte a férfi egyik mellbimbóját. – A jövınkrıl nem tudok mit mondani, csak azt tudom, hogy kellesz nekem. Bizonyítsd be, hogy szeretsz. Sabin a lány, hajába túrt majd a hátára gördítette Gwent és fölé kerekedett. Egész testét, minden egyes sejtjét öröm töltötte el. Öröm és megrendültség, szerelem és fehéren izzó szenvedély. Gwen nem ígérte meg, hogy örökké szeretni fogja, Sabin hiába reménykedett ebben. De legalább eszeveszetten vágyott rá, és Sabin úgy döntött, most ez is megteszi. Egyelıre. A férfi elıször Gwen ruháit rángatta le, majd a sajátját. Hamarosan mindketten meztelenek voltak, forró bırük összeért. Sabin felszisszent a gyönyörőségtıl, Gwen felnyögött és körmeit mélyen a férfi hátába mélyesztette. Sabin elborította csókjaival Gwen nyakát, majd szája mohón haladt lefelé a gyönyörő testen. Nyelvével körbetáncolta a lány mellbimbóit, majd kezével ragadta meg a gömbölyödı halmokat, míg szája tovább járta a csókok útját. Amikor Gwen köldökéhez ért, a lány megremegett az élvezettıl. – Kapaszkodj a fejtámlába – parancsolt Sabin. – M-mi? – Ragadd meg a fejtámlát, és ne ereszd el. Gwen elıször csak pislogott zavartan, teste minden porcikájából a kínzó vágy szaga áradt, szinte elveszett az élvezet hullámaiban, de végül engedelmeskedett. Háta felívelt, melle magasan az égnek meredt, kemény mellbimbói akár apró, rózsaszín gyöngyök. 370

Pandora’s TeAm – Tedd a vállamra a lábad – nyögött Sabin rekedten, és egyik kezét felnyújtva ujjai közé vette a lány gyönyörő mellbimbóját. Gwen most gondolkodás nélkül engedelmeskedett. Amikor Sabin érezte, hogy a lány sarka a hátába fúródik, elırehajolt, széttárta a világa új közepét rejtı nedves redıket és mohón rávetette magát. A lány íze valósággal megbabonázta. Függıvé tette. Gazdag és édes, éppen olyan tökéletes, mint amilyenre emlékezett. Nyelvével körbekényeztette a lány csiklóját, miközben két ujját Gwenbe mélyesztette. A szobát élveteg sikolyok töltötték meg. – Nem hiszem el, hogy képes voltam ellenállni neked, akár egy másodpercig is. – Még! – Mondtam már, milyen gyönyörő vagy? Hogy menynyire szeretlek? – Még! Sabin felnevetett. A nyelve szorgalmasan tette a dolgát, és ujjai is fáradhatatlanul csúszkáltak ki-be. Gwen feje visszahanyatlott, majd újra elıredılt, eper szıke tincsek táncoltak körülötte, teste remegett. – Még! – kiabálta. – Még, még, még! Sabin a harmadik ujját is szolgálatba állította, mire Gwen hüvelyének izmai azonnal összehúzódtak, szorosan tartották a férfit, aki erre még mohóbban kezdte szopogatni Gwen csiklóját, vadul és hosszan csókolta... alaposan elnyújtva a lány orgazmusát. Gwen a férfi nevét üvöltötte, és remegve a matracra hanyatlott, és Sabin ekkor, csakis ekkor engedte el ıt, majd fölémászott, a farka szinte könyörgött, benne akart lenni abban a feszes és nedves hüvelyben. De a férfi egyelıre visszafogta magát. Gwen kinyitotta a szemét, borostyánsárgán fénylı írisze Sabinra meredt, hófehér fogsorával alsó ajkába harapott. 371

Pandora’s TeAm – Soha többé nem bántalak – esküdött meg a férfi majd hasra fordította a lányt. – Hadd bizonyítsam be! Gwen zihált, próbált felágaskodni és ledobni magáról Sabint, de a férfi a mellkasával a hátának feszült, és megállította a szárnyak gyors csapkodását. Gwen megmerevedett. Nem kell félned tılem, kedvesem. A következı pillanatban Sabin Gwen kézfejére tette sajátját, farka a lány fenekéhez nyomódott, combjával körülölelte Gwen lábait. Gyorsan kapkodta a levegıt, forró lehelete vadul csapkodta a lány vállát. – Tartozom ezeknek a drága kis szárnyaknak egy rendes bocsánatkéréssel – mondta felegyenesedve. – Megérinthetem ıket? Szerencsére Gwen nem akarta megint ledobni ıt a hátáról. Levegıt sem vett, Sabin szinte hallotta, ahogy torkán akad a lélegzet. Mivel megszólalni nem tudott, bólintott. – Állítsd meg ıket – mondta Sabin -, kérlek! A szárnyak lassan megnyugodtak. A férfi lassan beborította csókjaival a különleges testrészt. Finomak és hővösek voltak, mint a selyem, tökéletes kontrasztot képeztek a Sabinból áradó forrósággal. Egyetlen apró tollacska sem látszott rajtuk, és ez meglepte Sabint. A majdnem áttetszı hártyát kékes erek szıtték be, melyek úgy fénylettek, akár egy ezüstös folyó. Sabin győlölte magát azért, amit korábban a kecses kis szárnyakkal és Gwennel tett. Hogyan volt képes megkötözni ezeket a gyönyörőségeket? Még ha csak egy pillanatra is? – Sajnálom! – mondta. – Annyira sajnálom! Nem lett volna szabad megtennem. Erre nincs jó mentség. – É-én... megbocsátok– mondta Gwen rekedtes, megrészegült hangon. – Értem, miért tetted. Nem tetszik, hogy ezt csináltad, de értem. – Kárpótollak érte, esküszöm. Én... 372

Pandora’s TeAm – Hatolj belém. Most azonnal! – parancsolt Gwen, és fenekét hátranyomva kereste Sabin ágaskodó szerszámát. – Pokolian felizgattál. Akarlak! Most! – Én is, igen – nyögte Sabin, de aztán megtorpant. Várj! – Termékeny vagy már? – Nem. A férfinak több sem kellett, megragadta Gwen csípıjét, és méretes szerszámát tövig csúsztatta a nedves hüvelyben. Egyszerre nyögtek fel az élvezettıl. Annyira jó! Olyan csodálatosan jó! Jobb, mint az erdıben. Szenvedélyesebb, nedvesebb, kielégítıbb! Egymásba olvadtak, valósággal eggyé váltak. Gwen Sabiné volt, Sabin pedig Gwené. A férfi elırehajolt, izmos hasát a lány hátának nyomta, egyik kezével a lány lába közé nyúlt és csiklóját kezdte simogatni, míg a másikkal a mellét markolta meg, egyszerre ostromolva az összes erogén zónát. Gwen a fejtámlába kapaszkodva kissé fölemelkedett, mire Sabin férfiassága még mélyebbre hatolt benne. A fenébe, gondolta, nem bírom már sokáig. Mégis újra és újra keményen a lányba hatolt, szerszáma édesen csúszkált ki-be, nem Sabin volt többé, hanem Gwen tulajdona. A falakat hirtelen egy sikoly rázta meg, Gwen izmai újra összeszorultak Sabin körül, és erre a férfiból is elıtört a gyönyör fehér nedve. A következı pillanatban a lányra omlott, egész teste bizsergett a gyönyörőséges élvezettıl. Csaknem egy örökkévalóságig maradtak így egymásba olvadva, míg végül a matracra heveredtek. Sabin gyorsan legördült a lányról, nem akarta izmos testével a finom kis szárnyakat összenyomni. Vagyis nem akarta megint összenyomni ıket. A férfi képtelen volt egy pillanatra is elengedni Gwent, azonnal magához húzta, a lány pedig mohón viszonozta az ölelést. Ilyen lehet a mennyország, döntötte el magában Sabin. 373

Pandora’s TeAm – Már másodszor kérdezted meg, hogy termékeny vagyok-e, amibıl arra következtetek, hogy neked is lehetnek gyerekeid – törte meg Gwen rekedtes hangja a szoba csendjét, még mindig zihált a kimerültségtıl. – Igaz, Ashlyn is terhes, de azt hittem, hogy már így érkezett hozzátok. Várjunk csak, ha valóban Galen az apám, akkor ti is képesek vagytok szaporodni. – Igen és igen, és Ashlyn Maddox gyermekét hordja a szíve alatt. Igaz, a fogantatásnak megfelelı körülmények között kell zajlania, de igenis lehetünk apák. Biztosan arról is olvastál történeteket, amikor az istenek embereket termékenyítettek meg. – Igen, de ti nem a hagyományos módon jöttetek a világra – vitatkozott Gwen -, hanem Zeusz teremtett titeket. Szóval azt gondolnám, hogy... nincs bennetek... tudod... baba-szérum. Baba-szérum? Sabinnak vissza kellett tartania a nevetését. – Sokkal több hormon, fehérvérsejt és más szükséges összetevı van a testünkben, mint az emberekében, emiatt gyógyulunk olyan gyorsan. A legtöbb nıi test nem tudja befogadni ezt a fajta... szérumot, harcolni kezd ellene és semlegesíti. – Gondolod, hogy az enyém be tudná fogadni? – A tied bármit be tudna fogadni. Gwen teste ellazult, és a lány halványan elmosolyodott. – Te szeretnél gyerekeket? Sabinnak még soha nem voltak utódai. Túlságosan felgyorsult életet élt. De tetszett neki a Gwennel közös gyerek gondolata. Egy kislány, aki a gyönyörőséges hárpiához lenne hasonlatos, csak áldást jelenthet a számára. – Igen. Majd. De nem most. Addig nem, amíg nem vagyunk biztonságban. – Biztonság – sóhajtott Gwen tőnıdve, majd témát váltott. – Nem kell abbahagynod a Vadászokkal való harcot, de nem ígérhetem meg, hogy veled maradok. – Rendben – mondta Sabin, habár tudta, hogy az utolsó véréig harcolna a lányért. Mindenhova elkísérné, követné, bárhova is 374

Pandora’s TeAm menne, és Gwennek meglehetısen nehéz lenne megszabadulnia tıle. – De ne várd, hogy csak úgy végignézem, amint elmész. – Emiatt most még nem kell aggódnod. Segítek megtalálni a barátaidat. Bízol bennem? – Igen. Még akkor is bíznék benned, ha azt látnám, hogy Galent ölelgeted – válaszolt a férfi magabiztosan. És komolyan gondolta. Gwen az egyetlen ember az életében, akiben sohasem kell már kételkednie. – Hiszem, ha látom – buggyant ki Gwenbıl a nevetés, majd végigfuttatta ujjait a férfi mellkasán. – Beszélnem kell a nıvéreimmel. – Sok szerencsét hozzá – mondta Sabin, megfogta Gwen kezét és az ajkához húzta. – Egy kicsit abban reménykedtem, hogy elmennek – sóhajtott Gwen -, de legbelül tudtam, hogy úgyis itt maradnak és megbüntetnek azért, amit velük tettem. – Nem fognak bántani. – Nem, ı nem engedné. Összekulcsolták kezüket, majd Gwen kissé megszorította férfiét. – Hogy van Danika és Ashlyn? – Hálásak neked, és aggódnak az eltőnt férfiak miatt. Gwen összeráncolta a szemöldökét és felült, vöröses hajkoronája csodálatosan omlott hátára. – Lezuhanyozom, kitisztítom a fejem. Összehívnál egy győlést? Mondjuk úgy... egy órán belül? Sabin meg sem kérdezte, miért akar Gwen a többiekkel találkozni. – Vedd úgy, hogy el van intézve – mondta teljes bizalommal.

375

Pandora’s TeAm

HUSZONHATODIK FEJEZET Gideon az ırület határán állt. Teljesen elveszítette az idıérzékét, fogalma sem volt, mióta tartják ıket fogva. Egy vagy két napja? Talán egy éve? A helyiségben sötétség uralkodott, a fény egy piciny szikrájába sem lehetett belekapaszkodni. Gideont semmi nem emlékeztette arra, hogy létezik külvilág is. Külvilág, ahova hamarosan visszatér, mindegy milyen áron. Elıször is csendre és egy kis idıre volt szüksége a menekülési terv kidolgozásához. A démonja, mely szokás szerint csendesen meghúzódott elméje hátsó szegletében, most folyamatosan üvöltött a fejében. „Be, be, be!”, kiabálta, és ezt úgy értette, hogy „Ki, ki, ki!” „sötétséget, sötétséget! zokogott világosságért kiáltva. Hazugság azt hitte, megint Pandóra dobozába zárták, örökre magára hagyták, elfelejtették, és nincs számára menekvés. Úgy tőnt, a többi démon is hasonlóan érez. Lucien folyamatosan nyögött, bár Anja mindvégig mellette volt, hogy csillapítsa fájdalmát. Reyes meglepıen nyugodtan viselkedett, néha Danika nevét suttogta, aztán megint órákig csendben gubbasztott. Amun torkából mély morgás tört fel, a harcos úgy vicsorgott mintha folyamatosan démonok hadával küzdene. Biztosan a fejében ırzött titkok kínozták. Strider, akinek túljártak az eszén, aki vesztesen került ki ebbıl a küzdelembıl, a falba verdeste a fejét. A démonja biztosan velıtrázó üvöltésekkel és szörnyő testi fájdalmakkal kínozza. Gideon csak egyszer volt tanúja Strider vereségének, több száz 376

