Nalini Singh Csábító simogatás

Nalini Singh

Csábító simogatás (novella)

Eredeti mű címe: The Magical Christmas Cat novelláskötetben Stroke of Enticement (2008)

Fordította: Spencer, K33, Lea Lektorálta: Spencer, Lea Szerkesztette: agi452

Időrendi sorrendben a Borzongás és a Feloldozás között játszódik.

Zach és Annie története

Annie már kislányként is csak egyet kívánt magának: egy társat, aki olyannak szereti, amilyen. Időközben felnőtt, és amikor találkozott a titokzatos alakváltóval, úgy tűnt, elérhetővé vált az álma. Tanárnő lett, és így ismerte meg a DarkRiver-leopárd Zach-et, aki egyik tanítványának a nagybátyja, és akitől gyorsabban vert a szíve. Azonban úgy gondolja, egy nap valószínűleg összetöri majd a szívét, de addig is minden másodpercet élvezni akar vele. Mialatt Zach bemutatja őt a falkának, sőt, még a lány elfogult anyjával szemben is felfegyverzi magát, Annie nem is sejti, hogy a férfi már az első pillanattól kezdve kiválasztotta őt párjának. A nő szenved a szülei közönyös kapcsolatától, és ez megnehezíti Zach helyzetét, hogy meggyőzze őt az érzéseiről, és hogy a párjává tegye. Vajon sikerülni fog minden akadályt legyőzniük?

Kívánság Fordította: K33

2060. december 8. Kedves Mikulás! Nem vagyok biztos benne, hogy még mindig hiszek-e benned, de nem tudom, ki mást kérdezhetnék, így remélem, hogy nem csak kébzeletbeli vagy, mint ahogy azt apu mondja. Kórházban vagyok… de ne aggódj, nem akarom, hogy valami mágiját használj, hogy

nekem jobb legyen. Jött egy O-mentál, és megnézte a lábamat, és azt mondta, újra fogok tudni járni. Tudod, hogy a mentáloknak nincsenek érzéseik. Szerintem akkor hazudni sem tudnak. És egy szép alakváltó nővér – szarvassá képes változni – azt mondta nekem, hogy a rebabilitáció rehabilitáció után jól lennék. Azért írok neked, mert magányos vagyok. Ne mondd el anyának, rendben? Ő eljön hozzám látogatóba, de mindig nagyon szigorú. Úgy néz rám, mintha tönkrementem volna, mintha nem lennék erős kislány többé. Az apukám nem is látogat meg. Ő sohasem

figgyeltfigyelt rám, de ez nekem még mindig fáj. Tudom, hogy nem tudod rávenni apát, hogy eljöjjön hozzám, de arra gondoltam, ha már használsz

mágiját, nem tudnál küldeni nekem egy barátot? Valaki mókásat, aki velem szeretne lenni és nem érdekli, hogy a lábam már nem ép többé. A gyerekek, akik itt vannak, aranyosak, de mind rövid ideig maradnak csak itt, ők kis idő után hazamehetnek. Csodálatos lenne, ha lenne valaki, aki az enyém. Akinek nem kellene hamar távoznia 7

A barátom lehet ember, mentál, vagy alakváltó. Én nem bánom. Te talán tudnál találni valakit, aki magányos, mint én, és akkor lehetnénk együtt nemmagányosak többé. Megígérem, hogy megosztom vele minden holmimat, és akár fiú, akár lány, hagyom neki, hogy ő válassza ki a játékot, amit játszunk. Azt

hiszem,

ez

minden.

Köszönöm,

hogy

meghallgattál. Annie U.I.: Nem baj, ha egyáltalán nem kapok más ajándékot. U.U.I.: Bocsánat a helyesírási hibákért. Sajnos sokat kellett hiányoznom az iskolából, de most keményen próbálok felzárkózni a kórház számítógépes oktatórendszerével.

8

1. fejezet Fordította: K33

A

nnie felnézett, és tekintete egy 7 éves gyerek dühös pillantásával találkozott. Egy gyerek méretű asztalnál ült, karjait összefonva maga előtt és ajkát lebiggyesztve. Bryan mérgesen meredt rá, testéből sugárzott a leopárd dühe. Annie megszokta már, hogy alakváltó gyerekeket tanítson – sok DarkRiver-leopárd jár ebbe az iskolába, mert közel van a területükhöz. Hozzászokott a gyengéd természetükhöz, az időnkénti alakváltásukhoz, és a hevesebb vérmérsékletükhöz – ha az emberi gyerekekhez hasonlítjuk őket. Amihez nem volt hozzászokva, az a kirívó engedetlenség. – Bryan – kezdte újra, azzal a szándékkal, hogy végére jár ennek az egésznek.

A fiú csak megrázta a fejét és előre szegezte az állát. – Nem beszélek senkivel, csak Zach bácsival! Annie az órájára pillantott. Ő már felhívta Bryan nagybátyját, nagyjából 20 perccel az utolsó csengetés után. – Hagytam neki üzenetet. De lehet, hogy nem nézi meg azonnal. – Akkor várunk! Majdnem elmosolyodott a fiú makacsságán, de tudta, hogy azzal csak rontana a helyzeten. – Biztos, hogy nem akarod elmondani, miért ütötted meg Morgant? – Nem! Kontyot formázott a hajából, és két pálcikával rögzítette azt, kilátástalan kísérletként arra, hogy divatos legyen. – Talán beszélhetnénk az anyukáddal együtt – kényelmesebben éreznéd magad, ha vele vitatnánk meg a dolgokat? Már telefonált Mrs. Nicholsonnak, hogy elmondja, Bryan csak későn ér majd haza. A nő egyből értette miről van szó, hiszen három fia van. – Az egyikük mindig csinál valamit… – mondta nevetve, szavait átjárta a szeretet. – Zach majd hazahozza azt a kis rosszcsontot. – Nos? Bryan? – kérdezte, mikor a kis bajkeverő nem válaszolt. – Nem. Megígérted, hogy megvárhatom Zach bácsit! Haragosan nézett maga elé. – Az ígéreteidet tarts meg, Zach bácsi mindig ezt mondja. – Ez igaz – helyeselt, és közben elmosolyodott. – Reméljük, hogy a nagybátyád hamarosan ideér. – Tervezett még valamit? – A mély, sötét férfihang abszolút nem tűnt odaillőnek az osztálytermébe.

10

Összerezzent, majd felállt, hogy szembenézzen a férfivel, aki behajolt az ajtón. – Zach bácsi? Az a mosoly, ami rá szegeződött, megremegtette a térdeit. – Csak Zach. – Élénk kék szemek, gondatlanul vágott, egyenes, fekete haj, réz-arany bőr, amely kis indián beütésről árulkodott. – Ön hívott fel. És ő jött. Az arca lángolni kezdett erre a gondolatra. – Annie Kildaire vagyok, Bryan tanára. Amikor Zach elfogadta a felé nyújtott kezét, a férfi meleg bőrétől forróság áradt szét benne. Bizonyára időközben elvörösödött. Édes Istenem, a jóképű férfiak körül teljesen használhatatlanná vált. És „Zach bácsi” volt az egyik legvonzóbb férfi, akit valaha is látott. A férfi egész idő alatt ugyanúgy bámult rá. Valószínűleg a csomókba gubancolódott haját, a lángoló arcát. Szégyenlősen sütötte le a szemét. Megpróbálta elhúzni a kezét, de a férfi továbbra is szorosan tartotta, miközben Bryanre nézett. Unokaöccse továbbra is lázadó arckifejezéssel ült ott. Konokul bámult maga elé. Látva a még mindig összekulcsolt kezeiket, olyan pillantással nézett nagybátyjára, mely azt kiáltotta: „áruló”. Zach figyelme visszatért Annie-re. – Mondja el, mi történt! – Tudna… – megint húzott egyet a kezén. A férfi lenézett, úgy tűnt fontolóra veszi, mit is kezdjen a helyzettel, de végül elengedte azt. Az ujjai bizsergető érzést hagytak maguk után, Annie gyors lépésekkel az asztala mellett termett, és igazgatni kezdte a könyveit, hogy elterelje a figyelmét erről. – Szeretne helyet foglalni? – A férfi fölé magasodott. Ez nem esett különösebben nehezére, hiszen 11

rémisztően magas volt. Széles vállak, kemény izmok, sugárzó erő. Egy katona, gondolta. Valamennyire kiismerte magát a DarkRiver-falkán belüli ranghierarchiában, és egy ilyen férfinak biztosan katonának kellett lennie. – Inkább állnék. – Rendben. – Ő sem ült le. Ha őszinte akart lenni magával, egyáltalán nem lenne előnyös, ha csak úgy leülne egy ilyen fenyegető és jó kiállású férfival szemben. Biztosan elvesztené az erejét a beszédhez. – Bryan megütötte az egyik osztálytársát. És nem hajlandó elmondani nekem, hogy mi okozta az incidenst. – Értem. – Zach a homlokát ráncolta. – A másik fiú miért nincs itt? Azon töprengett, hogy a férfi vajon azt gondolja-e, hogy esetleg kivételezik a másik fiúval. – Morgan a gyengélkedőn van. Ő inkább… törékeny. Zach felvonta a szemöldökét. – Törékeny? Mérgesen akart a férfire nézni, mert nagyon is jól tudta, miről beszélt neki. – Morgan nem olyan erős. – És az anyja úgy bánt vele, mintha üvegből lenne. Mivel Annie-t is így kezelték, amikor gyerek volt, megpróbált beszélni erről Mrs. Ainslowval, bár igaz, Morgan kedvelte ezt az egész hűhót. – Túlságosan zaklatott volt ahhoz, hogy Bryan közelében maradjon, pedig szerettem volna együtt beszélni velük. – Ember? – kérdezte Zach. – Nem – válaszolta, miközben próbálta nem túl elégedettnek érezni magát a férfi meglepett pillantása láttán. – Hattyú. – A hattyúk nem ragadozók… – pontosan ebből az okból engedélyezték Morgan családjának is, hogy a DarkRiver-falka

12

territóriumán belül éljenek –, …de éppenséggel nem is olyan gyengék. – Mint az emberek? – kérdezte mérgesen. Zach összevonta a szemöldökét. – Ezt mondtam volna, Édesem? A nő arca felforrósodott. – Én Bryan tanára vagyok. – Hát, nem is az enyém. – Vigyor terült szét az arcán. – Pedig lehetne. Akar velem játszani, tanár néni? Az iskolaév alatt akadt már dolga DarkRiver-macskákkal, de a legtöbben közülük már párosodtak vagy hosszú távú kapcsolatban éltek. Nem igazán tudta, hogyan kezeljen egy olyan férfit, aki nem csak, hogy tudatában volt a rá gyakorolt hatásával, de elég magabiztos ahhoz, hogy ezt ki is használja. Szedd össze magad, Annie, csak koncentrálj! – Bryan általában nagyon jó gyerek. – Igazából az egyik legjobb tanuló. – Kedves, értelmes, és a mai eset előtt egyszer sem bántotta egyik osztálytársát sem. Zach arckifejezése komollyá vált. – Az erő egyedül védelemre szolgál, nem fájdalom okozására! Bryan tudja ezt, csakúgy, mint bárki más a falkában. Annie szíve belefacsarodott, ahogy ezt a férfi mondta. Mintha a legnyilvánvalóbb dolog lenne a világon. A rendíthetetlen becsület miatt csodálta leginkább a DarkRiverhímeket, akikkel eddig találkozott. A másik, hogy egy apró kísérletet sem tettek arra, hogy elrejtsék az érzelmeiket, amiket a párjuk iránt éreztek. Ez… nagyon szép. És ez egy újabb vitapont volt közte és az anyja között. Kimberly Kildaire professzornak nagyon határozott véleménye volt arról, hogy az embereknek milyeneknek kellene lenniük. A „civilizált” szó gyakran szerepelt a leírásaiban egy nagy adag 13

„racionálissal” és „okossal”. Egy ilyen érzéki férfi túlságosan is vad és kiszámíthatatlan ahhoz, hogy valaha is megfeleljen a professzor elképzeléseinek. Mindazonáltal Annie ismerte a saját elméjét, és a Zach-re adott reakciója a racionalitással aligha tud valamit is kezdeni. – Ezt tudom. Ezért lepődtem meg annyira azon, amit csinált. – A bizonytalanság miatt majdnem összeszorult a torka. – Őszintén szólva, fogalmam sincs, mi történt. Morgan és Bryan nem először játszott együtt. – Adjon nekem pár percet vele! – Egy bólintással odasétált az unokaöccséhez. – Na, gyerünk, Jumping Bean, beszéljünk! – Ott. – Bryan felkelt, és a terem végébe vezette nagybátyját. Annie udvariasságból elfordult, miközben tudta, hogy akkor sem hallhatta volna a beszélgetést, ha helyben maradtak volna – az alakváltók hallása sokkal kifinomultabb, mint az embereké. De, bár megpróbálta figyelmét a könyveire irányítani, kíváncsisága legyőzte őt. Amikor felnézett, látta Zach-et Bryan előtt guggolni. Kezei lazán a térdén hevertek, így pólójának jobb ujja felgyűrődött, látni engedve tetoválásának egy részét feszes bicepszén. Odasandított. Valami egzotikus és ívelt, valami, ami hívogatta őt, hogy simogassa meg. Szerencsére, mielőtt engedett volna a késztetésnek, hogy közelebb menjen, Bryan hevesen gesztikulálni kezdett. Azon töprengett, vajon mi az ördögről beszél a nagybátyjának.

– Nem is ütöttem meg olyan keményen, Zach bácsi. – Bryan kifújta a levegőt, amitől sötétbarna frufruja táncolni kezdett. – Ő egy bőgőmasina. – Bryan. – Úgy értem, ő olyan „kényes” – mondta Bryan bizonygatva. – Ráadásul mindig sír, még ha senki nem is csinál vele semmit. Tegnap is, Holly véletlenül meglökte, és sírni kezdett. – Tényleg? – Igen! Holly egy lány. Egy ember! Zach pontosan tudta, mire gondol Bryan. Még a nem ragadozó alakváltók is keményebbek fizikailag az embereknél. A csontjaik erősebbek, a testük gyorsabban gyógyul, és ha ragadozó alakváltókról van szó, pokoli károkat tehetnek másokban. – Ez még mindig nem magyarázza meg, miért ütötted meg. – Ismerte és szerette az unokaöccsét. A fiú genetikailag kódolt becsület-kódexszel jött a világra, eszerint éltek a DarkRiver-leopárdok, és ezt a kódolást csak tovább erősítették a falka tagjai. – Tudod, hogy nem bántjuk a gyengébbeket! Arcára szemérmes kifejezés ült. – Tudom. – A macska dühös lett? – A leopárd az egyik részük volt. De a fiatalabbak a természetük vadabb oldalát gyakran nehezen tartották ellenőrzés alatt. Bryan aranyos tanára megmozdult a terem elejében. Kellemes illata belengte az egész tantermet, csábítóan borzolta a párduc bundáját. Alig tudta elfojtani a torkából feltörő ösztönös nyögést. Néha a felnőtteknek is problémája van a macskával. – Na, ki vele, JB! Tudod, hogy nem leszek rád mérges, ha elvesztetted a kontrollt. 15

– Igen, azt hiszem, kicsit dühös lettem. – Bryan egyik lábáról a másikra állt. – Rá akartam mordulni és megharapni, de ehelyett megütöttem őt. – Helyesen döntöttél. – Egy leopárd harapása bárkiben sok kárt tehet. – Ez nem csak a macska volt. Ez mind én voltam! Zach értette, mit akar ezzel mondani. Ők se nem emberek, sem nem állatok, hanem mindkettő együtt. – És miért lettél dühös rá? – Morgan mondott valami durvát. Zach tapasztalatból tudta, néha azok voltak a legaljasabbak, akik a legártatlanabbaknak tűntek. Legalább Miss Kildaire körültekintően járt el az ügyben – nem hibáztatta egyből Bryant. – Na, mondd el nekem, mi volt az! Bryan a tanárára nézett, majd közelebb hajolt. – Nem akartam elmondani semmit Miss Kildaire-nek, mert ő olyan kedves, és én nagyon kedvelem őt. – Én is kedvelem őt. – Ennél nyilvánvalóbbat még sosem mondott. Volt valami ebben a kicsi tanárnőben, a hollófekete hajában, a sötétbarna szemeiben, amitől a macska érdeklődően dorombolni kezdett. Azon tűnődött, vajon a nő tudja-e, milyen pokolian szexi szája van, és vajon engedné-e neki, hogy azt tegye, amit a vad fantáziái életre keltettek. Azonban erre még várni kellett. Most Bryannek volt szüksége rá. – Mi köze ennek Miss Kildaire-hez? – Morgan azt mondta, hogy az anyukája azt mondta, hogy Miss Kildaire „eladhatatlan áru”. Zach-nek néhány másodpercig gondolkodnia kellett a hallottakon. – Azt mondta, „eladhatatlan áru”?

16

– Aha. – Határozottan bólintott. – Nem tudom, miért lenne Miss Kildaire áru, és miért eladhatatlan, de Morgan ezt mondta. – Gondolom, tovább is van. – És akkor Morgan azt mondta, hogy az anyja azt mondta, Miss Kildaire túl kövér ahhoz, hogy pasija legyen. Micsoda egy rakás szar ez!, gondolta Zach. Morgan anyja biztos egy aszott, féltékeny idióta. – Értem. – És aztán Morgan azt mondta, hogy a tanárnő nyomorék volt. Zach hirtelen késztetést érzett, hogy leüsse a kis patkányt. – Folytasd! – Mondtam neki, hogy vonja vissza. Miss Kildaire a legjobb tanárnő az iskolában és nem nyomorék, csak mert fáj a lába és néha bottal kell járnia. – Bryan szemeiben fellángolt a harag és a színe kezdett a macska zöld íriszévé válni. – Fogd vissza a macskát! – figyelmeztette Zach, arra ezzel Bryant, hogy elnyomja a haragját. A kölyöknek még meg kellett tanítani az irányítást. Sok évvel ezelőtt az alakváltó állatok dühe szabadon kitörhetett, ez vezetett a véres területi háborúkhoz. A többi faj talán elfelejtette ezeket a véres éveket, de az alakváltók sosem fogják. És nem fogják hagyni, hogy valaha is újra megtörténjen. – Tartsd vissza! – Bryan karjára tette a kezét és rámordult. Ez a domináns gesztus azonnal hatott. – Bocsánat – mormolta az unokaöccse. Zach érezte, hogy a saját macskája is egyre zavartabbá vált a tanárnő finom illatától. – Semmi baj. Mindannyiunknak meg kellett tanulnia.

17

– Világos. – Bryan sóhajtott. – Szóval, Morgan folyton azt mondogatta, hogy a tanárnő nyomorék, ezért lettem dühös, és ezért ütöttem meg. Zach egy dilemma közepén találta magát. Igazán nem tudott ellenkezni az unokaöccse magatartásával, de megütni egy másik gyereket ellenkezett a szabályokkal. Belenézett Bryan intelligens arcába és azt mondta: – Tudod, hogy nem nézzük el az ilyen jellegű erőszakot. Bryan bólintott. – De megértem, hogy provokált! – Ez nem volt hazugság. És Bryan már elég idős volt ahhoz, hogy megértse, ez nem jelent jóváhagyást. Unokaöccse arca mosolyba olvadt. – Tudtam, hogy így lesz. – Majd átölelte Zach nyakát. Zach megölelte azt a kicsi, erős testet, és várt, amíg Bryan visszahúzódott, hogy megkérdezhesse: – Miért nem apádat hívtad fel? Megértette volna. – Joe ugyan egy bárt működtetett, ami a falka egyik kedvenc törzshelyeként szolgált, de ő is katona volt a javából. – Ő ma Liam focimeccsét nézi. Nem akartam megzavarni őket – Liam már hónapok óta készült erre. Zach összeborzolta unokaöccse haját. – Jó gyerek vagy, JB. – Mosolygott, miközben szemlélte a tanterem végében sorakozó kellemes kis zugokat. – Szedd össze a holmid, amíg én elrendezem ezt az egészet Miss Kildaire-rel. Bryan megragadta a kezét. – Ugye nem fogod… – Nem fogok elmondani neki semmit. Megígérem. Bryan megnyugodott, és elindult, hogy összeszedje a dolgait.

