Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR UD NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Levelező tagozat Európai Üzleti Tanulmányok Szakirány
FRANCIA GAZDASÁGI JELENLÉT A KÖZÉP-KELET-EURÓPAI TÉRSÉGBEN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MAGYARORSZÁGI FRANCIA MŰKÖDŐTŐKEBEFEKTETÉSEKRE
Készítette: Vincze Krisztina
Budapest, 2003
TARTALOMJEGYZÉK 1. 1.
A politikai kapcsolatok története az I. világháború befejeződésétől a kilencvenes évek közepéig..................................................................7
1.2
Franciaország álláspontja az Európai Unió keleti kibővítése kapcsán, a gazdasági és politikai érdekek elemzése ..........................................15
2. FRANCIA GAZDASÁGI JELENLÉT A KÖZÉP-KELET-EURÓPAI RÉGIÓ ORSZÁGAIBAN ..... 18
2.1.
A kereskedelmi kapcsolatok alakulása Franciaország és a közép-keleteurópai régió országai között...........................................................19
2.2
Francia működőtőke befektetések Közép-Kelet-Európában ................26
3. FRANCIA GAZDASÁGI JELENLÉT MAGYARORSZÁGON ................................................. 38
3.1
A Franciaország és Magyarország közötti kereskedelem fejlődése a 90es évektől...........................................................................................40
3.2
Francia működőtőke beruházások Magyarországon ...........................43
3.2.1 A működőtőke-beruházások ágazati és területi megoszlása ................................................... 49 3.2.2 Francia nagykereskedelmi láncok Magyarországon ........................................... 60 3.2.3 Francia hitel ................................................ 66 3.2.4 A franciák az üzleti életben .......................... 67 3.2.5 A COFACE Magyarországról ........................ 69 BEFEJEZÉS...............................................................................................................72 IRODALOMJEGYZÉK............................................................................................75
3
BEVEZETÉS Míg az első Európai Közösség alakulása idején, az ötvenes években Jean Monnet azt mondhatta, hogy „a Közösség határait azok szabják meg, akik úgy érzik, hogy nem kell tagjának lenniük” 1, mostanra éppen egy ellentétes helyzet állt elő. Kijevtől Ankaráig, Nicosiától Tallinig minden nemzet az Európai Unió tagja szeretne lenni, és minél hamarabb, annál jobb a számukra. 2003 tavaszán már nem kérdés, hogy KözépKelet-Európa – benne Magyarország – és az Európai Unió sorsa szorosabban összekapcsolódik, a mostani állapot szerint egy év múlva a jelenleg 15 tagú EU 25 tagúra bővül, a gazdaságilag legfejlettebb tíz közép-kelet-európai országot is befogadva. Noha ezen országok nagy részének már most is az EU a legfontosabb kereskedelmi partnere - gyakorlatilag szabadkereskedelem valósul meg a kétoldalú áruforgalomban - más érzés lesz belülről megélni az integrációt, belépni a fejlett országok „klubjába”. Ennek a „klubnak” Franciaország egyik alapító tagja, a francia politikai szellemiség mindvégig jelentős hatással volt az integrációra, melynek intézményeiben sokáig dominált a francia közigazgatási kultúra. „Az Európai Unió megértéséhez vagy zseninek kell lenni, vagy franciának” 2, ironizált egy ízben Madeleine Albright, volt amerikai külügyminiszter asszony. Noha Franciaországnak a közép-kelet-európai térséggel való kapcsolata az eltelt évtizedek alatt mindvégig ellentmondásos volt, a 20. század utolsó éveire immár kiemelten fontos partnerei közé tartoznak ezek az országok.. Ebben a dolgozatban annak bemutatása a célom, hogy hogyan vált Franciaország az első számú befektetők egyikévé, fontos kereskedelmi partnerré azokban az országokban, amelyekkel egészen a kilencvenes évekig nem volt jelentős gazdasági kötődése. Megpróbálom megkeresni, hogy milyen motivációk játszottak közre a közép-kelet-európai térség felé történő gazdasági nyitásban, hogyan élénkült majd többszöröződött meg a kétoldalú kereskedelem és ennek nyomán hogyan és mely szektorokba indult meg a francia tőke áramlása.
1 2
Idézi Michel Foucher: Európa-Köztársaság (Politikatörténeti füzetek XIV, Napvilág Kiadó), 24.o Idézi Kocsis György: Vita az Európai Unió jövőjéről (Heti Világgazdaság, 2001/24.szám)
4
A kereskedelmi kapcsolatok és a befektetések alakulását és változásait, mozgatórugóit nehéz lenne megérteni Franciaország és a közép-kelet-európai országok közötti történelmi-politikai kapcsolatok történetének ismerete nélkül. Ezért az első fejezetben áttekintem, hogy hogyan alakultak ezek a kapcsolatok a 20. század folyamán kiindulópontnak az I. világháború befejezését tekintve -, a rendszerváltást követően hogyan változott a térség megítélése, illetve az Európai Unióhoz történő csatlakozás előestéjén milyen álláspontot képvisel Franciaország ezen államok belépésével kapcsolatban,
milyen
francia
gazdasági
és
politikai
érdekei
fűződnek
csatlakozásukhoz, illetve milyen tényezők miatt él félelem a franciákban - csakúgy, mint a többi tagállam polgárai körében - a közelgő bővülés miatt. Francia szempontból a történelmi és kulturális hagyományok, kapcsolatok tekintetében Lengyelország és Románia különös jelentőséggel bír, a 2. fejezetben megpróbálom kimutatni, hogy ez a kötődés mennyire van vagy nincs jelen a gazdasági kapcsolatokat illetően, milyen szerepet játszanak egyáltalán a történelmileg kialakult kapcsolatok a gazdasági természetű döntésekben, különös tekintettel a működőtőke-befektetéseket befogadó célországok kiválasztásában. A fejezet két részből áll: az első rész a kétoldalú kereskedelem összefüggéseit, a második a közvetlen tőkebefektetések alakulását tekinti át a térség országaiban. Magyarország – a kulturális vonatkozásoktól eltekintve - sohasem számított igazán franciabarát országnak, ez nagyobbrészt politikai okokra vezethető vissza. A 3. fejezet első részében azt a témát próbálom körbejárni, hogy a Le Monde napilap által „Közép-Európa bölcsének”3 nevezett Magyarország hogyan került a francia üzletemberek érdeklődésének középpontjába, milyen okok késztették őket arra, hogy fokozatosan megváltoztassák hagyományos felfogásukat rólunk, magyarokról. A fejezetben külön részekben, de egymással szoros összefüggésben szeretném bemutatni a francia-magyar kereskedelem fejlődésének utóbbi tíz évét az áruszerkezet változásán keresztül valamint a Magyarországon eszközölt legnagyobb értékű tőkebefektetéseket megvilágítva azt a kérdést, hogy mely ágazatok miért tűntek vonzónak a franciák szemében. Az elmondottakat néhány, az adott szektorban megtelepedett vállalat rövid bemutatásával illusztrálom.
5
A tőkebefektetések elemzésének végén kitérek a legnagyobb franciaországi hitelbiztosító intézet, a COFACE Magyarországról alkotott legfrissebb értékelésére, valamint kísérletet teszek a francia vállalati menedzsment legegyedibb jellemzőinek bemutatására, szintén néhány vállalati példa segítségével. A dolgozatot az eddig elért eredmények összefoglalásával, a következtetések levonásával, a várható tendenciák megrajzolásával zárom. A témaválasztásnál szerepet játszó motivációk közül azt emelném ki, hogy franciatörténelem szakos tanárként alkalmam volt alaposan megismerni a francia kultúrát és történelmet, korábbi szakdolgozatomat is francia témából, Napóleonból írtam. Jelenleg egy francia családi tulajdonú cég magyarországi leányvállalatánál dolgozom, személyes tapasztalataim is igazolják a vállalatok motivációiról, főbb célkitűzéseiről és a menedzsment módszereiről írottakat. A kutatási módszereket illetően – az első fejezet kivételével, mely a téma jellege miatt szinte teljes mértékben kompiláció, a szakirodalom feldolgozása - jórészt a gazdasági folyóiratokban megjelent vonatkozó cikkekre, statisztikai kimutatásokra tudtam támaszkodni. A Francia Nagykövetség Kereskedelmi Kirendeltségének kiadványai fontos forrást jelentettek, csakúgy, mint a Magyarországon megtelepedett cégek internetes oldalai. A Budapesten megjelenő Le Journal Francophone című folyóirat is rendszeresen tájékoztatást ad a francia vállalatok magyarországi jelenlétének legfontosabb eseményeiről, terveiről. Célom a különböző vállalatokról szerzett információk rendszerbe foglalása, egyes szektorok köré tömörítése volt, fontosnak tartottam
a
kereskedelmi
forgalomról
és
a
beruházásokról
elmondottakat
számadatokkal, táblázatokkal is illusztrálni, melyek egy része a szövegben jelenik meg, az összefoglaló jellegű, nagyobb terjedelmű táblázatok pedig a mellékletben. Végezetül szeretném megköszönni Dr. Szemlér Tamás, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, külső konzulensem segítségét is, aki felhívta a figyelmemet a témára, irányított az információhalmaz feldolgozásában és biztatott, amikor úgy éreztem, nem tudok tovább lépni, újat mondani.
3
Idézi Csicsery-Rónay István: Magyarország, az EU és a NATO (Századvég, 2000) 68. o.
6
1. Franciaország és a közép-kelet-európai térség közötti politikai kapcsolatok áttekintése4
1. 1.
A politikai kapcsolatok története az I. világháború befejeződésétől a kilencvenes évek közepéig
Franciaország közép- és kelet-európai külpolitikája a 20. század folyamán több alkalommal is bebizonyította azt, hogy a francia politikusoknak térségünkről meglévő ismeretei nem voltak elégségesek,5 az ismeretek hiánya pedig a gazdasági kapcsolatok fejlődését is jelentősen gátolta. A politikai kapcsolatok fejlődése tehát Franciaország és a térség között mindig is megelőzte és felülmúlta a gazdaságiakét. Franciaország volt a földrész első katonai nagyhatalma, az I. világháborút követően 1919-től egész kis szövetségi rendszert kezdett kiépíteni a közép-kelet-európai régió országaival. Pártfogolta annak a „kisantant”-nak a létrehozását, amely Jugoszláviát6 Csehországot és az Erdéllyel megnövekedett Romániát egyesítette esetleges osztrák, magyar vagy bolgár fenyegetéssel szemben. Az aktív francia közreműködéssel létrejött versailles-i békerendszer – benne a Trianoni Szerződéssel – a Duna-menti nemzetek közt azóta is jelen lévő feszültségek forrása lett, hiszen új keretben ugyan, de mégiscsak konzerválta a térségben meglévő kisebbségi problémákat7, noha a háborúban győztes Franciaország vezető értelmiségi körei és politikai elitje meg voltak róla győződve, hogy az új európai „rend” szavatolja a békét, az igazságot és a biztonságot. Úgy gondolták, hogy a kisantant létrehozása, mint a francia külpolitika legnagyobb sikere - túlzottnak tartott és a trianoni békediktátumok miatt elkeseredett magyar tiltakozások ellenére is - megoldja a közép-európai és balkáni nemzetiségi kérdéseket.8
4
A fejezet Romer-Schreiber: Franciaország és Közép-Európa (megjelent: Külpolitika 1996/1), Philippovics Tamás: Magyarország párizsi szemmel (megjelent: Külpolitika 1998/2) című írásainak felhasználásával készült 5 Szemlér Tamás: Francia vállalati érdekek Közép- és Kelet-Európában, MTA Világgazdasági Kutatóinzézet Kihívások sorozat 104. szám (1997) 1. o. 6 pontosabban 1929-ig Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 7 Romer-Schreiber i.m. 64. o. 8 Philippovics i.m. 3. o.
7
A következő évtizedben a revizionista törekvések Magyarország külpolitikáját Mussolini és Hitler felé irányították, ami megerősítette hitükben a francia vezető rétegeket és ez határozottan tükröződött a közép- és felsőfokú oktatás szellemében is. Ez a szellemiség a II. világháború után sem változott meg és kihatott Pompidou, Giscard d’Estaing és Mitterrand későbbi köztársasági elnökök politikai nézeteire is.9 A II. világháború alatt a szabad Franciaország gyakorlatilag nem volt jelen azokon a tárgyalásokon, amelyek Közép-Kelet-Európa jövőjét meghatározták. A francia kormány képviselői azonban minden olyan megbeszélésen ott voltak, amelyek a Harmadik Birodalom volt csatlósállamaival kötendő szerződéseket készítették elő. Ugyanakkor a francia jelenlét meglehetősen félénknek tekinthető, ennek az volt a magyarázata, hogy amíg az I. világháborút lezáró béketárgyalásokon a Szovjetunió és az Egyesült Államok még nem vett részt, addig a II. világháború után már teljes súlyukkal jelen voltak a politikai életben, meghatározó szerepük eleve kizárta az újabb hangsúlyos francia fellépés lehetőségét. Igaz persze az is, hogy a francia politikai erőket 1945 után túlságosan lefoglalták saját belső ügyeik és az indokínai háború, így nem fordítottak nagy figyelmet a Közép-Kelet-Európában lezajló eseményekre. Az 1947-es békekonferencián azonban két kiemelkedő politikus Robert Schuman és Georges Bidault felismerte, hogy Magyarország 1920-as határai nem esnek egybe az etnikai határokkal, ezért felvetették, hogy a békekötéskor nem kellene ezekhez a határokhoz visszatérni. Térképjavaslatukban egy 22 ezer km2-es határkiigazítás szerepelt a Partium irányában, de ez a javaslat a Szovjetunió részéről éles elutasításba ütközött. Franciaország tekintélye ekkor még (már?) nem volt elegendő, az amerikaiak és az angolok pedig elfogadták a Szovjetunió tiltakozását.10 Ez a rövid epizód azonban szalmalángnak bizonyult a franciák részéről. A párizsi diplomácia ezekben az években semmilyen összefüggésben sem akart hallani a nemzetiségi kérdésekről. Elhitték, hogy Tito végleg megoldotta Jugoszláviában a nemzetiségi problémákat, Ceaucescu rendszerének igazi arcát csak nagy késéssel fedezték fel, a szlovák problémát nem vették komolyan – a „nemzetiségi csendet” a pax sovietica egyik viszonylagos előnyeként könyvelték el. 11 9
Philippovics i.m. 3. o. Philippovics i.m. 3. o. 11 Philippovics i.m. 4. o. 10
8
1947 után a francia-szovjet viszony fokozatosan megromlott, ami beárnyékolta a franciáknak a térség többi országával fenntartott kapcsolatait is, kivéve talán a sorból akkor is „kilógó” Jugoszláviát.12 Ettől az időtől fogva az egymást követő francia kormányok érdeklődése a Vasfüggöny mögötti országok iránt meglehetősen korlátozott volt.13 Az 1956-os magyar forradalom alapvetően megváltoztatta a magyarok erkölcsi megítélését a francia politikaformáló közvéleményben és a legegyszerűbb emberek szemében egyaránt. Mindez azonban nem késztette őket nézeteik felülvizsgálására, arra, hogy Magyarország legújabb kori történelmére más szellemiséggel tekintsenek, figyelmüket a kommunizmus kudarcára összpontosították. Hosszú időnek kellett eltelnie a forradalom után ahhoz, hogy felülvizsgálják Magyarországgal kapcsolatos nézeteiket.
Magyarországnak
a
60-as
évektől
kezdődő
bizonyos
mértékű
függetlenségét a Szovjetuniótól inkább a Kádár-rendszer sikerének, és nem a forradalom következményének tekintették.14 De Gaulle tábornoknak a hatalomba való visszatérését – legalábbis az első időkben – nem fogadták kitörő lelkesedéssel Közép-Európában. Mégis az ő nevéhez fűződik a közép-kelet-európai kapcsolatok terén az „enyhülés, közeledés és együttműködés” gondolata, a hidegháború által előidézett európai megosztottság felszámolása, az Atlanti óceántól az Urálig terjedő Európa gondolatának elhintése. A hatvanas évek enyhülést hoztak a francia-szovjet kapcsolatokban, ami jelentkezett a Varsói Szerződés többi tagállamával fenntartott kapcsolatok valamelyes normalizálásában is. 1964-től kezdve Franciaország lassan közeledett Közép-Európához és ez a politikai közeledés előkészítette az utat később a francia vállalatok számára is. Ebben az időszakban Németország politikailag még nem volt jelen a térségben, így kezdhetett Franciaország, mint elismert nagyhatalom közvetlen párbeszédet Moszkvával majd a Varsói Szerződés többi tagállamával. De Gaulle 1966-ban még Moszkvába is ellátogatott. 15 12
Szemlér Tamás: Az Európai Unió elmélyítése és kibővítése a francia-német kapcsolatok tükrében (megjelent: Külgazdaság 2000/4), 35. o. 13 Romer-Schreiber i.m. 64. o. 14 Philippovics i.m. 4. o. 15 Romer-Schreiber i.m. 64-65. o.
9
A 60-as évek közepétől kezdve a francia politika egyre nagyobb hitelt adott a reformkommunista irányzatnak és csak bizakodott abban, hogy a részleges reformfolyamatot semmi sem fogja brutálisan leállítani. Az űrhajózásban, az atomrakéták fejlesztése terén elért eredmények és a sportsikerek után ítélve a szovjet nép elégedettnek, a társadalom pedig szociálisan kiegyensúlyozottnak tűnt. Hruscsov menesztését ugyan a franciák nagyon sajnálták, de a Brezsnyev-korszak kezdetétől velük együtt az egész euroatlanti politika megelégedett azzal, hogy a kommunista ideológia terjedése megakadt a harmadik világban. A 60-as évek végére Franciaország keleti politikája ki is merítette lehetőségeit és az ország egyre jobban kiszorult a közép-kelet-európai politika színteréről, ahol Németország fokozatosan kezdte megerősíteni pozícióit.16 A 70-es évek második felében Franciaország a történelmi hagyományokon nyugvó francia-lengyel és francia-román kapcsolatok területén ért el némi előrehaladást: közeledni próbált egyrészt a Gierek-féle Lengyelországhoz, másrészt Ceaucescu Romániájához, ám ennek a közeledésnek egyik esetben sem volt komolyabb eredménye. A közép-kelet-európai országok már ekkor is sokat panaszkodtak Franciaország érdektelenségére. Volt ugyan néhány látványos, ha nem is szerencsés kezdeményezés francia részről,17 ám Mitterrand 14 éves elnöki megbízatása sem hozott változást Franciaország keleti politikájában.18 Lengyelországban 1981 decemberében kihirdették a szükségállapotot - amit később ugyan
hatályon
kívül
helyeztek19-,
ezt
az
intézkedést
azonnal
elítélték
Franciaországban. Bár Mitterrand négy év múlva fogadta Jaruzelski tábornokot, a két ország közti kapcsolatok a mélyponton voltak, Franciaország a Varsóval fenntartott kapcsolatokat a minimálisra csökkentette. Viszont a lengyel események hatására a francia elnök számára világossá vált, hogy a Szovjetunió nem fog többé beleszólni szövetségesei politikájába.20
16
Philippovics i.m. 4. o. pl. a varsói szovjet-francia csúcstalálkozó 1980 májusában 18 Romer-Schreiber i.m. 65. o. 19 megállapodás a Walesa vezette Szolidaritás és Jaruzelskiék között az első, részlegesen szabad választásokról 17
10
A Lengyelországgal kapcsolatos francia külpolitikának olyan megfontolások álltak a középpontjában, amelyeket a francia baloldalon belüli erőviszonyok határoztak meg. Ennek, igaz akkor még csak a lengyelek voltak az „áldozatai”, de mindennek a mai Franciaország is látja a kárát, hiszen azzal egyidejűleg, hogy a francia külpolitika figyelmen kívül hagyta Lengyelországot, Németország már felépítette szokat a hídfőállásokat, amelyekre későbbi kapcsolatait alapozta.21 Ha a nyolcvanas évek sajátos összefüggéseiben a Lengyelországgal kapcsolatos ellentmondásos politikának megvolt is a létjogosultsága, egyes francia köröknek a Ceaucescu-féle Romániával szemben tanúsított magatartása már teljesen érthetetlen, hiszen a rezsimet gyakorlatilag egészen annak bukásáig támogatták, 1989-ig bezárólag a francia-román kapcsolatok megszakítatlanok voltak és Franciaország nem sokat törődött vele, hogy Bukarestben lábbal tiporják az emberi jogokat. Azzal, hogy a franciák szalonképesebbnek tartották Ceaucescut, mint Jaruzelskit, nemcsak megmosolyogtatták, de elképesztették és mélyen elszomorították a Varsói Szerződés országait, hiszen abból, hogy egy ország erősen franciabarát, még nem következik szükségképpen, hogy igazi demokrácia. Nem csoda, hogy Magyarország és Lengyelország oly sokáig bizalmatlan volt Franciaországgal szemben. 22 E magatartás következtében nagy mértékben csökkent ugyan Franciaország megbecsültsége a térségben, de már akkor megvolt a szándék ezekben az országokban, hogy árnyaltabb külpolitikát folytassanak, különösképpen Franciaország irányába, amely azonban sajnos nem tudott válaszolni ezekre az igényekre. Franciaországban volt ugyan bizonyos érdeklődés a kommunista rendszerek iránt
23
,
ez azonban nem sokat változtatott azon, hogy – hosszú távú és koherens külpolitika híján – nem tudott megfelelni a közép-kelet-európai országok elvárásainak Néhány látványos szerződéskötésen kívül nem történt igazi áttörés a térség felé. A kapcsolatok inkább rapszodikusan – a mindenkori politikai feltételeknek alárendelten – fejlődtek, a nekilendülést általában érdektelenség követte.
20
Romer-Schreiber i.m. 66. o. Romer-Schreiber i.m. 66-67. o. 22 Romer-Schreiber i.m. 67. o. 23 Franciaország jelentős hiteleket nyújtott államközi szerződések keretében elsősorban a Szovjetuniónak, de Lengyelországnak, Romániának és Magyarországnak is 21
11
Franciaország – mind politikai, mind gazdasági téren – már jóval a totalitárius rendszerek összeomlása előtt kezdett kiszorulni a közép-kelet-európai térségből, szemben több nyugat-európai országgal (köztük a még megosztott Németországgal), amelyeknek viszont sikerült megerősíteniük pozícióikat. Ezen a helyzeten az sem változtatott, hogy lassan azért felsejlettek egy valóságos keleti politika körvonalai, amikor az a Jean-Bernard Raimond lett a külügyminiszter, aki előbb Varsóban, majd Moszkvában volt nagykövet.24 A nyugat-európai államok szemében a hidegháború célja a Szovjetunió ideológiai és hatalmi terjeszkedésének feltartóztatása volt, meg sem fordult politikusaik fejében a szovjet blokk belső összeomlásának lehetősége. A francia politikai elemzők abból sem mertek messzemenő következtetéseket levonni, hogy miután a három aggastyánkorú szovjet pártfőtitkár egymást követően rövid időn belül elhunyt, a jóval fiatalabb vezető, Mihail Gorbacsov hatalomra kerülése jelentős változásokat hozhat a Szovjetunió bel- és külpolitikájában. Eleinte bizalmatlanul tekintettek Gorbacsov nyugat felé történő nyitási szándékára is, gyanakvással fogadták reformtörekvéseit. A francia-német együttműködés – különösen Mitterrand és Kohl kapcsolata – és a nyugatnémetek dinamikusabb helyzetmegítélése azonban tartósan befolyásolta és végül megváltoztatta a Szovjetunióról és a közép-kelet-európai országokról kialakult francia szemléletet.25 Ami Magyarországot illeti, nem mindig részesült olyan fogadtatásban, amelyre pedig méltán számíthatott volna Franciaországban egy baloldali kormány részéről. Igaz, hogy Mitterrand első kelet-európai útja Magyarországra vezetett, de a nyitánynak ezúttal sem lett folytatása. Mindez arra vall, hogy a franciák – mind politikai, mind gazdasági szinten – lekéstek jó néhány találkozót azzal az országgal, amely már a 80as évek elején belefogott a rendszer működésének alapos átalakításába. Csak 1989 első hónapjaiban kezdtek a francia politikai körök fokozatosan ráébredni arra, hogy Magyarországon már több, mint egy éve folyamatosan születnek új, jelentős döntések, hivatalosan ugyan még mindig az egypártrendszer keretei között. Lassan felismerték, hogy a közép-kelet-európai politikai átalakulás élén nem Lengyelország, hanem Magyarország áll. 24
Romer-Schreiber i.m. 68. o.
