1021
Nyíregyháza Megyei Jogú Város ünnepi ülésének jegyzőkönyve
Közgyűlése
2012.
május
18-án
tartott
Napirendek:
-
Himnusz
-
Márai Sándor Halotti Beszéd című verse Mátay Gábor, a Költészet Napja 2012. Versmondó Verseny első helyezettjének előadásában
-
Ünnepi fanfárszólam
-
A város
-
Dr. Kovács Ferenc, Nyíregyháza Megyei Jogú Város polgármesterének Onnepi köszöntője
-
Dr. Ulrich Attila történész előadása
-
"Az én városom"
-
A Cantemus Gyermekkórus ünnepi
telepítő-levelének
című
ünnepélyes átadása
versiró pályázat eredményhirdetése
műsora
Nyíregyháza, 2012. május 18.
l/f k
~""j,~
Dr. Kovács Ferenc polgármester
1022
JEGYZŐKÖNYV
Készült: Nyíregyháza Megyei Jogú Város ünnepi üléséről
Közgyűlésének
2012. május 18-án tartott
Jelen voltak: Dr. Kovács Ferenc polgármester, Dr. Szemán Sándor címzetes főjegyző, Jászai Menyhért alpolgármester, Kósa Tímea alpolgármester, Dr. Adorján Gusztáv, Halkóné Dr. Rudolf Éva, Dr. Horváthné Dr. Veisz Katalin, Kósa János, Magera Tibor, Mikó Dániel, Mussó László, Petneházy Attila, Szilvási István, Tormássi Géza, képviselők.
Hiányzott: Fesztóry Sándor, Jeszenszki András, Lengyel Gábor, Lipták Lajos, Dr. Moskovits Károly, Nagy László, Póka Imre Tamás, Dr. Szilassy Géza, Dr. Tirpák György, Vass Zoltán Géza képviselők (távolmaradásukat bejelentették) Meghívottként részt vettek: Rendes Sándor műsorvezető, Dóró Erika civil referens, Parillák Gabriella sajtószóvivő, Patóné Nagy Magdolna, Kőhegyi Edit, Lengyelné Petris Erika osztályvezetök, Tóth Géza Közterület-felügyelet vezetője, Lázár István kulturális referens, Kovács Sándor Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnöke, Németh Péter Gábor Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Intézményfenntartó Központ vezetöje, Szerhij Borogyenkov Ukrán Köztársaság Nyíregyházi Főkonzulja, dr. Tarcsa Csaba Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr Főkapitányság vezetője, dr. Illés László Nyíregyházi Rendörkapitányság megbízott vezetője, Kozák Attila Morauszki Mihály Nyíregyházi Szlovák Nyíregyházi Tűzoltóság parancsnoka, Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, Palkovics Elemérné Nyíregyházi Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnök-helyettes, Morauszki Mihályné Kertvá rosi Nyugdíjasokért Egyesület elnöke, Bocskai Péter NYíRW Nyíregyházi Városüzemeltetö és Vagyonkezelő Nonprofit Kft ügyvezetöje, Petró Árpád Térség i Hulladék-gazdálkodási Kft., dr. Podlovics Roland Sóstó-Gyógyfürdők Zrt. vezérigazgatója, Cservenák László Váci Mihály Kulturális Központ igazgatója, Tamás Attila Vikár Sándor Zeneiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója, Gurbánné Papp Mária Wesselényi Miklós Középiskola, Szakiskola és Kollégium igazgatója, Huszárné Kádár Ibolya Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium igazgatója, Huszár József Építőipari és Környezetvédelmi, Vízügyi Szakközépiskola megbízott igazgatója, Kelemen Lászlóné Zay Anna Gimnázium, Egészségügyi Szakközépiskola és Kollégium igazgatója, Spisákné Karasz Katalin Bem József Általános Iskola megbízott igazgatója, Gazda Sándor Inczédy György Középiskola, Szakiskola és Kollégium igazgatója, Lőrincz László Széchenyi István Közgazdasági, Informatikai Szakközépiskola és Kollégium igazgatója, Tóthné Zsigó Zita Bánki Donát Műszaki Középiskola és Kollégium megbízott igazgatója, Kovács Ágnes Vasvári Pál Gimnázium igazgatója, Márk Attila Kölcsey Ferenc Gimnázium megbízott igazgatója, Ács Sándorné Tündérkert Keleti óvoda vezetője, Skarbit Józsefné Gyermekek Háza
1023
Déli Óvoda vezetője, Szalainé Benyusz Klára Búzaszem Nyugati Óvoda vezetője, Felbermann Endre érdeklődő állampolgár, Dr. Ulrich Attila történész, Mátay Gábor, Mile Bence, Bulyáki Zsanett a Zrínyi Ilona Gimnázium tanulói, Molnár Kinga, Szabó Dorina, Zilahi Péter, Cserhalmi Dominik, Háda Tibor, Komporály Benjamin Zsolt, Nagy Richárd, Oláh Zsuzsanna, Pisák Richard, Varga Gabriella (versíró pályázat résztvevői) Z. Pintye Zsolt Nyíregyházi Városi TV munkatársa, Sipos Mariann, Máté János a Nyíregyházi Napló munkatársai
