NALINI SINGH. Beat of Temptation A csábítás hangja. (novella)

NALINI SINGH Beat of Temptation – A csábítás hangja (novella)

Fordította: Spencer és Lea Szerkesztette: agi452 2013

A fordítás Nalini Singh Beat of Temptation című novellája alapján készült, mely az An Enchanted Season című novelláskötetben jelent meg 2007-ben.

Nate és Tamsyn története

A Sexy Regency Cave Clubnak ajánlva: Sharynnak, Petának és Nickynek, valamint a tiszteletbeli tagoknak Dougnak és Robnak. Köszönöm nektek a gyönyörű karácsonyi történeteket! Mostantól teljesen más szemmel fogok a barlangokra tekinteni...

Öröm Fordította: Spencer

A

Mentál Tanács egyszer már megpróbálta a Karácsony törvény általi eltörlését. Mégpedig 2019-ben, négy, végtelennek tűnő évtizeddel az Elcsendesedés bevezetése után. Életbe léptették az Elcsendesedés-programot, mivel a mentálok között rémisztően magas volt az elmezavarodottak és a sorozatgyilkosok száma. Ebben a kétségbeejtő helyzetben a mentálok úgy döntöttek, hogy kiölik a gyermekeikből valamennyi érzelmüket. Sem féltékenységet, sem haragot nem érezhettek, sőt, már a karácsonyi reggel várakozó örömét sem. A 2019-es évben ennek megfelelően még csak jeges víz folyt át azoknak a politikusoknak az érhálózatán, akik a Karácsonyt be akarták tiltani. Mivel a mentálok versenye a kormány ellenőrzése alatt állt, ők mondták ki az utolsó szót, hogy az 5198-as, A Karácsony és a hozzá kapcsolódó ünnepnapok paragrafus jogerőre emelkedhessen. Ehhez csupán néhány kisebb akadályt kellett eltávolítani az útból. A néhány idősebb mentál – akik az Elcsendesedés bevezetésekor már túl öregnek bizonyultak ahhoz, hogy sikeres legyen a kondicionálásuk –, nem tehetett semmit a Karácsony betiltása ellen. Az idősek már kevesen voltak, és ők jelentették az utolsó nemkívánatos maradékát egy szenvedéllyel teli múltnak, amire 6

a mentálok egyáltalán nem szívesen emlékeztek. Így az idősek ellenvetését túlharsogta a hallgató többség. Így került bele az 5198-as paragrafus a törvénykönyvbe, és az élet ment tovább. Csakhogy a triumvirátus másik két nemzete, az emberek és az alakváltók, semmiféle figyelmet nem szenteltek ennek a törvénynek. Ahogy mindig, karácsonyfát állítottak, ajándékokat vettek és karácsonyi dalokat énekeltek. Az emberi árusok bombaüzletet csináltak forralt borral, gyümölcskenyérrel, sültekkel, és a hozzájuk tartozó legkülönfélébb köretekkel együtt. Ezzel szemben azok a mentálok, akiknek részesedésük volt azoknál a cégeknél, amelyek eddig mindig profitáltak a karácsonyi üzletből, komoly veszteséget szenvedtek. Mivel az 5198-as paragrafusba azt is belefoglalták, hogy nem árulhatják a termékeiket Karácsonykor illetve Advent idején. A Mentál Tanács hirtelen szembetalálta magát az emberek és az alakváltók tömeges lázadásával, valamint néhány, a saját soraiból való üzletember erős ellenállásába is ütközött, akik főként a rendszert védték. A mentálok megvetették az érzelmeket, de ha az árrésükről volt szó, nem ismertek tréfát. Végül nem csak a bevételkiesés miatt szenvedtek, hanem láthatóan a hatóságok is túl sokat követeltek, és minden egyes, a Karácsonyi törvény ellen elkövetett apró vétséget is büntettek. Az egyházak egyszerűen úgy tettek, mintha a törvény nem létezett volna. Mégis, mivel az Ünnepet ünnepi méltósággal töltötték el, kevésbé okoztak megbotránkozást, mint az alakváltók. Különösen a szarvasok és az őzek csináltak ebből 7

viccet, amikor a Télapó rénszarvasainak öltözve sétáltak az utcán. Tovább rontott a helyzeten az alakváltó lovak elhatározása, ami teljes mértékben összefért a büszkeségükkel, hogy négyüket befogják egy nagy szán elé, így adva lehetőséget a vásárlók utaztatására a belvárosba. A végső csapás kétségkívül a leggyengébb fajon, az embereken csattant, akik nem rendelkeztek sem a mentálok mentális képességeivel, sem az alakváltók fizikai erejével. Egyszerűen megváltoztatták a Karácsony elnevezését Örömnapra. A boldogság érzése a mentálok számára elfogadhatatlannak számított. Azoknak a mentáloknak, akik ilyen érzéseket tápláltak, agymosásnak kellett alávetniük magukat, amely alatt kitörölték az emlékezetüket és széttiporták a személyiségüket – ezt a kegyetlen eljárást hívták Rehabilitációnak. A másik két faj számára nem volt tiltott az Örömnap megünneplése. És ha ezt a szeretteik körében dalokkal és egyházi énekekkel akarták szebbé tenni, ez ellen a mentálok nem tehettek semmit. A hatalmas és halált hozó Mentál Tanács abszolút fegyelemhez szokott. Azonban 2021-ben a Tanácstagoknak el kellett ismerniük, hogy az 5198-as paragrafus foganatosítása nem jelent se pénzügyi, se stratégiai előnyt, csupán felemészti az erőforrásaikat. Hallgatólagosan ismét eltörölték a törvényt. Ma, negyven évvel később, a Karácsony semmihez sem fogható. Habár az Örömnap röviddel a törvény eltörlése után ismét eltűnt a süllyesztőben, az emberek és az alakváltók tudták, hogy a Karácsony és az Öröm egy és ugyanazt jelentette. A Karácsony mégsem teljesítette mindenki 8

kívánságát. Előfordul, hogy egy nőnek minden büszkeségével, dühével, szeretetével és haragjával, valamint teljes lelkével harcolnia kell a boldogságért... vagy azért a férfiért, akit neki szántak.

9

1. fejezet Fordította: Spencer

T

amsyn hagyta, hogy pillantása az ünnepi színhelyre kalandozzon. Lachlan, a falka alfahímje, vele szemben állt. A kor és a bölcsesség már fehérre színezte a haját. Éppen mondott valamit Lucasnak, aki még csak a tizenötödik évében járt, azonban már most érződött rajta a jövőbeli alfa illata. Múlt és jövő találkozott egymással. Egy nap Lucas lesz a vezetőjük. Ezt mindenki tudta. A fiú vérben ázott, a szüleit a szeme láttára gyilkolták meg, ennek ellenére mégis ő fogja vezetni őket. Akkor is, ha tulajdonképpen még tíz évig túl fiatal lenne ehhez a feladathoz. Tamsynnel hasonló történt. A tizenkilenc évével valójában még fiatalnak számított ahhoz, hogy a DarkRiver-leopárdok gyógyítójává váljon. Lucas anyja, Shayla volt a mentora. De a Lucas szülei ellen elkövetett merénylet nem csak a gyógyítójától fosztotta meg a falkát – azóta állandó félelemben éltek, rettegve a támadástól. A legnagyobb titokban egyesítették erőiket, hogy egy nap teljesen ki tudják irtani a ShadowWalkerst, azt a falkát, amely felelős a halálukért. Még ha távoli is, de Nate egyike lehet azoknak, akik felvehetik a harcot a veszélyes falkával. Magasságban és erőben is jóval Lachlan fölé tornyosult, most pedig koncentrálva figyelt a beszélgetésre. A huszonkilenc évével 10

Nate egyike a legjobb katonáknak; hamarosan az idős Cian helyébe fog lépni, aki a falka egyik őrszeme. Az őrszemek képezték a falka külső védelmi gyűrűjét. Csak a legerősebb, legokosabb, és legveszélyesebb leopárdokat választhatták ki erre a feladatra. – Tammy, már itt is vagy?! A nő meglepődve fordította el Nate-ről a tekintetét, és nézett Lysa sugárzó, zöld szemeibe. – Csak egy órája érkeztem. – Még mindig nem tudta felfogni, hogy újra otthon van. Hat hónapot töltött el New Yorkban, egy oktató kórházban, és ez volt életének legrosszabb szakasza. – Véget ért a tanfolyam? – Igen, legalábbis ez a része. – Az egészségügyi kiképzését San Francisco közelében fogja befejezni. A legtöbb alakváltógyógyító a veleszületett tehetségére hagyatkozott, de Tamsyn elhatározta, hogy a „hagyományos” orvostudományt is elsajátítja. Ez egy olyan lehetőséget jelentett a számára, amivel ellensúlyozhatta a tapasztalatlanságát, mivel a gyógyító képességei még nem fejlődtek ki teljesen. Semmi esetre sem akarta, hogy a fiatalsága hátrányt jelentsen a falka számára. – Minden rendben ment a távollétemben, igaz? – Csak rendkívüli esetben, és egyáltalán nem szívesen hagyatkoztak a DarkRiver-leopárdok más falka gyógyítójára, még ha gondolkodás nélkül meg is bíztak benne. – Maria? – Ma reggel elment. Feltétlenül haza akart menni, ugyanúgy, ahogy te. – Lysa mosolygott. – Csakugyan kedves volt Maria falkájától, hogy „kölcsönadták” nekünk a gyógyítójukat. Tényleg igazán szuper, ennek ellenére örülök, hogy újra itt vagy. 11

Tamsyn viszonozta barátnője viharos ölelését. Majd Lysa megint elengedte. – Na, gyerünk már! Bizonyára Nate-tel rengeteg mesélnivalótok van egymásnak. – Nem. – Tamsyn egy pillantást vetett a vállai fölé. – Éppen Lachlannel dolgozik. – Ő a te párod. Egyszerűen elvonszolhatod onnan. – Párja. Ennél a szónál Tamsyn szíve minden egyes alkalommal megdobbant kicsit. Tizenöt évesen ébredt fel bennük a párosodási ösztön és szerencséjére a párja ugyanabban a falkában élt, valamint kisgyerekkora óta ismerte őt. – Még mindig nem hivatalos. Lysa elfordította a tekintetét. – Mintha ez bármilyen szerepet játszana. Mindenki tudja, hogy egymásnak vagytok teremtve. Talán, de még nagyon távol álltak a kötelék foganatosításától. Nate a fejébe vette, hogy előtte még ki kell élveznie a szabadságát. Eddig Tamsyn nem magyarázhatta el neki, mit jelent ez a szabadság a számára. Nem akart elszakadni a férfitól. Nate megfontoltabb volt. Tíz évvel idősebb, mint Tamsyn és hozzászokott, hogy követik a parancsait. – Megyek, felfrissítem magam – mondta Tamsyn, és már másodjára szakította el pillantását Nate-ről. – Éppen csak leraktam a bőröndjeimet, mielőtt idejöttem. – És hogy utána kutasson. – Akkor később találkozunk. – Lysa rámosolygott. – Valamit újra át kell beszélnem Lachlannel.

12

Tamsyn bólintott a barátnőjének, hátat fordított neki, és a fákkal körülvett tisztás felé fordult, ami a falka ünnepi színhelyeként szolgált.

Nate úgy hallotta, amióta Tamsyn megérkezett, egész idő alatt arra várt, hogy odamehessen hozzá. Mégis odébbállt. – Megbocsátanál, kérlek – mondta Lachlannek. Egyszerűen már nem érdekelte a beszélgetés. Egy Solias King nevű mentálról volt szó, aki a falka területének és védelmi vonalának kiterjedése után nyomozott. Nyilvánvalóan ez a King azt képzelte, hogy diszkréten járt el. Lachlan biztos volt benne, hogy szemet vetett a felségterületükre. – Azonban ez most fontos – óh. – A leopárdok alfája követte Nate pillantását, és felderült az arca. – Nem csoda, hogy nem figyeltél. Na, akkor egy ideig nélkülöznünk kell a társaságodat. Úgy vélem, a segítséged nélkül kell felkutatnunk azt az idiótát. Jókedvű nevetés követte Nate-et, aki eltűnt a fák között, hogy kövesse a párja illatát. Egy percen belül utolérte. Tammy rámeredt, amikor Nate kezével átkarolta a nyakát. – Nathan. Milyen gyengédnek és puhának érezte a bőrét! Nate tudatában volt annak, milyen könnyen megsebezhetné a nőt. Hosszú haját lófarokba kötötte, ettől még törékenyebbnek tűnt a nyaka. Megsimogatta a hüvelykujjával. – Mikor értél vissza? – Olyan négy körül. Időközben besötétedett, már fél hat volt. – Hol voltál eddig? – A leopárdnak nem tetszett, hogy Tammy nem ment oda hozzá rögtön. 13

Összeszorított szemekkel fordította a fejét Nate felé. – Éppenséggel nem hagytál róla üzenetet, hol vagy. A benne lévő leopárd ismét megnyugodott. Kereste őt. Lágyan magához akarta húzni, ha Tammy hagyta volna, de teste mereven ellenállt. – Mi van veled? – Juanita túlságosan is lelkesen árulkodott, merre voltál. Hallotta a féltékenységet a hangjában. – Csak egy barát és „kolléga”. – De már volt a szeretőd is! A legszívesebben felmordult volna. – Ki mondta ezt neked? – Tíz évvel vagyok fiatalabb nálad – vágott vissza. – Természetes, hogy voltak szeretőid. Emiatt nem kell, hogy a céltáblámmá váljon! Dühösen zúdította rá a további szavakat: – A tizenötödik születésnapod óta nincsenek már szeretőim. – A legjobb korában lévő makkegészséges leopárd volt. A szexuális önmegtartóztatása során sokat szenvedett, de az szóba sem jöhetett, hogy megcsalja a párját. – És ha valaki bármi mást állít, átharapom a torkát. – Senki sem állít mást. – A hangja rekedten csengett. – De nem tetszik a gondolat, hogy voltak más nőid, akik megérintettek és vágyat ébresztettek benned. A nyíltsága sokkolta őt. Tamsyn általában nem beszélt így vele. – Tulajdonképpen pontosan mit csináltál New Yorkban? – A birtokló ösztöne karmokkal és fogakkal tört elő. Tátva maradt a szája. – Ezt egyszerűen nem hiszem el! – Egy gyors fejmozdulattal, amire Nate tanította, szabadította ki magát a fogásából. Majd kezeivel nekifeszült a csípőjének és közben egyenesen a szemeibe nézett. – Szóval azt hiszed, én… 14

– Akaratlanul is felháborodott kiáltás hagyta el a lány száját. – És ha még ez így is lenne, igazából az kinek a hibája? Összefonta a karjait maga előtt, így nem tudhatott közvetlenül rátámadni, és hogy igazolja a leopárdjának, még mindig az övé. – Tamsyn. – Nem! Ebből elegem van! – hirtelen kézmozdulattal nyomatékosította a szavait. – Mindenki másnak futószalagon jönnek a szeretői, nekem pedig a frusztráción kívül nem marad semmi! Féktelen vágya megmásíthatatlan tény volt. Egy ivarérett, nőstény leopárd hatalmas szexuális vonzerőt fejtett ki, az illata csaknem elvette a fiatal férfiak eszét. Nate megérezte Tammy pézsmaillatát az orrában, érett és nedves, ideális a beléharapáshoz. Az illata finom, és egyedül csak neki van joga, hogy elfogyassza utána. A puszta gondolattól, hogy más férfiak ettől felizgulhattak, felforrt a vére. Halkan jegyezte meg: – Ha magamévá teszlek, az örökre fog szólni. – Ezt én is tudom. És el is fogadom. Szeretnék hozzád tartozni – minden tekintetben. A duzzanat Nate nadrágjában úgy ítélte meg, nagyon szívesen elfogadná Tammy ajánlatát. De a nő még csak tizenkilenc éves volt. Sőt, egyáltalán nem is tudta, mibe bocsátkozott. Ő nem azokhoz a fiatal, hím leopárdokhoz tartozott, akik lógó nyelvvel bárhova követnék őt. Elvenné, és soha többet nem adná vissza. Szexuálisan jóval több tapasztalattal rendelkezett, és az alakváltó leopárdok szexuális igényei a korukkal csak még inkább erősödtek. – Nem tudod, mit beszélsz.

15

– A francba, Nate! Telítve vagyok, az irántad érzett vágytól már nem tudok elaludni sem. – Ökölbe szorította a kezeit, karamellbarna szemei izzottak a vágytól. – Minden este magamat kell kielégítenem. A fenébe! Képek áradata öntötte el a fejét, forró, erotikus és annyira részletes, hogy a vadállata bent majdnem eszét vesztette. – Erről már beszéltünk – emlékeztette. – Most már nagy, túl nagy felelősséget viselsz a hátadon. – Shayla halála miatt Tamsynnek nagyon korán a mentora nyomdokaiba kellett lépnie. Már tizenhat évesen a DarkRiver-leopárdok gyógyítója lett. Nem volt igazi fiatalkora, nem volt ideje kitombolni és kipróbálni magát. – Saját szemeimmel láttam, mi minden történhet, ha a leopárdok túl korán kezdik a kötődést. – Nem a szüleid vagyunk! – sziszegte Tamsyn. Nate elhallgatott. – Mondtam neked, hogy a szüleimet hagyd ki a játékból! – És miért? – Időközben már egész testében remegett. – Csak miattuk vagy ilyen makacs. Ha azért lett boldogtalan az anyád, mert túl korán kötődött, még nem jelenti azt, hogy nálam is hasonlóképp lenne. Az anyja több mint boldogtalan lett. – Az anyámnak az életébe került. – Talán nem teljesen szándékosan, de olyan mértékű volt az alkoholfogyasztása, hogy alakváltó testének ellenállóképessége végül feladta. – Nem a szüleid vagyunk! – Az utolsó szónál elcsuklott a hangja. – Te az én párom vagy, én pedig a tiéd. Anyádnál és apádnál nem létezett ez a kapcsolat. Nem, a szülei szerelme régimódi volt, anélkül létezett, hogy a leopárdok párosodási ösztöne befolyásolta volna őket. Nem 16

minden alakváltó találja meg a lelki társát. – A fajtánk sokkal többet követel tőled egy kapcsolatban, mint egy átlagos szerelmi kapcsolat esetében – világosította fel Nate. Lángolt benne a szenvedély. – Nem szeretném, ha belemennél, amíg nem állsz rá készen. – És te vagy az, aki eldönti, hogy készen állok-e rá, és hogy mikor? – Idősebb vagyok és tapasztaltabb. – Évekig tartana, amíg ez utoléri őt. – Na, szuper! Sok boldogságot a tökéletes kis világodban, ahol minden a parancsnokságod alá tartozik! De utána ne panaszkodj, ha elmegy a kedvem a várakozástól! – Hirtelen megfordult és emelt fővel távozott. – Tamsyn! – Azon a hangon kiáltott utána, amelyet az edzett, fiatal leopárdok használtak párosodás során. Tammy mégis magabiztosan futott tovább. – Mi a francért kellett ez? – Hosszú léptekkel próbálta meg utolérni. Még éppen látta, ahogy ledobja a ruháit, és átváltozik leopárddá. Úgy állt ott, mint aki kővé dermedt. A szépsége minden egyes alkalommal újra lenyűgözte. A bundája selymesen fénylett, fekete pöttyeit pedig szépen kihangsúlyozta arany szőre. A lány hirtelen ismét hátrapillantott, és gőgösen Nate-re nézett. Ebben az alakban a szemei nem karamell, hanem zöldarany színben pompáztak, de nem volt kevésbé nőies. Nate morgott; a nő ezzel a pillantással akarta provokálni a férfit. Vicsorgatta a fogait, és már el is tűnt az erdőben. Már éppen utána iramodott volna – a karmai már elindultak kifelé, de aztán eszébe jutott valami jobb. Ha ebben az állapotban 17

levadászná őt… akkor nem panaszkodhatna olyan hamar, hogy megint saját kezeivel kell simogatnia magát. A fenébe is, még egyszer! Képek kísértették őt a fejében a puha, női húsról és a simogató kezekről, a nadrágja fenyegetően dagadt. – Baszd meg! – Az ellenkező irányba, egy közeli vízeséshez rohant. Pontosan egy jéghideg fürdő az, amire most szüksége van, hogy újra világosan tudjon gondolkodni. Közben egyfolytában azon tűnődött, hogy a nő vajon nyöge, amikor eljuttatja magát a csúcsra.

