A Pandora s TeAm bemutatja: NALINI SlNGH LÁTOMÁS. Release date:

Pandora’s TeAm

1

Pandora’s TeAm

A Pandora’s TeAm bemutatja: NALINI SlNGH LÁTOMÁS Release date: 2011-06-22 A Könyv Megjelenésének éve:……………….................2011 Kiadó:………….............…..................................…EGMONT Oldalszám:…..………………….……...….........................313 Az eredeti köny oldalszáma:…………….……..…………384 Fejezetek száma:………..……….……….……………...…28 ISBN:…...……..…..…..........................................................? Rendszer Igény: ……………….…Office 97+; OpenOffice3+ Egyéni font készlet:……………………..……() Igen (X)Nem A könyvet nem kell megköszönnöd, hobbyból csináljuk. De tiszteld meg a munkánkat azzal, hogy ezt az oldalt benne hagyod a doc.-ban, és változatlan formában töltöd fel más oldalakra! Ha tetszik a könyv, és megengedheted magadnak, vásárold meg, ezzel is támogatva a szerzőket/kiadókat! Az ebook olvasása nem helyettesíti a papír alapú könyvet, és a polcodra sem tudod feltenni! 2

Pandora’s TeAm

Egy világ – két faj – állandó küzdelem

2

NALINI SlNGH

LÁTOMÁ S

3

Pandora’s TeAm EGMONT

4

Pandora’s TeAm

Az első kiadás a Berkley Press gondozásában jelent meg 2007-ben. Copyright ©2007 by Nalini Singh All rights reserved.

Tilos a művet vagy bármely részletét bármiféle információhordozón, akár grafikusan, elektronikusan, mechanikusan, fotó- vagy fénymásolási eljárással vagy bármely más módon sokszorosítani, továbbítani, közvetíteni vagy tárolni a jogadó előzetes írásbeli engedélye nélkül. A kötet eredeti címe: Psy Changeling #2. Visions of Heat Fordította: Bottka Sándor Mátyás Kiadja az Egmont-Hungary Kft., Budapest, 2011. A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője Szerkesztette: Endreiné Szemők Ildikó A borítót tervezte: Tibographia Stúdió Nyomdai kivitelezés: Felelős vezető: Gellér Róbert ügyvezető igazgató www.egmont.hu

Pandora’s TeAm

ŐRÜLET Kóros elmebaj. Az Elcsendesedés előtt a J-mentálok körében a halál leggyakoribb oka. Halálos elmebaj? A J-mentálok számára nagyon is valóságos veszély volt ez. Elvesztek a képekben, amelyekben az elméjük eléjük tárta a jövőt; annyira elragadták őket a víziók, hogy enni és inni is elfelejtettek, végül a szívük elfelejtett tovább dobogni. A mentálok az elméjükben élnek, és ha az az elme elvész, a testük nem tud tovább működni. Még azok voltak a szerencsések, akik meghaltak. A többiek, akik megtörtek a víziók súlya alatt, de életben maradtak, soha nem nyerték vissza az értelmüket; az elméjük fogságba esett egy olyan világban, ahol a múlt, a jelen és a jövő újra és újra egymásnak ütközött és szilánkjaira tört. A J-mentálok számára megbomlott az idő síkja, és azzal együtt az elméjük is. Meglepő módon a J-mentálokat megosztotta az Elcsendesedés program bevezetésének ötlete. Néhányan nagy ajándéknak tartották, hogy megfosztják őket az érzelmektől, mert így megmenekültek az őrület veszélyétől. Az Elcsendesedés megvédte őket az elméjüket elöntő, szörnyű vízióktól... biztonságot nyújtott. Voltak ugyanakkor, akik szerint az Elcsendesedés az adottságuk elleni árulás volt. A Jmentálok számtalan gyilkosságot előztek meg, számtalan életet mentettek meg, rengeteg jót tettek – de mindezt az érzelmekre alapozva. Érzelmek nélkül a képességüket kordában tarthatták ugyan – de meg is csonkították azt. Tíz évig tartott a dühös vita a mentálhálón, mentálok milliói vettek benne részt, míg végül az Elcsendesedés pártolói nyertek. Ennek eredményeképpen a J-mentálok többé már nem látták előre a jövő sötét, szörnyű eseményeit; az üzleti világ biztos korlátai közé húzódtak vissza. Ártatlanok megmentőiből a mentál vállalatok felbecsülhetetlen értékű eszközeivé váltak. A Mentál Tanács úgy döntött, szolgálataik túl 6

Pandora’s TeAm értékesek ahhoz, hogy azokat más fajokkal megosszák, így a J-mentálok lassan eltűntek a nyilvánosság elől. Mindenki úgy tudja, hogy a háttérben szeretnek maradni. Nagyon kevesen ismerik a féltve őrzött titkot, amit a Mentál Tanács több mint egy évszázada rejteget: bár féltő gondoskodással veszik őket körbe, a valaha erős J-mentálok mostanra végtelenül törékeny lényekké váltak. A képességük, amellyel előre látják a még meg nem történt eseményeket, valamiért védtelenné teszi őket: állandó felügyelet és kezelés nélkül képtelenek lennének életben maradni. A J-mentálok nagyon ritkán utaznak, ritkán jelennek meg a többi mentál társaságában, ritkán tesznek bármit is a mentális síkon kívül. Némelyikük majdnem néma, nem képes továbbadni semmi mást, csak a vízióit; azt is csak szaggatott hangok, sőt, néha csak ábrák vagy gesztusok útján. Életük többi részét az Elcsendesedett mentális világban töltik. A tanács szerint ennek így kell lennie.

7

Pandora’s TeAm

ELSŐ FEJEZET Faith NightStar, a NightStar mentál klán tagja pontosan tudta, hogy őt tartják generációja legerősebb J-mentáljának. Még csak huszonnégy éves volt, de már több pénzt keresett, mint a legtöbb mentál egész életében. Az is igaz, hogy hároméves kora óta dolgozott – azóta, hogy megtanult beszélni. Később ugyan, mint a legtöbb gyermek, de ez természetes volt: elvégre Faith egy különleges képességekkel rendelkező kardinális J-mentál. Azon sem lepődött volna meg senki, ha sohasem szólal meg. Ez volt az oka annak, hogy a J-mentálok egy-egy mentál klánhoz tartoztak. Klánjaik gondoskodtak mindenről, amiről a jövőbe látók maguk nem tudtak: befektették a millióikat, megóvták az egészségüket és figyeltek arra, nehogy éhen haljanak. A J-mentálok ugyanis nem voltak valami jók a gyakorlatias dolgokban. Megfeledkeztek róluk. Egy évszázada már, hogy nem baleseteket és gyilkosságokat, szerencsétlenségeket és háborúkat jeleztek előre, hanem csak üzleti tendenciákat – mégis megfeledkeztek az ilyesmikről. Faith az utóbbi időben nagyon sok mindenről megfeledkezett. Például már három napja nem evett – a NightStar-alkalmazottak ekkor léptek közbe, mert riasztotta őket a bonyolult Tech3 számítógép, ami a házat működtette. A J-mentálok néha transzba estek, ezért volt három nap a tűréshatár. Ha most is ez történt volna, csak infúzióra kötötték volna a lányt és hagyták volna. – Köszönöm – fordult Faith a vezető O-mentál felé –, most már rendben leszek. Xi Yun bólintott. – Maradéktalanul fogyaszd el az ételt! Pontosan annyi tápérték van benne, amennyire szükséged van. – Természetesen. – Figyelte, ahogy a férfi elhagyja a szobát, utolsóként az orvosi személyzet tagjai közül. Az O-mentál kezében ott volt a kis orvosi doboz. Abban pedig, Faith tudta, vegyszerek, amik 8

Pandora’s TeAm felébresztik őt a transzból, és olyanok is, amik kiütik, ha tombolni kezd. Ezúttal egyikre sem volt szüksége, egyszerűen csak elfelejtett enni. Miután elfogyasztotta az összes tápanyagrudat és energiaitalt, amit otthagytak neki, Faith ledőlt a lehajtható támlájú fotelbe. Ideje legnagyobb részét ebben a székben töltötte, ez szükség esetén ágyként is szolgált. A fotel rá volt kötve a Tech3 számítógépre és folyamatosan mérte Faith életfunkcióit. Egy O-mentál mindig ügyeletben volt, hogy azonnal orvosi ellátást nyújtson Faithnek, ha szüksége van rá. Ez még a J-mentálok körül sem volt szokványos eljárás, de Faith különleges volt. Ő volt a legjobb. Eddig minden egyes jövendölése valóra vált, hacsak tudatosan meg nem változtatták a jövőt. Ezért ért ő sok millió dollárt, talán több milliárdot is. Ő volt a NightStar klán legértékesebb vagyona. Ahogyan egy értékes eszközt, őt is mindig a legjobb formában tartották, hogy tökéletesen működjön. És mint minden más eszközt, őt is darabjaira szedték volna, ha meghibásodik. Faith szeme felpattant, amikor ez a gondolat váratlanul megfogalmazódott benne. Tekintetét a halványzöld plafonra szegezte és igyekezett lecsillapítani a szívverését. Ha ez nem sikerül, megvolt az esély arra, hogy az orvos mentál újra meglátogatja. Márpedig Faith nem akarta, hogy most bárki meglássa: nem tudta, mi mindent árulna el a tekintete. Néha ugyanis még a kardinálisok csillagos égbolthoz hasonló szeméből is olyan titkokat lehetett kiolvasni, amiket pedig jobb volt kimondatlanul hagyni. – Darabokra – suttogta maga elé. Természetesen ezt a szavát is rögzítették, mint az összes többit. A J-mentálok néha transzban is látták és elmondták a jövőt. Persze senki sem akart volna elmulasztani egyetlen szót sem. Talán emiatt is maradtak az ilyen képességű mentálok csendben, ha tehették. Darabokra szednének, alkatrésznek használnának. Ez tökéletesen ésszerűtlen kijelentésnek tűnt, de minél tovább gondolkozott rajta, Faith annál biztosabb volt benne, hogy a képessége ismét megsúgta neki a jövőt – egy olyan jövőt, amit elképzelni sem tudott volna soha. A legtöbb hibás mentált rehabilitációra küldték, teljes agymosást végeztek rajtuk, ami után nem voltak alkalmasak másra, csak fizikai munkára. A J-mentálokkal azonban nem ez történt – ők túl 9

Pandora’s TeAm ritkák, túl különlegesek voltak. Ha Faithen az elfogadható szintnél jobban eluralkodna az őrület és a lány már képtelen lenne előre jelezni a jövőt, az O-mentálok gondoskodnának róla, hogy szerencsétlen baleset érje, amiben az agya természetesen épségben marad. Azon az agyon azután kísérleteket végeznének, megfigyelnék, elemeznék. Mindenki meg akarta ugyanis tudni, hogyan működik a J-mentálok elméje. A mentálfajták közül róluk lehetett a legkevesebbet tudni, ezért őket tartották a leginkább szemmel. Nehéz volt kísérleti alanyokat találni egy olyan csoportból, amely a teljes népesség alig egy százalékát tette ki. Faith megmarkolta a fotel vastag, vörös kárpitját. Érezte, hogy a légzése szaggatottá válik. A reakció még nem érte el azt a szintet, amikor az O-mentálok beavatkozására szükség lett volna – a J-mentálok teste néha furcsa módon reagált a víziókra de Faith nem hagyhatta, hogy a túlterhelés a mentális összeomlásig fajuljon. Igyekezett úrrá lenni a testén, de közben a szeme előtt tovább peregtek a képek. Látta a saját agyát egy mérlegen; látta, ahogy más mentálok hűvös tekintettel vizsgálják azt minden oldalról. Tudta, hogy ezeknek a képeknek semmi értelme, ilyesmi soha nem történik egy laborban. Az elméje próbálta meg így feldolgozni és megjeleníteni azt a víziót, ami teljesen felfoghatatlan volt számára. Úgy, mint azok az álmok is, amelyek már két hete gyötörték, ahányszor elaludt. Először egy homályos megérzés volt ez csak, egy sötétség, ami az elméjére nehezedett. Faith azt gondolta, ez egy közelgő vízió előjele, egy gazdasági válságé vagy egy váratlan üzleti bukásé. De a sötétség napról napra csak nőtt, amíg már majdnem összeroppantotta őt, és még mindig semmi konkrétumot nem mutatott neki. És Faith érezte az álmot. Ugyan korábban soha egyetlen érzése sem volt még, azokban a víziókban félelmet érzett, fojtogató rémületet. Még jó, hogy már korábban elérte, hogy a hálószobájában ne legyen egyetlen megfigyelőberendezés sem. Valahol belül tudta előre, mi vár rá. Valahogy mindig is tudta. Most azonban nem volt képes felfogni azt a nyers, szörnyűséges dühöt, ami kiszorította belőle a levegőt. Mostani álmában úgy érezte, mintha valaki addig fojtaná, amíg végleg úrrá nem lesz rajta a rémület. Mostani álmában meghalt. 10

Pandora’s TeAm *** Vaughn DAngelo végigsétált a faágon, majd leugrott róla és kecsesen földet ért az erdő talaján. A sötétséget félhomállyá változtató ezüstös holdfényben Vaughn narancssárga-fekete bundájának messziről virítania kellett volna, de a jaguár láthatatlan maradt: tudta, hogyan kell kihasználnia az éj árnyait, hogy azok elrejtsék őt. Vaughnt senki sem látta meg, amíg ő nem akarta. Felette nagy, ezüstkorongként függött az égbolton a hold, fénye még a sűrű lombokon át is élesen látszott. Vaughn egy hosszú pillanatig csak állt és nézte a holdat a nyújtózó ágak fekete sziluettjén keresztül. Ez a sugárzó szépség valamiért vonzotta nem csak az embert, de a benne lakó állatot is, bár egyik sem tudta volna megmondani, hogy miért. Ez akkor nem is számított: aznap este a jaguár irányított, és egyszerűen elfogadta azt, amin az ember talán hosszan elgondolkozott volna. Az alakváltó felemelte az orrát, a szellő halvány szagnyomot sodort felé. Falka. Egy másodperc múlva már be is azonosította a szagot: Clay volt az, egy másik őrszem. Egy újabb pillanattal később a szag már el is tűnt, mintha a leopárd hím rájött volna, hogy Vaughn már elfoglalta azt a területet. Vaughn kitátotta a száját, halkan mordult egyet, majd kinyújtóztatta erős nagymacskatestét. Halálosan éles körmei megcsillantak a holdfényben – de ő aznap nem vadászni indult, nem akart áldozatot becserkészni és elejteni, hogy a végén egy hatalmas harapással gyorsan és könyörületesen véget vessen a préda életének. Aznap este futni akart. Vágtatása során hatalmas távokat szokott megtenni, és általában szívesebben futott a Kalifornia legnagyobb részét borító erdők mélyén, ezúttal azonban valami a lakott terület felé, Tahoe város irányába vonzotta. Nem esett nehezére, hogy jaguár formában az emberek és mentálok között járjon: nem véletlenül volt őrszem, a legerősebben őrzött erődítményekbe is észrevétlenül be tudott jutni. Mégsem lépett a város területére, a lakott területtől távol valami váratlan dolog keltette fel a figyelmét. Az erdő szélétől csak néhány méterre egy lakott épületet fedezett fel. A telepet többek között elektromos kerítés és mozgásérzékelős kamerák védték, a ház többrétegnyi növényzet és valószínűleg egy belső kerítés mögött bújt 11

Pandora’s TeAm meg, de Vaughn tudta, hogy ott állt. A meglepő az volt, hogy az egész telep körül érezte a mentálok fémes bűzét. Érdekes. A mentálok felhőkarcolók között, nagyvárosokban szerettek élni, mindegyik felnőtt egy-egy dobozszerű lakásban. Ezen a telepen mégis egy mentál lakott, és a fajtájának többi tagja őrizte őt. Márpedig egy mentálnak, aki nem volt tagja a tanácsnak, csak ritkán járt ilyen bánásmód. Ez felkeltette Vaughn kíváncsiságát. A jaguár az érzékelők hatósugarán kívül körbejárta a telepet. Tíz percébe se került, hogy felfedezze, hogyan juthat be. A mentálok elég arrogánsak voltak ahhoz, hogy ne számoljanak az állatokkal, akikkel együtt éltek a Földön. Bár az is lehet, gondolta a vadállatban lakozó ember, hogy egyszerűen nem voltak tisztában a többi faj képességeivel. Az ő szemükben az emberek és az alakváltók jelentéktelenek voltak, mert az elméjük nem volt képes arra, amire a mentáloké. Arról megfeledkeztek, hogy a testet is az elme irányítja – márpedig az alakváltók nagyon, de nagyon jól bántak a testükkel. Vaughn szíve izgatottan vert, miközben az alakváltó felmászott az ágra, amin átjuthatott az első kerítésen. De még a jaguár énje is tudta, hogy nem teheti ezt meg. Semmi oka nem volt rá, hogy behatoljon oda és veszélybe sodorja magát. És bár a veszély sem a jaguárt, sem az embert nem riasztotta volna el soha, Vaughn kíváncsiságát visszafogta egy másik, mélyebb érzés – a hűség. Vaughn a DarkRiver falka őrszeme volt, és az ezzel járó kötelességei minden más érzést és vágyat legyőztek. Aznap este Sascha Duncant kellett őriznie, a falka alfahímjének párját, míg Lucas egy megbeszélésre ment a SnowDancer farkasfalka odújába. Vaughn tudta, hogy Sascha nem szívesen maradt otthon, és csak azért engedte el Lucast egyedül, mert tudta, hogy a fekete párduc gyorsabban halad nélküle. Lucas pedig csak azért ment el Sascha nélkül, mert megbízott abban, hogy az őrszemei megvédik a párját. Vaughn vetett egy utolsó, vágyakozó pillantást a ház felé, majd lemászott az ágról és elindult Lucas búvóhelye felé. Nem feledkezett meg a telepről és nem is adta fel a tervét. Ki akarta deríteni, miért él egy mentál ilyen közel az alakváltók felségterületéhez. Márpedig ha egy jaguár egyszer szagot fogott, senki sem szökhetett el előle. 12

Pandora’s TeAm

Faith kinézett a konyhaablakon, és bár onnan csak a sötétség nézett vissza rá, nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy valaki figyeli. Egy nagyon veszélyes valami körözött a kerítés körül, ami elválasztotta őt a külvilágtól. Megborzongott, szorosan összefonta a két karját a teste előtt, megdermedt. Miért reagált így?! Hiszen ő mentál! Vajon a sötét víziók miatt meggyengültek volna elméje pajzsai? A lány erőt vett magán és tudatosan leengedte a karját, majd el akart fordulni az ablaktól. De nem tudott. Ehelyett előrelépett, felemelte a kezét és az ablaküvegnek támasztotta, mintha keresztül akarna nyúlni rajta, ki a külvilágba. A külvilág. Ő azt alig ismerte. Egész életét négy fal közé zárva töltötte, nem volt más választása. Odakint folyamatosan a fülében zúgott az elmebaj veszélye, ezt a hangos dübörgést nem tudta elhallgattatni. Odakint minden irányból záporoztak rá az érzelmek, amik miatt embertelen, gonosz, fájdalmas víziókat látott. Odakint sérülékeny volt; sokkal biztonságosabb volt számára a falak mögött. A falak azonban most repedezni kezdtek, a repedéseken olyan dolgok szűrődtek be, amik ellen nem tudott védekezni. Ebben biztos volt, mint ahogy abban is, hogy nincs menekvés a birtoka körül ólálkodó veszély elől sem, bármi legyen is az. Az ott vadászó ragadozó addig nem nyugszik, amíg belé nem mélyeszti a karmait. Ettől meg kellett volna rémülnie, de ő mentál volt, nem ismerte a félelmet. Csak alvás közben. Álmában annyira hatalmába kerítette a félelem, hogy Faith már attól félt, meghasadnak a mentálhálótól védő pajzsai és akkor lelepleződik a Mentál Tanács előtt. Már aludni sem akart. Mi lesz, gondolta, ha újra meghal, de ezúttal valóban? A kommunikációs konzol csengése hasított a csendbe, ami Faith egész életét betöltötte. Késő este volt már, az O-mentál pedig többórányi pihenést írt elő neki, a hívás tehát váratlanul érte Faitht. Végre elszakította a tekintetét az ablaktól. Ahogy elindult, közelgő szörnyűség érzése kerítette hatalmába, egy sötét balsejtelem valahonnan a pontos jövőbe látás és a gyanú közötti szürke területről. Ez is 13

Pandora’s TeAm újdonság volt Faith számára, ez a súlyos bizonyosság, hogy valami gonosz várakozik a takarásban, és csak arra vár, hogy a mentális védvonalai megnyíljanak. Megkeményítette az arcvonásait, hogy a benne feszülő bizonytalanságból semmi se látsszon meg rajta, és megnyomott egy gombot az érintőképernyőn. Meglepődött, amikor meglátta a hívó arcát. – Apám! Anthony Kyriakus volt Faith családjának a feje. Korábban ő volt Faith gondviselője is, amíg a lány húszéves korában hivatalosan el nem érte a felnőttkort. A másik felügyelője Zanna Liskowski volt, a nő, akivel Anthony huszonöt évvel ezelőtt megtermékenyítési szerződést kötött. Mindkettőjüknek volt beleszólása Faith nevelésébe, jóllehet a lány gyermekéveit senki sem nevezné igazán gyermekkornak. Három évvel a születése után, a gondviselői teljes beleegyezésével kiemelték az ő felügyeletük alól és egy szabályozott környezetbe tették, ahol a képességeit képezhetik és hasznosíthatják. És ahol az őrület bekúszó indáit kordában lehetett tartani. – Faith, kedvezőtlen híreim vannak a családunkkal kapcsolatban. – Igen? – Faith szíve olyan hevesen kezdett verni, mint egy légkalapács. A lány minden erejével összpontosított, hogy elnyomja a fizikai reakciókat. Ez ugyanis nem csak szokatlan volt, de annak a jele is, hogy újabb vízió tör rá. Márpedig azt most nem engedhette meg magának. Egy olyan víziót, amilyeneket mostanában látott, semmiképpen sem. – Testvéred, Marine elhalálozott. Faith elméje egy pillanat alatt kiürült. – Marine? – Ő Faith húga volt, akit a lány soha nem ismert igazán, de a távolból mindig is figyelt. Marine kardinális telepata volt és máris magasra jutott a családi ranglétrán. – Hogyan? Fizikai rendellenesség következtében? – Szerencsére nem. Szerencsére, ez ugyanis azt jelentette, hogy Faith nem volt veszélyben. Az, hogy a NightStar klánnak két ritka kardinális tagja is volt, nagy hatalmat adott a családnak; kétségtelen volt azonban, hogy Faith volt a nagyobb érték. Ő volt az, aki elég bevételt és munkát szerzett a családnak és ezzel a tömegek fölé emelte az egész mentál 14

Pandora’s TeAm klánt. Csak Faith egészségi állapota számított tehát igazán, Marine halála kellemetlenség volt csupán. Milyen rideg, milyen kegyetlenül rideg, gondolta Faith, de közben tudta, hogy ő is ilyen. A túlélés volt a cél. – Baleset történt? – kérdezte. – Meggyilkolták. Faith üres elméjét fehér zaj sistergése töltötte el, de a lány figyelmen kívül hagyta ezt. – Gyilkosság? Ember vagy alakváltó a tettes? A mentálok között ugyanis nem volt gyilkos. Már száz éve, az Elcsendesedés bevezetése óta nem volt egy sem. Az Elcsendesedés eltörölte a mentálok körében az erőszakot, a gyűlöletet, a haragot, a dühöt, a féltékenységet és az irigységet. Az összes többi érzelem elvesztése mellékhatás volt. – Még nem tudjuk, hogy melyik a kettő közül. A rendfenntartó erők nyomoznak. Most pihenj! – Erőteljesen biccentett. – Várj! – Igen? Faith erőt vett magán és megkérdezte: – Mi módon történt a gyilkosság? Anthony még csak nem is pislantott, amikor válaszolt: – Kézzel megfojtották.

15

Pandora’s TeAm

MÁSODIK FEJEZET Vaughn felmászott Sascha és Lucas fatetőre épült házának tornácára, és még látta, ahogy Mercy leugrik onnan. Nem örült, amikor meglátta Saschát odakint a tornácon. A ház magasan a föld felett volt ugyan, de már elmúlt éjfél és a Mentál Tanács bármit megadott volna, hogy ezt a kardinálist holtan lássa. – Szia, Vaughn! Nincs kedved átváltozni és beszélgetni egy kicsit? Vaughn egy, a fajtájára jellemző, köhögéshez hasonló mordulással fejezte ki, mi erről a véleménye. – Igen, tudom, hogy aludnom kellene, de nem tudok. – Sascha hátradőlt a széken, amit oda kivonszolt. – Mercy sakkozott velem. – Éjfekete szemeiben fehér pontok csillogtak a sötétben, az ujjai idegesen doboltak a szék karfáján. Vaughn egy mordulással válaszolt, majd a hálószobába ment. Átváltozott emberi alakba, elővett egy farmernadrágot és egy öreg, fekete pólót a bőröndből, amiben minden őrszem tartott egy-egy garnitúra váltásruhát. Amikor visszaért, Sascha az összecsukható asztalka mellett álló üres szék felé intett. Vaughn felhúzta a szemöldökét és a szék helyett a tornác korlátjára telepedett, a lábait a korlát köré csavarta. – Soha nem fogom megszokni, hogy ti, macskák ezt csináljátok – csóválta Sascha a fejét és a meztelen talpával végigsimított a fapadlón. – Belegondoltál már, hogy ha leesel onnan, minden egyes csontodat összetöröd? – A macskák mindig a talpukra esnek. – Vaughn beleszagolt a levegőbe és mindent rendjén talált, de a biztonság kedvéért körbe is nézett. A látása emberi formában is nagyon éles maradt. – Mindig ilyen vagy, amikor Lucas távol van? – Általában Sascha volt a nyugodt, biztos pont a DarkRiver ragadozófalka kavargó örvényében, de a mentál most feszültnek, idegesnek tűnt. – Igen. – A lány tovább dobolt az ujjaival. – Futni voltál? 16

Pandora’s TeAm – Igen. – Vaughn a falkavezér párjának szemébe nézett, és pontosan értette, mivel nyűgözte le a lány Lucast. Sascha csodaszép volt és nagyon különleges. Nem az arca tette, nem is az éjszín szemei, hanem a bensője, a lénye. A lány belülről sugárzott. Persze ez várható volt. Elvégre Sascha kardinális P-mentál, egy pszichikus, aki képes megérezni és meggyógyítani a legmélyebb érzelmi sebeket is. Az őrszem megértette ugyan Lucas rajongását, de nem tudta volna elképzelni, hogy valaha hasonlóképpen érezzen. Sascha a falka tagja volt, ő pedig, mint őrszem, az életét is odaadta volna érte, de soha nem párosodott volna vele – a párosodás gondolata volt idegen a számára. Nem értette, hogyan képesek a leopárdok egy életre valaki máshoz kötni magukat. Nem mintha Vaughn csapodár lett volna – nagyon is megválogatta, kit fogad szeretőjének. De szerette a szabadságot és nem akarta, hogy bárki is érzelmileg kötődjön hozzá. Az ő halála miatt ne szakadjon meg senkinek a szíve. – Soha nem tudom, hogy mit gondolsz. – Sascha enyhén oldalra billentette a fejét és a jaguárra nézett. – Abban sem vagyok biztos, kedvelsz-e engem egyáltalán. A macska élvezte, hogy kiismerhetetlen lehet. – Lucas párja vagy. – De mit gondolsz énrólam? – faggatózott tovább Sascha. – A bizalomhoz idő kell. – Bár a legnagyobb részét Sascha már kiérdemelte, amikor majdnem feláldozta az életét, hogy megmentse Lucast. Az a hím volt Vaughn családja, vagy legalábbis a/., ami leginkább hasonlított egy valódi családhoz. A vértestvére volt, a szó legbrutálisabb értelmében. Van benned valami... Te nem vagy annyira civilizált, mint a többiek. Ez igaz. – Hiába tagadta volna. Vaughn sokkal vadabb volt, mint a legtöbb ragadozó alakváltó. Azzá kellett válnia, ha életben akart maradni. Ahogy Saschának is ugyanezért kellett a falka tagjává válnia. – Hiányoznak néha azok, akik olyanok, mint te? Hát persze. – A lány kinézett a sötét erdőbe. Egyedül volt mentál egy falkányi leopárd között. – Hogyne hiányozna a világ, amiben huszonhat évig éltem?! – Visszafordította a tekintetét Vaughn felé. – És neked? – Én csak tíz évig éltem egy másik világban. – Éppen elég ideig ahhoz, hogy az árulás sebei mélyen a lelkébe égjenek. 17

Pandora’s TeAm Azt mondd meg nekem, miért akarhat egy mentál egyedül, a tömegtől távol élni? Sascha nem neheztelt Vaughnra, amiért az nem válaszolt a kérdésére. – Nos, talán párosodott egy leopárddal, aki a semmi közepén, egy fa tetején szeret élni. – A lány elhúzta a száját, de a mosolya elárulta. – Elég ritkán, de akadnak mentálok, akik szeretnek másoktól elzárva élni. Ezek ereje általában a skála gyengébbik végén van. Őket nem fenyegeti a veszély, hogy a képességük maga alá temeti őket, mint minket. – Nem – rázta meg a fejét Vaughn. – Ezt a nőt úgy őrizték, akár az elnököt. – A nőt. A vadállat egyszerre pontosan tudta, hogy nőről van szó. – Biztos vagy benne? – Kerítések, rejtett kamerák, őrök, mozgásérzékelők. Sascha szeme elkerekedett. – Hát persze! Ez biztosan az egyik J-mentál! – Jövőbe látó? – Hasznos volt, hogy egy mentál is volt a falkában. Mielőtt Sascha csatlakozott hozzájuk, jóformán semmit sem tudtak a mentálok világáról. – Azt hittem, azok nagyon ritkák. Hogy lehet, hogy a tanács nem tartja őket magához közel, ahol meg tudja figyelni őket?! Sascha megrázta a fejét. – Azt hallottam, hogy a legerősebb jövőbe látóknak távol kell tartaniuk magukat a többi mentáltól is. Szóval bár láttál ott őröket, valószínű azonban, hogy abban a házban a J-mentálon kívül nem él senki más. De ennél többet nem is nagyon tudok róluk. A jövőbe látók szinte külön fajt képeznek a mentálokon belül, ráadásul mentál klánokhoz tartoznak, azok képviselik őket a nyilvánosság előtt. Alig hallottam még olyanról, aki személyesen találkozott volna egy ilyennel. Azt mondják, némelyikük el sem hagyja a házát. Soha. Vaughn ugyan megértette, ha valaki magányra vágyott, de abban, amit Sascha mondott, volt valami egészségtelen. – Rabok? – Nem, nem hiszem. Túl fontosak ahhoz, hogy boldogtalanná tegyék őket – válaszolt a lány, majd gyorsan pontosított is. – Érted, hogy mire gondolok, ugye? A mentálok nem éreznek, nem ismerik a boldogságot vagy boldogtalanságot, de ha a J-mentálok egyszer úgy döntenének, 18

Pandora’s TeAm hogy nem jövendölnek többet, az romba döntené a mentál üzleti életet. Szóval nem, nem hiszem, hogy fogságban tartják őket. Valószínűbb, hogy csak szeretnek elszigetelten élni, ahol nem szembesülnek az élet sötét dolgaival. – Sascha hangja hirtelen csendes lett. – Talán ha néha kilépnének a való világba, eszükbe jutna, hogy mi mindent hagytak el és ráébrednének a képességük lényegére. A férfi figyelte a lányt, és tudta, hogy Sascha éppen arra a sok, vad kínra gondol, amit a párja gyerekkorában átélt, és Lucas hosszúvágyára, ami ebből fakadt és megpecsételte Vaughn és a Falkavezér barátságát. Ha a jövőbe látók nem adták volna meg magukat az Elcsendesülésnek és továbbra is előjelezték volna a szerencsétlenségeket, gyilkosságokat, Lucas megmenekült volna mindettől a szörnyűségtől. Talán Vaughn is jaguárként nőhetett volna fel és a saját szülei nem hagyták volna magára, hogy a legkegyetlenebb módon haljon meg. Talán. Kézzel megfojtották. Faith a besötétített hálószobájának plafonját bámulta, ez a két szó megállíthatatlanul kavargott a fejében. Könnyebb lett volna kijelenteni, hogy az egész merő véletlen, és az elméje mélyebb rétegeibe szorítani a zavaró gondolatot. A lelkének egy része pontosan ezt akarta tenni. Sokkal könnyebb lett volna, sokkal elviselhetőbb. De hazugság lett volna. Marine meghalt. Faith pedig előre látta a testvére halálát. Bárcsak megértette volna a víziót! Akkor még élne a húga. Bárcsak! Faithbe gyermekkora óta sulykolták, hogy semmi értelme nincs sírni már megtörtént dolgok miatt. Egyáltalán, semmi értelme nincs sírni. Faith nem is sírt, eszébe sem jutott, hogy sírnia kellene. De a lelkének egy mélyen elrejtett és elzárt, majdnem helyrehozhatatlanul sérült része ordított a kíntól. Faith nem hallotta a széthullott pszichéjének ezt a fájdalmas sikolyát, csak annyit tudott, hogy nem fordíthat hátat annak, ami történt. Ez nem egy rosszul felmért üzleti trend volt, itt életekről volt szó. Nem 19

Pandora’s TeAm fordíthatta el a tekintetét, főként akkor nem, amikor úgy érezte, hogy a sötétség vadul és szörnyűségesen feszül lehunyt szemhéjának. A gyilkos ugyanis még nem végzett. Halk csengés törte meg a nehéz csendet. A lány örült, hogy a hálószobájában lévő kapcsolat csak audio volt, nem vizuális. Fogadta a hívást, anélkül, hogy fényt gyújtott volna. – Igen? – Tegnap óta nem kaptunk semmilyen adatot – maga Xi Yun volt az. – Fáradt vagyok – válaszolt Faith. Nem akart beülni a vörös székbe, nehogy kiderüljön, mennyire túl van terhelve az elméje. – Aludnom kell, ahogyan javasoltad. – Értem. – Néhány napig nem lépek kapcsolatba veletek. – Hány napig? – Az orvos elővigyázatosságból tette fel a kérdést, meg akarta óvni őt a fajtájára jellemző feledékenység káros hatásaitól, de Faith mostanában ezt is tolakodásnak érezte, mintha ez is csak arra szolgált volna, hogy leláncolják őt, hogy biztosítsák: a képességei mindig elérhetők maradnak. – Három napig. – Ez volt a leghosszabb idő, amit engedélyezhettek neki, nem bíztak abban, hogy tovább el tudja látni magát. Még szerencse, gondolta többször Faith, hogy a NightStar klán és a Mentál Tanács félt, hogy kárt tehetnek a képességeiben. Ha ez nem lett volna, talán már lesöpörték volna a pajzsokat, amik a mentálhálótól elzárták őt, hogy a legközvetlenebb és legdurvább módon, az elméje irányításával figyeljék meg őt. Természetesen csak a jó cél érdekében. Faith megborzongott, de azzal nyugtatta magát, hogy csak hűvös volt a szobában. A remegésnek semmi köze nem volt a félelemhez, ő nem félt. Semmit sem érzett, mentál volt. Sőt, még annál is több: J-mentál. Őt még alaposabban és keményebben kondicionálták, mint a többi kardinálist. Arra tanították, hogy az érzelem leghalványabb szikráját se engedje az elméjébe soha, az ugyanis teljesen elpusztítaná a pszichéjét. Faith ezt el is hitte. A klánja az idők során sok J-mentált termelt, az Elcsendesedés előtt minden negyedik elmegyógyintézetben végezte még húszéves kora előtt. Három nap. 20

Pandora’s TeAm Vajon miért kért ilyet? Xi Yun ugyan azt gondolta, de ő nem volt fáradt. Kevesebb alvásra volt szüksége, mint a többi mentálnak, négy óra teljesen elég volt a számára. De nem azért kérte a három napot, hogy addig semmit se csináljon. Az elméjének célja volt ezzel, még ha Faith tudatosan nem is értette, hogy mi az. Ennek ellenére felkelt és csomagolni kezdett: néhány napra elég ruhát és tisztálkodószert pakolt egy kis hátizsákba. Néhány hónappal ezelőtt a mentál klán egy tagját kérte meg, hogy szerezze be azt a hátizsákot. Akkor fogalma sem volt arról, hogy miért. Senki sem kérdezett rá, azt feltételezték, hogy egy víziót akar felkelteni ezzel a tárggyal. Faith pedig nem cáfolta ezt meg, mert akkor maga sem volt biztos abban, nem ez-e az igazság. Most azonban már látta, hogy a képessége ismét olyan tettre vette rá, aminek akkor még nem ismerte az okát. Olyasmire készült, ami csak a jövőben következik majd be. *** Miközben Faith csomagolt az utazásra, amelyet még nem tervezett, a mentálhálón becsapódott egy mentális ajtó és hat elmét zárt egy látszólag feltörhetetlen terembe. A Mentál Tanács ülése kezdetét vette. – Halaszthatatlanná vált, hogy megtaláljuk Santano Enrique utódját! – Nikita végignézett az őt körülvevő elméken, mind egy-egy hideg, fehéren ragyogó csillag volt a mentálháló fekete egén, és azon gondolkozott, vajon abban a pillanatban ki akarja őt hátba szúrni. Mert valaki mindig volt, aki merényletet tervezett ellene. Az, hogy a tanácsnokok fizikai valójukban a Föld különböző részein voltak, nem védte meg őket a támadástól. – Talán nem csak őhelyette kellene keresnünk valakit. – A mézesmázos megjegyzés Shoshanna Scott-tól jött. – Biztos vagy benne, hogy a lányod nem tőled örökölte a genetikai hibát? – Mindannyian tudjuk, hogy Saschának semmilyen öröklött hibája nem volt – válaszolt neki Marshall. – Nikita egy kardinálist hozott létre. A te családfádon hány kardinális van, Shoshanna? Nikitát meglepte, hogy Marshall kiállt mellette. A férfi a tanács legidősebb tagja és hallgatólagosan elismert vezetője volt, általában nem fogta senki pártját. 21

Pandora’s TeAm – Ebben a helyzetben nem engedhetjük meg magunknak, hogy a tanács megosztott legyen. A DarkRiver és a SnowDancer falka minden gyengeségünket ki fogja használni. – Mennyire vagyunk biztosak abban, hogy be is váltják a fenyegetéseiket? – A kérdést Tatiana Ryka-Smithe, a tanács legfiatalabb tagja tette fel. – Mindannyian kaptunk egy-egy darabot Enrique testéből, miután kivégezték. Azt hiszem, tudjuk, hogyan reagálnának a leopárdok és a farkasok, ha megpróbálnánk ártani Saschának. – Henry Scott elméje nem ragyogott olyan fénnyel, mint egy született kardinálisé, de nagyon erős volt. Shoshanna borotvaéles politikai taktikázásával párban kettőjüknek minden képessége megvolt ahhoz, hogy a tanács élére törjenek. Talán ezért lámogatta Marshall Nikitát velük szemben. – Egy kardinálist kell Enrique helyére állítanunk – jegyezte meg Ming LeBon. Mentális hangja éppen olyan kimért és halálos volt, mint amilyen a megjelenése lett volna, ha ezt a megbeszélést a fizikai világban tartják. A férfi a mentális harc mellett a karate és ju-jitsu harcművészetek mestere is volt. – Más fokozat nem felel meg. Ő egyike volt azoknak, akik lehorgonyozzák a mentálhálót és nagyrészt ő tartotta sakkban a Hálóelmét. Senkinek nem volt ellenvetése, ezek megkérdőjelezhetetlen tények voltak. A Hálóelme, a mentálháló rendőre és könyvtárosa néha szeszélyesen, kiszámíthatatlanul viselkedett. Az utóbbi időben annyira megszaporodott az ilyen kitörések száma, hogy a tanácsnokoknak, felváltva, figyelniük kellett a Hálóelmét. Erre, úgy tűnt, két mentálfajta volt a legalkalmasabb. – Enrique éppen azért tudta elrejteni előlünk a hibás elméjét, mert hozzáfért a Hálóelméhez – jegyezte meg Henry. Ming csillaga tökéletesen nyugodt maradt. – Ez elkerülhetetlen. Hiába a kutatómunkánk, nem tudjuk előre megjósolni, kinél nem fog tökéletesen működni a kondicionálás. – A mentálhálón lévő legtöbb kardinális nem alkalmas arra, hogy a tanács tagja legyen – szólt Nikita. A kardinálisok általában túlságosan elvesztek az elméjük világában, aligha volt meg bennük az a kegyetlen gyakorlatiasság, amire szükség volt, hogy a mentátokat a tápláléklánc csúcsán tartsák. 22

Pandora’s TeAm – Van konkrét javaslatod, Ming? – kérdezte Marshall. – Faith NightStar. Nikita néhány másodperc alatt megkereste és áttekintette a kardinálisról szóló alapvető információkat. – Egy J-mentál? Tudom, hogy a J és a Tk megjelölésűek tudják leghatékonyabban kézben tartani a Hálóelmét, de a J-mentálok... ingatagok. – Több mint kilencvenöt százalékuk az ötvenedik születésnapja előtt gyógyintézetbe kerül – tette hozzá Shoshanna. – Ez a javaslat nem használható. – Nem értek egyet. Faith NightStar elméje van olyan erős, mint Enriquéjé volt. Hároméves kora óta kimagaslóan pontos jövendöléseket ad. Hatékonyabb és termékenyebb minden más jövőbe látónál. Élete során az elme bomlásának semmilyen jelét nem mutatta, márpedig őt, mint minden J-mentált, alapos megfigyelés alatt tartják. – Mingnek igaza van – vetette közbe Marshall. – Valószínűleg ő a legbiztosabb választás. Legalább tudjuk, hogy jelen pillanatban nem pszichotikus, és a jövendölések miatt továbbra is állandó megfigyelés alatt kell majd tartani, így minden változásról azonnal értesülünk. – Bárkit is válasszunk, gyorsan kell döntenünk. – Ming mentális hangja határozott volt. – Készítettem egy összefoglaló jelentést Faith NightStarról. – Megmutatta a többi tanácsnoknak a mentális rekeszt, ahová a tanács termében az adatokat letette. – Valaki javasol más jelöltet? – Kaleb Krychek lehetséges jelölt – jelentkezett Shoshanna. – Kardinális Tk-mentál, a tanács szervezetének tagja. A róla szóló anyagot a Faithről szóló jelentés mellé helyeztem. Látni fogjátok, hogy kitűnően képes uralni telekinetikus képességeit. – Kaleb még nálam is fiatalabb – jegyezte meg Tatiana és máris a csúcson van. Azt hiszem, ez alapján ő jobb választás, mint Faith, aki, bár Kalebhez és hozzám képest is hihetetlenül fiatal, eddig elszigetelten élt. Nem hiszem, hogy életben maradna a tanácsban. – Nem értek egyet. – Nikita sem volt ugyan meggyőződve Faith alkalmasságáról, azt viszont pontosan tudta, milyen veszélyes Krychek. – Kaleb fiatal kora ellenére magasra tör, ez pedig olyan 23

Pandora’s TeAm megszállottságra vall, ami Enriquéjéhez hasonló szociopatikus hajlamra utal. – Bizonyos mértékben mindannyiunkban van hatalomvágy válaszolt Tatiana. – Ebben az esetben azonban igazad lehet. Valószínűleg egy kevésbé agresszív tanácsnokot kellene választanunk, aki le tudja csendesíteni a népet. – Viszont a tanácsnoknak, akit választunk, elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy hosszú ideig megtartsa a pozícióját – szólt újra Shoshanna. – Ha rövid időn belül kétszer is utánpótlást kell választanunk, az mindent alááshat. – Shoshannának igaza van. – Marshall hangjában a részrehajlásnak már nyoma sem volt. – Nézzétek át az anyagokat, holnap találkozunk, hogy meghatározzuk a két jelölt elbírálásának és meghallgatásának ütemét. Hacsak valakinek nincsen harmadik javaslata. – Kevésbé javaslat, mint inkább felvetés, amit észben kell tartanunk. – Shoshanna elméje éles fénnyel ragyogott. – Már két generáció óta nem volt a tanácsnak O-mentál tagja. Változtatnunk kellene ezen a helyzeten, ez esetleg attól is megóvna minket, hogy egy újabb Enriquét válasszunk magunk közé. Ezúttal Nikita is egyetértett a riválisával. – Egy másik lehetőség, hogy a tanács minden tagja rendszeres orvosi vizsgálatnak vesse alá magát. – Sokkal bizalmasabb lenne, ha az orvos közülünk való lenne. – Csakhogy ez túl nagy hatalmat adna annak az orvosnak a kezébe. – Nikitának nagyon nem tetszett az ötlet, hogy egy tanácsnoktársa előtt feltárja az elméjét és a testét. – Egyetértek – szólt Tatiana Rika-Smythe. – Meg kellene fontolnunk, hogy befogadjunk egy O-mentált, de csak mint a fajtájának képviselőjét, nem mint a mi gondozónkat. – És mi lesz a Hálóelmével? Azt a J és a Tk megjelölésűek tudják a legjobban irányítani – mutatott rá Henry. – Ezt elég figyelembe vennünk az értékelés későbbi szakaszában – jelentette ki Ming, a hat tanácsnok legcsendesebbike, akit Nikita a legkevésbé ismert. – Van valakinek javaslata? Marshall válaszolt, de nem pontosan a kérdésre. 24

Pandora’s TeAm – Nagy kár, hogy elvesztettük Sienna Laurent. Benne sok lehetőség rejlett. – Ez valóban nagy veszteség – helyeselt Ming. – Már kinéztem őt magamnak, mint leendő pártfogoltamat. Ez csak azt jelenthette, következtetett Nikita, hogy Sienna Lauren ugyanolyan halálos mentális támadóerővel született, mint ami Minget olyan félelmetessé tette. – A Lauren család nagy hajlandóságot mutatott arra, hogy megtörje a kondicionálást, ezért a rehabilitáció volt az egyetlen logikus megoldás. Még ma is életben lennének, ha nem próbáltak volna meg kibújni a rendelkezéseink alól. – Természetesen – válaszolt Ming. – Ami az O-mentált illeti – folytatta Nikita –, az indiai szubkontinensen élő Gia Khan nagyon hasznosnak bizonyult a tanács ügyeinek intézésében. Rövid szünet következett, amíg a többiek feldolgozták a Gia alapvető adatait tartalmazó információkat. – Ő megfelelőnek tűnik. Tegyük őt is a jelöltek listájára, Faith és Kaleb mellé! – összegezte Marshall. – Mi a helyzet a pályázókkal? Van olyan, akivel komolyan foglalkoznunk kellene? – kérdezte Shoshanna. – Nincsen. Némelyek azt hiszik, elég erősek, de ha azok lennének, egyikőnk már nem élne. – Tatiana tudta, hogy miről beszél. Ő akkor került a tanács tagjai közé, amikor az elődje, Michael Bonneau tanácsnok sajnálatos balesetet szenvedett. A szerencsétlenség idején egyedül volt legidősebb segédjével, Tatianával. – Akkor megegyeztünk. Kaleb Krychek, Gia Khan vagy Faith NightStar.

25

Pandora’s TeAm

HARMADIK FEJEZET Faith egyedül még soha nem hagyta el a telepet. Huszonegy évvel ezelőtt költöztették be oda, mondván, hogy az elméje nem maradna ép a külvilágban: a víziók túl erősek és túl gyakoriak lennének, ha mások közelében élne. Nem volt oka arra, hogy ezt kétségbe vonja, az évek során a háza így önként vállalt börtönné lett, amit csak nagyon ritkán hagyott el. Aznap azonban arra készült, hogy kimerészkedjen az ismeretlenbe. Végre tudatosult benne, amire tudat alatt az elméje már hónapok óta készült: el fog indulni, hogy válaszokat kapjon a kérdéseire. Megértette, hogy ha ezt el akarja érni, olyasvalakivel kell beszélnie, akinek nincs köze sem a Mentál Tanácshoz, sem a NightStar klánhoz. Ezeknek ugyanis túl sok érdeke fűződött ahhoz, hogy Faith soha ne tudja meg azt, amit a legjobban meg szeretett volna érteni: vajon a sötét víziók az elkerülhetetlen őrület jelei voltak vagy valami sokkal alattomosabb dolgot jelentettek – azt, hogy a képességeinek egy olyan oldala éledt fel, amivel nagyon nem szeretett volna szembenézni. Faith elzártságban élt ugyan, mégis mindent tudott, amit az utazáshoz tudnia kellett. A mentálháló információáramából nem lehetett kiszűrni a külvilág eseményeiről szóló híreket. A pletyka valahogy a legerősebb védvonalak mögé is beférkőzött, a lány így hallott a mentálról is, aki levált a mentálhálóról. Sascha Duncanről. A Mentál Tanács mindenki tudtára hozta, hogy Sascha hibás volt, elméje nem bírta fenntartani a kapcsolatot a hálóval, ami a mentálok számára életfontosságú visszacsatolást szolgáltatta. Sascha azonban mégis életben maradt. Faith nem talált senki mást, akinek ne fűződött volna érdeke ahhoz, hogy hazudjon, és aki semmit sem veszíthetett azzal, ha elmondja neki a teljes igazságot. Csak ezt a lázadó mentált. Mindenki más kapcsolatban állt a mentálhálóval, így elárulhatta őt, akár szándékosan, akár 26

Pandora’s TeAm önhibáján kívül. Sascha volt az egyetlen független mentál. Ez logikus következtetés volt. Faith igyekezett nem gondolni az álomra, amit néhány héttel korábban látott. Ebben egy leopárd meredt rá, szemében vad éhség tükröződött. Faith megpróbálta figyelmen kívül hagyni, amit a képessége üzent neki ezzel. Mert néha átok volt, ha valaki túl sokat tudott. Elhagyni a telepet nem volt könnyű, de lehetetlen sem. A mentál őrök arra figyeltek, hogy senki se juthasson be a területre, arra soha senki sem gondolt, hogy Faith valaha ki akar majd szökni onnan. A lány vett egy nagy levegőt, a hátára emelte a kis hátizsákot, kinyitotta a ház hátsó ajtaját és kilépett az éjszakába. Pontosan tudta, hová kell mennie. Volt a külső kerítésnek egy része, amit nem figyeltek mozgásérzékelők, és ami a forgó kamerák holtterében volt. A NightStar Biztonsági Szolgálatnak valószínűleg eszébe sem jutott, hogy ez a védelem gyenge pontja lehet: egyetlen bűnöző sem találna rá erre a résre, az őrök pedig majdnem állandó megfigyelés alatt tartották a területet. Ez már csak azért is igaz volt, mert a legtöbbjük képes volt telepatikusan átvizsgálni a terepet. Faith már évekkel ezelőtt kitapasztalta, hogyan tudja kijátszani az őrséget: az unalom és a bezártság jó táptalaja volt a leleményességének. És ami ennél is fontosabb, biztosan tudta, hogy át tud mászni a kerítésen az alatt a kis idő alatt, amíg az egyik őr már befordult a sarkon, a másik pedig még nem ért oda. Biztos volt ebben, mert először két hónappal ezelőtt próbálta ki: átmászott a kerítésen, utána meg vissza anélkül, hogy bárki észrevette volna. Akkor azt gondolta, csak a kihívást keresi – persze egy J-mentál esetében, akinek a képessége ennyire erős, semmi sem ilyen egyszerű. Most tíz perc alatt jutott el a ház hátsó bejáratától a külső kerítésig, a belső soha nem jelentett számára akadályt. Meglátta a sarkon beforduló őr sötét alakját a jobb oldalon. A következő őr a mentálok pontosságával, éppen tíz másodperc múlva fordul majd be a bal oldalon. Faith csendben és óvatosan mászni kezdett. *** 27

Pandora’s TeAm Vaughn egy, a telep fölé belógó ágon ült. A hely továbbra is nagyon érdekelte őt. A leopárd úgy tervezte, hogy aznap behatol a gépek és őrök által védett területre és kideríti, mi rejlik a mélyén. Erre azonban már nem volt szükség: a prédája maga jött el hozzá. A lány haja még a sötétben is vörös lángként virított. Vaughn először legszívesebben rámordult volna, amiért a lány olyan buta volt, hogy nem takarta el, vagy legalább nem fogatta össze a csípőjéig érő hajzuhatagot. Ugyanakkor le is nyűgözte, hogy olyan gyorsan, majdnem macskaszerű mozdulatokkal mászott át a kerítésen. Nem nézett körül, nem habozott. Mintha már százszor megtette volna ezt. A lány földet ért a kerítés erdő felőli oldalán és egyenesen befelé indult az erdőbe; eltűnt a fák között, mire az őr befordult a sarkon. Vaughn a fák ágain elindult és majdnem a lány felett járt, amikor az megállt, hogy elővegyen a zsákjából valamit. A mentál karórájának halvány fényében Vaughn meglátta a környék számítógéppel nyomtatott, pontatlan térképét, ami az alakváltók ösvényeiből és felségterületeiből természetesen semmit sem jelzett. A lány egy perc múlva összehajtotta a térképet, visszatette a hátizsákjába és elindult. Ha ember alakban lett volna, Vaughn biztosan összeráncolta volna a homlokát. A lány ugyanis nem Tahoe felé vette az irányt, hanem az erdő felé, mélyebbre a DarkRiver területére. Gyalog nem juthatott ugyan messzire, de volt a lányban valami, amitől Vaughn tarkóján felborzolódott a szőr. A férfi megtanulta, hogy bízzon az ösztöneiben; azok pedig azt súgták neki: figyelnie kell ezt a nőt. Alaposan. Nagyon alaposan. Faith úgy érezte, mintha követné valaki. Teljesen valószínűtlen ötlet volt ez, hiszen egyedül volt az erdőben. Nem tudta pontosan, hol lakik Sascha Duncan, de úgy tervezte, ha elég mélyre hatol a leopárdok területére, egy alakváltó biztosan rátalál majd és elviszi őt hozzá. Bizonytalan terv volt, de az alapján, amit az alakváltók területvédő hajlamairól olvasott, úgy gondolta, jó eséllyel működhet. Persze sokkal egyszerűbb lett volna, ha a DarkRiver San Franciscói cégközpontjához indul, de nem akarta kockáztatni, hogy valaki leleplezze. 28

Pandora’s TeAm Miután Sascha levált a mentálhálóról, a Mentál Tanács minden vele való kapcsolatfelvételt megtiltott. A mentált, aki a tanács engedélye nélkül a közelébe megy vagy kommunikál vele, azonnal rehabilitációra küldik – ez a teljes agymosás szépítő neve volt, melynek során a mentál, akit ezzel büntettek, elveszítette a személyiségét és minden magasrendű képességét. Faith tisztában volt a saját értékével, és tudta, hogy ő nem jutna erre a sorsra, mégis titokban akarta tartani a tetteit. Az elméjének az a része, ami erre ösztökélte, azt is megsúgta neki, hogy egy közeli erdei úton találni fog egy lezáratlan autót. A kocsi ott is volt. Faith kinyitotta az ajtót és beült. Felnyitotta a vezérlőpultot, hogy kiiktassa a számítógépes biztonsági rendszert. Ebben nem a képessége segítette – Faith hobbija volt ez, amivel lekötötte magát magányos óráin. Mostanra a legtöbb számítógépes berendezést másodpercek alatt fel tudta törni. Ezúttal öt másodpercre volt szüksége, és az autó az övé volt. Faith felidézte az autóvezetés-órákat, amiket vészhelyzet esetére kapott; irányba fordította a kocsit és a gyorsítópedálra lépett. Három napja volt, hogy fényt derítsen az igazságra. Ha nem ér vissza a telepre, mielőtt ez a határidő letelik, vadászni kezdenek rá. Talán ezt az indokot fel is használják arra, hogy feltörjék a pajzsait, amikkel a mentálháló ellen védi magát. Elvégre ő egy milliárdokat érő eszköz. Vaughn férfi énje káromkodni akart, a jaguár azonban azonnal cselekedett. Úgy száz métert futott a kocsi mellett, majd irányt változtatott. Lucas rejtekhelye egyórányi autóútra volt ugyan onnan, de az őrszem nem akart kockáztatni. Miért merészkedne egy mentál ilyen mélyen a DarkRiver területre, ha nem Sascha miatt?! Márpedig ez a vörös hajú nő mentál volt, Vaughn látta a szemén. Mint az éjszakai, csillagos égbolt. Fehér, fénylő foltok a tiszta, fekete háttéren. Az alakváltó erős szíve hevesen vert, mire a megfelelő helyre ért. Kilépett a fák közül az út közepére és várt. Sokkal gyorsabb volt annál, hogy egy autó elüthesse, de a legtöbb mentál amúgy is megijed egy élő jaguár láttán és biztosan azonnal megáll. Az érzelmeiket talán 29

Pandora’s TeAm kiiktatták, de – bármit is gondoltak a mentálok – voltak ősi, zsigeri reakciók, amiket nem lehetett szabályozni. A lány befordult a kanyarban. A kocsi fényszórói megvilágították az utat, de az alakváltó látását ez alig befolyásolta, ő kitűnően látott a sötétben is. Figyelte a lányt és várt. A sötétben egy ragadozó szemei csillantak fel. Faith gondolkodás nélkül beletaposott a fékbe és zötyögve megállította a kocsit. Az autó előtt álló, hatalmas nagymacska nem mozdult, nem reagált úgy, ahogy az állatok szoktak. A lány gondolatban ugyan mindent eltervezett, egy ilyen veszélyes találkozásra mégsem készült fel. Csak ült a kocsiban, szemben a leopárddal, és a kormánykereket szorította. Amikor sokáig nem mozdult, a leopárd, úgy tűnt, elvesztette a türelmét. Közelebb lépett a kocsihoz és felugrott a motorházra. Faithnek erőt kellett vennie magán, hogy ne reagáljon. Az állat hatalmas volt és nehéz, a motorháztető behorpadt az erős mancsok alatt. Ekkor az állat a szélvédőn keresztül a lány felé kapott. Azt akarta, hogy Faith kiszálljon. A mentál tudta, hogy a leopárd nem fogja őt továbbengedni ezen az úton. Soha nem látott még alakváltót, mégis minden porcikája azt súgta neki, hogy az áll előtte. És ha téved? Nem látott más, logikus kiutat, leállította hát a motort, megfogta a hátizsákját és kinyitotta a kocsi ajtaját. Dermedten állt meg az autó mellett, amikor a macska leugrott mellé a földre. Csak ekkor, megkésve jött rá, hogy semmit sem tud a fajok közti kapcsolatteremtés szabályairól. Soha senki nem mondta el neki, hogyan tud egy alakváltóval beszélni. Még azt sem tudta, azok úgy kommunikálnak-e, mint más, értelmes fajok. – Helló? – próbálkozott halkan. A nagymacska a lábának feszült és eltolta őt az autó mellől, amíg szabadon állt az úton, a vaksötétben. Egy nagyon nagy és nagyon veszélyes lény körözött körülötte.

30

Pandora’s TeAm Helló, próbálkozott újra. Nagyon finom és nagyon udvarias mentális megszólítás volt ez; olyan, ami a sürgős esetekben elfogadhatónak számított. Az állat felkapta a fejét és rámordult. A fogai még az utat borító sötétségben is fényesen csillantak. Faith azonnal visszavonult. A macska nem akarta, hogy az elméje megérintse az övét – ez azt jelentette, hogy felismerte, mit tett Faith. Valaki megtanította őt, hogy a természetes védelemnél sokkal erősebb pajzsot vonjon az elméje köré. Erre egyetlen lény volt csak képes. – Ismered Saschát? A vadállat kivillantotta a fogát. Faith önkéntelenül hátrálni akart néhány lépést ennek láttán, de megállította magát. Mentál volt, nem érezhetett félelmet. Minden élőlényben volt azonban egy alapvető túlélési ösztön, ami most azt kérdezte a lánytól, mi lesz, ha az alakváltók nem akarják, hogy bárki az ő mentáljuk közelébe férkőzzön? Faith végiggondolta ezt, de az egyetlen lehetséges következtetés az volt, hogy tovább kell mennie. – Beszélnem kell Saschával – szólt. – Nagyon kevés az időm. Kérlek, vigyél el hozzá! A nagymacska újra felmordult, és ettől Faith hátán végigszaladt a hideg – ezt a reakciót normális esetben tudta volna szabályozni. Az a morgás azonban nagyon agresszív és nagyon védelmező volt. Az állat eltávolodott tőle, majd néhány lépés után megállt és visszanézett rá. Faith meglepődött a hirtelen megadás láttán és elindult a leopárd után. Az nem az úton ment, hanem az erdőbe vezette őt, olyan mélyre, ahonnan az út már nem látszott, majd a karmaival megjelölt egy fát. A lány nem értette meg a jelzést egészen addig, amíg az állat meg nem lökte a lábát, elég erősen ahhoz, hogy Faith összerogyjon. – Oké, értem. Itt várok. A leopárd ekkor összezárta a száját Faith csuklója körül. A lány megdermedt. A harapás nem okozott fájdalmat, de a mentál érezte a bőrének feszülő fogak erejét. Egy szorítás és a keze odalett volna.

31

Pandora’s TeAm – Mi az? Mit akarsz? – Faithnek le kellett gyűrnie az ingert, hogy az elméjével szólítsa meg az állatot. Ez lett volna a természetes, ezt a fajta kommunikációt szokta meg. A nagymacska végighúzta a fogát a lány óráján. – Oké. – Faith megvárta, amíg a macska elengedi a csuklóját. Az nem siette el. Határozottan hím volt. A lány tekintete találkozott az állatéval, megpillantotta benne az éles intelligenciát, az erőt és a dühöt. Az állat veszélyes volt és vad, de egyben a legegzotikusabb lény, amit Faith életében látott. Alig tudott ellenállni a kísértésnek, hogy végigsimítson a bundáján, de tudta, hogy ez a macska soha nem tűrne el még egy ilyen kísérletező érintést sem. Az állat végre elengedte a csuklóját. Faith levette az órát, a macska a fogai közé vette azt és azonnal el is tűnt; olyan gyorsan elsuhant, hogy a mentál alig látta a mozdulatot. Újra egyedül maradt, megborzongott a hűvös éjszakában, magához ölelte a hátizsákot. Vajon visszajön érte a nagymacska? És mi lesz, ha valaki más talál itt rá? Amikor elképzelte, hogy több ilyen vadállat is ott ólálkodhat körülötte, kezdte kétségbe vonni, hogy tudja, mit csinál. Ezek egyértelműen nem mentálok voltak, nem is vonatkoztak hát rájuk azok a szabályok, amik alapján Faith az utazást eltervezte. Nekitámaszkodott a fának és várt. Mást nem tehetett. Vaughn a fa tetején lévő ház hálószobájából kilépett a nappaliba; csak egy kopott farmer volt rajta, semmi más. Kezében tartotta a lány karóráját. – Nincs benne nyomkövető. Lucas összevonta a szemöldökét és az óráért nyúlt. Vaughnra hirtelen rátört az érzés, hogy meg akarja tartani a vékony, fém karpántot. A birtoklási vágy olyan hevesen lángolt fel benne, hogy ő maga is meglepődött. Átadta az órát. – Hadd nézzem! – Sascha a párja mellett állt, kinyújtotta a nyakát, hogy szemügyre vegye a tárgyat. – A mentálórák között ez elég átlagos darab. – Kivette Lucas kezéből és megnézte a hátlapot. – Semmilyen családi jelzés nincsen belevésve. – Reméltem, hogy megérzel rajta valamit – szólt Vaughn. 32

Pandora’s TeAm Sascha megrázta a fejét. – A pszichometrikus képességeim fejlődnek, de ez a tárgy nagyon hideg. Nem hiszem, hogy a mentálod különösképpen kötődne hozzá érzelmileg. Mindkét férfinak feltűnt, milyen furcsa kijelentés volt ez. A mentálok soha semmihez nem kötődtek érzelmileg. – Azt mondod, arról a Tahoe melletti telepről jött, amiről korábban kérdeztél? – Úgy mászott át a kerítésen, mintha nem akarta volna, hogy észrevegyék. – Az őrszem visszavette a karórát és a zsebébe mélyesztette, ahol senki más nem érinthette meg. – Azt hittem, ti, mentálok nem rajongtok a tornagyakorlatokért – jegyezte meg Lucas és Vaughn élesen, metszőn megérezte a szavai mögött a kétértelmű, érzéki játékot; pedig eddig ügyet sem vetett falkája párjainak nyílt szexualitására. Remélem, erre visszatérünk még ma este. – Sascha a férfi mellének vetette a hátát. – De ez valóban furcsa. Ügyesen csinálta? – Simán, akár egy macska. – Ez volt a legnagyobb elismerés, amit Vaughn ki tudott fejezni. – Mintha már korábban is próbálta volna. – Furcsa. És azt mondta, velem akar találkozni? – Igen. – Az, hogy Saschát kivigye oda, az erdőbe, szóba sem jöhetett, és Vaughn nagyon jól tudta, hogy ebbe Lucas sem egyezne bele soha. A mentálokban nem lehetett megbízni. Még egy csinos, vörös hajúban sem, akinek a bőre puha és finom volt, mint a vaj. Sascha egy pillanatra elgondolkozott. – Hogy néz ki? – Vörös haja van. – Vaughn még soha nem látott ilyen mély, izzó színű, pompásan dús hajzuhatagot. A macska énje játszadozni akart, a benne lakó férfi pedig sokkal, de sokkal bensőségesebb dolgokat tett volna vele. – Kardinális szemek. Sascha teste megfeszült. – Az nem lehet. Lehetetlen. A két férfi figyelte, ahogy a lány fel és alá kezd járni a szobában. Lucas birtoklási vágya olyan kézzelfogható volt, Vaughn úgy érezte, mintha fizikai valójában ott feszülne kettőjük között; és életében most először, egy pillanatra megértette, honnan fakadhat ez az érzés. 33

Pandora’s TeAm – Mi az, Sascha? – Lucas átkarolta a lányt, amikor az elhaladt mellette. A mentál átadta magát az ölelésnek. – Lehet, hogy tévedek, de a környéken van egy család, amelynek tagjaira jellemző vonás a vörös haj. A NightStar vonalban szokatlanul erősen jelen van ez a recesszív genetikai tulajdonság. – Abban a pillanatban Sascha teljesen úgy beszélt, mint egy mentál. Ez persze nem volt meglepő: alig néhány hónapja élt csak a macskák között. A változáshoz idő kell. – NightStar vonal? – Lucas játszadozni kezdett a párja egy hajtincsével. – Egymással rokonságban álló családok egy csoportja, ők alkotják a NightStar mentál klánt. – Azt mondtad, a J-mentálok klánokban élnek. – Vaughn összefűzte a mellén a karját. Az ujjai bizseregtek a vágytól, hogy megtudják, milyen érzés beletúrni annak a lánynak a lángvörös, selymes hajába, aki úgy tudott mászni, mint bármelyik macska nőstény, akit Vaughn ismert. Sascha bólintott. – A NightStar híres arról, hogy sok jövőbe látó születik a klánjukban. Ez nagyon ritka mentálfajta, de náluk minden generációban van legalább egy. Hol gyengébb, hol erősebb képességű. Az egyetlen kardinális, akiről tudok, Faith NightStar. Faith. Vaughn megforgatta a nevet a gondolataiban, és úgy érezte, illik a lányra. Ez lehetett a neve. – Ugyanúgy hívják, ahogy a klánját? – Igen. Nem tudom pontosan, miért, de náluk ez így működik. Sokkal inkább tartoznak a klánjukhoz, mint a szűk családjukhoz. – Sascha az ajkába harapott. – Kardinális szemek, vörös haj, elszigetelt életmód... Lehet, hogy Faith az, de nem ismerek minden mentált a környéken. – Még soha nem találkoztál vele? – kérdezte Lucas. – Nem. A J-mentálok olyanok, mint a kísértetek. A legtöbben csak hírből ismerik őket. Még a gyengébb képességűek is túl fontosnak számítanak ahhoz, hogy védtelenül megjelenjenek valahol. 34

Pandora’s TeAm – Miért akarna találkozni veled egy J-mentál? – Lucas az őrszemre pillantott. – Mondott még valamit? – Nem. De már másfél órája vár, ha még ott van, ahol hagytam. – És ez valamiért idegesítette Vaughnt. – Valamit tennünk kell vele. – Beszélni akarok vele – jelentette ki Sascha. – Szó sem lehet róla! – Nem! A két férfi egyszerre horkant fel. Lucas egy pár védelmező indulatával, Vaughn pedig egy őrszem óvó ösztönével. Sascha elhúzta a száját. – Még mindig nem értetitek meg, ugye? Engem nem tudtok megszelídíteni. Lucas komoran nézett rá. – Egyikőtök sem tudja, hogyan kell vele bánni. Nem tudjátok feltenni azokat a kérdéseket, amikre válaszolni fog. Vaughn valószínűleg már így is halálra rémítette szegényt. – A lány az őrszemre emelte éjszín szemét. – A mentálok nem ismerik a félelmet. – A csuklója azonban nagyon finom volt Vaughn fogai között. – Sokkal alacsonyabb nálad. – Pedig a magassága ellenére még Sascha is végtelenül törékenynek tűnt az alakváltók mellett. A lány bólintott. – Ha valóban a J-mentálok egyike, akkor a leírás illik rá. Induljunk! És erről egy szót se többet! Lucas mellkasából mély mordulás tört fel. Vaughn bölcsen úgy döntött, inkább magukra hagyja őket. Kiment a teraszra és kihasználta az alkalmat, hogy megszabaduljon a farmertől és alakot váltson. A tornácon várt, amikor Lucas és Sascha kilépett a házból. – Menj előre és derítsd fel a terepet! Sascha és én a kocsival követünk. – Lucas egyáltalán nem tűnt boldognak, és Vaughn ezt meg is tudta érteni. – Ha bármit észlelsz, azonnal tudasd Saschával! Vaughn bólintott. Sascha már összekapcsolódott az őrszemekkel a csillagok hálóján, a saját mentálhálózatukon keresztül, aminek léte Vaughnt feszélyezte ugyan, de kétségtelen, hogy néha megvolt a haszna. Telepatikusan ugyan nem tudtak kommunikálni egymással, de képesek voltak érzelmeket, érzéseket küldeni rajta. Emiatt a csillagok 35

Pandora’s TeAm hálója éppen eléggé különbözött a mentálhálótól ahhoz, hogy Vaughn támadóösztönei lecsillapodjanak. Az őrszem bólintott és levetette magát a ház tornácáról. Az éjszakai levegő hűvösen, simogatón süvített a füle mellett, az erdei talaj puhán süppedt a párnás mancsai alatt. Vaughn futásnak eredt.

36

Pandora’s TeAm

NEGYEDIK FEJEZET Faithnek fogalma sem volt arról, mennyi idő telt el azóta, hogy a nagymacska elvitte az óráját, de úgy érezte, legalább két, talán három órája is várt már. Mi lesz, ha az állat nem tér vissza?! Faith vett egy mély levegőt és összeszedte a gondolatait. Ha az alakváltó nem jön érte, akkor egyszerűen visszamegy a kocsihoz és továbbhajt. De ekkor eszébe jutott, hogy a macska elég okos volt ahhoz, hogy megállítsa az autót, valószínűleg ki is iktatta azt. Zörgést hallott jobb felől. Szorosabban magához ölelte a táskáját, de amikor semmi sem történt, megnyugodott. Furcsa módon ezen az ismeretlen helyen, egy ilyen ismeretlen helyzetben is jobban érezte magát, mint a városban. Ritkán utazott be a nagyvárosba, de minden egyes alkalommal, amikor onnan hazaért, úgy érezte, hogy az elméje tele van zúzódásokkal. Mintha mentális síkon állandó támadásnak lett volna kitéve. Az ilyen élmények miatt az otthona inkább békés révnek tűnt, mint börtönnek. Körbepillantott és megdermedt, testének minden egyes izma megfeszült. Vad szemek bámultak rá a sötétből, nyugodtan. Ha ember lett volna, Faith biztosan elájul. így minden energiáját arra kellett fordítania, hogy elfojtsa ezt a reakciót. – Nagyon csendes vagy – szólt, és pontosan tudatában volt a halálos veszélynek, ami néhány centiméterre tőle leselkedett rá. – Gondolom, ez a leopárdlét egyik előnye. Egy mélyről jövő, dörgő mordulás. – Nem értem. – Mit mondott, amire ez az agresszív gesztus volt a válasz? Ekkor a leopárd hirtelen elrugaszkodott és Faith újra egyedül maradt. – Várj! – kiáltott, de az állat már nem volt sehol. Az lett volna logikus, ha Faith feláll és elindul, hogy előbb-utóbb a DarkRiver egy másik tagjába botoljon. A csomagját a földön hagyta, 37

Pandora’s TeAm felegyenesedett és tett néhány lépést arra, amerre az állat távozott. Remélte, hogy talál ott egy ösvényt. Egy kéz fogta át a nyakát és egy kemény férfitest feszült a hátának, égette, mint egy tűzoszlop. Faith megmerevedett. Az alakváltó most emberi alakot öltött ugyan, de a lány minden porcikájában érezte, hogy továbbra is ugyanaz a ragadozó maradt, amelyik az imént rámordult. A kéz a nyaka körül nem okozott neki fájdalmat, de a mentál érezte benne az erőt; tudta, hogy a férfi egyetlen mozdulattal el tudná törni a légcsövét. – Nem vagyok leopárd – szólt a lány füléhez egészen közel hajolva az alakváltó. A hangja olyan durva, reszelős volt, hogy Faith arra gondolt, vajon teljesen emberré változott-e. – Ó! — A lány nem lepődött meg azon, hogy hibázott. Alig tudott valamit az alakváltók életéről, az ő világába a másik faj soha nem férkőzött be. – Sajnálom, ha megbántottalak. – Nem is vagy kíváncsi rá, mi vagyok? – De igen. – És az alakváltó emberi arcára is nagyon kíváncsi volt. – Megfordulhatok? A férfi felkacagott, Faith érezte, ahogy a nevetéstől megrázkódik a teste és ez minden figyelmét lekötötte. – Annyira azért nincs sötét, Vörös. Nem hoztam magammal ruhát. Eltartott néhány pillanatig, amíg Faith feldolgozta a helyzetet. Amint megértette, azonnal érezni kezdte a hátának feszülő férfitest égető forróságát. Az elméjének az a része, amely új dolgokat akart megtapasztalni, arra sarkallta, hogy megforduljon. De Faith tudta, hogy ez nagy bolondság lenne: ez a férfi valószínűleg nem nézné el neki a teste iránt tanúsított, pusztán intellektuális érdeklődést. Már azért is majdnem leharapta a lány fejét, mert a mentál rossz fajba sorolta. – Kérlek, engedj el! – Nem. Ez az egyszerű „nem” meglepetésként érte a lányt. Soha senki nem mondott ellent neki, legalábbis nem így. Mindig udvarias szavakba csomagolták a visszautasítást. Ezzel ugyan elérték azt, hogy Faith együttműködjön velük és racionálisan reagáljon, de nem készítették fel a durvaságra, ami a valódi világban várt rá, ahol nem mindenki követte az elfogadottnak számító viselkedési formákat. 38

Pandora’s TeAm – Miért nem? – Miért tenném? A mentál az alakváltó kezéhez emelte a kezét és megpróbálta lefejteni azt a nyakáról. Az meg sem mozdult. Az üzenet világos volt: a férfi nem akarja bántani, de eszében sincs elengedni. – Ha nem leopárd vagy – szólalt meg Faith, miután úgy döntött, megpróbál civilizáltan beszélni az alakváltóval –, akkor mi? A DarkRiver felségterületén vagyunk, és én úgy tudtam, az leopárdfalka. – Az is. – A férfi önkéntelenül simogatni kezdte a hüvelykujjával Faith nyakát. A mentál elfojtotta teste reakcióját, mielőtt az megnyilvánulhatott volna. Ha engedi, hogy a teste érezzen, akkor nemsokára az elméje is érezni akar, az pedig nem elfogadható. – Te nem a DarkRiver tagja vagy? – Buta módon rossz macskára bízta rá magát? – Ezt nem mondtam. – Miért nem mondasz nekem semmit sem? – Mert legjobb tudomásom szerint te vagy kém vagy, vagy orgyilkos. Ezt a kijelentést a lány nem tudta megcáfolni. – Csak beszélni akarok Saschával és azután távozom. A tanács súlyos büntetést szabna ki rám, ha tudomást szerezne erről. – Mondod te. A lány ekkor érezte meg a férfi illatát: a föld és az erdő illatára emlékeztette, és volt benne valami állatias erő, ami idegen volt a számára. Idegen, de nem kellemetlen. Ha érzett volna ilyesmit, meg kellett volna állapítania, hogy tetszett neki a férfi illata. – Jaguár – bökte ki a lány, még mielőtt a gondolat megfogant volna az elméjében. – Panthera onca. A férfi végigsimított Faith nyakán. – Nagyon okos. – Megközelítőleg két hónappal ezelőtt olvastam a különböző macskafélékről. – Akkoriban furcsa választásnak tartotta azt a könyvet, de valami hajtotta, hogy végigolvassa. – Nem veheted zokon, hogy első ránézésre nem tudtam megállapítani. A leopárdok és jaguárok mintája nagyon hasonló. – Azt veszek zokon, amit csak akarok. 39

Pandora’s TeAm Faith kezdte magát úgy érezni, mint egy sarokba szorított préda. – Engedj el! – Nem. A lány már azt kezdte fontolgatni, hogy – bár támadásra soha nem használta még a képességét – használjon-e valamilyen mentális fogást a jaguár ellen, amikor meghallotta egy közeledő autó zaját. – Sascha? – Lehet. – Köszönöm. – Ne köszönj semmit. Ha csak rosszul nézel rá, megöllek. A mentál hitt neki. – Most talán jobb lenne, ha elengednél és visszaváltoznál jaguárrá. – Miért? – Meztelen vagy. – Hoztak nekem ruhát. De az sem érdekel, ha nem. – Ó! – Előrenézett, az erdőbe, ahonnan most egy másik hím lépett elő. Az ő öltözete hétköznapi volt, kék farmer és fehér póló, de az arcán vad, primitív sebhelyek látszottak, mintha egy hatalmas állat csapott volna le rá. Faith most két, támadni és ölni kész ragadozó közé került. Ekkor az új hím mögül egy vékony lány lépett elő. Kardinális szemek néztek Faithre. – Helló! – Sascha Duncan! – Faith megpróbált odalépni hozzá, de a jaguár továbbra is szorította a nyakát. – Megmondanád neki, hogy engedjen el? Sascha oldalra billentette a fejét. – Vaughnnak senki sem mondhat meg semmit; ő azt tesz, amit akar. De szépen megkérhetem. Vaughn? – Egy farmert dobott felé. Faith feje mellett egy izmos kar lendült. A Vaughn nevű jaguár elengedte a mentál nyakát és ugyanabban a pillanatban el is kapta a levegőben a ruhát. Faith meg sem próbált megmozdulni. – A nevem Faith NightStar – mondta, és közben hallotta, hogy Vaughn felveszi a nadrágot. Sascha közelebb akart lépni, de a mellette álló hím a hátával elállta az útját. Közben egy pillanatig sem vette le a szemét Faithről. – Miért vagy itt? 40

Pandora’s TeAm – Beszélnem kell veled. – Hát beszélj! – Ezúttal a sebhelyes arcú hím szólt. Faith úgy gondolta, biztosan ő a DarkRiver falkavezér, akivel Sascha Duncan párosodott. De el sem tudta képzelni, hogyan történhetett ez. Semmi emberi nem volt a férfi szemeiben, amik továbbra is rá szegeződtek. – De nagyon vigyázz, mit mondasz! – suttogta Faith fülébe Vaughn, miközben a karjával átfogta a lányt és magához húzta. Faith ezúttal védekezett. – Nem tudok elviselni ennyi érintést – jelentette ki egyszerűen. – El kell engedned, ha nem akarod, hogy roham törjön rám. – Az érintés felkorbácsolta a képességeit és Faith nem tudta kezelni a túlterhelést. Az O-mentálok újra és újra figyelmeztették erre, és mióta Faith látott néhány felvételt más J-mentálokról, akikkel ez történt, maga sem akart átélni egy ilyen rohamot. – Vaughn, nem hiszem, hogy Faith meg tudna támadni, miközben Lucas és te figyelitek. – Sascha ránézett a férfira. Még soha nem látta Vaughnt ilyen fenyegetően fellépni senkivel szemben sem. Nem tudta, hogyan kezelje ezt. – Azonnal szólok, ha mentális síkon bármit tesz. Vaughn egy pillanatnyi habozás után leengedte a karját, de Faith még mindig érezte a férfi testének forróságát a háta mögött. Hatalmas erővel tört rá a vágy, hogy megforduljon és megnézze az alakváltó emberi arcát. Ettől rögtön meg is ingott a hite abban, hogy képes lenne életben maradni a külvilágban, amely máris hatással volt rá, olyan tettekre késztette, amiket Faith nem engedhetett meg magának, ha épelméjű akart maradni. Miről szerettél volna beszélni velem? Faith észrevette, hogy Sascha a Lucas nevű DarkRiver hím vállára tette a kezét. Megrökönyödött. Az ő bőre még mindig viszketett ott, ahol Vaughn megérintette – vajon Sascha hogyan tudta elviselni ezt a hatalmas érzéki ingerhullámot? De ez a gondolat abban a helyzetben aligha számított. Úgy hallottam, hogy te már nem vagy a mentálháló része kezdte. – Ez így igaz. – Információra van szükségem. – Milyen információra? 41

Pandora’s TeAm Faith az előtte álló férfira pillantott, és ekkor megértette, hogy kettőjük közül Vaughn volt a veszélyesebb. Sascha összeköttetésben állt az alfahímmel, az tehát valamennyire civilizált volt. De a jaguár, akinek az arcát még mindig nem ismerte? Ő teljesen vadállat volt. – Megbeszélhetnénk ezt kettesben? – Faith egy telepatikus kapcsolatkérést küldött Saschának, udvarias meghívást a mentális kapcsolatra. – Állj! – Amint Lucas a párja elé lépett, hogy eltakarja őt Faith elől. Vaughn már közelebb is lépett a J-mentálhoz, annyira, hogy a testének forrósága a ruhán keresztül is perzselte a lányt. – Nincsenek mentális jogaid Saschával szemben. Faith nem mozdult. Vajon honnan tudhatta az alakváltó, hogy mi történt? – Sajnálom. Nem akartam semmi rosszat. – Az ő fajában a telepatikus kapcsolat teljesen elfogadott volt. Faith pedig, ahogy eddig élt, máris többet beszélt aznap este, mint az azt megelőző héten összesen. – Bármit is akarsz mondani, azt vagy előttünk tedd, vagy egyáltalán ne! – parancsolt rá Lucas. Saschának sikerült arrébb tolnia a párját annyira, hogy Faithre nézhessen. – Ő a párom, Vaughn pedig a falkához tartozik. A lázadó kardinális ennél egyértelműbben nem is fejezhette volna ki, hogy kihez tartozik. Hiába gyűjtött Faith adatokat a mentálhálón, erre nem készülhetett fel. Mint ahogy az is meglepetésként érte, milyen hatalmas Sascha Duncan mentális ereje. Bármi is volt ez a mentál, az biztos, hogy nem hibás kardinális, akinek elméje nem bírta fenntartani a kapcsolatot a mentálhálóval. Erre Faith az életét is fel merte volna tenni. Persze lehet, hogy ez a kaland anélkül is az életébe kerül. – Ha a Mentál Tanács tudomást szerez erről, engem teljesen bezárnak. – És kihasználják, amíg nem marad az elméjében más, csak az őrület. – Nem rehabilitációra küldenek? – Egy selymes, suttogó hang a fülében. – Nem. Ahhoz túl értékes vagyok. 42

Pandora’s TeAm Vaughn elcsodálkozott, mennyire nem volt ebben a kijelentésben sem önteltség, sem büszkeség. Faith úgy beszélt magáról, mintha egy gép vagy befektetés lett volna. A jaguár lenézett a lány feje tetejére, és arra gondolt, vajon milyen lehet az elméje. Valóban olyan embertelen és rideg volt, mint amilyennek tűnt? A férfi ösztönei mást súgtak, láttak benne valami többet, valami izgatót. – Mi nem fecsegünk a tanácsnak – horkant fel Lucas. – Beszélj hát, vagy menj innen! – Azt hiszem, a képességem átalakul. – Hideg, tiszta, vészjósló hangon mondta ezt, de valami nem volt a helyén. Valami hiányzott. – Különös dolgokat látok. Zavaró, erőszakos képeket. Ezek a víziók egy meghatározott eseményről szólnak? Sascha Lucas testének dőlt. Két nappal ezelőtt még azt hittem, nem. – Faith egy picit előrelépett. Vaughn tudta, hogy a lány el akar tőle távolodni, de nem engedte meg. Vele ment, és érezte, ahogy Faith háta megfeszül. De a lány nem szólt egy szót sem, arra összpontosított, hogy Saschának válaszoljon. Az álmokban visszatérő motívum a halált okozó fojtogatás. A hangja meg sem rezzent, mintha nem érintette volna meg őt szörnyűség, amit éppen leírt. – Két nappal ezelőtt pedig megtudtam, hogy a húgom, Marine gyilkosság áldozata lett. Kézzel megfojtották. Vaughn érezte, ahogy Sascha pszichikus képessége kiterjed a másik mentál felé, hogy segítsen rajta, de úgy tűnt, nem volt semmi hatása. Mintha Faith NightStar olyan kemény burokba húzódott volna vissza, amibe semmi sem hatolhat be... és ki sem. – Miért fordultál hozzám? – Sascha végre megkerülte a komor párját és szemtől szemben megállt Faith előtt. A J-mentál toporgott, de a hangja nyugodt maradt. – Te vagy az egyetlen mentál, aki nem árul el engem azonnal a tanácsnál. A Vaughnban lakó vadállatot mélyen megérintette az a magány, ami Faith vallomásából áradt. Nem értette meg, hogyan lehet valaki ennyire egyedül. Bár természeténél fogva ő is magányos volt, de tudta, hogy szükség esetén a falkatársai akár az életüket is feláldozták volna érte. Lucas egy pillanatig sem habozott volna. Clay és a többi őrszem sem. 43

Pandora’s TeAm Még az átkozott farkasok is megvédték volna őt bárkivel szemben, aki nem farkas. Sascha a fejét csóválta. – Amit én mondhatok neked, az valószínűleg nem az, amit hallani szeretnél. – Ha hazugságokat akartam volna hallani, a Mentál Tanácshoz vagy a klánomhoz mentem volna. Vaughnt váratlan büszkeség töltötte el. A lány, aki előtte állt, kicsi és törékeny volt ugyan, de nagy erő lakozott benne. – Mikor fog feltűnni valakinek, hogy eljöttél? – Tegnap azt mondtam, hogy három napig nem leszek elérhető, de nem hiszem, hogy a türelmük kitart addig. Legkésőbb holnap éjszakára vissza kell érnem. Sascha hátranézett a válla felett. Lucas, válaszként a ki nem mondott kérdésre, összeráncolta a homlokát, de Vaughnra nézett. – Van ötleted? – A régi őrház. – Az elég messze volt a falka sérülékeny tagjaitól, de éppen eléggé eldugott is ahhoz, hogy ne zavarja őket ott senki. – Be kell kötnünk a szemét. Sascha pedig figyelheti, hogy semmilyen mentáltrükkel ne próbálkozzon. – Ne beszéljetek úgy rólam, mintha itt sem lennék! – Hűvös megjegyzés volt ez, de Vaughn így is elgondolkozott rajta, vajon miből fakadt. A mentálok nem voltak sértődékenyek, mert ahhoz érzések kellettek volna. – Bánod, ha bekötjük a szemed? – Ha Sascha vezet, akkor nem. – Miért vezetne ő? – Hagyd már békén, Vaughn! – húzta össze a szemöldökét Sascha. – Nem tudja elviselni az energiát, ami belőled árad. – Pedig hozzád nem érhet, arról szó sem lehet. – Vaughn Lucasra pillantott. – Vaughnnak igaza van. Semmit sem tudunk róla. Sascha megfordult, hogy vitába szálljon a párjával, de az őrszem már tudta, hogy Lucas ebben nem fog engedni. Az alfahím elkapta Sascha csuklóját. Hagyd, hogy Vaughn vezessen, vagy távozz! – fordult Faith-hez. 44

Pandora’s TeAm Sascha megértette, hogy ezt a csatát nem nyerheti meg. – Nem fog hozzád érni, csak amennyire feltétlenül szükséges biztosította Faitht. – Jól van – biccentett a lány. A gyors mozdulattól a haja ezerfelé rebbent. A jaguár nem tudta megállni, hogy meg ne érintse ezt a parázsló tüzet, ami még a sötétben is csillámlott. Faith mozdulatlanná dermedt, pedig nem lett volna szabad éreznie a férfi lágy érintését. – Tessék. – Sascha levette a sálját és odadobta Vaughnnak. A férfi elkapta a kendőt és Faith köré zárta a karjait. A lány nem mozdult, miközben Vaughn bekötötte a sállal a szemét, pedig a férfi a hátának szorította a mellkasát. Szándékosan provokálta őt, gúnyolódott vele. Nem tett volna ilyet, ha gyengének és könnyű célpontnak tartotta volna a lányt. De nem, ez a mentál a törékeny alkata ellenére elég kemény volt ahhoz, hogy felvegye vele a harcot. Amikor megkötötte a csomót, megérezte, hogy Faithre valami újfajta csendesség ereszkedett. Elképzelte, mit érezhet a lány: csak a teljes, mély sötétséget látja és meg kell bíznia abban, hogy nem fogják bántani azok, akikkel néhány perce találkozott először. Becsületére legyen mondva, Faith csak állt, ránézésre tökéletesen nyugodtan. Vaughn úgy döntött hát, hogy nem feszíti tovább a húrt. Megkerülte a lányt, megfogta annak két ujját és beakasztotta a farmerja egy övbújtatójába. Gyenge rántást érzett, amikor a lány behajlította az ujjait. – Köszönöm – szólt Faith. – Induljunk! Ahogy lassan követték Lucast és Saschát a kocsihoz, Faith megszólalt. – Azt hiszed, hogy csak kitaláltam. Nem így van. – Mit? – A rohamot. Láttam felvételeket, amelyeken J-mentálok összeomlottak a túl sok érzéki ingertől. A férfi összevonta a szemöldökét. – Azt akarod mondani, hogy téged soha senki nem érint meg? – Hathavonta egyszer orvosi ellenőrzésen esem át, amelynek során elkerülhetetlen némi érintés. És természetesen néha másfajta orvosi beavatkozásra is szükségem van. – Megbotlott és a tenyerével a férfi 45

Pandora’s TeAm hátán támaszkodott meg. A nőies lágyság egy apró lenyomatát hagyta ott, ami azonban olyan gyorsan múlt el, ahogyan jött. – Elnézést kérek. – Csak orvosok érintenek meg? Még nem ölelt meg senki? – Csecsemőkoromban talán ringattak a gondozóim. Hiába hallott már Vaughn sokat Saschától a mentál fajról, el sem tudta képzelni, milyen embertelenül rideg lehet egy ilyen élet. – A kocsinál vagyunk. A lány hagyta, hogy Vaughn beültesse az autóba és leüljön mellé. A férfi becsukta a kocsi ajtaját, az autó majdnem azonnal megindult. Faith úgy ült mellette, mint egy szobor. Ha nem látta volna a mellkasát emelkedni és süllyedni és nem érezte volna a lágy, nőies illatát, Vaughn azt hihette volna, hogy Faith... Lágy, nőies illat. A benne lakó vadállat ugrásra készen lekuporodott. A Faith háza körüli telep egész környékét betöltötte az őrök jellegzetes bűze, Faithnek azonban nem volt mentálszaga. Ahogy Saschának sem. A mentálok legtöbbje az alakváltók számára undorító, fémes bűzt árasztott, de Vaughn Faithtől nem undorodott, bár sem a benne lakó embernek, sem a jaguárnak nem tetszett a lány ridegsége. Az, hogy ez a két mentál nem bűzlött, akár véletlen is lehetett. De talán annak a jele volt, hogy egy mentál nem adta meg teljesen magát az Elcsendesedés embertelenségének. Vaughn kíváncsi volt, odahajolt hát Faithhez, hogy megszagolja. A lány még jobban megmerevedett. Sascha hátrafordult az első ülésen és az alakváltóra meredt. Vaughn rámosolygott, mire a lány fejcsóválva visszafordult. Már megtanulta, hogy a macskák néha teszik, amit tenniük kell. – Miért gondolod, hogy átalakul a képességed? – kérdezte Vaughn, és egy kicsivel közelebb húzódott a lányhoz, mint amennyire Faith azt szerette volna. – Én csak üzleti eseményeket Látok előre. Erre képeztek ki, a képességem ezelőtt mindig ebben nyilvánult meg. – Mindig? A lány a férfi felé fordította a fejét, bár látni nem látta őt. – Miért mondod ezt úgy, mintha nem hinnéd el? 46

Pandora’s TeAm – A mentálok gyakran kinevelik a gyermekeikből azokat a képességeket, amik nem tetszenek nekik – válaszolt Vaughn. A benne lakó macskát lenyűgözte a lány bőrének szépsége. Annyira gazdag és érzéki volt, hogy az jutott eszébe, talán az íze is olyan, mint a tejszínhabé. – A jövőbe látást nem lehet kinevelni. – Valóban nem, de elterelni talán lehet – szólt közbe Sascha. – Ha elég sokszor ismételgetsz valamit egy gyermeknek, előbb vagy utóbb hinni fog benne. Lucas végigsimított a párja arcán, és Vaughn ugyanezt szerette volna tenni Faithszel. Ez a mentál finom és hűvös volt, egyáltalán nem az a fajta nő, akihez általában vonzódott, de volt benne valami, ami lenyűgözte és vonzotta őt. – Mennyi idős voltál, amikor a kiképzésed elkezdődött? – kérdezte a mentáljától. Ő talált rá először, ezért ez a mentál az övé volt. A benne lakó állat mondta ezt, és Vaughn nem akart ellenkezni. – Hároméves koromban helyeztek a mentál klán gondozásába. – Ez mit jelent? – A legtöbb mentált a szülője vagy a szülei nevelik, engem a mentál klán gondozói és orvosai neveltek. Ez a saját javamat szolgálta, a Jmentálokat izolálni kell, különben megőrülnek. A Vaughnban lakó vadállat a férfi elméje falának feszült. – Hároméves korodban izoláltak? – Ezúttal kinyújtotta a kezét és két ujja közé vette Faith néhány hajtincsét. A mentálon semmilyen reakció nem látszott meg, de az alakváltó érezte benne a feszültséget. Nagyon helyes. Össze akarta zavarni a lányt. Nagyon idegesítette az az átkozott burok, amit Faith maga köré vont. – Igen. – Faith megmozdult, ettől a hajtincsek kicsusszantak Vaughn kezéből. – A szükséges tanárok és kiképzők bejártak hozzám, de gyermekként csak nagyon ritkán hagytam el a telepet. – Nem tudtam, hogy ilyet tesznek – suttogta Sascha az első ülésen. – Ez az én javamat szolgálta. – Volt Faith szaggatott hangjában valami gyermeki, mintha olyasmit ismételne, amit régen belé sulykoltak. Ez Vaughnban felébresztette a vágyat, hogy megölelje a lányt. 47

Pandora’s TeAm A gondolatai hirtelen megtorpantak, amikor felfogta ezt a tőle idegen késztetést. Visszahúzódott a kocsi másik oldalába és minden védvonalat felhúzott az elméje köré. Emlékeztette magát, hogy bár be van kötve a szeme, Faith kardinális mentál. A kardinálisoknak pedig fel sem kell emelniük az ujjukat ahhoz, hogy harcképtelenné tegyék az ellenfelüket. Egyetlen gondolat erejével manipulálni és gyilkolni is tudtak.

