Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok Bizottsága elnökének éves részletes beszámolója az OTKA 2013. évi működéséről
2013
© ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS KUTATÁSI ALAPPROGRAMOK, 2014 Cím: Studium Irodaház 1093 Budapest, Czuczor u. 10. I. emelet Magyarország Levélcím: 1476 Bp. 100. Pf. 289. Telefon: (06-1) 219-8700 Fax: (06-1)219-8756 A dokumentum elérhető az OTKA honlapján: www.otka.hu Általános tudnivalók az OTKA-ról: http://www.otka.hu/otka-rol Aktuális pályázatok és pályázati archívum: http://www.otka.hu/palyazatok Támogatott projektek adatbázisa: http://www.otka.hu/projektek-tamogatott-palyazatok OTKA-projektek nyilvános adatainak kereshető adatbázisa: http://nyilvanos.otka-palyazat.hu/ Támogatott kutatások, könyvek és kutatók bemutatása, valamint az OTKA főbb eseményei: http://www.otka.hu/otka-magazin Valamennyi jog fenntartva. A kiadvány kizárólag oktatási és nem kereskedelmi célból, a forrás feltüntetésével sokszorosítható. A jelentésben szereplő adatgyűjtés lezárásának időpontja: 2013. december 31. ISSN 2063-5184
2
Tartalomjegyzék ELŐSZÓ .................................................................................................................................................... 5 1.
2.
3.
VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ ................................................................................................................. 7 1.1.
A beszámoló célja .................................................................................................................... 7
1.2.
Az OTKA jogállása, működési feltételei ................................................................................... 7
1.3.
Az OTKA által támogatott kutatások értékelése, társadalmi hatása, jelentősége .................. 8
1.4.
Tartalmi elszámolás ................................................................................................................. 9
1.5.
Tudományos eredményesség ................................................................................................ 13
1.6.
Az OTKA nemzetközi szerepe ................................................................................................ 15
1.7.
Jogszabályi környezet ............................................................................................................ 16
1.8.
A 2013-as év legfontosabb OTKA-eseményei........................................................................ 17
Az OTKA CÉLKITŰZÉSEI .................................................................................................................. 21 2.1
Alapkutatások támogatása a tudomány minden területén .................................................. 21
2.2
Kiváló, nemzetközi szintű kutatások támogatása.................................................................. 21
2.3
Tudományos eredmények, gazdasági és társadalmi haszon................................................. 22
2.4
Kutatók hazai intézményekben való kutatásának támogatása ............................................. 22
2.5
Kutatók által kezdeményezett témák.................................................................................... 22
2.6
Teljes kutatói életpálya támogatása ..................................................................................... 23
2.7
Nemzetközi együttműködések .............................................................................................. 23
2.8
Nemzetközi színvonalú pályázatértékelési rendszer ............................................................. 23
2.9
Átlátható, korszerű, hatékony működés ............................................................................... 24
2.10
A közpénzekkel való felelős gazdálkodás .............................................................................. 24
AZ OTKA MŰKÖDÉSE ..................................................................................................................... 25 3.1.
Az OTKA küldetése................................................................................................................. 25
3.2.
Az OTKA szervezeti felépítése ............................................................................................... 25
3.2.1.
Szakmai zsűrik.................................................................................................................... 26
3.2.2.
Tudományterületi kollégiumok ......................................................................................... 26
3.2.3.
OTKA Bizottság .................................................................................................................. 27
3.2.4.
OTKA Iroda......................................................................................................................... 27
3.3.
A pályázástól a döntésig ........................................................................................................ 28
3.3.1.
Pályázattípusok.................................................................................................................. 29
3.3.2.
Döntési folyamatok 2013-ban ........................................................................................... 30
3.3.3.
Értékelési szempontok ...................................................................................................... 31
3
3.3.4.
Átláthatóság ...................................................................................................................... 32
3.3.5.
Projektkövetés ................................................................................................................... 33
3.3.6.
Hatékony, gyors ügyintézés ............................................................................................... 33
3.4. 4.
OTKA-kutatások hatása ......................................................................................................... 34
A TUDOMÁNYTERÜLETI KOLLÉGIUMOK BEMUTATÁSA ................................................................ 37 4.1.
Társadalom- és Bölcsészettudományi Kollégium .................................................................. 37
4.2.
Műszaki és Természettudományi Kollégium ......................................................................... 39
........................................................................................................................................................... 39 4.3.
Élettudományi Kollégium ...................................................................................................... 41
5.
PÁLYÁZATTÍPUSOK: TÉNYEK ÉS ADATOK ....................................................................................... 42
6.
AZ OTKA ÁLTAL ADOMÁNYOZOTT DÍJAK....................................................................................... 52 6.1. Ipolyi Arnold Tudományfejlesztési Díj nyertesei ........................................................................ 52 6.2. OTKA – Élet és Tudomány közös tudománynépszerűsítő cikkpályázat nyertesei ...................... 57
7. NÉHÁNY KIMELKEDŐ KUTATÁS BEMUTATÁSA.................................................................................. 63 7.1
Társadalom- és Bölcsészettudományok ................................................................................ 63
7.2
Műszaki és Természettudományok ....................................................................................... 71
7.3
Élettudományok .................................................................................................................... 75
8. VÁLTOZÁSOK ÉS FELADATOK 2013-BAN ........................................................................................... 81 9. A JÖVŐ KIHÍVÁSAI .............................................................................................................................. 83 9.1.
Fenntartható szakmai kiválóság biztosítása .......................................................................... 83
9.2.
Az OTKA bírálati rendszerének áttekintése ........................................................................... 84
9.3.
A magyar tudomány nemzetközi helyzetének erősítése ...................................................... 85
9.4.
Open Access-politika biztosítása ........................................................................................... 86
9.5.
Az OTKA Programok és az OTKA Iroda teljesítményének értékelése .................................... 86
9.6.
Az OTKA Programok finanszírozásának fenntartása ............................................................. 87
9.7.
Az OTKA Iroda infrastrukturális és személyi állományának fejlesztése ................................ 89
2013. év számokban röviden ................................................................................................................. 90 FÜGGELÉK .............................................................................................................................................. 91
4
ELŐSZÓ Kollár László Péter, az OTKA Bizottság elnöke Építőmérnök, mérnöki matematikai szakmérnök. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kar Hidak és Szerkezetek Tanszékén egyetemi tanár. Szakterülete a tartószerkezetek, kompozitok, héjak és ezek földrengésállósága. Ösztöndíjasként kutatott a Leuveni Katolikus Egyetemen és a Stanford Egyetemen, utóbbi helyen több alkalommal vendégtanárként is előadott. Számos nemzetközi és magyar tudományos egyesület, szervezet tagja, illetve nemzetközi szakfolyóiratok szerkesztőbizottsági tagja. 2003 és 2008 között az OTKA Műszaki és Természettudományi Kollégiumának elnöke. Az OTKA Bizottság elnöki tisztét 2009 decembere óta tölti be, 2012 decemberétől második ciklusban.
Egy ország gazdasági sikeressége közép- és hosszútávon is összefügg az oktatásra és a kutatás-fejlesztésre fordított támogatással. Az OTKA nyílt pályázati rendszerrel támogatja azokat az alapkutatásokat, amelyek egyrészt a kutatás-fejlesztés első, megkerülhetetlen elemeit, másrészt a versenyképes felsőoktatás alapját képezik. Az OTKA több mint negyedszázada próbál – az anyagi lehetőségének határain belül – ennek a szerepnek megfelelni. Költségvetése 2012-ben jelentősen (41%-kal) megnőtt, és bár ezt nem követte további emelés, a 2012-es megemelt költségvetési támogatás megmaradt. Bár az OTKA támogatása valós értéken csak a 10 évvel ezelőttinek mintegy 70%-a, a megemelt támogatás lehetővé tette, hogy az elmúlt éveknél lényegesen nagyobb mértékben támogassunk kutatókat, kutatási projekteket. A megemelt támogatási összeg ellenére azonban a beérkezett pályázatok közül a támogatásra javasolt kiváló pályázatok mintegy fele nem részesülhet évek óta támogatásban. Az OTKA által támogatott pályázatok általában négyévesek. A felfedező kutatásokban fontos, hogy a témák alapvetően a kutatók kezdeményezésére jöjjenek létre (ún. „blue sky research”), lehetőséget adva nekik ezzel, hogy új területeket vonjanak be a kutatásokba. A téma szabadsága nem jelenti azt, hogy a pályázati döntés meghozatalánál nem vizsgáljuk a kutatás lehetséges impaktját: a pályázat és a pályázó szakmai kiválósága mellett fontos szempont a kutatás várható hatása is. Az OTKA döntéshozatala – több mint két és fél évtizede – nyilvános; átlátható módon, szigorú összeférhetetlenségi szabályokat és a bírálók anonimitását figyelembe véve történik. A pályázat és a bírálat nyelve (néhány kivételtől eltekintve) ma már az angol.
5
Az OTKA, bár alapvető célkitűzése nem változott, számos területen folyamatosan megújul. Ezek közül kiemeljük, hogy a pályázati kiírásunkat összehangoltuk a többi magyarországi pályázati rendszerrel, elindítottuk – külföldiek bevonásával – az angol nyelvű zsűrizést és az OTKA nemzetközi átvilágítását is. A felfedező kutatások támogatásának jelentős társadalmi hatása is van, amelynek következményei csak hosszabb távon érzékelhetők: formálják a kutatói életpályát és ezen keresztül a felsőoktatást is. Alapkutatási támogatás nélkül nincs versenyképes, korszerű oktatás.
Az
OTKA
szerepe
meghatározó
a
kulturális
örökség
megőrzésében,
közgyűjtemények támogatásában, a nemzeti tudat alakításában. Az OTKA a felfedező kutatások támogatása révén törekszik itthon tartani legkiválóbb elméinket, akik tudásuk, képességeik és kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerük miatt társadalmunk legmobilabb rétegét képezik.
Kollár László Péter az OTKA Bizottság elnöke
6
1. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ 1.1.
A beszámoló célja
Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokról (OTKA) szóló 1997. évi CXXXVI. törvény 2. §-a (6) bekezdésének b) pontja értelmében az OTKA Bizottság elnöke elkészítette jelen beszámolóját a Kormány részére az OTKA 2013. évi működéséről.
1.2.
Az OTKA jogállása, működési feltételei
Az OTKA működését az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokról szóló 1997. évi CXXXVI. törvény, valamint a Kormány egyetértésével, a Közigazgatási Államtitkári Értekezlet (KÁT) 2012. december 20-i ülése napján elfogadásra került, és attól a naptól hatályba lépett Szervezeti és Működési Szabályzat biztosítja. Az OTKA körébe tartozó feladatok megvalósítását döntő részben a központi költségvetés elkülönített előirányzata biztosítja. Az OTKA feladata, hogy előirányzatából olyan tudományos kutatások, illetőleg azok végzéséhez és az eredmények nyilvánosságra hozatalához szükséges feltételeket biztosítsa nyilvános pályázati rendszeren keresztül, amelyektől új tudományos törvényszerűségek felismerése, új ismeretek, módszerek, eljárások kidolgozása várható. Előirányzata felhasználható az ilyen tudományos eredmények létrejöttét elősegítő infrastruktúrafejlesztésre is.
7
1.3.
Az OTKA által támogatott kutatások értékelése, társadalmi hatása, jelentősége
Az 1986-ban létrehozott, 1991 óta független alapként, 1993 óta törvény alapján működő OTKA az egyetlen, kifejezetten alapkutatási forrás Magyarországon. A European Research Council-hoz (ERC) hasonlóan a színvonalas alapkutatást támogatja, az azonnali hasznosíthatóság elvárása nélkül. Hatása alapvető fontosságú, mivel alapkutatás nélkül nincsen alkalmazott kutatás, fejlesztés és innováció sem. 2012-ben az OTKA Programok költségvetési támogatása a korábbi évekhez képest jelentősen, mintegy 41%-kal emelkedett, így az ország GDP-jéből való részesedése is nőtt. 2013-ban az OTKA Programok költségvetési támogatása azonos volt a 2012. évivel.
Forrás: www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qpt015.html www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qpt002j.html
Az alapkutatások által elért eredmények egy része rövid idő alatt hasznosítható a fejlesztésekben, többsége azonban csak több év múlva épül be az innováció folyamatába, ezért ezek hasznosulása közvetlenül nem mérhető. A közvetett vagy közvetlen innovációba való beépülésen túlmenően, az alapkutatásnak jelentős társadalmi hatása is van: hozzájárul a nemzeti tudásbázis bővítéséhez, elősegíti a nemzetközi alapkutatási programokban való részvételt (ahol a részvétel előfeltétele a kutatási téma hazai finanszírozottsága), megalapozza a színvonalas felsőoktatást, erősíti a kutatóegyetemeket és nem utolsósorban fékezi az „agyelszívást”. Az OTKA jelentős számban támogat pályakezdő kutatókat. Támogatási stratégiája a kutatói életpálya minden szakaszában lehetőséget kíván biztosítani, az arra érdemes kutatások megvalósítására. Az OTKA nemzetközi elismertségét bizonyítja az a tény, hogy 1996-tól
8
teljes jogú tagja a European Science Foundation-nek (ESF), 2011 szeptemberétől a korábbi szervezetekből alakult Science Europe-nak (SE), és tevékenyen vesz részt a szervezetek különböző munkacsoportjaiban. Az OTKA fokozatosan építi nemzetközi kapcsolatait, melynek eredményeként egyre szélesebb körben vesz részt nemzetközileg támogatott pályázatok kiírásában és azok értékelésében, illetve teremt új együttműködési lehetőségeket más európai kutatásfinanszírozási alapokkal.
1.4.
Tartalmi elszámolás
Az OTKA Programok költségvetési törvényben meghatározott 2013. évi eredeti előirányzati főösszege az OTKA Kutatási témapályázatokra 7.686 MFt volt, amely azonos a 2012. évi előirányzattal. A 2012-ben jelentősen megemelkedett költségvetési támogatás 2013-ban is rendelkezésre állt, ezáltal lehetőség nyílt a kiváló pályázatok szélesebb körben való támogatására. Az OTKA Bizottság, az OTKA Programok kerete terhére, az előző évekről áthúzódó és az adott évben induló többéves kutatási szerződések alapján 1499 db kutatási (K), posztdoktori (PD), valamint nagy összegű kutatási (NK) és fiatal pályakezdő (NF) pályázat kutatási programját támogatta 2013-ban, melyek közül 2013-ban 337 db új kutatási program indult (a 2012/1-es és 2013/1-es pályázati fordulóban). A 2013. februári határidővel a 2013-2017. időszakra meghirdetett kutatási és posztdoktori pályázatok (2013/1 forduló) felhívására 1178 db pályázat érkezett be, melyek értékelése 2013 júliusáig megtörtént. Az OTKA Bizottság a beérkezett 294 db posztdoktori pályázat közül 78 db támogatásáról döntött, amelyek többsége 2013 szeptemberétől kezdhette meg kutatását. A beérkezett kutatási pályázatok száma 884 db volt, ebből 52 db nagy költségigényű. Az OTKA Bizottság 237 db pályázat támogatásáról döntött, melyből 16 db nagy költségű (lásd 1. sz. melléklet). Az
OTKA
Bizottság
által
két
pályázati
fordulóban
meghirdetett,
nemzetközi
együttműködésben végzett kutatások támogatására folyamatosan benyújtható pályázatra (NN) 2013-ban összesen 65 db: a 2013/1-es fordulóban 21 db, a 2013/2-es fordulóban 44 db
9
pályázat érkezett be, melyek közül összesen 28 db pályázat támogatásáról döntött az OTKA Bizottság. Az FWF-OTKA Lead Agency megállapodás keretében meghirdetett pályázati felhívásra az OTKA-hoz 13 pályázatot (ANN) nyújtottak be, melyek közül 5 db pályázat támogatásáról döntött az OTKA Bizottság. Az osztrák FWF 2014 tavaszán hozza meg az OTKA támogatási javaslatának jóváhagyásáról szóló döntését. Az OTKA évek óta részt vesz az ERA-Chemistry EU által támogatott, több ország részvételével meghirdetett pályázatának értékelésében. 2013-ban a beérkezett 9 db hazai részvételű pályázat közül 2 db új kutatási projekt kapott OTKA támogatást a 2014-2016 időszakra vonatkozóan. Az ERA-NET PathoGenoMics pályázat folytatására létrejött Infect-ERA konzorciumban az MTA-val közösen vett részt az OTKA. A pályázat keretében 2013-ban nem volt nyertes hazai alapkutatási pályázat. Az anyagtudományi M-ERA.NET pályázat keretében 2013-ban 2 db magyar pályázat részesült támogatásban. A Photonic Manufacturing témájú Concert Japan ERA-NET pályázat keretében 1 db magyar pályázat került támogatásra. Az OTKA által támogatott kutatások eredményeinek közlésére, valamint azok tudományos ismeretterjesztésére 2013-ban márciusi és szeptemberi határidővel meghirdetett pályázatra (PUB) beérkezett 37 db pályázat közül, az OTKA Publikációs Bizottságának javaslata alapján, az OTKA Bizottság 30 db támogatásáról döntött. Az egyes pályázattípusokra 2013-ban a következő arányban történtek a kifizetések: kutatási projektekre (K) az összkiadás 58,3%-a (4.643.497 EFt), a nagy költségű kutatási projektekre (NK) 14,6%-a (1.164.557 EFt), az ifjúsági és a posztdoktori (PD) kutatási projektekre 15,1%a (1.202.235 EFt), a nagy költségű fiatal kutatási projektekre (NF) 3,1%-a (243.778 EFt), a nemzetközi együttműködésben végzett kutatásokra (NN, ANN) és a nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos költségekre (pl. tagdíjakra) 6,9%-a (552.149 EFt), az OTKA által támogatott kutatások eredményeinek publikálására (PUB) 0,6%-a (48.745 EFt). Az OTKA-forrás 1,4%-át (111.978 EFt-ot) az OTKA Iroda többletköltségeire, a Magyar Államkincstárnál vezetett számlával kapcsolatos kiadásaira fordították.
10
OTKA Programokból történt 2013. évi kifizetések megoszlása 6,9%
0,6%
3,1%
1,4%
K NK
15,1%
PD 58,3%
14,6%
NF NN PUB Egyéb
2013-ban az OTKA tudományterületi besorolása szerint a kutatóhelyekre átadott támogatás 23,1%-a (1.815.009 EFt) a társadalom- és bölcsészettudományok (TBTK) területén, 32,0%-a (2.513.973 EFt) a műszaki és természettudományok (MTTK) területén és 44,9%-a (3.525.979 EFt) az élettudományok (ÉTK) területén segítette az alapkutatásokat.
2013-ban kifizetett összegek tudományterület szerinti megoszlása
44,9%
23,1%
TBTK MTTK
32,0%
ÉTK
A kutatóhelyek típusait tekintve a 2013-ban kifizetett összegek 54,4%-a (4.276.757 EFt) egyetemeknek, főiskoláknak, 39,0%-a (3.061.838 EFt) az MTA kutatóintézeteinek, 1,2%-a (92.199 EFt) közgyűjteményeknek, 5,4%-a (424.168 EFt) egyéb kutatóhelyeknek került átadásra.
11
2013-ban kifizetett összegek intézménytípus szerinti megoszlása 1,2% 5,4% Egyetem, Főiskola 39,0%
54,4%
MTA Közgyűjtemények Egyéb
A kutatók 2013-ban benyújtott elszámolásai alapján az OTKA által biztosított kutatási támogatás a következő költségeket fedezte: személyi költségek és járulékaik (31%), konferencián való részvétel, készletbeszerzés és a kutatásokkal kapcsolatos szolgáltatások költsége (41%), a kutatóhely általános (rezsi) költsége (17%), valamint beszerzett tudományos műszerek és segédeszközök költsége (11%). A 2013-ban benyújtott pénzügyi elszámolások alapján az OTKA a személyi költségekből a fiatal kutatói és posztdoktori kutatási szerződések keretében 103 fiatal vezető kutatónak, valamint további 42 fiatalnak biztosította kutatói bérét, míg a kutatási és nagy összegű projektek esetében további 762 főnek (doktorandusz, posztdoktor, asszisztens) biztosította időszakos illetményét vagy ideiglenes alkalmazotti bérét, esetenként többszöri, illetve több projektben történt alkalmazás keretében. Az OTKA Bizottság az utóbbi években a pályázatok támogatási összegét fokozatosan emelte. A pályázatok keretében többletforrás igényelhető kutatói állások (fiatal kutatók, posztdoktorok, doktoranduszok) személyi költségeire és tudományos műszerek beszerzésére. Az OTKA Bizottság a támogatásoknál általában előnyben részesíti a fiatal kutatókat. 2013-ban a vezető kutatók átlagéletkora 55,8 (ebből a fiatal kutatóké 38,4) év, a kutatásban részt vevő kutatók átlagéletkora pedig 42,2 év volt. A nők részvételi aránya a 2013/1 fordulóban, a benyújtott és a nyertes pályázatok esetében közel azonos volt. A fiatal kutatói kategóriában: a benyújtott pályázatok esetében a vezető
12
kutatók 46,3%-a volt nő, a nyertes pályázatok esetében ez az arány 38,5% volt. A szenior kutatói kategóriában: a benyújtott pályázatok esetében a vezető kutatók 23,5%-a volt nő, a nyertes pályázatok esetében 24,5%.
2013/1 fordulóban a nők részvételi aránya 50,0% 40,0% 30,0% 20,0% 10,0% 0,0%
1.5.
K
PD
Benyújtott pályázatok
23,5%
46,3%
Támogatott pályázatok
24,5%
38,5%
Tudományos eredményesség
Az OTKA által támogatott kutatások eredményessége a megjelent publikációk, a publikációk minőségére utaló mérőszámok és a szabadalmak száma alapján mérhető. A 2012-ben lezárult projektek beküldött 376 zárójelentése közül a 2013-ban értékelt 358 zárójelentésből a szakmai zsűrik 68,1%-ot kiválóan megfeleltnek, 24,9%-ot jól megfeleltnek, 6,2%-ot megfeleltnek minősítettek. Az értékeltek 0,8 %-a nem a vállalt eredményeket hozta kutatásai során, ezek ismételt zárójelentés benyújtására kaptak felszólítást, amelyek értékelése jelenleg is folyamatban van. A zárójelentések 79,3%-át tudományos ismeretterjesztésre alkalmasnak, 47,2%-át pedig gazdaságban hasznosíthatónak minősítette az illetékes szakmai zsűri. A 2013ban benyújtott 318 zárójelentés értékelése 2014-ben folytatódik. 2013-ban 950 részjelentést nyújtottak be, amelyeknek szakmai és pénzügyi ellenőrzése szintén folyamatos. A 2012-ben és 2013-ban lezárult és beküldött, 694 db projekt zárójelentése alapján, az OTKA kutatások eredményeképpen 8167 folyóiratcikk, 395 db könyv, 1422 db könyvfejezet, 1621 db konferenciakiadvány, 2103 db absztrakt, valamint 2354 egyéb publikáció jelent meg. Összesen 27 db szabadalmat jelentettek be. A publikációk között, az OTKA kutatási támogatásából 2012-ben 104 db (TBTK: 20 db, MTTK: 66 db, ÉTK: 18 db), míg 2013-ban 122 db (TBTK: 28 db, MTTK: 75 db, ÉTK: 19 db) doktori disszertáció született.
13
Mérőszámokkal nem alátámasztható produktumok is születtek az OTKA támogatásoknak köszönhetően. Új tudományos, nemzetközi mércével is kiemelkedő eredmények létrejöttéhez, új módszerek, eljárások felfedezéséhez, új kutatócsoportok, tudományos műhelyek megalakulásához, és számos fiatal kutató kutatásba történő bevonásához járult hozzá közvetetten az OTKA. A nemzetközi pályázatokban, együttműködésekben való sikeres részvétel a nemzetközi kapcsolatok elmélyülését, az érintett kutatók szakmai beágyazottságát teremtette meg. A tudományos eredmények oktatási folyamatban való kamatoztatása; a doktori (PhD) képzés, valamint a disszertációk feltételeinek támogatása pedig a kutatói utánpótlás, a kutatók kutatói pályán, valamint hazai kutatóhelyen való maradását, tulajdonképpen a kutatói karrier stabilitását biztosította. Az OTKA támogatások elősegítik az intézmények eszközparkjának fejlesztését, a kutatók konferenciákon való részvételét, mely felbecsülhetetlen értékkel bír a magyar tudomány nemzetközi kapcsolatainak építésében, a tudományos eredmények bemutatásában, valamint a nemzetközi együttműködésben végzett kutatások megvalósulásában.
14
1.6.