18

2. fejezet Fordította: Spencer

T

amsyn nem sokkal a szülei háza előtt változott ismét vissza. A szülei nem messze laktak a falka gyülekezőhelyeitől, és a továbbiakban is velük szeretne élni, legalábbis addig, míg el nem rendeződnek a dolgok. Tulajdonképpen már régóta együtt kellene élnie Nate-tel. Égtek a szemei a visszautasítás gondolatától. Hirtelen előhúzta a ruháit, amit ilyen esetekre rejtett el. A falkában teljesen természetesnek vették a meztelenséget, de mivel már gyógyított, nem akart egy gyakran síró, meztelen csecsemőnek tűnni. Teljesen felöltözve lépett az ajtóhoz. Mielőtt még kopoghatott volna, az anyja már ki is nyitotta az ajtót. Sötét hajával és világosbarna szemeivel Sadie Mahaire úgy nézett ki, mint egy idősebb, de kisebb kiadása a lányának. Tamsyn az apjától örökölte a magasságát. Sadie még egyszer ránézett a lányára, majd kitárta karjait. – Gyere ide, Kincsem! Tamsyn zokogva vetette magát a karjaiba. – Már nem tudom, mit kellene még tennem, Anya – és úgy érezte, mintha már órák teltek volna el. A kanapén feküdt, feje az anyja ölében, a lábai behajlítva. – Az iránta érzett vágyam széttép. De… úgy tűnik, ő nem ugyanezt érzi irántam. Ez egy keserű felismerés, a bánat majdnem szétmarcangolta a szívét. 19

– Óh, dehogynem, azt tette. – Sadie gyengéden kisimította a haját lányának homlokából. – Csak több ideje volt, hogy hozzászokjon. – Hogyhogy több ideje? Hiszen mindkettőnket egyidőben talált meg. – A tizenötödik születésnapján az ajtója előtt állt, és egyszer csak érezte a kettejük között lévő köteléket. – Igen, de te csak tizenöt voltál. A szexuális vágyaid egy éretlen lányénak feleltek meg. Tamsyn emlékezett rá, hogy a közelében mindig teljesen elöntötte a forróság, és ezt a kellemes bizsergést érezte az altestében is. – Már akkor megkívántam őt. – Igen, de lányként, nem nőként. – Sadie egy csókot nyomott a homlokára. – Emiatt volt neki sokkal nehezebb. Még csak gyerek voltál, nem érhetett hozzád. De ő is csak egy férfi, és a leopárdja is tudta, hogy te vagy a párja. Tamsyn lassan kezdte megérteni, mit akart mondani az anyja. – Meg kellett tanulnia elnyomni a párosodási ösztönét, és várni, amíg elég idős leszek hozzá. – Először tudta átérezni, milyen gyötrelmeket kellett átélnie Nate-nek. – És más nővel nem is lehetett együtt. – A párok nem csalják meg egymást. – Sadie sóhajtott. – Ami nagyon jó dolog, de ha az időzítés nem stimmel, akkor nagyon nehézzé válhat. Most már megérted őt végre? Ugyanúgy kíván téged, mint te őt, csak neki évei voltak rá, hogy megerősítse az akaraterejét és küzdjön a szükségletei ellen. – Őrszem lesz belőle, Anya – mondta büszkén és kicsit aggodalmasan. – Te is tudod, milyen fából faragták az őrszemeket. Nate-nek mindig vasakarata volt, már a 20

kötődésünk előtt is. Fogadok, hogy időközben legalább annyira tökéletes lett, mint amennyire rendíthetetlen. – Tamsyn sajgó szívére tette a kezeit. Tulajdonképpen itt ösztönösen éreznie kellene Nate közelségét, mégis valahogy sikerült a férfinak ezt a kapcsolatot megszakítania. Újra és újra megpróbált a leopárdszíve utána nyúlni… mégis minden egyes alkalommal egy áthatolhatatlan falnak ütközött. – Ó, Kicsim! – Paskolta meg Sadie együttérzően a lánya vállát. Tamsyn felállt és kitörölte az utolsó könnycseppeket a szeméből. – Hallgass rám! – Az anyja teljes szeretetével nézett rá. – Talán Nate akarata rendíthetetlen, de nem miattad. Te a párja vagy. Közvetlen kapcsolatod van a lelkével. – De egyáltalán nem hallgat meg! A fejébe vette, hogy várjunk és várjunk és várjunk … – Tamsyn megrázta a fejét, és kedvetlenül eresztette le a vállait. – És pontosan tudom, hogy ezalatt nem hónapokra, hanem évekre gondol. – Annyi ideig ő már egyszerűen nem tud várni! Azt nem bírná ki. Semmiképpen sem volt hisztérikus, mégis a kettőjük közti fizikai kapcsolat hiánya és a saját leopárdjának csillapíthatatlan vágya testi fájdalmat okozott neki. – És nem vagyok éppen egy szexbomba, aki egyszerűen csak elcsábíthatná őt. – Törtek ki belőle a szavak, mielőtt zavarba jöhetett volna. – Gyönyörű vagy! – Sadie hangjában érződött az anyai büszkeség. – Erős, bátor, és van jellemed. Egy férfi szemében nem éppen ezek a tulajdonságok teszik őt bomba nővé, de ezt a gondolatát Tamsyn inkább nem osztotta meg az anyjával. A kezei egy gyógyító kezei voltak, a haja egyszerű barna, és a szemei… na, igen, a szemeivel minden rendben. Néha úgy néztek ki, mint a sötét borostyánkő. 21

De melyik férfi figyelne a szemeire, ha az olyan nők, mint Juanita is, a csábító, domborulatos testükkel készségesen ott lebzselnek körülöttük? Ellenben neki csak hosszú lábai és csontjai vannak. Inkább ló, mint leopárd, gondolta Tamsyn lehangoltan. – Ha most feladod, örökre szenvedni fogsz miatta – mondta Sadie nyomatékosan. – Hosszú, magányos évek kísérnek majd. És ez nála is ugyanígy lesz. Nathan azt hiszi, hogy helyesen cselekszik, mégis, ha elnyomja a köteléket, az mindkettőtöket megöl. – Hogyan tudnék a közelébe kerülni? – Erre teljesen egyedül kell rájönnöd. – Az anyja mosolygott. – De egy tippet adhatok: ő egy férfi, hát bánj vele úgy, mint egy férfival. Két órával később Tamsynnek még mindig fogalma sem volt róla, mit kellene tennie. Frusztráltan dübörgött lefelé a lépcsőn, abban a reményben, hogy a szülei hátha elterelik a gondolatait. Lent viszont nem talált senkit. Az anyja egy üzenetet hagyott számára az ajtón. Az apád és én elmentünk kószálni. Értsd: a szülei szabadon engedték a vadállataikat és nem lehet tudni, mikor térnek vissza. Remek! – mormolta Tamsyn, és elszomorodott. Rosszkedvűen vonszolta magát a nappaliba, és teljesen át akarta adni magát ennek az érzésnek, amikor felfedezett egy dobozt a nappali asztalán egy további jegyzettel:

22

Tammy, talán lenne kedved egy kicsit barkácsolni (mialatt duzzogsz). Szükségünk lenne néhány új díszre. Amikor kinyitotta a dobozt, kétségtelenül mosolyognia kellett, mert az, otthon elkészíthető karácsonyi díszeket tartalmazott. Minden évben, Karácsony idején a szüleivel együtt díszeket barkácsoltak, egészen addig a napig, amíg Lucas szülei azon a rettenetes módon meg nem haltak, és neki át nem kellett vennie a gyógyító szerepét. A dobozban talált még ezüst kartonangyalokat, gyöngyfűző damilt és csodaszép, részletgazdag öltöztetős babát. De a legszebbek a festett üveggömbök voltak. Minden egyes gömböt rendkívül gondosan mese– és mondamotívumokkal festettek be. A nagy részét Tamsyn az anyjával együtt órákig tartó munkával készítette, az apja megelégedett annyival, hogy „felügyelte”. Tamsyn mosolygott. Minden egyes dísz szeretetteljes emléket rejtett. Meglökött egy gömböt, ami vadászó párducot ábrázolt. Megtorpant. A gyógyítás során nem csak összetört csontokról és sebekről van szó, édes Tammym. Könnyek öntötték el a szemét, amikor Shayla gyengéd hangjára gondolt. Ahogy Lucas, úgy az anyja is fekete párduc volt. Shayla nem csak a mentora, hanem a barátnője is lett, egy barátnő, akinek borzalmasan hiányoztak a tanácsai. Most mégis, ebben a pillanatban elképzelte, amint Shayla közvetlenül mellette ül. Ez a második Karácsony a rajtaütés óta. Előző évben senki sem vágyott az ünneplésre, talán mégiscsak eljött az ideje,

23

hogy a családja és a falkája kigyógyuljon a traumatikus élményből. Tamsyn csupán a saját sebeit volt képtelen meggyógyítani. Összeráncolta a homlokát. – Most már elég a siránkozásból! – parancsolta meg magának. És az ördögbe is a rosszkedvvel! Nem fogja hagyni, hogy Nate elrontsa a Karácsonyát.

24

3. fejezet Fordította: Spencer

S

olias King egy TP-mentál volt, a skálán 8-as erősségű telepata. Az erejével képes mások gondolatait kontrollálni. Solias ezt már a múltban is gyakorta használta. Végül is a politikában nem kellett túlzottan magas morális elveknek megfelelni. A jelenlegi szándékait is sokkal egyszerűbb lenne telepatikus képességének segítségével megvalósítania. Sajnálatos módon az alakváltók nagyon is ellenállóak voltak a gondolatbefolyásolás bárminemű módozatával szemben. Talán sikerülhetne neki az egyikőjüket az ellenőrzése alá vonni – de csak hatalmas erőfeszítések közepette. Azonban a teljes DarkRiver-falkával nem tudná felvenni a harcot. – Viszont ez nem is lesz szükséges. – Uram? – kérdezte Kinshasa Lhosa, a fia és jobb keze. – Semmi jelentős. Megvannak a részletek? – Igen. – Kinshasa odanyújtotta neki a kinyomtatott dokumentumokat. Tizennyolc éves kora ellenére rendkívül rátermett volt. Solias nagy hangsúlyt fektetett rá, hogy megtermékenyítési szerződést kössön Kinshasa anyjával, egy 7-es erősségű TP-mentállal. Kinshasa, és ebből a szerződésből adódóan a második gyerek is magas értéket ért el a skálán, és megígérték nekik, hogy erős mentálok lesznek. 25

– Adj egy összefoglalót! Kinshasának beszéd közben nem kellett belenéznie a feljegyzéseibe. A bőre sötét volt, és izmos. – A terület ideális a céljaidnak. Létrehozhatsz egy kommunikációs központot és egy irodát, onnan tovább tudsz terjeszkedni. – És mi a helyzet a leopárdokkal? – Solias nem bízott Kinshasában – senkiben sem bízott, nem egyszer a saját vérében sem. De a fiú kétségkívül jó nyomozást végzett. – Fog nekünk bonyodalmakat okozni a falka? – Nem – felelte Kinshasa, és a hangjában nem hallatszott más, mint az Elcsendesedés miatti hideg üresség. – A DarkRiver-falka kicsi és említésre sem méltó a jelenléte. Ha összetűzésbe kerülnénk a SnowDancer-farkasokkal, a dolog másképp állna. Ők lényegesen agresszívabbak. Ebben a tekintetben, hogy „megszerezze” a farkasok területét, Solias is előrelátó volt. – Tégy meg minden szükséges intézkedést a feltáráshoz! – Ezek a leopárdok rabszolgái az érzéseiknek, nyilvánvalóan nem jelentenek fenyegetést. – Igen, uram. – Kinshasa megtorpant. – Van itt még valami. – Igen? – A Mentál Tanács egy találkozót kér tőled. Solias bólintott. – Továbbítsd nekem a részleteket! – A Tanács valószínűleg a politikai céljai iránt érdeklődik – ha hatalomváltásra kerülne sor, ahhoz a Tanácsnak lenne egy-két szava. Ha Solias kijátszaná az ütőkártyáit, talán nemsokára nem csak San Franciscóban lenne befolyása, hanem bekerülhetne a Tanácsba is.

26

A tanácstagok bizonyára nagyra értékelnék a kemény fellépését az állatokkal való bánásmódban. És ha a végén néhány leopárddal kevesebb marad, annál jobb.

27

4. fejezet Fordította: Spencer

N

athan a jeges vízesés alatt félholtra fagyott, és a nap már régen lement, amikor megtalálta Tamsyn nyomát. A probléma nem az volt, hogy megtalálja; mivel tulajdonképpen tudta, hol van. Sokkal inkább attól tartott, hogy megint bután fog viselkedni vele. Mint például, amikor azt ordította: mi a fenét csinálsz ott fent? Tamsyn emberi alakban állt magasan fent egy fán, a szemei izzottak a sötétségben. Ha leopárd alakban találta volna, nem izgatná különösebben magát. Az normálisnak minősülne. Egy nőről, fényfüzérrel a vállain, sajnos nem lehet elmondani ugyanezt. Megvetően fújtatva tekerte a fényfüzért az ágakra. – Tamsyn, egyet megígérek neked – préselte ki összeszorított fogai között, és odafutott alája, úgy, hogy szükség esetén elkaphassa –, ha fel kell mennem, hogy lehozzalak, kapsz egy nagy adag verést, ami majd észhez térít! – Csakhogy nem akarsz megérinteni, Nathan Ryder – kiáltotta. – Ez a mi problémánk, amennyire tudom. Természetesen igaza volt. Inkább levágná a kezét, minthogy fájdalmat okozzon neki. – Nos, jó. – Kiengedte a karmait, és készenlétben állt megmászni a fát, hogy a nőt biztonságba helyezze. – Ne merészeld tönkretenni a karácsonyfámat! 28

Meghökkent. – A midet? – A fenyő olyan magas volt, hogy úgy tűnt, felnyúlik az éjszakai felhőtakaróig. Csak egy őrült próbálna meg egy ilyen fát feldíszíteni. Ahelyett, hogy megkérdezte volna Tamsynt, hogy teljesen elvesztette-e a józan eszét, és hogy ezért leszedje-e a fejét, inkább valami másra utalt. – De Karácsonyig van még néhány hét. – Ez egy hatalmas fa. – Magabiztosan egyensúlyozott tovább az ágon, hogy a füzért felakassza. – Ha már mindenképp maradni akarsz, akkor legalább tedd magad hasznossá és dekoráld a másik oldalt. A láda alján találsz még fényfüzért. Megsérted a macskámat, ha itt fogócskázol. Tammy leopárdja gyors volt, és gondoskodott róla, hogy mindig talpra essen, ezzel Nate-nek egyet kellett értenie. A férfi a földre nézett, de azonnal meg is bánta. – Hogy vitted fel oda a füzéreket? – Megragadta a nehéz izzósort, feltekerte a karjára, és felemelkedett vele. – Az óriási karácsonyfák szépek. – A mentálokat úgy vonzza a fény, mint a molyokat. – Más népek semmit sem tudtak a falka titkos vájatairól és telepeiről. Így védték magukat a leopárdok a hataloméhes mentálok beavatkozásai ellen. – Azt akarod, hogy az egész világ megtudja, hol van a gyülekezőhelyünk? – Te tényleg ennyire hülyének nézel? – A szavai olyanok voltak, akár a pengék. – Az izzók különösen gyengék, nem alkotnak majd fénykoronát és a hőkamerákon sem érzékelhetőek. Azon tűnődött, hogy a tébolya vajon ragályos-e. – Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy veled beszélgetek! Már tíz óra. 29

– Ha le kell feküdnöd, kérlek, nem tartalak vissza. A nő szarkazmusa vigyorgásra késztette. A leopárdja szívesen időzött Tamsyn közelében, nem számított, milyen hangulatban van éppen. Tulajdonképpen értékelte a karmait, mert egyik leopárd sem szeretett volna magának gyenge párt. – És mit tervezel utána? Gigantikus Hallooween-tököket? Talán azzal elűzhetnénk a farkasokat? – Jó ötlet! – A mosolygása nagyon érezhető volt. – Nem kellene most fontos őrszem feladatokat végezned? – Hivatalosan még egyáltalán nem vagyok őrszem. – Noha már Ciant leváltotta, az idős őrszem még mindig Lachlan mellett dolgozott tanácsadóként, és a fiatal Lucas trénereként. – Ma este szabad vagyok. – Tulajdonképpen mit csinálsz itt? Juanita nem ér rá? Hagyta, hogy egy dühös morgás felszínre törjön. – Talán azt veted a szememre, hogy megcsallak? – Nem lehet ilyet tenni ott, ahol nem létezik a kapcsolat. – Tamsyn! – Ekkor feltűnt valami a leopárdnak. – Még mindig egy évekkel ezelőtt véget ért kapcsolatra vagy féltékeny. – Nem tudta megérteni, hogy a kötődésük óta szexuális önmegtartóztatásban él. Néhány percig tüntetőleg hallgatott. – Nagyon fáj, hogy egy másik nő mindenhol megérinthetett, mialatt én még egy csókot sem kaptam. Mereven nézett rá. A szavaiból ugyanolyan fájdalom érződött. – Soha többé ne hasonlítsd össze magad más nőkkel! – morogta. A leopárdja ennél a gondolatnál tombolt benne. Abban a pillanatban, amelyben biztosan a sajátjának érezte, minden más nő elveszítette számára a vonzerejét. 30

Tammy nem válaszolt. – Tammy. – Most már nem szeretnék erről többet beszélni. Nate-nek úgy tűnt, mintha a nő sírna. Ez megrendítette őt. Az erős és szép párja sosem sírt. – Tammy, kérlek, ne! – Mit ne? Nyugalomban díszíteni a fát? – A csípős nyelve visszatért. – Azt hittem… – Megkönnyebbülve csóválta a fejét. – Mi jön az égők után? – Akasztható díszek. Ez egy ideig el fog tartani. Minden egyes gyereket meg fogok kérni, készítsen egyet. Nate fürgén elugrott a fától és felvette az utolsó fényfüzért. Annyira sebesen helyezte el őket, hogy gyorsasága vetekedhetett volna egy csigáéval. Amikor legközelebb leugrott a fáról, Tamsyn már várta. – Köszönöm. Nate ökölbe szorította a kezeit, nehogy hirtelen megsimogassa az arcát. – Nem akarod őket bekapcsolni? – Nem, csak ha már minden kész. – Becsúsztatta kezeit farmerja zsebeibe. – Inkább most mennék. Fázom. Nate már majdnem a karjaiba vette; minden más falkatársánál ezt tette volna, a testiség hozzátartozott a lényükhöz. De Tamsynnél ez nem állna meg egy egyszerű ölelésnél. Összefonódna a bőrével és a hajával, a kizárólagos birtoklási igénye érvényre jutna, és minden csábító, nőies domborulatát felderítené. Rekedtes hangon kérdezte: – Mit csinálsz holnap? – Díszeket barkácsolok a gyerekekkel. Át kell mennem még egyszer az egyetemi jegyzeteimen. Jó éjt, Nate! Összeráncolta a homlokát. – Még mindig mérges vagy. 31

– Nem. – A nő halványan mosolygott. – De nem vagyok mazochista sem. Éveid voltak, hogy hozzászokj a párosodás gondolatához, ellenben velem. Szóval ne nehezítsd meg a dolgomat, és tarts távolságot!

Tarts távolságot! Nate fel-le járkált a saját nappalijában. Mégiscsak ő volt a párja! Hozzá tartozott! És most azt kérte, hogy tartsa magát távol tőle. A környező erdőkből mély morgás hallatszott, és Nate azt fontolgatta, vajon ki vadászik holdfényben a falkából. Lucasra vagy Vaughnra tippelt, vagy esetleg együtt vadásznak. Fiatal korukban már mindketten a halál szemébe néztek, és a szeretett emberek elvesztése örökre nyomott hagyott bennük. Csak arra vártak, hogy végre felnőjenek és bosszút állhassanak. Ha eljön az ideje, az ő oldalukon harcolna a ShadowWalkerfarkasok ellen. A fiatal férfiak megküzdenének a démonaikkal, ő azonban Tamsyn biztonságáért tenné. Ha a párjára gondolt, érezte, hogy fellángol benne egy sötét, heves szenvedély. A nő csak hozzá tartozott és senki máshoz. Ez egy kicsit lecsillapította a leopárd egyelőre csillapíthatatlan éhségét. Sohasem fogja elfelejteni azt a pillanatot, amikor tudatosult benne, Tammy milyen szerepet játszik az életében. A korkülönbség miatt más körökben mozgott a falkán belül. De tudta, ki volt, és titokban rajongott érte. A nevetésének csengését a macskája egészen gyengédnek találta, és ha mosolygott, kétségtelenül neki is mosolyognia kellett.