Pandora’s TeAm évvel ezelıtt, de emlékeiben még mindig élénken éltek a történtek, hiszen soha nem látott még felnıtt embert ennyire kétségbe esni: a harcos hamuszürke arcát könnyek borították, a tekintete megtelt gyötrelemmel, a szokásos büszkeségnek nyoma sem volt benne, az állkapcsát pedig olyan erıvel szorította össze, hogy ínyébıl vér csordogált. Összpontosíts! Már számtalanszor megpróbálták közös erıvel felfeszíteni az ablakokat vagy átjutni a falon, sikertelenül. Egyedül Anja tudta használni a képességeit, igaz most ezek is korlátozottak voltak. Egyszer szélviharral söpörtette végig a kamrát, de csak társaiban sikerült kárt tenni, az épületben nem. Úgy érezték, egyre áthatolhatatlanabb falak veszik ıket körül – valamiféle átok lehet ez is? – Megyek, megpróbálok újra kijutni innen – mondta Anja. İ volt a leghiggadtabb a csoportból. Éppen a Fejetlenség istennıje, milyen ironikus! Ruha suhogása hallatszott, aztán Lucien nyögése, majd Anja vigasztaló hangja, végül léptek visszhangoztak a sötétben. Gideon soha nem akart elkötelezıdni egy nı mellett, jobban szerette a változatosságot. Most ırültségnek tőnt mindez, hiszen senkije sem volt, akire ezekben a nehéz órákban gondolhatott volna, aki után vágyakozhatott volna, akirıl álmodozhatott volna. Senki nem tartotta benne a lelket úgy, ahogy Reyesben Danika, és senki nem nyugtatta meg úgy, mint Lucient Anja. Milyen nı viselne el téged hosszú távon? Mi a fene, csak nem Kétség szállta meg hirtelen? Puff. – Bocsi – motyogta Anja. – Kit találtam el? – Szükségem volna... – lihegett Strider rekedten és fájdalmasan – segítségre. Segítsetek! Kérlek! – Azonnal – ígérte Anja, majd nyugtató szavakkal vigasztalta a harcost egy pár percig, aztán megint lépések hallatszottak. Csatt. Bang. 377

Pandora’s TeAm – Hát, hát, hát, lássuk csak, mink van! – szólt egy ismeretlen hang, Gideon úgy gondolta, rejtett hangszórókból. – Csak nem ma van a szülinapom? A szobára kísérteties csend telepedett, majd Anja sietıs léptei hallatszottak, visszafutott Lucienhez, magas sarkú cipıje kopogott a csempén. Hirtelen fény árasztotta el a szobát, előzve minden árnyat. Abban a pillanatban nyugalom töltötte el Gideont. Pislogott, míg látása ki nem élesedett és végre meg nem pillantotta barátait. Lucien a földön hevert, feje Anja ölében nyugodott, az istennı védelmezın terjesztette fölé karját. Reyes a falhoz csapta magát és baljósan vigyorgott. Strider térdét a mellkasához húzva kuporgott mellette, Amun pedig az ı oldalánál állt elhomályosult tekintettel, és gyengéden simogatta a fejét. Egy Vadász sem tartózkodott a teremben, az ablakra még mindig fémlemezek nehezedtek, az ajtó zárva volt. – Már nagyon kíváncsi voltam, kit sikerült tırbe csalni, de sajnos elıbb a barátaitokat kellett elintéznem Budán! – harsant fel a kárörvendı kacaj. – Azóta vártunk titeket, hogy megjelentettük azt a cikket. Csak le kellett tagadnunk a kollégium létezését, és már be is kaptátok a horgot! Nem is sejtettétek, hogy csapdáról van szó! A hirtelen támadt csendben Gideon a hang után kutatott az emlékeiben és egyszer csak... heuréka, megtalálta a gazdáját, akit végsı soron ismert. Dean Stefano. A Vadászok második parancsnoka, aki fölött már csak az a kibaszott Galen áll. Stefano győlölte Sabint, amiért a harcos elszerette Darlát, a feleségét, és azt hirdette, a nı még mindig életben lenne, ha az Alvilág Urai és a bennük lakozó gonosz végre oda kerülnének, ahova valók: a pokolba. Stefano gonoszsága nem ismert határokat: az ártatlan Danikát küldte hozzájuk kémkedni, az ı segítségével akarta elkapni – és megkínozni – a harcosokat, egyiket a másik után. Persze nem 378

Pandora’s TeAm jöttbe a számítása. De akkor is odaküldte a lányt, és aztán megpróbálta felrobbantani az erıdöt, míg Danika is bent volt. Gideon gyomra összeszorult a félelemtıl, majd lassan felfogta Stefano szavainak értelmét, mire harag és szomorúság lett úrrá rajta. De elıbb a barátaitokat kellett elintéznem. A Vadászok Budapesten jártak – rázta meg a felismerés -, és legyızték a harcosokat. Különben nem lennének itt, Sabin soha nem hagyta volna ıket elmenekülni! Hol lehet most Sabin? A Vadászok addig biztosan nem ölik meg ıket, amíg meg nem találják a dobozt, hiszen nem akarják, hogy a démonok elszabaduljanak és még nagyobb bajt okozzanak. Börtönbe zárták? Megkínozták? Pokolian nehéz volt lábra állnia, Gideon mégis megtette. Tántorgott kissé, de talpon maradt. Strider is hasonlóan cselekedett, kibiztosították fegyvereiket és elıvették a tıröket, végtelenül le voltak gyengülve, mégis készek lettek volna megtenni, amit csak kell. – Gyere csak – intett kihívóan Reyes -, ha mersz! Stefano megint felnevetett, ezúttal ıszinte csodálattal. – Miért mennék? Hiszen innen is végignézhetem, ahogy lassan elpusztultok! Akár halálra éheztetlek titeket, akár a levegıt mérgezem meg, jól fogok szórakozni, és semmiképp nem kell a mocskos testetekhez érnem. – A végén megkeményedett a hangja, elszántság sütött minden egyes kimondott szóból. – Engedd el a nıt – kiáltott Lucien. – İ nem ártott neked. – Azt már nem – rázta a fejét Anja, hajfürtjei szanaszét szálltak a levegıben. – Nem megyek sehova. – Milyen édes! – mondta Stefano gúnyosan. – Ott akar maradni a démonjával! Nos, azt hiszem, én mégis inkább kihozom. De csak a te kedvedért, Halál. Nem hiszem, hogy tetszeni fog, amit utána mővelek vele. Lucien vicsorogott, mint egy vadállat, készen állt szembeszállni. Fölemelte a félautomata pisztolyát és 379

Pandora’s TeAm kibiztosította, olyan vérszomjasnak és kegyetlennek tőnt, mint maga a Halál. – Azt próbáld meg. Ekkor, szellemként, egyszerően áthatolva a szemközti falon, besétált a szobába egy tizenegy év körüli gyerek. Gideon tágra nyitotta a szemét, újra és újra végiggondolta, mi történt, azt remélte, így talán megértheti a különös eseményt. – Gyere velem – szólt a fiú Anjához -, kérlek! – Ügyes próbálkozás – mondta Anja, lassan megfordult és széttárta karját. – Egy gyermeket küldesz az oroszlánok közé? İrültség, nem gondolod? Komolyan azt hiszed, hogy a kis szolgád rá tud venni olyasmire, amit én nem akarok? – Rá tudlak – válaszolt a fiú komolyan. – De ha engedelmeskedsz, nem lesz szükség erıszakra. Lucien védelmezın Anja elé lépet, szeme pirosan fénylett, fogai kiélesedtek. Szinte fájdalmas volt látni, hogyan ırjöng a rendszerint nyugodt harcos. Lucien szerette a nıjét és kész lett volna meghalni érte, sıt, örömmel feláldozta volna magát, ha ezzel megvédheti Anját. Gideon óvatosan mellé lépett, nem tudta mitévı legyen, de azt érezte, hogy képtelen lenne kívülállóként figyelni a jelenetet. Most komolyan, ki volt közülük valóban gonosz? A csapdába esett férfiak, vagy azok, akik gyerekeket akartak háborúba küldeni? Reyes, Strider és Amun a másik oldalra álltak, testükkel védelmezı falat alkottak Anja körül. – Gyere – szólalt meg újra a fiú, de most már dühösen. – Kérlek. Nem akarlak bántani. – Hát nem csodálatos? – kérdezte kacagva Stefano. – Remélem, tetszik a legújabb fegyverem! Nem akartam még használni, de az egyiptomi kiruccanásotok alkalmával elraboltátok az inkubátoraimat, és ez feldühített. Ne féljetek, úgyis megtalálom ıket! Különösen arra a vörösre fáj a fogam, amelyikért Sabin annyira odavan. 380

Pandora’s TeAm – Úgy örülök, hogy végre hallom a hangodat, Stefano – szólt Gideon tudomást sem véve a Vadász megjegyzésérıl. – Ez még tıled is túlságosan csodálatos!! – mondta, és persze úgy értette, hogy beteges. Rövid hallgatás után Stefano szólalt meg: – Ó, Hazugság! Öröm veled találkozni, mint mindig. Fogadok, hogy baromi fárasztó a démonod! De jó hírem van számodra: képesek vagyunk kiszívni a testedbıl és átültetni valaki másba. Valakibe, aki gyengébb, aki elfogadja a sorsát, és nem lázadozik ellene. Ezt tettük Sabinnal is, de csak miután elkaptuk. Kitartóan harcolt, de végül elesett. Csak. Úgy. Mint. Ti. Az nem lehet! Sabin nem lehet halott! Nem fordulhat elı, túlságosan elszánt és túl talpraesett ahhoz. A démonokat kiszívni a testükbıl és egy másik teste belehelyezni pedig egyenesen képtelenség. Nem lehetséges. – Nem hisztek nekem – nevetett Stefano. – Jól van. Majd elhiszitek, ha veletek csináljuk meg. Különben is, ha életben volna, már itt lenne, hogy megmentsen titeket, nem igaz? Gideont is ugyanez aggasztotta. Ne hagyd, hogy Stefano kikészítsen. Hazudik... A harcos öklét a falba csapta, fölkavarodott a por izmos alakja körül. Aztán újra és újra megütötte a falat, könnyek tódultak a szemébe. Addig verte a betont dühösen, míg megroppantak a csontjai és elpattantak az izmai. Ezer éve voltak társak Sabinnal, és Gideon még további ezer közös évet tervezett. – Szegény kicsi Hazugság! – csettintett Stefano a nyelvével. – Vezetı nélkül mihez fogtok kezdeni? – Baszd meg! – kiáltott Gideon. – Megöllek! Megöllek, bassza meg! – kiabált, és komolyan is gondolta. Igazat beszélt, meg akarta ölni Stefanót. – Saját kezőleg nyírlak ki, te kibaszott seggfej! A dühös szavak visszhangoztak a szobában, Gideon démonja elıször döbbenten, majd fájdalmasan üvöltött fel. A kín elemi 381

Pandora’s TeAm erıvel hasított a harcosba, minden egyes sejtjét betöltötte. Úgy érezte, felrobbannak a belsı szervei és csontjai kiugranak a helyükrıl. Hazugság az ırült fájdalomtól a karmait a férfi koponyájába véste, majd felhasította a harcos húsát, egészen a talpáig, a lábujjaiba harapott, és még ez sem volt elég neki! Végigsöpört minden egyes porcikáján, szétfeszítette az ereit, maró savvá változtatta a vérét. Gideon térde feladta a szolgálatot és a férfi a padlóra rogyott, az ügyesebbik kezében lévı tır kicsúszott a szorításából. Tudhatta volna. Mindig végzetes hatással volt rá, ha szabadon engedte az érzelmeit, pontosan ezért tanult meg mindent cinikus megjegyzések mögé rejteni. Te hülye! Stefano máris teljesen lefegyverzett. Felülkerekedett. Bármikor besétálhat ide, szétverhet és megcsonkíthat, és te kibaszottul képtelen leszel védekezni. – Győ...löl...lek – vicsorgott tovább Gideon. Egyszer már kimondta az igazságot. Miért ne tegye meg újra? Kimondta végre, amire oly régóra vágyott. – Lelkem legmélyéig győlöllek! A démon újból felüvöltött. Üvöltött, üvöltött és csak üvöltött a kíntól. Az óriási fájdalom majdnem széttépte a harcost. De ı mindezzel mit sem törıdve újra szólásra nyitotta a száját. – Ha...zu...dik – nyögte ki Amun vontatottan, megelızve Gideont. – Hazudik... Sabin...él. A Titkok ırzıje évszázadok óta nem szólalt meg. Hangja nyers volt, mintha durva csiszolópapír lett volna a hangszálai helyén, és az ott formált hangokat még egy darálón is átküldte volna. Minden egyes szava mart, akár a sebbe dörzsölt só. – Te semmit nem tudsz errıl – mondta nagy hangon Stefano. – Nem voltál ott! Halott, esküszöm! Gideon megnyugodott. A kínzó fájdalom ellenére nyugalom töltötte el, hiszen Stefano hazudott neki. Hazudott, bassza meg, ı pedig elhitte! İ, aki képes volt kilométerekrıl kiszagolni a hazugságot. Hazudozással töltötte az életét, gondolkodás nélkül felismerte, ha valaki nem mondott igazat. 382

Pandora’s TeAm Amun felnyögött, majd a térdére esett. Az a néhány elhangzott szó áttörte a zsilipet, és most ömlött a mondatok és szavak megállíthatatlan árja, önkéntelenül buggyantak ki belıle a hosszú idı óta ırzött történetek, melyeket a harcos a tulajdonosuk hangján adott elı. Beszélt gyilkosságokról, nemi erıszakról, mindenféle szörnyőségrıl. Beszélt féltékenységrıl, kapzsiságról, hőtlenségrıl. Vérfertızésrıl, öngyilkosságról, elnyomásról. Egyik bőnt sem ı követte el, de ez mit sem számított. Azoknak az embereknek a nevében beszélt, akikkel a harcok során találkozott, Vadászok nevében, akikbıl kiszippantotta az összes emléket. Olyan tisztán látta maga elıtt a szörnyőségeket, mint a saját emlékeit. Amun összeszorította a szemét, megdörzsölte a halántékát, fintorgott és megvonaglott a kíntól, és csak áramlottak belıle a mérgezett szavak, árjukat semmi nem állíthatta meg. – Nem szeretett már, pedig mindent megtettem érte – mondta magas nıi hangon. Gideon mintha zihálást hallott volna a hangszórókból, de nem volt teljesen biztos a dologban. – Fıztem és takarítottam, és még akkor is lefeküdtem vele, ha fáradt voltam hozzá. De ıt csak az a hülye háború érdekelte. Arra viszont mindig talált idıt, hogy a szomszéd kurvát megbassza! Úgy bánt velem, mint egy utolsó szarral! – Hiszen ez Darla! Hogy vagy képes az ı hangján beszélni? Te szemét! – mordult fel Stefano. Válasz nem érkezett, csak Darla további titkai ömlöttek a harcosból. Gideonnak fogalma sem volt, Amun honnan tud mindezekrıl. – Fogd be a száját! Hallgattasd el, most azonnal! – kiabált Stefano kétségbeesetten. A kisfiú felugrott, majd sietısen Amun fele indult, Lucien és Reyes megpróbálták elkapni, de a kezük a puszta levegıbe markolt. Mindketten felüvöltöttek a fájdalomtól, keserves kiáltásuk összeolvadt Gideonéval és Amunéval. Aztán minkét 383