48

Pandora’s TeAm

ÖTÖDIK FEJEZET Faith érezte, hogy Vaughn eltávolodik tőle és felsóhajtott – egyesek talán azt mondták volna: megkönnyebbülten. A férfi túl nagy és túl félelmetes volt, bár ezt soha nem mondta volna ki hangosan. Még nem látta őt, de már ismerte a testfelépítését: csupa dühösen feszülő izom. Az elméjének az a része, amelyik rávette, hogy nekiinduljon az ismeretlen erdőnek vagy hogy kilépjen a hatalmas ragadozó macska elé, lenyűgözőnek tartotta. Az érdeklődése természetesen pusztán intellektuális volt, de attól még nem volt kevésbé jóleső. Úgy tűnt, a kondicionálás után is megmaradt az elméjében egyfajta ostobaság, ami miatt élvezetét lelte abban, hogy a tűzbe tegye a kezét, csak azért, hogy meglássa, milyen súlyosan ég meg. Ez, és a feszültség, amit a gyerekkoráról szóló kérdések keltettek benne, túl sok volt a számára. Érezte, hogy elért a mentális tűréshatárához. Ritkán került ilyen hosszan kapcsolatba bárkivel is, olyanokkal pedig, akik egyetlen érzelmüket sem rejtették el és a legelfogadhatatlanabb szintű érzelmi telítettséggel beszéltek és érintették egymást, soha. Mi lesz, ha a pajzsai meghasadnak? Egy roham maradandó károkat okozhat az elméjében és tökéletesen kiszolgáltatottá teheti őt. A J-mentál a felvételen, amit Faith látott, majdnem leharapta a saját nyelvét, ráadásul minden elmefolyamata felett elvesztette az uralmat, még a mentálháló felmérhetetlen információáramától védő pajzsai is lehullottak. Faith el sem tudott képzelni ennél szörnyűbb dolgot. Élete minden napján víziók törtek be az elméjébe, ezért szüksége volt arra, hogy irányítani tudja a tudatát. Hogy úgy érezze, biztonságban van, egyedül az elméje falai között, ha már máshol nem lehet. – Miért engedték meg a szüleid, hogy a klán elvigyen? – törte meg Sascha a csendet. 49

Pandora’s TeAm Faith nem akart tovább beszélni a múltjáról, de ez ésszerűtlen reakció volt, márpedig ő nem volt ésszerűtlen lény. – A NightStar hosszú ideje termel J-mentálokat. Ők tudták, hogy egy átlagos környezetben nem maradtam volna életben. – Vagy csak a hasznukra vált, ha ezt hiszed. Faith úgy érezte, Vaughn hangja durván végigkarcolja a bőrét. Ez alaptalan volt, az ember formájú egyedek fiziológiai reakcióit ismerve egy ilyen hatás lehetetlen volt. – A családomnak semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy hazudjanak nekem. Sem most, sem a múltban. – Mondd, Faith, mennyi pénzt keresel a mentál klánnak? Sascha hangja valahogy különbözött az összes mentálétól, amit Faith valaha hallott. Úgy tűnt, mintha nyugalmat sugározna, anélkül, hogy Sascha bármilyen mentális erőt kifejtene. – Ezt nem követem figyelemmel. – De tudta. – A családom gondoskodik arról, hogy mindent megkapjak, amire szükségem van. – Én sejtem – válaszolt magának Sascha. – Te milliókat érsz. És már akkor is milliókat értél, amikor elkezdtek kiképezni, hogy megadd nekik azt, amire szükségük van: előrejelzéseket az üzleti élet jövedelmező területein. – A víziókat nem lehet leállítani. – Nem, de ahogy mondtuk, elterelni és irányítani talán igen. Faith nem válaszolt, és a többiek sem szóltak egy szót sem. De a lány értette a csendet. Akárhogy is próbálta nem megérteni. Vaughn feszült volt, mintha rossz irányba simogatták volna a bundáját. A bekötött szemű lányra pillantott, aki karnyújtásnyira ült tőle, és tudta, hogy őmiatta ideges. De miután átvizsgálta az elméjét és megállapította, hogy senki sem hatolt be – ezt a trükköt Sascha tanította meg minden őrszemnek –, biztos volt benne, hogy Faith semmilyen mentális képességét nem használta ellene. A benne lakó macska úgy döntött hát, hogy elengedheti magát. Az őrszem felemelte a kezét és végigsimított Faith egy, a kocsi ülésére hulló hajtincsén. Újra érezte, ahogy a lány végtelenül elcsendesedik. Összevonta a szemöldökét. A mentálok általában nem 50

Pandora’s TeAm voltak ilyen érzékenyek a fizikai ingerekre. Ez csak még érdekesebbé tette a szemében Faitht. A kocsi lassított. Vaughn egy macska ügyességével és gyorsaságával mozdult; kiszállt, mielőtt az autó megállt volna. – Itt vagyunk. Kinyitotta ugyan Faith előtt az ajtót, de hagyta, hogy a lány egyedül szálljon ki. A mentál habozott, de kisvártatva már a kocsi mellett állt, a fajára jellemző merev tartással. – Ne! – szólt rá Vaughn, amikor a lány felemelte a kezét, hogy levegye a sálat a szeméről. Átnyúlt a lány háta mögé és maga oldotta ki a csomót a kendőn. A macska énje kihasználta ezt az alkalmat, hogy elmerüljön a mentál édes illatában, de Vaughn emberi része óvatos maradt. Faith az őrház tornácáról kiáradó fény felé pislogott – Lucas felkapcsolta az ott lévő, egyetlen égőt. Az őrszem ekkor látta meg először a lány szemét emberi tekintettel, nem a vadállat szemein keresztül. Tökéletesen földöntúli volt és gyönyörű szép. Két apró darab, bezárt, csillagos ég. Faith felnézett. És még feljebb. Abból, amit korábban a hátán érzett a férfi testéből, már kikövetkeztette, hogy az őrszem ma-ivis volt. A haja sűrű, borostyán-arany színű zuhatag, elég hosszú ahhoz, hogy a férfi vállára hulljon. A szeme pedig... furcsa, majdnem aranyszínű volt, egy emberré változott macska szemei. Nem volt benne egy csepp lágyság, egy csepp szelídség sem. A lány ennek ellenére – bár eddig soha nem értette ezt a fogalmat és épnek találta. Ezt a megmagyarázhatatlan reakciót az elméje egyszerűen nem tudta elfogadni, mert ellenkezett az Elcsendesülés minden egyes szabályával. Először elállt a lélegzete, majd az optimálisnál szaporábban indult újra. Faith tudta, hogy a stressztől éppen sokkos állapotba kerül, de nem tudott tenni ez ellen semmit. Egy másodperc múlva már a szívverése is gyorsulni kezdett. Eszébe jutott egy egyszerű védekezési mód: két kézzel megmarkolta a kocsi nyitott ajtajának tetejét és teljes erejéből összeszorította az ujjait. De ezúttal a kapaszkodás nem segített. 51

Pandora’s TeAm Hirtelen nagy férfikezek fogták át az arcát és emelték fel a fejét, kényszerítették, hogy Faith belenézzen azokba a furcsa szemekbe. – Hagyd abba! A lány odakapott és megpróbálta lefejteni Vaughn kezét az arcáról. Hát nem tudta a férfi, hogy ezzel csak ront a helyzeten?! A közvetlen érintéstől ezerszeresére nőtt a feszültség benne. A forróság, érzékiség, erő – minden, ami a férfiban volt, átáramlott a mentálba és majdnem rövidre zárta annak amúgy is megfeszített elméjét. – Vaughn, engedd el őt! – Sascha parancsa ajándék volt Faith számára. – Nem tud elviselni ekkora nyomást! – De el tud. – A macskatekintet a lány szemébe fúródott. Faith küzdeni akart Vaughn ellen, de fogalma sem volt, hogyan használja a képességeit, hogy a támadása ne legyen halálos. Szédülni kezdett, a lába megroggyant. – Elájulok. – Pontosan tudta, milyen veszélyt jelent ez a pajzsaira, amelyek a mentálhálótól elválasztották. Ez a félelem elnyomta a túlhevült idegpályái okozta kínzó fájdalmat. – Nem fogsz elájulni. Ha megteszed, tehetetlen leszel. – Vaughn nem lazított a szorításán. – Ki akarod szolgáltatni magad nekem? A lány megpróbálta elmagyarázni neki, hogy itt nem az a kérdés, akarja-e vagy sem. De a teste összeomlott. Az utolsó idegszál is felizzott és elnémult. Vaughn káromkodva kapta el Faith testét, nehogy a lány elessen és megüsse magát. – A francba! Miért nem engedted el, amikor mondtam neked?! – Sascha odarohant és a tenyerébe fogta az ájult lány fejét. – Túlságosan fél mindentől. – A Vaughnban lakó vadállatot az ösztön vezérelte, és az még most is azt súgta neki, hogy jól tette, amit tett. – Mi nem babusgathatjuk. Sascha már éppen veszekedni kezdett volna, amikor Lucas mellé lépett. – Vaughnnak igaza van. A lánynak meg kell tanulnia kezelni az ingereket. Ha a normális emberi kapcsolatokkal és érintéssel nem tud mit kezdeni, hogyan bírná ki a víziókat, amiket állítólag lát? 52

Pandora’s TeAm – Ti ezt nem értitek! Ezt a nőt soha senki nem érinti meg, és egyáltalán nem volt még kapcsolata olyannal, aki nem követi az Elcsendesedés törvényeit. Emlékeztek, hogy én milyen voltam, pedig én nem is éltem annyira elszigetelten a külvilágtól, mint ő! – Elengedte Faith arcát. – Vidd be a házba! Azt hiszem, rendbe fog jönni. Ez nem tűnik rohamnak. Vaughn, karjaiban a lánnyal elindult az őrház felé. Faith teste könnyű volt, minden kicsi volt rajta. De a férfi már megérezte benne az erőt, amikor a tekintetük találkozott, érezte a hatalmas tartást a törékeny testben. Faith erős volt, és neki magának is muszáj volt megtalálnia ezt a belső erőt, különben nem marad életben. A macska ezt egészen biztosan tudta. Márpedig a jaguár sok mindent jobban megértett, mint az ember. Odabent Vaughn leült egy kanapéra, Faitht továbbra is a karjaiban tartotta. Nem törődött azzal, hogy Sascha szemei rosszallón villantak felé. A szemek, amik annyira hasonlítottak Faithére. Csak akkor vette észre, hogy a kardinális mentálok szeme is különböző, eddig soha nem látott még kettőt közelről. Most azonban tudta, hogy nem tévesztené össze Sascha és Faith szemét. Sascha idegesen csapott a levegőbe és Lucashoz fordult. – Beszélj vele te! A falkavezér az őrszemre pillantott, csak azután szólalt meg. – Vaughn tudja, mit csinál. Ő ebben egyáltalán nem volt ennyire biztos. Csak azt tudta, nem engedheti meg, hogy Faith féljen az érintéstől. Egyszerűen nem engedhette. A tetteit talán nem tudta megmagyarázni, de csak azért, mert ő nem mentál volt. Sascha félrevonta Lucast a kis konyhában. – Miért viselkedik Vaughn ennyire ésszerűtlenül? – kérdezte suttogva, mert nem felejtette el, milyen jó az alakváltók hallása. A párja elmosolyodott, amitől Sascha gyomra összeszorult. Ez az erős reakció még mindig új volt a számára. Nem tudta, vajon meg fogja-e szokni valaha, de volt egy olyan érzése, hogy nem: mert Lucasról volt szó. 53

Pandora’s TeAm A férfi mosolya megváltozott: mintha a lány érzékenységére reagált volna, a macskafélék őszinte elégedettsége tükröződött benne. – Nem vagyok én gondolatolvasó. – Lucas – kezdte Sascha. Közben talált egy poharat és mosogatni kezdett. – Semmit nem éreztem rajta. Semmit. A férfi teste megmerevedett, mint vadászat során. – Úgy, mint a múltkor? Sascha nem szívesen idézte fel a legutóbbi alkalmat, amikor olyan elmével találkozott, ami hideg volt, mint egy hüllő, híján minden érzelmi kisugárzásnak. A mentálok elfojtották ugyan az érzelmeiket, de azok a mélyben mindig is ott voltak és jeleztek: halk zümmögésüket a legtöbb mentál nem is érzékelte, Sascha azonban mindig is tudta, hogy léteznek. Az elméje a tudatosnál mélyebb rétegei érzékelték őket. Voltak azonban olyanok, akik valóban semmilyen érzést nem sugároztak... mert nem is voltak érzéseik, amiket el kellett volna fojtaniuk. Szociopaták, akiknek az Elcsendesedés teljes szabadságot adott. – Nem – vágta rá gyorsan Sascha. – Nem úgy, mint legutóbb. Lucas kinézett a konyhából a szobába, ahol Vaughn ült, Faith-szel a karján. – De? Sascha Lucashoz lépett, és hagyta, hogy a férfi átkarolja. – Mintha sokkal erősebb burokba zárta volna magát, mint a többi mentál. Úgy elfojtott magában mindent, annyira elszigetelte magát a külvilágtól, hogy azt felfogni is alig tudom. – A tenyerével érezte Lucas szabályos, erős szívverését. De míg ez az érzés számára a megnyugvást jelentette, Faitht talán meg is ölhette volna. – Ennek a nőnek szó szerint semmilyen kapcsolata nem volt még másokkal, csak a saját fajának képviselőivel. És hallottad, mennyire korlátozott az is. Most túlterheljük az érzékeit és ez ellen ő csak úgy tud védekezni, ha visszavonul és bezárkózik. Mit gondolsz, valóban rohamok fenyegetik? Sascha elgondolkozott. – Ezt nem tudom biztosan. A J-mentálok csak nagyon ritkán I öltöttek fel adatot a mentálhálóra, amíg én része voltam. Legfőképpen azért, mert valaki mindig fizetett azért, amit megtudtak. De az 54

Pandora’s TeAm ösztöneim azt súgják, ő valóban elhiszi, hogy rá törhetnek a rohamok. Neki azt mondták, hogy ez valós veszély. – Szóval tudat alatt akár maga is kiválthat egyet? – Igen. – Sascha valamikor elhitte, hogy ő egy erős képességek nélküli kardinális. Pontosan tudta hát, milyen hazugságban élni addig, amíg az majdnem igazzá is válik. – Faithnek elképzelése sincs a külvilágról, csak azt a környezetet ismeri, amiben nevelkedett. Az, hogy egyáltalán eljutott hozzánk, azt jelenti, hatalmas erő lakik benne. – Az jó. Mert a gyengék nem maradnak életben. Vaughn érezte, hogy a lány megrebben a karjai között. Faith azonnal kinyitotta a szemét, amint magához tért. – Lélegezz mélyeket – szólt a férfi, amikor a lány teste megmerevedett. – Ha elájulsz, kezdhetjük elölről az egészet. – Kérlek, engedj el! A hangjában nem hallatszott védtelenség vagy kiszolgáltatottság, semmi sem árulta el, milyen lelkiállapotban van. Végtére is mentál volt – nem voltak érzelmei. Vaughn összeráncolta a homlokát, amikor megérezte, hogy a benne lakó jaguár továbbra is ölelni akarja a lányt, de hagyta, hogy Faith felüljön. Engedte, hogy a mentál eltolja magától a karját, és nézte, ahogy Faith feláll. A lány megtörölte a tenyerét a farmerjában. – Sascha hol van? – Itt vagyok. – A lány kilépett a konyhából és egy poharat nyújtott Faith felé. – Igyál! A lány szó nélkül megitta a vizet, majd a kanapé mellett álló asztalra tette a poharat. Vaughn várt, és figyelte, ahogy Faith körbenéz, egy helyet keres, ahová leülhetne. Lucas már elfoglalta a fotelt és a combjára ültette a párját. Faithnek két lehetősége maradt: vagy az őrszem mellé ül, vagy a szoba túlsó sarkában álló fotelbe. Az egyetlen értelmes megoldást választotta, de figyelt, hogy a lehető legtávolabb üljön le Vaughntól. – Hogy érzed magad? – kérdezte Sascha. – Jól. De kérlek, mondd meg a falkatársaidnak, hogy ne érjenek hozzám. Nem tudom elviselni a sok ingert. 55

Pandora’s TeAm Vaughn egy ujjal végigsimított a lány arcán, Faith felé kapta a fejét és rosszallóan rámeredt. – Azt mondtam, ne érints meg! – Amikor először találkoztunk, ettől az egy érintéstől is azonnal összetörtél volna. – Felhúzta a szemöldökét. – Most már kibírod. – Azt mondod, érzéketlenné akarsz tenni? – Éppen ellenkezőleg, Vörös. Felkeltem az érzékeidet. Faith mélyen belenézett a macskaszemekbe és azon gondolkozott, vajon mi lehet a férfi szándéka. – Nem értelek téged. Vaughn ajka mosolyra húzódott. Az őrszem hátradőlt a kanapén és átvetette a karját a háttámlán. Faith rájött: ha a támlának dőlne, a haja a férfi karját simogatná. Nem is kellett volna ezzel törődnie, mégis azon kapta magát, hogy előredől, mielőtt megszólal. Meg kell tudnom, hogyan állíthatom meg a víziókat. Miért gondolod, hogy mi tudunk segíteni? – kérdezte Sascha. Faith igyekezett tisztán gondolkodni annak ellenére, hogy folyamatosan érezte maga mellett a macska jelenlétét. A férfi ugyan most úgy döntött, hogy civilizáltan viselkedik, de ez bármelyik pillanatban megváltozhatott. A mentál úgy érezte, teljesítenie kell a megbízatást, amit magának adott, mielőtt az őrszemből megint előtör a ragadozó. – Nem gondolom ezt. Csak azt tudom, amit már elmondtam: te vagy az egyetlen, aki nem ad fel a tanácsnak. – Mióta jönnek már ilyen víziók? – Megközelítőleg három hónapja. Fokozatosan uralkodtak el rajtam. Az elején csak úgy éreztem, mintha nehéz súly nehezedett volna rám. – Ami összezúzta őt, annyira, hogy egy idő után nem a megfigyelőszékben, hanem az ágyában kellett aludnia. Verítékben fürödve riadtam fel éjszakánként, a szívem olyan hevesen vert, hogy azonnal hívnom kellett volna az O-mentálokat, de nem tettem. – Érezte, hogy valaki végigsimít a haján, ekkor vette csak észre, hogy önkéntelenül hátradőlt a kanapén. – Ez úgy hangzik, mintha rettegtél volna – jegyezte meg Vaughn. – Mentál vagyok. Nem érzek félelmet, sem rettegést. – Faith elhúzódott a férfitól és felé fordította a tekintetét. 56

Pandora’s TeAm Vaughn olyan erősen figyelte őt, hogy a lány úgy érezte, meztelenül ül előtte. – Akkor te hogy neveznéd ezt? – Ismeretlen stressz tényezőkre adott fiziológiai reakció volt. A férfi ajkán halvány mosoly jelent meg. – Szóval tapasztaltál magadon más fiziológiai reakciókat is? Faith úgy sejtette, a férfi gúnyolja éppen, de nem állt módjában ellenőrizni vélekedésének igazságtartalmát. Vaughn teljesen más volt, mint azok, akikkel eddig kapcsolatba került. – Az éjszakai felriadások súlyosbodtak, egészen a lidércnyomásnak nevezett tünetegyüttesig. Sikítani akarok, amikor felébredek, és azt hiszem, hogy a sötét vízió az ébrenlétbe is követ. Ezúttal, amikor újra megérezte Vaughn ujjainak érintését a haján, Faith nem húzódott el. Veszélyesnek tartotta a férfit, de most úgy vélte, az ő oldalán áll. És, bármilyen ésszerűtlen is volt a gondolat, megfordult a fejében, hogy Vaughn talán elég veszélyes ahhoz, hogy távol tartsa tőle a lidércnyomást. – Nem tudom, általában mit látsz. Ezek a víziók a tartalmukon kívül másban is eltértek a szokványostól? – Sascha párja vállára hajtott fejjel figyelt, annyira összpontosított, hogy a homlokán ráncok szaladtak össze. Faith bólintott. – A vízióim általában nagyon határozottak, kézzelfoghatók. Ha nem is az elején, de be tudom őket hangolni. De ezek... Semmit sem tudok tenni velük. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy száguldó autóban ülök és nem én vezetek. – Ez volt az egészben a legzavaróbb. – Nem tudom őket szabályozni, mégsem kaotikusak. Vaughn keze a lány haja alá csúszott és megpihent a tarkóján. Faith összerándult, de nem húzódott el. A férfinak igaza volt: arra talán nem volt képes, hogy a víziókat legyőzze, de meg tudta erősíteni magát annyira, hogy el tudja viselni a testi érintést. – De ne tovább – szólt nagyon, de nagyon halkan, Vaughn szemébe nézve. Elég gyakorlatias volt ahhoz, hogy felmérje: messze nem képes mindent elviselni. Az új ellenálló képessége, amivel tűrte a férfi tapintásának forróságát, talán csak az adrenalin hatása volt, és a 57

Pandora’s TeAm következő rohama sokkal súlyosabb lesz majd, mint lett volna, ha most nem feszegeti a határait. – Majd meglátjuk – válaszolt az alakváltó éppen olyan lágyan, és az arcán olyan kifejezés jelent meg, amit a mentál nem tudott értelmezni. Talán kihívás volt, olyasmi, amiről a rengeteg könyv egyikében olvasott. Nagyon gyorsan és szorgalmasan falta a könyveket, így sok témában hihetetlen mennyiségű tudásanyagot gyűjtött. De ezek az ismeretek nem álltak össze egész képekké, főként akkor nem, ha emberekről vagy alakváltókról volt szó. Faith úgy döntött, az óvatos megoldást választja, és visszafordult Saschához. – Néhány hét után a sötét víziók egyre részletesebbé váltak. Néhány pillanatra képek villantak fel előttem, de csak részletek, egy nagyobb kép darabjai, mint egy kirakójáték elemei. – Egy újabb hobbija: a kirakójáték, ami segített megőrizni az ép elméjét. Legalábbis annyira, amennyire egy J-mentálnak ez sikerülhet. – De még mindig nem tudtam irányítani a víziót, mert nem tudtam összeilleszteni a részleteket. Vaughn végigsimított a lány bőrén a hüvelykujjával. – Igen? – fordult felé Faith. – Miért nem jöttél hozzánk korábban? Faith meglepődött, amikor Vaughn hangjából számonkérést hallott ki. Ezt felismerte: a környezete gyakran kért tőle valamit. – Mert amíg Marine halálhírét meg nem hallottam, nem tudhattam, hogy ezek a víziók valóságosak-e. Azt hittem, az elmém bomlik meg. Ez minden J-mentállal megtörténik, de általában csak ötven-hatvan éves korukra. Azt hittem, az én hanyatlásom korábban kezdődik. – Erről még nem is hallottam – vetette közbe Sascha. – Ez nem lep meg. A klánok nem szeretnék, ha az a hír terjedne el róluk, hogy hibás mentálokat hoznak létre. Mire bomlani kezd az elménk, elég vagyont összegyűjtünk, hogy hanyatlásunk alatt diszkrét orvosi segítséget kaphassunk. – Faith igyekezett nem gondolni arra, ami rá várt: hogy képtelen lesz kerek mondatokban fogalmazni és nem tudja majd megkülönböztetni a valóságot a vízióktól. De ez nem jelentette azt, hogy nem vett tudomást az elkerülhetetlen végről. Ez a vég volt az oka annak is, hogy bizonyos NightStar telepaták a blokkolásra szakosodtak: amikor a J-mentálok végképp összeomlottak, a blokkolók 58

Pandora’s TeAm akadályozták meg, hogy az őrületük kiszivárogjon a mentálhálóra. Ők pótolták a pajzsokat, amiket a sérült J-mentál már nem tudott fenntartani. – Szerintem ez az egész csak kamu! – Vaughn csak egy kicsit zárta össze a kezét, de Faith számára ez felért egy egész testét körbezáró öleléssel. Csak azért nem terhelődtek túl az érzékei, mert az őrszem szavaira figyelt. – Mire célzol? A férfi lazított a fogáson, a hüvelykujja megállt a lány nyakán, pedig Faith egyetlen szóval sem panaszkodott. – Saschának azt mesélték be, hogy bolond, amiért nem illett a polcra, amire rakni akarták. Nekem ez ugyanilyennek tűnik. Faith Saschára pillantott. – Nem érti. – Mit? – Vaughn hangja inkább volt mordulás, mint kérdés. Sascha válaszolt neki. – Az Elcsendesedés előtt a J-mentálok körében volt a legmagasabb az elmebaj aránya. Lucas átölelte a párját és erősen megszorította. Faith azon tűnődött, vajon mit nem vett észre, mert Sascha arckifejezése alapján úgy tűnt, éppen erre az ölelésre volt nagy szüksége. A legmagasabb arány azért ugye nem azt jelenti, hogy mind megőrültek, igaz, Sascha drágám? Faith azon kapta magát, hogy a tekintetével követi Lucas kezét, ahogy az végigsimít Sascha hullámos fürtjein. Ekkor Vaughn újra simogatni kezdte a nyakát. A lány összerándult. Váratlanul érte, hogy az őrszem közelebb húzódott hozzá. Lehet, hogy elfogyott az ereje és már nem tudta feldolgozni azt a sok újdonságot, amit itt befogadni kényszerült. – Ne higgy el mindent, amit mondanak neked, Faith! – Vaughn most először szólította őt a nevén. Az ő szájából érdekesen hangzik a neve, gondolta a mentál. Több volt, mint egy hasznos címke, ami alapján azonosítani lehetett őt. Úgy hangzott, mintha... A lány nem tudta leírni, hogyan hangzott, de abban biztos volt, hogy ilyet eddig még soha nem hallott. – A Mentál Tanács nagyon ért a hazudozáshoz, hogy a saját érdekeit érvényesítse. 59

Pandora’s TeAm Faith váratlanul felállt és elindult az ajtó felé. Bizonytalanul, de eltökélten lépkedett. – Ki kell szellőztetnem a fejem. – Kilépett az éjszakába, megkapaszkodott a tornác korlátjában és mélyen beszívta a hűvös, éjjeli levegőt. Nem lepődött meg, amikor alig néhány másodperc múlva megérezte maga mellett Vaughn testének forróságát. A férfi háttal támaszkodott a korlátnak, hogy a lányra nézhessen. Amikor felemelte a kezét, Faith megrázta a fejét. – Kérlek, ne! Vaughn egy pillanatra megtorpant. – Erősebb vagy ennél. – Nem vagyok. Ha erősebb lennék, szembenéztem volna azokkal a víziókkal és a húgom még élne. – Végre kimondta az igazságot, ami elől menekült, mióta az apjától meghallotta Marine halálhírét. – Ha erős lennék, megértettem volna, hogy mit látok. – Mereven nézett maga elé, a fekete erdőbe, aminek sötétsége most nem fenyegető volt, hanem áldás. – Gyermekkorom óta előre látok dolgokat – folytatta. – Hasznos, kellemes dolgokat. Látom, hogy a tőzsdei árfolyamok emelkedni vagy esni fognak. Látom, hogy egy találmány sikeres lesz-e, hogy a vállalkozások pénzt fektethessenek a hasznosakba. Látom, hogy egy induló vállalkozásnak van-e esélye fejlődni. – Erősen megmarkolta a korlátot, érezte az elméje mélyén kavargó, fenyegető káoszt. Az, hogy nem volt ura a fizikai reakcióinak, az őrület kezdetét jelentette. – De nem halált és vért! Én nem látok előre gyilkosságokat. – Régen a J-mentálok látták mindezt. – Vaughn hangja mély dorombolás volt, ami zavaróan meghitten simogatta a lány bensőjét. – Látták a szerencsétlenségeket, gyilkosságokat, fájdalmat és rettegést. A lány végre Vaughnra nézett. – Nem csoda, hogy megbomlott az elméjük. Csak némelyiké. Ma azonban minden J-mentálra ez a sors várt. Faith értette, mire akar kilyukadni a férfi, de nem volt képes elfogadni azt. Túl sok volt, rettenetesen sok. – Időre van szükségem, hogy ezt feldolgozzam. 60

Pandora’s TeAm Azt várta, hogy a férfi nem fogja majd békében hagyni, hiszen mióta először találkoztak, szünet nélkül hajtotta őt. De Vaughn csak bólintott. – Csak nyugodtan. – Fejével az ajtó felé intett. – Sascha megvet neked egy ágyat az egyik szobában. – Kérdezhetek valamit? – Kérdezz! – Sascha és Lucas... hogyan? – El sem tudta képzelni, hogyan élheti túl egy kardinális mentál azt, hogy leszakad a mentálhálóról. Azt pedig még kevésbé, hogyan lehet része az alakváltók világának. Vaughn arckifejezése megváltozott. – Látod ezt? – felemelte a jobb karját, Faith akkor látta meg először a tetoválást a férfi bicepszén. Három tépett vonal, hasonló a Lucas arcán lévő sebekhez. – Én őrszem vagyok, Saschának és Lucasnak tartozom hűséggel. Rólad még nem tudom, veszélyt jelentesz-e rájuk nézve. Faith elcsodálkozott, vajon mi volt az a szorító érzés, amit ennek hallatán a szíve tájékán érzett. – Te tényleg megölnél engem, ha arra kerülne a sor. – Igen. – A macskaszemek villogtak a sötétben. – Szóval játssz tisztán! – Én nem tudok játszani. – Nem is emlékezett rá, csinált-e ilyet valaha. – Dolgozom, mióta először megszólaltam.

61

Pandora’s TeAm

HATODIK FEJEZET A Vaughnban lakó vadállat az őrszem elméje falának feszült, amikor Faith elhaladt mellette és bement a házba. Az ember azonban ezúttal pórázon tartotta énjének ezt a részét. Faith épsége egy hajszálon függött, a férfi nem akarta túlerőltetni a lányt és elszakítani azt a szálat. Az igazság ugyanis az volt, hogy nem tudta volna gondolkodás nélkül megölni őt. Ez pedig felkeltette a gyanakvását. Nem minden mentál volt kedves és gyengéd, mint Sascha, volt köztük hidegvérű gyilkos is. A DarkRiver ezt nagyon is jól tudta: alig egy évvel ezelőtt egy mentál sorozatgyilkos ölte meg a falka egyik tagját, Kylie-t; és a szövetségeseik, a SnowDancer farkasfalka is majdnem elvesztett egy nőstényt. Brenna, a SnowDancer lány, akit a gyilkos elrabolt és megkínzott, azóta sem épült fel: a lelkén annak ellenére megmaradtak a mély sérülések, hogy Sascha és a gyógyítók mindent megtettek érte. Vaughn pontosan tudta, hogy miért: egyike volt azoknak, akik levadászták és kivégezték a mentál gyilkost. Ő látta, milyen gonoszság érintette meg a farkaslányt és tudta, mire képesek a mentálok. Még mindig megvolt az esélye, hogy kiderül: Faith egyáltalán nem az, akinek mutatja magát. Amíg nem tudtak biztosat, Vaughn nem bízhatott meg az ösztöneiben. A mentálok általában nem tudták hatékonyan befolyásolni az alakváltók elméjét, de Sascha volt az élő bizonyíték arra, hogy semmi sem lehetetlen. Márpedig Vaughn nem volt mentál – bár Lucas párja tartott neki tréninget –, Faith pedig kardinális volt. A férfi elindult a kiszemelt prédája után a házba, és figyelte, ahogy Sascha és Faith a szoba közepén találkoznak. Felemelte a kezét és megdörzsölte a tetoválását, a DarkRiverhez való hűsége jelét. Elkötelezettsége a legkegyetlenebb árulásból fakadt és kőbe volt vésve. A leopárdok siettek a segítségére akkor, amikor elveszített mindent, ami addig fontos volt a számára. Lucas volt az, aki baráti jobbot 62

Pandora’s TeAm nyújtott neki és visszahúzta őt a mindent elsöprő düh tátongó szakadéka széléről. Vaughn az életét adta volna a falka-vezéréért, és addig a pillanatig senki és semmi nem ingatta meg ebben az elhatározásában. Az, hogy ez Faithnek alig néhány óra leforgása alatt sikerült, felkeltette az őrszemben a gyanút: vajon valódi-e az érzés. Faith abban a pillanatban elaludt, hogy a párnára hajtotta a fejét. Teste és elméje is kimerült volt. Ez azonban nem állította meg a víziókat; azokat soha semmi nem állíthatta meg, ha meg akarták találni a lányt. Sötétség simult a tudata köré. Faith szíve azonnal hevesen kezdett verni: a lány ismerte ezt a sötétséget és nem akarta látni. De a sötétség látni akarta őt. Faith gonosz kéjjel nézett magára, és akkor értette a kéj érzését, mert az nem a sajátja volt, a sötétség keltette benne. A víziói során ő volt a sötétség. Ha valódi énje érzett volna félelmet, attól Faith halálra rémült volna, de az az érzés sem az övé volt. Ő nem félt, ő az Elcsendesedés terméke volt. A sötétség még nem nehezedett rá. Ebben a pillanatban elégedett volt. Egy időre kielégítette a vágyait és ki akarta élvezni a vérontás ízét. De ezután bepillantást engedett Faithnek a jövőbe. A lány pedig nem tudta nem nézni a képet, mint ahogy nem tudott nem lélegezni sem. Fojtogatás. Kínzás. Halál. Faith nem bírta tovább elviselni ezt a szörnyűséget, az elméje megpróbált visszavonulni. De a sötétség nem hagyta. Agyának gyakorlatias része megpróbált rámutatni arra, hogy ez lehetetlen, de ezt a részt elfojtotta Faith elméjének egy sokkal mélyebb, primitívebb magja, amely éppen azért sikított, mert tudta: ez lehetséges. A víziók néha nem engedték el a J-mentált. Soha többé. Ennek eredménye egy olyan mély és teljes elmebaj, ami végén csak néhány kifacsart elmetöredék marad. Faith a sötétség után kapott, de nem talált semmit, amiben megkapaszkodhatott volna, semmit, amiből ki tudta volna verekedni magát. A sötét egyszerre volt ott mindenhol és sehol. Egy börtön, amiből nem volt menekvés. Faith szíve egyre mélábban 63

Pandora’s TeAm vert, az elméje minden energiát arra összpontosított, hogy kiutat találjon. De mindig csupasz falakba ütközött. Érintés törte át ezeket a falakat, olyan sokkoló inger, ami elszakította a vízió fojtogatóan tekeredő fonalát. Faith levegő után kapkodva riadt fel, a tekintete egy nem teljesen emberi szempárba fúródott. Egy szaggatott lélegzetvétellel később azt is megérezte, hogy a felkarját szorítja valaki. Bőr érintkezett bőrrel. Faith ujjatlan felsője teljesen átázott az izzadságtól. Igazság szerint a lánynak össze kellett volna omlania a túl sok ingertől, ehelyett azt suttogta: – Ne engedj el! – A hangja rekedt volt. – Ne engedj el, mert visszaesem! Vaughn szorosabban megmarkolta a lány karját, aggódott érte. A lány tekintete nyugtalanította: zavart volt, mintha Faith nem tudott volna fókuszálni, mintha nem ébredt volna még fel teljesen. – Faith, mondj valamit! A lány továbbra is zihált, majd – Vaughn legnagyobb meglepetésére – felemelte a karját és a tenyerét az őrszem mellkasára tapasztotta. A férfi hideg érintésre számított, de e lány keze nyoma forró volt, égetett. A jaguár rögtön többre vágyott ebből. – Ne engedd, hogy visszaessek! Kérlek, Vaughn. Kérlek! Nem értette ugyan, mitől fél ennyire Faith, de Vaughn őrszem volt: tudta, hogyan kell megvédelmezni valakit. Az ösztönei percekkel ezelőtt riadót fújtak, pedig Faith meg sem nyikkant. Belopakodott a lány szobájába, de arra számított, hogy Faith felébred majd és kizavarja onnan. Ehelyett meglátta, hogy a mentál alig lélegzik, a teste izzadságban fürdik, a kezeit pedig olyan erősen szorítja ökölbe, hogy a körmei vérző sebeket vájnak a tenyerébe. Ugyanezek az ösztönök parancsoltak most rá, hogy szorosan zárja a karjaiba a lányt. Az érintés megzavarja Faitht – hátha most eléggé megzavarja ahhoz, hogy visszatérjen onnan, ahol van, bárhol is legyen az. Tiszta fekete. Végre rájött, mi volt az Faith szemeiben, ami miatt aggódni kezdett: egyetlen csillag sem látszott benne. Korábban látta már, ahogy Sascha szemei ugyanezt csinálják, de az nem teljesen ilyen volt. Vaughn úgy érezte, Faith szemei mögött mélyebb sötétség van, mint amit bennük lát. 64

Pandora’s TeAm Végigsimított a lány hátán, keze becsúszott Faith haja alá és átfogta a tarkóját. A lány, akit órákkal azelőtt ismert meg, most eltolta volna őt magától és azt hajtogatta volna, hogy rohama lesz. Ez a nő, itt a karjaiban túl csendes, túl tétlen volt. – Megcsókoljalak, Vörös? – tett egy próbát. – Még soha nem csókoltam mentált. Lehet, hogy mókás lesz. A lány lélegzete megakadt, megrázta a férfi karjai közé szorított fejét és ekkor ellökte magától Vaughnt. Az őrszemben felébredt a kísértés, hogy csak egy kis ideig magához szorítsa még a lányt, de nagyon pontosan megérezte, hogy a mentál testének érintése váratlan hatással van rá. Vaughn tudta kezelni a szexualitását, csak ahhoz nem volt hozzászokva, hogy a teste teljesen függetlenül működjön az akaratától. Elengedte Faitht, aki hátrálva elhúzódott tőle, míg a háta az ágy fejtámlájához nem ért. A szemek, amik a férfira meredtek, tele voltak fehér csillagokkal. Vaughn nagyon lassan, kihívóan mosolyodott el. – Szóval, újra köztünk? Faith bólintott, de továbbra is úgy meredt a férfira, mintha az egy vadállat volna és őt nézte volna ki desszertnek. Nem is tévedett olyan nagyot. Vaughn macska énje nagyon is szerette Faith illatát, emberi része pedig zavaróan lenyűgözőnek tartotta a lányt. – Még soha senki sem ijedt meg attól, hogy meg akartam csókolni – jegyezte meg az őrszem, miközben Faith arcán annak nyomai után kutatott, mi lehetett az, ami megrémítette őt, eléggé ahhoz, hogy mellette Vaughn biztonságos mentsvárnak számítson. – Én nem ijedek meg. A férfi ujjai közé fogta a lány felsőjét. – Megint stressztényezőkre adott fiziológiai reakció volt? Faith kirántotta a nedves szövetet a férfi kezéből. – Még a mentálok sem tudják szabályozni, hogy izzadnak-e álmukban. – Most már rendben vagy? Faith nem akarta, hogy a férfi magára hagyja. Ez tökéletesen ésszerűtlen reakció volt, hiszen Vaughn nem tarthatta tőle távol a víziókat, ha azok meg akarták őt találni. De elméjének ez az ésszerűtlen 65

Pandora’s TeAm része azt súgta, hogy ha az őrszem elmegy, a sötétség visszatér és ezúttal semmi sem kergetheti el. – Természetesen. – Nem úgy nézel ki. – A férfi összeráncolta a homlokát, és lehajolt, hogy a lány arcából kisimítson egy hajtincset. – Le akarsz tusolni? Vaughn érintésétől Faith minden idegvégződése lángra gyúlt, de a lány állta. Ki fogja bírni, gondolta. Az érintés volt az, ami visszahozta őt a sötétségből. Ő pedig bármit kibír, ami segít távol tartani tőle azt a víziót. – Igen. Nem keltem fel Saschát és Lucast? – Ők nincsenek itt. – Egyedül vagyunk? – Hirtelen sérülékenynek érezte magát. Mély, zsigeri reakció volt ez, tökéletesen új a számára. – Ugye nem hitted, hogy az alfahímünket és a párját egy olyan helyen hagyom, amiről egy kardinális mentál is tud?! – horkant fel a férfi. – Bekötöttük ugyan a szemed, de a mentáloknak vannak más eszközeik is. – Azt hitted, idevezetek másokat. – Ez is egy lehetőség volt. Faith nem tudta, mit válaszoljon erre. Nem várta Saschától, hogy így magára hagyja őt, de ha belegondolt, ennek a vélekedésének semmilyen alapja nem volt. – Ő nem akart itt hagyni téged – szólalt meg Vaughn. Faith annyira megdöbbent, hogy majdnem nyíltan is kifejezte meglepetését. – De nem hagytuk, hogy a nagy szíve miatt veszélybe sodorja magát. – A nagy szíve? – Sascha P-mentál. Faith átfutott egy mentális fájlt. – P megjelölés nem létezik. – Tusolj le! Utána mesélek neked még valamit, amit a tanácsod eltitkolt előled. Majdnem hajnali öt. Kérsz kávét? – Oké. – Faith tudta, hogy bizonyos területeken hézagos a tudása. A kávé íze éppen egy ilyen hézag volt. Természetesen tisztában volt vele, mi az a kávé, aki annyit olvasott mint ő, annak találkoznia kellett ezzel, de még soha nem ivott olyat. 66

Pandora’s TeAm Vaughn felállt az ágyról, a lány tekintete követte a puszta izmok, az erős férfi mozdulatait. Vaughn testfelépítése tökéletesen arányos volt, szépen épített. Az izmai erősen kirajzolódtak egészségesen csillogó bőre alatt. Érdekes, gondolta az elméje kétségbeesetten, miközben ugyanaz az elme egy teljesen más szóval akarta értékelni a látottakat. – Mi a vizsgálat eredménye? A lány felemelte a fejét, tekintete találkozott egy sötétben csillogó szempárral, Faith akkor először ismerte fel a bennük bujkáló nevetést. A válasza a lelkének egy olyan részéből fakadt, aminek eddig a létezéséről sem tudott. – Egészségesnek tűnsz, de fel kellene boncolnom téged, hogy pontos ítéletet alkothassak. A lány meglepődött, amikor meglátta, hogy Vaughn elmosolyodik. – Látod, tudsz te játszani! Ellenkezni akart, de a férfi már indult kifelé. – Várj! – szaladt ki a mentál száján. Vaughn megfordult. – Mi a baj? Most, hogy az alakváltó megállt vele szemben, Faith már nem tudta kimondani, amit akart: mi lesz, ha Vaughn elmegy és a sötétség visszatér? – A tusoló... hol találok törülközőt? – Egy pillanat. – És a férfi kilépett az ajtón. Mire visszatért, a lány már szaporábban kapkodta a levegőt. Vaughn megállt az ajtóban. – Vörös, félelem szagát érzem a levegőben. A lány felkelt az ágyról, és elindult a férfihoz, hogy elvegye tőle a törülközőt. Abba bele sem mert gondolni, hogy talán azért megy hozzá, mert mellette biztonságban érzi magát. – Képzelődsz – válaszolta, és ki akarta húzni a férfi kezéből a fürdőlepedőt. Vaughn nem engedte el a törülközőt. – Macska vagyok. Ilyesmiben nem tévedek. Gyere! Faith tudta, hogy ellenkeznie kellene, de nem volt hozzá ereje, ezért csak követte a férfit. Vaughn egyetlen lámpát sem gyújtott fel az úton. A lány megértette: tökéletesen lát a sötétben is. Ő viszont nem, ezért 67

Pandora’s TeAm amikor a konyha felé indultak, kiterjesztette az elméjét és felkapcsolta a villanykapcsolót abban a szobában. Az őrszem megtorpant. – Telekinézis? – Egy leheletnyi. – Igazából a Tk-ereje majdnem elhanyagolható volt, de úgy vélte, nem lenne okos dolog ezt bevallani. – Egyéb ilyen „lehelet”, amiről tudnom kellene? – A férfi szúrós tekintettel nézett rá. Faith megvonta a vállát. – Mit csinálsz? – Kávét, mielőtt tovább babusgatlak. – Kinyitott egy fémdobozt a konyhapulton, ami az egyik fal mentén futott végig. Faith úgy érezte, mintha arcon csapták volna. – Nem kell, hogy babusgass. Csak add ide a törülközőt! Vaughn ügyet sem vetett rá, megtöltötte a kávéfőzőt és elindította. – Csak ugrattalak, Vörös. Nem kell rögtön felborzolnod a szőröd! – A folyosó vége felé mutatott. – Ott a fürdőszoba, használd nyugodtan! Én leülök kívül és megvárlak. Faith elvette a törülközőt, amit a férfi felé nyújtott. – Jól vagyok. – Nem tudta volna megmondani, miért hazudott ekkorát. Soha nem állított valótlant, nem volt rá szüksége. – És nem vagyok szőrös. – De valami bizarr oknál fogva azon kezdett gondolkodni, milyen lehet végigsimítani azon az arany és fekete szőrön, amit akkor pillantott meg, amikor először találkozott a jaguárral. – Ha szépen megkérsz, megengedem. Már másodjára olvasott a gondolataiban. – Te telepata vagy? A férfi a fürdőszoba felé lökte a lányt. – Nem, de te iszonyatosan nem tudsz hazudni. A szemeden minden meglátszik. Ráadásul azt mindig tudom, ha egy nő simogatni akar. – Én nem akartalak simogatni. – Faith elindult Vaughn előtt a folyosón. – Csak elképzeltem a bundádat. Forróság feszült a hátának, rekedt suttogás hallatszott a füle mellett. – Megsimogathatsz engem, ha hagyod, hogy én is megsimogassalak téged. A bőröd nagyon érdekel... 68

Pandora’s TeAm Faithnek fogalma sem volt arról, hogyan kezelje a férfit, ezért inkább kinyitotta a fürdőszoba ajtaját és belépett. – Nem tart sokáig. A férfi tekintete elidőzött rajta. Faithben ekkor tudatosult, hogy az átázott felsője teljesen a testére tapadt, szépen kirajzolta a telt keblét és a csípője domborulatát is. – Csak nyugodtan. Faith azon gondolkozott, vajon miért érezte úgy, mintha megjelölték volna. Vaughn hozzá sem ért, és mégis... megjelölte magának. Vaughn hallotta, ahogy a tusból zuhogni kezd a víz. A fürdőszoba mellett a falnak támaszkodott. Megígérte, hogy ott marad, amíg a lány zuhanyozik, és így is tett. Nem csak azért, mert még mindig érezte a csontig hatoló félelem fanyar szagát. Valami sokkal nyugtalanítóbb dolgot is látott abban a rémálommal teli szobában: egy harmadik entitást, amiről a macska tudta, hogy rossz, természetellenes lény. Nem tudta meghatározni, mi az az ártalmas miazma: nem volt sem emberi, sem mentál, sem alakváltó. De szorosan tapadt Faith-re és csak a konyha világosságában tűnt el. Most ugyan nem volt ott, de Vaughn biztos volt benne, hogy nem utoljára látta. Lehet, hogy Faith egyfajta mentális hordozó volt, magával hozta ezt a valamit, hogy az beszivároghasson a DarkRiver falkába. Az ösztönei azonban nem ezt súgták neki. Az a sötétség rosszindulatú volt, ronda és erőszakos. És, bár nem volt biztos abban, mi a vörös mentáljának a célja, rajta ebből a szörnyűségből semmit nem érzett. Faith illata meleg volt, nőies, vonzó és csábító. Bármi is történt, a megérzése azt súgta, hogy Faith nem is tud róla. Még az is lehetséges volt, hogy valaki más hatolt be a lány elméjébe a kapcsolaton keresztül, ami a mentálhálóhoz fűzte. A víz elállt. Vaughnnak ekkor jutott eszébe, hogy nem adott Faithnek ruhát, amire lecserélhetné az átázott pizsamáját. Megvárta, amíg erre a lány is rájön. Faith egy perc múlva nyitotta ki résnyire az ajtót. – Új ruhára van szükségem. Az őrszem felállt, karjával a falnak támaszkodott. 69

Pandora’s TeAm – Nem is tudom. Szerintem jól néznél ki ruha nélkül. Rezzenéstelen, éjszín szemek meredtek rá. – Most te nem játszol tisztán. – Gyorsan tanulsz, Vörös. – Az ajtónyílásban látta, hogy a lány maga köré csavarta a törülközőt és a mellén összefogva tartotta. A keblei az apró termetéhez képest meglepően dúsak voltak. A benne lakó vadállat az elméje felszíne felé törtetett. – Faithnek hívnak. – Hm. – Vaughn közelebb lépett, hogy az ujjai közé foghasson egy nedves hajtincset. A lány haja most sötétvörös volt, a szívből kiömlő vér színére emlékeztette az alakváltót. – Van váltás ruha a táskádban? – Egy blúz és a nadrág, ami rajtam volt. – A lány nem húzódott el az érintéstől, a férfinak pedig eszébe jutott, vajon észrevette-e, hogy milyen sokat fejlődött néhány óra alatt. Volt benne valami, ami szomjazott az érzések után, és ez arra sarkallta, hogy megtörje az Elcsendesedés során kondicionált szokásokat. Vaughn örült ennek, mert szerette érinteni a lányt. A macska énje ezt nem is akarta tagadni. – Hozok neked egy pólót. Később majd átöltözhetsz a rendes ruháidba, hátha most visszamész még aludni. – A szekrényekben volt tartalék női ruha is elég, de Vaughn a saját illatába akarta beborítani a lányt, és eléggé állatias volt ahhoz, hogy ne érdekelje: miért vágyott erre. Ezt akarta, és kész. – Várj itt! Faith ezúttal nem állította meg a férfit, de Vaughn érezte, hogy a tekintetével követi, végig a folyosón. A lány egy tapodtat sem mozdult, míg az őrszem vissza nem ért. Bármit is látott álmában, az iszonyatosan megrémisztette őt. Eléggé ahhoz, hogy leeressze a ridegség és távolságtartás szokásos pajzsát. – Tessék. – Köszönöm. Faith becsukta az ajtót, Vaughn pedig egyedül maradt a képzeletével. Sok mindent elképzelt, és éppen ahhoz a részhez ért, amikor ő maga veszi át a pólója helyét, amikor a lány kilépett a fürdőszoba ajtaján. – A törülközőt a szárítón hagytam. – A lány a füle mögé simította a haját. 70

Pandora’s TeAm Vaughn végignézett rajta, és megállapította, hogy a régi, fekete pólójának alja majdnem a lány térdéig ér és sokkal többet takar annál, mint azt remélte. – Alacsony vagy. – Csak most vetted észre? – Hány centi? Százötven? – Egészen pontosan százötvenöt centiméter. Szóval sokkal alacsonyabb nála. Ez így nagyon izgalmas lesz az ágyban. Vaughn ellökte magát a faltól. Nem lepődött meg azon, hogy ilyen gondolatai támadtak, azt viszont furcsállta, hogy ilyen erősen törtek rá. A macskák szerették az érzéki játékokat, Faith pedig egy nagyon érzéki lány volt. Alacsony, de tökéletes formákkal. És a bőre... azt Vaughn legszívesebben azonnal megnyalta volna. – Miért nézel így rám? – Faith hátrált egy lépést és felemelte az állát. Sem az arcán, sem a hangjában nem volt egy cseppnyi érzelem sem. Nem érződött rajta a vágy illata. De Vaughn nagyon jól tudta, hogy felkeltette a lány érdeklődését. – Bizony, nagyon érdekes lesz. – Könnyen fel is tudta volna emelni a lányt, a falhoz szoríthatta volna és beléhatolhatott volna. Erősen. De ezt későbbre tartogatta. A mentálja az első néhány alkalommal valószínűleg többre értékelné a kisebb lelkesedést. – Vaughn, a szemeid most a szokásosnál is jobban hasonlítanak a jaguáréra. A férfi megrázta a fejét és elindult a folyosón. – Azt hiszem, kész a kávé. Mi a francot csinált vele ez a mentál?! A DarkRiverben mindenki tudta, hogy ő tartózkodó fajta, sőt, hűvös és távolságtartó. A frissen érett nőstények nagy ívben elkerülték, miközben a falka összes többi hímjének felkínálkoztak, mert tudták, hogy őt nem a farka irányítja. Eddig legalábbis így volt. Faith utolérte. – Tudsz nekem valamilyen tápanyagot adni? – Tápanyagot? – A férfi összeráncolta a homlokát. – Úgy érted, ételt? – Ha nem, a táskámban van néhány tápanyagrúd. 71

Pandora’s TeAm – Te még rosszabb vagy, mint amilyen Sascha volt. – Egyik kezét a lány hátának aljához érintette és a konyha felé tolta a mentált. Faith megugrott, akár egy megriadt macska. – Megmondtam, hogy ne érj hozzám! Vaughn nagyon mély torokhangon felmordult. – Néhány perce azért könyörögtél, hogy el ne engedjelek. Döntsd el, mit szeretnél, Vörös! – Tudta, hogy a hangja egy fokkal inkább a jaguáré volt, mint azt Faith el tudta viselni. – Amikor felébredtem, nem voltam teljesen ura önmagamnak. – Faith gyanakvóan meredt a férfira, de nem hátrált meg. Majd még jobban meglepte Vaughnt és egy lépésnyit közelített hozzá. – És ezt te is nagyon jól tudod. A macska újra felmordult, de ezúttal elégedetten. Lehet, hogy ez a nő törékenynek tűnt, de a gerince kemény acélból volt. – Biztos vagy abban, hogy én ilyen tisztán gondolkozom? – Nem. De nem vagy állat sem. Vaughn közel hajolt a lányhoz, míg a falnak nem szorította őt. Két kezével Faith két oldalán a falnak támaszkodott. Könnyedén felemelhette volna a lányt, aki így ki lett volna szolgáltatva a szexuális kényének-kedvének. – Ebben nagyot tévedsz, édesem. – Az ajkával végigsimított Faith fülén. – Ennél vadállatabb már nem is lehetnék. – Ellökte magát a faltól és a konyha felé indult, mielőtt a lány egy szót is szólhatott volna. Néhány másodperc múlva meghallotta Faith zihálását az ajtóban. – Valóban az vagy? A válla felett pillantott hátra a lányra. – Te mit gondolsz?

72

Pandora’s TeAm

HETEDIK FEJEZET A lány közelebb lépett hozzá. – A szemeid... nem teljesen emberiek. A legtöbben erre nem jöttek rá, azt hitték, csak szokatlan a színük. – Erősebb bennem a vadállat, mint a legtöbb alakváltóban. – Azóta volt az, mióta jaguárrá kellett változnia, és egy hétig ebben az alakban kellett élnie, hogy életben maradjon. Mert még egy jaguárkölyöknek is nagyobb esélye volt túlélni az erdőben, mint egy tízéves kisfiúnak. De az, hogy ilyen fiatalon ilyen sokáig volt jaguár alakban, örökre megváltoztatta őt. Faith, mintha felbátorította volna a férfi nyugodtabb hangja, még közelebb lépett. – Ez mit jelent? Vaughn kávét öntött egy bögrébe. – Tej? Cukor? – Nem tudom. – Tessék, kóstold meg! – Vaughn figyelte, ahogy a lány az ajkához emeli a bögrét és belekortyol a kávéba. Faith becsukta a szemét és beszívta a kávé illatát. Megízlelte. Vaughn még egyetlen nőt sem látott ilyen átszellemülten kóstolni valamit, még soha nem érezte ennyire az ízlelésben rejlő szexualitást. – Jó? – Tegyél bele cukrot – parancsolt rá a lány, de a szemét nem nyitotta ki. Vaughn általában nem tűrte jól, ha parancsolgattak neki, de ez más volt. Számára ez egyfajta játék volt, bár Faith biztosan nem annak látta. Ez elég baj volt, mert egy nagyon érdeklődő macskával játszott éppen. Márpedig ha egy macska érdeklődik valami iránt, nem jól viseli, ha visszautasítják. – Tessék. 73

Pandora’s TeAm Faith megkóstolta az édes kávét is. Újra mélyet szippantott és kiélvezte az ízt. – Tejet! – Máris! Egy perccel később a lány kinyitotta a szemét. – Az ízek mind... különösek. – Úgy tűnt, keresnie kell a szavakat. – Szereted? – Szeretem-e? Egy mentál nem szeret és nem is utál semmit. – Megrázta a fejét. – De talán csak azért, mert még soha nem kaptam ilyen sokfajta ízű ételt, így összehasonlítási alapom sem volt. De... a cukrozott, tej nélküli kávét részesítem előnyben. Vaughn elkészítette neki a kávét és közben jól szórakozott Faith szóhasználatán. A lány nagyon igyekezett úgy fogalmazni, hogy úgy tűnjön, a legapróbb érzelmet sem ismeri. – Tessék. Míg Faith belekortyolt a kávéba, ő a hűtőhöz lépett és kinyitotta. – Te is éhes vagy, én is. Mit szólnál a sonkás tojáshoz? – Összeszedte a hozzávalókat. – Oké. – A lány ott állt, közvetlenül mellette. Vaughn persze hallotta a lépteit, de békén hagyta, mert Faith még mindig félt, ő pedig nem csak harapni, de simogatni is tudott, ha akart. Kipakolta a pultra a kenyeret és a többi alapanyagot, becsukta a hűtő ajtaját. – Gyere, Vörös! Kezdődik a főzőiskola. A lány letette a bögréjét az övé mellé. – Készen állok. Vaughn a kézfejével végigsimított a lány arcán és elmosolyodott, amikor az megugrott. – Biztos vagy benne? – Most, hogy ilyen közel állt a mentálhoz, látta, hogy a krémszínű bőre nem sápadt fehér, mint a legtöbb vörös hajúnak. Volt a mélyén egy aranyszín árnyalat, ami csak még vonzóbbá tette. – Honnan származol, Faith NightStar? Honnan a vörös haj és ez a bőr? – A NightStar mentál klánnak sok vörös hajú tagja van, ez jellemző genetikai vonás nálunk. A bőröm pedig az anyámtól és apámtól 74

Pandora’s TeAm származó néhány génnek köszönhetem. – A tojásokért nyúlt, felemelt egyet. – Táplálkoznom kell. A férfi az első tojással megmutatta, mit kell tenni, majd hagyta, hogy Faith próbálkozzon. – Szóval teljesen amerikai vagy? – Nem. Az anyám a valamikori Üzbegisztánban született, gyermekként költözött Amerikába. Az apám a NightStar. Ő elsődlegesen olasz származású brit család tagja, bár az ő dédapja ázsiai származású volt. – Tudod, az, ahogy ti, mentálok összekavarjátok a dolgokat... Vigyázz, drága, forró! – Elkapta Faith kezét, amikor az túl közel került a melegítőegységhez. Faith kirántotta a kezét a férfiéból. – Köszönöm. Azt hiszem, a tojás elkészült. – Aha. – Kiszedte egy tányérra. – Ha a sonkát abba a tartóba teszed, nem fog fröcsögni. – Te miért tudsz főzni? A könyvekben, amit az indulásom előtt olvastam, a ragadozó alakváltó hímekről azt írták, nagyon dominánsak és nem hajlandók megtanulni, hogyan kell házimunkát végezni. – Azt nem mondtam, hogy szeretek főzni. De tudok, ha kell. – Mit kezdtél el mondani a mentálokról? – Azt, hogy sokkal érdekesebb lenne, hogy így keveritek a dolgokat, ha ez személyes kapcsolatokon alapulna. De az egészet genetikai alapon végzitek. Hacsak a te szüleid meg nem vadultak és te nem kéjből fogantál. – Közben figyelte, hogy Faith milyen tökéletesen összpontosít még egy ilyen egyszerű tevékenységre is, mint a főzés. Ezt furcsamód izgatónak találta, az volt az érzése, hogy a lány mindent ugyanilyen odafigyeléssel csinálna. – Tudod, hogy a mentálok nem éreznek sem vágyat, sem kéjt. – Levette a sonkát a melegítőről. Vaughn végigsimított az ujjával a lány arcán. – Ha a tested érez, akkor a kéj bármikor utolérhet. Lucas figyelte, ahogy a párja fel és alá járkál a hálószobában. Nagyon élvezte a látványt. A lány nem volt ugyan meztelen, de az 75

Pandora’s TeAm biztos, hogy így is gyönyörűségesen nézett ki: a mindig praktikus mentál azóta, hogy kiugrott a mentálhálóról, menthetetlenül bolondult a nőies csipke fehérneműkért. – Hogyan beszélhettél rá, hogy egyedül hagyjam Faitht Vaughnnal?! El sem hiszem! – Kezét a férfi csípőjére tette, amit csak egy fehér sportalsó takart. Rámeredt. – Tiszta vad volt tegnap éjjel! – Mi mind vadak vagyunk, Sascha, kedvesem. – Azon gondolkozott, vajon a párja visszavette-e már a bugyiját. – Gyere ide! – Hat óra van. Indulnunk kellene, meg kellene néznünk, hogy Vaughn vissza tudta-e fogni magát vagy teljesen megőrjítette azt a lányt. – Azt hittem, kedveled Vaughnt. – Kedvelem is, de most kicsit túl sok volt, Faith nem bír elviselni ennyit egyszerre. Ennyi erővel akár egy veszett tigrisre is rábízhattuk volna. – Ehhez azért Vaughnnak is lenne néhány szava. – Lucas szeretett vitázni a párjával. Szerette látni a lángokat a szemében, amik korábban csak hűvös, mentálgyakorlatiasságot tükröztek. – Komolyan beszélek, Lucas. – Végre visszamászott a férfi mellé, az ágyra. – Aggódom Faithért. – Vaughn soha nem ártana neki. – Szándékosan nem. – A férfi mellére ejtette a kezét. – De nem érti pontosan, hogy mivel is áll szemben. Az alakváltók azt hiszik, hogy az érintés mindig jó dolog, de ez nem így van. Olyasvalaki számára, mint Faith, biztosan nem. Gondolkoztam ezen. Azt hiszem, tényleg megtörhet a túl nagy súly alatt. Lucas összevonta a szemöldökét. – Annyira gyenge? – Nem. – A mentál a tenyerére támaszkodott és feltérdelt a párja mellett. – De egész életében vákuumban élt. Mit gondolsz, mi történik vele, ha hirtelen kivisszük a levegőre? – A francba! – Lucas felült. – Induljunk! – Feltétel nélkül megbízott ugyan Vaughnban, de a párjának igaza volt. A jaguár valóban szokatlanul agresszíven viselkedett, mióta rátalált Faith-re. Lehet, hogy tudtán kívül túlfeszítette a húrt. 76

Pandora’s TeAm Faith a hétköznapi ruhájában ült a hálószobában. Vaughnnal enni nagy kaland volt. A férfi nem érintette meg azóta, hogy megfenyegette: félbehagyja a reggelit és azonnal otthagyja, ha még egyszer hozzáér, de a mentál tudta: ez az ígéret abban a pillanatban elmúlt, hogy felálltak az asztaltól. Ha kilépett volna a szobából, a jaguár újra letámadta volna. Az egészben az volt a furcsa, hogy valójában nem is akarta a szobájában megvárni, amíg Sascha és Lucas visszaért. Az, amit Vaughn tett vele, majdnem az őrületbe kergette ugyan, de egyben izgatta, fel is serkentette. Eletében először úgy érezte, valóban él, és nem csak az elméjében. Eddig a teste sohasem tartozott igazán hozzá, valahogy rajta kívül létezett. Most azonban határozottan az övé volt: Vaughn pattanásig feszítette minden érzékét. És elkergette a sötétséget. A lány felállt és a combját megdörzsölte a tenyerével. Semmilyen logikus oka nem volt arra, hogy elhagyja a szobáját, de úgy döntött, ma a logikának nem sok hasznát fogja venni. Alakváltók között volt, ragadozó alakváltók között. Azok pedig teljesen más szabályok szerint éltek, mint ő. Az őrszem nem várt rá a folyosón, ahogy azt Faith feltételezte, és nem volt a nappaliban sem. Talán kiment, gondolta a mentál, és kilépett a tornácra. Leült a hintaágyba, amit előző éjjel észre sem vett. A hintázás megnyugtatta, de nem tudott teljesen kikapcsolni: aggasztotta, hogy nem látja Vaughnt. Fán végigszántó körmök hangját hallotta. Mozdulatlanul ült, amikor egy hatalmas jaguár jelent meg a ház oldalában és odalépdelt hozzá. A vad arcon villogó szemek ismerősek voltak ugyan, de ettől még nem tűntek kevésbé veszélyesnek. Az állat elhaladt a lány mellett és forró, súlyos testét a lábához dörzsölte. Az érzés leírhatatlan volt. Faith elméje botladozott, amikor megpróbálta feldolgozni az érzést: a szőr puha simítását a ruháján, az erős testből áradó, nem emberi forróságot, a lény tiszta szépségét. Lelkének az a része, amely egész életében falak közé zárva élt és senkihez sem került elég közel, hogy megérinthesse, tapintani akart, megsimogatni az állatot. Egy másik része azonban menekülni próbált, mert ez az éles fogú ragadozó még nem döntötte el, hogy barátként vagy ellenségként kezelje őt. 77

Pandora’s TeAm Az őrszem megfordult és újra a lány lábaihoz dörgölőzött. Faith lélegzete elakadt, a szíve hevesen kalapált a mellkasában. A mentál tudta: elérte a kritikus szintet, túlterhelte az érzékeit. A hamis biztonságérzés, amiben ringatta magát ma reggel, hogy meg tud állni a férfival szemben, egyszerre szertefoszlott. A helyét átvette bomló elméjének könyörtelen valósága. Felhúzta a lábát a hintaszékre, átkarolta és magához szorította a térdét. Kétségbeesetten küzdött a sötétséggel, ami egyre szorosabban körbezárta. Ekkor mély morgást hallott. Nem nyitotta ki a szemét, nem akart még több ingert az elméjébe engedni. Nem volt szabad látnia, hallania, éreznie, így talán vissza tudta nyerni az uralmát a túlhevülő idegrendszere felett. Ekkor emberi kezek fogták át az arcát. Faithben elpattant valami. Vaughn érezte, ahogy a lány teste mozdulatlanná mered a karjaiban. Egy pillanattal később Faith vadul rángatózni kezdett, és Vaughn tudta, hogy elvesztette az uralmát a teste felett. Másodjára alig tudta elkapni a mentált, mielőtt az erősen beverte volna a fejét a hinta támlájába. De ekkor Faith már elvesztette az eszméletét. – Ne! – suttogta reszelős hangon. Nem hagyhatta, hogy a Mentál Tanács nyerjen, és biztosan tudta, hogy ez történik, ha nem érinti, nem erőlteti túl a lányt. Tudta: élet és halál kérdése, hogy elég erőssé tegye a lányt. Hogy annak később valóban legyen más választási lehetősége, ne csak az, amit előre elrendeztek neki. Úgy döntött, nem viszi be Faitht a házba. Éppen felállt, amikor meghallotta egy közeledő autó hangját. Felismerte az ecomotor zaját, nagyon gyorsan a házba rohant, hogy felöltözzön. Mire Lucas és Sascha odaértek, újra kint volt a függőágyon, karjaiban a lánnyal. Sascha kiugrott a kocsiból és felrohant a tornácra. – Te jó ég, Vaughn! – Gyorsan sötétedő szemekkel Faith fölé hajolt. – Hogy tehettél ilyen... – Tudom, hogy mit csinálok. – Sascha P-mentál volt ugyan, de a jaguár ezen a ponton nem engedett. A benne lakó macska tudott valamit, amit a mentál nem. A legmélyebb, legprimitívebb ösztöneivel érezte. Ha el kellett volna magyaráznia, Vaughn nem tudta volna szavakba önteni a meggyőződését, de ettől még ugyanolyan eltökélten ragaszkodott hozzá. 78

Pandora’s TeAm – Olyan mélyen elájult, hogy el sem tudom érni a tudatát. Te meg azt mondod, tudod, hogy mit csinálsz?! – Sascha szavai golyózáporként pattogtak az alakváltóra. – Lucas – szólt az őrszem halkan. – Biztos vagy benne? – nézett a szemébe az alfahím. – Igen. Sascha őrjöngő dühvel fordult Lucas felé, és amikor nem szólt egy szót sem, Vaughn tudta: mentálisan ordít a párjával. Lucas nem tudott ugyan szavakat közvetíteni a párja elméjébe, de arra rájöttek, hogy tökéletesen megérti Saschát. Ez érthető is, hiszen Lucas ükanyja mentál volt. Az alfahím arca megrándult. Lucas a csípőjénél fogva megragadta a lányt és magához szorította. – Vaughn őrszem. Az a dolga, hogy védelmezzen. Hagyd őt! – Lehet, hogy a falkát védelmezi, de Faithre ez nem vonatkozik! – De igen – szólalt meg Vaughn. Mind elcsendesedtek. – Mióta? – kérdezte végül Lucas. – Amióta így döntöttem. – Rendben. Sascha az egyik hímről a másikra nézett, majd reményvesztetten megrázta a fejét. – Hadd nézzem, jobban van-e már! – Kibontakozott Lucas öleléséből és a lányhoz ment. – Ő olyan, mint egy pillangó, ami éppen most mászik ki a gubóból. Vaughn megértette ezt, és mert Sascha azon kevesek egyike volt, akit tisztelt. Így válaszolt: – Nem fogom összezúzni a szárnyait, Sascha, drága. A mentál szája szegletében halvány mosoly jelent meg az incselkedő hang hallatán. – Mi a fene ütött beléd?! Vaughn nem válaszolt, a lány pedig Faith teste fölé tartotta a kezét, hogy megmérje az érzelmei intenzitását. Az igazság az volt, hogy Vaughn nem tudta a választ erre a kérdésre. Attól függetlenül, hogy milyen ígéretet tett éppen az imént, egyáltalán nem volt biztos abban, megbízik-e Faithben. A lány története hihetőnek tűnt, de lehet, hogy 79

Pandora’s TeAm csak egy nagyon jó álca volt. Macska énje azt gondolta, nem az, de a benne lakó állat néha tisztább és hiszékenyebb volt, mint amilyen az ember valaha lehet. – Olyan mélyen bezárkózott, hogy már azt mondanám, kómában van – állapította meg Sascha. – Nem tudom, mikor fog felébredni. Vaughn magához ölelte a lányt és ringatni kezdte. – Néhány perc múlva magához tér. – Honnan tudod? – Lehet, hogy én is mentál vagyok. Sascha felsóhajtott. – Mi ez az illat? Reggeli? – És anélkül, hogy megvárta volna a választ, berobogott a házba. Lucas megvárta, amíg a párja hallótávolságon kívül kerül. Csak akkor szólalt meg. – Soha nem kérdőjeleztem meg egy döntésedet sem és most sem fogom. – De? – Azt ne felejtsd el, hogy ez a lány nem olyan, mint Sascha. Neki már azelőtt is voltak érzelmei, hogy hozzánk jött. Még ha Faith történetének minden szava igaz is, attól ő még ugyanolyan rideg, mint a fajtájának többi tagja. Vaughn a karján érezte a mentálja szívverését, vérének lüktetését. – Faith forróbb, mint hinnéd. – Mi történt? – Ezt Saschának is hallania kell. Reggelizzetek meg, és adjatok Faithnek egy kis időt, hogy felébredjen. Lucas bólintott és követte a párját a házba. Vaughn úgy érezte, mintha egy furcsa súly hullott volna le a válláról. Nem tudta pontosan megmondani, mi volt az, de most feszélyezte a másik hím jelenléte. Pedig Lucas a szó legmélyebb értelmében a barátja volt. Ők, ketten soha nem csak falkavezér és őrszem voltak, a gyermekkoruk sötét napjaiban kötött szövetség mindkét irányba hűségre kötelezte őket. Vaughn tökéletesen megbízott Lucasban, ahogyan az alfa is tökéletesen megbízott őbenne. De most az ösztönei fellángoltak, mintha a másik férfi veszélyt jelentett volna. 80

Pandora’s TeAm Komor tekintettel lenézett a lányra. Oka volt arra, hogy kint maradjon vele. Abból, amit Sascha mesélt neki, mióta DarkRiver falkatag lett, úgy tudta, hogy a mentálok egész életüket falak között töltik. Faith körül pedig, úgy tűnt, még a szokásosnál is vastagabbak voltak a falak. Mégsem okozott neki gondot, hogy az erdőbe menjen. Lehet hát, hogy a lelke mélyén vágyott arra a szabadságra, amit a vadon nyújthatott neki. Apró mozdulat. Vaughn végigsimított a lány karján, fel és újra le. Az ujja alatt érezte a lány felsőjének anyagát. Érintéssel ébresztgette a lányt. Amikor Faith felemelte a fejét a férfi mellkasáról, Vaughn a lábával meglökte a hintát, lágyan ringatta fel és le. A mentál pillái felnyíltak, rebegve visszacsukódtak, majd ismét felemelkedtek. – Jót pihentél, Vörös? – Nagyon halkan beszélt, hogy rajtuk kívül más ne hallja a szavait. Faith ökölbe szorította a kezét és megütötte Vaughn mellkasát. – Miért érsz hozzám? – Ezek voltak az első szavai, halkan és kicsit szárazan szólaltak meg. – Miért nem tör rád újabb roham? Az éjszín szemek újra pislogtak. A lány felült, két kezével kisimította az arcából a haját. – Helytálló kérdés. Miért nem tör rám újabb roham? A férfi is meglepődött, nem talált választ a kérdésre. Sascha és Lucas azonnal visszaértek a tornácra. Sascha arckifejezése hallatlanul vicces volt, amikor megpillantotta a szemmel láthatóan tudatánál lévő Faitht. Lucas felkapott két széket a házban és letette őket, szemben a lánnyal és Vaughnnal. – Ülj le! Sascha szót fogadott és leült, kezében két, étellel megpakolt tányérral. – Jól vagy? – kérdezte, amikor Lucas elvette tőle a nagyobbik adag reggelit. – Azt hiszem, igen. – Faith megdörzsölte a halántékát. – Minden pajzsom működik, védve vagyok a... – Úgy tűnt, nehezére esik kimondani a szót: – ...a mentálhálótól. – Volt valami nagy megkönnyebbülés a szavaiban, és ebből Vaughn megértette, mi a mentálja legnagyobb félelme. A lány felkelt az öléből, Vaughn vágyott 81

Pandora’s TeAm rá, hogy visszatartsa, de éppen ez a vágy vette rá arra is, hogy hagyja felállni a mentált. Faith vett egy mély levegőt. A lábai remegtek. – Igen, azt hiszem, jól vagyok. Bár még mindig erős bennem a gátlás, hogy a mentálhálóról beszéljek. – Mesélj nekik a víziódról, Vörös! – Vaughn kitalálta ugyan, hogy mit láthatott a lány, de azt akarta, hogy ő maga mondja el, hogy szembenézzen ezzel. A mentál a tornác korlátjához lépett, és úgy tűnt, a környező fák lombját figyeli. – Újra a súlyos, formátlan sötétséget láttam. Ez a kezdet. Vissza fog térni és addig erősödik, amíg egy újabb gyilkossággal le nem vezeti a feszültséget. Legalábbis azt hiszem, erről van szó. Nem volt kapcsolatom gyilkossal ezelőtt. – Miért nevezed sötétségnek? – kérdezte Lucas. – Semmit sem látok pontosan. Csak megérzem a... sötétséget. – Úgy tűnt, mintha nem találna jobb szót rá. – Tudom, hogy valami gonosz van a sötétben, valami rossz szándékú. Bár én ilyet még soha nem éltem át. – A hangján érződött a belső feszültség, Vaughn ezt majdnem tapintani, ízlelni tudta. – Azt hiszem, azért tudom ezt, mert a víziók alatt én tulajdonképpen ő vagyok. – Ez valamennyire normális? – Sascha letette a villát. – Nem. – Faith kihúzta magát és végre feléjük fordult. – Általában mindent nagyon részletesen látok, a legapróbb sorozatszámot is, és minden tökéletesen tiszta. A víziókban én soha nem veszek részt az eseményekben. – De ezúttal minden más? – Vaughnnak nem tetszett, hogy a lány eltávolodott tőlük, mikor pedig egyértelműen rájuk kellett volna támaszkodnia. – Igen. – A lány szemei újra sötétbe borultak, a látvány félelmetes volt. – Mintha a gyilkos felém nyúlna és megragadna. Nem tudtam kiszabadulni a vízióból, amíg meg nem érintettél. – Gyere, ülj le ide! – parancsolt rá Vaughn. Elfogyott a türelme. A lány megrázta a fejét. – Nem tartanád magad távol tőlem. – Neked éppen erre van most szükséged. 82

Pandora’s TeAm – Ki vagy te, hogy megmondd, mire van szükségem?! – Láttam valamit ma reggel a szobádban. Gyere ide és elmondom, mi volt az. Faith szemei addigra tökéletesen feketék voltak. A lány néhány másodpercig elgondolkozott, mielőtt elindult és leült a hintára – a lehető legtávolabb az őrszemtől. A macska vicsorítani akart, de a férfi tudta, mikor kell megtámadni a prédát és mikor kell futni hagyni. – Mit láttál? – kérdezte a lány. – Nem vagy mentál, mégis mit láthattál? – Volt körülötted valami, amikor felébredtél. Valóságos sötétség, ami olyan igazinak tűnt, mintha meg is tudnám érinteni. – Vaughn, biztos vagy ebben? – Sascha előredőlt a székén. – Olyan volt, mint egy árnyék, ami a testére tapadt. Faith szórakozottan hintáztatni kezdte az ágyat, oda és vissza. – Nem értem. Eddig egy vízióm sem öltött így testet. Ez biztos, mert hároméves korom óta folyamatos megfigyelés alatt állok. – Nem is volt még ilyenfajta víziód – jegyezte meg Vaughn. A lány profilját figyelte. Szíven ütötte, milyen finom, milyen törékeny a mentálja. Ő maga soha nem emelne kezet rá, de nem mindenki volt ilyen gyengéd, a Mentál Tanácsban pedig szörnyetegek ültek. – Nem. Ezért is jöttem hozzátok. Hogy megtudjam, hogyan állíthatom meg ezeket. Vaughn felpillantott, és meglátta Sascha fájdalmas arckifejezését, mielőtt a lány válaszolt volna: – Nagyon sajnálom, Faith, de nem hiszem, hogy meg tudod állítani a víziókat. Faith keze összeszorult a hintaágy karfáján. – Pedig muszáj lesz. Ha nem tudom elejét venni a vízióknak, képtelen leszek elfogadható szinten működni. – De te nem azért jöttél hozzánk, mert meg akarsz szabadulni ezektől a vízióktól. – Vaughn megvárta, amíg a lány a szemébe nézett. – Te meg akarod tanulni kezelni őket, hogy megtudd, mit akar a tudtodra adni az elméd. Faith megrázta a fejét. – Nem igaz. Nem bírom elviselni a víziókat. Miért akarnám, hogy visszatérjenek? 83

Pandora’s TeAm Az őrszem egyenesen a fekete szemekbe nézett és közelebb húzódott a lányhoz. – Mert akkor megszabadulnál a bűntudattól, amit a húgod halála miatt érzel. Faith teste jéggé változott, a lány mereven nézett maga elé. – Mentál vagyok. Nem érzek bűntudatot. – Nem tehettél volna semmit. – Vaughn a lány combjának szorította az övét, hogy visszaszerezze a figyelmét. – Nem tanították meg neked, hogyan kezeld azokat a dolgokat, amiket most látsz. – Nem is lenne szabad ilyeneket látnom! – Miért?