32

A tizenötödik születésnapjának estéjén rendezett egy éjszakába nyúló partyt, és ő beugrott, hogy gratuláljon neki. Nem spontán ötlet volt; rendszeresen benézett hozzá, hogy megbizonyosodjon róla, jól van-e, különösen, ha a szülei nem tartózkodtak otthon. Amikor Tamsyn ajtót nyitott, érezte a kettejük között lévő köteléket és végül bekattant neki valami. Neki is éreznie kellett, mert a szemeiben egyszerre lehetett csodálkozást és örömet látni. Aztán megérintette őt, a kezét az arcára tette. És a nő melegen és puhán hozzásimult. Ettől a pillanattól kezdve tudta, hogy semmiben sem tudná visszautasítani. Éppen ezért döntött a visszavonulás mellett. – Majd, ha készen állsz rá – mondta neki akkor, aztán elengedte. És nem akarta ezt az ígéretet megszegni. Tamsyn kegyetlennek tartotta őt, viszont neki nem kellett végignéznie a szülei közti drámát. Az anyja még túl fiatal volt, az apja pedig túlzottan követelőző. Tíz éven belül tönkretették egymást. Kínozta a gondolat, hogy ezt tehetné Tamsynnel, mert tudta, hogy hasonlít az apjához. És vele sem volt olyan egyszerű együttélni. Totális kötődést, teljes szexuális odaadást és kontrollt várt el. Ma éjjel ugyanazt a vágyat érezte, mint a leopárd. A macska már akkor akarta Tamsynt, amikor még éppencsak hogy tizenöt lett. Már akkor olyan illatot árasztott, mint egy érett leopárd pár, a férfi mégis tudta, hogy még közel sem áll készen. De most… Ebben a pillanatban magáévá tehetné, ha azután még képes lenne a lány szemébe nézni. Mert azzal a maradék szabadságát is elrabolná.

33

– Nem. – Ezt nem teheti vele. Talán frusztrált volt és dühös is, de megbocsátana neki. A párok már csak ezt teszik.

Soha az életben nem bocsátaná ezt meg Nathannek! – Ezt már nem tudom elviselni! – Már a takaró gyengéd érintése is túl sok volt Tamsyn túlfűtött érzékeinek. A legérzékenyebb, legtitkosabb pontja lüktetett a vágytól. Csupán egyetlen férfi létezett, akit akart, akivel ki akarta élni ezt a vágyat. Azonban Nate sajnos nem lenne benne a játékban Csak ezért tűnt fel ma este? Kínozni akarta? A leopárdját elmámorosította az illata, rabja lett a férfi aromájának. És többet akart. Sokkal többet. Talán ezért nézett be hozzá – talán az ő leopárdja is ki van éhezve. Megvetően fújtatott. A legszívesebben inkább leszidta volna, amiért délután egyszerűen faképnél hagyta. Nate abszolút engedelmességhez szokott, különösen tőle. Tizenöt évesen minden szava maga volt a szentírás. Tizenhat évesen visszájára fordult a helyzet és hetykén válaszolgatott neki, de végül mindig elfogadta a férfi döntéseit. És sosem csalódott benne. Nate jelentette a sziklát, akire támaszkodhatott a bajban… különösen azon a két évvel ezelőtti sötét napon, amikor Lucas apját már nem tudta megmenteni. – Carlos meg akart halni – suttogta Nate a fülébe, mialatt zokogva befeküdt a karjaiba. Akkor még a karjaiba vette. – Shayla nélkül nem akart élni tovább. A kudarc érzését nem vehette el tőle, de Tamsyn ennek ellenére megértette, mit akart mondani. A párok közötti kötelék 34

erős és csodálatos volt. Egymástól elszakítva is tudtak élni, de csak nagy fájdalmak közepette. Ahogy ezt saját maga is nagyon jól tudta! Miközben a párja nem halt meg, hanem élt. Csak megérinteni nem akarta. Ez teljesen helytelen abszurd. Végül is alakváltók, nem mentálok. Számukra az érintés éppolyan fontos, mint a levegő a légzéshez. Tamsyn egyáltalán nem gondolt semmi rosszra, ha a falkatársai vigasztalásképp átölelték vagy megcsókolták. De, hogy az ő párja még ezt is megtagadta tőle… – Nekem teljesen mindegy – hazudta. – Pontosan ez az, a fenébe! – Félrehúzta a lepedőt, és felkelt, hogy hozzon magának egy pohár vizet. Jéghideg vizet. Fájt a bőre. Töltött magának egy pohárral és az ablakhoz lépett. Tulajdonképpen a fák látványával akarta elterelni a gondolatait, amikor is felfedezett egy alvó leopárdot az egyik ágon. A bundájának mintázatát nem tudta pontosan kivenni, de anélkül is felismerte, ki az, Nathan. A férfi, aki nem akarja vele beteljesíteni a köteléket, viszont azt képzeli, hogy őriznie szabad? Az ördögbe is vele! Hangos csattanással letette a poharat és már félúton az ajtó felé tartott, amikor végignézett magán. Egy régi futballmezen kívül nem takarta semmi a testét. Nate-é volt. Évekkel ezelőtt Tamsyn szemtelen módon ellopta tőle, mert feltétlenül érezni akarta maga körül az illatát. A széles kivágás nagyvonalúan bepillantást engedélyezett a melleire, a hossza pedig a combja közepéig ért. Talán még gyorsan felvehet valami mást. Odakint fagyott. Nate-nek bizonyára egyáltalán nem tetszene, ha itt, így, félmeztelenül… A homlokára csapott. – Tamsyn, néha tényleg 35

tökfej vagy! – Természetesen nem tetszene neki, ha félmeztelenül szaladgálna, mert a sok meztelen bőr látványától a férfi leopárdja kísértésbe esne, ami esetleg Nate vasakaratának megtöréséhez vezetne. Ajkai széles mosolyra húzódtak.

36

5. fejezet Fordította: Spencer

B

elebújt egy pár gyapjúpapucsba és hangos léptekkel elindult kifelé. Tudta, hogy az ajtónyitásra azonnal felébredne a férfi. – Nathan, eltűnsz innen most azonnal! – Maga köré fonta a karjait, ami által majdnem az arcába ugrottak a mellei. A leopárd morgott, zöld szemeiben veszélyes fény csillogott. – Ne morogj rám! – A lélegzete fehér felhőnek látszódott. – Nem határozhatod meg, hogy a párosodás melyik részét akarod, és melyiket nem. Vagy mindent, vagy semmit! Tűnj el! Végigballagott az ágon és leugrott. Egy igazi díszpéldány, Tamsyn órákig tudta volna simogatni. Aztán a leopárd megbökte. Be kellett mennie a házba. A puha prém érintésétől a bőrén megborzongott. – Csak akkor megyek be, ha elmész. – Tulajdonképpen csak bosszantani akarta egy kicsit, de sötét vágy ébredt a leopárdjában, ami olyan erősen igyekezett a felszínre törni, hogy Tamsyn megijedt tőle. Nate vicsorgatta a fogait és egy rövid, rekedt ordítást engedett szabadjára, hogy felkeltse a nő figyelmét. Szemeivel jelezte, hogy a lehető leggyorsabb módon vonszolja a hátsóját a házba, különben ő fog rásegíteni. Tammy azt remélte, így lesz. Mert ha most átváltozik, anyaszült meztelenül állna előtte – 37

végre testi kontaktusban. Elgyengültek a térdei, de aztán összeszedte magát és ráordított: – Takarodj el! Tűnés! A ház irányába sompolygott. Tamsyn csodálkozva ráncolta a homlokát. Vajon mit tervez? Az ajtónál még egyszer visszafordult. Az eszedbe se jusson! De tovább menetelt a házba. Tágra nyílt szemekkel sietett utána, majd bezárta az ajtót. A leopárd leült az elektromos kandalló elé, aminek megvolt az az előnye, hogy a lángokat sosem kellett ellenőrzés alatt tartani. A szemei ragyogtak a sötétben. – Jó ötlet – mondta Tammy idegesen. Lerúgta a papucsokat és bekapcsolta a kandallót. A lángok szemmel láthatóan életre keltek. – Brrr. – Összedörzsölte a kezeit és leült Nathan mellé. Valahogy már nem tudott tisztán gondolkodni, de ez nem tűnt tragikusnak. Nate ott volt nála, az otthonában, kettesben vele. Amikor fejével újra és újra meglökte a nő kezét, elkezdte simogatni őt, és lassacskán melegebb lett. – Mit csinálsz itt, Nate? A fejét az ölébe helyezte, majd halkan morgott. – Mert a szüleim nincsenek itt, ugye? – Tamsyn sóhajtott, és megpróbálta elnyomni a remegést a lábaiban. Felfoghatatlanul szépnek találta, érezte a bundája alatt az izmait. – Mikor látod be végre, hogy felnőttem?

Semmi válasz. A légzésének egyenletes ritmusából azt szűrte le, hogy elaludt. Nem akarta felébreszteni őt. Könnyek gyűltek a szemeibe. Ha most átváltozna, mindketten macskák lennének 38

és… Nem, gondolta. Az állati ösztönöket nem használná Nate ellen. Végül is ő az a férfi, akinek a „szabadságát” akarta adni, és akit meg kellett győznie erről. A férfi leopárdja máris tudta, mi a helyes. Hacsak Nate emberi oldala nem zavar be állandóan; de természetesen ez az oldala is szerette őt. Sóhajtva futtatta végig minduntalan a kezét a leopárd bundáján. Csak jóval később gömbölyödött össze mellette, majd utána elaludt.

Nate, csak amikor teljesen megbizonyosodott róla, hogy Tamsyn már mélyen alszik, akkor emelte fel először a fejét. Az utolsó órában örömet és fájdalmat, gyötrelmet és megváltást érzett. A leopárdja nem értette, miért nem tette őt már végre magáévá. Csupán egy villámgyors átváltozásra lenne szüksége, és aztán itt, egyenesen a puha szőnyegen szerethetné. A kísértés ijesztően nagy méreteket öltött. Tamsyn mégiscsak a legfenségesebb lény, akit valaha látott. Egy karcsú szépség. Simulékony combja – a trikó alatt, amit tőle csent el, csábítóan kikandikált – egész éjjel tudná simogatni. Magától értetődően tudta, mi rejtőzik a lopás mögött. És örült neki, amiért az ő illatával akarta magát körülvenni. Mivel sosem látta ebben az atlétában a nőt, feltételezte, nem, inkább titkon remélte, hogy ezt viseli alvás közben. A melleinek a látványától, ahogyan nyújtózkodás közben elé tárulkoztak, a

39

karmait a szőnyegbe ásta. Nem kérdéses – Tamsyn ízig-vérig nő volt. És olyan szívszorítóan fiatal. Ránézésre senki sem jött volna rá, hogy már két éve a falka gyógyítója. Néhány falka, amelyekben a DarkRiver-leopárdok Shayla meggyilkolása után még megbíztak, elküldték hozzájuk a legtapasztaltabb gyógyítóikat, hogy Tamsyn be tudja fejezni a tanulmányait. Azonban a falkában egyedül ráhagyatkoztak. Mert Tamsynra mindig lehetett számítani. Nate emlékezett rá, amikor éppen csak tizenhét éves lett. A mentora meghalt, és Shayla párja, Carlos, életveszélyesen megsebesült. Lucasnak nyoma veszett. Tamsyn akkoriban még vézna volt, egy törékeny nádszál, és Nate úgy gondolta, hogy a hatalmas nyomás alatt összetörik. Mégis kitartott a teher alatt, minden képességét latba vetette, hogy Carlost meggyógyítsa. Amikor pedig nem sikerült életben tartania a férfit, erőt adtak neki az utolsó szavai, amiket suttogott: Lucas életben van. Tamsynt Carlos gyógyításával már elhagyta az ereje, mégis, amikor a súlyosan megsebesült Lucast megtalálták, valahogy sikerült neki további erőtartalékokat mozgósítania. Majd ezt tette heteken keresztül. Nate ekkortájt nagyon aggódott amiatt, hogy egy nap egyszerűen összeomlik, mert tulajdonképpen csak akkor aludt, ha rákényszerítette. És néhány óra alvás után már ismét talpon volt. Sőt, a végén már Nate-nek kellett elrabolnia. Aztán végül bizalommal telve összegömbölyödött a férfi ölében és elaludt. Ez a lány, ez a törékeny nádszál, már a múlté. Szép, bátor nő lett belőle, akinek már nem adatott meg, hogy kiélje fiatalságát. A leopárdok szerettek csavarogni, sokan elhagyták egy időre a falkát, hogy a vadonban éljenek. Tinédzserként Nate is néhány 40

évig az erdőben élt. Tammy ezt az esélyt sosem kapta meg, a szabadságának már tizenöt évesen vége szakadt. Amikor elhúzódott tőle, megfogta a fogaival a szőnyeget, és a lányra ráncigálta. Emberi alakjában könnyebben ment volna, de annyira nem bízott magában. Elég egy érintés, és megtörténne. Minden elhatározása porrá vált volna. Inkább kintről őrizte.

Tamsyn melegben ébredt… és egyedül. Ami fájdalommal töltötte el. – A legszívesebben utálnálak, Nathan. – Felállt, maga köré tekerte a szőnyeget, és a mesterséges lángokba bámult. A belső órája szerint kora reggel lehetett, olyan hat körül. Habár mindent megtett Nate elcsábítása érdekében, a férfi egyszer sem csókolta meg. Ennyire visszataszítónak találná? Gombóc nőtt a torkában. Először jutott eszébe, hogy Nate védekezése egyáltalán nem a túlzott védelmezési ösztönből fakad. Talán egyszerűen nem is akar vele kötődni! Az alsó ajka megremegett. Szorosabban vonta maga köré a szőnyeget, hiábavaló próbálkozásként arra, hogy összeszedje magát és elkerülje a hisztériát. Hogy elutasította őt a párja, azonos egy megfoghatatlan rémálommal. A párok közötti kötelék nem egyenértékű a házassággal, a rajongást vagy a kapcsolatot sohasem lehetett semmissé tenni. Ő és Nate rokon lelkek voltak. És ezenfelül szerette is őt. Néhányan úgy vélték, a kötelék és a szerelem között nincs különbség, Tamsyn mégis másként látta. Egyrészt 41

egy belső kényszer hajtotta Nate-hez, másrészt csodálta őt, és ez két különböző dolog. Mindent szeretett benne: az erejét, a nevetését, a férfiasságát. De mi van, ha ez Nate-nek csak kényszerű kötelék? Amiből nem menekülhet, és amit nem szabad akaratából választott magának? Azzal tisztában volt, hogy nem éppen a főnyeremény-kategóriába tartozik. Ráadásul Nate még idősebb és tapasztaltabb is nála. Talán egy olyan párban reménykedett, aki egyenrangúbb vele és egy kicsit nyitottabb a világra. Ezzel szemben Tamsyn mindig is kötődött a DarkRiverfalkához, és ez nem számított neki. Ahogy a legtöbb gyógyító, ő is nagyon házias volt. A gyógyítók szerettek a falkájuk és a területük közelében maradni. Gyakran már mindenki más előtt letelepedtek, befogadták a rászorulókat és örömüket lelték saját családjukban. New Yorkban majdnem belepusztult a honvágyába. Nate szívesebben kóborolt. Amikor tinédzserként néhány évre elhagyta a falkát, végül férfiként tért vissza: erősen, lojálisan és tapasztaltan – a vad horizonttal a szemeiben. Mit látott benne? Otthont? Nyugalmat és megbízhatóságot? Nem különösebben izgató. Nem csoda, hogy nem kívánja! Időközben teljesen feloldódott; a barátai ebben az állapotban alig ismernék meg. Hirtelen megszólalt a kommunikációs konzolja és felvillant a vészhelyzetet jelző fény. Egy pillanat alatt teljesen éberré vált, és a gyógyító szólt belőle: – Beszélj! Juanita arca tűnt fel a képernyőn. – Dorian az ünnepi színhely közelében, edzés közben eltörte a karját. Nem néz ki valami jól.

42

– Ne mozgasd! – Tamsyn kikapcsolta a képernyőt és fénysebességgel felöltözött. Felkapta az elsősegélyfelszerelését és kirohant a házból. A hideg levegő az arcába vágott a hosszú futás közben. Ha Dorian nem lett volna ennyire a közelben, kocsival menne, de ezen a kitaposott erdei úton gyorsabban haladt gyalog. Az utakat szándékosan tették tönkre; ha itt valaki nem figyelt, az elakadt. Kiegészítő védelmi vonal. A DarkRiver-leopárdokra nem lehetett másodszorra is felkészületlenül rátörni. Juanita Dorian mellett guggolt, aki egy fának dőlve ült. Aggályosnak látszott, pedig a fiú még a száját sem húzta el. A tizenegy vagy tizenkét évével már jobban el tudta rejteni az érzelmeit, mint némelyik felnőtt. – Tulajdonképpen hogy sikerült elérnetek, hogy eltörjön a karja? – kérdezte Tamsyn, és ő is Dorian mellé guggolt. – Karate. Ikkyu – barnaöv – felelte Juanita. Tamsyn nem tett szemrehányást Juanitának, hogy az efféle haladó harcművészetet alkalmazta Doriannel szemben; végül is a fiú már nem volt gyerek. Dorian latens leopárdként nem tudott alakot váltani. Talán nem válna hátrányára, ha nem arra fektetné a hangsúlyt, hogy annyira veszélyes legyen, és hogy mindenki ragadozóként kezelje őt. – Egy egyszerű, tiszta törés – állapította meg Tamsyn. – Szerencséd volt. Ragyogó kék szemek fúródtak az övéibe. – Mikor tudom megint használni? – Ha azt mondom. – Mielőtt még ellenkezhetett volna, már be is fecskendezett egy adag fájdalomcsillapítót a karjába. Aztán még egyszer felülvizsgálta a diagnózisát egy hordozható 43

mély-szövet detektorral, amit a törött karhoz igazított, majd könnyű gipszet helyezett rá. Dorian az alakváltók ellenállóképességével és öngyógyító erejével rendelkezett, így a karját sokkal hamarabb tudja majd ismét használni, mint egy ember vagy egy mentál ugyanebben a helyzetben. – Nita, magunkra hagynál minket egy kicsit Doriannel? – nézett kérdőn a gyönyörű Juanitára. Juanita bólintott. – Úgyis át kell vennem mindjárt egy őrszem-műszakot. – Gondoskodom róla, hogy hazajusson. Dorian elfintorodott, de visszafogta magát, amíg Juanita el nem tűnt a fák mögött. – Mi van? Tamsyn csóválta a fejét a fiú csökönyössége miatt és letelepedett mögé. – Aztán átkarolta a nyakánál és az arcát a fiúéhoz nyomta. – Ikkyu, ez a harmadik barnaöv, igaz? – A domináns férfiaknál vagy az olyanoknál, akik egyszer azzá válnak, óvatosnak kellett lennie. Nyomásgyakorlással egyáltalán nem menne semmire nála. Egy kicsit felengedett. – Igen. Jövő hónapban elkezdem a fekete övet. – Hatékony. Amikor New Yorkban voltam, akkor szerezted meg az első barna övedet. Hagyta magát még tovább a karjaiba simulni. Az érintés szinte a legfontosabb egy egészséges falkában. Mivel ez gondoskodott az összeköttetésről, ez kölcsönözte az erőt. Mosolyogva túrt bele ujjaival a fiú selymes, szőke hajába, ami úgy tűnt, egyáltalán nem illik hozzá. Jóleső érzéssel bújt oda.

44

– Hamarosan utolérem Juanitát – mondta büszkén. Nyilvánvalóan a kartörés a magabiztosságában nem tett különösebben kárt. Tamsyn vigyorgott. – És kit fogsz elpáholni legközelebb? Erre még el is mosolyodott. – Akarod, hogy Nate legyen az? Szemmel láthatóan az egész falkának tudomása van a Natetel való problémájáról. – Rossz kölyök! – Igen, de te szeretsz engem. Tammy nevetett és még nyomott egy puszit a fiú arcára, mielőtt felkelt. Dorian is felállt. Az már most megmutatkozott, hogy egy nap majd magasabb lesz nála. – Vigyázz magadra, Dorian! Ha ebben az évben még egyszer a szemeim elé kerülsz, valami nagyon undorító dolgot teszek veled! Kijátszom a gyógyító-kártyámat és szobafogságot rendelek el neked. – Úgy, mint ahogy legszívesebben Nate-et ítélnéd szobafogságra – esetleg a hálószobádban? – Dorian! Hamiskás mosollyal próbált titokban felszívódni. Tamsyn megpróbálta elrejteni a mosolyát, amíg a fiú el nem tűnt a szemei elől. Azután elkezdte összepakolna a dolgait. Elégedett volt magával, aznap az orvosi tanulmányai megtérültek. Általában alkalmazta gyógyító erejét, de ezt most egyáltalán nem tartotta szükségesnek. Azt inkább a különösen súlyos sérülésekre tartogatta – mint amilyen annak idején Carlost érte. Zörgést hallott, Juanita tűnt fel a fák mögül. – Nem láttad a… áh, itt van. – Nita felvett egy vékony, fekete időmérőt a földről. – Elvesztettem edzés közben. A srác egy igazi ördögfióka…

45

Tamsyn bólintott és csöndben pakolta tovább a felszerelését. Valójában Nita volt az utolsó, akivel beszélni akart; különösen nem az aznap reggeli felismerése után. Juanita hirtelen mellé guggolt. – Szükségem van a tanácsodra, Tammy. Ismét a gyógyító vette át az irányítást Tamsynben, és az undorító féltékenységét a legtávolabbi sarokba száműzte. – Problémád van? – Juanita érzéki, egzotikus arcába nézett, és már nem a riválist látta benne, hanem mindössze egy bajban lévő falkatársát. – Így is mondhatjuk. – Sötét szemeiben felgyulladt egy szikra. – Állandóan azon tűnődök, hogyan vethetném fel a Nate-tel kapcsolatos témát, anélkül, hogy megharagudnál.

