FELJEGYZÉS
Készült: Kalocsa Város Önkormányzat Képviselő-testületének 2012. augusztus 20-i ünnepi üléséről Ülés helye: Városháza Díszterme Jelen vannak: Dr. Filvig Géza Marsovszky Lászlóné Simon Zoltán Tihanyi Tiborné Turi Tibor
Juhász Gábor Rumi László Szabó Patrik Török Ferenc Varga Nelli
Képviselő: 10 fő Távollévők:
Loibl László
Török Gusztáv Andor
Jelenlévők: Dr. Bedics Andrea jegyző Dr. Kiss Csaba aljegyző Polgármesteri Hivatal irodavezetői, köztisztviselői Városi kitüntető díjakban részesülők
Török Ferenc polgármester: Köszönti a megjelent képviselőket, érdeklődőket, a Polgármesteri Hivatal dolgozóit. Ünnepi köszöntője után ismerteti, hogy ezen alkalommal kerülnek átadásra a Városi Kitüntető Díjak. Rövid ünnepi műsorra kerül sor, melyen Vörös Nóra szavalatát és a Liszt Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény csellóduóját hallhatják a jelenlévők. Dr. Bedics Andrea jegyző: Ismerteti a Képviselő-testület 137/2012. öh. számú határozatát, melyben a Városi Kitüntető Díjakról döntöttek, majd felkéri Simon Zoltán alpolgármestert, hogy mondja el a Kalocsa Város Ifjúságának Neveléséért Díjjal kitüntetett Herrmann Jánosné laudációját. Simon Zoltán alpolgármester: „Mindig nagy öröm, és megtiszteltetés számomra, ha egy olyan kolléganőnek az életpályáját méltathatom, akit magam is mélyen tisztelek és pedagógiai életművét példamutatónak tartom. Herrmann Jánosné Kalocsán született. Tanítói képesítése megszerzése után először házitanító volt, majd 1940 - 1944 között Felsőkálinfalva és Máramaros népiskoláiban dolgozott, mint tanítónő. De emlékezhetnek rá Isaszegen és Püspökszentlászlón is, mert az ottani iskolákban is dolgozott. Amikor hazakerült, Felsőereken kezdett el tanítani, és miután férjhez ment, áthelyezték Kalocsára. A Belvárosi Iskola volt az első kalocsai munkahelye, majd elhívták a Tanítóképző Gyakorló Iskolájába, innen ment nyugdíjba. A lelkes, a gyermekekért fáradhatatlanul dolgozó tanítónőt kollégái éppúgy tisztelték és szerették, mint tanítványai, és azok szülei. Óráira mindig lelkiismeretesen felkészült, gondosan összeállított óravázlatai tükrözték alaposságát. Tanítványairól az volt a vélemény, hogy nemcsak az iskolában, de azon kívül is példásan viselkednek, megállják helyüket. Mindig nagy gondot fordított arra,
hogy osztályát ne csak rend és tisztaság, de esztétikum is jellemezze. A szülőkkel állandó kapcsolatban volt, tanítványai otthoni munkáját, családi életét is figyelemmel kísérte. Észrevette, ha nehéz körülmények között élő gyermek volt az osztályában, és mindent megtett azért, hogy segítsen a sorsán. Nyugdíjba vonulása után újra hívták tanítani, és ő örömmel ment. Még hosszú évekig dolgozott az Eperföldi Általános Iskolában és az – akkor még – Kisegítő Iskolában. A sérült gyermekekkel is nagy türelemmel foglalkozott, tanulmányi versenyre is felkészítette őket. Egész életében – mind a mai napig – az olvasástanítás megreformálásért fáradozott. Cikkei jelentek meg erről a Tanító c. lapban, mindig érvelt az általa megtapasztalt értő olvasás módszere mellett, és nem tett le arról, hogy bebizonyítsa igazát. Hosszú, eredményes szakmai munkája, küzdelmes élettel párosult. Az Oral History Archívum és az 1956-os Magyar Forradalom Története Dokumentációs és Kutatóintézetének 1991 őszén meghirdetett pályázatán a család életéről írt pályaművével első díjat nyert, amelyben feldolgozta saját és családja életét az átélt események és dokumentumok alapján. A történelem viharai nem kímélték a családot, amely véső alatt edződött, de az összetartás, a szeretet és a hit midig győzedelmeskedett.