84

Pandora’s TeAm

NYOLCADIK FEJEZET Faith szólásra nyitotta a száját, de rájött, hogy igazából nem tud válaszolni a kérdésre. Azt tanították neki, hogy az Elcsendesedés miatt a víziói az üzleti életre korlátozódnak. De azt is tanították neki, hogy az alakváltók mind vérengző vadállatok, akiket minden áron kerülni kell. És azt is tanították neki, hogy Sascha Duncan egy hibás mentál, most pedig maga előtt látta a hibás mentál erejének vibráló lángját. – Faith – Sascha hangja gyengéd volt, a tekintete még gyengédebb. – Talán ez az, amit mindig is látnod kellett volna. Faith megértette a logikai összefüggéseket, de valamiért habozott levonni a következtetéseket. – Miért hazudtak volna erről? – Mert abban nincs pénz, hogy gyilkosságokat akadályozol meg – hasított a csendbe Lucas erős hangja. – Nem! – A lány hirtelen megállította a hintát. – Ezt senki sem tudná kinevelni belőlem! – Nem is sikerült nekik. Látsz – emlékeztette Vaughn. – Huszonnégy éves vagyok. Miért kezdenének éppen most jönni a sötét víziók? – Lehet, hogy bizonyos mentálokban ilyen korban kezd megtörni a kondicionálás – gondolkodott hangosan Sascha. – Én csak két évvel vagyok idősebb nálad. Faith a másik kardinálisra meredt. – Belőled mit neveltek ki? – Mindent. – Sascha belehajolt a párja simogatásába. – Megnyomorítottak. Azt mondták, nem vagyok igazi kardinális. Majdnem beleőrültem. Őrület. A démon, ami Faith minden éber órájában üldözte őt, a fülébe suttogott és várt rá élete végén. – Mit gondolsz, velem ez fog történni? – Ha nem fogadod el a képességed ajándékát, akkor igen. 85

Pandora’s TeAm – Ez nem ajándék! Ez átok! – Faith nem akart szörnyűségeket és fájdalmat, rettegést és rosszindulatot látni, nem akart érezni. – Lehet, hogy éppen ez fog az őrületbe kergetni. – Tényleg ilyen gyengének hiszed magad, Vörös? – Vaughn rekedtes, doromboló hangon suttogott a lány fülébe. – Átmásztál azon a kerítésen és gondolkodás nélkül besétáltál az alakváltók felségterületére. Megálltál az éles fogaink és karmaink előtt. Ehhez képest a víziókkal könnyen elbírsz majd. Faith az őrszemhez fordult, belenézett a lenyűgöző, vad szemeibe. – Ti legfeljebb megölhettetek volna. De a víziók élőhalottá tehetnek engem. – Miért félsz annyira tőlük? – kérdezte Sascha. – Nem érzek félelmet. – Faith talpra ugrott. – A mentál klánom mindig is gondomat viselte. Miért akarnának akárhogyan is megnyomorítani?! – Persze tudta, kitalálta a választ, de azt akarta, hogy valaki más mondja ki helyette. Vaughn megmozdult, a lány a szeme sarkából látta. – Tudod te a választ – szólt az őrszem. A mentál tudhatta volna, hogy a férfi soha nem hagyná, hogy a könnyebbik utat válassza. – Pénzért. – A klánja eladta őt, elárulta a pénzért. – De miért vagyok én az első, aki... megtörik? – Talán nem te vagy az első. – Sascha felállt és a lány szemébe nézett. – Talán csak te vagy az első, akit nem lepleztek le és nem hallgattattak el. Faith megértette, mi volt az, amit Sascha nem akart kimondani, mert túl érző volt ahhoz, hogy szóvá tegye. – Úgy érted, rehabilitáltak? – Vagy még rosszabb, amilyen értékesek vagytok. Tudsz olyanokról a családodban, akik megmagyarázatlan körülmények között tűntek el? – A nagyanyámat akkor látták utoljára, amikor megszülte az apámat. Öt éve pedig az egyik unokatestvérem, Sahara tűnt el. Csak tizenhat éves volt. – Végiggondolta, mit jelenthet ez. – Azt gondolod, hogy a Mentál Tanács vagy a mentál klánom fogva tartja őket valahol? Kihasználja a képességeiket, amikor maguknál vannak és átengedi őket a sötét víziók pusztításának, amikor azok rájuk törnek? 86

Pandora’s TeAm – Nem tudom, Faith. Én nem vagyok J-mentál. Faith érezte, hogy Vaughn odalépett mögé és ez valahogy erőt adott neki. – Én az vagyok. Tudom, hogy még az őrület fogságában is vannak tiszta pillanataink. Az apai nagynénémet egy gyógyintézetben tartják. Rajta a szokványos módon, az ötvenes éveiben hatalmasodott el az elmebaj. De továbbra is vannak dollármilliókat érő víziói, évente négy vagy öt. Ez bőven elég arra, hogy fedezze az ápolásának költségeit. – Hogy elviselhetővé tegyék számára az őrületet. Faith egy kommunikációs panel kijelzőjén látta utoljára a nagynénjét. Carina NightStar akkor már képtelen volt elviselni bármiféle közvetlen kapcsolatot értelmes lényekkel. Az a látvány élete végéig kísérteni fogja a lányt. A jéghideg, 7,5-es erősségű képességgel rendelkező mentál, az egyik volt kiképzője, aki nyolcvanöt százalékos pontossággal látta előre a jövőt, már nem is volt ember formájú. Lerágta a saját ajkait és annyira összekarmolta magát, hogy a legtöbb fogát és körmét el kellett távolítani. A ruhája tépett volt, a haja csimbókokban lógott. Valami furcsa, valami rossz bujkált a tekintetében. – De azoknak, akik látták a sötétséget, nem engedhetik meg, hogy valaha is beszéljenek a többiekkel, velünk. Mert az az egész Elcsendesedés sikerét aláásná. Őket el kell zárniuk, még mielőtt az elméjük megbomlana. – Faith kezdte megérteni, milyen embertelen bánásmód az, amit az alakváltók szerint el kellene fogadnia. – A bezárt mentálok is meg tudják mondani a jövőt. Sőt, ők a tökéletes eszközök: senki sem tud a létezésükről, a velük való bánásmódra semmilyen szabály nem vonatkozik. És ha szándékosan lebontják a kondicionálásuk néhány más részét is, azzal kiszolgáltatják őket mindenfajta víziónak. Olyanoknak, amik összeesküvéseket vagy lázadásokat jeleznek előre... ez pedig nagyon hasznos lehet a hatalmon lévőknek. – Faith... – szólalt meg Sascha. A lány felemelte a kezét. – Sajnálom. Időre van szükségem, hogy feldolgozzam, amit eddig megtudtam. – Lehet, hogy nincs már sok időd. – Sascha hangja egyáltalán nem volt kemény. 87

Pandora’s TeAm – Találkozhatunk újra? Azt hiszem, úgy öt nap múlva megint el tudok szabadulni. – Hát persze. Faith azon tűnődött, vajon az öt nap alatt át tud-e majd látni azon a sok hazugságon, amivel a jelek szerint gyermekkora óta teletömték a fejét. Mi volt igaz mindabból, és mi hazugság? Lehet, hogy néhány dologban igazuk volt az alakváltóknak, de ki mondta, hogy mindenben? Azok más dolgokat tartottak tiszteletben, mint ő, az életüket az érzelmek irányították. Lehet, hogy tévedtek. Lehet, hogy a saját népe nem csak pénzszerző eszközt látott benne. Ennyi sok „lehet”. Vaughn elkísérte a mentált az erdő széléig. – Gond nélkül át tudsz majd jutni a kerítésen? – Igen. – A lány megigazította a hátán a zsákját. – Itt leszel öt nap múlva? – Mindenfelé nézett, csak a jaguárra nem. – Én állom a szavam, Vörös. – Az ujjait a lány tarkójára zárta. – Még az is lehet, hogy korábban meglátogatlak. Nem akarnám, hogy elvesszen az a sok jó, amit veled tettünk. – Jó? A férfi végigsimított a hüvelykujjával a lány nyakán. – Szeretem a bőröd tapintását. – Ne gyere, Vaughn! Ha elkapnak, bántani fognak. Az őrszemben lakó vadállat olyasmit hallott Faith hangjában, ami nagyon is tetszett neki. – Engem soha nem kap el senki, kicsim. Ha a SnowDancerek odújába észrevétlenül bejutottam, ez gyerekjáték lesz. – Az őrök képesek letapogatni a környéket, és megérzik, ha értelmes lény van a közelben. – Az erdő az alakváltók felségterülete. Tudniuk kell, hogy szemmel tartjuk őket. Ne aggódj értem, nagyfiú vagyok! – De örült annak, hogy a lány aggódott érte. Ezt érezte ugyanis a levegőben. – Pusztán nem akarom, hogy veszélybe sodord a következő találkozásomat Saschával. Ha téged elkapnak, engem is szigorúbb 88

Pandora’s TeAm felügyelet alá helyeznek. – A bőre puha volt, de a gerince egyenes, mint egy karó. A férfi végigsimított az ajkával a lány arcán. Faith hátrébb ugrott, a lélegzete is elakadt. – Indulj, Vörös! Az őrök éppen megfelelő távolságban vannak. A lány a kerítéshez futott és simán, nőies kecsességgel átmászott rajta. Ó, igen, nagyon izgalmas lesz vele az ágyban, gondolta Vaughn. És szándékában is állt eljutni oda: Faith bőrének ízénél még nem érzett bódítóbbat. A lány a földre ugrott a kerítés túloldalán. Megállt és visszanézett, mintha az alakváltót keresné a sötétben. Vaughn hagyta, hogy a szemei megcsillanjanak az éjszakában, és tudta, hogy a lány azonnal észrevette őt. Azután eltűnt a mentálvilág kerítése mögött. Még jó, hogy a macskák nagyon ügyesen tudtak mászni. Másnap kora reggel Faith megerősítette a pajzsait, amik a végtelen mentálhálótól elválasztották és kilépett a hálószobájából. A bejövő hívás csengése nem szűnt, de ezt nem is várta. Az O-mentálok jóval a háromnapos pihenőjének vége előtt ellenőrizni akarták őt. Ha nem fogadja a hívásukat, azt elég indoknak tekintették volna, hogy behatoljanak a lakásába. Régebben ez a tudat megnyugtatta: ha egy vízió balul sült el, az orvosok ott voltak, hogy helyrehozzák őt. Most azonban arra gondolt, hogy nem lehet egy csepp magánélete sem, nem élhet igazi életet, ettől pedig... Nem volt szava arra, hogy leírja a gondolatait. Olyan szava legalábbis nem, ami egy érzést fogalmazott volna meg. Márpedig azt nem volt képes elfogadni, hogy érzései lennének. Megnyomott egy gombot az érintőképernyőn, fogadta a hívást. Xi Yun egyik alárendeltjének higgadt arca jelent meg előtte. – Nem válaszoltál a két korábbi hívásunkra. Meg akartunk bizonyosodni arról, hogy eszméletednél vagy és tisztán tudsz gondolkodni. Mert a J-mentálok gondolatai néha összezavarodnak és elhatalmasodik rajtuk az őrület. 89

Pandora’s TeAm Faithnek most tűnt csak fel, hogy az O-mentálok ezt a tényt minden adandó alkalommal finoman a tudtára adták, nem hagyták, hogy akár csak egy percig is megfeledkezzen az őt fenyegető veszélyről. Ha elég sokszor ismételgetsz valamit egy gyermeknek, előbb vagy utóbb hinni fog benne. Sascha szavai ott csengtek a fülében. Nem hagyták, hogy visszazuhanjon abba az elszigetelt, tehetetlenül befogadó állapotba, amiben élt, mielőtt átmászott a kerítésen. És mielőtt beleszaladt a lehető legvadabb ragadozó karjaiba. – Elfogadom ugyan, hogy gondoskodnod kell a biztonságomról, de jeleztem, hogy három napig nem leszek elérhető. Ez az idő pedig ma este jár csak le. Olyan nehéz ezt megérteni? – A hangja jéghideg volt, egy magány tüzében kovácsolt penge. – Vagy szeretnéd, ha áthelyeztetnélek és olyasvalakit kérnék a helyedre, aki képes értelmezni a kéréseimet? Ezelőtt soha senkit nem fenyegetett meg ilyesmivel, de a megnevezhetetlen valami, ami felébredt benne, nem hagyhatta szó nélkül, hogy a szabadsága utolsó morzsája is veszélybe kerüljön. Az O-mentál zavartan pislogott. – Elnézést kérek, jövőbe látó. Ezt a hibát nem fogom még egyszer elkövetni. De biztosan rögzíti majd Faith szokatlan viselkedésének tényét és előír számára egy teljes kivizsgálást. A lány szó nélkül kikapcsolta a konzolt. Tudatában volt annak, hogy a saját lábába lőtt. Most már csak a privát szobái maradtak, ahol nem figyelték meg őt, bár még ebben sem volt teljesen biztos. Sokkal logikusabb lett volna, ha nem szól egy szót sem. Vagy mégsem? Lenyugodott és kielemezte a viselkedését. Huszonnégy éves Jmentál volt, majdnem tökéletes pontossággal jelezte előre a jövőt. Nem milliókat ért, ahogy Sascha gondolta, hanem milliárdokat. Azt is tudta, hogy a mentális képességének ereje sok olyan dolog alól felmenti, ami miatt máskülönben aggódnia kellene. Például a veszély alól, hogy a központba zárják és kitörlik az elméjét az úgynevezett rehabilitáció során. 90

Pandora’s TeAm Ha ezt összeadta, rájött, hogy majdnem kötelező volt arrogánsnak lennie. A mentálok elfojtották ugyan az érzelmeiket, de ez még nem jelentette azt, hogy ne vegyenek tudomást a csoportbéli, vagyonbéli és hatalombéli különbségekről. Életében először felmérte politikai hatalmának kihasználatlan tárházát. Az talán arra is elég lett volna, hogy elérje: a vörös széken kívül sehol máshol ne figyelhessék meg. Ez egyszerre persze nem sikerülhetett, de apránként talán. A bútordarabra pillantott, amiben ideje legnagyobb részét töltötte és elhatározásra jutott. Nem ült bele a székbe, hanem a hálószobájába ment és lefeküdt az ágyára. A szabad idejét arra akarta használni, hogy felmenjen a mentálhálóra és adatot gyűjtsön. Olyan információkat, amiknek a létezéséről sem tudott eddig, mert a gondozói túl sok vattával párnázták ki a környezetét. De a vattából börtön lett. A fogvatartói egészen addig elmentek, hogy figyelmeztessék: ne töltsön túl sok időt a mentálhálón, mert az elméje sérülékenyebb, mint a más megjelölésű mentáloké és sokkal könnyebben meghasad. Faith erre még erősebb tűzfalakat emelt és csak nagyon ritkán lépett ki mögülük. De ha Sascha Duncan nem volt hibás mentál, talán Faith NightStar sem olyan gyenge, mint mondták. Emlékképek villantak az agyába. Vaughn megérintette, meg is csókolta, soha nem rejtette el előle a heves természetét, ő mégis megtanulta kezelni ezt. És ha egy jaguárral elbírt... Vett egy nagy levegőt és kitárta az elméjét a mentálháló sötét éjjele előtt. A feketeségben csillagok szikráztak, de ezek a fények éltek: több millió mentál elméjének ragyogása. Amint kilépett a mentálhálóra, felhúzta a mobil tűzfalait, hogy megvédje a vándorló elméjét. Azok, akiknek nem voltak ilyen védelmi vonalai, sérülékenyek voltak, kiszolgáltatottak egy esetleges támadásnak. A visszafordíthatatlan kóma előidézésének legkönnyebb módja volt ugyanis, ha valaki leválasztotta az elmét a szervi, valós agyról. A legtöbb mentál ezért buzgón tökéletesítgette a tűzfalait. Faith egyenesen megszállott volt ilyen tekintetben. Csak néhány percet töltött a hálón és céltalanul hagyta, hogy az információ átáradjon az elméjén, amikor egy ismeretlen tudatforma ért hozzá az elméjéhez. A Hálóelme. Megállt és megkérte a mentált, hogy azonosítsa magát. 91

Pandora’s TeAm Faith NightStar, válaszolt a lány. Kardinális J-mentál. NightStar mentál klán. Faith elmemintázata láthatóan megfelelt a Hálóelmének, így továbbhaladt. A kérése különös volt, de Faith megértette. Valószínűleg még a mindent tudó Hálóelme is ritkán regisztrál J-mentált, aki aktív keresést folytat a mentálháló adatáramában. Faith körül zsongott a mentálháló, tele információval és a mentálok ténykedéseivel. Az elmék simán haladtak a céljuk felé, némelyik egyegy láthatatlan kapcsolódást követve egyik pillanatról a másikra eltűnt. Ebben nem volt semmi szokatlan. A mentálháló részben az egyes mentálok korábbi ismeretei alapján alakult. Hogyan másként kapcsolódhattak volna egy elméhez, azaz egy helyhez, ha arról előzetesen nem tudtak semmit? A lány csendben, észrevétlenül haladt, mert túl intenzív és túl ismeretlen volt a sok áramlat körülötte. Hátrahagyta a fényes kardináliscsillagát, és most csak egy volt a hálón lévő rengeteg mentál közül. A legtöbb kardinális nem törődött azzal, hogy elrejtse az üstökös fényességű ragyogását, még akkor sem, ha a hálón barangolt, Faith azonban jobban szeretett inkognitóban utazni. Az összetett tűzfalai felismerhetetlenné tették. Furcsamód éppen a mentál klánja volt az, aki megtanította neki, hogyan fedheti el kilétét a mentálhálón. Úgy gondolták, ez megvédheti attól, hogy valaki túszul ejtse. Egy mentális beszélgetőszobába sodródott. Ilyenben még soha nem járt: az O-mentálok nyomatékosan a tudtára adták, milyen nagy a veszélye annak, hogy ebben a tökéletesen kiszámíthatatlan környezetben túlterhelődjenek az érzékei. – Úgy hallottam, latolgatják a jelölteket – vetette fel egy elme. – Éppen ideje volt már – válaszolt neki egy másik. – A gyengébb tagokat biztosan aggasztja, hogy elveszítettek egy olyan erős tanácsost, mint Santano – tette hozzá egy harmadik. Faithnek fogalma sem lett volna arról, miről folyik a beszélgetés, ha nem találkozott volna Santano Enrique tanácsos nevével, amikor Sascháról gyűjtött anyagot. Jobban odafigyelt, talált egy pontot, ahol feltűnés nélkül hallgathatja a beszélgetést és elcsendesítette az elméjét. – Egyik tanácsnok sem gyenge – ellenkezett az első elme. – Csak a helyükre pályázók szeretnék ezt elhitetni velünk. 92

Pandora’s TeAm – Tud valaki bármit is az esélyesekről? – Úgy hallottam, a tanács titoktartási parancsot adott ki. Aki azt megszegi, azonnal rehabilitációra kerül. – Tudja egyáltalán valaki, hogy mi történt valójában Santanó-val? A jelentésben csak annyi állt, hogy ismeretlen okból meghalt. – Amennyire én tudom, senki sem tud többet. Az az elme, amelyik Santanóról kérdezett, most ismét megszólalt. – Én igazából arra lennék kíváncsi, hogy mi történt Sascha Duncannel. – Ez már régi történet. Túl gyenge volt, az elméje nem bírta fenntartani a kapcsolatot a mentálhálóval. Igazából nem is volt való erre, ezért maradt ő életben. – Nagyon jó válasz ez. Nem gondoljátok, hogy kicsit túl kényelmes is? Pillanatnyi szünet következett, majd egy elme azt mondta: – Jobb lenne, ha ezt a beszélgetést biztonságosabb környezetben folytatnánk. Az elme kihunyt, a két másik pedig követte. Távoztak egy helyre, amit a jelek szerint mindhárman ismertek. Faitht nagyon kíváncsivá tette, amit hallott. Átsiklott még jó néhány beszélgetőszobán, de egyikben sem volt ilyen veszélyes a társalgás témája. Még szerencse, hogy látszólag céltalanul lebegett, mert egy idő után feltűnt neki, hogy követik. Faith elemezte az emlékeit, és rájött, hogy kezdettől fogva figyelte őt az a két alak. Pontosan tudta, hogy ki küldte őket utána. Túl értékes volt ahhoz, hogy őrizetlenül hagyják. Még a mentálhálón is figyelték, pedig ott elvileg névtelen maradt. Hideg düh töltötte el, olyan tiszta, hogy szinte égette. És Faitht akkor nem érdekelte, hogy ez úgy hangzott, mintha érzelmi reakció lenne. A lehető legrövidebb úton tért vissza az elméjébe. Amint biztonságban volt annak tűzfalai mögött, kinyitotta a szemét és elgondolkozott, mi legyen a következő lépése. Túlságosan nyilvánvaló lenne, hogy megváltozott, ha azt kérné, hogy több időt tölthessen egyedül? És tudna-e tovább élni a tudattal, hogy már soha többé nem lehet egyedül? Nem. 93

Pandora’s TeAm Lenyelte azokat a dolgokat, amelyek a kondicionálás falait feszegették benne, felkelt és felvette az egyik bő ruhát, amit a jövendölés alatt szeretett viselni. Ez rozsdabarna volt, spagettipántos, a szegélye a bokáin lengett. Ha a víziók foglyul is ejtették, legalább úgy érezhette, hogy a teste szabad. Amikor elkészült, átment a nappaliba és elfoglalta szokásos helyét a fotelben. Tudta, a személyzet azonnal figyelni kezdte, amint a szobába lépett, és most feszülten hajoltak előre, mert várták a következő víziót. Faith ehelyett felhúzta a lehető legerősebb falakat az elméje köré – a víziókat nem tudta ugyan megállítani, de egy időre vissza tudta őket tartani. Elővett egy könyvet és olvasni kezdett. Amikor két óra múlva végzett a könyvvel, tudta, hogy a személyzet már nagyon türelmetlen. Faith soha nem használta ilyen hétköznapi dolgokra a fotelt. Újabb könyvet vett elő. Tíz perc múlva csengetni kezdett a kommunikációs konzol. A lány egy távirányítóval bekapcsolta a székével szemben álló képernyőt. – Apám. A kifejezés nem volt más, mint egy kényelmes módja, hogy megszólítsa ezt a férfit, aki tökéletesen idegen volt számára. Faith csak a mentál klán fejeként ismerte Anthony Kyriakust, annak ellenére, hogy az ereiben csörgedező vér fele tőle származott. – Faith, az orvosok értesítettek a rendellenes viselkedésedről. És tessék, gondolta Faith, az apja most fogja megkérni, hogy vesse magát alá egy teljes fizikai kivizsgálásnak. – Apám, te a szabad polgárnak járó jogaid megsértésének tartanád-e azt, ha követnének a mentálhálón? – Végtelenül logikus kérdés volt ez. – Vagy én is követhetlek téged, akárhová mész? Anthony arca a képernyőn meg sem rezdült. – A saját biztonságod érdekében történt. – Nem válaszoltál a kérdésemre. – Újra felvette a könyvet. – Úgy tűnik, bizalmasan nem informálódhatok soha, gondoltam, hátha nyilvánosan több sikerrel járok. – Leheletfinom fenyegetés. – Soha nem adtad jelét, hogy teljes izolációra vágysz. Izolációra, nem magánéletre. Faith kezdte kristálytisztán látni, hogyan terelgették egy bizonyos irányba egész életében. De az apjának igaza volt, nem változhatott meg ilyen gyökeresen anélkül, hogy 94

Pandora’s TeAm magyarázatot ne adott volna ennek okára. Egy emlékkép villant fel benne a mentálhálóról, és Faith nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy talán ugyanabból a forrásból származott, ahonnan a víziói is. – Előfordulhat, hogy egy ritka képességű, felnőtt kardinális új lehetőségeket is figyelembe vesz... olyan lehetőségeket, amiket biztosan nem ajánlanak fel annak, aki bébiszitterrel jár. Anthony arcán olyan gyorsan terjedt szét a felismerés, hogy Faith biztos volt benne: már ő is gondolkozott ezen. – Az veszélyes játék. Csak az erősek élik túl. – Éppen ezért nem tűnhetek gyengének. – Hallottál már valami biztosat? – Tájékoztatlak, ha eljön az ideje. – Ez közönséges csúsztatás volt, mert bármit is hitt Anthony, Faith tudta, hogy ez az idő soha nem jön el. A Mentál Tanácsnak meg sem fordulhatott a fejében, hogy lehetséges tagként számításba vegyen egy visszavonultan élő jövendőmondót. De indoknak, hogy miért vágyik több szabadságra, ez tökéletesen megfelelt. Valami brutális és ronda rontott neki a pajzsoknak, amiket Faith a víziók ellen felhúzott. A lány tudta, hogy minél gyorsabban kell eltűnnie, mielőtt az áttör és leleplezi őt. Az üzleti víziók ugyanis soha nem voltak ilyen erősek és erőszakosak. Letette a könyvet és átlendítette a lábát a szék szélén. – Mi hát a válaszod, apám? – Minden polgárnak joga van a magánélethez – bólintott a férfi. – De ha segítségre lenne szükséged, lépj velem kapcsolatba! – Természetesen. – Búcsúzás nélkül kikapcsolta a képernyőt. Már gyermekkorában rájött, hogy az ő helyzetében a köszönés felesleges. De most már legalább a mentálhálón magára hagyják. Nagy előrelépés volt ez is. Eddig senki sem gyanakodhatott rá, még azt is nyilvános üzenőfalakról tudta meg, amit Sascháról összegyűjtött. A következő keresései azonban már nem lesznek ilyen ártalmatlanok. Újabb lökés az elméje falán. Kisétált a szobából, és kényszerítette magát, hogy a hűtőből vizet és néhány tápanyagrudat vegyen elő. Amint kezébe vette az első szeletet, azonnal Vaughn gúnyos arckifejezése jutott eszébe. Tudta, mit szólna a jaguár, ha látná, mit eszik. Veszélyes játék volt ugyan, de Faith egész úton a hálószobájáig a férfi képére 95

Pandora’s TeAm összpontosított. Amikor odaért, letette a tányért és becsukta maga mögött az ajtót. A következő lökés majdnem leterítette őt. Faith megszédült, de talpon maradt: ha elesett volna, azt az ajtón kívül lévő érzékelők valószínűleg jelezték volna. Lassan lélegezve eljutott az ágyához, mielőtt összeesett volna. Izzadság gyöngyözött a homlokán és a tenyerén – ilyen mértékű, stressztényezőkre adott fiziológiai reakciót még nem érzékelt soha. Félelem. Mentál volt, nem érezhetett félelmet. Persze látnia sem lett volna szabad azt, amit most kénytelen volt látni. A sötétség áttörte a védelmének vékony falait és belevájta a körmeit a lány elméjébe. A háta megfeszült, a keze ökölbe szorult, a fogai rettentő erővel csikorogtak, és Faith már semmi mást nem érzékelt, csak a víziót.

96

Pandora’s TeAm

KILENCEDIK FEJEZET Mintha a sötétség tudta volna, hogy Faith mikor van egyedül, mikor a legvédtelenebb. Mint egy gonosz szörnyeteg, beférkőzött az elméjébe a víziók csatornáján és átvette az irányítást a tudata felett. Ezután pedig a sötétség – a gyilkos – arra kényszerítette, hogy végignézze, mi fog történni, ha senki sem állítja meg őt időben. Vér, nagyon, nagyon sok vér a férfi kezén, haján, arcán. A vékony, törékeny, sápadt kezei alig látszottak a sötétvörös, sűrű folyadék alatt. Ez hogy lehet? A gyilkos sokkal idősebb és tapasztaltabb volt ennél a vérben tocsogó, fiatal fiúnál. De ugyanaz a sötétség, ugyanaz a gonoszság lakott benne. A lány megértette, mit lát, bár ilyen még alig történt vele. A jövőbe látás képességének egy váratlan kifejeződése a múltba látás volt. A J-mentálok, akik elsősorban a múltat látták, nagyon, de nagyon ritkák voltak. Faith úgy tudta, az elmúlt ötven évben nem is élt ilyen. Ha megjelent egy, általában a rendfenntartó erőkhöz csatlakozott. De a legtöbb aktív J-mentál látott évente egyszer-kétszer felvillanó múltbeli képeket. Faith általában a megpillantani vágyott jövőhöz kapcsolódó, ártalmatlan víziókat érzékelt. A testét akkor borította először annyi vér, hogy ragacsos lett tőle. A szempillái összeragadtak az alvadt vértől, a körme alatt is vastagon száradt meg a folyadék, hogy már szinte fekete volt. A padlón kezdtek száradni a lábnyomai, a megalvadt vér. A kés, amit használt, még a kezében volt. Amikor felemelte, megcsillant a pengén egy zseblámpa fénye. Zseblámpa? Megfordult és egy tucat fekete öltönyös férfit látott maga körül. A vízió itt megszakadt, és amikor újrakezdődött, a lány egy fehér falú teremben találta magát. Szinte szétfeszítette a vérszomj. Több évvel idősebb volt már. És éhes. Nagyon éhes. Új áldozatra vágyott, egy emberre. 97

Pandora’s TeAm Újabb nagy ugrás az időben, és a lány megint a fekete öltönyös férfiak között volt. Elengedték egy labirintus bejáratánál, ő pedig vadászni indult. Érezte az áldozata félelmét, az vonzotta őt. Futni kezdett erős lábain, mert tudta, hogy ezúttal is méltó prédát választottak a számára. Erre mindig figyeltek. Erősen megmarkolta a kést. A lány a kemény földre esett, ő pedig a tarkójának legérzékenyebb pontját kereste. Várakozással teli mosoly ült az arcára. Ez szörnyen jó lesz! Ne! Faith akkora erővel szakította ki magát a vízióból, hogy az ágyáról a földre zuhant. Csecsemőpózba gömbölyödött és igyekezett megtisztítani az elméjét a sok vértől. Néhány hosszú pillanatig eggyé vált a gyilkossal, ő maga volt az a rengeteg gonoszság, ami a húgát is megölte. Ez a gondolat rántotta vissza a való világba: ha hagyja, hogy ezek a víziók folytatódjanak, talán egyszer a saját húga nyakát fogja az ujjai között érezni. Az ágy melletti kommunikációs panel csipogni kezdett. Természetesen meghallották, hogy leesett az ágyról. A kinti érzékelők a legkisebb hangot is felfogták, márpedig ő jó nagy zajt csapott. Faith erőt vett magán és felállt, videó nélkül fogadta a hívást. – Megbotlottam. – Megsérültél? – Nem. Jól vagyok. Kérlek, ne zavarjatok reggelig. – Megszakította a kapcsolatot, mert tudta, hogy a hangja már így is majdnem elárulta őt. Remegni és sírni akart. Ez volt a második lépés a J-mentálok számára elkerülhetetlen őrület felé. Ki kellett jutnia erről a bezárt telepről. De most nem mehetett el: most mindenki tudta, hogy ébren van. Még az is lehet, hogy a kérése ellenére újra felhívják. De Faith annyira menekülni akart, úgy érezte, mintha a bőre megfeszülne az izmain, de annyira, hogy majdnem szétreped. Mégsem elégíthette ki ezt a vágyát, nem menekülhetett el, nem mehetett ki a biztonságos szabadba, ahol egy ragadozó villogó szemei várták. Egy ragadozóé, aki annyira halálos volt, hogy a biztonság szó elméletileg nem is juthatott volna eszébe vele kapcsolatban. 98

Pandora’s TeAm A férfit amúgy sem érhette most el. Rab volt a házban, ami mindenki más szerint az otthona volt. Vajon ez lesz majd a kriptája is? Megborzongott ettől a morbid gondolattól. Visszamászott az ágyra és a hátára feküdt. A plafont bámulta, nem volt vele más, csak a véres és rémisztő emlékek. És bár nem vallotta volna be, hogy érez, a magány összeszorította a szívét. Faith arra ébredt, hogy egy idegen leheletét érzi a nyakán. A szíve azonnal hevesen kezdett kalapálni. Ismerős volt neki a férfias illat, amit érzett, de képtelenség volt, hogy a tulajdonosa ott legyen, vele. Azt gondolta, a túlfeszített elméje űz játékot vele. Kinyitotta a szemét és egy ember formájú jaguár arcát látta meg maga előtt. Vaughn ott feküdt, mellette, fejét a kezére támasztotta. – Mit csinálsz te az ágyamban?! – A lány túl izgatott volt ahhoz, hogy elfojtsa a meglepett kérdést. – Csak tudni akartam, képes vagyok-e rá. – A férfi kiengedett haja borostyán-arany hullámként hullott a vállára és még a kis éjjeli lámpa gyér fénye mellett is csillogott a sötétben. Az éjjeli fény általában segített Faithnek, hogy megkülönböztesse az álmokat a valóságtól, de a lány abban a pillanatban mégsem volt biztos benne, melyik oldalon van éppen. Felemelte a kezét és megérintette a férfi haját. A meleg tincsek az ujjai közé hullottak. A váratlan érzés annyira meglepte, hogy elkapta a kezét. – Ez a valóság. Vaughn ajka mosolyra húzódott. – Biztos vagy benne? – Egy csókot lehelt a lány ajkára. Nagyon finom és futó érintés volt, a lányt mégis megégette. – Ez már túl valóságos volt! – Fenyegetés volt a hangjában. A férfi felnevetett, egyáltalán nem tűnt úgy, mint aki bánja a bűnét. – Ne kelts zajt! – figyelmeztette Faith. – Ez a szoba és a fürdő privát ugyan, de a többit megfigyelés alatt tartják. Te...? – Nem tudják, hogy itt vagyok. – Vaughn felpillantott a plafonra, az apró tetőablakra, amit elvileg képtelenség volt kinyitni. – A mentálok nem számítanak arra, hogy a veszély felülről érkezik. 99

Pandora’s TeAm Faith el sem tudta képzelni, hogyan juthatott be a férfi, de ezen már meg sem lepődött. Végül is Vaughn ragadozó volt. – Sascha küldött? – Sascha azt hiszi, az első adandó alkalommal felfalnálak. – Nem fogsz? – A lány nem bízott meg Vaughnban, a férfi szép szemei mögött bujkáló jaguárban. Az őrszem végighúzta az ujját a lány arcán, Faith pedig kényszerítette magát, hogy ne mozduljon. Erős volt, le akarta győzni ezt a gátlását. Az ujjain még mindig ott bizsergett Vaughn haja tapintásának emléke. A lány arra gondolt, vajon milyen lenne megérinteni a bőrét. – Gyere közelebb és próbáld ki! – Vaughn hangja vadul csengett, de nem volt benne semmi fenyegető. Majdnem olyan volt, mintha... Faith kutatott a megfelelő szó után és meg is találta. – Te el akarsz engem csábítani! – Soha senki nem tett még vele ilyet. Kérték, hízelegtek neki és rá akarták már beszélni sok mindenre, de még senki sem akarta elcsábítani. A férfi közelebb került hozzá, pedig Faith nem is látta, hogy megmozdult. De a takaró felett maradt, ő pedig alatta. Akkor miért érezte mégis a férfi testének égető forróságát? – Lehet. Kellett egy kis idő, amíg Faithnek eszébe jutott, mire is válaszolt Vaughn. – Miért? – A kezei a takaró felett voltak, egy hajszálnyira csak a férfi meztelen felsőtestétől. A lány szeme elkerekedett. – Te meztelen vagy? – Hacsak nem tudsz valami ruhát adni, akkor az is maradok. – Vaughn túlontúl könnyedén napirendre tért efelett. – Nem törhetsz be egy nő hálószobájába meztelenül! – Ez egyetlen fajnál sem volt elfogadható viselkedés. – Amikor bejöttem, nem voltam meztelen. Rajtam volt a bundám. – A lány nem látott mást, csak az aranyszemeket és a csillogó bőrt. Már azon is elcsodálkozott, hogy egy ilyen szép férfi és ő ugyanazon a világon élnek. – Visszaváltozhatok, ha szeretnéd. Ez kihívás volt. 100

Pandora’s TeAm – Rendben. – Faith nem hagyhatta, hogy a férfi azt gondolja, bármit megtehet. – Biztos, hogy szeretnél egy szobában lenni egy jaguárral? – Azt hiszem, már így is itt van velem egy. – De a lelkének egy része arra vágyott, hogy lássa, hogyan vált alakot Vaughn. Ez ugyanaz a rész volt, amelyik gyönyörűnek találta a férfit, pedig nem is lett volna szabad felfognia ezt a fogalmat. – Ne mozdulj, Vörös! A szobát szivárványszín csillogás töltötte be. Faith megdermedt a váratlan látványtól. Azt hitte, az alakváltás fájdalmas Vaughn számára, nem is gondolta igazán, hogy az őrszem megteszi. De az egészben nem volt semmi fájdalom, inkább csak áhítat. Egy pillanattal később elmúlt a csillogás, és Faith egy jaguár mellett feküdt az ágyban. Az állat fogai nagyon élesek voltak, de a szeme ugyanolyan, mint a férfié, aki azelőtt hevert ott. Faith nyelt egyet. Mentál volt, nem érzett félelmet. De a józan esze azt súgta, óvatosnak kell lennie egy ilyen halálos lénnyel szemben. A jaguár kinyitotta a száját és felmordult, olyan mélyen, hogy az alig volt hallható. – Ez kérdés volt? Mert én nem beszélek jaguárul. – Vajon honnan fakadt ez a tökéletesen értelmetlen megjegyzés?! Hiszen egyértelmű volt, hogy nem értette meg a jaguárt. Az állat lehajtotta a fejét és a lány nyakába fúrta az orrát. Faith szíve majdnem kiszakadt a mellkasából. – Elég erős vagyok – suttogta, majd erőt vett magán és felemelte az egyik kezét, átkarolta az állatot és megmarkolta a tarkóján a szőrt. Megrántotta, de Vaughn nem mozdult. Erősebben húzta el magától az őrszemet. Vaughn felmordult, a hang rezgése a lány csontjáig hatolt. – Hagyd abba, Vaughn! A szőr hirtelen eltűnt a kezéből, helyette szivárványszín szikrák csillantak a levegőben és Faith egy pillanat múlva már a férfi arany hajtincseit markolta. – Szóval az állatot megérinted, az embert nem? – Csak meg akartalak mozdítani. – Nem engedte el Vaughn haját. Úgy érezte, nem tudja. A férfi illata betöltötte körülötte a levegőt, ott 101

Pandora’s TeAm volt mindenhol. Az aranyló bőre közel, csak érintésre várt. A mosolya teljesen macskaszerű. – Mit szeretnél, hová mozduljak, kicsi kedvesem? Faith tudta, hogy a férfi szándékosan használta a kicsi szót. – Távolabb tőlem. – Biztos vagy benne? – Vaughn arcán pajkos mosoly jelent meg. – Ha megmozdulok, lehet, hogy többet látsz meg belőlem, mint amire számítasz. – Tudom, hogy az ilyen viselkedés nem elfogadható a leopárdok között. – Igazat szólva nem tudott semmi ilyesmit, csak úgy gondolta, ez valószínűleg igaz. – Mit szólnál, ha egy hím a húgodhoz lopózna be így? Vaughn arcáról egy pillanat alatt minden jókedv eltűnt. A férfi megdermedt, mintha kővé vált volna. A lány, akit eddig ösztönzött, hogy szócsatákat vívjon vele, megérezte, hogy valami nagyon veszélyes témára tapintott. – Engedd el a hajam, Faith, és csukd be a szemed! Mire kinyitod, én már nem leszek itt. A lány eddig mindent elkövetett, hogy távozásra bírja a férfit, most viszont azon kapta magát, hogy nem akarja, hogy elmenjen. Ő volt ugyanis az életében az első, aki azért jött, hogy vele találkozzon. Nem Faith NightStarral, a J-mentállal, csak Faith-szel, függetlenül attól, milyen képességei voltak. – Sajnálom. – Semmit sem tudott az alakváltók érintkezési szokásairól, de azt megérezte, hogy fájdalmat okozott a jaguárnak. Megtanulta felismerni az érzelmeket, hogy semlegesíthesse őket. Csakis ez volt az oka, hogy most tudta ezt. A furcsa szorításnak, amit a szíve körül érzett, ehhez semmi köze nem volt. – Sajnálom, ha megbántottalak. Nem akartam. Csak... játszani akartam. Vaughnt az utolsó kijelentés teljesen váratlanul érte. Az izmai elernyedtek, pedig nem is akart ellazulni. – Meggondoltad magad, Vörös? – Nem tudom biztosan. – Eleresztette a férfi haját, de azonnal simogatni is kezdte. – Még soha nem találkoztam veled hasonlóval. Az ilyen helyzetekben nem működnek a szabályok. – Szabályok? 102

Pandora’s TeAm – Az Elcsendesedés szabályai. – Az ujja az őrszem csupasz vállához ért. Úgy kapta el a kezét, mintha leforrázták volna, és leengedte a párnája mellé. – Miért sértett ennyire a kérdésem? Vaughn nem akart a múltjáról beszélni, de azon kapta magát, hogy válaszol Faithnek. Olyan kényszer volt ez, aminek sem a férfi, sem az állat nem tudott ellenállni. – A húgom tízéves koromban meghalt. Skye nagyon gyenge és törékeny volt, még csak hétéves. Jaguár alakban sem élhette túl. Vaughn hordott neki ételt, saját magát is feláldozta volna, de Skye abban a pillanatban feladta a küzdelmet, amikor megértette, hogy a szüleik nem jönnek vissza értük. Mintha elszállt volna belőle a lélek, és Vaughn nem tehetett semmit, ami visszacsábította volna azt. Skye nem evett, nem ivott többet, és egy idő után már nem is lélegzett tovább. Ebbe Vaughn is majdnem belehalt akkor. Skye ugyanis sokkal inkább része volt az életének, mint bárki más. A húga már akkor követte őt mindenhová, amikor még járni is alig tudott. Állandó pezsgés, élet és energia áradt belőle. Vaughn bosszút akart állni a szülein, gyűlölte őket, de nem azért, mert őt elhagyták, hanem mert összetörték Skye szívét. – Nem érthetem meg, mit jelentett ő a számodra – Faith hangjában csendes gyengédség csengett, Vaughn ilyet soha nem is várt volna egy mentáltól –, de sejtem. Még mindig gyászolod őt. – Te gyászolod Marine-t? A mentál szemében a higanycseppek fénye elsötétült, míg már csak fakó foltok maradtak a sötét háttéren. – A mentálok nem gyászolnak. Ahhoz érzelmekre lenne szükség. – Márpedig neked egy csepp sincs. – Nincs. – Biztos vagy benne? – Vaughn lehajtotta a fejét és éles fogaival megharapta a lány fülcimpáját. A tenyerével azonnal el is fojtotta a Faithből kitörő kiáltást. – Mit csinálsz?! – kérdezte suttogva a mentál, miután eltolta a férfi kezét. 103

Pandora’s TeAm – A tested érez. A tested vágyik az érzésekre – súgta a lány fülébe Vaughn. – Az elme és a test nem különülhetnek el egymástól túlságosan, nem igaz? Faith nem válaszolt. Vaughn hallotta a lány vadul kalapáló szívverésének hangját, és tudta, hogy túlfeszítette a húrt. De nem hagyhatta abba. Tovább kellett csinálnia, a lánynak még többet meg kellett értenie. Muszáj volt. A Vaughnban lakó jaguár tudta ezt, még ha az ember nem is akarta elfogadni. – A kérdésedre a válasz: ha egy meztelen férfit találnék a húgom ágyában, menten darabokra szaggatnám. – Végighúzta az ajkait a lány nyakán és az erén megérezte a vad szívverését, majd felemelte a fejét és a szemébe nézett. – Ugyanezt tenném azzal is, akit a te ágyadban találok. Faith pislantott egyet és mire felemelte a pilláit, Vaughnnak már csak az elmosódott árnyát látta a tetőablakban. A férfi illatát azonban semmi sem törölhette ki a takaróból és a bőréből. Az ajkai érintésének emléke égette a nyakát, ami egyszerre érzékenyebb volt, mint valaha. Görcsösen megmarkolta a lepedőt, igyekezett visszaszerezni az önuralmát, de úgy tűnt, hiába. Hogyan volt képes a férfi ilyet tenni vele? Hogyan? Az ő ereje az Elcsendesedésben rejlett. Abban, hogy béklyóban tartja az érzelmeit. Ha szabadon engedte volna őket, milyen más érzésre tanította volna még meg az alakváltó? Az elméje hevesen ellenkezett, folyamatosan lövellte a képeket az ajaktalan nagynénje őrült szemeiről. Figyelmeztette, hogy vissza kell szereznie az önuralmát, különben a víziók átveszik az irányítást és elborítják őt. Már így is ez a veszély fenyegette. Az lett volna a logikus lépés, ha azonnal az O-mentálokhoz fordul, bevallja, hogy a kondicionálás hatása széthullóban van, és kéri, képezzék ki újra. De vajon ezt tették volna, vagy élnek az adódó lehetőséggel és „biztonságba” helyezik őt, ahol kihasználhatják jövőbe látó képességeit, de nem kell foglalkozniuk azokkal a gondokkal, amiket most okoz nekik, amikor magányra vágyik? Nem számított, mit tennének vele az O-mentálok, mert nem fog hozzájuk fordulni. Elhatározásra jutott, meg fogja hozni a döntést akkor is, ha nincsen választási lehetősége. Meg fogja tenni, amire készül, még 104

Pandora’s TeAm ha így éppen az előtt az őrület előtt tárja ki az elméjét, amitől menekülni akart. A lelkének azt a furcsa, ébredező részét továbbra is lenyűgözte a jaguár, aki úgy érintette meg őt, mintha az övé lenne, mintha máris igent mondott volna az alakváltó minden egyes vágyára. Óvatosan, Faith! Néma suttogás volt ez. A férfi nem fog megállni, amikor arra kéred. Mert Vaughn nem mentál volt, nem olyan, aki követte minden utasítását. Ez a férfi senkire nem hallgatott, ha nem akart. Faith mégsem tarthatta magát távol tőle. Ez tökéletes bizonyíték volt arra, hogy az elméje megbomlott. Vaughn belépett az odújába, amely Lucas faházától északra, mélyen az erdőben rejtőzött. Végiglépkedett a sziklalépcsőkön, amik az igazi bejárathoz vezettek. Az otthonát egy bonyolult üregrendszeren keresztül lehetett csak megközelíteni, ez volt a védvonala. A szobái a barlang közepén voltak. Nappal elárasztotta őket a fény, amit a szellőzőjáratokban okosan elhelyezett tükrök juttattak a helyiségekbe. Az odú felülről csak egy dombnak látszott, amin nemsokára eluralkodik a vadon. Eddig senki sem talált rá sem véletlenül, sem szándékosan. Csak Vaughn legszűkebb baráti köre tudta, hol van az odú és hogyan lehet oda bejutni a külső járatok csapdarendszerén át. Akik ezt nem tudták... nos, a jaguárok nem a kedvességükről voltak híresek. Amikor az alakváltó a központi termekbe ért, átvágott a nappalin, belépett a hálószobájába, s csak itt változott át ember alakba. A feje fölé emelte a karját, kinyújtózott, majd a fürdőszobába indult, zuhanyozni. A tusolója egy sziklafalon alázúduló vízesés volt. Hosszú óráiba tellett, amíg kialakította ezt az illúziót, de a benne lakó vadállat nem szerette a túlságosan emberi, túlságosan civilizált megoldásokat. Az élvezeteket és érzéseket azonban az emberi és az állati énje is kereste. így hát Vaughn otthonában vízesés zuhogott, a padlót pedig vastag szőnyegek borították, amiken lábon és mancson is hangtalanul tudott járni. Évek alatt gyűjtötte össze őket. A falakat kézzel szőtt faliszőnyegek borították, amikhez hasonlót még a múzeumokban sem látni. Ezek nem csak szépek voltak, de télen a meleget is benn tartották, amikor Vaughn ökogenerátorral fűtötte fel a falakban, vékony 105

Pandora’s TeAm csövekben keringő vizet. Ez a meleg különösen jólesett neki, amikor egész éjszaka dolgozott a hideg vésőkkel és kemény anyagokkal. Vaughn foteljei kényelmesek voltak, az ágya elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen elnyújtózhasson benne, és hogy eljátszhasson a szeretőjével még akkor is, ha különösen lendületes kedvében volt. De eddig még egyetlen nőt sem hozott el ide. Ma azonban nagyon is el tudta képzelni a vörös hajzuhatagot a párnáján, a krémszínű karokat a vastag paplanján. Faith úgy festett volna ott, mint egy egzotikus ékszer a finom, fekete bársonyágyon. Morgás tört fel a torkából, erős vágy kerítette hatalmába, erősen megrázta az egész testét. Könnyíthetett volna a fizikai fájdalmán saját maga, de nem akart. A mentálra vágyott, akinek illatát még mindig érezte a bőrén. Az emberi énje óvatosságra intette. Azt súgta neki, várnia kell, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy a lány nem mászott bele az elméjébe, nem azért akar beférkőzni a DarkRiver falkába, hogy belülről legyengítse. A macska énjét azonban az ösztönök vezérelték, azok pedig azt súgták, Faith az övé volt, és csak arra várt, hogy a magáévá tegye. A legtöbb alakváltó esetében az emberi oldal nyert volna, de Vaughnban erősebb volt az állat, mint a többiekben. A férfi kilépett a vízesés alól és beleszagolt a levegőbe. Máskor a föld és az erdő illatát érezte volna, most azonban mindenhol a tűz és a nő csábító illata terjengett. Kisimította a haját az arcából és a következő lépését kezdte tervezni. Faith sokat változott azóta, hogy először találkoztak. Már el tudta viselni az apróbb érintéseket, nem ájult el egy futó csóktól, és legalább úgy reagált a meztelen testének látványára, mint ahogy bármelyik más nő tette volna. Vaughn elmosolyodott, amikor felidézte ezt. Faith nem volt rideg, akármennyire is próbált annak tűnni. De mindez nem változtatott a tényen, hogy a lány messze nem állt még készen arra, hogy úgy érinthesse meg, ahogyan a macska szerette volna. Vaughn végig akarta nyalni a lányt, a lábujja hegyétől a feje búbjáig, és közben elidőzni a lágy, női részeken, amik olyan ellenállhatatlanul vonzották őt. De tudta: abban a pillanatban elveszítené őt, amikor többet kérne tőle, mint amit a lány elméje képes elviselni. Ez pedig elfogadhatatlan volt. Mi volt hát a teendő? 106

Pandora’s TeAm – Lépésről lépésre – morogta magában. Teste megmerevedett a vágytól. Faith NighStarból préda lett. Vaughn nem akarta őt bántani, de elhatározta, hogy lerombolja az érzéki falakat, amik kettőjük között álltak. Mire végez majd, Faithen eluralkodik a testének éhsége, lelkének legbensőbb, női része pedig sikít majd utána. Sok türelem kell ahhoz, hogy ezt elérje, de Vaughn már megszokta, hogy hosszú ideig cserkészi be az áldozatát. Órákig, napokig... akár hetekig is.

107

Pandora’s TeAm

TIZEDIK FEJEZET Másnap Faith valami tökéletesen értelmetlen dolgot tett. Ahelyett, hogy megerősítette volna az egyértelműen sérült pajzsait, újra meg újra felidézte, milyen volt Vaughn bőrének tapintása. Nagyon forró, nagyon más, mint a saját bőre. Elragadták az emlékek. Közben az ujjai hegyével végigsimított a felkarján. Ez volt életében az első alkalom, hogy a testét nem használati tárgyként kezelte, hanem mint érző, érzékeny testet. Halk csengés hallatszott. Faith eléggé ura volt még önmagának ahhoz, hogy láthatóan ne riadjon meg a hangtól. Kikapcsolta a jelzést. Délután egy óra volt, már régen munkához kellett volna látnia. Gyorsan, de alaposan ellenőrizte a pajzsait és meglepő módon mindet rendben találta. Ezután kilépett a nappaliba és elfoglalta a helyét a székben. A megfigyelőrendszerek felálltak, halk zümmögésük az emberi fül számára elvileg nem volt hallható, de Faith testének valami ismeretlen, belső érzékével mégis mindig hallotta azt. Néhány pillanat múlva a karfába épített kommunikátorban felhangzott az ülést ellenőrző O-mentál hangja. Képi megjelenítés nem volt, mert Faith kiskorában nem akarták elvonni a figyelmét azzal, hogy egy újabb arcot mutatnak neki, ő pedig soha nem kérte, hogy ezen változtassanak. Afelől azonban nem voltak illúziói, hogy az orvosok nem látják őt. – Minden biológiai és neurológiai funkció az elfogadható értékek között mozog. A mentális képességedben azonban növekedést észleltünk. – Ez meglepő volt. Mint a többi kardinálisé, az ő képessége is jóval a skála legfelsőbb pontja felett volt, az O-mentálok azonban, úgy tűnt, mégis képesek kimérni a változásokat. – Növekedést? – Faith hűvös érdeklődést mutatott csak. – Ez a mentális hanyatlás jele? 108

Pandora’s TeAm – Éppen ellenkezőleg, ez arra utal, hogy egészséges vagy. A magas képességű elmék esetében időnként felfedezünk ilyen ugrásokat. A kardinálisok képességét nem vagyunk képesek tíz pont nulla értéken felül mérni, de azt érzékeljük, ha bármelyik irányba változás történik – magyarázta az orvos. Látszott, hogy mindenki, még a mentálok is szeretnek arról beszélni, amihez értenek. – Az elméletünk az, hogy a képesség rendszeres használata esetén az évek során az elme megtanul néhány rövidebb mentális utat, így pluszkapacitást teremt. Értelmetlen fecsegés, gondolta Faith. Az ereje azért nőtt, mert a kondicionálás kezdett széthullani, ez a logikai következtetés megcáfolhatatlan volt. A látomásainak csatornái arra kényszerültek, hogy több víziót fogadjanak be, az üzleti élet szűk területén kívülről is. így szélesebbé váltak. Az, hogy ez hasznos volt-e vagy sem, jelen esetben nem számított, a reakciók léte önmagában azt jelentette, hogy a képességeiben ki nem használt lehetőségek rejlenek. És hogy szándékosan arra tanították őt, hogy elfojtsa a képességét. Ezután az jutott az eszébe, vajon mi mindent befolyásoltak még benne. Vajon ki lett volna, ha nem az Elcsendesedésben teremtik meg, vagy ha nem egy tudatos genetikai választás eredménye lett volna, amelynek célja csak az volt, hogy állandó bevételhez juttassa a klánt? Milyen lett volna, ha normálisnak születik és nem fenyegeti örökké az őrület veszélye? Ha eléggé nőnek születik ahhoz, hogy Vaughnt elfogadja? – Kezdhetjük az ülést? – kérdezte az O-mentál. – Vagy át szeretnéd nézni az elmescan-eredményeket? – Először dolgozni szeretnék egy kicsit. Indítsd a véletlenszerű szekvenciát, teljes lista. Egy átlátszó panel emelkedett a háta mögül a szeme elé, fél centire a szempillái előtt állt meg, és tejfehérré változott. Egy másodperc múlva szavak kezdtek peregni a képernyőn gyors egymásutánban, az aktuális felkéréseinek listája. A jövőbe látást lehetett irányítani, de teljesen szabályozni, a megrendelők nagy bánatára, nem. Faith azonban viszonylag biztos választásnak számított, ezért is kértek olyan magas árat a szolgálataiért. 109

Pandora’s TeAm Miután a fontos kiváltó jeleket az elméjébe táplálta, általában néhány héten belül jött a vízió, és bárhol megtörténhetett: a kerti séta alatt, alvás közben vagy az O-mentálokkal való találkozó idején is. Faith az évek során azonban rájött, hogy ha az elméjét befogadó állapotba helyezi, irányítani tudja a víziókat, össze tudja gyűjteni, hogy egy jobban ellenőrzött környezetben törjenek felszínre. Ez a képessége adott neki egy kis szabadságot, ezért nem figyelték meg a nap huszonnégy órájában. Amíg azonban egyetlen vízió is a széken kívül tört rá, sohasem lehetett teljesen egyedül. A tekintete az áradó adattömegben a Tricep jelre tévedt. Újra és újra észrevette ezt a többi információ áramában – az elméje választott. Becsukta a szemét, és hagyta, hogy a lélegzete lelassuljon. Ez volt az első lépés a felé a félálomhoz hasonló állapot felé, amit ő maga tetszhalálnak nevezett. Ilyenkor ő nem létezett sem ebben a világban, sem a mentálhálón, hanem egy olyan síkra került, ahová csak a Jmentálok voltak képesek eljutni. A világban áramló idősíkok részévé vált. Ekkor kinyitotta az elméje mentális csatornáit. Igazság szerint soha nem tudta ezeket bezárni, de nagy összpontosítással képes volt hatványozottan kiszélesíteni őket. Az elméjének ezt a részét, magukat a csatornákat még a mentálhálóról sem lehetett elérni, ezeken csak a víziók áramolhattak be. Faith most ugyan nem volt biztos abban, milyen víziók fognak bekúszni rajtuk, de nem engedte, hogy ezek a kétségek eljussanak a tudatáig. A Tricep jövendölés gyerekjáték volt. Azzal a megszokott érzéssel tért vissza belőle, hogy meg sem kellett erőltetnie mentális képességeit. Miközben diktálta a látott adatokat az O-mentálnak, eszébe jutott, hogy ha így folytatja, egészen biztosan megőrül az unalomtól. Újraindíttatta a pergő listát, és Faith további három tökéletes eredményt adott, mielőtt az orvos megállította. – Ne erőltessük meg az elmédet! Mivel az ülés a képességeinek csak elhanyagolható részét vette igénybe, Faith felülírhatta volna az O-mentál döntését, de nem tette. Más dolgokra tartogatta az idejét és energiáját. – A privát lakosztályomban leszek. 110

Pandora’s TeAm megfigyelésed szintje meglehetősen

– Faith, a lecsökkent mostanában. Egyszóval már nem engedte, hogy minden percben kémkedjenek utána. – Az apám engedélyével. – Ez átmeneti engedmény volt csak. Anthony nemsokára ráébred majd, hogy Faith nem próbál meg bejutni a tanácsba. Akkor vajon mivel fogja magyarázni, hogy kibújik az állandó megfigyelés szorításából? Bemenekült a hálószobájába, lehúzta magáról a ruhát és közben megevett egy tápanyagrudat. Gyorsan letusolt, magára rántott egy pizsamaalsót és egy trikót. Amikor készen állt, klasszikus töröküléses jógapozícióban elhelyezkedett az ágyán és nekilátott, hogy lecsendesítse az elméje hullámait. A mentálhálóra készült. Szükségtelen volt ilyen elmeállapotba hoznia magát, a mentálok kedvük szerint jártak ki és be a mentálhálón. Faith azonban nem volt hozzászokva, hogy kitárja az elméjét a hatalmas információáram előtt. A legutolsó látogatása során távol tartotta magát az adatokban leggazdagabb, így legkaotikusabb területektől. Most azonban elege lett abból, hogy egy tökéletesen kondicionált gépezet legyen. Nem hagyta többé, hogy a bele táplált stresszreakciók bebörtönözzék. Szóval tapasztaltál magadon más fiziológiai reakciókat is? Vaughn csipkelődő hangja tört be az elméjébe és majdnem lerombolta a meditációjának minden eredményét. A lány kényszerítette magát, hogy ne gondoljon a férfi bőrének illatára, a jaguár testének erős forróságára, amit akkor tapasztalt, amikor az állat a lábának dörgölőzött. Ne gondoljon Vaughn ajkainak ízére. – Összpontosíts! – súgta magának, és elkezdte sorolni magában a jövőbe látásra váró cégek listáját. Húsz percébe telt, míg végzett ezzel, addigra az elméje teljesen megnyugodott. Kinyitotta mentális szemét és belépett a világ legnagyobb és legnaprakészebben frissített adatarchívumába, a mentálhálóra, hogy információkat gyűjtsön a J-mentálokról, saját magáról. Ezúttal azonban semmit nem nyert a hálón való kutakodással, csak annyit, hogy a figyelme összpontosult. A J-mentál képességei fogtak ugyan néhány jelet a felszín alatt, de Faith nem tudta megmondani, hogy az csak visszhang volt vagy jövőbe látás. 111

Pandora’s TeAm Órák múltán végre feladta az eredménytelen keresést, egy tál leves mellé elfogyasztott egy újabb tápanyagrudat, és összegömbölyödött az ágyán, a vékony takarója alatt. Amikor az elméje ilyen kimerült volt, általában nem tört rá újabb vízió, vagy ha mégis, azt nem fogta fel. A sötétség azonban nem volt elégedett az előző látogatásának eredményével. Most pedig bosszút akart állni ezért. Vaughn befejezte őrjáratát a külső védelmi vonalon és találkozott az őrszemmel, aki váltotta őt az őrségben. Dorian, a latens leopárd emberi alakban jött elé, nem tudott ugyanis átváltozni állati formába. Ettől azonban nem volt sem kevésbé halálos, sem kevésbé alkalmas a feladatára. Nem is juthatott volna az őrszem rangig, ha nem így lett volna. Mint minden őrszem, Dorian is a lelke legmélyéig hű volt a falkához. Egyiküket sem lehetett volna soha árulásra csábítani. Ettől még más csábításoknak beadhatták néha a derekukat. – Ismered a terepet? Dorian bólintott és a hátára vette a vadászpuskáját. Ez volt az egyetlen látható fegyvere. – Van valami gond? – Néhány fiatal farkas vadászatot játszik a keleti negyedben. – Lelőhetem őket? – Ők most a barátaink. – A két falka valóban vérszerződést kötött. De Lucas és Hawke, a farkas alfahím csak néhány hónapja kötötték meg ezt a szövetséget, mindkét falkának szüksége volt egy kis időre, hogy hozzászokjon az új állapothoz. – A barátokat nem használjuk céltáblának. Dorian mosolya vadállatias volt. – Ígérem, csak megsebzem őket. – Biztos vagyok benne, hogy Hawke és Lucas nagyra értékeli majd az igyekezetedet. Vaughn gyorsan vázolta még Doriannak a területen zajló többi eseményt, majd jaguár alakba változott és elindult. Egyenesen hazafelé kellett volna indulnia, hogy bepótolja az alváshiányát – a teste egész előző éjjel éberen tartotta őt. Amikor végre 112

Pandora’s TeAm elaludt, akkor is nehéz, érzéki álmai voltak, amelyekből többször felriadt. Minden alkalommal készen állt, hogy elmerüljön egy bizonyos női testben. Ha azt hitte volna, hogy ezt az éhséget csillapíthatja egy másik nő testével, könnyedén talált volna magának partnert. Igaz, hogy jaguár volt a leopárdok között, de a DarkRiver nőstények mindig is nagyon kielégítő szexuális partnernek tartották. Márpedig ezek a nők nem hagyták szó nélkül, ha valaki nem felelt meg az elvárásaiknak. Most mégsem egy ilyen nőstény felé rohant, hanem egy mentálhoz, akit a benne tomboló vágy könnyedén túlterhelhet és egy rohamba taszíthat. Ez pedig elfogadhatatlan volt énje mindkét része számára. Megjelölte magának a lányt és idővel meg is fogja kapni, még akkor is, ha csókról csókra kell őt elcsábítania. A macskák nagyon értettek a csábításhoz. Az csak a kedvenc játékuk, a vad becserkészésének egy érzékibb változata volt. A jaguár az erdő legerősebb vadjának biztonságával és eltökéltségével tette meg az őrhelye és a lány háza közötti távolságot. Ma nem törődött az apróbb állatokkal, amik megrettenve húzódtak meg az árnyékban, amikor meghallották a lépteinek zaját. Vaughn ma mentálra vadászott. *** Faitht az ösztöne arra sarkallta, hogy próbáljon meg küzdeni a sötétség mindent magába szippantó örvénye ellen. De a Marine halálát megelőző napokban már megtanulta, hogy minél jobban küzd a szörnyűség ellen, az annál erősebben ragadja őt magával. Ezúttal tehát hagyta, hogy a sötétség elnyelje, hogy elragadja a saját világába. A vízió feketesége most vörösen habzott: a vérszomj korábban tért vissza, mint azt a lány gondolta volna. Marine halála nem elégítette ki, csak még jobban felkeltette az étvágyát. A gyilkos eleresztette Faitht, amikor a lánynak már esélye sem volt menekülni. Most néznie kellett, látnia őt. A férfi közönségre vágyott, egy tanítványra, mert magát hatalmas lénynek tartotta és elvárta, hogy mások tiszteljék. Hatalmas haraggal töltötte el, hogy Faith volt az egyetlen, aki tanúja lehet a tetteinek, és ezt a dühét rajta töltötte ki. 113

Pandora’s TeAm Kényszerítette őt, hogy végignézze minden egyes gonosz tettét. Azok ugyan még nem történtek meg, a gyilkos elméjéhez kapcsolódó víziók kusza kavarodásában azonban a lány számára már valóságosak voltak. Egy vörös erőszakhullám hasított a lány gondolataiba, amikor a gyilkos befurakodott az elméjébe. A mentál elvesztette az öntudatát, megfeledkezett arról, hogy ő egy Faith nevű kardinális, átváltozott a fájdalommal és félelemmel teli lénnyé. A sötétség az őrület küszöbére sodorta őt, azokkal az érzelmekkel támadt rá, amelyeket Faith eddig elfojtott, amelyek létezését be sem vallotta magának. A tehetetlenségét látva a gyilkos felkacagott. A fogai közé kapta őt és erősen megrázta. Nem csak arra vágyott, hogy Faith végignézze a tetteit, azt akarta, hogy át is érezze beteg vágyait. Dühítette, hogy Faith erre képtelen volt. A gyilkos düh sűrű vadsága közepette a lány az egyetlen dolgot tette, ami még megvédhette őt: feladta az elméje civilizáltan gondolkodó részét és visszavonult a tudatának legbenső magjába. A falak mögött összegömbölyödött a lénye körül, mint egy csecsemőpózba összehúzódó gyermek. A sötétség azonban tovább ostromolta őt. Élvezte, hogy a lány nem képes elviselni, úgy játszott vele, mint macska a sarokba szorított egérrel. Nem akarta megölni. Nem, csak fitogtatni akarta az erejét, amíg a lány hagyta, hogy megerőszakolja az elméjét. Akkor majd meg tudja neki mutatni minden vágyát, minden gyilkosságot, amit tervezett, a szörnyűségek végtelen áradatát. A lelkének állati magjában rejtőző Faith túl mélyre került már ahhoz, hogy emlékezzen: nem szabad félelmet éreznie. így küzdeni kezdett mindennel, ami körülvette. De nem tudott kitörni. Vaughn hangtalanul ért földet Faith szobájának szőnyegén. Mezítláb volt, de volt rajta egy farmer, amit korábban rejtett el az erdőben, mert nem akarta még jobban megbotránkoztatni a lányt, mint amennyire elkerülhetetlen volt. Persze azt már előre várta, hogy meglássa Faith arcát, amikor már második éjjel maga mellett találja őt. Az érzékei azonban azonnal riadót fújtak, amint közelebb lépett az ágyhoz. A takaró összegyűrve hevert a földön, Faith szorosan 114

Pandora’s TeAm összegubózódva feküdt az ágyon. A ragadozó éles hallásával érzékelte, hogy a lány légzése gyenge, a szívverése lassú és szabálytalan. A levegőben maró illat lengett, aminek nem lett volna szabad ott lennie, ami nem illett oda. Összehúzta a szemét, és a félhomályban meglátta a lány körül a sűrűbb sötétséget, éppen úgy, mint korábban az őrházban. Vaughn meg volt győződve arról, ha a sötétség észrevenné, hogy ő ott van, szorosabbra fonódna Faith köré, ezért hangtalanul lépett fel az ágyra. A következő mozdulata villámgyors volt. Felkapta a lányt és magához szorította, fölé hajolt és a testével zárta el a sötétség elől a mentált. Logikusan végiggondolva ennek nem lett volna szabad működnie, bármi is akaszkodott ugyanis Faithre, az mentális síkon támadt rá. De az állat ösztöne azt súgta, sikerrel fog járni. És az ösztönnek lett igaza. Vaughn érezte a puszta gonoszság hideg ürességét, amikor kettéhasította azt a testével. A sötétség rajta nem tudott megkapaszkodni, mert az alakváltó túlságosan más volt, túlságosan állatias. Vaughn hagyta, hogy a torkából mordulás törjön fel, a karmait is kieresztette abban a pillanatban, hogy Faitht magához szorította. Most ott feküdt rajta, mint egy élő védőpajzs, a sötétség pedig nem tudta tovább szívni a lányt, ezért szertefoszlott. Vaughn várt, amíg a maró szag el nem tisztult a levegőből, csak akkor pillantott le Faithre. Visszahúzta a karmait és egyik kezével kisimította a hajat a lány arcából. A bőre hideg volt, túlságosan hideg, a szívverése pedig egyre lassult. Mintha tovább harcolt volna, mintha nem tudta volna, hogy már biztonságban van. Vaughn a legszívesebben tombolt volna, de inkább a lány tarkója alá csúsztatta a kezét és megcsókolta őt. Csak az érintés jutott be elég mélyen Faith mentál elméjébe ahhoz, hogy hatással legyen rá. Valami megperzselte Faith belső, mentális énjének bőrét. A lány tartott ugyan attól, hogy ez egy trükk, de az érzés annyira követelődző volt, hogy nem törődve az ébredő idegvégződéseiben fellobbanó fájdalommal, felegyenesedett a védelmi pózból. Felnézett, és azt látta, hogy energia szikrázik át az elméjén, ezüstfényben ragyogva, 115

Pandora’s TeAm szenvedélyesen és megállíthatatlanul. A villámok elégették a rosszindulatú sötétség utolsó maradékát is. A vére forrón áramlott az ereiben és égette. Körülötte ezer tűz lobbant fel. Ő középen állt, nem védte semmi a lángoktól, mégis biztonságban volt. Ezek a lángnyelvek ugyanis érinteni, simogatni, kényeztetni akarták őt. Nem bírta tovább elviselni a vihar vad éhségét, nem tudott tovább ellenállni a lángok erejének, ezért elszakadt az álomtól és az ébrenlétbe menekült. Az álom azonban követte őt a valóságba. Az ajkai lángoltak, a testét majd szétfeszítette a forróság. Őt azonban egy még erősebb láng ölelte körül, a bőr, úgy tűnt, még forróbban éget, mint a bensője. Élő lángolás a tarkója és a combjain és az arcán, amit kemény izmoknak szorított. Levegő után kapott, de a száját már elfoglalta valami más. Felnyitotta a pilláit és sötét aranyszemekbe nézett. Vad, erőszakos... és biztonságot sugárzó szemekbe. Az ajka felszabadult, de csak egy pillanatra, amíg levegőt vett, majd rögtön újra össze is forrt a másikéval. Látta, hogy a karjai a férfi vállán fekszenek, azt szorítják, abba kapaszkodnak. Szédülni kezdett a sok érzéstől, de a másik lehetőség még rosszabb volt. Félig öntudatlan állapotában nem volt biztos benne, hogy a sötétség nem tér-e vissza, ha az érzelmi túlterhelés elmúlik. Ezért hát a veszélyes hím nyaka köré fűzte a karját, ölelte őt az ágyában, hagyta, hogy a teste beleolvadjon a férfi testébe. Ha meg kellett őrülnie, sokkal szívesebben merült el a forróságban, mint a sötétség szadista kegyetlenségében. Érezte, hogy a férfi keze a hátán nyugszik, magához szorítja a testét, és hogy azok a kezek erősek és nagyok ugyan, de nem akarják őt bántani. Ezután ez a gondolat is szertefoszlott az érzések áradatában és Faithnek már csak a teste maradt, nem volt más, csak hús, egy tudat és gondolatok nélküli lény. A szemei lecsukódtak. Vaughn érezte, hogy Faith teljesen megadta magát neki. A macska énje készen állt, hogy elvegye, ami járt neki, de az emberi része tudta, hogy ez a megadás nem elégítené ki őt és így csak megsebezné a lányt. Faith nem neki adta magát, csak menekült a sötétség elől. Vaughn nem 116

Pandora’s TeAm bánta, hogy a mentál kihasználja őt, de azt igen, hogy nem tudta, kibe kapaszkodik. Megtörte a csókot és élvezettel tűrte, hogy Faith a bőrébe vájja a körmeit és megpróbálja visszahúzni őt magához. – Faith. – A lány csukott szemmel szorosabban hozzásimult. Faith! – A hangja parancsoló volt: Vaughn állati, vad morgást, vegyített belé. Ez nem esett nehezére: mostani, felajzott állapotában alig tudta kordában tartani magában a vadállatot. Faithnek idővel meg kell majd tanulnia kezelni ezt, de nem ma. Ma Vaughn számára az volt a fontos, hogy biztonságban tudja a lányt. – Nyisd ki a szemed! Faith megrázta a fejét, de a karja lehullott a férfi nyakából és ökölbe szorítva a mellkasának feszült. Enyhe mosoly jelent meg az arcán. – Nem vagyok meztelen. – Megfogta a lány csuklóját és a kezét a farmerjára, a combjára szorította. Vissza kellett fojtania egy felmordulást, amikor Faith kinyitotta a kezét, mert az érzés egyenesen a lágyékába nyilallt. – Te valódi vagy? Ez a kérdés fájón megmutatta, milyen mélyre húzódott vissza a lány a bensőjébe, mielőtt Vaughn kiszakította onnan. A férfi lehajolt és a fogával megcsípte Faith bőrét a nyakán. Faith összerándult és végre felnyitotta a szemét. Ezüstvillámok cikáztak éles és vad fénnyel a tekintete mély, éji sötétjében.