46

6. fejezet Fordította: Spencer

T

amsyn megmerevedett. – Mi van Nate-tel? – préselte ki magából végül. – Figyelj… – Juanita ujjaival megérintette Tamsyn térdét. – Tényleg egy szuper pasi, és jól szórakoztunk egymással… Tamsyn becsapta a táskáját és fel akart állni, de Juanita megfogta a karját. – De ez minden. Csupán szórakozás. Barátok voltunk akkor is, és azok vagyunk most is. Semmi több. – Oké. Mennem kell. – Annyira vágyott Nate érintésére, hogy még a gondolatát sem tudta elviselni, hogy más hozzáér. Juanita azonban nem engedte olyan könnyen. – Egyáltalán nem figyelsz rám, Tammy! Éppen azt próbálom elmondani neked, hogy rám sosem nézett olyan szenvedéllyel, mint rád. Nem utánam bolondul, hanem utánad. Tamsyn a nőre bámult. – Egyszerűen elhagyott – úgy tűnt, mint aki magának mondta. – Jóformán ezüst tálcán kínáltam magam, mégsem kellettem neki. Nem érdeklem őt. Juanita nevetett. – Ez a férfi annyira bolondul utánad, hogy a srácokat is megfertőzi vele. Te is tudod, milyen érzékenyek a szexualitásra! És Nate egy ideje már a két lábán cipeli az állati vágyát – egyedül csak te érdekled. – De… 47

– De egyáltalán semmi. – Juanita felugrott és várt, amíg Tamsyn is feltápászkodott. – Ne vedd rossz néven, de egész egyszerűen nagyon fiatal vagy. – Érettebb vagyok néhány idősebb embernél. – Igen, ez így van. És én is habozás nélkül kérném a tanácsodat. – Juanita józansága kifogta a szelet Tamsyn vitorlájából. – De ebben a tekintetben teljesen tapasztalatlan vagy. – Férfiak – suttogta Tamsyn, és lángba borult az arca. – Igen, igen. Egyike vagy azon szerencséseknek, akik hamar megtalálták a párjukat, de ennek megvan a maga ára. – Juanitának nem kellett kimondania. – Szóval, kérlek, higgy nekem, amikor azt mondom, ez a férfi az életét adná azért, hogy akár csak egyszer is megérintsen. Tamsyn vonakodva hitt neki. – Akkor meglehetősen jól leplezi az érzéseit. – Természetesen ezt teszi! Makacs, és meg akarja adni a módját. Mindennek úgy kell történnie, ahogy azt ő akarja. Csak te tudsz rá hatni. És kérlek, tedd meg, mielőtt még az egész falka megvadul! Tamsyn mély levegőt vett, lenyelte a büszkeségét és a falka iránti hűségére hagyatkozott. – Neked van tapasztalatod. Mondd meg, mit kell tennem! Juanita elvigyorodott. – Már azt hittem, sosem kérsz meg rá! Egy nap, miután Nathan az alvó Tammyt a kandalló előtt hagyta egy Lachlannel való találkozás kedvéért, amikor visszatért, tucatnyi gyereket talált a ház előtt. És nem csak gyerekeket. – Mit csinálsz te itt? – kérdezte Ciant, aki egy kerti

48

garnitúránál ült, és gyanúsan hasonlított arra, ami különben az alfahím kertjében állt. Cian rávigyorgott. – Karácsonyi díszeket készítek? Mégis minek néz ki?! – Tovább festette a kezében lévő kis üveggömböt. – Miért? – tudakolta Nate. Cian arca elsötétedett. – Mert Tamsyn így rendelkezett. – Fele olyan idős sincs, mint te. – Ha valamit egyszer a fejébe vesz, attól senki sem tántoríthatja el. – Fejcsóválva folytatta a munkáját. – Ezenkívül szórakoztató, és a fiúkat is befogta. Jó dolog, ha nem csak lármázunk, hanem csöndben is el tudjuk foglalni magunkat. Ekkor tűnt fel Nate-nek, hogy milyen sokan vannak ott az idősebb gyerekek közül. Még Dorian is – a begipszelt karjával –, úgy tűnt, jól szórakozik. Éppen egy ötéveshez hajolt, hogy segítsen neki a gömb festésénél. Tammy hálásan mosolygott rá, és az ő arcán is ugyanúgy feltűnt egy mosoly. Amikor Nate körülnézett, felfedezte Lucast egy kisgyerekekből álló csoport közepén. Néhány fiú megpróbálta őt mászókának használni, de látva az arcán uralkodó széles vigyort, egyáltalán nem bánta. Lucas utánakiáltott valakinek, és amikor Nate követte a tekintetével, egy másik meglepetésvendéget látott: Vaughn. Ő még inkább magának való volt, mint Dorian, mégis ott ült, és türelmesen segített egy háromévesnek a festésben. – Boldoggá teszi őket – mondta egy női hang mellette. Nate lenézett. – Ezt jól kitaláltad. Meglepetten nézett a férfira. – Óh! – Hallgatás. – Köszönöm. 49

Az arca elkomorult. – Nem is bókolhatok neked? – De, de. – Vállat vont, és a mellei felemelkedtek a fekete, vízesés-gallérú pulóverének finom anyaga alatt. – Csak elég ritkán szoktál. Nate a pulóvere után nyúlt, hogy az ujjbegyei között érezhesse az anyagát. – Ez milyen anyag? – Annyira kellemesnek találta, hogy össze kellett szednie magát, nehogy tovább simogassa. Úgy tűnt, a nap legjobb ötlete: a párja körvonalainak felfedezése a kezeivel. – Angóra. – Kivonta magát az érintéséből, és hátrább lépett egyet. – Szeretnél te is festeni egy gömböt? Vagy segíthetnél a gyerekeknek is. Nem tetszett neki, amiért annyira eltávolodott tőle. – Mi történt veled? A szemeiben fellángolt valami, mielőtt leeresztette volna a szempilláját, hogy elrejtse azt. – Élem a saját életemet. Ezt akartad, nem? – Halványan elmosolyodott. – Lassan kezdem értékelni a tanácsodat. – Ezzel visszavonult, és egy vihogó lánycsapatnak szentelte a figyelmét. Nate úgy állt ott, mint akit leforráztak. Tammy reakciója teljesen váratlanul érte. Hónapokig rágta a fülét, hogy végre foganatosítsák a köteléket, és most hirtelen engedett belőle? Ezt nem vette be ilyen könnyen. Tamsyn minden nap felhívta őt New Yorkból – még ha akarná, se tudná kizárni az életéből. Mindenki más már régen elment, amikor tizenkét órával később, amelyben alig váltottak néhány szót egymással, rosszkedvűen odanyújtott neki egy gömböt. – Ez az utolsó, ami készen van. – Sok gyerek magával vitte a díszeket, hogy otthon fejezzék be a festést. 50

– Köszönöm. – Felakasztotta az átkozott fájára, aztán leugrott az ágról. – Azt hiszem, fantasztikusan fog kinézni ez a fa, ha készen lesz, nem gondolod? – Anélkül, hogy megvárta volna a válaszát, elmasírozott a ház irányába. – Hova mész? – Nate-nek alig sikerült elnyomnia hangjában a morgást. Csodálkozva nézett rá. – Sötét van. Bemegyek, megfürdök, és vacsorázok. Arra várt, hogy beinvitálja, de nem tette. – A szüleid még mindig nem értek vissza. – Ne aggódj miatta! – Szájának széle megremegett. – Később átjön néhány barátnőm. – Kik? – Barátnők. Mondd csak, kivitelezhető, hogy ma este nem tűnsz fel erre? – kérdezte. – Csajos estét akarunk tartani, és ha kint fogsz ólálkodni, nem igazán tudnánk jól szórakozni. Szokás szerint Nate nem hagyta magát olyan könnyen felbosszantani, de most forrt a dühtől. – Ólálkodni? Legyintett. – Igen, már tudod, mit gondolok. Köztünk már úgysem történik semmi. Sőt, megkértem néhány másik katonát, hogy az éjjeli őrjáratuk alatt nézzenek el errefelé. Intézheted a saját dolgaidat. – Néhány másodperccel később pedig bezáródott mögötte az ajtó. Nate zavartan állt ott. Tammy az értésére adta, hogy el kell tűnnie. Senki sem bánhat így vele, még a párja sem! Miután néhány lépéssel eltávolodott a háztól, érezte, hogy érkezik valaki a mögötte lévő erdőből. Amikor megfordult, Juanitát találta ott. – Mi van? – A leopárd beszélt belőle.

51

– Őrjáraton vagyok. – Kíváncsian kacsintott a férfira. – Mit csinálsz te itt? Miféle őrült kérdés akar ez lenni? – Vigyázok a páromra, hogy ne történjen semmi baja. Juanita elfintorodott. – A keleti területre vagy beosztva, Nate. Ha szerettél volna cserélni, értesítened kellett volna Ciant. Különben rés lesz a védelmi vonalunkban, és ezt igazán nem engedhetjük meg magunknak. Különösen most nem, hogy Solias King emberei errefelé szaglásznak. Tudta, hogy igaza van. – Cian az őrjárat kialakításánál figyelembe veszi a párokat. – Igen, de ti még nem teljesítettétek be a köteléketeket. Valószínűleg úgy vélte, hogy egy kis távolságot akarsz tőle tartani. Az utóbbi időben eléggé ingerlékeny vagy. – Nem tett zárat a szájára. – Figyelj, átvenném tőled a keleti határvonalat, de éppenséggel dupla műszakom van, és szívesebben maradnék a közelben. Erre nem tudott mit mondani. Nate a falka legtapasztaltabb katonáihoz tartozott, és teljesítenie kellett az ezzel járó feladatokat. – Úgy vigyázz rá, hogy haja szála se görbüljön – mondta figyelmeztetően. Juanita felhúzta a szemöldökét. – Tammy már nem kislány, nagyon jól tud vigyázni magára.

Tamsyn remegő kezekkel tette a nassolni valót az asztalra. Nem tudta felfogni, hogy egész nap kerülte Nate-et. Idegei pattanásig feszültek, mert a kényszer, hogy beszéljen vele, 52

olyan erős és természetes volt, mint a szívverése. Újra és újra lejátszotta gondolatban a búcsúzásukat, amikor az ajtócsengő lágy hangja kiszakította a gondolataiból. Vett egy mély levegőt, majd kinyitotta az ajtót. – Óh, te vagy az. Juanita vigyorgott. – Tudtam, hogy működni fog. – Baromi mérges. – Tamsyn átnézett Juanita válla felett, abban a reményben, hogy elcsíphet egy pillantást Nate-ről. – Azt hittem, rögtön idesiet, és követeli majd tőlem… – Pontosan. – Juanita csípőre tette a kezét, és megrázta a fejét. – Hozzá van szokva, hogy mindig azt teszed, amit mond. – De a pároknál ez nem így megy? – De. Azonban ő úgy viselkedik, mint egy seggfej. Végül is nem ment bele a kívánságaidba, igaz? Tamsyn a homlokát ráncolta. – Ne mondj rosszat… – Fejezd már be, hogy még mindig védelmedbe veszed! – fakadt ki Juanita. – És most már ne fújj visszavonulót! Ugyanazt fogod neki visszafizetni, amit a múlt év folyamán művelt veled. Meglátjuk, milyennek fogja találni. Minden stimmelt, de Tamsyn nem volt katona, aki a szerelmi ügyekben stratégiailag előrelátott volna. Az ő szíve egy gyógyítóé, gyengéd és könnyen megbocsátó. – Rossz neki. – Kitűnő. – Juanita vigyorgott. – Ha eltávolodsz tőle, akkor már a leopárdja sem tudja állandóan csillapítani a szükségleteit a közeledben, ami inkább előbb, mint utóbb őrületbe fogja őt kergetni. Akkor majd neked esik, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Tamsyn bólintott. A gondolat, hogy a szexuálisan kiéhezett Nate nekiesik, elnyerte tetszését. – Ha nem teszi ezt 53

hamarosan, akkor én magam kapom el. – Egyre növekvő érzékenységgel reagált a férfi közelségére, már a hangja is elegendőnek bizonyult, hogy izgalomba hozza. Juanita szája vigyorra húzódott. – Egy hetet adok neki.

Két nappal később Tamsyn úgy találta, Juanita egy zseni. A falka összegyűlt, Nate pedig vészjósló pillantásokkal bombázta őt. Az éjfélkék szemeiben lángoló vágytól elállt a lélegzete. – Fejezd be a bámulását – mormolta. Az utóbbi negyvennyolc órában alig szólt többet hozzá egy Helló!-nál, de ha most szüntelenül rábámul, nagyon gyorsan rá fog jönni, mennyire nehezére esik a távolságtartás. A férfi utáni sóvárgása a legapróbb pórusokig kitöltötte a testét… különösen a forró és nedves régiókban. Hatalmas akaraterővel szakította meg a szemkontaktust, és a kör közepén lévő táncosokra koncentrált. Ő csak egy alkotóeleme ennek a spontán összejövetelnek, amit a sárga telihold keltett életre, egy szívélyes váltás a bizalmatlan éberséghez, ami a ShadowWalker-farkasok támadása óta állt fenn. Azonban ez nem jelentette azt, hogy a védelmi vonalakat őrizetlenül hagyták. Az őröket ezalatt felváltották azok a falkatagok, akik szolgálaton kívül álltak, hogy ezáltal mindenki részesedhessen a szórakozásból. És tényleg jó móka volt – melegséges, barátságos, ragyogóan élő. Néhányan elővették a hangszereiket és erőteljes ritmusokat kezdtek játszani. Tamsyn ütemre tapsolt, és amikor

54

Lucas a kezét nyújtotta neki, mosolyogva ragadta meg. – De előre közlöm veled, kétballábas vagyok! A fiú vigyorgott. A jellegzetes jel az arcán – amit születésétől fogva viselt –, inkább párduccá tette, mint fiúvá. – Még jó, hogy engem nem lehet egykönnyen elijeszteni. Nevetve hagyta, hogy körbeforgassa, és mivel a tánc a teljes koncentrációját igénybe vette, közben szinte meg is feledkezett Nate-ről. Amikor Lucas következő alkalommal elkapta, alig kapott levegőt. – Meglehetősen jó vagy ebben – mondta, és örült, hogy végre ilyen boldognak látja a fiút. Lucas lelkében sötétség uralkodott. Tamsyn tudta, hogy csak akkor képes felszabadulni ezalól, ha bosszút áll azokon, akik elvették tőle a szüleit. Négy évvel volt fiatalabb nála, de ha a szemeibe nézett, nem egy gyereket látott, hanem egy férfit. Tamsyn biztosan érezte, hogy egy nap Lucas erős alfahím lesz. A fiú közelebb húzta magához, ártatlanul és barátságosan tartotta a karjában, ahogy a falkatagok között ez megszokott. Tamsyn az arcával a vállához simult és a zene lágy dallamára mozgott, amit hirtelen felváltott valami erőteljesebb ütem. – És? – Valakinek mégiscsak a karjaiba kell vennie téged – mondta szókimondóan. – Köszönöm. Erre szükségem volt. – Nincs rá oka, hogy megjátssza magát, főleg a saját falkájában nem. – Dorian úgy véli, nem akarod, hogy egy kis veréssel észhez térítsük Nate-et – sóhajtott, mintha rettenetesen csalódott lenne. – Biztos? Tammy nevetett a fiú élcelődésén. – Én inkább egy darabban szeretném őt, de ennek ellenére köszönöm. 55

– Akarsz vele táncolni? Mert éppenséggel felénk tart.

56

7. fejezet Fordította: Spencer

M

ég mielőtt válaszolhatott volna, megérezte Nate meleg közelségét, föld illatát az orrában. Úgy hatott rá a férfi, akár a drog. A következő pillanatban már érezte, ahogy a férfi keze a csípőjére nehezedik. – Luc! Menj, és keress magadnak egy lányt a saját korosztályodból! Lucas elengedte Tamsynt. – Azt hiszem, én inkább a szexi, idősebb csajokat szeretem. Miért nem tarthatom meg én Tammyt, és nézel valaki mást magadnak te? Nate morgott, mialatt Lucas csak nevetett és miközben elindult, odakacsintott még egyszer a lánynak. A figyelme mégis teljesen Nate-re szegeződött, aki a derekára tette a kezeit, és magához húzta. – Mi a franc ez rajtad? – A lélegzete forrón simogatta a fülénél. Nehezére esett gondolkodni. – Farmer és pulóver. Talán tilos? – A pulóver narancssárga, és mindenki beleshet a Vkivágásába. Tammy visszafojtotta a nevetését. – Nate, a V-kivágás nem különösebben mély, és a pulcsi barackszínű, nem narancs. – A színek szépen kihangsúlyozták a haját és a szemeit, kiemelve arany fényét, amiről sosem hitte volna, hogy lehetséges. – A pulóver és a farmer kibaszottul testhez álló. 57

– Vigyázz a szádra, Nathan Ryder! – vágott vissza határozottan. A kezeit az övéibe tette és a zene ütemére ringatózott. Ezt nem tervezte, a teste egyszerűen vágyott a férfi közelségére. – Tizenkilenc vagyok. Ebben a korban hordanak ilyeneket a nők. Szemmel láthatóan először levegőt kellett vennie. – De nem te. Nem, általában nem hordott ilyen ruhákat. Még mindig hitt benne, hogy nem rontja tovább a kettőjük közti helyzetet azzal, hogy kihívó ruházatot visel. De ma este ismét Juanita tanácsát követte. A farmer – amit hirtelen felindulásból New Yorkban vásárolt –, kihangsúlyozta a fenekét, és a falkatársa füttyéből arra következtetett, hogy nem volt rossz választás. Pulóvert utoljára tizenhárom évesen viselt, akkor még nem tapadt a testére, azonban most, a simogatóan lágy anyag úgy ölelte körül a testét, mintha a második bőre lenne. És erről is volt szó. Nate tudomására akarta hozni, hogy ő egy vonzó, fiatal nő, és nem apáca, aki örökké fog rá várni. – Gondoltam, eljött az ideje, hogy változtassak a stílusomon. – A táncmozdulatok közben lágyan Nate-hez dörgölőzött és közben érezte a férfi kemény erekcióját. – Csekély örömmel tölt el, mielőtt családot alapítanánk, ahogy azt akartad. – Hagyd ezt! – Mégsem akadályozta meg Tammy izgató csípőmozgásait. – Az örömnek ez a fajtája csak más férfiak vérét forralja. – Nate még közelebb húzta magához. – Akik tudják, hogy hozzád tartozok – suttogta. A bőre lángolt. – Egyedül hozzád. 58

– Akkor miért öltöztél annyira kihívóan? Miattad, te idióta!, mondta volna legszívesebben. – Egyszerűen csak szexinek akartam érezni magam – felelte helyette, és megvonta a vállát. – Eddig alig volt rá lehetőségem, hogy ezt az oldalamat kiéljem. – Ez legalább igaz. A kötelezettségei és Nate keményfejűsége nem sok teret hagytak neki, hogy kipróbálja magát. És néhány dolgot szívesen kipróbálna Nate-tel – buta, meghitt, gyengéd játékokat. Kezei görcsbe rándultak. – És mit csinálsz, miután itt felforrósodtál? – morgott. Tamsyn elég jól ismerte őt, így tudta, hogy nem a düh miatt, hanem szükségből reagált ilyen udvariatlanul. Elfordította a fejét és felnézett a férfira. – Vettem magamnak egy barátot. Majdnem félrenyelt. – Egy barátot? – Igen. Vibrál. – Lehelte a szavakat, amelyeket egyedül az ő füleinek célzott. – Azt hiszem, ma éjjel ki is próbálom. Időközben olyan szorosan ölelte, hogy bizonyára kék foltjai lesznek annak erősségétől. De nem törődött vele. Nem, ha Nate szemei szenvedéllyel telve izzanak. – Ne tedd! Tammy a karjait a férfi nyaka köré kulcsolta. – Miért ne? – Az első alkalmat nem azzal az izével kellene átélned. Egykedvűen vonta meg a vállait. – Idősebb lettem, Nathan. Vannak szükségleteim. – Sötét vágyak, amiket csak a férfi tud csillapítani. – Ígérd meg nekem, hogy nem fogod használni azt a hülye játékszert!