Pro Musica Leánykar fellépése. Himnusz Rendes Sándor:(műsorvezető) Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves ÜnneplökI Tisztelettel és szeretettel köszőntőm Önöket Nyíregyháza Megyei Jogú Város 2012. évi Városnapok alkalmával összehívott Ünnepi Közgyűlésén. Külön kőszöntöm Dr. Kovács Ferenc polgármester urat, Kósa Tímea alpolgármester asszonyt, Jászai Menyhért alpolgármester urat, a megjelent Képviselő-testület tagjait, országgyűlési képviselőket, a rendészeti szervek vezetőit, a nyíregyháziakat, akik velünk ünnepelnek és mindenkit, aki a Televízió nyilvánosságán keresztül nyomon követi idei Ünnepi Közgyűlésünket. Amelynek nyitányaként a Pro Musica LeánykarraI énekelhettük el együtt a Himnuszt. Most felkérem Mátay Gábort, a Zrínyi Ilona Gimnázium tanulóját a 2012. évi Költészet Napi Versmondó Verseny győztesét, adja elő szavalatát. Következik Márai Sándor: Halolti Beszéd. Mátay Gábor:(Zrínyi Ilona Gimnázium tanulója) Márai Sándor Halotti beszéd versét elmondja.
című
Rendes Sándor:(műsorvezető) Tisztelt Ünnepi Közgyűlés, feIkérem Mile Bencét, a Zrínyi Ilona Gimnázium tanulóját, hogy Gróf Károlyi Ferenc Telepítési Pátensét felolvassa. Mile Bence:(Zrínyi Ilona Gimnázium tanulója) Gróf Károlyi Ferenc Telepítési Pátenslevelét felolvassa. Rendes Sándor:(műsorvezető) Szeretettel megkérném Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesterét, dr. Kovács Ferenc urat, hogy vegye át a Telepítő Pátenst.
Dr. Kovács Ferenc: (polgármester) Hölgyeim és Uraim! Felemelö pillanat a Pátenslevél átvétele, még így szimbolikusan is. Abban az idöben, amikor végignézett újdonsült szerzeményén Gróf Károlyi Ferenc, bizony megkeseredett a szája íze, akkora nyomort látott. A homok és a láp uralta tájon csak elvétve élt néhány család, azok sem túl jól. Elhagyatott földek voltak mindenhol, amerre csak nézett. Első
1024
gondolata az volt, hogy az egészet ingyen a számvevőjének ajándékozza. Azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy szerencsénkre nem ez történt. A bölcs tanácsot megfogadva Károlyi gróf a birtok újratelepítése mellett döntött. 1753 ban kiadta Pátenslevelét, azt az iratot, amelynek a másolatát most átvettem, ez városunk történelmének egyik legfontosabb dokumentuma. A földesúri terhek alóli nagybani mentesség, a vallásszabadság, és ügyeiknek önálló intézése akkoriban egyedülálló kezdeményezések voltak. S a betelepülők képesek voltak élni ezzel a lehetőséggel. A mai korra vetítve csak azt tudom mondani, ma, itt Nyíregyházán a siker és fejlődés kulcsa ugyanez. A nehézségektől ma sem szabad visszariadni. Nem helyes arra várni, hogya problémák majd maguktól megoldódnak. Meg kell ragadni minden lehetőséget. Mi ezt tesszük és a jövőben is ezt fogjuk tenni a városért és a nyíregyháziakért. Tisztelt Képviselő-testület, kedves Vendégeink! Köszöntöm Önöket a mai Ünnepi Közgyűlésünkön. Rendszerint a Polgármester beszámolójával kezdődnek az ülésnapok, amiben elhangzik, hogy milyen jelentős események történtek a legutóbbi Közgyűlés óta. Ha tartanánk magunkat ehhez a forgatókönyvhöz, bizony ez ünnepi alkalomból a XIX. század elejétől, de még inkább a XVIII. század közepétől kellene kezdeni a beszámolót. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármestere, Jegyzője és Képviselő-testülete, az 1753-ban idetelepült tirpákok főbírájának, nótáriusának és esküdtjeinek jogutódjai. Most tisztelettel adózunk elődeink munkája előtt. Azelőtt, hogy 1786-ban őnerőből megszerezték a mezővárosi jogállást, majd irdatlan adósságot vállalva kifizették az örőkváltságot 1803-ban és 1824-ben. Rá tíz évre Nagyváradi Inczédy György táblabíró és hites ügyvéd a város földesúri terhek alóli őrökváltságát kezdeményezte és sikerrel járt. A településnek újabb kiváltságot szerzett, hiszen Nyíregyháza 1837-ben szabad királyi város lett. Ebbéli munkásságának elismeréseként Inczédy Györgyőt 1838-ban Nyíregyháza város első polgármesterének választották. Majd 1876-ban, jó száz évvel a betelepítést követően Nyíregyháza Szabolcs Vármegye székhelye lett. Az elmúlt évszázadokban ez a vidék és az itt élők nem csak nyitottságukról és toleranciájukról voltak híresek, de szorgalmukról is, mely már a kezdeti időkben megmutatkozott. Az, hogy ma itt ünnepelhetünk, elődeink kitartó munkájának, elszántságának és a jövőbe vetett hitének köszönhető. Tiszteletbeli főhajtásunk ezért mindazon valaha itt élt, illetve a ma is itt élő embernek szól, akik a város fejlődése érdekében munkálkodtak. Tisztelegnünk kell Gróf Károlyi Ferenc emléke előtt is, aki a XVIII. század derekára szinte teljesen elnéptelenedett, sivár vidéken Pátenslevelével az újjászületés ígéretét adta. A jobb élet reményében idetelepülők emberfeletti kitartással egy város építettek a puszták helyére, pedig nem volt könnyű dolguk. A vallásszabadság, a kiváltságok és adókedvezmények által idevonzott családoknak nem csupán a természeten kellett úrrá lenniük, folyamatos harcot vívtak a vármegyei nemességgel is, akik megkérdőjelezték nehéz munkával szerzett privilégiumaikat. "Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk." Ezek Széchenyi István szavai, de ezt mondhatták volna eleink is, akik az eléjük kerülő akadályokat leküzdve a pusztából várost teremtettek. Hatalmas adósságokat vettek nyakukba, hogy megvalósíthassák álmaikat, de nem adták fel. Volt olyan idő, amikor
1025
Nyíregyházát példaként emlegették. 1834 novemberében Deák Ferenc országgyűlési felszólalásában az örökváltság ról a következőket mondta: "Nyert a földesúr, mert vagyonát olyan áron adta el, amiért azért egyébként nem kaphatott volna. Nyertek a jobbágyok, mert ők azóta kettőztetett iparkodás által tehetősek, szabadok és boldogok. De nyert a közjó is, mert ugyanazon föld a megváltás óta számosabb, vagyonosabb, míveltebb s elégedettebb polgárokat táplál. Nem említem sok más példák között, hogy Nyíregyházának örök megváltása által fölszabadult lakosai a Nyírnek homokos földjén mily derék, s naponként növekedő várost emeltenek." Hölgyeim és Uraim, tisztelt vendégeink! Az elszántság, a szívósság, Önök valamennyien jól tudják, még ma is jellemez bennünket. Nyíregyháza Polgármestereként felelősen kijelenthetem, hogy történelmi elődeink példamutatását követendőnek tekintjük. Ma is képesek vagyunk a jövőbe nézni, s egy cél érdekében összefogni. S ha kell, képesek vagyunk áldozatot hozni. Mi is szembenézünk korunk kihívásaival és megtesszük, amit meg kell tennünk, akár csak elődeink. Büszke vagyok az elmúlt időszakban a városunkban megtapasztalt összefogásra, a kemény, áldozatoktól sem mentes munkára, arra, hogya nyíregyházi emberek hisznek az előrelépésben, a fejlődésben. De vannak még közös céljaink, feladataink. Tovább kell a gazdaságot élénkítenünk, további munkahelyeket kell teremtenünk. S mindezt a város, az itt élők érdekében. Azért, hogy Nyíregyháza rangja, függetlensége, jó híre növekedjen. A múlt hagyományait tisztelve becsülettel kell élnünk a mában úgy, hogy tetteinkkel a jövőt építsük. Ez nem kis felelősség. Deák Ferenc szavaival élve: ,,Azért dolgozunk, hogy számosabb, vagyonosabb, míveltebb, s elégedettebb polgárok éljenek városunkban." Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel. Rendes Sándor:(műsorvezető) Tisztelt Ünnepi Közgyűlés, köszönöm dr. Kovács
Ferenc ünnepi beszédét és felkérem dr. Ulrich Attilát, a Kállay Igazgatóját, hogy tartsa meg történeti visszatekintő előadását.