18

Zach nézte, ahogy Annie felemelkedik a közeledésére a székéből, és le kellett küzdenie a késztetést, hogy rámorduljon, hogy nyugodtan üljön csak vissza. Már korábban észrevette, hogy a nő bal lába remeg. De ha ezt elmondaná neki, épp olyan szemét alak lenne, mint ez a Morgan. Annie Kildaire minden bizonnyal tökéletes ember volt, ha képes irányítani egy egész osztálynyi hétévest. – Elmondta Önnek, mi történt? – kérdezte rekedt hangon, mely, mint a fekete bársony simogatta a férfi bőrét. A macska dorombolt, többet akart. Arra gondolt – és mindkét énje egyetértett vele –, hogy ez a nő lenne a legszebb karácsonyi ajándék. – Igen, mindent. A nő várt. – És? – És nem mondhatom el Önnek. – Annie homloka ráncba szaladt, és ráharapott alsó ajkára. Zach nézte a szemöldökének ívét, szájának vonalát. Nem tudta eldönteni, hogy inkább megharapná az alsóajkát vagy megnyalná a felsőt. – Mr… – Quinn – fejezte be. – Zach Quinn. A nő arca elvörösödött, és mérges lett. – Mr. Quinn, Bryan ugyan egy gyerek, de én elvárom Öntől, hogy engem felnőttként kezeljen. Óh, igen! Voltak is tervei, hogyan bánna Miss Kildaire-rel, és mind eléggé felnőttes. – Megígértem JB-nek. A nő rábámult, majd lassan kifújta a levegőt. – És az ígéreteket mindig meg kell tartani? – Igen.

19

– Akkor mit javasol, mit tegyek? – Tárta szét a karjait. – Meg kell büntetnem őt, de nem tudom hogyan, anélkül, hogy tudnám, miért tette?! – Majd én gondoskodom róla. – Bryan megütött valakit, okkal vagy ok nélkül, de nagyon is jól tudta, hogy ezért meg fogják majd büntetni. Zach viszont úgy gondolta, van néhány dolog, amiért érdemes vállalni a felelősséget. – Biztos lehet benne, hogy a büntetése egyenértékű lesz az elkövetett bűnével. – Ez egy iskolai ügy. – Ez egy leopárd-ügy.

20

2. fejezet Fordította: K33

A

megértés fénye látszódott azokban a szikrázó, csokoládébarna szemekben. – Bryan általában annyira összeszedett és komoly, hogy néha elfelejtem, még csak hét éves. – Ez a gyerek még egyszer a domináns leopárdokhoz fog tartozni, valószínűleg katona lesz. – Hátranézett unokaöccsére. – Kész vagy? Bryan bólintott, hátizsákja már a vállán volt. – Igen. Zach figyelte, ahogy unokaöccse előrement az asztalhoz és azt mondta: – Sajnálom, hogy problémát okoztam… – összevonta szemöldökét –, …de azt egy percig sem sajnálom, hogy megütöttem Morgant.

Zach Annie-re nézett és látta, a nő küzd azzal, hogy elrejtse a mosolyát. – Ez nem jó hozzáállás, Bryan. – Tudom. És készen állok a büntetésemre. De akkor sem sajnálom! A nő barna szemei Zach-re vándoroltak. – Ez a makacsság családi vonás? – Ajka pici mosolyra húzódott, de ez az apró mozdulat elég volt ahhoz, hogy Zach figyelmét minden másról elvonja. – Ez egy olyan dolog, Édesem… – kezdte lenyűgöző hangon –, …amire magától kell majd rájönnie. A pokolba! Megint elvörösödött. – Köszönöm, hogy ide fáradt Mr. Quinn. Bryan, találkozunk hétfő reggel. A férfi nem mozdult, nyakon vágta a felismerés. Ez valami forró, vad és nagyon jó. Teljes és abszolút módon jó. Lassan és csábítóan elmosolyodott. – Miért nem tart velünk? – A folyosók már szinte üresek és sötétek voltak az érkezésekor is, és most sem hallott semmiféle mozgást. Kizárt dolog, hogy itt hagyja az édes Annie Kildaire-t, egyedül a téli sötétségbe burkolózott épületben. – Én is megyek majd nemsokára. – Elkezdte összegyűjteni a papírjait az asztalról. – Megvárjuk. – Zach kérdőn Bryanre pillantott. – Tudsz várni? – Persze – mondta fényesen ragyogó mosollyal. – De egy picit éhes vagyok. A farmerja zsebébe nyúlt és átadott a gyereknek egy müzli szeletet. – Ezt egyébként is neked hoztam. Bryan a macska gyors reflexeivel nyúlt a szeletért, majd letelepedett az egyik székre. Eközben Miss Kildaire óvatosan pillantott fel. – Igazán, Mr. Quinn… 22

– Zach! Csak akkor hívjon Mr. Quinn-nek, ha mérges rám. – Mr... – Zach. A keze ökölbe szorult. – Rendben, Zach! Elmosolyodott, milyen könnyedén vitatkozik vele. Néhány nő nem érezte magát elég biztonságban ahhoz, hogy csak úgy játszadozzanak vele. És ő nagyon is szeretett volna játszadozni Annie-vel. – Igen, tanárnő? Hallotta, ahogy a nő fogai csikordultak. – Egyedül is tökéletesen ki tudok sétálni az épületből. Ezt teszem a hét minden napján! Vállat vont, élvezte a verbális csatát. – Nos, ma itt vagyok. – És az adott szó kötelez? – Lenézett, és papírjait rendezetlen halomba gyűrte. – Nem fog tudni lebeszélni róla. – Látta az állkapcsát megkeményedni és újra hallotta a kis fogak csikorgását. Ez a nő a félénksége mögé rejti a szenvedélyét. – És miért is kell nekem egyáltalán beszélnem magával? – Megragadott egy fekete bőrtáskát, és beletette a papírokat. – Hiszen nem is ismerem magát! A macskának ez nem tetszett. És a férfinak sem. – Hát ez nem volt szép. Annie mérgesen szikrázó szemekkel nézett rá, aztán folytatta a pakolást a táskájába. Látta a nőn, hogy azon gondolkodik, vajon csak ugratja őt, vagy komolyan beszél. Nyilvánvalóan nehezére esett döntést hoznia, és ez még inkább megmutatta neki, milyen ritkán ugratták őt. Nagy kár. Mert amíg Annie dühös, addig megfeledkezik a félénkségéről. A nő erőteljesen becsatolta a táskáját és átlendítette a vállán. Illetve, csak próbálta. Zach kivette a kezéből, és magára vette. 23

– Mr. Quinn! – Úgy nézett ki, mint aki meg akarja harapni ezért. A macskája dorombolt, Bryan kuncogott. – Senki nem hívja így Zach bácsit. – Így van, tényleg nem nevez így senki – erősítette meg. – Gyerünk JB, haladjunk! – A nő kabátja felé intett, ami a széke támláján hevert. – Ne feledje a kabátot! Hideg van odakint. – Elindult az ajtó felé, tudva, hogy a nőnek nincs más választása, mint hogy kövesse őt. Pár másodperc múlva meg is tette. Hallotta a ruhája sokat ígérő suhogását, ahogy felvette kabátját szűk, szürke nadrágja és feszülő blúza fölé. Elképzelte azokat a nőies vonalakat a ruhája alatt. Kár, hogy ez még csak elképzelés!

– Csak Ön után, tanárnő. – Bryan már néhány méterre előre iramodott, de ő tartotta az ajtót és nézte, ahogy Annie Kildaire felé közeledik. A nő enyhén sántított. Ez is azt mutatta, hogy a sérülése nagyon komoly lehetett. Vagy ez, vagy erős fogyatékossággal született és a sebészek nem értettek elég jól a munkájukhoz. De manapság kevés olyan eset van, amit ne tudnának jól helyrehozni. – Mi történt a lábával? – kérdezte, amint kiértek a folyosóra. Megtorpant egy pillanatra, a vállai merevvé váltak. – Egy gyorsvonat-baleset, 7 éves koromban. A lábam annyira összetört, hogy nem maradt egy ép csont sem, csupán hús. 24

Zach érezte, hogy Annie legbelül felkészült egy lehetséges sértésre. – Az orvosok jó munkát végeztek. Titánium? Meg tudta állapítani a lány arckifejezéséből, hogy nem erre a válaszra számított. – Nem. Valamiféle új plasztik-acél ötvözet. Nagyon csúcstechnológiás. Úgy nőtt, ahogy én nőttem, így az évek során csak néhány extra beavatkozásra volt szükségem. – És most? – Már nincs szükségem több műtétre, hacsak meg nem sebesítem valahogy a lábam. Zach érezte, hogy ez nem minden. – Fáj még? Habozott. – Néha. – Jelzett, hogy forduljanak balra a folyosón. – Meg szeretnék győződni róla, hogy Morgant hazavitték. – JB, maradj itt! – tudta, a fiú nem fog egyedül kimenni. Így elkísérhette Annie-t a gyengélkedőre. Átnézett a nő válla felett és látta, hogy a szoba teljesen sötét. – Elment! Ugrott egyet. – Olyan halkan jár, mint egy macska! – Mert egy macska vagyok, Édesem! – Ugratni akarta a nőt, így dorombolni kezdett. – Látja? Annie arca megint vörösödni kezdett, de nem vonult vissza. – Tervezi, hogy megmozdul? – Nem! – Vett egy mély lélegzetet, harcolt a késztetéssel, hogy szaglászni kezdje a nő nyakát. – Önnek nagyon jó illata van! Megkóstolhatom? – Egy félkomoly kérdés. – Csak egy kicsit? – Mr. Quinn! – ellépett a férfi mellett, és elindult. De már felkeltette a figyelmét ez az illat. Elégedetten követte, ez volt a leghelyénvalóbb viselkedés ebben a percben.

25

Nem lenne okos dolog elijeszteni Annie-t. Nem, amikor azt tervezte, hogy megszerzi őt. Egy pillanattal később elérték a bejáratot, ahol Bryan várakozott. Zach kinyitotta az ajtót. – Maradj mellettem – mondta unokaöccsének. A fiú nagyon gyors leopárd, de még csak kölyök. Gyakran figyelmetlen, nem néz körül. Ha elüti egy autó, benne is komoly károkat okozna, épp, mint egy emberi, vagy egy mentál gyerekben. Kint érezték a levegő hidegségét, de Zach boldogan sóhajtott. A szabadság a vérében volt, ez az oka, hogy szeretett parkőrként dolgozni a Yosemite Nemzeti Parkban. A munka természetesen illeszkedett a DarkRiver-katonabeli kötelezettségeihez. Tudott őrjáratozni és egy időben a vadakat is ellenőrizhette. – Hol van az autója? – kérdezte Annie-t. Észrevette, hogy az ő arca is felderült a friss levegő hatására. A szexi, csókolnivaló Annie Kildaire épp úgy szeretett kint lenni, mint ő. Ez tetszett a macskának és megnyugtatta a férfit. – Ott! – Fordult felé egy pillanatra rózsás arccal, majd rámutatott egy olyan kicsi autóra, ami félbe vágná a férfi lábait, ha valaha olyan elmebeteg lenne, hogy megpróbálná belehajtogatni magát. De a nő kicsi volt. Vajon jelentett neki valamit az ő magassága? Az elképzelés azokról a játékokról, amiket Annie-vel akart játszani, vigyorgásra késztették. – JB és én odakísérjük. Ezúttal nem vitatkozott vele, csak érdeklődött a férfi járműve után. Hüvelykujjával egy zord, összkerék-meghajtásos felé bökött, ami pár hellyel odébb parkolt. – Feltételezem, ilyenre van szükség az erdőben – hangja vágyakozón csengett. 26

– Igen! – A DarkRiver-leopárdok területe bár nagyon szép, de kemény terep. És most, hogy szövetkeztek a SnowDancerfarkasokkal, a Sierra Nevada hegységei is a területeik közé tartoztak. – Járt már kint a Yosemite-ben? – A hatalmas erdő legközelebbi pontja csak egy órányira volt ettől a helytől. Emiatt olyan népszerű ez az iskola a falka tagjai között. Sokan éltek a Yosemite peremén. – Csak a nyilvános részein. – Ujját a kocsi biztonsági zárjára nyomta, hogy inaktiválja a riasztót. – Azok csak töredékei a teljes területnek, igaz? Zach bólintott. A múltban a DarkRiver-falka megengedte a bejárást az erdő bizonyos részeire, amíg az emberek betartották a föld és a vadvilág védelmére vonatkozó szabályokat. Azonban most, amikor a Mentál Tanács az alakváltók gyenge pontjait kereste, a korlátozások szigorúbbá váltak. A falkán kívül senki nem léphette át a DarkRiver-terület nyilvános határait. Természetesen a falka tagjai bevihettek magukkal vendégeket. – Szeretne többet látni belőle? Megdöbbenve nézett rá. – Én… – elhallgatott. Zach látta, hogy tekintete a lábaira siklott. Csak egy rövid pillanatig tartott, észre sem vette volna, ha nem ilyen közelről figyeli a nőt. Valaki – gondolta egy morgással a torkában – nagyon tönkre tette az önbizalmát. Félretéve dühét felajánlotta: – Elvihetem holnap. Megmutatok néhány olyan látnivalót, amit a legtöbb ember soha nem láthat. – Nem tehetem. – De a szemei sóvárgást tükröztek. – Készülnöm kell az osztállyal a karácsonyi bemutatóra. – Egy kedves pillantást vetett Bryanre.

27

Unokaöccse fel-le ugrált. – El fogjuk játszani azt a történetet, hogy a mentálok hogyan próbálták egyszer eltörölni a karácsonyt. Nagyon vicces lesz! – Mindenképp kérek egy jegyet az előadásra! – Mondta, de gondolatai akörül forogtak, miként biztosíthatná magának Annie társaságát holnapra. Az alakváltás esetleg működhet. Vagy talán… – Ez egy „egyszer az életben” lehetőség – mondta, és próbálta mérsékelni ragadozó mosolyát. Ha a nőnek csak egy véletlen megérzése is lenne arról, amit ő valójában akart tőle, még csak egy autóba sem ülne vele, nem hogy hagyná, hogy bevigye őt a buja erdőbe. – A falka kezd nagyon szigorú lenni azzal kapcsolatban, hogy kit enged be a területére. Beharapta az alsó ajkát; sikerült felkelteni az érdeklődését. Zach is szívesen ráharapott volna. – Nos… – mondta, nyilvánvalóan megtört az ellenállása. Aztán Bryan megkötötte számára az alkut. – El kell jönnie, Miss Kildaire! Holnap piknikezünk. – Piknik? – kérdő tekintettel nézett Zach-re. – Tél van! – Téli piknik – mondta, mintha ez teljesen szokványos dolog lenne. Az volt! A DarkRiver-falkának. – Ez nem hivatalos, csak egy összejövetel a nagy karácsonyi őrület előtt. – Kérem, jöjjön, Miss Kildaire! – könyörgött Bryan. – Kérem! Látta, ahogy Annie megolvad a gyerek kérlelésére, és tudta, hogy megnyerték őt. – Rendben! – mondta, és felnézett. Mosolya elhalványult… mert a férfi szemei már a macska szemeire váltottak, és hagyta, hogy Annie lássa bennük a sötét éhséget.

28

– Kilencre magáért jövök! – közelebb hajolt hozzá és magába szívta a nő illatát. – Legyen kész nekem, Kedvesem!

Annie becsukta lakása ajtaját és közben azon tűnődött: elment az eszem? Alig fél órával ezelőtt beleegyezett, hogy eltölt egy egész napot egy olyan férfival, aki annyira veszélyesnek tűnt, hogy minden épeszű nő elfutna előle az ellenkező irányba… nem pedig arról ábrándozna, hogy megcsókolják azokat a törvénytelennek-kellene-nyilvánítani ajkakat. Az egész teste forró lett, amikor visszagondolt arra a pillantásra, ahogy a férfi ránézett, mikor arra kérte, legyen kész időben. Te jó ég, ez az ember halálos! Nyugodj meg, Annie!, mondta magának. Semmi sem fog történni. Mert bár meglehet, Zach Quinn flörtölt vele és talán úgy nézett rá, mint egy olyan férfi, aki nagyon akart egy nőt, Annie mégis elég pragmatikus volt ahhoz, hogy tudja, Zach részéről ez nem jelentett többet egy futó gondolatnál. Egy ilyen jóképű férfinak biztos számtalan nő könyörög, hogy az ágyába juthasson. Az elképzeléstől, ahogy Zach az ágyon hever ragyogó bőrével és csodálatos izmaival, úgy érezte, mintha pillangók repdesnének a hasában. Aztán arra gondolt, ahogy hívogatja az ujjával, ahogy csábító mosolya játszik az ajkain. – Ha valaha is úgy nézne rám… – suttogta, miközben leengedte haját, ahogy besétált a hálószobába – …én elvesznék! Fekete haja temérdek puha fürtben hullott az arca köré. Zach haja sűrűbbnek és fényesebbnek tűnt, mint az övé. 29

Gondolatai a férfi hajáról a leopárd formájára siklottak. Egy ragadozó, izom és erő arany-fekete bundába burkolva. Vajon megengedné egy nőnek, hogy simogassa őt? Az ujjai már az elképzeléstől bizseregni kezdtek, a tükör előtt állva látta az ajkait szétnyílni és pupilláit kitágulni. A combjai között erotikus fájdalom lüktetett. A mobiltelefonja csörögni kezdett. Ügyet sem vetett rá, megdöbbentette az éhség nyers intenzitása, amely átfutott rajta. Még soha nem reagált ilyen szenvedélyesen egy férfira sem, egész teste remegett. – Uram irgalmazz! – Mert ha már csak az ilyen reakciót vált ki belőle, hogy rá gondol, hogyan fog vele eltölteni egy egész napot? Beep. Beep. Beep. Fogadta a hívást, csak hogy végre abbamaradjon a csipogás. – Igen?

30

3. fejezet Fordította: K33, Spencer

–A

ngelica, mi a baj? Olyan izgatottnak tűnsz, mint aki alig kap levegőt! A lány mély lélegzetet vett. – Semmi, anya! Most értem haza. – Nos, péntek van, így pihenhetsz egy kicsit! Igyál abból a kamillateából, amit adtam neked. Annie utálta a kamillateát. – Tudod, hogy nem szeretem. – De jót tesz! Ezt már annyiszor hallotta, hogy inkább figyelmen kívül hagyta. – Azt hiszem, ma egy kis „rosszra” van szükségem. – És ezalatt egyáltalán nem gyógyteára gondolt. – Nagyonnagyon „rosszra”.

– Őszintén szólva, Angelica… – Kimberly csalódottan fújta ki a levegőt. – …hagyjuk a teát! Csak azért hívtalak, hogy ne felejts el holnap csinosan felöltözni a vacsorához! Vacsora? Annie gyomra a lábujjáig süllyedt, amikor rájött, mire készül az anyja. – Anya, megígérted nem… – Egy jóképű, fiatal professzor Londonból. Itt tölti a kutatóévét. – Amikor azt mondod, fiatal…?! – Még csak negyvenhárom, Drágám! Annie még csak huszonnyolc. – Óh! – Megdörzsölte a homlokát. – Nos, úgy áll a dolog, hogy… – Nincs apelláta! Apád és én szeretnénk, ha végre révbe érnél. Nem fogunk tudni örökké vigyázni rád. – Tudok magamra vigyázni! – érezte a kezét ökölbe szorulni, majd gyorsan szét is nyitotta azt. Nem volt értelme olyan beszélgetés miatt mérgelődni, amely már annyira régóta folyt közöttük, hogy nem is emlékezett annak kezdetére. – Nem vagyok már gyerek! – Hát, nem töltheted egyedül az egész életedet! – Az anyja hangja durva volt, de tudta, ez az él a kétségbeesés miatt cseng a hangjában. Kimberlyt nagyon aggasztotta a gondolat, hogy a lánya egyedül éli le az életét. Soha nem gondolt arra, hogy Annie talán saját akaratából van egyedül. – Markson professzor egy kedves férfi. Találkozhatnál sokkal rosszabbakkal is. Tulajdonképpen ezzel azt akarta mondani, hogy alapjában véve csupán egyetlen választása maradt, gondolta Annie, minden neheztelés nélkül. Kimberly számára Annie egy sérült és törékeny teremtmény, akit a legtöbb férfi elkerülne. – Caro jön?