59

– Ez nem hülye! – Hozzádörgölőzött a férfi erekciójához, Nate-nek elakadt a lélegzete. – Nem olyan vastag, mint… te. – A fenébe! – Eltolta a karjait a nyakától, megfordult, és egyenesen az arcába nézett. – Ne! Használd! Azt! Az izét! – Egy parancs. – Miért ne? – Hozzásimult a férfihez, a leopárdja vad kényszert érzett, hogy kigúnyolja és gyötörje őt. – Sok nő ezt teszi. Macskaszerűen összevonta a szemeit, majd lehajolt hozzá és a fülébe suttogta: – Ha megígéred, hogy nem használod ma éjjel azt a dolgot – az ajkai játékosan érintették a fülét, amire hirtelen nagyon érzékenyen reagált –, akkor én fogom azt tenni veled. Elgyengültek a térdei. – Mikor? – Először ígérd meg! Ha Nate-ről volt szó, rettenetesen gyengének érezte magát. – Megígérem, hogy ma éjjel nem fogom használni. Csak amikor a férfi gyengéden a fülébe harapott, akkor vette észre, hogy az összejövetel helyszínének szélén táncolnak, távol a fényektől. Szorosan kapaszkodott belé és nyöszörögte a kérdést: – Mikor? – Ssss! Már nemsokára, Baby. – Megsimogatta Tammy hátát, aki hirtelen mereven állt előtte. – Még szükséged van egy kis időre. Hirtelen elfogta a hányinger. – Nate, azt mondtad, te… – Ha eljön az ideje. – És megint visszatért a vasakarata… mintha a nő megadásával visszanyerte volna a kontrollját. Düh és csalódottság fortyogott benne. – Oké. – Kiszakította magát az öleléséből. – Az ígéretem csak ma éjjelre érvényes. 60

– Tamsyn. – Amúgy a jövőben már nem dőlök be többet ennek az ócska, kis trükknek! – Elindult vissza az összejövetelhez. – Csak provokálsz, és utána otthagysz állni az esőben, ebből elegem van. Holnap este kézbe veszem a dolgokat.

Holnap este saját kezembe veszem a dolgokat! Nate először dühösen bámulta a reggeli kávéját, majd a szolgálati beosztást, amit nemrég kapott Ciantől. Beütötte feljebbvalójának kódját a kommunikációs konzolba és várt, amíg Cian arca feltűnt a képernyőn. – Mi az ördög van veled? Ez a beosztás egy nagy vicc! – Nate annyira mérges volt, hogy fütyült a korra és a rendfokozatra. Cian ingerültnek tűnt. – Azt mondtad, az őrjáratodat a lehető legtávolabbra szeretnéd Tammytól. – Nem rémlik, hogy megkértelek volna erre a szívességre. Nathan éles hangjára Cian megrázkódott. – Magadnak köszönheted, azzal, hogy úgy döntöttél, nem veszel tudomást Tammyről, amikor fut utánad. – Töprengve ráncolta a homlokát. – Miközben az utóbbi időben alig tette ezt. Erre Nate kivicsorította a fogait. A leopárdja egyáltalán nem örül Tamsyn jelenlegi viselkedésének. Harapni akart. Uralkodni. Rajta hagyni a jelét. – Cseréld meg az őrjáratomat Juanitáéval! – Biztos vagy benne? – Cian mérgesen nézett. – Nem vagy épp a helyzet magaslatán. Tényleg a közelében akarsz lenni?

61

Ez sértés volt számára. Mintha valaha is fájdalmat okozna neki! – Ha prédikációt akarok hallgatni, bemegyek egy templomba. Cseréld meg az őrjáratomat! – Kérlek! – Emelte fel Cian tehetetlenül a kezeit. – Értesítem Nitát. – És a jövőben törődj a saját dolgaiddal! – Nathan kikapcsolta a konzolt, megitta a kávéját, és kiment. Éhes volt. Tammynél bizonyára talál valami ennivalót, végül is ő a legjobb szakács a falkában. A terület, amit most éppen őrzött, az ünnepi színhely közvetlen közelében feküdt, és többek között magába foglalta Tammyék házát is. Amikor először elhaladt mellette, úgy tűnt, még alszik, de másodjára már friss tealevelek fanyar illatát érezte. Mivel emberi alakjában maradt, gond nélkül bekopoghatott a hátsó ajtón. Természetesen már régen kiszagolta a férfit, mégis bizalmatlanul kémlelt ki a konyhaablakon, mielőtt ajtót nyitott. – Mit csinálsz itt? – kérdezte rosszkedvűen. Szóval még mindig dühös. Amikor a vitájuk körülményeire gondolt, elkezdett lüktetni a farka. A kezeit legszívesebben a nő fenekének édes vonalaira tenné és azon volna, hogy addig csókolja, amíg a rossz kedve el nem párolog. – Neked is szép-jó reggelt, Napsugaram – mondta nehézkesen. A nő utáni vágya nagyon erős, és kínozta a közelsége is, de még mindig jobb ez, mint az utóbbi napok távolságtartása. – Egyszerűen csak éhes vagy – fújtatott, és elfordult. Közben nyitva hagyta az ajtót.

62

Amikor belépett, a konyhapultnál szeletelte a kenyeret. Úgy tűnt, a cipó saját készítésű. Nate küzdött magával, csupán mellé állt, ahelyett, hogy hátulról fölé hajolt volna és magába inná pompás, nőies illatát torkának vonalában. – Ma csak kenyér van? Tammy rászegezte a kést. – Akarsz enni vagy nem? – Szeretem a kenyeret. – Már tudta, hogyan hízeleghetett neki. – Miért vagy ilyen alulöltözött? – Mindössze a régi futballmezét viselte, és egy nevetséges, rózsaszín, bolyhos papucsot. Elragadó és erotikus. Végzetes keverék. – Én a saját házamban vagyok, te vagy a betolakodó. – Vajat dobott egy kenyérszeletre és odatartotta neki. A lekvár után már nem mert kérdezősködni. – Nem aludtál jól? – Nate – mondta nagyon halkan, és görcsösen kapaszkodott a pultba. – Azért jöttél ide, hogy gyönyörködj a szerencsétlenségemben? Letette a kenyeret. – Miről beszélsz egyáltalán? – Pontosan tudod, miről beszélek! – Ujjának hegyét a férfi mellkasába fúrta. – Figyelj csak! Olyan forróvá tudom tenni a hülye, szűzies Tammy Mahaire-t, hogy már azt sem tudja, merre van fent és lent – és azután egyszerűen csak úgy hagyom! – Hé?! – A keze után akart kapni, de a nő elhúzta azt. – Én egyáltalán nem ezt akartam. Magam sem aludtam jól. – Na, akkor minden rendben. Hipp, hipp, hurrá! – A szavaiban kivehető volt a szarkazmus. – Mi a fene történt veled az utóbbi időben? – Nate beékelődött a nő és a pult közé. 63

– Semmi! – Megpróbálta ellökni magától, azonban erősebb volt nála. – Tűnj el! Menj, és hagyj engem békén! Nem tudod felfogni? Hányszor mondjam még el? – Ehhez nincs jogod! Végül is én vagyok a párod. Megtorpant a küzdelemben, a mellei felemelkedtek, majd nehezen lesüllyedtek. – Nem, Nate! Már mondtam neked: nem választhatod ki egyszerűen a párosodás csak azon részeit, amelyek megfelelnek számodra. Abból, ahogyan bánsz velem, úgy tűnik, neked csak egy fiatal, jelentéktelen nőstény vagyok. – Te megbolondultál! – Nem. Csak szexuálisan frusztrált vagyok. – Szemei vékony csíkká szűkültek. – De tegnap este megbeszéltük, gyorsan orvosolni fogjuk ezt. Nate felcsattant. Hogy is hihette, hogy egy mechanikus tárggyal fogja helyettesíteni őt? A sértett férfiúi büszkeség és a féktelen vágy egy robbanékony elegyet eredményezett. – Szex? Tényleg csak erről van szó? – Alsótestét hozzápréselte puha combjaihoz. Ahelyett, hogy kitért volna a nyomás alól, hozzásimult. – Igen! Igen! Igen! Ez így elég világos? – Jó. – Megfogta a csípőjét és feltette a pultra, miközben széttárta a nő lábait. Valami csörömpölve a földre esett, de Nate nem törődött vele. – Szeretkezni akarsz? Akkor szeretkezni fogunk. Tammy arcán halvány bizonytalanság tűnt fel. – Nate… A férfi meztelen combjára tette a kezét. – Visszavonulót fújsz? Most, amikor megtehetnéd, hirtelen már nem akarod? Remegő ajkakkal suttogta: – Persze, hogy akarom. Miért vagy ilyen közönséges velem? 64

Sajnálta, hogy fájdalmat okoz neki, de a dolgokat egyszer és mindenkorra világossá kellett tennie. Nem hagyhatta, hogy ilyen fölényesen bánjon vele. Amióta visszatért New Yorkból, állandóan nyomás alatt tartotta a férfit. – Megpróbálom ajándékká tenni neked… megpróbállak a magam módján szeretni, de ellöksz, mert ki vagy éhezve a szexre? – Ez fájt. Végül is a szabadsága jelentette a legnagyobb ajándékot, amit a férfi adhatott neki. Az áldozat, amit azért hozott, hogy egy nap nehogy őrületbe kergesse vele. – Nem, Nathan, ez nem így van. – A kezeibe vette a párja arcát. – Egyszerűen szükségem van rád – mindenedre –, olyan nagyon, hogy még az eszemet is elvesztettem. Szükségem van a nevetésedre. A közelségedre. Szeretnék melletted elaludni és másnap reggel ugyanott felébredni. A testem minden porcikájával kellesz nekem. – Akkor hagyj fel végre ezzel a szexközpontú beszélgetéssel! Ez egyáltalán nem te vagy. Tamsyn a férfi vállaira ejtette a kezét. – Nem én vagyok? – kérdezte halkan. – Nem! Te melegszívű, hűséges és gyakorlatias vagy. Te nem parádézol, és nem bocsátod a testedet közszemlére, úgy, mint egy… – Még idejében sikerült megfékeznie a nyelvét, mielőtt valami megbocsáthatatlant mondott volna. – Befejezzem helyetted a mondatot? Mint egy tüzelő szuka, ezt akartad mondani, ugye?

65

8. fejezet Fordította: Lea

-A

fenébe, Tammy, ne nézz így rám! – Kezébe vette a lány arcát. Egyenes háttal ült, de szomorú szemeit nem tudta elrejteni. – Ahogyan az utóbbi alkalommal beszéltél és öltözködtél, az nem vall rád, és ezt te is tudod. Leeresztett szempilláin keresztül ránézett. – Igen. Én sem tudom, mi ütött belém. A leopárdnak egyáltalán nem tetszett a lány kifejezéstelen hangja. Ösztönösen előrehajolt, míg össze nem ért a homlokuk. – Ugyan már! Hol van az én édes, kis Tammym? – Nathan hiányolta azt a nőt, aki apránként a legbizalmasabb barátja lett, az egyetlen, akinek a jelenlétében önmaga lehetett. Azonban ennek vége szakadt, amióta a lány elkezdett nyomást gyakorolni rá. – Tamsyn? – Minden rendben, de késésben vagyok. – Visszafogottan elmosolyodott, majd gyengéden eltolta magától a férfit. – A gyerekek közül néhányan hamarosan megérkeznek, hogy befejezzék a díszeket. Jobb lenne, ha átöltöznék. Később beszélünk. – Biztosan minden rendben van, Édesem? – A leopárd felalá járkált a koponyájában, morgott, mert érezte, valami nincs rendjén.

66

– Csak egy kicsit fáj a fejem. Az alváshiány miatt, tudod, hogy van ez. – Egy vállrándítással viccet csinált a témából, még mielőtt súlyosabban össze nem vesznek. Amikor ajka mosolyra húzódott, a leopárd ellazult. – Hogy ne tudnám! – Nevetve lesegítette a konyhapultról, és óvatosan átemelte a földön széttört lekváros üveg felett. – Öltözz át gyorsan! Én meg feltakarítom ezt, és utána visszamegyek járőrözni. – Tessék! – Kivett egy muffint a tálból, és Nate-nek adta. – A gyerekeknek sütöttem. A férfi beleharapott. – Akkor szerencsém van, hogy én értem ide előbb.

A fájdalom ezernyi késként szúrt a mellkasába, de Tamsyn összeszedte magát, míg be nem ért a szobába. Aztán leült az ágyra, és megállíthatatlanul eleredtek a könnyei. Nem a csalódás vagy a sértett hiúsága miatt sírt, ezek a megsebzett szív könnyeit jelentették. Juanita nem felelt meg a férfinak. A párzási ösztön talán rákényszerítette Nate-et, hogy akarja őt, de alapvetően nem látta sem szexinek, sem vonzónak. Jól érezte magát vele – kényelmesnek, praktikusnak találta. Melegszívű, hűséges Tamsyn. Ha a kötelék nem kötné össze őket, a férfi valószínűleg nem vetne rá még egy pillantást. Órákat tudna így eltölteni az ágyban, de nem szeretne csalódást okozni a gyerekeknek. Így hát felkelt és felöltözött. Egy pillantás a tükörbe szintén alátámasztotta korábbi 67

értékelését. Régi farmerében, vastag, fehér pulóverében, és a haját pusztán egyszerű lófarokba kötve fiatalnak nézett ki... és átlagosnak. Nem érezte magát csábítónak. Okos, és megbízható volt, akihez a fiatalok segítségért fordultak, mivel a problémáikat előítéletek nélkül kezelte. Még az anyák is tanácsot kértek tőle heves utódaik megszelídítésére. Sőt, magas rangú férfiak is fordultak hozzá a falkán belüli kérdéseikkel. Mert Tamsyn kiegyensúlyozott természete és hűséges szíve bizalmat keltett. Ez mind szép és jó, csakhogy nem azt szerette volna, ha Nate ilyennek látja. Fel kellett volna fedeznie benne a kívánatos szeretőt. De nem tette. És ez a csalódás olyan mélyen érintette, hogy alig tudott tisztán gondolkodni miatta. Aztán meghallotta a derűs gyermekhangokat. A gyógyító énje azonnal átvette az irányítást, most nincs idő az önsajnálatra. Letörölte a könnyeit, a fürdőszobába ment, és hideg vizet fröcskölt az arcára. Majd előhívta gyógyító erejét, hogy megszabaduljon kipirosodott szemeitől. Csöngettek. Mesterkélt mosolyt erőltetett az arcára, lesétált, és kinyitotta az ajtót. Amikor megpillantotta a kölykök sugárzó és várakozásteljes arcát, hamis mosolyát igazi váltotta fel, azonban leopárdja vérző szívére nem jelentett gyógyírt.

Nate még aznap újra látta a lányt, de csak néhány órával később, a többiekkel együtt a konyhában vacsorázott. Tamsyn 68

ügyelt rá, nehogy mellette foglaljon helyet, és meg tudta érteni ezért. Mivel ezen a napon mindenki másnál intenzívebben érezte őt, hamarosan megtelt az orra a nő érzéki illatával. Túlszárnyalta legmerészebb álmait – a mosolya, csípős humora, melyet kizárólag ellene vetett be, és csak ezután a teste – és a lány az övé. A macska legszívesebben hangosan kinyilvánította volna a követelését, de Nate visszafogta. Várnia kell. Várni… de talán nem olyan sokáig, mint ahogy eleinte eltervezte. Legalább félévnyi szabadságot szeretett volna még adni a lánynak, hadd legyen ideje valamennyi álmát valóra váltani. Ha úgy tartaná kedve, kóborolhatna egy kicsit, és felderíthetné a vadont. Ez talán nem teljesen veszélytelen, de Tamsyn intelligensebb és érettebb, mint a legtöbb fiatal nőstény leopárd. Boldogulna. A benne élő nagymacskának egyáltalán nem tetszett az az elképzelés, hogy elszakítsa magát Tamsyntől, de ezt kellett tennie. Elvégre nem szeretné, ha egy nap a szemére hányná, hogy elrabolta az életét, ahogyan akkoriban az anyja az apjának. Tamsyn jelentette számára az életet. A lelki erőszak elkövetésének gondolata Nate személyes rémálmát képezte. – Eszel még ma valamit, vagy egész este Tammyt fogod bámulni? – Juanita odanyújtotta neki a burgonyát. – Úgy bámulom, ahogy tetszik. – Végtére is, ez így igaz. Juanita a szemét forgatta és odaszólt Tamsynnek. – Mi történt azzal a ruhával, amit ma estére akartál felvenni? Tamsyn elvörösödött. – Meggondoltam magam. – Jól nézel ki! – Fekete nadrágjában és sápadtkék kardigánjában gyengének és lágynak hatott. Simogatni valónak. A francba! A gondolatai már megint vakvágányra 69

futottak. Ha nem szedi össze magát, hamarosan arról fog fantáziálni, hogyan gombolja ki ezt a ruhadarabot, és csókolja végig az utat a… – Na, szép! – sziszegte Juanita, betörve a férfi kíméletlenül erotikus ábrándjába. – Mondd csak a párodnak, hogy egész jól néz ki! – Mi kifogásod van ez ellen? – Elvette Juanitától a borsót, amelybe a lány majdnem beletolta a mellét. – Ő olyan… – harapnivaló, akarta mondani, de még éppen időben féket tett a nyelvére. Juanita megvető pillantást lövellt felé, mielőtt a másik asztalszomszédjához fordult volna. Nate-et egyszerűen hidegen hagyta, és ismét visszatért kellemes elfoglaltságához, Tamsyn figyeléséhez. A leopárd vágyott megízlelni őt. Csak hat hónap, ígérte neki. Hat hónap, és a tiéd. Minden tekintetben. Minden nap, és a következőn újra.

Egy héttel később a vágyódása olyan nagymértékű lett, hogy újra megkérte Ciant, hogy a lány területére ossza be őt. Tammy már nem parádézott többé körülötte, ellenkezőleg: igyekezett békén hagyni és nem nyomást gyakorolni rá. Paradox módon ez csak fokozta a párosodási ösztönét, és hogy megérintse, megízlelje, illetve megjelölje. Ha szüleinek fájó emléke nem lebegne ilyen tisztán a szeme előtt, már százszor megadta volna magát.

70

Mégsem tudta távol tartani magát tőle, és minden reggel meglátogatta, hogy megajándékozza a mosolyával. – Helló, Édesem! Van ma muffin? Odanyújtott neki egyet, de az ajkai nem görbültek mosolyra. – Mi a helyzet Solias Kinggel? Született már döntés? – Néhány napon belül lecsapunk rá. – Beavatta a terveikbe, elvégre is a társa volt. Ezenfelül éles elméjével fontos támasza a falkának. – Szeretnél jönni? Szép távot fogunk megtenni. – Maga mellett akarta érezni az erős, női testét. A lány megrázta a fejét. – Ez nem működik, Nate. A hirtelen témaváltás meglepte. Letette a muffint, és most először látta meg a lány szeme alatt éktelenkedő mély karikákat. – De sikerülni fog. – Nem, ha ilyen közel lakunk egymáshoz. – Ismét megcsóválta a fejét. – Egyikünknek mennie kell. Nos, tulajdonképpen úgy tervezte, hagyja kóborolni, de most, amikor elérkezett ez a pillanat nem tudta elengedni. – Ne hozz elhamarkodott döntést! Majd elmúlik megint. – Nem, nem fog! Ne hazudj! – csattant fel hirtelen, és összefonta karjait a mellkasa előtt. – A párzási tánc utolsó fázisában vagyunk, és ez csak rosszabb lesz, különösen, ha a leopárdjaink állandóan érzik egymás illatát. Arra gondoltam, keresnem kellene… – Várj! – A férfi ökölbe szorította a kezeit, különben kétségtelenül hozzáért volna a lányhoz. – Beszélek néhány másik párral, akik köztünk élnek. Talán tudnak ajánlani valamit, amivel enyhíthetnénk a hatást.

71

– Azt hittem, azt szeretnéd, ha mindenképp világot látnék? – Hangja olyan lággyá vált, mint a vágytól lázas bőr. – Talán nem emiatt löksz el mindig magadtól? – Maradj! – Ebbe az egyetlen szóba szívét-lelkét beleadta.