Az OTKA nemzetközi szerepe
Az OTKA a nemzetközi szervezetekben aktív szerepvállalással képviseli, jeleníti meg a magyar tudományt. Az OTKA pályázati rendszere szellemiségében jól illeszkedik az EU tagországai és az észak-amerikai nagy pályázati rendszerek elveihez. Az OTKA 1996 óta tagja a European Science Foundation-nek (ESF), melynek tagdíját a két magyar tagszervezet - az MTA és az OTKA - közösen, 50-50%-ban vállalta. A tagszervezetek többsége úgy döntött, hogy 2011 szeptemberében létrehozza a Science Europe (SE) nevű szervezetet, melyhez az OTKA és az MTA is csatlakozott. Az ESF várható megszűnése, az általa koordinált Research Networking (RNP) és EUROCORES programok megszűnését is maga után vonja. Az OTKA az MTA-val szintén közösen vett részt az ERA-NET PathoGenoMics folytatásaként létrejött Infect-ERA konzorciumban. Az OTKA munkatársai aktívan részt vesznek a Science Europe Open Access to Scientific Publications, Open Access to Data, a European Grant Union, Research Integrity és a Cross-border Collaboration munkacsoportjaiban. Az OTKA nemzetközi szokásoknak megfelelő technikájú és szellemiségű pályázati rendszert üzemeltet, pályázati és testületi rendszerével felkészíti a hazai kutatókat a nemzetközi pályázásra. Nemzetközi pályázati rendszerekhez társul saját forrásaival, valamint részt vesz európai kutatási alapok együttműködésében indított kooperációs kutatás-finanszírozási programokban. 2013-ban az OTKA további ERA-NET programok előkészítésében is részt vett, úgy mint a Photonic Manufacturing témájú CONCERT-Japan, az anyagtudományi M-ERA.NET, a ritka betegségek kutatására kiírt ERA-NET E-Rare, valamint az ERA-Chemistry programokban. Az OTKA Bizottság az osztrák FWF-fel Lead Agency-megállapodást kötött, amelynek keretében közös kutatási pályázatok támogatására volt lehetőség. A Lead Agency értékelési forma keretében a felek elfogadják annak a félnek a támogatási rangsorát, ahová a kutatók nagyobb összeggel pályáznak. A pályázatok értékelését nemzetközi szinten valósították meg. Az OTKA 2013-2015 Stratégiájának szellemében 2013 novemberében az OTKA megállapodást kötött az European Science Foundation (ESF) képviselőivel: az ESF azt a megbízást kapta, hogy tervezze meg és végezze el az OTKA, mint nemzeti alapkutatásokat támogató szervezet független értékelését a magyar és az európai kutatástámogatás
15
összefüggésében. Az értékelés a következő szempontokra terjed ki: az OTKA irányítási, ügyintézési és pályázati szerkezete (illetve ezek összhangja az OTKA stratégiai céljaival), támogatási rendszerének hatékonysága, ügyvitelének átláthatósága és nemzetközi kapcsolatai. Az ESF munkatársai létrehoztak egy a kutatásfinanszírozásban jártas, nemzetközi szaktekintéllyel rendelkező tudósokból álló értékelő bizottságot, amelynek közreműködésével 2014. második felére elkészítenek egy független értékelő tanulmányt.
1.7.
Jogszabályi környezet
A tudományos kutatások és a kutatási infrastruktúra független, széleskörű támogatása, a fiatal kutatók segítése, nemzetközi színvonalú tudományos eredmények létrehozása érdekében az Országgyűlés, a 99/1990. (XII.3.) Kormányrendelet alapján az Országos Tudományos Kutatási Alapról 1993. március 16-án az 1993. évi XXII. sz. törvényt fogadta el. Ezt az 1995. évi CXXI. törvény egyes pontjaiban módosított, majd az Országgyűlés 1997. december 9-én az 1997. évi CXXXVI. törvényt alkotta meg az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokról (OTKA), amely szerint az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok az Országos Tudományos Kutatási Alap jogutódja. Az 1997. évi CXXXVI. törvényt a 2012. június 6-tól hatályos 2012. évi L. törvény révén módosította az Országgyűlés. Az OTKA szerződések alapján az OTKA Iroda az adott kutatási szakasz támogatási összegét a kutatóhelyre megnyitja: központi költségvetési szervekhez (intézmények 95,0%-a) előirányzat-átadással, egyéb intézményekhez átutalással teljesíti. Az OTKA kutatások számára megítélt támogatások előirányzat-átadással havonta egyenlő részletekben történő finanszírozása a kutatás lehetőségeit nehezítő adminisztratív korlát, mivel egy alapkutatási témánál a tényleges kiadások általában nem egyenletesen jelentkeznek. Az előirányzatátadással történő finanszírozás másik hátránya, hogy a fejezetek közötti előirányzat-átadások miatt a keretnyitások akár két-három hónapot is igénybe vehetnek. A 2012. június 6-tól hatályos módosított OTKA törvény 5. § (1) értelmében módosult a korábbi éven túli kötelezettségvállalási korlát: az OTKA Bizottság a tárgyévet követő első évre a tárgyévben rendelkezésre álló költségvetési előirányzat 90%-áig, a második évre 70%áig, a harmadik évre 40%-áig, azon túl legfeljebb 20%-áig vállalhat kötelezettséget, beleszámítva az előző években vállaltakat.
16
A Kormány 1036/2012. (II. 21.) Korm. határozata 6. pontja értelmében a Kormány az irányítása alá tartozó fejezeteknél beszerzési tilalmat rendelt el az intézményi beruházás keretében történő bútor, személygépjármű, informatikai eszköz és telefon beszerzések tekintetében. A fenti rendelkezést a Kormány irányítása alá tartozó intézményeknek 2013-ban is érvényesíteniük kellett az OTKA Programok fejezeti kezelésű előirányzatból támogatott OTKA kutatások keretében beszerzendő eszközöknél. Ez a korlátozás akadályozta a kutatókat abban, hogy a kutatási tervükben vállaltakat határidőre teljesíteni tudják. 2014. január 1-től ez a korlátozás az OTKA kutatásokra vonatkozóan megszűnt. Az OTKA Programok 2013-ban az MTA fejezetében, a központi költségvetés fejezeti kezelésű előirányzataként szerepelt. Az OTKA Programok előirányzatával kapcsolatban a fejezetet irányító szerv jogait az MTA elnöke gyakorolta. Az OTKA Programok részére a támogatás rendelkezésre bocsátása az MTA fejezetén, illetve a Magyar Államkincstáron keresztül történik.
1.8.
A 2013-as év legfontosabb OTKA-eseményei
OTKA Bizottság, testületek • OTKA Bizottsági ülések (április, július, október, december); •
Tudományterületi kollégiumok ülései (június, november);
•
Az OTKA Bizottság döntése a 2013-ban benyújtott K, nagy költségű K és PD pályázatokról (július);
•
Az OTKA Bizottság döntése a nemzetközi együttműködésben (NN, ANN, ERA Chemistry, Concert Japan) végzett kutatási és a publikációs pályázatokról (július, december);
•
OTKA MTA-val közös Open Access stratégiája (október);
•
OTKA Bizottság döntése a 2014/1 pályázati forduló új elemeiről: a vezető kutató előzetesen megállapított kategóriák szerinti bérkiegészítésben részesülhet; új bírálati rendszer bevezetése egyes zsűrikben;
•
Az OTKA-zsűrik, kollégiumok elnökei és tagjai rotációja (december);
•
Új kollégiumi elnökök: Társadalom- és Bölcsészettudományi Kollégium: Prószéky Gábor professzor, Élettudományi Kollégium: Acsády László professzor (2014. január
17
közepétől).
Pályázatok • A 2013/1. évi OTKA-pályázatok benyújtása (február); •
A beérkezett pályázatok bíráltatása (március-június),
•
Zsűrik, kollégiumok és ad hoc bizottságok üléseinek lebonyolítása (április, május);
•
Támogatási szerződések megkötése (augusztus, szeptember)
•
Az OTKA Bizottság 2014/1 OTKA-pályázati felhívása (október).
Nemzetközi együttműködések • High-Level Workshop az OTKA Bizottság elnökének részvételével (február); •
Global Research Council konferencia az OTKA részvételével (május);
•
Science Europe Open Access Working Group és Officials Co-ordination Group megbeszélései az OTKA részvételével (május, június);
•
Science
Europe
Cross-border
Collaboration
Working
Group
munkacsoport
megbeszélés az OTKA részvételével (július, szeptember); •
Global Research Council European regional meeting az OTKA részvételével (október);
•
World Science Forum ülése az OTKA Bizottság elnöke részvételével (november);
•
Az OTKA Lead Agency együttműködési megállapodás a Szlovén Alappal (december);
•
A Humboldt Kolleg konferenciája az OTKA Bizottság elnökének részvételével (december);
•
Az ERA-Chemistry együttműködés aláírása további egy évre (december);
•
Az ESF és Science Europe General Assembly az OTKA Bizottság elnökének részvételével (május, november).
Beszámolók, értékelések • Az OTKA Iroda és az OTKA Programok költségvetési beszámolója (február); •
Az OTKA 2012. évi működéséről készített beszámoló megküldése a Kormánynak (április), Kormány általi elfogadása (július);
•
2012-re vonatkozó éves jelentés megjelentetése magyar és angol nyelven (június);
•
Az OTKA és a European Science Foundation (ESF) közötti megállapodás az OTKA
18
nemzetközi átvilágításáról (november); •
Az ESF munkatársainak tájékozódó látogatása (december).
OTKA szabályzatok, OTKA honlap
Az OTKA Iroda Alapító Okiratának hatályba lépése (január);
Az MTA elnökének egyetértése és az OTKA Bizottság elnökének jóváhagyása alapján, az OTKA Iroda Szervezeti és Működési Szabályzatának hatályba lépése (május);
OTKA honlap megújulása (január);
OTKA-blog elindulása (november).
Tájékoztatók, díjátadások •
Tájékoztató a 2013-ban belépő új zsűritagok és zsűrielnökök részére (január);
•
Tájékoztató az OTKA-val kapcsolatban álló intézmények pénzügyi szakemberei részére (január);
•
Az OTKA Ipolyi Arnold Tudományfejlesztési Díj kiosztása (november);
•
Az Élet és Tudomány – OTKA közös cikkpályázatának díjkiosztása (november).
19
20
2. Az OTKA CÉLKITŰZÉSEI Az OTKA létrehozása óta, az alábbi célok megvalósítását tartja kiemelten fontosnak:
Felfedező jellegű tudományos kutatások támogatása a tudomány minden területén; a legkiválóbb, nemzetközi mércével is kiemelkedő jelentőségű kutatások támogatása; a kutatások eredményeinek, gazdasági és társadalmi hasznosságának kiemelt kezelése; hazai intézményben megvalósuló, hazai kutatók által végzett kutatások támogatása; a kutatók által kezdeményezett témájú („blue sky research”) kutatások támogatása; a teljes kutatói életpályára kiterjedő pályázati rendszer működtetése; nemzetközi szervezetekkel való együttműködés; nemzetközi színvonalú, a tudományos közösség közreműködésével működő pályázat-értékelési rendszer fenntartása („peer review system”); átlátható, hatékony, de nem túlszabályozott működés; közpénzekkel való felelős gazdálkodás.
2.1 Alapkutatások támogatása a tudomány minden területén Az OTKA, a vezető európai kutatási alaphoz, a European Research Council-hoz (ERC) hasonlóan a kutatás-fejlesztés-innováció (K+F+I) láncolat első és megkerülhetetlen elemét, a színvonalas alapkutatásokat támogatja. Olyan kísérleti és elméleti munkákat, melyek elsődleges célja új ismeretek megszerzése a jelenségek alapvető lényegéről és a megfigyelhető tényekről. Az alapkutatások hatást gyakorolnak a fejlesztésre, mely a versenyképesség feltétele, illetve az innovációra, mely a tudásalkalmazás folyamatának elengedhetetlen eleme. E bázison valósulhat meg a gazdasági növekedés, melyre az egészséges nemzeti létezés épül. Az OTKA minden tudományágban támogat alapkutatást: az irodalomtól, a fizikán és a közgazdaságtudományon át az orvostudományig. A három nagy tudományterületen belül (társadalom- és bölcsészettudomány; műszaki és természettudomány; élettudomány) minden részterületről fogad pályázatokat, és biztosítja azok szakszerű elbírálását, valamint kiemelt figyelmet fordít a több tudományágat átfogó interdiszciplináris kutatásokra is.
2.2 Kiváló, nemzetközi szintű kutatások támogatása Versenypályázati rendszerben a legjobb, - tudományos ötletet tekintve - a leginkább kreatív, várhatóan a legjelentősebb eredményt hozó pályázatok nyerhetnek támogatást. A pályázat
21
kutatási terve és a projektet megvalósító kutatók alkalmassága és addigi teljesítménye egyaránt fontos szempont a támogatási döntésben. Olyan pályázatok támogatása a fő cél, melyek az átlaghoz viszonyítva a hazai tudományban kiemelkedőek, és nemzetközi érdeklődésre is számot tartanak.
2.3 Tudományos eredmények, gazdasági és társadalmi haszon Az OTKA fokozott figyelemmel kíséri a támogatott kutatások eredményességét. A projektek értékelése során döntő szempont a tudományos tervben megfogalmazott várható eredmények teljesülése, a minősítés pedig kihat a kutató jövőbeni esetleges pályázatainak értékelésére is. A kutatások során megvalósult konkrét eredmények (pl.: szabadalmak, publikációk) gazdasági és/vagy társadalmi hasznosíthatósága alapvető fontosságú. Az alapkutatások által elért eredmények egy része rövid időn belül alkalmazható a fejlesztésekben, többségük azonban csak évek múltán épül be közvetetten/közvetlenül az innováció folyamatába.
2.4 Kutatók hazai intézményekben való kutatásának támogatása Csak magyarországi kutatóhelyre befogadott kutató pályázhat kutatási témájával támogatásra. Az intézmények 2012-től kezdődően a támogatási összeg közvetlen költségekre eső összegének 20%-át rezsiköltségekre és a tudományos információhoz való hozzájutás elősegítésére használhatták fel, amivel az OTKA a kutatást befogadó intézmények közvetett fejlesztéséhez is hozzájárult. Az OTKA által támogatott kutatások keretében beszerzett tudományos műszerek az intézmények eszközparkját gazdagították.
2.5 Kutatók által kezdeményezett témák A felfedező kutatások jellege és a tudományos kutatás szabadsága érdekében az OTKA Bizottság 2013-ban sem tett tudományterületi megkötéseket. Ugyanakkor az OTKA törvény lehetővé teszi az OTKA Bizottság számára, hogy kiemelt tudományágak, kutatási irányok
22
figyelembevételével célzottan hirdessen meg pályázatokat annak érdekében, hogy Magyarország ezeken a területeken különösen nagy előrehaladást érjen el.
2.6 Teljes kutatói életpálya támogatása Az OTKA céljának tekinti a kutatók minden korosztályának támogatását. Ennek érdekében pályázati portfólióját úgy alakította ki, hogy a pályakezdő posztdoktorok, a saját kutatócsoportjukat létrehozni szándékozó ígéretes fiatal kutatók, a már jelentősebb kutatói háttérrel rendelkező kutatók, valamint a már tekintélyes eredményeket felmutató szenior kutatók külön kategóriában pályázhassanak. A tudományos kutatói utánpótlás elősegítése érdekében az OTKA támogatja a tehetséges fiatalok kutatásait, a kutatók külföldről való hazatérését, a szenior kutatók pályázatain keresztül pedig a PhD hallgatók bevonását a kutatásokba. Az OTKA támogatási stratégiája tulajdonképpen a kutatói életpálya minden szakaszában lehetőséget biztosít az arra érdemes kutatások megvalósítására.
2.7 Nemzetközi együttműködések Az OTKA számos nemzetközi szervezet (European Science Foundation, Science Europe) tagja, aktív szerepvállalásával képviseli a magyar tudományt. Az európai és USA-beli társintézményekkel tartott kapcsolatok révén átveszi a legkorszerűbb tudományos pályázati gyakorlatot. Pályázati és testületi rendszerével felkészíti a hazai kutatókat a nemzetközi pályázásra, és biztosítja a nemzetközi szokásoknak megfelelő technikájú és szellemiségű rendszer üzemeltetését. Saját forrásaival kapcsolódik a nemzetközi pályázati rendszerekhez, és részt vesz az európai kutatási alapok együttműködésében indított kutatás-finanszírozási programokban.
2.8 Nemzetközi színvonalú pályázatértékelési rendszer Az OTKA nemzetközi színvonalú elektronikus pályázati rendszere (EPR) három egymást ellenőrző értékelési szintet (szakmai zsűrik, tudományterületi kollégiumok, OTKA Bizottság) foglal magában. A pályázatok értékelése külső, független, és jelentős számú külföldi szakértők bevonásán alapul, ezért magas tudományos színvonalon valósul meg.
23
2.9 Átlátható, korszerű, hatékony működés Az OTKA működését szigorú összeférhetetlenségi szabályok, minden tudományos testületére kötelező ügyrendek és mindenki számára nyilvános pályázatértékelési kritériumok alapozzák meg. A pályázati kiírásokat és útmutatókat az OTKA úgy alakítja ki, hogy a pályázókat megkímélje a felesleges adminisztrációs terhektől. Az OTKA fontosnak tartja, hogy a kutatókat gyorsan kiszolgáló, a kutatók érdekeit szem előtt tartó ügyintézést valósítson meg. Az OTKA működésével kapcsolatos információk (pl. ügyrendek, szabályzatok) az OTKA honlapján (www.otka.hu) mindenki számára hozzáférhetők.
2.10 Az
A közpénzekkel való felelős gazdálkodás OTKA
a
pályázati
rendszernek
mind
a
bemeneti
(személyi,
intézményi
összeférhetetlenségi, OTKA pályázati és egyéb általános pénzügyi szabályok betartatása), mind a kimeneti részén (támogatott projektek éves pénzügyi beszámolója, a pénzfelhasználás helyszíni ellenőrzése) fokozottan ügyel arra, hogy a pályázati pénzeket a támogatott kutatók szabályosan használják fel. Az OTKA a Kormány részére évente beszámolót készít az OTKA Programok fejezeti kezelésű előirányzatának és az OTKA Iroda pénzügyi tervének megvalósulásáról.
24
3. AZ OTKA MŰKÖDÉSE 3.1.
Az OTKA küldetése
Az OTKA független nemzeti intézményként, a magyarországi munkahelyeken végzett, nemzetközileg is kiemelkedő felfedező kutatásokat (más szóval: alapkutatásokat) támogatja a tudomány minden területén. Hazai és külföldi szakértők bevonásával, nemzetközileg elismert pályázati rendszeren keresztül bíráltatja el a pályázatokat. Tekintettel a folyamatosan változó hazai és nemzetközi igényekre, az OTKA folyamatosan újítja pályázati rendszerét, beépíti működésébe a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott hatékony technikákat, valamint tudományfinanszírozási és tudománypolitikai javaslatokat tesz. Az OTKA által finanszírozott projekteken keresztül a legkiválóbb kutatókhoz és magyarországi kutatási intézményekhez juttat többletforrást. A nemzetközi szervezetekkel való együttműködésekben pedig a magyar tudományt képviseli. Saját forrásaival, nemzetközi pályázati rendszerekhez társulva, részt vesz európai kutatási alapok együttműködésében indított kooperációs kutatás-finanszírozási programokban.
3.2.
Az OTKA szervezeti felépítése
Az OTKA felépítése számokban (2013): 3 tudományterületi kollégium 29 szakmai zsűri 450 testületi tag 8 000-10 000 pályázati résztvevő 5 000 fő kerül kapcsolatba évente a pályázati rendszerrel (pályázó, bíráló, testületi tag)
Az OTKA működése – hasonlóan a legtöbb nemzetközi
kutatást
támogató
szervezet
gyakorlatához – a tudományos kutatást végző széles
kutatói
közösség
együttműködésén
alapul (peer review system). Ezért az OTKA a külső szakértők széles körét vonja be a pályázatértékelési folyamatába, mind a döntéselőkészítési, mind pedig a döntési szinten. Az
OTKA szervezete három értékelési szintet foglal magába: a tudományági szakmai zsűrik, a tudományterületi kollégiumok és az OTKA Bizottság szintjét.
25
3.2.1. Szakmai zsűrik
A zsűrik főbb feladatai: pályázatok véleményeztetése külső szakértőkkel pályázatok szakmai minősítése, rangsorolása projektek szakmai jelentésének értékelése javaslat zsűritagok rotációjára tapasztalatok továbbítása az illetékes kollégiumnak
A széles kutatói bázis munkáján alapul az OTKA szervezetének első értékelési szintje: a szakmai zsűrik rendszere. Ezekben a testületekben szaktudomány,
alapuló
elsődleges
az
adott
tudomány-csoport
szaktudása. A szakmai zsűrik végzik a benyújtott
szakvéleményeken
összpontosul
minősítését,
pályázatok és
elkészítik
külső, azok
független szakmai
rangsorjavaslatát. A zsűrik munkájában részt vevő szakértők megfelelő arányban képviselik az egyes tudományterületeket, az egyes intézménytípusokat, valamint a főváros és a vidék kutatóintézeteit.
3.2.2. Tudományterületi kollégiumok A zsűrik javaslatai az OTKA második értékelési szintjére, a tudomány-területi kollégiumok elé kerülnek megvitatásra és ellenőrzésre. Három kollégium működik:
Társadalom- és Bölcsészettudományi Kollégium
A kollégiumok főbb feladatai: rangsorok megvitatása és véglegesítése zárójelentések minősítésének jóváhagyása - problémás szakmai jelentések megtárgyalása a zsűrielnökök és zsűritagok megválasztása a zsűri munkájának irányítása és ellenőrzése tapasztalatok, javaslatok továbbítása az OTKA Bizottságnak
Műszaki és Természettudományi Kollégium
Élettudományi Kollégium
A kollégium irányítja, felügyeli és ellenőrzi a szakmai zsűrik munkáját. Megvitatja, jóváhagyja a zsűrik által elkészített rangsorjavaslatot, egyben átfogóbb, össztudományterületi, tudománypolitikai szempontokat is érvényesíthet. A kollégium fontos feladata továbbá, hogy a pályázatok támogatási rangsorjavaslata mellett javaslatot tegyen az OTKA Bizottság számára a pályázati rendszer, a zsűri struktúra, az értékelési szempontok és a pályázati ügyrend módosítására.
26
3.2.3. OTKA Bizottság
Az OTKA Bizottság tagjai 2013-ban: Kollár László Péter (elnök), Németh Tamás (alelnök), Szolcsányi János (alelnök), Bálint Csanád, Beke Dezső, Blaskó Gábor, Cseri Miklós, Darvas Béla, Erdei Anna, Falus András, Farkas István, Jakab Éva, Kardon Béla, Kissné Marjay Márta, Kolossváryné Juhász Györgyi**, Kovács Péter*, Mészáros Ádám*, Rechnitzer János, Szalay Péter * év közben kapott felkérést **mandátuma év közben megszűnt
Az értékelés harmadik, egyben legfelsőbb szintje az OTKA Bizottság, amely elnökből, két alelnökből és 15 tagból áll. Az OTKA Bizottság vezetőit és tagjait – a tudományterületi kollégiumok elnökeinek kivételével - hároméves időtartamra a miniszterelnök bízza meg. Az OTKA törvény adta felhatalmazás alapján az OTKA Bizottság hozza meg a végső támogatási döntést a benyújtott pályázatokról. Meghatározza az OTKA stratégiáját, pályázati struktúráját, támogatási politikáját és adminisztratív szabályait.
3.2.4. OTKA Iroda Az OTKA Iroda az OTKA működésével kapcsolatos technikai, pénzügyi, szervezési és adminisztratív feladatokat végzi. Segíti a szakértők és a testületek munkáját, kapcsolatot tart a pályázókkal, a támogatást nyert kutatókkal
és
intézményekkel.
Közreműködik
a
pályázatok
véleményeztetésének
ügyintézésében és megszervezi a különböző szintű testületek ülését. Intézi a projektek szerződéskötését, gondoskodik a finanszírozásukról, a szakmai és pénzügyi jelentések ellenőrzésének lebonyolításáról. Fontos feladatai közé tartozik továbbá a nemzetközi kutatástámogató szervezetekkel való kapcsolattartás, más országok kutatási alapjaival való együttműködés.
Legfőbb feladatai közé tartozik:
27
A pályázatok meghirdetése, nyilvántartásba vétele, formai ellenőrzése, tanácsadás. A pályázatok értékelésével kapcsolatos adminisztratív feladatok, pályázatok értékelésének ügyintézése, kijelölése zsűriknek, továbbítása szakértőknek, döntés-előkészítési feladatok zsűri-, kollégiumi- illetve bizottsági ülésekre. A vezető kutatókkal és a fogadó intézményekkel történő szerződéskötés, levelezés, kapcsolattartás. A kutatási szerződések szerinti támogatási előlegek finanszírozása. A projektek szakmai és pénzügyi beszámoltatása rész- és zárójelentések formájában, a jelentések ellenőrzése az Irodában illetve a projektkezelő szervezet telephelyén. Az ellenőrzéshez szükséges iratok és információk zsűriknek, szakértőknek - szakmai véleményezésre - történő továbbítása. Szervezési és lebonyolítási szolgáltatások biztosítása az OTKA szakértői bizottságok üléseire. Különféle pályázati anyagok előkészítése, véleményezése, aktualizálása, kiadványok tervezése és készíttetése. Általános és teljes körű intézménygazdálkodási feladatok ellátása. Az OTKA Programok pénzügyi és számviteli feladatainak ellátása. Információszolgáltatás, adatszolgáltatás az OTKA testületei, minisztériumok, intézmények vezetői és a nyilvánosság részére. Nemzetközi együttműködések, kapcsolattartás a hazai és külföldi kutatást támogató alapokkal. Az OTKA elektronikus pályázati rendszerének (EPR) folyamatos karbantartása, működtetése, fejlesztése. Az OTKA honlapjának folyamatos adatfeltöltése, működtetése. Kapcsolattartás az intézmények vezetőivel, referenseivel. Az OTKA Iroda integrált informatikai rendszerének működtetése az Iroda és az OTKA Programok gazdasági, pénzügyi műveleteinek lebonyolítása érdekében.