Gyűjtemény
Dr. Ulrich Attila:{történész} Tisztelt Polgármester Úr, Alpolgármester Asszony, Alpolgármester Úr, Igazgató Úr, tisztelt Hölgyeim és Uraim! 260 éve már annak, hogy Gróf Károlyi Ferenc elindított egy folyamatot. 1752. április végén folyamodott szatmári főispán ként Szabolcs Vármegye rendjeihez, azzal a szándékkal, hogy az addigra bizony eléggé kiüresedett nyíregyházi és nagycserkeszi pusztáit betelepítse. Szüksége volt erre azért, mert 1746-ban és '48-ban, amikor megszerzi az Ecsedi Uradaimat a Rákóczi-örökség részeként, akkor közel 300 ezer forintot fizet ki a Királyi Kamarának és a Rákóczi örökösöknek és még 80 ezerrel mindig tartozik. Tehát nagyon fontos gazdasági szempont ekkor a grófnak a számára az, hogy Nyíregyháza és Nagycserkesz és az Ecsedi Uradalomnak a többi része is be legyen telepítve. Na most a választ a Vármegyétöl egy évre rá kapja meg, engedélyezik számára azt, hogya telepítést végrehajthassa. Közben Dél-Magyarországi birtokai felé járva megáll Szarvason. Szarvason látja az ott élő, már 1722-től betelepült tót vagy tirpák telepeseknek a viszonylagos jómódját, és hallja az elégedetlenségüket is. Ez mozdítja meg a grófnak a fejében azt a szálat, hogya betelepítést Békés Vármegye környékéről teszi meg, ugyanis Békés Vármegyében szinte az egyetlen
1026
uradalom és bírtok a Gyulai Uradalom, amely az egész Vármegyét felölelte az a Harruckern családnak a birtokában van ekkor, és a nagy adóemelések miatt az emberek vármegye szerte elégedetlenek. Ahhoz azonban, hogy ezt végre tudja vinni, kellett egy ember, kellett egy jó értelemben vett kupec, aki az embereket neki megszervezi és lehozza ide Nyíregyházára. Meg kellett találni azt az embert, aki Nyíregyháza történetében az egyik legjelentősebb tettet hajtja végre, és ő pedig egy a feudális hierarchiának az alja közelében lévö csizmadiamester lesz egy szlovák származású ember, Petrikovics János. Petrikovics János viszi a döntő szerepet abban, hogy ide jönnek a "háromszázak", jön a 300 család. Ugye csak 134 Szarvasról. Petrikovics János a csizmadia, aki a gróf úrral együtt egy furcsa párost alkot, ami a magyar történelemben nem egyedülálló, az, hogy egy nemes egy jobbággyal összefog közös gazdasági célok érdekében. Petrikovics Jánost hajtja az a tudat, hogy ingyen letelepülést, ingyen házat és adómentességet ígér neki a gróf arra az esetre, hogy ha elég számú embert hoz ide Nyíregyházára. Petrikovics János nem csak Békés megyében jár. Az összes rokoni szálát és kapcsolatait beveti annak érdekében, hogy Nyíregyházára sokan jöjjenek. És képzeljék el, hogy 1754-re, másfél évvel a Pátenslevél kiadása után Nyíregyháza a legnépesebb Szabolcs megyei település, egy falu, amely megelőzi az akkori vármegye központot Nagykállót, és Kisvárdát, amelyeknek legalább 200 éves előnye van a közben elpusztult Nyíregyházával szemben. Petrikovics János és a szarvasiak, akik az első főbírókat adják, akik szegény Vandlik Márton lutheránus lelkészt idehozzák, aki idejön '53-ban és '54-ben lebontatják a templomot, amit addig építettek, és vissza kell mennie Szarvasra, mert a római katolikus egyház nem tűri meg akkor még itt a vallási ellentétek miatt a más vallású embereket. Az első jegyző mind szarvasi, a határhasználat szarvasi, Szarvasnak a jogszokása szerint alakul ki Nyíregyházán. Szóval óriási szerepe van ennek az embernek és látják, a neve fennmaradt! Általában a jobbágyoknak a nevei összeírásokban maradnak fenn, és nem állítanak nekik szobrot, nem emlékeznek meg róluk minden évben legalább egyszer, mint nagy személyként. Másik