72

9. fejezet Fordította: Lea

M

aradj, mondta. Tamsyn biztos volt benne, hogy mégsem úgy gondolta, ahogy neki szüksége lett volna rá. A párzási ösztön védelemre késztette, így a közelében akarta tudni. Már a férfi puszta látványa is megolvasztotta a szívét, csakhogy ő nem viszonozta az érzéseit. Ha holnap eltörölnék a párosodási ösztönt, neki akkor se kellene másik férfi. Nate volt a nagy szerelme. De fordított esetben ez nem igaz. A torka fájdalmasan összeszorult, elhagyta a parkolót és átszelte a forgalmas utcát. Megígérte a gyerekeknek, hogy még több lámpafüzért raknak majd fel a fára, és most, ha már a városba jött, akár a könyvesboltban is szétnézhetne egy kicsit. Nate szeret olvasni. Tamsyn pontosan tudta, mivel ajándékozza meg Karácsonyra. Erre a gondolatra ismét könnybe lábadt a szeme. Szipogva poroszkált keresztül a keménykötéses könyvek részlegén. Manapság a legtöbb ember elektronikus könyveket vásárol, azonban olyasvalamit szeretne adni Nate-nek, amit a kezébe vehet, és ő jut róla eszébe. Sajnos az a könyv, amit kiszemelt, elfogyott, így rendelt belőle egy példányt. Aztán eltette a nyugtát, és a kijárat felé indult. Ekkor látta meg a nőt. 73

Az idegen mentált, éppen az ajtó melletti fülkében. Az arcszíne ugyanolyan sötétbarna volt, mint a szemei. Fekete nadrágkosztümében és fehér ingében üzletasszonynak hatott. Másfelől, viszont minden mentál ilyen stílusú öltözéket hordott. Tamsyn soha sem találkozott még ennek a népnek olyan képviselőjével, aki a fehér árnyalataitól eltekintve, bármilyen más színt viselt volna, ami a sötétszürke és a barnásfekete közötti skálán kívül esik. Az összes többi napon továbbment volna, de ma nem, és ennek nem tudta pontosan az okát. – Elnézést – mondta Tamsyn, és megállt a nő mellett. A mentál felnézett. – Szüksége van a terminálra? Körülbelül egy perc múlva végzek. – Átnézett Tamsyn válla felett. – De úgy látom, van még szabad hely. – Nem, nem a terminál miatt jöttem. – Tamsyn szemügyre vette a nőt közelről: az emberinek tűnő szemeit, tiszta bőrét, és ragyogó, fekete haját. Nem látszott másnak, mint mentálnak, egy olyan nép tagjának, akiből kiölték az érzelmeket. – Szeretnék kérdezni Öntől valamit. Az idegen átgondolta a kérést. – Miért éppen tőlem? – Szeretnék beszélni egy mentállal, és Ön itt az egyetlen. – Az érvelése logikus. – Az ujjával megérintette a képernyőt, elküldte a rendelést, majd Tamsyn felé fordította a figyelmét. – A kérdése? – Sírt már valaha? – Feltétlenül meg kellett tudnia. Ha a mentál furcsának is tartotta a kérdést, semmi jelét se mutatta. – Még az én népem se tud befolyásolni bizonyos élettani folyamatokat. Ha például egy idegen test a szemembe

74

szállna, a szemem kétségtelenül váladékot termelne, hogy elkülönítse a behatoló tárgyat. Tamsyn rosszallóan hallgatta ennek az érzelmi megnyilvánulásnak a klinikai leírását. – Nem, nem erre gondoltam. Úgy értem, sírt-e már? Az idegen hosszasan meredt rá. – Ön egy mentálhoz fordult, tehát ismernie kellene a bővebb magyarázatot. Mindazonáltal válaszolok Önnek, mivel nem látok negatív következményt. – Felvette a vékony, elektronikus jegyzetfüzetet, amely a terminál melletti pulton feküdt. – Nem. Mi nem sírunk félelmünkben vagy gyászunkban, haragból vagy gyűlöletből. Nincsenek érzelmeink, következésképpen nem ejtünk könnyeket sem. – Nem hiányzik? – érdeklődött Tamsyn. A mentál fürkészve a lány arcába nézett. – A szemében elpattant erekből és a kipirosodott orrából ítélve majdnem biztosan állíthatom, hogy a sírás nem kellemes érzés. Miért hiányozna akkor? – De, én… az érzésekre gondoltam, azok sem hiányoznak? – A szeretet, a gyűlölet, a barátság, és a vágy. – Hogyan hiányozhatna olyasvalami, amit soha sem tapasztaltam? – felelte a nő, mintha ez magától értetődő lenne. – A népem jó okkal döntött az érzelmek kiiktatása mellett. Az érzelmek gyengévé és sérülékennyé tesznek, mi viszont erősek vagyunk. Ezért uraljuk mi a világot. – Egy kurta biccentéssel elköszönt, majd távozott. Tamsyn csak bámult utána. A mentál szavai táncoltak a fejében. Az érzelmek gyengévé és sérülékennyé tesznek. A terminál képernyőjén tükröződött 75

kimerült, elgyötört arca, és egyet kellett érteni a nővel. Egy fagyos pillanatig azt kívánta, bár olyan lenne ő is, mint ez a mentál. Hideg, fegyelmezett és összeszedett. Nem lennének kötöttségei, reményei és álmai. És Nathan sem. Hirtelen, félig lehunyt szemhéja újra felpattant. – Nem. – Suttogta eltökélten. Nem tud, és nem is akar elképzelni egy Nate nélküli világot. Annak ellenére, hogy a férfi ugyanolyan gyakran fakasztotta könnyekre, mint mosolyogtatta meg, elviselhetetlennek tűnt a gondolat, hogy egy nap, amikor felébred, üresség fogadja Nate helyett. Tamsynnek fogalma sem volt róla, hogyan és miért adták fel a mentálok az érzéseiket, de nyomós okaik lehettek rá. Gyógyítóként együttérzett velük, mert soha nem tapasztalhatják meg az igaz szerelmet, azonban Tamsyn nem tudott segíteni rajtuk. Nem, ha a mentálok elbújnak a toronyházaik falai mögé, feladva a reményt. Ezért uraljuk mi a világot. Tamsyn erőteljesen megrázta a fejét. Az idegen tévedett. A mentálok érvényesülése csupán a torony–, üveg– és acélvilágukra korlátozódik. Mit sem tudnak a vadászat öröméről a telihold alatti erdőben, a szél játékának dallamáról, a falkatárs szőrének érzetéről az emberi bőrön, és az ősi, erdei életről. Azonban a nőnek egy dologban igaza volt: hogyan hiányozhat olyasvalami, amit soha sem tapasztalt? Nathan sohase tartozott hozzá. A leopárdjaik sóvárogtak egymás után, de ha Nathan emberi oldala elutasítja a köteléket, mégis mit tehetne ellene? 76

A következő nap Tamsyn elhagyta a falkát. Egyszerűen nem volt más megoldás. Ha Nate közelében marad, a nagymacska előbb vagy utóbb megingásra készteti. Nem tudná elviselni azt a gondolatot, hogy a férfi talán csak azért feküdne le vele, mert a macskája erre buzdítja. Azt személyes pokolként élné meg. Barátja, Finn, boldogan eljött. Nem bánta, hogy ilyen rövid idő alatt értesítette. – A falkánk gyógyítója még negyven éves sincs, így a következő években nem akad számomra komolyabb teendő – árulta el, miközben Tammy elhozta a repülőtérről, hogy a DarkRiver-leopárdok területére kísérje. A falka nem éppen az idegenekkel szembeni vendégszeretetéről híres. A ShadowWalker-farkasok támadása után ezt már nem engedhették meg maguknak. – Tudom – válaszolta Tamsyn. – Éppen ezért fordultam hozzád Maria helyett. Elmosolyodott, de a szemei éberen csillogtak. – Őszintén örülök neki. Tamsyn figyelmen kívül hagyta a férfi kibontakozó kérdését. – Először bemutatlak az alfánknak. Természetesen tudomása van a jöveteledről, de a hierarchiát tiszteletben kell tartani. – A rangsornak megvolt a maga rendeltetése, egészséges egyensúlyt teremtett a ragadozó természetükkel. Finn bólintott. – Jobban érezném magam, ha először felvenne a falkába. Meglehetősen ostobaság volna, ha

77

valamelyik falkatársad darált húst csinálna belőlem, csak mert betolakodónak vél. Tamsyn ugyanígy látta, ezért vezette először Lachlan elé. Még ennek a kis késedelemnek az ellenére is késő délután már elhagyhatja a DarkRiver területét. – Viseld gondját a falkámnak, Finn! Ezúttal a huszonegy éves gyógyító nem rejtette el az aggodalmát. – Mi lesz veled, Tam? Ki fog vigyázni rád? – Minden rendben lesz. – Kezei ökölbe szorultak a hátizsákjának szíja körül. – Ugye tudod, hogy ez talán örökre szól? – Igen. – Végigsimította a lány haját, vigaszt nyújtva az alakváltónak. – Nem kell így lennie. Te vagy a DarkRiverleopárdok választott gyógyítója. – Dolgozhatok másik leopárd falkának is. – Azonban Nate pótolhatatlan a falkájában, legfőképpen, mert Lachlan szemmel láthatóan azt akarta, hogy Lucas minél hamarabb átvegye az alfa szerepét. Amikor eljön az idő, Lucas rászorulhat Nathan tapasztalatára és tanácsára. – Próbálj itt szerencsét! – facsarta ki magából. – Ha minden jól megy… – Nem kell sietni – mondta Finn szelíden. – Tartom a frontot, amíg meg nem gondolod magad. Aztán boldogan hagyom majd magam mögött ezt az dzsungelt, és térek vissza a civilizált világba a falkámhoz. Mosolygott a férfi szellemes megjegyzésén, de amikor Tamsyn elment, az az ijesztő érzése támadt, hogy ez a búcsú örökre szól. Amikor elért a karácsonyi díszekkel és lámpafüzérekkel díszített fenyőfához, könnyek szöktek a szemébe. – Bocsáss meg, Shayla! – Kiáltotta mentora 78

szellemének, aki figyelmeztette, hogy maradjon ott, ahol a falkának szüksége van rá. Minden rendben lesz velük nélkülem is, mondta magának Tamsyn. Elindultak a gyógyulás útján, most már csak követniük kell azt. Megpróbált gyorsan elhaladni a feldíszített fenyő mellett, de kényszerítette magát, hogy vessen rá még egy pillantást. Ott lógott a gömb, melyet Vaughn festett, közvetlenül Ciané mellett. Ezek közé csavarodott a lámpafüzér, melyet Nate függesztett fel. És ott volt a csillag is, melyet haragjában majdnem a férfi fejéhez vágott. – Óh, Istenem! – könnyes szemekkel elfordította a tekintetét… és tovább sietett.

79

10. fejezet Fordította: Spencer

N

ate a reggeli szürkületben tért vissza éjszakai küldetéséről, melyben „indítványozták” Solias Kingnek, hogy az építkezési terveit valahol másutt valósítsa meg. Nate meg volt róla győződve, hogy a mohó mentál megfogadja a javaslatukat. Még leopárd alakban is ellenállhatatlanul el kellett mosolyodnia. Órákig ottragadt, mialatt Cian néhány technikussal a terepen lévő összes mentál készüléket szétszedte. Tulajdonképpen ez elég lett volna, de Nate továbbment egy lépéssel, és elásta az értékes műszereket a SnowDancer-farkasok határterületén. Egyetlen mentál sem merészkedne ilyen közel a farkasok territóriumához. Ez a vad falka minden behatolónak azonnal kitépné a torkát és a kifehérített csontokat később felhasználnák kerítésoszlopnak. Ezt a célzást Solias Kingnek nem is kellett értenie, ezenfelül eltávolították még a mérőrudakat, és csupán néhány napja, megbénították az ideiglenesen felállított kommunikációs tornyot is. Kizárólag ebből az okból, a DarkRiver-leopárdok lehetővé tették az építkezést, hogy azután lerombolhassák azt. Mégpedig olyan módon, hogy félreérthetetlenül egyértelművé tennék: a jövőben a jogosulatlan behatolókat nem fogják eltűrni. 80

Nate különösen büszke volt, feltette a pontot az i-re: Tammy inspirálására egy nagy, karácsonyi függő díszt – egy régi, piros-fehér télapóval –, felakasztottak a használhatatlan toronyra. Majd a fémvázra tekertek még egy színes fényfüzért is. Nem tudta megvárni, hogy meséljen róla Tammynek. Szakadna a nevetéstől. Általában nem okozott örömet számukra összetűzésbe kerülni a mentálokkal, mert ez a hideg nép nem riadt vissza a gyilkosságtól sem. Mégis, mindazok után, amit Solias Kingről megtapasztaltak, annak alapján a sötét oldalát jelenleg sakkban tartja a politikai ambíciója. Egy, az alakváltókkal szembeni, brutális eljárást pillanatnyilag nem tudna teljesíteni. A nyílt erőszak legparányibb jelére szembe kerülne a Mentál Tanáccsal. Nate nem ámította magát: a mentáloknak nem számítottak az alakváltók, de a profit szempontjából igen is érdekelték őket. És ha hinni lehet a pletykának, miszerint a mentálok népirtást is végeznek, akkor súlyos veszteséget kellene elszenvedniük. A Tanács sosem hagyná, hogy a jelentéktelen DarkRiver-falkához tartozó falatnyi területrész miatt pánik törjön ki a lakosságban. Nate úgy érezte, hogy ez a falka már nem sokáig lesz ilyen kicsi, és nem marad jelentéktelen sem. Addig is a Tanács arroganciáját előnyükre használhatják. Amikor elérte a házának ajtaját, belebújt egy farmerbe és egy régi, kötött pulóverbe. Feltétlenül látni akarta Tamsynt, még akkor is, ha ennyire korán volt. A királykék pulcsit tőle kapta ajándékba. Talán egy kicsit oldódna a hangulata, ha ebben látná, mert ezelőtt a reggel igazán fagyos volt kettőjük közt. A reményei azon nyomban szertefoszlottak, mihelyt 81

megközelítette a nő házát: egy ismeretlen férfi illata érződött a levegőben. Akaratlanul is Shayla vérfürdőjének képei villantak a tudatába. – Tammy! – Dörömbölt az ajtón. Egy fiatal férfi nyitott neki ajtót: – Hel.. – Tovább nem tudta folytatni, mivel Nate felemelte őt a nyakánál fogva. – Mit csináltál vele? – Megpróbálta figyelmen kívül hagyni, hogy a férfi csupán egy pizsamában, illetve kócos hajjal állt az ajtóban. Be kell érnem azzal, hogy minden este kielégítem magam. Nem, ilyet sosem tenne vele! A heves fájdalom, amit arra a gondolatra, hogy Tammyt, az ő Tammyjét másvalakivel találja, kiváltképp egy ilyen szánalmas pasassal, lázadásra késztette a leopárdját. A szemei macskaszerűvé váltak. A vér zubogása a füleiben túlharsogott minden egyéb lármát. Veszélyesen közel állt ahhoz, hogy öljön. Végül összeszedte magát, mert a leopárdja be akart rohanni a házba, hogy megkeresse Tammyt. Így mindenféle finomkodás nélkül félrelökte a másik férfit, és bemasírozott. Közben legbelül felkészítette magát. Valójában mit találhatna? Ha az ágyban… harag lángolt fel benne. Ennek ellenére nem tenne vele semmit. Sohasem okozna neki fájdalmat. De ez a fiú lassú, fájdalmas halált halna. Feltépte a hálószoba ajtaját. Az ágy be volt vetve, és semmilyen jel nem utalt rá, hogy valaki nem sokkal azelőtt aludt volna benne. – A díványon aludtam – krákogta mögötte. 82

Az idegen a falnak támaszkodott és a torkát dörzsölte. – Valamiért nem tartottam helyesnek, hogy Tam ágyában aludjak. Tam? Egy mélyről jövő morgás tört fel Nate torkából. – Ki vagy te, és mit keresel a párom házában? Hitetlenül nézett rá. – Párja? Sosem mon… – Amikor Nate fenyegetően közeledett, megadóan emelte fel a kezeit. – Gyógyító vagyok, ember! Finn a nevem. Nate megtorpant a mozdulat közepén. Gyógyító, még ha az ellenséghez is tartozik, akkor is különleges védelmet élvez. Csak az olyan vérengző falkák, mint a ShadowWalker, szegték meg ezt a törvényt. – Már van gyógyítónk. – A karmai belülről utat fúrtak maguknak a zsigereibe, vágtak és tépték a bőrt. – Tam megkért, hogy egy ideig helyettesítsem. – Finn köhögött néhányszor. – Úgy gondolta, talán örökre. A falkánknak már van egy gyógyítója, valamint egy másik tanulója is, így örömmel elengedtek. – Ahogy említettem: már van gyógyítónk. – Nate mérgesen szikrázó szemekkel nézett rá. Finn nem ijedt meg. – Nem, már nincs. Elment. A macska kaparni és harapni akart. – Hova ment? A gyógyító másodjára is megadóan emelte a kezeit, és Nate már azon tűnődött, igazából mit is szeretne kiolvasni a szemeiből. – Esküszöm neked, nem tudom. Feltételezem, megbeszélte az alfátokkal – talán kapott egy év kimenőt, vagy továbbképzést. Mindenesetre engem bemutatott neki. Nate elindult, hogy megkeresse Lachlant, miközben véletlenül rátalált Lucasra. Tulajdonképpen el akart sietni mellette, de Lucas elállta az útját. – Tammyt keresed? 83

Nate rámeredt. – Te tudtad, hogy elmegy? – Ebben a pillanatban az első napsugarak áthatoltak a fákon és megvilágították Lucas karmolásnyomait az arcán. – Te talán nem? – A fenébe, Lucas! Válaszolj rendesen! – Rendben. – A fiú keresztbe tette a karjait maga előtt. – Hallottam, amikor megkérte Nitát, hogy vigye el a territóriumból. A vágy, hogy elkapja Lucast és kirázza belőle Tammy tartózkodási helyét, túl erős volt. Nate elfordította a tekintetét, és mélyet lélegzett, mielőtt megszólalt: – És senki nem próbálta meg közületek őket megakadályozni ebben? – Miért tettük volna? – mondta Lucas élesen. – Olyan boldogtalanná tetted, Nathan! Sírásra kényszerítetted a párodat, és utána nem voltál ott neki, hogy megvigasztald. A fiú szavai szíven ütötték. – Hol van most, Lucas? – Nem tudom. Nitát kellene megkérdezned, de ő pillanatnyilag nincs itt. – Felnézett a napsütötte fák koronájára. – Most edzenem kell. Nate nem próbálta meg feltartani, amikor pedig Cian kilépett az árnyékból, még mindig úgy állt ott, mintha földbe gyökerezett volna a lába. – Nate? Akarsz Lachlannel beszélni? Éppen nála voltam. Van még egy szabad félórája. – Tammyt keresem. Rögtön tudta Cian válaszát, és az arca elsötétedett. – Mi a fenét csináltál azzal a lánnyal, Nate? – Azt tettem, ami a legjobb számára. – Ciannek fogalma sincs róla, milyen az, amikor valakinek végig kell néznie, ahogyan egy nő lassan eltávolodik a párjától, keserű és 84

önpusztító… és a végén már az élethez sem érez kedvet. A karjaiban tartotta a halott anyját. Tamsynnel nem történhet meg ugyanez. – Még annyira fiatal. – Akkor is nagyon fiatal volt, amikor Shayla meghalt. És panaszkodott valaha is? – Az idős őrszem hangja úgy hatott rá, akár egy ostorcsapás. – Csak tizenhét éves volt. És akkora felelősséget vállalt, amilyet a legtöbb gyógyító legkorábban harminc évesen. – Pontosan! – fújtatta Nate dühösen. – Itt a felelősség, és még egy párt is talált mellé? Olyan dolgokat szeretnék tőle, amiket még mindig, egyáltalán nem ért… Cian káromkodott. – Nem ez lenne a feladatod a párjaként? Megkövetelni tőle valamit, és egyidejűleg az ő elvárásainak is eleget tenni? A pár osztozik a másik szenvedésében, és nem tesz rá még egy lapáttal, mint te az átkozott önsajnálatoddal. – Talán idősebb vagy, mint én – mondta Nate veszélyes morgással a hangjában –, de nem vagy az apám! – Az apja, az anyja halála után felcsavarodott egy fára a kocsival. – Összetűzésbe akarsz velem kerülni? Csak tessék! – Szarok rá! – Cian megvonta a vállát. – Ha akár csak egy karmolást is okoznék neked, Tammyvel kellene harcolnom. Ezzel Nate haragjának minden szelét kifogta a vitorlából. – Mondd el, hol van! Gondoskodnom kell róla, hogy biztonságban legyen. – A leopárdja percről percre kétségbeesettebb lett. – Nem tudom. – Cian felhúzta a kabátujját. – Őszintén szólva, nem is érdemled meg, hogy tudj róla. És egyáltalán nem szükséges Nitánál próbálkoznod, fogalma sincs, hol van Tammy. 85

– Senki sem vette közületek a fáradtságot, hogy megkérdezze tőle? – Nem tudta felfogni! Amikor Shayla meggyilkolása óta mindenki túlságosan is aggódott. De nyilvánvalóan tényleg senki sem érdeklődött utána, hova akart menni Tammy. – Egyszerűen hagytátok elmenni? Cian szemei elsötétedtek. – Tamsyn egy felnőtt leopárd. Senkinek sincs joga kétségbe vonni a döntését. És ő úgy döntött, elhagyja. Tehetetlenül rogyott le egy fához, és a reggeli égboltra bámult, ami mintha ki akarta volna gúnyolni, sugárzó kékre színeződött. – Hol tette ki őt Nita? – Nem lenne gondja vele, hogy kövesse a nyomát. Mert végül is a szíve nála volt. Cian megvetően horkant fel. – Sajnálom, de ez a te problémád. Te magad sétáltál bele, most lássuk, hogyan jutsz ki belőle egyedül. De azt elárulhatom, mit mondott Lachlannek, amikor engedélyt kért a távozásra. Nate felegyenesedett. – Mit? – Azt mondta, fontosabb vagy a falkának. És ha valakinek mennie kell kettőtök közül, jobb, ha ezt ő teszi. – Cian csóválta a fejét. – Keelie jelent számomra mindent. Hogy tudtad elhitetni a pároddal, hogy kevesebbet ér, mint te, Nate? Hét órával később, amikor felfedezte Tamsyn első nyomait, még nem tudta a választ. Biztos volt benne, hogy megtalálta azt a helyet, ahol Tamsyn kiszállt Nita autójából. Amikor körülnézett, akkor vette észre, hogy ez a Tahoe-tó közelében található. Valahol itt merült alá a nő, és megesküdött magának, hogy meg fogja találni.

