A HÍRLEVÉL BEMUTATJA

A HÍRLEVÉL BEMUTATJ A… 

J OHN EMESE,  a Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottságának  alelnöke

ISKOLÁK:   1999. BGF  Külkereskedelmi  Főiskola, nemzetközi  marketing  és  teljes  körű  minőség­  biztosítás szak, szolgáltatás­ és non­profit marketing szakirány.  1991­97 Kossuth  Lajos  Tudományegyetem történelem,  német  és  tanár  szak  évzáró  munka: Thomas Mann korai novellái (német).  Diplomamunka: A Göbbels­i propagandagépezet (történelem). 

MUNKAHELYEK:   2004. július 

Millenáris Kulturális Programiroda Kht., Jövő Háza  kiállítás oktatási igazgató, oktatási tanácsadó. 

2002. június ­ 2004. június 

Miniszterelnöki  Hivatal,  Koordinációs  Politikai  Államtitkárság politikai tanácsadó. 

2001. október­2002. június 

Carl  Rogers  Személyközpontú  Általános  Iskola  és  Gimnázium  adományszervező,  PR­  és  marketing  munkatárs. 

2001. január­október 

Szabad Demokraták Szövetsége, szervező. 

2000. 

Trénerasszisztensi­  és  tréneri  munkák  (változó  rendszerességgel). 

2000. szeptember­2001. január 

Aral Hungária Kft., ügyvezetői asszisztens. 

1998­2000. 

Hajdú­BÉT Rt., menedzser asszisztens. 

NYELVISMERET:   ­ német felsőfok, nyelvtanár,  ­ angol középfok, üzleti szakmai C típusú,  ­ latin alapfok.  3 

A HÍRLEVÉL BEMUTATJ A… 

A  fővárosi  szakképzés  átalakításából  kevés  látszódik  a  TV­ben,  híradót  fotelből  hátradőlve  nézve,  hiszen  a  szakmai  érvekből  is  többnyire  csak  elcsépelt  közhelyek  hallatszanak, leegyszerűsített üzenetek csapnak egymásnak.  Miközben  minden  szereplő  –  meggyőződésem,  hogy  kivétel  nélkül  ­  az  értékek  megőrzésére,  a  szakmai  munka  minőségének  megtartására,  még  inkább  a  javítására  törekszik, kétségekkel van teli: hogyan lehet minden elvárt és szükséges szempontnak  egyszerre megfelelni? A cél: Budapest szakképzése leg yen versenyképes, piacképes, korszerű.  Az elérendő cél az egész közösség számára egészen egyszerűen megfogalmazható: aki  az  állami  iskolában  –  azaz  az  adófizetők  pénzén  ­  megszerez  egy  szakképesítést,  az  rögtön  találjon  is  állást,  magyarán,  már  most  azt  tanítsuk  meg  neki,  amilyen  végzettségre 4­6 év múlva szüksége lesz a leendő munkáltatójának. Ezzel együtt el kell  érni,  hogy  képes  legyen  lépést  tartani  a  gyorsan  változó  igényekkel.  De  nem  csak  ő,  hanem az iskola is.  Ezért  látott  neki  a  főváros  2004­ben  ­  a  szakképző  intézményekkel  és  a  gazdaságot  képviselő  szervezetekkel  közösen  ­  pontosan  felmérni  a  helyzetet,  megfogalmazni  a  teendőket és megteremteni a feltételeket. Ennek nyomán el kellett fogadni a tényt: az  adott  iskolai  szerkezet  ­  beleértve  a  képzések  fajtáit  és  minőségét  ­  változatlan  formában  nem  képes  lépést  tartani  a  gazdaság,  azaz  a  munkaerőpiac  túlságosan  is  gyorsan  változó  igényeivel.  Két  év  alatt  elkészült  a  Szakképzés­fejlesztési  stratégia,  amit azután 2006 júniusában – bő fél évvel ezelőtt ­ elfogadott Budapest közgyűlése.  Megértéséhez  mindenek  előtt  tudni  kell,  hogy  a  specializált  szakmai  képzést  ­  az  oktatási  törvény  értelmében  ­  csak  az  érettségit  követően  lehet  megkezdeni.  Addig  a  szakmai  alapozó  elméleti  képzéseknek  van  helye.  Ezt  követően  a  gyakorlati  képzésekhez a legkorszerűbb  technológiával felszerelt tanműhelyeket  kell  biztosítani.  Hozzáteendő,  hogy  a  gyakorlati  képzéseken  már  ahány  szakma  –  annyi  felé  oszlik  a  tanulói  létszám.  Miután  a  diákok  száma  –  és  a  rendelkezésre  álló  pénz  is  adott,  a  következő  lehetőség  nyílik:  vagy  van  sok,  kevésbé  jól  felszerelt  tanműhely  kevés  diákkal,  vagy  van  kevés,  de  nagyon  jól  felszerelt  műhely  sok  diákkal.  A  feltett  kérdésre pedig már tíz évvel ezelőtt eldőlt a válasz. Már 1997­ben megfogalmazódott a  központi műhelyek igénye: a szakmai képzésekre jól felszerelt szakképző központokat  kell létrehozni. 