Pandora’s TeAm férfi tehetetlenül esett össze, egész testük görcsösen remegett, mintha áram ütötte volna meg ıket. Anja mögéjük guggolt, készen állt arra, hogy harcoljon, ha a fiú megint hozzájuk akar érni. Nem hagyhatom, hogy ilyen kínokat okozzon nekik a gyerek, gondolta Gideon, és erılködve felállt. Szédült kissé és inogott. Olyan erıs fájdalmak gyötörték, hogy könny szökött a szemébe, majd megragadta a hasát, mert erıs hányinger tört rá. Szabad kezébe tırt ragadott és fenyegetıen maga elé tartotta. Közben azon tőnıdött, hogyan is állíthatna meg valakit, akit nem lehet megfogni? Anja egyik kezét a fiú felé nyújtotta, aki most Amun fölé hajolva a harcos torkához közelített. Vajon mit akar? Az istennı keze megállt a levegıben, még mielıtt a fiúhoz ért volna. – Hozzá ne merj nyúlni – kiáltotta. Apró arany lángnyelvek gyúltak ki ujjain, de csak halvány, fakó körvonalaik látszódtak. – Én földi és túlvilági hatalommal is rendelkezem, és azonnal megégetlek, ha megérinted. Higgy nekem. Csúnyább dolgokat is csináltam már. A fiú egy ártatlan kutya tekintetével pillantott rá, szemével kérlelte Anját, hogy értse meg ıt és engedje neki, hogy teljesítse a parancsot. Szegény kölyök. A keze remegett, minden porcikájából bőntudat áradt. – Már két hazug is van a teremben – szólalt meg Stefano. – Nem érdekel, miféle hatalmad van. Ez a fiú egy szellemidézı fia, az élık és a holtak világa közt szabadon járkál, senki és semmi nem érintheti meg, míg ı a másik világban tartózkodik. – Én meg egy szellemidézıvel hálok, te ostoba fajankó. Lucien is képes mindezekre – emelte fel állát Anja, és kék, könnyes szeme fenyegetıen villant meg. – Ezenkívül én vagyok a Fejetlenség Istennıje, nem ismerek kegyelmet! Ha a kiskutyád egy centivel is közelebb jön, élesben fogod látni, mire vagyok képes. 384

Pandora’s TeAm Gideon pontosan tudta, mikor hazudik Anja, hiszen jól ismerte. Az istennı csak blöffölt, hiszen soha nem lett volna képes kárt tenni egy gyerekben. Otthon folyton Ashlyn pocakját simogatta és duruzsolt a babához. Anja nénikéd majd megtanít bármit elcsenni, amire csak a kicsi szíved vágyik, mondogatta neki. Gideon remegı kézzel elırenyúlt, tekintete fénylett, ujjaival egy képzeletbeli kört rajzolt Anja keze köré. – Nem szívesen intézem el helyetted – préselte ki magából a szavakat a torkában lévı nagy gombóc ellenére. – É-én... rendben – bólintott Anja, a lángok lassan kialudtak, az istennı szemében megkönnyebbülés tükrözıdött. Lehajolt és megragadta Lucien vállát, majd elvonszolta ıt a fiútól. Amun még mindig ontotta a titkokat, és Stefano még mindig azt követelte a fiútól, hogy hallgattassa el. A bizonytalanul inogó Gideon szeme összetalálkozott a fiú hátborzongatóan elszánt tekintetével. – Nem hallgattatom el a barátomat. Habár hazugságot beszélt, úgy tőnt, a gyerek megértette a mondanivalóját, hiszen bólintott. Gideon a gyengeséggel és a fájdalommal küszködve lehajolt, és ajkát Amun füléhez tapasztotta. Évszázadok óta most elıször volt képes hazugsággal megnyugtatni valakit: – Minden rendben van. Nem lesz semmi baj. Élve kijutunk innen. Ssss, halgass, ssss! Minden rendben lesz. Amun hangja lassan elhalkult, végül már csak magában suttogott hangtalanul. Kezével még mindig a fejét markolta, szemét lehunyva összegömbölyödött testtel hintázott elıre hátra. Valaki Gideon derekára tette a kezét, mire a harcos megpördült. A hirtelen mozdulattól felkavarodott a gyomra, és látótere is elsötétült egy pillanatra, de aztán meglátta, hogy csak Anja akar segíteni neki. Vajon meddig tud még talpon maradni? Meddig lesz képes úgy tenni, mintha harcra kész állapotban volna? 385

Pandora’s TeAm Az istennı megpróbálta fölegyenesíteni Gideont, akinek az orrát megcsapta az eperillat, és majdnem összeesett. – Gondolkodtam. Szívesen elmegyek ezzel a kölyökkel – mondta Anja halkan. Talán nem akarta, hogy Lucien meghallja? – Jól van – mondta Gideon, miközben tagadóan rázta a fejét. Gyomra újra összeszorult, látóterét apró, színes pontok homályosították el. Anja megfogta a harcos arcát, és magához húzta, mintha meg akarná csókolni, meg is csókolta finoman, majd dorombolva a fülébe suttogta: – Ha kijutok innen, talán visszatér minden erım, és végre elintézhetem Stefanót. Ha Lucien felébred, bizonyára azonnal észreveszi, hogy Anja hiányzik... Nem..., nem engedheti, hogy a barátja ezzel szembesüljön. Luciennel kapcsolatban Gideont még mindig gyötörte a bőntudat. Amióta megszállták ıket a démonok, Lucien mindig is testvérként bánt vele, a szárnyai alá vette és megnyugtatta, ha a harcos túlságosan megvadult. Gideon mégsem mellé állt, amikor Sabin és közte kellett választania. Sabinhoz hasonlóan, teljes szívébıl hitte, hogy a Vadászok halált érdemelnek azért, amit Badennel, a Bizalmatlanság ırzıjével tettek, Lucien viszont békét szeretett volna inkább. Gideon még ma is ugyanúgy gondolta, ahogy régen, de mégis úgy érezte, Lucien nem ezt érdemelte volna tıle. – Ideje otthagynod végre a pasidat – jelentette be Stefano. – Ne félj, miután végeztem veled, találkozhattok és elmesélheted neki, mi történt. – Gyere – mondta a fiú, és felállt, majd Anja felé intett. – Kényszerítelek is, ha kell. Gideonnak azonnal közbe kell lépnie. De hogyan? Az ereje még mindig nem tért vissza, testét újra és újra átjárta a kínzó fájdalom. Hamarosan teljesen tehetetlenné válik, és órákig, talán napokig is képtelen lesz felkelni. 386

Pandora’s TeAm Ugyanakkor a többiek sem bírják már tovább. Vajon Stefano beküldi az embereit, akik a puszta erejükkel könnyen szétverik a legyengült harcosokat, és aztán elválasztják ıket egymástól? Vagy itt kell maradniuk, hogy soha ne térjen vissza beléjük az erı, ahogy Anja sejtette? Nem számít, gondolta. Idıre volt szüksége, mert ki akarta találni, hogyan menekülhetnének meg. És idıt csak egyféleképpen nyerhet. – Nem akarom, hogy inkább engem vigyél el és faggass ki – mondta. – Stefano, mondd meg a fiúnak, hogy Anját vigye, engem meg hagyjon itt. Beletelt egy kis idıbe, míg a többiek értelmezték a hazugságot. – Nem – tiltakozott Anja. Majd mintha ez nem lett volna elég, megragadta Gideon karját és letaszította a földre aztán belerúgott egyszer, majd még egyszer, egyenesen a gyomrába. Gideon ekkor már képtelen volt visszatartani az öklendezést, a gyomra megadta magát, és a harcos mindent kihányt. – Látod? Rosszul van, nem lehet vele most beszélgetni. Engem viszel el – mondta Anja határozottan -, a többieket meg hagyd békén. – Hozd mindkettıt – mondta Stefano olyan ujjongással a hangjában, mintha az elejétıl fogva ezt akarta volna. Rövid tétovázás után a fiú Anja testébe lépve teljesen eltőnt. Valószínőleg megszállta az istennıt, mert az mindenféle ellenkezés nélkül kisétált a szobából. A szentségit! Amikor a gyerek néhány perc múlva visszatért, Gideon feltartotta a kezét. – Én nem akarok a saját lábamon kimenni. A fiú megkönnyebbülten bólintott. Gideon bizonytalanul lábra állt, még utoljára hátranézett, majd otthagyta barátait.

387

Pandora’s TeAm

HUSZONHETEDIK FEJEZET Gwen nagyon megdöbbent, amikor a tévészobába lépve a nıvéreit is ott találta. De az is legalább ugyanennyire meglepte, hogy nem pattantak föl és szúrták szíven azonnal, amikor meglátták. Tekintetét körbejáratta a szobán, ellenırizte, ki van még jelen rajtuk kívül. Vajon ki támogatja, és ki ellenzi majd a tervét? Ashlyn, Danika és Cameo a túlsó asztalnál ültek, ketten a tekercseket tanulmányozták, a megsárgult száraz papír ropogott a kezük között, egyikük pedig laptopon dolgozott. Ashlyn csinos arcát komorrá tette az összpontosítás, Danika sápadtnak, szinte betegnek látszott, Cameo a homlokát ráncolta. William, Kane és Maddox nem voltak jelen, Gwen arra gondolt, biztosan a városba mentek, hogy megkeressék a csata után hátramaradt Vadászokat. A nıkkel szemközt Aeron és Paris biliárdoztak, közben beszélgettek, a zúzódásaik és kék foltjaik már majdnem teljesen elhalványultak. Pariséi legalábbis mindenképp, Aeron esetében azonban nehéz lett volna megmondani, hiszen egész testét tetoválások borították. – Mondom, hogy láttam! Biztos vagyok benne! – erısködött Paris. – Csak szeretted volna. Vagy az ambrózia hatására képzelegtél – válaszolt Aeron. – Amikor lezuhantunk, még magadnál voltál. Akkor is láttad? – Nem. Biztosan elrejtızött. 388

Pandora’s TeAm – Eddig türelmes voltam veled, Paris – mondta Aeron könyörtelenül -, de úgy tőnik, nem kellett volna. Ideje lenne elengedned ıt. Ma reggel kihallgattunk néhányat az új Vadászok közül, és egyik sem tudott róla semmit. Utána megidézted Kronoszt, megkérdezted, visszaküldte-e a világra. És mit mondott? Paris elsápadt, majd dákójával nagyon lökött az egyik golyón. – A teste nélkül a lelke nem maradhatott életben, ezért meghalt. Valami kis, pikkelyes... dolog csúszkált Aeron vállán és nyaka körül, megállt egy pillanatra, megsimogatta a harcos fejét és puszit nyomott az arcára. Aeron odanyúlt és gyengéden megvakargatta a teremtmény nyakát, olyan természetességgel és örömmel, mint ahogy az ember a házi kedvencét simogatja. A beszélgetésben egyáltalán nem akasztotta meg a furcsa lény: – Mit gondolsz, hazudna valaha is neked az istenek királya? – Igen. – Miért? Hiszen szüksége van ránk. – Nem tudom – morgott Paris. – Az meg micsoda? – kérdezte Gwen, közben tekintetével folyamatosan követte az Aeron körül tekergı lényt. Sabin mellette állt az ajtóban, a puszta jelenléte szinte égette a lány bırét, minden egyes pillanatban arra csábította, hogy bocsásson meg, felejtse el, ami történt és csak a jövıre összpontosítson. – İ Légió, egy démonlány, a barátunk. Aeron inkább meghalna, mintsem hogy Légiónak bántódása essék, kérlek, ne is próbálj kárt tenni benne. Az... a micsoda egy lány? De mindegy is, fontosabb dolgod van most ennél. Gwen tágra nyitotta szemét és próbált többi jelenlévıre koncentrálni. Torin a falnak támaszkodott, olyan messzire mindenkitıl, amennyire csak lehetett. Kesztyős kezében hordozható monitort tartott, minden figyelme a képernyıre összpontosult. 389

Pandora’s TeAm Gwen tudta, hogy Torin támogatni fogja. Már korábban is észrevette, hogy a harcos képes volt a barátja érdekeit a sajátjai elébe helyezni. – Akkor most úgy fogsz tenni, mintha itt se lennénk? – kérdezte Kaia, miközben nyújtózkodott és tollászkodott, akár egy kismacska. Igen. Nem. – Sziasztok. – Gwen tekintete végre összetalálkozott nıvéreiével, halványan elmosolyodott és feléjük biccentett. Az elızı egy órában azon gondolkozott, mit is mondhatna nekik, ha egyáltalán hajlandóak lesznek meghallgatni, de semmi sem jutott az eszébe. Elnézést nem kérhet, hiszen nem sajnálja, amit tett. Taliyah fölállt, tekintete szokás szerint kifejezéstelen volt. Sabin védelmezın Gwen elé lépett. – Rendben – mondta Taliyah, ügyet sem vetve a harcosra. – Ha nem mondasz semmit a történtekrıl, akkor majd én elkezdem. – Egy kis szünetet tartott, majd folytatta. – Büszke vagyok rád! – M-mi? – kérdezte Gwen, hangja megremegett. Ez teljesen más volt, mint amit várt. Lábujjhegyre állva átkukucskált a harcos izmos válla fölött, és újra megpillantotta a legidısebb nıvérét. Taliyah büszke volt rá? Ennél meglepıbb dolog nem is történhetett volna! – Azt tetted, amit tenned kellett – lépett közelebb Taliyah, megpróbálta Sabint eltaszítani az útból. – Igazi hárpia vagy, mindenféle értelemben. Sabin nem moccant. Taliyah hővös tekintetétıl bárkiben megfagyott volna a vér. – Hadd öleljem meg a húgomat! – Nem. Gwen látta, milyen feszes a férfi izmos háta, mennyi feszültség szorult a vállába. – Sabin! 390