32

– Persze, hogy nem! – az anyja hangja bosszúsan csengett. – Azt akarjuk, hogy a professzor rád figyeljen fel. Bármennyire is szeretem az unokatestvéredet, ő hajlamos rá, hogy magának akarja a rivaldafényt, még most is, mikor már házasságban él. Annie-nek már belefájdult a feje. Általában Caro az egyetlen épeszű társasága az ilyen rituális megaláztatásokon. – Rendben! – Hétkor találkozunk a koktélnál. – Lehet, késni fogok egy kicsit. – Munka? – Nem. – Óh, ezt most miért mondta?! – Én, ööö… egy túrára megyek a Yosemite-be. – Nem élt nagyon távol az erdőtől, de a szülei közelebb voltak San Franciscóhoz. Egy nagy teljesítményű autóval egy óra alatt odaérne a kirándulásra. – Na, de Annie! Tudtad, hogy vacsoránk lesz. – Igen, de mondtam, hogy nem szeretnék több meglepetés randevút. – Különösen, mikor nem állt szándékában megházasodni vagy komoly kapcsolatba kezdeni. Soha. Különösen akkor nem, ha a férfiak egy olyan nőre számítanak, mint Caro és helyette Annie-t kapják! – Megpróbálok ott lenni, amilyen hamar csak tudok, de nem ígérek semmit. Az anyja még néhány csípős megjegyzés után letette a kagylót. Homlokát dörzsölve átvonult a hálón egyenesen a fürdőszobába, telefonját még mindig a kezében tartva. Egy ilyen hívás után feltétlenül szükségét érezte egy nyugtató fürdőzésnek rengeteg fürdősóval a vízben. Levetkőzött, és a kád szélén ülve várta, hogy az megteljen. Közben masszírozással próbálta enyhíteni combja merevségét. Fáj? 33

Csak egy egyszerű kérdés, ítélet vagy szánalom nélkül. Ez egy kicsit felolvasztotta őt. Nem csak ez, hanem, hogy Zach tovább flörtölt vele azután is, miután rájött, hogy ő nem tökéletes. Lehet, hogy ez a férfinak nem sokat számított, de neki igazán jelentett valamit. Nem, Angelica, nem teheted! Túl gyenge a lábad. Néha úgy érezte, hogy az anyja rossz helyre szülte. Mentálnak például nagyon is jó lenne az analitikus elméjével és a minden dologban tökéletességre való törekvésével. Ez volt az egyetlen, amit Kimberly rosszul tett Annie-vel kapcsolatban. A hangulata kicsit nyomottabb lett, de közben túlságosan lefoglalta, hogy csókokról álmodozzon Zach csodálatos ajkától. Az a férfi túl szép, hogy igaz legyen. És ahogy flörtöl… váó! Jó lett volna elég magabiztosnak lenni ahhoz, hogy viszonozza ezt. – Ahelyett, hogy elpirulsz és szólni sem tudsz… – motyogta. Elég DarkRiver-párt látott már ahhoz, hogy tudja, milyen nőket találnak vonzónak az ilyen domináns férfiak – és Zach határozottan domináns. Azok a nők valahogy mind feltűnőek voltak, de mégis a magabiztosságuk tette tökéletessé őket. Élénkek, intelligensek, őszinték, nem haboznak kimondani azt, ami a fejükben jár. Ez a fajta nőies erő nem ijesztette el a Zach Quinn-féle férfiakat, ez vonzza őket. És pontosan ez az, ami vonzotta hozzá. Már az első találkozásuk után tudta, hogy soha nem mondaná neki, hogy nem tehet meg valamit. Zach egyenrangúként kezelné. És ez volt a legcsábítóbb benne.

34

A fürdőkád megtelt vízzel. Mielőtt beszállt volna, megragadta a mobilját, ami a ruhái tetején trónolt. Fel akarta hívni az unokanővérét, mert férfiügyekben ő minősült szakértőnek. A mobilt elérhető közelségbe helyezte és egy sóhaj kíséretében elmerült a forró fürdőben. Amikor már tíz perce áztatta magát a vízben, és élvezte a forróságát, a telefon után nyúlt. Abban a pillanatban meg is szólalt. Valószínűleg megint anyám lesz, gondolta idegesen. Anélkül, hogy a kijelzőre pillantott volna, beleszólt, és átváltott audió módra. – Én vagyok – mondta, és kellemesen visszadőlt a kádba. – Helló, én! Ennek az érzéki és hallhatóan szórakozott hangnak a csengésétől elakadt a lélegzete. – Zach… Mr. Quinn. – Az ijedtségtől teljesen megbénult, különben függőlegesen lőtte volna ki magát a kádból. – Zach – javította ki a férfi. – Remélem, nem zavarom. – Nem, én… – Víz csobbant, amikor egy nedves tincset kisimított a hajából. – …éppen pihentem. – A fürdőkádban? Rémülten pislogott, esetleg tévedésből bekapcsolta a képernyőt? Nem, ki volt kapcsolva. – A leopárdoknak jó a hallásuk. Elvörösödött. – Persze. – Ettől kezdve megpróbált olyan keveset mozogni, amennyire csak lehetett. Nem akarta, hogy hallja, hogyan lubickol a vízben. – Nem szerettem volna megzavarni a relaxációjában. – A bocsánatkérése szinte úgy hangzott, akár egy morgás. Ne felejts el lélegezni!, figyelmeztette magát Annie. – Nem tesz semmit. – Mivel nem látta őt a férfi, nem kellett hosszabb 35

ideig kontroll alatt tartani az arcvonásait, és így teljesen átadhatta magát Zach hangjának. Ezelőtt még soha nem találkozott ilyen férfias és játékos hanggal. Egy tűzveszélyes katona jó adag humorral. – Vannak még gondok Bryannel? – Nem, ő jól van. Egy hétig nem vadászhat más gyerekekkel. Annie a homlokát ráncolta. – Azt hittem, a szabadidős tevékenységét akarják korlátozni. Teste minden idegszálával érezte a férfi nevetését. – Ez a kedvenc szabadidős elfoglaltsága. Az alakváltó leopárdoknak, különösen a Bryan korabeli fiúknak, nem létezik rosszabb dolog egy otthoni elzárásnál. – Természetesen. – Emlékezett rá, hogy más szülők is hasonlóról számoltak be a szülői értekezleten. – Ezért hívott fel? – Igen, és ezen kívül figyelmeztetni akartam: a magasabb helyeken meglehetősen hideg lehet. Sőt, talán még hó is eshet útközben. Öltözzön rétegesen! – Oké. – Ráharapott az alsó ajkára. Még szívesen beszélgetett volna vele egy ideig, csak nem tudta, mit mondjon, hogy ez így is legyen. – Akkor, holnap reggel kilenckor? – Hmm. – Valahogy nem egészen akarta tudomásul venni. – Akkor nem szeretném tovább feltartani. – Most már elege van belőlem? Nem tudta, hogy erre mit kellene felelnie. – Nincs. Zach ismét halkan nevetett. – Meséljen nekem magáról, Annie! – Mit szeretne tudni rólam? – És mindenekelőtt – miért? – Mióta tanít?

36

– Öt éve – válaszolta mosolyogva. – Eleinte csak egész kicsiket oktattam, de az utóbbi években főképp Bryan korabeli gyerekeket. – Tetszik Önnek a munkája? – Nem tudok ennél szebbet elképzelni. – Lassacskán ellazult, a férfi hangja megnyugtatta. – És Ön mit csinál? – Vadőr vagyok, a Nemzeti Park ragadozóira specializálódva. Ez a foglalkozás tökéletesen passzolt hozzá. – Szereti a munkáját? – A véremben van. – Hezitált. – Valaki áll az ajtóm előtt. Akkor pontosan kilenckor Önért megyek. Álmodjon édeset! – Az utolsó szavakat rekedten suttogta. – Viszlát! – Letette, és mozdulatlanul ült a kádban, váltakozva öntötte el a forróság és a hideg. Képzeletben újra átvette a beszélgetést és túl sokat magyarázott bele. Mindössze azért hívta fel, hogy meggyőződhessen róla, melegen fog felöltözni. A férfi hangja gyengéden simogatta a bőrét… de a hangsúly inkább azon volt, hogy mennyire fogékony rá. Ez még nem jelenti azt, hogy a férfi akarja is őt. Mégis, egy kicsit reménykedett benne.

Zach felszakította kis házának ajtaját. Régóta tudta, ki áll ott. Már akkor megérezte a másik alakváltó illatát, amikor az épphogy kiszállt a kocsijából. – Luc. – Beinvitálta az alfahímet. – Mi van? 37

Lucas belépett. A sötétszürke öltözetből meg lehetett állapítani, hogy hivatalos tárgyalásról jött. – Jó itt. – Csinos viselet. – Zach kinyitotta a hűtőt, és dobott Lucasnak egy vékony flakont, majd magának is vett egyet. – Mi a franc ez? – Lucas kritikusan méregette a sápadtkék folyadékot. – És a ruhám pusztán álcázás. – Egy új energiaital, amit Joe talált ki. – Zach lecsavarta a tetejét. – Visszajelzést szeretne. Lucas nyelt egyet. – Nem rossz egy olyan italhoz képest, ami világít a sötétben. Zach elfintorodott. – Minek ez az álca rajtad? – Találkoztam ma egy csapat mentállal. – Új üzlet? – A DarkRiver-leopárdok nemrég két nagy építési projektről szóló szerződést is kötöttek Nikita Duncan tanácsossal. Ennek a közös munkának a megdöbbentő sikere után felébredt a nyilvános kíváncsiság, és így más mentálok is érdeklődtek náluk. – Megkötöttük a szerződést. – Ravaszkás elégtétel játszadozott Lucas ajkai körül. – Arról a területről akartam veled beszélni, ami vadőrként a fennhatóságod alá esik. Zach bólintott. – Nehézségek támadtak valahol? – Tulajdonképpen nem, de szeretném, ha külön figyelmet szentelnél neki. Általában a mentálok nem merészkednek a territóriumunk közelébe, de az utóbbi időben ez megváltozott. – Úgy gondolod, megpróbálnak bizalmat szavazni az erdőnek? – kérdezte Zach. Általánosságban elmondható, hogy a mentálok kellemetlenül érzik magukat a szabad természetben. Inkább a városban élnek, körülvéve magukat üveggel és acéllal. Ahogy Lucas párja, Sascha esete is igazolja, a mentálok rendkívül alkalmazkodóak. 38

– Eddig igazából még nem történt ilyen eset, de a biztonság kedvéért szeretnék felkészülni. Különben a végén hátrányos helyzetbe kerülünk. – Jól informált vagy. – Zach az üres flakonját Lucasé mellé állította. – Tényleg ezért jöttél? Lucas megvonta a vállát, arcának jobb oldalán lévő sebhelye tisztán láthatóvá vált. – A közelben voltam, mivel Tammyvel még át akarom beszélni a karácsonyi előkészületeket. Szóval gondoltam, beugrok egy rövid időre. Mivel Tammy és Nate a legközelebbi szomszédjai, Zach nem talált ebben semmi furcsát. – Megmondhatod Nate-nek, hogy a fiait tegnap ismét elcsíptem, ahogy egy kutyát üldöznek. Lucas grimaszolt. – Élénken magam elé tudom képzelni. – Kérdezhetek valamit? Lucas meglepődve húzta fel a szemöldökét. – Tulajdonképpen mennyire törékenyek az emberek? – A tagjaik között volt néhány ember, mégsem vágyott még soha egy nőre sem olyan forrón, mint Annie-re. Nyugtalanította a gondolat, hogy szenvedélyében fájdalmat okozna neki. – Mennyire kell visszafognom magam? – Annyira nem, mint amennyire gondolnánk – felelte Lucas, elvégre is neki ezt tudnia kellett. A mentálok ugyanis még inkább érzékenyek és törékenyebbek voltak az embereknél, ennek ellenére Lucas boldog volt Saschával. – Amíg nem akkora erővel támadsz rá, mint amekkorával velem birkózol, addig nem kell aggódnod. – Ki beszélt itt neked nőről? – Az ilyen kérdések mögött mindig egy nő rejtőzik.

39

– Annie-nek hívják, és holnap magammal hozom őt a piknikre. Lucas macskaszemei izzottak. – Bemutatod őt a falkának? Mikor ismerted meg? – Ma. – Ember, ember! – Lucas hintázott a sarkain. – Tudja, hogy mit jelent ez? – Egy kicsit félénk, de kedvel engem. – Zach-nek arra kellett gondolnia, ahogy barna szemeivel szinte elnyelte a nő. Ehhez a pillantáshoz hozzá tudna szokni. – Először is udvarolni fogok neki. – Már most is hozzá tartozott. Mert Annie Kildaire nem csak az ösztöneit ébresztette fel, ő a párja, akit neki rendeltek. És a férfi egy igen birtokló ragadozó volt…

40

4. fejezet Fordította: Spencer

N

yolc órakor Annie már indulásra készen felöltözött. Ideges és izgatott volt, még utoljára leellenőrizte magát a tükörben. Zach tanácsára rétegesen öltözködött, kezdve egy fehér pólóval és egy Vkivágású kasmírpulóverrel, ami mennyei puhasággal simult a bőrére. Ehhez felvette a kedvenc farmerjét és egy robusztus csizmát, arra az esetre, ha az utazásból túrázás lenne. Végül egy bélelt dzseki zárta a sort. – Úgy nézek ki, mint egy tojás. – Caro beszélte rá erre a vidám, sárga valamire, aki úgy vélte, friss kinézetet fog adni az arcszínének. Annie beleegyezett, mert a dzseki napsárga színnel rendelkezett. De nem feltétlenül vált előnyére. Nekem teljesen mindegy!, gondolta, majd újra letette a dzsekit a

kisméretű hátizsákjára, amiben egy kamera és víz volt. Végül is ez nem randi. Álmodjon édeset! Jóleső borzongás futott rajta végig, amikor a hangjára gondolt. Milyen jó lenne ezt a csábító hangot hallani a fülében, mialatt erős kezei felderítik a testét?! Ó, Egek! Ne izgulj, Annie! Ne izgulj! Egyáltalán nem olyan könnyű követnie a saját tanácsait, amikor egész éjjel erről a férfiről álmodott. A felkarján lévő tetoválás váltotta ezt ki. Álmában végigvezette ujját a szabálytalan vonalakon, az ajkát pedig a bicepszére préselte… majd alább bukott, más, keményebb régiókba. – Egész nap – nyögte, és amikor át akarta futtatni a kezét a haján, megállapította, hogy már lófarokba kötötte. A tükörben grimaszolt magára. A sminkről lemondott – hiszen ki menne kifestve az erdőbe? Csupán egy kevés szájfényt használt, amivel az ajkai teltebbnek hatottak, mintha anélkül már nem lennének éppen eléggé nagyok. – Badarság! – Túl későn jutott eszébe, miért mondott le mindig a szájfényről. Éppen egy papírzsebkendő után kutatott, hogy letörölje a szájáról, amikor megszólalt az ajtócsengő. – Ki a fene…? – Odasietett az ajtóhoz és kinyitotta. Az ajtó előtt egy leopárd állt ember alakban. – Reméltem, hogy felébresztem – mondta vontatottan. – De már teljesen felöltözött. – Azon fáradozott, hogy csalódottnak tűnjön, viszont a szemeiben lévő csillogás nem erről árulkodott. – Korán érkezett. – Annie nem tudta levenni róla a tekintetét. Kopott farmert, túrabakancsot és szürke, sportos pamutpulóvert viselt a San Francisco Giants emblémájával. A ruha lezseren állt rajta, a haja még vizesen csillogott a zuhanyzástól, és frissen borotválkozottnak tűnt. 42

Túlságosan is szívesen járná be kezével a simára borotvált bőrt és szívná mélyen magába a férfias illatát. – Korán ébredtem – egy találkozóra készülődtem, amit alig tudtam kivárni. – Megnyerően mosolygott. – Bejöhetek? – A kezében barna papírzacskót tartott, benne a sarki pékség finomságaival. – Hoztam reggelit. Tulajdonképpen tudta, hogy nem kellene így megkönnyítenie a dolgát, mégis hagyta, hogy készségesen belépjen. – Mi van benne? – Nézze meg! – Zach megvárta, amíg Annie bezárja az ajtót, majd követte őt a nappalin át a konyhába. – Szeret olvasni. – Pillantása végigsiklott a polcon sorakozó könyveken, a nappali asztalán lévő kupacon, és a kanapé támláján heverő nyitott példányon. – Igen. – Én is. – Letette a zacskót a pultra és leült az egyik székre. – Miért állt meg olyan távol? Ránézett a pult felett. – Úgy gondoltam, főzök kávét. – Rendben. – Nem nyitotta ki a zacskót. – De csak akkor mutatom meg Önnek, mi van ebben, ha idejön hozzám. Egészen nyilvánvalóan flörtölt vele. Ő pedig a tűzzel játszana, ha belemenne. Túlságosan is jól tudta, milyen őrülten birtoklóak a ragadozó alakváltók – és Annie nem akart senkihez sem tartozni. De megint úgy gondolta, nagyon előreszaladt! Pusztán flörtölt vele, és nem akarta azonnal az oltár elé vinni! Bebeszélte magának, hogy az ellenállhatatlan vonzereje végső soron csak a szexre alapozott. – Krimik, időnként szakkönyvek – nézett körül a lakókonyhájában. – Meglehetősen kevés itt a hely.

43

– Önnek talán igen. – Amennyire hatalmas és szemérmetlenül férfias volt, azzal fenyegetett, hogy elfoglalja az egész teret, és őt is. Az arca szinte veszélyes kinézetet öltött. – Hmm, igaza van. Ön egy kicsivel kisebb, mint én. Annie feltette a kávét, lökésszerűen vette a levegőt. Felvillanyozva érezte magát; a férfi mozdulatlanul és egy ragadozó türelmével ült ott, és figyelte őt. – Mennyi ideje lakik itt? – Öt éve. Akkor költöztem ide, amikor az iskolánál kezdtem. – Előtte a szüleinél lakott? Időközben a pulzusa vágtába kezdett. – Az Isten szerelmére! Tizennyolc évesen elköltöztem otthonról – mondta nevetve. – Sohasem magányos, Annie? – A hangja forrón áramlott végig a bőrén. – Szeretek egyedül élni. És nem is tervezek ezen változtatni. – Talán nem erre a válaszra számított, de semmit sem engedett ebből észrevenni. Kihívóan meglóbálta előtte a papírzacskót. Tulajdonképpen sosem volt különösebben bátor, mégis – megkerülve a pultot –, odasietett. Egy kézmozdulattal mutatta, hogy üljön mellé. Mivel a visszautasítás ostobának hatna, így felült a bárszékre és megdörzsölte a lábát. – Fáj? – Mi? – Lenézett. – Óh, nem, tulajdonképpen nem. Rossz szokás. – Reggelente mindig enyhe fájdalmai vannak. – Szóval, mi is a helyzet a reggelivel? Hirtelen ragadozószemekkel tekintett rá. Ennek a hihetetlen zöld-aranynak a hatására elállt a lélegzete. – Váó. 44

A férfi mosolygott. – Játsszunk valamit! Ez semmi jót nem jelentett. A nagymacskával való játszadozás az őrület határát súrolta, de mivel már úgyis régen áldozatául esett, azt válaszolta: – Mik a szabályok? – Csukja be a szemét! Meg fogja enni, amit adok Önnek, aztán elmondja nekem, mi az. Arra a gondolatra, hogy a férfi eteti őt, még gyorsabban vert a szíve. – És, ha kitalálom? – A jutalom titkos. – Zach lecsukta a szemhéját, és a nőnek úgy tűnt, mintha még éppen látta volna, ahogy megváltoznak a szemei és felvillan bennük a vágy, mégis, amikor újra kinyitotta, eltűnt, és a leopárdszemek szikráztak szórakozottan. – Benne van? – Benne vagyok. – Megigézve nézte a férfi kezeit, amelyek most kinyitották a papírzacskót, és amelyeket szívesen érezne mindenhol a bőrén. – Csukja be a szemét, Drágám! Annie lenyelte az éhség egy egészen másmilyen formáját, és becsukta a szemét. Annál intenzívebben érezte őt, a melegségét, az illatát. Amikor a férfi félig leereszkedett a székről, egyik lábát megtámasztotta a nő székén, szabályosan beékelte, kinyitotta a száját, hogy… Zach ujjával végigsimított az ajkain. – Kóstolja meg! Hirtelen mindenütt ott volt a férfi, a bőre alá kúszott, átitatta a levegőt, amelyet belélegzett. Zavarodottan harapott bele a süteménybe, amit a szájába adott. A tésztaszirmok elolvadtak a nyelvén és gondolataiba mélyedve megnyalta az ajkait. Zach egészen megdermedt, de a hangja barátságos maradt. – Mit gondol? – Fonott kalács. 45

– Nem talált. – Amikor Annie ki akarta nyitni a szemeit, a férfi rászólt: – Nem, szemeket visszacsukni! – Miért? – Adok Önnek egy második esélyt. Már van egy büntetőpontja, egy záloga. Talán behozhatná a lemaradását. – Zálog? – Ennél a gondolatnál kellemes bizsergés futott rajta át. – Zálogról semmit sem mondott. – De nem is kérdezte. Attól tartott, hogy a játék ezzel a macskával csak bosszúságot hoz. – De most kérdezek. – Később. Először csak próbálja ki ezt! – Megint rakott valamit a szájába. Annie ismét azzal a szándékkal harapott bele, hogy ezúttal kitalálja. Szemmel láthatóan a férfi ravaszkás örömöt érzett, amiért az adósává vált. Mosolygott. – Fekete áfonyás muffin. Egyik ujjával végigsimított a nő ajkán és kinyitotta a szemét. – Egy morzsa volt – mondta a férfi. – Vagy úgy. Zach ezúttal nem mosolygott, és Annie emlékeztette magát, hogy a játékossága ellenére a férfi mégiscsak a DarkRiverleopárdok egyik katonája. És ez a falka uralja San Francisco nagyobb részét. Ráadásul a leopárdok még a vérengző SnowDancer-farkasokkal is összeálltak. – Mire gondol? – kérdezte. – Pontosan arra, hogy Ön mennyire veszélyes. – De nem Önre – mosolygott. – Csak akkor harapnám meg, ha nagyon bájosan megkérne rá. Forróság öntötte el az arcát, és megkönnyebbülésére meghallotta a kávéfőző csipogását. – Kész a kávé. Hozom.