117

Pandora’s TeAm

TIZENEGYEDIK FEJEZET – Mi az? – kérdezte a lány, amikor Vaughn nem vette le a szemét róla. – Villámokat látok. – Hogyan...? – Faith megrázta a fejét, de nem húzódott el az öléből, ez pedig mindent elmondott az őrszemnek, amit tudni akart. – Köszönöm. – Szívesen. Faith kétkedve nézett rá. – Miért vagy ilyen kedves? Mert a macska élvezte, hogy ingerelheti a lányt. – Én mindig kedves vagyok. A kétkedés hitetlenkedéssé változott. – Most macska-egér játékot űzöl velem? Vaughnt meglepte, hogy a lány ilyen hamar rájött. Megvonta a vállát. – Elvégre macska vagyok. – Igazad van. – És ekkor Faith olyat tett, ami iszonyatosan meglepte a férfit. Felemelkedett, vett egy nagy levegőt és egy puha csókot nyomott az ajkára. – Köszönöm. Egyedül nem jutottam volna ki. Nyers düh söpörte el a férfi játékosságát. – Mi a francért mentél bele egyáltalán egy ilyen vízióba?! – Tudod, hogy nem tudom irányítani őket. Vaughn közelebb húzta magához a lányt, közben figyelnie kellett, hogy a karmai ki ne pattanjanak. Egyenesen a villámokat szóró szembe nézett. – Akkor tanuld meg! Faith pislogott, nem tudta, hogyan kezelje Vaughnnak ezt a lelkiállapotát. De annyit már megtanult a ragadozó alakváltókról ós róla, hogy ne mutassa ki a bizonytalanságát. 118

Pandora’s TeAm – Nem tanulhatok meg irányítani valamit, amire nem vonatkoznak szabályok – jelentette ki. – Márpedig a J-mentálokra nincsenek szabályok. Semmi sem írja elő, hogy a víziók csak akkor törhetnek rám, ha én akarom. Igen, ki tudom váltani őket bizonyos jelekkel, de hosszú ideig visszatartani nem. – Ki mondta ezt? – A kiképzőim, a mentál klán, a Mentál Tanács... – Ekkor megértette. – Miért ne tanítanák meg nekem, hogyan állíthatom meg a víziókat, ha van rá mód? – Mit jelentene a mentál klán számára, ha képes lennél erre? – Jelentősen megnövelné a bevételeiket – válaszolt a lány. – Parancsszóra adnám a víziókat, nem állna fenn annak a veszélye, hogy azok olyan helyzetben törnek rám, amikor nem tudom visszaidézni őket, ahogyan most néha történik. Szóval semmi értelme annak, hogy ezt nem tanítják meg nekem, ha tudják, hogy hogyan kell. – Faith, miért élsz egy érzékelőkkel telepakolt házban? A lány legszívesebben nem válaszolt volna erre a kérdésre. Ez a vágya annyira szembement minden ésszerű viselkedésmóddal, hogy tudta, nem engedelmeskedhet neki. – A víziók néha igénybe veszik a testemet és az elmémet. Folyamatosan megfigyelés alatt kell tartaniuk, hogy szükség esetén a segítségemre siethessenek. – Ha pedig irányítani tudnád a víziókat, visszatarthatnád őket, amíg biztonságos helyre nem érsz. Akkor nem kellene fogva tartaniuk téged. Faith lassan felemelte a kezét a férfi testéről. – Azt akarod mondani, hogy azért nem tanítanak meg erre, mert így függök tőlük, kényük és kedvük szerint használják a képességemet és nincs más választásom, mint hogy szolgáltassam az előrejelzéseket? – Azt akarom, hogy használd egy kicsit azt a józan mentál eszedet. Ha meg tudnak tanítani arra, hogy a vízióid hasznosak legyenek és az üzleti élet szűk területére korlátozódjanak, nem hiszed, hogy arra is ki tudnának képezni, hogy eldöntsd, az adott pillanatban át akarod-e adni magad egy víziónak? Ahhoz képest, hogy Vaughn fajtája általában előbb cselekedett, utána gondolkozott, az érvei nagyon is értelmesek voltak. 119

Pandora’s TeAm – Akárhogy is – szólt a lány anélkül, hogy belekötött volna Vaughn megcáfolhatatlan gondolatmenetébe most nem tudom irányítani a víziókat, a sötéteket pedig egyáltalán nem tudom kezelni. És további kiképzést sem kérhetek anélkül, hogy felfedném, mennyire széthullóban van a kondicionálásom. – Te kardinális vagy. – Vaughn addig emelte felfelé a lány állát, amíg Faith kénytelen volt a szemeibe nézni. – Nincs szükséged arra, hogy valaki fogja a kezed. – De valakire szükségem van, aki távol tarja tőlem a sötétséget. – Az ki volt zárva, hogy elég gyorsan megtanulja uralni a víziókat, már ha ez egyáltalán lehetséges volt, mielőtt a sötétség hatalma túl naggyá vált volna felette. – Ha egyszer elkap, nem tudok kiszabadulni a szorításából. – Talán, mert elfojtottad magadban azt, ami ehhez kell. A lány eltolta magát az őrszem mellkasától és feltérdelt mellette. – Az érzelmeket. A férfi háton fekve elnyújtózott, mintha a saját felségterületén lenne. Faith már megfigyelte, hogy a ragadozó alakváltók szerették kijelölni a területüket, de eddig ezt csak pároknál figyelte meg. Lángok lobbantak fel a testében, a korábbi villámlás emlékei. – Küzdj ellene a saját fegyvereivel, Vörös! A lánynak erősen koncentrálnia kellett, hogy a tekintete ne vándoroljon végig az olyan gondtalanul mellette heverő férfitesten, ami erős és veszélyes volt, ugyanakkor volt benne valami, ami arra ingerelte őt, hogy megsimogassa. – Nem tehetem. – Megrázta a fejét, hogy megszabaduljon ettől a vágytól. – Te nem érted, milyen súlyosan érintette a J-mentálokat az őrület az Elcsendesedés előtt. – Ő azonban látott feljegyzéseket, amiket senki sem hamisíthatott meg. – A családom feljegyzései szerint majdnem minden generációban volt őrült. – Egy generációban hány? Faith az elméjében megnyitotta a mentális fájlt. – Legalább egy. – És hány J-mentál élt egy-egy generációban? 120

Pandora’s TeAm – A NightStar mentál klán mindig is kimagasló számú J-mentált hozott létre. Minden generációban élt egy, de néha két J megjelölésű kardinális és átlagosan tíz gyengébb képességű jövőbe látó. – Egy a tizenegyhez vagy tizenkettőhöz. Ez nekem egészen jó esélynek tűnik ahhoz képest, hogy mi vár most rád. A biztos őrület, ha szerencséje volt, akkor csak húsz vagy harminc év múlva. Azután öt vagy hat évtizedet pedig a bomlott elméjének poklában kell töltenie. – De azok, akik korábban megőrültek, mind fiatalok voltak. Mi van, ha én vagyok a hibás ebben a generációban? Ha ez így van és megtöröm az Elcsendesedést, végem van. – Ha viszont nem töröd meg, börtönben éled le az egész életedet. – Te könnyen beszélsz! – A lány megrázta a fejét. — Te odakint nőttél fel, átéltél és megismertél mindent. El sem tudod képzelni, mi az, amit tőlem kérsz. Egy nagy tenyér érintette meg a hátát, alig néhány centire a feneke felett. – Faith, nézz rám! A lány Vaughn felé fordult és a szemébe nézett, a lábujjai a férfi farmerját súrolták a combján. Vaughn tekintete vad volt, ez vonzotta. De ő más volt, mint a férfi. – Ezen a telepen éltem, mióta az eszemet tudom. Még a mentálháló szabadságát is elzárták előlem egyfajta finom kondicionálással. – Amit a saját erejéből tört meg, ébredt rá Faith. A gondolattól melegség töltötte el, ennek okát nem tudta megmagyarázni. – Már változtatok ezen. Kimegyek a mentálhálóra és használom az információkat, amit ott találok. – De nem hagyod el a biztonságos kis gubódat. Egy férfi nyers őszintesége volt ez, akinek állat énje nem értette, miért kellene hazudnia. – Azt hiszed, gyáva vagyok, hogy ki kellene mennem és megismernem a világot. De nem érted meg, hogy az a világ meg is ölhet engem. – Akkor magyarázd el! 121

Pandora’s TeAm Faith tudta, hogy nem lesz könnyű elfogadtatnia a döntését a jaguárral, aki csillogó bőrével és aranyló hajával elterült mellette az ágyon. – Van egy dolog, ami biztosan nem megtévesztés. Ez pedig a hozzám hasonlók reakciója, ha sok védelem nélküli elme vesz minket körül. Minden fajnak vannak természetes védőpajzsai, az alakváltóké sokkal erősebb, mint a többié. De az elme legfelső részét, a nyilvános személyiséget általában senki sem védi. – Az enyémet sem? Faith megrázta a fejét. – A te elméd tökéletesen védett. Néha történik ilyen egy-egy egyeddel, a természetes pajzs kiterjed a teljes elmére. Bár a te esetedben azt hiszem, Sascha csinált vele valamit. – Amikor a férfi nem válaszolt, Faith úgy érezte, összeszorul a szíve. – Nem vagyok méltó a bizalmadra? Vaughn ujjai megkeményedtek a lány gerince mellett. – A bizalmat ki kell érdemelni. – Én bízom benned. – Valóban? Vagy csak belekényszerültél ebbe a helyzetbe? Erre a kérdésre Faith nem tudott válaszolni, mert ezt nem tudta biztosan. Arrébb húzódott, érezte, hogy a férfi keze lecsúszik a hátáról, de most a lábujjai súrolták Vaughn combját. – A nyilvános elme – tért vissza az ismerős témához, hogy visszanyerje a magabiztosságát – folyamatosan sugározza a gondolatokat és érzéseket. Minden mentált kiképeznek arra, hogy védje magát ezek ellen a véletlenszerű adatok ellen, és a legtöbben idővel észre sem veszik ezt a háttérzajt. De pontosan kimutatták, hogy a Jmentálokra hatnak ezek a gondolatok. – Hogyan hatnak rájuk? – Vaughn a lány trikója alá csúsztatta a kezét, a hátának aljára. Faith gyomra azonnal összeszorult. – Kérlek, ne érints most többet! – Miért? – Mert túl sok. – Főleg azzal együtt, hogy arra kérte őt: árulja el a saját fajtáját, a saját családját. 122

Pandora’s TeAm Ahogy ott ült, éj szín szemekkel és krémszínű bőrével, végtelenül törékenynek tűnt. Vaughn bármelyik másik nőt leteperte és szorosan magához ölelte volna, de Faith ettől pánikba esett volna. Márpedig Vaughn semmiképpen nem akarta őt sérülékennyé tenni: a sötétség talán ott ólálkodott valahol és az alkalomra várt, hogy mikor rohanhatja le újra a mentált. De futni sem hagyhatta a lányt. – Ahányszor csak azt teszem, amit kérsz, a Mentál Tanácsnak és a klánodnak segítek, hogy továbbra is fogva tartson téged. – Tényleg ezt hiszed? – Az, hogy félsz az érintéstől, része a manipulációjuknak. Faith szorosabbra fonta a térde körül a karjait. – Ha arra kérlek, hogy engedj el, mert különben rohamom lesz, akkor meg kell azt tenned. Máskülönben nem engedem meg, hogy közeledj hozzám. Elégedettség áradt szét Vaughn ereiben. – Szóval bevallód, hogy egyre közelebb engedsz magadhoz? A lány olyan kecsesen billentette oldalra a fejét, hogy az bármelyik macskának a becsületére vált volna. – Kardinális vagyok. Mi születésünk óta bőven el vagyunk látva erős képességekkel. Én az első találkozásunk óta azon dolgozom, hogy megtanuljam, hogyan használhatom ezeket támadásra. – Mondd el! – Nem. – A szemében vonzó, magabiztos pajkosság csillant meg, már nem volt olyan jéghideg és szürke, mint amilyennek a férfi első találkozásuk alkalmával látta. – Miért fedném fel a titkaimat valaki előtt, akiben nem bízom, és aki nem bízik meg bennem? – Jaj! – A férfi végigsimított a lány érzékeny derekán. – Tudod, hogyan kell valaki torkának ugrani. – Ezért vagyok még életben. A jaguárnak nagyon nem tetszett, hogy Faithnek ilyen fegyvereket kell használnia, mert ez azt jelentette, veszélyben van. – Ki kell innen jutnod. Találd ki, hogyan erősítheted meg a pajzsaidat, hogy élni tudj a külvilágban, és gyere el innen! A lány mosolyában nem volt egy csepp jókedv sem. – Akkor meghalok. Ez tény. Abban a pillanatban, hogy leszakadok a mentálhálóról és elvesztem az életfontosságú visszacsatolást, amit 123

Pandora’s TeAm onnan kapok, az elmém leáll. Hacsak te nem tudod megtenni azt, amit Lucas csinált Saschával. – Erre hogyan jöttél rá? – Nem vagyok bolond, Vaughn. Egyértelmű, hogy kettejük között van valamifajta mentális kapcsolat. – Az állát a térdén összefont kezére ejtette. – Érzem, de nem tudom kitapintani. Olyan, mintha kívül lenne a mentálhálón, de valahogy érintkezne vele. Vaughn minden érzéke készenléti állapotba került. Ha a mentálok képesek voltak megérezni a hálót, ami az alfa párjukat összekötötte az őrszemekkel, a DarkRiver egy nagy taktikai előnyét veszíti el. Ha viszont Faith különleges volt, felmerült a kérdés: miért. Vaughn sejtette a választ erre, de a macska sohasem vetette rá magát az áldozatra, míg teljesen biztos nem volt a sikerében. Ettől volt olyan hatékony vadász. – Ha képes lennék kivinni téged a mentálhálóról, te készen állnál rá? Egy leheletnyivel erősebben szorította meg az ujjbegyeivel a lány derekát. Faith háta megfeszült. – Ne feszítsd túl a húrt, macska! Most először karmolt bele igazán a férfiba. Vaughn ettől izgalomba jött, kinyitotta a tenyerét és feljebb simított vele, egészen a lány bordáinak aljáig. Faith melle olyan közel volt a kezéhez, nagyon meg kellett magát erőltetnie, hogy ne csúsztassa feljebb a tenyerét. – Mert különben mi lesz? – Ne akard megtudni! – És ha mégis? – Fajtájának állatias gyorsaságával egy pillanat alatt a hátára döntötte a lányt és fölébe került, mielőtt Faith válaszolhatott volna. A lány szemei bársonyfeketén villantak, majd szaggatott ezüstcsíkok szőtték át a sötétséget. – Mi a franc...! Vaughn ekkor pillantotta meg a szoba sarkában a hatalmas farkast. Az állat egyértelműen veszett volt, támadni készült. A jaguárösztönök vették át az irányítást. Vaughn félrelökte Faitht és hangtalanul rugaszkodott el a farkas felé... és átrepült rajta. Csak a gyakorlott ruganyossága mentette meg attól, hogy éktelen zajt csapjon, amikor a szőnyegre zuhant. Halk, finom női nevetés hallatszott, alig hallható, szokatlan, berozsdásodott hang. Vaughn összevonta a szemöldökét, amikor felállt. 124

Pandora’s TeAm – Nagyon vicces. Amikor felnézett, meglátta a lány ezüstös, fekete szemét, az ágyon elnyújtott testét, a vörös haját, ami a karjára lógott, miközben a fejét a könyökén támasztotta. Valószínűleg ez volt a legszebb látvány, amit életében látott. A szexuális vággyal teli macska rögtön hozzátette: még szebb lenne, ha a lány meztelen lenne. – Megverted a csúnya, gonosz kiskutyát? Az őrszem tudta, Faith még fel sem fogta, hogy mi történt vele: az előbb nevetett, most pedig csipkelődik. Vajon ez a változás tartós lesz, vagy Faith újra elfojt majd magában mindent? Nem, mintha Vaughn bármekkora esélyt akart volna hagyni arra, hogy a második lehetőség valósuljon meg. – Illúziók? Ehhez nem kell betörnöd az elmémbe? – Márpedig ő alakváltó volt, az ő agyával szórakozni a mentálok számára majdnem képtelenség volt. – Én annál jobb vagyok – válaszolt Faith, a hangjában egy csepp önteltség sem hallatszott. – Az én illúzióim nagyon is valóságosak. Úgy értem, ha a szobában lett volna egy kamera, az is rögzítette volna a farkast. A férfi az ágyhoz lépett és láthatta azokat a csodálatos, fénycsíkokkal tarkított szemeket felcsillanni, majd elsötétülni. De ez a sötétség valahogy lágyabb volt, mit a víziók utáni, mély feketeség. Letérdelt az ágy mellé, a kezét a lány haja alá csúsztatta és a tenyerébe fogta Faith arcát. – Te nő vagy. – Az én nőm. Lehajtotta a fejét és megcsókolta a lányt. Az ő szempontjából ez egy finom, futó csók volt, szinte csak kóstoló, miközben fel akarta őt falni, de Faith felnyögött és hozzásimult. Egészen öt másodpercig. Azután ellökte magát tőle. Vaughn halkan káromkodott, durván és rondán. Ez nem fog működni, ha Faith még egy ártatlan csókot sem bír ki. Az érintés sarkalatos pont volt az őrszem életében. Azután, hogy gyermekként egy hetet töltött az erdőben, a DarkRiver leopárdok egyetlen módon tudtak csak kapcsolatba lépni vele: érintéssel. A falkában töltött első hónapban macska alakban aludt, több szőrös test között. Ha nem kapott elég érintést, agresszívebbé vált s egyre vadabbá, a benne lakó állat a felszínre tört és mélyen elnyomta az 125

Pandora’s TeAm embert. A falka általában gondoskodott az érintésről, de mostanában Vaughn már ennél többre vágyott, valaki más simogatására. – Vaughn – Faith nagyon alázatos, meghunyászkodó hangon szólalt meg. – Vaughn, kint vannak a karmaid. – Érezte őket a fejbőrén és az arcán, és halálosan megrémült. Eléggé ahhoz, hogy bevallja ezt. A reakciója a lelkének egy ősi részéből fakadt, ami régebbi volt az Elcsendesedésnél, régebbi a civilizációnál. Ennek egyetlen célja volt csak: a túlélés. Egy mentális lökéshullámmal meg tudta volna bénítani a ragadozót, aki fogva tartotta őt, de talán maradandó károkat is okozott volna benne. Ezt pedig nem tudta volna elviselni. – Ne bánts engem, Vaughn! – Szándékosan használta újra a férfi nevét. – Szükségem van rá, hogy biztonságban érezzem magam melletted. – Bármilyen irracionális volt ez, még abban a pillanatban is így érzett. Az őrszemből előtört a macska, de a karmai olyan finoman érintették csak a lány bőrét, hogy semmiképpen nem okozhattak rajta sem zúzódást, sem sebet. De Faith tudta, hogy Vaughn önuralma nagyon vékony szálon függ, és a szemében látszó jaguár csak arra vár, hogy az a szál elpattanjon. – Soha nem bocsátanád meg magadnak, ha most bántanál. – Soha nem bántanálak. – A férfi hangja nyers volt, az emberi és állati között félúton. – Érints meg! Faith már ellenkezni akart, de megálljt parancsolt magának. Miért kérte ezt a férfi éppen most? A mentál okos volt, könnyen rájött. Leküzdötte magában az ösztönös küzdj-vagy-menekülj reakciót, lehunyta a szemét és úgy kezdett lélegezni, ahogy akkor szokott, amikor ki akarja tisztítani az elméjét. Vaughn vad erdőillata megtöltötte az érzékeit, de ezúttal valahogy segített neki összerendezni a kaotikus gondolatait. Vajon miért kérné egy alakváltó, hogy érintse meg akkor, amikor ennyire elvesztette az önuralmát? A logikus következtetés az volt: azért, mert azt hiszi, ez segít visszanyerni az önuralmát. De mi lesz, ha Vaughn nem gondolkozik logikusan? – Bízom benned. – Kínzón tudatában volt annak, hogy Vaughn kieresztett karmai között mozog, de közelebb hajolt a férfihoz és az ajkával végigsimított a száján. Érezte a férfi forróságát, ősi és 126

Pandora’s TeAm kérlelhetetlen férfiasságát. Az elméje majdnem azonnal túlhevült. Ma este már azelőtt túlfeszítette, hogy Vaughn kieresztette magából a macskát. Az agya visított, hogy az összeomlás szélén áll. Kár. Faith nem hagyhatta cserben Vaughnt. Az őrszem visszahozta őt a rémálomból – ennyit ő is meg tud tenni érte. Faith véletlenül végighúzta a fogait a férfi alsó ajkán. A válaszként feltörő morgás teljesen elárasztotta a száját. Megdermedt. Ekkor az ő alsó ajkát kapták el éles fogak úgy, hogy abban érezhető volt a csábítás. A lány testének mélyén fellángolt valami, az elméje olvadásához már a teste remegése is társult. Faith gyomra összeszorult, a bőrén izzadság csillogott. Valahogy az ujjai beletúrtak a férfi hajába, végigsimítottak a fejbőrén. Forróság és érintés, kéj és vágy, erő és düh, ez mind egyetlen brutális hullámban rohanta meg Faitht és elmosta legbensőbb pajzsait. A kéj egyszerre fájdalommá vált, a fekete víziókhoz hasonló kínná. Vaughn azonnal megérezte, hogy Faith összeroppant. A karmait addigra már visszahúzta, most megtörte a csókot is, mert úgy érezte, hogy Faith már nem bírja tovább. – Faith! A lány szaggatottan lélegzett. Kinyitotta a szemét: feketék voltak, a rosszfajta feketék. – Magával ránt a mélybe. – Faith tényszerűen közölte az elkerülhetetlent. Vaughn haragra gerjedt, ez majdnem elsöpörte az önuralmát, amit éppen hogy csak visszanyert. – Nem fog! Miközben felállt a földről, figyelte, ahogy a lány az oldalára fordul és elhelyezkedik az ágy közepén. Faith sem vette le róla a szemét egy pillanatra sem. – Segítettem? – kérdezte. – Igen. – Vaughn lenyalta az ajkáról a lány ízét. – Legalább ahhoz elég erős vagyok, hogy ezt megtegyem. – Elég erős vagy, hogy ezt az egészet legyőzd. Kis idővel ezelőtt még egyetlen érintést sem bírtál ki, most pedig már elviselsz, sőt, viszonzol egy csókot is. – Az őrszem visszamászott az ágyra. Bár 127

Pandora’s TeAm minden ösztöne tiltakozott ez ellen, elég távol maradt a lánytól, nehogy bántsa. – Bárcsak elég erős lennék, hogy többet tegyek... hogy több legyek. – A mentál alig hallhatóan suttogott csak, de a macska biztos volt benne, hogy hideg dühöt hallott a hangjában. Nagyon helyes. – A jövőbe látsz, Faith. Máris éppen eléggé különleges vagy. Vaughn legnagyobb meglepetésére a lány néhány centivel közelebb húzódott hozzá. – Maradj itt, amíg alszom! Aggódom, hogy a sötét víziók visszatérnek, a pajzsaim pedig sérültek most. Más szóval Faith félt. Ha pedig félelmet képes volt érezni, akkor kéjt is. – Miből gondolod, hogy valaha is magadra hagynálak? – Vársz majd rám holnapután éjjel? Tudom, hogy azt mondtam, öt nap múlva, de a víziók túl gyorsan súlyosbodnak. Azt hiszem, meg tudom oldani, hogy itt senkinek ne hiányozzak. – Légy óvatos! – A mentál klán túl befolyásos volt ahhoz, hogy ne legyenek kapcsolatai fontos helyeken. Ha pedig a Mentál Tanács megsejti, hogy egy értékes eszközük veszélyben van, azon nyomban bezárják Faitht valahová, ahonnan sokkal nagyobb vérfürdő árán lehet csak kiszabadítani. Vaughn nem bánta volna a vérfürdőt, azt viszont igen, hogy abban a lány kereszttűzbe kerülhet. – Aludj, Vörös! Vigyázok rád. A lány szemei lecsukódtak és kis idő múlva a félelem, ami körüllengte, eloszlott. Vaughn őrt állt, míg a lány aludt. A mentálok valószínűleg azt mondták volna, fizikai síkon nem sok hasznára lehet a mentális lénynek, de eddig kétszer megérezte és meglátta már a Faitht fenyegető veszély szörnyűségét. Az ösztönei azt súgták: ha távol tudja tőle tartani a sötétséget, azzal meg is tudja óvni őt. Az őrszem nem mozdult, míg nem hajnalodott és a lány szemei fel nem nyíltak.

128

Pandora’s TeAm

TIZENKETTEDIK FEJEZET Amikor felébredt, Faith még látta, ahogy Vaughn felhúzza magát a tetőablakon. Annyira fürge volt, olyan erős és különleges, hogy a lány csak ámulni tudott. – Mit teszel velem? – suttogta, mikor a férfi már régen eltűnt a szeme elől. Előző este összetört, megtörte a kondicionálást és érzett. De ezért nagy árat fizetett: az elméje szó szerint leállt, amikor álomba zuhant. És a fájdalom iszonyú volt. Nem mutatta ki Vaughn előtt, mert valahogy tudta: az ő fájdalma a férfinak is fájna. De most visszaemlékezett az agóniára, a hideg üresség érzésére, amit akkor érzett, amikor az elméje darabonként lekapcsolt. Abban a pillanatban reagált az alakváltókra, Vaughnra, hogy először találkozott velük. Hagyta, hogy azok érzéseket keltsenek benne, sőt, még az is megfordult a fejében, hogy megtöri az Elcsendesedést. Ma azonban már tudta, hogy nem fog ilyet tenni. Az akadályokat nem lehetett olyan könnyedén megkerülni. Igen, valahogy sikerült kiiktatni a tiltások egy felső rétegét, el tudott viselni néhány érintést és megérzett néhány érzelmet. De abban a pillanatban, hogy mélyebbre akart hatolni, dühös gyorsasággal jött a büntetés. Tisztán megértette, milyen természetes, hogy a fájdalom is a kondicionálás része: így az tartósabb. Klasszikus pavlovi technológia: jutalom jár a jó viselkedésért és büntetés a rosszért. Felnőttként gondolatban már semlegesíteni tudta volna ezt a módszert, de gyermekként még elképzelhetetlenül kiszolgáltatott volt neki. Nem kellett mást tenniük, csak elégszer fájdalmat okozni neki a „nem megfelelő” viselkedésért, és a büntetés miatt máris teljesíti az összes kérésüket. Faith biztos volt benne, hogy az adagolt fájdalom nem az egyetlen módszer volt, amivel elérték, hogy engedelmeskedjen, de úgy gondolta, az lehet az Elcsendesedés program viselkedésmódosító részének egyik legfontosabb eleme. 129

Pandora’s TeAm Vajon attól, hogy ismerte a kondicionálás alapjait, képes lett volna megtörni azt? És ami még ennél is fontosabb kérdés volt: vajon akartae? Előző nap azt kívánta, bárcsak több lehetne, mint a nő, aki valójában volt. De ahhoz, hogy ezt elérje, fel kellett volna adnia mindent, hátat kellett volna fordítania az egész világának. El kellett volna hagynia az apját, a mentál klánját, a saját népét. Az eredmény pedig nem lett volna más, csak az élet odakint egy fajjal, ami annyira különbözött tőle, hogy nem is tudott mit kezdeni vele. Egy fajjal, melynek képviselői őt természetellenes szörnyetegnek tartják. Nem, ez nem volt teljesen igaz. Vaughn, úgy tűnt, nem tartotta érzelem nélküli gépezetnek. De ő is meg akarta változtatni, mássá tenni, mint aki volt. Azt akarta, hogy törje meg az Elcsendesedést és kezdjen egy új, más életet. Márpedig az nem volt olyan könnyű elhatározás, hogy feladja addigi életét, amelyben ő, Faith NightStar, kardinális J-mentál, a NightStarcsoport lelke. Vaughn szundított néhány órát jaguár formában egy magasan lévő ágon, mielőtt átvette az őrséget Mercytől. Amikor meglátta, hogy a nő emberi formában, ruhában vár rá, tudta, hogy beszélni akar vele. Alakot váltott és elkapta a farmert, amit a másik őrszem dobott felé. Felöltözött. – Mi az? – Semmi fontos. Csak meg akartam kérdezni, át tudnád-e vállalni a szolgálatomat két hét múlva, pénteken. Későig kell maradnom egy bálon. – Mercy a CTX-nek, egy jelentős kommunikációs vállalatnak dolgozott, amit a DarkRiver és a SnowDancer falka közösen működtetett. Jó állás volt ez egy őrszem számára, mert a vezetőség megértette, hogy a falka ügyei fontosabbak az üzletnél. Leginkább azért, mert a vezetőség is farkasokból és macskákból állt. – Nem gond. – Hogy áll a legújabb műved? – Elkészültem vele. – Már bele is fogott egy újabb munkába. Márványszobrot faragott, egy forróságot és szenvedélyt, csábítást és 130

Pandora’s TeAm rejtelmet árasztó nőalakot. – Ha találkozol Barkerrel, megmondanád neki, hogy elszállíthatja? Mercy bólintott, vörös haja meglebbent a szélben. A szín Faithre emlékeztette a férfit, bár a mentál haja sötétebb volt, olyan, mint az érett cseresznyéé. – Szólok neki. – A nő búcsút intett. – Később találkozunk. Vaughn úgy döntött, hogy az őrség egy részét emberi alakban tölti. Még így is elég gyors és erős volt ahhoz, hogy a legtöbb behatolóval elbánjon. Útközben az új művén gondolkodott. Tudta, hogy lenyűgöző lesz, az eddigi legjobb szobra. Azt is tudta, hogy soha nem fogja eladni. Az erdő elsuhant mellette, ahogy futott. A gondolatai az éjszín szemű lány íves vonalain jártak. Annyira azért nem gondolkozott el, hogy észre ne vegyen egy sárga színfoltot ott, ahol csak az erdőnek kellett volna látszódnia. Megállt, követte a szagot és két leopárdkölyköt talált, akik játékosan harcoltak egymással. Felmordult, mire a kölykök szétugrattak és rá bámultak. Tudták, hogy nagy bajba kerültek. – Úgy emlékszem, Tamsyn azt mondta, Sasehával töltitek a napot. – Összefonta a mellén a karját és azon gondolkozott, vajon Tamsyn, a DarkRiver gyógyítója és a kölykök anyja hogyan bír el ezzel két bajkeverővel anélkül, hogy kitépné minden szál haját. – Mit csináltok idekint? A leopárdkölykök természetüknél fogva kíváncsiak voltak, egyáltalán nem volt szokatlan, hogy felfedezőútra indulnak és elkószálnak. A DarkRiver területen pedig biztonságban voltak, de meg kellett tanulniuk betartani a szabályokat. Az egyik legalapvetőbb szabály pedig az volt, hogy soha nem távolodhatnak el ötszáz méternél messzebb a háztól, ahol lenniük kell. A kölykök lehasaltak és nyávogni kezdtek, megpróbálták elbűvölni Vaughnt, hátha így megússzák. – Én nem vagyok Sascha, sem az anyátok – szólt rájuk az őrszem, bár nagyon élvezte a dolgot. Ebből a két kölyökből jó katona válik majd felnőttkorukra, és úgy fogják vonzani a nőket, mint most Kit, a legidősebb a fiatalok között. – Indulás! A kicsik felkeltek és elindultak Vaughn előtt. Az egypetéjű ikrek ember és állat alakban is ugyanolyanok voltak, csak azok tudták megkülönböztetni őket egymástól, akik nagyon jól ismerték őket. 131

Pandora’s TeAm Vaughn mindig is tudta, melyik melyik, talán azért, mert a benne lakó állat olyan közel volt a felszínhez. Visszaterelte őket a biztonsági zónába, majd lehasalt, hogy a szintjükre kerüljön. – Ismeritek a szabályokat. Azok a ti biztonságotok érdekében vannak, és azért, hogy a nők ne őrüljenek meg. – Ez igaz is volt. Az anya nőstények néha így is az őrület szélére sodródtak a sok merész mutatványtól, amit a kölykök és a fiatalok produkáltak. – Azt akarjátok, hogy Sascha belebolonduljon abba, hogy nem talál benneteket? A kis macskák megrázták apró fejüket. – Akkor maradjatok a területeteken! – Vaughn tudta ugyan, hogy Sascha a mentális képességeivel tudja követni a kölyköket, de a szabály attól még szabály maradt. Egy apró, karmos mancs simított végig a karján, majd egy másik is a teste másik oldalán. Vaughn elnevette magát. – Nem, nem vagyok mérges. Gyertek, szóljunk Saschának, hogy jól vagytok. – Alakot váltott, és hagyta, hogy a kicsik néhány percig harcoljanak vele játékból, mielőtt visszakísérte őket a fán lévő házhoz, ahonnan elszöktek. Sascha már a fa aljában várt rájuk. – Azt hiszem, pórázra foglak benneteket kötni – szólt nagyonnagyon magabiztos és nagyon-nagyon mentál hangon. – És úgy emlékszem, említettem már azt is, hogy patkánnyá változtatlak, ha rosszul viselkedtek. A két leopárdkölyök megdermedt. – Te mit gondolsz, Vaughn? A férfi bólintott. Julian úgy nézett rá, mint egy árulóra, Roman pedig elszaladt és lebújt egy fa mögött. Sascha elnevette magát, a grabancánál fogva felemelte Romant és megpuszilta a szőrös kis pofáját. Julian rögtön odaszaladt és morogni kezdett, hogy vele is foglalkozzanak. Sascha őt is felemelte és biccentett Vaughn felé. – Köszönöm, hogy megtaláltad a két rosszcsontot. Esküszöm, csak egy pillanatra fordítok hátat nekik és máris eltűnnek. Vaughn mélyen felmordult, tudatván a lánnyal, hogy nincsen semmi baj. – Zarával éppen a lakópark egyik házának terveit dolgozzuk át – magyarázta Sascha a jaguárnak. Az egyik, nem falkatag tervezőre utalt. 132

Pandora’s TeAm – Úgy tűnik, a farkasoknak nem tetszik a régi. – Elmosolyodott, amikor látta, hogy Vaughn vicsorít. – Igen, tudom. Rohadt farkasok. Te is olyan vagy, mint a többiek. Egyikőtök sem akarja elfogadni az új szerződést. Julian és Roman mocorogni kezdtek a kezében, Sascha lenézett rájuk. – Oké, oké. Bemegyünk a városba Lucashoz és Nate-hez, jó, kis bestiák? – Nate, az apjuk neve hallatán a kölykök nagyon izgatottak lettek. – A kocsiban van ruha, amit felvehettek. Vaughn megfordult és elindult, de Sascha utánakiáltott. – Hogy van? A jaguár megrázta a fejét. Faith messze nem volt még ott, ahová el kellett volna jutnia. És Vaughn nem akarta bevallani, hogy bárkire is ilyen nagyon szüksége volt. Faith éppen befejezett egy jövedelmező jóslatot a FireFly Industries cégnek, amikor a kommunikációs konzolja jelzett. A távirányítójával fogadta a hívást, de az megszakadt, mielőtt Faith megszólalhatott volna. A lány megvonta a vállát, azt gondolta, valaki biztosan rossz kódot használt. Felkelt a székből. – Sétálni megyek – közölte az ügyeletes O-mentállal. – Mondd meg az őröknek, hogy ne jöjjenek közel hozzám. Minden egyes erős jövendölés után ezt kérte, a mentál képességei az ilyen víziók után ugyanis a szokottnál is erősebben működtek. Ilyenkor mindent meghallott, még az őrök elvileg védett elméjének zaját is. Ma azonban a szokásos túlérzékenységnek semmi nyomát nem érezte, annak ellenére, ami előző éjjel történt vele. Azért akart maga lenni, hogy végiggondolja, mi lehet ennek az oka. Úgy döntött, az egyszerű, bokáig érő ruhája megfelelő lesz, és kilépett a hűvös délutáni levegőbe. Nem látta ugyan az őröket, de tudta, hogy ott vannak. Nem mintha bármi hasznuk lett volna: Vaughn úgy járt ki és be, ahogy kedve tartotta. Ezt azonban Faith nem is bánta. Tegnap bevallotta, hogy fél a sötét víziók gyilkos indulatától. Ma tovább ment és belátta, hogy 133

Pandora’s TeAm kedveli Vaughnt, a vadságát, sőt még a velejáró veszélyt is. Az ennél erősebb érzelmek azonban még mindig távol álltak tőle. Az alakváltók világában senki sem érthette meg, mit jelent az, ha valaki egy életen át érzelmek nélkül él, majd azok egyszerre minden oldalról rárontanak. A sötétség veszélyt és gonoszságot, pszichopata sóvárgást és szadista vágyakat hozott az életébe. Faith talán össze is tört volna a nyomás alatt, ha Vaughn nem ellensúlyozza mindezt kéjjel, vággyal és játékossággal. Nem volt könnyű bánni ezzel a hímmel, de éppen ettől volt olyan hihetetlenül lenyűgöző. Előző éjjel Faith szembetalálta magát a vadállattal, aki az emberi felszín alatt lakott, és... – Faith NightStar! A nyúlánk, majdnem törékeny barna nő egy sötétzöld fenyő takarásából lépett Faith elé. Erre a területre rajta és az őrökön kívül senki másnak nem lett volna szabad bejutnia. – Ki maga? A nő hűvös mosolya egyáltalán nem tükröződött a világoskék szemében. – Érdekes. Olyan elszigetelten él, hogy bár jelentős munkát végzett már nekünk, mégsem ismer fel. A hang hallatán Faith már felismerte őt. – Shoshanna Scott. A Mentál Tanács egy tagja és az ő, a nyilvánosság felé mutatott szép, fotogén arca. – Sajnálom, hogy megtörtem a magányát, de nem akartam, hogy ezt a beszélgetést bárki is rögzíthesse. – Ön hívott az előbb – szólt Faith, és biztos volt benne, hogy így van, az elméjének azzal a részével, ami tudta az ilyen dolgokat. Azzal is tisztában volt, hogy egy nagyon veszélyes nővel beszélget éppen, aki bármikor, figyelmeztetés nélkül támad, és egy csepp sincs benne az állatok önuralmából, amit néhány órája megtapasztalt. – Igen. A megfigyelőrendszert teszteltük. Nagyon kiterjedt. Faith várt, hogy megtudja, mit akar tőle a tanács. Általában a mentál klánon keresztül adták le a megrendeléseiket, de lehet, hogy ezt a kérést teljesen titokban akarták tartani. – Ön figyelemre méltó pontossággal dolgozik, Faith. – Köszönöm. 134

Pandora’s TeAm – Ne járjunk egyet? – Ahogy parancsolja. – Faith tudta, hogyan kell egy tanácstaggal beszélni. Elszigetelten élt, az igaz, de nem volt hülye. – Van esetleg valami, amit szeretné, ha megpróbálnék előre jelezni? – Megpróbálná, mert a jövendöléseket nem lehetett szabályozni. Bár, ha Vaughnnak igaza volt, azt azért lehetett befolyásolni, hogy a víziók mikor érkezzenek. Ez csábító gondolat volt. – Csak beszélgetni akartam önnel. – Shoshanna összekulcsolta a kezét a háta mögött. Fekete alapon fekete csíkos nadrágkosztümjében az ujjai csontfehérnek tűntek. – Ilyen ruházatot hord általában? Faith tudta, hogy ez nem a szokványos mentálöltözet. – Szükség esetén megkönnyíti az orvosi beavatkozást. – Az igazság azonban az volt, hogy előnyben részesítette... szerette a ruhákat. – Természetesen. Még soha nem beszélgettem igazán J megjelölésű mentállal. Milyen látni a jövőt? – Fakó kék szemek fúródtak az övébe. Megálltak egy kis tó mellett. – Mivel én soha nem éltem másképpen, nincsen viszonyítási alapom. – Ráébredt, hogy nagyon óvatosnak kell lennie. Egyetlen botlás, és Shoshanna rájön, hogy ezzel a bizonyos J-mentállal valami nagy baj van. – Azt tudom, hogy nekem már fiatal koromban meghatározta az életemet, amikor a legtöbb mentál még kiforratlan. – Hároméves kora óta ad előrejelzéseket, ugye? – Hivatalosan igen, de a családom feljegyezte, hogy már korábban is adtam szabálytalan, nonverbális, de pontos jövendöléseket. – Ezt azért vallotta be, mert azt gondolta, Shoshanna már úgyis tisztában volt az élete történetével. A tanácsnokok szerettek mindent kideríteni azokról, akikkel beszélni akartak, mielőtt felkeresték volna őket. – Hogyan hatott a képességeire az Elcsendesedés protokoll? Az Elcsendesedés. Egy döntés, amit a mentálok generációkkal ezelőtt hoztak meg. Arra szolgált, hogy megszüntessék fajuk körében az erőszakot, de ezzel együtt képtelenné tették magukat arra, hogy örömöt és szeretetet érezzenek, hogy nevessenek. Érzelem nélküli, gépies lényekké tették a mentálokat, akik nagy sikereket értek el az üzleti életben és a technológiai fejlődésben, de nem teremtettek semmilyen képzőművészeti alkotást, sem zenét, sem irodalmi műveket. 135

Pandora’s TeAm – Ahogy haladtam előre a protokollban, úgy nőtt a képességem is, hogy finomhangoljam a víziókat. Már nincs szükségem több kiváltó jelre, elég egy vagy kettő. – Azt nem említette, hogy közben a sötét vízióktól is megszabadult. A váratlan emlék úgy hasított belé, mint a villám. Mintha Shoshanna piszkálódása felnyitott volna az elméjében egy titkos, elzárt fiókot, és felszínre hozta volna az elfojtott élményt: gyermekkorában volt egy időszak, amikor látta a sötétséget. Az önuralmának nagy próbája volt, hogy meg tudja-e tartani kiismerhetetlen arckifejezését. – Érdekes. – Shoshanna újra elindult. Faith szótlanul követte. A nő szép volt, de a tanács tagja is, márpedig ilyen magasra senki sem emelkedett anélkül, hogy vért ontott volna. A mentális szeme egy pillanatra kinyílt, és Faith szó szerint megpillantotta a sötétvörös folyadékot a tanácsnoknő kezén. A vízió olyan gyorsan tűnt el, amilyen gyorsan érkezett, de a lány komolyan vette a figyelmeztetést. Nem csak vért látott ugyanis, meg is tudott valamit a jövőből. Egy nap, nem is olyan sokára Faith NightStar vére is Shoshanna Scott kezén fog száradni. Már ha Faith meg nem változtatja ezt a jövőt. A J-mentálok ezért voltak annyira értékesek: a jövő, amit láttak, nem volt kőbe vésve, eleve elrendelve. A vállalkozások megakadályozhatták a versenytársaikat, ha tudták, hogy azok egy fontos találmányt készülnek piacra dobni, vagy felvásárolhatták a részvényeket, amik értéke a jövendölés szerint emelkedni fog. Faith még sohasem látott előre semmit, ami ilyen közvetlenül érintette volna őt. – Kielégíti önt a munkája? – Shoshanna hangja hideg volt, megtörte a szélben zúgó levelek nyugalmas hangját. Faith nem tudta, mit akar tőle a tanácsnok, ezért úgy döntött, az igazat mondja. – Nem. Mostanra túl könnyűvé vált. A részvényárfolyamok alakulását álmomban is előre tudnám jelezni, ha akarnám. Ez már nem kihívás számomra. – Az Elcsendesedés miatt az érzelmeiket ugyan elvesztették, de ettől még a mentálok vágytak arra, hogy az elméjüket folyamatosan új ingerek érjék. – Ezen a féltekén én vagyok a legjobb. 136

Pandora’s TeAm Az egyetlen, akivel időnként versenyre kelhetek, Sione a PacificRose klánból. – Mégsem pályázott meg soha magasabb pozíciót. Faith kezdte kapiskálni, mi volt a tanácsnok célja ezzel a látogatással, de alig akarta elhinni. – Igazság szerint mostanában ezt is fontolóra vettem, de úgy döntöttem, a fiatal korom akadályt jelenthetne, ezért várni akartam még és addig is figyelni. – Nagyon hatékony. – Úgy tűnt, Shoshannára valóban nagy hatást gyakorolt ez a hazugság. – Senki sem számítana arra, hogy egy kardinális J-mentál ilyen megfigyeléseket végez. Megtudott valamit? Faith úgy döntött, újra csak őszinte lesz, mert Shoshanna bizonyára már tudta mindazt, amit elmondhatott neki. – A mentálhálón szakadár nézetek jeleit figyeltem meg. Santano Enrique tanácsnok valamelyest titokzatos eltűnése kétes alapokon nyugvó spekulációkat szült. – Mit gondol, hogyan állíthatnánk meg ezeket a spekulációkat? Faith egyáltalán nem volt biztos benne, hogy meg akarja őket állítani. A vita és a változás a mentálhálón bizonyára előnyösebb volt, mint a feltétel nélküli engedelmesség. De ha ezt mondta volna, magára vonja a figyelmet – a rossz értelemben. – Biztos vagyok benne, hogy a Mentál Tanács már sokkal jobb megoldást talált, mint amit én javasolhatnék. Shoshanna újra megvillantotta azt a rideg mentálmosolyt, amit Faith soha nem használt. Miért mosolygott volna, ha nem érzett reményt vagy örömöt?! – Ne aggódjon amiatt, hogy megsérthet, Faith. Arra vagyok kíváncsi, ön mit tenne. – Én választ adnék a tömegek kérdéseire. A találgatásokat leghatásosabban a megdönthetetlen igazság hallgattathatja el. – De amit a mentálhálón tapasztalt, az ennél mélyebben húzódó elégedetlenség jele volt. A tanács már fontos pozícióit vesztette el. Néhányan nem fognak neki hinni, bármit is mond most már. Shoshanna megállt, Faith pedig ráébredt, hogy körbeértek és odajutottak, ahol először találkoztak. 137

Pandora’s TeAm – Jelen kérdésben éppenséggel osztom a nézeteit. Talán lesz még alkalmunk rá, hogy ezt részletesebben megvitassuk. Faith megértette, hogy elbocsátották, ezért biccentett köszönésképpen. – Örömmel, tanácsnok. Azzal hátat fordított a nőnek, akinek a keze egyszer még az ő vérétől lesz iszamós, és nyugodt léptekkel bement a házba. Még szerencse, hogy Shoshanna nem volt macska, mint Vaughn, mert akkor meghallotta volna a lány izgatottan kalapáló szívének hangját. Egy dolog miatt azonban mindenképpen hasznos volt ez a beszélgetés. így megalapozottan hazudhatott az apjának és kérhetett tőle még több szabad mozgásteret a „korábban említett okok miatt”. Így is tett, amint hazaért. – Kapcsolatba léptek veled? – kérdezte Anthony. – Bizonyos értelemben – tért ki az egyenes válasz elől Faith. – Nem hiszem, hogy bölcs dolog lenne ezt nyilvános kommunikációs csatornán megvitatni. – Természetesen. Találkozzunk! Faith erre vágyott a legkevésbé. – Még ne, apám. Káros lenne, ha jelen pillanatban felkeltenénk bárki figyelmét is. – Az ő egészségére mindenképpen káros lenne. Faith hallott róla, mire voltak képesek a tanácsi rangra áhítozók, hogy megszabaduljanak a versenytársaiktól. Anthony bólintott. – Értesíts, ha új híreid vannak! Legközelebb a mentálhálón keresztül. – Igenis. Aznap éjjel a sötétség nem jött el hozzá. De Vaughn sem. Elméjének gyakorlatias része arra sarkallta, hogy kihasználja a kis időt, amíg Vaughn nem intéz újabb támadásokat a mentális pajzsai ellen. A kondicionálásának leggyengébb, széthullással fenyegető pontjait kellett volna helyrehoznia. De ennek az ötletnek esélye sem volt az előző éjszaka emlékeivel szemben, a csontjaiba hatoló rettegés és a jaguár érintésének veszélyes biztonsága ellen. 138

Pandora’s TeAm Az igazság az volt, hogy az előző heves éjjel után már várta a jaguárt. Vágyott a férfi testének jelenlétére. Ő, a nő, aki soha senkit sem viselt el a személyes terében. De a férfi most nem volt ott. Nem, mintha ez számított volna. Hiszen mentál volt, mondta magának Faith, miközben lerúgta a takaróját és összerázta a párnáját, amit egyszerre minden ok nélkül kényelmetlennek érzett. Nem ismert érzelmeket. Haragot és csalódottságot egészen biztosan nem.

139

Pandora’s TeAm

TIZENHARMADIK FEJEZET Vaughn Faithre várt, de egyáltalán nem volt türelmes, előző este minden önuralmát elhasználta. Ember alakban volt ugyan, mégis felmászott egy faágra, ami a telep kerítése fölé nyúlt és figyelt. Már meg kellett volna látnia a nőalakot. Öt hosszú perc telt el. Vaughn már azt tervezte, hogy bemegy a lányért, amikor a felhős éjszaka koromsötétjében megpillantotta Faitht. A lány éppen olyan könnyedén mászott át a kerítésen, mint első alkalommal, és néhány pillanat múlva már a férfihoz közelített. Vaughn úgy döntött, hagyja, hogy elhaladjon alatta, és csak akkor ugrik le mellé, ha már mélyebben az erdőbe ért, nehogy a lány megijedjen és felsikítson. Faith azonban megállt, amikor odaért hozzá és egyenesen felnézett az ágak közé. – Vaughn? Remélem, te vagy az. A macska ideges lett, amiért a mentál felfedezte őt. A férfi csak azt akarta tudni, ez hogyan volt lehetséges. – Ne adj ki olyan hangokat, mint a nők szoktak! A lány szemei mérgesen villantak, mikor a férfi leugrott mellé. Vaughn mezítláb volt, de a testét farmer és póló takarta. – Nem tartom valószínűnek, hogy ilyet tennék, miután ennyi gondot fordítottam arra, senki se vegye észre, hogy kiszöktem. Tiszta női gőg hallatszott a hangjában. Vaughn meg akarta harapni, elég erősen ahhoz, hogy megjelölje, nyilvánvalóvá tegye, hogy a lány hozzá tartozik. – Honnan tudtad, hogy odafent vagyok? – Megéreztelek. Valószínűleg egy eddig szunnyadó képességem lépett működésbe. – Más alakváltókat is megérzel? – Nem tudom. Most nem érzem senki más jelenlétét. Többen is vannak itt? 140

Pandora’s TeAm A férfi elvigyorodott, bár tudta, hogy a lány legszívesebben leköpné ezért. – Tudod, hogy ezt nem árulhatom el neked. – Igazság szerint Clay nagyon is közel volt hozzájuk. Azért jött, hogy átvegye Vaughntól az őrséget a területen. Bár már egy fél órája leváltotta az őrszemet, a közelben maradt, hogy ellenőrizze, Vaughn és Faith biztonságban kijutnak-e. Vaughn vad énje megnyugodott, amikor megtudta, hogy a mentál nem érzékeli a másik őrszemet. – Nem tudhatom, hogy mire használod fel ezt az információt. – Mit akarsz, mit tegyek még? – kérdezte a lány metsző, hideg hangon. – Vérrel írjak nektek hűségesküt? – Vigyázz, elragadnak az érzelmek. – Nincsenek érzelmeim. És vesztegetni való időm sem. Egész éjjel itt akarsz ácsorogni? – Megfordult és határozott léptekkel elindult az erdő sűrűje felé. Vaughn halk füttyel jelezte Claynek, hogy minden rendben van. Válaszként halk mordulást hallott, amiben, legnagyobb meglepetésére, nevetés csengett. – Csak vigyázz, macska! – suttogta olyan halkan, hogy azt csak alakváltók hallhatták meg. – Más nem szórakozhat Faith-szel, csak én. Újabb mordulás, ezúttal közelebbről, majd csend. Clay elindult, hogy végezze a dolgát. A DarkRiver hatalmas területének széleit általában a katonák őrizték, az őrszemek inkább az alfa pár körüli területeket vigyázták. Most azonban úgy döntöttek, hogy ezt a terepet szorosabb megfigyelés alatt kell tartani. Még ha Faith teljesen megbízhatónak bizonyult is, nem volt katona vagy őrszem, a tudtán kívül elvezethette hozzájuk az ellenséget. Vaughn újra elmosolyodott, amikor a mentáljára gondolt. A mentálra, aki iszonyúan zabos volt, de nem vallotta ezt be magának. A kondicionált reakciói egyértelműen sorban törtek meg, és a jaguár ennek nagyon örült. Egyik énjének sem volt kedve éjszakákat tölteni felajzottan, anélkül, hogy bárki könnyíthetett volna rajta. Türelmetlen volt, és elhatározta, hogy végig fogja terelni a lányt a helyes úton. A benne lakó macska nem akart tovább tisztán játszani, mert látta, hogy a lány is vágyik arra, hogy hosszan, lassan megkóstolja őt. 141

Pandora’s TeAm Elindult Faith után, de lemaradt egy kicsit, hogy megcsodálhassa a lány csípőjének ringását. A mentál alakja tökéletes volt. Alacsony ugyan, de egyáltalán nem túl sovány; idomai éppen eléggé teltek és íveltek, hogy csábító és kielégülést ígérő látvány legyen. Vaughn látni akarta, hogyan mozog őrajta az a ringó fenék. A magasságbeli különbséget is figyelembe véve erre a legjobb pozíció az lesz, ha ő ül, a lány pedig háttal felé fogadja őt magába. A torkából majdnem hangos mordulás tört fel. Faith hátranézett a válla felett. – Hagyd abba! – Mit? – Vaughn azt fontolgatta, vajon a lány bőre mindenhol ilyen csábítóan aranyló krémszínű-e, ilyen ízletes, ilyen harapni és nyalni való. – Tudod te, hogy mit csinálsz. – A kérdés az, te honnan tudod. – Mentál vagyok. – Jövőbe látó, nem telepata. A lány összeráncolta a szemöldökét, és Vaughn tudta, hogy nincs tudatában ezzel az árulkodó gesztussal. Ő nagyon örült neki, de figyelmeztetnie kellett rá Faitht, mielőtt a lány visszatér a börtönbe, amit otthonának nevezett. – Nő vagyok. Mi ilyen érzékekkel születünk. Szóval hagyd abba! – Miért? – Hogy miért?! – Arrogáns mentáltekintettel meredt a férfira. – Mit szólnál hozzá, ha én olyanokat gondolnék rólad, mint amilyeneket te képzelsz rólam és a testemről? Vaughn elvigyorodott. – Pontosan tudod, mit szólnék. – De megtorpant, amikor végiggondolta a lány kérdését. – Azt akarod mondani, hogy látod azt, amit én gondolok? A lány arca kipirult, Vaughn pedig boldogan nézte. Úgy tűnt, a fizikai kondicionálása sokkal mélyebben megrongálódott már, mint ahogy azt remélte: a mentálok nem pirultak el. – Igen. Nem tudom, miért, mikor semmi mást nem látok az elmédből. De úgy tűnik, egyetlen pajzsom sem működik veled szemben, szóval türtőztesd magad! 142

Pandora’s TeAm Vaughn ezen gondolkozott, miközben előrement és a kocsihoz vezette a lányt. Az anyósülésen már ott feküdt egy új szalag, amivel Vaughn beköthette a szemét. Fekete selyem, a férfi külön erre az alkalomra vásárolta. Faith háta megfeszült, miközben bepakolta a táskáját a hátsó ülésre. – Csináld gyorsan! Vaughn a lány szemére illesztette a szalagot és közelebb lépett hozzá, olyan közel, hogy a mellkasa Faith ingerlő melléhez ért. – Én lassan szeretem. – Szándékosan elképzelte, milyen lenne szexuálisan ingerelni őt, míg a szeme be van kötve. – Most ki vagy szolgáltatva nekem. – Mondtam már, hogy erősebb vagyok, mint gondolod. – A szavai harciasak voltak, de a hangja fátyolos. Bármennyire is ragaszkodott Faith a mentál identitásához, az Elcsendesedés már nem uralta őt teljesen. Ez pedig később gondot jelenthetett, de abban a pillanatban Vaughn csak az ebből fakadó élvezetre tudott gondolni. – Illúzióktól nem ijedek meg, kicsim. – Elidőzött a csomóval és közben hagyta, hogy az elméjét elöntsék a képek, amelyben Faith meztelenül, bekötött szemmel támaszkodott az ágyának fejfájára, széttárt lábakkal. Ezután elképzelte, hogyan simít végig a lány krémszínű bőrén, hogyan játszadozik el a nyelvével az egész testén, hogyan vájja az ujjait a feneke buja húsába és hogyan teszi őt magáévá. Elektromos áram nyilallt az ujjába, amikor megérintette a lány bőrét. – A francba! – Morogva elugrott. – Ez fájt! De az éles áramütés érzése már múlni is kezdett. – Máskor tedd, amit mondok! – Faith magabiztosan beült az autóba és becsukta maga mögött az ajtót. Vaughn azon gondolkozott, elmondja-e neki, hogy attól, amit tett, csak még vonzóbbá vált a szemében. A jaguárok szerették a kemény nőket. Mosolyogva megdörzsölte az ujjait a farmerja szárában és megkerülte az autót. Beült. Faith egy szót sem szólt, amíg el nem indultak. – Tényleg fájt? Ezt a képességemet még soha nem használtam élőlényen. Vaughn mentáljának, aki nem ismert érzéseket, most bűntudata volt. 143

Pandora’s TeAm – Ha fájt is, megérdemeltem. – Végigsimított a lány arcán. – Persze ettől még nem hagyom abba, de legközelebb óvatosabban foglak megkötözni. – Erősebben meg kellett volna ráznom téged. – Faith összefűzte a mellén a karját. – Sascha soha nem említette ezt a képességet. Külön megjelölése is van? – Miért mondanám el neked? Te sem osztod meg velem a titkaidat. – Te kapcsolódsz a mentálhálóra. – Ez vitathatatlan tény volt. – Minden, amit mondok neked, kiszivároghat oda akár anélkül is, hogy tudnál róla. – Igazad van – szólalt meg halkan Faith. – Állandó megfigyelés alatt tartanak. És tegnap... – Mi történt tegnap? Vaughn szinte hallotta, ahogy a lány összeszorítja az ajkát. – Nem vagyok a kémed, Vaughn. Ha egy bábura vágysz, keress valaki mást. – A lány hangjában semmi érzelem nem hallatszott, ami menthetővé tette volna ezt a kijelentését. Vaughnt ez keserűen emlékeztette arra, hogy a mellette ülő nő kardinális mentál, ellenség. – Te jöttél hozzánk – szólt keményen. – Azért jöttél, mert nem bízhattál meg senkiben a drágalátos kis világodban. Kiakasztottak volna száradni téged. De a DarkRiver nem jótékonysági intézmény zavarodott mentálok számára. Üzleti alapon kérhetjük tőled, hogy valamit adj cserébe a segítségünkért. Az üzlethez értesz, ugye? Amint kimondta ezt, már tudta, hogy féken kellett volna tartani az indulatát. Ritkán vesztette el a fejét, de akkor nagyon brutális tudott lenni. Faith fájdalma pedig még jobban bántotta őt, mert elfojtódott a mentál Elcsendesedés törékeny páncélja alatt. De ott volt, ezt Vaughn a férfi szívével pontosan érezte. – Sajnálom, Vörös – szólt. – Erre nem volt semmi szükség. – Miért? Csak az igazat mondtad. – A szavai olyan hűvösek voltak, Vaughn szinte azt várta, jégcsapok nőnek a levegőben. Ettől megnyugodott kissé. Azt nem bánta, ha Faith dühös volt rá, az érzelemmentesség álarcát gyűlölte csak. – Igen, de ezt nem azért mondtam. 144

Pandora’s TeAm – Nem értelek. – Kíváncsiságnak nyoma sem volt, csak a mentálok kimértsége hallatszott a szavaiban. – Azért mondtam ezt, mert felbosszantottál. – Lekanyarodott egy levelekkel borított útra és oldalra pillantott, a mozdulatlanul ülő lányra. – Valóban szükségünk van az információkra, amiket adhatsz nekünk, bolondok lennénk nem összegyűjteni, amennyit csak lehet, amíg még a mentálhálóhoz kapcsolódsz. De nem teszünk ilyet a hátad mögött, szóval ne is vádolj minket ezzel! Faith nem tudta, mit válaszoljon erre. Huszonnégy évig olyan világban élt, ami teljesen más elvek szerint működött. Soha semmit nem mondtak ki ilyen nyíltan, hátsó szándékok nélkül. Shoshanna Scott látogatása jó példa volt erre: a tanácsnok szavai tele voltak rejtett utalásokkal és célozgatásokkal, nem mondta volna ki egyenesen, mit akart Faithtől. A lány sejtette ugyan, mi volt az, csak azt nem értette, mi volt a tanácsnok indítéka. Nagy késztetést érzett arra, hogy ezt megossza Vaughnnal, de nem tehette meg. Még nem. Ha elárulta volna a tanácsot a macskáknak, függetlenül attól, hogy semmi pontosat nem tudott, bizonyos értelemben az egész mentál fajt árulta volna el. Az pedig még mindig a saját népe volt. Ők értették, hogy mi ő igazából, mire képes és mivel jár ez a képessége. Tisztelték ezért, sőt, többet is tettek ennél. Ha pedig Shoshanna látogatása jelzés volt, talán még magasabbra juthat, olyan rangba, amilyet a mentál klánjában még senki sem ért el. De mi maradt volna belőle, ha megtette volna azt, amit Vaughn kért? Semmi. Egy hibás mentál lett volna, elvesztette volna a faját és a családját. Eleget olvasott ahhoz, hogy tudja: a veleszületett képességét az emberek és az alakváltók nem mindig értékelték. Sokan nevetségesnek tartották a jövőbe látás ötletét, néhányan egyenesen csalóknak nevezték az összes ilyen megjelölésű mentált. Ez persze mind nem számított, ha a képességei tovább zuhantak a káosz felé. Rá kellett jönnie, hogyan tudja szabályozni a sötét víziókat, ha már elfojtani nem képes őket. Vaughn finoman megérintette az arcát, Faith nem állta meg, hogy össze ne rezzenjen. – Mi az? – Megérkeztünk. 145

Pandora’s TeAm Még az arcán érezte Vaughn érintését, miközben levette a szeméről a kendőt, és ez majdnem porrá zúzta új elhatározását. Úrrá akart lenni a testén és az elméjén, és tudta, hogy az érzelmek veszélyesek, hogy a romlásba taszíthatják őt, de ettől még nem lett kisebb a csábítás, hogy Vaughnhoz minden síkon közelebb kerüljön: testileg, mentálisan és érzelmileg is. Tudta ugyanis, hogy ha sikerül féken tartania képességének sötét oldalát és visszatér normális életéhez, azt a jaguár nélkül kellene leélnie. A jaguár nélkül, aki érzéki játékokat űzött vele, aki arra kényszerítette, hogy nézzen szembe a félelmeivel, aki miatt, egész egyszerűen, úgy érezte, igazán él. A kendőt a műszerfalon hagyta és kiszállt a kocsiból. Vaughn már a ház kivilágított tornácán állt és Saschával beszélt. Faith Lucast ugyan nem látta, de feltételezte, hogy ő is a közelben van. Az alfahím nagyon erősen védelmezte a párját. Azt jutott az eszébe, vajon a Mentál Tanács többet is tett-e annál, mint hogy eltiltotta a többi mentált Sascha Duncantől. – Helló, Faith! – Sascha mosolyogva intett neki, hogy üljön le a mellette álló székre. – Helló! – Faith helyet foglalt, de képtelen volt Vaughnra nézni. Az őrszem a puszta jelenlétével is túl sokat kívánt tőle, és a lány nem tudta biztosan, mit válaszoljon neki. – A közelben maradok. – Vaughn befordult a ház sarkán, és bár ez lehetetlennek tűnt, Faith érezte, ahogy az őrszem alakot vált. – Hol van Lucas? – kérdezte ahelyett, hogy engedett volna a vágyainak és az őrszem után indult volna, hogy újra láthassa őt jaguár alakban. Vaughn mindkét formában csodaszép volt, egy halálosan veszélyes férfi, és a lány epekedett azért, hogy megérintse. Ezt jobban meg tudta magyarázni magának, amikor Vaughn jaguár alakban volt, azt mesélte be magának, hogy az más, mint a férfi bőrét simogatni. Persze függetlenül attól, hogy melyik alakban érinti meg őt, egyáltalán nem volt biztos benne, hogy kibírná ép elmével, ha hozzáérne akár az állathoz, akár az emberhez. – A páromnak üzleti elintéznivalója akadt. A váratlan kijelentés hallatán Faith teljes figyelme a mellette ülő lány felé fordult. – Hagyta, hogy egyedül gyere? 146

Pandora’s TeAm Sascha a háta mögé dobta a copfját. – Meglehetősen nagy erejű kardinális vagyok. Miért gondolja mindenki, hogy bébiszitter kell mellém? – Nem akartalak megbántani. – Nem bántottál meg – Sascha megrázta a fejét. – Igazad van, a DarkRiver hímek nagyon is erőszakosan óvják a párjaikat. De ezt nem hagyhatjuk, ki kell állnunk magunkért, különben tragédia lesz a vége. Faith azon kapta magát, lázba jött, hogy megtudhat valamit Vaughn világáról. – Hogyan? – Mint minden ragadozó, a nagymacskák is erősek, a testük és az érzelmeik is azok. Ha nem kapnak ugyanilyen... mi a jó szó rá... válaszokat a párjuktól, gyakran nagyon agresszívvé válnak. – A lány megvonta a vállát. – El akarnak nyomni, de nem boldogok, ha a párjuk aláveti magát nekik. A macskák szeretik, ha megérzik a másik karmait. Lehet, hogy Vaughn ezért viselkedett vele így? Hogy ő is kimeressze a karmait? – Elmondanád nekem, az alakváltók hogyan határozzák meg a pár fogalmát? – Több ez, mint az emberek házassága és sokkal, de sokkal több annál, mint amit mi, mentálok el tudunk képzelni. – Az ajka mosolyra húzódott. Haja copfba vont fonva, nem hullott az arcába. Tökéletes vonásaival maga volt a megtestesült szépség. – Több, mint amiről én valaha álmodni mertem. Faith annyi mindent szeretett volna még kérdezni, de kevés volt az idő, hajnal előtt vissza kellett érnie a telepre. – A sötétség továbbra is vadászik rám. – Vadászik? Furcsa kifejezést használsz. – Jelen körülmények között ez a pontos meghatározás. Fizikailag úgy érzem, mintha a sötétség keresne engem, és ha megtalál, rám akaszkodik. – Ez inkább hangzik erőszakolt telepatikus kapcsolatnak, mint víziónak. Faith bólintott. – Valóban, de nem az. A jövőt látom, de a víziókat a gyilkos közvetíti felém. Szóval igazából két idősíkban vagyok egyszerre: a 147

Pandora’s TeAm gyilkos agyában, amikor tervezi a tettét és a jövőben, amikor azok a megtörténnek. – Folytasd! – szólt a másik mentál hosszú szünet után. – Amikor már rám akaszkodott, és lehet, hogy ebben valóban van egy adag telepatikus zavar – vallotta be a lány –, nem tudok megszabadulni tőle a vízió végéig. Ő dönti el, hogy mikor ereszt el. – De? – Vaughn ki tud rántani a vízióból. Az érintésével. – A férfi ajka érintésének emléke összemosódott az érzéssel, amit a karmai hagytak az arcának és tarkójának érzékeny bőrén. – Van még valami. – A lány megtörölte a kezét a farmerjában. – Azt hiszem, már gyermekkoromban is voltak töredékes sötét vízióim, valószínűleg hároméves korom előtt. Nagyon fiatal voltam még, ezért az emlékeim nem teljesen megbízhatók, de nagyon is valószínűnek tartom ezt. – Ez nagyon érdekes. – Sascha előredőlt, a combjaira könyökölt. – Hallottam, hogy az Elcsendesedés protokollja már születéskor elkezdődik ugyan, de nem teljesen hatékony az értelmi fejlődés egy bizonyos szintjéig. Hogy azt ki mikor éri el, az egyénenként változó. – Én is hasonló tanulmányt olvastam egy évvel ezelőtt. Már dolgoznak azon, hogy kiküszöböljék ezt a hiányosságot. Az általános vélekedés szerint ez a gyermekkori korszak okoz minden felnőttkori hibát. – Már kimondta a szót, amikor ráébred, hogy ugyanezt a kifejezést használták a lányra is, aki most ott ült mellette. Márpedig ez a mentál egyáltalán nem volt hibás. Egy újabb hazugság, egy újabb repedés a saját népébe vetett bizalmában. Sascha megrázta a fejét. – Nem hiszem, hogy ezt ki tudják küszöbölni. A nagyon fiatal gyermekek sokkal közelebb vannak még az alapvető, természetes énjükhöz, ezen csak az változtatna, ha kimosnák és újrafűznék az elméjüket. – Ez volt az egyik megoldás, amit a mentál orvosi szaklapban javasoltak. – Faith már akkor, hónapokkal azelőtt, hogy az elméje az első furcsa jelenségeket mutatta volna, intellektuális okokból elutasította ezt a felvetést. Az agy volt az utolsó dolog, ami még szent volt a mentálok között. Ha újrafűznék, azzal a személyiséget semmisítenék meg. 148

Pandora’s TeAm – Szeretnék nem hinni neked. Szeretném, ha most meglepődnék és undorodnék. – Sascha tudatosan lecsendesítette a szívverését. Azután, hogy évekig rejtegetnie kellett mindent, most, hogy szabadon érezhetett, néha el is merült az érzelmekben. – De sajnos túl jól ismerem a tanácsot ahhoz, hogy elhiggyem, nem lennének képesek kisgyermekek elméjét rombolni csak azért, hogy megszilárdítsák a hatalmukat. – Az eljárást nem kezdték még használni. Egyelőre csak elvi lehetőség. – A szavak határozottak és tényszerűek voltak, de Sascha megérezte az iszonyodást a másik lányban. Olyan mélyről tört fel belőle, hogy Faith, aki még az Elcsendesedés rabságában sínylődött, nem is volt tudatában annak, milyen erős a felindulása. Sascha megértette őt. Bármely más fajban ennek az ötletnek csak a felvetése is a szülő és gyermek közötti bizalmi kapcsolat förtelmes és alapvető megsértésének számított volna. – Miért nem valósították még meg? – Félnek, hogy megrongálják a jövőbeli mentális képességeket. – Faith szeme kifürkészhetetlen csillagos ég volt. – El sem tudom képzelni, hogyan léphetnének túl ezen a problémán. Sascha nem volt ennyire biztos ebben. – Egyszer az Elcsendesedés is egy elméleti felvetés volt csak. – Az elmúlt hónapokban nagyon sok adatot gyűjtött a népének történetéről, a legtöbbet a legváratlanabb helyeken, az emberi könyvtárakban találta. Amikor átnézte ezeket a gyűjteményeket, amiket a mentálok elavultnak és nem hatékonynak kiáltottak ki, talált néhány kézzel írt levelet és más dokumentumot, amik az Elcsendesedés valódi kezdetéről meséltek. Ez nem 1979-ben történt – Enrique tévedett, a „tisztelgése” ez előtt, a hetvenkilenc pontos bemetszés az áldozata testén hibás volt. Sascha, amikor ezt megtudta, olyan öröm töltötte el, amit igazán csak az új családja értett meg. – Én úgy tudtam, azt a Mentál Tanács a vezető orvosi kutatóinkkal egyetértésben vezette be. – Faith hangja visszarántotta Saschát a sötét emlékeiből. – Nem – válaszolt. – Először egy Mercury nevű vallási vagy ahhoz hasonló csoport vetette fel az ötletet. Akkoriban senki nem vette őket komolyan. Két évtizeddel az ötlet nyilvánosságra hozatala után azonban a Mercury bemutatta az első 149

Pandora’s TeAm sikeres példányokat. A kísérleti alanyok még csak tinédzserek voltak, a kondicionálásuk pedig egészen biztosan megtört később, de már ez is elég volt ahhoz, hogy minden megváltozzon. Ezután a Mercuryt már nem szektaként emlegették a mentálok, hanem élenjáró gondolkodók csoportjának tartották. Száz évvel később látnokok csoportjává változtak, a mentálok megmentőivé. – Az első Mentál Tanácsban, amely támogatta az Elcsendesedést, a Mercury tagjai voltak túlsúlyban. Kettőjük az Elcsendesedés protokoll béta verziójának terméke volt. – Sascha? A lány felriadt a gondolataiból, amik elidőztek azon, milyen nagy árat követelt a teljes Elcsendesedés. Faith felé fordult, és látta, hogy a lány keze felé nyúl, a mozdulat félúton dermedt meg. – Óvatosabbnak kell lenned – szólt lágyan. Egyáltalán nem akarta visszahúzni a lányra az Elcsendesedés kényszerzubbonyát, de amíg Faith kapcsolódott a mentálhálóra, nagyon elővigyázatosnak kellett lennie. Faith ökölbe szorította és a combjai alá tolta a kezét. – Változom, Sascha. Igyekszem küzdeni ez ellen, de a változás olyan mélyen történik bennem, hogy nem tudom megállítani. És egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy jó, ami történik. – Miért? – J-mentál vagyok. A fajunkban védenek és becsülnek. Idekint viszont senki lennék. – Ez nem igaz. – Sascha megpróbálta használni a pszichikus képességeit és meggyógyítani Faith lelkének sebeit, enyhíteni a fájdalmat, ami, érezte, sziklaként nehezedett a lány szívére. – Ha megtanulod más módon használni a képességedet, itt is éppen olyan értékes leszel. Képzeld csak el, figyelmeztethetnél mindenkit a balesetekre vagy az erőszakos eseményekre. Nagyon sok életet megmenthetnél. Faith lesütötte a szemét. Nem akart tudomást venni a mérleg másik oldalán lévő dolgokról. A sok halálról, ami a jövőbe látók lelkén szárad, mert azok a könnyebbik utat választották. Mint ő is. 150

Pandora’s TeAm – Van ötleted, miért mondanak csődöt a természetes pajzsaim? Ezek a vonalak arra szolgálnak, hogy megvédjék a J-mentálokat a víziók alatt, de a sötétséget nem tudják kívül tartani. Nem tudnak megvédeni. Erre egyedül Vaughn volt képes, és a lány elgondolkodott, miért is tette. Ha a jövőbe látók nem hajoltak volna meg az Elcsendesedés előtt, talán az ő húga is élne még.

151

Pandora’s TeAm

TIZENNEGYEDIK FEJEZET Mit érzel, amikor vízióid vannak? – kérdezte Sascha, és nem erőltette tovább az előző témát, ahogy Vaughn tette volna. – Ketten vagyunk, nincs itt senki rajtunk kívül. – Csak egy nagyon jó hallású macska. – Faith nem látta őt, de tudta, hogy ott van a közelben, körbe jár és őrködik. – Igazából kettő – javította ki a lányt Sascha. – Gondolom, azért, mert Lucas túlságosan is meg akar védeni engem. De még azt is el tudom képzelni, hogy az őrszemek saját maguk döntöttek így. – A nevetése egyszerre volt jókedvű és dühös. – Kettő?! – Azt még el tudta volna viselni, hogy Vaughn hallja a vallomását, mert attól függetlenül, hogy mit mondott az autóban, benne megbízott. De egy másik macska? – Ne aggódj! Vaughn soha nem engedné meg, hogy a másik hallótávolságon belülre kerüljön! Volt valami a lány hangjában, ami felkeltette Faith figyelmét. – Miért? Sascha elmosolyodott. – Nem érdekes. Szóval, mit érzel? – Haragot, kínt, rosszindulatot, vérszomjat. – Fel sem tudta sorolni a sok beteg kéjt, amit a gyilkos érzett, miközben szadista, szexuális gyönyörrel erőszakolta meg az elméjét. Mert a víziók során ő maga volt a gyilkos, ő érezte ezeket az érzelmeket. Ettől hányingere lett, ki akarta tépni a saját elméjét. Nem csoda, hogy a J-mentálok gyáván megfutamodtak ez elől és a könnyebbik utat választották, az üzleti élet tiszta világába, azt Elcsendesedésbe. – Ez a legszörnyűbb módja annak, hogy valaki kiszakadjon az Elcsendesedésből. – A kiugrott kardinális arca meglágyult. – Azt hiszem, a pajzsaid széthullásának fő okai az érzelmek. A múltban a mentálok valószínűleg a saját eszközeikkel harcoltak a sötét víziókkal 152

Pandora’s TeAm szemben. A tettek miatt érzett elszörnyülködésükből építettek falat ellenük. Faith meglepődött, amikor Vaughn korábbi gondolatait hallotta vissza. – Folytasd! – Csak találgatok, de azt tudom, hogy az én pajzsaim azért kezdtek repedezni, mert elfojtottam az érzelmeimet, pedig azokban rejlett az erőm. Faith nem kérdezősködött Sascha képességeiről. Elvégre ő kapcsolódott a mentálhálóhoz, a klánja pedig megfigyelés alatt tartotta. Ráadásul most már a Mentál Tanács is különös figyelmet szentelt neki. – Az én képességem nem érzelmeken alapul. – Azt hiszem, ebben tévedsz. Ha nem az érzelmek táplálnák a jövőbe látást, a korábbi J-mentálok soha nem látták volna azt, amit láttak: gyilkosságokat és szerencsétlenségeket. Azért látták ezeket, mert törődtek a társaikkal, mert az hajtotta őket, hogy legyőzzék a gonosz és rossz dolgokat. Faith el sem tudta képzelni, mennyi lelkierőre volt szükségük az Elcsendesedés előtt élő J-mentáloknak ahhoz, hogy örökké lássák a lehetséges jövőben megtörténő halált és kínt. – Azt mondod, az Elcsendesedés miatt az elmémnek az a része, az érző magja, amelyik fogékony a sötét víziókra, védtelenné vált. Az Elcsendesedés ellen már az is vétség, ha csak elismerem ennek a magnak a létezését. Ezt a logikát követve nem tudom pajzsokkal megvédeni azt, ami nem is létezik. – Így pedig teljesen kiszolgáltatott lesz egy közönségre vágyó, gonosz gyilkosnak. – Pontosan. – Sascha szeme megcsillant, és Faith egy pillanatra úgy gondolta, színeket látott benne. Ez lehetetlen volt. – Azt hiszem, ezért képes Vaughn kirántani téged a vízióból. Az érintése felébreszti azt az elfeledett érzelmi magot. Faith gyomra már attól is zsibongani kezdett, ha csak megemlítették a macskát, aki mostanra az élete részévé vált. – Még ha igazad is van és én megtalálom az elmémnek ezt a részét, pajzsokat húzok köré, akkor sem tudom megállítani a sötét víziókat, ugye? Csak könnyebben tudok majd szabadulni tőlük. 153

Pandora’s TeAm – Faith! – sóhajtott Sascha. – Ha továbbra is elfojtod a képességedet, ahogyan huszonnégy évig tetted, önmagadat fogod elpusztítani belülről. És megőrülök, fejezte be magában a gondolatot a lány. A kezei ökölbe szorultak a combja alatt. – Ahhoz, hogy elfogadjam ezeket a víziókat, az érzelmeket is el kellene fogadnom. Ezt pedig nem tudom sokáig titokban tartani, ahhoz túlságosan is szigorú ellenőrzés alatt állok. A végeredmény tehát ugyanaz: bezárnak egy elmegyógyintézetbe. – Újabb csapda, amiből nincs kiút. – Mindig van választási lehetőséged. A kérdés csak az, meg akarod-e találni azt. Vagy gyáva vagy, és elrejtőzöl az Elcsendesedés kényelmes falai között. Sascha soha nem mondta volna ezt ki, Vaughn viszont gondolkodás nélkül az arcába vágta volna. Ő nem volt olyan kedves és gyengéd, mint a lány. Ragadozó volt, aki egyenesen a prédája nyakának ugrik. Faith nézte az erdőt, kereste benne a jaguárt, amíg az meg nem jelent előtte életnagyságban, fekete és arany színekben. Egy jaguár, ami körülötte körözött, hogy megvédje, talán foglyul is ejtse. Faith úgy érezte, futnia kellene, menekülnie, de természetesen nem volt hová. Mert a legnagyobb veszély, ami rá leselkedett, a saját elméjében volt. Vaughn újra bejárta a terepet és meggyőződött róla, hogy a másik őrszem, Dorian a külső határon maradt. Csak Vaughn lehetett ilyen közel a mentálhoz. Még attól is ideges és erőszakos lett, hogy Dorian ennyire közel jött. A jaguár egyszerre megértette, miért akarják a DarkRiver hímek kisajátítani a nőstényeiket a párzási tánc során. Megértette, miért viselkednek majdnem úgy, mintha megvesztek volna. Ugyanaz az erőszakos düh hajtotta ugyanis most őt. Elordította magát, ettől hirtelen az egész erdő elcsendesedett. Elmerengett, de a figyelme egy pillanatra sem lankadt. Azon tűnődött, hogyan csábíthatná el vágyának tárgyát. Nem volt bolond, azt tudta, hogy a szex csak növelné a feszültséget közöttük, nem vezetné le. De ha 154

Pandora’s TeAm hamarosan nem kaphatja meg a lányt, lehet, hogy lerágja az egyik mancsát. A benne lakó macskát kiábrándította az emberi énje. Kapd el, súgta neki, a kéj majd elmossa minden félelmét. Vaughn emberi fele egyet akart érteni ezzel, annyira egyszerű lett volna. De tudta, hogy ez hazugság lenne. Akit olyan ridegségben és a magánéletnek minden lehetősége nélkül neveltek eddig, mint Faitht, az soha nem lett volna képes ilyen gyorsan alkalmazkodni az ő vágyainak vadságához. Ráadásul egy mentál? Az ki volt zárva. A szex akár még azt a rohamot is okozhatta volna, amitől a lányt megtanították félni. De Faith érezte őt a mentális síkon, és Vaughn soha nem számított volna ilyen meghitt kapcsolatra vele. Élvezte, hogy Faith csak a legerotikusabb gondolatait láthatja. így a férfi mindenből a legjobban kapta: megmaradt a privátszférája is, de csábítani is tudta a lányt anélkül, hogy meg kellett volna érintenie. Minden szívverésében felizzott az érzéki vágy. Arra kezdett gondolni, milyen módokon akarja magáévá tenni Faitht. A jaguár, természetéből adódóan, hátulról akart beléhatolni. A férfi egyetértett: a látvány páratlan volt. Annyi felfedezni-, simogatnivaló volt a lányon, aki tehetetlenül feküdt előtte! A teste emlékeztette az éles fájdalomra, amivel a mentál a korábbi ingerlésre válaszolt. Talán nem is olyan tehetetlenül, mosolyodott el magában a férfi. De ez most az ő fantáziálása volt, és ebben a lány teljesen az övé volt, odaadó, aki vágyott az érintésre, vágyott a csókra, vágyott arra, hogy a férfi ráfeküdjön. Valami az elméjének „koppant”. Vaughn meglapult és megízlelte, mi ért a tudatához. Azóta, hogy Sascha felfedezte a csillagok hálóját, a mentális hálózatot, ami az őrszemeket összekötötte az alfájukkal, folyamatosan kísérleteztek, hogyan használhatnák ki ennek taktikai előnyeit. Csak Sascha volt képes szavakat közvetíteni Lucasnak, de bizonyos értelemben Vaughn és Clay is „be tudott kopogni” a többiekhez. Vaughn is képes volt érzékelni az érzelmeket, amiket Sascha küldött felé, de eddig még semmi mást nem „hallott meg”. Sascha volt az egyetlen, aki mindenki érzelmeit tudta fogadni, de úgy tűnt, Lucas is 155

Pandora’s TeAm meg tudja erre tanítani az elméjét. Miközben tanulták használni a csillagok hálóját, Vaughn megtudta, hogy a falkatársai mentális „illata” ugyanolyan, mint a való életben. Mindegyikükét jól ismerte. Egyik sem volt nőies és éhes, tele vágyakozással, félelemmel és szenvedéllyel. A macska dorombolni akart. Felbátorodott és tovább folytatta erotikus képzelgéseit, játszott a lánnyal, akit a sajátjának kiáltott ki. Faith ezzel talán nem értett volna egyet, de Vaughn mindig elkapta azt a zsákmányt, amit megjelölt magának. Most azt képzelte el, hogy kezét Faith csípőjének hajlatára teszi és simogatni kezdi a krém- és aranyszínű, meleg és nőiesen puha bőrét. Először becézgetné és kényeztetné, gondolta, mint egy makacs macskát, csak azután ízlelné és nyalná végig a bőrét, egészen a nyakáig, míg ott meg nem érezné a szíve heves lüktetését. Újabb mentális lökés, ezúttal sokkal erősebb. Vaughn magában kéjesen felmordult. Nem becsülte alá Faitht: a kardinális mentál ugyan nem tudta könnyen manipulálni egy alakváltó elméjét, de egy gondolattal feltéphette volna azt és megölhette volna Vaughnt. Csakhogy ő tudott valamit, amit a lány még nem lett volna képes elfogadni. Ebből a valamiből pedig az következett, hogy Faith képtelen lett volna ártani neki. Vaughn képzeletben összezárta a száját a lány ütőere felett. Szét is marcangolhatta volna, de az, hogy soha nem tenne ilyet, erőt adott a lánynak. Ezt még meg kellett tanulnia értékelni. Vaughn a kezeivel körülfogta Faith mellét és az ujjaival megkereste a mellbimbóit, majd egy kicsit erősebben megharapta a lányt: csak annyira, hogy megjelölje magának. Az elméjét érő következő lökésben kétségbeesés érződött. Vaughn megértette, hogy túl messzire ment, bár korántsem olyan messzire, amennyire szeretett volna. Engedte, hogy a lány képe eltűnjön az elméjéből, és olyan dolgokra gondolt, amiket Faith nem láthatott. Faitht valószínűleg az őrületbe kergette, hogy nem tudta a különös elmekapcsolatuk okát. Nagyon helyes. Meg kellett ismernie a vadon törvényét, különben soha nem tört volna ki az Elcsendesedésből. Márpedig át kellett törnie azokat a falakat. Nem volt más választása. 156

Pandora’s TeAm Lucas kicsivel hajnali kettő után érkezett meg autóval, hogy felvegye Saschát. Faith nézte a távolodó autót és Vaughnra várt. Érezte a férfit a lelke legmélyében, ahová senkinek sem lett volna szabad bejutnia soha. Tudta, hogy az őrszem a közelben van, és igaza is volt. Vaughn emberi alakban lépett ki a fák közül abban a pillanatban, hogy a távozó autó hangja elült. Meztelen volt. A lány megszorította a tornác gerendáját, az egész testét cikázó villámok töltötték be, amik arra sarkallták, hogy meneküljön. Azt tervezte, hogy megmondja az őrszemnek: ne gondoljon többé ilyen forró gondolatokat róla. Ki akart állni a ragadozó ellen, aki annyira a sajátjának tekintette a testét, hogy azt a lány már nem is értette meg. De nem tudott mást tenni, mint nézni, ahogy a férfi odalépett hozzá. Testéből halálos kecsesség áradt, minden mozdulatán látszott, hogy nem ember, nem is mentál, nem civilizált. A haja szabadon lógott a vállára, kiemelte nem teljesen emberi szemét. A teste csupa ruganyos izom. Faith szemei nem engedelmeskedtek az akaratának és tovább haladtak, egyre lejjebb, pedig a lány tudta, hogy ez hiba. Vaughn ezt bátorításként is értelmezhette. De a szemei megálltak a finom szőrön, ami a férfi mellkasát borította és később sötétebben tért vissza a köldöke körül. Az a vékony vonal izzó kihívásként vezette a tekintetét lefelé. Faith figyelmeztette magát, hogy el kell kapnia a tekintetét, de már túl késő volt. Meglátta Vaughn vastagon és keményen meredő férfiasságát. Nyögés szakadt fel Faith mellkasából, erősebben markolta meg a gerendát. Vaughn lenyűgöző volt. A lány soha nem látott még férfit ennyire magabiztosan és könnyeden meztelenül. A szíve olyan hevesen vert, hogy az már fájt. El kellett volna onnan menekülnie. De tovább kellett néznie a férfit. Vaughn megállt egy lépcsőfokkal alatta, de még így is magasabb és erősebb volt nála, alapvetően, megfellebbezhetetlenül hím. A félig emberi tekintet a lány szemébe fúródott. – Mit szeretnél? 157

Pandora’s TeAm – Nem tudom. – A válasz nyersen fakadt a lány lelkének titkos magjából, az ismeretlen részből, amely képes volt szörnyű rémületet és csodálatos vágyat is érezni. – Megérinthetsz. – A férfi szava dorombolás volt, úgy burkolta be a lány testét, mint egy puha, élő szőrme. – Én már megérintettelek téged. Most te jössz. Megérinteni? Ez nagyon rossz ötlet volt. Ettől valószínűleg darabokra hullott volna az elméje és nem maradt volna belőle más, csak egy halom szilánk. – Nem lehet. – Csak amennyire jólesik – csábította a férfi. – Azt tehetsz velem, amit csak akarsz. – Felemelte a karját és az ujjaival megkapaszkodott a tornác fölé lógó tető szélében. – Szavamat adom. Megbízzon egy macskában? Nem volt tiszta bolond. – Vissza kell mennem – suttogta, de a tekintete a férfi vastag, érzéki ajkán csüggött, az elméjében pedig visszhangzottak Vaughn erotikus gondolatai. – Van még néhány órád. Éppen elég idő arra, hogy játsszunk. Elég arra is, hogy megjavítsa a pajzsait? Azok, amik a mentálháló ellen védték, még tartottak, de még nem találta meg annak a módját, hogy biztonságban legyen a sötétségtől és elkerülje a büntetést is, amiért megtörte az Elcsendesedést. De ez most nem számított. Mert már így is őrült volt. El fogja fogadni Vaughn ajánlatát, és élvezni fogja. A vérében cikázó villámok már forró cirógatások voltak csak, a combja közötti lüktetés szokatlan, de kéjes érzés. Faith érzett. Felemelte a karját, amelyikkel nem kapaszkodott, de megtorpant, mert aggódott a férfi állati természete miatt. – Szavadat adod? Vaughn játékosan a lány keze felé kapott a fogaival. – Szavamat adom. – Még akkor is, ha... – Nem tudta, hogyan mondja el, amit akart. – Még akkor is, ha szopni kezdesz, de nem elégítesz ki. Még akkor is. Vörös lángok lobbantak a lány szeme előtt, amikor elképzelte, hogy úgy játszik a férfival. Ez annyira botrányosan intim volt, azelőtt soha 158

Pandora’s TeAm nem értette, mi a vonzó ebben az emberi és alakváltó nők számára. Ugyan mit élvezhetnek ezen a nők? Most már tudta. A tudat, hogy a férfi ennyire kiszolgáltatja magát nekik, és hogy ennyi kéjt okozhat, önmagában kábítószerként hatott rá. Talán túl erős kábítószerként is. – Lehet, hogy ez káros lesz rám nézve. – Megállítalak, mielőtt túl messzire mennél. Nem engedem, hogy védtelenné tedd magad. A „túl messzire” már korántsem volt olyan egyértelmű határvonal, mint azelőtt. – Ehhez meg kell bíznom benned. – Igen. – Semmi mellébeszélés, csak a nyers igazság. Amint a férfi elhallgatott, a lány végigsimított ujjai hegyével Vaughn ajkán, majd várt. A félelemre és fájdalomra. Az jött is azonnal: az elméjének kondicionált burka visszaütött a tett után. De Faith nem vonult vissza, hanem szabadjára engedte a villámlást. Az annyira erős és nyers volt, maga alá temette a félelmet az érzelmek lavinájával. Faith szabad volt. Az ujjait a férfi ajkához nyomta, Vaughn pedig kinyitotta a száját és hagyta, hogy egy ujj becsusszanjon rajta. A szívás, amit a férfi szájában érzett, egyenesen a lábai közé áradt. – Hogyan? Megrökönyödött, hogy egy ilyen egyszerű tett ilyen erős érzést válthat ki benne. Kezdte kihúzni az ujját. A férfi majdnem ráharapott az ujjra, de csak finoman végigszántotta azt a fogaival. – Mert én csinálom. Faith majdnem megjegyzést tett a férfi öntelt válaszára, de volt Vaughn szemében valami, ami olyan érzést keltett, mintha ez lett volna a valóság. A lány remegve levegőt vett és a férfi vállát tétován simogató ujját nézte. Vaughn teste lángolt, mintha az övéért égett volna, mintha melegen tudta volna tartani őt a hideg, téli éjszakákon is. Ez a gondolat annyira zavaróan csábító volt Faith számára, hogy majdnem visszarántotta a kezét, de túlságosan is vágyott már az érintésre ahhoz, hogy ilyen könnyen feladja. – Erős vagyok – suttogta, de nem is fogta fel, hogy hangosan is kimondta a gondolatát, amíg Vaughn nem válaszolt rá: 159

Pandora’s TeAm – Igen, az vagy. Faith kitárta az ujjait a férfi aranyszínű mellkasszőrén és a tenyerében érezte a férfi szívverését: erős, egyenletes és egy kicsit gyors volt. Rá is hatott a vad éhség, ami a lányra, de ő nem rémült meg tőle. Mert maga is vad volt. A saját szívverését minden porcikájában érezte: a fejében, a szájában, a mellkasában, a lábai közt izzó forróságban, izzadsággal borított bőrének minden egyes négyzetcentiméterén. Tudta, hogy túlfeszíti a húrt, de már nem törődött vele. Előrehajolt és vett egy mély levegőt, az elméjét eltöltötte Vaughn földillata. Új szenvedélye volt ez, új vágya, amiről eddig nem tudott. A mellbimbói már régen megkeményedtek, de most forrón égtek, a melltartójának feszültek, mintha a melle megnőtt volna és most szétfeszítette volna a ruhát. Arra vágyott, hogy megmarkolja a saját testét és úgy könnyítsen a fájdalmon. A tenyerén érezte, hogy Vaughn szíve nagyot dobban. A férfi szemébe nézett, és meglátta, hogy azok belülről lángolnak, mélyükben sötét tudás lobog. – Hagyd, hogy én! – mordult fel Vaughn, és ez tényleg morgás volt. Faithnek meg kellett volna ijednie a vadállattól, amit ilyen vékony emberbőr fedett csak, de már régen nem azt tette, amit kellett volna. – Ne! – Ha Vaughn most megérinti, akkor mindennek vége. A férfi újra felmordult, de állta a szavát. A felkarjának izmaim élesen kidagadtak, ahogy erősebben megmarkolta a tető szélét. Ennyi erő, és most mind Faith kezében. Ez a hatalom mámorító volt. Vagy talán a vágy forrósította fel így a vérét? Faith újra a férfi testét figyelte. Végre elengedte a tornác gerendáját, amit már szilánkosra szorított és mindkét kezével végigsimított Vaughn mellkasán. A látvány olyan csábító volt, hogy Faith meg akarta nyalni a szája szélét. Meg akarta nyalni a férfit. Még soha senki és semmi nem keltett benne ilyen vágyat. – Tedd meg! – parancsolt rá Vaughn. A lány tudta, mit akar: a vastag és hosszú férfiasságban zsongott a vér. De a saját vágya volt az, ami meglepte, persze annyira azért nem, hogy meg is állítsa. Akaratlanul is közelebb lépett a férfihoz, egyik 160

Pandora’s TeAm kezét Vaughn oldalán hagyta, a másik azonban lecsúszott és végigsimított az erekcióján. A férfi lélegzete elakadt, teste megfeszült. A lány elragadtatottan megismételte a mozdulatot. – Ne ingerelj! Faith alig hallotta a szavait a lüktető vére érzéki zsongásától, ahogy újra végighúzta az ujjait Vaughn férfiasságának büszke bizonyítékán. A férfi teste összerándult, ahogy Faith összezárta körülötte kíváncsi ujjait.

