ÉVES JELENTÉS. Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA)

ÉVES JELENTÉS Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) 2011

2 0 1 1

TARTALOMJEGYZÉK

TARTALOMJEGYZÉK I.

BEVEZETÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

II:

VEZETÔI ÖSSZEFOGLALÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

III. AZ OTKA CÉLKITÛZÉSEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Célkeresztben a legkiválóbb felfedezô kutatások

IV. AZ OTKA SZERVEZETE ÉS MÛKÖDÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Szakszerûség a kiváló kutatások szolgálatában 1. Küldetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Szervezeti felépítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. A pályázástól a döntésig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. OTKA kutatások hatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

V.

13 13 15 19

A TUDOMÁNYTERÜLETI KOLLÉGIUMOK BEMUTATÁSA . . . . . . . 21 A szakmai döntések színterei 1. A Társadalom- és Bölcsészettudományi Kollégium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. A Mûszaki és Természettudományi Kollégium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Az Élettudományi Kollégium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

21 22 23

VI. TÁMOGATÁSI FORMÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 Esély minden kutatónak a kiemelkedésre

VII. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 A nemzetközi vérkeringésben

VIII. OTKA ÁLTAL ADOMÁNYOZOTT DÍJAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Elismerések a legjobbaknak 1. Ipolyi Arnold Tudományfejlesztési Díj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. OTKA – Élet és Tudomány tudománynépszerûsítô cikkpályázat . . . . . . . . . . . . . . . . .

28 30

IX. 25 ÉVES AZ OTKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 Ünnepelünk

X.

VÁLTOZÁSOK 2011-BEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 Válasz az új kihívásokra

XI. TÉNYEK ÉS ADATOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 Az OTKA mûködése számokban 1. Pályázatok a számok tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Projektek a számok tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. A Web of Science magyar tudományra vonatkozó mérôszámai 2011-ben . . . . . . . . . .

36 38 39

XII. NÉHÁNY KIEMELKEDÔ KUTATÁS BEMUTATÁSA . . . . . . . . . . . . . . 43 XIII. FÜGGELÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59

ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS KUTATÁSI ALAPPROGRAMOK

A 2011-ES ÉV LEGJELENTÔSEBB OTKA ESEMÉNYEI

A 2011-ES ÉV LEGJELENTÔSEBB OTKA ESEMÉNYEI Január - Február Az OTKA Bizottság ülésén döntött a nemzetközi és publikációs pályázatok támogatásáról valamint megnyílt az új 2011. évi pályázati ciklus. 2011-ben elkezdôdtek a Finn Akadémia (AKA) és az OTKA közötti együttmûködésrôl szóló tárgyalások. Március - Május A beérkezett pályázatok bíráltatása, bizottsági és kollégiumi ülések. Június

„25 éves az OTKA” ünnepi ülés. Lezárultak a Norvég Finanszírozási Mechanizmusok és az OTKA közös támogatásában részesült nemzetközileg elismert fiatal kutatók projektmunkái. Az elért eredményeket a kutatók konferencián mutatták be.

Július

Az OTKA Bizottság ülésén döntött a posztdoktori-, nemzetközi- valamint publikációs pályázatok támogatásáról.

Szeptember

Az Osztrák Tudományos Alap (FWF) és az OTKA elnöke tárgyalásokat folytatott közös kutatási pályázatok támogatásának lehetôségrôl.

Október

Az OTKA részvételével megalakul Berlinben a Science Europe (SE) szervezete.

November

Az OTKA Bizottság elnöke hat, az OTKA bizottsági munkákban résztvevô szakértônek adományozott Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díjat. Szintén átadásra kerültek az OTKA – Élet és Tudomány tudománynépszerûsítô cikkpályázati díjak, melyeket három cikk szerzôinek ítéltek oda.

December

OTKA Bizottság ülésén döntött a kutatási pályázatok – valamint a nemzetközileg elismert fiatal kutatói pályázatok rangsoráról. Az Országgyûlés az OTKA Programok 2012. évi támogatását 7 686 MFt-ban határozta meg, mely mintegy 41 %-os emelkedést jelent a korábbi évhez képest. 3 ÉVES JELENTÉS 2011

I. BEVEZETÉS 2011 sikere: „hét szûk esztendô” vége, növekvô költségvetés reménye A mai OTKA jogelôdje az „Országos Tudományos Kutatási Alap” a felfedezô (alap)kutatások támogatására huszonöt éve, 1986. január 1-én jött létre. Ez volt az elsô nyílt, országos pályázati rendszer. Meggyôzôdésem, hogy az OTKA legnagyobb ereje az, hogy bár alapvetô célkitûzése, struktúrája huszonöt éve állandó, mégis folyamatosan változik, megújul; alkalmazkodik a hazai igényekhez, beépíti a nemzetközi tapasztalatokat és tanul a saját gyakorlatából is. Az OTKA által támogatott pályázatok általában négyévesek, és jóllehet vannak különbségek a pályázók életkora és a kért összeg nagysága szerint, a kiválasztás minden esetben döntôen két szempont alapján történik: az egyik a pályázat szakmai kiválósága, a másik a kutatás várható hatása. Az OTKA döntéshozatala – több mint két évtizede – nyilvános; átlátható módon, szigorú összeférhetetlenségi szabályokat és a bírálók anonimitását figyelembe véve történik. A pályázat és a bírálat nyelve (néhány kivételtôl eltekintve) ma már az angol. Az OTKA eddigi sikerességét mutatja pályázóink nemzetközi elismertsége és eredményessége, hiszen minden évben több olyan, OTKA által finanszírozott kutatáshoz kapcsolódó publikáció születik, amelyik a legmagasabb presztízsû nemzetközi tudományos folyóiratban jelenik meg. A felfedezô kutatás fontos bázisa lehet az innovációnak. A felfedezô kutatás alapozza meg mind az alkalmazott kutatásokat, mind pedig a fejlesztéseket, az alapkutatás az innovációs lánc elsô eleme, amelyet a világon mindenhol az állam támogat. Ezért hangsúlyozza a lisszaboni egyezmény is az alapkutatások jelentôségét. Fontos kiemelni, hogy a felfedezô kutatás támogatása nemcsak az innováció megalapozásában játszik szerepet, hanem jelentôs társadalmi hatása is van, amelynek következményei csak hosszabb távon érzékelhetôk: formálja a kutatói életpályát és ezen keresztül a felsôoktatást is. Ezen kívül meghatározó a kulturális örökség megôrzésében, a nemzeti tudat alakításában. Mindezek révén a felfedezô kutatások támogatása törekszik itthon tartani legkiválóbb elméinket, akik tudásuk, képességeik és kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerük miatt társadalmunk legmobilabb rétegét képezik. Az OTKA-ra, mivel a 2011-ik évi költségvetése valós értékben a kilenc évvel ezelôttinek körülbelül a fele volt, évek óta hatalmas nyomás nehezedett. A beérkezett pályázatoknak több mint a felét színvonaluk alapján kiválóra értékelték, ezek többsége azonban forráshiány miatt immár évek óta nem kapott támogatást. A 2011-ben beérkezett pályázatokból a támogatott projektek (a prioritásként kezelt posztdoktori pályázatokat leszámítva) csak 2012-ben tudtak elindulni. Az OTKA támogatása (több mint „hét szûk esztendô” után) 2012-ben 41%-kal növekedett, ami lehetôvé teszi, hogy eszközeinkkel hatékonyan tudjuk szolgálni kutatóinkat, a magyar és nemzetközi tudományt és ezeken keresztül egyetemeinket, intézeteinket és egész társadalmunkat is.

Kollár László Péter az OTKA Bizottság elnöke 4 ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS KUTATÁSI ALAPPROGRAMOK

II. VEZETÔI ÖSSZEFOGLALÓ A beszámoló célja Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokról (a továbbiakban: OTKA) szóló 1997. évi CXXXVI. törvény 2. §-a (6) bekezdésének b) pontja értelmében az OTKA Bizottság elnöke elkészítette jelen beszámolóját a Kormány részére az OTKA 2011. évi mûködésérôl. Az OTKA jogállása, célja Az OTKA mûködését az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokról szóló 1997. évi CXXXVI. törvény, valamint a Kormány által jóváhagyott Szervezeti és Mûködési Szabályzat szabályozza. Az OTKA elôirányzatából olyan tudományos kutatások, illetôleg azok végzéséhez és az eredmények nyilvánosságra hozatalához szükséges feltételek létrehozása támogatható nyilvános pályázati rendszerben, amelyektôl új tudományos törvényszerûségek felismerése, ismeretek, módszerek, eljárások kidolgozása várható; ezeken kívül az OTKA elôirányzata felhasználható az ilyen tudományos eredmények létrejöttét elôsegítô infrastruktúra-fejlesztésre is.

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

Az OTKA által támogatott kutatások értékelése, társadalmi hatása, jelentôsége Az 1986-ban létrehozott, 1991. óta független alapként, 1993. óta törvény alapján mûködô OTKA az egyetlen kifejezetten alapkutatási forrás Magyarországon. A European Research Council-hoz (ERC) hasonlóan a színvonalas alapkutatást támogatja az azonnali hasznosíthatóság elvárása nélkül. Hatása alapvetô fontosságú, mivel alapkutatás nélkül nincsen alkalmazott kutatás, fejlesztés és innováció sem. Az alapkutatások által elért eredmények egy része rövid idô alatt Az OTKA Programok részesedése hasznosítható a fejlesztésekben, a az ország GDP-jébôl (ezrelék) többsége azonban csak több év múlva épül be az innováció folya0,50 matába, ezért ezek hasznosulása 0,40 közvetlenül nem mérhetô. A 0,30 közvetett vagy közvetlen innováció0,20 ba való beépülésen túlmenôen az 0,10 alapkutatásnak jelentôs társadalmi hatása is van: hozzájárul a nemzeti tudásbázis bôvítéséhez, elôsegíti a Az OTKA Programok költségvetése (MHUF) nemzetközi alapkutatási prog8000 ramokban való részvételt (ahol a 7500 részvétel elôfeltétele a kutatási téma 7000 hazai finanszírozottsága), meg- 6500 alapozza a színvonalas felsôoktatást, 6000 5500 erôsíti a kutatóegyetemeket és, nem 5000 utolsósorban, fékezi az „agyelszívást”. Az OTKA – ha csak 5 ÉVES JELENTÉS 2011

II. VEZETÔI ÖSSZEFOGLALÓ

közvetetten is – hozzájárul a Nemzeti Együttmûködés Programja (Kormányprogram), valamint a Horizon2020 (az Unió Kutatási és Innovációs Keretprogramja) hazánk által vállalt kötelezettségei teljesítéséhez. Az OTKA jelentôs számban támogat pályakezdô kutatókat. Támogatási stratégiája a kutatói életpálya minden szakaszában lehetôséget biztosít az arra érdemes kutatások megvalósítására. Tartalmi elszámolás Az OTKA Programokra a költségvetési törvényben 2011-re elôirányzott támogatás összege 5 436 MFt volt. Ez az összeg azonos az elôzô évi költségvetési támogatással, ami az elmúlt 2001-2011. idôszakhoz képest nem jelentett emelkedést. Ugyanakkor örvendetes, hogy az OTKA 2012. évi költségvetési támogatása lényegesen, mintegy 2 250 MFt összeggel (41 %-kal) emelkedett. Az OTKA Bizottság, az OTKA Programok kerete terhére, az elôzô évekrôl áthúzódó és az adott évben induló többéves kutatási szerzôdések alapján 1 651 kutatási, posztdoktori, valamint nagy összegû kutatási és ifjúsági pályázat kutatását támogatta 2011-ben, amelyek közül 2011-ben 264 indult. K NK PD NF NN PUB NNF MB08 EURYI Iroda

Az egyes pályázattípusokra a következô arányban történtek kifizetések 2011ben: kutatási projektekre (K) az össztámogatás 59,4%-a, a nagy összegû kutatási (NK) projektekre 14,1%, a

TBTK MTTK ETK

posztdoktori (PD) kutatási projektekre 13,5%, nagy összegû ifjúsági kutatási (NF) projektekre 1,5%, nemzetközi együttmûködésben végzett kutatásokra és együttmûködésekre (NN) 6,1%, az OTKA kutatási eredmények publikálására (PUB)

0,7%. Az EGT/NFM norvég projektekre és az azt kiegészítô projektekre (NNF) az OTKA forrás 1,9%-a került kifizetésre, az NKTH mobilitás pályázatra 0,6%. EURYI Awards pályázat keretében kutatási projektekre 0,7%, OTKA Iroda többletköltségeire 1,5%.

Egyetem, Fôiskola MTA Múzeum, Levéltár Egyéb kutatóhely

A 2011-ben, az OTKA tudományterületi besorolása szerint, a kutatóhelyekre átadott támogatás 24%-a a társadalom- és bölcsészettudományok (TBTK) területén, 32%-a a mûszaki és természettudományok (MTTK) területén és 44%-a az élettudományok (ETK) területén 6 ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS KUTATÁSI ALAPPROGRAMOK


segítette az alapkutatásokat. A kutatóhelyek típusait tekintve a 2011. évi öszszegek 57,2 %-a került átadásra egyetemeken, fôiskolákon, 36,5%-a az MTA kutatóintézeteiben, 1,5%-a múzeumokban, levéltárakban, 4,8%-a egyéb kutatóhelyeken folytatott kutatások támogatására. A kutatók 2011-ben benyújtott elszámolásai alapján, az OTKA által biztosított kutatási támogatás a következô költségeket fedezte: személyi költségek és járulékaik (32%), konferencián való részvétel, készletbeszerzés és a kutatásokkal kapcsolatos szolgáltatások (45%), a kutatóhely általános (rezsi) költsége (14%), valamint beszerzett tudományos- és segédeszközök (9%). 2011-ben benyújtott pénzügyi elszámolások alapján az OTKA a személyi költségekbôl – a fiatal kutatói és posztdoktori kutatási szerzôdések keretében 61 fiatal vezetô kutatónak, valamint további 25 fiatalnak biztosította a kutatói bérét, a kutatási és nagyösszegû projektek esetében további 429 fônek (doktorandusz, posztdoktor, asszisztens) biztosította az ideiglenes alkalmazotti bérét. Az OTKA Bizottság az utóbbi években az egy pályázatra jutó támogatási összeget fokozatosan emeli. Az egyes pályázattípusokat felülvizsgálta: megszüntette a nemzetközi együttmûködések kiegészítô támogatásának pályázatát, valamint a publikációs pályázatok közül a folyóiratokban megjelenô cikkek költségeinek külön pályázat keretében történô támogatását. A pályázatok keretében többletforrás igényelhetô kutatói állások (posztdoktorok, doktoranduszok) és tudományos mûszerek beszerzésére. Az OTKA Bizottság a támogatásoknál elônyben részesíti a fiatal kutatókat. 2011-ben a vezetô kutatók átlagéletkora 51,9 év volt, (ebbôl a fiatal kutatóké 36,9), a kutatásban részt vevô kutatók átlagéletkora 42,6 év volt, (ebbôl a fiatal kutatói pályázatokban résztvevôké 37,9). A nôk részvételi aránya a 2011/1 fordulóban, a benyújtott és nyertes pályázatok esetében közel azonos volt. A fiatal kutatói kategóriában: a benyújtott pályázatok esetében a vezetô kutatók 44%-a nô volt, a nyertes pályázatok esetében ez az arány 42% volt. A szenior kutatói kategóriában: a benyújtott pályázatok esetében a vezetô kutatók 22%-a nô volt, a nyertes pályázatok esetében ez az arány 19% volt. Tudományos eredményesség Az OTKA által támogatott kutatások eredményessége a megjelent publikációk, szabadalmak száma, és a publikációk minôségére utaló mérôszámok alapján mérhetô. A 2010-ben beküldött és 2011-ben értékelt zárójelentések közül a zsûrik a jelentések 55%-át minôsítették kiválónak. A 2010-ben lezárult 345 és a 2011-ben lezárult 343 OTKA kutatás eredményeképpen 6 932, illetve 7 381 tudományos publikáció jelent meg (átlagosan 21 publikáció/projekt), továbbá 3, illetve 9 szabadalmat jelentettek be. A mérôszámokkal nem alátámasztható eredmények, társadalmi hatások: az új tudományos, nemzetközi mércével is kiemelkedô eredmények, módszerek felfedezése; nemzetközi pályázatokban, együttmûködésekben való sikeres részvétel; a tudományos eredmények átvitele az oktatásba; új kutatócsoportok, tudományos mûhelyek létrehozása; fiatal kutatók bevonása a kutatásba, doktori (PhD) képzés, disszertációk elôsegítése. 7 ÉVES JELENTÉS 2011


A fiatal kutatók részére odaítélt támogatások állás- és kutatási lehetôséget biztosítanak a legkiválóbb pályakezdô kutatók részére. A posztdoktori és az önálló kutatócsoport létrehozását elôsegítô nagyösszegû fiatal kutatói pályázatok társadalmi hatása a fiatal kutatók kutatói pályán, valamint hazai kutatóhelyen maradása, a kutatói utánpótlás biztosítása, kutatói karrier építése. A konferenciákon való részvételek hasznossága felbecsülhetetlen: a nemzetközi kapcsolatok kiépítését, a tudományos eredmények bemutatását, nemzetközi együttmûködésben végzett kutatásokat segítik elô. A kutatások keretében beszerzett eszközök mind a kutatás, mind az elavult hazai eszközpark szempontjából elengedhetetlenek. Együttmûködésben támogatott alapkutatások A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (továbbiakban: NKTH) és az OTKA együttmûködési megállapodása és a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács (a továbbiakban: KUTIT) határozata értelmében, a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapból (a továbbiakban: KTIA), a 2008-2010 idôszakban, 6 milliárd Ft-ot a gazdaságban hasznosuló innovációt megalapozó célzott alapkutatási pályázatok (A08) támogatására kell fordítani. Ugyancsak megállapodás született arról, hogy az NKTH-OTKA közösen hirdeti meg a kutatók nemzetközi együttmûködését elôsegítô mobilitás (MB08) pályázatot is a 20082010 idôszakban, 3 milliárd Ft összegben, amelybôl az OTKA 300 MFt-ot vállalt. Az NKTH és az OTKA közötti megállapodás értelmében az OTKA Iroda intézte a pályázatok érkeztetését, bíráltatását, rangsorolását, elôszûrését, a kutatási szerzôdések elôkészítését, a projektek megvalósításának nyomon követését, valamint a szakmai és pénzügyi beszámolók ellenôrzését. A támogatások szerzôdés szerinti finanszírozását és a pénzügyi utalások teljesítését az NKTH látta el. A 1132/2010. (VI.18.) és a 1003/2010. (I. 19.) Kormányhatározatok miatt az NKTHOTKA futó projektek finanszírozása, szerzôdéskötése, a 2010-ben elbírált A08/4 és MB08/3 pályázatokról szóló döntések leállításra kerültek. 2011-tôl kezdôdôen az KTIA pénzkezelése átkerült a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez (NFÜ), az OTKA Irodának 2010. év végével le kellett állítania az KTIA(NKTH)-OTKA pályázatok, projektek ügyintézését. Az NFÜ-MTA-OTKA közötti újabb tárgyalások eredményeképpen az NFÜ felkérte az OTKA Irodát, hogy a folyamatban lévô KTIA-OTKA projektek ügykezelését 2011 végéig végezze, amelyet az Iroda térítésmentesen el is látott. Az NKTH-OTKA közös pályázatokra az NFÜ által a KTIA keretbôl 2011-ben finanszírozott támogatási összegek: az innovációt megalapozó alapkutatási pályázatok esetében 1 770 MFt volt, a mobilitás pályázatok esetében pedig 839 MFt volt. Az OTKA által 2008-ban a Norvég Finanszírozási Mechanizmusok (EGT/NFM) pályázat keretében elnyert 550 MFt támogatás 33 nemzetközileg elismert fiatal kutató kutatói pályáját segítette elô a 2009-2011. idôszakban. Ehhez az összeghez az OTKA 168 MFt kiegészítô támogatást vállalt. Az OTKA Bizottság a sikeresen teljesített Norvég projektek 8 ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS KUTATÁSI ALAPPROGRAMOK


egy éves meghosszabbítására kiegészítô pályázatot írt ki, mintegy 81 MFt összegben, amelynek keretében 9 kutató folytathatta kutatását 2011-tôl kezdôdôen. Az OTKA nemzetközi szerepe Az OTKA a nemzetközi szervezetekben aktív szerepvállalással képviseli, megjeleníti a magyar tudományt. Az OTKA pályázati rendszere szellemiségében jól illeszkedik az EU tagországai és az észak-amerikai nagy pályázati rendszerek elveihez. Európai és USA-beli társintézményekkel, a European Research Council-lal, a European Science Foundation-nal, a European Heads of Research Council-lal és a Science Europe-pal tartott kapcsolatok révén átveszi a legkorszerûbb tudományos pályázati gyakorlatot. Pályázati és testületi rendszerével felkészíti a hazai kutatókat a nemzetközi pályázásra, mert a nemzetközi szokásoknak megfelelô technikájú és szellemiségû rendszert üzemeltet. Nemzetközi pályázati rendszerhez társul saját forrásaival, részt vesz európai kutatási alapok együttmûködésében indított kooperációs kutatás-finanszírozási programokban. Az OTKA az MTA-val együttesen tagja a European Science Foundation-nak (ESF) és a Science Europe-nak (SE). Közösen vállalják a tagdíjak és a Research Networking (RNP) programokban való részvétel költségeit. Elôkészítés alatt van a Finn Akadémiával való együttmûködés, valamint az osztrák FWF-fel a Lead Agency megállapodás közös alapkutatási pályázatok támogatására. Jogszabályi korlátok Az OTKA törvényben szereplô éven túli kötelezettségvállalási korlát 2011-ben is nehezen volt teljesíthetô. Az OTKA törvény értelmében az OTKA Bizottság a tárgyévben rendelkezésre álló költségvetési elôirányzat 75%-áig vállalhat kötelezettséget a tárgyévet követô elsô évben; az ezt követô második és harmadik évre pedig csupán a tárgyévi költségvetés 50 illetve 25%-áig. Ez a szabály korlátozza a többéves kutatások támogatását, és különösen megnehezíti az aktuális év második felében induló kutatások adminisztratív kezelését. Ez a korlát 2007-tôl került az OTKA törvénybe, elôtte a kötelezettség mértéke 85% volt a következô két évet tekintve. A Nemzeti Erôforrás Minisztérium (NEFMI) a Kormány részére készített az OTKA törvény módosításával kapcsolatosan egy elôterjesztést, amelyben szerepel az éven túli kötelezettségvállalás korlátjának mérséklése. Az OTKA törvény módosításának tárgyalását a Kormány 2012. elsô negyedévében tûzte napirendre. Az OTKA szerzôdések alapján az OTKA az adott kutatási szakasz támogatási összegét a kutatóhelyre megnyitja: központi költségvetési szervekhez (intézmények 95%-a) elôirányzat-átadással, egyéb intézményekhez átutalással teljesíti. Az OTKA kutatások számára megítélt támogatások elôirányzat-átadással történô finanszírozása, valamint a havonta egyenletes részletben történô felhasználhatósága a kutatás lehetôségeit nehezítô adminisztratív korlát, mivel egy alapkutatási témánál a tényleges kiadások általában nem egyenletesen jelentkeznek. Az elôirányzat-átadással történô finanszírozás másik hátránya, hogy a fejezetek közötti átadás miatt a keretnyitások akár két-három hónapot is igénybe vehetnek. Szükséges lenne a kutatások finanszírozásának rugalmasabb kezelése, a támogatások egy összegben való rendelkezésre bocsátása. 9 ÉVES JELENTÉS 2011