46

Ugyan a férfi hagyta őt elmenni, Annie mégsem tudott szabadulni attól az ijesztő érzéstől, hogy a játék még csak most kezdődött el. Egy játék, amelyben ő a préda.

Zach szinte felsóhajtott csalódottságában, amikor Annie megint eltűnt a konyhapult mögött. Amikor a nő végigfuttatta nyelvét ajkain, csak egy hajszál hiányzott, hogy meg nem csókolta őt. A telt és érzéki ajkai arra csábították, hogy beleharapjon. Ennek ellenére két okból is ellenállt a kísértésnek. Először is, a macska élvezte a vadászatot. Másodszor pedig a férfi nem akarta, hogy Annie elolvadjon az érintésétől. A csábítási művészetével akarta elérni, hogy a lány dorombolásra késztesse. – Tessék, a kávé. – Letette elé a csészét, a férfi pedig belekortyolt. Zach tisztességesen viselkedett, jóllehet egyszerűen csak magához akarta húzni. Türelem, mondta magának, mert a legkevésbé sem akarta elijeszteni Annie-t a szenvedélyével. – Finom a kávé. – Zach élvezettel sóhajtott, és odanyújtotta neki a muffint, valamint egy csokis croissant-t. – Ezért az adósom. Annie morcosan bámult a croissant-ra. – A győzelmem nem egyenlíti ki a vereséget? – Nem, behajtom a zálogomat. – A férfi szemei a nő szájára vándoroltak és ott időztek. – Egy csókot, Annie. Egy csókkal az adósom. Lágyan kinyitotta az ajkait, és úgy lehelte: – És a jutalmam? 47

– Azt később kapja meg. – Érezte növekvő izgalmát, és szinte megrészegült az illatától. Azonban a nő még nem áll készen a rá, az állati vágyára. Viszont a macska, mint tudvalevő, türelmes vadász. Mielőtt lemegy a nap, Annie Kildaire ugyanúgy fog bolondulni utána, mint ahogyan ő a lány után. – Csak egyen már végre, különben elkésünk! Evés közben a nő nyugtalan pillantásokkal bombázta. – Mikor fogja… behajtani a zálogát? – kérdezte végül, amikor elrakta a csészéket. – Itt van rá az egész napom. – Lecsúszott a székről és a nőre mosolygott. – Kész? – Ha így mosolyog, a macskát látják Önben – állapította meg. – Önnek örömet okoz, ha felhúzhat. A férfi kivette Annie kezéből a kosarat, amit éppen egy kis sarokasztalról emelt fel. – Mi van benne? – Kukkantott bele. – Csokis süti? – Duplacsokis süti – világosította fel olyan büszkén, hogy a férfi a jutalmát legszívesebben helyben behajtotta volna. – Már tegnap este megsütöttem, hogy még egyszer bevonhassam. – Saschában bizonyára új barátnőre fog találni. – Zach ajkai a nő fülét érintették, amikor hozzá hajolt, és azt suttogta neki: – Igen, tanárnő, nagyon szívesen húzom fel.

Még a kocsiban is érezte a férfi ajkait a bőrén. A férfi csipkelődései egyértelműen erotikus töltetűek voltak – vajon mennyire messzire menne el? És vajon ő megadná magát a nyomulásának? 48

Csábítás és ígéret. Zach nem csak csodálatosan nézett ki, ezenfelül még kedves is volt. Kétségtelenül tiszta őrület lenne vele tölteni az éjszakát. A férfiaknak egészen biztos nem ahhoz a fajtájához tartozott, akik az ágyban csak a saját élvezetükre gondolnak. És a természete miatt bizonyára az egész dolog kötelezettségmentes lenne. Szóval tökéletes. Annie mégis tétovázott. Még soha egyetlen férfi sem szabadított fel benne ilyen intenzív érzelmeket, miközben még ő is alig ismert magára. Hogyan mondhatná ezt el neki, ha lefeküdne vele… Tényleg el tudná viselni azt, ha megint elhagyná a férfit? Képek villantak fel lelki szemei előtt, képek, amelyeken csak egy nőt látott. Egy nőt, akinek a szemeiben csalódottság tükröződött. – Nézze! Ennek a hangnak a csengésére felkapta a fejét. – Mit? – Ott! – És kimutatott az ablakon. Meglepődve nyugtázta a régimódi autók kolóniáját, amelyek a hatalmas, csillogó karosszériájukkal haladtak előre a sávban. A járművek olyan régiek voltak, hogy még Hover-kapacitással se szerelték fel őket, de valahogy volt stílusuk. – Nagyon jók. Hova megyünk? – Olvastam valamit egy Oldtimer-Show-ról, csupán húsz percre innen. A piknik után tehetnénk még egy kis kiruccanást oda. Még ha meg is ijedt az érzéseitől, titokban örült, hogy a férfi még több időt akar tölteni vele. De ezek után kétségtelenül a csalódás jön. – Hatkor vissza kell jönnöm – mondta. – Vacsora a családommal.

49

Zach rövid pillantást vetett rá. – Na, nem hangzik éppen túl lelkesnek! A hangjában lévő csodálkozást túlságosan is jól ismerte. Minden DarkRiver-leopárd meglehetősen egyetértett abban: a család állt a közép- és fordulópontban, és tágabb értelemben, alapjában véve az egész falka odatartozott. Annie többször tapasztalta, hogy az idősebb falkatagok jöttek el a szülői értekezletre, ha a szülők betegek voltak, vagy egyéb dolgok akadályozták őket. – Az anyám mindig megpróbál különféle férfiakkal összeboronálni. Zach arckifejezése megváltozott, és most először ismerte fel benne a könyörtelen katonát. – Miféle férfiakkal? – Diplomásokkal. – Annie megvonta a vállát. – A szüleim mindketten professzorok az UC Berkeley-en, matematika illetve fizika szakon. – Szereti a diplomásokat? – Nem. Ismét átnézett rá, ezúttal egy leopárd szemeivel. – Biztos? – Meglehetősen. – A légkör megváltozott, mégsem akarta hagyni, hogy a kitörni készülő fenyegetés megfélemlítse. Ha a kisujját nyújtja, a férfi a karját kérné. Nem szeretett domináns nőként viselkedni, mégis fontos volt számára, hogy Zach tisztelje őt. Magától értetődően lényegesnek tartotta, de az az intenzitás, amivel ez a gondolat rátört, rejtély maradt számára. Aztán Zach ismét magához ragadta a szót és kiszakította a gondolataiból. – Akkor lógjon el a vacsoráról! – Parancsnak hangzott. Annie kinyitotta a száját, és egyszerűen hallotta magát, ahogy azt mondja: – Nem, inkább magammal viszem.

50

5. fejezet Fordította: K33

Z

ach vigyora nyíltan elégedett volt. – Mit fog szólni ehhez a Randija? Annie el sem hitte, amit éppen az imént tett: azt mondta, amit tenni akart. És még kevésbé tudta elhinni, hogy a férfi beleegyezett. – Valószínűleg azt, hogy „Hála Istennek”! – Tessék? – Az unokatestvérem, Caroline szintén az egyetemen dolgozik. Ezek az emberek egy szoborszerű, intelligens, szőke szépségre számítanak, és helyette engem kapnak. – Na és? Összevonta a szemöldökét, vajon megint ugratja? – Na és, én körülbelül annyira vagyok Caro ellentéte, amennyire ez csak lehetséges! Mint ahogy bizonyára Ön is észrevette.

– Ha figyelmen kívül hagyják Önt, az az ő veszteségük. És rohadt rossz lehet nekik! – Vállat vont. – Kapcsoljak valami zenét? Csak pislogott, ahogy a férfi egy egyszerű kijelentéssel félresöpörte a múlt csalódásait. Ha eddig nem kedvelte volna őt, ezután már biztos így lenne. – Nem, el kell mondanom valamit az anyámról. – Nagyot nyelt, és rájött, hogy elszúrta a dolgokat. Ha nem említette volna a vacsorát, elkerülhette volna a témát. Zach felnyögött. – Csak azt ne mondja, hogy vegetáriánus! – Ezt úgy ejtette ki, mintha ez lenne a világon a legszörnyűbb, ami csak történhet. Ő állítólag egy leopárd alakváltó, nos, az is! – Nem! – Most az egyszer nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon. – Az anyám egy kicsit… – kereste a megfelelő szavakat. – …elfogult az alakváltókkal szemben. - Áh. Hadd találjam ki, szerinte csak egy lépésnyire vagyunk az állatoktól?! Nagyon kellemetlennek érezte ezt a beszélgetést, de figyelmeztetnie kellett őt, hogy mivel találja szemben magát, ha vele tart a vacsorára. – Nem teljesen. Nincs problémája az emberekkel, szinte csodálja a mentálokat, de soha nem akarta volna, hogy randizzam, vagy közeli barátságba kerüljek egy – idézőjeleket mutatott az ujjaival – nyers alakváltóval. – És mi az Ön véleménye? – A kérdés lágyan csengett. – Meg akar sérteni, Zach? – kérdezte halkan. – Ha valóban ezt gondolja rólam… Káromkodott. – Sajnálom Annie, igaza van, én pedig egy seggfej vagyok. Az egyetlen mentségem, hogy ez kényes téma számomra. 52

– Tudom. – Nem tudta hibáztatni a reakciójáért. – Ez nagyon kellemetlen nekem. Próbáltam már más belátásra téríteni, de sajnos eddig nem sikerült. – Mi a véleménye arról, hogy ilyen sok alakváltó gyereket tanít? – Szerinte ez csak egy módja a lázadásnak. – Annie nevetett a kifejezésen, hogy ne látszódjon a zavara. – Nem úgy tűnik, mintha észrevette volna, hogy már kinőttem a gyerekes viselkedésből. – Miért hagyja, hogy ezt tegye Önnel? Már számított rá, hogy csak egyenes kérdéseket kap a férfitől. – Az anyám velem volt azon a vonaton. Ő csak próbált, próbált és próbált kiszabadítani a roncsok alól, és egyáltalán nem adta fel a reményt. – A torka elszorult az emlékektől. – A karja eltört, ahogy próbált kimenteni, de egy könnycseppet sem ejtett. Csak tartott engem. Zach felé nyúlt, hogy végig futtassa ujjait az arcán. – Szereti Önt! Kényelmesnek találta az érintést, és amikor Zach visszahelyezte kezét a kormányra, rájött, ez valahogy erőt adott neki. – Igen. Ez az oka, hogy annyi mindent megengedek neki. – Hátradőlt. – Ez a dolog… hogy szinte isteníti a mentálokat, ez is a baleset miatt van. – Miért? – Volt egy fiú. Nem tudom, honnan jött, korombeli volt vagy talán még fiatalabb is. Kardinális szemekkel. – Megborzongott a hideg, fehér csillagokkal teli, szokatlanul bársonyfekete szemek emlékére. A mentálok élete teljesen mentes az érzelmektől, de ő még soha nem látott azelőtt olyan gyereket, aki teljesen rideg. – Felemelte rólam a roncsot! 53

– Telekinetikus. – Zach füttyentett. – Szerencséje volt! – Igen! – A Tanács nem engedélyezte a telekinetikus mentési munkákat. Különösen akkor nem, ha az esemény főként embereket illetve alakváltókat érintett. – Az orvosok azt mondták, megmentette az életem. A belső szerveim közel voltak az összeomláshoz, még néhány perc, és nem tehettek volna semmit. – Megtudta valaha, hogy ki volt ő? Megrázta a fejét. – Eltűnt a káoszban. Mindig azt hittem, hogy teleportált a messzeségből, miután egy élő közvetítésen látta a balesetemet. Emlékszem, volt egy közvetítő helikopter felettünk, és ha elég erős volt ahhoz, hogy kiszabadítson, miért ne lehetett volna elég erős a teleportáláshoz is. – Nem tudta elképzelni, hogyan lehetett benne annyi erő. – Nem lehetett a vonaton, a ruhája makulátlan volt, az arcán egyetlen folt sem látszott. – A mentálok nem érzelmek nélkül születnek – mondta neki Zach. – Őket kondicionálják. Tehát lehet, hogy még mindig volt annyi emberség benne, hogy úgy érezze, a segítségére kell siessen, amikor meglátta, mi történt. – Honnan tudja ezt a kondicionálásról? – Pár másodperccel később már meg is válaszolta saját kérdését. – Az alfájuk párja egy kardinális mentál. – Ennek a kapcsolatnak a híre sokkolta az egész országot. – Sascha – mondta bólogatva. – Vaughn, az egyik őrszemünk szintén egy mentállal párosodott. Nem tudta elképzelni, hogy a hideg mentálok egyike az érzelmek mellett döntött. De az alakváltó leopárdok egy életre választottak párt maguknak, és a társak közti kötelék nagyon erős, még egy emberi megfigyelő számára is. Ha ezek a nők 54

DarkRiver-macskák társai, akkor kétség kívül olyan erősek és sugárzóak, mint azok a nők, akikkel eddig találkozott. – Találkozni fogok ma velük? – Abban biztos vagyok, hogy Luc és Sascha jönnek. Várhatóan Faith és Vaughn is. – Lefordult egy csendes, fákkal szegélyezett úton. – Megpróbálom hat előtt visszavinni, hogy elkészülhessen a vacsorára, de nem garantálom. Ráharapott a nyelvére. – Azt hiszem, talán mégsem kellene eljönnie. Tényleg nem akarom, hogy az anyám… Utálnám, ha úgy érezné, hogy… – Hé! – mondta, miközben éles pillantást vetett rá. – Nagyfiú vagyok. Tudom kezelni. Megígérem. Az ígéretek azért vannak, hogy megtartsuk őket. Úgy döntött, elfogadja az érvelést. Előásta telefonját farmerja zsebéből. – Megmondom anyának, hogy magammal viszek valakit, és hogy késni fogunk. – Jó ötlet. Így a Randijának lesz még ideje új partner után nézni. – Halálos fenyegetés csendült a hangjában. Megfeszült a hasizma. – Zach? – Akár kitehetne egy „nyitva” táblát is. – Befordult az autóval egy kis pihenőhelyre, kezeit az ülése szélére szorította. – Nem vagyok túl jó az osztozkodásban. Nagyot nyelt. – Óh! Zach legszívesebben hátsón rúgta volna magát. Vállalta ezt az egészet, hogy ellazítsa a lányt, erre a macskából egy óvatlan pillanatban előtört a primitív féltékenység. – Fél tőlem? Az óvatosság belopakodott a tekintetébe, de megrázta a fejét. – Nem. Azt mondta, hogy nem harap, csak ha kérem… nagyon szépen!

55

Meglepetésében a macska lefagyott. El is felejtette, hogy a pirulás és a nagy barna szemek alatt ez a nő kihívó is tudott lenni. – Ez igaz – válaszolta vontatottan, engedte a macskát játszani. – Jöjjön közelebb és kérjen meg! Megint a fejét rázta. – Kérem! Az arca vöröslött, de ezúttal nem zavarában. Zach a közelében érezte a nő érzéki izgalmát, és a macskája órákon át tudta volna élvezni, akár egy drogot. De még szívesebben kóstolta volna meg saját maga. Egy kicsit közelebb húzódott. Annie feltartotta a telefont. – Ezt a hívást el kell intéznem. – Levegőért kapkodott és a hangja egyenetlennek tűnt. Az ösztöne azt súgta, hogy maradjon rámenős, de nem akarta, hogy a nő sarokba szorítva érezze magát. Nem, gondolta a férfi, és visszacsúszott a helyére. Odakint az erdőben, a szabad ég alatt fogja elcsábítani. – Folytatjuk, Drágám! – mosolyodott el megnyerően. – Kaptam egy egész napot, hogy játsszak Önnel. Mély levegőt vett. – Szóval ez az? Egy játék? – Persze. – Visszavezetett az útra, tudván, hogy több van a kijelentése mögött, mint viccelődés. A csinos, szexi Annie Kildaire azt hiszi, ez csak egy gyors, forró fellángolás. Elvigyorodott magában. Szegény kislány, pokoli nagy meglepetésben lesz része, amikor elmondja neki az igazságot, de még nem jött el az ideje. – A legjobb fajta játék. Pár percig csend honolt, aztán meghallotta, hogy valaki fogadja a hívást. Ilyen közel a nőhöz mindkét beszélő felet jól hallhatta. A legtöbb ember, aki együtt élt egy alakváltóval, általában fülhallgatóval bonyolította a magánbeszélgetéseit. Kellene szereznie egyet Annie-nek, gondolta szórakozottan. 56

– Anya, itt Annie. A ma estéről… – kezdte. – Ne merészeld lemondani, Angelica Kildaire! Angelica? – Nem akartam – mondta, miközben próbált nyugodt maradni az éles reakció miatt. – Késni fogok, és… – De hát ezt az egészet érted tesszük – szakította félbe az anyja. – A legkevesebb, amit megtehetsz, hogy pontosan érkezel! Annie a homlokát dörzsölte, és úgy tűnt, gondolatban elszámol ötig. – Magammal viszek valakit – mondta bármiféle bevezetés nélkül. – A neve Zach. Teljes csend lett a vonal másik végén. – Édes lányom, Annie. Nem tudtál volna hamarabb szólni? Most kereshetek még egy nőt, hogy egyensúlyban legyen az asztaltársaság. És ki ő? – Egy DarkRiver-katona. A csend most hosszabb és mélyebb lett. Zach érezte, hogy Annie stresszel emiatt a reakció miatt, de büszke volt rá, hogy kiállt magáért. – Anya? – Nem vagy kicsit idős a gyerekes játékokhoz? – kérdezte az anyja. – Tudom, hogy a nők egy része vonzónak tartja azt a durva fajt, de neked legyen eszed. Vajon mennyi ideig tudja lekötni a figyelmedet? Zach macskája vadul mosolygott. Már hozzászokott az alakváltókkal kapcsolatos előítéletekhez az emberek részéről és valamennyi mentáltól. Legtöbbször nem foglalkozott vele. De ezúttal számított. Mivel Annie édesanyjáról volt szó.