dolog. Nyíregyháza az ezt követő 1884-86-os esztendőben egy olyan gazdasági fejlődést ír le a magyar történelemben, ami egyedülálló. Most gondolják el, hogy van egy elpusztásodott hely Magyarországon, az Alföldnek a Nyíri részén, a nyíri homokon. Alig van ember, bejönnek és 2500-an vannak már. 1686 ban vagy 1786-ban már 7000 a lakos, és 1737-ben, amikor szabad királyi város lesz, már 20 OOO a lakosa van Nyíregyházának. Tehát ebben a településben van valami. Az élethez szerencse kell és a szerencse az ide betelepülő jobbágyokkal megadatik ennek a városnak. Ugyanis a határ itt Nyíregyházán osztatlan közös tulajdonban van a Palocsay család. a Kamara, illetve majd a Károlyi grófok között. Ez azt jelenti, hogy nincsen kimérve egyetlen telek sem, a határhasználatban a nyomásforgások és a legelő sincsen kimérve, tehát mindent a Város Önkormányzata határozza meg, azt, hogy ki, tehetsége szerint mennyi részt ölel fel benne. 1757-ben aztán Károlyi gróf úgy döntött, hogy a földesúri haszonvételeket is Nyíregyházának adja, ezáltal a város önálló, saját maga gazdája lett, saját maga sáfárkodhatott azzal a bevételIei, amelyet saját maga számára előteremtett. Ez a gazdasági lehetőség, ami megadatott nekik, és amit ki is használtak, mert gazdasági lehetőség az sok van, de ha az ember nem
1027
használja ki, akkor bizony ezek tovaszállnak a lehetőséggel együtt. Nyíregyháza kihasználta. Szeretném felhivni a figyelmüket arra, hogy gazdaságtörténész lévén az Örökváltság az egy olyan tény Nyíregyháza történetében, amelyet büszkén nem csak lehet, hanem kell is vállalni. Egyrészt ezzel az örökváltsággal Nyíregyháza megelőzte a reformkort. Megelőzte azt a törvényt, ami az önkéntes örökváltságot lehetővé tette a jobbágyok számárra. A kifizetett, a Dessewffyeknek kifizetett közel 500 ezer forintnyi örökváltság és a Károlyiaknak kifizetett 730 ezer forintnyi örökváltság mai pénzben a következőt éri. Mivel pénztörténettel is foglalkozom, kiszámoltam saját magam kedvtelésére azt, hogy ez mennyit is jelentett a mai értékben. A Dessewffyeknek az akkori 14 OOO lakosú város 3,2 milliárdot, a Károlyiaknak pedig 4,2 milliárd forintot fizetett ki. Természetesen nem a városládából, mert ekkora összeget nem tudott előteremteni, viszont nagyon fontos dolog és erre is felhívom a figyelmüket, hogy Nyíregyháza már ekkor is akkora hitelképességgel rendelkezik, hogya hitelezők szívesen adtak nekik pénzt, mivel tudták azt, hogy Nyíregyháza ezt a pénzt visszafizeti, és Nyíregyháza ezt a pénzt vissza is fizette. Az ősök, akik itt éltek, és még mindig itt élnek, a bokortanyák népe, az egy nagyon szívós, nagyon racionális gazdálkodást folytató tirpák emberekből állt, akik - most fel fogok olvasni egy idézetet, akiknek az egész eszmeisége mai is követi ezt a régi, XVIII. századi hagyományt. Krúdy Gyulától engedjenek meg nekem néhány sort. "Észak felől erdőket ültetett az a Károlyi Gróf, akit a város alapítójának tisztelnek. A fák már 100 esztendősek, a tölgyeknek nagy szakálluk nőtt, még az akácok is meghaladják a rövid ernberéletet. A hideg széltől és futóhomoktól védett város ma már bizonyos történelmi múltra tekint vissza. A lutheránusok tornya, amely az észak felől érkező idegennek először mutatja a nyíregyházi határt, egy szorgalmas, józanul kereskedő város cserepes háztetői közül emelkedik fel, míg a dél felől robogó vonat, már egy óra járásnyira az állomástól nyíregyházi földekre ér a nádas, feketeföldes, császárszállási dominiumra, ahol a városgazda neveli híres gulyáit, ménese it, és körül messzi földre