12
A francia politikusok örömmel fedezték fel, hogy Magyarországon gyakorlatilag már többpártrendszer van, és hogy az alkotmányt az akkori parlament mélyrehatóan megváltoztatta. A francia média naprakészen követte a fejleményeket, a gyors változások részletei, a Vasfüggöny átvágása világszerte ismertté váltak. Noha a francia politikai körök azt már elismerték, hogy a változásokra legjobban Magyarországon érett meg a helyzet, azt még mindig nem akarták elhinni, hogy ezek a változások villámgyorsan át fognak terjedni Csehszlovákiára és KeletNémetországra is.26 „1989-cel
új
időszak
köszöntött
földrészünkre:
Közép-Kelet-Európa
népei
végrehajtották az 1789-es francia forradalom óta legnagyobb népi forradalmat”
27
-
jelentette ki Mitterrand 1990 szeptemberében a csehszlovák parlament előtt. Mindez arra vall, hogy az átalakulások Franciaországot sem hagyták közömbösen, sőt arra késztették, hogy kezdeményező lépéseket tegyen a kommunizmus szorításából fokozatosan kiszabaduló országok érdekében (pl. a PHARE-program, amely 1989 nyarán lehetővé tette Lengyelország és Magyarország számára nyugati segélyek felvételét).28 A Vasfüggöny lebontása viszont hamar háttérbe szorult az alig hat héttel később bekövetkezett cseh „bársonyos forradalom” eseményeinek hatására, de ez is viszonylag hamar feledésbe merült a berlini fal lebontásának hírére. Franciaország figyelme ettől kezdve egyre jobban a Szovjetunióban bekövetkezett változásokra, majd alig egy évvel később már a balkáni háború veszélyére irányult.
29
Jugoszlávia
széthullását a francia politikai körök túlnyomó része és a közvélemény elképzelni sem tudta, csak 1993-tól kezdték tudomásul venni és elfogadni, hogy a folyamat feltartóztathatatlan. Ezzel párhuzamosan a térségben felértékelődött Magyarország szerepe, amihez hozzájárult a franciáknak a román reményeikben való csalatkozása és a második nagy csalódásuk, Csehszlovákia szétválása.30 A mindenkit elborzasztó balkáni események a régióra irányították a figyelmet, s a bizonytalan térségben a stabil Magyarország gazdasági és politikai szerepe elismerést nyert. 25
Philippovics i.m. 8. o. Philippovics i.m. 9. o. 27 Idézi Romer-Schreiber i.m. 68. o. 28 Romer-Schreiber 68. o. 29 Philippovics i.m. 10. o. 26
13
A cseh gazdaság és társadalom ugyan addig inkább tűnt modernebbnek és kiegyensúlyozottabbnak a franciák szemében, de egyrészt nyilvánvaló volt, hogy Csehország helyzete kevésbé központi földrajzi, közlekedési és kommunikációs téren, másrészt a franciák is meggyőződhettek róla, hogy a cseh kül- és gazdaságpolitika - a magyarokkal szemben- nem kezelte súlyuknak megfelelően közép-kelet-európai kapcsolatait, s a gazdaság átalakításának halogatásával is hibát követett el. Csehországgal kapcsolatban a franciák elkönyvelték, hogy az ország visszatért hagyományos német történelmi orientációjához gazdasági és kulturális téren egyaránt.31 Románia belső helyzetének szigorú megítélését a várt változások elmaradása okozta, de ezt némileg ellensúlyozta a nyelv latin rokonsága s az országban széles körben elterjedt francia nyelvtanítás- és tudás, amelynek megléte a franciákban továbbra is kulturális és érzelmi szimpátiát táplál mind a mai napig a román néppel szemben.32 A kilencvenes években Párizs azért igyekezett hangsúlyozni, hogy számára is fontos a jó kapcsolatok kialakítása a térség országaival. A hagyományos történelmi szempont – Németország ellensúlyozása – mellett a rendszerváltás után a jelenlétet nem kevésbé fontos gazdasági indokok is motiválták, hiszen a gazdasági kapcsolatok több országban biztató fejlődésnek indultak.33 Összefoglalva a fentieket tehát elmondható, hogy Franciaország a 20. század során szinte mindvégig meglehetősen ellentmondásos viszonyban állt a közép-kelet-európai térség országaival. A franciák szerettek volna jelentős befolyásra szert tenni KözépKelet-Európában – nem utolsósorban a történelmi hagyományokra visszatekintő német jelenlét ellensúlyozására -, a francia külpolitika azonban összességében nem volt sikeres.34 Az 1989/90-ben végbement közép-kelet-európai rendszerváltást
30
Philippovics i.m. 10. o. Philippovics i.m. 11. o. 32 A magyaroknak pedig sokszor szemükre is vetik, hogy Magyarországon az angollal szemben mennyire háttérbe szorult a francia nyelv tanítása 33 Szemlér Tamás: Az Európai Unió keleti kibővítésének forgatókönyvei Franciaország érdekei alapján (megjelent: Európai Tükör Műhelytanulmányok, 14. szám, 1997) 35. o. 34 Szemlér Tamás (2000) i.m. 35. o. 31
14
Franciaország – korábbi ambícióival is ellentétben – bizonyos tartózkodással szemlélte, mintha a hidegháború vége váratlanul, felkészületlenül érte volna. A francia üzletemberek, a francia tőke is később kezdett el érdeklődni a régió iránt, mint az amerikai vagy a német. Az olaszok és helyenként még az angolok is hamarabb jelentek meg a térségben, mint a franciák. 1990 végétől viszont, még az új közép-kelet-európai helyzettel és országokkal szembeni tényleges francia politikai színvallás előtt, megindult a francia üzletemberek és a francia tőke érdeklődése. 1.2
Franciaország álláspontja az Európai Unió keleti kibővítése kapcsán, a gazdasági és politikai érdekek elemzése35
A közép-kelet-európai térség tíz legfejlettebb országa 2004. májusában csatlakozik az Európai Unióhoz. Ez már nem kérdéses, de mégis érdekes lehet megvizsgálni, hogy Franciaország milyen álláspontot képvisel(t) a csatlakozás kérdésében, milyen politikai, gazdasági stb. érdekei fűződnek a régió országainak csatlakozásához. Az integrációban jelentős szerepet betöltő Franciaország álláspontja azért is meghatározó fontosságú az Európai Unió keleti kibővítése szempontjából, mert az Unió előtt álló egyik legnehezebb feladatról van szó, amelynek végrehajtásához szükséges a kontinens két vezető hatalmának, Franciaországnak és Németországnak az egyetértése is. Míg Németország esetében a kibővítéshez kapcsolódó költségeket kompenzálják a térséggel fenntartott hagyományos és 1989 után új lendületet vett gazdasági kapcsolatok, illetve a kibővítéshez kapcsolódó német biztonságpolitikai előnyök, addig Franciaország esetében a helyzet nem ilyen egyértelmű. Ahogy már az előző fejezetből is kiderült, a francia történelmi hagyományok a középkelet-európai térség országai közül elsősorban Lengyelországgal és Romániával mutattak szorosabb kapcsolatot, bár ezek a hagyományok is meglehetősen ellentmondásosak voltak. A Lengyelország mellett a Magyarország és Csehország felé tapasztalt francia politikai nyitás pedig már előre vetítette, hogy a történelmi szempontok nem játszanak döntő szerepet a francia álláspont kialakításában. A
35
A fejezet elkészítéséhez Szemlér Tamás: Az EU elmélyítése és kibővítése a francia-német érdekek alapján (Külgazdaság 2000/4), AZ EU keleti kibővítésének forgatókönyvei Franciaország érdekei alapján (Európai Tükör Műhelytanulmányok 14.) és Francia vállalati érdekek Közép- és Kelet Európában (MTA VKI Kihívások 1998/104) című írásait használtam fel.
15
francia politikai körök és a közvélemény térségről való ismereteinek bővülésével párhuzamosan egyre inkább a gazdasági természetű érvek kerültek előtérbe. A legtöbb politikai érdek francia szempontból a térség egészéhez kapcsolódik, az egyes országokkal kapcsolatos francia álláspont elég nehezen elkülöníthető. A térség egészéhez kapcsolódó érdekek a gazdaság területén is léteznek, de itt már jóval több alapja van az egyes országok közötti különbségtételnek
36
. A francia külpolitika arra
törekszik, hogy a kibővítés során az integráció különböző területein jelentkező francia érdekek ne sérüljenek. A megélénkült gazdasági kapcsolatok illetve az ezekben a kapcsolatokban rejlő, eddig még kihasználatlan lehetőségek felismerése is hatással van a francia álláspontra. Az EU már elszánta magát a kibővítésre, de az Agenda 2000-ben elfogadott számokból is látszik, hogy ezt a lehető legolcsóbban, az Unión belüli érdekeket a lehető legkevésbé sértve, az erőviszonyokat a lehető legnagyobb mértékben érintetlenül hagyva kívánja megoldani. Az mindenesetre látható, hogy a keleti kibővítés miatt a költségek növekedése hátrányosan fogja érinteni Franciaországot, mint az EU költségvetésének egyik nettó befizetőjét illetve mindazokat, akik jelenleg részesülnek a támogatásokból.37 A keleti kibővítéssel kapcsolatban eleinte éltek bizonyos félelmek a népesség különböző csoportjaiban. A szakszervezetek sok vitában hangoztatták, hogy számos francia munkahely kerülhet veszélybe az új tagországokba irányuló működőtőke befektetések miatt, illetve a munkahelyek betöltésénél a szabad munkaerő-áramlás révén megjelenő olcsó bérű közép-kelet-európai konkurencia hátrányos helyzetbe sodorhatná a hazai munkavállalókat. A tőke viszont gyakorlatilag már most is szabadon áramlik a térség Franciaország számára vonzó országaiba, a munkaerőáramlás csatlakozás utáni azonnali liberalizálására az átmeneti időszak beiktatása miatt pedig nem kell számítani. Hasonló félelmek a külkereskedelmi kapcsolatok megélénkülésével kapcsolatban is megjelentek, de ezek is alaptalannak bizonyultak, mert a közép-kelet-európai térséggel folytatott kereskedelem összesített hatása 36
Gondoljunk a Lengyelország és Románia csatlakozásával kapcsolatban felmerülő esetleges gazdasági ellenérdekekre 37 Franciaország számos régiója jut jelenleg támogatáshoz a Strukturális Alapok céljai alapján
16
elhanyagolható a foglalkoztatás franciaországi szintjére. A működőtőke-export még segíthet is megtartani a hazai termelési kapacitásokat, a viszonylag olcsó munkabér pedig hozzájárulhat egyes ágazatok versenyképességének javításához. Több szektor esetében – például a nehézipar, ezen belül is elsősorban a kohászat jelentős félelmek éltek Franciaországban a közép-kelet-európai országok csatlakozása nyomán várható versennyel kapcsolatban. Kiemelkedő fontosságú a mezőgazdaság kérdése, amely általában valós nemzetgazdasági jelentőségégnél nagyobb hangsúlyt kap. Ezt az is mutatja, hogy az agrárkérdésről szóló vitában Franciaország az EU agrártermelőinek szószólójaként is részt vett. A mélyebb vizsgálatok, termékszintű elemzések viszont alátámasztották, hogy a mezőgazdasági tevékenység eltérő szakosodása miatt számos esetben az országok termelése nem kompetitív, hanem komplementer
jellegű.
Mindez
igaz
a
mezőgazdasághoz
szorosan
kötődő
élelmiszeriparra is, de amíg a mezőgazdaságban a külföldi (föld)tulajdonszerzés általában nem lehetséges, addig az élelmiszeripar területén a francia termelők a kereskedelem mellett befektetések révén is piachoz, így bevételekhez jutottak.38 Piaci helyzetük megerősítéséhez hozzájárulhat fontos otthoni partnereiknek, a nagy kereskedelmi láncoknak a megjelenése is a térségben.39 Összefoglalva elmondható, hogy a térség egészének integrálása nem váltana ki jelentős negatív hatásokat. A kibővítés többek között egy olyan területre is pozitív hatással lehet, amely Franciaország számára különösen nagy fontossággal bír, ez pedig a biztonságpolitika: Európa megerősítheti pozícióját a világban, nemzetközi tekintélye – ezzel keresztül Franciaországé – is nőhet. Franciaország támogatja a stratégiai fontosságú országok csatlakozását a közös biztonsági rendszerhez, ezen országok többsége pár éve NATOtag is egyben, így a kibővítés a NATO-n belül az európai államok számának és súlyának növekedését fogja magával hozni, ami mindenképpen összecseng Franciaország önálló(bb) európai biztonságpolitikát célzó törekvéseivel. Nem lehet a közép-kelet-európai államok csatlakozása minden területén egységes francia álláspontról beszélni, ahogyan a francia társadalom különböző rétegei sem egységesek a kérdés megítélésében. A francia álláspont persze nem önmagában, 38
ez a folyamat oly annyira előrehaladt, hogy például a magyar élelmiszeriparban (főleg cukorgyártás, lásd később) a francia befektetők jelenléte ma már meghatározó.
17
hanem az EU tagországok szempontrendszerébe illeszkedve – igaz abban kétségtelenül jelentős súlyt képviselve – jelenik meg. Franciaországnak integrációs kérdésekben komoly szava van és sok esetben más országok szószólójaként is fellép. Összefoglalva a fentieket elmondható, hogy az EU keleti kibővülése a kezdeti többletköltségek ellenére hosszú távon az EU egésze számára nyereséget jelenthet mind gazdasági, mind politikai szempontból. Kétségkívül tovább fogja növelni Németország gazdasági és politikai súlyát az Unión belül, amivel természetesen a franciák is tisztában vannak, de belátták, hogy a német szerep a keleti kibővülés nélkül is növekedne, és ha az unió nem bővülne, a politikai-kapcsolatok nagy része továbbra is a kialakult hagyományokon alapulna, ami Franciaország számára nem lenne túl kedvező, visszagondolva ez előző fejezetben elmondottakra. A bővüléssel azonban a térséggel fenntartott kapcsolatok az Európai Unió sokszor erőteljes francia hatást tükröző kereteibe fognak terelődni.
2. FRANCIA GAZDASÁGI JELENLÉT A KÖZÉP-KELET-EURÓPAI RÉGIÓ ORSZÁGAIBAN
A kilencvenes évek elején bekövetkezett politikai és gazdasági változások nyomán a francia politika a korábbinál jóval nagyobb figyelmet kezdett fordítani a közép-keleteurópai országokra, hiszen addig – egy kis iróniával – „Közép-Európa a franciák számára leginkább meteorológiai fogalom volt”.40 Az álláspont változása nemcsak a politikusok nyilatkozatain, hanem konkrét gazdasági lépéseken is érződött. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), valamint a PHARE-program létrehozásánál tapasztalt, már említett francia kezdeményező szerep mellett előbb óvatosabban, majd egyre bátrabban a francia vállalati szféra is érdeklődni kezdett a térség által kínált gazdasági lehetőségek iránt. A közép-kelet-európai térség egyik legnagyobb vonzereje a francia vállalatok szemében az új, ígéretes piacok szerzésének lehetősége volt: a piac mérete, rendje, fizetőképessége és perspektívái mind különösen meghatározó jelentőségű tényezők 39
Lásd részletesen később, az élelmiszeriparba történt francia befektetések illetve a kereskedelmi láncok tárgyalásánál 40 Dési András: Madame Hongrie a Szajna mentén (megjelent: Népszabadság 2003. április 29.) 10.o.
18
voltak. A piac mérete szempontjából kiemelkedik Lengyelország, melynek fontosságát a franciák is hamar felismerték és egyre jobban erősítették lengyelországi kereskedelmi és befektetői pozícióikat, valamint Románia, ahol viszont az átmenet lassúsága akadályozta ezen előny kihasználását. A kezdeti óvatosság oka elsősorban a vállalatok korábbi kapcsolatainak hiánya volt, a 90-es évek előtt meglehetősen kevés kapcsolatuk volt a közép-kelet-európai országok vállalataival. Ehhez az óvatossághoz jelentős mértékben hozzájárult a franciák térséggel kapcsolatos általános ismereteinek igen alacsony szintje éppúgy, mint a viszonylagos földrajzi távolság. Mindez a kereskedelem dinamikus fejlődésének beindulásában csak kisebb, a francia befektetések Közép-Kelet-Európába áramlásában azonban több éves késést okozott. 2.1.
A kereskedelmi kapcsolatok alakulása Franciaország és a közép-kelet-európai régió országai között
A kereskedelem területén tapasztalt késés nem volt túlságosan nagy, a francia kereskedelmi forgalom a térség országaival már a kilencvenes évek első harmadától figyelemreméltó növekedést mutatott. A rendszerváltás óta a közép-kelet-európai országokba irányuló francia kereskedelem ötszörösére nőtt, így a régió az EU-n kívüli francia kereskedelem 10%-át tette ki. A „visegrádi” országokkal folytatott francia kereskedelmi forgalom növekedési üteme a kilencvenes évek első felében magasabb volt, mint francia-EU viszonylatban, de a forgalom növekedése, amelyet elősegítettek az Európai Megállapodásokban foglaltak által biztosított kedvezőbb piacra jutási lehetőségek is - ezek különösen fontosak voltak a francia vállalatok számára, amelyek így egy korábban számukra ismeretlen lehetőséget fedezhettek fel - fölülmúlta a Franciaország számára történelmileg fontos észak-afrikai országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatok fejlődését is. A látványos növekedés persze jórészt a korábbi alacsony színvonalnak köszönhető. Az EU második legnagyobb gazdaságával rendelkező Franciaország külkereskedelmi pozíciója a térségen belül országonként is jelentős különbségeket mutat, de összességében elmondható, hogy a kereskedelmi forgalom több éves dinamikus növekedése után is mélyen potenciális szintje alatt maradt. Viszont annak ellenére, hogy a 21. század elején
kedvezőtlen viszonyok uralkodnak a nemzetközi 19
kereskedelemben,
Franciaország
és
a
közép-kelet-európai
országok
közötti
kereskedelemre vonatkozó adatok már a régió uniós csatlakozásának közeledtére utalnak. Az alábbi táblázat a legfrissebb, 2001-2002. évi adatokat tartalmazza: FRANCIAORSZÁG ÉS A KÖZÉP-KELET-EURÓPAI ORSZÁGOK KÖZÖTTI KERESKEDELMI KAPCSOLATOK ALAKULÁSA (2001-2002)
(milliárd euró és %) 2001 Litvánia 238 Észtország. 125 Lettország 137 Lengyelo. 3486 Csehország 2124 Magyaro. 1836 Románia 1028 Szlovénia 1089 Szlovákia 531 Bulgária 444
1. táblázat
EXPORT 2002 súly 278 2% 164 1% 141 1% 3787 30% 2088 18% 1959 16% 1133 9% 1065 9% 627 5% 530 4%
Vált. 16,7% 30,7% 3,3% 8,6% -1,7% 6,7% 10,2% -2,2% 18,0% -3,2%
2001 369 106 181 2103 1547 2002 1112 741 596 380
IMPORT 2002 súly 375 4% 77 1% 71 2% 2467 22% 1721 16% 1990 21% 1293 12% 780 8% 676 6% 374 4%
Vált. 1,7% -27,4% -60,8% 17,3% 11,3% -0,6% 16,3% 5,4% 13,4% -1,4%
EGYENLEG 2001 2002 Fejl. -131 -97 34 19 87 67 -44 70 114 1383 1320 -63 578 367 -211 -166 -31 135 -84 -160 -76 349 285 -64 -65 -49 16 64 56 -9
Forrás: Francia Kereskedelmi Kirendeltség statisztikai kiadványa, a Francia Vámhivatal adatai alapján (letöltve a www.dree.org/élargissement/statistiques honlapról)
A gazdasági növekedés megtorpanása Franciaországban és a közép-kelet-európai országokban
2002
végén
a
kétoldalú
kereskedelem
dinamikájának
némi
visszaeséséhez vezetett, de a régió országaiban továbbra is erőteljes a gazdasági növekedés – nem utolsósorban a német gazdasággal fennálló kapcsolataik miatt. A küszöbön álló kibővítés előtt Franciaország tartós és biztos gazdasági kapcsolatokat tart fenn ezekkel az országokkal. A régióba beáramló befektetések serkentőleg hatnak a kereskedelemre is, amely továbbra is pozitív mérleget mutat, melynek mértéke 2002-ben elérte a 2,3 milliárd eurót.41 A régió országaiba irányuló francia exporttevékenység növekedési üteme 2002-ben lelassult, de továbbra is pozitív mérleget mutat (6,6%), míg más térségek esetében jelentős visszaesés tapasztalható.42 A közép-kelet-európai régióval kapcsolatos visszaesés 41 42
2001
második
félévétől
kezdve
figyelhető
meg.
2002-ben
a
Azaz 90 millió euróval több, mint 2001-ben Ázsia esetében –14,3%, Latin-Amerika pedig –9,1%, az EU többi tagországa esetében –4%
20
Lengyelországgal és Magyarországgal folytatott kereskedelem továbbra is dinamikus maradt (+8,6% és +6,7%), de a Csehországba irányuló exporttevékenység 1,7%-kal csökkent.43
43
ezt a rossz eredményt az elektronikai alkatrészek, adatátviteli berendezések és számítógépek eladásában bekövetkezett több, mint 40%-os exportvisszaesés magyarázza,
21
A fenti táblázatból látható, hogy Franciaország exporttevékenysége továbbra is dinamikus hogy a térség fejlettebb országai közé számított kis balti államok és a kisebb országok, például Szlovákia irányában A csatlakozás perspektívája az importra is rányomja a bélyegét: a francia kereslet általános csökkenése (-3,5%) mellett a közép-kelet-európai országokból érkező import továbbra is növekedett 2002-ben44, azaz ezek az országok egyre nagyobb súllyal jelennek meg a francia gazdaságban. A közép-kelet-európai országok exportnövekedése a termékeik versenyképességéről tanúskodik, annak ellenére, hogy a konjunktúra megtorpanása és a régió nemzeti valutái árfolyamának növekedése45 kedvezőtlen feltételeket teremtett. Ezt a jó versenyképességi szintet főként a közvetlen működőtőke-befektetésekhez kapcsolódó technológiatranszfer magyarázza. Emellett a francia külkereskedelmi mérleg a régió tekintetében is pozitív, hiszen a kivitel meghaladja az import mértékét. Hozzá kell azonban tenni, hogy francia exportimport arány jelentős mértékben elmarad a közép-kelet-európai régió más kereskedelmi partnerei esetében jellemző adatoktól, ami azt mutatja, hogy Franciaország még messze van a régióba irányuló exportképességének maximumától. A francia kivitel kétszer olyan gyorsan növekedett, mint a régió országainak összes importja, ez már kevésbé jellemző a francia import esetében, mivel a közép-keleteurópai kivitel nagyjából 5%-kal növekedett, különösen olyan közvetlenül szomszédos országok irányában, mint Németország, Ausztria, Olaszország. Ha az egyes ágazatok növekedését önállóan vizsgáljuk, azt látjuk, hogy annak ellenére, hogy a gazdasági visszaesés rendszerint érzékenyen érinti az ilyen termékeket, Franciaország régióval folytatott kereskedelmében a köztes áruk továbbra is fontos szerepet töltenek be (35%), eladásuk ugyanolyan mértékben növekszik, mint a többi terméké.