57

– Nem akarok veled erről vitatkozni – mondta Annie, lezáró hangsúllyal. – Ott leszünk a vacsorán. Ha azt akarod, hogy inkább ne menjünk, akkor csak mondd meg. – Nem, hozd el nyugodtan – hangzott az azonnali válasz. – Találkozni akarok ezzel a Zach-kel, aki rávett téged, hogy így beszélj a saját anyáddal. – Letette a kagylót. Annie néhány másodpercig bámult a telefonra, aztán visszasüllyesztette a zsebébe. – Mennyit hallott? – Az egészet. Kényelmetlenül fordult el. – Sajnálom… – Annie, Édesem, bízza rám az anyját! – Egy vigyort küldött felé, ami szándékosan gonosznak hatott. – Ma, tévútra akarom vinni. A lány mosolya visszatért, félénken, de tele csintalansággal. Zach rájött, a legtöbb ember ezt soha nem láthatja. – Biztos benne, hogy számomra már nincs túl késő a menekvéshez? Zach kuncogott. – Hogy is lehetne ilyen névvel, mint az Angelica? Grimaszolt. – Én Annie vagyok, nem Angelica. – Én az Angelre szavazok. – Szereti az angyali nőket? Kuncogott. – Nem, Baby, én úgy szeretem a nőmet, amilyen. – Tudta, hogy meglepte. Most a válaszára várt. – Szóval, ez az egész… Többet akar, mint egy nap? Nem fog hazudni neki. – Elfut, ha azt mondom, igen? – Keskeny úton haladtak az erdőben, ami egy kisebb vízeséshez vezetett. A nagy hideg miatt most inkább csak csobogott, de így is szép látványt nyújtott. – Most is itt vagyok, nem igaz? – A kérdés kicsit csípősen hangzott. 58

Zach megízlelte ezt a pikantériát, és úgy döntött, tetszik neki. – Teljesen egyedül egy nagy, gonosz cicussal, át kellene gondolnia a metsző politikáját. Izgalom színezte újjá a levegőt, ősi ösztöntől vezérelve mélyen belélegezte. – Nézze csak! – A hangja rekedt volt. – Óh! – A szemei elkerekedtek. – Egy szarvas – suttogta, attól félve, hogy az állat meghallja őt. – Hatalmasak az agancsai. Zach leállította az autót, de az állat megérezte az illatát és besietett a fák közé. – Sajnálom. Hajlamosak elrohanni, ha megérzik a leopárdok szagát. Ezért foglalkozok főként a ragadozókkal. Másfelől esélyem se lenne adatokat gyűjteni róluk. – Tudják, hogy ők a zsákmány – nézett fel rá. – Vadászik rájuk? – Amikor a macskának szüksége van rá, igen – pillantott vissza a nőre. – Tudja kezelni ezt az információt? – Egy csomó kismacskát tanítok – emlékeztette mesterkélt tanári hangon. – Lehet, hogy nem vagyok szakértője az alakváltók viselkedésének, de azt tudom, hogy állati formában az állat igényeinek megfelelően viselkednek. Zach nem tehetett másként. Megfordult és a lány felé csattantak a fogai, aki erre ijedtében összerezzent. Amikor elkezdett nevetni, Annie szeme összeszűkült. – Pontosan olyan rossz, mint Bryan. Ő is folyton ezt csinálja Katie-vel. – Valószínűleg fülig szerelmes belé. Az ajka megrándult. – Én is ezt gondolom. Katie miatt verekedtek?

59

– Trükkös, Miss Kildaire, de titoktartási fogadalmat tettem. – Nevetett a lány arckifejezésén, és késztetést érzett rá, hogy meghúzza a lófarkát. – Készen áll egy kis gyalogtúrára? Árnyék futott át az arcán. – Azt hiszi, nem tudom megcsinálni? Leparkolta az autót és felé fordult. – Még nem ismerem a határait – mondta neki őszintén. – Ezért kérdezem. Elpirult. – Sajnálom. Kicsit érzékenyen érint ez a téma. Vállat vont. – Ha úgy hiszem, valamit nem tud megcsinálni, gondoskodom róla, hogy ne is csinálja. – A védelmező ösztön a vérében volt. Annie védelmezése valószínűleg a rögeszméjévé fog válni. – Meggyőződik róla, hogy nem teszem? – Megmutatta volna a karmait? – Természetesen – nézett a szemébe. – Rugalmas vagyok, kiscica, de nem vagyok egy könnyű eset. Szavaitól egyre dühösebb lett. – Mintha valaha is elhinném. – Annie, értelmiségiekkel találkozgat, akiket valószínűleg könnyen kenyérre lehet kenni. – Egy pillanat! – szeme szikrázott. Istenem, milyen szép! Előre nyúlt, megragadta az állát, és megcsókolta.

60

6. fejezet Fordította: Lea

A

nő ajkai lágyabbak és érzékiebbek voltak, mint képzelte. Leopárd és ember dorombolt bensőségesen, és amikor Annie levegővételre nyitotta ajkait, a szájába vezette a nyelvét. Édes és citromos íz öntötte el, amely személyes kábítószerként hatott rá. Beleharapott a lány alsó ajkába, megszívta azt, majd hagyta rövid lélegzethez jutni, mielőtt ismét megcsókolta volna. – Mmm – mormolta élvezettel, miközben csillapította a nő testének közelsége iránti szükségletét. A leopárdok igényelték az érintkezést, vonzódásukat mindig kifejezték testileg is. Viszont ez elsősorban nem a szexről szólt. Néha a fizikai kontaktus egyszerűen jó érzéssel töltötte el őket.

Azután ajkai megduzzadtak, a pupillája pedig kitágult. Zach hüvelykujjával megdörzsölte alsó ajkát, igyekezett féken tartani a vágyát. A nő még nem készült fel rá, még nem. Amint ma reggel nyilvánvalóvá vált számára, Annie szelíd természete lázadó bensőt rejtett, aki mihelyt átlátná a terveit, félbeszakítaná a játékot. – Te aztán tudod, hogyan kell csókolni egy férfit, Angel. – Pillantása buja kebleire vándorolt. Túl nagy volt a csábítás, hogy egyszerűen utánuk nyúljon, és becézgesse őket, helyette azonban sebesen beletúrt saját hajába. – Mi lesz most a túrázással…? A nő hirtelen mozdulattal bólintott. – Tudok járni. – Szólj, ha fájdalmat okoz. – Nem fog. Rosszallóan ragadta meg a lány állát, de ezúttal nem a játék kedvéért. – Komolyan gondoltam, Annie. Meg kell bíznom benned. Légy őszinte. Ez így fair. A nő arca felragyogott, majd elmosolyodott. – Az leszek, ígérem. A lábam még fáj egy kicsit, de ez normális. Ha rosszabbra fordul, azonnal értesítelek róla. Legszívesebben ismét megcsókolta volna a nőt, viszont ha nem szállnak ki nagyon gyorsan az autóból, akkor úgy nekiesik, mint egy kanos, tinédzser srác az apja kocsijában. – Akkor menjünk! – Fogta a táskáját, még belecsúsztatta a saját vizesflaskáját, majd kinyitotta az ajtót. Néhány lépés után a lány megállt, és puha, sárga tollaskabátjában várt rá, amely nyárias színfoltot vitt a környezetükbe. – Igen, tudom – szólalt meg Annie, amikor a tekintete a dzsekire esett –, úgy nézek ki, mint egy csirke.

62

Zach sajátrészről lemondott a kabátjáról, és megfogta a lány kezét. – Nem igaz. Nekem tetszik. – A keze keskeny, a szorítása viszont erős volt. – Passzol hozzád. – Sugárzóan napos és szép, akárcsak Annie. Egy darabig némán sétáltak egymás mellett, a macskája pedig élvezettel sóhajtott fel. Zach otthon érezte magát az erdőben, hiszen ez megszólította lelke mindkét felét. Ma pedig volt még egy oka az örömre: Annie. – Jó formában vagy – szólalt meg végül. – Közel sem olyan jóban, mint te – felelte siralmasan. – Tudom, hogy csak miattam teszel ilyen apró lépéseket. Zach-nek fel sem tűnt, annyira természetesnek vette. Elvigyorodott. – Ez magától értetődik! Képzeld, hogy felidegesítenélek akkor, ha csak egy porfelhőt látnál belőlem?! A lány eleinte meglepetten nézett rá, de aztán fülig érő mosoly terült szét az arcán. –Edzek – mesélte –, muszáj, különben megmerevedik a lábam. – Minden nap? Bólintott. – Hozzászoktattam magam. – Előttük az ösvény felfelé kígyózott az erdőbe. – Ez valóban gyönyörű. – Igen. – A lány sziporkázott örömében. Zach érezte, amint a féltékenység belemar, a leopárd nem szívesen osztozott. És ő sem – ő akart lenni számára az egyetlen, aki jókedvre deríti. Nemsokára, vigasztalta magát. A lány rá emelte a tekintetét, mosolya egyszeriben szerfelett nőiesnek hatott. – Zach. – Ajkai érzékien szétnyíltak. Nem volt szüksége több bátorításra. Megcsókolta, és egyik kezét meleg, selymes nyakára helyezte. Amikor a lány kezeit a mellkasára fektette, a macska kéjesen kinyújtózott. Zach a csupasz bőrén akarta érezni ezeket a kezeket. Annie biztosan 63

menekülőre venné a dolgot, ha tudomást szerezne mély sóvárgásáról. Ezért ragadta meg most a gyeplőt. Azonban előtte újfent belecsípett az ajkába. A lány szemei meglepetten felpattantak. – Hiszen te még az adósom vagy! Zach szája széles vigyorra húzódott. – Ezt is írd a számlámhoz! – mondta cseppnyi bűnbánat nélkül. És amikor a lány szabadon felkacagott, Zach tudta, hogy ez lesz élete legszebb napja.

Néhány órával később, úton a piknik felé, Annie sóhajtva dőlt hátra az autóülésben. – Ez tényleg csodálatos volt. Köszönöm. – Jól illesz ide – jelentette ki a férfi halkan, a szokásos ironikus felhang nélkül. – A fák életkora, és a szinte végtelen erdősség, úgy tűnik, nem ijeszt meg téged. – Valamiért a szabadság érzését kelti bennem – ismerte el. – Idekinn senki se figyel rám, a botlásomat várva. – Ő is elcsodálkozott saját magán, amiért a férfi ilyen gyorsan elnyerte a bizalmát… és olyan dolgokat adott ki, amelyeket egyébként még a legközelebbi barátai elől is eltitkolt. Aggasztották a férfi iránti érzelmei. Megpróbálta bemagyarázni magának, hogy ez nem más, mint egy ostoba, tinilányos rajongás, azonban a csókjai a velejéig hatoltak. Az egész nap folyamán csókokat rabolt tőle, míg kívül-belül meg nem ismerte a száját, a mellei pedig sóvárogtak az érintése 64

után. Félrelökte ezeket a gondolatokat. – Viszont a falka helye tulajdonképpen titkos. – Általában nem viszünk oda idegeneket – erősítette meg. – Csak akkor, ha vakon bízunk bennük. Ez a szívéig hatolt. – Köszönöm. – Ne hálálkodj elhamarkodottan. Várd meg inkább, amíg találkozol velük. Meglehetősen kíváncsi egy társaság. Amikor Zach leparkolt a számos másik kocsi mögé, Annie idegei pattanásig feszültek. A férfi ujjperceivel negédesen végigsimított az arcán. – Nem kell aggódnod. – Hogy találtad ki, hogy éppen ezt teszem? – Megéreztem az illatodban beálló változást. Ezt előbb meg kellett emésztenie, és amikor a férfi körbement, majd kinyitotta előtte az ajtót, ő még mindig ott ült, kábultan. – Gyere, Angyalom! Nézzünk szembe a bandával. Kimászott az autóból, anélkül, hogy elfogadta volna a felajánlott kezet. – Képes vagy kiszagolni a rajtam végbemenő változásokat? – A férfi kivette a piknikkosarat a hátsó ülésről. – Igen. – A kosárral felfegyverkezve, most a kezéért nyúlt, de ő mindkét karját maga köré fonta. – Talán zavar? – Zach egyenesen a szemébe nézett. Órák óta először nem látott incselkedést a tekintetében. – Egy kicsit – vallotta be Annie. – Majd megszokod – mondta a férfi, mintha nem lenne más választása. Ezt ő nem érezte ennyire biztosnak. Számára igenis fontos a privátszférája, elvégre is közel egy évet töltött kórházban, azután pedig otthon az anyja ellenőrizte, óránként. Ebből a

65

tapasztalatból kifolyólag törekedett a személyes mozgásterének megtartására. És talán van intimebb a saját testénél? Zach útközben lopva rápillantott. – Nekünk ez teljesen normális dolog – mondta. – Igazából legsűrűbben csak akkor veszünk tudatosan szagmintát, ha az fontos. – A többiek viszont észre fogják venni. – Görcsbe rándult a gyomra. Éppen elég rossz az is, hogy Zach képes kiszimatolni a vágyódását, de ugyanúgy mindenki más is? Zach az ajkához vezette a kezét, és túlontúl gyengéden megcsókolta az ujjízületét. Ez a férfi romlásba fogja taszítani! Talán sokkal veszélyesebb rá nézve, mint eleinte képzelte. Ha nem lesz elég elővigyázatos, Zach Quinn el fogja rabolni a szívét, ő pedig hoppon marad. Mégis engedte, hogy a karjaiba vonja. – Számomra az izgalmad egy surrogó szalag – duruzsolta a férfi –, de a többieknek csak háttérzaj. Ők a saját párjukra, szeretőjükre, gyerekeikre vagy egyéb kapcsolatokra összpontosítanak. Minden pillanatban milliónyi ilyen kötelék létezik. A férfi magyarázata logikusnak tűnt, így kissé felengedett benne a feszültség. Viszont óvatos volt, amikor belépett az ünnepi színhelyre. Hangos köszönések fogadták, és meglepetten állapította meg, hogy jó néhány embert ismert közülük az iskolából. Minden felől szívélyes fogadtatásban részesült. – Miss Kildaire, tényleg eljöttél! – Bryan csúszva állt meg előtte. – Zach bácsi megmutatta neked az erdőt? A bőrén érezte a kíváncsi tekinteteket és bólintott. – És te mit csinálsz?

66

– Bújócskázunk Priyankával. – Azzal elrohant. Annie még mindig mosolyogva nézett utána, amikor megérezte Zach kezét a hátán. – Gyere, szeretnélek bemutatni valakinek. Vele ment, közben remélte, az érintése megmutatta, kihez is tartozott. Éles csengéssel szólalt meg benne a vészriasztó, de elnémította. A férfi domináns természete miatt nem szállhatott vele vitába, elvégre nem a párja. Zach eltávolodhat tőle, amint a kíváncsisága lecsillapodik iránta. A legutolsó gondolat bántotta. Ezenkívül semmilyen rövidke viszonyt se akart, különösen nem egy olyan csábító pasassal, mint Zach. – Hol a piknikkosár? – kérdezte Annie a gondolataiba feledkezve. – Odaadtam az egyik kölyöknek – felelte Zach olyan ragyogó mosollyal, melyre nem tudott mást tenni, mint viszonozni. – Cory a büféhez vitte, így mindenki kiszolgálhatja majd magát. – A férfi megállt egy hófehér hajú, idős asszony mellett. Annyira hasonlított az arca az övéhez, hogy Annie azonnal tudta, rokonok. Még a napsütötte bőrét és a csontozatát is örökölte tőle. A férfi csókot nyomott az arcára, a nő pedig azt mondta: – Zach, Kedvesem. – A pillantása Annie-re siklott, majd tetőtől talpig végigmérte. Az idős hölgy edzettnek látszott, és a tartásából ítélve ő is az őrszemek közé tartozott. Annie-t ez egyáltalán nem lepte meg, hiszen az alakváltók nyolcvankilencven éves korukig nem épülnek le. – És kit hoztál magaddal? – Nagyi, ő itt Annie. – A nagymamája iránti szeretet kiült az arcára. Ez belenyilallt Annie-be, és azon tűnődött, vajon milyen érzés lehet, ha valaki ennyire nyilvánvalóan kimutatja a szeretetét. – A nagyanyám, Cerise. 67

Cerise kinyújtotta felé mindkét kezét és olyan szívmelengetően elmosolyodott, hogy Annie kertelés nélkül megragadta azokat. – Csak semmit ne tűrjön el ennek a fiúnak – mosolygott Cerise. – Az anyját az első naptól kezdve az orránál fogva vezeti, csak meg kellett rebegtetnie azokat a hosszú szempilláit. Annie ajka körül mosoly játszott, azonban mielőtt még válaszolhatott volna, Zach elcsípett két lányt, akik úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás. – Zach! – kiáltották az ikrek, majd két oldalról megölelték. – Már vagy ezer éve nem láttunk! – Alig három nappal ezelőtt találkoztunk – nevetve húzódott el tőlük. Örömtől sugárzóan fordították figyelmüket most Annie felé. – Óóóóóh – mondta az egyik –, te magaddal hoztál egy lááááányt! – Ki ez? – folytatta az ikertestvére, és kisimította csillogó, fekete haját az arcából. – Honnan ismeritek egymást? Mióta vagytok együtt? Cerise összeráncolta a homlokát. – Gyerekek, hol marad a jó modor? A csajok megvillantották a gödröcskéiket. – Bocsi, nagyi. – Annie, bemutathatom neked az én kicsi hugicáimat, Sillyt és Gigglyt? – Hé! – felháborodva bokszolták mellbe. – Én Lissa vagyok, ő itt pedig Noelle – magyarázta a Zach balján lévő lány. Annie meglehetősen hamar meg tudta őket különböztetni egymástól. Mindketten magabiztosnak és boldognak tűntek, viszont míg Lissa szemében csintalanság villant, addig Noelle mosolya beragyogta a teret. – Örülök, hogy találkoztunk! 68

Mielőtt Cerise levette volna róla a kezét, még egyszer megszorította. – Hol vannak a nővéreitek? – kérdezte az ikrektől. Annie szeme meglepetten nyílt tágra. Még több testvér? A férfi elnevette magát az arckifejezése láttán. – Négyen vannak – mondta. – Négy. Jess, Bryan anyja, és Poppy, ők mindketten idősebbek ettől a két pimasz csitritől. – Persze, persze, de te ennek ellenére is szeretsz bennünket. – Lissa adott neki még egy puszit. – Megyek, megkeresem őket, biztosan szeretnének megismerkedni a barátnőddel. – Viszlát, Annie! – búcsúzott el Noelle aprócska intéssel, és a testvére után futott. Annie nem tudta eldönteni, hogy nevessen, vagy csak zavartan csóválja a fejét. – Négy hugica? A férfi a karjaiba vonta. – Ezért vannak már most ősz hajszálaim. Látod? – Lehajtotta a fejét. Legszívesebben beletúrt volna selymes, fekete hajába. – Hazug. Nincs egyetlen ősz hajszálad se. – Annyira védve és biztonságban érezte magát az ölelésében, mint még soha azelőtt. Elöntötte a félelem. És mi van akkor?! – mondta magának és félretolta az aggodalmát. Oké, ez a viszony most már fontosabb számára, mint valaha is álmodni merte volna. Mégis olyan érzése támadt, mintha valami ostobaságot művelne… azzal, hogy épít Zach-re. Carise nevetett. – Átlát rajtad, fiam! Lefogadom, hogy pompásan megértik majd egymást Jess-szel. – Apropó Jess… – Annie homloka ráncba szaladt. – Bryannek nincs még egy idősebb fivére is? Jess mikor ment férjhez… talált párra? – javította ki magát.