Pandora’s TeAm – Nem – válaszolt a harcos, elıre tudta, hogy Gwen mit akar kérni. – Lehet, hogy cselrıl van szó – mondta, majd Taliyah-hoz fordult. – Nem bánthatod. Bianka és Kaia és odalépett, félkört formáltak a harcos körül. Könnyőszerrel megtámadhatták volna, de Gwen legnagyobb meglepetésére nem tették. – Komolyan. Hadd öleljük meg a húgunkat! – mondta Kaia ellentmondást nem tőrıen. De testi erıszakkal nem fenyegetızött, ami önmagában kész csodának számított. – Kérlek – tette hozzá kelletlenül. – Sabin, kérlek – szólalt meg Gwen, és finoman megsimogatta a férfi lapockáját. Sabin nagyot szippantott a levegıbıl, mintha megpróbálná kiszagolni az igazságot. – Csak semmi trükk. Különben megbánjátok – mondta, és odébb lépett, a nıvérek pedig azonnal Gwenhez siettek. Három kar fonódott a lány köré. – Hihetetlen büszke vagyok rád – ismételte meg Taliyah. – Soha nem láttam még nálad vadabb harcost. – Teljesen le vagyok döbbenve! Te aztán rendesen szétrúgtad a seggüket! Gwen szinte lefagyott a döbbenettıl. – Nem vagytok dühösek rám? – Hogy a pokolba lennénk! – nevetett Kaia. – Talán elıször azok voltunk – tette hozzá gyorsan de ma reggel, amikor azt terveztük, hogyan fogunk megszöktetni, és bosszút állni Sabinon, láttuk, hogy a vérével itatott téged. Hirtelen rájöttünk, hogy ti már összetartoztok, ı a családod, és hogy túlmentünk egy határon. Soha nem szabad veszélybe sodorni egy hárpia családját, és ezt nálunk jobban senki nem tudja. Oké. Hőha. Gwen tekintete Sabinra siklott, a férfi sötét szemében tőz lángolt. Azt mondta, Gwennel akar lenni. A lány 391

Pandora’s TeAm volt a legfontosabb az életében, képes lett volna a háborút is feladni érte. Megbízott benne. Szerette. Gwen kétségbeesetten és keservesen szeretett volna hinni neki, de mégis képtelen volt rá. Nemcsak azért, mert Sabin bezárta, hanem azért is, mert a lábadozás során rájött, hogy a férfi végül is fegyvert csinált belıle, egy halálosan veszélyes fegyvert. Elérte a célját. És ı már éles helyzetben is bizonyította képességeit. Sabinnak most már nem kell hátrahagynia, nem kell féltenie. A legkönnyebben nyilván úgy tudja rávenni a harcra, ha elcsábítja a testét és a lelkét. De vajon valóban szerette ıt? Gwen csak ennyit akart tudni. Sabin azt állította, akkor is bízna Gwenben, ha Galennel látná ölelkezni. Talán ez az igazság. Vajon elıfordulhat, hogy most szereti ugyan, késıbb azonban elutasítja, hiszen az ellenségének a lánya? Mi lesz, ha a Vadászok és vezetıjük iránt érzett győlölete egyszer csak Gwenre is átterjed? Mi lesz, ha Sabin ellen fordulnak a barátai, amiért beköltöztette az ellenséget a házba? Vajon megkérdıjelezik majd minden cselekedetét és minden egyes szavát? Ezeknek a kétségeknek semmi köze nem volt Sabin démonjához. Ezek Gwen sajátjai voltak. És a lány nem tudta, hogyan szabadulhatna meg tılük. Mégis, elmondhatatlanul szeretett volna a férfival maradni. Amikor a városban látta csurom véresen, a végkimerülés szélén, még a szívdobbanása is kihagyott egy pillanatra. Ez minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy egymáshoz tartoznak. Milyen vadul és elszántan harcolt! Minden nı büszke lenne, ha egy ilyen erıs és elhivatott férfit tudhatna maga mellett. Gwen akart lenni ez a nı. Most és mindörökké. De nem volt mersze magához ragadni az álmait, ami azért elég vicces, ha belegondolunk, hiszen testileg sohasem volt még erısebb. – Nem akarlak itt hagyni – szólalt meg Bianka, elengedte Gwent és hátralépett. 392

Pandora’s TeAm – Akkor... – most jön a neheze – miért akarsz egyáltalán elmenni? Szeretném, ha itt maradnátok! Segítsetek Torinnak megvédeni az erıdöt és a többieket! – És te hova mész? – engedte el Taliyah is a lányt, világos szemével Gwen arcát tanulmányozta. Legalább nem tagadták meg a kérését. Gwen kihúzta magát, arcvonásait átrendezte az elhatározottság. – Tulajdonképpen ezért hívtam össze ezt a találkozót. Idefigyelne mindenki? – tapsolt, majd megvárta, míg minden egyes szempár rá szegezıdik. – Sabin és én Chicagóba megyünk, hogy megkeressük a barátaitokat. Nem lehet utolérni ıket, és ez rosszat jelent. Sabin erre pislantott csak, semmi mást nem reagált. Gwen tudta, hogy a férfi információkra vár, Torintól, ennek ellenére úgy gondolta, jobb, ha máris útnak indulnak, és nem vesztegelnek itt tétlenül. – Annyira örülök, hogy mentek! – mondta Ashlyn. – Nem tudom, hallottad-e, hogy Aeron, Cameo, és igen, a nıvéred, Kaia bevittek a városba reggel. Hallottam bizonyos dolgokat. Ajjaj. Ebbıl baj lesz. – Nem lett volna szabad bemenned a városba. Maddox nem fog örülni, ha megtudja. – Gwen csak néhányszor látta együtt a párt, de az is elég volt ahhoz, hogy lássa, milyen hevesen védelmezi a férfi a nıjét. – Tudott róla – legyintett Ashlyn. – Csak ı nem tudott elvinni, mert amikor velem van, nem hallom a beszélgetéseket. Így abban egyeztünk meg, hogy mások vigyáznak rám. Ha nem enged, akkor is kisurrantam volna, és ezt ı is tudja. De ez most lényegtelen. Néhány Vadász szintén Chicagóba ment. Félnek tıled, nem tudják, mire vagy képes. A Vadászok félnek tıle. Akkor is féltek tıle, amikor fogva tartották a piramisban, pedig Gwen akkoriban még gyenge és tehetetlen volt, egyáltalán nem tudott harcolni. A gondolat 393

Pandora’s TeAm mosolyt csalt az arcára. Sabin is vigyorgott, szinte sütött belıle a büszkeség. A látványtól Gwen gyomra összeszorult, a levegı valósággal égette a tüdejét. Amikor a férfi ilyen szemekkel nézett rá, akkor majdnem elhitte, hogy valóban szereti ıt és kész lenne bármit megtenni érte. De most nem foglalkozhatnak egymással. – Mi van a foglyokkal? – Be vannak zárva – szólt Paris, a lánnyal szemben állt és a billiárdütıjére támaszkodott. Sápadtabb volt, mint általában, a szeme körül mély ráncokat hagyott az elmúlt napok feszültsége. – Aeron és én nagyon sokféle feladatot látunk el, például a foglyokkal is mi... törıdünk. – Én sssegít – kiáltott fel Légió. Törıdnek. Ami ebben az esetben kínzást jelent. Vajon Sabin is kihallgatta ıket? Gwen tudta, a férfi szereti az ilyesmit, de a csata óta alig hagyta ıt magára. -A gyerekek? – Ahogy már korábban is mondtam, elvittük ıket innen egy szebb szálláshelyre. Még mindig meg vannak rémülve. Bármilyen képességeik is vannak, nem fordították ıket ellenünk. Eddig legalábbis. Szóval nem igazán tudjuk, mivel van dolgunk, de kiszedjük a felnıttekbıl, ne aggódj – válaszolt Sabin. Paris, arcán szilárd elhatározással bólintott. – Bízzátok nyugodtan rám, kiszedem belılük, ha visszajöttünk. Én is veletek megyek. Sabin és Aeron jelentıségteljesen és sötéten pillantottak egymásra. – Itt maradsz – jelentette ki Sabin. – Mindenki marad. Itt van szükség rátok, hiszen fogalmunk sincs, mennyi Vadász maradt a városban. – Sıt, Torin szerint Galen is itt van valahol – mondta Cameo. – Mi nem találkoztunk vele, valószínőleg jól elrejtızött, és az újabb támadást tervezgeti. 394

Pandora’s TeAm Sabin Gwen mellé lépett és erıs karját a lány dereka köré fonta. Gwen nem tiltakozott. Gondolatai bizonytalanok voltak Sabinnal kapcsolatban, a teste azonban pontosan tudta, hogy összetartoznak. A férfiból áradó citromillat valósággal megbabonázta, szinte függı lett tıle. – Paris... ez valami új dolog lehet nálad... de úgy látom, mostanában szereted kockára tenni mások életét. Jobb, ha itt maradsz, és összeszeded magad. Paris tiltakozásra nyitotta a száját, de Sabin rögtön folytatta, a harcosba fojtva a szót. – Torin intézi majd az utazást – mondta, közben folyamatosan simogatta Gwen karját, de talán nem is volt tudatában ennek. – Hagyományos módon kell utaznotok – mondta Torin -, mert a gépet, amivel az Államokba szoktunk repülni, elvitték a fiúk. – Mi van, ha észrevesznek a Vadászok? És hogyan viszünk magunkkal fegyvereket? – aggodalmaskodott Gwen. – Ha csak egy kést is találnak nálunk, kihallgatnak és letartóztatnak minket, ami kész idıpocsékolás lenne. – Megvannak a módszereim – csókolta meg Sabin Gwen halántékát. – Bízz bennem! Régóta csinálom ezt, nem fognak észrevenni minket. – Hozzátok haza Reyest és a többieket! – tette össze kezét Danika, mintha imádkozna. – Kérlek! – Kérlek! – visszhangozta Ashlyn. – És Anját se felejtsétek el! – szólt Kaia. – Nem lehet tudni, miféle bajt okozott megint. – Megteszek mindent, ami tılem telik – ígérte Gwen, és komolyan is gondolta. Csak azt nem tudta, ez mire lesz elég. Meséld csak el nekem, hogy mit keresel istennıként egy démon oldalán? Anja a szerelme esküdt ellenségével nézett farkasszemet: Galennel, a Remény démonjának ırzıjével. İ foglalta el Anja új börtönének egyik oldalát, míg az istennı a másikat. Galen 395

Pandora’s TeAm hosszú, fehér szárnyai összecsukva nyugodtak, csak a válla mögül kikandikáló fehér végek árulkodtak létezésükrıl. A szemei kékek voltak, mint az ég, és Anja minél tovább nézte ıket, annál biztosabban meg tudott volna esküdni, hogy fehér fodros felhıket lát. A tekintetét arra tervezték, hogy elaltasson, megnyugtasson. De a Fejetlenség istennıjét mindez csak felbosszantotta. A Szellemfiú „kísérte el” ebbe az aprócska, eldugott lyukba – az átkozott kölyök teljesen átvette a teste fölött az irányítást, mintha csak a sajátja lenne -, majd magára hagyta. Anja várt és várt, egyedül, dühösen. A Vadászok Budára mentek, ahol Galen is tartózkodott, mindaddig, míg tudomást nem szerzett a Chicagóban fogott finom zsákmányról. Közben Gideon kiáltása hallatszott, a velıt rázó üvöltés után a fogva tartók kárörvendı nevetése harsant fel. Szegény Hazugság! Anja halvány bőntudatot érzett, amiért korábban megrugdosta. Vajon elárult bármilyen titkot is? – Nem tudsz felelni, szépségem? – Jól érzem magam vele. – Óriási hibát követtek el azzal, hogy kiengedték a szobából. Szellemfiú még mindig Galen mellett állt, láthatólag ı felelt a biztonságáért. Nos, nemsokára rá kell jönniük, mennyire meggondolatlanul cselekedtek. Ahogy Anja kijutott a különös fémfalakkal leárnyékolt helyiségbıl, máris kezdett visszatérni az ereje. Hamarosan élı rémálommá változik, fogva tartói pedig szenvedni fognak. Vajon Anjához hasonlóan Luciennek is kezdett visszatérni az ereje? Az istennı nem szerette magára hagyni a harcost. Galen ajka lassan mosolyra görbült. – Nagyon bátor vagy, és ez tetszik. Lucien szerencsés ember. Több mint szerencsés. Valóságos csoda, hogy egy ilyen undorító férfi képes volt egy hozzád hasonló szépséget megkaparintani. Még a hangját is megnyugtatásra tervezték. Tulajdonképpen minden egyes tulajdonságának az volt a célja, hogy reményt 396

Pandora’s TeAm keltsen az emberekben, olyan volt, mintha ı lett volna a fény a sötétséggel és félelemmel teli szobában. Anja viszont mindig is jobban szerette a sötétséget, és ezt Galen nem is sejtette. – Nem undorító – mondta Anja, miközben folyamatosan felalá járkált a szobában. Könnyebb szándékainak észrevétlennek maradni, ha folyamatosan mozog, hiszen így nem kelt gyanút, ha készül valamire. – Lucien hısies, végtelenül kedves és csodálatosan szenvedélyes. – De hiszen egy démon! – mondta Galen gúnyosan. Anja megállt, majd egyik szemöldökét kérdın felhúzva Galenre nézett. – Nos, igen. Ugyanúgy, mint te! – Nem – rázta a fejét türelmesen Galen. – Én angyal vagyok, és a mennybıl küldtek, hogy örökre eltöröljem a gonoszt a Föld színérıl. – Ez jó! – kezdett újra járkálni Anja. – Vicces vagy. El is hiszed, amit terjesztesz magadról? – Nem fogok egy démon kurvájával vitatkozni a származásomon – válaszolt Galen, hangjából eltőnt minden nyugodtság és türelem. – Mondd el, mit tudnak az Alvilág Urai a hiányzó két kincsrıl. – Ki mondta, hogy hiányoznak? – gúnyolódott Anja. Jelentıségteljes csend következett. – Senki, az igaz. Egyébként egy nálam van. A kis szemét. Vajon igazat mond? – Ha mind a négy nálatok lenne, akkor nem lennétek itt és nem élvezhetnétek végtelen kegyelmemet. Vagy a dobozt keresnétek, vagy már meg is találtátok volna. Anja a szemét forgatta, pedig legbelül valójában remegett. – A kegyelmedet? Van benned egyáltalán kegyelem, angyal? – Hiszen éltek, nem igaz? – vonta meg a vállát Galen. Anja sarka alatt megcsikordult a padló. – Nyilván azért, mert fel akarsz használni minket. 397