44
2001 vége és 2002 eleje között ugyan visszaesett, de ezt követően újabb növekedésnek indult, bár a kezdeti visszaesés a 2002 év egészét tekintve lassulást eredményezett (+7,3% 2002-ben a 2001. évi +13%-kal szemben) 45 2002-ben Csehországban 10,6%, Magyarországon 5,7%, Lengyelországban pedig a 2001-ben tapasztalt 9,3%-os felértékelés után 4,5%-os leértékelés 2002-ben
22
A legjelentősebb növekedés a gépjárműipari szektorban mutatkozott (+19%), de itt egyértelműen a francia export fölénye jellemző. A PSA Peugeot Citroën Szlovákiába települése46, illetve a Toyotával közös csehországi gyár létrehozása, valamint a Renault Romániában tapasztalt előretörése hozzájárulhatnak a kereskedelmi kapcsolatok hosszú távú növekedéséhez. A következő táblázat az egyes ágazatok növekedését mutatja be: FRANCIAORSZÁG ÉS A KÖZÉP-KELET-EURÓPAI ORSZÁGOK KÖZÖTTI KERESKEDELEM ALAKULÁSA A LEGFONTOSABB SZEKTOROKBAN (2001-2002)
(milliárd euró és %)
2. táblázat
EXPORT IMPORT EGYENLEG 2001 2002 súly Vált. 2001 2002 súly Vált. 2001 2002 Fejl. ÖSSZESEN
Mezőgazdaság47 Mezőgazd.- és Élelmiszeripar Tartós fogyasztási cikkek 48 gépjárműipar Berendezések49 Köztes termékek50
11675 12451 100% 6,6 % 121 118 1% -2,4%
9495 10185 100% 101 99 1%
7,3% -2%
2180 20
2266 19
86 -1
365
432
3% 18,3%
267
261
3% -2,3%
98
171
73
2002 2217 2445 4335
2124 2644 2435 4557
17% 6,1% 21% 19,3% 20% -0,4% 37% 5,1%
2834 1245 1686 2941
3230 1483 1526 3247
32% 14% 15% 19,2% 15% -9,5% 32% 10,4%
-832 972 758 1394
-1106 1161 909 1309
-274 188 151 -84
Forrás: Francia Kereskedelmi Kirendeltség statisztikai kiadványa, a Francia Vámhivatal adatai alapján (letöltve a www.dree.org/élargissement/statistiques honlapról)
A tartós fogyasztási cikkek esetében az import irányába billen a mérleg, ami elsősorban a régió országaiban az új üzemek telepítésével illetve a régi termelőegységek fokozatos modernizálásával magyarázható. Az elektromos és elektronikai cikkek kereskedelmének jelentős visszaesése51 főként a nagy kínálatnak, az árak csökkenésének és a közép-kelet-európai
gyárak Ázsiába történő
áttelepítésének köszönhető. A gépek esetében egyértelműen megmutatkozik a gazdasági visszaesés hatása, azonban ez sokkal inkább sújtja a közép-kelet-európai országokat (-22,6%), mint a francia cégeket (+2,4%), amelyek esetében a visszaesést jelentős mértékben kompenzálja a régióba irányuló tőkekivitel.
46
lásd részletesebben a közép-kelet-európai befektetések tárgyalásánál erdőgazdálkodással és halászattal együtt 48 ruházattal, gyógyszeriparral, parfümiparral együtt 49 elektronikai eszközökkel együtt 50 ásványi anyagokkal, textilipari termékekkel, elektronikai alkotóelemekkel együtt 51 -11,4% az export és –30% az import területén 47
23
A csökkenő keresletnek megfelelően a fogyasztási cikkek kereskedelmi deficitje tovább nő. A gyógyszer- és parfümipari termékek kereskedelme ugyanakkor kedvező fejlődést mutat és itt egyértelműen kirajzolódik Franciaország komparatív előnye (+8,7%). A francia parfüm- és kozmetikai cikkek exportja szinte teljes mértékben ellensúlyozza a textilimportot, azonban a ruhaneműk importja legalább olyan gyorsan növekszik, mint exportja. Míg a közép-kelet-európai országokban zajló francia kereskedelem 1991 óta az ötszörösére nőtt s így 2002-ben elérte a 22,6 milliárd eurót, addig az élelmiszeripari szektorban mindössze 40%-kal nőtt a régió országaiba irányuló kereskedelem (2002: 820 millió euró). A térség az élelmiszeripari termékek összes kereskedelmében 1,3%os súllyal van jelen. Kérdés: hogyan alakul a régióval folytatott francia kereskedelmi forgalom ebben a helyi jellegzetességektől, ízlésbeli és előállítási kérdésektől is jelentősen függő, ugyanakkor továbbra is erőteljesen védett szektorban? Ha
országonkénti
bontásban
vizsgáljuk
a
szektor
kereskedelmét,
akkor
megállapítható, hogy a kereskedelmi forgalom nagyon koncentrált és Magyarország viszonylag meghatározó szerepet tölt be benne. 2002-ben a francia import mezőgazdasági termékek 70%-a, illetve az élelmiszeripari termékek 63%-a Magyarországból és Lengyelországból érkezett. A régióba irányuló francia export valamivel egyenletesebben oszlik meg, főként az élelmiszeripari termékek esetén. Összességében véve három országcsoportot lehet elkülöníteni:
!
Az első csoportba a Franciaországgal viszonylag kevésbé intenzív kereskedelmi kapcsolatot fenntartó országok tartoznak (Románia, Szlovákia és Szlovénia). Ezek az országok 2002-ben a közép-kelet-európai országokkal folyó francia kereskedelmi forgalom 11%, 9% és 6%-át adták, de az élelmiszeripari termékek esetében ez az arány mindössze 7%, 3% illetve 4% volt. Franciaország számára a kis Szlovénia – a Renault összeszerelés miatt – hasonló fontosságú, mint a közepes méretű országok.
24
!
A második csoport három országot foglal magában, amelyek a szektoron belül a legtöbb külföldi befektetőt vonzották: Magyarország, Lengyelország és Csehország, azonban a három ország helyzete eltér egymástól. Az élelmiszeripari
szektorban
Magyarország
az
egyetlen,
amelynek
Franciaországba (és más országokba) irányuló kereskedelmi mérlege pozitív. Főként ipari jellege ellenére, regionális hatalomként emelkedik ki a többi ország közül, a közép-kelet-európai országok Franciaországba irányuló kereskedelmének 34%-át adja. Lengyelország mezőgazdasági termékek szempontjából viszonylag jelentős behozatalra szorul, ugyanakkor – értékét tekintve – a legjelentősebb élelmiszeripari exportőr. Ez természetes velejárója a francia multinacionális cégek jelentős lengyelországi befektetéseinek. Csehország Magyarországgal és Lengyelországgal ellentétben nem számít hagyományosan mezőgazdasági országnak, de élelmiszeripara gyorsan fejlődik. Ezt bizonyítja egyrészt, hogy a régióba irányuló francia mezőgazdasági import negyedét veszi fel, másrészt hogy 4 év alatt megháromszorozta súlyát a francia élelmiszerimportban, amely 1999-ben mindössze 4% volt, 2002-ben pedig már 12%.
!
A harmadik csoportba soroljuk a három balti országot (Észtország, Lettország, Litvánia), mint regionális egységet, a velük folyó kereskedelem nagy része tranzitforgalomnak
minősül.
A
három
ország
együttesen
a
francia
élelmiszeripari import 9%-át adja, ugyanakkor a francia export 17%-át veszi fel. A balti országok tranzit jellege bizonyos termékek esetében egyértelműen megmutatkozik: a Franciaország által a régió egészébe exportált égetett szeszes italok csoport 50%-át és az ásványvizek és üdítőitalok csoport 55%-át importálják ezek az országok. Ha a kereskedelmi forgalmat termékek szerinti bontásban tekintjük át, a koncentráció itt is kimutatható, akár mezőgazdasági termékről, akár élelmiszeripari cikkekről legyen szó, általában egy domináns ország emelkedik ki a többi közül. A mezőgazdaság a kereskedelmi mérleget nem befolyásolja jelentős mértékben: a mezőgazdasági termékek forgalmának 40%-át a gabona- és takarmánynövények teszik ki, ennek fele Lengyelországba áramlik, a 2/3-át Magyarország biztosítja. 25
A francia mezőgazdasági importban az egyéb állati eredetű termékek 17%-ot tesznek ki, ebből 60% Magyarországról származik (pl. kacsa), illetve az összes francia mezőgazdasági export 27%-át kitevő zöldségfélék 40%-a Csehországba irányul. Az élelmiszeripari termékek terén a francia export kevésbé koncentrált, mint az import, ennek viszont 75%-át összesen öt termékkategória adja. Bizonyos termékek esetében egy-két ország biztosítja a behozatal nagy részét, pl. a Franciaországban importált húsok 60%-át Magyarország, a sütőipari termékek 80%-át Lengyelország, a tejtermékek 35%-át Csehország adja. Összességében elmondható, hogy a francia élelmiszerek kereskedelme dinamikusan fejlődik (+13,2%). A jövőben ebben az ágazatban a piac liberalizációja és az egységes piac kialakítása miatt jelentős fejlődés várható, a kereskedelmi kapcsolatok élénkülésére lehet számítani, de ennek mérték már sokkal kisebb lesz. A francia kis- és középvállalatok aránya a közép-kelet-európai országokba exportáló cégekben 77%, ugyanakkor az exportált érték 35%-át képviselik.52 Súlyuk országonként változó: a szlovákiai 68%-tól a lengyelországi 83%-ig terjed számukat tekintve és 16%-tól (Szlovénia) 55%-ig (Litvánia) érték vonatkozásában. 2.2
Francia működőtőke befektetések Közép-Kelet-Európában
A közvetlen tőkebefektetés fogalmát az IMF egy 1997-ben elfogadott megközelítése a következőkben határozza meg: „A beruházó országán kívüli országban működő vállalatban hosszú távú érdekeltség megszerzésére szolgáló beruházás, ahol a beruházó szándéka szerint a vállalat irányítására is befolyással bír.”53 A nemzetközileg elfogadott gyakorlat szerint az egy vállalatban 10%-ot meghaladó, a vállalat működésébe beleszólást engedő részvénytulajdont sorolják ebbe a kategóriába. Általában egy nagyobb vállalat külföldi leányvállalatok létesítésére vagy az adott országban található vállalatok részvényeinek felvásárlására fordított beruházásait jelenti. A külföldi befektető közvetlen beruházás esetén – a hozam növelése mellett – a tulajdonosi kontroll megszerzésében is érdekelt. 52
Szemben a világ többi részével folytatott kereskedelemben, ahol ezek az arányok: 89% és 39%
26
A kilencvenes évek elején Közép-Kelet-Európa is bekapcsolódott a nemzetközi tőkeáramlás folyamatába. A külföldi működőtőke-befektetések a térség országai számára nem csupán a legtöbbször első helyen említett modernizációs hatásaik miatt fontosak, elengedhetetlen szükség van rájuk a gazdaság versenyképességének megőrzéséhez is. E befektetések feltétele az ország vonzerejének fenntartása. Általuk a fogadó ország érintett vállalatai olyan struktúrákba kapcsolódhatnak bele – mint pl. egy joint venture, vegyes vállalat részei -, amelyek a kialakult piacgazdaságok vállalati szektorát jellemzik. Az EU-országokból származó külföldi befektetők esetében ehhez még hozzájönnek az európai integráció, azon belül is elsősorban az Egységes Belső Piac mindennapi gyakorlatával kapcsolatos tapasztalatok. Ezek az ismeretek valódi, gyakorlati mikroszintű integrációs tényezők, így rendkívül fontosak az EU-tagságra való felkészülés szempontjából. Ha a térségben végrehajtott francia befektetések alakulását vizsgáljuk meg, a kép nagy mértékben hasonlít a kereskedelem terén tapasztaltakra, amennyiben itt is megfigyelhető volt egyfajta „kivárás” a francia vállalatok részéről, de ez a késedelem a kereskedelemben tapasztalhatónál jóval nagyobb volt, a befektetések erősödése inkább csak 1994-től kezdve mondható igazán látványosnak. A késedelem egyik okaként a fentiekben már említettem a vállalatok korábbi kapcsolatainak hiányát a térségben és azt is, hogy a franciák meglehetősen hiányos általános ismeretekkel rendelkeztek a korábbi keleti blokk országairól. A fokozott óvatosság egyik oka az a tény is, hogy a térség politikai és gazdasági stabilitása a befektetések szempontjából jóval fontosabb tényező, mint amilyen szerepet a kereskedelmi kapcsolatokban játszik. A kilencvenes évek közepére viszont már teljesen a múlté volt az a francia felfogás, amely a régió országai közül kisebb mértékben Magyarországot, de főleg a Cseh Köztársaságot kizárólagos német gazdasági övezetnek tekintette. Németország még ma is valóban a térség legfontosabb gazdasági partnere, a kapcsolat erejét a földrajzi közelség és az évszázados tradíciók adják.
53
Idézi Hamar Judit: A multinacionális vállalatok Magyarországon és az EU-hoz való csatlakozás várható hatásai (megjelent: Európai Tükör Műhelytanulmányok 81. szám, 2001) 138.o.
27
A dinamikusan fejlődő kereskedelmi kapcsolatok jelentős szerepet játszottak abban, hogy a francia cégek – túlnyomórészt az ismeretlen, ezért kockázatosnak tartott térségben megtett első lépések rizikóját könnyebben felvállaló nagyvállalatok általában jó 3-4 éves késéssel jelentős beruházási tevékenységbe kezdtek KözépKelet-Európa néhány országában. 1994/1995 óta - leginkább a visegrádi országokban54 – a francia működőtőke-befektetések erős fejlődést mutatnak. Noha ezeknek a beruházásoknak az aránya eddig és valószínűleg a későbbiekben is jelentősen elmarad a német befektetésekétől, a francia gazdasági jelenlét immár erősnek mondható. Figyelembe véve Franciaország viszonylag szerényebb pozícióját az OECD-n belüli működőtőke-áramlásban, a közép-kelet-európai országokban eszközölt francia beruházások a piaci jelenlét biztosítását célzó befektetéseknek tekinthetők és mint ilyenek, hosszabb távú ittmaradást sejtetnek. Franciaország közép-kelet-európai beruházásainak sok olyan jellemzője van, amely általában véve igaz a térségben eszközölt külföldi tőkebefektetésekre, de mutatnak néhány speciális vonást is. 55, amelyeket az alábbiakban foglalok össze:
!
A francia közvetlen tőkebefektetések túlnyomó részét a nagyvállalatok befektetései adják, kb. tíz nagy francia vállalatcsoport képviseli a francia befektetések értékének 80%-át, ugyanakkor a térségben jelenlévő francia vállalatok 72%-a kis- és közepes méretű vállalat, amelyek számára számos állami és regionális támogatás elérhető a nemzetközi színtérre való kilépéshez. A nagy vállalatcsoportok kis- és közepes méretű leányvállalati képviselik a térségben megtelepedett középvállalatok 40%-át.56
!
A francia működőtőke-befektetések koncentrációja rendkívül magas. Az energiaszektor Közép-Kelet-Európában az egyik fontos célpont, az összes befektetés 94,3%-a itt négy vállalatcsoport nevéhez fűződik.
54
A csoporton belül is elsősorban Magyarországra és Lengyelországra összpontosultak Szemlér Tamás (1998) i.m. 4 -5. o. 56 Magyarország vonatkozásában ez az arány 50%, Csehország esetében 70% 55
28
Az autó- és repülőgépgyártás külföldi beruházásaiban a négy legnagyobb befektető 87,4%-kal rendelkezik. Az élelmiszeriparban az öt legnagyobb befektető részaránya 78,9%. A vegyiparban a hat legnagyobb beruházó az összes külföldi befektetés 72,9%-át adja.
!
A francia vállalatok közép-kelet-európai jelenlétében fontos szerepet játszanak a teljes egészében vagy részben állami kézben lévő vállalatok, amelyek aktívan részt vesznek a privatizációs folyamatban, különösen fontos szerepet játszanak ezek a cégek az infrastruktúra privatizációjában.
!
A francia cégek jóval kevésbé aktívak a zöldmezős beruházások terén57, miközben részvételük a közép-kelet-európai privatizációs folyamatokban valóban jelentős. Ennek oka az említett ismerethiány és az ebből adódó bizonytalanságérzés volt, amely azonban már csökkenőben van. Az újonnan alapított
francia
vállalkozások
a
térségben
mindig
elsősorban
a
kiskereskedelmi szektorban voltak jellemzőek, tehát egy olyan területen, ahol a befektetési kockázat az átlagosnál általában alacsonyabb.
!
A francia vállalatok a térségben jóval kevésbé érdekeltek a bérmunkában, mint német vagy olasz versenytársaik. A gazdasági kapcsolatok e speciális formája olyan szektorokban jellemző, ahol a munkaerőköltségek a termelés összes költségének magas hányadát teszik ki: a legtipikusabb ilyen szektor a textil- és ruhaipar. Franciaország esetében e szektorok a Közép-Kelet-Európával fenntartott gazdasági kapcsolatokban alulprezentáltak, ami összefügg a kis- és középvállalatok jelenlétének hiányával is. A francia befektetések legfontosabb célszektorai
a
térségben:
az
élelmiszeripar,
a
vegyipar
(benne
a
gyógyszeripar), a szolgáltatások (elsősorban a kiskereskedelem) és a közösségi infrastruktúra. Ezek az ágazatok nem nyújtanak módot jelentős bérmunka-kapcsolatokra.
A
francia
vállalatok
a
német
és
osztrák
versenytársaikkal szemben abból a szempontból is hátrányban vannak, hogy korábbi kapcsolatok híján a meglévő bérmunkalehetőségek kihasználása is nehezebb. 57
a privatizáció befejeződésével természetesen ez változik
29
A közép-kelet-európai gazdaságokba irányuló befektetések legfontosabb előfeltételét a fogadó ország politikai, gazdasági és jogi stabilitása adja. Egy 1997-ben megjelent, a francia vállalatok közép-kelet-európai jelenlétét vizsgáló tanulmány58 a vállalatok motivációit is elemzi és az alábbi következtetésekre jut: Az ország stabilitásán kívül további motivációs tényező lehet még a befektetések eredményeként jelentkező jobb hozzáférés a piachoz, a befektető stratégiai pozíciójának javulása, a kedvező általános befektetési klíma, egyéb pénzügyi és gazdaságossági természetű előnyök – például a privatizációs folyamat által kínált lehetőségek kihasználása - , a munkaerő magas szintű képzettsége és rövid távon relatív olcsósága. A francia befektetők stratégiájában első helyen az új piacok keresése állt, helyi termelő, kereskedelmi vállalatok (vagy vegyesvállalatok) létrehozása révén. Viszonylag kevesebb súlya volt a pótlólagos exportlehetőségek, a magasabb hatékonyságnak illetve olcsóbb munkaerőforrások keresésének. Általában nem szerepel motivációik között a munkaerő minősége, a földrajzi és kulturális közelség valamint a technológiai-ipari környezet.59 Az egyes fogadó országok vonzereje a visegrádi csoporton belül is országonként más és más. Összefoglalva a motivációkról elmondottakat, már eddig is sokat segítettek és a továbbiakban is sokat segíthetnek a Franciaország és Közép-Kelet-Európa közötti, korábban meglehetősen szerény gazdasági kapcsolatok élénkítésében. Közép-Kelet-Európában 1756 francia érdekeltségű vállalat működik (2002) ,amelyek több, mint 300 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak. Ezeket a befektetéseket főként Lengyelországban, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában találhatjuk, az említett országokban a piac mérete és fejlődési üteme, illetve a munkaerő képzettsége a legfontosabb vonzóerő. A Közép-Kelet-Európában működő francia vállalatok 88%-a és az alkalmazottak 95%-a ebben az öt országban található: Az alábbi táblázat a Közép-Kelet-Európában működő francia vállalatok adatait foglalja össze:
58
a tanulmányt Julien Savary készítette, eredményeit Szemlér (1998) i.m. foglalja össze, 6-7. o.
30
A KÖZÉP-KELET-EURÓPAI ORSZÁGOKBAN FRANCIA TŐKÉVEL MŰKÖDŐ VÁLLALATOK 2002-BEN 3. táblázat
Lengyelország Csehország Magyarország Románia Szlovákia Bulgária Litvánia Szlovénia Észtország Lettország Ciprus Málta ÖSSZESEN
Leányvállalatok Alkalmazottak Kis- és száma száma középvállalatok aránya 646 149 013 68% 272 51 439 75% 239 39 123 77% 216 57 562 64% 168 23 178 81% 63 3 000 79% 44 1 105 99% 33 5 421 58% 29 1 895 86% 25 2 457 88% 13 199 92% 8 2 494 50% 1756 336 886 73%
Átlagos méretük 303 216 181 349 150 56 26 226 70 102 17 416 192
Forrás: Francia Kereskedelmi Kirendeltség Revue Élargissement című folyóirata, 36. szám, 2. o. (letöltve a www.dree.org/élargissement honlapról, megjelenés: 2003. január 6.)