69

– Húsz évesen. Most harminc, csupán egy évvel fiatalabb a mi Zacharynknél. A legidősebb fia kilenc éves – válaszolta meg Cerise a kérdését. – A húsz évesek még olyan fiatalok – motyogta Annie. – Meglehetősen korán rátalált a társára – mondta Zach minden testvéri szeretetével. – Ennyi az egész. Mindig nagy családot szeretett volna, és nemsokára érkeztek is a gyerekek. Boldog. – A férfi szájából mindez olyan egyszerűen hangzott, viszont ehhez rengeteg szeretetre és bizalomra volt szükség. Annie számára lehetetlennek tűnt, hogy ő valaha is ennyire megbízzon egy férfiban. – Igen, nagyon boldog – értett egyet vele Cerise. – De most már eleget fecsegtünk a családról. Miért nem kaptok be néhány falatot, mielőtt a kölykök mindent megennének? Olykor tényleg elfelejtem, hova is indultam. – A fiatalok nyomába, természetesen – hallatszott egy férfias, bizalmas hang. – Lucas. – Cerise magához húzta a nagyra nőtt, zöld szemű férfit. – Ő csakis a falka alfája lehet, gondolta Annie. – Óh, jóságos ég! – Cerise figyelme megakadt valamin Lucas válla felett. – Azt hiszem az egyik kölyök odafenn szorult a fán, és úgy látom, hamarosan le kell hoznom. És megeszem a kalapom, ha ez nem Tammy egyik csemetéje. – Eltűnt egy ősöreg fenyő irányába, ahonnan Annie nyomorúságos nyávogást hallott. – Helló! Annie, igaz? – Lucas kezet nyújtott neki. Amikor megrázta a férfi kezét, olyan érzése támadt, mintha minden szem rá szegeződne. – Önnek kitűnő memóriája van. Csak egyszer találkoztunk, a karácsonyi színjátékon.

70

Lucas elvigyorodott. – Nos, igen, rendelkeztem néhány előzetes információval. Milyen volt a kirándulás? – Szuper! – Zach erősebben szorította magához. – De valamilyen rejtélyes okból Annie még mindig bizonytalan, hogy velem szeretne-e kimozdulni. – Zach! – meredt rá a lány felháborodva. A férfi elvigyorodott és villámgyors csókot nyomott a szájára. Vérvörös arccal azon tűnődött, vajon az efféle szeretetkinyilvánítás megszokott-e a falkán belül? Néhány perc múlva megkapta a választ, amikor egy egzotikus szépség hátulról átkarolta Lucast, majd megcsókolta. A kardinális mentál szemeiben az éjszakai égbolt tükröződött: fekete bársonyon fehér csillagok. – Helló! Ön biztosan Annie. – Hangja olyan lágyan és melegen szólt, akár a nyári szellő. – Lissa és Noelle már elmondták, mennyire bolondulnak a dzsekijéért. Valamilyen huncutsággal meg akarják szerezni, de jól áll Önnek. Ezen Annie csak nevetni tudott. – Köszönöm a figyelmeztetést! – Sascha – vette át a szót Zach –, Annie hozott csokis sütit. Sascha egész arca felragyogott. – Tényleg? – Megragadta Lucas kezét. – Menjünk, különben a kölykök az összeset felhabzsolják! Még találkozunk, Annie. Annie sóhajtva nézett utánuk. – A falkád… lenyűgöző. – Majd hozzászoksz – megdörzsölte a tarkóját. – Csak kíváncsiak rád. Ismét felvillant a belső figyelmeztető lámpája, de aztán valaki Zach után kiáltott és további barátoknak mutatta őt be. Amikor a férfi megajándékozta incselkedő macskamosolyával, azon nyomban elfelejtette az aggodalmát. 71

7. fejezet Fordította: Spencer

N

em sokkal hat után érték el Annie lakását. – Lezuhanyozok és gyorsan átöltözök – mondta a nő. – Lefürödhetek én is utánad? – Zach magasra tartott egy ruhazsákot. – Az egyik falkatársam hozott gyorsan egy öltönyt. Jó benyomást akarok tenni az ismerőseidre. Annie-t hirtelen elhagyta a bátorsága. – Sajnos ez semmin sem fog változtatni. – Mint már mondtam, ne aggódj! – Zach a kanapéra tette az öltönyt és közelebb ment. – Most menj tusolni! – A suttogása elképesztő dolgokat ígért. – Jól nevelten itt fogok ülni, és elképzelem, ahogy a víz végigfolyik a bőrödön, ahogy megérintelek… simogatlak…

Annie érezte a lábai remegését. – Csatlakozz hozzám! – Ennyire rámenős még sosem volt. A férfi mosolygott. – Szeretnék, de nem most. – Lágyan megérintette ajkaival a száját. – Ha zuhanyozok veled, több időt akarok rászánni. – Óh! – Képek villantak fel előtte minden nagyszerű mozdulatról, amit a férfi művelne vele a tus alatt. – Akkor megyek… Fejcsóválva engedte el a nőt. – Menj, mielőtt minden jó szándékomat félreteszem. Aztán soha, de soha nem érünk oda vacsorára. Annie habozott. Zach pajkosan rácsapott a fenekére. – Ne fáradj! Mindenképpen meg fogom ismerni a szüleidet! – Hogy a szemükbe nézhessen, és félreérthetetlenül világossá tegye számukra, teljesen mindegy, mit gondolnak róla, ő a lányukhoz tartozik, és jobb, ha máris hozzászoknak. – Te egészen szépen parancsolgatsz itt nekem – mondta a nő vigyorogva, miközben bevonult a hálószobába, hogy kihozza a holmijait. Hamarosan meztelen, nedves és forró lesz. – A fenébe! – Zach durván a hajába túrt, és megpróbálta kontrollálni az izgalmát. Hiábavaló. Különösen, amikor meghallotta az anyag susogását, ahogy a testére igazodott, a csizma koppanását, amikor a padlóra esett, és a csipkét, amint a bőréhez simult… Vagy csak a fantáziája játszott vele? Annie most indult el fürödni. Zach nyögve járkált fel-alá a szobában, hogy megpróbálja valahogy elterelni a figyelmét. A könyvek mellett sok hologram díszítette a falat. Feltételezte, hogy családi képek, mivel a hasonlóság a középen lévő 73

érettebb nővel félreismerhetetlen volt. Az apa barátságosan mosolygott, de valahogy a macskája hűvösnek és távolságtartónak találta. A víz elállt. – Szabad a fürdő! Még várt néhány percet, hogy biztos lehessen benne, a nő visszament a hálóba. Mert ha csak egy könnyen lerántható törülközőben találná, könnyen megeshetne, hogy nem tudna uralkodni magán. Amikor végül belépett a kis, csempézett fürdőszobába, még gőzölgött, és a testápoló tej édes illata ott terjengett a levegőben. Szerencsére semleges illatú szappant érzett, és nem nőit. Férfiként bizonyos alapelveket végül is be kell tartani, gondolta és jéghideg vizet engedett magára. Ez végül lehűtötte.

Némán ültek Zach autójában Annie szüleinek háza előtt, és a lány idegesen gyűrte a kezeit. – Még sosem hoztam egy férfit sem haza – bökte ki. – Valahogy soha nem érte meg a ráfordítást. – Hízelgő. Homlokráncolva nézett a férfira. – Kérlek, most ne szórakozz rajtam! – Mégis egy kicsit oldódott a feszültsége. – Gyerünk! Az lesz a legjobb, ha a lehető leggyorsabban letudjuk ezt az ügyet. – Az ajtó kinyílt, ő pedig kiszállt az autóból. – Legalább szép esténk van – mondta Annie.

74

Egy könnyed mozdulattal Zach egyik karját a derekára helyezte. – Tetszik a ruhád – mormolta, és játékosan végigsimított a csípőjén. – Óh. – Ismét rátört az idegesség. A fekete, átkötős ruhája mellett döntött, hogy az anyja ne kifogásolhasson semmit. Azonban Zach megjegyzésére úgy gondolta, lehetséges, hogy mégis túl merészet választott. – Nem találod úgy, hogy túl kövér vagyok ehhez a ruhához? – Ezt majd megtudod ma éjjel… miután kicsomagoltalak. – Mintha egy ajándék lenne. A pulzusa vágtába kezdett. – Viselkedj! – De utána majd ki is csomagolhatlak? – Igen. – Annie táncolni akart a leopárddal, szépnek és kívánatosnak akarta érezni magát. De leginkább egyszerűen csak a férfi karjaiban szeretett volna feküdni, aki már régóta helyet hódított magának a szívében. Tisztában volt vele, hogy ezzel megszegi az egyik legfontosabb alapelvét. Másrészt, hátralévő életében nem tudná megbocsátani magának, ha nem adna legalább egy esélyt ennek a szerelemnek. És először jutott Annie eszébe, hogy az anyja döntései sem mindig egyszerűek. Talán egy olyan férfinél, aki ténylegesen jelent valamit a számára, egyáltalán nincs választás. Talán nem tudja megvédeni magát az álom elkerülhetetlen befejezése ellen. – Igen – szólalt meg újra. – Megteheted. – Akkor ma este a legjobb oldalamat fogom mutatni – nyomott még egy puszit a nő halántékára. – Gyere, Angel! Már most hozzászokott a becenévhez. Mintha soha nem is hívta volna másképp… és ezt teljesen helyénvalónak érezte.

75

Ezt az érzést igyekezett úgy őrizni a szívében, mint egy talizmánt. – Menjünk! – Annie megnyomta a csengőt. Másodpercekkel később az anyja nyitott ajtót. A magas nyakú fekete ruhában, egy egyszerű gyöngysorral és a sötét, elegáns kontyba kötött hajjal Kimberly Kildaire pontosan azt a látszatot nyújtotta, ami volt: egy sikeres és művelt, értelmiségi nő. Aligha jutna eszébe valakinek is, hogy a csiszolt felszín alatt egy nagyon érzékeny ember lakozik. – Angelica! – Az anyja egy gyors puszihoz tartotta az arcát. – Anya, ő itt Zach Quinn. Kimberly semmit sem engedett belőle észrevenni, Annie mégis tudta, hogy mindent regisztrált a kísérőjén: a fekete öltönyt, a csillogó, ezüst övcsatot, illetve a ropogós, fehér inget. A legfelső gombot szabadon hagyta, amivel elegáns ugyanakkor laza hatást keltett. Amikor Annie kilépett a hálószobából, a férfi teljes eleganciájában várta az ajtó mellett, majdnem félrenyelt a látványától. A vad és féktelen Zach már majdnem elvette az eszét, mégis a megszelídített… Váó! – Örvendek, Mr. Quinn – mondta az anyja, és kezet nyújtott neki. Kildaire professzor talán nincs különösebben jó véleménnyel az alakváltókról, de senkinek se lehetett egy rossz szava sem a modora ellen. – Mrs. Kildaire! Kimberly elengedte a kezét, és mellé lépett. – Kérem, fáradjon beljebb! – A folyosón keresztül átkísérte őket egy mélyen bent fekvő szobába. Ott több vendég tömörült, mint Annie azt várta volna. – Azt hittem, szűk körű vacsora lesz?

76

Kimberly mosolya nem tudta a szemeiben mutatkozó rosszalló kifejezést elnyomni. – Még meghívtam néhány embert az egyetemről. Úgy gondoltam, a… barátod a szűk családi körben esetleg kellemetlenül érezné magát. Alapjában véve ez sértésnek számított. Markson professzort méltónak tartotta egy családi étkezéshez, Zach-et viszont nem. Annie-t elöntötte a düh, azonban nem azért, mert az anyja megsértette a férfit – ő ki tudott állni magáért. Hanem mert nyilvánvalóan megpróbált a tervezett udvariatlanságával éket verni közéjük. Még mielőtt kicsúszott volna valami Annie száján, amit később valószínűleg megbánt volna, lágyan Zach-hez simult, aki ezt felelte: – Megtisztelve érzem magam, hogy miattam ilyen körülményeket teremtett. – A férfi bársonyos whiskeyhangja szívélyesen hangzott. – Tudom, milyen közel állnak egymáshoz Annie-vel, ezért is örülök a meghívásnak. Egy rövid pillanatig az a veszély fenyegette Kimberly Kildaire-t, hogy elveszti az arcvonásai feletti uralmat, de végül erőt vett magán. – Természetesen. Jöjjön, bemutatom! Caroline érkezett elsőként hozzájuk. Akarata ellenére Annie feszülten figyelte, hogy reagál Zach az unokatestvérére. Caro volt a legkedvesebb barátnője. Ráadásul még lélegzetelállítóan is nézett ki, és úgy vonzotta a férfiakat, mint a fény a molyokat. Annie még sosem féltékenykedett rá, mert eddig egy férfinak sem tette különösebben oda magát. Zach-kel ez mégis másként ment. Caroline érzelgős üdvözlésénél Zach szélesen mosolygott… de ez ugyanolyan mosoly volt, mint amivel a húgait is megajándékozta. – Szívből gratulálok a babához! – mondta lágyan. 77

Caroline ragyogva nézett rá. – Hogy találta ki? Még egyáltalán nem látszik semmi. És nagyon nem várom, hogy kövér és Madonna-szerű legyek! Aztán szeretném ezt a belső fényt, amiről a világon mindenki beszél. Feltétlenül világítani akarok! Zach-nek megremegett a szájszéle. – Emiatt nem aggódnék. Már most világít. Caroline nevetett. – Ön egy sármőr! – Aztán Annie-hez fordulva folytatta: – Tetszik nekem. A gyerekeitek biztosan csodaszépek lesznek. – Caro! – Annie nem tudta, azt akarta-e az unokatestvére, hogy ő a föld alá süllyedjen, vagy titokban arra gondolt, hogy megtört a jég. A körülöttük állók nevettek, Zach pedig megajándékozta Annie-t egy elégedett mosollyal és egy tüzes pillantással, amilyennel Caróra nem nézett. – Honnan tudta? – kérdezte Annie anyja leplezetlenül. – Caroline-nak igaza van, még alig látni. Jelenleg a legtöbb nő figyelmét is elkerüli. – Az illata elárulta, Mrs. Kildaire – felelte Zach nyíltan. – Az alakváltók azonnal tudják, ha egy nő új életet hordoz magában. – Nem találja úgy, hogy ez a privátszféra megsértése? – Kimberly megemelte a szemöldökét. Vállat megvonva fejtette ki Zach a véleményét. – Ez az érzékszervünk mindössze fejlettebb. Hasonlításképp az Omentálokkal, akik bele tudnak nézni a testbe, vagy Önökkel, akik az orvosi képzésüknek köszönhetően felismerik Caro állapotát.

78

Annie belülről a szájába harapott, hogy bele ne folyjon a beszélgetésbe. Caro kihasználta az alkalmat és suttogott hozzá: – Tényleg harapnivaló. Hol találtál rá? Annie figyelmeztető pillantást vetett rá. – Hol van Aman? – A kedvesem éppen egy Tahoe-ban lévő tárgyalásról tart vissza. Valószínűleg desszertre ideér. – Caroline mosolygott. – Már sejtem, mit kapsz ma desszertre. Annie érezte Zach kezét a csípőjén. Egész nyilvánvalóan hallotta Caro pimasz megjegyzését, és tetszett neki. Mégis amikor Annie ránézett, annak figyelme egy ismeretlen férfira irányult, akit az anyja hívott oda. – Ez itt Jeremy Markson professzor – mondta éppen akkor. – És ő itt Annie… barátja, Zach Quinn. Mivel Annie majdnem felrobbant, számolt azzal, hogy Zach ingerültté vált – mindamellett félreérthetetlenül abban a tudatban hagyta őt, hogy nem akar osztozkodni rajta. Meglepetésére azonban Zach teljesen laza maradt. – Markson. – Zach úgy üdvözölte, ahogy férfiak között megszokott, rövid fejbólintással. – Mi a szakterülete? – Atomfizika – felelte Markson. – Kiismeri magát ebben az elbájoló világban? Arrogáns fickó!, gondolta bosszúsan Annie, és még mielőtt Zach válaszolhatott volna, megszólalt: – Egyáltalán nem, Professzor. Miért nem világosít fel? Markson feszülten pislogott, minta nem számolt volna vele, hogy Annie bármit is mondana. – Tehát, én… – Meséljen a legújabb kutatási terveiről! – Kimberly figyelmeztető pillantással nézett lányára. Markson bólintott és belekezdett. Már az első perc után üvegesre váltottak Annie szemei. – Érdekesen hangzik – 79

mondta, amikor a professzor rövid szünetet tartott, hogy kapjon levegőt. – Együtt dolgozik az apámmal? – Igen – ismerte el sugárzó örömmel. – Tulajdonképpen hol van apu? – érdeklődött Annie, aki megpróbált témát váltani. Az anyja könnyedén legyintett. – Hiszen ismered őt! A kutatásába merülve megint megfeledkezett az időről. – Annie érezte az évtizedek alatt felgyülemlett sértéseket. – Megígérte, hogy vacsorára itt lesz. Szóval csak sok szerencsével fogja látni aznap az apját. – Mi áll ma az étlapon? – kérdezte mosolyogva. Kimberly arca felderült. – Előételként a kedvenc zöldséges fogásod lesz. – A hangjából őszinte szeretet csengett. – Csak ne kezdd el, Caro! – mondta, amikor Caroline kinyitotta a száját. – A te kedvenc süteményedet is elkészítettem. – Ezért vagy te a kedvenc nagynénim. Szerencsére innentől a beszélgetés könnyeden és gondtalanul folyt tovább. Éppen az étkezőbe készültek, amikor mindenki meglepetésére felbukkant az apja. Erik Kildaire gyűrött öltönyt viselt, mert a kinézete iránt közömbösen viseltetett, mégis bizonyára úgy döntött, társaságot nyújt számukra aznap este, ahelyett, hogy megelégedne sajátmagával. Az anyja sugárzott, és Annie is megpróbálkozott egy mosollyal. – Jó, hogy itt vagy, apu! – Kedvesen hagyta, hogy a lánya puszit nyomjon az arcára. Óvatos szeretet csírázott a szívében. Az apjához sosem fűzte olyan komplikált viszony, mint az anyjához, de ez különösen annak volt köszönhető, hogy csak nagyon ritkán látták egymást. A fájdalom egy másik fajtája. 80

– És kit üdvözölhetünk? – kérdezte, és alaposan, tetőtől talpig szemügyre vette Zach-et, miközben átkarolta feleségét. Annie bemutatta őt, az apja azonban egyáltalán nem úgy reagált, ahogy várta volna. – Zach Quinn – mormolta. – Ismerősnek tűnik. Zach Quinn. Zach… – A köd feloszlott a tudatában. – Az a Zachary Quinn, aki tavaly nyilvánosságra hozott egy tanulmányt a Yosemite Nemzeti Park vadmacskáiról? Zach bólintott. – Meg vagyok lepődve, hogy ismeri a nevemet. – Nem az én területem – ismerte be Mr. Kildaire –, de a barátom, Ted… Ingram professzor teljesen fellelkesült tőle. Azt mondta, az egyik legjobb doktori disszertáció, amely a pályafutása alatt a kezébe került. Zach-nek van doktori címe? Miért titkolta előle? Annie meg tudta volna fojtani, különösen mivel az anyja vádló pillantásokkal bombázta. Szerencsére éppen ebben a pillanatban mondott neki valamit az apja, és elvezette a feleségét, így Annie és Zach egyedül maradtak. Felhúzta a szemöldökét. – Titkaid vannak? Legalább volt benne annyi tisztelet, hogy zavarában lepillantson. – Őszintén szólva, nem gondoltam rá, hogy valaki érdeklődik iránta. Azt mondtad, a szüleid matematikával és fizikával foglalkoznak. – Az apám mindig mindent mindenről tud. És egy doktori cím végül is egy doktori cím. – Játékosan a férfi mellkasára ütött. – Ha tudtam volna, nem lettem volna olyan ideges az anyám miatt. Egy doktor ellen nem szólhat semmit.

81

– Hogy mit gondol rólam az anyád, az nem olyan fontos számomra. Sokkal jobban érdekel, mit tartasz te a doktori címről, Annie? – Bátortalanul nézett rá. Annie érezte a bizonytalanságát. – Zach, ha fontos lenne nekem a cím, akkor hozzámentem volna egy fizikushoz, aki három doktorival rendelkezik, és akit az anyám választott nekem, amikor huszonkettő voltam. Vagy egy orvoshoz, akinek a neve mögött több betű áll, mint az ábécében. Vagy a fontoskodóhoz, a több ezer nemzetközi publikációjával, aki egész este csak a dekoltázsomat bámulta. Zach vigyorra húzta a száját. – Van ízlése a férfinek. – Hagyd abba, különben megint teljesen elvörösödök. – De már nem szégyellte, mert megbízott benne. Ez a gondolat rettenetes félelembe kergette. De mielőtt még átadhatta volna magát a negatív érzéseknek, Zach gyengéd csókot lehelt a szájára; mint minden alakváltó, ő sem törődött azzal, hogy valaki esetleg figyeli őket. Amikor Zach elhúzódott tőle, Annie hozzábújt; leküzdötte a félelmet.