161

Pandora’s TeAm

TIZENÖTÖDIK FEJEZET Faith ujjai nem érték körül Vaughn férfiasságát. A lány arra gondolt, hogyan férhet a testébe valami, ami ilyen vastag? És miért égett a láztól, hogy ezt megtudja? Vaughn az utolsó, pattogó parancs óta egy szót sem szólt. A teste kőkemény volt és csak a lányért lüktetett. Faith a kezén érezte, hogy a bőre elviselhetetlenül selymes volt, a kemény erekcióját borító bőr meglepően finom és puha. Nem hitte volna, hogy a jaguárja testének ilyen kényes része is van. Ez volt az utolsó értelmes gondolata. Összezárt kezét néhányszor végighúzta Vaughn meredő férfiasságán fel és le, kielégítve a lelke állatias vágyát, tudatának ősi részét, amely nem ismert mást, csak vágyat, sóvárgást és szexualitást. A mellei annyira sajogtak, hogy le akarta tépni magáról a ruhát és hozzá akart dörgölőzni Vaughn mellkasához, de ehhez el kellett volna engednie őt, ezt pedig nem akarta. Csak arra vágyott, hogy szorítsa és simogassa, újra és újra. És még egyszer, újra. – Hagyd abba, Faith! Faith nem vett tudomást róla, hogy megzavarták, az elméjében az a millió dolog pergett, amit még tenni akart a férfival. Először is a mellkasára akarta tapasztani a száját, hogy megízlelje az izzadságot és a forróságot, ami olyan csábítóan közel volt hozzá. Talán előjátékként a saját ruháit is leveti, hogy testét a férfiéra tapassza. – Kicsim, hagyd abba! – Vaughn megmarkolta a lány haját. A lány megpróbálta kiszabadítani magát, de a férfi túl erős volt. Egy másik, nagy férfikéz összezárult az erekciót markoló ujjain és megpróbálta lefejteni őket. Erre Faith belevájta a körmeit Vaughn mellkasába és csak még erősebben markolta meg a férfiasságát. Vaughn vicsorgására meghűlt benne a vér. Azt várta, hogy a férfi megharapja őt, és ezt nem is bánta volna. De arra nem számított, hogy megszorítja a lány kezén az ujjait, egyre erősebben, míg Faith attól félt, hogy fájdalmat okoz neki. 162

Pandora’s TeAm – Ne! – Elrántotta a kezét. Vaughn egy jaguár gyorsaságával ugrott hátra, ahol Faith már nem érhette el. Olyan hirtelen, hogy a lánynak meg kellett kapaszkodnia a gerendában, hogy el ne essen. Szédült. Azon kapta magát, hogy másik kezét a jaguár felé nyújtja. – Vaughn! – Majdnem zokogott. – Kérlek! – Sss! – Vaughn már mögötte állt, mielőtt Faith láthatta volna, hogy megmozdult. – Hagyd, hogy megnyugtassalak. – Megnyugtass?! – Vágy perzselte végig a bőrét, feszítette az elméje falait. De amikor megfordult volna, a férfi nem engedte. Faith, mint aki megvadult, forgolódott, rúgott és csapkodott, és eszébe sem jutott, hogy az elméjével is tudna támadni. Abban a pillanatban ő pusztán testi lény volt, és ezen a téren Vaughn sokkal erősebb volt nála. – Ne! Ne! – Viharfelhők gyülekeztek a villámok alatt. Vaughn továbbra is erősen tartotta őt, két kézzel a felkarjánál fogva, közben pedig figyelt, hogy a testük más ponton ne érintkezzen. – Húzd fel a pajzsaidat, kicsim! – A jaguár küzdött a férfi tette ellen, de az ígéret kötötte őt. – Nem! Ez a szó makacs elhatározással tört fel a lányból, Vaughn tudta, hogy bárhonnan is fakadt, nem volt teljesen józan. – Látod az erdőt magad előtt? Hirtelen csend. Aztán a válasz: – Igen. – Vannak ott mások is, akik megláthatnak bennünket. – Mások? – Igen. Ugye nem akarod, hogy mások is meglássanak engem? – A lány lényének olyan részét szólította meg Vaughn, amelynek létezéséről Faith nem is tudott. Pedig éppen ez a rész fokozta ennyire a vágyát. A válasz azonnal érkezett. – Nem! – Akkor húzd fel a pajzsaidat! – Ha Faith egy kicsit is elgondolkozott volna, javasolhatta volna, hogy egyszerűen menjenek be a házba. De akkor természetesen nem volt képes tisztán gondolkozni. A teste megrázkódott, de nem küzdött tovább. Hosszú idő eltelt, mire megszólalt: 163

Pandora’s TeAm – Most már, kérlek, ne érj hozzám. És vegyél fel valami ruhát! Vaughn ezúttal nem ellenkezett, pontosan azt tette, amit Faith mondott neki. Majdnem belehalt, amikor elsétált attól, ami megtörténhetett volna. Úgy tűnt, a túlhevülés során Faith kondicionálásának néhány más területe is felmondta a szolgálatot. Egy órával azután, hogy az őrület szakadékának szélén táncolt, a lány a hintaágyon ült és a kávéját szürcsölgette. Vaughn túlságosan is erőteljes alakja a korlátnak támaszkodva állt vele szemben. A lány gondolatai mégis máshol jártak. – A húgomat Marine-nak hívták. – Tudatos lépés volt ez a bizalom építésében. – Csak huszonkét éves volt, de már fontos tagja a mentál klán üzleti személyzetének. Vaughn egy szót sem szólt. Talán tudta, hogy Faith csak arra vágyik, legyen ott vele és kapja el, ha elbukna. Elvégre ő is elvesztette a húgát. – Még ismerősök sem voltunk igazán. Évente egyszer vagy kétszer találkoztunk, ha egyáltalán. De mindig figyelemmel kísértem őt. Azzal magyaráztam ezt meg magamnak, hogy az érdeklődésem a mentál klán ügyeinek szól, általában, de ez hazugság volt. A húgomról akartam tudni. – Faith elmentette magának Marine minden iskolai jelentését, kiképzési jegyzőkönyvét. – Ő kardinális telepata volt. – Felpillantott, hogy megnézze, a férfi érti-e, mit jelent ez. Vaughn szemei most nem csillogtak, de így is metszők voltak a lágy, éjjeli sötétben. – Különlegesen erős. – Igen. – Faith belekortyolt a kávéjába. Az ital a testét felmelegítette ugyan, de a lelkében tátongó hideg űrt nem tudta betölteni. – A legtöbb telepata egy területre specializálódik, de Marine tiszta telepata volt. El sem tudod képzelni, milyen távolságokra tudott üzenetet küldeni. – Ez miért olyan hasznos képesség, amikor ott van nektek a mentálháló? – Igaz, hogy a földrajzi helyzetünktől függetlenül képesek vagyunk találkozni és kommunikálni a mentálhálón, de ez sérülékennyé is tesz bennünket. Az elménket a hálón fel lehet törni. Ráadásul minden szó, ami ott elhangzik, akár a legvastagabb falak mögött is, valahogyan 164

Pandora’s TeAm része lesz a mentálhálónak. Az információ talán senki számára nem érhető el, de attól még ott van. A telepatikus kommunikáció mindkét veszélyforrást kiiktatja. Az elmét nem lehet feltörni és senki sem rögzíthet semmit. – Tökéletes biztonság – gondolkodott el Vaughn. – Biztosan sokan igényt tartottak a szolgálataira. – Igen. – Marine mégis szakított időt arra, hogy a sűrű programja ellenére blokkolóként is kiképezze magát addigra, mire Faith elméje megbomlik. – Hasonlított rád? Faith megrázta a fejét. – Az anyai DNS-ünk eltérő volt. Születésem után a klán úgy döntött, nem kockáztatja meg, hogy még egy kardinális jövőbe látót termeljen. Mi azért vagyunk értékesek, mert ritkák vagyunk. Nem akarták elárasztani a piacot. Ezeket a rideg indokokat már régen elmagyarázták Faithnek. Úgy tűnt, senki sem törődött azzal, milyen hatással lehet egy kisgyermek lelkére, ha megtudja, hogy nem más, csak egy eszköz, amit pontosan meghatározott cél érdekében hoztak létre. – Ezért az O-mentálok választottak egy családot, amelynek történetében nem fordult elő egyetlen J-mentál sem. – Ezenkívül erős telepatikus képességű nőket kerestek, abból a megfontolásból, hogy Faithnek egyszer szüksége lesz egy gondozóra, az apja pedig szerette a szűk családi kör kezében tartani a hatalmat. – A terv sikerült. Marine kardinális Tp lett, egy csepp J képesség sem volt benne. A bőre olyan volt... mint a tejeskávé. A mentális hangja pedig olyan tiszta, úgy csengett, mint egy tökéletes harang. Az anyja a Karib klánból származott. – De ő is a ti klánotokkal élt? – Ez része volt a megtermékenyítési szerződésnek. Marine anyjának családja meg akart próbálni egy J megjelölésű mentált létrehozni, ezért az apám engedélyezte számukra, hogy használják a genetikai anyagát a család egy másik nőtagján. A fiú utódot, aki ennek során létrejött, soha nem tekintették a NightStar család részének, ahogy Marine sem volt soha a Karib család tagja. Faith megállt, amikor meglátta Vaughn arckifejezését. 165

Pandora’s TeAm – Nem érted – folytatta. – Én sem. Nem hiszem, hogy ezt valaha is megértettem. Ha így lett volna, nem vágyom annyira arra, hogy ismerjem Marine-t. Sokszor képzeltem azt, hogy játszom vele, mielőtt az ilyen fantáziákat kinevelték belőlem. Számomra ő ez a fantáziakép volt, a lehető legjobb barát, akit el tudtam képzelni. – A valóságban persze egy csepp barátság sem volt kettejük között. Két tökéletes mentál voltak, akiknek jeges víz folyik az ereikben. – És már esélyem sincs rá, hogy igazán megismerjem. Elment. – Örökre. – Faith meredten nézett egy pontot Vaughn egyik vállán. Amikor a férfi mellé lépett és végigsimított a kibontott haján, nem húzódott el tőle. Biztos akart lenni abban, hogy Vaughn meghallotta a halk gyászát és hogy tudott Marineról. Kellett valaki, aki megőrzi a húga emlékét, ha ő nem marad életben. Egy könnycsepp gördült végig Faith arcán. Életében először történt vele ilyen. Folyékony tűz volt ez a bőrén, tiszta és forró. – Azért kellett meghalnia, hogy valaki vérszomját csillapítsa. Az élete azért ért véget, mert a sötétség kínt és szenvedést akart okozni. És én túl gyenge voltam ahhoz, hogy megállítsam. Faith kinyújtotta az egyik keze ujjait és dörzsölni kezdte a mellkasát a szíve felett. Csillapítani akarta a bűntudatot, ami összeszorította a bensőjét. – Nem volt meg az ehhez szükséges képességed. – Vaughn hangja olyan tudatosan gyengéd volt, hogy az már szinte fájdalmat okozott Faithnek. – Valóban? Vagy csak nem akartam megérteni, mit jelentenek a víziók, mert túlságosan gyáva voltam? – A bűntudatod soha nem fog elmúlni – szólt Vaughn az alakváltók őszinteségével. – De megakadályozhatod, hogy ekkora pusztítást végezzen a lelkedben. – Hogyan? – Valami olyat kell tenned, ami visszaállítja az egyensúlyt benned. Például meg kell mentened valaki más lányát vagy húgát. – Minden szavában a tudás éles pengéje villogott. Faith felnézett, és meg sem lepődött, hogy a férfi szeme teljesen egy macskáé volt. – Mesélsz róla? – Tudta, hogy ez a jaguár magányos. De azt akarta, hogy legalább ennyire megbízzon benne. 166

Pandora’s TeAm A férfi keze megállt a lány haján. – A húgom éhen halt, mert én túl fiatal és túl gyenge voltam ahhoz, hogy elég ételt találjak és életben tartsam. Mindennap érzem a hiányát. Faith kinyújtotta felé a kezét, hogy megvigasztalja. Életében először tett ilyet. Puhatolódzón fektette a tenyerét a férfi combjára, de nagyon sok minden benne volt abban az érintésben. Vaughn, bár nem szólt semmit, újra simogatni kezdte a lány haját. – Mi volt a neve? – Skye. – A hangja olyan mély lett, szinte morgás volt. – A szüleink magunkra hagytak minket más ragadozók felségterületén. Semmink nem volt, csak a ruha rajtunk. – De hiszen ők is alakváltók voltak... – Az, hogy valaki állat, még nem jelenti azt, hogy nem gonosz. – Vaughn combja kőkemény lett Faith keze alatt. – A szüleink nem voltak gonoszak, de gonoszak közé keveredtek. Legalábbis ezt kell gondolnom, hogy ne őrüljek bele. Faith csendben maradt, próbálta azt nyújtani a férfinak, amit tőle megkapott. – A szüleim nagyon fiatalok voltak, amikor megszülettem. Nem voltak még házasok, a legtöbb jaguár pár nem követi az emberi szokásokat. Skye három évvel később született. Amikor ő két és fél éves volt, a szüleim csatlakoztak egy új egyházhoz és megházasodtak. Nem sokra rá lemondtak minden világi vagyonukról. Attól fogva egy kommunában éltünk. Ez nem is lett volna baj, ha észre nem veszem, hogyan néz egy-két elöljáró Skye-ra. Ő még csak egy gyerek volt, azok pedig rá akarták tenni a mocskos mancsukat. Faith el sem tudott képzelni ilyen szörnyűséget. – Megvédted őt. – Megöltem őt. – Vaughn több mint két évtizede élt ebben a tudatban. – El sem mozdultam Skye mellől és nem engedtem őket a közelébe. Problémás gyereknek kiáltottak ki és a szüleimnek az új vallásuk előírásai szerint kellett megrendszabályozniuk. – Ez órák hosszat tartó verést, elzárást jelentett és azt, hogy folyton hajtogatták neki, hogy „bűnnel van tele”. 167

Pandora’s TeAm Rettegett attól, hogy valaki hozzáférhet Skye-hoz, amíg ő büntetésben van, de a szülei, úgy tűnt, nem voltak teljesen elvakultak és mindig maguk mellett tartották a lányt, amikor Vaughnt elzárták. – Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem fogok meghunyászkodni, sőt, a többi gyerek figyelmét is felhívtam rá, hogy legyenek óvatosak az elöljárókkal, kampányba kezdtek, hogy megszabaduljanak tőlünk. Azt mondták a szüleinknek, bizonyítaniuk kell hűségüket az istenükhöz és el kell hagyniuk házasságon kívül, „bűnben” fogant gyermekeiket. – Hogy tehették...?! – Faith megrázta a fejét, Vaughn csak ekkor ébredt rá, milyen erősen szorította a lány haját. Lazított a fogáson és elsimította a selymes hajzuhatagot. – Hosszú időbe tellett, míg a szüleim megtörtek. – De a végén az anyja már képtelen volt ránézni anélkül, hogy ne a bűnt látta volna benne, az apja pedig meg sem hallotta már, ha Skye szólt hozzá. – Amikor az autóba ültettek minket és azt mondták, soha nem jövünk vissza, annyira boldogok voltunk! – Még mindig emlékezett a remény minden apró csillanására, amit gyermeki szívében érzett. Mert mindennek ellenére még mindig csak egy gyerek volt. – Ehelyett mélyen bevittek minket egy erdőbe és ott hagytak. – Ekkor sarjadt ki bennük a gonoszság, amit elültettek a szívükben. Skye sírt és szaladt utánuk, de ők felnőtt jaguárok voltak, a lány pedig még pici. Vaughn követte őt, megvárta, amíg teljesen kifárad, majd keresett maguknak egy búvóhelyet. – Ó, Vaughn! – Skye öt nap múlva halt meg a karjaim között. – Vaughn szíve aznap meghasadt és a jaguár nem volt biztos abban, hogy valaha is összeforrhat még. – Egy barlangban temettem el. – Ahol soha nem esik az eső és a lány soha nem fázhat többé. – Azután úgy döntöttem, elindulok, és csak megyek. A szüleimet akartam megtalálni, hogy megölhessem őket. – Hogyan jutottál ki az erdőből? – Nem jutottam ki. Két nap múlva összeestem. – De még így, megtörten, elveszetten és fáradtan is tombolt benne a legkegyetlenebb fajta harag. – Nem tudtam, hogy addigra véletlenül DarkRiver területre értem. – Ha a szüleik csak egy kicsit kijjebb hagyták volna őket az erdőben, Skye is életben maradt volna. 168

Pandora’s TeAm – Egy őrszem órákon belül rám talált. Amikor már tudtam beszélni és elmondtam a történetemet, a falka kész volt a nevemben bosszút állni. De erre már nem volt szükség. A szüleim addigra már halottak voltak. Vaughn Faith feje rándulásából tudta, hogy a lány elszörnyedt. – Az anyám vissza akart jönni értünk. – Ez a tudat valamelyest békét hozott Vaughn szívébe, meggyőzte, hogy létezik egy jobb Isten. – Az apám meg akarta állítani. Ha két felnőtt jaguár állat alakban küzd, az súlyos pusztítással járhat. Az apám megölte az anyámat, majd öngyilkos lett. Faith felállt, Vaughn keze lehullott a hajáról. A lány közelebb lépett hozzá és megérintette az arcát. – Nagyon sajnálom. A simogatás csak egy pillanatig tartott, de Vaughn pontosan tudta, milyen nagy erőfeszítésébe tellett a lánynak, az előző túlterhelés után. – Jobb volt ez így. Ha életben maradnak, én öltem volna meg őket. – Az pedig talán helyrehozhatatlan károkat okozott volna benne. – A DarkRiver szólt a rendfenntartó erőknek a szektáról, azok pedig feloszlatták azt. Az áldozatok között emberek is voltak, akik ellenezték a halálbüntetést, ezért a vezetőket bebörtönözték ahelyett, hogy alakváltó szokás szerint ítélték volna el. – Vért a vérért, húst a húsért, életet az életért. Az ítélet után Vaughnnak semmi sem maradt, amin a dühét kitölthette volna. Nagyon gonosszá is válhatott volna, de a DarkRiver ezt nem hagyta. – Hogyan élhetted ezt túl? – kérdezte Faith, szorosan maga köré fonta a karját. – Hogyan? Ennyi fájdalmat! Hogyan, Vaughn? Hogy lehetsz ilyen erős?! – A harag néha jó dolog. Életben tart, ha már semmi más nincs, amiért élj. – Belenézett azokba a kísérteties, csodaszép fekete szemekbe. – Legyél dühös, Faith! A bosszúvágyadat használd pajzsként a sötétség ellen, amikor megküzdesz vele! – Mi lesz, ha nem vagyok képes erre? Ha túl gyenge vagyok? – És ha nem? – vágott vissza Vaughn. – Mi van, ha csak ki kell nyitnod azt az ajtót? 169

Pandora’s TeAm Faith egy szempillantás alatt visszaért a telepre. A kommunikációs konzol csipogott, amikor a lány kora reggel a szobájába lépett. Újra Anthony volt az. – Apám. – Faith, híreim vannak a számodra. – Értem. – Kikapcsolta a képernyőt és visszavonult a szobájába. Magára zárta az ajtót, a falnak dőlt, becsukta a szemét és kinyitotta elméjében a mentális síkra vezető ajtót. Anthony tudata már ott várt rá, amikor kilépett. Ahogyan Faith, az apja is jobban szeretett inkognitóban utazni a mentálhálón, különleges erejének mintázatát átlagos elme jele fedte el. – Kövess! A való világban egy perc sem tel el és máris a NightStar klán termének biztonságos falai mögött voltak. A legtöbben, akik beszélgetni akartak a mentálhálón, egy egyszerű termet használtak, amit maguk köré húzhattak, amikor csak akartak. Ennek biztonsága természetesen az azt alkotó elmék erejétől függött. Ezzel ellentétben a NightStar klán megengedhette magának, hogy állandó jelleggel számos privát termet tartson fenn, amit a klán minden tagjából folyton szivárgó energia táplált. Ezekbe a termekbe nem lehetett jogosulatlanul beférkőzni, de Faith elgondolkodott azon, vajon a Hálóelme be tudna-e lépni, ha akarna. És ha igen, a tanács hozzáfért-e az adatokhoz, amit a Hálóelme gyűjtött? – Vannak szövetségeseim a Mentál Tanács szervezetében – kezdte Anthony. – Olyanok, akik közel állnak a tanácsnokokhoz. – Mit tudtál meg? – Te vagy az egyik támogatott jelölt Santano Enrique helyére. – Kik a többiek? – Faith elméje a mentális síkon nyugodt maradt. A lány nem engedhette meg, hogy agyának széthullása átszivárogjon a mentális énjébe. Az apja nagyon erős képességű mentál volt, észrevette volna a rendellenességet. – Úgy tűnik, egy O-mentál neve is felmerült, de a tanács elsősorban rád és egy Kaleb Krychek nevű Tk-mentálra fordítja a figyelmét. – Ezt a nevet több, a tanáccsal összefüggő ügyben hallottam már. 170

Pandora’s TeAm – Így van. Kaleb fiatal kora ellenére meglehetősen magas rangot szerzett a tanács szervezetében. Még csak huszonhét éves. Nagyon járatos a hatalmi játszmákban. – Míg én nem vagyok jó az ilyen politikai ügyekben. – Neked van egy nagy előnyöd vele szemben. – J-mentál vagyok. – Márpedig a tanács szereti magánál tartani a hatalmat, Faith képessége pedig nagyságrendekkel megnövelné az erejét. – Összeállítottam egy anyagot Kalebről. – Anthony megmutatta, hol tárolta el az adatokat a teremben, Faith pedig letöltötte azokat az elméjébe. – Kaleb nagyon veszélyes és egész biztosan gyilkolt már, bár erre nincsen bizonyíték. – Vigyázni fogok, hogy ne szenvedjek véletlen balesetet. – Nem egyértelmű, melyik tanácsnok támogat téged és melyik van Kaleb mellett, szóval légy résen, ha kapcsolatba kerülsz velük. – Ők nem azok a mentálok, akikkel szemben óvatlan lennék. – Ki környékezett meg? – Shoshanna Scott. – Mi volt a benyomásod? – Hogy még nem hozott végleges döntést. – De a vér ott volt a kezén. Faith gyorsan elfojtotta az emléket. Nem engedhette, hogy ez hatással legyen a mentálhálón lévő elméjére. – Feltételezem, hogy idővel a többiek is kapcsolatba fognak velem lépni. – Ha bármikor beszélned kellene velem, ne törődj a formalitásokkal. Üzenj telepatikusan. Faith bólintott és tudatában volt annak, milyen nagy kiváltság ez. Anthony ugyan az apja volt, de csak nagyon kevés mentálnak volt joga telepatikus kapcsolatot kezdeményezni vele. – Természetesen. Köszönöm az adatokat, figyelmesen tanulmányozni fogom őket. – Ezt komolyan is gondolta. Az elméje ugyan már kezdett kezelhetetlenné válni, de még nem bomlott meg teljesen. Faith talán még meg tudta menteni józan eszét és mentál életét. Az egyetlen életet, amit ismert. Nem volt hajlandó végiggondolni azt, hogy ez mivel jár: soha többé nem lehetnek érzelmei, amelyek különleges kínt, de gyönyört is okoztak neki. Soha többé nem játszhat a jaguárral. 171

Pandora’s TeAm

TIZENHATODIK FEJEZET Vaughn, miután egész nap a Faitht ábrázoló szobron dolgozott, a falka többi őrszemével és alfa párjával találkozott, hogy gyakorolják, hogyan erősíthetik meg elméjük védelmét. A helyszín egy tisztás volt, nem messze Lucas rejtekhelyétől és egy kis folyótól, ami kettészelte a környéket és párával töltötte meg a levegőt. Tamsyn, a falka gyógyítója is ott volt. Sascha könyörtelenül újabb és újabb gyakorlatokat végeztetett velük, hogy ellenállóvá tegye őket egy mentál támadás ellen. Csak akkor vetett véget a tréningnek, amikor az alakváltók már vicsorogtak egymásra. – Ahhoz képest, hogy mentális téren milyen gyakorlatlanok vagytok, nagyon jól haladtok. Sokkal jobban, mint vártam. Már újabb pajzsokat is fel tudtok húzni, azokon túl, ami természetes az alakváltók elméje körül. – Pedig már azok is rohadt erősek – jegyezte meg Nate, és a párja nyaka köré vetette a karját. Tamsyn elmosolyodott és összefűzte vele az ujjait. – Igen – bólintott Sascha. – Nemsokára majdnem legyőzhetetlenek lesztek. – Már azok vagyunk, Sascha, drágám – szólalt meg Dorian. Az őrszem hátát egy fának vetve ült a földön. Sascha odalépett hozzá, felsegítette és megölelte. Dorian lelkén már nem tátongott olyan nyílt seb, mint azután, hogy a húgát megölte egy sorozatgyilkos: a volt tanácsnok, Santano Enrique. De még mindig sérült volt. A vesztesége nem gátolta meg abban, hogy teljesítse őrszem kötelességeit, és a falka tagja volt, akik nem fordították el a tekintetüket, ha egy társuknak fájdalmai voltak. Az, hogy Doriannak nyíltan szüksége volt a többiekre, nem jelentette azt, hogy kevésbé tisztelték volna. A falkában természetes volt a vágy mások érintésére, és táplálták is. Különösen Sascha pszichikus képességei érintették meg mélyen Dorian lelkét, mélyebben, mint bárki 172

Pandora’s TeAm más. A lány most nekitámasztotta a hátát a férfi mellkasának és becsukta a szemét, az őrszem pedig átölelte Sascha derekát. – Megnézem a csillagok hálóját, hogy ott megjelent-e már valami abból, amit most csináltunk. Egy pillanat múlva már ki is nyitotta a szemét és egyenesen Vaughnra nézett. De nem szólt semmit, pedig Vaughn tudta, mit akar mondani. – Minden rendben. – Akkor kicsengettek? – kérdezte Dorian. – Kapott valaki intőt? – Menjetek, mielőtt kiosztok néhányat! – Sascha egy puszit nyomott az őrszem arcára és nevetett, amikor az egy bensőségesebb csókot is akart lopni. – Vaughn, maradnál még egy percig? Beszélni szeretnék veled valamiről. Mercy vészjósló hangot hallatott. – Összerúgtad a port a tanár nénivel, macska? Nem csináltad meg a mentális házidat, mi?! – Elvonták a figyelmét – morogta Clay, aki már majdnem beleolvadt a fák sötétjébe. – Úristen! Tud beszélni! – Mercy az ég felé emelte a kezét. – Hány szó volt ez ma már? Vagy tíz? – Még akkor is cikizte a csendes őrszemet, mikor Doriannal együtt, hármasban elhagyták a tisztást. Tamsyn búcsúzóul megölelte a mentált. – Azt hiszem, a fiaim beléd szerettek. Hallanod kellene, hogyan emlegetnek otthon: Sascha ezt mondta, Sascha azt mondta! – A gyógyító megcsóválta a fejét. – Lucas jobban teszi, ha vigyáz rád! Lucas átölelte Tamsynt és egy csókot nyomott a feje búbjára. – Mondd meg a büdös kölkeidnek, hogy felejtsék el a páromat! – Lucas! – Sascha megütközött ezen. Tamsyn felnevetett. – Nehogy komolyan vedd! Tegnap is elvitte az én imádnivaló büdös kölkeimet Kittel és a többiekkel futni. – Sajnálom. Még nem szoktam teljesen hozzá a beszédmódotokhoz. A párja Sascha mögé került és hátulról átkarolta. – Ne aggódj, édesem! – Tamsyn jól szórakozott azon, ahogy Sascha próbálta megnevelni a párját. – Még csak néhány hónapja vagy macska. Idővel belejössz majd. 173

Pandora’s TeAm Nate kézen fogta Tamsynt. – Menjünk, hozzuk el Romant és Juliant, mielőtt Lysa úgy dönt, hogy nem a barátunk többé! Lucas megvárta, amíg Tammy és Nate hallótávolságon kívülre kerülnek, mielőtt megszólalt. – Miért nem megyünk inkább haza? Ha futunk, gyorsan odaérünk. – És velem mi lesz? – kérdezte Sascha és egyik férfiról a másikra nézett. Komolyan, Lucas néha képes volt megfeledkezni arról, hogy ő nem tudott szőrössé változni. A párja hátat fordított neki. – Ugorj fel! – Cinkos mosollyal nézett rá, felidézte az első alkalmat, hogy Sascha a hátán utazott. Csak várj! Elmétől elméig érő figyelmeztetés volt ez, de ígéretté változott. Sascha néhány másodperccel később már Lucas hátán ült, futottak. Tökéletesen megbízott a párducában, még ilyen nyaktörő száguldás közben is. Mindegy, hogy ember vagy nagymacska alakban, az alakváltók aztán tudtak mozogni! Sascha Lucas izmos testébe kapaszkodott és azon morfondírozott, amit az imént megtudott. Csak abban volt biztos, hogy Vaughn élete mostantól nagyon, de nagyon bonyolulttá vált. Hideg szél csapott az arcába. Lucas mély mordulását hallotta, ahogy a párduc elriasztott valamit, ami az útjába került. Az erdő gazdag illatát érezte. Ez mind a való világra irányította a figyelmét: Sascha úgy vetette bele magát az érzések áradatába, ahogyan csak az Elcsendesedés egy volt foglya volt képes. A pezsdítő futás azonban túl korán véget ért, máris a rejtekhelynél voltak. Lucas magára hagyta Vaughnt és Saschát, kiment, hogy hozzon valamit inni. A mentál végignézett az ablakpárkánynak támaszkodó őrszemen. – Vaughn. – Tudom. – Az alakváltó keresztbe fonta a mellén a karját. A tetoválását eltakarta a szürke pólója. Lucas belépett a szobába. 174

Pandora’s TeAm – Kapd el! – Egy üveg sört dobott oda Vaughnnak és egy pohár áfonyaszörpöt adott Saschának. Az alkohol furcsán hatott a mentálok elméjére. Sascha megvárta, amíg a két férfi néhányszor nagyot kortyolt az italból, csak azután szólalt meg. – Láttam valamit a csillagok hálóján. Lucas a lány nyaka köré fűzte a karját és egy hajtincsével kezdett játszadozni. – Mit? – Jobb lenne, ha Vaughn mondaná el. – Kényelmetlenül érezte magát. – Nem akartam a magánügyeidbe avatkozni. Nagyon sajnálom. Vaughn egyik kezéből a másikba dobálta a félig üres üveget. – Tudtam, hogy észreveszed majd a kapcsolatot. Faith szel? – Lucas ujjai megálltak Sascha haján. – Miért nem mondtad el, hogy párosodtatok?! – Mert még Faith sem tudja. – Vaughn beletúrt a hajába. Nyilvánvaló volt, mennyire csalódott. – Még nem áll készen. – Nem hagyhatja figyelmen kívül a párját – jegyezte meg Lucas. – Ez a kapcsolat a legváratlanabb helyzetekben mutatkozhat meg. – Már így is úgy érzi, hogy csapdába esett. Mit gondolsz, ehhez mit szól majd?! – Vaughn előre-hátra dülöngélt. – Más mentálok is észrevehetik a kapcsolatot? Sascha ezen egy pillanatig elgondolkozott. – Elvileg nem. A párzási kapocs csak az alakváltókra jellemző, semmi köze a mentálhálóhoz. De – elgondolkozott – Faith mindkettőhöz kötődik. Nem tudom, ennek milyen hatása lesz. El kell neki mondanod. – Attól megijedhet és megfutamodhat. így is éppen eléggé igénybe veszi mindez. Sascha tudta, hogy az őrszemnek igaza van. Vaughntól mindig is tartott egy kicsit, volt benne valami veszélyes ösztönösség. A benne lakó vadállat közvetlenül az emberi bőre alatt élt. Nem tudta elképzelni, Faith hogyan tudna bánni egy ilyen agresszív hímmel. A J-mentál számára újdonság volt minden érzelem. Azt kérni tőle, hogy elfogadja nem csak Vaughnt, de a párzási kötelékkel járó, különösen erős önfeláldozást is, túl sok lett volna. 175

Pandora’s TeAm De Lucasnak igaza volt abban, hogy a párzási kapcsolatról nem lehetett nem venni tudomást. – Lehet, hogy meglepődnél – mondta hát. – Faith borzasztó dolgokat lát, anélkül, hogy valaki felkészítette volna erre, mégsem törik meg. Azt hiszem, erősebb, mint azt ő maga is gondolná. Vaughn teste tiszta feszülő izom volt, ahogy ott állt, velük szemben. – Hogyan hozzuk ki őt a mentálhálóról? A csillagok hálója elég erős ahhoz, hogy mindkettőtöket egyszerre tápláljon? Sascha az ajkába harapott. – Azt hiszem, lesz elég visszacsatolás. – Anélkül egyetlen mentál sem maradhat életben. Ez volt az oka annak, hogy általában öngyilkosság volt kiugrani a mentálhálóról. – Két mentál elme elméletileg el kellene hogy indítsa a visszacsatolás sokszorozódását. – Kellene? – Lucas mogorva tekintettel Saschához fordult. Vaughn látta, hogy Sascha is összeráncolja a homlokát és morcosan néz vissza a párjára. – Csak találgatok. A DarkRiver hálójának még léteznie sem lenne szabad, fogalmam sincs, hogy hogyan fog működni. De meg kell próbálnunk, nincs más lehetőség. Lucas az őrszemhez fordult. – A francba, Vaughn! Neked is muszáj volt párosodnod még egy rohadt mentállal! – Közelebb húzta magához a párját és finoman a nyakába harapott. – Oké, szóval használjuk a hálót. A többit ráérünk később kitalálni. – Ha rosszul sül el és nem lesz elég visszacsatolás, abba mind a négyen belehalhatunk. – Akkor majd megyek és megvéresketek néhány új őrszemet, ha ez megerősíti a hálót. – Lucas szavaiban olyan barátság eltökéltsége hallatszott, ami a legsötétebb lángokban edződött. – De először ki kell hoznunk Faitht. Ötlet? – Használhatnánk a lemezt – vetette fel Sascha. Arra a terhelő felvételre utalt, amit a sorozatgyilkos vallomásáról készítettek, aki megölte Kylie-t és betört a SnowDancer lány, Brenna elméjébe. Közvetlenül azelőtt rögzítették a filmet, hogy a mentált kivégezték. Vaughn kapva kapott volna az ötleten, de őrszem is volt és megesküdött, hogy megvédi a falkát. 176

Pandora’s TeAm – Az okok, amiért nem hoztuk nyilvánosságra eddig, továbbra is fennállnak. Nem kockáztathatjuk meg, hogy a Mentál Tanács úgy érezze, sarokba szorították. – Egy állatnak ilyen helyzetben nem volt semmi vesztenivalója, ezért ölni is képes. – Igaza van – szólt Lucas. – Nem tudhatják, hányszor fogjuk még zsarolni őket. – Mondj valamit, Sascha! – Vaughn összefonta a karját a testén, és igyekezett visszatartani a kényszert, hogy a következményekkel nem törődve egyszerűen megszerezze magának azt, amit akart. – Van bármi más ötleted? – Az, hogy Faith ennyire elszigetelten él, az előnyünkre lehet. – Sascha Lucas oldalának dőlt. – A mentálok ismerik a nevét, de csak nagyon kevesen találkoztak vele. Az ő eltűnése nem fog olyan nagy feltűnést kelteni, mint az enyém. Másrészről azonban milliókkal fogja megkárosítani a Mentál Tanácsot. – Hogyan? – Adóbevételektől esnek el – válaszolt Sascha. – A J-mentálok hatalmas hasznot termelnek, a pénz pedig felfelé áramlik. Ráadásul azt is tudom az anyámtól, hogy a Mentál Tanács sokszor közvetlenül is igénybe veszi a J-mentálokat, hogy a vagyonát gyarapítsa. A szolgálataikat pedig mindig ingyen vagy nagyon is kedvezményes áron kapják meg. – Hadd találjam ki! – vágott a szavába Vaughn dühösen a gondolattól, hogy a párja ezeket a vérszomjas szörnyetegeket segíti. – Senki sem akarja magára haragítani a nagy, gonosz tanácsot azzal, hogy pénzt kér tőlük. Sascha bólintott. – Azok, akik megteszik, gyakran eltűnnek, és valahogy mindig a tanácsra hagyják minden vagyonukat. – Szóval harcolni fognak, hogy megtarthassák őt. És azt sem mesélhetik be senkinek, hogy ő is hibás volt, mint Sascha. – Az arcvonásai élesen rajzolódtak ki, ahogy a haragtól megfeszült a bőre. – Ráadásul Faith is kardinális. A szemei miatt nem tudjuk hatékonyan elrejteni. – Senki sem fogja rejtegetni Faitht! – Vaughn tudta, hogy a hangja vagy egy oktávval lett mélyebb hirtelen, de ezzel már nem törődött. 177

Pandora’s TeAm – És Faith? – kérdezte lágyan Sascha. – Mi van vele? – Vaughn az ablakpárkányra állította az üres üveget. – Megkérdezted már tőle, hogy el akarja-e hagyni a mentálhót? – Ő a párom. – Persze, hogy kiugrik a hálóról. – Igyekszem időt hagyni neki, hogy hozzászokjon a gondolathoz, de végül úgysem lesz más választása. – Azt hiszem, lesz. A vadállat Vaughnban a tudata felszínének feszült. – Micsoda? – Az alakváltók számára a párosodás kényszer volt. Még a legönállóbb nőstények, akik a legerősebben harcoltak ellene, sem voltak képesek túl hosszú időt távol tölteni a hímtől, aki a természettől kijelölt párjuk volt. – Ő nem alakváltó, rá a párosodás nem hat úgy, mint rád. Addig nem, amíg el nem fogadja, ahogyan én elfogadtam a kapcsolatomat Lucasszal. Lehet, hogy kényelmetlen lesz a számára, de azt hiszem, ki tud zárni téged magából. – Biztos vagy ebben? – Vaughn karmai olyan közel voltak ahhoz, hogy előtörjenek, már érezte a hegyüket az emberi bőrén. – Nem. Ő más, mint én. Én pszichikus vagyok, nem hagyhattam figyelmen kívül a Lucas iránti érzelmeimet. Nem tudom, hogy Faith is így lesz-e ezzel. – Úgy érted, lehet, hogy olyannal párosodtam, aki úgy dönt, hogy nem lesz a párom?! – Ez rettenetes gondolat volt. A párosodás egyszeri és egyértelmű dolog volt. A kötelék létrejöttéhez valamikor általában szükség volt a nőstény tudatos döntésére, ezért is különleges volt Vaughn és Faith kapcsolódása. De nem számított, hogy hogyan is jött létre, ha a kapcsolat egyszer kialakult, azt már a halál sem szakíthatta el. Senki sem párosodott kétszer. Szeretőt talán találhattak, miután egyedül maradtak, de a lelkükben tátongó űrt semmi sem volt képes betölteni. Soha többé. – Futnom kell. Addig futott, míg teljesen ki nem merült, a benne lakó állat mégsem talált megnyugvást, pedig máskor a futás felszabadította. Most azonban a lelke legmélyén hozzá volt láncolva egy nőhöz, aki akár össze is törhette őt. 178

Pandora’s TeAm Faithnek hiányzott a jaguárja. Olyan nagyon hiányzott, hogy nem tudott normálisan viselkedni. A kertben sétált a reggel hűvös fényében és azt tervezgette, hogyan tud majd újra kiszökni, amikor Vaughnra kellett gondolnia, a férfi közelségére, és igen, az érintésére. Olyan mélyen elveszett a gondolataiban, hogy majdnem nekiment egy őrnek. De nem ez volt a gond, hanem a feszült idegei, amik miatt majdnem megugrott ijedtében. Elfojtotta a reakciót, egy hajszálnyival azelőtt, hogy az megnyilvánult volna, és lehajtotta a fejét. – Elnézést kérek. Nem figyeltem, hogy merre megyek. – Az én hibám volt. – Az őr kurtán biccentett és folytatta körútját. Faith erőt vett magán és elindult az ellenkező irányba. A szívverése hangosan dobolt a fülében. Csak óvatosan, mondta magában. Egyetlen botlás és mindennek vége. Úgy döntött, valami kevésbé veszélyes dologgal tereli el a figyelmét. Leült egy kis kerti padra és megnyitotta a mentális adathalmazt, amit Anthonytól kapott. Kaleb Krychek életútja nagyon érdekes volt. Kardinális Tkmentálnak született, váratlanul, két alacsony képességű Tp-mentál szülőtől. Gyermekkora hasonló volt, mint Faithé: már kiskorától fogva egy képzőintézményben nevelték. Faith apjának még azt is sikerült kiderítenie, hogy Kaleb egyik kiképzője nem volt más, mint Enrique Santano. Faith nem tudta, miért tűnt el Enrique, de ez az információ még hasznos fegyver lehetett a kezében, ha harcra kerül sor. Kaleb majdnem rögtön azután, hogy elvégezte az Elcsendesedés protokollt, a Mentál Tanács szervezetébe került. Emelkedése a ranglétrán egyedülálló volt, ami, lévén kardinális, még érdekesebb. A kardinálisok, bár általában a tanácsnak dolgoztak, túlságosan is az elméjükben éltek ahhoz, hogy a napi politikával és hatalmi küzdelmekkel foglalkozzanak. Faith lapozott az anyagban és egy listát talált: eltűnt mentátokról. Legalább tíz, a tanács szervezetében magas rangban dolgozó mentálnak veszett titokzatos körülmények között nyoma, és ez minden alkalommal Kaleb érdekeit szolgálta. De soha egyetlenegy nyom sem vezetett hozzá; ez valószínűleg csak még vonzóbbá tette őt a ma uralkodó hidegvérű és halálos tanácsnokok szemében. 179

Pandora’s TeAm Hozzá képest Faith egy Csipkerózsika volt. Felvetődött hát a kérdés: miért választották egyáltalán a jelöltek közé? Mélyebben be akarta magát ásni a Kalebről szóló anyagba, amikor megérezte. A sötétség lökését. – Ne! – Szinte szemérmetlennek tűnt, hogy három nap mentális béke után a gyilkos fényes nappal találja meg őt. Első reakciója az volt, hogy ellenáll, küzd az ellen, hogy még egyszer megtörténjen, ami az előző gonosz vízió során. De nem akart tovább menekülni. Ha meg tudott állni egy jaguár előtt és életben maradt, akkor a saját képességének ezzel a legsötétebb oldalával is meg tud küzdeni. Kifújta a visszatartott levegőt, és hagyta, hogy a gyilkos elfoglalja az elméjét és kiélvezze a győzelmét. Az ő szemein keresztül látott, és kényszerítette magát, hogy nézze is azt, ami még nem történt meg. Még meg lehetett változtatni azt. A gyilkos nemsokára kiszemeli majd az áldozatát, követi és megfigyeli őt, és eltervezi a tettét. Faith az áldozat minden vonását jól megfigyelte, megpróbált rájönni, ki volt ő, hol volt ő, és ami a legfontosabb, mikor volt ő. A lány fekete kosztümöt és fehér inget viselt, a bőre színe tiszta fehér, majdnem kékes árnyalatú. Ez, többgenerációnyi keveredés után nagyon ritka volt a mentálok között. A lány rideg arckifejezése alapján azonban egyértelmű volt, hogy Faith fajának egy tagja. Az ismeretlen mentál haja színe illett a bőréhez: világosszőke volt. A szeme csillogó kék. Egyáltalán nem hasonlított Marine-ra. De, suttogta neki szüntelenül az elméje, a gyilkos most nem is érezte ugyanazt, mint Marine halálakor. A húga haláláról szóló víziók lényege maga a gyilkosság volt, és a gyilkos érzelmei a tett közben, ezt az új áldozatot azonban kikereste, figyelte és ízlelgette a tettes. Persze lázban égett akkor is, amikor Marine-t megölte, de az semmi sem volt ehhez az izgatott várakozáshoz képest. Talán ha akkor is így érzett volna, Faith időben megérti... talán megmenthette volna Marine-t a fulladástól. Lerázta magáról a bűntudat láncait, nehogy azok miatt még egy élet elvesszen, és felvette az előző gondolatfonalat. Újonnan ébredő ösztöne azt súgta, mindenre magyarázatot lel, ha megtudja, miért váltott ki a tettesben Marine és ez az új áldozat ennyire különböző reakciókat. Ezen rágódott, amikor a sötétség egyszerűen kiúszott az elméjéből. Megelégedett a lány megadásával, de ez a hatás nem lehetett tartós. 180

Pandora’s TeAm Legközelebb a gyilkos talán úgy dönt, hogy erőszakot követ el Faith elméjén. Most azonban nem gondolhatott erre a lány, mert valaki figyelte. És attól a valakitől Faith hátán felállt minden szőrszál. Kinyitotta a szemét és meglátta Nikita Duncan tanácsnokot, az egyik legveszélyesebb nőt az egész mentálhálón. A méreg, amit a nő agya termelt, állítólag halálosabb volt a legsúlyosabb fertőzésnél is. És ez a valaki egy sötét vízió közepén találta Faitht. A lány felállt és lesöpörte a ruhája hátulját. – Duncan tanácsnok. – Elnézést kérek, ha megzavartam önt. – Nikita mandulavágású szemei túlságosan is szúrósan szegeződtek a lányra. – Azt hittem, hogy a víziói ellenőrzött körülmények között jönnek csak. Faith megrázta a fejét és egy féligazsággal válaszolt. – Néha az elmém akaratlanul is kivált egy víziót, miközben azon gondolkozom, hogyan közelítsek meg egy-egy feladatot. De van, hogy egyszerűen kedvezőbbnek ítéli ezt a környezetet egy bizonyos jövendöléshez. – Értem. Nos, gondolom, az őröktől soha nem távolodik el messzire, szóval aggodalomra nincs ok. És magánéletre sincs lehetőség. – Nincs. – Faith Nikita szemébe nézett. – Mit tehetek önért, tanácsnok? Vaughn átugrott a kerítésen és követte a párja szagát a kert egy elhagyott zugába. Arra számított legkevésbé, hogy Faitht Nikita Duncannel találja, beszélgetésbe merülve. Emlékezett rá, hogy Sascha anyja erős telepata, ezért a felszínre hozta állat énjét. Ha a nő így érzékeli, talán nem ismeri fel, hogy alakváltóval van dolga. Tisztes távolságban is maradt tőlük, de így is minden szót hallott. Ettől pedig majdnem forgáccsá aprította maga alatt az ágat. – Ön nem buta, Faith. Biztosan tudja, miért vagyok itt. – Természetesen. Bár a jelölésem okát nem értem teljesen. – Faith hangja olyan éles és pontos volt, mint egy szike. Nagyon más, mint az a hang, amit Vaughnnal szemben használt. A férfi 181

Pandora’s TeAm megborzongott, amikor meghallotta, milyen jó színész a lány. Felmerült benne a kérdés, melyik énje a valódi és melyik a megjátszott. – Vannak dolgok, amiket nem is tudhat meg, amíg közénk nem tartozik. – Megértem, hogy a Mentál Tanácsnak bizalmasan kell kezelnie sok információt, de így, hogy teljesen őszinte legyek, nem látom, milyen előnyöm lehet a többi jelölttel szemben. Az egyenes fekete haj meglebbent Nikita arca körül, ami annyira különbözött a lányáétól. – Mit gondol, kik a többiek? Kíváncsi vagyok, mennyire van tisztában a mentálhálón történtekkel. – Ha nem bánja, tanácsnok, ezeket a gondolataimat megtartanám magamnak. – Faith Vaughn irányába pillantott. A jaguár várta, hogy kapcsolatba is lép vele, de nem tette. Dühös volt, ugyanakkor csalódott is. Tovább hallgatózott. – Vannak bizonyos nevek, amiket egyelőre jobb nem emlegetni. – Valóban. – Nikita egy pillanatra elhallgatott. – Alapos megfigyelés alatt tartják önt. Faith egy szót sem szólt, Vaughn pedig rájött, azért, mert Nikita nem kérdést tett fel, csak megállapította ezt. A mentálok hűvös logikája dolgozott ott, és Faith egyetlen lépést sem vétett el. – Ha ennyire körbepárnázottan él, honnan tudja, hogy mi történik a világban? – A mentálhálóról. – Úgy tudtam, a J-mentálok ritkán járnak a mentálhálón. – Néhányan gyakrabban is. – A szavaiból sütött a tudás biztos háttere, és ezt Vaughn nagyra értékelte. A lány nem tűnhetett gyengének Nikita előtt, aki annyira szívtelen volt, még a saját lányától is úgy szabadult meg, ahogy más a szemetet viszi ki. – Jó. Mielőtt távozom, tudatni szeretném önnel, hogy bizonyos tanácsnokok nem támogatják a jelölését. – Az órájára pillantott. – Számítson rá, hogy a jövő héten megidézzük. Vaughn a rejtekhelyén maradt, amíg a tanácsnok szaga el nem tűnt a kapu előtt várakozó autóban, csak ezután cserkészte be kétszínű mentál prédáját a telep egy másik, félreeső részén. Faith szeme elkerekedett, amikor az őrszem jaguár alakban földet ért előtte, de nem hátrált. 182

Pandora’s TeAm – Vaughn. Gondoltam, hogy téged láttalak. A férfi tudta, hogy Faith hazudik. Nem látta öt. Megérezte a jelenlétét. Az, hogy ezt nem volt hajlandó bevallani, csak olaj volt az őrszem dühének tüzére. Addig lökdöste a lányt a fejével, míg az megértette, mit akar és leült a földre. Az őrszem egy közeli fa görcsös törzse mögé húzódott és alakot váltott. Lelkének egy része meg akarta botránkoztatni a lányt a meztelenségével, de abban a pillanatban túl dühös volt és nem akarta Faith ébredő szexualitását beszennyezni a vérvörös haragjával. Még jó, hogy hallgatott a jaguár ösztöneire és néhány ruhadarabot már korábban elrejtett a környéken. Most felvette az egyik ilyen nadrágot, és visszaindult a lányhoz. Faith a térdét átkarolva ült és várt rá, éppen abból az irányból, ahonnan a férfi előlépett, pedig Vaughn nesztelenül közeledett felé. – Vaughn! Az őrök... – Akkora zajt csapnak, hogy egy egész laktanyát felébresztenének. Ráadásul bűzlenek a mentálságuktól. – A férfi leguggolt a lány elé, de nem érintette meg őt. Nem bízott magában annyira. – Mi az? – Ne törődj vele! Mi a fenét keresett itt Sascha anyja? Az éjszín szemek, amik eddig csak óvatosak voltak, most hidegek lettek. – Semmi jogod ahhoz, hogy így beszélj velem! Ha meg akarsz félemlíteni, hogy elérd azt, amiért jöttél, már mászhatsz is vissza valami sötét lyukba és ott is maradhatsz.

183

Pandora’s TeAm

TIZENHETEDIK FEJEZET A jaguárra nagy hatást tettek Faith karmai. Ha nem lett volna annyira biztos abban, hogy a lány elárulta, a nyílt érzelmi reakciója láttán még meg is enyhült volna. De erről most szó sem lehetett. – Nikita Duncan a Mentál Tanács tagja, az ellenségünk. Miért társalogtál vele? – Pontosan értette, amit hallott, de kíváncsi volt, hogy a mentál elmondja-e neki az igazságot. Faith ajka megfeszült. – Ez a második alkalom, hogy egy tanácsnok felkeres. Shoshanna Scott már járt itt. – Ez nem válasz a kérdésemre! – A bőre remegett a haragtól, az izmait alig tudta féken tartani. Soha nem okozott volna fájdalmat a lánynak, de szörnyen dühös volt. – Ha figyelnél is ahelyett, hogy fenyegetsz és nekem ugrasztod a jaguár éned, elmondanám. Tisztában vagy vele, hogy a szemed teljesen olyan, mint egy macskáé? – Faith megrázta a fejét. – Shoshanna pontosan ugyanazért volt itt, amiért Nikita. A tanács felvett a jelöltek közé, hogy betöltsem Enrique Santano helyét. Vaughn olyan erősen szorította ökölbe a kezét, még a csontjai is ellenkeztek. – Enrique egy mentál szennyláda volt, te pedig az ő helyét akarod átvenni? Faith összerezzent a verbális pofontól. – Mit tudsz Enrique tanácsnokról? – Kérdezd meg a drágalátos rohadék tanácsodat! – Minden emberi eltűnt a férfi szeméből, kihívóan nézett a lányra, várta, hogy az folytassa. A látogatás során a már egyébként is megfeszített kondicionálás Faithben egy hallható, mentális csattanással elpattant. A lány dühös volt, igazán, nagyon dühös. Már azzal sem törődött, hogy fenntartsa a 184

Pandora’s TeAm normális mentál látszatát. Csak azért suttogott, mert nem akarta felkelteni az őrök figyelmét. – Igen – sziszegett. – Ők az én drágalátos, rohadék tanácsom, a fajom vezetői. Te hogy éreznéd magad, ha arra kérnélek, hogy vágd el Lucas torkát csak azért, mert nem viselkedett azoknak a szabályoknak megfelelően, amiket én jónak tartok?! – Lucas nem rejteget gyilkosokat a saját népe elől. – A Mentál Tanács sem! – Ösztönös válasz volt ez. A mentálok voltak az ő népe, nem volt hajlandó ilyen könnyen feladni a hozzájuk való hűségét. – Francokat! – Vaughn előrehajolt, és Faith, annak ellenére, mennyire feldühítette a férfi, vágyott arra, hogy megérintse. De ő nem mozdította a kezét. – A gyilkos, akit a vízióidban látsz, mentál. Nagyon sokan vannak még hozzá hasonlók. Faith megrázta a fejét. – Sorozatgyilkos csak ember és alakváltó lehet. – Mi a francért látnál a vízióban olyan fajt, amivel még soha nem is találkoztál igazán?! – Ezúttal Vaughn rázta meg a fejét, erősen, jaguár és nem ember módjára. – Jézusom, kicsim, gondolkozz már! Azt mondod, az a szemét egy vízió, de valójában foglyul ejtett téged. Erre sem ember, sem alakváltó nem lenne képes. A becéző szó nyersen hangzott, majdnem mordulás volt, és ez megtörte a lányt. Mert annak, amit Vaughn mondott, volt értelme. – Ez nem lehet igaz. Az Elcsendesedés megszüntetett minden erőszakot. – Hát persze. A húgod pedig életben van. Ekkor Faith felpofozta Vaughnt. Erősen. Abban a pillanatban, hogy megtette, a teste remegni kezdett. – Sajnálom. Sajnálom. – Vaughn arcára meredt, a fehér nyomra, ami kezdett megtelni vérrel. – Istenem! – A legszörnyűbb rémálma vált valóra. – Azt hittem, hogy a pajzsaim még kitartanak, de biztosan tévedtem. Közel a teljes mentális és pszichikai összeomlás. – Más néven az őrület. – Francokat! – Vaughn finoman két keze közé fogta a lány arcát. – Semmi bajod. Az én hibám. Sokkal többet érdemeltem egy pofonnál. A lány Vaughn kezére szorította a sajátját. 185

Pandora’s TeAm – Sajnálom. Sajnálom – ismételgette eszelősen, miközben lázasan kereste a repedéseket az elméjén, de nem talált egyet sem. – Még soha nem ütöttem meg senkit. Azt sem tudtam, hogy képes vagyok ilyenre. Miért ütöttelek meg most téged?! – Mert Marine a húgod volt, és nekem semmi jogom nincs, hogy a veszteségedet felhasználjam ellened. – Lehajtotta a fejét, amíg a homlokuk össze nem ért. – Nekem kellene bocsánatot kérnem. Ne nézz így, Vörös. Ha macska lettél volna, valószínűleg az arcomnak ugrasz a karmaiddal. A lány a vad kép hatására megrázta a fejét. – Ez biztosan nem igaz. – Mi nem vagyunk mentálok, sem emberek. Más szabályok szerint élünk, és ha elragad a szenvedély, akár jó, akár rossz, soha nem fogunk civilizáltan viselkedni. Ilyenkor a legerősebb bennünk az állat. Faith azon gondolkozott, csak elképzelte, vagy a férfi szavaiban tényleg rejtett figyelmeztetés volt... és rejtett felkérés is. – De én nem vagyok alakváltó. Én nem ütök meg senkit. – Az emberi nők évszázadok óta pofon vágják a férfiakat, ha azok szemétkednek velük. Csak azt tetted, ami természetes. – Egy mentál számára nem. – Faith, az Elcsendesedés nem természetes dolog. Az csak megtévesztés. Ami anélkül vagy, az a természetes. – Felkapta a fejét. – Valaki jön erre. Faith megérezte, hogy egy őr elméje lépi át az ő külső pajzsát. – Menj! – suttogta. – Menj! – Az érzései közül a legerősebb az volt, hogy féltette Vaughnt. – Egyvalamit mondj meg előbb. Elfogadod az ajánlatot? Faith tudta, mit akar hallani a férfi, de nem tudott neki hazudni. – Nem tudom. – Dönts! Nem élhetsz egyszerre mindkét világban. Azzal a férfi eltűnt, csak egy elmosódott folt lett a fák tetején. Faith felállt és elindult a ház felé, el a közeledő őr elől. Attól félt, hogy a szemei elárulják. Mert életében először abban a pár csillagos égboltban más is látszott, mint egy tökéletes kardinális Elcsendesülésének ridegsége. Sebezhetőség volt a tekintetében. 186

Pandora’s TeAm Faith még el tudta játszani, hogy normális, még tudott élni ebben a világban, de tudta, hogy változik. Ezt a változást pedig vagy el kellett fogadnia, vagy örökre ki kellett törölnie az elméjéből. Középút nem volt. Ha tanácsnok lesz, nem várhatja többé, hogy az alakváltók a barátai maradnak, hogy Vaughn meglátogatja, megöleli, felébreszti. Döntenie kellett. *** Vaughn elvégezte az őrjáratát anélkül, hogy egy szót is szólt volna a falkatársaihoz, majd nekiiramodott az alkonyat lila fényének. Órákig futott, egyre mélyebbre a Sierra Nevadába, ami valaha csak a farkasok területe volt. A hűvös hegyi levegő borzolta a szőrét, ezt máskor nagyon élvezte. De aznap este nem. Aznap az emberi énje kerekedett felül, az pedig szörnyen dühös volt. Párosodott egy lánnyal, aki talán elutasítja és magára hagyja őt. Örökre. Arra vágyott, hogy erősen megrázza a lányt, addig, amíg az el nem fogadja a kettőjük között lévő kötődést. Hogy lehet, hogy nem vette ezt észre?! Pedig nem vette észre. A düh és a fájdalom kaotikus keveréke hajtotta őt, olyan messzire, hogy maga mögött hagyott minden ismert területet. Csak akkor állt meg, felmászott egy faágra és nézte az éjjeli erdőt. Gondolkodni akart, de nem tudott: az érzelmei túl hevesek voltak ahhoz, hogy racionális maradjon. így hát az éjjel magányosságába burkolózott, megpróbálta megismerni a csendet, amiben élnie kellett, ha Faith elutasítja őt. Alig néhány másodpercébe tellett, hogy rájöjjön, tévedett. Nem volt magányos. A falka illata erősen áradt a párducból, aki rátalált. Lucas hangtalanul kapott fel ugyanannak a fának egy másik ágára és letelepedett. Meg sem próbált kapcsolatot kezdeményezni Vaughnnal, és amikor az őrszem futásnak eredt, az alfa vele tartott. Órák múlva Vaughn a házához vezette Lucast, ekkor váltottak csak alakot. Meztelenségükkel nem törődve leültek a dombra, amely alatt a jaguár barlangja volt és nézték a szikrázó hajnali égboltot. – Hol van Sascha? – kérdezte Vaughn. – Tammyvel a SnowDancer odúban maradtak éjszakára, miután Brennával dolgoztak. 187

Pandora’s TeAm A SnowDancer lány nevének említésére, akin Enrique erőszakot követett el, Vaughn haragja fellobbant. – Rábíztad őt a farkasokra? – Igen. Hawke még soha nem szegte meg a szavát. – Lucas elvigyorodott. – Amúgy meg a rohadt farkasok tudják, Clay és Nate cafatokra szaggatnák őket, ha csak hozzáérnének bármelyik asszonyunkhoz. Ők, ketten is velük vannak. – Ennyit a bizalomról. – Ahhoz idő kell. Az üzleti partneri kapcsolat ugyan évtizedek óta működött a két falka között, de vérszövetséget csak néhány hónapja kötöttek. – Miért kerestél meg? – Gondoltam, hátha beszélgetni akarsz. – Miből gondoltad? – Vaughn majdnem minden héten eltűnt egyszer, a jaguár a hosszú futások magányára vágyott. – Sascha. Mondott valamit, mielőtt felment a SnowDancerekhez. – Mit? – A képességei váratlan irányban fejlődnek. De lehet, hogy ez a háló hatása. – A leopárd összekulcsolta a karját a térdén, egyik kezével átfogta a másik csuklóját. – Egész nap nem érzett felőled semmit, ezért aggódni kezdett. – Azért aggódott, mert nem érzett semmit? – Azt mondja, mindig tudatában van mindenki jelenlétének a hálón, ebből tudja, hogy életben vagyunk. De te tegnap olyan erősen lezártad magad, hogy attól félt, történt veled valami. Vaughnnak nagyon nem tetszett, hogy valaki követi. – Azt akarom, hogy tanítson meg, hogyan tudom kizárni. – Igen, gondolta. Már dolgozik valami megoldáson mindenki számára. – Jó. – Szóval, megsérültél? – Nem. – A testem nem. – Akarsz beszélni róla? – Csak erre vágyom, meg egy lobotómiára. – Jó. Akkor mit szólnál, ha verekednénk? 188

Pandora’s TeAm Vaughn úgy döntött, péppé verheti Lucast, hátha ezzel levezeti a haragját és csalódottságát. – Rendben. Visszaváltoztak állat alakba és egymásnak ugrottak. Máskor Lucas Vaughn falkavezére volt, ma csak a barátja. Vaughn pedig jaguár. Ők általában nagyobbak voltak a párducoknál, és ez alól az őrszem sem volt kivétel. Lucas azonban gyorsabb volt: ez abból fakadt, hogy ő a falka vadászának született. Az ő feladata volt, hogy levadássza a csoport elfajzott tagjait, azokat, akik megvadultak és gyilkolni kezdtek. Mindent egybevetve máskor egyenlő ellenfelek lettek volna, de ma Vaughnt annyi harag tüzelte, hogy attól halálossá vált: fogak, karmok és veszélyesen erős állkapocs vad záporát zúdította a barátjára. Amikor végre kiegyeztek egy döntetlenben, mindkettejüket zúzódások borították, és helyenként egy kis vér is. Lucas letörölt a mellkasáról egy vérfoltot. – Sascha zabos lesz. Remélem, ez meggyógyul, mielőtt meglátná. – Ez nem volt hiú remény: az alakváltók testén a legtöbb felületi sérülés nagyon gyorsan gyógyult. – Monoklid lesz. – A francba! – Lucas megtapogatta a szemét. – Az nem múlik el ma estig. – Nahát, te meg majdnem letépted a karom! – Vaughn megmozgatta a csuklóját, ami még mindig sajgott Lucas szorításától. – Kénytelen voltam, különben letépted volna a fülem. Nem hiszem, hogy a párom odalenne egy félfülű párducért. – Elvigyorodott. Vaughn morcosan nézett rá. – Mi van? – Majd te is megtudod. Vaughn a térdei közé ejtette a fejét és fújt egy nagyot. – Faith... – De nem mondhatta el, nem árulhatta el a lányt még Lucasnak sem. Faith a párja volt, és ez a kötelék erősebb volt minden másnál. Amíg a lány meg nem törte ezt a kapcsolatot, amíg el nem hagyta, addig teljes szívével tisztelte őt. Lucas megszorította a barátja vállát. 189

Pandora’s TeAm – Szét fog marcangolni, jobban, mint bármelyik állat. Úgy érzed majd, hogy ezer darabra hasítja a szíved. De meg is fog gyógyítani, ahogyan soha senki más nem képes rá. Ha mellé szegődik. Faith életében először teljesen tanácstalan volt. Huszonnégy évig az életét teljesen meghatározták mások, soha egyetlen komoly döntést sem kellett meghoznia. Most azonban olyan választás előtt állt, ami az egész további életét meghatározta. A gond az volt, hogy nem tudta, hogyan hozza meg ezt a döntést. Ezért a délelőttöt azzal töltötte, hogy feltöltötte az elméjébe a várólistán lévő kiváltó jeleket, délután pedig egymás után ontotta az előrejelzéseket, amíg Xi Yun meg nem állította. – Nem tarthatod fenn ezt a szintet! Ebből látszott, mennyi mindent nem tudott az orvos. – Köszönöm, hogy megállítottál. Megfeledkeztem magamról. Ami valaha igaz volt, mostanra hasznos kibúvó lett. – Ez a munkám. – Az O-mentál szünetet tartott. – Átküldtem a konyhai számítógépedre egy új élelmezési tervet. A biológiai adataid azt jelzik, néhány ásványi anyagban hiányt szenvedsz. – Értettem. – Megszakította a kapcsolatot, kiment a konyhába és lassan elfogyasztotta a számára előírt levest, elrágcsálta a tápanyagrudat. De még mindig csak délután négy volt, amikor végzett. Nyughatatlan volt. Bement a hálószobájába és úgy döntött, lefoglalja az elméjét a mentálháló adatfolyamával. Ez időhúzás volt, de most úgy döntött, ennyit megérdemel. Senkinek nem lenne szabad ilyen rövid idő alatt ennyi megrázkódtatást átélni, mint amennyin ő keresztülment az elmúlt néhány napban. Ha hagy magának egy kis időt és teret, a tudatalattija talán előáll egy megoldással. Addig ő arra használja az elméjét, hogy megfejtse, miért érdeklődik iránta hirtelen ennyire a Mentál Tanács. És nem csak a tanácsnokok voltak, akikkel elővigyázatosnak kellett lennie. Kaleb Krychekből nagyon veszélyes ellenfél lehet, ha egyszer úgy dönt, hogy Faith valós fenyegetést jelent az előrelépésére nézve. Meg 190

Pandora’s TeAm akarta nézni, talál-e róla a mentálhálón valami újat. Ez, a férfi képességeit figyelembe véve, elég kétes próbálkozás volt, de még mindig jobb, mint megszállottan a jaguárra gondolni, aki nem volt ott, hogy összezavarja, hajtsa, feldühítse. Aki talán soha többé nem is jön el. A mentálháló ugyanaz a csillagokkal tarkított végtelen sötétség volt, mint azelőtt. Vaughn nem is érthette meg, mit kellene Faithnek feladnia. Ez a hatalmas elmeháló duzzadt az energiától, óriási elmekapacitást jelentett, nagy erőt rejtett. A kardinálisok élesen ragyogtak, mint a hullócsillagok, a gyengébb képességű elmék fénye csak pislogott, de mind hozzájárultak ahhoz, hogy fény jusson az egyéniség fekete elszigeteltségébe. A mentálháló volt a népének legnagyobb ajándéka, a legcsodálatosabb alkotás, amit valaha teremthettek. Ha ebből kiszakadt volna, elvesztett volna minden fényt az életéből és olyan magányos lett volna, mint még soha. A tanács ajánlata lehetővé tette volna neki, hogy még mélyebben elmerüljön a mentálhálóban, ennek a nagyszerű alkotásnak az egyik gondozója legyen. És Vaughn? Hát nem volt ő is valami csodálatos dolog? Olyasmi, amiről Faith remélni sem merte, hogy egyszer megérintheti. A férfi a puszta jelenlétével enyhítette a magányát, olyan meghittségét hozott az életébe, amilyet a mentálháló soha nem adhatott. Bárcsak mindkettőt megtarthatná! De választania kellett. Mentálisan megrázta a fejét, hogy elhessentse magától a kérdést, amire nem volt válasza. Az egyik fő információáramcsatornához ment. Az adatokhoz ugyan a mentálháló bármelyik pontjából hozzáférhetett, de a legtöbb nyers információ átáramlott ezeken a pontokon és így itt volt a legtisztább. El akart kerülni minden olyan keresést, ami felkeltheti a figyelmet, ezért megadott néhány kulcsszót és az azoknak megfelelő adatokat másolta ki. Hagyta, hogy ezek átáramoljanak az elméjén. Ebben nem volt semmi különleges, ezért nem is ellenőrizte, hogy figyeli-e valaki. Amikor majdnem egy óra után sem talált még semmit, ami a szűrési kritériumainak megfelelt, feladta a kutatást és nekilátott barangolni a hálón. A véletlenszerű adatokat egy szűrőn át engedte az elméjébe. 191

Pandora’s TeAm A folyamat nem volt annyira véletlenszerű, mint amilyennek tűnt, mégpedig egy fontos oknál fogva: a mentálháló mentálok millióinak agyában volt lerögzítve, ezért erre is vonatkoztak a mentális energia szabályai. Ezeket az elveket még senkinek nem sikerült pontosan meghatároznia, de minden mentál tudta, hogy ha elég odafigyeléssel és összpontosítással keres valamit, akkor a háló egy idő után elkezdi adagolni a keresett adat morzsáit. Ahogy most Faithnek. Néhány suttogás ért el hozzá. Ahogyan azt a jaguárjának mondta: ami egyszer a mentálhálón elhangzott, az ott meg is maradt. Persze a biztonságos termekben és pajzsok mögött kimondott gondolatok a falak mögött maradtak és ott is mállottak szét, titokban. Végül a le nem védett beszélgetések is lebomlottak persze, de addig részei voltak a világ legnagyobb, élő információhalmazának. Kaleb Krycheket Nikita Duncannel látták. A Tanács már leszűkítette a jelentkezők körét. ...talán egy J-mentál... Enrique is Tk-mentál volt... Faitht meglepték ezek a suttogott információk. A tanács nagyon értett ahhoz, hogy titokban tartsa az ügyeit, ha szükség volt rá. Logikus következtetés volt hát, hogy ők maguk szivárogtatták ki a jelentkezők listáját. Próbatétel lett volna? Össze akarták ugrasztani Kalebet és Faitht, hogy megvárják, ki marad életben? El tudta volna képzelni a tanácsról, hogy a hatékonyság álarca alatt ilyen barbár módszerekhez folyamodjon, de jelen esetben ennek semmi értelme nem lett volna. Ha tiszta, halálos erőt kerestek és rideg mentál gyakorlatiasságot, akkor nem volt kérdés, hogy Kaleb volt a megfelelő választás, ő már sokszor tanúbizonyságát adta, hogy rendelkezik ezekkel a képességekkel. Ez csak azt jelenthette, hogy a kiszivárogtatással valaki figyelmeztetni akarta Kalebet, hogy rajta kívül más tényező is van az egyenletben. Ha így volt, akkor ez elég szükségtelen tett volt. Faith tudta, hogy Kaleb enélkül sem habozna eltenni őt láb alól, ha úgy döntene, hogy ki kell iktatni az ellenfelét. Valami hozzáért az elméjéhez. Annyira ismerős volt az érzés, hogy Faith alig vette észre, de másodpercekkel azután, hogy a Hálóelme elhaladt mellette, a lány azon kapta magát, hogy megfordul és utánanéz. 192

Pandora’s TeAm Pedig, természetesen, nem láthatta. A Hálóelme csak volt. A futó érintésében volt valami, ami életre keltette Faith elméjében a víziók csatornáját. A tudás, ami beáramlott, homályos volt, inkább csak megérzés, mint vízió arról, hogy a Hálóelme még fontos szerepet fog játszani az életében. Néhány másodpercig próbálta pontosabban meghatározni ezt az előrejelzést, de végül feladta és visszatért fizikai testébe. Kimerült volt, mentális energiáját felemésztette a gondolataiban uralkodó káosz. Csábította a gondolat, hogy ne aludjon el, hátha így el tudja kerülni a sötétséget, de megdönthetetlen logikai érvvel legyőzte magában ezt a hangot. A sötétség rá tudott találni, ha akart, akár ébren, akár álmában. Ez nem az ő döntésétől függött. Mint ahogy valójában azt sem dönthette el, leszakad-e a mentálhálóról vagy rajta marad. De az érintés, ami két óra múlva felébresztette nem gonosz volt, hanem annál sokkal veszélyesebb. – Visszajöttél. A férfi végigsimított a lány állán. – Árkok vannak a szemeid alatt. Hagynom kellene téged aludni. – Ne! Beszélni akarok veled. A férfi megtörte az érintés varázsát és egy lendületes mozdulattal felült az ágyon. Faith követte, felemelkedett vele szemben. – Gondolkodtam arról, amit kérsz tőlem, a döntésről, amit szerinted meg kell hoznom. De a valóság az, hogy nekem muszáj ebben a világban élnem. Ha leválok a mentálhálóról, meghalok. – Egyszer megkérdezted, meg tudnám-e tenni azt, amit Lucas tesz Saschával. A válasz: igen. Faithben minden darabokra hullott, amiben eddig biztos volt. – Hogyan? – Előbb dönts, utána elmondom. Ezt nem árulhatom el neked addig, amíg kapcsolódsz a hálóra. – Sascha miatt. – Egy érzés markolt Faith szívébe. Rájött: ez féltékenység. – Minden mentál miatt, akinek valaha szüksége lehet erre a tudásra. 193

Pandora’s TeAm – Arra kérsz, hogy hozzak meg egy döntést, ami az egész életemet megváltoztatja, csak arra alapozva, hogy azt hiszed, ki tudsz vinni engem. De mi van, ha tévedsz? – Nem tévedek. – Vaughn szavaiban egy olyan ragadozó hím magabiztossága csengett, aki hozzászokott ahhoz, hogy eléri, amit akar. – Honnan tudod? A férfi újra megérintette a lányt, röviden és váratlanul végigsimított ajkával az övén. – Mert máris kint vagy. Csak észre kell venned. – Vaughn. – Ebben a suttogásban benne volt a lány vágyakozása, dühe, kétségbeesése. – Örökké. – A férfi lehelete perzselte a lány fülét. Faith szemrehányón rázta meg a fejét. – Akkor nem, ha úgy döntök, hogy továbbra is azt az életet élem, amit eddig. Valami megváltozott azokban a nem teljesen emberi szemekben. – Akkor is, Faith. Még akkor is. Ha hívsz, én jövök. Ez pedig összetörné a férfit, összezúzná a becsületét és a hűségét... mert az ellenséggel kellene hálnia. De a lány meg akarta értetni vele, miért esik olyan nehezére meghozni a döntést. – Ők az én népem, számomra ők a falka. Ezer szállal kötődöm hozzájuk. Talán nem szeretnek engem úgy, ahogy téged a falkád, de a mentál klánomnak szüksége van rám. Ha én elmegyek, vagy száz, hozzám közvetlenül kötődő állás szűnik meg, az őrökétől kezdve az Omentálokéig. De a távolabbi hatások lesznek az igazán szörnyűek. A mentál klán nem jut többé pénzhez, iskolákat kell bezárniuk, kutatásokat leállítaniuk. Gyermekeket vesznek majd ki a mentális képzőintézményekből, pedig lehet, hogy éppen ezekben a központokban tanulnák meg azt, ami miatt később megtörik az Elcsendesedést. – Most a hűségről beszélsz. – A férfi hangja fakó, kifejezéstelen volt, de Faith érezte a benne feszülő indulatot, mintha az testet öltött volna és leült volna közéjük. – Talán nem az a fajta hűség, amit te ismersz, de hűség, igen. – Igazad van – válaszolta a férfi, és ez meglepte Faitht. – De kicsim, a hűséget ki kell érdemelni és meg kell becsülni. A mentál klánod 194

Pandora’s TeAm viszont egy nap bezár majd egy elmegyógyintézetbe és ezt elnevezi gondoskodásnak. Faith tudta, hogy a férfi nem akart gonosz lenni, csak felhasználta a teljes fegyvertárát. – Talán nem fognak – mondta, és magában azt kívánta, bárcsak a férfi belemenne ebbe a hazugságba és megkönnyítené a dolgát. – Ha Saschának és neked igazatok van és én elfogadom a valódi képességemet, elviselem, hogy a sötétség időnként meglátogat, talán nem fogok megőrülni. Vaughn megrázta a fejét. – Mit csinálsz, amikor előre látsz majd egy gyilkosságot és rájössz, hogy tagja vagy a testületnek, ami engedélyezi azt? Egy sötét felismerés öltött formát a lány elméjében, de el is tűnt, mielőtt Faith szemügyre vehette volna. – Miért engedélyezne a tanács... – Sascha horgonyoknak vagy horgonyzóknak nevezi őket. Úgy tűnik, a mentálhálónak szükségük van ezekre a mentátokra, de ők a legfogékonyabbak az Elcsendesedés egy eltitkolt mellékhatására: a gyilkos szociopátiára. – Azt mondod, hogy a tanács kielégíti a gyilkolási vágyukat? – A lány szíve majdnem kiszakadt a helyéről. – Ezt biztosan tudjuk. – Vaughn szeme csillogni kezdett a sötétben. Csodaszép és nagyon vad volt. Faith nem kételkedett abban, hogy a férfi igazat mond. Vaughn túlságosan állatias volt ahhoz, hogy hazudjon. – De miért? Miért akarnák fenntartani az Elcsendesedést, ha tudják, hogy alapvetően hibásan működik. – Mert megtehetik. – Kegyetlenül őszinte válasz. Olyan, ami elől Faith nem menekülhetett. Több mint száz éve már, hogy a tanács volt a mentál faj teljhatalmú ura és törvényhozója. Az Elcsendesedés előtt a vita és a lázadások szabadon terjedhettek a mentálhálón, ez nyomást gyakorolt a vezetőkre. Most senki sem merte felemelni a szavát és senki nem is ellenőrizte a Mentál Tanácsot. – Ha igaz, amit mondasz, el tudod képzelni, hogy belülről milyen sok jót tehetek? Valódi hatalmi pozícióból küzdhetnék a népem szabadságáért. 195

Pandora’s TeAm – Ha viszont kiugrasz, elvetheted egy lázadás magjait, hogy a néped, a falkád megküzdhessen saját magáért. – Soha nem hagynák, hogy kiugorjak. – Nem akadályozhatják meg, hogy kihozzalak, ha igent mondasz. – Mondj igent, sürgette őt Vaughn tekintete, mondj igent! Faith küzdött a vággyal, hogy engedelmeskedjen neki. Sóvárgó, kétségbeesett, fájdalmas vágy volt ez. – Ezt át kell gondolnom. Hagyj gondolkodni! – Egyedül, Vörös? A lány gyűlölte, hogy a sötétség ilyen gyávává tette, hogy már a szemét sem merte behunyni. – Igen. – De már soha többé nem egyedül, gondolta magában. Soha többé. – Örökké, Faith, örökké. Faith figyelte, ahogy Vaughn a tetőablakon át kimászik. Emberi alakban maradt, de így sem volt kevésbé kecses, kevésbé pompás. A bőre alatt megfeszülő izmok játéka maga volt a szépség: csábító, megbabonázó, vágyat keltő. A lány ujjai akaratlanul is kiegyenesedtek, Faith a férfi után nyúlt. De Vaughn már nem volt ott.