3.3.
A pályázástól a döntésig
28
3.3.1. Pályázattípusok Az OTKA pályázati rendszere az évek során rugalmasan alakult a tudománypolitikai célok, a pályázói igények, és a rendelkezésre álló források alapján. A pályázati portfólió 2013-ban is a korábbi évekhez hasonlóan alapvetően két nagy pályázati típust és egy, ezeket kiegészítő típust tartalmazott. A pályázás nyelve – néhány kivételtől eltekintve - egységesen az angol. Az OTKA Bizottság évente dönt az adott évi költségvetésből az egyes pályázattípusokra elkülöníthető összegekről, és a beérkezett pályázatok igénye alapján meghatározza az egyes tudományterületekre jutó támogatási arányokat. A támogatott kutatások jelentős részét az ún. kutatási pályázatok teszik ki. A kutatási pályázatok futamideje legfeljebb 4 év. A kutatási pályázatok vezető kutatóinak tudományos fokozattal kell rendelkezniük és magyarországi kutatóhelyhez kell kötődniük. A pályázható összeg nagysága szerint megkülönböztetünk: K jelű kutatási pályázatot, a K jelű pályázatok között egy adott összeghatárt meghaladó nagy költségigényű kutatási pályázatot, illetve NN és ANN jelű, külföldi partner társpályázatához kapcsolódó – kifejezetten nemzetközi együttműködésen alapuló – kutatási pályázatot. A kutatási pályázatok közül külön bizottságban
kerülnek
értékelésre
a
több
tudományterületen
eredményt
ígérő,
interdiszciplinárisnak jelölt (ID) pályázatok. A másik pályázattípus a fiatal kutatóknak szóló pályázatok csoportja. Ide két altípus: a posztdoktorok számára önálló tudományos programjuk elindítására, külföldről hazatérők segítésére
és
már
támogatott,
sikeres OTKA projektekhez való csatlakozás lehetővé tételére kiírt, PD jelű (három kategóriával); és a már nemzetközi elismertséget szerzett, önálló kutatócsoportot létrehozni kívánó, tapasztaltabb fiatal kutatók részére meghirdetett pályázat (NF jelű) tartozik. Az OTKA az NF jelű pályázati formát jelenleg szünetelteti. Fiatal kutatói pályázatot 40 évnél nem idősebb, PhD fokozattal rendelkező kutató adhat be. Posztdoktori pályázat a PhD fokozat megszerzését követő 8 éven belül nyújtható be és a pályázónak vállalnia kell, hogy munkaideje 80 %-ában (egyetemi oktató esetén 70 %-ában) a pályázatban meghatározott feladatok teljesítésén dolgozik. A PD pályázatok futamideje maximum 3 év.
29
A kutatási pályázatokat kiegészítő pályázati típus a publikációs pályázat (PUB). A már támogatott OTKA kutatások eredményeinek megjelentetésére, tudományos népszerűsítésére, valamint forráskiadásra lehet ebben a típusban pályázni három kategóriában. A publikációnak egy éven belül meg kell jelennie.
3.3.2. Döntési folyamatok 2013-ban Egy OTKA-hoz benyújtott pályázat Döntési folyamat az egyes pályázati típusoknál szakértők szakmai zsűri kollégium OTKA Bizottság PD: szakértők szakmai zsűri résztudományterületi PD bizottság tudományterületi PD bizottság OTKA Bizottság Nagy költségű K : szakértők szakmai zsűri tudományterületi nemzetközi szakértői bizottság OTKA Bizottság ID: szakértők szakmai zsűri interdiszciplináris szakértői bizottság OTKA Bizottság NN: szakértők Nemzetközi Bizottság OTKA Bizottság PUB: szakértők Publikációs Bizottság OTKA Bizottság K:
az alábbi utat járja be a döntés megszületéséig:
benyújtás,
formai ellenőrzés,
véleményeztetés,
rangsorolás,
döntés-előkészítés,
támogatási döntés,
kiértesítés.
A benyújtást a pályázat vezető kutatója végzi, de a pályázatot a kutatást befogadó intézmény is jóváhagyja. A kutató felelős a pályázat tudományos részéért, míg a költségtervet az intézmény gazdasági részlegével közösen készítik el, s ezt az intézménynek külön is jóvá kell hagynia. Az OTKA Iroda végzi el a benyújtás utáni formai ellenőrzést. Ezt követően a zsűri elnöke – a zsűritagok javaslatait is figyelembe véve – felkér minden pályázathoz több külső, a pályázattal nem összeférhetetlen hazai és külföldi szakértőt. Minden pályázathoz lehetőség szerint három külső szakértői vélemény szükséges ahhoz, hogy azt a zsűri érdemben tárgyalni tudja. A pályázatok angol nyelven történő benyújtása lehetővé teszi, hogy külföldi szakértőket is be lehessen vonni a véleményezésbe, elősegítve ezzel nemzetközi szempontok érvényesülését a bíráltatásban. (A hungarikumok esetében kivételesen, egyedi elbírálás alapján, van lehetőség a pályázat magyar nyelven történő benyújtására.) Ezután kerül sor a szakmai zsűri ülésére, melyen a referáló zsűritagok véleményét meghallgatva, részletes vitát folytatnak a pályázatok szakmai minősítéséről, a költségtervek realitásáról, kialakítják a zsűri szöveges véleményét, és titkos szavazással kialakítják a
30
pályázatok rangsorát és támogatási javaslatukat. A zsűriülés szabályosságára a kollégiumnak egy jelen lévő tagja, valamint az OTKA Iroda szintén jelen lévő illetékes munkatársai ügyelnek. Az ülésekről jegyzőkönyv készül. A zsűri rangsorjavaslata és szöveges véleménye ezután a tudományterületi kollégium elé kerül, amely megvitatja azt. A kollégium véglegesíti a rangsorokat, a támogatási javaslatokat, a testületi véleményeket, és előkészíti ezeket a döntéshozó szint, az OTKA Bizottság számára. A kollégium csak kivételes esetben, alapos okkal és megfelelő szakmai indoklással változtathatja meg a zsűrik által javasolt rangsorokat. A végső döntést a támogatott pályázatokról az OTKA Bizottság hozza meg. A döntési folyamat három szintje egymásra épül, ugyanakkor egymást ellenőrzi is. A különböző szakmai szintek csak erősen szabályozottan tudnak beleszólni az előző szint javaslatába, ami biztosítja a döntések szakmai megalapozottságát. Ha egy pályázó eljárásbeli szabálytalanságot vélelmez a bírálati eljárásban, akkor lehetősége van az OTKA Bizottság elnökéhez fordulni, aki az OTKA Bizottság javaslata alapján, az OTKA Eljárási és Etikai Bizottságát bízhatja meg a panasz kivizsgálásával.
3.3.3. Értékelési szempontok Az összeférhetetlenség esetei: munkahelyi alá-/fölérendeltség az elmúlt 5 évben, közvetlen munkatársi (és munka) kapcsolat - közeli hozzátartozói kapcsolat doktori hallgató/témavezető kapcsolat (bármikor) közös publikáció az elmúlt 5 évben egyéb eseti ok
A
pályázatok a
szempontja
értékelésének
legfőbb
kiválóság.
Ebbe
beletartozik a pályázati ötlet, tudományos hipotézis újszerűsége, innovatív jellege; a kutatástól várható tudományos, gazdasági vagy társadalmi hatás; a pályázó vezető kutató
és
a
kutatócsoport
eddigi
tudományos teljesítménye; a projekt megvalósítására fordított kutatási kapacitás; a lezárult OTKA kutatások eredményessége, minősítése és a kutatást befogadó intézményi háttér, tudományos infrastruktúra megfelelő volta. A párhuzamos finanszírozás elkerülése érdekében, vizsgálják azt is, hogy az adott kutatási téma részesült-e már támogatásban, van-e átfedés a pályázó korábbi vagy éppen folyamatban lévő kutatásaival. Ugyancsak fontos szempont a pályázati terv megvalósíthatósága, realitása, valamint a pályázat szabályossága. A támogatott pályázatok között előfordulhat kockázatos megvalósíthatóságú projekt, amely jellegéből fakadóan nem biztos, hogy teljesül. Erre a szempontra fokozottan ügyelnek a rangsor kialakításakor. Az OTKA külön kezeli az interdiszciplináris pályázatokat és a fiatal kutatók támogatását. Előbbi esetében a különböző területek, módszerek, intézmények
31
együttműködése különösen széleskörű szinergiát indíthat el, és váratlan eredményeket hozhat, akár több tudományterületen is. A fiatal kutatók támogatása (PD, NF pályázatok, kutatói álláshelyek támogatása) esetében pedig elősegítheti a tudományos utánpótlás erősítését, és a tehetséges fiatal kutatók hazatérését.
3.3.4. Átláthatóság Az OTKA fontos jellemzője az átláthatóság kritériuma minden területen. Az OTKA működését meghatározó alapvető szabályzatok és az értékelő testületek összetétele nyilvános és elérhető az OTKA honlapján. Nyilvánosan kereshető adatbázisban megtekinthetők a 2005 óta támogatott projektek főbb adatai, a kutatás során keletkezett publikációk bibliográfiai adatai, valamint a lezárult projektek zárójelentései. Az OTKA minden pályázati forduló végén a honlapján közzéteszi a támogatásban részesített pályázatok főbb adatait, valamint nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a pályázók a lehető legteljesebb információhoz juthassanak pályázatuk minősítését illetően. A pályázatok tartalmát, valamint a véleményezők személyét ugyanakkor az OTKA hivatali titokként kezeli. Ugyancsak bizalmas információnak minősülnek a különböző testületi ülésen elhangzottak, ezért a részt vevő bizottsági tagok az ülés előtt aláírásukkal vállalják a titoktartást. Az OTKA a berlini nyilatkozat aláírásával csatlakozott a tudományos tartalmak szabad hozzáférhetőségét elősegítő Open Access kezdeményezéshez, ezért a támogatott kutatásokból származó eredmények esetében előírja, hogy ezek teljes szövegű változatát a kutatónak el kell helyeznie a tudományos közösség számára szabadon hozzáférhető nyilvános felületen. Az OTKA részletes és szigorú összeférhetetlenségi szabályokat alkalmaz a pályázatok értékelésekor. Ezen kívül minden testületi
tagnak
a
bizottsági
ülés
előtt
írásban
nyilatkoznia
kell
az
esetleges
összeférhetetlenségéről, ahogy ugyanerről a külső bírálóknak is nyilatkozniuk kell a szakmai véleményük rögzítése előtt. Az OTKA testületeinek mindhárom szintjén érvényesül a tagok szabályozott, az OTKA törvényben előírt és egyben a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő rotációja. Minden tag mandátuma 3 évre szól, és minden rotációnál a testületek tagjainak mintegy egyharmada megújul. Az OTKA az új tagok személyére a széles tudományos közösségtől kér be javaslatokat. 2013-ban az OTKA Iroda javaslatkérő levéllel 11587 kutatót keresett meg. Az utolsó 5 évben pályázatot benyújtó vezető és részt vevő kutatók (függetlenül attól, hogy részesültek-e támogatásban) javaslatot tehettek a zsűri és kollégiumi
32
tagok személyére azokban a testületekben, ahol a pályázatuk elbírálásra került. Összesen 3091 kutató 9186 db javaslatot tett.
3.3.5. Projektkövetés Kutatási szakaszonként (általában 12 hónaponként) a projekt vezető kutatójának szakmai jelentést, a projekt intézményének pedig pénzügyi elszámolást kell készítenie az OTKA elektronikus rendszerében. Amennyiben a szakmai jelentést a zsűrielnök, a pénzügyi jelentést pedig az OTKA Iroda jóváhagyja, sor kerül a következő kutatási szakasz támogatásának finanszírozására. A projekt futamidejének letelte után szakmai zárójelentést és pénzügyi záró elszámolást kell készíteni. A szakmai záróbeszámolóban részletesen ismertetni kell a kutatás során elvégzett munkát, az elért eredményeket, azok jelentőségét és publikációk, szabadalmak formájában történő megjelenését. A zsűri minősítési javaslatát az illetékes tudományterületi kollégium megtárgyalja és véglegesíti. Ha egy szakmai rész- vagy zárójelentés a zsűrielnök értékelése szerint problémákat vet fel, vagy nem megfelelőnek minősül, akkor a kollégium elé kerül, amely dönt a további lépésekről. Súlyosabb szankciókról (pályázásból történő időleges kizárásról, a támogatási összeg részleges vagy teljes visszafizettetéséről) a kollégium véleményét figyelembe véve az OTKA Bizottság elnöke dönt. A pénzügyi elszámolást az OTKA Iroda gazdasági részlege vizsgálja meg. Az Iroda munkatársai a helyszínen, részletesen is vizsgálják a támogatást kezelő intézményekben az OTKA kutatások pénzügyi elszámolásait, elkülönített pénzügyi nyilvántartásait, elszámolásaik szabályosságát, amiről jegyzőkönyvet készítenek. Az eredeti kutatási- és költségtervtől való eltérés szakmai elfogadhatóságáról, indokoltságáról az illetékes kollégiumi elnök dönt. 2013-ban az Iroda Gazdasági Szervezete 2253 – éves, évközi, záró – pénzügyi elszámolást ellenőrzött, helyszíni ellenőrzés 71 projekt estében történt.
3.3.6. Hatékony, gyors ügyintézés
33
A pályázat- és projektkezelési folyamat legfontosabb technikai eszköze az OTKA saját fejlesztésű, kifejezetten erre a feladatra létrehozott Elektronikus Pályázati Rendszere
(EPR).
Az
EPR
átfogja
a
pályázat
benyújtásától, az értékelésen és finanszírozáson át a jelentéskészítés és értékelés folyamatáig az OTKA működésének teljes körét. Ez jelentősen megkönnyíti és meggyorsítja a pályázatértékelési folyamatot, lehetővé téve azt, hogy az internet segítségével a pályázók, az intézmények és az OTKA testületi tagjai bárhol és bármikor kapcsolódjanak a rendszerhez, elvégezhessék feladataikat, információkhoz juthassanak a pályázatokról vagy
projektekről,
dokumentáltan
és
az
Iroda
munkatársai
naprakészen
pedig
elvégezhessék
a
pályázatokkal kapcsolatos teendőiket. Az OTKA arra törekszik,
hogy
adminisztrációtól
minél
egyszerűbb,
mentes
a
pályázati
felesleges rendszert
működtessen. Ezért például lehetővé tette, hogy az EPRbe a pályázók az MTA Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) és a BME Publikációs Adattára adatbázisaiból is átvehessenek adatokat, és ne kelljen azokat külön beírni. Az OTKA a megalakulása óta kiemelten fontosnak tartja, hogy az ügyintézése a kutatók tiszteletén alapuljon,
segítse
és
felesleges
adminisztratív
akadályokkal ne gátolja a pályázati döntési folyamatot és a kutatások előrehaladását. A szakszerű pályázatkezelést segíti, hogy az OTKA Iroda minden szakmai osztályán alkalmaz PhD-fokozattal és kutatási tapasztalattal rendelkező tudományos referenseket, akik szakmai szempontból is meg tudják ítélni az egyes ügyeket, kérelmeket.
3.4.
OTKA-kutatások hatása
Az OTKA által támogatott kiemelkedő színvonalú felfedező kutatások igen jelentős hatást fejtenek ki a magyar gazdaság, a társadalom, a kultúra és a felsőoktatás különböző területeire.
34
A tudományos kutatók életpályájára gyakorolt hatása rendkívül összetett, sokoldalú. A kezdő, tehetséges kutatók számára álláshelyeket biztosít, ami lehetővé teszi, hogy elindulhassanak a kutatói pályán. Elősegíti a fiatal koruk ellenére már komoly eredményeket felmutató posztdoktorok pályán tartását, saját kutatócsoportjuk megalapítását. Jelentős kutatócsoportok kutatásait is támogatja, azzal a céllal, hogy nemzetközi szinten is kiemelkedő eredményeket érhessenek el. Jelenleg külföldön dolgozó, kiemelkedő magyar kutatók „visszacsábításában”,
illetve
hazai
kutatók
végleges
külföldre
költözésének
megakadályozásában is fontos szerepe van az OTKA-támogatásoknak, így a kutatói életpálya bármely szakaszában lévő tudományos kutató számára hasznos lehet. Ezért az OTKA alapvető stratégiája, hogy nagy számban támogassa a pályakezdő kutatókat, illetve a kutatói életpálya minden szakaszában az arra érdemes kutatások megvalósítását. Az OTKA kutatásoknak pozitív hatásuk van a kutatást befogadó intézményekre is, hiszen az elnyert pályázatok révén hozzájárul az intézmények infrastruktúrájának, eszközparkjának (műszer, számítógép, könyvtár) fejlesztéséhez; segíti kutatási pénzek becsatolását a felsőoktatásba, hogy az egyetemeken és a főiskolákon több területen folyhassanak jelentős kutatások. Ezen felül elősegíti, hogy egy kutatóhelyen, intézményben kialakulhasson a szükséges kutatási kapacitás; támogatja a hazai és külföldi tudományos kutatók és kutatást befogadó intézmények együttműködését és közvetett módon hozzájárul ahhoz is, hogy kiemelkedő színvonalú kutatások megvalósulásával az azoknak kutatóhelyi hátteret biztosító intézmények tudományos rangja, nemzetközi elismertsége is növekedjen. A tudományos hatás a legjelentősebb, mert az emberi kíváncsiságra, a nemzetközi kutatásban megfogalmazódott kérdésekre tudományos értékű válasz születik; nemzetközileg jegyzett publikációk jönnek így létre, ami elősegíti a kutatók nemzetközi elismertségét és átfogó, nagy volumenű, vagy több tudományterületre kiterjedő interdiszciplináris kutatások valósulnak meg. Fontos továbbá, hogy a magyar kutatási eredmények bekerülnek a nemzetközi tudományos vérkeringésbe; élvonalbeli módszerek, eljárások honosodnak meg Magyarországon és nem várt alkalmazási lehetőségek is felbukkannak. A kifejezetten pénzben, gazdasági haszonban mérhető - bár nem mindig közvetlen - hatás is számottevő a felfedező kutatások esetében. A tudományos ötlet és az alapkutatási eredmény megléte kifejezett előfeltétele az alkalmazott kutatásoknak és az ipari innovációnak. Az alapkutatási eredmény során szabadalmak jönnek létre, melyek gazdaságilag hasznosíthatók,
35
és technológiák, iparágak fejlődését szolgálhatják. A nemzetközi színvonalon megalapozott gazdaságpolitikai javaslatok segítik a gazdasági tervezést és a felfedező kutatásokat, ezáltal makrogazdasági kitörési pontokat jelölhetnek ki Magyarország fejlődése érdekében. A társadalom egésze számára hasznot jelent, ha a társadalmat érintő stratégiai döntések előkészítése, tudományos megalapozása az alapkutatások eredményein nyugszik. Ezen kívül a közérthetően megfogalmazott kutatási célok és tudományos eredmények hozzájárulnak az emberek felelős és tájékozott polgárrá válásához; a közpénzen támogatott tudományos kutatások eredményei széleskörűen és mindenki számára szabadon hozzáférhetők. A kutatás, a kutató, és a felsőfokú iskolázottság társadalmi elismertségének növekedésével nőhet a kutatói pálya iránti igény, a kutatói életpálya elismertsége. A kultúra területén jelentkező fontos eredmény a magyar kulturális örökség tudományos feltárása és megőrzése a jelen és a következő generációk számára. Kiemelt szempont a kollektív nemzeti emlékezet és pozitív nemzeti hagyományok szakszerű és valós meghatározása és fenntartása; a múlt tanulságaiból való okulás és a sikerekből való erőmerítés a közösségek szintjén, és nem utolsósorban a magyarság nemzeti identitásának és közösségi kohéziójának országhatáron kívül és belül történő megerősítése.
36
4. A TUDOMÁNYTERÜLETI KOLLÉGIUMOK BEMUTATÁSA
4.1.
Társadalom- és Bölcsészettudományi Kollégium
A Társadalom- és Bölcsészettudományi Kollégium tagjai 2013-ban Bálint Csanád (elnök), Borsos Balázs, Csapó Benő, Csejtei Dezső, Elekes Zsuzsanna, Fertő Imre, Gergely András, Horváth László, Jankovich-Bésán Dénes, Janky Béla*, Kákai László, Károlyiné Berlász Melinda, Salvi Giampaolo, Pál József, Sisa József, Szirák Péter, Tóth Mihály, Winkler István, Bartos Huba (titkár), Szigeti István (titkár) *2013 júliusában lemondott
A
Kollégium
elnöke
2008
óta
Bálint
Csanád
akadémikus,
régész,
az
MTA
Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének volt igazgatója. Szakterülete a koraközépkori régészet, Bizánc és az avarok régészete és története. Poitiers-ben és Belgrádban volt kutatási ösztöndíjas, vendégprofesszorként tanított Párizsban és Nápolyban. Több nemzetközi és magyar tudományos bizottság és szervezet tagja, illetve elnöke. A Társadalom- és Bölcsészettudományi Kollégium az elnökön kívül 17 tagból áll, akik a kollégiumhoz tartozó tudományágak képviseletét látják el. A Kollégiumhoz, melynek munkáját két kollégiumi titkár, Bartos Huba és Szigeti István segíti, 11 szakmai zsűri tartozik. A Kollégium 2013-ban három ülést tartott. Az elmúlt évekhez hasonlóan megtárgyalta a szakmai zsűrik rangsorjavaslatát a benyújtott pályázatokról, különösen alapos vizsgálat alá véve a zsűrielnökökkel összeférhetetlen pályázatok minősítését. Döntött azon zsűrielnökök és zsűritagok pótlásáról, akiknek mandátuma 2013-ban lejárt. Emellett folyamatosan tárgyalta a lezárult kutatások zárójelentéseinek minősítését. Minden esetben először a zsűri vizsgálja meg a jelentést és ad egy minősítési javaslatot, majd a kollégium véglegesíti a szakmai minősítést. 2013-ban 109 db kutatás zárójelentését tárgyaltak, ebből 32 db „nemzetközileg is kiemelkedő” (10 pont), 41 db „kiváló” (9 pont), 29 db „jól megfelelt” (7-8 pont), 7 db pedig „megfelelt” (5-6 pont) minősítést kapott. 2013-ban nem volt olyan zárójelentés, melyet a kollégium nem tartott elfogadhatónak. A Kollégium foglalkozott még a zsűri tapasztalatok értékelésével, valamint a kezelt projektek és a beérkezett pályázatok arányában kis mértékben módosította a zsűrik létszámát. Megtárgyalta a 2014. évi pályázati kiírás tervezetét, áttekintette az OTKA részvételét a nemzetközi együttműködési programokban társadalom- és bölcsészettudományok
területén,
valamint
megvitatta
az
Open
Access
irányelvek
megvalósíthatóságát ezeken a szakterületeken.
37
A Kollégium különösen fontosnak tartja, hogy a társadalom- és bölcsészettudományok területén is egyre szélesebb körben alkalmazzák a nemzetközi sztenderdeket (az angol nyelvű pályázást, külföldi szakértők bevonását a véleményezésbe, a nemzetközi együttműködések támogatását, a tudománymetriai adatok használatát), annak érdekében, hogy az ezeken a tudományterületeken működő kutatók és kutatások is minél nagyobb számban kerüljenek be a nemzetközi tudományos vérkeringésbe, a magyar kutatóknak és kutatási eredményeiknek nemzetközi elismertsége minél nagyobb mértékben növekedjen. Ugyanakkor szintén hangsúlyosnak gondolja, hogy a társadalom- és bölcsészettudományok tudományági jellegzetességei továbbra is megjelenjenek a pályázati kiírásokban, értékelésekben és az OTKA munkájában.
A Társadalom- és Bölcsészettudományi Kollégium zsűrijei: -
Állam- és Jogtudomány–Politikatudomány (ÁJP) Filozófia (FIL) Közgazdaságtudomány–Jövőkutatás–Statisztika (KJS) Magyar Irodalomtörténet–Modern Filológia (MIF) Művészeti és Kulturális Tárgyú Kutatások (MKK) Nyelvtudomány (NYE) Ókortudomány–Orientalisztika (ÓKR) Pszichológia–Pedagógia (PSP) Régészet–Magyar Őstörténet (RGM) Szociológia–Demográfia (SZD) Történettudomány–Tudomány- és Technikatörténet (TRT)
38
4.2.