Annak ellenére, hogy a közép-kelet-európai országok nagy részében a kis- és középvállalkozások jellemzőek, a tőke nagyságát tekintve a nagy befektetőknek jut a legfontosabb szerep. A beruházások gyakran a skandináv, holland vagy német leányvállalatokon keresztül történnek, különösen a balti államokban. A befektetési forma országonként változó. A francia befektetők Csehországban például egyrészt a privatizáció útján, másrést vegyes vállalatok létrehozásával hajtották végre a befektetéseket, míg Lengyelországban az esetek közel felében inkább a zöldmezős beruházásokat preferálták. A közép-kelet-európai országok piaca a környezetvédelem terén is sok lehetőséget nyújt a francia szakértelem számára, amit elsősorban az egyre nagyobb keresletnek és az a c q u i s c o m m u n a u t a i r e átvételével járó kötelezettségeknek tudható be. Gyakran jellemző, hogy a francia cégek nem ismerik fel ezeket a lehetőségeket. Annak ellenére, hogy a francia piac is szinte teljes, számára a legfontosabb
59
a német befektetőknél pl. viszont ezek mind fontos tényezők
31
alszektorok a régióban: víz- és különböző típusú hulladékgazdálkodás, a talaj és a levegő védelme. A szennyvíztisztítás terén a megoldást a magán- és közszféra közti együttműködések jelenthetik, amelyek még viszonylag alacsony szinten állnak, annak ellenére, hogy néhány nagyvárosban már magáncégek látják el ezt a feladatot.60 A főként német vállalatok által diktált, igen szoros versennyel jellemezhető piacon komoly lehetőségek nyílnak meg mind nagy összegű beruházásokra (szennyvíztisztító állomások, ivóvíz- és csatornahálózatok kiépítése, szivattyúházak létesítése stb), mind pedig a különböző felszerelések szállítása (csővezetékek, vízórák, mérő- és ellenőrző műszerek stb.). Bár számos európai vállalat már igen aktív, a kedvező pozícióval bíró francia társaságok helyzete további erősítésre szorul. Az olyan nagy cégek, mint a Lafargue, a Suez vagy a Vivendi sikeresen alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz, a kisebb cégek erre bizonyára sokkal nehezebben képesek és sokkal egyszerűbb dolguk van, ha együttműködnek egy helyi partnerrel. A legnagyobb akadályt persze a távolság jelenti. A térség országainak bankszektorában különösen jelentős francia jelenlét figyelhető meg, a legnagyobb francia pénzügyi csoportok leányvállalatokon, felvásárlásokon illetve képviseleteken keresztül van jelen szinte majdnem mindegyik országban.61 Napjainkra Európa keleti felében is kedveltté váltak a káprázatos gyorsasággal felépült amerikai „mall” típusú bevásárlóközpontok.62 Az első, „amerikai kottából, de európai hangszerelésre írt”63 bevásárlóközpontot harminc évvel ezelőtt adták át. Az elmúlt tíz év során a kereskedelmi szektor is jelentős változáson ment át a középkelet-európai országokban, ezt kihasználva a francia nagykereskedelmi láncok csaknem mindegyike megtelepedett ezen országok valamelyikében, céljuk a hatalmas piac lehetőségeinek kiaknázása volt. Egymással és az idővel folytatott versenyük a befektetések minél hamarabbi megtérülése érdekében egyre élesebb.
60
Bukarest és Ploiesti Romániában, illetve Prága Csehországban a Vivendire, Maribor Szlovéniában az Ondéo-ra, Gdansk Lengyelországban a Saur-ra bízta ezt a feladatot. 61 A nagy francia bankok közép-kelet-európai jelenlétét a 1. számú melléklet foglalja össze 62 A „francia típusú” hipermarketekben a szorosan vett áruházaz butiksor veszi körbe 63 Központosított kereskedelem – bevásárlócentrumok Európában (megjelent: Cégvezetés 1998/3)
32
Közép-Európai jelenlétüket az alábbi, 2001 évi adatokat tartalmazó táblázat foglalja össze: FRANCIA NAGYKERESKEDELMI LÁNCOK JELENLÉTE A KÖZÉP-KELET-EURÓPAI ORSZÁGOKBAN (2002)
4. táblázat Ország Lengyelország Magyarország Szlovákia Csehország Románia Az öt ország összesen
Összes Francia A francia hiperek hipermarket (db) hipermarket (db) részesedése 156 44 28% 45 8 18% 85 7 8% 80 6 8% 9 2 22% 376 67 18%
Csoportok Auchan Carrefour Lengyelország 10 10 Szlovákia 7 Románia 1 Csehország 6 Magyarország 2 -
Géant Casino 15 -
Leclerc Cora 9 1 6
Összesen 44 7 2 6 8
Forrás: Francia Kereskedelmi Kirendeltség Revue Élargissement Stratégies című folyóirata, 7. szám (letöltve a www.dree.org/élargissement honlapról, megjelent: 2001. május 14) 2.o.
A különböző csoportok egymástól jól elkülöníthető stratégiát alakítottak ki:
!
A Carrefour – mely árbevételének több mint felét már külföldön realizálja, ugyanazt a koncepciót igyekszik a régió egészére vonatkozóan érvényesíteni. A csoport vezető pozícióra törekszik minden olyan országban, ahol jelen van (Lengyelország64, Csehország, Szlovákia és Románia), noha ez napjainkban még nem valósult meg, tény, hogy a beruházás üteme ennél a csoportnál a legnagyobb65, de még jelentős fejlesztésre lesz szükség, hogy céljai szerint le tudja fedni az adott terület egészét
!
Az Auchan koncepciója már közelebb áll a hagyományos „cash and carry, fogd és vidd” felfogáshoz és ennél a csoportnál volt a legjellemzőbb a profit szinte azonnal visszaforgatása beruházásokba.
64
itt épült fel a nyugat-európai előírások szerint az első áruház 1997-ben
33
Ugyanakkor pénzügyi szempontból – a Cora-hoz és a Casinohoz hasonlóan – óvatosabb, csak két országra (Lengyelország és Magyarország) koncentrál és azokban a zónákban van jelen, ahol a legnagyobb a vásárlóerő (Dél-Budapest, Varsó).
!
A Cora figyelme Magyarországra és Romániára (Temesvár, Bukarest, Arad, Kolozsvár) irányul, ugyanakkor a másik két csoporttól eltérően már létező üzletek, egységek felvásárlásától sem zárkózik el, így megvette például az osztrák Julius Meinl volt magyarországi és román leányvállalatait, ezzel megvetve a lábát a „sarki kis üzlet” szektorban is. Ez azért fontos, mert ezekben a térségekben a 60 év fölötti lakosság aránya – akiknek nagy része nem rendelkezik saját gépkocsival – átlagban 20% fölött van, ők valószínűleg szívesebben mennek vásárolni ezekbe a kis üzletekbe, mint a nagy hipermarketekbe.
!
A Casino csak Lengyelországban van jelen, a piac második legfontosabb szereplője a Metro mögött. Stratégiája a hipermarketekre épül, de vannak kisebb diszkont áruházai („Leader Price”-lánc) és franchise partnerei is.
A következőkben néhány befektetési célországot kiemelve részletesebben is megvizsgálom az ottani francia befektetések legjellemzőbb vonásait: Lengyelország A jelentős befektetéseknek köszönhetően 2000 óta Franciaország, mint első számú befektető
tovább
erősítette
helyzetét.
A
legjelentősebb
befektetések
a
telekommunikáció és a kereskedelem terén történtek, de a tartós fogyasztási cikkek, az építő- és élelmiszeripar terén is számottevő növekedés figyelhető meg. Ugyanakkor a francia kis- és középvállalkozások hátrányban vannak német vagy amerikai
versenytársaikkal
szemben.
1999-ben
a
legnagyobb
befektetés
Lengyelországban a Vivendi 1,2 milliárd dolláros beruházása volt, 2000-ben pedig a
65
A céget a tőzsdén is jegyzik
34
Telekommunikacija Polska privatizációja során a France Télécom 4 milliárd dollárt fizetett a lengyel vállalatban szerzett 35%-os részvénycsomagért. Ez az összeg akkor is, most is rekordnak számít, nemcsak mint a régió legnagyobb összegű privatizációja, hanem mint a régióba irányuló eddigi legnagyobb méretű működőtőke-befektetés is.66 Csehország A francia befektetések aránya 2000-ben még meglehetősen alacsony volt, 2001-ben azonban robbanásszerűen megnőtt. A 2001-ben megvalósított 1,529 milliárd eurós tőkebefektetéssel – amely az összes tőkebefektetés 28%-át jelentette – Franciaország a 2. legjelentősebb csehországi befektetővé lépett elő, szorosan Németország után (1,535 milliárd euró). A 2001. évi eredmények lényegében a nagy pénzügyi műveletekhez kapcsolhatók, melynek egyikeként a Prágai Vízművek felügyelete több, mint 180 millió euró ellenében a Vivendihez került. A szolgáltatások és a kereskedelem 30-30%-os részesedése
szintén jelentősnek mondható, különösen
azután, hogy 2001-ben a Société Générale megszerezte annak a Komercni Bankának a 60%-át, amely az ország első számú kereskedelmi és 2. legnagyobb magánbankjának számít. Ennek az ügyletnek azért is nagy a jelentősége, mert a francia befektetők így számíthatnak egy nagy, francia tőkével rendelkező bank jelenlétére, amelynek kiterjedt, 250 fiókot és 9500 alkalmazottat magába foglaló országos hálózata van, mindez pedig egyértelműen pozitív hatással lesz a jövőbeni francia befektetésekre. A kb. 1200 külföldi érdekeltségű vállalat közül 272 francia. A francia vállalatok átlagosan 216 alkalmazottat foglalkoztatnak. Az ipari szektorban a legszámottevőbb a francia cégek jelenléte (35%), ezen belül is leginkább az építőiparban, az élelmiszeriparban vagy a vegyiparban. A kis- és közepes méretű francia vállalatok nagyjából egyenlően oszlanak meg az ipari (40%), szolgáltatói (30%) és kiskereskedelmi (30%) szektorok között. A Toyota és PSA Peugeot Citroën csoport közös vállalata a Prágához közeli Kolinba - összességében mintegy 1,5 milliárd eurós
66
Wisniewski Anna: Belső aránytalanságok – Külföldi beruházások Lengyelországban (megjelent: Cégvezetés 2001/2)
35
beruházás67- az eddigi legnagyobb csehországi zöldmezős beruházás és valószínűleg tovább növeli a francia vállalatok ipari túlsúlyát..
67
Ebből 1 milliárdot a gyár felépítésére fordítanak, az összeg fennmaradó részét pedig kutatásra és fejlesztésre szánják
36
Az új szériájú gépjárműveket előállító gyár a Toyota-PSA gyártmányokkal a középkelet-európai valamint az EU területén található autókereskedéseket látja majd el és várhatóan közvetlenül 3000 munkahelyet teremt, közvetve pedig 10 ezret, a részműveletek kiszervezésével, alvállalkozóknak adásával (outsourcing) pedig hozzájárul a francia tőke jelenlétének megerősödéséhez is. Szlovákia A külföldi tőkebeáramlás tekintetében nagy mértékben elmaradt a többi kelet-középeurópai gazdaságtól. A Meciar-kormány alatt a külföldi befektetőkkel szembeni magatartást nagyfokú kiszámíthatatlanság és önkényesség jellemezte, egyértelműen a hazai
befektetéseket
preferálták,
sőt
kifejezetten
igyekeztek
korlátozni
a
privatizációban való külföldi részvételt. Az 1998 őszétől a Meciar kormányát felváltó Dzurinda-kabinet viszont már sokkal nagyobb mértékben kíván a külföldi tőkére támaszkodni. A jegybank is világossá tette, hogy támogatja a kormány külföldi beruházásokat
ösztönző
politikáját,
és
az
elmúlt
időszakban
200
pontos
kamatcsökkentést hajtott végre. Ennek hatására a beruházók olcsóbban jutnak kölcsönökhöz, és sikerült fékezni a nemzeti valuta, a korona erősödését is.68 Franciaország ugyanakkor csak a 7. legnagyobb befektető az országban 6,8%-os részesedésével, pozíciója pedig a járműiparban a legerősebb. A PSA Peugeot-Citroën csoport – melynek részesedése jelenleg átlagosan 13%-os a közép-európai országokban az öt évvel ezelőtti 5% helyett - a csehországi, Toyotával közös beruházás után
legutóbb a nyugat-szlovákiai Trnava (Nagyszombat) városát
választotta új összeszerelő gyára színhelyéül. A beruházás színhelyének kiválasztását hosszas vizsgálatok előzték meg, Szlovákia mellett versenyben volt egy-egy lengyel, cseh és magyar város (Tatabánya) is. A beruházás mértéke meghaladja a 700 millió eurót, amelyből évi 300 ezer autót előállító gyárat építenek fel. A foglalkoztatottak száma várhatóan eléri a 15 ezer főt, a termelés várhatóan 2006-ban kezdődik. Az elektromos hálózat privatizációja is a végéhez ért az országban, az EDF megszerezte az ország központi részét elektromos árammal ellátó vállalat 49%-át.
68
Mádi István: Meciar öröksége – Szlovákia rögös útja Európába (letöltve: www.cegnet.hu )
37
Románia Franciaország 216 vállalatával az első számú befektető Romániában. A beruházások kb. 40%-a tartozik az ipari szektorba (tartós fogyasztási cikkek, fogyasztási cikkek, mezőgazdasági feldolgozóipar), 32%-a a szolgáltató szektorba és 18% a kereskedelembe. Egyre több kis- és középvállalkozás települ ide, hogy az ígéretes piaci lehetőségeket kihasználja. A francia hipermarket-lánc, a Carrefour69 2001-ben lépett be a román piacra, hosszabb távon 24-25 kereskedelmi központot akar építeni Romániában, bár jelenleg is több projektben érdekelt Románia-szerte. A francia befektetések térségen belüli megoszlásából látszik, hogy a gazdasági kapcsolatok logikája képes felülbírálni a korábbi történelmi, kulturális és érzelmi kötődésekből táplálkozó irányvonalat. Nagy eredmény ugyan, hogy a franciák gazdaságilag megvetették a lábukat a közép-kelet-európai térség országaiban, de az nem várható, hogy a német vezető szerepet valaha is meg tudják majd kérdőjelezni. Franciaország is belátta az Európai Unió keleti kibővítésének szükségességét, amely amellett, hogy kétségtelenül tovább fogja növelni Németország gazdasági és politikai súlyát a térségben a francia vállalatok számára is esélyt jelent arra, hogy termelési és piaci pozíciójukat, ezáltal globális versenyhelyzetüket javítani tudják.
3.
FRANCIA GAZDASÁGI JELENLÉT MAGYARORSZÁGON
A francia-magyar kapcsolatok előzményeit és az utóbbi tíz évben történt fejlődést vizsgálva érdekes képet kapunk. 1989 előtt nagyon sekélyes és lapos volt gazdasági kapcsolatunk Franciaországgal, a francia üzleti körök érdeklődése Magyarország iránt nem volt túl nagy a rendszerváltást megelőző 30-35 évben. Ennek oka nemcsak a rendszerváltás előtti időszak politikai irányultságában rejlett, hanem sokkal inkább abban, ahogy a franciák Magyarországot és a magyar külkapcsolatokat látták. Magyarország külkereskedelmében Franciaország hagyományosan az 5-6. helyet foglalta
el
a
fejlett
ipari
országok
között,
a
magyar-francia
forgalom
külkereskedelmünk átlagosan 2-3%-át képezte. Exportunkban a 60-as évektől a francia reláció részaránya 1-2, importunkban 2-32%-ot tett ki.
69
A Carrefour világszerte 86 milliárd euró forgalmat bonyolít le, 9600 kereskedelmi létesítménnyel (ebből 800 hipermarket) rendelkezett 2002-ben.
38
A külkereskedelmi termékforgalom összesen alig érte el a 200-300 millió dollárt és teljesen stagnált.70
Az üzleti kapcsolatok serkentését célzó megoldások keresése
helyett inkább egymásra mutogatás folyt. A franciák szerint ugyanis Magyarország gazdasági téren inkább a németeket részesítette előnyben. Általános volt az a vélemény, hogy a franciák úgysem tudnak a magyarokkal „üzletelni” német orientációjuk miatt. A magyar álláspont alapján pedig uralkodóvá vált az a nézet, miszerint a franciák nem igazán üzleti felfogásúak, messze nem tesznek meg mindent az üzletért. A kapcsolat szerkezete tehát rendkívül kedvezőtlen képet mutatott, ami akadályozta a továbblépést és a fejlődést. A rendszerváltás előtti években elkezdődött ugyan a vegyesvállalatok megalakulása Magyarországon, de a franciák kivártak és nem nagyon fektettek be a magyar piacon. Szinte teljesen váratlanul, 1989-ben és 1990-ben hirtelen dinamikusan kezdett növekedni a kereskedelmi forgalom és a beruházási hajlandóság, sokkal erősebb mértékben, mint bármelyik más európai uniós állam esetében. Mindez annak ellenére alakult így, hogy nem volt tradicionális kapcsolatunk, s egymás megítélése sem volt ezidáig túl pozitív. Az 1990-es évek elején, franciásan szólva „sikk” volt eljönni a volt szocialista országokba, megnézni, hogy az addig „keleti országoknak” aposztrofált régió miként élvezi az elnyert szabadságot és hogyan birkózik az átalakulás nehézségeivel. Elsőként hagyományos kelet-európai partnerországukkal, Romániával kezdték el gazdasági kapcsolataik fejlesztését, de meghátráltak, mivel sem a vállalkozási klíma, sem az infrastrukturális környezet nem nyújtott megfelelő lehetőségeket számukra, még most is bizonytalan terepnek vélik és nem tartják elég érettnek az együttműködésre. Ezért inkább Magyarországot választották, ahol az előbb említett feltételek már adottak voltak, illetve nemcsak kereskedelmi, de beruházási szempontból is kedvezőbb viszonyok fogadták őket. A történelmi fékektől sem mentes politikai és gazdasági együttműködés az évtized fordulóján minden területen lényeges fejlődésnek indult.
70
Ez a kis forgalom is gyakorlatilag Párizsra és környékére, Ile-de-France régióra korlátozódott. Ezért volt aztán jelentős az a decentralizációs folyamat, amelynek eredményeként Lyon központtal
39
3.1
A Franciaország és Magyarország közötti kereskedelem fejlődése a 90-es évektől
A kétoldalú kereskedelem a rendszerváltás kezdetekor új lendületet vett, Franciaország néhány év alatt a 4. legfontosabb külkereskedelmi partnerünkké vált, hiszen az 1992-ben elért 4 milliárd frankos árucsere-forgalommal szemben az 1999ben mért érték már meghaladta a 16 milliárd frankot, illetve 2000-ben a 20 milliárdot. A Franciaországba irányuló magyar export az elmúlt tíz évben megháromszorozódott, az onnan származó import pedig négyszeresére bővült. Míg 1992-ben az árucsereforgalom Franciaország javára alakult, 1999-ben hosszú évek óta először ez a trend megfordult és a két ország közötti kereskedelmi mérleg hiányt mutatott Franciaország számára.71 A Franciaországba irányuló magyar kivitel robbanásszerűen, 34%-kal növekedett, míg a francia export csak 1,7%.-kal emelkedett . 2000-ben az egyébként mindig növekvő (+42%) francia export valóban kevésbé emelkedett, mint az import (+53%), így a hiány megduplázódott. Ezt a folyamatot Magyarország iparának előretörése és a Magyarországon letelepedett nagyvállalatok stratégiájának függvényében egyre növekvő formában néhány területre koncentrált kereskedelem magyarázza. Néhány év alatt a franciák kereskedelmi partnerei között a 33. helyre léptünk (Ausztráliát és Mexikót megelőzve), beszállítóként pedig a 27. helyet foglaljuk el (többek között Törökország után, de Lengyelország és Kanada előtt). Kereskedelmi kapcsolataink kulcsszektorai a gépkocsieladás a Magyarország felé irányuló francia export és az elektronikai alkotóelemek a Franciaország felé irányuló magyar export tekintetében. A kétoldalú kereskedelmet továbbra is a kedvező regionális környezetben72 folyó jelentős dinamizmus jellemzi. A következő táblázat a francia-magyar kétoldalú kereskedelmi forgalom alakulását mutatja be.
kereskedelmi iroda alakult, s ennek segítségével más francia régiót is megtalálhattak a magyar vállalkozók 71 A francia statisztika alapján. Az esetek többségében ugyanis a felek nem ugyanazt a számítási módszert alkalmazzák. Az is igaz persze, hogy a globalizáció következtében egyébként is egyre nehezebben követhető az áru útja statisztikai eszközökkel, hiszen a szállítmányok többsége nem közvetlenül kerül egymás piacaira. Amennyiben pl. egy alkatrészszállítmányt francia megrendelésre indítunk útnak, lehet, hogy Németországba érkezi meg, ahol viszont már francia importként szerepel a vámstatisztikákban. 72 Franciaország 20%-kal többet exportál a közép-kelet-európai régióba, mint Latin-Amerikába és 30%-kal többet, mint a kínai térségbe (Kína, Tajvan, Hong-Kong)
40
A FRANCIA-MAGYAR KÉTOLDALÚ KERESKEDELEM ALAKULÁSÁNAK FŐBB ADATAI
(MILLIÓ FORINTBAN): 5. táblázat (francia) 1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
Import
2230
2026
2229
2640
3485
4896
6362
8767
13995
Export
1860
2481
2838
3363
3721
5392
6885
7398
10535
Egyenleg -370
+455
+609
+723
+236
+496
+523
-1369
-2860
Forrás: Francia Nagykövetség honlapja, www.ambafrance.hu a francia vámhivatal adatai alapján
Franciaország részesedése a magyar piacból egészen 1998-ig rendszeresen emelkedett (1992-ben 3,1%, 1998-ban 4,7%). A kétoldalú kereskedelmi árucsere volumene több mint kétszeres lett három év alatt. Nem szakaszos, csak néhány jelentős szerződésnek betudható előrehaladásról van szó, hanem az árucsere töretlen növekedéséről. Az áruforgalom erős fejlődése ellenére azonban Franciaország piaci részesedése 1998 óta stagnál. Ennek egyik magyarázata lehet a szénhidrogének drágulása, ami automatikusan növelte a kőolajtermelő országok részesedését. Ezen felül az Ázsiából, főleg Japánból érkező magyar import erős növekedése is megfigyelhető, ami párhuzamosan jelentkezik a Magyarországon megtelepedett és az autóipari, elektronikai iparágakban befektető japán ipari üzemegységek növekedésével. 2000ben így Franciaország a korábbi 5. helyett Magyarország 6. legfontosabb szállítója lett – amellett, hogy a 4. legfontosabb vevője - , messze lemaradva Németország, Oroszország, Ausztria, Olaszország és Japán mögött. A következőkben a francia-magyar árucsere-forgalom ágazatonkénti megoszlását tekintem át73, hiszen érdekes tény, hogy a magyar kivitel áruszerkezete tíz év alatt teljesen megváltozott, csökkent a korábban még túlsúlyban lévő mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek részaránya.
73
a részletes adatokat a 2. számú melléklet tartalmazza
41
A mezőgazdasági termékek aránya mindössze 4% körül van jelenleg a kétoldalú áruforgalomban: 1999-ben még 84,7 millió USD értékben exportáltunk, a franciák viszont már csak 27,1 millió USD-ért szállítottak hozzánk ilyen termékeket. A kivitel növekedésére ugyanakkor nem lehet számítani, mert a francia piacon nagyon nehéz versenyre kelni a helyi gazdákkal, feldolgozókkal. Legfeljebb tartani tudjuk a hagyományos
magyar
termékek,
a
hungaricumok
(paprika,
kukorica-
és
zöldborsókonzervek, csiga, libamáj) eddig elért szintjét. Az igényes francia fogyasztók egyre szívesebben vásárolják a kiemelkedő minőségű magyar borfajtákat. Nem véletlen, hogy több francia bortermelő megvetette a lábát történelmi borvidékeinken. Visszatérve a két ország közötti általános kereskedelmi forgalomra elmondható, hogy annak fő jellemzője az ipari és késztermékek döntő hányada (összesen 94%-os aránya). Az export közel 60%-át gépek és gépi berendezések alkotják, amelyek részesedése korábban legfeljebb 4-5% volt. A 2000-ben Franciaország által exportált első két termék (gépjárművek-alkatrészek valamint vevőkészülékek, hang- és képrögzítő eszközök)74 a teljes mennyiség 24%-át tette ki. Szintén említésre méltó az adó-vevő berendezések erős, 177%-os növekedése, amelynek részesedése a francia exportból 6,1% volt.75 A köztes termékek – különös tekintettel a kémiai és gyógyszeripari cikkekre – a francia export 42%-át adják, míg a Magyarországról indított kivitelben 26%-kal szerepelnek. Az import még koncentráltabb, hiszen két termék teszi ki a felét és a 2000-ben mért növekmény legnagyobb részét. Ezek a vevőkészülékek, hang- és képrögzítő berendezések, amelyek a francia import 26%-át adták, valamint a számítógépek és informatikai berendezések, amelyek 24%-át.76
Magyarország az Európai Unión
kívüli országok sorában e két termék esetében a 4. és a 6. szállító. Az autóipar a magyar kivitelben 14%-ot képvisel.