III. AZ OTKA CÉLKITÛZÉSEI Az OTKA létrehozása óta, az alábbi célok megvalósítását tartja kiemelten fontosnak: felfedezô jellegû tudományos alapkutatások támogatása a tudomány minden területén a legkiválóbb, nemzetközi mércével is kiemelkedô jelentôségû kutatások támogatása hazai intézményben megvalósuló, hazai kutatók által végzett kutatások támogatása a kutatók által kezdeményezett témájú („bottom-up”) kutatások támogatása a teljes kutatói életpályára kiterjedô pályázati rendszer mûködtetése a kutatások eredményeinek, gazdasági és társadalmi hasznosságának kiemelt kezelése nemzetközi színvonalú, a tudományos közösség közremûködésével mûködô pályázat-értékelési rendszer fenntartása („peer review system”) átlátható, hatékony, de nem túlszabályozott mûködés közpénzekkel való felelôs gazdálkodás

Felfedezô alapkutatások támogatása a tudomány minden területén Az OTKA, a vezetô európai kutatási alaphoz, az European Research Council-hoz (ERC) hasonlóan a kutatás – fejlesztés – innováció láncolat elsô és megkerülhetetlen elemét, a színvonalas alapkutatást támogatja. A felfedezô kutatások nélkül nincs alkalmazott kutatás, sem technológiai fejlesztés vagy ipari innováció, valamint gazdasági és társadalmi hasznosítás sem mutatható ki. Azonban az alapkutatásoktól – jellegüknél fogva – azonnali hasznosíthatóság legtöbb esetben nem is várható el. Az OTKA alapkutatások végzését minden tudományágban támogatja: az irodalomtól, a fizikán és a közgazdaságtudományon át az orvostudományig. A három nagy tudományterületen belül (társadalom- és bölcsészettudomány, mûszaki és természettudomány, valamint élettudomány) minden részterületrôl fogad pályázatokat és biztosítja azok szakszerû elbírálását. Emellett kiemelt figyelmet fordít a több tudományágat átfogó interdiszciplináris kutatásokra is. Kiváló, nemzetközi szintû kutatások támogatása Versenypályázati rendszerben a legjobb, tudományos ötletet tekintve a legkreatívabb, várhatóan a legjelentôsebb eredményt hozó pályázatok nyerhetnek támogatást. A pályázat kutatási terve és a projektet megvalósító kutatók alkalmassága és eddigi teljesítménye egyaránt szempont a támogatási döntésben. Olyan pályázatok támogatása a fô cél, melyek az átlaghoz viszonyítva a hazai tudományban kiemelkedôek, és nemzetközi érdeklôdésre is számot tartanak. Kutatók hazai intézményekben való kutatásának támogatása Csak magyarországi kutatóhelyre befogadott kutató pályázhat kutatási támogatásra. A kutatási témát befogadó intézmények 2011-ben a támogatási összeg 15 %-át rezsiköltségekre és a tudományos információhoz való hozzájutás elôsegítésére használhatják fel, amivel – közvetve – az OTKA a kutatást befogadó intézmények fejlesztéséhez is hozzájárul. 10 ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS KUTATÁSI ALAPPROGRAMOK

III. AZ OTKA CÉLKITÛZÉSEI

Kutatók által kezdeményezett témák A felfedezô kutatások jellege és a tudományos kutatás szabadsága érdekében az OTKA nem szabja meg központilag, hogy milyen témák támogatását tartja kiemelten fontosnak. Így a kutatók szabadon gondolkodhatnak, valóban kiemelkedô színvonalú kutatások valósulhatnak meg. Ugyanakkor az OTKA nyitott arra is, hogy kiemelt tudományágak, kutatási irányok figyelembevételével célzottan hirdessen meg pályázatokat, annak érdekében, hogy az ország ezeken a területeken különösen nagy elôrehaladást érjen el. Teljes kutatói életpálya támogatása Az OTKA céljának tekinti minden kutatói korosztály támogatását. Ennek érdekében pályázati portfólióját úgy alakította ki, hogy mind a pályakezdô posztdoktorok, mind a saját kutatócsoportjukat létrehozni szándékozó ígéretes fiatal kutatók, mind a már jelentôsebb kutatói háttérrel rendelkezô kutatók, mind pedig a már tekintélyes eredményeket felmutató szenior kutatók tudjanak pályázni. Az OTKA kiemelten támogatja tehetséges fiatalok kutatásait, valamint külföldrôl történô hazatérésüket, a tudományos kutatói utánpótlás elôsegítése érdekében. Tudományos eredmények, gazdasági, társadalmi haszon Az OTKA fokozott figyelemmel kíséri a támogatott kutatások megfelelô eredményességét. A projektek értékelése során döntô szempont, hogy a tudományos tervben megfogalmazott várható eredmények mennyiben teljesültek, a minôsítés pedig kihat a kutató jövôbeni esetleges pályázatainak értékelésére is. Szintén fontos szempont, hogy a kutatás eredményei mennyiben hasznosíthatók gazdaságilag vagy társadalmilag, milyen konkrét eredmények (pl: szabadalom) születtek a munka során. Nemzetközi színvonalú pályázatértékelési rendszer Az OTKA pályázatértékelési rendszere külsô, független, és jelentôs számban külföldi szakértôk bevonásán alapul. Mindez három, egymást ellenôrzô értékelési szintet foglal magában. Mivel a kutatók véleményezik egymás kutatásait, magas tudományos színvonalon történik a pályázatok értékelése. Az OTKA elektronikus pályázati rendszere (EPR) is nemzetközi színvonalú. Átlátható, korszerû, hatékony mûködés Az OTKA mûködését szigorú összeférhetetlenségi szabályok, minden tudományos testületére kötelezô ügyrendek és mindenki számára nyilvános pályázatértékelési kritériumok jellemzik. A pályázati kiírásokat és útmutatókat az OTKA úgy alakítja, hogy a pályázókat megkímélje a felesleges adminisztrációs terhektôl. Az OTKA Iroda fontosnak tartja, hogy a kutatókat kiszolgáló, az ô érdekükben mûködô ügyintézést valósítson meg. Az OTKA mûködésével kapcsolatos információk az OTKA honlapján mindenki számára hozzáférhetôk.

11 ÉVES JELENTÉS 2011

III. AZ OTKA CÉLKITÛZÉSEI

A közpénzekkel való felelôs gazdálkodás Az OTKA a pályázati rendszernek mind a bemeneti (személyi, intézményi összeférhetetlenségi, OTKA pályázati és egyéb általános pénzügyi szabályok betartatása), mind a kimenti részén (támogatott projektek éves pénzügyi beszámolója, a pénzfelhasználás helyszíni ellenôrzése) fokozottan ügyel arra, hogy a pályázati pénzeket a támogatott kutatók szabályosan használják fel. Az OTKA a Kormány részére évente beszámolót készít az „OTKA Programok” fejezeti kezelésû elôirányzat pénzügyi tervének megvalósulásáról.

12 ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS KUTATÁSI ALAPPROGRAMOK

IV. AZ OTKA SZERVEZETE ÉS MÛKÖDÉSE 1. Küldetés Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok egy olyan független nemzeti intézmény, amely magyarországi munkahelyeken végzett, nemzetközileg is kiemelkedô felfedezô kutatásokat (más szóval: alapkutatásokat) támogat a tudomány minden területén, pályázati rendszerben, hazai és külföldi bírálók bevonásával. Az OTKA-támogatás felhasználható az ilyen tudományos eredmények létrejöttét elôsegítô infrastruktúra-fejlesztésre és az eredmények nyilvánosságra hozására is. Az OTKA tevékenységét az állami költségvetés fedezi. Pályázatai a legkiválóbb kutatókhoz és kutatási intézményekhez juttatnak többletforrást.

2. Szervezeti felépítés Operatív Bizottság

OTKA Bizottság

OTKA Iroda

TársadalomBölcsészettudományi Kollégium

Mûszaki és Természettudományi Kollégium

Élettudományi Kollégium

Társadalom- és Bölcsészettudományi Zsûrik

Mûszaki és Természettudományi Zsûrik

Élettudományi Zsûrik

SZAKÉRTÔK

Az OTKA felépítése Az OTKA mûködése – hasonlóan a legtöbb nemzetközi kutatástámogató szervezet - 3 kollégium gyakorlatához – a tudományos kutatást - 30 zsûri - 450 testületi tag végzô széles kutatói közösség - 5-10 000 pályázati résztvevô együttmûködésén alapul (peer review system). - 5000 fô kerül kapcsolatba a pályázati Ezért a kutatók közösségének széles körét rendszerrel (pályázó, bíráló, testületi tag) vonja be az értékelési folyamatába, minden döntést elôkészítô és döntési szinten. Az OTKA szervezete három értékelési szintet foglal magába: a tudományági szakzsûrik, a tudományterületi kollégiumok és az OTKA Bizottság szintjét. Az OTKA felépítése számokban:


IV. AZ OTKA SZERVEZETE ÉS MÛKÖDÉSE

Szakzsûrik A széles kutatói bázis munkájára alapul az OTKA szervezetének elsô minôsítési szint- pályázatok véleményeztetése külsô szakértôkkel je: a szakzsûrik rendszere. Ezekben a - pályázatok szakmai minôsítése, testületekben összpontosul az adott szakrangsorolása tudomány, tudománycsoport szaktudása. - projektek szakmai jelentésének értékelése A szakzsûrik végzik a benyújtott pályázatok - javaslat zsûritagok rotációjára külsô, független szakvéleményeken alapuló - tapasztalatok továbbítása a Kollégiumnak elsôdleges minôsítését, és elkészítik azok szakmai rangsorjavaslatát. A zsûrik munkájában a szakértôk az egyes intézmények, intézménytípusok, a fôváros és vidék, valamint az egyes tudományterületek megfelelô arányában vesznek részt. A zsûrik fôbb feladatai:

Tudományterületi kollégiumok A kollégiumok fôbb feladatai: A zsûrik javaslatai az OTKA második értékelési szintjére, a tudományterületi kol- rangsorok megvitatása és véglegesítése légiumok elé kerülnek megvitatásra és - zárójelentések minôsítésének jóváhagyása - problémás szakmai jelentések ellenôrzésre. Három kollégium mûködik: a megtárgyalása Társadalom- és Bölcsészettudományi, a a zsûrielnökök és zsûritagok megválasztása Mûszaki és Természettudományi, valamint - a zsûrik munkájának irányítása és az Élettudományi Kollégium. A kollégium ellenôrzése irányítja, felügyeli és ellenôrzi a szakzsûrik - tapasztalatok, javaslatok továbbítása az munkáját. Megvitatja, jóváhagyja a zsûrik OTKA Bizottságnak által elkészített rangsorjavaslatot, egyben átfogóbb, össztudomány-területi, tudomány-politikai szempontokat is érvényesíthet. A kollégium fontos feladata továbbá, hogy a pályázatok támogatási rangsorjavaslata mellett javaslatot tegyen az OTKA Bizottság számára a pályázati rendszer, a zsûri struktúra, az értékelési szempontok, a pályázati ügyrend módosítására. OTKA Bizottság Az értékelés harmadik, egyben legfelsôbb szintje az OTKA Bizottság, amely elnökbôl, Kollár László Péter (elnök), Németh Tamás (alelnök), Szabó Gábor (alelnök), Bálint Csanád, két alelnökbôl és 15 tagból áll. Az OTKA Beke Dezsô, Cseri Miklós, Darvas Béla, Erdei Bizottság vezetôit és tagjait a miniszterelAnna, Falus András, Fekete András, Hudecz nök nevezi ki, így a legmagasabb politikai Ferenc, Jakab Éva, Kardon Béla, Kissné Marjay szintrôl kapják megbízatásukat, és mivel az Márta, Kolossváryné Juhász Györgyi, Nyikos OTKA nem kormányhivatal, ezért a politika Györgyi, Spät András nem szól bele sem az OTKA döntéseibe, sem a mûködésébe. Az OTKA Bizottság hozza meg a végsô támogatási döntést a benyújtott pályázatokról. Meghatározza az OTKA stratégiáját, pályázati struktúráját, támogatási politikáját és adminisztratív szabályait. Az OTKA Bizottság döntéseit közvetlenül az Operatív Bizottság készíti elô. OTKA Bizottság tagjai 2011-ben*

* Egy bizottsági tag kinevezése folyamatban volt.



Kollár László Péter az OTKA Bizottság elnöke Építômérnök, mérnöki matematikai szakmérnök. A Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Tartószerkezeti és Szilárdságtani Tanszékén egyetemi tanár. Szakterülete a tartószerkezetek, kompozitok, héjak és ezek földrengésállósága. Ösztöndíjasként kutatott a Leuveni Katolikus Egyetemen és a Stanford Egyetemen, utóbbi helyen több alkalommal vendégtanárként is elôadott. Számos nemzetközi és magyar tudományos egyesület, szervezet tagja, illetve nemzetközi szakfolyóiratok szerkesztôbizottsági tagja. 2003 és 2008 között az OTKA Mûszaki és Természettudományi Kollégiumának elnöke. 2009 december óta tölti be az OTKA Bizottság elnöki tisztét.

OTKA Iroda Az OTKA Iroda az OTKA mûködésével kapcsolatos technikai, pénzügyi, szervezési és adminisztratív feladatokat látja el. Segíti a szakértôk és a testületek munkáját, kapcsolatot tart a pályázókkal, a támogatást nyert kutatókkal és intézményekkel. Támogatja a pályázatok véleményeztetését és megszervezi a különbözô szintû testületek ülését. Intézi a projektek szerzôdéskötését, gondoskodik a finanszírozásukról, a szakmai és pénzügyi jelentések ellenôrzésének lebonyolításáról. Fontos feladata még a nemzetközi kutatástámogató szervezetekkel való kapcsolattartás, együttmûködés más országok kutatási alapjaival. Döntési folyamat az egyes pályázati típusoknál

3. A pályázástól a döntésig

A döntési folyamat Egy OTKA-hoz benyújtott pályázat az alábbi utat járja be a döntés megszületéséig: benyújtás, ellenôrzés, véleményeztetés, rangsorolás, döntéselôkészítés, támogatási döntés, kiértesítés. A benyújtást a pályázat vezetô kutatója végzi, de a pályázatot a kutatást befogadó intézmény is jóváhagyja. A kutató felelôs a pályázat tudományos részéért, míg a költségtervet az intézmény gazdasági részlegével közösen készítik el, s ezt az intézménynek külön is jóvá kell hagynia. Az OTKA Iroda végzi el a benyújtás utáni szabályossági ellenôrzést. Ezt követôen a zsûri elnöke – a zsûritagok javaslatait is figyelembe véve – felkér minden pályázathoz több külsô, a pályázattal nem összeférhetetlen szakértôt. Minden pályázathoz lehetôség szerint három külsô szakértôi vélemény szükséges ahhoz, hogy azt a zsûri érdemszakértôk szakzsûri kollégium OTKA Bizottság PD: szakértôk szakzsûri résztudományterületi PD bizottság tudományterületi PD bizottság OTKA Bizottság NK, NF: szakértôk szakzsûri tudományterületi NK-NF bizottság interdiszciplináris NK-NF bizottság OTKA Bizottság NN: szakértôk nemzetközi bizottság OTKA Bizottság PUB: szakértôk publikációs bizottság OTKA Bizottság K:



ben tárgyalni tudja. A pályázatok angol nyelven történô benyújtása lehetôvé teszi, hogy külföldi szakértôket is be lehessen vonni a véleményezésbe, elôsegítve ezzel nemzetközi szempontok érvényesülését a bíráltatásban. (A hungarikumok esetében kivételesen, egyedi elbírálás alapján, van lehetôség a magyar nyelven történô pályázásra.) Ezután kerül sor a szakzsûri ülésére, melyen a referáló zsûritagok véleményét meghallgatva részletes vitát folytatnak a pályázatok szakmai minôsítésérôl, a költségtervek realitásáról, kialakítják a zsûri szöveges véleményét, és titkos szavazással kialakítják a pályázatok rangsorát. A zsûriülés szabályosságára a kollégiumnak egy jelen lévô tagja, valamint az OTKA Iroda szintén jelen lévô illetékes munkatársai ügyelnek. Az ülésekrôl jegyzôkönyv készül. A zsûri rangsorjavaslata és szöveges véleménye ezután a tudományterületi kollégium elé kerül, amely megvitatja azt. A kollégium véglegesíti a rangsorokat, testületi véleményeket, és elôkészíti ezeket a döntéshozó szint, az OTKA Bizottság számára. A kollégium csak kivételes esetben, alapos okkal és megfelelô szakmai indoklással változtathatja meg a zsûrik által javasolt rangsorokat. A végsô döntést a támogatott pályázatok körérôl az OTKA Bizottság hozza meg. A döntési folyamat három szintje egymásra épül, ugyanakkor egymást ellenôrzi is. A különbözô szakmai szintek csak erôsen szabályozottan tudnak beleszólni az elôzô szint javaslatába, ami biztosítja a döntések szakmai megalapozottságát. Ha egy pályázó eljárásbeli szabálytalanságot vélelmez a bírálati eljárásban, akkor lehetôsége van az OTKA Bizottság elnökéhez fordulni, aki az OTKA Eljárási és Etikai Bizottságát bízhatja meg a panasz kivizsgálásával. Értékelési szempontok A pályázatok értékelésének legfôbb szempontja a kiválóság. Ebbe beletartozik a pályázati ötlet, tudományos hipotézis újszerûsége, innovativitása; a kutatástól várható tudományos, gazdasági vagy társadalmi hatás; a pályázó kutató és a kutatócsoport eddigi tudományos teljesítménye; a projekt megvalósítására fordított kutatási kapacitás; a lezárult OTKA kutatások eredményessége, minôsítése és a kutatást befogadó intézményi háttér, tudományos infrastruktúra megfelelô volta. A párhuzamos finanszírozás elkerülése érdekében, vizsgálják azt is, hogy az adott kutatási téma részesült-e már támogatásban, van-e átfedés a pályázó korábbi vagy éppen folyamatban lévô kutatásaival. Ugyancsak fontos szempont a pályázati terv megvalósíthatósága, realitása, valamint a pályázat szabályossága. Ugyanakkor jó, ha van a támogatott pályázatok között bizonyos százalékban kifejezetten kockázatos megvalósíthatóságú projekt, mert sokszor ezekbôl az ötletekbôl származnak a kimagasló jelentôségû tudományos eredmények: a tudomány jellegébôl fakad, hogy nem mindent lehet elôre megtervezni. Az OTKA külön prioritásként kezeli az interdiszciplináris pályázatokat és a fiatal kutatók támogatását. Elôbbi esetében a különbözô területek, módszerek, intézmények együttmûködése különösen széleskörû szinergiákat indíthat el, és váratlan eredményeket hozhat létre több tudományterületen is. A fiatal kutatók támogatása (PD, NF pályázatok, kutatói álláshelyek a pályázatokban) pedig elôsegítheti a tudományos utánpótlás erôsítését, tehetséges fiatal kutatók hazatérését.