86

Mégis, amikor hazatért, hogy elhozza a felszerelését, a nappalijában további kellemetlen meglepetés várta. – Hol van a lányom? – ez volt Sadie első kérdése. Nate a dolgait pakolta össze. – Megtalálom. – Időközben már nem tudom, szeretném-e egyáltalán, hogy megtaláld – mondta Tamsyn anyja komor arccal. – Miattad ment el. – Visszahozom. – Minek? Hogy újra boldogtalanná tedd? – Az anyai védelmező ösztön az útjába állt. – Hagyd őt kóborolni! Egész idő alatt ezt tanácsoltad neki. Végül hallgatott rád. Ne merészelj utána futni! A szavai hallatán megtorpant. – Nem tehetem. – Miért nem? Pontosan ezt akartad! – Meg kell védenem! Ő az enyém! – Ennek a jogát eljátszottad, amikor úgy határoztál, hogy nem teljesíted be a köteléket. – Sadie csóválta a fejét. – Eleget tettél már! Hagyd végre békén a lányomat! Zavarodottan bámult rá. – De sosem mondtam, hogy nem akarok a párja lenni. Hogy az ördögbe jutottál erre? – Tamsyn vajon ugyanezt gondolta? Felkavarodott a gyomra.

87

11. fejezet Fordította: Spencer

-A

viselkedésed, Nathan. – Sadie egy irtó dühös pillantást vetett rá, és további szavaival romokba döntötte a világát. – Tammy valósággal könyörgött a szerelmedért, de te még a karjaidba sem akartad venni! Végül megértette. A kötődés ellen nem tehet semmit, de a távolság gyengíteni fogja. – Mit értett meg? – Türelmetlenség, düh, és a Tamsyn illata utáni rettenetes vágy egyre nyersebbé tette. – Csak azt akartam, hogy megismerje a szabadságot, mielőtt… – Persze, persze, a sztorit már ismerem. – Legyintett. – Ha tényleg komolyan gondolod, akkor kipakolod a hátizsákodat és maradsz. Végül is most szabadságot kapott, vagy nem? – Egyáltalán nem így gondoltam! – préselte ki összeszorított fogai között. – Csak azt akartam, hogy… – A határvonalon akartad tartani – elég közel ahhoz, hogy lecsillapítsa a leopárdodat. – Sadie szemeiből a leopárdja nézett. – Nem törődtél vele, hogy az utánad való vágyakozása lassan gyötrelemmé vált számára. Nem teszed ezt még egyszer a Kicsikémmel, hallod! Most szépen békén hagyod őt! Hadd találjon magának valakit, aki olyannak szereti, amilyen. A szenvedélyes harag átváltott halálos nyugalomba. – Mi a fenéről beszélsz egyáltalán? Ő az én párom! Ez megmásíthatatlan tény. 88

– Nem, ha ezt a köteléket nem engedélyezed. Ha elengeded, talán találkozik valakivel, aki őszintén szereti. – De én mindennél jobban szeretem őt! – ordította. – Senki másnak nincs joga hozzá…! – Tényleg ezt teszed? – Sadie arcán határozottság jelent meg. – Akkor mutasd is meg neki, a fenébe! Máskülönben szabadon kell engedned. Nate némán hagyta el a házat, a nő szavai mégsem akartak kimenni a fejéből, nem számított, mennyire messzire ment. Tammy tehát úgy gondolta, Nate nem akarja, hogy a párja legyen? Hogy jutott erre a gyengeelméjű elméletre? Mihelyt meglátja, addig fogja az arcába morogni az igazságot, amíg végül fel nem fogja. De… talán először a karjaiba veszi. Végül is sírásra kényszerítette, anélkül, hogy utána megvigasztalta volna. Lucasnak igaza volt: ez megbocsáthatatlan. De Tammy a párja – meg kell bocsátania neki. És hazajönnie, mert nem tud nélküle élni. A hónapok, melyeket New Yorkban töltött, a poklot jelentették a számára. De legalább még elmondhatta róla, hogy lány, és nem asszony. Már nem tudta becsapni magát, mert érezte a forró vágyát. Tammyből nő lett. Aki elhagyta őt. – Majd meglátjuk – morogta a leopárdja, magán kívül a dühtől. Nem sokkal ezután ismét elérte a helyet, ahol megtalálta a nyomát, Tahoe közelében. Innentől fel tudja venni az illatát vagy… vagy megtehetné az egyetlen dolgot, ami százszázalékosan elvezetné hozzá. Végre érezte, mit jelentett neki a nő. Mint egy korbácsütés, úgy találta el az érzés

89

színtiszta ereje, ami szét akarta repeszteni a mellkasát. Térdre esett. Amikor a zúgás lecsillapodott a fejében, a kötelékre koncentrált, ami úgy surrogott a szerelemtől és a vágytól, mint egy feszes drótkötél. Tamsyn velejében érezte magát, mintha minden érzéke csak rá hangolódott volna. Befejezett harmónia. És nem tudta, hogy ezt a köteléket valaha is el tudná-e újra szakítani. De emiatt ráér később aggódni. Mindenekelőtt az érzés intenzitásával kell megbirkóznia. Olyan, mintha egyszerűen csak kinyújtaná a kezét, és megérintené. Szerelem és remény, nő és tűz, szenvedély és gyengédség – számára ezt Tamsyn mind egyidejűleg testesíti meg. És ő hozzá tartozott.

Tamsyn úgy érezte, mintha valaki jól eltalálta volna egy baseball-ütővel. Az érzelmek áradata alatt támolyogni kezdett, lassan lecsúszott hátával a falon. Nate engedélyezte a köteléket. Mechanikusan dörzsölte a mellét, miközben megállapította, hogy a szokásos, tompa fájdalom egyszerűen… eltűnt. Ehelyett érezte a köteléket. Megremegett. Miért pont most, amikor többé-kevésbé az ő óhaja miatt ment el? Mégis rá akart találni? Nem! Többé nem fog hinni a meséknek! Valószínűleg tévedésből történt. Nem, ez másfelől ostobaság. Valaki, aki ilyen határozottsággal, mint Nate, elfojtotta a köteléket, nem

90

veszítené el felette így a kontrollt. A pillantása a kis, ezüst telefonra esett a kanapé melletti asztalon. Az anyja nem sokkal az érkezése után jelentkezett a kunyhóban. Sadie magán kívül volt, amikor a hazatérésekor csupán az üres házat találta. Tamsynnek újra meg újra biztosítani kellett, hogy jól van, mert, ahogy az anyját ismerte, bizonyára megbízta Nate-et, hogy keresse meg, és a lehető leghamarabb tudósítsa róla. Megborzongva próbált levegőt venni. Mielőtt Nate rátalálna itt, szortíroznia kell a gondolatait, és megnyugodnia, hogy amikor visszamegy a férfi az anyjához, meg tudja őt nyugtatni. Aztán újra megszakítaná a köteléket a gondolatai segítségével. Forróság járta át vérét vénáiban. Tamsyn érezte a férfias energiát pulzálni az ereiben. A párok nagyon mély szintű kapcsolatban álltak egymással. Más alakváltók alig tudták megkülönböztetni egymástól a párok szagát: minél hosszabb ideje voltak együtt, annál nehezebben ment. Mivel Nate eddig elutasította a köteléket, ez a közelség akadályba ütközött köztük. Ezzel Tamsynt valósággal kiéheztette, most azonban bőségesen felfrissültek az érzékei. – Nem! – mondta ki hangosan, és nyugalmat erőltetett magára. Minden gyógyító megtanulja az önuralomnak ezt a módját. Így vált lehetségessé, hogy egy csata zűrzavarában dolgozhassanak vagy egy közelállóval is tudjanak foglalkozni. A falka gyógyítójaként nem adhatta át a nehéz eseteket egyetlen kollégájának sem. Mivel a falkában mindenki a családhoz tartozott, így minden esetet egyaránt fontosnak nyilvánítottak. 91

Tíz végtelennek tűnő perc után a heves érzések ellenére ismét visszanyerte az erejét. Aztán megpróbálta először önmagában lezárni a kéjes és gyötrelmes köteléket a férfihoz, akit mindennél jobban szeretett és tisztelt… Nem sikerült neki. Ökölbe szorította a kezeit. Félresöpört minden hagyományos tudást, ami közölte, hogy a köteléket nem lehet megszakítani. Ha Nate-nek sikerült, neki miért nem? Csak egy órával később talált rá egy lehetséges válaszra. Emlékezett arra, amit az anyja mondott: Nate-nek meg kellett tanulnia, hogy elnyomja a szükségleteit, hogy időt adjon neki a felnőtté váláshoz. Úgy tűnik, ezt a kontrollt minden olyan területre kiterjesztette, amit vele kapcsolatosan tenne. Mégis most feladta ezt az irányítást, és kiengedte játszani a macskát. Rémülten nyitotta ki a szemeit. Nate biztosan nem fog ebből felépülni. Ráadásul nem is örül ennek. Nem csupán kívánnia kellett őt a férfinak, mivel a leopárdjának ősi ösztöne erre kényszerítette – jóllehet Tammy macskája túlságosan is jól megértette ezt a vágyat. Azt akarta, hogy szeresse. Egy értelmes és gyakorlatiasságra hajlamos gyógyítónak volt egy egyáltalán nem praktikus kívánsága.

Még a kötelék segítségével is három napra volt szüksége Natenek, hogy megtalálja Tamsynt egy távoli kunyhóban, a Tahoetótól délre. – Mi a fenét csinálsz itt ebben a pusztaságban? – kérdezte, miközben épphogy kinyílt az ajtó.

92

Tamsyn összeszűkült szemekkel nézett rá. – Megpróbálok elszakadni tőled. Hátat fordított a férfinak, és bement. A fenekét abba az átkozottul testre simuló farmerbe bújtatta. Nate fáradt, izzadt és kiéhezett volt. De nem ételre vágyott. Utána. Minden egyes, puha, csábos idomú porcikájára. A leopárdja a legszívesebben beleharapott volna a fenekébe és… Becsapta maga mögött az ajtót. – A francba, Tammy! Piros szintű riadókészültségben vagyunk és neked pont itt, egy távoli pajtában kell elbújnod, mialatt támadást tervezünk a ShadowWalker-farkasok ellen! – Ez nem pajta, és nem is bújtam el. – Majd ismét a reggelijének szentelte a figyelmét. – A ház Ciané. Szereti a vizet… Szóval Cian hazudott neki. Nem különösebben meglepő. – Örökkévalóságnyi időre van a tótól! – Annyira nincs messze. Szereti a forgalomtól távol eső helyeket is. Nate hagyta leesni a csomagját, majd beletúrt a hajába. – Ez megint valami ostoba, kis kiruccanás, csak senki nem vette a fáradtságot, hogy szóljon róla nekem? – Egyre inkább elöntötte a düh. Tamsyn felhúzta a szemöldökét, és a férfi haragja leplezetlen vággyá alakult, hogy szexuálisan meghódítsa. – Elhagytam a falkát. Finn beleegyezett, hogy véglegesen marad. Már csak az igenére várok. – Elhagytad a falkát – ismételte Nathan hitetlenül. – Igen. – Anélkül, hogy beleharapott volna a pirítósába, letette és felállt. – Nos, most már láttál. Remekül vagyok. – Keserűen mosolygott, és a szemeiben támadásra kész csillogás 93

látszódott, ami a leopárdot éppúgy provokálta, mint a nő vad, fűszeres illata. – A kifelé vezető utat már ismered. – Majd elkezdte leszedni az asztalt. – Tedd le azokat a dolgokat! Tammy egyszerűen nem vett róla tudomást. Egy lépéssel mellette termett és átkulcsolta a csuklóját. Óvatosan letette az edényeket az asztalra. – Mit akarsz, Nate? – Beszélj velem! – Hirtelen magához szorította. Egyetlen egy mozdulattal a karjaiba zárta és arcát a nyakába fúrta. Elmerült az illatában, testének puhaságában. – Gyere már, Baby! Egész testében remegett. – Nem tudom ezt tovább csinálni. – A hangja már csak suttogás volt. – Kérlek, hagyj elmenni!

94

12. fejezet Fordította: Lea

M

ély morgás tört elő a férfi torkából. – Mennyi időre? – Miért kérdezed? A lány remegő hangja egyáltalán nem tetszett neki. – Ne merj sírni, Tammy! Ez nem fair. – Nem teszem. – Azonban Nate hallotta a könnyeket mögötte. – Nem akarsz igazán engem. Tudom, hogy csak a leopárd az, aki párosodni akar. Ha elég messze kerülök tőled, akkor… – Tessék? – Nem hitt a fülének. – Te tényleg elhiszed ezt a hülyeséget? – Elég világossá tetted. Nate teljesen lecsendesedett legbelül. Lágyan megfordította a lányt a karjában. Tamsyn még mindig lehajtva tartotta a fejét, kerülte a tekintetét. Ujjával gyengéden felemelte az állát, másik karját pedig köré fonta, ki kellett vernie ezt a butaságot a fejéből. Szemei nedvesen csillogtak, mégis szemrebbenés nélkül tűrte a pillantását. Tamsyn annyira büszke volt. Büszke és makacs. És most a fejébe vette, hogy nem akarja őt. Egyszer és mindenkorra megmutatja neki, mekkorát tévedett. Áthatóan a szemébe nézett, megfogta a kezét, majd kőkemény farkára helyezte. Tamsyn döbbenetében összerándult, kezét pedig reflexszerűen 95

összezárta a férfi erekciója körül, amitől Nate majdnem felkiáltott. – Úgy érzed, mintha nem kívánnálak? – Szűrte a fogai között. – Ez – lélegzete akadozva távozott –, csak a párosodási ösztön miatt van. Egyáltalán nem akarsz engem. – Elhúzta a kezét és a mellkasához szorította, mintha fájlalná. Édes Istenem! Ezt nem gondolhatja komolyan! – Talán te vagy az, aki nem akar engem? – kérdezte halkan. – Így van, Tamsyn? Túl idős vagyok hozzád? A lány felkapta a fejét. – Ne merészelj engem hibáztatni! – A tűz lassan visszatért a szavaiba. – Esedezve kértelek, könyörögtem, hogy teljesítsük be végre a köteléket, és tégy a pároddá. De nemet mondtál. Mindig nemet mondtál! És tudod mit? Befejeztem a könyörgést. Sajnálom, hogy nem vagyok elég jó neked! Nate úgy érezte, mintha kést döftek volna a bordái közé. – Te vagy a legjobb dolog, ami valaha is történt velem – mondta egy leopárd szenvedélyével. – Az elmúlt négy évben egyetlen nap se telt el úgy, hogy ne tartottam volna magam a világ legszerencsésebb férfijának – szexuálisan frusztráltnak, de átkozottul szerencsésnek. Tamsyn a fejét csóválta. – Ne hazudj! Legszívesebben erősen a szájára tapasztotta volna az övét, és egy csókkal győzte volna meg az igazságról, ehelyett azonban így szólt: – Figyeltelek munka közben és majd’ szétrobbantam a büszkeségtől. Rád nézek, és legszívesebben mindenkire vicsorítanék, aki ugyanezt teszi. Tudni szeretnéd, miért jöttem ki a sodromból, amikor annyira szexisen 96

öltözködtél? Mert mindenki láthatta azt, ami csak az enyém. – Általában sakkban tartotta ezt a birtokos, állatias oldalát, de Tamsynnek minimum egyszer látnia kellett az éles karmait. – Nem szeretek osztozkodni. Végül reagált rá. – Nem gondolod azt, hogy ostobán nézek ki? – Legszívesebben letépném azt a szűk farmeredet a testedről – amit ma még mindenképpen meg is fog tenni –, és az ünnepi színhely közepén tennélek magamévá. – Nate! – Hogy mindenkinek megmutassam, az enyém vagy. Körül akarom zárni a kezem a melleid körül, a számat a tiédre préselni, és a fa… Tamsyn a szája elé kapta a kezét. – Nate! – Megbotránkozva nézett rá. Tipikus Tamsyn! A társa visszatért. Nate eltolta a lány kezét. – Hol is hagytam abba? Áh, igen, annyira régóta kívánlak, hogy a golyóim már elkékültek. – Rendben, hiszek neked! – Parányit kétségbeesetten hangzott. – Nem szeretnék semmiféle félreértést ezzel kapcsolatban. – Eljött az idejük. Nate nagyon lassan a falhoz szorította Tamsynt, míg a mellkasuk melegen és lágyan egymáshoz nem tapadt. A lány alsóteste megrándult, amikor Nate a kemény férfiasságát hozzádörgölte. – Természetesen akarom a szexet! Annyira, hogy itt helyben fel tudnálak falni. A lány mellkasa emelkedett és süllyedt, miközben hosszú, sötét szempilláin keresztül ránézett.

97

– De Baby, már jóval a kötelék előtt beléd szerettem! Tudod miért mentem el a tizenötödik születésnapodra? Némán megrázta a fejét. – Mert már akkor is ugyanúgy rajongtam érted, mint ma – suttogta. Végre el kellett ismernie, hiszen megsiratta, és ez megbocsáthatatlan. – A szex egyáltalán szóba se jöhetett, mivel még csak gyerek voltál. Mindig is különleges helyet foglaltál el a szívemben. Amikor elmosolyodtál, úgy éreztem, mintha a nap kelt volna fel. És mindent megtettem a mosolyodért. Mikor világossá vált számomra, hogy te vagy a párom, magamon kívül voltam a boldogságtól. Soha többé ne mondd azt, hogy nem akarlak, vagy nem szeretlek! Én választottalak téged, Tamsyn Mahaire. Én választottalak. A lány szíve majd kiugrott örömében. – Óh, Nate! – Az arcát a mellkasába temette és erősen átölelte. Soha nem számított volna ilyen szerelmi vallomásra tőle. Különösen irányába nem, egy melegszívű, gyakorlatias partner felé. – Nem hagysz el! – parancsolta a férfi, sötét ragadozóhangon. – Ha kóborolni szeretnél, akkor azt velem teszed. De nem fogsz elhagyni. Tamsyn azon tűnődött, vajon Nate arra számít-e, hogy minden visszatér ismét a régi kerékvágásba. Ha igen, akkor csalódni fog! Részben a kapcsolatdilemma miatt is csak saját magát okolhatta, hiszen hagyta, hogy a férfi azt higgye, ő a főnök. Hát, már nem az! Partnerek voltak. Kibújt az ölelésből és lehúzta a férfi dzsekijét a válláról. Színtiszta meglepetésében megadta magát neki. Azután elkezdte kigombolni a durva pamut ingét. – Tammy! – megragadta a csuklóját. 98

– Felejtsd el, Nathan – sziszegte a lány, és középen kettészakította az ingét. A gombok szanaszét repültek. – Megfogadtam, hogy elvesztem a szüzességemet, és te segíteni fogsz ebben. És ha ehhez el kell rabolnom, és az ágyhoz kötöznöm téged, azt is megteszem. Nate szóra nyitotta a száját, azonban a lány a csodálatosan izmos mellkasára fektette kezeit, és megborzongott. A bőrük érintkezésekor Tamsynen is kellemes remegés futott végig. Testi kiváltság. – Mi van a szabadságoddal? – duruzsolta a férfi egy perccel később a fülébe, miközben kezeit a falnak támasztotta a feje mellett. Nem mozdult meg, amikor erős mellkasának minden milliméterét felfedezte, és mikor sötéten fénylő mellszőrzetébe túrt. – Idióta! – és gyengéden beleharapott az állába. – Az egyetlen szabadság, amit valaha is akartam, hogy szabadon szerethesselek. A férfi keze a pulóvere alá siklott, most rajta volt a sor, hogy megborzongjon. – Nagyon makacs nő vagy. – Igen. – Csodálatosnak érezte a bőrét. – Szóval elhatároztad, hogy keresztülviszed a terved. – Próbálj csak meg visszatartani! Nate elmosolyodott. – És mondjak le róla, hogy végre láthassam azokat a szép melleidet, mi? Szóba se jöhet! – Nathan! – Amikor a férfi végigsimított az érzékeny rügyeken, úgy érezte elalél. – Voltaképpen miért is nem vettél fel melltartót? – kérdezte, mielőtt a csókjával elvette volna az eszét. 99

Amikor legközelebb levegőhöz jutott, a pulcsija már cafatokban hevert a földön. Nate a karmaival apró darabokra szaggatta, azután ismét masszírozni kezdte a lágy, szűzies húst. Tamsyn pihegve adta át magát a cirógatásnak. – Hmmm, biztosan elfelejtettem… annyira ideges… óh! Nate a magasba emelte, hogy a csípője köré fonja a combjait. – Minden okod megvan rá. – Ismét megcsókolta, majd ajka lefelé indult a nyakán, gyengéden belemarva a lány végtelenül csábító görbéibe. Tamsyn erősen a férfi vállaiba kapaszkodott, miközben görcsösen igyekezett megfogalmazni egy értelmes gondolatot. – Az aggodalomra? – Remélem jó kondiban vagy. – Ajkai bezáródtak a mellbimbó körül. Lehet egy óra is eltelt, mire Tamsyn ismét meg tudott szólalni. – Jó kondiban? Végül elszakadt érzékeny húsától… de előtte még egyszer, finoman beleharapott. napokban rendkívül szokatlan – Az elkövetkező testedzésben foglak részesíteni. Vajon tényleg napokat mondott? Azután ez a gondolat is kicsúszott a fejéből, és a lány átadta magát az érzékeinek. Nate nem rohanta le kíméletlenül, ahogyan az talán várható lett volna. Nagyon óvatosan és gyengéden bánt vele, szinte gyötrelmes szelídséggel, és Tamsyn tudta, hogy ez mekkora önuralmat követelt tőle. – Kérlek, Nate… – könyörgött újra és újra. Azonban ő hagyott neki időt. – Számodra ez az első alkalom – motyogta a lány selymesen puha bőrébe, miközben fürge 100

ujjai a legmagasabb extázisba ejtették. – Mondtam, amikor majd felkészülsz. Ha nem juttatta volna már el kétszer is a csúcsra, talán zokon is venné. Nate szavai lehet zordan csengtek, de az érintése gyengéd és törékeny volt – és csodákat művelt a szájával. Amikor vége lett, Tamsyn annyira elégedettnek érezte magát, amiért olyan óvatosan viselkedett vele, hogy könnyek szöktek a szemébe. A következő alkalommal pedig átvette az irányítást.