196

Pandora’s TeAm

TIZENNYOLCADIK FEJEZET Faith alig öltözött még fel másnap reggel, amikor udvarias, de határozott telepatikus hívást érzékelt. Nem ismerte az elmét, ami megérintette őt. Csak egyetlen csoportnak volt joga így telepatikus kapcsolatot kezdeményezni. Faith NightStar vagyok. Kérjük, jelenjen meg a Mentál Tanács termében. Az azonosító dokumentumokat már megküldtük a személyes postafiókjába. Igen, uram. Faith tudta, hogy az elme férfié volt. Biztosan Marshall Hyde-é, a tanács rangidős tagjáé. Odakísérik majd önt. A telepatikus kapcsolat ezzel felbomlott. Első dolga az volt, hogy megnézze a postáját, mert el tudta képzelni, hogy Kaleb akarta így tőrbe csalni. De tényleg ott volt: a Mentál Tanács hamisíthatatlan pecsétje. A lány arca forró lett, majd rögtön utána jéghideg. Szólt az O-mentáloknak, hogy semmilyen körülmények között ne zavarják és igyekezett megnyugtatni gondolatainak kavargását. A zavarából semmi sem szűrődhetett ki. Semmi. Elhelyezkedett az ablak függönye melletti széken és becsukta a szemét. Belépett a mentálhálóra anélkül, hogy elfedte volna valódi kilétét. Ma egy született kardinális fényével kellett ragyognia, hogy kinyilvánítsa erejét. Két elme várt már rá. Ha a fizikai testében lett volna, a hátán biztosan felállt volna a szőr az ösztönös veszélyérzettől: volt ebben a két elmében valami alapvetően zavaró. Ahogy egyik csatlakozáson át a másikig haladtak a mentálháló sötét középpontja felé, azon gondolkozott, vajon a Nyíl Osztag két tagjának társaságában van-e éppen. Bár ennek a mentálcsoportnak a létezésére soha semmilyen bizonyítékot nem talált, újra és újra találkozott ezzel a névvel, miközben azt próbálta kideríteni, miért érdeklődik ennyire iránta a Mentál Tanács. Most, hogy ezzel a két, mélységesen harcias elmével 197

Pandora’s TeAm találkozott, akik nem azonosították magukat, csak a tanács egy magas szintű jelét mutatták fel neki, vonakodva arra a következtetésre jutott, hogy a Nyíl Osztagról szóló hírek nem csak mendemondák. Egy ilyen titkos osztag létezése, amelyik feladata többek között állítólag az volt, hogy örökre elhallgattassa a Mentál Tanács ellenségeit, nem volt valami bizalomgerjesztő a számára. De Faith nem engedhette, hogy ebből bármi is meglátszódjon, ezért ezeket a gondolatait mélyre elásta magában. A két mentál elme átkísérte őt az első és a második ellenőrző ponton a központi maghoz, és átadta őt egy másik pár elmének, akik még mélyebbre vitték. De amikor a terem utolsó ajtaja is kinyílt, Faith már egyedül lépett be rajta. Össze volt zárva a mentálháló hat legerősebb és leghatalmasabb lényével. Nikita Duncannel és a halálos mentális vírusaival. Mind LeBonnal, aki a mentális harc mestere volt. Tatiana Rika-Smythe-szel, aki híres volt arról, hogy a legmélyebb mentális pajzsokat is össze tudja zúzni. Faith tőle tartott a legjobban, mert azt beszélték, képes átlépni az első védővonal páncélját anélkül, hogy az áldozat észrevenné. Faith ezért húzott az elméje köré négy réteg pajzsot is. Lehet, hogy túlreagálta a dolgot, de nem akarta, hogy bárki megtudja a titkait... Vaughn titkait. A sok rétegen túl megtanult egy nagyon hatékony védekezési módot is: a pajzsait soha nem engedte állandó mentális mintába rendeződni, így megjósolhatatlan volt, hogyan változnak, és majdnem lehetetlen volt feltörni őket. Sascha tanította meg erre éjjel, a tornácon, mielőtt Faith a legintimebb kondicionálását megtörte. – Faith. – Igen, uram – válaszolt Marshallnak habozás nélkül. A többi gondolatát elméje egy titkos rekeszébe rejtette. A tanácsnokokkal szemben teljes erejét annak kellett szentelnie, hogy résen legyen. – Mostanra már tudatában van annak, hogy jelöltük a Mentál Tanács tagjának. – Marshall elméje olyan éles volt, mint egy penge, ami bárkit vérig sebezhetett. – Igen, uram. – Ha Vaughnnak igaza volt, a Mentál Tanács gyilkosságokat titkolt el, hogy megóvja az Elcsendesedés programot. Lehet, hogy értékelnék a képességét, a figyelmeztetései alapján megakadályoznák a gyilkosságokat, mielőtt azok hullámokat gerjesztenek a mentálhálón. És azután? Vaughn vádjai a tanács 198

Pandora’s TeAm hivatalos jóváhagyásával elkövetett gyilkosságokról továbbra is a fülében csengtek. Lehet, hogy azokat nem tudná megakadályozni. Lehet, hogy nem is akarná, mert ez lenne a tanács döntése. Az ő döntése. Ilyen embertelenné válhatna valaha is? A rémület lassan végigkúszott az ereiben, apró karmokkal végighasított benne, fájdalmat okozott neki. Nem akarta ilyennek látni a saját népét, nem akart tagja lenni egy csoportnak, ami ilyesmit elnézett. – Ön mit gondol erről? – kérdezte Ming LeBon, a tanács egy tagja, aki soha nem jelent meg nyilvánosan, neve egyetlen fontos eseményhez sem kapcsolódott. Félelmetesen veszélyes erő volt a tanács civilizált álarca mögött, amit Henry és Shoshanna mutattak. – Fiatal vagyok – válaszolt Faith. – Ezt néhányan talán a gyengeség jelének látnák. – Ezenkívül nem volt meg benne a gyilkolás kegyetlen képessége. A gondolattól, hogy kiolt egy életet, hogy nem csak elfogadja, de jóvá is hagyja a sötétség gonoszságát, hányingere lett. Ugyanakkor tudta, hogy Vaughn ölt már, és valószínűleg újra ölne, ha a népét vagy talán őt kellene megvédelmeznie. Ez azonban nem rettentette el. Talán azért, mert volt különbség a vadon erőszakos, de őszinte törvénye és a rideg, előre eltervezett gyilkosság között, aminek egyetlen célja, hogy azok hatalmát növelje, akik leginkább hajlamosak visszaélni azzal. – Ez igaz. A pajzsai azonban erősek. Úgy tűnik, képes lenne ellenállni egy támadásnak. – Tatiana megjegyzése beigazolni látszott a róla szóló híreket. Faith semmit nem érzett, de úgy tűnt, a pajzsait kipróbálták és elégségesnek találták. Ettől a lány megborzongott: vajon hány ember elméjét rámolta ki Tatiana anélkül, hogy azok egyáltalán észrevették volna, hogy valaki behatolt a tudatukba? – A jövőbe látó képességei is hasznunkra lehetnek majd – tette hozzá Marshall. Nem! Nem fogja az elméjét olyan célok szolgálatába állítani, amelyek a saját népét kötik gúzsba a hibás Elcsendesedés által. Abban a pillanatban meghozta a döntést. Ekkor eszmélt rá arra is, hogy igazából nem is volt soha más lehetősége, csak az ismeretlentől való félelme hitette ezt el vele. 199

Pandora’s TeAm Most már csak túl kellett élnie a tanáccsal való találkozást. – Megtisztel, hogy jelöltként számításba vettek, de még nem akarok meghalni. – Főleg nem most, amikor végre megtanult élni. – Tisztában vagyok azzal, hogy Kaleb Krychek egyike a további jelölteknek. Neki többévnyi tapasztalata van már a Mentál Tanács szervezetében, tökéletesíthette a képességeit. – Többek között azt, hogyan szabaduljon meg a versenytársaktól. – Nem áll szándékomban céltáblává válni, ha valójában ő az, akit soraikba kívánnak. Nem vagyok annyira gőgös, hogy azt higgyem, le tudnám őt győzni, ha úgy dönt, az előrejutását szolgálja, hogy engem kivonjon a forgalomból. – Szóval bevallja, hogy gyenge? – támadt rá Shoshanna Scott, aki mindig is az ellensége volt. Faith elméjének magja eljuttatott egy képet a tudata mentálhálón lévő részéhez: Shoshanna kezein száradó vérének vízióját. A jövő még nem változott meg. Soha nem volt jó ötlet gyengének tűnni a tanács előtt. – Azt akarom mondani, hogy ha arra kérnének, csatlakozzam a tanácshoz, nem tenném, amíg... megegyezésre nem jutottam Krychek úrral. – Hadd gondolják csak, hogy ki akarta iktatni Kalebet. Persze ha Shoshanna támogatta őt, akkor abban a pillanatban figyelmeztetni fogja, hogy Faith elhagyta a termet. Ha nem korábban. Óvatosnak kellett lennie, különben kérdéses volt, túléli-e ezt. – Abba azonban nem egyezem bele, hogy a tanács gyalogáldozatnak használjon engem és rajtam tesztelje Kaleb erejét. Erre kereshetnek valaki mást, akinek céltáblát tűzhetnek a hátára. A gyomra görcsbe állt, az izmai fájdalmasan feszültek, de élve kijutott a teremből. Faith tudta, hogy nagyon kevés ideje maradt: vagy Kaleb határozza el, hogy a dolgok elejébe vág, vagy a Mentál Tanács jön rá, mit tervezett a hátuk mögött. Mert Faith egy gyilkost üldözött. Nem hagyhatta futni Marine gyilkosát, nem hagyhatta, hogy az még egy életet kioltson. Akárki is volt az, mentálisan túl erős volt. Faithnek meg kellett őt találnia, mielőtt a gyilkos rájön, hogyan kerülheti meg a lány új pajzsait, amikbe érzelmek halvány, de veszélyes szálait is beleszőtte. A gyilkos most ugyan nem kínozta őt a halál képeivel, de 200

Pandora’s TeAm nem azért, mert nem próbálta meg: a sötétség már két napja kaparta Faith elméjének falait, meg akarta neki mutatni, mik voltak a tervei. Ma éjjel Faith be akarta őt engedni. Előbb azonban össze akart gyűjteni annyi adatot, amennyit csak tudott. Nem a maga, hanem az alakváltók számára. Mert egész életében ők voltak az egyetlenek, akik nem csak egy jövedelmező gépezetet láttak benne. – Vaughn. – A jaguárjának neve talizmán volt a számára. Érezte a férfi bundáját a kezén, az ajkát a nyakán. Az érzés olyan valóságos volt, hogy magára boríthatta, mint egy védőburkot, mielőtt becsukta a szemét és kilépett a mentálháló csillagos egébe. Fényes és pislákoló elmék vették körül, ezernyi szép és kecses pont. Most sem próbálta meg álcázni magát, nem tettette magát másnak, mint ami: egy kardinális csillag, aminek fénye elég erős volt ahhoz, hogy megégessen valakit. Most senki sem követte ugyan, de Faith nem volt olyan buta, hogy azt gondolja, a mentál klánja nem próbál meg valahogy a nyomába szegődni. Előre eltervezte, hogyan kezeli ezt. Az érzéke súgta meg neki, mint ahogyan azt is, hogy ma a mentálhálóra kell jönnie. Éppen ma este. Nem tudta, miért, de bízott benne, hogy a gyilkos most fog hibázni. Egyelőre csak a legalapvetőbb dolgokat tette: hallgatta a mentálháló lüktetését, hogy érzékelje azokat a hangokat, amiket túl halkan suttogtak, nehogy a Mentál Tanács meghallja. De volt valami, amit nem értett. Mindig azt mondták neki, hogy a Hálóelme megjelöl minden beszélgetést, ami érdekelheti a tanácsot. Miért nem tudott akkor a tanács az egyre erősebben fortyogó elégedetlenségről, a parázsló lázadásról? Pedig egyértelmű volt, hogy nem tudtak róla, különben ezeket a hangokat könyörtelenül Elcsendesítették volna, a tulajdonosaikat rehabilitálták volna, amíg már csak annyi ép idegszáluk marad, hogy enni és mosakodni tudjanak. A Rehabilitációs Központ gondolata felserkentette, ideje volt megvalósítani a tervét, ideje volt egyedül maradnia. Villámgyorsan elindult a mentálháló egy térben és időben nagyon távol lévő pontjára és közben felhúzta a tűzfalakat, amivel felismerhetetlenné tette magát. Egy külső szemlélő számára ez úgy tűnhetett, mintha megszűnt volna létezni. Túlságosan egyszerű módja volt ez annak, hogy lerázza a 201

Pandora’s TeAm követőit, de Faith még soha nem járt a háló ezen nyilvános részén. Az ide vezető kapcsolatot feltűnés nélkül mentette el magában a legutóbbi kutatása során, ezért ide valószínűleg senki sem tudta őt követni. Amikor megérkezett a hivatkozott helyre, tett néhány kört, hogy beleolvadjon az ottani adatáramba. Semmi érdekes információt nem talált, az áramlatok általában a helyi hírekkel és közleményekkel voltak tele, ezért kiugrott belőlük és átszáguldott néhány nyilvános beszélgetőtermen. Az ittlévők éppen a meghajtáselméletről értekeztek, Faith mégis maradt. így, ha nem sikerült volna lerázni a követőit és megtalálta volna, amit valóban keresett, az nem tűnt volna fel senkinek, látván, hogy mi mindenbe hallgatott még bele. Elvégre J-mentál volt, és azok mind furák egy kicsit. A meghajtáselmélet után a következő téma a mentálháló legújabb jógamestere volt. Mivel a jóga nagyon hatékony eszköz volt arra, hogy a mentálok elméjét éles összpontosításra tanítsa, hasznos módszernek számított. Faithnek azonban mostanában már más véleménye volt arról, miért vonzódtak a fajának tagjai egy ősi spirituális tudományhoz. Ennek pedig semmi köze nem volt az összpontosításhoz: lehet, hogy csak így akarták betölteni a bennük tátongó űrt. A jóga után egy másik beszélgetőteremben találta magát, ahol az volt a téma, mennyi hasznot termelt máris a forradalmi DarkRiverSnowDancer és Duncan közös üzleti vállalkozás. Faith a részleteket ugyan nem ismerte, de azt tudta, hogy egy alakváltókat célzó lakóingatlan-fejlesztésről volt szó. Ez a Duncan család projektje volt, de a kivitelezést a DarkRiver falkára bízták, mert azt gondolták, csak az alakváltók ismerik igazán a saját fajtájuk szükségleteit. Úgy tűnt, a SnowDancerek adták a telket, a DarkRiver közvetítésével, így partnerek lettek a vállalkozásban. Ez volt az első mentál-alakváltó üzleti társulás. Faith most azt hallotta, hogy minden ingatlan elkelt még azelőtt, hogy meghirdették volna őket, és továbbra is hatalmas a kereslet. Néhány elme azt javasolta, hogy az ilyen partnerségeket Európában is ki kellene próbálni néhány civilizáltabb alakváltó csoporttal. Erre természetesen jött az ellenvetés, hogy a leopárdok és a farkasok aligha nevezhetők civilizáltnak, valószínűleg ebben is rejlik a vállalkozás sikere. 202

Pandora’s TeAm Faith elmentette ezt az adatot. A DarkRiver bizonyára örül, ha megtudja, hogy Sascha árulása nem vágta el a jövőbeli üzleti társulások lehetőségét. Éppen ellenkezőleg: úgy tűnt, hogy az alakváltók tárgyalási pozíciója csak még jobb lett ezáltal. Lehet, hogy a mentálok nem léphettek kapcsolatba az áruló Duncan lánnyal, de az, hogy üzletet kötnek-e a falkájával, teljesen más lapra tartozott. A tanács pedig elég okos volt ahhoz, hogy ezt meg se próbálja megakadályozni. Új téma merült fel, Faith néhány percig még hallgatta a beszélgetést, majd továbbállt. Két óra elteltével kezdte azt hinni, hogy a megérzése délibáb volt csak, saját maga keltette a lelkében, hogy lecsendesítse a bűntudatát. A következő pillanatban azonban meghallott egy beszélgetést, ami egy másik mögött félig megbújó, kis teremből szűrődött ki. Akik ott voltak, bizonyára szándékosan keresték fel éppen ezt a szobát. – ...az elmúlt hónapban már két tagja tűnt el. – Azt hittem, mindkettő baleset volt. – Soha nem kerültek elő a holttestek. Csak azt tudjuk, amit a rendvédelem mondott. – És mind tudjuk, ki irányítja a rendvédelmiseket. Faith nagyon is érdeklődve hallgatta ezt, de a lehető legtávolabb maradt, nehogy felhívja magára a figyelmet. – Azt hallottam, a Sharma-Loeb család is hasonlóan tisztázatlan körülmények között vesztette el egy nő tagját két évvel ezelőtt. – Mióta utoljára beszélgettünk erről, még több eltűnést találtam. Akárhogy is nézzük, túl sok van ahhoz, hogy meg lehessen magyarázni. – Van ötleted, mi lehet ez? – Néhányan azt mondják, a kiképzés néhány eleme nem működik. Okos, gondolta Faith. A mentál szándékosan nem használta az Elcsendesedés vagy a kondicionálás szavakat, mert ezek felhívhatták volna a Hálóelme figyelmét arra, hogy itt talán lázító beszélgetés folyik. De maga a tény, hogy ez egy nyilvános beszélgetőszobában történt, vagy azt jelezte, hogy a tanács lazított a szabályokon, vagy a nép lett magabiztosabb. A beszélgetés néhány meghatározó elméje hirtelen kialudt, valószínűleg egy biztonságosabb környezetbe vonult. Más kérdés, hogy biztonságban lehettek-e bárhol is a Hálóelme elől. Az 203

Pandora’s TeAm maga volt a mentálháló, bujkálni előle olyan volt, mint elbújni a levegő elől. Még mindig kérdés volt, vajon miért nem volt tisztában a tanács az elégedetlenség mértékével. Nem volt ez egy nagymérvű lázongás, de ahhoz túl nagy volt, hogy figyelmen kívül hagyják. Kivéve, ha... Faithnek egy forradalmi ötlete támadt! Úgy döntött, nincsen vesztenivalója, újra elindult a hálón és folytatta látszólag céltalan bolyongását, míg egy újabb lázongó beszélgetésre nem bukkant. De ezek az elégedetlenkedő hullámok már nem kötötték le a figyelmét. Még a Marine gyilkosa utáni kutatás is háttérbe szorult új célja mellett, ami egy majdnem vízió erősségű megérzéséből született. Beszélni akart a Hálóelmével. Azt azonban nem tudta, hogyan léphet kapcsolatba vele. Az nem olyan tudat volt, mint amit ismert. Valami más volt, valami egyedülálló, az egyetlen ilyen lény. Lehet, hogy nem beszélt, nem gondolkozott, semmit nem csinált olyan módon, mint Faith. Még azt sem tudta, hogyan találhatná meg: a Hálóelme egyszerre volt ott mindenhol és nem volt sehol. Mivel a Hálóelme néhányszor már hozzáért az elméjéhez azóta, hogy Faith a mentálhálóra lépett, a lány úgy döntött, hogy elvonul egy félreeső területre, a legérdektelenebb adatfolyamok mellé és vár, míg az újra elhalad mellette. Ez a döntése ellentmondott minden logikus következtetésnek, de egy bizonyos jaguár arra tanította őt, hogy nem mindig a logikus lépések voltak a jók. Néha hagynia kellett, hogy az ösztöne vezérelje, még akkor is, ha azok az ösztönök sokáig mellőzöttek voltak és berozsdásodtak már. Az érintés olyan finom és ismerős volt, hogy Faith majdnem észre sem vette. Csak az érintés végét ismerte már fel, ekkor kiküldött egy gondolatot a tudata egy szűk környezetébe. Helló? Nem jött válasz. Hallasz engem? Fogalma sem volt, ott volt-e még a Hálóelme vagy csak magában beszélt. Feltételezte, hogy ez a lény valamely mentális síkon látható volt, vagy volt egy központi magja, amihez a tanács hozzáférhetett. Akárhogy is, ezt a titkot szigorúan őrizték. Faith, látszólag egyedül azon 204

Pandora’s TeAm a területen, úgy döntött, hogy szerencsét próbál. Ha a Hálóelme fiatal és kialakulatlan volt, valószínűleg még normálisan viselkedett. Ha pedig nem, akkor a Mentál Tanács jött majd el érte. Nem vagyok gyenge, mondta magának. Nem vagy az, Vörös. Lágy suttogásként hallotta magában Vaughn hangját. Ha eljönnek értem, harcolni fogok és kijutok innen. Van odakint egy jaguár, akit meg kell szelídítenem. Ezzel a gondolattal az elméjében és Vaughnnal a szívében kockára tette az életét. Kérlek! Egyetlen szó volt csak, amit kiadott magából, de tele volt meggyőződéssel, örömmel és reménnyel. Az érzelmek furcsának tűntek, mert most használta őket először. De ebben az üres térben ezek voltak a kedvesség egyetlen jelei. Egy pillanattal később valami átáramlott az elméjén. Faith megvizsgálta a mintázatát. Soha sem érintett még ilyet életében. Azaz... Vaughn képe villant a tudatába, érezte a vadságot a férfi szemében, a játékosságot a hangjában, a gyönyört az érintése nyomán. Az alakváltó élő volt, ahogyan ez a lény is. ???

205

Pandora’s TeAm

TIZENKILENCEDIK FEJEZET A lélegzete is elakadt. Nagyon óvatosan szűkebbre vonta a gondolatai áramlásának határait. Az én nevem Faith. A tiéd mi? ??? Úgy tűnt, a Hálóelme nem érti a szavakat, de reagált az érzelmekre. A fizikai valójában Faith az ajkába harapott, vett egy mély levegőt és elküldött egy képet magáról: a sötétvörös hajáról, átlagosnál alacsonyabb termetéről, kardinális szemeiről. Nem volt benne semmi különös, mégis egyedülálló volt, ahogyan a Hálóelme is. Vajon az megérti majd az üzenetet? Hosszú szünet. Faith már azt hitte, elvesztette a kapcsolatot, amikor képek végtelen és tomboló lavinája omlott rá, elborította, majdnem összenyomta az elméjét. A mentális síkon a lány megtántorodott a túlterheléstől, a fizikai valójában felkapta a kezét és erősen szorította a fejére, ami majdnem felrobbant. Állj! Dolgok végét, fájdalmat mutató képek. A zivatar hirtelen elállt. Újabb simítás, aztán csend. Lassan! Megbocsátás, a kapcsolat miatt érzett boldogság érzése, és képek, amik kisebb sebességre utaltak. Továbbra is csak csend, mintha a Hálóelme megijedt vagy elgondolkodott volna. Faith meg akarta vigasztalni, ezért felidézte egyik legkedvesebb emlékét: ahogy Vaughn simogatta a haját, miközben ő Marine-ról mesélt. Megpróbálta ezt a hatalmas gyengédséget beleönteni a következő gondolatba, amit kiküldött. Újabb, ezúttal lassabb képáramlás volt a válasz. Még mindig túl gyors volt, még egy mentál számára is az, de már kibírható. Egyértelmű volt, hogy a Hálóelme gyorsabban gondolkodott, mint ő, gyorsabban és könnyedebben végzett számításokat, de az is érezhető volt, hogy még nagyon fiatal. Szüksége volt rá, hogy irányítsák, és még inkább arra, hogy gondozzák. Faith megértette a vágyát, ahogy talán csak egy 206

Pandora’s TeAm kardinális J-mentál érthette meg. Hagyta, hogy a Hálóelme megmutasson neki mindent, amit akart, ami fontos volt a számára. Egy gyerek titkait. Nem voltak ezek igazán képek, inkább csak gondolattöredékek. Részletei annak, amit a Hálóelme tudott, pillanatképek abból, amit látott, titokzatos utalások. Tesztelte Faitht. A lány nem vehette tőle zokon a gyanakvását, ha a Mentál Tanács valóban megpróbálta rabságban tartani. Ezzel a felismeréssel együtt Faith utolsó, népe vezetőiről táplált illúziója is szertefoszlott. Elég volt ugyanis néhány másodpercnyi kapcsolat, hogy megbizonyosodjon róla: a Hálóelme egy értelmes élőlény. Mint ilyen, kijárt volna neki a tisztelet, meglett volna a joga ahhoz, hogy szabadon, külső beavatkozás nélkül fejlődjön. Persze a Mentál Tanács ezeket a jogokat még a saját népének sem adta meg. Meg akarta kérdezni a Hálóelmét, miért döntött úgy, hogy szóba áll vele, de nem talált megfelelő képet, amivel kifejezhette volna ezt a kérdést. Végül elküldött egy gondolatot, amelyben ő maga beszélgetett valakivel, de a beszélgetőtárs csak homályosan látszott. A válasz egy szempillantás alatt megérkezett, Faith pedig megtudta, milyennek látja magát a Hálóelme: a testet öltött mentálhálót. A lény lemásolta Faith képét, amit magáról küldött, de befestette a csillagos égbolt mintájára. Faithnek az volt a benyomása, hogy a női alak ellenére a Hálóelme nem volt sem nő, sem férfi. De csodaszép volt, és ezt a lány meg is próbálta tudatni vele. Válaszként a lény egy újabb képet küldött magáról, de ez furcsa volt és különbözött az elsőtől. Nem egy, hanem két nőalak állt rajta egymás mellett. Az egyiket nem borították csillagok, teljesen sötét volt, az árnyak árnyéka. Faith még mindig igyekezett megérteni a képet, amikor a Hálóelme egy újabbat küldött neki: felé közeledő, fekete csillagokról. Faithnek a gondolkozásra sem maradt ideje. Ösztönösen követett egy hivatkozást és egy távoli helyre ugrott. Az ösztönei ugyanis azt súgták, hogy azok a fekete csillagok egyáltalán nem barátságosak. Vagy Kaleb Krychek bérelt fel néhány embert, hogy végezzék el helyette a piszkos munkát, vagy a Mentál Tanács fedezte fel, hogy a Hálóelme engedély nélkül kapcsolatba lépett valakivel. Faith a második lehetőséget 207

Pandora’s TeAm valószínűbbnek tartotta: Krychek nem szokott szemtől szemben támadni. ??? A Hálóelme újra rátalált. Mikor Faith nem válaszolt neki, küldött egy képet, ami a fekete csillagokat ábrázolta. Eltévedtek egy hamis nyomon. Egy olyan nyomon, amit a Hálóelme hagyott nekik a másodperc töredéke alatt. Mert a lény mindenhol ott volt egyszerre. A megkönnyebbülés hűvös szellőként söpört át Faith elméjén. Köszönetképpen egy virágcsokrot küldött a Hálóelmének, amit az, mint egy gyerek, százszorosan adott vissza neki azonnal. Faith nevetni akart, ezért lemásolta az érzést, amit Vaughn váltott ki benne, amikor játékosan ugratta. Ezt küldte el a Hálóelmének, az pedig válaszul egy biztonságos utat mutatott a lánynak, amelyen elkerülheti az üldözőit és nem kelti fel senki figyelmét sem. Faithnek át kellett értékelnie a véleményét a Hálóelméről. Bizonyos szempontból valóban egy gyerekhez hasonlított, ugyanakkor más ügyekben végtelen és kortalan intelligencia is volt. Köszönetképpen egy rózsát küldött neki és hazatért a kapcsolódási pontokon, amelynek lenyomatát a Hálóelmétől kapta. Úgy tért vissza tudatának magjába, mint ahogy a víz ömlik a vízbe: a személyiség felismerte elméjének vándorló részét. Most már biztonságban volt, de ez a biztonság a legjobb esetben is kétes volt. A tűzfalai feltörhetetlenek voltak ugyan, de ha valaki nem törődött azzal, életben marad-e vagy sem, egyetlen erős erősugárral perceken belül véget vethetett az életének. Vaughn egész éjjel egy új szobrot faragott, azon töltötte ki a mérgét. Képtelen lett volna dolgozni Faith szobrán. Most azonban, bár egy szemhunyásnyit sem aludt, a bőre felpezsdült a reggeli napfényben. A benne lakó macska nem szeretett egy térben lenni a farkasokkal, még ha nem is vette őket körül semmi, csak a föld és a levegő. – Csini öltöny – jegyezte meg Hawke, a SnowDancer falka alfahímje, aki a találkozót összehívta. – Mi volt olyan fontos? – vonta össze a szemöldökét Lucas. – Megbeszélésem van a Duncan központi irodában. 208

Pandora’s TeAm – Sascha is veled megy? – kérdezte a farkas. Ugyanúgy ejtette ki a mentál nevét, mint mindig: mintha valamilyen bensőséges szál fűzné őt a lányhoz. – Szerencséd, hogy ő kedvel téged. – Lucas bőre megfeszült a jeleken, amik az arca jobb oldalán húzódtak. – Hogy a fenébe ne jönne! Nem hagyom, hogy az a jéghideg ribanc anyja ne vegyen tudomást róla! Ráadásul a párom ismeri a titkaikat. – Kihangsúlyozta, hogy Sascha az övé. Sokévnyi magány után most már Vaughn is megértette a vágyat, ami a hímeket hajtotta, hogy magukénak mondják és megjelöljék a párjukat. – Indigó talált valamit, amiről tudnod kell. – Fejével az egyik helyettese, egyik hadnagya felé bökött. A kékesfekete hajú, fehér bőrű, magas nő szép volt. És halálos is. Vaughn látta már, ahogy magánál kétszer nagyobb hímeket is könnyedén leterít. A jaguár karmai belülről a bőrének feszültek. – Őrjárat közben egy hiúzba botlottam. – A falkavezére mellé lépett, olyan ruganyos mozdulattal, amiből Vaughn tudta, a képessége még a régi. – Engedély nélkül? – Vaughn a szemöldökét ráncolta. Megvoltak a szigorú szabályai annak, hogyan léphetett be valaki egy ragadozó alakváltó falka területére. Ha arra akartál menni, engedélyt kellett kérned. Enélkül a legtöbb esetben gyors halálra számíthattál. Kemény szabályok voltak, de szükség volt rájuk. Ezek nélkül rég elpusztították volna egymást birtokháborúkban. – Igen, de nem is ez az érdekes. – Indigó álla megfeszült. – Teljesen kiütötte magát jaxszal. A tudatmódosító szer volt a mentálok kedvenc mérge. – Mi a fenéért használna egy alakváltó jaxot?! – A szer mentálokra gyakorolt hatását pontosan ismerték: ha rászoktak, nem csak beszélni és értelmesen gondolkodni felejtettek el, de elvesztették a képességeiket is, ami mentálokká tette őket. Ez sok mindent elmondott a fajukról. – Túlságosan mákos volt ahhoz, hogy elmondja. – A szemei, amelyekről Indigó a nevét kapta, összeszűkültek. – Emögött biztosan a mentálok állnak. Ők találták fel ezt a szert. A rohadt tanácsuk nem mer nyíltan kiállni ellenünk, ezért most meg akar mérgezni minket. 209

Pandora’s TeAm – A hiúz tagja volt valamelyik csoportnak? – Lucas hangja leopárd tartományba mélyült. – Nem éreztem meg rajta egy ismerős illatot sem. A hiúzok amúgy is jobban szeretnek kis családi közösségekben élni. – A hadnagy a falkavezérre pillantott, és miután Hawke bólintott, folytatta. – Teljesen szét volt csúszva, de nem úgy, ahogy a mentálok szoktak a jaxtól. Amikor rátaláltam, ember alakban volt, de a kezei mancsok voltak és a testén volt néhány szőrfolt. – Alakot váltott? – Nem. Megragadt félúton. Eleget motyogott ahhoz, hogy megértsem: már néhány napja nem tudott rendesen átváltozni. Mióta először beszedte azt a rohadt cuccot. Ez szörnyű volt. Az, hogy nem volt képes állattá változni, egy alakváltó számára olyan volt, mintha a lelkét vesztette volna el. – Hol van most? – Vaughn megsajnálta a szerencsétlen hiúzt. Ez különböztette meg az alakváltót a vadállattól. – Meghalt – jött az őszinte válasz. – De nem én öltem meg. Nem voltam rá képes. Az olyan lett volna, mintha belerúgtam volna egy sebesült kölyökbe. A gyógyítónkhoz kísértem éppen, amikor vonaglani kezdett. Hirtelen alakot váltott, majd rögtön vissza is változott, többször, egymás után. Aztán vége volt. Meghalt, a teste pedig... egy roncs. – Indigó hangjában rémült döbbenet hallatszott. Ez meglepő volt egy olyan nőtől, aki általában csupa lángoló jég és hideg acél volt. – Félig ember, félig hiúz, a bőre kifordult, a csontjai nem voltak a helyükön. Jézusom, én ilyet még soha nem láttam! – Hol a test? – Lucas Hawke-ra nézett. – Az odúban. Azt szeretnénk, ha Tamsyn Larával és a többi gyógyítóval együtt megvizsgálná. – Elküldöm hozzátok Tammyt és Nate-et, amint itt végeztünk. – Elvihetjük őket kocsival – ajánlotta fel Hawke. A tekintete magabiztos volt, szeme mindkét alakjában halványkék. Lucas felhorkant. – Te ránk bíznád a párodat? – Ez a kérdés fel sem merülhet. – A farkas kijelentése véglegesnek tűnt, mintha biztosan tudná, hogy soha nem lesz már párja. Ha ez igaz volt, akkor nem csoda, hogy az alfahím örökké dühös volt. 210

Pandora’s TeAm – Tessék! Vaughn elkapta a képsorozatot, amit Indigó dobott neki és belenézett. A gyomra felfordult a látványtól. – A francba! – Átnyújtotta Lucasnak. – Terjesszük ezt el. A tényt, hogy valaki osztogatja ezt a szart a gyengébb alakváltók között, és azt is, hogy milyen hatása van. így mindenkinek elmegy a kedve attól, hogy kipróbálja. – Én azt mondom, küldjünk másolatokat a képekből is. Ha ezt valaki meglátja, a jaxnak még a gondolatától is kirázza a hideg. Hawke figyelte, ahogy Lucas végignézi a képeket. – Azt mondom, gyorsan cselekedjünk. Nem akarom, hogy bárki más is rákapjon az anyagra. Lucas bólintott. Vaughn teljesen egyetértett vele. Az, hogy a tápláléklánc csúcsán voltak, felelősséget is rótt rájuk. Támadás esetén a többi alakváltó mind a ragadozókra figyelt. Kaliforniában ezek a SnowDancer és a DarkRiver falka voltak. – Cian intézheti az információterjesztést azzal az öreg könyvtáros farkasotokkal együtt. – Lucas visszaadta a képeket. – Daltonnal. – Indigó zsebre vágta a fotókat anélkül, hogy rájuk pillantott volna. – Ő ért az ilyesmihez. Megmondom neki, hogy lépjen kapcsolatba Ciánnál. Már indulni készültek, amikor Lucas megkérdezte: – Hogy vannak a Laurenek? – A kiugrott mentál családra gondolt, akik eléggé valószínűtlen módon a farkasok között leltek menedéket. A Mentál Tanács azt hitte, a Laurenek meghaltak, ez pedig stratégiai előnyt jelentett a farkasok számára. De ha Hawke komor tekintetéből ítélni lehetett, nem elég nagyot ahhoz, hogy ellensúlyozza a sok bosszúságot, amit okoztak. – A párod beállította Juddot, hogy segítsen neki Brennát gyógyítani. Képzelheted, hogy ennek Andrew és Riley mennyire örült. Elég lenne, ha a mentál csak egyet rosszul pislantana a kishúguk mellett, és azonnal darabokra szaggatnák. De úgy tűnik, az az őrült mentál szarik az egészre. Lehet, hogy csak emiatt van még életben. – Az alfahím összefonta a mellén a karját. – És igen, Walker próbálja tanítgatni a kicsiket, hogy csináljanak valamit a pajzsukkal, amitől még véletlenül sem buktathatják le magukat. 211

Pandora’s TeAm Nem maradt más, csak Sienna Lauren. Valószínű volt, hogy a tini lány okozza Hawke-nak a legtöbb fejfájást. – Sienna annyi bajt okoz, hogy kezdem azt hinni, az a kölyök egy farkas lány, csak mentálnak álcázta magát. – Túl engedékeny vagy vele. – Indigó szavai nem illettek a szemében csillogó nevetéshez. Hawke felmordult. – Ha szerinted ez olyan rohadt vicces, akkor mostantól te taníthatod önvédelemre. Az a lány úgy küzd, mint egy perzsamacska, csak sziszeg, de nem harap. Indigó elsápadt. Vaughn soha nem gondolta volna, hogy ilyet is lát. – Meddig? – Ameddig kell. – Hawke elégedett vigyorral az arcán fordult vissza Lucas és Vaughn felé. – Vigyázni fogunk az embereidre. Mondd meg Sascha drágámnak, hogy csókolom. Csak néhány centi híja volt, hogy Lucas karmai fel nem szakították Hawke torkát. Vaughn követte Lucast a mentál és alakváltó közös ingatlanfejlesztési vállalkozás helyszínére, amitől nem messze Hawke a találkozót kérte. A falkavezére, a barátja megállt az építkezés szélén és vett egy mély levegőt. – Saschának fáj, ha látja Nikitát. Majdnem megszakad a szíve. – Tudom. – Vaughn pontosan értette, mit jelent, ha egy gyermeknek végig kell néznie, ahogy az anyja elhagyja. – Jobb lesz majd, ha lesz egy másik mentál is a DarkRiverben. A Laurenek mások, mint ő, azok bezárkóztak a saját családi hálójukba. Saschának az kell, hogy egy másik elme legyen a csillagok hálójában. Vaughn ökölbe szorította a kezét. – Nem kényszeríthetem Faitht. – De meggyőzni azért meg tudod. – Lucas zsebre vágta a kezét és hintázni kezdett a sarkain. – Nem vagyok eléggé ura önmagamnak. – Ez volt az egyszerű igazság. – Bízz jobban magadban! Nem tudsz neki fájdalmat okozni. – A macska már kezdi elveszteni a türelmét. – Annyira, hogy Vaughn már állandóan érezte a karmait a kezében, egy hajszál 212

Pandora’s TeAm választotta el attól, hogy ki is meressze őket. Hogy a francba nyúlhatna így Faith finom bőréhez?! – Akkor elégítsd ki a vágyait! Mi nem mentálok vagyunk, Faithnek el kell ezt fogadnia, mielőtt dönt. Mutasd meg neki, hogy ki vagy! – Eddig sem voltam valami gyengéd vele. – De nem is kérted tőle azt, amire szükséged van. Érzem benned a feszültséget, és ez hatással van már a fiatal hímekre is. – Ez is tény volt. Amilyen érzékenyek voltak a szagokra, akár ember, akár leopárd formában, Vaughn kielégítetlen szexuális vágya valószínűleg folyamatosan ingerelte a fiatalokat. – Vedd el magadnak őt, vagy találj egy macskát, akivel lehűtöd magad! Vaughn dühbe gurult. – Te képes lennél félrekúrni Sascha mellett? – Na, látod. Nem tudsz élni nélküle. Akkor minek próbálkozol?! Nem akarok! És Vaughn abban a pillanatban tudta, mit kell tennie. – Megvagy nélkülem egy-két napig? – A macskának elege lett, átvette az irányítást. Lucas az építkezés másik végére csendben begördülő autó felé fordult. – Jó vadászatot! Én megyek és megcsókolom a saját asszonyomat. Vaughn beleolvadt az erdőbe, a benne lakó vadállat izgatottan mocorgott, élete legfontosabb vadászatára készülődött. Eleget játszott már Faith játékszabályai szerint, most szabadon engedte a macskát. Az pedig éhes volt. Egy nyers, veszélyes mordulás szakadt fel a mellkasából. Faith NightStar ma szemtől szemben fog találkozni a ragadozóval, akié lesz. Nincs több alkudozás. Nincs kegyelem. Faith befejezett egy-egy jóslatot a BlueZ Industries, a Semtech és a Lillane Contracting vállalkozások számára, majd kikapcsolta a kiváltójel-panelt. – Kimegyek sétálni. – Értettem. Csak amikor már odakint, a nagy fák takarásában volt, vett egy nagy levegőt és dörzsölte a tenyerét a combján a farmerébe. 213

Pandora’s TeAm Egy kora reggeli vízió hatására vette fel a szokásos ruhája helyett ezt a nadrágot. A jaguár ma eljön érte. A vízió figyelmeztetés: döntenie kell. De ő már választott, elfogadta, hogy a jaguár igényt tartott rá. A mai nap után már soha nem fog visszatérni ebbe a házba, a biztonságos, ismert helyre. Marine gyilkosát ugyan nem sikerült megtalálnia – a sötétség nem ugrott a nyitva hagyott elméjébe sem az éjjel, sem délelőtt –, mégis el kellett hagynia a mentálhálót. De lesz még alkalma bosszút állni, ezt tudta. Visszatért a házba és három újabb jövendölést adott, gyors egymásutánban, még ebéd előtt. – Biztos, hogy nem erőlteted magad túl? – kérdezte Xi Yun a harmadik után. – Azt hiszem, mára már eleget hajtottam magam. – Szüksége lesz még az erejére, hogy elbírjon a ragadozóval, aki felé tartott. – Ha kívánod, küldhetek egy orvoscsoportot, hogy megvizsgáljon. – Erre nincs szükség. Mivel a nyers mentális energiám megnövekedett, ki akartam próbálni, mennyit fejlődtek a képességeim. – Természetesen. Előre szólnod kellett volna. Továbbítom neked a víziók alatt végzett megfigyeléseim eredményét. Úgy tűnik, az elméd hatékonyabban szabályozza most a testedet. Egyetlen stresszjelenséget sem figyeltem meg. – Kitűnő. – Faithnek támadt egy ötlete. – A ma reggeli erőfeszítések után valószínűleg mélyen fogok aludni. Kérlek, gondoskodj róla, hogy visszavonulásom után tizenkét óráig ne zavarjanak. – Értettem. – Köszönöm. Tudta, hogy folyamatosan figyelik, és minden szokatlan tettéből a nem létező stresszhatásokat olvassák ki, ezért erőt vett magán és követte a mindennapi rutinját. Kiment a konyhába, töltött magának egy pohárral a magas energiatartalmú italból, ami minden szükséges vitaminnal és ásványi anyaggal ellátta őt, majd lassan elfogyasztott két energiaszeletet. Ezután letöltötte a személyes kézi számítógépére az ígért adatokat és leült a társalgóban, hogy átnézze őket. Mindenképpen magával akarta vinni ezeket a jelentéseket, amikor megszökik. Valószínűleg ez volt az utolsó alkalma, hogy ilyen részletes 214

Pandora’s TeAm elemzéshez jusson, márpedig ezek nagyon értékesek voltak egy Jmentál számára. Az agyának minden egyes területét leírták. Az őrületre leghajlamosabb részeket is. Mert, bármi történt is, J-mentál volt, és mint ilyen, jobban ki volt téve az elmebaj veszélyének, mint mások. Ez mindig is így volt. Két óra elteltével felállt, kinyújtózott és a hálószobájába indult. Közben tovább vizsgálgatta az adatokat. Amint belépett a személyes terébe, levetette ezt az álarcot. Gyorsan a hátizsákjába pakolta azt a néhány dolgot, amit nem akart hátrahagyni. Nem volt sok: a kézi számítógépe, egy holokép Marine-ról, amit a mentál klán adatbázisából töltött le, és egy az apjáról. Anthony árulónak tartja majd azután, ami ma történni fog, mégis ő volt az egyetlen biztos pont Faith életében és hiányozni fog neki. Bedobott még egy garnitúra váltóruhát és kész is volt. Elég szomorú képet mutatott ez az eddigi életéről. Visszament a nappaliba, és meglepődött, amikor meghallotta egy bejövő hívás jelét. – Igen? – válaszolt csak audióval. – Az apád kíván beszélni veled. – Bekapcsolom a képernyőt. – Erre nem lesz szükség. Itt van, a kapuban. Faith keze lehullott a képernyő-aktiváló gombról, a szája hirtelen olyan száraz lett, mint a tapló. – A kertben várom. – Nem ezt akarta mondani, de a képessége megint előrébb járt nála. Megszakította a kapcsolatot és kilépett a házból. Elindult az úton, ami a kapuhoz vezetett. Anthony csak akkor látogatta meg személyesen, ha bizalmas üzleti ügyekről akart vele beszélni. Kint, az udvaron volt a legkönnyebb teljes titokban tárgyalni. Faith két okát is el tudta képzelni a mai, meglepetésszerű látogatásnak: lehet, hogy egyszerűen csak egy különösen érzékeny jövendölést akart megvitatni vele, de szó lehetett egy sokkal kényesebb témáról is, Faith lehetséges jelöléséről a tanácsba. És ott volt ő, szembejött Faithszel. Bőre két-három árnyalattal sötétebb volt a lányénál, haja fekete, a halántékán már ezüstösen őszült. Fekete öltönyében, fehér inggel és sötétkék nyakkendőben minden ízében tökéletes mentálnak tűnt. Vajon mit tett volna, ha rájön, hogy Faith a szökést tervezi? 215

Pandora’s TeAm Megállítaná. Mindent elkövetne, hogy megállítsa. – Apám. – Gyere velem, Faith! – Lekanyarodott a főútról egy csapásra, amely a telep mélyére vitte őket. – Aggasztó híreket kaptam. A nyárelői napsütés ellenére Faitht kirázta a hideg. – Kaleb Krychekről? Faith nagy megkönnyebbülésére az apja bólintott. – Azt beszélik, úgy döntött, nem hagy alternatívát a Mentál Tanácsnak. – Erre számítottunk is. – Azt akarom, hogy vonulj vissza. – Apám! – A lány megállt, Anthony felé fordult. A meglepetéstől földbe gyökerezett a lába. Anthony megállt mellette. – Nem képeztek ki a mentális küzdelemre. Kaleb mögött hosszú évek gyakorlata áll. – Tudom, de... – Túl értékes vagy ahhoz, hogy veszélyeztessük az épségedet. Szóval az üzleti megfontolások fontosabbak voltak az apai féltésnél. – Megértettem. Az üzlet az üzlet. Mi történik, ha mégis folytatom a versenyt? – A mentál klán természetesen támogatni fog. De jól fontold meg, Faith! Kardinális jövőbe látóként már így is meglehetősen nagy politikai befolyásod lenne, ha úgy döntenél, hogy használni akarod a hatalmadat. – Tökéletesen elszigetelten élek. – Ezen változtathatunk, ha kívánod. Faith száján gondolkodás nélkül szaladt ki a válasz. – Valóban? Anthony hosszú pillanatokig csak nézte őt és egy szót sem szólt. Faith már azon gondolkodott, vajon megsejtett-e valamit, amikor megszólalt: – Egy lányomat már elvesztettem. Elég volt. Mindent elkövetek, ami a hatalmamban áll, hogy téged megvédjelek. Faith szeretett volna érzelmeket, gondoskodást, szeretetet kihallani ebből a kijelentésből, de tudta, hogy csak ámítaná magát. 216

Pandora’s TeAm – A forrásaid megjelölték a támadás időpontját, vagy esetleg a módját? – Két napon belül. Ami a támadás módját illeti, Krychek mindig a mentálhálót használja. A gyanú szerint a Tk-képességein belül van egy nem dokumentált alképességrendszere, amely segítségével észrevétlenül tud támadni. – Hasonló Nikita Duncan képességéhez? – Mentális vírusok? – Anthony fontolóra vette ezt a lehetőséget. – Nem, ez valami más. Az ő képességének hatása egyedülálló és különösen aggasztó. – Azt hittem, az áldozatai eltűnnek. – Így van. De rájöttem, hogy az eltüntetés nem Krychek műve. Azt mindig az érintett családcsoportok intézik, mert nem akarják, hogy az áldozatot kapcsolatba hozzák velük. – Milyen hatás válthat ki ilyen radikális reakciót? – Össze akart gyűjteni minden lehetséges információt a férfiról, aki minden bizonnyal a Mentál Tanács következő tagja lesz. A tudás hatalom volt, Faith pedig nem akart többé gyenge lenni. – Biztos vagy benne, hogy tudni akarod? – Természetesen. – Nikita áldozatai vagy meghalnak, vagy magatehetetlenek lesznek, képtelenek ellátni magukat. A hatás hasonló a véletlen agykárosodáséhoz. Szerencsétlen dolog az áldozat számára, de nem utal szervi vagy genetikai hibára, azaz nem befolyásolja a tág családcsoportot. Nagyon nem Faith apjára vallott, hogy ennyit kertel, mielőtt kimondja, amit akar. – Miben más Kaleb Krychek? – Az ő áldozatain úrrá lesz a kóros elmebaj.

217

Pandora’s TeAm

HUSZADIK FEJEZET Faith nagyon, de nagyon örült, hogy lemaradt az apja mögött, mert abban a pillanatban nem tudta volna elrejteni a megrázkódtatását. – Megőrülnek? – Amennyire meg lehetett határozni, Krychek célpontjai a fertőzés után két nappal nagyon zavartan kezdenek viselkedni. Öt nap múlva az elméjük már egyáltalán nem mondható épnek, bár az elmebaj fajtája mindenkinél különböző. Faith elfojtotta magában a félelmet és az elszörnyedést, és megpróbált nyugodtnak tűnni. – Ez jelentősen megkönnyíti a döntést. Nem áll szándékomban idő előtt megőrülni. Talán, mint a háztartás fejének, neked kellene értesítened a tanácsot a döntésemről. Az én egészségemre most káros lehet, ha kimerészkednék a mentálhálóra. Legalábbis addig, amíg Krychek nem értesül róla, hogy már nem vagyok versenyben. – Megteszem, a visszaúton a városba. Megfordultak és elindultak visszafelé. – Köszönöm. – Faith fájón vágyott arra, hogy az apja a gondoskodásnak csak a leghalványabb jelét is adja, de tudta, hogy Anthony erre soha nem lesz képes. Mégis az apja volt, hogyne vágyott volna akkor legalább az elismerésére?! – Faith! – Igen, apám? – Légy óvatos. Lehet, hogy Krychek más módon is megpróbál hozzád férkőzni. Ne bízz meg senkiben, míg nem gondoskodtam róla, hogy mindenki tudja: nem vagy már versenyben. Ez nem lesz gond, Faith úgysem bízott meg senkiben, aki kapcsolatban állt a mentálhálóval. – Mi lesz, ha úgy dönt, hogy ennek ellenére kiiktat? A jövőben még riválisa lehetek. 218

Pandora’s TeAm – Már találtam egy módot arra, hogy ennek elejét vegyük. El fogom híresztelni, hogy aberrált mentális mintázataid miatt elzártunk a külvilágtól. Egy ketrecbe. Az apja egy ketrecbe akarta zárni őt! Próbálta meggyőzni magát, hogy ne is törődjön ezzel, de nem sikerült. Ez fájt neki. – Meddig kell majd ezt a látszatot fenntartani? Gondolom, ez azzal jár, hogy a mentálhálóra sem léphetek ki. – A javaslatom egy év. Krycheknek el kell felejtenie, hogy valaha is veszélyeztetted őt. Egy évig elzárva az egyetlen dologtól, ami a szabadságot jelentette számára. – Nem túlzás ez egy kicsit? – Bármit tett is Anthony, Faith eddig mindig elhitte, hogy azzal csak az ő javát akarta szolgálni. De ez... az apja most megpróbálta láncra verni, és úgy tett, mintha csak védelmezni akarná. – Az életedről van szó. Távlatilag egy év nem olyan hosszú idő. Egy év nagyon is hosszú időnek tűnt, ha több évtizednyi őrület várt rá később. Bár, ha leszakad a mentálhálóról, Vaughn talán képes lesz összeforrasztani törött elméinek darabjait. De amint ezt elképzelte, Faith már tudta is, hogy ez hiú ábránd. Akárhogy is: odakint több évig maradhat épelméjű, mint itt, bezárva. Mert sejtette, hogy az elzárását soha nem fogják feloldani, mindig találnak majd újabb okot arra, hogy elszigeteljék mindentől és úgy dolgoztassák, mint egy gépet. Már így is majdnem azzá változtatták. – Három hónapba beleegyezem. Azután áttekintjük a helyzetet. – Nem fogadhatta el feltétel nélkül az apja ajánlatát, főleg most, hogy újabban a viselkedése alapján Anthony is többet várt tőle. – Megegyeztünk. Tartsd távol magad a mentálhálótól. – Így lesz. – Egy nap, vagy akár csak néhány óra múlva örökre el fog tűnni a mentálhálóról. Ha pedig Vaughn nem kapja el, ahogy ígérte, akkor ebből a világból is. Faithnek eszébe jutott, vajon a jaguár tudja-e, mekkora bizalmat követel tőle ez a tett. – Minden jót, Faith! – Minden jót, apám! 219

Pandora’s TeAm Faith erőt vett magán és visszatért a házba, pedig a lelke mélyén attól félt, soha többé nem engedik onnan ki. Az ajtó halk kattanással csukódott be mögötte, de ő ezt hangos csapódásnak hallotta. Vett egy nagy levegőt és kezdődő rémületét elméjének egy fiókjába tömte. A kommunikációs konzolhoz lépett. Xi Yun másodperceken belül fogadta a hívását. – Mit tehetek érted, Faith? – El tudnád küldeni néhány korábbi elemzést a víziók alatti mentális folyamataimról? Össze szeretném őket vetni a legújabb eredményekkel. – Nem most, de majd egyszer. – Milyen messzire szeretnél visszamenni az időben? Faith elgondolkozott. A kézi számítógépe hatalmas adatmennyiséget el tudott ugyan tárolni, de huszonnégy év elemzéseivel az sem bírt volna el. – A tizenhatodik születésnapomig. – Ebben a korban vált viszonylag stabillá a képessége. – Magam is ezt az időszakot javasoltam volna. Azelőtt valamelyest zavaros voltál. A kondicionálás hivatalosan tizenhat éves korban ért véget, a nagykorúságig hátralévő két év a biztonsági időszak volt, hogy a „hibákat” kiszűrjék. Vajon az Elcsendesedés segített neki szabályozni a képességét, vagy csak elsorvasztotta, amíg az a zavaros helyett elfogadható mintát mutatott? Erről valami más jutott eszébe. – Hogy halad Juniper? – Nyolcéves korához képest jól. A képessége nem olyan erős, mint a tied volt ennyi idősen, de a kortársaihoz képest nagyon gyorsan halad előre a kondicionálási protokollban. Más szóval a skálán 8,2 erősségű jövőbe látó kislány gyorsabban válik géppé, mint a többiek. – Láthatnám az ő elemzéseit is? Azt tervezem, felajánlom neki a segítségemet a kiképzésében. – Ez teljesen szokványos dolog volt a család egy fiatalabb tagjával szemben. Az effajta segítség főleg a jövőbe látáshoz hasonló, szűk területen volt nagyon értékes. Faith rosszul is érezte magát amiatt, hogy Junipert magára hagyja. De elhatározta, hogy kívülről segíteni fogja a kislányt és a hozzá hasonlókat. 220

Pandora’s TeAm – Engedélyt kell kérnem a gyámjától, de nem hiszem, hogy gond lesz. Te vagy a jövőbe látó, akiről a kiképzésen tanulnak. – Mikorra tudod elküldeni nekem mindezt? – Akkor néhány perccel múlt délután négy. – Egy órán belül. Bőven elég ideje volt hát, hogy letöltse az adatokat, mielőtt Vaughn levadászta őt. Vaughn órákkal később ért a telep kerítéséhez, mint tervezte. Már félúton volt, amikor a csillagok hálóján riasztást észlelt. Sascha Dorianért küldött nekik segélykérést. Vaughn tudta, hogy a többiek mind elfoglaltak, ezért irányt váltott. Mivel a hálón nem tudtak szavakkal üzenni, a legközelebbi falkatag házához szaladt, hogy onnan telefonáljon, ezzel még több idő telt el. Amikor a helyszínre ért, Doriant egy csapat dühös fiatal között találta. Egyértelműen kordában tudta őket tartani, de látszott, hogy fejbe kellett vágnia néhányat ahhoz, hogy ezt elérje. Kit ajka felszakadt és vérzett, Corynak pedig, úgy tűnt, eltört az állkapcsa. Több másik fiatalon zúzódások látszottak, és Dorianon kívül mind meztelenek voltak, ez mutatta, hogy leopárd formában küzdöttek egymással. – Mi történt? – kérdezte Vaughn, miután ember alakba változott. Dorian a hajába túrt. – Kit úgy döntött, udvarolni akar Nickinek, Cory viszont úgy gondolta, hogy erre csak neki van joga. – Ez az egész egy lány miatt van? – Vaughn ezt alig akarta elhinni. Tudta, hogy a fiatal nőstények a szabadságukat mindennél fontosabbnak tartják. – Az csak ürügy volt arra, hogy ez a két keményfejű kihívja egymást, hogy megtudják, melyikük az alfahím a saját falkájukban. – Dorian és Vaughn összenéztek. Mindketten tudták, hogy Kit szaga árulkodott egy jövőbeli alfahímről. Ez a gyerek egyszerűen gyorsabb, sebezhetetlenebb és agresszívebb volt a többieknél. Amíg azonban bizonyságot nem tett alfahím pozíciójáról, egy volt csak a fiatalok közül. – Kit! – Vaughn a nyakánál fogva emelte fel a srácot. – Mi a fene ez a sajátfalka-dolog? 221

Pandora’s TeAm A fiú a kézfejével letörölte a szája széléről a vért. – Csak egy baráti társaság. Vaughn nem szólalt meg, nem is vette le a szemét a fiúról. Kit megvonta a vállát, de a szemében még mindig ott lángolt a düh. Ezért volt a fiatal alfáknak szükségük arra, hogy körültekintően irányítsák őket, és keményen megfegyelmezzék, ha túllőttek a célon. Nagyon könnyen átbillenhettek a rossz oldalra. – Na és? Mit számít, ha falkának hívjuk magunkat? – A keze ökölbe szorult. – Nem jelent az semmit. – Cory? – Vaughn a magas gyerekre pillantott, aki egy fának támaszkodva állt. – Te is így gondolod? A srác vért köpött. – Ja. Dorian gyorsan lepofozott néhány fiatalt, akik újult erővel próbáltak meg felkelni és rátámadni. – A földön maradtok, vagy esküszöm, hogy mindannyiótok állkapcsát eltöröm! Senki sem ellenkezett. Dorian latens volt ugyan, de őrszem is: egy pillanat alatt összeroppanthatta volna ezeket a gyerekeket. Vaughn újra Kithez fordult. Bármit gondolt ugyanis Cory, Kit volt az, akire a fiatalok felnéztek. – Ha te vagy a falkád alfája, ugye nem bánod, ha kihívlak? Kit szeméből a fennhéjázás egy kis része azonnal eltűnt. – Mi? – Saját falkát akarsz alapítani? Rendben van. De ha egy másik falka alfahímje leszel, feladod a jogod, hogy a DarkRiverhez tartozz. – Kemény, de igaz. – Veletek nem kötöttünk szövetséget, ami azt jelenti, hogy most éppen megsértettétek a mi területünket. Jogom van hozzá, hogy megöljelek ezért. Kit újabb adag vért törölt le az arcáról. – Nem akarunk elszakadni a DarkRivertől. – A nyaka már zöldülni kezdett. – Itt viszont csak egy falka van. És abban egyikőtök sem alfahím. – Vaughn sorban minden földön gubbasztó fiatal szemébe nézett. Többen lehorgasztották a fejüket. – Ha és amikor kihívod Lucast és megszerzed tőle ezt a címet, tisztelni foglak. Addig azonban csak egy nyamvadt 222

Pandora’s TeAm vonyító kölyök vagy, aki belebarmolt a védelmi vonalunkban, mert két őrszemet is elvont a helyéről. Több fiú arcán is sértett büszkeség látszott, de ahogy arra számítani lehetett, Kit volt az, aki megszólalt. – Nem kértünk rá, hogy közbeavatkozzatok! Vaughnnak igazából még tetszett is, hogy a kölyöknek van vér a pucájában, de ettől még nem hagyhatta, hogy könnyedén megússza. Főleg azok után, amit a gyors felderítés során észrevett, mielőtt az események közepébe vetette magát. Dorianra pillantott. A fiatal őrszem belépett egy fa mögé és egy eszméletlen fiatal leopárd testét hozta elő onnan. Kit lábai elé fektette a fiút. – Ezt te tetted. A sérült fiú mellkasa fel volt hasítva. Egy ember már belehalt volna egy ilyen sebbe. A fejsérüléséről nem is szólva. – Meg tudtál volna állni, ha Dorian nem avatkozik közbe? Kit nyelt egyet. – A francba! Istenem... nem vettem észre... Ugye, Jase rendbe fog jönni? – Egyszerre megint gyerek volt, nyoma sem maradt benne az alfának, akivé egy nap majd válik. Vaughn elengedte a fiút. Dorian válaszolt neki. – Tamsyn úton van hazafelé a farkasodúból. El tudod vinni hozzá Jase-t anélkül, hogy megölnéd útközben? Kit bólintott. – Igen. – Segítek. – Cory felállt, egyik kezével az állát tartotta. A két fiú egymásra nézett, azután az őrszemekhez fordult. – Innentől már el tudjuk intézni. – Eljátszottad a bizalmamat – válaszolt Dorian komoran. Vaughn látta, milyen hatással volt ez a mondat Kitre. A srác istenítette a szőke őrszemet, úgy nézett fel rá, mint egy idősebb testvérre. De becsületére legyen mondva, csak bólintott. – Elvisszük Jase-t Tammyhez. Esküszöm! – Holnap mind, egytől egyig megjelentek a Falkatanács előtt. A nők majd eldöntik, mi lesz a büntetésetek – parancsolta Vaughn, és ezzel nem szívességet tett nekik. A leopárd nőstények könyörtelenek voltak 223

Pandora’s TeAm azzal, aki megsértette a falka törvényeit. Ők ugyanis tudták, hogy a törvények nélkül a fiaik sorra ölnék meg egymást. A falka egy. Ez volt a legfőbb törvény. Még jó néhány órába telt, míg Vaughn eltakarította a sok szemetet, amit a fiatalok hagytak maguk után. Megkereste és értesítette Jase őrjáratozó szüleit, majd tájékoztatta a falka fegyelemért felelős női tagjait. Délután öt volt, mire Faith telepének kerítéséhez ért, és addigra már annyira birtokolni akarta a lányt, hogy valószínűleg nem is lett volna szabad bemennie. De semmi sem vehette volna rá arra, hogy még többet várjon. Már éppen fel akart mászni egy fára, hogy beugorjon a külső kerítésen, amikor megérezte a prédája illatát a telepen kívül. Meglepetten meglapult és mozdulatlanná dermedt. A lány illata egyre közeledett, míg Vaughn már a zakatoló szívverését és kapkodó lélegzetét is hallotta. Faith megállt néhány méterre tőle, és amikor Vaughn előlépett a fák árnyékából, bólintott. – Készen állok. A lány váratlan megadása egy kicsit lenyugtatta a jaguárt, de csak egy kicsit. Beljebb vezette a lányt az erdőbe, az egyik rejtekhelyéhez, majd eltűnt a szeme elől, emberi alakba változott és felvett egy előre elrejtett farmernadrágot. Most nem volt itt az ideje, hogy eddze őt. Éppen eléggé igénybe vette már Faith a saját képességeit. A lány tekintete mégis gyanakvó lett, amint meglátta őt. – A szemeid inkább macskaszemek, mint emberiek. – Tudom. A lány odalépett hozzá. – Hazamegyek veled. – Mennyi időre? – Nem fogja hazaengedni. Ez nem volt kérdés. Csak azt akarta tudni, milyen nehéz lesz majd meggyőzni a mentálját. A lány felemelte a kezét és tenyerét a férfi szíve fölé tapasztotta. A bizonytalan érintéstől Vaughnban felmordult a macska, többet akart. – Örökre. 224

Pandora’s TeAm Ez volt az egyetlen válasz, amire a férfi nem számított. De ösztönei megsúgták neki, mint tegyen. A kezébe zárta a lányét, a szájához emelte és megcsókolta a párja ujjai hegyét. Faith szívverése felgyorsult, de nem húzta el a kezét. A macska örült ennek. Leengedte azt a törékeny, vékony kezet és hátat fordított a lánynak. – Pattanj fel! Egy pillanatnyi habozás után a lány Vaughn vállára tette a kezét. A férfi a lány combja hátuljára csúsztatta a kezét és érezte Faith félelmét, zavarát, vágyát. Amikor finoman megemelte, a lány átfogta a lábaival a derekát és megkapaszkodott. Vaughn ereiben lelkesülten pezsgett a vér, ahogy futott hazafelé a lassan sötétedő erdőben: a lombok alatt korábban jött el az este. Faith súlyát a lány kis hátizsákja és a hosszú táv ellenére sem érezte meg: a férfi üdvözült örömmel vitte őt a saját területére, a saját világába. Persze tudta, először még biztonságosan ki kell hoznia a mentálhálóról, de ezt már bármikor megtehette. Először egy ősibb módon akarta a magáévá tenni. Mélyen magával vitte a DarkRiver felségterületre, majd még mélyebbre, a saját területére, és meg sem állt vele a barlangja hálószobájáig. Az egyetlen nőt, akit valaha is beengedett oda. Óvatosan letette a földre és hagyta, hogy Faith kinyújtózzon és felfedezze a terepet. Most, hogy a lány a házában volt, már tudott rá várni. Faith megpróbálta megtartani a hűvös mentál álarcot, de az arcára hullámokban kiült a csodálkozás. – Lenyűgöző az otthonod. Mintha az erdő része lenne. Vaughn fújt egyet. – Akarod, hogy letusoljak? Faith megdermedt, a szeme a férfi háta mögött zuhogó vízesésre tévedt. – Hogyan? – Leizzadtam futás közben. – Az este hűvös volt, a szél csípős, a férfi testét mégis vékony izzadságréteg borította. – Ó! – A lány lágy, fátyolos hangon válaszolt. – Nem, nem kell. Vaughn a lány ajkát nézte eközben, és meglepődött, amikor rájött, hogy akaratlanul közel lépett Faithhez, anélkül, hogy észrevette volna. Felemelte a kezét és az ujja hegyével végigsimított a lány ajkán. 225

Pandora’s TeAm – Fel akarlak falni. A lány szemei elkerekedtek, de a Vaughnban lakó állat már kérlelhetetlen szexuális vággyal öntötte el a férfi elméjét. Akarta a lányt. És már nem volt hajlandó tovább várni. Faith a párja volt, neki pedig joga volt a magáévá tenni őt. Oldalra billentette a fejét, hogy egy vad csókkal magának követelje a lányt, ám ekkor a semmiből egy másik ösztön lépett működésbe: a védelmező, óvó kényszer, ami soha nem engedte volna meg, hogy fájdalmat okozzon a párjának. Márpedig ha most a magáévá tenné, azzal akár meg is törhetné őt. Ez a könyörtelen felismerés visszazökkentette őt a civilizált viselkedésbe, Vaughn erőt vett magán és élete legnehezebb tettét hajtotta végre: hátrébb lépett. – Kárt tehetnék benned, ha ezt megtennénk. – Túl feszült volt, túl éhes, túl erős ahhoz, hogy megkockáztassa: a szenvedély szorításában talán elveszti az önuralmát. Látta, hogy a lány nyel egyet és arra vágyott, hogy végignyalja a nyakát, hogy a szájában tarthassa az ütőerét és érezze Faith szívverését. Ez a szexről szólt, nem arról, hogy fájdalmat okozzon. A gondolat, hogy bánthatná a lányt, elrettentette ugyan, de félt átadni magát a vadállat erőszakos vágyának és feladni az értelmes gondolkodást. Mert megvolt az esélye, hogy amikor felébred majd az állati éhségből, meglátja, hogy a karmai maradandóan elcsúfították Faith bőrét, hogy harapott és mart. Ez a lehetőség pedig megrémisztette, pedig életében semmitől nem rémült még meg. – Vaughn – szólalt meg a lány –, semmi baj. Tudom, hogy nem okoznál nekem fájdalmat. A kondicionálásom miatt kell aggódnunk, és amiatt, hogy ez milyen hatással lesz rám. – Ha a macska átveszi felettem a hatalmat, akkor talán szét is téplek. Nem tudok majd róla, hogy fájdalmat okozok neked, de megteszem. – A hangja olyan mély volt, mintha morgott volna. A vadállat énje megmentette ugyan az életét az erdőben, de nagy árat követelt ezért: Vaughn tudatának nagyobbik részét. – Túlságosan vágyom rád. Annyira, hogy akaratlanul kárt is okozhatnék benned. Faith nem közeledett hozzá, csak figyelte, tanulmányozta őt azokkal az éjszínű szemeivel, amelyek mintha csillogtak volna ebben a barlangban, a férfi otthonában. Ami, úgy tűnt, megnyugtató hatással 226

Pandora’s TeAm volt a lányra. Vaughn először meglepődött, amikor megérezte, hogy a lány megnyugszik, de most már örült ennek. Legalább biztonságban érezte magát itt, az otthonában. Az őrszem soha nem rabolta volna el tőle ezt az érzés azzal, hogy csapdának, csaléteknek használja a helyet és lerohanja itt. – Minél tovább várunk – szólt Faith egy mentál végtelenül praktikus hangján, de a szemeiben eközben villámok ébredtek annál rosszabb lesz a helyzet. Megértettem, hogy neked szükséged van az érintésre, és ezt tőlem nem kaptad meg eddig. Vaughn ezzel nagyon is tisztában volt. – Póráz és szájkosár nélkül nem bízhatok meg magamban. – Könnyed, vicces megjegyzés volt ez, ami elfedte a hatalmas frusztrációt, amit Vaughn érzett. Elég közel volt ahhoz, hogy megérintse a lányt, és mégsem tehette meg. Ez kínzó fájdalmat okozott neki. – Akkor hagyd, hogy megkötözzelek. A macska és a férfi is megdermedt. – Micsoda? A lány arcán rózsaszín pír jelent meg. – Lehet, hogy nekem is segítene, ha tudnám, hogy bármikor meggondolhatom magam és itthagyhatlak. A kondicionálás hatása talán kisebb lenne. – Meg akarsz kötözni? – kérdezte meg újra a férfi. – Csak egy ötlet volt. Sajnálom, ha megsértettelek vele. Vaughn összehúzta a szemöldökét. – Nem sértettél meg. De nem akarok tehetetlen lenni, ha esetleg meg kell védenem téged. – A reflexeid gyorsabbak, mint bármelyik élőlényé, amit eddig láttam. A kezed ügyébe tehetek egy kést. Azt szükség esetén eléred és elvághatod vele a kötelékeidet. – Elmondom neked, hogy túl veszélyes vagyok, erre te kést akarsz a kezembe adni? – Vaughn, te attól félsz, hogy fájdalmat okozol, mert annyira vágysz rám. – A mentállogikába csábító női természet vegyült. – Nem hiszem, hogy fokozná a vágyad az, hogy késekkel támadhatsz rám. Hacsak nem titkoltál el előttem valamit. 227

Pandora’s TeAm Faithnek igaza volt. Vaughn nem attól tartott, hogy akarattal bántani fogja, csak attól, hogy véletlenül, miközben megízleli, kisajátítja, belecsúszik testének szűk hüvelyébe. – Ezt hagyd abba – suttogta Faith. – Ha nem akarsz... játszani. Vaughn meghallotta, hogy a lány az alakváltó kifejezést használta és megérezte a női vágy gazdag illatát a levegőben. És eszébe jutott, hogy még megkötözve is van néhány eszköze arra, hogy elcsábítsa a lányt. A szoba egyik sarkába ment, egy ládából előhúzott egy pólót, kieresztette a karmait és csíkokra hasította azt. – A kezedbe adom magam, Vörös – szólt, visszahúzta a karmait és átadta Faithnek a szalagokat. A lány elpirult és tekintetével követte a férfit, miközben az fegyvereket helyezett az ágyról könnyen elérhető helyekre. – A lábaimat is kösd le! – parancsolta, mert tisztában volt vele, hány módon okozhatna kárt a lányban erős izmaival, amik az egyik legveszélyesebb ragadozóvá tették. Faith szemei tágra nyíltak. Bólintott. – Vaughn? – Igen? – Ha nem tudom ezt befejezni, az neked fájni fog? – Rohadtul. De nem fogok belehalni, csak a heréim kékülnek el. Szóval emiatt ne aggódj! Ha már nem bírod tovább, kelj fel és tűnj el innen! Ha úgy látod, macskává változtam, zárd be magad mögött az ajtót és vidd a kocsit! Hipersebességgel. – Megmutatta neki, hol vannak az autó kulcsai. – Befelé jövet a bal oldalon, az első barlangban parkol. Emlékszel a kifelé vezető útra? Nem térhetsz le róla, különben beindítod a riasztórendszert és a csapdákat. Furcsamód nem érzett félelmet a lányon. – A memóriám nagyon jól képzett. Néhány csapda miatt ne aggódj! Vaughnnak ekkor támadt egy gondolata. – Láttad ezt előre egy vízióban? – Nem! – A tökéletes mentál álarc lehullott. – Semmilyen ehhez fogható kéjt nem láttam még. – Az éjszín szemek követték a férfi kezét, ahogy az lehúzta és félredobta a farmert. A lány figyelmes tekintetétől Vaughn máris fájdalmas erekciója a szívverésének ritmusára lüktetni kezdett. 228

Pandora’s TeAm – Honnan tudod, hogy kéjes lesz? – kérdezte, és lefeküdt az ágyra. A lány halkan lihegve az ágy mellé lépett és Vaughn egyik csuklóját az ágy fejfájához kötözte. A jaguár felmordult, de nem akart kitörni. – Mert már attól, hogy rád nézek, olyan kéj tölt el, amihez hasonlót még életemben nem éreztem. – Te jó ég, kicsim, kötözz le, mielőtt ilyeneket mondasz! – Vaughn nem viccelt. Ismerte a benne lakó állatot, ismerte a határait és a vágyait. Faith megkerülte az ágyat és lekötözte a férfi másik kezét is, mielőtt a lábához lépett volna. A jaguár ezt már nem tűrte el, karmok feszültek Vaughn bőrének, ordítás szorította a torkát. Az őrszem visszaszorította a kitörni készülő állatot és széttárta a lábait, hogy segítsen a lánynak. De tudta, hogy eljön az a pillanat, amikor elveszti a küzdelmet a macskával. – Az ajtók zárva vannak – mondta Faithnek. – Ha menekülnöd kell, ne figyelmeztess, és ne állj meg felöltözni, csak menj! Faith az ágy lábánál állt, onnan nézett Vaughn szemébe. – Miért van az, hogy én jobban bízom benned, mint te saját magadban? – Mert nem ismered a vadállatot. Tedd, amit mondok! – Vaughn, meg tudok küzdeni vele. – Igen, de képes vagy megölni is? Mert amennyire én tudom, ez az egyetlen módja annak, hogy megállíts. – Nem fogsz bántani engem. De – felemelte a kezét, amikor a férfi a szavába akart vágni – megígérem, hogy mindent úgy teszek, ahogy mondtad, ha a macska rám szabadul. Megígérem. Vaughn elégedetten bólintott. Azután a prédára leső jaguár szemével nézett a lányra. Csakhogy ezúttal nem fogja rávetni magát. Arra gondolt, vajon mit fog vele tenni Faith. Hogy meg fogja-e kínozni. Még ez a gondolat sem volt kellemetlen a számára, egy kis kínzás az ágyban egészen érdekes is lehet. Egy dolgot nem volt hajlandó végiggondolni: hogy Faith végigviszi a dolgot és a testébe fogadja őt. Faith felmászott az ágyra, a lábait maga alá húzta és leült Vaughn mellé. – Megérinthetlek? – Szörnyen udvarias kérdés, de a lány szemeiben elfojthatatlan láng lobogott. Egy mentál, aki nem volt biztos benne, 229

Pandora’s TeAm hogy meg tudja törni a kondicionálását. De aki elég bátor volt ahhoz, hogy megpróbálja. Hát csoda, hogy ő lett Vaughn párja?! – Bárhol. – Azt kívánta, bárcsak meg tudná csókolni őt. Mivel ezt a vágyát nem teljesíthette be, szabad folyást engedett a képzeletének arról, milyen érzés lenne az ajkán érezni a lány ajkának lágyságát. Faith szájának fanyar, édes íze olyan emléke volt, amitől a hihetetlenül megfeszülő teste még jobban összerándult. Villámokkal teli szemek fordultak az arca felé. – Én is szeretem a csókod ízét. Vaughn nagyon élvezte, hogy ingerelheti a lányt az erotikus gondolataival. – Akkor gyere ide! – Vaughn, nem kellene előbb kiszakadnom a hálóról? Mi lesz, ha a pajzsaim leomlanak? – Abban a pillanatban kiszakadhatsz, hogy a pajzsaid megrepednek. Elkaplak. Már el is kapta, de a lány még nem állt készen, hogy megtudja, milyen mély a kettejük kapcsolata. – Akkor várok, amíg ez elkerülhetetlen nem lesz – suttogta Faith. – Még van néhány elintéznivalóm. A férfi elmosolyodott, a szex erejével űzte el a lány szomorúságát. – Tényleg van. Meg kell csókolnod. – Azt hiszem, ez kitűnő ötlet. – Faith a férfi fejének két oldalán a tenyerére támaszkodott és a száját a férfi szájára tapasztotta. Végtelenül nőies csók volt ez, finom és kísérletező, nem pusztító, hanem ingerlő. Vaughn a legnagyobb meglepetésére ráébredt: élvezte, hogy ingerlik. A benne lakó macska is megnyugodott: szerette, ha dédelgetik, ez pedig a legbensőségesebb kényeztetés volt. Amikor a lány nyelve végigsiklott Vaughn ajkán, a férfi kinyitotta a száját és hagyta, hogy Faith megízlelje, ahogyan ő már megízlelte a csókját. Érezte a lány térdét az oldalán, de nem érhette el őt. Faith mellei nem érintették a mellkasát, ahol érezni akarta őket. Elképzelte, hogy a lány meztelenül csókolja őt, a testük egymáshoz szorul. Egy szikrázóan intim csók, ami talán rövidre zárja Faith idegpályáit. A lány lihegve megtörte a csókot, a szemében fehér villámok cikáztak, az ajka nedves volt a csóktól, a bőre lágyan csillogott. Mindez 230

Pandora’s TeAm az érzéki vágy jele volt. Vaughn nagy élvezettel nézte ezeket a jeleket, de igazán nem volt rájuk szüksége: a lány illata most már kábítószerként hatott az érzékeire. Vett egy mély levegőt, táplálta a vágya lángjait és várt.

231

Pandora’s TeAm

HUSZONEGYEDIK FEJEZET Faith egész teste megfeszült. Úgy érezte, mintha a bőre túl szűk lenne és bármikor szétrepedhetne. Hozzá akart dörgölőzni az előtte fekvő, szép férfitesthez. Vaughn lenyűgözően érzéki lény volt, vonzotta a lány minden egyes kiéhezett érzékét. A kondicionálása figyelmeztette Faitht, hogy egy egész életnyi némaság után túl sok érzés egyszerre brutális mentális összeomláshoz vezethet, de a lány nem hallgatott rá. Megnyalta az ajkát és egyik tenyerét a férfi mellkasára fektette. Vaughn erős alakján rándulás futott végig. A lány ijedten felnézett, és meglátta, hogy a férfi szeme csukva van. Vaughn nem próbálta meg elrejteni a kéjt, amit a simogatás okozott. Az ő feltétlen és azonnali odaadása felébresztette a lányban a bátorságot, ami eddig hiányzott. Felemelte a kezét, nem törődött a mély morgással, ami a férfi torkából fakadt, és megmarkolta a pólója alsó szélét. A morgás azonnal félbeszakadt. Úgy érezte, mintha a férfi megfeszített figyelme fizikailag is megérintené, miközben felemelte a vékony ruhát, kibújt belőle és maga mellé dobta, a földre. A melltartója praktikus, fehér pamut volt ugyan, de attól, ahogy Vaughn nézett rá, úgy érezte, mintha azt a ruhadarabot csak arra tervezték volna, hogy különleges örömet szerezzen egy férfinak. Vaughn figyelmeztetés nélkül a kötelékeinek feszült. – Meg akarom kóstolni! Gyere ide! A lány, kíváncsian, hogy mire gondolt a férfi, előrehajolt, hogy az ajka beszéd közben az övét súrolja. Szándékosan tette, szerette Vaughn csókját. – Mit akarsz megkóstolni? A férfi fogai közé kapta Faith alsó ajkát és játékosan ráharapott. – A szép melleidet. – Még melltartóban vagyok. – Vedd le! – Ez parancs volt. 232

Pandora’s TeAm Vaughn uralkodni akart az ágyban, és Faith meglepődött a saját reakcióján. Nem félelmet érzett, hanem nem is kevés szexuális gyönyört, és ez szöges ellentétben állt a negatív érzésekkel, amik akkor kerítették hatalmába, amikor az alakváltó az élet más területein akarta rákényszeríteni az akaratát. Érdekes kettősség volt ez, és ha Faith a fajára jellemző intellektuális fegyelemmel gondolkodott volna, most tovább elemezte volna ezt, de abban a pillanatban valóban a teste vezérelte. És a teste megbirkózott az élménnyel. Sőt, élvezte. A kondicionálásának sokkal nagyobb része omlott már le, mint azt eddig gondolta. De ez sem érdekelte. Felült és a háta mögé nyúlt, kicsatolta a melltartóját és hagyta, hogy az végigcsússzon a karján, le az ujjai hegyén. Tudta, hogy Vaughn nem érhet hozzá, nem erőszakoskodhat, és ez bátorsággal töltötte el. De fokozta is a forróságát. Volt valami nagyon erotikus abban, amit csináltak, és Faith tudta, hogy ez a bizalomról és a bensőséges titkokról szól. Vaughn soha senki másnak nem engedné meg, hogy lekötözze, ahogy ő tette. Az alakváltó újra felmordult, és Faith ezúttal meghallotta a különbséget. Nem fenyegetés volt abban a hangban, hanem vágyakozás. Ledobta a földre a melltartót és lovaglóülésben rátelepedett a férfi testére. Nagyon is tisztában volt azzal, milyen közel van Vaughn lüktető erekciójához. Ha néhány centiméterrel lejjebb csúszott volna, hozzádörzsölhette volna a lába között izzó, duzzadt, lágy húsát. Kegyelem! A csábítás hatalmas volt, de Faith megőrzött magában annyi ésszerűséget, hogy tudja: nem terhelheti túl az érzékeit ilyen gyorsan. Még nem érte el a tűréshatárát, minden csak a sebességen múlott. A haja lehullott körülöttük, amikor lehajolt, de nem engedte, hogy a férfi szája elérje a melleit. Fogalma sem volt, miért ingerli így Vaughnt, azt sem tudta, hogy képes egyáltalán így ingerelni a férfit, de abban biztos volt, hogy az alakváltó élvezi ezt. A jaguár követelőző volt ugyan, de azt nem bánta, ha a vágyait nem elégíthette ki azonnal. Ez csak fokozta a gyönyört. Nem is törődött azzal, vajon honnan tudja ezt. Az ujjával végigsimított a férfi szája körül, és amikor Vaughn meg akarta harapni, belement a játékba és hagyta, hogy az ujja Vaughn szájába csússzon. A 233

Pandora’s TeAm férfi olyan erővel szívta azt be, hogy Faith úgy érezte, a kéj egyenesen a méhéig hatol. Az érzés heves volt, összetett és váratlan hatással volt a lányra. — Fájnak a melleim. – Egy nagyon bensőséges panasz. Vaughn hagyta, hogy a lány kihúzza az ujját. – Gyere ide! Faith ezúttal boldogan engedelmeskedett, és látta, hogy a férfi ajka összezárul a mellbimbóján. Az elméje az érintés pillanatában kiüresedett, majd egy kéjhullámtól újraéledt. Megmarkolta a lepedőt a férfi válla mellett, de nem húzódott el. Kétségbeesetten vágyott még többre, egyre teljesebben odaadta magát Vaughnnak. Egy sikítás szakadt a torkában, amikor Vaughn a másik mellbimbójára fordult. Óvatosan ráharapott és magához húzta, Faith pedig még közelebb hajolt, sötétvörös hajának függönye bezárta a kéjt kettőjük közé és egy gyötrően kéjes csúcsig sűrítette. Ezüstvillámok cikáztak át az elméjén. Az elméjének épsége fokozatosan hullott darabokra. Faith nem törődött ezzel. Vaughn elengedte a lány mellbimbóját és fogaival finoman végigszántott a mellének érzékeny alsó felén. Faith szíve mintha megállt volna. Artikulálatlanul felsikoltott, a teste összerándult és hozzásimult a férfiéhez. Tovább is szorította volna, ha Vaughn mordulása bele nem hasít a szoba puha sötétjébe. Faith megdermedt. Ekkor ébredt rá, hogy a farmere a férfi erekciójának fejét súrolja. Vaughn nekifeszült a kötelékeinek, a karján és a vállán kidagadtak az izmok. Faith rájött, hogy az alakváltó a puszta erejével is ki tudna szabadulni. De nem volt veszély, még nem. Faith szíve még mindig vadul kalapált. A lány lejjebb csúszott és szabadon engedte Vaughn forró, kemény férfiasságát. Neki ez nem tetszett. – Vissza! – harsant fel a parancs, ami az alakváltó állati szexualitásából fakadt. Faith megrázta a fejét és a kezével sajátította ki magának a férfit, ahogy az őrház tornácán tette. Vaughn teste ívesen megfeszült, csupa erős, ragyogó izom. – Annyira forró vagy – suttogta Faith. A lélegzete lihegve szakadt fel a melléből. – Olyan bársonyos. – Nagyon szerette érinteni a férfit. 234

Pandora’s TeAm Vaughn felmordult, már közel a tűréshatárához. – Elég! – Nem. – A lány nem akarta elengedni őt, amíg nem végzett. Talán soha többé nem lesz erre alkalma, ha a belékondicionált fájdalom egy életre megnyomorítja. Pedig annyi minden volt még, amit ezzel a kiszolgáltatott, pompás hímmel tenni akart! – Ez jobb érzés lenne, ha levennéd a farmerodat. Faith felnézett és meglepődve látta, hogy önkéntelenül lejjebb csúszott, hogy a lábai között lüktető fájdalmat a férfi combjának izmaihoz súrolhassa. A kezével megszorította Vaughnt. A férfi felszisszent. – Szállj le! – parancsolta. – Vedd le azt a rohadt nadrágot! – De ahhoz abba kellene hagynom – motyogta Faith. Vaughn szemei tökéletesen macskaszerűvé változtak. – Képzeld el, milyen jó érzés lesz! Határozott képek jelentek meg az elméjében, látta saját magát meztelenül, ahogy vadul, lassú körökben dörzsöli nedves forróságát a férfi combjának. Az illúzió olyan részletes és érzéki volt, hogy Faith szinte érezte a vágyának buja illatát. Ekkor rájött, hogy ez a valóság, ez tényleg az ő illata. És, úgy tűnt, Vaughnt az őrületbe kergeti. A férfi orrcimpái megremegtek. – Azonnal megszabadulsz a nadrágtól, még akkor is, ha nekem kell letépnem rólad! – Karmok törtek át a bőrén, de nem próbált meg kiszabadulni. Faith elméjének egy apró része még mindig józan volt, ez pedig azt súgta neki, hogy ez veszélyes lehet. Túl sok közvetlen érintés katasztrofális mentális reakciót válthat ki, de Faith már nem volt képes hallgatni a hangra. Ahogy ő, úgy Vaughn sem gondolkodott már, egyikőjüknek sem jutott eszébe a hatalmas kockázat, amit vállaltak, és amiről már régen nem beszéltek. Rajta! Faith eleresztette a bársonyos, forró húst és felállt a férfi felett. Kibújt a farmerjából és a bugyijából. Látta Vaughn tekintetét, miközben félredobta a ruháját: csupa sóvárgó hím volt, egy éhes jaguár. A férfi szemei elidőztek Faith mellén, majd lejjebb vándoroltak, a combjai találkozása fölött lévő tincsekre. Faith már tudta. 235

Pandora’s TeAm Vaughn meg akarta kóstolni őt. De most a lány irányította ezt a bensőséges játékot, és először ő akarta megízlelni a Vaughnt. Újra letérdelt és az ujjait körülzárta a férfi körül. Annak egész teste megfeszült, várta, hogy Faith mit fog tenni. Ő maga sem tudta biztosan. Annyi érintés, annyi érzés, annyi vágy áradt az elméjébe, hogy már semmiben sem volt biztos. – De most én játszom veled. – Makacs birtoklási vággyal teli kijelentés volt ez. A vastag forróság a lány kezei között lüktetett, a férfi felmordult. Faitht lenyűgözte ez a vadság, és lesújtotta a saját lelkében lévő vadság, ami válaszolt a férfiéra. Amit egész életében elfojtott, de ami most végre a felszínre tört. Végigszántott a körmeivel a férfi mellkasán. Erősen. Vaughn kezei a kötelékeknek feszültek, a szemei pedig, amik a lányra szegeződtek, állatiasok voltak. – Még! A lányt elárasztották a képek a férfi vágyairól. Vaughn nyakához hajtotta a fejét és beleharapott a bőrébe, az ütőere felett. Szelíden, játékosan, ízlelgetve, kóstolgatva. Vaughn teste felemelkedett, az övé pedig lefelé ívelt. Sokkoló forróság, nyers kéj. Faith nyöszörögve a férfi testéhez dörzsölte nedves vágyát, míg mindketten tökéletesen elvesztették önuralmukat. Úgy érezték, ha valaha gondolkodtak is, az egy másik életben lehetett. Egyikük sem szólt egy szót sem, amikor Faith felült és a kezével bevezette magába a férfit. Vastag volt. Faithnek lassan kellett volna haladnia, de már régen nem azt tette, amit kellett volna. A hirtelen, éles szakadás maró fájdalma nem rántotta ki a szenvedély áradatából. Ahhoz már régen túl késő volt. Faithen eluralkodott énjének ősi, ösztönös belső magja. Faith elméje széthullott. A lány lovagolni kezdett a férfin. Vaughn felágaskodott és vadul a lányba hatolt, amikor Faith lefelé csúszott a férfi majdnem fájón vastag erekcióján. Sikoltva újra megtette. És újra és újra. Míg a teste már csak villámlásból állt, az elméje pedig feloldódott benne. 236

Pandora’s TeAm Faitht lángok vették körül. A durva, mégis kéjesen lágy, erős fények csábították, hogy kinyissa a szemét. Az arca alatt csillogó bőr, az ujjai sötétarany mellkasszőrzetet simogattak, mintha egy hatalmas nagymacskát kényeztetne. Az állat képe megindította emlékei áramát, a lány levegő után kapkodva ébredt fel teljesen. – Sss! – Vaughn egyik kezével végigcirógatott a hátán, a másikkal kisimította a lány arcából a nedves hajtincseit. – Kiszabadultál. – A kötelékek szétmállottan lógtak az ágy fejtámlájáról. – Hmm. – A férfi megfordult, félig ráfeküdt a lányra, hogy végig tudja csókolni a nyakát. – Túléltem. – Faith emlékezett a robbanásra az elméjében, ami eltörölt mindent, ami addig volt, mindent, aminek tartotta magát. A férfi végigszántotta a fogaival a bőrét. Faith megborzongott, a vérében villámok cikáztak, az idegei már így is a végletekig érzékennyé váltak. – Jó az ízed, Vörös. A lány teste elernyedt, a tagjai elnehezültek, elteltek az érzésekkel. – Vaughn! Túl sokat éreztem. – Mégis itt volt, mindene ép. Ellenőrizte a pajzsait. Legnagyobb megrökönyödésére a falak, amik a mentálhálótól védték, kitartottak, erősek voltak. Mintha a túlterhelt elméjén kívül rögzültek volna. Ez lehetetlen volt. Minden más pajzsa nyomtalanul eltűnt. Ökölbe szorította a kezét, csak akkor vette észre, hogy az ujjai a férfi hajába túrtak. – A pajzsaim! – Mmm. – Vaughn a lány ütőerét nyalogatta, gyors csapásokkal, amik valahol mélyen, egy buja, sötét és vágyakozó részén érintették meg a lányt. – Azok, amikkel a világ elől védem magamat. Eltűntek. – Kiégtek. – Építsd újra őket! Majd később. – Lejjebb csúszott, fogait végighúzta a lány mellének felső ívein. Faith nyelt egyet és gondolkozni próbált. A többi mentál elől biztonságban volt. Ott pedig nem volt más, csak Vaughn, az alakváltó pedig már mindenhol járt benne, olyan mélyen, hogy már nem tudta, ki tudja-e valaha lökni az elméjéből. Azt sem tudta, akarta-e ezt 237

Pandora’s TeAm egyáltalán. Egy nagy férfikéz végigsimított az oldalán és megállt a völgyben, ahol a dereka véget ér és a csípője kezdődik. Faith azon kapta magát, hogy lélegzet-visszafojtva várakozik, az elméjéből kiürülnek a pajzsokról és védelemről szóló gondolatok. Új volt még az érzelmek világában és a legerősebbekkel találta magát szemben. Ezért el is felejtette ellenőrizni, károsodtak-e a víziók csatornái. Vaughn befúrta az arcát a lány mellei közé, majd elindult lefelé Faith feszes hasán, bőrének minden egyes négyzetcentiméterét csókokkal borította be, míg el nem ért Faith combjai találkozása fölött lévő göndör tincsekhez. Egyik kezével megszorította a combját és belecsókolt a tincsek közé. Faith teste ívesen megfeszült. – Még ne! A férfi végre felpillantott. A szemei egy megelégedett macska szemei voltak, aranylók, kéjesek. – Miért? – Nem követelőző kérdés volt ez. Még éppen emberi hang, de leginkább dorombolás. – Kicsit le kell nyugodnom. – Finoman felfelé húzta a férfi haját, és legnagyobb meglepetésére Vaughn azonnal engedelmeskedett, felfelé kezdte csókolni a testét. A testét, amit a végsőkig kihasznált, de ami máris többet követelt. Az elméje volt az, ami nem állt még készen. Amikor újra Vaughn karjai között feküdt, végigsimított az állkapcsán és nem tudta megállni, hogy arcát a férfi nyakába ne fúrja. Csókolta a bőrét az ütőere felett és nem volt ereje abbahagyni. – Miért nem tudom megállni, hogy ne érintselek? Lehet, hogy az Elcsendesedést megtörtem, de attól még mentál vagyok. – Még mindig egy olyan faj tagja, akik csak ritkán érintették egymást, akkor is ridegen. – Nem lenne szabad ennyire vágynom az érintésre. – Kiéheztél. – Vaughn felemelte a kezét és összezárta a lány melle körül. A mozdulatban hatalmas birtoklási vágy volt. – Évtizedekig sínylődtél csak. – De... – Lenyalta a sót a férfi vállának bőréről, egyik lábát a csípője köré kulcsolta. – Kiégett a pajzs, ami eddig visszatartott. Ezt vajon honnan tudhatta? Nem mintha ez most számított volna. 238

Pandora’s TeAm – Ez azt jelenti, hogy megőrültem? – Abban a pillanatban ezt sem bánta. – Nem. Ez azt jelenti, hogy szabad vagy. – Mmm. – A férfi vállába kapaszkodva felült és lehajtotta a fejét egy olyan buja csókért, amelytől elolvadt. A férfi ajka tiszta lassú tűz és csábítás volt, a kezei lágyan masszírozták a mellét. Amikor Vaughn hüvelykujja megtalálta Faith mellbimbóját, a lány belemordult a csókba. De ezúttal nem villámok járták át az ereit, hanem egy sűrűbb, gazdagabb, bujább láng. Lassan sóvárgással töltötte el a testét és teljesen elárasztotta, mielőtt Faith ellenállhatott volna neki. Túláradt benne a gyönyör, karját a férfi köré zárta, másik lábát pedig a hátára kulcsolta. Tökéletes érzés volt, amikor Vaughn újra belécsúszott. Lassan mozgott, érzéki ritmussal, egy kielégült ragadozó volt, aki mindent megadott a nőjének, amire az vágyott. A keze a melléről lecsúszott Faith fenekére és megfogta őt, kissé tartotta csak meg, de eléggé annyira, hogy olyan helyeket érjen el benne, amitől a lány ereiben lassan ömlő láva forrongó pokoltűzzé vált. Faith hagyta, hogy elsodorják a gyönyör hullámai, amik átcsaptak rajta, ahogy a férfit meglovagolta. Vaughn ajka az övén, a nyelve táncolt az övével. Amikor Vaughn végül átlendítette őt a csúcson, Faith nem tört össze. Ehelyett az erős tűz parázsló érzéssé változott benne, buja, pompás és függőséget okozó érzésekké, amik elborították, ő pedig mosolyogva süllyedt el bennük. *** Faith hagyta, hogy Vaughn tusolójának vízesése elborítsa. Alig tudott megállni a lábán. Nem mintha erre szükség lett volna, volt ott egy jaguár, aki nagyon szívesen támogatta. Vaughn a fogával belecsípett a nyakába. – Ne gondolkozz! – Már késő. – Megfordult a férfi karjaiban és a sajátját körbezárta Vaughn teste körül. A férfi annyira elragadóan férfias volt, Faith minden alkalommal meglepődött, amikor meglátta. Ha róla volt szó, 239

Pandora’s TeAm akkor a lány önuralma a nullához közelített. De annak ellenére, hogy az indulatait nem tudta szabályozni, az elméje ép maradt. – Azt hiszem, elég tiszták vagyunk már. – Vaughn kezei nagyok és melegek voltak a lány bőrén. – Gyere! Faith követte a férfit a kilépőre és hagyta, hogy Vaughn egy hatalmas, bolyhos fürdőlepedővel megtörölje. – Selyemlepedők, plüsstörülközők. – Nem volt hozzászokva ilyen élvezetekhez. – Szereted a kényelmet. – Macska vagyok. A lágy, puha dolgoktól dorombolhatnékom támad. – Beleharapott a lány combjának érzékeny bőrébe. – Néha viszont haraphatnékom van tőlük. Vaughn eddig térdelt, most felemelkedett és a lány teste köré csavarta a fürdőlepedőt. Ekkor vett észre egy berozsdásodott mosolykísérletet Faith arcán. – Mi az? – húzta fel egyik szemöldökét. Faith megrázta a fejét. – Most egy kiscica vagy. Nem volt felkészülve arra, hogy lássa Vaughnt elpirulni. A férfi felkapott egy törülközőt és szárítani kezdte a testét, de a teljes arcát beborító mosoly olyan ritka, ragyogó és szép volt, hogy a lány nem tehetett mást: megbámulta őt. – Hát igen, minden gonoszságomat kiszívtad belőlem. Faith azon kapta magát, hogy ő is mosolyog. A szokatlan gesztus egyszerre természetesnek tűnt számára. – Meddig tart majd ez az átalakulás? – Míg újra meg nem éhezem rád. A férfi a csípője köré csavarta a törülközőt. – Ami elég gyorsan bekövetkezhet. Faith örömmel fogadta Vaughn lassú és ízletes csókját. – Neked soha nem elég. – Csak belőled nem. – Az őrszem egy ujjával megütögette a lány orrát. A mozdulat annyira buta volt, de annyira gyengéd és szívszaggató is egyben. – Miért nem mosolyogsz többet? – Faith szerette a férfi mosolyát, szeretett az arcán ennyire egyszerű boldogságot látni. – Soha nem volt sok okom rá. 240

Pandora’s TeAm Amikor Faith azt a mosolyt nézte, végleg feladta utolsó homályos vágyát is, hogy visszatérjen a világba, amit ismert. – Soha nem megyek már vissza. A mosoly lankadt és valami sötétebb kifejezés kúszott Vaughn tekintetébe, valami ősibb, vadabb, birtoklási vággyal teli. – Jó. Mert nem terveztem, hogy visszaengedlek. Faith elnevette magát és életében először nem félt. Az Elcsendesedés lebénította őt, de rájött, hogy igazából a félelem volt az, amiből ez fakadt. A faja annyira félt a saját képességeitől, a saját csodálatos elméjétől, hogy megcsonkította saját magát. De ő már felszabadult ebből a rabságból. Vaughn nyaka köré lendítette a karjait és hagyta, hogy a férfi a karjaiba kapja és megforgassa őt. Még beszélnie kellett a férfival annak makacsságáról és önfejűségéről, de nem most. Ez egy tökéletes pillanat volt. Talán a boldogság miatt követte el a hibát és feledkezett meg arról, hogy volt, ami nem a mentálhálón vadászott rá. Ami közvetlenül hozzáférhetett az elméjéhez. Vaughn karjaiban aludt el és a rosszakaratú sötétség karmai között találta magát. Tudta, hogy menekülhetett volna, hogy szólhatott volna Vaughnnak, aki valószínűleg ki tudta volna vinni onnan. De most, hogy érezte Vaughn forró mellkasát a hátán, tudta, hol van és hogy mikor van. A víziók ellen védő pajzsai kiégtek ugyan, de az érzelmei feléledtek. És bár ezek az érzelemizmok gyakorlatlanok, szokatlanok voltak még, Faith tudta, hogy szükség esetén képes lesz használni őket. Éppen annyira természetes részei voltak, mint amennyire nem volt természetes benne az Elcsendesedés. Nehéz lesz kitörni ebből a vízióból, de nem lehetetlen. Eldöntötte hát és hagyta, hogy a vízió lehúzza a gonoszság sűrű feketeségébe, hagyta, hogy elborítsa és megmutassa neki, amit akart. Vaughn tudta, hogy Faith víziót lát. Látta, hogy a lány szemei gyorsan, kapkodva mozognak a lezárt szemhéja alatt, és nem úgy, mint 241

Pandora’s TeAm álmában. Arra ébredt, hogy a macska megérezte Faith szívverésének változását. Most már az illata is más volt. Volt benne valami nem jó, egyfajta beteg, ártalmas kigőzölgés, amitől úgy tűnt, mintha a lány valami súlyos fertőzést kapott volna el. A macska azonnal ki akarta ragadni a lányt annak szorításából, de Vaughn elgondolkozott. Lehet, hogy Faith nem akarta, hogy megállítsa a víziót. Úgy gondolta, a lány ébren volt és tudatában annak, hogy az elkezdődik. Ő döntött így. Nem akarta volna letompítani Faith képességeit úgy, ahogyan az Elcsendesedés tette, de nagyon nehezére esett visszafognia a benne lakó vadállatot. Főleg úgy, hogy emberi énjében is ugyanaz a védelmező ösztön tombolt. A vágy, hogy felrázza a lányt, csak erősödött, amikor Vaughn megpillantotta a felette lebegő sötétség körvonalait. Az nem tudott bejutni, de úgy körözött felette, mint egy keselyű, és kereste a lány gyenge pontját. Mélyen felmordult és erősebben magához szorította Faitht. Érdekes módon a sötétség látványa meg is nyugtatta. Mert a testet öltött gonoszság nem tudott teljesen megkapaszkodni a lányban, ez pedig azt jelentette, hogy Faith saját erejéből is meg tudott tőle szabadulni. Ha meghozta volna helyette ezt a döntést, talán elvette volna tőle az esélyt, hogy megbosszulja a húga halálát. Márpedig a bosszúvágyat mindkét énje nagyon jól ismerte. – Itt vagyok – suttogta a párja fülébe, majd letelepedett, hogy őrt álljon és visszatartsa a sötétséget. Nem érdekelte, hogy egy mentális jelenségnek elvileg nem lehetett fizikai formája. Ő tudta, hogy az létezik, látta. És nem hagyhatta, hogy az megérintse Faitht. Faith még a vízió mélyében is tudatában volt, hogy Vaughn ott van mellette, egy lángokból álló fal közte és a romlott fenyegetés között. Ez éppen elég különös lett volna ahhoz, hogy elvonja a figyelmét, ha nem döntötte volna el magában, hogy végigcsinálja. A sötétség soha nem fog kioltani több életet. Még akkor sem, ha neki kellett megállítania. A vízió megváltozott, a zavaros érzelmek függönye, ami először körbevette, kinyílt és Faith újra meglátta a lány arcát, akit a gyilkos 242

Pandora’s TeAm kinézett magának. A jelenet nagyon világos volt, a becserkészés része, nem a gyilkosságé. így Faith összpontosítani tudott a részletekre, amik segítségével azonosíthatta az áldozatot és nem kellett küzdenie a saját félelmeivel. Azt gondolta, minden szükséges információt megtudott, mire a vízió elhalványult. Már éppen ki akart lépni belőle, amikor újabb lökést érzett. Annak jelét, hogy több is jön még. A nyitójelenetek erőszakmentességétől nyugodtan hagyta, hogy a következő képek elragadják. Vér csöpögött a halványzöld falakról és beivódott a sötétebb szőnyegbe, összekente a kommunikációs konzolt. Egy kripta szagát érezte – a rothadó halálét és vérét. Undorodott, de nem tehetett semmit, miközben a gyilkos egyre beljebb haladt a szobába. Sűrű, vörös folyadékban taposott, ami valaha egy élőlény ereiben folyt. A fürdőszobában nem volt semmi, ami felitassa a vért. A gyilkos lábai placcsantak, amikor belecsapódtak. Faith elméje megremegett a túlterheléstől. A vérontás, a szag, a múltba látás szabálytalan villanásai, amikor a csontjáig hatoló sikolyokat hallotta, mind összeálltak és olyan erővel zúdultak rá, mintha egy százharminccal száguldó kamion rohant volna neki. Ekkor jött rá, hogy nem élte túl a szexuális forróságot Vaughnnal. A korábbi zuhanásban nagyon mélyen összezúzta az elméjét, ami most nem tudott ellenállni a véres vízió erejének. Érezte, hogy újra zuhanni kezd, de ezúttal nem élhette túl. Ez a Kasszandra-spirál volt. Néma sikoly tört fel az elméjéből. A Kasszandra-spirál az összeomlás legerősebb fokozata volt, aminek áldozatai néma, béna, értelem nélküli roncsok maradtak csupán. Az O-mentálok azonnali közbeavatkozása nélkül senki sem élhette ezt túl. Márpedig itt nem voltak a közelben O-mentálok, ő pedig fuldoklott, egyre csak süllyedt, olyan gyorsan, hogy nemsokára nem is jutott levegőhöz. A vér felkúszott a testére, beborította a lábfejét, a lábszárait.