Herrmann Jánosné egész életében nagy tiszteletnek örvendett a városban, fantasztikus emlékezete őrzi a múlt kincseit. Embersége, elhivatottsága alapján ő egy igazi tanító, a szó legnemesebb értelmében. Hermann Jánosné egész munkásságát végigkísérte a hit és a felebaráti szeretet. Úgy élt és dolgozott, ahogy azt a hit diktálta, amelyet hűen tükröz Arany János két kis verssora: „drága kincs a hit, tűrni és remélni megtanít” Kedves Juliska Néni! Köszönöm a kalocsaiak nevében, hogy szeretetével, emberségével, soha nem múló lelkesedésével és hitével példát mutat a mai generációnak. Kívánunk önnek jó egészséget, és még sok örömet családja körében.” Dr. Bedics Andrea jegyző: A díj átadása után felkéri Marsovszky Lászlóné képviselőt, hogy mondja el a Kalocsa Város Művelődési Díjával kitüntetett Mácsai Ferencné laudációját. Marsovszky Lászlóné: ”Száguldva vágtat, rohan az idő. Sorra váltják egymást föl a hetek. Minden nyár gyorsabb, mint az előző. Az időnek, nem mondhatsz állj meg-et.” Egy csodálatos pályafutás a végéhez érkezett. Letetted a játékot, a kedves mindenki által ismert és szeretett mosolyt, mely a gyermekek felé áradt. Negyven év. A Felsőfokú Óvónőképző elvégzése után 1972-ben kezdted el óvónői pályafutásod az Öregcsertői Napközi Otthonos Óvodában, majd Kalocsára költözve 1980-tól a Petőfi Sándor utcai óvodában folytattad, majd a Zöldfa utcai óvodából köszöntél el. Te nem elméleti pedagógus voltál, nem írtál nemzetközileg is elismert programokat, csak töretlen hittel, feltétel nélküli szeretettel tetted a dolgod. Ugye, mintha most lett volna, amikor félénken mentél be a csoportszobába a gyermekekhez, izgatottan indultál feléjük, ők hozzád siettek, átöleltek, kedvesen fogadtak és bíztak benned. De nemcsak a gyerekekből váltottál ki szeretetet, hanem kollégáidból, szülőkből, akik mindig bátran fordulhattak hozzád kéréseikkel, gondjaikkal. Munkádat a folyamatos önképzés, magas színvonal, a jobbító szándék és következetesség jellemezte. Elkötelezett híve voltál a „Zöldszíves„ programnak.
Munkád során kiemelkedett remek szervezőképességed, a rendezvények, közös programok hajtó motorja voltál. Az egyik legszebb, legáldottabb, de ugyanakkor a legfelelősségteljesebb élethivatást ajándékozta neked a teremtő. Az óvónő a pedagógus olyan műhelyben dolgozik, ahol nem érzéketlen kővel, nem arannyal, hanem annál is drágább anyaggal, a gyermeki lélekkel foglalkozhat. Az anyaggal lehet úgy bánni, ahogy akarunk, vagy a fantáziánk diktálja, a gyermeki lélekkel soha, az egészen más. Csak nagy türelemmel, odafigyeléssel, szeretettel lehet megnyerni őket, eredményt elérni. mint a virág, mely csak az éltető napsugár melegére nyílik ki, akkor mutatja meg szépségét, illatát. Ibolya óvó néni tudta, hogy ez csak úgy lehetséges, ha a maga lelkének tiszta kincseit osztogatja szét a gyermekeknek. A szeretet türelmes, jóságos, és soha nem kérkedik. Köszönet érte.” Dr. Bedics Andrea jegyző: A díj átadása után felkéri Turi Tibor képviselőt, hogy mondja el a Kalocsa Város Egészségügyi Díjával kitüntetett dr. Grabarits István laudációját. Turi Tibor képviselő: „Dr. Grabarits István 1977-ben került Kalocsára a mai Belvárosi Gyógyszertár vezetőjeként. 1995-ben privatizálta a gyógyszertárat, azóta, mint tulajdonos látja el a város és a környező települések lakosságát. A patika folyamatosan fejlődött, korszerűsödött a keze alatt, igényes környezetet alakítottak ki. Törekednek arra, hogy a betegek hozzájuthassanak a legkorszerűbb termékekhez, és nemcsak a gyógyszeripar, hanem a természetgyógyászatban alkalmazott szerek is megjelennek a patikában. A gyógyszerek forgalmazása mellett, egyéb egészségügyi szolgáltatásokkal, korszerű szakrendelők létrehozásával, üzemeltetésével biztosít lehetőséget a háziorvosoknak és a szakorvosoknak a lakosság magas szintű ellátásához. 