Az  új  szakmai  képző  központok  az  érettségit  követő  szakképzés  mellett  a  jelenlegi  tervek  szerint  a  teljes  szakiskolai  képzést  is  ellátnák.  (Ezen  javaslatot  a  liberális  szakpolitikusok  még  emésztgetik,  vitatkoznak  rajta.)  Egy  helyre  koncentrálva  az  erőforrásokat,  így  valóban  lehetséges  a  legújabb  csúcstechnológia  összehangolt  alkalmazása,  naprakész,  korszerű  gyakorlati  ismeretek  átadásával,  a  szakképzési  kínálat  és  a  munkaerőpiac  közötti  összhang  megteremtésével.  Kettő  ilyen  jellegű  központ  kiépítése  már  elkezdődött  Budapesten  is,  az  I.  Nemzeti  Fejlesztési  Terv  keretében létrehozott térségi integrált szakképző központokról, azaz TISZK­ekről van  szó.  A fővárosi szakképzési rendszer átalakulásával ezek is jobban illeszkednek majd  a struktúrába, így – a többivel együtt ­ kihasználtságuk a pályázatokban vállaltnál még 4 

A HÍRLEVÉL BEMUTATJ A…  jobb lesz, a működés költséghatékonyabb, magasabb szakmai színvonalú, és fenntartói  szinten egységes.  Nem  utolsó  szempont,  hogy  a  szakképző  központok  szakmai  irányításában  a  munkaadók, a gazdaság szereplői is részt vesznek. Emellett külön szerződések folytán  maguk  a  cégek  is  megtehetik  ezt,  így  a  szakképző  központok  rugalmasan  alkalmazkodni  tudnak  a  munkaerőpiac  igényeihez.  Tulajdonképpen  a  cégek  olyan  munkaerőt  képeztetnek  –  és  képeznek ­  maguknak,  amilyenre  szükségük  van.  Nehéz  elképzelni, miként lehet ennél jobban elébe menni a pályakezdő munkanélküliségnek.  Hozzá kell tenni, hogy az itt sorolt szakmai szempontokon túl komoly anyagi haszna is  van az ilyen átalakításnak, ugyanis a koncentrált szakképző  központok  kialakításához  – de csak ahhoz –, uniós forrásokra is számíthatunk.  A  Fővárosi  Közgyűlés  és  az  Oktatási  és  Ifjúsági  Bizottság  új  tagjaként  látva  az  évek  óta  lyukas,  döcögő,  toldozott­foltozott  rendszert,  folyton,  és  egyértelműen  az  az  érzésem  kerekedik  felül,  hogy  a  döntés  megkésett.  Az  pedig  határozott  meggyőződésem,  hogy  minden  elszalasztott  évvel  távolabb  kerülünk  a  céltól,  mivel  jelenlegi formájában a rendszer a másik irányba halad. Azért írok évet – és nem napot  –  mert  az  oktatás  rendjébe  nem  lehet  bármikor  beavatkozni.  Az  iskolákban  szeptembertől  júniusig  tart  az  esztendő,  ráadásul  az  oktatás  az  a  műfaj,  melynek  az  eredményei  csak  2  –  3  –  5  év  múlván  tudnak  jelentkezni,  amikor  az  elsősökből  végzősök lesznek. Amit tenni kell tehát: késlekedés nélkül folytatni a munkát.  Ezzel használunk a gyerekeknek, szülőknek és saját intézményeinknek is a leginkább.  Ellenkező  esetben  egy  feleslegesen  drága  és  rosszul  működő  rendszer  fennmaradását  nyújtjuk ki, az unokáink terhére, teljesen felelőtlenül. 

Tapasztalatom szerint abban már nincs kétség, hogy véghez kell vinni az átalakítást,  az egyet nem értés immár „ csak”  a beavatkozás időpontját illetően van.  Az  én  határozott  meggyőződésem  szerint  a  legfontosabb  szempont  éppen  az,  hogy  részben  már  a  következő  tanév  kezdésére  el  kell  végezni  ezeket  a  feladatokat.  Egyszerűen  azért,  mert  a  késlekedéssel  újabb  évfolyamok  kezdenek  bele  a  tegnap  technológiáit  elsajátítani,  amivel  már  ma  sem  találnak  munkát,  mindezt  ráadásul  folyamatosan romló  körülmények  között, ahelyett, hogy  már  ma a holnap igényeinek  megfelelő készségek birtokába kerülhetnének. Elpazaroltatjuk velük a fiatal éveiket és  a  budapesti  adófizetők  sokmilliárd  adóforintját,  miközben  szép  lassan  elveszítjük  az  eddig teremtett értékeket, vagy épp ellenkezőleg: új pályára állítjuk, és biztosítjuk nem  csak  a  kor  követelményeinek  megfelelő  szintű  képzési  körülményeket,  hanem  a  tanulóknak  olyan  tudást,  olyan  szakmát  adunk,  amellyel  holnap  is  boldogulhatnak.  Rajtunk, pedagógusokon, és politikuson múlik a sorsuk. 