Átláthatóság Az OTKA fontos jellemzôje az átláthatóság minden területen. Az OTKA mûködését - munkahelyi alá-/fölérendeltség az elmúlt 5 évben, közvetlen munkatársi kapcsolat meghatározó alapvetô szabályzatok és az - közös publikáció az elmúlt 5 évben értékelô testületek összetétele nyilvános és - doktori hallgató/témavezetô viszony elérhetô az OTKA honlapján. Nyilvánosan (bármikor korábban) kereshetô adatbázisban megtekinthetôk a - közeli hozzátartozói viszony 2005 óta támogatott projektek fôbb adatai, - egyéb eseti ok a kutatás során keletkezett publikációk bibliográfiai adatai, valamint a lezárult projektek zárójelentései. Az OTKA minden pályázati forduló végén a honlapján közzéteszi a támogatásban részesített pályázatok fôbb adatait, valamint nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a pályázók a lehetô legteljesebb információhoz juthassanak pályázatuk minôsítését illetôen. A pályázatok tartalmát, valamint a véleményezôk személyét ugyanakkor az OTKA hivatali titokként kezeli. Ugyancsak bizalmas információnak minôsülnek a különbözô testületi ülésen elhangzottak, ezért a részt vevô bizottsági tagok az ülés elôtt aláírásukkal vállalják a titoktartást. Az OTKA a berlini nyilatkozat aláírásával csatlakozott a tudományos tartalmak szabad hozzáférhetôségét elôsegítô Open Access kezdeményezéshez, ezért a támogatott kutatásokból származó eredmények esetében elôírja, hogy ezek teljes szövegû változatát a kutatónak el kell helyeznie a tudományos közösség számára szabadon hozzáférhetô nyilvános felületen. Az összeférhetetlenség esetei

Az OTKA részletes és szigorú összeférhetetlenségi szabályokat alkalmaz a pályázatok értékelésekor. Ezen kívül minden testületi tagnak a bizottsági ülés elôtt írásban nyilatkoznia kell az esetleges összeférhetetlenségérôl, ahogy ugyanerrôl a külsô bírálóknak is nyilatkozniuk kell a szakmai véleményük rögzítése elôtt. Az OTKA testületeinek mindhárom szintjén érvényesül a tagok szabályozott, nemzetközi gyakorlatnak megfelelô rotációja. Minden tag mandátuma 3 évre szól, és minden rotációnál hozzávetôleg a testületek tagságának egyharmada megújul. Az OTKA az új tagokra a széles tudományos közösségtôl kér be javaslatokat, így a testületei az adott tudományterület legjobb kutatóiból állnak össze. Projektkövetés Kutatási szakaszonként (általában 12 hónaponként) a projekt vezetô kutatójának szakmai jelentést, a projekt intézményének pedig pénzügyi elszámolást kell készítenie az OTKA elektronikus rendszerében. Amennyiben a szakmai jelentést a zsûrielnök, a pénzügyi jelentést pedig az OTKA Iroda jóváhagyja, sor kerül a következô kutatási szakasz támogatásának finanszírozására. A projekt futamidejének letelte után szakmai zárójelentést és pénzügyi záró elszámolást kell készíteni. A szakmai záróbeszámolóban részletesen ismertetni kell a kutatás során elvégzett munkát, az elért eredményeket, azok jelentôségét és publikációkban, szabadalmakban történô megtestesülését. A zsûri minôsítési javaslatát a kollégium megtárgyalja és véglegesíti. Ha egy szakmai rész- vagy zárójelentés a zsûrielnök értékelése szerint problémákat vet fel, vagy nem megfelelônek minôsül, akkor a kollégium elé kerül, 17 ÉVES JELENTÉS 2011


amely dönt a további lépésekrôl. Súlyosabb szankciókról (pályázásból történô idôleges kizárás, a támogatási összeg részleges vagy teljes visszafizettetése) a kollégium véleményét figyelembe véve az OTKA Bizottság elnöke dönt. A pénzügyi elszámolást az OTKA Iroda gazdasági részlege vizsgálja meg. Az Iroda munkatársai a helyszínen, részletesen is vizsgálják a támogatást kezelô intézményekben az OTKAkutatások pénzügyi elszámolásait, elkülönített pénzügyi nyilvántartásait, elszámolásaik szabályosságát, amirôl jegyzôkönyvet vesznek fel. Természetesen indokolt esetben van mód az eredeti kutatási- és költségtervtôl való eltérésre, melynek szakmai elfogadhatóságáról az illetékes kollégiumi elnök dönt. Hatékony, gyors ügyintézés A pályázat- és projektkezelési folyamat legfontosabb technikai eszköze az OTKA saját fejlesztésû, kifejezetten erre a feladatra létrehozott Elektronikus Pályázati Rendszere (EPR). Az EPR átfogja a pályázat benyújtásától, az értékelésen és finanszírozáson át a jelentéskészítés és minôsítés folyamatáig az OTKA mûködésének teljes folyamatát. Ez jelentôsen megkönnyíti és meggyorsítja a pályázatértékelési folyamatot, lehetôvé téve azt, hogy az internet segítségével a pályázók, az intézmények és az OTKA testületi tagjai bárhol és bármikor kapcsolódjanak a rendszerhez, elvégezhessék feladataikat, információkhoz juthassanak a pályázatokról vagy projektekrôl, az Iroda munkatársai pedig dokumentáltan és naprakészen elvégezhessék a pályázatokkal kapcsolatos teendôiket. Az OTKA arra törekszik, hogy minél egyszerûbb, a felesleges adminisztrációtól mentes pályázati rendszert mûködtessen, ezért lehetôvé tette, hogy az EPR-be a pályázók

OTKA pályázat útja

Pályázat

Külsô szakértôi véleményezés

Zsûri

Kollégium

OTKA Bizottság

Szerzôdéskötés; finanszírozás

Szakmai részjelentés

Pénzügyi rész elszámolás

Zsûri

OTKA Iroda

Finanszírozás

Szakmai zárójelentés

Pénzügyi záró elszámolás

Zsûri

OTKA Iroda

Kollégium

Lezárás; Archiválás



az MTA Magyar Tudományos Mûvek Tára és az Országos Doktori Tanács adatbázisaiból is átvehessenek adatokat, és ne kelljen azokat külön beírni. Az OTKA a megalakulása óta kiemelten fontosnak tartja, hogy az ügyintézése a kutatók tiszteletén alapuljon, segítse és felesleges adminisztratív akadályokkal ne gátolja a pályázati döntési folyamatot és a kutatások elôrehaladását. A szakszerû pályázatkezelést segíti, hogy az OTKA Iroda minden szakmai osztályán alkalmaz PhD-fokozattal és kutatási tapasztalattal rendelkezô tudományos referenseket, akik szakmai szempontból is meg tudják ítélni az egyes ügyeket, kérelmeket.

4. OTKA-kutatások hatása Az OTKA által támogatott kiemelkedô színvonalú felfedezô kutatások igen jelentôs hatást fejtenek ki a magyar gazdaság, társadalom, kultúra és a felsôoktatás különbözô területein. A tudományos kutatók életpályájára gyakorolt hatás többrétû. A kezdô, tehetséges kutatók számára álláshelyeket biztosít, ami lehetôvé teszi, hogy elindulhassanak a kutatói pályán. Elôsegíti a fiatal koruk ellenére már komoly eredményeket felmutató posztdoktorok pályán tartását, saját kutatócsoportjuk megalapítását. Jelentôs kutatócsoportok kutatásait is támogatja, azzal a céllal, hogy nemzetközi szinten is kiemelkedô eredményeket érhessenek el. Jelenleg külföldön dolgozó, kiemelkedô magyar kutatók „visszacsábításában”, illetve hazai kutatók végleges külföldre költözésének („agyelszívás”) megakadályozásában is fontos szerepe van az OTKA-támogatásoknak, így a kutatói életpálya bármely fokán lévô tudományos kutató számára hasznos lehet. Az OTKA kutatásoknak pozitív hatásuk van a kutatást befogadó intézményekre is, hiszen az elnyert pályázatok révén hozzájárul az intézmények infrastruktúrájának, eszközparkjának (mûszer, számítógép, könyvtár) fejlesztéséhez; segíti kutatási pénzek becsatornázását a felsôoktatásba, hogy az egyetemeken több területen folyhassanak jelentôs kutatások. Ezen felül elôsegíti, hogy egy kutatóhelyen, intézményben kialakulhasson a szükséges kutatási kapacitás; támogatja a hazai és külföldi tudományos kutatók és kutatást befogadó intézmények együttmûködését és közvetett módon hozzájárul ahhoz is, hogy kiemelkedô színvonalú kutatások megvalósulásával az azoknak kutatóhelyi hátteret biztosító intézmények tudományos rangja, nemzetközi elismertsége is növekedjen. A tudományos hatás a legjelentôsebb, mert az emberi kíváncsiságra, a nemzetközi kutatásban megfogalmazódott kérdésekre tudományos értékû válasz születik; nemzetközileg jegyzett publikációk jönnek így létre, ami elôsegíti a kutatók nemzetközi elismertségét és átfogó, nagy volumenû, vagy több tudományterületre kiterjedô interdiszciplináris kutatások valósulnak meg. Fontos továbbá, hogy a magyar kutatási eredmények, kutatók bekerülnek a nemzetközi tudományos vérkeringésbe; élvonalbeli, külföldön már használt módszerek, eljárások honosodnak meg Magyarországon és váratlan alkalmazási lehetôségek is felbukkannak.



A kifejezetten pénzben, gazdasági haszonban mérhetô, bár nem mindig közvetlen hatás is számottevô a felfedezô kutatások esetében. A tudományos ötlet és az alapkutatási eredmény megléte kifejezett elôfeltétele az alkalmazott kutatásoknak és az ipari innovációnak. Szabadalmak jönnek létre alapkutatási eredményként, melyek gazdaságilag hasznosíthatók; technológiák, iparágak fejlôdését szolgálhatják az alapkutatási eredmények, valamint nemzetközi színvonalon megalapozott gazdaságpolitikai javaslatok születhetnek, melyek rendszerszinten segítik a gazdasági tervezést és a felfedezô kutatások makrogazdasági kitörési pontokat jelölhetnek meg Magyarország fejlôdése érdekében. A társadalom egésze számára hasznot jelent, ha a társadalmat érintô stratégiai döntések elôkészítése, tudományos megalapozása az alapkutatások eredményein nyugszik. Ezen kívül a közérthetôen megfogalmazott kutatási célok és tudományos eredmények hozzájárulnak az emberek felelôs és tájékozott polgárrá válásához; a közpénzen támogatott tudományos kutatások eredményei széleskörûen és mindenki számára szabadon hozzáférhetôk; a kutatás, a kutató, és tágabban a felsôfokú iskolázottság társadalmi elismertségének növekedésével pedig nôhet a felsôfokú végzettség és a kutatói pálya iránti igény, többen választhatják a kutatói életpályát. A kultúra területén jelentkezô fontos eredmény a magyar kulturális örökség tudományos feltárása és megôrzése a jelen és a következô generációk számára; a kollektív nemzeti emlékezet és pozitív nemzeti hagyományok szakszerû és valós meghatározása és fenntartása; a múlt tanulságaiból való okulás és a sikerekbôl való erôt merítés a közösségek szintjén, és nem utolsó sorban a magyarság nemzeti identitásának és közösségi kohéziójának megerôsítése országhatáron belül és kívül.


V. A TUDOMÁNYTERÜLETI KOLLÉGIUMOK BEMUTATÁSA 1. A Társadalom- és Bölcsészettudományi Kollégium A kollégium elnöke 2008 óta Bálint Csanád akadémikus, régész, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének igazgatója. Szakterülete a koraközépkori régészet, Bizánc és az avarok régészete és története. Elôbb Franciaországban, Poitiers-ben, majd Belgrádban volt kutatási ösztöndíjas. Több nemzetközi és magyar tudományos bizottság és szervezet tagja, illetve elnöke. A Társadalom- és Bölcsészettudományi Kollégium az elnökön kívül 17 tagból állt, akik a kollégiumhoz tartozó tudományágak képviseletét látták el. A kollégiumhoz, melynek munkáját két kollégiumi titkár, Bartos Huba és Szigeti István segíti, 11 szakzsûri tartozott. A kollégium 2011-ben három ülést tartott. Egyéb alapvetô feladatai mellett (a zsûrirangsorok és szakmai minôsítések tárgyalása, döntéselôkészítés az OTKA Bizottság számára, a zsûrik esedékes rotációjának jóváhagyása) folyamatosan tárgyalta a lezárult kutatások zárójelentéseinek minôsítését. Minden esetben elôször a zsûri vizsgálja meg a jelentést és ad egy minôsítésjavaslatot, majd a kollégium véglegesíti a szakmai minôsítést. 2011-ben 98 kutatás zárójelentését tárgyalták, ebbôl 26 „nemzetközileg is kiemelkedô” (10 pont), 23 „kiváló” (9 pont), 37 „jól megfelelt” (7-8 pont), 6 pedig „megfelelt” (5-6 pont) minôsítést kapott. Három jelentés esetén a kollégium elhalasztotta a döntést, határidôt adva a kutatást lezáró monográfia elkészültéig, illetve új szakértôi vélemény bekérését tartotta szükségesnek. További három esetben nem fogadta el a zárójelentést, mert érdemi kutatási eredmény nem jött létre, és azt javasolta az OTKA Bizottságnak, hogy az érintett vezetô kutatókat 5 évre zárja ki a pályázás lehetôségébôl. A kizárási javaslattal az OTKA Bizottság egyetértett. A kollégium foglalkozott még a 2010. év A Társadalom- és Bölcsészetzsûritapasztalatok értékelésével, a zsûriktudományi Kollégium tagjai 2011-ben hez tartozó szakterületek korrekciójával, valamint a 2012. évi pályázati kiírás terBálint Csanád (elnök), Balaton Károly, vezetével is. Különösen fontosnak tartják, Barna Gábor, Benkô Elek, Bereczkei hogy a társadalom- és bölcsészetTamás, Bernáth Árpád, Falus Iván, Fehér tudományok területén is egyre szélesebb Márta, Hoóz István, Király Miklós, Lôvei körben alkalmazzák a nemzetközi sztenPál, Pál József, Pálné Kovács Ilona, Prószéky Gábor, Szalay Olga, Tóth Pál derdeket (angol nyelvû pályázás, külföldi Péter, Vásáry István, Zsoldos Attila szakértôk bevonása a véleményezésbe, 21 ÉVES JELENTÉS 2011

V. A TUDOMÁNYTERÜLETI KOLLÉGIUMOK BEMUTATÁSA

A Társadalom- és Bölcsészettudományi Kollégium zsûrijei: - Állam- és jogtudomány, politikatudomány (ÁJP) - Filozófia (FIL) - Közgazdaságtudomány, jövôkutatás, statisztika (KJS) - Magyar irodalomtörténet, modern filológia (MIF) - Mûvészeti és kulturális tárgyú kutatások, néprajz, zenetudomány és mûvészettörténet (MKK) - Nyelvtudomány (NYE) - Ókortudomány, orientalisztika (ÓKR) - Pszichológia, pedagógia (PSP) - Régészet, magyar ôstörténet (RGM) - Szociológia, demográfia (SZD) - Történettudomány, tudomány- és technikatörténet (TRT)

nemzetközi együttmûködések támogatása, tudománymetriai adatok használata), annak érdekében, hogy az e tudományterületeken mûködô kutatók és kutatások is minél nagyobb számban kerüljenek be a nemzetközi tudományos vérkeringésbe, a magyar kutatóknak és kutatási eredményeiknek nemzetközi elismertsége minél nagyobb mértékben növekedjen.

2. A Mûszaki és Természettudományi Kollégium A Mûszaki és Természettudományi Kollégium elnöke Beke Dezsô egyetemi tanár, a fizikai tudományok doktora. Szakterülete a nanodiffuzió, nanoszegregáció és a nanomágnesség. Az Amszterdami Egyetemen volt kutatási ösztöndíjas. Több nemzetközi tudományos szervezet tagja, és részt vesz nemzetközi szakfolyóiratok szerkesztôbizottságának munkájában. Korábban az OTKA Fizika zsûrijének tagja, elnöke, 2008-tól az OTKA Mûszaki és Természettudományi Kollégiumának elnöke. A Kollégiumnak 2011-ben az elnökön kívül 26 tagja volt. Számuk az OTKA Bizottság döntésének megfelelôen, 2012-tôl kezdôdôen fokozatosan csökken majd, 2013-ban 20 fô lesz. Tudományterületeik a Kollégium zsûrijeinek szakterületeivel egyeznek. A Kollégiumhoz, melynek munkáját Katona Gábor segíti titkárként, 2011-ben 9 szakterületi zsûri tartozott. 2011-ben 3 ülést tartottak. Döntöttek a Kollégium zsûriszerkezetérôl, értékelték a lezárt pályázatok zárójelentéseit. Tárgyalták

A Mûszaki és Természettudományi Kollégium tagjai 2011-ben Beke Dezsô (elnök), Bíró László Péter, Csikor Ferenc, Demény Attila, Dobróka Mihály, Gáspár Zsolt, Gáspár Vilmos, Geresdi István, Györfi László, Hajós György, Hazai László, Kamarás Katalin, Kertész János, Lévai Géza, Márki László, Michalkó Gábor, Molnár Lajos, Monostori László, Pálfy József, Pap Gyula, Pécz Béla, Pokol György, Szeidl György, Szônyi Tamás, Vajk István, Wesztergom Viktor, Wolf György



A Mûszaki- és Természettudományi Kollégium zsûrijei: - Elektronika, elektrotechnika (ELE) - Építômérnöki tudományok, építészet, közlekedésmérnöki tudományok (ÉPK) - Fizika (FIZ) - Földtan, geofizika, hidrológia, hidrogeológia, ásványtan és geokémia, ôslénytan (FT1) - Bányászat, földrajz, geodézia, meteorológia (FT2) - Gépészet, kohászat (GEK) - Analitikai kémia, anyagtudomány és technológia (kémia), fizikai-kémia és szervetlen kémia, kolloidkémia (KM1) - Makromolekuláris kémia, mûszaki-kémia, szerves kémia, élelmiszertudomány (KM2) - Matematika (MAT)

a 2011/1-es pályázati forduló PD és K pályázatainak értékelését, kialakították a pályázatok támogatási rangsorára vonatkozó javaslatot. Áttekintették az NF és NK jelû pályázatok értékelésének folyamatát. Az esedékes tisztújításhoz kapcsolódóan tárgyalták a zsûrik új tagjaira vonatkozó javaslatokat, megválasztották a zsûrik új elnökeit, valamint javaslatot fogalmaztak meg a Kollégium új tagjaira vonatkozóan, figyelembe véve a pályázatok alapján indokolt szakterületi megoszlás kialakítását is. A nem megfelelô eredményeket felmutató projektek részjelentéseit megvizsgálták, és értékelték a lezárt pályázatok zárójelentéseit, összesen 237-et. Ezek közül 146 kapott „kiváló” minôsítést, ebbôl 74 db 10 pontot, 72 db pedig 9 pontot. A „jól megfelelt” pályázatok közül 49 értékelése 8 pontos lett, míg 7 pontot 25 pályázat zárójelentése kapott. „Megfelelt” értékelést 14 pályázat kapott (12 db 6 pontot, és 2 db 5 pontot). A Kollégium 3 projekt zárójelentését nem fogadta el. A Kollégiumhoz tartozó zsûrik szakterületi megoszlásával, a zsûrikhez tartozó szakterületekkel 2011-ben több alkalommal is foglalkozott a Kollégium. A részletes elemzések és viták eredményeként a korábbi Elektronikai, elektrotechnikai zsûri új neve Informatikai és villamosmérnöki zsûri lett, míg a Matematika zsûri neve Matematika- és számítástudományok zsûrire változott. Az egyes zsûrikhez benyújtott pályázati számok alapján az Építô-, építész-, közlekedésmérnöki, valamint a Gépészeti-Kohászati zsûrit a Kollégium összevonta Gépész-, építô-, építész-, közlekedésmérnöki zsûri néven, amely 2012-tôl lép érvénybe. Tárgyalták a Fizika zsûri kettéosztásának lehetôségét, de hosszas elemzések után ezt elvetették.

3. Az Élettudományi Kollégium Az Élettudományi Kollégium elnöke 2008. május 7-e óta Erdei Anna akadémikus. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Biológiai Intézete Immunológiai Tanszékének tanszékvezetô egyetemi tanára. Szakterülete a cellulális immunológia. Mainzban, Oxfordban, Bázelben, Berlinben és az izraeli Weizmann Intézetben kutatott. Számos nemzetközi és magyar tudományos társaság tagja, illetve 23 ÉVES JELENTÉS 2011


elnöke. Több nemzetközi szakfolyóirat szerkesztôbizottságának tagja. A Kollégiumnak 2011-ben, az elnökön kívül 16 tagja volt. Az OTKA Bizottság 2011-ben a professzor aszszony kollégiumi elnöki mandátumát újabb három évre meghosszabbította.

Az Élettudományi Kollégium tagjai 2011-ben Erdei Anna (elnök), Barna Balázs, Barnabás Beáta, Fehér Attila, Kemény Lajos, Koller Ákos, Kovács Melinda, Maródi László, Melegh Béla, Nagy Béla, Nagy László, Párducz Árpád, Podani János, Szekeres Júlia, Szél Ágoston, Varró András, Vörös Lajos

A Kollégiumnak 2011-ben 17 tagja volt. A kollégiumi tagok által mûvelt tudományterületek nagyon szerteágazóak és lefedik az agrárium, a biológia és az orvostudomány teljes vertikumát. Az Élettudományi Kollégiumhoz 2011-ben tíz szakzsûri tartozott, a Kollégium munkáját Tóth Gábor segíti titkárként. 2011-ben két ülést tartottak, ezeken a zsûrielnökök beszámoltak a zsûriülésekrôl, a pályázati forduló illetve a 2011-es év tapasztalatairól. A Kollégium megtárgyalta és elfogadta a PD és K típusú pályázatok sorrendjére tett javaslatokat, megvitatta és jóváhagyta a zsûrielnökök és zsûritagok tisztújítására beérkezett javaslatokat, pontosította a zsûrikhez tartozó szakterületeket, a zsûrik véleménye és minôsítése alapján áttekintette és elfogadta a beérkezett zárójelentéseket. A korábbi években az Élettudományi Kollégium több olyan javaslatot tett a pályázati, bírálati struktúra átalakítására, amelyeket 2011-ben a másik két kollégium is átvett és alkalmazott. A 2011-es év során a Kollégium 149 zárójelentést tárgyalt meg, amelyek közül 77 kiváló, 41 jól megfelelt, 29 megfelelt volt, két esetben azonban a kollégium szakmai szempontból nem tudta elfogadni a zárójelentést.

Élettudományi Kollégium zsûrijei: - Agrártudományok, növényeket érintô tudományterületek (AGR1) - Agrártudományok, állatokat érintô tudományterületek, járványtan és állatorvosi mikrobiológia (AGR2) - Talajtan, növényvédelem, erdészet (AGR3) - Bioinformatika, rendszerbiológia, biofizika és szerkezeti biológia (BIOIN) - Idegtudomány (IDEGT) - Sejtbiológia, immunológia, mikrobiológia, növényélettan, toxikológia (INFRA) - Kísérletes orvostudomány (KISOR) - Klinikai orvostudomány (KLINO) - Molekuláris biológia és molekuláris interakciók (MOLBI) - Botanika, hidrobiológia, természetvédelmi biológia, zoológia, ökológia, antropológia (SUPRA)


VI. TÁMOGATÁSI FORMÁK A pályázati rendszer Az OTKA pályázati rendszere az évek során rugalmasan alakult a tudománypolitikai célok, pályázói igények, és a rendelkezésre álló források alapján. A pályázati portfólió 2011-ben is a korábbi évekhez hasonlóan alapvetôen két nagy pályázati típust és egy, ezeket kiegészítô típust tartalmazott. Az elsô, legnépszerûbb típus a kutatási pályázatok köre. Ide három altípus tartozik: a K jelû, egyéni, vagy néhány kutatót bevonó, átlagos költségigényû; az NK jelû, nagyobb összegû, nagyobb kutatócsoportok számára is pályázható típus; valamint az NN jelû, külföldi partner társpályázatához kapcsolódó, kifejezetten nemzetközi együttmûködésen alapuló kutatási pályázat. A kutatói pályázatok futamideje legfeljebb 4 év lehet. A második nagyobb egység a fiatal kutatóknak szóló pályázatok csoportja. Ide két altípus: a posztdoktorok számára önálló tudományos programjuk elindítására, külföldrôl hazatérôk segítésére és már támogatott, sikeres OTKA projektekhez való csatlakozás lehetôvé tételére kiírt, PD jelû (három kategóriával); és a már nemzetközi elismertséget szerzett, önálló kutatócsoportot létrehozni kívánó, tapasztaltabb fiatal kutatók részére meghirdetett pályázat (NF jelû) tartozik. Fiatal kutatói pályázatot 40 (társadalomtudományi kutatások esetén 45) évnél nem idôsebb, PhD fokozattal rendelkezô kutató adhat be. Posztdoktori pályázat a PhD fokozat megszerzését követô 8 éven belül nyújtható be és a pályázónak vállalnia kell, hogy munkaideje 80 %-ban (egyetemi oktató esetén 70 %) a pályázatban meghatározott feladatok teljesítésén dolgozik. Posztdoktori álláspályázat csak egy alkalommal nyerhetô el. Az NF típusnak feltétele a fokozat megszerzése utáni legalább két év önálló kutatói tapasztalat. A PD pályázatok futamideje maximum 3 év, az NF pályázatoké maximum 4 év. A kutatási pályázatokat kiegészítô pályázati típus a publikációs pályázat. Már támogatott OTKA kutatások eredményeinek megjelentetésére, tudományos népszerûsítésére, valamint forráskiadásra lehet ebben a típusban pályázni három alkategóriában. A publikációnak egy éven belül meg kell jelennie. * A 2011. december 9-i pályázati felhívásban az OTKA Bizottság a 2012-2013. évben induló kutatói pályázatok (K) esetében a pályázható összeg felsô határát 44 M Ft értékben határozta meg. Az elmúlt évekhez képest szintén jelentôs változás történt a fiatal kutatói pályázatok esetén (lásd Útmutató: http://www.otka.hu/index.php?akt_menu=4562#top).