Pandora’s TeAm Galen keresztbe tette a kezét masszív mellkasán, fehér pólója megfeszült. Hófehér nadrágja szinte világított a sötétségben. Anja szerint ez a fehérség már enyhe túlzás, de kit érdekel az ı véleménye, Galen nyilván nem öltözködési tanácsokat vár tıle. – Kezd elegem lenni belıled, istennı. Talán inkább Halált kellett volna idehoznom. Ez azt akarja jelenteni, hogy Lucien kínzásában több örömet lelne? – Nézd, szívesen beszélek veled, elmondok mindent, amit csak tudni akarsz, de csak akkor, ha a gyereket elküldöd. Idegesít. – Az igazság az volt, hogy nem akart egy ilyen kisfiút bántani. – Elnézést kérek, ha azt a benyomást keltettem benned, hogy ırült vagyok – Galen szája gúnyos félmosolyra görbült. – A fiú marad. Azért egy próbát megért. Jöhet a B terv. Figyelemelterelés, majd dühítés. Ha Anja nem ugorhat Galen torkának, akkor majd a férfit veszi rá ugyanerre. A fiú biztosan nem ellenkezik majd a vezérével. – Egyébként miért győlölöd annyira az Alvilág Urait? Bántottak valaha? – Jobb kérdés, hogy miért ne győlöljem ıket. Tönkre akarnak tenni. De én fogok gyızni, mert egy lépéssel elıttük járok – tette szét a kezét Galen, jelezve, hogy ennyire egyszerő a dolog. – Korábban csak megsebesíteni tudtuk ıket, mert féltünk attól, hogy kiszabadulnak a démonok. Akkor az istenek azonnal elátkoznak minket, hiszen erre már figyelmeztettek is – mosolyodott el halványan. – De most már nagyon közel járunk, hogy mindez megváltozzon. Bármikor megérkezhet a hír, hogy a démonom, Bizalmatlanság, képes volt-e beköltözni a nımbe. Ha igen... enyém lesz a legerısebb hadsereg, melyet a Föld valaha a hátán hordott. – A gerinctelen szolgád nekünk azt mondta, hogy gyenge személyiségő emberekbe akarod ültetni a szellemeket, akiket aztán örökre be tudsz zárni. 398

Pandora’s TeAm – Honnan szedte mindezt? – sóhajtott Galen. Oké, gondolkozz. Azt állítja, az istenek elátkoznák, ha ı megölné az Alvilág Urait és kiszabadulnának a démonok. Egész más lenne azonban a helyzet, ha sikerülne egy másik testbe költöztetniük a szellemeket. A harcosok viszont elpusztulnak a démonok nélkül. Lucien is... meghalna. Anjának összeszorult a gyomra és ereiben megfagyott a vér. – Hogy az ördögbe találtad meg Bizalmatlanságot? És hogyan kaptad el a megtébolyodott démont? – Stefano azt állította, hogy máris sikerült egy másik testbe számőzniük. Nyilvánvalóan hazudott. Megint. De maga a tény, hogy ezzel kísérleteztek, ijesztıen hangzott. – Amunnal ellentétben, én nem fogom minden titkomat elárulni. – Nos, amíg titkolózol, nem tudok hinni neked. Galen megint elmosolyodott. – Hő, ez aztán a kétségbeejtı hír! Istenek, mennyire győlölöm! Anja egyik ujjával kocogtatni kezdte állát, mintha töprengene valamin. Sikerült elterelnie a figyelmét, most már csak fel kell bosszantania. – Lássuk csak, lássuk csak. Ha én egy gyáva és kapzsi démon lennék, aki csak megjátssza az angyalt, és szeretnék a hatalmamban tudni egy gonosz lelket, akkor... várjunk csak... megvan! Másokkal végeztetném el a piszkos munkát. Talán még gyerekeket is felhasználnék – mondta, miközben tekintete a Szellemfiúra siklott. A fiú szeme résnyire szőkült, míg Anjáé tágra nyílt. Szerette volna feldühíteni a gyereket a csipkelıdı megjegyzéssel, de úgy tőnt, ennél jóval többet is elért. Az istennı hirtelen rájött, mi lehetett Galen módszere. A félvér gyerekek bizonyára képesek voltak valahogyan, de akár többféleképpen is, megtalálni a túlvilági szellemeket. Talán maga Szellemfiú is. – Kiszabadítjuk a gyerekeket – mondta Anja, ismét Galen szemébe nézve. – Nem hagyjuk, hogy a mocskos kis céljaidhoz 399

Pandora’s TeAm használd fel ıket! Eddig minden csatát megnyertünk ellened, és ez most sem lesz másképp. Már egy hárpia is mellettünk áll és Kronosz, az istenek új királya is minket támogat. A halálodra szomjazik. Tudtad? – Hazudsz – egyenesedett ki Galen. – Igen? A Mindent-Látó-Szem, akit elveszítettél, mégpedig a javunkra, látta, hogy megpróbáltad megölni Kronoszt. Az istenek királya azóta akar elkapni téged. Nem tudom, miért nem ölt meg saját kezőleg. Biztosan megvan rá az oka. De nem fog békén hagyni, amíg meg nem kapja, amit akar. Nekem elhiheted, én is voltam a célpontja egykor. Galen állkapcsa egyre jobban összeszorult Anja szavai hallatán. – Soha nem lennék képes bántani egy Titánt. – Nem? De hiszen a legjobb barátaidat is átverted! – Nem voltak a barátaim – üvöltötte Galen, és öklével a falba ütött, az épület megremegett. Ez az nagyfiú, csak így tovább. – Kár, hogy erre ık nem jöttek rá korábban. De semmi gond. így is felülkerekedtek rajtad. Nem csoda, hiszen te vagy a gyengébb. Galenben forrt a harag, valósággal sütött minden porcikájából. – A drága kis Luciened nem volt elég erıs. Nem lett volna szabad ıt helyezni Zeusz elit alakulatának az élére. – Aha, szóval ahelyett, hogy nyíltan megkérdıjelezted volna a rátermettségét, rávetted, hogy nyissa ki Pandora szelencéjét, aztán beköpted az isteneknél, hogy árulásra készül. Hadsereget győjtöttél magad köré és megpróbáltad kinyírni. Nem, ez egyáltalán nem gyávaság. Galen két lépést tett elıre, majd észbe kapott és megállt. Ökölbe szorult a keze. – Azt tettem, amit tennem kellett. A jó katona bármi áron nyer. Kérdezd csak meg a barátodat, Sabint. Gyerünk, kínozd még kicsit. Már majdnem megvolt. – De hát te sosem nyertél, nem igaz? Még ha tudtad is, hogy mit terveznek Lucien és a barátai, nem voltál képes megállítani ıket, és 400

Pandora’s TeAm bebizonyítani, mennyire gyengék. Veszítettél. Téged gyengének teremtettek. Téged is, csakúgy, mint a többieket arra kárhoztattak, hogy egy démont szállásolj el a lelkedben. Téged is! – kacagott Anja. – Mennyire megalázó! – Elég legyen! – Csak nem akarsz megütni? – nevetett fel kegyetlenül Anja. – Az édes kicsi angyal csak nem akarja kivágni a nyelvemet? Mit gondolnának a követıid? Hm? De biztos vagyok benne, hogy durvább dolgokat is láttak már tıled. Vagy esetleg Stefanóval végezteted el a piszkos munkát? Így ırzöd meg az irgalmasságod látszatát? Galen hosszú percekig csak nézte ıt, csendben, nem közeledett, ahogy Anja remélte. Aztán az istennı legnagyobb meglepetésére elmosolyodott. – Stefano most nincs itt, én pedig egyáltalán nem vagyok irgalmas kedvemben. De ne aggódj, ez csak egy másodpercig fog fájni. – Azzal elırántott egy íjpuskát a szárnyai közül és mielıtt Anja lebukhatott volna, két nyilat lıtt ki, melyek a falhoz taszították az istennıt. Az egyik a bal vállán fúródott át, a másik a jobbon, Anja szó szerint a falhoz szegezıdött. Óriási fájdalom hasított a testébe, a látótere elhomályosult. A karján patakokban folyt le a forró vér, valósággal égette a bırét. Az arcán és a felsıajkán verejtékcseppek jelentek meg. Észrevette, hogy a fiú elsápadt és az alsó ajka remegni kezdett. – Ideje meghívni Lucient is a buliba – mondta Galen. – Biztosan szívesen végignéz mindent, amit veled mővelek. Levetkıztetlek, magamévá teszlek és megkínozlak. Lássuk csak, elég erıs-e ahhoz, hogy megmentsen! – Ha csak egy ujjal is hozzáérsz – nyögte ki Anja csikorgó fogakkal -, a szemed láttára falom fel a szívedet. Galen felnevetett. Ó, mennyire győlöletes volt e kacaj Anja számára! De a nevetés gyorsan elhalt, amikor hirtelen óriási robbanás hallatszott és az egész épület megremegett. 401

Pandora’s TeAm – Úgy tőnik, itt az erısítés – mondta Anja, a vállát feszítı éles fájdalom ellenére vigyorogva. – Tudtam, hogy értünk jönnek a többiek. Ugye említettem már a hárpiát! Galen rápillantott, szemében növekvı félelem tükrözıdött. Még egy robbanás hallatszott, majd az épület megint megremegett. – Még nem végeztem vele. Nem baj, ha leküzdi magát valahogy a falról – mondta a fiúnak, miközben a kijárat felé igyekezett -, de semmiképp ne engedd ki a szobából.

402

Pandora’s TeAm

HUSZONNYOLCADIK FEJEZET Sabint és Gwent nem vette észre egyetlen Vadász sem, és nem motozták meg ıket a biztonságiak. Kétség folyamatosan tette a dolgát, így a körülöttük lévık mindenben kételkedtek abban, amit csak láttak. Ennek ellenére az utazás alaposan próbára tette Sabint. Hosszú órák teltek el, Gwen szorosan hozzábújt, Sabin viszont nem érinthette úgy meg ıt, ahogy szerette volna. Nem is akarta ennyi ember elıtt, és addig sem, amíg Gwen nem bízik benne. A lány szívét és bizalmát elnyerni élete legfontosabb küzdelmének bizonyult most, és eldöntötte, nem sieti el. Az enyém lesz. A leszállás után is akadtak nehézségek. Sabin hozzá volt szokva az emberek jelenlétéhez, és ahhoz, hogy csodálják magas, izmos alakját, az azonban egyáltalán nem tetszett neki, ahogy a férfiak Gwent bámulták. Nyilvánvaló volt, hogy majd felfalják ıt a szemükkel. Sabint ez szinte az ırületbe kergette. Ezért engedte meg Kétségnek, hogy megtöltse az emberek fejét bizonytalansággal, a kinézetükkel és szexuális teljesítményükkel kapcsolatban. Ezért szerette volna magára ölteni Maddox híresen erıszakos megjelenését is. De képes volt megálljt parancsolni a vágyainak, és csak a célra koncentrált: a barátait biztonságban haza kell juttatniuk. Ebben sokat segített, hogy Gwen látszólag észre sem vette a körülöttük lévı embereket, ahogy elállt a lélegzetük, mozdulatlanná merevedtek és szinte csorgott a nyáluk a lány láttán. 403

Pandora’s TeAm Azonnal ahhoz a házhoz vezettek, ahol a harcosok megszálltak, kilométerekre mindentıl és mindenkitıl. Kicsit körülnéztek és két dolgot állapítottak meg: a harcosok nincsenek ott, és a Vadászok sem jártak arra, nem hagytak meglepetésajándékot nekik. Sabin ez utóbbit ıszintén sajnálta, kész lett volna azonnal harcolni. Mindketten felfegyverkeztek, hajukat és arcukat baseballsapka alá rejtették, és elindultak az egyetlen hely felé, melyrıl biztosan tudták, hogy a barátaik meg akarták látogatni. Az utcát rótták fel-alá egy sor egymáshoz nagyon hasonló épület elıtt, és Sabin tudta, érezte, hogy nagyon közel járnak a kiképzı központhoz, de... mégis képtelen volt rátalálni. A házak egymásba olvadtak, és folyton eltévesztette a számolást, amikor megpróbálta sorra venni ıket. Gwen megállt, megdörzsölte a nyakát és tekintetét az égre emelte. – Ez teljesen reménytelen. Jó helyen vagyunk. Miért nem találjuk mégsem? Sabin felsóhajtott. Talán itt az ideje elıszedni a nehézfegyverzetet. Feltéve, hogy az istenek királya végre hajlandó lesz segíteni neki. – Kronosz – suttogta. – Elkelne egy kis segítség. Azt akarod, hogy sikerrel járjunk, nem igaz? Eltelt egy perc, majd még egy. Semmi sem történt. Már majdnem feladták, amikor Gwennek elakadt a lélegzete. – Nézd! Sabin követte a lány tekintetét, és ıszintén megdöbbent a látványtól. Az egyik épület tetején ott állt az istenek királya. A ház tılük jobbra helyezkedett el, és eddig valahogy teljesen elkerülte a figyelmüket. Az épület látszólag megremegett hatalmas alakja alatt, a teste köré csavart fehér lepel a bokáját verdeste. Kronosz már nagyon régóta ügyet sem vetett Sabin hívásaira, most pedig ilyen könnyen kötélnek áll? – Jössz nekem eggyel, Kétség, és én mindig begyőjtöm a tartozásaim – dörögte, majd azonnal eltőnt. 404