Műszaki és Természettudományi Kollégium
A Műszaki és Természettudományi Kollégium tagjai 2013-ban Beke Dezső (elnök), B. Szendrei Mária, Bozó László, Dékány Imre, Dobosi Gábor, Domokos Gábor, Donkó Zoltán, Gáspár Vilmos, Hajós György, Kónya Zoltán, Kun Ferenc, Lendvai János, Michalkó Gábor, Pálfy József, Patkós András, Pécz Béla, Perczel András, Simon Károly, Stépán Gábor, Katona Gábor (titkár)
A Műszaki és Természettudományi Kollégium elnöke Beke Dezső egyetemi tanár, a fizikai tudományok doktora. Szakterülete az alakmemória ötvözetek, a nano-diffúzió, a nanoszegregáció, a nano-mágnesség, illetve a térfogati és szemcsehatár diffúzió szilárdtestekben. Az Amszterdami Egyetemen félévig, illetve több más egyetemen (pl. Marseille, Besançon), egy-két hónapig vendégprofesszorként dolgozott, több nemzetközi tudományos szervezet és nemzetközi szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Elnyerte az MTA elnökének díját, a Gyulai Zoltán-díjat és az Akadémiai díjat. 2011-ben Szent-Györgyi Albert-díjat kapott. 1998tól az OTKA Fizika zsűrijének tagjává, majd elnökévé, 2008-tól pedig az OTKA Műszaki és Természettudományi Kollégiumának elnökévé választották. A Kollégiumnak 2013-ban az elnökön kívül 20 tagja volt, munkájukat Katona Gábor titkár segítette. A tagok tudományterületei megegyeznek a zsűrik szakterületeivel, figyelembe véve a pályázatok számát is. 2013-ban az előző év végén kialakított zsűri struktúrának megfelelően nyolc zsűriben folyt a pályázatok értékelése és szakmai nyomon követése. 2013-ban a Kollégium két ülést tartott. Az első ülésen tárgyalták a 2013/1-es pályázati forduló PD és K pályázatait, kialakították a pályázatok támogatási rangsorára vonatkozó javaslatot a zsűrik szakmai értékelése és rangsorjavaslata alapján. Az őszi ülésen megvitatták a 2014/1 pályázati ciklusban bevezetésre kerülő új típusú zsűrizéshez kapcsolódó kérdéseket. Javaslatokat tettek az esedékes rotációhoz kapcsolódóan a zsűrik illetve a Kollégium új tagjaira, valamint a zsűrik új elnökeire, figyelembe véve a pályázatok alapján indokolt - szakterületi megoszlásokat. A nem megfelelő eredményeket felmutató projektek részjelentéseit megvizsgálták, valamint ellenőrizték a lezárt pályázatok zárójelentéseinek értékelését. A 2012-ben lezárt projektek közül a Kollégium 104 db zárójelentést fogadott el, melyek közül 71 db kapott „kiváló” minősítést. A pályázatok zárójelentései közül „jól megfelelt” minősítést 31 db pályázat ért el, és „megfelelt” értékelést 2 db kutatás kapott. A Kollégium nem utasította el egyik projekt zárójelentését sem
39
A Műszaki- és Természettudományi Kollégium zsűrijei: -
Fizika (FIZ) Földtudomány 1 (FT1) Földtudomány 2 (FT2) Gépész-, Építő-, Építész- és Közlekedésmérnöki (GÉK) Informatikai–Villamosmérnöki (IVM) Kémia 1 (KM1) Kémia 2 (KM2) Matematika–Számítástudomány (MAT)
40
4.3.
Élettudományi Kollégium
Élettudományi Kollégium tagjai 2013-ban Erdei Anna (elnök), Acsády László, Báldi András, Bartha Tibor, Bíró Péter, Burgyán József, Cseh Sándor, Illés Zsolt, Jancsó Gábor, Kiss Levente, Kondorosi Éva, Minárovits János, Papp Zoltán, Rajnavölgyi Éva, Siklós László, Széll Márta, Szűcs Géza, Vígh László, Vadadi-Fülöp Csaba (titkár)
Az Élettudományi Kollégium elnöke 2008 óta Erdei Anna akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Biológiai Intézete Immunológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Szakterülete a celluláris immunológia. Mainzban, Oxfordban, Bázelben, Berlinben és az izraeli Weizmann Intézetben kutatott. Számos nemzetközi és magyar tudományos társaság vezetőségének tagja, illetve elnöke. Több nemzetközi szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. A Kollégiumnak 2013-ban az elnökön kívül 17 tagja volt. A kollégiumi tagok által művelt tudományterületek nagyon szerteágazóak, és lefedik az agrárium, a biológia és az orvostudomány teljes vertikumát. Az Élettudományi Kollégiumhoz 2013-ban tíz szakmai zsűri tartozott, a Kollégium munkáját titkárként Vadadi-Fülöp Csaba segítette. 2013-ban két ülést tartottak, ezeken a zsűrielnökök beszámoltak a zsűriülésekről, a pályázati forduló illetve a 2012-es év tapasztalatairól. A Kollégium megtárgyalta és elfogadta a PD és K típusú pályázatok sorrendjére tett javaslatokat, megvitatta és jóváhagyta a zsűrielnökök és zsűritagok tisztújítására beérkezett javaslatokat, javaslatot tett a pályázati űrlap közleménystatisztikai táblázatának módosítására, a zsűrik véleménye és minősítése alapján áttekintette és elfogadta a beérkezett zárójelentéseket. A 2013-as év során a Kollégium 99 db zárójelentést tárgyalt meg, amelyek közül 59 db „kiváló”, 31 db „jól megfelelt”, 9 db „megfelelt” minősítést kapott.
Élettudományi Kollégium zsűrijei: Agrártudomány 1 (AGR1) Agrártudomány 2 (AGR2) Agrártudomány 3 (AGR3) Bioinformatika–Rendszerbiológia–Biofizika–Szerkezeti Biológia (BIOIN) Idegtudomány (IDEGT) Infraindividuális Biológia (INFRA) - Kísérletes Orvostudomány (KISOR) Klinikai Orvostudomány (KLINO) Molekuláris Biológia–Molekuláris Interakciók (MOLBI) Szupraindividuális Biológia (SUPRA)
41
5. PÁLYÁZATTÍPUSOK: TÉNYEK ÉS ADATOK 5.1.
Nem nagy költségű kutatási pályázat (K) Pályázat célja
kiemelkedő eredményeket ígérő alapkutatások, továbbá a tudományos utánpótlás nevelésében kiváló tudósok által vezetett, nemzetközileg is elismert tudományos műhelyek támogatása
Futamidő
legfeljebb 4 év
Pályázható összeg
alsó határa évi minimum 0,5 M Ft felső határa átlagosan évi 7 M Ft, amely egyik évben sem haladhatja meg a 9 M Ft-ot teljes munkaidejű kutatói alkalmazás, és/vagy jelentős eszköz, műszerbeszerzés esetén a megpályázható összeg felső határa átlagosan évi 11 M Ft (a többlet kizárólag a kutatói alkalmazásra és/vagy az első évben beszerzett eszközre, műszerre tervezhető) A 2014/1-es pályázati fordulótól a vezető kutató tervezhet magának fizetés kiegészítést 3 kategóriában (55/80/115 E Ft/hó), legfeljebb az igényelt összeg 25%-áig
2013-ban 1089 db nem nagy költségű kutatási projektnek volt érvényes kutatási szerződése. Ebből a 2013-ban újonnan induló kutatások száma 228 db volt (a 2012/1-es pályázati fordulóban támogatott pályázatok közül 84 db, a 2013/1-es pályázati fordulóban támogatott pályázatok közül 144 db projektnél indult el a kutatás 2013-ban). A 2013/1-es pályázati ciklusban benyújtott 832 db nem nagy költségű kutatási pályázat közül 221 db támogatásáról döntött az OTKA Bizottság. A TBTK területén 64 db, az MTTK területén 65 db, míg az ÉTK területén 92 db részesülhetett támogatásban. A megítélt támogatási összeg 21,3%-át a TBTK-hoz, 27,6%-át az MTTK-hoz és 51,1%-át az ÉTK-hoz tartozó projektek kapták. 124 projektnél felsőoktatási intézményben (egyetemen vagy főiskolán), 76 projektnél az MTA kutatóintézeteiben, 4 projektnél közgyűjteményekben és további 17 projekt esetében egyéb kutatóhelyen történik az alapkutatás. A támogatási összeg 54,1%-a a felsőoktatási intézményeknek (egyetemeknek, főiskoláknak), 36,4%-a az MTA kutatóintézeteinek, 8,7%-a egyéb kutatóhelyeknek, 0,8%-a pedig közgyűjteményeknek kerül átadásra a teljes futamidő során.
42
2013-ban a nem nagy költségű kutatási projektek vezetői 218 db zárójelentést (véglegesítettek) készítettek, melyben 3030 db folyóiratcikk (5536,53 IF), 148 db könyv, 668 db könyvfejezet, 617 db konferenciakiadványban megjelent tanulmány, 933 db absztrakt és 758 egyéb publikáció (köztük 107 disszertáció) megjelenéséről számoltak be, illetve 9 db szabadalmat jelentettek be a vezető kutatók, 5 db-ot az MTTK-hoz, 4 db-ot az ÉTK-hoz tartozó projektek eredményeként.
43
5.2.
Nagy költségű kutatási pályázat (K, korábbi NK) Pályázat célja
kiemelkedő eredményeket ígérő alapkutatások, továbbá a tudományos utánpótlás nevelésében kiváló tudósok által vezetett, nemzetközileg is elismert tudományos műhelyek támogatása.
Futamidő Pályázható összeg
legfeljebb 4 év felső határa nincs, de megalapozatlan vagy túlzó költségterv kizáró ok (a K típus költségvetési korlátait meghaladó pályázatok) A 2014/1-es pályázati fordulótól a vezető kutató tervezhet magának fizetés kiegészítést 3 kategóriában (55/80/115 E Ft/hó), legfeljebb az igényelt összeg 25%-áig
2013-ban 95 db nagy költségű kutatási projektnek volt érvényes szerződése. Ebből a 2013-ban újonnan induló kutatások száma 26 db volt (a 2012/1-es pályázati fordulóban és a 2013/1-es pályázati fordulóban támogatott pályázatok közül is 13-13 db projektnél indult el a kutatás 2013-ban). A 2013/1-es fordulóban 52 db nagy költségű kutatási pályázatot nyújtottak be. Ebből 16 db kapott támogatást. Az OTKA Bizottság a TBTK-hoz tartozó kutatások közül 5 db, az MTTKhoz tartozó kutatások közül 4 db, az ÉTK-hoz tartozó kutatások közül pedig 7 db kutatás támogatásáról döntött. A támogatási összegek 27,7%-át a TBTK, 26,5%-át az MTTK és 45,8%-át az ÉTK projektjei kapták. A támogatott projektek közül 6 esetben felsőoktatási intézményben (egyetemen vagy főiskolán), 9 esetben az MTA kutatóintézeteiben, 1 esetben pedig egyéb kutatóhelyen történik az alapkutatás. A támogatási összegek 39,7%-a felsőoktatási
intézményeknek
(egyetemeknek,
főiskoláknak),
57,9%-a
az
MTA
kutatóintézeteinek, 2,4%-a pedig egyéb kutatóhelyeknek kerül átadásra a teljes futamidő során.
44
2013-ban a nagy költségű kutatási projektek vezetői 12 db zárójelentést (véglegesítettek) készítettek, melyben 717 db folyóiratcikk (2410,8 IF), 27 db könyv, 58 db könyvfejezet, 42 db konferenciakiadványban megjelent tanulmány, 67 db absztrakt és 131 egyéb publikáció (köztük 13 disszertáció) megjelenéséről számoltak be; illetve 2 db szabadalmat jelentettek be a vezető kutatók ÉTK-hoz tartozó projektek eredményeként.
45
5.3.
Fiatal kutatói pályázat (PD) Pályázat célja
Futamidő Pályázható összeg
40 év alatti fiatal kutatók segítése önálló tudományos programjuk elindításában külföldről hazatérők itthoni munkakezdésének segítése OTKA által már támogatott, kiemelkedően sikeres projektekben fiatal kutatók részvételének biztosítása legfeljebb 3 év önálló, ígéretes kutatási projekt esetén alsó határa évi 0,5 M Ft, felső határa átlagosan évi 4 M Ft (2014/1-es fordulótól évi 3 M Ft), de a támogatási összeg egyik évben sem haladhatja meg az 5 M Ft-ot a pályázó posztdoktori alkalmazása esetén a munkabér havi összege bruttó 280 ezer Ft (a 2014/1 fordulótól 300 ezer Ft) és törvényben meghatározott járulékai kutatási projekt és alkalmazás együttesen, átlagosan évi 4 M Ft (2014/1-es fordulótól évi 3 M Ft) kutatási projektre, de a támogatási összeg egyik évben sem haladhatja meg az 5 M Ft-ot, valamint havi bruttó 280 ezer Ft (2014/1-es fordulótól 300 ezer Ft) munkabérre és járulékaira. jelentős eszköz- vagy műszerbeszerzés esetén a megpályázható kutatási összeg felső határa átlagosan (a munkabéren felül) évi 5 M Ft (2014/1-es fordulótól évi 4 M Ft), de ebben az esetben a többlet kizárólag az első évben beszerzett anyagra, eszközre, műszerre tervezhető
2013-ban 296 db fiatal kutatói projektnek volt érvényes szerződése. Ebből a 2013-ban újonnan induló kutatások száma 79 db volt (a 2012/1-es pályázati fordulóban támogatott pályázatok közül 20 db, a 2013/1-es pályázati fordulóban támogatott pályázatok közül 59 db projektnél indult el a kutatás 2013-ban). A 2013/1-es pályázati ciklusban 294 db PD típusú pályázatot nyújtottak be. Ebből 78 db került támogatásra. Az OTKA Bizottság a TBTK-hoz tartozó kutatások közül 24 db, az MTTK-hoz tartozó kutatásokból 21 db, az ÉTK-hoz tartozó kutatások közül pedig 33 db kutatás támogatásáról döntött. A támogatási összegek 26,9%-át a TBTK, 24,7%-át az MTTK és 48,4%-át az ÉTK projektjei kapták. A támogatott projektek közül 45 esetben felsőoktatási intézményben (egyetemen vagy főiskolán), 28 esetben az MTA kutatóintézeteiben, 4 esetben egyéb kutatóhelyen, 1 esetben pedig közgyűjteményeknél történik az alapkutatás.
A
támogatási összegek 49,6%-a felsőoktatási intézményeknek (egyetemeknek, főiskoláknak), 43,9%-a az MTA kutatóintézeteinek, 5,5%-a egyéb kutatóhelyeknek, 1,0%-a pedig közgyűjteményeknek került átadásra a teljes futamidő során.
46
2013-ban a fiatal kutatói projektek vezetői 46 db zárójelentést (véglegesítettek) készítettek, melyben 1 db szabadalmat jelentettek be, 302 db folyóiratcikk (640,3 IF), 16 db könyv, 50 db könyvfejezet, 142 db konferenciakiadványban megjelent tanulmány, 121 db absztrakt és 83 egyéb publikáció (köztük 1 db disszertáció) megjelenéséről számoltak be.
47
5.4.
Nagy költségű fiatal kutatói pályázat (NF) Pályázat célja
nemzetközi ismertséggel rendelkező 40 év alatti fiatal kutatók támogatása önálló - új – kutatócsoport létrehozásában
Futamidő Pályázható összeg
legfeljebb 4 év felső határa nincs
A 2013/1-es fordulóban ez a pályázati forma szünetelt, a kutatók az MTA Lendület pályázati felhívására pályázhattak.
Az OTKA 2013-ban 19 db nagy költségű fiatal (NF) kutatói projektet gondozott. Ebből a 2013-ban újonnan induló NF kutatások száma 4 db volt (ezek mindegyike a 2012/1-es pályázati fordulóban támogatott pályázatok közül került ki). 2013-ban az NF típusú projektek vezetői 3 db zárójelentést nyújtottak be, melyben 39 db folyóiratcikk (190,1 IF), 1 db könyvfejezet, 40 db absztrakt és 1 egyéb publikáció megjelenéséről számoltak be.
48
5.5.
Publikációs pályázat (PUB) Pályázat célja
OTKA által támogatott kutatások eredményeinek közérthető ismertetése, forrásmunkák kiadásának támogatása 3 pályázati kategóriában
Pályázat nyelve
magyar (tudományterülettől függetlenül)
Futamidő
legfeljebb 1 év
Pályázható összeg
a megpályázható összegnek sem alsó, sem felső korlátja nincs, de a megalapozatlan vagy túlzó költségterv kizáró ok az igazoltan teljesített számlák összegét a megjelentetés után téríti meg az OTKA
Az OTKA 2013-ban 50 db az eredmények közlését és az OTKA kutatási eredmények tudományos ismeretterjesztését célzó projektet gondozott. Ebből a 2013-ban újonnan induló támogatások száma 25 db volt. Az eredmények közlésére 2013-ban két határidővel meghirdetett pályázatra 37 pályázat érkezett be, melyek közül az OTKA Publikációs Bizottságának javaslata alapján, az OTKA Bizottság 30 db pályázat támogatásáról döntött. A támogatásban részesülő projektek közül 8 db tudományos forrás kiadásra, 4 db tudományos ismeretterjesztésre, 18 db pedig tudományos könyv
megjelentetésére
kapott
támogatást.
Az
összes
támogatási
összeg
34,7%-át PUB-F pályázatra (tudományos forráskiadásra), 13,9%-át PUB-I pályázatra (tudománynépszerűsítésre)
és
51,4%-át
PUB-K
pályázatra
(tudományos
könyv
megjelentetésére) fordították. 2013-ban 2 egyetem, 8 MTA-kutatóintézet, 13 kiadó és 7 egyéb kutatóhely részesült publikációs támogatásban. A támogatási összegek 5,5%-a egyetemeken, 22,7%-a az MTA kutatóintézetein, 40,8%-a kiadókon, 31%-a pedig egyéb kutatóhelyeken keresztül támogatta publikációk megjelentetését.
49
5.6.
Nemzetközi együttműködésben végzett kutatási pályázat (NN) Pályázat célja
nemzetközi együttműködésen alapuló, kiemelkedő eredményeket ígérő alapkutatások támogatása
Futamidő
javasolt futamideje 3 év, de illeszkednie kell mindkét partner pályázati rendszeréhez
a megpályázható összegnek felső korlátja nincs, de a megalapozatlan vagy túlzó költségterv kizáró ok A 2014/1-es pályázati fordulótól a vezető kutató tervezhet magának fizetés kiegészítést 3 kategóriában (55/80/115 E Ft/hó), legfeljebb az igényelt összeg 25%-áig
Pályázható összeg
Az OTKA 2013-ban 80 db nemzetközi együttműködésben végzett projektet gondozott. Ebből a 2013-ban újonnan induló kutatások száma 29 db volt (a 2012/1-es pályázati fordulóban támogatott pályázatok közül 7 db, a 2012/2-es pályázati fordulóban támogatott pályázatok közül 9 db, a 2013/1-es pályázati fordulóban támogatott pályázatok közül 10 db projektnél, a 2013/2 fordulóban támogatott pályázatok közül 3 db projektnél indult el a kutatás 2013-ban). A 2013/1-es és 2013/2-es pályázati fordulóban meghirdetett felhívásra 78 db NN és ANN pályázat érkezett be, melyek közül 33 db támogatásáról döntött az OTKA Bizottság. 2013-ban az OTKA Bizottság további 2 db ERA-Chemistry pályázatot, 2 db M-ERA-NET pályázatot és 1 db Concert Japan ERA-NET pályázatot részesített támogatásban. A támogatott pályázatok közül 4 db a TBTK-hoz, 12 db az MTTK-hoz és 22 db az ÉTK tudományterületeihez tartozik. A támogatási összegek 8,6 %-át a TBTK, 26,3%-át az MTTK és 65,1%-át az ÉTK projektjei kapták. 2013-ban 25 egyetem, 10 MTA-s kutatóintézet és 3 egyéb kutatóhely részesült támogatásban. A támogatási összegek 62,7%-a egyetemeknek, 28,2%-a az MTA kutatóintézeteinek, 9,1%-a egyéb kutatóhelyeknek kerül átadásra a teljes futamidő során.
50
2013-ban a nemzetközi együttműködésben végzett kutatási projektek vezetői 8 db zárójelentést készítettek, melyben 43 db folyóiratcikk (114,6 IF), 3 db könyvfejezet, 7 db konferenciakiadványban megjelent tanulmány, 36 db absztrakt és 19 egyéb publikáció (köztük 1 disszertáció) megjelenéséről számoltak be.