Az OTKA pályázatai 2011-ben

életkor

Ft ~ 10-40* M

„Fiatal” „Szenior”

nemzetközi

PD PD

Posztdok Kutatási

~ 30-120 M NF Önálló kutatócsoport NK Nagy kutatási publikáció


VII. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK Az OTKA a nemzetközi szervezetekben aktív szerepvállalással képviseli, megjeleníti a magyar tudományt. Az OTKA pályázati rendszere szellemiségében jól illeszkedik az EU tagországai és az észak-amerikai nagy pályázati rendszerek elveihez. Európai és USA-beli társintézményekkel, a European Research Council-lal, a European Science Foundation-nal, a European Heads of Research Council-lal és a Science Europe-pal tartott kapcsolatok révén átveszi a legkorszerûbb tudományos pályázati gyakorlatot. Pályázati és testületi rendszerével felkészíti a hazai kutatókat a nemzetközi pályázásra, mert a nemzetközi szokásoknak megfelelô technikájú és szellemiségû rendszert üzemeltet. Nemzetközi pályázati rendszerhez társul saját forrásaival, részt vesz európai kutatási alapok együttmûködésében indított kooperációs kutatás-finanszírozási programokban. Az OTKA a EuroHORCs tagjaként, az MTA-val közösen vállalja a kiváló, fiatal tehetséges kutatók egzisztenciájának elôsegítését szolgáló European Young Investigator (EURYI) Awards Programban való részvételt, valamint ERA-Chemistry, ERANET PathoGenoMics és az ESF által koordinált EUROCORES pályázatok támogatását. Az NN jelû projektek révén alakuló nemzetközi kutatói együttmûködés igen jelentôs és szerteágazó, ahogy ezt az alábbi ábra is szemlélteti.


VII. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

Az OTKA az MTA-val együttesen tagja a European Science Foundation-nak (ESF) és a Science Europe-nak (SE). Közösen vállalják a tagdíjak és a Research Networking (RNP) programokban való részvétel költségeit. Elôkészítés alatt van a Finn Akadémiával való együttmûködés, valamint az osztrák FWF-fel a Lead Agency megállapodás közös alapkutatási pályázatok támogatására.

Az OTKA Iroda munkatársai részvételével készült ESF kiadványok


VIII. AZ OTKA ÁLTAL ADOMÁNYOZOTT DÍJAK 1. Ipolyi Arnold Tudományfejlesztési Díj Az OTKA Bizottság elnöke 1995-ben alapította meg az Ipolyi Arnold Díjat. A díjat az OTKA Bizottság elnöke adományozza évente a hazai kutatások támogatási rendszerének elméleti és gyakorlati továbbfejlesztésében kifejtett sokéves munkásság elismeréseként. Az élettudományok, a mûszaki és természettudományok, valamint a társadalom- és bölcsészettudományok területérôl minden évben két-két kutatónak ítélik oda. A díjak átadására 2011. november 16-án a Magyar Tudomány Ünnepe Rendezvénysorozat keretében került sor. A társadalom- és bölcsészettudományi területrôl 2011-ben Benkô Elek, régész, az MTA doktora, tudományos tanácsadó (MTA BTK Régészeti Intézet) és Fehér Márta, az MTA doktora, egyetemi tanár, tanszékvezetô helyettes, a doktori iskola vezetôje (BMGE Társadalomismereti Intézet, Filozófia és Tudománytörténet Tanszék) nyerte el a díjat. A Mûszaki és Természettudományi Kollégium területérôl Joó Ferenc akadémikus, egyetemi tanár (DE TTK Fizikai Kémiai Tanszék), valamint Pálfy József, az MTA doktora, egyetemi tanár (ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék) kapott Ipolyi Arnold Díjat. 2011-ben az élettudományok területérôl Nagy Béla akadémikus, kutatóprofesszor (MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete) és Tompa Péter, az MTA doktora (MTA SZBK Enzimológiai Intézet) kapta meg a díjat. Benkô Elek régész, történész 1954-ben született Kolozsvárt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett 1978-ban régész történész diplomát. 1992-ben a történelemtudomány (régészet) kandidátusa fokozatot, 2003-ban az MTA doktora címet nyerte el. Tudományos érdeklôdése három nagy területet ölel fel. Több évtizedes helyszíni kutatás után a középkori Székelyföld monografikus feldolgozását végezte el. Másik kutatási területe a középkori fémmûvesség, aminek keretében feldolgozta a középkori erdélyi nagybronzok emlékanyagát és európai kapcsolatait. Az utóbbi évtizedben az ország központi területének királyi udvarházai és kolostorai (Dömös, Pilisszentkereszt) feldolgozásával foglalkozik Benkô Elek több poszton is, 2005 és 2008 között a Régészet - Magyar Ôstörténet zsûri elnökeként, majd 2008 és 2011 között a Társadalom- és Bölcsészettudományi Kollégium tagjaként részt vett az OTKA testületeinek munkájában. Mindkét megbízatása során lelkiismeretesség, a szabályok betartatása és alaposság jellemezte, mellyel az OTKA legjobb hagyományainak a folytatója volt. Kollégiumi tagként kiemelten fontosnak tartotta és a zárójelentések értékelése során érvényesítette is a nemzetközi mércék alkalmazását. 28 ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS KUTATÁSI ALAPPROGRAMOK

VIII. AZ OTKA ÁLTAL ADOMÁNYOZOTT DÍJAK

Fehér Márta tudományfilozófus 1942-ben született Budapesten. 1965-ben Az ELTE Természettudományi Karán matematika - fizika szakon, majd 1968-ban az ELTE BTK filozófia szakán szerzett diplomát. 1994-ben a filozófiatudomány doktora lett. Kutatási és oktatási területe a tudományfejlôdés problémáinak vizsgálata, konkrétan az újkori modern természettudományok létrejöttének korában, a 17. században, ezen belül az új (a korábbi arisztoteliánus) tudomány-metodológia (kvantifikáció, kísérletezés, mérés, bizonyítási és cáfolási eljárások stb.) kialakulása a fizikai tudományokban. Különösen Galilei, Leibniz és Newton munkásságának ilyen értelemben vett elemzésével és interpretálásával foglalkozott. Fehér Márta 2008 és 2011 között a Társadalom- és Bölcsészettudományi Kollégium tagjaként vett részt az OTKA munkájában. Mindig nagy segítségére volt a kollégiumnak, mert a filozófián és tudománytörténeten kívül több bölcsészettudományi területen is széleskörû áttekintéssel rendelkezik. Kizárólag a magas nemzetközi színvonalat és a tudományos munka mérhetô eredményeinek fontosságát tartotta szem elôtt. Aktív és pozitív hozzáállása nagy segítségére volt a kollégiumnak és az Irodának is. Joó Ferenc 1949-ben született Tótkomlóson. Tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta és 1972-ben kapott kitüntetéses minôsítéssel vegyész diplomát. 1980-ban védte meg kandidátusi, majd 1991-ben akadémiai doktori értekezését. 2001-ben az MTA levelezô, majd 2007-ben rendes tagja lett. Tudományos munkája mindvégig a reakciókinetika tárgykörébe tartozott, különös tekintettel a homogén katalitikus folyamatok és a fázistranszfer katalízis tanulmányozására, illetve a biológiai membránok katalitikus módosítására. A magyar felsôoktatás és tudományszervezés területén az elmúlt 20-30 év során számos feladat megoldásában vett részt, beleértve az OTKA pályázati és bírálati rendszerében való aktív közremûködést is. 1986 óta folyamatos OTKA támogatással végzi kutatásait: 7 igen sikeres kutatási pályázat témavezetôje volt, de szegedi és veszprémi kollégákkal együtt további pályázatokban is közremûködött. 2 alkalommal 3-3 évig tagja, majd az utóbbi 2 évben elnöke volt a Kémia I. zsûrinek. Emellett több eseti bizottság munkájában (OTKA-NKTH, Tudományos Iskola valamint ERA-Chemistry pályázatok értékelése) is aktív szerepet vállalt. Pálfy József geológus, 1962-ben született Budapesten. Kutatási területe az ôslénytan, azon belül elsôsorban a triász és jura biosztratigráfia aktuális kérdései, valamint a triász/jura határon történt globális kihalási esemény komplex vizsgálata. Az általa vizsgált tudományos problémák megoldása során intenzíven támaszkodik a társtudományok, a szedimentológia, a geokémia, az izotóp geokronológia eredményeire. Rendkívül széles, a földtudományok számos ágának aktuális kérdéseire kiterjedô látásmód jellemzi. A kutatói habitusa, a kiváló hazai és nemzetközi kapcsolati háttere megfelelô alapot biztosított arra, hogy az 29 ÉVES JELENTÉS 2011


OTKA FT1 zsûrinek egy cikluson keresztül tagja, majd 2008-2010 között elnöke legyen. Elnöksége alatt a bizottságot mindvégig kiváló szakmai munka jellemezte; konszenzuskeresô hozzáállása eredményeként a földtudományok számos, egymással nehezen összeegyeztethetô ágát lefedô zsûri tevékenységét a szakma általánosan elismerte. Megalapozott természettudományos ismeretei és tudományszervezô tapasztalata elismeréseként a 2011-ben indult ciklusban az OTKA Mûszaki és Természettudományi Kollégium tagjává választották. Nagy Béla 1941-ben született Debrecenben. Felsôfokú tanulmányait 1960-ban kezdte meg az Állatorvostudományi Fôiskolán (1962 után Állatorvostudományi Egyetem), ahol 1965-ben szerzett állatorvosi diplomát. 1996-ban habilitált, egy évvel késôbb egyetemi magántanári megbízást kapott. 1978-ban védte meg az állatorvos-tudomány kandidátusi, 1993-ban akadémiai doktori értekezését. 1998-ban az akadémia levelezô, 2004-ben pedig rendes tagjává választották. Fô kutatási területe az újszülött és növendék állatok fertôzô jellegû enterális megbetegedései. Nevéhez fûzôdik az E. coli baktériumok két új adhéziós, ún. virulenciafaktorának felfedezése és meghatározása. Ezeket a nemzetközi rendszertan átvette. Jelentôsek fejlesztései a diagnosztikában, az oltóanyag termelésben és a baromfi salmonellosis elleni védekezésben. 2007-tôl 2009-ig az OTKA Agrártudományok 2 zsûri tagja, 2009-tôl az Élettudományi Kollégium tagja. Mindezek mellett több alkalommal vett részt tagként vagy levezetô elnökként eseti bizottságok munkájában. Bármilyen feladat adódott, az OTKA mindig számíthatott magas színvonalú, becsületes munkájára. Tompa Péter biokémikus, molekuláris biológus 1959-ben született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kapott vegyész diplomát 1983-ban. 1991-ben PhD fokozatot szerzett, 2006-ban a biológiai tudomány doktora címet nyerte el. Tudományos érdeklôdésének homlokterében a fehérjék szerkezet-funkció összefüggése áll, különös tekintettel a fehérje-fehérje kölcsönhatásokra és a fehérjék felismerô funkcióiban szerepet játszó szerkezeti sajátosságokra. Az elmúlt 10 évben Tompa Péter a rendezetlen fehérjék kutatásának egyik legkiválóbb, nemzetközileg elismert szakértôjévé vált. 2001-tôl 2004-ig az OTKA Infraindividuális Biológia 1 zsûri tagja volt, 2008 és 2011 között a Molekuláris biológia és molekuláris interakciók zsûri elnöki teendôit látta el kiemelkedô eredményességgel. OTKA pályázatok szakértôi véleményezésében, a különféle kutatási pályázatokat értékelô eseti bizottságokban az OTKA mindig számíthatott szakértelmére, magas színvonalú munkájára.

2. OTKA – Élet és Tudomány tudománynépszerûsítô cikkpályázat1 Az OTKA és az Élet és Tudomány folyóirat szerkesztôsége már több éve hirdet pályázatot olyan kutatók számára, akik közérthetô és érdekes tanulmány formájában számolnak be OTKA által támogatott kutatásuk eredményeirôl a tudomány iránt érdeklôdô szélesebb közönségnek. Ahogy az elmúlt években, a pályamunkák elbírálásánál idén is az volt a legfôbb szempont, 30 ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS KUTATÁSI ALAPPROGRAMOK


hogy a legújabb magyar kutatásokat a nagyközönség számára is érthetô módon mutassák be a kutatók. A díjakat Kollár László Péter, az OTKA Bizottság elnöke és Gózon Ákos, az Élet és Tudomány fôszerkesztôje adta át az OTKA Irodában 2011. november 30-án. A szakértô zsûri az elsô díjat a Szabó Róbertnek ítélte oda a Tudományos fantasztikumból fantasztikus tudomány címû munkájáért. Szabó Róbert az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének munkatársa, aki a Kepler-ûrtávcsô segítségével a csillagok fényességét vizsgálja, és használja fel a mért információt saját kutatásaihoz. Témáját úgy választotta meg, hogy néhány, a tudósokat régóta foglalkoztató kérdést tudjon megválaszolni, közérthetô módon. Az egyik legrégebbi kérdés, mely az embereket érdekli, és melyre a kutató is keresi a választ, hogy van-e olyan bolygó a Földön kívül, amely alkalmas lehet arra, hogy élet alakuljon ki rajta. A NASA 2009 márciusában indította útjára az exobolygókat keresô Kepler-ûrtávcsövét, melyet úgy fejlesztettek ki, hogy akár erre is választ tudjon adni. Szabó éppen ezért 2007-ben megalapította a magyar Kepler-csoportot, mellyel a mért adatokat dolgozzák fel. A második helyezett Müller Viktor saját kutatásával pályázott, A HIV-járvány eredete címmel. Az ELTE Biológiai Intézetének tudományos munkatársát a HIV-fertôzés vizsgálata felé egy véletlen sodorta, attól kezdve azonban kimeríthetetlen témaként van jelen a fiatal kutató életében. A doktori fokozatot 2002-ben megszerzô Müller Viktor két évet töltött Zürichben a Svájci Szövetségi Mûszaki Fôiskolán, ahol újabb módszereket sajátíthatott el kutatásaihoz. Rózsa Szabolcs, a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Általános és Felsôgeodézia Tanszékének docense két munkatársával, Weidinger Tamással, az ELTE Meteorológiai Tanszékének docensével, valamint Gyöngyösi András Zénó meteorológussal kapta meg a harmadik díjat A GPS mint meteorológiai mérôeszköz címû közös munkájukra. A zsûri értékelésében kiemelte, hogy a kutatási beszámoló jól épít a nagyközönség már meglévô ismereteire a GPS-rôl, amelyhez mesteri módon teszik hozzá a kutatás konkrét újdonságait. A díjazott pályamûveket az Élet és Tudomány 2011 karácsonyi és 2012-es újévi számaiban, a pályázatra beérkezett valamennyi írást pedig a lap 2012-es lapszámaiban folyamatosan közölték illetve közlik. 1 Az összefoglaló Bánsághy Nóra írása nyomán készült (Élet és Tudomány 2011/49. szám 1545. oldal)


IX. 25 ÉVES AZ OTKA Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok 2011-ben ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Ez alkalomból az OTKA Bizottság 2011. június 23-án ünnepi konferenciát rendezett a Magyar Tudományos Akadémia székházában. Az ünnepi ülés elôtt sajtótájékoztatót tartottak, melyen Réthelyi Miklós, nemzeti erôforrás miniszter; Pálinkás József, az MTA elnöke és Kollár László Péter, az OTKA Bizottság elnöke beszélt a kutatás helyzetérôl, finanszírozásáról és az OTKA jelentôségérôl. A konferencián Réthelyi Miklós, nemzeti erôforrás miniszter képviseletében Dux László felsôoktatásért felelôs helyettes államtitkár; Pálinkás József, az MTA elnöke és Kollár László Péter, az OTKA Bizottság elnöke tartottak bevezetô elôadást, majd három tapasztaltabb és három fiatalabb kutató számolt be az OTKA által támogatott kutatásaik eredményérôl. Az 1986-ban létrehozott OTKA volt az akkori szocialista blokk elsô független, nyílt versenyen és egyedül a kiválóságon alapuló pályázati rendszere. Feladata kezdettôl fogva a tudományos felfedezô (alap-) kutatások támogatása volt minden tudományterületen. A lisszaboni és az EU 2020 stratégiákkal összhangban Magyarországon is szükséges növelni a kutatás-fejlesztésre fordított összeget, mely terület kitörési pont lehet az ország számára. Az OTKA költségvetése valós értékben a kilenc évvel ezelôttinek körülbelül a fele (2002-ben 6,8 Mrd Ft, 2011ben: 5,4 Mrd Ft). Ahhoz, hogy az OTKA a benyújtott pályázatok – a nemzetközileg általános – kb. 30 %-os nyerési arányát fenntarthassa, és még több kiváló fiatal kutatót támogathasson, költségvetésének mintegy 2 Mrd Ft-os emelése szükséges, melyet a 2012-es költségvetési törvény biztosít. Az OTKA jelentôs számban támogatja a pályakezdô kutatókat. 32 ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS KUTATÁSI ALAPPROGRAMOK

IX. 25 ÉVES AZ OTKA

Az OTKA kutatási eredményeit ismertetô elôadók közül Freund Tamás neurobiológus, akit nemrég az agykutatók "Oscarjának" nevezett Agy-díjjal (Brain Prize) tüntettek ki, az agyhullámokat és a kreativitást választotta elôadása témájául. Bakró-Nagy Marianne a "kis népek és nyelvek" jövôjérôl beszélt. Elôadást tartott Vicsek Tamás is, az élôlények csoportos viselkedését kutató biológus, akinek tanulmányait több alkalommal közölte a Nature címû tudományos folyóirat. A fiatal kutatók közül eredményeit ismertette Ôsi Attila paleontológus, az egyetlen ismert magyarországi dinoszaurusz-lelôhely felfedezôje, Major Balázs régész, aki al-Margab keresztes várát tárja fel Szíriában, valamint Kovács Mihály, aki a DNS-átalakító motorenzimek genomkarbantartó mûködését kutatja. Az évforduló alkalmából az OTKA ünnepi kiadványt jelentetett meg az OTKA 25 éves történetérôl és eredményeirôl.