82

8. fejezet Fordította: Spencer

K

ét és fél órával később Zach a balkonon ült és a kávéját iszogatta, mialatt Annie az unokatestvérével élénken beszélgetett. Annie annyira gyönyörű volt, hogy a legszívesebben azonnal hazavinné magával, és ott tartaná az idők végezetéig. A leopárd és a férfi hasonlóképpen birtokló természetű, melyen nem tudott változtatni. Viszont nem korlátozná Anniet, teljesen mindegy, mit követelnek az ösztönei. Mégis rajta akarta hagyni a jelét – magáévá tenni, amíg a saját illata bele nem ivódna a bőrébe, és azután már senkinek se lenne a nőre vonatkozó jogát kérdőre vonni. Állati szükséglet. De a ragadozó szíve gyakran sokkal tisztább és őszintébb, mint egy értelmes emberé.

– Mr. Quinn. Kimberly Kildaire állt előtte. – Kérem, hívjon Zach-nek! – Zach. – Komolyan bólintott. – Hadd térjek rögtön a lényegre! Kezdettől fogva úgy határoztam, nem kedvelem Önt. – Ezt gondoltam. – Megváltozott a véleményem. Zach kérdőn húzta fel a szemöldökét. – A doktori címem miatt? – Nem. Néhány egyetemi karon minden majomból lehet doktor. – Ez egy vitára való provokatív felhívás volt. És a férfi élt is vele. – Még jó, hogy leopárd vagyok. Halovány mosoly tűnt fel a nő arcán. – Mindig arra biztattam Annie-t, hogy olyan férfit válasszon magának, akinek több az esze, mint az izma. Zach egy ragadozó türelmével várt a további szavakra. – Mindent pontosan átgondoltam – folytatta Kimberly bocsánatkérés nélkül –, hogy biztosra mehessek, sosem fogják újra megbántani. Magam utasítottam el egy tehetséges mérnököt, mert gyakran távoli területeken tevékenykedett. Veszélyeztette volna Annie-t – ez többet számított, mint hogy ember. A nő egyenesen ránézett. – Hogy világos legyen: az alakváltók számtalanszor magasabb rizikót hordoznak. Veszély és vadság bujkál a lényében. A nyíltsága szótlanná tette. – Ön jól informált. – Néhányan azt hiszik, csak az előítéleteimet racionalizálom, de nem vagyok intoleráns ember. – Állta a férfi kemény tekintetét. – Engem egyedül a lányom biztonsága érdekel. Majdnem meghalt a szemeim láttára, amit nem szeretnék még egyszer átélni. 84

A macskája nem fedezett fel kétszínűséget. – Óvni fogom. – Hiszek Önnek. Úgy tűnik, bocsánatos hibát követtem el. Egész idő alatt csak az járt a fejemben, hogy veszélybe sodorhatja Annie-t, miközben átsiklottam afelett, hogy a ragadozók a halálukig védik a párjukat. – Találkozott a tekintetük, Annie szemeit látta bennük. – De nem ez az oka a véleményváltozásomnak. – Nem? – A pillantása volt az. Úgy nézett a lányomra, mintha ő lenne a napfény az életében. – A hangja elcsuklott. – Ezt kívánom a lányomnak. Soha ne nézzen rá másként! Zach gyengéden megérintette Kimberly Kildaire-t a karjánál, és érezte, hogy csak nagy erőfeszítések árán tudta megőrizni az önuralmát. – A szavamat adom Önnek. Röviden biccentett. – Elnézését kérem, de törődnöm kell a vendégekkel. Zach sóhajtott. Annie-vel még egy nehezebb út állt előttük. A nőnek át kell élnie, hogy az anyja olyan férfit szeret, aki a szerelmét teljesen nyilvánvalóan nem ugyanolyan mértékben viszonozza. Ezután a rövid idejű találkozás után világossá vált számára, hogy Erik Kildaire teljesen belefeledkezett a munkájába, ugyanakkor Kimberlynél minden a férje körül forgott. Egy órával azelőtt Erik arra hivatkozva, hogy még dolga van a laborban, egy csókkal búcsúzott el a nőtől. Ez a nemtörődömség, amivel megsértette felesége érzéseit, olyannyira zavarta Zach-et, hogy csak nehézségek árán tudta magába fojtani a megjegyzését. Az ő esetében Annie-nek nem kell ettől tartania, mivel ha a macska egyszer már a nő mellett döntött, onnan nincs visszaút. Odaadása szinte a megszállottsághoz hasonlított, de Zach ezzel 85

megtalálta a lelki békéjét. Azonban szavakkal nem tudná meggyőzni Annie-t – inkább simogatná és becézgetné, egészen addig, amíg teljesen meg nem bízik benne. Mivel félt, hogy fájdalmat okoznak neki, nem csak a szerelemmel szemben volt bizalmatlan, hanem lázadóan ragaszkodott a függetlenségéhez is. Szeretek egyedül élni. És nem is tervezek ezen változtatni. Pech, gondolta a férfi, és a macskája várakozó állásba helyezkedett. Mégis, mialatt a ragadozó énje előkészült a vadászatra, egy csendes szúrást érzett a szívében. Szüksége volt Annie bizalmára, a bizonyosságra, hogy minden esetben hozzá fordulna. És ha nem… Nem, gondolta és összeszorította a fogait, ez egyáltalán nem lehet kérdés! Annie hozzá tartozott. Kész, vége, erről ennyit.

– Mivel varázsoltad el tulajdonképpen az anyámat? – kíváncsiskodott Annie, amikor újra nála voltak. – Ez az én titkom. – Becsukta az ajtót, és követte. A nő szíve majdnem kiugrott a helyéről. Szeretett volna lefeküdni vele, azzal a férfival, akit csak előző nap ismert meg. De Zach tulajdonképpen soha sem tűnt számára idegennek. Vele minden olyan könnyű volt. Vigyázz, Annie! Rettegve ragadta meg a pillanat emlékét, amikor anyjának képe bukkant fel előtte, ahogy nemrég olyan szomorúan nézett a férje után. Tényleg ez várt rá is? De tulajdonképpen már nem 86

játszott szerepet, mert Zach mellett döntött. A fájdalommal ráér később is foglalkozni. – Hé! – Zach átkarolta őt hátulról, és fejét a nyakához dörzsölte. – Ne gondolkodj! – Nem tehetek másként – suttogta. – Nem vagyok éppen… – Ráharapott az ajkára, olyan szavak után keresgélt, amelyek ártatlanul hangzanak, és nem árulják el, hogy ilyen rövid idő alatt milyen fontos lett számára a férfi. – Nem az a típus vagy, aki csókolózik, és aztán úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. – Úgy harapdálta a nyakánál, hogy beleborzongott. – Én sem. Ez nem egyéjszakás kaland. – Az alakváltóknak saját törvényeik vannak. Megnyalta a bőrét, és Annie-nek kiesett a táskája a kezéből. – Zach! – Duruzsolás, esetleg könyörgés. A férfi szorosan hozzásimult. – Talán jobban előnyben részesítjük a testiséget, mint az emberek, de ennek semmi köze a felületességhez. A barátságról, a vágyról és a bizalomról van szó. – Csodásan hangzik. – Az is. – Ismét megcsókolta nyakának érzékeny részét. – Bízz bennem, Annie! Nem okozok neked fájdalmat. Ebben a pillanatban szinte hitt is neki. A kezeit a férfi ujjai köré zárta, és összeolvadt a kemény, férfias, forró testével. – Melletted szépnek érzem magam. – Több vagy annál – suttogta –, elképesztően szexi. – Talán panaszkodni szeretnél? – Elengedte a férfi kezét, amelyek a ruha oldalát összetartó szalagnál munkálkodtak. Egy pillanat alatt kioldódott a masni. – Ahogy az a Markson levetkőztetett a szemeivel, egyáltalán nem tetszett nekem.

87

– Nem tette. – Már csak egy belső oldali kioldás hiányzott, aztán a ruha a padlóra is csúszott. – Mmmm. Én vagyok az egyetlen, aki levetkőztethet. – Megcsókolta a nő sápadt vállát. – Aki simogathat. Simogatás. Ez emlékeztette a férfi nem emberi mivoltára, és arra, hogy nem mindig szelíd. – Meglehetősen birtokló vagy. Mögötte morgott, lágyan végigvezette csípőjén az ujjait. – Ezt már egy ideje tudod, Annie. Természetesen tudta. Ilyen volt a macska természete, birtokló, rögtön azonnal, ahogy elkezdett vele játszani. És amíg érdeklődött iránta, a nő osztatlan figyelmét követelte. Annie mindent megadott volna neki, amit a férfi akar… csak a bizalmát nem. Mivel az már nem létezett. A szülei házassága már régen összetörte az örökké tartó szerelemről szóló álmait. Még mielőtt teljesen átadhatta volna magát a búskomor gondolatoknak, Zach a nagy, fehér kezét a hasára helyezte. – Zach? – Ssss. Nézlek. A férfi rekedt szavainak hallatára összeszorult az alsóteste, és a lábai megremegtek. Miatta vette fel a fekete, csipkés fehérneműjét. – Annie. – Egy sóhajjal kikapcsolta a nő melltartóját. – Szeretnélek látni. Egy másodperccel később csak bugyiban és pántos szandálban állt előtte. A pillantását áhítattal csúsztatta végig a nő krémszínű bőrén, a mellein, rózsaszínű bimbóin, amelyek az érintésére sóvárgóan kiemelkedtek. Amikor a naptól cserzett kezét végre felé nyújtotta, és megérezte a férfit, azt hitte, elolvad az ujjai alatt. 88

– Olyan szép vagy, Annie! – Zach ujjai táncoltak a hasán. – Tetőtől talpig végignyalnálak. Annie elgyengült térdekkel emelte fel a kezét és érintette meg a férfi arcát. Zach röviden, szenvedélyesen megcsókolta őt, majd halkan felnevetett. – Menjünk az ágyba – mormolta. Majd karjaiba emelte a nőt, anélkül, hogy figyelembe vette volna a kapálózását. – Nagyon nehéz vagyok, Zach – nyikorogta. – Tegyél le! – Kételkedsz az erőmben? – kérdezte bűnbánó mosollyal. – Csókolj meg! Szót fogadott, mivel nem tudott ellenállni neki, az ajkai csak akkor engedték el, amikor a férfi letette őt az ágyra. Zöld-arany macskaszemek pillantottak rá éhesen. Visszafojtott lélegzettel nézte, ahogy először a zakójából, majd az ingéből is kibújik. Szikár, ugyanakkor erős is, egy ragadozó ember alakban. Kéjesen sóhajtott, a férfi szemei felvillantak, amikor lehajolt, hogy lehúzza a cipőjét és a zokniját. – Most rajtad a sor! – Levette a nő szandáljait, egyiket a másik után, olyan lágyan, hogy a fogait össze kellett szorítania, nehogy hangosan felsóhajtson. A tekintetével lassan és élvezettel becézgette testének minden centiméterét. Amikor a férfi végül lehajolt hozzá, hogy megcsókolja, hirtelen éber lett a kezei között. Úgy fel volt villanyozva, annyira készen állt rá, hogy minden gesztust viharosan, vággyal telve viszonzott neki. Amikor Zach gyengéden belecsípett az alsó ajkába, és amikor a nő ugyanezt tette vele, a férfi kezébe vette a melleit, miközben azt mondta: – Ezt még egyszer! Tágra nyílt szemekkel nézett rá, de újfent beleharapott. A férfi mellkasából előtört valami, ami nagyon közel járt a 89

doromboláshoz. Elhúzódott tőle, és csodálkozva kérdezte: – Ez mi volt? A macska mosolygott. – Semmi. – Aztán ismét az ajkainak szentelte a figyelmét, és másodpercekkel később, ezúttal Annie is érezte ezt a furcsa vibrálást. Kéjes borzongás futott rajta végig, és a férfihez simult. – Te dorombolsz – suttogta. – Akárcsak te. – Aztán Zach már felette is volt, csókolta a nyakát és szájával lefelé vándorolt. A mellei közötti völgyben megtorpant, szívogatta a csúcsait, amíg a nő vágytól feltüzelve a lepedőbe nem markolt. Amikor a mellbimbóját még a fogaival is megdolgozta, Annie felkiáltott; a legvégsőkig megfeszült minden porcikája. A férfi szárazra fújta nedves mellbimbóit. Az orgazmus hevesen tört rá, és hosszú, kéjes hullámokban érkezett. Annienek kellett egy kis idő, hogy újra észhez térjen. Zach még mindig azon ügyködött, hogy felfedezze a testét, sötét haja lágyan végigsimítatta a bőrét. Annie teljes elégedettséggel futatta át kezét a selymes sörényen. És boldogan. A férfi pajkos mosollyal nézett fel rá. – Igen? – Csókolj meg! – Sohasem hagyta magát olyan dolgokról álmodozni, hogy egyszer ilyen szégyentelenül követelőzzön, Zach-nél mégis nyitott fülekre talált. Még ha a kérését nem is mindig azonnal teljesítette. Megrázta a fejét. – Utána. – Mi után? Válasz helyett csókokkal vándorolt egyre lejjebb, amíg az ajkait a fekete csipkebugyijához nem préselte. Követelőzően, sürgetve. Annie szakadást hallott, és amikor lepillantott, az alsóneműje éppen akkor repült az ágy mellé. – Mi volt az? 90

Vad pillantással nézett rá a férfi. – Elmetszettem az egyik karmommal. – Óh! – Szemügyre vette emberi kezeit. – Mint egy mini átváltozás? – Hmm. – Zach már nem figyelt rá, mivel azzal foglalatoskodott, hogy a nő lábait a saját vállaira helyezze. Annie még soha az életben nem érezte magát ennyire kiszolgáltatottnak – valamint ennyire izgatottnak. Visszatartotta a levegőt, és várt. Majd megérezte a nyelvét. Semmi sem tudta volna felkészíteni erre a mámorító érzésre. Zach sok időt szánt rá, ő pedig újra és újra eszét vesztette. – Gyönyörű, drága Annie – nyögte Zach, mialatt ujjait a nedves forróságba mártotta –, én Annie-m. A férfi szájához nyomta magát, és ütemesen mozgatta a csípőjét. Hogy milyen nagyon tetszett ez neki, izgatottságában rekedt hangon duruzsolt. De csak akkor, amikor elhúzódott tőle és a lábai közé térdelt, akkor vált láthatóvá hatalmas erekciója. Annie kéjesen felsóhajtott. – Látod, mit okoztál – mormolta Zach, mialatt a kezét a feneke alá helyezte, és lágyan masszírozta a feszes, gömbölyded formát. – Gyere ide! Annie nyelt egyet, tomboló szívvel felegyenesedett, majd karjaival átkarolta a férfi nyakát. Aztán pedig végigsimított álló farkán. – Zach – suttogta, és elveszett a szemeiben –, te vagy a sorsom! A férfi szemei hol leopárdé, hol emberé között váltakoztak. – Akkor tartsd meg magad nekem, Baby! Többet nem engedlek el.

91

A lélegzete lökésszerűen hagyta el tüdejét, amikor lassan a férfira ült. Zach a legvégsőkig húzta. Annie mégis magában akarta tudni, és ugyanúgy birtokba venni, mint a férfi őt. Időközben levetkőzte minden szemérmét. Zach karjaiban úgy érezte magát, mint egy istennő. Lelkesen magába fogadta, és remegett. – Olyan mélyen vagy bennem! – lehelte. Leírhatatlanul intenzíven tapasztalta a férfit. Megcsókolta. – Lassan, Baby! Addig gyakorolunk, amíg hozzá nem szoksz – suttogta rekedten. – Milyen gyakran van erre szükség? – Annie a lábait a férfi keskeny csípője köré kulcsolta. Zach felnyögött, kicsit kijjebb húzta kemény, merev hímtagját, majd újra visszatolta, amikor már alig tudta tartani magát. – Nagyon gyakran. Őrjítő gyengédség töltötte el a szívét. Mosolygott, és kisimította izzadtságtól nedves haját a homlokából. Ez a férfi egyszerűen csodálatos. Átkarolta, és egészen magára húzta, némán az értésére adva, hogy készen áll. Majd a saját ritmusában a vágy egy löketével magáévá tette, amitől Annie-nek elakadt a lélegzete. Amikor elért a csúcsra, a szenvedély hullámában is összeolvadtak. És Annie érezte: ehhez hasonló csak egyetlen egyszer történik az életben.

Másnap reggel Annie első pillantása a mellette alvó férfira esett. A zsalugáteren át belopózó napfény arany csillogással vonta be a férfi bőrét. A fél éjszakában olyan intenzíven 92

szeretkeztek, hogy úgy érezte, hozzá tartozik. Birtokba véve. Megjelölve. Mégis ellenállt, hogy most pánikba essen vagy feladja a férfit, csak azért, hogy önmagát védje. Az ujjával végigrajzolta a hátán lévő tetoválás vonalait, amelyet valamikor az éjszaka folyamán fedezett fel. A bicepszén lévő stilizált sárkányfarokban végződött. A sárkány elülső karma a bal lapockáján feküdt, és a mesebeli lény hatalmas, izmos teste befedte az egész hátát. A rajzolat valami hihetetlen volt… Egy további bizonyítéka a benne lakozó vadságnak. Ez a vadság tette a nőt élővé és jókedvűvé. Egyidejűleg meg is rémisztette, különösen az érzéseinek mélysége okozott számára félelmet. Végül át tudta érezni, miért maradt az anyja az évek során az apja mellett. Megint hallotta az anyja hangját, amikor egy esős éjszakán tizenöt évvel ezelőtt azt mondta: Az apád korábban az „édenének” nevezett. Ez az idő már régen elmúlt, a tűz kialudt, úgy ahogy Zach érdeklődése is el fog múlni iránta. Miután ez a szikra elhalványult, Annie most már tudta, miért érzett mégis kísértést a maradásra… a remény késztette rá, hogy a férfi egyszer ugyanolyan ellenállhatatlanul fog rá nézni, mint régen. Ez az értelmetlen remény láncolta oly sok éven át az anyját az apjához. Jóllehet, Annie megértette az okát, de magának sosem választaná ezt az utat. Összetörné a szívét, ha Zach közömbösen nézne rá. Inkább lelépne. A hiányzó szenvedély első jelénél elhagyná a férfit. Ez valamikor be fog következni… De még ne most, könyörgött. Kérlek, még ne most! Szerelem és fájdalom lángolt benne, és 93

ezzel csendben visszafeküdt mellé, élvezte, ahogy ujjával a tetoválását simogatja, és alvás közben figyeli őt. Ezalatt feltűnt neki, hogy megremegett a férfi szájszéle. – Zach – suttogta. Leopárdszemek figyeltek rá. – Mmm? – Mióta vagy már ébren?

94

9. fejezet Fordította: Spencer

–E

lég ideje ahhoz, hogy élvezzem a simogatásodat. – A szemeiben pajkosság villant. És vágy, ami továbbra is ott

időzött. Megkönnyebbülten lélegzett fel. – Te tényleg macska vagy. – Akarod látni? – érdeklődött. – Mit? – A macskámat. Meglepődve nyílt nagyra a szeme. – Komolyan? Lustán ásított. – Hmm. – Hirtelen ragyogás látszódott körülöttük, fény és árnyék, szépség és örökkévalóság kölcsönhatása.