74
Gépjárművek: 16,7% (1999-ben csak 12,1%), vevőkészülékek 7,3% (1999-ben 7,2%) 1999-ben még csak 2,4% 76 1999-ben összesen még csak 7%, a vevőkészülékek esetében az 1999. évi import 20%-nál is kisebb volt, a számítógépek importja pedig már 1999-ben is 108%-os növekedést mutatott, 2000-re pedig 245%-kal nőtt részesdésük 75
42
Az export ilyen jelentős koncentrációja egyébként magyar sajátosság. Lengyelország és Csehország esetében például az említett tételek részesedése 3,5% körül mozog. 1999 utolsó negyedévétől Magyarország vált Franciaország első számú közép-keleteurópai beszállítójává. Ez egyértelműen a hozzánk települt multinacionális vállalatok jelenlétének köszönhető, amelyek jelentős beruházásokat hajtottak végre az országban, hogy elláthassák a nyugat-európai piacokat. Közreműködésükkel nő a magyar export, belföldön pedig termékeik hazai forgalmazásával csökkenhet az import.77 Az árucsere szerkezete tehát megfelel a fejlett országok közöttiének, ahol az árucsere szektoronkénti, illetve szakágazatonkénti. Ily módon a kereskedelmi kapcsolatok szerkezete azonos azokkal, amelyeket Franciaország az EU-tagállamokkal tart fenn. Magyarország idáig meg tudta tartani a már jelenlévő beruházókat és továbbra is vonzza – még ha csökkenő mértékben is – az újabb, termelő beruházásokat, így nagy az esélye annak, hogy az elkövetkezendő néhány évben fennmarad a francia hiány. A franciák mindenesetre fejleszteni kívánják a kétoldalú kapcsolatokat, látnak fantáziát az együttműködés bővítésében, ami részünkről is így van, számunkra is több szempontból előny a francia kapcsolat további erősítése, hiszen Franciaország gazdasága és világpiaci pozíciója megerősödött az elmúlt években.
3.2
Francia működőtőke beruházások Magyarországon
A francia befektetők számára Magyarország nem volt célország egészen a politikaigazdasági rendszerváltásig, noha már 1989 előtt is jelen volt néhány francia vállalat Magyarországon78. A két ország számottevő gazdasági kapcsolatai is – ahogy a kereskedelemnél már láthattuk – csak a 80-as évek végétől jegyezhetők, klasszikus befektetési lehetőségekkel is csak a piacgazdaság kialakulása után lehetett számolni. Ezért értékeli mindkét ország óriási előrelépésnek, hogy mára Franciaország az egyik legjelentősebb forrás a külföldi tőke behozatal terén. 79
77
a 2.számú melléklet részletes adatokat tartalmaz a kétoldalú kereskedelmi forgalom szerkezetéről főbb termékek szerinti bontásban, az 1996-2000 közötti időszakot vizsgálva 78 pl. az Air France légitársaság vagy a vegyiparban a Rhone-Poulenc
43
Az első befektetők is a kezdeti lendülettel, az első hullámban (1991-1992-ben) jöttek: a Sanofi részesedést vásárolt a Chinoinban s hamarosan gyökeret eresztett két bank, a BNP80 és a Crédit Lyonnais is. A kiemelt figyelem és a Magyarországról érkező pozitív hírek hatására a francia befektetők erőteljesen részt vettek a privatizációban is, főként az energetika, az élelmiszeripar, a gyógyszeripar és a telekommunikáció területén. A francia beruházók – részben korábbi, tehát már működő kapcsolataik alapján, de kiváltképp a rendszerváltás által adódott lehetőségek kiaknázása végett - az egész közép-kelet-európai régión belül a legnagyobb mértékű beruházások több, mint 40%át Magyarországon eszközölték 1993 végéig, értékük ekkor 650-700 millió USD-ra volt tehető. Ezzel Franciaország akkor a 4. legnagyobb beruházó volt, igaz értékben elég nagy különbséggel lemaradva az 1. helyen álló Amerikai Egyesült Államoktól (2,5 md USD) illetve a 2. helyet elfoglaló Németországtól (1,5 md USD,), de viszonylag közel volt a 3. helyen álló Ausztriához (1 md USD) és szinte holtversenyben állt Angliával. Mindezek alapján leszögezhetjük, hogy a francia üzleti szférát hidegen hagyta úgymond, és azóta sem különösebben érdekli, hogy történelmi okokból mely ország(ok)ba kellene befektetnie. Az államközi kapcsolatok szempontjából legjelentősebbnek tekintett Lengyelország például kevesebb, mint feleannyi befektetést fogadott. 1994 októberétől, a privatizáció harmadik szakaszában egyre magasabb lett a befektetni kívánók száma, az érdeklődés állandó volt. Álljon itt egy 1995-ből, egy Magyarországon befektető könyvvizsgáló cég vezérigazgatójától származó vélemény, amely jól összefoglalja a rendszerváltást követő évek francia befektetőinek meglátásait az akkori magyar gazdasági helyzetről81: „A magyar gazdaság számára nagyon fontos a modernizálás, minden tekintetben. Eladósodott ország az Önöké, de a külföld értékeli, hogy fizetnek. Sikersztorik is vannak. 79
a magyarországi francia befektetések adatait a 3. , 4. és 5. számú melléklet foglalja össze eleinte BNP Dresdner néven, a német bankkal partneri viszonyban, 2001-től BNP Paribas (lásd részletesen később a bankokkal foglalkozó fejezetben) 80
44
A magyar vásárlóerő sajnos most nem a legerősebb, de az itt megvásárolt üzemek jól működnek, mert a munkaerő szakmailag képzett, kultúrált, a technikát jól működteti, azt befogadni képes, és viszonylag nem túl drága. (…) A francia bankoknak az volt a stratégiájuk, hogy egyszerre érkeztek a francia kliensekkel, akiket azóta is kiszolgálnak – és ezek jó hasznot hozó üzletek. Most egy újabb beruházási hullámnak leszünk szemtanúi, a később érkezők nagyon megfontoltak, tiszta játékszabályokat várnak és várnak el.” Gesztus- és jelzésértékű, hogy Jacques Chirac francia köztársasági elnök hivatalba lépése utáni második közép-európai útja – népes üzletember-delegáció társaságában – Magyarországra vezetett. A franciák Lengyelország után hazánkat tekintik legfontosabb partnerüknek a régióban. „Felkerültünk a franciák világtérképére”82, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Privatizációs Kutatóintézet adatai szerint 1996ban Franciaország már a 4. helyet foglalta el a magyarországi befektetők rangsorában, mintegy 9%-os részesedéssel. A zöldmezős beruházásokat83 nem tartalmazó listán még jobb a franciák helyezése: Ausztriát megelőzve, Németország és az USA után a befektetések értékét tekintve a harmadik helyen álltak (12,2%).84 Mindez annak köszönhető, hogy a franciák, némi állami sugallatra, nagy kedvvel vettek részt a „Fedezd fel Európát című nemzetközi társasjátékban”85 , ami a magánlátogatásoktól az üzleti beruházásokig számos dologban megnyilvánult. Jelenleg Magyarország számára elsősorban éppen a francia tőkebefeketetések a legfontosabbak és a legígéretesebbek. Ma Franciaország a harmadik legfontosabb befektető hazánkban, jelentős nagyvállalatai már mind a magyar piacon vannak, 1997-ben pedig új fejleményként a kis-és középvállalkozások is elindultak hazánk felé, nem utolsósorban multinacionális cégeik kedvező tapasztalatai hatására. A
81
Bernard Déloménie, a Coopers-Lybrand Könyvvizsgáló és Vezetési Tanácsadó Kft vezérigazgatója, hozzászólása megjelent : Francia-magyar kerekasztal az EU-ba jutás lehetőségeiről, Külgazdaság 1995/9. szám, 68-69.o., (szerkesztette Léderer Katalin) 82 Idézet Martin József Péter: Új szövetség című cikkéből , megjelent: Figyelő 1997/3. szám, 17.o. 83 csak érdekesség, hogy a francia szakirodalomban elvétve találkoztam a greenfield megjelöléssel, szívesebben használják az „ex nihilo = semmiből” kifejezést ezekre a beruházásokra 84 forrás: Martin i.m. az ÁPV Rt adatai alapján 85 Martin i.m. 17.o.
45
francia üzletemberekre – minden könnyedségük ellenére - jellemző az óvatosság, soha nem kockáztatnak, csak akkor lépnek, ha biztos az üzlet. Ezért is fontos, hogy Magyarország már nemcsak a francia óriáscégek számára jelent beruházási célpontot, hanem a köréjük szerveződött francia beszállítók is elkezdték az alkalmas magyar partnerek keresését, kereskedelmi és gyártási együttműködés kezdeményezését. Várhatóan összefognak a magyar vállalkozókkal, igyekeznek hasznosítani azok helyi ismereteit, felkészültségét (amit egyébként nagyra becsülnek). A külföldiekkel létrehozott vegyesvállalatokban igyekeznek legalább 51%-os tulajdoni hányadhoz jutni. Reményt keltő, hogy a francia nagyvállalatok befektetéseinek akkor sincs vége, ha már a piacon vannak. A franciák körében jól ismert és elfogadott, „portage” néven emlegetett üzleti koncepció lényege ugyanis az, hogy a nagy cégek kötelessége egy külső piacon a saját országbeli kis cégek jelenlétének támogatása. Ennek értelmében tehát a francia multik saját beszállítóikat preferálják a magyar piacon, segítik letelepedésüket és befektetéseiket. Napjainkban már kockázata sincs a magyarországi cégalapításnak, hiszen francia tanácsadók dolgoznak hazánkban és a francia pénzintézetek jelenléte révén saját banki infrastruktúra is rendelkezésükre áll. Üzleti előnnyé válhat az a pozitív imázs, amelyet a cseh, a lengyel és magyar piac fémjelezte, attraktívan fejlődő közép-kelet-európai régió vívott ki magának még az 1990-es évek közepén, s amely berögződve most is jelen van a francia üzleti gondolkodásban. Szerencsére ez a számunkra kedvező általános megítélés stabil, nem változik a napi gazdasági és politikai fejlemények hatására sem. Szem előtt kell azonban tartani, hogy míg Magyarországon a korrektség és a pontosság a legfontosabb üzleti erény, addig Franciaországban elsődleges a minőség folyamatos biztosítása és a kreativitás. A befektetések terén további előnyt jelent a számunkra, hogy a magyar cégek új gyártási technológiákat vehetnek át és alkalmazhatnak. Érdekes, hogy egyedül az autógyártásban nincs még francia befektető. A magyar cégek számára egyértelműen pozitív képet mutat a francia kapcsolat, viszonylag
46
könnyen találunk befektető partnert, már egyre inkább terjedőben van a zöldmezős beruházás86, de leginkább a meglévő infrastruktúra használata a jellemző. A francia beruházók többsége megtalálta a számítását a magyar gazdasági környezetben és terjeszkedni akar. A cégek a nyereség korábbinál kisebb hányadát készülnek repatriálni, nagyobb részét fejlesztésekre fordítják. Többek tevékenységére jellemző, hogy miután a magyar vezetők elsajátították a szükséges szakmai ismereteket, csökkentik a francia alkalmazottak létszámát és fokozatosan magyar vezetőket bíznak meg az irányítással. Példa erre a Budafoki Élesztő – és Szeszgyár, ahol a Lesaffra cég tulajdonosa a korábbi magyar helyettest nevezte ki a vállalat vezérigazgatójává és csak a második embernek delegált franciát. A közelmúltban a magyar külgazdasági kapcsolatok hatékony szervezése érdekében új kirendeltségi rendszer alakult ki. Míg a makrogazdasági ügyekért a nagykövetségek felelősek, addig a kereskedelmi kirendeltség csökkentett létszámmal az üzleti kapcsolatokat fejleszti, próbál piacot szerezni a magyar vállalkozások számára, természetesen elsősorban importőrt, felhasználót és disztribútort keres. Nagy számú, hetente 50-60 francia megkeresés érkezik, és ezek 20-30%-a Magyarországról vásárolna, illetve befektetési lehetőségek iránt érdeklődik, amely üzletileg egyértelműen komolynak és ígéretesnek tűnik számunkra. Egységesen elfogadott vélemény, hogy általában a franciák számára Magyarország mindenben megfelelő. A politikai stabilitás, a jelentősen nem változó gazdasági szabályozók, a viszonylag konszolidálódott környezet, a kvalifikált, de még mindig alacsony munkaerő költség, a megszokott pénzügyi-gazdasági infrastruktúra és a jó befektetési klíma biztos hátteret jelentenek a francia cégek számára. Az esetleg előforduló problémák cégspecifikusak, és csak egyedi esetekben tapasztalhatók. Ekkor is inkább az a jellemző, hogy a francia vállalatok főként néhány monopolhelyzetben levő magyar tulajdonú cégre panaszkodnak.
86
jórészt az eredetileg francia filozófia szerint felépített, a lakossági fogyasztási cikkeket egy helyen és olcsón forgalmazó rendszerek, az Auchan és a Cora disztribúciós hálózatai indítottak jelentős zöldmezős beruházásokat , részletesen lásd később a disztribúciós hálózatok fejezetben
47
A befektetések néhány szektorra koncentrálódnak ( az 50 legnagyobb beruházásban a franciák a 3. helyen állnak) és nagyobbrészt olyan ágazatokban találhatók, ahol a magyar gazdaságnak komparatív előnyei vannak. A hat legnagyobb szektorba (energia, agrár-élelmiszeripar, autógyártás, kereskedelmi láncok, gyógyszeripar, vízés környezetgazdálkodás) koncentrálódik az összes francia befektetés 2/3-a, az üzleti forgalom 69%-a és az alkalmazottak 60%-a. Az összes beruházások értéke meghaladja a Magyarországra irányuló közvetlen francia export éves értékét87, amely egyébként ugyancsak gyors ütemben fejlődött 1990 után. A francia befektetések koncentrációja mutatja, hogy a sok ezer német, osztrák kisvállalat mellett a kb 35088 francia (leány)vállalat az összes külföldi működőtőkével létrehozott vállalatnak kevesebb, mint 1% -át teszi ki, de a nagy vállalatok számában viszont alig maradnak el a németek mögött, bár a legutóbbi időkben a németektől való lemaradás a MATÁV privatizációjában való sikertelen részvétel illetve az AUDI beruházás bejelentése után csak fokozódott. A beruházócsoportonkénti koncentráció szintén igen jelentős, ahogyan ez az alábbi táblázatból is kiderül: BERUHÁZÓCSOPORTONKÉNTI KONCENTRÁCIÓ (MAGYARORSZÁGI FRANCIA VÁLLALATOK ESETÉBEN)
6. táblázat Részesedés az Részesedés az üzleti összes beruházásból forgalomból Első 5 legnagyobb Első 10 legnagyobb
48,6% 72,8%
36,9% 58,6%
Részesedés a dolgozók létszámából 37% 51%
Forrás: Francia Nagykövetség honlapja, www.ambafrance.hu
A nagy értékű beruházások mind az ipari, mind a szolgáltatói szektorban a privatizációhoz kapcsolódtak, hiszen a privatizáció Magyarország esetében is növelte az ország vonzerejét a francia beruházók szemében. A mintegy tucatnyi, 10 millió 87
A francia beruházások a Magyarországon eszközölt összes külföldi beruházás 10%-át adják, vagyis az összes Magyarországon befektetett működő tőkében a franciák részesedése háromszor nagyobb, mint részesedésük a magyar külkereskedelemben. 88 Az adatok a vállalatok pontos számáról nem mindig pontosak, mert a megszűnt vállalatok eléggé rapszodikusan, nagy időeltolódással jelentik be a változást
48
USD feletti francia befektetésből 8 beruházás illetve vásárlás a privatizáció keretében valósult meg. A nemzetközi tőke azonban még ilyen kis piacért is, mint a magyar versenyben van. A franciáknak minden nagyobb értékű beruházását meghirdető versenytárgyalásokon nagyobbrészt az amerikaiakkal, németekkel, olaszokkal, osztrákokkal, tehát részben a legerősebb, illetve a közép-kelet-európai beruházások terén a leginkább érdekelt országokkal kellett megküzdeniük. 3.2.1 A működőtőke-beruházások ágazati és területi megoszlása A
működőtőke-beruházások
első
menete
elsősorban
ipari
termelőegységek
megvásárlásában öltött formát, a második menetben viszont a nagyvállalati szolgáltató,
elsősorban
a
pénzügyi
(bank,
biztosítás)
szektorban
történtek
beruházások. Az ipari beruházások nagyobb része olyan ágazatokban történt, ahol a magyar iparnak a szakosodásból adódóan komparatív előnyei voltak. A francia vállalakozók
a
legnagyobb
befektetéseket
a
könnyű-
és
vegyiparban
(gyógyszergyártás), a villamosipari termékeket gyártó és az agrárélelmiszer ágazatokban eszközölték. A beruházások nagyságát és a választott ágazatokat tekintve, ezek a befektetések alapvetően stratégiai, többségükben szakmai befektetéseknek tekinthetők. A szolgáltató szektoron belül a francia beruházók a pénzügyi szektort, a szállodaipart és a városi közműszolgáltatást részesítették előnyben. A Magyarországon jelen lévő francia vállalatcsoportok közül a legjelentősebb beruházásokat a Sanofi, a Total, a Béghin Say, az Accor, a Transroute és a CGE eszközölte. A nagyobb beruházások értéke 10-100 millió dollár között mozog, de számukat tekintve a 10 millió dollár körüli befektetések vannak többségben, de természetesen ez alatt az érték alatt is találunk beruházásokat. A beruházások területi megoszlására következtetni lehet, kb. 30%-uk vidéki. Ezek területi megoszlása nagyjából az ágazatok eredeti telephelyének felel meg: a fővárosi és a főváros környéki, Pest megyei vállalatok az összes Magyarországon megtelepedett francia vállalat 53%-át teszik ki, elsősorban ipari beruházásokról van szó. Az Alföldre koncentrálódnak a konzervipari és cukoripari beruházások, ÉszakMagyarországra a borászati (Tokaj), cukoripari, építőanyagipari (bányászati), ruházati vállalatok, a Dunántúlra a tejipari, élelmiszeripari és építőipari befektetők, illetve
49
egyes tanácsadó és informatikai cégek. Szeged környékén és Dél-Magyarországon találjuk a francia vállalatok ötödét, míg ettől kicsit kevesebbet NyugatMagyarországon, az osztrák határ közelében, ami különösen a kis- és középvállalatok számára jelent vonzerőt és ezzel együtt bizonyos mértékű biztonságot. Somogy, Nógrád és Hajdú-Bihar megyében nincsenek jelen a franciák. Ugyanakkor a francia beruházók egy részének az elektromos áram-víz-gáz hármasra való specializálódása Dél-Magyarország „elfranciásítását” eredményezte.89
A FRANCIA TŐKEBEFEKTETÉSEK MEGOSZLÁSA TERÜLETI EGYSÉGENKÉNT SZÁZALÉKBAN KIFEJEZVE (1998-1999)
7. táblázat Közép-Magyarország 53,0% Közép-Dunántúl 4,6% Nyugat-Dunántúl 14,0 % Dél-Dunántúl 0,4 % Észak-Magyarország 4,0 % Észak-Alföld 1,6 % Dél-Alföld 22,4 % Forrás: A külföldi működő tőke Magyarországon 1998-1999, KSH 2001
Az alábbi, 2001. évi adatokat tartalmazó táblázat összefoglalja, hogy mely szektorokban milyen nagyságrendű beruházások történtek, a szektorba tartozó vállalatok mekkora üzleti forgalmat értek el, illetve mennyi alkalmazottat foglalkoztattak: A MAGYARORSZÁGI FRANCIA BERUHÁZÁSOK ÁGAZATONKÉNTI MEGOSZLÁSA 2001-BEN 8. táblázat
89
a kifejezést Léderer Katalin Le Journal Francophone-ban megjelent cikkéből vettem át
50
energia élelmiszeripar autóipar kereskedelmi láncok gyógyszeripar víz/környezetgazdálkodás építőipar távközlés egyéb iparágak egyéb szolgáltatások ÖSSZESEN
üzleti forgalom alkalmazottak beruházás értéke (md Huf) száma (millió euró) 234 7 090 878 168 5 533 275 145 2 605 0,2 98 5 306 153 88 4 399 251 67 5 452 83 50 1 630 30 47 1 390 350 125 8 026 90 122 8 436 160 1 122 48 869 2 270
forrás: Francia Kereskedelmi Kirendeltség „Francia jelenlét Magyarországon” című dokumentuma, (letöltve a www.dree.org/élargissement honlapról, megjelent: 2002. május)
Az autóipar helyzete különleges Magyarországon, ugyanis német és japán versenytársaikkal ellentétben a francia gyártóknak nincs ipari telephelye az országban, értékesítéssel foglalkozó leányvállalataik realizálják a jelentős eladásokat90, a francia gyártók részesedése ma a magyar piacból 23,5 %. Az alábbi táblázat a 2001. évi adatokat foglalja össze: FRANCIA AUTÓGYÁRTÓK MAGYARORSZÁGI FORGALMA 2001-BEN 9. táblázat 2001 Renault Peugeot Citroën
Növekedés + 58,4 % + 30,5 % + 37,1 %
Eladott autó ( db ) 16060 10240 6570
Piaci részesedés 10,8 % 7,8 % 4,9 %
Forrás: Magyar Gépjárműforgalmazók Egyesülete, közli: Francia Kirendeltség dokumentuma (letöltve a www.dree.org/élargissement honlapról, megjelent: 2002. július 17.)