51
6. AZ OTKA ÁLTAL ADOMÁNYOZOTT DÍJAK 6.1. Ipolyi Arnold Tudományfejlesztési Díj nyertesei Az OTKA Bizottság elnöke 1995-ben alapította meg az Ipolyi Arnold Tudományfejlesztési Díjat, Juhász-Nagy Sándor professzor, az Élettudományi Kollégium akkori elnöke javaslatára. A díjat az OTKA Bizottság elnöke adományozza évente a hazai kutatások támogatási rendszerének elméleti és gyakorlati továbbfejlesztésében kifejtett sokéves munkásság elismeréseként, melyet az élettudományok, a műszaki és természettudományok, valamint a társadalom- és bölcsészettudományok területéről évente általában két-két kutatónak ítél oda. A díjak átadására 2013. november 13-án a Magyar Tudomány Ünnepe Rendezvénysorozat keretében került sor. A Társadalom- és Bölcsészettudományi területről 2013-ban Pál József és Péli Gábor nyerte el az Ipolyi Arnold Tudományfejlesztési Díjat. Pál József egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Olasz Tanszékének tanszékvezetője, az MTA doktora 1953-ban született Gyömrőn. 1976-ban a Firenzei Egyetemen, 1980-ban a római „La Sapienza” egyetemen, 1983-ban a Paris III-Sorbonne Nouvelle-en tanult egy-egy féléven keresztül. Olaszországban italianisztikát, Franciaországban komparatisztikát és 18. századi irodalmat hallgatott. Oktatói pályáját a Szegedi Tudományegyetem Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékén kezdte, majd 1989-től az Olasz Tanszék vezetőjeként folytatta. Négy éven keresztül a Római Magyar Akadémia tudományos igazgatója volt, majd kultúráért felelős helyettes államtitkárként tevékenykedett. 2000-től ismét Szegeden, tanszékvezető professzorként dolgozik. A Kari Doktori Tanács és az Irodalomtudományi Habilitációs Bizottság elnöke. Több egyetemi vezetői megbízása volt, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese. Több turnusban Magyar Akkreditációs Bizottságban és az MTA Irodalomtudományi Bizottságában dolgozott. Nemzetközi komparatisztikai és italianisztikai társaságok tagja, több külföldi egyetemen tanított. Tudományos érdeklődésének fő területei: összehasonlító irodalomtudomány, ikonológia, szimbólumelmélet, Dante Alighieri, 18. századi irodalom. 240 tudományos közleménye jelent meg. Másfél évtizede a nagy nemzetközi tekintélynek örvendő Neohelicon
52
irodalomtudományi folyóirat egyik főszerkesztője, a Tiszatáj Alapítvány Kuratóriumánk elnöke. Az Olasz Köztársaság Tiszteletbeli Konzulja. Munkásságának elismeréseként magas olasz (Olasz Köztársasági Érdemrend, 2003; Flaiano-díj, 2010), magyar állami (Magyar Érdemrend Tisztikeresztje, 2012) és szakmai díjban részesült (MTA nívódíj, 2010). Hosszú OTKA-s pályafutása alatt szinte az összes OTKA által működtetett szakmai testületben részt vett. Előbb 2008-tól 2010-ig zsűrielnökként, a Magyar Irodalomtörténet – Modern Filológia zsűri élén, majd 2011-től 2013-ig a Társadalom- és Bölcsészettudományi Kollégium tagjaiként volt az OTKA segítségére. Ezen felül, több alkalommal kérte fel a kollégium, különböző ad hoc bizottságok tagjának, illetve elnökének. Mind a nagyösszegű pályázatokat bíráló külön bizottság, mind a posztdoktori pályázatokat rangsoroló testület munkájában több alkalommal részt vett. Zsűrielnöki munkáját kiegyensúlyozottság, a kiválóság szem előtt tartása és nagyfokú szakmai tájékozottság jellemezte, mely az általában sok pályázatot kezelő és több nagy területet magában foglaló zsűri tevékenységét kifejezetten gördülékennyé tette. Kollégiumi tagként a pályázati folyamatot, a kollégiumot, vagy éppen az OTKA-t érintő átfogó kérdések megtárgyalásakor mindig lehetett számítani szakmailag megalapozott, megfontolt, és mindig elfogulatlan véleményére. Péli Gábor (1956) jelenleg az Utrechti Egyetem Közgazdasági Iskolájában tanít szervezetelmélettel kapcsolatos témákat. 2011 óta az MTA doktora. Az OTKA nagy összegű pályázatait elbíráló ad hoc bizottságokban 2005 óta vesz részt. 2014 februárjától az OTKA Társadalom- és Bölcsészettudományi Kollégiumának tagja. Egyetemi tanulmányait az ELTE-n végezte, ahol előbb matematika-fizika (1980), majd szociológia (1983) szakokon diplomázott. Az egyetem után a budapesti József Attila Gimnáziumban tanított, majd a Semmelweis Egyetem Társadalomtudományi Intézet szociológia oktatója lett. 1991-re társszerzőivel, Bozóki Andrással és Jakab Györggyel elkészítette az akkor induló középiskolai Társadalomismeret tantárgy első tankönyvét. 1991-ben egyéves kutatói meghívást kapott az Amszterdami Egyetemen akkor alakult Center for Computer Science in Organization & Management kutatócsoportba, melynek fő, és a 90es években teljesen újnak számító kutatási területe a társadalomtudományi elméletek logikai reprezentációja volt. Az egyéves meghívásból három év lett. Ezt követően 1994-től a Groningeni Egyetem Management és Közgazdasági Karain kutatott és oktatott. Kutatásai alapvetően interdiszciplináris jellegűek, a társadalom- és természettudományok együttes alkalmazására épülnek. Publikációs területe társadalomtudományi problémák matematikai,
53
illetve logikai eszközökkel való modellezése. Társszerzőivel készített írásai a szociológia, a szervezettudomány, a politika tudomány és a számítógép tudomány nemzetközi folyóirataiban jelentek meg. 2006-tól
kezdődően
számos
alkalommal
vett
részt
az
OTKA
Társadalom-
és
Bölcsészettudomány Kollégiumának nagyösszegű pályázatokat bíráló ad hoc bizottságainak munkájában. Véleményét a kollégium a kifejezetten problémás, szakmai és eljárási kérdésben is kikérte, mely esetekben mindig nagy körültekintéssel, elfogultság nélkül, kizárólag a szakmai szempontokat figyelembe véve alakította ki álláspontját. Különösen fontos, hogy minden alkalommal nemzetközi összehasonlításban értékelte a pályázatokat, és a szaktudomány nemzetközileg elfogadott szempontjait, trendjeit alkalmazta bírálataiban. Emellett külön kiemelendő, hogy a kollégium segítségére volt a holland pályázati értékelési gyakorlat
megismertetésében,
ezzel
is
elősegítve
a
nemzetközi
tudományosság
szempontjainak fokozottabb érvényesítését a magyar bírálati rendszerben. A Műszaki és Természettudományi területről 2013-ban Sallai Gyula, valamint Pécz Béla kapott Ipolyi Arnold Tudományfejlesztési Díjat. Sallai Gyula villamosmérnökként végzett a BME Villamosmérnöki Kara Híradástechnika Szakán. 1976-ban lett a műszaki tudomány kandidátusa, majd 1989-ben akadémiai doktori fokozatot szerzett. Változatos, de mindvégig a távközlés, és annak kiszélesedésével létrejött infokommunikáció terén folytatott tevékenysége eredményeként 1997-től a BME Távközlési és Médiainformatikai Tanszék professzora, 2002 és 2010 között a tanszékvezetője. Egy ciklusban a BME stratégiai rektor-helyettese, egyúttal a rektor általános helyettese is. Meghatározó tudományos és szakmai szerepet játszott a hazai távközlő hálózat technológiai és
strukturális
korszerűsítésében,
egy
nemzetközi
hírű
hálózattervezési
iskola
megteremtésében és az infokommunikációs stratégiai és szabályozási kultúra hazai kibontakozásában. Dolgozott kutatóként, kutatóintézet vezetőként, a 90-es években felső vezetőként a MATÁV-nál, majd a Hírközlési Főfelügyeletnél. Kutatási és oktatási területe kezdetben a távközlési rendszerelmélet, adatátvitel és digitális jelfeldolgozás, majd a távközlő hálózatok számítógépes tervezése és a hálózat digitalizálásának rendszertechnikája volt. Később ez az infokommunikáció stratégiái és szabályozása, majd a digitális konvergencia felé tolódott el, amit az is jelez, hogy kezdeményezésére
a
tanszék
profilja
bővült
és
neve
2003-ban
Távközlési
és
54
Médiainformatikai Tanszékre változott. Az Egyetemen az infokommunikáció menedzsment szakterület kialakítója, a mérnöki menedzsment tárgyak előadója, az utóbbi években az Internet jövőbeni technológiáinak kutatását koordinálja. A hazai és a nemzetközi tudományos élet aktív tagja, nemzetközi konferenciák szervezője. A Nemzetközi Távközlési Unió szemináriumainak rendszeres előadója volt, tagja a Telecommunication Systems (USA) folyóirat szerkesztő bizottságának, és a Networks nemzetközi hálózattervezési konferenciák irányító bizottságának, a Networks2008 elnöke volt. A Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesületnek 1991 óta vezetőségi tagja, 2005-től 2011-ig elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke. 1985 óta tagja, 2005-től 2011-ig elnöke az MTA Távközlési Rendszerek Bizottságának, hat éven át az MTA közgyűlési képviselője is volt. Tagja az MTA Akusztikai Bizottságának és a Magyar Mérnökakadémiának is. Három évig a Hírközlési Választott Bíróság elnöke, hat éven át a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács tagja volt. 2011-től az OTKA Informatikai és Villamosmérnöki zsűrijének elnöke. Olyan időszakban lett a zsűri elnöke, amikor az lényeges átalakuláson ment át. Ez a zsűrielnöktől a szakterület széles áttekintését, bölcsességet, korrekt elvi irányítást követelt. Az általa vezetett zsűri színvonalasan végezte munkáját, melyben konszenzusra törekvő személyiségének fontos szerepe volt. Pécz Béla 1961-ben született Celldömölkön, a gimnáziumot is ott végezte, majd az ELTE fizikus szakán szerzett okleveles fizikus diplomát 1985-ben. Az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézetében helyezkedett el. Előbb III-V félvezetőkkel és azok kontaktusaival foglalkozott, majd gyakorlatilag a transzmissziós elektronmikroszkópiára való váltással egyidejűleg érdeklődése a széles tiltottsávú félvezetők felé fordult. Először SiC-dal, majd a kék lézer dióda anyagaként ismert GaN-del és kontaktusaival foglalkozott. Öt OTKA és hat EU projekt magyar témavezetőjeként kutatta a fenti témákat. Ennek során pl. hozzájárult az európai kék-lézer dióda (OSRAM) élettartamának megnöveléséhez és számos új teljesítményeszköz pl. HEMT (high electron mobility transistor) kifejlesztéséhez. Több jelentős eredmény fűződik nevéhez az ionsugaras szintézis területén is (SiC eltemetett réteg kialakítása természetes gyémántban és ennek a fordítottja, gyémánt létrehozása SiC-ban szén implantálásával).
Jelenleg is GaN-del, illetve az ezekből készített nagyteljesítményű
eszközökben keletkezett hőt elvezető gyémánt hordozóval, vagy fedőréteggel foglalkozik. Munkáját végig első intézete jogutódánál, jelenlegi nevén az MTA Természettudományi Kutatóközpont Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézetében (MTA TTK MFA) végezte, ahol jelenleg a Vékonyrétegfizika Osztály vezetője. Jelenleg a Magyar Mikroszkópos
55
Társaság elnöke. 1993-ban PhD (kandidátus) címet szerzett, majd 2004-ben sikerrel védte meg MTA Doktora címért benyújtott értekezését. 140 publikációjára eddig 1200 független hivatkozást kapott, H indexe 21. Az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat Szigeti György-díjjal, az MTA Akadémiai Díjjal tüntette ki. 2001-2004 között az OTKA Elektrotechnikai - Elektronikai zsűrijének tagja volt, 2011-2014ig pedig a Műszaki és Természettudományok Kollégium tagjaként tevékenykedett. Kollégiumi tagként alaposan tanulmányozta a kollégiumi ülésre kerülő anyagokat, fontos lényegre törő kérdéséket tett fel, érdemben szólt hozzá számos, nemcsak a szakterületét érintő kérdéshez. Az OTKA képviselője az európai anyagtudományi hálózati együttműködésben (MERA-NET). Ezt a munkáját a tőle megszokott alapossággal végzi, mellyel az ottani testületek elismerését is kivívta. 2013-ban az élettudományok területéről Kamondi Anita kapta meg az Ipolyi Arnold Tudományfejlesztési Díjat. Kamondi Anita az MTA doktora, az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet neurológiai osztályának vezetője, a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikájának egyetemi tanára, a Klinikai Neurofiziológiai Szakképzési Grémium elnöke. Elnyerte a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat és a Széchenyi István Ösztöndíjat valamint a Semmelweis Egyetem Oktatói Merit Díját. A Magyar Klinikai Neurofiziológiai Társaság elnöke, a Magyar Neurológiai Társaság és a Magyar Tudományos Parkinson Társaság vezetőségének tagja, az UEMS Board of Neurology valamint Board of Clinical Neurophysiology magyarországi képviselője. Az Ideggyógyászati Szemle szerkesztőbizottsági tagja. Az alvás-ébrenlét szabályozás és a tanulási-emlékezési folyamatok celluláris neurofiziológiai alapjainak kutatásával foglalkozva több évet töltött Kanadában és az USA-ban. Fő klinikai kutatási területe a Parkinson-kórban és egyéb mozgászavarokban megjelenő tremorok pathomechanizmusának feltárása klinikai neurofiziológiai módszerekkel. Ebben a témakörben a Semmelweis Egyetem Idegtudományi Doktori Iskolájában témavezető. Klinikai kutatási eredményeire alapozva létrehozta az országban egyedülálló Tremorometria Laboratóriumot, mely kvantitatív módszerekkel segíti a különböző tremor szindrómák elkülönítő diagnózisát. Konferencia előadásainak száma több mint 100, 5 tankönyvfejezet és 4 gyakorlati tankönyv szerzője. Tudományos közleményeinek száma 82, melyek impakt faktora 100 feletti, idézettsége 2029.
56
Számos tudományos közéleti tevékenysége mellett 2007 és 2012 között az OTKA Idegtudományi zsűri titkáraként tevékenykedett. Ez idő alatt a zsűri kiemelkedő munkát végzett a pályázatok értékelésében, és az értékelési rendszer elméleti és gyakorlati továbbfejlesztésében is kulcsszerepet vállalt. Az Idegtudományi zsűri az OTKA-ban elsőként vezette be a pályázatok összefoglalójára, munkatervére és kutatási tervére vonatkozólag a nemzetközi gyakorlatban is alkalmazott formát, melyet a következő pályázati ciklusban az élettudományi zsűrik, majd ezt követően mindhárom tudományterületi kollégium alkalmazott. Mandátuma alatt jelentős részt vállalt a beérkező pályázatok bírálatában, illetve a projektek szakmai monitoringjában is, emellett szakértőként működött közre több ad-hoc bizottságban. Titkárként meghatározó szerepe volt a benyújtott pályázatok témájában szakmailag kompetens bírálók felkutatásában, a bizottsági ülések előkészítésében, illetve a szakzsűri véleményének írásos összefoglalásában, mely utóbbi igen fontos eleme a pályázók felé történő pozitív visszacsatolásnak, s így a pályázási kedv fenntartása szempontjából is jelentőséggel bír. Munkáját mindig szakmai alázattal végezte, miközben az Iroda munkatársaival ösztönző kapcsolatot teremtett.
6.2. OTKA – Élet és Tudomány közös tudománynépszerűsítő cikkpályázat nyertesei Az OTKA és az Élet és Tudomány folyóirat szerkesztősége 1997 óta hirdet pályázatot olyan kutatók számára, akik közérthető és érdekes tanulmány formájában számolnak be az OTKA által támogatott kutatásuk eredményeiről a tudomány iránt érdeklődő szélesebb közönségnek. Ahogy az elmúlt években, a pályamunkák elbírálásánál 2013-ban is az volt a legfőbb szempont, hogy a legújabb OTKA kutatásokat a nagyközönség számára is érthető módon mutassák be a kutatók. A díjakat Bálint Csanád, az OTKA Társadalom- és Bölcsészettudományi Kollégiumának elnöke és Gózon Ákos, az Élet és Tudomány főszerkesztője adta át az OTKA Irodában 2013. november 27-én. A szakértő zsűri az első díjat Bata Orsolya Sárának és Dankó Titanillának ítélte oda Az innováció a sebészetben című munkájáért, mely Wéber György (K 105523) projektjéhez kapcsolódott. Sérvnek nevezzük, ha a hasfal izom, izompólya alkotta rétegén előboltosul, normális körülmények között a hasüregben elhelyezkedő szerv. Amellett, hogy ez megnehezítheti mindennapi tevékenységet, életveszélyes állapotot is előidézhet, ezért műtéti úton lehetőség
57
van a sérvkapu zárására. Jelenleg a klinikai gyakorlatban leggyakrabban szintetikus nem felszívódó hálókat alkalmaznak, melyek használatának számos szövődménye lehet. A szövődmények nagy része abból adódhat, hogy a háló nem tűnik el, miután kialakul a megfelelő kötőszövet a sérv helyén, hanem élethosszig a szervezetben marad. Jelenleg világszerte folynak kutatások olyan felszívódó anyagok kifejlesztése céljából, melyek vázként szolgálnak a kötőszövet kialakulásához, azonban a megfelelő hegszövet kialakulását követően felszívódnak a szervezetből. A Semmelweis Egyetem Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézetében a Semmelweis Egyetem Nanokémiai Kutatócsoporttal együttműködve olyan polimereket vizsgáltak, melyet kémiai szálhúzással, úgynevezett elektrospinning technikával alakítanak a sérvkapu zárására alkalmas hálóvá. Ennek során a megfelelő összetételű polimer oldatából az elektromos tér segítségével képeznek mesterséges polimer szálakat, melyeket térhálósítással, azaz keresztkötések kialakításával tesznek stabillá, így létrehozva a gyakorlatban alkalmazni kívánt anyag szerkezetét. Kutatásaik során, végső soron olyan kontrolláltan felszívódó háló létrehozása a céljuk, mely ideális vázat biztosít az új hegszövet alakulásának, majd nyomtalanul lebomlik. Előnyös tulajdonságai mellett, jelentős szempont, hogy előállítása költséghatékony legyen, széles körben elérhetővé téve a sérvkapu hálóval történő zárásának lehetőségét, a jelenleg igen költséges nem felszívódó hálók alkalmazása helyett. Mint bármely mesterségesen előállított anyaggal, az általuk vizsgált hálóval szemben is alapvető követelmény a biokompatibilitás és biodegradábilitás, azaz, hogy megfelelő reakciót váltanak-e ki a szervezetből, melybe beültetésre kerülnek, illetve lebomlásuk során károsítjáke azt. Két, eltérő környezetben, in vitro és in vivo figyelik meg a polimer háló ezen tulajdonságait. In vitro kutatásaink során különböző, az emberi szervezetet felépítő, a képződő kötőszövetben túlnyomó többségében jelen lévő sejttípusok jelenlétében vizsgálják a mesterséges háló hatását azok életműködésére. A sejtek a vizsgált polimer háló, vagy a polimer oldatának közegében felvett morfológiáját, a sejtek szaporodásának intenzitását megfigyelve kapnak információt az anyag biodegradábilitásáról, biokompatibilitásáról. In vivo vizsgálataik folyamán, az élő szervezetben mesterségesen alakítanak ki sérvet, így élettani körülmények között figyelhetik meg napokig, hónapokig a polimer háló viselkedését. A hosszú távú követéssel amellett, hogy regisztrálják a fellépő esetleges szövődményeket, a háló szakítószilárdságának, mechanikai tulajdonságainak változásaira is választ kapnak.
58
Jelenleg mind sejtes, mind az állatokkal végzett vizsgálatok eredményei biztatóak. Kutatásaik során folyamatosan hangolják a háló szerkezetét megfelelő molekuláris struktúra elérése céljából. A második helyezést Kiss L. László, Sárneczky Krisztián és Szabó M. Gyula Vadászat a haldokló üstökösre: hogyan fagyott meg a Hale-Bopp magja? című munkája nyerte el, mely Szatmáry Károly (K 76816) projektjéhez kapcsolódott. A bolygókeletkezésre vonatkozó elméletek egyik izgalmas feltevése a fiatal naprendszerekben akár milliós létszámban hemzsegő óriás üstökösök létezése. Ezek a feltételezett jeges égitestek 50 km-nél nagyobb átmérőjűek, összetevőik között megtaláljuk a primitív szerves anyagokat, emellett pedig központi csillaguk körül keringve a bolygótestek között nagy mennyiségű víz szállítására képesek. Az elmúlt évszázad szinte összes rekordját megdöntő, 1997-ben napközelben járt Hale-Bopp-üstökös az egyetlen olyan óriás kométa, amely egy távoli üstökösraktárból származik, és modern csillagászati eszközökkel tudták megfigyelni, hiszen legutóbb 1811-ben járt hasonló üstökös a közelünkben. Magyar kutatók egy csoportja 2007-től követte a még tíz évvel napközelsége után is poros légkörrel övezett Hale-Bopp-üstököst a világ különböző óriástávcsöveivel. A csoport 2010 végén 6 órányi távcsőidőt nyert az Európai Déli Obszervatórium egyik 8,2 m-es óriásteleszkópjára. Az elkészült nagy határfényességű felvételeken már egyértelműen csillagszerű volt a Hale-Bopp képe, így a felszíni aktivitás 2011-re biztosan megszűnt, az üstökös a Neptunusz átlagos naptávolságában „halálra fagyott”. A régóta várt állapot felismerését követően elkezdődhetett az események rekonstruálása, immáron nem új felvételek készítésével, hanem a Hubble-űrtávcső archívumának átvizsgálásával. Kiderült, hogy a Hubble időről-időre felvett képein 2009 szeptemberében már végleg eltűnt a kóma, azaz a teljes kifagyás valamikor 2007 és 2009 között megtörtént. A magyar kutatók hatékony trükkel éltek: a látható fény tartományában készült képeket kombinálták a Herschel infravörös űrteleszkóp adataival, amelyek 2010 nyarán készültek, és a rendkívül sikeres űrtávcső leghosszabb egyedi objektumról készített felvételének bizonyultak. A két típusú mérés segítségével a Hale-Bopp magjának átmérőjére nagyjából 74 km, fényvisszaverő képességére kb. 8,1% adódott. A két adat közül az utóbbi okozta a nagyobb meglepetést: a Hale-Bopp napközelsége előtt végzett Hubble-űrtávcsöves mérésekből 3-4% adódott, ami azt jelenti, hogy a Naptól nagy távolságban meglepő változások történtek. Egy friss, zúzmaraszerű réteg fagyhatott ki a felszínre, ami kétszer nagyobb átlagos fényvisszaverő
59
képességet eredményezett, mint ami korábban jellemző volt. Korábban nem sikerült megfigyelni hasonló jelenséget, bár egy nagyságrenddel nagyobb égitesteknél feltételezték ilyen felszínmegújító folyamat létezését. A harmadik díjat megosztva Mészáros Lukács és Kiss Viktória nyerte el. Mészáros Lukács Óriási törpék, Kihalt szörnyeteg-cickányok evolúciós centruma a Kárpátmedencében című írása Bartháné Pazonyi Piroska (K 104506) kutatásához kapcsolódott. A Soricidae család (cickányok) a rovarevő emlősök legfajgazdagabb csoportja. A középsőmiocén időszak óta (több mint 15 millió éve) vannak jelen a Kárpát-medencében. Mivel egyes csoportjaik
jellegzetes
környezeti
igényekkel
rendelkeznek,
előfordulásukkal
vagy
eltűnésükkel jól jelzik a környezeti változásokat: az éghajlat, a növényzet és az állatvilág átalakulását. A fiatal hegységként felmagasodó Kárpátok a miocénben elszigetelte a medencét a környező területektől. A belsejében elterülő, lassan feltöltődő Pannon-tó partvidéki galériaerdőiben és a Dunántúli-középhegység kopárabb, szigetként kiálló magaslatain forradalmi evolúciós folyamatok zajlottak le. Olyan „óriási” méretű cickányfajok jelentek meg, amelyek legalább háromszor akkorára nőttek, mint mai, 5-10 cm-es rokonaik. Ezeknek az „Anourosoricini” cickányoknak az evolúciós centruma a fajképződéshez ideális körülményeket kínáló Kárpátmedencében volt. Több nemzetségüknek számos faját írták le hazánk területéről. Legszélsőségesebben specializálódott, legnagyobb méretű fajukat Kordos László professzor után nevezte el „Kordosiának”. A folyamatosan szárazodó környezetben csak úgy maradhattak fenn, ha a rovarevésről csigák vagy kisebb gerincesek fogyasztására tértek át, amit fogmorfológiai elemzéseik bizonyítanak. Végtagcsontjaik morfometriai analízise alapján kimutatták, hogy a szárazföldön és a vízben egyaránt otthonosan mozogtak, tehát előfordulásukkal nyílt víztükör közelségét jelzik. Az Anourosoricini fajok mintegy 3 millió éve – feltehetően a tovább folytatódó klímaromlás következtében – a pliocén időszak végére megritkultak, majd végleg eltűntek a területről. A Kárpát-medence azonban nem maradt óriáscickányok nélkül: a Kordosiák helyét egy velük rokonságban nem álló, de nagyon hasonló méretű és életmódú faj, a Beremendia fissidens vette át. Ez a szintén „hatalmas” cickány nemcsak túlélte a pleisztocén jégkorszakok megjelenését, hanem még el is terjedt a hidegben. Úgy alkalmazkodott a rövidebb nappalokhoz és az alacsony hőmérséklethez, hogy táplálékot halmozott fel a lakóhelyén.
60
Metszőfoga csatornával ellátott méregfoggá alakult, amellyel az áldozatba (főleg csigákba) nemcsak azokat megölő, hanem tartósításukra is alkalmas folyadékot juttatott. Az Anourosoricini fajokéhoz hasonló életmódja miatt ugyancsak nagyobb tó vagy vízfolyás közelségét jelzi. Kevesebb, mint 1 millió éve, nem sokkal az általuk is vizsgált somssichhegyi lelőhely kora után, a Beremendia is kihalt és ezzel az óriáscickányok végleg eltűntek a Kárpát-medencéből. A vizsgálatok – amellett, hogy a Kárpát-medence földtörténeti múltjának egy szeletét igyekeztek felderíteni – hozzájárultak az élővilág jelenlegi folyamatainak pontosabb megértéséhez. A cickányfaunák szukcessziója ugyanis nemcsak a klíma változásait segít feltérképezni (hogy ez által jobban megérthessük a mai átalakulásokat), hanem ahhoz is fontos információkat szolgáltat, hogy mi módon reagál az élővilág a múltban és a jelenben zajló környezeti változásokra. Kiss Viktória Falvak, várak, főnökök? Új utak a bronzkori társadalom kutatásában című pályaműve saját kutatásának (F 23581) eredményeit öleli fel. Kiss Viktória PhD, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet főmunkatársa. Fő kutatási területe Közép-Európa és a Kárpát-medence bronzkora. Disszertációját 2003-ban védte meg. 2007ben, valamint 2010-2013 között Bolyai ösztöndíjas. Egyéb elismerések: Osztrák Akadémia Moritz Csáky díja (2007). Jelenleg a "Migráció és kulturális változások a bronzkori Kárpátmedencében" c. OTKA projekt (K 108597; 2014-2017) témavezetője. Tanulmánya és az arról megjelent könyv is OTKA támogatás segítségével valósult meg (PU 50093, PUB-K 101976). 2012-ben megjelent könyve (Kiss Viktória: Middle Bronze Age Encrusted Pottery in western Hungary. Varia Archaeologica Hungarica 27. Budapest 2012) társadalomrégészeti eredményeit és a további kutatás kérdéseit foglalja össze. A kulturális antropológia szempontjai integrálásának is köszönhető, hogy a közép-európai régészeti kutatás egyik dinamikusan fejlődő irányzata a társadalomrégészet. A Kárpátmedence nyugati részén Kr. e. 2000–1500 között, a középső bronzkorban élt népcsoport, a mészbetétes kerámia kultúrája kutatásának egyik fontos kérdése, hogy a társadalmi egyenlőtlenségnek milyen, régészetileg megfigyelhető lenyomatát találjuk meg, és mikor jöttek létre azok a főnöki társadalmak, amelyekben az emberi történelem során először intézményessé váltak a társadalmi egyenlőtlenségek. Az új eredmények szerint a korszak társadalma nem felel meg az általában feltételezett komplex főnökségek bonyolult
61
rétegzettségének, mindazonáltal a bronzkincsek a nemzetségi szervezet és gazdaság felbomlásának kezdetét jelzik.