Annie egész idő alatt visszatartotta a lélegzetét. Tágra nyílt szemekkel nézte a leopárdot az ágyán, aki úgy tűnt, megbízik benne. Harcolt a félelemmel, amiért ennyire közel került egy veszélyes ragadozóhoz, felé fordult, védekezően maga elé tartva a lepedőt. A kísértés, hogy megérintse az állatot, túl erősnek bizonyult. Tétovázva emelte fel a kezét – pedig puszta racionalitásból tudta, hogy Zach az; mégis nehezére esett ezt elhinni. Türelmetlenül bökdöste őt a leopárd az orrával. Borzongva adta át magát a kísértésnek, és megsimogatta. A macska ellazult, és élvezettel csukta be a szemét. Annie félelme átváltott lelkesedéssé. – Azt hiszem, átvertél. – De a további simogatása és csodálata nem került fáradtságába. Amikor újra csillogott, Annie ezúttal mozdulatlan maradt. Egy pillanattal később pedig a keze egy hihetetlenül csábító férfi izmos hátán nyugodott, és a látványtól a szíve félrevert egyet. – Nos? Szorosan hozzásimult, és a férfi arcába nézett. – Gyönyörű vagy, és ezt te is tudod. Kivételesen nem mosolygott. – Túl soknak találtad ezt a dolgot a leopárddal? – Nem. – Összeráncolta a homlokát. – Talán ezt a benyomást keltettem? – Csak teljesen biztosra akarok menni. – Ezúttal a férfi megajándékozta őt egy mosollyal, mégpedig egy olyannal, amitől az alsótestét elöntötte a kéjes vágy. – Számos nő minden áron együtt akar lenni egy alakváltóval, de a valóságban nem tudnak mit kezdeni vele.

96

– Számos nő? – kérdezte csöppnyi féltékenységgel a hangjában. A férfi vigyora szélesebb lett. – Nem saját tapasztalatból beszélek. Annie szájszeglete megremegett. – Természetesen nem, Mr. Ártatlan. – Hé! Te vagy az, aki letérített a helyes útról! – A kezét a nő fenekére csúsztatta. – Emlékszem, mennyire ragaszkodtál hozzá, hogy csináljam még egyszer „azt a nyelvemmel”. Annie-ben újra felébredt a vágy. És az utolsó fillérig visszafizeti neki. – Tegnap egyáltalán nem kézbesítetted a nyereményemet. Érzéki pillantást vetett rá. – De igen! Mégpedig kamatos kamattal! – Ragadozó. – Annie köréfonta a karját, és megbökte őt az orrával. Zach-kel minden olyan természetes, kényszer nélküli. A férfi elégedetten sóhajtott fel, majd rágördült a nőre. Test a testen. Leírhatatlanul jóleső érzés volt őt érezni! – Mennyi ideig tart nálatok a vonzódás úgy átlagosan? – kérdezte félig örömmel. A férfival való szeretkezést hihetetlennek érezte, de ez a közelség… egy még intimebb fajtája volt, túlment a vágyon és az élvezeten. Itt bizalomról volt szó, és ettől elállt a lélegzete. Zach megcsókolta az arcán, az állán. – Örökké. Számunkra abnormális, ha nem érintkezünk. Annie a pikniken tapasztalt természetes testi kontaktusra gondolt. – De ez idegenekre nem érvényes, igaz? – Igen. – Akkor jó. – Arra a gondolatra, hogy nem része a falkának, fájdalmas gombócot érzett a torkában. Ha azonban a párja 97

lenne… Azonnal félbeszakította ezt a gondolatmenetet. Mert ha megrekedne egy olyan kapcsolatban, amiből soha többet nem szabadulhatna, még akkor sem, ha a szerelem már elmúlt, elfogná a félelem. – Azoknál az embereknél, akiket nem ismerek annyira jól, valami mindig hátráltatott. – Nálad az érintés kiváltsága, Baby. – Az ujjával köröket festett a nő vállára. – A falka észre fogja venni a jelet. – Az érintés kiváltsága? – Jog az érintésre. – Megcsókolta a szájának szélét. Vajon megelégelheti-e valaha is ezt a játékot? – Akkor neked teljes kiváltságod van ebben. A férfi arcán meglehetősen önelégült kifejezés mutatkozott. Annie nem tehetett mást, nevetnie kellett rajta. Olyan édes a büszkeségében – és olyan szexi. Mint fátyol a szemről, ebben a pillanatban leesett neki: teljesen anyja-lánya volt. Ő is csak egyszer tudna szeretni. És ehhez a szerelemhez egy életen át hű maradna. Zach volt az egyetlen nagy szerelme. Miatta minden szabályt sutba dobna, a házába, a szívébe engedné. Érte szakadékba ugrana, anélkül, hogy törődne a következményekkel. De néha nem marad más választás. – Hé! – mormolta rekedten. – Mi van veled, Angel? Annie a fejét csóválta, örült, hogy a férfi nem mentál, és nem tud olvasni a gondolataiban. – Szeress engem, Zach! – Örökké. Mégis tisztában volt vele, hogy a férfi nem értette a kérését, így következésképpen nem teljesíthette. De ez nem játszott szerepet. Zach-hez tartozott, még ha csak ebben a pillanatban is; de ennek a boldogságnak minden másodpercét ki akarta élvezni. A fájdalom várhat. 98

10. fejezet Fordította: Spencer

E

gy hónappal később Zach egy ember nagyságú, jégkorból fennmaradt sziklán ült a Yosemite Parkban és azon tűnődött, mi a fenét csinált rosszul. A piknik óta minden éjszakát Annie-vel töltött. Érezte a szenvedélyét, amikor a karjaiban tartotta… De valami mégis visszatartotta a nőt. A legtöbb férfinak ez valószínűleg egyáltalán nem tűnt volna fel. De Zach nem tartozott a legtöbbjükhöz. Minden alkalommal, amikor Annie visszautasította a segítségét, amikor a függetlenségét, mint védőhálót húzta maga elé, nem vette valami jól. Sértette a ragadozót, és összezavarta a férfit. – Mercy, hallak.

Egy magas, vörös hajú nő ugrott le a fáról, és landolt előtte. – Csak mert én úgy akartam. – Olyan lármát csapsz, mint egy elefántcsorda. – Egy flakon vizet dobott az őrszemnek. – Nem akartam megsérteni a férfias egódat és titokban idelopózni. – Mercy egy szemben fekvő sziklára telepedett. – Mi van veled? Úgy ülsz ott, mint egy nagy rakás szerencsétlenség? – Egészen bájos tőled. – Igen, elbűvölő vagyok. – Ivott egy korty vizet. – Árulj el nekem valamit – ezt a kis tanárnőcskét választottad párodnak? Zach felhúzta a szemöldökét. – Ugyan kérlek! – nyögte Mercy. – Különben nem hoztad volna magaddal a falkatalálkozóra. – Tiltakozik ellene – hallotta magát. – Miért? – Te nő vagy! Mondd meg te! – Hmm. – Mercy letekerte a vizesflakon kupakját, és hagyta, hogy a lábának csapódjon. – Nem indokolta meg? Nagy szemeket meresztett rá. Mercy a szemeit forgatta. – Egyáltalán nem mondtad neki, hogy ő a párod? – Egy kicsit nehezen viseli a kötöttséget. – Annie ellenállása mélységesen frusztrálta a férfit, mégis megpróbált türelmes maradni. Boldognak akarta látni a lányt. És ezenkívül a nőnek meg kellett bíznia benne annyira, hogy saját akaratából döntsön mellette – jóllehet Zach csak egyetlen döntést tudott elfogadni. – Úgy vélem, ez a „míg a halál el nem választ”-dolog nem áll valami előkelő helyen nála.

100

– Szóval rábíztad a döntést? – Mercy felvonta a szemöldökét. – Meglehetősen arrogáns. Zach-et elöntötte a düh. – Szeretnék neki időt adni, hogy hozzám szokjon. – És? Sikerült? – Mindenesetre ezt gondoltam. De nem akarja elfogadni a köteléket. – Tulajdonképpen minden teljesen magától történik, a nőnek mindössze el kell fogadnia a kapcsolatot, hogy a puszta lehetőség szilárd formát kapjon, és a kötés lezáruljon. – Ez széttép, Mercy! – A leopárd sértve, és zavarban érezte magát. – Mi nem stimmelt vele, hogy Annie nem akarta őt? – Beszélj vele, te mafla! – Mercy hitetlenül rázta a fejét. – Nem tudod elképzelni azzal a parányi, férfi agyaddal, hogy talán csak védi magát, arra az esetre, ha mindössze te csak egy forró numerát látnál benne, majd ejtenéd? Zach morgott. – Tudja, hogy sosem tennék ilyet! Annie nem menne bele ilyen kapcsolatba, mivel fél bárkiben is feltétel nélkül megbízni. – A szülei házasságára való tekintettel ezt nem is vehette tőle rossz néven. – Ha jól tudom, akkor már egy hónapja gyakorlatilag össze vagytok nőve. A falkában az a pletyka kering, hogy már félig nála laksz. Így van? – Igen. És? – Ember, Zach, ennél intelligensebbnek tartottalak! – Mercy a lábai közé szorította a flakont, és megerősítette lófarkát. – Nekem egészen úgy hangzik, mintha máris kész lenne kapcsolatot kezdeni veled. Annie adott neki egy kulcsot a lakásához, a búvóhelyéhez. A szíve kalapált a mellkasában. Nem, gondolta, ekkorát azért nem tévedhettem! – De a kötés… 101

– Szóval így – vágott a szavába Mercy. – Talán igazad van és a te Annie-d furcsán viselkedik majd, ha értesül a kötelékről. De most feltételezzük azt, hogy a zseniális, mentálokkal hasonló képességed, a gondolatolvasás kudarcot vall, tévedsz… Megint szabadjára engedett egy morgást. – …és Annie kész lenne mindent kockára tenni érted. Mi tartaná vissza az utolsó lépéstől? – kérdőn nézett a férfira. – Hiszen te is tudod, milyen a hírnevünk! Az emberek az alakváltó leopárdokat szelídnek, de egyben felszínesnek is tartják. – Nem ezen van a hangsúly – tiltakozott csökönyösen. – Már rögtön az elején megmondtam, hogy komolyan gondolom. – Akkor elárulok most neked valamit, Zach: a férfiak évszázadok óta ígérgetnek a nőknek, végül mégis összetörik a szívüket. Zach emlékezett Kimberly Kildaire csalódott arcára, amikor Erik egyszerűen csak úgy, szó nélkül eltűnt. Ígéret, számtalan, megszegett ígéret. – Csupán egy út létezik, hogy elnyerd a bizalmát – folytatta Mercy –, és talán le kell nyelned miatta a férfiúi büszkeséged. Készen állsz a szíved a lábai elé helyezni, vállalva a veszélyt, hogy össze is törheti? Zach elkapta a nő pillantását. – Egész gonosz is tudsz lenni, Mercy! – Nagyon köszönöm! – miután megitta az utolsó korty vizét, odadobta a férfinak a flakont. – Most inkább megyek. Még találkoznom kell Lucas-szal. Zach nézte, ahogy eltűnik a fák között. A szavai a fülében csengtek. Egész idő alatt azt hitte, tudja, mi zajlik Annie-ben. 102

Tényleg tévedett volna? És készen állt rá, hogy a kontroll és a dominancia utáni kívánságát feladja, és az életének legfontosabb döntését átengedje a nőnek? Mi van, ha visszautasítja? A fájdalom összenyomná a mellkasát.

Annie jókedvűen pakolta össze a dolgait. Péntek délután volt, következésképp az egész hétvége előtte állt Zach-kel. A férfi megígérte, hogy megmutat neki néhány különösen szép helyet az erdőben, és már alig tudta kivárni. De ha Zach az egész hétvégét tévénézéssel akarná tölteni, olyan boldog lennék, mint egy Jégkirálynő, gondolta mosolyogva. Bolondult a férfi után, habár állandóan ugratta. Időközben már egész jól le tudta csökkenteni az ellene felhúzott védelmét. – Hé, Tanárnő! – Zach! – Annie a karjaiba futott. – Mit csinálsz te itt? A férfi komolyan nézett rá. – Beszélnem kell veled! Felkavarodott a gyomra. – Óh! – Hátrált egy lépést, és megpróbált nyugodtnak tűnni. – Mercynek igaza volt – mondta. Annie tudta, ki az a Mercy, a pikniken ismerkedett meg az őrszemmel. – Miben? – Arra vársz, mikor hagylak faképnél. Kiszaladt a lába alól a talaj. Remegve állt ott, képtelenül arra, hogy megmozduljon, mialatt a férfi becsukta az ajtót, és odament hozzá. – Sosem foglak elhagyni, Annie! – Gyengéden a kezeibe vette az arcát, és homlokát a lányéhoz nyomta. – Csak akkor lesz így, ha te kérsz erre. – Zach homloka 103

elfelhősödött. – Hogy őszinte legyek, akkor sem tudnálak elhagyni. Most már tudod a választ. – M-mit? – A párom vagy – mondta egyszerűen. – A szívem és a lelkem. Megszakadnék, ha elhagynálak. Annie körül forgott a világ. – Le kell ülnöm. Elengedte őt, és a nő a pultnak támaszkodott. – Párod? – suttogta. – Igen. – Zach arca elkomorodott. – Ez egy életre szóló kötődés. Nem örülsz neki, igaz? Nem fogta fel a kérdést, mivel a fejében még mindig kavargott minden. – Biztos vagy benne, hogy én… – Baby, ezt már az első találkozásunk alkalmával tudtam. Te vagy az! A másik felem. Könnyek öntötték el az arcát, mivel a férfi volt a – tökéletes – másik fele. – Zach, én… – Érzelmek rohama alatt küszködött a szavakkal. – Sosem gondoltam volna, hogy valaha is férjhez mennék – ismerte el. – De nem a kötelék a problémám, hanem az, ami utána jön. – Elcsuklott a hangja. – Egy nap a szerelmi ígéretből lehet, hogy csapda lesz. És ez borzasztóan megrémiszt. – Tudom. – Még mindig vár – csúszott ki a száján. – Egy Valentinkártyára, egy szülinapi ajándékra vagy egy kedves szóra. Még mindig vár. – Kicsim. – A férfi a karjaiba akarta venni, de elutasította. – Ha elhagynál, túlélném – mondta –, de azt nem tudnám elviselni, hogy átnézz rajtam. – A pároknak nem létezett más kiút. A kötelék örökre összekötötte őket.

104

– Emiatt nem kell aggódnod – válaszolt határozottan Zach. – A párok sosem hagyják figyelmen kívül egymást. – De… – Semmi de! – vágott hevesen a szavába, és a szemei ingerült villámokat szórtak. – Sosem fogok felhagyni azzal, hogy szeresselek, és óvjalak. A párok képtelenek eltávolodni egymástól. Annie-nek egy része meg akart kapaszkodni ebben az ígéretben és többet nem engedni el. De egy másik része, az, amelyik csak a betegsége óta létezett, és ami az anyja gondoskodása végett szűkült be, habozott. Hitelt kellene adni a szavainak és vállalni ezt a rizikót? Készen állt rá, hogy a fáradtságosan kiharcolt szabadságát ilyen könnyen feladja? – Annyi félelmem van, Zach! – Áh, Annie! Nem érzed? A leopárdom kér. Ha arra vágysz, hogy csússzak előtted, akkor azt teszem. Zach a lábai elé tette a szívét. Annie-t ez mélyen megérintette. Remegve helyezte két ujját a férfi ajkaira. – Ilyenre sosem vágynék tőled. – Én sem tőled. – Az alakváltó megcsókolta a nő ujjbegyét. – Bízz bennem! Pontosan ez volt a problémája. Imádta őt, bálvány módjára szerette a férfit, mégis… Aztán Zach büszke arcába nézett, mélyen a leopárd szívébe pillantott. Hirtelen csak egyetlen válasz maradt: nem hagyhatja, hogy a félelme úrrá legyen rajta, és emiatt lemondjon a boldogságáról az életben. – Azt teszem – mondta, és ezzel elvágta az utolsó mentőkötelet is, ami a romlás feneketlen mélysége felett tartotta. – Még senki másban nem bíztam úgy, mint benned.

105

A mellkasában érezte a felszabadító érzést. Önkéntelenül is Zach-hez kapcsolódott, a férfi hozzásimult és fejét a nyakához hajtotta. Gyengéden futtatta ujjait végig a nő haján. – Zach? Borzongás futott át rajta. – Óh, Istenem, úgy féltem, hogy nemet mondasz. Ebben a pillanatban érezte az alakváltó félelmét, a szerelmét, és az odaadását. Olyan volt, mintha közvetlen kapcsolata lenne a lelkéhez. És a szépsége lenyűgözte. Ebben a kötelékben sosem hagyná figyelmen kívül egyikük a másikat. – Bolondulok érted, Zach! –Végül kiállt a férfi iránti érzései mellett, feltétlenül el akarta mondani neki, hogy ő sincs egyedül. – Tudom. – A férfi ismét hozzápréselte magát, és a köteléken keresztül áramlott köztük Zach szerelme és a ragadozó vad szenvedélye. – Érezlek a szívemben. És legnagyobb meglepetésére ő is érezte a férfit.

Egy héttel később Annie Zach ölében ült, ezáltal eltakarta a kilátást az amerikai-foci közvetítéséről. A férfi nyújtogatta a nyakát, és megcsókolta. – Akarsz játszani, tanárnő? Vele mindig. De valamit meg kellett beszélniük. – Nem, pusztán üzleti ügyből kifolyólag vagyok itt. Kikapcsolta a tévét. – Kezdj bele! – Igazi esküvőt kell tartanunk. – Már párok vagyunk. – Egy morgás tört fel a torkából. – Mi a fenének van szükségünk még egy esküvőre is? Hiszen ez a legtöbb embert őrületbe kergeti. Tavaly volt szerencsém átélni, 106

ahogy egy felnőtt férfi könnyekben tört ki a fotós összeállításon. Annie korábban biztosan azon tűnődött, honnan veszik az alakváltó nők a bátorságot, hogy helytálljanak a párjukkal szemben, amikor az morgós és ingerlékeny. Most már tudta a választ: ők éppen olyan jól tudták, mint ő, hogy sosem bántanák meg a párjukat. Inkább az ég szakadna a fejükre vagy a föld nyelné el őket. – Nem megmondtad, hogy nem ünnepélyesen leszünk megünnepelve? – Na, igen, ez nem rendes ceremónia. – Fintorogva nézett maga elé a férfi. – Itt inkább az lesz megünnepelve, hogy egy pár vagyunk. Nem tudta megállni, bele kellett túrnia a férfi hajába. – A kötelék erősebb lesz – mosolygott. – És ez így megy tovább. – Dühös arca végre felderült, és a mosolya közvetlenül a nő szívét találta el. – Még ha százhúsz évesek leszünk is, akkor is akarom majd a testedet. – Zach, közveszélyes vagy. – És pontosan ezért szerette. Lassacskán kezdte megérteni, mit nyert a férfihoz fűződő kötelékével. A kapcsolat egy heves, szenvedélyes vágyat teremtett, de egyidőben szerelmet is, amihez megrendíthetetlenségében ehhez foghatót keresett. Még ha nem is voltak együtt, Annie akkor is érezte a szerelmét. – Hivatalosan is össze kell házasodnunk – világosította fel, és elcsábította a férfit egy csókkal. – A szüleim ezt szeretnék, és Caro már kiválasztotta az esküvői tanúnak való ruháját. – Aztán előállt azzal az érvvel, ami minden további vitát feleslegessé tett. – A boldogsága a szívügyem. – Legyen. Mikor? – Jövő tavaszra gondoltam. 107

– Akkor az még távoli. – A nő pulóvere alá csúsztatta a kezét és megérintette meztelen bőrét. – Megtarthatnánk karácsonykor is, mint kettőnk ajándékát. – Nem. – Annie végigvezette ujjait a férfi nyakán. – Tavasszal kell lennie. Minden akkor nő és sarjadzik. – Pontosan, mint ahogyan ő is növekszik, nyílik és változik. – És már megkaptam az ajándékom. A szemeiből, melyek olyan sötétnek tűntek, mint az óceán, a leopárd kíváncsian figyelte őt. – Igen? – Nagyon régen, karácsonykor kórházban feküdtem – mesélte neki, és az egykor fájdalmas emlékek hirtelen csodásak lettek –, és azt kívántam magamnak, hogy legyen valakim, akivel játszhatok, és akivel megoszthatom a titkaimat. – Sosem mert volna álmodni róla akkor, hogy milyen módon fog teljesülni ez a kívánsága. Zach a lány combjára helyezte a kezét. – Én vagyok az ajándékod? – Igen. – Mosolygott a lány. – Milyennek találod? – Úgy találom, itt az ideje a kicsomagolásnak. – Zach megharapdálta a nő ajkait. – De kérlek, lassan! Együtt nevetett a férfival. Mint egy ígéret az örökkévalóságra, úgy gyöngyözött a bőrén… mintha fuvallat érintené. – Mágija.

Vége