1971 óta foglalkozik gyógyszerésztörténeti kutatásokkal. „A XVIII. századi magyarországi materia medica és annak értékelése” című gyógyszerészdoktori értekezését 1980-ban „summa cum laude” minősítéssel védte meg. E tárgykörben készített tanulmányaival számos szakmai rendezvényen aratott komoly sikereket. Tudásának, emberségének, becsületességének köszönhetően jelentős szervezetekben töltött és tölt be tisztségeket: - A Magyar Gyógyszerészeti Társaság Gyógyszerésztörténeti Szakosztályának 1984-től alelnöke, 1992-2001 között elnöke. - 2001-2002-ben az Egészségügyi Tudományos Tanács Gyógyszer Alkalmazási Bizottsága tagja. - A Magyar Orvostörténelmi Társaságnak 1994-től egyik alelnöke. - Az MTA Orvostörténeti Munkabizottságának tagja. - A Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság alapító tagja és elnöke 2002-óta. - 1989-től 2003-ig a Magyar Gyógyszerész Kamara vezetőségében különféle tisztségeket, kétszer pedig (1991-1994 és 1999-2002) az alelnöki tisztet töltött be. A Szegedi Tudományegyetem 2005-ben címzetes egyetemi docensi rangot adományozott számára. Szakmai munkája alapján számos elismerésben részesült. Egészségügyi miniszteri dicséret (1977), Vilmon Gyula nívódíj (1982), Kiváló Gyógyszerész (1991), Weszprémi István emlékérem (2000), Ernyey József emlékérem (2001), 2003. évi Kamarai Életmű Díj, Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (2003), A szatmárnémeti szakmai kollégium tiszteletbeli tagja (2003). A Román Gyógyszerésztörténeti Társaság tiszteletbeli tagja (2003). Pro Sanitate Díj, kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként az egészségügyi minisztertől (2009). Kalocsára kerülése után 1978-tól tanulmányozta a Főszékesegyházi Könyvtárban őrzött orvosi-, gyógyszerészi-, botanikai- és kémiai műveket, melyekből 1981-ben a Bács- Kiskun
megyei Orvos- Gyógyszerésznapok kalocsai rendezvényére szakkiállítást rendezett a Könyvtár folyosóján. A kiállítás olyan nagy sikert aratott, hogy 1982-ben Budapesten a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban ismét ki kellett állítani az értékes anyagot. Dr. Grabarits István, a kiváló gyógyszerész szakmai munkája alapján, és mint kalocsai polgár a város kulturális életében betöltött kiemelkedő szerepe alapján egyaránt méltó arra, hogy nemzeti ünnepünkön Kalocsa Város Önkormányzata Egészségügyi Díjban részesítse. Magam, képviselőtársaim, és a lakosság nevében köszönjük a város érdekében kifejtett, több évtizedes áldozatos munkáját, kívánjuk, hogy teljék öröme úgy a maga, mint az általa kijelölt úton haladók maradandó eredményeiben.” Dr. Bedics Andrea jegyző: A díjat a délután folyamán a polgármester és Turi Tibor képviselő személyesen adja majd át a kitüntetettnek, aki jelenleg kórházban van. Jobbulást és mihamarabbi gyógyulást kívánnak neki. Felkéri Rumi László képviselőt, hogy mondja el a Kalocsa Város Közszolgálatáért Díjjal kitüntetett dr. Hargitai László laudációját. Rumi László képviselő: „Dr. Hargitai László 1954. március idusán született Homokmégyen, földműves család sarjaként. Az általános iskola elvégzését követően 1972-ben a Szent István Gimnáziumban érettségizett. 