62
7. NÉHÁNY KIMELKEDŐ KUTATÁS BEMUTATÁSA 7.1 Társadalom- és Bölcsészettudományok
OTKA K 72428 Tánczosné Bereczki Ibolya Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre „Erdély néprajzi képe a 19-20. században. Alapkutatás a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély tájegységéhez” 2008-2012
A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban 2006-tól vált intenzívvé Erdély elsősorban magyar népcsoportjainak néprajzi vizsgálata. Az erdélyi néprajzkutatókat tömörítő Kriza János Néprajzi Társasággal közös tanácskozáson koncepcionális döntést hoztunk az Erdély néprajzi csoportjait bemutató tájegység szentendrei felépítésére. Az előadások tanulmánnyá formált változatait a Ház és Ember 20. kötetében jelentettük meg (Ház és Ember 20. Szerk. Cseri Miklós-Füzes Endre, Szentendre, 2007.) A projektre vonatkozó – a romániai magyar múzeumi szakemberek és kutatók által is messzemenően támogatott előzetes koncepció (készítette Vass Erika-Buzás Miklós) alapján benyújtott kutatási program munkálatait 2007ben
egy
Homoród
mentéről,
Homoródalmásról
származó
ház
kiválasztásával,
megvásárlásával, a helyszínen szervezett kutatótáborral kezdtük meg, majd az épület 2008-as lebontásával vette kezdetét a komplex tudományos és muzeológiai program. A kutatás alapvető célja a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban tervezett, Erdély jellemző magyar néprajzi csoportjainak 19-20. századi építkezését, lakáskultúráját és életmódját bemutató épületegyütteshez az alapkutatások folytatása volt. A program fontos célkitűzése volt, hogy a kutatási időszak végére elkészítsük az Erdély épületegyüttes telepítési koncepcióját. Ez egy olyan terv, amely a megvalósításhoz kiválasztott épületeket terepre ültetve az egyes portákon, a rajtuk felépítendő épülettípusokon túl településképet is megjelenít, valamint javaslatokat fogalmaz meg a Skanzenben történő bemutatás és a hasznosítás módjára vonatkozóan. A kutatási program keretében tájegységfelelős muzeológusi feladatokra Vass Erika kapott
63
megbízást, a tájegységfelelős építészi feladatokat Buzás Miklós látta el. A teljes koncepció irányítója Cseri Miklós főigazgató, az OTKA kutatás témavezetője Bereczki Ibolya volt. A 2008. szeptember 1-2012. szeptember 30. között az alábbi vidékeken végeztünk a projekt kutatói, építész és néprajz szakos hallgatók bevonásával terepmunkát: Hétfalu (2008, 2009), Háromszék (2009, 2012), ezen belül Csík (2008, 2009, 2012),
Sóvidék (2009, 2011),
Szilágyság (2009, 2011, 2012), Kalotaszeg (2009, 2011), Mezőség (2010, 2011), Gyimes (2011, 2012), Moldva (2010, 2011), Homoród mente (2008), Hunyad megye (2008-2012), Gyergyó (2011), Küküllő mente (2010), Torockó (2011), és öt székelyföldi unitárius templom (2008). A fényképek és más források feltárása céljával jelentős mennyiségű erdélyi anyagot tekintettünk át (Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Néprajzi Múzeum, Nemzeti Múzeum, Déri Múzeum, a sárospataki Református Kollégium adattára, a Székely Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy), a zabolai Csángó Múzeum, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum). Kiemelt szerepbe került a Szabadtéri Néprajzi Múzeum saját, erdélyi vonatkozású gyűjteménye, ebben különösen lényeges gyűjteményrészek vannak Vargha László hagyatékában (Magyar Népi Építészeti Gyűjtemény). A kolozsvári református és unitárius levéltárakban történt levéltári anyag felmérése (Vass Erika, Szigethy Zsófia), illetve Szőcsné Gazda Enikő a sepsiszentgyörgyi levéltárban is kutatott, az ott megőrzött iratok segítségével történeti aspektussal egészítette ki a terepmunkát. Tötszegi Tekla az Erdélyi Néprajzi Múzeum gyűjteményében található feliratos kerámiákat dolgozta fel, és tette közzé tanulmány formájában a Ház és Ember 23. kötetében. A kutatási program ideje alatt és ahhoz tematikusan szorosan kapcsolódva a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával Homoródalmáson, Lozsádon, Rákosdon és Szilágyerkeden bontottunk le épületeket, melyek a múzeum raktárába kerültek. Szintén a NKA Múzeumi Kollégiumától több pályázat keretében elnyert támogatással berendezési tárgyakat vásároltunk, melyeket az OTKA kutatás során végzett terepmunkák során választottunk ki. A projekt
során
a
történeti
vonatkozások
kiegészítésére
jelentős
mértékű
dokumentációvásárlással is gyarapíthattuk a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Népi Építészeti Archívumát (Szőcsné Gazda Enikő, Gazda Klára, Nyisztor Tinka). A projektben a résztvevő egyetemi hallgatók közül többen erdélyi témából készítették egyetemi szakdolgozatukat, és számos első tudományos publikáció is született a témából (Kiss Nimród, Dankó Boglárka).
64
A terepmunka 2008-tól kiegészült videó dokumentáció készítésével. Ezek közül kiemelkednek a homoródalmási és a szilágyerkedi ház bontásáról készült több órás mozgófilmek, a hagyományos erdélyi mesterségek megörökítését és bemutatását célzó sorozatunk: az inaktelki bútorfestés (Vass Erika-Deim Péter), a széki szalmakalap készítés (Vass Erika-Deim Péter), a vargyasi mészégetés és a nagybaconi cserépvetés (Kinda István), a Hunyad megyében és Háromszéken rögzített családtörténeti vonatkozású filmfelvételek 17 dvd-n (Vass Erika, Szegedi Gabriella, Vajda Sándor). Az NKA támogatása révén sikerült megvásárolni a projekt szenior kutató résztvevője, Pozsony Ferenc több mint 10 ezer darabos saját készítésű fotó- és dia gyűjteményének digitalizált változatát, amely a létrejött Erdélyi Néprajzi Archívum markáns részét képezi, ezáltal egy módszeres és kiterjedt néprajzi kutatás eredményeit teheti közkinccsé az 1980-as évektől napjainkig. Az összegyűlt felmérések, interjúk, fotók és videofilmek meghatározó alapot jelentenek az erdélyi népi kultúra megismeréséhez és leendő szabadtéri múzeumi prezentációjához. A projekt időtartama alatt több mint 8000 fényképfelvétel került a Szabadtéri Néprajzi Múzeum archívumába. Egy olyan adatbázis jött létre a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, mely a későbbiekben segíthet a dinamikusan változó erdélyi népi kultúra tárgyi és szellemi örökségének megőrzésében és továbbadásában. 2007-2012 között több, hazai és erdélyi konferencián mutattuk be a kutatás eredményeit. Ezek közül kiemelkedett a 2011-es kolozsvári Hungarológiai Kongresszuson az előadói részvételünk. Jelentős számú publikáció, önálló tanulmány, folyóirat-, évkönyvcikk és egy monográfia – Vass Erika: A Hunyad megyei református szórványmagyarság, Szentendre, 2012 – készült el. 2011-2012-ben Erdély virágai. Egy kutatás pillanatképei 2006-2011 címmel fotókiállítást készítettünk terepmunkánkról (Vass Erika - Bereczki Ibolya - Buzás Miklós). Az épületegyüttes muzeológiai és tudományos előkészítését megörökítő fotókat, videofilmeket négy helyszínen (Szentendre, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda múzeumaiban, valamint egy budapesti iskolában) dekoratív, kétnyelvű kiállítási katalógussal együtt tártuk a közönség elé. Az alapkutatás hosszú távú célja az Erdély épületegyüttes megépítése a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, ennek tudományos és muzeológiai előkészítéséhez elengedhetetlen feltétel volt a kutatás megvalósítása. A hasznosítás kiemelt eleme az Erdély néprajzi képére vonatkozó tudományos ismeretek megszerzése, archiválása és közreadása, a leendő Erdély tájegység
65
felépítését megalapozó komplex kutatási program alapkoncepciójának kidolgozása. Az eredmények közreadásával a tudományos közéletben, és ezen túl a tudománynépszerűsítés révén – elsősorban a több helyszínen megrendezett Erdély virágai című kiállítással – a társadalom számos rétege számára reálisabbá tettük az Erdély néprajzi csoportjaira vonatkozó tudást, reflektáltunk az erdélyi társadalmat érő mai, gyorsan zajló társadalmi változásokra. A terepmunka eredményei – építészeti felmérések, hang- és videó anyagok, bontási dokumentációk, néprajzi és történeti források, fotódokumentáció – a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Népi Építészeti Archívumában kutathatóak, a fotók digitális formában a következő évtől az intézmény honlapján elérhető adatbázisokban is hozzáférhetőekké válnak a kutatók és érdeklődők számára. Az alapkutatás maradéktalanul megvalósította e célokat, és kiváló kiindulópontot jelentett a jelenlegi folytatáshoz (K 105556, Tradíció és modernizáció Erdély néprajzi képének változásában a 19-21. században. Alapkutatás folytatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyütteséhez. Témavezető: Vass Erika) majd az alapkutatások kiteljesítését követően az Erdély épületegyüttes felépítéséhez a Skanzenben. A kutatási programba saját munkatársainkon túl jelentős számú néprajzos és építész hallgatót vontunk
be,
akik
tanulmányaik
elmélyítésére
gazdag
szakmai
ismeretanyagot,
tereptapasztalatot szereztek. A projekt során kiszélesítettük a romániai magyar néprajzi intézményekkel a kapcsolatainkat, rendszeressé tettük együttműködésünket a székelyföldi magyar múzeumokkal, felmértük a legjelentősebb hazai és erdélyi közgyűjtemények erdélyi vonatkozású tárgy- és dokumentumanyagát. A projekt eredményeként elkészült a tájegység előzetes telepítési terve, költségtervvel együtt, amelyet a döntéshozatal előkészítésére benyújtottunk a fenntartó minisztérium számára. Amennyiben rövid időn belül lehetőség nyílik az Erdély épületegyüttes Szabadtéri Néprajzi Múzeumban történő megvalósítására, az elvégzett kutatások, és azok jelenleg folyó, OTKA program révén megvalósuló folytatásával, és az NKA miniszteri keretéből 2013-ban a tárgyés épületvásárlásokra elnyert forrással reális a lehetőség egy, Erdély 20. században történt változásait is érdemben dokumentáló, komplex kiállítási program teljes körű tudományos és jelenleg folyó muzeológiai előkészítésére. A megvalósulás – a tájegység felépítése – biztosítja, hogy Erdély néprajzi tájairól ne egy statikus, kizárólag a 20. század néprajzi kutatási alapjaira építkező, hanem a század gazdasági, politikai, társadalmi változásait is bemutató, összetett, ikonikus kép legyen megjeleníthető a múzeum kiállításaiban és hasznosítási programjai révén. Mindez kiindulópontjává válhat az
66
erdélyi tudományos kutatások további folytatásának, kiteljesítésének. A megépülő tájegység több, mint kiállítás, egyúttal az önálló, a nemzeti identitást erősítő, a tudásátadási folyamatokba komplex módon történő beépítés lehetőségét adja a Szabadtéri Néprajzi Múzeum és együttműködő partnerei tevékenysége révén. Az OTKA-kutatás keretében 7 folyóiratcikk és 2 könyv jelent meg.
67
OTKA PD 79147 Csathó Árpád Pécsi Tudományegyetem Magatartástudományi Intézet „A mentális fáradtság hatása a figyelmi rendszerek működésére” 2009-2013
Fizikai,
vagy
mentális
terhelés
szinte
azonnal
érezhető
fáradtságérzetet,
illetve
teljesítményromlást okozhat. A fáradtság tehát vitathatatlanul a leggyakoribb életjelenségek közé tartozik, amelynek előfordulása rendkívül széleskörű, kezdve az egyes izomcsoportok fizikai
kifáradásától,
a
komolyabb
intellektuális
feladatokban
mutatkozó
teljesítményromlásig. Mindebből az következik, hogy a fáradtság, illetve a kifáradás az idegrendszer
egyik
alapvető
tulajdonsága,
amelynek
vizsgálata
bio-pszichológiai
alapfolyamatok megértéséhez vihet közelebb. A fáradtsággal kapcsolatos vizsgálatok száma természetesen jelentős, de az erős történelmi gyökerek ellenére, a fáradtság-kutatás nincs készen a válasszal arra a kérdésre, hogy biológiai, illetve pszichológiai értelemben a fáradtságérzetet milyen mechanizmusok befolyásolják. Az egyik fontos kérdés még mindig az, hogy melyek azok a képességeink, amelyek ellenállnak a fáradtság hatásának, és ezzel szemben melyek azok, amelyek nagyfokú érzékenységet mutatnak arra. A támogatott posztdoktori kutatásom a figyelmi folyamataink fáradékonyságát vizsgálta, azzal a fő célkitűzéssel, hogy – az előbbiekkel összhangban – olyan figyelmi helyzeteket vizsgáljon, amelyek között a mentális fáradtság differenciál. Más szavakkal, a mentális fáradtságra érzékeny, illetve a fáradtságnak ellenálló figyelmi folyamatok megismerése volt kutatási projekt általános célja. A módszertani keretet pszichofizikai kísérletek alkották. A támogatott időszak során összesen 3 kísérletsorozatot végeztem el. Ezek fő kérdései és eredményei röviden a következők. (1) Fáradtság hatása a figyelmi kapacitásra és szelektivitásra. A fáradtságnak a figyelmi folyamatainkra egyik legerőteljesebb hatása az, hogy nehezen tudjuk kiszűrni az adott feladatunk végrehajtása szempontjából irreleváns zavaró ingereket (romló figyelmi szelekció). Ezt a hatást soha nem vizsgálták azonban a figyelmi kapacitás függvényében. A mentális fáradtság alatt ugyanis érvényesülhet egy másik hatás is, amely csökkenti idegrendszerünk figyelmi erőforrásait, és ezen keresztül a figyelmi kapacitásunk mértékét. Ugyanakkor, egy
68
csökkenő figyelmi kapacitás, amely egyrészt „kikényszeríti”, hogy az adott feladatra jobban figyeljünk, egy pozitív hatást is eredményezhet: csökkenti azt az erőforrást is, amellyel a zavaró ingerek felé fordulnánk. Ezt a sajátos kölcsönhatást a figyelmi kapacitás és szelekció között vizsgálta az első kísérletsorozat. A kísérletben résztvevő személyek hosszú időn keresztül (2,5 óra) vettek részt olyan figyelmi feladatban, amely során célingereket (betűket) kellett felismerniük vizuális zavaró ingerek jelenlétében. A zavaró ingereken kívül, az egyes próbák ugyanakkor eltérő figyelmi terhelésűek voltak: kevesebb, illetve több figyelmi kapacitást igényeltek. Az eredmények alátámasztották a hipotézist, vagyis a zavaróingerek hatása valóban felerősödött fáradt állapotban, de ez a hatás erőteljesen függött attól, hogy mekkora figyelmi kontrollt igényelt az adott feladat. Az erős kontrollt igénylő, jelentős figyelmi kapacitást felhasználó feladatok esetén nem jelentkezett a fáradtság egyik legerősebb következménye, a zavaróingerek negatív hatása. (2) Fáradtság hatása a figyelmünk megosztásának képességére. Egy korábbi vizsgálatban Davis (2005), azt figyelte meg, hogy ha különböző vizuális ingereket, például egyszerű geometrikus formákat kell összehasonlítanunk, akkor jobban teljesítünk egy olyan helyzetben, amikor a látott formák látszólagosan egy adott tárgyhoz kapcsolódnak. Ezt a megfigyelést próbálták pilótafülkék bonyolult kapcsoló, és kijelző rendszerének ergonómiai tervezésénél is figyelembe venni. A második kísérletsorozat ezt a jelenséget vizsgálta a fáradtsággal összefüggésben. A fő kérdés az volt, hogy figyelmünk azon képessége, hogy hatékonyabban elemzi az egy adott tárgyhoz kapcsolódó vizuális információt, mennyire áll ellen mentális fáradtság hatásának, olyan kísérletes helyzetekkel szemben, mikor figyelmünket különböző tárgyak között kell megosztanunk. A számos ingertényezőt alkalmazó kísérletsorozatban (pl. különböző kontraszt viszonyok, eltérő láthatósági idők) a vizsgált személyeknek hosszantartó feladat során kellett egyszerű geometrikus formákat összehasonlítaniuk, egy, illetve több tárgyra utaló háttér előtt (absztrakt formák). Az eredmények egyértelműen jelzik azt, hogy a humán figyelmi rendszer kevésbé szenzitív a fáradtság hatására olyan helyzetekben, mikor az észlelt információ egy adott tárgyhoz köthető. Ezzel szemben, a több tárgyhoz kapcsolható információ felismerése jelentősen romlott a fáradtság növekedésével. (3) Fáradtság hatása a valós környezeti ingerek észlelésére. Az emberi látórendszer egyik legérdekesebb tulajdonsága az a rendkívüli képesség, amellyel képes felismerni a valós mindennapi környezetet. A jelenség azért érdekes, mert egy valós környezeti kép (pl. mindennapi tájkép, vagy épített környezet) vizuális szempontból rendkívül összetett. Egy nem valós környezetet ábrázoló kép beazonosítása, vagy memorizálása, sokkal kisebb vizuális
69
összetettség esetén is már komoly feladatot jelenthet. Amennyiben ez így van, akkor feltételezhető, hogy ez a képességünk viszonylag ellenáll a növekvő mentális fáradtságnak is. A harmadik kísérletsorozat ezt a hipotézist tesztelte. A kísérletek eredményei arra utalnak, hogy a mindennapi környezet felismerése jelentős fáradtság növekedés mellett is megtartott marad. Ez azt is valószínűsítheti, hogy az idegrendszerünknek ez a képessége, annyira automatizált, hogy a fáradtság okozta komolyabb figyelmi kontroll csökkenés is érintetlenül hagyja. A támogatott kutatás eredményeiről eddig három publikáció (két angol, egy magyar nyelvű), 11 konferencia részvétel, valamit három meghívott előadás formájában számoltunk be. A kutatás
„utóéleteként”
több
klinikai
vizsgálatot
(neurológiai
és
belgyógyászati
betegcsoportokon), valamint gépjárművezetők fáradtságát célzó kutatási projektet indítottunk el. Az OTKA-kutatás keretében 3 folyóiratcikk jelent meg, melyek összesített impakt faktora 2,4.
70
7.2 Műszaki és Természettudományok
OTKA K 71992 Szirmay-Kalos László Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Irányítástechnika és Informatika Tanszék „Virtuális világok szimulációja és megjelenítése” 2008-2012 A kutatási célkitűzés olyan módszerek kidolgozása volt, amelyek mind a virtuális világ felépítését/működtetését, mind pedig annak a megjelenítését párhuzamosan, a grafikus kártya (GPU) masszívan párhuzamos architektúráján végzik el. Az áramlás-szimuláció megoldásához rácsalapú, illetve részecske alapú párhuzamos algoritmust javasoltunk. Az áramló közeg megjelenítésének időigényes lépése a fotonok szabad úthosszának mintavételezése, amelyhez egy egyenes mentén a modellt be kell járni. Procedurális módszerek esetén a térfogati modell nem áll expliciten rendelkezésre, csupán arra van lehetőség, hogy diszkrét pontokban mintavételezzük a sűrűségét. A megoldásunkhoz a Woodcock módszert általánosítottuk. Példaképpen 4096 felbontású effektív rácson szimulált áramláson készítettünk valós idejű többszörös fényszóródás szimulációt. A skálázhatóság demonstrálására hasonló szimulációkat 32 ezer köbös modellekre is végeztünk. Egy transzport folyamatot egy integrál egyenlettel lehet leírni, amelynek megoldását nagydimenziós integrálokkal kifejezve Monte Carlo eljárásokhoz folyamodhatunk. A Monte Carlo becslés szórása kicsiny, azaz a pontossága statisztikai értelemben nagy, ha a minták valószínűségsűrűség-függvénye a lehetőségek szerint arányos az integrandussal. A probléma formális
vizsgálatára
általánosítottuk
a
kvázi-Monte
Carlo
módszerek
egy
alapegyenlőtlenségét, a Koksma-Hlawka egyenlőtlenséget olyan esetekre, amikor a minták nem egyenletes eloszlásúak, majd az elméleti következtetések levonása után, optimális mintavételezési eljárásokra tettünk javaslatot. Ezek során sikerült megmutatni a fontosság szerinti mintavételezés, több-dimenziós jelek frekvencia modulációja, illetve delta-szigma modulációja, valamint Floyd-Steinberg halftoning algoritmus közötti lényegi hasonlóságot. A módszert környezet leképzésben és Pozitron Emissziós Tomográfiás rekonstrukcióban is alkalmaztuk.
71
A memória méreténél nagyobb modellek megjelenítésekor olyan lokális megközelítésekre van szükség, amelyek mindig csak a modell egy kis, összetartozó részét igénylik. A lokális jellemzőkön alapuló képszintézis alapvető eljárása az ambiens takarás, amely a távolabbi elemek hatását az átlagukkal helyettesíti, de a közelieket pontosan kezeli. Az ambiens takarási modellhez egy új geometriai értelmezést adtunk, amely hatékonyabban kiszámítható, azaz kevesebb mintával is pontosabb eredményt ad. Másrészt, a memóriaméretnél nagyobb modellekhez speciális sugárkövetéses algoritmust alkottunk, amely interaktív bejárást tesz lehetővé az elérhető legbonyolultabb CAD modellek esetében is.
A fényterjedés szimuláció alapú képszintézis során a fizikai törvényeket kell megoldani. Az illusztratív képszintézisben azonban egy humán illusztrátor munkáját szimuláljuk. A kutatás során sikerült olyan vonalkázó, kontúrozó és festő algoritmust kidolgozni, amely egyszerre követi a rajzolás 2D struktúráját és az ábrázolandó 3D felületek deformációját). Az elméleti eredményekről 60 publikáció, közöttük 14 folyóiratcikk készült. A projekt során ketten védték meg a PhD értekezésüket. Az elért eredmények hasznosíthatók, illetve hasznosultak CAD rendszerek fizikai szimulátoraiban, virtuális valóságrendszerekben, számítógépes játékokban, a filmkészítés során használt produkciós rendszerekben és orvosi képalkotó berendezésekben. Az OTKA-kutatás keretében 15 folyóiratcikk jelent meg.
72
PD 84244 Tapasztó Levente Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatóközpont – Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézet „Grafén szuperrács: Újszerű tulajdonságokkal rendelkező grafén nanoszerkezetek létrehozása és vizsgálata” 2010-2013 A grafén a létező legvékonyabb anyag, a vastagsága mindössze egyetlen szénatom átmérőjének felel meg. Ugyanakkor a grafén az első olyan anyag, amely egyszerre egy rugalmas membrán és egy tökéletes kristály, ami lehetővé teszi, hogy tulajdonságait mechanikai deformációk segítségével tág határok között hangoljuk. Ezt az eddig ismeretlen tulajdonság-kombinációt használtuk ki jelen kutatás keretében, hogy újszerű elektromos tulajdonságokkal rendelkező grafén nanoszerkezeteket alakítsunk ki. Amikor a grafén sík lokális görbülete a nanométeres tartományba esik a grafén lokális elektronszerkezete jelentősen módosulhat. Ahhoz, hogy nanométeres hullámhosszú periodikus hullámokat keltsünk a grafén atomi szerkezetében, nanoméretű felfüggesztett grafén membránokat összenyomó mechanikai feszültségnek tettünk ki. Ilyen grafén nanomembránok jönnek létre réz egykristály (111) orientációjú felületén a gőzfázisú kémiai lecsapatás módszerével történő grafén növesztés során. A grafén növekedési hőmérsékletén (1000°C) a réz egykristály felületén árokszerű rekonstrukciók jönnek létre, amelyek egységesen 5 nm szélesek. Amikor a mintát szobahőmérsékletre hűtjük, a réz hordozó összehúzódik, míg a felületére nőtt grafén réteg megpróbál kiterjedni, mivel negatív hőkiterjedési együtthatóval rendelkezik. Következésképpen, a grafénban egy erős síkbeli összenyomó feszültség jön létre. Az árkok felett azonban, ahol a grafén nincs a rézhez rögzítve, a grafén képes ezt az összenyomó feszültséget a síkra merőleges deformációk segítségével relaxálni, amely periodikus hullámok formájában jelenik meg az adott mechanikai határfeltételeknél. A nanométeres szélességű réz árkok felett felfüggesztett grafén membránon készült nagyfelbontású STM felvételeken jól látható a grafén atomi szerkezetének 0,7 nm hullámhosszú és 0,1 nm amplitúdójú periodikus hullámzása.