John Emese

5 

A HÍRLEVÉL BEMUTATJ A… 

KUCSÁK LÁSZLÓ,  a Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottságának  alelnöke

SZEMÉLYI ADATOK:   Név: 

Kucsák László 

Lakcím: 

1188 Budapest, Erdősáv u. 112/B 

E­mail: 

[email protected] 

Állampolgárság:  magyar  Születési idő: 

1964. 01. 07. 

VÉGZETTSÉG:   1978­1982.  Közgazdasági  szakközépiskola:  képesített  könyvelő,  vállalati  tervező,  statisztikus.  1983­1986.  Budapesti  Tanítóképző  Főiskola:  (+közművelődés szakkollégium). 

általános 

iskolai 

tanító 

1988­1990.  Eötvös Lóránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar: magyar  nyelv és irodalom szakos tanár.  2000­2002.  Szegedi  Tudományegyetem  Juhász  Gyula  Tanárképző  Főiskola:  közoktatás vezető. 

EDDIGI MUNKAKÖRÖK:   1982­1983.  Kapocs Utcai Általános Iskola: napközis nevelő  1983­tól 

Vajk­sziget Általános Iskola: napközis nevelő, tanító, tanár, majd 1990­  től igazgató (jelenleg is) 

6 

A HÍRLEVÉL BEMUTATJ A… 

Az  általános  iskola,  majd  a  szakközépiskola  elvégzése  után  a  pedagóguspálya  felé  vezetett  utam.  A  munkában  eltöltött  évek  során  többféle  szerepben  kipróbáltam  magam,  a  fentebben  jelzetteken  túl:  hosszú  éveken  át  én  szerveztem  az  iskolai  szabadidős programokat, útjára indítottam a Vajk Magazint, táboroztattam stb.  1988­ban  kerületünkben  alapítója  voltam  a  Pedagógusok  Demokratikus  Szakszervezete  első  csoportjának,  1988­89­ben  a  Pedagógusok  Demokratikus  Szakszervezete Országos Választmányának tagja lettem.  1991­ben  létrehoztuk  (szülők  és  pedagógusok)  a  Vajk­sziget  Társadalmi  Alapítványt  azzal  a  céllal,  hogy  az  iskolai  oktató­nevelő  munka  színvonalát  folyamatosan  emelhessük, s a szabadidős programokat is rendre színesebbé tehessük. Alapítványunk  kuratóriumának ­ társadalmi megbízatásként ­ alakulásától elnöke vagyok.  1994­ben a Budapesti Tankerületi Oktatásügyi Központ (TOK) Szakmai Testületének  választott tagja voltam (annak megszüntetéséig).  1998­ban médiaismeret és vizuális kultúra akkreditált továbbképzésen vettem részt.  2003­ban  –  látva  a  2002  utáni,  a  közélet  egészét,  s  így  az  oktatás,  a  kultúra  ügyét  is  érintő  határozott  váltást  ­  létrehoztuk  a  Pestszenlőrinc–Pestszentimrei  Pedagógusegyesületet,  hogy  közhasznú  szervezetként  próbáljuk  előremozdítani  az  oktatás  –  nevelés,  a  kultúra,  a  művelődés  ügyét.  Alakulásunk  óta  vendégeink  voltak:  dr. Hoffmann Rózsa egyetemi tanár, dr. Németh Margit pszichoterapeuta, a kárpátaljai  és  a  felvidéki  magyar  kulturális  szövetség  képviselői,  legutóbb  pedig  Jókai  Anna  Kossuth­díjas írónő is.  Az egyesület munkájában alelnökként tevékenykedem.  Szabadidőmben szívesen sportolok, olvasok, zenét hallgatok és gitározom.  Kiemelten  fontosnak  tartom,  hogy  a  főváros  oktatásügyében  az  érintett  felek  –  pedagógusok,  szülők,  diákok  stb.  ­  érdekei  súlyuknak  megfelelően  kaphassanak  szerepet.  Az  oktatás­nevelés  ne  a  folyamatos  pénzkivonásról,  hanem  az  előremutató,  tartalmi kérdésekről és megoldásokról szólhasson.  Van tehát tennivalónk bőven. 

Kucsák László

7