terjedő tanyák, ahol verejtékező munkában tölti életét a tirpák és gyönyörű lovain, cifra öltözetben, asszonya selyemben és bársonyban a városba látogat, mintha százesztendős történelemből, a város alapításának korából nyargalna vissza ősi erkölcsébe, öregségre sem hajló egészségében." Ennek a városnak a gazdagsága a hagyományokon épül. Kapcsolódva Polgármester úrnak a szavaihoz, ennek a városnak a gazdagsága egyrészt tényleg a hagyományokon épül, másrészt pedig azon, hogy itt tényleg olyan takarékos emberek éltek, akik ezeket a nagy tetteket véghez tudták vinni. Nyíregyháza két esetben előzte meg a saját korát is. Csinált olyat a magyar történelem gazdasági palettájá n, ami mindenféleképpen követendő példa. Az egyik ez a 85 év, amiről beszéltem, a másik pedig az Osztrák-Magyar Monarchiának a béke idejében az a hatalmas, városias fejlődése, ami itt végbement. Ha kinézünk az utcán ezt láthatjuk, ezt a régi, illetve ezt az osztrák-magyar monarchiás hatalmas építkezési hullámot, és ekkor a város viszont már nemcsak gazdaságilag is fejlődik, hanem a társadalom is hozzáidomul ehhez a követelményhez, ami az annak a kor megkövetelt. Ugyanis a társadalomnak a cizelláltsága nagyon sok mindenen múlik. Az, hogy Nyíregyháza büszke egy Krúdyra, büszke egy Benczúr Gyulára, egy kicsit tán elfelejtettebb Barzó
1028
Endrét, mint festőművészt, de rá is nagyon büszkének kell lennie, illetve az utolsó Magyar Királyi Miniszterelnököt Kállay Miklóst is Nyíregyháza, aki Nyíregyháza születte volt, Öt is Nyíregyháza magáénak tudhatja és érezheti. Ez mind-mind annak a társadalmi fejlődésnek a következménye, ami itt Nyíregyházán lezajlott. Ennek az alapköletétele történik meg 1753. május 16-án ezzel a Pátenslevéllel. A történészek szeretnek sokat beszélni, én nem akarom hosszúra nyújtani a megemlékezést, azzal búcsúznék el az Ünnepi Közgyűléstől, hogy ha itt 100 év múlva lesz Városnap, mert pedig lesz Városnap, akkor az itt beszélő történész vagy bárki, aki Nyíregyháza múltjáról beszél, kívánom magunknak, hogyemlékezzen meg rólunk azzal, hogy méltó örökségébe lépett a 201 O-es évek Nyíregyházája a tirpák ősöknek. És hogy ne az én szavaim legyenek a búcsú szavai, hanem a város egyik nagyon jelentős, egy zsenijének, Krúdy Gyulának a szavai, egy kicsit ráerősitve a mondandómra, felolvasnék még egy idézetet, amely így szól: "Nyíregyháza azért is egyedülálló, mert nem fulladt ki talán egy esztendőre sem abban a verseny tempóban, amelyet 100 esztendőn át diktált önmagának. Száz esztendő alatt akart behozni mindent, amit a körülötte fekvő Debrecen, Miskolc, sőt Kisvárda is századok óta produkált. És idegei egyszer sem mondták fel a szolgálatot. Folytonosan megmaradt a regl farmerek példaadása mellett. Dolgozni, takarékoskodni, és megint dolgozni. És emellett a sivár, szinte reménytelenül józan életprogram mellett is úgy növekedett a mesebeli leányzó, akit nem lehetett többé véka alá rejteni, mint ahogy Nyíregyháza fejlődött, szépült és kijött az ismeretlenségből. " Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. Rendes Sándor:(műsorvezető) Tisztelt Ünnepi Közgyűlés, Ulrich Attila történész egyfajta időkapszulát nyitott ki, amelybe mi most Nyíregyháza újabb morzsáit szeretnénk elhelyezni az utókornak. Az "Én Városom" címmel zajlott az a versíró pályázat, amely a Városnapok idei részévé vált, és engedjék meg nekem, hogy felkérjem Cservenák Lászlót, a Váci Mihály Kulturális Központ Igazgatóját, hogy értékelje, illetve ismertesse Önökkel ezt a bizonyos pályázatot, illetve ennek eredményeit. Parancsolj.