X. VÁLTOZÁSOK 2011-BEN 2011-ben néhány változtatásra került sor mind a pályáztatás folyamatában, mind a korábban megítélt OTKA támogatásokkal kapcsolatos teljesítések, mind pedig az irodai ügymenetek és informatikai fejlesztések tekintetében, amelyek célja egyrészt a támogatási lehetôségek kiszélesítése, másrészt a pontosabb és gördülékenyebb ügyintézés volt. Az OTKA Bizottságnak a pályáztatás folyamatára vonatkozó döntései közül (melyek hatásai már a 2012-es pályázati fordulóban érzékelhetôk) az alábbiak a legfontosabbak: A 2012-re meghirdetett pályázati kiírásban az egyes pályázati kategóriákban kérhetô támogatási összegeket az OTKA Bizottság megemelte. Magasabb összegû támogatás kérhetô kutatói alkalmazások (posztdoktor, doktorandusz hallgató) esetén. A nagy összegû fiatal kutatói pályázat (NF) keretében a vezetô kutatók részére személyi bér és bérkiegészítés is tervezhetô. A kutatásokhoz jelentôs eszközbeszerzés tervezhetô a kutatások elsô évére. A pályázati ûrlap struktúrája, a munkaterv, az összefoglaló és kutatási terv tekintetében jelentôsen megváltozott az elôzô évekhez viszonyítva. Az intézmények általános (rezsi)költsége a kutatással kapcsolatos közvetlen költségek korábbi 15 %-áról 20 %-ára emelkedett, amelybôl 5 %-ot továbbra is tudományos információk (könyvtár, adatbázis) beszerzésére kell fordítani. Az MTA kezelésében létrejött Magyar Tudományos Mûvek Tára (MTMT) tudományos bibliográfiai internetes adatbázisból a kutatók az OTKA elektronikus pályázatkezelô rendszerébe egyszerûbben átvehetik a publikációs, valamint azokkal kapcsolatos szcientometriai adataikat. Az OTKA támogatások teljesítésének ellenôrzése terén a következô fôbb változások történtek 2011-ben: Az OTKA Bizottság az ellenôrzések tapasztalatai alapján pontosította és racionalizálta a kutatások pénzfelhasználási szabályait, és e módosításokat a pályázati kiírásokba és a szerzôdésekbe beépítette. Az OTKA fokozott figyelmet fordított az egyes projektek megelôzô kutatási szakaszának maradványára és ennek függvényében történt a következô kutatási szakasz finanszírozása. Az OTKA Iroda belsô munkatársaival végezte a kockázatelemzés alapján kiválasztott projektek pénzügyi elszámolásainak helyszíni ellenôrzését. Az OTKA Bizottság 2012. évi tervei: a pályázati típusok további egyszerûsítése, összehangolása a hazai pályáztató szervezetekkel, a nemzetközi szakértôk cseréje révén külföldi szakértôk minél szélesebb körû bevonása a pályázatok értékelésébe, 34 ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS KUTATÁSI ALAPPROGRAMOK

X. VÁLTOZÁSOK 2011-BEN

az OTKA-kutatások eredményeinek közzététele nyílt hozzáférésû adatbázisokban, a kutatások pénzfelhasználási és eredményességi ellenôrzéseinek optimalizálása, a pályázati tapasztalatok alapján az OTKA pályázati, finanszírozási és ellenôrzési információs rendszerének folyamatos fejlesztése. Az OTKA költségvetési támogatása stabilitásának biztosítása, jogszabályi változtatások; az OTKA törvény és más, a gazdálkodást szabályozó törvények módosításának kezdeményezése a kutatások rugalmasabb finanszírozási rendszerének és az OTKA által támogatott kutatási programok legalább négy évet átfogó éven túli kötelezettségvállalásának biztosítása érdekében. Jogszabályi korlátok Az OTKA törvényben szereplô éven túli kötelezettségvállalási korlát 2011-ben is nehezen volt tartható. A törvény értelmében az OTKA Bizottság a tárgyévben rendelkezésre álló költségvetési elôirányzat 75 %-áig vállalhat kötelezettséget a tárgyévet követô elsô évben, az ezt követô második és harmadik évre pedig csupán a tárgyévi költségvetés 50, illetve 25 %-áig. Ez a szabály korlátozza a többéves kutatások támogatását, és különösen megnehezíti az aktuális év második felében induló kutatások adminisztratív kezelését. Ez a korlát 2007ben került az OTKA törvénybe, elôtte a kötelezettség mértéke 85 % volt a következô két évet tekintve. A Nemzeti Erôforrás Minisztérium (NEFMI) egy elôterjesztést készített a Kormány részére az OTKA törvény módosításával kapcsolatosan, amelyben szerepel az éven túli kötelezettségvállalás korlátjának mérséklése. Az OTKA törvény módosításának tárgyalását a Kormány 2012. elsô negyedévében tûzte napirendre. Az OTKA-szerzôdések alapján az OTKA az adott kutatási szakasz támogatási összegét megnyitja a kutatóhelyre: központi költségvetési szervekhez (ami az intézmények 95 %-a) elôirányzat-átadással, egyéb intézményekhez pedig átutalással teljesíti. Az OTKA-kutatások számára megítélt támogatások elôirányzat-átadással történô finanszírozása, valamint a havonkénti egyenletes részletekben történô felhasználhatósága a kutatás lehetôségeit nehezítô adminisztratív korlát, mivel egy alapkutatási témánál a tényleges kiadások általában nem egyenletesen jelentkeznek. Az elôirányzat-átadással történô finanszírozás másik hátránya, hogy a fejezetek közötti átadás miatt a keretnyitások akár két-három hónapot is igénybe vehetnek. Szükséges lenne a kutatások finanszírozásának rugalmasabb kezelése, a támogatások egy összegben való rendelkezésre bocsátása.


XI. TÉNYEK ÉS ADATOK 1. Pályázatok a számok tükrében Az OTKA által finanszírozott pályázatok A 2010. áprilisi határidôvel a 2010-2014. idôszakra meghirdetett kutatási, posztdoktori és nagy összegû (kutatási és fiatal) pályázatok (2010/1 forduló) pályázati felhívására 706 pályázat érkezett be. A posztdoktori pályázatok értékelése 2010. júliusig megtörtént. Az OTKA Bizottság a beérkezett 200 posztdoktori pályázat közül 54 támogatásáról döntött, amelyek nagy többsége 2010. szeptemberében kezdhette meg kutatását. A kutatási és nagy összegû pályázatok támogatásáról az OTKA Bizottság 2011. januárjában hozta meg végsô döntését. A beérkezett 427 kutatási pályázat közül 125 támogatásáról, a beérkezett 79 nagy összegû közül pedig 17 támogatásáról döntött, akik 2011-ben kezdhették el kutatásaikat. A 2011. februári/márciusi határidôvel a 2011-2015. idôszakra meghirdetett kutatási, posztdoktori és nagy összegû pályázatok (2011/1 forduló) pályázati felhívására 1035 pályázat érkezett be. A posztdoktori pályázatok értékelése 2011. júliusig megtörtént. Az OTKA Bizottság a beérkezett 273 posztdoktori pályázat közül 64 támogatásáról döntött, amelyek nagy többsége 2011. szeptemberében kezdhette meg kutatását. A kutatási és nagy összegû pályázatok támogatásáról az OTKA Bizottság 2012 januárjában hozta meg végsô döntését. A beérkezett 666 kutatási pályázat közül 211 támogatásáról, a beérkezett 96 nagy összegû pályázat közül 30 támogatásáról döntött, akik 2012-tôl kezdhették el kutatásaikat. Az OTKA Bizottság 2011. decemberében újabb kutatási, posztdoktori és nagy összegû (kutatási és ifjúsági) pályázatot (2012/1 forduló) hirdetett a 2012-2016 idôszakra, amelynek beadási határideje 2012. február 20-22. volt. A pályázati felhívásra 1551 pályázat érkezett be, 36 253 MFt támogatási igénnyel. A pályázatok bírálatára 2012-ben kerül sor. Az OTKA Bizottság, a Norvég Finanszírozási Mechanizmusok (EGT/NFM) és az OTKA közös támogatásában, nemzetközileg elismert fiatal kutatók kutatói pályájának elôsegítésére, 2008-ban meghirdetett Norvég pályázati felhívás keretében, a rendelkezésre álló keret erejéig, 33 támogatásáról döntött. Az OTKA Bizottság vállalta, hogy a sikeresen teljesített projektek támogatását OTKA forrásból további egy évre meghosszabbítja. Ezzel kapcsolatosan kizárólag OTKA forrás terhére, újabb pályázat került kiírásra 2010. novemberi határidôvel. A pályázatra beérkezett 24 pályázat közül 9 támogatására volt lehetôség. Az OTKA Bizottság 2011. januárban hozta meg döntését. Az NKTH OTKA által közösen meghirdetett, gazdaságban hasznosuló, innovációt megalapozó célzott alapkutatási A08/4 pályázatra a 2010. májusi határidôre 109 kutatási és 35 nagyösszegû pályázat érkezett be. A pályázatok értékelését és rangsorolását az OTKA Bizottság elvégezte és az NKTH-OTKA Vegyes Bizottság támogatási rangsorjavaslatát 2010. november 16-án az NKTH-nak végsô döntéshozatalra átküldte. Az NKTH döntése nem születhetett meg, mert a 2010. júniusban megjelent 1132/ 2010.(VI. 18.) Kormányhatározat hatására az NKTH minden kifizetést, szerzôdéskötést leállított. 201136 ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS KUTATÁSI ALAPPROGRAMOK

XI. TÉNYEK ÉS ADATOK

tôl a KTIA alap kezelése az NFÜ hatáskörébe került. A Nemzeti Kutatási, Innovációs és Tudománypolitikai Tanács (NKITT) 2012. évi döntése értelmében, az A08/4 pályázatok támogatásban részesülhetnek a 2012-2014. idôszakra, a KTIA forrás kerete terhére, összesen 1.000 MFt erejéig. A pályázatok támogatásáról a döntést az NFÜ fogja meghozni. Az NKTH-OTKA által közösen meghirdetett MB08/2 mobilitás pályázatra, a 2009. novemberi határidôre 59 pályázat érkezett be. Az OTKA Bizottság rangsorjavaslata alapján, az NKTH 2010. áprilisban 19 támogatásáról döntött, amelyeknek 2010-ben el kellett volna indulni. A 2010. júniusban megjelent 1132/ 2010.(VI. 18.) Kormányhatározat miatt, e mobilitás projektek esetében, az érvényes kutatási szerzôdések pénzügyi rendezése késedelmet szenvedett, jóllehet, az EU-s támogatás rendelkezésre állt és az OTKA-t terhelô finanszírozási fedezetet az OTKA idôben rendelkezésre bocsátotta. A szerzôdések NKTH oldali aláírására 2010 decemberében, az NFÜ általi finanszírozásukra 2011-ben került sor. A 2010. májusi határidôre beérkezett 25 db MB08/3 mobilitás pályázat értékelését és rangsorolását az OTKA Bizottság elvégezte, és az NKTH-OTKA Mobilitás Bizottság rangsorjavaslatát az NKTH-nak 2010 szeptemberében átküldte. A 18 pályázat támogatásáról 2011. június 15-én hozta meg döntését a jogutód NFÜ. A szerzôdések csökkentett összeggel kerültek megkötésre, mert az EU COFUND megállapodás 2013. március 31-ével lejár. Ez ügyben hosszabbítást kezdeményezett a Nemzeti Innovációs Hivatal (NIH). A késedelmes döntés miatt 3 pályázó visszamondta a megítélt támogatást. Az OTKA Bizottság által meghirdetett, nemzetközi együttmûködésben végzett kutatások támogatására folyamatosan benyújtható pályázatra a 2011/1 fordulóra beérkezett 13 pályázat közül, az OTKA Nemzetközi Bizottsága javaslata alapján, 2011-ben 7 támogatásáról döntött az OTKA Bizottság. A 2011/2 fordulóra beérkezett 13 pályázatból az OTKA Bizottság 8 darab támogatásáról 2012-ben hozta meg döntését. Az OTKA a EuroHORCs tagjaként, az MTA-val közösen vett részt a kiváló, fiatal tehetséges kutatók egzisztenciájának elôsegítését szolgáló, Európa 16 országa, 18 tudománytámogató intézménye által a 2004-2007 idôszakban négy alkalommal meghirdetett European Young Investigator (EURYI) Awards Programban. Az MTA és az OTKA közösen vállalta a négy pályázati ciklushoz való hozzájárulást öt-öt éven keresztül, amely kötelezettség 2012ben lejár. A pályázat keretében két hazai kutató nyert el támogatást, amelynek értéke jóval meghaladja az MTA-OTKA közös hozzájárulás mértékét. Az ERA Chemistry EU által támogatott, több ország részvételével meghirdetett pályázat keretében, amelynek értékelésében az OTKA is részt vett, 2011-ben két új kutatási projekt kapott támogatást a 2011-2013. idôszakra vonatkozóan. Az ESF által koordinált EUROCORES pályázatok keretében három hazai nyertes alapkutatási pályázat részesülhetett OTKA támogatásban. Az ERANET PathoGenoMics pályázat keretében szintén volt egy nyertes hazai, OTKA által támogatott alapkutatási pályázat. Az OTKA kutatási eredmények közlésére valamint az eredmények tudományos ismeretterjesztésére 2011-ben két határidôvel meghirdetett pályázatra beérkezett 49 pályázat közül – az OTKA Publikációs Bizottsága javaslata alapján - az OTKA Bizottság 30 támogatásáról döntött. 37 ÉVES JELENTÉS 2011


2. Projektek a számok tükrében Az OTKA Programokra a költségvetési törvényben 2011-re elôirányzott támogatás összege 5 436 M Ft volt. Ez az összeg azonos az elôzô évi költségvetési támogatással, ami az elmúlt 2001-2011. idôszakhoz képest nem jelentett emelkedést. Az OTKA Bizottság az OTKA Programok kerete terhére, az elôzô évekrôl áthúzódó és az adott évben induló többéves kutatási szerzôdések alapján 1651 kutatási, posztdoktori, valamint nagy összegû kutatási és ifjúsági pályázat munkáját támogatta 2011-ben, 5 290,5 M Ft értékben. Ezek közül 264 indult 2011-ben. K NK

Az egyes pályázattípusokra a PD következô arányban történtek +NF kifizetések 2011-ben: NN kutatási projektekre az össztámoPUB gatás 59,4 %-a (3 140,6 M Ft), Egyéb a nagy összegû kutatási projektekre 14,1 % (746,0 M Ft), a posztdoktori és nagy összegû ifjúsági kutatási projektekre 15,0 % (793,8 M Ft), nemzetközi együttmûködésben végzett kutatásokra és együttmûködésekre 6,1 % (323,7 M Ft), az OTKA kutatási eredmények publikálására pedig 0,7 % (37,8 M Ft). Az EGT/NFM norvég projektekre és az azt kiegészítô projektekre az OTKA forrás 1,9 %-a került kifizetésre (99,7 M Ft), az NKTH mobilitás pályázatra 0,6 % (30,1 M Ft). EURYI Awards pályázat keretében kutatási projektre 0,7% (39,4 M Ft). 2011-ben az OTKA tudományterületi besorolása szerint a kutatóhelyekre átadott támogatás 24 %-a a társadalom- és bölcsészettudományok területén, 32 %-a a mûszaki és természettudományok területén és 44 %-a az élettudományok területén segítette az alapkutatásokat.

TBTK MTTK ÉTK

A kutatóhelyek típusait tekintve a 2011. évi összegek 57,2 %-a került átadásra egyetemeken, fôiskolákon, 36,5 %-a az MTA kutatóintézeteiben, 1,5 %-a múzeumokban, levéltárakban, 4,8 %-a egyéb kutatóhelyeken folytatott kutatások támogatására. A 2011-ben benyújtott pénzügyi elszámolások alapján az OTKA a személyi költségekbôl a fiatal kutatói és posztdoktori kutatási szerzôdések keretében 61 fiatal vezetô kutatónak, valamint további 25 fiatalnak biztosította a kutatói bérét, a kutatási és nagy összegû projektek esetében további 429 fônek (doktorandusz, posztdoktor, asszisztens) biztosította meghatározott idôtartamra az alkalmazotti bérét. 38 ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS KUTATÁSI ALAPPROGRAMOK


Az OTKA Bizottság a támogatásoknál elônyben részesíti a fiatal kutatókat. 2011-ben a vezetô kutatók átlagéletkora 51,9 év volt, míg a fiatal pályázatok vezetô kutatóié 36,9 év; a kutatásban részt vevô kutatók átlagéletkora 42,6 év volt, a fiatal kutatói pályázatokban részt vevôké pedig 37,9 év. A nôk részvételi aránya a 2011/1 fordulóban, a benyújtott és nyertes pályázatok esetében közel azonos volt. A fiatal kutatói kategóriában: a benyújtott pályázatok esetében a vezetô kutatók 44%-a nô volt, a nyertes pályázatok esetében ez az arány 42% volt. A szenior kutatói kategóriában: a benyújtott pályázatok esetében vezetô kutatók 22%-a nô volt, a nyertes pályázatok esetében ez az arány 19% volt. Az OTKA az általa támogatott kutatások eredményességét a megjelent publikációkkal, szabadalmakkal, és a publikációk minôségére utaló mérôszámokkal méri. A 2010-ben beküldött és 2011-ben értékelt zárójelentések alapján a zsûrik a lezárult kutatások 55 %-át minôsítették kiválónak. A 2010-ben lezárult 345 és a 2011-ben lezárult 343 OTKA kutatás eredményeképpen 6 932, illetve 7 381 tudományos publikáció jelent meg, ami projektenként átlagosan 21 publikációt jelent, továbbá összesen 12 szabadalmat jelentettek be.

3. A Web of Science magyar tudományra vonatkozó mérôszámai 2011-ben A magyar tudománymetriai paraméterek 2011-ben 7 090 olyan cikket regisztráltak a Web of Science (WoS) adatbázisban2, ahol a szerzôk legalább egyike magyar intézményt jelölt meg kutatóhelyként. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az érintett cikkhez szükséges kutatások hazánkban történtek, mint ahogy azt sem mutatja meg ez a szám, hogy az érintett publikációkban mennyi a tényleges hazai tudományos részesedés. Találunk olyan cikket, ahol a sok szerzô között csupán egy magyar kutató akad, de van olyan is, ahol csak hazai kutatókat és intézményeket találunk a szerzôk között. Elfogadva ezeket a problémákat, valamint az ezek által keltett korlátokat, a 7 090 cikket olyan tudományos közleményeknek tekinthetjük, mint amelyek a magyar tudományos publikációs tevékenységet reprezentálták 2011-ben. További probléma, hogy még ha a legszélesebb körben jelöljük is ki a vizsgált WoS adatbázis halmazt, akkor is alulreprezentáltak az elsôsorban nem angol nyelven publikáló társadalom- és bölcsészettudományok, míg a természettudományos, a mûszaki és az élettudományi területen kevésbé érzékelhetô ez a probléma. Ha részletesebben megtekintjük ezeket a cikkeket, akkor látható, hogy a 7 090 publikációból 5 486 található az „article” (folyóiratcikk) kategóriában.3 Ez azért fontos, mert ezek azok a közlemények, amelyek az új, de már kellôen letisztult tudományos eredményeket tartalmazzák. A konferencia-cikkek, konferencia-kiadványok általában inkább a kutatások kezdeti fázisait mutatják, így ezek a legfrissebb eredményeket tartalmazzák, de még nem biztos, hogy az ezekben lévô információ kellôen megalapozott. A „review” közlemények pedig általában nem tartalmaznak új információt, hanem összefoglalnak egy adott témát. Mindezek miatt a továbbiakban csak az „article” kategóriába sorolt WoS közleményekkel foglalkozunk. Erre a közel öt és félezer közleményre 14 hónap alatt (2011.01.01. és 2012.02.29. közötti idôszakot tekintve) összesen 2 Kiegészítve az SCI-Expanded, SSCI és A&HCI adatbázisokkal. 3 A társadalom- és bölcsészettudományok számos területén a legnagyobb presztízsû publikációs forma a könyv (monográfia) és a könyvfejezet, ezért a cikkekre vonatkozó adatok és következtetések ezekre a tudományterületekre döntôen nem vonatkoznak.



4 738 hivatkozás történt. Ha eltekintünk az önhivatkozásoktól, akkor 4 033 darab citáció marad (0,735 citáció/közlemény), ami kellôen magas szám, figyelembe véve a vizsgált idôtartam rövidségét. A 2011-ben megjelent 5 486 cikk közül a 10 legtöbb hivatkozással rendelkezô közül 7 a fizika, 2 az orvostudomány területérôl kerül ki, míg egy a fizika-orvostudomány határterületet reprezentálja. A legnagyobb idézettséggel rendelkezô közlemény 74 hivatkozást kapott 12 hónap alatt. A magyar tudomány 2011-re vonatkozatott Hirsch-indexe pedig 16-ot. Egy ország tudományos megítélését az is mutatja, hogy mely országokból (intézményekbôl) hivatkoznak a munkákra. Ha azt nézzük, hogy a hivatkozások mely országokból nyújtották be, igen érdekes képet kapunk. A 2011-ben publikált magyar kutatókhoz köthetô cikkekre kapott összesen 4 033 hivatkozásból 1 311 (33 %) amerikai, további összesen 1 623 (40 %) pedig a német, angol és francia kutatókhoz köthetô. A hazai intézményekhez kapcsolható citációk pedig 819 darabot (20 %) tesznek ki.4 Mindezekbôl jól látszik, hogy a magyar kutatási eredmények megfelelô nemzetközi visszhanggal rendelkeznek, és fôleg az amerikai és a vezetô nyugat-európai országok kutatói hivatkozzák a magyar kutatók cikkeit. Azt is láthatjuk, hogy az országon belüli hivatkozások aránya, s ezáltal torzító hatása viszonylag alacsony. A környezô országok tudománymetriai paramétereinek összehasonlítása a magyar adatokkal Magyarország

ebbôl OTKA

Csehország

Finnország

Románia

Szlovákia

2011. évi publikációk száma (db)

7 090

1 583

11 759

12 279

8 193

3 391

ebbôl „article”

5 486

1 511

9 138

10 027

6 451

2 805

a cikkre kapott összhivatkozás/ ön-hivatkozás mentes hivatkozás

4 738 4 033

1 743 1 516

7 017 5 557

8 322 7 083

3 307 2 385

2 116 1 727

a hivatkozásszámok 1 cikkre normalizált értéke (összhiv./önhiv. mentes hivatkozás)

0,864 0,735

1,154 1,003

0,768 0,608

0,830 0,706

0,513 0,370

0,754 0,616

H-index

16

13

22

25

16

14

a hivatkozó cikkek ország szerinti megoszlása (az 5 legtöbb hivatkozással rendelkezô ország és részesedésük aránya százalékban)

USA-33% HUN-20% GER-18% ENG-13% FRA-10%

USA-37% HUN-25% GER-19% ENG-14% CHI-11%

CZR-27% USA-26% GER-19% ENG-12% FRA-11%

USA-33% FIN-22% GER-14% ENG-13% FRA-9%

ROM-31% USA-23% GER-14% FRA-11% ENG-10%

USA-27% SV-22% GER-19% ENG-12% FRA-11%

a 10 legtöbb citációval rendelkezô 2011-es cikk témamegoszlása

7,5 fizika 2,5 orvosi

10 fizika

4 fizika 6 orvosi

4 fizika 5 orvosi 1 mat

6 fizika 4 orvosi

8 fizika 2 orvosi

XI.1. táblázat (rövidítések: USA - Amerikai Egyesült Államok, HUN - Magyarország, GER - Németország, ENG - Anglia, FRA Franciaország, CHI - Kína, CZR - Cseh Köztársaság, FIN - Finnország, ROM - Románia, SV - Szlovákia, mat - matematika). A leginkább figyelemre méltó adatokat külön kiemeltük.

Az eddig bemutatott, magyar tudományt reprezentáló 2011-es adatsor igazán akkor értelmezhetô, ha össze tudjuk hasonlítani ezeket az azonos szempontok szerint készített, más országokra vonatkozó adatokkal. A közelség és a történelmi elôzmények miatt 4 Megemlítendô, hogy mivel egy folyóiratcikkben több ország kutatói egyaránt szerepelhetnek szerzôként, ezért e paraméter százalékban kifejezett értéke meghaladja a 100 százalékot. 5 A sorrend a tudományterületekhez kapcsolt összes magyar folyóiratcikkre vonatkoztatva készült.