101

13. fejezet Fordította: Lea

S

olias King nem szeretett veszíteni. – Mekkora a kár? – érdeklődött. Kinshasa megismételte az adatot. – Néhány hétre szükségünk van, hogy visszaszerezzük az eltűnt felszereléseket. – Úgy emlékszem, azt mondtad, a falka kicsi és jelentéktelen? – Tekintetét erősen a fiára szegezte. – A kockázatfelmérésed tévesnek bizonyult. – Az értékeim meghatározása az alakváltók általánosan érvényes intelligencia-becslésén alapszik. Solias nem hibáztatta Kinshasát. A mentálok között az az egybehangzó vélemény uralkodott, hogy az alakváltók nem kifejezetten értelmesek. – Találj új helyet! Kinshasa elhagyta a lakosztályt, és Solias csodálkozva tűnődött azon, vajon melyik ellensége rendezte meg az ellentámadást. Csakis egy rejtélyes mentál segítségével tudhattak véghezvinni az alakváltók ilyen trükköt. Még szebb lett volna, ha egy csapat állat szedte volna rá! Arrogáns személy létére rendíthetetlenül hitt a mentálok genetikai és intellektuális fölényében, és egy pillanatig se feltételezte, hogy talán átsiklott az igazság felett. Afelett, hogy a világ megváltozott… és a mentálok többé már nem tartják 102

annak minden zugát ellenőrzésük alatt. Most először mutatkozott meg, hogy a jövőben mennyire komoly veszélyt jelenthet rájuk ez a jelentéktelen falka.

103

14. fejezet Fordította: Spencer

E

gy héttel később Nate figyelte Tammyt, ahogy egy tizenévesnek sínbe tette a törött karját és komolyan a lelkére kötötte, hogy még egyszer ne másszon felszerelés nélkül. Két lábbal állt a földön és gyakorlatias volt, magas termetű, a kezei pedig erősek. A mellei látványára összefutott a nyál a szájában, valamint az édes, nőies, szexi kanyarulataira, amelyeket annyira szívesen derített fel. Amikor mosolyogva felnézett, Nate egészen mélyen, a lelkében érezte a mosolyát. Fel akarta emelni és bolondulásig csókolni, de mivel a tinédzser már most is nagyon meresztgette a szemeit, inkább visszahúzódott. – Akkor este találkozunk! Még el kell intéznem valamit San Franciscóban. Ismét mosolygott. – Ne felejtsd el magaddal hozni azt a néhány dolgot, amire megkértelek. A férfi bólintott, és miközben elindult, emlékezett rá, hogy Tammy egy listát csúsztatott a nadrágzsebébe. A nőnek szüksége volt gyógyfüvekre, élelmiszerre és festékre, hogy a karácsonyfára való díszeket befejezze. Amikor beért San Franciscóba, rögtön elővette a listát. A legtöbb dolgot egyszerűen be lehetett szerezni, mivel a nő pontosan felírta neki a címeket, sőt, előrelátóan még fel is hívta a szállítókat.

104

– Tammynek? – kérdezte egy hófehér hajú, idős férfi, mihelyt Nate belépett a parányi üzletbe a kínai negyedben. – Igen. – Ezernyi illat elegyét érezte: konyhai és egyéb fűszerek, tömjén, gyógyfüvek, de valahogy nyugtatólag hatott rá az aromájuk. – Nathan vagyok, a párja. A férfi nyíltszívű mosollyal kotorászott a pult mögött, és elővett egy csomagocskát. – Tammy egy hűséges lélek. Nagyon vigyázni fog rá és szeretni fogja. Ez az Ön feladata. Nate csodálkozva nézett az idős férfira. – Ön a jövőbe lát? – Nem – mosolygott. – Nem vagyok mentál. Csupán egy egyszerű ember. Ennek ellenére sötét szemeiben ott ragyogott a bölcsesség. Nathan egy mentál esetében sem látott még ilyen békés arckifejezést, minden tehetségük ellenére sem. – Igaza van – én is így vélekedek a szeretetről és a védelméről. Az idős bácsi ráncos kezei egy bőrkötéses könyv után nyúltak, és felolvasott valamit egy furcsa, idegen nyelven. – Meg van írva a csillagokban, hogy Önnek hosszú, boldog élete lesz. – Ezt jó hallani. – Nate vigyorgott. Hamiskásan odakacsintott neki a férfi. – Van, hogy a nők egyáltalán nem tudnak róla, hogy a markukban tartanak minket. Ez a mi titkunk marad. Nathan nevetve hagyta el az üzletet, és visszament a kocsijához. Éppen a vásárolt dolgait pakolta a csomagtartóba, amikor észrevette, hogy közvetlenül egy virágbolt előtt parkolt. Bezárta a csomagtartót, és az üzlethez ballagott. A hideg miatt kint nem álltak növények, így bement. Bent nedves hőség ütötte meg. Csak úgy hemzsegtek körülötte a 105

virágok, a levegőt nehézzé tette a sokféle illat. – Valami más – mormolta, és megpróbálta megkülönböztetni a különféle illatokat. – Minden tőlem telhetőt megteszek – mondta egy lágy, női hang. Amikor megfordult, egy kistermetű kínai nő állt mögötte és boldogságtól sugárzó mosollyal nézett rá. A szemeiben lévő csillogás valahogy ismerősnek tűnt. – Nem ismeri véletlenül az utca végén a gyógyítót? – A férjem. – Óh! – Zavarában egyik lábáról a másikra állt. – Virágot szeretnék venni a páromnak. Az öreg néni kihúzta kezeit a köpenyéből. – Szereti a rózsákat? Éppen most kaptam frisset belőlük. – Ugyancsak gyógyító. – Sosem kérdezte Tammyt, szereti-e a rózsákat. – Áh! Egy gyakorlatias nő. – A virágárus jelezte neki, hogy kövesse az üzlet vad labirintusán át. – Itt. – Egy robusztus, zöld, cserepes növényre mutatott csekély számú fehér virággal. – Ez évekig örömet fog szerezni neki, igénytelen növény. Csak hébe-hóba van szüksége egy kevés vízre. Könnyű ápolni, tetszene a gyógyítójának. Nathan elfintorodott. – Nem. Az idős nő egy vállrándítással továbbment az üzletben, és megállt egy margaréta előtt. – Egy egyszerű, szép virág, és amikor elvirágzik, nem annyira kár érte. – Nem. – Az ember és a leopárd egyre ingerültebb lett, miközben nem értette tisztán az okát. – Nem ilyesmire gondoltam. 106

A virágüzlet tulajdonosa higgadtan vezette tovább egy másik sarokhoz, a bolt lényegesen nagyobb volt, mint ahogy azt kívülről sejteni lehetett. – Fogadok, hogy ezt keresi. – És végigsimított egy rusztikus csokor virágain. – Minden ilyen virágot itt tartunk. És olcsó is – mondta halvány mosollyal. – Na, gyerünk már! – Nem. – A leopárd karmai elindultak, Nate torkában pedig alakult egy morgás. – Mutasson valami szépet, valami rendkívülit. – Hmm. – Az idős asszony úgy tűnt, erősen gondolkozik, végül bólintott, és az üzlet hátsó részébe vezette egy kis üvegházhoz, melyet mesterséges fény világított meg. – Még ezt tudom ajánlani. Nem különösebben robusztus, és ahogy Ön is láthatja, sok ápolást igényel. Azonban megfelelő törődés mellett sűrű virágzással hálálja meg a gondoskodást. Értékes és nagyon ritka, nem könnyű helyettesíteni. – Igen, ez jó lesz – mondta az ember és a macska egyszerre, elbűvölve az üveg mögött lévő lágy virágtól. – Azokat kérem. – Egy gyógyítónak? – A nő szkeptikusan húzta fel a szemöldökét. – Számomra nem gyógyító. Nekem ő a szerelmem, a párom. – És ellentétben az üvegházas növényekkel, erős. De éppúgy, mint ez, pótolhatatlan és olyan szép, hogy majd’ megszakad tőle a szíve. – És az enyém. Ezúttal mosolygott rá a virágárus. – Ahogy annak lennie kell. Tamsyn előkészült a vacsorára, megterítette az asztalt és felvett egy csinos, térdig érő ruhát. Az ajkába harapott és várakozásteljesen a tükörbe pillantott. A ruha őszi, 107

vörösesnarancssárga színe szépen kihangsúlyozta hajának réz tónusát. Fent a ruha szorosan a testéhez simult, alul lágyan bővült, és játékosan lengett a lábai körül. Ehhez magas sarkú cipőt húzott és finom, arany karkötőt tett fel. Elégedett volt a kinézetével, amiből Nate bizonyára semmit sem vesz észre. A ruha nem csak, hogy megváltoztatta a személyiségét, de jól is érezte magát benne. Egy mély sóhajjal visszament a nappaliba és már vagy tizedszerre rázta fel a párnákat. Végtelenül boldog volt, amiért összeköltöztek Natetel, és kellemes otthont akart nyújtani neki. Kénytelen-kelletlen azonban el kellett ismernie, kicsit túlzásba vitte. A férfinak végül is teljesen mindegy, hogy a párnák ferdén fekszenek-e vagy az étel időben asztalra kerül-e. Mielőtt még Nate kopogott volna, már megérezte a bolondító, férfias aromát. A szíve kihagyott. Valószínűleg mindkét keze tele van, így Tammy kinyitotta neki az ajtót. – Nathan, mi… – A pillantása a karjában lévő növényre esett. A virágokat mintha arany csíkokkal átszőtt pompás krém alkotta volna, és szinte földönkívüli csillogást kölcsönöztek neki. – Úgy gondoltam, tetszeni fognak. Tétovázva érintette meg az egyik tökéletes formájú virágszirmot. – Nekem? – Természetesen neked! – morogta. – Talán úgy véled, hogy ide jövök házalni és idegen nőknek hozok virágot? Fejcsóválva nézett bársonykék szemeibe. – Szóval úgy gondolod, orchidea-típus vagyok? – Igen, a fenébe is! – A karjaiba nyomta a virágot és letörölte a nő könnyeit, amelyek észrevétlenül potyogtak a szemeiből. – Hagyd abba! 108

Szipogva bámult az értékes növényre. Orchidea. Nathan orchideát ajándékozott neki. Értékes, ritka és csodaszép… amilyen virágot ad egy férfi a nőnek, ugyanazokkal a tulajdonságokkal ruházza őt fel. – Köszönöm. – Később megköszönheted – duruzsolta a füleibe. – Ha kihámoztalak ebből a ruhából. – Mögé állt, simogatta a csípőjét és magához húzta. – Esetleg magadon is tarthatod a ruhát, csak a bugyit veszem le rólad. – Egészen zavarba hozol – incselkedett vele. – Ennek a ruhádnak a hatására könnyen jönnek az ötletek. – Nate a nő fülcimpáit harapdálta. A mosolya széles vigyorrá nőtte ki magát. – És mi a véleményed arról, ha mindent leveszek, csak a cipőimet nem? A férfi felsóhajtott. – Tedd azt az átkozott növényt vízbe! – Valakinek törődnie kell vele – mormolta, és közben megérintette az egyik szirmot. – Így van. – Csókokkal borította a nyakát. – De én most veled szeretnék törődni, szóval hagyj érvényesülni. Ezzel nem számolt. Gyógyítóként általában mindig másokról gondoskodott. Mégis, Nate-nek ő egy orchidealánynak felelt meg. Egyszerre világos lett számára, hogy mindig is az volt neki. Látta a nőt a gyógyító mögött. Ismét végiggördült egy könnycsepp az arcán. – Ezt bármikor megteheted, örökre. Mire a Karácsony beköszöntött, Solias King emléke már régen feledésbe merült. A mentálok eltávolították minden készüléküket a DarkRiver-leopárdok territóriumáról és csak a fényfüzért hagyták ott a karácsonyi dekorációval együtt.

109

Tammy lelkesen felhasználta azokat a fájára, miközben az valójában nem is szűkölködött díszekben. Minden falkatag legalább egy gömbbel hozzájárult – néhányan tízet is hoztak, így a fa Karácsony napjára tényleg a falka közös karácsonyfája lett. Shayla bizonyára örülne neki, gondolta Tammy. A falkában még sok sebet kellett begyógyítani, de legalább ez a bolondos, extravagáns fa egy kis örömöt hozott az életükbe. A karácsonyi ünnepély elkezdődött a fa széles ágai alatt, és itt Lachlan hivatalosan is bejelentette Nate és Tamsyn párosodását. – Az évfordulónk napja mindig az a nap lesz számomra, amelyen orchideát ajándékoztál nekem – mondta Nathannek a csillogó karácsonyfa alatt, miközben táncoltak. A férfi a fenekére tette a kezét. – Akkor én a Tahoe-nál lévő kunyhóra szavaznék. Tammy nevetett. – És mit meséljünk majd a gyerekeinknek, ha a Tahoe-t választjuk? Hmm? – Hogy a falka törődik a tagjaival. – Sadie, Cian, sőt, még Nita viselkedése is csupán az egyik falkataguk iránti gondoskodásából fakadt, és Nate ezt elfogadta. – És hogy az apjuk egy totális idióta volt, aki még éppen időben kapott észbe. – Nate azon tűnődött, igazából hogyan fognak kinézni a kölykeik. Nem mintha sürgetni akarná Tammyt, hogy gyerekeik legyenek. Mindamellett még csak tizenkilenc éves volt, és remélte, hogy nem fog eljönni az a nap, amikor megbánja, hogy ilyen korán párosodott. De ezen az elvarázsolt, karácsonyi éjjelen csak egy boldog befejezésben akart hinni. – Meg akarod ismételni? – Az orchideákra gondolsz? 110

A kérdése ártatlannak hangzott, de a szemeiben a ravasz pillantás szinte elárulta. – Később kellőképpen kárpótolhatsz! – A férfi a fenekét simogatta. – Viselkedj! – mondta Tammy, és elvörösödött. – Mások is látják. – Na és? – addig örvénylett, amíg a nőt háttal a fához nem állította. – Már csak játszhatok a párommal! Ezúttal a férfihoz simult, és kezeit a pulóvere alá csúsztatta. – Szeretném megismételni – mégpedig tejszínhabbal. Nate vigyorgott. – Mit gondolsz, minek vettem egy kartonnal belőle? Megnyalta az ajkait. – Először én.

111

Epilógus Fordította: Lea

T

izennyolc évvel később, 2079

– Hol a tejszínhab? – Nate csókokkal borította be Tamsyn meztelen hátát. A lány vetett rá egy pillantást a válla felett, még mindig lélegzetelállítóan szép. – Megfeledkeztél a vendégeinkről? – Elszórakoztatják magukat – mormogta. A ház zsúfolásig megtelt a falka tagjaival, akik a közös étkezésre jöttek. – Ezt csinálják már egy órája – felnyögött. – Óh, igen, újra. Nate engedelmeskedett, és megcsókolta az érzékeny gödröcskéket a derekán. – Valószínűleg el kell játszanom a házigazda szerepét. – Szegénykém! A férfi beleharapott a fenekébe. – Ne szemtelenkedj velem, Tamsyn Ryder! Minden titkodat ismerem. – És tizennyolc éve tudta, hogy testestől-lelkestől csak az övé. Majdnem két évébe telt, míg végre megértette, azonban ez idő alatt mind boldogabb és boldogabb lett, nem maradt más választása. Tamsyn odasimult a férfi nyaki hajlatához. – Hagyd abba a csábítást! Be kell fejeznem a főzést. Félig felemelkedett, amikor megakadt a tekintete egy arany borítékon, az asztalon. – Mi ez? 112

– Egy levél Nitától – válaszolta. Nem sokkal utánuk párosodott egy másik falkában élő férfival. – A kölykeik olyan gyorsan nőnek. – Akár csak a mieink. – Végigsimított a csípője vonalán. – Óh, Istenem, hamarosan mindent meg kell nekik tanítanom a nőkről. Tamsyn felnevetett. – Mégis mit tudsz te a nőkről? Válasz helyett úgy megcsókolta, hogy levegőhöz se jutott. Amikor végül lementek, a házban különös csend honolt. Tamsyn pontosan tudta, miért. Lucas és Vaughn odakint fociztak. A társaik, néhány őrszem, és a gyerekek is részt vettek benne. – Látod, megmondtam: elszórakoztatják magukat. – A kertre nyíló ajtóban álltak, és Nate nyomott egy puszit a nyakára. Tamsyn elmosolyodott. – Vagy inkább a nők hagyni szerettek volna nekünk egy kis privát szférát. – Éppen mindannyian jelen voltak, amikor Nate belépett az orchideákkal a konyhába. Minden évben ezt tette, és ő minden évben a karjaiba omlott. Ki ne olvadna el tőle, ha egy férfi ennyi év után még mindig orchidea fajtájú lánynak látja? Nate válasza elveszett a fiaik örömteli kiáltása között, akik éppen észrevették őket. Nate kiment, nyakon csípte mindkettőt, és feldobta a vállaira őket. Roman és Julian, a maguk három évével szinte még kisbabáknak számítottak. – Anya! Segíts! – kiáltották kuncogva. Nate rámosolygott, és Tamsyn szíve csordultig telt érzelmekkel. Mennyire szerette! Odasétált hozzá, elfordította a

113

fejét, hogy szemügyre vehesse a kicsinyeit. Majd szétvetette a szeretet és a boldogság. – Anya! Nevetve szabadította ki a ficánkoló Romant Nate ujjai közül. A kicsi nyomott egy puszit az arcára, mielőtt újra visszarohant a labdához. Julian még egy kicsit küzdött az apjával, majd üldözőbe vette ikertestvérét, miután ő is adott neki egy puszit. – Milyen picik – suttogta, és Nate karjaiba simult. – El sem hiszem, hogy a mieink. – Az én kis huncut kölykeim! – Nate dagadt a büszkeségtől. Vaughn lepasszolta Romannek a labdát, de ahelyett, hogy elszaladt volna vele, tovább rúgta a testvérének, aki előre futott. – Láttad ezt? Néhány éven belül mindenkit levernek a pályán. Egyébként mi a helyzet a karácsonyfával? – Tegnap elhajtottam oda. – Az élő karácsonyfa időközben hagyománnyá vált, a sötét évek apró reménysugara lett a ShadowWalker támadása után. – A fánk még mindig dicsőségesen növekszik. – Ugyanúgy, mint a falkánk. – Nate kimondta a gondolatát. Tamsyn átölelte. – Ugyanúgy, mint mi. Nate olyan gyengéd pillantást vetett rá, amelyen sokan meglepődtek volna azok közül, akik csak a falka egyik legveszélyesebb őrszemeként ismerték. – Mintha valaha is hagytalak volna elmenni. – Hízelgő – Tamsyn felemelkedett, és megcsókolta. Úgy gondolta, a férfi az évek során csak egyre szexisebb lett. Egy leopárd számára ez a legszebb kor. Sötét érzékiséget árasztott, izmos teste minden szenvedélyt megkövetelt. Egyszerűen ellenállhatatlan! – Szeretlek! 114

Nate óvatosan megharapta a lány alsó ajkát, és önelégült vigyorral megszólalt: – Tudom. Tamsyn felnevetett. Évek teltek el, míg a férfi elhitte, hogy valóban boldog vele. Sohasem bánta meg, amiért már tizenkilenc évesen párosodtak. Szerencsésnek érezte magát, hogy már ilyen fiatalon megtalálta a párját. Aztán a férfi azt suttogta: – Örökké. És ő ismét beleszeretett.

Vége

115