90
A Magyarországon legkeresettebb modellek a Thalia, Mégane, Scénic és a 206
51
Ugyanakkor az alkatrészgyártó Michelin-nek és Valeo–nak vannak beruházásai, leányvállalatai az országban.91 Igy fordulhat elő, hogy bár az autóipar az üzleti forgalom tekintetében az előkelő harmadik helyet foglalja el, a beruházott tőke nagyságát tekintve viszont marginális értéket képvisel. 2000-ben a Magyar Nemzeti Bank 63 millió USD értékű francia működőtőke beáramlást regisztrált (szemben az 1999-ben mért 60 millió USD értékkel), ami az összes Magyarországra áramló tőke 9,3%-át tette ki. A francia beruházók a tevékenységek széles skálája iránt érdeklődnek. Ágazatok, fő tevékenységi szerint csoportosítva a vállalatokat a következő képet kapjuk92:
91
A Michelin a helyi piacvezető Taurust vásárolta fel a Magyarországon jelen lévő legjelentősebb francia cégek nevét és tevékenységi körét a 2.számú melléklet tartalmazza
92
52
Feldolgozóipar - Megközelítőleg 30-32 vállalat tartozik ide, az iparon belül a legjelentősebb befektetésekre a vegyiparban, ezen belül is a gyógyszeriparban, az elektromos iparban (Schlumberger-Ganz Árammérő, Merlin-Guérin-Vertesz, Alcatel) került sor. Jelen vannak azonban más ágazatokban is (híradástechnika, gépipar, textilés ruházati ipar, porcelánipar). A gyógyszeripar egyik legfontosabb szereplője a Sanofi-Synthélabo magyar leányvállalata a Chinoin, amely 2001 decemberében több mint 30 millió eurót fektetett be észak-magyarországi injekciós tű- és ampullagyárába, ahol az EU piacaira szánt új, trombózis elleni készítményeket állatják elő. Ezen kívül a cég a versenyhivatal hozzájárulását követően visszavásárolta a Bristol Myers Squibbtől a Pharmavitot. Ez a cégvásárlás és a versegyházi telephely fejlesztése egy 100 millió euró értékű, három éves beruházási program részét képezi. A társaság 2002 augusztusában egy 5000 m2 alapterületű logisztikai központot is bérbevett. Az Egis - amelynek 51%-a a francia Servier tulajdonában van – 30%-ban tulajdonosa annak a konzorciumnak, amely megvásárolta a Hungaropharma részvényeinek 51%át. A Hungaropharma az első számú magyar gyógyszerforgalmazónak számít, piaci részesedése meghaladja a 30%-ot, éves forgalma kb. 350 millió euró. Agrár-élelmiszeripar – Franciaország a 7. legnagyobb befektető volt 1998-ban a magyar élelmiszeriparban (9,1 md Huf). A szektorban 25-30 vállalat van jelen, kiemelt beruházási terület. A legnagyobb mértékű beruházást a magyar cukoripar jelentős részének (40%) felvásárlásával eszközölték a franciák (az Eridania Béghin Say felvásárolta a Mátravidéki, Szerencsi és Szolnoki Cukorgyárat)93, de vannak befektetések a tejiparban, a konzerviparban, a növényolajiparban, az italgyártásban, borászatban (Tokaj) és az agrokémiában is. 94 93
A cukorgyártás privatizációja 1991-ben kezdődött meg, a jelenlegi tulajdonosi szerkezet 1997-re alakult ki. Jelenleg 7 cukorgyár működik Magyarországon (a rendszerváltáskor még 12!), mivel a 90-es évek második felének csökkenő keresletéhez a cukoripari társaságok a kapacitások leépítésével, termelési önkorlátozással voltak kénytelenek alkalmazkodni, a kiskapacitású kevésbé korszerű gyárakat bezárták. 94 Európában a tőke eredete szerint sokszor nem lehet megkülönböztetni a vállalatokat, például a cukoriparba befektető Eridana Béghin-Say vállalatfelvásárlásai mögött minden esetben a Feruzzi olasz tőkecsoport állt. Az, hogy a belga vagy a francia érdekeltségükön keresztüljelentek meg Magyarországon, leginkább attól függött, hogy melyik anyaország nyújtott éppen nagyobb befektetési kedvezményt a közép-kelet-európai kockázatok csökkentésére.
53
A 10 LEGNAGYOBB,
MAGYARORSZÁGON AZ ÉLELMISZERIPAR TERÜLETÉN BERUHÁZÓ FRANCIA VÁLLALAT ADATAI (2000)
10. táblázat Cég neve Magyarországon Cereol Rt Danone Kft Kabai Cukorgyár Rt Agrokomplex Central Soja Mátra Cukor Rt Zalatej Rt Szolnoki Cukorgyár Bonduelle Kft Veszprémtej Rt Szerencsi Cukorgyár
Tevékenységi kör megnevezése Növényolajgyártás Tejipar Cukorgyártás Takarmánygyártás Cukorgyártás Tejipar Cukorgyártás Gyümölcs- és zöldségfeldolgozás Tejipar Cukorgyártás
Üzleti Külföldi tőke forgalom aránya (milliárd A jegyzett forint) tőkében 54,2 100% 14,9 100% 12,7 71% 11,1 100% 9,2 30,9% 7,0 96,9% 6,9 30,5% 6,9 6,4 5,7
100% 98,6% 30,6%
forrás: Szabó Márton: Külföldi érdekeltségű vállalatok a magyar élelmiszeriparban (megjelent Agrárgazdasági tanulmányok 2000/12) című írása alapján saját összeállítás
A Bonduelle a zöldségfeldolgozásban európai piacvezetőnek számít, az anyavállalat központja Észak-Franciaországban, Villeneuve d’Ascq-ban található. Az első, nagykőrösi üzemét 1992-ben, a második, békéscsabai, 170 embernek munkát adó üzemet – amely a magyar-élelmiszeripar egyik vezető vállalatához , a Globushoz tartozott – 2002 végén. „A zöldborsó nr.1”-nek számító Bonduelle az elsőként megvásárolt nagykőrösi konzervgyár évi 10 ezer tonnás kapacitását 100 ezerre növelte, de mindez nem volt elegendő a kereslet kielégítésére, így évi 25-30 ezer tonna zöldséget alvállalkozók útján kellett feldolgoznia. Az új, békéscsabai üzem jó állapotban van, megvásárlásának köszönhetően – melynek jelenlegi kapacitása évi 50 ezer tonna –
a
francia
befektető
csoport
nemsokára
megszüntetheti
az
alvállalkozókkal való kényszerű együttműködést. A magyar piacvezető Bonduelle egyébként Lengyelországban is jelen van és tervezik egy gyár megvásárlását Krasznojarszkban, Oroszorországban is 2004 körül. 2001-ben több mint 135 ezer tonna fagyasztott- illetve konzerv zöldségfélét adott el a vállalat a közép-kelet-európai piacon, 105 millió eurónyi üzleti forgalmat megvalósítva.
54
2002-ben a Bonduelle Magyarország Kft 34 millió euró nettó eredményt könyvelhetett el, ami 37%-os növekedést jelent a 2001 évihez képest. A tejipar a magyar élelmiszeripar egyik legjelentősebb ága, amelyben a privatizáció lassan indult meg. Ennek egyik oka a külföldi befektetők óvatossága volt: feltehetően a szűk és zsugorodó belső piac miatt inkább kivártak. 1994-95-ben jelent meg a Bongrain és a Danone (a holland Nutricia, az olasz Parmalat és Gala Italia valamint az ír Avonmore mellett). A francia befektetők – mint az élelmiszeripar más ágaiban is – többségi tulajdonhányad megszerzésére törekedtek és ezt részvények felvásárlásával akkor is elérték, ha a privatizáció pillanatában még csak kisebbségi tulajdonhoz juthattak. A befektetések célpontjai többnyire a magyar tejipar legnagyobb és legjobban működő vállalatai voltak (pl. Veszprémtej – Bongrain). Kivételt képezett a felszámolás sorsára jutott, krónikus alapanyagellátási gondokkal küszködő Budapesti Tejipari Vállalat, amelynek kelet-pesti nagy gyárát a Danone vásárolta meg, új profilt, magas hozzáadottérték-tartalmú és így kevésbé alapanyagigényes
termékszerkezetet
meghonosítva. A Danone és a Bongrain is az EU tejtermék piacának jelentős szereplője, igazi multinacionális
nagyvállallat.
Beruházásaik
nagysága,
piaci
stratégiájuk
és
elkötelezettségük azt valószínűsíti, hogy hosszú távon meghatározó szereplői lesznek a
magyar
tejiparnak.
A
Danone
erőssége
a
gyümölcsjoghurtok
és
desszertkészítmények, a Bongrainé pedig a sajtok. A Danone 60%-os részesedésével elvitathatatlanul uralja a gyümölcsjoghurt piacot. A későbbiekben a Danone és a Bongrain is vállalatok átvételével terjeszkedett: a Bongrain megvette a répcelaki sajtüzemet, majd a Zalatej Rt-t is, a Danone pedig a marcali túródesszert-üzemet. Az európai vállalatfejlődés kitűnő példája a Danone, amely mindössze 35 éves múltra tekint vissza.
55
Eredetileg BSN néven, üvegipari konglomerátumként vált ismertté. Üvegpalackot is gyártott, amikor a menedzsmentnek az az ötlete támadt95, hogy a cég a palackokat esetleg a belevalóval együtt is forgalmazhatná. Először az Evian ásványvizet feldolgozó cégben szereztek részesedést, majd fokozatosan számos élelmiszeripari ágazatban: 1987 és 1995 között 118 alapítást, felvásárlást, fúziót kezdeményeztek, részleg beolvasztását, leadását vitték végbe. Ezzel az aktivitással a Danone Csoport ma a világ 7., Európa 3. legnagyobb élelmiszergyártó cége. A világ 120 országában 148 termelőüzemmel rendelkező és 86 700 főt foglalkoztató csoport világelső a friss tejtermékek (Danone, Galbani) és az édes kekszek piacán (Danone, Lu) és második a palackozott ásványvizek forgalmazásában (Evian, Volvic). A Danone Csoport három fő üzletágra épít: a friss tejtermékek, a kekszek valamint az ásványvíz divíziók. A Danone Csoport koncentrálódó termékek portfóliójában a fent említett négy vezető márka adja a csoport forgalmának több, mint 50%-át, amiből több, mint 30%-ot a legismertebb márka, a Danone képvisel.96 A Danone Kft 1991-ben alakult meg Magyarországon. 1994 januárjában a Budapesti Tejipari Vállalat kelet-pesti üzemét, 1995-ben a Marcali Tejdesszert Kft-t vásárolták meg, majd 1996 januárjában a két cég egyesülésével jött létre a mai Danone Tejtermékgyártó és Forgalmazó Kft. A Danone Csoportnak Kelet-Európa csaknem valamennyi országában van már leányvállalata: Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Bulgáriában és Oroszországban. Erre az üzemhálózatra támaszkodva komoly szakosítási terveket dolgoztak ki – a darabos gyümölcsjoghurt pl.
Csehországból érkezett
Magyarországra, míg a pudingokat innen vitték oda is – ezt azonban a hazai importkorlátozások keresztülhúzták és 1995 óta a magyar piacot szinte kizárólag a helyi gyártásból szolgálják ki. Növelik viszont a Magyarországon gyártott desszertfélék kivitelét Csehországba és Oroszországba.
95
kifejezés Lányi Kamilla: Európa a globalizálódó világban című írásából , megjelent: Európai Tükör Műhelytanulmányok 81. szám (2001) 96 A Danone-csoportnak Európán kívül az Egyesült Államokban, Dél-kelet-Ázsiában, Kínában és ÚjZélandon is több vállalata van
56
Az
átvett
budapesti
vállalat,
illetve
üzem
termékszerkezetét
alapvetően
megváltoztatták, pontosabban leszűkítették. Nem gyártanak fogyasztói tejet, de ízesített tejitalokat sem és a Danone erősségeire, a magas hozzáadottérték-tartalmú gyümölcsjoghurtokra és desszertekre (pudingok, Túró Rudi, Petite Danone, illetve új nevén: Danonino, túródesszert) összpontosítanak. Stratégiai terméknek tekintik a Magyarországon népszerű tejfölt és kefírt is. Ezzel a szakosított termékszerkezettel egyedül állnak az országban. A Danone innovativitásával, rendkívül nagy nyereségével és termékeinek igen magas hozzáadottérték-tartalmával valóban kiemelkedik a hazai tejipar vállalatai közül. A Bongrain 1994-ben vette meg a Veszprémtej Rt-t. Az anyavállalat családi cég, de egyáltalán
nem
kicsi:
eladásai
1998-ban
3,2
milliárd
dollárt
tettek
ki.
Franciaországban 60 üzeme van és a 90-es évek elején jelentős részesedést szerzett a CLE óriásszövetkezetben, amely lényegesen nagyobb, mint az egész magyar tejipar. A
Bongrain-nek
Kelet-Európában
Csehországban,
Lengyelországban
és
Oroszországban is vannak leányvállalatai. Specialitásai a sajtok, különösen a rougezsal érő sajtok. A megvásárolt Veszprémtej stabil, széles termékszerkezetű, kedvező földrajzi fekvésű vállalat – noha a Balaton nemcsak jól fizető, nagy piacot jelent nyáron, hanem a kereslet szezonalitása egyúttal gondot is okoz. Maga a Veszprémtej is jelentős sajtgyártó, de a Bongrain 1995-ben megvette a Répcelaki Sajtgyárat, majd 1996-ban a Zalatejet is – utóbbiak összevonásával keletkezett a Pannontej Rt. A két vállalatot egyelőre egymástól függetlenül működteti. A
Bongrain
nem
központosított
vállalatirányítást
alkalmaz,
a
vállalati
menedzsmentnek viszonylag nagy szabadságot hagy. Jellemző, hogy míg a többi külföldi befektető 5-10 külföldi szakemberre bízta a megszerzett magyar vállalatok kulcsposztjait, a Bongrain emberei kezdetben is csak látogatóba jártak Veszprémbe. A magyar menedzsment tagjai viszont gyakran utaznak Franciaországba – részben továbbképzési céllal. A tulajdonosok a Veszprémtejjel elégedettek lehettek, mert robbanásszerű változásokat nem hajtottak végre. A külföldi befektetők által átvett más vállalatokhoz hasonlóan a marketing, a controlling és az informatika terén vezették be a legnagyobb változásokat.
57
Folyamatos termékfejlesztéssel, francia eredetű termékekkel igyekeznek betölteni a magyar sajtpiac ma még üres szegmenseit (friss natúrsajtok, friss ömlesztett sajtok, nemespenész-sajtok), bár átütő piaci sikereket nem tudnak felmutatni. A sajtok mellett stratégiai termékeiknek tekintik a desszertféléket is (túrókrémek, mousse). Tekintettel arra, hogy a Veszprémtej friss cikkekből regionális piaci szereplő és csak sajtokból országos szintű szereplő, saját országos disztribúciós hálózatra nincsen szüksége, nagykereskedőkkel dolgozik inkább. Gondokat jelez viszont, hogy a Veszprémtej piaci részesedése évről-évre csökken. Infrastruktúra (építőiparral) – 16-18 vállalat. Az infrastrukturális beruházások alapját egyes koncessziók elnyerése képezi. Távközlésben a franciák egyes regionális távközlési hálózatfejlesztési koncessziókat nyertek el (Szeged, Szentes, Gödöllő), ami valamelyes kárpótlást jelenthet azért, hogy a MATÁV privatizációjánál a France Télécom kiesett. Az építőiparban nagyobb értékű befektetés az Európa üzletközpont felépítése, a szekszárdi Duna-híd, néhány építőanyag-ipari beruházás és autópályák építése (M1-es Győr-Hegyeshalom közötti szakasza, M5-ös pálya első szakasza). Az egyes projekteknél a francia know-how, a tervező, kivitelező, műszaki és tanácsadó irodák is jelen vannak. A szolgáltató szektor – 55-60 vállalat. A többség, mintegy 30 vállalat kereskedelmi, kiskereskedelmi és
értékesítési vállalat, a francia termékek képviseletével
foglalkoznak, az Air France-tól kezdve az acélipari vállalatokon át a különféle kereskedelmi, kölcsönző, szállítási vállalatokig. Elég sok a tanácsadó, jogi és oktató iroda, kiadók (újság), számítástechnikai és informatikai vállalat. 8-10 bank képviseli a legnagyobb francia bankokat, jelen vannak a biztosító irodák, egyéb közszolgáltatás (benzinkutak),
városi
közüzemi
szolgáltatás
(gázelosztási
rendszer,
víz,
hulladékfeldolgozás). A francia vállalatok jelentős szerepet játszottak a közösségi szolgáltató rendszerek privatizációjában. A francia beruházások 1995 évi látványos növekedése jelentős részben annak a tranzakciónak volt köszönhető, amely révén az EDF 47%-os részesedést szerzett az ÉDÁSZ-ban.
58
A franciák sikerrel szálltak be a szállodaipar privatizációjába is, az Accor csoport a Pannónia Hotels Rt többségi tulajdonát szerezte meg. A legújabb beruházásként a Hyatt Regency szálloda 2003. július 1-től felveszi az Accor csoport szállodaláncának Sofitel márkanevét, miután a Pannónia Hotels Rt legutóbb megvásárolta a Malév 50%-os tulajdonrészét, mivel eddig csak a másik 50%-ot birtokolta.97 A szolgáltatásokban eszközölt beruházások skálája különösen széles és érinti azokat a területeket, amelyek elhanyagoltak és nagyon is rászorulnak a korszerűbb technológiákra,
illetve
fejlesztésük
nagyon
időszerű
(hulladékfeldolgozás,
víztisztítás). Ezek közül kiemelendő a három MÉH-vállalat privatizálásával, 1993-ban megalakult, a hulladékfeldolgozás és a környezetvédelem egyik legjelentősebb hazai cégének számító Kelet-Európai Hulladékfeldolgozó és Környezetvédelmi (Ereco) Rt98. A hálózatot a francia Guy Dauphin Environment vásárolta meg, amely 4 milliárd forintot fektetett be a vállalakozásba. A cég élen áll három újrahasznosítható anyag, a vas, a színesfém és a papír begyűjtésében99, de foglalkoznak a raklapok feldolgozásától kezdve, az akkumulátorhulladék és a kommunális hulladék begyűjtésével és amennyire lehet, újrahasznosításával is. A vaspiacon piacvezetők, az összforgalom 40%-át végzik. Leginkább ipari üzemekkel, üzletházakkal dolgoznak együtt, ahol jelentős mennyiségű hasznosítható hulladék illetve szemét keletkezik. Tevékenységük színvonalára utaló referencia a francia tulajdonos által bevezetett vashulladékfeldolgozási eljárás, amit Magyarországon is meghonosítottak, gyakorlatilag Magyarországon is ugyanúgy, a környezetvédelmi szakhatósági előírások betartásával történik a hulladék feldolgozása, mint Franciaországban. Tíz telephelyükkel, illetve négy franchise-partnerük telephelyeivel lefedik az országot. Egy teljesen más típusú beruházás a SEMIX Városfejlesztő Rt, amely egy magyarfrancia vegyes tulajdonú köz- és magántőkét egyesítő részvénytársaság.
97
Sofitel lesz a Hyattből (megjelent: Figyelő 2003. március 18) a közölt adatok forrása a Dr. Hárshegyi Frigyes vezérigazgatóval készült interjú, amely megjelent a Napi Gazdaság 2003- április 25-i Franciaország- mellékletében, 10. oldal
98
59
1992-ben aláírt alapító okirata szerint a társaság legfőbb feladata városfejlesztési akciók indítása és irányítása, melyeket a Ferencvárosi Önkormányzat megbízásából bonyolít le. Tevékenységi körébe tartozik pl. a fejlesztéshez szükséges előkészítő munkák készítése (tervek, tanulmányok), a fejlesztési akciókba vont telkek megvásárlása, előkészítése (bontása, közműfeltételek biztosítása), rendezési munkák és az előkészített telkek értékesítése. A Társaság az önkormányzattal kötött szerződés alapján, az Önkormányzat számlájára tevékenykedik 3.2.2
F r a n c i a n a g yk e r e s k e d e l m i l á n c o k M a g ya r o r s z á g o n
Magyarországon az utóbbi pár évben annak a folyamatnak lehettünk tanúi, hogy a vásárlások egy része eltolódott a hipermarketek irányába, amit azok egyre növekvő térhódítása bizonyít: a hipermarketpiac kb 15 %-kal részesedik a teljes kiskereskedelmi
forgalomból.
A
francia
nagykereskedelmi
láncok
közül
Magyarországon az Auchan, a Cora és a Bricostore van jelen, ezeket mutatom be röviden az alábbiakban.
Auchan Az idén fennállása ötödik évét ünneplő Auchan 1998. április 23-án nyitotta meg első hipermarketjét Magyarországon, Budaörsön amely több milliárd forintos befektetés eredményeként jött létre100, majd 2000 augusztusában Soroksáron. Egy évvel később vidéken, Székesfehérváron és Dunakeszin is nyílt egy-egy áruház. 2002-ben három áruházat nyitottak (Kecskemét, Szigetszentmiklós és Csömör)101. A beruházások a helyi adottságok figyelembevételével történtek, de a munkaszervezés és a külső-belső megjelenés minden Auchan áruházban azonos. Arra törekszenek, hogy az épület és a vállalat is jól illeszkedjen a helyi környezetbe. Ez egyfelől építészeti megoldásokat jelent, másfelől jelentős környezetfejlesztési, parkosítási feladatokat. 99
csak a nagyságrend szemléltetésére néhány adat: 2002-ben vashulladékból mintegy 300 ezer tonnát, színesfémből 10 ezer tonnát, papírból 40 ezer tonnát gyűjtöttek be és dolgoztak fel, ami mintegy 15 milliárd forintos éves árbevételt jelent. 100 Az Auchan Magyarországon és Franciaországon kívül többek között Kínában, Argentínában és Thaiföldön van jelen, a régión belül egyedül Lengyelországban van még befektetésük. Az Auchan kiskereskedelmi hálózata 2002 végére fokozatosan feladta amerikai pozícióit, mert a másfél évtizedes amerikai jelenlét a piac erőteljes bővülése mellett is veszteséges volt. Közép-Európában a befektetők Magyarországot tartották a nemzetközi kritériumoknak leginkább megfelelőnek. 101 Ez az év többek között azért is mérföldkő az Auchan magyarországi történetében, mert ekkor nevezték ki az első magyar igazgatónőt, Bors Kingát a budaörsi áruház élére, ugyanakkor a legújabb, csömöri áruházban már nemcsak az igazgatóm hanem az összes többi munkatárs is magyar
60
Az áruválaszték elsősorban a magyar vásárlóközönséghez szól, a forgalmazott termékek többsége magyar beszállítóktól származik. A világszerte 320, átlagosan 10 ezer m2 alapterületű hipermarketet működtető csoport 85%-ban a Muillez családé. A 160 fős csoport üzleti tervei 6-7 éven belül a hálózat méretének megduplázását irányozzák elő. Ezzel összhangban Magyarországon 4-5 éven belül – főleg Budapest környékére és a vidéki nagyvárosokra koncentrálva, így az egész országot lefedve – 15-20 áruházból láncot szeretnének üzemeltetni, ezáltal 20%-os részesedést elérve Magyarországon a hipermarketek piacán. A héttagú piaci hálózat jelenlegi részesedése kb 3-4%-ra tehető, de ezt azért nehéz megbecsülni, mert a hipermarketek körében nagy a mozgás, évi 10-12 új áruház nyílik, a piac pedig közel 15%-kal bővül. Jean-Paul Filliat, a magyarországi hálózat vezérigazgatója úgy látja, hogy a valódi erőviszonyok csak 3-4 év múlva, a helyzet letisztulása után lesznek láthatók.102 Mindenesetre a 2003. évi tervek között egy, 2004-ben pedig két új áruház nyitása szerepel, cél a jelenleg 110 milliárd forintos árbevételt 170 milliárdra emelni, valamint a jelenlegi 4300 fős dolgozói létszámot 5000-5800 fősre bővíteni.
Bricostore A Bricostore 1997 óta van jelen a magyarországi piacon, ez idáig három barkácsáruházat nyitott Törökbálinton, Budakalászon és Győrben. A negyedik beruházása folyamatban van Fóton. Azért esett a választás Magyarországra, mert földrajzi és gazdasági helyzetét egyaránt ideálisnak ítélte a cég. A Bricostore-nak korábban nem voltak külföldi befektetései, Magyarország jelenleg is az egyetlen. Mivel a konkurencia egyre erősebb, különleges szolgáltatásaikkal igyekeznek megnyerni a vevőket.