Csehországot, Szlovákiát, Romániát és Finnországot választottuk ki és vizsgáltuk meg. Az XI.1. táblázatban megfigyelhetôk a tételes adatok és összehasonlíthatók a hazai mutatókkal. Jól látható, hogy a hazánknál fejlettebb országok darabszámban kifejezett tudományos produktivitása meghaladja, sôt jelentôsen meghaladja a magyar mutatókat. Viszont az egy cikkre vonatkoztatott hivatkozások tekintetében a magyar kutatók megelôzik a többi vizsgált országot. Ugyancsak szembetûnô, hogy a magyar cikkek tekintetében a legalacsonyabb az ugyanazon országból származó hivatkozások részaránya a teljes hivatkozás számához viszonyítva, viszont itt a legmagasabb a tudományos életben vezetô országok kutatóihoz köthetô hivatkozási arány. Mindezt úgy foglalhatjuk össze, hogy bár a hazai tudományos publikációk mennyisége elmarad a környezô országok mutatóitól (kivétel Szlovákia), de a hazai kutatók által publikált cikkek nemzetközi megítélése kiemelkedô, fôként a tudományban vezetô országokhoz köthetô hivatkozások tekintetében. Azt is megállapíthatjuk, hogy a WoS-ban található adatok szerint a kiemelkedô cikkek („forró pontok”) leginkább a fizikában és az orvostudományban voltak 2011-ben. Az OTKA a tudománymetria tükrében Az OTKA vonatkozásában a tudománymetriai adatok kedvezôek. A hazai 7 090 cikkbôl 1 583-ban tüntették fel az OTKA-t is, mint finanszírozót, vagyis a magyar kutatók közremûködésével készült publikációk 22 százalékához köze van az OTKA-nak. Még nagyobb az arány, ha csak a folyóirat-cikkeket tekintjük; itt a magyar kutatók tudományos publikációinak 27,5 százalékában jelenik meg az OTKA, mint finanszírozó. Ráadásul ezek a cikkek még a korábban igen jónak tartott egy cikkre vonatkoztatott hazai hivatkozási átlagot is messze meghaladják. Ugyancsak fontos, hogy az OTKA által támogatott kutatások nemzetközi megösszes 2011-es folyóiratcikk ebbôl az OTKA feltüntetve ítélése még inkább eltolódik az amerikai és asztrofizika a vezetô nyugat-európai országok irányászámítástechnika ba, mivel ez a mutató eléri a 81 %-ot. farmakológia A hazai tudományterületek és intézmények összevetése A cikkek száma alapján meghatározott tíz vezetô tudományterületet vizsgálatából jól látható,5 hogy a fizika, a kémia és a matematika területérôl megjelent cikkek együttesen kiteszik a magyar kutatókhoz kapcsolódó cikkek egyharmadát, illetve az OTKA által (is) finanszírozott kutatásokból készült publikációk több mint felét. Általában ugyanazt a sorrendet látjuk a tudományterületek tekintetében, függetlenül attól, hogy a teljes listát, vagy az OTKA-kutatási listát nézzük. Egyetlen kivétel az asztrofizika, amely az OTKA-

ökológia anyagtudomány neurológia, ... mérnöki tudományok biokémia,... matematika kémia fizika

0

400

db 800

Az OTKA részaránya az adott terület összes cikke tekintetében asztrofizika számítástechnika farmakológia ökológia anyagtudomány neurológia, idegtudomány mérnöki tudományok biokémia, molekuláris biológia matematika kémia fizika 0

10

20

30

40

50

% 60



listán az elôkelô 5. helyen van, míg a teljes listán nem fért be a legjobb tízbe. Nagyon fontos az is, ha csak a vezetô területekrôl megjelent cikkeket nézzük, akkor azok 35 %ában tüntették fel az OTKA-t, mint finanszírozót. Az intézményi lista is tartalmaz érdekességeket.6 Az MTA intézményeibôl jelent meg a legtöbb publikáció, az összes hazai folyóiratcikk 22 százaléka. Ha az akadémiai intézmények mellé odatesszük a BME-t, az összes 2011-es folyóiratcikk ebbôl az OTKA feltüntetve ELTE-t és az orvosegyetemeket, akkor azt Univ Tennessee Joint Inst Nucl Res látjuk, hogy a hazai publikációk 76,7 Russian Acad Sci DE OEC százaléka ezekhez az intézményekhez Nyugat-magyarországi köthetô. Azt a meglepô dolgot is láthatjuk, SE ÁOK Pécsi Tudományegyetem hogy az OTKA által finanszírozott kutatáSemmelweis Egyetem Debreceni Egyetem sok 8-10. helyén külföldi intézmény van. Ez BME Szegedi Tudományegyetem tulajdonképpen 105 cikket jelent a fizikai és ELTE MTA a fizika-kémia területeken, amelyek több db 0 200 400 600 800 1000 1200 1400 kutatócsoport közös munkájának gyümölcsei. A számok azt bizonyítják, hogy 2011-ben a pénzügyi megszorítások ellenére is sikeresek voltak a hazai tudományos mûhelyek. A kérdés az, hogy ez a pozitív összkép hosszú távon meddig tartható fenn. Az adatok alapján várható, hogy a korábban kiépített és folyamatosan ápolt külföldi kapcsolatok hosszú ideig képesek biztosítani ezt a jelentôs színvonalat. A társadalom- és bölcsészettudományok eredményei Mint fentebb említettük, a WoS adatbázisa a társadalomtudományokat csak részlegesen, a bölcsészettudományokat pedig szinte egyáltalán nem fedi le, e területek mérhetô eredményeinek számbavételekor más adatforrásokhoz kell tekintenünk. Széleskörû, ismert, általánosan elfogadott adatbázis e területekrôl nincs, ezért az OTKA adatbázisa alapján az alábbi táblázat foglalja össze a leglényegesebb adatokat a 2011-ben megjelent, és a szakmai beszámolókban már felsorolt tudományos közleményekrôl: Az összes publikációt figyelembe véve Típus OTKA-támogatással készült eszerint az egy projektre esô 2011. évi közleményszám kb. 3, ha pedig a minôsített könyv 71 közleményeket tekintjük, akkor elmondkönyvfejezet 166 folyóiratcikk 352 ható, hogy nagyjából minden negyedik prokonferenciacikk 54 jektre jut egy tudományos könyv. A folyószerkesztett mû 22 iratcikkek száma kutatásonként kb. 1,25, a egyéb 163 könyvfejezeteké pedig kb. 0,6. Megösszesen: 828 állapítható tehát, hogy a társadalom- bölcsészettudományi kutatások számszerûsíthetô eredményei nagyjából hasonlóak a másik két tudományterületéhez: a legvilágosabban összevethetô adat, a folyóiratcikkek tekintetében a WoS adatai szerint a természettudományokban az egy projektre esô darabszám kb. 0,87 volt. 42 ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS KUTATÁSI ALAPPROGRAMOK

XII. NÉHÁNY KIEMELKEDÔ KUTATÁS BEMUTATÁSA OTKA K67900 Bakonyi Tamás Szent István Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék „Vadon élô madarak egyes vírusfertôzéseinek vizsgálata” 2007 - 2011

A vadon élô madarak olyan vírusok hordozói lehetnek, amelyek rajtuk kívül gazdasági haszonállatokat vagy embereket is megbetegítenek. Az OTKA támogatásával folytatott kutatómunka célja a vadmadarakban elôforduló, köz- és állategészségügyi jelentôségû vírusok kimutatása, gyakoriságuk és elterjedtségük felmérése, a járványtani folyamatok nyomon követése, valamint a vírustörzsek genetikai jellemzése volt. Korábbi vizsgálataink feltárták, hogy 2004-ben a nyugat-nílusi vírusnak egy egzotikus törzse bukkant fel Magyarországon, a Körös-Maros Nemzeti park területén. A nyugat-nílusi vírus (West Nile virus, WNV) világszerte elôforduló kórokozó, amelynek természetes gazdái vadmadarak, terjesztésében pedig fôként szúnyogok játszanak szerepet. A vírus által okozott fertôzések jelentôs része nem nyilvánul meg tünetekben, vagy csak enyhébb, influenzaszerû betegséget okoz. A fertôzések kb. 1%-ában ugyanakkor a vírus eljut a központi idegrendszerbe és súlyos, akár halálos kimenetelû agy- és gerincvelô gyulladást idéz elô. Agyvelôgyulladással járó WNV fertôzések leggyakrabban lovakban, emberekben és bizonyos madárfajokban figyelhetôk meg, de számos más gerinces fajban is leírták már a betegséget. A vírus genetikai állományának vizsgálatával azonosítani lehet az egyes törzseket, és következtetéseket lehet levonni azok eredetével kapcsolatban. A 2004-ben hazánkban felbukkant vírusról megállapítottuk, hogy jelentôsen eltér az Európában, Ázsiában, Amerikában és Ausztráliában elterjedt törzsektôl, és leginkább Afrikában, a Szaharától délre fekvô területekrôl kimutatott vírusokkal áll rokonságban. Valószínûsíthetô, hogy Afrikában telelô vándormadarak hurcolták be a kórokozót Magyarországra. Megbetegedéseket és elhullásokat 2004-ben héjákban tapasztaltunk, majd 2005-ben ismételten sikerült kimutatni a vírust beteg és elhullott héjákban, karvalyban, valamint egy idegrendszeri betegségben elhullott juhban. A megbetegedések szoros földrajzi közelségben voltak egymással (kb. 30 km távolságra). Az OTKA támogatásával folytatott kutatás során 2007. és 2011. között felmérô vizsgálatokat folytattunk a WNV kimutatására vadmadarak beteg és elhullott egyedeibôl, illetve egyéb, potenciális gerinces gazdákból (pl. lovakból, emberekbôl) és szúnyogokból. A vírusok kimutatására klasszikus és molekuláris virológiai, valamint kórszövettani módszereket alkalmaztunk. WNV fertôzést mutattunk ki 2007-ben három, a Körös-Maros Nemzeti Park és a Hortobágyi Nemzeti Park területérôl származó 6 A sorrend az intézményekhez kapcsolt összes magyar folyóiratcikkre vonatkoztatva készült. A WoS a Debreceni Egyetem tekintetében megkülönbözteti a DE OEC-et, és külön soron szerepelteti, valamint a Semmelweis Egyetem tekintetében is megkülönbözteti az SE AOK-ot, és külön soron szerepelteti.


XII. NÉHÁNY KIEMELKEDÔ KUTATÁS BEMUTATÁSA

héja és három kék vércse mintáiból. A korábbi évekhez viszonyítva a vírus mérsékelt földrajzi terjedését figyeltük meg (kb. 80 km a 2004.-2005. évi esetekhez képest). A 2008-ban a vírustörzs váratlan és jelentôs földrajzi terjedését tapasztaltuk. Ebben az évben a megvizsgáltak közül 25 madár bizonyult nyugat-nílusi vírusra pozitívnak. Legnagyobb számban héjákban (n=17) mutattuk ki a kórokozó jelenlétét, de további, fôként ragadozó madár fajok is fertôzöttnek bizonyultak. A vírustörzs ebben az évben már az ország középsô és nyugati területein is elôfordult, valamint felbukkant Ausztria keleti részén is. 2009-ben 16 vadmadár-mintából mutattuk ki a WNV jelenlétét. Ebben az évben is héjákban tapasztaltuk a legmagasabb esetszámot, de énekesmadarakból is kimutattuk a vírus jelenlétét, mind hazánk területének nagy részén, mind Ausztria keleti felén. A vírus 2008ban tapasztalt, jelentôs földrajzi terjedését az 1.a. és 1.b. ábrákon szemléltetjük. Az elôzô két évhez viszonyítva 2010-ben kisebb intenzitású WNV aktivitást tapasztaltunk hazai vadmadarakban (3 pozitív eset), 2011-ben pedig 4 madár mintájából mutattuk ki a vírus jelenlétét. A genetikai vizsgálatok eredményei alapján ezek mind a 2004-ben behurcolt, egzotikus törzshöz tartoztak, ami arra utal, hogy a vírustörzs megtelepedett az ország területén.

1.a. és 1.b. ábra: A nyugat-nílusi vírus egzotikus törzsének terjedése Magyarországon 2004 és 2009 között. Vadmadarak mellett WNV okozta megbetegedéseket diagnosztizáltunk lovakban (2007: 1 eset, 2008: 12 eset, 2009: 5 eset, 2010: 5 eset, 2011: 4 eset; a lovak jelentô része belepusztult az agy- és gerincvelô gyulladásba), valamint emberekben (2008: 19 eset, 2009: 7 eset, 2010: 19 eset, 2011: 6 eset; amelyek közül egy 2010-es eset halálos kimenetelû volt). Kimutattuk a vírus jelenlétét szúnyogok mintáiból is. Szerológiai vizsgálatokat végeztünk a vírus elleni ellenanyagok kimutatására vadmadarak és lovak vérmintáiból, hogy a tünetek nélkül átvészelt fertôzések gyakoriságáról is képet kapjunk. A vizsgált minták 10-40%-ában mutattunk ki ellenanyagokat, amely nagyarányú fertôzöttségre utal. A vírusfertôzés széles körû, tünetmentes átvészelésének kimutatása egyben magyarázatot adott arra is, hogy a 2008-2009-es járvány után miért csökkent a klinikai esetek száma 2010-2011ben. Ezzel szemben a WNV 2010-ben felbukkant Görögország észak-keleti részén, ahol számos emberi megbetegedést és halálos áldozatot követelô járványt okozott. Genetikai összehasonlító vizsgálatokkal megállapítottuk, hogy a vírustörzs megegyezik a 2004-ben Magyarországon felbukkant törzzsel. Ugyanezt a törzset mutatták ki 2011-ben egy olaszországi megbetegedett emberbôl is. Az OTKA K 67900 projekt támogatásával végzett vizsgálataink jelentôsen hozzájárultak ahhoz, hogy a nyugat-nílusi vírus által okozott hazai állati és emberi megbetegedésekrôl naprakész és részletes tudományos adatokkal rendelkezzünk. A vizsgálatok eredményeire alapozottan hazánk hivatalos



képviselôi felkészülten tudtak beszámolni európai és egyéb nemzetközi fórumokon a nyugat-nílusi láz hazai járványhelyzetérôl. A kutatás nemzetközi elismertségére utal az is, hogy a projekt során elért tudományos eredmények alapján az Európai Unió FP7 pályázati rendszerében kiírt két, a WNV további vizsgálatára irányuló projekt konzorciumi tagjaként nyílik módja kutatócsoportunknak a vizsgálatok folytatására. A nyugat-nílusi vírus mellett más vírusok elôfordulását is vizsgáltuk vadon élô és kedvtelésbôl tartott madarakban. Meghatároztuk és elemeztük a hazánkban 2005-ben felbukkant és fôként fekete rigókat megbetegítô vírus, az Usutu vírus (USUV) teljes genetikai állományát. Nyomon követtük a vírus közép-európai terjedését és igazoltuk, hogy a Spanyolországban kimutatott USUV eltér a középeurópai törzstôl. Elsôként határoztuk meg a Sedlec vírus, egy cserregô nádiposzátából kimutatott bunyavírus részleges genetikai tulajdonságait. Ezek mellett elsôként mutattunk ki madár bornavírusokat hazai kóresetekbôl származó mintákból. Ezek a kórokozók fôként nagy testû papagájok mirigyesgyomor-tágulattal járó, krónikus, halálos kimenetelû betegségét okozzák. Kutatásaink eredményeirôl 14, nemzetközi szakfolyóiratban megjelent publikációban, valamint tudományos konferenciákon számoltunk be. A vezetô kutatón kívül az OTKA-kutatásban részt vettek: Erdélyi Károly, Ferenczi Emôke, Csörgô Tibor Az OTKA-kutatás keretében megjelent publikációk:

Közlemények darabszáma folyóiratcikk könyv könyvfejezet konferencia-kiadvány konferenciacikk Összesen:

14 1 2 2 1 20

Impakt faktor összes 46,346 0 0 0 0 46,346



OTKA K60240 Fertô Imre MTA Közgazdaság-tudományi Intézet „Nemzetközi agrárkereskedelem: elmélet és gyakorlat” 2006 - 2010

A kutatás a közép- és kelet-európai országoknak az Európai Unióba irányuló agrár-külkereskedelmét elemezte a nemzetközi kereskedelem elméletének hagyományos és legújabb eredményeit felhasználva. A tervgazdaságból a piacgazdaságba való átmenet korai szakaszában számos elôrejelzés született az egykori szocialista országok agrárpotenciáljáról, amelyek úgy érveltek, hogy a kelet-európai országok és volt szovjet tagköztársaságok fô agrárexportôrök lehetnek. Két évtized telt el a piacgazdaságra való átmenet kezdete óta, ezért joggal merül fel a kérdés, hogy mi történt az átmeneti országok Európai Unióba (EU-15) irányuló agrárexportjával? Milyen tényezôk befolyásolták az agrárexport szerkezetét, illetve mik voltak a potenciális növekedés forrásai? Az adatok tanúsága szerint 10 középés kelet-európai ország agrárexportja dinamikusan nôtt, azonban ennek ellenére a régió exportjának részesedése nem emelkedett szignifikánsan az EU15-ök piacán. Fontos megjegyezni, hogy a differenciált termékek aránya meglehetôsen állandó az export szerkezetén belül. A standard Heckscher-Ohlin elmélet szerint a kereskedelem specializációjának szerkezete csak akkor változik meg, ha az egymás között kereskedelmet folytató országok relatív tényezôellátottságában változásokat tapasztalunk. Ez a nyilvánvalóan egyszerû következtetés azt sugallja, hogy a kereskedelem szerkezetében megfigyelhetô tartósság teljesen konzisztens a Heckscher-Ohlin modellel, ha a vizsgálatba kerülô országoknak nem változott meg a tényezôellátottságuk szerkezete a kereskedelmi partnereiket illetôen. Az új kereskedelemelmélet egyes modelljei azonban ezzel ellentétes elôrejelzésekre vezetnek. Eredményeink szerint a közép-európai országok agrárkereskedelme komparatív elônyeinek szerkezete vegyes képet mutat. Egyaránt megfigyelhetô a komparatív elônyök konvergenciája és a divergenciája a különbözô országokban, amelyek az idô múlásával egyre erôsödtek. A termékszintû vizsgálatok azt mutatták, hogy meglehetôsen nagy annak a valószínûsége, hogy egy termékcsoport komparatív elônyei csökkenjenek, míg annak javulására alig van esély. Továbbá az agrárkereskedelem specializációja egyik országban sem volt elég hatékony, hogy kihasználja a piaci kereslet növekedésébôl fakadó lehetôségeket. A vizsgált országok többségében az eredmények rámutattak az élelmiszer feldolgozó szektorban meglévô hatékonysági problémákra, illetve a nemzetközi marketingben tapasztalható hiányosságokra. Az újabb vizsgálatok felhívták a figyelmet a minôség fontosságára a nemzetközi kereskedelem magyarázatában beépítve ezt az aspektust az elméleti modellekbe. A minôségi és árverseny megkülönböztetése újabb adalékkal szolgál a külkereskedelmi folyamatok megértésében. A közép-európai országok agrárkereskedelmének versenyképességét meghatározó tényezôket vizsgálva úgy találtuk, hogy a természeti tényezôkkel, és kisebb mértékben a humánerôvel való ellátottság, pozitív hatással van az ár és minôségi versenyképességre, és csökkenti a sikertelen ár és minôségi versenyképességet. A K+F kiadások csökkentik a sikertelen ár versenyképességet, míg növelik sikertelen minôségi versenyképességet. A gazdaság nagysága javítja az árverseny-képességet, és csökkenti a minôségi versenyképességet. A fogyasztói kereslet a magas egy fôre jutó GDP-vel növeli a sikertelen ár és minôségi versenyképességet.