73
A klasszikus kontinuum mechanika összefüggéseit használva, a grafén membránban kialakuló szerkezeti hullámok hullámhossza 4,2 nm-nek, míg amplitúdójuk 2,6 Å-nek adódik, amely nagy eltérést mutat az általunk mért értékektől (λexp= 0.7 nm, Aexp= 0.5 Å). Az a tény, hogy a kontinuum mechanika nem képes értelmezni a kísérletileg észlelt szubnanométeres szerkezeti hullámokat atomi léptékű szimulációk szükségességét veti fel. Ennek fényében konjugált gradiens relaxációs módszer segítségével vizsgáltunk rögzített karosszék élű grafén nanomembránokat az atomi kötések sűrűség-funkcionál alapú modellezésével, amely figyelembe vette a C-C kötések kvantummechanikai jellegét is. (d)
A kontinuum modellel ellentétben az atomi léptékű szimulációk képesek reprodukálni a grafén szub-nanométeres hullámhosszú szerkezeti hullámait, így alátámasztva az STM méréseink értelmezését. A klasszikus mechanikával fennálló nyilvánvaló eltérés egyértelműen mutatja, hogy a klasszikus kontinuum mechanika érvényét veszti a grafén nanoméretű deformációi esetében. Az eltérés oka, hogy egyrétegű grafén esetében a síkbeli és a síkra merőleges deformációk teljesen szét vannak csatolva. Ahhoz, hogy megvizsgáljuk, a grafén nanométeres szerkezeti hullámainak hatását az elektronszerkezetre, alagút-spektroszkópiai méréseket végeztünk. Az így kapott térképek egyértelműen mutatják az elektron-állapotsűrűségnek a szerkezeti hullámzással korrelált térbeli modulációját, létrehozva egy úgynevezett elektromos szuperrácsot. A kutatás legfőbb eredménye, hogy kifejlesztettünk egy olyan új nanotechnológiai eljárást, amely a jelenleg létező legpontosabb nanomegmunkálási eljárás grafénra. Az így létrehozott grafén szuperrácsok egyedi és újszerű elektromos tulajdonságokat mutatnak, amelyek a jövőben lehetővé teszik olyan nanoelektronikai és nano-elektro-mechanikai eszközök tervezését és megvalósítását, amelyek a klasszikus mechanika keretein belül eddig elképzelhetetlennek tűntek. A fenti eredmények a Nature Physics folyóiratban kerültek publikálásra. Az OTKA-kutatás keretében 5 folyóiratcikk jelent meg, melyek összesített impakt faktora 34,2
74
7.3 Élettudományok
OTKA NF 72488 Kéri Szabolcs Szegedi Tudományegyetem Élettani Intézet „A pszichózisok molekuláris architektúrája, valamint ennek kapcsolata a neurokognitív funkciókkal és a pszichoszociális stresszel” 2008-2013
A szkizofrénia jelenségkörének és kóroktanának megközelítése az utóbbi tíz esztendőben gyökeres változáson esett keresztül. A kezdeti elképzelések, miszerint a súlyos hallucinációkkal, téveszmékkel és a társas működések hanyatlásával járó állapot mechanikus módon az agy betegségeként értelmezhető - döntő többségében genetikai tényezők által determináltan -, megdőlni látszik. Egyre több vizsgálat lát napvilágot, amely szerint a társadalmi és pszichológiai tényezők (pl. korai traumák, személyes kapcsolatok minősége, bevándorlás, társas diszkrimináció, nagyvárosi környezet, információtúlterhelés) szerepe igen jelentős; ezek rendkívül összetett módon kölcsönhatásba lépnek a betegség kóroktanában ismert tényezőkkel (pl. születés alatt bekövetkező oxigénhiányos állapot, genetikai sérülékenység, a magzati fejlődés alatt lezajlott vírusfertőzés, az idegrendszer fejlődésének anomáliái), és végül egy kontinuum mentén elhelyezhető folyamat eredményeként a szkizofrénia kialakulásához vezetnek. Vizsgálataink fő célja a társadalmi-pszichológiai és biológiai tényezők kölcsönhatásainak megértése volt. Különösen kíváncsiak voltunk arra, hogy egyszerűbb és összetettebb pszichológiai behatások (pl. zajingerek által kiváltott terhelés, agresszív kommunikációs stílus, bizalmat igénylő helyzetek) miként függnek össze a szkizofrénia kialakulásában fontos agyi struktúrák (pl. homloklebeny, hippocampus) szerkezetével és működésével, és ezeket milyen molekuláris tényezők szabályozzák. Igyekeztünk a meglévő állatkísérletes modellek klinikai érvényességét megvizsgálni, humán vizsgálatokban modellezve a „környezet - agymolekula” összefüggéseket. 1. Az agresszív kommunikáció összefüggése a szkizofrénia tüneteivel és a genetikai sérülékenységgel. Ismert tény, hogy a közeli hozzátartozók és társak felől érkező negatív, támadó jellegű kommunikáció (pl. túláltalánosító, igazságtalannak érzett, durva kritika)
75
következtében a szkizofrénia egyes tünetei (hallucinációk, bizarr gondolatok, a beszéd szétesettsége) felerősödnek. Pszichoterápiás helyzetben kimutattuk, hogy a tüneti fellángolás súlyosabb olyan betegek esetében, akik a szkizofréniával kapcsolatos egyes genetikai variánsokkal rendelkeznek. Vizsgálatunkban elsősorban a neuregulin-1 génnel foglalkoztunk, majd az eredményeket kiterjesztettük a betegség korszerűbb, poligénes markereire. Ezek a genetikai adottságok tehát sérülékenyebbé teszik a pácienseket a negatív társas behatásokra, akár a mindennapi kommunikáció szintjén is. 2. Bizalmat igénylő kommunikációs helyzet, a szkizofrénia negatív tünetei és a társas kötődés biológiája. A pszichoterápiás helyzet bizalomra épülő, befogadó kommunikációt igényel. Ezt modelleztük az úgynevezett titokjátszma segítségével, amelynek során személyes üzeneteket kell elolvasni és másokkal megosztani. Ilyen helyzetekben a társas kötődésben fontos, evolúciósan konzervatív biológiai mechanizmusok is aktiválódnak, mint az oxitocin nevű hormon felszabadulása. Azon szkizofrén pácienseknél, akik jelentős társas elszigetelődést, a személyes kapcsolatok iránti érdeklődés beszűkülését (úgynevezett negatív tünetek) mutatják, az oxitocin felszabadulása kisebb mértékű. Az oxitocin befolyásolja a társas jelzések alapszintű feldolgozását is, amely a biológiai mozgások detekcióján alapul (pl. mások mozgásának és testbeszédének érzékelése). Mindez terápiás jelentőségű is lehet: jórészt a kutatásaink eredményeként több laboratóriumban kezdődtek el vizsgálatok, amelyek az oxitocin klinikai használhatóságát hívatottak bizonyítani. 3. Vizsgáltuk, hogy a fent ismertetett biológiai mechanizmusok – különös tekintettel a neuregulin-1 által aktivált sejtszintű biokémiai jelátvitelre – hogyan kapcsolódnak a teljes genom asszociációs vizsgálatok által feltárt, funkcionális szempontból mindmáig kevésbé tisztázott szerepű molekulákhoz. Eredményeink szerint e hálózatot alkotó molekuláris faktorok a sejten belül az AKT-szignalizációs kaszkádon egyesülnek, amely általános szerepet tölt be a sejtek anyagcseréjében, osztódásában, differencionálódásában és a változó környezeti tényezőkhöz történő alkalmazkodásban. Különösen érdekes, hogy az AKT-kaszkád eltérései a fehérvérsejtekben is kimutathatók, nemcsak az agyból nyert szövetmintákban. Nem régen igazolták, hogy az oxitocin is képes modulálni az AKT jelátviteli utat. Mindez felveti annak a lehetőségét, hogy a szkizofrénia genetikájának zavarba ejtő sokszínűsége végeredményben a sejtek általános anyagcsere-folyamataiban okoz funkcionális eltérést. 4. Nyitott kérdés, hogy a fentiekben vázolt molekuláris mechanizmusok milyen kapcsolatban állnak a szkizofréniában szerepet játszó agyi struktúrákkal, különös tekintettel a hippocampusra. E kérdés kapcsán a neuregulin-1/AKT rendszer vonatkozásában két
76
felismerést tettünk. Egyrészt kimutattuk, hogy a perifériás AKT - aktiváció összefügg a szenzoros
kapuzással,
vagyis
az
ismétlődő
hangingerek
kiszűrésével
kapcsolatos
működésekkel. Ez rendkívül fontos abban, hogy a jelentős környezeti behatásokat meg tudjuk különböztetni a zajtól. Másrészt fény derült arra, hogy az AKT - aktiváció nemcsak a hippocampus működésével, de a szerkezetével is kapcsolatban áll: csökkent perifériás AKT aktiváció kisebb hippocampus-térfogattal társult első pszichotikus epizódot átélő szkizofrén pácienseknél. Az OTKA-kutatás keretében 27 folyóiratcikk jelent meg, melyek összesített impakt faktora 139,7.
77
OTKA K 75702 Radák Zsolt Semmelweis Egyetem Sporttudományi Kutatóintézet, Testnevelési és Sporttudományi Kar „A szirtuinok szerepe a vázizom és agy öregedésében és a testedzés molekuláris hatásai” 2009-2012
Az öregedés egy komplex folyamat, és az egyik legelfogadottabb elmélet, amely az öregedés okait, jellemzőit magyarázza, a szabadgyökök károsító hatásain alapul. Becslések szerint a mitokondriumba áramló oxigén egy töredéke, mint szabadgyök meglép az elektron transzfer rendszerből és károsítja a sejtalkotókat. Testedzés során nő a felvett oxigén mennyisége és azt is kimutatták, hogy nő a szabadgyök mennyisége a vázizomban és a májban is. A mitokondriumok mellett több enzim is képes szabadgyököket gyártani, így kulcskérdés a szabad gyökök szintjének szabályozása és az okozott sérülések javításának hatékonysága. A testedzés szabadgyök termelő akut hatásai mellett már ismert volt, hogy a rendszeres testedzés serkenti az antioxidáns enzimek aktivitását és az oxidatív sérülés felhalmozódását, ezért befolyásolhatja az öregedés ütemét. A kalória megvonás kísérleti állatokon is jelentősen megnövelheti a maximális élettartamot (~30%) és több eredmény sugallja azt, hogy ez részben a szirtuin fehérjéknek köszönhető (Anderson et al., 2003). Vizsgálatainkban arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon a redox érzékeny szirtuinok részt vesznek-e a testedzés kedvező hatásaiban, mellyel csökkentik az oxidatív sérülés nagyságát, valamint, hogy a szirtuinok érzékenyek-e a testedzésre. Az egyik első cikkünkben megpróbáltuk újra értelmezni a leggyakoribb DNS sérülést, a guanin oxidálását, amit a 8-oxoG mennyiségével mérnek. Ismeretes, hogy a guanin mennyisége magasabb a fejlettebb organizmusokban és jelentős számban megtalálható a telomerben is (a kromoszóma végen elhelyezkedő „védősapka”). Rávilágítottunk arra, hogy a 8-oxoG, amit általában sérülés markernek használunk, fontos élettani szerepet is kaphat a gén expresszió szabályozásában is (Radak and Boldogh, 2010). Ebből a gondolatmenetből származott a másik cikkünk, amelyben arra próbáltunk rávilágítani, hogy az oxidatív sérülés markernek használt biokémiai elváltozások, amik már a nagyon fiatal szervezetben is jelen vannak, molekuláris jelzőrendszerként is működhetnek. A lipid peroxidáció például fontos lehet a sejtmembránok folyamatos megújulásához, a már említett 8-oxoG a gének
78
expressziójához, a karbonilkötésék, mellyel az oxidatív fehérje sérülést szoktuk becsülni, pedig a fehérje turn-overben játszhat szerepet. Ezen elméleti munkák mellett megvizsgáltuk, hogy a testedzés és öregedés folyamatában a szirtuin fehérjék szerepet játszanak-e. Fiatal és idős patkányok vázizmából vett mintákban kiderítettük, hogy a rendszeres aerob futás normalizálja a lecsökkenő SIRT1 (a hét szirtuin enzimből a legkiterjedtebb funkciójú izoenzim) szintet és a hozzá kapcsolódó energetikai hátteret is. Azt is kimutattuk, hogy a testedzés növelte az 8-oxoG-t javító enzim aktivitását (OGG1 rövidítésű enzim), amit kedvezőnek értékelünk, hiszen a megnövekedett OGG1 aktivitás csökkentheti a DNS sérülés felhalmozódását. Ez fontos része lehet a testedzésre adott alkalmazkodási folyamatnak. Egy másik vázizomból készített vizsgálatunk pedig azt mutatta ki, hogy az izomban a mitokondriumok mennyiségének a növelésével csökkenthető a szabadgyökök mennyisége, az életkorral pedig csökken a minőség kontroll a vázizomban, ami sérülés felhalmozódást eredményez. A testedzés megakadályozta ezt a csökkenést és így képes volt csökkenteni az öregedés ütemét a vázizomban. A vizsgálataink azonban nyitva hagyták a kérdést, hogy a szirtuinok vajon szerepet játszanak–e a mitokondria szám bővülésében. Ezért rezveratrolt adagoltunk alacsony és magas futó kapacitású patkányoknak, hogy megvizsgáljuk a testedzés és a SIRT1 aktiváció (a rezveratrol aktiválja a SIRT1 enzimet) hatását a mitokondriális biogenezisre. Értelemszerűen a testedzésnek nagyon kedvező hatásai lettek az állóképességi teljesítményre, ám a rezveratrol adagolás esetében nagyon meglepő eredményeink születtek. Kiderült, hogy az alacsony és magas futókapacitással rendelkező állatok teljesen másként reagáltak a rezveratrolra. Az alacsonynál csökkentette, a magas futókapacitású állatoknál pedig javította az aerob állóképességet. Vizsgálatunk azt mutatta, hogy az AMPK nevű, az anyagcsere folyamatokra nagyon érzékeny fehérje az oka a különböző válasznak, amit az alacsony és magas futó kapacitású állatokon megfigyeltünk. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a testedzés erősebb inger volt, mint a rezveratrol adagolás és hatásai dinamikusabbak voltak az anyagcsere folyamatokra és a mitokondriumok számára nézve is. A vázizom mellett nagyon érdekel minket a testedzés agyra gyakorolt hatása is, különös tekintettel az öregedés folyamatára. Az IGF-1 jelzőrendszer alacsony szintje összefüggésbe hozható a hosszabb élettartammal, ám érdekes módon az IGF-1-nek neuroprotektív hatásai vannak és befolyásolja a SIRT1 mennyiségét is. Ez a paradoxonnak tűnő jelenség indított arra bennünket, hogy IGF-1-et adagoljunk fiatal és idős patkányoknak és megvizsgáljunk bizonyos agyi funkciókat és biokémiai folyamatokat. Vizsgálatunk meglepő eredményt
79
hozott a funkció esetében, amit Morris maze teszttel mértünk. Azt találtuk, hogy az IGF-1 kezelés eltüntette a testedzés agyi funkció-növelő hatásait. Az IGF-1 emellett azonban növelte a neurogenezist, ami várható volt, hiszen anabolikus hormon, ám az eredményeink azt jelezték, hogy az új idegsejtek képződése a hippokampuszban nincs szoros kapcsolatban a Morris tesztben mért agyi funkcióval. Nem volt meglepetés a DNS serülés kor-függő emelkedése, amit a 8-oxoG szinttel becsültünk. Az OGG1 enzim javítja a 8-oxoG-t a DNSben és ebben a cikkben jelent meg az első olyan vizsgálat, ami kimutatta, hogy az OGG1 acetilálódik, ami aktivitás növekedést jelent az OGG1 esetében. Kimutattuk, hogy az életkorral csökken az OGG1 acetilációs szintje és aktivitása. A SIRT1 mennyiségi változásából, úgy gondoltuk, hogy a SIRT1 lehet az OGG1 deacetiláló enzime. Ezért a következő vizsgálatunkhoz már sejtkultúrás méréseket is beiktattunk, és azt találtuk, hogy a SIRT1 csendesítése növelte az OGG1 acetilációját illetve a rezveratrol adagolás csökkentette azt, valószínűleg a SIRT1 aktiválásán keresztül. Összességében a jelenlegi OTKA pályázat segítségével 14 cikk jelent meg, és bebizonyítottuk, hogy a rendszeres testedzés csökkenti az oxidatív sérülés nagyságát a sérülés javító rendszer hatásfokának a növelésével. Azt is kimutattuk, hogy ebben a kedvező folyamatban szerepet játszik a mitokondriális biogenezis is, több mitokondria ugyanakkora ATP mennyiség megtermelésekor alacsonyabb intenzitáson működhet, így kevesebb szabadgyököt termel. Megállapítottuk, hogy a szirtuin fehérjék részt vesznek a testedzés által kiváltott alkalmazkodási folyamatban és szoros összefüggésben vannak a DNS sérülés javítással is. A vizsgálati eredményeink újabb kérdéseket vetettek fel, és a jövőbeli vizsgálatainkban ezekre szeretnénk választ kapni, mert hiszünk abban, hogy a testedzés hatásainak jobb megismerése fontos eszköz lehet a prevencióban és az életminőség javításában is.
80
8. VÁLTOZÁSOK ÉS FELADATOK 2013-BAN 2013-ban jelentős változtatásokra került sor a pályáztatás folyamatában. A folyamatos monitoring eredményeként a korábban megítélt OTKA támogatásokkal kapcsolatos projektek teljesítési szabályozása, valamint az irodai ügymenetek felülvizsgálata és módosítása is megtörtént. Ezek célja egyrészt a támogatási lehetőségek kiszélesítése, másrészt a pontosabb és gördülékenyebb ügyintézés segítése volt. Az OTKA Bizottságnak a pályáztatás folyamatára vonatkozó döntései közül az alábbiak a legfontosabbak:
A 2014. évi pályázati kiírás szerint az OTKA támogatás terhére a vezető kutató a munkaköri besorolása szerint differenciáltan, 3 kategóriában részesülhet kiegészítő személyi kifizetésben, de ez az összeg nem haladhatja meg a pályázati főösszeg 25%át.
A fogadó intézményt – általános költségekre (rezsi) – a kutatási támogatás közvetlen költségekre eső összegének 20 %-a illeti meg, ezen belül az általános költség egynegyedét tudományos információk beszerzésére (könyvtár, adatbázis, Open Access) kell fordítania. A tudományos információkra fordítandó összegnek legalább a felét (közvetlen költségek 2,5%-át) az intézmény köteles Open Access költségekre fordítani, amelyről el kell számolnia.
A 2014. évi pályázati fordulót érintő új bírálati eljárás bevezetése egyes zsűrikben, melynek célja a bírálatok színvonalának emelése, az európai pályázati rendszerek gyakorlatához felzárkózva minél több külföldi bíráló részvétele az értékelési folyamatban, az összeférhetetlenség kiküszöbölése, valamint a bírálati idő lerövidítése.
Kellő számú pályázat esetén az interdiszciplináris témájú pályázatok értékelése külön bizottságban történik a nagy költségigényű pályázatokat rangsoroló kollégiumonként tudományterületi szakértői bizottságok mintájára.
A 2013. évi pályázati fordulótól kezdve a nagy költségigényű (korábbi NK) pályázatok más formában kerültek meghirdetésre (nagy költségigényű K).
A 2014. évi pályázati kiírásban az NF pályázattípus a párhuzamos finanszírozás elkerülése miatt ismételten szüneteltetésre került, mert az MTA a fiatal kutatók részére hasonló feltételekkel hirdette meg a „Lendület” pályázatát.
81
Az OTKA a párhuzamos finanszírozás elkerülése miatt fokozott figyelemmel kíséri a különböző, szintén közpénzekből nyújtott kutatási-projekt támogatásokat (pl. Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíj, MTA posztdoktori ösztöndíj).
Az MTA kezelésében létrejött Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) tudományos bibliográfiai internetes adatbázisból a kutatók az OTKA elektronikus pályázatkezelő rendszerébe egyszerűbben átvehetik a publikációs, valamint azokkal kapcsolatos szcientometriai adataikat.
Az OTKA aktualizálta a pályázati útmutatókat, a teljesítési szabályzatot, a bizottságok ügyrendjeit, belső szabályzatait és újabb szabályzat tervezetek is születtek.
Az OTKA tekintettel néhány zsűri egyedi kérésére, aktualizálta a zsűrispecifikumokat és a pályázati űrlapokat, ugyanakkor a szakértői bírálatokhoz tartozó értékelési skálákat is finomította.
Az OTKA Bizottság fokozott figyelmet fordított a más, főként külföldi kutatástámogató alapoktól érkezett együttműködési javaslattételekre, valamint az ERA-NET pályázatokra.
Az OTKA támogatások teljesítésének ellenőrzése terén a következő főbb változások történtek 2013-ban:
Az OTKA Bizottság az ellenőrzések tapasztalatai alapján folyamatosan pontosította és egyszerűsítette a kutatások pénzfelhasználási szabályait, és e módosításokat a pályázati kiírásokba és a szerződésekbe beépítette.
Az OTKA fokozott figyelmet fordított az egyes projektek megelőző kutatási szakaszának maradványára és ennek függvényében történt a következő kutatási szakasz finanszírozása.
Az OTKA Iroda belső munkatársaival elvégezte a kockázatelemzés alapján kiválasztott projektek pénzügyi elszámolásainak helyszíni ellenőrzését.
Az OTKA Bizottság megbízásából az OTKA Bizottság elnöke több ízben kérelmezte az OTKA mentesítését a 1036/2012 (II. 21.) Korm. határozat 6. pontjában foglalt beszerzések korlátozásának feloldásával kapcsolatban.
82
9. A JÖVŐ KIHÍVÁSAI Az OTKA Bizottság a 2013-2015 időszakban megvalósítandó célok legfontosabb stratégiai eszközének a fenntartható szakmai kiválóság biztosítását, a bírálati rendszer áttekintését, a magyar tudomány nemzetközi helyzetének erősítését, az Open Access-politika alkalmazását, az OTKA Programok és Iroda teljesítményének értékelését, az OTKA Programok által támogatott kutatások finanszírozásának fenntarthatóságát és az OTKA Iroda infrastrukturális és személyi állományának fejlesztését tekinti.
9.1.
Fenntartható szakmai kiválóság biztosítása
Az OTKA ereje egyrészt abban áll, hogy alapvető célkitűzése és struktúrája több mint 27 éve állandó, másrészt pedig az, hogy képes az igényeknek megfelelően változni, megújulni. Nemcsak a hazai igényekhez alkalmazkodik, de beépíti gyakorlatába a nemzetközi tapasztalatokat is. A következő években, tekintettel a hazai alapkutatást támogató egyéb finanszírozási források és struktúrák jelenlétére, az OTKA - azokkal összhangban - tervezi a pályázatok típusainak felülvizsgálatát, átstrukturálását, az egyes típusok által kínált pályázható összegek újradefiniálását. Az OTKA Bizottság az egyes pályázati formák meghirdetésekor a jövőben is fokozott figyelmet fordít a más kutatásfinanszírozók által hirdetett pályázatokra, az egyes döntési ciklusok összehangolására.
Hazánk alapvető érdeke, hogy olyan lehetőségeket kínáljon a fiatal kutatók számára, amellyel biztosítani
tudja
az
itthoni
kutatómunka
feltételeinek
megteremtését.
Ebben
a
nemzetstratégiailag alapvető fontosságú folyamatban jelentős szerepet játszik az OTKA közreműködő intézményként úgy, hogy a többi résztvevővel összhangot valósít meg. Az OTKA a 2014. évi pályázati fordulóval támogatja a pályázati úton nyerhető személyi típusú költségek kifizetését vezető kutatók számára. Az országos gyakorlat ez idáig is nagyon eltérő, egyes pályázati formák engedik, mások (pl. az OTKA) tiltották a kutatási pályázatokban részt vevő (nem az OTKA forrás terhére alkalmazott) nevesített kutatók számára a személyi jellegű kifizetéseket. Az OTKA, más stratégiai kulcsfontosságú szereplők mellett, szívesen vesz részt e kérdéskör további megvitatásában, a személyi jellegű kifizetések pályázói körének átgondolásával.
83
Az OTKA 2012-től a kutatások infrastruktúráját biztosító egyetemek és kutatóintézetek OTKA pályázatokban tervezhető rezsiköltségét a közvetlen költségek 20%-ára emelte a korábbi 15%-ról, mely költségarányt fenntartja a következő években is. A növekményt az intézmények tudományos információszerzésére kell fordítani (könyvtári folyóiratok, adatbázisok beszerzésére, publikációk Open Access költségeinek fedezésére). 2014-től a tudományos információkra fordítandó összegnek legalább a felét (közvetlen költségek 2,5%-át) az intézmény köteles Open Access költségekre fordítani.
9.2.
Az OTKA bírálati rendszerének áttekintése
A nemzetközi kutatásokat támogató szervezetek tapasztalatainak és metodikáinak megfelelően, a tudományos kutatást végző széles kutatói közösség együttműködésére (peer review system) épül az OTKA működése. Az OTKA a pályázatok értékelési folyamatába a hazai és külföldi kutatók széles körét vonja be, mind a döntést előkészítő, mind pedig a döntési szinten. Az OTKA szervezete hármas pilléren (tudományági szakmai zsűrik, tudományterületi kollégiumok és OTKA Bizottság) nyugszik.
Az OTKA további célja a nemzetközi szakértői adatbázisának folyamatos bővítése, illetve az egyes bizottságok angol nyelvű üléseinek bevezetése. Első lépésként a nagy összegű pályázatokat bíráló szakértői bizottságok üléseit tette angol nyelvűvé az élettudományok, valamint a műszaki és természettudományok területén, jelentős számú külföldi szakértő részvételével.
A többéves hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján az OTKA felülvizsgálja egyes bizottságok esetében a bírálati folyamatot, a döntési szintek esetleges átalakítását. Ennek érdekében 2014-től egyes szakterületeken új bírálati eljárást vezetett be.
Az OTKA a 2012-ben megfogalmazott célkitűzések alapján tovább kívánja fejleszteni a külföldi szakértők bevonását a pályázatértékelési folyamatba. Ezért 2013-ban, külföldi minták alapján, kidolgozta a pályázatok nemzetközi bizottságok általi értékelésének módszerét. Ez azt jelenti, hogy egyes szakmai zsűrikbe magyar szakértők mellett külföldi szakembereket is bevon, a pályázatok szakmai értékelését maga a nemzetközi zsűri végzi el és az ülések angol nyelven folynak. Az új bírálati eljárást a 2014-ben benyújtott pályázatok értékelése során minden kollégiumban egy-két zsűri fogja kipróbálni. Ennek az értékelési módnak az az
84
előnye, hogy a pályázatok egységesen nemzetközi szakmai kritériumok alapján kerülnek elbírálásra, valamint ez a belső bírálati rendszer kiváltja a külső szakértők felkérését, akik sok esetben visszautasítják a pályázatok értékelését, és többször nehézségekbe ütközik a megfelelő számú és szakértelmű bíráló véleményének begyűjtése.
9.3.