Cora A franchise jogot adó francia Cora először 1969-ben nyitotta meg kapuit a vásárlók előtt. 30 év sikerét követően napjainkban már 59 hipermarket tartozik a lánchoz, aktív módon járulva így hozzá a francia kereskedelem fejlődéséhez. 102
A Világgazdaság 2003. január 17-i számában megjelent cikk idézi
61
1997. május 8., a törökbálinti első Cora megnyitása után a hipermarket neve szinte fogalommá vált, először elsősorban a budapestiek szemében. Naponta 10-12 ezer vásárló fordul meg a hét minden napján nyitva tartó áruházban. A 30-40 év körüli korosztály családi programként keresi fel a Corákat, gyakran több család vág neki együtt reggel az áruháznak és kora délutánig is „elbóklásznak” benne. A törökbálinti építkezéssel egyidőben megkezdődött a munkaerő toborzása is. 1996 januárjától a leendő kollégák franciaországi képzésen vettek részt, ahol megismerték a francia áruházakban alkalmazott legkorszerűbb kereskedelmi technikákat. Az 1996-os év a magyar fogyasztók igényeinek felmérésével, a beszállítókkal való kapcsolatok kiépítésével és az alkalmazottak felvételével telt. Az 1997 májusi nyitásra a Cora Magyar Hipermarket Kft egy 700 embert foglalkoztató vállalattá fejlődött. Az első hamar követte a második, 1998. június 3-án nyitott a budakalászi, majd 1999. augusztus 25-én a fóti, amely Közép-Európa legnagyobb hipermarketjének számít. Az ország déli részén, Szegeden 1999. november 4-én kezdet meg hódítását a hipermarket, 2000 szeptemberében Miskolcon, 2002. október 25-én pedig Debrecenben nyílt meg egy-egy áruház. A rendkívül gyors terjeszkedés, a dinamikus fejlesztés nyilván jó előre kigondolt terveken és természetesen piackutatáson nyugszik. Maga a vállalat egyébként családi vállalkozásként indult a 60-as évek elején. Először kisebb áruházak épültek, aztán nagyobbak és számuk ma már 65 körül van. A kelet-európai országok közül a Cora csak Magyarországon van jelen, mert itt ítélték egészében véve jobbnak a gazdasági és jogi környezetet. A francia franchise cég, a Cora Magyar Hipermarket Kft, vezetője Philippe Lejeune103 egyik nyilatkozatában kijelentette, hogy úgy gondolják, jelenleg nincs semmilyen strukturális különbség egy nyugati ország és Magyarország között. Az első, a törökbálinti Cora esetében egy osztrák cégtől vásároltak földterületet, de az összes többi esetben is zöldmezős beruházásban gondolkodtak. A tervek szerint annyi hipermarket fog épülni, amennyire igény lesz, de legalább még nyolc.
62
A generálkivitelező egy belga cég, amelynek van egy magyarországi vállalkozása, mindig velük dolgoznak, az alvállalkozók persze ugyancsak magyarok és az alapanyagokat is nálunk vásárolják, semmit sem hoznak külföldről. Egy-egy beruházás hozzávetőlegesen hat milliárd forintba kerül, vannak eltérések, hiszen a fóti Cora alapterülete nagyobb, itt a „butiksor” növelte az összeget. A megtérülésre 7-10 évet szánnak, de biztosak a befektetés sikerében. Azt, hogy hol legyen a következő beruházás úgy döntik el, hogy sorra veszik azokat a magyarországi városokat, ahol 160 ezernél több lakos van. Két kisebb, de sok szempontból
frekventált
városban
vásároltak
legutóbb
előnyös
területeket,
Kecskeméten és Szolnokon a 4-es főút elkerülő szakasza mentén. Ez utóbbi területet az önkormányzat az eredeti m2 ár duplájáért adta el (2200 forint), a 30 hektáros terület vételára így meghaladta a 600 millió forintot. Ez az üzlet is egy újabb bizonyítéka volt annak, hogy a multinacionális cégek „hajlandók átmenni a Dunán és KeletMagyarország felé nyitnak”104. Minden építkezést a Cora finanszíroz, esetleg csak a refinanszírozásnál vonják be a bankokat. A cég mérete egyébként kicsi, nem hasonlítható például a METRO vállalathoz. Szintén Lejeune úr nyilatkozatából derül ki, hogy a Cora vezetése számára a beruházás és az árukészlet mellett legalább olyan fontos, hogy kik képviselik őket, kik dolgoznak a színfalak mögött (eladók, előkészítők, személyzet). Lejeune szerint a Cora nem kívánja, hogy eladóik – más hipermarketekhez hasonlóan túlságosan kedvesek legyenek. Fontos a tisztaság, a precizitás, fontosak az egyértelmű jelzések, amelyek alapján tájékozódni lehet. Gazdaságosságra törekszenek, ezért például kevés görkorcsolyás munkatárs van az eladótérben. A vezérigazgatót idézve: „Csak ilyen mentalitással tudjuk ilyen alacsonyan tartani a termékek árát. Valamit valamiért. A mi egyenletünkben már nincs ismeretlen.”105
103
az interjút Vincze Kinga készítette, megjelent az Ingatlanbefektetés 2000/3. számában a „Corajelenség” címmel 104 Herter Gusztáv , a földterületet megváűsárló Herter Ingatlankezelési Kft cégvezetőjének nyilatkozata 105 Az interjút Vincze Kinga készítette, megjelent az Ingatlanbefektetés 2000/3. számában
63
Az biztos, hogy a francia beruházók egy új szemléletet hoztak az építészet, a beruházáskultúra, a kínálat és az árak terén is. Remélhetőleg stratégiájuk hosszú távon is igazolja majd önmagát. Összefoglalva a fentieket - és megállapítva, hogy a felsorolás természetesen nem teljes - a befektetések sokfélesége nyilvánvaló és mutatja a francia beruházók komoly érdeklődését a magyar gazdaság és a magyar piac iránt. Mint ahogy a beruházások ágazati megoszlásából is látszik, a francia beruházók nagyobb része ipari, agrár-ipari termelő befektetéseket eszközölt, nem sok száz apró, hanem több tucat nagyvállalat jött létre, a meglévő vállalatokat egészben vagy részben felvásárolták. A beruházások nagyobb része (60%) a termelő ágazatokba történt. A szolgáltatásokban vagy az infrastruktúrafejlesztésben is olyan masszív beruházásokban vesznek részt (útépítés, közüzemi szolgáltatások), ami ugyancsak hosszabb távon való ittmaradást feltételez, egyrészt mert a közelmúltban vagy a jelenleg induló beruházások megvalósítása hosszabb időt igényel, másrészt a beruházások olyan ágazatokban történtek, ahol folyamatosan újabb befektetésekre van lehetőség (termelés, közművek). A francia beruházók szándékainak komolyságát erősíti, hogy a megvásárolt ipari és szolgáltatói tevékenységben értékelik a magyar technológiát, a szakismeretet, keleteurópai viszonylatban a magyar gazdasági környezetet tartják a franciához legközelebb állónak, a legmegbízhatóbbnak és a magyar piac mellett innen akarnak a környező országok piacain is megjelenni. A jelenlegi előny természetesen nem örökre szól, illetve a magyar gazdasági, gazdálkodási feltételeknek úgy kellene alakulnia, hogy ez az egyértelmű bizalom ne rendüljön meg. A franciák a jövőben is többféle lehetőséget látnak a működő tőke további növelésére, bár a következő években (a feltételeket nagyjából változatlannak tekintve) beruházásaik nem nőnek majd olyan ütemben, mint eddig, mivel azoknak az ágazatoknak a nagy része, amelyek iránt a francia vállalkozók érdeklődtek és a középvállalat kategória java már privatizációra került az elmúlt években és a számukra legnagyobb értékű iparvállalatok is elkeltek, így ezen a téren a lehetőségek mindenképpen kisebbek lesznek.
106
Az iparban tehát, ahol eddig a leggyorsabban
nőttek a befektetések lassulás fog bekövetkezni. Tovább folytatódhat a koncessziós 106
az egyik legutolsó privatizációs ügyletnek számít a Budapesti Erőmű 2001. évi felvásárlása (EDF)
64
beruházásokba való bekapcsolódás, ezen belül főként az útépítés terén, a vasútvonalak modernizálásában, és a városi közműszolgáltatásokban. A zöldmezős beruházásokban eddig ugyan a németek és az amerikaiak jeleskedtek, de az ő példájuk alapján, a magyar viszonyok között a franciák is csábítónak tartják a lehetőségeket.107 A francia beruházásokat több mint két éve a közepes méretű fejlesztések jellemzik. 1998-ban kb. tíz fejlesztést hajtott végre középvállalat, valamint három jelentős beruházásra is sor került. Ezek: az Air Liquide új ipari beruházást hajtott végre az ország észak-keleti részén, az Hachette Distribution Services felvásárolta a regionális lapterjesztő cégeket, a Société Générale bankfiókot hozott létre. 2000-ben a KSH 65 millió dolláros francia beruházási összeg beérkezését regisztrálta, ami 2185 millió dollárra emelte a francia beruházások összes volumenét, elérve az összes külföldi beruházások mintegy 10%-os arányát 2000 végén (22 millió dollár). Ha volt is néhány jelentősebb ügylet (a Framatome beruházása az összekötő elemek piacán, az EDF megvásárolta a Budapesti Erőmű Rt-t 170 millióért 2001 elején), két év óta kevés ügylet haladta meg a 100 millió frankot. Mivel Magyarországon befejeződött a privatizáció, a további beruházások zömében az ország komparatív előnyeiből fakadóan (kvalifikált és olcsó munkaerő, stratégiai helyzet KözépEurópában, stabil politikai helyzet és piacgazdaság ) zöldmezős beruházások lesznek. A magyarországi francia jelenlét, mind a nagyvállalati csoportok, mind a kis- és középvállalkozások tekintetében, tovább nő majd kétoldalú szinten nehezen mérhető aspektusokból adódóan: a leányvállalat által a saját fejlesztése finanszírozása érdekében kitermelt nyereség visszaforgatása, illetve a külföldi leányvállalat által Magyarországon végrehajtott beruházás révén, amely zömében osztrák vagy német (a regionális stratégiák szerint), illetve holland (adó) vállalat. Ha gyakran nehéz is azonosítani a két ügylettíppust, mégis erősítik magyarországi jelenlétüket.
107
Gondoljunk a Le Bélier 2.üzemének megvásárlására, vagy a Renault Crédit Rt létrehozására (a Banque Renault Crédit Internationale és a Raifeissen Lízing Rt együttműködésével)
65
3.2.3
Francia hitel
A francia kormány 1991-ben 50 millió frank tőkével létrehozott egy alapot, hitelkeretet a Magyarországon beruházó kívánó vállalatoknak, amelyet az 1993-1995ös időszakra további 10 millió frankkal egészített ki, később 40 millióval. A hitelből a már működő, illetve a most alakuló vállalatok elsősorban Franciaországból származó beruházási importja, illetve a helyi beruházásaik és kapcsolódó szolgáltatások kerülnek részben megfinanszírozásra. Hitelfelvételre jogosultak azok a Magyarországon működő, vagy alakuló franciamagyar vegyesvállalatok, amelyek legalább 10%-os francia tulajdoni hányaddal rendelkeznek, vagy fognak rendelkezni. Harmadik országbeli résztulajdonos megengedett, de tulajdoni aránya abszolút kisebbséggel rendelkezhet csak, mindkét tulajdonoséhoz képest a hitel teljes futamideje alatt. A francia anyavállalatra vonatkozóan fennáll az a megkötés, hogy a francia besorolási rendnek megfelelően elsősorban kis- és középkategóriájú vállalat lehet. A saját erő mértékénél irányadó a beruházók számára hagyományos importfinanszírozó hiteleknél kötelezően megkívánt 15%-os szint. További paraméter, hogy a hitel igénybevétele nem kötődik exportszállításhoz és hogy a hitelintézet legfeljebb 1% egyszeri költséget számolhat fel a kedvezményezett számára. A hitel felelőse a francia Natexis bank, a Magyar Nemzeti Bankkal együttműködve. A kamat mértéke a futamidőtől (5, 7, 10 év) függően évi 0,5-2,5%. A hitelintézet köteles minden hiteligényt jelezni a Francia Nagykövetség Kereskedelmi Tanácsosának108 annak érdekében, hogy a pályázati anyag egyidejűleg legyen elbírálva magyar és francia részről. Amennyiben a Francia Kereskedelmi Tanácsos által képviselt francia Trésor is pozitívan bírálta el a kérelmet, erről külön levélben értesíti a Pénzügyminisztériumot, illetve a Magyar Nemzeti Bankot. Az adott ügylet hitelkeretbe való befogadása egy ún. Rendelkező Levél útján történik, amelyet a Natexis Banque és az MNB ír alá. 108
jelenleg Philippe Baudry úr Budapesten
66
A hitelintézet csak ennek megtörténte után indíthatja a lehívási kérelmet az MNB felé. A résztvevő hitelintézetek: BNP Paribas, CIB bank, a Crédit Lyonnais és az InterEurópa Bank. A magyar-francia kapcsolatok hivatalos kormányközi szinten is élénkülnek, és ezek ösztönzést adhatnak olyan vállalatoknak is, amelyek eddig még nem próbálkoztak a magyar piacon. 3.2.4
A franciák az üzleti életben
A következőkben azt szeretném megvilágítani, hogyan látják a franciák a magyarokkal való együttműködés feltételeit109, melyek azok a tulajdonságok, amelyek a francia üzletembereket, a vállalatirányítás módszereit jellemzik. Franciaországban erős hagyományai vannak az államnak, ezzel együtt a központosításnak,
a
többlépcsős
hierarchiarendszernek.
Nemzetközi
összehasonlításban a francia befektetők inkább hajlamosak leányvállalataik felett szorosabb és közvetlenebb kontrollt gyakorolni, mint például német kollégáik. Úgy gondolják, hogy a magyarok tartanak a feletteseiktől és az államtól. Könnyen mondanak igent, mert vagy nem akarnak, vagy nem mernek nemet mondani. Kerülik a vitát, mert azt olyan problémaforrásnak tekintik, amelynek kimeneteléről az erőviszonyok döntenek. Ezt azért különösen nehéz a franciáknak elfogadni, mert ők a vitára mint együttműködési formára, a problémák megoldásának egyik legfontosabb módjára tekintenek. A francia befektetőknek különösen nehéz elfogadtatniuk a magyar vállalatokon belül azt, hogy elsősorban a tulajdonosoknak kell dolgozni, aztán az államnak (APEH). A főkönyvelőkre nehezedő adminisztrációs nyomás ma is érezhető. A francia szakemberek úgy érzik, hogy folyamatosan nyomni kell az embereket, hogy megbeszéléseket tartsanak, hogy megosszák egymással – hivatalosan is – a problémákat.
109
a fejezethez Hurton Judit:Kontrolling Magyarországon – francia szemmel c. írása szolgált jórészt forrásként
67
Az információhoz való ragaszkodáshoz párosul a hierarchiában elfoglalt hely megőrzésének, illetve védelmének a szándéka. A magyarok büszkesége még a legvisszafogottabb franciák szerint is akadályozza a jó csapatmunkát. Gondot jelenthet, hogy a szakmai kritikát a magyar munkatársak hajlamosak egyéni, személyes sérelemnek tekinteni ahelyett, hogy szakmailag fogadnák, mint építő, a dolgokat előrevetítő segítséget. A magyar munkavállalók körében a hibához való jog összességében sokkal kevésbé elfogadott, mint francia kollégáiknál. A hibázás ténye egyet jelent a szaktudás hiányával és a személyes kompetencia megkérdőjelezésével. A magyarok többsége szerint a külföldiek nem bíznak bennük, ezért figyelik állandóan a munkájukat és a hibákért felelősségre vonják őket. Ennek a felfogásnak pedig egyenes következménye, hogy az elkövetett hibákat el kell rejteni, nem pedig felszínre hozni, pláne nem megosztani és közösen megtárgyalni. A magyar menedzserekből sokszor hiányzik a hosszú távú gondolkodás, a vállalat globális szinten való szemlélése, a jövőről való gondolkodás. A francia szakemberek szerint a magyarok nehezen tudnak túllépni a napi problémákon. E jelenség okai között fontos szerepet játszik az emberekben kialakult bizalmatlanság az állandóan változó törvényekkel, a hatóságokkal és a tulajdonosokkal szemben. A vezetők addig nem adják le előrejelzéseiket, amíg nem biztosak a számaikban, inkább aláterveznek, hogy nehogy később kiderüljön, hogy nem tudják teljesíteni az elvárásokat. A magyarok ugyanakkor nagyon kreatívak a jól körülhatárolt problémák megoldásában, ezért érthető nehezen a franciák számára, hogy ugyanez miért nem jellemző az új megoldások keresése, a kezdeményezések terén is. A magyar szakemberek, vezetők a megoldást inkább felettesüktől várják, akinek a szava szent, még akkor is, ha nem értenek vele esetleg egyet. A franciák a negatívumok között szokták emlegetni a vállalatok információs hátterét is, amit azonban többségük nem tekint igazi hátránynak, hiszen a gyenge alapok lehetővé teszik, hogy a beruházó egyből a legjobb teljesítményű rendszereket vezesse be (amint a telekommunikációs piacon is az elmaradt technológia tette lehetővé, hogy tért nyerjen a legmodernebb technológia).
68
A franciák ugyanakkor komoly korlátnak tekintik a kapcsolatépítésben a jogi, törvényi bizonytalanságokat, a szabályzók gyakori változását illetve ezek nem mindig világos jogi megfogalmazását, a személyi változások gyakoriságát, a még mindig jelentős bürokráciát, a magas adóterheket, illetve az adóigazgatást, a gyakori adóellenőrzést, az ÁFA-visszatérítés vontatottságát, a döntéseknél a decentralizálás alacsony szintjét, a sokféle nehézkes adminisztrációt, a primitív vámeljárási módszereket. Ezek a körülmények elsősorban a tőkeigényes beruházásokban növelik a beruházók kockázatát. A hivatalokban kevés az olyan munkatárs, aki folyamatosan tartaná velük a kontaktust. Kifogásolják továbbá a műszaki normák hiányát, a számviteli rend rendezetlenségét, az inflációt és a kapcsolatfejlesztés korlátjának tekintik a nyelvi nehézségeket is. Természetesen van panasz a fejletlen infrastruktúrára (vidéken települt vállalatoknál), a kereskedelmi hálózatra, az információhiányra (vállalaton belül és kívül), a termelésben fellépő zavarokra, a forgóeszközhitel-hiányra, illetve a rendkívül magas kamatra. További hátrányos tényező, hogy a vezetők termeléscentrikusak a jövedelmezőség, a költségszámítás és a minőség rovására. A környezetvédelmet sokszor nem számítják be a vételnél, az ilyen jellegű probléma később sok problémát jelenthet a beruházónak. A francia beruházók nem számítanak arra, hogy magyarországi munkatársaik egytől egyig kiválóan beszélnek franciául, bár ebből adódnak ugyan bizonyos nehézségek, de mégsem ezt tartják a kommunikációs problémák igazi okának. 3.2.5
A COFACE Magyarországról
A francia befektetők és exportőrök számára mérvadó a francia állami hitelbiztosító intézet (COFACE) minősítése, melyet minden év elején bocsátanak ki a partnerországokról. A minősítés alapja az ország kereskedelmi kirendeltségéről érkező vélemény, illetve a fő gazdasági mutatók (GDP, infláció, köztartozások, munkanélküliség, kereskedelmi mérleg, export-import adatok, folyó fizetési mérleg stb.), hiszen az elemzéskor több száz adatot vesznek figyelembe. A COFACE besorolása eltér az angolszász kockázatelemző cégek által alkalmazott minősítési rendszertől. Az elsősorban a kiegyenlítetlen vállalati tartozásokat figyelő franciák hét szintet használnak, a skálán a „befektetésre alkalmast” az A1-től A4-ig tartó kategória jelenti, míg a B, C, D fokozatosan növekvő kockázatot rejt.
69
Magyarország évek óta előkelő helyen áll ezen a listán, hiszen a legfrissebb adatok110 szerint 2003-ban is igen kedvező, ún. A2-es befektetési kockázati besorolást élvez a COFACE-nál. Az európai uniós tagság küszöbén álló közép-kelet-európai tagjelöltek közül csak Szlovénia részesült ugyanebben az osztályzatban.111 Magyarország esetében a pozitív elemekhez sorolták, hogy a strukturális reformoknak köszönhetően folyamatos a külföldi működőtőke áramlása az országba és hogy növekedett a belső kereslet, a hazai beruházások. Ezek a jellemzők, valamint a kivitel bővülése együttesen forrása a kiegyensúlyozott növekedésnek. A közép-kelet-európai országok között Magyarországon a legfejlettebb a pénzügyi rendszer és az ország továbbra is élvezi a nemzetközi pénzpiacok bizalmát, megkönnyítve ezzel a külső adósság finanszírozását. A gazdasági és politikai stabilitás megerősödött, az ország a NATO tagja lett és az EU-tagság várományosa. Negatívum, hogy a költségvetési deficit csökkenésének üteme nem elég gyors, ami a társadalmi reform elmaradásának és a privatizáció befejeződésének tudható be. A magas importigény és a külső eladósodás következtében a folyó fizetési mérleg deficitje jelentős, ami kényszerhelyzetet jelent az ország számára. Magyarország exportorientáltsága miatt jelentős mértékben függ fő kereskedelmi partnerei – pl. az EU tagországai – konjunkturális helyzetétől Értékelés Egészében véve a francia működőtőke az eddigi befektetéseket pozitívan ítéli meg és konkrét elképzelési vannak arra vonatkozóan, hogy milyen további ágazatokban, projektekben kíván részt venni. A további fejlődés elsősorban a magyarországi feltételektől függ: a gazdasági és politikai környezet stabilitásától, az állami megrendelések megfelelő versenyeztetésétől (beleértve a döntések bizonyos decentralizációját is), a mikroszférában a piaci mechanizmusok erősödésétől, a bankés pénzügyi rendszer korszerűsödésétől, a munkaerőköltségek alakulásától, a külföldi beruházások számára továbbra is kedvező pszichológiai klímától. 110
Dési András: Kedvező kockázati ítélet Párizsból (megjelent: Népszabadság 2003. február 3.) 4.o Mint a Párizsban közzétett adatokból kiderül, Csehország és Észtország tartja A3-as szintjét, Lengyelország – az ottani vállalatok súlyos fizetési problémái miatt – az A4-es kategóriában maradt. Oroszország, Románia és Szlovákia egy-egy szinttel feljebb léphetett ugyan, de közülük csak az A4-es
111
70
A beruházások folyamatos fejlődése, a reinvesztíciók nagysága, a kevés számú üzleti kudarc azt mutatja, hogy a beruházók globálisan elégedettek. Francia vélemények alapján a francia beruházók érdeklődését jelenleg egyértelműen töretlennek lehet tekinteni, figyelembe véve a fent említett beruházási lehetőségeket. Ha azonban a negatív tényezők terén – a munkaerő drágulása112, a szabályozó környezet bizonytalansága – a környező országokban a feltételek relatíve jobbakká válnak, akkor a tőke odamegy.113 Ha a munkabérek alakulását vizsgáljuk – amellyel kapcsolatban a minimálbérek sorozatos emelése miatt Magyarország egyre inkább elveszti komparatív előnyét -, az az időszak, amikor a francia befektetőket a magyar munkavállalók magas képzettsége és relatív olcsósága vonzotta már a múlté. A viszonylag egyszerű, „rutin” munkafolyamatokat tőlünk kevésbé fejlett, szegényebb országokban, régiókban is el lehet végeztetni. Gyakran vagyunk szemtanúi manapság annak, hogy egész vállalatokat szerelnek le és telepítenek át még keletebbre. Magyarország azzal őrizhetné meg vonzerejét, ha még többet fordítana képzésre, oktatásra, tudományos kutatásra. A magyar felsővezetőket alkalmazó külföldi vállalatok nagyra értékelik a magasan képzett szakértők tudását, különösen azokét, akik aktív kutató munkát folytatnak a terveik szerint még sokáig itt tartózkodni kívánó vállalatokban. A magyar munkavállalók magas szintű képzettsége, a vállalati kultúrával való azonosulásuk, hosszú távú karrier elképzeléseik egyre nagyobb szerepet játszanak a magyarországi francia vállalatok sikerében. A magyar kormány tudatában van ennek és elhatározta, hogy a jövőben a nemzeti termék még nagyobb részét fordítja képzésre. Napjainkban a „szürke állományba” való befektetés ígéretesebbnek tűnik, mint a kézmű- vagy élelmiszeriparba, ezen a téren lehetne még többlet profitot realizálni.