243

Pandora’s TeAm

HUSZONKETTEDIK FEJEZET Nem! A kiáltás az elméjének egy olyan részéből szakadt fel, amit Faith nem is ismert. Elszánt és lázadó hang volt, szinte arcon ütötte és ráparancsolt, hogy ugorjon ki a vízióból. Mégpedig azonnal. Mert ha nem, a Mentál Tanács, az O-mentálok, a mentál klán, mind győzni fognak. Az erőszakos roham meghozta a hatását. Faith mentális szeme könnybe lábadt a csapástól, a lány lerázta magáról a dermesztő rémületet és kitisztult a feje. Nem hagyhatta, hogy azok nyerjenek, nem hagyhatta, hogy Vaughn úgy érezte, egy gyenge nőt választott szeretőjének, akit folyton meg kell menteni. Felvértezve az eltökéltségtől, ami egy életen át elfojtott dühből fakadt, egy erős mentális akadályt húzott a zuhanása elé. De a Kasszandra-spirálból nem volt olyan egyszerű kitörni. Olyan erővel feszült a mentális falnak, hogy az kidomborodott. De nem tört szét, Faithnek kevés, veszedelmesen kevés ideje volt, mielőtt az örvény magába szippantotta. De nem hagyta, hogy ez a félelem elvonja a figyelmét, nekilátott, hogy megjavítsa a mentális pajzsokat, amik hiánya a zuhanáshoz vezetett. Kemény munka volt. Nagyon, nagyon kemény. Úgy érezte, mintha satuba szorították volna az elméjét. Csak a nyers és irányíthatatlan érzelmi reakciója, a sötétséggel szemben érzett dühe és a bosszúvágya hajtotta. Ez, és a vágya, hogy büszkévé tegye Vaughnt, hogy érdemes legyen a szerelmére. E nélkül a lángoszlop nélkül tehetetlen nyomorék lett volna, mint eddig egész életében, mások segítségére szorult volna. Ugyanakkor egyetlen zuhanása, amit egy-egy nehéz üzleti előrejelzés kiváltott, sem volt ilyen súlyos. Soha nem érintette a Kasszandra-spirálnak még a szélét sem. Tűzkeresztség volt ez a számára, szörnyű, méreggel átitatott lángok mardosták, de egyáltalán nem állt szándékában megégetni magát. 244

Pandora’s TeAm Céltudatosan és határozottan dolgozott, és ahogy sorban gyógyultak be a repedések a pajzsán, úgy feszült egyre kevésbé a mentális fal az örvény előtt. Furcsamód a kritikus pillanatban az üzleti előrejelzések során szerzett tapasztalata sietett a segítségére. Amikor a fáradtságtól a mentális izmai elernyedtek és majdnem végzetes hibát követett el, visszanyúlt a trükkhöz, hogy az idegszálait egy bizonyos, állandóan ismétlődő mintázatú tevékenységre kényszerítse, ami így nem kívánt külön tudatos odafigyelést. Hagyta, hogy ez a mintázat javítsa a könnyebb repedéseket és a tudatát arra összpontosította, hogy a legbensőbb magját védő pajzs majdnem láthatatlan hibáit helyrehozza. Legközelebb csak akkor nézett fel, amikor már megjavította a legbensőbb magját. A tudatának felszíne békés volt, a sötétség eltűnt, a zuhanás megállt. Győzedelmesen, de fáradtan kilépett a mentális síkról és kinyitotta a szemét. Vaughn karjaiban találta magát, a férfi puszta feszülő izomból font köré védőkorlátot. – Bajba kerültél. – Nyers vádló megjegyzés volt ez. – Éreztem az illatodon. Faith oldalra fordította a fejét és felnézett rá. – De kiszabadítottam magam. A férfi szemei a jaguáré voltak, de Vaughn nem változott állattá teljesen. – Tudtam, hogy képes vagy rá. – Lecsúszott az ágyon és a hátára feküdt. Egyik kezét a lány fenekére tette, miközben az elhelyezkedett, hogy Vaughn mellkasára dőlhessen. – Miért nem törted meg a víziót? – Tudtad, hogy mit csinálsz. Faith ráébredt, Vaughn soha nem hagyná, hogy aprópénzre váltsa a képességeit. Mindig is hajtani fogja őt, hogy a legtöbbet hozza ki magából, még ha ezzel saját magának csak gondot okoz. Szöges ellentéte volt azoknak, akiket Faith eddig a családjának nevezett. A lány szíve megmagyarázhatatlanul belesajdult ebbe. Végighúzta a tenyerét az őrszem borostás állán. – Vaughn, amikor az elmém teljesen elcsendesült, láttam valamit. – Valamit, ami annyira lehetetlen volt, hogy Faith nem is akarta elhinni. És mégis... 245

Pandora’s TeAm – Mit? – Vaughn végigsimított a gerincén, amitől a lány vérében pici villámok csaptak fel, az elméje csillagokat szórt. – Egy másik kapcsolatot. – Leengedte a kezét és a férfi vállára hajtotta a fejét. – Gyakorlatilag hasonlót, mint a mentálháló, de mégis másfajtát. Ez vad volt. Mint te. – Nem volt ugyan alakváltó, hogy azonosítani tudja valaminek a szagát, de abból a kapcsolatból Vaughn mentális illata, íze áradt. Faith úgy ismerte ezt, mint a sajátját, pedig nem emlékezett rá, hogy valaha járt volna a férfi elméjében. – Mi az? – Az az, ami hozzám fűz téged. Örökre. – A hangja feltétlen és határozott volt. – A párom vagy. – A párod – suttogta Faith, és végiggondolt mindent, amit az alakváltó társadalomról tudott. Nem volt túl sok. – Mint Sascha és Lucas? – Igen Faithnek a lélegzete is elállt. – Tényleg? – Igen. Ez végleges. Nem szakadhatsz el tőlem. – A férfi ujjai erősebben megszorították a lány csípőjét. – Elszakadni? – Faith kacagni akart, de nem kapott elég levegőt, hogy megtegye. – Vaughn, én attól féltem, hogy csak elképzeltem az egészet, mert annyira vágytam erre. A férfi ujjai elernyedtek. – Akkor jó. – Hogy működik ez? – Nem tudom. Én is most csinálom ezt először. – Ó! – Az a furcsa szorítás Faith szívében még erősebb lett. – De azt tudom, hogy ez fog életben tartani téged, miután kiugrasz a mentálhálóról. – Egy alakváltó elme nem tud elég visszacsatolást adni egy mentálénak. Ezt egyértelmű kísérletek bizonyítják. – A lány megrázta a fejét, a körmei a férfi bőrébe vájtak. – Nem foglak megölni azért, hogy én életben maradjak. – Bízol bennem? Bízott, nagyon bízott. – Teljesen. – Akkor emiatt ne aggódj! 246

Pandora’s TeAm – De te nem tudod megadni a szükséges bio-visszacsatolást – kötötte az ebet a karóhoz a lány. – Ez fizikai képtelenség. Vaughn megcsókolta. – Bízz, Vörös. A bizalomhoz nem kell sem logika, sem értelmes magyarázat. – Én az életemet is rád bízom. – Egy csókot nyomott a férfi állkapcsának kemény szögletére, majd felpillantott, hogy a szemébe nézzen. – De nem vagyok benne biztos, hogy a tiédet rád bízhatom-e. – Mert tudta, mennyire meg akarja védeni őt a macska. Egy mosoly kúszott lassan a férfi arcára. – Ó, nem, Vörös. Én nagyon, de nagyon sokáig akarok még élni. Most, hogy találtam magamnak egy párt, aki minden vágyamat teljesíti. – Az ujjai elidőztek a lány fenekének ívén, a pajkos mosolyát pedig képek követték, amikben... – Térden állva nem! – kiáltott a lány nagyon játékosan. – És ha addig nyallak, amíg meg nem adod magad? – Az ujjai lejjebb csúsztak, mélyebb és forróbb helyekre. – Akkor térdre ereszkednél? – Esetleg. – Faith érezte, hogy a légzésének ritmusa megváltozik. – De te most megpróbálod elterelni a témát. – Nem, Vörös. Megpróbálom bebizonyítani az igazamat. – Az ujjai megálltak. – Ha meghalok, akkor te is velem halsz, ezt pedig soha nem engedném meg. – Eltökéltség hallatszott a szavaiban. – A pajzsaim erősek. Maradhatnék még a mentálhálón és letölthetnék még több adatot. – Ne félj elszakadni! A lány az ujjaival köröket rajzolt Vaughn mellkasán. – A mentálháló olyan szép, annyira élő. – De ideje, hogy elszakadj tőle. Ezt te is tudod. – Igen. – Abban a pillanatban, hogy rájönnek, eltűnt a telepről, a NightStar őrök a keresésére indulnak a mentális síkon és visszaviszik őt. Persze csak akkor, ha a Mentál Tanács nem dönt úgy, hogy maga végzi el a piszkos munkát. Faith meg is feledkezett azokról az álcázott harcos elmékről. A Nyilakról. A bérgyilkosokról. 247

Pandora’s TeAm Az ő esetében először megpróbálnák foglyul ejteni. De ő inkább meghalt volna, mint hogy börtönbe vonul. – Elkaplak – Egy erős kéz simította ki a lány homlokából a hajszálakat, majd az arcát fogta át. A váratlan gyengédségtől Faithnek összeszorult a szíve, és az elméje mélyén látta, hogy a párosodás köteléke lüktetni kezd. De ez gyorsan véget ért. A lány elkomorult, mielőtt elcsitíthatta volna ezt a reakciót, és mélyen magába nézett. – Nem érzékelhetem teljesen a kötődésünket, amíg el nem vágom a kapcsolatom a mentálhálóval. – Azt hittem, tudat alatt fojtod el. – Vaughn összeráncolta a szemöldökét. – Hacsak... Általában mindkét félnek tudatosan el kell fogadnia a párosodási kapcsot, hogy az teljesen kiépüljön. Azt hittem, mi átugrattuk ezt a lépcsőfokot. – Én nem teszek ellene semmit. Azt sem tudtam, hogy ilyet lehet. – Elgondolkozott. – Ez biztosan egy automatikus mentális folyamat. Érthető is, hogy egyszerre csak egy mély kötődés működhet, különben fennállna a veszély, hogy az elme túlterhelődik. De a párosodási kapocs valamennyire működik. – Faith látta a képeket, amiket a férfi küldött neki, Vaughn pedig megérezte, ha a lány a mentális síkon bajba került. Vaughn szenvedélyesen szájon csókolta a lányt. Faith levegő után kapkodott és rámeredt. – Annyit elemezheted majd a kötődést, amennyit csak akarod. Miután kiszakadtál a mentálhálóról. – Ezt már követelődzően mondta. – Nem szeretem, hogy ki vagy szolgáltatva egy mentális támadásnak. – Vaughn! – Faithben olyan érzések dúltak a férfi iránt, amilyeneket egy héttel ezelőtt még el sem tudott volna képzelni. – A húgom... – Tényleg azt hiszed, hogy megtalálhatod a gyilkosát a hálón? Faith ezen hosszú ideig gondolkozott, rendet tett a gondolatai között. – Az egyetlen kapcsolatom a gyilkossal a víziókban van, azok pedig az elmém külön csatornáin érkeznek, nem a mentálhálón. Ott semmit sem találtam eddig. – Akkor tedd meg most, Faith, mielőtt rájönnek, hogy átpártoltál a rohadt, bajkeverő állatokhoz. Apró kacaj tört fel a lányból. Elmúlt, mire igazán kiteljesedhetett volna, de spontán reakció volt és nagyon valódi. 248

Pandora’s TeAm – Kapj el! – Mindig. Faith a férfi mellkasára ejtette a fejét és becsukta a szemét. Nagy volt a kísértés, hogy még egyszer, utoljára kilépjen a mentálhálóra és egy utolsó pillantást vessen a csodálatos világra, amit el fog veszteni. De nem tehette. Túl sok minden forgott kockán. A párosodási kötelék hozzákötötte Vaughnt, és nem tudta, a férfira milyen hatással lenne, ha őt tőrbe csalnák és kiiktatnák. A férfi pedig mindennél fontosabb volt a számára. Azt azonban sajnálta, hogy nem búcsúzhatott el az egyetlen lénytől, ami a mentálhálón ép volt, nem romlott. Remélte, hogy a Hálóelme megérti majd, miért tette, amit tett. Magába szívta a párja illatát és leereszkedett az elméjébe, mélyre, minden pajzs mögé, az értelem és észlelés szintje alá, a tudata legősibb magjába. Mert a mentálhálóhoz fűző kapcsolatot az ösztönök alakították ki a mentálok születésének pillanatában. Ez volt az egyetlen dolog, amit nem irányítottak vagy manipuláltak. Megérkezett, az elméje abszolút közepébe. Azt hitte, elidőzik majd, mielőtt megteszi, amit akart, de nem volt rá képes. Túl sok fájdalmat okozott volna magának. Halkan búcsút vett és egyetlen, végzetes csapással elvágta a kapcsolatot. Minden véget ért. Egy pillanatig egyedül volt az egész világmindenségben. Az idegvégződései fájdalmasan felsikítottak, érezte, hogy a teste vonaglani kezd, hogy az izmai majdnem leszakadnak a csontjairól. Nem élhetett a vákuumban, és most... De volt valaki, aki megtartotta őt. Volt valaki, aki lélegzett. Volt ott valaki, aki élt. Valaki, akinek a fénye vakítóan ragyogott a nagy semmiben. Levegő után kapkodva ébred fel, miközben az elméje végigszáguldott az egyetlen, számára nyitva álló úton. A kötődésen, ami Vaughnhoz kapcsolta őt. Fény- és színár, szagok és hangok mindent elborító hulláma, bunda érintése az ujja hegyén és az állati szenvedély karmai, amik a szívébe martak és a mélyére ástak. Ekkor valaki megcsókolta őt. 249

Pandora’s TeAm Az a valaki pedig az övé volt, ahogyan soha, senki más nem lesz már az övé. Megértette, hogy az a valaki a düh és szenvedély, a férfias forróság és a természet gazdagsága. Még a nevét is tudta: – Vaughn! A lágy suttogás a csók közben erős ütéssel indította újra Vaughn szívét. Soha életében nem félt még annyira, mint amikor megérezte, hogy Faith egyszerűen megszűnik létezni. Nem vert a szíve. Nem lélegzett. Nem élt. Alig egy másodpercig tartott, de a férfi majdnem belehalt. Azután jött a magány mindent elsöprő érzése, ami úgy tört be a lelkébe, mint egy lejtőn teljes sebességgel lefelé száguldó tehervonat. A szíve majdnem megszakadt. – Itt vagyok, kicsim! Itt vagyok. Újra és újra megcsókolta a lányt, a köteléken keresztül táplálta őt, hogy Faith tudja: nincs egyedül, már soha nem is lesz egyedül. Faith érthetetlenül motyogva kétségbeesett mozdulattal átölelte a férfi nyakát és köré zárta a lábait. A csókja olyan volt, mintha azzal akarta volna meggyőzni magát, hogy életben van. Vaughn hagyta, hogy a lány elvegye, amire szüksége van, az életét is odaadta volna neki. De Faithnek csak a szenvedélye, a forrósága, a vágya kellett. Így hát Vaughn ezzel táplálta őt, végigsimított krémszínű bőrének minden egyes négyzetcentiméterén, megjelölte őt magának a csókjaival, az érintésével. A lány nem akarta őt elengedni, és ő sem akart kibontakozni az ölelésből. Megtalálta a módját, hogy így, ilyen helyzetben szeresse őt, Faith feneke alá csúsztatta a kezét és úgy emelte őt a forró erekciója fölé. A bőre pattanásig feszült, a buja fájdalom gyönyörré változott. Lassan akart haladni, de a lány nem várt, vadul lökte magát a férfira és fogadta őt a testébe, mint egy remekbe szabott kesztyű. Vaughn magához szorította a lányt és megfordult, Faith teste buja és befogadó volt az övé alatt. Egy kezén megtámaszkodott a lány felett, másikkal elkapta Faith csípőjét. – Faith! – Figyelmeztetés volt ez, melyre válaszképpen a lány végigszántott körmeivel a hátán és erősen beleharapott a vállába. 250

Pandora’s TeAm Vaughn mélyen felmordult és beléhatolt. Erősen. És még egyszer. A lány folyékony tűzként áradt szét az ereiben, tiszta és forró nőiesség volt, és amikor Faith pillái tágra nyíltak, Vaughn fehér villámokat látott a szemében. Faith Vaughn karjaiban feküdt és a férfi szívverését hallgatta. Valódi volt, igazi, állandó, ez megnyugtatta. Ennek ellenére, és bár már hajnalodott, az elméje zakatolt tovább. Meg kellett néznie az új világát. Számára a mentális sík éppen olyan fontos volt, mint az életében legfontosabb lény, az alakváltója számára a föld, az erdők és a levegő. Ha itt teljes pusztaság volt a mentális sík, azt addig akarta megtudni, amíg Vaughn aludt, nehogy megbántsa azzal, hogy kifejezi: fáj neki, hogy levált a mentálhálóról és elvágta magát mentállétének legfontosabb síkjától. Becsukta a szemét a földi síkon és kinyitotta egy másikon. De nem volt ereje kilépni, nem akarta látni a végtelen sötétséget. – Nyisd ki a szemed, Faith, és nézd meg a csillagok hálóját. Vajon honnan tudta Vaughn, hogy mit csinált?! Hiszen ő nem volt mentál! De a párja volt. – A csillagok hálója? – kérdezte Faith az elméje küszöbén állva. Vaughn válaszként egy csókot nyomott a nyakára, az ütőerére. Faith ebből az egyszerű gyengédségből erőt merített, tett egy lépést és körülnézett. Nem látott fekete bársony háttéren fehér csillagokat, nem voltak égetően éles fények, nem voltak fekete foltok. Faithnek elállt a lélegzete, de nem azért, mert ez a tér üres pusztaság volt. Hanem mert nem volt az. Színek ragyogtak mindenfelé, szivárványszínű szikrák pattantak mindenhol és villámgyors mintákkal játszottak a szeme előtt. Repeső szívvel elszakította a tekintetét a megbabonázó, színpompás szépségről és megkereste Vaughn elméjét. A párja fényének ereje egy kardinálisé, de forró és aranyszínű, vad és szenvedélyes. Egy gyengének tűnő aranyfonál kötötte össze vele, de Faith tudta, hogy ezt a köteléket soha semmi el nem szakíthatja. Távolabbra nézett és felfedezte, hogy Vaughn elméje össze volt kötve egy központi elméhez is, de az a kapcsolat másfajta volt, mint kettőjüké. 251

Pandora’s TeAm Faith mentál elméje otthon érezte magát itt. Tudta, hogy azt a másik kapcsolatot meg lehet törni, de az volt az erőssége, hogy mégis kitartott. A központhoz több másik elme is kapcsolódott. Nem sok, de ahhoz éppen elég, hogy életben tartsa őt anélkül, hogy bárki erejét is elszívná. Több mint elég. Az elmék ezen a hálón olyan hatalmas energiával ragyogtak, mintha mindegyik sokkal több lenne annál, mint aminek tűnt. Faith lelkének legmélyén könnyek hullottak. Keresni kezdte azoknak a ragyogó, csodaszép szikráknak a forrását, amikhez foghatót ő, a sötétségben nevelődött mentál, el sem tudott volna képzelni. Meg is találta, a központi mag védelmében, mintha a különleges elmének, ami ilyen gyönyörűséget létre tud hozni, különleges védelemre lenne szüksége. És talán így is volt. Elég volt egyetlen pillantás, és Faith tudta, hogy az az elme hihetetlenül gyengéd volt, hogy soha senkinek nem lenne képes kárt okozni, nem tudna ölni. Elcsodálkozott az új mentális világában kirobbanó rengeteg színtől és élettől. Ez a világ, kis mérete ellenére soha nem válhat unalmassá, soha nem merülhet ki. Faith visszavonult és kinyitotta a szemét a földi világban. – A színek! Ez Sascha, igaz? – Én nem látom azt, amit te látsz, Vörös – válaszolt Vaughn. – De Sascha egy pszichikus. – Nem tudom, mi az. – De volt még ideje, hogy megtudja. – Vaughn, hogyan létezhet ez a háló?! Sasáén kívül a többi elme, amit láttam, alakváltóé. – Márpedig a mentálok tudták, hogy az alakváltók képtelenek bármilyen mentális kapcsolatokat kiépíteni. Vaughn odadörgölőzött hozzá, mielőtt megcsókolta. A lány nem bánta, hogy a férfi elkényezteti, főleg most, hogy még mindig érezte a megrázkódtatást, amit a leválás okozott. – Ennek valami köze van a véreskühöz, amit az őrszemek tesznek, de nem tudjuk, hogyan működik. Már azt is elfelejtettük, hogy egyáltalán létezik ilyen. Vaughn még soha nem volt ennyire elégedett. Úgy érezte, mintha a lelkének egy elveszett darabja került volna meg. Tudott ugyan működni anélkül is, de most, hogy visszakapta, már belehalt volna, ha még egyszer elveszíti. Faith már a része volt, állati szívének legbensőjébe költözött. Megvédte volna utolsó csepp erejéig. Ha Faith mentális 252

Pandora’s TeAm szinten látta a kapcsolatukat, ő a fizikai valóságot látta, annak erejét és tisztaságát. A lány beletúrt a párja hajába, Vaughn pedig dorombolni kezdett, többre vágyott. Faith engedelmeskedett neki, szavak nélkül is megértette, hogy mit szeretne. Részben a kötődésük miatt, részben azonban azért, mert meg akarta érteni. Kedvében akart járni a jaguárnak, és ez okozta Vaughnnak a legnagyobb kéjt. De egy csepp szomorúság is volt a lányban, Vaughn pedig tudta is, hogy miért. – Marine-ra gondolsz? – Meg kell állítanunk a gyilkost. – Összehívom a falkát. – A falkát? – Te már közénk tartozol. Segíteni akarnak majd neked. – Még egy mentálnak is? – Te már az én mentálom vagy. Faith örült annak, hogy a férfi így kisajátította őt, de ettől egy kevésbé boldog gondolata is támadt. – A tanács. Nem fogják hagyni, hogy csak úgy elmenjek, harcolni fognak értem. – Ezt bízd rám! Te találd ki, hogyan kaphatjuk el a gyilkosodat, én pedig kitalálom, hogyan helyezzünk téged biztonságba. – Rendben. – Könnyű volt megbízni Vaughnban. Még soha egyetlen szavát sem szegte meg. Faith meg sem lepődött, hogy Vaughn a fa őrházba hívta találkozóra a falkatársait. Volt egy olyan érzése, hogy a jaguár nem szereti, ha túl sokan vannak az otthonában. Kiszállt a kocsiból és kihúzta magát. Nem akart gyengének tűnni azok előtt, akik sokat jelentettek a férfi számára, aki neki pedig a világot jelentette. Ezúttal nem csak Sascha és a párja várt rájuk, de velük volt egy fekete ruhás idegen is. – Ő Judd – szólt Sascha a Lucas melletti széken ülve. Faith biccentett, közben érezte, ahogy a párja egyre agresszívabbá válik. Lucas sem tűnt valami boldognak. Az igazán különleges azonban 253

Pandora’s TeAm az volt, hogy a csendes idegen még őt is riasztotta. Nem tudta volna megmondani, miért, de azt tudta, hogy a jeges férfi szépsége mögött ez az idegen halálos volt. De ezt elmondhatta a két alakváltóról is. Tudta, hogy udvariatlan, de nem tudta megállni, hogy ne bámulja meg a férfit, aki az őrház külső falának támaszkodva állt. – Már láttalak téged valahol. – Nem. – Az arckifejezése semmit nem árult el, még a szeme sem rebbent. Senkinek sem lehetett ennyi önuralma. Csak egy mentálnak. De Judd természetesen nem lehetett az ő fajának tagja. – Nem – bólintott Faith. – De láttam már olyanokat, mint te. – Ez a férfi ugyanazt az ősi félelemérzetet ébresztette fel benne, mint az a két álcázott elme, amelyik a tanácshoz kísérte őt. Judd nem nagyon lehetett a mendemondabeli Nyilak egyike, de Faith attól még nagyon kényelmetlenül érezte magát mellette. És ha ez még nem lett volna elég, egy másik hím jelent meg a ház egyik sarkán, aki félelmet ébresztett benne. Az új jövevény végigsétált a tornác korlátja mellett és kis távolságra megállt a többiektől. Zöld szemei úgy néztek végig Faithen, mint ahogy egy ragadozó méri fel a prédáját. A lány nagyon boldog volt, hogy Vaughn ott állt mellette. Lucas az újonnan érkező férfi felé biccentett. – Clay, azt hittem, Tammyt is magaddal hozod. – Kölykök. Rózsabokrok. Tövisek – jött a szűkszavú válasz. Úgy tűnt, rajta kívül mégis mindenki megértette. Sascha halvány mosollyal az arcán megcsóválta a fejét. – Jól vannak? Clay bólintott. Faith kívülállónak érezte magát, a hátával nekidőlt Vaughn mellkasának. Fehér lángok nyaldosták az ujjai hegyét, amikor végigsimított a párja combján. Vaughn úgy tűnt, mintha egy pillanatra megfagyott, majd újjáéledt volna. Tovább simogatta a lány felkarját, hogy megnyugtassa őt. – Mind tudjátok, hogy miért vagyunk itt – szólalt meg. – Hogy megtaláljuk a férfit, aki megölte Faith húgát – mondta Sascha. – De azt hittem, nem tudsz eleget róla. – Vörös? 254

Pandora’s TeAm – Kezdetben – szólalt meg Faith – csak az áldozat arcát láttam. Nagyon fehér bőr, világosszőke haj, kék szemek. Szokatlan tulajdonságok egy mentál esetében, de ez alapján nem praktikus keresést indítani utána. – Összeszedte az erejét, hogy vissza tudja idézni a gonosz víziókat. – Ezután egyre többet láttam meg... – Mert a gyilkos most figyeli ki az áldozatát? – kérdezett közbe Sascha. – Abban az időben azért, mert azt tervezte, hogy kifigyeli majd az áldozatát. Mindenki elhallgatott egy kis időre, próbálták megemészteni Faith életének jellemzőit. Lucas volt az, aki megtörte a csendet. – Milyen messzire jutott mostanra? – A végső szintre. A víziókban most már vért látok. Vaughn a karjaiba zárta őt, pedig Faith sem a hangjában, sem a gesztusaiban nem adta jelét, hogy erre szüksége lenne. Érzéketlen mentállá változott, így védekezett ezek ellen az alakváltók ellen, akik közül nem mind az ő csapatában játszott. – Akkor kell megállítanunk, amikor elrabolja a lányt, mert ennek ismerem a helyét és a pontos idejét is. – Honnan? – A sötét bőrű, Clay nevű hím kérdezte ezt. Faithnek erőt kellett vennie magán, hogy ne simuljon szorosabban Vaughnhoz. – A legutóbbi képsorozatban, amit láttam voltak időjelző elemek, amik alapján meg tudtam határozni az események időpontját. Vannak időjelzők, amiket nehéz pontosan beazonosítani, mint az évszakok, az ég színe. De ezek félreérthetetlenek voltak. – Senki sem szólalt meg, ezért Faith folytatta. Közben belesimult a párja erős forróságába, ami körülvette őt. A lány tudta, hogy Vaughn ölelése a hűségének néma jele. – Egy asztalon láttam egy nyitva álló naptárat, és egy elektronikus óra számlapját is megpillantottam. Mindkettő ugyanazt mutatta. – Ennél egyértelműbb egyetlen időjelző sem lehetne. Ezután felfedte előttük azt, amit Vaughnnak a kocsiban mondott el, miután az időjelzőket felsorolta neki. – Egy napunk van. – Túl kevés idő ahhoz, hogy nyugodtan tervezzenek. – Ha nem kapjuk el a gyilkost, akkor nem tudjuk megmenteni a lányt. A férfi tele van... – kereste a megfelelő szót – 255

Pandora’s TeAm várakozással, beteg sóvárgással. Nem tartja életben sokáig az áldozatait, nem kínozza őket. Szereti ugyan az izgalmat, amíg vadászik rájuk, de a legnagyobb élvezetét a gyilkosságban leli. – Mint Marine esetében is. Faith szíve újra összeszorult, és már meg tudta nevezni az érzést: fájdalom, gyász és veszteség keveréke volt. – Hol? – kérdezte Judd. A hangja tökéletesen kifejezéstelen volt. – Te mentál vagy. – Faith ezt egyszerre teljes bizonyossággal tudta. – Elvileg csak Sascha él a mentálhálón kívül. A férfi nem válaszolt a lány ki nem mondott kérdésére. – Hol? A lány úgy döntött, ráér később kifaggatni Vaughnt. – Egy kis magánegyetemen, amit néhány éve alapítottak a Napa szélén. Szőlőtermesztésre szakosodott iskola. – A legtöbb diák és a személyzet legnagyobb része ember vagy alakváltó – jegyezte meg Lucas. Mit csinálna ott egy mentál? Ők nem nagyon érdeklődnek a természeti erőforrások iránt. – Azt hiszem, ez a lány egyfajta technikus. A borászatokban bonyolult hőmérsékletmérő és -szabályozó rendszerek működnek, nem? – Lehet. – Vaughn a lány csípőjére csúsztatta a kezét. A gesztusban rengeteg férfi birtoklási vágy volt, és Faithnek esze ágában sem volt ez ellen tiltakozni. – De ez nem is számít, ha ott lesz azon a napon, abban az időben. Elkapjuk a gyilkost, mielőtt ő kapná el a lányt. – Miért mi takarítjuk el megint a mentálok mocskát? – harsant Clay mély hangja. – Faith nincs veszélyben, a gyilkos és az áldozat is mentál. Nem inkább a tanácsnak kellene ezzel foglalkoznia? – Clay! – Sascha megütközött ezen. – Egy lány életéről van szó! – Nem azt mondom, hogy felejtsük el az egészet! Csak azt, hogy hadd intézzék el az ügyet azok, akiknek ez a dolguk. – És ha azok nem teszik? – kérdezte halkan Faith. Belenézett abba a nagyon férfias arcba, amiben nyoma sem volt részvétnek. Clay nagyon más volt, mint Vaughn, még akkor is, ha a párjában lakó állat közelebb volt a felszínhez. Benne volt valami mély sötétség, ami a jó és a gonosz közötti, hajszálvékony határvonalon egyensúlyozott. Amint ezt végiggondolta, támadt egy megérzése. Közeledett Clay ideje. Nemsokára az őrszemnek el kellett döntenie, melyik oldalon akar állni. 256

Pandora’s TeAm – Mi lesz, ha ez a lány is egyszerűen eltűnik, mint a többi?! Tiszta lesz a lelkiismereted, tudsz majd nyugodtan aludni?! – Mert Clay még nem veszett el, még mindig a határvonal jó oldalán állt. Éppen csak. Clay felhúzta a szemöldökét. – Szóval levadásszuk ezt a pasast. Nagyszerű. És mi lesz a következővel? Meg az az utánival és az az utánival? Faith nem tudta, honnan tört fel belőle ez a válasz. – Vannak jövők, amiket nem látunk, életek, amiket nem tudunk megmenteni. De ezt most igen. A többit pedig beszéljük meg később! – Van ennél nagyobb gond is. – Lucas hátradőlt a székén és feltette a lábait a korlátra. – Ha sem a gyilkos, sem az áldozat nem alakváltó, akkor az a rendvédelem hatáskörébe tartozik. Nekünk nincs jogunk érvényt szerezni a törvénynek. Faith erre nem gondolt. – Akkor talán értesíthetnénk a rendvédelmet. – Ennyi erővel a tanácsnak is szólhatnánk. Hacsak nem akarod az egész rohadt balhét átengedni a pszichopata fajtádnak. Vaughn megdermedt. – Vigyázz a szádra, macska! Faith nem értette pontosan, hogy mi történik, de érezte a levegőben az agresszivitást. Megfordult és átölelte a párja derekát. Vaughn le sem vette a szemét Clayről. Egy feszült pillanat múlva a másik hím lassan bólintott. – Túllőttem a célon. – Szünet. – A lány emlékeztet valakire. Faith megemésztette ezt a kijelentést, és meglepődött, amikor jócskán megkésve, megértette, Vaughn azért lett agresszív az őrszem társával, mert az gorombáskodott vele. Melegség öntötte el a lány szívét. De ettől függetlenül nem akarta, hogy Vaughn miatta harcoljon egy falkatársával. – Ami a rendvédelmet illeti... – kezdte Faith, és közben a párja pólója alá csúsztatta a kezét, tenyerét Vaughn hátához simította. A jaguár reagált a kényeztetésre, végre levette a szemét Clayről. – Ismerek néhány zsarut, akiben megbízhatunk – vágott a szavába Clay. Ez meglepte a lányt. – Ha ők tartóztatják le a gyilkost, az legális. – A gyilkos pedig estére kint lesz, a Mentál Tanács elintézi. Eltűnik majd a mentálhálón és soha nem látjuk viszont. – Sascha hangja nagyon 257

Pandora’s TeAm zord volt. – Vagy kivégzik, hogy eltussolják az Elcsendesedés hibáját, vagy ha közéjük tartozik, csak elszabadult, akkor újra az irányításuk alá vonják. Lucas letette a lábát a földre és előrehajolt, hogy megcsókolja a párját. Sascha megenyhült, kezét Lucas bicepszére fektette. Az alfahím tekintete viszont szúrós volt, amikor ismét felnézett. – Saschának igaza van. Láttuk, mi történt legutóbb. A levegőben érezhető volt a düh. Faith éppen Saschára nézett, így látta, ahogy a lány néhányszor mély levegőt vesz, a szeme teljesen feketévé változik, annak jeleként, hogy egy kardinális nagy mentális energiát fejt ki. A düh szertefoszlott. – Én el tudom intézni. – Judd hangja olyan volt, mintha csak az időjárásról beszélt volna. – Nagy távolságból is. Faith gyomra összeszorult. – Nem! Nem követünk el egy gyilkosságot, csak azért, hogy egy másikat megakadályozzunk. – Ő is gondolt már erre, de csak akkor, amikor a harag vörös forrósága eluralkodott rajta. De ő nem volt hidegvérű gyilkos. – Van jobb ötleted? – kérdezte Judd. A máskor jéghideg hangja most majdnem pimasz volt. – Fogd vissza magad! – szólt Vaughn nagyon halkan. Faith meghallotta a különbséget: most valóban veszélyes volt, míg Clayt csak figyelmeztette. – Csak azért vagy itt, mert segítettél megmenteni Sascha életét. De ennyi. A másik férfi mosolya hűvös volt. – Még ennyi sem. Faith alig értette még az érzelmeket, de most úgy tűnt neki, hogy az a mentál szinte vágyott arra, hogy megküzdjön Vaughnnal. Ugyan mi kelthetett benne ekkora halálvágyat? Még ha Judd Nyíl is volt, Vaughn viszont jaguár. – Várjatok, nekem van egy ötletem! Mindenki Faithre meredt. – Tedd ártalmatlanná – fordult a lány Juddhoz. – Kötözd meg az elméjét olyan mentális láncokkal, amiktől soha nem szabadulhat meg. – Miből gondolod, hogy képes vagyok rá? – Judd kihívóan nézett a lány szemébe. 258

Pandora’s TeAm – Ha létezik a Nyíl osztag, akkor te egy Nyíl voltál. – Faith hallotta, ahogy Saschának elakad a lélegzete. – A telepata Nyilakat valószínűleg mindenféle dologra kiképezték. Judd nem tagadta Faith kijelentését, sem a feltételezését a Tp megjelöléséről. – Megőrjítem. Képzeld el, hogy egyetlen vágyadat sem tudod beteljesíteni. Mire végzek, életben lesz ugyan, de csak nagyon alapvető szinten képes majd gondolkodni. Faith érezte, ahogy feltámad benne a harag. – Ez lesz hát az ítélet rá, életfogytiglan. – A gyilkos legalább életben marad, nem úgy, mint Marine és a többi szerencsétlen nő, akiket megölt. Mert az biztos, hogy voltak többiek, a férfi étvágya túl biztos volt, a módszerei túlságosan begyakorlottak. – Fel kell törnöd a mentálhálót ahhoz, hogy megtedd, amit Faith javasol? – kérdezte Lucas. – Képesek lesznek majd lenyomozni, hogy te tetted? – Nem, telepatikus úton képes vagyok rá. De ez nagyon különleges képesség, tudni fogják, hogy van egy ismeretlen árulójuk. Habár ezt már úgyis tudják. – Nem magyarázta el, miért. – Bár ehhez át kell törnöm a mentális páncéljain. – Milyen nehéz lesz? – Sascha elmondta, milyen hatással volt Faithre, ebből arra következtetek, hogy meglehetősen nagy ereje van. De akkor a gyilkos ösztöne fog uralkodni rajta, márpedig bárki, aki erős érzelem hatása alatt áll, sérülékeny. Ő sem lesz kivétel. – Egyenesen Faithre nézett, a szeme nem is rebbent. – A kritikus pillanatban el kell vonnod a figyelmét, akkor sikerülni fog. Vaughn morgása majdnem túl mély volt ahhoz, hogy egy mentál meghallja, de Faith a csontjaiban érezte. – Faith a közelébe se megy annak a rohadéknak! – Vaughn, figyelj... – Szó sem lehet róla, Vörös. Felejtsd el! – Nem kell a közelébe mennem. Elég, ha az elmémet hozzáérintem. Meg fogja ismerni a mentális illatomat. – Mert a víziókon keresztül képes kapcsolatba lépni veled? – Sascha jól emlékezett a korábbi beszélgetéseikre. 259

Pandora’s TeAm – Igen. Látom a jövőt, de az ő elméjének lencséjén keresztül – magyarázta el a többiek kedvéért Faith. – Olyan, mintha együtt látnánk ezt a víziót... – Hirtelen megtorpant és az álla is leesett. – Egy J-mentál! Ugyanolyan megjelölésűnek kell lennie, mint én vagyok! – A következtetés megrázó volt. – Talán – vágott a szavába Judd. – De mielőtt ebbe belemennénk: biztos vagy benne, hogy tudod azonosítani? – Igen. Ne aggódj amiatt, hogy egy ártatlant fogsz ártalmatlanná tenni. – Mentál vagyok. Csak az alakváltók aggódnak. Faith elgondolkozott, Judd ezzel a kijelentésével vajon kit akart meggyőzni. Mert az igazság az volt, hogy ő már nem volt mentál. Megszűnt létezni a mentálhálón, valószínűleg halottnak nyilvánították. Most pedig egy másik világban él. – Meg fogom ismerni. Láttam az arcát. Mind elcsendesedtek.

260

Pandora’s TeAm

HUSZONHARMADIK FEJEZET Juddnak egy pillanat alatt feltűnt a logikai bukfenc. – Azt mondtad, az ő szemszögéből látod a víziókat. – Akkor hogyan, Vörös? – Nem volt ugyan harag Vaughn hangjában, de a lány tudta, hogy magában azt kérdi, miért nem mondta el neki Faith ezt hamarabb. – Nem akartam látni – suttogta a lány olyan halkan, hogy az alig volt hallható hang. Vaughn felemelte az egyik karját és hátulról átfogta vele Faith vállát. A lány tudta, hogy meghallotta a suttogást. – Soha nem leszel egyedül. Ezt az ígéretet Faith maga köré csavarhatta, mint egy védőburkot, de még így is szüksége volt mentál ridegségének minden cseppjére, hogy a hangja ne törjön meg, amikor felidézte a szörnyűséget. – Láttam az arca tükröződését. – Egy vértócsa vörös tükörfelületében, a legutolsó vízió során. – Akkor ez nem kérdés, Faithnek ott kell lennie – jelentette ki Judd. – Ott lehet, de nem fogja kidugni a fejét, hogy magára vonja a gyilkos figyelmét. – Vaughn karja kőkemény volt Faith vállán. Egy csepp fájdalmat sem okozott neki, de megmozdítani sem lehetett volna. – Vaughn. – Faith halkan szólalt meg, de úgy gondolta, Lucas és Clay így is hallotta. – Sétáljunk egyet! A férfi elengedte a lányt és kézen fogta. – Nem fog sokáig tartani – vetette oda a többieknek, de egy szót sem szólt többet, míg mélyen az erdőbe nem értek. – Nem hagyom, hogy veszélybe sodord magad! – A telepátia majdnem veszélytelen. – Igen? Hát lehet, hogy ez a pasas majd a nem kategóriába tartozik. Ő más, arra is képes volt, hogy foglyul ejtsen téged a vízióiban. – Lehet – hagyta rá a lány. – De ez nem változtat semmin. Vaughn nem válaszolt, a jaguár nagyon is láthatóvá vált a szemében. 261

Pandora’s TeAm Ezért hát Faith az állatot szólította meg. – Egyszer a bűntudatról kérdeztél, és én azt mondtam, nem érzek olyat. Hazudtam. – Az Elcsendesedésnek újabb falát törte most le Faith. Erezni sokkal könnyebb volt, mint az érzéseket szavakba is önteni. – Bűntudat kíséri minden egyes lépésemet, reggeltől estig. J-mentál vagyok, de a saját húgomat nem voltam képes megmenteni. Elbuktam. – Nem tudhattad, hogy mit látsz! – mordult a jaguár. – A logika itt nem ér semmit, Vaughn! Ezt te jobban tudod bárki másnál! – Faith azt akarta, hogy a férfi emlékezzen rá, milyen bűntudatot érzett Skye halála miatt, pedig akkor még csak gyerek volt. A férfi a lány nyaka köré zárta a kezét. – Eljön az idő, hogy nem fogom beadni a derekam, nem lehet majd meggyőzni, nem reagálok emberien. Erre Faith már az első percben rájött, amikor találkozott vele. – De az az idő még nem jött el. – Azt akarom, hogy folyamatosan mellettem maradj. Ha bármi is rosszul sül el, te menekülsz. Még akkor is, ha péppé kell robbantanod az agyát. Menekülsz. – Nem engedem olyan közel, hogy árthasson nekem. Csak átsuhanok, mint egy árnyék, és el is tűnök azonnal. A macska folyamatosan kaparta Vaughn tudatának falát, miközben kidolgozták a terv részleteit a többiekkel. – Van itt még valami – szólalt meg, miután megegyeztek a teendőkben. – A Mentál Tanács – mondta Sascha. – Mostanra biztosan tudják, hogy Faith áruló lett. Minden eszközzel megpróbálnak majd utánanyúlni. Ő J-mentál, túl sokat tud. Az állat Vaughnban egyszer és mindenkorra ki akarta iktatni ezt a veszélyt: amelyik mentálnak összezúzta a koponyáját, az már nem bánthatta a párját. De tudta, hogy ez nem ilyen egyszerű. A Mentál Tanácsnak jelenleg hat tagja volt csak, de az egész szervezet egy ezerkarú szörny volt. Ha egy fejet levág, kettő terem a helyében. Egy módon lehetett csak örökre kiiktatni őket: ha gyökerestül tépik ki őket. Ilyen mély változást pedig csak a mentálok maguk indíthattak el. Faith a párjának vetette a hátát. – Talán lesz valami, ami megállítja őket. 262

Pandora’s TeAm A lány meleg érintésétől a jaguár is lecsillapodott kicsit. – Van valami ötleted? – Nem is ötlet, csak megérzés. – Faith hangját átjárta a gyász érzése. – Soha nem hagyott nyugodni a kérdés, miért kellett Marine-nak meghalnia. A gyilkos tele van beteges izgalommal, miközben a holnapi gyilkosságot tervezgeti. De ilyesminek nyoma sem volt Marine halála előtt. Őt nem követte, nem figyelte meg. A lényeg az volt, hogy milyen tisztán látom a végeredményt, ahogy a húgomból kiszorul a levegő, míg ez végül a halálához vezet. Vaughn büszke volt rá, milyen erős a párja. Eleresztette, nekidőlt a korlátnak és Faitht a két, szétvetett lába közé húzta. A lány habozás nélkül engedett, a kezét Vaughn csípőjén nyugvó kezére ejtette. – Talán alkalom szülte gyilkosság volt. Lehet, hogy a gyilkos csak véletlenül botlott belé és megölte, mert megtehette. – Judd hangja annyira ingerelte a jaguárt, hogy az majdnem felbődült. A macska nem tudott különbséget tenni ellenség és bizonytalan szövetséges között. – Nem. Nyomát sem éreztem annak, hogy sietett volna vagy felkészületlen lett volna. – Vaughn gyűlölte hallani a lány hangjában a fájdalmat, de tudta, hogy azt csak az idő gyógyíthatja be. Akkor sem fog nyomtalanul eltűnni, sebhelyek maradnak a helyén, de ez nem is volt baj. Mert ezek a sebhelyek erőssé tették őt. Sascha dobolni kezdett a lábával. – Mit csinált a húgod? – Kardinális telepata volt. A Mentál Tanács kommunikációs specialistája. – Még a mentálhálón hallottam pletykákat arról, hogy a ti klánotok sok bizalmas feladatot ellátott a tanács megbízásából. Faith körmei a tenyerébe vájtak. – Ha az ő üzeneteiket közvetítette telepatikus úton, akkor mindent tudott, amit küldtek és fogadtak. Minden titkot ismert, minden terv minden apró részletét. – Ez pedig nagy hátrány, ha egyszer úgy dönt, hogy nem játszik tovább az ő szabályaik szerint. – Elvégre Marine NightStar a párja húga volt, Faith pedig túl intelligens, túl független és túl emberi ahhoz, hogy valaha a tanács hangja legyen. Faith váratlanul hevesen megrázta a fejét. 263

Pandora’s TeAm – Ez nem vezet sehová. A megérzések általában nem adnak nekem semmi konkrét támpontot. Várnunk kell, hátha ki tudunk valamit olvasni a gyilkos elméjéből. Lehet, hogy a tanács eljön majd értem, de biztosan nem azelőtt, hogy a gyilkost elkapjuk. Clay összefűzte a karját a mellkasán. – Ezt honnan tudod? – Csak tudom. – Faith hangja nagyon zaklatott volt, de nagyon, nagyon magabiztos. – Ennyi időnk még van. Holnap megtudjuk a választ. – És ha nem? – kérdezte Sascha csendesen. – Akkor legalább Marine halálát megbosszulom. – Faith mélyről fakadó dühe visszhangra talált Vaughn szívében. – Azt akarom, hogy megfizessen azért, amit tett. A férfiak egymásra néztek és a tekintetükön látszott, hogy egyetértettek. Három ragadozó alakváltó és egy mentál, aki valószínűleg képzett orgyilkos volt, egyikük sem talált semmi kivetnivalót Faith halálos dühében. Valóságos volt, jogos, ezért ki is fogják elégíteni. – Meg fog. – Vaugh mindannyiuk nevében beszélt. – Még ha saját kezűleg kell összeroppantanom a koponyáját, akkor is. – Vaughn! – Faith megállt a párja mellett, aki egy szobron dolgozott éppen. Nem volt rajta más, csak egy kopott farmer. Csupa izom és férfias forróság volt, borostyán-arany haját lófarokba fogatta össze. – Mi az, Vörös? – Letette a szerszámait és a bütykeivel végigsimított a lány arcán. Az érintés gyöngéd volt, a tekintete egyáltalán nem. – Miért dolgozol most ezen? – A lány végigsimított egy márványíven. – Gyere az ágyba. Mentálisan fel kell készülnünk a holnapra. – Én nem vagyok mentál, kicsim. – Vaughn hangja elmélyült. – Nekem nem kell megnyugtatnom az elmémet. A lány egyszerre megértette. – Én készen állok. – Menj aludni! – Vaughn kézbe vett egy vésőszerű szerszámot. — Nemsokára én is megyek. 264

Pandora’s TeAm Faith kivette azt a kezéből és visszatette az állványra. – Félsz, hogy fájdalmat okozol nekem. – Senki sem tanította erre, azt mégis tudta, hogy ez párok között nem jó. – Attól tartasz, hogy összeomlok, ahogyan tegnap. – Ami tegnap történt, az maga volt a tökély. De nem hiszen, hogy készen állsz egy következő menetre. Ma egy csepp gyengédség sincs bennem. – Kemény, durva, egyenes szavak. A lány Vaughn mellének aranyló bőrére fektette a tenyerét. – Te soha nem leszel igazán gyengéd. A férfi összerezzent. – Nem úgy értettem – folytatta a lány. – Szeretem benned a vadságot, a szenvedélyt, az erős vágyaidat. – Nyelt egyet a férfi szemében kavargó, olvadt láva láttán. – Tőled úgy érzem, valóban élek. – Érzem a fájdalmadat, amikor az elméd megroppan. – De minden egyes szerelmeskedéssel egyre erősebb leszek. – Faith ebben már biztos volt. – Ha megpróbálod tartóztatni magad, azzal mindkettőnknek rosszat teszel. Nekem éppúgy szükségem van arra, hogy kielégítselek, mint ahogy neked szükséged van rá, hogy megérints. – Ezúttal nem leszek lekötözve, és te talán nem állsz készen arra, hogy megadd, amire most vágyom. Ma nincs kedvem játszadozni. Faith ráébredt: azért, mert ma a férfit hatalmába kerítette a vad védelmező ösztön, és ilyenkor a félmegoldásokat nem tűrhette. A párosodási köteléken keresztül érezte a férfi forró, vörös éhségét, a szenvedélyét, a vadságát. – Mutasd meg! – suttogta a lány és félretolta minden félelmét. Ha holnap eljön érte a Mentál Tanács, ő egy olyan nő magabiztosságával akart megállni előttük, aki az Elcsendesedés minden egyes szabályát felrúgta, mégpedig megkérdőjelezhetetlenül. – Nem fogok összeomlani. – Megígérte, mindkettőjüknek. A póló, amit pizsamának akart használni, cafatokban hullott le róla a földre. Vaughn karmai olyan gyorsan csaptak le, hogy levegőt venni sem volt ideje. Nézte, ahogy a férfi visszahúzza a karmokat és megállapította, hogy egyetlen karcolást sem érez a testén. A férfi a szemébe nézett, egyik kezét végigcsúsztatta a hátán, be a bugyija pántja alá, és megmarkolta Faith fenekét. 265

Pandora’s TeAm A lélegzete is elállt, amikor a sajgó mellei Vaughn mellkasának feszültek. Nem is érezte, hogy a bugyija lehullott róla, annyira elmerült a Vaughnból áradó érzékiségben. Tegnap a férfi attól félt, hogy fizikai fájdalmat okoz neki. Ma teljesen ura volt a testének... de a vágyainak nem. Függetlenül attól, milyen magabiztosan beszélt Faith, egyáltalán nem volt biztos abban, hogy képes lesz teljesíteni a férfi vágyait. Vaugh egyik kezét a lány teste elejének szorította, Faithnek elállt a lélegzete, amikor az érdes, erős bőrt megérezte a köldökén. Vaughn ujjainak hegye a lány göndör fürtjeibe túrt. Faith megszorította a párja vállát. – Milyen lágy! – morgott a férfi és a kezét lejjebb csúsztatta, hogy beburkolja vele Faith legintimebb részét. A mentál sikolya visszaverődött a falakról. Amikor Vaughn a kezének élével megdörgölte a lányt, Faith ellentartott és hozzásimult a kézhez, amiről nem is gondolta volna, hogy ilyen gyönyört képes okozni neki. Vaughnnak ez tetszett, érzéki ajkai nagyon férfias mosolyra görbültek. – Még! – követelte. – Még tovább! A lány lábujjhegyre emelkedett, de a férfi keze követte. Áthatolt a lány lágyságán, hogy elérje legérzékenyebb pontját. Ez az érintés újfajta őrülettel fenyegette a lányt. Faith összeszorította a combjait, a körmeit a párja vállába vájta és megpróbálta elérni az ajkát, de Vaughn ezt nem engedte, ezért a lány a mellébe harapott és végigkarmolta a hátát. – Cica! – szólt elégedetten Vaughn, és beljebb tolta az ujját. Ettől Faith testén jóleső remegés futott végig. – Magamévá teszlek, ahogy terveztem. Képek áramlottak Faith elméjébe, amikben előrehajolt a legmegadóbb testhelyzetbe, a fenekét szemérmetlenül felemelte, a combjait befogadón kitárta. A lány nem küzdött az erotikus roham ellen, kiélvezte a mentális csábítást. – Engedned kell, hogy... Vaughn figyelmeztetés nélkül a lányba mélyesztette két ujját, a másik kezét pedig szorosan a melle köré zárta, amitől Faith úgy érezte, lángra kap a bőre. – Mit kell engednem? 266

Pandora’s TeAm – E-engedned kell, hogy én csináljam először – provokálta őt a lány, de képtelen volt megállítani a csípőjét, ami újra és újra alábukott Vaughn belé hatoló, kemény ujjaira. A férfi felkacagott és széttárta a lányba merült két ujját, csak annyira, hogy fokozza az élvezetet. – Tudnod kellene már, hogy nem szabad szembeszállnod egy macskával. – Miaú – incselkedett vele a lány, miközben érezte, hogy a teste felkészül a benne kitörő viharra. – Menj el a kedvemért! – követelte Vaughn. – Érezni akarom, ahogy megadod magad nekem. Az ujjai gyorsabban kezdtek mozogni, olyan intimen simogatták a lányt, hogy Faith nem tudott ellene védekezni. A gyönyör hulláma átcsapott rajta, magával rántotta. Villámlás volt és szenvedély, forróság és vágy. De nem örvény volt, a túlterhelést levezette a párzási kötelék, egyenesen a jaguár vad szívébe, ami nagyon is képes volt elviselni az érzésrohamot. Amikor a lány a hullámvölgybe ért, a férfi karjában találta magát. Vaughn erősen tartotta őt, kihúzta belőle az ujjait. Faith buja illata betöltötte a levegőt, dús volt, kábító és végtelenül nőies. És bár a férfi erekciója kemény láng volt kettőjük között, a lány valahogy érezte, hogy a megadása csökkentette Vaughn érzéki türelmetlenségét. A kielégült, ernyedt Faith nem ellenkezett, amikor Vaughn felkapta, a műhelyből a hálószobába vitte és addig simogatta, míg a lány négykézlábra nem ereszkedett. Domborította a hátát a férfi keze alá, élvezte a simogatását a hátán, a fenekén és a combja belső oldalán. Ahogy a lassú simítások kitárták a lábait a férfi előtt. Amikor a férfi enyhén lefelé tolta őt a lapockái között, eszébe jutottak Vaughn erotikus fantáziái, behajtotta a könyökét, a fejét az ágyra fektette és felemelte a fenekét. Ekkorra az elméjét már elborították a villámok, de ahányszor a gyönyör elsodorta volna, megkapaszkodott a párzási kötelékben. – Jó kislány – morogta Vaughn, egyik kezével a lány fenekén. – Azt hiszem, tudom, mit csinálsz. Mélyen a lelkemben érzem, ahogy belém kapaszkodsz. 267

Pandora’s TeAm Nem is volt kérdés, hogy a férfi örült-e ennek, Faith hallotta ezt az érzékiséggel eltöltött hangján. Nem is törődve azzal, sikerrel jár-e, elküldött egy erotikus kérést a köteléken, csak hogy lássa, képes-e erre. Vaughn ujjai megfeszültek. – Kicsim, képet ugyan nem látok, de azt hiszem, hogy kitaláltad a gondolatomat. Ez volt az utolsó figyelmeztetés, mielőtt Vaughn lehajolt és falni kezdte őt a szájával, nyelvével. Faith összerándult az első érintéstől és orgazmusa volt a másodiktól. Tíz perc múlva a teste már folyamatosan remegett, csak Vaughn tartotta meg a csípőjénél fogva. A férfi fáradhatatlan volt, de a lány még mindig nem tört meg, az elméje úgy szívta magába az érzéseket, mint egy száraz szivacs. – Tarts ki! – Egy sötét suttogás, lágy szellő a végtelenül érzékeny testén. Faith felnyögött... a férfi a fogai közé vette a lány duzzadt csiklóját. Egy fekete lökéshullám csapódott Faith elméjének, annyira fájón érzéki, hogy a lány zokogni kezdett, reszketett, a vágy páncéljába burkolva elkeseredetten kapaszkodott a párzási kötelékbe. Vaughn ekkor tette őt magáévá. Forrón, keményen, uralkodón. Ami eddig történt, nem is volt hasonlítható ahhoz, ahogy most megjelölte őt magának. Olyan mélyen, ami már túlment a szexen és forróságon. Vaughn minden értelemben magáévá tette őt. Ez viszonos. A lány elméjéből a férfiéba küldött üzenet volt ez, olyan érzés, amit szavak nélkül is meg lehetett érteni. – Ó, igen, kicsim. A tiéd vagyok. – Forró lehelet Faith nyakán, ahogy Vaughn ráhajolt és megcsókolta, mielőtt felegyenesedett, erősebben megmarkolta Faith csípőjét és az eksztázisig űzte őt. Faith még akkor sem tört meg. Nem őrült meg. Néhány órával később Faith Vaughn feszült alakja mellett állt a magánegyetem kertjében, ahol a bekövetkező gyilkosság áldozatát látta. A többieket nem látta tükrös napszemüvegének lencséje mögül, de tudta, hogy ott vannak. Néma árnyak, amik arra vártak, hogy igazságot szolgáltassanak. 268

Pandora’s TeAm A vére várakozón pezsgett, több mentális energia gyűlt fel benne, mint eddig bármikor életében. Vaughn vadsága mély, még a telepátiánál is mélyebb szinten keveredett az ő érzéseivel. Faith minden egyes együttlétük után egy kicsit jobban hasonlított a jaguárhoz, és ezt egyáltalán nem bánta. Néha szükség volt karmokra. Ma ezek a karmok abban segítették, hogy ellenálljon a közelében lévő rengeteg védetlen elmének. A lány végignézett a levelekkel borított egyetemi kerten, az egyedül vagy csoportokban sétáló diákokon, és az elhatározása még szilárdabbá változott. Ha nem járnak sikerrel, egy diák elveszti az életét, ezt a kampuszt pedig örökké beszennyezi a sötétség, amit semennyi szappan és víz nem moshat már le. És Marine szelleme nem talál megnyugvást. Ezért hát nem vallhattak kudarcot. – Elkapjuk – súgta a fülébe lágyan Vaughn. – Honnan tudod mindig, hogy mire gondolok? – kérdezte Faith. – Nem küldtem feléd semmit. Előző éjjel, a viharos szerelmeskedés után néhány órát azzal töltöttek, hogy kísérleteztek a kötelékkel. Rájöttek, hogy Vaughn szavakat ugyan nem tud fogadni tőle, de pontosan megérti az érzelmeket, amiket Faith felé küld. – Vannak más módjai is annak, hogy megérezzelek. Nagyon fogom élvezni, amikor mindet megmutatom neked. – Vaughn incselkedése mögött kemény él hallatszott a hangjában. Most nem a jaguár irányított ugyan, de nagyon is közel volt a felszínhez. Mert Faith talán veszélyben volt. – Nem vagyok gyenge, Vaughn. Meg tudom védeni magam. – Nem fog meghalni Vaughn mellett, ahogy a férfi húga. Persze nem is sérti meg azzal, hogy nyíltan utal az eseményre, ami olyan fájó sebeket hagyott a férfi lelkén. De más módon kezelni akarta azokat a sebeket. – Tegnap sem törtem meg, pedig ezt valaha lehetetlennek tartottam. Az erőm napról napra növekszik. – A mentál életében az érzelmekről nem tanult meg sokat, de a stratégiáról annál inkább. Ezt a képességét pedig most rosszra és jóra egyaránt felhasználhatta, ugye? – Vaughn? – szólt, amikor a férfi nem válaszolt neki. – Igen? 269

Pandora’s TeAm – A mentálok nem mind rosszak, ugye? – Fájó seb volt a lelkén, hogy azt kellett gondolnia, senki, akit eddig ismert, az apja és a húga sem volt jó egy kicsit sem. – Dehogy! Te nem vagy az! – Nem az egyénekre gondoltam. A mentál faj azért tett valami jót is, igaz? – Valaha ők voltak a Föld legcsodálatosabb lényei. – Ez a válasz meglepte a lányt. – Nézd csak meg a te képességedet! Enélkül egész civilizációk pusztultak volna el. – Ez azelőtt volt. És most? – Több munkahelyet teremtenek, mint amennyit be tudnak tölteni. Emberek, sőt, alakváltók millióinak adnak munkát. – De csak alacsony szintű pozíciókban. – Néha egy ilyen pozíció menthet meg valakit az éhhaláltól. És ilyen tekintetben az alakváltók sem jobbak. A magas szintű állásokat mind a falka tagjai töltik be. – De – kérdezte a lány – ez még nem minden, ugye? – Vaughn rá annyira nem jellemző figyelmes válasza mögött is látta azonban a valóságot. – Az alakváltók őrizték meg a Földet szépnek és szennyeződésmentesnek. Az emberek töltötték meg a falait festményekkel, a sarkait zenével. És mi a mentálok öröksége? Végtelen acéltornyok, amiknek csak gyakorlati haszna van. Üzleti vállalkozások, amik lélektelen pénzért működnek... És az Elcsendesedés. A megérzés váratlanul tört rá és olyan tiszta volt, mint a hajnal fénye. – Ha nem változunk meg, a mentál fajnak az emléke is eltűnik a föld színéről. – Ez pedig hatalmas veszteség lett volna. Aki egyszer megpillantotta a mentálhálót, a benne rejlő hatalmas lehetőséget és az Elcsendesedés ellenére benne lüktető életet, az nem gondolhatta másképpen. – Akkor változtasd meg a jövőt, Faith! Változtasd meg a mentálokat! Hatalmas feladat egy kiugrott mentál számára. – Mellettem állsz majd? – Nem hiszem el, hogy ilyet kérdeztél! – Vaughn játékosan rámordult, elkapta a lány nyakát és magához rántotta őt. – Hát persze, 270

Pandora’s TeAm hogy melletted állok majd. Ahogy a falka többi tagja is. Már egy család vagyunk. – Család. – Faith számára egy keserédes szó. – Örökre? A férfi megharapdálta Faith nyakát. – Kicsit tovább. – Jön! – A szó akaratlanul bukott ki Faithből. Vaughn hátrébb lépett tőle és nagyon mélyen felmordult. Ezt a hangot Faith nem is igazán hallotta, mégis minden szőr felállt tőle a testén. – Mi...? – Jelzést adtam – suttogta a fülébe Vaughn, de közben úgy tett, mintha a fülcimpáját harapdálta volna. Abból, ahogy a nők rá néztek, mióta megérkeztek az egyetem területére, Faith arra következtetett, hogy hatalmas női irigység tárgya lett. A lelkének valami ősi része ennek nagyon örült. Annak, hogy az a vad és pompás lény az övé. Nem volt ugyan szelíd, soha nem is lehetett az, de hajlandó volt tisztán játszani a kedvéért. És csakis az ő kedvéért. – Érzed, hogy itt van? – A halk kérdés visszazökkentette. Faith elszörnyedt, milyen könnyen elterelődtek a gondolatai még egy ilyen fontos témáról is. Azt, amilyen hatással Vaughn volt rá, egyszerűen nem tudta irányítani. – A megérzés a képességem része. Egyfajta vízió, de nagyon mély mentális szinten. Telepatikusan most nem kapcsolódom hozzá. – Az a szörnyűség csak a sötét víziók alatt történt vele. – Hogyan fogod megtalálni? – Kiterjesztem a telepatikus képességeimet. A skálán hatos szintű telepata vagyok. – Nagyon erős, bár ahhoz képest, amilyen erősnek Juddot becsülte, sehol sem volt. – Ha az elmém egy másik mentáléhoz ér, azonnal visszavonulok. – Azt nem említette, hogy néhány ilyen elme nagyon, de nagyon gyorsan követni tudja őt. – De ha a gyilkost érintem meg, megpróbálom meghatározni a helyzetét a fizikai síkon. Az sem nagy baj, ha ez nem sikerül: Judd az elmémből kiolvashatja a gyilkos mentális mintáját és az erősebb telepatikus képességeivel megtalálhatja őt. – Nem tetszik, hogy az a rohadt mentál az elmédbe mászik. 271

Pandora’s TeAm – Nekem sem. – Faith nem gondolta, hogy Judd ártani akar neki, de idegen volt, egy lázadó Nyíl, és nem tudta pontosan, hogy ki mellett áll. – De csak felületes kapcsolat lesz. Egyszerű adattovábbítás. – Ha bármilyen trükkel próbálkozik, használd a kötődésünket. A lány szíve megdobbant, amikor eszébe jutott, hogy már soha nem lesz egyedül. – Úgy lesz. Most megkezdem a keresést. – Telepatikusan megüzente ugyanezt Juddnak is. Látlak téged. A férfihang olyan tisztán csendült fel Faith elméjében, hogy ha korábban lettek volna kétségei Judd képességének erejéről, azok most végleg szertefoszlottak. A mentálnak nem voltak ugyan kardinális szemei, de az ereje biztosan majdnem olyan volt. Ha szűk körben keresel, én is meglátom őt, majdnem veled egy időben. Faith továbbadta a javaslatot Vaughnnak. – Keresés közben helyet kell változtatnunk és közelebb kell mennünk, a nyílt terepre. De így, ha megtaláljuk, a célpont nagyon tiszta lesz. És Juddnak sem kell belépnie az elmémbe. Vaughn válasza nagyon meglepte, erre egyáltalán nem számított. – Faith, ez a te világod. Mit gondolsz, melyik változat a leghatékonyabb? – Nem akarod majd megváltoztatni a döntésemet? – Csak akkor, ha közvetlen veszélybe sodrod magad. – Vaughn hangjában már a macska mély és erős hangja hallatszott. – Az elmédet nem tudom megvédeni, de arra mérget vehetsz, hogy a testedet meg fogom. Faith úgy döntött, ennél jobb lehetőséget a jaguártól nem fog kapni. – Akkor induljunk! Ha úgy érzem, hogy túl közel kerülünk hozzá, de még mindig nem találtam meg, akkor megállunk. Nem akarok céltáblát festeni a hátamra. – Életének huszonnégy éve után Faith most először érezte úgy, hogy igazán él. Ezen nem akart egyhamar változtatni.