A magyar tudomány nemzetközi helyzetének erősítése
Az OTKA ezen stratégiai célkitűzésének több szempontból is eleget kíván tenni. Nemzetközi szervezetekben vállal aktív szerepet, a pályázati rendszert az EU tagországok és az északamerikai nagy pályázati rendszerek elveihez igazítja, valamint az európai és USA-beli társintézményekkel (European Research Council-lal és a Science Europe-pal) szoros kapcsolatot tart. Az OTKA a már meglévő nemzetközi együttműködéseket folytatva és kiterjesztve „Lead Agency” (vagy szükség esetén ettől eltérő) nemzetközi megállapodások keretében kívánja ösztönözni a kutatókat magas színvonalú, nemzetközileg kiemelkedő eredményeket ígérő, nemzetközi együttműködésekben végzett kutatásokra. (AKA-OTKA, FWF-OTKA, ARRS-OTKA). A Science Europe tagjaként szorgalmazza az európai kutatástámogatási unió létrehozását, melynek alapja a „Lead Agency” (LA) modellben történő együttműködés. Éppen ezért, a már meglévő LA együttműködések folytatásaként, azok tapasztalataira építve, fontosnak tartja más európai országokkal is a hasonló együttműködések kialakítását. Az OTKA meg kívánja vizsgálni annak lehetőségét, hogy tudja-e alkalmazni az Európában szorgalmazott azon kutatástámogatási szabályokat, melyek szerint a támogatás követi az együttműködést, illetve a kutatókat („Money Follows Researcher Scheme”, „Money Follows Cooperation Line Scheme”).
85
9.4.
Open Access-politika biztosítása
Az OTKA a nemzetközi szervezetek tagjaként a jövőben is szorgalmazza a nyílt hozzáférés (Open Access) normáinak betartását, részt vesz a SE Open Access munkacsoport ülésein, munkaanyagainak kidolgozásában. Az OTKA az általa támogatott kutatások esetében előírja az eredmények nyílt hozzáférésű repozitóriumokban való elhelyezését, valamint gondoskodik a saját honlapján a jelentések nyilvános felületen való megjelentetéséről.
9.5.
Az OTKA Programok és az OTKA Iroda teljesítményének értékelése Az OTKA a pályázati rendszernek mind a bemeneti
(személyi,
intézményi
összeférhetetlenségi, OTKA pályázati és egyéb
általános
pénzügyi
betartatása),
mind
a
(támogatott
projektek
szabályok
kimeneti éves
részén pénzügyi
beszámolója, a pénzfelhasználás helyszíni ellenőrzése) fokozottan ügyel arra, hogy a pályázati pénzeket a támogatott kutatók szabályosan használják fel. Úgyszintén fontos, hogy az OTKA Bizottság a pályázattípusok és a pályázható támogatás meghatározásakor a társadalmi és kutatói igényekkel összhangban hozzon döntést. A kiválóság és egy munka tudományos eredménye és hatása – alapkutatások esetén – viszonylag objektíven mérhető a publikációk és a hivatkozások alapján, de a kutatásoknak vannak (nehezebben mérhető) társadalmi hatásai is. Az OTKA Bizottság 2013-ban döntött egy teljesítményértékelő tanulmány elkészítéséről az OTKA Programok és OTKA Iroda teljes körű hatékonyságának megismerésére. A vizsgálatot a European Science Foundation nemzetközi értékelő szervezet végzi, mely több európai alap esetében végzett hasonló értékelést, így a kapott eredmények összehasonlíthatók lesznek az európai normákkal.
86
9.6.
Az OTKA Programok finanszírozásának fenntartása
A Lisszaboni Stratégia, majd az EU 2020 stratégiákkal összhangban, hazánkban is fontos, hogy ez a terület kiemelt jelentőségű legyen. Az Európai Tanács által 2000-ben megfogalmazott Lisszaboni Stratégia a kutatás-fejlesztésre fordítandó költségvetést a GDP 3%-ában határozta meg, és felhívta a figyelmet a tagállamok szerepére, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy Európa hosszú távon az egyik legversenyképesebb tudásalapú gazdasággá váljék. Ezért hangsúlyozza a Lisszaboni Stratégia is az alapkutatások jelentőségét. Fontos kiemelni, hogy a felfedező kutatás támogatása nemcsak az innováció megalapozásában játszik szerepet, hanem jelentős társadalmi hatása is van, amelynek következményei csak hosszabb távon érzékelhetők. A világ valamennyi vezető egyetemén jelentős felfedező kutatás folyik. Az alapkutatások szerepe meghatározó a kulturális örökség megőrzésében, a nemzeti tudat alakításában. Mindezek révén a felfedező kutatások támogatása képes itthon tartani legkiválóbb elméinket, akik tudásuk, képességeik és kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerük miatt társadalmunk legmobilabb rétegét képezik. (A PhD fokozatot szerzők jelentős hányada tölt legalább egy évet külföldön.) A kutatásfinanszírozás GDP-arányos támogatása ma hazánkban jelentősen elmarad az európai országok átlagától. Az 1000 lakosra jutó kutatói FTE értékeket („full time equivalent” - teljes kutatói kapacitás egyenérték) mutatják az alábbi ábrák a Nyugat- és Közép-Európai régióban. Ezek az arányok – az agyelszívás folyamatát is figyelembe véve – nemcsak az innovációt megalapozó kutatások sorvadását, hanem a magas szintű felsőoktatás utánpótlásának zsugorodását is eredményezik. E folyamatok megfordításában tud szerepet vállalni az OTKA.
87
Forrás: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/statistics/search_database (Total R&D personnel by sectors of performance, occupation and sex és Population on 1 January by age and sex táblázatok) adatainak alapján
A beérkezett OTKA pályázatok több mint felét színvonaluk alapján kiválóra értékelték, ezek többsége azonban forráshiány miatt évek óta nem kap támogatást. Ezen segített az OTKA 2012. évi támogatásának mintegy 41%-os emelése. Azonban ez a tendencia nem folytatódott, az OTKA 2013 és 2014. évi támogatása nem emelkedett. A nemzetközileg egészségesnek tartott (a 20%-ot jelentősen meghaladó) támogatási arányhoz az szükséges, hogy az OTKA támogatása fenntartható és emelkedő legyen. A nemzetközi trendet mutatják az alábbi ábrák, amelyek a GDP K+F-re fordított arányáról adnak
tájékoztatást
az
egyes
nyugati
és
közép-európai
országokban.
Forrás: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/statistics/search_database (Research and development expenditure, by sectors of performance % of GDP) adatok alapján Az OTKA stratégiai feladata, hogy a felgyűlt tudását és tapasztalatát, a nemzetközi kapcsolatok révén összegyűjtött információkat folyamatosan átadja a tudománypolitikai döntéshozóknak. Át kell adni azt az információt is, hogy az igényes kutatásfinanszírozás országos gyakorlata csak a feladatoknak kiszámítható, több évre tervezhető finanszírozásával alakítható ki. A tájékoztatásnak ki kell terjednie arra, hogy a K+F+I folyamataiban ritka a gyorsan 1-2 év alatt megvalósítható és befejezhető kutatási feladat, a hosszabb kutatási feladatoknak időtartamuknak megfelelően kialakított finanszírozásra van szükségük. A stratégia feltételezi a tervezhető, megfelelő forrást és annak a pályázati kiírásoknak megfelelő szabad felhasználhatóságát.
88
9.7.
Az OTKA Iroda infrastrukturális és személyi állományának fejlesztése
Célnak tekintjük, hogy a kutatási pályázatok és projektek kezelésében, elemzésében nagyobb arányban vegyenek részt a kutatásban képzett (PhD) és gyakorlattal/tapasztalattal rendelkező munkatársak az OTKA Iroda szervezetében. Ők is segítik a bizottságok munkáját, biztosítják az egész szervezet professzionalizmusát, az OTKA képviseletében tárgyaló partnerként vesznek részt a nemzetközi munkacsoportok közös munkáiban. Megvalósítani tervezett feladatok: az MTMT és az OTKA elektronikus pályázati rendszere között
on-line
kapcsolat
biztosítása,
űrlap-fejlesztések,
szakértői
nyilvántartás,
összeférhetetlenségi szempontok elemzése, eredmények nyilvános bemutatását szolgáló rendszerek,
nemzetközi
nyilvánosságot
biztosító
kutatásfinanszírozó szervezetekkel együttműködésben.
89
rendszer
kialakítása
az
európai
2013. év számokban röviden
2013. évre előirányzott költségvetési támogatás összege 7686 MFt volt.
A 2013. évi pályázati felhívásra (2013/1) 1178 pályázat érkezett be, melyből az OTKA Bizottság 221 kutatási (K), 78 posztdoktori (PD) és 16 nagy költségigényű kutatási pályázat támogatásáról döntött.
2013-ban az érvényben lévő kutatási szerződések száma 1499 volt, amelyből 337 indult a tárgyévben.
Az OTKA-hoz 2013-ban két fordulóban nemzetközi együttműködésben végzett kutatások támogatására (NN) 65 pályázatot nyújtottak be, melyek közül az OTKA Bizottság 28 projekt támogatásáról döntött.
2013-ban két pályázati határidővel meghirdetett publikációs pályázatra 37 pályázatot (PUB) nyújtottak be, melyek közül az OTKA Bizottság 30 publikációs projekt támogatásáról döntött.
A 2012-ben és 2013-ban a kutatók által az OTKA kutatásokról beküldött 694 zárójelentés alapján összesen mintegy 16000 publikáció jelent meg és 27 szabadalmat jelentettek be.
Az OTKA által is támogatott nemzetközi együttműködések valósultak meg az OTKA és FWF között, valamint a Concert Japan, M-ERA-NET, az ERA-Chemistry, és az Infect-ERA pályázati forma keretei között.
Kb. 5000 fő szakértő került kapcsolatba a pályázati rendszerrel (bíráló, bizottsági tag).
A rotáció folyamatában az OTKA Iroda 11587 kutatót keresett meg javaslatkérő levelével.
Az utolsó 5 évben pályázatot benyújtott 3091 vezető és részt vevő kutató 9186 db javaslatot tett a zsűri tagok, illetve kollégiumi tagok személyére.
90
FÜGGELÉK OTKA TESTÜLETEK TAGJAI 2013-BAN TÁRSADALOM- ÉS BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI ZSŰRIK Állam- és Jogtudomány–Politikatudomány (ÁJP) Arató Krisztina (elnök), Fleck Zoltán*, Gajdushek György, Kaiser Tamás, Karsai Krisztina, Kiss Balázs*, Laczkóné Tuka Ágnes, Soós Gábor, Szabadfalvi József, Tattay Szilárd, Wopera Zsuzsa Filozófia (FIL) Margitay Tihamér (elnök), Forrai Gábor, Lautner Péter, Papp Zoltán, Pavlovits Tamás, Perecz László, Valastyán Tamás Közgazdaságtan–Jövőkutatás–Statisztika (KJS) Szerb László (elnök), Csóka Péter, Czakó Erzsébet, Gál Zoltán, Karsai Judit, Kiss Károly Miklós, Lengyel Imre, Major Iván, Málovics György, Muraközy Balázs, Pataki György*, Rappai Gábor, Rózsa Andrea, Szép Katalin, Tóth József, Vigvári András Magyar Irodalomtörténet–Modern Filológia (MIF) Kecskeméti Gábor (elnök), Hetényi Zsuzsa, Hites Sándor Balázs, Horváth Kornélia, Kelevéz Ágnes, Kiss Attila, Madas Edit, P. Vásárhelyi Judit, Szentesi Zsolt Művészeti és Kulturális Tárgyú Kutatások (MKK) Felföldi László (elnök), Bartha Elek, Domokos Zsuzsanna, Horányi Attila, Jernyei-Kiss János, Kővári Réka, Kuti Klára, Mikusi Balázs, Papp Szilárd, Pócs Dániel Dávid, Róka Enikő, Vargyas Gábor, Vass Erika
91
Nyelvtudomány (NYE) Cser András (elnök), Borbély Anna, Gerstner Károly, Laczkó Tibor, Lukács Ágnes, Sipőcz Katalin, Szentgyörgyi Szilárd Ókortudomány–Orientalisztika (ÓKR) Sárközi Alice (elnök), Adorjáni Zsolt, Dávid Géza, Dezső Csaba, Dévényi Kinga, Hamar Imre, Havas László, Mayer Gyula, Nagyillés János, Simon Zoltán Pszichológia–Pedagógia (PSP) Csíkos Csaba (elnök), Fülöp Márta, Golnhofer Erzsébet, Hegedűs Judit, Kende Anna, Krajcsi Attila*, Németh Dezső, Orosz Gábor, Tárnok Zsanett, Zsolnai Anikó Régészet–Magyar Őstörténet (RGM) Vida Tivadar (elnök), Anders Alexandra, Bálintné Tóth Ágnes, Facsády Annamária, Kulcsár Gabriella, Pusztai Tamás, Szabó Ádám, Takács Miklós, V. Szabó Gábor* Szociológia–Demográfia (SZD) Takács Judit (elnök), Bartus Tamás, Blaskó Zsuzsa, Csizmadia Zoltán, Fleischmidt Margit, Fényes Zs. Hajnalka, Gál Róbert Iván, Hamp Gábor, Keller Tamás, Neményi Mária, Papp Z. Attila*, Szikra Dorottya, Wessely Anna Történettudomány–Tudomány- és Technikatörténet (TRT) Pálffy Géza (elnök), Cieger András, Draskóczy István, Kalmár János, Kozáry Andrea, Kubassek János, Püski Levente, Szögi László, Tóth Árpád, Zeidler Miklós
92
MŰSZAKI-ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI ZSŰRIK
Fizika (FIZ) Menyhárd Miklós (elnök), Börzsönyi Tamás, Buka Ágnes, Cserti József*, Cynolter Gábor, Forgács Péter, Forgácsné Dajka Emese, Fülöp József András, Langer Gábor, Nguyen Quang Chinh, Somorjai Endre, Sulik Béla, Szunyogh László, Vinkó József Földtudomány 1 (FT1) M. Tóth Tivadar (elnök), Bodoky Tamás János, Budai Tamás, Drahos Dezső, Fórizs István, Főzy István, Hably Lilla, Harangi Szabolcs*, Kázmér Miklós*, Madarász Tamás, Rózsa Péter, Török Kálmán Földtudomány 2 (FT2) Bartholy Judit (elnök), Buga László, Horváth Erzsébet*, Illés Sándor, Kozma Gábor, Mari László, Papp Gábor, Pappné Ferenczi Zita, Szabó Szilárd, Tóth Gyula, Trócsányi András, Unger János Gépész-, Építő-, Építész- és Közlekedésmérnöki (GÉK) Monostori László, Bárány Tamás, Baranyi László, Bertóti Edgár, Csébfalvi Anikó, Goda Tibor János, Hős Csaba, Károlyi György, Kovács Ádám, Kundrák János, Várkonyi Péter László, Zsoldos Ibolya
Informatikai–Villamosmérnöki (IVM) Sallai Gyula (elnök), Battistig Gábor, Csendes Tibor, Czúni László, Földesy Péter *, Harsányi Gábor, Kovács Szilveszter, Mizsei János*, Sztrik János, Takács György, Tar József, Trampus Péter, Veszprémi Károly Kémia 1 (KM1) Sóvágó Imre (elnök), Gelencsér András, Hannus István, Horváth Ottó, Hórvölgyi Zoltán, Kaizer József*, Kilár Ferenc, Lázár István, Nyulászi László, Pápai Imre, Sipos Pál Miklós, Turányi Tamás, Vékey Károly Kémia 2 (KM2)
93
Keglevich György (elnök), Bélafiné Bakó Katalin, Deli György, Faigl Ferenc, Gelencsér Éva, Karger-Kocsis József, Riedl Zsuzsanna, Schneider Gyula, Valyon József, Vértessy G. Beáta, Zsuga Miklós
Matematika–Számítástudomány (MAT) Győri Ervin (elnök), Balázs Márton, Benczúr András, Domokos Mátyás, Gyarmati Katalin, Hajnal Péter*, Klukovits Lajos, Maróti Miklós*, Némethi András, Páles Zsolt, Pete Gábor, Pintér Ákos, Rontó Miklós, Telcs András ÉLETTUDOMÁNYI ZSŰRIK Agrártudomány 1 (AGR1) Galiba Gábor (elnök), Bartók Tibor, Berzsenyi Zoltán, Bratek Zoltán, Cseuz László, Halász Júlia, Havelda Zoltán*, Kiss Erzsébet, Kiss György Botond, Lángné Molnár Márta, Papp István*, Polgár Zsolt, Popp József, Szittya György, Taller János, Tamás László*, Tóth Magdolna, Vágújfalvi Attila, Vida Gyula Agrártudomány 2 (AGR2) Mézes Miklós (elnök), Fodor László, Gócza Elen*, Hullár István, Husvéth Ferenc, Komlósi István, Kovács Balázs, Romvári Róbert, Sterczer Ágnes, Szemethy László, Szenci Ottó, Tóth Tamás, Tuboly Tamás, Urbányi Béla Agrártudomány 3 (AGR3) Rajkai Kálmán (elnök), Beke János, Borovics Attila, Czinkota Imre, Érsek Tibor, Farkas Csilla, Führer Ernő, Füleky György, Hodúr Cecilia, Holb Imre János*, Kaló Péter, Király Lóránt, Lehoczky Éva, Neményi Miklós, Szalai Gabriella, Szili Kovács Tibor*, Szőcs Gábor, Takács András Péter, Tóbiás István*, Tóth Tibor
94
Bioinformatika–Rendszerbiológia–Biofizika–Szerkezeti Biológia (BIOIN) Patthy László (elnök), Csermely Péter, Groma Géza, Mátyus László, Meszéna Géza, Müller Viktor*, Pósfai György, Szalontai Balázs, Tusnády Gábor Idegtudomány (IDEGT) Gábriel Róbert (elnök), Dóczi Tamás, Hájos Norbert, Hajszán Tibor*, Janka Zoltán, Janszky József, Kálmán János, Katona István, Kiss József, Krizbai István Adorján, Nagy M. György, Puskár Zita, Reglődi Dóra, Tamás Gábor, Ulbert István, Varga Csaba Infraindividuális Biológia (INFRA) Buzás Edit Irén (elnök), Berencsi György, Berki Tímea, Endre Gabriella, Kónya József, Kovács Gábor, Lányi Árpád*, Lőw Péter, Lukács Noémi, Magyar Zoltán, Pócsi István, Prohászka Zoltán, Sármay Gabriella, Sipiczki Mátyás, Szekeres Miklós, Vágvölgyi Csaba Kísérletes Orvostudomány (KISOR) Pintér Erika (elnök), Enyedi Péter* (elnök), Bagdy György, Boros Mihály, Csanády László, Csernoch László József*, Dezső Balázs, Domoki Ferenc, Ferdinandy Péter*, Gyires Klára, Helyes Zsuzsanna, Kovács L. Gábor, Leprán István, Panyi György, Pethő Gábor, Pongrácz Judit E., Sasvári Mária, Sperlágh Beáta, Szabó Gyula, Tósaki Árpád, Tóth Attila, Tóvári József, Várnai Péter
Klinikai Orvostudomány (KLINO) Rácz Károly (elnök), Schaff Zsuzsa* (elnök), Barsi Péter, Csiba László*, Ertl Tibor, Hunyady Béla, Járai Zoltán, Kiss András, Kóbori László, Komoly Sámuel, Patócs Attila, Préda István, Répássy Gábor, Rigó János, Romics Imre, Somogyi Anikó, Strausz János, Szekanecz Zoltán, Tímár József, Túri Sándor, Varga József Molekuláris Biológia–Molekuláris Interakciók (MOLBI) Szöllősi János (elnök), Bíró Tamás, Bősze Zsuzsanna, Erdődi Ferenc*, Gallyas Ferenc, Garab Győző, Haracska Lajos, Kardos József, Kovács Mihály, Nagy Ferenc *, Nyitrai Miklós, Nyitray László*, Szabados László, Szabó Gábor, Török Zsolt, Tőzsér József, Virág László, Zimányi László
Szupraindividuális Biológia (SUPRA) 95
Török János (elnök), Barta Zoltán, Botta Dukát Zoltán, Buczkó Krisztina, Erős Tibor, Farkas Edit, Fehér Zoltán, Gallé László, Kalapos Tibor, Körmöczi László, Nagy Péter István, Rosivall Balázs, Samu Ferenc, Szentesi Árpád, Vörös Lajos * Tagsága februártól júliusig szünetelt
Külön bizottságok Nemzetközi Bizottság (COOP) Kertész János (elnök), Bélyácz Iván, Huszthy Péter, Podani János, Tegze Miklós, Váradi András, Varró András Publikációs Bizottság (PUB) Török László (elnök), Hermann Róbert, Kulcsár Szabó Zoltán, Laki Ildikó, Sárkány Mihály, Sass Miklós, Szatmáry Zoltán
96
1. sz. ábra A nem nagy költségű K típusú projektek támogatási összegének megoszlása kutatóhely szerint (2013/1) Eötvös Loránd Tudományegyetem
12,90%
Debreceni Egyetem
12,56%
Szegedi Tudományegyetem
6,55%
MTA Természettudományi Kutatóközpont
6,49%
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
6,32%
Semmelweis Egyetem
6,16%
MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont
5,31%
MTA Agrártudományi Kutatóközpont
5,11%
MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet
3,85%
Pécsi Tudományegyetem
3,72%
Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont
3,14%
MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont
2,60%
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont
2,52%
MTA Támogatott Kutatócsoportok Irodája
1,79%
MTA Atommagkutató Intézet
1,67%
MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont
1,67%
MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont
1,42%
Miskolci Egyetem
1,38%
MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont
1,32%
MTA Nyelvtudományi Intézet
1,32%
Szent István Egyetem
1,19%
Országos Onkológiai Intézet
1,19%
Budapesti Corvinus Egyetem
1,10%
MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet
1,05%
Központi Környezet- és Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet
0,83%
Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete
0,82%
Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet
0,79%
Pannon Egyetem
0,78%
Országos Vérellátó Szolgálat
0,51%
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
0,43%
KSH Népességtudományi Kutató Intézet
0,41%
Európai Munkaügyi Tanulmányok Központja Kft.
0,41%
Nemzeti Közszolgálati Egyetem
0,32%
TÁRKI Zrt
0,31%
MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet
0,29%
Magyar Nemzeti Levéltár
0,28%
Szépművészeti Múzeum
0,23%
Kaposvári Egyetem
0,22%
Földmérési és Távérzékelési Intézet
0,19%
Pázmány Péter Katolikus Egyetem
0,17%
Néprajzi Múzeum
0,17%
Magyar Külügyi Intézet
0,14%
Károly Róbert Főiskola
0,13%
Magyar Természettudományi Múzeum
0,12%
Budapesti Gazdasági Főiskola
0,12% 0%
2%
97
4%
6%
8%
10%
12%
14%
2. sz. ábra A nagy költségű K típusú projektek támogatási összegének megoszlása kutatóhely szerint (2013/1 forduló) Eötvös Loránd Tudományegyetem
20,37%
MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont
12,85%
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
9,93%
MTA Természettudományi Kutatóközpont
9,48%
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont
8,21%
MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont
7,50%
MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont
6,47%
Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola
6,37%
MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet
5,40%
MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont
4,58%
MTA Atommagkutató Intézet
3,44%
Pécsi Tudományegyetem
3,03%
TÁRKI Zrt
2,37%
0,00%
98
5,00%
10,00%
15,00%
20,00%
25,00%
3. sz. ábra A PD típusú projektek támogatási összegének megoszlása kutatóhely szerint (2013/1 forduló) Semmelweis Egyetem
12,12%
MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont
8,72%
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
8,68%
MTA Agrártudományi Kutatóközpont
7,98%
Debreceni Egyetem
7,68%
Eötvös Loránd Tudományegyetem
6,33%
MTA Természettudományi Kutatóközpont
6,04%
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont
5,24%
MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet
4,77%
Szegedi Tudományegyetem
4,70%
Pécsi Tudományegyetem
2,77%
MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont
2,56%
MTA Támogatott Kutatócsoportok Irodája
1,98%
Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft.
1,97%
Pannon Egyetem
1,87%
MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont
1,83%
Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola
1,81%
Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola
1,60%
Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont
1,37%
MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont
1,24%
Politikatörténeti Intézet Közhasznú Nonprofit Kft.
1,18%
Pázmány Péter Katolikus Egyetem
1,11%
MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet
1,06%
Információs Társadalomért Alapítvány
1,05%
MTA Energiatudományi Kutatóközpont
1,03%
MTA Ökológiai Kutatóközpont
1,03%
Szépművészeti Múzeum
0,97%
Miskolci Egyetem
0,91%
MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont
0,40%
0,00%
2,00%
99
4,00%
6,00%
8,00%
10,00% 12,00% 14,00%
A 2013. évi jelentés az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokról (a továbbiakban: OTKA) szóló 1997. évi CXXXVI. törvény 2. §-a (6) bekezdésének b) pontja értelmében az OTKA Bizottság elnökének irányításával készült a Kormány részére. © Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok, 2014 A kiadásért felel: Kollár László Péter, az OTKA Bizottság elnöke Készítették: Baloghné Balla Andrea, Csákány Anikó, Farkas Johanna, Kalmár Viktória, Balázs Ildikó Design, nyomdai előkészítés: Restyánszki Design Studio Nyomdai kivitelezés: M és M Goldprint Kft. Felelős vezető: Szabó Istvánné ügyvezető igazgató ISSN 2063-5184
100