1974-ben nyomdász szakmunkás végzettséget szerzett, majd három évig, sorkatonai szolgálatának megkezdéséig, a Kalocsai Petőfi Nyomdában dolgozott. Hivatásos rendőri szolgálatát 1979. június elsején kezdte meg a Kalocsai Rendőrkapitányságon, ahol fokozatosan haladt felfelé a ranglétrán. Először közlekedési járőr, baleseti helyszínelő, nyomozó, vizsgáló majd vizsgálati alosztályvezető-helyettes lett. 1989 márciusától a Rendőrkapitányság vezetésével bízták meg. 17 évig volt városunk rendőrkapitánya, majd a Budapesti Rendőr-főkapitányságon hivatalvezető beosztást látott el. A rendőri szolgálati évei alatt a Rendőrtiszti Főiskola bűnügyi szakán szerzett diplomát, majd 1999-ben a József Attila Tudományegyetem Jogi Karának elvégzése után jogi szakvizsgát tett. 2006-ban jelentős változás következett életébe, újra Kalocsára költözött. Több éven keresztül ügyvédi hivatása mellett önkormányzati képviselőként vett részt a helyi közéletben. Jelenleg Kalocsa Város Önkormányzatának köztisztviselője. Ha végiggondoljuk életútját, láthatjuk, hogy egész eddigi életét, pályafutását a köz szolgálata határozta, határozza meg. Mindig alázattal, szorgalommal és becsülettel végzete munkáját, amelyben nem csak munkatársaitól várt el fegyelmezett munkavégzést, de önmaga is maximális precizitással igyekszik megfelelni a magas követelményeknek. Munkabírása nem ismer határokat. Következetes, törvénytisztelő. A közvetlen munkatársai azonban a szigorú külső mögött megláthatják az embert is. Azt az embert, akinek egyedi, utánozhatatlan humora megtöri a szigort. Azt az embert, aki szeretettel, törődéssel és aggodalommal a szemében fordul felesége felé és áll mellette hosszú évek óta a nehéz időkben. Azt az embert, ki szülőként büszkén és fátyolos tekintettel néz fiára, aki apja nyomdokaiba lépett. Azt az embert, aki bár feleslegesen sosem beszél, ki nem mondható lelkesedéssel képes hosszú perceken keresztül, mosollyal az arcán rajongani egy különleges bélyegért, vagy épp a gyűjteményéből hiányzó pénzérméért. Azt az embert, ki a megfelelő helyen és megfelelő időben szokott mosolyogni. Valószínűleg most is ezt teszi, amikor eddigi pályafutásának, mindenki előtt példaként álló munkájának elismerése képen átveszi a Kalocsa Város Közszolgálatáért Díjat.” Dr. Bedics Andrea jegyző: A díj átadása után felkéri dr. Filvig Géza képviselőt, hogy mondja el a Kalocsa Város Sport Díjával kitüntetett Busa Attila laudációját.
Dr. Filvig Géza képviselő: „Több mint húsz évvel ezelőtt az akkor megnyílt kalocsai uszodánál jelentkezett, lenne-e számára valamilyen munkahely, dolgozni szeretne. Az uszodavezetővel történt beszélgetés eredménye, hogy belépett az uszodához udvaros beosztásba. Már akkor kitűnt sokoldalúsága aktivitása, munkaszeretete. Busa Attila l966-ben született Kalocsán, általános iskolát Szakmáron, szakiskoláját Kalocsán végezte. Szülei, nagyszülei Szakmáron gazdálkodtak, de fiatalemberként, úgy gondolta, ő más irányú életpályára hivatott. Elvégezte az uszodamesteri, majd az úszóedzői tanfolyamot, bekapcsolódott az akkor szerveződő Kalocsai Úszó Egyesület munkájába, ahol Sztankovics István (Tyutyú) keze alatt vált úszóedzővé. Itt megtalálta életcélját, a gyermekek, fiatalok egészséges életmódra nevelését. Különös érzékkel foglalkozott az óvodáskorúak vízhez szoktatásával. Ezt nem lehet tanfolyamon elsajátítani, ehhez érzék, hivatástudat kell. Sztankovics István váratlan halálával az ő vállára nehezedett az egyesület szakmai vezetése, gondja. Attila olyan típus, akit a megnövekedett feladatok még több munkára serkentenek, hisz az elvégzett munka eredményében, ami megmutatkozik, mint a magánvállalkozásában, mint az egyesület működésében. Van jövőképe, vallja, hogy a sportban és az életben is a munka a tiszta becsületes munka hoz maradandó eredményt. Az úszó egyesületnek alelnöke, vezetőedzője, napi rendszerességgel vezeti az