szintű Szlovákia tartozik a befektetési kategóriába, a másik két ország B, azaz közepes fizetési biztonságú besorolást kapott. 112 2002-ben a bérek növekedése rendkívüli ütemben felgyorsult, amit a forint erősödése kísért. Ennek ellenére a francia és a magyar bérezés közötti eltérés még mindig jelentős szerepet játszik a beruházni vágyók döntéseiben, hiszen a bruttó átlagbér még mindig csak 390 euró 113 ahogy ezt a PSA Peugeot-Citroën szlovák telephely melletti döntésénél is tapasztalható volt
71
A magyar-francia kapcsolatok gerincét, további fejlődését – rövid és hosszú távon – nagy valószínűséggel a működőtőke-beruházások fogják meghatározni. A franciák számára előnyt jelent, hogy a magyar gazdasági környezetben, a hazai piaci szabályozók mellett tudtak és tudnak pénzt keresni. Összességében nézve, számukra feltétlenül megéri Magyarországon gyártani, megállapodtak nálunk, sőt tőlünk indulnak tovább a kelet-európai térség piacai felé. Bár a franciák körében nincs igazán kiforrott Magyarország kép, nem alakult ki a magyarokra jellemző imázs, piacunk kicsi, és energia szűkében állunk, de olyan vállalkozás-barát klíma jött létre nálunk, amely vonzza, s ezután is vonzani fogja a külföldi, köztük a francia befektetőket. Mindezen fejlődés jelzi Magyarország növekvő integrálódását az európai vállalatok beruházási áramlatába, mint termelési terep vagy elosztóközpont. Ennél fontosabb azonban, hogy a franciák már 1995 óta kétséget sem hagynak afelől, hogy hamarosan egy asztalnál ülhetünk majd az EU-ban. Megfigyelők szerint a kétoldalú kapcsolatokban sohasem okozott törést az, hogy a politika szeszélye folytán a két országban a rendszerváltás óta szinte végig ellentétes színezetű kormány működött. Külügyi források szerint Chirac 1995-ös megválasztása után körvonalazódott világosan, hogy Párizs fenntartások nélkül támogatja a magyar integrációt. A mezőgazdasági vita már a múlté, hiszen – a legfrissebb párizsi és magyar felmérések
BEFEJEZÉS Franciaország és közép-kelet-európai országok közötti politikai kapcsolat érdekes átalakuláson ment át a 20. század folyamán. A Kisantantot megalkotó Franciaország a II. világháború után beletörődött abba, hogy ezek az országok a Szovjetunió fennhatósága alá tartoznak, önállóan nem tehetnek sem politikai, sem gazdasági lépéseket, így a kétoldalú kapcsolatok meglehetősen korlátozottak maradtak a hidegháború éveiben és később, a hetvenes-nyolcvanas évek folyamán is. Igazi fordulópontot a rendszerváltás hozott ezekben a kapcsolatokban, amikor is az addigi közönyt és érdektelenséget felváltotta a megismerés, az új lehetőségek kiaknázásának vágya, főként gazdasági téren. A kilencvenes években a tőkebefektetések világszerte felgyorsultak, ezen belül Közép-Európában is, a politikai változások és a gazdaság liberalizációjának hatására.
72
A közép-kelet-európai országok óriási piacot jelentenek a francia vállalatok számára, amelyen a nagyvállalatoktól kezdve a közép-és kisvállalatokon át a nagykereskedelmi láncokig mindenki szükségesnek érzi a jelenlétet. A kétoldalú kapcsolatoknak több formája létezik: a viszonylag alacsony szintet jelentő, pusztán árucserére korlátozódó kereskedelmi kapcsolatok, képviselet létrehozása, leányvállalat alapítása, vegyes vállalatokban való részvétel stb. KözépEurópa minden, Európai Unióhoz csatlakozni álló országa jelentős gazdasági kapcsolatokat ápol Franciaországgal: vannak köztük olyan országok, amelyeket Franciaország kiemelten kezel, vagy befektetési (Lengyelország, Magyarország) vagy történelmi hagyományokon alapuló szempontból (Románia), és vannak olyanok, amelyekkel inkább csak tranzitforgalmat bonyolít le és nem számottevő bennük a francia vállalati jelenlét (Balti államok). A kereskedelmi kapcsolatok alakulását vizsgálva Franciaország és a térség között megállapítható, hogy a kilencvenes évek elején tapasztalt forgalom (export és import egyaránt) a többszörösére nőtt az eltelt több, mint tíz év alatt, a termékszerkezet átalakult, stabil beszállítói kapcsolatok alakultak ki, minden közép-kelet-európai országra jellemző, hogy a „francia kapcsolat” fontos részét képezi gazdasági életüknek. Ugyanez vonatkozik a működőtőke-befektetések alakulására is. Franciaország azon felfogása, hogy ez a térség jórészt német befolyási övezet, már a múlté. A privatizációban rejlő lehetőségek óriási vonzerőt jelentettek a francia üzletemberek és vállalatok számára, megfelelő kockázatelemzés után több milliárd dollárnyi beruházásokat hajtottak végre az energia-, a feldolgozóipari, élelmiszeripari szektorokban,
a
privatizációs
lehetőségek
megszűnésével
pedig
zöldmezős
beruházásokba kezdtek. A potenciálisan nagy közép-kelet-európai vásárlóerő a nagykereskedelmi láncokat is a térségbe vonzotta, jelenlétük nagy hatást gyakorolt a kereskedelmi szokások alakulására is. Magyarország azon országok közé tartozik, amely a kereskedelmi forgalomban pozitív mérleget tud felmutatni Franciaországgal szemben, a növekedés állandó.
73
Franciaország az ezredfordulón az ötödik legfontosabb külkereskedelmi partnerünk és a harmadik legfontosabb beruházónk volt, a térségben a magyar piacban rejlő lehetőségek jelentették a legnagyobb vonzerőt, mi fogadtuk be a francia tőkebefektetések majdnem 40%-át. A Francia Nagykövetség adatai szerint 2001-ben a Magyarországon működő francia cégek értékesítési árbevétele elérte az 1000 milliárd forintot. A magyarországi működőtőke-beruházások egyrészt a lehetőségek kihasználását jelentik, elismerve, hogy az elmúlt években a fő vonzerőt a privatizáció jelentette, ezen belül a minőség, egyes esetekben az ipari vagyon megszerzése volt a cél. A francia befektetéseket a nagyfokú koncentráltság jellemzi, hat szektorban különösen jelentős a beruházások mértéke: energia, gyógyszeripar, távközlés, víztisztítás és kereskedelem. A tíz legnagyobb francia érdekeltségű vállalat adja a teljes francia beruházási állomány 73%-át és az alkalmazottak felét. Ugyanakkor a kis – és középvállalatok itt a nyugat-európainál kisebb költségek révén növelhették külpiaci jelenlétüket. A hosszabb távú beruházásoknál jelentős árbevételre számítanak.
Ha figyelembe vesszük a francia gazdaság magyarországi jelenlétét, erős pozícióit, akkor a jövőben is reálisan számítani lehet a francia jelenlét bővülésére. Ki kell használni ezt a lendületet és fel kell tárni az új kétoldalú területeket. Nem szabad azt hinni, hogy kiaknáztunk minden lehetőséget. Újabb együttműködéseket kell találni vidéken és nem csak Budapesten és a nagyvárosokban.
74
IRODALOMJEGYZÉK 1. www.ambafrance.hu - Franciaország magyarországi nagykövetségének honlapja 2. www.auchan.hu 3. Berényi Judit – Somogyi Dorottya: A külföldi működő tőke Magyarországon – Francia és olasz tapasztalatok, Külgazdaság 1995/4 37-51.o. 4. www.bricostore.hu 5. A Carrefour 25 hipermarketet akar építeni Romániában, Figyelő 2003. március 20. 6. www.cie.hu - a Magyar Cukoripari Egyesülés honlapja 7. www.cora.hu 8. Csicsery-Rónay István: Magyarország, az Európai Unió és a NATO, Századvég, Budapest 2000 9. Csillag szerint az erős forint miatt nem kellünk a franciáknak, Figyelő 2003. január 15. 10. www.danone.hu 11. Dési András: Kedvező kockázati ítélet Párizsból, Népszabadság 2003. február 3. , 4. o. 12. Dési András: Madame Hongrie a Szajna mentén, Népszabadság 2003. április 29. , 10.o. 13. Michel Foucher: Európa-Köztársaság, Politikatörténeti füzetek XIV. Napvilág Kiadó 14. A Francia Kereskedelmi Kirendeltség Revue Élargissement, Révue Stratégies folyóiratai, egyéb internetről, a www.dree.org/élargissement honlapról letölthető dokumentumai 15. www.gm.hu - a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium honlapja 16. Győrfi Zsolt: Francia új hullám a magyarországi befektetésekben – interjú Hevér Györggyel, a Párizsi Kereskedelmi Szolgálat vezetőjével, Közéleti Gazdasági Krónika, letöltve: www.kronika.matav.hu 17. Hamar Judit: A multinacionális vállalatok Magyarországon és az EU-hoz való csatlakozás várható hatásai, Európai Tükör Műhelytanulmányok 81. szám, 2001
75
18. Hurton Judit: Kontrolling Magyarországon francia szemmel 19. Le Journal Francophone, Budapesten francia nyelven megjelenő folyóirat Économie (Gazdaság) rovatának egyes cikkei 20. Kocsis György: Vita az Európai Unió jövőjéről, Heti Világgazdaság 2001/24 21. Központosított kereskedelem- Bevásárlócentrumok Európában, Cégvezetés 1998/3 22. Léderer Katalin: Francia-magyar kerekasztal az EU-ba jutás lehetőségeiről, Külgazdaság 1995/9 59-70.o. 23. Mádi István: Meciar öröksége – Szlovákia rögös útja Európába, Cégvezetés (letöltve: www.cegnet.hu honlapról) 24. Magyarország külgazdasága 2001, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kiadványa, 2003 25. Martin József Péter: Új szövetség – Magyar-francia kapcsolatok, Figyelő 1997. január 16., 17-19.o. 26. Mráz Dániel: Közép-európai régiókra koncentrál az Auchan,Világgazdaság 2003. január 17. 27. Nagy Lajos: Külpiaci rejtelmek – Új kapcsolatok Franciaországgal, Cégvezetés 2000/8 28. Napi Gazdaság 2003. április 25. – Franciaország melléklet 29. Philippovics Tamás: Magyarország párizsi szemmel, Külpolitika 1998/2 318.o. 30. Jean-Christophe Romer- Thomas Schreiber: Franciaország és Közép-Európa, Külpolitika 1996/1 (Ádám Péter fordítása) 64-74.o. 31. www.semix.hu 32. Sofitel lesz a Hyattből, Figyelő 2003. március 18. 33. Szabó Márton: Külföldi érdekeltségű vállalatok a magyar élelmiszeriparban és hatásuk az EU-csatlakozásra, Agrárgazdasági Tanulmányok 2000/12 34. Szeifrid Adél: A COFACE Magyarországról, Ingatlanbefektetés 2000/3 35. Szeifrid Adél: Külföldi befektetők – Franciaország, Ingatlanbefektetés 2000/3 36. Szeifrid
Adél:
Vállalati
krónika
–
Auchan,
Cora,
Bricostore,
Ingatlanbefektetés 2000/3 37. Szemlér Tamás: Az EU elmélyítése és kibővítése a francia-német kapcsolatok tükrében, Külgazdaság 2000/4 25-44.o.
76
38. Szemlér Tamás: Az EU keleti kibővítésének forgatókönyvei Franciaország érdekei alapján, Európai Tükör Műhelytanulmányok 14. szám, 1997, 33-52.o. 39. Szemlér Tamás: Franciaország, a monetáris unió és az EU keleti kibővülése, MTA Világgazdasági Kutatóintézet Kihívások sorozat. 1997/83. szám 40. Szemlér Tamás: Francia vállalati érdekek Közép- és Kelet-Európában, MTA Világgazdasági Kutatóintézet Kihívások sorozat. 1998/104. szám 41. Vincze Kinga: a CORA-jelenség, Ingatlanbefektetés 2000/3 42. Wisniewski
Anna:
Belső
aránytalanságok
–
Külföldi
beruházások
Lengyelországban, Cégvezetés 2001/2
77
1. számú melléklet
FRANCIA Ország
BANKOK KÉPVISELETE KÖZÉP-KELET-EURÓPÁBAN 2001-BEN
Beruházó bank
Bank helyi neve
Képviselet formája
Észtország Ezekben az országokban egyetlen francia bank Lettország sem rendelkezik képviselettel Litvánia Lengyelország BNP Paribas BNP Paribas Bank Polska Leányvállalat Crédit Agricole Lukas Bank Felvásárolt egység Indosuez S.A. Crédit Agricole Indosuez Képviselet Crédit Industriel Crédit Industriel et Képviselet et Commercial Commercial Crédit Lyonnais Crédit Lyonnais Polska Leányvállalat Société Générale Société Générale Leányvállalat Csehország BNP Paribas BNP Paribas Képviselet BNP Paribas Corp. Fin. Sro Leányvállalat Crédit Industriel Crédit Industriel et Képviselet et Commercial Commercial Crédit Lyonnais Crédit Lyonnais Bank Praha Leányvállalat Société Générale Komercni Banka Felvásárolt egység Szlovákia BNP Paribas BNP Paribas Képviselet Crédit Lyonnais Crédit Lyonnais Slovakia Leányvállalat Dexia PKB, a Dexia-Kommunalkredit (Ausztria) leányvállalata Natexis Ludova Banka Felvásárolt egység Société Générale Komercni Banka Felvásárolt egység Société Générale képviselet Magyarország Crédit Lyonnais Crédit Lyonnais Bank Hu. Leányvállalat BNP Paribas BNP Paribas Bank Leányvállalat Szlovénia Natexis Volksbank (15%-a Natexis) Felvásárolt egység Société Générale SKB Banka Felvásárolt egység Románia Banque Franco-Roumaine* Leányvállalat BNP Paribas BNP Paribas Képviselet Société Générale Banca Romana Pentru Felvásárolt egység Bulgária BNP Paribas BNP Paribas Leányvállalat Société Générale SG-Expressbank Felvásárolt egység * 50%-ban a Crédit Lyonnais, a Société Générale, a BNP Paribas, valamint a Crédit Industriel et Commercial bankokból álló konzorcium tulajdona Forrás: Francia kereskedelmi Kirendeltség Revue Élargissement Stratégies című folyóiratának 2002 áprilisában megjelent bank-különszáma (letöltve www.dree.org/élargissement honlapról), 4. o.
78
2. számú melléklet A francia-magyar kereskedelmi forgalom szerkezete (1996-2000) (millió frankban) Francia import Magyarországról 1996 1997
1998
1999
2000
562 5 975 1 393 124 1 834 3 4 896
565 23 1 759 840 271 2 891 13 6 362
636 4 2 154 1 432 478 4 076 12 8 792
690 0 2 614 3 869 831 5 370 21 13 395
Francia export Magyarországra 1996 1997
1998
1999
2000
235 229 2 696 1 468 749 1 490 18 6 885
221 215 3 032 1 678 900 1 343 9 7 398
243 348 3 855 2 437 1 763 1 876 13 10 535
élelmiszeripar energia közbülső javak (félkésztermékek) beruházási javak (késztermékek) gépjárműipar fogyasztási javak egyéb Termék összesen
512 7 700 933 122 1 217 6 3 497
élelmiszeripar energia közbülső javak (félkésztermékek) beruházási javak (késztermékek) gépjárműipar fogyasztási javak egyéb Termék összesen
295 10 925 966 436 1 101 2 3 735
242 241 1 201 1 603 694 1 409 2 5 392
Forrás: Francia Nagykövetség , letöltve a www.ambafrance.hu honlapról
3.számú melléklet A FRANCIA ÉRDEKELTSÉGŰ VÁLLALKOZÁSOK JEGYZETT TŐKÉJE ÁGAZATONKÉNT, 1999/2000, (milliárd forint) forrás: KSH Külföldi működőtőke Magyarországon Gazdasági ág, ágazat Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat Bányászat Feldolgozóipar Villamosenergia, gáz-, gőz- és vízellátás Építőipar Kereskedelem, javítás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Szállítás, raktározás, posta és távközlés Pénzügyi tevékenység Ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatás Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás ÖSSZESEN
1999 2000 Jegyzett Ebből Jegyzett Ebből tőke francia tőke francia 2,1 2,1 2,6 2,5 0,7 0,7 0,7 0,7 59,3 44,7 73,5 60,5 89,9 48,7 106,1 53,4 13,2 10,5 11,3 9,5 8,6 8,3 12,1 11,7 3,9 3,2 3,6 3,6 0,8 0,8 0,9 0,9 15,5 14,7 17,7 17,6 21,0 14,6 20,0 15,6 15,3 15,0 16,1 15,4 230,3 163,3 264,4 191,4
79
4. számú melléklet MAGYARORSZÁGI FRANCIA BERUHÁZÁSOK SZEKTORIÁLIS MEGOSZLÁSA I. Ipari beruházások (az élelmiszeripar kivételével) ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !
L’Air Liquide (Kazincbarcika) Chantelle (Pasha Kft) Fonderies et Ateliers du Belier (Bélier Magyarország Formaöntöde Rt) Legrand (Kontavill) Leroy Somer (IMI Kft) Michelin (Taurus) Panol (Panol RT) Riby (Glovita) Rossmann (Hunabox Kft) Sanofi-Synthelabo (Chinoin) Schlumberger (Ganz Meter) Scheider Électriques (Merlin-Gerin Vertesz) Securidev (Euro-Elzett Sopron) Servier (Egis) SNPE (Framochem) Table de fRance (Alföldi Porcelán) Total (Trilak-Hearing)
II. Infrastruktúra, szolgáltatások ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !
ACCOR (Pannonia) Alcatel (Távközlés, helyi koncessziók: Veszprém, Szigetszentmiklós, Dunaújváros, Esztergom) Auchan Bouygues (AKA, M5-ös autópálya) Bricostore Caisse des Dépôts (EMKE-ház) CEGETEL (CG Sat Hungary, Szeged, Szentes és Vác/Gödöllő térségének helyi telefonhálózata) Colas (Alterra, Északkő, EGUT, DEBMÚT, Pestkő) Compagnie Générale de Chauffe (Vivendi Csoport Prometheus) Cora EDF (DÉMÁSZ, ÉDÁSZ, Budapesti Erőmű Rt) GDF (DÉGÁZ, ÉGÁZ) Guy Dauphin Environnement (Ereco-Méh Rt) Hashette Distribution Services (Lapker) Lyonnaisse des Eaux (Budapest, Pécs, Kaposvár csatornahálózata) Sarp-Industrie (Vivendi Csoport, Dorogi Hulladékfeldolgozó Üzem) Sodexho (közétkeztetés, Sodexho Magyarország) Total (benzinkút hálózat valamint PB gáz elosztás) Transroute (CDC, BNP és más pénzügyi befektetők), ELMKA, M1-es és M15-ös autópálya Vivendi (környezetvédelem,távközlés)
80
III. Pénzügy ! ! ! ! ! ! ! !
AXA (Axa-Colonia Biztosító) BNP (korábban BNP Dresdner Bank, jelenleg már BNP Paribas) Cetelem Magyarország Crédit Lyonnais Bank Rt GAN (Európa-GAN Biztosító) Paribas (jelenleg BNP Paribas Bank Rt) Société Générale Sofinco
IV. Kereskedelmi beruházások ! ! ! ! ! ! ! !
Alcatel (Alcatel Hungary Kft) Bull Citroën Hungária Danone International Brands L’Oréal (Lorebel Kozmetikai Kft) Peugeot Hungária Kft Renault Hungária Yves Rocher (Yves Rocher Hungary Kft)
!
Forrás: Francia Nagykövetség honlapja: www.ambafrance.hu 5. számú melléklet 2000-BEN MAGYARORSZÁGON MŰKÖDŐ LEGNAGYOBB FRANCIA CÉGEK ADATAI (millió USD) Cég neve TotalFina Elf AXA Group BNP Paribas Peugeot Vivendi Renault Suez Alcatel Société Générale Crédit Lyonnais Aventis
tevékenységek árbevétel eredmény piaci érték olaj- és gázgyártás 105 544 6 361 107 687 biztosítás 92 496 3 597 48 574 banki tevékenység 57 427 3 800 38 855 személygépkocsi gyártás 40 705 1 209 12 825 szórakoztatás, kultúra 38 509 2 118 70 368 személygépkocsi gyártás 37 014 995 11 189 vegyes közszolgáltatás 31 893 1 768 30 998 távközlési eszköz gyártás 28 937 1 220 30 715 banki tevékenység 27 566 2 486 25 437 banki tevékenység 21 897 646 11 716 gyógyszergyártás 20 549 -27 57 754 502 537 24 173 446 118
Forrás: Ecostat
81
Táblázatok és mellékletek jegyzéke 1. táblázat
Franciaország és a közép-kelet-európai országok közötti kereskedelmi kapcsolatok alakulása (2001-2002)
2. táblázat
20.o.
Franciaország és a közép-kelet-európai országok közötti kereskedelem alakulása a legfontosabb szektorokban (2001-2002)
3. táblázat
22.o.
A közép-kelet-európai országokban francia tőkével működő vállalatok 2002-ben
4. táblázat
30.o.
Francia nagykereskedelmi láncok jelenléte a közép-kelet-európai országokban (2002)
5. táblázat
32.o.
A francia-magyar kétoldalú kereskedelem alakulásának főbb adatai (millió forintban)
6. táblázat
39.o.
Beruházócsoportonkénti koncentráció (magyarországi francia vállalatok esetében)
7. táblázat
A
francia
46.o.
tőkebefektetések
megoszlása
területi
egységenként
százalékban kifejezve (1998-1999) 8. táblázat
A
francia
tőkebefektetések
48.o.
megoszlása
területi
egységenként
százalékban kifejezve (1998-1999)
48.o.
9. táblázat
Francia autógyártók magyarországi forgalma 2001-ben
49.o.
10. táblázat
a 10 legnagyobb, Magyarországon az élelmiszeripar területén beruházó francia vállalat adatai (2000)
51.o.
Mellékletek jegyzéke 1. számú melléklet
Francia bankok képviselete Közép-Kelet-Európában 2001-ben 74.o.
2. számú melléklet
A francia-magyar kereskedelmi forgalom szerkezete (1996-200) millió frankban
3. számú melléklet
A
francia
érdekeltségű
ágazatonként, 1999/2000, 4. számú melléklet
75.o. vállalkozások
jegyzett
tőkéje 75.o.
A magyarországi francia befektetések szektoriális megoszlása 76.o.
5. számú melléklet
2000-ben Magyarországon működő legnagyobb francia cégek adatai
77.o. 82