Pandora’s TeAm Ha Sabin ma gyızedelmeskedik, azzal Kronoszt segíti. Az istennek ahelyett, hogy szívességeket kér, örülnie kéne, hogy segíthetett. – Ki volt ez? – kérdezte Gwen. – Hogy csináltad? Szerinted itt van az ap... vagyis Galen? Sabin mindent elmondott Kronoszról. – Galen... nem tudom. Mi lesz, ha itt van? Még mindig kész vagy végigcsinálni? – Igen – vágta rá gondolkozás nélkül Gwen, hangja éles volt, akár a borotva. Sabin azon merengett, vajon túl sokat kér-e a lánytól. Neki soha nem voltak szülei, ıt a görögök teremtették, rögtön a végleges formájában. Mivel közte és a régi istenek közötti kapcsolat egyáltalán nem szereteten alapult, Sabin el se tudta képzelni, hogyan érezhet Gwen. – Ne aggódj miattam – szólalt meg a lány, mintha olvasna a gondolataiban. – Azok után, amit tett, megérdemli a büntetést. A mondat végén Gwen hangja megremegett. Sabin ott és akkor elhatározta, hogy azonnal közbelép, ha Galen feltőnik a színen, ami egyáltalán nem tőnt valószínőnek, hiszen ı a piszkos munkát mindig az embereire hagyta. Remény mindig is túl sokat képzelt magáról. Sabin azonban nem akarta, hogy Gwen bármit is megbánjon, nem akarta, hogy késıbb esetleg ıt hibáztassa a saját tetteiért. Vagy megharagudjon, gondolta, és összeszorult a gyomra. Már korábban is tőnıdött ezen, és a dolog újra és újra eszébe jutott: Vajon győlölné-e ıt Gwen, ha elkapná és bezárná az apját? Sabinnak ebben a pillanatban csak két dolog számított. Gwen és a barátai. Ebben a sorrendben. Gwen volt az elsı. Most és mindig. Ezt már semmi sem változtathatja meg. – Gyerünk, csináljuk – mondta Gwen gyengéden, és elırelépett. – Mielıtt bemennénk – szólalt meg Sabin Gwen mellett haladva – Szeretném még egyszer elmondani, hogy szeretlek. 405

Pandora’s TeAm Annyira szeretlek, hogy az már fáj. Csak szeretném... ha... ezt tudnád. Bármi történjék is odabent. – Nem lesz semmi baj – botlott meg Gwen, de hamar visszanyerte az egyensúlyát. – Én is szeretlek. Tényleg. Semmi értelme tagadnom. Még mindig nem bízom benned teljesen. Egyszerően... nem megy. Nem Kétség miatt van, mert ı mostanában olyan, mint egy szelíd kismacska. Komolyan. Csak... – Semmi baj. – A lány szereti ıt. Isteneknek hála, szereti. Sabin megfogta a kezét, megállította, magához húzta és szorosan megölelte. Győlölte a szavait, ugyanakkor megértette, miért érez így. Meg kellett volna bíznia benne, már az elejétıl fogva. Fel kellett volna ismernie, hogy mindennél fontosabb a számára. – Majd késıbb mindent megbeszélünk. Megígérem. Nem akarom, hogy az aggodalmak eltereljék a figyelmedet. Ha nem tudsz koncentrálni... – Megölhetnek – fejezte be Gwen mosolyogva. – Figyeltem az óráidon – mondta, majd karját a férfi dereka köré fonta és fejét a mellkasára hajtotta. Selymes haja simogatta Sabin bırét. – Légy óvatos odabent. Istenek, mennyire imádta ezt a nıt! Az erejét, a bátorságát, az eszét. – Te is. Bármi történjék, maradj életben. Érted? – monda hevesen. – Nélküled elveszek. – Úgy lesz – mosolygott rá Gwen, szemében a csodálat mellett a feszültség is látszott. – Végül is ez a hárpiák alapszabálya. Sabin gyengéden megcsókolta a lány feje búbját. Gwen felpillantott rá, ajkai duzzadtan és vörösen fénylettek, és Sabin képtelen volt ellenállni. Ajkát a lányéra tapasztotta, nyelve szomjasan és követelızın járta be Gwen szájának minden zugát. Gwen felemelte kezét, a férfi hajába túrt és felnyögött a gyönyörőségtıl. Sabin magába szippantotta a hangot, ízlelgette, és hagyta, hogy egész lényét betöltse. Itt tartotta élete értelmét a karjaiban. Ez minden, amire valaha is szüksége lehet. Aztán erıt vett 406

Pandora’s TeAm magán és kibontakozott az ölelésbıl. – Gyerünk. Szeretném, ha mielıbb túl lennénk ezen, és lenne idınk beszélgetni. Szerintem te menj be elıl, én meg a hátsó bejáratot veszem célba, így mindkettıt ellenırizhetjük. Középen találkozunk! Még egy gyors csókot nyomott Gwen ajkára, majd elindult. A nap magasról tőzött le rá, a fejét leszegte, azt remélte, ha figyelik is a területet, így nem szúrják ki. Meg tudod csinálni? Igen. Mi van, ha elbuksz? Nem fogok. Mi van, ha Gwen megsérül? Nem fog. Gondoskodom róla. – Gyerünk, lassúság! – Könnyed szellı csapta meg hátulról, ahogy Gwen hipersebességre kapcsolva elsuhant mellette. A szárnyai segítségével olyan gyorsasággal haladt, mellyel Sabin sohasem kelhetne versenyre. Ettıl persze még tehet egy próbát! Nem akarta, hogy a lány egyedül legyen az épületben, felgyorsította lépteit, és az épület háta mögé sietett. Egy kerítéssel találta szemben magát, melynek éles tüskéi az ég felé meredtek, és minden egyes rudat elektromos vezeték vett körül. Általában szánt rá némi idıt, és hatástalanította az ehhez hasonló vezetékeket, de ma nem engedhette meg magának ezt a luxust, egyszerően fölmászott. Az áramütések, melyek érték, egy halandót azonnal megöltek volna, és Sabinnak is óriási fájdalmat okoztak, kétszer megállították a szívét, tüdejébıl kiszorították a levegıt, de a férfi még csak nem is lassított. Fel, fel, küzdött, mígnem a kerítés tetejére ért és leugrott a másik oldalon. A bakancsa a betonba csapódott, Sabin megremegett, aztán azonnal futásnak eredt, és közben már nyúlt is a fegyvereiért. Nemsokára megtalálta elsı áldozatait. Három Vadász ült egy kerek asztalnál, terebélyes napernyı óvta ıket a tőzı sugaraktól. 407

Pandora’s TeAm Meg sem érezték, hogy megremegett az épület? Az ı bajuk. Végre elkezdıdhet a buli. – ...összehugyozta magát – nevetett az egyik. – Látnotok kellett volna az arcát, amikor a tüskét a körme alá nyomtam, vagy amikor levágtam a kezét. – Még nagyobb nevetés. – Remélem, továbbra sem hajlandó megszólalni. Soha életemben nem szórakoztam még ilyen jól! – Démonok. Megérdemlik. Ennél sokkal többet érdemelnének. Sabinnak összeszorult a szíve, Kétség azonban izgalomba jött. Játszani akarok, mondta ujjongva. Csak rajta! A démonnak több se kellett, Sabin fejébıl azonnal a Vadászokéba költözött. Az Alvilág Urai nagyon dühösek lesznek! Eljönnek értetek és bosszút állnak, mindenért, amit csak tettetek a bajtársaikkal, megfizettek ezerszeresen, ebben biztosak lehettek. – A többi harcos is nyilvánvalóan idejön, csak arra várnak, hogy begyógyuljanak az elızı csatában szerzett sebeik – sóhajtott az egyik férfi. – Talán nem ártana, ha... nem is tudom... hamarosan eltőnnénk innen. – Én nem félek. Itt maradok, és kínzom tovább a foglyokat. Akkor ki leszel filézve, mint egy halacska. Most a második férfi sóhajtott fel. – Kussoljatok, fiúk. Jelzett a csipogóm. Átlépték az egyik ellenırzési pontot. Vagy megszökött valaki, vagy megtámadtak minket. Talpra ugrottak, eddig még egyikük sem vette észre Sabint. Hangtompító felszerelve – rendben. Tár betöltve – rendben. Máskor Sabin felhívta volna magára a figyelmet, gúnyolódott volna a Vadászok közelgı halálán, és élvezte volna, ahogy elsápadnak. Most azonban egyszerően csak tarkón lıtte ıket, egyiket a másik után. A férfiak a székükbe hanyatlottak, a véres 408

Pandora’s TeAm csonk, mely a fejükbıl maradt, tompa puffanással dılt az üveg asztalfedıre. Sabin útját folytatva megkerülte a sarkot. Egy csapat gyerek játszott a medence körül. Az egyik fiú kinyújtott kezében egy kisebb vízgömböt egyensúlyozott. – Dobd rám – kiabálta egy kislány. – Lássuk, mőködik-e a védı varázslatom! A fiú nevetve dobta a lány felé a vizet, akit annak egyetlen cseppje sem ért el. Sabin sejtette, hogy a kiképzı központot találták meg, mégis megrendült a kicsik látványától, hisz különleges képességeik ellenére mégiscsak gyerekek voltak. Hogyan képesek a Vadászok felhasználni, és ilyen nagy veszélynek kitenni ıket? Nyugtatópisztolyra cserélte az egyik félautomata fegyverét. Hiába nem akarta ezt, így tőnt a legjobbnak, és a legbiztonságosabbnak, mindenki számára. Vajon Gwen mit csinálhat most? Az épületben van? Megsérült? Menet közben vette célba a gyerekeket a kábító lövedékkel. A kis testek egyenként ájultak el, Sabin gyorsan kihúzta a vízbıl, majd az árnyékba fektette ıket, közben egyszer sem eresztve el fegyvereit. Végre kész volt belépni a házba és segíteni Gwennek. – Te mocskos állat! Mit tettél? Sabin megfordult. Egy Vadász épp ráemelte fegyverét és lıtt. Golyó hasított a harcos jobb vállába. Sabin összerándult a fájdalomtól, de meg sem torpant, azonnal tüzelt a félautomatával. A lövedék a Vadász nyakába fúródott, aztán a következı a mellkasába. A férfi levegıért kapkodva bukott elıre, a zihálást csak akkor hagyta abba, mikor a koponyája hatalmas erıvel a betonnak csapódott. Sabinból dılt a vér, de a fájdalommal cseppet sem törıdve rohant be az épületbe, közben a nyugtatópisztolyt visszacserélte a félautomatára. A földet máris a Vadászok mozdulatlan hullái 409

Pandora’s TeAm borították. Gwen. Sabin szíve rögtön gyorsabban vert a büszkeségtıl. Talán nem helyes, de igazán szerette Gwen sötét oldalát. A lánynak nem volt párja a csatatéren. Sabin követte a felnıtt hullák sorát a kanyargós folyosókon. Néhány hálószobát látott, emeletes ágyakkal, ezenkívül osztálytermeket, melyekben apró íróasztalok álltak, a falakat démonok kínzását ábrázoló festmények díszítették. Feliratok lógtak mindenütt: A tökéletes világ a démonok nélküli világ. Ha a démonok elpusztulnak, nem lesznek többé betegségek, nem lesz halál. Nem lesz gonosz. Elveszítettél valakit, akit szerettél? Tudod, ki tehet róla. Ó, igen. A gyerekeket születésüktıl fogva arra nevelik, hogy győlöljék az Alvilág Urait. Hát ez csodálatos! Sabin sem volt bőntelen, de soha nem lett volna képes győlöletre tanítani egy ártatlant. – Te szemétláda – hallotta Gwen kiabálását, melyet egy fájdalmas üvöltés követett. Felgyorsította lépteit és követte a hangot, majd megpillantott egy összegörnyedt férfit, aki az ágyékát markolta. Nem tudta, mi történt, de nem is állt meg, hogy megkérdezze. Egyszerően kibiztosította a pisztolyát és három sorozatot eresztett a férfiba. Senki sem bánthatja Gwent! Gwen megpördült, éles karmai fenyegetıen villantak meg, apró szárnyai ırült sebességgel verdesni kezdtek a pólója alatt. A gyilkos tekintet megszelídült, abban a pillanatban, ahogy a lány rájött, kivel is áll szemben. – Kösz. – Bármikor. – Megtaláltam a barátaidat. Megsérültek, de életben vannak. Kiszabadítottam ıket, de ketten hiányoznak. Gideon és Anja. Egy: máris megtalálta és kiszabadította ıket? Jóságos pokol! Gyorsabb és jobb volt bárkinél, akit Sabin valaha is ismert. Kettı: hol lehetnek a többiek? Bezárva? – Anja? – kiáltott. – Gideon? 410

Pandora’s TeAm – Sabin? Sabin, te vagy az? – hallatszott egy nı hangja a folyosón. Anja. – Éppen ideje volt! Itt vagyok lent. De nem egyedül. Sabin Gwenre pillantott, és abban a másodpercben három férfi viharzott be a szobába. Vadul, harcra készen vicsorogtak. – Elkapod ıket? – kérdezte Sabin. – Menj csak – fordult az új kihívás felé Gwen – Szabadítsd ki Anját! Sabin elindult. Bármelyik emberét nyugodtan itt hagyta volna, Gwen pedig jobb volt, mint az összes együttvéve. Sabin egy pillanatig sem kételkedett a lány sikerében. Semmi kétség. A gondolattól elmosolyodott. Menet közben az egyik pisztolyt tırre cserélte. Majdnem az összes golyója elfogyott, de szerencsére a kést nem kell újratölteni. Hol vagy, Anja? Betört egy ajtót, de üres szobát talált csupán? Vállával nagyot taszított egy másikon, mely szilánkokra törve fordult ki a sarkából. Semmi. További három üres szoba után végre megtalálta az istennıt, aki egy kisfiúval nézett farkasszemet. A nı mindkét vállán vérvörös folt éktelenkedett. A fiú elszánt arckifejezéssel Sabinra tekintett. Volt valami... furcsa benne, mintha nem háromdimenziós lenne. – Sabin! – Anja az egyik oldalra dılt, hogy jobban lássa Sabint, a fiú villámgyorsan követte a mozdulatot, és tiltakozóan feltartotta a kezét. – Itt kell tartanom ıt – mondta határozottan, de nem tőnt túlságosan lelkesnek. Sabin lassan visszacsúsztatta a tırt a tokjába, óvatosan a háta mögé nyúlt és ujjait a nyugtatópisztoly markolatára helyezte. – Ne érj hozzá – kiáltott gyorsan Anja -, és ne hagyd, hogy ı hozzád érjen. Azonnal elintéz. – Anja! Sabin felismerte Halál hangját, ezért nem fordult meg, mikor lépteket hallott a háta mögül. Tekintetét egy pillanatra sem vette 411