edzéseket, végzi az úszásoktatást, szervezi a nyári úszótáborokat. Mindezt nem az anyagi haszonszerzés motiválja, hanem a nevelés a sport szeretete. A fizetséget főleg a gyerekek részéről kapja, akik körülrajongják, olyan szeretettel, megbecsüléssel, amit csak kivételes intuícióval lehet elérni. Példás családapa, két leánya nagy szeretettel övezi annak ellenére, hogy az edzéseken is és a nevelésükben is szigorú konzervatív elveket követ. Busa Attila követendő jó példa a fiatal korosztály számára: következetes becsületes munkával lehet boldogulni itt Magyarországon, lehet megfelelő egzisztenciát teremteni a családja és a maga számára. Városunknak szüksége van az ilyen sokoldalú, kreatív gondolkodású és tenni akaró polgárokra. A Jó Isten áldását kérem további munkájára még sok éven át!” Dr. Bedics Andrea jegyző: A díj átadása után felkéri Török Ferenc polgármestert, hogy mondja el a Kalocsa Város Polgármesterének Kitüntető Díjával jutalmazott dr. Mészáros István laudációját. Török Ferenc polgármester: „1976. február 24-én született Győrben, egy testvéröccse van. A győri Gyárvárosi Általános Iskola elvégzését követően Sopronban, a Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskolában érettségizik. Szemináriumi éveit szülővárosában Győrben kezdi, majd egyetemi tanulmányait 1996-tól ösztöndíjjal Rómában folytatja tovább. A kánoni joggal teológiai képzése kezdetétől érdeklődéssel foglalkozik, 2001-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Intézetének hallgatója. 2003-ban summa cum laude kánonjogi diplomát szerez, majd 2005ben PhD doktori fokozatot vesz át Dr. Erdő Péter prímás jelenlétében, aki tanára is volt. Dr. Bábel Balázs érsek hat társával együtt 2005. június 29-én áldozópappá szenteli a KalocsaKecskeméti Főegyházmegye számára. Ugyanettől az évtől a Kalocsa-Eperföldi Plébánia káplánja, és egyben érseki titkár. 2006-tól a Kalocsa-Kecskeméti Érseki Bíróság tagja. 2008tól érseki irodaigazgató-helyettes, 2009-től érseki irodaigazgató. 2009. július 1-jével a Szent István király templom igazgatója, ezzel együtt a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Kalocsai Gyermekotthona lelkésze, de lelkipásztorilag ellátja Kalocsa-Negyvenszállást is. 2010.
augusztus 1-től a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye általános helynöke, lemondásáig. 2011. június 1-től az Incrementum Érseki Vagyonkezelő Központ igazgató-helyettese. 2011. június 22-től a Tomori Pál Főiskola szenátusának tagja. 2011. július 6-án Kalocsa és a szállások páratlan hagyománykincsének elhivatott ápolásáért Pécsiné Ács Sarolta-díjjal tüntetik ki. 2011. augusztus 12-től a Szent István király herma és az ereklyék őre. 2011. november 4-től a Kalocsai Fegyház- és Börtön lelkésze, a 2011/2012-es tanévtől a Nagyasszonyunk Katolikus Intézmény filozófia tanára is. Dr. Mészáros István 2004. július 1. óta él Kalocsán. Ez egy emberöltőhöz viszonyítva nem nagy idő, de szülővárosától Győrtől életállapotszerűen távol lenni, már jelentős. Élhetett volna itt honvággyal küszködve idegenként, ehelyett hasznos polgára akart lenni Kalocsának. Számtalan módon bizonyította ragaszkodását a Kalocsai Sárköz hagyománykincse iránt, nem tagadva, hogy őszintén, rajongásig szereti népünket. Méltó utóda Dr. Kujáni Ferencnek, akit ő maga is szellemi mentorának tekint. Dr. Mészáros István a szoros értelemben vett lelkipásztori munkán túl igen sokat tett azért, hogy a hímzés, a viselet, a pingálás és a tánc újra az őt megillető figyelem és érdeklődés középpontjába kerüljön. A Jézus Szíve és az andocsi búcsúk, a nagyhírű egykori jezsuita gimnázium szellemi örökségének