Cservenák László:(Váci Mihály Kulturális Központ Igazgatója) Tisztelt Polgármester Úr, tisztelt Ünnepi Közgyűlés. Az "Én városom" versíró pályázatra nagyon sok alkotás érkezett nagy örömünkre. Nehéz helyzetben volt a szakmai zsűri, melynek tagjai dr. Antal Attiláné a zsűri elnöke, magyar nyelv és irodalom szakos középiskola tanár, Nagy Balázs magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár és Nagy Zsuka költő. A zsűri véleménye szerint a beérkezett versekről elmondható, hogy tudatosan felépített, jól szerkesztett alkotások. Témájuk számos vonatkozásban kötődik Nyíregyházához. A versekben felszínre törő emlékek és érzelmek a városhoz fűződő szoros kapcsolatról tanúskodnak. Most pedig a nyertes alkotásról mondanék néhány szót, a zsűri értékelése alapján. Képei eredetiek, frissek, fiatalosak. Elkülönült, jól felépített szerkezeti egységekkel rendelkezik. Nyelvhasználata
1029
választékos, dominál benne a személyiség, és városunk szeretete. Tehetséget mutat
a versíráshoz. Akiröl pedig szó van, az a gyöztes, Molnár Kinga, a Kölcsey Ferenc
Gimnázium 17 éves diákja. Megkérem, hogy fáradjon ki a díjátadásra.
Díj átadása.
A zsűri értékelése alapján II. helyezést ért el Szabó Dorina, megkérem őz is, hogy
fáradjon ki a díjátadáshoz.
Díj átadása.
A zsűri értékelése alapján III. helyezést ért el egy férfiember, Zilahi Péter is. Neki is
nagyon gratulálunk, és fáradjon ki a díjátadáshoz.
Minden pályázónak megköszönjük a részvételt és megkérem öket, hogy vegyék át az
emléklapokat. Mondanám őket név szerint:
Cserhalmi Dominik, Háda Tibor, Komporály Benjamin Zsolt, Nagy Richárd, Oláh
Zsuzsanna, Pisák Richárd és végül, de nem utolsó sorban Varga Gabriella.
Most pedig Molnár Kinga "Én Városom" című gyöztes versét, Bujáki Zsanett
előadásában hallgassuk meg.
Bujáki Zsanett:(tanuló) Az Én Városom című vers.
Sándor: (műsorvezető) Tisztelt Ünnepi KözgyCílés, tisztelt ünneplö nyíregyháziak! Megköszönöm, hogyelfogadták meghívásunkat, és egyúttal az Ünnepi Közgyűlést bezárom. Engedjék meg, hogy Önöket is, a Televízió nyilvánosságán keresztül pedig Nyíregyháza minden Városlakóját tisztelettel és szeretettel meghívjak Városnapi Ünnepségsorozatunk minden napjára, amelynek idén fövendége Szarvas városa. Várjuk Önöket, tartsanak velünk, ünnepeljünk együtt. Köszönöm, hogy megtiszteltek bennünket. Viszontlátásra. Rendes
k.m.t.
jJ~ Dr. Kovács Ferenc polgármester
Dr. Szemán Sándor címzetes főjegyző