Pandora’s TeAm le a fiúról. Anja figyelmeztetése ellenére kész volt ráugrani és lefogni, ha a gyerek újra rátámadna az istennıre. – Lucien! Maradj ott, drágám! Ugye jól vagy? – mondta Anja arcán az öröm és az aggodalom keveredett. – Tudnom kell, hogy jól vagy-e. – Jól. És te? Ó, istenek! – Lucien Sabin mögé állt és nagyot sóhajtott, Sabin érezte a barátjából áradó dühöt. -A vállad! – Csak egy kis karcolás – válaszolt Anja, de a szavak égettek, akár a tőz, és véres bosszút ígértek. Sabin a kezét a háta mögött tartva észrevétlenül Luciennek nyújtotta a nyugtatópisztolyt. – Nem tudom, jó ötlet-e egyáltalán, de majd te eldöntıd. Meg kell keresnem Gideont. – Lucien egy hang nélkül vette át a fegyvert, Sabin pedig sarkon fordult. Újabb szobákat tört fel és kutatott át. Sok helyiség falai ki voltak párnázva. Az egyik szobában számítógépeket és más elektromos felszereléseket talált, egy másikban egy életre elegendı mennyiségő konzervet. Befordult egy újabb folyosón és Gideon nevét üvöltötte. Itt olyan helyiségekre bukkant, melyeket masszívabb zár és ujjlenyomatos azonosító védett. Sabin szíve gyorsan vert, sorra az ajtókhoz szorította a fülét, míg végül az egyik mögül halk nyöszörgést nem hallott. Gideon. Sabin szíve még gyorsabban kezdett kalapálni, testét majd szétfeszítette a tenni akarás. Bekukucskált az ajtó közepén lévı nyíláson. Izmai megfeszültek, a csontjai majd kiugrottak a helyükrıl, a sebei újra felszakadtak, de nem lassított, addig dolgozott az ajtó szélein, míg olyan nagy rést alakított ki, melyen már át tudta tuszkolni magát. Tekintete rögtön az összetört vérzı harcos alakjára tapadt, akit egy hordágyhoz szíjaztak. A látványtól Sabin szíve összeszorult, a fájdalmasan ismerıs helyzettıl szinte rosszul lett. Ahogy összevert barátjához közelített, rossz érzései, kétségbeesése és dühe egyre erısödött. Gideon szemhéja annyira 412

Pandora’s TeAm duzzadt volt, mintha öklömnyi sziklákat rejtene, meztelen testének minden négyzetcentiméterét zúzódások és hegek borították. Számos csontja eltört, szilánkos végeik keresztüldöfték a bırét. Mindkét kézfejét levágták. – Visszanınek, esküszöm, az istenekre esküszöm, hogy visszanınek. – suttogott Sabin, miközben a kötésen próbált lazítani, de hiába, az anyag pokolian erısnek bizonyult. Valószínőtlenül erısnek, mintha valamiféle – talán isteni eredető – fém lenne benne. Sabin még a borotvaéles tırével sem tudta ıket átvágni. – Kulcs. Nem ott – nyögte Gideon olyan halkan és erıtlenül. Sabin alig hallotta, de barátja a szekrény fele bökött állával, így jelezve mit akar. És a kulcs valóban ott lógott. – Nem gúnyoltak... ki... – Te csak tartogasd az energiádat, barátom – mondta Sabin gyengéden, pedig forrt a vére, és egész testét harag járta át, mely valósággal felemésztette. Csak a bosszúra tudott gondolni. Azok a szemétládák megfizetnek azért, amit tettek! Méghozzá ezerszeresen. Sabin maga is büntetést érdemelt volna, mert megesküdött, hogy soha többé nem történik ilyesmi a harcostársával. De hiába, hiszen gyakorlatilag, újraélték a múltat. Miután kiszabadította Gideont, Sabin gyengéden a karjába vette és kivitte a szobából. Strider éppen befordult a folyosón, sápadt volt és remegett, szinte botladozott. Amikor észrevette a Sabin karjaiban fekvı harcost, kétségbeesetten felkiáltott – Gideon... – Él. – De nagyon gyenge. – Isteneknek hála! Lucien kiszabadította Anját, valahogy sikerült elkábítania a gyereket. Reyes az épület hátsó részében van, Stefano pedig visszavonulót fújt. És nem fogod elhinni, ki van még itt. 413

Pandora’s TeAm Sabint ez most éppen egyáltalán nem érdekelte. – Láttad valahol Gwent? – Igen, menj visszafele a folyosón, aztán fordulj jobbra – mondta Strider és nagyot nyelt. – Pont téged kerestelek. Menj, segíts neki, Gideonra majd vigyázok én. Sabin bosszúvágyába azonnal aggodalom vegyült. – Történt vele valami? – kérdezte, miközben óvatosan átadta Gideont Stridernek. – Csak menj! Sabin rohant, ahogy csak tudott, míg vissza nem ért a szobába, ahol Gwent hagyta. A lány még mindig ott volt, de már nem a Vadászokkal harcolt, hanem a saját apjával, és vesztésre állt. Nem fogod elhinni, ki van még itt, jutottak eszébe Strider szavai. Úgy látszik, a seggfejnek végre van elég vér a pucájában a közelharchoz. Gwen alig kapott levegıt, zihált, egész testét vér borította és minden egyes támadásnál úgy ingott meg, mintha a lába alig tudná megtartani a súlyát. Galen egy hosszú, kígyószerő ostort fogott a kezében. Nem, mégsem kígyószerő volt, hanem egy kígyó. Fenyegetıen sziszegett, fogán a halálos méreg cseppjei csillogtak. Gwennek néhányszor sikerült levágni a szörnyeteg a fejét, de mindig azonnal új nıtt helyette. – Egy nı védi meg az Alvilág Urait, a nagy és erıs harcosokat? És még engem mertek gyávának nevezni? – mondta gúnyos mosollyal Galen. – Nem egyszerő nı vagyok – vicsorgott Gwen hanem egy hárpia. – Mit számít az! – Igenis számít. Ezenkívül félig démon vagyok. Nem ismersz meg? – lépett közelebb Gwen, nem törıdve a kígyóval, mely épp a vádlijába mart, majd a szívét vette célba. – Miért kellene megismernem téged? Az összes nıjük ugyanúgy néz ki, mocskos kurva mind! – Galen ügyesen hátraugrott, és egy mozdulattal kirántotta a kígyót Gwenbıl. A 414

Pandora’s TeAm lány fájdalmasan felkiáltott, de Galen újra lecsapott, ezúttal Gwen csuklója köré tekerte a fenevadat, majd megrántotta. Gwen üvöltve esett térdre, egész testében remegett. Sabin képtelen volt tovább nézni a jelenetet. Nem engedheti ennek a szemétládának, hogy elpusztítsa Gwent, még akkor sem, ha a lány nem akarja, hogy közbelépjen. – Hagyd békén. Nem ı kell neked, hanem én – mondta a fogát csikorgatva, majd elıkapott egy tucat tırt, és egy kivételével mindet a kígyóba dobta. A megsebesült fenevad azonnal elengedte Gwent. Az utolsó tırt a harcos Galen felé repítette, az éles fegyver egyenesen a férfi hasába szúródott. Galen felüvöltött a fájdalomtól, majd tehetetlenül elesett, Gwen pedig bizonytalanul lábra állt. Sabin villámgyorsan kettejük közé ugrott. – Kész vagy végre megtenni? El tudod végre ismerni, hogy vesztettél? Galen összeszorította arcizmait, miközben lassan kihúzta hasából a véres kést. – Tényleg azt hiszed, elég erıs vagy ahhoz, hogy legyızz engem? – Már megtettem. A sereged nagy része tehetetlenül hever – vigyorgott Sabin, miközben markába vette és kibiztosította a pisztolyát. – Csak a foglyok maradtak, de velük úgy tőnik, nem lesz nehéz dolgunk. – Várj, várj egy picit – lépett elé bizonytalanul Gwen. Kiegyenesítette vállát, bizonytalanul szédelgett, de nem esett el. Tekintetét egy pillanatra sem vette le Galenrıl. – Azt akarom, hogy halld, amit hallanod kell, még mielıtt elkapnak. Egész életemben erre a napra vártam, errıl álmodoztam, hogy végre elmondom neked! Én vagyok Tabitha Skyhawk lánya. Huszonhét éves vagyok, és azt mondták nekem, hogy egy angyal volt az apám. Galen kacagva állt fel, de nevetésével sem tudta leplezni zavarát. – Kellene, hogy ez bármit is jelentsen a számomra? 415

Pandora’s TeAm – Azt csak te tudhatod. Körülbelül huszonnyolc évvel ezelıtt együtt háltál egy hárpiával – mondta Gwen. – Vörös haja volt, és barna szeme. Megsebesült. Te összevarrtad a sebeit, aztán elmentél, de azt mondtad, visszatérsz. Galen arcáról lassan leolvadt az önelégült mosoly. – És? – Nem úgy hangzott, mintha érdekelné, de nem is próbált elmenekülni, pedig nyilvánvalóan elveszítette a csatát. Gwen egész testében remegett, Sabint pedig majd szétvetette a düh. – És a múlt néha utoléri az embert, nem igaz? Meglepetés! Itt áll elıtted – tárta szét kezét – A rég elveszett lányod! – Nem – rázta a fejét Galen, de legalább már nem röhögött a képükbe. – Hazudsz. Tudtam volna rólad. – Miért? Kaptál volna hivatalos értesítést a születésemrıl? – ezúttal Gwen nevetett, kacajába éjsötét tónusok vegyültek. – Nem – ismételte meg Galen. – Ez lehetetlen. Én senkinek nem vagyok az apja. Közben lassan elcsendesült a harc. A kiáltások abbamaradtak, a morgás elhalványult, nem dördült több lövés és nem hallatszottak már sietıs léptek. Az Alvilág Urai felsorakoztak az ajtóban, mindegyikük arcán győlölet és düh, mindegyikükrıl patakokban folyt a vér. Strider még mindig a karjában tartotta Gideont, mintha valamiért nem merte volna letenni. – Nahát, nahát, nahát. Nézd csak, ki van itt! – morgott Lucien. – A gyerekpajzs nélkül már nem vagy olyan erıs, mi, Remény? – kacagott Anja. – Megsütöm a fekete szívedet, ma vacsorára – vicsorgott Reyes. Sabin végignézett a dühtıl eltorzult arcokon. Ezeket a harcosokat megkínozták, és ık még tartoztak a bosszúval. Mélységesen együtt érzett velük, ugyanakkor nem adhatta meg nekik, amire vágytak. 416

Pandora’s TeAm – Galen a miénk – mondta. – Ne közelítsetek. Gwen? A lány pontosan tudta, mire kíváncsi Sabin: kapják el az apját és zárják be, vagy inkább engedjék szabadon. Semmi sem bizonyíthatta volna jobban a férfi szerelmét, mint hogy Gwenre bízta a döntést. Bárcsak a lány is megadhatta volna neki, amit akart. – É-én nem tudom – válaszolt remegı hangon. Belenézett azokba az égszínkék szemekbe, a szemekbe, melyekrıl oly sokat álmodozott. Valósággal megbénította a tudat, hogy az apja itt áll az orra elıtt. Ez volna hát minden, amirıl gyerekként és egész eddigi felnıttkorában álmodott. Az egyiptomi cellájában is végig erre vágyott. Istenek, milyen gyakran ábrándozott arról, hogy az apja eljön érte és kiszabadítja! De Galen eddig nem tudott a létezésérıl. Vajon most, hogy megtudta, él, tudná-e szeretni? Maga mellett akarná tudni? Gwen évtizedeken keresztül másra sem vágyakozott. Galen végigjáratta fenyegetı tekintetét a harcosokon. – Talán az elıbb túl elhamarkodott voltam. Beszélgessünk, csak te és én, négyszemközt – mondta és elırelépett, kezét hívogatóan a lány felé nyújtotta. Sabin felmordult. Olyan hang volt ez, mint amilyet a vadállatok hallatnak támadás elıtt. – Elmehetsz innen, ha Gwen megengedi, de egy ujjal sem nyúlhatsz hozzá. Soha. Úgy tőnt, Galennek nem tetszik az ajánlat. És nyilvánvalóan a harcosok sem értettek egyet vele, hiszen bilincsben akarták tudni az ellenségüket, és egyáltalán nem nézték jó szemmel, hogy Sabin szabadságot ajánlott neki. – Az én gyermekem sosem választaná az Alvilág Urait – nyújtotta ki a kezét Galen, és hívogatóan a lány felé intett. – Gyere velem! Menjünk el, ismerjük meg egymást jobban. Valóban kíváncsi ırá? Vagy csak fegyverként akarja használni az ellenségeivel szemben? A gondolatra fájdalom hasított a 417