272

Pandora’s TeAm

HUSZONNEGYEDIK FEJEZET – Ha minden úgy megy, ahogy terveztem, akkor a gyilkos megpróbál majd kapcsolódni az elmémhez, amint megérzi a jelenlétemet. Ez kitűnő alkalom lesz Juddnak. – Érzem Judd szagát. Mondd meg neki, hogy jól rejtőzzön el. Ő nem illik ide az egyetemre. – Mert te igen? – Közben Faith továbbította az üzenetet. – Én vagyok a kemény srác, akire minden jó kislány bukik – válaszolt Vaughn, megcsillantva általában jól titkolt humorérzékét. – De az a mentál úgy néz ki, mintha azért jött volna, hogy kiiktasson valakit. Faith fejcsóválva kiküldte az első letapogató érintést. – Semmi. Vaughn kinézett egy helyet közelebb az épülethez, amelyben a leendő áldozat volt, Faith pedig megismételte a keresést. – Semmi. A két további próbálkozás ugyanilyen kiábrándító eredménnyel zárult. Az érzelmeknek volt egy nagyon nagy hátrányuk: egy érzelemmentes mentál gépi pontossággal tovább folytatta volna a kutatást, amíg el nem éri a kívánt eredményt. – Semmi, semmi, semmi! – Nem akarom, hogy közelebb kerülj az áldozathoz. Ha te láttad őt, a gyilkos is tudhatja, hogy te hogy nézel ki. – Erre nem is gondoltam. De valóban, ha ő is J-mentál, akkor ez reális lehetőség. – Akármi is, az biztos, hogy gyáva! – köpött ki Vaughn. – Azok pedig mindig veszélyesek, ha sarokba szorítják őket. Faith egyetértett. Ha támadásra használnak bizonyos telepatikus képességeket, azok nagy kárt okozhatnak. Judd volt erre a tökéletes példa. – Hadd pásztázzak körbe csak egyszer még. Tudom, hogy itt van. 273

Pandora’s TeAm Vett egy mély levegőt és kiterjesztette az elméjét. Ezt érted, Marine. És ott volt a gyilkos. A sötétség is felismerte őt. Félelmetes sebességgel közelített felé, utánakapott, hogy beférkőzzön az elméjébe. Faith ösztönösen reagált: egész mentális énjét egyetlenegy apró golyóba húzta össze és elrejtőzött az őt Vaughnhoz kötő kapcsolatban. Alakváltó vadság zárta körbe azonnal, a sötét csápok pedig visszahúzódtak, anélkül, hogy fogást találtak volna a lányon. Az egész néhány ezredmásodpercig tartott csak, de amikor Faith felnézett, úgy érezte, mintha lefutotta volna a maratont. Vaughn teste annyira megfeszült mellette, hogy tudta: a párja is megérezte a veszélyt. – Egy telepata, támadó képességekkel. A jövőbe látás bizonyára csak másodlagos képesség. Faith már látta is őt: alig néhány méterre állt tőle, egy magas férfi az Elcsendesedés fegyelmével szép vonásain. Fekete öltönyében és fehér ingében ránézésre csak egy volt a sok névtelen mentál közül. De most a terepet tapogatta le, hogy megtalálja Faitht. – Miért nem tűnik szörnyetegnek? – Ezek soha nem tűnnek annak. A lány a ruháján keresztül a bőrén érezte Vaughn karmait. A félelemtől összeszorult torokkal a férfi keze köré zárta a sajátját. – Nem mehetsz oda érte! A rendfenntartók örülnének, ha okuk lenne elkapni téged. – A párom vagy. Faith tudta, a férfi majdnem belehal abba, hogy nem ő lehet az, aki bosszút áll a nevében. – Szükségem van rád. Élve, mellettem! Kérlek, Vaughn! Kérlek! – Szólj a rohadt mentálnak! – A parancs egy mordulás volt. Faith így tett, majd az elméjével elhaladt a gyilkosé mellett, hogy elvonja a figyelmét. A terv bevált: Judd megtalálta a gyilkost. A férfi hirtelen a kezeibe temette az arcát és nyögdécselni kezdett, de még nem volt ártalmatlan. Túl okos volt még a tekintete, amivel azt kereste, honnan érte a támadás. A lány azon gondolkozott, vajon Judd miért fogja vissza magát. A Tp-mentál ekkor megjelent mellette. – Tudd – szólalt meg –, hogy ez visszafordíthatatlan. 274

Pandora’s TeAm Faith már majdnem dühösen vágott vissza, de megállt és végiggondolta, hogy itt egy életről volt szó. Visszaidézte az előző érintkezését és összehasonlította a korábbiakkal. Megdöbbentő eredményre jutott. – Valami nincs rendjén. – Visszavonuljak? – A kérdésben nem volt véleménynyilvánítás, sem aggodalom. Judd Lauren olyan rideg volt, hogy attól Faith megborzongott. – Ő az, de... Vaughn, emlékszel, hogy azt mondtad, sötétséget láttál körülöttem? – Ezt nehéz lenne elfelejteni. – Vaughn hangján hallatszott, hogy alig tudja csak visszafojtani a dühét. Faith erősebben a párja testének dőlt, mert tartott tőle, hogy a macska felülírja a férfi döntését és mindenki szeme láttára széttépi a gyilkost. – Az a sötétség lengte őt mindig körül. A víziókban, amikben én voltam ő, mindig beborított, mint egy palást. – Ezért nevezte ösztönösen sötétségnek a gyilkost. – De az most nincs ott. Nem látok az elméjébe, de tudom, hogy nincs ott. – Végrehajtjuk ezt, Faith? Nem lesz újabb lehetőségem, és ő már kezd magához térni és ellentámadásba lendül. Faith újra a célpontra nézett, a férfira, aki az élete részévé vált, mégis idegen volt. Újra megrémült, amikor látta, mennyire hétköznapi lény. Túl veszélyes lett volna behatolni az elméjébe, így Faith nem tudta kideríteni, mi hajtotta, hogy gyilkoljon. Még az is megfordult a fejében, hogy ez a férfi csak egy bábu egy nagyobb mérvű, gonosz játszmában, és most megtisztult. Ha halálra ítéli, azzal talán egy ártatlant öl meg. Megdermedt, de abban a pillanatban meglátta a vért, amit a gyilkos kiontott volna, ha nem állítják meg. Lehet, hogy a sötétség nem volt körülötte, de attól ő még egy rémálom volt. – Igen. Rajta! És ilyen gyorsan bosszút is állt. Faith három órával később már az alfa pár fatetőn lévő házában ült, Sascha és több alakváltó társaságában. Ott volt Vaughn, Clay és egy 275

Pandora’s TeAm szőke őrszem, akit Dórianként mutattak be neki. Az ő pillantásában volt valami mély harag, amikor Faithre nézett, és ezt a lány nem értette, hiszen ez az őrszem nem is vett részt a vadászatban. Vadászat, egy alakváltó szó. Alakváltó büntetés, amit egy mentál elme hajtott végre. Az a mentál azután rögtön el is tűnt, és Faith örült ennek. Lekötelezettje volt azért, amit a férfi tett, de Vaughn nagyon rosszul tűrte a jelenlétét. Mindenki más arról beszélt, hogyan helyezhetik őt biztonságba, de Faith esze a délelőtt történteken járt. Elrendelte egy elme megcsonkítását, és ettől, azt várta, bűntudata lesz majd. Ehelyett azonban, bár szomorúságot érzett, úgy vélte, igazságos volt, ami történt. Marine végre békében nyugodhat abban a tudatban, hogy egyetlen más nő sem eshet már áldozatul a sötétségnek. Vaughn, aki eddig Clayjel beszélgetett, odalépett hozzá. – Fel! – szólt. – Hogyan? A férfi összevonta a szemöldökét, majd egyszerűen felemelte Faitht a nagy párnáról, amin eddig ült, és letelepedett oda, a lánnyal az ölében. Faith befészkelte magát a férfi melegségébe. Tudta, hogy a többiek ott állnak, alig néhány lépésnyire tőle, de ezzel nem törődött. A macskák más szabályok szerint éltek és ő kezdett ezekhez alkalmazkodni. – Néha – szólalt meg Vaughn – vért kell ontani. A mentál még mindig hallotta a párja hangjában a nyers indulatot, és ez nyugtalanította őt. – De nem tudok nem gondolni rá. Ha nem tenném, én is szörnyeteg lennék. Vaughn csak ölelte és tartotta őt, míg a lány meg nem békélt azzal, amit tett. Egy ki idő múlva, amikor már be akart volna kapcsolódni a róla folyó beszélgetésbe, egy lökést érzett az elméjén. Ahelyett, hogy védekezni kezdett volna, ösztönösen megnyitott egy telepatikus csatornát. Több száz virágot ábrázoló kép áradt a tudatába azon a szűk folyosón. – Ó! – Faith megszorította Vaughn karját. A macska azonnal felkészült a legrosszabbra. – Mi az? 276

Pandora’s TeAm – Pszt! – Faith becsukta a szemét és megpróbálta kitalálni, hogyan válaszolhatna anélkül, hogy a többiekre hatással lenne. Erre nem volt mód. – Mindenki, aki képes telepatikus üzeneteket fogadni, most ne törődjön ezzel! – mondta, majd visszaküldte egy rózsaszál képét, tele öröm és boldog izgatottság érzésével. Egy bonyolult képsor volt a válasz. Megfejtette az üzenetet és megpróbálta a megfelelő frekvenciára hangolni az elméjét. Egy olyan különös hullámhosszra, amit, tudta, senki más nem használt. – Sascha, látod ezt? – kérdezte és próbaképpen kiküldött egy képet. – Nem. De a Hálóelme látta. Újabb virágot küldött neki. Faith elmosolyodott örömében, hogy megtalálta a módját annak, hogyan üzenhet a lénynek anélkül, hogy azt bárki más észlelhetné. Közben azon gondolkozott, hogyan tegye fel a következő kérdését. Egy képet küldött a mentálhálóról, amit egy híd kötött össze vele. A kép visszajött, a híd nélkül. Faith zavart sugárzott ki. A válasz: a mentálháló. Ő. Egy csillagos égbolt színű csillogás, aki az egyiktől a másikig halad. – Hát persze, neked nem kell híd! – suttogta Faith. – Hiszen erre születtél! Bízott az ösztöneiben és többet tett kockára, mint a saját életét: megmutatott a Hálóelmének egy képet a csillagok hálójáról. Attól, ami visszajött, Faithnek elállt a lélegzete. Megértette. Megmondta, hogy így lesz. A Hálóelme napsütést üzent neki válaszul, boldogságot, de rögtön utána esőt is. Szomorúságot. Képeket a mentálhálóról, amit mély sötét folyók szelnek át, olyan helyek, ahová a lény nem mehet. Ebben a sötétségben Faith semmi élőt nem talált. A halál uralkodott ott. Egy könnycseppet küldött, hogy lemossa a sötétséget. Válaszul a Hálóelme olyan képet küldött, amit nem értett... egészen addig, amíg rá nem jött, hogy ezek egy gyermek emlékei, de ősibbek, mint ahogy azt el tudta volna képzelni. Képek arról, milyen volt valaha 277

Pandora’s TeAm a mentálháló: szivárványszínű és élettel teli. Azután a Hálóelme valami olyat mutatott neki, amitől teljes csend szállt a lelkére. Alig volt képes tisztán gondolkodni. Egy virágot küldött válaszul a lény búcsúnapsütésére, majd kinyitotta a szemét. Vaughn a karjaiban tartotta őt, de nyugodt volt. – Éreztem, hogy valami megérintett téged. – A homlokát ráncolta. – De nem volt rossz. Mint ahogy egy állatkölyök nem rossz. De más volt. – A Hálóelme. A kijelentése kérdések áradatát indította el. – Hogyan? – ...szivárog? – ...Tanács? – Ez nem...? – Csend! – Vaughn egy mordulással elhallgattatta őket. – Folytasd, Vörös! Faith felnevetett és mindenki meglepetésére hozzáhajolt és megcsókolta. – Szeretlek. A jaguár mordulása végigszáguldott az idegein, a legbensőségesebb módon dédelgette őt. – Fura időpontot választottál arra, hogy ezt elmondd. A szobában feloldódott a feszültség, csak a jaguárban nem, Faith ezt a párosodásuk örök kötelékén keresztül érezte. Meg akarta őt nyugtatni, megsimogatni, de ehhez az kellett volna, hogy kettesben maradjanak. Márpedig a többiek mind arra vártak, hogy elmagyarázza nekik, mi történt. – Feltételezem, itt mindenki hallott már a Hálóelméről. – Megpróbáltam elmagyarázni nekik – válaszolt Sascha. – De azt hiszem, ebben te vagy a szakértő. Képekkel kommunikálsz vele? – Igen. Úgy tűnik. Sikerült kialakítanunk egy jelkészletet, ami mindig ugyanazt jelenti. A napsütés például boldogság, az eső a szomorúság. – Érzelmei vannak? – kérdezte elképedve Sascha. – Igen. – És ez nagy reményre adott okot. 278

Pandora’s TeAm – Hogyan képes kapcsolatba lépni veled most, hogy már nem vagy a mentál hálón? – kérdezte Lucas az ablak mellől. – A Hálóelme egy olyan lény, aminek a mentális hálók a természetes élőhelyei. – Faith alig várta, hogy elmesélhesse, amit az imént megtudott. – Ha létezik valahol egy ilyen elmeháló, akkor ő oda tud menni. – A csillagok hálójába. – Sascha a párjához lépett és hátát a férfi mellkasának vetve az ölelésébe burkolózott. – Még soha nem éreztem őt ott. – Rosszul mondom. – Faith megpróbálta összeszedni a gondolatait. – Nem megy át másik hálóba, talán csak akkor, ha meghívják oda. Azt hiszem, én ezt tettem, azzal, hogy gondoltam rá, amikor kiszakadtam a mentálhálóból. Nem jön ide, mert minden mentális hálónak megvan a saját Hálóelméje. Senki sem szólt egy szót sem. – Úgy tűnik, ahányszor egy háló megalakul, vele létrejön egy új élőlény is. A csillagok hálójának Hálóelméje még újszülött, egy puszta gondolat csupán. Tudtok más hálózatokról is? Lucas szemei összeszűkültek. – Először mondd el, hogy mit tudtál meg! Faith bizonyos mértékig már felismerte az alakváltók agresszióját, és most tudta, hogy a falkavezér kérdése nem bizalmatlanságból eredt. Egyszerűen csak nem akarta befolyásolni a lány értelmezését. A lány mentál elméje ezt még értékelni is tudta. – Több apró hálót láttam, de a Hálóelme mutatott nekem egyet, ami öt mentál elméből áll. Ha a mi hálóelménk újszülött, az övéké még meg sem született. – Jézusom! A Laurenek. – Lucas kijelentése megrázta Faitht. Nem tudta, hogy Judd egy csoport, egy család része. És mégis vállalta a kockázatot és segített neki! – Ez gyenge pontunk a mentálokkal szemben? – Nem. A Mentál Tanács már nem irányíthatja a Hálóelmét, bár ezt ők még nem tudják. – Micsoda? Hogyan? – Sascha kirántotta Lucas kezéből a copfját, de a leopárd újra elkapta azt, felemelte és egy csókot nyomott a lány nyakára. 279

Pandora’s TeAm Faith nézte, ahogy Sascha elolvad, és pontosan megértette őt. Lehetetlen volt ellenállni ezeknek a ragadozóknak, amikor kedvesek voltak. – A mi fogalmaink szerint ő most egy tinédzser. Már képes értékelni és felülbírálni azt, amit mondanak neki. Átlátja a dolgokat. – Szomorúság töltötte el, ezért nagyon is örült, amikor Vaughn belecsókolt a nyakába. Jó érzés, remény volt ez a számára. – Megmutatta nekem a mentálhálón a gonoszságot, ami mindenre hatással van. Ha ezt a gonoszságot nem állítja meg valaki, az magát a mentálhálót fogja felemészteni. – A mentálháló rohad. – Sascha hangjában mély aggodalom hallatszott, és ez hatással volt a szobában mindenkire. A Dorian nevű őrszem odalépett hozzá, hogy megölelje. Lucas hagyta, hogy a karjaiba zárja Saschát, pedig Faith arra számított, hogy birtoklási vágytól hajtott erőszakkal válaszol majd. Új családjának még egy vonása volt ez, amihez hozzá kellett szoknia. A szeretet ilyen nyílt kifejezése zavarba ejtő volt egy, az Elcsendesedés kötelékéből frissen szabadul elme számára. – Van még valami? – kérdezte Clay. – Igen. Azt hiszem, a gyilkost megszállta ez a sötétség. – Mindenki nyíltan hitetlenkedve nézett rá. – Lehet, hogy ezt még át kell gondolnom – tette hozzá ezért a lány. Vaughn homlokon csókolta. – Megszállta? Faith bólintott. – Azt hiszed, hogy már az elmebaj jelei mutatkoznak rajtam? – Megpróbált viccet csinálni a legmélyebb félelméből. Leszakadt ugyan a mentálhálóról, de még mindig J-mentál volt, az elméje sérülékenyebb másokénál. – Azt hiszem, gyönyörű bolond lennél. – Vaughn csókja az élet villámlását hozta vissza Faith elméjébe. De amikor a lány felnézett, a többiek arcán még mindig ugyanazt a kérdő kifejezést látta. – A Hálóelme mutatott nekem valamit az első alkalommal, amikor kapcsolatba léptünk. – Elmesélte a képeket. – Azt hiszem, a csillagokkal teli nő a jó oldalt jelképezte, a sötét pedig a gonoszat. 280

Pandora’s TeAm – És a csillagok hálójának Hálóelméje? – kérdezte Sascha Dorian karjai közül. – Az csak egy lény – Faith felegyenesedett ültében. – Ahogy a Lauren családé is. Vaughn átölelte a párját és visszahúzta magához. Forró teste édes megváltás volt Faith számára. – Mitől más a mentálháló? – Az érzelmektől. – Sascha szeme tiszta feketévé változott. Lucas kinyújtotta a kezét és a copfjánál fogva visszahúzta magához a lányt. Dorian engedte. – Ezt fejtsd ki, Sascha, kedvesem! – Az ujjával végigsimított a párja arcán. – A mentálok megszabadultak az érzelmeiktől, megpróbálták elfojtani azokat. Ha a Hálóelme a háló kialakulásakor születik, az azt jelenti, hogy az adott háló anyagából jön létre. Faith már látta, hová akar kilyukadni Sascha. – A mi hálónkat minden táplálja, szeretet, gyűlölet, félelem és öröm. – És a Laurenekét is, valószínűleg a gyermekek érzelmei. – Sascha összefűzte az ujjait Lucaséval. – A mentálhálón azonban leginkább csak az érzelemmentes Elcsendesedés létezik. – De a Hálóelme jó! Képes örömöt is érezni! – Ebben Faith biztos volt. – Igen, de az Elcsendesedés célja az volt, hogy eltörölje az erőszakot. A kondicionálás alapja az, hogy mindenfajta sötétség rossz. Vissza kell szorítani, el kell zárni, el kell különíteni mindentől. – Ez pedig felnagyítva jelentkezett az iker Hálóelmékben. – Faith egyszerre megértette, mit látott valaha a pszichikus mentál. – Egy Sötételme minden negatívból és a Hálóelme, ami csupa jóság. Annyira sebezhető! – Ebben nem vagyok biztos – válaszolt Sascha. – Ha tud a Sötételméről, akkor valószínű, hogy mindent tud, amit az a másik fele. Azt mondtad, a Mentál Tanács eszén is túljárt. – Igen. – Faith aggodalma csökkent egy kicsit. – De még ha az ikrek egy csapat, még ha össze is dolgoznak, a szétválásuknak biztosan súlyos következményei vannak. 281

Pandora’s TeAm Sascha Faith szemébe nézett, tekintetében végtelen gyász és szomorúság látszott. – Ameddig a Sötételme és a Hálóelme újra eggyé nem lesz, addig a mentál faj továbbra is ontani fogja magából a világ leggonoszabb sorozatgyilkosait. – Teljességgel könyörtelen gyilkosokat. – Faith végiggondolta, amit látott. – A Sötételme használja őket arra, hogy hallassa a hangját. Lehet, hogy nem tud kommunikálni úgy, ahogyan a Hálóelme, mert Elcsendesítették. Ezért az erőszakos tetteiben akarja megmutatni magát. – Egy gyerek, aki ordít, hogy észrevegyék. – Sascha szavai érzelmi töltést adtak a hideg tényeknek. Faith megborzongott ettől. Ennyi halál, ennyi düh, csak azért, mert egy gyermek arra vár, hogy elfogadják. – Amíg véget nem vet valaki az Elcsendesedésnek, nem tehetünk mást, mint hogy megpróbáljuk megállítani a sötétség megnyilvánulásait. – A gyilkosokat. – Faith megérezte Vaughn bőrének energiájában a vadászó jaguárt. – Igen. – Miért beszél hozzád? – kérdezte egy idő múlva Sascha. – Talán azért, mert én megszólítottam, és olyan mentál vagyok, akinek vannak érzelmei. Azt hiszem, szüksége van erre a kapcsolatra. Tudnia kell, hogy léteznek még ilyen mentálok. Sascha szomorúságát oldotta kicsit a remény. – Mit gondolsz, én is beszélhetek vele? – A Hálóelme imádja azt, ami te vagy. – Faith érezte, hogy az ajka halvány mosolyra húzódik. – Azt hiszem, kicsit még féltékeny is vagyok rád. – Miért? – Mit gondolsz, miért nem vettek téged észre a mentálhálón, amikor még túl fiatal voltál ahhoz, hogy elrejtsd a szivárványszín elmédet? – Ez a jellegzetesség csak tinédzserkoromban jelent meg. – Nem, Sascha. Az mindig is ott volt. Gondolj csak bele, a képességeink születésünktől fogva megvannak. – Faith megcsóválta a fejét. – A Hálóelme mutatott nekem vagy ezer elmét, ami a tiedhez 282

Pandora’s TeAm hasonló. Mindet elrejtette, megvédte valami, ami nem a saját pajzsuk volt. Sascha arckifejezése hallatlanul mulatságos volt. – Úgy érted, a Hálóelme tud rólunk? Rólunk. A P-mentálokról. Egy megjelölésről, amit Faith még csak most kezdett megérteni, mert kiirtották őket a mentálhálóról. De megmaradtak, és Faith már tudta, miért. Nélkülük a mentálok nem lennének többé emberiek, nem lennének többé érző lények. Minden érző népnek van lelkiismerete. Ha ezt elveszik tőlük, akkor csak valami szörnyűség marad. – Igen. Évtizedek óta védelmez már titeket. Azóta, hogy rájött, mit tesz veletek az Elcsendesedés. Lehet, hogy ekkor kezdett el önállóan gondolkodni, nem tudom. De az biztos, hogy a Hálóelme egy értelmes és érző lény, akinek a szívét ezernyi P-mentál alkotja. A Hálóelme soha nem lehet gonosz, amíg ezek léteznek. Vele ellentétben az ikertestvére az abszolút gonoszság. – Lehet, hogy a Hálóelméd jó, de nem ő az egyetlen, aki tudja, hogy hol vagy – emlékeztetett mindenkit Clay. A beszélgetés visszaterelődött arra, hogyan óvhatják meg Faitht a Mentál Tanácstól. Valaki megemlített egy felvételt, ami egy mentál sorozatgyilkos vallomását tartalmazta. Clay megrázta a fejét. – Ha kijátsszuk ezt a kártyát, készülhetünk is a háborúra. – Megvoltak az okaink arra, hogy ne hozzuk azt nyilvánosságra – tette hozzá Lucas. – És ezek azóta sem változtak. Tartsuk meg ezt végső eszköznek. Vaughn? Vaughn beleegyezően mordult. – Nem fogják feladni, addig vadásznak majd rá, amíg el nem kapják – szólalt meg Dorian, akkor először. A hangjában annyi harag volt, hogy Faith legszívesebben elbújt volna előle. – A gyilkossághoz értenek. – Ha bárki hozzáér, azt kibelezem. – Vaughn szavai a ragadozó magabiztosságával csengtek, aki tudja, hogy a legveszélyesebb az állatok között. – Nos, annyit tudunk – kezdte Sascha –, hogy ha Faith erős pajzsokat tart az elméje körül, a mentátoknak a közvetlen közelébe kell 283

Pandora’s TeAm férkőzniük, hogy megöljék. A DarkRiver pedig elintézi őket, mielőtt elérhetnék őt. – És vajon meddig élhetnék így?! – Faith csalódott volt, hogy a korábbi megérzése köddé vált. – Biztosan van valami módja annak, hogy ne statuálhassanak példát velem! Vaughn erősen, kisajátítón és védelmezőn markolta meg a tarkóját. – Soha nem férkőzhetnek a közeledbe, Vörös! Faith ezt el is hitte neki. – Holnap lesz egy terepbejárásunk Nikita Duncannel – törte meg a hosszú csendet Lucas. – Lássuk, nyitottak lesznek-e valamilyen egyezségre. Faith túl értékes a számukra ahhoz, hogy esetleg megöljék vagy megölessék. A találkozónak ezután nem sokkal vége is szakadt. A gyűlésre Vaughn és Faith autóval mentek, ameddig lehetett, onnan pedig a jaguár a hátán vitte Lucasék házához a lányt. Most azonban amint leértek a fáról a földre, Faith megkérte Vaughnt, hogy tegye le. – Sétáljunk egy kicsit! – A mentál szemei feketébbek voltak, mint azt Vaughn megszokta. – Ahogy parancsolod. – Kézen fogta a párját és a fák között egy ösvényre vezette, ami majdnem észrevehetetlenül bújt meg az erdőben. – Te mit látsz? – kérdezte Faith. – Én soha nem fedeztem volna fel ezt az ösvényt! Vaughn megmutatta hát neki a jeleket, a fák törzsén lévő karmolásokat, a látszólag összevissza heverő kövek elrendezésének jelentését. – Ez egy kód, amivel kommunikálni tudunk, anélkül, hogy szavakat vagy telepátiát használnánk. Ezeket a nyomokat állat és ember formában is meglátjuk. Faith gyengéden végighúzta az ujját egy karomnyomon. – Egy nyelv, aminek a létezéséről a mentálok még csak nem is tudnak. – Az én mentálom már igen. Vaughn beljebb, mélyebbre vezette a lányt az erdőbe. 284

Pandora’s TeAm – Lucasnak igaza van – szólt Faith. – Ha a mentálok eljönnek értem, nem azért teszik, hogy megöljenek. – Sokkal többet érsz nekik élve. – A férfinak összeszorult a gyomra. A párja sokkal, de sokkal több volt, mint puszta pénzkereső gép! Egy igazi nő volt, tele lélekkel és bátorsággal és a képességgel, hogy megváltoztathassa a jövőt. – Nem akartam a többiek előtt mondani, de nem hiszem, hogy Nikita bármilyen egyezségbe belemenne. Nincs semmink, amit felajánlhatnánk neki. Nem tudjuk bizonyítani, hogy ők ölették meg Marine-t. – Ahogy Lucas mondta, csak végső esetben, de még mindig felhasználhatjuk Enrique vallomását. – Vaughn mindent elmesélt Faithnek a volt tanácsnok bűneiről és büntetéséről. Ő ott volt aznap, bosszút állt Lucas nevében, aki nem lehetett ott, mert a párja életét kellett megmentenie. – Mindent elmondott nekünk. – Mielőtt ezer véres cafatra szaggatták volna. Face elsápadt, megszorította Vaughn karját. – Megegyeztetek, hogy azt nem használjátok fel. – Nem is fogjuk, csak ha nem marad más választásunk. – Nem, Vaughn! Sohasem használhatjátok fel! Ha sarokba szorítjátok a tanácsot, akkor az mindent be fog vetni ellenetek! A legvédtelenebbjeitekre fognak támadni, először a gyermekeiteket fogják megölni. Vaughn a falka őrszemeként tett esküje összeütközött a párjának tett, ki nem mondott esküvel. – A párom vagy. – Ez az esküje minden mást felülírt. – És mint a párod, kérlek, hogy énmiattam soha ne használjátok fel a felvételt. – Megállt és a férfi szemébe nézett. – Tudnom kell, hogy nem halált hoztam az új családomra. Tudnom kell, hogy van bennem valami jó. – Benned minden jó. Vaughn megölelte a lányt. – Ne aggódj, fel tudjuk venni velük a harcot. Már kialakítottuk a védekezési módszerünket, amikor Sascha átállt hozzánk. A kölykök biztonságban lesznek. Elképzelhetetlen lett volna, hogy őket veszélynek tegyék ki. – De hány felnőtt hal majd meg a harcban? 285

Pandora’s TeAm – Te már a falka tagja vagy. – A falka pedig mindig összetart. Vaughn a vérét ontotta már a többiekért, és ők is megtennék ezt érte. – Nem akarom, hogy a vérük az én kezemhez tapadjon. – Faith erősen megölelte a párját. – ígérd meg nekem, hogy soha nem használjátok fel miattam a felvételt! Még a legvégső esetben sem. – Mi van, ha nem?

286

Pandora’s TeAm

HUSZONÖTÖDIK FEJEZET – Akkor feladom magam a tanácsnak. – Az arcára eltökélt kifejezés ült. – Az első adandó alkalommal megteszem. Vaughn tudta, hogy a lány elég makacs volt ahhoz, hogy véghez is vigye az elhatározását. – Nem hagytál nekem választási lehetőséget. – A benne lakó vadállat dühös volt emiatt, dühös volt a lányra. De leginkább az dühítette, hogy a kezei meg voltak kötve. Judd iktatta ki a gyilkost, Lucas és Sascha ment találkozni Nikitával, ő pedig látszólag semmit sem tehetett azért, akit meg kellett védelmeznie. – Ugorj fel! – Nem akart tovább beszélni. Faith nem ellenkezett, hagyta, hogy Vaughn a hátára kapja őt és futni kezdjen vele az erdőben. Egy két lábon járó vadállat, egy jaguár, aki csapdába esett, amiből nem volt elfogadható kiút. Futott, de aznap este nem érzett örömöt, megnyugvást. Dühös volt mindenre és mindenkire. A sorsra, a mentál párjára, és leginkább saját magára. Nem törődött a gyengédséggel, ami a párzási köteléken áradt felé. Bevetette magát az erdőbe és hagyta, hogy a jaguár átvegye az irányítást. Ember formában maradt ugyan, de a lelke, a szíve és az elméje a jaguáré volt. A macska pedig nem hagyta, hogy emberi gyengeség befolyásolja a gondolatait. A jaguár csak volt. Vaughn nem tudta, meddig szaladt ilyen félig átalakult állapotban, de már közel jártak a kocsihoz, amikor meghallott valami furcsát. Megtorpant. Faith megszorította és Vaughn tudta, hogy mondani akar valamit. – Pszt! – Nagyon halkan lecsitította. De Faith meghallotta. Abban a pillanatban, hogy a férfi elengedte a lábát, teljesen hangtalanul lecsúszott a hátáról. Vaughn állati érzékeivel végigpásztázta a környéket. Minden ösztöne fellángolt. Faith feje felett visszanézett abba az irányba, ahonnan jöttek. A tökéletes fa éppen a szeme előtt állt. A hátát fordította a lány felé, és 287

Pandora’s TeAm amikor Faith felmászott rá, egy macska nesztelen lépteivel elindult a hatalmas mamutfenyő felé. Karmait a törzsbe vágta és mászni kezdett felfelé. Faith szorosan kapaszkodott belé és egy szót sem szólt, ahogy egyre feljebb és feljebb haladtak. Büszke volt a párjára. Amikor meglátta a helyet, amit keresett, megfordult, hogy a lány le tudjon mászni a hátáról és leüljön a rejtekhelyre, több ág elágazására. Faith csak ekkor szólalt meg. – Mit hallottál? Vaughn ellenőrizte, hogy a földről nem lehet-e meglátni a lányt. – Valamit, ami nem illik ide – válaszolt, majd lehajolt és megcsókolta a párját. Úgy, ahogy ő szerette: nyersen, erősen, vadul. – Ne mozdulj innen, amíg én vagy a falka egy másik tagja érted nem jövünk! És ne próbálj telepatikus kapcsolatba lépni Saschával, és más mentál képességedet se használd! A lány szemében lévő csillagok elhalványultak. – Eljöttek értem. – Senki sem érhet hozzád. – Ez nem volt kérdés. – Tégy mindent úgy, ahogy mondtam neked! Lehet, hogy be tudnak mérni téged, ezért ne próbálj meg semmilyen mentál trükköt! – Vaughn nem volt ugyan mentál, de katona volt, ismerte a stratégiákat és azt, hogyan szokták kiugrasztani a célpontot a rejtekhelyéről. – Hadd segítsek! – suttogta Faith. – Szólni fogok, ha szükségem lesz a segítségedre. – Vaughn látta, hogy a lány megértette őt: a párosodási kötelék nem volt mentál, azt nem észlelhették a támadók. – Vigyázz magadra és gyere vissza hozzám! Vaughn pontosan ezt tervezte, de előbb még meg kellett szabadulnia néhány kártevőtől. Egy pillanat alatt lejutott a fáról. Csendesen ért földet, és nekilátott feldolgozni és elemezni az információkat, amiket az érzékei eljuttattak hozzá. Egész biztosan több mint egy mentál volt odakint. Az, hogy ilyen messzire jutottak a DarkRiver területre, azt jelentette, hogy jók voltak. Nagyon jók. Vaughn tudta, hiba lenne alábecsülni őket. Azt is tudta, hogy el kell őket kapnia, mielőtt felfedeznék, hogy vadászik rájuk, különben egyetlen nagy erőhullámmal összezúznák az elméjét. 288

Pandora’s TeAm Levette a farmerét és elrejtette azt a fán, majd jaguárrá változott. A támadók jók voltak ugyan, de ez itt Vaughn terepe volt, itt a mancsai nem keltettek neszt, az érzékei még élesebben működtek, a vadságának nem volt párja. A mentálok megszegték az első szabályt, amikor beléptek a területre, ami csak a leopárdoké és farkasoké volt. A második szabályt pedig akkor, amikor el akarták ejteni a párját. Az első hiba volt. A második megbocsáthatatlan. Vaughn egy darabig a földön tette meg a táv egy részét, és csak később kapott fel a fákra. A szaglása nem volt olyan éles, mint a látása, de így is sokkal érzékenyebb, mint egy mentálé vagy egy emberé. Éppen elég jó ahhoz, hogy megérezze: tőle néhány méterre balra volt egy mentál. Az ágakon mászott a férfi fölé. A támadó fekete ruhában volt, az arcát festékkel álcázta. Hason feküdt a földön és egy fegyver, ránézésre egy Ramrod III. távcsövébe nézett. Ez egy nagymacskák vadászatára fejlesztett, illegális puska volt. Vaughn esélyt sem adott a férfinak arra, hogy telepatikusan figyelmeztesse a társait. Bár a támadó fülén lévő kommunikációs készülék arról árulkodott, hogy valószínűleg mentális csendet tartottak. Nem akarták, hogy Faith felfigyeljen rájuk. Ebben az esetben valószínűleg nem is tapogatták le a terepet telepatikusan. Ez volt a harmadik hiba: soha ne gondold, hogy legyőzhetsz egy ragadozót a saját módszereivel. Vaughn a fáról a férfi hátára vetette magát és két erős mancsával összezúzta a koponyáját, mielőtt a mentál rájöhetett volna, hogy prédának jelölte meg őt valaki. Valószínűleg már akkor meghalt, amikor Vaughn a hátára zuhant és eltörte a gerincét, de az biztos, hogy nem állt fel azután, hogy valaki beszakította az elméjét. Egy megvan. Fájdalom száguldott végig a párosodási köteléken. Faith megérezte, hogy gyilkolt, és ez zavarta őt. Vaughn várt, hogy megtudja, mit tesz most a párja. Ekkor rájött: Faith miatta érzett fájdalmat, amiért ilyet kellett tennie érte. Újra felugrott a lombok közé, tudta, most már tudta, hogy a párja vele van. Ez jó volt, így Faith legalább megismerhette a természetének másik oldalát, megérthette, hogy nem volt ember, nem volt civilizált. Elcsendesítette magában ezeket a gondolatokat és újra ragadozóvá vált. 289

Pandora’s TeAm Az első merénylőtől nyugatra megtalálta a másodikat is. Ennek egy kis kézifegyvere volt, amivel megölni nem lehetett senkit, csak ártalmatlanná tenni. Ezt Faithnek szánták. Ez a mentál óvatosabb volt, gyakorlott szemekkel kutatott maga körül és minden egyes pásztázás során figyelt felfelé is. Tudta, mi vadászhat rá. De a jaguárok türelmesek voltak, Vaughn egyszerűen megvárta, míg a mentál figyelme más irányba fordul, és ugyanazzal a hatékony technikával iktatta őt ki, mint amivel az elsőt. Kettő megvan. A harmadik északnyugatra volt a második mentáltól. Vaughn azonnal átlátta a taktikájukat: félkörben helyezkedtek el a kocsija körül. Valószínűleg hat fegyveres mentál zsoldos. Most kettő már halott volt és Vaughn az összes többi helyzetét ismerte. Ez volt a negyedik hiba, amit elkövettek. Ő soha nem helyezte volna el az embereit ilyen átlátható mintába. De persze a mentálok buta állatoknak tartották az alakváltókat. Ez volt az ötödik hibájuk. A harmadik számú merénylőnek egy perc múlva vége volt. A negyedik követte. Az ötödik még megpillantotta a jaguárt és leadott egy lövést, de ennél többre már nem volt képes. Viszont ez figyelmeztette a hatodikat. Az utolsó mentál menekülni kezdett, ahelyett, hogy mentális támadást indított volna ellene. Cikcakkban futott az erdőben, olyan útvonalon, ami a legtöbb embert megzavarta volna. Balszerencséjére Vaughn nem volt ember. Hagyhatta volna, hogy a mentál azt gondolja, megmenekült. Játszhatott volna vele, megkínozhatta volna, de az nem ő lett volna. Az árnyak között maradt, amíg beérte az utolsó támadót, mert tudta: ahhoz, hogy hatékonyan meg tudja támadni, a mentálnak tudnia kellett volna, hogy hol van. Az alakváltó elmék védelme erős volt. A mentátoknak célzottan kellett megtámadniuk, hogy megsemmisítsék, egy szórt támadás nem hatolt volna át a természetes védelmi vonalaikon. Végül majdnem csalódás volt számára, ahogy az utolsó mentált kivégezte. A férfi azt sem tudta, hogy mi érte, az egyik pillanatban még futott, a másikban halott volt. 290

Pandora’s TeAm A jaguár a hátára fordította a testet, majd ember alakba változott, hogy átkutassa, hátha talál valamit, ami a további terveikről árulkodik. A bal nadrágzsebben rá is bukkant valamire. Egy kicsi, lapos, csukott érintőképernyőre, amiről rögtön tudta, hogy egy nagy hatósugarú távirányító. Kinyitotta és megnézte az adatait. A kocsiba bombát telepítettek. Ha nem sikerült volna foglyul ejteniük Faitht, megölték volna. Vaughn felmordult. Még szerencse, hogy az áldozatai már halottak voltak. Alakot váltott, a szájába vette a távirányítót és visszaindult a párjához. A szőre véres volt, és az alakváltás után a bőrére ragadt át, ezzel nem tudott mit kezdeni, de Faith előtt már emberi formában, farmerben jelent meg. – Jól vagy? – Faith szeme végigsiklott Vaughn minden egyes porcikáján. – Vérzel! – Nem az én vérem – válaszolt a férfi és figyelte, lát-e undort a lány arcán. Ehelyett csak megkönnyebbülést tudott leolvasni róla. – Úgy hallottam, az egyik elsütötte a fegyverét. – Nem talált el. Gyere! – Levitte őt a fáról a földre. A lány arca még mindig sápadt volt és feszült, ráncok jelentek meg a szája körül. – Öltél értem. – Ez a párok dolga. – Ezután Vaughn hosszú perceken át csókolta a párját, a lelkében lakó vadállatot Faith nőies illatával nyugtatta meg. Mire elengedte, Faith arcán újra egészséges pír látszott. – Látod ezt? Faith elvette tőle az érintőképernyőt. – Olyan, mint egy távirányító. – A kíváncsisága legyőzte a megrázkódtatását. A tenyere közepébe fektette a készüléket. – Különlegesen kompakt, ilyet most nem találni a piacon. Azt mondanám, az Exogenesis Laboratórium egyik prototípusa. Múlt évben dolgoztam nekik. – Ezzel robbantották volna fel a kocsit. Faith felkapta a fejét. – Meg akartak ölni téged. 291

Pandora’s TeAm Vaughnban egyszerre tudatosult, hogy a lánynak igaza van. Ő maga túl értékes volt ahhoz, hogy elveszítsék. – Az akartakon a hangsúly. Feltételeztem, hogy tudsz Saschával beszélni. Tényleg tudsz? – Abban nem vagyok biztos, hogy a telepatikus kapcsolat működik, de ha a csillagok hálója ugyanolyan, mint a mentálháló, akkor még ott is megpróbálhatom. – Kérd meg, hogy adja át Lucasnak: küldjön egy takarítóosztagot. Öt macskát, ide, hozzánk. – Honnan fogják tudni, hogy hol vagyunk? – Azt nagyjából tudják, hogy hol hagytam a kocsit. Onnan szag után megtalálják majd a nyomunkat. Faith bólintott és becsukta a szemét. – Oké, megpróbálom elküldeni az üzenetet telepatikus úton. Sascha nincs messze és ismerem is... tessék, itt is van. Ért engem. – Rövid csend. – Lucas azt üzeni, úton vannak ide. Egy emberrel többen, hogy legyen, aki visszavisz engem a faházhoz. – Rendben. A lány kinyitotta a szemét. – Miért kell visszamennem? – A makacsság ráncai jelentek meg a homlokán. – Mert nem bírnád elhurcolni a testek egyikét oda, ahová visszük. Faith nyelt egyet, de nem ismerte el a vereségét. – Miért, hol lenne az? – Nikita Duncan van abban a szerencsétlen helyzetben, hogy a legközelebb lakik hozzánk. – Értem. – Faith lesütötte a szemét, majd gyorsan felemelte a tekintetét. – Nem volt bűntudatod, amikor megölted azokat a mentátokat. Vaughn várt, mert látta, hogy a lány még forgatja a fejében a dolgokat. Az igazat megvallva kicsit aggódott. Faith most látta őt a legvadabb formájában. Most várta, hogyan fog reagálni minderre. – Mégis valahogy tiszta dolog volt. Nem kínoztad meg őket és nem is lelted élvezeted a halálukban. – Fogom, ha állatra vadászok. – Vaughn nem akarta ámítani a lányt. – Azt hiszem, azt el tudom majd viselni, mert az természetes. 292

Pandora’s TeAm – Nem törődve a vérrel, Faith átölelte a férfi derekát. Vaughn a hátán érezte az apró hófoltokat, ahol a lány ujjai a bőréhez értek. – Nem mondom, hogy nem döbbentem le, amikor ilyen gyorsan kiiktattad a merénylőket, de nem rettentett el a dolog, és nem is rémisztett meg. Ez vagy te. És én ilyennek szeretlek. Vaughn ettől az egyszerű kijelentéstől szinte térdre rogyott. A karjaiba zárta a lányt és hagyta, hogy a feszültség teljesen feloldódjon benne. Ez volt ő. És Faith ilyennek szerette. Vaughn egész életében csak erre vágyott. Faith követte Doriant az alfa pár rejtekhelyére vezető csapáson. Egyszer még visszapillantott a válla felett, hátha még meglátja Vaughnt, de az őrszem már eltűnt, csak egy homályos folt volt az erdőben. Öt leopárd és egy jaguár. Ennyi erőt! És ekkora dühöt! És ezt mind őérte. – Fussak veled? – kérdezte Dorian tíz perc elteltével. – Latens vagyok, de megvan bennem egy alakváltó ereje. – Sajnálom – válaszolt nagyon udvariasan Faith, mert tudta, hogy Dorian nem kedvelte őt. – Nem tudom, mit jelent a ti világotokban az, hogy latens. – Nem tudok leopárd alakba változni – jelentette ki a férfi az önsajnálat legapróbb jele nélkül. A lány ránézett. Világoskék szemével és szőke fürtjeivel a férfi inkább tűnt egyetemista srácnak, mint a könyörtelen ragadozónak, aki valójában volt. – Köszönöm szépen, de ne. Nem szeretek ilyen közel kerülni senki máshoz, csak Vaughnhoz. A férfi bólintott, szótlanul haladtak tovább. Faith elgondolkozott Dorian szavain. Lehet, hogy ezért volt a szemében az a rengeteg harag? De nem, a dühe őrá irányult, márpedig Faithnek semmi köze nem volt Dorian latensségéhez. Fél óra múltán úgy döntött, a legegyszerűbb, ha megkérdezi. Elvégre most már egy család voltak. – Miért viseltetsz ellenszenvvel irántam? Néhány hosszú percig nem jött válasz. – Nem ismerlek téged, személy szerint te nem is lehetsz ellenszenves nekem. 293

Pandora’s TeAm Faithnek nem kellett sokáig gondolkoznia, hogy rájöjjön. – A képességem a gond, ugye? Úgy gondolod, megakadályozhattam volna valamit, de nem tettem. – Nem te. A jövőbe látók, általában. – Igazad van. Talán megakadályozhattuk volna. – És tragédia volt, hogy nem tették. – De nem hiszem, hogy a jövőbe látók valaha is megláttak mindent. Ha így lett volna, soha senkit nem gyilkoltak volna meg és egyetlen szerencsétlenség sem pusztított volna el senkit. – Ezen Faith gondolkodott már. – Szóval lehet, hogy elejét vehettük volna annak, ami veled történt, de az is lehet, hogy nem. – Legalább megpróbálhattátok volna, ha idekint lettetek volna. – Valóban. – Ez volt a megkérdőjelezhetetlen valóság. – Így van. Dorian ezután öt percig szótlan maradt. Faith addig a saját kijelentésén gondolkozott. Hitt abban, amit mondott, de nem tudhatta biztosan. Nem tudta, mit láttak régen a jövőbe látók. Azokat a feljegyzéseket eltüntették a mentálhálóról, ez már örök időkre rejtély maradt. A megérzés, ami ekkor az elméjébe ért, csendesen jött, mint a hím Faith mellett. Dorian. A sérült, sebzett Dorian egyszer még újra ép lesz. Méghozzá úgy, ahogy még maga sem gondolná. Tisztán látta őt maga előtt, egy szép leopárd fekete jegyekkel a pofáján, ebben az alakjában inkább zöld, mint kék szemekkel. A megérzés szertefoszlott, Faith pedig azon tanakodott, vajon elmesélje-e Doriannak. Nem volt valódi vízió, nem szolgált egyetlen ténnyel sem. De a férfi idősebb volt, mint most. Nem öreg, de legalább két-három évvel idősebb. Mi lesz, ha most elmondja neki, és később a jövő valamilyen tette miatt megváltozik? Hamis reményt keltene benne. Ezért Faith úgy döntött, hogy megtartja magának ezt a megérzését. Nem volt könnyű döntés, de néha hasznos volt, ha csendben maradt. Csak akkor változott börtönné, amikor valakire rákényszerítették az Elcsendesedést. – Hallottam a húgodról. Faith már annyira hozzászokott a kísérője szótlanságához, hogy most összerezzent, amikor Dorian megszólalt. – Marine. Marine-nek hívták. – Az én húgom neve Kylie volt. 294

Pandora’s TeAm A tekintetük találkozott, és Faith már tudta. Dorian megpróbál majd megbocsátani neki azért, mert az, ami, ha ő megpróbálja elérni, hogy soha senki húga ne haljon meg többet. – Értem. Vaughn három órával hajnal előtt ért vissza Faithhez. Az asztalon sorakozó kávéscsészékből és a nők arcán lévő ideges arckifejezésből tudta, hogy sem a párja, sem Sascha nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Amikor megjelent az ajtóban, Faith felállt és odasietett hozzá. Egyikőjük sem szólt egy szót sem, miközben Vaughn kézen fogta a párját és – aznap már másodjára – elhagyta vele a házat, magára hagyta Lucast a párjával. Csendben mentek a kocsiig is. Dorian ugyan hatástalanította és leszerelte a bombát, de Vaughn még egyszer ellenőrizte az autót, mielőtt kinyitotta volna Faith előtt az ajtót. A macska továbbra is folyamatosan figyelte a terepet és résen volt. Nem nyugodhatott, amíg a saját, személyes területére nem értek. Az autóút majdnem egy óra hosszáig tartott, és a végén egyikőjüknek sem volt már kedve aludni menni. Faith nem kérdezett semmit, csak figyelte, ahogy a párja letusol, majd levetkőzött és csatlakozott hozzá a vízesés alatt. Vaughn érezte benne az aggódást. – Simán ment minden – szólalt meg Vaughn. – Észre sem vették, hogy ott voltunk. – Nikita Duncan lakosztályában? – És még néhány mentáléban, akik nagyon magas szinten kötődnek a tanácshoz. – Vaughnnak erőt kellett vennie magán, hogy ellenálljon a kísértésnek és ne zúzzon össze még néhány mentál koponyát, miközben kézbesíti a testeket. – Éreztem, hogy nem sérültél meg és veszélybe sem kerültél. – Jó. – Vaughn azt akarta, hogy Faith minél hamarabb hozzászokjon a párosodási kötelékhez. Nem bánta, ha a lány arra használja azt, hogy megnézze, jól van-e a párja. Mert a párok már csak ilyenek voltak. Ő maga nem látta a köteléket úgy, ahogy a lány, de érezte azt. Nem tudta volna megmagyarázni, hogyan, de biztosan tudott volna róla, ha Faith megsérül vagy bajba kerül. 295

Pandora’s TeAm A lány elcsendesedett. A férfi kikísérte a tusolóból és megtörölte őt, majd a hálószobába vitte. Faith nem ellenkezett, és amikor a férfi a legintimebb módon követelte őt, boldogan adta oda neki magát. Ezután egymásba gabalyodva feküdtek az ágyon és nézték, ahogy a hajnal fényei bekúsznak a barlangba. Faith a férfi mellére fektette az arcát, a szívére szorította a kezét. És sírt. Vaughn a haját és a hátát simogatta, nem tudta, hogyan vigasztalhatná meg másképpen. De azt tudta, hogy a forró könnycseppek nem miatta hullottak. A karjaiba zárta a lányt, a benne lakó jaguár pedig durva, mély morgással beszélt hozzá. Több hosszú perc múlva Faith reszketve vett egy mély levegőt. – Úgy jöttek értem, mintha egy állat lennék, akit fel kell hajtani és ketrecbe kell zárni. – Vaughn ökölbe szorította a kezét a lány hajában, de nem szakította félbe Faitht. – Azt hittem, talán az apám... persze, hogy nem. Hiszen ő is mentál. Vissza akarta szerezni a befektetését. Nem is érdekelte, miért döntöttem így, vagy hogy engem is megöl, ha téged megölet. – Engem nem olyan könnyű eltenni láb alól, Vörös. – Tudom, butaság, de úgy érzem, mintha elárult volna az apám. Pedig soha nem is volt igazából az. Mégis, hogy hagyhatta, hogy rám támadjanak?! Másnap reggel Faith kilenckor ébredt. A teste nem volt hajlandó visszaaludni, pedig nem tudta kipihenni magát teljesen. A macska azonban morogni kezdett, hogy Faith túl sokat mocorog, és rászólt, hogy maradjon nyugton. A lány aznap reggel már mosolyogni is tudott ezen, bár törékeny volt még az a mosoly. Újra befészkelte hát magát a párja mellé és hallgatta a vízesés zúgását és figyelte a napsugarakat, amik beáradtak a szellőzőrendszeren, amit Vaughn olyan okosan tervezett meg. A fény megtört a gondosan elhelyezett színes üvegcserepeken és mozaikmintát festett a szőnyegre. Faith mentál elméje ezt csodásan összetettnek találta. A mintát pontosan megtervezték, mégis percről percre változott, ahogy a fény kúszott a szobában. Éppen ennek játékát figyelte az ágyból, amikor a falba süllyesztett kommunikációs konzol megcsörrent. Faith tudta, arra esély sincs, hogy Vaughn feltápászkodjon, ezért kibújt a férfi karja alól és elindult, hogy fogadja a 296

Pandora’s TeAm hívást. Muszáj szerezniük valamit az ágy mellé is, gondolta, miközben csak audióval válaszolt. A hang, ami a vonal túlsó végéről fogadta a köszöntését, olyan váratlan volt, hogy Faith tíz egész másodpercig képtelen volt válaszolni neki. Ez az idő elég volt arra, hogy Vaughn teljesen éberen mellé ugorjon. A lány hagyta, hogy onnantól a párja hozza meg helyette a döntéseket. Mert számára a beszélgetés résztvevője olyan volt, akár egy szellem.

297

Pandora’s TeAm

HUSZONHATODIK FEJEZET Kevesebb, mint négy óra múlva Faith a DarkRiver üzleti központjában belépett az egyik tárgyalóterembe, az oldalán Vaughnnal. Az épület a zsibongó, zsongó kínai negyed közelében volt, így azt egyszerre védte az alakváltók ereje és képessége, hogy elvegyüljenek az emberek között és sok olyan dolgot megtudjanak, amit a mentálok titokban akartak tartani. Cserébe a környéken élő emberek a DarkRiverhez fordultak, ha védelemre volt szükségük egy-egy banda ellen. Faith agya azonban nem a biztonságon járt akkor. Igazság szerint a lány egyetlen értelmes gondolatot nem tudott végiggondolni. Majdnem automatikusan reagált, hosszú évek berögződött szokásával: – Apám. Anthony NightStar felállt, de nem közelített hozzá. – Helló, Faith! A lány nem tudta, mit érezzen. Lelkileg már felkészült arra, hogy elvágják őt a mentál néptől, hogy a tanács parancs útján megtilt minden vele való érintkezést. Anthony szeme Vaughnra villant. – Helyénvaló lenne, ha magunkra hagyna. A jaguár dühbe gurult, Faith érezte ezt, mégis hagyta, hogy a lány válaszoljon helyette. – Vaughn a párom. Nincsenek titkaim előtte. Anthony nem feszegette tovább a témát, és Faith ezen nem is lepődött meg. Az apja végtelenül logikus gondolkodású ember volt, azonnal megértette, hogy erről nem nyithat vitát. – Akkor beszélgessünk! A lány leült az asztalhoz az apjával szemben és kezét Vaughn karjára tette. Az őrszem engedelmeskedett a néma kérésnek és leült Faith jobb oldalán, ahelyett, hogy mögötte állt volna, mint egy jaguár, aki csak a megfelelő indokra vár, hogy az ellenségre vethesse magát. 298

Pandora’s TeAm – Az árulásod széles körű hatással volt az egész mentál klánra. – Tudom. – Faith jó döntést hozott, de tettének következményei még mindig nyomasztották. – Mekkora veszteség érte a klánt? – Hány állásra volt hatással, amit tett? Hány életre? – Nem annyit, mint vesztett volna, ha nem tesszük meg a megelőző óvintézkedéseket. Faith összevonta a szemöldökét és látta, hogy az apja észrevette az árulkodó gesztust. – Azt hittem, Juniper még nem ad pontos előrejelzéseket. Anthony megrázta a fejét. – Nem ad. Még csak nyolcéves és a képessége közel sem olyan erős, mint a tiéd volt az ő korában. Vaughn ekkor szólalt meg először. – Még csak egy gyerek! Hagyják, hadd legyen gyerekkora! – A mi világunk különbözik az önétől, D Angelo úr – válaszolt Anthony, pedig Vaughn nem is mutatkozott be a vezetéknevével. – Ha hagyjuk, hogy Juniper gyermekként éljen, ahogy azt ön javasolja, az azt jelentené, hogy a képességei kifejletlenek és védetlenek maradnak, így fennállna a veszélye, hogy kizsigereljék. – Felemelte a kezét, hogy megelőzzön egy ellenvetést. – Igen, a mentál klán használni fogja a képességeit, ahogyan Faithét is használtuk. De mi gondoskodni is fogunk róla. A múltban, mielőtt a klánok létrejöttek volna, a jövőbe látókat mindhárom faj tagjai fogva tartották, képességeiket személyes céljaikra használták ki. – Apám – vágott közbe Faith. – Ha nem Juniper, akkor kicsoda? – Te. Vaughn egész teste ugrásra készen megfeszült. Faith örült ennek, mert ismerte a mentál klánjának hatalmát és befolyását, tudta, mi mindenre lennének képesek, hogy megszerezzék, amit akarnak. – Ő már nem a maguké! – Az ember hangja, de egy jaguár halálos fenyegetése. – Nem az. De a képessége működik, függetlenül attól, hogy kapcsolódik-e a mentálhálóra vagy sem. – Anthonynak a szeme sem rezzent. – Alvállalkozóként elvégezheti a munkát a NightStar számára. Faithnek el kellett kapnia az állát, nehogy leessen. 299

Pandora’s TeAm – Azt hittem, a Mentál Tanács biztosan megtiltja majd a velem való érintkezést. – Megpróbálták. – Anthony Vaughnról a lány felé fordította a figyelmét. – A NightStar azonban nem a Mentál Tanács bábja. Vaughn előredőlt. – Megmondták nekik, hogy dugják fel a tiltásukat oda, ahová nem süt a nap? – A hangjában halvány elismerés hallatszott. – Elég durva megfogalmazás, de nagyrészt helytálló. Ők a tanácsunk, nem a teljhatalmú uralkodóink. Az üzleti tevékenység érinthetetlensége pedig sérthetetlen szabály. Ha elvágták volna az utat Faithhez, az ezernyi vállalkozást érintett volna. Ezen vállalkozások egyike sem fogja ezt tétlenül nézni. Faith elméjében kavarogtak a gondolatok. – Azt akarod, hogy továbbra is adjak előrejelzéseket a NightStar ügyfelei részére, amiket te közvetítesz majd? – Igen. A NightStar klán megengedheti magának, hogy nyíltan veled dolgozzon. A minket támogató üzleti vállalkozások együttes ereje és a családcsoport hatalma megvéd minket a Mentál Tanácstól. Ez hihető volt. A NightStar klán hosszú ideje termelt J-mentálokat és ezzel sok szövetségest szerzett. Sok titkot tudott meg az idők során, és soha nem árulta el őket. Bárki is kérdezte. – A tanács egyszer már megpróbált kiiktatni engem. – Nem kérdezte meg azt, ami igazán érdekelte: tudott-e erről az apja. – Erről már gondoskodtunk, nem is egy módon. Kétlem, hogy a merénylőik valaha is elérnének hozzád – Vaughnra pillantott, majd vissza Faithre –, de ha ez mégis megtörténne, minden vállalkozás, amely előrejelzésre várt tőled, azonnal beszüntetné mindenfajta adó fizetését. – Ez hány cég? – kérdezte Vaughn, amikor Faith csendben maradt. – Faith várólistáján ebben a pillanatban több mint ezer vállalkozás van. A tanács hatalma nagy, de még így sem kényszeríthet ennyi lázadót, főképpen úgy nem, hogy ezek között van a legfontosabb vállalkozásaink nagy része. Ahogy mondtam, az üzleti tevékenység sérthetetlen. – Ebben mennyire biztos? – feszegette tovább a témát Vaughn. 300

Pandora’s TeAm – Ha a Mentál Tanács ártana Faithnek, ami egy, az elfogására tett kísérlet során elkerülhetetlen lenne, azzal megsértenék a fajunkat vezérlő legalapvetőbb elvet: a családcsoportok és vállalkozások ügyeibe nem avatkozhatnak bele. Ezt nem tűrheti el senki. Erről minden tanácsnokot tájékoztattak a családcsoportjaikhoz köthető vállalkozások. – Azt nem bánják, ha a tanács a saját népét „rehabilitálja”, de azt már nem tűrhetik, hogy az üzleti ügyeikbe avatkozzon. Rohadt fura egy értékrendjük van! – De ez esetben Faith számára hasznos. – Már másfajta dolgokat jelzek előre – szólalt meg halkan Faith. – Tudomásul vettem. Arra kérünk, hogy szokványos üzleti előrejelzéseket is adj. Ha birtokában vagy még az ehhez szükséges képességnek. – Hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek? – kérdezte Vaughn, de Faith nem hallott ellenségességet a hangjában. Majdnem úgy tűnt, mintha fel akarná mérni Faith apját, ahogy egy másik állatot szokott. – Ön ragadozó, DAngelo úr. A tápláléklánc tetején foglal helyet. Az üzleti világban ugyanezek a szabályok érvényesülnek. – Az erősek maradnak életben. – Vaughn oldalra fordult és végigsimított Faith haján. A nyilvános gesztus egyszerre volt gyengéd és fejezte ki Vaughn birtoklási vágyát is. – Szóval, Vörös, mi az ítélet? – Gond nélkül tudok előrejelzéseket adni, de időt kérek, hogy ezt átgondoljam – válaszolt a lány, miután lenyelte a gombócot a torkából. Hogy volt Vaughn képes ilyet tenni vele anélkül, hogy egyáltalán próbálkozott volna?! – De egy dolgot már most tudok. Ha vállalom, sokkal nagyobb profitra számítok, mint amennyit eddig kaptam. – Örült, hogy olyan helyzetbe került, hogy megerősítheti új családja anyagi helyzetét. A pénz olyan hatalmat jelentett, amit a mentálok is megértettek. De egy sokkal forradalmibb ötlete is volt, amihez szintén pénzre volt szüksége. Ma még csak egy sejtés ugyan, mégis olyan ötlet, ami belülről változtathatja meg a mentálok világát. Egy ötlet, ami talán megmentheti az olyanokat, mint az unokatestvére, Sahara, az olyanokat, akik titokzatos módon eltűntek a mentálhálóról, de lehet, hogy még életben vannak. Foglyok, akiknek a képességeit erőszakkal használják ki. 301

Pandora’s TeAm – A lányom vagy. Nem is számítottam másra. – Ha Faith nem tudta volna, hogy Anthony mentál, talán még elismerést is hallott volna a hangjában. – És, még ha Faith el is fogadja az ajánlatát, akkor sem megy sehová – tette hozzá Vaughn. – Minden víziót a DarkRiver területén próbál meg előhívni. – Felvételek és megfigyelés nélkül. – Faithnek egy életre elege volt abból, hogy kémkedjenek utána. – Ki szavatolja majd a biztonságodat? Vaughn előredőlt. – Azt bízza csak rám! Anthony elgondolkodott egy pillanatig, csak azután válaszolt. – Vigyázzon rá! Faith felbecsülhetetlen érték. – Ami azt illeti, a mentál klán számára igenis számszerűsíthető az értékem. – Faith elmosolyodott, de az a mosoly szomorú volt, nem vidám. Ekkor Vaughn a haja alá csúsztatta a kezét és a tenyerébe zárta a lány tarkóját. Az érintés melegsége biztosította Faitht arról, hogy van valaki, aki számára ő valóban felbecsülhetetlen érték. – De nem, mint a lányom. Faith igazán csalódott volt. – Apám, ne próbálj meg pszichológiai trükkökkel hatni rám, ez nem méltó hozzád. Ha annyira fontosak lennének neked a gyerekeid, levadásztad volna Marine gyilkosát, vagy legalább tudnád a Karib családban élő fiad nevét. – Nem értem az utalást a testvéred gyilkosára. Ő az alakváltó és emberi erőszakvágy szerencsétlen áldozata. Faith látta, hogy az apja valóban nem tud semmit Marine halálának körülményeiről. De a fájdalom túl nyers, túl friss volt még benne. Ezért Vaughn beszélt helyette. – Egy mentál tette. Valószínűleg a Mentál Tanács egyik gyilkos házi kedvence. Arra azonban nem tudtunk rájönni, miért lett Marine-ból célpont, annak ellenére, hogy a tanács belső köreihez tartozott. – Értem. – Anthony hangja kifejezéstelen maradt, az azonban, amit ezután mondott, teljesen váratlan volt. – Ami a másik kérdésedet illeti, a neve Tanique Gray. Három hónap múlva lesz huszonkét éves. Ugyan nem J megjelölésű, ahogy azt az anyja szerette volna, de a skálán 9-es 302

Pandora’s TeAm erősségű pszichometrikus. Évszázadok óta ő az első Pm-mentál a családfánkon. Születése óta évente kétszer találkozom vele, a kikötés alapján, amelyet a megtermékenyítési szerződéshez fűzettem hozzá. A csontozata a tiédhez hasonló, de természetesen Marine-ra hasonlít jobban. Faith vágyott rá, hogy elhiggye, ez több volt, mint okos húzás annak érdekében, hogy Anthony megnyerje őt magának és rávegye a megállapodásra. De valahogy tudta, hogy nem az. – Miért? – Miért sértené meg az apja a mentál szokásrendet, miért tenne mást, mint amire őt egész életében tanította?! – A hűség nem velünk született tulajdonság. Te egy tökéletes mentál voltál. És Anthony azt hitte, hogy Faith hibának tartaná a döntéseit. Anthony nem hagyott alkalmat Faithnek, hogy válaszoljon, felállt. – Ne feledd, hogy a genetikai anyagod fele tőlem származik. Talán az a fele, amelyik lelkiismeretet adott neked. Felvette az asztalról a kézi számítógépét és visszatért az üzlethez. – Várom a válaszodat... igyekezz ne sokáig váratni. Ha nem egyezel bele az ajánlatba, a mentál klánnak más lépéseket kell tennie, hogy minimalizálja a veszteségét, neked pedig más utat kell találnod, hogy hosszú távon biztosítsd magad a tanáccsal szemben. Faith nézte, ahogy az apja az ajtóhoz megy. – Várj! – kiáltott, felállt, odament hozzá és felnőtt életében először megérintette: röviden megölelte Anthonyt. Az apja nem viszonozta az ölelést, de nem is hátrált ki belőle. Amikor elengedte, Faith felnézett az apjára és ugyanazt a kifejezéstelen arcot látta, mint mindig. – Te nem akarsz kiszakadni? Egy pillanatig úgy tűnt, Anthony nem fog válaszolni, de azután megszólalt: – Ha minden erős mentál elmegy, nem marad, ki határt szabjon a tanácsnak. Én pontosan ott vagyok, ahol lennem kell. – És mit csinál ott? – kérdezte Vaughn a lány háta mögül. Anthony a lánya feje felett a jaguárra nézett, aki Faith számára az egész életet jelentette. – Ön, D'Angelo úr, még nem érdemelte ki, hogy ezt megtudja. 303

Pandora’s TeAm Egyetlen további szó nélkül kiment, az ajtóban őrt álló Clay kísérte ki. – Az apád nagyon érdekes ember. Faith a párja felé fordult. – Miért mondod ezt? – Nehéz megítélni a mentálokat, de annyit tudok, hogy az apádból nem árad az a bűz, ami a legtöbb mentálból. – Belőlem is? – A te illatod olyan, mint a cukoré, Vörös. – Vaughn elvigyorodott, amikor meglátta, hogy Faith elpirul. – Végig akarom nyalni minden porcikádat. – Az apámról beszéltünk. – Faith összeráncolta a szemöldökét, de a vérében villámok cikáztak. – Az apád nem bűzlik. Te és Sascha sem. – Vaughn összeráncolta a homlokát. – Ha jobban belegondolok, az a rohadt másik mentál sem. Faithnek nem kellett rákérdeznie, hogy pontosan kire gondol Vaughn. Úgy tűnt, egyetlen mentál van csak, akire ilyen rosszul reagál. – És? A férfi arca kisimult, Vaughn végigsimított a lány hátán. – Nagyon kevés bizonyítékom van erre, de azt hiszem, hogy a bűz azt jelzi, hogy valaki teljesen elmerült az Elcsendesedésben. Akinek maradt egy kis lelkiismerete vagy akiben van egy kis szikra, ami miatt megtörhetik a kondicionálást, nem olyan büdösek. Faith végiggondolta mindezt és egyetlen, megrázó erejű szót suttogott csak: – Lázadás? – Belülről? Nem lepne meg, a tanácsod megteremtette a lázadás számára tökéletes környezetet. A történelmük során erős csoporttá váltak, de rengeteg kifizetetlen számlát hagytak maguk után. Ma egyik határt lépik át a másik után. Lehet, hogy a saját határaik közül is túl sokat. – Még ha történik is ilyen, az nagyon hosszú ideig tart majd. – Az üzleti világ most megállította ugyan őket Faith kedvéért, de a Mentál Tanácstól nem lehetett megszabadulni anélkül, hogy az Elcsendesedéstől megszabadultak volna. És ahogy arra Vaughn már 304

Pandora’s TeAm rámutatott, milliók voltak, akik a hatása alatt nőttek fel és úgy is fognak meghalni. – De ez legalább már egy kezdet. Faith bólintott, egyszerre reménykedett a népe, a faja érdekében. – Lehet, hogy Marine-nak ezért kellett meghalnia. Mert valahogy tagja volt a lázadásnak, és a Mentál Tanács rájött. – Ha ez igaz lett volna, akkor a húga halála nem lett volna értelmetlen. Akkor Marine egy csatában vesztette volna életét, amiről senki nem is tudott. És Faith megőrizné ennek az emlékét. – Akarok előrejelzéseket adni nekik. Ezzel bevételt szerezhetnék a DarkRivernek, használhatnám a képességeimet, amiket egész életemben fejlesztettem. És tarthatnám a kapcsolatot apámmal. – Felnézett, hogy lássa, hogyan fogadja a hírt Vaughn. – Én nem foglak megállítani, Vörös. Kint vagy a hálóból. Ez a legfontosabb. – Lehet, hogy így én kívülről tehetnék valamit, ahogyan az apám belülről. – Mert Faith hitt Anthonyban, az apában, akit soha nem ismert. Most itt volt az alkalom és az idő, hogy megismerje. Az állandó megfigyelés nélkül az apja hátha megnyílik neki, és olyan sok mindenről beszélgethetnének! Talán suttogva még lázadásról is. Két héttel később Faith nagyon boldognak érezte magát, hogy él és Vaughnnal lehet. Boldognak? Ez nem kifejezés a végtelen és tökéletes örömre, az érzésre, hogy tartozik valahová, az élvezetre, amit Vaughn jelenléte okozott neki. De... – Nem tudom, hogyan éljek ebben a világban – suttogta az ágyuk forró sötétségében. Vaughn az oldalára fordult, felkönyökölt, másik kezével pedig a lány csípőjét simogatta. – Tudom, Vörös. – Megpuszilta a lány orra hegyét. Faith ettől elmosolyodott. Vaughn csak vele volt ilyen gyengéd és játékos. – Tudom, milyen, ha kívülállónak érzed magad. De te erős vagy. Megtalálod majd a magad útját. Faith nem számított arra, hogy Vaughn ezt mondja, hogy a saját boldogságának felelősségét rá hárítja. 305

Pandora’s TeAm – Már képes vagyok néha kimerészkedni, de nem hiszem, hogy valaha képes lennék egy sűrűbben lakott területen élni. – Kicsim, úgy nézek én ki, mint egy nagyvárosi vagány? Faithből kibukott a nevetés. – Szóval ez nem jelent majd gondot? – Nem. – Vaughn keze a lány csípőjéről a fenekére vándorolt, majd visszacsúszott. A lány szíve hevesebben kezdett verni. – De azt akarom, hogy képes legyek hosszabb időt a városban tölteni. Fel akarom építeni a pajzsokat, amik ehhez kellenek. Már dolgozom rajtuk Saschával és Tamsynnal. A DarkRiver gyógyító nagyon furcsa módon rendelkezett mentális képességekkel, ilyet még sem Sascha, sem Faith nem látott. Megértette a mentál fogalmakat, bár nem volt mentál. Mélyen alakváltó volt, a gyógyítási képessége a szívéből és lelkéből fakadt. Faitht kicsit zavarba ejtette Tamsyn ereje, de, ahogyan Saschából is, a nőből is melegség és kedvesség áradt. Faith tudta, hogy vele szemben ő hűvösnek és távolságtartónak tűnik. A leopárdok nem fordultak felé olyan szeretettel, mint egymáshoz, pedig Faith már eljutott arra a szintre, hogy Vaughnon kívül más érintését is elviselje egy rövid ideig. – Nem tudom, hogyan viselkedjek a falkádban. Azt hiszem, nem szeretnek engem. – Mert nem ismernek – válaszolta Vaughn. – Meg kell ismerniük, hogy megszeressenek. Ki kell érdemelned a bizalmukat. – De ti mind annyira tele vagytok melegséggel! Én igyekszem, de néha... – Kicsim, a falka elviseli Clayt. Hozzá képest te csupa móka és kacagás vagy. Faith ököllel mellbe vágta a férfit. – Én komolyan beszélek! – Én is. A DarkRiverben vannak magányosok, vannak csendesek. Mindenkit kedvelünk annyira, mint bárki mást a falkából. Én vagyok az élő példa. Add nekik a hűségedet, add nekik a szívedet, és meg fogják becsülni. – Megígéred? – Megígérem. 306

Pandora’s TeAm Faith most már nyugodtan tudott aludni. Mert Vaughn mindig állta a szavát. Ugyanebben az időben a mentálháló sötét szívében egy terem ajtaja becsapódott. – Foglalkoznunk kell Faith NightStar esetével – jelentette ki Shoshanna Scott abban a pillanatban, hogy a Mentál Tanács ülése megnyílt. – Talán lehallgattathattuk volna a NightStar klánt, ha te nem cselekedtél volna egyeztetés nélkül – csapott le rá Nikita Duncan. – Anthony NightStar jelentős befolyással bír és most úgy döntött, megkerül minket. – Ebben mennyire vagy biztos? – kérdezte Henry. – Anthony nem sokkal az én beiktatásom után jelölt volt a tanácsnoki posztra. – Marshall kijelentése újdonság volt Nikita számára, de nem kételkedett abban, igaz-e. – Visszautasította a felajánlott pozíciót, de nem azért, mert nem lett volna meg a poszthoz szükséges ereje, hanem mert inkább a NightStar-csoportot akarta vezetni. Anthony senki előtt nem hajol meg. – Ha jelölt volt, akkor bizonyára ismeri a Mentál Tanács működését. Biztosan meg lehet őt győzni – bizonygatta Henry. – Nem, nem lehet. – Hűvös, éles, számító férfihang. Kaleb Krychek volt a Mentál Tanács legújabb tagja. – Az, hogy a Scot-tok az ő előzetes engedélye nélkül támadtak a lányára, olyan helyzetbe hozta, amelyben a hatalmát kérdőjeleztük meg. Vissza kellett azt állítania, és a jövőben is meg fogja azt óvni. A NightStar-csoport minden jóindulatát elvesztettük. Rövid csend, amíg mindenki felmérte ennek a következményeit. – Ez valóban szerencsétlen helyzet – szólalt meg végül Tatiana. – A NightStar az egyik legfontosabb család. A szívességek, amiket nekünk tettek, valamint a csoport és szövetségesei által kezelt vagyon adja az adóbevételünk nagy részét. – Van rá lehetőségünk, hogy Anthony NightStart kivonjuk az egyenletből? 307

Pandora’s TeAm – Anélkül, hogy más vezető családok kedvezőtlen figyelmét magunkra vonnánk, nem. – Nikita általában a gyors és tiszta megoldások híve volt, de tudta, hogy ez most csak újabb problémákat szülne. – Azt hiszem, mind tudjuk, miért nem akarjuk most, hogy többen figyeljenek ránk. Két baleset is történt a közelmúltban. – Először Enrique, aztán pedig egy, a skálán 9-es erősségű telepata, aki megszökött a gondozóitól és agy napai egyetemen találtak rá, az elméjét valaki maradandóan megkárosította. – Megtennéd, hogy megmagyarázod a tetted, Shoshanna? – Marshall igazából nem kérdést tett fel. – Valakinek tennie kellett valamit. Lépnünk kellett volna ellene, abban a pillanatban, hogy leszakadt a mentálhálóról. Semmi okunk nem volt késlekedni. – Minden okunk megvolt rá. – Nikita becsukta a NightStar családról szóló mentális adatcsomagját. – Faith a DarkRiver terület mélyén volt, amikor elvágta a kapcsolatot. Vagy már megfeledkeztél Enrique testének darabjáról, amit alig néhány hónapja találtál a párnádon? – A leopárdok és farkasok úgy jelentették be a tanácsnok halálát, hogy a többieknek a testét és a vérét küldték el ajándék gyanánt. – Ha használni akarnák ellenünk, amit tudnak, már megtették volna – vágott vissza Shoshanna. – Vagy ülnek rajta és várnak, amíg a legnagyobb hatást el tudják érni vele. – Kaleb egyáltalán nem tűnt újoncnak. Éppen ezért lett a tanács tagja. – Ezúttal igazuk volt, semmi okuk nem volt rá, hogy emeljék a tétet. Mind egyetérthetünk abban, hogy megértettük az üzenetüket. – Hat embert kiiktathattak, de egy századot nem tudnak majd elpusztítani – válaszolta erre Henry. – Teljes erőbevetéssel bemegyünk, kihozzuk onnan a lányt és elpusztítunk mindenkit, aki ki akarja szabadítani. – A fognyomok elemzése alapján tudjuk, hogy egyetlenegy macska ölte meg mind a hat katonánkat – szólt közbe Ming. – Ezt egymástól függetlenül három O-mentál is megerősítette. Csak egy katona sütötte el a fegyverét. Támadó mentális fegyverek szerepét nem tudtuk megállapítani, a zsoldosok elméje túlságosan szétzúzódott. 308

Pandora’s TeAm

HUSZONHETEDIK FEJEZET – Úgy tűnik, hogy Henry feltételezése nem helytálló – állapította meg Kaleb. – Elképzelhető, hogy el tudnak pusztítani egy századot. – Faith NightStar nem ér annyit, hogy ilyen sok jól képzett embert elveszítsünk miatta. Főleg úgy, hogy elvállalta, továbbra is nyújt szolgáltatásokat a családja közvetítésével. – Ming jéghideg hangja hallatszott újra. – Azok a katonák milliókat érnek, mind a kiképzésüket, mind pedig a nekünk nyújtott szolgálataikat tekintve. Ha hozzáadjuk a bevételt, amitől elesünk, ha a vállalatok valóban megtagadják az adófizetést, az egyenlet elég egyszerű. – Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az alakváltók a legjobbjainkat elvigyék közülünk! – Shoshanna nyilvánvalóan nem akarta elismerni a vereségét. – Milyen képet mutat az, hogy néhány hónapon belül két kardinálist is elveszítünk, akik közül egyik a tanácsnokjelölt volt?! Mindenféle pletykák kapnak majd szárnyra! Kaleb használta ki a rövid szünetet. – Azt mondjuk majd, hogy megszökött, amikor megtudta, hogy én nem akarom életben hagyni a riválisomat. – Tökéletes – kapott az ötleten Nikita. – A J-mentálok elméje közismerten gyenge. Néhány jól célzott pletyka szétzúzza majd Faith hitelességét. – Ki kell derítenünk, hogyan tartják őket életben az alakváltók – vetette fel Tatiana. – Egyetlen leopárd megmagyarázhatatlan haláláról sem hallottam azóta, hogy Sascha átállt hozzájuk. Ha belőlük táplálkozna, már kettőnek is történnie kellett volna. Nikita elismerte, hogy Tatiana fontos dologra tapintott rá. – Biztosan megtalálták a módját, hogy megkerüljék a biovisszacsatolás problémáját. – Nem hinném, hogy ez jelenős probléma. – Marshall pengeéles elméje. – Ha biztos módszert találtak volna, mostanra már több mentált elvesztettünk volna. 309

Pandora’s TeAm – Azért én ráállítok erre néhány embert. Ha sikerül elvágnunk a kapcsolatot, ami Saschát és Faitht életben tartja, egyszerre több gondtól is megszabadulunk. Senki sem ellenkezett. – Akkor megegyeztünk. Nem támadjuk meg Faith NightStart – Összegezte Kaleb egy Tk gőgjével, és így szembefordult azzal a tanácsnokkal, aki a jelölését leginkább támogatta. – Ha a tanács bármely tagja egyoldalúan fellép ellene, azt megfosztjuk a posztjától. – Nincs jogod ilyen döntést hozni! – Shoshanna mentális jelenléte jéghideg és felsőbbséges volt. – De nekünk mint testületnek van. Úgy tűnik, csak te és Henry ellenzitek ezt, így kisebbségbe kerültetek. – Marshall tapasztalt volt, sok tanácsnokot túlélt már. – Igaza van – szólt Tatiana. – Nem nyúlhatunk Faith NightStarhoz. – Egyetértek – szavazott Nikita. – Akkor nincs más választásunk. Meghajlunk a többség akarata előtt. – Shoshanna mindkét Scott nevében szólt, és ha volt valami titokzatos abban, ahogy a férj és feleség elhagyták a tanácstermet, a többi tanácsnok túl távol volt az elméjük magjától, ami az ösztöneiket rejtette, ezért nem vették azt észre. – Meg kell erősítenünk Duncan tanácsnok személyi védelmét – mondta Kaleb az ott maradt elméknek. – Erre nincsen szükség. – Nikita nem akart gyengének látszani a tanács többi tagja előtt, és legfőképpen egy újonc előtt nem. – Akkor az ülés véget ért. Faith néhány héttel és sok-sok új élménnyel később a fatetőn lévő házban, egy tanácskozáson találta magát. A csillagok hálójának tagjaként és Vaughn párjaként bebocsátást nyert a falka legszűkebb csoportjába. – Mi a következő? Nate, neked volt közölnivalód. – Lucas a legidősebb őrszemre nézett. – Van egy pár jelöltem a magam helyére, mire visszavonulok. – Ami egy ideig még nem fog megtörténni. – Ez a falkavezér parancsa volt. 310

Pandora’s TeAm Nate elvigyorodott. – Ne aggódj, nekem egyáltalán nem sürgős. Még van néhány évem hátra. – Több mint néhány, drágám – Tamsyn egy csókot lehelt felé a férfi mellett fekvő párnáról. – De már most be akartam dobni a neveket, hogy megtudjam, mit gondoltok. Az első Jamie. Ő a legjobb katonánk és már bizonyított. – Nate szünetet tartott, majd amikor senki nem szólalt meg, folytatta. – Aztán itt van Desiree. A lánynak vág az esze, mint a borotva, és a nyelve is éppen olyan éles, de nagyon jó és nagyon hűséges. Valami megrebbent Faith tudatában, elméjének egy eddig csendes része ébredt fel és nyújtózott ki. Faith kíváncsian figyelte és nem hátrált meg, amikor az fájdalmat és halált mutatott neki. – Más javaslatok? – kérdezte Lucas. – Van néhány, de azoknak még nőni kell – motyogta Tamsyn. – Esküszöm, a fiatalok miatt fogok megőszülni. – Hogy van Jase? – kérdezte Dorian, és Faith torz dübörgésnek hallotta a hangját. – Meggyógyult. Már jól van, a következő... – Tamsyn hangja elhalt Faith fülében. A J-mentál megszorította a kezében lévő poharat és igyekezett megérteni, mi az, amit lát. Fájdalom volt, dolgok darabokra törtek, szörnyű veszteség. De még nem történt meg. Még meg lehetett akadályozni. Előrejelzés volt, de az üzlethez semmi köze. – Hét gyermek fog meghalni. Vaughn megdermedt, amikor meghallotta ezeket a szavakat. Kisimította a párja homlokából a haját, hogy lássa az arcát. Faith szeme csukva volt, arcán megfeszített összpontosítás látszott, éles ráncokat vájt a lány krémszínű bőrébe. – Faith? – Hét gyermek. Nem macskák. Farkasok. Hét farkaskölyök. – A lány Vaughn karjaiban volt ugyan, de a képessége valahová messzire, egy másik időbe vitte el éppen. – Az alagút egy szakasza beomlik. Ma este. Vagy holnap kora hajnalban. Mindenki lélegzet-visszafojtva figyelt. Sascha már Lucas kezébe is nyomta a telefonját. Vaughn a párja hátát simogatta és megnyugodott, 311

Pandora’s TeAm amikor megérezte a párosodási köteléken végiglüktető szerelmet. Faith olyan helyekre ment, ahová ő nem tudta követni, de mindig tudta, hogyan talál haza. – Hol, kicsim? Az alagút melyik része? Faith hunyorogni kezdett, mintha valami távoli képet akart volna megfigyelni. – A sziklafalon van egy festmény. Egy farkaskölyök alszik egy fa alatt. Ő, és még egy kölyök, aki a bokrokból felé lopakodik, és egy harmadik az ágak között. – Jézusom! – suttogta Clay. – Az a bölcsőde, a legkisebb kölykök vannak ott. Vaughn is emlékezett a bölcsődére. Akkor jártak ott, amikor a DarkRiver először behatolt a farkasok alagútrendszerébe, hogy üzenetet hagyjon: Ne ártsatok nekünk, akkor mi sem ártunk nektek. DR. Akkor figyeltek rá, hogy a bölcsőde környékén hagyják a szagukat. így a farkasok tudták: közeljártak a legvédtelenebbjeikhez, mégsem ártottak nekik. A baráti szándékot ennél jobban nem is fejezhették volna ki. Vaughn figyelte, ahogy Lucas beüti a telefonjába a SnowDancer alfahím kódját. A beszélgetés rövid volt, de Hawke, úgy tűnt, komolyan vette a figyelmeztetést. Lucas éppen megszakította a kapcsolatot, amikor Faith megrázta magát és felpillantott. – Jól vagy, Vörös? – Igen. Jól vagyok. – A lány bedugta a kezét a párja pólója alá, hogy érezze bőrének tapintását. Vaughn boldog volt, hogy a biztonságot jelenti Faith számára. Lehajolt és a csókjával teljesen visszahozta őt a való világba. – Örvény? – Nem volt. Az új pajzsok jól működnek. – Faith elgondolkodott. – Miért a farkasok?! Nem is ismerem őket. – Szerződést kötöttünk a SnowDancer falkával – mondta Vaughn és ekkor jutott eszébe, hogy erről nem mesélt még Faithnek. – A véresküt ténylegesen azután kötöttük, hogy Sascha csatlakozott hozzánk, de már jóval azelőtt üzleti szövetségesek voltunk. – Ó! Én... Lucas telefonja megcsörrent. A falkavezér megnézte a hívóazonosítót és kinyitotta a telefon. – Hawke? – Rövid csend. – Kölykök biztonságban? 312

Pandora’s TeAm Vaughn hallotta ugyan a vonal túlsó végéről jövő hangot is, de megvárta, hogy Lucas letegye és csak akkor mondta el Faithnek. – Hawke azt mondta, találtak egy hatalmas repedést az egyik falban, amit egy faliszőnyeg takart. Már támasztják is ki gerendákkal. – A lány nyakába fúrta az arcát. – Köszöni, hogy figyelmeztetted. – Na és a beszélgetés vége? – vonta fel a szemöldökét Lucas. Vaughn felmordult. – Az a farkas szeret veszélyesen élni. – Mit mondott? – kérdezte Faith, akinek felkeltette az érdeklődését a mosoly Sascha arcán. A lány, úgy tűnt, már előre tudta, mit is mondhatott Hawke. – Semmit. – A férfi beleharapott Faith fülcimpájába, olyan erősen kifejezve ezzel, hogy birtokolja őt, Faith majdnem elpirult. Az ilyen helyzetekben nagyon nagy hasznát vette a mentál tréningjének. – Mondd el! – a körmeivel végigszántotta Vaughn mellkasát. – Mit mondott? – Az a rohadt farkas megkérdezte, hogy csinos-e a J-mentálunk, szemét Lucas meg azt mondta, az. – Vaughn hangja minden szóval veszített emberi tónusából. – Erre Hawke azt mondta, köszönetképpen megcsókolja majd a csinos szádat, ha legközelebb találkoztok. Vaughnon kívül mindenki vigyorgott, még Clay arcán is megjelent egy halvány mosoly. A kezdeti félelme és a róla szóló megérzés ellenére Faith rájött, hogy kedveli ezt a túl komoly őrszemet. Meg is hívta magukhoz vacsorára, és Vaughn legnagyobb meglepetésére Clay el is ment. És megérintette Faitht. Finoman végighúzta a lány arcán a bütykeit és ezzel kifejezte, hogy elfogadta őt. Hogy számára Faith a falka tagja volt. – Hát, erről szó sem lehet – vágta rá Faith, bátran ezek előtt a macskák előtt, akik mind szenvedélyesen éltek és szenvedélyesen szerettek. – Mert engem csak te csókolhatsz meg. – Igen? – Igen. – Máris kicsit jobban szeretem azt a farkast, ha miatta ilyeneket mondasz. Faith nevetve hagyta, hogy Vaughn megcsókolja. Hagyta, mert Vaughnnak szüksége volt erre. A párja nyíltabban kisajátította őt és 313

Pandora’s TeAm uralkodóbbnak látszott, mint a többi hím a párjával szemben, de Faith ezt nem bánta. El tudta viselni, ha a jaguár úgy gondolja, teljesen az övé. – Először féltem attól, hogy a képességem sötét oldala gonosz, hogy a mentálháló kettészakadása fejeződik ki benne – mondta Faith Vaughnnak. A házukhoz közel, a szabad ég alatt ültek. A csillagok fénye átszűrődött a sűrű lombokon, az erdő lakói nyugodtan végezték dolgukat, mert tudták, hogy a környék ragadozója most mással van elfoglalva. – De most már tudom, hogy az önmagában nem gonosz, bár amit megmutat nekem, az lehet jó és rossz is. Vaughn a lány mögött ült, karjaival és lábaival átölelte őt. Az állát a lány hajára hajtotta és nem szólt közbe. Faith macskája tudta, hogyan kell hallgatni. Néha szóra bírni volt csak nehéz. – Teljesen még nem ismertem ki, de kezdem érteni, hogy mi az, amit látnom kell. Amit az enyémhez hasonló képességgel rendelkezőknek látniuk kell. – A tiédhez hasonló tehetséggel, Faith. Ez egy nagyon értékes tehetség. – Igen. – A lány elmosolyodott. Tetszett neki ez a szó. – Most úgy érzem magam, mintha... mintha felébredtem volna egy álomból és megláttam volna a való világot. Csodaszép hely ez, de van benne sötétség is. Nem lehet eltörölni a sötétséget, mert akkor a fény is eltűnne. – A népének jövőjéért érzett aggodalom elszorította a szívét. – Van remény. A Hálóelméd harcol. Faith hinni akart ebben. – És mások is kezdenek felébredni az álomból. – Egy néma, Elcsendesedett álomból. – Lehet, hogy évekig tart majd, amíg a hullámok a mentálháló egészét felkavarják, de már ott vannak. – Faith a párja meztelen karjára ejtette a kezét, az érintéssel biztosította be magát ezen a világon. Az érintéssel, ami korábban majdnem megtörte őt. – Olyan boldog vagyok, hogy rád találtam. A férfi nevetése mély robaj volt, aminek remegése átterjedt a lány csontjaira is. – Bocsi, Vörös, de én találtam terád. 314

Pandora’s TeAm – Nem igaz! – A lány összevonta a szemöldökét. Vaughn túlságosan is hozzászokott, hogy mindig neki legyen igaza. – Én mentem ki az erdőbe. – Lehet, de én már ott vártam rád. – A férfi belefúrta az arcát Faith nyakába. – Vonzott engem az a telep. Ha akkor nem jöttél volna ki, én mentem volna be hozzád. A lány szemei tágra nyíltak. – Vannak dolgok, amiket nem lehet megváltoztatni. – Ettől a gondolattól régen megrémült volna. – Hogyan? – A jövőt nem mindig lehet megváltoztatni. – Mit jelentett ez? – Még soha nem gondoltam ezt végig. De ennek hatalmas következményei vannak. Mi az, amit meg lehet változtatni, és mi az, amit nem? Ki dönti el, mi van kőbe vésve és mi agyagba? – Faith fellelkesült. Végre ő irányította a képességét és felkutathatta annak rétegeit, amik beindították a képzeletét. – Vannak dolgok, amiknek meg kell történniük. – Vaughn beleharapott a párja nyakába, hogy erőszakkal magára vonja a figyelmét. – Te senki másé nem lehettél, csak az enyém. – Te pedig nagyon birtokolni akarsz engem. – Felfordította a fejét, hogy a férfi szemébe nézhessen. – Én is téged. Vaughn szemében a jaguár elégedett tekintete jelent meg. – Tetszenek a karmaid. Faith kinyújtotta a nyakát, hogy az ajkát végighúzhassa a férfi borostás állán. – Mit gondolsz, meg tudnál tanítani dorombolni? – Kicsim, te mindig dorombolsz, amikor a simogatásommal a csúcsra juttatlak. Villám cikázott át Faith testén, minden élesebbnek, ragyogóbbnak tűnt a számára. Ellökte magát Vaughntól és lovaglóülésben elhelyezkedett az ölében, szemben vele. Gyorsan rájött, hogy ezt a pozíciót szereti a legjobban, bár meg kellett küzdenie érte a párjával: a macska a szex sokkal nyersebb formáit részesítette előnyben. Faith teste fellángolt a mély lökések emlékétől. A kezét a férfi vállára fektette és előrehajolt, hogy megcsókolja Vaughnt. De volt valami a férfi arckifejezésében, ami megállította. 315

Pandora’s TeAm – Mi az? – Szeretem nézni a villámokat a szemedben. Faith elmosolyodott. Teljesen rendjén volt, hogy a szemeiben tükröződik az, ami az elméjét betöltötte. ??? – Megint beszél hozzád? – kérdezte Vaughn, mert már megismerte a változást, amit a kettejük párosodási kötelékén érzett, amikor a Hálóelme meglátogatta Faitht. A lány bólintott. – Rád kíváncsi. – Mit akar tudni? – Mindent. Vágyik az életre, a reményre, a napfényre. – Kitárta az ujjait a férfi bőrén. – Úgy, mint én. Dorombolni akarok, Vaughn! – Odabent vagy idekint? A lány szeme tágra nyílt, amikor felnézett a csillagos égboltra. A szépségből és sötétségből, fényből és árnyékból, feketéből és fehérből szőtt takaróra. Ilyennek kellett lennie, így volt rendjén. – Itt. – És mi lesz a kíváncsi kis barátoddal? – Vaughn a lány pólója alá csúsztatta a kezét. Érzések viharzottak végig Faith idegszálain. – Elment. – A Hálóelme a nap folyamán többször jött és ment, megérintette Faith tudatát, ahogy egy kisgyerek érinti meg az anyját, hogy megbizonyosodjon róla, ott van-e még. Vissza fog térni, és akkor még több mindent mutat meg magából Faithnek és még több mindent tanul meg róla és a világáról. – Jó, mert nem szeretem a közönséget. – A férfi kezei összezárultak a lány mellei körül. – Csak én láthatlak, csak én érinthetlek, csak én kényeztethetlek. – Az ujjai megtalálták Faith mellbimbóját. Faith tudta, hogy ellenkeznie kellene, amiért a férfi ennyire uralkodni akar rajta, de az igazság az volt: szerette, hogy Vaughn ilyen az ágyban. Szeretett az övé lenni. Szeretett egy férfihoz tartozni, aki soha nem engedi el őt, soha nem tesz le róla, a Mentál Tanács pedig mehet a pokolba. Vaughn ujjai az őrületbe kergették, és amikor az ajka is követte az ujjakat, a lány elméje megbomlott. De milyen édes őrület volt ez! 316

Pandora’s TeAm A csillagok hálóján több száz szivárványszínű szikra olvadt Faith elméjébe anélkül, hogy a mentál tudott volna róla. Ezek a szikrák egy pszichikus mentál elméjéből pattantak ki, az egyetlen pszichikus mentáléból, aki a Földön a hivatását végezte. Ő volt az egyetlen, akinek sikerült megmenekülnie az Elcsendesedésből. A mentálhálón működő pszichikusok hiánya volt az oka annak, hogy a J-mentálok sorsa a biztos elmebaj volt. Igaz, egy jövőbe látónak nagyobb esélye volt arra, hogy megőrüljön, mint a többi mentálnak. De az Elcsendesedés előtt ez csak néhányukat érintette, míg most mindegyikőjüket. A Mentál Tanács nem értette meg, hogy amikor száműzte a Pmentálokat a mentálhálóról, azzal a J megjelölésűeket is elpusztította. És nem csak őket. Mert minden mindennel összefügg. Mindennek van célja. A mentálháló nem volt már teljesen működőképes. A csillagok hálója viszont igen. Az más volt, mint a mentálháló, és mindig is más maradt. Mert ezen a hálón volt szivárvány és napsütés, érzelmek és érzések, a ragadozók vágyai és végtelen hűsége. Ezek a szikrák most összeforrasztották Faith elméjének széttöredezett darabjait, még mielőtt a lány észrevehette volna a repedéseket.

Vége

317