Egy kérdést ritkán tesznek fel a nemzetközi kereskedelem kutatásában: ha egy ország kereskedik egy adott termékkel, akkor ez a kapcsolat vajon meddig tart? A piacra való be- és kilépés különösen fontos probléma lehet, ha egy gazdasági integráció növekszik. Az Európai Unió bôvülése jó példa erre. A kutatás az EU bôvülésnek az agrárkereskedelemre gyakorolt hatását elemezte tizenkét új tagállam és öt FÁK-ország esetében. Eredményeink szerint az agrárkereskedelem tartóssága nagyobb volt az új tagállamok, mint a régi tagállamok piacán. Ez egyrészt utalhat arra, hogy a régi tagállamok piacán nagyobbak a minôségi követelmények, másrészt a hagyományok és a piac közelsége fontos tényezô lehet az új tagállamok esetében. A számítások – hasonlóan a magyar esethez – többnyire megerôsítették az elméleti hipotéziseket. Egyrészt a teljes mintában a differenciált termékek kereskedelme hosszabb volt, mint a homogén termékeké. Másrészt, azok a kereskedelmi kapcsolatok, amelyek relatíve nagy kezdeti vásárlással indultak nagyobb valószínûséggel élték túl a 1999 és 2007 közötti idôszakot, mint a kis kezdeti értékûek. A külkereskedelem növekedésének általában három forrása lehet. Vagy ugyanazokat a termékeket adják el nagyobb mennyiségben, vagy többféle termékbôl adnak el többet, vagy magasabb minôségû árukat értékesítenek. A kutatás során tizenkét átmeneti ország mezôgazdasági exportjának meghatározó tényezôit elemeztük az Európai Unió piacán 1995 és 2007 között. Arra kerestük a választ, hogy az export választékának a bôvülése hogyan befolyásolja az agrárexport növekedését az EU-ba. Eredményeink szerint az átalakulás korai szakaszában megfogalmazott várakozásokkal szemben a kelet-európai régió nem vált meghatározó mezôgazdasági exportôrré. Az importáló ország jövedelmének növekedése, az elôzô évi export nagysága, illetve az export választékának a terjedelme pozitívan, míg a reálárfolyam negatívan befolyásolta az agrárexport növekedését. A privatizáció, a piaci szerkezetváltás növelte, míg az ár- és külkereskedelem-liberalizálás csökkentette a mezôgazdasági export növekedését. Az EU-csatlakozás elsôsorban a homogén és alacsonyabb feldolgozottságú termékek külkereskedelmét emelte, míg a növekedés kisebb volt a differenciált termékek esetében. Ugyanakkor az export választékának a bôvített modellben is pozitív hatása volt a kivitelre. A lassan növekvô empirikus kutatások arra utalnak, hogy ez a kutatási terület továbbra is alulreprezentált mind az agrár-közgazdasági irodalom egyéb területeihez, mind az EU integrációról szóló irodalomhoz képest. Ennek következtében az eddigi empirikus eredmények alapján nem lehet egy koherens képet adni a régió országainak agrár-külkereskedelmi integrációjáról. Ennek részben az is lehet az oka, hogy a nemzetközi kereskedelem elmélete is egyre inkább diverzifikálódott az új jelenségek folyamatos megjelenésének hatására. Érdekes módon az eddigi irodalom elhanyagolt néhány tradicionális kutatási területet, amely a külkereskedelmi integráció korábbi irodalmából természetes vizsgálat célt jelenthet, ilyen pl. a bôvülô integrációból fakadó nyereségek és veszteségek (külkereskedelem-teremtô-, illetve eltérítô hatások). Az agrár-közgazdasági irodalom ugyanakkor eddig csak korlátozottan alkalmazza a külkereskedelemelmélet újabb fejleményeit és empirikus módszertanának eredményeit. Különösen fontos megemlíteni a vállalati adatok hozzáférésének javulásával az úgynevezett új-új kereskedelemelmélet megjelenését, amely az elemzés szintjét vállalati szintre helyezi át, jelentôsen hozzájárulva a vállalatok külpiaci stratégiájának megértéséhez. Meggyôzôdésünk, hogy az új elméleti és módszertani eredmények Közlemények Impakt faktor alkalmazása az agrár-külkereskedelem darabszáma összes elemzésében sokat segíthet az új tagállamok külkereskedelmi integrációjának jobb folyóiratcikk 15 4,325 konferencia-kiadvány 7 0 megértésében. konferenciacikk 12 0 Az OTKA-kutatás keretében Összesen: 34 4,325 megjelent publikációk:



OTKA PD72403 Nagyné Frank Éva SZTE Szerves Kémiai Tanszék „Új androsztán- és ösztránvázas heterociklusok szintézise” 2008 - 2011

A négy gyûrûs alapvázzal rendelkezô szteroidok a növényi, az állati és az emberi szervezetben egyaránt elôfordulnak, és szerkezetüktôl függôen sokrétû biológiai hatással rendelkeznek. A különbözô jó- és rosszindulatú daganatos megbetegedések kezelésében sikerrel alkalmaznak szteránvázas vegyületeket, melyek általában az endogén hormontermelôdésben szerepet játszó valamely enzim (5α-reduktáz, 17α-hidroxiláz-C17,20-liáz, 17β-hidroxiszteroid-dehidrogenáz) gátlása révén az androgén- vagy ösztrogéndependens kórállapotok megelôzését, illetve kezelését teszik lehetôvé. Mivel ezekben az esetekben az elsôdleges hormonaktivitás nem kívánatos, ezért olyan analógok szintézisére törekszenek, melyek hormonálisan inaktívak, de legalábbis más irányú hatásuk jóval kifejezettebb. Napjaink szteroidkutatásának fô célja éppen ezért a már meglévô, ismert származékoknál szelektívebb hatású vegyületek szintézise. A fôhatás növelésére és a mellékhatások háttérbe szorítására a vázon végrehajtott módosítások, a különbözô funkciós csoportok bevitele és újabban a heterociklusokat is tartalmazó szteroidok elôállítása ad lehetôséget. Az utóbbi öt év kutatási eredményei azt bizonyítják, hogy számos heterociklusos szteránvázas vegyület szerepet játszik összetett sejt-jelátviteli mechanizmusokban, melynek eredményeként a humán ráksejtek burjánzása befolyásolható, míg az egészséges sejtosztódás érintetlen marad. Így a heterociklusos szteroidok alkalmazása a célzott rákterápia kiváló lehetôségét kínálja. Az OTKA által támogatott kutatási pályázat keretében új típusú, androsztán- és ösztránvázas heterociklusos vegyületek szintézisét valósítottuk meg. Munkánk során az egyik koncepciónk az volt, hogy a pregnadienolon-acetát (PDA) D-gyûrûjét a 16-os és 17-es szénatomok között több lépéses szintézissel felnyitottuk, majd az így keletkezô telítetlen oldalláncú D-szekoaldehidet (1) fenilhidrazin (Ar–NH–NH2), valamint hidroxilamin (R2–NH–OH) származékokkal kondenzációs reakcióba vittük. Az így módosított szeko-vegyületek sztereoszelektív gyûrûzárásával D-gyûrûhöz kondenzált N,N- (2) és N,O-heterogyûrût tartalmazó vegyületeket (3 és/vagy 4) nyertünk.1,2 Összehasonlítottuk a hô hatására végbemenô (Δ) és a Lewis-sav (BF3.OEt2) jelenlétében bekövetkezô reakciókat és tanulmányoztuk a reagensek szubsztituenseinek (Ar, R2) hatását a gyûrûzárási folyamatra. Tekintettel arra, hogy az elôállított szteroid pirazolinok (2) és izoxazolidinek (3, 4) nagymértékû szerkezeti rokonságot mutatnak a bizonyítottan citotoxikus hatással is rendelkezô természetes szteroid alkaloiddal, a szolanidinnel, ezért ilyen irányú hatásvizsgálatra kerültek. Az in vitro farmakológiai tesztek során, melyeket az SZTE Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézetében végeztek, számos vegyület a referenciaként alkalmazott ciszplatinnal összemérhetô sejtosztódás-gátlást mutatott különbözô rosszindulatú ráksejt (HeLa – méhnyak; MCF7 – emlô; A431 – bôr; HL – 60 leukémia) vonalakon.1-3



1 Frank, É.; Mucsi, Z.; Zupkó, I.; Réthy, B.; Falkay, G.; Schneider, Gy.; Wölfling, J. J. Am. Chem. Soc. 2009, 131, 3894-3904. 2 Frank, É.; Mucsi, Z.; Szécsi, M.; Zupkó, I.; Wölfling, J.; Schneider, Gy. New J. Chem., 2010, 34, 2671-2681. 3 Minorics, R.; Szekeres, T.; Krupitza, G.; Saiko, P.; Giessrigl, B.; Wölfling, J.; Frank, É.; Zupkó, I. Steroids, 2011, 76, 156-162.

Kísérleteink további részében ösztrán-, illetve androsztánvázas, 16-os helyzetben bisz(hidroximetil)csoportot tartalmazó kiindulási anyagokkal (5, ill. 6) foszforilezési reakciókat végeztünk, melyek eredményeként 16-spiro-heterociklusokat kaptunk.4,5 Az intermolekuláris gyûrûzárások a legtöbb esetben a királis foszforatom jelenléte folytán dioxafoszforinánok a és b epimerjeinek keverékéhez vezettek, melyeket egymástól elválasztottunk. Egy- és kétdimenziós NMR-mérések alapján megállapítottuk, hogy a heterogyûrû oldatban kedvezményezett konformációját a kapcsolódó merev szteránváz, a P-konfiguráció, valamint a foszforatomon lévô szubsztituensek (X) is befolyásolják. Ennek eredményeként a hattagú dioxafoszforinán-gyûrû némely esetben a szokásos szék konformációtól eltérô csavart kád konformációt vesz fel. Az androsztán-sorbeli epimerpárok citosztatikus vizsgálata azt mutatta, hogy az a sorozatbeli izomerek néhány képviselôje a referenciaként alkalmazott ciszplatinnal összemérhetô mértékben gátolta a vizsgált ráksejtek osztódását.

4 Frank, É.; Sipos, L.; Wölfling, J.; Schneider, Gy. Lett. Org. Chem. 2009, 6, 340-344. 5 Wölfling, J.; Kovács-Pénzes, P.; Zupkó, I.; Schneider, Gy.; Frank, É. J. Mol. Struct. 2012, 1013, 39-44.

Munkánk következô részében a szteránváz különbözô helyzeteihez kapcsolódó, három nitrogénatomot tartalmazó 1,2,3-triazolok (8, 10, 12) elôállítását valósítottuk meg. A szintézisekhez különféle szteroid kiindulási anyagból több lépésben elôállított azidokat (7, 9, 11) használtunk, melyeket terminális acetilénekkel reagáltattunk Cu(I)-katalizátor jelenlétében. Az így kapott vegyületek számos képviselôje jelentôs ráksejt osztódás-gátlást mutatott az in vitro vizsgálatokban.



6 Kádár, Z.; Kovács, D.; Frank, É.; Schneider, Gy.; Huber, J.; Zupkó, I.; Bartók, T.; Wölfling, J. Molecules 2011, 16, 4786-4806. 7 Frank, É.; Molnár, J.; Zupkó, I.; Kádár, Z.; Wölfling, J. Steroids 2011, 76, 1141-1148. 8 Kádár, Z.; Baji, Á.; Zupkó, I.; Bartók, T.; Wölfling, J.; Frank, É. Org. Biomol. Chem. 2011, 9, 8051-8057.

Munkámban való közremûködésükért köszönettel tartozom valamennyi társszerzômnek, köztük PhD és diplomamunkás hallgatóimnak, valamint Forgó Irén vegyésztechnikusnak. Köszönöm az OTKAnak a kutatás anyagi feltételeinek biztosítását. Az OTKA-kutatás keretében megjelent publikációk:

Közlemények darabszáma folyóiratcikk konferencia-kiadvány Összesen:

10 3 13

Impakt faktor összes 32,22 0 32,22



OTKA K 60618 Pálffy Géza MTA BTK Történettudományi Intézet „A magyar nemesség a bécsi és a prágai udvarban a 16. században” 2006-2011

A projekt a kora újkori magyar történelem egyik – jelentôsége ellenére ez ideig szinte teljesen feltáratlan – alapkérdésére kereste a választ. Nevezetesen arra, hogy a 16. századi politikai elit legmeghatározóbb részét alkotó magyar nemesség a mohácsi csata (1526) utáni évszázadban mennyire volt jelen a magyar-horvát, cseh-morva és osztrák-német területekbôl Közép-Európában újonnan létrejött Habsburg Monarchia közös (bécsi és prágai) udvartartásában, és ez miként befolyásolta Magyarország hosszú távú történetét. A számos külföldi (osztrák, horvát, szlovák) és hazai levéltárban végzett szisztematikus feltáró munka legfontosabb eredményei a következôkben összegezhetôk: A magyar nemesség és Magyarország számára a budai magyar királyi udvar megszûnése hosszú távra kiható, alapvetô következményekkel járt. Noha az 1526 utáni kettôs uralkodóválasztás eredményeként a magyar királyi udvarnak Szapolyai János király haláláig (1540) két továbbvivôje (I. János és I. Ferdinánd) volt, Buda török kézre



kerülésével (1541) végleg eldôlt, hogy a magyar fôvárosban egyikôjük udvara sem mûködhet tovább. Szapolyai fia, János Zsigmond erdélyi fejedelem esetében a jogfolytonosság is elveszett, hiszen sohasem lett koronás magyar király, legitimitása pedig a török szultán, I. Szülejmán (1520-1566) jóváhagyásától függött. I. Ferdinánd (1526-1564) az új Habsburg Monarchia uralkodójaként viszont önálló magyar udvart nem tarthatott, így az 1530-as évek közepétôl egy közös udvart hozott létre Bécsben. A magyar történetírás gyakori állításával szemben azonban itt önálló magyar udvartartás nem maradt fenn. Így a magyar nemeseknek ettôl kezdve már ebben a közös udvarban és a Habsburguralkodók osztrák, német, spanyol, németalföldi és cseh híveivel megküzdve kellett pozíciókat szerezniük. A markáns változást tehát nem az új Habsburg-udvar jellege hozta (hiszen a középkori budai udvar is soknemzetiségû volt és több állam székhelyéül szolgált), hanem az ország határain kívülre kerülése és az emiatt bekövetkezô tekintélyes pozícióvesztés. A változás döntô jelentôségét mi sem mutatja jobban, hogy ez a helyzet egészen az Osztrák-Magyar Monarchia 20. század eleji összeomlásáig fennmaradt. A Habsburg-udvar a tekintélyes magyar pozíciócsökkenés ellenére sem veszítette el a magyar fônemesség számára jelentôségét, hiszen a Budáról Bécsbe került központ egyszerre járt együtt az integráció új lehetôségeivel is. A magyar politikai elit vezetô családjai ezért az udvari szolgálatot ezután sem mellôzhették, noha lehetôségeikhez (gyermekek száma, tehetsége, anyagi és vallási helyzet) mérten általában kombinálták a bécsi udvari, a magyarországi fôméltósági, a katonai, a fôpapi és hivatali karriermodelleket. Bécs a 16. század közepére ugyanis – az „elsô fôváros”, Pozsony mellett – a Magyar Királyság „második fôvárosává”, központi igazgatásának centrumává és a magyar arisztokrácia számára az egyik legfontosabb kommunikációs-integrációs csomóponttá vált. Sok tekintetben ahhoz hasonlóvá, mint amilyen szerepet napjainkban Brüsszel tölt be a 21. század eleji Magyar Köztársaság politikai elitje számára.



A magyar arisztokrácia vezetô családjai számára a közös Habsburg-udvarbeli szolgálat gyakran a késôbbi magyarországi karriernek elôfeltétele lett. Ez a Habsburg-uralkodóknak ugyanakkor lehetôséget teremtett arra, hogy a magyar fônemességbôl megfelelô patronálással olyan csoportokat formáljanak, amelyek meghatározó szerepet játszanak a magyar állam kormányzásában. E változásoknak, valamint az udvar és a magyar elit által elfogadott kompromisszumoknak összességében alapvetô szerepe lett abban, hogy a 16. század második felére a Magyar Királyság katonai, pénzügyi és gazdasági, de még reprezentációs szempontból is fontos részévé válhatott a közép-európai Habsburg Monarchiának. A kutatási eredmények így nem pusztán a sokat vitatott Habsburg-magyar kapcsolatokat árnyalták számottevôen, de a magyar állam 16-18. századi legfontosabb alapkérdéseit is olyan új megvilágításba hozták, ami egyes területeken a középiskolai tankönyvanyag módosítását is szükségessé teszi. A több esztendôs alapkutatás eredményeként elkészült egy olyan adattár, amely az 1526 és 1608 közötti idôszakra vonatkozóan számba vette a Habsburg uralkodói és fôhercegi udvartartásokban szolgált magyar nemeseket és feltérképezte karrierlehetôségeiket. Az adattár alapján levont legfôbb tanulságokat Pálffy Géza egy magyar nyelvû monográfiában [A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Budapest: História-MTA Történettudományi Intézet, 2010. 564 oldal, fôként 77-135., 233239., 319-350. o.] összegezte, amely elsô kiadásának gyors elfogyása után fél esztendôvel, a nagy érdeklôdésre tekintettel, az OTKA támogatásával utánnyomásban újra megjelent. Ugyanezen kötet átdolgozott és rövidített angol változata pedig az Amerikai Egyesült Államokban, az egyik legismertebb tudományos kiadónál látott napvilágot [The Kingdom of Hungary and the Habsburg Monarchy in the Sixteenth Century. New York: Columbia University Press, 2009. xviii, 410 o., fôként 53-88., 149-153., 193-208.], világszerte jelentôsen segítve ezzel a magyar történelem e korszakának megismerését. A bécsi udvarban sikeresen integrálódott magyar arisztokrácia karrierlehetôségeit Pálffy Géza egy tucatnyi elôadásban (Bécstôl és Graztól Zágrábon és Kolozsváron át Párizsig és Oxfordig) és ugyanennyi (magyar, angol, német, horvát és szlovák nyelvû) tanulmányban vizsgálta, elsôsorban a Batthyány, Esterházy, Illésházy, Nádasdy, Pálffy, Révay, Thurzó és Zrínyi családok példáján. E famíliák sikeres közép-európai beilleszkedését és eredményes magyarországi karrierépítését szemléletesen jelzi a kutatás során felfedezett két különleges képi forrás is. A közép-európai Habsburg Monarchia alapítója, az 1564-ben elhunyt I. Ferdinánd gyászszertartásán a temetési menetben Magyarország címeres zászlaját a bécsi udvarban ekkor szolgáló magyar-horvát nagyúr, Zrínyi György emelte magasba – ezért került ez a korábban ismeretlen és a mai magyar államcímerrel csaknem azonos címerábrázolás mind a magyar, mind az angol nyelvû kötet címlapjára. Mindeközben a császár és király bécsi temetésén a Szent Korona másolatát a késôbbi szigetvári hôs, Zrínyi Miklós vitte (akinek mindkét fia és összes veje is a bécsi és prágai udvarban nevelkedett) – mely ábrázolás ugyancsak nemzeti kulturális örökségünk újonnan feltárt kincsei közé tartozik.

Közlemények darabszáma folyóiratcikk könyv könyvfejezet konferencia-kiadvány egyéb Összesen:

20 7 10 15 22 74

Impakt faktor összes

Az OTKA-kutatás keretében megjelent publikációk:

0 0 0 0 0 0



OTKA K 60040 Palla László ELTE Elméleti Fizikai Tanszék „A kétdimenziós kvantumtérelméletek nemperturbatív vizsgálata” 2006-2011

Kutatómunkánk tárgya a periodikus ill. peremmel rendelkezô egy tér- és egy idôdimenziós téridôn értelmezett integrálható kvantumtérelméletek véges méret effektusainak vizsgálata. Az integrálhatóság miatt ezekben a modellekben számos fizikailag érdekes mennyiség egzaktul (perturbációszámítás használata nélkül) és analitikusan (numerikus szimulációk használata nélkül) meghatározható. A kapott eredmények fôleg elméleti, elvi érdekességgel rendelkeznek, de számos alkalmazást is lehetôvé tesznek az alacsony dimenziós szilárdtestfizikai rendszerek, ill. a húrelmélet vizsgálatában. A pályázatban elért legfontosabb eredményeink: Az AdS/CFT dualitás igazolása A részecskefizika alapvetô kölcsönhatásainak a gravitációval történô egyesítésére egy potenciális jelölt a húrelmélet. Ez úgy kapcsolódik a pályázat tárgyához, hogy a húr tulajdonságait az általa kisöpört két dimenziós felületen definiált különleges tulajdonságokkal rendelkezô kvantumtérelmélettel lehet leírni. Abban a speciális esetben, amikor a zárt, IIB típusú húr egy AdS5XS5 téridôn propagál ez az elmélet integrálhatónak tûnik. Ez a speciális eset azért érdekes, mert a dualitási sejtés szerint ilyenkor a húrelmélet ekvivalens a – részecskefizika erôs kölcsönhatását leíró QCD-hez hasonló – 4 dimenziós szuper Yang-Mills (SYM) elmélettel, és ez lehetôséget ad a SYM erôs csatolású tartományának vizsgálatára. A sejtést már számos esetben ellenôrizték az u.n. aszimptotikus planáris határesetben, de az aszimptotikus eseten túlmenô vizsgálatok éppen csak elkezdôdtek. Az integrálhatóság kiaknázásával sikerült számos, az aszimtotikus limeszen túlmenô effektust kiszámolnunk és ezek segítségével a dualitást igazolni ebben az általánosabb esetben is. Megfontolásainkat kiterjesztettük a nyílt húrokat leíró peremes esetre is. Nagy siker, hogy Bajnok Zoltánt felkérték egy fejezet megírására a terület legújabb fejleményeit bemutató nemzetközi összefoglalóban. Formfaktor vizsgálatok Minden kvantumtérelméletben alapvetô elvi jelentôsége van a lokális operátorok sokrészecske mátrixelemeinek, az ún. formfaktoroknak, hiszen ezek ismerete jelenti azt, hogy az elméletet mint egy igazi kvantumelméletet valóban ismerjük. Két dimenzóban, az integrálhatóságot a térelmélet axiómáival kombinálva levezethetô egy egyenletrendszer a formfaktorok meghatározására. Elsôként sikerült ezt az egyenletrendszert a peremes téridôn definiált elméletek esetére levezetni és megoldásait tanulmányozni különbözô modellek esetén. Továbbmenve Takács Gábor levezetett egy elméleti keretet a formfaktorok véges térfogatbeli aszimptotikus viselkedésének leírására, ami alkalmazható mind a periodikus, mind a peremes elméletek esetén. Ez alapvetô elôrelépés, mert korábban a véges méret effektusok vizsgálata az energiaspektrumra terjedt csak ki. Az új elméleti keret sikerrel volt alkalmazható a bomló részecskék (rezonanciák) véges térfogatbeli leírására, valamint megnyitotta az utat a véges hômérsékletû várható értékek, ill. korrelátorok egzakt meghatározásához.



