fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Vavyan Fable A halál zsoldjában KALANDREGÉNY Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Budapest, 1987

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Vavyan Fable A halál zsoldjában KALANDREGÉNY Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Budapest, 1987 ismertető a hátoldalról: "A Halkirálynő és a Kommandó" íróját napjaink vérfagyasztó terrorcselekményei ihlették erre az akcióregényre Vavyan Fable ezúttal egy terroristaellenes kommandó akcióit meséli el élvezetes, érdekfeszítő stílusban. A könyv hősei - a halál zsoldosai - kommandósok. A komor David Chennes, a kivételes képességű fiatal nő, Tania Tiller, a rézbőrű Sacha, a veszedelmesen verekedő Liu és a többiek. De a halál zsoldosa a bérgyilkos Csen King és Cassagne, a terrorista vezető is. Összeesküvők, ámokfutók, katonák, politikusok. Ők csapnak össze a regényben. A fordulatos történet izgalmait még egy ötletesen beleszőtt bűnügyi szál is fokozza, nem kevés meglepetést tartogatva az olvasó számára. Az események feltartóztathatatlanul száguldanak előre, mígnem kivehetővé válnak a katasztrófa körvonalai. Meglehet, a Halál akar főszereplővé válni, a kommandó szembeszáll vele, hadat üzen neki... A borító Kadosa Zoltán fotójának felhasználásával Gregor László munkája Molnár Éva, 1987 1. A terroristák egy csoportba gyűjtik a lemészárolt áldozatokat, nyugodtan, ráérősen hajlonganak. Felemelnek egy holttestet, odahajítják a többi közé. Visszasétálnak a következőért. Növekedik az emberhalom. Aztán találnak egy elevent. Ketten felemelik. A harmadik int: tegyék le. Állít a géppisztolyán, mielőtt csövét a sérült homlokához szorítaná. Most egy lövés hallatszik. Egyetlenegy. Aztán a két terrorista lehajol a hulláért. Elviszik a többi közé. Arcukat maszk fedi, tekintetük kifejezéstelen. Vezetőjük a külvilággal tárgyal. Maszkja átforrósodik leheletétől. Hangosan, fölényesen beszél. Tekintete a túszok csoportján függ. Fegyveres társai őrzik őket, kibiztosított géppisztollyal. Fegyvereik játékszereknek rémlenek, elférnek egy kabát alatt. A vezető elősorolja óhajait. Mindenekelőtt szeretne fellépni a tévében. Igen, közvetítőkocsi jöjjön, tévéstáb! Meglepően gyorsan célt ér tárgyalópartnerénél. Elégedetten helyére akasztja a halieatót, és letelepedik egy pult szélére: Minden oka megvan erre a gyönyörűségre. Váratlan ostrom után magáénak mondhat egy utazási irodát az összes alkalmazottjával, és az utazni szándékozók színes csoportjával. Ezek közül pár ember elhullott a támadás során, de e pillanatban szünetel a tüzelés, és talán nem tör ki újra. Aztán múlnak a percek, a várakozás hosszúra nyúlik. A férfi egyre izgatottabbá válik, a fegyveresek szorosabbra vonják a gyűrűt a túszok körül. A fali hangszóróból egy népszerű adó közvetítése hallatszik. Hadaró férfihang tudatja a hallgatókkal, hogy a terrorakciót kik és miért szervezték. A vezető nem csodálkozik. Amikor neve elhangzik, lerántja 1. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt fejéről a maszkot. Hiszen már mindenki tudja, hogy egy kisebb csoport néhány perccel ezelőtt szöktette meg őt a börtönből három társával együtt. Az eredeti tervben nem szerepelt az utazási iroda elleni akció. De a B-változatban erre is gondoltak. Felfedezés vagy veszélyeztetés esetén felhagynak a meneküléssel, és túszokat ejtenek: Megtörtént. A férfi arca izzadt. Megnyalja a száját, undorítja a sós íz. Kiköp a padlóra, ujjaival hátrafésüli haját a homlokából. Szemei körül fáradt ráncok csoportosulnak, orra enyhén fitos, ettől arca kisfiús kifejezést nyer. Megszorítja a géppisztoly csövét. Telefonon közlik vele, hogy a stáb megérkezett. Emberei megteszik a szükséges előkészületeket. Fegyveresek nem juthatnak be az irodába. A belépőket megmotozzák, a felszerelést apróra átkutatják. Minden rendben. A túszok csoportja felől hisztérikus kiáltások hallatszanak, majd egy figyelmeztető sorozat - ezúttal csak a mennyezetbe. Vöröses hajú, kellemes arcú nő lép a vezető elé. Kezet nyújt, s amíg a ceremónia lezajlik, mosolyogva néz a férfi szemébe. Láthatóan nem borzad el a halottak jelenlététől sem. Elvégre ő fogja tálalni a szenzációt a nézőknek, e rendkívüli műsor riporternőjeként. Sötét szemei figyelmesen megvizsgálnak mindent, közben a fiatal rendező is hozzájuk lép, s máris tárgyalni kezdenek. Elképzeléseik nem egyeznek, csendes vita bontakozik ki. A vezető nem emeli fel hangját. Úgyis neki lesz igaza. Biztosíték erre a géppisztolyosok gyűrűjébe vont túszok csoportja. Meglepő gyorsasággal elrendeződik minden. Rövid kamerapróba után kezdetét veszi a felvétel. Azok a terroristák, akik a börtönből szöktek, leveszik maszkjaikat. Felsorakoznak a riporternö mellett. Az operatőr fejhallgatóját igazgatja, majd jelt ad a kezdésre. - Mindannyian tudjuk, hogy magukat két órával ezelőtt szöktették meg a börtönből. Miért vállalkoztak erre a veszedelmes akcióra? Menekülésük vérfürdőbe fulladt - közli derüsen a vöröses hajú lány. A vezető ránéz, kissé a kamera felé fordul. - Az akció most kezdődik - tudatja széles mosollyal. Az egész ország láthatja: mi nem tréfálunk. Eredményesen használjuk agyunkat és fegyvereinket. Szabad elvonulást követelünk. Fél órán belül felszállunk egy buszra a túszainkkal. Meg kell mondanom, tisztában vagyunk vele, milyen értékes foglyokat ejtettünk, irataikat átvizsgáltuk. Ha valaki megpróbálna betartani nekünk, abból nemzetközi bonyodalom is származhat. Talán elegendő megemlítenem egy bankár és egy nagykövet feleségének jelenlétét köreinkben. Most beszéljünk másról. A riporternő közbeszól: - Amott hever néhány holttest. Miattuk nem számol bonyodalmakkal? - Hangja változatlanul derús. Egy operatőr arra sétál kézikamerájával, és képet ad a halottakról. Aztán átlépdel az irodán, és a túszokat kezdi pásztázni gépével. A rendező utánasiet, széles gesztusokkal irányítja, odaigyekszik egy asszisztens is, hogy a tekergőző kábelek között segítségére legyen a kamerával bajlódó férfinak. A statívon álló nagy kamera követi mozgásukat, majd visszavált a vezető és a riporternő társalgására. A túszok döbbenten bámulnak, mert elképzelni sem tudják, hogy ilyesmi lehetséges. Dermedő húllák és géppisztollyal sakkban tartott foglyok között tévéfelvétel, derűs eszmecsere, 2. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt mosolygó riporternő, munkájukban elmerült, mikrafonnal, lámpákkal és ládákkal vesződő emberek jönnek-mennek, mintha csak egy kiállítás megnyitásáról, netán alapköletételről tudósítanának. Egy asszony nem bírja tovább, és sikoltozni kezd. A laikus is felállíthatja a diagnózist: ideg-összeroppanás. A nemtörődöm, szenzációhajhász stáb számlájára írandó. A riporternő mosolyog, hallgatja a terrorista vezető szónoklatát, olykor társaira villantja tekintetét. Irigylésre méltó nyugalom sugárzik belle. A foglyok mindjobban felbőszülnek tőle. A terroristák vezetőjének tetszik a lány: úgy érzi, velük tart. Géppisztolyáról megfeledkezve, szíján lógatja lába mellett. Társai követik példáját. A túszok körül álló örök sem a foglyokra figyelnek, beletekintenek a kézigép olíjektívébe, maszkjuk mögött felcsillantja szemüket a lámpák izzása. A lány a hajához nyúl, tenyerével hátrasöpri arcából a göndörödő fúrtöket. Tűket erőszakol beléjük, melyek egy perc múlva újra készek félrecsúszni. De erre senki nem gondol. A mozdulat láttán a kézikamerás férfi a hozzá legközelebb álló terrorista arcába löki a gépet. A rendező a másik bűnözőt, az asszisztens a harmadikat fegyverezi le pokoli györsasággal. 4 A lány sem mélázik. Keze még a hajában, amikor könyökét a terrorista vezető szemei közé döti. Nem zavarja a ruhájára fröccsenő vér, villámgyors fordulatot tesz, talpával leterít egy másik maszk nélküli férfit, közben elragadja tőle lehuilani készülő géppisztolyát. A vértől elvakított vezetőt maga elé rántja, s halántékához nyomja a fegyver csövét. Két újabb tévés rohan elő a háttérből. A meglepett terroristáknak nincs idejük fegyverük használatára. Vezetőjük átkozódik, jajgat fájdalmában nem lát semmit. A lány leüti. A háttérben tovább dolgozik a kamera. Egy percig sem tart az egész. A túszok feleszmélnek dermedtségükből. A sikoltozó nő kiválik a csoportból, nem tart az ajtó felé tóduló, megszabadított társaival. A lányhoz fut. Megáll előtte, s elszabadult hajába markol. Érthetetlen szavakat kiáltozik, nyála a lány arcába fröcsköl. Rendőrök özönlenek a helyiségbe. Bilincsek villannak, valaki megbotlik a kábelekben, és öklét rázza. Egy terrorista ellenáll, a tévérendező higgadtan leüti. A lány az őrjöngő aszszonnyal viaskodik, megpróbál nyugodt szavakkal hatni rá. Hiába, arca már véres a karmolásoktól. A gép tovább dolgozik. A közvetítőkocsiban túlfűtött hang kommentálja az eseményeket: - Önök most kommandóakciót láttak egyenes adásban. Alighanem példa nélkül álló közvetítésben lehetett részük. E képek demonstrálták a különleges alakulat vakmerőségét és még valamit: a kormány nem minden esetben alkalmaz erőszakot az erőszakkal szemben. Egyetlep lövés sem dördült, jószerivel vér is alig folyt. Ez a néhány bátor akciócsoportos túljárt a terroristák eszén. Vajon önök vállalkoztak volna erre a munkára? Én aligha. Gondolkozzunk el az imént látottakon. Országunkban semmiféle terrorizmusnak nincs jövője és létjogosultsága! A képek egyre peregnek. Csakhamar kiürül az iroda. A halottak maradnak. Betöltik a képet, a családi otthonok képernyőit. 2. 3. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt David Chennes kidugja fejét a fedezékből. Szemközt egyelőre minden mozdulatlan. A sűrű bokrok elrejtik a köztük lapuló négy fegyveres férfi alakját. Chennes beleszól a nyakába függesztett adó-vevő készülékbe: - Paul? - Rendben. A hátukban vagyunk. - Légy óvatos! - David gépiesen az órájára pillant. Még fél napja sincs, hogy az üldözés kezdetét vette, mégis az az érzése, mintha évtizedek óta kergetőznének a terroristákkal. Néhány órával ezelőtt pedig úgy tűnt, vége az akciónak. Kiszabadították a rémült túszokat, de a fegyveresek egy csoportjának sikerült kitötnie, és egérutat nyernie. A prolongált feladat nemcsak az üldözötteket fárasztja, lankadnak a vadászok is. Ezenkívül éhesek, mosdatlanok, és ég a szemük. David összeszedi magát: Az utolsó nekifutás következik. Ha valamelyik terrorista mégis átjutna emberei gyűrűjén, az erdőben hemzsegő rendőrök karjaiba szalad. A férfi könyökére tátnnszkodva araszol előre. Az adó-vevő parányi doboza honsolja mellkasát, de szüksége van erre a teherre, hát nem törődik vele. Növekvő rossz érzései kerítik hatalmukba. Ezekkel sem óhajt foglalkozni. Tovább kúszik, társai a nyomában. Egy fa- és bokorcsoport mögött szétszórva hevernek az üldözöttek. Feszülten lesik a kotnmandósok közeledtét. Elszánták magukat a végső harcra. Korábbi kegyetlen mészárlásaik miatt komoly büntetéssel kell számolniuk. Lövésre készen tartják géppisztolyaikat. Nem tudják még, hogy az alakulat néhány embere a hátukba került. David biztos fedezéket keres egy kivénhedt fa törzse mögött, majd felkiált: - Adjátok meg magatokat! Nincs esélyetek! A válasz nem késik. - Akkor együtt döglünk meg! - kiáltja fedezékéből a terroristák vezetője. Aztán fegyverropogás hallatszik, és a vén fa törzse kéregszilánkokat fröccsent maga köré. Chennes visszahasal a fülbe, fekete hajában fűrészporral. A következő pillanatban az ő fegyvere is felugat, a golyók a bozótos felé száguldanak. David nem különösebben fárad a célzással. Elég, ha lármát csap, ezzel is fedezve társait. A fegyverropogás madarakat rebbent fel az ágakról, rémülten köröznek a magasban, éles rikoltásokat hallatva. Az egyik terrorista az égre pillant, ahol a megzavart szárnyasok róják hisztérikus köreiket, aztán hátratekint. Belenéz Paul elsápadó arcába. Egyszerre rántják maguk elé géppisztolyaikat, egyszerre ugat fel a két fegyver. Egymás eltorzult arcának képét viszik magukkal, amikor leejtik fejüket. Paul átlyuggatott mellkasából az adó-vevő dobozára, onnan a fűre ömlik a vére. Társai nem tétováznak. A lövöldözés folytatódik. Mire David és csoportja odaérkezik, Paul emberei bevégzik munkájukat. A négy terrorista mozdulatlanul fekszik a fűben, egyik-másik vérzik még. Chennes nem törődik velük. barátja mellé térdel, a hátára gördíti az ernyedt férfitestet. Belenéz arcába, kigombolja ingnyakát. Lekapcsolja Paul ezüstláncát, majd a magáé mellé függeszti, nyaka köré. Mindannyiuknak van ilyen láncsora, rajta medál. A kicsiny érme afféle dögcédula, ők szívesebben nevezik kabalájuknak. David keserű nyálat nyelve felpillant. Helikopter mennydörög a magasban. 4. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt 3. Tania könnyű szédüléssel a fejében, önfeledten táncol. Mintha megszabadult volna hosszú ideje kísértő komor hangulatától. Az ital és a zene elkeveredik, feloldódik vérében, már-már súlytalannak érzi magát. A füst és félhomály ködén át táncoló, üldögélő párokat lát maga körül. Valaki egy poharat nyom a kezébe. Kiüríti, aztán egy közeli asztal lapjára teszi. Nem zökken ki a ritmusból. Könnyedén, de csaknem minden porcikájával táncol. Partnere kedvtelve figyeli kígyózó alakját. Az ajtó mellett sárga kutya fekszik. Állát a két mancsa között, a padlón nyugtatja, szemének mozgásából látható, hogy ő is Taniát nézi. Szeme fehérje felvillan, majd eltűnik. A zene ekkor elhallgat. Felerősödik a beszélgetés moraja, néhányan hangosan nevetnek. Tania megtorpan, felemeli fejét, lassan ocsúdik a révületből. - Nem sétálunk egyet? - kérdezi az elegánsan öltözött fiatal férfi, a táncosa, s bizalmasan átkarolja a lány vállát. Tania megrázza a vállát, jelezve, hogy mindegy, egyidejűleg megszabadítja magát a férfi karjától. Az ajtó felé indulnak. A sárga kutya feltápászkodik, lustán ásít, megvárja, hogy kilépjenek a szobából, majd a nyomukba szegődik. A hatalmas, könnyed járású német dog talpai szinte nem is érintik a földet. A férfi a házat körülvevő parkba indul. Belépnek a fák közé, körülöttük szinte teljes a sötétség, csupán a gyérebb lombok közül szűrődik át a telihold fénye. - Beszélhetnénk, Tania? - kérdezi a férfi. - Hallgatom. - Álljunk meg. Ha erre megyünk tovább, rögtön a kerítéshez érünk. - Nem baj. Sétálunk körbe-körbe - feleli a lány. Nem érdekli a férfi, tudja, miről akar beszélni vele, de ő most nem akarja elveszíteni ezt a könnyű, illékony hangulatot. Megpróbál kívül maradni mindenen, élvezni az estét. Kutyája néhány lépéssel előttükjár, meg-megáll szimatolni. Már látható a magasba szökő vaskerítés kontúrja a fák mögött. Az utcai világítás sápadt fényt derít feléjük. A férfi megérinti a lány karját. - Lehet, hogy feleslegesen beszélek magához, Tania. Szeretném, ha nyíltan válaszolna. Nincs szüksége rám? Nem kedvel? - Dehogynem, Gerald, kedvelem magát. De ennél többet nem érdemes várnia, ez minden, amire futja tozem. - Tania a kerítés vonalát követve elkanyarodik. A férfi szorosan mellette halad. Erővel szorítja á karját. - Szeretném, ha megállna és rám nézne - hangja túlságosan éles és ingerült. Tania megtorpan. Idegenül méregeti a férfit. - És? Mit kíván még? Gerald megragadja a vállát. A lány megmerevedik, szeme felvillan. A következő pillanatban mégis elneveti magát. - Vagy elereszt, vagy megtanítom repülni. - Láttam a tévében. Gyönyörű volt a riporter szerepében. De itt és most ne játssza a halálbrigádost. Sehol egy bűnöző. Legyen nő! 9 - Most nem. - Tania elhúzza a száját. - Nincs miért. Kiszabadítja magát, és tovább lépked. Kutyáját figyeli. A dog a kerátés mellett állva feszülten hegyezi a fülét, teste szo5. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt bormerev, hátán felborzolódik a szőr. Hang nélkül, ínyét villogtatva morog. - Gerald, maradjon csöndben. Ne mozduljon innen súgja Tania, majd nesztelen léptekkel a kutya felé indul. Amikor mellé ér, lekuporodik, és egy alacsony bokor mellett kiles az utcára. A közelben parkol méregzöld Toyota Suprája, két lámpa között, a homályban. E pillanatban felnyitott motorháztetővel áll a járda szélénél, belsejében egy férfi matat valamit. Egy másik pedig, fejét lassan forgatva, a kihalt utcát figyeli. A motortérben ügyködő ember arca eltorzul a szájában tartott, ceruza vékonyságú lámpa visszaverődő fényében. Kora, fajtája megállapíthatatlan, társát azonban Tania jól látja. Fiatal, pattanásait alig veszített, gyér szakállú suhanc. Vajon mennyi pénzt kaphat ezért a sajátságos tevékenységért? Tania érintésére a kutya zajtalanul leheveredik. Némán vicsorítja ínyét, de a belénevelt fegyelem szilárd, izgalmáról csupán teste remegése árulkodik. A lány azon tűnődik, beavatkozzék-e. Tudja a választ. Nem teheti. Már eddig is túlfeszítette a húrt. Mozdulatlanul várakozik tovább. Egy percig tart a két férfi ténykedése. A zseblámpás férfi végez a szereléssel, majd kínos óvatossággal visszaereszti helyére a motorháztetőt. Jól hallható a kattanás, amint a zár a helyére ugrik. - Oké. - A zseblámpás férfi egymáshoz dörzsöli két tenyerét. - Mi lesz? Megvárjuk? - Elmegyünk - közli társa kimérten. - Tőlem - hangzik a felelet. - Ami a szerkezetet illeti, hogyismondjam? Az bombabiztos. - A férfi arca jól látható. Vastag a szemöldöke, vaskos orra alatt gondosan ápolt vörös bajusz ékeskedik. Negyvenéves lehet, bizonyára rutinos bérgyilkos. Elindul egy közeli kocsi felé, és beül a vezetőülésre. Tania halkan mormolva leolvassa a rendszámot az előtte elguruló BMW hátuljáról. Hirtelen kijózanodva, fáradtan felegyenesedik, s visszasiet a fák közé. Geraldot nem találja a parkban. Folytatja útját a ház felé, kutyája a nyomában. A nappaliba is követi, egészen a telefonkészülékig. 4. David Chennes hanyagul kinyújtott lábakkal ül a fotel mélyén, és feljebbvalóját hallgatja. Úgy véli, a lényegen túljutottak. Elhangzott a végzett munkáértjáró dicséret, és a sajnálkozás Paul halála miatt. Otly azonban mást is tartogat. Maga elé húz egy dóssziét az íróasztal széléről, s előrehajolva David szemébe néz. - Tudom, hogy nem a legalkalmasabb pillanatban hozom tudomására a felsőbb határozatot, de a mi munkánkban nincsenek alkalmas pillanatok: Itt mindig történhet valami. Lehet, hogy egy óra múlva akcióba kell lépni a következő terrorista csoport elleq. - Egy óra múlva Pault temetjük - feleli David, mintha nem akarná érteni, merre manőverez Otly. - Persze, ez csak afféle szónoki fordulat volt. Nos, a mi országunk bűnözés tekintetében messze nem áll a legrosszabb helyen, de azért itt is történnek hajmeresztő dolgok. A különféle csoportok mozgolódnak. Sajnos. Tevékenykednek, mi. pedig minden percben készen állunk arra, hogy felvegyük a harcot ellenük. Ez az oka annak is, hogy gondoskodni kényszerültünk a helyetteséről. - Számítottam rá, hogy ebben a kérdésben engem is meg6. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt hallgatnak - amott... - David gúnyosan a mennyezet felé billenti fejét. - Kész tények elé állítottak bennünket - bólint Otly készsebesen. - Az új helyettese még ma itt lesz. Utasítása értelmében a mai napon kapcsolatba lép velem. Egyébként itt fekszik előttem az anyaga. Csakis a lehető legjobbakat közlik róla. Ügyes, bátor, kezdeményező. Ragyogóan képzett. Fiatal. - Pault is ezekkel a szavakkal ajánlotta figyelmembe két évvel ezelőtt. Igaza is volt. Paul mégis halott. Szerettem volna a csoporton belül kiválasztani a helyettesemet. Nicholasra gondoltam. - Sajnálom, David. Hadd folytassam. Jövendő munkatársáról még azt is el kell mondanom, hogy igen vonzó. David rámered Otlyra. Az első pillanatban úgy tűnik, azt hiszi, főnöke gúnyolódik vele. A következő másodpercben rekedten megszólal: 10 11 - Úgy érti, hogy... Otly bólint, ezzel mintegy elvágja Chennes szavait, felüti a dossziét, lapozgat a minősítések között, majd előhúz egy fényképet, s az asztal lapján keresztül társa elé tolja. David elveszi a színes felvételt. Előbb a fűzős félcsizmába bújtatott hosszú, egyenes lábakat nézi. Lassan emeli fel tekintetét a kékesszürke, bő szabású nadrágról a vékony derekat ölelő övre és a vászoningre, amely a zsebek alatt elődomborodik, majd véget ér egy aranylánccal ékesített nyaknál. Ismerősnek ható arc tekint Davidre. Finom áll, széles, telt ajkak, keskeny orr, tágra nyitott sötét szempár, magas homlok, rendetlenül göndörödő, csaknem fekete, vöröses fényű haj - David újra és újra megnézi a képet, megmoccan benne egy régi emlék, a régi szégyenkezés-bosszúság hangulata társul hozzá. Végül hitetlenkedve leteszi a fotót. - Tetszik? - kérdezi Otly. Úgy mosolyog, mintha ajándékot nyújtott volna át, s szabódni készülne, megelőzendő a hálakitörést. - Házasságközvetítéssel is foglalkozik, uram? - David nem vár feleletet, zavartalanul folytatja. - Mostanában éppen elég sérülés, haláleset történt a csoportban. Untig elegendő férfiakra felügyelnem. Ne vicceljenek velem. Egy nőnek bioritmusa van, migrénje, havibaja, letörik a körme, és lefut a szem a harisnyáján. Nem értek egyet ezzel az ajánlattal. Otly elveszi a képet, s hosszan szemléli, mielőtt visszasüllyesztené az aktába. Amikor kénytelen újra felnézni, belepillant David szemébe. - Ez nem ajánlat. Utasítás. Ha úgy tetszik: parancs. Itt van a dossziéban a kinevezés. Egyikünk sem változtathat rajta. Ezt a hírt most barátilag közöltem magával. Holnap reggel kilenckor hivatalosan is meghallgatja a kinevezést, amikor bemutatom magukat egymásnak. - Jöjjön a nő. De engedelmével, be fogom bizonyítani, hogy nem közénk való. És ha így van, nem dolgozom vele. Az egész csoport hemperegni fog a röhögéstől, ha ezt meghallják. Aztán fellázadnak. Tudja, mi lesz a parancsból? Bohóctréfa! Otly előlép az asztala mögül. Italt tölt két pohárba, az egyiket David felé nyújtja, a magáét gyorsan lehörpinti, majd készülődni kezd. Széfbe zárja az asztalán fekvő aktákat, és kulcsait csörgetve, mintegy mellékesen beszél Davidhez. - Ne tévessze szem elől, ki maga. A legjobbak közül való, 7. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt kész vagyok elismerni. Eredményesebb, megfontoltabb a többi vezetőnél. Az sem utolsó, hogy fiatal, s máris olyan képességeket mondhat magáénak, melyeket sokan soha, vagy már kiöregedve érnek el. De ezt jól tudja. Miként azt is, hogy tisztában vagyunk vele: maga és emberei akkor is megállják a helyüket, ha kibújnak az egyenruhából. Épp erről van szó. Tania Tiller eddig is helyettesként dolgozott egy hasonló csoportban. Ennek tagjai azonban, hogy úgy mondjam, nem értek el egy bizonyos IQ-t, ha levetették az uniformist. Vad tahók lettek, amint levetkeztek. A lányt mégis tisztelték, engedelmeskedtek neki. Ez nyilván Tiller érdeme. Ha tehát attól tart, hogy társai megvadulnak tőle, kiábrándíthatom. Ezt máris nyugodtan kiverheti a fejéből. Ha pedig nálunk hozzáértőbb és magasabb pozíciókban lévő személyek véleménye szerint maga mellett Tania Tiller személye kívánatos, annak nyilván alapos oka van. Magának az irányítás a feladata, nem pedig az, hogy a beosztott személyeket alkalmassági vizsgáknak vesse alá. Ennyit erről. A maga száraz, hideg természete mellett ez az energikus, csupa tűz nő pompásan fog mutatni. Eleinte nyilván lesznek súrlódások maguk között. De ezeket okosan intézzék el. Tartsák szem előtt: Tania Tiller itt marad, ha maga epét köp, akkor is. David nem szívja mellre Otly kijelentéseit. Semmitmondó mosollyal hallgat, kezében forgatva az érintetlen italt csillantq poharat. - Azt hittem, már megitta - Otly hangja enyhültebb. Egyébként Tiller özvegy. Az összes hozzátartozója egy borjúnyi német dog. A kutya rendkívül fegyelmezett, és többnyire elkíséri útjaira a gazdáját. Ja. Ne kérdezze, mennyit eszik, erre a nő roppant módon allergiás. Chetmes elgondolkozik ezen az információn. Ragyogó fiatal nö él az emlékezetében, mélyen becsomagolva a szégyenbe, fiatal nö, ki mintha nászúton lett volna férjével azon a különös hajóúton. Jóképű férfi volt a megboldogult, feledhetetlenek szerelmes pillantásaik, összefonódó kezük, s David még sorolhatná, mit nem feledhet. 13 - Ha olyan nagy ász a nő, miélrt helyezik idé? - kérdezi közömbösnek szánt hangon. Leteszi a poharat, és felemelkedik. - Ennek személyes okai vannak. - Ne mondja!? - David az órájára pillant. Kilépnek a folyosóra. - Tiller férje magánhekus volt. Két évvel ezelőtt meggyilkolták. A nő a lakásukon találta meg vérbe fagyva, egy akcióról hazatérve. A felismerhetetlenségig összeverték, pépet csináltak az arcából. Nem túlzás, nem sok ép csontja maradt. A rendőrségi nyomozás fél év alatt holtpontra jutott. Ekkor Tiller maga vette kezébe az ügyet. Mire jutott, mire nem, tény, hogy mostanában őt is ki akarják csinálni. A napokban bombát helyeztek el a kocsijában, amíg ő egy estélyen tartózkodott. - Miért nem sikerült? - Tiller a kertben levegőzött, amikor preparálták a kocsiját. Mondhatom, nem vesztette el a fejét. Felhívta a felettesét, és közölte a bérgyilkosok kocsijának rendszámát. A két fickó néhány órán belül rendőrkézen volt. Odavitték őket a kocsihoz, rájuk parancsoltak, hogy üljenek be, és indítsák el a motort. Nos, inkább vallottak. Ők tették a bombát az autóba. ám arra semmiképpen sem emlékeztek, hogy ki kérte őket erre. 8. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - A pasik börtönben, a nő maradhatott volna. - David az utcára gördül a négerbarna Cherokee Jeeppel. Otly cigarettára gyújtva folytatja: - Az ügy további fordulatot vett. A két fickó meghalt a börtönben. A vizsgálat mérgezést állapított meg. - Érdekes - véli David. - Ekkor a nő csapott egy botrányt, bevádolt egy befolyásos, köztiszteletben álló személyiséget, majd anélkül, hogy konkrétumokat is közölt volna, visszavonta vádjait, és kérte áthelyezését. - Ezért varrták a nyakamba. - Talán még hálás is lesz érte. Ami az aggályait illeti: Tiller nem migrénes típus, nem sopánkodik egy tönkrement harisnyáért, s ha muszáj méricskélni: ér annyit, mint egy férfi. De az ő jelenléte nem kuriózum. Már a mi szakmánk is kezd elnőiesedni. Mutasson egy helyet, ahol nincs nő. Ennyi. Paul hibázott, ez lett a veszte. Amíg maguk fedezték őt, hogy a 14 terroristák hátába jutva lecsapjon, Paul csak tátotta a száját. Egyetlen sorozattal leteríthette volna az egész bandát, mielőtt azok felocsúdtak volna. Észrevették, csitt-csatt. i David lassan Otly felé fordítja a fejét. - Hallottam olyat, hogy valaki hibázott, s mégis életben maradt. Aztán főnök lett belőle. - Vari tartás magában, David. Ezt csak így, bele a szemembe... Egyébként baráti alapon szignálom a megjegyzését. De lehet, hogy maga lesz a következő. Ezzel mindnyájan tisztában vannak, nemde? Mért a pénzt felélik, amit a munkájukért kapnak, és a pénz rengeteg. - A bőrünkért nem is olyan sok. - Jó. Jó. Van még valami. - Otly hangja újra barátságossá enyhül. David fél szemöldökét felvonva jelzi, hogy figyelmesen hallgatja. - Magántermészetű a kérésem. Nem tudni, hogy Tiller valójában kikkel húzott ujjat. Az általa bevádolt Colin Philips akár a frissen hullott hó. Lehet, hogy a titokzatos gengszterek a lány nyomában járnak. Ha így van, nem szeretnénk, ha túl sokat megtudnának az alakulatról. Érti, ugye? i - Eddig értem. - Szeretném, ha egy kis időre magánál lakhatna a lány. i Csak addig, amíg megbizonyosodunk róla, hogy nyomát vesztették. David váratlanul a fékre lép. A kocsi hatalmas rándulással megáll, de szinte nyomban újra nekilódul. Ody fájdalmas fintorral dörzsölgeti a homlokát. Megtekinti, vajon megrepedt-e a szélvédő, majd megkérdezi: - Nos, David? Chennes szomorúan elvigyorodik. - Rendben van. Lakjon nálam. A konspiráció érdekében akár feleségül is vehetem. Miért ne durranthatnám be újra a családi túzhelyet? Milyen szép is lesz, előre látom. A temetés után rögvest az oltár elé sietek. - Ne gúnyolódjon, David. Egyébként köszönöm, hogy a kedvemért megteszi ezt a kis szívességet. Mindössze néhány napról van szó. - Még mindig azt állítja, hogy túlfizetik a munkámat? 5. Tania a gyászoló sokaság közepében állva a sírgödör túlolda9. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt lán magasodó, harmincas éveinek elején járó férfit nézi: A komor alak társai segítségével a föld mélyébe süllyeszti a koporsót. A kötelek keményen koppannak a fán, amikor eleresztik őket. Aztán a föld döng és döng tovább, előbb kézzel, majd lapáttal hányják alá. Tania nem először áll így kibontott gödör fölött. Eltemette már néhány társát az elmúlt évek során. Nem nehéz átéreznie, mi zajlik a komor férfiarcok mögött. A fájdalom mellett halkan szűköl egy hang: te leszel a következő?! A földet lapátoló férfiak nem sietnek, mintha csak húznák az időt: még egy percet együtt tölteni az eltávozottal, mielőtt végképp közéjük furakodik hat láb föld. Egy asszony hangosan felsír. Egy kopaszodó, szemüveges férfi torkát köszörülve beszédhez készülődik. Ő lehet Otly, véli Tania. A főnök, az egyik főnök azok közül, akik sosem érezték a maguk bőrén, mi az: eleven céltáblának lenni. Tania újra a magas férfi felé fordítja pillantását. Őt már ismeri régről, de nevét csak most tanulja. David Chennes. A napbarnított arc kemény vonásokat mutat. A tekintet merev, nem néz sehova. Emlékek közé pillanthat, befelé. A lány is elréved. - utolsó szabadságát töltötte Alainnel, nem tudván, hogy nem lesz több, soha. Úgy döntöttek, nem mennek fel a hegyekben álló házukba. A tengerre vágyódtak. Befizettek egy nosztalgiaútra. A kikötőtien valódi gőzhajó várta utasait. Egyhetes kirándulást ígért a program, egyszeri kikötéssel a szomszédos ország egyik nagyvárosa előtt. A zöldesen kéklő, fényekkel és hulkímfodrokkal játszó víztükör egy héten át lenyűgözte őket. Naphosszat nyugszékeikben vagy kabinjukban heverésztek, olykor csak álltak a korlát mellett. Nem vegyültek el utastársaik között, ez a hét arra rendeltetett, hogy elmaradt beszélgetéseiket, ölelkezéseiket hozzák valamelyest egyensúlyba. Mintha újra felfedezték, s habzsolták volna egymást. Szeretet és vágy mohósága, elcsituló és feltámadó hullámverése volt ez a hét. Ettek, aludtak, sütkéreztek, beszélgettek, szeretkeztek a víz hátán elmosódó időben, kívül mindenen, mintegy kábulatban. Taniának egyetlen ember ötlött szemébe a káprázatos hét alatt. Egy férfi, viseltes atlétában, olajmocskos nadrágban. Fekete hajú, sötét szemű férfi. Különös pillantása a tengerfenékre emlékeztette, ahová már nem hatol el a fény Feneketlen, titokzatos tekintet volt. Később ráébredt: ez a szempár azért sötét, mert a mögöttes agy ostoba. Leírta, amikor a hajó egyik tisztje rátámadt a fiatal férfira, és durván taszigálva visszazavarta a munkájához. Tania emlékezete megőrizte a megdöbbenést. A magas, arányos alkatú, izmos testű férfi az együgyűek lesunyt fejű, behúzott vállú, megalázott tartásával kotródott el. A jelenet később többször is megismétlődött. Ha a fiatal fűtő előjött a hajófenékből, s arcán semmitmondó kifejezéssel, lopva sütkérezett a napon, csakhamar felbukkant valamelyik tiszt vagy matróz, és a nor mális, ámde korlátolt emberek gúnyos fölényével csúfolni, bántalmazni kezdte. A férfi mindannyiszor felemelt karral védte az arcát, de egyetlen alkalommal sem próbált visszavágni. Szótlanul elkotródott. Taniát feldühítették ezek a jelenetek. Alain nevetett felháborodásán, egy ízben megakadályozta, hogy közbelépjen. - Hagyd a fenébe! Te leszel az őrangyala? - kérdezte a feleségétől. - Pokolian idegesít, amit művelnek. vele. 10. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - Ő viszont rűri. Nem ez bosszant jobban? Tania hallgatott. Már nem is gőzhajón, jóval inkább gályán érezte magát. Padokhoz láncolt rabszolgák húzzák-tolják az evezőket a fenékben. Ha nincs szél, s ernyedten lógnak a vitorlák, odalent korbács csattog a fáradt evezősök meztelen bőrén. Újra és újra látnia kellett, amit a matrózok tettek a jámborral. A természet kaján rémtette volt az életerős, jóképű férfi. A remekműből kimaradt a szellem, a méltóság: az ember maga. Tania arra figyelt fel, hogy keresi az alkalmat, amikor tanúja lehet a fűtő felbukkanásának és megszégyenítésének. Bár a jámbor nem adta jelét, hogy észrevette volna együttérzését, nyilvánvalónak tűnt: megismeri őt, olykor rajtafelejtette sötét szemének merev pillantását. Amikor a szomszéd ország kikötőjét elhagyva a visszaútra 17 indultak, azon a fülledt, már-már trópusi éjszakcín Tania kilopakodott a kabinból, a békésen alvó Alain mellőz, és felóvakodott a fedélzetre. Óvatosan lépkedett, mintha attól tartana, hogy a nappal oly jámbor férfi felbukkan valahonnan, s rátámad az éj sötétjében. A hajó azonban csendes volt ebben az órában, mintha utasaival és személyzetével együtt aludna maga is. Valami mégis történt. A sötétben észrevétlenül meghúzódó kínynak kímia kellett, amikor egy csónak érkezett a hajó oldala mellé, majd a legénység néhány tagjánnk segédletével két viharvert, szakállas férfi küzdötte fel magát a fedélzetre. A könnyű csónak halk evezőcsapásokkal visszafordult a messzeség felé. A távolban néhány halványan derengő fénypont sejtette, hogy egy bárka várakozik rá. Tania eltűnődött, vajon ki lehet a két idegen. A gőzhajóra feljutásnak miért ezt a kevéssé romantikus, inkább gyanús módját választották? Nem mozdult, nem akarta észrevétetni magát sem a legénység tagjaival, sem a korlát fölött átesempészett idegenekkel. Nesztelenül a kabinjához vezető lépcső felé vette útját. A korkít mellett ott ült a jámbor férfi, karját a térdén nyugtatva, egyenesen maga elé meredve, mint aki se lát, se hall. Láthatóan mély töprengés vonta el figyelmét a körülötte zajló - noha különösen viselkedő - világról. Tania elsurrant mellette. Nem érezte korábbi félelmét, szánalom árasztotta el. Visszafordult, és számára is meglepő könnyedséggel a férfi mellé telepedett a lépcsőre. A jámbor lassan feléje fordította a fejét, hallgatott. - Maga sosem alszik? - kérdezte Tania ügyetlenül. A férfi nem szólt. A lány folytatta. - Láttam néhányszor, milyen durván bántak magával. Miért tűri? Bármelyik matrózt leüthetné, hiszen erős, ez szemmel látható. A férfi csak nézte némán. Tania azon tóprengett, mit mondhatna még, s közben zavarba ejtette a jámbor tengermély tekintete. Valami bizonytalan, feszült érzés kerítette hatalmába. Ekkor a férfi megszólalt. Lassan, vontatott-mély hangon beszélt. 18 - Megismerlek. Neked van az a szép kék ruhcíd. Olyan kék, mint a férjed szeme. Tania egy percig azt várta, a férfi felugrik, megdöngeti a 11. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt mellkasát, és torokhangon elüvölti magát. Aztán szégyen borította el. Idelopódzik éjszaka egy csökött Tarzan mellé? Hirtelen nevetni támadt kedve. Már-már felpattant, hogy elszaladjon, amikor a férfi a karja után kapott, és visszarántotta. Fejével előreintve jelezte, figyeljen. Néhány méterrel előttük haladt el a két becsempészett férfi az első tiszt és két matróz társaságában. Nem vették észre a lépcső sötétjében meghúzódó alakokat, gyanútlanul, sietős léptekkel eltűntek valamerre. Taniát meglepte a fűtő ébersége. Amint a távolodó léptek elhaltak, a férfi elengedte a karját. A lány felállt, tétován elindult. A lépcső tetején megtorpant, és visszatekintett a mozdulatlan, alig látható alakra. Képtelen volt elmozdulni a korlát mellől, belélegezte a sós levegőt, hallgatta nyugtalan szívverését. Aztán visszafordult, s megbabonázott léptekkel lefelé indult. Leült a férfi mellé, kérdő pillantására zavartan elmosolyodott, majd halkan megszólalt: - Nem tudom tovább nézni, amit művelnek veled. Holnap üss vissza, ezt kérem tőled. A férfi némán megrázta fejét, és felemelkedett. Csípőjét a korláthoz támasztva a kibainál ü1ő lányra tekintett. Mintha meg sem lepődött volna, amikor Tania is felállt, és sóhajtva hozzásimult. A lánynak úgy rémlett, a férfi mosolyog, amikor szenvedélyesen, zavartan megcsókolta. Eszeveszett percek következtek, szinte nem is csókolták, inkább marták egymást, testük egymáshoz feszült, s Tania érezte, mint szabadul el a férfi vágya. Mintha ő maga ekkor kezdett volna józanodni. Nem egykönnyen tért magához, lerészegítette az idegen bőr illata, íze. Amikor a férfi tenyere a derekáról a csípőjére csúszott, aztán a ruha alatt meztelen bőrére simogatott, a lány kiszakította magát, és elszaladt. Az ajtó előtt néhány percre a falhoz dőlt, hátravetette fejét, s mélyeket lélegzett, hogy megnyugodjék, mielőtt belép, és Alain mellé fekszik. A gőzhajó valósággal lüktetett körülötte, enyhe remegéssel, akár egy eleven állat. 19 Másnap délben újra takílkozott a férfival, de az semmi jelét nem adta, hogy ismernék egymást. Semmitmondó arccal álldogált, kissé félrehúzódva, nehogy észrevegyék. A matrózok azonban már vadásztak rá, egyikük ezúttal is lesben állt, hirtelen lecsapott. - Megmondtam, hogy semmi keresnivalód nincs az utasok között! - kiáltott a fűtőre, aztán kézfejjel arcul ütötte. A férfi ekkor akaratlanul Taniára pillantott. Tekintetében lobbant a düh, de menten ki is hunyt. Lehajtott fejjel eltűnt a lejáróban. Tania mellett vékony alkatú ember álldogált. Előreugró járomcsontja, szűk résű, ferdén metszett szempárja ázsiai származást sejtetett. A kínyt Bruce Lee-re emlékeztette, de akkoriban minden keleti arc Bruce Lee-t képzette meg az emberek fantáziájában. A férfi is kítta a jelenetet, de közömbös maradt. Tania elfordult tőle, s ném foglalkoztatta tovább az eset. A partot érés edetti órában, úgyszólván a város kapujában robbantak ki az események. A parti őrség váratlan érdeklődést tanúsított a Nosztalgia gőzhajó iránt. Egyszerre két naszádjuk is a gőzös felé sietett, 12. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt mintegy bekeríteni igyekezvén a lomha luxushajót. Az első tiszt nyugtalanncí vált a jelenet láttán, jól tudván, miért ez a kitüntető, lelkes figyelem. A két szakállas férfi matrózruhában lézengett a fedélzeten. Tania azon töprengett, honnan ismerheti őket. Mintha már látta volna ezeket az arcokat, legfeljebb szakáll és bajusz nélkül. Az egyik férfi, a kínytól néhány lépésnyire, megállt az utasok kisebb csoportja mellett, s egykedvűen a korláthoz támaszkodott, mintha nézelődne. Tekintete azonban a rohanvást közeledő naszcídok valamelyikén függött. A másik férfi egy tolószékes öregasszony közelébe húzódott. Ennek láttán Tania agycíban felderengett valami. Ha a parti őrség rajtuk üt, ezek ketten nyilván megpróbálnak majd túszokat ejteni, hiszen világos, hogy illegálisan készültek be- vagy visszajutni az országba. Tervük meghiúsulni kítszik, de egyelőre nem úgy festenek, mintha fel akarnák adni már-már megvalósult céljukat. Aligha fogják méricskélni, hány ember é1etét teszik kockára, ha mégis menekülésre kerül a sor. Tania meglökte Alain könyökét. 20 - Húzódj a tolószékes asszony közelébe. Ha az a matróz váratlan dolgot cselekedne, próbáld megakadályozni. Alain, felesége komoly arcát látva, elindult a jelzett irányba. Hamarosan beszélgetésbe elegyedett az asszonnyal. A szakállas férfi nem mozdult a közelükből. Kezét a Zsebébe süllyesztette, tekintete a közeledő naszádok egyikét őrizte. Tania szinte bánta, hogy nem közölte Alainnel, amit azon az éjszakán látott. De ha beszél a hajóra csempészett idegenekről, férje valószínűleg érdeklődik afelőz: vajon mit keresett a fedélzeten. Aligha lelkesedett volna, ha kiderül, mi egyéb történt még a jótékony sötétben. A parti őrség fürge hajói közel húzódtak a Nosztalgiához. Az egyik naszád fedélzetéről egy tiszt átkiáltott a gőzösre. Hangszórója túlharsogta a gépek dohogását. - Pret Muhin és Urban Cassagne! Lépjetek elő! A hajó kapitánya megbilincsel benneteket! Ne próbáljatok ellenállni! A fedélzeten embereink vannak! Az utasok megbolydultak. Néhányan előrelátóan kabinjaik felé igyekeztek, látván a naszádok felfegyverzenségét. A két szólított egyelőre nem moccant. A kiáltás végül elhalt a lármában, majd újra kezdődött. - Pret Muhin és Urban Cassagne! Lépjetek elő! Tania emlékezett ezekre a nevekre. Egy szétszórt szélsőjobboldali csoport két vezetője volt Muhin és Cassagne. Néhány hónappal ezelőtt sikerült kicsúszniuk a rajtuk ütő kommandósok markából. Véres rendet vágtak üldözőik között menekülésük során. Rengeteg pénzt kaphatott a hajó személyzete, ha vállalta hazacsempészésük kockázatát. Tania egy pillantással felmérte, hogy az együgyű férfi ott áll a lejáró melletti korlátnál, s szemlátomást nem fogta fel, mi történik körülötte. Az első tisztet most nem zavarta a jámbor jelenléte. Az Alain közelében álló szakállas álmatróznak siránkozott. - Erről nem volt szó. Aűjátok meg magatokat, nektek is jobb. Ezek nem tréfálnak. Lcitjátok a géppuskáikat, fegyvereiket? Beleöldösnek minket a vízbe. - Gondolod? - Cassagne ekkor már fegyvert tartott a kezében. Vigyorogva meghúzta a ravaszt. A dörrenés elúszott a tenger fölött, s az első tiszf a vállához kapva felordított fájdalmában. 13. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt 21 Tania várta, hogy a Cassagne közelében álló Alain cselekecljék. A férfi azonban dermedten állt, tekintetét feleségére függesztve, mintha a fenyegető veszély megbénította volna. Tania látta, hogy a férfi fél, őt félti, mintha nem tüdítá, mire képes. A lány törte a fejét. Cassagne és Muhin! Amikor annak idején lemészárolták az őket üldöző kommandósokat, és elmenekültek, nem akadt senki, aki vérüket ne kívánta volna. Ha a különleges osztagok olykor rivalizáltak is egymással, ilyen alkalmakkor vakon összefogtak. Ezt a két embert elfogni nem akármilyen élvezet lehet. De amíg ez az élvezet bekövetkezika Tania sajnálta, hogy fegyvertelen, akárcsak a mellette könyökölő keleti férfi. Nem úgy a közelükben álló Muhin, aki immár törpe géppisztolyt szegezett rájuk, és rejtély volt, mikor, hnnnan varázsolta elő. Alain a feleségére emelt fegyver láttán felkiáltott, és előrelépett. Nem jutott messzire, mert Cassame a hátába lökte pisztolyát. A férfi megtorpant, és még mindig Taniát nézte. Az aggodalom mintha lebéklyózta volna. A lány meghökkenést mímelve a géppisztolyra pillantott, lassan emelte tekintetét Muhin arcára. A terrorista vigyorgott. Nem is lepődött meg, amikor az előtte álló nő felakadt szemmel megtántoyodott. Tania ügyelt rá, hogy a férfi félé dőljön. Éppen, amikor Muhin ki akart térni előle, felpattant, és elkapta a terrorista fegyvert tartó karját. A korláthoz taszította. A férfi felkiáltott, de szabad kezét máris ütésre lerrdítette. Tenyere a keleti férfi kezén akadt fel. A megélénkült kínai hátrafeszítette Muhin csuklóját. Csont reccsent. Tania közben megkaparintotta a géppisztolyt. és elhúzódott a két férfi közeléből. A lány ájulási jelenete közepette az együgyű fűtőt átlendütt azon a néhány méteren, ami Cassagne-tól elválasztotta. Testének súlyával valósággal elsodorta a terroristát. Aztán egy mozdulattal lefegyverezte. A bénult Alairt lábánál közelharc alakulf ki. Cassagne levetette magáról az álegyügyűt, és sikerült előrántania kését. Ennek fedezékében araszolt elvesztett pisztolya felé. A sötét szemű férfi elvigyorodott, aztán - szinte a késbe szaladva - maga felé rántotta, végül a földhöz szegezte Cassagne kariát. Alain, látva, hogy Tania sértetlen, megmozdult végre. Felkapta a terrorista kését, pisztolyát, és felesége mellé húzódott. Az összeverődött matrózoktól és a sírdogáló első tiszttől nem kellett tartani: eszükbe sem ötlött, hogy a terroristák segítségére siessenek. A kínai férfi valójában csak jáfszadozott Muhinnal. Vigyázott, hogy ütései fájdalmasak legyenek, de ne fosszák meg eszméletétől ellenfelét. Ügyesebb és fürgébb volt. Muhint csupán a esőre töltött fegyver tette veszedelmessé, nélküle vaktában vagdalkozó, majd taknyát, nyákít összefolyató dühöngővé vált. Minctenki láthatta, hogy a kínainak hosszú szcímlát kell törlesztenie, és ő iparkodott a tartozást bevasalni az utolsó tételig. A fűtő sem sietett. Engedte, hogy Cassagne feltápászkodjon, bevárta, míg felé rúg. Ekkor elkapta a terrorista bokáját, és megrántotta. Cassagne tompította Zuhanását, aztán újra felállt. Megint támadásba lendült. A fűtő kitért az ökle elől, ugyanakkor villámgyors oldalrúgással gyomrán takílta Cassagne-t. Ezután türelmesen kivárta, hogy az álmatróz tele14. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt hányja a padlót és a cipőjét, majd megkönnyebbülvén ismét támadósba lendüljön. Alain nem méltányolta a tolószékes asszony lelkesedését, de a megkönnyebbült utasok biztatását sem. Gyűlölte az efféle látványosságot. Jóllehet, saját szakmája is bővelkedett izgalmakban, de a verekedést mindenkor igyekezett elkerülni. Elegánsabbnak tartotta a pisztoly nyújtotta védelmet. Alain odalépett Cassagne földre került, ismét felülni kínlódó testéhez, és rászegezte a fegyvert. Közben megveregette a fűtő válkít: - Állífsd le magad, testvér! Nem kétlem, hogy jó okod van agyonverni a kenderszakállút, de inkább majd legközelebb! A fűtő elvigyorodva felegyenesedett. Aztán füttyentett. Jelére a kínai is elbocsátotta Muhint. A terrorista már meg sem próbált felemelkedni, fülébőz vér szivárgott. Az álfűtő Taniához lépett, elvette tőle a géppisztolyt, és félvállról odavetette: - Köszönet, hölgyem. Tania még mindig a döbbenet hatása alatt állt. Valamiféle szégyenérzet keveredett benne a bosszúsággal. - Vége az előadásnak, Tarzan? 23 A férfi visszafordult és rámosolygott. Széles, rövid fogai előtűntek keskeny ajkai közül. - vége - felelte. - Fáradjanak a ruhatárba. Az út ezzel végéhez ért. Néhány hét múlva Alain útja is lekanyarodott a semmibe. Tania ekkor megértette és mintegy felmentette férje gyávának tetsző, dermedt viselkedését. Lehet, hogy Alain ekkor már sejtette tulajdon halálát, s annak rettenetes módját? A gyászoló sokaság halk mozgolódásában Tania a vele szemközt álló férfi arcát nézi. Ő az. David Chennes. Ott áll mellette á vékony figura, a kínai is. És megint temetnek. Chennes feltekint a virágokkal borított földhányásról. Pillantása találkozik a lányéval. Nem történik semmi. Nem csillan fel benne a felismerés. Tekintete mély és hideg. Tania gerincébe hasít. A lány lassan megfordul, és a kijárat felé indul. Sokáig érzi hátában a férfi tekintetét. Nem néz vissza. 6. Hamarosan túlesnek a formaságokon. Otly rövid szónoklatot kanyarít a közös együttműködésről és bajtársiasságról, aztán más dolga lévén, magukra hagyja őket irodájában. Egy percnyi hallgatás után Tania szólal meg: - Sajnálom, hogy ilyen körülmények hozták össze a találkozásunkat. - Nem tudom, megfigyelte-e már, a körülmények a legkevésbé sem válogatósak, ha a mi találkozásainkról van szó. - Ó! Már azt hittem, nem emlékszik. - Tania tekintete a férfi semmitmondó arcát faggatja. Egy perc múlva David mosolyt erőltet merev vonásaira. - Tudnia kell: nem örülök a viszontlátásnak. Annak még kevésbé, hogy a csoportomba kerül. - Egyenes beszéd - bólint a lány. - Miféle rémségeket hallott rólam? - Nem erről van szó. Sajnálom, ami a férjével történt. David arckifejezése továbbra is kifürkészhetetlen. - Képzelje, én mennyire sajnálom. 24 15. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt A férfi ránéz: - Láttam magukat. Összetartoztak. Ami az akkori szerepemet illeti, nem mondható hősiesnek. Majdnem elárultam magam. Szégyelltem a szánalmát. - Ne haragudjon, nem tudtam. - Nincs harag. De azt sem akarom, hogy nő kerüljön a csoportomba. - Nőiségem tényét el fogom feledtetni magával és a többiekkel is! - Gondolja? - David leplezetlenül végigmustrálja a lányt, keresztbe vetett lábaitól kócos hajviseletéig. Megnézi könnyű ruháját, és sejti, nem véletlenül választott kék színűt a találkozáshoz. David megpillantja maga előtt a csészébe dermedt kávét. Belekortyol, de fintorogva leteszi. A keserű lötty marja a torkát. De nemcsak ettől érzi nevetségesnek magát. Mintha kibújna a bőréből, kívülről látja két év előtti önmagát az átkozott gőzhajón. A cél érdekében csak a lüke-szerepet tudták kiagyalni, s most nem érti, miért akarja eloszlatni a hitet: nem fogyatékos. Hiszen a lány nyilván egészségesen értelmezi a dolgot, a problémát ő koholja magának. Tania újra a férfi arcát vallatja. Az olvashatatlan vonások nem árulkodnak Chennes gondolatairól. Az elhallgatott mondatok egymást kerülgetve össze-összesisteregnek körülöttük, s a férfi nem is sejti, mekkorát téved. A lány most is a régi arcát látja, most is azzal a férfival beszélget, aki mellé egy zaklatott, különös éjszakán letelepedett, hogy arra biztassa: védekezzék. Végül a maga módján a bátorítására is vállalkozott, ha ettől önmaga gyávult is el. Tania a felismerés óta becsapottnak érzi magát, hiszen ha David oly élethűen alakítja az ügyefogyottat, minden más szerepben is könnyedén helytáll. Ez a tudat pedig nem növeli iránta a bizalmat. Másfelől ott van Paul halála. Tania figyelmét nem kerülte el, hogy a férfi valóban gyászol. Szánalmát tovább sodorja a felismerés: David valójában nem ellene harcol. Inkább azzal a kérdéssel került szembe, amivel előbb-utóbb mindnyájan találkozni kényszerülnek: miért csinálják? Miért viszik vásárra a bőrüket nap nap után? - Sajnálom, hogy néhány napig a lakásában is terhére kell lennem - mondja halkan a lány. David vállat von: 25 - Hiába, ez a parancs. Gunyoros félmosolya alig enyhíti a levegőben vibráló feszültséget. - Ami a problémáját illeti, David, ha szólíthatom így, az együttlét keserves napjait arra szánom, hogy emancipálttá tegyem magát. - Engem? - David enyhe értetlenséggeí önmagára mutat. - Aha - bólint a lány. - Én már emancipált vagyok. Mielőtt a férfi válaszolhatna, Otly lép a szobába. Összedörzsöli két tenyerét, s betelepszik íróasztala mögé. Lerántja orráról a szemüveget, rálehel, majd megdörzsöli. - Már itt is vagyok. Örömömre szolgál, hogy távollétemben összemelegedtek. Nem is tartom fel tovább magukat. A hölgynek még be kell rendezkednie. Legyen szívélyes vendéglátó, David. A gyakorlótérre is kinézhetnek. A csoport már bizonyára ég a vágytól, hogy találkozzék Taniával. Vagy nem említette jöttét, David? - Mostanáig reméltem, hogy tegnap tréfált, uram. - David könnyed meghajlással búcsúzik, mint mindannyiszor, ha 16. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt éreztetni óhajtja Otlyval, hogy feljebbvalói tekintélye újfent kicsorbult valaminő kavicsmorzsán. 7. Chennes voltaképpen toleráns hajlandóságú. Hajszolja kocsiját, a négerbarna, málló aranyszegéllyel ékesített öreg Cherokee Jeepet. A hosszú járgány csak nagyképűségből neveztetik dzsipnek, zárt kocsiszekrényű, négyajtós. Motorja azonban vadonatúj és nem kevéssé erős. Mindhiába. David beveti autóvezetői tudományának színe-javát, a bosszantóan elegáns Toyota Celica az oban nem marad le mögötte egy pillanatra sem. A férfi gyakran megpillantja visszapillantó tükrében Tania gunyoros mosolyát, végül vállat vonva befejezi a vizsgáztatást. Hamarosan a házhoz érnek. A Cherokee a kerti útra gördül, rövid félkört ír le az épület előtt, majd a garázsba vonul. Megáll a hófehér Audi Quattro mellett. David kiszáll a kocsiból, int Taniának, hogy álljon be az Audi mögé, majd egy ajtón át a házba lép. A lány nem veszi 26 igénybe ezt az útvonalat. Kisétál a garázsból, és körbepillant a jókora kerten. A kockalapokból kirakott utat gondosan nyírt sövények szegélyezik, öreg fák hajolnak fölé. A kert közepén négyszögű úszómedence kéklik, de a hajmeresztő pompát mégsem a tündöklő vízfelület nyújtja, hanem a körös-körül szétszórt szobrok. Kőférfiak, kőasszonyok, torzók, kővirágok, kőhalak, és más moha lepte figurák lepik el a kert füvét. David a teraszról szól oda a lánynak. - Gyönyörű, nem? Amint látja, a feleségem még nem költözött el egészen. - Hozzá lehet szokni - feleli a lány. Elszakítja magát a szobrok bámulásától, és a férfi mellett a házba lép. Hodályban találja magát, mert a jelek szerint az alsó szint építésekor megfeledkeztek a válaszfalakról. Így lehetséges, hogy a konyhát egyetlen pult választja el az étkezőtől, s mindez már-már egybefolyik a nappalival, legfeljebb a két lépcsőfok jelent valaminő határvonalat a különböző funkciójú zónák között. A berendezés is zaklatott férfiízlésre vall. A konyhában semmi felesleges nem látható, ám minden gépesített. A pulton túl, az étkezőt nyers színű, végeláthatatlan hosszúságú asztal képviseli, körülötte támlás székek sorakoznak, az asztalfőn valóságps trónus toronylik. A nappalit különféle méretű asztalok, ülő- és heverőalkalmatosságok teszik lakályossá. Nem hiányzik a technika soron levő vívmányai közül szinte semmi. Tania megvizsgálja a házigazda videótárát, majd hangkazettakészletére is vet néhány pillantást. Aztán elidőzik a könyvekkel borított fal előtt. - Érdekes - állapítja meg végül. - Úgy látom, innen már elköltözött a felesége. Nem zavarja, hogy nincsenek ajtók? - Nem. Csapkodok mást, ha muszáj. Amikor Bianca elköltözött, el kellett vinnie az összes nippet és csecsebecsét, a habos-babos függönyöket, a baldachinokat és a kövérkés angyalkákat a kristálycsillárokkal együtt. - Ne. - De. A szobrok következnek hamarosan, bár úgy hallom, az új férj még vonakodik. Tehát Bianca távozása után elhívtam egy építész ismerősömet, majd nyugodt lelkiismerettei elutaztam itthonról. Mire visszatértem, eltűntek az ajtók. Hozattam egy kamionra való bútert, és szétszórtam őket a 17. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt 27 nappaliban. Egy napon pedig megjelentek a barátaim, Paul és Sacha. Becipelték és összeszerelték az ebédlőasztalt, majd fordultak egyet, és hoztak egy-egy széket. Este eljöttek valamennyien, egy-egy székkel a hónuk alatt. Engem pedig megleptek a trónussal. - El tudom képzelni, amint ül a hosszú asztal végében, és királyi magányban elkölti vacsoráját, - Tania a pult túloldalán felül egy bárszékre. Figyeli, amint David kávét készít. - Ha egyszer az asztalához invitál, melyik lesz az én székem? - A monstrum mellett, jobbra. - Dávid nem pillant fel. - Tehát ott ült Paul. - Tania az ebédlőszekrényt nézi. Majdnem elegáns, szinte teljesen üres. - Ki volt a főnöke? - kérdezi David. - Aldo Paramor. Ismeri? - Együtt kezdtünk: De nem sok közös témánk akadt. - Nem? - Tania tágra nyitja a szemét. - És a nők? A csodálatos nők? - Magával róluk beszélt? - Chennes vigyorog. - Nekem Aldo és a többiek csak a munkatársaim voltak. Egyszer mentem el velük, úgymond: szórakozni. - Fintora arra vall, hogy eltekintene a folytatástól, de a férfi érdeklődő tekintete láttán mégis előadja a történteket. - Aldo kitalálta, hogy nézzünk be egy testépítő-szalonba. Nem örülték nekünk, amikor bevonultunk. Aldo erősködött, ő semmi egyebet nem akar, mint azt látni, miként csinálódnak az erős fiúk. Végül beengedtek minket, de egy tag ráült a telefonra, hogy időben tudja hívni a rendőrséget, ha kell. - És kellett? Tania felnevet: - Persze hogy kellett. Aldo és a többiek fel-alá mászkáltak a teremben, bámulták a különböző szereken kínlódó izompacsirtákat. Aztán egyikük megkérdezte a legvastagabbtól, hogy tényleg erős-e, Erre a fickó szó nélkül a falhoz kente kételkedő társunkat. Az meg lejött onnan, és azt kérdezte: hát ezt ismered-e? Két pokoli gyors mozdulat, és eltörte a fickó karját. Persze, haladéktalanul kitört a verekedés. - Tania belekavar az elé tett kávéba. David elvigyorodik, és cukrot készít a keze ügyébe. 28 Tania tovább kavargatja italát, és folytatja: - Ezek a tagok tényleg baromi erősek. Fél kézzel elvisznek egy zongorát, felborítanak egy teherautót, ha kell. Mindent megcsinálnak, amihez elegendő a fizikai erő. De verekedni nem tudnak, mert mozogni nem tanulnak. A könynyedségben csak egy dolog akadályozza őket: az izomzatuk. Chennes hallgatja a lányt. Megpróbálkozik velé, hogy a sárga kutya fejét simogassa, de ez nem. sikerül. A dog vicsorít, felkel, és odébbmegy. - S aztán? - kérdezi a férfi. - Jött a rendőrség. Jöttek a mentők. Mi az őrszobáról a főnökeink elé kerültünk. Megkaptuk, hogy ilyen-olyan tahók vagyunk. De legtöbben még akkor sem tudták abbahagyni a röhögést. Hülye vicc volt. - Maga is...? - David tétova mozdulattal fejezi be a kérdést. - Nem verekedtem, csak bámészkodtam: Sajnáltam a kö18. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt rülöttem repdeső fickókat, mert legtöbbjük nem ismerte a landolás aranyszabályait. Lehet, hogy valahol mégis létezik igazság, mert egy gardróbszekrény-felépítésű fickó kiverte Aldo legszebb két fogát, épp a mosolyából. Aldo tehát a rendőrségről egyenesen a fogműveshez sietett. Másnap már csorbulatlan volt a szája. - Mintha kevéssé tisztelné valamikori főnökét. - A tiszteletet nem lehet előírni. Mindannyiszor soros főnökeim dolga kivívni, avagy elherdálni. Chennes felemelkedik a bárszékről. - Szépen mondta. Kedvelem a vezércikkeket. Behozhatnánk a homijait a kocsiból? Ja. Ezt az állatkát kérje meg, hogy engedje nekem eme falak között otthon éreznem magam. David megjegyzése teljességgel indokolt. A dog ugyanis nem tűri, hogy a ház ura két lépésnyire távolodjék a bárszéktől. Helytelenítését morgással, vicsorítással és szőrborzolással hozza David tudomására. Tania megérinti a kutya fejét: - Ereszd. Ő a főnökünk. - A lány a harag és derű között vívódó, e pillanatban nem éppen tiszteletre méltó fellépésű férfira pillant. - Próbáljon meg kapcsolatot teremteni vele. Picasso a neve. 29 - Drága! - a férfi elhúzza a száját. - Amíg én a kutyáját idomítom, vegye igénybe a szobáját. Odafent a felső szinten. Franciaágy, beépített szekrény, halvány rózsaszín üvegkád. A soláriumot kidobattam. Tania a mosogatóba süllyeszti a csészéket, és eltűnik a garázs irányában. Néhány perc múlva két válltáskával tér vissza, fogai között könyvet tart. Rápillant a hátán hempergő Daviddel láthatóan közeli kapcsolatba került kutyára, és felsiet az emeletre. Még néhányszor térül-fordul, mire enyhe bosszúsággal kénytelen tudomásul venni, hogy a férfi (nem lehetetlen a szándékosság) egyszerűen megfeledkezett a felajánlott segítségről. Picassóval jön-megy a kertben. Aztán feltűnnek az úszómedencében, fej fej mellett. A lány dühödten megtölti a rózsaszínű kádat, és beleheveredik a vízbe. A kutyahűségen meditálva vörösre dörzsöli bőrét a szivaccsal, majd a hideg tust okádó rózsa alá áll. Végül megtörölközik, és hosszasan válogat a ruhái között. Az előtte álló megpróbáltatásnak megfelelően öltözködik. Búcsúpillantást vált a tükörrel, s elhagyja a szobát. Rejtély, mi a trükkje: Chennes száraz ruhában, útra készen várakozik a nappali egyik foteljában, a hangfalak zenét szitálnak vállaira, miközben (Tania csaknem felhorkan) tenyérből eteti a kutyát. - Tőlem mehetünk - közli a lány. - És Picasso? - Velünk jön. Lehetőleg mindig együtt vagyunk. - Ez csak természetes. A garázsban újabb incidens zajlik. Tania beül a Toyota vezetőülésére. David kitessékeli, és a Cherokeehoz vezeti. - Tessék. Szálljon be. A lány benéz a kocsiba, és megállapítja, hogy egy takarítás kevés lenne az üléshuzatoknak. Kettő is. Cserére szorulnak. A kocsi itt-ott horpadt, a meseszép aranyszegély sem bírja már sokáig. - Ebbe a dologba üljek bele? - szörnyülködik. Tétován a hófehér sportkocsi felé int. - Nem mondom, ha abba csábí19. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt tana. Audi Quattro ugyebár csak névnapon és nemzeti ünnepen használatos?! Nem folytathatja, mert Picasso habozás nélkül beugrik a Jeep hátsó ülésére, és legott eltsrpeszkedik. David beül a kormány mögé, beindítja a motort, aztán kaján képpel hátradől. Végül Tania is becsusszan mellé, mielőtt füstmérgezést kapna. Megpróbál úgy ülni, hogy mégse üljön, de amikor beveri a fejét a tetőbe, leereszkedik a fenekére, és Davidre pillant. A férfi rezzenetlen arccal vezet. Hogyne, amikor nem kell kapunyitással és -zárással bajlódnia, mert mindezt elvégzi helyette a technika. Ráfordulnak a széles útra, és a szakadt bárka könnyedén állja a sarat a körülöttük özönlő kocsik áradatában. Tania a várost szemléli. Még nem tudhatja, megszereti-e valaha is. Ezentúl itt kell élnie. Memorizálni próbálja az útirányt, de nem könnyű a dolga, hiszen az út kanyarog, a napfény vakít, és áthajtanak a kikötön is, ahonnan egykor a Nosztalgia gőihajó indult velük egyhetes útjára. Az emlékezés természetesen kisiklatja gondolatait. Alain. Már megint ő. Kétéves kísértet, enyhületlen fájdalom, félelem és harag iszapjában. Ezerszer megfogadta, hogy lezárja az ügyet, elfeledi, felszabadultan él tovább, eltörli a bosszú kényszerét, a megsemmisült szerelmet, fellélegzik végre. Miért nem lehet? Mintha egy gödörbe esett volna, amelyből bármikor kimászhatna a fényre, ha akarna. Ha nagyon akarná, nem gurulna vissza unos-untalan. A gödör fenekén lehúzza a sár, férgek tekergőznek, odafönt fények csillannak, nem is túl messze. - Tavasz van - mondja David. Tania felrezzen, előrepillant. A sztrádán száguldanak, előttük nyitott platójú teherautó rohan. Hófehér muszlinba öltözött lány áll a kocsi végében, fél kézzel kapaszkodik, másik kezével koszorúját óvja. Körülötte színes ruhákban pompázó lányok üldögélnek, fekete öltönyös fiatal férfiak ölelésében. Vidáman integetnek, és David mosolyogva visszaint. Hívó mozdulatukra sajnálkozva széttárja a karját. Tania érzi, milyen ostobák a könnyei, de mindhiába. Hátrafordul Picasso felé, s közben megpróbálja észrevétlenül megszárítani az arcát. Amikor megkönnyebbülve visszanéz, látja, hogy karnyújtásnyira megközelítették a teherautót. A színes ruhákba bújt lányok fonott kosaraikból fehér és rózsaszínű virágszirmokat szórnak feléjük. Ebben a havazásban 30 31 haladnak néhány kilométert. Az egyik fiatal férfi Taniának integet, némajátékával arra kéri, törölje le könnyeit és mosolyogjon. - Végül is, miért ne? - Tania vállat von. - Ettől már nem lesz giccsesebb. David futó pillantást vet felé, aztán megjegyzi: - Néha milyen bonyolult az egyszerű!? Tania nem felel. Szinte megkönnyebbül, amikor letérnek a sztrádáról, és a teherautó eltűnik előlük. - Kész csoda, hogy elvált a feleségétől, nem? - kérdezi hirtelen. - A feleségem vált el tőlem. - David behajt egy forgalom elől táblával tiltott útra, felgyorsítja a Cherokeet, mígnem a fák összemosódnak mellettük. - Aha. Innen a nőundor. - Drága, mindössze arról volt szó, hogy nem akarok ma20. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt gával dolgozni. - Fogadni mernék, hogy a feleségét is drágának szólította. Mi másért vált volna el? - Oka volt bőven. Megérkeztünk. 8. David nem hagy időt a nézelődésre. Karon fogja a lányt, bevezeti egy épületbe, majd egyenesen ahhoz az ajtóhoz lépdel vele, amely mögül a legvadabb lárma hallatszik. Amikor belépnek, hirtelen csend támad. Néhány sóhajtásszerű "oh" nyugtázza David szokatlan társaságát, aztán a csend tovább mélyül. Többé-kevésbé felöltözött, változatos bőrszínű, küllemű férfiak tekintenek rájuk. Chennes előrelép, s maga elé állítja a lányt. - Ez itt egy nő. Ezt nem a gyengébbek kedvéért szögeztem le. Arról van szó, hogy mostantól ő a helyettesem. Átveszi Paul helyét. A felsőbb vezetés így határozott. Ismerkedjetek meg. Tíz perc múlva sorakozó. David belöki, ott is hagyja a lányt a mély vízben. Vagy megtanul úszni, vagy nem. Ő mindenesetre távozik. Sarkon fordul, és behúzza maga mögött az ajtót. 32 Tania utánanéz, majd visszafordul, és szemügyre veszi a társaságot. Szemléje végeztével könnyedén elmosolyodik, és így szól: - Tania Tiller a nevem. - Tiller? (Gyilkos/arrgol) Nem mondom! - méltatlankodik egy száraz arcbőrű, szőke óriás a háttérben. - Volt-e keresztszülőd? - mosolyog rá a lány. - Nekem? Naná. Nicholasnak jegyeztek be. - Örülök. - Tania egy ferdén metszett szemű férfira pillant. - Emlékszel rám? - Hogyne. Amikor nekiugrottál Muhin géppisztolyának a hajón, azt hittem, őrült vagy. Így persze más. Liu a nevem. Láttalak tegnap a temetésen. De erre nem gondoltam volna. Te lépsz Paul helyére? Érdekes lesz. - Ne aggódj túlsággal. - Te viszont ne bízd el magad. Látni fogod, emlékeidet át kell értékelned. Azokkal ellentétben David tökéletesen épeszű. Tania a kínaira mosolyog. - Liajiok a belátásra. Egy hét múlva megmondom, igazat adok-e neked. Úgy látom, nem vagytok kevesen, ezért inkább majd munka közben mondja el ki-ki a nevét, hátha akkor könnyebben megjegyzem. Megmutatná valaki, hol tudnék átöltözni? - Itt - közli egy fekete hajú férfi. Hajlott az orra, olajos fényű a szeme. Tania lehajítja válláról a zsákot, és leül egy közeli székre. - Azt mondod, itt öltözzem? - Ez az öltöző. Nem láttad? Ki van írva, nyomtatott nagybetűkkel. - Neved van? - Amit csak akarsz. - A férfi haja kékes fényű. - Sachának hívnak. Tania lehajol, felkapja a zsákot, s az asztalra borítja tartal33 mát. Aztán zavartalanul kilép pántos szandáljából, kibontja 21. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt szoknyája gombjait. Levendulakék bugyiját egy árnyalattal halványabb, széles csipkeszegély díszíti, bárki a csodájárajárhat. Leveszi blúzát, s ezzel eloszlatja kevesek csekély kétségét is: valóban nem visel melltartót. Harisnyatartót azonban igen, s miközben a csipkeszegély alá rejtett kapcsolóval bajlódik, Sachára mosolyog: - Indián vagy? A férfi enyhe zavarral bólint. Tania leül, s egyenként lehúzza a harisnyáit. A pilleselyem zizzen, meglebben, majd élettelenül az asztalra hullik. A lány egy pillanatra sem téveszti szem elől társait. Látja zavarukat. Néhányan elfordulnak, mások szívesen tennének egy-két megjegyzést, de mégis hallgatnak, mintha szégyenkeznének otromba tréfájuk miatt. Sacha az ablakhoz sétál. Amikor Tania a kékesszürke nadrágért nyúl, nyik az ajtó. David lép be. Egy pillanatra megtorpan, majd felül az asztalra Tania mellé. - Azért jöttem, hogy megmondjam, hol öltözhet - közli hidegen. - Köszönöm, David. A fiúk már megmutatták. Nagyon kedvesek voltak. David bólint. Az ingét gombolgató lányra pillantva megjegyzi: - A hölgy nem túl régen határozottan megnyugtatott, miszerint el fogja feledtetni. velünk női mivoltát. Egy pillanatra felvillan a lány barna bőrtől ölelt köldöke, mielőtt becsatolja az övet a derekán. David némán nézi, majd elgyötört tekintetét társaira emeli. Grimasza láttán valaki felnevet. A vidámság ragálya Taniát és Davidet sem kíméli. 9. Ami ezután következik, azt még sokáig emlegetik a különleges alakulat tagjai. Kiképzésük során, és azóta sem volt részük ilyen könyörtelen hajszában. David maga vezeti, és elszántan hajtja őket. Végigpróbálnak mindent, ami mászható, futható, kúszható, legyen az hegy, házfal vagy függőhíd. 34 Mintha a gyakorlótéren rendelkezésre álló kínzóeszközök mindegyikét egyetlen nap alatt óhajtanák minél behatóbban megismerni. Amikor már mindenre felmásztak, és azt gondolják, egy métert sem futhatnak többet, ugraniuk kell, majd ennek végeztével futás a lőtérre. Hamarosan vad fegyverropogás jelzi, hogy David ma nem ismer pihenőt. Később a Flippernek csúfolt szimulátorral dolgoznak. A készülék valóban úgy fest, mint egy játéktermi pénzrabló. Felvételek villannak fel rajta, a célpont mindenkor a túsza mögé húzódó, járműben vagy ablak mögött rejtőző fegyveres. Őt kell eltalálni, csakhogy fegyvereik nem töltényt köpnek, hanem valamifélejellel működnek, amit a készülékhez tartozó számítógép regisztrál. Pontos találat esetén a kép eltűnik, s másikjelenik meg helyette. Téves célzás alkalmával azonban (valamelyik felettébb szellemes főnök agyszüleményeként) a monitoron ilyen feliratokjelennek meg: "Fiam, lelőnéd a saját anyádat?", vagy: "A túszt már megsemmisítetted, esetleg leszedhetnéd a terroristát is", vagy csak ennyi: "Juj!". Tania kihasználja a készülék nyújtotta szórakozási lehetőségeket, hogy alaposan kifújhassa magát. De David ennél sokkal éberebb. Amikor látja, lazsálás kezdődik, tovább hajszolja csapatát. Mindannyian verejtékben fürdenek, de meg kell 22. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt mászniuk katonai játékország összes játékszerét, s megint épületek falán kúsznak fel, tetőkről ereszkednek le kötélen, magas ablakokból vetik alá magukat, háromszor elfoglalnak egy buszt, aztán teherautó viszi őket (sejtésük szerint) a világ végére, ahonnan csak három magas hegy megmászása árán létezik visszaút. A lány zokszó nélkül, pontosan végrehajt minden feladatot, mászik, rohan, ugrik - bár veréjtékben fürödve, azon tanakodva, előbb a tüdejét, szívét, avagy gyomrát köpje-e ki. Aztán a háta ögött beint az ugyancsak elnyűtt Chennesnek, visszanyeli kikívánkozó szerveit - és folytatja. Néhány óra múlva a férfiak lopva figyelni kezdik Taniát, össze-összesúgnak mögötte. David érzi, hogy nem ajánlatos túlfeszítenie a húrt, mert társai immár rossz szemmel nézik a lány ellen irányuló hajszát. Végül is ezért nem érdemes megbontani a csoport egységét. David konok, de nem korlátolt. Belátja, hogy ily módon nem győzheti le a lányt, tehát kész elismerni: egyelőre meggyőzte őt alkalmasságáról. 35 Az utolsó futás következik. Végül egy gyeptéglával betelepített négyszög mellé érkeznek. David int, majd elnyúlik a fűben. Összehúzott szemmel fürkészi az eget a záporozó, éles fényben. Valaki lezuhan mellé, és fújtatva megjegyzi: - Amondó vagyok, hogy ezt még megkeserülöd. - Mire célzol, jó Sacha? - David leszakít egy fűszálat, és rágcsálni kezdi. -Sok lesz ez egyszerre egyetlen nőnek. Mi az öltözőben akartunk hülyét csinálni belőle, te pedig az izmait gyúrtad szét. - Gondolom, ő pedig elkönyveli a dicsőséget. - Én inkább tőle kérdezném, mit gondol. A maláj-kínai is csatlakozik a társalgáshoz. - Ma nem Tania vizsgázott, te bizonyítottál. Fasza gyerek vagy. Chennes gondolkodóba esik Liu megjegyzésén. Sacha meglöki a könyökét: - Mára vége? - Nem - feleli David. - Alakítsatok párokat, és gyako" roljátok a közelharcot. Rajta. A párok összeállítása nem is olyan egyszerű. A csoport tagjai lassan kerülgetik egymást, szürkéskék ingük fekete az izzadságtól, arcukon is verejték fénylik. Néhányan szemügyre veszik Taniát, mint szóba jöhető ellenfelet, végül csak legyintenek, és odébbsomfordálnak. Egy közel kétméteres, sötét szemű, rövid hajú, megtermett óriás ráfórmed Davidre. - Ez agyrém! Én ezzel a lánnyal nem. Már reggeliztem. - Oké, Boris. Válassz mást - morogja Chennes. Art Cox, a középmagas, arányos alkatú férfi, a csoport műszaki zsenije végül megáll a lány előtt. Mindenki tudja, hogy Art verekedés tekintetében nem egy ász. - Direkt nekem küldték. Hogy mostantól én is túlerőben legyek. Igen. - Art Cox kedvtelve nézegeti Taniát. - Elintézem. Bízzátok ide! Ezzel küzdőállásba helyezkedik, kissé el is túlozza a bemei legítést. Tania érdeklődve figyeli a körülötte szteppelő férfit. Amikor Art végül úgy dönt, hogy valóban támad, éles kiáltást hallatva előrelendül. A következő pillanatban a lány elkaszálja 23. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt a lábát, hátracsavarja egyik karját, és mire Art feleszmél, a 36 földön hasal, lapockáján Tania helyezkedik el lovaglóülésben. A férfi leharap egy fűszálat, aztán messzire köpi. - Oké, oké - mondja. - Ha nem akarsz megsarkantyúzni, inkább állj fel rólam. Tania felpattan és hátralép. Beleütközik Picassóba, tenyerét a kutya fején felejti. A férfiak úgy tesznek, mintha Art és a lány ott sem lenne. Kiválasztják párjaikat, Davidnek éppen Liu jut. Kettőjük küzdelme mégsem egyenlőtlen. A malájkínai méreteiben ugyan csaknem fele Chennesnek, de fürgeség tekintetében mindenkit felülmúl. Ha pedig belehevül a verekedésbe, hamarosan megfeledkezik magáról, és élesen üt-rúg. Fájdalmas emlékeket hagy ellenfele testén. A verekedők különféle harci iskolák elemeit elegyítik, nincsenek érvényes versenyszabályok, noha e percekben a harc csak pantomim. Nem ütik meg egymást. A legnagyobb óvatosság ellenére is hatalmas puffanásokkal, zökkenésekkel érnek földet az izmos férfitestek. Kiáltások, vérfagyasztó sikolyok harsannak fel, nyomukban jár a szilaj nevetés éppúgy, mint a rekedt zihálás. David a hátára zuhan Liu nígásától, de máris talpon terem, és támadásba lendül. Ütni próbál, ám a maláj-kínai villámgyors mozdulattal hárít. Fél percen át csak azt lehet látni, amint ökleik villannak, de egyik ütés sem talál, mindannyiszor megfékezi a lendülő öklöt egy becsúszó kar. Liu arca lassan kipirosodik, ferde metszésű szeme összeszűkül. Éleset rikoltva kifordul, és követhetetlen gyorsasággal hátrarúg. David idejében félres2ökik, megmarkolja Liu bokáját, és kirántja a lábát. Egymásra zuhannak. Zihálva hemperegnek a földön, de már megenyhült arcukon a feszültség. Liu tekintete kitisztul. Felállnak, a harcnak vége. Tania előrelép. - David, nekem nincs párom. - Egy már volt - David vállat von. - Drága, biztosan ragaszkodik hozzá? - Miért ne? - feleli Tania vidáman. David körülnéz, de nem tud választani. Reméli, hogy valaki önként jelentkezik, de még Art Cox is lesütött szemmel gyönyörködik a cipőjében. Chennes tanácstalanul széttárja- a karját. 37 - Hölgyválasz. Tania végigtekint a köréjük gyűlt férfiak arcán. Egyenként szemügyre vesz mindenkit. Már-már Sachára mutat, de meggondolja magát. Liu elé lép. - David, ne engedd! - kiált valaki a sorból. Chennes tehetetlen. Nem akadályozhatja meg az összecsapást, hiszen ő adott lehetőséget Tania választására. Liura tekint. - Ne borulj el - kéri. A maláj-kínai bólint, s máris Taniát figyeli merev pillantással. Aztán közeledni próbál, de a lány fürge szökellésekkel távol tartja magától. Kiszámított, gyors léptekkel táncolják körbe egymást, a talajt szinte nem is érintik. Táncmozgásdk egyre gyorsul. Liu fellendíti a lábát, de Tania elhajol, majd váratlanul felegyenesedik, megpördül és visszarúg. Talpa Liu mellkasát érinti. Máris visszanyeri egyensúlyát, és a maláj24. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt kínai kezét figyeli, aztán egy váratlan rúgástól térdre roskad, de azonnal talpra ugrik. Elkapja Liu újra fellendülő lábát, beleránt. A férfi a karjára esik, de mint a rugó, visszalöki magát álló helyzetbe. Folytatódik a villámgyors szökellésekkel pattogó tánc. Liu arcszíne lassan vörösbe vált. Jobbját ütésre lendíti, Tania kivédi, eközben a férfi bal ökle a vállán csattan. A lány megroskad, mégis hátralép, kifordul és visszarúg. Liu meggörnyedve éles kiáltást hallat, aztán szélsebes mozdulattal Tania nyakára sújt. A lány ugyan félrehajol, de csupán tompítani tudja az ütés erejét. Arca fájdalmas fintorba rándul, szemét elfutják a könnyek. Lassan fél térdre ereszkedik, és összegörnyed. Liu folytatná, de David ráveti magát, és félrerántja. - Elég! - kiált rá emelt hangon. Liu fejét rázogatva ocsúdik, lassan elsimulnak feszült vonásai. Amikor David elengedi, Tania mellé térdel, és átkarolja a vállát. - Ne haragudj. - Ördögi vagy - morogja a lány. Liu lehajtott fejjel félrevonul, s Picassóba ütközik. A kutya hangtalanul vicsorítja felé az ínyét, aztán megfordul, és Taniái:. hoz fut. David felsegíti a lányt. - Rendben van, Tania. Egyelőre meggyőzött. - Örülök. Lehet itt valahol fürdeni? Vagy netán korai? Futunk még előtte tíz-húsz kilométert? - Holnap, drága. Egyébként az öltöző mellett talál zuhanyozót. És ha úgy határozna, hogy ezentúl egyedül óhajt öltözni-vetkőzni, szívesen átengedem az irodámat. - Köszönöm. Alacsonyan jár a nap, mire a hangos csapat az épület felé indul. 10. David gyakorta tekint a visszapillantó tükörbe, de amint sejtette, semmi gyanúsat nem tapasztal a mögöttük rohanó forgalomban. Tania figyelmét nem kerüli el a férfi szemmozgása. - Nos? Nem követnek? - Nem. - Tehát sikerült elrejtőznöm a világ szeme elől. Örök hála jó főnökeinknek. - Otly nagy vonalakban elmesélte a történetét. Tania felnevet: - Csodálkoznék. Egyébként hagyjuk ezt a témát. - Éppen erről van szó. Hagyjuk. Maga is - feleli David szárazon. Bekormányozza a Cherokeet két parkoló kocsi közé, majd leállítja a motort, ránéz Taniára és folytatja: - Azért van itt, mert amott égett a háza. Itt ne gyújtogasson. Ha nincs ellene kifogása, megvacsorázhatnánk, mielőtt hazamegyünk. Tania kinyitja a kocsiajtót, és bármennyire tart is tőle, az most sem marad a kezében. A járdára lépve azonban észreveszi, hogy szoknyája felakadt az ablaklehajtó karra. Odakap, s míg kivillan a levendulaszín csipke, leszakad egy gombja. Dühödten felmorran, arcszíne pirosba vált. David mellette áll, a hátsó ajtót nyitja, hogy kiengedje Picassót. A lány kínlódása láttán fegyelmezi vonásait, aztán inkább elfordul. 25. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Tania végre eligazítja toalettjét, és megjegyzi: - Ne zavartassa magát. Vigyorogjon nyugodtan. 38 39 - Mondja, drága, már kérdezni akartam, nem fárasztó magának azokon a gombokon ülnie? Tania lesimítja legújabb divat szerint készült, hátul kabátgombokkal felszerelt szoknyáját, felveti az orrát, és bevonul az étterembe. David a nyomában gyalogolva megállapítja, hogy a divatötlet talán kényelmetlen viselőjének, a szemlélőnek azonban semmi kifogása nem lehet ellene, különösen akkor, ha a számos gomb közül mindössze három használatos, és azok egyike is odaveszett az iménti küzdelemben. A férfi kis erőfeszítéssel megpillanthatná a harisnyatartó csipkeszegélyét, de ő tud méltóságteljes lenni, még akkor is, ha a nevezetes szoknya nem akármilyen csípő körül hullámzik. Az étterem kertjében, színes lámpafüzér alatt telepszenek le. Csempével, tarka képekkel borított fal zárja ki a várost. hangja mégis áthatol a lámpák fölött, jóllehet végül mormolássá enyhül. Az egyik sarokban apró szökőkút festett vizet ont, illatszerfelhőket lüktet hozzá. Tania elfintorítja az orrát. - Azt fogja mondani, hogy ez a legkellemesebb hely egy ekkora városban? - Nem. Itt egyszerűen csak jó a konyha. Tud főzni? - El lehet azt felejteni? Alkalomadtán kipróbálhatjuk. Amíg a rendelésre várakoznak, a lány megjegyzi: - Szinte szégyellem, hogy a terhére kell lennem. Szeretném, ha elvinne egy ügynökségre. Meqpróbálok házat hérelni, ha sikerül. - Bérelni? Ez azt jelenti, hogy idővel visszamegy innen Aldo mellé? - Nincsenek terveim. Az a másik város Alaint jelentette. Semmi vonzereje nincs számomra. - Sokat gondol rá? - Alainre? Néha azt hiszem, sosem szabadulok meg tőle. Pedig nincs más választásom. Kegyetlenül hangzik? David hátradől. Kihúzódik egy lámpa fényköréből, arca homályba kerül. - Ha figyelembe vesszük, hogy ő meghalt, maga pedig a jelek szerint eleven, ez a legegészségesebb felfogás. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy magá fiatal, a külseje éppenséggel nem ijesztő, akkor várható, hogy sikerülni is fog. A pincér eléjük teszi az aperitifet. Tania lassan elkortyolgatja a hideg vermutot, s mire leteszi a poharat, érzi, hogy az ital a fejébe szállt. Arca kipirul, tekintete fényesebbé válik. Míg David kihúzódott a fényből, Tania egy piros és egy kék égő kereszttüzében ül. - Elképzelhetetlennek tartom, hogy találjak valakit, aki olyan, mint Alain volt - folytatja a megkezdett beszélgetést. - Nem az ő alteregóját kellene keresnie. Esetleg éppen az ellenkezőjét. Tania elmosolyodik. - Nem ostoba gondolat. De még jobb lenne egy józari testi kapcsolat, lelki komplikációk nélkül. David felnevet. - Egy micsoda? Tania rápillant, de nem látja az arcát. Vonakodva válaszol: - Úgy érzem, mintha kiöregedtem volna a szerelem nevű álmokból. - Én azt hiszem, el kell érni egy bizonyos kort, hogy meg26. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt érjen rá az ember. - David, maga valaminő párhuzamos beszélgetést folytat velem? Néha az az érzésem, mintha elbeszélne mellettem. - Drága, sajnos, attól tartok, nem érti, amit mondok. Lehetséges? - "Drága". Ön következik. - Vagyis? - Vagyis észrevettem néhány párhuzamos dialógust, melyek látszólag kapcsolódtak egymáshoz, valójában azonban mondanivalóink elhúztak egymás mellett. Egyébként ügyes. Maga nem vitakozik soha, ugye? És elrejtőzik a talányos kijelentései mögé. David felsóhajt. - Az én hibám. Nem könnyű kijönni velem. A feleségem a megmondhatója. "Keresztrejtvényeim" nyújtották a számtalan válóok egyikét. - Találó elnevezés. Közben megérkezik a vacsora. Picasso is kap egy tálnyi ételt az asztal mellett. Mindannyian nekilátnak az evésnek. Ha nem lennének kellően kiéhezettek, a tálalás pompája megtenné a magáét. Saláták, különféle köretek, pecsenyék díszelegnek az asztalon. A borospalack fala izgatóan párás. 40 41 Amint Tania végez az étkezéssel, ráveti magát a borra, s az üveg tartalma vészesen apad előtte. Hamarosan rejtélyes hiányérzet veszi elő a lányt. Hiába kutatja át a táskáját, nem talál cigarettát. Mivel voltaképpen ritkán gyújt rá, mindig megfeledkezik róla, hogy magánál hordja cigarettáját. Az ötlet váratlanul jelentkezik, majd rögeszmévé hatalmasodik. Ekkor Tania kiforgatja táskáját, zsebeit, autója belsejét. De nem lel cigarettát. Nem, mert a tíz-húsz megkezdett doboz a lakásban hever szerteszét, többnyire éppen csak egy-egy szál híjával. Mivel jelenleg lakása sincs, abban sem reménykedhet, hogy később segíthet hiányérzetén. Így tehát rendel egy karton Marlborót. Végre leszívja és kifújja a füstöt. Iszik egy pohár bort, immár a második palackból. Izomláza enyhe szalonspiccel keveredik. Merev pillantással figyeli a színes illatszerbombákat pöffentő szökőkutat, aztán elkalandozik a falakat ellepő képekre. Kék ég, pálmafák, telt lányok, gyönyörű férfiak népesítik a hátteret. Tania visszafordul Davidhez. A férfi időközben hátrado t, vonásai megint homályba vesznek. - Szándékosan csinálja? - kérdezi a lány. - Mit? - Gondolom, tudja, hogy árnyékban van az arca. - Thdom. - Felteszem, hogy kitűnően ismeri ennek a helynek a fényviszonyait. Gondolom, mindannyiszor ezt a széket választja. A férfi elvigyorodik. - Képzelheti, micsoda bosszúságok érnek. A takarításnál rendszeresen elmozdítják a székeket. Tania félrenyeli a száraz bort. Rövid köhögés után megjegyzi: - Nem értem, hogyan ülhettem föl az alakításának a E gőzhajón? - Drága, újra útnak indult a Nosztalgia, amióta a társaságomat élvezi? 27. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - Miért ne? Legfeljebb bennem kelthet kellemetlen emlékeket. Magáé a dicsőség. Elfogta Muhint és Cassagne-t. - Nem tudja? Muhin meghalt a börtönben. Cassagne pedig újra meglépett. Azóta is kámfor. Tania felemelkedik, és átül egy másik székre. Ebbi"1 a szögből valamivel többet láthat a férfi arcából. - Még mindig vadászik Cassagne-ra? - Holta napjáig. Vérszomjasan hangzik? Kézigránátokkal tört ki közülünk. A szemem láttára szakadtak darabokra a társaim. Aki belekerült a szórásba, meghalt. Az egyetlen túlélő nem akarta a tolószéket elfogadni. Felvágta az ereit. - David az első pohár bornál tart. Iszik egy kortyot. - Hírét vettük, hogy a két fickó külföldre szökött. A kormány hiába kérte kiadatásukat, az volt a válasz, hogy nem találják őket. Liunak vannak bizonyos kapcsolatai. Jószerivel csak pénzkérdés volt megtudni, hogy Muhin és Cassagne hazafelé készülődik. Így kerültem arra a hajóra. Minthogy folyton szem előtt kellett lennem, ezt a Tarzan-dolgot eszeltem ki. Nem is szúrt szemet a jelenlétem senkinek. Baromi mennyiségű szenet mozgattam meg a kéjutazás végéig. A legdühító"bb mégis maga volt. Szánalmával már-már megingatott. Végül mégis megfogtuk a két fickót. Muhin meghalt, mert cellatársai hamar ráuntak a rossz természetére, és kicsinálták. Nemrégen megszöktették Cassagne-t. Ki szervezte a szökést? Miért? Azon gondolkozom, főleg Paul halála óta, hogy vajon nem ugyanannak a testnek két keze mozgat minket? Az egyik kéz elbábozgat a terroristákkal, a másik bevet ellenük bennünket. Odafent a fej halálra röhögi magát. Kezdi sejteni végre, miért nem örülök a maga megjelenésének? Tudnia kell, hogy Liu és én nem nyugodtunk bele Cassagne szökésébe. Megtudtunk néhány aggasztó dolgot. Úgy hírlik, valamely nagyszabású gazság készül terrorista-körökben. Ha ez valóban bekövetkezik, maga csak láb alatt lesz. Maga aztán ad okot az izgaloinra, s nemcsak potenciális szempontból. Felakad a szoknyája, leszakad a gombja, eltűnik a cigarettája, és mindennek a tetejében ott vannak a titokzatos üldözők. Bomba a kocsijában, egyebek. - Az utóbbit ne vegye a vállaira. Egyébként is, maga a fegyőröm: láthatta, a kutya sem üldöz. - Bízom benne. Abban is, hogy nem folytatja. Tania csodálkozik. Ő itta meg ezt a rengeteg italt? - Nem folytatom. - Hangja könnyed. Miért éppen David Chennesnek ne tudna hazudni? 42 43 A férfi fizet, majd látva, hogy Tania kissé szédül, felkínálja a karját. A marlborós-kartont félúton veszítik el, aztán már gyerekjáték a kocsihoz jutniuk. 11. A leeresztett ablakon beáramló levegő kijózanítja a lányt. Feje kitisztul, megfeledkezik fáradtságáról. Amikor azonban tiszta a feje, és ideje sem szorongatja, óhatatlanul a gödör mélye várja. Alain árnyéka rákúszik az üres falakra az agyában, s csak akkor űzheti ki onnan, ha világosságot gyújt. Mindegy, miről, kivel, most beszélni kell. David természetesen kéznél van. Tania arra gondol, bolond lesz elköltözni. Hiszen itt a lámpás. - Kiheverte már a válást? - Érdekes ez? 28. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Tania felelhetné, hogy oly mindegy, miről beszélnek, csak ne kelljen visszasüppednie önmagába. Azt is felelhetné, arra kíváncsi, hogyan éli meg egy férfi a szerelem halálát, de így felel: - Női kíváncsiság. Hogy eggyel több baj legyen velem. - Szapora e tekintetben, drága. Kihevertem a válást. Még a válás előtt. Nem volt hosszú házasság, nem volt eget verő szerelem. - Hát nem a bánat teszi kibírhatatlanná a modorát? Egy gomb érintésére a kapu kitárul, a Cherokee nyugovóra tér. David szinte rögtön a konyhába siet, mert úgy véli, a helyzetet csakis egy forró kávé mentheti meg. Kevés vízhez sok őrleményt adagol. Aztán leül a hosszú asztal végében álló trónusra, és a lányra pillant. Tania a nappaliban ténfereg, elveszettnek, szomorúnak látszik. A férfi, megszólal: - Talán már én is ihatnék néhány kortyot. Kiszolgálna? - Hogyne. - Tania a mellette álló asztalon sorakozó palackokhoz lépve szemügyre veszi a választékot. - Úgy látom, whisky-ivó. Melyik fajtát óhajtja? 44 Tania kitölti a rendelt italt, átvág a nappalin, fellépdel a két lépcsőfokon, és megáll a hosszú asztal végénél. Westernstílusban szolgálja fel a whiskyt: a poharat megtaszítja a gyalult lapon. A szánkázás végeztével az ital sértetlenüljut a megrendelő markába. A férfi biccent, kortyol. A kávéfőző halkan csilingelve jelzi, hogy a nedű elkészült. David kissé felemelkedik, nyújtózkodva eléri a vezetéket, majd kirántja a konnektorból. Mire visszacsusszan a helyére, Tania kiválaszt egy lemezt, és a korongra illeszti. A hodály sarkaiból előbukkan a zene. Tania leheveredik egy fotelba, de eszébe jut valami. David figyeli, amint kutató pillantásokkal jön-megy a nappaliban. Ez a fajta sóvár izgalom már ismerős a számára. Megszólal: - A kávéfőző mellé tettem. - Mit? - A cigarettáját. - Honnan a fenéből tudja, mit keresek? David kijön az asztal mögül, megkerüli a pultot. Poharakat szed elő, és széttölti a kávét. - Ma egész nap figyeltem. Azt, hogy mit szól hozzám, a többiekhez, a diktált hajszához, és egyáltalán. Láttam, hogyan néz rám és másokra. De ez a mohó, kéjsóvár tekintet csak egyszer került elő. Ma este, az étteremben, amikor kiborította a táskáját, hogy rágyújthasson. Később, midőn kiürült a borosüveg, a poharamra vetett hasonló tekintetet, de az csak kisöccse volt a másiknak. Tania ismét megszédül. Felül a bárszékre, belekavar a kávéjába. Rámosolyog a férfira. - Jó megfigyelő. Megpróbál a vesémbe látni? - Az elfogultság növeli a tévedés esélyét. - Ó. Elfogult? - Vegye tekintetbe, hogy a fenti helyzet nem mindennapi. Tegnap még egyedül bitoroltam ezt a helyet, most itt van maga is, és tulajdonképpen nem tudom, mihez kezdjek magával. - Lehetőségek? - Vannak. Elbeszélgethetünk. Leihatjuk magunkat. Kisírhatja magát a vállamon. Elmondhatja, miről hallgat, 29. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt mi az, ami helyett folyton másról beszél. Vagy lefekhet aludni. 45 Tania egy percnyi várakozás után felemeli a fejét, és a férfi szemébe nézve óvatosan megkérdezi: - Ennyi? - Nagyjából. Tania kis töprengés után felweti: - Egészítse ki a lehetőségeket. A férfi kávéját kortyolgatva mogorván kérdezi: - Maga szerint mit hagytam ki? - A szexet. David felnevet, csészéjét a pultra teszi, és a lány arca felé nyúl. Tania belesimítja fél arcát a tenyerébe, s lehunyja a szemét. - Ez az alternatíva is felmerült, nem titok. De elsőként vetettem el. - David elengedi a lányt. Feláll, átkerül a pult túloldalára, és beleroskad karosszékébe a magányos asztal végén. - Miért? - Tania hangja tétova. David vállat von. - Kezdesz az idegeimre menni. Nem értem, miért erőltetsz valamit, amit nem akarsz? A legtöbb dolog nem teljesüi be azáltal, hogy beszélnek róla, ezt pedig végképp nem lehet szavakkal helyettesíteni. - A férfi kissé elfordítja székét, hogy jobban lássa a lányt. - Nem fogod hallani, hogy őrjítően izgató vagy. Hiába látom szépségedet és fiatalságodat, látom ugyanakkor a beléd mart sebeket is, látom, mennyire mélyek. Nem óhajtok flastrom lenni rájuk, különösen nem azon a módon, melyre az étteremben hivatkoztál. Nem foglak leteperni azért sem, mert viszonyunk kényszerű. Együtt kell dolgoznunk: KELL. És ha mindennek ellenére mégis rád vetném magam, tüstént tiltakoznál. Ez olyan bizonyos, mint a fertelmes szobrok a kertben. Ha már úgyis egész nap gőzhajóztál, hadd emlékeztesselek egy éjszakára. Sokat felfedett az egyéniségedből az a kis epizód, melynek során a karjaimba vetetted magad, s ezzel ügybuzgalmad rögtön hanyatlásnak is indult. Fáradj fel a szobádba, és hajtsd álomra spicces fejedet. Tania feláll, Davidhez sétál, és felül mellé a szék karfájára. - Amikor csend van körülöttem, előbukkan Alain. Kettő is van: az élő és a szétzúzott arcú. arra kényszerít, hogy kapkodni kezdjek valamihez. Bármihez, csak ne lássam. Nem tudok ezen segíteni, kóros az egész. De te most visszavittél arra 46 a piszkos hajóra. A Nosztalgia valahogy olyan nekem, mint egy mérföldkő vagy világítótorony. Ha rád nézek, csobban a tenger, ragyog a nap, ott állok a fedélzeten. Alain mellettem, hátunk mögött az együgyű fűtő sütkérezik. A te retinádon is megmaradt ez a kép. Újra és újra visszatérek oda. Az akkori békét egyetlen apróság zavarta meg: te. Amikor megláttalak, különös érzés fogott el. Talán előérzet. Talán sejtettem, hogy összefutunk később is. Mindenesetre megérintett és megzavart valami. Amikor azon az éjszakán kijöttem Alain mellől, féltem, hogy találkozom veled. Dé nem tőled: miattad féltem. Már napok óta bőszített, amit a matrózok tettek veled. Félizgatott a külsőd és szellemed közti ellentét. Bátorítani akartálak. Kíváncsi voltam rád. Nem tudom megmagyarázni. Ha nincs Alain, nem futamodom meg. Később néha még elgondolkoztam ezen. De akkor már kiderült, hogy hamis az együgyű. Nevetségesnek éreztem magam. Bizonyára elkönyvel30. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt ted magadban, hogy kissé perverz vagyok, amiért vonzanak a jámbor lelkek. Mindegy. Aatán megölték Alaint. Ha elhagy, ha nem szeret tovább, régen túl lennék rajta. David nehezen szólal meg, mély hangja rekedtes. Hátrahajtja a fejét, de kerüli Tania teltintetét. - Nem tudom, mit forgatsz a fejedben. Ha azt hiszed, akkor leszel túl Alainen, amikor megfizettél a gyilkosának, lehet, hogy tévedsz. Nem tudom követni ezt a különös szenvedélyt, én nem ismerem. Nem volt részem benne. Nem állíthatom, hogy azon az éjszakán nem fordult meg a fejemben, hogy elszaladjak, de te megelőztél. Engem az futamított volna meg, hogy leleplezhetem magam. Cassagne és Muhin pedig jóval fontosabbnak látszott, mint a röpke szerelmi kaland. A pattanásaimmal együtt elvesztettem azt a meggyőződést is, hogy minden nö préda, és én vagyok a felkent vadász. A legtöbb férfi legalább lelkében óvja pattanásös kora hiedelmeit. Nyilván az én esetem beteges. Akkoriban már a feleségem volt Bianca. Babaházzal vett körül, bele akart fojtani a nippekbe. Idővel azon vettem észre magam, hogy nem szeretek hazajönni. Nehezen ismertem fel, mi nyomaszt. Bianca szeretett, talán most is engem szeret új férje oldalán. De én nem tudtam viszonozni érzelmeit, nem is erőlködtem. Ha leegyszerűsíteném az egészet, a bevett séma hangoznék el: le akart igázni, megfojtott a gondoskodásával. Azt akarta, hagyjam abba a munkámat, éljünk "rendes" emberek módjára. A történtekért mégis felelősnek érzem magam. A dilemma még viszonylag friss, akár Paul halála, akár Cassagne szökése és eltűnése. Ezek a kérdések válaszra várnak. Rám ne számíts. én nem tudnám komplikációmentessé tenni az életedet. Picasso csahol a kertben. Dolgát végezve benéz a teraszról, majd visszaüget őrhelyére. A lemezjátszó kikapcsol. A hzngfalak a csendet szűrik. David pohara üres. Hosszis ujjaival az üveget maszatolja. Tania megmozdul a szék karfáján. Felemelkedik, tűsarkai megbillennek a fáradt test súlya alatt. Hangrja nem sikerül könnyedre. - Holnaptól nem iszunk. - Vonásai elmosoídnak a fáradtság rétegei alatt. Most messze nem szép. - Feküdj le, drága. - A férfi ránéz, mosolya gyengéd. - A fenébe, David, helyetted rosszabbat is kikaphattam volna. Tania, maga csak menjen szépen a fővárosba, mondták a fők, lesz ottan magának finom kis csvportja. élén David Chennes. Aztán látom, hogy David Chennes nem más, mint az álfűtő, az asszonyokat részegítő bamba Tarzan. Jézusom, fel kell mennem azon a rengeteg lépcsőn? Felmegyek, fel én. Ne haragudj, David. Erről többet nem beszélek, ha téged zavar. Én is figyeltelek téged, például tegnap, a temetésen. Aztán ma egész nap. Nem fogod megkönnyíteni az életemet, ez bizonyos. Elvégre nem is ez a dolgod. Egy hét múlva az egész csapat a tenyeremből fog enni. Téged kivéve. - Tania fellép az első lépcsőfokra. David utána pillant, amikor szoknyája utolsót leöben a magasban, aztán újra tölt a poharába. De a whisky ezúttal nem segít, hogy rendet tegyen a gondolatai között. Még soha nem volt rá példa, hogy dönteni segített volna. De legalább elálmosítja. Megvárja, amíg elhalnak a neszek az emeleten. Csak néhány nap, gondolja. Aztán megint egyedül marad. Visszakapja szerzetesi magányát. A kutya csahol odakint. Lám, a varázslat. David elfintoro31. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt dik morbid ötletén. Amikor először találkozott ezzel a nővel, ott volt a férje az oldalán. Aztán gonosz szellemek jöttek, csiribá, és a kék szemű férfit kutyává változtatták. David látta a tévéközvetítést, a váratlan kommandóakciót. Amikor megpillantotta és felismerte a riporternő arcát, rögtön gyanította, hogy mire számíthat. Nem is csalódott, a terroristák által megszállt irodában perceken belül elszabadult a pokol. Úgy lehet, ez együttjár a nővel, gondolta akkor, és nem szívesen ew lékezett vissza a gőzhajóra, arra az éjszakára, amikor a kék ruhás lány a karjai közé vetette magát, s nem is csókolta, inkább harapta a száját, amíg beborította őt valamiféle őrülettel. Aztán a lány kitépte magát, és elfutott, de a téboly maradt. maradt később is, hiába állt a jeges zuhany alá, hazahozta a k
fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Thompson-magánklinika intenzív részlegét megszállta néhány terrorista. A nyomaték kedvéért kivégezték a személyzet három tagját, egyelőre. Az akció kiszemeltje Thompson professzor barátja, aki a napokban elszenvedett autóbalesete miatt igen rossz állapotban fekszik az intenzíven. Ferry miniszterről van szó. A fegyveresek bebörtönzött társaik szabadon engedését követelik. Időt kellene nyernünk, amíg kisütünk valami okosat. A személyzet több tagja is túszul esett. Tania, maga előremegy. A kórházban villámgyors bemutatóban részesül. Próbálja megjegyezni, hogyan működnek a különféle gépek az osztályon. Ezután átveszi Ferry ápolónője helyét. Az lesz a feladata, hogy pröfi nővérnek tűnve, a lehetőségekhez mérten biztosítsa a beteg biztonságát. A többi Davidék dolga. - Nem lesz túl átlátszó? - veti közbe Chennes. - Nem. - Otly felemelkedik az asztal mögül, és jelt ad az indulásra. - Nem lehet átlátszó, mert a terroristák maguk kértek ápolónőt. Ferryét ugyanis kivonták a forgalomból a hisztije miatt. Indulnak. Virrad. Szürke, fáradt és álmosító a környező világ. Keresztülhajtanak a városon, David vezet, Otly megbeszéli a részleteket a lánnyal. A klinika közelében Taniának majd át kell ülnie egy másik kocsiba, az siet vele a "tanfolyamra". 50 Amikor megállnak, Chennes hátrafordul. Otlyhoz intézi szavait. - Uram, túl veszélyesnek látszik ez a terv. Nemcsak Tania, a miniszter biztonságát tekintve is. - Taniának semmi más dolga nem lesz, mint nyugtatni, ápolni Ferryt. Nem tudni, mikor, hol és hogyan tudunk akcióba lépni. Taniának ezt ki kell várnia, és a helyzetnek megfelelően rögtönöznie kell. - Hát éppen ez az, uram. Ez lesz az első közös akciónk. Ha elvétjük a szinkront... Tania közbeszól: - A második lesz, Tarzan. - Búcsút int, és átül a rá várakozó Granadába. David utánanéz. Mi lenne, ha nem ígérte volna meg, hogy a Tarzan-históriát nem emlegeti többé? És mi van akkor, ha a terroristák is megtévednek, és olykor tévét néznek? Különösen olyan műsort, melyben kollégáik szerepelnek? David elsápad. Ha felismerik a lányt, iszonyatos vérfürdőt rendezhetnek. 13. A Granada vezetője bemutatkozás helyett a tárgyra tér. Máris tudnivalókkal tömi a lány fejét a miniszter ellátásáról. A fákkal szegélyezett, kavicsos sétányon megkerülik a kastélyszerű épületet, majd egy hátsó ajtón keresztül a hallba lépdelnek. Álmos kinézetű, jobbára mégis inkább rémült férfiak várják a lányt, s az elméleti képzést megtoldják a gyakorlatival: gépeket mutogatnak, információáradatba fullasztják. Tania figyel és reménykedik, hátha sikerül megjegyeznie a legfőbb tudnivalókat. A leglényegesebb, hogy működtetni tudja a gépeket, és mindezt olyan határozottsággal tegye, mintha évek óta egyebet sem csinálna. Végül fehér köpenybe bújik, és beszáll a liftbe. Amikor egyedül marad a fülkében, halkan felsóhajt, majd keresztet vet, és ráfintorog tükörképére. A második emeleten kilép a folyosóra, jobbra fordul - és bezárt ajtóba ütközik. Az ajtó má33. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt sik oldalán már várják, jöttét megelőzte a telefonértesítés. Aminb belép, durva hang rivall rá: 51 - Forduljon a falhoz. Kezeket fel! Tania engedelmeskedik. Szakavatott mozdulatokkal végigtapogatják, hajába is beletúrnak. Leveszik facipőjét, és átvizsgálják. Robbanószerkezetet, fegyvert, adó-vevőt keresnek nála, de néhány papírzsebkendőn kívül egyebet nem találnak. Tania rémületet színlelve viseli a nem éppen gyengéd bánásmódot. - Forduljon vissza! - kiáltja a durva hangú férfi. Tania megteszi, s miközben visszatűzi hajába a csatokat, alaposan megnézi magának a fegyverest. Harmincas éveiben járó, szögletes arcú, rossz fogsorú férfi áll előtte. Vállán géppisztoly, övébe tűzve pisztoly díszeleg, a nadrágszárára varrt zsebből kés nyele kandikál elő. Sötét hajú, zömök termetű nő áll mellette, hasonlóképpen felfegyverezve. Legfeljebb huszonöt éves lehet, szemöldöke bozontos, gyermekkori himlő holdkráterei nyomtatják arcbőrét, orra ellaposodó, szája keskeny. Rosszindulatúan vizsgálgatja az önkéntes fogoly küllemét, mielőtt megszólal. - Ha nem bizonyulsz ápolónőnek, magam lövöm szét az agyadat, szépségem. - Akkor hadd bizonyuljak! - feleli Tania, és lassan leereszti karjait. A fegyveres nő szeme felvillan. - Menj a miniszter szobájába, és láss munkához. Megviselte az elmúlt éjszaka. De a szemem rajtad lesz. Tania a férfi felé fordul. - Van orvos az osztályon? - Van. De nem sok hasznát veszi. Tania elindul. Tudja, merre kell mennie. Lopva szemügyre veszi környezetét. A folyosón három fegyverest számlál. A negyedik Ferry szobájában, az ablak közelében álldogál. Vállán géppisztoly, revolver az öv alatt, kés a nadrágzsebben, ahogy ez dukál. Szőke hajú, szakállas, fiatal férfi, Tania beléptekor füttyent-egyet. A szobában körbefutó csövek egyikéhez bilincselve üldögél Ferry két testőre. A miniszter begipszelt lábakkal fekszik ágyában. Tania egy pillantással megállapíthatja, hogy a férfit valóban megviselték az átéltek. A szívműködés görbéit rajzoló monitoron sem látható megnyugtató kép. - Jó reggelt! - Tania a miniszter verejtékes arcára mosolyog. - Hogy van? 52 Ferry véreres szemei összeszűkülnek, amikor mosollyal próbálkozik. - Jobban is éreztem már magam. Este kaptam utoljára fájdalomcsillapítót. Amikor éjféltájt újra hívtam a nővért, ez a himlőhelyes nő jött, a tálcát fedő kendő alatt nem injekciót, hanem pisztolyt hozott. Belenyomta a halántékomba, és a testőreim máris tehetetlenek voltak. Azóta is fájdalomcsillapító injekcióra várok. A szőke fegyveres felmorran az ablak mellett. - Kevesebb litániával nem lehetne? Nem a képviselőházban van. Tania mosolyt ragyogtat felé, és kisiet a szobából. A kezelőben megpillantja a vizsgálóágyon heverő, szétvetett karú, eszméletlen nővért. Kikerüli a karját, és a szekrényhez lépve felszereli magát a szükséges kellékekkel. Ferry mozdulatlanul fekszik. Tania rámosolyog, mielőtt karjába döfi a tűt. A lány Otlytól tudja, hogy az autóbaleset 34. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt során eltört mindkét lába, néhány bordája. Három évvel ezelőtt kapta az első szívinfarktusát, és ezúttal komolyak az esélyei a másodikra. - Rendbe tenné az ágyamat? Tania bólint, végzi a dolgát. Szbme sarkából látja, hogy a terroristanő az ajtóban állva kritikusan figyeli minden mozdulatát, a nyomaték kedvéért pisztolyát is markában szorongatja. A lány nem nyugtalankodik miatta. Két évig ápolta magatehetetlen anyját. Hozzáértése nyilvánvalónak tűnik, miközben lemosdatja és tiszta ágynemuöe fekteti az alig mozdítható testet. Teendői végeztével elsiet az ajtónak támaszkodó nő mellett, és kurta kopogtatás után benyit az orvosi szobába. Öblös fotel mélyén megtört arcú, harmincöt év körüli férfi gubbaszt, a lány közeledtére összerezzen. Tekintete zavartnak látszik. Tania felsóhajt. - Hé, doki! Szedje össze magát. Az új nővér vagyok. A férfi legyintve kérdezi: - Maga legalább valódi? Tania könnyű mosollyal nyugtázza a megjegyzést, és folytatja: - Volna szíves kimászni a fotelből? Tekintsen rá a miniszter úrra! 53 - Miért? - Egész éjjel fájdalmai voltak. A légzése sem rendes, a szívműködése sem az igazi. Tán adhatna neki valami gyógyszert. - Inkább kegyszert. - A doktor nehézkesen feltápászkodik, és az íróasztalhoz lépdel. A kihúzott fiókból whiskysüveget vesz elő. Nem sokáig kutat pohár után, egyszerűen a szájához illeszti a palackot. Tania csaknem gyengéd mozdulattal üti ki a kezéből. A férfi elvörösödik és felcsattan. - Maga túl arcátlan, nem gondolja? Nekem nem dirigál egy szaros nővér! - Kanyarítsa a nyakába a fonendoszkópját, hogy orvosnak nézzék, és ha nem vágyik egy szaros pofonra, akkor lásson á dolga után. Ha a betegnek baja esik, először a terroristák herélik ki magát, aztán a felettesei. A férfi a fogait vicsorítja. Eltorzuló arca meg-megvonaglik, az összeroppanás határán imbolygó doktor a könnyeivel küzd. - Maga csak most jött. Semmit nem látott. Nagy a mellénye, hát persae. Mert nem látta, amikor a ragyás nö golyót eresztett a kollégám fejébe. Úgy toccsant szét az arca a szemem előtt, mint az érett görögdinnye. Az egyik ápolónőnek a mellkasába lőtt, a másiknak a tarkóját célozta meg. Nem látta, mi? Akkor mit akar tőlem? Tudja, mit jelent, hogy nem hordják az álarcukat? Azt jelenti, mi is meghalunk. Maga is, hiába játssza az eszét! Mit érdekel engem a miniszter? - Maga még él. Rákényszeríthetik arra is, hogy megigya a saját vizeletét. Bármire. Menjünk. Jajgatni majd ráér, ha vége lesz. Egyébként tökmindegy magának, hogy tetűként vagy hősként hal-e meg, nem is erről van szó. De addig is telik az idő. A férfi keserűen felnevet. Kitörésétől mintha kissé mégkönnyebbült volna. Visszasimítja homlokába bukó szőke haját, és rekedten megjegyzi: 35. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - Miért ne? Foglaljuk el magunkat, amíg sorra kerülünk. Maga itt dolgozik? Még nem láttam. - Nyilván nem ugyanazokra az estélyekre járunk - vonja meg a vállát Tania. A doktor mintha az éttermi plakátról lépett volna le. Hullá54 mos, dús szőke haja diadalmasan koronázza teuton arcát, kék szempárja, egyenes orra, telt ajka és hibátlan fogsora azt sugallja, hogy mindeddig tenyerén hordozta az élet, kényeztették azok a csodálatos nők. Mintegy végszóra, a szőke szakállas fegyveres ront a szobába. - Mi folyik itt? - Némi whisky. - Tania a szőnyegen heverő üveg mellett terjedő sötét foltra mutat. - Egyidejűleg szakmai vitát folytattunk a miniszter tachycardiájáról és extrasystoléiról. Nagy lármát csaptunk? - A lány rámosolyog a két szőkére, és kilép az ajtón. A doktor rövidesen végez a vizsgálattal, és elrendeli a gyógyszerelést. Tania a kezelőben halkan fohászkodik, csak most ne essen ki a kezéből semmi. Sikerül összeállítania az infúziót, fecskendőkbe készítenie a gyógyszereket, mialatt az orvos az eszméletlen nővért vizsgálja. - Mi lesz a többi beteggel? - kérdi a lány. - Megnézem őket. El tudja intézni Fényt? Tania bólint, és magára hagyja. A miniszter ágya fölé szerelt tartóra akasztja az infúziós tasakot, légteleníti a szerelék végét, majd átöblíti a férfi karjába rögzített kanült, és rácsatlakoztatja a vezetéket. Ezután átkerül az ágy másik oldalára, és a miniszter bal karjába vezetett kanült is átmosva, belefecskendezi a gyógyszereket. Ferry bizonytalanná váló mosolya jelzi, hogy hat már a fájdalomcsillapítóval kombinált nyugtató. A megbilincselt testőrök egyike megszólal: - Kislány! Tania odafordul, de léptek hallatszanak. Visszakapja fejét. Az ajtóban a zömök nő áll. Ráripakodik a lányra. - Nem hallottad? Neked szólt az a gorilla. - Hallottam. De nem tudom, beszélhetek-e vele. Talán maga megmondja. - Tania ügyel rá, hogy ne legyen túl éles a hangja. - Hát hogyne!? Csak beszélgess. Csak beszélgess nyugodtan. Láttad a kolléganőid maradványait? Aligha. Eltakarították őket, mire megjöttél. Persze hogy beszélgess. Mondd csak, nem sajnáltak éppen téged küldeni? - Ha maga a vezetője ennek a gyülekezetnek, árulja el, mi 55 legyen az ellátatlan betegekkel. A miniszter úr alszik, nélkülözni tudja a segítségemet. A nő élesen felnevet. - Hogy utálom a fajtádat! Nem akarod kitakarírani az osztályt? Kisúrolni a klozetot? Csak menj! Dolgozz. ha ez kell a boldogságodhoz, de ne feledd, szemmel tartalak. A kinti urak úgyis húzzák az időt. Egy óra múlvalelövöm a következő túszt. - Arcán szinte kisimulnak a kráterek, mialatt hobbijáról fecseg. Meg akarja ijeszteni Taniát. A lány arra ügyel, hogy nyugalma ne hozza ki sodrából az állig felfegyverzett nőt. - A reggelivel mi lesz? - kérdezi. A nő újra felnevet. Hátravetett feje hozzákoppan az ajtófél36. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt fához, de nem törődik vele. - A reggeli! De szép kitüntetést fogsz kapni holtodban! A reggeli! Rögtön itt lesz, gondoskodtann róla! Megpapiz tathatod a betegeidet. Mialatt Tania végigjárja a kórtermeket, és nyugtatni prc5bálja a betegeket, erősen gondolkozik valamin. Nagy vonalakban ellát mindenkit, kedves szövai és vidámsággal pótolja tudása fehér foltjait. Ezalatt azt is feiméri, hogy a légkondicionált osztály ablakai nem nyithatók és törhetetlenek. A tectőrök foglyok, a fegyveresek pedig még akkor is túlerőt jelentenek, ha valahogy mégis rajtuk üthetnének. Ferry életét semmiképpen nem kockáztathatják, nem is szólva a többi betegről. Eddig is éppen elég áldozatot szedett az ügy. Társai nyilván nem próbálkoznak az épületszárnyba való betöréssel, ugyanezen okból. Ha nem a repülőtérre vezető úton, akkor nyilván csak a gépen lépnek akcióba. És ha a kockázat nagysága miatt elállnak szándékuktól? Nem létezik! Az lehetetlen. hogy beadják a derekukat a terroristáknak! Tania végül arra a szomorú megállapításrajut, hogy Chennes szándékát ugyan ki nem találhatja, azon egyszerű okból, mert nem ismeri a férfit. Nem tudja, meddig terjed a vakmerősége, mennyit mer kockáztatni. Az bizonyos, hogy Otly bátran kockáztat. Az ő életét. Besiet a kezelafie, és felbőszülve látja, hogy a szőke doktor könyökére támaszkodva üldögél az eszméletlen nővér mellett. 56 - Mi van, doki? Megint elgyávult? Feltámaszthatná a koléganőt. - Azt hittem, látott már beteget. Ez itt kómában van. Az orvos feláll, és megemeli az eszméletlen nő fejét, hogy Tania lássa koponyáján a sérülést. Mire elereszti a tarkóját, a gyenge légzés is megszűnik. - Exitus. - A doktor sarkon fordul, és kimegy. Tania keresi a zömök nőt. Az orvosi szobában, a telefonkészülék mellett talál rá. Idegesen rágja a száját, és azt várja, hogy a piros készülék megszólaljon. - Meghalt az ápolónő - közli Tania. A nő felderül. Szőke társa felé int. - Tedd ki a folyosóra. A nyomaték kedvéért. - Aztán visszafordul Taniához. - A kintiek észhez tértek. Fél óra múlva indulunk. Szerelkezz fel mindazzal, amire Ferrynek szüksége lehet az úton. Beszéld meg a dokival, úgy hírlik, te tudsz vele bánni. Esetleg a gatyáját is kimoshatod. Felrikolt a telefon. A nő azonnal felkapja a kagylót, és Taniárhl megfeledkezve diktálni kezd. A lány végighallgatja a beszélgetést, látja, amint derű költözik a csúnya hőrű arcra, de mielőtt még újra magára vonná a nő figyelmét, kisurran a folyosóra. A teherlift mellett néháay fegyveres a tálalókocsit vizsgálja át. Az élelmiszer nem érdekli őket, az adó-vevőt ragadják fel, s főnöknőjükhöz sietnek vele. Gyomorbeteg kinézetű terrorista érkezik, bezárja a liftajtót, és a tálalóba tolja a kocsit. Intésére a lány követi. A konyhában kancsókba töltik a kakaót, tejet, teát. A férfi minden kiürült edény alját megvizsgálja, csaknem beledugja orrát a kancsókba is. Ezután felszakítja az előre csomagolt élelmiszereket fedő fóliákat, bepillant a sonkaszeletek alá. A pépes ételek nem érdeklik, a reszelt sajt és a tojás átcsúszik a 37. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt rostán. - Megkóstoljam? - Tania komoly arccal mutat a kakaó felé. - Ossza ki! Tania elsétál a kocsival, beszól a doktornak a kezelőbe. - Megosztaná velem a társaságát? A férfi megigazítja hullámos haját. Tania helyeslően bólint, ez a típus valóban nem lehet kócos, nem méltó hozzá. 57 - Itt és most? - kérdezi derűsen. Tekintete mindent elkövet, hogy mélyen a lány szemébe-szívébe fúródjék. - Látom, jobban van. Kellő személyzet híján kettesben kell ellátnunk a betegeket. Később Tania megnézi Ferryt. A miniszter alszik, szívműködése javulást mutat. A fiatalabb testőr halkan odaszól a lánynak. - Hajlandó nekünk segíteni? - Mit kíván? - Adjon egy csatot a hajából. Tania a fejét rázza. - Nem lesz jó. - Mi a hézag? Mitől fél? Mindenki csak egyszer halhat meg! - Nekem még nem sürgős. - Tania flegmán vállat von, aztán kikémlel a folyosóra. - Ha most kinyitják a bilincseket, induláskor kiderülhet. Ferry nyitott szemmel fekszik mögötte. Csendesen megkérdezi: - Ki maga? Tania válaszként rámosolyog, kicseréli az infúziós zsákot, nyugtatót fecskendez a kanülbe, letörli a férfi arcáról a verejtéket, és elsiet. Az orvosi szoba nyitott ajtaja felé közeledve lelassítja lépteit, hogy jobban hallja a terroristanő szavait. - Három mentőautó jön. Rajtuk lesznek a börtönből kiengedett társaink. Az őrök, sofőrök eltűnnek a környékről, minden kocsiban marad egy adó-vevő. Ha társaink azt mondják oké, akkor indulunk. A miniszter, az orvos és a nővér Gastonnal az első kocsiba száll. A másodikba Ivan és a két gorilla. A harmadikba Yos három tússzal a személyzet tagjai közül. Én fogom fedezni az indulást, és ha minden rendben, az első kocsival megyek. A repülőtérig szabad lesz az utunk, a gépig úgyszintén. A gépen csak a pilóta és a másodpilóta lesz. Ezt Yos fogja ellenőrizni. Az ő foglyai kinn maradnak a mentőben. Ha a gépen minden tiszta, beszállnak kiszabadult társaink és a miniszter. Végül mi is felmegyünk, a nővel és a doktorral fedezzük magunkat. A gépen... Tania óvatosan visszatér a kezelőbe. Megmossa nyirkos tenyerét, hideg vizet folyat az arcára. A tükörben látja sápadtságát, a fáradtság és feszültség karikáit a szeme alatt. - Van egy cigarettája? - kérdezi a belépő doktort. A férfi megkínálja, s maga is rágyújt. Nézi a lányt, lassan elvigyorodik. - Tudja, a magafajta nem az esetem. Nem elég dögös. - Dögös? - Tania visszafordul a tükör felé. A törülközővel leitatja arcáról a vízcseppeket, fogai közé harapja a cigaretta végét, és rápillant a szőke férfi tükörképére. - Sugárzóan nőies. Az a dögös - magyarázza a doktor. - Rövidesen meghalunk, tudja? - Még mindig oly borúlátó. - Mindenesetre kösz, hogy lelket öntött belém. Ért hozzá, 38. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt a fenébe is. Tudja, azon töprengek, hogy valahonnan mégiscsak ismerem magát, de nem tudok rájönni, hol láttam. Ha ezt valamiképpen megússzuk, erre még visszatérünk. Szívesen meghálálnám, hogy kivert a fotelből. Mert végül is azért tetszik nekem. Tania szembefordul a szőkével. Félretolja tolakodó kezét, és kedvesen rámosolyog. - Ezt majd ne felejtse el, ha egyszer megírja a memoárjait. Nem semmi dolog, nekem elhiheti. Egy férfi, egy talpig férfi még a halál torkában is a merevedésére figyel! Kinek vérfürdő, kinek vértolulás! Valaki felnevet az ajtóban. A szakállas fegyveres lép be. - Ha nem zavarok, átfáradhatnának a miniszter betegágyához. Készüljenek el az induláshoz. - Ilyen szalonképes modorral hogyan lesz valaki fegyveres bűnöző? - kérdezi Tania. A férfi vigyorogva bár, de meglöki Taniát a pisztoly esövével, és kitereli a folyosóra. A zömök nő újra izgatott. Ablaktól ablakig futkározik, száját harapdálva. Egyik kezében az adó-vevőt, a másikban pisztolyát szorongatja. Az egyik terrorista az ajtónál őrködik, elkészülve egy esetleges rajtaütésre a lépcsőház felől. A szőke Ferry fejénél áll. A durva hangú kivezeti a bezárt szobából a holtra vált túszokat, és megáll előttük géppisztolyával. Végre. Felvijjognak a szirénák. Csakhamar három mentőautó érkezik az épület elé. Amint a sofőrök és a fegyőrök elhagyják a kocsikat, a nő ajka elé rántja az adó-vevőt. Társait hívja, velük együtt ujjong. Felragyogó arccal, megkönnyebbülten kiadja a parancsot az indulásra. 58 59 A lépcsőházban és a liftben újra felszökik a feszültség, a szabadba érve tovább fokozódik. Fegyveres, ámde tehetetlen rendőrök tekintetének kereszttüzében rendezetten megtörténik a beszállás a mentőautókba. Az első kocsiban Tania, Ferry és a doktor utazik. Az első percekben nem sokat törődnek őrzésükkel, mert a kiszabadított bűnözők és mentőangyalaik egymás nyakába borulva örvendeznek a viszontlátás fölött. A második mentőautóban a két téstőr talán elboldogul útközben a bilincsek zárjaival, reménykedik Tania. Kiszabadítottak és kiszabadítók lehiggadnak kissé, megosztoznak a fegyvereken. A kocsik motorjai felbőgnek. A szirénák felvijjognak. 14. Amikor Tania félig megsüketülve kilép a mentőből, és megveti lábát a repülőtér betonján, a várakozó repülőgép mellett David és Boris alakját pillantja meg. A két pilótaegyenruhás, kifogástalanul öltözött, sőt, frissen borotvált férfi láttán előbb megkönnyebbül, aztán elkomorodik. Hiába vágnak olyan képet, mintha el tudnák vezetni a fölöttük tornyosuló hatalmas gépet, ezt aligha fogják megpróbálni. De vajon mit tesznek ehelyett? Tania Ferry közelébe húzódik. Két fegyveres megragadja a hordágyat, a lány utánuk indul. Előzőleg gyors pillantást vált a magasabb testőrrel. A férfi alig láthatóan bólint, jelezve, hogy a kezébe csúsztatott szerszámmal sikerült egy óvatlan pillanatban kinyitnia a bilincse zárját. A minisztert a gép végében elhelyezett ágyra csúsztatják. Tania úgy áll meg a közelében, hogy ne férhessenek hozzá, ha kitör a botrány. Fegyvertelensége nem aggasztja, amíg ellenfeleinél bőséggel akad, bármikor szert tehet egy pisztoly39. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt ra, vélekedik derűlátón. A testőrök a gép közepe táján látszólagos tanácstalanságban megtorpannak, megbilincselt kezüket felemelve maguk előtt tartják. A terroristák odébb lökdösik és leültetik őket. Végül mindenki elhelyezkedik. A két pilóta is elfoglalja a helyét. A zömök nő és egy kiszabadított társa követi őket a kabinba, hogy felfedjék előttük az útirányt, és parancsot adjanak az indulásra. 60 Egy másik frissen kiszabadított terrorista hátrasétál a gép végébe, és megáll Taniával szemben. Összehúzott szemekkel bámulja a lányt. - Honnan a francból...? - morogja. Már-már belehajol Tania arcába. - Hé! Nem harapsz? - A lány hátrál féllépésnyit, többet nem tud a hordágy miatt. - A tévéből! - kiabál a férfi zaklatottan. - Hússzor levetítették azt a rohadt filmet, hogy idegesítsenek! Hússzor! A férfi nem tökéletesen biztos a felismerésben, és annál jóval zaklatottabb, hogy érthetőbbé tegye mondanivalóját. A jelenetre mégis felfigyel a fegyveresek legjava. Páran elindulnak feléjük, mások csak odafordítják fejüket. Ezzel csaknem elrontják Boris belépőjét. Felszakad a piló-. tafülke ajtaja, mögüle David ront elő géppisztollyal. Boris a nyomában iparkodik, megragadja a nehéz ajtót, és könnyedén az ülések közé vágja. Négyen alatta maradnak, a többiek végre visszafordulnak Tania felől, és fegyvereik után kapkodnak. David közéjük ereszt egy sorozatot, közben kés zúg el a feje fölött. Boris és a bilincseiket kioldott testőrök már dulakodnak a lefegyverzett, de megadásra nem. hajlandó terroristákkal. A szűk folyosón nem sok idejük marad a teljes kibontakozásra, de ettől nem csökken lelkesedésük. Tania a rajtaütés döbbent pillanatában megszabadult a feldúlt terroristától. Egyelőre nem mozdul Ferry mellől. Az eseményeket figyelve észreveszi, amint a leütött durva hangú kicsúszik az egyik ülés alatt, felkap egy elejtett géppisztolyt, és a miniszter felé igyekszik vele. A lány megvárja, amíg közelebb ér, ekkor egy rúgással megfosztja fegyverétől, a következővel megreccsenti állcsontját, aztán a zsákmányolt géppisztollyal társai segítségére siet. A testőrök a fél csuklójukon himbálózó bilincsekkel kellőképpen felfegyverzettek ahhoz, hogy az acélkarikákkal fogakat és csontokat törhessenek. Tania a gép eleje felé siet mellettük. Nem ok nélkül igyekIszik. A pilótafülkéből kúszva közeledik a himlőhelyes nő. Nemcsak magához tért idő előtt, még fegyvert is szerzett, s eltökéli, hogy használatba veszi. Amikor lövésre emeli, Tania sarkával a csuklójára tapos. Közben azonban megérkezik a nő társa is. A férfi fejével Tania arcába öklel. 61 A lány felpillant a szemébe ömlő véren keresztül, aztán felrántja a térdét. Az ágyékon rúgott férfi ordítva meggörnyed. Tania a nyakára sújt, a fájdalomüvöltés elnémul, az eszméletlen test a himlőhelyesre zuhan. A nő megint elejti visszakaparintott fegyverét, de újra utána kap. Tania a ruhája ujjába törli vérét. Meglátja a nő mozdulatát, s egy oldalrúgással elveszi a kedvét a lövöldözéstől. A következő pillanatban lehajol, tenyerével hátrafeszíti a fejét, addig, míg a nyaka megtörik. Ekkor elengedi a nőt, de amint lehanyatlani látja, sarkával az álla alá taposva megint hátranyomja 40. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt a fejét. A nő hörög, szemei kidüllednek. Tania fél, hogy megöli a kráteres arcút, ugyanakkor vágyódik is megtenni. Megöli, a doktor halottakról szóló elbeszélése miatt. Ekkor valaki megérinti a vállát, és Tania felnéz. David áll mellette, szótlanul. A lány leveszi sarkát a nő torkáról, és oldalt lép. Hátul a doktor azt látja, hogy a leütöttek egyike feleszmél, és lassan felé kúszik, kezében kést szorongatva. A doktor rémült kiáltással a miniszter elé veti magát. Boris a hang irányába fordul, rögtön felismeri a veszélyt, és felpattan a levegőbe. Amikor az óriás a terrorista nyakszirtjére ugrik, a kés már repül, aztán megáll az orvos vállában. Boris odébb rúgja a leterített támadót, és a késsel ékesített doktor mellett Ferryhez lép. A miniszter nehezen veszi a levegőt, de úgy tűnik, kielégítő az állapota. David mellett rendőrök rohannak a gépbe. A járni tudó terroristákat bilincsbe verve elvezetik, a magatehetetleneket nem túlzott gyengédséggel - leadogatják odalent várakozó társaiknak. Lekísérik a sápadt doktort is. A férfi sérülésére szorított tenyérrel, vérfoltos köpenyében elvonul Tania mellett, és mosolyféle fintort küld felé. David elismerő fejmozdulattal regisztrálja a jelenetet, de a testőrök már ott állnak előtte, és a kezét ropogtatják. 62 15. Az akció sikere nem maradhat ünneplés nélkül. Okot ad a mulatságra az is, hogy a tavasz melege már-már a nyárra emlékeztet, a fűszeres, virágillatot hurcoló szél megzavarja a fejeket. Különös: éppen az ősz hajú, egykedvű Sven indítványozza társainak a kimerítő nap után, hogy este találkozhatnának egy újonnan nyílt étteremben a tengerparton. Társai frissek az iménti zuhanyozástól és a felszabadultságtól, hogy ez a forró munkanap is véget ért. Kocsijaik ajtajának támaszkodva tűnődnek az ajánlaton. Többen kapnak az ötleten. Végül megállapodnak az időpontban, s ki-ki a kocsijába ül. Fémes csattanással csukódnak az ajtók, felpörögnek a motorok, és a konvoj elindul a kapu felé. Az őr széles vigyorral int utánuk. David nem mutatkozik estig. Könyvét a hóna alá fogva eltűnik szobájában. Tania egy percig merev pillantással figyeli a becsukódott ajtót, majd füttyent a kutyának, és sétára indulnak. Sok élvezetet nem találnak benne. Mindenütt magas kőfalak mögé dugott házak és gyatra fácskákkal színesített gyalogutak láthatók. Mintha az emberek végképp visszavonultak volna erődjeik falai közé. Néha egy autó száguld el az úton, gyalogost nem lehet látni. A sarki újságárus pavilonja is bezárt. Picasso egy-két lépéssel Tania előtt járva unottan szimatolgat. Megvizsgál egy elhajított cigarettásdobozt, egy madártetemet, de ezután már semmi figyelemre méltó nem akad az orra elé. Amikor Tania belép egy telefonfülkébe, a kutya nehéz sóhajjal lerogy az ajtó előtt. A lány megkönnyebbülten hallja a hívott fél jelentkezését. Rövid üdvözlés után meg is említi: - Aggódtam magáért. Az elmúlt napokban többször is hiába kerestem. 41. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - Az ügyünkben járkáltam. Vannak fejlemények. Találkozhatnánk valamikor? Jobb lenne, ha személyesen beszélhetnénk meg az újságokat. A férfihang kissé érdes. Negyven év körüli emberre vall. Tania belesóhajt a kagylóba: - Ez nem lesz könnyű. Nem tudna iderepülni? 63 - A következő napokban semmiképpen. Meg tudná adni a számát. - Egyelőre nincs számom. Még nem találtam lakáat. Egyébként úgyszólván őrizet alatt tartanak. Egyelőre. Megadhatom a fülke számát. Adott időben itt várom a hívását. Ha nem veszem fel a kagylót, a munkám miatt vagyok távol. Másnap, ugyanabban az időben megpróbálhatja újra. - Ez jól hangzik. Pénteken ötkor, először. Jei magának? - Egyelőre jónak tűnik. Legyen óvatos. A férfi halkan nevet. - Ne féltsen. Olyan dolgokat derítettem ki, hogy hanyatt fog esni. Azt hiszem, ilyesmiről egyikünk sem fantáziált még lázálmában sem. Jó okom van vigyázni az irhámra. - A csekket megkapta? - Igen. Tania vidámabban lépked hazafelé. Davidet a nappaliban találja, könyvébe merülve zenét hallgat. beleptére felpillant. elmosolyodik, de nem szólal meg. Tania nem akarja zavarni. Felszalad a lépcsőkön, átöltözik, s néhány perc múlva a medence hideg vizébe veti magát. A fenékre. merül, majd felúszik, és a hátára fekve lebeg. A napfém szernéhe tűz. A lány betempózik a jegenyefa árnyékába, s lefröcsköli az utána igyekvő kutyát. Picasso megpróbálja elkapdosni a vízcseppeket, fogai összecsattannak a hiábavaló igyekezettől. Tania nevet, otthagyja a kutyát, és elszántan úszni kezd. Fáradhatatlanul rója egyik hosszt a másik után, fordulásnál fel sem pillant, necn számolja a megtett távolságot. Kellemesen kimerülve alábukik néhányszor, végül a lépcsőhöz úszik. Megvárja, míg hajáról, dresszéről leperegnek a vízcseppek, ekkor felsétál a teraszra, és belép a házba. David leteszi a könyvet. - Jól vagy, drágá? - kérdezi. - Prímán. Miért? - Mintha fel lennél dobva. - Jó a könyved? - Érdekes. Miután ily módon elbeszélgettek, Tania visszatér a szobájába. Kibújik a fürdőruhájából, és végignyúlik az ágyon, míg felszárad bőréről a nedvesség. Néhány perc múlva felkei. átkeni magát testápoló tejjel, hanyag mozdulatokkal felöltözik, körülrajzolja szemét barna ceruzával, szempilláit barna krémű spirállal színezi. Végül megszemléli az eredményt. Nem elégedetlen. Belelép a szandáljába, és leül az ágyra. Kifogyott a tennivalókból. Elővesz egy könyvet, de egy fejezet után lehajítja, és bosszúsan kisiet a szobából. Leszáguld a lépcsőkön, megáll David mellett. - Mikor indulunk? - Egy óra múlva. Mi bajod van? Kérdeztem már, drága? - Valami hasonlót igen. - Tania a férfit nézi. A lámpás, gondolja epésen. Nagyon messze vannak egymástól. Zavarukból a telefon hangja segíti ki őket. Taniá áll a készü42. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt lék közelében, felemeli a hallgatót, és beleszól. - Igen - feleli a hívónak, majd kis várakozás után újra válaszolni kénytelen: - Én vagyok a kéményseprő. - Ezután, úgy tűnik, nincs kedve tovább társalogni. Átnyújtja a kagylót Davidnek, s a konyha felé siet. Nem hallja a beszélgetést, mert minden figyelmét a kávéfőzőnek szenteli. Mire felpillant, a férfit újra könyvébe mélyedve látja. A lemez megáll, csend telepszik közéjük. Az első esti beszélgetés óta mindketten kerülik a társalgást, azon fáradoznak, hogy elkerülhetetlen megszólalásaik során legfeljebb munkájukkal kapcsolatos témák kerüljenek napirendre, s mert ilyesmi ritkán adódik, szinte felzúg közöttük a némaság. David lemezt cserél. Csakhamar bombázó repülő mennydörög át a szobán, csecsemő sír fel a zenével együtt. David a fejhallgató alá vonul, lehunyt szemmel hátradől a fotelben, valóságos falat von maga köré. Tania aza:al a titkolt reménnyel készíti a gőzölgő kávésesészét a férfi könyöke mellé, hogy talán sikerül levernie. A zene mind zaklatottabbá válik, egyszer csak repülőgép érkezik, quadrofonban. Dob pereg, kemény hangok feleselnek egymással, a hangerő megnövekedik, mind szuggesztívebbé válik a zene. Taniát ez a lemez most túlsággal felzaklatja. A pulthoz viszi a telefonkészüléket, hogy feltárcsázza az ügynökséget, hátha találtak már számára megfelelő házat. A vonal másik végén azonban egyelőre semmit sem tudnak ígérni, s míg a nappalibanjavában tombol egy régvolt háború, Tania arra gondol, mi 65 a fenének tervezgeti a jövőjét? Néhány perc alatt tökéletesen a zene hatása alá kerül, s mert többször látta a belőle készült filmet, akarva-akaratlan most is vetíti magának, az üres ebédlőszekrényre meredve. Ez az élmény túlságosan fájdalmas, elkedvetlenítő, noha kétségkívül emelkedett. Végül felpattan a bárszékről, és szobájába menekül. Olvasni próbál, a mondatok értelme azonban érimetlen:il hagyja. 16. Csodák csodája, a férfi nem a Cherokee mellé siet. Kitárja az Audi Quattro ajtaját, betessékeli a lányt, beül maga is, és beindítja a motort. - Hol van még karácsony?! - vonakodik a lány. Chennes vigyorog. - Végtére is elegáns helyre megyünk. Tania ekkor észreveszi útitársa öltözékét. Sötét szövetnadrág, szarvasbőrrel kombinált halványkék ing viseli Davidet, szemben a megszokott, lezserül hordott farmernadrágokkal és vászoningekkel. A sportcipő puha hőr lábbelivé változott, a fél- és harmadnapos szakáll tovatűnt. De talán éppen ezért Tania előtt a viseltes atlétatrikó és a levágott szárú nadrág jelenik meg. Igen, újra a hajó. Mielőtt ebben elmerülne, inkább tovább csodálja a férfi vezetési stílusát, a célrarörő nyugalmat. Egyszerre uralja a kocsit és játszik vele. Minden rést felfedez a forgalomban, tökéletes érzékkel furakodik át i-ajtuk. anéld kül, hogy fennakadást okozna, másokat negzavarna. Volán mögött ülve a lány is bármikor, bárhova elkormányozza a kocsiját, a különbség pusztán annyi, hogy az nyomában olyker csak hökkent, többnyire inkább zaklatott, infarktussal fenyegetett autósok maradnak. Az Audi hamarosan a tengerparton fut, már látható a magas 43. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt sziklára épített étterem, víz fölé terpeszkedci teraszával. A parkolóban Borisszal találkoznak. A hatalmas termetű. komoly arcú férfi felderül, amikor megpillantja őket. - Nocsak. Ismerősök. - Boris szájából ez a megjegyzés legalábbis körmönfont körmondatként értelmezhető, tekintetbe véve zárkózott természetét. Mintha megbánná fecsegését, elvonul, hogy megkeresse a part irányában elcsavargott fiát. Várakozás közben David előadja, hogy a gyermek ötesztendős, Boris elvált felesége neveli, s ez a mostani ama ritka alkalmak egyike, amikor az asszony elengedte a fiút az apjával. - A szomorú, szomorú elvált férfiak - sóhajt Tania. Izgalmas estém lesz. Boris hamarosan megérkezik a gyermekkel. Halkan. búgó lift repíti fel őket a teraszra. Odafenn, a hőséget enyhítendő, könnyű szél jár-kel, tenger- és virágillatot lengető. A hosszú asztal mellől Sven int feléjük. Letelepednek a mellvéd mellett. A távolban utolsót hunyorít a lenyugvó nap, alattuk jámboran hullámzik a tenger. Színes lámpák izzanak fel a fejük felett. Tania kortyolgatja a gint, hallgatja társai beszélgetését, jókedvű nevetését, és hamarosan ő is oldódni kezd. Mint a társaság egyetlen nőtagja, kitüntető figyelemben részesül. Olyan érzése támad, mintha egész életében férfiak vették volna körül. Talán gyermekkora óta nem volt barátnője. De valójában nem is tud nőkkel bánni. Néha egy kicsit már férfinak érzi magát. Erre az estére csaknem mindannyian kiöltöztek. Náluk ez nem frakkot, avagy szmokingot jelent, pusztán csak annyit, hogy (nehéz szívvel, de) néhány órára megváltak bevált, kényelmes szabású trikóiktól, nadrágjaiktól, helyettük esetleg inget és öltönyt választva. Art Cox nyakkendőt is kötött, de mivel bőréből ki nem bújhat, masnira bogozta. Semmiképpen nem szeretné, ha társai túlzottan elegánsnak csúfolnák. Sacha, valaminő nosztalgiától áthatva, sötét szarvasbőr nadrágot és inget visel, lábán mokasszint. Akadnak, akik hiányolják fejéről a sastollat, nyakából az orvosságos zacskót, kezéből a békepipát, de az indián csak legyint, majd tájékoztatja őket: a baj ennél is nagyobb. Elfelejtette, hol ásta el a csatabárdját. Sven, a csoport egyik legfiatalabb tagja, csaknem teljesen ősz. Ennélfogva természetesnek tartja, hogy ez az állapot ilyen alkalmakkor őt monokli viselésére kényszeríti. Hosszan tanulmányozza az étlapot, minden egyes fogásról részletes tájékoztatást kér az egyik lábáról a másikra álló pincértől. Nicholast, a száraz arcbőrű, szőke hajú óriást barátai egyszerűen csak Szerzetesnek nevezik. A férfi a szomszéd asztalnál ülő, elegánsan öltözött, ámde szemlátomást mind ázottabb hármast figyeli tűnődőn. Két férfi és egy nő folytat elszánt ivá66 67 szatot, nem eredménytelenül. A nő időnként halkabbhangosabb jelenetet rendez társaival. - Micsoda emberek vannak! - méltatlankcsdik Art Cox, amikor a nő elhajított pohara elzúg a válla mellett. Nicholas vállat von. - Na és? Élj békességben. A korlátoltság és a tolarenciahiány rokonok. Sőt, fivérek. - Nekem mondod? - kérdezi Art homlokráncolva. - Hangosan gondolkodtam - feleli hűvösen a Szerzetes. A vacsora hamarosan megérkezik. Nem láthatnak neki felhőtlen nyugalomban, mert a teremvégi pódiumon megjelennek a zenészek, és röpke hangolás után rázendítenek a listave44. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt zető slágerdalokra. Munkálkodásuk egyedül Art Coxból vált ki lelkesedést. - Ha tudom, hogy itt zenélnek, nőt is hoztam volna. - Nő mindenütt van bőven - feleli Sven bölcsen, egy sült rák ollóját szopogatva. Fehér haján kék lámpa fénye játszik. Art Cox körülpillant. Tekintete végül megállapodik az ajtó közelében ülő, fémszálas ruhát, szőke hajsátrat, és mogorva lovagot viselő nőn. Megmutatja társainak is, de a többség fanyalog. - Mit szólsz hozzá, Tania? - kérdezi Art. - Baba. A pasasával mi a terved? Sacha válaszol a kérdezett helyett: - Majd beletanulsz, ha néhányszor velünk tartasz. Art kinézi magának a bombázót, és elviszi. A pasas az esetek többségében zokon veszi. Ilyenek ezek. Vagy nekiugrik egyedül, vagy bérel pár verőlegényt. Amikor nekimennek, Art füttyent nekünk, s mi, akár a jó szellemek, ott termünk, hogy kiszabadíthassuk szegényt. Nézz rá Artra. Látod, milyen nyamvadt: Ez az eset nem olyan eset, amikor a látazat csal. Tania fanyalogva bólint. - Príma szórakozás. Ezért hagytam félbe a könyvemet? - Írtad vagy olvastad? - kérdezi a Szerzetes. - Nézegettem - mondja a lány. A szomszédos asztalnál ülők újabbjelenetteljárulnak hozzá az est fényének emeléséhez. A nő egyenként megpofozza a társaságában levő férfiakat, majd folytatják az ivászatot, mint- ha mi sem történt volna. Boris zsengényi gyermeke, Tico eltöpreng a látottakon, vé68 gül megyjegyzi: - Ezért szeretek apuval lenni. Ha anyuval elmegyünk valahová, ő mindig elkezdi mesélni, hogy én milyen aranyos kisbaba voltam, miket csináltam a kukimmal. Már mindenki tudja kívülről. Kisbaba koromban egyszer azt mondtam, hogy én pisilni szoktam vele, apu meg az övével a tányérokat tördeli a szekrényben. Anyu ezt nagyon szereti elmesélni, apu meg nem szívesen hallja. Lehet, hogy ezért költözött el tőlünk, Apuval az a baj, hogy van neki a zsebében az a csipogó, és ha az megszólal, azt én utálom, mert azt jelenti, baj van. Nemcsak amiatt, hogy akkor neki oda kell menni, ahol meg lehet halni, hanem azért is, mert akkor jön a kérdés: mi legyen a gyerekkel. Velem. - Lám - bólogat a Szerzetes. - Egy élet regénye. Nem maradt ki semmi. Apu, anyu, Tico, a tányérok és a csipogó. Íme, az emberi sors pár mondatban. - Ez csak otthon szokott rájönni Borisra, vagy máshol is? - kérdezi Attila. Óvó mozdulattal átöleli a tányérját. Boris felsóhajt, majd Tania érdeklődő tekintete láttán lesüti a szemet. A hosszú haját lófarokba szorítva viselő, szűken metszett szemű Attila vidáman felnevet. - Figyeljétek Taniát! Úgy látom, nem tudja elképzelni a jelenetet. Sacha felmordul: - Muszáj örökösen ökörködnöd? - Attól, hogy valaki nem fakad sírva lépten-nyomon, sőt, megpróbálja fonákjáról nézni a dolgokat, még nem lelketlen, szívtelen, cinikus stb. Sőt, ha néha átmossa magát humorral, használ is az emberiségnek. Eggyel csökkenti a potenciális ámokfutók számát. - És mindjárt impotenciális ámokfutóvá válik. Helyes. Liu erre iszik. 45. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Tania végigpillant az arcokon. Mindenkinek tudja a nevét, ennyit már haladt az első nap óta. Mégsem ismeri társait. Talán az egyszerű, barátságos Sachát? A végletekre hajlö természetű Liut? A magányos, szófukar Borist? A kissé epés Nicholast? Nem, még korai lenne úgy hitmie, hogy bármit is tud róluk. Aligha nyílnak meg előtte egyhamar. Érzi, jelenléte kissé feszélyezi a többieket. Davidre pillant. Vele kapcsolatban a legsűrűbb lelkében a zűrzavar. Volt egy pillanat, amikor szinte száguldásszerűen közel kerültek egymáshoz, aztán a 69 rohanó test kis kitérővel, ellenkező irányban folytatta röptét. Eltávolodásuk lassan fényévekben mérhető. Art Cox magához inti a pincért. Bankjegyet csúsztat a kezébe, közben halkan a fülébe súg valamit. A férfi elvigyorodik, bólint, és elsiet. Tania elkapja a szomszéd asztalnál ülő merev pillantdsát, egy percre csupasznak érzi magát tőle. Észreveszi ezt a férfi partnernője is, és újra kezdődik a civakodás. Tania elfordul. Sachára mosolyog. - Elvinnél táncolni? - Szívesen. - Átsietnek az asztalok között. Ebben a pillanatban a pincér a fémszálas ruhát viselő lány kísérőjéhez lép, és halkan közöl valamit. A férfi felpattan, kisiet a teremből. Art Cox összecsapja a tenyerét, aztán lelkesen talpra szökik, és már viszi is a szőke lányt. Forgatja, táncoltatja, ki nem fogy a szóból. A zsákmány vidáman nevetgél karjai között. - Art aztán nem sokat teketóriázik - vigyorog Sven. David bólint. - Art könnyen felejt. Attila a felderült arcú indiánt figyeli: - Nem gondoljátok, hogy Sacha bekapta a legyet? David fenékig üríti poharát. A szomszéd asztalnál újra lárma kerekedik, de már nem figyelnek oda. - Kezdettől várható volt valami efféle - David a táncolók felé pillant. - Sacha vagy más? Azon csodálkozom, Art miért nem csapott le Taniára. - Artnak a lágy, szőke, húsos lányok kellenek. - Attila tudja ezt, néhányszor megállapították ízlésük hasonlatosságát. - Voltaképpen minek köszönhetjük a szerencsénket? kérdezi hirtelen Nicholas. David teletölti a poharát. - Taniának két évvel ezelőtt megölték a férjét. Kipukkadt ettől. Amikor a rendőrség holtpontra jutott a nyomozással, ő kezdett szimatolni. Addig bogarászott, amíg férje gyilkosa őrá is szemet vetett. Ez minden, amit tudok. - Velünk marad? - Nem tudom, nem kérdezték a véleményemet, küldték, jött, itt van. Ő pedig nem beszél a terveircil: Nicholas előrehajol: - Mi a véleményed, David? - Tania jól dolgozik, feltalálja magát, a patthelyzetekben hozza a legjobb formáját. Mégsem dolgozom vele szívesen. - David lehajtja italát. - wülrt? - kérdezi Boris. - Szeretném elkerülni a felesleges indulatkitöréseket. Most Saclla nézi ki a szemét, holnap más. Előbb-utóbb harag lesz az egészből. - Attól tartasz, szétzülleszti a csapatot? Figyeld meg jól a 46. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt viselkedését. Mindenkivel egyformán kedves, ugyanakkor tartózkodó. Pár hét, és megnyugszanak a kedélyek - véli Sven. Liu megszólal: - Kiplakátozhatod az öltözőt: fiúk, tilos szerelem! Lerághatod a körmeidet, ha a lány belül van az oroszlánbarlangban. mint a kórházi esetnél. Bármit csinálhatsz, minden hiába. Paul meghalt, neked kétségeid támadtak. Jött Tania, és most mindent az ő nyakába varrnál? Nekem az a véleményem, nézz magadba, kérdezd meg: akarod-e még csinálni? Erről van szó. Taniának ehhez semmi köze. Láttuk, nap mint nap vizsgának vetetted alá. Szállj le róla. Jó, hogy itt van. A minisztert például hogyan szabadítottuk volna ki nélküle? Elképzelni sem tudlak ágytállal, kacsával, fehér köpenyben, Davidem. Cheartes bágyadt mosollyal nyugtázza a maláj-kínai szavait. - Lehet, hogy jól látod. Lehet, a lány tényleg csak ürügy. Ti már megemésztettétek. az ittlétét? Attila felsóhajt: - Mindannyian átéltünk hasonló krízist. El fog múlni. Mind itt maradunk, mert ez az egyetlen, amit csinálni tudunk és akarunk, erre van szükségünk. Tania ittléte legfeljebb apróbb kényelmetlenségeket jelent, amikkel akkor is számolnunk kellene, ha az új tag hímnemű lenne. Meg kell ismernünk őt. Valamin mégis töröm a fejemet, David. Mindnyájan jól tudjuk, hogy Tania nálad lakik. Lehetséges, hogy ti ketten együtt keltek, együtt fekszetek, együttjöttök-mentek, és még nem kérdezted meg tőle: ki vetett tőrt a férjednek, drága? le4ondd, de mégis: a nap a te hodály házadban is huszonnégy órából áll, mi a fenét csináltok ti, ha még ezt sem tudod? 70 71 - Megmondom, mit csinál David. - Nicholas iszik egy kortyot. - Hallgatja örökbecsű lemezeit, főzi a kávékat vég nélkül, és közben olvas. Néha odébb hajít egy elhagyott harisnyatarfót, magyarázkodik exfeleségének, hogy újabban miért fordul elő a telefonnal... - Ne szórakozz! - torkolja le Liu. - Hagyd Davidet. Tőle szeretném hallani, miért nem tud semmit Taniáról. - Mert nem beszélt a férjéről. El tudjátok képzelni, hogy én kifaggatom? - David valósággal sértődött ábrázatot ölt. Kipukkadt, mondtam már. Kerülgettem a témát, nem tagadom. De ha Tania nem akar beszélni valamiről, akkor nem is beszél. Teletömi az ember fejét számos egyéb szöveggel, de azt meg nem kapod tőle, amit hallani akarsz. Nos. Ha visszajön az asztalhoz, lássatok hozzá. Vajon mire mentek vele? Art Cox és a szőke lány együttes erővel kikosarazzák a becsapott lovagot. A jelenet rövid, de szenvedélyes. A kárvallott végül átkozódva elrohan. Sacha és Tania egymás oldalán közeledik. A lány visszaül a helyére, felemeli a távollétében megtöltött poharat, és kiüríti. - Rólad beszéltünk - tudatja Nicholas. - Korán jöttem vissza? - Nem számít. Fáradt lehetsz. Nos, szeretnénk, ha elmesélnéd, mi történt a kórházban. Végtére is ennek az akciónak a sikerét ünnepeljük. Tania úgyszólván tőmondatokban összefoglalja az eseményeket. Elégedetlenül hallgatják. Nicholas olykor félbeszakítja, s közbeszúr egy-egy kérdést, de a lány nem hagyja magát 47. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt kizökkenteni. Hamarosan befejezi, és körülnéz. - Impresszionista - vélekedik Sven. - Hanyag ecsetkezelés, elmosódó vonalak, hangulatok bólogat Liu. - Hm - mondja Boris. - Miért akartad nyakát szegni a terroristanőnek? - kérdezi David. Tania ránéz. Kutató pillantással vizsgálja a férfi arcát. Mielőtt válaszol, bort tölt magának és lehajtja. - A doktor elmondta, hogyan végzett három tússzal. Ke72 gyetlen volt, vérszomjas. Élvezetét lelte mások megfélemlítésében, gyötrésében. - Hát a doktor? Hogy viselkedett? Tania hátradől. David szemét fürkészi. - Nem értem ezt a vallatást. Hibáztam valamiben? - Szö sincs róla! - Nicholas szótagolva folytatja. - Érdek-lő-dünk. Tania bólint. - A doktor be volt tojva. Félt, hogy ő lesz a következő. Előbb le akarta inni magát, utána sértégetett, később hajlandó volt a beteggel törődni, utóbb pedig meg akart kefélni. Elég ennyi? - Még utóbb ő lett a hős. Megmentette a miniszter úr életét. Igaz, drága? - Igaz, David. - Tania körülpillant az asztalon. Tekintete ismerős. David elétolja a cigarettásdobozt. - Ferry? Ő mit csinált? - Ő? - Tania kifújja a füstöt, és elmosolyodik. Nicholasra nézve folytatja. - Szenvedett, extrázott, aludt, evett, pisilt is. Légzése a törött bordáitól, idegei a fegyveresektől voltak ramatyok. Hű testőrei ezalatt az oxigénvezeték csövéhez béklyózva üldögéltek. Egyikük hajcsatot kért tőlem, később meg is kapta. Akarjátok hallani, mit csinált az ápolónő? Meghalt. Hogy én mit csináltam? Megpróbáltam nyugodt lenni, miközben mindenki halkabban, hangosabban őrjöngött körülöttem. Ki akartam sakkozni, hogy ti mit csináltok. Megpróbáltam kiverni fejemből a gondolatot, hogy cserbenhagytok. Valahol, valamikor tesztek valamit, kiszabadítotok onnan. Imígyen vigasztalgattam magam. Ez történt. Liu ámultan kérdezi: . - Te attól féltél, hogy otthagyunk? - Gondoltam rá. Legyenek Borisnak bármilyen mániái a tányérokkal, amikor megpillantottam őt a gép előtt pilótaegyenruhában, azonnal megkedveltem. De voltaképpen mi volt ez a kihallgatás? - Csak éppen elbeszélgettünk veled. Barátkozgattunk, tapogatóztunk, puhatolóztunk. - Attila szinte belehajol a lány arcába. - Ha nem tudnád, velünk dolgozol. Kíváncsiak vagyunk rád, szeretnénk megismerni. Te viszont nem vagy kíváncsi ráak, úgy látjuk. Nem is akarom erőltetni. menet közben majd kialakul. Úgy hírlik, nem önszántadból jöttél közénk. De ha már itt vagy, elmesélnéd a sztoridat? Tania a fejét ingatja. - Nincs sztorim. Én nem tudlak benneteket szórakoztatni. Láthatjátok. De mondok mást. Tico elaludt Buris vállán, Art Cox pedig tovatűnt a babával, mintegy öt perce. Ha valóban gyakran verni szokták, ideje, hogy utánanézzúnk. A baba elhordott pasasa nem úgy rohant el az imént. mintha nem akar48. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt ná kasztrálni a gaz csábítót. Boris pattint az ujjával, aztán felnyalábolja kistáát, és elsőként indul a lift felé. Hamarosan mindannyian követik. 17. David hallja meg elsőként. Felemelt karjával csendet int. Közelről sírás hallatszik, valamivel távolabbról fojtott kiáltások és puf fanások zaját hozza a parti szél. Futó léptek közelednek. A parkolóhelv vegében kibukkan a sötétből a fémszálas ruhát viselő lány. Amikor kilép a lámpák alá, ruhája ezüstösen felragyog. Egy férfi rohan a nyomában, s Davidék felismerik benne a kikosarazott lovagot. amikor beéri a lányt, megragadja a vállát, és többször pofon vágja. David és Sven elszáguld mellettük. Art Coxot keresik, a parti sziklák előtt meg is találják, félig eszméletlen állapotban, a földön fekve. Négy támadója még mindia lelkesen rugdossa. Art megpróbál felemelkedni, de az egyik férfi elkapja hátulról, lerántja a fejét, és már-már a kövekhez csapdosná, ekkor David odapattan, és egy jól irányzott rúgással feldönti. A férfi feltápászkodik, tániorogva keresztülhátrál néhány lapos kövön, aztán a vízbe zuhan. Sven kést pillant meg az egyik támadó kezében. Egy lépést hátrál, mintha megijedt volna, a következő pillanatban a levegőbe lendül, és a férfi arca felé rúg, de az váratlanul térdre ereszkedik és előrehajol, hogy hasba szúrja. Sven zuhantában veszi észre a veszélyt, de mielőtt beleszáguldana a késbe, ott terem David. Elkapja a férfi csuklóját, s a csontok ropogása közepette hátrafeszíti. Közben elkaszálja a lábát. A férfi lezuhan, Sven éppen ráesik, és nem üti oda magát a sziklához. David félrerúgja a kést, majd a hátulról támadó másik férfit kapja el. Leszorítja és hátracsavarja a karját, aztán hirtelen lendülettel átveti a válla fölött. A férfi nekivágódik szemből támadó kársa mellkasának. Felborítják egymást, a földre kerülnek. Art arca és ruhája sötétlik a vértől. Masnira kötött bőr nyakkendője kioldódott, gyászosan tekergőzik a vállán. Fél pár elpője a tengerbe veszett, hullámfodrok dobálják, töltögetik vízlel. Art legyintve otthagyja. David karjára támaszkodva a parkoló felé sántikál. Sven követné őket, de a késétől megfosztdtt férfi ismét próbálkozik. Vesztére. Arcába egy ököl, hasába Sven bal talpa rohan. A férfi felbukik, és odagurul megviselt társai mellé. Mire a parkolóba érnek, a bosszúszomjas lovagnak hűlt helyét találják. A szőke lány azonban ott áll, hogy könnyek között Art, a hős nyakába vesse magát. A férfi kiköpi vérét a földre, majd a nyelvét a fogsorán végigfuttatva megállapítja: - Mind megvan. - Micsodá? - kérdezi Sven. - A tögam. - Helyes - bólogat David. - Orvos nem kell? - Sofőr kéne. Sacha, hazaviszel bennünket? Az indián felmorran: - Összevéreznéd a kocsimat? - Szívesen. Tania halkan dúdolgatja egy sláger refrénjét holmi tenger tigriséről, s nem minden tisztelet nélkül pillant az elbicegő Art után. A mhdszer, mellyel Art Cox a mindennapi szőke 49. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt hálóvendégről gondoskodik, talán nem éppen kíméletes, de kétségkívül hatásos. - Ezt gyakran előadja? - faggatja Davidet a kocsiban. - Ha csak lehet. Egyébként már érdeklődtem. Art megesküdött, hogy olyankor mindig facér nőket szed fel, ha nem vagyunk mögötte. Verekedni nem tud, de van esze. - Aha. Egyébként kitűnően szórakoztam. Értesültem Boris tányérzúzó monomániájáról, mint válóokról, Art széptevé74 75 si szokásairól, s nem állítom, hogy nem látom őt valahol aberráltnak. Továbbá megtudtam, hogy a társaság java része barátsággal viseltetik irántam, mindazonáltal ez csak afféle megelőlegezett barátság. - Társaságunk ilyetén összejövetelei fakultatív jellegűek, drága - közli David. A férfi hamarosan a képernyő előtt ül. A szobában a délután hallott zene szól, újfent, a film pereg mellé. Tania leül a szőnyegre, mert nem akar egyedül maradni. Hamarosan a film és a zene hatása alá kerül. Italt tölt két pohárba, lassan kortyolgatja a magáét, s egy idő után már nem számolja, hányszor látta ezeket a képeket, hallgatta ezt a szöveget. Davidről is megfeledkezve elmerül a felé áradó hangulatban, kiábrándultság, keserűség bénítja a képernyő elé. Amikor vége, David kikapcsolja a készüléket, lerántja fejéről a hallgatót, és távoli tekintettel a lány felé fordul: - Mit tartogatsz ma éjszakára? - Ezután én labdába sem rúghatok - sóhajtja Tania. Mindenesetre alaposan kikapcsolódtunk ma este. 18. Tania házkereső buzgalma nem sok sikerrel kecsegtet. Kiadó ház jóformán nem létezik, az az egy-kettő, ami olykor mégis akad, valóságos palota, és végül nem felel meg. Az ügynökség ifjú alkalmazottja tulajdon szívügyeként kezeli ügyfele vágyálmát, de lelkesedése egy darabig hiábavalónak bizonyul. Ha akad valami, Taniának nem jó, nem és nem. Mígnem mégis adódik egy ház. Kétszintes, kellemes épület, nem túl nagy, ám a kertje! Tania álmainak netovábbja. Csakhogy nem a bérelhető, hanem az eladó házak listájáról kerül elő, szinte véletlenül, az ügynökség alkalmazottjának kínlódása jóvoltából. Eladó? Tania gondolkodóba esik. Ha itt maradna, megvenné, hiszen a ház tipikus esete a "szerelem első látásra" közhelynek. De egy ingatlant nem lehet behajtogatni a Toyota Celica Suprába. Ha elmegy, el kell válnia a kerttől és az épülettől. Tania órákig bolyong a felújításra és átalakításra jócskán rászoruló, de minden egyéb tekintetben tökéletesen kielégítő házban. Aztán határoz: megveszi. Az ügynökség ifjú alkalmazottja fellélegzik. Pedig a gondok ezután kezdődnek. Amíg a házatrendbe hozzák, Taniának valahol laknia kell. Az ember azt hinné, erre a rövid időre bárminő bérlakás megteszi. Óriási tévedés. Tania tehát nyakába veszi a várost, s David egyre többet találja egyedül magát. Megpróbálja élvezni ezt, feleleveníteni régi, meghitt magányát, de folyton Marlborós csomagokba, félrehajított könyvekbe, hajcsatokba és a jelenlét számos nyomába ütközik, amelyek úgyszólván láthatatlanok: finom illatszer emléke a fotelben, a gines üveg leapadt szintje, s az az 50. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt árnyalatnyi, mindenütt jelen levő feszültség. Megfoghatatlan elektromos huzalait a lány szórta el maga körül, és ezekbe nem lehet nem beleütközni jövés-menés közben. Megérkezik a házvezetőnő, és David megszabadul aggasztó érzékleteitcil. A magas, csontos asszony szótlanul végzi munkáját. Gyorsan, gondosan dolgozik, jelenlétéről csupán a házat betöltő gépzaj tanúskodik, mivel Noelle pontosan úgy lélegzik, mint a Csillagok háborújában Darth Vader. Az asztmatikus fűrész bekúszik David agyába. A férfi bemenekül fejhallgatója alá, a számok közti szünetben azonban sztereóban hallja Noelle légzőszerveinek csatazaját. Eleinte félt tőle, hogy az asszony váratlanul kiszenved két pohár öblítése közben. de Noelle valójában makkegészséges. Így hát jól megférnek egymással. Légzésétől eltekintve nincs is gond vele. A világért meg nem szólalna, akárha néma lenne, s David szerint ez sem válik egy házvezetőnő hátrányára. Dohányzási mániája pedig elhanyagolható. Noelle egyszerre végez mindent, és bármily hihetetlen, végső soron ragyogó eredménnyel. Feldúlja az emeletet, csaknem egyidőben a nzppalit és a konyhát. Mivel mindenütt ott van, minden helyiségben éget egy cigarettát, fel-felkapja a legközelebbit, beleszív, és friss erőre serkenve boszorkányos ügyességgel tünteti el a rendetlenséget. David egyszer elorozott tőle egy cigarettát, hogy megvizsgáltassa, mi az, ami haitóerőt kölcsönöz az asszonynak. Mivel a labor nem talált a cigarettában egy milligrammnyi kábítószert sem, a férfi végül arra a következtetésre, jutott, hogy Noelle-t maga a füst 76 77 stimulálja. E szenvedély eredményeképpen fejlődött ki légzőszerveiben á jellegzetes Darth Vader-i felhang. Noelle Bianca távozása után került David mellé. Hétköznap délelőttönként két-három órát tölt el háza és háztartása rendben tartásával, aztán ütött-kopott Citroenjén hazaszáguld hét gyerekéhez, és nála is hallgatagabb férjéhez. Előfordul olykor, hogy nem sikerül délelőtt megérkeznie, de ez sem zavarja: befut este vagy éjszaka, mert a munkát el kell végezni. Kész rejtély, de David szereti ezt az asszonyt. Noelle hevesen viszonozza érzelmeit, és ezt a maga módján, örökös mosolygással hozza tudomására. Egy alkalommal éppen akkor érkezett, amikor David vacsorával vendégelte meg barátait. Befutott, mosolygott, odaintett a társaságnak, majd a világ legtermészetesebb módján hozzáfogott a takarításhoz. Ettől a lakás pillanatok alatt úgy festett, mint az átalakítás idejében. Ha elfutott mellettük, Davidre mosolygott. Közbevetőleg leszedte az asztalt, és elmosogatta az edényeket. Mintha észre sem venné a jelenlévők néma döbbenetét, mely egyaránt szólt tevékenységének, külsejének és egy lélegeztetőgépet felülmúló zajos légzéstechnikájának. David akkor még nem tudott nevet adni az utóbbinak. Sacha meredt rá, úgyszólván magánkívül: - Ki ez? Darth Vader? Noelle most is legjobb formáját hozza. Por- és füstfelhő burkolja be szikár alakját. Felrikolt a telefon, és az asszony mosolyogva integet a készülék felé, mintha bátorítaná Davidet: vegye fel nyugodtan a hallgatót. A férfi megteszi. Beleszól a mikrofonba, aztán a válasz hallatán kissé meglepődve feláll, majd felkapja a készüléket, és kivonul vele a teraszra. - Köszöntelek, öreg Chennes. Hát te is bírod még a haj51. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt szát? Csodálkozol, hogy felhívtalak, mi? Mióta is nem találkoztunk? Szinte suhancok voltunk az alapkiképzés idején. Meg sem kérdezed, mi van velem? - Aldo Paramor szinte egy lélegzetre hadarja el a bevezetőt. David rosszat sejtve várja a folytatást, de a beálló szünetben belátja, válaszát várják. Elmosolyodik: - Gondoltam rád mostanában. - Na, ezt sejtem. A hercegnő, mi? Hát a te nyakadba varr78 ták. Mondd, még mindig az a saját levében fődögélő fajta vagy? - Korom előrehaladtával mindjobban - feleli David rezignáltan. - Sz<íval még nem sajátítottad el a Paramor-filozófiát. Öreg hiba. Nekünk gyorsan kell élnünk, mert bármely pillanatban véget érhet. Hányszor mondtam neked, hogy mindkét végén égeti a gyertyát, mielőtt végképp elfújja valaki? Na egyébként, mintha én is érezném már a csontjaimat. Nem úgy sistergek, mint valaha, de azt bátran állíthatom, hogy még ma is képes vagyok a legyet röptében... Egyébként örülök, hogy hallom a hangodat. Gyakran eszembejutnak a hősi idők, amikor mi ketten elkezdtük. Emlékszel még? - Emlékszem. - David mozgolódást lát a ház egyik ablakában. Felpillantva Noelle sugárzó mosolyával találkozik. Az asszony Tania szobájának ablakában állva az ő elmaradhatatlan arelalejezésével lenget felé valamit. Ez a boldogság jelen esetben a kezében tartott darabnak szól, világgá kürtölve, hogy eme darab gyönyörű, fantasztikus és egyáltalán. Tetszésnyilvánításának végeztével Noelle visszahúzódik Tania levendulaszín bugyijával együtt. Paramor egy árnyalattal higgadtabb hangon beszél tovább: - Tudom, a legtöbben nincsenek valami nagy véleménynyel rólam. Azért nekem is van egy kis sütnivalóm. Persze, veled nem vehetem fel a versenyt, ám van itt ész. Nos, ezért hívtalak. Ja. Hogyan jössz ki a hercegnővel? David maga elé idézi a hercegnőt kócos hajával, leszakadt gombjával, a gines poharakkal, a hosszú hallgatásokkal. Nem igazán látja fejedelminek. - Jól dolgozik - feleli. - Mondtam, hogy nem? Remekül dolgozik. A munkája merő szuperlatívusz. De különben... - Különben? - Gondolom, még nem volt időd megismerni. Annyit mondhatok, még véletlenül se csípj bele a fenekébe, vagy valami hasonk5, mert helyben agyonver. De minek is mondok neked ilyet? Mondd, tulajdonképpen hogy állsz te a nőkkel ez idő szerint? - Ez idő szerint elvált ember vagyok. Paramor rövid sóhajt hallatva folytatja: 79 - Nem gondoltam volna. Azt hittem, te csak egyszer nősitlsz meg, de akkor nagyon. - Így történt. Megnősültem, de nagyon. - Na, engem ez a vész nem fenyeget. A nők továbbra is egymás sarkát tiporják, hogy befekhessenek az ágyamba. De téged ez biztosan nem érdekel. Ugye, amikor rád varrták a hercegnőt, ejtegettek valamit a viselt dolgairól? - Nem sokat. - Hát persze. Ő meg még annyit sem, esküdni mernék. i 52. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Valójában senki nem tud semmit. Idehallgass, Chennes. Megmondom neked őszintén, én kedveltem azt a nőt. Jól dolgozott, meg minden. Velünk, a társaival pedig zseniálisan semleges tudott maradni. Amíg a férje élt, kedves és vidám volt, de aztán begubózott. Ezt előttünk a világért sem mutatta volna. Egyébként te kedveled? - A válaszomtól függ, hogy folytatod-e? Aldo Paramor rövid ideig hallgat, majd torkát köszörüli. - Hát igen. Attól függ. - Kedvelem. - Felhoztam magamhoz egy nőt az éjszaka. Nem részletezem. Elég annyi, hogy az idő előrehaladtával a téma ráterelődött valahogyan Taniára. Na persze, nem így. De tudod, hogy van az. Hátulról mellbe. Dolgoznak-e velünk nők? Nahát! Szóval ilyenek. Aztán konkrétan: velem dolgozott-e? Mondom, igen. Akkor azt kérdezte, mi lett vele? Meghalt? Nem, nem halt meg. Egy idő után kapcsoltam. A maga fortélyos módján majdnem mindent kiszedett belőlem. Arra utazott, hol van MOST az a nő. Mondtam, sejtelmem sincs, az ilyesmi titokban megy nálunk. Aztán inkább eltereltem a figyelmét egy numerával. Tudod, eszembe jutott, hogy ez a nő nagyon fel akart szedni engem. Valahogy különösnek találtam az egészet. Amikor elment, eszembe jutott néhány dolog a hercegnővel kapcsolatban. Szóval, ezért hívtalak. David azon kapja magát, hogy kényelmetlen a széke. Hátradől, kiegyenesíti a gerincét. - Miért? - kérdezi. - Szó se róla, nem egészen értem, miért érdekel engem, mi van vele? De lehet, hogy veszélyben van. Valaki nagyon szeretné megtalálni, az a benyomásom. Persze, nem azért, hogy virágot vigyen neki. Szóval csak azt szeretném mondani, ha esetleg nem jelenik meg időben valahol, ahol meg kell jelennie, nézz utána, hol van, nem esett-e baja. Na. A rövid szünetben hátborzongató sikoltás hallatszik a magasból . David meg sem rezzen. Noelle. Mindannyiszor halálordítást hallat, ha talál valahol egy pókot vagy százlábút. Most mégis másról lehet szó, mert a feldült Noelle felbukkan Tania ablakában, s nem a bátran lemészárolt szörnyeteg tetemét, hanem egy könyvet lenget David felé. Kétségbeesett arcán átfuttat egy röpke mosolyt is, mert ez mindenkor jár a gazdának, de szinte ugyanabban a pillanatban elkomorodik, és szenvedélyesen nyújtogatjá a magasból a rejtélyes tárgya. - Mi volt ez? - kérdezi Aldo Paramor elhűlve. -Megfagyott a vér az ereimben. - Semmi különös. Csak a házvezetőnőm. - Ez gyakori nála? - Csak egy pókocska kell hozzá. - Látod, én másképp csinálom. Ha felhozok magamhoz egy nőt, nem eresztem el addig, amíg a lakást ki nem takarította. - Ötietes. - Na persze, ezt neked hiába ajánlanám, felgyűlne a házban a por. David elfojt egy mosolyt, aztán felint Noelle-nek. Az asszony kissé lehiggadva visszahúzódik. - Aldo, arról beszéltél, hogy Tania veszélyben van. - Igen. Lehet egyébként, hogy nincs is semmi. Csak a fantáziám. Mindenesetre a nőnek nem mondtam meg, hol van a hercegnő, tehát nem lesz könnyű rátalálni. Rajtam kívül ke53. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt vesen sejtik a hollétét. Tudni akarod, miért fáradok ezzel? Nem mintha úgy fenekednék utána. Nem mondom, próbálkoztam, de csak azért, hogy ő is meglegyen. Nem jött be. Bevallom, bosszant a mai napig. Szívesen elvigasztalgattam volna a férje halála után. De ha nem, hát nem. Ott még nem tartok, hogy meg kelljen erőszakolnom egy nőt, sőt, de ezt most hagyjuk. Egyébként ne beszélj neki arról, hogy hívtalak. Minek? Még azt hinné, beleártom magam a dolgába, márpedig azt többször értésemre adta, hogy áz ilyesmit nem tűri. Voltak fura dolgai, nem mondom. Egyszer például nem láttuk néhány napig. Egyszer csak kiderült, hogy a hercegnő kór80 81 házban van. Beugrottunk hozzá néhányan, mégiscsak a társunk, megnéztük, mi van vele. Hát tudod? K eztél már a hercegnő szemébe? Mert akkor tudod, jóformán öröm beléjük bámulni. Ott, a kórházi ágyon nem voltak szerrei. Mintha ló rúgta volna meg. Az arca bedagadva, egy buci volt az egész, a szivárvány összes színeiben. A karjai betapasztgatva, de fura módon csak olyan kis flastromokkal. Kifaggattam a doktort, tőle tudom, hogy valahol az utcán találták meg a hercegnőt, a kocsijában hevert ájultan. Valahol, valakik elkaphatták, és elintézték, de sikerült meglógnia. Talán nem is akarták mególni, csak kérdezgették valamiről, vigyáztak, ae roncsolják össze. Mindenesetre a karjába nem golyót kapott. Az orvos úgy vélte, villanyfúróval lehetett azokat a sebeket csinálni. Gondosak voltak ebben is, nem a csontra mentek. Talán későbbre tartogatták a zaftosabbját. Mindenesetre napokig borogatták a hercegnőt, amíg ember lett belőle újra. Rendőrök álltak az ágya mellett, őrizték. De senki nem akart besettenkedni, hogy megőije vagy valami hasonló. Amikor kiengedték a kórházból, elköltözött a lakásából, de nekünk sem mondta meg, hova. Akkor már szó volt az áthelyezéséről. Az utolsó napon, amikor már ágy volt, hogy másnap agyő, elutazik, furamód zavartnak látszott. Meghívott minket egy búcsúpohárra, aztán úgy intézte, hogy maradjunk. Hülyéskedett, nevettetett bennünket, de ahogy kétségbeesetten: Később, persze, megértettem. Egész éjjel egy sárga Mazda állt a ház előtt, egy alak ült benne. Tania reggel kérte, hogy kísérjem el a repülőtérre. Te még olyan rodeót nem értél. A sárga Mazda egyre csak jött mögöttünk, a hercegnő meg úgy vezetett, mint egy őrült. Egyébként is úgy vezet, de akkor még tett rá pár lapáttal. Nyilvánvaló volt, hogy le akarja rázni a Mazdát. Mondom neki, álljon meg, elintézem én azt a pasast semmi perc alatt, erre úgy nézett rám, mintha bolond lennék. A Mazda csak jött, mint az öngyilkos. Akkor meguntam a dolgot, és a száguldó kocsiban magamra húztam a hercegnőt, átcsúsztam a kormány mögé, és nem azért moadom, de hamarosan sikerült lerázni a kullancsot. Az utolsó percben értünk ki a repülőtérre, már nem volt rá idő, hogy kifaggassam, meg egyébként őt nem is lehet, ha két hét áll rendelkezésre, akkor sem. Amikor elköszönt, mintha olyasmit tanácsolt volna, hogy őrizkedjem a kínaiaktól. Ezzel el. Mit is akartam mondani? Lehet, hogy nem is lesz vele sok bajod. Csak úgy mesélgettem, mert még mindig nem értem ezt az egészet. De az istenért, ne szólj neki, ha nem akarod szabadon ereszteni a poklot. Hagyd békén, akkor jól kijössz vele. Ezt különben jól jegyezd meg. Nagyon rendes egyébként. Ha nem lenne olyan fenemód gőgös, de hát, nagyra van magával. Amikor láttam összeverve, azt hittem, soha többet nem lesz arca. De lett. Nem ronda a nő, biztosan észrevetted. Szóval, ez van. Itt vagy 54. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt még? - Igen. Hallgatlak. - Nem akarsz valamit kérdezni? Nem mintha sokat tudnék, de hátha akad, ami érdekel. Lehet, hogy segíthetek. Erről a kínai-iszonyról nem volt szó? - Nem. De mit tartasz ezen feltűnőnek? Földünkön minden ötqdik ember kínai. Az lenne szembeszökő, ha Tania egy eszkimóval húzott volna ujjat. Ez az ügy csak azért hat kísértetiesnek, mert Tania hallgatásba fullasztja. - David hallja, hogy nyílik a kapu. A Toyota orra beúszik a kertbe, majd eltűnik a terasz alatt, a garázsbejáróban. Chennes gyorsan folytatja: - Örülök, hogy hallottalak. Majd rajta tartom a szemem, rendben? - Rendben. Egyébként nálatok nem suttogják, hogy készül valami? Itt a szelek azt fújdogálják, hogy a jövőben soksok munkánk lészen. Terroristaszervezetek jönnek a semmiből, és vannak ötleteik. Nagyszabású balhék előkészületeiről rebesgetnek jól értesült körökben. Forrónak ígérkezik a nyár. Azt is suttogják, hogy látták Cassagne-t. - Hol látták? Aldo halkan kuncog: - Milyen mohó a hangod! Emlékszem, Cassagne a te skalpod volt. Két éve csodájára jártunk a nagy fogásnak, Úgy hírlik, Cassagne a fővárosban szervezkedik. Egyszóval ott van az orrod előtt. Mennem kell. Bocs, hogy zavartam. Egyszer összejöhetnénk. Tudod mit? Hívj fel, jó? Különben jól van a hercegnő? - Igen, úgy tűnik. - David a mellette elsiető lány után pillant. Picasso lemarad Tania mögül, és a férfi combjához simítja fejét. - Akkor viszlát. 82 83 - Viszlát. - David leteszi a hallgatót, és elgondolkodva vakargatja a kutya füle tövét. A nap nézegeti magát a fürdőmedence vízében. 19. - Mi baja van Noelle-nek? - kérdezi a lány néhány perc múlva. Fürdőruhában áll David mellett, s vágyakozó tekintettel fordul á medence irányába, de türelmesen várja a választ a nyugtalanító problémára. - Gondolom, asztmás - feléli David. - Úgy értettem, velem mi baja van? Eddig folyton csak vigyorgott rám. Mi lelte? - Kérdezd meg tőle. Nem tudom. Tania megrázza á fejét. - Annyit nem ér az egész. Néhányszor már próbáltam szóra bírni, de úgy látom, megerőltető számára a beszéd. Az előbb viszont, amikor meglátott, úgy elmenekült a közelewből, mintha leprás lennék. Egyébként hétfőn költözöm. Mit SZÓLSZ? - Már akartam mondani, hogy maradj itt nyugodtan, amíg rendbe hozzák a házat. - Aha - nyugtázza Tania. - Akartad mondani. De nenö mondtad. Hétfőn költözöm. Elegpi háborgattam nyugalmadat. - Csobb. Tania úszik. David felemelkedik, és visszaviszi a telefonkészüléket a nappaliba. Noelle a hodály közepén álldogál, cigaretta a a szá55. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt jában. Rámosolyog Davidre, majd a kert felé mutogatva jelzéseket ad Tania irányában. ezekből az derül ki, hogy csalódott a lányban, sőt! - Mi a baj, Noelle? Az asszony mosolyt villant felé, aztán újfa elkomorui, végül pedig megszólal: - Nézze meg a képeket! Noelle ugyanis nem fogyatékos és nem néma. Éppen csak kissé bogaras. David gyakran eltűnődött már ezen. Mimikával és mutogatással mindent el lehet mondani. Mi szükség a be:szédre? A férfi megpróbált elképzelni néhány élethelyzetet, melyekben ily módon fejezné ki magát. Az eredmény felől nem támadt kétsége. Ezután némileg felvidulva szakított a csábító gondolattal. Noelle izgatottan integet, és a férfi kénytelen követni. Megnézi a képeket, miért is né? Talán obszcén fotók sorjáznak az albumban, melybe az olthatatlanul kíváncsi Noelle belelapozott? Hét gyermek szülőjét ez ennyire kihozná a sodrából? Aligha. Belépnek Tania szobájába. Az asszony lábujjhegyre állva kiles az ablakon, majd David szemrehányó fejcsóválása közepette kinyitja a szekrényt, és előhúz belőle egy sporttáskát. Lekotor a csíkos szatyor fenekére, és a zsákmányt sokatmondó arcjátékkal David kezébe adja. A férfi a közepén üti fel a fotóalbumot. Nagyot nyel. Hátralapoz. Ádámcsutkája fel-le jár, de arcizmaira ügyel. Aztán összecsukja, és a helyére süllyeszti az albumot. Behúzza a tolóajtót, elfordul a szekrénytől. Látja, hogy Noelle a véleményére kíváncsi. Rekedten megjegyzi: - Ezek a képek Tania munkájához szükségesek. Az asszony ettől kissé felderül. Ismét kiles az ablakon. Integet, hogy a lány kijött a medencéből. Kisurrannak szobájából, mint a tolvajok. De Tania nem megy fel. Leheveredik egy napozóágyra a medence mellett. Sütteti magát. Bikinije leheletnyi, szeme lezárva. Fel sem pillant, amikor a férfi elmerül a vízben. David nyugodt tempókkal úszik. Néhány hossz után a hátára fekszik, és a víz tetején lebegve Paramor szavait emésztgeti. Egy idő múlva visszafordul, s megközelíti a lányt. Kinyújtott karján jól látja a halványuló hegeket. Sztretné megérinteni, de fél, hogy felriasztja. Aztán a lépcsőhöz úszik, mert hallja, hogy valaki érkezett. Noelle beengedi Liut és Sachát. Letelepednek a teraszon, az indián sűrűn tekinget Tania felé. - Elmehetnénk valahová - javasolja Liu. - Hová? - A Sörétbe, vacsorázni. - Nem bánom - feleli David. Sacha megjegyzi: - Elhívhatnánk Taniát is. 84 85 - Gondolod, hogy szívesen eljön? - aggályoskodik Liu. David elhelyezkedik a székében, hogy kényelmesebben üljön. Hanyagul odaveti: - Eredj, és kérdezd meg tőle. - Ezután nincs más dolga, mint figyelni, de képzeletét felülmúló jelenet következik. Liu a lány mellé lép. Lehajol hozzá, a fény hátulról éri, arca elhomályosul a feje köré font sugárzásban. Előbb megcirógatja Tania nyakát, eredmény nélkül. Aztán két kezébe fogja az 56. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt arcát, kicsit megrázza a fejét, s azt mondja: - Helló. Tania felnéz. Félelem villan a tekintetében. Az ellenkező oldalon lecsúszik a földre, de azonnal talpon terem. Felpattan az ágy tetejére, és villámgyors rúgással leteríti a férfit. Liu elakadó lélegzettel hátratántorodik, és belehanyatlik a medencébe. Azonnal elmerül. Amikor felbukkan, még mindig levegő után kapkod. Tania felismeri. Kiegyenesedik, a fejéhez kap, és a vízbe veti magát. Nincs szükség a segítségére, a maláj-kínai önállóan összeszedi magát, és méltóságteljesen a lépcsőhöz evickél Felszalad a teraszra, s ott kárvallott kifejezéssel kiüríti zsebeit az asztalra. Sacha nevet. Davidnek valahogy nincs kedve hozzá. Nézi a közeledő lányt, libabőrös testét, nyugtalan tekintetét. - Figyelmeztettelek, hogy borotválkozz meg! - élcelődik Sacha a bőrig ázott maláj-kínaival. - Ne haragudj, Liu. Megijesztettél - magyarázkodik Tania zavartan. - Hátulról ért a fény, nem láttam jól az arcodat. - Csak azt akartam kérdezni tőled, eljössz-e velünk vacsorázni. Nem volt hol kopognom - morog Liu, aztán Sachára förmed: - Jól vagy? Sacha remekül mulat, és úgy tűnik, a közeljövőben nem is tudja abbahagyni a nevetést. Csak rápillant az átázott Liura, és újra kezdi. Noelle az ajtóban áll. Köszönni jött, de a jelenet megéri, hogy várakozzék néhány percet, mielőtt távozna. Amikor elfogja David pillantását, válaszként leadja a "nem megmondtam?"-ra fordítható jelzést, aztán mosolyogva elsiet. - Szükséged lesz némi száraz ruhára - állapítja meg David bölcsen, majd hozzáteszi: - Menj, Liu, szolgáld ki magad a ruhatáramból. Sacha felnyerít, Tania közbeveti: -- A te ruháid aligha lesznekók. Liu inkább az énméreteimet hordja. A maiáj-kínai lepillant a mellkasára, és két tenyerét befelé fordítva jelzi Tania mellbőségét. Ezután a csípője körüli kézhullámoztatással folytatja a felsorolást. Úgy tűnik, Noelle példája járványos. Végül a társaság vidám, mind kevésbé feszült nevetésével nem törődve besiet a házba. Tania nem óhajt tovább magyarázkodni. Úgy dönt, italba fojtja az elmúlt rémületet. Térül-fordul. Tálcán üvégeket, poharakat hoz. Miután kitölti az italokat, letelepszik az egyik üres székbe. - Nem fázol? - kérdezi David. Tania lehajtja a gint. Kissé összerázkódik tőle, majd elmosolyodik. Talán még mondana valamit, de felfigyel David arckifejezésére. Nem lát rajta vidámságot, inkább gyanakvó figyelem árad róla. A férfi elfordul, s pipáját tömködve eléri, hogy Tania tekintete np kutassa tovább az arcát. A lány felnéz, rámered az ajtóra, szemv elkerekedik, aztán kirobban belőle a nevetés. Liu áll a nappali nyitott ajtajában. Két keze csípőjén, egyik lába elegánsan kissé előrébb a másiknál, mellkasa kidüllesztve. Tania legszebb mályvaszínű ruháját viseli, mely látni engedi fél combját, és mellkasa java részét. Nyakában miniatűr, egymást szorító kezekből összerakott aranylánc függ, medálja 57. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt szív alakúra formált kék féldrágakő. Keblén strasszkövekből összeállított, masnit formázó brosstű csillog. Derekán fényes szögekkel díszített bőröv feszül, lábán két pántból font tűsarkú szandál díszeleg. - Mi ez? - kérdezi Sacha pukkadozva. - Az őrült nők ketrece? - Gyönyörű vagy - összegezi David, majd a karját nyújtja pipafüstöt eregetve: - h4ehetünk? 86 g7 20. Holdfényes a késő éjszaka, amikor hazaérkeznek. Tania jókedvű. Remekül szórakozott a kocsmának degradált Sörétben. Liu hívására többen összegyűltek a csoportból, buzgó pincérek asztalokat toltak össze, hogy elférjenek. A fessen öltözött maláj-kínainak kívülállók is a csodájára jártak. A mulatságból egyedül David nem vette ki a részét. Társai nem szűnő ugratására végül hajlandó volt részt venni a beszélgetésben, de mindvégig képtelennek látszott teljesen feloldódni. Tania letelepszik egy székre a teraszon, lefeszegeti lábairól a magas sarkú cipőket, ós messzire elrúgja őket. Jó játék, Picasso ellohol, egyenként visszahozza a lábbeliket a fogai között. David be akar menni a nappaliba, de a lány a keze után nyul, és visszahúzza. - Éjszaka van -jegyzi meg a férfi. - Most megint következik valami jellegzetesen "taniás". - Szerencséd, hogy jó kedvem van - feleli a lány. - Maradj velem egy kicsit. Gyújts rá a pipádra, szeretem a füstjét. Talán, mert férfias. De nem azért illik hozzád, inkább a komolysága miatt. - Noelle ajándékozott meg vele. - Kommentár? - Pantomim. Eljátszotta, hogy ülök a nappali foteljában, avagy a trónuson az ebédlőasztal mögött, és hallgatom a zenét magam elé meredve. Noelle meggyőződése, hogy ilyen alkalmakkor értékes gondolataim jönnek. Ehhez szerinte elengedhetetlen a pipa. És most mi következik, hercegnő? Tania felveti fejét: - Amikor délután hazajöttem, telefonon beszéltél valakivel . - Valóban. - Azt mondtad: "hercegnő"? - Igen. - David széket húz maga alá. Elvesz egy poharat a tálcáról, és telecsurgatja whiskyvel. - Aldo csúfolt így. - Igen. Tudom. Tania felvonja a szemöldökét. 88 - Vele beszéltél? - Tilos? - Nem. Elmondhattad volna. - Mikor? - Oké. Igazad van. Akarsz erről beszélni? - Tania megint tölt magának. - Aldo Paramor felhívott. Elbeszélgettünk. - Rólam. - Többek között. - Végül megesketett, hogy nem szólsz róla nekem. 58. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt David hátradől, kinyújtja a lábát. - Nem esketett meg. Saját érdekemben tanácsolta, óvakodjam szóba hozni. Egyszerűen tudni akarta, jól vagy-e, kijövünk-e egymással. - Érdekes. És mit tudtál meg rólam? - Például azt, hogy van egy szembeszökő hibád: nem feküdtét le vele. Tania elneveti magát, majd hirtelen elkomolyodik. A táskájáért nyúl, de David megelőzi. Inge zsebéből elhőhúzza a cigarettás dobozt, és átnyújtja. A lány elismerő tintor kíséretében rágyújt. - Mondtad neki, hogy téged ilyesmivel nem hoztalak ki a sodrodból? - Velem kapcsolatban ez az eshetőség fel sem merült benne. Az a fixa ideája, hogy szerzetes vagyok. - És nem? - Nem. - Meglepsz. Hát, roppant érdekes lehetett vele cseverészni. - Az volt. Tania szembefordítja székét Daviddel. Előrehajol, hogy lássa az arcát. - Idegbajt lehet tőled kapni. Egész este rágódtál valamin. Most pedig szavanként kell kipréselni belőled mindent. - Még mindig rágódom. Nagyon jól tudod, mit mondhatott nekem Aldo. Így tehát nem rajtam van a beszéd sora. Én nem akarlak kifaggatni téged. Rád bízom, kinyílsz-e előttem, avagy zárva maradsz. David felemelkedik, hogy a nappaliba induljon. Tania megfogja a kezét: - Jégért mész? 89 - Igen. - Ülj csak 1e. Te olyan pokolian hidegfejű fickó vagy, hogy nem lennék meglepve, ha tulajdon agyadon állítanád elő a whiskydhez szükségesjeget. Biztos vagyok benne. hogy délután te küldted Liut, és éppen őt, hogy ébresszen fel. A Nagy Rendező! Jól szórakoztál? - Egyáltalán nem. Nem találtam szórakoztatónak, hogy halálra rémültél. - Akkor miért csináltad? - Csak egy kis tesztet végeztem. - Pompás. Megtudiad belőle, hogy álmomból ébredve frászt kapok a keleti arcoktól. Igen. Nyilván Aldo mesélte, hogy a repülőtérre menet egy kínai követett bennünket. - Ahogy Liura reagáltál, abból azt tudtam meg, hogy egy kínai díszítette ki a karodat, verte szét az arcodat, esetleg ugyanő ölte meg a férjedet. De azt még nem tudom miért? - Nem hallottál még bérgyilkoaokról? - De. Hallottam. - Helyes. Akkor nem kell elmagyaráznom, jó pénzért mire képesek. - Egyébként már azt is akartam ajánlani, telefonálj innen, és nálam is felhívhat az ismerősöd. Fárasztó lehet annyit szaladgálni a fülkéhez. Tania elsápad, de ez alig látható az éjszakában. Könnyeii a hangja. - Nem akartam előtted bonyolítani a szerelmi életemet. - Drága, akinek neonbetűkkel van a homlokára írva, ELADÓ, annak nincs pasasa. Neked pedig ott izzik a mozdulata59. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt idban, a bőröd felszínén vibrál. Félhülye tőle a lakásszerző ügynököd, a behemót Sacha, és úgy néztem, ma este tüzet fogott az általad frissen megismert Simejn is. Ezzel pedig azt akartam mondani, hogy hazudsz. - Én hazadok, de te leskelődsz utánam. - Azért laksz itt, ha netán elfelejtetted volna, mert egyesek azt akarják, hogy maradj a fenekeden. Mivel pedig nem avattál a bizalmadba, semmi indokom nincs arra, hogy pártfogoljam további nyüzsgéseidet abban a régi históriában. Ha ismerném a sztorit, nem lehetetlen, hogy igazat adnék neked. és melléd állnék. Minthogy erre a jelek szerint semmi igényed, csak azt tehetem, amire felhatalmaúak. - Vagyis házi őrizetben tartasz. - Dühében Tania belesérál a csapdába. - Figyelj rám, David. A fejek mind nagyon jól tudják, hogy nem a levegőbe kiabáltam, amikor megneveztem a férjem gyilkosát. Tudják, mert láttak félig kicsinálva, kezükben voltak a bérgyilkosok, akik bombával kedveskedtek nekem, tudják, mert mi egyébért helyeztek ide? És mégis engem neveztek hisztérikának, aki alaptalanul megvádol egy köztiszteletben álló személyiséget. A rendőrség nem tudta kideríteni, miért halt meg Alain. Én kiderítettem helyettük. Eredmény? Az egyik oldalon tehetetlenség, a másikon nyilvánvaló tehetség: megölni engem. Fel kellene adnom? Jól van, W k, ha mindenki ellenem fordul, akkor inkább nem is szóltam!? Meghalt Alain. Te nem láttad. Olyan volt a lakás, mint egy vasúti szerencsétlenség után. David hallgat. Nem szól róla, hogy látta a fotóalbumot. Végre megoldotta a lány nyelvét. - Négy évig éltünk együtt, nem hosszú idő. Életem legszebb évei voltak. Eltörölte őket egy bérgyilkos, megkapta fizetségét Colin Philipstól. Nem fér a fejembe. Ők pénzben méricskélték azt az életet, ami számomra mindent jelentett. Mindent. - Most is így van, Tania. Hiába írtad ki magadra: ELADÓ, elküldöd végül az összes vevőt. Oda vagy láncolva Alainhez. Csakhogy ő meghalt. Ha még évekig őrjöngsz, akkor sem támaszthatod fel. Elpusztítod magad, így vagy úgy. Van még néhány jó éved, aztán lazulni kezd a bőröd. Szarkalábak, ráncok jönnek. Kialszik körülötted a feszültség. Már nem kapják rád a fejüket a férfiak. Hideg lesz ott belül a melledben. Addigra Alain képe is elmosódik benned, és ha egy na< pon belenézel a tükörbe, nem ismersz magadra. Szembenézhetsz a gyilkosoddal. Te vagy az, aki kifosztod magadat. Tania kortyolgatja az italát. Láng lobban, füst kanyarodik elő fogai közül. Látni szeretné a férfit, akivel beszél, de a hold alig világít. - Nem én vagyok a legfontosabb ebben, David. Az számít, hogy a gyilkosok szabadon járnak. David mégis bemegy jégért. Amikor visszatér, belekortyol a whiskyjébe, aztán hátradől a széken, és a pipával pepecsel. - Ha kíváncsi lennél a véleményemre, kérdezted volna. És bár nem tettél ilyet, mégis úgy látom, minden út Alainhez ve91 zet. Volt alkalmam, hogy tanulmányozzam a napi ciklusaidat. Az éjszaka mindenkor az őrületé. Hála a társaságomnak, ezen immár osztozni is lehet valakivel, ha másról beszélve, akkor is. Rendőrséget és feljebbvalókat emlegetsz, Tania? Végighallgattam Aldo hétmérföldes monológját rólad. Lehet, hogy egyikünk sem nagy rajongója á fiekónak, és mégis: Aldo segíthetett volna neked, és lefogadom, szívesen tette volna. 60. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Csakhogy te elmulasztottál leereszkedni hozzá. Egyedül boi. nyolódtál bele a dolgokba. Eredmény? Elfogtak, meggyötörtek, semmit sem értél el, pusztán csak annyit, hogy el kellett jönnöd abból a városból. Mintha azt hinnéd, életednek mindössze egyetlen gyökere volt: Alain. Ott voltak Aldóék. Nem hívtad őket, egyedül semmire sem mentél. Most fogadtál egy magánnyomozót, gondolom, vele randevúzol a telefonfülkében. Tehát nem adtad fel a küzdelmet. A nyomok azóta már jegesek, Tania. És senkit nem érdekel az egész. De Colin Philipsed és a kínai még nem tett le rólad. Nem erre vall a kocsidba dugott bomba, az áthelyezésed. És ha csak a levegőbe vagdalkoztál volna, ugyan miért akarnának megölni? Ők tudják, s te tudod, mi okuk van erre. Ez valami zártkörű őrület. Téged még egyre a bosszú motivál, de már beléd oltották a félelmet is. Most sincs szükséged senkire? Az a magánszimat egy idegen. Ő aztán nem fogja vásárra vinni a bőrét miattad. Eljelentget neked egy darabig, és felveszi a küldött összegeket. Aztán, ha jobb munkát talál, búcsút vesz tőled. Ha tudnék segíteni, avass a bizalmadba. Megható a hűséged. Engem meghat, téged elpusztít. - Azt hiszem, a fejembe vettem, hogy addig nem szabadulhatok a halott Alaintől, amíg gyilkosait le nem lepleztem. Amíg ők szabadok, a mi kapcsolatunk sem ért véget, addig nem fordulhatok más felé. Ez talán úgy hangzik, mint valami középkori eskü szövege. - Ne cifrázd, drága, így is értem. Mi több, látom, érzem. Ezért kínálgatom részvevő fülemet. Hogyan másképp akarsz megszabadulni végre? Ennyi idő után egyedül már semmire sem mész. Éjszakáid, nappalaid tele vannak lidércekkel és kísértetekkel. Ritka pillanatok, amikor eltávoznak belőled. Tania feláll. - Te aztán alaposan megfigyelsz mindent. Igaz is! Mi egyéb kell neked? Néhány lemez, pár videokazetta, két korty whisky, meg a nagyítólencse, ami alatt a nyomorult lények életét tanulmányozhatod. Aztán hátradőlsz trónusodon, és bölcsen elmeditáisz mások sanyarú sorsán. Közben pedig kimaradsz mindenből. Elsuhan melletted az élet. Tényleg, akár egy szerzetes. Nincs neked valami bajod, David? Mi volt a fő válóok? Miért kellett helyetted inkább másik férfi a feleségednek? David felnevet, felemelkedik, és Tania elé lép. - Drága, szabad a kezedet? Íme, világnézeted egyik alappillére. Hibátlanok a retlexei. - David elfordul, és az ajtó felé indul. A döbbent lány lassan követi, szavait hallgatja. - Drága, mindössze arról van szó, hogy nem tudsz felelni a kérdéseimre. Nem igazodhatsz el zűrzavarodban, tehát rajtam vagdalkozol. Amit bárki is nyújthatna neked, nem elég komplikációmentes a számodra. Ez a vágyad, nemde, te mondtad. Így hát mindenhonnan kizárod magad. Lehet, hogy ezt élvezed? Mára elég volt. Térjünk nyugovóra. - David. A férfi megtorpan. Tania beéri, s megáll. előtte lehajtott fejjel. - Nem érdemled meg, hogy bántsalak. Ne haragudj. Valami rejtélyes okból kezdettől közel érezlek magamhoz. Kérdéseid elől nem tudok kitérni, válaszaidat igaznak érzem, az én hibám, hogy mégsem fogadhatom meg, amit mondasz. Nem tudo+n megfogalmazni. Én sem értem. Vonzódom hozzád. Félek tőled. - Tőleni? 61. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - Tekinteted áthatol a fejbőrömön. Amit teszek, gondolok, nyitott könyv előtted. Attól félek, elítélsz, megvetsz, sajnálsz. Előtted kialszik az a bizonyos neon is, előtted még a nagy nőt sem csinálhatom, mert hasra esem, kiejtek mindent a kezemből, leszakad a gombom, vízbe fojtom Liut. Ez mind a fölényedtől, fürkésző tekintetedtől történik. Megsemmisíted az embert, David. - Nyugodtan légy természetes. Erre várok. - Amikor az előbb hozzád beszéltem, hamisnak láttam a szavaimat. A szent meggyőződésemből nevetséges hazugságot csinál a te fölényed, David. - Ezt csak te érzed. Nincs szó fölényről. Egyezzünk meg abban, hogy ketten kétféleképpen látjuk a dolgokat, te is másképp, én is. Attól a dolgok még ugyanazok. 92 93 Tania megáll a szobája ajtajában, benyúl és felkattintja a i lámpát. A kiszűrődő fényben végre megpillantja David komoly arcát. - Az első nap után azt hittem, el van intézve a dolog. Kapálóztál ellenem, végül beadtad a derekadat. Végtére is nem tragédia, hogy nő került a csapatodba. Valójában azonban nem tetted le a fegyvert azóta sem. Ha harc, akkor legyen harc, igaz? Csakhogy ez nem nyitott sisakkal folyik. Érzem, hogy fölém kerekedsz. Tökéletes a fegyvered: hideg agy a koponyádban. David Chennes eltökélt valamit, és véghezviszi. Kitűzött egy célt: eléri. Megint a gőzhajó: Muhin és Cassagne kellett? Egy álló hétig tűrted, hogy megalázzanak. Megérte? Végül emelt fővel kerültél elő. Nem kell Tania Tiller? Akkor megsemmisíted. Mi az neked? - Az ajtó bevágódik mögötte. David egy percig fejét ingatja az ajtó előtt. Megérti végre Aldo intelmeit. Ez történik, ha egy férfiember lelkes lendülettel segítő jobbját nyújtja. Ő talán túl- Tania mindenképpen alulértelmezi a dolgokat. A dolgok persze ettől nem változtatnak eredeti fekvésükön, és mivel ezt éppen ő maga állapította meg, itt az idő, hogy ezzel a gondolattal, vagy bármilyen egyébbel nyugovóra térjen. Alvásról természetesen szó sem lehet, de a heverő testhelyzet talán könnyít a gondolatok áradásán. Délután óta nem nyílott rá mód, hogy Aldo valamennyi információját megvizsgálja. Cassagne valóban itt lenne a városban? De már nemcsak ő az esküdt ellenség. Készülődik erre az égtájra egy kínai is, a bérgyilkosok bájos családjából való. Nem ártana időben hátrakötni a sarkát, annál is inkább, mert ezzel a vágyott művelettel egyszersmind el lehetne hessenteni Alain Raney idegesítő árnyékát Tania Tiller szeméről. 21. A nagy hőségben nem csekély örömet okoz a hír, hogy aznapi gyakorlatukat a tengeren tartják meg. Mintha kirándulásra készülődnének. A jól felszerelt hajó vidáman nevetgélő társasággal fut ki a kikötőből, majd a forgalmas kirándulóútvonalat elkerülve, egy illetéktelenek elől tiltott apró sziget felé tart. Horgonyt vetnek a szárazföld közelében, aztán megkezdik a munkát. Tania élvezettel úszik. A part közelében nem túlságosan mély a tenger. A fenéken különös lények láthatók. A fény lecsurran a korallok, kagylók és halak közé. Sokat nem gyönyörködhet a tájban, a munka nem engedi. Az ellenséges hajó ellen kell vezetnie embereit. Észrevétlenül kell a fedélzetre jntniuk, hogy lefegyverezzék a képzeletbeli terro62. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt ristákat. Az irgalmatlan melegben élvezet ez is. Lelkesen dolgoznak mindannyian, feladataikat pontosan végrehajtják. David sem marad el mögöttük. átengedte Taniának a parancsnokságot, a tőle kapott utasítások szerint cselekszik. Miután a kijelölt csoportok többször elfoglalják a hajót, valamennyien megebédelnek a fedélzeten. Ezzel egyszersmind letudiák a pihenést is, mert nyomban étkezés után csónakba ülnek, és a partra eveznek. A burjánzó növényzet ideális terepet nyújt a következő feladathoz, s itt már újra David a parancsnok. Mindenki kap egy térképet a szigetről, s a kijelölt körzetekben kezdetét veszi a bújócska. " Három ember három irányba indul. A többiek dolga, hogy becserkésszék és megtámadják őket. Megbeszélik, ki az, aki életben maradónak számíthat a célnál. Fegyvert is kapnak. A találat ténye nem lehet kétséges. A lövedékek ártalmatlanok, éppen csak megfestik a találat helyét. Vörösce, a hatás kedvéért. A három PDYÚL elindul. Egyikük Tania. Nem tekinti játéknak a kjtűzött feladatot, jól ti:dja, David sem annak szánta. Mintha neki címezte volna. A lány úgy lépdel előre a nehéz terepen, mintha valóban áz életéről lenne szó. Ennék köszönhetően úgyszólván sértetienül sikerül a célt megközelítenie. Bujkál, figyel, elkerüli a meglepetéseket. Ügyel rá, hogy az út vége felé se lankadjon az ébersége. Szinte a cél előtt bukik el. Zaj nélkül, hátulról üt rajta az ellenfél, kést nyom a lagockájához, és ő nem tudja védeni magát, mert nem lát semmit a fejére dobott zubbony alatt. A földre kerül. A kés hegye szívét keresi. Amikor támadója elengedi, Tania kiszabadítja magát a 2ubbony alól. David térdel mellette. Szótlanul játszik a fegyverrel. A lány felül, a férfi elteszi a kést, felpattan és előresiet: 94 95 Újra elindul három NYÚL. Egyikük David. Vállsérüléssel ér célba. A hajóra visszatérve megtörténik az értékelés. Az eredmény lehangoló. A társaságjava része halott. A maradék nyomorék, sebesült. Egyedül Liu sértetlen. Úgy sétált el a célig, hogy senki nem látta. David kérdésére csendesen elmeséli, hogyan csinálta. Csodálkoznak. Mindenki esküszik, hogy ugyanazt tette. De csak Liunak sikerült. Megállapodnak, hogy ide gyakrabban visszatérnek majd. Lázas tekintetek árulkodnak róla, hogy az egész társaság töpreng, legközelebb milyen módon fogjon ki az ellenségen. Sacha Tania körül sündörög. Mellételepszik, halkan beszélgetnek. Lassan köréjük gyűlik a többség. David is arratéved. - Előfordult már, hogy el kellett foglalnotok egy hajót? kérdezi Tania. Az indián a fejét rázza. - Nem, és nem is hiszem, hogy élesben sikerülhet. - Miért nem? - veti közbe David. - Kockázatos. Nem tudjuk észrevétlenül megközelíteni a hajót. Még a vízben leszednének bennünket. - Jó. Tegyük fel, hogy nappal kell csinálni. Sacha, Attila, Pablo. Szereljétek fel magatokat, tanakodjatok. Aztán gyertek fel a hajóra. Kijelölök őröket, csak velük kell törődnötök. Élesben is számítanak rátok. Mivel csak egyfelől jöhettek, a 63. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt vizet fogják figyelni. Fogjatok ki rajtuk. Hosszú idő telik el. A tenger közömbösen ringatózik a hajó alatt, a három úszónak nyoma sem látható. És egyszer csak fenn vannak a hajón. Az őrök harcképtelenek. Diadal. Sacha nem mond semmit. David is hallgat. Farkasszemet nézve állnak egymással szemben. Az indián vigyorodik el előbb. Aztán hátba vágják egymást, és nevetnek. Tania kelletlenül figyeli őket. Ez most megint David diadala, ő küldte le őket, érte csinálták meg hibátlanul. - Szabad kijelölnöm három embert ugyanerre? - kérdezi a lány. Meglepődik a hangjától. - Igen. - Menjen Boris, Art Cox és David. Az összeállítás nem méltányos, ezt Tania is jól tudja. De ellenvetés nem hangzik el. Boris és David természetesen egykedvűen veszi tudomásul neve elhangzását, Art Cox azonban kárvallott képet vág, bár egy szót sem ejt. Félrevonulnak, tanácskoznak. Lemerülnek. Ezúttal nem tart olyan sokáig. Az eredmény azonban ugyanaz, mint a korábbi csoport esetében. David megfeledkezik szerénységéről: - Nos, mi nagyon bátrak vagyunk, és nem ismerünk lehetetlent, nem igaz? - Voltaképpen Sachát bátorítja eme pökhendi kijelentéssel, elvégre még ő sem láthat a jövőbe, s mit sem sejt afelől, hogy rövidesen élesben is meg kell ismételni a gyakorlatot. De ha ezt gyanítaná is, honnan tudhatná előre, hogy éppen ő lesz, aki majd a kárát látja. - Legfőbb erényünk a szerénység - vélekedik Sven bólintva. Szeplői felragyognak, ősz haján felcsillan a napfény. Tania a korláthoz lépve a kéklő vízre tekint. Amikor visszafordul, a fűtő áll mögötte fürdőnadrágban, fedetlen-mellkassal, kaiba font kézzel. Éppen csak Alain hiányzik. - David, elmehetnék kirándulni? - kérdezi a víz felé mutatva. - Egyedül? - Igen. - Oké. Ezután Klarenz Lojewski, a doktor, kiselőadást tart a felmerülés szabályairól, feltételezve, hogy Tania a nagyobb mélységekre kíváncsi. Az ezerszer hallott oktatás végeztével a lány összeszedi a felszerelést, és belecsobban a tengerbe. A szárazfölddel ellenkező irányba, a mélyebb régiók felé veszi útját. A kristálytiszta, nyugodt vízben láthatja a sávokra bomló napsugárzást, a légzőkészülékéből kihömpölygő buborékokat. Mind lejjebb haladva kibontakozik előtte egy ismeretlen, csodálatos világ. Kisebb-nagyobb, pompázatos színű halak, sejtelmes növnyzet. Kétségbeejtő, hogy legtöbbjüknek nem tudja a nevét. A szárazföldön, ha egy fát megpillant, szinte azonnal felismeri: íme, ez juhar, cédítis, akác vagy jegenye. A bokrok és virágok jó részét is névvel tudja illetni. Itt a víz alatt azonban idegen világ fogadja. A korallszirtek körül halak úszkálnak. Némelyek csoportosan járnak, mások magányosan, méltóságteljesen düllesztett mellel. Az egyik lapos, a másik gömbölyded, akadnak csíkosak, tarkák, fakók. 96 Egy hatalmas kagyló köti le a lány figyelmét. A korallághoz tapadó kagyló lemezei közé bízvást beférne akár az ökle is. Érdekli, mi történik, ha a moccanatlanul ülő élőlény "nyitott szájába" kerül valami. Letör egy korallágacskát, és a felső le64. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt mez széléhez érinti. A két lemez abban a pillanatban összezáródik, a lány hallani véli a csattanást is. A korallág egykedvűen tudomásul veszi balsorsát. Fekete halak úszkálnak Tania körül. Aprócskák, kíváncsiak. Mintha bátorságot gyűjtenének, szinte szimatolják, egyre szűkülő körökben. Mozgásuk egyszerre játékos és bizalmatlan. A lány feléjük nyúl. A maga emberi gesztusával kísérel meg barátkozni. A halak farkúszójukkal a vízbe sodornak, és villámgyorsan eltűnnek szem elől. Rák lépeget a szirtek között, jóval morózusabbnak tűnik a fekete halaknál, külleme nem csábít simogatásra. Az óriási kagyló két lemeze újra kitárul, a kiköpött korallágacska finom lebegéssel a fenékre süllyed. Tania megnézi az óráját, ellenőrzi a levegőkeverékes palack műszereit, és elcsodálkozik: elszaladt az idő. A hajó árnyékot vet a fenékre, Tania odébbúszik, és megkezdi az emelkedést. Különös érzés keríti hatalmába. A fényes-kékes derengésben szinte fájón roskad rá az egyedüllét. A körülötte úszkáló lények átemelik egy magányos, síkos, hideg világba. Amikor szépségükkel megbabonázzák, egyidejűleg mintha azt is számon kérnék tőle, mit keres köztük. Lenn is, fenn is gyökértelen. Alain arca kisiklik a képzelet lezáratlan palackjából, és szembeúszik vele. Mint a lemosott festék. Ahogy közelednek, úgy fakulnak vonásai, mígnem szétmázolódik a kép, csupán egy terjengő, vörös folt marad a helyén. 22. Izgatott férfiak tolonganak a korlátnál. Bámulják a mozdulatlan vizet, a feszültség nőttön-nő. Sacha a szája szélét harapdálja, David az órájára tekingetve vigasztalja magát. Semmi baj nem lehet a lánnyal, még bőven van ideje lenn maradni. Liu azonban újra kezdi: - Vakuljak még, ha ném megint láttam egyet. Én felveszem a gumibugyit, és lemerülök egy szigonypuskával. Az ezüstös vízhát alatt sötét árny hussan el. Lehet, hogy immár csak a képzelet, avagy a fény játéka. A maláj-kínai némán arra mutat, és elrohan. Helyette Pablo tájékoztatja a társaságot: - Én is láttam valamit. David a mutatott irányba tekint, sápadt arcbőre mintha járomcsontjaira fagyott volna. - Az itteni cápák nem veszélyesek - vigasztalgat Lojewski doktor. - Nem, te naponta a tenyeredből eteted őket, mi? - morog Sacha gyilkos pillantással. Aztán megfordul, és ő is Liu után rohan, hogy búvárruhát öltsön. Nicholas, a Szerzetes nem veszíti el tlegmáját: - Ha pár percig nincs szem előtt a donna, mindjárt ideges lesz mindenki, hogy netán baja eshet. Pár órája mind lenn voltunk, és senki nem látott egy árva cápát sem. - Ott is egy - mutat a vízre Pablo. Ezt a példányt többen tisztán látják. Egy pillanatra. Aztán a tükörsima vízfelszín megint bántó élességgel veri vissza a fényt, már-már káprázik a szemük. Szörnyet vélnek látni ott, ahol játszi hullámfodor vet árnyékot a fényözönnel borított vízre. David bőrét egyszerre égeti a nap és önnön verejtéke. Nem sejti, történt-e valami a lánnyal, de abban biztos, sosem találják meg, ha Liu valóságos rémeket látott. 65. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Sacha és Liu perceken belül alámerül. David és Lojewski csónakba szállva kutatja a tengert. 23. Tania újabb pillantást vet az órára, és tovább emelkedik. A kiáramló használt levegő monoton bugyborékolása mellett jól hallhatóan zúg a fülében a csend. Úszik, nézelődik, nem akar kísérteteket látni a fenéken. Beszédfoszlányok követik, emberi hangok. A fejében szólnak, elvegyülnek egymással, bábeli zűrzavart támasztanak. Szinte keserűen felnevet. Nincs egyedül, hogyan is lehetne? 98 99 Alain ide is követte őt: Itt van, összetört arca egy korallszirt mögül bukkan elő, majd lassú lebegéssel tovatűnik. A zsibvásár olykor elhallgat a fejében, s ilyenkor halkan megkérdezi, magától: meddig még? A halottakat el kell temetni. Igen, de a temetési ceremónia megtartható-e, ha a meggyilkolt mellől hiányoznak a gyilkosok? Ilyesmire is akadt már példa az emberiség történetében. Mintha a gyilkosok könnyebben megúsznák, mint az áldozatok. Egy korallszirt mögött sötéten lebeg valami. Aztán előbukkan, és nyomban kiderül: ezúttal nem a képzelet műve, és nem Alain. Egy cápa. Mintegy háromméteres hosszúságú, kékesszürke hátú, fehér hasú állat, hosszú orrának két oldalán apró szemek vizsgálódnak. A hal a szirt mellett lebeg, akárha az utcasarkon ácsorogna, hogy leszólítson valakit, esetleg tüzet kérjen tőle. Úszói élesnek rémlenek, mint a késpengék. A cápa lassan megfordul. és újra megáll. Vékony farktövében egy-egy él ágaskodik elő bőréből, mint valami pótúszó. Megmutatja magát bámulójának még néhány szögből, aztán eltűnik, ahogy jött. Tania óvatosan a háta mögé kémlel, de a sávos-ködös víz elhagyatottnak látszik. Órájára tekint, megint emelkedik néhány métert. Újabb szirt előtt találja magát, emögött is lebeg valami, sötéten. Egy jókora teknős. Tania szinte megörül neki. Végre egy jóravaló, ártalmatlan lény képzelete képei és a cápa után. Óvatosan odaúszik, s meglovagolja a derék páncélost. A teknős megdöbben a váratlan érintéstől, és riadalmában nekilódul. Tania élvezi a rendkívüli száguldást, látott már hasonlót természetfilmekben, s mindannyiszor irigye volt a kék tengerben, jámbor teknősön, derűs mosollyal lovagoló búvárnak. Rövidesen kiderül, hogy azokhoz a felvételekhez feltehetően teljesen flegma avagy végelgyengülésben szenvedő, életunt példányokat használtak. Ez a teknős sokkot kap a belékapaszkodó, ismeretlen veszély éreztén. Félelmetes gyorsasággal keveri a vizet négy lábával, s lerohan a fenékre, majd előre, kissé fel és újra előre. Tania már boldogan elengedné a félőrült lovat, de mintha abroncsok szorítanák: prés alá kerül a feje. Tudata elhalványul. Valamilyen tévösztön bírja rá a kapaszkodásra. A teknős eszeveszetten vontatja terhét. Az oxigénpalackból a lány szájába kanyarodó cső beleakad egy-kiálló szirtbe, aztán elszakad. Közben Tania szájából is kifordul a légzőcsutora. A teknős felfelé indul, majd nyílsebesen előre. A lány végre elengedi, valamely homályos késztetésre takarékoskodni próbál a tüdejében maradt levegővel, és kábán a háta mögé tapogatózik, hátha megtalálja a légzőcsutorát. Mire csillagokat szikráztat szemei elé az oxigénhiány, azt is tudja: a cső elsza66. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt kadt. Vége. A fény felé tempózik, a zúgás mindjobban erősödik fejében. Apró csillagok szikráznak már a koponyájában, vérkeringésében is, igen, valahol dübörög valami. A vér az ereiben. A halál, gondolja Tania. Nem látja a közeledő búvárokat. Nem érzi, amikor a levegőre emelik, csónakba teszik testét. Nem hallja maga körül az izgatott szavakat, nem érzi a mellkasán kutató fonendoszkóp hűvösét. 24. Lojewski egy katlan forróságú kabinban veti be orvosi tudását és a keze ügyében lelhető kellékeket. Letöri egy ampulla nyakát, fecskendőt bontogat, aztán Tania karjába döfi a tűt. Kis idő múlva újra megvizsgálja betegét, némileg megkönnyebbül. A légzés tiszta, a szívverés lassan csillapodik. David félrehajítja a lányról lefejtett búvárruhát. Lepedőt ránt elő a szekrényből, és ráborítja Tania testére. Figyeli a néma arcot, a rezzenetlen szemhéjakat. Lojewski leveszi a hallgatót a füléről. Körülnéz a kabinban, s vastag takarókat borít a lányra, bebugyolálja velük, aztán lassan színesedő arcbőrét nézi ő is. - Rögtön jobban lesz - közli Daviddel, amikor hosszúra nyúlik a csend. - De a feje pár napig nem fog sok örömet okozni neki. Remélhetőleg megússza ennyivel. David a palackból fityegő csődarabot vizsgálgatja, de egyelőre nem ért többet annál, mint hogy ez a sérülés okozhatta a balesetet. - Melegen kell tartani - magyarázza Klarenz Lojewski. David bőrét marja az izzadtság: 100 101 - A pokolban sincs ennél melegebb. - Gyorsan jött fel. - Kénytelen volt - David mutatja az ékes bizonyítékot. Klarenz odapillant, s ajkát beszippantva felsóhajt: - Mázlista. Nem kell neki cápa, egy darab sem. Egyedül is vízbe tudja fojtani magát. Klassz nő. Chennes vidámság nélkül felnevet: - EL tudod képzelni, hogy maga rágta el ezt a csövet? - Nézd, Davidem. Errefelé csak szórványosan fordulnak elő emberevő cápák. Csőrágó fajtáról viszont még a Brehmben sem olvastam. Tania megmozdul. Felemeli karját, eltakarja vele a szemét, s felnyög. Aztán alig érthetően ezt suttogja: - Ötezer... - Azért ez túlzás - próbálja tréfára venni Klarenz. Letörli homlokáról a verejtéket. Szürke szeméből megkönnyebbülés sugárzik. - Ötezer... - mondja újra Tania. David mellétérdel, erővel lefejti szemére borított karját. - Hallasz engem? Tania felnyitja a szemét, dé bántja a fény. Gyorsan a fal felé fordítja arcát. Minden légvételt élvez, ám a koponyája szinte széthasad a fájdalomtól. Füle zúg, gyorsvonat zakatol át meg át agyában, színes karikák vibrálnak előtte. Várja, hogy David vagy Klarenz rázúdítsa szemrehányásait. Semmi ilyesmi nem történik. Eltelik néhány perc. Lassan visszafordul, s rövid hunyorgás után nemcsak felnézni képes, de lát is. Felsóhajt. Ez is fájdalmat okoz. - Hogy vagy? - kérdezi David. - Fáj a fejem. 67. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - Mi történt odalenn? - érdeklődik Klarenz. - Szeretnék felülni. - Ráér - a doktor visszanyomja. David rámosolyog: - Mondd, drága, meddig várakoztatsz bennünket a történettel? "r - Úgysem fogod elhinni - legyint Tania. - Valami ilyesmitől tartottam. Nyílik az ajtó. Néhányan beóvakodnak rajta, Sven jár az élen. Megáll a lány előtt. - Na mi van? Megmaradsz? - Menjetek ki a fenébe - mondja a doktor szigorúan. A beteg nem kap levegőt. - Nem újság neki - szól egy hang a háttérből. Tania végigpillant a gyülekezeten. Megpillantja Liut és Sachát: még le sem vetették a búvárruhát. Ők hozták fel, majdnem bizonyosra veszi. - Egyszer, kislány koromban kirándulni vittek a szüleim. Baktattunk szépen az út szélén, alig volt forgalom. Egyszer csak feltűnt mögöttünk egy motor, s szinte súrolt engem, amikor elhaladt mellettem. Én pedig elkaptam a csomagtartóját, máig sem értem, miért. Ívlegfogtam, és nem is tudtam elengedni, amíg vagy száz méterrel odébb a motoros meg nem állt. Azóta sem tudom megmagyarázni az esetet. Nagyjából ugyanezt kell most elképzelnetek. Nos, a motort behelyettesíthetitek egy óriási levesteknőssel. De ha valaki még egyszer a "lomha" jelzővel illeti e fajt, felnégyelem. - Úristen - sóhajtja Sacha. Valaki hátba vágja Liut. Talán Pablo. - Cápa!? - kiáltja vádlón. - Cápa is volt - legyint Tania, karját újra a homlokára hajlítva. - Az semmi. A teknős az igazi veszedelem. Jó, ha tudjátok. - Mit nem adnék, ha ezt a rodeót láthattam volna - sóhajt Sacha, mint vérbeli rézbőrű. Ha nem is látta, megpróbálja elképzelni. A fantáziaképek kiválóan mmattatják, s rövidesen nemcsak őt. Lojewski felhábőrödottan az ajtó felé taszigálja a társaságot. - Mintha nem tudnátok, hogy egy ilyen feljövetelbe simán bele lehet halni! 25. Éjszaka. Még mindig együtt a csapat egy része, immár Davidnél. Az összejövetel ürügye Tania balesete. Mindennap adódnak különböző apropók az együttlétre, hol ez, hol az. Sven, Nicholas, Boris, Sacha és Attila elválaszthatatlanok. Pablo csak azért nem tart velük mostanában, mert szerelmes. Vala102 103 hol, bársonyos sötétben, menyasszonya kezét szorongatva, elsuttogja az összes marhaságot, amit ilyenkor az összes férfi el szokott mondani összes szívszerelmesének. Míg a távol lévő Pablón élcelődnek, David, persze, hallgat. Nem is David lenne, ha nem ezt tenné, de Tania most még őrá sem neheztel. Végtére is neki köszönhetően nem kellett ágyba bújnia Klarenz zord intelmei ellenére sem. Elnyújtózhat a hodály egyik kanapéján, hallgatva társai vidám beszélgetését, és A egyetlen lidérc sem ül a vállán. Ehelyett azonban masszívan 68. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt fáj a feje, és ez sem élvezet. Az utolsó este. Másnap elköltözik, csomagjai összekészítve várják odafenn a szobájában. A bérlakás ablakai forgalmas útra tekintenek, éjszakánként füstös levegőt lélegezhet, s mindennek tetejébe egyedül lesz, Picassót nem számítva. i. Holnaptól újra csak vele lehet beszélgetni, s a kutya feleletül szeretete ezer apró megnyilvánulásával vigasztalja majd. Nincs ebben semmi újság, eddig is így volt, mióta is? Csak éppen egy másik városban, másik házban, más lakásban. A változás mégis óriási. Már nem kell az éj neszeire fülelnie. Nem történik meg újra, hogy a könyörtelen árnyék megálljon fejénél, és újra kezdje az iszonyatot, mialatt a másik szobába bezárt kutya őrjöng, kaparja és rágja az ajtót, öblös hangján vonyítva, ugatva. Hiábavalón, mert nincs senki, aki meghallaná, és segítséget hívna. - Mit iszol, Tania? - hallja Davidet. A lány összerezzen. - Gint kérek. - Ihatsz ananászlevet, limonádét, colát, narancsjuice-t vagy mangólevet. Csak gint nem ihatsz. - Aha, Akkor vodkát kérek. A férfi legyintve otthagyja. Egy perc múlva poharat tesz elé, aranysárga folyadék lötyög benne, mangólének bizonyul. Tania fintorogva belekóstol, majd félreteszi a poharat. A lába előtt fekvő kutya fejét simogatja. - Picasso fegyelmezett darab - állapítja meg Nicholas. - Amíg Taniát kerestük a vízben, jól tudta, mi folyik körülötte, de nem adta fel a szfinx-tartást. - Amikor dolgozom, nem moccanhat, egyébként sosem jöhetne velem. Liu kissé sértődötten megjegyzi: - Hiába a nagy fegyelem, Picasso engem nyíltan utál. Nem tudok úgy elmenni előtte, hogy ne vicsorogjon rám. - Majd egyszer elmagyarázom a dolgot. Picassónak faji előítéletei vannak. - Ne mondd! Sachát miért nem utálja? - Sacha nem kínai. A kutya figyelmesen hallgatja a beszélgetést. Liu közeledtére gyorsan felül, füleit hátrahúzza, és vicsorítva borzolja hátán a szőrt. - Tessék. Láttátok? - A maláj-kínai visszaül a helyére. Rosszalló oldalpillantásokat küldözget a dog irányába, aztán méltatlankodva megjegyzi: - Picasso is sárga. Boris nevetve a kutya mellé ül, fejét a karja alá vonja. Picasso hozzásimul. Az ember is hatalmas, a dog is. Végigdőlnek a szőnyegen, és hemperegve birkóznak egymással. - Te nevezted el Picassónak? - kérdezi Sacha. - Nem. - Tania lesüti a szemét. - Ez egy ordenáré történet. Picasso még aprócska volt. Egy napon estély szerveződött gazdája házában. Jöttek a jólöltözött népek, mit sem sejtve arról, hogy a háziak kedvence zsírosabb vacsorát kapott a szokottnál. A kutyuska békésen hortyogott az ebédlőasztal alatt, a vendégek vacsoráztak. Váratlanul óriási rottyantás hallatszott. Az asztal körül ülők szájában megállt a falat, tekintetek keresztezték egymást, mindenki a mellette ülőre gyanakodott. Aztán újabb robaj kélt, immár szaghatás is kísérte. A gyanakvó asztalszomszédok meredten nézték egymást, ekkor a házigazdának eszébe jutott a kutya. Betekintett az asztal alá. Kedvence egyre aludt, noha alaposan betojt álmában. A 69. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt gazdi előrángatta a kutyust. A frissen ébresztett kutyasiheder pedig megörvendett a sok kedves arcnak, és sietett pótolni az elmulasztott üdvözlést. Lelkesen verdeső farkával, mint egy ecsettel, kivétel nélkül mindenkit összemázolt. Ezzel aztán megfutamította a vendégkoszorút. Az utolsó vendég az utcáról kiáltotta vissza a titulust, tán nem volt híve századunk zsenijének: Picasso. Néhány órával később-a kutyakölyök nálam lakott. David lassan szenvedélyes pipás látszatát kelti. Hosszan szöszmötölve tisztogatja kellékét, majd akkurátusan megtömködi. A dohány meggyújtásának művelete is átszellemültséget igényel. Ezalatt pedig voltaképpen szemlélheti a társaságot is. 105 Felemás élvezet: egyszerre áll kívül a körön, ugyanakkor benne van mindenestül. Előbb Liut szúrja fel figyelme gombostűjére. Nem szívesen vállalkozik párjául a közelharc gyakorlása során, hiszen nem könnyű talpon maradnia a küzdelemben. A középmagas, izmos testű, macskamozgású maláj-kínai jóval fürgébb és ügyesebb nála. Pillanatok alatt belehevül a verekedésbe, és kíméletlensége felfakad, noha társait a maga fanatikus módján szereti, és Davidnek meggyőződése, hogy kész lenne feláldozni magát, ha ezzel megmenthetné valamelyikük életét. Amellett észrevétlenül közlekedik, s ha nem is élvezet kiállni ellene, kényesebb feladatok megoldása során éppen ezek a tulajdonságai emelik ki a többiek közül. Nem véletlen, hogy David árnyékának csúfolják, ő a Főnök jobbkeze. S ha lehetséges, hogy valakinek jobb kézből kettő legyen: Nicholas a másik. A Szerzetes soha nem hibázik, ő is elmélyedő, megfontolt fajta. David őt szánta Paul helyére. Sacha kerül David tekintete alá. Tökéletes idegrendszer, vakhűség. A nehéz percekben ugyancsak nélkülözhetetlen. Bármire vállalkozik, akármit végrehajt, ritkán ejt hibát. Mindehhez társul eleven nytsága, mellyel most Taniát rajongja körül. David nem félti barátját a csalódástól. Ki fogja heverni. Mielőtt a többiek is sorra kerülnének, Attila kazettát sülylyeszt a képmagnóba. Néhány perc múlva (ilyen a képernyő természete) mindnyájan a filmet bámulják. Már az első jelenetekből sejthetik, hogy a rendező aligha pályázik könnyeikre. Felszabadult komédiát látnak, a szereplők a mindennapos élethelyzetek közepette csetlenek-botlanak, s bármit tesznek, balul üt ki. Mire a filmnek vége, Taniának még jobban fáj a feje, talán a jókedv sem igazán orvosság. Sacha ésireveszi a lány hömlokmasszírozó mozdulatát. - Agonizálsz? - érdeklődik. - Nagyon - sóhajtja Tania. - Feküdj le - tanácsolja David. - Inkább bevennék egy csillapítót. - Klarenz itthagyott néhány ampulla gyógyszert. Beadjam? - készségeskedik Attila. Tania szemrehányó pillantást vet felé, majd Davidhez fordul, kibontja alakját a kellemes illatú füst mögül. - Elég lesz egy tabletta is. Tudnál adni? Mielőtt Chennes felelhetne, Sacha megjegyzi: - Davidnek sosem fáj a feje. - Kijelentése halk kuncogásokat vált ki innen-onnan. Csak ők a megmondhatói, mi ebben a szellemes. - Nincs tablettám - szól végül David. - Kénytelen leszel beérni egy irijekcióval. 70. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - Azt már nem. Odafönn van a gyógyszerem. Csak éppen fel kellene mennem érte, aztán csak meg kellene keresni a temérdek csomag között. Sacha felajánlja segítségét. Térül-fordul, s egy csíkos sporttáskát tesz Tania ölébe. A keresgélés eredménye végül nem lehet má5: egy óvatlan mozdulattól a táska elegánsan lesiklik a lány öléből, és tartalmát szertehányva a szőnyegre érkezik. I-lihetetlen mennyiségű holmi fért el benne, de a tabletta is előkerül. Tania bekapja, aztán Sacha segédletével megkezdi a visszapakolást. - Mi ez? Testápoló. Aha. Bársonyos bőr, forró éjszakák adogatja Sacha a földről az apróságokat. - Hát ez? Dezodor. Aztán még manikűröző felszerelés. Hát te körömlakkot is használsz? Szeretem ezt a láthatatlan színt. Fél pár szandál. Rend a lelke mindennek. Hol a párja? Tania elhúzza a száját. - Gondolom, egy másik táskában. - Világos. Hétköznapra a jobblábas, ünnepen a párja. Hajkefe. Még egy hajkefe. Három hajkefe. Mi a fenétől vagy te állandóan borzas? - Ezekkel csinálom. - Mit meg nem tud az ember. Hajsampon. Lágy és fényes lesz. Ja, lágy és fényes. - Sacha, esküdj meg, ha a könyvekhez érsz, nem olvasod fel valamennyit. - Mi ez? Liu, nem veszed fel? A maláj-kínai rápillant a harisnyatartóra, és megrázza a fejét. - Nem áll jól a fekete. - Jönnek a könyvek. Mondd, ez mind ebben az egy táskában volt? Jó. Jó. Ezt add kölcsön. A többi mehet. Megint más műfaj: arckrém. Hidratáló. Bőrnyugtató. Satöbbi. Az ember nem is hinné, mire képesek a nők. Ezt mind magadra kened? 106 107 Na jó. Fél doboz cigaretta, másik fél doboz cigaretta. Egy üveg gin. Fél üveg gin. Ejnya. - Akár elöl is hagyhatnád. Sacha Davidre pillant: - Elöl hagyhatom? Nem szabad. A doktor megtiltotta. Igyál tejet. Kész is volnánk. Ennyi volt az egész. Nem, nem. Itt még van valami. Tania azt kiáltja: - Ne! Ugyanabban a pillanatban Sacha a fotóalbumba lapozva felszisszen: C - Mi ez? Vágóhíd? Tania nem felel. Akkor sem szólal meg, amikor Sacha továbbadja az albumot, s az kézről kézre jár. A csend növekszik. David a végállomás. Jól tudja, mit fog látni, mégis tenyerére veszi a bőrbe kötött mappát, s felnyitja az elején. Felismeri a színes felvételen látható férfit. Alain Raney lóháton ül, hullámos fekete hajába belekap a szél, kék szemét enyhén összevonja az arcán felderülő mosoly, kigombolt ingnyaka látni engedi sötét szőrzettel fedett mellkasát. A következő fotón újra Alain, ezúttal fürdőnadrágbán, vizes hajjal, sudár termettel, nevetősen. Aztán egy szétzúzott arcú, lenyúzott fejbőrű, megszáradt vérében és agyvelejében fekvő férfi következik, közelről, távolról, szemből, oldalról fényképezve. Egy lakás, helyiségről 71. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt helyiségre. A függönyöktől a szőnyegekig mindenütt vér, vér és vér. Feldöntött székek, elsodort bútorok. És újra az a valami, ami egykor ember lehetett. Végtagjai rendellenes szögben hevernek körülötte, mocskos nadrágját átdöfi egy törött csontvég. David behajtja az albumot. Feláll, odaviszi Taniához, és az ölébe ejti. Megköszörüli a torkát. - Esténként ezzel altatod el magad? - Mi ez? - kérdezi Sacha újra. Mivel Tania még mindig hallgat, David szokatlan indulattal szólal meg: - Láttad, nem? Fotóalbum. Az emberek általában az esküvői képeiket hurcolják magukkal, gyerekeiket, unokáikat mutogatják. Tania ezt tartja párnája alatt. Lehetnének pornófotók, gombolyaggal játszadozó kiscicák. Nem azok. Tania ezzel tartja rendben az adrenalinszintjét. - A lány felé fordul. - Hány év telt el azóta? Hogyan is felejthetnéd el? Itt van ez a varázsos szépségű fotóalbum. Bármikor elő lehet venni, lehet gyönyörködni. Lehet felszaggatni a sebeket, nehogy behegedjenek, mert akkor ugyan mihez kezdenél? - David leveti magát egy karosszékbe, és legyintve elhallgat. Tania megtöri az elmélyülő csendet. - Egy akcióról mentem hazafelé. A kocsimban volt a fényképezőgép. Felkaptam, felvittem. Ez a látvány fogadott. Felhívtam a rendőrséget, s amíg rájuk vártam, elkészítettem a fotókat. Nem tudtam, mit csinálok. Nem fogtam fel, akkor még nem, hogy Alain halott. Szinte vártam, hogy hazajön. Ez a véres massza lenne ő? Ez az élettelen, kifacsarodott test az ci teste? Hogy is lehet ennyi vére egyetlen embernek? Jutott belőle a konyhai mosogatóba, a zuhanytálcába. Beleragadt a cipőm, bárhová léptem. Akkor már harmadik napja nem voltam otthon. Elterveztem az esténket, siettem, hogy lássam végre. - Tania. arcára könnyek szivárognak. Hátrahajtja fejét a párnán. - Hónapok teltek el. A rendőrség talált néhány nyomot, de semmire sem ment velük. Egy idő után úgy rémlett, frissebb ügyek jobban foglalkoztatják őket. Sorra jártam a szomszédaimat, láttak-e valamit. Senki, semmit. Egy napon mégis megszólított egy két emelettel feljebb lakó férfi. Őt ki sem hallgatta a rendőrség. Elmondta nekem, hogy klausztrofóbiája van, sosem használja a liftet. Aznap, amikor Alain meghalt, ő éppen gyalog ment hazafelé a lépcsőházban, és találkozott két lefelé igyekvő férfival. Őt meglátva lelassították lépteiket, nyugalmat erőltették magukra. Kínaiak vagy hongkongiak lehettek. Egyikük alamuszi képű, pattanásos fiatalember volt, a másik határozottan jó kinézésű, harminc körüli férfi. Járomcsontjára miniatűr sárkány volt tetoválva, akkora csupán, mint egy gyermek körme. Szomszédomnak szemet szúrt, hogy á kellemes, őszi időjárás ellenére mindkét férfi nyakig begombolt hosszúkabátot viselt. Ez az értesülés már ért valamit. Elmentem a rendőrségre, ahol az ázsiaiak lakta körzet egyik nyomozójához irányítottak. Ő a kezembe nyomott egy albumot - nekem! - hogy válasszam ki a két kínait. A sárkányost persze egyedül is megtaláltam. Ezalatt kocsit küldtek a szomszédomért, de ő nem akart bejönni, nyilván nemcsak a lift tölti el életét szorongással. Mindegy, az egyik 108 109 férfi megvolt. Csen King a neve, ifjabb korában betörés, garázdaság száradt a lelkén. Később átképezte magát bérgyilkossá, s ezzel nyoma veszett. A nyomozó elmondta, hogy a sárkányos sosem használ lőfegyvert. Többnyire puszta kézzel 72. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt öl, kíméletlen módon, élvezettel. A maga műfajában keresett bűnöző, szívesen alkalmazzák. Igaz, hogy Alain ügyeiről általában keveset tudtam, de ismertem az egyik informátorát. Felkerestem, bár az alkoholista pasas nem örült nekem. Némi pénz ellenében mégis elárulta, hogy az utolsó alkalommal Alain egy lányt keresett. Fogalmam sincs, ezekben a körökben miként terjednek az információk, de terjedési sebességük mértékegysége csakis a futótűz lehet. A félig elázott pasas előjött nekem egy hollywoodi történettel. Volt egyszer egy gazdag ember, aki gyereket csinált egy szegény asszonynak. A nő eltitkolta félrelépését a férje előtt, így hát a szegény ember abban a boldog tudatban nevelgette csodaszép kislányát, hogy a gyermek az ő magjából fakadt. Amikor a gazdag ember közeledni érezte halála óráját, hívatott egy magánhekust, bizonyos Alain Raney-t, s megbízta, keresse meg a gyermeket. Eddig tartott a mese. Az előadás során az informátor valaminő tömény nedűvel borogatta nyelőcsövét, s mire idáig jutott, merevrészeg lett. - Tania mégis megissza a mangólevet. - A véletlen segített hozzá, hogy megismerjem a mese végét. Anyám utolsó két évét ágyhoz kötve töltötte egy autóbaleset miatt. Magam gondoztam, ha szükséges volt, egy thaiföldi ápolónőt hívtam mellé, Sybillt. Egy napon összefutottam vele. Megálltunk beszélgetni. Annak idején Sybill fedezte fel anyám öngyilkosságát. Alain halálhíre megrendítette, sajnálkozott. Megemlítettem neki a pattanásos arcú és a tetovált bérgyilkost. Sybillnek a szeme sem rebbent, elváltunk. Két hét múlva felhívott, hogy beszélni szeretne velem. Találkoztunk, s ekkor elmesélte, hogy a napokban halt meg a kórházban egy fiatal hongkongi férfi, kábítószer-túladagolás következtében. Pattanásos, alamuszi kinézetű férfi volt. Holmijáért jó arcú, tetovált fiatalember érkezett. Sybill kérésére egyik barátja követte a sárkányost. A férfi a kórházból egy étterembe igyekezett, találkozója lévén egy középkorú úriemberrel. Megtudtam az úr kocsijának márkáját, rendszámát. Kiderítettem a tulajdonos kilétét: Colin Philips addig tűrhetően jómódú vállalkozó volt, bátyja halála és a mesés örökség tette gazdaggá. Azt beszélték, a két fivér kapcsolata meglehetősen hűvös volt. Klaus, az idősebb testvér a maga erejéből szerezte vagyonát, emiatt persze nagyobb becsben tartotta pénzét, mint azok, akiknek az ölükbe hullik az ilyesmi. De mivel végrendelet nélkül halt meg, egyetlen örököse, az öccse kapta a milliókat. Visszamentem az informátorhoz, és újabb anyagi áldozat révén kiszedtem belőle az Alain által keresett lány nevét. De a lánnyal már nem beszélhettem. Meggyilkolásának aktahalmaza ma is a rendőrség megoldatlan ügyei között porosodik. Kéjgyilkos végzett vele. Anyja nem sokkal élte túl a tragédiát, öngyilkos lett. Az apa semmit sem tudott mondani. Úgy festett, csupán az antidepresszánsok tartják benne a lelket. Megkérdeztem, hallotta-e Klaus Philips nevét. Igen, egy darabig nála dolgozott, feleségével együtt, még a gyermek születése előtti időben. Klaus Philips egy nagylelkűségi rohamában pénzt adott nekik, ebből üzletet nyithattak, ennek hasznából éltek mostanig. Levontam néhány következtetést, és elmentem a néhai milliomos ügyvédjéhez. A jóember időközben Colin Philips tanácsadója lett, a vele folytatott beszélgetéssel hívtam fel magamra először a figyelmet. Philips szerét ejtette, hogy találkozzék velem. Ebből az alkatomból fejére olvastam vádjaimat, ő megkérdezte, tudom-e bizonyítani az elhangzottakat. A válasz hallatán a szemembe nevetett, és otthagyott. Gondoltam, ha nem is bizonyítható, de logikus a sztori. Emlé73. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt keztem Alain egykori osztálytársára, egy Jan Vitold nevű újságíróra, gondoltam, érdekelni fogja a mesém. A szerkesztőségben csodálkozva bámultak rám: hogyan, én nem tudom, hogy Jan Vitold eltűnt? Egyszerűen nyoma veszett, mégpedig közel azonos időben Alain halálával. Nos, gondoltam, akkor már a férjemnek is eszébejuthatott, hogy Vitolddal írassa meg a történetet, s ebbe ők mindketten belehaltak. Bezárult a kör. Főnökeim hívattak, botrányos beszélgetések következtek. Ha meg akartam tartani a munkámat, be kellett bizonyítanom, hogy normális vagyok, nem pedig paranoid skizofrén. Valahogy úgy tűnt, ennek ellenére nem veszik komolyan az égészet. Ők akár el is hiszik, amit állítok, de ugyebár ők egyebet nem tehetnek. Volt egy nyaralónk a hegyekben. Alain nélkül mi haszna már? Feladtam egy hirdetést, hogy eladó, aztán felmentem körülnézni, összeszedegetni néhány apróságot. Jöttek az emlékek, a bőgés, a hiszti. Aztán elnyúltam az ágyon, 110 111 a falba vájt mélyedést bámultam, ahol könyveket tároltunk. Egy váratlan ötlet hatására leszórtam a köteteket, és kibontottam a mélyedés hátlapját. Egy paksaméta akadt a kezembe Alain kézírásával. Nagyjából azt tartalmazta, amit magam is kiderítettem, grafomán alapossággal részletezve, bizonyítékokkal együtt. Klaus Philips először arra kérte Alaint, nézzen szét öccse, Colin környezetében. Nem akarta úgy kitiltani vagyonából a fivérét, hogy csupán saját megérzéseire támaszkodva tartsa őt közönséges gazembernek. Alain munkálkodása révén bebizonyosodott, hogy a megérzés mégis megállja helyét, így hát a beteg öregember úgy döntött, öccsére örökíti apjuk második világháborús katonaképét és a nagypapa pipaszurkálóját. A pénzt viszont lányára hagyja. Ezért kellett Alainnek felkutatnia Alicja Spitaut. Megtalálta, létrejött a találkozás a lány és nemzőatyja között, mindkettőjük meghatódására. Klaus Philips még élt, de már nem tudott magáról, amikor Alicjával kéjgyilkos végzett. Alain tanúkat keresett a lány környezetében. A haláleset előtti napokban látták Alicját egy sárkánnyal tetovált arcú kínai férfi társaságában, meghitten ölelkezve andalogtak egymással. A haláleset helyszínén talált jelekből, hajszálakból és váladékokból a rendőrségi labor megállapíthatta, hogy a gyilkos B Rh negatív vércsoportú, középmagas, erős, fekete hajú férfi. A halott körmei alól vett szövetminta felvetette a gyanút, hogy sárgabőrű. A paksamétában találtam néhány fotót, melyeken Colin Phüips látható - Csen King társaságában. A később szőrénszálán eltűnt végrendelet fénymásolata is ott feküdt. Ebből egyértelműen kiderült, hogy Klaus Philips egyetlen örököse: Alicja Spitau. Alain bizonyítani tudta azt is, hogy a lány anyja nem öngyilkossági célzattal, nem önként vezette kocsiját szakadékba. Nagyjából ennyi volt a paksamétában. Néhol jelzéseket és lapszéli megjegyzéseket találtam, melyek arra utaltak, hogy egyéb iratok is léteznek ebben az ügyben, avagy ezzel összefüggésben. Például az az anyag is hiányzott, mely részletezte volna Colin Philips egyéb természetű viselt dolgait. Tűvé tettem a házat, de semmit nem találtam. Hazamentem, anélkül, hogy feltűnt volna: kövef valaki. - Tania szünetet tart, nem sürgetik. Amikor sóvár tekintettel körülnéz, David feláll, és cigarettát nyújt felé. A lány kifújja a füstöt, majd körmeit nézegetve folytatja: 112 - Aznap éjjel megismertem a sárkányos kínait, személyesen. Picassónak eltörte néhány csontját, mielőtt bezárta a má74. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt sik szobába. Tudni akarta, hol vannak Alain iratat, és ismert pár szakszerű fogást, mellyel szóra bírhatja vallatottját. Amikor először elájultam. átkutatta a lakást, és megtalálta a papírokat. Neki is feltűnt, hogy hiányos az anyag, így folytatta a vallatást. Valahogy sikerült kiszabadulnom. Utánam jött, szembeszálltam vele. Kizuhant egy lépcsőházi ablakon, azt reméltem, meghalt. Kocsiba ültem, nem voltam magamnál. A kórházban tértem észhez. A rendőrök eskü alatt állították, hogy semmiféle tetovált férfi holttestét nem találták meg, és iratokról sem tudnak. Az egyik nyomozó rendes volt. Bár reménytelennek látszott a helyzet, kórházba juttatta Picassót. Néhány héttel később két fickó bombát szerelt a kocsimba. Az elköltözésemet megelőző napon pedig felfedeztem, hogy követ egy kocsi. Csen King ült benne. - Tania úgy érzi, felrobban a koponyája, a tabletta mit sem használt. Amikor David megjelenik egy fecskendővel, a lány beletörődően tartja a karját. Meg sem érzi a könnyű szúrást. A társaság ezalatt szótlanul felszedelőzködik. Nem mondják ki kérdéseiket, egyszerűen felszívódnak. David a szobájába kíséri a lányt. Lefekteti, betakarja, megsimogatja homlokát. Taniá megérinti a kezét: - Hiányozni fogsz. - Nem kell elmenned. A lány nem felel. Elalszik. 26. Sacha napokon át kerülgeti, de David úgy tesz, mintha nem venné észre. Nagyjából úgyis sejti, mi foglalkoztatja az indiánt. Mégsem siet elé, ő tudja, miért. Szívesebben vonul félre Liuval. Tanácskozásaik nem nyúlnak hosszúra, titkaikat nem kötik mások orrára. David tudatta a maláj-kínaival, amit Aldo Paramortól hallott: Cassagne a városban rejtőzködik, készülődvén valamire. Liu ekkor szerteágazó ismeretségi köréhez folyamodott. Mostanáig nem sok eredmény mutatkozott, de nem lehet kétséges, 113 akárhol bujkál is Cassagne, ebben a városban nem sok az esélye. Meg fogják találni. Ez a város különféle negyedeivel, szegénységével és gazdagságával, nyomorúságával és fényűzésével, égre törő palotáival és zegzugos kis utcáival, egyfelől hegyektől ölelve, másfelől a tengerrel ékesítve, repülőtereivel és kikötőivel, a megélhetésük után igyekvő emberekkel, azok haszonlesőivel, kormányhivatalaival és fásult rendőreivel. Az övék. Itt születtek, itt élnek, kis és nagy embereket, asszonyokat ismernek, úgy vélik talán, akiket nem ismernek, talán már nem is érdemes. Meg fogják találni Cassagne-t. Olykor ketten, David és Liu, kimennek a temetőbe, egymás közelébe fektetett társaik sírjához. Csak néhány percig maradnak, amíg az emlékek átszáguldanak agyukon. Emlékeznek rájuk, s arra is, mi történt AKKOR. Kicsit olyan ez (David hajlandó elismerni), mint Tania fényképalbuma. Felszítják magukban a tüzet. Cassagne-t el kell fogni. Aztán majd újra kijönnek ide, kézigránátoktól széttépett társaikhoz. Utoljára. David tudja, milyen lehetetlen ez a látogatás. A halottaknak már úgyis mindegy, nyugalmukat az sem háborítaná, ha gyilkosaik mellettük dáridóznának. Tudja, mert éppen ezt magyarázza Taniának is, ha az ő ügye szóba kerül. Mégis, tartozást 75. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt törleszt, ha elfogja Cassagne-t, s talán nem is halott társainak tartozik ezzel, inkább önmagának. David gyakran eltöpreng. Látszólagos szenvtelensége mögött megannyi kérdés munkál benne, ennek egyedül ő a tudója. Nap mint nap felvetődik, miért éppen ezt a foglalkozást választotta. Ezernyi válasz adódik, közülük a legképtelenebb lehet igaz: gyűlöli az erőszakot. Mindannyiszor a túszokra gondolva lelkesíti magát az esedékes akcióra. Félelmük, értetlen döbbenetük, értelmetlen haláluk gondolata tüzeli tettekre. De nemcsak túszok vannak. Pokolgépek robbannak autókban, éttermekben, repülőgépeken, vonatokon. Aki arra jár, értelmetlen halállal hal, testileg-lelkileg megnyomorodik. Őrültek settenkednek a fal mellett, támadnak loppal, éjszaka, s ölnek aprólékosan, ihletetten, kéjjel. Soha ilyen olcsó nem volt az emberélet, mint ebben a században, s az emberélettel együtt értéktelenedett el az is, ami emberi. Nicholas e téma szakértője, a Szerzetes, aki távol élő apjával hetenként váltja a tízoldalas leveleket, mindegyre a KÉRDÉS-eket boncolgatva. Levelek jönnek-mennek, s ha adódik is válasz néhány kérdésre, oly hiábavaló, a föld forog tovább, mindenkit a maga szédületében megtartva. Már mindent agyonbeszéltek, megrágtak, kiköptek. Tanácstalanok. Amíg David töpreng, Sacha megtalálja a módját, hogy a közelébe férkőzzék. Zsebre dugott kézzel kavicsokat rugdos, kékes fényű hajába könnyű szél kap. Olajban úszó sötét szemét Chennesre függesztve belehátrál a tengerbe, s visszatáncol e hullám elől. gy - Jó ötlet volt, hogy strandolni jöjjünk - mondja. - Egy óra múlva pokoli meleg lesz - feleli David. - Tania nem jön el? - Aligha. Amikor teheti, a munkások körül lábatlankodik az épülő házában. - Nem tetszik neki a bérlakás? Nem csodálom. - Sacha egy lapos kőre telepszik, majd felpillant, mert motoros sárkányrepülő dübörög el egy méterrel a feje fölött. Nevetve az öklét rázza. Attila visszaint a magasból, széles kört ír le tiszteletükre, aztán kihúz a tenger fölé. Sacha visszafordul Davidhez: - Tania nem fejezte be a történetet, igaz? - Ha jól sejtem, még nincs is vége - bólint David. - Gondolkoztam a hallottakon. Segíthetnénk neki: David elmosolyodik. Meztelen lábujjaival rajzolgat maga előtt. - Megtudhatnám, miért támadt ez az ötleted? - kérdezi. - Természetesen érzelmi okokból. Most nem kell szerelmi hévre gondolni, erről szó sincs. Tania az első órákban értésemre adta, hogy ne dédelgessek efféle vágyakat. Tehát dédelgetés nélkül, pusztán barátilag. Úgy vélem, szüksége lenne ránk. - Mondta? - kérdezi David. Homlokáról a szeme elé igazítja a napszemüveget. Sacha felhagy a próbálkozással, hogy Chennes szeme közé nézzen. Hunyorogva elréved a napfényt szikráztató víztükör fölé. - Nem mondta, David. Talán te kimondasz mindent? Említetted, miben sündörögsz Liuval? Én mégis jól tudom. Dacára annak, hogy nem vagdostuk ereinket, s nem kötöttünk 114 . 115 t: 76. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt i vérszerződést, pontosan tudom: Liuval együtt még mindig Cassagne-ra vadászol. El tudom képzelni, hogy Tania is szeretné kötélen látni férje gyilkosát. - Nem tévedsz, Sacha. Tania fogadott egy magánszimatot, az dolgozik tovább az ügyön. - Ez az, David. Van itt valamilyen ügy, s ez izgat engem. Ha figyelted a lány sztoriját, Colin Philips kinevette, amikor az örökségi üggyel megvádolta őt. Valami egyéb rejtegetnivalója lehet ezenkívül, nagyobb horderejű, mint amiről mi tudunk, pedig már ebben is jócskán szerepelnek áldozatok. - Úgy van, Sacha. Nemrég felhívott Tania egykori főnöke, Aldo Paramor. és figyelmeztetett: továbbra is keresik Taniát. Előbb-utóbb ideérnek. Sacha elkomorul. - Kényelmesen ülsz, David? - Szerinted most rohangálnom kellene? - Szóltál Taniának? - Nem, nem szóltam. - Akkor? - Nem szóltam neki, Sacha, mert nem kérte a segítségünket. Az indián felemelkedik a kőről, és belegázol a tengerbe. Nem zavartatja magát a nadrágját áztató hullámoktól. - Legfeljebb megölik Taniát, igaz? Próbálták bombával, puszta kézzel, megpróbálhatják még ezer leleménnyel. Nem érdekel, mert nem kérte a segítségedet? Félelmetes vagy, David. - Nem fejeztem be. Beszéltem Pierre Ihóval, rendőrségi fejes barátommal. Megígérte, hogy megszerzi az üggyel kapcsolatos anyagot, s belenézhetek. Egyébként is puhatolózni fog, és értesüléseiről tájékoztat. A sárkányost régen körözik, előbb-utóbb horogra kerül. Ennél többet nem tehetek Tania tudta nélkül. - Beszélj vele! - Úgy látom, te még nem ismered. Csak arról lehet vele beszélni, amiről ő is akar. Nem hinném, hogy Alain Raney-n kívül valaha is mélyebb kapcsolatba került volna valakivel. s most nem pusztán szexről beszélek. Paramor is segített volna neki. Nem erőltethetjük rá barátságunkat, ezt ő tűrhetetlen eljárásnak tartaná. Ha magától nem jut el a felismerésig, tehe116 tetlenek vagyunk. Komolyan beszélek, Sacha, ne nézz így rám. Alkalmam volt tanulmányozni Taniát, ezt is ő nevezi így. Arra a szomorú megállapításra jutottam, hogy nincs igénye barátságra. Megköveteli a férfiaktól, hogy sündörögjenek és dürrögjenek körülötte, s aki ezt megteszi, mehet a fenébe, lejátszott. Mintha félne a kapcsolatoktól. - Mintha egyedül lenne ezzel. - Sacha átható pillantást vet Davidre. - Neked nagyon kell, hogy komolyan vegyenek, ugye? - Úszhatnánk egyet - feleli Chennes. Visszafelé jövet Attila megbillenti sárkányát a fejük fölött, és integet. Távolabb nevetés gyöngyözik. 27. A pirkadó ég alatt meghúzódnak a majör épületei. Fák közrefogta sátortetős, alacsony ház mellett két roskadó építmény, a tehénistálló és a fáskamra. Elgyötört tehenek bőgése hallatszik. A lakóépület előrenéző ablakai bedeszkázva, a fákon túl, 77. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt homokzsákok mögött rendőrök hasalnak. David a körzeti rendőrfelügyelőt hallgatja. - Nem véletlenül kértük a maguk segítségét. A házban levő férfi nagyon veszélyes. Súlyos pszichopata, néhány éve kezelést kap. Fiatalabb korában, amíg itt lakott a szüleinél, sok bajt okozott a környéken. Mondhatom, örültünk, amikor a városba költözött. Az apját néhány hónapja szélütés érte, azóta magatehetetlen. Az anyja sem fiatal már, de jól bírja a munkát. Asszonyhúga nemrég vált el, akkor a nyolcéves kisfiával ideköltözött, hogy segítsen a gazdaságban. Mindnyájan odabenn vannak. - A rendőrtiszt a homályból lassan boutakozó épület felé int. - Björn tegnapelőtt jött haza. A fegyvergyűjtés a hobbija, s ezúttal elhozta a teljes arzenálját. Ne kérdezze, hogyan tehetett szert ennyi fegyverre, ezt én is szeretném tudni. Björn még aznap délután kisétált a határba, és nekiállt célba lőni az ott dolgozó parasztokra. Érthetetlen zagyvaságokat üvöltözött, őrjöngött. Egy asszonyt súlyosan megsebesített, erre valaki összeszedte a bátorságát, és elrohant rendőrért. Björn szitkozódva fogadta, majd közvetlen közelről a mellkasába lőtt. Ezután szétkergetett mindenkit, és 117 j hazajött. Bedeszkázta a ház négy ablakát, az előrenézőkön haj gyott lőréseket, egyszóval megszállta a házat. Hamarosan két újabb rendőr érkezett, habozás nélkül leterítette őket. Egyikük nem halt meg azonnal, megpróbált kúszva elmenekülni. Björn szétlőtte a fejét. Ha valami moccan a környéken, azonnal tüzet nyit rá. Tehetetlenek vagyunk. Azzal fenyegetőzik, hogy megöli a családját, ha közelebb megyünk. Nem tudom, vannak-e magának szülei, gyereke. Gondoljon bele. - Orvos van? - kérdezi David tűnődve. i A közelében álló karikás szemű, kopaszodó férfi a kezét nyújtja felé: - Doktor Garcia vagyok. Elmeorvos. Nem akarom urítatni, a legfontosabbakat mondanám. A helyzet nagyon komoly. Björn felettébb veszedelmes. Gyanítom, hogy valamilyen serkentőszert fogyaszt, nem kis mennyiségben. Másképp nem bírhatná már harmadik napja. Néha ellenőrizzük, ébren van-e. Bármit hajítsunk a tiáz felé, tüstént észreveszi, és rálő. A serkentőszerek fogyasztásának egyik veszélye, hogy egy ponton túl a szervezet nem bírja tovább pihenés nélkül. Amikor átbillen, vagyis bekövetkezik a krízis, nem szeretnék a háziak helyében lenni. - Próbált beszélni vele? - Képtelenség. Őrjöngéssel és lövöldözéssel reagált. Gyógyszeres kezelésre, pihenésre volna szüksége. Harcképtelenné kell tenni, mielőtt a krízis bekövetkezik. Ennek időpontját nem lehet előre kiszámítani. Lehet két perc, lehet még egy nap. - Köszönöm. - David elfordul, és kutatón körülnéz. Végül a rendőrtiszten állapodik meg a tekintete. - Szükség lenne egy szomszédra, aki ismerős a házban. - Rögtön hívatom. David várakozás közben alaposan megnézi magának a környéket. A ház előtti föld ledöngölve, távolabb csenevész növényzet küzd a fennmaradásért. Emögött az erdő magasodik. Szemből nem közelíthetnek észrevétlenül. A fák között elhelyezhetné mesterlövészeit. Sokat nem remélhet tőlük, legfeljebb váratlan esemény idején. Be kell jutni a házba. Ha betörnének, mészárlás venné kezdetét. Észrevétlenül kell 78. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt meglepni az ámokfutót. A tehenek keserves bőgése fel-feltépi a nyiladozó reggel feszült csendjét. Kétnapos tej feszíti a marhák tőgyét, éhség apasztja oldalukat. Davidet megrendíti, s mintegy sietségre ösztönzi a panaszos állati hang. Még nem tudja, hogyan fogjon dolgához, de sejti, az idő sürgeti. Odabenn bármikor elszabadulhat a pokol. A házban e pillanatban dühöngésben tör ki az ámokfutó. Szavait nem érteni, artikulálatlan üvöltése egyszerre állatias, ijesztő és szánalmas. Máris valóságos hadsereget mozgósított ténykedése. A környékbeliek kíváncsi és felháborodott hada is gyülekezik. Kisebb csoportokra szakadozva éppen azon mulatoznak, mekkora felvonulást eredményezett egyetlen őrült lövöldözése. Ital is kerül. Némelyek fegyvert is hoznak. Néhány asszony egyelőre féken tartja a mindjobban mámorosodó társaságot, de látható, már nem bírják sokáig. A rendőrök arra ügyelnek, hogy senki ne ténferegjen a ház közelébe, és az akciócsoport munkáját se akadályozzák. Boris otthagyja a dzsipek körül letelepedett, David intézkedésére váró társait. Hamarosan értesül a házban fogva tartott gyermekről, s talán a tiára gondol. Arca feszültté válik. Megpróbál főnöke közelébe férkőzni, de David éppen egy falubelivel tárgyal. - Írja le a ház belsejét - kéri Chennes a kockás ingbe, elnyűtt katonai nadrágba, gumicsizmába öltözött parasztot. - Hát, egyszerű ház az. Szegényes. Ott hátul, az a szoba. Ott szoktak aludni mindahányan. Björn bedeszkázta az ablakait. Itt, elöl van az ebédlőkonyha. Majdnem az egész ház hosszán. Ott, a bal oldalon van egy kis kamra. Abban szoktak mosakodni, onnan vezet föl a lépcső a padlásra. - Mekkora a padlás? - Padlás az egész végig. Ott tartják a megfüstölt húsokat, ezt-azt. - Másfelől nem lehet feljutni? A paraszt a fejét ingatja. - Ha arra gondol, kívülről nem lehet. Csak a kamrából. Az öreg Björn pár éve beköttette a vizet. Ott van a klozett meg egy falikút. A kamrában. - A konyhából nyik? - Ja. Csak egy deszkaajtó választja el tőle. - Van benne üveg? 118 119 - Dehogy van. Deszka az. Az öreg nem szeret cifrálkodni. Pedig egy időben lett volna rá pénze: Mostanában persze már nem úgy mennek a dolgok, mint régen. Megvénültek. Az asszony még bírja. Az olyan erős, mint egy ökör, de nem dolgozhat egész nap, egyre több a gond az öregével. Talán, hogy hazajött a lányuk, könnyebb lesz megint. Ha egyáltalán... Köszönöm. - David elfordul. Visszaszól a válla fölött: - Jó lenne, ha a közelben maradna. - Itt leszek - feleli a férfi. David elgondolkozva újra szemügyre veszi a házat. A moha lepte tetőcserepek daeolnak az idővel. Az egykor barna, immár esőtől fakult vakolat hámladozik. A ház hátsó frontját lezáró többrétegű deszkakordonon nem lehet zaj nélkül áthatolni. Kivénhedt diófa terjeszti szét ágait, az egyik szinte a kéményig nyúlik, nemrég vághatták vissza, hogy növekedésének irányt szabjanak, sérült végét rongyba csavarták. David visszatér a rendőrtiszt mellé, és elősorolja, mire len-. 79. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt ne szüksége az akció megkezdéséhez. Ezalatt egy macska bukkan elő a házzal szemben. Játékos mozgású, fiatal állat. Megjelenése éppoly váratlan, mint gyors pusztulása. Amikor Björn számára is láthatóvá válik a tollpihét hajszoló, ugrándozó macska, lövés dörren. A nagy kaliberű golyó szinte kettészakíja a gondtalan állatot. David a fejét csóválja. Björn figyel, lát - és célozni is tud. Dühöng éppen, trágár mondatai kanyarognak, mint a füst, figyelmeztetnek rá: nem normális. Veszélyes társulás. Boris toporog, de David elküldi. Nem lesz rá szükség a tervéhez. Amíg a kért felszerelést összeszedik számára, társáihoz siet. A dzsipek körül rosszkedvű, álmos társaságot talál. e Tania az egyik kocsi motorháztetején ül, hátát a szélvédőnek támasztva. Otlyval cseverészik, de David észreveszi, hogy kézben tartja géppisztolyát, s olykor az egyre részegülő helybeliek felé sandít. Bár a rendőrök közöttük állnak, a mámoros társaság célpontja, megjelenése óta, a kommandó. Mintha nem is Björn gyilkolta volna meg ismerőseiket, az akciócsoportot csúfolják, ócsárolják, tudván tudva, hogy percek kérf dése csupán, és az alakulat tagjai lekapják géppisztolyaikat, és szitává lövik a házat a bennlévőkkel egyetemben. Az alakulat tagjai úgy tesznek, mintha alkalmilag elvesztet120 ték volna hallásukat, beszédkészségüket, türelmük azonban olaj a tűzre. David nem törődik a zajongókkal, mesterlövészeit szólítja, és elmagyarázza elképzelését. A csigákba göndörödő hajú Onnik vezetésével elindul néhány ember, hogy elfoglalja kijelölt helyét a ház előtti félkör alakú bozótosban. Onnik rádión jelentkezik, amikor elhelyezkednek. - Maradj vételen! - David Sachát inti magához. - Lapulj meg a ház bal oldala mellett. Ha nem szükséges, ne mozdulj. Tania? - Parancsára. - A lány mosolyogva leengedi a géppisztolyt. Bármire vállalkozna, hogy elkerülhessen a helybéliek közeléből . - Menj Sachával. Tied a jobb oldal. Liu velemön segíteni. Az ott maradók zúgolódása közepette elindulnak a ház felé. Útközben David tovább magyaráz: - Kibontok néhány cserepet, és bemegyek a padlásra. - Te akarsz bemenni? - kérdezi Tania elhűlve. - Én könnyebb vagyok - ajánlkozik Liu. - Kevesebb zajt ütnék. - David, ez egy őrült, és medveölővel lövöldözik. - Ez az - feleli a férfi. Odalép a felszerelését tartalmazó zsákhoz, és a vállára veti. Néhány szót vált a rendőrtiszttel, valamit kérdez az orvostól. Ezután Liuval a sarkában a házhoz indul. Hátulról közelít az épület felé. Fellendül a diófa alsó ágára, majd ágról ágra haladva mind feljebb lépdel. Amikor a tetővel egy vonalba ér, átadja a zsákot a mögötte kapaszkodó maláj-kínainak. Szétnyitja a zsák száját, s gyors mozdulatokkal előhúzza belőle, ami szükséges. Aztán óvatosan átlép egy cserépre, majd a következőre. Kisvártatva lehasal, leteríti a kezében tartott ponyvadarabot, és két kampóval a cserepekhez rögzíti. Félig hasalva, meg-megcsúszó talppal végzi a műveletet. Amikor elkészül, zajtalanul kissé visszaereszkedik, ellenőrzi a bal vállára rögzített fegyvertokban heverő pisztolyt, hasra 80. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt fekszik újra, és becsúsztatja kezét a ponyva alá. Nem könnyű megbontania az egymásba illeszkedő cserepek sorát, nem is siet. Zaj nélkül kiemeli az elsőt, s hátra sem nézve, Liunak nyújtja. Hamarosan sikerül akkora nyílást bontania a tetőn, 121 amekkorán átférhet. Búcsút int a maláj-kínainak, s társa a cserepekkel tömött zsákkal visszasurran a földre. A tehénbőgésbe ekkor emberi hang csattan. A rendőrtiszt szócsövön át szólongatja Björnt. - Gyere elő! A végtelenségig úgysem bírod már! Orvosi kezelésre van szükséged! Meggyógyítanak! Dobd el a fegyvert! A válaszként érkező lövések a rendőrhöz közeli fából kéregszilánkokat pengetnek ki. Rövid csend áll be, majd éles hangú szitkozódások özöne zúdul elő a házból. Amikor Björn elhallgat, a rendőrtiszt újra kezdi: - Gyere ki, senki sem fog bántani. - Megölök mindenkit! - üvölti hisztérikusan a férfi. Mindenkit lelövök. - Björn a deszkával borított ablak közein át a két halott rendőr felé küldi lövéseit. A hangyák járta, legyek dongta testeket megrázza, felemeli a golyózápor, egy pillanatig úgy tűnik, mintha fel akarnának kelni. Ezalatt David bebújik a ponyva alá, és két kézzel kapaszkodva csüggeszkedik a padlás padlója fölött, amíg szeme hozzászokik a sötétséghez. A ponyva elzárja a kiemelt cserepek helyén beszivárogni készülő, immár nappali fény útját. Poros félhomály terjeng. David lassan leereszkedik. Elmosódó hangokat hall a ház belsejéből. Szája elé igazítja az adó-vevőt, és beleszól. - Benn vagyok. - Nem irigyellek - morogja a mesterlövész Onnik. A golyózápor alá vett holttesteket nézi. Csaknem örvend, hogy ma még nem evett. David meggörnyedve a lépcső felé indul. Szétszóródott kukoricacsöveket kerülget, el-elhajol a feje mellett lógó füstölt sonkák és kolbászok útjából. Hirtelen zajt hall. A lépcső alatt nyílik az ajtó. Halvány fény! dereng fel a padlástérben. David egy hosszú ugrással a tető széléhez lendül, s ott meglapul. Odalenn női sírás keveredik vízcsobogással. Léptek csosszannak, valami koppan, orrfúvás hallatszik. David nesztelenül a lépcső tetejéhez óvakodik, s árnyékbati maradva letekint a kamrába. Megpillantja a sírdogáló nőt, amint elteszi zsebkendőjét, majd a csapból ömlő vízsugár felé hajolva arcát öblíti. Az asszony iszik néhány kortyot a tenyeréből, aztán a mosdó fölé akasztott tükörbe pillantva halkan nyüszíteni kezd: -Nem..., nem..., nem... Björn magas hangú kiáltása élesen átsöpör a házon: - Marina, höl vagy? A nő nem válaszol, a tükör alatti polcon fekvő borotvakést nézi megbűvölten. Keze fellendül, majd tétován megtorpan a polc fölött. Aztán, mintegy hipnózisban, felemeli a borotvát, és ruhája zsebébe süllyeszti. Mielőtt megfordulna, megtörli arcát. Újra felhangzik az éles ordítás: - Marina! Ide gyere, mert lelövöm a kölyködet! Gyereksírás hallatszik, s az asszony eszét vesztve visszarohan a konyhába, siettében az ajtót is nyitva hagyja. 81. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt David óvatosan lefelé indul. A lépcsőfokok meghajolnak, felnyögnek léptei súlya alatt, olykor maga is csaknem fel szisszen egy-egy nyikordulás hallatán. A tájékozódásban a v nyitva felejtett ajtón beszűrődő sápadt fény segíti. Az utolsó í lépcsőfokra lép, amikor felhangzik Marina hisztérikus zokogása. - Engedj ki, Björn, hallod, engedj ki! - könyörög. Aztán valami lezuhan, talán egy szék borul fel, sikoltás hallatszik, majd rekedt röhögés: - Ilyen szar borotvával támadsz az édestestvéredre? És ha ezzel vágom el a torkodat? Inkább a kölyködét? Látod a dögöket az udvaron? A gyermek és anyja hisztérikusan sír. Björn kilő az ablakon. David kiles az ajtórésen. A konyha közepén álló asztal mellett egy öregasszony könyököl, kifejezéstelen arccal maga elé meredve. Björn az ablaknál áll, kifelé kémlelve, lábánál a gyermek fekszik, karja véres. Az anyja mellette térdel, magához vonja a fiút, sírdogál. Björn összecsukja a borotvakést, és a zsebébe süllyeszti. Húga felé fordul. A fény sávokban mázolja be arcát a bedeszkázott ablakon keresztül. A férfi vonásai darabosnak, széthullónak látszanak. - Björn egy pillanatra a kamraajtó felé néz, aztán durván belerúg a lába előtt fekvő gyerekbe. 122 123 - Menjetek a francba innen, mert útban vagytok! Hallod? - A nyomaték kedvéért feléjük fordítja a puska csövét. Az asszony felnyalábolja a fiút, és görnyedten odébbvonszolja magát. Egy pillanatra feltűnik vérző nyaka, mielőtt kilép a képből. Az öregasszony szobormereven ül tovább. David kényelmesen lelőhetné Björnt. A célpont mozdulat-. lanul áll az ablak előtt. Mégsem nyit tüzet. Óvatosan előhúzza bal karja alól a pisztolyt, majd az ajtó közelébe óvakodik. Amikor két lépéssel átszeli a konyhát, az öregasszony váratlanul felsikolt: - Fiam! Björn maga elé rántja puskáját, de David félresodorja, és pisztolya agyával az arcába sújt. A nehéz puska eldördül, a falhoz koppan, majd leesik. Björn hátratántorodik, de közben felemelt lábával térden rúgja támadóját. Mintha fel sem venné a rázúduló ütéseket. Marina elengedi a kisfiút, és az eltorlaszolt ajtóhoz rohan. Emberfölötti erőfeszítéssel letépkedi és félrehányja a deszkákat, elhúzza a reteszt. A gyerekért kiált. Davidet a szemöldökén éri egy ütés, elvakítja vére. Csupán egy pillanat, de Björn kiszabadul, és a mellette elrohanó gyerekre veti magát. Átkarolja a nyakát. A kisfiú kidülledő szemmel, hörögve légzik. Björn arca eltorzul. David habozás nélkül a levegőbe lendül, és sikerül félresöpörnie a fuldokló gyereket. Björn megfeszített karja eltörik. Az ámokfutó nekitántorodik az ajtófélfának, felüvölt, aztán visszaugrik, egyenesen David öklébe. Fel sem veszi, a gyermekkel menekülő Marina sarkában kihátrál az udvarra. Szemgolyói kiguvadnak üregükből. Davidre mered, s megint felé rohan. Újabb ütést kap, felnyögve megtántorodik, de ismét rohamra készül. Az öregasszony kisurran az ajtón David mögött, sikoltozása hátborzongató. Taszigálja, lökdösi fia támadóját. David félresöpri, közben beleöklöz Björn arcába. Bár csontjai meg82. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt reccsennek, a férfi ügyet sem vet az ökölcsapásra. Előrerúg, gyomron találja Davidet. Lehajol elejtett pisztolyáért, Chennes térde az állán éri. Hanyatt esik. A csuklójára taposó láb kimorzsolja ujjai közül a fegyvert, fel akar állni mégis. Tania felegyenesedik a ház mellett. A favágó tuskó felé ólál124 kodó öregasszonyt figyeli. Björn anyja kitépi a rönkbe állított fejszét. és máris David felé rohan vele. Tania néhány ugrással megközelíti, majd a levegőbe lendülve kirúgja kezéből a felemelt fejszét, aztán lerántja a földre a nyálát fröcskölő, állati erővel vergődő, eszét vesztett öregasszonyt. Megpróbálja féken tartani, nyugtatgatni - szerez néhány karmolást az arcára, nyakára: David nem érti, hogyan képes még harcolni ellenfele. Mintha nem érezne fájdalmat. Björn a pisztoly után kap, fel sem veszi a fejét érő rúgást. David megpróbálja felkapni előle a fegyvert, Björn a ruhájába csimpaszkodik, magára rántja, szája habzik. Ujjaival Chennes szeme felé döf, a férfi félrehemperedik, Björn utána. Az öregasszony elkapja Tania haját, s a földre rántja a fejét, majd néhányszor odacsapkodja. A lány megszorítja csuklóját, leveti magáról, föléhemperedik, és végül leüti, mert nem tehet egyebet. Sacha David segítségére siet. Felkapja a pisztolyt Björn elől. Hiába veti magát ő is a férfira, ketten alig bírnak vele, csak erejük megfeszítésével tudják a földhöz szegezni. Előretartott fegyvereikkel ott állnak már a mesterlövészek is, de a vértől, nyáltól ragacsos arcú, eszelős Björn nem törődik a puskák fenyegetésével. Egyre hánykolódik, a földet rugdossa, csizmás lába port kavar. Az orvos egyelőre nem meri megközelíteni az őrjöngőt. Amikor Boris is besegít, a doktor végre Björn vénájába szúrja a tűt. Ahogy a fecskendő tártalma a keringésébe kerül, úgy erőtlenedik, végül elernyed. Elengedik, felállnak. David megfordul, belép a házba. Lemossa arcát, belepil- lant a homályos tükörbe, és ráfintorog képmására. Aztán körülnéz. A szobában, az ágy előtt holtan fekszik - Björn apja. David megérinti. Merev már. Nem lát rajta sebet, alighanem szívroham végzett vele. Odakinn a kisfiúl és Marinát kötözik. A borotvával ejtett vá-. gás a fiú vállán, az anyja nyakán elég mély ugyan, de nem ért nagyobb eret. Nyugtató injekciót kapnak, mentőbe ültetik őket. Az öregasszony feleszmélve felül, megpillantja fia ernyedt testét, holtnak véli őt. Iszonyú hangon felüvölt. Le kell fogni, hogy az orvos beleszúrhassa a tűt. 125 Valaki a ház felé indul, David utánaszól: - Az öregnek már nincs szüksége semmire. A fiatal mentőorvos mégis bemegy, néhány percig időzik csupán. A fákon túl a helybéliek értesülnek a történtekről. Nem engedik a ház közelébe őket, pedig látni szeretnék, mekkora pusztítást végzett a kommandó. Á hullaszállító furgon láttán hangos megjegyzéseket tesznek, senki nem figyel rájuk. Közben előkerül gumicsizmás társuk, aki Davidet tájékoztatta a ház beosztásáról. Most megtarthatja beszámolóját. Alig hisznek a szemtanúnak. Végül csalódnak, mert a vérengzés, melynek előszele idecsalta őket, elmaradt. A majális min83. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt denesetre folytatódik. i 28. A dzsipekből a helikopterekbe szállnak. Fél óra múlva ki-ki a maga kocsija felé közeledik. Még rajtuk a kékesszürke nadrág, ing. A mesterlövészek karjukon cipelik a golyóálló mellényt, fegyverüket markolják. Tania a tarkóján keresztbe fektetett géppisztolyra fűzi karjait, és leszegett fejjel lépked előre a betonon. David enyhén húzza a jobb lábát, Liu mellette szaporázza lépteit. A komor csapat némán halad előre. Otly még a helyszínen maradt. David a Cherokee mellé érve nagy lendülettel kinyitja az ajtót, és beveti magát az ülésre. Liu elhelyezkedik mellette. Sacha és Boris a háta mögé telepszik. Chennes megvárja, amíg a többiek is beülnek autóikba, ekkor beindítja a motort. Megszólal a rádiótelefon. Vállával szorítja füléhez a hallgatót. - Most hova? - hallja Tania hangját. Oldalra pillantva látja, hogy a lány egyedül ül a kocsijában, és mosolyogva őt nézi. David mutatja, hogy kapcsolja be a rádióját. Jelzéseiket a többiek is látják, összekapcsolódnak a rádió hullámsávján. Aztán elindulnak, egymás mögé rendeződve. - Van, aki nem éhes? - kérdezi David kanyarodás közben. - Én - felel egy sápadt férfihang, Onniké. David hazaküldi aludni. - Én is mehetek? - Ki más lehetne, mint Pablo? 126 - Menj csak, trubadúr: A mai szabadnap Otly ajándéka. Mindenki a maga ura és úrnője. Thdok egy tengeröblöt innen vagy húsz kilométernyire. Sehol egy lélek, teljes a nyugalom. Én odatartok. A program fakultatív. - David kikapcsolja a cádiót. Liu előrehajol, tekergeti a keresőt. Átengedi magát szokott szenvedélyének: a rendőrségi hullámsávot hallgatva remekül szórakozik. Letérnek a sztrádáról. David ellenőrzi a tükörben, ki tart vele. Az utána kanyarodó kocsik között megpillantja a méregzöld Toyotát. Gázt ad. Az úton gyér a forgalom, a fák sorfala mögött felsejlik a tenger. Nicholas BMW je felzárkózik a Cherokee mögé. Egyre közeledik, majd oldalra térve előzésbe kezd. David rezzenetlen arccal nyomja a gázpedált. Szívesen elmosolyodna ugyan az orra alatt, de inkább kíméli elgyötört arcizmait. Björn ökle alapos pusztítást végzett rajtuk, de jutott máshová is. Kis ideig egymás mellett halad a két kocsi, majd a Cherokee lassan, de szívósan előrelódul, és elhagyja a BMW t. A tükörben közeledni látszik a Toyota is. A következő percben eléri a BMW t, s már a Cherokee mellett száguld. A lefitymált Jeep könnyedén tartja a tempót. Éppen csak annyira, hogy a Toyota ne vághasson elébe. Nicholas is felzárkózik melléjük harmadiknak. A szemből jövő Passat vezetője dühösen rádudál. Alapos okkal. Éppen hogy elfér mellettük. Nicholas és David a Toyota ablakain keresztül összenevet. David hirtelen a rádióból hallható hangokra lesz figyelmes. A rendőrségi adásban éppen arról az útról esik szó, amelyen száguldanak. David leveszi a gázt, és Liuval együtt a fülét hegyezi. Járőrkocsik üzengetnek egymásnak. Rövidesen kiderül, üldöznek 84. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt valakit. Fekete Mitsubishit, elhangzik a rendszáma. David a markába szorítja a mikrofont, és beleszól. Bemutatkozik, majd érdeklődik, segíthet-e. A Toyota ezalatt eléjük vág, a BMW követi. - Kapóra jöttetek - érkezik a válasz a műszerfalra szerelt - hangszóróból. - A Mitsubishiben ülő fickók a ti műfajotokba N tartoznak. Bombát akartak elhelyezni az egyik áruházban, de valaki még időben riasztotta a rendőrséget. Sikerült megszökniük. Két húsz év körüli kölyök, egyébként. Géppisztolyuk is van. Menekülés közben megsebesítettek néhány járókelőt, és agyonlőtték az egyik járőrkocsi utasait, szóval észnél legyetek. - Mi van a bombával? - Az már kész. Hatástalanították. Ez is valami, nem? a, - Adásban maradok - feleli David. A fekete limuzin szemből várható. Chennes lelassít, hogy Nicholas és Tania (mivel mit sem sejtenek a készülő eseményekről) kellő előnyt szerezhessenek. Aztán belefutnak a közepébe. 29. Két kilométerrel lejjebb járőrkocsi áll lesben a bekötőútnál. Amikor a Mitsubishi megjelenik, a rendőrök tűz alá veszik ablakait. Mérges géppisztolysorozat a válasz. A két rendőr a földre veti magát. Felhagynak a lövöldözéssel. A Mitsubishi tovább száguld. Vezetője vállán mély seb sötétlik, a vérfolt egyre jobban terebélyesedik. A fájdalom eltorzítja a fiú vonásait. Társa nem látja ezt, mert tekintetével és fegyvere csövével az utat pásztázza. A sebesült előtt elhomályosul az út, zöldes maszattá folynak össze a fák. Meg akarja lökni társát, de amikor karját nyújtaná felé, a kormány kicsúszik kezéből. A kocsi kifordul az út közepére. Hajszállal elkerüli a szembejövő BMW elejét, majd kissé lelassulva a közeledő Toyotát veszi célba. A fegyveres rémülten látja, hogy társa a kormányról megfeledkezve elájult. Belecsimpaszkodik a volánba, és jobbra rántja. A gumik megcsúsznak, a kocsi kifordul, meglöki az alig elkerült Toyota hátulját, aztán keresztbe perdül az úton, és orrával megcélozza a sebesen közeledő árkot. A fiú ijedtében is feltalálja magát. Feltépi az ajtót, és a vállára vetett géppisztollyal kiugrik a kocsiból. Alaposan odaveri a térdét, könyökét, de felkel, és futásnak ered. A Mitsubishi belefúródik az árokba, motorja hörren kettőt, végül leáll. A törött szélvédőn véres test fordul át, s a földre zuhan. Tania megállítja a Toyotát. A balesetet szenvedett kocsi felé siet az úton keresztül. Sejtelme sincs a történtekről, de úgy véli, a sérültnek segítségre lehet szüksége. Ekkor észreveszi a menekülő fiút, vállán a géppisztolyt. Csaknem egymásnak szaladnak, nincs idő visszafordulni a Toyotához a fegyverért. A fiú rövid sorozatot ereszt Tania lába elé. A lány habozás nélkül az árokba veti magát, aztán látnia kell, hogy a fegyveres beugrik az ő kocsijába, és elhúz vele. Tania dühösen kikecmereg fedezékéből, ekkor a Cherokee-t látja közeledni. Hiába integet. 85. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt David félrerántja a kormányt, és miközben a lányt sorsára hagyják az úton, Sacha barátságosan rámosolyog a hátsó ablakból. Tania az öklét rázza utánuk, majd a sebesülthöz lépdel. Látja, nem segíthet. Leül az árok szélére, mert van min töprengenie. Megprübát rájönni, mi ez a kollektív őrület az úton. David a Toyote nyomába szegődik. Liu leereszti maga mellett az ablakot. Sacha is ezt teszi. Combjuk mellett nyugtatott kezükben pisztolyt tartanak. Boris előrehaívl. Nicholast hívja á rádiótelefonon, majd mintegy hat szóval tájékoztatja a történtekről, aztán nyugodt arckifejezéssel hátradől. A fiú hátrales a tükörből. Öreg kocsi követi, utasai közömbösen maguk elé merednek. Szemlátomást nem hozta ki őket a sodrukból az árokba fordult Mitsubishi látványa, de az a lényeg, hogy vele sem törődnek. Új helyzet állt elő, immár senki nem tartóztatja fel. Egészen addig, amíg a kocsijától megfosztott nő nem jelenti kalandját a rendőrségen, üldözői nem tudják, hogy hol keressék. A Cherokee Jeep alig észrevehetően felgyorsul. Indexel, előzni készül. Amikor egy vonalba ér a Toyotával, finoman ráközelít. A két karosszéria összesúrlódik. A fiú gyanút fog, hirtelen fékez. Ölébe rántja és az ablak felé irányítja fegyverét. Mielőtt még vaktában tüzelhetne, oda kell figyelnie a kormány zásra, mert a Cherokee az árok felé kényszeríti. Liu a nyitott ablakon félig kibújva kirántja a géppisztolyt a 128 129 fiú kezéből. David eközben arra ügyel, hogy a maláj-kínait ne szorítsa a két kocsi közé. A fegyver az útra zuhan, Liu visszahúzódik. A Cherokee a Toyotához simül, és újra az árok felé tessékeli. Liu kiáltozik és integet a fiúnak, hogy álljon meg, ennél okosabbat nem tehet. A fiú oda sem hallgatva előbb gázadással, majd hirtelen fékezéssel próbál kitörni, de mintha mindkét kocsi pedáljait az ő lábai irányítanák, nem szabadulhat. Ekkor látja meg a hátsó ülésre hajított katonai géppisztolyt, álmai fegyverét. Odakap és felemeli. A levegőben tartja a zsákmányt, amikor gyolyót I, kap a csuklójába. Elengedi a fegyvert, és ugyanakkor a kormányt is. Fák sietnek elé, egy fatörzs - mintha repülne - kiválik közülük. Aztán a kocsi megemelkedik alatta - de a csattanást már nem hallja. A Toyota lomha bukfenceket vet. David visszatolat. A megviselt autóhoz lépve megpillantja az ülések fölött átrepült, majd a fűbe zuhant fiút. A terrorista vérzik, lélegzik, eszméletlen. Elöl, a matorban, délceg jegenye áll, a meggyűrődött karosszéria mintegy átöleli. David nem foglalkozik a sebesülttel. Taniára gondol, miközben a roncsot szemléli. Sacha a rádióval foglalatoskodva a rendőröket hívja. Nicholas, akit Boris visszaküldött Taniáért, hangos fékesikorgással érkezik. A lány kiugrik mellőle, sápadtan szemügyre veszi a méregzöld Toyota maradványait. Aztán letérdel a sérült ifjú mellé. Nem sokat tehet érte, hát Davidre pillant. - Te nyilván tudod az okát, miért tördelsz kocsit, embert!? - Szabadnap?! - dohog Boris. - Csendes tengeröböl? - Sacha keserű mozdulattal legyint. 86. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt 30. Tania napok óta hiába várja a magánnyomozó hívását. A férfi egyszerűen elhallgatott. Megpróbálja ő felhívni, sajnálkozva közlik vele, hogy napok óta nem látták. A lány néhány óra leforgása alatt a kétségbeesés határára jut. Önmagát vádolja a férfit ért szerencsétlenségért. Mert nincs kétsége Weiner sorsa felől. Ha Csen King kezére jutott, haláláért ezerszer szánja. Abban reménykedhet csupán, hogy rövid úton végeztek vele, testét eltüntették. Még az sem mindegy, hogyan hal meg az ember? De mennyire nem! Különös, gondolja, Alain napok óta nem jött elő, nem látta képzeletére vetítve egyik arcát sem. Talán eszébe sem jut, ha Weiner el nem tűnik. A telefonhívást úgy várta, mint hírforrást egy függő ügyben, mintha e függő ügynek köze sem lenne Alainhez. Lehetséges. hogy nem is azért folytatja tovább, mert a férjének tartozik ezzel? Meglehet, ez már régen az ő saját ügye? Igen, be kell bizonyítania, hogy nem vádaskodó hisztérika: igaza van. Igazság? Mindenesetre valami, amit ő így pevez. Ezt keresi, amikor ébren tartja a parazsat. Visszatér Weinerhez. Még egy ember belehalt ebbe az ügybe? Hányadik már? Meddig foltozgathatja még Colin Philips holttestekkel a jó hírnevét? Úgy rémlik, bármeddig. Kétségbeejtő gondolat. Másik követi. Elhűl tőle. Ha a magánnyomozó tudja a címét, akkor már Ők is tudják. Kitekint a lakás hatodik emeleti ablakán, alatta a főútvonal reflektorkígyói, motorzaj, füst. Emberek, tökéletesen érdektelenek az ő gondjai iránt, nekik is van elég. Emberek, akik nem néznek fel erre a kivilágított ablakra, nem tudhatják, hogy ő fél. Van mitől félniük nekik is. Emberek, hemzsegnek. Kinyitja a szekrényajtót, előránt egy táskát, és beledobálja a legszükségesebb holmiját. A telefonhoz ugrik. Taxit rendel. Bezárja maga mögött az ajtót, nem megy a lifthez. Leszalad a lépcsőkön, a kutya a nyomában. Elnyúlik a kocsi hátsó ülésén, fél karjával magához öleli Picassót. Kis idő múlva felegyenesedik, és hátrakémlel. Reflektorok követik az ak adozó forgalomban. Gyakran cserélődnek, a hozzájuk tartozó kocsik elkanyarodnak mögülük jobbra vagy balra. Egyik-másik hosszabb távot is megtesz a taxi mögött, de mire Tania nyugtalankodni kezdene, ezek is elfordulnak másfelé. Még nem találtak rá, de ez csak idő kérdése. 130 131 31. David arca kész tanulmány, amikor Taniát megpillantja. Meglepetés, öröm, árnyalatnyi kajánság villan keresztül rajta? De szinte azonnal elkomolyodik, s újra kifürkészhetetlenné válik Felsőtestére inget borít, a lány keze ügyébe készíti a cigarettát, italt tölt, és leül vele szemben. Egyre hallgat, dühítő. - Semmit nem kérdezel? - De. Mi újság? Tania felnevet, hosszabban, mint kellene, s élesebben, mint szeretné. Végül elkomorodik. - Megengeded, hogy nálad maradjak? A férfi felemelkedik, átvág a nappalin, felsétál a két lépcsőfokon, azzal a szándékkal, hogy kávét főzzön. Minden problémáját kávéfőzéssel közömbösíti? A készülék halk zümmögése hallatán végre válaszol. - Magam ajánlottam hajdan, nem? 87. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Tania a fér i vállára terített, ernyedten lógó inget nézi, mi mást tehet? Nézheti még a széles derékszíjjal összefogott lezser vászonnadrágot is, sportcipőjének sarkait, de az arcát nem nézheti, és eltöpreng rajta: egyáltalán, van-e arca? Hiszen ha megfordulna, akkor sem mutatna többet magából. Maszkot visel, de ki rejtőzik mögötte? Taniában felrémlik a félelem, ami elűzte a hatodik emeleti lakásból, s látja, a feszültség nem szűnt, ám másfajta izgalom kerülgeti. Megbabonázva feláll, lassan David mögé ér, hátulról öleli át a derekát. Összefonja ujjait a férfi köldöke előtt, tenyere a bőrére simul. Aztán megszólal: - Kezdek beléd szeretni. - Nocsak. A víg özvegy. - Szeretném látni az arcodat. David kibontakozik az ölelésből, közelebb húzódik a kávéfőzőhöz, majd visszafordul. - Ki vele. Mi a baj? - kérdezi. - Miből gondolod, hogy nekem van valami bajom? Nem inkább veled van valami zűr? - Tania letelepszik egy bár székre. - A potenciámat illető rágalmaidban most ne el. Vibrálsz. Valami történt. Tania felemeli a hangját: - Tadni szeretném, miért kell ott rostokolnod? Az a kávéfőző nélküled is működik. Azt képzeled, törpereaktor vagy? Csak állsz ott dermedten, míg kicsobog a kávé. Mint egy bába, esküszöm: Nem szoktál néha gátmetszést végezni rajta? David ránéz. Néhány színpompás folt látható az arcán, emlék Björntől. Szemöldöke fölött heged a seb. - Mit akarsz? - kérdezi komolyan. - Amikor megérkeztél, úgy festettél, mintha megijesztett volna valami. Egy percig úgy tűnt, azért jöttél, mert szükséged van rám, a segítségemre. De újra csak az lett belőle, ami mindenkor. Köszörülöd rajtam a nyelvedet. Olykor az ilyesmi nincs is kedvem ellen. - Megint kibeszélsz a képből. - Már kezdetben akartam szólni, hogy én pontosan a máról beszélek, legfeljebb neked nincs füled hallani. - David csészéket vesz elő, széttölti a kávét. Szájába vesz egy forró kortyot, kicsit tartogatja, mielőtt lenyeli. - Egyszerűen hülyének nézel engem. A világ azért van, hogy Tania Tiller körül forogjon? Nem volt otthon Sacha? Nem találtad Simon Levint? Idejössz, mert a fene majd megesz valamilyen okból, és nem nehéz kitalálnom, hogy a probléma természetesen Alain I2anéy históriájában gyökeredzik. De te nem térsz a tárgyra, nem. A problémamegoldás módja: csábtánc és nyelvköszörű. Köszönöm, nem kérek belőle. Tania letaglózottan eltolja maga elől a kávéscsészét. - Ki az a Simon Levin? Egyáltalán? - Emlékeztetőül: az ő hajóján töltöttük a víkendet néhány nappal ezelőtt, mint tudod. Ő az a tisztes, gazdag fiatalember, aki volt szíves könnyűbúvár-tanfolyamban, filinvetítésben és természettudományi előadásban részeltetni téged álomgyönyörv" luxushajóján, mert te kiejtetted a szádon, hogy érdekel a tenger élővilága. Ő volt az, akinek tíz centire kijöttsk a szemei, midőn körbeneonoztad magad a talpadtól a búbodig, ELADÓ. Ő az, aki azóta is várja, hogy ígéretedet beváltva felkeresed luxusvillájában, hogy folytathatná a tanfolyamot. Hát ennyit azokról, akik helyett nem leszek a gardedámod. 88. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Tania a fejét csóválja. - Talán sajnálod vétlen áldozataimat? Nekem szükségem van arra a tudatra, hogy hatok a férfiakra. 132 133 - Oké, drága. Nem is ez az egészségtelen a dologban. Inkább az, hogy ennél többre nincs is szükséged. A férfiak legjava boldogan lerántaná a nadrágját kedvedért. Csakhogy te rögtön "szatírt" kiáltanál, és menekülnél. Ha valamelyik netán barátságot vagy szerelmet kínálna, döbbeneted még hatalmasabb lenne. Neked csak arra van igényed, hogy bezsebeld a sikert. Aztán, ha este ágyba bújsz kedvenc fényképalbumoddal, eldicsekszel neki. Alainnek gyűjtöd a skalpokat, nem magadnak. De szomorú ez, drága. Tania beleiszik a hideg kávéba. Körbenyalja ajkait, és elmosolyodik: - Végül is világos volt a szöveged, ha mégoly brutális is. - Ne kerülgesd. Mi szél hozott? - Begyulladtam. Napok óta hiába keresem a zsarumat. Eltűnt. Három nappal ezelőtt kellett volna telefonálnia. Nem akarok egyedül lenni abban a lakásban. David nagyot fúj. - Mi a teendő? - kérdezi. - Lerágod a körmödet, vagy jelented a rendőrségen? - Szerinted? - Lehet, hogy a pasason már nem segít, de összehoználak egy régi barátommal. Rendőrségi fejes, talán tehet érted valamit. A legfőbb baj persze nem ez, ugye? - Ugye - Tania mogorván bólogat. Chennes felsóhajt: - Az események kezdenek áttekinthetetlenekké válni. Itt vagy te és kisded problémád. Aztán az én szenvedélyem sem elhanyagolható: Cassagne. Hajnaltájt el kell mennem, félhivatalos ügyben. Mindezt tetézendő, Bianca is várható. - Most? Éjszaka van. Bocsánat. Miért nem küldtél szállodába? David rámosolyog: - Bianca a legkülönfélébb időpontokban szerencséltet baráti vizitjeivel. Ez esetben ma éjjel. Ne zavartasd magad. I-la eleget beszélgettetek, nyugodtan menj fel a szobádba aludni . David átszeli a hodályt, válogat a lemezek között. Kisvártatva zene áramlik a sarkokból. Tania követi a férfit, elnyúlik egy fotel mélyén. és térdén egyensúlyozza a gines poharat. A zenét hallgatva az idáig hal134 lottakon tűnődik. Szeretne vitába szállni Daviddel, de persze, megint későn jönnek kételyei és ötletei, mint rendesen. - Mit is mondiál, David? Mi ez a íélhivatalos história? Ez valami hasonló, mint amikor összetörted a kocsimat? David arca feszült. Keze elindul a whiskysüveg felé, de félúton megáll. Lemondó legyintéssel visszahúzza karját, és a tarkója alá csúsztatva hátradől. - Dióhéjban: mint tudjuk, a terroristaszervezetek olykor megszorulnak pénz dolgában, noha támogatóik között akadnak mindenféle tehetős személyiségek, sőt, olykor ezek mozgatják őket. Nos, azt is tudjuk, ilyenkor következik a bankrablás, ékszerrablás, emberrablás című pénzszerzési manőver. Persze, ők csakis a maguk "nemes" céljai érdekében cselekszik ezt. Egy másik módszer a zsarolás. Megfenyegetnek gazdag embereket, pénzt követelve tőlük, mégpedig egészen kö89. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt zönséges útonállói módszerrel: pénzt vagy életet. Ha valaki netán nem venné komolyan őket, tesznak róla, hogy meggyőzzék. A megzsaroltak nem fordulhatnak a rendőrséghez. Nem nagyon fordulnak. Olykor mégis. - Figyelek, David. - Tudomásunkra jutott, hogy a Cassagne által vezetett szervezet a napokban egy bizonyos milliomos úr pénzére vetett szemet. Vagyona mértékéhez képest nem is kérnek sokat, És ő hajlandó is ezt az összeget feláldozni. A pénzen keresztül - vérmes remény - esetleg eljuthatunk a szervezethez, tán a fejekhez is. - Szó szerint vetted a dióhéjat. A magánnyomozó Weiner is ejtegetett valamit arról, hogy Philipsszel kapcsolatban komoly politikai botrány alapjaira bukkant. Természetesen a világért sem bocsátkozott volna részletekbe. A bombát a személyes találkozóra tartogatta, hozta volna bizonyítékait is. Arról volt szó, hogy a héten iderepül, ezt kellett volna az elmúlt napokban konkrétan megbeszélnünk. Ne haragudj, ez aligha mutathat összefüggést a te ügyeddel. Philips nem a fővárosban bűnözik. - Régen tudod? - Néhány napja. Weiner minden telefonhívás során ejtegetett néhány szót. de ügyelt rá, hogy a javát a személyes találkozóra hagyja. Megesküdött, hogy hanyatt vetem magam, ha kitálal. Ettől a látványtól valaki sajnos megfosztotta. 135 David mégis iszik két ujjnyi whiskyt. - Erőltesd meg magad, drága, és mondd el végre, mennyit tudsz. - Valamilyen politikai história lehet, Alain is tudhatott róla, de éppen az ezzel kapcsolatos feljegyzései nem kerültek elő azóta sem. Weiner célzott rá, hogy esetleg megtalálhatóak eme ügyiratok. Szerinte szenzáció lesz belőle. A következő kifejezést használta Colin Philips rejlett munkásságára: ÖSSZEESKÜVÉS. - Érdekes. - David grimaszol. - Bizony, még érdekesebb lenne, ha a részleteket is tudnánk. Weiner arra is célzott legutóbb, hogy az eltűnt újságíró talán mégsem halott, sőt, lehet, önszántából szívódott fel két évvel ezelőtt, s most visszatért Philipsnek kellemetlenkedni. Ő ugyan nem látta, de tapasztalhatta, hogy Philips emberei lázasan kutatnak utána. Az sem kizárt, hogy Jan Vitold nem él, mindössze kísért. Beleférne ebbe a kísértethistcíriába. Egyáltalán, te még eligazodsz, David? Vitold, Weiner, Csen King, Colin Philips, Cassagne, Raney? De nem fogod elhinni, Alainre napok óta nem gondoltam: David előrehajol. - Komolyan? Éjszakánként már nem hancúrozol a (idérceiddel? Lehetséges ez? - A férfi visszadől. - Gondoltam, megvárom, amíg te kéred, mégis hészéltem már Pierre Ihóval, aki rendőrségi fejes létére, vagy ennek ellenére használható figura. Az irattárbói előhozatott, vastagon pókhálós anyag a negyedét tartalmazza annak, amit te elmondtál. De azt nem említetted. hogy annak idején pár pillanatnyi időre felmerült az az eshetőség is, hogy te magad tetted el láb alól a férjedet. - Igen. Felmerült. Rendőrségi rutin. Nyilván milliószámra bontják fel nők ily módon terhessé vált házasságaikat. Erről ne beszéljünk, mert újra bepörgök. Picasso öblös hangon ugat a kertben, majd belohol a nappaliba, és megáll David előtt. A férfi felemelkedik a fotelből. és 90. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt a kutyát csillapítva az ajtóhoz lépdel. Aztán félreáll az útból, hogy látogatója beléphessen. Bianca beviharzik, megpillantja Taniát, egy pillanatra megtorpan, majd leveti magát az első fotelba, és végigmustrálja a lányt. A mustra, mint illik, kölcsönös. Tania frissen csavart és lakkozott szőke hajat lát. Vékony szemöldök ível a kék szempár fölé, festése szolid. Finom. hegyes orr következik, vékony ajkak. apró fogak az ovális arcban. A lebernyeg bőségű muszlinruha elrejti Bianca alakját, de keresztbe vetett lábai jól láthatók, és tagadhatatlanul szép formájúak. David megpróbálja palástolni, hogy szórakoztatja a találkozás. Esetlen mozdulattal összeismerteti a nőket. Bianca biccent, mosolyog: - A helyettesed? Talán inkább az örökösöm. Egyébként a szobrok miatt jöttem. Nem viszem el őket, Erland hallani sem akar róla. Szóval a tied, Dave. Még mindig ezt az idegbajos zenét hallgatod? Ebben a házban a csapból, vécéből, mindenhonnan ez a zene folyik. Kiment a divatból, Dave! A férfi italt tölt. Dupla whiskyt, tisztán. f3ianca hálás mosollyal fogadja a poharat, belekortyol, aztán Taniához fordul: - Ne érts félre, hogy ilyenkor jövök hozzá. Ilyenkor lehet itthon találni. Talán még szóra bírni is csak ebben az órában lehet. Rendes ember ilyenkor már alszik, egyébként. - Biancának eszébe jut valami. Felveszi a szőnyegre hajított terebélyes táskáját, és egy zacskót húz elő belőle, majd Davidnek nyújtja. - Hoztam neked egy kis vitamint, Dave. Narancs. Rád fér, amint látom. Már megint úgy nézel ki, mintha egy őrülttel randevúztál volna. Engem már nem érdekel, épp eleget láttalak összevert áhrázattal. Tulajdonképpen miért nem viseltek ti fogvédőt? David félrefordul, mert elképzeli magát fogvédővel. Aztán megjegyzi: - Majd előterjesztem a javaslatodat. - Nézz rá, nézz rá! Mi is a neved? Tatjána? - Tania. Nézem. - Látod? Majd megfullad a visszatartott röhögéstől. Ennyit Dave-ről. Meghámozzak egy narancsot? - Köszönöm - feleli férfi türelmesen. - E pillanatban nem vagyok beteg. Bianca feláll, és sétára indul a nappaliban. Mivel ruhája tökéletesen áttetsző, nem marad rejtve erős alakja. Olykor végighúzza ujját egy-egy bútoron, és megvizsgálja az eredményt. 136 137 - Legalább rend van itt. Tatjána, találkoztál már Noellelel? Nyilvánvaló. Mit szólsz hozzá? Dave imádja. Gyűjti a csodabogarakat. Legfeljebb egyszer leég a ház. Egyébként ugyebár te szoktad á telefonba azt állítani nekem, változatosan, hogy házvezetőnő avagy kéményseprő vagy? Na, ezek is egyféle rangok. Szép nyakláncod ván. Arany? - Arany. Az új férjeddel nincs semmi baj? Bianca letelepszik Tania közelében. Kiürült poharát David felé nyújtja, s a férfi gépiesen színültig tölti. - Erland minden szempontból ellentéte Dave-nek. Reggel elmegy dolgozni, délután hazajön a munkából. Nincsenek váratlan telefonok, riasztás, izgalom. Erland leül, nyugodtan megeszi az ételét, megissza az italát, megfürdik és elbeszélget 91. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt velem. Szépen. élünk, mondhatom, boldog vagyok. Tania bólint: - Érthető. - Nincs feszültség, idegeskedés. Fel is szedtem néhány kilót. Erland egyszerűen imádja a süteményeimet. Ma is sütöttem egy tortát, de persze Dave-nek hiába is hoztam volna belőle. Kár a szobrokért, nagyon kedveltem őket. - Némelyik igen kellemes darab. - Tania belehortyol a ginbe, majd visszaállítja térdére a poharat. Bianca a férfihoz fordul: - Itt hagyom a kulcsaimat. Ha legközelebb jövök, inkább csengetek. Amikor ez a borjúnyi állat megjelent előttem ugatva, minimum három kilót leadtam ijedtemben. Elmulasztottál figyelmeztetni, hogy mostanában oroszlánokkal őrizteted a házadat. - Csak egy kutya, Bianca. Az asszony a férfi lábai előtt heverő Picassöról Tania felé fordítja pillantását. - Gondolom, a tied. Mennyit eszik ez a hatalmas állata Tania felemelkedik. Leteszi poharát az asztalra. - Nem keveset. Viszont a tortát is kedveli. Felmegyek a szobámba. Jó éjszakát! Tania felpillant a lépcsősorra, és úgy dönt, hogy a hosszú útra mégis visz magával egy kis gint. Felkapja poharát, búcsúzásképpen megemeli, aztán elindul. Magán érzi a lenn maradók tekintetét. Bianca utánaszól: 138 - Aludj jól, Tatjána. Tania nem alszik. Hideg vizet folyat magára, megveti az ágyat, könyvet keres, végül felül az ablakpárkányra, és a kertet szemléli. Sokat nem láthat a sötétben. Az úszómedencében mozdulatlan fekete víz, szinte fenyegető. Picasso őrködik valahol. Reggel majd előkerül a strázsáról, amikor kezdetét veszi a nap. Amikor David felkel, és leszalad a medencéhez, hogy ússzon néhány hosszt. A kutya mellészegődik, majd bekíséri, és asszisztál a kávéfőzésnél. A kávét aztán David felereszti tejjel, reggelit készít. Végül fogat mos, merőben feleslegesen megborotválkozik, és elindulnak. Nem, reggel nem indulnak el. David hajnalban távozik, Cassagne nevű szenvedélye ügyében. Tania alighanem meglátogatja az épülő házat, elmegy a kocsijáért is. De addig aludni kellene. David és Bianca még elbeszélget egy darabig. Lám, az asszony sem akarja elfeledni fájdalmait. Újra és újra visszatér férjéhez, abban a reményben, hogy egyszer csoda történik, és egy megváltozott Davidet talál. Igaz, ő ezt a kifigurázott, divatjamúlt figurát szereti, de hátha mégis. Hátha a változás csak annyiból áll majd, hogy viszonozzák szeretetét? Nem figyelt oda a folyamatra, de Tania ezt a napot tekinti fordulópontnak az életében. Éppen ezt a szürke, semmilyen napot, amikor látszólag nem történt semmi érdekes. A háttal álló férfi vállán lógó ing üres ujjait bámulva ráeszmélt: Alain meghalt. Meghalt, anélkül, hogy megosztotta volna vele a gondjait. Meg sem próbált hozzá fordulni. Nem akarta bajba sodorni? Így sodorta bajba igazán! Ha tájékozottabb, talán nem is halt volna meg Alain. Segíthetett volna neki. Mivel ez nem történt meg, Tania előtt most megfogalmazódik egy gondolat, de már nem fáj, már-már közömbös: Alainjóval korábban elhagyta, még halála előtt, elhagyta, amikor úgy döntött, 92. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt nincs szüksége rá, nem avatta bizalmába, mintegy lebecsülve az ő szerelmét, képességeit. Ez is egyfajta hűtlenség. Igen. David kezdettől mellette állt. Mégis nehezen ismerte fel segíteni akarását, jó szándékát. De a felismerés felszabadította. Alain végül másodszor is meghalt. 139 32. David kikíséri Biancát, majd úgy dönt, sétál egyet a kertben. Megsimogatja a mellészegődő Picasso fejét, és útnak indul a sövény határolta sétányon. Az indulásig hátralévő időt alvással is iölthetné, de ehhez most túlságosan feszült. Lehetséges, hogy hamarosan újra elfoghatja Cassagne-t: Különös az ötlet, szívesen venné, ha a hajsza végén olyan helyzet alakulna ki, nelyben nem marad más választása, mint megölni őt. Két we, a hajón, éppen Alain közbelépése józanította ki, amikor kis híján végzett Cassagne-nyal. Nem kerülhetett volna sor az újabb hajszára. Amikor a két ifjút üldözték a Mitsubishiben, nem jutott eszébe, hogy halálukat kívánja. Ügyelt rá, lehetőleg élve kerüljön kezére a géppisztolyos fiatalember, s így is történt, noha némileg összetörte magát, amikor a Toyota átrepült vele az árok fölött, és a Fának ütközött. Björnt is kényelmesebb lett volna leterítenie, amikor a padláson át a házba jutott. Miért is hagyta őket életben? Ha a fiúkat nem árulja el egy ismeretlen telefonáló, az áruházban felrobbanó bomba számtalan áldozatot követelt volna. Ám ha ezúttal a tragédia elmaradt is, az ifjú terrorista (társa halott) kiszabadulhat, újra kezdheti. Egyszer talán újra szembe kell nézniük egymással. Ugyanez vonatkozik az ámokfutóra is. Három embert megölt, többet megsebesített. Bezárják ugyan egy gondosan őrzött elmegyógyintézetbe, de megszökhet onnan. Fegyverhez juthat, és megismétlődhet a major szörnyű három napja. Nem válaszolhat ezekre a kérdésekre. Képtelen volt megölni Björnt, hiába látta húga elgyöl(irt arcát, s az összeszabdalt gyermek tekintetében az értetlen iszonyatot. Hiába szeretné elhitetni magával és másokkal, keménysége valójában repedezett, toldott-foldott. Eszébe ötlik Csen King. A fanatikus bérgyilkos, aki nem veszíti el Tania nyomát, mert valami történt azon a rettenetes éjszakán, amiről hiába is faggatná a lányt. Valami történt, és a sárkányosnak addig nem lehet nyugta, amíg életben tudja. ide fog jönni, az elfogott Weiner elvezeti Tania nyomára. David szívesen felpillantana iania ablakára, mégseni teszi. Letelepszik egy heverésző kőasszony összefont karjai közé, 140 hátát a szobor vállának veti, s akaratlanul is a látry egyik kijelentésére gondol. Ném szívesen engedi át magát a zavaró gondolatoknak, de mivel Tania szavai újra és újra visszacsengenek, kénytelen nekik szentelni drága idejét. Lepeígeti az eseményeket, felidézi a lány arcát és érintését, megpróbálja hidegen szemlélni a helyzetet, de minden erőfeszítése ellenére sem sikerül. Önmaga szemében mindig az a megalázott fűtő marad, akinek a lány megismerte? Megszabadulhat-e valaha a bizonyítási kényszertől: ép ember vagyok? Lehet, hogy soha nem sikerül. Ragacsos hálóval fonja be a gyanú. A lány akkor iránta való szánalomtól hajtva boívit össze vele, most önmagát sajnálva tenné ugyanezt. 93. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt David jól tudja, megátalkodott természetén senki nem változtathat. Nem óhajt belekeveredni bizonytalan érzelmek kuszaságába. Kialakította életvitelét, és ragaszkodik hozzá. Számtalanszor észrevette, hiszen fürkésző pillantása mindent befog maga körül, hogy Tdniát valósággal feldühíti: Az edzések, a kiképzés során a lány mindannyiszor elsápad mérgében, ha észreveszi, hogy társai, David kedvéért, olykor készek a legnehezebb, netán lehetetlennek látszó feladat megoldására vállalkozni. David ezt a dühöt különösen azért nem érti, mert a csoport döbbenetesen hamar befogadta a lányt, talán éppen azért, mert percek alatt észrevették kettőjük ellentétét. Ő is gyorsan letett Otly előtt hangoztatott tiltakozásáról, nem érvelhet a lány ittléts ellen, képtelen felhozni ellene komoly érveket. A megmaradtakkal pedig végképp nem fordulhat Otlyhoz, nevetségesek. Mivel is magyarázhátná, hogy Tania jelenléte immár csak egyedül öt feszélyezi? Az egyik kiképző jut eszébe, akiről bizonyosan tudják, homoszexuális. Hangja magas, biselkedése nőies, noha külseje kétségkívül roppant férfias. Az első perctől kezdve imádja Taniát, akár egy idősebb asszony az unokahúgát. És hála a lány edzőöltözetének, a combközépig érő lábszárvédőnek, feszes dressznek, az edzések lassan kettőjük alkatára szabottá váltak. A bemelegítő célzatúnak szánt gyakorlatok kezdték magukon viselni a dzsesszbalett összes légies elemét. Az egyik szökellésnél a tökéletes idegrendszerű Sacha kijött a sodrából, s rárivallt a kiképzőre: 141 - Mi ez, uram? Flashdance? Ez pedig mit sem bizonyít jobban, mint azt, hogy Tania otthont talált e városban, híveket a csoportban. David jól ismeri a reá váró megpróbáltatásokat, egy sorozaton már túljutott a lány előző ittléte alkalmával. Féléberen eltöltött éjszakák emléke villan elő, amikor a tudat, hogy kettőjük között mindössze az ajtók állnak, nem hagyta elaludni. A valóságban azonban a Kínai Nagyfal jellemezhetné a helyzetet. Egyfelől Alain Raney kacér kísértete, másfelől David Chennes szívós, hősies konoksága tornyosul kettőjük közé. A szobor karjai között üldögélve hajlik némi öniróniával megjegyezni: David . Chennes egy kissé hülye. Aztán rápillant órája számlapjára, és látja, indulnia kell. A töprengést tehát Cassagne-ra hivatkozva el lehet napolni, szerencsére. Szerencsére Bianca is a legjobbkor érkezett, hogy ragyogó szőkeségével, tortákon érlelt alakjával, és ellenállhatatlan rosszmájúságával megmentse a helyzetet. Már-már összeroppanni látszott David minden előzetes elhatározása, makacsságát kikezdte a NŐ, mert Chennes, ha leszámítja Tania összes hibáját (de nem akarja leszámítani őket), a Nosztalgia gőzhajó óta tudja, a NŐ, aki elképzeléseiben alakot öltött, és kikezdi éjszakái nyírgalmát, a nappalokét nemkülönben, a NŐ végül alakot öltött valóságosan is, és Tania Tiller képében naponta megkísérti. Férfiasságának próbája mindenképpen az, amire most készül, hogy elfogja Cassagne-t, aztán azt is megtudja végre, milyen készülődés folyik terrorista körökben, miért szaporodnak a fogolyszöktetések, a szökések, fegyveres akciók. Miért bujkálhatnak úgyszólván megfoghatatlanul a szökött bűnözők, s bár erre senki nem hatalmazta fel, David mégis eltökéli, utánajár, hiszen legalább azzal az elégtétellel óhajtja a . fegyveres napivásárra hordani bőrét, hogy tudja: MIÉRT? Ua94. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt lami készül, s ha netán elszabadul a borzalom, ő is szeretné tudni, hol van a szörnyeteg lángot okádó feje. Elég lenne, ha szembeszállna vele, vélhetnék főnökei. Davidnek nem elég. Érteni is akarja. Tania Tiller tehát e feladat árnyékában nem nőheti ki magát istennővé, marad az, aki egy lány, a halott Alain Raney felesége, minüegyre emlékeihez kötődve, az élet csak félálom számára. Ebbe a félálomba bérgyilkos(ok) betoppanása várható, ennek nem ártana némi figyelmet szentelni. Mindazonáltal, ha létezne telefon-összeköttetés a túlvilággal, Chennes felhívná Raney-t, hogy figyelmeztesse: meglátod, testvér, úgyis elszeretem a feleségedet. 33. Tragikus, gondolja Tania kétségbeesetten: már minden esedékes ügyét elintézte, kihozta sodrából az épülő ház munkásait csakúgy, mint az építészt, elhozta wadonatújnak látszó homokmetál Toyotáját, úszott egyet a medencében - és David még nincs sehol. Sőt, a ház állapotából arra lehet következtetni, hogy ma még Noelle sem járt itt. Vele egyébként nem sokra menne. Az asszony mind ez idáig egyetlen alkalommal méltatta szóra Taniát, noha sugárzó mosolyait egyre ontotta felé, de a szokatlan esemény felettébb kínosan hatott. Történt, hogy a házvezetőnő éppen a tőle megszokott stílusban dúlta fel a házat, melyet lassan szürkés ködbe vont a mindenütt égő számtalan cigaretta füstje, amikor Tania is úgy döntött, rágyújt a napi Marlborójára. David ugyan a közelben volt, de elkerülte figyelmét Tania fellobbanó tekintete. Noelle csak bámult, mi történik. A káosz, melyet maga teremtett, tökéletesen áttekinthető volt számára, mígnem a lány közbeavatkozott. Noelle-nek azt kellett látnia, hogy felborul körülötte az alapjaiban megvetett rend, mert Tania keres valamit, és nem akárhogyan keresi. Benéz valamennyi fotel alá, elhúzzá a kanapét, földre szórja az újságokat, betúr a lemezek közé, kirámolja a mosogatót, felemel egy szőnyeget. Félretolja Davidet, hátha rajta ül azon a titokzatos dolgon, felrohan a szobájába, feldúlja a félig bevetett ágyat, fehérneműhalmot hány a feje felé, könyveket seper le a földre. Noelle jóindulatú érdeklődéssel figyelte a zaklatott tevékenységet. Végül David felemelkedett ültéből, előhúzott a fotel alól fél pár sportcipőt, abból egy meggyötört cigarettásdobozt, és Tania kezébe adta. Láng lobbant, füst szállt, Tania dúlt vonásai kisimultak. Noelle ezt a pillanatot látta elérkezettnek a szólásra. Emígyen: - Én aztán szívom. De amikor terhes voltam, soha! Tania csaknem elejtette a cigarettát. David kimenekült a teraszra. 142 143 Most még Picasso sincs a házban. Reggel rövid üzenet tudatta, hogy David szükségét látta magával vinni őt, s a jelek szerint a hűséges eb nem vonakodott vele tartani. Ugyan, mi hasznát veszi a kutyának? Talán nyomot akar olvastatni vele? Netán a rádiót kezeli majd, amíg a Főnök vezet? Tania a szobájába igyekszik. Mivel Noelle várat magára, kénytelen lesz rendet csinálni. Beveti az ágyat, szétdobált ruháit rendezgeti, beakasztja őket a szekrénybe. Még a cipőit is összepárosítja. Kezébe akad egy pulóver, valódi ritkaság. Úgy szőtték a kelmét, hogy vastagnak, melegnek tűnjék, valójában csak egy rafinált háló, amely viselője mozdulataitól itt-ott szétnyílik, s felsejlik alatta a csupasz bőr. Belebújik, forgoló95. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt dik a tükör előtt. Ha felemeli a karját, hegyes, széttartó mellei átdöfik a csalafintán szőtt anyagot, s Tania jól tudja, miként hat ez az egyébként megvetett férfinépre. Szoknyát választ hozzá, ráncolt derekú, fagylaltzsebes darabot, amely a bal térde fölött váratlanul úgy tesz, mintha e ponton fogyott volna el a rávaló anyag, ettől a lány bal lába combközépig kivillan. Széles övet csatol a derekára. Ebben ugyan nem lehet lehajolni, megmozdulni, levegőt venni, viszont darázsderekát még karcsúbbnak láttatja. Végül már csak a táskája alján talált pisztolynak kell helyet kerésni. Tania úgy dönt, a szekrény polcára dugja, a fehérneműk mögé. Ekkor. nyílik az ajtó. 34. A nyitott ajtóban középmagas, sárga bőrű férfi áll. Széles járomcsontján apró sárkány, akkora csupán, mint egy gyermek körme. Arcán feszült mosoly, kezei a zsebébe süllyesztve. Belép, becsukja az ajtót, és újra megáll. Tania visszafordul, megpillantja a férot, és azonnal dönt. Nem sikít. Két kézre fogja a kezében tartott pisztolyt, és habozás nélkül elhúzza a ravaszt, tudván, hogy a kínai pokolian gyors. Még látja a férfi arcára futó rémületet. A kakas csattan. És nem történik semmi. A fegyver részéről. Csen King előrántja zsebéből a jobb kezét. Egy botra erősített, háromágú kötelet tart benne, a kötéldarabkák végén egy-egy golyó imbolyog. A különös lasszó megmozdul, néhány villámgyors kört ír le a levegőben, aztán rátekeredik a pisztoly csövére, és a golyók a lány ujjait ütik, törik is talán. A fegyver a szőnyegen koppan. Csen King újra vigyorog. Lassú léptekkel közeledik a lányhoz. Előrenyújtott kezében sajátos fegyvere. Tania hátrál, érzi, hogy megbénult az agya, kocsonyásak az izmai. - Összetörtem magam, anűkor kilöktél az ablakon, de nem annyira, hogy ott rohadjak. Tudtad, hogy eljövök. Már nem lesz időd megtölteni a pisztolyodat. Tania pánikkal küzd: megpróbál egyenletesen lélegezni, nyugodtan. Ki kell használni a kínai hiúságát, beszéltetni kell, imád beszélni, élvezi mások riadalmát, hosszúra nyújtja áldozata kínjait. - Mit akarsz még? - kérdezi. Hiába minden erőfeszítése, hangja sírásba csuklik. Megfojtja az öv - és a félelem. - Mit akarok? Látom rajtad, tudod, hogy mit akarok. Előr lem nem lehet elmenekülni, elbújni. Meg kell ölnöm téged. Megöllek. Csen King követhetetlen mozdulattal megpörgeti botját. A golyók Tania tarkóján koppannak össze, a kötélvégek a nyakára fonódnak. Mielőtt kifogyna a levegőből, előrelendül, elkapja a szerszám nyelét és megcsavarjá. Ugyanakkor szabad karját behajlítva könyökével a férfi orrába döf. A kínai elengedi a botot, félrehajol az ütés elől, és felszabaduló öklével a lány mellére sújt: Tania leroskad fájdalmábán. Félre akar gurulni a rávetődő férfi elől, de az átnyúl a válla alatt, karját behajlítja a nyaka előtt, majd hátrarántja a gerincét - egyenesen felhúzott térdére. Ügyel rá, hogy á fájdalom erős legyen, de még ne törjön a csigolya. Aztán ledobja Tania testét, csaknem unottan a bordái, közé rúg - és leül. A lány levegőért küzd. Mindene fáj, de nem akar meghalni. Könyökére támaszkodva erőt gyűjt, előrehulló hája mögül a továbbra is vigyorgó férfit nézi. 96. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Csen King bizonyosra veszi, hogy győzött. A puszta megjelenésétől félholtra dermedt, úgyszólvánmagatehetetlen lány a földön fetreng, élvezet nézni, az lesz tovább gyötörni. Lassan felemelkedik, felveszi játékszerét. A vadul pörgő golyók Tania bokáin csattannak. Aztán megint felpörögnek, összefolynak a levegőben. Tania elgurul előlük, nem tud lábra állni, tá144 145 lán soha többet. A golyók utolérik, lesújtanak a fülére, a kötelek beletekerednek a hajába. Egy rántás, és csaknem leszakad a feje. Kiszabadul valahogy. egy szék felé gurítja magát, majd fél lábára támaszkodva telugrik. Maga elá rántja a széket, lábaival a kínai arcába döf. Csen King félreszökken, késése csupán árnyalatnyi, de ez is elegendő ahhoz, hogy az egyik székláb a fogai közé hatoljon. Vér borítja el az arcát, törött foga felhasítja nyelvét. A kínai felvillanó szemmel, éles rikoltást hallatva előrelendül. Hátralöki, s egyúttal elgáncsolja Taniát. A lezuhanó lány magával rántja, közben vaktában az arcába sújt. Csen King felugrik. Felegyenesedik a fekvő Tania fölött. 35. David Chennes voltaképpen elégedett. Bár a zsaroló egy félre eső helyen leállított gépkocsitjelölt ki a pénz elhelyezésére, amikor érte érkezett, nem tűnt fel neki a kutyájával játszadozó férfi a közelben. A hatalmas sárga dog lelkesen futkározott az újra és újra messzire hajított bot után. Mintha kész volna ítéletnapig folytatni eme játékot. A férfi magához vette a táskát, körbefürkészte a környéket, majd elindult egy másik kocsi felé, mely nem túl messze parkolt, beült, indított, elhajtott. David az Audihoz sietett, és beleszólt a rádióba. Később elindult a kocsival, és társai virágnyelven küldözgetett üzeneteit hallgatva figyelemmel kísérte a zsaroló útját a városban. Liu volt az utolsó kísérő. Csakhamarjelentette, hogy a férfi leparkolt egy külvárosi iroda előtt, és bement az épületbe. A maláj-kínai ellenőrizte, a magányosan álló, gyatra kerítéssel körülvett épületet más irányban nem hagyhatja el, ha nem mutatkozik, akkor benn van. Nem volt más hátra, mint várakozni, s ezalatt kideríteni, kié az iroda. De ez, és a továbbiak, hogy ki ez a férfi, mit művel odabenn, erről a helyszínről hová igyekszik majd, merre folytatja útját a pénz... ez az aprólékos, hosszadalmas, komoly apparátust megmozgató tevekenység már nem Davidék dolga. Következő szereplésükre akkor kerülhet sor, ha a szálak végül elvezetnek a terrorszervezethez, esetleg a fejekhez is. Hiú remény volt arra gondolni, hogy ez máris bekövetkezik, mégis megérte hajnalban útra kelni. Ez az apró nyom nem megvetendő: az első lépés a cél felé. Cassagne-tól még messzejárnak, s újra eszükbe kell vésniük, hogy a terrorista vezető roppant óvatos. David közreműködésével tehát beindult az egyik gépezet, de ezzel ő még nem fogyott ki tennivalóiból. Meglátogatja barátját, Pierre Ihót, mert segítségével Tania ügyére sietne pontot vésni. S még ez sem hoz kielégülést, úgy tervezi, a közelmúltban elfogott terroristák vizsgálati jegyzőkönyveit is áttanulmányozza. Minthogy ezt a tervét megemlíti Ihónak, némi meglepetés éri. Barátja határozottan megkéri, hogy egyelőre tartsa távol magát az ilyesfajta (munkakörén kívül eső) kíváncsiskodástól. Ezután David találkozóra siet társaival. Éhesek, betérqi készülnek egy étterembe. Picassd különösen izgatott, nem haj97. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt landó kiszállni a kocsiból. David tehát otthagyja. 36. Tania elgyötörten felemeli fejét, majd elrántja Csen King lába elől, és felkiált: - Adj néhány percet. Tudni akarok valamit! A férfi nevet. Nem bánja, hogy előbbi rúgása nem talált, újabbal próbálkozik. Sarka beleváj a lány vállába. Tania meg sem próbál felkelni, odébb gurul a szőnyegen, kiabál szinte: - Megölted Weinert? - Nem öltem meg - feleli csaknem szórakozottan Csen King, mialatt lehajol, megragadja Taniát, fél kézzel felemeli, a másikkal az arcába üt. A lány lehanyatlik. - Nem öltem meg, meghagytam Philips gorilláinak. Nekem te kellesz. És most vért akarok látni. Tania várja a közeledőt. Előrelendített lábával váratlanul ágyékon rúgja. Csen King eltorzuló arccal hátratántorodik, de máris kihúzza magát, és nyálat fröcskölve felegyenesedik. A fájdalom még jobban felbőszíti, megrázkódik és vetődni készül. Tania talpra ugrik, kitapogat egy széket, és belekapaszkodik. Nem látja a kínai arcát, mert a fény a tarkója felől éri. 146 147 És bár nem látja a férfi eltorzuló vonásait, tudja, hogy valamelyikük most meghal. Kétségbeesett erőfeszítéssel védekezni készül. Az ajtó kivágódik. Noelle megáll Csen Kinggel szemben, Tania mellett. Viszszafojtja lélegzetét, két kézzel markolja ágyúnyi pisztolyát, és rászegezi a kínaira. Behunyja a szemét. Lő és újra lő, a fegyver golyókat okád. A kínai előbb megdermed, aztán a vállához kap, végül villámgyors fordulattal az ablakpárkány fölött terem, és eltűnik mögötte. Tania nem futhat utána, az ablakhoz, mert a tárból nem fogytak ki a golyók. Noelle végez. Amikor üresen kattan kezében a fegyver, megrázkódik, és kinyitja a szemét. Lenéz a földre, de a kínai nem hever ott. Kutatva körülpillant, meglátja Taniát az ablaknál, a kertet fürkészve. Noelle odasiet, kitekint. A teraszon néhány vérfolt. A kínai eltűnt. Tania elvágódik az asszony mellett. 37. Vidám társaság érkezik az Audival. Kikerülik Noelle öreg tragacsát, a garázsból lépnek be a házba. Picasso nem vár ajtónyitásra, a leeresztett ablakon át távozik. Először a kertbe rohan, onnan a teraszra, majd földre szorított orral a kert végéig fut, egy pillanatra megáll a magas kőfal előtt, aztán sarkon fordul, és visszaszáguld a házhoz. Sacha az emeleti lépcső felé tekintve megáll a nappali közepén: - Darth Vader itt van valahol. Mindnyájan hallják. Ekkor Noelle megjelenik a lépcső tetején, kezében véres törülközőt tart - és nem mosolyog. David egy szempillantás alatt felér. Noelle mellett beront a szobába, és dermedten megáll. A szoba felforgatva, a bútorokon vér, az ágyon élettelenül fekszik Tania. Arca felduzzadva, 98. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt horzsolások, színes foltok tarkítják, ruháján, lábain vérnyomok. Picasso felpattan mellé, megszimatolja, majd nyüszítve leroskad a vállára. David leül a lány másik oldalára, megérinti a nyakát, érzi az aorta gyenge lüktetését, ettől kissé megnyugszik. Ekkor már ott áll Sacha és Liu is. Az indián felhorkan: - Mi ez? Mészárszék? Noelle rámutat Liura: - Ez ilyen volt. David kiveszi az asszony kezéből a törülközőt. Belemeríti a székre állított tálba, megtörülgeti a lány arcát, megnedvesíti ajkait. Aztán tenyerébe veszi, és sorban megtapogatja karjait, lábait, a dereka alá nyúlva megemeli a törzsét, törést keres: Megnyugodva leereszti, kibontja a szoros övet, majd kigombolja a szoknyáját is. Visszahajtja pulóverét, s a vizes törülközőt a hal melle alá fekteti. Egy percig csak Noelle félelmetes légzését hallják, feszülten figyelik a lány arcát. Végre Tania megmoccan, feljajdul. A nyakán látható véraláfutáshoz kapja kezét, aztán az arca elé. Megérinti homlokát, felnéz. Liut pillantja meg elsőként, szeme kitágul a félelemtől, aztán újra elájul. David Noelle-hez fordul: - Mi történt? - Csatazajra érkeztem, meg sem hallottak. Kilőttem a tárat a kínaira, de mire felnéztem, eltűnt. Liu felszedegeti a földről a golyós játékszert, Tania pisztolyát és Noelle ágyúját. Aztán az ablakhoz lép, és lepillant. A vérnyomok felkeltik érdeklődését. Nesztelenül eltűnik a szobából . Tania újra felnéz, majd megpróbálja eltakarni az arcát. Jóllehet, mindene fáj, de él. Picasso mellette fekszik, nedves orrát a füléhez nyomva. A fájó füléhez. Elhárító mozdulatára a kutya gyanakodva felemelkedik, és leugrik a szőnyegre. Orrát leszegve az ajtó felé indul, Liu nyomában. Már nem acsarkodik a maláj-kínaira. Készségesen a kőfalhoz vezeti. Liu felmászik, és eltünik a túloldalon. Tania megszólal: - Itt volt. - Hogy vagy? 148 149 - Prímán. Kérek egy pohár italt. Amíg Noelle az elsősegély után jár, Sacha leereszkedik a lány mellé az ágy másik oldalán. Megfogja a kezét, és elvigyorodik: - Rád férne néhány négyzetméter borogatás. - Utána - sóhajt Tania. Legszebb ruhájában. véraláfutásokkal, zúzódásokkal tarkítva itt fekszik kiterítve. Megérkezik a narancslével felengedett gin. Tania felül, két kézre öleli a poharat, s gyors kortyokkal kiüríti. Tekintete a szemközti tükörre esik. Megrémül a látványtól. Lassan lemászik. az ágyról, és szemügyre veszi magát. David belátja, hogy Noelle a maga kétmondatos ismertetőjével mindent elmondott, tehát, ha a részletekre kíváncsi, Taniát kell kérdeznie. Figyeli, amint kétségbeesett arckifejezéssel forgolódik a tükör előtt, mintha egyéb gondja nem is lenne, mint csorbát szenvedett szépsége. A hematómák úgyis felszívódnak néhány nap alatt, a sebek és horzsolások beforrnak, 99. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt ellenben a kínai vissza fog térni. - Ha kigyönyörködted magad, elmesélhetnéd, mi történt, drága. Tania éles pillantást vet a férfi felé, majd Noelle-t keresi, mert eszébe jut, hogy ő mentette meg az életét. Az asztmatikus fújtató valahol a nappali táján működik, hát elhalasztja a köszönetnyilvánítást. Leül, megigazítja a szoknyáját, hátha kevésbé látszik véresnek és elhasználtnak, majd így szól: - Meglepett, mint egy kezdőt. Egyszerűen benyitott. A szekrény előtt álltam, éppen helyet kerestem a pisztolyomnak. Nem fogjátok elhinni, olyan üres volt a tár, hogy szinte kongott. Kialakult a jól ismert küzdelem. Dermedt voltam, megbűvölt, mint mindig, ha vele kerültem szembe. Lehet, hogy sikerült egy-két fogát kiütnöm, talán az orra is eltört, de minél jobban véreztünk, ő annál inkább élvezte. És amikor azt hittem, már nem bírom tovább, berontott Noelle a semmiből. Ügy fogta két kézre a pisztolyát, ahogy mindenütt tanítják, ahol egy kicsit is adnak a formára. Behunyta a szemét, és kilőtte a teljes tárat. A dolognak egyetlen szépséghibája volt. Csen King az első golyóval a testében kiugrott az ablakon és huss. David bólint. - Menj fürdeni, és öltözz át. 150 Tania megrökönyödik. - Hé. Elvitted a kutyámat. Ha Picasso itthon lett volna, időben jelez. Sacha rezignáltan meájegyzi: - Csak az eleven kutyák tudnak jelezni. Tania belesápad a gondolatba. - Mondasz valamit. Mellesleg részvétlenségtek vérforraló. Itt ültök és vigyorogtok. Sacha végigpillant a szobán: . - Ne mondd, hogy nincs mit forralni, vér akad bőven. - Tényleg vigyorognak. Megkönnyebbülten, valósággal élvezettel hallgatják az élő, dohogó, csupa folt, csupa vér, észbontó öltözékű Taniát. David vállat von. - Mit kellene tennünk? Sacha pontosan tudja. Karon fogja, és a fürdőszobába vezeti a lányt. Tania kilöki az ajtón, aztán végre utat enged a könynyeinek. A kitaszítottak elkomorodnak. Liu visszaérkezik. Ruhája sokat veszített (egyébként is kétes) eleganciájából. Téglaporos, néhol pókhálós. - Italt - rendelkezik. Amikor megkapja, lassan elősorölja, mit talált. - A sárkányos leparkolt a fal mögött a kocsijával zavartalanul bemászott a kertbe, és besétált a házba. Megfutamítva a kerítésen keresztül távozott. Erősen vérzett, orvosra lesz szüksége. Ezen az úton kell elindulni, ha meg akarjuk találni. Meg akarjuk találni? - Aligha megy kórházba. Talán vannak valahol ismerősei, akik kisegítik - vélekedik Sacha. - Meg akarjuk találni? - ismétli Liu. David szemét fürkészi. Chennes kissé sápadt, de kedélye töretlen. - Vissza fog jönni. Még nem végzett - feleli, mintegy biztatóan. Sacha olyan halkan felel, hogy szinte nem is hallani: - Szemét ez a szöveg. 100. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt David rápillant, elmosolyodik. - Végső esetben ez a reményünk marad. Ez viszont holtbiztos. Addig azonban csak Liu segíthet. Csen King nyilván a sárgák földjén keres menedéket. 151 - David, kérdezni akarok valamit - szól Liu komolyan. -- Tessék. - Egyáltalán, érdekel téged, hogy megöli-e valaki Taniát, vagy sem? David feláll, türelemre inti Liut, és mindenkori menedékhelyére siet, kávét főzni. Amikor elmegy az újra töretlenül mosolygó, vadul dohányzó Noelle mellett, barátságosan rámosolyog, s ezzel letudják az összes eifraságot, amit ilyenkor köszörretképpen el kell mondani. Az asszony boldog, David is boldog, végre két ember, akik a szavak bonyolult útvesztőinek mellőzésével tökéletesen megértik egymást. Sacha végignézi a rövid jelenetet, aztán Liu felé fordul. Szeme azt mondja, legyünk elnézőek, ő a főnök. Liu szemöldökrándítása kételkedő: lehet, hogy ci a főnök, de ez nem mentség. A következő pillanatban ráeszmélnek, ugyanazt teszik, mint a kicsúfoltak. Némajátékuk vad nyerítésbe vált át. Noelle jóindulatúan rájuk mosolyog, David szemrehányö pillantást vet feléjük a kávéfőző gép mellől. A két férfi feláll, és közreülik sarokba húzódott társukat. David elneveti magát. - Oké. Gyónok. Tania háta mögött beszéltem Pierre Ihóval. Egyéb ügyeim mellett nyakig vagyok az övében is. - És? - Sacha a pultot f rkálgatja körmével. Felettébb érdekes, ahogy a pult felszíne bepárásodik ujja hegyétől, és a gyorsan eltűnő foltba csíkokat lehet húzgálni. - Pierre, úgy is mint szuperzsaru, mindent megígért, ígéretei java részét be is váltotta. Betekinthettem a Ranevgyilkosság anyagába. Közben azonban hívatott Otly. Ő pedig értésemre adta, ügy ki-ki a saját dolgába ártsa magát. Szeretné, ha nem törődnénk Tania ügyeivel, és ha lehet, őt is tartsuk vissza a törődéstől. Néhány túlbuzgó hülye miatt nem szeretne bonyodalmakat. - Így? - Ilyesformán. Végül megenyhülve beavatott a bizalmába: Taniának fogalma sincs róla, mi történik a háttérben. A dolognak politikai vonatkozásai vannak. Colin Philips megfigyelés alatt áll, és miközben gyanútlanul űzi egyáltalán nem kisded játékait, nem sejti, hogy háló szövődik köré. Otly megkockáztatott egy természettudományos hasonlatot. Képzeljetek el egy pókhálót, mely mesterien megszőve és kifeszítve várja ál152 dozatát, erre jön egy baromi nagy molylepke, és a maga öntudatlanságában a hálón átrepülve egyúttal darabjaira is szaggatja azt. - Tania lenne a baromi nagy molylepke? - Ki más? David vigyorogva széttölti a kávét. Noelle-nek is nyújt egy csészével. Az asszony megáll egy percre, szája sarkába tolja a cigarettát, s miközben egy vizes ruhával letörli a pultot, Sacha fesztelenül karcolgató ujjait is beleértve, magába önti a forró italt a cigaretta mellett. Egyetlen csepp sem vész kárba, és fel sem sikolt, amikor leforrázza nyelőcsövét. Sacha meredt szemmel figyeli, és mihelyt Noelle elfordul, hogy folytassa rendkívüli takarító tevékenységét, az indián a szájába vesz egy kanalat, majd megpróbálja mellette lenyelni a kávé101. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt ját. Kedves szarvasbőr inge tüstént gőzölgő foltok martalékává válik. Sacha kiköpi a kanalat, félrenyeli az italt, s mindehhez úgy tesz, mintha meg sem akarta volna próbálni. David tekintete elsiklik e rövid jelenet fölött, leköti a mondanivalója. - Otly homályos megjegyzéseiből azt hámoztam ki, hogy Colin Philips két évvel ezelőtt nagy meccs előkészületeibe kezdett, amit mostanában készül lejátszani. Egyébként ő csak egy jelentéktelen figura a pályán. De ha Tania nem motoszkál körülötte annyit, sosem derül ki, mi zajlik a háttérben. A mi kedves molylepkénk hívta fel a figyelmet néhány dologra, de ezzel betöltötte szerepét, és jó lenne, ha visszahúzódna a színről. - A pókháló meg a molylepke. Te bevetted ezt a maszlagot? - kérdezi Liu. David bólint. - Bevettem. Tania egy Weiner nevű magánszimatot foglalkoztat az ügyben. Ez a fickó tudni véli, hogy az Alain Raney halálával egyidőben eltűnt Jan Vitold nem halálozott el, sőt, újabban kellemetlenkedik Philipsnek. Erről Otly és Iho is említést tett, tehát nem agyrém a dolog, hanem tény. Azt már Ihótól tudom, hogy Vitold telefonon zaklatja Philipset, és sokat tud olyan ügyekről, amikről nem kellene tudnia. Ígért egy postai küldeményt Philipsnek. A csomagot persze elfogták, mielőtt a címzett kezébe jutott volna. Azoknak a papíroknak a fénymásolatát tartalmazta, melyeket Csen King korábban 153 Tanián keresett. Raney posztumusz életművéről van szó, persze, utóbb Philips megkapta, nem sejtvén, hogy mások is olvasgatták előtte. - Akkor te azt is tudod, mit szimatolt ki Raney. David vállat von. - Sem Otly, sem Pierre nem nyilatkozott a mű tartalmáról, de mindketten utaltak rá, hogy nem akármilyen anyag került a birtokukba. Teljes titokban kezelik az ügyet, s mint másodmolylepkét, engem is eltanácsoltak tőle. A titokzatosság olyan mérvű, hogy az már beteges. Colin Philips tűvé teszi az országot Jan Vitold után, a Szolgálat nemkülönben. Mindenkinek szíve vágya, hogy vele találkozhassék. Taniának is megpendített egy szót a magánszimat: ÖSSZEESKÜVÉS. Nem akárrtrilyen ügy ez! Raney első osztályú zsaru volt. Kár érte. Egy hang a lépcső felől: - Egyéb első osztályú vonásai is akadtak. - És egy árnyalattal mélyebben: - Szemét alak vagy, Chennes! David fel sem pillantva kérdezi: - Honnan hallottad? Ha kimaradt valami, bátran szólj, új, rakezdem. Tania egy legyintéssel elintézi. Lesétál a lépcsőkön, és felül a pultra. - Folytasd! - vezényel. - Ennyi. - Ez tehát azt jelenti, hogy a kapuk bezáródtak előttünk? - kérdezi Liu. - Igen. Aztelenti. Ha kideríted, hol istápolják Csen Kinget, elég lesz vele törődnünk. Az az érzésem, hogy mai látogatása független Philipstől. Merőben magánszorgalomból jött Tania után. A lány magas nyakú pulóvert, hosszúnadrágot és zárt cipőt visel, haját az arcába fésülte. A kevés, ami látható belőle. még így sem szívderítő. A hanghordozása sem. 102. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - A drága Otly nekünk ajándékozta Csen Kinget? De kedves. Úgy látszik, a Szolgálat figyelme nem teried ki mindenre. Nem akadályozták meg Weiner elfogását. Csen King is szabadon jár-kel. Akkor mit csinálnak? David vállat von. - Megható - bólint Tania. - Lám, a Szolgálat csaknem mindent tud, és szinte semmit nem tesz. Nagyon figyelemreméltó. Voltam már hisztérika, paranoiás, lettem baromi molylepke. Ezalatt Philips gorillái felfalták Weinert, és engem Csen King óhajt lekvárrá szétkenni. Tudod mit, kedves Daviderri? A te kedves Otlyd és a följebbvalók, mindehhez te is: mocskos disznók vagytok. Mire várnak az aranyos telkek? Arra tán, hogy Jan Vitold megoldja nekik az ügyet? Nem fogja. Ismertem a pasast. Nincs benne semmi véletlenszerű, hogy nem zártam a szívembe, csak éppen elviseltem, ha Alainhez jött látogatóba. Nem egy Jolly Joker. Egy nagyon szép, színes luftballon, de ha ezt a gyönyört megszúrná valaki egy tűvel, csak annyit tudna mondani: pukk. Ez a pasas egy hajszálnyival sem fogja előremozdítani az ügyet. Neked mi kell még? Philips csakhamar börtönbejut. Talán nem tudod, itt van már ő is a fővárosban. Kis vagyonkájából filmstúdiót vásárolt, mert szert tett egy új feleségre, aki nem csupán ifjú és döglesztő, hanem ráadásul színésznő is, és most szerelmes férje stúdiójában készítheti elő a filmvilágra mérendő csapást. Nos, Philips előbb-utóbb beköltözik valami börtönbe, Csen King sem szaladhat el előlünk, igaz, Liu? Mi kell még, drága? Ha az ügy lezárul, ország-világ megtudhatja, hogy Alain Raney az évszázad nyomozója volt. Szobrot kap, hétszentség. Így hát a te elégtételed sem marad el. Happy end. E percben váratlan dolog történik. Davidet csupán hibátlanul üzemelő reflexei mentik meg attól, hogy a kávézáport ne az arcába kapja. Félrerántja fejét, a lötty az ingére ömlik. Tania úgy próbálja korrigálni a sikertelenséget, hogy némi pályamódosítással a csészét is Davidhez vágja. Mindezt derűs mosollyal teszi, de feldagadt felső ajkán nem hat meggyőzően a mosoly. A csésze is célt téveszt, elsüvít a férfi füle mellett, majd összetörik a padlón. Mivel szíve mélyén Liu és Sacha is hasonló indulatokat rejteget David irányában, meg sem mozdulnak az incidens láttán. Sacha karcolgatja a pultot, Liu mereng. Noelle azonban feldúltan érkezik, szeretettel rámosolyog védencére, és a gondjaiba veszi. Lefejti Davidről a kávéfoltos inget, vizes ruhájával szétmázolja mellkasán a maszatot, megrovó pillantást vet a lányra, aztán elsiet a botrányos ruhadarabbal a fürdőszoba felé. David meghatottan vigyorog: 154 155 - Vannak még nők, akik rajonganak értem. - Ez nem nő - Sacha Noelle után pillant. - Ez egy android. - Én mégis szeretem - feleli Chennes ábrándozóan. - Én is szeretem - vetí oda bosszúsan Tania. - Ennek a háznak ő a lelke. Te pedig a lélektelensége. A lány pengeéles mosolyát David nem láthatja, mert bonyolult tevékenység köti le. A mosogató fölé hajolva megpróbálja lemosni magáról a kávéfoltokat. Mivel ő magas, a választott fürdőkádja viszont alacsony, komoly hasznát veszi a homoszexuális kiképző révén elsajátított dzsesszbalett-elemeknek. Mellkasát elöl, fenekét hátul kidomborítva a vízsugár alá fér103. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt kőzik. Nem hiábavalóan. Telecsurgatja vízzel a nadrágját, cipőjét, és a márványpadlós konyha kövezetét. Végül megtörülközik egy konyharuhával, felegyenesedik és visscatér a bárszékre. Szürke vászonnadrágjának megfelelő pontjain nedves foltok sötétlenek. A legfeltűnőbbet eltakarja a tenyerével. Liu leplezetlenül vigyorog, Sacha azonban Taniát figyeli. A lány kifelé hátrál a kanapé alól, de rögtön ezután bedugja fejét a fotel, majd a szőnyeg alá. Továbbra is négykézláb, nyugtalanul barangol a nappaliban, magazinokat emelget az asztalkák alsó lapjain, díszpárnákat gurít odébb, kiráz néhány cipőt. Boldogtalan benyomást kelt. - Mi az? - kérdezi Sacha. - Nincs meg a pesszáriumod? - A cigarettám - feleli Tania. Reménykedő pillantást vet Davidre. - Sajnálom, drága. Az ingem zsebében őrizgettem, Ifogy kezed ügyébe essék. - És lőn - bólint Sacha. - Van itten pár csikk a hamutartóban - javasolja Liu az epekedő tekintetü lánynak. - Ez a kettő a főnökünk. Kétségkívül tekintélyt parancsoló egyéniség mindkettő, nemde? - Az indián megkockáztat egy javaslatot is: - Most menjetek, és dőljetek kardiaitokba. Nem mennek. Tania visszaül a pultra, majd beljebb csúszik, hogy feje kitekerése nélkül is láthassa társait. Ha egy bizonyos szögben tartja a fejét, kevésbé fáj a nyaka és tarkója, de ez a szög enyhéz bizarr, ezt leolvashatja Sacha megr megvonagló arcáról. Ügyet sem vet rá, Davidet nézi. - Miért nem szóltál, hogy el akarsz járni az ügyemben? - Hová? - Chennes felpillant a lányra. - Nyelvi fordulat. Liu felfortyan: - Hagyjátok már abba, ennek se vége, se hossza, ha együtt vagytok. Az a véleményem, hogy ez az ügy megér egy misét. Minél nagyobb homály lengi körül, annál érdekesebb lesz. Szeretnék beszélni Jan Vitolddal: David könnyedén int: - Hívd fel telefonon. - Hallgass egy percig - torkolja le Tania. - Inkább főzz egy kávét. Liu folytatja: - Meg kellene találni Csen Kinget. Szívesen elbeszélgetnék vele. Tania összeborzong: - Perverz alak vagy. Sacha felemeli a kezét: - Te is hallgass! Segíts Davidnek kávét főzni. Különben is lejöhetnél a pultról, mert úgy tartod á fejedet, mint egy sárkánygyík. - Kuss! - kéri szelíden Liu. Noelle végez az emeleten, kioltja csikkeit, s nekilát a konyha rendbehozatalának. Szemlátomást nem zavarja, hogy mindannyian ott tömörülnek a hadszíntéren. Olykor székestül odébb taszigálja valamelyiküket, seper, vizet folyat, csatakos rongyokkal sertepertél. - Csen King talán többet tud az ügyről, mint Otly vagy Iho feltételezi. Talán kiszedhetnénk belőle, hol találjuk Weinert. Sacha közbeszól: - Ha él még. Aztán már csak Jan Vitoldot meg Cassagne-t akarnád megtalálni. Mintha te mindenkit meg tudnál találni. Mintha azonnal elintézést nyernének a dolgok, amint te a kezedbe veszed őket. - Engem nem érdekel, hogy Tania mindezt a férje meggyilkolása miatt kavarássza. A titok izgat. Mi a nyitja az egésznek? 104. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Benneteket ez nem izgat? Nem izgat, hogy miért húzta be a féket Otly a Szolgálat, Iho a rendőrség nevében? Nem gyanús nektek a rendőrség tehetetlensége? Valami bűzlik. - Találd meg Csen Kinget. Egyelőre. Aztán majd meglátjuk. - David, igazán nagylelkű vagy. Meg fogom találni. Liu felemelkedik, átlépi a pultot, és Taniához lép. - Mennyire érdekeltéged ez az egész? 156 157 - Őszinte leszek. Tudni szeretném, mi lett Wéiner sorsa. De amíg Csen King veszélyeztet, rettegésben telnek a napjaim. Ha őt keresed, jól vigyázz: gyors és ördögi. Szeret gyilkolni, betegesen. Végtelenül hiú és kiszámíthatatlan. i - Akár Liu. Imádni fogják egymást - vélekedik Sacha. Meg sem hallják. Tania folytatja: - Ha Csen King nem zavar többé, szívesen végére járnék az ügynek. Szeretnék túllenni rajta. - En is - közli rezignáltan David. Liu az ajtó felé indul. Fejével int Sachának, hogy kövesse, majd kis harci dalocskát gyújtogatva megáll a teraszon egy beszáradt vérfolt tölött: - Reszkess, Csen King. Kong - dúdolgatja. Sacha lelkesen követi barátját. Noelle vödörcsapdája nála bejön. Az indián jobb lába csobban, és elmerül a vödörben. Néhány perc alatt lefeszegeti a "satut", és már mehet is. 38. Tania a nap hátralevő részében a kert fáinak árnyékában hever. arcán borogatóruhákat váltogatva. Néhányszor felkel, hogy ússzon pár hosszt, s egyúttal lehűtse tüzelő bőrét. Ez idő alatt sikerül mellőznie a gondolkodást. A kúrának köszönhetően estére az arca visszanyeri eredeti formáját, bár változatos színei megmaradnak. A javulás jeleként szellemileg is felkészül a Daviddel való újabb összecsapásra. Chennes játszik a gondolattal, hogy megszökik a várható fejlemények elől, de nem viszi rá a lélek. Míg a lány odakinn regenerálódik, ő lebonyolít egy érdekfeszítő beszélgetést Iho barátjával, mert valami nyugtalanítja. A társalgás nem oszlatja el gyanakvását. Így hát gondosan megnyírja a kerti utakat szegélyező ösvényeket, majd rendet tesz a garázsban is. Végül pedig visszavonul magasröptű könyvei legkedvesebbikével. Nem tud sokáig olvasni. Gondolatai újra és újra előveszik. Időnként rá kell pillantania Taniára is: jól van-e, minden rendben van-e körülötte. Később pedig egyre éhesebbé válva elszánja magát, hogy megálljon mellette és érdeklődjék. - Ne nézz fel. Csak én vagyok, a disznó. Eljössz velem vacsorázni? Tania mégis felpillant. A lenyugvó nappal a háta mögött, aranyvörös fénytől ölelve áll fölötte a férfi. Minden öltözéke a dicsfény és a fürdőnadrág. - Ezzel az arccal akarsz vacsorázni vinni? - kérdezi Tania panaszosan. - Melyikünk arca ellen van kifogásod? - A magamé ellen, csakis. Nálad nem az arc a problémák gyökere, hanem a lélek. - Tania felemelkedik. Néhány tétova lépést tesz. A medence vize arcába tükrözi a távozó nap fényözönét. A lány eldobja kezéből a borogatóruhát, s elindul, mintha megbűvölték volna. Úgy tűnik, át akar kelni a vízen, de az elnyeli. A lány lemerül a fenékre, s látja, hogy a férfi 105. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt is közeledik, felésiklik, elúszik mellette. Néhány percig úszkálnak egymás közelében, csak levegővétel céljából emelkednek a felszínre, aztán visszamerülnek a mélybe, a kristálytiszta közegbe. Ott könnyűek és szinte már részegek egy kissé. Tania nem tudja, hogy a három férfi közül David rendült meg leginkább a történtek miatt, honnan is tudhatná? Emlékezete a három bohóc műsorának lenyomatát őrizte meg, noha nem esett nehezére negyediknek csatlakoznia hozzájuk. Bizony, Csen King, az élet megy tovább. Sőt, eme incidens után érdekesebb és vonzóbb, mint valaha, gondolja Tania. David elúszik előtte, vállain és mellkasán minden tempónál összehangoltan mozdul a kidolgozott, ámde nem hivalkodó izomzat a feszes bőr alatt. A lapos has, a hosszú combok láttán Tania különös izgalmat érez, valahonnan a régmúltból ismerőst. A férfi újra eltávolodik tőle, leáll a fenékre, megvárja, amíg a lány a közelébe úszik. Tekintetük találkozik, majd egyszerre lökik a felszínre magukat, a lépcsőhöz tempóznak, és egymás mellett a partra lépnek. - Tehát? - kérdezi David. - Mi lesz a vacsorával? Tania olyan mozdulattal rázza meg a fejét, mintha víz ment volna a fülébe. Hiába, a különqs feszültség nem távozik. Nyilvánvaló, hogy a férfit üres gyomrán kívül semmi egyéb nem hozhatja ki a sodrából. - Főzhetnénk valamit -javasolja Tania leforrázott hangulatban. - Szerintem nyugodtan elmehetnénk egy étterembe. Né hány tarka folt az arcodon? Mit számít, szépséged töretlen. Ha nem, nem. Főzzünk valamit. 158 159 i - Mindenekelőtt inni szeretnék - szögezi le a lány. - Megfigyeltem, hogy az elfogyasztott ital mennyiségével egyenes arányban érdesedik a modorod. - Figyeld meg, David, ez lesz a sírfeliratod: a megtigyelő. Kezdődik. A víz alatt oly tökéletesnek tűnt minden. Egy férfi és egy nő a könnyű közegben. Odalenn nem lehet beszélni. David esküdni merne rá, hogy Noelle-nek van igaza. Készül a vacsora. Rövidesen illatfelhő lengedezik a házban, előcsalogatva Picassót is. Salátalevelek fuldokolnak az ecetes-olajos-fűszeres mártásban. Tania gyakorlottan, gyorsan dolgozik, és egyszer sem tűznek össze, mert a férfi időben elosztotta feladataikat, a súrlódásokat megelőzendő. Ha David kívülről pillantana magukra (ez a képesség nem áll távol tőle), családias jelenetet látna. Furcsa sóvárgás fogja el, lopva Taniára sandít, majd magában néhány szót vált Alain Raney-vel. Mihelyt végez az ellenféllel, megkérdezi a lányt: - Hogy áll a házad? - Rövidesen megszabadulsz tőlem, két-három héten belül. Az építész ismerősöd indigóval dolgozik. Az a ház szakasztott olyan lesz, mint ez. - Nem indigó, csupán divat kérdése. Mondd csak, drága, nem hiányzik a kertedből néhány szobor? Szívesen neked ajándékozom ezeket. - David kifelé int, a szürkülő estébe. - Köszönöm. Bianca nem örülne. - Hát te? - Egyet-kettőt szívesen elfogadnék. - Vidd! - David hangja szinte mohó az adományozási hévtől. Tania felkapja a salátástálat. A remekruűvet a hűtőszekrénybe teszi, hadd érjen-hűljön, amíg a sült elkészül. Fé106. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt lig háttal állva megjegyzi: - Bianca nem boldog. - Ki boldog? - Miért váltatok el? - Nos, nem azért, mert egy ízben sikerült arra hazatoppannom, hogy egy idegen férfi fekszik az ágyamban. Inkább azért, mert Bianca közölte: a felállás avagy lefekvés végleges. Áttelepültek egy másik ágyba. Én meg maradtam. Tania rátelepszik egy bárszékre. - Na persze, és te remekül érzed magad. Hát ő? 160 - Ő is. Takaríthat, díszíthet, süthet, főzhet kedvére. Erland semmi egyebet nem akar egy feleségtől. - Dehogynem. Magad mondtad, néha ágyba bújnak. - Vele jár - bólint David, s megfordítja az olajban piruló hússzeleteket. Tania felnevet: - Mégis, te mit vársz egy feleségtől? - Nem keveset. Legalábbis tűrje el a barátaimat. Aztán az sem árt, ha elvisel engem is, lemezeimmel, könyveimmel és azzal a monomániámmal, hogy olykor hajlamos vagyok viszszavonulni magamba. És az istenért, ne kelljen csipkék és habok között hálnom, étkeznem. Nem fogod elhinni, megőrjít, ha késsel és villával kell ennem a karika ananászt. Aztán még ne utálja a munkámat, ha másért nem, azért, mert én szeretem. Vannak még kívánalmaim, de nem tartoznak rád. Tania térül-fordul, és egy pohár whiskyvel tér vissza. Megáll Davíd mellett, s megitatja. A fér 1 lenyeli az italt, s köszönetképpen biccent egyet. - Inkvizítornak soha rosszabbat. Gyónok. Az illető legyen ellenállhatatlan. Főként azért, mert én megpróbálok ellenállni. Megterítenéd az asztalt? Tania megkerüli a pultot, és a mérhetetlen asztal két végében elhelyezi a tányérokat, evőeszközöket, poharakat. Az italról sem feledkezik meg. David tálal, aztán elhelyezkedik trónusán: - Túl messze vagy, nem? - Ez gyakran megesik. - Remek ez a saláta. Ha kirúgnak a muükahelyedről, eljöhetsz szakácsnőnek. - Ha kirúgnak, eljövök. Hátborzongató férfi vagy. - Fát lehet vágni a hátamon. Tania kiüríti poharát, majd újra tölt. - Eltökélted, hogy leiszod magad? - kérdezi David szelíden. - Nem tartasz velem? - Egy pontig. - Te ugye még nem próbáltál semmiféle drogot? - Nem próbáltam. Te igen? - Igen. Megkóstoltam, és úgy döntöttem, nem nekem való. - Inkább iszol - bólint David. 161 - Szeretnék felszabadulni. - Nyomasztalak. - David lecsüggeszti a fejét. Tania nem vesz tudomást a férfi vigyorgásáról. Befejezi az evést, lehajt egy pohár bort, majd hátradől a székben, s felpillant. - A drogot együtt próbáltad ki Alainnel? - kérdezi David, elcsípve a lány tekintetét. - Nem, nem vele. Alain megvetette a kábítószert. Szerin107. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt te a pornó, a horror és a kokó beteges dolog volt. - Volt? A pornó, a horror és a kokó beteges ma is. - Ha figyelembe veszed, hogy a felsoroltakból meg lehet gazdagodni, akkor mit mondasz? - Alainnel is elvitatkoztál ezen a problémán? - Nem én, hanem Jan Vitold. Egyszer ő vett rá, hogy szippantsak vele kokót. Egy órán keresztül hemperegtem a nevetéstől. Minden roppant szórakoztatónak látszott. Később voltak nehézségeim a fej- és gyomorbántalmaim miatt. Alain majdnem kidobta Vitoldot. Én elmentem lefeküdni, de még félálomban is hallottam, hogy egymást győzködik a fenti témában. - Lehet, hogy a férjed nem is ivott? - Nem sűrűn. Egy pohár konyaktól két napig fájt a feje. David bólint. Felemelkedik, lemezt cserél, majd pipájával együtt tér vissza trónusához. Tania meghatottan fogadja az elé tett cigarettás dobozt. - Mintha azt mondtad volna, hogy nem kedvelted Vitoldot. Az ember együtt kokózik azzal, akit megvet? - Szóval te most Jan Vitoldról akarsz beszélgetni velem? - a lány újabb pohár italt hörpint le. - Alain meg Jan iskolatársak voltak valaha. Néha összefutottak. Párszor Jan feljött hozzánk, többnyire nem voltam otthon. Nem tudom, miről beszélgethettek, mert nem igazán pendültek egy húron. Külsőségekben talán igen. Öltözködésben, hajviseletben mindketten ugyanazt a divatot követték, de egyebekben rengeteg különbség volt köztük. Jan egy nagyszájú fickó. Kezdetben hajlamos voltam elhinni, hogy azt a sok hőstettet, amit előadott, mind maga hajtotta végre, aztán rájöttem, hogy ez csak a menő újságírói szerepkör szerves tartozéka, akár a piálás, kokózás. Sznob a lelkem. Alain viszont afféle moralista volt. Tízpercenként szembenézett a lelkiismeretével, vajon nem vétett-e ellgne? Ne gondold, hogy tele lett volna mindenféle üdvhadseregi hajlandósággal, tudott ő lezser is lenni. Mindenesetre egy kiveszőfélben levő típust képviselt. Ha az állatés növényvilág kiveszőben levő darabjainak is szentelnek vörös könyvet, emberi tulajdonságok számára is nyithatnának egyet, hamar betelne. De nem fogok most zengedezni, annyit nem ittam. - Tania hátradől a székben. - Tegnap este nem sikerült befejeznünk egy beszélgetét. Emlékszel? David eltolja maga elől a poharát. - Szerintem már megbeszéltük töviről-hegyire. Tudattam veled, hogy nem vagyok Sacha, sem Simon Levin. Kicsivel előbb azt is közöltem már, nem leszek tlastrom a sebeidre. Semmi nem maradt ki. Mindent megtárgyaltunk, oda-vissza. Ne velem szórakozz, drága. Remek volt a saláta. Köszönöm a vacsorát. - David, szabad sikítani? - Neked mindent szabad. Érezd otthon magad. A férfi átvonul a nappaliba, eltemetkezik fejhallgatója alá, foteljét pipafüstbe burkolja. 39. Otly a szemüvegét törölgeti, olykor a változatosság kedvéért gyérülő hajába túr. Mintha mindegyre az öregedésre emlékeztetné magát, megromlott látására, elveszített hajkoronájára, az évekre, mikor még fürge volt, félelemtelen. Maga is-akciócsoportos, mindaddig, míg a tűz belekapott ruhájába. Nagy melegben is sötét inget és mellényt visel. Talán még ezzel sem takarhatja el kielégítően kisimult, vörös bőrü vállát, 108. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt felkarját, égési sérüléseit. Úgy érzi, ha valaki rátekint a bal vállára, a szöveten keresztül sebeit bámulja. Ilyénkor újra belémar a tűz. Valójában kevesen tudnak balesetéről, azok is ritkán emlékeznek rá. Otly visszailleszti szemüvegét az orrára, és Davidet nézi, az életerős, fiatal Davidet. Végül elhessegeti szerteburjánzó gondolatait, és a tárgyra tér. - Talán emlékszik még Marcel Adamsre. Maguk fogták el nyolc hónappal ezelőtt. - Emlékszem - feleli David. 162 163 - Talán azt is tudja, hogy később megszökött a vizsgálati fogságból, és mindeddig nem sikerült a nyomára bukkanni. Most hirtelen előkerült. Sajnos. Néhány társával felsétált egy jachtra, túszul ejtette utasait, és kihajózott velük a nyílt tengerre. Nemrég rádión közölte a feltételeit. David megjegyzi: - Szeretném tudni, hogyan sikerült megszökniük. Zárak, rácsok, bilincsek, fegyveres őrök. Ők pedig megszöknek. És ha már megesett, vajon hogyan rejtőzködhetnek úgyszólván gondtalanul? Minden nyilvános helyen ott a fényképük, ők mégis szabadon jönnek-mennek. Otly arca megkeményedik. - Ismerek olyan csoportokat, akikkel ez nem történhet meg. A halott terrorista nem kerül börtönbe, nem szaporít aktákat, nem szökik meg. Nincs vele több gond. David bólint: - Ezek a csoportok idővel majd halálra unják magukat leöldösni való terroristák híján. - Élvezem a stílusát, David. Engem nem tud kihozni a sodromból. Ha megengedi, folytatom. Adams nem akárkiket rabolt el. Talán hallotta már ezt a nevet: Mozes Fischer. David halkan füttyent, Otly elégedett mosollyal folytatja: - Hát igen. Adams rendkívüli fogást csinált. Mozes Fischer két lánya és veje került a kezébe. Ráadásul az egyik lány, egyébként túl a harmincon, nyolchónapos terhes! - Uram, én nem bába vagyok. Otly ideges mosollyal lerántja szemüvegét, s újra megtörölgeti, ezredszer talán. - Képzelje csak el: Adams géppisztolyos társával felsétál a fedélzetre, és túszul ejti ezt a három embert! Az egész ország rendőrsége körözi, ő pedig géppisztollyal rohangál a kikötőben. - Fantasztikus - fanyalog David. - Hát igen. Az eset egyébként tegnap reggel történt. Adams délután jelentkezett rádión. Az öreg Fischert a kikötői rendőrség értesítette. Beindultak a dolgok, múlt az idő. Adams persze nem mutatkozott be. Felvétel készült a beszélgetésről, aztán a hangarchívumban azonosították. Látom, türelmetlen. Fischer gazdag, tekintélyes ember, és ragaszkodik a lányaihoz. Fizetni akar. Adams ugyanis csak pénzt és szabad 164 eltávozást követel. A rendőrség azonban őt akarja. Nem tetszik a terve: majd kiköt valahol egy távoli országban, és szélnek ereszti a túszokat. Lássa be, David, a terv nem tetszetős. Egyébként az eset máris kipattant, tele van a kikötő a sajtó embereivel. Nagyon rosszat tenne a kormány presztízsének, ha Adamset futni hagynánk. Mostanáig tartott, amíg meggyőzték Fischert. Nagy nehezen belement, hogy megkockáztassunk egy esetleges akciót. 109. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - Esetlegest mondott, uram? - Látom, jól hall. Fischer belement a dologba. Erre mi történt? Reggel felszállt egy rendőrségi helikopter, és körözni kezdett a jacht felett. Adams megorrolt, és elegánsan lelőtte az egyik lányt, a fiatalabbat. Bele a tengerbe. Utána rádión közölte, hogy a terhes nő lesz a következő. Sejti, milyen állapotban van Fischer? Nos. A helyzet a következő: sikerült holnap hajnalig időt nyerni. - Kérdeznék valamit. - Hát persze, David. - A helikopter ugyan miért lebegett a hajó fölött? - Nézgelődtek. - Nézgelődtek? - Pontosan. De nemcsak szemmel tették, szerencsére. A gép videoberendezésével filmet is készítettek. Öröm nézni, hogyan zuhan a tengerbe a Fischer-lány. Én ugyan nem láttam, de el tudom képzelni. - Indulhatunk? - kérdezi David. - Nem tudom, biztosan megértett-e? Adáms megöli a túszokat, ha észrevesz valamit. A legcsekélyebb gyanús mozdulatra tüzet nyit, ezt nemcsak ígéri, be is bizonyította. Akár korábbi húzásai során. - Megértettem, uram. Mindenekelőtt szeretnék tájékozódni, mielőtt eldönteném, vállalkozhatunk-e a feladatra. Otly megsajduló bal vállához kap. Aztán elneveti magát: - "Vállalkozhatunk-e?" - Így mondtam, valóban. A túszok életén túl a kormány presztízsét sem téveszthetem szem elől. - A stílusa, David! Nem mondom, én élvezem. Mindenesetre meggyőződésem, hogy maguk meg tudják csinálni. Jól ismerem magát. Ha valamit eltökél, azt mindenáron véghezviszi. - Jelen esetben elhagyhatjuk a "mindenáron" kitételt. 165 40. A kikötöparancsnokság épületében, az esettel foglalkozó apparátus számára berendezett irodában izgatott tanácskozás folyik. A rendőrség komoly erőkkel vonult fel, elvégre a tét nem kicsi: a becsületéről van szó - már megint. Technikusok serege dolgozik a szerény anyagon, melyet leginkább az Adams-szel folytatott rádióbeszélgetések szolgáltatnak. David meghallgatja a szalagokat, majd a hatalmas üvegablakhoz sétál, letekint a nyüzsgő kikötőre, a végtelennek tetsiő víztükörre. Adams reggel hatkor óhajtja átvenni a pénzt - arcátlanul sokatt követel - tovább egyetlen percig sem vár. A pénz átadásának megszabott feltételei kizárják a lehetőséget, hogy AKKOR beavatkozhassanak. Később sem cselekedhetnek, mert a hajó idegen felségvizekre fut, s ott már semmi keresnivalója nem lehet a különleges alakulatnak. A túszok még akkor is a jachton lesznek. Életben maradásuk egyetlen biztosítéka Adams adott szava, ez pedig vajmi kevés. David elismeri magában, hogy a terv remek. Egyetlen alkalom nyílik a közbelépésre, mégpedig a pénz átadása előtti órákban, lehető eg virradat előtt, amikor az emberek érzékei eltompulnak, éberségük csökken. Tehát akkor. De hogyan? David a térképhez sétál, hosszan nézi, mintegy agyába vési a jacht tartózkodási helyét. - Mit tudnak tenni? - kérdezi a mellette álló rendőrtiszt. - Még nem tudom - feleli David. 110. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - Mikor óhajtja megtudni? Mégsem bámulhatja a térképet karácsonyig. David végigméri a verejtékben fürdő, jól táplált férfit. Nyugodtan válaszol: - Adams fél éve szabadon sétál. Önnek most jut eszébe a sietség? A rendőrtiszt kinyitja, majd becsukja a száját. Elvörösödö arccal kifakad: - Tisztában van vele, hogy ezt a pimasz hangot velem szemben nem használhatja? David vállat vonva visszafordul a térképhez. Erősen töpreng valamin. Kisvártatva magához inti az egyik szakértőt. - Milyen a forgalom abban a körzetben? - Jóformán csak a halászok tévednek arra. Kívül esik a hajózási útvonalon. - Aha. - David emlékezetébe beugrik a terrorista imént hallott hangja: "Nem szeretnék hajót megpillantani a közelben. Helikoptert sem akarok látni. Bármi mocorgás, és a túszok eggyel kevesebben lesznek." Chennes azon töpreng, hogy talán még manapság is akadnak halászhajók, amelyeken nincs rádió. Óhatatlan tehát, hogy a jacht legalább egy bárkával ne találkozzék. Újalib gondolat settenkedik tudata előterébe: Adams talán hónapok óta készül erre az akcióra, nem lehet véletlen, hogy éppen azt a körzetet választotta. Ez a kérdés számos újabbat szül. David a szakértőhöz fordul. - Az elmúlt éjszaka hány halászhajó volt kinn a tengeren? - Utánanézhetünk. - Szeretném tudni, járt-e valamelyik abban a körzetben? L- Figyelmeztettük a hajókat, hogy ne menjenek arrafelé. - Ez esetben egyszerilób a dolog. Elegendő felkutatni azokat a bárkákat, melyek rádió híján nem foghatták a figyelmeztető adást. Mennyi idő szükséges ehhez?. - Beletelik néhány óra. - Ha találnak ilyen hajóst, hozzák ide. A rendőrtiszt újra elvörösödik. - Maga most nyomozni kezd? Amikor minden perc számít? David felrezzen gondolataiból: - Uram, egyszer ezt is el kell kezdeni. Ön jobban szeretné, ha inkább vitatkoznánk egymással? Mielőtt a rendőrtiszt válaszolhatna, Otly megérinti a vállát: - Uram, az ön feldúltsága érthető és megalapozott. Szemlátomást nem is tud úrrá lenni az idegein. Így tehát intézkedni fogok, hogy munkánk érdekében rátermettebb embert küldjenek ön helyett. - Otly nyájas mosollyal kíséri szavait, s valamennyi "ön" alkalmával biccent is egyet. Átfut agyán a gyanú, hogy ezt a vérforraló stílust felszedte valakitől, de ezt sem bánja, az a lényeg, hogy a módszer hatásos. - Látni szeretném a filmet - közli David perceken belül. Az elsötétített szobában Tania is ott ül mellette. Akár perecet is rágcsálhatnának. Esetleg megfoghatná a kezét. David elvigyorodik, figyeli a filmet. Egyszer már látta, de zavarja valami. A jacht a magasból látható. Egy fegyveres áll a hajó végé167 ben. A fedélzet üres. A fegyveres izgatott mozgolódására (nyilván üvölt is mellé torkaszakadtából, mintha társai nem hallanák a motorzúgást) megjelenik egy másik férfi, csinos géppisztollyal a kezében. Megcélozza a helikoptert. Feltekintő arca jól látható: Adams. Szabad kezével hadonászik, erre 111. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt egy harmadik személy a fedélzetre taszigál egy hátrakötözött karú, bukdácsolva haladó nőt. Adams a levegőbe ereszt egy sorozatot. A helikopter lassan körözve néhányszor megkerüli a hajót. Ezalatt a nőt a lejáróhoz állítják, és kiakasztják mögötte a biztonsági láncot. Kísérője eltűnik, és elővezet egy másik asszonyt, Maria Fischert. A terhes nő két kezét domborodó hasára szorítva, lehajtott fejjel lépked. A hajó végébe hajszolják, az őrködő férfi géppisztolya elé. Adams eltűnik, nyilván a rádióhoz siet. Egy percig semmi sem mozdul. A lehorgonyzott hajó csaknem mozdulatlanul ül a vízen. Az állapotos nő összegörnyed és felegyenesedik. A másik hátrafordul, s letekint a vízre. Adams visszatér, felnéz, kiált valamit, aztán megcélozza a hajó szélén álló lányt. Rita Fischer széttárt karokkal a mélybe hanyatlik, és elmerül. E pillanatban a helikopter vezetője a magasba rántja gépét. A hajó eltűnik a képből. David megszólal: - Kérem az elejétől. Valaki felsóhajt. Tania megjegyzi: - Nekem úgy rémlett, mintha a lány kezei össze lettek volna kötözve. Mégis szétvetett karokkal zuhant a vízbe. Újra megnézik. Tania nem tévedett. A vízbe fordulásnál megállítják a filmet. Elindítják, kockázva. Adams kaszál a géppisztollyal, a nő összerándul, kissé elfordul, széttárja karjait. Nem a hátára, az oldalára esik. A kép itt megugrik, mert a helikoptert ekkor rántotta fel pilótája. A vízbe zuhant test elmosódik és eltűnik. A hajó még egy pillanatig látható. - Álljunk meg - szól David. A kép kimerevedik. Nyílik az ajtó. A leváltott rendőrtiszt utóda érkezik. Negyvenes, magas férfi, arca csupa elnagyolt vonás: dús szemöldöke összefolyik hatalmas orra fölött, húsos ajkai erős, nagy fogakat fednek fel, amikor mosolyogva feléjük siet. David bemutatja Taniának: - Ez az alak a szuperzsaru. Ülj le, Pierre, nézd meg a filmet. Érdekes. A technikus már nem sóhajtozik. Vetít. Pierre Iho néhány perc múlva megszólal: - Gyenge trükk. - Majdnem bejött - feleli David. - Lehet tudni valamit erről a kisebbik lányról? - Hajjaj! Lehet. Huszonhat éves, hajadon, de távolról sem apáca. Hajszolja a feltűnést, afféle balhézós típus. Mostanáig már éppen elég bajt okozott az öregének. Párszor már az őrizetből ki is kellett váltani, ahová garázdaság miatt került, a közlekedési kihágásairól most nem is beszélek. - Látom, készültél. Iho felnevet. - Régen volt tegnap délután. Volt egy teóriám az éjszaka. Adams hogyan bujkálhatott, hogyan juthatott fegyverhez? Egyáltalán, miből élt ez idáig? Hajlottam rá, hogy a kisebbik lány segítségére gyanakodjak. De aztán hallottam, hogy Adams lelőtte, s ezzel dugába do t az elméletem. Pedig csinos kis elmélet volt. Mondjuk, Rita Fischer szeretne hozzájutni a papa pénzéhez, hiszen zsebpénze szerény. Adams pedig unja a bujkálást, és külföldre szeretne távozni. Az sem árt, ha nem üres a zsebe. Összedugják a fejüket, és kisütik: emberrablás. Maria a papa szeme fénye, a Normális. Rendezett élet, férj, gyermek. A második, melyet most hordoz a szíve alatt, bizonyosan fiú lesz végre, ehhez kétség sem férhet. Természetesen 112. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt a papa őreá hagyja majd a vagyonkát. Máris tejben-vajban füröszti a szent családot. Pénzhez lehet jutni, csak éppen el kell rabolni a drága Mariát. És lőn. Aztán a halálával tisztára mosta magát a tékozló gyermek. Mostanáig. Ti sem láttatok vért a fedélzeten? Ha valakit lekaszál egy géppisztolysorozat, illendő, hogy legalább pecsétet ejtsen a padlóra. Esetleg láttatok már hasonlót? - Spriccel - bólogat David. Nem is kérik, a film újra indul. Pierre Iho halkan morfondírozik: - Nem rögtönöztek. Számítottak rá, hogy a rendőrség működésbe lép. Halottat kellett produkálni. És persze, nem lett volna okos a Kedvencet, Mariát feláldozni. Őt majd ak168 169 kor, ha végre egyenesbe kerülnek. Nyilván többször elpróbálták az egészet. Ha nincs a film, akkor bevesszük. - Elsőre megettem - vallja be David. - A video az oka. Te is kilószámra nézed a kazettákat, nem? Ha akciófilmet látok, meredten bámulom a képernyőt: ez kilukadt, az nem. Elképzelni sem tudod, micsoda slendrián rendezők vannak. Azt hiszik, elég a nézőnek, ha lövést hall, és az áldozat lehanyatlik. Én igényes ember vagyok. Lukat akarok. Ez itten nem lukadt ki. 41. Megérkezik a várva várt halászember. Igaz, van a hajóján rádió, de nem szórakozik ő azzal. Akkor használja, ha neki van közlendője, de erre még alig akadt példa. Cserzett bőrű, napbarnított, egyenes hátú férfi, közel az ötvenhez. Letelepszik David és Iho társaságában, majd a lényegre tér: - Azt hiszem, a maguk hajóját láttam az éjjel. Ott mentem el a közelében. Reméltem, hogy odahívnak, és megint vesznek tőlem halat, de ezúttal csendes volt a fedélzet. - Tehát ismeri a jacht gazdáit? - Iho beleharap egy őszibarackba. A gyümölcs leve végigcsorog az állán, kézfejével letörli. - Itt szoktam látni a jachtot a kikötőben. HERÓDES á neve. Láttam a rockoperát, ha csak elmegyek mellette, mindig beugrik a filmből a napszemüveges ürge, Heródes király szerepében. Óriási volt, látták!? De nemcsak a kikötőben találkoztam vele, előfordult, hogy éjjel kinn horgonyzott valahol a tengeren. Amikor elhaladtam mellette, jeleztek, hogy beszélni akarnak velem. A fiatal nő átkiabált nekem, hogy szeretne halat vettni. Na, nem bántam meg a boltot, mert jól fizetett. De tegnap senki sem mozdult a hajón, amikor arra jártam. Gyenge világosságot láttam, embereket nem. - Mi volt a benyomása? A halász elvigyorodik: - Az, hogy nem éhesek. Iho megcélozza a papírkosarat a barackmaggal, s mellédobja. Vállat von, mutatóujjával megfésüli a szemöldökét, egyik halántékától a másikig. David a barackmagot figyeli a mocskos padlón. - Pedig éhesnek kellene lenniük. - Mondasz valamit - bólogat Iho. Ő is a magot nézi meredten. A halász ravaszkásan mosolyog: - Nem hinném, hogy éhesek. Tegnap hajnalban, amikor hazafelé jövet elhaladtam a jachtkikötő előtt, láttam a Heródest. Emlékeznek a filmre? Rózsaszínű napszemüvege, hájas 113. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt hasa és bermudagatyája volt az ürgének. Visítottam a röhögéstől. Na, láttam, éppen berakodnak a hajóra. Gondoltam is, hogy hosszú útra készülnek, mert ládákat cipeltek, melyekben mintha élelmiszer lett volna. - Meg géppisztolyok. - Iho újabb barackot emel ki a tányérból. Gyors, végzetes harapásokkal eltünteti, a mag az előző mellé kerül. - Mit gondol, látták magát tegnap éjjel? - érdeklődik kis tűnődés után. - Láthattak is meg nem is. A hajómon csak egy lámpa szokott égni. Én nem hiszek atiban, hogy a csillározás vonzza oda a halakat. A Heródesen nem volt mocorgás. Azért közelebb kormányoztam, hátha most is vásárolnának. De eszembe jutott, felpakoltak ezek, hisz láttam. Két férfi cipelte vállán a ládákat, majd megszakadtak. Iho Davidre néz: - Adams nem reagált a hajóra. Biztosan látták, hiszen őrködnek. - Egész éjjel hallgatott a rádiójuk. - David agyában körvonalazódik valami. A halászhoz fordul: - Mindig arra jár? - Tudja, hogy van. Ha csak háromszor volt arra jó fogás, az ember hinni kezd abban a helyben. Vannak, akik gúnyolnak érte. Halszegény vidék az, mondják. Nekik. Nem mondom, nem fogok meggazdagodni a halászatból, de van annyim, mint a többieknek. Nem veszek új hajót? Nem mintha nem tehetném, de ezzel együtt vénültünk meg. Az ember nem dobja el á barátját. Tudják, azt hiszem, a Heródesen azért nem törődtek velem, mert az előző két alkalommal is azon a tájon találkoztunk. Lássuk. Két-három hete lehetett. - Mekkora a hajója? - kérdezi David. - Nem nagy. Ha behúzzuk a hálókat, éppen csak ketten férünk el a fiammal. Mozdulni sem lehet a halaktól. - Befelé menet azért el tudna vinni pár embert, nem? 171 A halász tűnődik, elmosolyodik. - Befelé igen. De hazafelé? Hason fognak csúszkálni. A halaktól olyan a fedélzet, mintha szappanos lenne. - Arra ne legyen gondja. Jó lenne, ha itt maradna az indulásig. Hírzárlat. A fiát értesítjük. 42. Mozes Fischer hatalmas termetű öregember. Testén valaha merő izom lehetett, ami ma már főként hájnak tűnik. Mégsem löttyedt meg a bőre, alakja egyenes, egész lényéből önbizalom árad. Fején ősz tincsek göndörödnek, szúrós pillantású szeme alatt görbe orr uralja arcát, elnyomva szigorú, keskeny ajka hatását. Bibliai jelenség. A bemutatás után azonnal David vállára fekteti súlyos karját, és mohó kifejezéssel az arcába hajol: - Mit mond? Meg lehet csinálni? Ha rendben elvégzi a munkát, szavamra, nem marad el a jutalma. Ha eltolja, elmegy nyugdíjba, mérget vehet rá! - Kérdéseket fogok feltenni - feleli David a rá jellemző modorban. - Tud úszni a kisebbik lánya? Fisher kissé megroskad ültében: - Tudott. A jachtot jószerivel csak ő használta. Könnyűbúvárkodott. Szigonypuskával halászott. Imádta a fegyvereket. Volt egy ezüsttőre. Azzal aludt, úgyszólván. - Milyen viszonyban volt egymással a két lánya? - Rosszban. Rita nem afféle jópofa rossz gyermek volt. Igazán rossz volt, romlott. Maria viszont egy földre szállt an114. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt gyal. Mit mondjak? Egyik sem ütött rám. - Rita zsebpénzéből futhatta arra, hogy fegyvereket vásároljon, rejtegessen valakit? - Nem tudom, magánál a zsebpénz mit jelent, az övéből futhatta. De mi a fene ez? Kétmillió hülye kérdésre válaszoltam tegnap óta. Az én egyetlen kérdésemre még senki nem válaszolt: van-e arra komoly esély, hogy élve viszontlássam Mariát? Ne feledjék, terhes a lányom, és most fiút fog szülni. Gondoljanak erre a várandós asszonyra, és cselekedjenek. Tudják mit? A lányomra majd én gondolok. Maguk tartsák 172 észben a jutalmat. Ha Mariát épségben visszakapom, a váltságdíj összegét szétosztom maguk között. David a fejét ingatja: - Szüksége lesz arra a pénzre, amikor Rita lányának kell ügyvédetfogadnia. Mintha víz alól emelkedne ki Mozes Fischer arca. Kinyújtja a nyakát, kicsit megrázkódik, összeszorítja ajkait, aztán keserű nevetésben tör ki: - Micsoda? Honnan veszi ezt? Micsoda botrány! Ismételje meg! - A helikopteren videóra vették Rita lelövését. Hetvenhétszer megnéztük. A lányát nem ölték meg. Megrendezett jelenetet élvezhettünk. Rita teljes épségben a vízbe hanyatlott, és alighanem átúszott a hajó alatt. Amikor a helikopter elment, társai a fedélzetre húzták a bátor hölgyet. Fischer kétkedik: - Más is látta a filmet. Miért nem mondta még ezt senki? Iho kissé gondterhelt, mert semmi ehető nincs a közelében. Emiatt felbosszantva szinte tagolva magyarázza: - Egyikünknek az tűnt fel, hogy nincs összekötözve a karja, csak úgy csinál, mintha. A másik a vért hiányolta. A harmadik bonyolult mérésekkel kiszámította, hogy Adams nem abba az irányba lőtt, amerre találni látszott. A kövefkező észrevette, hogy a szitává lyuggatott elmulasztott kilyuggatódni. Fischer felderül kissé: - Ritának szétrúgom a seggét! A továbbiakban már úriember leszek. Nehogy azt higgyék: megnyugtattak. Persze, örülök, hogy Rita él, de egyúttal azt is tudom, ez nagyban rontja Maria esélyeit. Nem hiszem el, hogy felmarkolják a pénzt, aztán elengedik valahol Mariát. Rita aligha teszi ezt. Ha ekkora aljasságra képes, a legrosszabb is kitelik tőle. Különösen, ha szerelmes abba a terroristába. Rita nem egy szépség, ebben az egyben hasonlít rám. De olyan teste van, hogy szobrász olyat még nem tudott kifaragni. Na, meg a modora. Az egy katasztrófa. A fenébe is, ez a lány megöli a testvérét! Miért ülnek még itt maguk? Nem kínáltam elég pénzt? David halkan válaszol: - Meg kell várnunk a jótékony sötétséget. Az éj leplét. - De finom ember maga, hallja? Fogadni mernék, dúdolgat vagy Apollinaire-t szaval, miközben kilövi a tárat a géppisztolyából. 173 Nem folytathatják, mert váratlanul megszólal a foglyul ejtett jacht rádiója a fali hangszóróból. Adams hangját már az unalomig hallgatták, így mindenki azonnal felismeri: - Hé maguk, ott a szárazföldön! - Halljuk. Beszéljen - feleli egy rezignált hang, bár szinte mindannyian megfeszülnek az izgalomtól. Érzik, súlyos dolog történt, ha Adams soron kívül jelentkezik. 115. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - Adódott egy kis probléma. Ha maguk betartják megállapodásunkat, egy pontig rám is számíthatnak tisztesség dolgában. Adams elhallgat, mintha azért várakozna, hogy a szárazföldieket kellőképpen feszült hangulatba keríthesse. A mikrofon előtt ülő férfi azonban nem sürgeti. Körülötte dermedt csend támad, szemlátomást az egyetlen egykedvű ember a helyszínen a beszélgetést vezető specialista, de őt éppen erre képezték ki. Adams lassan megszólal: - Az eset természete megkívánja, hogy úgymond segítségért forduljak magukhoz. Megindult a szülés. Megítélésem szerint az eddig eltelt időben, ennyi fáradsággal nyolc gyereket meg lehetett volna szülni. Egyszóval, küldjenek orvost. De... Valdström, a beszélgetés irányítója félbeszakítja: - A "de" ráér. Konkrét tényeket akarok hallani. A terrorista hűvösen megjegyzi: - Akarásról az adott helyzetben legfeljebb én beszélhetek. Ha azt akarják - na tessék! - hogy a nőnek meg a gyereknek ne essék baja, rövid időn belül juttassanak ide egy orvost. Helikopterrel hozzák, a legszükségesebb felszerelésen kívül semmi nem lehet nála. A hajó mellett ügyesen potyogtassák a tengerbe, ki fogjuk halászni. Nem szeretnénk, ha álorvosnak bizonyulna. Nem tréfálok. Maria Fischer nehezen szül. - Mi lesz az orvossal és az újszülöttel? - kérdezi Valdström. - Akkor engedem szabadon őket, amikor a többieket: A feltételeket még mindig én diktálom, ha nem vette volna észre. Valdström hangja hátborzongatóan nyugodt, teljesen semleges: - Beszélhetnék Maria Fischerrel? - Nem. Nem beszélhet vele. Vajúdik. Elég volt a szarakodásból. Ha az anya vagy a gyerek meghal, és esküszöm, nem sok kell hozzá, azt a maguk nyakába varrják. - Rögtön újra hívom. - Valdström megszakítja a beszélgetést. David felé fordul: - Nos? - Ha egy asszony egy férfi szeme láttára szülni kezd, ez, gondolom, mégoly vérszomjas egyedekből is páni félelmet vált ki. Könnyen lehet, hogy Adams eltúlozza a dolgot. Mondja meg neki, hogy indul az orvos. Kérdezze meg, elég lesz-e egy ember? - Egy túsznak elég egy - fanyalog Valdström. Amíg David a társaival zsúfolt szobát hívja, ő Adamshez fordul: - Rendben van, küldünk orvost. Megítélése szerint milyen stádiumban van az asszony? - Előrehaladottban. Fel-alájár, és sikoltozik. Maga hány szülést látott? Honnan tudjam, hogy milyen stádiumban van? - Értem. llidnak segíteni a doktornak, ha szükségessé válik? Adams élesen felnevet: - Ne sántikáljanak megint valami disznóságban. EGY ember jöhet, és orvos legyen. - Azonnal indul. Maria férje hogy van? - Bezártuk egy kabinba, mert forrófejűsködött. Amikor a helikopter ideér, megmutatjuk, hogy él. Ha valami szamársággal próbálkoznak, ő lesz a következő. Vége. David a zavartan vigyorgó Lojewskivel tárgyal. A doktor a 116. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt fejét vakargatja: - Boldogan odamegyek, elvégre orvos vagyok. De a lőtt sebekhez jobban értek, az egyetemen láttam utoljára szülő nőt. - De legalább láttál. Odamész, levezeted a szülést, és kész. Semmi más dolgod nem is lesz. Í-lajnaltájban ott leszünk, és kihúzunk a csávából. - Ez a legkevesebb - vélekedik a doktor. David ihóhoz fordul: - Szeretném elkísérni Lojewskit. Megnézném a hajót madártávlatból. 174 175 43. Visszatérése után egyenesen társaihoz igyekszik. Leül közéjük, végignéz rajtuk. Végül nagy vonalakban elmondja, mi történt mostanáig. Svennek nem tetszik valami: - Mit szólt Fischer, amikor megtudta, kit küldtél szülésznek? - Fischer nem szólt semmit. De Lojewski! Egész úton rémtörténetekkel traktált hajdani szülészeti gyakorlatai idejéből. Nem az izgatja, hogy négy marcona fegyveres és egy álhalott szimpatizáns nő karmaiba kerül. Leköti minden energiáját, hogy a szülőágy körüli tennivalóit memorizálja. - És mi? - kérdezi Liu. Sacha felderül: - Megvárjuk, fiú lesz-e, vagy lány. Így is, úgy is dísztáviratot küldünk, aztán hazamegyünk. David vigyorog: - Éjszaka halászhajóra szállunk, aztán úszunk egy nagyot. Könnyen lehet, hogy verekedésre is sor kerül. - Neveket! - rimánkodik összekulcsolt kezekkel Nicholas. David bólint: - Sacha. Azért, mert szerinte élesben ezt nem lehet megcsinálni! - Naná - morogja az indián. Olyan elégedett, hogy nem is tudja eltitkolni. David folytatja: - Liu. Nicholas méltatlankondik: - Miért folyvást Liu? - Talán emlékeztek kisded játékunkra a szigeten. Liu volt az egyetlen NYÚL, aki sértetlenül célba ért. Ez lesz a jutalomjátéka. Sven fanyalog: - Na persze. A láthatatlan ember. David sziámi ikerpárja. David rámosolyog a kotnyelesre: - Te leszel a harmadik. Végül negyediknek én megyek. - Nem! - Tania éles hangja csattan. A férfi rápillant, mostanáig úgyis kerülte a tekintetét. - De igen. Boris, Nicholas, Attila és te egy másik haión lesztek. Látótávolságon kívül. Maiőr esetén ti folytatjátok. De nem lehet malőr. A többiek hazamehetnek. Tania komoran megjegyzi: - Liu sértetlen maradt NYÚL korában. De te nem, igaz? Sacha felhörren: - Mi ez? Lázadás? David szomorúan rámosolyog Taniára, aki a hallgatólagos megállapodási felrúgva holmi sérüléseket hánytorgat fel AKCIÓ ELŐTT! - Ha jól emlékszem, drága, te elhunytál, mint NYÚL. Ezzel visszafordul a néma társasághoz: - Egy szál árva kést viszünk magunkkal. Kerülendő aíövöldözés. 117. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt A lány feláll. Cigarettára gyújt. A falhoz támaszkodva nézi a társaságot, és valósággal émelyeg. Ezek itt azt hiszik, hogy David Chennes az Isten? Mi egyébért bámulják ily elragadtatottan? Szinte olvadozik a pillantásuk. Nem férfiemberekhez méltó ez a viselkedés. Látták már egyáltalán szalmakalapban, metszőollóval, netán olajos ronggyal a kézben Istenüket? Aligha. Bizonyára azt gondolják, Chennes akkor is Isten, ha szabadnapos. Hát nem az. Tania felnevet. Amikor többen rámerednek, elkomorodva porolgatni kezdi a nadrágját. Civilben vannak, a lány a legcivilebb. Félvállas pólót visel, kihívó mellei két irányba tekintenek. Nadrágja csak a derekán szük, de ott fullasztóan. A továbbiakban dúsan ráncolva omlik alá, ám valahogy mégsem leplezi el hegyes, izmos fenekét. Elöl két hatalmas zseb díszeleg, úgy csípőtől térdig. A bugyogót bokánál csillogó csatok vonják össze. Mindenki öt bámulja, David is, természetesen. Tania felnéz a porolgatásból, és rámosolyog a társaságra. Nem csodálkozik, hogy mosolyát nem viszonozzák. Éppen ez az, zavarának tárgya korábbi meggondolatlansága. Felér egy gyilkossággal, ha csatába induló társaink előtt véres eshetőségeket pengetünk, és ha Tania belegondol, a négy jelölt közül egyik sérülését, halálát sem kívánja, söt. Kedveli ezeket a bálványimádókat, bálványukról nem is beszélve. Jó volna most hirtelen valami kedves ötlet, egy mondat, amivel élét vehetné a korábbi kellemetlen megjegyzésnek. Nem jut eszébe semmi, de talál még egy porszemet a nadrágján. Lesöpri, és ezzel mintegy kiüti a cigarettát saját kezéből. Az égő cigaretta nem megy messzire, belepottyan a bal zsebébe, aztán a hosszú alagútban eltűnik szem elől. Tudja, de nem mer utánanyúlni. Két ujja közé csippenti a nadrág szárát, és eltartja a bőre közeléből. Megint belekukucskál a zsebbe, a helyzet romlandó. 176 177 Sacha Taniához ugrik, és lelkes csapást mér a tompán füstölgő zsebre, majd végigpüföli a lányt a hasától a térdéig. A parázs égeti a vásznat, belesüt Tania combjába. A lány kiszabadul valahogy az indián markából, fél lábon előreugrál, felkap az asztalról egy gyümölcsleves poharat, és a társaság derültsége közepette beleejti az alagútba, szájával lefelé. Aztán diadalmasan körülnéz. Kész. A probléma megoldódott. A csillogó csatok alatt kis patak indul, hogy belefolyjék a szandáljába. Elkomorulva megrázza a lábát. Az eredmény siralmas. Mintha vérfürdőt vett volna, a meggylé átitatja combjától a padlóig. A legsértőbb mégis az, hogy Pablo kivételével az egész társaság röhög. Nem is akárhogyan. Attila hátraveti magát a székben, ugyanakkor széke is hátraveti magát. Attila esik nagyobbat. Sacha szeme felragyog: - Mi ez? Láncreakció? - Mindazonáltal elindul, hogy felsegítse Attilát. Bőrtalpú mokasszinjával rárohan a tócsára, és a továbbiakban kecses siklórepülésre vált, melyet spárgával fejez be. Elegáns röptét az asztal pereme némileg lefékezi, amikor fejével találkozik. De a fizika mindenkor fizika marad, főleg akkor, ha páran összefognak, hogy jobb kedvre derítsék Davidet. A háborgatott asztal felkapja Sacha felőli lábait, mire az ellenoldalon földcsuszamlás veszi kezdetét. Nicholas szétvetett karokkal, fejjel előre Pablo ölébe veti magát a terítőről. Az ábrándos trubadúr fel sem pillant, gépiesen simogatni kezdi a Szerzetes haját. David az összes mosatlan edényt a magáénak tudhatja. Liu kap egy tálra való őszibarackot, elkapja az egyiket, és beleha118. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt rap. Közben enyhén hátratolja székét, hogy az asztal ne háborgassa tovább. A szerencsétlenség előidézői egymáson próbálnak segíteni. Attila Sacha után mászik, hogy talpra állítsa, de a mokasszin talpa továbbra is csúszik, így hát csakhamar feladják a szambázást, és átengedik magukat az általános derültségnek. Tania felemeli a feldőlt széket, cipője sarka megbillen a tócsán. Zuhanás közben belecsimpaszkodik a félárbocra billent asztalon hivalkodó terítőbe. Az hagyja magát, elindul a lány felé, és lágyan betakarja, amikor Sacha és Attila közé huppan. Tania zsebében reccsenve eltörik a pohár. A lány egyidejűleg próbál szabadulni a két őrjöngő férfi közül, a mérhetetlen lepel alól, és életveszélyessé vált nadrágjától. Tevékenysége 178 újabb tébolyforrásokat fakaszt fel. Végre lekerül róluk a térítő. Tania kibújik rejtekéből, félig lerángatott nadrágját a kezében tartva fél lábon szökdécsel. Leveti magát a székre, mely szerinte minden tragédia okozója volt, és dühödten tépdesi magáról a gyümölcslé-foltos ruhadarabot. Sacha kidugja fejét az asztal alól. A fehérnemű az, amelyet elsőként megpillant, méregzöld, halovány csipkeszegéllyel. Felsóhajt: - Mi az? Még nincs vége? A pohár cserepei egymáshoz ütődnek a nadrágzsebben. Szépen csilingelnek, amikor átrepülnek a szobán. Különös, éppen David feje fölött. Chennes nem ér rá a röptét figyelni, tányérokat rakosgat az ölében. Nadrágján morzsák váltakoznak paradicsommártással és hagymás gombaszeletekkel. Mutatóujjával mintát vesz, belekóstol. Tüstént eszébe jut, milyen éhes. A burleszkre továbbra sem vet ügyet, hiszen jól ismeri társai kínbohóckodása okát, inkább azt nézi, mit ehetne. E percben Iho kíséretében Otly lép be az ajtón. Egy pillanatra megtorpan a katasztrófa láttán. Lerántja szemüvegét, hogy megtörölje, s eközben Tania felé indul, azzal a feltett szándékkal, hogy érdeklődjék: mi indokolja öltözékének hiányosságait. Míg szavakat keres, rálép az olajfoltnak is beillő tócsára, s ez módot nyújt a nagy embernek, hogy spontán, de hozzátegye a magáét David felvidításához. Otly a következő pillanatban Tania lábai előtt térdel, kopaszodó fejét bizalmasan, bár kissé fáradtan a halványzöld bugyicsipkére ejtve. Tania felsikolt, Sacha a tekintélyes ember elröppent szemüvegére vadászik a felfordulásban. Otly felnéz, de nem lát sokat. Lapos, feszes női has rémlik fel előtte. Ki sikított? Feláll, és megköszörüli a torkát: - Hát látom, készülődnek. David ölbe vesz egy tálat, mely túlélte a földcsuszamlást. Beledöfi villáját egy gombafejbe. - Emlékszik még, uram? Figyelmeztettem, nem akarok nőt a csapatomba. Kezdi érteni, miről beszéltem? 44. Lojewski, ha éppen ráér egy percre, ádáz szitkokat mormol magában, melyek címzettje David Chennes. Aztán visszafordul pácienséhez, és megpróbáljá rávenni, hogy őrizze meg nyugalmát, energiáit tartogassa a tolófájásokra. Első gyermekét Maria érzéstelenítővel a gerincében hozta világra, és mostanáig bízott benne, hogy a második alkalommal sem lesz másként. Lojewski ezerszer elismétli, injekció szóba sem jö119. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt het. Majd leközelebb, a klinikán, ha megfelelő személyzet áll rendelkezésre. Maria tovább ellenkezik, és Lojewski kész belátni, hogy igaza lehet, amennyiben ő csakugyan egy hitvány férfiember, és mint ilyennek, fogalma sincs róla, milyen kínszenvedéssel jár a gyermekszülés. Injekció mégsem lesz. Végül Rita lép a rögtönzött szülőszobába, teljes épségben, fiúsan vágott szőke hajjal, mélykék szemekkel, formátlannagy orrával, apjától örökölt, ceruzavonásnyi ajkakkal. Rita férfias öltözete nem akadályozhatja meg Lojewskit a megfigyelés kiteljesítésében: alakja csodálatos. De mindez kárba vész, amint a lány megszólal: - Na szentem, mi ez az óbégatás? Fáj a hasikád? Édesanyád bizony még fájó hassal szült. Leszakad a segged? Fiút kell szülni a papának. A papa fiúcskát akar, bizony. Ezt neked, szentem! Jobb, ha máris megtudod, hiába óbégatsz, hiába gebedsz meg a fájdalomtól: megdöglesz. Úgy ám! Lojewski közbe akar avatkozni. Rita kést szegez a hasának. - Teneked kuss! Szedd ki belőle a kölkét, az a dolgod. Ne akarj idő előtt meghalni. Majd holnap. Amikor mi átszállunk az értünk érkező hajóra, emez pedig, csodák csodája, felrobban! Érted, szentem? Felrobban a hajó. És én már nem leszek rajta, de a pénz sem. Csak ti: a szent család, a papa szemefényei, báránykái - igen. - Akkor minek hívtátok az orvost? - kérdezi Maria gyenge hangon. Rita felkacag: - Ilyen kis bugyuta voltál egész életedben, ezt imádja benned a papa. Itt van már a pénz? Nincs itt. Nyilván biztosíték kell majd nekik, ha átadják. Hulláért nem fizetnek, tehát most még vigyázunk rád. Nem kis ideig készülődtünk erre a balhéra. Sikerülnie kell. Marcel Adams és én, na meg a másik három, holnap gazdagok és szabadok leszünk. Maria újabb fájdalomhullám alatt vonaglik, eltorzul az arca. Lojewski az órájára sandít. Ritkulnak a fájásszünetek. De még mindig nem győzte meg magát afelől, hogy tud segíteni. Túlságosan lassan halad a folyamat. Hogyan értesse meg Adamsszel, hogy alighanem császármetszésre lesz szükség? A felszerelés, amit magával hozott a vízhatlan zsákban, édeskevés. Mariát kórházba kellene szállítani. Még a gondolat is képtelen. Adams nem mutatkozik. Beültetett közéjük egy fegyverest, akit azóta is az ájulás környékez a vajúdó sikolyaitól . Rita kéjeleg nővére szenvedését látva. - Szentem, ha nem tudnád, a nők szülni szoktak. És túlélik, többnyire. Úgy csinálsz, mintha valami rettenetes dolog történne veled. Persze, honnan is tudnád, mi a fájdalom, papa virágszála, hiszen téged egy fogtöméshez is elaltattak. Na, akkor felvidítalak egy tréfával. Tudod-e, hogy születik a kannibál-bébi? Lerágják róla az anyját, szentem. Lojewski felordít: - Menjen ki! Az ezüstös fényű kis tőr ismét a hasfalának feszül. - Te itten nem parancsolsz! Lojewski hűti magát. Egy mozdulattal lefegyverezhetné a lányt, egy másikkal pedig teljes szívéből szájon is vághatná, de hiába vágyakozik ezután hevesen, tudja, hogy egyszersmind el is tolna mindent. Nagyot nyel, sarkon fordul - és 120. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt kimegy. Megtalálja Adamst. Megkísérli elmagyarázni neki a nehézségeit. A száját harapdáló, jó külsejű férfi idegesnek tűnik. A sötétséget fürkészi, az alattomos éjszakát. Nem valószínű, hogy a doktor szavai eljntnák tudatáig. Hirtelen kirobban: . - Az istenit magának, csináljon már valamit azzal a szüléssel! - Szándékomban áll - morogja Klarenz. - Mindenekelőtt azonban távolítsa el onnan az arrogáns hölgyet! Adams elindulna, ekkor a távolban halvány fénypont sejlik fel . 180 181 A férfi megmerevedik, és elüvölti magát: - Rita! A lány megjelenik mellette. Hozzásimulna, de Adams ellöki: - Odanézz! Egy hajó! Rita felnevet: - Vegyél be nyugtatót. Az ott a halászbárka, ismerhetnéd már. Tegnap is erre járt. Tiszta idegbaj vagy. Adams kissé lecsillapodik. Továbbra is szemmel tartja a tengert, de már nem harapdálja ajkait. - Oké. Menj lefeküdni. Hagyd békén Mariát. - Megmondanád, hogy aludjak? Üvölt, mintha nyúznák. - Ha még egyszer bemész oda, és eltolsz valamit, mert nem tudsz uralkodni a mocskos szádon, rám ne számíts többet. Amint partra lépünk, veszem a sapkámat, és agyő. Lojewski nem hallgatja tovább. Visszasiet az asszonyhoz, megvizsgálja, bead néhány injekciót. Letörli arcáról a verejtéket, nyugtató szavakat mormol. Talán mégis menni fog. Mintha esztendők teltek volna el, mióta a hajóra lépett. Maria arca újra eltorzul. Sűrűsödnek a fájások. 45. Adams a rádiósszobában bóbiskol. Óránként közli a szárazfölddel: semmi változás. Erősen küzd a fáradtsággal, de leragadnak a szemei. Magában átkozza Mariát és az életet. Egyik társa a hajó végében őrködik. Fel-alájárkál, meresztgeti szemét a sötét víztükörre, mely moccanatianul öleli körül a hajót. A hold felhők mögött bujkálva, szűkmarkúan csorgatja fényét a tengerre. Az őr káprázó szemmel figyeli a távolban elhaladó halászhajót. A harmadik férfi a szülőszobává alakított szalonban ül, s fáradtan küzd a rátörő álmosság és az iszonyat ellen. Taszítja a látvány, az ágyon gyötrődő asszony lucskos, véres díszletű szenvedése. Aludni szeretne, de legalábbis elmenekülni innen. Amint múlik az idő, úgy gyarapodnak a nyögések, és ap beszívott levegőt erőlködve visszatartó nő arca mind duzzadtabbá, szederjesebbé válik. A negyedik férfi sorsa a legirigylésreméltóbb. Nyitott kabinajtó mellett, a hőségtől nehezen lélegezve alszik. Egy óra múlva kell váltania őrködő társát. Rita álmatlanul forgolódik ágyában. Néha a keze ügyébe készített üveg után tapogat, megragadja és beleiszik. Rosszkedvű. Marcel kijelentése aggasztja: "agyő", és ezernyi más apró jel. Ezekből már levonta a következtetést. A férfi el fogja őt hagyni. Felül, lelógatja lábait. Kitapogatja a kapcsolót, fény lopakodik a sötétség zugaiba. Rita a lámpa alatti asztalkáról felveszi a tőrét, és megsimogatja. Eljátszik vele egy gondolat, ebben összefonódik Marcel és a fegyver. Mintha 121. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt megégette volna a tenyerét, elhajítja a tőrt, aztán felkel, és kibotorkál a vécére. Néhány perc múlva visszabújik a takaró alá. Valami hideget érez a combja mellett. Kitapogatja, mi az, aztán kezébe veszi a tőrt, és azzal az elhatározással, hogy a párnája alá rejti, nyomban el is alszik, az ítaltól és a melegtől kábultan. A jacht közömbösen ül a tengeren. A hold végre elnyűtte a felhőrongyokat, ezüst fényét zavartalanul folyatja a vízre. Egy-egy lusta hullámfodor felszikráztatja a hideg ragyogást. 46. Ki venné észre a víz felszíne alatt úszó négy férfit? Foguk között légzőpipát tartanak, hogy ne kelljen levegőért felmerülniük. Régóta úsznak, de nem fáradtak. Céljuk közeledtével előveszi őket a jóleső izgalom. A hajó végében jól látható a sétálgató őr sziluettje. Bizonyosra veszik, hogy nem láthatja meg őket, felbukkanó fekete maszkos fejüket, mert a csillogó víztükör elvakítja tekintetét. Liu dolga az őrt hatástalanítani. Amikor látja, hogy társai a megbeszélés szerint elhelyezkednek a hajó árnyékában, zajtalanul kiköpi a légzöpipáját, és macskaügyességgel a fedélzetre kapaszkodik az őr háta mögött. Néhány lépést tesz a nyomában, hangtalan árnyék. Hirtelen sújt le, a nyak és a váll találkozásánál csattan tenyere éle. ELkapja a megroggyanó férfit, és csaknem gyengéden lefekteti. Élveszi fegyverét, végigmotoza ruháját, és már nem törődik vele. Adams arra ocsúdik bóbiskolásából, hogy nem hallja társa 182 183 lépteit. Dühösen felpattan, s indulna, hogy felébressze. A doktort is meg kell kérdeznie a szülés menetéről. Néhány lépéssel a nyitott ajtónál terem, kilépni készül. Még látja a fekete maszkos árnyat. Olyan közelről, hogy ideje sem jut felfogni. Máris egy ököl zuhan feléje. Az ütés elkábítja, kilobbanó tudatával érzi a következőt is, ez a gyomrán éri. Halk sóhajjal borul Sven karjai közé. A kommandós a Liutól látott gyengédséggel elfogja, és a földre nyújtóztatja. Sacha a függönyön keresztül figyeli az asszony mellett térdelő Lojewskit. A doktor két öklét a domborodó has fölött benyomva erőlködik a térdeit felhúzó és felemelkedő nővel együtt. A harmadik fegyveres az ajtó közelében ül, mindeme látványosságnak háttal, hangjaitól is sápadtan. Sacha kivár egy fájást. Az asszony fogait összeszorítva, nyögdécselve préseli elő testéből a terhet, Lojewski izzadtan görnyed fölötte, s ekkor a fegyveres megfordul, hogy lássa, meddig tart még ez az egész. Amikor visszafordítaná fejét, egy mesebeli óriás árnyéka vetődik felé. Felugrana, de mozduata félbeszakad. A váratlan ütés nyomán a kiáltás is torkára tagy. Az ökölcsapás megemeli testét, a szék felborul alatta, és ő rázuhan, sútyosan, eszméletlenül. Sacha fölé hajol, erveszi tőle a fegyvert. Amikor felpillant, látja, hogy az. asszony elődomborodó gátján recsegve nyit utat a sebészolló. A kifröccsenő vér mellett egy pillanatra megakadva, majd az orvos segítő mozdulatától könnyedén, csaknem repülve elősiklik az újszülött teste, fenékkel előre. Lojewski szinte a levegőben kapja el a lilás színű rakétát. i Aztán óvatosan az anya hasára fekteti. Hátranéz, rávigyorog a megrendülten álló Sachára, majd visszafordul munkájához. 122. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Csakhamar felsír az újszülött. Anyja halk, megkönnyebbült nyüszítéssel követi példáját. David belép a kabinbr. A negyedik fegyveres ébredezik. Köhécselve, morogva mászik elő az ágyból, mintha az álomnak és ébredésnek ebben az egybemosódó fázisában azt sem tudná, hol van. Kap egy ütést a fülére, egyet a tarkójára, s visszahanyatlik a párnájára. David lefegyverzi, majd újra kisurran a folyosóra. t Rita kinyitja szemét a távoli gyermeksírás hangjára. Nem . moccan. Valami összeszorítja a szívét, fájó érzés. Ettől csaknem feldühödik. Ekkor látja, hogy nylik az ajtó. Szemét meresztgetve figyeli a magas, sötétbe vesző férfialakot a résben. Látja, hogy nem Marcel az, és tudja, társai egyike sem lehet. Ujjait ráfonja a kezében tartott tőr markolatára. Az árnyék macskaléptekkel közeledik. Rita dermedten fekszik. Minden ereje a tenyerébe, a tőr nyelére feszül. Amikor a férfi közelebb ér, hirtelen felül, és elhajítja a kést. Mozdulata olyan hirtelen, hogy David fel sem foghatja a tudatával. Reflexszerűen ugrik félre, de a tőr a mellkasába hatol. Súlyos markolata, s a félreszökő férfi mozdulata azonnal ki is veti. A penge a földön koppan. David pokoli fájdalmat, és még pokolibb légszomjat érez. Düh robban karjaiba. Kirántja az ágyból, és a falhoz taszítja Ritát. Sikoltását mintha üvegharangon keresztül hallaná. Lassan leroskad a földre, azt hiszi, menten megfullad. Akárha abroncs szorítaná össze a mellkasát. A sebre tapasztja tenyerét, hátát egy szekrénynek veti, fáradt fejét hátrahajtja. Üres a tüdeje. Lüktető, fuldokló, haláltusát vívó állat a tüdeje. Légcsövében hörögve futkos az oxigén, de vérkeringésébe alig jut belőle. Lehunyja szemét. Arca elkékül, tudata lilás lobbanással kialszik. Rita felrohan a fedélzetre, sikolya egy pillanatra sem szűnik. Elszáguld egy lefelé igyekvő fehér hajú férfi mellett, meg sem látja. Fogalma sincs, miért, hova rohan, viszi a kétségbeesés, hajtja a téboly. Liu megragadja, mielőtt átvetné magát a korláton. Rita sikolt, kimeredt szemmel Marcel nevét ordítja. Liu arcul üti, de hiába. Arcul üti újból. A kezelés csak a harmadik pofon után eredményes. A vergődő, üvöltő lány elnémul. Megpillantja az eszméletlenül heverő Adamst. Egy pillanat csupán, amíg megérti, aztán belereszket. Szembefordul Liuval. Tíz körmével mar a maláj-kínai arcába, szájából zord szitkok kanyarognak, lábát rúgásra lendíti. Liu elkapja a bokáját. Ránt rajta egyet, kifordítja. A lány a hasára zuhan, vonaglik. Már nincs hangja, zihálni tud csupán. Sven kétségbeesett üvöltése hallatszik odalentről. - Küldjétek Lojewskit! David meghal! 184 185 47. Fegyelmezetten viselkednek: Miután Davidet felhozzák és lefektetik a levegőn, Liu marad sziámi ikerpárja mellett, hogy segítsen a doktornak, bár a sebesült látványa minden reményétől megfosztja. Sacha a kazalba gyűjtött, lassan ébredező terroristákkal foglalkozik. A tőlük szerzett géppisztollyal áll őrt felettük, és nem sok tartja vissza a fegyver használatától. Elegendő a 123. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt csupasz padlóra fektetett, fuldokló Davidre gondolnia, és egyébre gondolni sem tud, hajszál választja el attól, hogy a ravaszra feszítse ujját. Ez a hajszál percről perce feszül, vékonyodik. Sven a rádiót kezeli, Hangja egyidejűleg hallatszik a kikötőparancsnokság hadműveleti szobájában, és a néhány kilométernyire cirkáló hajón, ahol Tania, Nicholas, Boris és Attila várja a híreket. Sven csodálkozik, milyen nyugodt a hangja: - Végrehajtottuk az akciót. A túszok szabadok. - Kis szünet után hozzáteszi: - David súlyosan megsebesült. A hangszóró sikoltást közvetít. Otly hangja hallatszik: - Mi van Daviddel? - Rita Fischer tőrt vágott a mellébe. Lojewski mindent elkövet, hogy megmentse. Később újra jelentkezem. Indulunk. Gyászos a hangulat. Foglyok és fogvatartóik egyaránt zord képet vágnak. A börtönéből előhozott újdonsült apa mindebből mit sem érzékel. Parancsot kap: irány a part. Mámora szinte szárnyalásra bírja a hajót. Fia született, FIÚ! Lojewski első lépésként a sebet vizsgálja meg. Felületesnek látszik, alig vérzik. A fulladást a mellhártya sérülése okozza. Lemezei közé levegő jutott, ennek nyomása préséli össze David tüdejét. A doktor sebtében bekötözi a sebet, és oldalára fordítja az eszméletlen testet. Aztán Liu értetlen, de pontos segédletével hozzálát különös ténykedéséhez. Megkopogtatja David mellkasát, majd egy ponton tűt döf bele, mely kocherrel lezárt gumicsőben folytatódik. Fecskendőt illeszt a cső végére, s ekkor Liu kinyitja a kochert, Az üveghengerben minden késztetés nélkül elindul a dugatytyú. Végül Liu lezárja a csövet, Lojewski fecskendőt cserél. Egy-két perc múlva csökken a mellhártyalemezek közé jutott levegő mennyisége, nyomása is apad. A dugattyú egyre lassabban kúszik végig a hengerben, a doktor is besegít. David arca csákhamar színesedni kezd, ziháló mellkasa csillapodik, kínzó légvételei mélyülnek. Felemeli kezét, hogy a sebre szorítsa, de Liu még időben elkapja, és fogva tartja. Lojewski egy kissé maga is csodálkozik, mindenesetre elvigyorodik, amikor a sérült felpillant. - Hogy vagy? Chennes tekintete zavaros. Ha eljut is tudatáig a kérdés, válaszolni nincs ereje. Fintorog. Klarenz derűsen vigasztalja: - Pár óra múlva jobban leszel. Beszereztél egy derekas légmellet, a nagyját már leszívtam. Mindenesetre, ha partot érünk, kórházba mész. Néhány vizsgálat, kezelés elkelne még. Szóval, minden rendben. Fájdalmaid is szűnni fognak idővel. Maradj ebben a pozitúrában. Vissza kell mennem stoppolni. Egyébként fiút szültem. Liu szeretettel méregeti Lojewskit és Davidet, váltogatva. Végül szenvedélyesen felkiált: - Valakit meg akarok csókolni! David elhárító mozdulatot tesz. Sven, végighallgatva Lojewski előadását, tőle szokatlan hévvel rohan vissza a rádióhoz, hogy mindenkivel tudassa a hírt. 48. Noelle lélegzet-visszafojtva végzi munkáját. Tania alszik, s David szobájában alszik az indián is. Noelle szeretne tekintettel lenni az alvókra, de azért szíve mélyén megkísérti egy gon124. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt dolat: ez a ház soha nem tűnt fel nyugalmas helynek. Amióta a darázsderekú lány megjelent, a maradék békesség is hátat fordított a kapunak. Sebaj, Noelle hamar otthagyta az unalfnasnak bizonyuló helyeket. Ezt szeretné megtartani. Ámde a régi felállást jobban kedvelte. Nos, amikor David szobájában David aludt. Ez mostanáig rendszeresen előfordult, és nem is volt benne semmi kivetnivaló. Jóllehet, Tania világosan megmondta, miről van szó: azért alszik itt az indián, mert a kínai felbukkanhat valamikor. Ez a helyzet csak addig tarthat, amíg Davidet kórházban tartják. 186 Hát ez az. A kórház. David beteg. Megsebesült. Noelle-nek még a cigaretta sem esik jól. Ezért jelenleg csak egyet éget, azt is a fogai között tartja, mert amióta Tania ebben a házban lakik, sosem találni elegendő hamutartót a dohányzási mániájához. Nyilván mind odafenn van, a lány szobájában. Ekkor erős kar fonódik a nyaka köré. Szorosan. Durván. Noelle orrát idegen szag üti meg. Felnéz, és az ebédlőszek-rény üvegében megpillantja a támadó tükörképét. A kínai áll mögötte, eltörzult arccal. Tania szobájában felugat a kutya. Aztán őrjöngve kaparja az ajtót. A kínai felnevet. Noelle belátja, hogy ebben a lármában semmi szükség rá, hogy visszatartsa lélegzetét. Támadója fojtogatja, ő hörögve kapkod levegőért. Ajtócsapódás hallatszik, a kutya leveti magát a lépcsőről. Tania kiáltása állítja meg a sárga torpedót. Aztán a lány meredten megtorpan a lépcső tetején. Látja a fuldokló Noelle-t, a kínai szabad kezében a kést, Picasso sárga szobrát. - Mit akarsz? - kérdezi rekedten. Csen King felnevet: - Előbb ezt ölöm meg. Utána téged. - Engedd el! - Tania hangja feszült. Tétova pillantást vet David szobája felé, de Sacha nem mutatkozik. Előrelép. Lassan ér le, elhalad a kutya mellett, és megérinti a fejét. Picasso fekve marad, reszket a teste. Noelle úgy fuldoklik, ahogy kávéját issza. Szája sarkában cigarettával. A következő pillanatban előrehajtja fejét. Pörkölt bőr szaga árad. Csen King felkiált, elrántja a kezét, s Noelle ekkor fürgén elfut a közeléből. A kés utánarepül, de célt téveszt. Bezúzza az ebédlőszekrény üvegét, megállapodik egy üres polcon, s elhever rajta. Tania egy szót kiált. Picasso a levegőbe lendül, teste elsodorja Csen Kinget. Fogaival a sárkányos nyaka felé kap. A férfi nem ijed meg, mielőtt még belemarhatna: tarkón üti a kutyát. Picasso felvonyít és elernyed. Csen King talpra ugrik, hogy a közeledő Taniát fogadja. Nem hallja, s nem látja a terasz felől közeledő Sachát. Amit észrevesz, az Tania tekintete. Félreugrik, Sacha elrohan mellette. A kínai visszafordul, és kiszáguld az ajtón. Az indián utána, s egy percig úgy tűnik, utoléri. Keresztülfutnak a kerten. Csen King eltűnik egy bokorcsoport mögött. Sacha utánaveti magát, a trükk sikerül. Csen King a férfi hátába kerül, s meglepi egy oldalrúgással. Egyetlen perc előnyt szerez vele. Mire Sacha felocsúdik a veséjét ért rúgásból, a kínai kámforrá változik. Az indián kigyulladt arccal, ökölbe szorított kézzel kutat 125. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt utána. A kert vége felől, a falon túlról autó moraja bőg fel. Sacha felmászik a kerítés tetejére, de már senkit nem talál ott. A szűk utca néptelen. Visszafordul és Taniába botlik. - Ellógott - mondja szégyenkezve. - Noelle nemrég lőtt bele. Úgy néz ki, mintha megviselte volna? - A lány felsóhajt. - Sebezhetetlen. - Elkapom! - Sacha elszántnak látszik. Fél kezével a veséjét tapogatva bevonul a házba, és a telefonra veti magát. Liu álmos hangja nem éppen barátságos, de amint felfogja, miről beszél a barátja, felélénkül. Noelle és Tania az éledező kutyát dédelgetik. Borogatást tesznek a fejére, vigasztalják. Picasso bágyadt farkcsóválással hálálja meg a törődést. Meg sem kísérli, hogy felálljon. Kábult fejét a szőnyegen nyugtatva homályos pillantásokat vet maga köré, mialatt Noelle egy bölcsődalt dúdol neki. 49. David túlesett a fontosabb vizsgálatokon, s azon veszi észre magát, hogy elege is van a kórházból. Sürgős szükségét látja ezt kezelőorvosa tudomására hozni. A lelkes doktor nem ismeri betegét. Pihenésről, kíméletről, szövődményekről rögtönzött előadását David udvariasan végighallgatja, majd a maga modorában folytatja a társalgást. A doktor kitart egy darabig, aztán azon kapja magát, hogy leghőbb vágya megszabadulni ettől a fölényesen nyugodt, idegesítően félrebeszélő betegtől. Miért is ne? A gyors elsősegély megtette a magáét, valójában nem is szükséges a kórházi tartózkodás. A vizsgálatok bebizonyították, hogy az erős szervezet nem károsodott a pneumóthorax okozta sokk révén. 188 189 A doktor kinyitja a száját, hogy mindezt elmondja. A harmadik mondat közepén rájön, a beteg is erről beszélt mostanáig. Elhallgat. David köszönetet mond, s máris a telefonhoz iparkodik. Indulna ő, de sem pizsamában, sem búvárruhában nem tanácsos j végigmennie a városon. i Tania veszi fel a hallgatót. - Ráérsz? - kérdezi David. - Hogy vagy? - suttogja a lány. Bizonyára megsértődne, ha a férfi azt felelné: rosszul. Tania úgy érzi, többször nem tudná elviselni a félelmet, amit a hangja riasztott fel benne a David sérüléséről szóló hírrel. - Jól vagyok - feleli a férfi. - Olyannyira, hogy hazamennék. Csakhogy nincs mit felvennem. Tudnál ezen segíteni? - Egészen egyszerű a dolog - kuncog Tania. - Csen King nemrég villámlátogatást tett nálunk. Sacha a csatazaj hallatán kivetette magát az ablakon, és hátulról próbálta meglepni. Nem jött össze. Sacha beszerzett egy veserúgást. Azóta ötpercenként jár vécére, azt figyeli, mikor lát vért a vizeletében. Bemegy hozzád, ruhát cseréltek, ő marad, te pedig hazajössz. - Nagyon ötletes, drága. Leginkább a hangodban rejlő könnyedségnek örvendezem. - Ne hidd, hogy Csen King látogatásának, avagy Sacha állapotának szól. Neked örülök, David. Húsz évet rabolt el az életemből a sérülésedről szóló hír. Most nem látom az arcodat, szinte nyugodtan tudok beszélni. - Aztán mégis elhall126. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt gat, mert Sacha megjelenik a lépcső tetején. David rövid várakozás után megjegyzi: - Fogytán van az apróm. Kísérd el Sachát, jobb lenne, ha: nem maradnál egyedül. Noelle ott volt a sárkányos vizitje alatt? - Itt volt-e? Megégette a karját, megszerezte a kését. Noelle szakképzett bűnelhárító. Az üres ebédlőszekrényben kiállítást rendezett Csen King apró használati tárgyaiból. Lásd: golyós játékszer, kés. Mintha órákig tartana, míg megérkeznek. Davidet feszíti a tettvágy. Várakozás közben elbeszélget Pierre Iho telefonosl üzenetrögzítőjével, aztán járkálni kezd. 190 Egy nővér megszólítja. A fiatal lányt mindennél jobban izgatják David munkájának részletei. Vörös haját igazgatva hallgatja a férfit, tekintete arcán csügg, ajkai elnyílnak, fogain mosoly ragyog. Az osztály betegei vagy beérik a többi nővérrel, vagy meggyógyultak. A lány ölybá fest, hogy egy tűzvész sem hozhatná ki a sodrából. Csak David foglalkoztatja. Mire Tania és Sacha megérkezik, a lány kacér pózban ül a kórterem ablakpárkányán, beléptükre meg sem rezzen. David öltözni kezd. Kedvesen elhárítja a nővér segítő szándékú ajánlatát, s amint magára marad ruháival, elfogja a bosszúság. Mostanáig erről az ingről és nadrágról hitte, hogy legkedvesebb ruhadarabjai. Az ing tíz évvel ezelőtc, a nadrág jóval korábban kiment a divatból. Egészen nyilvánvaló, hogy Tania azért választotta éppen ezeket a szekrényéből, mert borsot akar törni az orra alá. David megfogadja, hogy megőrzi nyugalmát és méltóságát. Amint elkészül, egy búcsúpillantást vet a szobára, és a folyosóra lép. Az első, amire figyelmes lesz, éppen Tania. A kezelőorvosával beszélget. A lelkes doktor lelkesebb, mint hivatásának gyakorlása során bármikor. Egyszerűen olybá tűnik, életében soha - tán még a diplomaosztáskor sem - érte akkora megtiszteltetés, mint ezekben a percekben, amikor a hálópulóvert viselő, feszes térdnadrágra vetkőzött, pokolian kócos és kialvatlan Tania Tiller beszélget vele. A doktor már-már ájuldozni látszik a gyönyörűségtől. Az ápolónő David mellé lépve mintegy véletlenül a férfi karjához súrolja mellét, s mintha arról érdeklődne, mikor találkozhatnának, hogy folytassák a barátkozást. A férfi néhány szóval lerázza, köszönésfélét mormol, és Sachával az oldalán a kijárat felé indul. Úgy tesznek, mintha Taniáról megfeledkeztek volna. Öt-tíz percet várakoznak a kocsi mellett, mire a lány megérkezik. Hátratessékeli Davidet, ő maga a kormány mögé ül, Sacha a jobbjára. Az Audi motorja elnyűtt hangokat mormolva indul. Gumijai visítanak a kanyarodásnál. David oldala megsajdul. - Úgy látom, tartozol annyival a Toyotádért, hogy tönkretedd a kocsünat. - Ez a legkevesebb - bólint Tania. Amikor a férfi közli, hogy lenne némi elintéznivalója a városban, a lány megadó sóhajt hallat: 191 - Jó, de ha lehet, gyorsan. Este randim lesz a dokival. - A dokival? - csodálkozik Sacha. - Másra nem tudok gondolni, csak egyre: nyilván beteg vagy. - Aztán hátrafordul, és beszámol Davidnek a Csen Kinggel történtekről. 127. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt 50. Davidnek ezer dolga akad. Szerencsére Noelle-t még a házban találja. Az asszony a tőle megszokott, halálhörgést idéző légzésmóddal a felszabadult hálószobákat takarítja, s nem látszik megviseltnek a történtek miatt. David láttán mosolyba öltözik, megragadja a férfi kezét, és a találékonyan múzeumi vitrinné alakított ebédlőszekrényhez vezeti. Megmutatja a kínai késéből és a nyélre erősített, acélgolyókban végződő, kötéldarabokból alkotott fegyverből rendezett alkalmi kiállítást. David átöleli Noelle vállát. - Szeretném, ha egy darabig csak akkor jönne, amikor én is itthon vagyok. - Eltűnt valami? - érdeklődik Noelle barátságosan. - Feltűnt valaki, és zokon vette a maga lövöldözését. Aztán David Art Coxot hívja telefonon. Mire a műszaki tudnivalók zseniális szakértője a hívás hallatán megérkezik, Chennes frissen zuhanyozva, megborotválkozva, újonnan vásárolt ruhájában fogadja. Art eltátja a száját: - i?ablo esküvője holnap lesz, hé. David szerényen mosolyog. Fekete hajához remekül illik a sötétkék ing. Egyik zsebén (Art Cox hitetlenül közelebb hajol, hogy kibetűzhesse) aranyfonállal hímezve ez áll: Pierre Cardin. Nadrágja még ennél is elegánsabb, a cipőjéhez érve Art már elfásul a csodálkozástól. Kirámolja drótjait, huzaljait, chipjeit, ismeretlen rendeltetésű szerkezeteit, majd bonyolult rajzot tanulmányozva elmélyült tevékenységbe feledkezik. David mindegyre töpreng valamin, így hát fel sem pillant, amikor meghallja Tania lépteinek jellegzetes kopogását. - A Nap lemegy, Tania feljön - szól Sacha. David mégis odapillant. Ingén nyomban kialszanak az aranybetűk. Tania ott áll előtte, és valójában nincs rajta semmi különös. Fehér blúzt húzott, pepita szűk szoknyát, derekát széles öv hangsúlyozza, lábán tűsarkú cipő. Haja összeborzolva, szemei körülrajzolva, ajkán halvány narancsszínű rúzs, és egyszerűen gyönyörű. David mit tehet? Kávét főz. A lemezjátszó a megszokott kedves dallamokat folyatja a házra, míg Tania kihajt a Toyotával. A kávét szürcsölgetve a férfi a lelkes doktorra gondol, aki még nem tudja, mi vár rá. Mindenesetre hamarosan lesznek sejtései, milyenek az álmatlan éjszakák, a hideg zuhany és más férfititkok. Míg elszürcsölgeti a kávét, David szórakozottan Art Cox tevékenységét figyeli. Nem tudja, hogy Tania is mesélhetne neki álmatlanul átvészelt, nehéz éjszakákról, nem tudja, de sejti, és nemcsak azt, hogy az Adams-féle incidens megoldotta a nyitott kérdéseket. David pokoli módon gyanakszik egyébre is, és gyanúja egyszerre hihetetlen, aggasztó és idegesítő. Art Cox elégedett képpel jön-megy. Csea King fő közlekedési útvonalán rejtett csapdát állít a technika segítségével. Ha a kínai megint áthág a kerítésen, anélkül, hogy sejtené, a házban működésbe hoz egy rejtett riasztórendszert. A szerkezet zenét szivárogtat az összes helyiségbe. Talán csak annyi időt nyernek a figyelmeztetés által, hogy fegyvert rántsanak. De akár elrejtőzni is lehet, tetszés szerint. A variációs lehetőségek végtelenek, Csen King viszont elveszíti árnyék jellegét. Art Cox kiküldi Sachát, hogy másszon fel a kerítésre. Néhány perc múlva felcsendül a vészjelző zene. Egyetlen percig hallatszik, aztán elnémul. Mire Sacha a házba ér, töltött fegy128. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt verek fogadják. Feltartott kézzel a pulthoz sétál, és egy csésze kávét tölt magának. - Jó lesz? - kérdezi Art az órájára pillantva. Máris közeledő randevúja foglalkoztatja. - Köszönöm - feleli David. Sacha elégedetlenkedik: - Szerintem kevés. Ha Tania meghallja a jelzést, már előre megbénul. Mire a sárkányos ideér, talán össze is veri magát, hogy hamarabb túlessék rajta. Art Cox felháborodik. Ha nőkről és technikai zsenijéről van szó, cserbenhagyja a humorérzéke. Gyanús, hogy mivel csu- pán ez a két dolog érdekli a világból, van-e egyáltalán humorérzéke. Aztán lehordja Sachát: 192 193 - Ajánlottam Davidnek egy másik megoldást. A zene helyett szagtalan gázt is lehetne, áramoltatni. Bejön az ipse, belélegzi a gázt, és elalszik. - Tania karjai között. - David újabb pohár whiskyvel gyürkőzik. - Amig alszanak, nem tehetnek kárt egymásban. - Art Cox vállat von, majd eszébe villan valami, s folytatja: - Felszerelhetek egy zárat Tania ajtajára. Nem lesz olcsó, de csak azok tudnak majd az ajtón közlekedni, akik szerepelnek... - Ne folytasd - legyint David. - Hülyeség - tódítja Sacha is. - Már ez is túlzás. Az ember töri magát, Tania pedig randizik a kutyaszeművel. - Ez már a ti dolgotok. Találkám van, mennem kell. Ha valami kívánságotok támad, szóljatok nyugodtan. Bye! Art Cox távozik. Sacha is indulni készül, aztán marad, mert megérkezik Pierre Iho. A szuperzsaru első dolga, hogy benézzen a hűtőszekrénybe. Felbont egy sonkakonzervet, tojásokat üt fel, olajat csurgat egy serpenyőöe, aztán szíves szóval asztalhoz invitálja a mogorvákat. Amint elhelyezkednek, Iho nyakon ragadja a villáját, és belekezd a mondókájába: - Tudod tartani a szácjat, Winnetou? Akkor maradhatsz. Nyissátok ki a fületeket. Nem akármi készül. Hogy az elején kezdjem. Elárulom, miért özvegyült meg Tania Tiller. Alain Raney puccs nyomára jutott. Tudjátok, mit jelent ez: puccs? Ezen a környéken ritkajelenség, errefelé civilizáltak az emberek. Tehát: államcsíny. Ez a "csíny" jópofán hangzik, mégis komolyan fogjátok venni. Nos, véget ért a második világháború, majd azonnal kitört a harmadik, s ez azóta is tart. Korea, Vietnam, Libanon, Kambodzsa, Irán, Nicaragua, Kuba, Af ganisztán, a sorrend tetszőleges. Nem ez a fontos. Fegyverek, aztán ellenfegyverek készülnek. Mintha mindez az ország védelmét szolgálná. Csakhogy eközben a hadsereg irtózatos módon megerősödik, és olyan ütőerő birtokába jut, amelytől józan emberek is megrészegülnek. Állam az államban, Néhány magas beosztású katonai vezető összedugja a fejét, és megállapítják, hogy kacagva elvezetnék az országot. Olyan hatalom van a birtokukban, melynek részletezésével álmatlan éjszakákat okoznék minden normális embernek. Náluk az erő, s még194 is ők a névtelen senkik. Következmény? Megszületik egy terv. A terv óriási, pontos és könyörtelen. Végrehajtásához elegendő két-három esztendei szervezőmunka. Ha a gépezet működésre készen áll, a hatalomátvétel néhány nap alatt keresztülvihető. Nagy vonalakban a szervezésről: a szimpatizáns 129. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt katonai vezetők köreiből is szükség van némi segítségre. Katonai kommandókat képeznek ki, a tagoknak egyelőre sejtelmük sincs, miről van szó, ők vakon végrehajtják a parancsot, amikor az majd elhangzik. Ezeket a kommandókát ugyan nem lehet feltűnés nélkül gyakorlatoztatni, de könnyű meggyőzni az okvetetlenkedőket. Elvégre a világ forrong, mindenütt vannak háborús gócok, országunk részéről elkél egy kis segítség emitt-amott. Ha az egyik csatározó ország segítségért folyamodik hozzánk, az ellenséges hadszíntéren csakhamar megjelenik egy kommandónk, és netán olajkutak borulnak lángba, de történhet bármi más is. Sorolhatnám a példákat. Egy másik háborúban álló országban szabadon kell ereszteni néhány speciálisan kezelt hártyásszárnyú rovart. Ezek majd elvégzik, hogy agyhártyagyulladás-járvány kapjon lábra. Miket beszélek?! Tudjátok mit? Csak fantáziálok. Mesélgetek. Vannak még polgári módszerek is. Meg kell lovagolni a terrorizmust. Befolyás alá keríteni néhány terrorszervezet vezetőjét. Ezek nem is sejtik, hogy csupán bábjai a hadseregnek. Hiszen jómódú üzletemberek, köztiszteletben álló polgárok tárgyalnak velük, ők nyújtanak segítséget számukra. Szereznek fegyvereket, bújtatják a körözött terroristákat, megszervezik a bebörtönzöttek szökését. Ügyvédeket, bírákat vásárolnak meg, az összeesküvés méretei duzzadnak. Azt kérdezitek, mi ebben a haszon? A polgár pénzeli a bűnözőket. A nyereség máshonnan jön. A polgár olyan üzleti megbízások birtokábajut, melyek haszna felbecsülhetetlen. A rejtőző hatalom minden lehetséges módon megosztozik vele kincsein. Szívesen segít tehát. Akadt egy polgár, aki nem volt elég ügyes, és egy szimatoló magánhekust kis híján a szervezet nyomára vezetett. Kénytelen volt tehát megöletni. A hekus elnémult, á polgár megúszta a balhét. Folytatja tehát kisdedjátékait. A lekötelezett terroristák vezérei természetesen rendelkezésre bocsátják magánhadseregüket, ha elérkezik az idő. Az idő pedig közeleg. - árj egy percet! - David félretolja az üres tányért, szólásra nyitja a száját. 195 Iho egy mozdulattal elhallgattatja. Kitörli a serpenyő alján talált maradékot, eltüntet egy kenyérvéget, és folytatja: - Azt akarod kérdezni, honnan tudom mindezt? Te hon" nan tudod? Többé-kevésbé te is összetákoltál bizonyos jelekj ből valami hasonló feltevést. Egy ilyen nagyszabású terv nem is maradhat teljes titokban. Innen-onnan kiszivárognak apró hírecskék. Vannak emberek, akik - láss csodát! - aktívan közremú"ködnek a terv végrehajtásában, ugyanakkor tájékoztatják azokat, akik a tervet felboríthatják. Konspirációs labirintus. Sosem tudhatod, ki van melletted, ki ellened, ma barátod holnap amott többet nyerhet, hát nyájasan kést döf a hátadba. A belső elhárítás dolga lenne felgöngyölíteni az egészet, de ki tudja ma már, ki kivel van a belső elhárításnál, a rendőrségnél, a hadseregben, a tűzoltóság dalárdájánál. Ebben a kavarodásban azonban akadnak tiszta emberek is. Ne beszéljünk most vakhűségről, ne tömjénezzük elnökünket. Maradjunk annyiban, hogy a katonai hatalomátvételt meg kell akadályoziti. Sacha rámered Davidre: - Mit habratyol ez a zabálógép? Te tudod követni? - Van itt valami ehető? - Iho kétségbeesetten körülnéz. David sóhajtva felkel, és a telefonhoz lép. Megrendeli a va130. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - csorát egy közeli étteremből, mert ehető dolgok híján Pierre képtelen beszélni. De végre Chennes is szóhoz jut: - Mit akarsz? - Ennék néhány falatot. - Rohannak velük. Addig is, magyarázd meg, miért avattál be államtitkaidba. - Egyrészt azért, mert annyit mocorogtál a különféle kétségeiddel és kérdéseiddel, hogy nem nézhettem tétlenül, amint kinyíratod magad. Te persze nem vagy hülye, csak éppen akkor is szeretsz kérdezgetni, ha tudod, hogy egészségtelen. De most beszéljünk tényekről: a terv lényegét ismerjük. Az elkövetkezendő napokban válság robban ki az országban. Különféle terrorcsoportok különféle akciókat fognak végrehajtani. Vér fog folyni, rengeteg. Aztán kitör a teljes káosz. Az állam, mint kártyavár, összeomlik. És ha a kormány, az elnökkel egyetemben magától nem mond le, az egyik terrorszervezet felrobbant egy nukleáris rakétát, melyet hamarosan el fog vinni - megjegyzem, akadálytalanul - egy katonai támaszpontról. De erre nem kerülhet soi. A robbantás idő öz lesz kötve. Eme határidő lejárta előtt pedig színre lép Puccs tábornok, úgymond rendet tenni. Megteszi, és ő lesz a nemzeti hős. Lehet, egyszer kipattan, hogy ő készítette elő az egészet, de akkor már nem árthat neki a dolog. Nahát, ennyi az egész. - Iho szerény mosollyal hátrahanyatlik székében. Sacha a hűtőszekrényhez lépve sörösdobozokkal bombázza Davidet. Chennes boszorkányos ügyességgel elkapja, az asztalra teszi az italt, és máris nyúl a következő gránát után. Mielőtt még az italozás kezdetét vehetné, megérkezik Iho vacsorája. A tál fejedelmi. Szárnyasok csupaszon és bundában, rengeteg gombával, sajttal és salátával. A sörről megfeledkezve nekiesnek a pecsenyének. Ihót az evés beszédre serkenti, s a szájában tartott falat nem akadályozza meg abban, hogy tisztán és érthetően hangozzanak szavai: - Alain Raney annak idején, Colin Philipsre vadászva, nyomára bukkant az összeesküvés csíráinak. Remek logikájú ember lévén apró összefüggésekből és mikroszkopikús mozaikdarabkákból kihámozta a lényeget. Le is jegyzett mindent precízen, sőt, a magánvéleményét sem titkolta el. Egyetlen hibát követett el: Jan Vitoldot avatta be a dologba, azt remélvén, hogy egy újságcikkben leránthatja a leplet Philipsről. Vitold erősen alkoholista és enyhén kokainista volt. Hitt ebben a gyengének tartott kábítószerben. Amikor a kokó benne volt, pokoli bátor lett. Olyan bátor, hogy maga is szimatolni kezdett, Raney tudta nélkül. Bátor volt, de nem eléggé ügyes. Philips gyanút fogott, és úgy okoskodott: ha tajta keresztül inog meg az összeesküvés, ő lesz az első, akit hidegre tesznek. Itt most ugorjunk egyet. Philips úgy vélte, elsimította a dolgot Csen King segítségével. Azóta éli világát. Öröksége sem volt csekély, de barátai is annyi üzlettel halmozták el hálájuk jeléül, hogy már-már belefullad a pénzbe. Immár a fővárosból irányítja nemzetközi üzleti ügyeit, mint tudjuk, filmstúdiót vett a feleségének. Csakhogy Jan Vitold másfél éves hallgatás után előjött kellemetlenkedni. Legújabb ötlete: azzal fenyegeti Philipset, hogy elraboija a feleségét. Lehet, hogy komolyan gondolja, talán nem. Mindenesetre bebizonyította rátermett196 197 ségét. Philipsék elkapták Weinert, a Tania által felfogadott 131. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt magánnyomozót, de mielőtt még nagy kárt tehettek volna benne, rajtuk ütött egy álarcot viselő férfi, lelövöldözte a gorillákat, aztán fogta Weinert, és köd előttem, köd utánam... Másnap Vitold telefonon tudatta Philipsszel, hogy ő volt a tettes. Philips komolyan fuldoklik a lekvárban. Ha barátai megneszelik, hogy rajta keresztül füstbe mehet a terv, hidegre teszik. Márpedig fenyeget hasonló veszedelem, mert Vitold leleplezéssel fenyegetőzik. Vagy blöfföl, vagy nem, de azt állítja, hogy bizonyítékait eljuttatja néhány külföldi újság és rádióállomás részére. Fenyegetőzik azzal is, hogy elrabolja Philips imádott hitvesét. Ezek az ötletei viszont a mi ellenintézkedéseinket is veszélyeztetik. Tehátelenleg mi sem szeretjük Vitoldot. - Otly mindezt tudja? - Dehogy! - Iho vigyorog, jóllakott. Vigyorogni fog mindaddig, amíg újra megéhezik: - Nem mintha nem lenne megbízható. Otly tökéletesen megbízható. Csakhogy nem éppen kreatív elme. Bizonyos, hogy gyanakszik, de nem nyert beavatást. - Mi lesz itt? - sóhajt Sacha. Iho elhelyezkedik, s belekortyol a sörébe: - Néhány atomerőmű is a célpontok közé került. Ezekben persze embereink dolgoznak, akik speciális képzést kaptak arra az esetre, ha a terroristák megszállják az erőműveket. - Úgy érted, hogy ezt megvárják? - kérdezi David rekedten. - Igen. - A rakétát is elviszik a támaszpontról. Pánik lesz. - Igen. Pánik lesz. Az egész ország rettegni fog. Azt csak mi tudjuk, hogy a rakétákból kiszerelték a nukleáris robbanófejet, és teljesen ártalmatlan, de a műszereket sugárzásról árulkodó szerkezettel helyettesítették. - Az ember azt gondolná, hogy az összeesküvés megakadályozásának az a legegyszerűbb módja, ha a bűnösöket bíróság elé állítják. Bizonyíték van. És így sokkal kevesebb vér folyna. - Meglehet - bólint Iho. - De az egész újra kezdődne. Mi úgy döntöttünk, útjára engedjük a nagy eseményt. Ezzel megakadályozhatunk egy későbbi, komolyabb katasztrófát. Az embereknek látniuk kell, mire képes néhány hatalomtól tébolyult személy. Át kell élniük, hogy tiltakozni tudjanak. Ha holnao beolvassák a hírekben, hogy néhány tábornok ezért meg ezért bíróság elé került, a hallgatók csatornát váltanak, hogy zenét fogjanak. De ha az ő fejük fölött lebeg az atomrobbanás veszélye, komolyan veszik, amit UTÁNA mondanak nekik. - Hány embert akartok ezért feláldozni? - David feledi a sört, visszatér a whiskyhez. Arckifejezését pipafüst mögé rejti. - Nem keveset. A mieink közül is sokan odavesznek. Talán te is köztük leszel. Vagy én. - Őrültség. - David, itt most nem arról van szó, egyetértesz-e vagy sem. A kérdés pusztán annyi, melyik tábor zsoldjába szegődünk. Lám, jobb lett volna, ha nem mondom el? Előbb-utóbb magadtól is rájöttél volna, miről van szó. Meggyőződésem, hogy az ilyenekhek mint te, tudniuk kell az elkövetkezendők miértjét. Nem te vagy az egyetlen, akit mostanában beavatunk a terveinkbe. - Nos, az a véleményem, hogy ez az egész ellenintézke132. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt dés, vagy minek nevezzem: aljasság. És legalább olyan félrészeg elme kellett hozzá, mint a puccs kieszeléséhez. Kit tisztelhetek a jellegtelen "mi" takaród mögött? - Hagyjuk. Nem hinném, hogy elébe eresztenének, és neki az lenne a leghőbb vágya, hogy a te magánvéleményedre figyeljen. - Oké, Pierre. Csakhogy lassan kezdem azt hinni, tökmindegy, kinek a zsoldjában állok, gyilkosok mindannyian. - Aludj rá egyet. - Pierre kibontja a következő sörösdobozt. Iszik belőle, majd sóhajtva David szemébe néz: - Mi apró figurák vagyunk a játszmában. Nagyon aprók. Nem dönthetjük el mit teszünk, csak azt, hogy kinek az oldalán fogadjuk el a parancsot. És most beszéljünk másról. Gyanúd nem volt alaptalan. Beszereztem Alain Raney boncolási jegyzőkönyvét. Alkoholt és kokaint találtak a halott szervezetében. Érdeklődtem Vitold után is. - Én is kifaggattam Taniát. - Davidnek immár semmi kétsége nincs. De ettől nem érzi jobban magát. - "Vitold" Weinerrel van. Tőle már tudja, hogy Tania 198 nyakig belekeveredett. Tudja Csen Kinget. Azt hiszem, azért fenyegetőzik Philips feleségének elrablásával, hogy féken tartsa a Tania körül felhorgadt friss érdeklődést. - Mi az? Krimit jáfszotok? - kérdezi Sacha értetlenül. - Nem - feleli David egy füstfelhő mögül. - Csak azt tisztázzuk éppen, hogy Tania másfél-két évig a felismerhetetlenségig agyonvert Jan Vitold fotóival töltötte az éjszakáit. Ezalatt imádott férje valahol rejtőzködött, és csak mostanában sikerült annyi bátorságra szert tennie, hogy visszatérjen körülnézni, tehetne-e valamit. Nem hiszem, hogy a jobbik végén fogta meg a dolgokat. És úgy fest, hogy ez az ember rövidesen otthonomba várható, hogy keblére ölelje a hercegnőt. - Van egy másik esélye is - szúrja közbe Iho. - Az ember ne játsszék saját halálával. Most elkaphatják és kicsinálhatják istenigazából. Sacha töprengeni látszik. Végül megszólal: - Nekem ez sok volt egyetlen vacsora mellé. Hazamegyek, hogy megemésszem. Kíváncsi vagyok, mit fog mondani Tania. - Nem érzem felhatalmazva magam, hogy tájékoztassam Taniát. Ezt Alain Raney úgyis megteszi hamarosan. Ami a többit illeti, Pierre, nyilván nem véletlenül avattál bizalmadba. Add elő, mit kívánsz tőlem puccs-ügyben. Iho egy pulykacsontot szopogatva elmondja ötletét. 51. Tania dühösen érkezik. Látnia kell, hogy David a trónusán ül, egymaga, körülötte dáridó nyomai, pipájában hideg a hamu, vállát falként burkolja be a zene. A lány megáll előtte, és lehajítja táskáját. David felnéz: - Mi dúlt fel ennyire? Tania italt tölt magának, lehajtja, majd első nekifutásra megtalálja a cigarettáját. Kifújja a füstöt, leül a férfi mellé, az asztalon látható romhalmazt tanulmányozza. - Ki volt itt? - Pierre és Sacha. - Nekik öltöztél ki? 200 - Halljuk, miért vagy ilyen pompás hangulatban? 133. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Tania keserűen felnevet: - Az ember találkozik egy férfival. Mert az embernek kapcsolatokra van szüksége. Barátkozni, ismerkedni óhajt. Kisvártatva azt kell látnia, hogy ez a férfi is csak arra tud gondolni, ami ivarunkban különbözik. De ha csak gondolná! Mindjárt el is akar mélyedni a különbözőség vizsgálatában. Néhány óra leforgása alatt eljut az anatómiához. - Mit vártál egy mellkas-specialistától? Az is szakbarbár, mint a többi. - Hát veled mi van? - Gond terhel. - Mondjad. - Hadd emésszem meg. Tania felpattan, lerugdalja cipőit, mezítláb jön-megy a nappaliban. Izgatottságát végül italba fojtja. Picasso a kanapén lábadozik. Tragikus sóhajt hallatva fogadja gazdája cirógatását. Néhány perc múlva a lány újra David mellett ül. - Gondolom, te ezt előre tudtad - mondja vádló hangsúllyal. - Mit? - kérdezi David felrezzenve. - Itthon vigyorogtál magadban. Tudtad, hogy mivé lesz a randevxím. - Ami azt illeti, ismerem a fajtámat. - David erőlteti a vigyorgást. - De más is foglalkoztatott. - Halljuk. - Art Cox felszerelt egy riasztót. Ha ezt a dallamot hallod - a férfi eldúdolja - ragadj fegyvert, vagy rejtőzz el. A zene akkor indul, amikor a sárkányos a bevett útvonalon a ház felé settenkedik. - Gyenge ötlet. Detonátort kellett volna a kerítésbe szerelni. Nem bírok el vele zeneszóra sem. Meg fog ölni. Sachát is kijátszotta. Ő aztán nem mérhető semminő mércével. - Misztifikálod a pasast. Menj aludni. - Én már csak egyetlen pasast misztifikálok, David. Miatta nem akarok meghalni, s amikor sérüléséről hallottam, azt hittem, vége a világnak. - Vele randevúztál ma esté - bólint David. - Helyette próbálkoztam megint valaki mással. - Előbb-utóbb bejön, Tania. - A férfi felemelkedik, elbúcsúzik a bánkódó kutyától, és az emeletre indul. 201 Nemrégen még kórházi ápolt volt. Ennek figyelembevételével sietve le is fekszik. Rendetlenség dúl agyában, s a rendszerező elme ezúttal tehetetlen ellene. Lehunyja szemét, hátha az álom segít. Már-már elalszik, amikor ajtónyitást hall. Megdermed. Léptek közelednek ágya felé, s jól tudja, kinek a léptei. Aztán bekövetkezik. Tania forró teste simul az övéhez. Csókjai az arcát, száját érik. Ujjai meztelen bőrét simogatják. David felsóhajt. Úgy dönt, nem kiált segítségért. Átkarolja a lányt, magához vonja. Viszonyzza a csókjait, ölelését. David felfedez a lány testén minden pontot, hajlatot, amelyet csókolva, simogatva az öröm hangjait csalogathatja elő, s ebben a tekintetben Tania is találékonynak bizonyul. Aztán forgószél repül velük, kiáltásokat csal elő összeszorított fogaik közül, majd lágyan forgatva, gyengéden leereszti őket. Lassan hűl le bőrük, csillapodik a révület. Tania különös 134. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt zavart érez. Halkan felnevet: - Elkaptalak, szerzetes. - Hüm? - kérdezi a férfi. - Átkozottul nehéz volt elcsavarni a fejedet. - Nem az én fejem volt a tét. Egyébként az ajtóm sosincs zárva. - Az enyém se. Nem tudtad? - Tania a férfi vállára fészkelődik, könnyű ujjaival a hasát cirógatja. Reggelig David többször is fontolóra veszi, elmondja-e, amit gyűlöl szóba hozni. Többször átfogalmazza Raney feltámadását, hogy közömbös hírként hangozzék szájából, de valahány kísérlete félbemarad, mindig ugyanazon okból. Lesz még rá idő. Majd elmondja. Vagy nem mondja el. Úgyis kiderül. Elszabadult érzelmein alaktalan fájdalomlidérc szövögeti hálóját. Halogatni akarja, hogy gúzsba kösse a félelem. Mire a nap betekint az ablakon, kétségei támadnak. Az életben talán feltámadhat Alain Raney, de feltámadhat-e Taniában? Elég a lány arcára néznie, hogy kétolkedni kezdjen ebben. Tania megerősíti születő reményeiben. - Szeretlek - sóhajtja. Mielőtt David válaszolhatna, békésen elalszik, szétvetett karokkal, keresztbe fordulva a férfi mellkasán. 52. Otly a szemüvegét törölgeti. David türelmetlenül fel-alá jár a szálloda halljában. Az utcán fotósok, újságírók gyülekeznek. Rendőrök tartják távol őket a bejárat üvegajtajától. Földszürke, nehézkes furgon érkezik. Hasonszínű egyenruhások ugrálnak le róla, sietve hordágyra teszik, és a kocsi belsejébe siklatják a fekete lepellel borított halottakat. Száradó vérnyomok repedeznek az aszfalton, ahonnan felszedik őket. David megáll Otly előtt. - Be kell mennünk a szemközti épületbe. A válasz nem késik, hangneme is változatlan. - Nem lehet. Az intézmény igazgatója nem járul hozzá. Háromszáz ápoltfa érdekében nem engedheti meg, hogy tűzharc bontakozzék ki. Gyógyszeren, elektrosokkon szelídített őrültek, akik csak az első lövésig őriznék meg nyugalmukat. - Egy órával ezelőtt több tárnyi lövedék elzúgott itt az utcán. És még mindig jól vannak. - Ezt már megbeszéltük, David. - Otly feláll, a füstszínű üvegajtó felé sétálva beletúr a hajába. A halottszállító furgon tolatva fordul, lassan kiaraszol a keskeny utcából. A csődület nőttün-nő. David is a gyülekezetet figyeli. Otly mellé lépdel. - Nem egészen értem, ami itt történik. - Végre. Valamit maga sem ért - dünnyögi Otly. David hátrapillant társai felé. Fegyelmezetten ülnek, állnak, beszélgetnek a hallban. Taqia és Liu egy papírlap fölött görnyed. - Azt mondja, szobapincérnek öltözött urak érkeztek, egyenként összeszedegették a hat férfiút, majd egy szobába vezették ő et. Miközben magukra zárták az ajtót, és a telefonhoz ültek, feltűnt egy dzsip az utcán, utasai géppisztolysorozattal rendet vágtak a járókelők között, aztán zavarta202 203 135. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt lanul elhajtottak. A szobapincérnek álcázott fegyveresek pedig belül rekedtek. Azon tűnődöm, a két dolog közös-e. - Nyilván. - Ki riasztotta a sajtót? Azok, akik odabenn vannak: nem. Ön lett volna, uram? - Hehe. Nem. - Az a benyomásom, hogy valami nem stimmel a dologban. Be kéne jutni a szemközti házba. - Mondtam már, ott csak a dilisek vannak, és kész. Fegyveresek nem tehetik be a lábukat. David felsóhajt, majd lassan sorolja elő mondatait: - Szétnézhetnénk fegyvertelenül. Felmehetnénk a tetőre anélkül, hogy az ápoltakat háborgatnánk. Otly az órájára pillant. - Harminc perc múlva itt a busz. A szobapincérek és túszaik beleülnek, és zavartalanul elhajtanak ismeretlen úticéljuk felé. Akkor kezdje törni a fejét, David! - Emlékeztetni szeretném: a hat túsz hat különféle nemzetiségű atomtudós, a fene ott egye meg őket. Hat ország diplomatái fenik ránk a fogukat. Ha a pincérek elviszik a túszokat az orrunk elől, lejáratjuk magunkat. - Ez az, amit fejben kell tartania. Nem akárkik vannak odafent, és nem mindegy, mit teszünk mi ebben a helyzetben. Egyet biztosan nem tehetünk: nem ölethetjük meg őket. David otthagyja Otlyt. Az üveglapú asztalkához sétál, melyen Tania és Liu teregeti az épület tervrajzait. Nagyot fújva lehajol hozzájuk. Tania mosolyogva felpillant: - Nem lesz ma esküvő? - Nehéz lesz megtartani Pablo nélkül. - Ott leszünk. - Liu felemeli fejét a papírokról, s rámosolyog Chennesre. Szú"k résű szemei szinte eltűnnek e mosolytól. - Pillants ide! A tűzlétrákon át nem jutunk célhoz, azokat a folyosóablakok felől lehet megközelíteni. De a fürdőszobák szellőzőablakai egy keskeny vágatra nyílnak, ott tudnánk mit kezdeni. - Ezek nem ablakok, csupán nyílások - jegyzi meg David elutasítóan. - Nem rád szabták őket, Nagyember. Egyszer nem te leszel az élen. Úgyis nyomoronc vagy, még csak az imént álltál céltáblát Rita Fischernek. David erre csak elhúzza a száját. Tania meglöki Liut, hogy elhallgattassa. Ujjával a rajzra mutat. - Egy emelettel magasabbról Liu meg én leereszkednénk ebben a vágatban, és a nyílásokon át belóghatnánk a fürdőszobába. Onnan rajtuk üthetünk. - Nem. Ezek itt szobapincéri jelmezben zavartalanul jöttek-mentek, három emeletről gyűjtötték össze a hat embert. Biztosra veszem, hogy azért mozoghattak zavartalanul, mert segítőtársaik vannak idebenn. Vagy odakinn. Ez a lövöldözés viszont nem illik a képbe. - Azért, mert ők tagadják, hogy közük lenne hozzá? Liu hangja nyugodt, de arcbőrén már mutatkoznak a növekvő feszültség első jelei. - Nem azért. Azért, mert azt követelik, hogy a konferencia résztvevői tegyenek közzé egy kiáltványt, hogy beszüntetik a nukleáris fegyverek tervezését és gyártását. Gyerekesen hangzik. - Miért? - ellenkezik Tania. - Ettől még az atomtudósok nem maradnának munka nélkül. Nem is hülyeség, amit 136. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt a terroristák kérnek. A tudósok ezentúl dolgozzanak olyan terveken, amik az atomenergia békés célú... - Alhattál volna még egy keveset - szakítja félbe David. - Ezek odabenn ilyen gyermeteg dolgokkal jönnek, amazok idelenn lemészárolják a járókelőket. Valaki pedig idecsődíti a sajtót. Szívem szerint pártolom az elképzeléseteket. De más is van. Nem engednek be a szemközti épületbe, mivel az valamiféle dilisek szeretetotthona. Ha pedig nem nézhetünk körül ott, és onnan, lőttek a tervnek. Máshonnan nem látható a megszállt szoba ablaka. Liu türelmetlenül felhorkan. - Ha egyszer nem ékszerezed fel a szembeni házat a mesterlövészeiddel, elmegy a kisbabád? Nyakunkon az esküvő. David felsóhajt. - Otly nem fog belemenni. Liu elvigyárodik. - Nézd meg Taniát. Ő most fogja magát, és odalejt Otlyhoz. Csak tartsd nyitva a szemedet. Tania azt teszi, amit Liu mond. Figyelik, amint a kopaszodó 204 205 férfi mellé telepszik, és előbb mosolyogva, később elkomolyodva, végül emelt hangon tárgyal vele. Néhány perc múlva újra mosolyog, és visszatér közéjük. - David, még mindig szükséged van szakácsnőre? - Kirúgtak? - Még nem. Majd utána. - Jöhetsz. - A diliház nem járható. fle a mögötte álló épületből fel lehet jutni a tetejére. Küldheted sasszemű fiaidat. Otly azt kéri, ne keltsünk feltűnést. 53. Valamivel mintha jobban éreznék magukat, amikor kibújnak a szellőzőablak résén. A kötélbe kapaszkodva megmozgatják elnyomorodott vállukat. Liu az éle. iáró. Átveszi Taniától a fegyvereket. Leereszkedik az egy emelettel lejjebb lévő, homályos üvegű ablakhoz, s megérkezvén visszanyújtja a géppisztolyokat. A kötélhez rögzíti magát, hogy mindkét keze szabad legyen, majd szemügyre veszi a nyitott bukóablakot. Benéz mögé, a fürdőszoba üres, szobára nyíló ajtaja becsukva. De ha valaki belép, amíg itt tevékenykednek, végük. Igyekeznie kell. Két kézzel nyúl be kétoldalt, s egyszerre akasztja ki az ablak tartóíveit a gombokból. Ügyel rá, hogy ne üssön zajt. Cipője orra súrlódó hangot kelt a málló falon. Kivár egy pillanatig, mert a kötél imbolyog kettőjük súlyától. Ezután előrehajol, leereszti a befelé nyíló ablakot, s amikor már nem billeg, elengedi. Fejjel előre, vállát egyengetve bebújik a fürdőszobába, azzal az érzéssel, hogy ilyen mutatványt még csak egyszer adott elő életében: amikor született. Tania kinyitja Liu biztosítókötelének csatját. A maláj-kínai eltűnik a szűk résben, aztán kinyúl, és elveszi a fegyvereket. A lányra kerül a sor. Fejjel előre követi társát. Zajtalan szaltóval ér földet a fürdőkád mellett. Felegyenesedik, és az ajtó mögé lép. Megtapintja a nadrágja oldalára varrt zsebet. A vékony penge a helyén lapul. Ellenőrzik fegyvereiket, egyes lövésekre állítják be őket. A szoba felől halk mormolás hallatszik. Liunak eszébe jut az ablak. Odalép, s visszaállítja eredeti 137. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt helyzetébe. Merő óvatosságból teszi ezt. A következő pillanatban azonban megmozdul az ajtókilincs. A falhoz lapulva várakoznak, szívük a torkukba szalad. Előbb egy tétova, ötven év körüli férfi óvakodik be az ajtón. Nyomban utána fegyver csöve bukkan fel. Megtaszítja és előrelökdösi a túszt. A fegyveres is megérkezik, sokkal gyorsabban, mint az első férfi, s bevágja maga mögött az ajtót. Nem a kommandósokat veszi észre, hanem a felé forduló túsz elnyíló száját. De ekkor már késő. Egyszerre vetődnek előre. Tania a rémült embert veri le a lábáról, egyidejűleg betapasztja a száját. Liu sem teketóriázik. Átnyúl a fegyveres nyaka előtt, hátrarántja a fejét, és szabad kezével rongyot töm a szájába. Egy villanó mozdulat, és a terrorista ájultan roskad össze. Liu az ajtó mögé húzza. Tania elengedi a tudóst, integetve kéri, hogy hallgassón, és maradjon a helyiségben. Nem nyugtatja meg, ez jól látható, de a férfi oly dermedt az átéltektől, hogy sok vizet nem zavarhat. Leereszkedik a vécétetőre, és felölti a gondolkodó-testtartást. Liu derűs ábrázattal lép elé, s megérinti a vízöblítő gombját. I-la a szobában meghallják, azt gondolhatják, hogy társaik végeztek ügyeikkel. Ezután kinyitja a csapot is. Rövid várakozás után az ajtóhoz lépnek. A szobában az öt fogoly sápadtan ül az egymás mellé tolt székeken, a hatodik ülőalkalmatossága üres. A fegyveresek egyike a folyosóra nyíló ajtó mellett hallgatózik, háttal a lassan nyílö fürdőszobaajtónak. Egy másik férfi az ablakban áll, a függöny takarásában szemléli a külvilágot. A harmadik a túszokkal szemközt ül, tarkója ideális célpontot nyújt. A negyedik terrorista a falnál álló szekrényke tétejére támaszkodik, nem egészen félméternyire a kilépő Liutól: Kezében telefonkagyló. Meglátja a maláj-kínait, de mielőtt a kiáltás elhagyhatná a torkát, késpenge áll a szívébe. Szétvetett karokkal, összerándulva eldől. Liu a késtől megválva azonnal maga elé rántja fegyverét, és a túszokkal szemközt ülő férfi tarkójára lő. Onnan az ajtónál álló, villámgyorsan, s mégis késve megpördülő, ugyanabban a pillanatban holtan összeesö férfira. 206 207 Tania elfut Liu mögött. A függönynél álló férfit szemeli ki, az megfordul, s fél kézzel a tarka szőttesbe kapaszkodva, vonakodva felemeli a másik karját. Markából kihullik a pisztoly. Nem lehet több huszonkét évesnél, dús hajú. telt ajkú, riadt ifjú. Tania nem bántja. Elrúgja pisztolyát. Liu már ott áll, s szemmel tartja a foglyot. Tania elhúzza a függönyt, s miközben a háta mögött örömujjongás veszi kezdetét, a fürdőszobából elősiet a hatodik tudós is. E röpke pillanatban a lány egy arcot lát meg a szemközti épület ablakában. Az arc, mint egy metszet, az agyába vésődik: vékony bajusz, vékony szemöldök, bosszú, lófejre emlékeztető arckoponya, hegyes orr. Az archoz nyak és váll is tartozik, a rendellenes nem is ez. Fém csillan tompán, és a lány kiáltva félreszökik: - Lefeküdni! De már dübörög is a sorozat. Az ablakkal szembeni falról reprodukciók hullanak alá, keretükből csörrenve kihullik az üveg, vakolat pereg. Tania átfordul a hasán, látja, hogy Liu is a földön heverészik a röptében magával rántott két tudóssal. A többiek az ajtó közelében hasalnak. Odakintről puffanásokjelzik, hogy rövi138. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt desen kiszabadulhatnak. Tania felegyenesedik az ablak mellett, hogy a pillanatnyi tűzszünetben kilessen. A fiatal terrorista ezt az alkalmat ragadja meg, hogy hőssé váljon. Felkapja pisztolyát, és a lány felé közeledik vele. Elhalad az ablak előtt. A szemközti ház közeli, jól láthatják onnan. Nem a tetőről kapja a golyót. Az ablakból, ahonnan az iménti sorozat érkezett. Csodálkozó az arckifejezése akkor is, amikor két lyukkal a halántékában lassan az oldalára dől. Az ajtó kinyílik, és a hat atomtudós négykézláb kisurran a folyosóra. Ott már biztonságban felegyenesedhetnek. Liu az ablak másik oldalára kúszva felemelkedik. Egyelőre nem próbál meg kilesni, mert újabb golyózápor ered el. A maláj-kínai tudja, hogy társai a szemközti ház tetején hasalnak, s talán egyikük elindult már az épületbe, hogy elfogja az ablakban őrjöngő lesipuskást. A fürdőszobában tárolt, leütött terrorista ébredezni kezd a nagy lármára. Kába elmével kóvályog elő, sejtelme sincs a körülötte lezajlotc eseményekről. A golyózápor röpke szünetében lép a szobába, s támolyogva az ablak elé kerül. A felé lendülő Liu félúton a földre veti magát. A férfit egy sorozat felemeli. Vért fröcskölve hullik alá, és ráesik halott társára. Liu visszakúszik iménti helyére. A lövöldözés elhallgat. A szemközti ablak üres. 54. Rendőrök nyomulnak a szeretetotthonba, köztük van Sacha, Boris és David is. Emeletről emeletre, zugról zugra átkutatják az épületet. Dermedt, gügye arcok veszik körül őket. Az otthon egyenöltözéke agyonmosott, szürke-kék tónusú ruha a nőknek, kétrészes öltöny a férfiaknak: Ezekben ténferegnek, üldögélnek, arckifejezésük az egykedvűtől az eufóriába hajlóig változik. Láthatók tolószékeikben ülő merev szobrok, ágyban heverő, csontig aszott depressziósok, karjaikkal csapkodó vidám mániások. Davidék a személyzet tagjait is szemügyre veszik, s azok hiába tiltakoznak a bánásmód ellen. Boris találja meg a karabélyt a társalgó lakatra zárt, üvegajtajú könyvszekrénye alatt. Az alig három kilogramm súlyú fegyver negyven töltényt befogadó tára üres. Rövidesen Tania is megérkezik, s elmondja, mit látott. David adó-vevőjén keresztül közhírré teszi az orvlövész személyleírását. Elméletben senki nem mehetett ki az épületből. A hosszú arcú férfinak itt kell lennie. Tania és Liu egyenként szemügyre veszi az ápoltakat és a személyzetet. David tűnődve jár a nyomukban, az foglalkoztatja, miért a terroristákat lőtte le a lesipuskás. Hamarosan megtudják, hogy a dzsip, melyről az utcai mészárlást véghezvitték, előkerült néhány kilométerrel távolabb, a másik kerület egyik félbehagyott építkezésén. Utasai úgy hagyták sorsára, hogy fegyvereiket sem vitték magukkal. Ugyanolyan, három kilogramm összsúlyú, alig fél méter hosszúságú, önműködő katonai karabélyok hevernek az üléseken, mint a szeretetotthon könyvszekrénye alatt. A leletre bukkanó gyerekek valamivel korábban négy férfit is láttak el208 209 sietni a dzsip mellől. Egyiküknek határozottan lóarca, vékony bajusza volt. 139. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt A rendőröknek ez a hír szöget üt a fejébe. Csakhamar kiderül, hogy az utcai támadás után menetrendszerűen megérkezett a szeretetotthonhoz a mosodai gépkocsi, s a gazdasági bejáratnál pakolt le, mint mindig. Elképzelhető, hogy a hosszú arcű férfi ezzel tért vissza a helyszínre. A kocsi még ott áll, az események megakasztották a munka menetét. Vezetője beismeri, valóban magával hozott valakit, az otthon egyik ápolóját. Sze:nélyleírása stimmel, de a férfit nem találják. Tariia fel-alá jár, arcok között válogatva, kutatva, amikor felröppen a hír: azonosították a férfit. A lány kissé megkönynyebbülten hagyja el a vészjós helyet. A különféle korú fogyatékosok a kamasztól az aggastyánig, sosemvolt asszonyok és ijesztő férfiak már nyugtalankodnak a rendőri egyenruhák látványától, a szokatlan nyüzsgéstől, feszültségtől. Taniáék öltözéke nem hat rájuk különösebben, hiszen az is szürkéskék színű. Mintha David is otthonosanjárna-kelne közöttük. A lány enyhe kárörömmel gondolja, Chennes ezekkel is kijönne, közel állnak a világához. Nincs egyéb dolguk, mint Pablo esküvőjére igyekezni. Átöltözni már nem lesz idejük, de Tania és Liu kivételével valamennyien tiszták, és csaknem frissen vasaltak. Tania még a kocsi felé menet is nyugtalannak érzi magát. Különös hiányzérzet gyötri, mintha nem végzett volna el valamit, amibe belekezdett. De a lóarcú orvlövészt majd elfogják a rendőrök. Járőrkocsik rádióin keresztül elhangzott már személyleírása, neve, lakcíme, ez már nem az ő dolga. Látja, hogy David is feszült. Szótlanul indítja el az Audi motorját, frissen borotvált arca máris feketéllik. - Egy szavad sincs? - kérdezi Tania. - Kérsz cigarettát? - Kérek. Meg egy, egyetlenegy jó szót. David mosolyogva ránéz. - Bravó - mondja. Aztán még hozzáfűzi: - Kár, hogy mind meghaltak. - Sokan voltak ahhoz, hogy puszta kézzel essünk nekik. - De még így is megmaradt kettő. - Az orvlövésznek - bólint Tania. - Ez valami gazság volt. Mintha két csoport tevékenykedett volna. Az egyik a maga gyermeteg céljaiért, a másik pedig ellenük. Vajon miért? Tania felháborodik. - Miért nevezed gyermetegnek? Szerintem legalábbis elgondolkodtató, amit akartak. - Nem elég meggyőző érv az a rakás hulla a járdán. Ha ők csinálták. Azt hiszem, itt most a "leszerelés"ürügyként szolgált valami egyébhez, amit úgy hívnak: zavarkeltés. Tania a fejét csóválja. - Esküvőre megyünk. Csend. A gondokat elfelejteni holnapig. - Ennyi gondot csak úgy félretenni? - David hangja enyhültebb. Mintha hajlana a szóra. Miért ne? A puccs megvárja a trubadúr kézfogóját, Raney sem tolakszik be még ma. Viszont Taniának meg kell tudnia, mi vár rájuk. Amikor David végighallgatta Pierre Ihót, az egész csoport nevében adta be a derekát egy terv kivitelezéséhez. Majd. Majd ezt is átgondolja. Tania a férfi vállára hajtja fejét. Megszólal a rádiótelefon. Klarenz Lojewski jelentkezik: - Itt bandukolok mögöttetek - közli vontatott hangján. Eszembe jutott valami. Amikor a csata végén a tetőről az épü140. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt letbe rohantunk, a lépcsőházban egy ápolóba ütköztünk. Elment mellettünk fölfelé. Siettünk, nem figyeltűrik rá. - Értem - bólint David. Leteszi a kagylót, arcán megrándul egy izom. - Mi az? - kérdezi Tania. David elneveti magát, s egy legyintéssel túlad a problémán. - Klarenz most említette, hogy a lóarcú felsétált mellettük a tetőre, és a szomszéd házon keresztül távozott. Mi pedig odabenn kerestük. Tania szórakozottan maga elé bámul. Piros lámpa állítja meg őket. Oldalra fordul, bepillant a mellettük álló kocsiba. Tekintete megpihen vezetője arcélén. Fél perc múlva - anélkül, hogy megmozdulna - kissé sápadt hangon megjegyzi: - Itt van. Mellettünk. A lámpa zöldre vált. A két kocsi meglódul. David közömbös arckifejezéssel átpillant a halványzöld Austinba. Vezetője maga elé meredve ül, nem törődih velük. Keskeny bajuszát rágcsálja, mutatóujjával a kormánykeréken dobol. 210 t 211 - Mit gondolsz, van nála fegyver? - Kinél nincs?! - sóhajtja David. Tania továbbra is a férfi vállán nyugtatja fejét, elfordulva a lóarcútól. Aztán lenyúl a kagylóért. Pablo átjutott előttük a tiloson, őt hívja felvirágzott Fordjában. Néhány mondatot váltanak egymással. Tania ügyel rá, hogy az Austinból ne lehessen észrevenni a telefonkagylót. A beszélgetés végeztével elhelyezkedik David vállán. Jobb karját átcsúsztatja maga előtt, mintha a férfi combján pihentetné. Lehet, hogy így is tesz, de ebből a tartásból bármikor előránthatja a két ülés közé csúsztatott pisztolyát is. 55. Széles sugárútra jutnak. A forgalom elenyészik, mégis, a kevés autós is akadályozza egymást a haladásban. A meleg lehet az oka. Fullasztó a hőség. Az emberek fejüket lógatják, tompák, hátukon verítékpatakqk csörgedeznek. Az égbolton szürke felhőcskék gyülekeznek, felvonulásuk -komolytalannak ígérkezik, aligha szolgálnak esővel. Mozdulatlanul áll a levegő. Álmos autók vánszorognak. Taniáék előtt egy Ford az út szélső sávjában gondol egyet, és át akar vágni a másik irányba haladó szakaszra. Anélkül, hogy irányjelzőjét használná, keresztbe fordul az úton. Az Austin már nem tud megállni mögötte. Nyikorgó fékkel, sivító gumikkal beleszalad az ünnepélyesen felvirágozott Fordba. Az Austin vezetője először azt nézi, merre mehetne tovább. Szemlátomást jobban siet annál, semhogy a Forddal foglalkozzék. Ám ekkor a kocsi ajtaja kinyílik, s vezetője élettelenül az útra borul. Az Austinban ülő hosszú arcú férfi kiszáll megnyomorított orrú kocsijából, s elindul a sebesült felé. Lassú léptekkel halad, szeme sarkából maga köré tekingetve. David leállítja kocsiját az Austin mögött, az út közepén. Szívből reméli, hogy a Ford nyitott ajtajában fekvő Pablo, megbeszélésük szerint, csak játssza az eszméletlent. Bár a két autó ütközése nem látszott megjátszottnak. Chennes az útra lépve a sebesült felé veszi lépteit. Tania követi, keze a zsebében. 212 Valahol felvijjog egy sziréna, s a hangja után nerh lehet megítélni, hogy mentőé vagy rendőrkocsié. Ennek hallatán a 141. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt hosszú arcú férfi meglódul. Kikerüli a keresztben álló Ford orrát, és futásnak eredne, ám ekkor Pablo elkapja a bokáját. A menekülőnek már pisztoly van a kezében. Agyával fejbe veri Pablót, aztán átrohan a kocsik között, a túloldalra. Tania megtorpan az út közepén, felemeli a zsebéből előrántott pisztolyt, bal kézzel megtámasztja csuklóját, és a férfi után lő. Combján találja, látja a nadrágot átnedvesítő vérfoltot. A nadrágszár még villan egyet, mielőtt két kocsi között átvitorlázva eltűnik. David a sebesült nyomába szegődik, Tania követi. Lojewski a jelenet láttán leállítja az Audi mögött veszteglő kocsija motorját. Megenged magának egy futó mosolyt, mert Pablo mocskosan, olajfoltosan, rogyadozó térdekkel áll összetört farú Fordja mellett, s felváltva nézegeti óráját, tépdesi a haját és a megviselt kocsi hervadozó virágdíszeit. Az utca túloldalán azonban nincs sok mosolyognivaló. A bőrét mentő orvlövész a járdára érkezve elkap egy asszqpyt, pisztolyát a halántékának szegezi, és a rémülettől bénult tússzal a legközelebbi kapu felé hátrál. David és Tania lelassítja lépteit. Lojewski lassan hátranyúl, előhúzza karabélyát, s elhelyezkedik vele. A fegyver csövét megtámasztja a félig leeresztett ablak peremén, szemét a keresőhöz illeszti. Néhány autó elmosódó foltja villan át a képben. A célkeresztben azonban jól kivehetőek és közelinek tűnnek a hosszú arcú férfi eltorzult vonásai. Hosszú fogai kivillannak: valamit kiált túszának. Egyre közelebti hátrálnak a kapubejárathoz. Klarenz mintha Flipper Úrral játszana a kiképzőtelepen. A ravaszra feszíti az ujját. Belesétálhat a képbe egy járókelő. Vagy egy autó. Itt kinn minden lehetséges. De az idő egy hajszállal több. Az asszony fedezéke mögül a hosszú arcú férfi Davidre céloz, nem tudván, hogy nem kellene ezt tennie. Fegyvere csöve előremered. Előre, a túsz iszonyattól öregedett arca mellett. Chennes fürgén egy parkoló kocsi mögé veti magát, lerántja Taniát is. Az orvlövész megmozdítja csuldóját, hogy a pisztolycsövet 213 ismét az asszony halántékához szorítsa. Nem látja Lojewskit, s nem hallja a felé száguldó golyó süvítését. Már-már eléri a kaput, amikor homloka közepén lyuk nyílik. Kitágulnak szemei, vér folyik beléjük. Ernyedt ujjai közül a földre pottyan a pisztoly. Belekapaszkodna túszába, de már halott. Lassan csúszik az aszfalt felé, a sikoltó nőt összevérezve. Aztán elterül, mozdulatlan. 56. Amikor a templom elé érkeznek, megpillanthatják a türelmetlenül toporgó esküvői gyülekezetet. A tilosban állítják le kocsijaikat, a szélvédőkre kitűzik a megkülönböztető kártyákat. Megvárják, amíg a trubadúr kiszáll a megrongált Fordból. A átvány minden pénzt megér. Pablo arca sápadt, feldúlt. Haja zilált, a fejére mért ütéstől bizonytalanok a léptei. Ruhája gyűrött, olajfoltos, a legmesszebbmenőkig szalonképtelen. Bizonytalanul imbolygó járásával mégis biztosan eltalál menyasszonyához. Ez az a pillanat, amikor egy emberként megszeretik Corinne-t. A fehér ruhás lány habozás nélkül Pablo mellkasára veti magát, és hozzásimul. A következő percben már nem 142. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt könnyű őket megkülönböztetni egymástól. A férfi arca összemaszatolja menyasszonyáét, néhány olajfolt is átköltözik a hófehér rubára. Ez mit sem változtat sugárzó boldogságukon. Kezdetét veszi a ceremónia. A hozzátartozók, különösen az idősebbek, nem látják felhőtlennek a helyzetet. Előbb ellenségesen, később némileg megenyhülve figyelik Pablo kíséretét, melyből Liu és Tania kirí a maga vakolatfoltos, padlótörölte kékesszürke egyenruhájában. Rövidesen mégis mindenki a papra figyel. A zene és az élőbeszéd megteszi a magáét, a fiatal pár végső soron gyönyörű, ragyogásuk áthatja környezetüket. Mindenkinek mást juttatnak eszébe, de lényegében ugyanazt. Ki-ki a saját fiatalságára, esküvőjére, jól-rosszúl leélt, eltöltött éveire gondol. Elfelhősödnek a tekintetek, néhány asszony a könnyeit törölgeti, két kisgyermek összevész és felpofozza egymást, a férfiak igyekeznek fölényes arcot ölteni, ki-ki a rászabott szerep szerint. Tania Alainre gondol, fájdalom nélkül. Hallgatja a pap örök-egyforma kérdéseit, és a meghatott feleleteket. Ahogy jött, Alain távozik, észrevétlen. Tania David tenyerébe csúsztatja ujjai. és a férfi megszorítja őket. Pablo és Corinne házasok. Megcsókolják egymást, a meghívottak meghatottan nézik, vakuk villannak körülöttük. A két kisgyerek egy percre felfüggeszti a marakodást. majd újra kezdik. Szüleik rájuk pisszegnek. A csók véget ér. Pablo megfeledkezik bevert koponyájáról, a menyasszony felnevet. Fogadják a jókívánságokat. Végigcsókolják magukat a rokonok, barátok, ismerősök hosszú sorfalán. Szemlátomástjólneveltségük tartalékait élik fel, miközben meeilletődött és alkalomhoz illő arcuk alatt visszafogják a kajánul nevetőt. Maradékaik akkor merülnek ki, amikor David és Tania elé érnek. Pablo nevetésben tör ki, megöleli Chennest, derékon ragadja és megcsókolja Taniát, aztán Corinne-hoz fordul. - Ezek miatt késtem. Összetörettem a kocsimat, fejemet, a további károk később derülnek ki. Nézd meg őket magadnak. Corinne rájuk nevet. Azt mondja: - Ejnye. 57. Az ünnepi vacsora előtt van idő hazasietni fürdeni, átöltözni. Picasso boldogan veti magát az érkezők nyakába. Fél perc múlva észbe kap, hogy ő voltaképpen lábadozik. Egy darabig úgy tesz, mintha iménti mámora felelőtlen kilengés lett volna, A készülődés hangulatá azonban hamarosan megint magával ragadja, és Tania kis megfigyelés után gyógyultnak nyilvánítja a könnyelmű ebet. Davidet továbbra is titkos gondjai gyötrik. Ez egyértelműen kiderül abból, hogy haladéktalanul hozzálát a kávéfőzéshez. Tania nem törődik vele, hangulata ünnepélyes. Elnyújtózik a rózsaszínű üvegkádban, s még akkor is ott heverészik, amikor David belép hozzá a kávéscsészével. - Kárlalom, hogy nem sikerült kifaggatni a lófejűt - só-. hajtja gondterhelten Chennes, átnyújtva az italt. 214 215 Tania a mennyezetre fordítja tekintetét. - Nem tudod abbahagyni? - kérdezi. David lehajol, megcsókoljaelőbb a bal, majd a jobb vállát. Tovább is részletezné, de Tania a kád szélére teszi az üres csészét, feláll, a törülközőért nyúl, és beletekeri magát. Kilép a 143. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt kádból, kézen fogja Davidet, és a szobába vezeti. Az ágyhoz. A férfi megrázza a fejét. - Pablo vár. - Vár, vár, de nem ilyen célzattal. David habozás nélkül választ. Hosszú-hosszú idő múlva Tania halkan felsóhajt. - Ó, David. A válasz nem késik. - Ez a beszéd. Tania egész testével a férfihoz simul, tekintete az övében. Alig sistergett el a vágy, s máris visszatértével kecsegtet. David nézi a lányt, tágra nyitott szemeit, vakító fogait, ujjai a hajával játszadoznak. Gondolatairól nem szól, felesleges. Egyszer talán el tudja mondani, most még nem. Nincsenek szavak, a létezőek elhordottak, újakat találni keserves, kit érdekel. Sejti, hogy Tania is azon tűnődik, hogyan formálja szavakká együttlétük hangulatát, ám a mai áradás megmérhetetlen és elmondhatatlan, jóllehet kifejezhető, s ebben maradnak, leleményesen dúskálva a kifejezési lehetőségek észbontó eszköztárában. Egyszer még szavakra is sor kerülhet. Talán holnap. Ha egyáltalán szükséges erről beszélni. Igen, gondolja David, szükséges, bár egyelőre csak általa ismert okból. Erről, és annyi másról. Az annyi mástól elkomorodik. Kísértet lebben a szobába. A férfi felkel, az ajtó felé sétál. Tania követi a tekintetével. - Azt beszélik, a meztelen fér iak visszataszítóak mondja mosolyogva. - Mi tagadás, engem sem hoznak ki a sodromból - feleli a férfi. - Fütyülök a szóbeszédre. Ezentúl csak a saját szememnek hiszek. Visszajöhetnél az ajtóból. - Miért? - Megtudod. David mosolyogva búcsút int, és kilép a szobából: Mire Tania újra megfürdik és felöltözik, a férfi is elkészül: Frissen borotválva, fanyar arcvíztől illatozva feszeng legújabb öltönyében. Megcsodálja Tania ruháját, és megjegyzi: - Ezek a darabok, amiket viselsz, számos álmatlan éjszakát követően pattanhatnak ki tervezőik agyából. - Én volnék a tervezőjük. Az álmatlan éjszakák stimmelnek. - Imádhat a varrónőd. - David fanyar mosolya eltűnik egy pohár szája mögött. Tania megpördül a férfi előtt. Eleganeiája csakugyan bizarr egy kissé, noha kétségkívül nőies és határozottan egyéni. David átöleli a derékát. Élvezettel látja, hogy átéri két kézzel: - Tetszetős vagy - mondja. Tania belátja, hogy ennél többet nem remélhet. Kicsúszik száján egy megjegyzés: - Alain reggeltől estig képes volt részletezni mindazokat a tetszetősségeket, amiket felfedezett rajtam. - Részletezem én - bólint David mogorván. - A szememmel, drága. Picasso elsőként helyezkedik el a hátsó ülésen. A lenyugvó nap narancsvörösre mázolja az eget. Szél támad, a felholc komorodnak. 58. 144. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt A várostól távoli, élénk forgalmú motel bejáratánál zord küllemű szerecsen őrködik. Ismeri Davidet, vigyorogva betessékeli az élősövényből formázott kerítésen vágott díszes kapun át. Taniát könnyed meghajlással üdvözli. A hatalmas, tágas kertben, a tarka ponyvákkal fedett gondolák alatt összetolt asztaloknál együtt ül már a társaság zöme. Pablo vidáman integet, David kiválasztja a megfelelően romantikus helyet, ahol az estét eltölthetik, és Tania lelkesen követi. A tenger fölé nyúló sziklán álló asztalvégen helyezkedik el, nem véletlenül. A megélénkülő szél ereje áthajtja a hullámokat a sziklaperemen. David felteszi a lábát egy székre, de Tania nem zavartatja magát a bokái körül legyeskedő hullámveréstől. 216 217 Pincérek kerülgetik őket, teli tálcákat egyensúlyoznak, megpróbálnak sikkesen átugrani egy-egy hullámot, ám az sem baj, ha a közepébe toccsannak. Emelkedett a hangulat. A gondola közepénél ül Pablo és Corinne, egymást etetik. A módszer nem rossz, be is válik. Lassan légüres tér támad körülöttük. A menyasszony káprázatos ruháját mind egyre méltató nőrokonok, valamint a házasság intézményéről bölcselkedő és a nászéjszaka naturalista ecsetelésétől sem vonakodó, jócskán ittas férfiak távolabbi székeket keresnek, és további, lebilincselhető közönséget. Az ünneprontók távoztával közelebb húzódnak a barátok. Corinne és Pablo ekkor felhagy tüntető viselkedésével, nem is érnének rá enni, szakadatlanul nevetnek. Ily módon csakhamar több táborra oszlik a vendégsereg, külön-külön jól is érzi magát valahány. A tenger felőli oldalon teljes létszámmal ott van a csoport. David társai arcát nézve nevüket monnolja magában: Pascal, Gianni, Klarenz, Sven, Boris, Karel, Art, Nicholas, Attila, Danio, Jerome, Vlado, Onnik, Placido, Sacha, Marek, Mellettük feleségeik, állandó vagy alkalmi kísérőik, néhány gyerek. Itt van Otly is. Pierre Iho egy percen belül érkezik. Valaki mégis hiányzik. - Hol van Liu? - kérdezi David. Sacha lerúgja a mokasszinját, s felteszi a székre Chennes lába mellé, majd szarvasbőr nadrágja szárát feltűrve átengedi magát a tenger már-már térdet csapkodó hullámv:résének. Vállat vonva válaszol: - Nemrég nagy titokzatosan telefonált, hogy később érkezik, de jó hírt szállít Taniának. Ha Líu ilyet nyilatkozik, az csak egyet jelenthet. - Itt vagyok - biztatja a lány az indiánt. A hullámverés megtaszítja székeiket. - Valószínűnek tartom, hogy most tömködi a fűrészport. Aztán már hozza is Csen King Kongot kitömve. Ma mindenki kap nászajándékot. Te ezt a sárga halálzsoldost, a bérgyilkosok gyöngyét. Tania felderül: - Beteszem Noelle múzeumi vitrinjébe. Ott a helye. Komor felhők csüggenek az égen. A holdtalan égbolton kihuny a fény, szél zúg és robajlik, néhány hullám az asztal peremére támad, emelgeti, taszigálja székeiket, ruháik a testükre tapadnak. Villám lobban, cikázva nyúlik, a fekete víz elnyeli. Felhördül egy mennydörgés. Aztán kibuggyannak a felhők, s az eső olyan sűrű, hogy nem bomlik cseppekre, összefüggően köti egymáshoz a földet és eget. Felállnak, hogy távolabb húzódjanak a mind gorombább 145. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt hullámveréstől, majd szinte megkönnyebbülve a hőség enyhültétől, kilépnek a gondola alól a szabadba. Hamarosan a legtöbben az esőben állnak, futkároznak, nevetgélnek, hűsítik bőrüket, élvezik a felfrissült levegőt. Néhányan a parti kövek között bukdácsolva a hatalmasra tornyosuló hullámok elé rohannak, majd megpróbálnak visszamenekülni előlük. Akinek nem sikerül, felborul, szerez néhány horzsolást, de újra kezdi, amint felkel. A felbőszült víz bőgésében nem hallható nevetésük, biztató kiáltásaik, de a villámlások vidám arcokat lobbantanak elő az éjszakából. Tania is a hullámveréssel versengve futkározik a parton. Valaki elfut mellette, feltaszítja a víz, a karja után kap. Nevetve kapaszkodnak egymásba. Tania felpillant, s Corinne-t látja maga mellett. Csuromvizesek, hajuk az arcukban, ruhájuk a testükre tapad, meztelen talpukat sziklák karcolják, mohos köveken csúszkálnak. Ahogy jött, a hirtelen vihar hamar átvonul felettük. Az égbolt mélykéken felragyog, a halvány hold előtűnik. A szél lelassul, a tenger visszahúzódik, távolodó mennydörgés hangjával elköszön a záporeső. A mulatság csak most veszi kezdetét. Az erősítőkből zene szól, vad ritmusban. Féktelen kedvű párok nyitják a táncot, egy hatalmas monitorernyőn színés képek váltakoznak. Corinne és Tania egy kövön ülve beszélget. Hol egyzrtást, hol a vizet nézik, szavaik alig érthetőek a zene üvöltésében. Hamarosan Pablo és Sacha érkezik értük, és táncolni hívják őket, mielőtt megdermednének vizes ruháikban. Davidet a tulajdonosnő telefonhoz hívja. A hangszóróból Liu hangja hallatszik, s bár a maláj-kínai csak annyit közöl, hogy rövidesen megérkezik, Chennes szája köré két ránc mélyül a feszültségtől. Rosszat sejtve a helyére akasztja a hallgatót, aztán visszaül székére, és a vihar után újra bekapcsolt izzók hunyorgató-színes fénye mellett Taniát nézi, fel-felvillanó meztelen talpát, eleven mozgását. Nemsokára szelídül a zene, 218 219 a párok kört formálva folytatják a táncot, Corinne és Tania egymás mellé kerül. lány néha David felé pillant. Rámoso-. lyog, de nem hívja, tudván, hogy a méltóságteljes férfiú úgysem áll be közéjük. Amikor Tania ráun a táncra, a parton heverő szobormerev újfundlandi kutyához lépdel. Letérdel mellé, és beletúr dús fekete szőrébe. A kutya rá sem hederít, egykedvűen tűri kedveskedését. Legfeljebb azzal lehetne kihozni a béketűrésből, ha a lány a szeme láttára fuldokolni kezdene. Akkor ez a lusta borjú menten talpra szökne, s úgy hasítaná a vizet széles mellkasával, úszóhártyás lábaival, akár egy torpedó. Azért etetik, ápolják, hogy kimentse a tengerből mindazokat az esztelen fürdőzőket, akik előbb mennek be a mélyvízbe, s csak ezután rémlik fel bennük: nem igazán tudnak úszni. A mentés a dolga, s nem a vendégekkel való enyelgés. Picassót határozottan érdekli, mit csinál Tania. Odaüget, megszaglássza a vele azonos méretű, de kétszer olyan nehéz riválist. Miheztartás végett kissé megmorogja. Az újfundlandi meg sem mozdul. Szemeiben teljes közöny és halálos fáradtság. Ajkai, mint ernyedt vitorlák, lecsüngenek hatalmas szemfogai előtt. Tania felemelkedik a kutyák mellől. Az érkező Liuval együtt lép az asztalhoz. A maláj-kínai arca feszes-merev. David mellé veti magát a nyirkos székre, és teketória nélkül belefog a förténetébe. 146. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - Az elején kezdem: egyikó emberem figyelmeztetett rá, hogy látták a sárkányost. Egy magánrendelőben kezelteti vállsebét. Vang nevű barátom lesben állt a zugrendelőnél, majd hazáig követte a kínait. A cím birtokában ma délután elindultam, hogy fülön fogjam Csen Kinget, és idehozzam Taniának. Éppen elkerültük egymást. Nála csak az emberem, Vang péppé vert tetemét találtam. Hazarohantam. Gyanítottam: a sárkányos kibökte, hogy figyelik, és kiszedte Vangból, ki a megbízója. Így lehetett. Eljutott hozzám. Judit volt otthon. Szerencsére a szemszédok meghallották a sikoltozását, és betörték az ajfót. A kínai meglépett az ablakon át. - Judit? - kérdezi David halkan. - Mire hazaértem, elvitte a mentő. lőle jövök, a kórházból. Életben marad. Nem tört el semmije. - Liu elfordul, keres magának egy poharat. Talál egy üveget is, nem nézi címkéjét, tölt belőle, és a torkára önti. Ezután folytatja. - Ma délután véget ért egy fotómodell pályafutása. Judit még nem tud róla: eszméletlen. Ha felébred és tükörbe néz, bepólyált arcot fog látni. Ha majd a kötést leveszik, kis ideig nem engedik tükörbe nézni. De talán emlékezni fog. Csen King sávat öntött az arcába. Az orvosok szerint nem volt tömény, bőre valahogy rendbe jön. Addig még az is kiderül, mindkét szemére megvakult-e, vagy csak az egyikre. - Liu elhallgat. Elbeszéléséhez senki nem fűz megjegyzést. Néhány perc múlva Chennes felsóhajt. - Tehát megint eltűnt. Nyilván nem megy haza Vang hullája mellé. Meg kell találnunk. Iho közelebb hajol. - Az éjszakai műsorba betetethetem a fotóját. - Itt vagy még? - kérdezi David. Liu megállítja a távozni készülő férfit. - Nagyon nem akarom, hogy rendőrök fogják meg, bilincsbe verjék, tárgyalás legyen. - Mit akarsz? - érdeklődik Iho. - Vang gyerekkori haverom volt. Judit megtébolyodik, ha tükörbe néz. Ha látni fog egyáltalán. Pierre Iho a motelbe megy, a telefonkészülékhez. Liu meredten nézi az ázott terítőt az asztalon. Tania nem szól, nem kérdez semmit. Némán ül, lehunyt szemmel. Amikor felnéz, azt látja, hogy esküvőn van. Terített asztal mellett ül, társai között. Néhányan táncolnak, mások összehajolva beszélgetnek, nevetgélnek. A kert másik végében páran a képmagnót figyelik, lombok pusmognak köröskörül, az imént még oly bősz tenger visszahúzódott asztaluktól. Csillagok hunyorognak az égbolton, a hold elmozdult előbbi helyéről. Minden olyan, mint eddig. De mégsem. A víz nem hullámokat lóbál a parti kövekre. Alain arcát görgeti, a felismerhetetlenségig szétzúzottat. Mellette ismeretlen halottak feje himbálózik, megannyi lusta hínárcsomó. Kiégett szemű lányt lát, ő is lehetne. Tania megrázkódik, a poharáért nyúl. David átöleli a vállát, s ő hozzásimul a férfihoz. Hozzásimul, belekapaszkodik a nyakába, körmei a bőrébe mélyednek, nyirkos az ő ruhája, nyirkos David inge. Arcszesz illatát 220 221 érzi, belélegzi a vízről szálló párát. Felsóhajt. Ezer mondat egyszerre tolul a nyelvére, összekeverednek, elnémul tőlük. David simogatja a vállát, s ő lassan lehiggad, elcsitul futási, sikoltási, sírási kényszere. Üres lesz. Iszik. 147. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Iho érkezik a motel felől. Lehuppan melléjük, rájuk néz, és elvigyorodik. - Éljen az ifjú pár. Csen King fotója benne lesz a következő hírekben. Az egész város rendőrei kergetik. Lehet, hogy tűzharcra kerül a sor, ha meglelik valahol. Lehet, hogy kénytelenek lesznek lelőni. Tania fanyalog: - Maga még nem hallotta? Csen King nem használ lőfegyvert. Rafinált kis szerszámokkal vagy puszta kézzel öl. Következésképpen nem fog tűzharcba keveredni a kopóival. Akarja tudni, mit fog csinálni? Kámforrá változik. Hány éve körözik? Sacha bólogat. - Van abban valami, amit Tania mond, anélkül, hogy misztifikálni akarnám a bérgyilkos urat. Liu arca kifürkészhetetlen. Halkan megszólal: - Úgy sejtem, kivallatta Juditot, merre találhat engem. Tudni akarja majd, miért szaglászom utána. Nem téveszt szem elől. Ellensége Tania, és az lettem én is. Rövidesen talájkozunk. - Liu vonásain nyoma sincs indulatnak. Épp ezért furcsállják, ami ezután következik. A maláj-kínai felkap egy üveget, és a tengerbe hajítja. Ezt teszi egy tányérral, majd a székkel is, melyen mostanáig ült. Aztán könnyű lépteivel az épület felé indul. David is felemelkedik. Picássót szólítva sétára indul. Kilép az utcára a szerecsen mellett. A kutya a sarkában üget. Szemügyre veszik a környéket. A motel parkolója néptelennek látszik. A szomszédos villák kertjei sötétek, kihaltak. Távolabb, a strandon elhagyatottan állnak a kabinok és büfék. David lesétál a partra, a köveken egyensúlyozva halad visszafelé. A villák erről az oldalról alacsony kerítéssel különülnek el a nyilvános résztől. Ablakaik zárva, néhol vastag zsalu is védelmezi őket. David visszaérkezik a motel kertjébe. Nem megy oda a társasághoz, tovább lépdel az ellenkező irányba. Csendes park fogadja, melynek távoli végében fényárban úszik a tengerbe nyúló móló, sétáló párok lődörögnek rajta, meg-megállnak csókolózni, majd idővel a park sűrű fái közé tévedve eltűnnek szem elől. Picasso vidáman futkározik, olykor lehajtja fejét, megszimatol egy láthatatlan nyomot, s lábát felemelve felülbírálja a jelzést. Aztán egy bokor mellett megmerevedik. Szőre felborzolódik, mintegy taréjt képez a gerince fölött. David lehajol, felemel egy ágat és elhajítja, de a kutya nem mozdul utána. Becsörtet a bokorba, orrát mintha a földön tolná maga előtt. Egy percre nyoma vész, majd megjelenik, és Daviddel nem törődve, ellohol a tenger felé. A víz szélén megtorpan, keresgél egy ideig. Sajnálkozva meglebbenti a farkát, tanácstalannak látszik. Aztán visszatér a kiindulási ponthoz, s elölről kezdi. Ugyanazzal az eredménnyel. Amikor harmadszor bújik a bokorba, David követi. Picasso rápillant, visszanyomja orrát a földre, és elindul az ellenkező irányba. Bokortól bokorig cikázik, átvág a parkon, kijut az út szélére. Itt megint kétségbeesik. A szag eltűnik a járda mellett. Az esőáztatta úton olajfolt csillan, akkora csupán, mint Csen King járomcsontján a tetovált sárkány. David futásnak éred. Félrelöki a szerecsent az ajtónál, berohan a kertbe, Taniát keresi a pillantása. Nem látja sehol. - Hol van? - Szinte átbukik az asztal fölött. Iho rátekint, közben tovább majszolja a tortát. Tele szájjal 148. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt érdeklődik: - Kicsoda? - Tania! - Córinne-nal átsétált a szomszéd villa kertjébe. Mezítelen úszást vettek tervbe. David futtában hallja a mondat végét. Izgalma ragadós. Talpon terem Sacha is. Az épület felől Liu közeledik rohanvást. Iho is feltápászkodik, tenyerén egyensúlyozza a süteményt. Néhány székkel távolabb Boris is felemelkedik, noha ő nem hallotta Liu történetét. Utánuk néz, aztán futásnak ered ő is. David egy perc múlva ott áll a két nő levetett ruhái fölött a parton. Végigtekint a fekete vízen, de nem látja őket. Picasso megszaglássza a ruhacsomót, leszorított orral belegázol a vízbe, és hamarosan eltűnik a sötétségben. Prüszkölését hallják egy darabig. Lassan befut mindenki, legvégül az újfundlandi 222 . 223 kutya. A borjú felélénkül az izgalom láttán. Egy malomkő kecsével a vízbe veti magát. Nem merül bele nyakig, mint más ebek, lapockáig kiemelkedve szinte siklik rajta. Ő már hallja. 59. A hullámok játékosak, hintáztatják őket. Ők eltűnnek, majd előbukkannak egy-egy tajték alól. Hátukra fekszenek, egymás mellett ringatóznak. Megfordulnak, beljebb úsznak. Corinne lemerül, átúszik Tania alatt, mögötte bukkan fel. Kiáltozva keresik egymást. Testük súlytalan, a víz simogató, minden hajlatukba eljut. Mintha egyesülnének a tengerrel. Szemüket elkápráztatja a hullámzásban ezer darabra hulló hold és a csillagok fehér izzása. Hűvös a víz, a vihar felkavarta a hidegebb rétegeket. Sós cseppek verődnek szájukba. Egy hullám újra eltakarja őket egymástól, fejükét magasra emelve, nevetve kiáltoznak. Tania ráfekszik a vízre, lebeg rajta. Felemeli és távolabb leteszi egy hullám, majd elsimul alatta, teste lágyan ring. Aztán valaki megragadja a lábát, és lerántja a mélybe. Fogak mélyednek a bokájába. Vizet nyel, de szabad lábával a felszínre rúgja magát. Egyszerre akar levegőt venni és kiáltani. Szája sós vízzel megy tele, a harapás nem oldódik. Teste újra elsüllyed, és képtelen felvergődni. Valaki két kézzel markolja a térdét. Tania lenyúl, tapogatózik. Keze beleakad egy emberfejbe, megragadja a füleit. Tüdeje felrobbanni készül, köhögés rázza. Támadóia elengedi egy pillanatra. Tania fellöki magát a felszínre, kiköpi a vizet, teleszívja tüdejét levegővel, és tempózni kezd. Egy hullám elborítja. Mögötte meglátja Corinne-t, de nem szólhat neki. Valaki újra rácsimpaszkodik, megint bezárul feje fölött a tenger. Visszafordul, a fejet tapogatja. Megtalálja a homlokát, ujja- ! it a szemek felé döfi. Lábán enyhül a szorítás, kiszabadul. Egy kéz fonódik a torkára. Felemeli és előrenyomja a térdét. Hiába, a rúgás erejét veszti a vízben, levegője fogytán van. Csen Kingnek is fel kell merülnie, egymás mellett bukkannak fel, kapkodva szedik a levegőt, Tania csaknem hörög a légszomjtól és a rettenettől. Corinne látja, hogy a víz sistereg mellette. Tania birkózik egy férfival, akit ő nem ismer, aki a semmiből bukkant elő. Corinne odatempózik, és öklével az alámerülni készülő férfi 149. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt fejére sújt. A kínai lenyomja Taniát, fél kézzel a másik lány arcába csap, aztán eltűnik a mélyben. Corinne felsikolt, szájában vért érez. Lemerül, tágra nyitott. szemmel mered a fekete semmibe. Újra fellöki magát a felszínre, s néhány méterrel maga előtt meglátja őket. Tania ököllel a férfi orrára vág, majd elrúgja magát, és a part felé igyekszik. Amikor megpillantja Corinne-t, iszonyú hangon kiált rá, szinte fuldoklik a hangja: - Merülj le! Rémületében Corinne engedelmeskedne, de a férfi mellkasa kiemelkedik a vízből. A kínai feléje vetődve élkapja, majd mögé kerül, s karját behajlítja a nyaka előtt. Corinne hörögve vonaglik, nem szabadulhat. Szája, orra a vízbe merül. Tania visszafordul. Csen Kinghez úszik, a közelébe érve lebukik. Alá kerül, megbillenti a lendületével, aztán feldobja magát. Két kézzel megmarkolja és elcsavarja a férfi nyakát. Csen King elengedi Corinne-t, Taniára vetődik, leszorítja, és a víz alá nyomja. A lány lerázza magáról, és fejjel előre az ágyékához vágódik, majd oldalt fordul, eltempózik tőle, a félszínre iparkodik. Corinne a víz fölött csapkod, fuldoklik, nyögdécsel. Két kutya közeledik. Csen King a fogait csikorgatja fájdalmában. Levegőt, erőt gyűjt, tekintetével Taniát kutatja, de alig lát, a víz nem hűti égő ágyékát. Tania Corinne-nal birkózik, mert a lány magánkívül vergődik, csapkod, nyeli a vizet. Az újfundlandi egyenesen feléjük siklik, fejét átbújtatja a fuldokló karja alatt. Tania segíteni próbál, de nem bírja erővel. Kétszer visszakényszeríti Corinne fejét a kutya tarkójára, harmadszor kénytelen lekeverni egy pofont. Corinne elernyed, és fekve marad a kutya hátán. Az újfundlandi hihetetlen sebességgel vontatja a part felé. Taniát újra előveszi a rettegés. Teleszívja tüdejét, és elsülylyed. Vaktában indul előre, amerre a partot sejti. Ám a két kéz újra a bokájára kulcsolódik, a rántás minden eddiginél dühödtebb. Tania zúgó füllel a mélybe zuhan. Találomra előrerúg, 224 225 talpával húst érint, keményen belelép. Eltaszítja magát, és kiszabadul. Levegőt! Picasso mellett bukkan fel, köhögni kezd. Csen King is kiemelkedik. Magasba rántja és előrelendíti á karját. A dog belemar, vér fröccsen. A kínai felüvölt, szabad kezével Picasso felé sújt, azt a lány kapja el. Rátenyerel a fejére, s a víz alá kényszeríti. Csen King elsüllyed. A kutya még fogva tartja egy darabig, aztán kénytelen prüszkölve elengedni, hogy kiemelje fejét, s levegőt vegyen. Tania sem tudja tovább tartani a kínait. Tüdeje fújtató, végtagjai zsibbadtak. Úsznia kell, kijutni a partra. Nincs ereje. Átöleli a kutya derekát. Picasso úszik, de szinte elmerül a lány súlya alatt. Orrát a vízzel egy vonalban tartja, habot fúj rajta. Átcsap fölöttük egy hullám, aztán még egy. Meglátják a partot. Úszó férfiak közelednek, Tania elengedi Picassót, és erejét megfeszítve úszik. Amikor David és Sacha mellé ér, int, hogy hagyják. Aztán leér a lába. Megpróbál ráállni, de nem sikerül. Átkarolják, segítenek az éles kövek között a partra lépni. . Corinne takaróba csavarva fekszik a földön. Mellette Pablo és Otly téblábol. A lány ránéz a mellé hanyatló Taniára, és felemeli a kezét, ráejti a vállára. Mindketten zihálnak, ásítoznak a légszomjtól. Megosztoznak a takarón. Hallják, hogy Pablo 150. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt dühöng. Boris és Liu a parton járkál fel és alá. Háziasszonyuk is közeledik, elsősegélyként egy üveg italt hoz. Felülnek és belekortyolnak a konyakba. - Jól vagy? - kérdezi Tania. Corinne megtörli a száját. Még mindig alig kap levegőt, pedig van bőven körülöttük. Nagyot fújva kérdezi: - Mi volt ez? Cápa? David eléjük guggol. - Mit gondolsz, Tania? Megfulladt? A lány élesen felnevet. - Meg mernék rá esküdni, hogy kopoltyúi is vannak. David elhúzza a száját, s végül nem állja meg a kikívánkozó megjegyzést: - Még megtörténik, hogy beleszeretsz, drága. - Kizárt dolog. Legföljebb belehalok. Nagy különbség. - Aranyosak vagytok így együtt - morogja Pablo, kis időre szüneteltetve az átkozódást. Sacha felcsattan: - Kezdem unni a sárkányost! - Skalpold meg - javasolja Pierre Iho. Belekortyol az üvegbe. David eltűnik. 60. Otly olybá tekinti, hogy immáron az ő feladata Tania felvidítása, amíg a férfiak java része átfésüli a tengerpartot. Bátorításként iszik egy nagy pohár whiskyt, aztán belekezd Tania szórakoztatásába. - Az utolsó akcióm során bennrekedtem egy égő házban. Öreg faépület volt, egy hegyi tanyán. A közelharc során megsérültem, és elveszítettem az eszméletemet. Arra tértem magamhoz, hogy egyedül vagyok a lángpló házban. Feltápászkodtam, fuldokolva átvergődtem a füst- és lángtengeren, irány az ablak. Odakinn még bőven állt a búl. Inkább az vonzott mégis, mint a tűzhalál. Éppen át akartam vetni magamat a párkányon, amikor golyót kaptam a vállamba. Visszaestem, bele a lángokba. Sérült vállamon tüzet fogott a zubbonyom. Éreztem, hogy oda a karom, tán az arcom is. Maradék erőmet megfeszítve átbuktam a párkányon. A földre zuhanva gurultam néhány métert, égő ruhám kialudt. Pokoli fájdalmaim voltak. Egyszer csak azt láttam, hogy a ház meginog, rogyadozni kezd. A lángoló tető felém billent. Négykézlábra tápászkodva megpróbáltam elmenekülni előle. Jórészt sikerült. Mindenesetre egy üszkös gerenda fejbe vert, de megmaradtam, és ezt tekintem sikernek. Napokig nem tértem magamhoz. Álmodtam. A rám zuhanó tüzes tetőgerendák kísértettek, a vállamba csapódó golyó, a karomat, arcomat faló lángnyelvek. Amikor másfél-két hónappal később kikerültem a kórházból, nem voltam többé a régi. Ez volt az utolsó akció, amelyben részt vettem. A legutolsó. Abban a házban zárult le az ifjúságom. A lezuhanó tető látványa kergetett az öregségbe, s a tudat, hogy saját hibámból jártam így. Azóta megromlott a látásom, de talán sosem szokom meg a szemüveget. Hullik a 226 227 hajam, és irigylem magukat. Tudja, miért? Mert nem ismerik a félelmet. Pontosabban a félelemnek azt a fajtáját, mely véget vet egy korszaknak az ember életében. Ami után más következik. Kevesebb és szegényebb az előzőnél. Nem untatom? Tania nézi a szemüvegét törölgető férfit. Szótlanul rázza a fejét. A félelem természetrajzán töpreng, s ha félelem, akkor 151. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Csen King. Lidércnyomásos éjszaka, kézháttal adott ütések, tehetetlen, megkötözött test, a derengésből kibontakozó eszelős ázsiai arc, fájdalmában és tehetetlen dühében vonyító kutya, alvó szomszédok, rettegés. Lehet, hogy évek múlnak el, mire beszélni tud róla. Látni véli a savmarta arcú Juditot, a szétmázolt Vangot, a kevés híján megnyúzott Alaint. Alicja Spitaut, az öreg Philips lányát, aki halála előtt alighanem önszántából szeretkezett a kínaival, s talán abban a pillanatban vette kezdetét számára a pokol, amikor feljajdult a kéjtől. Elképzelhetetlen, mit éreztek valamennyien, tudván, hogy most meghalnak, s hozzá kínok kínjai között. Otly zavaros tekintettel forgatja üres poharát. Talán azon töpreng, ki issza el előle folyton az italt? - Folytatni akartam. Ez volt az életem. Maguk sem tudnának mást csinálni, csakis ezt. De a tűz felégette a hidat egykori és újabb énem között. Képzeljen el egy pilótát, aki nem mer többé repülőbe ülni, halat, melynek víziszonya támad. Levágott lábú táncost, aki a zenét meghallva érzi, hogy csonkolt végtagjában táncra moccannak az elmetszett idegek. Ahányszor odaállok maguk elé, és elmondom, mi történt, képtelen vagyok előírni, hogyan oldják meg a feladatot. A szemükből lesajnálás süt felém, "persze, neki könnyű", valami hasonló. - Otly megkaparintja a whiskysüveget, amit Tania hiába próbál elrejteni előle. Teletölti poharát és felnevet. - Maga most azt gondolja: "né, milyen szentimentális az öreg". Persze, tudom, maga is átélt már egyet s mást, de ne feledje, még nem marta vállon a tűz. Soha nem fogom megérteni Davidet. Nem fér a fejembe, miért nem hajlandó ölni. Észrevette? Inkább szétvereti a fejét, de nem öl, ha nem muszáj. Nem tudja, milyen remek érzés azt látni, hogy az ellenfél nem árthat többé. Az ő módszere a rajtaütésszerű támadás, az agyafúrt meglepetés, a közelharc. Aztán a rendőrök feltakaríthatják az ájultakat. Minek? Adams, Cassagne, soroljam még? Akit életben hagyunk, mind visszajön, és fegyver lesz a kezében. Ha nagyon rákényszerülnék, rettegve bár, de folytatnám. Senkit nem hagynék életben. Nem érdemelnek kíméletet, a börtön nem átneyelő intézmény, inkább elrontja őket. És tudja mit? Lehet, hogy élvezetet lelnék benne, hogy leteríthetem őket. Otly leveszi a szemüvegét. Elmosolyodik. - Maga is a hatása alá került, Tania. Senki nem vonhatja ki magát. Gyűlölni vagy szeretni kell. Senkit nem hagy közömbösen. Lassan mindenki utánozni kezdi modorát, nyugalmát, fanyar szövegét. Én is. Maga is. - Otly a távoli monitorernyő felé fordítja pillantását, melyen e pillanatban egy pókra emlékeztető szörnyeteg fúrja-rágja magát áldozata bőre alá, hogy kiszopogassa agyvelejét. A pompás film nézőserege élvezettel sikkantgat a borzalom láttán. Otly visszafordul a lány felé. Szemüveg nélkül csak elmosódó vonásait látja ebből a közelségből. Tovább fordítja tekintetét. A whiskysüveget még így is felismeri eltéveszthetetlen formájáról. Megszerzi, gyengéden megcirógatja, mielőtt tölt belőle. - Napról napra többet iszom. Napról napra érthetetlenebb számomra a környező világ. Nincs erőm, kedvem szembeszállni azzal, ami készül, nem is értem. Amott pereg a horrorfilm, s akik nézik, csak sejtik, hogy most élik ki tulajdon rejtett félelmeiket, szorongásaikat. Levezethetik őket azzal a tudattal, hogy nem ők vannak terítéken. Mondja, normális dolog mások szenvedése fölött kéjelegni? Ugye, nem? Úgy 152. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt sejtem, hamarosan az élet is produkál számukra valami rettenetest. Fillérekbe kerül az ember, elértéktelenedett az élet tisztelete. Az az érzésem, egyedül csak David ismer engem. Talán az egyetlen, aki nem vet meg. Mit beszélek róla annyit? Tania elnev eti magát. - Maga is az uszályába került. - Várjon csak. David nem beszél róla, de tudom, nem ért egyet azzal az utasítással, hogy állítsuk le magát. Látszatra teljesíti a parancsot, valójában arról van szó, hogy maga helyett ő merül bele a dolgokba. Tudja, hol van e pillanatban? A bérgyilkost kergeti. És el fogja kapni, mérget veszek rá. A fickó nem tette okosan, hogy ide is eljött maga után. Nem hiszem, hogy normális lenne: szembeszállni egy teljes akciócsoporttal. Maga valamilyen tébolyt váltott ki belőle. - Otly 228 229 az orrára illeszti szemüvegét. Az agyvelőt szopogató pók elmosódik, Tania arcvonásai élesebbé válnak. A lány úgy véli, eleget mulattatta a gyérülő hajú ember. Szeretne társai után nézni. Felemelkedni készül, amikor Otly átnyúl az asztalon, és megragadja a kezét. - Ne menjen sehová. Csak bajba kerül, bármerre lép. Hiszen tudja. Szóról szóra ismerem az aktáját. Nem arról beszélek, ami a munkájával kapcsolatban készült. A másikról. Maga egy megszállott. - Ki nem az? Otly leejti fejét az asztalra. Tania nézi néhány percig, szeretne valamit mondani, de nincs bátorsága. Inkább felköti a nyúlcipőt. Egyedül vág neki az éjszakának. Tudja, most nincs félnivalója. Társai ott járnak valahol a sötétségben, tekintetüket rajta tartják. Ha nem is látja őket, nyugalom tölti el, láthatatlan jelenlétük adta biztonságérzet. 61. Szétszóródnak a part közelében. Csen King (ha él) előbbutóbb kijön a vízből. Nem tudni, hol, de egy bizonyos: távol a moteltől. A hold szegényes fényt sugároz, a parti kövek remek búvóhelyet nyújtanak vadnak és vadásznak egyaránt. David a strandon túl, egy elhagyott villa kertjében folytatja őrjáratát. A bőrére tapadó sötét ingben belevész az éj feketéjébe. Fegyvertelen. Figyelmét semmi nem kerülheti el. Nyugalmat kényszerít magára: kell a feje. Gondolatait mégsem kergetheti el. A felrepedt szájú Corinne-t dicséri magában, bátorságát, mellyel öntnagát ugyan veszélybe sodorta, de megmentette Taniát. A vele való viaskodás időt szerzett ahhoz, hogy megtalálják őket. David megpróbálja elképzelni, mi játszódott le a tengerben, a két gyanútlan lány rettenetét. Csen King halállistája egyre hosszabbodik. Hiszen már rajta szerepel Noelle, Liu, Corinne, Sacha, mindazok, akik Tania segítségére siettek. Lehet, emiatt nem avatott senkit ügyeibe a lány, tartott Csen King bosszújától. David nem irigyli Taniát hosszú magányáért. Chennes már nem a túlvilággal tartja a kapcsolatot, de ettől az még metafizikus marad: gondolatai hullámhosszán a feltehetően élő Alain Raney-tőt kérdezi, mit akar majd, ha előmerészkedik? Követeli-e felesége szerelmét, vállalja-e a felelősséget? A halottból vádlott lesz, s lélekben David benyújtja a számlát. Raney, ha áldozat is, fizetnie kell. Néhány hónappal ezelőtt Tania maga mondta: "Ha elhagy, ha mást talál, régen túl lennék rajta". Elhagyott, Tania, gondolja David. Szívesen eljátszik ezzel 153. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt a gondolattal, bár sejti, elfogultsága növeli szigorát. Már kevésbé tart az elkerülhetetlen találkozástól, foszladozik rossz érzése, ami mostanáig azzal vádolta, hogy kifosztott egy embert. Árny moccan néhány méternyire. Sötét fej bukkan elő, elgyötört test araszol mögötte. Óvatosan, hason csúszva közeledik, éberen maga köré figyelve. Csen King mindössze egy nadrágot visel. Hova rejthette többi holmiját? Picassónak meg kellett volna találnia. A kínai azon iparkodik, hogy fáradt tüdejébe zaj nélkül szívja be a levegőt. Vállán átázott kötés, bal csuklója véres. Egyelőre jártányi ereje sincs, Sokáig időzött a vízben, a kemény küzdelem kimerítette. Behúzódik egy bokor alá, erőt gyűjt. Légzése nem hallható, de meg-megcsillanó bőrén látszik, szaporán kapkodja a levegőt. David vár. Akkor sem moccan, amikor a kínai tovább araszol. Úgy tűnik, a ház felé tart. Talán ott akar elrejtőzni. Az ablakhoz érve felegyenesedik, körülnéz, aztán megpróbálja betaszítani a keretet. Nem sikerül. Az üveget nem bánthatja, feltűnne. Lehajol, kutat a földön. Talál valamit, a szerzeménnyel az oldalt elhelyezkedő ajtó felé iparkodik. Feltérdel előtte, erőltetett türelemmel babrál a záron. Időnként körülkémlel. Egyre nyugodtabban lélegzik, arca kisimul. Járomcsontján sötét folt látható. Az ajtó halkan pattan egyet, majd résnyire nyílik. Csen King besurran rajta, belöki maga mögött. David sejti, nem marad sokáig. Nem maradhat, hiszen tudja, hogy keresik. De vajon érdekli-e? Érdekli-e más, mint a cél, mely idehozta, a bosszúvágy? Életösztöne talán nem hagyja cserben, még ebben a tébolyban sem. David nem csalódik. Tíz perc elteltével a kínai előlép. A háziak ruhatárából sötét inget, nadrágot választott magának, beleolvad az éjszakába. Fegyvert tart a kezében, apró pisztolyt, 230 231 majd belesüllyeszti a zsebébe. Körülkémlel, egy bokor mögé veti magát - aztán a motel felé indul. David biztos benné, hogy a kínai eszét vesztette. Menekülnie kellene, ehelyett vállalja a kockázatot, hogy átvágjon a nyitott terepen, a strandon. David lassan halad a nyomában. Meg kell erőltetnie a szemét, hogy ne tévessze maga elől. A kínai mindenáron végezni akar a feladattal. Megfosztja magát a puszta kézzel ölés élvezetétől, de már ez sem zavarja. Csupán a tény kell megnyugvásához: bosszúját véghezvitte. Chennes összegörnyedve futásnak ered. Mire a kínai felfülel léptei neszére, késő. Csak annyi ideje marad, hogy szembeforduljon Daviddel. A levegőbe lendülő Chennes teste elsodorja. A langyos homokba buknak a strand szélén, Csen King belemarkol. Támadója arcába szórja a homokot, David lehunyt szemmel félrerántja a fejét. Szájában sárrá válik a nyál. Kiköpi, felnéz, és beleöklöz a kínai arcába: Kap egy ütést a veséjére. Csen King átkulcsolja a lábával, majd leveti magáról. Felpattan, David is talpon terem, előrevetődik. A kínainak nincs ideje a zsebébe nyúlni. Egyszerre lendítik rúgásra a lábukat. Davidé kerül belülre, félresodorja a kínait, talpa a füle mellett csattan. Csen King elterül, aztán odébb gurítja magát, kissé távolabb talpra szökik. David ismét fürgébbnek bizonyul, a pisztoly továbbra sem kerülhet elő. De a kínai vigyorog. Szemei felvillannak, lába villámgyors, 154. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt David gyomrán csattan. Visszarántani nincs ideje, Chennes megragadja a bokáját. Egymásra zuhannak. Sárga kutya száguld feléjük, Liuval a nyomában. Amikor a maláj-kínai az összekapaszkodva küzdők mellé ér, lehajol, és mintegy letépi Davidet a kínairól, majd félretaszítja. Arca elsötétül. Hátralép, hogy Csen King felállhasson. Méregetik egymást, aztán Liu éleset rikoltvá előrelendül. A kirántott pisztoly elrepül Csen King kezéből, a homokba fullad. David felveszi, majd megragadja Picasso nyakörvét. Érzi, hogy a kutya megfeszülő teste reszket. Csen King ütéseket osztogat, Liu elhárítja valamennyit. Egymás körül táncolnak, hideg holdfény csordul rájuk. A maláj-kínai közelebb ugrik, lába kipördül. Csen Kinget felemeli a rúgás. Mire lezuhan, orrából ömlik a vér. Liu megáll, 232 s megvárja, míg feltápászkodik. Újra rúg egyet, de a kínai félregurul előle. Csen King talpra szökik, és körülnéz. Talán a menekülés esélyeit latolgatja. Liu lába kizökkenti gondolataiból: bekötözött vállán csattan. A kínai felordít. David látja közeledő társait. Iho, Boris és Sacha nyargal felé. Egy perccel később Tania alakja is kibukkan a sötétből. Mire odaér, Csen King arca vérben fürdik. Liu nem közelíti meg annyira, hogy a kínái elérhesse őt. Ugrásai, vetődései teljesen kiszámíthatatlanok. Rikolt, rúg, üt - és mindig megvárja, hogy Csen King felálljon. Ez mind nehezebben megy, végül a kínai a karjára támaszkodva ülve marad. Megpróbál hátraaraszolni. Liu lassú léptekkel követi. Csen King szemébe fúrja pillantását, fogai elővillannak, arca eltorzul. A kínai gyomrát félelem szorítja össze, átgyűrűzik szívébe, összepréseli tüdejét. Most az ő élete a tét. Úgy tesz, mintha végképp elgyengülne. Váratlanul pattan fel, lába ívként feszül előre. Csontba ütközik, s a csont enged. Liu tudomást sem vesz kitört fogairól. Előreveti magát, és tenyéréllel szétroppantja a kínai orrcsontját. Másik keze is fellendül, ökle Csen King homlokára zuhan. A kínai elrántja fejét, a behajlított ujjcsontok szemébe szaladnak. Liu visszakapja ragacsossá vált kézfejét, de újra előrelöki. Ezalatt rúgás éri az ágyékán. Meggörnyed, csak most köpi ki törött fogait. Tania felsikolt. David felkiált, hangját elnyomja a lövés dörrenése. Iho Csen King mellett áll. Füstölgő fegyverét elveszi a kínai halántékától. A sárkányos mozdulatlan. Halott. Liu kiüti a pisztolyt Iho kezéből, majd a férfira veti magát. Sacha tépi le róla, Boris is közbelép. Ketten tartják a malájkínait. Iho feltápászkodik a földről. Savanyú képpel porolja a ruháját. David elengedi a kutya nyakörvét, és letérdel a vonagló Liu mellé, nevén szólítja. Elkapja a lábát, végül rákiált. A kínai megrázza a fejét. Szájából vér folydogál. Felnyög, aztán elvigyorodik. Elengedik. Lassan feláll, letekint a halottra. Kézfejjel száját törölgeti. Nyelvével felméri a kárt. Mehet a fogorvoshoz. Idegei kioldódnak, végre elernyed. 233 - Mindig a jó fogadat verik ki - sóhajtja, aztán Ihóra néz: - Miért lőtte le? - Senki nem fogja neked elhinni, hogy önvédelemből ver155. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt ted ripityára, te barom - szűri a fogai között Pierre. - Le van szarva az önvédelem. - Liu felemeli a hangját. - Menjen be a kórházba, és nézze meg Juditot. Vagy Vangot, aki belehalt. Tania, nincs itt az albumod? Azt is megnézhetné éppen. Ez a szemét soha nem kezdett vele egyívásúakkal. Liu újra kiköp némi vért, fogmorzsalékot, Pierre cipőjére. A rend őre! Nem akarja megsiratni? - Fogd be a pofád - feleli Pierre rezignáltan. Liu ránéz, aztán elvigyorodik. - Oké, nagyokos. Pucoltasd fél. 62. Tania azt hiszi, vége. Philips nem érdekli már, remélhetőleg hamarosan nélküle is börtönben végzi. Néhány nap múlva újabb megkönnyebbülés: Judit lát, arcán némi kendőzéssel elfedheti a sav nyomait. Reflektorfénybe soha többet nem állhat, de mit számít? Ha idővel felejtenie is sikerül, semmi több nem érdekes: LÁT. Hát vége. Isten veled, Alain Raney, gyilkosod is halott már. Tania felszabadul, kivirul. A kiképzésen fegyelmezett, de amint kibújik az egyenruhából, elragadja féktelen jókedve. David csak nézi. Napról napra halogatja közlendőit, mintha nem lenne ereje kedvét szegni. Képtelen elmondani, hogy a veszély még korántsem vonult el a fejük fálül. A képzeletében élő NŐ olyannyira megelevenedett, hogy túlnő a fantáziáján, elhomályosírva azt. Megrögzött szokásai sorra lehullanak. Ő, aki csak egyedül tudott aludni, éjszakánként felriad, ha Tania teste nem simul hozzá. Utánacsúszik a lepedőn, átkarolja és tovább alszik. Olykor felkelti a lányt, hogy megbizonyosodjék róla, csakugyan olyan szemérmetlen-e, mint emlékszik. De az árnyék nem mozdul feje fölül. Mintha azzal fenyegetné, hogy elvehetik tőle a boldogságot. Erre felriad, felül. De a lány ott van mellette. Még ott van. Reggel, amikor belekortyol a kávéjába, és egy pillanatig a szájában tartja a forró italt, Tania elgondolkozva megjegyzi: - Még ezt is szeretem, David. Ahogy felfújod az arcodat az első kortynál, mindig ugyanúgy. De lehet, hogy egyszer felsikoltok tőle. David fintorog. - Bizony. Egyszer megunjuk egymást, drága. - Az agyamra fogsz menni - bólint a lány. - Észreveszem, hogy horkolsz és trombitálva fújod az orrodat. Nem vagy te csámpás? Ne felelj, pár hónap múlva úgyis szemet szúr - David vigyorog. Akkor sem komorodik el, amikor fejében egy másik David megkérdezi: "Néhány hónap múlva? Addig még meghalhattok!" - De addig is - feleli a lány - te vagy a legnagyszerűbb szerzetes földön és ágyban, akivel valaha is találkoztam. Tania egy könnyed s főként könnyelmű mozdulattal bekapcsolja a rádiót. Ezzel a tettével egyszersmind véget vet jókedvüknek. A hírekben háttérbe szorulnak a külföldről szóló jelentések, a hazai események javára. Az elniúlt éjszaka bombák robbantak néhány vidéki nagyvárosban. A merényletek forgalmas helyszíneken zajlottak le, csaknem egyidőben, számos áldozatot szedve. Mintha a városok életének megtorpantása, mintha az összeomlás lett volna a céljuk. Repülőterek, pályaudvarok, hivatalok váltak tartósan használhatatlanná. A merénylőket nem sikerült elfogni. Tania felsóhajt: 156. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - Mire jó ez? Nem kap választ. A szobájába rohan, felöltözik. Aztán kocsiba ülnek, Picasso hátul terpeszkedik. A levegő forró, mozdulatlan. A nap sistereg saját tüzében. Elgyötört fák lógatják lombjukat. Nem vigasz a hőségben, hogy már napok óta a sziget a gyakorlóterületük. Mintha valami konkrét feladatra képeznék ki őket, anélkül, hogy ennek részleteibe beavatást nyernének. EL kell hagyniuk a parttól távol lehorgonyzott hajót, és víz alatt úszva, felszerelésüket vízhatlan zsákban szállítva kell szárazföldet érniük. A "játék" szerves része a szigetre felügyelő őrség. Hosszas gyakorlás után sikerül a csoportokra osztott társaságnak elérnie az összetett célt: feltűhés nélkül partot érni, s ott az őrök figyelmét kijátszva, felfegyverkezni. 234 235 Amikor ez végre sikerül, mindjárt ki is derül: ez volt a kezdet. A rájuk váró feladat még ennél is bonyolultabb. A fő cél: észrevétlenül rajtaütni a szigeten álló objektumon. Munkájukat nehezíti, hogy idegenekkel dolgoznak együtt. Tania sejti, társaik katonák. Rövidre vágott hajuk, borotvált arcuk, feszes járásuk erősíti gyanakvását. Mintha nem élveznék a játékot, amikor a hevenyészve felállított objektumot elfoglalják. Ha visszaküldik őket, újra kezdik, szemük sem rebben. A rövid pihenők alatt nem elegyednek beszélgetésbe az akciócsoportosokkal. Tania próbálkozik, de barátkozási kísérletei kudarcba fulladnak. Végül Davidhez fordul: - Te tudod, miről van szó? - kérdezi. A férfi bólint, s ezzel részéről elintézést nyer a dolog, de Tania tovább faggatja. David csendesen megjegyzi: - Ne itt, és ne most. Maradj veszteg. Újra merülnek, aztán még egyszer. Tania fázik, s nemcsak ő. Megostromolják az objektumot, de nagyon nem tetszik már ez a játék. Kézigránátok, robbanószerek kerülnek elő. A helyzet reménytelennek tűnik. Úgy fest, mintha a kivégzésüket gyakorolnák. A következő pihenő során Tania megint David mellé sodródik. A férfi fáradtnak látszik, száját harapdálva töpreng valamin. - Mire készülünk? - faggatja a lány. David ránéz, aztán halkan így felel: - Látod, drága. Meghalni. Újra kezdik. Art Cox is velük dolgozik, de később, amikor partra szállnak, kocsi jön érte, és elviszi valahová. Az ő kiképzése tovább folytatódik. David hazáig hallgat, a hodályban bemenekül fejhallgatója alá. Aztán egyszer csak felpattan, s szö nélkül kirohan a házból. A kapunak szerencséje van, hogy időben kitárul, mert a Cherokee Jeep teljes sebességgel száguld felé. Tania egy darabig csak jön-megy. Bekapcsolja a rádiót. A hírolvasó részletezi az éjszakai bombamerényletek veszteségeit, majd beszámol a frissen történtekről. Ezek célpontja már a főváros volt. Néhány terroristát elfogtak, mielőtt elhelyezhették volna csomagjaikat a fontosabb pontokon, de így is történtek robbanások. 236 Tania növekvő nyugtalanságot érez. Gyanítja, hogy kiképzésük is összefügg a kialakulófélben levő helyzettel. De ha majd a valódi célpont ellen vetik be őket, ott nyilván nem ter157. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt roristákba ütköznek. És nyilván kudarcot vallanak akciójukkal. Lemészárolják, felrobbantják, jobb esetben foglyul ejtik őket. Tania azon töpreng, mire kötelezhetik őt feljebbvalói. Tudja, hogy erre is. Bármire. Ha úgy óhajtják, hogy feláldozza magát, meg kell tennie. Ha tiltakozni próbál, el tudják hallgattatni. Rakosgatja magában, amit tud, de ez a semminél alig több. Nem jöhet rá, mi a tét, mi a cél. Ha eddig abban ringatta magát, hogy munkája emberbaráti cselekedetek végtelen sora, most felnyílik a szeme, s ráébred, mennyire katona ő is. Eddig mégis eldönthették, hogyan fogjanak hozzá valamihez. Segítséget kaptak. Határozhattak nemcsak a túszok, de saját sorsuk felo is. Szabadok voltak, javarészt Otlynak köszönhetően. Ez a mostani játék túl katonás, túl sötét. Nem tudja, hova száguldott el David, de sejti, hogy a férfi jóval többet tud mindarról, ami eddig történt, s ami készülőben van. Aligha kerül elő egyhamar. A lánynak nincs kedve a házban maradni. Kocsiba ül, és kihajt az utcára. Gépiesen vezet az élénk forgalomban, bár nem ismeri még úticélját. Csen King halott, és ő annyira gyanútlan, hogy szinte bele sem tekint a tükörbe. 63. Mialatt David Pierre Ihóval vitatkozik, veri az asztalt, majd lehiggadva egy makettra hajol, Tania parkolóhelyet keres, aztán sétára indul a ragyogó kirakatok között. Fagylaltot nyalogatva fellépdel egy meredek lépcsősoron, a magasból a megunhatatlan tengerre veti pillantását. De csak az elmúlt nap jut róla eszébe, megfordul és tovább sétál: Az alkonyati órában az aszfalt csaknem lélegzik. A napközben beszívott forróságot leheli ki magából, érezhető felfelé lüktető melege. Néhány pilledt sétáló halad el Tania mellett. Parkoló kocsik sorfala szegélyezi a széles sétautat. A lányt meglepi a háta mögül felcsattanó hang. Előbb hajlamos azt hinni, nem neki szól: 237 - Hé! Menjen oda a zöld Ford Scorpióhoz. Nem lesz bántódása, ha engedelmeskedik. A lány megfordul. Magas, fiatal férfi lépked mögötte, kezét tűpettyes nadrágja zsebében tartja. Mintha fegyvert markolna. Tania egy pillantással ellenőrzi a zsebdudor méretét, s megállapítja, a "mintha" akár el is maradhat. Megáll. Szembenéz az ugyancsak megtorpanó férfival, látja feszült arcán az erőltetett vigyort. Ám ekkor újra egy hang hallatszik, megint a háta mögül: - Dlem hallotta? Kell az magának, hogy megpörköljem a zsebemet? Tania megfordul, megpróbálja úgy tenni ezt, hogy a tűpetytyest is láthassa, és az újonnan érkezettet is. Ez utóbbi is daliás termetű férfi, keze ugyancsak a zsebében, nadrágja kevéssé elegáns, kárpótlásul vastag, tömött bajuszt visel ajka fölött. - Megmondanák, hova invitálnak ilyen ellenállhatatlanul? - kérdezi a lány enyhe nyugtalansággal, mialatt a két férfi közrefogja. Olyan érzése támad, mintha már nagyon sürgősen felébredni készülne egy kellemetlen álomból, de hiába várja a vekker kiáltolását. - Valaki beszélni akar magával. Nincs mitől tartania - tudatja a tűpettyes. - Gondoltam. - Tania beharapja és elengedi alsó ajkát. 158. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - Csak azért tartják a zsebükben a kezüket, hogy elrejtsék a virágot. - A virág el is sülhet - biztosítja a lányt a jóval barátságtalanabb, bajuszos dalia. Közben közelebb terelgeti a zöld Ford Scorpióhoz. Tania lelassítja a lépteit. - Ki akar beszélni velem? A bajuszos enyhén megtaszítja, hogy gyorsabban lépdeljen. Egy férfi sétál velük szembe, és Tania csaknem felkiált meglepetésében. A tűpettyes halkan morogja: - Philips kéreti. Tania alig hallja. Weinert nézi, agya lázasan sakkozik. Velük van? Elárulta őt? Vele van? Egyáltalán, hogy kerül ide? Mi történik itt egyáltalán? Mikor lesz vége? Magas sarkú cipője megbicsaklik egy aknafedélen. A lány a tűpettyes dalia karjába kapaszkodik, hogy el ne essen. Még mindig Weinert nézi. Weiner semmit sem néz, legfeljebb a cipője orrát, de ezalatt is lépésről lépésre közeledik. Talán egy vonalba érnek, mielőtt még megközelítenék a Ford Scorpiót. Tania megfontolt alapossággal zuhan a jobb oldalán lépkedő férfira, s az automatikusan kirántja kezét a zsebéből, hogy elkapja őt. A lány bocsánatkérően mosolyogva elengedi a férfit, és megbicsaklott lábát felhúzva a sétány mellvédjéhez szökdécsel. Megtámaszkodik a szegélyező virágágyás mellett a könyökével . - Mindjárt - sziszegi békítően, arcán fájdalmas kifejezés vonaglik át. Közvetlen közelről érzi a színes virágok illatát. A tűpettyes férfi nem lát semmi gyanúsat a viselkedésében, kézenfekvőnek találja, hogy egy tűsarkú cipő azért van, legyen miben bokáját törnie viselőjének. A bajuszos férfi érzi, hogy annak a bokának a világon semmi baja sincs. Visszasüllyeszti. kezét a zsebébe, megmarkolja fegyverét, és így szól: - Nem volt kikötve, hogy feltétlenül élve kell odavinnünk magát. - Akkor vegyen ölbe! - Tania szenvedő grimasszal kilép a cipőjéből. Aztán a másikból. - Hé - üvölti a bajuszos dalia, de torkán akad a hang. A gyökerestül kitépett virág az arcába csapódik, földet permetez szemébe, orrába, nyitott szájába. Köhögve kirántja kezét a zsebéből, és vakon előreugrik. Tania a tűpettyes férfival törődik. Felrántott térdével ágyékon rúgja, s máris átfogja a nyakát, hogy a fejét is térdére vonja, szenvedélyesen, de nem túl finoman. A férfi magától is előrehajtja fejét lágy részei fájdalma miatt, így Tania különösebb erőfeszítés nélkül véghezviheti, amit eltervelt. Aztán lefekteti az ájult férfit a kitépett virágtő mellé, az aszfaltra. A bajuszosra nincs gondja: A földdel átmenetileg elvakított férfit Weiner vállalja magára. Lefegyverzi, tarkón üti, társa mellé nyújtóztatja. Tania futásnak ered. Feltépi a Ford ajtaját, Weiner a kormány mögé ugrik be. A kocsi elszabadul a járda mellől, erős motorja átröpíti néhány piros lámpán, majd lekanyarodik a tenger felé vezető útra. Betér egy mellékutcába, és megáll. 238 239 - Jöjjön! - Weiner leint egy taxit. A milliónyi kérdéssel a vezetőre való tekintettel várni kell. 159. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Tania meztelen lábát rakosgatja az ülés alatt. Nevethetnékje támad, de sejti, hogy alapos ok nélkül, inkább neurotikus indíttatásból. Nem is nevet, Weinert nézi. A negyvenévesforma, szürke szemű, barázdált arcú magánnyomozó egészségesnek tűnik, elevennek. - Hová megyünk? - kérdezi a lány. - Megtudja mindjárt. - Ma mindenki túlságosan titokzatos - dohog a lány. Sajnálja ugyan a cipőjét, de meztelen lába cseppet sem zavarja. A taxi füstüveges, légkondicionált, s ez az, amit nem kedvel. A zárt ablakok különös módon nyomasztják. Inkább a hőség. Tízperces autózás után egy f Imstúdió elé érkeznek. Éden a neve, de az aligha felelhet meg valóságos helyzetének, ahhoz mérten túl sokan őrzik. A körülötte lődörgő marcona, rágógumis férfiak nem lehetnek mások, csakis testőrök. Kiszállnak a taxiból, s megállnak az ellenkező oldalon, egy kirakat előtt. Weiner végre megszólal, de hangja a legkevésbé sem behízelgő. - Hallottam, hogy a sárkányos meghalt, de ez nem ok arra, hogy ne nézzen körül, amikorön-megy. A Ford Scorpio a háztól követte magát, én úgyszintén. Olyan, mint egy amatőr. Még nem ért véget a műsor, ne akarjon kimenni az előadásról, nem lehet. Akarja, hogy Philips leszálljon magáról? Le fog szállni, semmi mást nem kell csinálnia, elég, ha elraboljuk Ingridet. - Kicsodát? Nem kapott maga napszúrást? Jobb lenne inkább, ha elmesélné, hogy kerül ide? Netán feltámadás napja van? Weiner szélesen elvigyorodik: - Tökéletes a megfogalmazása! Nos, Ingrid Philips rögvest kigördül ezen a kapun hófehér Jaguárján. A sofőrjén kívül egy gorilla lesz vele. - Akkor számolja meg a többit, itt az utcán. - Mit tehetnek? Ült már maga Jaguárban? Van fegyvere? - Nem látja, hogy nincs? - Sebaj, nekem van. Maga penderüljön a kocsi elé, és szólítsa meg a nőt. A többi az én dolgom. Tania fintorog. Hangja nem is lehetne élesebb: - Ez minden? - Egyelőre. Nyomás. A lány akkor is csodálkozik magán, amikor elindul. Egyszer majd magyarázatot követel a történtekre, határozza el. Még akkor is a meglepetés alatt áll, amikor már ott bohóckodik az út közepén. De a legcsodálatosabb, hogy a lefékező Jaguár hátsó ajtaja kinylik, s Ingrid Philips elbűvölő mosollyal kihajol rajta. - Na mi van? - kérdezi, s bár beszédstílusa cseppet sem illik kocsijához, tánc- és illemórára most végképp nincs idő. Tania azt hallja saját szájából, hogy filmezni akar. Hírneves színésznő szeretne lenni, és senki más nem segítheti ebben, csakis a nagyszerű Ingrid Philips. Vágyai elősorolása közben illegeti is magát, s ez nem is esik nehezére. A rágógumizó gorillák vigyorogva figyelik. Akkor fagy ajkukra a mosoly, amikor Weiner a lány mellett feltépi a kocsi ajtaját, beugrik az ülésre, s az ellenkezp oldalon kilakoltatja a sofőrt. Mindezt lélegzetelállító gyorsasággal adja elő, s arra is szakít módot, hogy fegyverét Ingrid Philipsre szegezze. Át csúszik a kocsi jobb oldali ülésére, a kormányhoz, pisztolyát határozottan fogja a művésznőre. Így tehát egyetlen intésébe kerül, hogy távozásra bírja testőrét. 160. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Tania bepattan a színésznő mellé. A kocsi meglódul, a bevágódó ajtó otiacsípi a lábát. Morogna valamit, de Weiner hátranyújtja a pisztolyt, s el kell vennie tőle, hogy a hisztérikusan kiabáló Ingrid Philips mellett fenyegetően megmutassa a fejveszetten rohangászó, fegyverük után kapkodó gorilláknak. Ezzel el is éri, hogy ne lőjenek utánuk. Aztán a nőre néz: - Ne visítozzon a fülembe! Ha lesz rá idő, megmutatom, mit kell ilyenkor csinálni. Nem mennek messzire. Néhány utcával távolabb átülnek egy jóval egyszerűbb kocsiba. Ingrid Philips engedelmesen velük tart. Kanyargós útvonalon haladnak tovább, Weiner szeretne megbizonyosodni róla, hogy nem követik őket. Tania előrehajol: - Ez elő volt készítve. Hogy kerülök bele? - Azért lebzseltem ma a fiúja háza előtt, hogy beszéljünk erről a csínyről, de láttam, hogy mások is várják magát. Azért összejött. Ügyesek vagyunk. - Kétségtelen. De azt mondja meg: MIÉRT?? 240 241 Weiner lefékez a járda mellett, majd beáll két sportkocsi közé. Kiszáll, kihúzza a hátsó ülésről a dermedt foglyot, s belekarol. Karoló karjában pisztolya is helyet kap. Aztán elindul egy sokemeletes ház felé. Válla fölött szól vissza: - Egyelőre végeztünk. Hazamehet. Tania dühödten utánafut. Meztelen talpa csattog a mocskos járdán. Átugrik egy zöldes köpetcsomón, és a férfi elé penderül. - Az a helyzet, hogy ÉN akarok magával beszélni. Weiner vigyorog: - Mégsem mászkálhatunk társalogva fel-alá az utcán, mikör itt van a művésznö is. - Felkísérem magukat. - Nem lehet. Tartozom annyival Philipsnek, hogy elcsábítsam szeretett hitvesét. Szeretném mielőbb nyélbeütni. Tania csaknem felsír dühében. - Ne hülyéskedjen, Weiner! Nem lehet ennyire sürgős! - Este otthon lesz? - Ha rajtam múlik. - Múljon. Akkor este. - Ezzel Weiner, karján a vonakodö prédával, ellejt. Tania a fejét csóválva bámul utánuk. Amikor elindul, kis híján beletrappol a zöldes köpetcsomóba. Időben kikerüli, majd taxi után néz. Felteszi magában, hogy nem emészti magát a történtek miatt. Este mindenre megkapja a feleletet. Hát David? Mit fog szólni, ha beszámol neki? Bármit felel is majd a történetére, a mondat végén ott lesz a meghitt szócska: "drága". Semmi kétség, ez a história pontosan illik azok sorába, melyeket David drágásan szokott megítélni. Voltaképpen igaza lesz. 64. Chennest kedvenc foteljában találja, zenehallgatás közben. Beléptekor feltekint, leveszi a fejhallgatót, és megjegyzi: - Mezítláb vagy, drága. Tania lenéz a lábára. Megállapítja, hogy a mezítlenség elhanyagolható. Sokkal feltűnőbb, milyen elképesztően mocskos ez a város. - Hova rohantál délután, David? - Tania szeretné az ajtón kívül tudni porlepte lábait, mégis vár a válaszra. - Nem lesz akció - feleli a férfi őt nézegetve. - A cso161. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt port marad. Ketten megyünk Arttal. Tania leül. - Nem - sóhajtja. A férfi bólint: - De. - Mi ez a sötét história? Valami undorító gazságnak rémlik. - Olyan - szögezi le David. - Töltenél egy pohár italt, mielőtt belekezdesz a történetbe? Nem, ne kérdezd, milyen történet. Jól tudod, mi érdekel. Az elveszett lábbelid, a japán csodád. - Te a Toyotáról beszélsz? Hát ezért törted össze. - Nem pontosan ezért, de most másról van szó. Tania felemelkedik. Megpróbál úgy közlekedni a szőnyegen, hogy ne érjen le a lába, de a kísérlet kudarcot vall. Talpai nyomát Noelle legfeljebb ollóval távolíthatja el onnan, s hiába fog jóindulatúan mosolyogni mindehhez, Tania előre sejti, hogy szíve nem lesz napsugaras. Leül a fotel karfájára, és átkarolja a férfi nyakát. - Tudni szeretném, mire készítettek fel bennünket. - Nem hiszem, hogy nem tűnt fel. EL kellett volna foglalnunk egy szigetet, a rajta álló objektummal egyetemben. - Ha nem beszélsz, kifaggatom Sachát. Ő is beavatottnak látszik. - Kevés olyan ok ismert előttem, amire hivatkozva bármit is kihúzhatsz belőle. - Kevés? Egy is elegendő. Ha megtudja, hogy Arttal édes kettesben készülsz oda, menten kitálal. - Tania, nagyon szeretnék neked beszámolni mindenről, de nem tehetem. Ha a teljes csoport odamegy, a tűzharc elkerülhetetlen, és aligha térünk vissza elevenen. Art Cox a terv kulcsa, megpróbálunk trükkhöz folyamodni. A többi már csak az ellenfél humorérzékén múlik. Tudnod kell, lehet, hogy nem jövök vissza. Ez természetesen afféle szónoki szöveg, mert dehogyis akarom otthagyni a fogamat (ami egyébként nem is fűük az egészhez). Menj fürdeni, és közben vésd észbe, hogy nem életem nehezítése, jóval inkább felderítése érdekében tartalak. 242 243 - Hülye! - Tania elvonul. Vacsorakészítés közben David visszatér a nyugtalanító kérdésre: - Tartozol egy történettel. Tania előadja az eseményeket, nem titkolva, hogy változatlanul nem érti, mi történt vele voltaképpen. - Nem loptad a napot, drága - vélekedik David. - Mit mondott Weiner a, kiszabadulásáról? Tania csak a vállát vonogatja, s közben csaknem sírva fakad a hagyma illóolajától. - Kérdésemre, hogy tán a feltámadás napja van-e, Weiner azt felelte, hogy ma este idejön, és belecsap a részletekbe. - Ki jön ide? - firtatja David. Tania mégis lehajítja a hagymát. Letörli könnyeit. Fátyolos tekintettel mered Davidre, akár fogyatékos magzatára. - Hogy érted azt, hogy kijön ide? We-i-nerjön ide, most mondtam. - Értem. - David nem éhes. A hússütésről megfeledkezve gondolataiba merül. Tania végzi helyette a rabszolgamunkát. Felpillant, néha hízelegve hozzásimul, a férfi mosolyogni próbál, fintor kerekédik belőle. - Mikor kerül sor az akcióra? - kérdezi a lány. Sokkal ke162. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt vésbé foglalkoztatja most Weiner, Davidet félti. Ki akarja verni fejéből a gondolatát is, hogy hús-vér ember, sebezhető. Egyéb gondolatokról pedig hallani sem akar. Hiába, jönnek csőstül . - A napokban - válaszol David. Aztán váratlanul magához vonja a lányt, arcát beletemeti a hajába, és nagyon halkan, alig érthetően felsóhajt: - Szeretlek. Tania tudja. Meglepetés azért éri, mert David nevet ad mindannak, amivel elhalmozza. Nevet együttléteiknek, nappalaiknak és éjszakáiknak, kötődésüknek, és annak a gondoskodásnak, melyet nem kísér felhajtás, legfeljebb fanyar mosoly és száraz mondatok. A lány felemeli arcát, David szemébe néz. Mosolyog, aztán a serpenyőhöz lép, és félretolja a tűzről. A hús alaposan átsült. De ez most nem számít. Mindketten félnek, s ez most fontosabb. Tania attól fél, hogy David nem tér vissza az akcióról, a férfi tudja, hogy az sem lesz biztonságban, aki itt marad. Nem kérdezik rettegéseik miértjét, ehelyett megcsókolják egymást, s lassan feloldódnak. Eltávolodik minden, még a félelem is félreoldalog egy időre. Rejtély, hogyan kerülnek az emeletre. 65. David felkönyököl az ágyon. - Jobb lenne felöltözve fogadni ma esti vendégünket. A vacsora is eljegesedhetett már. Tania zuhanyozás közben is meghallja a dallamot. A riasztókészülék jelét. Előbb megretten, de máris eszébe jut: Csen King halott. Nem lehet más, csakis Weiner. Nem mindig a legrövidebb út az egyenes. Kapkodva törülközik, öltözik. Leszalad a nappaliba. David merev arccal ül fotelje mélyén, kezében félig kiürített poharat tart. Az ajtót nézi, akár Tania. Előbb Picasso lohol be a kertből, mögötte sötét árnyalak lépdel. Ha a kutya nem talált benne kivetnivalót, Weiner közeledik. De nem ő az. Magas, fekete hajú férfi lép be az éjszakából, arcát sűrű szakáll keretezi, orrán sötét szemüveg. Megáll Tania előtt. Felemeli a karját, és leveszi a szemüveget. A lány megpillantja kék szemét, gyanúja bizonyossággá_válik, de nem jön ki hang a torkán. Szédül. Alain Raney elmosolyodik, egy lépést tesz felé. Mozdul a lány is. Sír, nevet, mindezt egyszerre, rendszer nélkül, meglepő hangokat hallatva. Átkarolja a férfi nyakát, eleven-ép arcát két tenyerébe fogja, s egyre nézi. David látja, hogy Raney átöleli a lány derekát. Róla nyilván mindenki megfeledkezett, mégsem hagyja el páhblyát. Kiüríti poharát. Keserű a whisky, alig bírja lenyelni. A békesség ekkor véget ér. Tania ellöki Alaint, és megpofozza. Egyszer, kétszer, a harmadikat Raney már védi. Hátrál a lány elől, keze az arca előtt, rendületlenül mosolyog. Tania leengedi a karját. Leroskad a konyhába vezető lépcső tetejére. Arca komoly. - Két év telt el. Lehet, hogy kevesebb. Mivel kezdjem? Kezdjük a legfontosabbal. Mit akarsz irt, most, tőlem? 245 - Érted jöttem - feleli Raney egyszerűen. - Aha. Vetkőzd le á vigyorgást. Nem helyénvaló. - Nem ezt vártam tőled. - Raney elkomorodik. 163. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - Nem?! Engem nem is kérdezel? Engem te soha nem kérdeztél. Te vagy Alain Raney, és azt beszélték, ma a feltámadás napja van. Csakhogy Alain Raney mégsem lehetsz, ő meghalt, sok ideje már, és én nemrég eltemettelek. Majdnem két éven át meghagytál abban a hitben, hogy megöltek. Rendeztem a számládat. Örülök, hogy megvagy. Tűnj el. Raney leül mellé a lépcsőre. Észreveszi, hogy David is ott van, de nem törődik vele. - Hallgass meg - kéri. - Nem tehettem mást. Meg akartak ölni, el kellett rejtőznöm, megvárnom, amíg elfelejtenek. Nem volt könnyű, és legfőképpen nélküled nem volt könnyű, de ha értesítettelek volna, veszélybe sodorlak. - Valóban? Fene nagy biztonságban élek azóta is. - Jan eljött hozzád. Meg volt rémülve. Tele volt kokóval, a tetejében leitta magát. Otthagytam, mert dolgom volt. Mire hazaértem, a lakás vérben úszott, Jan felismerhetetlenné vált. Fogtam az iratait, leléptem velük. Külföldön voltam egy évig. Egy kábulat volt ez az idő. Félelemben, rettegésben, remények közt. Nem tudtam, hova lettél, s onnan nem deríthettem ki semmit. Hazajöttetn. Lassan megtudtam, mi minden történt. Az látszott a legfoiítosabbnak, hogy Philips érdeklődését elvonjam rólad, bár te igazán mindent elkövettél, hogy megölesd magad. Telefonon üldöztem, eljuttattam hozzá az iratokat is, melyekért téged hajszolt, s közben nem ejthettem ki a neved, nehogy összefüggésbe hozzanak veled. Folytattam a nyomozást is, megtanntam árnyékként mozogni, láthatatlanná váltam. Philipset azzal fenyegettem, hogy elrabolom a feleségét. Azt akartam, hogy a zaklatás miatt elveszítse a fejét, és hibákat kövessen el, felhívja magára a rendőrség figyelmét. Nemrég kiszedtem a gorillái kezei közül Weinert, azóta együtt dolgozunk. Tania, megesett, hogy álló éjjel szorongattam a telefonkagylót, de nem volt erőm felhívni téged. Beláttam, okosabb, ha várok. Tania a fejét ingatva nézi a férfit. Az elmúlt időszak hirtelen nevetségessé válik előtte. Jan Vitoldot gyászolta csaknem két éven át? - Mire vártál? - kérdezi fojtott hangon. Ebben a másodpercben kialszik a villany. Nemcsak a házban, az egész utcában, talán városszerte, mert vészterhes sötétség borul rájuk. David megmozdul a helyén, s Raney helyett válaszol: - Erre. Közös barátotok, Colin Philips áldott terroristái v elfoglaltak néhány atomerőművet. Erre a nagy örömre esetleg megvacsorázhatnánk. Kerítek néhány lámpást. David feláll, s belebotlik a nappalin keresztül felé siető Taniába. - Szeretném tudni, mi ez, David! Tlidtad, hogy Alain él, tudtad, hogy Philips mire készül. Úgy érzem magam, mint egy alvajáró, mintha most ébrednék álmomból. Ez a huszadik század, David? - Íme, ez az. A fejlett civilizáció. Egyiptomi sötétség, bombamerényletek, atomrobbantás, belső háborúk. - David felemeli a hangját: - Most akarsz lelécelni, Raney? Elkéstél. Ezért fogattad el Weinerrel Philips feleségét. Fedezni akartad a következő megfutamodásodat. Amint látod, nem látsz. Elkezdődött. - Most hallom, hogy te sokat tudsz - feleli a sötétből Alain. - Te mit tettél a megakadályozására? - Mire megtudtam, megakadályozásról szó sem lehetett. 164. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Felül kell kerekedni a helyzeten, ennyi maradt. Hát mégis tartozik a hosszú ebédlőasztalhoz egy gyertyatartó. David a garázsból hozza elő. Kissé porlepte, kevéssé elegáns, de három szál sudár gyertya áll benne péckesen. A férfi meggyújtja, elhelyezi az asztal közepén, aztán megterít, és felszolgálja a dermedtre hűlt vacsorát. Alain nem titkolja ellenszenvét Chennes iránt. - Megismertelek, Tarzan. A gőzhajó gügye óriása, aki beleköpött a levesembe. Úgy nézem, nem is egyszer. Na jó. Anno, Philips körül szaglászva, rájöttem, hogy a jóember két bujkáló terrorista vezető hazatérését pénzeli-szervezi a kulisszák mögött. Hát így kerültünk mi a Nosztalgiára. Utólag belegondolva fikarcnyi nosztalgiát sem érzek. Míg én bizonyítékokat akartam szerezni Philips ellen, az ifjú Tarzan és bájos hitvesem inkább hőstjátszottak. Elhalászták a két fickót az orrom elől. Philips persze arra gyanakodott, hogy az én kezem volt a dologban. 246 247 - Honnan volt pénzed a bujkáláshoz? - kérdezi Tania. - Még Klaus Philips életében felmerült ez az eshetőség. Amikor nagy vonalakban tájékoztattam Colin öccse sötét tevékenységéről, biztosított nekem némi "menekülési alapot", ő nevezte így. Nem volt kicsinyes. Tania sörrel öblíti le a vacsorát. Kérdés kérdésre halmozódik a fejében. - Voltaképpen miért nincs áram? - Ezt Tarzantól kérdezd. - Alain, szájon váglak - figyelmezteti Tania csendesen. David szótlanul vigyorog a gyertyafényben. Raney rápillant, majd elfordítja a fejét. Villájával egy szelet húst piszkál tányérján. - Konkrét tényekkel nem szolgálhatok. Philips és néhány jómódú uraság pénzzel, rejtekhellyel és egyéb szolgálatokkal támogat terrorista szervezeteket. Nem mintha anarchiát óhajtanának, szó sincs róla: Legfeljebb kormányváltozást. Szolgálataikkal lekötelezik, mintegy megvásárolják a terrorista vezetőket. Ezek aztán megteszik a kedvükért, amit kérnek. Ha kell, bombákat rejtenek el imitt-amott, elrabolnak néhány atomtudóst, utcai vérengzést rendeznek, hogy felháborodjon a köznép, és még sorolhatnám. Alain ledobja a viílát, és ellöki a tányért maga elől. - Ha jó az időzítés, a jelenség országos méreteket is ölthet. Egyidejűsége igénybe veszi a rendfenntartó erőket, katonák, rendőrök, és persze ti is le vagytok foglalva azzal, hogy hajkurásszátok a terroristákat. És ahogy ők sem tudják, ti sem sejtitek, hogy valójában a hadsereg néhány főtisztje áll az egész disznóság hátterében. Mert erről van szó. Egészen egyszerűen katonai hatalomátvétel készül. Végső soron nincs ebben semmi meglepő. Nem alaptalanul féltem az életünket, Tania. - És most? - kérdezi a lány. - Most elmegyünk innen. Philips tehetetlen velünk szemben. Hőn szeretett hitvesét féltve bármit elnéz ezentúl. Weiner pedig elszórakoztatja a hölgyet, bár úgy nézem, a gyönyörűség kölcsönös. Egyébként, ha a balhé kitört, oly mindegy már, hogy én mit csinálok! - Azt hiszed? - kérdezi David. - Voltak bátor férfiak is, Alain Raney. Akik megneszeltek valamit a készülődésből, és összefogtak másokkal ennek megakadályozására. Páran meghaltak már közülük, és még várható néhány haláleset. Ők pe165. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt dig nem jönnek vissza soha többé. - A terroristák elfoglaltak néhány atomerőművet, te mondtad. Ez azt jelenti, hogy megbénul az élet. Elszabadul a pokol. Elkezdődött. Hol vannak a bátor férfiak, Tarzan? - Ahogy mondod, elkezdődött a virágkarnevál. Megvolt a villanyoltás, pereg a film. Rövidesen rákapcsolnak a hagyományos erőművek. A telefonok, hírközlő szervek működni fognak, a válságbizottság munkája zavartalan lesz. A kórházaké, katonai támaszpontoké úgyszintén. Ezeknek egyébként is van saját áramfejlesztőjük hasonló műsorok esetére. De a zűrzavar ezekben a percekben tökéletes. Emberek őrjöngenek béna liftekben, metrószerelvényekben, döglött vonatokban. Rövidesen felrobban még néhány bomba. Le lesz kötve a rendőrség, a tűzoltóság. Bevetnek katonai egységeket, a helyzet folytán katonák leszünk mi is, igen. Ki akadályozhatná meg, ilyen körülmények között, hogy valamelyik támaszpontról elvigyenek egy nukleáris rakétát? Aztán, ők tudják, mikor, fel is robbantják, ha másképp nem tudják lemondatni a kormányt. Egyszóval csomagolj, Raney. Csúnya betegség a sugárfertőzés. Kihullik dús hajad, férfias szakállad, elveszíted a fogaidat, belső vérzéseid lesznek, hasmenés gyötör majd, folytassam? Azt akarod mondani, hogy nem tudtad? Tania sápadtan hátradől székében. - Komolyan beszélsz, David? - Komolyan. - Semmit nem értek. Kit lehet hibáztatni azért, hogy idáig fajultak a dolgok? - Én csak Philipset, Cassagne-t, Raney-t említhetem. Nem tudom, kik azok, akik az ellenintézkedéseket előkészítették. Akik maguk is azt akarták, hogy EZ bekövetkezzék, úgymond tanulságul. - Tanulságul? - ismétli a lány. - Úgy van, Tania. Ha valaki a legelején leleplezi ezt a készülő gazságot, az emberek még megúszhatták volna. De nem leplezte le senki. Akik megtehették volna, romantikus hőst játszottak, életükért reszketve elbujdostak a fenébe. Raney felemelkedik. Karját Tania vállára ejti. - Tania és én elmegyünk. Most. 248 249 Chennes halkan felnevet: - Rossz a módszered. Tudhatnád. Raney rá sem hederít. Gyengéden szólítja a lányt: . - Gyere. Tania felnéz, elmosolyodik: - Meghallgattalak. Elfogadom, hogy félelemmel magyarázod a történteket. Bármikor szívesen találkozom veled, Alain. De nem megyek veled. Sem most, sem később. Elhagytál, úgy két évvel ezelőtt. Nekem most itt van dolgom, te készítetted elő. - A feleségem vagy. - Az özvegyed vagyok. Írás van róla. Alain visszaül mellé. David magukra hagyja őket. Kisétál a kertbe, Picasso szegődik a nyomába. Kilépnek az utcára. A sötétség szinte markolható. Nem mozdul semmi. Sem autó, sem járókelő. Feneketlen a csend. Mintha máris meghalt volna a város. 66. Azt az éjszakát nem felejti el, aki megélte. A később megszületők majd legendaként hallják újra elődeiktől. Miként idővel 166. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt legendává válik minden háború, árvíz, tűzvész, földrengés. Azok terjesztik majd, akik túlélték, és azok is, akik összefogtak mások túléléséért. Sok áldozatot szed a pánik aznap éjjel. Sok hőst arat egyszersmind. Próba elé állítja az embert, aki mindent tudni vél, legfeljebb önmagával nincs tisztában. A rádióadók hamarosan tudatják hallgatóikkal, mi okozta az áramszünetet. Az adást mindenütt hallják, ahol sikerült úrrá lenni az áraínkimaradásön, hallják azok is, akik elemes készülékeket hallgatnak. Aztán a hírolvasó ismerteti a terroristák követeléseit. Amennyiben másnap estig nem mond le a kormány, hogy választásokra kerülhessen sor, felrobban egy nukleáris rakéta. A terroristák célja, hogy rémületet keltsenek az emberekben. Többé-kevésbé sikerül elérniük. Hanem többen gondolkodóba esnek. A rakéta hollétéről nem esett szó, alattomban bármely város határában lapulhat. Bárki áldozatául eshet. És ekkor az emberek számba veszik szeretteiket. Csodálkoznak, nem is kevesen vannak. Aztán aggódni kezdenek értük. Végül legtöbbjük arra gondol, talán tehetne valamit, jóllehet, csak a maga módján. Elvégre ott van a belső elhárítás, a rendőrség, a katonaság és a többi, keressék meg ők a rakétát, és hatástalanítsák gyújtószerkezetét. Az a dolguk. Ők pedig teszik a magukét. A kórházakban gyűlnek a betegek. Baleset, utcai támadás, izgalom okozta rosszullét, tűzesetek áldozatai. De sorra érkeznek a személyzet tagjai is. Szabadnapról, szabadságról megfeledkezve kocsiba, motorra vagy kerékpárra ülnek. Felöltik köpenyüket, munkába állnak. A műszaki személyzet is beszivárog. Az a munka, ami rendesen napokat vett igénybe, csakhamar elkészül. Mú"ködnek a gápek, a világítás is kielégítő. Néhány magánklinika is megnyitja kapuját a mentőautók előtt. Egy kastélyt elfoglaló klinika intenzív osztályán, ahol nemrég Ferry minisztert ápolták, megjelenik a tenisztréner külsejű, szőke doktor, és munkába áll. Javaslatára megszervezik a klinika őrzését is, hiszen egy ilyen éjszakán bármi megtörténhet. A falra festett ördög nem sokáig várat magára. A járőr feltartóztat egy kivilágítatlan személyautót. A vezető kocsiját hátrahagyva elmenekül az éjszakában. A kocsit félretolják az útról. Mire a riasztott tűzszerész-csoport elcsigázott tagjai megérkeznek, lezajlik a merényiet. A kocsinak ugyan a klinika parkolójában illett volná fltnbbannia, de ezt nem tudatták vele. Amikor a pokolgép óramutatói fedik egymást, a robbanás bekövetkezik. Élőlényben, épületben nem tesz kárt. De az utat és a környező fákat kráterré és fűrészporrá változtatja. A kezdődő tüzet sikerül elfojtani. A metróalagutakban nem sokat vesztegelnek a sötét szerelvények. A karbantartó munkások otthagyják vacsorájukat, és munkahelyükre igyekeznek. Valaha, amikor tevékenységük csínját-bínját megtanulták, elhangzott néhány feltételes módba csomagolt mondat a hasonló esetekről is. -Fejük hangarchívumából előgyűrűznek ezek a tudnivalók. A szerelvények az állomásokra jutnak, rémült utasaik távozhatnak. A repülőtereket ostrom alá veszik. Menekülni készülők lobogtatják útleveleiket. Szabad ország, szabad állampolgárai szabadon futni készülnek. Rendőri és katonai kordon a repü250 t 251 lőterek körül. Minden kocsit, minden csomagot, minden utast műszeres vizsgálatnak vetnek alá. Több gép nem indul. Nincs 167. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt elegendő kerozin, á tartálykocsik kiürültek, feltöltésük hosszadalmas. Ennek ellenére a repülőtéri személyzet teljes létszámmal dolgozik. Az újonnan érkezők is átesnek a műszeres vizsgálaton. Néhányan nem jutnak be a munkahelyükre. Sötét cellában töltik az éjszakát, miután elemózsiás csomagjaikat a tűzszerészek kényszerültek hatástalanítani. Toronyházak lakói, akik sosem köszöntek egymásnak, most gyertyákkal és elemlámpákkal felszerelkezve jönnekmennek a kísérteties lépcsőházakban. Idegen lakásokba zörgetnek, s arról érdeklődnek, a zárt ajtók mögött mindenki jól van-e. A rádióadókkal egyidejűleg figyelmeztetik egymást, vigyázzanak a tűzzel, takarékoskodjanak a vízzel, ne nyissanak ajtót idegennek, és nem kell aggódni, mert nyár lévén, korán hajnalodik. Mindjárt véget ér a sötétség. Liftekben rekedt emberek szabadulnak ki. Magányos öregeket kísérnek át sivár lakásukból nagycsaládos emberek a magukéba, ételt-italt adnak nekik, beszélnek hozzájuk. Más magányosokat mézes szavú bűnözők csalnak a zárhoz, kilincshez. Pénzükkel távoznak. Szülők keresik gyermekeiket: Kocsival, gyalog járják az elsötétült szórakozóhelyeket, játéktermeket. Ha a magukét egyelőre nem is találják, síró, rémült sihedereket fuvaroznak haza. Akadnak zokogó lányok, akiknél már kései a segítség. Mentő jön értük, kórházba viszi őket. Néhány szomszédos országban bőszen dolgoznak a nyomdagépek. Meglepetés készül. Igazí bomba. A lapok címlapján Jan Vitold neve ordít öles betűkből szedve. Alatta hosszú riport, melyből fény derül az összeesküvésre. Kisebb hazai rádióadók is rendelkeznek egy-egy példánnyal az írásműből. Felolvassák a cikket, akad, aki hallja. Mire megtiltják a műsor sugárzását, a hír talán az ENSZ-nek is a fülébe jut. Nem mintha ez számítana, az a legtehetetlenebb. Egyelőre nem is hallat magáról. 67. David Chennes és csoportja számára kijelölnek egy kerületet a városban. Feladatuk a rend fenntartása. Nyitott dzsipekbe ülnek felfegyverkezve, négyesével. Katonai járőrökkel, rendőrökkel találkoznak, intenek egymásnak és tovább hajtanak. Az emberek többnyire alszanak éjszakánként, de ezen az éjjelen mintha senki nem tenné ezt. Élelmes boltosok standokat rögtönöznek üzletük előtt. Gyufát, gyertyát, lámpásokat árulnak. Leporolják a raktár leghátsó zugaibán fellelt petróleumlámpákat, akad rájuk vevő. Nem sokkal később, amikor a bevétel dagasztja már a zsebüket, és a sorállás is enyhülőfélben van, szükségük támad némi segítségre, elvégre a keresett pénz az övék, s nem adhatják oda holmi útonállónak. Az útonállók sem váratnak magukra. Rendben megérkeznek, prédára lesnek. Egy háromtagú banda pechesnek bizonyul. Rátámadnak egy "fénykereskedőre", aki nagy bátran nyolcéves fiát is magával vitte pénzt keresni. A fosztogatók a gyermeket használják nyomatékul, hogy az apa könnyebben megváljon pénzétől. Boris vezeti az utcába kanyarodó dzsipet. A ritka szavú behemót egyik gyengéje a gyermek. A dzsip megáll, a fiú kiszabadul, a három útonállót a mentő viszi el, meglehetősen kelletlenül. David dzsipjét Alain Raney vezeti, mindössze azért, hogy valami hasznát is vegyék a feltámadottnak, ha már a nyakukon maradt. Mindannyian hallották a végül elnémított adást Jan 168. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Vitold csínyével. Miután a kötelező korholás elhangzik, Tania megkérdezi: - Miért csináltad ezt? - Valamit én is tettem, amint látjátok. Mindenki tisztán láthat. - Éppen fél évet késtél zseniális ötleteddel - jegyzi meg David. Raney rápillant. Tania kedvéért talán hajlandó volna megszeretni a száraz modorút, de hiába. Saját természete folyamatosan berzenkedik ellene. Nem szereti és kész. Rászól: - Kocsikázzunk, Tarzan. Van benzin. David oldalról pillant rá, nem hervad le arcáról a könnyű mosoly. 252 253 - Szerencse, hogy kisded sztoridban nem soroltál neveket. Így hát véghezviszik, amit elterveztek. - Milyen szerencse, hogy véghezviszik! - Raney bekanyarodik egy szűk utcába, a fényszórók a sötétséget tapogatják. Ez a cikk az életbiztosításom. És persze Ingrid Philips. Tania előrehajol: Jan Vitold életbiztosítása. Nem a tied. Neked mindenekelőtt azt kellene bebizonyítanod, hogy élsz. - Neked bebizonyítom - feleli a férfi. - De ahhoz ezeket le kellene ráznunk. Tania nem tud mit szólni. Hátradől, órájára pillant. Itaney nem tágít: - Úgyis rengetegen vagyunk ebben a kocsiban. Kiszállhatnánk valahol. Liu szólal meg. Halkan. - Tania, mondd meg a megboldogult férjednek, hogy valószínűleg kiszakítom a nyelvét. Úgy két perc múlva. Sacha bólogat. - Megteszi. Ez meg. Raney nem szeppen meg. - Miért utáltok engem? - Számos okból - feleli Sacha. - Például azért, mert semmit nem teszel a megszerettetésedért. Ez a rohadt cikk pedig úgy kellett nekünk, mint halottnak a beöntés. Tudod, mit csináltál, te balfácán? Kibasztál velünk. Nem Philipsszel, te hatökör. Velünk. David, hatalmazd fel Liut, hogy kicsinálja ezt az eleven kísértetet. Chennes hátrafordul. - Ha az akció miatt aggódsz, az lefújva. Ketten megyünk Art Coxszal. Sacha elnémul. Aztán megérinti Tania karját. - Mondd meg neki, hogy megőrült. Nem normális. Te mondd meg neki. - Már szóba került - feleli a lány. - Megvesztél, David. Mit akarsz éppen Arttal? Hemzsegnek a katonák a szigeten. Eleve oda sem juthattok, hajókkal őrzik. - Éppen az őrhajók miatt nem viszlek benneteket. Kerülni szeretném a mészárlást. Trükkel jutunk a szigetre. - Baromi! Nem trükk kell oda, hanem néhány vadászbombázó. Raney derűsen megjegyzi: - Figyeljetek, az indián rögtön kiássa a csatarepülőit! Liu felemelkedik. - Letelt a két perc - közli. Megragadja Raney gallérját. A dzsip önállósítja magát, és a járda felé rohan. 169. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Ekkor hallják meg a lövéseket. 68. David két kezével két különféle dolgot művel. A ballal Liut próbálja megfékezni, a jobbal a kormány. után kap. A dzsip a járda mellé kanyarodik. Liu szünetet tart a fojtogatásban, a félig megfojtott Raney kitapogatja á pedálokat, megtalálja a féket, és rálép. Picasso gondjaira bízva elhagyják a kocsit. A keresztező utca felöl hallatszik a géppisztolysorozat, arra rohannak. Néhány lakás ablaka mögött gyertyaláng imbolyog, a hold is erőlködik, mégis alig látnak. A torkolattüzek egy üzlet kirakatában villognak. Az utcán autó motorja indul. Az üzletből géppisztolyos férfi hátrál elő, beveti magát a kocsiba, s az nyomban meglódul. A vezető nem kapcsolja be a világítást. A kocsi az úttesten futó Davidék felé száguld, alig jut idejük a járdára pattanva a falhoz lapulni. Az üzlet felől sikoltozás, kiáltozás hallatszik, belevész a motorzúgásba. Liu tüzet nyit, és szétlövi a kocsi gumijait. Vezetője uralmát veszti a gép fölött, az abroncsaira roggyanó autó bakugrásokkal szökdécsel a keskeny úton, majd nyílegyenesen közéjük ront. Ablakában felugat egy géppisztoly. Sacha berántja Taniát egy kapu alá, David Raney-vel cselekszi ugyanezt. Liu félreugrik a kocsi elől, magasra emeli fegyverét, és szinte célzás nélkül belő az ablakon. A géppisztoly elhallgat. A házfal ellenáll a nekirontó autó ostromának. Csak egy csattanás, aztán a motor elnémul. Sacha az átlyuggatott kapu mögött feltápászkodik a földről. Lüktető karját tapogatva ragacsos vért érez. Aztán fájdalmat, pokolit. A többieknek nem esett bajuk. 254 J 255 Liu behajol a kocsiba. A vezető él, géppisztolyos társa azonban halott. Az utca ellenkező végében fényszóró lobban, kéken villog a megkülönböztető jelzés: mentőautó közeledik. David az üzlethez fut, útközben készíti elő a lámpáját. Odabenn valaki hangosan jajveszékel. Üvegcserép csörren a férfi talpa alatt. A polcok, állványok letarolva, a törmelék közepében két férfi hullája fekszik, egy asszony zokog fölöttük. David láttán megrettenve belehunyorog a zseblámpába, aztán folytatja a sírást. Rövidesen kiderül, nincs szükség több segítségre, a rablótámadás áldozatául esett két férfi valóban halott. A nő nyugtató injekciót kap a mentőorvostól, előkerül néhány szomszéd, és oltalmába fogadja a gyászolót. Az asszony visszakapja férje pénzét, dé ez nem apasztja el könnyeit. Egy fürdőköpenyes, középkorú szomszéd elvezeti. Sacha nehéz perceket él át a mentőautó belsejében. Mivel nem hajlandó kórházba menni, a fiatal doktor a helyszínen végzi el az apró műtétet, érzéstelenítő injekció segítségével. Kiveszi az indián karjából a két golyót. Sacha esküdözik, hogy az injekció tökéletesen hatástalan volt. Az sem vigasztalja, hogy nem értek csontot a lövedékek. Amikor a doktor fertőtleníti a sebet, Sacha vérben forgó szemmel megígéri neki, hogy megskalpolja. Amint rákerül a kötés, el is zsibbad a karja, ujjai hegyétől a kulcscsontjáig, talán még az állkapcsa is. Akár fogat is húzathatna. Az éjszaka hátralevő részében elszórakozik ezzel. Akárhol belecsíp a karjába, abszolúte semmit nem érez. Ekkor azonban már senki nem hajlandó megoperálni. 170. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Visszamennek a kocsihoz, folytatják az őrjáratot. Rádión kapják a hírt, hogy bomba robbant a közeli színházban. Arra kanyarodnak. A tűzoltók már tevékenykednek, lefékez mellettük egy katonai dzsip is. Az öreg színházépület megviseltnek látszik, ablakai betöredeztek, belsejében lángnyelvek lobognak. - Nincs senki odabenn? - kérdezi a katonák tisztje, az ülésből kikászálódva. Nem kap választ. Bámészkodók gyűlnek köréjük. Tania nézi a férfit, esküdni merne, hogy látta már valahol. Persze, rangjelzés nélküli egyenruhában napokon át együtt gyakorlatoztak. A terepjárón maradó katonák is ismerősek. Biccentenek egymásnak, s amikor a tiszt eltávolodik a közelükből, beszélgetésbe elegyednek. Amikor Raney felméri a beszélgetés irányát, lelkesen belefolyik. Szakszerűen kérdez, ez a mestersége. Hamarosan kiderül, már a katonák is tudják, hogy az akciót, amire gyakoroltak, lefújták. Sőt, ennél többet is tudnak. Raney meggyóntatja őket, amíg a hadnagy a lángoló épület körül fontoskodik. Mint kiderül, a katonák éppen akcióról visszatérőben, kerültek a színházhoz. Korábban össze kellett szedegetniük néhány nagyra becsült férfiút, hogy a tanácskozásra kísérjék őket. Miután ez megtörtént, dolgukat jól végezvén visszafelé igyekeztek a számukra kijelölt körzetbe, járőrözni. Aztán fegyverropogás hangja fordította meg őket, de mire visszasiettek volna, elkéstek. Távozásukkal egyidőben katonai kommandóalakulat érkezett az értekezlet jól őrzött, tökéletesen biztonságos helyszínére. Bebocsátást nyertek a tanácsterembe. Ott rögvest fegyvert rántottak, túszul ejtették a nagyra becsülteket, majd zavartalanul eltávoztak a zsákmánnyal. A fegyverropogás voltaképpen csak a nyomaték kedvéért szükségeltetett, áldozatot nem szedett. A foglyok személyére való tekintettel a konvoj zöld utat kapott a városban cirkáló őrjáratok között. Raney szeme felcsillan a hír hallatán, kedveli az érdekességeket. Mégis úgy tesz, mintha szívességből hallgatná a beszámolót. Ezen az éjszakán többnyire barátságosak egymáshoz az emberek. Alain neveket kérdez. A katonák vonakodnak kiadni ezeket, valamivel később mégis elmondják, kiket kísértek - a fogságba. Ha netán valaki kétkedett volna, rövidesen bebizonyosodik, hogy a válságbizottság esett a kommandó rabságába. Kölyök arcú katona meséli, az állát dörzsölgetve: - Volt még egy tag, nekem kellett érte mennem. Ismételgettem a nevét, azt hittem, soha nem tudom megjegyezni. Rendőrségi fejesnek mondták, nehezen hittem el róla, hogy nagykutya lehet. Egy nagydarab pasas, hatalmas fejjel, fülekkel, fogakkal, olyan szemöldökkel, mint az Egyenlítő. Egész úton evett a kocsijában, úgy őrölt az állkapcsával, mint egy kérődző teve. Barátom, ha az belém harapna! De nem látszott harapósnak, éppenséggel górénak sem. Jó fej volt. Béke po256 257 raira. A franc essen belé, ti tudjátok, mi folyik itt? Igaz, amit az emberek beszélnek? - Igaz - feleli David. - Bizonyára Ihónak hívták a kuncsaftodat. - Annak. Ilyen hülye nevet?! A tűz összehúzódik, lassan elenyészik. A tűzoltók beóvakodnak az épületbe. A hadnagy visszatér kocsijához. 171. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt David beül a dzsipbe, s hátraszól a félig alélt Sachának. - Agonizálsz még? -. Elvégre megsérültem - feleli Sacha hányavetin. - Mert elrabolták a válságbizottságot. Iho is köztük van. Mit szólsz? - Haha - erőlteti Sacha. - Mert onnan bárkit el lehet rabolni . - Az ellopott rakéta ügyében odacsődítettek egy kommandót. Gyerekjáték volt elsétálniuk az értékes túszokkal. Át a városon, zavartalanul. Nos? - Keringünk még, Tarzan? - kérdezi Raney. Elhessegeti Picassót a vezetőülésről. A dog kelletlenül lemászik a másik ülés elé, és David combjai közé ül. - Itt mindenki összeesküdött mindenki ellen - mélázik Chennes. Raney is a fordulaton töri a fejét. Végül hátrafordul. - Tania, kiszállsz végre? - Hallgass már! - kéri a lány. Hátrahajtja fejét az üléstámlán, a mellettük elsuhanó házak ablakait nézi. Többségükben kialudtak a gyertyák, lakóik lefeküdtek talán. Néptelenek az utcák, papírszemetet hintáztat a könnyű szél. Rövidesen kivilágosodik majd, de a nappal nem vet véget az eseményeknek. Tania pillantása megakad egy kitárt ablakon. Rémülten integető fiatal nő hajol ki rajta, rettegése csupán sejthető, sötét van. Tania megérinti Alain vállát. A dzsip megáll, a férfiak a mutatott irányba tekintenek. A nő továbbra is izgatottan hadonászik, fejét hátra-hátrarántva, mintha abból az irányból fenyegetné a veszedelem. 69. Kiugranak a kocsiból. Már a kapu alatt járnak, amikor meghallják a sikolyt. Felrohannak a lépcsőkön, David és Liu világít előre a zseblámpával. Az emeletre érve megtorpannak egy pillanatra, de a sikoltozás irányt mutat. Belöknek egy lakásajtót, keresztülszaladnak két sötét helyiségen. A harmadikban megpillantják a szőnyegre tepert, vérző asszonyt. Elszántan viaskodik támadójával. A férfi csak akkor ugrik fel mellőle, amikor a lámpák fényköre eléje vetődik. Visszafordul feléjük, szemei vadul villognak, csaknem forognak, torz arcán vicsor, markában kés. Nem érdekli a rászegeződő fegyverek fenyegetése. Előretartott késével feléjük rohan, az asszony nyögdécselve jajong a földön. David előrelépni készül, de Raney megfogja a karját. Most látják meg a kezében tartott pisztolyt. Alain közvetlen közelről lövi le az őrjöngőt. Szíven találja. - Mi ez? - kérdezi Sacha. - Vámpírok bálja? - Kirajzanak a vadállatok a sötétben, prédára éhesen. Liu a halott mellé térdel. Tania a nőt vizsgálgatja. Sérülései mélyek, de szerencsére csak a karján és lábán érték a szúrások. Az asszony magánkívül, hisztérikusan zokog. - Hallottam, hogy kaparászik az ajtón, mintha ki akarná nyitni. Nem merten kiáltani, azt hittem, elmegy, ha azt hiszi, hogy nincs itthon senki. - Folytatja a sírást, remeg a teste. Sebeiből vér folydogál. - Van itt valahol kötszer? - kérdezi Tania, aztán megrázza az asszony vállát. Nem kap választ, a test élettelennek tű172. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt nik, hangja is elakadt már. - Vigyük le -javasolja Sacha. - A kocsinál bekötözhetjük. Mentőt is hívhatunk. - A mozdulatlan férfira mutai. Arcán utálat és döbbenet. - Biztos, hogy meghalt? - Meghalnál, ha szíven lőnélek, Bőrharisnya? - kérdezi Raney. - Ettől a lidérctől kitelik, hogy nekiáll kísérletezni - panaszkodik Sacha, majd rövid tűnődés után hozzáfűzi: - Végül azért nem baj, hogy nem David vette kezébe a dolgokat. Most lenne egy laposra vert, ámde elevén szatírunk. A kocsi258 259 ban aztán észre térne- Sacha Tania felé közeledik, majd váratlanul a térdeplő lányra veti magát - és hamm! Taniát váratlanul éri a támadás. Felsikolt, és elengedi az ájult asszonyt. Aztán társai derültsége láttán elneveti magát, és megjegyzi: - Úgy látom, te is hamarosan ámokfutásra váltasz. Na, mi lesz? Felnyalábolják az asszonyt. Sacha ép karjával a lámpát tartva előttük halad, és valamilyen rejtélyes okból remekül mulat magában. A folyosón néhány kíváncsi álldogál. Kócos fejű, álmos tekintetű szomszédok. - Mi történt? - suttogja egy néger nő. - Egy őrült meglátogatta a szomszédnőjét. - Vigyék el! - követeli az asszony. - Nyugalom. Már nem működik. - Két nőt ölt meg néhány napja. Biztos, hogy ő az! Éjjel bement a lakásba, reggel csak az összeszabdalt hulla maradt utána. Vigyék el! - Ez már nem ont több vért - legyint Sacha. - Kiszenvedett. A kocsi előtt takarót terítenek az útra. Liu a rádióval, Tania a fényszórók által megvilágított testtel foglalatoskodik. Hamar elhasználja a kocsi kötszerkészletét. Még mindig marad lefedetlen, vérző seb az asszonyon. Sacha zsibbadt karját csipkedi. Megtekinti Tania munkáját, és elhúzza a száját. - Mi ez? Múmia? Liu is ott áll már mellette. - Tania nem kötöz. Ő mindjárt balzsamoz - morogja vigyorogva. Rendőrjárőr kanyarodik az utcába, megáll mellettük. Megtekintik a nőt, feláldozzák kocsijuk kötszerkészletét. Egyikük megállapítja: - Nagy fogást csináltak. Az egész kerület rettegett már a pasas miatt. Felmegyünk, megtekintjük. - Vigyázzanak, kés van nála! - kiált utánuk Sacha. Végre a mentő is megérkezik. A fiatal doktor fáradtnak látszik. - Már megint maguk azok? - sóhajt a láttukra. 260 - Hé, doki! Nem akar megoperálni? - örvendezik Sacha. - A karom MOST van elzsibbadva! Még folytatná, de David gyanakodva megkérdezi: - Doktor, kábítószert is adott neki? - Egy keveset. Meglőtték már magát? Nem akartam, hogy nagy fájdalmai legyenek. - Biztosíthatom, semmim nem fáj - tudatja Sacha. Gondoltam, kihúzhatná az egyik fogamat. Ha szükségesnek 173. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt látja, végezhet rajtam koponyaműtétet, hólyagtükrözést, ami tetszik. Abszolúte zsibbadt vagyok. A doktor legyint, letérdel a nő mellé. Pupilláját, pulzusát vizsgálgatja, gondterheltnek látszik. Két ápoló hordágyra emeli a testet, a köcsiba teszik. A mentőautó belseje zsúfolt tömegszállásra emlékeztet. Az orvos fellép betegeihez, búcsút int a lennmaradóknak. A motor hörren, a kocsi szirénázva elsüvít. - Sacha tényleg kábítószert kapott? - Liu gyanakodva vizsgálgatja az indiánt. Meglehet, irigy is kissé. David beül a dzsipbe. - Haza kéne vinni, hogy kialudja magát. Tania felül az ajtóra David mellett. Arcához hajol. - Mi lesz most? - kérdezi. A férfi rámosolyog, megsimogatja a haját. - Leszakad az ajtó - feleli gyengéden. Tania visszamosolyog. - És utána? Megtartjátok a nagy öngyilkosság című műsort Art Coxszal? Hallottad, ellopdosták a barátodat, Pierre Ihót. Itt kocsikázunk egy narkomániás bohóccal meg a többiekkel teljes wrugalomban. Közben ketyeg valahol az óra egy nukleáris raké ta hasában. Lehet, hogy éppen itt, ennek a háznak a pincéjében. David az órájára tekint. - Hamarosan megvirrad. Te átveszed a parancsnokságot. Mi pedig elrepülünk Arttal. - És vajon hol fogtok leszállni? David ajka keskeny és néma. Tania megtaszítja a vállát. - Hallgass ide! Lehet, hogy hiába mentek. Látod, bármi történhet, ném hülyék ellen harcoltok. Biztos, hogy nem tudunk segíteni? Itt fogunk keringeni, amíg megjelenik az égen a gombafelhő? - 261 David nem felel. Tania rákiabál: - Hol van az a sziget? Ki van ott? Sacha előreszól: - Ki lenne? Blau tábornok és a többi hitszegő. Ne hősködj, David. Taniának igaza van. Ellopták a válságstábot. Megváltozott a helyzet. Nem kell felrobbantanotok Blau erődjét, nincs már jelentősége. Gondoljunk a saját bőrünkre. Raney hajol melléjük: - Menj csak, Tarzan, menj. Lesz jó trükk, mi? Hogy ravaszul bejuss a szigetre. Levágatod a fél lábad, púpot növesztesz, lesz álca mi? Míg púpod cirógatják merő babonából, hogy szerencséjük legyen, te meggyújtod a kanócot, mi? Apró darabokra szakadsz te is. Na és? Te vagy Tarzan. Aki hősként élt, hősként haljon, nemde? Tania visszakézből, kézháttal üt, oda sem nézve. Raney elesik, majd vérző orrát törölgetve feltápászkodik. Megkerüli a kocsit, és beül a vezetőülésre. David látja, hogy Tania könnyezik. Megérinti az arcát, megsimogatja, rámosolyog. - Ne félj, drága. Nem lesz semmi baj. Még egy órájuk marad az elválásig. Sacha elgyötört arca arról tanúskodik, hogy a kábítófájdalomcsillapító kikerült véréből, szemhéjai fáradtságtól súlyosak. Liu keskeny résű szemeit összehúzva, némán gubbaszt Tania mellett. Raney jobbnak látja, ha csendben marad, 174. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt és most könnyen teszi, mert elmerül gondolataiban. Kissé szégyenkezik, annál is inkább, mert szemlátomást semmi módon nem képes kihozni sodrából Davidet. Miért akarja mégis megtenni? Két éven keresztül abban a hitben ringatta magát, hogy visszatértekor felesége a nyakába borul. Számított rá, hogy lesznek közben férfiak, de ezek el is tűnnek, mire ő megjelenik. Két éven át száműzte a lehetőségét annak, hogy Tania más férfit is megszerethet. Valaha úgy szerette őt, mintha ez végleges lenne. Most Davidet látszik úgy szeretni, s megkockáztatható a következtetés: ha lehet, még úgyabbul. Ennek ellenére Alain úgy véli, az ő előnye számottevő, négy év jóval több, mint egy-két hónap. De úgy látszik, Tania másként méricskél. Tania is ezen töpreng. Fel sem merült benne a választás gondolata. Ezekben a percekben az elválás nyomasztja, a veszedelem, ami elválaszthatja tőle Davidet. Segítenie kell valamiképpen. Hiszen David is ezt tette, mellette állt, mindig előtte járt néhány orrhosszal. Ha ő életben van még, az jórészt David érdeme. Általa szerzett kapcsolatai megváltoztatták felfogását. Számtalanszor eszébe jut Noelle, Sacha, Pierre, Liu, Corinne. Mindannyiuk számára magától értetődő volt, hogy kihúzzák őt a bajból. Ki-ki a maga módján. Valamennyien bátrabban viselkedtek, mint ő, Tania. Elhatározásra jut. Kerüljön bármibe, képtelen tétlenül váraközni. Terve körvonalazódni kezd. Davidnek is van min töprengenie. A vállalkozás, amire készül, kockázatos. Szeretne sikerrel járni, de legfontosalib, hogy visszatérhessen. A visszatérés Raney-t juttatja eszébe, ránéz. Megérti a másik férfiban dúló indulatokat. Ez az ember mostanáig azt hitte: az egyedül okos az, amit ő cselekszik, és néhány óra leforgása alatt bebizonyosodott előtte, hogy közönségesen gyáva volt. Elveszítette reményeit, melyek két éven át éltették. Az újságoknak eljuttatott riport még visszaadhatta volna maradék tisztességét, megváltoztathatta volna a helyzetet, ha előbb robban a szenzáció. Pirkad. Lassan színesedik, világosodik az égbolt. Az utcák még kihaltnak látszanak. Sötét ablakok, kivilágítatlan kirakatok előtt hajtanak el. Némelyik üvege bezúzva, éjszakai fosztogatás nyomait viseli. Egy-két dülöngélő részeggel is találkoznak. Vajon ők észrevették-e, mi történt körülöttük? Behajtanak az éjszakai lövöldözés utcájába. Az autóroncs a járdán áll, a szétdúlt üzletben senki nem söpörte fel a cserepeket. Hány ember halt meg mostanáig? A megbeszélt időben találkozik a két dzsip. Art Cox és David kiszáll. Összenéznek. Csak ketten lesznek. Társaik itt maradnak. Különös érzés. David áthajol Sacha előtt, és, megcsókolja Taniát. A futó csók után felegyenesedik, rávigyorog társaira, majd Arttal az oldalán eltűnik a távolban. 262 263 70. Amint a két férfi alakja elvész szemük elől, Tania megrázza Sacha vállát. - Beszélj! Gyorsan, rengeteg tennivalónk lesz még. - Mit akarsz? - kérdezi Liu. - Csinálni akarok valamit. Ölbe tett kézzel várjunk? Sacha kiszáll a kocsiból, kinyújtóztatja lábait. Hosszas töprengés után így szól: - Az összeesküvés agya Blau tábornok, a tengerészet 175. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt egyik főtisztje. Kisírt magának egy elhagyott szigetet, ott építgeti támaszpontját. Az építkezés még meglehetősen kezdeti stádiumban van, egyelőre csak a főépület áll. Ott lapít Blau és összeesküvő társai. Várják, hogy színre léphessenek. Ha nem sikerül, onnan megpattanhatnak. Gondolom, azért raboltatták el a válságbizottságot, hogy velük fedezhessék magukat egy esetleges menekülés során. A napokban a sziget elleni rajtaütésre képeztek ki bennünket. Az lett volna a feladatunk. hogy lemészároljuk a díszes társaságot. Ők pedig bennünket, nyilván. De ez még nem minden. Art külön oktatást kapott a főépület technikai csodáival kapcsolatban. Ő a tudója, hol lehet működésbe hozni a beépített detonátort, amely kapcsolás után tíz percen belül a levegőbe röpíti az épületet. Gondolom, azért mentek kettesben, mert David úgy véli, a robbantáshoz ennyien is elegendőek lesznek. A zsenge terv részleteit nem ismerem, de van más is. A sziget neve, valószínűleg a formája miatt, amit légi felvételek hűen igazolnak: Sárkány. Ez az állatfajta túl sűrűn bukkan fel körülöttünk, nem gondoljátok? Bérgyilkosok arcán, aztán a tengeren. - Sacha rosszkedvűen elvigyorodik. Belecsíp a karjába, arca fintorba rándul. Úgy rémlik, nem hat már a kábítószer, legfeljebb a fantáziámra. Az az érzésem, a Sárkányon van az ellopott válságstáb. Akkor pedig ott van Pierre Iho is, akiről köztudomású, hogy David kebelbarátja. Tudja valaki folytatni? Nicholas a fejét rázza. - Hé, hé, állj meg! Egyetlen szót sem értek az egészből. Mire Sacha elhatározza, hogy az elején kezdi, a hiányzó dzsipek is befordulnak az utcába. A bennük ülők géppisztolyai úgyszólván füstölögnek még. Mozgalmas éjszakájuk lehetett, borostás arcuk nyúzott, kedvük azonban csak addig virágos, amíg megpillantják a rájuk várakozók arcát. Sven meg sem várja, hogy a kocsi megálljon alatta, leveti magát róla, és hozzájuk rohan. - Mi van Daviddel? Hol van? Sacha megálljt intve befejezi korábbi gondolatmenetét. - Ha a válságstáb a Sárkányon van, akkor David kelepcébe sétál. Elképzelni sem tudom, mit fog csinálni, de tudom, hogy mit nem: robbantás nem lesz. -- Hol van David? - kérdezi Sven újra. Nicholas csak ekkor fedezi fel az idegen jelenlétét. Raneyre mutatva kérdezi: - Hát ez a szép szőrös ember kicsoda? - Ez? - Sacha a karját csipkedve fintorog fájdalmában. - Ez itten egy megboldogult. Tania halott férje: Alain Raney. Emez feltámadott, amaz elsietett meghalni. Davidet kérdezted, Sven? Titkos küldetésbe távozott. Mi benne a titok? Az, hogy látjuk-e még ebben a napsugaras kurva életben. - Mi van itt? - kérdezi Boris szószátyárul. - Hazajáró lelkek . . . Titkos küldetés. Tania elhallgattatja. - Most nincs idő magyarázkodni. David után megyünk, már tudom is, hogyan. Útközben pedig fényt gyújtunk a ti fejetekben éppúgy, mint a magunkéban. - Legfeljebb leég. Tania enyhén bokán rúgja Sachát, majd nagy vonalakban felvázolja elképzelését. Raney jelenlétéről tudomást sem véve megvitatják a hallottakat, olykor üvöltözve. Vannak, akik szkeptikusan kijelentik, hogy az ÜGY reménytelen. Mások is ezt hajtogatják, de egy árnyalattal lelkesebben. Végül megállapodnak abban, hogy mindenesetre megpróbálják. Nem Da176. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt vid és Art miatt, ő et a továbbiakban egyszerűen csak így emlegetik, ha szóba kerülnek: a HÜLYÉK. Nem is holmi nemes célok hajtják őket, manapság az ilyesmit úgysem ismeri fel az ember. Viszont egész éjszaka "unátkoztak", és ideje lenne csinálni valamit. . Valaki megkérdezi, mi lesz a rendfenntartással, amivel megbízták őket. - Mit akarsz te itt fenntartani? - üvölt rá Sacha lüktető karját masszírozva. 265 Ezután szétszélednek. Sacha Simon Levinhez, Davidjachttulajdonos barátjához száguld, Tania Otlyra tör rá magányos otthonában. A többiek hazarohannak, gyors búcsúzásra. Raney Picasso fejét vakargatja. Várakozás közben elbeszélget vele, mint férfi a férfival. 71. A pilótával együtt öten ülnek a gépen. A felszállás időben, bonyodalmak nélkül megtörtént, a bemutatkozás azonban elmaradt. Art Cox csaknem azonnal elbóbiskol ültében. David az alattuk suhanó tájat, a kiterjedt víztükröt figyeli. A hajók apró pontoknak látszanak ebből a magasságból. Fényben tündököl még a levegő is, az égbolt felhőtlen. David a magas rangú tisztet is szemügyre veszi, útitársai egyikét. Barázdált, megnyúlt bőrű arc, ráncok ölelte halványkék szempár, zömök termet. A férfi nem közölte nevét a beszálláskor. Szótlanul foglalta el helyét, kurta biccentéssel. Azóta is mozdulatlanul, merev háttal ül, figyelmét megosztva az ablak és élesre vasalt nadrágja között. Segédtisztje magas, harmincas férfi, nem kelt katonás benyomást, valami egyebet azonban igen. Hosszú haját ujjaival igazítja vissza a homlokából, hátul nincs vele gondja, ott félcentisre nyíratta. Aligha ez az irányadó hajviselet a hadseregnél, de sapka alatt úgysem látszik. Szempárja szürkéskék, hideg, mint a dermedt acél. Orra egyenes, szája széles, húsos. Karjai, lábai hosszúra nyúltak, rugalmasnak tűnnek. Nem is tudja fegyelmezni laza végtagjait. Sapkáját előbb a térdére illeszti, később egy üres ülésre hajítja. Kinyújtja, majd behajlítja lábait. Aztán feláll, átül a sapkája mellé. Keskeny átjáró választja el egymástól a páros székeket. A fért7 David felé hajolva így szól: - Szólíts Kennek. Tudod a dolgodat? Chennes bólint. A szürke szempár alapos vizsgálatnak veti alá arcától a cipője orráig, aztán Ken elvigyorodik: - Két buzi beszélget. Az egyik megkérdezi: Nagyon szeretsz? Mire a másik: AIDS nélkül. - Elhallgat, a hatást figyeli. David megkísérel egy hervadt mosollyal reagálni, közben egyre magán érzi a férfi kutató pillantását, mely mintha hovatartozását fürkészné. Hovatartozása jegyében röpke pillanatra Taniára gondol, aztán ránéz Kenre. - Végül is orgiára megyünk. - Ez jó. A társad nem látszik használhatónak. - Mire akarod használni? Ken újra végigtapogatja a tekintetével. - De ellened semmi kifogásom - biztosítja végül. Stramm fní vagy. David elfordul, lepillant a tengerre. Idegenül érzi magát a rangjelzés nélküli katonai gyakorlóruhában. Meglazítja gal177. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt lérját, megpróbálja kényelmesen kinyújtóztatni a lábát. Ken nem tágít: - Hallottad? Visszafoglalták a reaktorokat. Az éjszaka rengeteg embert tartóztattak le. Civileket, katonákat, rendőröket, a Különleges Szolgálat, a Biztonsági Szolgálat, netán még az Anyatejgyűjtő embereit is. Ezernyi betöltetlen állás, gondolj bele. - Ken! - A tiszt nem fárad azzal, hogy megforduljon. Szava úgy csattan, mint a metróajtó. A segédtiszt sem fárasztja magát, oda sem figyel. - Egy katonai koinmandó elvitte a sugárbiztos tanácsteremből a válságbizottságot! Micsoda fickók lehetnek! - Rögvest találkozhatsz hasonlókkal. Ken folytatja: - Azt tudod, hogy új bizottság alakult? - Magától értetődő. Az egyik bizottság olyan, mint a másik. Ken elvigyorodik. - És azt tudod-e, hogy komoly esélyünk van rá, hogy otthagyjuk a fogunkat? - Melyiket? - David Kenre pillantva látja, hogy nem félelem, inkább kihívás villan a tekintetében. Ezt a lobbanást szívesebben veszi, mint a korábbiakat, melyek mintha valami langyos légáramlattal is együtt jártak volna. Elvigyorodik, megjegyzi: - Nem mondod komolyan. Ken előrehajol, és vállon veregeti: - Nem semmi. Te meg én a fél hadsereggel szemben. Jó 266 267 kis felállás. - Ezután visszaül a tiszt mellé, s laza tartással elnyúlik az ülésen. David végiggondolja a feladatot. Az értesítés előttük jár, a Sárkányon már várják őket. Felveszik a gépre Blau tábornokot, hogy a bizottság elé vigyék. Mint a stáb új tagját - ha elfogadja ezt a magyarázatot. Ha elfogadja, és hiúságának kellően imponálni fog, beszáll melléjük a gépbe. És a java még csak ezután következik. Közben vajon mi történik a fővárosban? Ennél is szűkebb körben: mit tesz a csoport? Nem alszanak, ez szinte bizonyos. Azt is nehéz elképzelni, hogy leüljenek egymás mellé, és reá várakozván lerágják a körmüket. David szomorúan elvigyorodik. 72. Otly elsőként azt tapasztalja, hogy megindult az áramszolgáltatás. Az összes többi benyomása negatív. Nem érti, miről beszél az izgatott Tania, azt sem, ki az a szakállas férfi, aki dzsipjüket vezeti. Meghitt hivatalába érve pedig tökéletes fejetlenséget tapasztal. Ha van is rendszer á körülötte folyó nyüzsgésben, nem kötik az orrára. Mintha ő ott sem lenne. Bátortalan kísérleteit teljes csőd kíséri. Keresi főnökét, egy kialvatlan arc úgy mered rá, mint a hülyére. Aztán megnevez egy börtönt, ott a főnöke. Otly még nem csügged. Tania rángatja, hangosan beszél hozzá, ő tudomást sem vesz róla. Végül valaki azt mondja neki: menjen haza. Ez az a pillanat, amikor megért valamit. Valami fájdalmas, szánalmas dolgot. Összezsugorodik tőle, zúg a feje. Rövidesen a kikötőben találja magát. Fellép egy luxusjacht fedélzetére. Mindenki ott van körülötte, csak David hiányzik. 178. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Eszébe jut, mit mondott Tania, és hirtelen egész sor dolog rémlik fel előtte, amft az elmúlt időben mintha látott, hallott volna. Összeesküvés, államcsíny, állami terrorizmus - a feje lexikonná válik. Sacha és Boris vízhatlan zsákokat pakol be a hajóra. A szakállas férfi segít nekik. Egy elegáns idegen leveti csokornyakkendőjét, hófehér ingét, ott áll félmeztelen, vasalt nadrágban, lakkcipőben. Aztán a nadrágot is leveti. Szilaj nevetés harsan fel, valaki gyűrött overallt lök felé, a dandy felölti, és ezentúl olybá fest, pint egy benzinkutas. Sacha megkéri, hogy törölje le a szélvédőjét. A hajó elindul, üvölt a rádió. Tania és Nicholas vitázik. Fel-felnevetnek, hangos a szavuk. Mintha nem lenne őszinte sem mérgük, sem jókedvük. Liu félrevonul, elhallgattatja a rádiót, fejhallgatót illeszt a fülére, az adó-vevővel játszadozik. Boris kibontja a zsákokat, fegyvereket rakosgat, akárha ajándékcsomagokat készítene, behemót Mikulás. Kézigránátok, kések, golyóálló mellény, géppisztoly jut minden egyes csomagba. Átöltöznek, levegőkeverékes palackokat vonszolnak a korlát mellé, maszkot, légzőcsutorát. Aztán leülnek enni. Megkínálják őt is. Otly émelyeg, a fejét rázza. Sacha rajzol, olajos fényű szemét néha felveti a papírról, egy pillanatra maga elé mered, aztán folytatja. Zöld vászonoverallja megfeszül testén. Egyik karja bekötözve, s láthatóan nehezére esik mozdítania, de túlságosan nem zavarja a fájdalom. Amint elkészül rajzával, Nicholas és Tania elé viszi. Végül köréjük gyűlik az egész csoport, a szakállas ismeretlen is a vázlat fölé hajol. Zöld overallos, arányos alkatú férfi, kék szempárja fáradt, kissé szomorú pillantású, dús haja a homlokába hullik, fejmozdulattal veti hátra. Otlyval megint nem törődik senki. A dandyből átvedlett, ápolt külsejű idegen is a rajzot bámulja, mosolyogva tárgyal Taniával, olykor fejét ingatja, aztán bólogatni kezd. Arca olyan sima, mint a csecsemőké, lehet, hogy soha nem borotválkozik? Nyakában aranylánc függ, rajta apró kereszt. Otlyt megragadják a részletek. Mindezt özönlő napfényben érzékeli, mintegy elvakulva az égről és a vízfelületről áradó ragyogásban. Aztán azon kapja magát, hogy öltözik. Belebújik a fertőtlenítő szagú overallba, elvesz egy szendvicset az asztalról, és odamegy közéjük. Utat nyitnak neki, hogy hozzáférjen a rajzhoz. Csakhamar felfogja, hova sietnek. Sacha mindent előad, amit tud, de társai elégedetlenek. Egyre kérdésekkel bombázzák, alig győz válaszolni. - Értsétek meg, én sem tudhatok mindent! Csipszarok vagyunk egy nagy balhéban, de lehet, hogy mi döntjük el a dolog kimenetelét. 268 269 Ekkor Otly hunyorogva megszólal: - David egyedül ment a szigetre? Miért? Úgy néznek rá, mintha megőrült volna. Lehet, hogy ő még csak itt tart? Sacha sóhajtva elmondja még egyszer: - Az első verzió az volt, hogy a katonák segítségével megsemmisítjük a támaszpontot, legfeljebb odaveszünk magunk is. Ez felettébb valószínűnek látszott, mert Artot közben arra is kiképezték, hogyan hozhatja működésbe a detonátort, ami veszély esetén kipukkasztja az épületet. Ez egy időzített szerkezet. Szerencsével sikerül eltűnni a közelből, mielőtt a detonáció bekövetkezik. Ez adta Davidnek a hajmeresztő ötletet. 179. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Úgy döntött, nem áldozza fel a csoportot. Egy másik fickót velünk egyidőben arra képeztek ki, hogy hogyan hozza el Blaut a Sárkányról. Koholt ürüggyel érte mennek, gépre csalják, aztán a tengerbe veszejtik, mintha baleset történt volna. Azután visszatérnek a Sárkányra, s ha az ottaniak nem fognak gyanút, zavartalanul mozoghatnak. David tehát ezzel a szándékkal tart a viperafészek felé. De mivel annyi titok kiszivárgott már innen-oda és onnan-ide, miért is ne várnák őket élesre töltött fegyverekkel? És ha sikerülne is, hogyan jönnek el onnan a robbantás után? Hazaúsznak? David abban bízik, hogy megkaparinthatnak egy hajót. De a társait nem ismeri, Artra pedig csak addig számíthat, amíg technikai kérdésekben kell jeleskedni. Mihez kézd egyedül egy rahedli felfegyverzett katonával szemben? Csak abban bízhatunk, hogy időben odaérünk, és segíthetünk. - Honnan tudja maga mindezt? - kérdezi Otly, és fáradt szeméből kiolvasható a kérdés másik fele is: én miért nem tudom? - Pierre Ihótól. És most valószínűleg ő is a Sárkányon van. Fogoly szerepkörben. Az éjjel elszabadult a pokol, a vártnál korábban, és minden a feje tetejére állt. Iho elmondta, hogy felkészültek reaktorok elfoglalására is. Kiképzett emberek várták a terroristákat. Engedték, hogy behatoljanak, és átvegyék az irányítást, majd ma reggel szépen hidegre tették őket. - Miért engedték? - firtatja Nicholas töprengve. Nem érti. Sacha vállat von. 270 - Iho nem tudott erre a kérdé sre választ adni. Azt mondta, az emberek miatt, hogy megszenvedjék a balhét. Hogy aztán tudják, ezt többet nem lehet megengedni. Az elnök hívei azt is előre tudták, hogy elviszik a rakétát. - Mégis elvitték! - Nicholas arca lassan vörösödik. - Valamit azért tettek ellene. A rakéta döglött. Raney a fejét ingatja: - Ha itt keresztül-kasul mindenki tud mindenről, akkor az összeesküvők azt is tudták, hogy kibelezték a rakétájukat, és elvihettek egy másikat! Itt mindenki olyan csalafinta, hogy azon sem csodálkoznék, ha a két ellentábor elpusztítaná egymást, beleértve az országot, népet egyaránt. Sőt, egy ilyen rakéta és a benne rejlő nyalánkság nem vesződik útlevéllel a határon. Liu frissen készült koronáit Raney-re vicsorítja sziszegő száj ából. - Ha már itt tartunk, te az elsők között voltál, aki tudtál egyet s mást. Most közlöm veled, még elbújhatsz, úgyis ez a módszered, ha baj van. Ugyanis David, Art és Pierre életéért téged veszlek elő. Emlékszel még Csen King Kongra? Meghalt. Féltél tőle? Nyugodtan egy kalap alá vehetsz vele, nem finnyáskodom. Ha Davidéknak bajuk esik, megfojtalak. Raney nem szeppen meg. - Ide hallgass, Bruce Lee . . . - kezdi. Liu megragadja a gallérját. - Azt is utálom benned, hogy lépten-nyomon keresztapálkodni akarsz. Tarzan, Bőrharisnya, Bruce Lee! - Hagyd békén - kéri Tania. Liu elhallgat, de Sacha nyomban felcsattan: - A te helyedben nem mertem volna előjönni, Raney! Látod, mit csináltál? Te csináltad! 180. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - Valamit azért mégis tettem, hogy ez kitudódjék. Ha megöletem magam, nem derül fény az összeesküvésre. Blau elnök lenne. Attila a korlát fölött a vízbe köp. - Nem mindegy, ki az elnök? - De, voltaképpen mindegy - mondja Nicholas. - Végtére úgysem az elnök vezeti az országot. De ha Blau terve esődöt mond, és kiszivárog, hogy minderről előre tudott a mi nagyszerű elnökünk, és mégis engedte elszaladni az eseményeket, akkor hamarosan lemondatják. 