Pandora’s TeAm lányba, a következı pillanatban pedig azon kapta magát, hogy Sabin fegyverét markolja és a pisztoly csövével egyenesen Galen fejére céloz. – Nem megyek veled sehova, bármi történjék is. Sabin győlölte ezt a férfit. Hiszen számtalan kegyetlenséget követett el az évszázadok során, és nyilvánvaló, hogy a jövıben is ugyanezt akarja folytatni. – Képes lennél a saját apád életét kioltani? – kérdezte Galen, kezét a szívére téve, mintha Gwen komolyan megbántotta volna. Gwen elképzelte, ahogy a férfi ı köré fonja a karjait, közel húzza magához, és elmondja neki, mennyire szereti. Remény. Ott volt, ott dörömbölt a mellkasában, ott bizsergett egész testében. Vajon a férfiból áradt mindez? Vagy belıle magából? – Az elıbb még le akartál tagadni – vicsorgott. – Azt mondtad, nincsenek gyerekeid. – Csak azért, mert nagyon megdöbbentem – magyarázta türelmesen Galen. – Egy kis idıre volt szükségem, hogy felfogjam, mit is jelent ez. Elvégre nem minden nap ajándékoz meg az élet az apaság örömével. Gwen keze megremegett. – Az anyád... Tabitha. Emlékszem rá. İ volt a leggyönyörőbb teremtés, akit valaha láttam. Azonnal meg akartam kapni és vele akartam maradni, de ı elhagyott, én pedig sehol nem találtam. Ha tudtam volna a létezésedrıl, biztosan részt akartam volna venni az életedben. Igazság vagy hazugság? Gwen karja lehanyatlott, tekintetét az égre emelte. Talán mégsem velejéig rossz ez a férfi. Talán meg lehetne menteni. Vagy mégsem? – Menj – szólalt meg. Galen megint felé nyújtotta a kezét. – Menj – ismételte meg Gwen, forró könnyek gördültek le arcán. – Lányom... – Azt mondtam, menj! 418

Pandora’s TeAm A férfi hirtelen kiterjesztette szárnyait, és villámgyorsan verdesni kezdett velük, ezzel hatalmas szelet támasztva a helyiségben. Fölemelkedett, és a tetın át kirepült az épületbıl, mielıtt még a harcosok bármit is tehettek volna A következı pillanatban azonban már képtelenek voltak visszafogni magukat: kibiztosított fegyvereik végre elsültek, néhányan még késeket is dobtak a menekülı Galen után. Valaki eltalálta, az biztos, mert üvöltés hallatszott, de nem lehetett nagyon súlyos a sérülés, mert a férfi nem zuhant vissza. Gwen győlölte magát érte, de nagy megkönnyebbülést érzett. A szobát dühös zihálás töltötte meg, elmotyogott káromkodások hallatszottak, néhányan dobbantottak tehetetlenségükben. – Ezt nem hiszem el! Már megint!? – mordult fel Strider, végre a földre tette Gideont. – Miért csináltad ezt, Sabin? Miért engedted át neki a döntést? – kiáltott, majd a barátja mellé hanyatlott és üvöltve vonaglani kezdett a kíntól. Sabin bizonytalansága miatt Galen el tudott menekülni, és ez azt jelenti, hogy a harcosok veszítettek. Strider veszített. Az én hibám, gondolta Gwen. Most sikerült bebizonyítania, mennyire igaza volt Sabinnak: nem lehet megbízni benne, az apja könnyedén összezavarja. Hiába tudta, mi lenne a dolga, elbizonytalanodott. – Sajnálom – mondta Sabin a barátjának. Valahogy helyrehozom. Valahogyan, valamiképpen. Gwen megfordult, meg akarta ragadni Sabint és bocsánatot akart kérni tıle, de torkán akadtak a szavak. – De hiszen te vérzel! – Jól vagyok. Meggyógyulok hamar. Te hogy vagy? – kérdezte a férfi és végigfuttatta tekintetét a lány sebhelyes, zúzódásokkal és vágásokkal teli testén, szeme alatt megremegett egy izom. – Le kellett volna lınöm, amikor lehetıségem volt rá, hiszen bántott téged. 419

Pandora’s TeAm – Meggyógyulok hamar – mondta Gwen, Sabint ismételve, majd a férfi karjaiba vetette magát. – Sajnálom, annyira sajnálom! Meg tudsz bocsájtani? Sabin megcsókolta Gwen feje búbját. – Szeretlek. Nincs mit megbocsájtanom! – Elgyengültem, és futni hagytam a legnagyobb ellenségedet. Én... – Nem, nem, nem. Nem hagyom, hogy magadat hibáztasd! Én hagytam futni – mondta Sabin gyengéden, és kezét Gwen arcára tette. – Most mondd el, amit hallani szeretnék. Amit hallanom kell. – Szeretlek. Sabin egy pillanatra lehunyta a szemét, a megkönnyebbülése érezhetı volt. – Örökre együtt maradunk – mondta. – Ha még mindig kellek neked. – Mit értesz ezen? Hiszen megmondtam már, hogy te vagy a legfontosabb az életemben! – Tudom – nyitotta ki lassan a szemét Gwen, Sabinra pillantott, és szinte azonnal záporozni kezdtek a könnyek a szemébıl. – Lemondtál a gyızelemrıl, csak miattam. Nem hiszem el, hogy képes voltál erre! – Bármirıl képes lennék lemondani, ha rólad van szó. – Te tényleg szeretsz engem! Komolyan gondolod. Most már elhiszem, hogy nem győlölnél meg, és nem hagynád, hogy a háború közénk álljon. – Emiatt aggódtál? – háborodott fel Sabin. – Drágám, ezeket mind elmondhattam volna neked! – De nem hittem volna el. Azt hittem, a gyızelem a legfontosabb a számodra. – Nem. Te vagy az. Gwen sugárzó tekintettel nézett fel a férfira, ám aztán gyorsan lehervadt az arcáról a mosoly, amikor meghallotta az Alvilág Urainak bosszús suttogását. Eszébe jutott, amit az imént tett. 420

Pandora’s TeAm Vagyis amit nem tett. – Azt kellett volna mondanom, hogy zárjátok be örökre. Sajnálom, annyira sajnálom! Hiszen pontosan tudom, hogy meg kell állítani. Mégsem tudtam rávenni magamat... képtelen voltam... sajnálom. Most még több bajt fog okozni. – Rendben van, semmi gond. Megoldjuk. Nagyon megcsonkítottuk a seregét. – Nem tudom, mennyit érünk el vele. Galen megtalálta Bizalmatlanságot – szólalt meg Anja és most megpróbálja egy másik testbe helyezni a démont. Abban reménykedik, hogy lesz egy halhatatlan katonája, akit kedve szerint irányíthat, és eléggé biztos volt a sikerében. Bizalmatlanság, Sabin egykori legjobb barátja. Vajon képes volna-e a harcos bántani ıt, ha Bizalmatlanság valóban Galen oldalára állna? Képes lenne-e csak azt szem elıtt tartani, hogy mekkora veszélyt jelenthet Galen a céljaik szempontjából? Gwen nem akarta, hogy Sabin is hasonló döntési helyzetbe kerüljön, mint ı az imént. A férfi végigsimított a lány nedves haján. – Nem tudom, mit tennék, ha Bizalmatlansággal kellene harcolnom – mondta Sabin, mintha olvasna a lány gondolataiban. – De most már átérzem, mennyire nehéz döntés lehetett ez a neked. Ha az tesz boldoggá, hogy az a szemét szabadlábon van, akkor nem kapjuk el. – Hé! – ellenkeztek mögötte a harcosok. – Ehhez nekünk is volna egy-két szavunk – morgott Reyes, miközben az elesett Vadászok zsebeit kutatta át. – Képes leszek elfogadni, ha elkapjátok – sóhajtott fel Gwen. – Tudom. Csak most találkoztam vele életemben elıször, és ez kissé összezavart. De ne aggódj, legközelebb okosabb leszek. – Pedig abban vagyok a legjobb. Az aggódásban. – Már nem! Hanem abban, ahogy engem szeretsz. Az megy neked a legjobban a világon! – Ez így igaz. 421

Pandora’s TeAm – Menjünk haza – mondta Gwen, és erısen magához 460 szorította Sabint. – Otthon vár ránk egy rakás gyerek, a gyilkolnivaló Vadászok, a kincsek, melyeket meg kell találnunk és a doboz, melyet el kell pusztítanunk. De csak miután halálra szerelmeskedtük magunkat!

422

Pandora’s TeAm

EPILÓGUS Otthon, miután meggyógyultak a sérüléseik, azonnal egymásnak estek, és úgy szeretkeztek, akár a vadállatok. Gwen szinte kicsattant az energiától, képtelen lett volna aludni. Felpattant és ugrálni kezdett az ágyon, incselkedett Sabinnal. A férfi a fejtámlának dılve csodálattal teli, ragyogó szemekkel figyelte a lányt. – Nézzenek oda – csettintett a nyelvével Gwen. – Képtelen vagy lépést tartani velem, lustas... áááhh Sabin kirúgta alóla a lábát, erre a lány hátrabukfencezett, a férfi pedig vigyorogva fölötte termett. – Na, ki a fáradt? He? Gwen nevetve fölé kerekedett, haja selymesen omlott alá, a bársonyos fürtök úgy vették körül ıket, akár egy függöny. – Én nem, az biztos! – Lássuk csak, mit tehetnénk ezzel kapcsolatban. Mi tagadás, ezek után Sabin tényleg mindent megtett. Jó néhány óra múlva Gwen zihálva hanyatlott Sabin izmos testére. – Akkor mi a következı lépés? – kérdezte, és boldogabb volt, mint valaha. Ki gondolta volna, hogy a Félénk Gwendolyn összeszőri a levet az Alvilág Urai közül a legvadabbal, részt vesz egy háborúban, és mindez még tetszik is neki? İ maga biztosan nem. Most nyugalom uralkodott az erıdben, a párok újra biztonságban együtt lehettek. A nık – és Légió – új otthont találtak a gyerekeknek, azoknak, akiket Gwen ejtett rabul a budapesti összecsapás során, és azoknak is, akiket a Vadász 423

Pandora’s TeAm Iskolából mentettek meg. Anja kiszemelt magának egy kedvencet is, azt, akit Szellemfiúnak nevezett. Gwen nem lepıdött volna meg rajta, ha az istennı továbbra is a gyereken akarta volna tartani a szemét, és ezért egy szeretı budai családnál keresett volna helyet a számára. Torin a Kronosz listáján lévı nevek után kutatott, a többi harcos pedig Galen elfogását tervezgette... és Bizalmatlanságét. Gideon még mindig lábadozott, az ilyen súlyos sérüléseknek jóval több idı kellett a gyógyuláshoz. Légió eltőnt néha, Paris és Aeron pedig meglehetısen furcsán viselkedtek. – Hogy mi a következı lépés? – kérdezte Sabin. – Nos, miután újra verni kezd a szívem, újra birtokba veszem azt a gyönyörő testedet, és... – Nem! – nevetett Gwen. Eltolta magától Sabin kezét, mellyel a férfi a hasát csiklandozta. – A Vadászokkal kapcsolatban. Sabin a matracra nehezedett, és még szorosabban ölelte magához Gwent. – Danika szerint Galen abba a nıbe próbálja beleültetni Bizalmatlanságot, akivel a festményen is szerepel. Kegyetlen harcra számíthatunk, ha sikerül neki, hiszen akkor nemcsak megsebesítenek majd minket, hanem a fejünket akarják venni. A démonainkat meg a saját maguk által választott testekkel párosítják össze. Habár Gwen sejtette mindezt, most gondterhelten sóhajtott fel. – Nagyszerő ötletei vannak az ap... Galennek! Hihetetlen, hogy a barátodat akarja az ellenséged testébe költöztetni. – Igen, de nem is várnék mást az apádtól. A nıvéreid visszanyerték már az erejüket? Ha igen, talán maradásra bírhatnánk ıket – mondta Sabin, miközben ujjával apró szíveket rajzolt Gwen gerince mentén. – Úgy halottam, hogy minden idısebb hárpiának van valami különleges képessége, azoknak, akik már több száz évet éltek. Olyasmik, mint az idıutazás. A csapatunkba nagyon jól jönne, az biztos. 424

Pandora’s TeAm – Csak Taliyah-nak van. Képes különbözı létformákba átalakulni, ugyanúgy, ahogy az apja. – Gwen már könnyebben beszélt Sabinnak a fajtájáról, azt akarta, hogy a férfi mindent tudjon róla. – Ez még jobb! – mondta Sabin – Mindenképpen Galen elıtt kellene megtalálnunk a kincseket, de attól félek, hogy már megelızött minket. Az a kígyó... minél többet gondolok rá, annál inkább úgy rémlik, hogy ugyanilyen teremtmény ırizte a Kényszer Ketrecét. Minden egyes kincsre hasonló szörnyek vigyáznak. Galen a Remény ırzıjeként azt hiszem, még egy szörnyeteget is könnyen meggyızne, hogy segítsen neki. – Ha elıttünk is talál meg egy kincset, akkor egyszerően ellopjuk. Hiszen van néhány hárpia a csapatunkban is, és velünk van a Fejetlenség istennıje. Mi vagyunk elınyösebb helyzetben! Sabin fölnevetett. – Meglátogathatnánk együtt a Kimondhatatlanok Templomát. Ott szereztünk tudomást Danikáról is, a Mindent-Látó-Szemrıl. Nem tudjuk pontosan, mi van abban a templomban, de talán segítségünkre lehet a másik kincs megtalálásában is. Gwen Sabin mellkasára tette a kezét, imádta a férfi bırének a sajátjától olyannyira különbözı tapintását. – Ha pedig megtaláljuk a listán szereplıket, ıket is meggyızhetjük, hogy segítsenek nekünk. Kétség sem fog az utunkba állni, tudja, hogy úgyis megbánná. – Tudja, bizony – csókolta meg Sabin Gwen halántékát. – De igazad van, bármire képes lennék, hogy megnyerjem a háborút, persze csak bizonyos határokon belül. Még azokat a bőnözıket is képes lennék rábeszélni, hogy segítsenek nekem, akiket én börtönöztem be. Könnyen menne. Végül is a legvadabb hárpiát is sikerült meggyıznöm, hogy adja nekem a szívét. – És bármit megtennél, persze bizonyos határokon belül, hogy boldoggá tedd ezt a hárpiát? – Hát nem tudod? 425

Pandora’s TeAm – Hogy tudom-e? – vigyorgott Gwen Sabinra. – Bizonyítsd be! – Örömmel. A következı pillanatban Gwen már a hátán feküdt, önfeledten kacagott, mint egy kislány, egész teste és lelke Sabiné volt, pontosan úgy, ahogy álmodta.

426