Új kép a Casimir effektusról A két párhuzamos, semleges vezetô síklap között fellépô erô (Casimir effektus) a kvantumtérelmélet egyik sokat vizsgált, tipikusan kvantumos jelensége, melynek hagyományos elméleti leírása a vákuumpolarizációs járulékon keresztül történik. Nekünk sikerült, a peremes kvantumtérelméletekben használt módszerek általánosításával, a jelenségnek egy olyan leírásását megadni, amelyben a síklapokon történô visszaverôdési amplitudó játssza a fôszerepet. Ez elvileg érdekes, mert így a Casimir effektust peremes jelenségnek írjuk le, és a visszaverôdési amplitudó ismeretében az erô közvetlenül számolható. Peremes renorm csoport folyamok A véges méret effektusok használhatók arra is, hogy egy rendszer vagy modell különbözô leírásait, nevezetesen a rövid távolságú/mikroszkópikus és a hosszú távolságú/makroszkópikus leírásokat összekapcsoljuk, és íly módon a modell renorm csoport alatti viselkedését megkapjuk. A rövid és hosszú távolságú viselkedés közötti kapcsolat alapvetô fontosságú mind a szilárdtestfizikában mind a részecskefizikában. A peremes modellek terében a (szuper) konform elméletek játsszák a renormcsoport fixpontjainak szerepét, azaz ezek megadnak néhány rövid, ill. hosszú távolságú viselkedést. Alkalmas perturbációkat adva a konform modellekhez az egyes fixpontok között különbözô átmenetek, ill. folyamok generálhatók. Az integrálhatóságot a csonkított konform állapottér közelítéssel (TCSA) kombinálva sikeresen leírtunk számos ilyen peremes folyamot. A pályázat futamideje alatt a fenti témákon velünk dolgozó doktoranduszok két sikeres PhD dolgozatot írtak, egy harmadik disszertáció pedig elôkészítés alatt áll. A vezetô kutató mellett az OTKA-kutatásban részt vettek: Bajnok Zoltán, Kormos Márton, Takács Gábor, Tóth Gábor Zsolt, Az OTKA-kutatás keretében megjelent publikációk:

Közlemények darabszáma folyóiratcikk egyéb disszertáció Összesen:

34 1 1 36

Impakt faktor összes 131,851 0 0 131,851



OTKA NK 72937 Rajnavölgyi Éva DE ÁOK Immunológiai Intézet „ Dendritikus sejt altípusok együttmûködése fiziológiás és kóros állapotban” 2008-2011

Az emberi szervezet szinte minden szövetében kis számban megtalálható, szöveti környezetükkel folyamatos kapcsolatban lévô dendritikus sejtek (DS) kiemelt szerepet játszanak az immunrendszer védelmi funkcióinak irányításában, koordinálásában. Fontos funkciójuk a szervezet saját szöveteivel, sejtjeivel és molekuláival szembeni immunológiai tolerancia kiváltása és fenntartása, valamint a szervezetbe jutó testidegen és/vagy toxikus, káros, veszélyes anyagok elleni védelmi mechanizmusok mozgósítása. A felnôtt emberi szervezetben a DS-ek két eltérô típusa, a konvencionális (cDS) és a plazmacitoid (pDS) DS-ek a csontvelôi ôssejtekbôl folyamatosan újra képzôdnek. A makrofágokkal közös fejlôdési útvonalak mentén kialakult cDS elôdalakok a fajfejlôdés korai szakaszában megjelenô ôsi, bekebelezô képességgel rendelkezô fagociták közé sorolhatók, míg a pDS-ek fejlôdése ettôl eltérô. A szöveti cDS-ek a külsô környezettel folyamatos kapcsolatban lévô felszínek (bôr, tüdô- és bélnyálkahártya) alatt feldúsulva ôrszem funkciót látnak el, aktiváció hatására a környezô nyirokszervekbe vándorolnak. Gyulladásos környezetben a vérben keringô monocitákból migrációra képes, gyulladást keltô DS-ek fejlôdnek. A pDS-ek a vérbôl a nyirokszervekbe vándorolnak, és aktiváció hatására jutnak el a károsodott vagy gyulladt szövetekbe. Mindkét sejttípus sokrétû, de eltérô funkcióik ellátására és az általuk összegyûjtött molekuláris információk továbbítására szakosodott. Szabályozzák a T-sejt közvetítette immunválasz mértékét és irányultságát és kapcsolatba lépnek a természetes és szerzett immunitást közvetítô egyéb sejtekkel is. Sejtfelszíni vagy sejten belüli érzékelô receptoraik segítségével felismerik a szervezet számára idegen és/vagy veszélyes molekulákat, mikroorganizmusokat, azok termékeit és jeltovábbító mechanizmusaik közremûködésével új gének aktivációját és biológiailag aktív fehérjék termelését váltják ki. Különbözô védelmi mechanizmusok 1. ábra



elindításával elôsegítik az idegen és káros anyagok eltávolítását (1. ábra). Elôzmények, a vizsgálatok célja A pályázat keretében végzett munka elsôdleges célja a DS-ek nyugvó és aktivált állapotban kifejtett funkcióit szabályozó receptorok és mechanizmusok azonosítása és más sejtekre gyakorolt hatásainak tanulmányozása volt. Korábbi vizsgálatainkban a monocita-eredetû DS-ek (moDS) citokin-indukált differenciálódása során két alpopuláció, a CD1a- és a CD1a+ sejtek kialakulását igazoltuk. Ezek a DS-ek fejlôdési állapotuk, aktivációs ingerekkel szembeni érzékenységük, vándorlási képességük és egyéb funkcionális sajátságaik alapján különböznek egymástól, így jelen vizsgálatainkat ezekre az altípusokra is kiterjesztettük. Eredmények A membránba ágyazott ioncsatornák számos 2. ábra RIG-I+ DS-ek influenza sejttípus funkcióját szabályozzák. Kollaborációs vírussal fertôzött tüdôben munka keretében igazoltuk, hogy a Hv1 áram kapuzott proton csatorna fontos szerepet játszik a fagocitában kifejezôdô NADPH oxidáz enzim aktivitásának fenntartásában1. Biofizikus partnereink közremûködésével azt találtuk, hogy az áram kapuzott Nav1.7 ioncsatorna szelektíven csak a nyugvó moDS-ek CD1a+ al-populációjában fejezôdik ki és sejtaktivációt követôen nem mutatható ki2. Elsôként igazoltuk, hogy a Nav1.7 aktivitása következtében kialakult magas membrán potenciál a gyulladásos immunválasz kiváltására képes CD1a+ DS-ekben az aktivációs küszöb szintjét szabályozza megakadályozva az indokolatlan DS aktivációt3. A DS-ek a vaniloid-1/TRPV1 receptort is kifejezik, az agonista hatású kapszaicin specifikusan és dózisfüggôen gátolja a DS-ek citokin-indukált differenciálódását, fagocita funkcióját és a gyulladást kiváltó citokinek termelôdését4. Ezek a vizsgálatok olyan membránreceptorokat azonosítottak, melyek a külsô környezettel kapcsolatot tartva alapvetô szerepet játszanak a fagociták, köztük a DS-ek differenciálódásában és specifikus biológiai funkcióik ellátásában. A DS-ek bekebelezô képességük és receptoraik révén folytonos kapcsolatban állnak környezetükkel. Eltérô kémiai szerkezetû, konzervált molekulák felismerésére és érzékelésére képesek és a fagocitózist, sejtvándorlást, adhéziót és sejtkölcsönhatásokat biztosító molekulákkal is rendelkeznek. Kimutattuk, hogy a RIG-I és MDA5 intracelluláris szenzorok kifejezôdése a moDS-ek CD1a+ al-populációjában magasabb, mint a CD1a- sejtekben és ez a különbség a jeltovábbításban résztvevô komponensek kifejezôdésére is jellemzô. A CD1a+ DS-ek aktiválódása az IRF-3 transzkripciós faktor közvetítésével IFNβ citokin termeléséhez vezet. A géncsendesítés módszerével elsôként igazoltuk, hogy specifikus aktiválást követôen humán DS-ekben az I. típusú interferon (IFN) választ ezek a receptorok közvetítik, míg a pro-inflammatórikus citokinek termeléséért az TLR3-NF-χB jelpálya felelôs. Ez a megfigyelés korábbi irodalmi adatokkal ellentétben a két jelátviteli pálya független mûködésére utal. A RIG-I és MDA5 receptorokat kifejezô CD1a+ DS-ek jelenlétét és funkcionális szerepét a 2009-ben pandémiát kiváltó sertés influenzavírus által kiváltott súlyos kórképben is igazoltuk (2. ábra).



Elhelyezkedésük és funkcióik alapján a moDS-ek CD1a+ alpopulációja által kifejezetett RIG-I és MDA5 receptorok az intracelluáris kórokozók és tumorok elleni megelôzô és terápiás oltóanyagok új és ígéretes célpontjai lehetnek 5. Az apoptótikus sejtek eltávolításának módja és hatásfoka jelentôsen befolyásolja az immunválasz kimenetelét. Humán moDS-ekkel végzett vizsgálati eredményeink szerint az apoptótikus neutrophil granulocitákat elsôdlegesen a CD1a- DS-ek veszik fel, aminek következtében érzékenyebbé válnak a további gyulladásos ingerekkel szemben. Az apoptótikus sejtek felvétele CD1a- sejtekben IL-8, TNFα, IL-6, míg CD1a+ sejtekben IL-12 és IL-10 citokinek termeléséhez és Th1 irányultságú T-limfocita aktivációhoz vezet. Ez a hatás dexametason kezelt DS-ekben is kimutatható volt. Eredményeink szerint a moDS-ek a makrofágoktól eltérôen nem toleránsak az apoptózissal elpusztult granulocitákkal szemben6. A monociták LPS általi aktivációja átmenetileg ható gátló mechanizmusokat indít el, aminek eredményeként vándorlásra képtelen, csökkent citokintermeléssel rendelkezô DS-ek képzôdnek. Ezt a folyamatot az IRAK-1 kifejezôdésének csökkenése és a MyD88 jelátviteli útvonal inaktivációja kíséri. Ennek következtében csökken a DS-ek IL-12 és TNF-α citokintermelô képessége, miközben az IRF3 - IFNβ jelpálya aktivitása fokozódik. Ez a szabályozó mechanizmus a végrehajtó funkciók gyors gátlását és a DSek szöveti környezetben történô visszatartását és a tolerancia fenntartását segíti elô7. A vezetô kutató mellett az OTKA-kutatásban részt vettek: Bácsi Attila, Gogolák Péter, Kis-Tóth (Ludányi) Katalin, Lányi Árpád, Réthi Bence Az OTKA-kutatás keretében megjelent publikációk:

Közlemények darabszáma folyóiratcikk Összesen:

12 12

Impakt faktor összes 60,626 60,626

6 Az OTKA testületi tagok között van olyan, aki év közben kapott felkérést, vagy év közben szûnt meg mandátuma, vagy szüneteltette részvételét a bizottság munkájában. Mandátumuk az OTKA honlapján megtalálható.


XIII. FÜGGELÉK OTKA testületi tagok és az OTKA Iroda munkatársai 2011-ben Társadalom- és Bölcsészettudományi zsûrik Állam- és Jogtudomány – Politikatudomány – ÁJP Arató Krisztina (elnök), Bencze Mátyás, Boda Zsolt, Gellér Balázs József, Homoki Nagy Mária, Jakab András, Kaiser Tamás, Kecskés László, Kiss Balázs, Laczkóné Tuka Ágnes, Szabó Tibor, Torma András Filozófia – FIL Gyenge Zoltán (elnök), Borbély Gábor, Margitay Tihamér, Perecz László, Somlyó Bálint, Tallár Ferenc, Weiss János Közgazdaságtan, jövôkutatás, statisztika – KJS Fertô Imre (elnök), Bartók István, Benczúr Péter, Csóka Péter, Gál Zoltán, Kapás Judit, Karajz Sándor, Kézdi Gábor, Kiss Károly Miklós, Koltay Jenô, Lukács János, Major Iván, Pataki György, Szép Katalin, Varga Attila Magyar Irodalomtörténet – Modern Filológia – MIF Kecskeméti Gábor (elnök), Eisemann György, Havas László, Hites Sándor Balázs, Horváth Kornélia, Kelevéz Ágnes, Kiss Attila, Kroó Katalin, Madas Edit, Szendi Zoltán, Szentesi Zsolt, Vizkeletyné Ecsedy Judit Mûvészeti és kulturális tárgyú kutatások – MKK Sisa József (elnök), Czagány Zsuzsa, Farbaky Péter, Fülemile Ágnes, Gergely Mariann, Granasztói Péter, Jernyei-Kiss János, Károlyiné Berlász Melinda, Kôvári Réka, Papp Szilárd, Ratkó Lujza, Simon András, Vargyas Gábor Nyelvtudomány – NYE Cser András (elnök), Fenyvesi Anna, Lukács Ágnes, Salvi Giampaolo, Törkenczy Miklós, Váradi Tamás Ókortudomány – Orientalisztika – ÓKR Horváth László (elnök), Dávid Géza, Farkas Zoltán, Hamar Imre, Mayer Gyula, Nagyillés János, P. Szabó Sándor, Szombathy Zoltán, Wojtilla Gyula Pszichológia – Pedagógia – PSP Racsmány Mihály (elnök), Ambrusné Kéri Katalin, Csíkos Csaba, Fülöp Márta, Gervai Judit, Horváth János György, Orosz Gábor, Pusztai Gabriella Régészet – Magyar Ôstörténet – RGM Jankovich B. Dénes (elnök), Kulcsár Gabriella, Kulcsár Valéria, Nagy Levente, Pusztai Tamás, Szabó Ádám, Szatmári Imre, Tankó Károly Szociológia, demográfia – SZD Janky Béla (elnök), Bartus Tamás, Bögre Zsuzsanna, Csizmadia Zoltán, Csizmady Adrienne, Feischmidt Margit, Fényes Zs. Hajnalka, Kapitány Fövény Gábor, Melegh Attila, Neményi Mária, Ôri Péter, Szabó-Tóth Kinga, Utasi Ágnes Történettudomány – Tudomány- és Technikatörténet zsûri – TRT Gergely András (elnök), ifj. Bertényi Iván, Gebei Sándor, Gózonné Etényi Nóra, Koszta László, Kozáry Andrea, Kubassek János, Püski Levente, Veszprémy László, Zemplén Gábor


XIII. FÜGGELÉK

Mûszaki és Természettudományi zsûrik Elektrotechnikai – Elektronikai – ELE Sallai Gyula (elnök), Bars Ruth, Battistig Gábor, Csendes Tibor, Kolumbán Géza, Piglerné Lakner Rozália, Pungor András, Szirányi Tamás, Sztrik János, Tar József, Veszprémi Károly Építési – Építészeti – Közlekedési – ÉPK Bojtár Imre (elnök), Ádány Sándor, Bokor Zoltán, Csébfalvi Anikó, Koncsos László, Koren Csaba, Sajtos István, Simon Mariann, Szilágyi József Fizika – FIZ Menyhárd Miklós (elnök), Balog János, Buka Ágnes, Csanád Máté, Cserti József, Cynolter Gábor, Groma István, Langer Gábor, Osvay Károly, Rácz Zoltán, Sulik Béla, Szatmáry Károly, Virosztek Attila Földtudomány I. – FT1 M.Tóth Tivadar (elnök), Dulai Alfréd, Fodor László, Fórizs István, Harangi Szabolcs, Horváth Ferenc, Kázmér Miklós, Less György, Raucsik Béla, Székely Ferenc, Wéber Zoltán Földtudomány II. – FT2 Kocsis Károly (elnök), Bartholy Judit, Bobok Elemér, Buga László, Csatári Bálint, Csorba Péter, Gábris Gyula, Lóczy Dénes, Mentes Gyula, Papp Gábor, Rózsa Szabolcs, Trócsányi András, Wantuchné Dobi Ildikó Gépészeti – Kohászati – GEK Czigány Tibor (elnök), Dobránszky János, Gácsi Zoltán, Goda Tibor János, Insperger Tamás, Kalácska Gábor, Kaptay György, Láng Péter, Lukács János, Paál György, Szabó Péter János Kémia I. – KM1 Sóvágó Imre (elnök), Gajda Tamás, Gyurcsányi Ervin Róbert, Hannus István, Joó Ferenc, Kaizer József, Kiss Éva, Lente Gábor, Nagyné László Krisztina, Pápai Imre, Skodáné Földes Rita, Túri László, Vékey Károly, Záray Gyula Kémia II. – KM2 Hermecz István (elnök), Deák György, Iván Béla, Kálai Tamás, Keglevich György, Nagy Endre, Somsák László, Szarka András, Tímári Géza, Valyon József, Vatai Gyula Matematika – MAT Simon Károly (elnök), Böröczky Károly, Domokos Mátyás, Gerencsér László, Illés Tibor, Kérchy László, Király Zoltán, Lukács Erzsébet, Maksa Gyula, Maróti Miklós, Pintér Ákos, Rontó Miklós Élettudományi zsûrik Agrártudományok 1 – AGR1 Galiba Gábor (elnök), Alföldi Zoltán Péter, Berzsenyi Zoltán, Birkás Márta, Fenyvesi László, Führer Ernô, Jenes Barnabás, Kiss Erzsébet, Kocsy Gábor, Lángné Molnár Márta, Mórocz Sándor, Nagyné Sárdi Éva, Papp István, Polgár Zsolt, Popp József, Tamás László, Vida Gyula Agrártudományok 2 – AGR2 Bartha Tibor (elnök), Gálfi Péter, Hullár István, Husvéth Ferenc, Magyar Tibor, Mézes Miklós, Novotniné Dankó Gabriella, Romvári Róbert, Rusvai Miklós, Szemethy László, Szenci Ottó, Urbányi Béla, Vajdovich Péter Agrártudományok 3 – AGR3 Rajkai Kálmán (elnök), Csákiné Michéli Erika, Czinkota Imre, Érsek Tibor, Farkas István, Gyôri Zoltán, Holb Imre János, Király Lóránt, Makó András, Neményi Miklós, Páldi Emil, Palkovics László, Salánki Katalin, Sárdi Katalin, Szalai Gabriella, Székely Csaba, Tóth Miklós, Tóth Tibor, Winkler András


XIII. FÜGGELÉK

Bioinformatika, rendszerbiológia, biofizika és szerkezeti biológia – BIOIN Simon István (elnök), Bagossi Péter, Derényi Imre, Füst György, Meszéna Géza, Miklós István, Pál Csaba, Sarkadi Balázs, Szalontai Balázs, Váró György Idegtudományok – IDEGT Acsády László (elnök), Bagdy György, Csillag András, Deli Mária Anna, Gábriel Róbert, Helyes Zsuzsanna, Hernádi István, Janszky József, Kamondi Anita, Kéri Szabolcs, Kiss Tibor, Kisvárday Zoltán, Liposits Zsolt, Réthelyi János, Rusznák Zoltán, Toldi József, Ulbert István Infraindividuális biológia – INFRA Szondy Zsuzsa (elnök), Dobay Orsolya, Gergely Lajos, Kozma Bognár László, Lányi Árpád, Lukács Noémi, Magyar Zoltán, Mándi Yvette, Márialigeti Károly, Nagy György, Németh Péter, Pócsi István, Sármay Gabriella, Sass Miklós, Szeberényi József, Tóth István, Vágvölgyi Csaba Kísérletes orvostudományok – KISOR Enyedi Péter (elnök), Balázs Margit, Benyó Zoltán, Boros Mihály, Buday László, Csernoch László József, Domoki Ferenc, Geiszt Miklós, Gregus Zoltán, Hamar Péter, Lendvai Balázs, Pethô Gábor, Pintér Erika, Sasvári Mária, Sperlágh Beáta, Sümegi Balázs, Széll Márta, Szokodi István, Tósaki Árpád, Tóvári József, Végh Ágnes Klinikai orvostudományok – KLINO Paragh György (elnök), Bereczki Dániel, Ertl Tibor, Hüttl Kálmán, Kiss Csongor, Komoly Sámuel, Nemes Attila, Rigó János, Schaff Zsuzsa, Seres Ildikó, Somogyi Anikó, Strausz János, Sulyok Endre, Tenke Péter, Wittmann Tibor Molekuláris biológia és molekuláris interakciók – MOLBI Szöllôsi János (elnök), Dér András, Erdôdi Ferenc, Gál Péter, Gallyas Ferenc, Haracska Lajos, Kardos József, Matkó János, Mihály József, Mócsai Attila, Pál Gábor, Silhavy Dániel, Szabados László, Szabó Gábor, Tôzsér József Szupraindividualis biológia – SUPRA Török János (elnök), Botta Dukát Zoltán, Buczkó Krisztina, Erôs Tibor, Farkas Edit, Gallé László, Hornung Erzsébet, Körmöczi László, Mészáros Ilona, Nagy Péter István, Pálfi György, Rosivall Balázs, Szép Tibor, Traser György Nándor Különbizottságok Nemzetközi együttmûködési bizottság – COOP Kertész János (elnök), Bélyácz Iván, Hunyady László, Keglevich György, Tegze Miklós, Vértessy G. Beáta Publikációs bizottság – PUB Pataki Ferenc (elnök), Erdélyi Miklós, Kulcsár Szabó Zoltán, Laki Ildikó, Molnár Antal, Sárkány Mihály, Szatmáry Zoltán Az OTKA Iroda munkatársai Gilyén Elemérné (igazgató szeptemberig), Baloghné Balla Andrea (igazgató szeptember óta), Szigeti Gyula Péter (igazgató-helyettes), Kovács János (gazdasági vezetô szeptemberig), Baffia Zoltán, Balázs Ildikó, Bádonyi Krisztina, Bukovszki Nikolett, Csémy Tímea, Csikor Mária, Csúti Karolina, Frunza Zsuzsanna, Gáll Zsuzsanna, Gémesné Deák Júlia, Hajósiné Kovacsics Katalin, Herendy Veronika, Horváth Mihály, Hunyadfalvi Zoltán, Kelemen Imre, Kluge Gyula, Kovács Bernadett, Kovács Melinda, Kovácsné Jakab Judit, Laklia Judit, Lévay Sándorné, Mátrai Krisztina, Nagy Erika, Nemerkényi Elôd, Nemeséri Lilla, Pákozdi Eszter, Pogány Krisztina, Sárpátki Árvácska, Sósné Lukoczky Vilma, Sutta Mária, Szigeti István, Szilvási Katalin, Takács István Plámen, Tompos Zsuzsanna, Tóth Gábor, Tóthné Buzsik Mónika, Vadadi-Fülöp Csaba, Vécsei Krisztián, Zsohárné Bánhegyi Gabriella


2011. ÉV SZÁMOKBAN RÖVIDEN

2011. év számokban röviden 2011. évre elôirányzott támogatás összege 5 436 MFt a 2011. évi pályázati felhívásra (2011/1) 666 db. kutatási, 273 db. posztdoktori és 96 db. nagyösszegû (kutatási és ifjúsági) pályázat érkezett be, melybôl az OTKA Bizottság 211 db. kutatási, 64 db. posztdoktori és 30 db. nagyösszegû (kutatási és ifjúsági) pályázat támogatásáról döntött (részben áthúzódó 2012. évi döntéssel) az OTKA-hoz 2011-ben két fordulóban 26 db. nemzetközi és 49 db. publikációs pályázatot nyújtottak be, melyek közül az OTKA Bizottság (részben 2012. évi áthúzódó döntéssel) 15 db. nemzetközi együttmûködésben végzett és 30 db. publikációs projekt támogatásáról döntött 2011-ben az érvényben lévô (folyamatban lévô) szerzôdések száma 1651 volt, amelybôl 264 db. indult a tárgyévben a NKTH-OTKA által közösen indított pályázatok közül 2011-ben az OTKA 294 kutatási és mobilitási projekt ügykezelését végezte, ezek közül 15 db. indult a tárgyévben az OTKA által is támogatott nemzetközi együttmûködések: ERA-Chemistry, EUROCORES, ERANET PathoGenoMics 5000 fô szakértô került kapcsolatba a pályázati rendszerrel (bíráló, bizottsági tag) a 2011-ben lezárult OTKA kutatásokról beküldött 343 zárójelentés alapján 7381 publikáció jelent meg és 9 db. szabadalmat jelentettek be

A 2011. évi jelentés az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokról (a továbbiakban: OTKA) szóló 1997. évi CXXXVI. törvény 2. §-a (6) bekezdésének b) pontja értelmében az OTKA Bizottság elnökének irányításával készült a Kormány részére. © Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok, 2012 A kiadásért felel: Kollár László Péter, az OTKA Bizottság elnöke Készítették: Baloghné Balla Andrea, Szigeti Gyula Péter, Szigeti István Design, nyomdai elôkészítés: Restyánszki Design Studio Nyomdai kivitelezés: M és M Goldprint Kft. Felelôs vezetô: Szabó Istvánné ügyvezetô igazgató A kiadványban szereplô képanyagot a Wien Museum (Au) és az OTKA által támogatott kutatók bocsátották rendelkezésünkre.


ÉVES JELENTÉS. Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA)

Recommend Documents