ápolása, a Szent István király templom városi rendezvényeink életébe integrálása, Szent István királyunk kultuszának élesztése mind az ő nevéhez kapcsolódik. Magyar vizslájának Hírös neve is tudatosan őrzi népünk tájnyelvét. Személyén keresztül a Kalocsa Kecskeméti Főegyházmegye és Kalocsa Városa jó és előremutató párbeszédben áll egymással. Népünk hagyományai ápolásával tiszta forrást őriz az utókor számára. Végül szeretném a laudációt Pál Apostol az Efezusiaknak írt leveléből vett sorokkal zárni, mely jól szemlélteti Dr. Mészáros István, István Atya hitét, amely szerint Ő él és amellyel példát állít számunkra. „Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet. Egy a Test és egy a Lélek mint ahogy hivatásotok is egy reményre szól!„ Dr. Bedics Andrea jegyző: A díj átadása után felkéri Varga Nelli képviselőt, hogy mondja el a Kalocsa Városáért Díjjal kitüntetett Dr. Svébis Mihály laudációját. Varga Nelli képviselő: „Dr.Svébis Mihály 1953. szeptemberében született, a Pest megyei Újhartyánban. Középiskolai tanulmányait a kecskeméti Piarista Gimnázium diákjaként kitűnő eredménnyel végezte. Az orvosi pályára 16 éves kora óta tudatosan készült úgy, hogy nem egy családi hagyomány továbbvitelének kényszere, és nem szülői elvárások terelték. Orvosi diplomáját a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen cum laude minősítéssel szerezte. Nős, négy gyermek édesapja. Hivatásának kezdetétől a kecskeméti Megyei Kórház orvosaként, szakvizsga után sebészként dolgozik, ahol szinte két évtizede kiemelt felelősséggel járó feladatokkal is megbízták: előbb a központi műtő vezetője, majd orvosigazgató, 2006 óta pedig főigazgató. Természetesen alaphivatásától soha nem távolodott el, a többi orvossal együtt, a mai napig műtőasztal mellé áll. Eddigi életútját felvázolni a teljesség igényével e méltatás keretein belül nem könnyű feladat, egy egyszerű felsorolással azonban egyértelműen megfogalmazható. Újhartyán és Kecskemét Város Díszpolgára. A vezetése alatt álló Megyei Kórház eddig példátlan módon kétszer egymás után nyerte el az Év Kórháza címet. Bács-Kiskun Megye Egészségügyéért Díjjal,
később Bács Kiskun Megyéért Díjjal ismerték el elhivatottságát, kiemelkedő szintű szakmai és vezetői tevékenységét. Mindezeket, továbbá az oktatás, és a tudomány területén kifejtett munkásságát a Magyar Köztársaság legmagasabb kitüntetéseivel díjazták: 2005-ben Pro Sanitate kitüntetésre, 2011-ben a Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjére tartották érdemesnek. A mai napon, Kalocsa Városáért Díjjal persze nem az előbb említettekért köszöntjük. Ám ahhoz, hogy nyilvánvalóvá tegyünk egy figyelemre méltó tényt, szükséges volt mindezt felsorolni. Mert egy ilyen életpályával rendelkező ember, aki ráadásul nem kalocsai lakos, mintegy 100 km távolságból, mindenfajta ellenszolgáltatás, előny és érdek nélkül is szívügyének tekintette, hogy részt vegyen abban a megfeszített munkában, amit a helyi lakosság által jól ismert csapat végzett kórházunk megmentése érdekében. Tisztelt Főigazgató Úr! Nem tudom, emlékszel-e, néhány hónapja feltettem egy sokunk által megfogalmazott, de addig ki nem mondott kérdést. Valahogy így hangzott: „Elmondod-e majd egyszer, miért segítettél és segítesz nekünk?”. Mire azt felelted: „Ez rendkívül egyszerű: mert erre kértetek”. Én most hasonló egyszerűséggel szeretném tolmácsolni mindannyiunk reakcióját: KÖSZÖNJÜK SZÉPEN!”
A díj átadása után Török Ferenc polgármester megköszöni a részvételt, majd meghívja a résztvevőket a további városi rendezvényekre is.
Kmft.
(Török Ferenc) polgármester
(Dr. Bedics Andrea) jegyző