271 - Hol van az még? - jajdul fel Tania. Fütyül a politikai érdekek és ellenérdekek szövevényes gubancára. Lassan már érteni sem akarja, mi történik körülötte. Nem számít. A világ egyelőre egy kis pontot jelent számára: a Sárkányt. Amit felfog, mégsem kevés: minderről Alain is tehet, s ettől a tudattól visszamenőleg romba dőlnek elmúlt évei. Ha Davidet nem szeretné, erre a félóra már akkor sem lenne szüksége. Mintha most fogná fel valójában: Alain itt van. Rápillant: - Igazuk van. Szál egyedül akartad megvívni a magadét, és ez lett belőle. Egyszer, egyetlenegyszer sem merült fel benned, hogy segítségül hívj? És az a vicc, hogy hős leszel, ha sikerül helyreállítani a rendet. De csak azok szemében nőhetsz nagyra, akik nem tudnak az elmúlt két évről. Gyáva vagy, így igaz! - Ő persze bátor! - Raney abba az irányba int fejével, amerre Davidet sejti. - Mit csinál most a Sárkányon, ha egyáltalán él még? Megmondom. Börtönben ücsörög, a kivégzésére várva. De az istenért! A leleplezésem megjelent az újságokban, sugározta néhány rádióadó, hallhattátok a hírekben azt is, hogy Colin Philipset letartóztatták az éjjel. Azért vagyok itt, mert az elmúlt időben megkeményedtem. Akkoriban volt mit féltenem, például éppen Taniát. De most nincs semmim, kifosztott ember vagyok! Otthagyják őket. Szótlanul elszivárognak mellőlük, ki-ki a gondolataiba merül. Tania szívesen elhessentené maga mellől a férfit, ugyanakkor hálás is érte, hogy nem kell az agyát bénító félelemmel maradnia. Nem is emlékszik, mióta fél már, de tudja, régóta, pokoli régóta, s ebből azt is tudhatja már: ezt az állapotot nem lehet megszokni. Mereven nézi a hajó mellett a tajtékos vizet. Mintha vánszorognának. Alain megáll mellette, rákönyököl a koriátra. Fekete szakállára vízcseppek ülnek, felcsillannak. - Másképpen képzeltem mindent. Persze, én Paramorékból indultam ki, közöttük találhattál volna partnert. Az is fájt, ha arra gondoltam, hogy lefekszel valakivel, de az eszembe semjutott, hogy szerelmes lehetsz. Nekem is voltak nőim időközben, de egyik sem hagyott nyomot bennem. - Most kell ezt megbeszélnünk? - Van más dolgod? Még eltart egy ideig, hogy a Sárkányhoz érjünk, életünket feláldozni a szerelem oltárán. Azt még meg is értem, te miért száguldasz ész nélkül a halálba! De miért követnek a társaid? - Fel sem merül bennünk, hogy a halálba rohanunk. Így hát már nem is önfeláldozás. Akcióba megyünk. Mint máskor, mint annyiszor. Túszokat kell kiszabadítanunk. Raney nem hálás a magyarázatért. Csúfondárosan elhúzza a száját. 181. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt - Beszéljünk nyíltan. Weiner elmondta, hogy David Chennes vendégszeretetét élvezed. Házi őrizetet emlegetett, de én nem hittem neki. Chennes, az együgyű fickó a gőzhajóról . . . ! Egyik éjjel felkeltél mellőlem. Nem aludtam, mint gondoltad. Tudtam, azért mész ki a kabinból, hogy vele találkozz. Vártam, sokáig elmaradtál. Aztán amikor visszajöttél, megéreztem, hogy történt valami. Ha más nem is, csak annyi, hogy felzaklatott egy másik férfi. Később láttam, kerülitek egymást. Meg voltam zavatodva. Az újabb találkozást megint én hoztam össze. Miattam kerültél vele egy brancsba. - Nem értesz semmit, Alain. Ez a "brancs" nem olyan, mint Aldóé. Szinte azonnal maguk közé fogadtak, Chennes sem sokáig harcolt ellenem. Mi csak éltünk egymás mellett, Alain. Ők kezdettől velem tartottak. Úgy vettek pártfogásukba, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, nem varrták a nyakamba a segítségüket, nem hivalkodtak a képességeikkel, de kezdettől velem tartottak. Ezért volt érthetetlen, amikor előálltál azzal, hogy csomagoljak, mehetünk. Én itt akarok maradni velük. Csen Kinget Liu intézte el végül, bebizonyítva, hogy a kínait csak az én rettegésem fette félelmetessé. Ez a rettegés ott született meg, a te holttested fölött. Jelet vagy üzenetet kellett volna hagynod. Bármit, ami sejteti velem, hogy összetartozunk. De elhagytál, és nemrég én is elhagytalak. Ide tartozom. - Szeretkezni bárkivel lehet. De utána csak a sivatag marad. Felkel, hunyorog az ember, mosakodnia kell. Nem hinném, hogy Chennes különb, mint én. Jobb az ágyban? Nézz rám. Lásd be, ez a kétesztendei küzdelem nem elválasztott, inkább összeforrasztott bennünket. Én is válogattam, és téged választalak. - Hiába beszélsz, ez most nem számít. Fejetlenség van 273 körülöttünk, anarchia. Senki nem tudja már, mit csinál, minden terv összeomlott. Mindenki elárulta barátját, cinkostársát. Csaknem mindenki. Fegyverek dörögnek, gombafelhő fenyeget. - Hallhattad a rádióban a szakértőt. Ha a rakéta csakugyan éles, ha felrobban is, nem kell mindjárt Hirosimára gondolni. Elszigetelt robbanás lesz, nem lesz kiterjedt a sugárzás. Az elnököt is hallhattad. Ha elrabolták is a válságstábot, lesz helyette másik. Estére rend lesz az országban, ezt ígérte. Mit kaptok ti ezért a túráért? Szó nélkül eljöttetek, szinte elraboltátok a főnökötöket, senki sem sejti, mire készültök. - David a megváltozott körülmények ellenére is odament, hogy végrehajtsa feladatát. Ismerem már, és bizonyosra veszem: számít ránk. Senki nem tudná ezt a munkát elvégezni rajtunk kívül, erre gyakoroltunk jó ideig. Felesleges volt velünk jönnöd. Mi megcsináljuk. - Hány katona van a Sárkányon? Tania felsóhajt. - Kezdjük elölről? Nem tudom. A java bizonyára a fővárosba sietett már, és végzi a dolgát, amire Blauék képezték ki. A maradék díszkíséretül szolgál majd, ha a tábornokok diadalmenetben a fővárosba vonulnak. Vagy kudarc esetén segítenek a szökésükben. Nem lehetnek túl sokan. - Mi viszont kevesen vagyunk. - Tizenhatan behatolnak a Sárkány belsejébe, ahol már adott két ember: Art és David. Mi hárman, Simon, te és én a kikötő felől segítünk nekik. Sikerülnie kell. - Komplett őrültség. Ez a lakkcipős Simon életében nem 182. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt nyúlt fegyverhez. - De nyúlt. És ha már itt tartunk, Simon Levin gazdag ember, kényelemben él, és lám, első szóra rendelkezésünkre bocsátotta a hajóját, sőt, ahhoz is ragaszkodott, hogy velünk tartson. Nézd meg azt a szemüveges férfit. Valaha maga is akciócsoportos volt, megsérült, elbizonytalanodott. Elveszítette a gyökereit, se nem rendőr, se nem katona, nem is civil. Ő hintáztatott minket, elérte, hogy fontosnak, szabadnak érezzük magunkat az ő irányítása alatt. Most itt áll boldogtalanul, felismerve, hogy semmit nem tud, semmit nem ért, semmit nem számít. Nekünk a Sárkány jutott a nagy balhéból, a szárazföldön mások harcolnak azért, hogy az elnök beválthassa 274 ígéretét, és estére rend legyen. Eddig is rend volt, látszatra. A mélyben azonban ott munkált az erőszak, a hatalomvágy, a fegyverek adta részegség. Ha most Blau rajtaveszt, idővel kezdődik minden elölről. Fegyverekkel hogyan is lehetne békét őrizni? Alain komolyan bólogat. - Hát belátod. Céltalan és meddő a harc. Nem győzhetünk. Hová megy velünk ez a hajó? Miért akarod folytatni? Mit keresel te itt? - Ezt éppen te kérdezed? Két évig bujkáltál, hogy ráss mögé juttasd Philipset. Felrúgtad a kapcsolataidat, mert ez a cél fontosabbnak látszott mindennél. És lám, Philipset az éjjel lecsukták. Győztél. - Állj meg, Tania! Ezt majd a riportereknek pontosan így fogom beadni. Nem rúgtam fel semmit. Pokoli egyszerű. Vitold farmert viselt, fehér inget, mint én. Kék szeme és fekete haja volt, mint nekem. Be volt kokozva, jött Csen King, és ha neked első pillantásra minden sárga, fekete vagy zöld emberke egyforma, neki is az, minden fehér, ha még nem ismeri eléggé. Amikor hazaérve megláttam, mi maradt Janból, tudtam, merő véletlen csupán, hogy nem én fekszem ott. Becsavarodtam, Tania, igen, a félelem eszemet vette. Lázálmok jöttek. Lidércnyomás. Sokáig minden keleties arctól frászt kaptam. Fegyvert szorongattam ébren és álmomban. Féltem, hogy kitudódik a személycsere, és megkeresnek. Aztán persze hogy visszajöttem! A feleségem, a munkám, az életem . . . El kellett rendeznem a dolgokat, hogy mindezt visszaszerezhessem. És most íme. Vitold halott, Raney él. A dicsőséggel - ha lesz - semmire sem megyek. A feleségem egy másik férfi szeretője. A körhinta pedig forog tovább. Amíg lesz fegyverkezés, Tillerek és Raney-k is mindig lesznek, jóllehet az egész kuplerájhoz mérten akkorák csupán, mint a légyszar. - De ha a szar a ventilátorba kerül? - kérdezi kedélyesen a csokornyakkendős, fürdőnadrágos, lakkcipős Simon Levin. A nyakában függő kis keresztet szopogatva rájuk mosolyog, és olybá fest, mintha a közeljövőben nem óhajtana megválni társaságuktól, annál is inkább, mert Tania mosolya maradásra vesztegeti. Raney hátrahajtja a fejét. Szemét lezárja a bántóan erős fény elől. A hajó siklik a háborítatlan vízen. 275 73. A gép a Sárkány fölé érkezik. David lepillant, s megállapítja, nem szívesen cserélne helyet a pilótával. Nem is szükséges. Szakértő kezek teszik le a repülőt a rövid leszállópályára, 183. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt csaknem döccenés nélkül. Aztán már a készülő épület felé sétálnak, tűz a nap, veríték nedvesíti David idegen ingét. Ken hanyagul lépdel mellette, sapkája elfedi vöröses haját. A tisztnek mintha jobban lógna arcán a bőr, mint korábban, de háta egyenes, tartása merev. Art Cox álmosan emelgeti a lábait, nem szól Davidhez. Chennes körülnéz. Fényképfelvételeken látta már ezt a helyet, felismeri környezetét. A jókora, sziklás, erdős szigettől még nem sok területet hódított el az építkezés. A part innenső szakaszán kikötő épült, hajók pihennek benne, egyikük állandóan a tengeren cirkál, őrködik. Mindenütt az építkezés nyomai. Nem lehetett gyerekjáték ideszállítani a szükséges anyagokat és felszerelést. A félkész főépület sziklás alapra került, David emlékszik a makettre. A süllyesztett alsó szint a támaszpont lelke, motorja. Innen nyerik az áramot, innen vezényelhetik később az összes technikai felszerelést, és még rágondolni is hajmeresztő, milyen fegyverek kerülnek majd ide. Ha Blau meghal is, lesz majd helyette másik nagyravágyó tiszt, aki egyszer gondol egy nagyot, és hatalmi törekvéseihez a gondjaira bízott arzenált veszi alapul, támaszul. Ha a támaszpont megsemmisül? Épül helyette újabb. Az építkezés eddig is tetemes összeget emésztett fel, de ha az államcsíny mégis megvalósul, bőven terem majd a folytatásra. Belépnek az épületbe. Az ajtók elektromosan nyílnakzáródnak. Art Cox vigyorog. Kedveli a technikát, izgalmas, mint a szőkék. Lépteik konganak a folyosón, melynek mindkét oldalán széles ajtók nyílnak. Nem sokáig bámészkodhatnak. Bokacsattogtatással, tisztelgéssel megállnak Blau tábornok előtt. A középkorú férfin semmi rendkívüli nem látható. Talán fiatalosan, élénken csillogó szempárja az egyedüli látványosság rajta. Udvariasan elcseveg a magas rangú tiszttel, sajnálkozik a terrorcselekmények miatt, hagyja hiúságát legyezgetni, aztán indul, mert az ő személye is kívánatos a helyzettel gyürkőző vezetésben. 276 Vissza a hosszú folyosón. Az egyik nyitott ajtó mögött jókora terembe látnak, melyben gyakorlóruhás férfiak heverésznek pokróccal letakart ágyaikon. Az épület előtt néhány fegyveres járkál, nyakukban adóvevő. A szigeten elhelyezett őrség tagjaival tartják a kapcsolatot. David figyelmét felkelti a csend. Áll az építkezés, a magasban daru karja int előre, bénán. A gép újra a levegőbe emelkedik velük, szárnyra kél. A tenger tükör alattuk, foncsorában bámulja magát a nap. David megkönnyebbül egy kissé. Megtörtént az első lépés. Elkezdődött. Ha minden rendben megy a maga útján, hamarosan újra visszatérnek a Sárkányra, és talán véghezvihetik, amire Arttal együtt kiképzést kaptak. Blau egyelőre mit sem sejt a rá váró meglepetésekről. Teljes tábornoki pompájában hátradől az ülésen. Elégedett. Minden a legjobb kerékvágásban halad. Az ország máris felbolydított méhkashoz hasonlít, amelyben egy sereg terrorszervezet garázdálkodik. Érdemes volt hosszú időt áldozni a kellő előkészítésre, a gépezet olajozottan forog. És előtérbe sem kellett tolnia magát, feltűnés nélkül folyhat bele a továbbiakba. Elvégre azért hívják haza, hogy segítseil rendet csinálni. A rádióban sugárzott leleplező híradásban az ő neve nem merült fel, a vádaskodás megmaradt az előkészítésben részt vevő polgárok személyénél, és ezek letartóztatása megkönnyíti a helyze184. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt tet. Blau ugyanis úgy vélekedik, hogy egy király soha ne tartson olyan udvart, melynek tagjai hálát várnak tőle. Tedd könnyűvé a lelkedet, Blau, ne hagyd magad lekötelezni. Nemcsak az ellenségnek kell tőled tartania, azoknak is, akik szívességet téve neked, háládra áhítoznak. Legfeljebb összeesküvő-társai miatt kellett aggódnia, de most ők is le lettek fegyverezve azáltal, hogy őt a válságbizottságba kérették. Többet senki emberfia el nem vitathatja tőlé a dicsőséget. A Szervezet felkészültségén a tétova ellenakciók sem üthettek komolyabb rést, és mindennek ő az agya. Ezt az agyat kell kikapcsolni, mielőtt végképp elszabadul a pokol. Természetesen azonnal a helyére lép valaki más, de az már nem lesz ugyanaz. Ha sejti is Blau, biztosan nem tudhatja, hogy eme háborúban mindkét táborban akadnak vakmerő katonák. Váratlanul ijesztő hangok hallatszanak az egyik motorból. A hangosanbeszélőben megszólal a pilóta: 277 - Uraim, kényszerleszállást kell végrehajtanunk a tengeren. Leadtam a vészjelzést, hajóval elindultak utánunk a Sárkányról. Kérem, készüljenek. Fegyelmezetten engedelmeskednek az utasításnak, mialatt a gép lassan ereszkedik a víz fölé. A motor mind hajmeresztőbb hangokat produkál. Még a beavatottak is összeránduló gyomorral pillantanak a hatalmas víztükörre, mely egyre kékebb, amint közelednek felé. Szótlanul, begyakorlott mozdulatokkal öltik magukra az előírásos védőöltözéket. A gép a tengerre érkezik, megbillen. Ajtaja felpattan, kilódul rajta a mentőcsónak, s szinte azonnal levegővel telítődik. Egyenként beleugrálnak. Utolsóként a pilóta veti ki magát a gépből. Ken beindítja a motort, David az evezőkért nyúl, de nincs rájuk szükség. Sikerül időben eltávolodniuk a könnyű repülőgép billegő, ezüstös törzsétől, melyet gyorsan behabzsol, elnyel a tenger. Aztán a vízfelszín kisimul. A motor zúg a csónak farában, arcukba sós cseppek permeteznek. Blau ekkor végre szóhoz jut. Hangja megkönnyebbült. - Remekül csináltuk. Csapatmunka volt. Tiszttársa rámosolyog. - Még csak vizesek sem lettünk. Tiszta munka, tiszta kéz. - Remélem, újabb gépet küldenek értünk a Sárkányra társalog Blau könnyedén. Aztán megakad a pillantása Ken arcán. Tekintetük összekapaszkodik, és a tábornok elsápad. Átvált a többi arcra, előbb Art unott kifejezését, majd David közömbös vonásait vizsgálja, aztán a pilóta elégedett vigyorát, végül tiszttársára néz: - Mire készülnek? A magas rangú főtiszt nem felel. Ken acélkék szemei egyre a tábornokot vizsgálják, az óriáskígyó méregetheti így a majmot, mielőtt bekebelezné. Blau feláll a csónakban. Érthetetlen izgalmában a távolt lesi, a hajó közeledtét várja. Ken is megmozdul. Átlép David válla mellett, pár lépéssel a tábornoknál terem, és egyszerűen kirázza mentőmellényéből a rettegő embert, mint egy bolhát. Blau a vízbe csobban. Prüszkölve tempózni kezd. Ken nem ugrik, csak belelép a vízbe. Néhány karcsapással utoléri, és a víz alá húzza a férfit. Blau tüdeje oxigénért zihál, 278 de csak víz, víz és víz ömlik bele. Fuldokolva markol ellenfe185. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt le zubbonyába, de a fiatal segédtiszt könnyedén lerázza magáról. Csuklón ragadja, és lenyomva tartja Blaut, amíg felnyújtózkodik levegőért. A tábornok görcsösen kapálózik, hogy ő is a felszínre vergődhessen, de mindhiába. Agyában tébolyult erek lüktetnek fájdalmasan, majd egy dobbanással kialszik körülötte a világ. Amikor Ken elengedi, az ellazult test elmerül. A vöröses hajú fej kiemelkedik a vízből. David az evezők segítségével Ken felé irányítja a csónakot, de nem nyúl a férfiért, hagyja egyedül megkapaszkodni, és a peremen átfordulva a csónakba bemászni. Ken arcán különös kifejezés látható, a derűhöz hasonlítható. Elgyötört hajótöröttek benyomását keltik, amikor a tengerészek a hajó fedélzetére segítik őket. Fájlalják a veszteséget. A eszállás nem sikerült, az elmerülő gép szívóereje magával ragadta a tábornokot. Rövidesen újra a Sárkány földjére teszik lábukat. Mialatt a tiszt arról beszél, hogy újabb gépet kérne rádión, kifürkészhetetlen arcú őrnagy hallgatja. Aztán katonai csoport közeledik feléjük, előreszegezett géppisztolyokkal. Közrefogják őket, és ekkor az őrnagy mosolyogva közli: - Mennek a többi közé, fogolynak. Blau tábornok haláláért az utóda előtt fognak számot adni. Ha érdekli őt egyáltalán. - Tisztában van vele, kivel beszél? - kérdezi a tiszt felháborodottan. Az őrnagy legyint. - Állítsa le magát. Ha volt is valaha valaki, immár egy nagy senki. Mire odaát hiányozni kezdenek valakinek, a sziget üres lesz. Semmi sincs hát, amiben reménykedhet. Art Cox leköpi az őrnagyot. Nem azért furikázott. idáig, hogy börtönben ücsörögjön, egyéb dolga van. Válaszul egy katona képen vágja fegyvere csövével. Art sziszegve tűri a fájdalmat, és megállapítja, nem kapott akkorát, hogy ne érte volna meg az őrnagyot leköpni, szinte kedvet kap az ismétléshez. Ken vigyorog, a tiszt merev háttal elindul őrzői között. David az eddigi veszteséget mérlegeli, szigorúan könyvelési 279 szempontból: volt egy repülőgép, egy tábornok, egy hevenyészett terv. De mi lesz még? Lejutnak az alagsorba. Egy ajtó előtt két géppisztolyos őr álldogál, közöttük taszigálják őket a helyiségbe. Aztán bezáródik mögöttük az ajtó. Börtönük kisebb teremnek tűnik, tetején neoncsövek futnak, egyik-másik hideg fényt bocsát feléjük. A padlóra vetett takarókon hever, üldögél a válságbizottság, az ellopott. Rosszkedvűnek látszanak, még Pierre Iho is. - Ettől féltem - sóhajtja felé David. Iho vigyort kerít elrajzolt vonású arcára, és "ilyen az élet" hangulatú mozdulattal széttárja karjait. Art Cox rá sem hederít a társaságra. Járkálgat a falak mentén, tapogatva őket. Felemel a földről néhány takarót, a padló réseit vizslatja. A terem közepére taszigál egy asztalt, s amikor nem boldogul egyedül, magához inti Kent. A segédtiszt szótlanul segít neki. Art felmászik az asztalra, megvizsgálja az armatúrákat. Dolgavégezetlen leereszkedik. Míg érdeklődő tekintetek kö186. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt vetik tevékenységét, elhúz a fal mellől egy padot, leguggol mellé. Talál egy rést, belenyúl. A parányi mikrofonnal a kezében felegyenesedik, és David felé mutatja. Chennes bólint, aztán Ihóhoz fordul:, - Blau halott. Iho nem vidul fel: - A rakéta viszont él. Továbbá, amint látom. minden egyéb másként alakult. Például az is, hogy mi itt vagyunk. Ezek rövidesen távoznak innen. Indulás előtt alighanem gázzal végeznek velünk. Chennes a fejét töri. A társaság átlagéletkora ötven-ötvenöt év lehet. Legfeljebb Pierre-re számíthat, ha megpróbálkoznának a kijutással. Art Coxnak ott a saját feladata, nem marad más, mint ők hárman: Ken, Pierre és David. Ölbe tett kézzel váini a gázra vagy próbálkozni, ez minden. - Nem vagy éhes? - kérdezi. - Azt mondod, kérjek enni? - Jól jönne. - Mindenekelőtt azonban meghallgatnánk, mi történt 280 odakinn tegnap este óta. Aztán megtervezhetjük a menü főbb fogásait. David beszámol arról, amit tud, olykor a tiszt is bekapcsolódik a beszélgetésbe. A válságbizottság tagjait Chennes nem ismeri, s csak sejti, hogy "fontos" emberek. Mindent tudni akarnak az éjszakai eseiményekről. Egyikük, egy szálfaegyenes, vékony férfi bólogatva hallgatja a beszámolót. Társai tisztelettudó arckifejezését vizsgálva David arra a következtetésrejut, hogy ez a férfi lehet a vezetőjük, az a személy, aki az összeesküvés letörését kitervelte, s csalafinta ellenakcióival veszélybe sodorta az országot, úgymond: nevelő célzattal. David eljátszadozik egy felettébb szórakoztató gondolattal: eme lángelme most a saját bőrén tapasztalhatja, milyen pompás mulatságot eszelt ki. Hagyjuk elfajulni a dolgokat, hogy az emberek megtanulják! De amíg az emberek tanulnak, ő sem ülhet sugárbiztos tanácstermében, biztonságára felügyelő őrök között. Meglehet. neki is van mit tanulnia. És akkor mi van? GÁZ. 74. Liu hagyja el elsőként a hajót. Hátán a tartállyal, felesleges terhek nélkül, a nadrágja szárára varrott zsebbe rejtett tőrök társaságában távozik. Két perc múlva Sacha merül le, hasonló felszereléssel. Rajtuk múlik, hogy az akció kezdetét vehesse. Az ő feladatuk partra szálló, terheket cipelő társaik megérkezése előtt a tisztogatás. Ha sikerül addig az őröket feltűnés nélkül elnémítani, akkor az egész csapat elindulhat az épület felé, melynek ostromát annyiszor gyakorolták. Nem csekély izgalom feszül a társaságban. Látják, hogy a sziget ép, de ez minden, amit tudhatnak. Megtámadják, de vajon ott van-e David? Most minél hamarabb el kell tűnnie a jachtról az egész felfegyverzett, gyanús népségnek, mert vágtatvást közeledik feléjük egy őrhajó, és ha katonái megpillantják a búvárokat, mindennek vége. Tania talán soha nem volt ennyire izgatott. Amikor az utolsó kommandós is eltűnik a vízben a hajó oldala mellett, alany erőt vesz magán, és felkészül szerepére. Látja, hogy a vele maradt két férfi sem kevésbé izgatott, de szemlátomást bátran várják az eseményeket. 281 187. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Aztán az őrhajó melléjük ér. A szemléző őrnagy mindenesetre átszáll a jachtra, s míg társai fedezik, körülnéz. Semmi gyanúsat nem talál a fedélzeten, legfeljebb három embert, akiket ő inkább különösnek jellemezne. Megnézi magának a lakkcipős, fürdőnadrágos, csokornyakkendős férfit, majd a szakállast, végül a fürdődresszes, eszméletlen lányt. Elsétál a szunyókáló német dog mellett, aztán a szakállas férfi elé lép, és a lányra mutat. - Mi van vele? - Benarkózott - vihog a férfi. - Érdekes - véli a tiszt. - Nem fogja zavarni magukat, ha meghal? - Gondolja, hogy meghal? - kérdezi tűnődőn a szakállas. Ő sem kelt józan benyomást. - Csinált ő már ilyet. Talán kialussza. Mintha mindhárman kábítószer hatása alatt állnának. Feldobottak, már-már az ízetlenségig oldottak. Az őrnagy ölthagyja őket, körülnéz a hajón. Semmi különös, mindössze egy léha társaság. Visszatér hozzájuk, arcán leplezetlen megvetés. - Ezt a körzetet el kell hagyniuk. Ha nem tudnák, tiltott területen járnak. Három percet kapnak, nem többet. A csokornyakkendős férfi mosolyog, közben a fejét vakargatja. Aztán megrázza a lányt. Aki már nem is lány: ernyedt rongycsomó. A szakállas férfi társa segítségére siet, megragadják a testet, és a korláthoz húzzák. - Megfürdetjük - nevetgélnek. Az őrnagy egy lépést tesz, de elkésik. A lány belecsobban a tengerbe, széttárt karokkal lebeg a vízen. A tiszt intósére két katona a vízbe ugrik. Kétfelől ragadják meg a testet, saját hajójuk felé úsznak vele. Közben a két férfi is átlép a korlát fölött. A fekete lakkcipők megcsillannak, mielőtt vízre érnének. Az őrnagy mi egyebet tehet? Nevet, vele nevetnek katonái is. Jó mulatság. Gazdagék kikapcsolódnak. Aztán kihúzzák, hajójukra veszik őket, és kezdődik a fejtörés. Most mi legyen velük? A szigetre nem vihetik őket. Nincs más hátra, a díszes társaságot vissza kell juttatni a jachtra. Lehet, hogy egy perc múlva újra a tengerben lesznek, de akkor vessenek magukra. 282 Az őrnagy a fejét vakargatva nézi a hideg víz hatására éledezni kezdő lányt. Kár érte, gondolja. Sötét haja, telt ajka, remek alakja van. Kábítószeres. Már-már kiadná a parancsot a "visszárura", amikor a lány felpillant. Sötét szempillák árnyékolta melegbarna szemének tekintetét a férfira veti, majd sóhajtva megtapogatja kábult fejét, és felül. - Szia, katona! - mondja a tisztnek. - Hogy kerülök ide? Társai is mozgolódnak. Tócsába gyűlik a víz körülöttük és az őket kimentő katonák lába előtt. A szakállas férfi négykézláb elindul, vidám kis dalt dúdolgat. Társa hajladozva hahotázik. A hajó közben álldogál velük. A katonák nemigen sietnek. Tetszik nekik a lány, szokatlan a Sárkány férfivilágában. Az őrnagy már nem túl fiatal, de ő is értékeli, ha ajándékot kap. Lehajol, hogy felsegítse a barna szeműt. A lány tapogatózva feléje nyúl, és a derékszíjába kapaszkodva kísérletezik a talpra állással. Minden tekintet elképesztően izmos fenekére 188. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt tapad. A következő pillanatban a lány kirántja tokjából az őrnagy pisztolyát, s ugyanakkor az arcába fejel. Aztán maga elé rántja a véres orrú férfit, és halántékához nyomja a fegyvert. A szakállas sem tétlenkedik, elkapja a hozzá legközelebb álló katona lábát, s kirántja alóla, majd a rázuhanó férfit tulajdon fegyverével kényszeríti megadásra. A döbbenet óriási, csakhogy múlni kezd. A lány felkiált: - Mindenki szórja el a fegyverét, mert lelövöm az őrnagyot! Géppisztolyok, revolverek koppannak a hajó padlóján. Simon Levin már nem nevetgél, fegyvereket szedeget. - A késeket is! - kiáltja újra a lány. Egy magas, keskeny szemű katona túl lassan tesz eleget a felszólításnak. Túl lassan, de a szakállas férfi, pisztollyal a kezében, szemmel tartja. Amikor a kés fellendül, lövés dörren. Simon Levin a vállához, a katona a csuklójához kap, kettős fájdalomüvöltés harsan. Raney a fejét csóválva tapogatja a hozzá hátráló Levin karját, aztán a katonák felé int: 283 - Lássátok el a társatokat! Tania az őrnagy nadrágzsebébe nyúlva zsebkendőt húz elő, és a férfi kezébe adja, hogy törölje le magáról a vért. - Ne haragudjon - mondja gyengéden. - Nem szívesen ölném meg magát, olyan kedves ember. Viszont szükségem van a segítségére, és ha nem nyújtja önként, kénytelen leszek magára kényszeríteni az akaratomat. Nem hipnózisra gondolok. - Vannak eszközei - dünnyög a férfi. Fáj az orra, s dühös, mert átejtették. - Először is, kérje meg az embereit, hogy maradjanak nyugton, mert kénytelen leszek lőni. - Tania játszadozik a pisztollyal. A férfi sandán méregeti. Elképzelhető, hogy használni is tudja a fegyvert, de ha nem, annál rosszabb, akkor tömeges katasztrófa várható. Esélyeit latolgatva társai felé int a véres zsebkendővel. Katonái lazább tartást vesznek fel rájuk kényszerített ülő helyzetükben, csak a szemük villog. A hadsereg elitjének büszke fiai ők, és az elmúlt percekben komoly csorba esett méltóságakon. Nem fogják kiköszörületlenül hagyni, Tania csaknem biztosra veszi, de most az őrnaggyal van dolga. 75. Liu a partra lép. Besurran a fák közé, markában az előkészített tőr. Az őrszem nem vesz észre semmit, békésen, zokszó nélkül esik össze. A maláj-kínai lefegyverzi, majd elnémítja nyakába akasztott adó-vevőjét is. Aztán gondosan elrejti a súlyos testet, és folytatja útját. Léptei nem keltenek zajt, szinte a föld fölött jár. Észrevétlenül kerül a következő őrszem hátába. Hallja, hogy a férfi rádión társalog valamelyik társával. Liu visszahúzódva figyeli a fel-alá lépdelő katonát, s kiejtése hallatán, később arca láttán megállapítja, hogy koreai lehet az istenadta. E föld egyik sárga gyermeke - és Liu, a malájkínai megszánja. A rádiót tartó kéz egyik ujjánjegygyűrű keskeny karikája csillan fel, és a koreai nem is sejti: megmentette saját életét. 189. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Amikor a beszélgetést befejezve a part felé sétál, Liu zajta284 lan árnyként követi, a katona mégis megneszel valamit, és visszafordul. Nem rémül meg, tüstént küzdőállásba helyezkedik, de Liunak erre most nincs ideje. Megpördül, hátrarúg, ám a koreai csupán leroskad, nem veszíti el eszméletét. Talpra szökve bemutat egy elegáns ívű, erőteljes rúgást. Liu elharapja a nyelvét, arca kipirosodik. Lassan agyára szitál a köd, s megszűnik önkontrollja. Le kell győzni az ellenfelet, ez a célja. Hiába lapulnak tőrök a zsebében, de a katona sem törődik fegyverével. Táncolnak egymás körül, fel-felszöknek. Ugrásokkal, ütésekkel próbálkoznak, nem férnek egymáshoz. Sacha elnémítja a rá jutó őrt, el is dugja figyelmesen, amikor meghallja a küzdelem halk neszeit. Hálát ad a készülődésnek, melynek betudhatóan kevesebb az ör a vártnál, nyilván futni készülnek a szigetbéliek. Talán nincs is, aki meghallhatná a verekedőket, de azért odasiet a küzdőtérre. Liu fellendül a levegőbe, lába szépséges ívben előrefeszül - aztán nem találja állon ellenfelét, mert az sebesen félregurul. Sacha lába elé. Az indián nem teketóriázik. Zlistént fejbe veri a katonát, fütyül a show koreográfiájára: Aztán már csak Liut kell leállítania, mert a felbőszült maláj-kínai vele szándékozik folytatni a műsort. - Amíg itt breakelsz, David odabenn van, hé! - ordítja fojtott hangon Sacha. Liu lehiggad. Segít összekötözni és elrejteni a betapasztott szájú foglyot. Szinte vonakodva hagyja egy bokor alatt. Az indián javasolja, hogy jöjjön vissza folytatni, ha végeztek az erődben. Ő a maga részéről szívesebben állítana kínzócölöpöt. De még hátravan a többi őr. A továbbiakban zajtalanul és hatékonyan dolgoznak. Sorra megérkeznek a többiek. Elrejtőznek a bokrok között, kibontják zsákjaikat és felfegyverkeznek. Néhányuknak vacog a foga, sokat időztek a hideg vízben. Állukon borosta, kialvatlanok az éjszakai járőrözéstől. Amikor elkészülnek, megbeszélés szerint szétszóródnak a fák között. Mindannyian emlékeznek még David NYÚL játékára. Az itteni vadászok nem vörös festékes patronnal lövöldöznek. Árnyak surrannak áz épület felé. Egyszer azonban elfogynak a fák, és a nyílt terepen nem tanácsos mutatkozniuk. Fe285 dezékbe húzódva figyelik a katonák tevékenységét. A mozgolódás a kikötő felé irányul, költözködés hatását kelti. Többen nem térnek vissza újabb fordulóra. Alighanem elhelyezkednek a három hajó valamelyikén. Ez utóbbi aggasztja Nicholast, mert tudja, ügy Tania csakhamar (ha terve sikerül) a kikötőbé érkezik, és komoly túlerővel fog találkozni. L evin és Raney nem igazán megfelelő harcosok ilyen helyzetben. Aztán félreteszi ezt a problémát, mert nem lapulhatnak sokáig a felfedezés veszélye nélkül, és sikerükben csakis akkor reménykedhetnek, ha rajtaütésük meglepetésszerűen történik. Sacha és Liu megkegyelmez a parton talált utolsó két őrnek, hogy ne vérezzék össze makulátlan egyenruhájukat. Levetkőztetik az ártalmatlanná tett katonákat, majd felhúzzák öltözéküket. Sacha méltatlankodva nyápicol, amikor a gyakorlóruha szűknek bizonyul izomzatán. Óvatosan próbálgatja, mennyi mozgást engedélyez számára a ruha anélkül, hogy 190. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt szégyenszemre széthasadozna rajta. Liu ösztökélésére végre elindulnak az épület felé. A katonák rájuk sem hederítenek. 76. Felszednek néhány takarót a földről. Iho és Chennes az ajtó két oldalára áll, amíg a bizottság vezetője zörget. Ez eleinte nem jár eredménnyel. Később goromba hang hallatszik a túlsó oldalról. - Kuss! A férfi, aki sugárbiztos rejtekéből óhajtotta irányítani az öszszeesküvés elfojtását - immár megbékélve a helyszín változásával - tanúbizonyságát adja bátorságának. Mivel a zörgetés nem hozza meg a várt eredményt, lábat emel az ajtóra. Kiabál, homlokáról verejték gyöngyözik. Aztán végre dialóggá változik monológja, mert az ajtó túloldaláról ingerült ordítás felel. - Az anyád úristenit, ha nem maradsz a seggeden, szitává lőlek az ajtón keresztül! A férfi folytatja ádáz küzdelmét a túlsó oldal figyelmének felélénkítésére. Távolodó léptek zaja hallatszik, majd végre kettős lábdobogás, visszafelé. 286 Iten elhelyezkedik a vezető férfiú mögött. Két karja lazán lóg a teste mellett, hideg szemében sárga parázs izzik. David rövid pillantást vet felé, és fanyarul megállapítja, nem szeretne az ajtón belépő helyében lenni, mi több, senkinek a bőrébe nem vágyik, akire ez a sárga láng fényt vet. Nyílik az ajtó. Három géppisztolyos katona áll előtte, egyikük hadnagyi rangjelzést visel. A tiszt megfelelő távolságból bevakkant a terembe. - Mi van? - Enni óhajtunk, ha volna módja teljesíteni ebbéli óhajunkat - feleli a fogoly, mintha elnöki fogadáson társalogna. Stílusa nem téveszti el célját, a hadnagy felbőszül. - Nem Fognak enni! Ha kíváncsiak rá, perceken belül elhagyjuk az épületet. Aztán elgázosítjuk ezt a szintet. Ha valaha is megtalálják az urakat, merevholtak lesznek már. Majd legfeljebb ezt is Blau tábornok számlájához írják. - Beszélni óhajtok a tisztjével - folytatja a fogoly zavartalanul. - Tudatában van maga annak, hogy ki vagyok én? - Maga? Egy senki, aki perceken belül mérges gázt szív a tüdejébe, és ki fog derülni: a szervezete éppoly kevéssé ellenálló vele szemben, mint a magánál lényegesen közönségesebb földi halandóké. A fogoly a megfelelő hangnemben újabb mondatot formálgat, de a hadnagy ráförmed: - Hajtsa be az ajtót. Gyorsan. A férfi oldalt lép, mintha engedelmeskedni készülne. Ken a hadnaggyal szemben állva marad, s mintha a tarkóját készülne megvakarni, álmatagon felemeli a kezét. A mozdulat folytatása már villámgyors, az ing gallérja alá varrt tokból markolat nélküli pengét ránt elő. A fémnek villanni sem juthat ideje, s beleszalad a tiszt mellkasába. d, Ken átvetődik az ajtó előtt, és a teremben keres menedéket. A két géppisztolyos, amikor összeesni látja hadnagyát, ref lexszerűen előrerohan, a gyilkos nyomában. David és Iho előpattan rejtekéből. A katonák fejére vetik pokrócaikat. Az elvakított, megzavarodott fegyveresek pillanatokon belül megválni kényszerülnek fegyvereiktől. Máris David és Iho birtokolják géppisztolyaikat. 191. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Kilesnek a folyosóra. Chennes int, és. Art Cox kisurran mellette. Felkapja a halott hadnagy géppisztolyát, és a folyosó 287 eleje felé igyekszik vele, azzal a szándékkal, hogy kinyissa az elektromos ajtó zárját. De nem ér oda, mert az ajtó felől zümmögés hallatszik, szárnyai kitárulnak, és közöttük katonák özönlenek a folyosóra. Artnak annyi ideje marad, hogy beugorjék egy ajtómélyedésbe. Chennes átvetődik a túloldalra. Egyszerre nyitnak tüzet. Az első sorokból néhány katona elesik. A többi hasra veti magát. Vaktában lövöldöznek. Nincs célpontjuk, a folyosó üres, az ajtómélyedésben rejtőzködőkre nem célozhatnak, azok viszont egyszerűen lemészárolhatják őket fedezékükből. Mire ezt felismerik, és kihátrálnának a biztonságos ajtó mögé, hátuk mögött felcsattan egy hang. - Vissza! Az ajtót bezárni! Mehet a gáz! Az egyik katona megpillantja az óvatlan Art Cox cipőorrát, és beleereszt egy sorozatot. Chennes kihajol az ajtómélyedésből, és célba veszi a menekülőket. Néhány kiáltás, jajszó hallatszik, majd az ajtószárnyak összecsattannak, kis híján foglyul ejtve egy sántikáló sebesültet. Ezt a katonát társai sebtében kiszabadítják. Art Cox vérnyomokat húz maga után, amikor elindul az ajtó felé, de még félúton megtorpan. Visszafordul. és Davidre néz. - Belülről nem tudom kinyitni. --. Megfulladunk, Art - feleli David. Ken vigyorogva ellép mellette, majd géppisztolyát az ajtószárnyak illesztéseire nyomja. Mielőtt meghúzhatná a ravaszt, Art szenvedélyesen rátámad. - Hé, ezt ne csináld, nem klozetajtó, riglire. Olyan, mint a nők. Minél durvábban bánsz vele, annál kevésbé nyílik. De ha úgy könnyebben megérted: a férfiakra ugyaríez vonatkozik. - Artnak eszébe jut valami. David felé fordul, korábbi kijelentésére válaszol: - Talán mégsem. - További vérnyomokat vonszolva maga után, a folyosó túlsó vége felé indul. Külön kiképzésen a fejébe ivódott, mit merre talál az épületben, keresgélnie nemigen kell. Ha sikerül a kapcsolótáblát kezelésbe vennie, az ajtó kinylik. Ez az egyetlen reményük. David és Iho a bejárati ajtó felé fordulnak. Megtekintik az elesett katonákat, elveszik tőlük fegyvereiket, hátranyújtják társaiknak. 288 Ha Art mégsem boldogul, perceken belül végez velük a gáz. Lám, kitörtek, de most a folyosóra zárva várhatják további sorsukat, és az sem vigasz, hogy ezzel börtönük tágasabb lett. Nyugodt hang hallatszik David háta mögött. - Minek a géppisztoly? Gáz ellen nem véd. Chennes megfordul. A főtiszt áll mögötte, a repülőről. Kinyúlt bőre már-már a nyakába lóg arca két oldalán. Azért markába szorítja fegyverét. Egy katona ne haljon meg üres kézzel. Az ajtó nem moccan, pedig Art az idők kezdete óta eltávozott. Előbb csak halk sziszegés, quadrofónban. Aztán lassan terjedő, iszonyú köd. A gyengébb idegzetűek már akkor köhögnek, amikor még alig érezhető. 192. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt 77. Liu és Sacha egyelőre háborítatlanul siet az épület felé. Belépnek a folyosóra, az indián tudja, hol a rádiós szoba. Berontanak, két arc mered rájuk, először inkább csodálkozva. Sacha lekanyarítja nyakából az adó-vevőt, és az asztalra vágja. - Mit csináltok idebenn? Az egész parton elnémult az összes ilyen szarság! Ezalatt Liu behajtja maga mögött az ajtót, és a két férfi felé indul. Nem áll meg mellettük, a hátuk mögé kerül. Olyan gyorsan, hogy nincs idejük kiáltani, fegyverük után kapdosni, csak állnak megkövülten, düh és gyanakvás között ingadozva. Végül az idősebbiknek elvörösödik az arca, s keze tétován elindul az asztalon sorakozó gombok egyike felé. Sosem ér oda, és gazdájának még az az elégtétele sem lehet, hogy bátran viselkedett. Liu eltekint a ténykedéseit rendesen kísérő rikoltástól. Hang nélkül emelkedik fel, előrepattanó lába szinte letaglózza a férfit. A másik katona mindebből semmit sem láthat, mert időközben az ő feje az indián térdével jutott kapcsolatba. Csillagok tündökölnek fel kialvó tudatában. 289 Sacháék megkötözik az elhullottakat, majd az asztal alá gyömöszölik őket, arra is ügyelve, hogy cipőjük orra se kandikáljon elő. Aztán az indián maga alá ránt egy széket, és elhelyezkedik a rádió előtt. Liu kezeli a készüléket, Sacha beszél. Üzenetét a címzetten kívül veszi még néhány hallgató. Aligha felejtik el ezt a beszélgetést. Az is élete végéig emlékezni fog rá, akihez Sacha szavait címezi. Ennek végeztével távoznak, az ajtót kulcsra zárják maguk mögött. Ekkor hallják meg a lövéseket az alagsor felől. Liu szeme felcsillan. Megtalálták Davidet! Ott van, ahol a fegyverek ropognak. Katonák rohannak el mellettük, az alagsori lejáró felé száguldva. Liu a nyomukba szegődne, hogy a hátukba kerülve támogassa az odalent küzdőket, de Sacha éberen ügyel könnyelmű társára. Megragadja a karját, és visszahúzza. Rögtön kiderül, neki volt igaza. Röpke tűzpárbaj után a katonák visszafelé rohannak. Olyan szót hordoznak ajkukon, ami nem tetszik a két színes bőrűnek. Így hát a sarkukban maradnak. Követik a két legelöl rohanót. Ezek a folyosó vége felé igyekeznek, GÁZ felkiáltásokkal. Hátuk mögött sebesült társaikat vonszoló katonák lépdelnek. Jajveszékelés gyomorszorító hangja tölti be a szintet. Valaki ádázul szitkozódik. És megint a jajgatás. Liu és Sacha csak mennek előre. Éles hang rikolt utánuk. - Hé! Ti ketten! Mennek tovább. Hátukon az idegvégződések mintha egy pontba sűrűsödnének, egy pénzérményi, még inkább pisztolygolyónyi pontba. Lehet, hogy több ilyen is lesz. Elzsibbad a bőrük, veríték csordogál gerincükön. Előttük a két katona egyre rohan. Sosem érik utol őket. Aztán újra hallják hátulról: - Hé! Ti ketten! 193. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Megállnak. Tétován megfordulnak. Fáradt arcot pillantanak meg, fáradt a gazdája is, vállán őrnagyi rangjelzéssel. A hangja sem üde: 290 - Segítsetek a sebesültek ellátásában! Aztán a hajóra kell vinni őket. Na, mire vártok? Liu hátranéz, a két katona ekkor tűnik el egy ajtó mögött. Szinte látja, hallja, hogyan tódul a gáz az alagsorba. 78. Tania megpróbálja meggyőzni az őrnagyát, de hiába. A férfi közönségesen hajthatatlan, mintha leghőbb vágya volna meghalni. Levin válla rondán vérzik, a kés nyele előremered a sebből, és nincs egy szabad kéz, amely bekötözze. - Legalább vegye ki magából a kést! - förmed Tania a csokornyakkendősre. Simon sápadtan csóválja a fejét. - Akkor elvérzek. - Miért, így nem? - Raney oda sem néz. Foglyait kell szemmel tartania, mert alattomosnak és dühösnek látszanak, szinte kivétel nélkül. Alain eltökéli, hogy első moccanásukra leteríti őket. Ostoba helyzet. Levin mindegyre ragaszkodik a kulcscsontja alatt meredező mocskos nyelű ereklyéhez. Arca olykor megvonaglik, mintha fájdalmai lenének. Fekete lakkcipőjét bordó vércseppek pettyezik. Tania az őrnagy halántékához nyomja a pisztolyt. Új módszert próbál bevezetni. Felállni kényszeríti, majd előretaszítja foglyát. Aztán fellendített lábával hátulról a férfi combjai közé rúg, maga is felszisszen, az őrnagy felüvölt fájdalmában. Tania eltökéli, hogy ezt a megoldást máskor is alkalmazni fogja, ha mégoly kelletlenül is. Most. Újra megteszi. Az őrnagy meggörnyed, de elindul. Járása korántsem sikkes, tartása görnyedt. Bevonaglik a kormányosfülkébe, beindítja a motort, egy mozdulattal felvonja a horgonyt. A hajó elindul. Tania kedvesen mosolyog. . - Gyorsabban szeretném. - Maga megőrült. 291 - Az őrültek veszélyesek, nem tudja? A nyomaték kedvéért megtámaszkodik a férfival szemközt, és összehúzott szemekkel újabb célpontot keres rajta, ezúttal teste elülső felületén, de végső soron a zóna ugyanaz marad. A hajó felgyorsul. Az őrnagy a fogait csikorgatja. - Tudja, mi vár magára a Sárkányon? Daráló! Száz kiéhezett férfi! Aztán agyonlövik. - Kilencvenkilenc - feleli lágyan a lány. Egy pontot méreget az őrnagy közepe táján, közbenjátszadozik a pisztollyal. A férfi összehúzza magát. Már-már homorítva vezeti a hajót. De vezeti. Közeledik a kikötő. Raney nagyot gondol. Elege van a sunyi népségből. Ha Taniá nem bírta rávenni az őrnagyot, hogy embereivel együtt álljon melléjük, akkor továbbra is tehetetlenségre lesznek kárhoztatva. Nem lehet foglyokra felügyelni, s közben harcolni az ellenséggel, különösen nem ekkora túlerő ellenében. Levinről nem is beszélve, aki tüstént elvérzik a háta mögött. 194. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Alain géppisztolyával a korlát mellé sorakoztatja a katonákat. Aki nem ugrik magától, golyót kap. Mindenesetre egyenként megtudakolja tőlük, tudnak-e úszni, mivel gyalogszerrel messzi a part. Sorban mind megmutatják úszótudományukat. Amikor megszabadul a nyűgtől, Raney megtörli verejtékes homlokát. Aztán Levin mellé lép, és szótlanul kirántja belőle a kést. A lakkcipős férfi kikéri magának. Raney oda sem figyel, memorizál. - Azt tudom, hogy szorítókötést kellene rátennem. De hogyan hagyjam ki belőle a nyakadat? Nem sok idő van kísérletezésre. Az eredmény olyan, amilyen, mindenesetre eléggé látványos. A vérzés csillapodik, és a jajgató még levegőt is kap. - Most mit akarsz csinálni? - kérdezi Alain Taniától, amikor a hajó a kikötő közelébe ér. Ő nem három békésen ringatózó hajót lát a kék vízen, hanem fegyverektől roskadozó csatabárkákat. Egyelőre nem keltenek feltűnést. 79. Nicholas hallja, hogy az épületben kitört a harc. Az odakint járkáló, dolgaikat intéző katonák is megélénkülnek a fegyverropogástól. Géppisztolyaikat kézbe kapva a bejárat felé sietnek. A hajók irányából is érdeklődők közelednek. Mintha senki nem irányítaná a dolgokat, mindenki a saját feje után lódul. Egy-két tiszt ordítozza ugyan vezényszavait, néhányan fejvesztve futkároznak. Szinte feldöntik egymást az ajtónál. Nicholas akkor ad jelt, amikor a katonák már-már egy tömbben tolonganak az épület előtt. Eszményi célpontot nyújtanak, s a kommandó tüzet nyit rájuk. A meglepett katonákjajgatva kiáltoznak, menekülnek, vaktában lövöldöznek. Egy kisebb csoport Boris vezetésével megközelíti a kikötőt, hogy a hajókon tartózkodó fegyveresek kedvét elvegye a közbelépéstől. Az idő szalad. A rajtaütés veszít a meglepetés erejéből. A katonák kezdenek magukhoz térni. Különösen a hajókon tartózkodók dühöngenek fegyvereikkel, ők térnek előbb magukhoz, és ők élvezik a nagyobb biztonságot fedezékükben. Boris csoportja nem sokra megy ellenük, különösen, amikor a gránátvetők is előkerülnek. Az óriás tehát a visszavonulást fontolgatja, annál is inkább, mert az épületnél immár fedezékbe bújt katonák hátba támadhatják őket. Valami vadászatféle alakul ki. A sorozatlövések elhallgatnak, itt-ott felvakkant, aztán elnémul egy-egy fegyver. Néha feljajdul valaki, de az ostrom szünetel. Aztán az állóháború hamar véget is ér. A hajókról újra gránátok röpködnek, és Boris kénytelen még jobban visszahúzódni embereivel, mielőtt a nehezebb fegyverek is előkerülnek. Egy percre kívül is, az épületben is elcsendesedik minden. Szinte hallani lehet a halál lépteit. 292 293 80. Az őrnagy a további kasztrálástól tartva szakszerűen bekormányozza a hajót a kikötőben veszteglő másik három mögé, 195. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt nem túl közel hozzájuk. Aztán munkához lát, de csak a szakállas férfi segítségére számíthat, mert a csokornyakkendős agonizál, a lány pedig őrá felügyel. Elsőrendűen felszerelt hajó az övék. A lány mintha oda sem hederítene a part felől hallatszó lövöldözésre. Vészesen nyugodtnak látszik, csak az érdekli, hogy az őrnagy és Raney előkészítsen mindent. Azért azt is látja, amikor a part felé igyekvő katonák egyike visszafordul a mólón, és megbámulja őket. A katona kiáltani készül, talán hallatja is a hangját, ám ekkor Raney elsüti a fegyverét. Valami száguldva villan, aztán az egyik hajó lángba borul. Hatalmas detonáció kíséri a fényjátékot. Megtörténik, amit az őrnagy sosem hitt volna. Ő is elsüti fegyverét, s ettől egy másik hajó pusztul el a szeme láttára. Sikoltozó katonák ugrálnak a vízbe a lángoló fedélzetről. Mire Raney újra tölt, megugrik a harmadik hajó, és cikázva távolodni próbál a tengeren. Fedélzetén izgatott emberek rohangálnak, fegyverekkel bajlódnak. Közel kerülnek a parti sziklákhoz, a hullámok gorombák. A hajó előbb csak nehezen kormányozható, később a katonák úgyszólván megfeledkeznek emberi ellenségeikről. A természettel küzdenek. Egy célját tévesztett rakétájuk Taniáék közelében robban, s megtaszítja a hajót, abban a pillanatban, amikor a tengerészek hajója nekirohan egy függőleges sziklafalnak. Tania a felrobbanó rakéta okozta hullámverésben egyensúlyát veszti. Nekizuhan a kormányosfülke falának, és elejti fegyverét. Nem nyúlhat érte. Az őrnagy géppisztolyt szegez rájuk. 81. Sacha maga elé rántja fegyverét, és a sebesült társaikat cipelő csoportra fogja. Liu nesztelenül a távolodó őrnagy után veti magát. Elcsípi, és torkon ragadja. Markában tőr villan, az ütőérre szorítja. Az őrnagy hiába vergődik szorításában. Sacha a jajgató sebesülteket támogató katonákra rivall: - Forduljatok meg, és induljatok kifelé! - Igaz, ő is hallja a kinti fegyverropogást, el is szorul a hangja, de eszébe szalad a GÁZ, és ekkor a katonák lába elé ereszt egy sorozatot: - Kifelé! - vezényel férfiasabbra sikered8 hangon. A katonák megfordulnak, és lassan az ajtó felé vonszolják magukat súlyos terheikkel. Nem kísérleteznek semmivel. Társaik jajgatnak karjaikban. Ekkor a maláj-kínai leüti túszát, és megfordul. Az ajtó felé veti magát, amelyen át a két katona eltűnt a szeme elo emlékezets szerint a múlt században. rohan egy helyiségbe. Meglepetésére négy férfit talál odabenn. Teketória nélkül kaszál felugató géppisztolyával. Amint a sorozat lefekteti a katonákat, Liu a gázcsapok felé vetődik. Az egyik férfi nem hal meg azonnal. Miközben lezuhan a földre, kezében marad a pisztolya. Elhomályosuló tekintettel célozza meg Liut, és eltalálja. Könnyebb szívvel hal meg. A maláj-kínainak ördögi szerencséje, hogy a lövés pillanatában lendül a magasba. Mellkasa, hasa helyett így a combjába hatol a golyó, és elhelyezkedik a csontban. Ütése erős, bénító. Liu szárnyaszegetten a földre hullik. Estében még annak is tud örülni, hogy előbbi sorozatával nem talált bele a fal mel196. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt lett sorakozó a fehérre festett csövekhez csatlakoztatott gázpalackokba. Nem képes felállni. A hasára fordul, és a könyökére támaszkodva húzza előre a testét. Órákig fog tartani, amíg odaér. 294 295 82. Nem látják egymást a ködben. Hörögve, fuldokolva köhögnek. Az arcuk elé helyezett takarók sem segítenek. Nincs segítség. Mi lehet Arttal? Hát persze, ott is ömlik a gáz, ahol ő kutatja az ajtó nyitját. Tüdejük fájdalmas húsdarab, rángatózik a gáz markában. Néhányan erőlködve hánynak, öklendezésük fuldokló hangokkal vegyül, erőlködő csuklásra emlékeztet, borzalmát fokozza, hogy mit sem látnak egymásból, sárgásan gomolygó halálpára választja el a kínlódókat. Valaki félhangosan imádkozik, meg-megszakítva zsolozsmázását, hogy köhögjön, hörrenjen egyet-egyet. Más átkozódik, öklével üti a falat, a döngetés egyre erőtlenedik, végül elhallgat. Körmök csikordulnak, hörgés hallatszik. Páran a földre zuhannak, a padló fölött nem olyan sűrű a köd, de levegő ott sincs. Sehol sincs. Akadnak, akik az ajtó felé kúsznak, fejüket olykor a karjukra ejtve, megpihenve. Áz ajtó nem mozdul, fogva tartja őket, visszatartja a gáz ködét. 83. Liu tudja, hogy hasalva nem sokra megy. Felül. Kinyújtja sérült lábát, behajlítja a másikat. Hasizmai fellendítik. Belekapaszkodik az egyik csőbe. Fél kézzel kezdi csavargatni a csapokat. Mintha ezrével lennének. Amíg vesződik velük, cipője telefolyik vérrel. Erőtlenedik. Mégis elvégzi feladatát. Amikor az utolsó csappal is végez, lecsúszik a földre. Számba veszi soros teendőit. Előbb a vérzést kellene megszüntetnie. Aztán nem marad más, mint kimenni innen. Ha képes lesz közlekedni a folyosón, ki kell engednie az alagsor foglyait. Ha még élnek. Mennyi gázt lélegezhettek be? Egyáltalán, mennyi idő telt el azóta, hogy Sachával belépett az épületbe? Odakint folyik a harc, tisztán hallható. Egy pillanat múlva már csak a fülében zúgó vér dübörgését hallja. EL fog ájulni. Nem teheti. Ahhoz, hogy használhassa még a testét, először is be kell kötöznie a sebet, mert elvérzik, mint egy csirke. Kést húz elő, levág egy darabot a nadrágja szárából. A tépés tüstént rövidnek bizonyul. Át kell vágnia a helyiségen, s az egyik hullát kihámozni a zubbonyából. Megtörténik. Az ing ujjaival körültekeri a combját a seb fölött, szorosan megköti, csomóra. Bicegve az ajtó felé lendül. . Sacha a folyosón áll. Géppisztolya előtt két katonatiszt. Egyikük tábornok. Arca halottfehér. Reszketnek a lábai. Liu megtorpan, jártányi ereje sincs. Odakinn fegyverek ugatnak, parancsszavak repkednek, sebesültek zokognak. 197. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Sacha elindul az alagsori lejáró felé. Fegyvere a tábornok hátában. Üvölt az arcáról, hogy alig várja az alkalmat, amikor lelőheti. 84. Akinek még van ereje, mindegyre kiabál, fohászkodik, imádkozik. Mintha az emberi hangok segíthetnének. Lehetsége s? A sustorgás megszűnik. Meg sem hallják, amikor az áradat elnémul. Iho veszi észre elsőként. - Elzártak! - üvölti, hangja köhögésbe fullad. Amikor atbahagyja, körülötte mindenki fülel. Csend van. A következő pillanatban újra kezdődik. Zümmögés. David felkapja a fejét. A hang iránya megváltozott. Az ajtó! Zümmögve szétnyílnak szárnyai. Iho és Ken rohan előre, fegyverrel a kézben. Az életösztön mintegy feltépi a földről a lezuhantakat. Botorkáló, vánszorgó alakok nyomulnak az ajtó felé. A gáz a sarkukban, kifelé igyekszik, mintegy a menekülőket kísérve. David az ellenkező irányba lódul. Átfúrja magát a ködön. 296 297 Felszakítja a folyosó végi ajtót, odabenn hömpölyög a gáz. Art sehol sem látható. David tüdeje görcsökben vonaglik, tekintete homályosodik. Minduntalan nekiütközik valaminek, léptei bizonytalanok. Végre belebotlik az eszméletlen Artba. Felnyalábolja tehetetlen testét, és visszabotorkál a folyosóra. A levegő csaknem megtisztult, a köd a nyitott ajtó felé tódul, David mögötte jár, köhög, lábai roskadoznak. Eléri a lépcső alját. Felpillant. Soha ilyen meredek lépcsőt nem látott még. Nekivág. Többször elbotlik a nehezen lélegző Arttal, mire felér a tetejére. Levegő! Leteszi Artot. Mélyet lélegzik a majdnem friss levegőből. Tisztul a feje, tüdeje. Mintha hápogna, sűrűn köhécsel. Oldalra fordulva megpillantja Sachát. Az indián feszülten vigyorog, fegyvere előtt két fogoly sápadozik. Valamivel távolabb Liu áll. Davidre tekint, aztán véres nadrágszára megbillen, elzuhan. Az ellenkező oldalon, a szabadba vezető ajtó mellett Ken és Iho hasal, szünet nélkül tüzelve. A falhoz simulva, ülve, állva, köhécselve-fújtatva sorakozik a megviselt válságbizottság. Vezetőjük most is imádkozik. 85. Simon Levin csak annyira agonizál, amennyire sérülése kötelezi. Aztán erről a kevésről is megfeledkezik, mert az őrnagy a ravaszra görbíti az ujját. Taniára szegezi géppisztolyát, miközben Raney sóbálvánnyá dermedve áll mellette. Levin felsóhajt. Zsebébe dugja ép kezét, mereven figyeli a tisztet. Az őrnagy arckifejezése nem sok jót ígér. Tania belenéz a feldúlt arcba, nem érez félelmet. Hallja, hogy a parton elnémultak a fegyverek. A hajó közelében katonák evickélnek a vízben, kiáltozásuk hirtelen elcsitul. Ők is a part némaságára figyelnek. A lány megszólal: - Vége a háborúnak. Az őrnagy hátrafülel. Arca lassan megenyhül. 298 198. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Raney végre kienged dermedtségéből, de már nincs szükség a közbelépésére. A tiszt eldobott fegyvere csattanva csúszik Tania lába elé. A lány rá sem pillant. Felemelkedik, tekintete a partot fürkészi. Látja, hogy emberek mozgolódnak odakinn, megpillantja zöld overallos társait. Levin is ellazul. Továbbra is ráfonja ujjait a zsebében tartott pisztolyra, de belőle is elszállt a dühös indulat. Sebe lüktetésére figyel, elvigyorodik. Csokornyakkendője félrecsúszott. Tania a part felé rohan. Nem törődik a mólóra kapaszkodó ázott katbnákkal, azok sem vele. Egymást mentik, fegyvertelenek. Sirályok köröznek a levegőben. Rikoltozó hangjuk félelmet kelt a lányban. Megszaporázza a lépteit. Szívesen behunyná szemét rohanás közben. Retteg attól, ami az épület előtt várja. 86. Zöld overálos férfiak mogorva foglyokat terelgetnek. Mások a fegyvereket szedegetik. Lojewski a sebesültek között cikázik. Előbb saját betegeit szándékozik ellátni, utóbb talán a katonákra is sort kerít. Vlado, Jerome, Danio és Pablo a kuncsaftjai. Egyiknek karja lóg ernyedt-véresen, a másik a térdét fájlalja, a harmadik fejsebével sziszeg. Pablo a legelkeseredettebb. Egy golyó elsuhant mellette - a bal fülét vitte társaságnak. Sacha közeledik az épület fel31, Liut támogatva. Iho egyedül biceg elő, vállában, térdében golyóval. Tania megtorpan. Lábai előtt zöld overallos test hever, csaknem elbotlik benne. Szétvetett karokkal, átlyuggatott mellkassal, orrán törött szemüveggel Otly fekszik a földön. A lány lehajol hozzá, megérinti. Aztán felkel, és továbblép. Civil ruhás idegenek tódulnak elő az épületből. Köhögnek, arcuk szürke. És végre David, elevenen, karjában Art Cox ájult testével. Tania felsóhajt. Elfordul és Lojewskihez siet, segíteni próbái a sebesültek kötözésében. Sacha Pablo mellé fekteti Liut. Megveregeti sápadt arcát. 299 i. - Hé, itt a doktor, lehet panaszkodni. David is odaér. Elhelyezi Artot, lefejti lábáról az átlőtt, véres cipőt. Aztán felegyenesedik, és végigpillant társain. Egyetlen szót sem szól, mintha az lenne a legtermészetesebb, hogy mindenki itt van körülötte. Arca sápadt, borostás. Tania felé fordul. - Ugyan már - mondja. Raney és Levin tanácstalanul toporognak körülöttük. Lojewski rájuk förmed, aztán megpillantja a csokornyakkendős hátborzongató eredetiséggel bekötött sebét, és nekiesik. Levin jajgat, Raney igyekszik hasznossá tenni magát. Repülőgépzúgás hallatszik. A magasban két gép közeledik, az egyik leszállni készül, a másik a levegőben köröz fölöttük. Az első repülő személyzete a sebesülteket szedi fel. Iho tiltakozik, végül hordágyra szíjazzák. Liu is a gépre kerül. Sacha ványadt mosollyal búcsúzik tisztességgel kivérzett barátjától. Egyedül Pablo kerüli el a kórházba szállítást, mert egyszerűen meglép a szanitécek elől. A rossz nyelvek szerint a fülét keresi, hogy visszavarrassa Lojewskivel. Két asszisztens végiginjekciózza mindazokat, ak ik a mérges 199. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt gázból lélegeztek. Többségük a gépbe kerül ezután. Végül az ajtók bezáródnak, és a hadítechnika ezen hatalmas csodája csaknem nekifutás nélkül a magasba tör. Földet ér a másik repülő. Parancsnoka katonai gyakorlóruhát visel, melyről nemcsak a rangjelzés, de a fegyvernem jelzése is hiányzik. Megszólítja a hozzá legközelebb álló F lorist: - Ki adta le a rádióüzenetet? Az óriás a katonára pillant, aztán tiszteletlenül válla tt von. - Az illető előszeretettel használta a "napsugaras kurva életbe" és a "tetves tábornokok" kifejezéseket. - A tiszt hiába próbál segíteni, Boris továbbra is a vállát vonogatja, végül odébbáll. A katona utánanéz, tekintete a fürdőruhás Taniába botlik, majd a csokornyakkendős, lakkcipős Levinbe, a felnyírt tarkójú, elöl méteres tincseket viselő, egyenruhás Kenbe, aztán egyenként szemügyre vesz mindenkit. Végül felemeli a hangját: - Hol a vezetőjük? David ott áll mellette. Halkan megszólal: - Milyen vezetőre gondol? A katona elneveti magát. - Óriási. Előbb azt gondoltuk, valami őrült szórakozik a rádióval. Tehát valóban elfoglalták a Sárkányt. Maga Chennes? Tűvé tették a várost a csoportja után. Na jól van. Ezután a megnyúlt arcbőrű főtiszt lép elő, és szabályos jelentést tesz főnökének. A rangjelzéseit nélkülöző katona meghallgatja, bólogat. - Az országban helyreállt a rend - tudatja. - A statáriumrendelet megtette a magáét. A terroristák rájöttek, hogy átejteiték őket, és letették a fegyvert. Egyszóval a nehezén túlestünk. David Otly mellett állva azon töpreng, vajon főnöke miért nem vette fel golyóálló mellényét. Ez a kérdés mindörökre megválaszolatlan marad előtte. Boris a távozó repülőgép után pillant, aztán Davidhez fordul: - S most? Tania válaszol helyette. - Visszamegyünk Simon hajójára. Málháikat vonszolva a kikötő felé indulnak. Nicholas Chennes mellé sodródik. - Ez a repülős nagykutya mondott valamit a rakétáról? - Megtalálták. Hatástalanították a gyújtószerkezetét. Sacha megjegyzi: - Jól eltoltuk a főkatonák karácsonyát. Itt volt nekik ez a sok játékuk, és nem tudták kipróbálni. Figyeljetek. Találós kérdés következik. Sugárfelhő. Mi az? - Sacha látja, hogy nincs sikere. Azért befejezi: - BOMBAGOMBA. Ne akard rászelni a szendvicsedre. Ja! David, ugye marhára csodálkoztál volna, ha mégsem jövünk utánad? - Öt percet késtetek - feleli David, majd egy köhögésroham után folytatja: - Megbocsátható. Nő volt a dologbap. - Átkozottul hálás típus vagy! - sóhajtja Tania. David átöleli a derekát, ez minden, amit válaszol. 301 VÉGÜL 1. 200. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt Este a főcsatornán programváltozást jelentenek be, amint az várható volt. Előbb az elnök kap szót. Barázdált arcán a smink sem fedheti el a frissen bevésődött ráncokat. Nagy vonalakban ismerteti a történteket. Nagyon nagy vonalakban. Tania hajlik a gyanúra, hogy társai és ő valami egészen más eseménysorozatban vettek részt. A televíziós sztoriban szóba sem kerülnek a hadsereg egyes tisztjei. Terroristák és üzletemberek emlegetésével az elnök hamar túlteszi magát a magyarázaton. David a kávéját kortyolgatja. Picasso a lába előtt horkol a szőnyegen. Noelle tüdeje igyekszik túlharsogni a kutyáét, sikerrel. A nappali füstfelhőbe, tisztítószer párájába burkolózik. Az asszony átmenetileg felfüggeszti takarítás címén folytatott felforgató tevékenységét, és az elnökre mosolyog, aki éppen átszervezésről, struktúraváltoztatásról és leszerelési tárgyalásokról vág ki szépen hangzó szólamokat. Aztán főhajtással búcsúzik. Noelle integet neki, kétértelmű mozdulatát csak David látja, ő viszont elvigyorodik a csésze pereme fölött. A képernyőn felvillannak az eseményekről készült dokumentumfelvételek. Á bombamerényletek néhány helyszíne. Letakart áldozatok, pár szémtanú arckifejezése. Gazdátlan cipők rendetlen halomban, egy tartalmát szétszórt bevásárlótáska. Drámai mementó, megrázóbb talán, mint a halottakról készült felvételek, mert a remény haláláról beszél. Rendőri és katonai kordonnal lezárt repülőterek, pályaudvarok. Az éjszakai áramszünet alatt elkövetett bűntények helyszínei: kifosztott standok, üzletek, lakások. Elkeseredett. holtra vált arcú emberek. Megbilincselt terroristákat, összeesküvőket kísérő rendőrök, arcukon vakuk visszfénye lobban. Óriási tömegű, közönyösen tornyosuló atomreaktorok. Újra az elmúlt éjszaka koromsötétje. Néma városok. Katonai, rendőri dzsipek a kihalt utcákon. Tűzoltókocsik száguldanak, kék lámpájuk villog, mentőautók járnak a nyomukban. Szirénaszó. Kórháztermek, zsúfolásig megtöltve. Pótágyak, irdatlan mennyiségű kötszer, transzfúziós, infúziós zsákokkal zsúfolt állványok az ágyak fölött, fekvő emberalakok a párnákon. Arcok. Aztán a RAKÉTA. Karcsú szivar, mellényzsebbe. A letartóztatottak. Lesunyt fejű, kamerába nézni nem hajlandó félprofilok. Villogó tekintetű elszántak. A kommentátor rövid ismertetőket fest a képek alá. Magas beosztású személyek, becsapott anarchisták, befolyásos üzletemberek. Látják Colin Philipset. Csuklóin bilincs, szemébenvtébolyult düh. Végül az összeesküvés felszámolásában jeleskedők következnek. A zenei aláfestés dicsőséget sugall. Kormányhű személyek. Az elnök hívei. Nénány arc ismerős. A Sárkányról. A gázfelhőből. Hamar eltűnő, röviden felvillantott arcok, mosolygó férfiak. Megemlékeznek az elesettekről. Szomorú, szemüveges arc, néhány pillanat csupán. Otly képét másoké követi. A kamerák már az utcákat pásztázzák. Fényözön, reklámok, kirakatok, zsúfolásig megtöltött szórakozóhelyek, népünnepély. Vidám emberek járkálnak karonfogva, tánclépésben. Karneváli hangulat. Élet. David a kórházat hívja. Egyenként végigkérdezi barátait. Már valamennyiüket megoperálták, jobban vannak. A férfi 201. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt megkönnyebbülten visszafordul a képernyő felé. Noelle whiskys poharat nyom a markába. Egy másikkal Taniát keresi fel a félhomályban. A harmadik pohár tartalmát a torkára önti a félretolt cigaretta mellett. Még mindig az utcákon a kamera. Riporterek faggatják alárókelőket, akik elmondják, hogy meg vannak döbbenve a történtek miatt, egyszersmind csodálják az elnök táborának fellépését, a gyors győzelmet. Hiszik, hogy soha nem ismétlődhet meg a tragédia. David hümmög. A kamera bearaszol egy bárba. Vöröses derengésben férfiak és nők ülnek a magas székeken, italukat szopogatják. Poha302 303 rukat a nézők felé emelik, köszöntésképpen. A háttérben egy férfi elfordul, amikor a kamera az arcára tekint. Elfordul, majd kilép a képből. Cassagne. David megőrzi nyugalmát. Futó pillantást vet a képmagnó felé, regisztrálja, hogy a szalag forog, a készülék rögzíti a műsort. Ekkor kiüríti poharát, és a telefon után tapogat maga mögött. Tania felszisszen. - Láttad azt az embert? David már a kagylóba beszél. A vonal másik végén egy mogorva, harci festékét alig lemosott, álmából felriasztott rézbőrű hallgatja mind éberebben. - Téged hívtalak, mert te laksz a legközelebb. Cassagne a Diabolo, bárban van. Talán most sikerül elcsípnünk. - Mit keres ott? Felrobbantja? - ébredezik Sacha. - Indulj, megyek én is. - Az indián kérdése szöget üt David fejébe. Ezer dolgot cselekszik egyidejűleg. Utasítja Noelle-t, hogy kapcsolja be a világítást, telefonkönyvet hajít Tania ölébe: keresse meg a bár hívószámát, közben a távkapcsolóval kilobbantja a fényt a képernyőn. Felmorran a képmagnó. Röviden tekeri a szalagot, aztán visszatér a kép. A kamera újra bearaszol a bárba. A vöröses derengésben feléjük lendül néhány pohár. A kép most kimerevedik. Abban a pillanatban, amikor a háttérben álló férfi felismeri, hogy a lencse az arcába tekint. Ez az arc két évet öregedett, mióta utoljára látták. Megváltozott a szakáll színe, de a szempár a régi. Tania kiírja a számot egy papírszeletre, és Noelle kezébe nyomja. - Hívja fel ezt, és közölje, hogy egy veszedelmes terrorista tartózkodik odabenn. Lehet, hogy bombát helyezett el valahol. Noelle mindenekelőtt Davidre mosolyog, ezután cigarettára gyújt, és elhelyezkedik a karosszékben. Amíg a kialvatlan pár futkározik körülötte, hogy felöltözzenek és fegyvert vegyenek magukhoz, ő egyre dühödtebben és mind ékesszólóbban bizonygatja a bár alkalmazottjának, hogy nem tréfál és nem bolond. Ő nem. 304 2. Tűzoltókocsi száguld el mellettük, jajgat a szirénája. Ki kell térniük néhány rendőrségi riadóautó elől is. Aztán helyet adnak két sikoltozó rohammentőnek. Az utcába nem hajthatnak be. Kordon állja útjukat. Kiugranak a kocsiból, David fellebbenti igazolványát egy szigorú 202. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt rendőr tekintete előtt. Taniát kézen fogva tovább rohan: A szinte csak percekkel ezelőtt, a képernyőn látott bár eltűnt a helyéből, az utca is új arcot öltött, sebhelyest. Zokogó nő rohan el mellettük, egyre eszelősebben kiáltozva: - Mikor lesz vége? Sosem lesz vége? Gyilkosok! Beleőrülök! Megtorpannak a romba dőlt, lángoló épület előtt. A tűzoltók vizet ontanak csöveikből, sárpatakok ömlenek az utcán. Rendőrök és mentősök kutatnak a járdán heverő testek között. Összetört kocsik rendetlen roncsai éktelenkednek az úttesten. Közöttük roskadozik a tévéállomás furgonja is. A detonáció megviselte, faldarabok záporoztak rá, vakolat és korom lepi. Mellette törött kamera teteme hever. Néhány tűzoltó megpróbál a romok közé hatolni, a füst és a lángok visszakergetik őket. David feszült arcán vörösen izzik a tűz visszfénye. Tania figyeli a férfi vonásait, könnyeivel, fáradtságával küzd. David szó nélkül megfordul, és a túloldalon álló, kitárt ajtóval elhagyott riadókocsihoz szalad. Beveti magát az első ülésre, és felkapja a telefonkagylót. . Sacha hamarosan jelentkezik: - Na végre, Villámlábú. Itt furikázom a pasid mögött, csak idő kérdése, hogy kiszúrjon. Pont akkor lépett ki a bárból, amikor megérkeztem. Ha egy percet kések, bemegyek és repülök. Tudnál valamit csinálni? - Hol vagy? Néhány perc múlva David újra az Audiban ül, és a város túlsó vége felé száguld: Sacha időről időre közli vele útirányát, Chennes rövidebb utakat keres. Így sikerül beérnie az indiánt, és átvennie helyét. Tania a riadókocsiban ülve a telefonkagylót szorongatja, s közben néha-néha beveri fejét az ablakba. A fiatal vezető szakadatlanul vigyorogva rágógumit rágcsál mellette. De érti a 305 dolgát. A lány rövid útmutatásai alapján rohanja át a várost, melyet szemlátomást éppúgy ismer, mint a szeplőket kamaszos vonású arcán. Egy csikorgós kanyar közepette megszólal: - Egész este az folyt az összes adóból, hogy rend lesz végre. Aztán azt hallom: BUMM. Többször egymás után. Tűz, halottak, vér. Van magánál fegyver? - Van. - Helyes. Egy nő ne csatangoljon éjjel az utcán fegyvertelenyil a Föld nevű bolygón. . David útmutatása hallatszik. A rendőrkocsi újabb kanyart vesz, a gumik sivalkodnak. Taniának sejtelme sincs, holjárhatnak. Külváros lehet, sápadt lámpákkal megvilágítva, tatarozásra áhítozó, alacsony épületekkel, az utcákon mámoros emberek tömegével. Kénytelenek a villogó fény mellett a szirénát is használni. Sacha jelentkezik, rövid mondatokkal. Újabb irányváltoztatás. Tania a fejét tapogatja. A rendőr felfújja rágógumiját. Fékezni kénytelen, egy részeg férfi dülöngél előttük az úton, megbűvölten mered a reflektorfénybe. A kocsi feléje rohan, szinte súrolja a sarkát, amikor elkerüli. Lökhárítója megérint egy parkoló autót, a limuzin összerezzen, de nem esik baja. - Észrevett - közli David. - Közelebb jöhettek. A folyóparton száguldanak, átvágnak egy karcsú hídon, gyárak mellett húznak el. Végre megpillantják az Audi hátsó 203. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt lámpáit. A rendőr dúdolgat. Tania éles pillantást vet felé, a férfi fogai előcsillannak. Megszólal: - Fél? - Tudjobbat manapság, a Föld nevű bolygón, Kis herceg? - kérdezi Tania. Géppisztolya a vállára akasztott táskában várja, vajon lesz-e dolga ma éjjel. Sacha kerülő útról érkezve próbálja megelőzni Cassagne fürge Mercedesét, de ahogy kocsija orrát kidugja a kereszteződésből, látja, elkésett. Még visszahúzódhatna, de inkább aztatolgatja, miegyebettehetne. A Mercedes nem habozik. Letarolja az indián kocsijának lökhárítóját. Az egyik fényszóró kialszik. Lövés dörren. A golyó elrepül a semmibe. Sacha előreengedi társait, aztán felzárkózik sereghajtónak. . Félszemű kotlós, kocsija motorja valósággal kotkodácsol. Sacha méltatlankodik: - Ki ez? Keke Rosberg? Vért köp a motorom. - Te jól vagy? - érdeklődik David. - Mi van az elején? - Nyomjuk a gázt - feleli Chennes. - Van fegyvere? - kérdezi Tania. - Cassagne-nak? - firtatja David. Tania morogna valamit, ám ekkor lövések dörrennek, és megfelelnek. Az Audi szélvédője összezúzódik, a kocsi tovább száguld. David jelentkezik: - Van neki. Ültetek már üvegcserepekben? - Mi az? Szívesebben ülnél tejszínhabos tortában? - Na, nyomás! - Ezt már a rendőr mondja Tania mellett. Belelép a gázba, és hamarosan felzárkózik az Audi mellé. Nem kerüli el a figyelmét, amikor Tania a hátsó ülésre dobja táskáját, és kézbe veszi géppisztolyát. - Van vagy két kiló, mi? - kérdezi áhítattal. - És még az esernyő is elfér mellette a szatyorban. Megáll az ész, ilyesmit egy úrilány kezébe adni! Tania felkapja a fegyvert, s elhelyezkedik az ajtó mellett. Leereszti az ablakot, kitámasztja a géppisztoly rövid csövét. Néptelen úton száguldanak, balról gyárépületek tornyosulnak, jobb felől gondozatlan park kíséri őket, szinte már erdő. Néhol elhagyott autók parkolnak, utasaik alighanem a szerelem oltárán miséznek a sűrűben. Tania megcélozza a Mercedes sötét ablaküvegeit. Ezalatt a riadókocsi felhág egy emelkedőn, mely hirtelen lejtőbe vált. Gyomruk hullámzik a süllyedéstől. A géppisztoly tüzet okád, csöve elmozdul a rándulástól, és Tania újra beveri a fejét. A Mercédes hátsó kerekei leülnek az útra, ám a kocsit tovább viszi a lendület. Ekkor felpattan jobb oldali ajtaja. Fekete tömeg bukik ki mögüle, legurul az út szélére, és ott tüstént felpattan. Cassagne, kezében miniatűr géppisztollyal, a fák közé veti magát. De mielőtt futásnak eredne, visszafordul, és üldözői közé ugat egy sorozattal. 306 I 307 A riadókocsi előtt a Mercedes keresztbe fordul az úton, a rendőr elkésve tapossa a féket, s mikor látja, elkerülhetetlen az ütközés, jobb karjával Tania után kapva lerántja fejét. Szinte egymás ölében fekve vészelik át Cassagne sorozatát, és a két kocsi összecsattanását. A lendület előrelódítja őket, Tania a kormányba veri a fejét, ezúttal alaposan. 204. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt A rendőr gyorsan cselekszik. Kiugrik, kihúzza az ájult lányt a kocsiból, és már vonszolja is az úton visszafelé. Néhány lángnyelv csap ki a Mercedesből, majd robbanás, aztán még egy hallatszik, tüzes fém alkatrészekből záporeső hullik, de a rendőr már az árokban hasal Taniával. David és Sacha eközben a fák között szalad előre, csaknem vaktában. Chennes nem volt szerencsés a korábbi sorozatlövés alkalmával, erre bizonyosság nedves ingujja és zsibbadt bal karja. A lábdobogás irányát követve megpróbál Cassagne elé vágni. Sacha kissé eltér a másik irányba. Cassagne hallja üldözőit. Rövid sorozatot küld feléjük, de amint torkolattüze felvillan, rögtön oldalra szökik, és bár ő sem talál, őt sem találhatják el. Női sikoly hallatszik a közelében. Cassagne már ott is terem. Egy bokor mögött félmeztelen lányt talál, legott a hátába nyomja fegyvere csövét. Ugyanakkor gondját viseli a lány hiányosan öltözött partnerének is. Tiltakozásukat tudomásul sem véve felordít: - Ha közelebb jöttök, ezeknek végük. Sacha megtorpan, majd behúzódik egy fa törzse mögé. David visszafojtott lélegzettel folytatja nesztelen futását. Cassagne nem veszi észre, amikor elhalad a közelében. Csaknem teljes a sötétség. Cassagne felállítja a lányt, s némi rugdosásra a férfi is feltápászkodik korábbi térdelő helyzetéből. - Hátrálni! - parancsolja a terrorista. Túszai nyöszörögve, holtra váltan engedelmeskednek. Kettőjük teste között Cassagne előrelő. Fedezve van, már-már vigyorog. Sacha mellett mintha jégeső verné a fák törzsét. Kéregszilánkok fröcsögnek. Az indián lehasa, aztán fájdalmas üvöltést hallat, jóllehet, csupán egy összegömbölyödött, dühödten fújtató sün került a hasa alá. Lecsúszik a tűpárnáról, majd mozdulatlanul fekve marad. Cassagne egyre hátrál araszoló foglyai mögött, közben gép308 pisztolysorozatokkal pásztázza végig a környéket. Amikor nem kap választ, váratlanul ellöki foglyait, sarkon fordul, és a bokrok közé vetődve fut tovább. Léptek dobbannak mögötte: a sorsára hagyott pár észvesztve, zavarodottan futkos fel-alá, teljes önkívületben. Cassagne megfordul, hogy elhallgattassa őket, mintha ezzel a mellkasában vonyító félelem hangját is elvehetné. Ujja a ravaszra feszül, amikor hátulról egy kar fónódik á nyaka köré. Fegyvert tartó keze lehanyatlik egy erőteljes rántástól, könyöke kifordul. Másik könyökét hátralöki, és támadója bordái közé döf vele. Enyhül nyakán a szorítás, de mindössze azért, hogy David felszabaduló karjával a gerincére mérjen ütést. Cassagne felüvölt, és összeroskad. Lábai zsibbadtak, így hát rúgása erőt-. lenre sikerül. A feléje lendülő David mégis elbotlik, és lezuhan mellé, de máris ütésre lendített karral felemelkedni készül. Cassagne felkapja a géppisztolyt, és David arcába csap vele, de a férfi félreüti a karját, megragadja csuklóját, majd másik kezével, a sérülttel, a terrorista orrcsontjára sújt. Cassagne vért zihál légcsövébe, bugyborékolva lélegzik. Megpróbál felülni, hogy kiöklendezze a fullasztó váladékot. David hagyja. Feláll, lenéz rá. Cassagne öklendezik, orrán-száján vérbuborékokat fúj. Egyik kezét mellkasára szorítja, a másik a zsebe felé vánszo205. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt rog a sötétben. Amikor odaér, mozgása felgyorsul. De nem ránthatja elő fegyverét. David erőteljes rúgásától hátrabicsaklik a feje, és nyakát szegi. Néhány hördüléssel elszáll belőle az élet. Sacha megáll David mellett. Zseblámpa fénye imbolyog a fák között. A rendőr közeledik, Tania vállát átkarolva. A lány sápadtan vonszolja magát, de látni akarja, mi történt. Szirénák jajgatnak távolabb, az úton. . A fiatal rendőr a néhai terrorista mellé lép, megvizsgálja a lámpa fénykörében, aztán csettint a rágógumijával, és Davidre pillant: - Ezt a lábaddal csináltad? Öregem, micsoda reklámfilmet lehetne ebből összehozni. Milyen cipőt hordasz? Puma? Adidas? Sacha felnyög. 309 - Rohadt egy morbid humorod van. Nem akarom dicsérni, de nem is lehet. David Tania mellé lép, megtámaszkodnak egymás vállán, nemtudni ki szorul inkább a másikra. Hány napja lehet már, hogy utoljára aludtak. - Ágyat - sóhajtja a lány. Úgy fest, anélkül is elalszik vagy összeesik. Aztán hirtelen éberré válik, mert valami ragacsos nedvességet érez a hátán. - Azt hiszem, összevéreztelek - szabadkozik a férfi, és elveszi karját Tania válláról. 3. Lojewski otthon várja őket. Végignézi a törött szélvédőjű Audi elegáns körívét a garázs előtt. A kocsiból kiszédülő David a karját, Tania a fejét tapogatja, színük egészségtelen benyomást kelt. Elhessentik maguktól a lelkesen szökdécselő Picassót. Klarenz csak a nappaliban, David sebét vizsgálgatva kezdi meg méltatlankodó dünnyögését: - Ezért ugrasztott ki Sacha az ágyból? Neked ezzel kórházba kéne... - Igyekezz, hogy mielőbb visszabújhass az ágyba - torkolja le szelíden David. Lojewski folytatja zsémbelését, de csupán azért, hogy elvonja a figyelmet működéséről. Mozdulatai fürgék, pontosak és fájdalmasak. David fintorog. Kap egy injekciót, mert a doktor attól tart, nem tud majd aludni. Nevetséges feltételezés, de Chennesnek arra sincs ereje, hogy ezt előadja. Tania kerül sorra. Klarenz a feje után a testét veszi szemügyre, feltérképezi horzsolásait, apróbb zúzódásait, és barátságosan megvigasztalja, hogy csontjait is törhette volna. - Lehet, agyrázkódásod van. Ha fejfájást, szédülést, hányingert észlelsz, netán bizonytalanná válik a járásod . . Tania félbeszakítja. Megsimogatja a doktor arcát. - Bármelyiket tapasztalom, orvost hívok, Klarenz. Lojewski váratlanul rájuk mered. 310 - Sacha nem mondott többet, csak annyit, hogy jöjjek ide. Voltaképpen hol jártatok? Nem kéne nektek... - Holnap - sóhajtja David. A doktor távozása után következik a neheze. Meredek lép206. oldal

fable_vavyan_a_halal_zsoldjaban.txt csősor képében jelentkezik. Davidnek olyan érzése támad, mintha ezen a napon csakis lépcsőkön botorkált volna, ereje fogytáig. Odafenn rájönnek, tévedés volt, a neheze ezután következik. Mocskosabbak már nem is lehetnének. Beállnak a zuhany alá, egymást mosdatják. David vizet folyat égő. szemére, közben megkérdezi: ? - Mikor lesz kész a házad - Pár napon belül. - Mintha Raney említette volna, hogy bérelne egyet. - Ágyat - sóhajtja a lány. David ledörzsöl róla néhány olajfoltot. Sötétlik a víz a lábuk alatt. Hosszú percekig tusolnak még, erőt gyűjtenek a továbbiakhoz. Ha sikerül is megtörülközniük, az ágy istentelenül távolinak rémlik. David leitatja a vizet borostás arcáról. - Holnap, a sajtófogadás után szólhatnál Raney-nek, hogy övé a házad. Ennyit ki-ki megérdemel. - Ha felébredek - feleli Tania. Végre végignyújtóznak a hűvös lepedőn. Sokáig fészkelődnek. Kevés olyan pontja akad a testüknek, melyre büntetlenül ráfekhetnek. Végül mégis sikerül elhelyezkedniük. Egy darabig talán nyugalomban elheverészhetnek. Talán nem szól a telefon, a csipogó, talán eltart valameddig a béke. David megcsókolja a lányt. Aztán nagylélkűségi rohamra ragadtatja magát. - Odaadom Raney-nek az összes szobrot a kertből. Te pedig a fotóalbumot. Ezzel elalszanak. Az utcán folytatódik a karnevál. Zeneszó és nevetés szűrődik be a kertbe. ISBN 963 422 804 6 Kiadja az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat Felelős kiadó: dr. Petrus György Széchenyi Nyomda, Győr K-856 Felelős nyomdavezető: Nagy Iván igazgató Felelős szerkesztő: T. Dezséry Judit Műszaki vezető: Lantos Kálmán Műszaki szerkesztő: Gregor László Megjelent: 15,4 (A/5) ív terjedelemben

207. oldal